A Fowler-Nordheim formula

Határozzuk meg egy E energiájú részecske átjutási valószı́nűségét egy V (x) potentiálon, mely
V (x < 0) = 0 és V (x > 0) = V0 − F x, ahol V0 > 0, F > 0 és 0 < E < V0 .

V0

0 (V−E)/F
0
x

A Schrödinger egyenlet az alábbi alakot ölti:

~2 ∂ 2 Ψ(x)
− + V (x)Ψ(x) = EΨ(x). (1)
2m ∂x2
A szemiklasszikus, WKB közelı́tés szellemében keressük a megoldását Ψ(x) ∼ exp(−u(x)) alakban.
Feltételezve, hogy a potenciál lassan változik, az u(x) második deriváltja elhanyagolható (konstans,
vagyis végtelenül lassan változó potenciál esetén u(x) ∼ kx, vagyis a második derivált azonosan
nulla). Ekkor u(x)-re kapjuk
2
~2 ∂u(x)

= (V (x) − E)u(x), (2)
2m ∂x
ahonnan
√ x
2m
Z p
u(x) = dx′ V0 − F x′ − E. (3)
~ 0

A hullámfüggvény a potenciál két oldalán oszcilláló függvény, mı́g a potenciál belsejében, a klassziku-
san tiltott tartományon exponenciálisan csökken. Egy részecske átjutási valószı́nűségét az x < 0
tartományból a potenciálgát túloldalára az

T ∼ |Ψ(x = (V0 − E)/F )|2 (4)

kifejezés adja meg. Ebből

" √ (V0 −E)/F
#
2m
Z p
T ∼ exp −2 dx′ V0 − F x′ − E =
~ 0
" √ #
4 2m 3/2
= exp − (V0 − E) , (5)
3~F

vagyis az átjutás valószı́nűsége exponenciálisan csökken a potenciál meredekségének (F ) csökkenté-

sével. A bejövő részecske energiájának csökkenésével a gát szélessége nő, a transzmisszió értéke pedig
csökken.