1

Vizsgakövetelmények
 Értse a C, H, O, N, S, P szerepét az élő szervezetben.
 Ismerje a H+, Ca2+, Mg2+, Fe2+-3+, Na+, K+, Cl- HCO3–, a CO32–, NO3– - ionok természetes
előfordulásait.
 Ismertesse az I, F, Si szerepét az élő szervezetben.
 Ismerje a NO2– és PO43– ionok természetes előfordulásait.
 Tudja magyarázni a só jódozásának és a fogkrémek fluorozásának szerepét.
 Értse a víz, a szén-dioxid és az ammónia jelentőségét az élővilágban (lásd később).
 Értse, hogyan és miért mutatható ki a szén-dioxid meszes vízzel.
 Ismerje a diffúzió és az ozmózis biológiai jelentőségét, és tudja magyarázni a két
folyamatot. Tudjon elvégezni és értelmezni egyszerű ozmózisos kísérleteket.
 Értse a szervezet ozmotikusan aktív anyagainak szerepét az életfolyamatokban
(vérfehérjék a visszaszívásban, nyirokképzés, lásd még nyirokrendszer).
 Magyarázza a lipidek oldódási tulajdonságait, tudjon hozni ezekre hétköznapi példákat.
 Értse, miért léphet fel könnyen a zsírban oldódó vitaminok túladagolása.
 Ismerje a zsírok (glicerin+zsírsavak) és a foszfatidok (glicerin+ zsírsavak+ foszforsav)
szerkezetét.
 Ismerje a zsírok és olajok biológiai szerepét (energiaraktározás, hőszigetelés,
mechanikai védelem), és hozza ezt összefüggésbe a zsírszövet szervezeten belüli
előfordulásával. Magyarázza a foszfatidok polaritási tulajdonságai alapján, miért
alkalmasak a biológiai membránok kialakítására (hártyaképzés).
 Lássa és magyarázza a kapcsolatot az epesav polaritása és az epesav sók emulziót
stabilizáló szerepe között.
 Tudjon elvégezni és értelmezni az epe zsírokat szétoszlató szerepét bemutató kísérletet.
 Ismerje fel a sztrenánvázat és a karotinoidok alapszerkezetét.
 Értse a karotinoidok konjugált kettőskötés-rendszere és fotokémiai szerepe közötti
összefüggést a növényekben (karotin, xantofill) és az emberi látás folyamatában (A-
vitamin, rodopszin). Lásd még fotoszintézis, szem.
 Ismerje a következő vitaminok élettani jelentőségét, és tudja azokat összekapcsolni
hiánytüneteikkel: D-, A-, E, K.

2
 A sejtek kémiai felépítése
Szerkesztette: Vizkievicz András
A biogén elemek

Biogén elemeknek az élő szervezeteket felépítő kémiai elemeket nevezzük. A természetben

található 90 elemből ez mindössze kb. 30.

Az elsődleges biogén elemek a szerves vegyületek

tömegének több mint 95%-át alkotják. Ez csupán
4 elem: H, O, C, N.
Jellemzőik:
 kicsi atomsúly, atomméret, melynek
köszönhetően nagy számban kapcsolhatók össze, változatos molekulákat alkotva.
 Erős kovalens kötés – kicsi méret, nagy EN - kialakítására képesek, ezért stabil
molekulákat alkotnak.
 Többszörös kötések kialakítására képesek.

A másodlagos biogén elemek a szerves vegyületekben kb. 1-2 %-ban jelen lévő elemek. Mint
pl.: P, S, Fe, Mg, Na, K, Ca, Cl.

A mikroelemek, nyomelemek a szerves vegyületekben néhány ezrelékben megtalálható

elemek. Mint pl. Mn, Cu, Zn, Co, Mo, Cr, stb.

Az egyes biogén elemek jellemző előfordulásai az élő szervezetekben:

 H - víz és szerves vegyületek alkotója,
 O - víz és szerves vegyületek alkotója,
 C - szerves vegyületek alkotója,
 N - fehérjékben és nukleinsavakban,
 P - nukleinsavakban, foszfolipidekben, gerincesek csontjaiban,
 S - fehérjékben (cisztein, metionin aminosavakban),
Továbbá
 Fe2+ - hemoglobinban, citokrómokban,
 Mg2+ - klorofillban, izmokban, csontban,
 Na+, K+ - testnedvek szabad kationjai,
 Ca2+ - csontokban, idegsejtek működéséhez, izomműködéshez, véralvadáshoz kell,
 Cl- - testnedvek szabad anionja,
 H + - testnedvek (növényekben, állatokban), citoplazma pH-jának meghatározója
(0-7-ig savas, 7 semleges, 7-14-ig lúgos kémhatást határoz meg),
 HCO3 - széndioxid vízben való oldódásakor keletkezik (CO2 + H2O = H2CO3 =
–

= H+ + HCO3- = H++ CO32-), előfordul természetes vizekben, testnedvekben,

vízi növények fotoszintéziséhez a széndioxidot ilyen formában veszik fel.
 CO3 , - szintén a széndioxid vízben való oldódásakor keletkezik,
2–

 NO3–, NO2- - vizekben, talajoldatban fordulnak elő, növények legfontosabb N-

forrásai.

3
  PO43- - vizekben, talajoldatban oldottan fordul elő (ill. H2PO4- formájában) növények
legfontosabb P-forrásai. Továbbá csontok szilárd, szervetlen
állományának fő alkotói, mint különféle apatitok (Ca5(PO4)3-).
 I - a pajzsmirigyben termelődő tiroxin hormon felépítésében vesz részt.
 F - csontokban, fogzománcban található, fluorapatitokban ( Ca5(PO4)3F).
 Si - SiO2 formájában kovaszivacsokban, zsurlók sejtfalában, kovamoszatokban
fordul elő, szilárdító vázanyag.
 Co2+ - B12 vitamin szintéziséhez,
 Cr3+ - az inzulin működéséhez szükséges.

Általában elmondható, hogy a különféle ásványi anyagok ionjai többnyire oldott állapotban
fordulnak elő, mind természetes vizekben, mind a sejtplazmában vagy különféle
testnedvekben (vér, szöveti folyadék, nyirok, stb.).

Egyes biogén elemek relatív gyakorisága a földkéregben, ill. az élő szervezetben eltérő.
Földkéreg Emberi szervezet
H 0% 60,3%
O 62,5% 25,2%
C 0,1% 10,5%
N 0,00001% 2,42%

Az élő szervezetekben és az élettelen környezetben a biogén elemek megjelenési formája is

eltérő.
Élettelen környezet Élő szervezet

C: CO, CO2, CaCO3, HCO3-, CO32- szerves vegyületek

O: O2, H2O, szilikátokban, karbonátokban szerves vegyületek
H: H2O víz, szerves vegyületek
N: N2, nitritek, nitrátok, ammónia fehérjék, nukleinsavak

A biogén elemek kimutatása

A szerves vegyületek minőségi analízise során a minta kis részletének elégetésekor keletkezett
égéstermékeket – gázokat, hamut - vizsgáljuk. Bármely szerves vegyület elégetésekor
az anyag széntartalma széndioxiddá, hidrogéntartalma vízzé oxidálódik.

A szén és a hidrogén kimutatása

A szén kimutatása során a fejlődő széndioxid gázt

meszes vízbe vezetjük, mely a keletkező, rosszul oldódó
kalcium-karbonáttól megzavarosodik.

CO2 + Ca(OH)2 = CaCO3 + H2O

https://drive.google.com/file/d/0B1BZOTldajAjcy1sa3N0RHZwQ2s/

A hidrogén kimutatásakor a kémcső hidegebb részein lecsapódó páracseppek a szerves

vegyületek hidrogénjének oxidációját jelzik.

4
A nitrogén kimutatása során a szerves vegyületek nitrogéntartalma nátrium-hidroxiddal
ammóniává alakítható. A lúgos kémhatású ammónia keletkezését a lakmusz indikátor kékre
változása jelzi.
https://drive.google.com/file/d/0B1BZOTldajAjRjR1cEc2ZHhZNGc

A kén kimutatása során a szerves vegyületek kéntartalmát nátrium-hidroxiddal melegítve szulfid ionokká
alakítjuk. A keletkezett szulfidionok ólom-nitráttal fekete ólom-szulfid csapadékká alakulnak.

S2- + Pb(NO3)2 = PbS +2 NO3-

https://drive.google.com/file/d/0B1BZOTldajAjYmpBVEdjWldlUXM

A vas kimutatásakor a szerves hamuból a vasat salétromsav mellett kálium-

rodaniddal lehet kimutatni, vörös színű vas-rodanid keletkezik.

Fe(NO3 ) 3 + 3 KSCN = Fe(SCN)3 + 3 KNO3

https://drive.google.com/file/d/0B1BZOTldajAjWGpodThGdDEweUk

A víz

Az élőlények számára a legjelentősebb szervetlen vegyület a víz.

Élőlények, szövetek hozzávetőleges víztartalma m%-ban:

Élőlények % szövet %
felnőtt nő 55 csontváz 32
felnőtt férfi 65 bőr 65
csecsemő 74 agy 73
éti csiga 84 izomzat 80
medúza 98

A vízmolekula dipólusos szerkezetű, mivel

 nagy az elektronegativitás különbség a kapcsolódó atomok között, ill.
 a molekula aszimmetrikus, V alakú, a kötésszög kb. 105o.

A vízmolekulák között H-kötések találhatók, ezért:

 magas olvadás- és forráspont,
 nagy hőkapacitás,
 nagy párolgáshő jellemző, továbbá
 fagyásakor a halmaz térfogata nő.

A víz biológiai szerepe

1. Kitűnő poláris oldószer

 Poláris vegyületeket hidratációval,
 ionrácsos vegyületeket elektrolitos disszociációval,
 amfipatikus vegyületeket micellaképződéssel oldja.
 Mindazon vegyületek jól oldódnak vízben, amelyek H-
kötésre képesek.

5
2. Reakciópartner
 Hidrolízis során egy nagyobb molekula víz belépésével kisebb molekulákra bomlik.
 Kondenzáció során kisebb molekulák víz kilépésével nagyobb molekulákká egyesülnek.

3. Reakcióközeg

4. Szállítóközeg, vízben oldott anyagokat szállítja (pl. vér).

5. Szerkezet meghatározó
 A sejtek alakjának,
 lágyszárú növények, puhatestűek testalakjának meghatározója.

Meghatározó élettani folyamatok hátterében, a vízzel kapcsolatosan két fontos fizikai-kémiai

folyamat áll:
 a diffúzió és az
 ozmózis.

Diffúzió https://drive.google.com/file/d/0B1BZOTldajAjd2RrbU9YUnAxV28/view?usp=sharing

Koncentrációkülönbség hatására a nagyobb koncentrációjú hely felől a kisebb felé

irányuló, spontán végbemenő anyagtranszportot diffúziónak nevezzük. A
diffúziónak köszönhetően a rendszerben a diffundáló anyag koncentrációja
kiegyenlítődik, a részecskék a rendelkezésre álló teret egyenletesen kitöltik.

A diffúziót a részecskék hőmozgása teszi lehetővé.

A diffúzió sebessége függ:
 a diffundáló molekula méretétől fordítottan,
 a hőmérséklettől egyenesen,
 a közeg sűrűségétől fordítottan arányosan.

Diffúzióval lép be pl.

 az oxigén a tüdő légteréből a hajszálerekbe, a hajszálerekből a szöveti sejtekbe,
 diffúz légzésű állatoknál a kültakarón át a testbe,
 A széndioxid diffúziójának az iránya az oxigénnek ellentétes.

Diffúzióval – ozmózissal, lásd alább - mozog pl. a víz a különböző határfelületeken keresztül,
pl. ilyen
 a növények vízfelvétele a talajból,
 a vesében a víz mozgása,
 a bélcsőben a víz felszívódása, stb.

Ozmózis

Az oldószer féligáteresztő (szemipermeábilis) hártyán keresztül végbemenő diffúziója.

Ha az ilyen hártyák két oldalán különböző koncentrációjú oldatok találhatók, akkor az oldószer
részecskéi a hígabb oldat felől – ahol a víz koncentrációja nagy - a töményebb oldat
felé – ahol a víz koncentrációja kisebb, hiszen az oldatban oldott anyag is van -
diffundálnak.
A féligáteresztő hártyák a nagy molekulákat nem engedik át, csak a kis molekulákat, és
főleg az oldószert.

6
 Kísérlet https://drive.google.com/file/d/0B1BZOTldajAjYlhwck5xSlFoTTg

Egy üvegedénybe desztillált vizet öntünk, majd ebbe

belehelyezünk egy üvegcső végére kötözött,
cukoroldatot – szacharóz – tartalmazó celofánzsákot.
A kísérlet kezdetén az üvegkádban levő víz szintje és
az üvegcsőben található cukoroldat vízszintje
megegyezik.
Néhány óra múlva azt tapasztaljuk, hogy az üvegcsőben
levő oldat szintje megemelkedik.

Magyarázat

 A rendszerben koncentrációkülönbség van mind a cukorra, mind a vízre nézve.

 A cukor diffúzióját, nagy mérete miatt, a féligáteresztő hártya megakadályozza.
 A pohárban tiszta víz van, ezért annak térfogategységeiben több vízmolekula van, mint
a zsákban lévő cukoroldat térfogategységeiben. Emiatt a diffúzió a vízmolekulákat a
zsák belseje felé hajtja. (Kifelé is lépnek vízmolekulák, de kisebb sebességgel, mint
befelé.)
 Ha a vízbelépés sebessége v1, a kilépésé pedig v2, akkor a folyamat elején v1 > v2, ezért
a zsák folyadékszintje emelkedni fog.
 A szintemelkedés egy idő után megáll, amit az okoz, hogy az emelkedő folyadékoszlop
nyomása és a bent lévő egyre több vízmolekula fokozza a kilépés sebességét, s így v2
végül addig nő, amíg egyenlők lesznek.
 Amikor v1= v2, dinamikus egyensúlyi állapot áll be.
 Azt a nyomást, amelyet a tiszta oldószerrel féligáteresztő hártyán át kapcsolatban
lévő oldatra kell kifejteni ahhoz, hogy dinamikus egyensúly jöjjön létre
ozmózisnyomásnak nevezzük.
 Az ozmózisnyomás az oldat töménységével egyenesen
arányos.
https://drive.google.com/file/d/0B1BZOTldajAjT1A0Wlc2SU85NGM/view?usp=sharing

https://drive.google.com/file/d/0B1BZOTldajAjT1A0Wlc2SU85NGM/view?usp=sharing

Az élő szervezetben a sejtmembránok féligáteresztő hártyák.

Fordított – reverz – ozmózisról akkor beszélünk, ha nagyobb külső nyomást alkalmazunk,

mint az ozmózisnyomás. Ilyenkor ugyanis oldószer fog kipréselődni a hártyán a hígabb
oldat felé. Ez a jelenség az oka annak, hogy a hajszálerek artériás szakaszán (fehérjementes)
vérplazma préselődik ki, itt ugyanis a vérnyomás meghaladja a vérplazma vérfehérjék által
kialakított ozmózisnyomását.

7
 Lipidek
A lipidek olyan szerves vegyületek gyűjtő csoportja, amelyek igen
különböző szerkezetűek, azonban közös sajátságuk, hogy
apoláris oldószerekben jól oldódnak.
https://drive.google.com/file/d/0B1BZOTldajAjSE9rWF94ZlJkVVU

Fontosabb csoportjaik
Elszappanosítható lipidek (NaOH-val főzve disszociálnak, szappanok jönnek létre)
 Neutrális zsírok
 Foszfolipidek

El nem szappanosítható lipidek

 Szteroidok
o Szterolok
o Epesavak
o Hormonok
 Karotinoidok

Neutrális zsírok

Ide tartoznak a természetes zsírok és a nem illó olajok.

Szobahőmérsékleten azokat a neutrális zsírokat, amelyek

 szilárdak: zsíroknak,
 folyékony halmazállapotúak: olajoknak nevezzük.

A neutrális zsírok kémiailag a glicerin zsírsavakkal

alkotott észterei (triacil-gliceridek).

Másképpen szólva glicerinből és zsírsavakból

kondenzációval jönnek létre, melynek
eredményeképpen a kapcsolódó csoportok között
észter-kötés jön létre.

Bomlásuk hidrolízissel történik, pl. lipáz enzim

hatására a bélben.
https://drive.google.com/file/d/0B1BZOTldajAjZVczdlBHcGd5emM

Zsírsavak:
 telített:
 Palmitinsav (16), sztearinsav (18)
 telítetlen:
 Olajsav (18)

8
 A neutrális zsírok biológiai szerepe

1. Raktározott tápanyagok, mivel kétszer annyi energiát tárolnak, mint az azonos tömegű
szénhidrátok. Heterotróf szervezetekben elsődleges energiaraktárak.
Állati szervezetekben a zsírszövetekben halmozódnak fel:
 bőr alatt,
 szervek körül (bélcső, szív, máj, vese, szem).
Növényekben pl. olajos magvakban találhatóak meg.
2. Helyzetüknél fogva - a bőr alatt - hőszigetelő szerepet
látnak el.
3. Zsírban oldódó vitaminok (D, E, K, A) oldószerei.
4. Mechanikai szerepük van, pl. szervek helyét rögzítik.
5. Talpon, tenyéren puha párnákat képeznek.

Az állati szervezetekben minden feleslegben felvett

tápanyag zsírrá alakul.
https://drive.google.com/file/d/0B1BZOTldajAjRERSSnJuZGhyOGs
https://drive.google.com/file/d/0B1BZOTldajAjZVA0MXUxRnpDTUk
https://drive.google.com/file/d/0B15KJwYa2uMFT1FETFRpZjNSNDA

Foszfolipidek

Alapvegyületük a foszfatidsav, amelynek részei:

 glicerin,
 két zsírsav,
 foszforsav.

Az egyes foszfatidok a foszforsavhoz kapcsolódó további

csoportokban különböznek egymástól pl. a lecitinben (a
sejthártyában), a foszforsavhoz egy N-tartalmú csoport, a kolin kapcsolódik.

A foszfolipidek kettős oldódású, amfipatikus

vegyületek, mivel poláris és apoláris részekből
állnak, így oldódnak poláris és apoláris
oldószerekben egyaránt.
 A glicerin, a foszforsav és a kapcsolódó
csoport poláris,
 a zsírsavak apolárisak.

Vízben kolloid méretű gömb-, ill. lemezes micellákat alkotnak,

amelyekben a molekulák a vizet maguk közül kiszorítva,
apoláris részeikkel egymás felé fordulva, kettősrétegbe
rendeződnek.

Legfontosabb biológiai szerepük, hogy a sejtekben

határhártyákat, membránokat hoznak létre, így vizes tereket
választanak el.

9
 Szteroidok

Az ide tartozó vegyületek közös szerkezeti sajátsága a szteránváz.

Az egyes szteroidok a szteránvázhoz kapcsolódó funkciós
csoportok minőségében térnek el egymástól.

1. A szterolokban a szteránvázhoz -OH-csoport kapcsolódik.

Koleszterol

Állati zsírokban, vérben, epében, sejthártyában fordul elő.

Részben táplálékkal vesszük fel, állati zsiradékok tartalmazzák
nagyobb mennyiségben, részben a szervezetünk állítja elő a
májban. Fontos előanyaga a különböző szteránvázas
vegyületek – pl. hormonok - szintézisének, ugyanakkor magas
koncentrációja a vérben érszűkületet, érelmeszesedést okoz.

D-vitamin (kalciferol D2, D3)

A szervezetünk optimális kalcium-anyagcseréjéhez szükséges

zsírban oldódó vitamin.

A kalciferol gyűjtőnév, kétféle különböző szerkezetű, azonos hatású vegyület

neve, melyeket
 D3 (kolekalciferol),
 D2 (ergokalciferol) vitaminnak nevezünk.

Fő forrása
E vegyületeket
 részben a táplálékkal vesszük fel (D2, D3), magas D-vitamin tartalmú ételek a
halmájolajok, tejtermékek, tojás,
 részben a szervezetünk maga állítja elő (D3) a nap UV sugárzásának segítségével.

koleszterin 7-dehidrokoleszterin kolekalciferol (D3-vitamin)

bőrben előanyag bőrben inaktív

 A D-vitamin előanyaga (7-dehidrokoleszterin) koleszterinből jön létre a bőrben.

 Az előanyagból (7-dehidrokoleszterin) az inaktív D3-vitamin, a kolekalciferol szintén a
bőrben, UV hatására képződik, egy kötés felszakadása révén.

10
 Mind a szervezetben UV hatására szintetizálódott, mind a gyógyszeresen bekerülő inaktív
D3-vitamin a májban raktározott 25-hidroxi-kolekalciferollá, végül a vesében 1,25-
dihidroxi-kolekalciferollá alakul át, amely a vitamin biológiailag aktív formája.

máj vese

Röviden: koleszterinből – előanyag a bőrben képződik – ebből a bőrben inaktív D-vitamin

lesz – ez a májban raktározódik – vesében aktív vitaminná alakul.

Szerepe
A kolekalciferol és még inkább annak hidroxilált származékai egy kalciumtranszport-fehérje
képződését segítik elő a vékonybél-nyálkahártyában a génátírás aktiválása révén.
Ezért:
 fokozzák a kalcium- és a foszfát felszívódását a bélből,
 ezáltal emelik a vér kalcium- és foszfátkoncentrációját,
 elősegítik a kalcium beépülését a csontokba.

Ezenkívül fokozza az immunrendszer működését. (Télvégi influenzajárványok egyik oka a

szervezet alacsony D vitamin tartalma.)
„A D-vitamin előállításának első lépése a májban játszódik le, ahol a 25-hidroxiláz nevű enzim az inaktív D-
vitamint raktározásra alkalmas formává alakítja. A következő lépés jellemzően a vesében játszódik le, de a
közelmúltban más szövetekben, így a bőrben, a belekben és a prosztatában is kimutatták a D-vitamin átalakítását
befejező enzimet. Az Iowa Egyetem kutatóinak elhunyt emberi donorok sejtjeiben sikerült kimutatniuk, hogy az
alsó légutakat bélelő sejtekben lévő 1-alfa-hidroxiláz nevű enzim segít átalakítani a D-vitamin raktározott formáját
az aktív formává. A további vizsgálatok azonban azt is bizonyították, hogy a légutakat bélelő sejtekben aktivált
D-vitamin két olyan génre is hat, amelyeknek az immunválaszban van szerepe. Az egyik gén a cathelicidin nevű
fehérjét kódolja, amelynek baktériumölő hatása van. A másik, a CD-14 jelű gén által kódolt fehérje pedig a
kórokozók felismerésében tölt be fontos szerepet.

Emeltszintű érettségi 2011 május

Hiánya
A D-vitamin hiány kalcium hiányt eredményez, csontvesztéshez és a
csonttörések fokozott kockázatához, fiatal korban az angol-kór kialakulásához
vezet. Jobbára fiatalkorban jelentkezik: jellegzetes csontrendszeri elváltozásokat
(dongaláb, a gerinc és a mellkas torzulásai) okoz.

Hipervitaminózis lép fel a zsírban oldódó vitaminok – D,E,K,A - túladagolása

esetén, mert zsírokban oldódva nem ürülnek ki, felhalmozódnak a zsírszövetekben. Pl. a D-
hipervitaminózis magas vérkalcium szinttel jár, ami erek és szövetek elmeszesedéséhez
vezethet.
A folyamatosan adagolt mesterséges vitaminkészítmények esetén ezért mindig ügyelni kell a
kontrollált és optimális vitamin mennyiségre.

11
2. Epesavak azok a szteroidok, amelyek egyebek mellett karboxil (-COOH) csoportot
tartalmaznak és az epében találhatók meg.

Az epében sók formájában fordulnak elő – ezért az epe nem savas,

hanem lúgos -, segítik a zsírok emésztését, úgy, hogy emulgeálják
- fizikailag aprózzák -, a nagyobb zsírcseppeket kisebb cseppekké,
miáltal nő azok összfelülete, ill. a létrejött emulziót stabilizáják,
aminek köszönhetően a zsírbontó lipázok hatékonysága megnő.
Legjelentősebb közülük a kólsav.
Az epesavak szintén amfipatikus vegyületek, apoláris részükkel
körbeveszik a zsírcseppeket, poláris részükkel pedig a vizesfázis felé
fordulnak. Hatásuk a szappanokéhoz hasonlítható.

Az epe zsírokat szétoszlató szerepét bemutató kísérlet

 Két kémcsőbe öntsünk 3-3 ujjnyi vizet, mindkettőre rétegezzünk

1-1 ujjnyi olajat! Az egyikbe öntsünk egy ujjnyi epét!
 Gumidugóval zárjuk le a két kémcsövet, rázzuk össze azokat és
várjunk néhány percig!

A víz poláris, az olaj apoláris, vízben nem oldódik, az epe kettős oldódási
tulajdonságú. Az epét nem tartalmazó rendszer gyorsan két fázisra vált szét,
az epés zavaros maradt, mivel az epe apró cseppek formájában oldatban
tartja a vízben nem oldódó olajat.

3. Szteránvázas hormonok, melyek jellemzően oxo (C=O) csoportot

tartalmaznak.

Mellékvesekéreg-hormonok:
 kortizol: szénhidrát-anyagcserére hat.
 Aldoszteron: a só visszaszívását serkenti a
vesében.
A petefészekben termelődő női nemi hormonok:
 progeszteron: megőrzi a terhességet.
 Ösztrogén: egyik fő feladata a másodlagos nemi
jellegek kialakítása.
A herében termelődő férfi nemi hormon:
 tesztoszteron: másodlagos nemi jellegek kialakításában játszik szerepet.

Karotinoidok (terpének)

A karotinoidok lényegében szénhidrogének. Konjugált kettős kötés rendszerűek, így

könnyen gerjeszthetők, ezért.

Karotin: C40H56, a sárgarépa színanyaga, tartaléktápanyaga, az A-vitamin előanyaga.

12
Az A-vitamin (retinol) a májban karotinból keletkező, majd raktározódó zsírban oldódó
vitamin.

Szerepe
 A retina fényérzékenységét biztosító rodopszin
(fényérzékeny anyag) felépítésében részt vevő retinal
előanyaga, ezért a normális látás fenntartásában
nélkülözhetetlen,
 fontos a hámfelületek (bőr, légutak, gyomor, bélcsatorna)
védelmében, ezért véd a hámon keresztül történő fertőzések ellen.

Fő forrása
 Vitamin formájában a halmájolajok, tejtermékek, máj, tojássárgája
tartalmazzák. Előanyagát, a karotint, tartalmazza a legtöbb zöldség.
Mivel vízben nem oldódik, a felszívódásához zsiradék szükséges.

Hiánya:
 szürkületi vakságot (farkasvakságot), sőt teljes vakságot okozhat.
 Hámszövet-, könnymirigy elsorvadása, a verejték- és faggyúmirigyek
megbetegedése, a bőr kiszáradása, fokozott szaruképzés, a szőrzet és a hajszálak
törékenysége, kihullása tapasztalható.
 A nyálkahártyák is szárazak, ezért hamarabb lépnek fel húgyúti, orrvérzés, légúti
fertőzések.

Likopin: piros színanyag, pl. a paradicsomban fordul elő.

Erős antioxidáns, képes a szabadgyököket semlegesíteni, elsősorban prosztatarák

megelőzésében találták hatékonynak.

Az E- és K-vitaminok gyűrűs karotinoidok, zsírban oldódó vitaminok.

E-vitamin (tokoferol)

Szerepe
 A tokoferolok könnyen oxidálódnak, miközben
antioxidáns hatást fejtenek ki, így megakadályozzák pl. a többszörösen telítetlen
zsírsavak oxidációját, védik a sejteket a káros szabadgyökökkel szemben.
 Egyesek szerint rákmegelőző ill. -gyógyító hatású.
 Szükséges lehet az egészséges nemi működéshez (nem bizonyított).

Fő forrása:
 növényi olajokban, magvakban,
 húsban, májban, tojásban fordul elő.

Hiánya
 Az E-vitamin hiánynak nincsenek kifejezett tünetei.
 Nemi működések zavarához, magzatfejlődési problémákhoz vezet.

13
 K1,2 –vitamin (fillokinon)

Szerepe
 A normális véralvadáshoz kell, jelenlétében a
máj véralvadási faktorokat, pl. protrombint
szintetizál.

Fő forrása
 K1-t növényi olajok, zöld leveles zöldségek, káposzta,
brokkoli, paraj tartalmazzák, fillokinon elnevezés az előfordulására utal (filum = levél).
 A K2-t bélbaktériumok termelik. Éppen ezért hosszan tartó, bélgyulladással járó
betegég, vagy antibiotikumos terápia következményeként K-vitamin hiány állhat elő.

Hiánya
 Vérzékenységhez, véralvadási zavarokhoz vezet.

Retinál

A szem fényérzékeny anyaga, az A-vitaminból keletkezik az OH-csoport aldehid-csoporttá

való oxidációjával. A látás lényege, hogy a cisz-retinál transz-retinállá izomerizálódik fény
hatására.

14
 A kolloid rendszerek

A folyékony közegben szétoszlatott – diszpergált - részecskék mérete alapján 3 féle anyagi

rendszert különböztetünk meg:
 amennyiben a diszpergált részecskék átmérője 1 nm alatt van, valódi oldatokról
beszélünk, ilyen pl. a NaCl-oldat, a glükóz oldat, stb.

 Ha a szétoszlatott részecskék mérete az 1-500 nm (1-1000) mérettartományba esik,

akkor kolloid rendszerről van szó.

 Amikor a diszpergált részecskék átmérője meghaladja az 500 nm-t akkor a rendszert

durva diszperz – heterogén - rendszernek nevezzük.

Tehát a kolloid rendszer nem anyagi minőséget jelent, hanem egy adott mérettartomány
határozza meg. A diszpergáló közeg egyébként nemcsak folyadék, hanem gáz (köd, füst), ill.
szilárd halmazállapotú is lehet, azonban ennek biológiai jelentősége nincs.

A kolloid rendszerek típusai

1. A diszpergált anyag halmazállapota szerint:

 emulzióról beszélünk, ha folyadékban folyadékot oszlatunk szét,

 szuszpenziónak nevezzük, amennyiben a szétoszlatott részecskék eredetileg szilárd
halmazállapotúak voltak.

2. A kolloid rendszereket csoportosíthatjuk a szétoszlatott részecskék minősége alapján is:

 a mikrofázisokat úgy kapjuk, hogy ha vízben rosszul oldódó vegyületet (pl. ezüst-kloridot) nagyon híg
oldatok összeöntésével csapjuk ki. A kolloid képződésének lényege, hogy mielőtt a kicsapódó szemcsék
túl nagyra nőnének, elfogy a reagens.

 Az ún. asszociációs kolloidokban eltérő amfipatikus

molekulák hozzák létre a kolloid részecskéket, az ún.
micellákat. Ezek több molekula összekapcsolódásával
jönnek létre. A vizes közegben az apoláris szénhidrogén-
láncok néznek a micella belseje felé, és a vízkedvelő
(hidrofil) rész kerül a micella felületére.

 A makromolekuláris kolloidokban nagy molekulájú szerves vegyületek (pl. fehérjék,

nukleinsavak, poliszacharidok) képeznek kolloid rendszert. Az ilyen, ún.
makromolekulás kolloidokban a kolloid részecske egy-egy nagy molekula az oldószer
burkába csomagolva.

15
3. A kolloidok osztályozása az eloszlatott részecskék közt ható erő szerint.

 A szolokban a kolloid részecskék között ható vonzóerők kisebbek

a hőmozgás szétszóró erejénél, ezért a részecskék
hidrátburkukkal szabadon elmozdulhatnak. Tehát a szol állapotú
rendszerek folyékony halmazállapotúak, mint pl. tojásfehérje, vér,
tej, stb.

 A gél állapotú kolloid rendszerekben a részecskék egymáshoz

kapcsolódnak, haladó mozgást nem végeznek, így
halmazállapotuk szilárdnak mondható, többé-kevésbé
alakállandóak, ilyen pl. zselatin, főtt tojás, alvadt vér, tejföl.

4. A diszpergált részecskék és a diszpergáló közeg arányai alapján a géleket:

 nevezhetjük liogélnek, amennyiben a kolloid

részecskék között jelentősebb mennyiségű víz
található, mint pl. főtt tojásban,

 azonban, ha az oldószer mennyisége erősen lecsökken,

xerogélről beszélünk, ilyen pl. a haj, száraz zselatin,
stb.

A kolloidok tulajdonságai

1. A kolloidok fajlagos - egységnyi tömegre eső -

felülete igen nagy, ezért jó adszorbensek. Pl. a
talajokban található talajkolloidok felületükön
vizet, ill. ásványi anyagokat képesek megkötni,
ami a növények táplálkozása szempontjából fontos.

2. A kolloid részecskék mérete összemérhető a fény hullámhosszával,

ezért szórják a fényt. Ez a Tyndall-effektus. A kolloid rendszerek
ezért nem átlátszóak, de nem is átlátszatlanok. Átnézve rajtuk a
mögöttük lévő tárgyakat homályosan látjuk. Sötétben, oldalról
megvilágítva a kolloid rendszereket, megfigyelhető bennük a fény
útja.

16
 Az ozmózis demonstrálása növényekben, a plazmolízis vizsgálata.

Vöröshagyma húsos alleveléből készítsünk nyúzatot, majd öt percre helyezzük 10%-os KCl-
oldatba vagy CaCl2-oldatba, majd mikroszkóp alatt vizsgáljuk a változást!

Amennyiben növényi szöveteket magas koncentrációjú, ún. hipertóniás

közegbe helyezünk, a sejtekből víz áramlik ki (elsősorban a vizet könnyen
leadni képes vakuolumokból), aminek következtében a sejt térfogata
csökken és a sejthártya elválik a merev sejtfaltól. Ez a jelenség a
plazmolízis, amelyet különösen akkor figyelhetünk meg jól, ha a vakuolum
színanyagokat tartalmaz pl. lila hagyma esetében.

A plazmolizált sejt sejtfala kis mértékben, vagy

egyáltalán nem zsugorodik. A sejthártya híg plazma
esetében konvex felülettel válik el a sejtfaltól (KCl
hatására), míg az erősen sűrű plazma esetén
helyenként a falhoz tapadva konkáv felületekkel
plazmolizál (CaCl2 hatására).

A folyamat egy dinamikus egyensúlyi állapot

elérése után megáll, hiszen a folyamat során a közeg
a vízleadás miatt hígul, míg a sejtben a vízvesztés
miatt nő a koncentráció. Amikor a két érték azonos
lesz, akkor a víz ki és beáramlásának sebessége kiegyenlítődik, beáll az egyensúlyi állapot.
A folyamat visszafordítható, reverzibilis. A plazmolizált sejtet desztillált vízbe helyezve víz
beáramlás történik és a sejt eredeti térfogata hamarosan helyreáll. Ez a folyamat a
deplazmolízis.

Ha a nyúzatot desztillált vízbe helyezzük,

anyagáramlás indul a külső folyadék és a sejtek
belső tere között. Ozmózissal víz lép be a
sejtplazmába (majd a sejtnedv-vakuolumba), ezért a
sejtben csökken az oldott anyagok koncentrációja.
Az anyagáramlásnak köszönhetően a bőrszöveti
sejteket jellemző nyomásértékek megváltozhatnak.
A grafikonok közül kettő a nyomásértékek
alakulását mutatja a vízbe helyezés pillanatától
kezdve.
 A sejtplazma, illetve a vakuolum ozmózisnyomása (ozmotikus szívóereje). (A)
 A sejtplazma, illetve a vakuolum turgornyomása (turgora). (B)

17