GYERMEKKOR

Mikor és hol születtél?

C.-ön születtem, 1988. április 24-én.

Mesélj egy kicsit a gyerekkorodról! Mire emlékszel vissza szívesen?

Gyerekkoromban sokáig C.-ön laktunk az Ifjúság téren. 1998-ban költöztünk a jelenlegi

lakóhelyünkre, amikor a papa meghalt, mamámmal összeköltöztünk. Szívesen emlékszem
vissza a nyári szünetekre, amikor Ajkára mentem nyaralni egy hétre a keresztszüleimhez, de
sok időt töltöttem annak idején Nagysimonyiban a nagyszüleimnél, és Vönöckön a
rokonoknál.

Gyerekkori barátaid?

Mikor ideköltöztünk, a szomszédommal lettem jóba és az utcabeliekkel. A szomszédommal

máig tartjuk a kapcsolatot.

Óvodába jártál?

Igen a Vörösmarty útiba, a kórházzal szembe…hát én arra az időre már nem is emlékszem.

Milyen gyerekkori emlékekről mesélnél szívesen?

Aputól kaptam egy plüsst (nevet). Volt az a mese, hogy, ha víz érte az állatokat, akkor
szörnyecskékké változtak. Azt a plüsst megláttam a kirakatban, és megkaptam. Az jó emlék.
Meg amikor tanultam biciklizni. Még az Ifjúság téren volt, amikor apu tanított biciklizni. Úgy
tanultam, hogy mindig a kerék elejét néztem, mert nem mertem felnézni.

Szerettél az Ifjúság téren lakni?

Aha. Én először nagyon bántam, hogy elköltöztünk. Szerettem ott lakni, jó volt, de most már
úgy érzem, hogy sokkal jobb itt. Talán azért, mert ez családi ház, az pedig tömblakás volt.
Nyugodtabb is ez a környék.

CSALÁD

Kivel élsz jelenleg egy háztartásban?

Anyukámmal, apukámmal, bátyámmal és a nagymamámmal, aki anyunak az anyukája.

Vannak testvéreid?

Van egy bátyám, júniusban lesz 26 éves.

Ő mivel foglalkozik?

Sárváron a Flextronicsban dolgozik, fröccsöntő gépen van, de nem tudom pontosan mit csinál.

Milyen a kapcsolatotok?

Hát…olyan vegyes. Se nem jó, se nem rossz. Ez inkább a bátyámtól függ, attól, hogy milyen
kedve van. Ha olyan a kedve, akkor kijön, beszélget velem, és ha bármi olyanom van,
számítógépen megmutatja és segít. De ha olyanja van, akkor meg nem szól az emberhez.
Régen is ilyen volt és most is ilyen, ő ilyen típusú. Közbe bunkóforma. Ha látom rajta, hogy
jobb nem hozzá szólni, akkor inkább békén hagyom.

Milyen a kapcsolatod a szüleiddel?

Jó. Van olyan téma, amit inkább apuval beszélek meg, van olyan, amit anyuval. Vegyesnek
mondható.

Ez mindig így volt?

Aha. Volt talán egy félév, amikor apuval beszéltem meg mindent, de akkor sem volt belőle
gond. Legalábbis nekem nem mondta anyukám... Ez nem is volt így sokáig. Amúgy mind a
kettővel minden rendben van.

Milyen iskolai végzettséggel rendelkeznek a szüleid?

Édesapám szobafestő mázoló és biztonsági őr végzettséggel rendelkezik. Anyunak ápolónői

végzettsége van.

Mivel foglalkoznak jelenleg?

Édesanyám bölcsődében dolgozik, gondozónő kisgyerekek mellett. Már 13-14 éve ott van,
előtte pedig az idősek otthonában dolgozott, illetve a kórházban. Apu - már amire én
emlékszem - biztonsági őrként dolgozott, majd Kemenessömjénben vaskapukat csinált.
Jelenleg a Flextronicsban dolgozik, ahol bátyám is. Ő is már minden részlegen volt, lassan
már 10 éve dolgozik ott.

Mi volt a nagyszüleid foglalkozása?

A mamám – anyukám anyukája - a kórházban dolgozott, a papám pedig a vasúton. Apukám

anyukája háztartásbeli volt, a másik papám pedig szintén a vasúton dolgozott
mozdonyvezetőként.

1
Nem szerettél volna te is szociális vagy egészségügyi területen továbbtanulni?

Egyáltalán nem. Anyu sokat mesélt a kórházi munkáról, amikor ápolónőként dolgozott, és
valahogy soha nem nyerte meg a tetszésemet ez a pálya. A szociális terület szintén nem
kötötte le az érdeklődésemet, szintén anyu tapasztalataiból kiindulva, amikor az idősek
otthonában dolgozott.

Milyen a kapcsolatod a távolabbi rokonokkal?

Anyunak a húga meghalt, az ő részéről nincsen senkim úgymond. A mamának a testvére, aki
Ajkán lakik, ővele tartjuk a kapcsolatot. A fia az én keresztapám, velük tartjuk folyamatosan a
kapcsolatot, meg hát apunak a testvéreivel és gyerekeivel.

Milyen gyakran találkoztok?

Karácsonykor és nagyobb ünnepnapokon mindig, meg nyáron közbe-közbe, amikor kerti

partit rendeznek a nagynénémék.

Apukádnak a szülei még élnek?

Nem, már nem élnek. Csak anyu részéről él a nagymamám. A papa 1997-ben halt meg, halála
után költöztünk össze a mamával. Apunak az édesapja már azelőtt meghalt, mielőtt én
megszülettem volna, édesanyja pedig három éve halt meg. Úgyhogy csak a mama van…

Milyen a mamáddal együtt élni?

Jól kijövünk, csak már öregszik, aztán vannak néha ilyen… (elhallgat) Nincsen semmi baj,
nem veszekszünk, csak néha nehéz… Ha megkérdezi tőlünk, hogy mit akarunk enni, és nem
olyat mondunk, akkor főz magának, de úgy hogy mindig külön főzzön, ilyen nincs.

Történt-e korábban a családodban olyan veszteség vagy tragédia, amely mélyen

érintett?

Történt… hát… a mamának a testvére - a Keri -, akivel nagyon jóba voltunk… (elhallgat,
könnyes lesz a szeme, majd folytatja). Négy éve halt meg a mamámnak a testvére, akivel
nagyon jóba voltunk. Szinte minden nap vagy ő jött hozzánk, vagy mi mentünk hozzájuk.
Ami megviselt, az, amilyen hirtelen meghalt. Tényleg, kórházban sem volt egyszer sem, soha
semmi baja nem volt.

És mi történt?

A házuk előtt történt. Ment volna boltba, elesett biciklivel és beverte a fejét…

2
Hogy emlékszel vissza erre az időszakra?

17 éves voltam, amikor meghalt. Tudtam, hogy milyen érzés, az, ha valakit elveszít az ember.
Rossz volt, mert más, ha az ember tudja valakiről, hogy beteg és már esetleg lehet számítani
arra, hogy meghal. És más az, ha egyik nap átjön hozzád, beszélgettek, másnap meg
már…nincs semmi. A mama másik testvérének a fia jött át hozzám a boltba – mert éppen
gyakorlaton voltam – megmondani a rossz hírt.

Milyen érzéseket keltett benned az elvesztése?

Hát olyan vegyes. Nem tudom. Nekem olyan hihetetlen volt, hogy eddig jött mindennap, jött-
jött, meg beszélgettünk és találkoztunk, aztán most meg nincs. Akkor még nem is ezt a hiányt
éreztem, hanem… nem tudom mit. Utána sokszor álmodtam vele, találkoztam vele az utcán,
tök örültem neki, hogy látom…ő meg nem ismert meg…Ezt a mamának el sem mondtam.
Anyunak mondtam, hogy ilyeneket szoktam álmodni. Általában, ha vele álmodom, akkor
mindig valami ilyesmit álmodok: valahol vagyok, látom, és nem ismer meg. Nem tudom,
hogy jó-e ilyet mondani, de hála isten azóta nem álmodok vele. Még most is, ha történik
velem valami az életben arra gondolok, de ha ő ezt vajon tudná… Mindig erre gondolok,
mindig ez jut először eszembe.

Ezek szerint vele mindent megbeszéltél?

Persze, mindig mentem hozzá – egyébként a szomszéd utcában lakott - és mindent

elmondhattam neki. Ha lehet mondani, a második anyám volt.

És a halála után nem volt ilyen személy, akiben ennyire megbízhattál, akihez
ragaszkodni tudtál?

Nem. Nem is tudnék ilyet mondani a családból – már anyuékon kívül – akibe úgy meg tudnék
bízni, mint a Keriben - pedig nem is az én keresztanyám volt, hanem a tesómé (mosolyog).
Nem is baj, mert utána még nehezebb lenne, ha valami gond történne.

És mi történt a halála után?

Azóta nem tartjuk a kapcsolatot a Keri családjával. A Keri főállású háziasszony volt, így ő
nem dolgozott, de azon kívül, amit el lehet képzelni munkálatokat, mindent ő csinált. Volt
kinn nekik Vönöckön 100-150 malac, minden reggel ment fél hatkor és délután fél négykor
etetni őket, közben meg még itthon dolgozott. Mindig mondta neki a mama, hogy menjen el
inkább dolgozni. Sokszor átmentünk hozzájuk, míg élt, de keresztapa általában nem volt
otthon, így ő vele nem is beszéltünk annyit. Amikor meghalt a Keri, akkor volt épp a mama is

3
kórházban, meg a másik testvérük is, aki Bobán él. Akkor a keresztapám azt vágta a fejükhöz,
hogy miért a keresztanyám halt meg, amikor két idősebb testvére kórházban van. Aztán ez így
egy kicsit felrakta a pontot az „i”-re. Rá 1-2 hónapra állítólag meg egy nővel volt a
keresztapám, az se tetszett a mamának. Én meghívtam a ballagásomra is, de nem jött el.
Meghívtam minden közeli családtagomat, de senki nem jött el, csak a Sz., keresztanyám fia.
Pedig én elmentem hozzájuk, vittem meghívót, fényképet is adtam, mondtam nekik
szeretném, ha eljönnétek, időben szóltam, és mégsem jöttek el.

Azóta nem is tartjátok a kapcsolatot keresztanyád családjával?

Anyu közbe, ha át akar menni, akkor mindig megkérdezi, hogy otthon vannak-e, de azt
szokták mondani, hogy most mennek el, most ezért ne, azért ne menjen át. Mindig találnak
valami kifogást. A mamának a másik testvére, aki Bobán lakik, ővele sem nagyon tartjuk a
kapcsolatot, mert a mama kereste egy időben, aztán mindenért a mamát húzkodták, hogy
miért mondta ezt ennek, miért mondta azt annak…
A Keri másik fiával, az A-val (ő a Sz. testvére) és családjával, halála előtt sem nagyon
tartottuk a kapcsolatot, azóta meg csak rosszabb lett. Amikor az A. felesége terhes lett, a Keri
még őt is kiszolgálta. Ha már nagyon dühömbe vagyok, akkor mindig azt szoktam mondani,
hogy azért halt meg a keresztanyám, mert mindenkit ki kellett szolgálnia… Végül is ezért…

Hogyan emlékszel vissza a temetésére?

Én soha nem értettem meg, hogy miért kell egy ember halála után enni-inni, halotti tort
rendezni. Pedig ez nálunk is így volt, de szűk családi körben tartottuk meg, a halotti tor pedig
a keresztanyám lakásában volt.

ISKOLA

Hova jártál általános iskolába?

Általános Iskolába C.-ön a Gáyer Gyula Általános Iskolába jártam. Onnan továbbtanultam a
C-i szakközépiskolába, ahol varrónőnek tanultam, de nem fejeztem be, mert nem tetszett. A
harmadik évben átmentem Pápára egy másik középiskolába, eladónak. Ott fejeztem be a
középiskolát élelmiszer- és vegyi áru eladóként.

Melyik iskola tetszett jobban?

A pápai. Én már bánom, hogy nem oda jelentkeztem először. Pedig a bátyám is ott tanult
hentesnek, nyolcadik év végén mondták anyuék, hogy jelentkezzek oda, de én akkor még nem

4
akartam. Elmentünk iskolalátogatásra is, de valahogy nem tetszett a suli, aztán én abból
szűrtem le, hogy biztos milyen rossz lehet, és nem oda jelentkeztem.

Hogy-hogy mégis átjelentkeztél?

Átmentem, mert ez a varrónői szakma, nem az én pályám volt. Nem tudok egyhelyben ülni és
varrogatni. Pedig mielőtt eljöttem már gatyákat, szoknyákat is varrtunk, de nem kötött le
abszolút. Harmadik évben már annyira nem tetszett, hogy az sem érdekelt volna, ha
megbukok, ezért nem is nagyon tanultam. Harmadik év végén megkaptuk a bizonyítványt,
akkor mondtam anyunak, hogy én ezt nem akarom folytatni, majd átiratkoztam a pápai
iskolába.

Nem bántad meg?

Egyáltalán nem. Szakmailag is tetszett az eladói szak. Emlékszem kiskoromban mindig

boltosat játszottam a barátnőmmel, elcsomagoltam mindent. Furcsa, hogy nagykoromra eladó
lettem. Nagyon-nagyon nem bántam meg, hogy átmentem Pápára, inkább azt, hogy nem oda
jelentkeztem először. Harmadik év végén átjelentkeztem, akkor újra kellett járnom a harmadik
évfolyamot, mivel a harmadik és negyedik osztály a gyakorlatra épült.

Okozott-e valami nehézséget az iskolaváltás?

Osztálytársaim, tanáraim is nagyon rendesek voltak, így ilyen gondjaim nem voltak. A
feljárás nem volt könnyű, mert reggel már öt órakor fel kellett kelnem, és csak három órakor
jött haza vonatom. Négy óra után haza értem, utána még tanulnom kellett, ez nem volt valami
jó.

Utána továbbtanultál?

Nem.

Nem is szerettél volna továbbtanulni?

Nem. Nem azért mert nem szeretek, hanem mert mindenképp dolgozni szerettem volna.

Az érettségit nem akarod letenni a későbbiekben?

Nem gondolkodtam rajta. Esetleg valami tanfolyamot a későbbiekben elvégeznék, régi

álmom, hogy kutyakozmetikus lehessek, de itt a környéken nem érdemes belevágni. Szeretek
masszírozni, arra gondoltam esetleg, vagy kozmetikus vizsgára. Azért nem is terveztem soha
az érettségit, mert mindig úgy voltam, hogy minél előbb dolgozhassak. Harmadik és negyedik
év között, amikor letelt a nyári gyakorlatunk – ami négy hét volt – én utána még négyhétre

5
visszamentem a gyakorlati helyre dolgozni. Akkor két hét volt a nyári szünetem. Mindenképp
dolgozni akartam…és most is így vagyok vele, csak hát…mindig adok le pénzt anyuéknak, ha
valami magamnak kell, akármi, mondjuk egy öblítő, aminek olyan illata van, amit én
szeretek, azt is nekem kellett megvenni. Vagy ha megkívánok valami kaját, akkor azt is én
veszem meg…a pénzt is és a kajajegyet is leadom otthon. Ez máig így van…

HÁZTARTÁS

A bátyád is leadja a pénzt a szüleidnek otthon?

Őszintén? Fogalmam sincs. Bár nem vagyok rosszba bátyámmal, de ilyen komolyabb
dolgokról szerintem nem tudnánk beszélgetni. Apu szerint igen, ad le pénzt. Én úgy szoktam,
hogy leveszem az összes pénzt a kártyámról és akkor kiveszem belőle anyunak a részét,
odaadom neki a kajajeggyel együtt. Szerintem a bátyám nem így csinálja, inkább, ha úgy van,
akkor kér tőle anyu.

Meg szoktátok beszélni, hogy mennyi pénzt adjál le havonta?

Nem. Nem szoktuk megbeszélni, ez változó. Most konkrétan 30 000 Ft-ot adtam le és a
kajajegyet, de sokszor van az, hogy na még, na még adjál…Vagy amikor elmentem Tescoba
vásárolni, nemcsak egy capuccinot vettem és zsemlét, hanem otthagytam 6000 Ft-ot, azt sem
adta oda anyu. Aztán tudod, így nem marad soha semmire pénzem, pedig lassan itt dolgozok a
Cell-Comp-ba egy éve. Töltöttem a kártyámat – az legyen a legkevesebb –ugyanakkor vettem
kaját, amit megkívántam, meg ilyen-olyan apróságokat, és a fizetésemből is adtam le. Néha
vettem egy-egy nadrágot, vagy valamit, de tényleg csak azért, mert szükségem volt rá.
Hülyeségből vagy, mert hoppá megtetszett és megvettem, ilyen soha nem volt. Csak az, hogy
kellett. Korábban én már elköltöztem otthonról az akkori barátommal, a T.-vel, de amikor
szétmentünk akkor hazaköltöztem. Amikor visszajöttem a T.-től, már akkor is úgy voltam
vele – már nem azért mert le kellett adnom pénzt – hogy mindenképp külön akarok lakni.
Szeptembertől vagyok otthon, most március van, egy olyan dolog van a ruhákon kívül - amit
fel tudok mutatni, hogy vettem magamnak, 25 000 Ft-ért egy fényképezőgépet.

Ahogy kiveszem a szavaidból, mindenképp el akarsz otthonról költözni…

Igen. Azt a pénzt, amit eddig otthon leadtam, az albérletre kellene kifizetnem, csak annyi
különbséggel, hogy ott legalább magam lehetek, ki tudom magam pihenni. Itthon egyedül apu
az az ember, aki figyel arra, hogy én alszok az éjszakai munka után. Múltkor is, mikor
éjszakás voltam – a bátyám is éjszakás volt, csak ő nem feküdt le reggel- anyuék kijöttek,

6
anyu nekiállt vitatkozni valamin bátyámmal, egyedül apám mondta azt, hogy halkabban, mert
a V. alszik. Arra is, mi volt bátyám válasza? „És, én is éjszakás voltam!” Mamám is ki-be
járkál, mivel a szobámnál van a bejárati ajtó, ezért eléggé behallatszanak a hangok, csapkod,
mosogat, sokszor már anyu is rá szokott szólni. Délután meg már azért nem tudok aludni,
mert mindenki hazaér. Anyuéknak ezt konkrétan nem mondtam meg, mert nem akarom
megbántani őket, hogy „te ide figyeljél, veletek van a gond”, inkább nem szólok. Én azon
vagyok, hogy a későbbiekben a csekkjeimet fel tudjam adni, meg az albérletet, a maradék
pénzt meg be lehet osztani. Jut is marad is.

Hogyan alakulnak a havi bevételek és kiadások a családodban?

A bevételek összege a négy kereső – anyu, apu, tesóm, én – fizetéséből és a mamám

nyugdíjából tevődik össze. Átlagosan havonta 300-350 ezer forintra tehető a bevétel, apu,
tesóm és én átlagosan 80 000 Ft-ot keresünk fejenként, anyu kb. 70 000 Ft-ot, a mama
nyugdíja pedig 60 000 Ft körül van. A legfőbb kiadások tételesen: lakástörlesztés, ami apu
fizetéséből vonódik le, a villany, gáz, telefonszámlák, és a napi élelmiszer. A kiadások nem
haladják meg a bevételt, így általában tudunk félretenni, de nem tudom mennyit, mert ilyenről
nem szoktam anyuval beszélni. Mint mondtam én anyunak adok le pénzt minden hónapban,
de nem az egész fizetést, és a tesóm is biztos ad le valamennyit. A csekkek befizetését anyu
intézi, igazából ő a „kasszás” nálunk.

Szoktál segíteni otthon a házi munkában, bevásárlásban, takarításban, stb.?

De szoktam ám. Mindig én megyek anyuval bevásárolni. Csak akkor nem megyek el vele, ha
szombaton délelőttös vagyok. Anyu hétvégén szokott nagybevásárlást tartani, hét közben csak
nekünk vesz zsemlét, és apróságokat. Ez mindig így volt. Amikor külön éltem a szüleimtől,
akkor is mentem anyuval szombatonként bevásárolni. Takarítás pedig úgy van, hogy
mindenki takarítja a saját szobáját – igaz a tesómnak sűrűbben kéne nincs az az ember, aki
vállalná, hogy kitakarítja (nevet). Apunak is szoktam segíteni, amikor fát vág, én hordom a
hasított fát… és nagyon szeretek főzni.

Sütni is?

Húst igen, de süteményt nem (hangosan nevet). Á, nem.

Említetted, hogy korábban már éltél külön szüleidtől, mi volt ennek az oka?

Tavaly nyáron költöztem el otthonról, albérletbe az akkori barátommal, a T.-vel. Anyuék nem
díjazták az ötletemet, de veszekedés nem volt belőle. Nem azzal volt a gondjuk, hogy

7
elköltözök otthonról, hanem a barátomtól féltettek, mivel elég agresszív volt. Anyu is azt
mondta, hogy nem fél attól, hogy nem tudom magam eltartani – bátyámat el sem engedné,
pedig 25 éves – tudja, hogy feltalálom magam. Most sem ellenzi a költözésemet.

Miért költöztél haza egy idő után?

Összevesztem a barátommal, és eljöttem. Hazaköltöztem 2010 augusztusában egy csütörtök

este, vasárnap visszamentem hozzá, de akkor már nem vittem vissza semmi holmimat,
tudtam, hogy ennek vége lesz. Két hét múlva szét is mentünk.

Amióta visszaköltöztél szüleidhez, már azóta tervezed, hogy albérletbe költözzél

egyedül?

Amikor haza költöztem, már akkor úgy voltam vele, hogy külön akarok élni, mert nekem nem
okoz gondot, hogy főzzek, mossak magamra. Eddig azért nem költöztem el, mert télen jött a
fűtési szezon, nem volt komoly kapcsolatom, és nem akartam egymagamra költeni. Most itt
van március, talán lassan sikerül beköltöznöm abba az albérletbe, amit kinéztem, és mire jön a
fűtési szezon addigra, be tudom osztani magamat pénzügyileg.

Teljesen egyedül akarsz élni?

Szeretnék önállósodni, ezért egyedül veszem ki az albérletet. Igaz jelenleg van

párkapcsolatom, de még nem akarom, hogy összeköltözzünk, egyelőre külön szeretnék élni.

Az újbóli költözködési terved otthon nem okoz gondot?

Nem, semmit. Már nem vagyok együtt a régi barátommal, nyugalom van, ezért anyuék sem
aggódnak.

Milyen az időbeosztásod?

Ez változó. Mivel három műszakban dolgozom, ezért a munkától függ a napi időbeosztásom.
Ha délelőttös vagyok, akkor délutánonként otthon szoktam segíteni, főzök vagy takarítok. Ha
délutánra megyek dolgozni, akkor délelőttönként pihenni szoktam, vagy gyorsan elintézem
munka előtt a bevásárlást, és a hivatalos dolgokat. Éjszakás héten kicsit szabadabban lehetek,
ilyenkor délelőttönként aludni szoktam, délután pedig változó, hogy mit csinálok. Mivel
szombaton is dolgozom, ezért csak a vasárnapi nap szabad, ilyenkor pihenni szoktam.

Mivel töltöd a szabadidődet?

Ha elköltözök otthonról, akkor már tudom, mit fogok csinálni (nevet). Itthon nem nagyon van
szabadidőm, hétvégén a barátnőmmel szoktam találkozni. Amikor külön laktam, akkor főzni

8
szoktam, most is ezt fogom csinálni, ha sikerül elköltöznöm. Imádok főzni, a telefonomba
telefonreceptek vannak, mert este, amikor szoktam nézni a TVpaprikát, és nincs nálam
toll+papír, mindig a telefonomba írom bele a receptet. Mindent kipróbálok. Itthon nagyon
nem lehet főzni, mert beleszólnak, hogy mért így csinálod, mért ezt csinálod, így a kedvem is
elmegy tőle.

MUNKAHELY

Van-e jelenleg munkahelyed?

Igen, C.-ön dolgozom egy gyárban, mint logisztikus, raktáros.

Korábban volt másik munkahelyed?

Igen, egy élelmiszerboltban dolgoztam eladóként. Két évig gyakorlaton voltam ott, majd két
évig főállásban dolgoztam. Onnan kerültem ki egy környező faluba, az élelmiszerlánc másik
boltjába, ott két hónapot voltam, majd eljöttem.

Így kerültél a jelenlegi munkahelyedre...

Bejelentkeztem a munkaügyi központba, ahol mondták, hogy telefonálnak, ha lesz valami

lehetőség. Annyiszor telefonáltak, hogy nem tudtam válogatni (gúnyos megjegyzés).
Jelentkeztem több üzletbe eladónak, de nem sikerült sehol sem elhelyezkednem. Utána
beadtam a jelentkezésemet a gyárba, ahova felvettek. Először forrasztóként dolgoztam, ott
normáznom kellett. Meg kellett lenni a 100%-nak ahhoz hogy, jó pénzt kapjak. Az nagyon
nehéz volt. Nyári melegbe forrasztottam, szívtam az ónt, nem volt egyszerű…Majd
átkerültem a raktár részlegre. Először nagyon féltem tőle, mert mondták, hogy számítógéppel
kell dolgozni. Én meg amennyire értek a számítógépekhez…teljesen magam alatt voltam. És
mégis jó lett. Többet is keresek, szabadabban vagyok és a közösség is jó.

Ha lenne rá lehetőséged visszamennél eladóként dolgozni?

Nem. Amelyik élelmiszerboltban dolgoztam, ott már reggel négy órára menni kellett,
nagyobb felelősség volt az emberen, mint itt. A két év alatt csak egyszer kerestem 78 000 Ft-
ot. Itt meg, itt vagyok a gyárban egy éve, a legkevesebb, amit kerestem az 80 000 Ft volt.
Elmegyek reggel hatra, kettőkor hazajövök, vagy délutános műszak esetén este 10 órakor, ha
éjszakás vagyok, akkor pedig reggel hatkor. Persze van itt is felelősség, mert ha rossz anyagot
adok be, akkor az egész sor felborul.

9
Melyik állás tetszett eddig a legjobban?

A jelenlegi. Jó társaságban vagyok, délutános héten, és éjszakás héten az egész

raktárhelyiségben csak öten vagyunk. Olyan szinten jó ez a közösség, hogy együtt szoktunk
bemenni uzsonnázni, reggelizni.

Ha külföldön kapnál munkalehetőséget, elvállalnád?

Nem tudom. Egyedül nem mennék ki biztos, de úgy hogy valaki kijön velem, úgy
elvállalnám. Most már akkor is kimennék, ha lenne párkapcsolatom.

ABORTUSZ

Hány éves voltál, amikor teherbe estél?

15

Hogyan derült ki?

Először is, hogy nem jött meg a havi menstruációm, de nem is gondoltam rá, hogy terhes
lehetek. Vettem tesztet…és…

Kinek mondtad el először?

Először a barátomnak, majd az ő nagynénjének mondtuk el. Utána beszéltünk csak anyuékkal.

Hogyan fogadták szüleid a terhességedet?

Kiakadtak…de segítettek is.

Miért döntöttél az abortusz mellett?

Fel sem merült, hogy megtartsam a gyereket, mert 15 éves voltam, tanultam még, és olyan
embertől lettem terhes, akivel igaz, együtt voltam három évig, de kár volt…

Milyen érzések játszódtak le benned akkoriban?

Amikor meg tudtam, hogy terhes vagyok, az merült fel bennem, hogy hogyan mondom el
apuéknak. Ez volt az első gondolatom. Tudtam, hogy ha már apunak és anyunak elmondom –
annyira ismertem őket – tudtam, hogy segíteni fognak. Azon kellett túlesnem, hogy
elmondjam nekik. Semmiképp nem tartottam volna meg. Fogalmam sincs, hogy mit éreztem.
Nem tudom. Minél előbb túl akartam lenni az abortuszon, az biztos.

10
Az iskolában tudtak róla?

Én nem mondtam el senkinek, az, hogy esetleg kiderült-e, azt nem tudom. Vissza nem
hallottam semmit sem.

Gyakran eszedbe jut ez az időszak?

Nem. Ha esetleg most lennék ilyen helyzetben, biztos megtartanám a gyereket. Igaz nincsenek
meg azok az anyagi körülményeim, de már nem vetetném el.

Szeretnél gyermeket vállalni a későbbiekben?

Igen, az öt éves tervben benne van. (mosolyog)

A későbbi párkapcsolataidban beszéltél erről, tudtak róla, hogy volt abortuszod

fiatalkorodban?

Nem. Az egyik későbbi párkapcsolatomban volt hasonló eset, terhes lettem, de elvetéltem. 20
éves voltam, akkor már megtartottam volna a gyereket. A tünetek ugyanazok voltak, nem jött
meg a menstruációm, mondtam anyunak, itt valami gond lehet. Rá egy hétre szombaton,
furcsa érzésem volt. Éjjel fájásaim voltak, vettem be gyógyszert, de nem használt, a
barátommal hazahozattam magam. Hazajöttem, de annyira fájt a hasam, hogy négykézláb
fetrengtem. Bevittek a kórházba, én már akkor tudtam, hogy terhes vagyok. Az orvos
megerősített, azt mondta éppen vetélés van folyamatban… A nőgyógyász azt mondta, fiatal
még a szervezetem, valószínűleg nem is tudtam volna kihordani a gyereket.

Mennyire viselt meg ez az eset?

Nagyon. Akkor még dúlt a szerelem, úgy voltam vele, hogy megtartottam volna. Igazából
akkor tudtam meg, hogy terhes voltam, amikor már el is veszítettem a gyereket. Ez mindig
eszembe jut. Az első abortuszommal úgy vagyok, hogy nem akarok rá emlékezni, lehet, azért
mert akkor még annyira fiatal voltam, hogy így maradt meg bennem. A vetélésem nagyobb
nyomot hagyott bennem, többször gondolok rá, talán azért is, mert az abortusz tudatos döntés
volt, a második esetben viszont érettebb voltam, és vállaltam volna a gyereket.

PÁRKAPCSOLAT

Milyen szempontokat mérlegelsz párválasztáskor?

Azt szokták mondani, hogy a külső nem számít, de én úgy gondolom, igenis számít. Ez
mindenképp meghatározza a kapcsolataimat. Iskolai végzettség és anyagi körülmények
kevésbé érdekelnek, de azért jó, ha meg tud hívni egy kólára (nevet).

11
Van-e jelenleg párkapcsolatod?

Igen, nem egészen egy hónapja.

Milyen a kapcsolatotok?

Jól kijövünk, minden nap találkozunk. Ő is dolgozik hétfőtől péntekig, csoportvezetőként.

Milyen párkapcsolataid voltak korábban?

Az első komolyabb kapcsolatom három évig tartott, az abortusz idején voltunk együtt. Majd
volt egy másféléves kapcsolatom, és három évig volt egy komolyabb barátom, akit már
említettem, a T.. Együtt éltem vele. Nem volt felhőtlen a viszonyunk, ezért elköltöztem tőle.

Párkapcsolataid során ért valaha valamilyen negatív esemény?

Igen. A T.-vel volt sok negatív élményem. Nagyon sok. A megcsalástól, verekedésektől
kezdve…volt minden. Olyan volt például, hogy éjjel haza jött, befeküdt mellém az ágyba,
aztán elkezdett kurvázni. Feltámaszkodtam az ágyra, megkérdeztem, most mi a bajod…és
megütött. Az albérletbe egyszer megpofozott, és még néhányszor megütött később is…

Ezek után te mégis vele maradtál…

Igen, mert szerelmes voltam. Még most is furcsa érzéseim vannak vele kapcsolatban, ha arra
gondolok, hogy találkoznom kell vele, már attól gyomoridegem van. Ezeket az érzéseket még
furcsállom, nem tudom hova tenni. Szerintem szerelmes nem vagyok, de olyan
…érdekes…Negatív élmények csak vele voltak, ugyanakkor mégis pozitív kapcsolat volt.
Minden, amit el lehet képzelni, lebukások, megcsalások…nem vagyok én hülye lány, mint
amilyennek nézett. PIN kódot rakott a telefonjára, és amikor részegen hazaérkezett, akkor is
volt annyi esze, hogy kikapcsolja a telefonját. Egyszer előkerestem a telefonpapírját, amin
rajta volt a PIN - PUK kód. Mivel megváltoztatta a PIN kódját én háromszor beütöttem, majd
beütöttem a PUK kódot, és beléptem a telefonjába. Ott voltak félreérthető, vagyis egyértelmű
üzenetek, és lebukott. Volt ilyenre példa IWIW-en, MSN-en. Konkrétan hányszor csalhatott
meg azt nem tudom, szerintem jobb is, ha nem akarom megtudni. Vagy nagyon naiv voltam,
vagy sok mindent lenyeltem. Inkább az utóbbi, de betelt a pohár. Azóta hárítom a szerelmet.

És ezt nem veszi észre a jelenlegi párod?

Dehogynem. Mondtam neki, hogy furcsa, hogy ennyire törődik velem, és mindenben a
kedvemben jár. A mamának nagyon bejön, mindig mondja, hogy ő egy úriember, tartsam
meg, de hát én még mindig nem tudom…Bizalmatlan vagyok. Félek, hogy csalódni fogok.

12
Minden emberrel szemben bizalmatlan vagy, nemcsak a párkapcsolatodat illetően?

Igen. Van egy barátnőm, a Réka, akivel nagyon jóba vagyunk, csak nagyon ritkán tudunk
találkozni. Ha nem veszi fel a telefont én elkezdek kombinálni, hogy biztos valami baja van
velem, vagy megharagudott. Mindig ilyenekre gondolok.

A Rékával mindent meg tudsz beszélni?

Aha. Csak ritkán találkozunk.

És más barátaid vannak?

Nincsenek.

Nem is hiányzik a baráti társaság?

Nem tudom, mert a gyárban is van pár ember, akivel jóba vagyok, de én alapból a fiúkkal
jövök ki. Baráti kör van, akikkel bulizni szoktunk menni, csak mindenkivel ritkán találkozok,
ők inkább haverok.

CSALÁDI SZOKÁSOK

Vannak-e esetleg olyan hagyományok a családodban, amelyek már régóta élnek?

A karácsonyt mindenképp megemlíteném. Szenteste napján általában mindenki egész nap

otthon van. A karácsonyfát minden évben egyedül szoktam díszíteni, apu fel szokta rakni az
égősort, én pedig díszítek. Minden évben ugyanúgy telnek az ünnepek, Szenteste öten
vagyunk otthon, anyu és a mama főzni-sütni szoktak, én díszítek. Igaz 23 éves vagyok, de
még mindig tűkön ülök karácsonykor, várom, hogy mikor ajándékozzuk meg egymást.
Másnap Ajkáról szoktak eljönni a rokonaink, apu testvére és a családja. Karácsony másnap
pedig a mama testvérének a fia – a Sz. – és a családja jön át hozzánk. Ez minden évben így
van.

Nemsokára itt a Húsvét! Milyen szokások élnek a családban?

Húsvétkor apu minden évben elmegy „locsoló-körútra”, meglocsolja a testvéreit és a

rokonokat. Húsvét vasárnap ugyanúgy, mint karácsonykor összegyűlik a rokonság (Ajkáról és
apu testvérei), eszünk-iszunk.

Születésnapokat és névnapokat megünneplitek?

Általában otthon családi körben szoktunk koccintani, mindig megajándékozzuk a szülinapost,

de a nagyobb ünneplés inkább baráti körben történik.

13
Milyen étkezési szokásaitok vannak?

Vasárnaponként mindig együtt eszik az egész család, ez már gyerekkorom óta így van. A hét
többi napján esetleg a vacsorát szoktuk együtt megenni, de ez nincs mindig így, mert attól
függ, hogy ki hogyan dolgozik. Mivel apu, tesóm és én is három műszakban dolgozunk, ezért
nehéz összehozni a közös étkezést. Mivel sokszor elkerüljük egymást, így szeretem a
vasárnapi közös ebédeket, mert olyankor mindenki együtt lehet.

Milyen szempontokat tartasz szem előtt az öltözködésben?

Nem igazán követem a divatot (már nem is lehet), inkább a kényelmes ruhákat szeretem.

TÁRSADALMI KAPCSOLATOK

Szoktál művelődési házba járni?

Anyuval gyakran járunk színházba, a helyi művelődési központba. Mivel a városban csak ez
az egy intézmény van, ahol úgymond normális programok vannak, ezért csak ide szoktunk
járni előadásokra. Szeretek koncertekre járni, legutóbb például Quimby koncerten voltam,
szintén a művelődési házban.

Tagja vagy valamilyen civil szervezetnek?

Én nem, de anyu tagja a Magyar Rákellenes Liga helyi alapszervezetének, ahol minden
hónapban egyszer van klub összejövetel.

Milyen foglalkozást takar a szervezet?

Azt tudom csak mondani, amit anyu szokott mesélni. Általában valamilyen orvos tart előadás
különböző témákban, de kirándulni is szoktak menni minden évben egyszer.

Milyen a kapcsolatotok a szomszédokkal?

Őszintén szólva, csak a szembe szomszéddal vagyunk jóban. Velük már azóta jó a
kapcsolatunk, mióta ideköltöztünk. Mivel a szomszédban ugyanannyi idős lány él, mint én,
ezért vele már gyerekkorom óta jóban vagyok. Igaz az évek alatt többször megszakadt a
kapcsolatunk (iskolából való kimaradás, továbbtanulás miatt), de valahogy mindig „egymásra
találunk”. A többi szomszéddal nem igazán vagyunk jóban, sőt az utcabeliek közül egy-két
házban azt sem tudom kik laknak, és hogy hívják őket, pedig nem nagy utcában lakunk.

14
Lakóhelyeden kívül más városokba is szoktál járni?

Születésem óta C.-ön élek, így nagyon nem szoktam más városba járni. Amikor
középiskolába jártam, akkor Pápára jártam minden. Ajkára szoktunk anyuékkal évente egy-
kétszer elmenni apu testvéréhez, és Budapestre nagyon ritkán, unokatestvéremékhez.
Egyébként Sárvárra szoktam járni, mivel a barátnőm ott lakik, Szombathelyre pedig nagyobb
bevásárlások miatt szoktam feljárni.

ÉLETKÉP

Mit tartasz a legfontosabbnak az életben?

Először egy normális párkapcsolat fordul meg a fejemben. Ne kelljen stresszelni állandóan a
hűségen, a bizalmon és hasonlókon. Szeretnék önállósodni, bár az elején ez biztos nehéz lesz,
ha ezt egyedül akarom. És hát, hogy anyuék megmaradjanak nekem mindig. Ha nem is
pénzügyileg, de számíthassak rájuk mindenben.

Milyen pozitív esetleg negatív esemény történt, amely úgy érzed, hogy megváltoztatta az
életedet?

Pozitív, negatív a T.-vel való kapcsolatom. Negatív, hogy a szakítás óta bizalmatlan vagyok
az emberekkel, pozitív hatása, hogy sokat változtam. Háziasabb lettem, megtanultam
beosztani a pénzt, fenntartani kettőnknek egy albérletet, egyszóval felnőttem. Úgy érzem ez a
párkapcsolat meghatározta az életemet.

Mit gondolsz melyek voltak életed eddigi legmeghatározóbb állomásai?

 Iskolaváltás
 Vetélés
 T.-vel való kapcsolatom
 Albérletbe költözés

És hát nem tudom mi lenne, ha most élne még a keresztanyám.

Ha változtathatnál az életeden mi lenne az?

Nem változtatnék semmit, esetleg a középiskolát jobban megválasztanám, mert akkor nyernék
magamnak egy évet. A középiskola után pedig lerakhattam volna a jogosítványt, mert kaptam
mindenkitől pénzt rá.

15
Ezt még most is valóra válthatod, nem?

Hát ja, csak volt egy karambolom egyszer a volt barátommal, elütöttünk egy szarvast, azóta
én félek a kocsiban. Este is, ha megyünk, én nézem az utat, ki ne jöjjön valami.

Hogy történt a baleset?

Vasárnapi nap volt. Erre is sokat gondolok, mert én mondtam, hogy menjünk el moziba
Szombathelyre. Jöttünk hazafele este, és még mindig, ha meghallom azt a Hooligans
számot… Arra emlékszem, hogy épp néztem valamit a táskámban és annyit hallottam, hogy a
barátom kiabál, és már ott a szarvas. Felcsattant…a barátomnak az üveg elvágta az arcát. Még
a tetőn is patanyom volt. Nekem tele volt a fejem sebbel. Ez még a régi Váti úton volt,
onnantól kezdve – október vége volt – szélvédő nélkül jöttünk haza. Fújta az arcunkba a pici
üvegszilánkokat a szél, de akkor még nem tudatosodott, hogy mi történt. Hazaértünk,
bementünk a kórházba, és ott elkapott a sírás…

JÖVŐ

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Mit szeretnék? Hihetetlenül hangzik, de egy normális párkapcsolatot. Munkaügyileg meg

vagyok elégedve mindennel. Szeretnék a városban maradni, idehúz a szívem.

Szeretnél férjhez menni a későbbiekben?

Majd biztos, de egyelőre még azt sem mondhatom ki, hogy van olyan személy, akihez férjhez
mennék, ha egyáltalán már megszületett az az ember (nevet). Nem vagyok az a típus, hogy
hatalmas, százfős lakodalmat szeretnék, de azért jó lenne egyszer…

Mi a véleményed a válásról?

Nem tudom. Én ha egyszer férjhez megyek, olyan emberhez akarok menni, akivel leélhetem
az életemet. Bár mostanában az ismerőseim között nagyon sok válás történt, de én nem
tudom, hogyan fogadnám, ha a szüleim elválnának…

16