( Home + Add Document ) Sign In
Search Documents +
SZÓKRATÉSZ MÓDSZERE ÉS A NEVELÉS
Home / SZÓKRATÉSZ MÓDSZERE ÉS A NEVELÉS
Bekleidung, Schuhe & Co.
Breuninger.com
1 HENDRIK NIKOLETTA SZÓKRATÉSZ
MÓDSZERE ÉS A NEVELÉS
Ütközéspontok konferencia Antik
filozó...
Author: Mária Lakatosné
! 10 downloads " 71 Views
# 148KB Size
$ Report
 DOWNLOAD PDF
& ' Like 0
0 Comments Sort by Oldest
Add a comment...
Facebook Comments plugin
RECOMMEND DOCUMENTS
GRATIS IJSJE. Jan Weideman
bokaal terug in... Ruinerwold!!
Nevels
ručení - 3av st s s a a a s s
Deep sky fotografie in H Alpha-
Herfst Dark Star Dobson review-
Objecten van het seizoen Visual
confrontation- Donkere nevels
waarnemen
T E S I S PA S C A S A R J A N A
MOSTRO a. s. MOSTRO a. s
A fiatalok e, s. a szexualita, s
M A P R A A R S A I S HA H S A IL
JASA
S IIL L A A S S F F A A L L T T
SAUNASENSATIONS
CSODÁLATOSARATAS
EB M S A S M A A
Rosas
SOSIALISASIBSMR
S: SSS:S: S;5: S^: KI S ' A
W %s&&2? r r o b a h a z a s s a g
S IIL L A A S S F F A A L L T T
Nasalislarvatus
SA
S a o l a CP C N P S W w a a w s a
a s n a Ke K b e a b n a g n s g a s
aan
e C n ar a i a a g s a a s n s h a a h
& 0dalan
Rahasia Dibalik Nama Allah A S -
S A L A A M. Publication : 1437
H_2016 M. Rashasia Dibalik
Nama Allah: A s-s A L A A M
Notes 30 September December
December 2010 A S E T A S S E T
S Platón két szöveghelye, ahol először jelenik meg az elenkhosz mint cáfolat egyértelműen:
SOSIALISASI
Copyright © 2020 ADOC.PUB. All rights reserved.
* Register
Bekleidung, Schuhe & Co.
Breuninger.com
Seite: 2 von 12 Automatischer Zoom
1
kiválósága 3. A szókratatészi-platóni négy sarkalatos erényb ől a héróikus társadalom kett őt
ismer csupán, az igazságosságot és a bátorságot. A homéroszi társadalom nyelvében a szophia
még nem általában vett bölcsességet, hanem egyszer űen valamiben való jártasságot jelent, a
szóphroszüné pedig nem "mértékletesség", hanem "helyes gondolkodás" értelemben
használatos. 4
A vitán alapuló szókratészi dialektika célja err ől az új fajta erény-fogalomról való „egyfajta
igaz vélemény” minél pontosabb kialakítása. Ennek gyakorlati haszna van, hiszen Szókratész
vallotta, hogy senki sem hibázik készakarva, avagy:
„[...] akarattal senki sem jogtalankodik.” Gorgiasz , 509b 5
Ebb ől következik, hogy ha valaki az erényr ől való igaz vélemény birtokába jut, akkor csak jót
akar majd cselekedni. Ezt pedig Szókratész módszerével lehet megközelíteni, amelyet
Save up to 70% today
Zalando SE
HENDRIK NIKOLETTA
SZÓKRATÉSZ MÓDSZERE ÉS A NEVELÉS
Ütközéspontok konferencia Antik filozófia szekció
A mai előadásomban Szókratész módszerének neveléssel való összefüggését fogom körüljárni.
Tézisem, hogy Szókratész eszköze, az elenkhosz a nevelő célzat miatt eredménytelen az esetek
döntő többségében, mivel Szókratész célja elsősorban nem teorerikus, hanem gyakorlati. Célja a
beszélgetőtárs átformálása. A válaszokra a beszélgetőtársnak magának kell rájönnie a
beszélgetést követően, és a válaszokban foglalt implikációkat alkalmaznia kell a saját életében.
Az előadásban a bevezetés után először bemutatom az elenkhosz szó eredetét, majd a logikai
szerkezetéről alkotott elképzeléseket, végül pedig rátérek az elenkhosz célja felőli elemzésére,
majd összefoglalom az elhangzottakat. I. Szókratész módszere különös hangsúlyt kapott a
nevelés szempontjából a peloponnészoszi háború korának Athénjában. A görög városállamok
egymással vívott háborúja ugyanis olyan morális problémákat vetett fel, amelyeknek
megoldásához szükség volt a hagyományos polisz-polgári paideia revíziójára.1 Ezt a fordulatot
Szókratész hajtotta végre.2 Szókratész új emberideált mutatott be az addigiakhoz képest, az
erényes embert, akinek aretéje a lélek 1
Platón az Állam 469b-471c szöveghelyén fejti ki a görögök egymás elleni viszályának kérdését,
amelynek lényege, hogy egymással szemben kíméletesebb bánásmód az igazságos, ugyanis a
helléneket egymás testvéreinek, természetük szerinti egymás barátainak tekinti Szókratész a
dialógusban. Fogalmilag is elkülöníti a hellének belső viszályát a barbárokkal való háborútól.
Előbbi egy beteg viszonyt jelöl, utóbbi pedig természetes ellenségeskedést. A hellének
hellénekkel való viszálykodása emiatt más morális szabályok vonatkoznak, mint a barbárokkal
vonatkozó háborúra. Mégpedig: ne tegyék egymást rabszolgává, meg kell tiltani a hullák
kifosztását, meg kell engedni a halottak eltemetését, az elkobzott fegyvereket nem szabad
felajánlani az isteneknek, a földeket és házakat tilos felgyújtani. Az évi termés elvétele
megengedett a vesztestől, de összesen ennyi. Szókratész aztán kiemeli, hogy az ideális államban
a polgárok hellénszeretők és Hellászt közös hazájuknak érzik. 2 Szókratész volt az is, aki filozófiája
középpontjába a természettudományok helyett az embert helyezte. Arisztotelész: Metafizika
987b.
1
kiválósága 3 . A szókratatészi-platóni négy sarkalatos erényből a héróikus társadalom kettőt
ismer csupán, az igazságosságot és a bátorságot. A homéroszi társadalom nyelvében a szophia
még nem általában vett bölcsességet, hanem egyszerűen valamiben való jártasságot jelent, a
szóphroszüné pedig nem "mértékletesség", hanem "helyes gondolkodás" értelemben
használatos.4 A vitán alapuló szókratészi dialektika célja erről az új fajta erény-fogalomról való
„egyfajta igaz vélemény” minél pontosabb kialakítása. Ennek gyakorlati haszna van, hiszen
Szókratész vallotta, hogy senki sem hibázik készakarva, avagy: „[…] akarattal senki sem
jogtalankodik.” Gorgiasz, 509b5
Ebből következik, hogy ha valaki az erényről való igaz vélemény birtokába jut, akkor csak jót akar
majd cselekedni. Ezt pedig Szókratész módszerével lehet megközelíteni, amelyet naponta
művelve a legnagyobb jót teszi az ember saját maga és az állam számára is. Ez a pont Szókratész
módszerének legfontosabb nevelési aspektusa. II. Szókratész egyik legfontosabb eszköze az
elenkhosz, amely jelentésének fejlődését mutatom most be röviden. Az elenkhosz jelentése,
ahogy arra James Lesher rámutat, kezdetben negatív töltettel bírt, majd semlegessé alakult,
végül pedig pozitív színezetet kapott. E kifejezések eredetileg sikertelenséget jelentettek a
harcban vagy atlétikai versenyben Homérosznál, majd elsősorban harci vonatkozású szégyent és
megszégyenítést többek között Hésziodosznál. Pindarosz a szót ige alakjában
megszégyenülésként használja, azonban főnévként már a teszt értelem domborodik ki. Ez
rendkívül fontos változás, ugyanis a teszt semleges értelemmel bír: a teszt során valaki
megszégyenülhet vagy elkerülheti a szégyent. Az elenkhosz mint cáfolat
3
Szemben az archaikus emberideállal, ahol az egész ember kiválósága jelentette a célt. „A Platón-
dialógusok általában négy sarkalatos erényt emlegetnek: a bátorságot (andreia), a bölcsességet,
a belátást vagy tudást (általában szophia, de esetenként phronészisz vagy episztémé), valamint a
fenti szövegünkben szereplő szóphroszünét és dikaioszünét. […] A szóphroszüné
fókuszpontjában a mérték fogalma áll, és ebből kiindulva a görög köznyelv a mértéktartó,
megfontot, józan ésszel végrehajtott cselekvésre és cselekvőre használja. A dikaioszüné és
archaikus párja, a diké a görög gondolkodás legfontosabb erénye és mércéje. Platón-
dialógusokban tradicionálisan az „igazságosság” kifejezéssel szokás fordítani […]. Általában
valamifajta – jellemzően isteni – rendnek való megfelelést, e rend uralmát, illetve helyreállását
jelenti […]. A Prótagoraszban a listát egy ötödik fontos erény egészíti ki: a hosziotész (vallási
tisztelet vagy istenfélelem, a nyugati tradícióban: pietas) […]. Az Államban a négy kardinális erény
egyértelmű módon hozzárendelődik a lélekrészekhez, ill. a lélekrészek kölcsönös
kapcsolódásaihoz, és a későbbi Platón-művekben ez az elképzelés él tovább.” Bárány István
lábjegyzete in: Platón: Menón, Osiris, Budapest, 2013, 22. lábjegyzet. Az Államban a négy
sarkalatos erény leírása: 427e-434d. 5 Gorgiasz, 509a. Valamint: „Mert én, ha életem során rosszul
csinálok valamit, tudd meg, sohasem készakarva hibázom, hanem a tudatlanságom miatt.”
Gorgiasz 488a; illetve: „[…] senki sem akarja a rosszat […]” Menón, 78b. Ugyanis Szókratész
esetében nincs jelen olyan, a platóni vágyakozó lélekrészhez hasonló entitás, amely még ennek
birtokában is elcsábítaná az embert attól, hogy jót cselekedjen. A tétel egyéb megfogalmazásai
megtalálhatók még az alábbi szöveghelyeken: Menón 78a-b, Euthüdémosz 281b, Prótagorasz
345e és 355e361b, Gorgiasz 488a és 509e, Kisebbik Hippiasz 371e-373a, 376b, valamint Szókratész
védőbeszéde 37a. Forrás: Penner, Terry: Socrates in: Rowe, Christopher – Schofield, Malcolm
(szerk.): The Cambridge History of Greek and Roman Political Thought, Cambridge University
Press, Cambridge, 2005, 155-156.o. és 160-161.o. 4
legelőször tisztán Platón két szöveghelyén szerepel. Gorgiasz pedig az elenkhoszt már a pozitív
értelmű bizonyíték jelentéssel ruházza fel. 6 Kahnnal értek egyet abban, hogy a szókratikus
elenkhosz a személyt tesztelte, 7 és ez az elenkhosz elsődleges jelentése a szókratikus
dialógusokban, amelyhez képest a cáfolat és a bizonyíték jelentések csak másodlagosak. III. Az
elenkhosz Vlastos 1983-ban megjelent, „A szókratikus elenhkosz” című tanulmánya 8 kapcsán
került a kutatások középpontjába. A szókratészi beszélgetéseket9 a XX. században Richard
Robinson kezdte el elenkhosznak hívni,10 amelynek aztán Vlastos vázolta fel négy mozzanatból
álló felépítését. Vlastos fontos meglátása továbbá, hogy Szókratész a korai dialógusokban 11
sosem használja a módszer (methodosz) szót saját módszerére és nem is beszél róla, azonban a
középső dialógusokban már igen.12
6
Szophoklésznél az elenkhosz versenyt és a szavak tesztelését jelenti. Euripidésznél az elenkhosz
Pindaroszéhoz hasonló értelemben szerepel a legtöbb szöveghelyen: egy teszt, amely felfedi egy
dolog vagy személy valódi természetét. Hérodotosz szintén teszt értelemben használja a
kifejezést, egy szöveghelyet (Történelem II:115) kivéve, ahol cáfolatként jelenik meg.
Parmenidésznél a poludérisz elenkhosz „vitatott, de erélyes tesztelés” értelemben szerepel.
Prótagorasz 344b és Gorgiasz 473e. Az Állam azon szöveghelye, ahol tesztet ért az elenkhosz
alatt Platón: 534b. Lesher, James H.: Parmenidean Elenchos in Does Socrates Have a Method?
Rethinking the Elenchus in Plato’s Dialogues and Beyond, Pennsylvania University Press,
Pennsylvania, 2002, 19-35.p. Eredeti megjelenéshez képest módosítva: Lesher, James H.:
Parmedines’ Critique of Thinking: The Poluderis Elenchos of Fragment 7 in Oxford Studies in
Ancient Philosophy 2, 1984, 1-30.o. 7 Ennek a tesztelésnek a legbrilliánsabb példája a Gorgiaszban
található. Kahn, Charles H.: Plato and the Socratic Dialogue. The Philosophical Use of a Literary
Form, Cambridge University Press, Cambridge, 1996, 133-134. o. 8 Vlastos, Gregory: The Socratic
Elenchus in: Oxford Studies in Ancient Philosophy 1. 1983. 27-58. és 71-74. p. Módosításokkal és
kiegészítésekkel újraközölve: Vlastos, Gregory: Socratic Studies, Cambridge University Press,
Cambridge, 1994, 1-37.o. 9 Arisztotelész: Poétika 47b: „Nem rendelkezünk ugyanis közös
elnevezéssel Szóphrón és Xenarkhosz mimoszaira és a szókratészi beszélgetésekre, sem arra, ha
valaki epikus vagy elégiai, vagy más efféle versmértékben végzi az utánzást – eltekintve attól,
hogy az emberek a versformával kapcsolva össze a költői tevékenységet, ezeket elégia-költőknek,
amazokat meg eposzköltőknek nevezik, nem az utánzás módja szerint jelölve meg a költőket,
hanem a versmérték szerint.”. Vö. Diogenész Laertiosz IX. 52-53, ahol Diogenész kijelenti, hogy
Prótagorasz rendezett először szónoki versenyeket és a beszélgetés szókratészi fajtáját is ő
használta elsőként. Diogenész abba a hibába esik, hogy azonosítja a szofisták és Szókratész
módszerét. 10 Robinson, Richard: Plato’s Earlier Dialectic, Cornell University Press, Ithaca, 1941.
Vlastos a tanulmányában a kérdés vizsgálatát visszavezeti a 19. században Grote, Campbell,
Sidgwick és Zeller munkásságáig. Vlastos (1994) 2.o. 8. lábjegyzet. 11 Platón dialógusainak
korszakolásáról folyamatosan zajlik a vita. Taylor korszakolását alapul véve elmondható, hogy
szókratikus dialógusnak számít a Nagyobbik Hippiasz, a Kisebbik Hippiasz, az Ión, a Menexenosz,
a Kharmidész, a Lakhész, a Lüszisz, a Kratülosz, az Euthüdémosz, a Gorgiasz, a Menón, az
Euthüphrón, a Szókratész védőbeszéde, a Kritón, valamint az Állam I. könyve. Taylor, A. E.: Platón,
Osiris, Budapest, 1997. A korszakolásról lásd részletesen: Brandwood, Leonard: The Chronology of
Plato’s Dialogues, Cambridge University Press, Cambridge, 1990 12 A µέθοδος szót Platón hozta
létre, először a Phaidón 79e és 97b helyeken használta. Vlastos (1994) 1.o. Szókratész
módszerének legismertebb leírása a bábáskodás a Theaitétosz 148e-151d szöveghelyén, amely
azonban nem azonos az elenkhosszal. Bárány István Theaitétoszhoz írt utószavában az alábbiak
szerint világítja meg a két módszer közti hasonlóságot és különbözőséget. Hasonlóságok: „(1.)
Egyértelműen Szókratész vezeti a beszélgetést. (2.) Egy-egy tág és jelentős fogalom definíciója a
cél. (3.) A dialógus aporiában végződik.” Az aporia jelentése: tanácstalanság. Platón: Prótagorasz,
Atlantisz, Budapest, 2007, 79.o. 117. lábjegyzet.
Vlastos szerint a standard elenkhosz meghatározása: „A szókratikus elenkhosz a morális igazság
keresése kérdés-felelet érvelés formájában, amelyben egy állítást csak akkor vitatnak meg, ha
azt a válaszoló saját véleményeként jelentette ki, és csak akkor tekinthető megcáfoltnak, ha
annak negációját a saját véleményéből vezetik le.”13
A standard elenkhosz 4 lépésből álló felépítése:14 (1) A beszélgetőtárs felállít egy p tételt, amelyet
Szókratész hamisnak tart és belekezd a cáfolatba. (2) Szókratész további állításokat vezet be,
például q és r állítást. (3) Szókratész rákérdez beszélgetőtársánál, hogy egyetért-e q és r
tételekkel. Amennyiben igen, Szókratész rávezeti beszélgetőpartnerét, hogy belássa, hogy q és r
állítás nem-p állításhoz vezetnek. (4) Szókratész kijelenti, hogy bemutatta, hogy nem-p igaz és p
hamis.15 Vlastos elméletének recepciója meglehetősen vegyes volt, azonban még a legélesebb
hangú kritikus is elismeri, hogy Vlastosnak legalább részkérdésekben igaza van. Az (1)-(3) ponttal
szinte minden kutató egyetért, hiszen ez a három lépés a beszélgetésben felmerülő állítások
belső inkonzisztenciájára mutat rá.16 Ezeknek a lépéseknek a megfogalmazása olvasható már A
szofistában is: „A beszélgetés során felmerülő állításokat „a beszélgetés során összegyűjtve és
egymással összevetve kimutatják, hogy e vélekedések egyidejűleg, ugyanazon dolgokra
vonatkozólag, ugyanazon viszonyban és ugyanazon tekintetben ellentétesek egymással.” A
szofista, 230b
Vlastos elméletének (4) pontja áll viták középpontjában, ugyanis az állítások belső
konzisztenciájának kérdése alapesetben nem mond semmit azok igazságtartalmáról. Hogy
mégis vonatkoztathassuk az állításokat a valóságra, Vlastos szerint arra van szükség az, hogy
feltételezzük, hogy minden, Szókratész által a beszélgetésbe bevezetett premisszáját igaznak
Különbségek: „(1.) A Theaitétosz Szókratésze már csak nevében Szókratész: az álarc mögött
Platónt látni. (2.) A korai dialógusok etikai fogalmak meghatározását vetik fel, a Theaitétosz nem.
(3.) A korai dialógusokban alkalmazott módszer az elenkhosz, a Theaitétoszban a bábáskodás. (4.)
A szókratikus dialógusok aporiája végtelenül reiterálható, a Theaitétoszé a helyes módszer
birtokában nem.” Bárány István: Utószó in: Platón: Theaitétosz, Atlantisz, Budapest, 2001, 135-137.
o. 13 Vlastos (1994): 4.o. szöveghelyen található definíció saját fordítása. 14 Összefoglalás Vlastos
(1994): 11.o. alapján, saját fordítás. 15 „A modern olvasóban feszengő, kényelmetlen kérdés
fogalmazódhatik meg. Hiszen mi úgy tanultuk, hogy a klasszikus filozófiai meghatározás – a
definitio per genus et differentiam – elég egyszerű és egyértelmű eljárás, amely két lépésben
pontosan meghatározza tárgyát. Első lépésként megadja azt a tágabb értelmű osztályt (genus
proximum), amelybe a definiendum tartozik, majd második lépésként megadja azt a lényeges
jegyet (differentia specifica), amely a definiendumot az ugyanazon genushoz tartozó összes más
fajtától megkülönbözteti. […] Egyszerű fogalomtörténeti oka van annak, hogy a szókratikus
dialógusokban szereplő meghatározások nem lehet per genus et differentiam definíciók. Azért
nem, mert a dolgoknak a generikus-specifikus alá-fölérendeltségen alapuló osztályozása ekkor
még nincs jelen a görög gondolkodásban. Éppen Platón fogja meg kidolgozni ennek az
osztályozásnak első formáját két öregkori művében (A szofista, Az államférfi), és ezt az
osztályozást Arisztotelész alakítja át a föntebb ismertetett, technikailag könnyen kezelhető
definíciós eljárássá.” Steiger Kornél: Utószó in: Platón: Nagyobbik Hippiász. Kisebbik Hippiász.
Lakhész. Lüszisz, Atlantisz, Budapest, 2003, 165-166.o. Vö. Menón 72b-c. Szókratészt mint elmélete
megalapozóját Arisztotelész el is ismeri: Két dolog egészen biztosan Szókratésznek
tulajdonítható. Egyrészt az általános és elvont fogalmak, másrészt az induktív módszer, amellyel
ezek az általános fogalmak megismerhetők. 16 Azonban ez nem feltétlenül probléma Benson
szerint. Lásd: Benson, Hugh H.: The Dissolution of the Problem of the Elenchus in: Oxford Studies
in Ancient Philosophy 13, 1995, 45-112.o.
tekintsünk.17 Kraut hasonló álláspontot képviselve arra mutat rá, hogy amennyiben minden
premissza igazságtartalmát bizonyítani kellene egyetlen cáfoló érvelésben belül, akkor ez
ellehetetlenítene minden érvelést.18 Ez összhangban áll a Gorgiasz alábbi szöveghelyével:
„SZÓKRATÉSZ: Semmibe veszed korábbi megállapodásunkat, Kalliklész, és nem vizsgálhatod
tovább velem a dolgokat annak rendje és módja szerint, ha olyasmit mondasz, ami ellenkezik a
saját véleményeddel. KALLIKLÉSZ: Ez rád is érvényes, Szókratész!19” Gorgiasz, 495a
Mindez logikusnak tűnik, azonban kellő óvatossággal kell kezelni ezt a meglátást, ugyanis
miként arra például Benson hívja fel a figyelmet,20 hogy Vlastos szinte egyedül a Gorgiasz
kapcsán vonja le következtetéseit az elenkhosz felépítésére vonatkozóan. IV. Vlastos esszéjében
tehát a logikai szerkezet vizsgálata került a középpontba, és ez a tény önmagában döntően
befolyásolta a további elemzések irányát. 21 Véleményem szerint hasonlóan fontos az elenkhoszt
a célja felől vizsgálni, amely az ember minél erényesebbé tétele az erényről való egyfajta „igaz
véleményhez”22 való közelítésen keresztül.23 Platónnál a cél egyéni, míg Xenophónnál praktikus
színezetet kap. 24 Platón és Xenophón Szókratész17
Vlastos (1994), 19.o. Vlastos állítása szerint a legfontosabb szöveghely ennek bizonyítására a
Gorgiasz 479e. Kraut interpretációja szerint tehát Szókratész igaznak tekintette a beszélgetésben
bemutatott újabb premisszákat. Kraut elmélete alátámasztásához Arisztotelészt idézi, aki szerint
amennyiben az érvelés véges számú lépésből áll, és a körkörösség elkerülendő, akkor minden
bizonyítás fog olyan állításokat tartalmazni, amely nincs érvekkel alátámasztva. Bővebben: Kraut,
Richard: Comments on Gregory Vlastos. The Socratic Elenchus in: Oxford Studies in Ancient
Philosophy 1, 1983, 59–70.o. 19 Kalliklész válasza rendkívül fontos szövegrész annak a kérdésnek az
eldöntésében, amely arra irányul, hogy vajon Szókratész komolyan gondolja-e a saját maga által
bemutatott premisszákat a beszélgetésben. A szókratészi módszer a beszélgetésben résztvevők
egyenlőtlen viszonyának ellenére az összes résztvevő erkölcsi jobbítására irányul, szabályai
mindkét felet kötik. Vö. Prótagorasz 331c-d, ahol Szókratész nem csak azt jelenti ki, hogy
Prótagoraszt vizsgálja, hanem saját magát is. Mindkettőjük esetében tétje van a beszélgetésnek.
20 Benson (1995). 21 Scott, Gary Alan (szerk.): Does Socrates Have a Method? Rethinking the
Elenchus in Plato’s Dialogues and Beyond, Pennsylvania University Press, Pennsylvania, 2002, 5.o.
5. lábjegyzet 22 Szókratész nézetei szerint az erény nem tanítható abban az értelemben,
ahogyan bármely tudomány tanítható. Ebben az értelemben mondja azt Szókratész, hogy az
erény nem tudás, hanem egyfajta igaz vélemény (Menón, 99b). Kétséges, hogy teljesen
megszerezhető-e ez az igaz vélemény, ugyanis maga Szókratész is azt állította, hogy „semmit
sem tud, csak azt, hogy nem tud semmit.” (Diog. Laert. II.5). Szókratész ezen nézete kifejezett
újdonság volt: saját bevallása szerint nem abban volt bölcsebb másoknál, amit tudott, hanem
abban, hogy ő tisztában volt azzal, amit nem tud. Pontosan ebben az értelemben tagadta, hogy
tanár, hogy meglettek volna a végső válaszai a kérdésekre. Az erénynek a tudással való Menón-
béli elutasítása ellenére az utókorra fennmaradt a formula, miszerint „az egyetlen jó dolog a
tudás, és az egyetlen rossz a tudatlanság.” (Diog.Laert. II.5). 23 Szókratész szerint, ha valaki meg
tudja határozni, hogy mi az erény, akkor az az ember rendelkezik azzal az erénnyel. Gorgiasz,
460a-b. Senki nem rendelkezhet egy erénnyel anélkül, hogy a többivel rendelkezne Prótagorasz,
329e, 349d és 359a-b. Ebből adódóan Szókratész nem gondolhatja komolyan, hogy megtalálta a
bátorság pontos meghatározását a Prótagoraszban. Kraut, Richard: Socrates and the State,
Princeton University Press, New Jersey, 1984, 264.o. 24 Xenophón Szókratészével kapcsolatos
legjellemzőbb kérdés, hogy Szókratész miért nem vesz részt közvetlenül a politikai életben,
miközben politikai nevelést adott másoknak. Szókratész válasza: „Vajon mikor politizálok inkább,
Antiphón? Akkor, ha egymagam vetem be magam a politikai élet sodrába, vagy akkor, ha arra
fordítok gondot, hogy a lehető legtöbben műveljék hozzáértően a politikát?” Emlékeim
Szókratészről I.6. 18
ábrázolása között a másik döntő különbség, hogy Xenophónnál egyáltalán nem jelenik meg
Szókratész filozófiájának egyik legsarkalatosabb pontja, a lélek radikális középpontba
helyezése.25
a) Általános jellemzők A klasszikus szókratészi kérdés a „Mi az X?”, így sok platóni dialógus erre
épül. 26 Az elenkhoszban van egy beszélgetést vezető fél mint nevelő, valamint egy vagy több
beszélgetőtárs mint tanítvány.27 Ahhoz, hogy a beszélgetőtárs jó legyen, három tulajdonsággal
kell rendelkezne: ez a tudás, a jóindulat és az őszinte, nyílt beszéd.28 Xenophónnál a filozófia
elsősorban a közéleti erényesség szempontjából fontos, így például amikor Kharmidész
Szókratészhez fordul, mert vonakodik közéleti szerepet vállalni, akkor Szókratész egyértelműen
arra buzdítja beszélgetőtársát, hogy vegyen részt a politikában: „Törődj az államügyekkel is, mert
így mások hasznára is válasz.” Emlékeim Szókratészről, II. 7. Platón egyik korai dialógusa, a
Menexenosz is hasonló kérdéssel indít, amikor Menexenosz kikéri Szókratész véleményét, hogy
részt vegyen-e a kormányzásban vagy sem. Menexenosz, 234b. Azonban Platón Szókratésze
éppen egy drámaian kiemelkedő helyen, saját védőbeszédében helyezkedik Xenophón
Szókratészével ellentétes álláspontra: „Úgyhogy annak, aki valóban az igazságosságért akar
küzdeni, ha csak egy kis ideig is életben kíván maradni, szükségképpen magánemberi
minőségben kell tevékenykednie, és nem szabad a közélet porondjára lépnie.” Szókratész
védőbeszéde, 32a. 25 Lásd bővebben: Platón: Menón, Atlantisz, Budapest, 2013, 19.o. 14.
lábjegyzet. 26 Az Államban kifejtett platóni neveléselmélet éppen a vágyakozó lélekrész miatt
fókuszál a morális nevelésre inkább, hiszen fontos ennek a lélekrésznek a megzabolázása. Az
Államban ezért két kiemelt feladat és téma jelenik meg: az egyik az igazság meglátása a
filozófiai dialógus által, míg a másik annak biztosítása, hogy az őrök megfelelő nevelés
eredményeként olyan személyiségre tegyenek szert, amelynek révén nem fordulnak el ennek az
igazságnak a keresésétől az érzelmeik hatására. Penner (2005) 170-171.o. Az őrökkel kapcsolatos
testi elvárások: „[…] legyen elég éber, hogy észrevegye az ellenséget; elég gyors, hogy ha
észrevette, üldözőbe is vegye; s elég erős, hogy ha utolérte, akkor le is győzze.” Állam, 375a. Az
őrökkel kapcsolatos lelki elvárások: „Az állam leendő széptestű-lelkű őreinek bölcsességszerető,
indulatos, gyors és erős természetűnek kell lenniök.” Állam, 76c. Ugyanakkor Pennernek nincs
igaza abban, hogy Szókratésznél egy esetleges nevelési program tisztán intellektuális
természetű lenne, ugyanis Szókratész számos helyen utal arra, hogy a test nevelése, valamint a
mértékletes életmód mennyire fontos előkészítése a filozofálásnak. Vö. Emlékeim Szókratészről
IV. 1., ahol Xenophón Szókratésze szerint az erkölcsileg jó természet jele a gyors felfogóképesség,
a kiváló emlékezőtehetség és a tudásvágy. Azoknak kell a nevelés, akik természetüknél fogva a
legkiválóbbak, ugyanis mindenkivel a lehető legnagyobb jót tehetik. Szókratész kitér még több
nevelési elvre is, amelyek közül az egyik, hogy a tudományokkal, amelyek morális szempontból
semlegesek, érdemes foglalkozni, de csak egy bizonyos pontig, ugyanis ha túlzottan elmerülünk
tanulmányozásukban, akkor az értékes időt vesz az erényről való elmélkedéstől. Az ifjúság erénye
ezért a „semmit sem túlságosan” (Diog. Laert. II.5, valamint Menexenosz 247e) 27 Lásd például
Menexenosz 234b. Ez a nevelő-tanítvány viszony tárul fel a férfi (erasztész) és a fiú (paidika), a kor
Athénjában általánosan elfogadott kapcsolatában: a férfi segít a fiúnak az erény elérésében. A
lakoma, 184de. Szókratész szerint a lelki szerelem egyértelműen magasabb rendű, mint a testi.
Lásd: Platón: A lakoma 180d182a a két Erósz megkülönböztetése, valamint Xenophón: Lakoma
8.12. Platón A lakoma 210a - 211e szövegrészében öt lépésben mutatja be Szókratész azt, hogy
miként lehet eljutni a szép testek szemléletétől az önmagában való szépségig, azaz a jóig. „Mikor
tehát a helyesen értelmezett fiúszerelem által idelentről feljutott oda, ahol látni kezdi ezt a
szépet, akkor kezd közeledni a célhoz. Mert ez a helyek út a szerelemhez, akár magától megy
valaki, akár más vezeti oda: elindulni az itteni szépségektől s annak a végső szépségnek a
kedvéért egyre magasabbra emelkedni, mint egy lépcső fokain, egy szép testről kettőre, s
kettőről valamennyire, s a szép testektől a szép foglalatosságokra, a szép foglalatosságoktól a
szép tudományokra, míg végül a
A szókratészi elenkhosz célja az aktív részvételt igénylő szókratészi dialóguson keresztül
valósítható meg, nem pedig elvont fogalmak passzív és elméleti tanulmányozásával. 29 Az
elenkhosz interaktív módszer – szemben az egykorú szofista gyakorlattal, amely bemutató
beszédekkel kápráztatja el passzívan figyelő hallgatóságát, illetve szofizmák alkalmazásával
bénítja meg30 az esetleges ellenvéleményt.31 „A dialektika két szempontból különbözik az
erisztikától: (1) az igazság fölfedezésére törekszik, nem pedig a győzelemre; (2) nem elégszik meg
a hamis elméletek cáfolatával, hanem konstruktív állításokat tesz.”32
Szókratész a következőképpen összegzi a szofista beszédekről alkotott véleményét:
tudományoktól feljut ahhoz a tudományhoz, amely nem valami másé, hanem az önmagában
való szépségnek a tudománya., s akkor végre megismeri a szépséget a maga valójában.” (A
lakoma, 211 c-e). Bővebben a témáról: Dover, Kenneth James: Görög homoszexualitás, Osiris,
Budapest, 2001. 28 Gorgiasz, 486d-488b. 29 Szókratész ezért gondolta, hogy az élő dialógus mint
forma azért fontos, mert az ember személyisége és a morális igazság is csak a másokkal való
viszonyban tárult fel. Szókratész filozófiája merőben különbözik attól, amivé a későbbi századok
során vált: az elvont gondolkodás módszere, amely főleg elméleti állításokat tartalmaz, és
amelyet ilyen formán könnyedén lehet úgy tekinteni, mint amit leválasztottak a világtól és az
embertől, aki létrehozta ezeket a gondolatokat. A Szókratésszel kapcsolatos összes írás tagadja,
hogy a tanítását el lehetne választani Szókratésztől, mint embertől. Jaeger meglátása szerint
Szókratész emiatt nem írt le semmit, mert az gondolta, hogy az egyetlen fontos dolog a
kapcsolat a szó és az élő ember között létezik, akihez éppen az adott pillanatban beszélnek.
Szókratész nem az időtlenség elvont előadótermében beszélt, hanem az athéni gymnasium
rendszeres látogatója volt. A dialógusok szempontjából nem véletlen egybeesés, hogy a
gymnasium volt a beszélgetések terepe, ahol a sportolókat a verseny előtt megvizsgálja az orvos.
Jaeger Werner: Paideia. The Ideals of Greek Culture. Volume II: In Search of the Divine Centre,
Oxford University Press, Oxford, 1986, 18., 34. és 36.o. Mind Platónnál, mind Xenophónnál
Szókratész mindig a nyilvánosság előtt látható. Xenophón megfogalmazása, miszerint mindig
oda ment, ahol a legtöbb ember volt, nyilván túlzás, de érzékletes leírás. Xenophón: Emlékeim
Szókratészről I. 1. 30 Bár sokszor Szókratészt vádolják meg azzal, hogy megbénítja ellenfelét,
Szókratész célja éppen ellentétes. Szókratész bénító rájához való hasonlításához lásd: Menón
79e-80b. Szókratész önmagát azonban bögölyhöz hasonlítja, amelynek csípése bár nem
kellemes, de célja, hogy a lomha lovat felserkentse. Szókratész védőbeszéde, 30e-31a. 31 Még
Szókratész is megbűvölten áll egy rövid időre Prótagorasz egy, egyébként szofista mércével
mérve kiváló beszéde után. Prótagorasz, 328d. Prótagorasz leírása saját tevékenységéről: „A
tanulás célja nálam a magánügyek, valamint a közügyek helyes intézése: azt tanítom, miképpen
irányíthatják legjobban magánügyeiket, és miképpen tehetnek szert az államban a legnagyobb
befolyásra tetteik és szavaik révén.” Prótagorasz, 318e-319a. Ez nem csak Szókratész módszeréhez
képest különböző, hanem az azt megelőző mítosztól is. Előbbi „általában valamilyen
hagyományos, mesés történet, illetve az ilyen történeteket modellként használó, átvitt értelmű
jelentést hordozó narratív elbeszélés, kifejezésmód, míg a logosz leginkább minden, ami
valamiképpen szakít ezekkel a „mitikus” kifejezésformákkal: érvelésen alapszik, megbízható,
ellenőrizhető, bizonyítható, nem a hagyományos történetekre támaszkodik, hanem kutatáson
alapuló tényeket dolgoz fel, és szabatos tudást eredményez.” Platón: Prótagorasz, Atlantisz,
Budapest, 2007, 29. p., 36. lábjegyzet. 32 Platón: Gorgiasz, Atlantisz, Budapest, 1998, 43.p., 17.
lábjegyzet. Szókratész módszere extrém ellentéte a szofisták módszerének. A szofisták híres
vándorló tanítók voltak, akik pénzért tanítottak, hosszú és látványos előadásaikat privát
otthonokban vagy rögtönzött előadótermekben tartották, céljuk a már fent említett győzelem
volt a vitában. Szókratész ezzel szemben egy egyszerű athéni volt, akit mindenki ismert.
Beszélgetéseit spontán módon, sokszor kifejezett cél nélkül kezdte, bármely témával
kapcsolatban, amely éppen felmerült. Kiemelendő továbbá, hogy a kérdés-válasz forma a
parainesis, avagy bátorítás korábbi forma örököse, amelyet a tragédián keresztül az eposzokig
követhető vissza. Jaeger (1986) 35. és 38.o.
„Okos emberek az ilyenfajta beszélgetésből nem kérnek, ők egymással a saját hangjukon
beszélgetnek, és saját szavaik segítségével teszik egymást próbára. Szerintem inkább ezeket
kellene nekünk kettőnknek utánoznunk, és félretéve a költőket, a saját magunk erejéből kellene
beszélgetnünk, hogy megmérhessük önmagunkat és az igazságot.” Prótagorasz 348a
b) Az elenkhosz mint teszt Ez a szövegrész át is vezet az elenkhosz következő jellemzőjéhez,
miszerint az elenkhosz a válaszoló részéről maximális őszinteséget és figyelmet követel meg: a
kérdésekre csak olyan válaszokat adhat, amelyek meggyőződését tükrözik, és készen kell állnia a
megfelelő következtetések levonására. „Engem csak az olyan vizsgálódás érdekel, amelynek mi
magunk, te és én vagyunk a tárgyai. Te és én – ami annyit jelent, hogy akkor tudjuk a
legalaposabban tisztázni a kérdést, ha félretesszük ezeket a feltételes mondatokat.” Prótagorasz,
331c-d „A valódi beszélgetéshez valószínűleg még az is hozzátartozik, hogy ne egyszerűen igaz
választ adjunk, hanem olyasmiből induljunk ki, aminek az ismerete a beszélgetőtárs számára
elfogadott dolog.” Menón, 75d
A saját nézetek fontossága azért fontos, amire Vlastos világít rá. Az elenkhosznak kettős célja van.
A filozófiai cél felfedezni, hogy miként kell minden emberi lénynek élnie; a terápiás cél pedig
tesztelni a válaszadót, hogy úgy él-e, ahogy kellene.33 c) Az elenkhosz mint katharszisz Az
elekhosz a tisztító eljárásokhoz (katharszisz) hasonlítható: 34 a beszélgetőtárs lépésről lépésre
megszabadul korábbi, előítéleteken alapuló vélekedéseitől azáltal, hogy a kérdések hatására
felismeri hibás voltukat és maga veti el ezeket. Az őszinteség, az összpontosított figyelem és a
korábbi vélekedések elvetéséhez szükséges önfegyelem 35 önmagukban is komoly
jellemfejlesztő motívumok. „Melyik állítást vonjuk tehát vissza? Mert ez a két állítás igencsak
hamisan szól egymás mellett – nincs köztük összhang, és egymáshoz nem illeszkednek.”
Prótagorasz, 333a „Az illető pedig ezt látva elégedetlen lesz önmagával, másokkal szemben
viszont türelmesebb, s ily módon megszabadul az önmagáról táplált nagyzoló és merev
véleménytő – ez a szabadulás annak is igen kellemes, aki hallja, annak pedig, aki átéli, a
legszilárdabb alap a jövőre.” A szofista, 230b-c
33
Vlastos (1994) 10.o. Szókratész módszere „a lélek megtisztítása az ismeretek útjában álló
vélekedésektől.” A szofista, 231e. 35 Szókratész „[…] az önuralom alatt nem csak és nem
elsősorban fizikai és testi önmegtartóztatás értendő. Olyan intellektuális kihívásról van szó,
melyre minden cselekedetünkben válaszolunk.” Platón: Menón, Atlantisz, Budapest, 2013, 66.o.
101. lábjegyzet, amely a Menón 86d szöveghelyhez kapcsolódik. 34
Az önfegyelemre már csak azért is szükség van, mert az inkonzisztencia kimutatása után arra
kényszerül a beszélgetőtárs, hogy a kiinduló tételt visszavonja vagy átalakítsa.36 A beszélgetés
során Szókratész nem rágja a beszélgetőtárs szájába a helyes választ - még ha ő maga ismeri is
ezt, - hanem azt várja el tőle, hogy ezt a válaszoló maga dolgozza ki önmaga számára, mégpedig
nem az éppen most folyó beszélgetésben, hanem azáltal, hogy a beszélgetés hatására
megváltoztatja az eddigi életvezetését.37 „Ha pedig azt mondom, hogy történetesen épp ez a
legnagyobb jó az ember számára, ha minden egyes nap az erényről beszélgethet, és más olyan
dolgokról, amelyekről hallotok társalogni, amikor magamat és másokat vizsgálok, s hogy a
vizsgálódás nélküli élet nem emberhez méltó élet38 […].” Szókratész védőbeszéde, 38a
V. Az elenkhosz ismertetése után 39 felmerülhet a probléma, hogy amennyiben még a minden
ember között legbölcsebb Szókratész 40 sem tudja, hogy mi az erény, akkor érdemes-e 36
[…] a beszélgetés célja éppen ez az önmagunkról szóló számadás.” Éppen ezért Szókratész
módszerében „[…] pontosan szabályozva van, mi a teendő akkor, ha valaki az érvelés hatására
rádöbbent addigi tétele tarthatatlanságára. Ilyenkor visszavonhatja (anatithenai) vagy
átalakíthatja (metatihenai) azt a tételt, amelyet korábban állított (tithenai). […] A vita korrektsége
megkívánja, hogy a tétel átalakítása nyíltan menjen végbe.” Steiger Kornél: Utószó in: Platón:
Nagyobbik Hippiász. Kisebbik Hippiász. Lakhész. Lüszisz, Atlantisz, Budapest, 2003, 182-183. p.
Hivatkozott szöveghelyek: Lakhész 187e-188c és 199d, Kharmidész 164d, valamint Állam I. 345b.
Vö. Prótagorasz 360e: „Elismerem tehát, hogy mindannak alapján, amit magam is elfogadtam,
lehetetlen továbbra is fenntartanom ezt az állítást.” 37 „Igen tisztellek és kedvellek benneteket,
athéni férfiak, hallgatni azonban inkább fogok az istenre, mint rátok, és míg csak élek és képes
vagyok rá, meg nem szűnök filozofálni, sem titeket inteni és utat mutatni bárkinek közületek,
akivel csak találkozom, a szokott módon beszélve: »Drága barátom! Te athéni polgár vagy, e
kultúra és hatalom tekintetében legfontosabb és leghíresebb város lakója. Hát nem szégyelled
magad, hogy csupán arra van gondod, miként növeld a lehető legnagyobbra vagyonod,
hírneved, közmegbecsülésed, de a józan belátással, az igazsággal, s hogy a lelked miként tedd a
lehető legkiválóbbá, mit se törődsz, mit se gondolsz reá?« S ha valamelyikőtök ellenkezne, és azt
állítaná, hogy igenis törődik mindezzel, akkor nem fogom azzal elengedni, és nem is tágítok
mellőle, hanem kikérdezgetem, jól megvizsgálom és megpróbálom megcáfolni. S ha úgy látom,
hogy nincs birtokában az erénynek, csak azt állítja, akkor megdorgálom, hogy a legbecsesebb
dolgokat a legkevesebbre tartja, a hitványabbakat többre. Ugyanezt fogom tenni ifjúval és
időssel, akivel csak találkozom, legyen az idegen vagy városbeli. Sőt veletek, városbeliekkel még
inkább, amennyiben közelebb is álltok hozzám, származásotoknál fogva. Mert – tudjátok meg –
ezt parancsolja az isten, én pedig úgy hiszem, nem is történt soha nagyobb jótétemény veletek
ebben a városban, mint ez az én isteneknek tett szolgálatom. Mert nem másban fáradozom,
amikor köztetek járok, mint hogy meggyőzzelek benneteket, ifjat, időset egyaránt, hogy se teste,
se vagyona ne legyen előbbre való, és senki ne törődjék velük odaadóbban, mint azzal, hogy a
lelke miként lehet a lehető legjobbá.” Szókratész védőbeszéde, 29d-30b 38 Vö. Emlékeim
Szókratészről IV. 2., ahol Xenophón Szókratésze azt állítja, hogy az emberek önismeretéből
származik a legtöbb jó, önáltatásukból pedig a legtöbb rossz; akik önmagukat ismerik, másokat
is képesek megítélni; valamint, hogy az önvizsgálat a jón és a rosszon, a hasznoson és az
ártalmason való gondolkodáson kezdődik. 39 Az elenkhosz további jellemzői közé tartozik még,
hogy Szókratész bizonyos szöveghelyeken bevallja, hogy nem saját maga gondolatainak
szerzője, hanem például papok és papnők, vagy konkrét személyek. Lásd: Menexenosz 236b,
Menón 81a-b, Phaidrosz 235c. Szöveghelyek kiemelésének forrása: Platón: Menexenosz,
módszerének szentelni az ember egész életét. Szókratészt ezt nyilvánvalóan nem zavarja41,
azonban az olvasóban egészen biztosan felvetődik ez a probléma, ha figyelembe veszi, hogy a
szókratikus dialógusok legtöbbje a keresett fogalom megtalálása és a beszélgetőtárs
meggyőzése nélkül zárul.42 Szókratész ugyanis kijelenti, hogy az igazi vélemény gyakorlati
szempontból ugyanolyan, mint a tudás.43 Kahn szerint, 44 akik szerint Szókratész ilyen irányú
közömbössége ahhoz járul hozzá, hogy dramatizálja a megoldatlanságot, ezáltal is megnyitva a
terepet az egyértelműen Platónnak tulajdonított ideaelmélet számára. Szókratész rendszerén
belül maradva azonban elmondható, hogy még akkor is, ha nem érhető el vele a végső cél, akkor
is ez az a módszer, amellyel a legjobban meg lehet közelíteni azt: „[…] akik mellém szegődnek […],
mindannyian lenyűgöző fejlődésről adnak számot, s ezt nem csak ők, hanem mások is így
gondolják. Pedig világos, hogy tőlem soha semmit nem tanulnak, hanem maguktól fedezik fel
és hozzák világra azt a sok szép dolgot.” Theaitétosz 150d (saját kiemelés)
Ez a sok szép dolog pedig azzá áll össze, hogy „hogyan élje le legjobban a neki kiszabott időt.”
Gorgiasz, 512e45
A mai előadásban tehát bebizonyítottam, hogy Szókratész elenchosa alapvetően függ össze a
beszélgetőtárs nevelésével. Szókratész részben ezzel nyitotta meg az utat a Kr. e. IV. század új
életmódja és gondolkodásmódja felé. Innentől kezdve a filozófia jelentős mértékben az
Atlantisz, Budapest, 2005, 11. lábjegyzet.. Szintén gyakori a szókratikus dialógusokban egy
képzeletbeli beszélgetőtársra való hivatkozás: “Ha valaki megkérdezné az, amit én az előbb […]”
(Menón, 74b), valamint az, hogy Szókratész példákkal szemlélteti, hogy milyen a helyes definíció.
Platón: Menón, Atlantisz, Budapest, 2013, 28.p., 30. lábjegyzet és 30.p. 33. lábjegyzet. 40 Szókratész
a legbölcsebb kijelentéshez lásd a delphoi jóslatot: Szókratész védőbeszéde, 21a. 41 Penner (2005)
173.o. 42 Polansky arra a tényre hívja fel a figyelmet, hogy Szókratész beszélgetőtársai viszonylag
ritkán mondanak le az eredeti álláspontjukról. Polansky, Ronald M.: Professor Vlastos’s Analysis of
Socratic Elenchus in: Oxford Studies in Ancient Philosophy 3, 1985, 248.p. 43 „Tehát semmivel
sem hajt kevesebb hasznot a helyes vélemény, mint a tudás.” Menón, 97c. A Menón […] mintha
egyfajta fokozati különbséget látna az igaz vélemény és a tudás között: ugyanaz a tárgyuk […], az
igaz vélemények tudássá alakíthatók igaz voltuk okainak feltárásával, vagyis igazolással és
magyarázattal (aitiasz logiszmosz […], s a tudás a véleménytől az igazolásban, a magyarázatban,
vagyis igaz volta okainak feltárásában, másrészt ebből következően adódó, lehorgonyzott
jellegében különbözik. Mintha a Theaitétosz is hasonló megoldással kísérletezne az igaz
vélekedés és a tudás kapcsolatának a feltárása során, ld. 187a-210d.” Vö. Állam 474c-480a , 509d-
511e. Az idézet és az összevetési hivatkozások forrása: Bárány István lábjegyzete in Platón: Menón,
Atlantisz, Budapest, 2013, 93. p., 156. lábjegyzet. Lásd még: Gorgiasz 465a és 500e-501a. 44 Két
irány létezik Platón munkásságának értelmezésekor, ha Szókratész alakját Platón dialógusai
alapján szeretnénk kibontani. Az egyik irányzat a developmentalistáké, akik szerint Platón
intellektuális fejlődésének lehetünk tanúi a korai dialógusoktól kiindulva. A másik irányzat az
unitáriánus nézet, akik szerint Platón egész életművén belül egységes álláspontot képvisel
minden kérdésben, és nem mond ellent önmagának. Az ő szemükben minden tétel, amely első
látásra ellentmondásosnak tűnik, pusztán a kérdés alapos megértésének hiányáról tanúskodik.
Az első irányzat legelismertebb képviselője Vlastos, aki szerint Platón korai dialógusaiban adja
Szókratész szellemileg és történelmileg leghitelesebb leírását, majd ahogy egyre kiforrottabb
lesz Platón saját gondolkodása, Szókratészt már a saját gondolatainak szócsöveként használja. A
második irányzatot például Kahn képviseli, akinek elmélete szerint a korábbi platóni
dialógusokban fellelhető gondolatok mintegy előkészítik a terepet a későbbi gondolatoknak, de
ez egy tudatos döntés Platón részéről – annak ellenére, hogy egész életében egységes volt a
gondolkodása. Lane, Melissa: Socrates and Plato: an Introduction in: Rowe, Christopher –
Schofield, Malcolm (szerk.): The Cambridge History of Greek and Roman Political Thought,
Cambridge University Press, Cambridge, 2005, 155-156.o. és 160-161.o. 45 Vö. Állam 352d: „[…] hiszen
nem valami mellékes dologról van szó, de épp arról, miképpen kell élnünk!”
10
emberre és azonban belül is a szellemi értékeken alapuló emberi életre fókuszált, amelynek
példája Szókratész lett mind filozófiája, mind élete és halála révén.46
46
Jaeger (1986) 46. o.
11
Függelék IRODALOM Szövegforrások Arisztotelész: Metafizika, Lectum, Budapest, 2002
Arisztotelész: Poétika, Lazi, Budapest, 2004 Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete
és nézetei 1, JEL, Budapest, 2004 Platón: Az állam, Lazi, Szeged, 2001 Platón: Gorgiasz, Atlantisz,
Budapest, 1998 Platón: Lakhész, Atlantisz, Budapest, 2003 Platón: A lakoma, Atlantisz, Budapest,
1999 Platón: Menexenosz, Atlantisz, Budapest, 2005 Platón: Menón, Atlantisz, Budapest, 2013
Platón: Prótagórasz, Atlantisz, Budapest, 2007 Platón: A szofista, Atlantisz, Budapest, 2006
Platón: Szókratész védőbeszéde, Atlantisz, Budapest, 2005 Platón: Theaitétosz, Atlantisz,
Budapest, 2001 Xenophón: Filozófiai és egyéb írásai, Osiris, Budapest, 2003 (Emlékeim
Szókratészről, Szókratész védőbeszéde, A lakoma) Másodlagos irodalom Benson, Hugh H.: The
Dissolution of the Problem of the Elenchus in: Oxford Studies in Ancient Philosophy 13, 1995, 45-
112.o. Dover, Kenneth James: Görög homoszexualitás, Osiris, Budapest, 2001. Fordította: Dupcsik
Csaba Jaeger, Werner: Paideia. The Ideals of Greek Culture. Volume II: In Search of the Divine
Centre, Oxford University Press, Oxford, 1986 Kahn, Charles H.: Plato and the Socratic Dialogue.
The Philosophical Use of a Literary Form, Cambridge University Press, Cambridge, 1996 Kraut,
Richard: Comments on Gregory Vlastos. The Socratic Elenchus in: Oxford Studies in Ancient
Philosophy 1, 1983, 59–70.o. Kraut, Richard: Socrates and the State, Princeton University Press,
New Jersey, 1984 Polansky, Ronald M.: Professor Vlastos’s Analysis of Socratic Elenchus in: Oxford
Studies in Ancient Philosophy 3, 1985, 248.p. Rowe, Christopher – Schofield: The Cambridge
History of Greek and Roman Political Thought, Cambridge University Press, Cambridge, 2010
Scott, Gary Allen (szerk.): Does Socrates Have a Method? Rethinking the Elenchus in Plato’s
Dialogues and Beyond, Pennsylvania State University Press, Pennsylvania, 2002 Taylor, A. E.:
Platón, Osiris, Budapest, 1997 Vlastos, Gregory: Socratic Studies, Cambridge University Press,
Cambridge, 1994 12
About Us | Privacy Policy | Terms of Service | Copyright | Contact Us | Cookie Policy