Geoinformatika a környezetvédelemben

2. Alapok II.

Feladatunk az, hogy tematikus térképet készítsünk a Tihanyi-félszigetről.

Ebben a gyakorlatban:

 megtanuljuk, hogyan lehet beállítani a projekt tulajdonságait;

 megtanuljuk, hogyan lehet beállítani a témák (fedvények) tulajdonságait;
 megtanuljuk, hogyan lehet beállítani az objektumok megjelenését;
 megismerjük a grafikai elemek és térképi objektumok kiválasztásának
eszközeit.

Az előző gyakorlatban megtanultuk, miként lehet nézeteket létrehozni és

fedvényeket adni hozzájuk, ezen a gyakorlaton pedig megtanuljuk, miként lehet
ezek megjelenését átalakítani.

1. Indítsuk el a QGIS programot és adjuk hozzá az osm_points.shp, osm_line.shp

és osm_poly.shp fedvényeket.

A geoinformatikai környezet alapja az, hogy beállítjuk a térbeli vonatkoztatási

rendszerünket, vagyis azt a vetületet, amiben dolgozni szeretnénk. Enélkül a
kezdeti lépés nélkül is működni fog a program, de nem fogja tudni a térképi
léptéket, így pl. kiszámítani a területeket, távolságokat stb.

Ha rendszeresen ugyanabban a rendszerben dolgozunk (pl. EOV, WGS84, UTM

stb.), akkor van beállítási lehetőség van arra is, hogy kezdő koordinátarendszerként
definiáljuk azt. Ehhez a Setting – Options menüpontot kell választani és a CRS
fülecske alatt a Select gomb lenyomása után adhatjuk meg a kívánt vetületet. Az
alapbeállítás a WGS84 rendszer. Ezt beállítva a program minden indításakor ez az
alapbeállítás fog betöltődni.

Ha ilyet nem állítunk be, akkor a Settings – Project Properties menüpont

kiválasztásával a Coordinate Reference System (CRS) fülecske alatt tudjuk
megadni a Magyarországon használatos EOV vetületi rendszert: keressük meg a
Swiss. Obl. Mercator elnevezésű vetületgyűjteményt és válasszuk ki a HD72/EOV-
t. Most ezzel a módszerrel állítsuk be ezt a vetületi rendszert (2-1. ábra)!

Ha tudjuk a vetületi rendszer EPSG kódját, az alapján is kikereshetjük a listából.

(Ezt a geodéziai paraméter adatbázist a European Petroleum Survey Group állította
össze azzal a céllal, hogy a koordináták egyértelműen azonosítsanak földi pontokat,
illetve a CRS-ek átalakíthatók legyenek másik CRS-sé;
http://www.epsg.org/Geodetic.html.) A 2-1. ábra alján látható Authority felirat
Geoinformatika a környezetvédelemben

alatt beírva a kódot (az EOV esetében 23700) és Find gombra kattintva könnyen
megtaláljuk a keresett vonatkoztatási rendszert.

2-1. ábra. Vetület megadása a projekthez

A vektoros rétegek esetében beállíthatjuk az automatikus vetületkonverziót az

Enable 'on the fly” CRS transformation mellé tett pipával. Az újonnan hozzáadott
és eltérő vetületű fedvények így automatikusan azonnal helyes
koordinátarendszerben jelennek meg a projektben (ez abból látszik, hogy az egyes
objektumok fedésbe kerülnek). Ez a lehetőség nem működik raszteres fájlok
esetében, így érdemes azok vetületét megadni a projekthez, a vektoros
fedvényeknél pedig működik a „röptében transzformálás”. A vetület beállításhoz
hasonlóan az 'on the fly’ transzformációt is a Settings – Options – CRS
menüpontban tudjuk alapbeállításként definiálni.

Adott fedvény vetületének a beállítása után létrejön egy *.prj nevű állomány,
melynek megléte esetén a program automatikusan kiolvassa a vetületet a fájl újbóli
megnyitásakor.

Ugyanezen menüpont General füle alatt lehet beállítani a projekt nevét (Project
title), a kiválasztás színét (Selection color, lásd később), illetve azt, hogy a projekt
elérési útja relatív, vagy abszolút hivatkozásokat tartalmazzon-e (Save path). A
Background Color gombjával a térkép háttérszínét lehet beállítani (2-1. ábra).
Gondolva arra, hogy a készülő térképet egyszer ki is kell majd nyomtatni, a legjobb
úgy hagyni, ahogy van, ez a legfestéktakarékosabb megoldás (de mindenki joga
ízlés szerint megváltoztatni).
Geoinformatika a környezetvédelemben

A következő lépés a réteg beállítása a Layer – Properties menüben (2-2. ábra) vagy
a szerkesztősávban jobb egérkattintás az adott rétegen és Properties parancs
választása után. A General fül alatt állíthatjuk be a réteg nevét (Display name), ami
az alapját képezi a térkép jelmagyarázatának. Itt láthatjuk a réteg elérési útját is.
Sok (több ezer) objektumot tartalmazó rétegekben indexálással gyorsíthatjuk a
megjelenést (Create Spatial Index), valamint itt lehet beállítani a réteg vetületi
rendszerét (Specify CRS). Ez utóbbi a rétegen történő jobb egérkattintással
közvetlenül is elérhető (Set layer CRS), illetve ugyanitt ezt a CRS-t a projektre is
kiterjeszthetjük: Set project CRS from layer.

Itt jegyzem meg, de minden eddigi CRS beállításra igaz, hogy csak egy jó beállítási
lehetőség van, hiába szeretnénk az EOV-ben lévő fedvényünket WGS84-nek
definiálni, annak nem ez a módja (lásd a későbbi fejezetekben), egy ilyen
művelettel rossz eredményt kapunk.

2-2. ábra. A réteg általános beállításai

2. Változtassuk meg az osm_pontok nevet pontokra!

A következő a Display menüpont amit megtanulunk (2-3. ábra). Itt olyan dolgot
állíthatunk be, ami egy bonyolult térkép fedvényeinek az áttekinthetőbbé tételében
segít. Egy digitális térkép sokmindenben különbözik a papírra nyomtatottól. Az
belátható, hogy a tartalmat könnyen és gyorsan tudjuk változtatni, de ez
következményekkel is jár. Eltérő részletességű fedvények kerülhetnek a térképi
nézetbe (ami gyakorlatilag nyomtatható térkép lesz) és az alkalmazott léptéktől
függően eltérő tartalmakat szeretnénk megjeleníteni. Itt azt tudjuk beállítani, hogy
adott fedvény milyen léptékben jelenjen meg. Ez hasznos lehet akkor, amikor pl.
egy teljes Magyarországnyi nézetnél nem jelennek meg a városok házai, csak
akkor, ha belenagyítunk a térképbe (lásd pl. a navigációs GPS eszközökön futó
szoftverek).

3. Ehhez a művelethez állítsuk be, hogy az OSM pontok csak M=1: 20000-tól
nagyobb lépték mellett látszódjanak, az OSM vonalak pedig M=1:50000 fölött.
Geoinformatika a környezetvédelemben

A térképi nézet méretarányát a Scale melletti mezőben tudjuk beállítani a képernyő

jobb alsó sarkában. A Render melletti pipa kivételével nagyméretű állományok
folytonos újrarajzolásától kímélhetjük meg magunkat nagyítás, kicsinyítés,
mozgatás után (ezt persze csak ideiglenesen tehetjük meg, mert addig tényleg nem
történik semmi). A jobb sarokban az EPSG mellett látható kóddal pedig
ellenőrizhetjük az aktuális CRS-t (ha a kódot nem ismerjük, a kód melletti
szimbólumra kattintva gyorstippként a program ki is szöveggel is; 2-3. ábra).

2-3. ábra. A térkép nézet méretarányának beállítási helye

A digitális vektoros állományok korlátok nélkül lehetővé tesznek bármekkora

nagyítást, olyat is, aminek nincs értelme. Egy digitális állomány léptéke nem
látszik sehol – ez sajnos megint egy olyan információ, amit tudnunk kell(ene). Ha
mi állítjuk elő, akkor tudjuk, mert ez megegyezik a digitalizált térkép
méretarányával. Saját felmérés esetén szintén tudjuk, hogy milyen pontosan
dolgoztunk. Ha nagyon leegyszerűsítjük, gondoljunk arra, hogy egy erdőfolt 100
méter magasból egy bonyolult poligonnak látszik, 1000 méterről körnek, 10000
méterről pedig pontnak. Ha viszont nem tudjuk, hogy milyen térkép volt az alap,
amiről a fedvény készült (és nincs olyan személy, aki ezt elárulja), akkor nem is
tudjuk meg, legfeljebb kellő gyakorlat után becsülni lehet. Továbbá jegyezzük
meg, hogy ha összekeverünk különböző léptékű fedvényeket, mindig a legkisebb
méretarányú lesz a mértékadó.

A 2-4. ábrán a magyar-román határ egy részlete látható a GoogleEarth milliós

léptékben készült és a TIR (Természetvédelmi Információs Rendszer) százezres
léptékű állománya alapján. Az egyik egy országos szint (amitől létezik jobb, ha
nagyobb méretarányú térképről származik az adat: kataszteri térképek, M=1:10000
topográfiai térkép), a másik pedig az „elnagyolt” kontinentális lépték. Adott
környezetben (papír alapon) mindkettő megállja a helyét, azaz megfelelően
tájékoztat, de ha jobban belenagyítunk a digitális változatba, akkor komoly
pontatlanságokat találunk, mint a mellékelt ábrán is.
Geoinformatika a környezetvédelemben

2-4. ábra. A magyar-román határ részlete a GoogleEarth-ön (sárga vonal: Google

Earth fedvénye; fehér vonal: TIR állomány a nemzeti parkok működési területéről;
Forrás: GoogleEarth, http://geo.kvvm.hu/tir/)

Most alakítsuk át a fedvények megjelenését. A pont, vonal és poligon fedvények

tulajdonságai értelemszerűen eltérő lehetőségek szerint állíthatók. Ne feledjük
azonban, hogy a térképek nem attól szépek, hogy mindent rájuk zsúfolunk, vagy
bemutatunk minden szerkesztési lehetőséget. Hasonlóan a PowerPoint
prezentációkhoz, ahol erősen javasolt a sokféle és bonyolult animációk használata,
itt sem ajánlott az öncélú felvonultatása a lehetőségeknek. Sokszor előre definiált
jelkulcsot, jelrendszert kell követni a térkép készítése során.

Kezdjük a pontobjektumokkal és kattintsunk duplán a szerkeszteni kívánt témára

(osm_points.shp) bal egérgombbal (2-5. ábra). A már ismerős Layer Properties
menüt látjuk újra, de most a Style fülecskét választjuk ki. A térképen megjelenő
pontobjektumok szimbólumát, színét (Color) és méretét (Size) tudjuk
megváltoztatni.

2-5. ábra. A rétegszerkesztő ablak

Geoinformatika a környezetvédelemben

A szín és szimbólum megváltoztatásához a Change gombot kell megnyomni. Az itt

feltűnő párbeszédpanelen kell beállítani a szimbólum típusát (Symbol layer type),
mely lehet betű (Font marker), egyszerű jel (Simple marker) és vektorgrafika (SVG
marker). A Unit, mint mértékegység beállítása kétféle lehet: milliméter, ha
térképlapban gondolkodunk, vagy valamilyen térképi alapegység (pl. méter), ha
terepi távolságban szeretnénk megadni a méretet.

A 2-6. ábrán a Simple marker, az általánosan elterjedt egyszerű jelek tulajdonságait

tudjuk beállítani. A szimbólum kitöltő színét (Fill color), keretét (Border color),
méretét (Size), valamint a szögét (Angle) lehet megváltoztatni.

2-6. ábra. Pontobjektumok szimbólum-beállításai

A betűk, mint pontobjektumok jelölői (Font marker) esetében magát a betűt, a

méretet és a színt lehet kiválasztani. Az SVG szimbólumok (SVG marker) mérete
és elforgatási szöge állítható. Minden szimbólumnak beállítható egy eltolási értéke
a pont helyéhez képest (Offset X, Y).

A vonalas objektum (osm_vonal.shp) megjeleníthető egyszerű vonalként (Simple

line) és pontsorként (Marker line).

Az egyszerű vonal vastagsága (Pen width) és a színe (Color) színe mellett meg
tudjuk változtatni a vonal típusát is (2-7. ábra). Az alapbeállítás a folytonos vonal
(Solid line), ami mellett szaggatott vonal (Dash line), pontsor (Dot line), vonal-
pont-vonal (Dash-Dot-Dash), illetve vonal-pont-pont-vonal (Dash-Dot-Dot-Dash)
is választható. Ha bejelöljük a Use custom dash pattern-t, akkor az alatta lévő
Change gombbal tetszés szerint állítani lehet a kis vonalszakaszok hosszát (Dash)
és a köztük lévő távolságot (Space).
Geoinformatika a környezetvédelemben

2-7. ábra. A vonalas objektumok megjelenésének beállítása

A beállításokban rejlő lehetőségeket magunknak kell felfedezni és azt is meg kell

vallani, hogy kell hozzá némi képzelőerő. Első
látásra például úgy tűnhet, hogy csak egyszínű
vonalakat lehet használni, valójában azonban
kifejezetten változatos és saját elképzeléseinknek
megfelelő szimbólumokat, megjelenést tudunk
alkalmazni. Ehhez a gombot kell megnyomni és a
tulajdonságokat beállítani. Egy fehér vonal fekete
kerettel úgy hozható létre, hogy előbb létrehozzuk a

fehér vonalat 2 mm szélesen, majd a feketét (a fehér

2-8. ábra. Szimbólum-
alá) 3 mm szélesen. Több szimbólum réteg
szerkesztő ablak
alkamazása esetén a fel-le nyilakkal alakíthatjuk ki
a megfelelő sorrendet (2-8. ábra).

A pontsornál (Marker line) szerkeszthető a pontobjektumoknál ismertetett összes

tulajdonság a Change gomb megnyomása után. Emellett pedig megválaszthatjuk,
hogy a pontokat milyen alapelv szerint akarjuk elhelyezni a vonal mentén:
 általunk megadott távolság szerint (with interval);
 minden vertex-ben (on every vertex);
 csak az utolsó vertexen (on last vertex only);
 csak az első vertexen (on first vertex only);
 a centrális pontban (on central point).
Az így kialakított szimbólum réteg a korábbiakban ismertetettekben foglaltak
szerint része lehet egy komplex, szerkesztett szimbólumnak.

A poligonos objektumok (osm_poly.shp) felület jellegűek, így mind a kitöltésük,

mind a határvonaluk szerkeszthető.
Geoinformatika a környezetvédelemben

A legáltalánosabb és egyben legjobb megoldás az egyszerű kitöltés (Symbol layer

type: Simple fill; 2-9. ábra). A szín (Color), a kitöltési effektus (Fill style), a
körvonal színe (Border color) és ennek stílusa (Border style), vastagsága (Border
width) állítható be. A legtöbb beállítás a már korábbiakban ismertetett módon
történik. A vonalkázott kitöltési effektus alapbeállítása szerint a háttér átlátszó. Ha
ehelyett háttérnek valamilyen színt szeretnénk, akkor ezt a szimbólum rétegek
ablakban, a már tanult módon kell összerakni.

2-9. ábra. Poligon fedvények megjelenítési beállításai

A Symbol layer type-ban részben további kitöltési effektusokat választhatunk (SVG

fill – nem kifejezetten ajánlott a korábbiakban az egyszerűségre vonatkozó
gondolatok miatt), részben pedig a körvonal beállításait finomíthatjuk (Outline:
Simple line; Marker line).

Poligon fedvényeknél beállítható a réteg átlátszósága (Transparency), ami kettő,

vagy több réteg megjelenítésénél igen hasznos lehet (lásd 2-5. ábra). Most adjuk a
térképi nézethez az n2000.shp-t (Natura2000 fedvény) és állítsuk az átlátszóságot
30%-ra (ez eredmény egy részlete látható a 2-10. ábrán).
Geoinformatika a környezetvédelemben

2-10. ábra. A zöld réteg 30%-ban áttetsző, jól láthatók az alatta lévő rétegek

Most már itt az ideje annak, hogy megtanuljuk, hogyan kell a fedvényeken belüli
objektumokat azonosítani és kiválasztani.

Az azonosítás kizárólag csak az adott objektum leíró adatainak a megjelenítését

jelenti. Nyomjuk meg az (Identify features) gombot az OSM points fedvény
valamelyik pontján. A 2-11. ábrának megfelelő képet látunk. Az előtűnő
párbeszédablakban az adott ponthoz tartozó leíró adatok láthatók.

2-11. ábra. Az azonosítás (Identify) parancs párbeszédablaka (itt a leíró adatok

táblázatának a fejléceit látjuk felsorolásszerűen)
Geoinformatika a környezetvédelemben

További beállítási lehetőségek vannak a Settings – Options legördülő menüben. A

Map tools fül alatt az objektumok azonosításának a módját (Identify - Mode)
állíthatjuk be:
 Current layer: az aktív téma objektumait azonosítjuk;
 To down, stop at first: legfelső rétegen azonosítja az objektumokat;
 Top down: minden rétegen azonosítja az objektumokat, ami a kattintás
helyén megtalálható.

2-12. ábra. A kiválasztás beállításai

A kiválasztás nem ennyire látványos, látszólag mindössze sárga színnel jelöljük

meg az objektumokat, hatása olyan mint az aktív témáé: az elvégzett
művelet(ek) a kiválasztott elem(ek)re korlátozódnak.
A térképi objektumok a térkép fontos elemei, és ha
úgy döntünk, hogy kitöröljük/átalakítjuk, akkor meg
kell tudni mutatni a szoftvernek, hogy melyekre
gondoltunk. Ehhez a Select feature gombot kell

2-13. ábra. Objektum benyomni (2-13. ábra), illetve a gomb melletti kis
kiválasztása nyílra kattintva a menüt legördíteni. Itt választhatunk a
számunkra szimpatikus kiválasztási módokból
(egyetlen objektum kiválasztása, téglalap, poligon, szabadkézi, kör). Bár
praktikusnak tűnhet a szabadkézi kiválasztás, a legtöbb esetben feltehetően
Geoinformatika a környezetvédelemben

elegendő a téglalap (Rectangle) alkalmazása. A kiválasztás megszüntetése

kétféleképpen történhet:
- egy kattintás a bal egérgombbal a térkép olyan részén, ahol nincs
objektum,
- a (Deselect features from all layers) gombbal, ami minden rétegen
megszünteti a kijelöléseket.

Sok kellemetlenségtől óvjuk meg magunkat, ha odafigyelünk a kiválasztott

objektumokra, ugyanis ennek célja a szűrés, a kiadott parancsok ezekre az
objektumokra fognak vonatkozni. Vagyis, ha nem az történik egy-egy művelet
során, amit várunk, ellenőrizzük, hogy vannak-e kiválasztott objektumok.

A térképeiken feliratokat (ún. annotációkat) helyezhetünk el többféleképpen.

1. A legkevésbé elegáns megoldás, amikor a szövegbeviteli mezőbe írjuk be a
megjelenítendő információt a (Text Annotation) segítségével, azonban
van amikor csak ez a járható út (2-14. ábra). A párbeszédablakban
beállíthatjuk minden fontos jellemzőjét a szövegnek is és a
szövegbuboréknak is. A szövegbuborék az egérrel átméretezhető és
mozgatható.

2-14. ábra. A térképi annotációk kezelése

2. Ha a megjelenítendő szöveg térképi objektumokhoz köthető és ez a szöveg

attribútumok között megtalálható a táblázatban, akkor automatikusan az
objektumra, vagy az objektum mellé íratható. Írassuk ki minden pont mellé
az adatrögzítő nevét.
Geoinformatika a környezetvédelemben

Ehhez nyomjuk meg a (Labeling) gombot és a feltűnő párbeszédablakban (2-

15. ábra) tegyünk pipát a Label this layer felirat elé, illetve a Field with labels
mellett gördítsük le a listát és válasszuk a „user”-t (ami a táblázat azon oszlopa,
amiben az adatrögzítő neve szerepel). Itt is beállíthatjuk a betűtípust, színt és a
Buffernél a háttér színét, kiterjedését (így biztosíthatjuk, hogy mindenféle színű
térképi elemnél látszódjon a felirat). Még az is beállítható, hogy milyen
méretarány-tartományban látszódjon a felirat (Scale-based visibility).

2-15. ábra. Az automatizált feliratozás párbeszédablaka

Az eredmény a 2-16. ábrán látható.

Geoinformatika a környezetvédelemben

2-16. ábra. Automata módszerrel feliratozott térkép (1 mm fehér puffer

alkalmazásával)