2011 0001 520 Mezey Magyar Jogtortenet PDF

Magyar jogtörténet
Mezey, Barna
Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Mezey, Barna
Publication date 2004-03-31

Szerzői jog © 2004-03-31 Barna, Mezey (szerkesztő); Szerzők
Kivonat
A tankönyv rendszeres feldolgozásban tárgyalja a jogrendszer fejlődését, a jogtanítást, a jog tudományos

művelésének alakulását, a jogtörténetírás, s a jogtörténet oktatásának nagy korszakait.

Tartalom
ELŐSZÓ ........................................................................................................................................... vii
1. I. rész │JOGFEJLŐDÉS ÉS JOGTÖRTÉNET – Bódiné Beliznai Kinga, Horváth Attila, Mezey Barna,
Révész T. Mihály, Zlinszky János ...................................................................................................... 1
1. 1. JOG, JOGRENDSZER, JOGÁGAK A MAGYAR JOGFEJLŐDÉSBEN ....................... 1
1.1. A MAGYAR JOG KIALAKULÁSA ....................................................................... 1
1.2. A JOG TÖRTÉNETÉNEK KORSZAKAI ............................................................... 5
1.3. A JOGFORRÁSOK .................................................................................................. 9
2. 2. JOGTANÍTÁS, JOGTUDOMÁNY ................................................................................ 19
2.1. A MAGYAR JOGTUDÓ ÉRTELMISÉG A 18. SZÁZADIG ............................... 20
2.2. ABSZOLUTISZTIKUS REFORMKÍSÉRLETEK – TERMÉSZETJOG .............. 23
2.3. A MAGYAR REFORMKOR ÉS A PANDEKTISZTIKA .................................... 24
2.4. A MAGYAR JOGTUDOMÁNY AZ I. VILÁGHÁBORÚ UTÁN ....................... 26
3. 3. A JOGTÖRTÉNETÍRÁS ÉS A JOGTÖRTÉNET OKTATÁSA ................................... 27
3.1. A JOGTÖRTÉNET POLITIZÁLÓ KORSZAKA .................................................. 27
3.2. AZ ÖNÁLLÓ KATEDRÁK KIALAKULÁSA ..................................................... 29
3.3. TÖRÉS A 20. SZÁZAD KÖZEPÉN; EGY ÚJ GENERÁCIÓ .............................. 32
3.4. IRODALOM ........................................................................................................... 34
2. II. rész │ A MAGYAR MAGÁNJOG TÖRTÉNETE – Bódiné Beliznai Kinga, Horváth Attila,
Zlinszky János .................................................................................................................................. 37
1. 1. MAGÁNJOGI JELLEGŰ INTÉZMÉNYEK AZ ÁRPÁD-HÁZI KIRÁLYOK KORÁBAN
37
1.1. SZABADOK ÉS SZOLGÁK ................................................................................. 37
1.2. A FÖLDBIRTOK ................................................................................................... 39
1.3. INGÓ ÉS INGATLAN JAVAK ............................................................................. 40
1.4. SZERZŐDÉSEK .................................................................................................... 41
1.5. ÖRÖKLÉS .............................................................................................................. 41
2. 2. A RENDI MAGYARORSZÁG MAGÁNJOGA ............................................................ 42
2.1. A RENDI JOG FORRÁSAI ................................................................................... 42
2.2. SZEMÉLYI JOGI INTÉZMÉNYEK ..................................................................... 44
2.3. DOLOGI JOGI INTÉZMÉNYEK .......................................................................... 48
2.4. KÖTELMI JOGI INTÉZMÉNYEK ....................................................................... 55
2.5. ÖRÖKJOGI INTÉZMÉNYEK ............................................................................... 58
3. 3. CSALAD ES HAZASSAG AZ 1848 ELŐTTI MAGYAR JOGBAN ........................... 63
3.1. A CSALÁD ............................................................................................................ 63
3.2. A HÁZASSÁG ....................................................................................................... 64
3.3. A GYÁMSÁG ........................................................................................................ 69
3.4. A GONDNOKSÁG ................................................................................................ 70
4. 4. A MAGYAR POLGÁRI MAGÁNJOG TÖRTÉNETI ALAPJAI (1848-1945) ............. 71
4.1. ÁLTALÁNOS FOGALMAK ................................................................................. 71
4.2. A POLGÁRI MAGÁNJOG FEJLŐDÉSÉNEK FŐ SZAKASZAI ........................ 72
4.3. A MAGÁNJOG FEJLESZTÉSÉNEK ESZKÖZEI ................................................ 76
4.4. SZEMÉLYI JOG .................................................................................................... 79
4.5. DOLOGI JOG ........................................................................................................ 82
4.6. KÖTELMI JOG ...................................................................................................... 87
4.7. ÖRÖKLÉSIJOG ..................................................................................................... 93
5. 5. A MAGYAR KERESKEDELMI JOG TÖRTÉNETE ................................................... 94
5.1. A KERESKEDELMI JOG ..................................................................................... 94
5.2. A KERESKEDELMI JOG FORRÁSAI ................................................................. 98
5.2.1. A magánjog szabályai ................................................................................ 99
5.2.2. A kereskedelmi jog hatása a magánjog fejlődésére .................................... 99
5.3. A KERESKEDELMI TÁRSASÁGOK ................................................................ 100
5.3.1. Előzmények .............................................................................................. 100
5.3.2. Betéti társaság .......................................................................................... 101
5.4. A CSŐDJOG ........................................................................................................ 107
5.5. AZ ÉRTÉKPAPÍROK .......................................................................................... 109
6. 6. A POLGÁRI HÁZASSÁG, CSALÁD, GYÁMSÁG ÉS GONDNOKSÁG ................. 117
iii
6.1. A CSALÁD .......................................................................................................... 117

6.2. A POLGÁRI HÁZASSÁG ................................................................................... 117
6.3. AZ 1894:31. TC. A HÁZASSÁGI JOGRÓL ....................................................... 118
6.4. A GYÁMSÁG ...................................................................................................... 120
6.5. A GONDNOKSÁG .............................................................................................. 121
7. 7. A SZOVJET TIPUSU ÁTALAKULÁS HATÁSA A POLGÁRI JOGRA AZ 1959. ÉVI IV
TÖRVÉNYIG ....................................................................................................................... 123
7.1. A POLGÁRI JOG ÁTALAKULÁSA .................................................................. 123
7.2. TULAJDONJOG .................................................................................................. 127
7.3. KÖTELMI JOG .................................................................................................... 129
7.4. ÖRÖKLÉSIJOG ................................................................................................... 130
8. 8. A SZOCIALISTA CSALÁDJOG FEJLŐDÉSE AZ 1952. ÉVI IV TÖRVÉNYIG ..... 130
8.1. A CSALÁD .......................................................................................................... 130
8.2. A HÁZASSÁG ..................................................................................................... 131
8.3. A GONDNOKSÁG .............................................................................................. 132
8.4. IRODALOM ......................................................................................................... 132
3. III. rész │ A MAGYAR BÜNTETŐJOG TÖRTÉNETE – Bódiné Beliznai Kinga, Király Tibor,
Lőrincz József, Máthé Gábor, Mezey Barna .................................................................................. 138
1. 1. A BÜNTETŐJOGI INTÉZMÉNYEK TÖRTÉNETE A KEZDETEKTŐL A POLGÁRI
ÁTALAKULÁSIG ................................................................................................................ 138
1.1. ALAPFOGALMAK ............................................................................................. 138
1.2. A BÜNTETŐJOG FEJLŐDÉSÉNEK KORSZAKAI .......................................... 141
1.3. A BÜNTETŐJOG-TÖRTÉNET FORRÁSAI ...................................................... 146
1.4. A KÖZÉPKORI BÜNTETŐJOG KERETEI ....................................................... 149
1.5. A BÜNTETÉSEK VÉGREHAJTÁSA ................................................................. 161
1.6. A BÜNTETÉSEK VÉGREHAJTÁSÁNAK GYAKORLATA ............................ 164
2. 2. A POLGÁRI BÜNTETŐJOG TÖRTÉNETE ............................................................... 168
2.1. AZ ELSŐ BÜNTETŐTÖRVÉNY-JAVASLATOK ............................................ 168
2.2. AZ 1843. ÉVI JAVASLAT .................................................................................. 172
2.3. AZ ÁTMENET KORA (1844-1878) .................................................................... 175
2.4. A CSEMEGI-KÓDEX (1878:5. TC.) ................................................................... 179
2.5. A BÜNTETŐNOVELLÁK .................................................................................. 189
2.6. A BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS ........................................................................ 196
2.7. A MAGYAR BÖRTÖNÜGY JOGSZABÁLYI KERETEI ................................. 200
2.8. RABSEGÉLYEZÉS ............................................................................................. 207
3. 3. A BÜNTETŐJOG ALAKULÁSA A SZOVJET TÍPUSÚ ÁLLAMBAN .................... 208
3.1. A BÜNTETŐ JOGALKOTÁS ............................................................................. 208
3.2. AZ ANYAGI BÜNTETŐJOG A BÍRÓI GYAKORLATBAN ............................ 213
3.3. A BÜNTETÉSEK VÉGREHAJTÁSA ................................................................. 215
3.4. A SZTÁLINI BÜNTETŐPOLITIKA A BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSBAN .... 216
3.5. A „SZOCIALISTA” BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS ALAPJAI ......................... 217
3.6. IRODALOM ......................................................................................................... 218
4. IV. rész │ A PERJOGOK TÖRTÉNETE – Horváth Attila, Kabódi Csaba, Mezey Barna,Pomogyi
László ............................................................................................................................................. 223
1. 1. A MAGYAR FEUDÁLIS PERJOG VÁZLATA .......................................................... 223
1.1. ALAPFOGALMAK ............................................................................................. 223
1.2. A PERES ELJÁRÁS VÁLTOZÁSAI A FEUDALIZMUS IDEJÉN ................... 224
1.3. A FEUDÁLIS PERJOG ÁLTALÁNOS VONÁSAI ............................................ 226
1.4. A PER SZEMÉLYEI ............................................................................................ 229
1.5. A PERFOLYAM .................................................................................................. 232
2. 2. A POLGÁRI KORI MAGYAR PERJOG VÁZLATA ................................................. 238
2.1. JOGSZABÁLYI HÁTTÉR .................................................................................. 238
2.1.1. Az osztrák perrendtartás ...................................................................... 239
2.2. A VEGYES ELJÁRÁSI RENDSZER ALAPELVEI ........................................... 240
2.3. APER SZEMÉLYEI ............................................................................................. 241
2.4. A BÜNTETŐELJÁRÁS DINAMIKÁJA ............................................................. 245
2.5. A POLGÁRI ELJÁRÁS DINAMIKÁJA ............................................................. 249
3. 3. AZ ELJÁRÁSJOGOK ALAKULÁSA A II. VILÁGHÁBORÚT KÖVETŐEN ......... 251
3.1. IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSÁTÓL A PROLETÁRDIKTATÚRA BÜNTETŐ
PERRENDTARTÁSÁIG (1945-1954) ........................................................................ 252
iv
3.2. A POLGÁRI ELJÁRÁSJOG SZOVJET MODELLJE MAGYARORSZÁGON (1945-

1954) ............................................................................................................................ 259
3.3. IRODALOM ......................................................................................................... 262
v
A táblázatok listája
2.1. Nevesített szerződések az összefoglaló magánjogi művekben: ................................................. 57
3.1. 2. TÁBLÁZAT Az egyéniesítés lehetőségei ........................................................................... 194
3.2. 3. TÁBLÁZAT Szabadságvesztés-büntetés és végrehajtásuk ................................................. 203
4.1. 5. TÁBLÁZAT A feudális per jellemzői ................................................................................. 227
4.2. 7. TÁBLÁZAT A peres eljárás a 11-14. században ................................................................ 232
4.3. 8. TÁBLÁZAT A polgári peres eljárás a 15-18. században .................................................... 235
4.4. 9. TÁBLÁZAT A büntetőperes eljárás a 15-18. században .................................................... 236
vi
ELŐSZÓ
1873-ban tette közzé Wenzel Gusztáv „Magyarország jogtörténetének rövid vázlata” című munkáját, amit azóta
sem követett hasonló. Ajogtörténész professzor művében a magyar jogélet fejlődésének legfontosabb tényezőit
igyekezett összefoglalni a kezdetektől egészen 1848-ig. A későbbiekben a joghistóriát, önálló írott
tankönyvként, a legritkább esetben dolgozták föl. Legutóbb Béli Gábor jelentkezett kitűnő tananyaggal, azonban
ő is csak a polgári átalakulásig vezette a magyar jogtörténet fonalát („A magyar jogtörténet az államalapítástól
1848-ig.” Pécs, 1995). Általánosabb volt az a megoldás, hogy a szerzők az alkotmánytörténetbe ágyazva vagy
legalábbis annak kiegészítő részeként taglalták a jogtörténetet. Sorra születtek a „magyar alkotmány- és
jogtörténet”, „magyar állam- és jogtörténet” címmel jelzett munkák, melyekben azonban szükségképpen
megbomlott az egyensúly, s az alkotmánytörténeti szempontok váltak uralkodóvá. Elég ennek bizonyítására
utalni a korszakolás jelentőségére. Ajogtörténeti fejlődés számára korántsem ugyanazok a cezúrák érvényesek,
mint a politikai evolúcióban; különösképpen nem a magyar, megkésett történelem tekintetében. A büntetőjog
számára például messze nem oly jelentős esemény a mohácsi ütközet avagy az ország három részre szakadása,
mint akár az első büntető törvénykönyv tervezetének az országgyűlés elé kerülése; a magánjog nagy forradalma
nem a negyvennyolcas mozgalmakkal egyidejű, évtizedekkel hamarabb indult meg az idevágó szabályozás és
átalakulás. Ajog történetében – s különösen a magyar jog históriájában – a középkor történeti korszakhatára nem
vízválasztó: a jog középkora nem zárul le a 16. században, sőt sok vonatkozásban megérte a 19. századot.
Apolitika- és alkotmánytörténet a látványos történelmi törések mentén ragadja meg a fejlődés
törvényszerűségeit – ajogtörténetben (különös tekintettel sajátos fejlődésű, keverék modellként képződő,
modernizáló és folytonosan modernizálódó, mintamásoló és tradíciókat konzerváló joghistóriánk kárpát-
medencei alakulására) célszerű a folyamatosságra helyezni a hangsúlyt. Jelen kötetünk egyik fő célja volt ez: az
alkotmánytörténet politikai ihletettségű kötöttségeitől megszabadított jogtörténetet a lehetséges kereteken belül
a legfontosabb jogágak saját intézményfejlődésének tükrében tárgyalni és bemutatni. Persze nem elszakítva az
alkotmánytörténeti keretektől: mint azt jeleztük is a „Magyar alkotmánytörténet” előszavában, a két kötet együtt
alkot egészet.
A jogfejlődés eltérő korszakolása ugyanakkor számos problémát is fölvetett. Ezek egyike volt a feudalizmus
szóhasználatának kérdése. Az elmúlt évtizedek definíciós kényszere, a feudalizmus kizsákmányolásra épített
egyetlen lehetséges marxista megközelítése lehetetlenné tette az eltérő meghatározási kísérleteket. Mai történet-
és jogtörténetírásunkban nem véletlen tehát, hogy e fogalommal szemben sokaknak ellenérzéseik keletkeztek. A
feudalizmus szó kritikus kezelését igénylik továbbá az európai tudományos közélet inspiráló kísérletei is e
fogalom pontosítására. A könyv szerzői egyetértenek e törekvésekkel, ám hosszas vita után sem tudtak
alkalmasabb kifejezést lelni az 1848 előtti magyar jogfejlődés általános jelzője helyébe. Úgy véljük, ezzel a
döntésünkkel nem vétünk a tudományos kívánalmak ellen, hiszen mint ismeretes, mindmáig tisztázatlan e
fogalom valódi tartalma. A legkonkrétabb és legprecízebb megközelítések (Ganshof, Mitteis) a feudalizmust a
hűbériséggel azonosítják, korszakát a 900 és 1250 közötti időkre teszik, s a Rajna és a Loire közötti térségében
tekintik elsősorban érvényesnek. A feudalizmusnak ez a formája hazánkat sosem érintette meg. Ez a hűbériség
„az európai peremvidékeket csak elágazódásaiban vagy egyáltalán nem érte el. Lengyelország és Magyarország,
Oroszország, melyeknek szívesen és sokan tulajdonítanak »feudális« kereteket, egyáltalán nem is ismerték a
hűbériséget” (Otto Brunner). A feudalizmus ilyen szűk fogalmával értelmetlen lett volna dolgoznunk, mert
akkor eleve kizártuk volna a módosult formák vizsgálatának esélyeit is. Ezért választottuk a tág értelmezés
lehetőségét, elfogadva Engel Pál figyelmeztetését, miszerint „ebben a feudalizmusfogalomban nyilvánvaló... a
nagyobb léptékű történelmi általánosítás igénye, ám nehezen kerülhető el a fogalom cseppfolyósodása, mert
merőben különböző kultúrájú társadalmi rendszerek mosódnak egybe egyetlen és korántsem legfontosabb
vonásuk alapján” (már ti. hogy mindegyikre „földesúri függésben élő paraszti tömegek nyomják rá
bélyegüket”). Mégis karakteresebbnek éreztük a „feudálist” az 1848 előtti jog leírására, mint a különböző
forgalomban lévő megnevezéseket. Eötvös József és Kossuth Lajos felfogásához folyamodtunk tehát, egyben a
francia forradalom terminológiájához, melyben a polgárság az ancien ré- gime-mel azonosította a feudalizmust.
A polgári átalakulást megelőző magyar jogfejlődés olyan jellemzői, mint a partikularizmus, a jog
rendezetlensége és következetlensége, a jogágazatiság kései jelentkezése, a római jogi recepció hiánya korokon
átnyúló évszázados azonosságjelekkel látták el az alkotmányos forradalom előtti jogunkat.
A könyv szerkezetét a legfőbb jogágak és azok belső felépítése határozták meg. Didaktikai és oktatástechnikai
okokból a jogfejlődést jobbára a jogágak napjainkra kimunkált vagy a tudomány által elfogadott szerkezetében
taglaljuk. Minthogy könyvünk joghallgatók tananyagát képezi, néhány részben támaszkodtunk a párhuzamosan
oktatott tárgyak anyagára is (utalunk itt elsősorban a rendi magánjog tárgyalásánál a római jogi stúdium által
használt definíciók ismételt meghatározásának mellőzésére). Hasonlóképpen érvényes ez a jelen tananyagot
megelőzően tanult „Magyar alkotmánytörténet” anyagára is, melyben megrajzoltuk már a jogfejlődés
vii
ELŐSZÓ
háttereként a politika- és alkotmánytörténet tablóját. Könyvünkben a jogágak fejlődésének vizsgálatát a II.

világháborút követő első kódexekig vezettük, megpróbálván érzékeltetni az evolúció határait.
Az irodalomjegyzék dolgában hasonlóképpen jártunk el, mint a „Magyar alkotmánytörténet” esetében: az egyes
fejezetekhez részletes szakirodalmi összefoglalást csatoltunk. A rövidítéseknél és a jogintézmények
írásmódjánál a jogtörténeti irodalomban legáltalánosabban elfogadott megoldásokat követtük. A személynevek
helyesírásában a „Magyar életrajzi lexikon”, a „Brockhaus Lexikon”, a „Larousse” és a „Encyclopaedia
Britannica” segítségéhez folyamodtunk. A törvényeket az utóbbi időkben bevett gyakorlat szerint arab számmal
írtuk, az 1945-ös korszakhatárt átlépve azonban – tekintettel a hatályos szabályozásra – át kellett térnünk a ma
szokásos írásmódra, vagyis a római számos jelölésre.
A tankönyvek próbája a gyakorlat, gyengéit és erősségeit az oktatás során szerzett tapasztalatok tükrében lehet
elsősorban számba venni. A magyar állam- és jogtörténet új tankönyvei immáron közel egy évtizede az oktatás
alapját képezik több egyetem jogi karán, így megfelelő mennyiségben gyűltek egybe észrevételek,
megjegyzések a tanulságok összegzéséhez. Hallgatókkal lefolytatott beszélgetések, félszáz oktató jobbító
javaslata és megalapozott obszervációja áll a jelenlegi javított kiadás hátterében. Javított kettős értelemben is: a
szöveghibák és a nyomda ördöge által becsúsztatott elírások kiigazítása mellett – figyelembe véve a hallgatók
indítványait is – didaktikai szempontokra ügyelve választottuk a margináliás szerkesztési módot, mely növeli a
tájékozódás lehetőségét. Reméljük, hogy a változtatások javára szolgálnak oktatásnak és tanulásnak egyaránt.
Végül köszönettel tartozunk az esztergomi Vármúzeumnak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a fedélen

található, művészettörténetileg egyedülálló magyar Justitia-ábrázolást.
A szerkesztő
viii
1. fejezet - I. rész │JOGFEJLŐDÉS ÉS
JOGTÖRTÉNET – Bódiné Beliznai
Kinga, Horváth Attila, Mezey Barna,
Révész T. Mihály, Zlinszky János
1. 1. JOG, JOGRENDSZER, JOGÁGAK A MAGYAR
JOGFEJLŐDÉSBEN
1.1. A MAGYAR JOG KIALAKULÁSA
Az ősi jog
A régi magyar történet megsemmisült tanúságtevője, a magyar őskrónika bizonyára híven beszámolt a
magyarok szokásairól és jogáról. Minthogy azonban pusztulása okán nélkülözni vagyunk kénytelenek
információit, az ősi jogról nagyon hézagos ismereteink vannak. Jobban mondva csupán töredékek, melyeket az
analógia módszerével kerekíthetünk egésszé. A szórványos híradásokjobbára csupán a jog létét bizonyítják.
Bölcs Leó 10. századi „Taktiká”-jában leírta a magyarok hadrendjét, háborús szokásait, s utalt arra, hogy
hadjárat idején szigorú szabályok lépnek életbe, melyek alapja a félelem, hiszen „fellebbvalóitól kemény és
súlyos büntetéseket áll ki elkövetett vétkeikért”. A császár megvetően szólt a magyarok megbízhatatlanságáról:
szerinte „semmibe se veszik az esküt, sem szerződéseket nem tartanak meg, sem ajándékokkal nem elégszenek
meg, hanem mielőtt az adottakat elfogadnák, fondorlaton és szerződésszegésen törik a fejüket”. Bíborban
született Konstantin a birodalom kormányzásáról szólva megerősítette, hogy Árpádot „a kazárok szokása és
törvénye szerint” tették fejedelemmé. Ugyanő számolt be arról is, hogy a gyula és a karcha bírói tisztséget láttak
el (aminek alapján okkal feltételezhető, hogy törvénykezésükben létezőjogot alkalmaztak). Nyelvünknek a
jogéletre utaló bolgár-török és kazár jövevényszavai (törvény, tanú, bilincs, bakó, orv stb.) ugyancsak szerény,
de tényszerű bizonyítékai az ősi jog létezésének. Dzsajháni bokharai tudós 9. századi feljegyzései Ibn Ruszta és
Gardízí átiratában maradtak fenn. E tudósítások tanúsítják, hogy a magyaroknál ez időben az adásvétel
természetes s gyakori jelenség. A leánykérés, illetőleg a házasság pontosan kidolgozott rituáléjának leírása
annak bizonyítéka, hogy a mindennapi élet szabályok keretei között zajlott. A házasság vételként jelenik meg
ebben a szemelvényben, amelyben a későbbi házassági vagyonjogi intézmények előzményeit fedezhetjük fel.
E szegényes ismeretanyagot a jogtörténet az őstörténet-kutatásban is használatos analógiával teljesíti ki. A

honfoglalás kori vagy azt megelőző korok magyarjaival azonos fejlettségi fokon álló más népek
intézményfejlődése, jogának alakulása alapján, az egyéb, ellenőrizhető és összevethető területeken
megállapítható hasonlóságok nyomán tudományosan elfogadható a hiányzó információk pótlása, egyezések
feltételezése. Az ősi jog fejlődésének első szakaszában az emberi csoportok a természeti kiszolgáltatottság
állapotában éltek. A természettel (és a természet részeként felbukkanó rivális közösségekkel) folytatott
lankadatlan küzdelem, az egymásrautaltság nyilvánvalósága megteremtette a csoportfenntartást megalapozó
ösztönös szabályrendszert. A norma kialakulása és követése automatizmusként jelent meg, s hosszú időnek
kellett eltelnie a tudatos megfogalmazásáig. A jog „inkább csak öntudatlan gyakorlat, a törvény – hogy a francia
kifejezést használjuk – »a levegőben van«” (Henry Sumner Maine). E természetes jogkövetés eredménye többek
között a csoporttagok konfliktuskerülése és – ha már előállott – a konfliktus kezelése. Ez a processzus azonban
csupán a vezetők és a mögöttük álló közvélemény nyomása alatti kompromisszumkeresés volt, s csak végső
eszközként folyamodtak olyan megoldásokhoz, mint az alkalmazkodni nem kívánó, a közösség érdekeit feledő,
kiegyezésképtelen vitapartner kiközösítése a csoportból.
A természeti kiszolgáltatottság enyhülése és a magasabb politikai szerveződés nagyobb védettséget jelentő

szerkezeti formáinak kialakulása a csoportkohézió elenyészésével járt együtt. Az öntudatlan szabálykövetést
fölváltotta az egyre erősödő egyéni érdekeltség konfliktusteremtő hatása, a mind nehezebben elfogadtatható
közérdek gyakori háttérbe szorulása. A politikai szerveződések megjelenése pedig egy újabb érdekeltségi kört
kapcsolt a jogi szabályozáshoz: a politikai közérdeket. A szaporodó konfrontációk kezelésére már nem volt
alkalmas a korábbi nemzetségi megoldás: a viszályokra egy újfajta kényszer intézményesítésével reagáltak a
társadalom vezetői. A kívülről jövő kényszert belülről szervezettel váltották fel, az öntudatlan jogkövetést a jog
1
I. rész │JOGFEJLŐDÉS ÉS
tudatos kikényszerítésével. A politikai hatalom megszervezte a maga apparátusát e célra. (Idézzük fel: a magyar
törzsfők kíséretüket nem saját nemzetségükből, hanem másokéból, sőt gyakran idegenekből hozták létre – nem
ok nélkül.) Dacára azonban e tudatos szerveződésnek, a jog alkotása még sokáig nem realitás. A jog
változatlanul képződött, a jogot „megállapították”, s annak legfőbb forrása a szokás, a kiérlelődött gyakorlat. A
közösségtől függetlenedni vágyó politikai vezetés, a törzsi-nemzetségi arisztokrácia legfeljebb egyes szokások
hangsúlyozásával, kiemelésével, következetesebb betartatásával kísérletezhetett, legfeljebb néhány új szokás
bevezetését próbálhatta meg. (Ilyen volt a magyar társadalom számára a katonai demokrácia szellemében és a
kalandozások sikere érdekében elfogadható szigorú hadi szabályok meghonosítása, s ezeken keresztül a
közérdek megjelenítése.) A bírói pozíció állandósítása, tekintélyének emelkedése is e folyamatot tükrözte.
Bizánci jog
Amikor a magyarság késői csatlakozóként megérkezett a hellén kultúra, a római jog és a keresztény erkölcs
hármas pillérén építkező európaikörnyezetbe, a keleti római birodalom mellett új létre szerveződött már a
nyugati (római) birodalom is. Immáron nem görög-latin szembenállással, noha a hivatalos nyelvben e kettősség
is megmaradt; valójában a görög-szláv kelet és a latin-germán nyugat ütközött már ekkor a Duna vidékén. A
magyarság a két birodalom közti feszültséget felhasználva foglalta el a kettő határvidékén fekvő, vitás területet
képező Kárpát-medencét. Szövetségese és ellenfele is volt mindkettőnek, kellő diplomáciai érzékkel közeledett
mindkettőhöz. Mindkét oldalról befogadta a keresztény kultúrát, s ugyancsak mindkét oldalról elfogadott
államszervezeti formákat.
Amikor a törzsi nemzetségi nomád viszonyok között élő magyar társadalom a fejedelmi hatáskör kialakításánál
szem előtt tartott egy fejlettebb modellt, az nem nyugati, hanem bizánci modell volt. Felismerhetően bizáncinak
tűnik a magyar államszervezetben a választott fejedelem, majd uralkodó kijelölése. Maga a seniorátus rendje, a
fejedelmi család legidősebb, illetve legalkalmasabb tagjának kiválasztása, bemutatása (pajzsra emelése),
elfogadása – a jelölés, választás, megerősítés. Ehhez járult a szakrális felkenés, mely a modell újszerűsége miatt
válhatott szükségessé.
Római-bizánci alapon nyugszik a tisztségviselők kiválasztása örökletes pozíciók helyett alkalmasság szerint.
Római gondolat a szabadok hatalomban való részvétele, az Isten kegyelméből való és ezért csak neki felelős
uralkodó gondolata helyett. A nyugati Dei Gratia (és az egyház akaratából) való felkenetés és a primogenitúra
öröklési rendje helyett a magyar királyt az ország nagyjai (köztük egyháznagyok is) jelölték, s az ország szabad
népe fogadta el. Az egyház e választottat kente fel. A magyar királyi méltóság bizánci jellege tükröződik abban
az egyértelmű főségben is, amellyel a király magának tartotta fenn az egyháznagyok feletti felügyeletet.
A korona iránti kötelező hűség elve is különbözik a nyugati hűbéri lánc szemléletétől, ami Magyarországon a
13. századi törekvések ellenére sem tudott meghonosodni. A viszony a vezető és vezetők, a vezetők és harcosok
között nem a nyugat-európai feudális, sokkal inkább a tradicionális római, bizonyos fokig Bizáncban is tovább
élő szemléletet mutatja. Minden olyan kísérlet, amely az Árpádok korára az országnagyok és a király közötti,
valamint az ország nagyjai és a nemesek, katonák közötti hűbéri kapcsolatot szeretné kimutatni, sikertelen.
Magyarországon nem volt feudalizmus, ha a feudalizmus alatt hűbériséget értünk. Az országnagyok pozíciója az
általuk betöltött tisztséggel járt, és családjukban nem vált örökletessé. Így nem alakult ki előjogokkal rendelkező
bárói rend, csupán az országos tisztségek rendje, ami a nyugati példával szemben ismét kifejezetten a bizánci
mintának felelt meg.
A szolgák rendjének kialakításában is hathatott a bizánci modell. Ami a más szolgálójával való viszony
szankcionálását illeti, kézzelfogható párhuzam az istváni rendelkezéshez a Senatusconsultum Claudianum; a
szolgák felszabadításának lehetősége végrendeleti úton ugyancsak (római jogi) bizánci hatást mutat. Az első
század törvényeiben bizánci jellegű a házasságtörésben vétkes újraházasodásának tilalma, a vétlen új
házasságának engedélyezése ugyancsak a keleti egyház gyakorlatát tükrözi. A papi házasság elfogadása megint
csak keleti gyakorlatra utal.
A középkori magyar jogból legalább három olyan tételt említhetünk, amelyek – feltehetően bizánci közvetítéssel
– római eredetre utalnak. Ez az elbirtoklás szabályozása, valamint az örökjogban a quarta puellarum és az
özvegyi haszonélvezet. Az elbirtoklás gyakorlatában a magyar középkorijog a nyugati (egyházi) jog helyett
kifejezetten római jogi forrásra támaszkodik. Ezt is csak Bizánc felől jövő hatásnak köszönhettük, hiszen a
nyugati rend az egyház álláspontját fogadta el a megkívánt jóhiszem vonatkozásában. Szintúgy római-bizánci
hatás lehet a magyar jogban a leánynegyed intézménye a Quarta Falcidia nyomán, noha később alakult ki. Szent
László törvényeiben értékmérőként szerepel a bizantinus, míg Szent Istvánnál többnyire még a hazai törzsi
szokás szerinti marhavaluta a bírságok alapja.
2
Egyesek maguknak az Intelmeknek egyik előképét is Bizáncban keresik a nyugati királytükrök helyett, Basilius
Macedo császár Leó fiához (a későbbi Bölcs Leóhoz) írt intelmeiben. Mindenesetre számolni kell azzal, hogy a
11-12. században a bizánci jogi írásbeliség megelőzte a nyugatit. A görög klérus jelenléte az országban sokfelé
bizonyított, hatása aligha vitatható.
Az ősi jog átalakítása
Az európai jog hatásának számbavétele Magyarországon – ismerve a keresztény állam alakulásának történeti
körülményeit és tudatában a régió történeti perifériaszerepének – természetes igény. A keresztény állam
felépítésében, az új politikai struktúra kialakításában, a patrimoniális hatalom jogi hátterének megteremtésében,
az európai írásbeliség magyarországi meghonosításában oroszlánrészt magára vállaló egyház klerikus írástudói
magától értetődően alkalmazták saját jogukat, saját jogi formuláikat s jogbéli tájékozottságukat. Ezzel
összefüggésben felteendő kérdés: milyen hatással volt a magyar jogra a kánonjog, milyennel a római jog, a ius
commune, s milyen jelentőségre jutott a germán jog.
Kánonjog
A kánonjog – „mely az egyházra mint látható szervezetre fennálló és az egyházban érvényesülő jogszabályok
összessége” (Rainer János), illetve a hívőknek az egyházzal szemben tanúsított magatartását és cselekedeteit
meghatározó normák csoportja – befolyása azon a Magyarországon, amely az európai kereszténység
közösségébe frissen tért, s amelyet az áttérés útján az egyház vezérelt, megkérdőjelezhetetlen. Az egyház és a
magyar állam szoros együttműködése, partneri viszonya békéssé tette az egyházszervezet és a világi apparátus, a
világi jog és a kánonjog együttélését, nem alakultak ki feszültségek a találkozási pontokon. A kánonjog kevéssé
agresszív mivolta ugyancsak a kapcsolat zökkenőmentességét biztosította. A kánonjog nem kívánta ugyanis
befolyása alá vonni a teljes jogterületet. Ha valahol ellenkezéssel találkozott, s feltéve, hogy az nem esett
néhány, az egyház számára kiemelten fontos területre, nem ragaszkodott saját kizárólagos megoldásához
(példának okáért a közjegyzőség ügyében). „A kánonjog sehol és soha nem jutott el odáig, mint a római jog,
hogy a hazai jogot háttérbe szorította volna. Ellenkezőleg, az illető nemzet jogát mindig tiszteletben tartotta,
mindenütt békésen megfért a hazai jogélettel, így a magyar területen is a kánonjog particularis fejlődését látjuk”
(Illés József).
A kánonjog továbbá olyan területeken igényelt magának befolyást, ahol a világi hatalom kis engedménnyel
lemondhatott jelenlétéről. A kánonjog nem tartott igényt többre, mint kiegészítő szerepre: a házasság, a család
terrénumában, a személyeket illetően például a kor meghatározásában, a rokonság megjelölésében; az öröklési
jog egyes vonatkozásainak meghatározásában; a büntetőjog terén az erkölccsel, tisztességgel kapcsolatos
eljárásokban (hamisítás, hamis tanúzás stb.). Ezeken a területeken az országos jog részévé vált. Stabilitását az
egyházi bíráskodás megszilárdulása is segítette. „A magyar államalapítással egy időben kapott polgárjogot a –
még primitív – egyházi bíráskodás, majd a 13. század utolsó évtizedeiben megtalálta tartós szervezeti kereteit a
vikáriusok szentszékeiben. Az egyházjogot tehát félelmetes kényszereszközökkel (interdiktum, kiközösítés,
világi kar) rendelkező bíróságok alkalmazták... míg a civiljog megismerése egy maroknyi tudós magánügye
maradt. Ezért van az, hogy a Zsigmond óta sokszor igen erőteljesen egyházellenes lépések dacára sem vonták
kétségbe elvileg a kánonjog érvényét...” (Bónis György). Ez a szilárd bírósági fórumrendszer tette lehetővé,
hogy amikor a magyar jogban föltűntek, majd előretörtek azok a világi jogismerők (a praktikusok), akik a hazai
jog bástyáit igyekeztek védelmezni az európai joggal szemben, a kánonjog „megtartotta szilárd pozícióját”.
Római jog
A római jog magyarországi befolyását taglaló szerzők nem mulasztják el megemlíteni azt a különbséget, amely
a római jogot befogadó nyugat-európai szituáció és a magyar helyzet között fennállt. A barbár népjogok és a
római jog dualizmusa alapozta meg a római jog recepcióját. A germán fejedelmek engedékenysége tette
lehetővé a római jog számára a barbár kor átvészelését. És amikor a gazdasági fejlődés mindinkább
nyilvánvalóvá tette a primitív helyi jogok alkalmatlanságát, kezdetét vehette a római jog reneszánsza. A római
jog mint létező, hatályos jog legyőzte a helyi jogokat, s ezzel a kontinens fő szabályozó tényezőjévé lépett elő.
A fejlettebb, az erősebb diadalmaskodott a gyengébb, a kezdetlegesebb fölött. Ezzel szemben a Kárpát-
medencében a honfoglaló magyarság nyomát sem lelte az egykori római jognak. „.a hódító magyarság jogának
nem kellett megütköznie egy sokkal fejlettebb jogrendszerrel. Már itt kell keresnünk első nagy okát annak, hogy
a római jog receptiója nálunk soha nem mehetett végbe úgy, mint nyugaton. Az itt talált nép joga nem
kényszerítette a maga tökéletességével a magyarságot arra, hogy azt elfogadja. Ebben látjuk a receptió
hiányának egyik okát” (Illés József). A keresztény államalapításban közreműködő egyházjogászok a korabeli
kánonjoggal a római jognak csupán pontatlan terminológiáját hozták magukkal. A szokásjog viszonylag
3
folytonos hatályosulása, mely az ősi jogból fejlesztette ki a középkori magyar jogot, a 15. századra (amikor
napirendre került Magyarországon is a jog modernizációja a római jog segítségével) olyan szilárd országos
jogrendszerré növekedett, amelynek falain megtört minden kísérlet. Minthogy a nemesi jog ez időre már
egységessé vált, s megérett a kodifikálásra, a recepció e kiváltságos helyzet legalább részleges megszüntetését
hozta volna magával. Ez pedig a nemességet (sőt a polgárságot is) egységesen szembeállította a modernizálás
ügyével. Bónis György a jogtudó értelmiség gyakorlatban szerzett ismereteire helyezte a hangsúlyt. Szerinte az
országban a jogi képzés sajátosságaiból következően hiányzott a római jogot ismerő, képviselő s azt a jogba
integráló jogászok kategóriája. A római jogi képzettséggel bíró, egyetemet végzett „doktorok” arisztokratikusan
elkülönült kasztja a diplomácia terepére húzódott vissza, átengedve a törvénykezés terepét a „praktikusoknak”.
Ezek pedig bizonyos értelemben a kanonistákat is ellenfélnek tekintve, a saját jog szilárd védőfalának felépítését
szervezték a római jog befogadása helyett. Ennek eredményeként „a római jog és a kánonjog Mohács előtti
hatását összefoglalóan jellemezve, először a római jog mindennemű recepciójának hiányát kell megfigyelnünk.
nagy tekintélyt élvezett, de nem tekintették hatályos rendszernek” (Bónis György).
A három részre szakadt Magyarország korában erősödött a római jogi hatás. Ennek egyik nyilvánvaló csatornája
az ekkorra már-már tömegessé váló egyetemjárás. Másik a közvetítő osztrák jog hatása. Valójában azonban a
Hármaskönyv szokásjogot rögzítő szerepe erősebb volt e tendenciáknál. „Hiába kísérelték meg a magyar
humanisták: Honterus János, Baranyai Decsi János, Zsámboki János a 16. században a Corpus Iuris legalább
részleges recepcióját, a Hármaskönyv által teremtett falat áttörni nem lehetett” (Pólay Elemér). Emellett
tényként kell számolnunk azzal is, hogy a magyar társadalom gazdasági fejletlensége, az árutermelés
fejlődésének lassulása nem is igényelte igazán a kifinomult római jogi szabályozást.
A magyar jog mindezeket tekintetbe véve sem lehetett teljesen mentes Európa jogától. Az egyetemet végzett
szakemberek a formuláskönyvek lapjain, bírói ítéletek indoklásában alkalmazták tudásukat. A római jog
megjelenése konstatálható a jogi szóhasználatban, a terminológiában, néha egy-egy tétel felbukkanásában is.
Ezek azonban többnyire formális jelentőségűek (például használják Árpád-kori jogunkban a iudicium kifejezést
– az azonban az istenítéleteket jelenti; előfordul az edictum, de a statútum szinonimájaként stb.). Több
alkalommal római jogi tételeketalkalmaztak elméleti alapvetéseknél, így például a Hármaskönyvben is. Ezek az
alkalmazások azonban nem a római jog intézményesítését jelentették, hanem a hűbéri-rendi jogot igyekeztek
indokolni, alátámasztani vele (a hatalomátruházás teóriájának kibontása, az uralkodó közjogi hatalmának
megalapozása, organikus államtan stb.). Egyes római jogi fogalmak kifejtése (miként a jogos védelemé a
Tripartitumban) hiába pontos, a bírói gyakorlat nemigen alkalmazta őket. (Az alkalmazás körülményeiről
bővebbet a rendi magánjogról szóló fejezetben.)
Ius commune
Magyarország számára az európai ius commune elvileg jogforrás volt, abból bármely bíró szabadon meríthetett,
és ezzel annak felhasznált szabályát magyar szokássá tehette. A ius commune terjedelme mindazonáltal
lehetetlenné tette annak általános és teljes hazai megismerését, még inkább széles körű felhasználását. A ius
commune és a hazai consuetudo municipalis közötti ellentét (vagy inkább szakadék) a 15. században egyre
inkább tudatosult a magyar vezető rétegben, a bírói székben ülőkben. A két jog közül a hazai bizonytalan és
megfoghatatlan volt, az európai pedig kezelhetetlen. Közelíteni kellett őket egymáshoz. Ennek első lépése lett
volna a hazai különös szokásjog, a municipalis nostra consuetudo egyértelmű összefoglalása és törvényerejének
megállapítása. Ez volt a célja Werbőczi megbízatásának a Tripartitum elkészítésére. A magyar rendektől a
Hármaskönyv összegyűjtésére kiadott megbízáskor bizonnyal távol állott minden olyan aggodalom, hogy az
európai jog átvétele, figyelembevétele országunk szuverenitását fenyegetné. Törekedtek viszont arra, hogy a
kölcsönös kereskedelem elől lehetőleg elhárítsák az akadályokat, a jogi különállásból adódóakat is.
Mire azonban a Hármaskönyv elkészült, a politikai helyzet döntően megváltozott. A három részre szakadt
Magyarországon a nemzeti lét fenyegetettsége miatt a modernizáció, kereskedelmi fellendülés, jogi reform
egyszerre másodrendű kérdéssé vagy elérhetetlen vágyálommá vált. A körülmények reális veszéllyé tették a
magyar rendek előtt a Német-római Birodalomba történő beolvadást. A magyar rendeket az uralkodók felett álló
ipso iure plenipotencia riasztotta (az imperátor eleve legislator volt a ius commune értelmében, nem csak in
regno suo). A császár joga, a ius imperiale a római jog, az addig is elismert ius commune volt. Eddig a magyar
bírói gyakorlat a ius communéből szabadon merített, annak írott tételeit a hazai törvény hazai érvényben
módosíthatta. Most a ius imperiale elfogadása, úgy tűnt, e saját törvényhozó hatalom feladását, a császári főség
mint jogforrás elismerését, ezzel a rendek hatalmi-politikai önállóságának feladását jelenthette. A respublica
Christianába való beletartozás gondolatát a magyarok elfogadták, a császárság részévé azonban nem kívántak
válni; egyik császárság részévé sem. Innét ered, hogy míg Werbőcziig minden aggály nélkül elismerték a ius
commune forrásérvényét és értékét, addig a Quadripartitum szerzői 1555-ben már fontosnak tartották annak
4
hangsúlyozását, hogy a császári jog hazánkban nem érvényes, és ez az álláspont még hangsúlyosabbá vált a 16.
század második felében, majd Kitonichnál is, míg a 17. században már kifejezetten közjogi-alkotmányos és
politikai kérdéssé változott.
Minthogy a törvényhozás a ius commune befogadását következetesen megtagadta, ezen az úton kevés európai
hatás érvényesült jogfejlődésünkre. Elvileg lehetőség mutatkozott a gyakorlatba történő beszivárogtatásra,
azonban a magyar jogfejlődés egyik meghatározó tényezője, hogy ti. hazánkban egészen a 17. század végéig
nem volt jogi felsőoktatás, gátat vetett e lehetőségnek is. A peregrinatio keretében külhoni egyetemeken, olasz,
német, németalföldi és francia jogi iskolákban képzett magyar jogtudó értelmiség hatását ugyan nem szabad
lebecsülnünk, de túlzottan túlértékelnünk sem. A jogtudomány az ilyen recepciós tevékenységre nem érezte
magát feljogosítva. A szakírók mindig hangsúlyozták, hogy recepcióra csak a bíró jogosult. Még 18. századi
íróink is, ha kötelmi jogunk hiányait a ius commune tételeiből pótolták, óvatosan utaltak arra, hogy ilyen
esetben a bíróé a döntés joga.
A bíróságot nem feszélyezték hasonló aggályok: amikor szükségesnek mutatkozott, használták a ius commune
elveit, igaz, nem idézték tételesen a pandektajogot. Általános elveket, régi szokást említettek, ha átvették a
közös jog tételeit. Az ítéletekben folyt tehát a tacita recepció, az európai modern tételek csendes befogadása,
még ha a tételeket a tartalom megőrzése mellett átfogalmazták is konyhalatinra.
Germán jogok
A germán jogok hatása Magyarországra egyenesen következik a germán állammodell felhasználásából a

keresztény államalapítás során, a gazdasági és kulturális kapcsolatoknak a földrajzi fekvésből is következő nagy
szerepéből, a német külpolitika közép-európai terjeszkedésének programjából, majd a Habsburg-ház
magyarországi uralkodásából; a kodifikációs munkálatok kibontakozásakor pedig a hasonló társadalmi
fejlettség, gazdasági szint megkövetelte analóg intézményrendszer miatt. Ne feledjük megemlíteni aperegrináció
fő német célpontjait: a tanulni vágyó magyar protestáns diákok kedvelt tartózkodási helyei voltak a német
fejedelemségek egyetemi városai. Az egyetemjárás inkább áttételes befolyásával szemben direkt hatást látott
Hajnik Imre a magyar középkor perjogi konstrukciójának mintavételénél; de vitathatatlan a magyar városi
polgárság és polgárjog német eredete is. A mohácsi vészt követő osztrák jogalkotás erőteljes hatása sem
lebecsülendő tényező.
1.2. A JOG TÖRTÉNETÉNEK KORSZAKAI

Feudális jog – rendi jog
Amikor a magyar társadalom a keresztény államiság korába lépett, a közösségek mindennapi életét a szokások,
illetve a szokásjog szabályozták. A szokásjogban leginkább a konkrét problémákra adott egyedi válaszok
domináltak, s ezekből a megoldásokból forrt össze az országos jog. A közérdekének kifejeződése a
szabályozásra igényt tartó törvényi formában történt meg, amelyik azonban – mint azt alább, a jogforrásoknál
látni fogjuk – hosszú évszázadokig képtelen volt sikerrel megbirkózni a consuetudóval. A törvény (s persze a
törvényhozó) bizonytalankodásait fejezte ki a dekrétum tartós formakeresése is. A középkor vége felé jutott el
az egyedi ítéleti köntöstől, a privilégiumjellegtől a sajátos érvényességi kellékekkel és formai jegyekkel
rendelkező artikuláris megfogalmazásig. Törvények sora próbált legitimációt keresni a szokásban. Nem bízva
önmaga erejében, mondta ki például az 1298:67. tc.: „Továbbá, ha egy nemes birtokai vétkeiért vagy bírság
címén a bíró és az ellenfél kezére jutottak, akkor ő vagy mások, akiket illet, azok kezéből az ország régtől
megtartott szokása szerint megválthatják.” A szokásjognak még a 16. századi jogtudós is „törvényrontó” erőt
tulajdonított „törvénypótló” és „törvénymagyarázó” tulajdonságai mellett.
A szokásjognak ez a jelentős szerepe alapvetően befolyásolta a jog egészét, s meghatározta az európai jog
magyarországi hatásának terjedelmét és intenzitását is.
Az 1848 előtti magyar jogban (természetesen az eltelt évszázadok fejlődéséből következő eltérésekkel) döntően
meghatározó a szokásjog elsöprő fölénye a jog egyéb forrásaival szemben. Ebből következendően az egész jog
jellemzője az esetlegesség: nem volt benne koncepció, hiányzott a következetesség. Bónis György
szisztematikus áttekintése hatvankét jogelvet tartalmazott, melyek a középkori magyar jog teljes terrénumában
érvényesülő tézisek voltak. Közöttük olyanok, mint „a király az igazság védője”, „a király az egyesek
jogállásának védője”, az úriszéki hatóság, az egyházi földesurak joghatósága stb. „A római joghoz viszonyítva
bizony szegényes szabályok ezek, botladozó latinsággal megszerkesztve” (Bónis György). Az esetlegesség
egyik összetevője volt a partikularizmus. A jog igazodott a privilégiumok, a „szabadságok köreinek”
5
sokszínűségéhez. Más volt a jog a városban és más a vármegyében, más a kiváltságos kerületben és más az
úriszék előtt. Az ország távolabbi vidékein is más lehetett a jog. Amiért egyik helyen büntettek, máshol nem
vélték a jog körébe tartozónak. S mert nem volt egységesítő erő, nem volt koncepció, s mert széttöredezett volt a
jogi szabályozás: mindennapi jelenség volt a szabályok konkurálása. A partikuláris jogok, a helyi és a központi
jogalkotás, a jogképződés és a jogalkotói akarat, alkotott jog és szokásjog mindennapos összeütközései voltak a
jogélet jellemzői. A jogbiztonság hiánya természetesen kisebb-nagyobb mértékben teret engedett az
önkényeskedésnek is.
A jog a szokásokban gyökerezik: a kezdeteknél a tradícióé és a szokásé a döntő szerep a jogszabályok

terrénumának alakításában. Később a hangsúly mindinkább a bírói gyakorlat felé mozdult el, hogy a praxis
azután a 16. századtól fokozatosan, de nem látványosan engedjen az alkotott jog nyomásának. A szokásjog ilyen
döntő szerepe, annak nem elvi, hanembírói gyakorlatban alakuló jellege a jog tagolatlanságát eredményezte.
Nem voltak jogágak, nem különültek el még embrionális formában sem a közjogi intézmények a
magánjogiaktól; hosszú ideig a büntetőeszközök túlnyomó jelentősége jellemezte a jogéletet. Az ősi jog
továbbélése és szokásjogi formákban történő beépülése a középkori jogrendszerbe a kezdeteknél magával hozta
a büntetőjogiasság karakterisztikumát. „Még ha kockázatos is kijelenteni, hogy a nemzetek gyermekkora mindig
a zabolátlan erőszak korszaka” – írja Maine -, mégis meg kell állapítani, hogy „a magánjogviszonylagos
sivársága” egy aprólékosan szabályozott, szinte mindenre kiterjedő büntetőjoggal állt szemben. Ez a helyzet
megokolható egyfelől a barbár közösségekben természetes erőszak szokványosságával, másfelől a magánjogi
jellegű kapcsolatok erős korlátozásával, amely nem engedte a magánjogi szabályozás kibontakozását. Az apai
hatalomnak való alárendeltség minimálisra szorította a személyek jogának, a státusjognak a kifejtését. A
tulajdonjogot és az öröklési jogot béklyóba verte a családon belüli mozgásokra korlátozott vagyonáramlás. Az
eskük aprólékosan kidolgozott joga által pótoltatott a szerződések kategóriája. A büntető jellegű szabályok
átfonták az egész jogrendet, azok egyben mint a magánjogi kapcsolatok keretei jelentek meg. Az összefonódás
állapotára jellemző a bűnüldözés magánjogi jellege, a büntetőjognak magándelictumokra, magánüldözésre és
magánvégrehajtásra épülő világa szemben a közbűncselekmények, a crimenek viszonylag szűk terrénumával.
Jogágak kialakulása
Fentiekből következik, hogy a jogágak elkülönülése a magyar jog históriájában meglehetősen kései. Maga a
jogtudomány csak a 17-18. századbanjelentkezett szisztematizáló, rendszerteremtő igényével, az egyetemi
oktatás is csupán a 17. században vette kezdetét, s a praxis még később tartotta szükségesnek a szabályok
magánjog és közjog szerinti szétválasztását, „...e két jogterület szerves összefüggése a kapitalista
termelőviszonyok győzelméig nem szakadt meg” (Bónis György). A jogágazatiság – s legalább a szűkebb
értelemben vett közjog, a későbbi, német ihletésű államjog – csírái ugyan már a 13-14. században
megfogalmazódtak a közhatalom körülírásában, a törvényhozó hatalom fogalmának pontosításában, de a közjog
további rétegeinek leválása a 18-19. századig váratott magára. (Gondoljunk a felvilágosult abszolutizmus
közigazgatási reformjaira, s az ennek nyomán megszülető rendészetfogalomra és közigazgatási jogra, vagy a 18-
19. század fordulójának büntetőjogi kodifikációs kísérleteire.)
A közjog és a magánjog szétválasztásának elméleti megokolása a római jogra nyúlik vissza. A magánjogot a
közjoggal szemben rendszerint aszerint szokták elhatárolni, hogy a közjog a közérdekű, közületi viszonyok, a
magánjog pedig a magánérdekű, magánéletviszonyok jogi rendje.
Közjog
A közjog tágabb értelemben azon jogszabályok összessége, amelyek az állami élet jogi rendjét megállapítják, az
ország közéletét, a közviszonyokat szabályozzák. A közjog a közérdek biztosítására szolgál. A közjogokalanya
az állam. A magánjog ezzel szemben az egyénből kiindulva annak érdekeit szolgálja, és ezért az egyéni akarat
befolyásolja. Ajogosított jogát el is hagyhatja, másra átruházhatja, elidegenítheti.
A közjog jellemző vonása, hogy általa tulajdonképpen a közakarat nyilatkozik meg, és mert az állam érdekében
áll fenn, azért gyakorlása közkötelesség. Az egyén a közjogot az állam akaratából, mint annakjogát bírja, azért
másra át nem ruházhatja, el nem idegenítheti. A közjog jellemző vonása továbbá, hogy keletkezésénél,
alakulásánál, megszűnésénél egyedül az állami feladatok, illetőleg a közérdek az irányadó. Minden közjog az
államtól, az állam akaratából ered.
A középkor közjoga a közhatalom megosztottsága folytán általában magánjogilag kezeltetett, aminek folytán a
közjogok gyakran „magántulajdonba” kerültek és ennek megfelelő elbánásban részesültek. Az uralkodás joga
például a család joga lett, és az állam a családfő halála után, mint magánbirtok, a család tagjai között felosztás
6
alá került. Magánjogi címen – vétel, zálog, öröklés, szerződés – nagy fontosságú közjogokat lehetett szerezni. A
magánjog pedig gyakran közjoggá vált, a föld birtokával a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, sőt a katonai
hatalom joga és a szolgálat kötelessége is kapcsolatba jutott.
A jog fejlődésével a közjog köréből egyes részek mint önálló szakok (jogágakként) kiváltak és önállósultak.
Ennek következtében a közjog a jogrendszer egyik törzse lett, amelynek több ága volt. Ilyen jogágak az
államjog (alkotmányjog), a közigazgatási jog, a büntetőjog (beleértve a büntetőeljárást is, mint amelyben az
állam büntető hatalma megállapíttatikés szabályoztatik), a peres eljárás (mintama szabályok összessége,
melyeket az állam az egyesekjogainakvédelmére és érvényesítésére nyújt, és melyek szerint az állam bírói
hatóságai eljárnak), valamint a pénzügyi jog.
Magánjog
A magánjog azon jogszabályok összessége, amelyek a magánjogi viszonyokat, azaz azon jogi kapcsolatokat
rendezik, amelyekben a (természetes és jogi) személyek mint magánosok állnak egymással szemben. Így
különböztetjük meg a magánjog tárgykörét a jogrendszer azon másik ágától, amelyben a személyeknek a
közhatalomhoz való vonatkozásai foglaltatnak, egyfelől ezen közhatalomban való aktív részvétel vagy a
közhatalom működésére való befolyás, másfelől a közhatalommal szemben fennálló kötelezettségek
szempontjából, amelyek, mint közjogi viszonyok, a szélesebb értelemben vett közjog tárgyai. Maguk a
közhatalmat gyakorló szervezetek mint jogi személyek szintén állhatnak magánjogi viszonyokban, amikor a
magánosokkal olyan viszonylatokba jutnak, amelyekben nem mint a közhatalom szervei lépnek fel. A
magánjogi viszonyok tárgyai az ember személyes és gazdasági életviszonyai. A személyes életviszonyok körébe
tartozik egyfelől az egyes ember személyiségének mások behatásaival szemben való magánjogi védelme,
másfelől a család egyes tagjainak egymáshoz való személyes viszonya. A magánjog körébe eső gazdasági
életviszonyok az ún. magángazdaságot ölelik fel,vagyis az egyenjogú gazdasági alanyok gazdaságát, szemben
az állami gazdálkodással.
A magánjog három nagy egysége a személyek joga, a családjog és a vagyonjog. Természetesen további
didaktikus felosztások is léteznek és léteztek a jogtudományban és a jogalkotásban. (Lásd erről a magánjogi
fejezetet.) A magánjog rendszerébe bevont életviszonyok az ún. magánjogi jogvédelem szempontjából tartoztak
a jogrendszer ezen ágába. A magánjog ugyanis az embernek embertársai iránti pozitív és negatív tartalmú
kötelezettségeit ún. teljesítési kényszerrel valósítja meg.
Polgári jogrendszer
A magyar polgári átalakulás a jogrendszerben három lépésben zajlott le. A reformkor törvényhozása és a
politikai mozgalmak tevékenységét betetőző áprilisi törvények jelentették a kezdetet. Ajogalkotó ebben a
periódusban (1825-1848) főként utat nyitott: jogintézményeket honosított meg (kereskedelmi társaságok, váltó,
csőd stb.), alapelveket (törvény előtti egyenlőség, közteherviselés stb.) fogadtatott el. A szabadságharc leverését
követően a neoabszolutizmus néven ismert polgári diktatúra (1849 és 1860 között) végrehajtotta a jog részleges
modernizációját: az alkotmányos viszonyokat meg nem kérdőjelező jogrendezés a magánjog (például
telekkönyv), büntetőjog (például szabadságvesztés-büntetés) modern alapintézményeit és eljárásait vezette be a
magyar jogi praxisba, sőt elősegítette a jog által körvonalazott kapitalista vállalkozások tartalmi fejlődését is
(hitelélet fejlesztése). Akiegyezéssel hatalomrajutott polgári liberális kormányzat kiteljesítette a folyamatot, s
megteremtette a magyar polgárijogrendszert (1867-1914). Az alkotmánytörténet tárgyalása során megismert
alkotmányos modell kialakítása mellett (népképviselet, parlamentáris kormányzat, hatalmi ágak elválasztása,
szabadságjogok biztosítása stb.) a törvényhozás létrehozta a legfontosabb polgári garanciákat biztosító
jogszabályokat. A magánjog terén a magántulajdon szentségének elismertetését, a jogegyenlőséget, a szerződési
szabadságot biztosító szabályozást; a büntetőjogban a nulla poena sine lege, a nullum crimen sine lege, a nulla
poena sine crimine, a nebis in idem elvei törvényi keretbe foglaltattak, a perjogban a nyilvánosság, a szóbeliség,
a bírói szabad mérlegelés princípiuma, a rendelkezési szabadság, illetőleg a védelemhez való jog, az ártatlanság
vélelme érvényesült.
A polgári jogrendszer alaptétele a jogbiztonság. A polgári átalakulások követelte garanciák, az emberi jogok
tiszteletben tartása és a törvényesség csak biztonságos jogi keretek között érvényesülhetett. A biztonság feltétele
volt az áttekinthetőség és a jog nyilvánossága. Nem véletlen, hogy a polgári kor törvényalkotói rendkívüli
gonddal fordultak a jogforrási rendszer és a jogszabályok közzététele felé. Kialakult ajogszabályok hierarchiája,
a hierarchiát szabályozó egységes elvekjelentek meg (különböző érvényességi feltételek; a különböző szinteken
képzett jogszabályoknak tulajdonított különböző „erők”; az alsóbb szintű norma ellentétes rendelkezésének
tilalma a fentebb alkotottal szemben; a szokásjog és a bírói jog helyének relatíve pontos kijelölése a
7
jogrendszerben stb.). A jogrendezés jellegzetes velejárójavolt ajogágazatiság kibontakozása és az élénk
kodifikációs tevékenység. A polgári jogrendszerben a jogágak pontos elhatárolódása nem csupán törekvés, de
alapvető követelmény. A közjog és magánjog elhatárolását követően tovább tagolódott a jog, s lassan kialakult
ma is ismert struktúrája. A kodifikáció sorra hozta létre a koherens, jogterületeket átfogóan szabályozó
törvényeket (1875:37. tc. [kereskedelmi törvény], 1876:27. tc. [váltótörvény], 1877:20. tc. [gyámtörvény],
1881:17. tc. [ipartörvény], 1884:17. tc. [csekktörvény], 1890:2. tc. [védjegytörvény], 1894:31. tc. [házassági
törvény] stb.) és a jogági normákat összefoglaló törvénykönyveket (1878:5. tc. [büntető törvénykönyv],
1896:33. tc. [a bűnvádi perrendtartás], az 1879:40. tc. [kihágási büntető törvénykönyv], az 1908:36. tc. [az ún.
első büntetőnovella], 1911:1. tc. [a polgári perrendtartás]). Néhány jogterület kodifikációs törekvései nem
realizálódtak, itt azonban a törvénytervezetek gyakoroltak nagy hatást a jogi praxisra (például a magánjog
általános része 1871-ben, a polgári törvénykönyv első [1900] és második tervezete [1913]).
A 20. századba lépve a magyar jogrendszer is módosulásra ítéltetett. A fokozódó állami beavatkozás, a
gazdasági világválság, a munkásmozgalom nyomása alatt érlelődő szociális kompromisszumok, a forradalmi
mozgalmak, az új jogi jelenségek és jogágak változásokat hoztak a jogi szabályozásban is. A kereskedelmi
jogban például természetessé váltak a különféle monopóliumformák, a kartell, a szindikátus, a konzorcium, s az
ezekkel általában együtt járó szabályozás (1923:5. tc. [a tisztességtelen versenyről szóló törvény], 1931:20. tc.
[kartelltörvény]). Megjelentek a tömegszerződések (a blankettaszerződések), elsőként a közüzemi szerződések.
A gazdasági válság megteremtette a válságjogot, mely magával hozta például a gazdaadós-védelmet, a
gazdasági lehetetlenülés intézményét. Elterjedt a generális klauzulák használata. A háborús előkészületek
természetessé tették az állam gazdasági beavatkozását (az árszabályozást, a közellátásügyi szabályozást, a
használati szerződéseket stb.). A munkásság érdekvédelmének megszerveződése a munkaszerződések
szabályozásához vezetett (1937:21. tc.). Megfogalmazódott a közszolgálat és magánalkalmazotti jogviszony
közötti különbség, felbukkant a kollektív szerződés fogalma. A büntetőjog eleget tett a bolsevik kommün
vezetői és résztvevői ellen megfogalmazott megtorló igényeknek (vö. 1921:3. tc. az állami és társadalmi rend
hatályosabb védelméről), s igyekezett megfelelni a militarizálódás követelményeinek (1930:2. tc. [katonai
büntető törvénykönyv], 1939:2. tc. [honvédelmitörvény], 1940:18. tc. [amagyar állam biztonságáról és
nemzetközi érdekeit veszélyeztető egyes bűncselekmények büntetéséről] stb.). Az európai kriminológiai
áramlatoknak megfelelően cikkelyezte be a magyar törvényhozás 1928:10. törvénycikként a második
büntetőnovellát, melynek éle a megrögzött bűntettesek ellen fordult. A két világháború között a politikai és
gazdasági kényszerűség okán amúgy is kényszerpályára terelt fejlődés előbb a világháborús részvételből adódó
szükségszabályozásba, majd a háborút követő szovjet terjeszkedéssel kiépülő szovjet jog akadályaiba ütközött.
A szovjet mintájú jogrendszer kiépítésében (1945-1953) nagyjelentősége volt a lenini ideológia jogról alkotott
vélekedésének. Egyfelől a marxi tanítást kiterjesztőleg értelmezve a szocializmus elméletében a jog mint
átmeneti, kipusztulásra ítélt jelenség szerepelt, melynek fejlesztésén munkálkodni, jövőjén gondolkodni
egyszerűen értelmetlen dolog. Másfelől a jogot provizórikus osztályharcos eszközszerepe alkalmassá tette a
proletariátus ellenségeinek visszaszorítására, s kiválóan megfelelt a pártdiktatúra elképzeléseinek szolgálatára.
Ajog alapvető feladatot kapott a társadalom totális irányításában. A jogszabály célja a politikai szférában
megfogalmazott utasítások sajátos technikai jellegű közvetítése, miként V. I. Lenin mondta: „ajog a politika
eszköze”. Jogként definiálták tehát az államilag tételezett és kikényszerített politikai akaratot. A jognak ez az
alárendelt felfogása kiszolgáltatott helyzetbe hozta az egész jogrendszert. Konkrét politikai, taktikai, stratégiai
megfontolások döntötték el a jog tartalmát („minden ami célszerű, az törvényes is” [J. V. Sztálin]). Az uralkodó
elit még a saját maga alkotta jogszabályokhoz sem volt kötve, a hatalom gyakorlását a meglevő rendelkezések
nem korlátozhatták. Ebből következendően a szovjet típusú jog, dacára a meghirdetett demokratikus elveknek,
szocialista alkotmányozásnak és kodifikációs tendenciáknak, elsősorban utasítási, rendészeti technikává vált,
melynek tengelyében az államigazgatási jellegű jogalkotás állott. A párt vezetői egyben az államigazgatás
legfőbb tényleges irányítói is voltak. A pártbefolyás alatt álló jogalkotás, a politikai akarat feltétlen
érvényesítése érdekében, az életviszonyok minden területére kiterjedő részletes, kazuisztikus szabályozásra
törekedett a kevésbé ellenőrizhető szokásjog teljes kizárásával. A szocialista jogpolitika meghirdetett elveit,
mint például a népképviseleti országgyűlés által alkotott törvények legmagasabb rangját és tekintélyét,
megkérdőjelezték a törvényhozást minden területen helyettesíteni képes és hivatott, megbízható, szűk grémium,
az Elnöki Tanács által (nemritkán a parlamenti ülések szünetében) meghozott törvényerejű rendeletek. A
szocialista törvényesség legalapvetőbb kritériumait is figyelmen kívül hagyták a „fedőjogszabályok”, mikor is a
társadalom széles rétegeit érintő, ám a politika megítélése szerint nyilvánosságra mégsem tartozó jogszabályokat
egy másik, hivatalosan közzétett és életbe léptetett, érdektelen rendelet száma alatt bocsátották ki. (S akkor az
ún. titkos jogszabályokról még nem is szóltunk.) Úgy is fogalmazhatunk: ajog kettészakadt. Volt egy
megismerhető, közzétett, magas rangú szabályokban elvi megalapozást nyert és abban a szocialista jogeszmény
követelményeit tételesen kifejező része, a közzétett jogszabályi anyag. És volt egy másik, az ünnepélyes
deklaratív forma mögött a politika pillanatnyi érdekei és tetszése szerint módosulni és alkalmazkodni képes
8
hányada a jognak, azalsó szintű vagy mögöttes jogalkotás és a „rugalmas” praxis. A kettő közötti szakadék
alkalmanként olyan széles volt, hogy a valóságos jog megismerése az írott és kihirdetett jogszabályokból
egyszerűen lehetetlen volt.
1.3. A JOGFORRÁSOK
Az egyes jogszabályok különböző tényezők érvényesülésének és összhatásának eredményeképpen keletkeznek.
„Ajogforrás a jogélet azon jelenségeit foglalja magában, amelyben a jogszabály léte, azaz valamely életviszony
rendezettsége megtestesül. A jogforrás tehát a jogélet megnyilatkozása, azaz valamely életviszony felfogására,
megítélésére vonatkozó meggyőződés külső megjelenési formája” (Kolosváry Bálint).
A jogforrás fogalma
Maga a jogforrás kifejezés több oldalról közelíthető meg. Jogforrásként értelmezhető a) maga az állam mint
minden jog forrása; b) minden olyan tény, amelyhez szubjektív jog szerzése fűződik; c) mindazon okiratok,
amelyek a jogrend ismeretét közvetítik. A szó technikai értelmében jogforrások azok a hatalmi tényezők és erők,
amelyekből az érvényben lévő jogtételek eredetüket és létüket nyerték. Ugyanakkor maga a keletkezés módja,
valamint ajogtételek külső megnyilvánulását hordozó közegek is jogforrásnak minősülnek.
Ajogi szakirodalom különbséget tesz anyagi és alaki jogforrások között. Anyagi jogforrások közé sorolja azon
jogforrásokat, amelyek a jogot származtatják, létesítik. Alaki jogforrásnak tekinti azokat, amelyek a már
keletkezett, fennálló jogszabályokat foglalják magukban. Anyagi jellegű jogforrások eszerint a szokás és a
döntvény, alaki jellegű jogforrások a törvény, a rendelet, a statútum, a privilégium, valamint az 1861. évi
Országbírói Értekezleten hozott Ideiglenes Törvénykezési Szabályok. Egy másik csoportosítás szerint
beszélhetünk belső és külső jogforrásokról. Belső jogforrás az a hatalom, amely a jogot alkotja, jogalkotó
képességgel rendelkezik (király, országgyűlés stb.). A külső jogforrás a jogszabály megjelenési formája,
amelynek révén megismerhető az adott jogszabály.
Ajogforrások lehetnek írottak vagy íratlanok. Írott jogforrásokhoz sorolhatók azon jogszabályok, amelyeket
írásban megszövegeztek és szabályszerűen kihirdettek. Az íratlan jogforrások (szokásjog) létrejötte nincs
meghatározott formákhoz kötve, azokban a jogalkotó akarata mintegy hallgatólagosan jut kifejezésre. Az írott és
az íratlan jogforrások közti elhatárolás némiképp pontatlan, hiszen a szokásjog nagy hányadát is írásba foglalják
és folyamatosan rögzítik.
A jogforrások aszerint, hogy az ország egész területére vagy annak csak egy részére terjednek ki, lehetnek
országosak vagy helyi (partikuláris) jellegűek. Vannak általános jogforrások, amelyek egy adott országban
generális szabályként mindenkire kiterjedő hatállyal érvényesek, illetve különleges jogforrások, amelyek csak az
adott országban élő állampolgárok egy csoportjára terjednek ki.
Szokás, jogszokás és szokásjog
„Szokás valamely irányelvnek, szabálynak vagy cselekvési normának bizonyos helyen és időben az emberi
társadalom bizonyos köre által való következetes gyakorlása, amely az alkalmazott norma helyességét felismerő
közmeggyőződésen alapszik” (Bölöny József). Ajogszokás a szokások sajátos, a jog határán fekvő csoportja. A
jogszokás tulajdonképpen jogpótló szokás, amennyiben a mindennapi élet sürgős és feltétlen szabályozásra váró
igényeit rendezi. Már több, mint szokás, mert következetes kikényszerítő erő áll mögötte, mely meghaladja az
egyszerű közmeggyőződést; de még nem tekinthető szokásjognak, minthogy a közhatalmi kényszer hiányzik
mögüle. A szokásjog egyetemes, valamennyi jogágra kiterjedő jogforrás, a jogalkotás spontán megnyilvánulási
módja. „Nem egy aktussal születik meg, hanem csak utólag, miután a hasonló esetekben ismétlődő aktusokban
már megnyilatkozott, állapítható meg véglegesen” (Tomcsányi Móric). Az 1790:10. tc. kimondta, hogy
Magyarországot és társországait törvényei és szokásai szerint kell kormányozni és igazgatni. A szokások
jelentőségére utal a bírói függetlenségről szóló 1869:4. tc. is, amely a bírót a törvények és törvényerejű szokások
szerinti ítélethozatalra kötelezte.
A szokásjogi szabályok kialakulása és továbbfejlődése szempontjából különbséget kell tenni az ún. népi eredetű
szokásjog és a bírósági gyakorlat által kialakított szokásjog között. Népi eredetű szokásjogról akkor beszélünk,
amikor egyes normák egy adott közösségen belül jöttek létre, és ott általános meggyőződéssé váltak, majd utóbb
ezeket a bírói gyakorlat is elismerte, kötelezővé tette, és megsértőit szankciókkal sújtotta. A bírósági gyakorlat
által kialakított szokásjog a felmerülő hasonló esetekben hozott azonos ítéletek révén alakult ki. (Hármaskönyv
9
II. 6. 11.) Ez a bírónak a jogrendszer hézagos vagy hiányos volta folytán szükségessé váló jogalkotó, illetve a
meglévő jogszabályokat megreformáló, továbbfejlesztő tevékenysége.
A középkori gondolkodás szerint ajog érvényességéhez elegendő volt, hogy az régi és jó legyen. Werbőczi a
Hármaskönyvben taglalta a szokásjog érvényességi kellékeit: a) a szokás okszerű (rationalis) legyen, azaz a
közjó elérését szolgálja, a köztudat szerint helyes és a jogérzetnek megfelelő legyen, b) kellő időn át (legalább
10 év) tartós legyen, c) ismétlődő, vagyis gyakran előforduló legyen. A Hármaskönyvben foglaltak alapján ,A
szokásnak háromféle ereje van; tudniillik magyarázó ereje, mivel ez a törvényeknek legjobb magyarázója; a
mikor tehát a törvény kétes értelmű, a helyi szokáshoz kell folyamodnunk; és ha ez kellő fölvilágosítást nyújt,
nem szabad eltérni attól az értelemtől, melyet a szokás neki tulajdonított. Másodszor, törvényrontó ereje van,
mivel lerontja a törvényt, midőn azzal ellenkezésben áll. Harmadszor, törvénypótló ereje van, mivel pótolja a
hiányzó törvényt.”
A kortársak szemében a szokásjog valódi értéke az volt, hogy mindenkire nézve kötelezőként jelent meg.
A szokásjog rendkívüli jelentősége lemérhető azon is, hogy különböző formákban még a polgári kor
jogrendszerében is fölbukkant. A Hármaskönyv egyes passzusai megérték a II. világháborút is. Persze a
szokásjognak a középkorban ismert fajtája nem érvényesülhetett a garanciákat mindenekelőtt érvényesítő és
szem előtt tartó polgári jogrendszerben. A bíróságok közigazgatási hatalommal egybefonódó jogteremtő ereje a
polgári átalakulással megszűnt, a bírói gyakorlat jogalkotó képességét megkérdőjelezték, jogforrási erejét, ha
nem is szüntették meg, de visszaszorították.
A döntvény
A polgári államban a döntvény vagy elvi jelentőségű határozat új jogelvek és jogszabályok alkotását nem
szolgálhatta. A döntvények célja a jogegység megóvása a jogszolgáltatás terén. A döntvényalkotás
tulajdonképpen a már meglévő jog nem hiteles magyarázata, megállapítása. A döntvény így nem rendelkezett
általánosan kötelező erővel. Kizárólag a konkrét jogalkalmazás területén felmerült vitás kérdést dönthette el,
követése csak a bíróságokra nézve volt kötelező. A döntvény által kifejezésre juttatott és irányított bírói
gyakorlatot ajog részévé tehette a jogi közmeggyőződés azáltal, hogy szokásjogi erőre emelte.
Az 1881:59. tc.-ben (perrendtartási novella), az 1890:25. tc.-ben, az 1891:17. tc.-ben (bírósági szervezeti
törvények), valamint az 1896:26. tc.- ben (közigazgatási bíróságról szóló törvény) a kúriai és a közigazgatási
bírósági döntvényekről és a királyi táblai elvi jelentőségű határozatokról szóló rendelkezések a jogegység
biztosítását célozták. A Kúria jogegységi vagy teljes ülési határozatait valamennyi bíróságnak (1912:54. tc.),
aközigazgatási bíróság által alkotott döntvényeket (1896:36. tc.) pedig az illető (általános közigazgatási vagy
pénzügyi) osztály tanácsainak mindaddig szem előtt kellett tartaniuk, míg azokat a Kúria újabb döntvénye,
illetve a közigazgatási bíróság újabb osztályülési megállapodása meg nem változtatta.
AII. világháború után, a szovjet mintának megfelelően a jogalkotók és politikusok tagadták a bírói gyakorlat
jogforrási erejét. Például a polgári törvénykönyvet életbe léptető törvényerejű rendelet 5. §-a tilalmazta minden
korábbi, a bírói gyakorlatban kialakult jogelv alkalmazását. Minthogy azonban a jogalkotás a legközvetlenebb
módon a pártpolitika, az uralkodó elit akaratát testesítette meg, egyfelől nem engedhette meg a független bírói
jogképzés elismerését, másfelől természetesen a hatalom bármelyik némileg is jelentősebb képviselője bármikor
részletes instrukciókat adhatott a jogértelmezésre politikai csatornákon keresztül.
Szokásjogi gyűjtemények
A szokásjogot – hasonlóan az európai gyakorlathoz – különféle jogkönyvekben, szokásjogi gyűjteményekben

összegezték. A15-16. században egyre sürgetőbbé vált az országos jog összefoglalása, mivel az
igazságszolgáltatás menetét nagymértékben hátráltatta az a tény, hogy a bíró-
ságok előtt a felek teljesen eltérő jogszabályokra hivatkoztak. II. Ulászló 1498:6. és 1500:10. törvényei e
bonyolult helyzeten javítandó, a hivatkozott szokásjog összefoglalásáról rendelkeztek. Az ország jogainak,
törvényeinek, bevett és elfogadott szokásainak, rendeleteinek összegyűjtésére II. Ulászlótól Werbőczi István
kapott megbízást. Werbőczi munkája a törvényi jog és a közvetlen gyakorlaton alapuló szokásjog mellett
felölelte a királyi kiváltságlevelekben, a megyei törvényszékek és országos bíróságok gyakorlatában
megnyilvánuló joganyagot is. Az elkészült munkát 1514-ben terjesztette az országgyűlés elé „Nemes
Magyarország szokásjogának Hármaskönyve” (Tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti regni Hungariae)
címmel. Az országgyűlés elfogadta, a király aláírta, azonban pecséttel való ellátása és kihirdetése elmaradt.
10
Werbőczi 1517-ben tehát magánúton kinyomtatta munkáját, és szétküldte a megyéknek, ahol a bíróságok – más
jogszabálygyűjtemény hiányában – alkalmazni kezdték. Így szokásjogi úton vált a magyar jog részévé. Első
magyar, még csak kivonatos fordítását Weres Balázs készítette 1565-ben, a teljes fordítást 1571-ben adta ki
Kolozsvárott Heltai Gáspár. 1628-tól a Corpus Iuris Hungaricibe is bekerült. Mint a jogi életben a törvényeknél
is fontosabb és gyakrabban használt jogforrás a törvénytár elején kapott helyet. Az Erdélyi Fejedelemségben
több fejedelem felavatási esküjében a Hármaskönyvet megerősítette, és 1698-ban bekerült az erdélyi
törvénygyűjteménybe, az Approbatae et Compilatae Constitutionesbe.
Hármaskönyv
A Hármaskönyv bevezetése és előbeszéde a jog forrásait, az igazság, a jog, a törvény, a szokás, a kiváltság, a
statútum meghatározását, a jó bíró tulajdonságait, valamint az igazságos ítélet feltételeit taglalja. Az I. rész az
országos nemesi jogot öleli fel. Ennek talán legfontosabb címe a „primae nonus” (primae Partisnonus Titulus,
azaz első rész kilencedik cím), amely a nemesi kiváltságokat írja le. AII. rész a peres eljárásra, a III. rész pedig a
partikuláris jogokra (Horvát-Szlavón-Dalmátország, Erdély, városi polgárság, jobbágyok) vonatkozó
szabályokat fogja át. (A Hármaskönyv elemzését lásd alább.)
Négyeskönyv
I. Ferdinánd a Hármaskönyv átdolgozására bizottságot állított fel (1550:10. és 11. tc.). A bizottság vezetői
Gregoriánczi Pál zágrábi és Újlaki Ferenc győri püspök, helytartó, tagjai pedig az akkori személynök, az
országbíró-helyettes és a királyi jogügyigazgató mellett Bodenarius Márton jogtudós volt. A Négyeskönyv
(Quadripartitum opus iuris consuetudinarii regni Hungariae) 1553-ra készült el, ám mivel az uralkodó német
tanácsosai azt három, a magyar alkotmánnyal ellentétes résszel akarták kiegészíteni – amelyeket a bizottság
tagjai nem fogadtak el -, a király félretette a javaslatot. A Négyeskönyvet ugyan szokásjogi úton sem ismerték
el, ám a bíróságok alkalmazták. 1788-ban tudományos használatra kinyomtatták Zágrábban.
Planum Tabulare
Mária Terézia 1768. november 14-én kelt leirata értelmében a Királyi Kúria bíráiból kirendelt bizottság
összegyűjtötte a Kúriának újjászervezésétől (1723) kezdve hozott elvi jelentőségű döntéseit (Planum Tabulare).
Ezt a döntvénygyűjteményt a Kúria teljes ülése felülvizsgálta, Mária Terézia pedig királyi rendelettel
megerősítette, és alkalmazását kötelezővé tette a bíróságok számára. A döntvénygyűjtemény kúriai
felülvizsgálata és királyi megerősítése csak hitelesítés erejével bírt, tanúsította, hogy a bizottság csakugyan a
bírói gyakorlat által túlnyomó részben már korábban elfogadott és alkalmazott kúriai döntvényeket foglalta
össze. A Planum Tabulare – tekintettel a büntetőjogra vonatkozó szabályozásra és a jogorvoslati formákra –
főleg magánjogi és perjogi szabályokat tartalmazott.
Ideiglenes Törvénykezési Szabályok
Az 1860/61-es alkotmányos változások megadták a lehetőséget arra, hogy a magyar jog 1849 után ismét
visszatérjen a bírói gyakorlatba. A neoabszolutizmus rendszerét elutasító magyar politikusok és jogászok
egyetértettek abban, hogy a diktatúra idején hatályba léptetett osztrákjogot ki kell törölni a magyar
jogrendszerből. Minthogy törvényi rendezésre sem idő, sem alkotmányos feltétel ez idő tájt nem volt, a lehető
legegyszerűbb megoldást választották: a neoabszolutizmus előtti, sőt a politikai érzékenységet reálisan
mérlegelve, az áprilisi törvényeket megelőző joghoz tértek vissza. Az 1861-ben gróf Apponyi György
országbíró elnökletével és a Hétszemélyes Tábla bíráinak és neves jogtudósoknak a részvételével ülésező
Országbírói Értekezletnek a feladata az volt, hogy megvizsgálja, mennyiben alkalmazhatók az 1848 előtti
magánjogi, büntetőjogi és perjogi szabályok, illetve ezek milyen kiegészítésekre szorulnak.
Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok nem emelkedhettek törvényerőre, hiszen az Országbírói Értekezlet nem
rendelkezett törvényalkotó funkcióval, s a csonka országgyűlés törvényjavaslatként nem fogadta el azt. Mivel a
király nem volt megkoronázva, az Ideiglenes Törvénykezési Szabályokat nem szentesíthette. A Kúria döntése
folytán azonban az alkotmányos törvényhozás eltérő rendelkezéséig e joganyagot alapul véve jártak el a
hatóságok a törvényes eljárások során.
A jog igazolása: oklevél
A középkor jogi ügylete akkor tarthatott igényt általános elismerésre, ha a felek, illetőleg az eljárásban részt
vevő egyéb személyek legitimálták azt. A törvényes elismerés formája a jogügyletről kibocsátott hiteles írás. A
hiteles iratot pontosan meghatározott formák szerint kellett kiállítani. Az ilyen, jogi természetű tanúsítást
11
tartalmazó okirat az oklevél. Az oklevél lehetett akár több példányban is elkészített eredeti, amelyről hiteles
másolat készülhetett (a hitelességet közhitelű személy vagy intézmény tanúsította). Az oklevél hitelességét a
pecsét bizonyította. Az ünnepélyes oklevelet függőpecséttel látták el (ezek fémpecsétes változatai a bullák), a
zárt okleveleket összehajtogatták, s úgy pecsételték meg. A közhitelességgel bíró intézményeknek különféle
pecsétjei voltak (nagypecsét, kispecsét, titkospecsét, gyűrűs pecsét).
Az oklevél számos, kötelezően betartandó formális írásbeli aktus egymásutánja. Bevezetésében szerepelt
többnyire a fohász, az érintett kibocsátó neve és címei, a címzett megjelölése és üdvözlés. Ezt követően az
oklevél érdemi része következett, mely tartalmazta az oklevél kibocsátásának tényét, a jogi ügylet előzményeit
és okát, a rendelkező részt (a jogi ügylet meghatározását, ingatlan esetén annak részletes leírását), továbbá az
érdemi rész záróformuláit, melyek részben szankció kilátásba helyezésével hívtak fel az oklevél tartalmi
elemeinek betartására, illetőleg megerősítést tartalmaztak. Az oklevél végén következtek az aláírások és a
keltezés (az aláírások között szerepelt az oklevél kibocsátója, tanúk, hivatalos személyzet [az oklevél
kiállításában alkalmazottak]; a két dátum pedig részben az oklevél által tanúsított jogügylet megtörténtének
időpontját, részben pedig az oklevél-kibocsátás időpontját határozta meg).
A törvény
A törvény a feudalizmustól kezdődően szinte mindig a legfontosabb jogforrás volt. A törvény az állami akarat
legmagasabb rendű megnyilvánulása. Reputációját kezdetben az adta, hogy a király legjelentősebb
akaratnyilvánításának számított, utóbb pedig a rendi dualizmust érvényre juttató országos képviseleti szerv
legfontosabb döntésévé vált. A polgári korszakban vitathatatlanul a legmegingathatatlanabb tekintélyű normává
lett. Megállapodott fogalma szerint olyan egyetemes és általános jogforrás, amely a jogélet bármely viszonyára
vonatkozhat és az ország valamennyi állampolgárára kiterjed.
Királyi törvények (decretumok)
Az Árpád-házi királyok idején a törvények a szokásjog mellett kisegítő jellegű jogforrások voltak. Ezt
támasztotta alá az a jogelv, miszerint a törvény csupán az azt kiadó király életében bírt kötelező erővel. Ha az
utód elismerte a korábbi törvényhozás rendelkezéseit, azt szokás szerint ismételten megerősítette. Első
királyaink uralkodása idején a legfőbb törvényalkotó az uralkodó volt, aki a törvényhozási munkálatokba a
királyi tanács tagjait és az országos, majd rendi gyűléseken részt vevőket is bevonta (1298:23. tc.). Az országos
gyülekezetek még nem voltak törvényalkotó gyűlések, törvényhozás céljával összehívott országgyűlések a 13.
század végétől fordultak elő. A törvények ekkor elsősorban büntetőjogi, valamint az ítélkezésre vonatkozó
rendelkezéseket tartalmaztak. Az egy alkalommal hozott törvényeket az uralkodó dekrétumba foglalta, és
pecsétjével ellátva bocsátotta ki. Az uralkodó által hozott jogszabályok kötelező erejüket magából a királyi
hatalomból merítették.
I. István törvényei – két könyvbe foglalva – biztosították a királyság lakóinak személyes szabadságát,
rendelkeztekvagyonukról, az egyéni földtulajdonról, a lakhely sérthetetlenségéről, védelmezték az özvegyeket,
árvákat és a hűtlenül elhagyott nőket. A törvények szóltak a királyság gazdasági alapjairól, rendezték annak
hadseregét, megalapozták az állam- és az egyházszervezet kiépítését, valamint szigorú büntetéssel léptek fel a
király ellen hűtlenséget elkövetőkkel szemben. (Hosszú ideig az Imre herceghez intézett „Intelmek”-et vélték a
Corpus Iuris Hungarici alapján az első dekrétumnak.)
László és Kálmán törvényeiben túlnyomórészt perjogi és büntetőjogi rendelkezések szerepeltek. László

törvényeinek elsőként számon tartott könyve az 1092. évi szabolcsi zsinat határozatait tartalmazza. A második
és a harmadik (időben első s feltehetően még László uralkodása előtt keletkezett) könyv a különböző vétségekre
vonatkozó büntetéseket és eljárásokat foglalta össze. Kálmán törvényeinek első könyve az 1096-ban tartott
országgyűlés határozatait tartalmazta, második könyve pedig a zsidóknak adott privilégiumokat, valamint az
uralkodása alatt tartott zsinati határozatokat ölelte fel.
I. András uralkodása idején megváltozott a törvényhozás iránya és tartalma. Az 1222. évi Aranybulla és az
annak alapján kibocsátott dekrétumok főleg közjogi (alkotmányos) szabályozást tartalmaztak. E dekrétumokban
magánjogi szabályok és magánjogi intézmények annyiban kaptak helyet, amennyiben azok a nemesek közjogi
állását vagy a nemesi szabadságot érintették. Az Aranybulla hiányosságait II. András 1231-ben kiadott
dekrétuma igyekezett orvosolni.
IV. Béla 1267-es törvénykönyve egyrészt megújította az Aranybulla legfontosabb rendelkezéseit, másrészt
tartalmazott új szabályokat is (írásbeliség megszüntetése a nemesek ügyeiben, a csatában elhalt nemes birtoka
12
fiú utód hiányában maradjon a nemzetségnél). A13. századi dekrétumok külső formájukat tekintve
privilégiumok, szabadságlevelek voltak, amelyeket a többi privilégiumtól tartalmuk különböztetett meg csupán.
13. századi törvényeink közül említésre méltóak III. Andrásnak az 1290-ben és 1298-ban a királyi tanáccsal,
illetve az országgyűléssel együtt hozott törvényei.
Az Anjouk, főként Károly Róbert idejében a király törvényhozó hatalma érvényesült elsődlegesen, olyannyira,
hogy sokszor az országgyűlés mellőzésével, pusztán a nagyobb királyi tanácsra támaszkodva zajlott a
törvényalkotás. Károly Róbert önkényesen gyakorolt királyi hatalmával szemben az 1318. évi kalocsai zsinaton
fel is lépett a főpapság. A királyt egyházi átokkal fenyegetve szólították fel az országgyűlés összehívására. Nagy
Lajos 1351-ben az Aranybullát – a 4. cikk kivételével – megerősítette, és új rendelkezéseket is csatolt hozzá. Az
országgyűlés befolyása e törvényhozásra rendkívül csekély lehetett, hiszen a dekrétum bevezetésében kimondta,
hogy az uralkodó „anyja akaratából és báróinak tanácsára” hozta, és a törvényalkotói jogot, valamint a törvény
megváltoztatásának és hatályon kívül helyezésének jogát is magának tartotta fenn. E törvény szilárdította meg
az ősiség jogintézményét, vezette be a kilencedet, és deklarálta a köznemesség jogi elismeréseként az egy- és
ugyanazon nemesi szabadságot.
Országgyűlési törvények (statútumok)
Zsigmond a szokásjog háttérbe szorításával egyre inkább a törvények fontosságát kívánta hangsúlyozni.
Zsigmond halála után az országgyűlés a törvényhozás állandó és egyenrangú résztvevőjévé vált. A 15-16.
századtól kezdve Magyarországon a törvényeket a nemzet és a koronás király együttesen alkották. Törvénynek
azt tekintették, amit a törvényesen egybehívott és egybegyűlt országgyűlés elfogadott és a törvényesen
megkoronázott király szentesített (aláírt, pecsétjével ellátott és kihirdetett). Ezt fogalmazta meg az 1790/91:12.
tc., amelyben „Elismeri Ő felsége, miszerint Magyarországon és a hozzátartozó részekben a törvények
alkotásának, magyarázásának és megszüntetésénekjoga a törvényesen megkoronázott király és az
országgyűlésre összesereglő karok és rendek közös joga, s országgyűlésen kívül nem gyakorolható.”
A középkori törvényhozásnak nem az volt a feladata, hogy jogot alkosson, hanem hogy pillanatnyi
jogszükségletet orvosoljon. Ehhez képest Werbőczi Hármaskönyve szerint a törvények alkotásának már
elengedhetetlen eleme a nép és a király egyetértő akaratelhatározása. A Hármaskönyv a törvények alkotásának
két módját vázolta fel: 1. a király összehívja a népet, és megkérdezi előterjesztett javaslatáról, vagy 2. maga a
nép terjeszt a király elé jóváhagyásra a közjó szempontjából hasznosnak tartott határozatokat, amelyek a király
általi elfogadással törvényekké válnak. A kezdeményezési jog tehát mind a királyt, mind az országgyűlést
megillette. Az 1635:18. tc. megerősítette a Hármaskönyvben foglaltakat, „minthogy a törvények és statútumok
alkotásának hatalma és szabadsága a királyt és az országot illeti, és egyéb határozatok, melyeket némelyek
magánúton hoztak, egy országlakót sem kötelezhetnek”.
Nemcsak a törvényhozás történt a király és az országgyűlés együttes elhatározásából, hanem annak módosítása
és hatályon kívül helyezése is, hiszen a törvények a királyra nézve is kötelező erővel bírnak. 1439-től szokássá
vált, hogy a király a törvények záradékában megígérte, a törvényt megtartja és másokkal is megtartatja: „Ígérvén
és biztosítván a karokat és rendeket királyi szavunkkal, hogy az összes előrebocsátottakat [azaz a beiktatott
törvénycikkeket] mind mi magunk megtartjuk, mind más, bármely rangú s állapotú hű alattvalóinkkal
megtartatjuk, a miképp e hitlevelünk erejével, elfogadjuk, helyeseljük, megerősítjük és megígérjük.” (1715:3.
tc.)
A Habsburg-korszakban az országgyűlés és a király együttesen alkottak törvényeket. A17. század folyamán

törvénybe foglalták a rendi felkelésekkel elért békekötési okmányokat, majd a 18. századtól kezdődően az
adókivetéssel, az újoncmegajánlással, a királyválasztással, a királykoronázással, a hitlevél kiadásával, valamint
az ország határainak megállapításával bővült a törvényhozási tárgyak köre.
Az áprilisi törvények
1848 tavaszán az utolsó rendi országgyűlés a feudális jogintézményeket megszüntető, polgári korszak
szervezetének és működésének alapjait megteremtő és az egyes szabadságjogokat biztosító törvényeket alkotott.
Az „áprilisi törvények” átfogó szabályozása a következő területeket ölelte fel: a független felelős magyar
minisztérium felállításáról (1848:3. tc.), az országgyűlés évenkénti tartásáról (1848:4. tc.), a népképviseletről
(1848:5. tc.), a Partium visszacsatolásáról (1848:6. tc.), a Magyarország és Erdély uniójáról (1848:7. tc.), a
közteherviselésről (1848:8. tc.), azúrbéri szolgáltatások megszüntetéséről (1848:9. tc.), a legelők elkülönítéséről
és a faizásról (1848:10. tc.), az úriszék eltörléséről (1848:11. tc.), a papi tized megszüntetéséről (1848:13. tc.),
az ősiség eltörléséről (1848:15. tc.), a megyei hatóság ideiglenes gyakorlásáról (1848:16. tc.), a megyei
13
választásokról (1848:17. tc.), a sajtószabadságról (1848:18. tc.), a tanszabadságról (1848:19. tc.), a
vallásszabadságról (1848:20. tc.), a nemzeti őrseregről (1848:22. tc.), a szabad királyi városokról (1848:23. tc.),
a községi választásokról (1848:24. tc.) szóló törvények. Az 1848-ban tartott erdélyi országgyűlés hasonló
törvényeket hozott.
1848 előtt törvényt kezdeményezhetett a király, 1848 után pedig a proponálás oly módon illette a királyt, hogy e
jogát a minisztérium, illetve egyes miniszterek által gyakorolta. A népképviselet szellemében az országgyűlési
képviselők is hozzájutottak e jogosítványhoz.
1848-at követően a benyújtott törvényjavaslatok elintézéséről és megvitatásáról az illető törvényhozó testület

házszabályai rendelkeztek. A törvényjavaslat tárgyalását nem közvetlenül a ház plénuma előtt kezdték, azt
osztályülési vagy bizottsági vitának kellett megelőznie. Először arról döntöttek, hogy mely törvényjavaslatot
bocsátják tárgyalásra és melyet nem. A törvényhozás menete a polgári államban is követte az 1608 után
kialakult eljárást. A törvényjavaslatokat a képviselőház és a főrendiház is módosíthatta, megváltoztathatta,
elvethette. A képviselőház az elfogadott törvényjavaslatot üzenet formájában továbbította a főrendiházhoz. Ha a
főrendiház módosította vagy elvetette a hozzáküldött törvényjavaslatot, szintén üzenettel értesítette a
képviselőházat, amely a főrendiház által módosított vagy elvetett javaslatot újra tárgyalta, s a javaslatot ismét át-
küldte a főrendiháznak. Az üzenetváltás először küldöttség útján, majd az illető ház jegyzőjének a másik ház
nyílt ülésén való megjelenésével történt.
A polgári törvényhozás
A polgári kor törvényei a törvényesség és a törvényi szabályozás garanciális elsőségének elve alapján a
társadalmi élet majd valamennyi területét átfogták. Az alkotmányos élet, majd a büntetőjog, perjogok és a
magánjog keretébe vágó jogi szabályozás előbb-utóbb szinte minden jogágban kódex vagy legalábbis
kódextervezet formájáig jutott. (Ezekről részletesen a vonatkozó jogágak taglalásánál lesz szó.)
A szovjet típusú jog magyarországi meghonosításánál a törvény szerepét orosz mintára jelentősen
lecsökkentették. Az országgyűlés évente kétszer ülésezett néhány napig, s tevékenysége egy-két törvény
megalkotására korlátozódott. A törvény tartalmilag veszítette el a jogforrási hierarchiában korábban betöltött
vezető szerepét (formailag a polgári jogrendből kölcsönzött felfogás megmaradt mint a munkás-paraszt
szövetséget kifejező népképviselet legmagasabb rendű aktusára történő hivatkozás). A törvények érvényességi
köre leszűkült, szabályozásuk keret jellegűvé vált. Végrehajtási jogszabályok hiányában nélkülözték a
konkrétságot, nehezen voltak alkalmazhatóak. Így a törvények általános közhelyeit nagyszámú alsóbb szintű
jogszabály racionalizálta. Gyakorlattá lett a többszintű jogi szabályozás. Nem határozták meg, hogy egyes
viszonyokat és területeket milyen rangú jogforrásoknak kell szabályozniuk, így egyre nagyobb arányú lett a
rendeleti vagy az annál is alacsonyabb szintű jogalkotás, ami értelemszerűen a törvények leértékelődéséhez
vezetett.
A törvények kihirdetése és közzététele
A törvény elengedhetetlen érvényességi kelléke volt annak kihirdetése. A törvények kihirdetésének módját
kezdetben semmiféle írott jogforrás nem szabályozta. A feudalizmus idején a szokásjogi gyakorlatot követve a
királyi szentesítés után a törvényt alkotó országgyűlés kebelén belül felolvasással hirdették ki a törvényeket. Az
1848:4. tc. kimondta, hogy az uralkodó az országgyűlés ülésein a törvényeket külön-külön szentesítse, valamint
lehetőséget adott azok külön-külön való kihirdetésére is. 1867-ig az általános gyakorlat az volt, hogy az
országgyűlésen hozott törvényeket együttesen terjesztették a király elé, ezután az 1848. évi szabályozás szerint
jártak el. Az 1920:1. és 17. tc.-ek értelmében Magyarország kormányzója a királyi szentesítési jog gyakorlása
nélkül kihirdetési záradékkal látta el.
A nyomtatott szaksajtó elterjedése óta általános elvárás a jogalkotóval szemben, hogy a jogszabályt (lehetőleg
valamennyit, de a törvényt mindenképpen) egységesen, mindenki számára hozzáférhető módon közzétegye. A
korai gyakorlatot, mely a jogszabály-közzétételt befejezettnek tekintette a törvényhatóságoknak történő
megküldéssel (melyek azután helyben szokásos módon szervezték meg a publikálást), már 1848-ban felváltotta,
illetve kiegészítette a központi hivatalos jogszabály-közzététel. A debreceni ülésszak alkotta törvényeket – a
többi egyéb jogszabály kíséretében – a hivatalos lapban, a „Közlöny”-ben tették publikussá. A lakosság jobb
tájékoztatása végett ez idő tájt falragaszokon is olvashatók voltak a népképviseleti országgyűlés törvényei. A
szabadságharcot követő diktatúra idején a törvényeket az egész birodalomban kibocsátott „Reichsgesetzblatt”-
ban, ennek magyar nyelvű megfelelőjében „Az ausztriai birodalmat érintő közönséges birodalmi törvény- és
kormánylap”-ban, s 1849 és 1860 között a „Landesregierungsblatt”-ban is közzétették. Félhivatalos lapként
14
közölte a törvények szövegét a „Magyar Hírlap” is, majd 1860-tól a „Sürgöny” vette át a Magyarországra
vonatkozó jogszabályok közzétételét. 1867-ben a „Sürgöny”-t fölváltotta a „Budapesti Közlöny”, mely a polgári
éra hivatalos közlönye lett. 1881-ben a „Budapesti Közlöny” melléklettel egészült ki. Ettől kezdve az „Országos
Törvénytár”-ban is hozzáférhetőek voltak a hiteles törvényszövegek. (Nem hivatalos kiadása volt a
törvényeknek a Corpus Juris Hungarici 1896-tól folyamatosan megjelenő ún. millenniumi kiadása).
A II. világháborút követően a jogszabályokat, így a törvényeket is elsősorban a „Magyar Közlöny”-ben tették
közzé. A „Magyar Törvénytár”-tfölváltotta a „Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye”, majd
kiegészítette ezt az Igazságügyi Minisztérium közreműködésével készített „Hatályos jogszabályok
gyűjteménye”. Ugyan a szocialista alkotmányjog leszögezte: „A jogforrások kihirdetését [közlését] érvényességi
kellékké teszi a logikai követelmény: csak annak engedelmeskedhetünk, amiről tudjuk, mit parancsol, tilt vagy
enged meg”, vagyis érvényességi kellékként fogalmazta meg a hiteles szöveg nyilvánosságra hozatalát, a szovjet
típusú jogrendszerben, mint fentebb már említettük, ezen elv sorozatos sérelmet szenvedett, részben az ún.
„fedőjogszabályok” révén, részben pedig a ki sem hirdetett ún. bizalmas jogszabályok miatt. A törvényeknek
egyébként számos magánkiadása ismert. Miként a magyar törvények Grill-féle kiadása, a Térfy igazságügyi
zsebtörvénytár, a „Jogi zsebkönyvek gyűjteménye”, később a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó „kis szürke”
sorozata, s számtalan speciális tárgyú válogatás. Ezek a kiadások azonban nem voltak hiteles hivatkozásban
használhatók.
Törvénygyűjtemények
Approbáták, Compiláták
Az általános jogrendezés követelménye hívta életre a különféle törvénygyűjteményeket. A törvénygyűjtemény a

kibocsátott dekrétumoknak és articulusoknak időrendbe sorolása. A törvénygyűjtemény egyetlen célja a
jogszabályok közzététele: nem lép fel sem szerkezeti, sem tartalmi egyeztetési és rendezési igényekkel. Az
egymást követő törvények szöveges egybevetése, az ellentmondások kiszűrése, a jogterületre vonatkozó
joganyag tematikus összefoglalása nem a gyűjteményszerkesztő feladata, azt a jogalkalmazóra hagyja. A
törvénygyűjteményhez képest továbblépést jelentettek a rendezés irányában a hazánkban az erdélyi
jogalkotásban felbukkanó kompilációs munkák. Az Approbáták vagy a Compiláták szerkesztői (ezekről
bővebben lásd alább) meghaladva az időrendbe állítás módszerét, már bizonyos tartalmi „selejtezést” is
végrehajtottak: a nyilvánvaló ellentmondásokat, a tudván tudottan nem érvényesülő rendelkezéseket kiiktatták a
törvénygyűjteményből; a szabályokat igyekeztek rendszer szerint sorakoztatni egymás mögé. Ezzel együtt sem
az Approbáták, sem a Compiláták szerkesztői munkái során nem alkottak újat, nem hoztak eredetit a jogba. A
törvénygyűjteményekkel és a kompilációkkal szemben a jogrendezés igazi eszközei a jogágazatiság kialakulását
követő törvénykönyvek (kódexek). A kodifikációs mozgalmakban született átfogó (s sokszor valóban könyvnyi
mennyiségű szabályt tartalmazó) törvények általában egy teljes jogág koncepciózus, minden részletre kiterjedő
rendezésére tartanak igényt.
Corpus Iuris Hungarici
Magyarországon az első nyomtatott törvénygyűjtemény Zsámboki János nevéhez fűződik, aki 1581-ben kiadta a
Mátyás idejéig kibocsátott törvények túlnyomó többségét. Az első önálló törvénygyűjtemény elkészítése a 16.
században Mosóczy Zakariás és Telegdy Miklós nevéhez fűződik. A törvénygyűjtemény első kiadását 1628-ban
a bécsi, 1653-ban pedig a sárospataki kiadás követte. Az 1688. évi kiadás felölelte az 1655. és 1659. évi
dekrétumokat is. 1696-ban Szentiványi Márton rendezésébenúj kiadás született, amelyet ekkor neveztek először
Corpus Juris Hungaricinek. A bécsi kiadás mintájára ez is három részből állt. Az első rész Werbőczi
Hármaskönyvét, a második a Mosóczy Zakariás által rendezett végzéseket, a harmadik pedig az 1649-ig hozott
törvényeket tartalmazta, kiegészítve azt az 1687-ig kibocsátott törvényekkel. A18. század közepén Szegedi
János adta ki ismét a Corpus Jurist, aki az egyes dekrétumok cikkelyeit szakaszokra osztotta. A
törvénygyűjteményt 1779-ben adták ki ismét, immár Budán. A Corpus Jurisba később bekerültek a tárnoki
cikkelyek, Mária Terézia 1747. évi katonai rendtartása, III. Ferdinánd Praxis Criminalisa. A 19. század
küszöbén Kovachich Márton és fia kísérletet tettek a Corpus Juris hiányzó törvényeinek pótlására és javítására.
Erdélyben Bethlen Gábor 1619-ben perrendtartást bocsátott ki a törvénykezés módját és rendjét taglaló
jogszabályokról. I. Rákóczi György kezdeményezésére II. Rákóczi György fejedelemsége idején készült el az a
gyűjtemény, amely valamennyi létező és fellelhető erdélyi articulust figyelembe véve kialakított compilációt
foglalt magában. A tervezetet az 1653. évi gyulafehérvári országgyűlés tárgyalta, és az „Erdélyországnak és
Magyarország hozzákapcsolt részeinek megerősített végzeményei” (Approbatae Constitutiones Regni
15
Transsylvanie et Partium Hungariae eidem annexarum) címmel látott napvilágot. Az Approbáták öt részre
osztva egyházjogot, államjogot, a rendek és nemzetek jogait, valamint közigazgatási jogi szabályokat rendeztek.
1688-ban I. Apafi Mihály fejedelem egy jogban járatos férfiakból álló bizottságot állított fel, amelynek
megbízatása egy új, az Approbátákat kiegészítő törvénygyűjtemény kidolgozására szólt. A bizottság 1669-ben a
Gyulafehérváron tartott országgyűlés elé terjesztette addig elkészült munkáját. E gyűjteményt „Erdélyországnak
és Magyarország hozzácsatolt részeinek összegyűjtött végzeményei” (Compilatae Constitutiones Regni
Transsylvaniae et Partium Hungariae eidem annexarum) címmel adták ki. A Compiláták az Approbáták időbeli
folytatása volt.
Erdély utolsó törvénykönyve az Articuli Novellares (Új cikkelyek) voltak, amely az 1744-1848-ig terjedő
időszakban hozott törvényeket foglalta össze. Az 1669 és 1744 között kibocsátott határozatok zöme nélkülözött
valamely formai kelléket, így azokat nem tekintették törvénycikkeknek, és nem kerültek bele az Articuli
Novellaresbe. Az újabb gyűjtemények I. Lipót 1691-ben kiadott Diploma Leopoldinumát is tartalmazták.
A privilégium
A kiváltság a középkor jogának jellemző forrása. Királyi privilégiumok állapították meg az egyházi és világi
főurak jogait és kötelességeit a királlyal mint főhűbérúrral szemben. A kiváltság egyrészt azonos volt a
szabadság fogalmával, másrészt azt a formát testesítette meg, amelyben mind a király, mind az egyházi és világi
főurak a szabályalkotási jogot gyakorolták. Mint már fentebb említettük, a 13. században a királyi dekrétumok is
kiváltságlevél formájában keletkeztek.
A privilégium fogalmát tekintve a törvényesen megkoronázott király által bizonyos ünnepélyes alakban adott
különös jog, kiváltság. A patrimoniális államban az uralkodó, mint a hatalom birtokosa és az országterület
túlnyomó részének tulajdonosa egyházakat, püspökségeket, kolostorokat alapított és ruházott fel javakkal,
másrészt világiaknak, idegen telepeseknek, községeknek, vidékeknek, egész népcsoportoknak adományozott
birtokokat, kiváltságokat, ennek fejében szabályozta kötelezettségeiket, s intézkedéseinek garanciájaként
okleveleket – privilégiumokat – bocsátott ki. Első királyaink idején a privilégium és a törvény fogalma még nem
vált el élesen egymástól. Forrásuk a korlátlan királyi hatalom, és külső megjelenésük is egyforma.
A privilégium fajtái 1848 előtt igen sokfélék voltak. A legfontosabbak: nemesés címeres levelek, fiúsítási
oklevelek, birtokadományok, országos és hetivásár-tartási, rév- és vámjogot, pallosjogot, vám- és
harmincadfizetés alóli mentességet adományozó oklevelek, vidékek, városok, egyéb világi és egyházi testületek
kiváltságlevelei. A privilégiumokat általános és különös privilégiumokra osztották. Az általános privilégiumokat
(privilegium generale) a király bizonyos személyösszességnek vagy testületnek adományozta, a különös
privilégiumok (privilegium speciale) pedig egyes személyeket illettek meg.
A székelyek partikuláris jogfejlődésének alapját törzsi különállásukra telepített privilegiális helyzetük teremtette
meg. Az erdélyi szászok partikuláris jogfejlődésének kiindulási alapját az 1224. évben kiadott Diploma
Andreanum, a székelyekét a Székely Nemzeti Constitutio, a szepesi szászokét az 1271. évi kiváltságlevél, a
kunokét pedig az 1279. évi kunprivilégium jelentette.
A privilégium érvényességi kellékei közé sorolták, hogy: a) a törvényesen megkoronázott király adja ki; b) a
törvényekkel vagy másokjogaival ne ellenkezzék; c) a nagyobb királyi pecséttel adattassék ki, valamint a régi
magyar jog szerint ezenfelül azt is, hogy d) egy éven belül hirdettessék ki, illetve az adománylevél a birtokba
való beiktatás által foganatosíttassék, máskülönben érvényét vesztette. A kihirdetés a vármegye közgyűlésén
vagy a megyei törvényszéken történt.
A privilégium érvénye megszűnt, ha arról a kiváltságolt személy vagy testület lemondott, ha a király azt
visszavonta, illetve ha azt későbbi törvény megszüntette.
A rendelet
A feudalizmus idején rendeletnek tekintették a végrehajtó hatalom jogalkotó működéséből származó nem
dekretális szabályokat, valamint azon dekrétumokat is, amelyeket nem az országgyűlésen, hanem a nagyobb
királyi tanácsban hoztak. Károly Róbert idejéből származik például az 1342-ben kiadott pénzügyi rendelet, vagy
rendelet Zsigmond 1433. évi Regestrum exertituationisa, amely a banderiális hadszervezetről szóló dekrétum
előfutára volt.
Ha az országgyűlés nem volt együtt, vagy meg akarták kerülni, a király
16
számos jogszabályalkotást igénylő kérdésben intézkedett rendeleti úton. A rendeletalkotás különösen a 18.
században volt jellemző, amikor királyi rendeletek (pátens, nyílt rendelet) szabályozták többek között Erdély
alkotmányát (Diploma Leopoldinum), a vallásügyet (Explanatio Leopoldina, Carolina Resolutio, majd a türelmi
rendelet), az úrbéri kérdést, a tanügyi reformot (Ratio Educationis), vagy éppen a törvénykezést és a
büntetőeljárást. Az 1790/92:12. tc. intézkedett a rendeletek (pátensek) kiadásáról, „csupán azon esetre tartatván
fönn, midőn a törvénnyel egyébként megegyező dolgokban, a kellő eredménnyel való kihirdetés egyedül ez úton
lenne eszközölhető”.
Pátenseket adtak ki továbbá törvények végrehajtására. Ennek során a dikasztériumok jó néhány elvi jelentőségű
rendeletet, döntést alkottak. Ezen elvi jelentőségű döntések, az ún. normalék összegyűjtését rendelte el a
helytartótanácsnál 1785-től kezdődően II. József. 1787-től szokássá vált, hogy kivonatokat készítettek az
általános érvényű normalékből, és azokat negyedévenként nyomtatásban közölték az alsóbb hatóságokkal. A
normalék magángyűjteményét a 19. század elején három kötetben „Enchiridion seu extractus benignarum
ordinationum regiarum” címmel Kassics Ignác adta ki nyomtatásban.
Miniszteri rendeletek
1848-ban a független felelős magyar minisztérium felállításával megkezdődött a törvények végrehajtására

szolgáló miniszteri rendeletek kiadása. A polgári állam rendeletei között találunk törvényt helyettesítő, törvényt
pótló vagy kiegészítő, továbbá szükségrendeleteket is. A törvénnyel vagy országos szokásjoggal nem
szabályozott ügyeket és viszonyokat a magán- és büntetőjogi ügyek kivételével rendeleti úton lehetett
szabályozni. Így született meg az egyesületi rendelet, a gyülekezési jogról szóló rendelet, illetve a toloncrendelet
is.
A szükségrendelet
A szükségrendelet a törvényben vagy országos szokásjogban biztosított jogállapottal szembehelyezkedő

kormányrendelet, amelynek célja az volt, hogy a törvény bizonyos időben, bizonyos helyen vagy bizonyos
esetben a rendkívüli körülményekre tekintettel (például háború, természeti katasztrófa idején) ne kerüljön
alkalmazásra, hatályát ideiglenesen függesszék fel; illetve hogy bizonyos viszonyokat, ügyeket, amelyek
kizárólag a törvényhozás hatáskörébe tartoznak, rendelettel szabályozzanak. A szükségrendeleti jogalkotás a
magyar kormányt csak szűk körben illette meg. A szükségrendeletek az állam létérdekét közvetlenül fenyegető,
sürgős veszély elhárítására törvényt módosíthattak vagy felfüggeszthettek, illetve törvény híján olyan ügyekben
is rendelkezhettek, amelyeket az alkotmány szerint csak törvény szabályozhatott volna. Szükségrendeleteket a
kormány csak a kivételes hatalomról szóló törvényekből fakadó jogosultság vagy bemutatás mellett az
országgyűlés utólagos felhatalmazásának birtokában adhatott ki. A kivételes hatalmat az 1912:36. tc.
intézményesítette, amely háború vagy küszöbönálló háborús veszély esetén rendeletalkotási joggal ruházta fel a
kormányt. Bár e törvény hatálya eredetileg csupán a háború befejeztéig tartott, hatályát a háborús évek után
többször meghosszabbították. Az 1931:26. tc. évenkénti megerősítést igénylő felhatalmazást adott a
kormánynak a törvényhozás körébe tartozó intézkedések realizálására.
Rendelettípusok
A polgári államban a kormányrendeleteket kibocsátó államhatalmi szervek szerint megkülönböztettek:

miniszteri ellenjegyzés mellett kiadott királyi rendeleteket, királyi elhatározás alapján kibocsátott miniszteri
rendeleteket, minisztertanácsi határozat alapján a miniszterelnök által kiadott rendeleteket, egy vagy több más
miniszterrel egyetértőleg kiadott és egyes miniszterek által kiadott rendeleteket.
A királyi rendelet vagy a királyi elhatározás alapján kiadott miniszteri rendelet magasabb rendű, erősebb
államhatalmi megnyilvánulás, mint a miniszter által saját hatáskörben, önálló elhatározás alapján kiadott
rendelet. Azon rendeletekben, amelyeket a miniszterek törvényi megbízás vagy felhatalmazás alapján adnak ki,
a törvényhozás delegált hatalma nyilvánul meg.
Mint már említettük, az 1945 és 1953 között lezajló folyamatban a törvények szerepét széles körben egy
meglehetősen bizonytalan rendeleti jogalkotás vette át. A miniszteri rendeletek és utasítások olyan kérdésekkel
foglalkoztak, melyeket egyébként törvényeknek, kódexeknek kellett volna tartalmazniuk. A hatalom napi
politikájának megfelelően gyorsan és közvetlenül avatkozhatott be ezzel az eszközzel az életviszonyokba
(eközben akár magasabb szintű jogszabályokat, illetve azok szellemét is megváltoztatva). Ennek a jogtechnikai
megoldásnak persze hamarosan kiütköztek a hátrányai. Szinte áttekinthetetlen dzsungellé vált a jogszabályok
tömege. Az állandó módosításokat, ingadozásokat még a szakemberek is nehezen tudták követni.
17
A szabályrendelet
A törvényhatóságoknak és községeknek, mint saját joghatósággal bíró önkormányzati testületeknek,

törvényhatósági bizottságuk közgyűlésein, illetve képviselő-testületük által megállapított és a joghatóságuk alá
tartozó ügyekben szabályt képező rendelkezései a szabályrendeletek (statútumok). Érvényességük anyagi
kelléke volt, hogy az országos joggal, így a törvénnyel, kormányrendelettel és országos szokással nem
ellenkezhettek.
A szabályrendelet-alkotás jogalapja a törvényen alapuló önkormányzat. 1886 előtt a szabályrendeletek kötelező

erejének forrása a királyi privilégium vagy az ősi szokás volt. A szabályrendelet rendeltetése az, hogy a
törvények és rendeletek megsértése nélkül lehetővé tegye olyan viszonyok szabályozását, melyeket az egész
országra kiterjedő hatállyal egységesen szabályozni nem lehetne anélkül, hogy bizonyos helyi viszonyokat,
szokásokat, társadalmi, gazdasági és természeti körülményeket meg ne sértsenek. Olyan csekélyebb jelentőségű
vagy a helyi viszonyokkal szorosan összefüggő kérdéseket szabályoz, melyeknél az idetartozó esetek változatos,
a körülményektől, egyes múló eseményektől, gyakranegyes vidékek különös helyi viszonyaitól függő minősége
a törvény minduntalan való módosítását, megváltoztatását, kiterjesztését tenné szükségessé (Bölöny József).
A statútumalkotás joga az önkormányzat kialakulásával és megerősödésével párhuzamosan tett szert

jelentőségre. Erdély és Horvát-Szlavónország, a kiváltságos területek mellett a 14-15. században kifejlődött a
városok, majd a 16. századtól a vármegyék és a céhek statútumalkotási joga. (A 15-18. században az
országgyűlés alkotta törvényeket is statútum névvel illették. A statútum magyar neve eredetileg helyhatósági
szabály, majd az 1870:62. tc.-kel bevezetett szóhasználat szerint helyhatósági szabályrendelet.)
1848 előtti jogunkban helyhatósági szabályok voltak tehát a megyék, a szabad kerületek és a szabad királyi
városok által alkotott szabályok, de statutárius jog volt a municípiumoknál magasabb fokú önkormányzati
testületekjogalkotása is, így a székelyeké, a szászoké és az ország kapcsolt részeié. Az erdélyi és a magyar
törvényhatóságok jogszabályait gyűjtötte össze és adta közre az 1800-as évek végén négy kötetben Kolosvári
Sándor és Óvári Kelemen „Corpus Statutorum Hungariae Municipalium” címmel.
A polgári korszakban a szabályrendeletek végrehajthatóságának előfeltétele volt, hogy azokat a felügyelő

hatóság bemutatási záradékkal lássa el, illetőleg jóváhagyásuk után kihirdessék.
A törvényhatósági szabályrendeletek rendszerint csak a törvényhatósági önkormányzat tárgyaira

vonatkozhattak, de előfordultak olyan országos ügyek is, melyek körében bizonyos részletek szabályozására
szabályrendeletek útján került sor.
A városi jogkönyvek
Magyarországon 1848 előtt a helyhatósági jogok hozták létre az országosjoggal szemben a partikuláris jogokat.
A partikuláris jogfejlődés elsősorban a városokra volt jellemző. A városi jogok alapelemei jórészt külföldről
jutottak Magyarországra. A városi életet megalapító és kibontakoztató hospesek magukkal hozták saját jogukat,
és ezek az idegen szokásjogok a városi szabadság kifejlődésével együtt városi jogokká alakultak át. A királyi
privilégiumok, valamint az országos jogszokás hatására fokozatosan magyar jelleget nyertek. Az első városi
jogok a székesfehérváriak, a budaiak, a selmecbányaiak, a nagyszőllősiek és a zágrábiak voltak. A selmeci
jogkönyv IV. Béla király korából származik, németül íródott, és – többek között – az immunitásról, a városi
elöljáróságról, a bírói hivatalról, az adásvételről, a peres eljárásról és a bizonyítási eszközökről szól, valamint
büntetőjogi intézkedéseket is tartalmaz. Ezt követte a budai jogkönyv, amelyet 1413-ban szerkesztettek egybe.
A pozsonyi jogkönyv két részből áll: első része a zsidó jogkönyv, 1376-ból való, második része, a
tulajdonképpeni városi jogkönyv, az 1400-as évek elején született.
A tárnoki jog
A városi jog a legfelsőbb szintű bírói fórumok gyakorlatában is érvényesült. A városi polgárok peres ügyeikben
a királyhoz fellebbezhettek,aki a tárnokmestert bízta meg a bíráskodással. Így vált ez az eredetileg csak
gazdasági ügyeket ellátó magas rangú tisztségviselő Zsigmond idejére a városok állandó bírájává.
A tárnoki jogot (ius tavernicale) Mátyás uralkodása idején az egységes eljárás biztosítása érdekében Laki Thuz
János tárnokmester állította össze, majd elküldte minden tárnoki városnak. 1486-ban Mátyás Kassa városát azzal
hívta meg a tárnoki ítélőszék vízkereszti ülésére, hogy kifejezésre juttatta: e bíróság összehívása elődei alatt
gyakran elmaradt, és attól kell tartani, hogy e fórum szokásjogát ismerő öregek halálával a régi jó szokások sem
18
maradnak az utókorra. Meghagyta a városnak, hogy Rozgonyi János tárnokmester székére küldjön idős és a
bíróság szokásjogában járatos embereket.
A tárnoki jog az 1602-ben Bártfán megjelent tárnoki cikkek gyűjteménye (Articuli iuris tavernicalis). A később
a Corpus Iurisban is megjelent cikkek a tárnoki jog fellebbviteli rendszerére és a tárnokmester előtti eljárásra
vonatkozó szabályokat foglalták össze. E tárnokjogi cikkelyeket 1848-ig alkalmazták.
2. 2. JOGTANÍTÁS, JOGTUDOMÁNY
A magyarság a Respublica Christiana egységének utolsó történelmi szakaszában foglalta el új hazáját a két
császárság határvidékén, a két hatalom ütközőzónájában. Amikor azután az egymás ellen küzdő két
nagyhatalom mintegy száz év múlva összebékült, és a közébük ékelődött kalandozók felszámolását közös céllá
tehette, a magyarság politikai vezetői jó érzékkel választva meg az időpontot és ügyesen taktikázva,
csatlakoztak a keresztény közösséghez. A10-11. század fordulóján a Kárpát-medencében megszerveződött új
keresztény állam délről és keletről éppúgy nevelő-oktató hatásoknak volt kitéve, mint nyugatról és északról.
Keleti szerzetesek, kereskedők, telepesek is eljutottak Pannóniáig, és házaik éppúgy az új rend iskoláivá váltak,
mint a nyugatról, elsősorban Bajorország felől érkező klerikusok és lovagok, telepesek és diplomaták „szokásai
és dokumentumai”. A népvándorlás késői hullámával e tájra vetődött magyarságnak gyorsan kellett
felzárkóznia, s pótolnia mindazt a jogi-politikai ismeretrendszert, aminek hiányával volt. Az európai keresztény
államok közösségébe újonnan belépő társadalom nyitott, készséges és tehetséges tanítványnak bizonyult.
A11. század nemcsak az egyháznak azt a szakadását hozta meg, amely a két kereszténység versengését idézte
fel a szomszédok feletti hatalomért vagy szövetségéért. A század a tudomány nagy fordulóját is jelentette; a
pápa és császár vetélkedéséből keletkezett megkettőződést a jogi oktatásban, a legisták és dekretalisták
szembekerülését, a pápai jog és a császári jog rivalizálását. Megkezdődött a bolognai egyetemen Justinianus
jogkönyveinek első jegyzetelt rendszeres oktatása, a császár főségének hangoztatásával. Ezzel szemben Párizs a
Respublica Christianában a Ius Divinum elsőbbségét s annak hivatott interpretátora, a pápa főségét vallotta.
Közben a Nyugat a maga lassan kifejlődő írásbeliségével megkezdte a felzárkózást az írástudás keleti
mestereihez, s a kancelláriák gyakorlata a kialakulófélben lévő ius commune gyakorlati kereteit dolgozta ki.
A magyar kultúra első írott emlékei között számos jogi dokumentum is szerepel. A pannonhalmi és tihanyi
alapítólevelek, Szent István „Intelmei” és dekrétumai, levelei a clunyi apáthoz. Mint ismeretes, intelmeiben az
alapító király értékként tartotta számon az idegen nyelvek, a jogszokások és oklevelek ismeretét a mesterségek
és fegyverbéli fogások elsajátítása mellett. Befogadásukra, megismerésükre buzdított, hogy a magyar állam ne
maradjon gyenge és törékeny, egynyelvű és egysíkú ország. A lecke anyaga ajog terén az európai közös jog
volt, amint a vallás terén az európai közös vallás. Ám ebben a leckében szerepelt az uralkodó juriszdikciós
jogköre is, amelynek segítségével a helyi viszonyokra kellett alkalmaznia, hasznosítania a tanult elveket.
Szerepelt a gondolat a rex saját hazájabéli imperiumáról, amely kötelezi hatalma teljességének, a plenipotentia
regiának felhasználását az alattvalók békéjének biztosítására. Szerepelt a tanítás a bíráskodás kötelességéről, a
törvény békéjéről, a gyengék oltalmáról, a szabadok egyenlőségéről.
Osi hagyomány és felvett szokások ötvöződtek egységes renddé. A magyarok megtartották a keresztény király
alatt is a nemzetségfők és or- szágnagyok tanácsbeli jogosultságát, meg a fegyverrel szolgálók egyenlőségéről
vallott nézetüket. Az új államiság szimbolikus eljárásai, úgymint az uralkodónak a nemzetségfők általi
kiválasztása (praesentatio), pajzsra emeléssel történő elfogadása (acclamatio), egyház általi felkenetése
(coronatio) és ennek révén a hatalom ráruházása (translatio imperii), megfeleltek a fegyveres szabadok és az
előkelők eredeti felfogásának, amit a vérszerződés szimbólumával foglaltak egy képbe.
Külhoni jogászok Magyarországon
Az első magyar századok írástudói külföldről jöttek. Hozták magukkal tudásukat (consuetudines) és könyveiket
(documenta). Főleg azon országok íráskultúráját honosították meg, amelyekhez dinasztikus házassági szálak
vagy kereskedelmi kapcsolatok fűzték országunkat. Így Bajorországét, Velencéét és a környező tartományokét,
s nagy számban Bizáncét. Később telepes csoportok is érkeztek saját szokásaikkal. A külföldi jogtudóknak
hamarosan hazai tanítványaik lettek. (Szent Imre és Szent Gellért viszonya e tekintetben jelképes is.) A
kolostorok Magyarországon is befogadták a tanulni vágyó helybélieket, s nemsokára már nemcsak
zarándokolni, követségbe, de tanulni is indultak magyar fiatalok külföldre.
Az Árpádok kora a jogtanítás és jogtudomány hazai történetében a felkészülés időszaka. Jelképesen úgy
mondhatnánk, hogy ennek első részében „írni-olvasni” tanult a magyar társadalom vezető elitje. A 11. század
19
végén Szent László és Könyves Kálmán király uralkodása ezen első periódus lezárása. A második szakasz a
saját nemzeti önállóság, felségjogok, alkotmányosság megfogalmazása sok oldalról ránk törő különböző hatások
között: a 12. század trónutódlási nehézségei, a német imperializmus visszaverése után a bizánci Komnenosok
hasonló kísérletével való szembesülés segített megformálni, megszilárdítani a nemzeti önállóságot, és azon belül
az uralkodó, a rendek és az egyház, valamint a szabad fegyveres serviensek viszonyát egymáshoz. Az öreg (III.)
Béla király már egy minden szempontból megszilárdult állam és jogrend kereteit hagyta hát-
ra, amely elhatárolta magát mindkét oldal közvetlen befolyásától, miközben egyiktől tanult leckéjét sem tagadta
meg.
Magyar jogtanulók külföldön
A13. század a jogtanuló magyarság középiskolája. Egyesek már, korukat megelőzve, az „egyetemre” is
elkerültek, hisz tudomásunk van Bolognában tanuló magyarokról, sőt ott tanító magyar jogászokról is. Béla
király jegyzője Párizsban tanult, persze kétséges, hogy jogot is végzett-e. Tudomásunk van e korból hazai jogi
oktatásról, amely ugyan a káptalani iskolák kánoni tanfolyama, s még csak álom a veszprémi magyar jogi
felsőoktatás, reális viszont a középfokú jogi képzés hazai megvalósulását feltételezni. A királyi kancellária
írásbelisége is teljesen kiforrott ez időre. A kor okiratos emlékei csakúgy, mint jogalkotási emlékei ezt
vitathatatlanul igazolják. A Váradi Regestrum fejlett jogéletet mutat be a kor színvonalán. Mire kihalt az Árpád-
ház és új századba lépett a 300 éves magyar keresztény királyság, kijárta a jog- és törvénytanulás elemi és
középfokú iskoláját, s megkezdődhetett a magyar jogtudó értelmiség országos méretű kialakulása a központi és
a helyi igazgatás, a bíráskodás, a hatalomgyakorlás és a hiteles helyi tevékenység sokrétű munkahelyein. Az
Anjou királyok nyugodt korszaka háromnegyed századon át ennek anyagi és szellemi kereteit egyaránt
megteremtette.
2.1. A MAGYAR JOGTUDÓ ÉRTELMISÉG A 18. SZÁZADIG

Magyar egyetemalapítási kísérletek
A14. század második felében a közép-európai térségben egymás után alapították az ultramontán, Itálián kívüli
egyetemeket. Nem mintha ilyen addig egyáltalán nem lett volna, de az a sorozat, amely most elindult, kifejezi az
ugrásszerűen megnövekedett igényt a felsőoktatás iránt.
Bécs, Prága, Krakkó a szomszéd országokban ennek fennmaradt, máig élő emlékei. A magyar király ebben is
lépést kívánt tartani velük. Három egymást követő kísérlet emléke maradt ránk. 1367-ben, az említett hárommal
szinte egy időben, alapította Lajos király a pécsi egyetemet. Tudjuk, hogy itt jogi oktatás indult meg először,
noha nagyon rövid ideig élt az intézmény. Másodikként Zsigmond király létesített Óbudán egyetemet 1395-ben,
ahol szintén indult kánonjogi oktatás. A harmadik egyetemalapítás Pozsonyhoz kapcsolódott: Mátyás király
nevéhez fűződik 1467-ben az Academia Istropolitana életre hívása. Itt a római és a kánoni jogot oktatták, noha
szintén csak rövid ideig. Ez a három kísérlet épp százéves időszakon belül jelzi a hazai felsőoktatás iránti igényt.
Tudomásunk van külföldi egyetemek anyakönyveiből arról, hogy a 15. századra jelentősen megnőtt a külhoni
főiskolákon, Itáliában, Bécsben, Prágában, Krakkóban tanuló magyar diákok száma. A külföldön tanulás
azonban nem volt olcsó dolog, s ez a hazai oktatás megszervezését indokolta volna. Az egyetemi városok
vonzereje a külföldiek beáramlásával járó anyagi-szellemi haszon révén a királyságnak is kamatozott volna,
amely így
érthetően nem ellenezte a tevékenységet. Ha az alapítások ennek ellenére nem hoztak maradandó eredményt, az
nem az igény hiányát jelzi, hanem a magyar történelem viharossá válását, majd végzetesre fordulását az Anjou
királyok nyugodt korszaka után.
Hazai jogtanítás a kancellárián
A magyar jogászok többsége ebben a korban a hazai lehetőségek adta körben tanult. Nem szerzett egyetemi
képzettséget, hanem az okiratszerkesztés és a bírói gyakorlat révén tanult bele a tudományba. A kancellária
vezetője többnyire képzett jogász, legista vagy dekretista, esetleg mindkét jogágban jártas klerikus, ritkábban
világi tisztségviselő volt. Az ő keze alatt nőttek bele a mesterségbe az ott dolgozó, másoló, okiratot szerkesztő,
bizonylatokat kiállító tanítványok.
Hiteles helyek
20
A központi kancellária mellett a hiteles helyek voltak még az alapvető jogi tudás iskolái, ugyancsak az
oklevélszerkesztő, valamint a joghatással bíró ügyleteket lebonyolító és tanúsító jegyzőik révén. E jegyzőség,
notariatus, önálló szakmává, tudománnyá vált a középkorban mind Itáliában, mind azon kívül: ars notarialis,
jegyzői művészet néven tartották számon. A nevesebb jegyzők mellett számos tanítvány körmölte diktátum után
az okiratokat, s a szebb fordulatokban bővelkedőket maguk számára is lemásolták. Sorozatban keletkeztek
okiratminta-gyűjtemények Ars notarialis, Ars litterarum és más elnevezéssel. Az egyetemes tudományos latin
nyelv és az európai közös jog nem okozott nehézséget abban sem, hogy akár külföldön keletkezett
gyűjtemények is felhasználhatók legyenek a gyakorlatban. Egyesek szerint e gyűjtemények némelyike
egyenesen oktatási céllal készült. Ez ugyan nehezen igazolható, de hogy didaktikai mellékhatásuk volt, igazolja
az Ars notarialis nem egy fordulata, amikor a felhasználás jogi buktatóira figyelmeztet.
A15. századig történt meg a litterátusok, írástudók csoportjából a jogtudók kiválása, majd különböző jogászi
pályák közötti megoszlása. Mátyás király törvényei arra utalnak, hogy ekkor már elhatárolódtak egymástól a
bíróságok ítélőmesterei, a jegyzők és a procuratores causarum, az ügyvédek. A szentszéki perekben az ügyvédi
pálya is kettévált a felek képviseletét ellátó procuratorok és a jogi szakértőként fellépő advo- catusok között, s
sok külföldi példát ismerünk arra, hogy az ügyvédi pályának ez a kettéosztódása máig fennmaradt. Hazánkban,
az egyházi bíróságokon kívül, a két fogalmat alternatív értelemben használták.
A hazai consuetudo összegyűjtése
A 15. század végére beért az európai közös jog hagyománya, és annak sokáig a középkor igényeihez képest „bő
ruhájába” belenőtt a polgáriasodásnak induló világ a maga gyakorlatával. Egyre több téren tudták felhasználni a
római hagyatékot. Másrészt a császár egységes főségét már jelképesen sem nagyon ismerték el Európa-szerte, s
a kereszténység egységén is mutatkoztak az első reformáció szülte repedések. A konstanzi zsinat ugyan az első
szakadásokat áthidalta, de mégis, a belső egység fogyása a formai egység igényét tudatosította. A római jog
recepciója ajog világában e kettős, közjogi és gyakorlati igény hatására jött létre. A recepció közjogi egységesítő
szempontja viszont a császárságtól független szuverén királyságokban reakcióként a másság tudatosításával járt.
A helyi, országos szokások egységét állították szembe a ius commune határokon átnyúló egységével. Angliától
a skandináv államokig egymás után születtek a helyi szokást összefoglaló jogkönyvek, a hazai jogirodalom
termékei. Ennek a sorozatnak része, a hazai szokásjog jogbiztonsága iránti igény szülte mű Werbőczi
Hármaskönyve.
A Hármaskönyv hosszabb, 10-20 évi gyűjtőmunka eredményeképp született meg a rendek megbízásából. Nem a
hazai bíróságokon gyakorlatba ment teljes szokásjogot, a consuetudo regnit kívánta megjeleníteni, hanem annak
sajátosan magyar, a ius communéból le nem vezethető részét, a consuetudo municipalist. Még részletes
értékelésre vár annak megválaszolása, hogy ennek a feladatnak hogyan, milyen szakmai és milyen teljességi
szinten felelt meg. Valószínű, hogy a pártatlan szemlélet kora jogi nívójának megfelelő, alapos munkaként fogja
értékelni. Nem állt távol tőle a modernizálás gondolata sem egyes részeiben, s ilyenkor a közös jog felé próbált
közelíteni, amint ezt Degré például a gyámság intézményével kapcsolatban kimutatta. Sajnos, a következő
század politikai eseményei a hazai szokásjog védőbástyájává tették azt a jogkönyvet, ami pedig épp a recepció
és a hazai szokás egyeztetésének igényével indult útnak. Egy modern jogpolitikai gondolat szakmai előkészítése
így vált a fejlődés vonalán visszatartó, majd hátrahúzó tényezővé, viszont a nemzeti önállóság védelmében
fegyvert adott a császári joggal szemben a hazai jogtudók kezébe.
Maga a hazai jogegységesítés és jogbiztonság az egész 16. századon keresztül eleven program és igény maradt.
A Hármaskönyvet követő Négyeskönyv ugyanennek jegyében született, ahogy a magyar dekrétumokat
összegyűjtő Corpus Juris Hungarici első kiadása is, de a 17. század elején még Kitonich is ugyanebben a
szellemben foglalta össze az eljárási jogot, és kísérelte meg a Hármaskönyv homályos és ellentmondásos
helyeinek tisztázását a gyakorlat számára.
A recepciót hordozó jogtudó réteg
Már említettük, a 15. századig is nagy számmal találni külföldön tanult magyar jogászokat a kancellárián tanuló
hazai jogtudók mellett. E külföldre törekvők száma épp akkor, amikor az ország háborús helyzete miatt
elapadásukat várhatnánk, megdagadt, szinte árrá nőtt. Ennek a folyamatnak a reformáció volt az oka.
Minthogy a hazai vezető pozíciókban, a mohácsi vész nagy vesztesége ellenére, elsősorban katolikus
tisztségviselők ültek, és a hazai iskolák döntő száma egyházi kézben volt, a magyar protestantizmus első
nemzedékei külföldön igyekeztek tanulni. Mégpedig érthető módon nem a katolikus Bécsben vagy
Olaszországban, hanem a német és elzászi, németalföldi protestáns egyetemeken.
21
E jogot is tanult ifjúság az usus modernus Pandectarum tudományát hozta magával külföldről, annak
irodalmával együtt vagy saját készítésűjegyzeteiben. Ez megteremthette volna a magyarországi tudományos
recepció hordozórétegét, ha arra hazai igény mutatkozott volna. Ám az ország gazdasági helyzete az új
jogintézményeket sem igényelte. Ezzel szemben a területe töredékére zsugorodott királyi Magyarországon,
Ferdinánd trónra jutását követően, egyre növekedett a félelem a császári jogtól, amelynek átvétele a maga
intézményi rendszerével és ítélkezési fórumaival egyet jelenthetett volna a Szent Birodalomba való
beolvadással. Az önálló magyar királyságot e veszély még nem fenyegette, Zsigmond idejében vagy Mátyás
császárságra törő terveivel kapcsolatban nem támadt ilyen aggodalom. Reálissá vált viszont ez a veszély a
császárságra katonailag rászorult, területében és gazdasági erejében összezsugorodott országban.
Csakugyan, jöttek a végrehajtó hatalom útján befelé az idegen törvények. A Codex Criminalis Ferdinandeum, a
Miksa-féle bányarendtartás, a Regulamentum Militare csak a jéghegy csúcsai. Nem meglepő az az idegenkedés,
ami a rendek részéről az országgyűléseken az idegenből jött és viszályt okozó jogi újdonságokkal szemben
megmutatkozott. Ezzel az ellenállással a király nem tudott, talán nem is akart megbirkózni. Neki is szüksége
volt arra, hogy a magyar rendek ne kövessék Erdély példáját, ne álljanak a török protektorátusa alá. Így a
magyar recepció, amelyet a német birodalomban közjogi szempontok tettek indokolttá, nálunk ugyancsak
közjogi szempontok miatt lényegében sikertelen maradt.
A recepció Erdélyben
Másképp folyt le ugyanez a folyamat a különállóvá vált Erdélyben. Onnét is utaztak, főleg szász fiatalok a
német egyetemekre. Honterusnak Justinianus jogát ismertető két könyve, mely a 16. század második felében
jelent meg, jól példázza a római jog ismeretét. Erdély s főleg annak szász vidéke bizonyos gazdasági
fellendülést ért meg a 16. század második felében. A vetélytársak kiszorulása a balkáni piacokról felhajtotta a
szász termékek árát. Ami a királyságban hiányzott, a gazdasági hatóerő a recepció felé, az Erdélyben
megszületett.
Így aztán az erdélyi szászok saját, II. András által a Diploma Andreanumban megfogalmazott statutárius jogukat
több lépcsőben megkísérelték a recepció szellemében modernizálni, s törekvésüket Báthory István országlása
alatt siker koronázta. Fronius és Bommel tanácsurak Honterusra alapuló jogkönyvszerkesztő kísérletei utolsó
formáját a fejedelem törvényerőre emelte, s ebben benne foglaltatott az egyetlen ismert magyar recepciós
szabály a ius imperiale joghézag esetén való alkalmazhatóságáról.
Kevésbé volt szerencsés az erdélyi magyar jog vonatkozásában a recepció előkészítésének sorsa. Báthory
Zsigmond gyámjai 1587-ben Wittenbergbe és Strassburgba küldtek egy fiatal humanistát, Baranyai Decsi
(Csimor) Jánost. Feladatául tűzték ki, hogy nyerjen meg egy külföldi jogtudóst az erdélyi magyar jog
összeolvasztására, modernizálására a közös jog tételeivel. Decsi János előbb Wittenbergben tett kísérletet, majd
Strassburgban Denis Godefroy-nál. Minthogy a felkérések eredménytelenek maradtak, maga látott, valószínűleg
tanárai biztatására, a nagy munkához. 1592-ben döntő részben készen hozta magával a „Syntagma institutionum
juris imperialis ac Ungarici” kéziratát, amit a következő évben Erdélyben befejezett.
A munka a magyar recepciós irodalom megtervezett, tehát politikai szándékú eredménye, amely a római jog
rendszerében dolgozza fel a Hármaskönyv és a Négyeskönyv anyagát, a joghézagokat a közös jog tételeivel
töltve ki. Azonban Báthory Zsigmond török háborújával Erdélyben is politikai fordulat következett be, a
Decsinek megbízást adó tanácsurakat jórészt kivégezték, s a fejedelmet a csendes kormányzás és jogalkotás nem
érdekelte. A munka, nem a gyakorlat igényeinek szánva, a kortársak- igazságtalan – ítélete szerint „a jogász
számára nagy semmi”. Még a visszafogottabban bíráló kortárs Kitonich szerint is, aki pedig maga is „nem kevés
justinianusi tételt szórt el” perjogi művében, magánember nem jogosult a jog alakítására, csak a bíróság
hivatalból.
A magyar jogi nyelv kezdetei
Erdély jogi kultúrája lehanyatlott a háború hatására. Mindazonáltal a hazai jogalkotás több dekretális jellegű
normája került ki az erdélyi országgyűlésekről. Rákóczi György aztán ezeket a jogbiztonság érdekében egységes
jogkönyvbe foglaltatta és törvényerőre emelte. A fentebb már említett „Approbatae Constitutiones” és az ezt
követő „Compilatae Constitutiones” a hivatalos magyar jogi nyelv első komoly emlékei. Bár Werbőczi
Hármaskönyvének már 1568-ban készült, valószínűleg ugyancsak Erdélyben, magyar nyelvű fordítása, és ezt
1571-ben, 1611-ben és 1632-ben újabbak követték, mégis az új törvények magyar nyelven való alkotására ezek
az erdélyi gyűjtemények az első példák.
22
2.2. ABSZOLUTISZTIKUS REFORMKÍSÉRLETEK –
TERMÉSZETJOG
Az egyetem és a jogakadémiák
A hazai jogi oktatás a 17. században kapott erőre, noha csak lassan és fokozatosan. A Pázmány alapította
nagyszombati egyetemet Lósi érsek 1667-ben egészítette ki jogi karral. A kar programjában jelentős súllyal
szerepelt a hazai anyagi és eljárási jog oktatása, a kánonjog és a római jog mellett. Kitűzött célja volt az
egyetemnek a közös jog tételeivel a hazai jog hiányait és érdességét orvosolni, tehát a recepciós jogegységesítő
törekvések érvényre juttatása a jogtanításon keresztül. Annak ellenére, hogy az egyetemi oktatás megindítása
óriási jelentőségű a magyar jogi műveltség szempontjából, nem feledhető, hogy az évtizedekig tartó kurzusok a
maguk tucatnyi hallgatójával hosszabb ideig nem tudták döntően befolyásolni a magyar jogismerő rétegeket.
Kánonjogi oktatás folyt ugyan már Kassán és Kolozsvárott, de a jezsuiták csak teológusokat oktattak. Jogot
néhány protestáns akadémia taní-
tott. A jogakadémiák a protestánsok jogi oktatás iránti igényéből növekedtek ki. A birodalom keretein belül a
katolikus egyetemekre nem kívánkozó lutheránus, kálvinista és unitárius hallgatók egy kisebb része Európa
protestáns egyetemein sajátította el a jogtudományi ismereteket, többségük itthoni tanulmányokra kényszerült.
A protestáns egyházak gyorsan reagáltak az igényre: Nyugat-Európából hazatérő jogvégzett tanárai segítségével
akadémiáikon jogi oktatást szerveztek (Debrecen, Pápa, Sárospatak, Eperjes stb.). A 17-18. század fordulóján
már nevet szerzett jogi iskolák váltották ki a katolikus szervezkedéseket is. E mozgalom hívta életre az egri
érseki joglíceumot (1740) és a győri jogakadémiát (1774) s végső soron az 1777. évi Ratio Educationis
értelmében felállított jogakadémiákat.
Einrichtungswerkek, reformtörekvések
A császári politika a török háborúk sikerével párhuzamosan kezdett foglalkozni Magyarország visszahódítás
utáni újjászervezésével. A katolikus ellenreformáció elmélete szerint a királynak Isten adta joga és kötelessége
alattvalói testi-lelki jólétét előmozdítani. Ennek tervszerű elgondolását szolgálták a különböző jogi
reformtervek, így a Quintopartitum, továbbá Kollonich Lipót érsek és Esterházy Pál nádor Einrichtungswerkjei
(országszervezési javaslatai), a hazai politikai irodalom jelentős termékei. A magyar politikai elit azonban nem
volt hajlandó az „Isten kegyelméből uralkodó” királyjogait elismerni, ragaszkodott törvényalkotási, kihirdetési
és igazgatási kiváltságaihoz. A konfliktus a kuruc felkelésekhez, végül a Rákóczi-szabadságharchoz vezetett. A
fejedelem küzdelmét lezáró szatmári békét a korona, a Pragmatica Sanctio elfogadtatását remélve, a magyar
függetlenség szerencséjére betartotta. A megindult reformmunka, a bírósági reform, valamint a Novum
Tripartitum munkálatai a hazai jogászok által és azok egyetértésével folytak, noha a hazai törvényhozás végül is
nem vitte keresztül az anyagi jog reformját. Ennek a munkának neves hordozói Szegedy János, Csáky Imre
bíboros, Prileczky Pál ítélőmester.
A 18.század jogtudománya és jogtanítása
A18. század békés fejlődése ajogtudomány és tanítás területén is éreztette hatását. A nagyszombati egyetem
tanárai egyre több területen írtak tankönyveket, alakítottak ki iskolát maguk körül. Egyúttal mind több magyar
látogatta újra a bécsi egyetemet is, ahol a magyar jog tanszéket kapott. A bécsi egyetemen ekkor már a
természetjogi tanok voltak irányadók. Mária Terézia korának főideológusa Martini volt. Az ő nyomán virágzott
fel hazánkban is a közigazgatás-tudomány, a Polizeyrecht, ami kifejezetten megfelelt Mária Terézia „kesztyűs”,
felvilágosult abszolutizmusának. Mária Terézia átalakította a perjogot, a jogtanítást (általában a közoktatást) és
az ügyvédképzést is. Éppen a Ratio Educationis nyomán indult meg az iskolák sorozatos alapítása. II. József
reformjai, a velük szembeni nemzeti ellenállás miatt, e folyamatot ugyan megakasztották, de 1792-ben a
reformok folytatódtak, egészen a francia háborúkig.
A pesti polgárok pedig egyedülálló kísérletként a polgárifjak oktatásárarómai jogi szakiskolát hoztak létre és
tartottak fenn saját költségükön 1756-1771 között.
Ugyancsak e kor jellemzőivé lettek a magyar hazai jog első összefoglaló tankönyvei, Egerben Huszti István
hazai szokásjoga, Erdélyben a hasonnevű Huszti András tankönyve (amelyet egyébként túl modern volta miatt a
kormányzat támadott), a büntetőjogban Bodó Mátyás „Praxis Criminalis”-a, széles közjogi bázison és
kifejezetten tudományos szemlélettel. Ezeket azután a század végén az egyre nagyobb számú jogakadémia
igényei szerint számos másik követte.
23
2.3. A MAGYAR REFORMKOR ÉS A PANDEKTISZTIKA
A regnicolaris bizottságoktól a váltótörvényekig
A18. század végén, a francia forradalmat is kiváltó felvilágosodás hatására, a magyar jogi reformok is
megindultak a parlamenti bizottságok útján. Hat területre küldött ki az 1791-1792. évi országgyűlés
törvényjavaslatokat előkészítő regnicolaris bizottságokat, hogy az igazgatást, a perjogot, a kereskedelmi és
váltójogot, a magánjogot, a büntetőjogot megreformálják. A bizottságok, még teljesen rendi alapon ugyan,
jelentős munkát végeztek. A kedvezőtlenné váló feltételek azonban akadályt vetettek a törvényalkotásnak. A
reformbarát II. Lipót halála, a francia forradalom terrorja és a háború együtt gátolták meg az átfogó reformokat.
A tudomány és tanítás megrekedt a 18. századi felvilágosodásnál, s a bécsi kongresszus után alkotmányos
reformokra sokáig gondolni sem lehetett.
Az 1777. évi Ratio Educationis jogakadémiák sorát hívta életre (Kassa, Nagyvárad, Nagyszombat, majd
Pozsony). Ezek a királyi jogakadémiák a Ratio értelmében elemi részeivé váltak a felsőoktatásnak. A
jogakadémiai oktatást a kétéves tanfolyamról az 1806. évi Ratio Educationis háromesztendősre kívánta
fölemelni. A reformkor az oktatásügyben a jogtanítás további kiszélesedését hozta. Megindult a jogakadémiai
képzés Pécsett, Kecskeméten (1831), Máramarosszigeten (1837).
A reformmozgalmak mindazonáltal megindultak, ebben azonban a tudománynak vajmi kevés szerepe volt. A
gazdaság és kultúra igényelte társadalmi-politikai reformok sürgetése következtében 1825-től újra összehívták
az országgyűlést, ahol a magyar jogi megújulás nagy mozgatói, Széchenyi, Deák, Szemere, Szalay, Eötvös,
Kossuth és Wesselényi a politika porondján találkoztak. A gazdasági törvényalkotásban aratták első látványos
jogalkotási sikereiket. A kereskedelmi törvények, melyeknek szövegező bizottságában Deák Ferenc is jelentős
szerepet vitt, törték át először a nemesi előjogokat, egyenlővé téve a feleket a kereskedelem és ipar területén a
váltóbíróság előtt.
A magyar természetjogi iskola és a pragmatista reformtervek
A magyar jogtudomány a váltótörvények idején még nem jutott túl a természetjog hatásán, de jelentős
egyéniségeket ajándékozott a tudománynak. Frank Ignác, a magánjogtudomány első hazai nagysága, e
szemlélettel dolgozta ki ízes magyar jogi nyelven az „Osztó igazság” és a „Közigazság törvénye” című munkáit.
Vele párhuzamosan sok munkása volt a hazai jogtudománynak különböző területeken. Így követte a
kereskedelmi reformokat a büntetőrendszer reformterve, a szerzői jog reformplánuma, a bányajogi
reformjavaslat, az örökváltság lehetősége. Valamennyi a kor elméleti élvonalában álló munka. Nagyobbrészt a
központi igazgatás rövidlátása, a túlzott konzervatizmus kormányzati uralma akadályozta meg érvényesülésüket.
Pedig a természetjogi iskola elméleti talaján lehetőség lett volna a modern jog megalkotására, ahogy ezt az
osztrák polgári törvénykönyv példája is bizonyította. És ekkor még adott volt a nemzeti jog szerves
továbbfejlesztése is, amint azt a hazai első történeti jogi szemléletű jogtudósok, például Lichner és Michnay
pozsonyi jogtanárok a budai városjog publikálásával kapcsolatban javasolták.
A politikában a vezető reformerek nem elméleti alapon értelmezték a polémiát, hanem gyakorlatiasabb
szempontok szerint. Így azután a jogfejlesztés és a hazai jog megmentésének eszméje nem foglalkoztatta őket.
Széchenyi tűzbe akarta dobni Werbőczi művének kilenctizedét, hogy ne gátolja a reformokat, a hitelképességet,
a jog megújítását, és ebben nem állt messze nagy riválisa, Kossuth szemléletétől. Frank Ignác hiába bizonyította,
hogy a kérdés „tűzbedobás” nélkül is megoldható, álláspontja a forradalmi átalakulás hevében nem kapott
figyelmet.
Végül 1848-ra látszólag beérett az alkotmányos reformterv is. Az 1848. évi áprilisi törvényekben megvalósult a
nagyjogász- és politikusnemzedék államférfiainak álma, a törvényes polgári forradalom. A nagy gyakorlati-
elméleti jogászokat egyesítő első felelős magyar minisztérium, Deák, Eötvös, Szemere, Széchenyi, Klauzál,
Kossuth kormánya azonban a várakozások ellenére nem tudta véghezvinni feladatát. Nem született meg az
áprilisi törvényekben előirányzott magyar polgári törvénykönyv Deák és Szalay kezén, sem Eötvös oktatási és
Szemere igazgatási reformja, sem Klauzál ipari törvényei. Pedig az előzmények sok reményre jogosítottak.
A magyar jogtudomány passzív rezisztenciája
A levert szabadságharc után „télbe, hóba és halálba” dermedt nemzedék nem kívánt együttműködni az
abszolutisztikus kormányzattal, amely az alkotmányos reformot ugyan nem, de a polgári átalakulást végre
kívánta hajtani. Az pedig a személyi egyenlőség és a modernizálás terén sok hasznos újítást kezdeményezett.
24
Am a magyar konzervatívok éppen az újítások, a magyar reformpártiak pedig az abszolutisztikus módszerek
miatt vonultak vissza az együttműködéstől. Ennek legtragikusabb példája Frank Ignác esete volt, aki
öngyilkosságba menekült. Vele együtt kivonult a tudományból és az oktatásból a magyar jogtudomány
képviselőinek döntő többsége. A következő tíz évben új nevek, soha nem hallott tanárok tűntek fel az egyetemi
katedrákon, nem látni magyar szerző nevét a birodalom jogi szaklapjaiban, s egy-két törvénykommentáron kívül
a magyar jogi irodalom teljesen megszűnt.
Az Országbírói Értekezleten találkozott újra az ország jogtudó elitje. Tárgyalásaik során megmutatkozott, hogy
nem formalista a szemlélete, nem a reformokat kívánta visszafordítani, csak legalizálni. S mikor 1861-ben az
országgyűlés végül is eredménytelenül zárult, a bírói-jogászi testület, különös módon, bíróságoknak szóló
átmeneti normák megszövegezésével hozta vissza a magyar belső jog érvényét, megtartva az ősiség
felszámolását, a telekkönyvet és egy sor osztrák reformot, mint bírói iránymutatást, ideiglenes törvénykezési
szabályt.
A Schmerling-rendszerrel ugyan nem működött együtt az országjog- tudó rétege, de relatív engedékenységét
kihasználva visszafoglalta a bíróságokat, az egyetemeket és a jogirodalomban is hallatta hangját. Pauler Tivadar,
Wenzel Gusztáv, Hoffman Pál, Horvát Boldizsár ekkor szakították meg kényszerű hallgatásukat. A kiegyezés
előkészítésében nagy szerepe volt Deák elméleti közjogi fejtegetéseinek. Eötvös nagy műve, „A 19. század
uralkodó eszméinek befolyása az államra”, a magyar politikai gondolkodás magas színvonaláról tanúskodott. A
joggyakorlat adta problematika révén, főleg telekkönyvi gyakorlati kérdések megoldása során, egész sor fiatal
tehetség tűnik fel a bírák, ügyvédek soraiban.
A magyar történeti jogi iskola két nemzedéke
Az újrakezdés, főleg a kiegyezés után, felvetette az osztrák megoldások megtartásának vagy új magyar
megoldások keresésének alternatíváját. Annak idején lett volna esélye a hazai hagyományokon alapuló polgári
reformok kiépítésének, ezt a jogtörténet művelői ma éppúgy tudják, mint tudták a 19. század első felének
jogtanárai. A történeti jogi iskola első nemzedéke a polgári reformokban kifejezetten modern volt, míg közjogi
vonatkozásokban kimerült a magyar jogforrástan ismételgetésében, mindaddig, míg aztán hirtelen, szinte
előkészítés nélkül lehetősége nem nyílt az alkotmányos reformra.
A kiegyezéskor a történeti iskola közjogi szárnya a Deák képviselte tiszta álláspont mentén jutott el a
kompromisszumos lehetőségek tradícióinkba beilleszthető határáig. A többi jogágban viszont feledték a
hagyományokat, az osztrák intézményeket pedig eleve ellenezték, nem kevéssé a tizenhét év alatt
felhalmozódott keserűség miatt. Az osztrákjogintézményeket és modernizációs javaslatokat elsöpörte a
közvélemény.
A vita ekkor arról szólt, mennyire igazodjon a magyar jog reformja modern példákhoz és mennyire
ragaszkodjanak a jogalkotók a hagyományokhoz. Az utóbbi törekvést képviselte a magyar történeti jogi iskola
második nemzedéke Herczegh Mihály, Zlinszky Imre, Wenzel Gusztáv. Szokás volt őket általában reakciósként,
feudálisként elmarasztalni, pedig gondolataik esetenként kifejezetten modernek, és még a sokat vitatott örökjog
területén sem maradibbak, mint az ellenpárt. Végül is néhány területen, a perjogban, a magánjog összefoglaló
feldolgozásában, a jogtörténet terén és mindenekfelett a törvényes öröklésnél sikerült bizonyos magyar
hagyományokat az új európai mintákkal szemben megőrizniük.
A korszak meghatározó büntetőjogi monográfiáját Pauler Tivadar készítette („Büntetőjogtan”. Pest, 1873, I—
II.), amelyet a bíróságokjogsza- bálygyűjteményként is használtak. Csemegi Károly a büntető törvénykönyv
kommentárjával alkotott maradandót, Fayer László egyetemi tanár a klasszikus büntetőjogi iskola nagy
egyénisége volt. Ajogfilozófia területén Eötvös József, Pulszky Agost, Pikler Gyula és az életművét tragikus
módon félbeszakító Somló Bódog értek el európai színvonalú tudományos eredményeket.
A magyar Konstruktions- jurisprudenz
A német pandektisztika fogalomszerkesztő irányához igazodott a magyar kodifikációkat előkészítő jogtanárok,

jogi írók egy jelentős csapata. Ide sorolható Suhayda, Hoffman Pál, Győri, Halmosy, Apáthy. A magyar
magánjogi törvénykönyv első tervezeteit e német elmélet tanaira támaszkodva, tudományos szerkesztő
munkával kísérelték meg elkészíteni. Az eredmény elriasztón hatott a szakmai közönség nagy részére, noha
kétségtelen érdemeik voltak a magyar kodifikációs gyakorlat fejlesztésében. Hoffmann kísérlete óta példának
okáért a magyar magánjogi törvénykönyveknek nem volt általános részük; a német mintára alakult első kudarca
visszatartotta a követőket. Nagyobb sikerük volt a magyar törvényszerkesztőknek, főleg a gyakorlat
25
képviselőinek, a különböző szakjogágak kodifikálásával. A kiegyezés után egymás után születtek meg a modern
törvények, törvénykönyvek: büntetőkódex, kihágási büntető törvénykönyv, büntető perrendtartás, polgári
perrendtartás, kereskedelmi törvény, házassági törvény stb.
A magyar polgári jogi kodifikáció
A magyar polgári jog kodifikálása politikai kérdés volt a polgári Magyarország jogában, hiszen itt csak a már
létező osztrák hagyomány ellen lehetett fellépni, éppúgy, mint a közjogi küzdelmekben. A munkában akkor
észlelhető megint haladás, mikor a bizottság élére Vavrik Béla, majd Lányi Bertalan kerültek, az egyes
részlegek vezetői közé Imling Konrád, Szászy-Schwarz Gusztáv, Sipőcz László, Thirring Lajos és Grosschmid
Béni. 1899 végén már túl voltak a főbb vitás kérdések megtárgyalásán és megkezdhették a szerkesztő munkát. A
magyar általános polgári törvénykönyv első javaslata nem sokkal a német Bürgerliches Gesetzbuch után
elkészült és a nyilvánosság elé került. Miután harminc év polgári jogfejlődésének és bírói jogalkotásának,
elméleti részmunkáinak anyaga is tükröződik benne, sikeres alkotásnak volt mondható. Utána fokozott erővel
megindultak kül- és belföldről a hozzászólások elmélet és gyakorlat részéről. Volt olyan javaslat is, hogy a
tervezett európai polgári törvénykönyvbe vegyenek át megoldásokat a magyar javaslatból. A kritikai munkának,
valamint az újraszövegezésnek fő mozgatója az érdekkutató szemlélet és a jogi személy elmélete nagy magyar
mestere, Szászy-Schwarz Gusztáv volt, akit e kötődése miatt magyar Jheringként is emlegetnek.
Jogi oktatás
Ajogtudományok tanításában nagyjelentőségű lépésnek tekinthető a Kolozsvárott megnyitott második magyar

egyetem (1872:19. tc.; Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem), majd a pozsonyi Erzsébet
Tudományegyetem és a Debreceni Tudományegyetem felállítása (1912:36. tc.) 1874-ben a jogakadémiák
oktatási színvonalát az egyeteméhez közelítették; alap- és államvizsgarendszerét az universitasokéhoz
igazították, de a szigorlatozás és a doktorrá avatás jogosítványát nem nyerték el.
2.4. A MAGYAR JOGTUDOMÁNY AZ I. VILÁGHÁBORÚ UTÁN

A magyar jogtudomány a két világháború között
Az I. világháború a magyar értelmiségnek hatalmas vérveszteséget okozott, ám ugyanakkor éppen a jogtudó

értelmiség vonatkozásában komoly kenyérkérdéseket vetett fel az elszakított országrészekből kiutasított vagy
kereset híján repatriáló jogászok nagy száma. Ajogalkotás soká küzdött a háború okozta gazdasági nehézségek,
állampolgári problémák, ránk kényszerített kényszerszabályok és stabilizációs kérdések, hadi kárpótlás
gondjaival. Hogy eközben mégis folytatódott a magyar jogfejlődés, hihetetlen életerőről tanúskodik.
A közjogtudományban Molnár Kálmán és Magyary Zoltán, a magánjogban Grosschmid és Szászy-Schwarz

tanítványai, Szladits Károly, Marton Géza, Nizsalovszky Endre, a perjogász Magyari Géza és Beck Salamon, a
büntetőjogban Finkey Ferenc és Angyal Pál, a jogfilozófia terén Moór Gyula, Horváth Barna, a jogtörténetben
Illés Józsefés Eckhart Ferenc, majd az ifjabbak közül Bónis György oly személyiségek, akikre ma is büszkén
nézhet fel a magyar jogászság. A kor jogalkotásában az emberi jogokat súlyosan sértő normák is megjelentek,
de ezek ellen a jogtudomány folyamatosan tiltakozott, megalkotásuk a külföldi nyomás mellett a politika eléggé
el nem marasztalható vétke.
Egyetemek és jogakadémiák
A világháborút közvetlenül megelőzően az addigi három magyarországi egyetem, a budapesti, a kolozsvári és a

zágrábi mellett még két jogakadémiából alakult egyetem alapítására került sor, Pozsonyban és Debrecenben. A
háború ezek közül csak kettőt hagyott a csonka ország területén, a budapestit és a debrecenit. A kolozsvári
egyetem azonban Szegedre költözött, míg a pozsonyi Pécsre, bár mindkettő megmaradt mint egyetem eredeti
helyén is.
Ajogakadémiák közül a megmaradt határok között csak az egri katolikus maradt, de az eperjesi evangélikus
áttelepült Miskolcra, a máramarosszigeti református pedig Kecskemétre. Így az új országterületen négy
egyetemi és három akadémiai szintű jogi oktató intézmény működhetett. Mindegyik nívós jogi oktatási és
tudományos munkát folytatott, ám a politikai nyomás miatt kénytelenek voltak a numerus clausust, majd a nők
eltiltását a jogi pályáról bevezetni, s ez a tanszabadsághoz képest tagadhatatlan visszalépés volt.
A szocialista korszak
26
A II. világháború után a magyar jogi oktatás a demokratikus intézményrendszerek megalkotása, a nemzetközi
jogelvek meghonosítása ésaz új, szociális jogrend megvalósítása felé indult el. Ezt azonban az oktatásban is
bekövetkezett „fordulat éve” (1949) megakadályozta. Új irányba terelte a szovjet példákat erőltető, a
„megvalósult szocializmus” mintáját követni akaró s az oktatás szabadsága helyébe annak átpolitizálását állító
új rendszer. A politika elsőbbsége ajog felett vitathatatlanná lett, az új rend még saját jogában s a maga nevelte
jogászokban is akadályt látott. A szovjet típusú diktatúrában ajogászság is osztozott ajog sorsában. Ajogászokat
is végrehajtó bürokratákká, a politikai, gazdasági döntéseket jogi formában megfogalmazó íródeákokká
degradálták. Az 1951. évi 26. számú törvényerejű rendelet még a doktori cím adományozását is megszüntette,
nem maradt tehát formai különbség az „okleveles jogász” és a bírói és ügyészi akadémiát végzettek között.
A magyar jogi kultúra és oktatás tradíciói sokban és sokáig ellenálltak ennek a kényszerítő folyamatnak, vagy
megpróbáltak a felszín alatt is megőrizni ajogi értékekből, amennyit lehetett. Sokjogász szakmai önérzettől,
saját magával szemben támasztott igényességtől vezetve továbbra is képezte magát. Révükön a joggyakorlat,
bírói gyakorlat különösen 1968 után sokkal nagyobb szerepet játszott, mint a Szovjetunióban. Ajogászság
mentalitásbeli, felfogásbeli, magatartásbeli gyökereinek köszönhető, hogy mihelyt csökkenni kezdett a
jogászságra gyakorolt politikai nyomás, s kezdett viszonylag gyorsan újra megerősödni a tudományosság, úgy
vált megint mértékadóvá a jogász értelmiség. Talán ennek is köszönhető, hogy hazánkban a törvényes fordulat
1990-ben könnyebben valósult meg, mint más országokban.
A szovjet típusú diktatúra az egyetemet is átszervezte. Tíz év alatt szinte a teljes oktatói kart kicserélték,
megszüntették az egyetem autonómiáját, és direkt irányítás alá vonták mind szervezeti működése, mind pedig a
tananyag vonatkozásában. Sajátos szelekciós rendszer bevezetésével, különböző pártutasítások direktívái szerint
vették fel a hallgatókat. 1947-ben bevezették az ún. esti tagozatot, hogy az új kiemelt káderek itt
szerezhessenekjogi diplomát. A 418/1949. sz. MT rendelettel büntetőjogi és államügyészi akadémiát is
szerveztek, ahol első évben írást, olvasást, nyelvtant, második évben jogot tanítottak, hogy azután máris kész
bíróként, ügyészként, vezetőként tevékenykedhessenek az így „képzett” káderek.
A magyar jogi tárgyak óraszámát alaposan lecsökkentették (például a polgári jogot 20-ról 8-ra), s a felszabadult
időben a szovjet jogot mint az ideális jogot oktatták. Kötelezővé tették az orosz nyelv tanulását is. Csak 1956
után szűntek meg a szovjet jogi stúdiumok, de még ezt követően is jelentős óraszámban kellett tanulni a
különböző ideológiai tárgyakat, párttörténetet, marxizmus-leninizmust, dialektikus és történelmi materializmust
stb.
3. 3. A JOGTÖRTÉNETÍRÁS ÉS A JOGTÖRTÉNET
OKTATÁSA
3.1. A JOGTÖRTÉNET POLITIZÁLÓ KORSZAKA
A jogtörténetírás kezdetei
A francia felvilágosodás gondolkodói tudatosították a tudományos közéletben, hogy a történelmi igazság a

népek szokásainak (szokásjogának) és törvényeinek feltárásán keresztül közelíthető meg hitelesen és így válhat
világossá és érthetővé. Magyarországon is a felvilágosodás korában kezdődött meg a forráskutatás alapján álló,
tudományos értékű jogtörténetírás, jóllehet hazánkban döntő szerepet ebben az udvar és a rendek politikai
érdekeiket alátámasztó törekvései játszottak. A 18. században kezdték kutatni a történeti kútfőket, okleveles
forrásokat, írott jogemlékeket a politikai érvek megerősítésére. Kezdetben természetesen elsősorban a magyar
közjog, a király és a nemzet közötti jogviszonyt feltáró munkák születtek.
Történetírók kutatták fel, szinte emberfeletti teljesítményt nyújtva, a Mohács előtti korok történeti és jogtörténeti
forrásait. Pray György (1723-1801), Katona István (1732-1811), majd Fejér György (1766-1851) munkáikban
már korszerű forráskritikát is alkalmaztak. A magyar jog erős történeti jellegéből következően korunkban a
legrégebbi törvények is hatályos jognak számítottak, hacsak nem helyezték azokat kifejezetten hatályon kívül.
Ezért is juthattak rendkívüli politikai jelentőségre a jogtörténeti kutatások. Sorra jelentek meg a Habsburg-
abszolutizmus törekvéseit alátámasztó művek. Szerzőik különösen annak bizonyítására törekedtek, hogy a
magyar trón betöltése nem választással, hanem az öröklés útján jogszerű.
Kollár Ádám
27
A bécsi kormány ösztönzésére ebből az adatgyűjtésből kibontakozott az udvari jogtörténetírás, melynek első
képviselője Kollár Ádám (1718— 1783), bécsi udvari könyvtáros, akinek fő feladatává lett a Habsburg-
álláspont jogtörténeti érvekkel történő alátámasztása. Kollár végső soron a Werbőczi által megfogalmazott rendi
konstrukciót támadta, melynek egyenesen megszüntetését javasolta. Következtetéseit azonban még a magyar
nemesség dinasztiahű része is felháborodással fogadta, ami nem változtatott azon a tényen, hogy a feudális
magyar jogtörténet első kutatójaként tartjuk számon.
A nemesi-rendi felvilágosodás eszmerendszere, mint ismeretes, rész-
ben a felvilágosult abszolutizmus ellenhatásaként, részben a rendi nemesi ideológia sajátos modernizálásával
született. Ennek szellemében készült el a ius patrium (hazai jog) első tankönyve az egri jogakadémia
professzorának, Huszti Istvánnak tollából. Az 1790-1791. évi országgyűlésen az ez idő tájt megjelent több száz
politikai témájú röpiratban már nemcsak a rendi sérelmi politikára, a megszerzett rendi jogok konzerválására
törekedtek, hanem egyre többen érveltek a természetjog, a társadalmi szerződés és a hatalommegosztás
elméletére is hivatkozva. Hajnóczy József (1750-1795) a jogfejlődés felvázolásán túl az egyes jogintézmények
dogmatikus tárgyalását kísérelte meg az egy-egy tárgyra vonatkozó törvények összegyűjtésével és ezekhez
fűzött kritikai megjegyzések és jogfejlesztő javaslatok szerkesztésével.
Hajnóczy József
Az 1795 után bevezetett könyvvizsgálatok igen megnehezítették a magyar jogtudomány önálló fejlődését, sőt
sok irányban (különösen a közjogi kérdések terén) lehetetlenné is tették azt. A bécsi kamarilla betiltotta a
közkönyvtárakat, lecsökkentette az egyetemi oktatás időtartamát, a tananyagot szigorúan cenzúráztatta. A
magyar jogi értelmiség lehetőségei is szűk körre szorultak vissza. Kezdetben a nyelvújítás keretein belül a
magyarjogi műnyelv kidolgozása biztosított nagyobb mozgáslehetőséget. A középkorban a törvények,
oklevelek, az állam és a bíráskodás nyelve a latin volt. S a magyar nyelv a történeti fejlődés során csupán a 16-
17. század fordulóján érte el a tudományok művelésére alkalmas szintet. (Ekkor kezdték magyarra fordítani az
európai tudomány jeles műveit.) A Habsburg-kormányzattal való kapcsolattartás, illetve a német államnyelvvel
szembeni ellenérzés azonban a 19. századig konzerválta a latin nyelv használatát. Bizonyíték erre, hogy
Erdélyben 1565 után a magyar nyelv mindinkább kiszorította a latint, de a 18. században visszatértek hozzá.
A magyar jogi szaknyelv kimunkálása
Az állandó közjogi küzdelemben a latin volt a magyar alkotmány nyelve, ezért annyira összefonódott a nemzet
történelmi múltjával és intézményeivel, annyira átfogta a közélet minden területét, hogy a nemességnek és a
magyar értelmiségnek szinte második anyanyelvévé vált. Csak az számított művelt embernek, csak az tudott
részt venni a közéletben, jogszolgáltatásban, aki tudott latinul. Emellett a latin, mint közös nyelv, sokáig
megkönnyítette az érintkezést a nyugati országokkal. Ezért látszott nehéz feladatnak a latinul tanult és művelt
jogtudományt az összes fogalmával, meghatározásainak szabályaival, jogbölcseletével és ezernyi műszavával
együtt megmagyarítani. Az önálló magyar jogtudomány megteremtéséhez, a jogismeret és jogtudat
kiszélesítéséhez viszont elengedhetetlenül szükséges volt a jognak nemzeti nyelven való művelése.
Georch Illés
Georch Illés (1772-1835) állította össze először – Révai Miklós „Grammatikájával egy időben – „Honnyi
törvény” címen (1804-1809) kiadott háromkötetes nagy munkájában az összes jogszabály magyar nyelvű
feldolgozását. A mű sikere, illetve a korszak szellemisége hatására egyre több jogtudományi művet jelentettek
meg magyarul. Kölcsey és
Kazinczy nyelvújításával párhuzamosan megkezdődött a magyar jogi műnyelv kimunkálása, jogi műszavak,
terminológia megteremtése. A Magyar Tudományos Akadémia 1840-ben már „Törvénytudományi Műszótár”-at
állított össze, közel 20 000 kifejezéssel.
A magyar jogi terminológia megalkotásának korszaka azonban ezzel még nem zárult le. A neoabszolutizmus
idején a német nyelvű pátenseket kellett rohammunkában magyarra fordítani. Ez a folyamat a kiegyezés után is
folytatódott, bár most már a nyugati jogintézmények önkéntes recepciója miatt szinte minden egyes úttörő
jellegű jogi szakmunka egyben valóságos műszótár is lett. Innen ered, hogy a magyar jogi nyelvben erősen
érződnek az idegen hatások, ezért lettek az esetek nagy részében jogászaink neológusok, akik először a latin,
majd a német, 1945 után pedig az orosz kifejezéseket fordították le magyarra.
A jogtörténetírás megerősödése,
28
A két Kovachich
A hivatalos bécsi jogtörténetírással szemben Kazinczy ösztönzésére Kovachich Márton György (1744-1821)
vállalta a rendi politika jogtörténeti alátámasztását. Kovachich fiával, Kovachich József Miklóssal az ország
elérhető levéltáraiból hangyaszorgalommal gyűjtötte össze az országgyűlési és közjogtörténeti iratokat; s látták
el azokat kritikai jegyzetekkel. A két Kovachich munkája eredményeként könyvtárnyi anyagot tettek közzé, ám
munkájuk egy része így is kéziratban maradt. („Vestigia Comitiorum”. Pest, 1790; „Supplementum ad Vestigia
Comitiorum...”. Buda, 1798-1801; „Formulae solennes styli”. Pest, 1799; „Lectiones variantes decretorum
comitialium”. Pest, 1816; „Syllogae decretorum comitialium”. Pest, 1818.) Kovachich Márton György
tervezetet készített a történelmi kutatás intézményes megszervezésére is.
Kelemen Imre
Kelemen Imre (1744-1819) nevéhez fűződik a magyar magánjog önálló jogágként való elemzése, aminek
részeként az „Institutiones iuris privati Hungarici” (1814) című művében feldolgozta a magánjognak és a
perjognak a Hármaskönyv utáni fejlődését is.
A19. század első felében a Savignyhoz kötődő ún. történeti jogi iskola még inkább ráirányította a jogtudomány
figyelmét a jogtörténetre. Savigny szerint a jog folytonos fejlődés eredménye. Az éppen hatályos jog a múlt
fejleményeiből alakult, a jogot tehát a történelmi események figyelembevételével lehet és kell művelni.
Vélekedése szerint a valódi történeti szemlélet mentheti meg a jogot a törvényhozás aktuális politikai
önkényétől.
Frank Ignác
A történeti jogi iskolának Frank Ignác (1788-1850) volt Magyarországon az első jelentős képviselője. Fő
művében, „A közigazság törvényében” (Buda, 1845-1847) az élő magánjog és perjog tárgyalásakor igyekezett
annak történeti fejlődését is bemutatni. Elsőként haladta meg az ismeretközlő, kommentáló jogtudományt.
Oknyomozó történeti álláspontot képviselve, Kovachich és Fejér forráskutatásait felhasználva kísérte végig a
legfontosabb magánjogi intézmények történetét. A magyar magánjogban szükséges változtatásokat, reformokat
is történeti jogiérveléssel támasztotta alá, és igyekezett a szerves fejlődés törvényszerűségeit figyelembe venni.
A jogtörténet a Ratio Educationisban
A jogtörténet oktatását az egyetemen Mária Terézia Ratio Educationisa rendelte el először abból a célból, hogy
a hallgatók az alaposabb képzés, a jogtudomány könnyebb megértése érdekében tanulják meg a törvények
történetét, a jogforrások keletkezését, kutassák fel ajog változásának okait, mert így jobban megismerhetik a
jogot. Mivel az illetékesek a tananyagban nem tudtak megegyezni, a jogtörténet oktatására a rendelet ellenére az
1850-es évekig nem került sor.
3.2. AZ ÖNÁLLÓ KATEDRÁK KIALAKULÁSA

Jogtörténet az egyetemi katedrán,
Wenzel Gusztáv
Az 1848-1849-es szabadságharc bukása után megszűnt az önálló magyar felsőoktatás is. A kor egyetemi
reformjai, melyeket a porosz tudományegyetemek mintájára hajtottak végre, sok pozitív vonást tartalmaztak, de
egyben az osztrák jogot tették kötelező tantárggyá. Csak az önkényuralom válsága idején vált lehetővé újra a
magyar nyelvű oktatás, és ekkor kezdte visszakapni az egyetem az elveszett autonómiáját is. Ajogtörténet az
1855. évi tanügyi reform révén vált önálló tantárggyá az egyetemen. A német birodalom jogtörténetének
oktatásával Wenzel Gusztáv (1812— 1891) egyetemi tanárt bízták meg, aki Frank Ignác tragikus halála után lett
a magánjog professzora. Wenzel Szászországban született, osztrák neveltetésben részesült, így az összbirodalmi
érdekek garantált képviselőjének tűnt az egyetemi katedrán. Wenzel azonban a történeti iskola híveként kutatni
kezdte a magyar magánjog és közjog történetét, és egyre nagyobb szimpátiával nyilatkozott a magyar joggal
kapcsolatos kérdésekről. Hirdette, hogy Ausztriával szemben ragaszkodnunk kell nemzetünk jogi tradícióihoz.
Rendkívül sokrétű munkát végzett, eredeti források alapján kutatta a jogtörténetet, magánjogot, bányajogot, és
az intézményi fejlődés bemutatását tűzte ki célul. Miután magyar jogtörténetet nem adhatott elő, az
összehasonlító jogtudományt kezdte tanítani. Kísérletet tett arra, hogy a magyar jog históriáját beleillessze az
általános európai jogfejlődésbe, és ezzel a magyar jogászok számára történetileg európai látókört nyisson.
29
1867-ben az egyetemen az áprilisi törvények szellemében visszaállították a tanszabadságot. Érettségi
bizonyítvánnyal bárki beiratkozhatott és szabadon választhatott az előadók és az előadások közül. A század
végére alakultak ki a modern, jogáganként szerveződő tanszékek, melyeken a nyolcvanas évektől a
szemináriumi oktatás elkezdődött (először Vécsey Tamás római jogász professzor szervezésében). A karon a
legkiválóbb jogtudósok tanítottak, akik meghatározó személyiségei voltak a magyar jogéletnek, a jogalkotásnak.
Ajog- és államtudományi művek zöme is az ő tollukból származott.
A gyors társadalmi változások nyomán szemmel láthatóvá vált a jogfejlődés, a jogintézmények változása. A
polgári parlamentarizmus és a piacgazdaság kiépülése gyökeresen megváltoztatta a joggal szemben támasztott
igényeket. Nem jogtörténetet kellett művelni a jogi megoldások indoklására, alátámasztására, hanem ajog
modernizációját elvégezni a nyugat-európai minták figyelembevételével. Míg korábban a jogtörténeti
munkálkodás a hatályos jog felkutatását jelentette, most már a rendi korszak jogintézményeinek jó részét direkt
módon hatályon kívül helyezték. A jogtörténet politikai szerepe véget ért, s visszahúzódott a katedrákra. Ekkor
lett a jogtörténet is valóban önálló tudomány. Ettől kezdődően a joghistória az egyetemi professzorok és a
levéltárosok, történészek munkájának eredménye. Ez az állítás persze nem jelenti azt, hogy egyes esetekben ne
kerülhetett volna ismét reflektorfénybe egy-egy jogtörténeti teória.
Az önálló jogtörténettudomány születése
Az egyetemen 1872-től Wenzel Gusztáv mellett már Hajnik Imre (1840-1902) pozitivista jogtörténész is
oktatott, aki szakított ajog száraz, muzeális kezelésével. A jogintézmények szerves fejlődését, a külföldi
hatásokat és kölcsönösségeket tudatosan igyekezett bemutatni, figyelembe véve a koreszmék alakulását is. Így
elemezte elsőként jogtörténeti szempontból a szentkorona-tant. Élete fő műve három évtizedes kutatás,
százezernél is több okirat, levéltári forrás alapján készült („A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a
vegyesházi királyok alatt”. Budapest, 1899). Az egyik legalaposabb történeti munka, melyet e korban magyar
jogtudós írt.
Kolozsvári Sándor, Óvári Kelemen
A millennium idején hatalmas forrásgyűjtő munkát végzett a kolozsvári egyetem két tanára, Kolozsvári Sándor
(1840-1922) és Óvári Kelemen (1844-1925). Kiadták Werbőczi Hármaskönyvét (Budapest, 1894), és újra sajtó
alá rendezték a Magyar Corpus Iuris gyűjteményét, s az 1000-1895-ig kiadott törvényeket Magyar
Törvénytárként publikálták (Budapest, 1897-1900). Összegyűjtötték emellett a vármegyei és városi
statútumokat is a 15. századtól a 19. századig bezárólag („Corpus Statutorum Hungariae Municipialium”.
Budapest, 1888-1904, I-V.). Mindegyik kiadványukat jelentős számú jegyzettel és mutatóval láttak el, ami
megkönnyítette a történelmi korok hatályos jogszabályainak áttekintését.
Timon Ákos, Király János
1890-től a magyar alkotmány- és jogtörténet számára is szerveztek önálló tanszéket, ahol a következő évtől
Timon Akos (1850-1925) egyetemi tanár adott elő. Timon szembehelyezkedett azzal az általánosnak tekinthető
nézettel, amely szerint Magyarországon a jog előrehaladása német hatás alatt történt volna. Az önálló magyar
jogfejlődés igazolása közben alkalmanként ingoványos talajra tévedt (miként az angolszász fejlődés
analógiáinak igazolásakor). Kritikusai szemére hányják, hogy cáfolhatatlan tényként hirdetett olyan
megállapításokat, melyek tudományos megalapozása bizonytalan volt vagy elavult. Kisebb hatást gyakorolt a
tudományos közéletre Király János (1858-1929) egyetemi tanár, aki 1896-tól oktatott a pesti egyetemen.
Timonnal szemben ő a germán hatás bemutatására helyezte a súlyt. Bírálói szerint gyakran alkalmazott modern
közjogi fogalmakat a középkori jogfejlődés jellemzésére, melyek anakronizmusnak hatottak.
Timon és Király mellett Kossutány Ignác kolozsvári egyetemi tanár („A magyar alkotmány- és jogtörténet
tankönyve”. Budapest, 1895) és Herczeg Mihály budapesti egyetemi tanár is („Magyar jogtörténet kapcsolatban
az európai jogtörténettel”. Budapest, 1902) írtak összefoglaló jogtörténeti monográfiát. A szerzők azonban
elsősorban nem jogtörténészek voltak, így munkájuk is inkább történeti, jogi és jogtörténeti munkák ügyes
kombinációjának tekinthető. Megemlíthető még Dom- bovári Géza ügyvédnek a büntetőjog, büntetőeljárási jog
történetét tárgyaló munkája, illetve Zsindely István sárospataki jogtanár műve („Legrégibb
formulagyűjtemények tekintettel a középkori magyar műveltségre”. Sátoraljaújhely, 1904).
Illés József
A két világháború között a jogtörténet tudományát a pesti jogi karon Hajnik Imre tanítványa, Illés József (1871-
1944) oktatta, aki bár kezdetben hűséges követője volt mesterének, utóbb írt Werbőczi-tanulmányaival a
30
Hármaskönyv apologétájává vált. Míg Hajnik a középkori magyar perjogot, Illés elsősorban a magánjogot
kutatta (házassági vagyonjogot, szerződési jogot, öröklési jogot). Nagyobb érdeme a híres Illés-szeminárium
vezetése, melyben komoly tudományos képzés és kutatás folyt, résztvevői tollából jeles jogtörténeti munkák
születtek.
Eckhart Ferenc
A korszak másik jelentős, nagy hatású jogtörténésze Eckhart Ferenc (1885-1957) volt, aki a regionális
összehasonlító módszer alkalmazásával felülemelkedett a korszak uralkodó szellemtörténeti irányzatán. Nem
véletlen, hogy állandó támadások és viták kereszttüzébe került, de ezek közepette is töretlenül folytatta oktató és
kutató tevékenységét. Azt vallotta, hogy nemcsak azt kell vizsgálni, hogy egy nemzet mit hitt, mit állított
önmagáról, hanem azt is, hogy mi történt vele valójában. Összefoglaló monográfiája: a „Szentkorona-eszme
története” (Budapest, 1941) és tankönyve, a „Magyar alkotmány- és jogtörténet” (Budapest, 1946) mindmáig
alapvető kézikönyve a jogtörténet iránt érdeklődőknek.
Holub József
Eckhart munkássága és tanítása nagy hatást gyakorolt tanítványaira is, akik közül Meznerics Iván a megyei
büntetőeljárásról, Torday Lajos a megyei polgári eljárásról, Virág István a zsidók jogállásáról, Hegedüs Géza az
Árpád-kori büntetőjogról, Murarik Antal az ősiség intézményéről, Szoika Kamill a földesúri bíráskodásról írt
jelentős monográfiát. (Eckhart legkiválóbb jogtörténész tanítványáról, Bónis Györgyről alább még lesz szó.) A
vidéki karokon is jelentős eredményeket ért el a magyar jogtörténetírás. A pécsi egyetemen Kérészy Zoltán
(1868-1953) elsősorban a rendi országgyűlés történetét kutatta. Tanítványa, Somogyi Ferenc a nemesi magánjog
történetét dolgozta fel több részmonográfiájában. Kérészi utóda a katedrán az eredetileg történésznek induló
Holub József (1885-1962) lett. Leghíresebb művét: „Zalamegye története a középkor-
ban” (Pécs, 1929) címmel húszéves megfeszített kutatómunka eredményeként adta ki. Tanulmányozta emellett
még a feudális magánjog történetének számos intézményét is. „A magyar alkotmánytörténelem vázlata” (Pécs,
1944-1947, I-II.) címmel ő is készített egy összefoglaló jogtörténeti művet, amellyel azonban csak a mohácsi
vészig jutott el. A szegedi jogi karon Iványi Béla (1878-1964) az addig fehér foltnak számító városi jog
történetével foglalkozott.
Iskolák a jogtörténettudományban
A jogtörténet-tudomány mint a történettudományok és jogtudományok határterülete befogadta egyfelől a

történettudomány irányzatainak hatásait, másfelől azonban ezt a befolyást némiképp csökkentette a tételes
jogtudományok irányából érkező racionális igények teljesítése. Ez a kettős effektus mindvégig jellemzi a
jogtörténet-tudományt. Annak hivatásos képviselői (értsd: nem tételes jogászként történeti tájakra tértek s nem a
forrásközelség okán jogi problémákat érintő történészek) ugyanis két irányból érkeztek és érkeznek a jogtörténet
terrénumába. Egyfelől állam- és jogtudományi végzettséggel közelítették meg a jogi problémák historikus
értékelését, másfelől történettudományi szemlélettel a jogtörténet kérdéseit. Ahogyan Csizmadia Andor
fogalmazott: a „jogi képzettségű jogtörténettanárok általában a pozitivista módszerek szerint dolgoznak,
munkáik súlya azonban a nyomtatásban megjelent anyagokon nyugszik, s csak kisebb mértékben, néha egész
kivételesen használnak okleveles forrásokat. a történész képzettségű katedra-jogtörténészek viszont jól ismerik a
történettudomány eredményeit, de érezhetően nélkülözik a jogi képzettséget, még inkább a jogi gyakorlatot, s
ebből fakadó jogi szemléletet. Történeti szempontból nem egyszer kitűnő munkáik nem kísérlik meg a kérdéses
korszak jogi problémáinak megoldását.” Nem értékelhető a különbség azonban, amikor a történettudomány
iskoláinak jelenlétét vizsgáljuk. A hivatásos jogtörténészek látásmódját ugyanis erősen megkötik a jog és
jogfejlődés realitásai. A jogtörténeti kérdéseket lehet szellemtörténeti s lehet nacionalista vagy materialista
szemszögből vizsgálni, végeredményben azonban a pozitív jog és a jogi praxis dokumentumai jelentős
ellensúlyt képeznek. Nem lehet véletlen, hogy az iskolák befolyása dacára a pozitivista módszer kisebb vagy
nagyobb mértékben szinte valamennyi jogtörténész munkájában jelen van. S miként a csoportosítást megkísérlő
szerzők előbb vagy utóbb beismerik: igen nehéz a jogtörténészeket valamely történeti irányzatba besorolni.
Történeti jogi iskola
Az önálló jogtörténet-tudomány kibontakozása, mint láttuk, a 19. század második felére tehető, amikor is a
Ferenc József-féle polgári diktatúra által elfojtott nemzeti eszme elemi erővel tört föl a kiegyezéses lehetőségek
hatására. A jogtörténet-tudományban ez a folyamat a 19. század első felében G. Hugo, F. C. v. Savigny, G. F.
Puchta alapította történeti jogi iskola hatása alatt álló Wenzel Gusztáv munkásságában jelent meg. A történeti
31
jogi iskola a szokásjogban tükröződő népszellem termékének tekinti ajogot, ennélfogva a történeti jogi
hagyományok feltárása, feldolgozása és feljegyzése az iskola hívei által megfogalmazott célja a jogtörténetnek.
„A Savigny-iskola elterjedt Közép-Európának a polgárosodás mellett feudális maradványokat őrző nemzeti
jogtörténetében csakúgy, mint ahogy maradványai megtalálhatók az egyes jogágak művelésében. Wenzel
jogtörténetírása híven tükrözi a Savigny-iskola nacionalizmusát, s nem nélkülözi annak romantikus túlzásait,
amelyhez a feudális rendi Magyarország jogi öröksége anyagot bőségesen szolgáltatott. Wenzel hangsúlyozta
elsősorban, hogy ragaszkodnunk kell jogéletünknek eddigi vívmányaihoz és nemzetünknek veleszületett
tradícióihoz” (Csizmadia Andor).
Pozitivista történeti iskola
A század második felében terjedt el az A. Comte pozitivista filozófiájából kinövekedett pozitivista történeti
iskola. A pozitivizmus általános felfogásához képest, mely a világ egzakt ismereteken alapuló magyarázatát
tartotta alapelvének, a történettudomány és a jogtörténet-tudomány is a spekulációk kiiktatását, a népszellem
meghatározó szerepének tagadását, a szigorú kritikai szemléletet, a tényekre alapított jogtörténetírást fogalmazta
meg követelményként. A pozitivista jogtörténet-tudomány lehetővé tette azt is, amit a történeti jogi iskola
romantikus nemzeti lelkesedése és kritikátlan géniusztisztelete megakadályozott: az európai jogtörténet
összehasonlító vizsgálatát. A magyar joghistóriában a pozitivista szemlélet legjellegzetesebb alakja Hajnik Imre
volt, de valójában e körhöz sorolhatjuk a század második felének szinte valamennyi jogtörténészét.
(Különösképpen Kolosvári Sándort, Óvári Kelement, Király Jánost és a századfordulón jelentkező Illés
Józsefet.)
Nacionalista iskola
A századfordulón Timon Ákos tekinthető a jogtörténet-tudományban mind népszerűbbé váló nacionalista iskola
zászlóvivőjének: „Alkotmányunk és jogéletünk múltja: önálló nemzeti létünk megnyilatkozása, mert ebben
tükröződik vissza a magyar népnek államalkotó ereje, kultúrképessége és így világtörténelmi jelentősége.” A
speciális magyar alkotmány- és jogfejlődés képviseletében Timon is annak az eszmének lett képviselője, melyet
Csizmadia Andor úgy jellemzett, mint „a gondolkodást elaltató, a nacionalizmust legyezgető frázispublicisztika.
az imperialista szakasz magyar nagyhatalmi ábrándokat alátámasztó és a nemzeti hiúságokat
legyezgetőjogtörténetírás”. Ez az irányzat kitörölte látóteréből az európai tendenciákat, illetőleg azokat csak
saját állításainak igazára volt hajlandó alkalmazni. Ereje különösen hatékony volt a két világháború közötti
trianoni Magyarország sérült politikai világában és meggyötört társadalmában.
Szellemtörténeti iskola
1931-ben jelentkezett Magyarországon Eckhart Ferenc programiratával a szellemtörténeti iskola. A

szellemtörténeti iskola (alapítója W. Dilthey) a történelem mozgatóerejének a korszellemet tartja, s ennek
következtében a törvényszerűségek kutatása helyett az intuíció szerepének biztosított meghatározott helyet. „Az
emberi történet nem egyéb, mint az emberi lélek története” (Szekfű Gyula). A maga tiszta formájában persze ez
az irányzat sem tudott kibontakozni Magyarországon, hiszen a magát szellemtörténeti irányultságúnak valló
Eckhart Ferenc és Bónis Györgyműveikben alapvetően pozitivista eszközökkel dolgoztak. „.. .kutatásaikban és
írásaikban magas szintű forráskritikával éltek, s a szellem hatását csak úgy ismerték el, ha ezt a forrást kétséget
kizárólag megerősítették” (Csizmadia Andor).
3.3. TÖRÉS A 20. SZÁZAD KÖZEPÉN; EGY ÚJ GENERÁCIÓ

A jogtörténet-tudomány a szovjet típusú rendszerben
Szemben a jogtudományokkal paradox módon a jogtörténet oktatása és kutatása a II. világháborút követően nem
került veszélybe. A történelmi materializmus erős históriai kötődése megteremtette azt az elvi alapot, amely a
jogtörténeti tudományos munkásság folytonosságát biztosította. Persze, ez a jogtörténeti kutatómunka a korábbi
szabad oktatáshoz és tudományos témaválasztáshoz képest több megszorítást szenvedett. Egyfelől erős
politizálás és legitimációs erőfeszítések jellemezték (példának okáért a két világháború közötti rendszer erős
kritikája, az osztályelnyomásra és osztályharcra épülő történeti szemléletmód átértékelő jelentősége), másfelől
pedig igen erősen apolitikus megközelítés volt sajátja (a távoli feudális korszakot érintő jogtörténeti kutatások).
Mindennek következtében a jogtörténet-tudomány egy jelentős terrénumában politikailag aktualizálható
kutatások folytak (a „haladó hagyományok” feltárása, a Tanácsköztársaság, a munkásmozgalmak, a nemzetiségi
mozgalmak, a proletárdiktatúrához vezető évek jogtörténete), más területein azonban a napi politikától távol álló
területeken munkálkodtak a tudósok (így születtek meg a korszak nagy forráskiadványai, a középkori jog, jogi
32
értelmiség, törvénykezési gyakorlat témakörében készült tanulmányok és munkák). Ajogtörténet-tudomány
képviselői is értelemszerűen e kettősség mentén csoportosultak. A politikától távolabb állók, a korábbi Illés- és
Eckhart-iskolában felnövekedettek, a valamilyen okból a katedrától távol tartottak s a levéltáros történészek
fordultak elsősorban a joghistória pozitivista szakmai művelése felé (Degré Alajos, Bónis György, Ember
Győző, Gerics József, Trócsányi Zsolt, Varga Endre, Zlinszky János, s egy ideig maga Eckhart Ferenc is). A
politikusabb megközelítés volt jellemző Bolgár Elek, Csizmadia Andor, Karsai Elek, Kovács Kálmán, Maday
Pál, Sarlós Márton munkásságára.
A marxista irányzat
A történelmi materializmusra alapított jogtörténetírás a politikai hatalom ösztönzése következtében

kizárólagosságra törekedett. Minden egyéb szemléletmód polgárinak és reakciósnak számított. Történeti
szemléletmódjára jellemző volt a gazdasági alap meghatározó szerepéről vallott felfogás következetes
érvényesítése, a gazdasági alapon nyugvó osztályellentétek és osztályharc értelmezése a joghistória tükrében és
a társadalomfejlődés egyetemes törvényszerűségeinek elismerése a jogfejlődésre. A jogfelfogás és a társadalmi
fejlődésre vonatkozó eddigi tételek teljes tagadása együtt járt a jogtörténet kategóriáinak gyökeres
átértékelésével. Minthogy a politikai hatalom igényeinek eleget kellett tenni, még a meggyőződésesen más
alapokon álló jogtörténészeknek is kompromiszszumot kellett kötniük a kutatások további folytatása és a
publikálás lehetőségének fenntartása érdekében. Eckhart Ferenc az elnyomott társadalmi rétegek, a
jobbágyosztállyal kapcsolatos állampolitika alakulása, majd a jobbágyság elnyomó szerve, az úriszék működése
felé volt kénytelen fordulni; Degré Alajos a jobbágyok magánjogi intézményéről, az árvagyámokról értekezett;
Bónis György „haladó hagyományaink” keretében Hajnóczy József közjogi munkásságát dolgozta fel. Őket
azonban még így is sajátosan értékelte a szakmai és politikai közvélemény. Ők, vagyis „az idősebb jogtörténész
generáció törekszik átvenni és alkalmazni a történelmi materializmus tanításait mind saját tevékenységében és a
tudományos utánpótlás nevelésében, mind pedig az egyetemi oktatásban” (Nagyné Szegvári Katalin). A
marxista megítélés szerint azonban vajmi kevés sikerrel. Korszakos munkáikat sajátosan értelmezik: Azok „a
polgári kutatások legjobb hagyományait tükrözik, a marxista szemlélet hiánya miatt azonban nem találjuk meg
bennük a jognak a gazdasági alappal való összefüggéseit, ezért a jogintézmények sokszor légüres térben
mozognak” (Csizmadia Andor). A marxista iskola igazi magja azonban „a felszabadulás után nevelődő gárda”
volt. A marxista felfogású kutatók és tanárok, a jogtörténészek új generációja határozta meg a század második
felének jogtörténeti irányait (Both Ödön, Buzás József, Csizmadia Andor, Hajdú Lajos, Kovács Kálmán, Maday
Pál, Sarlós Béla, Sarlós Márton, Sápi Vilmos stb.). A mély forráskutatás változatlanul a „régiek” sajátja maradt,
a politikai alaphangot mégsem ők adták meg, a jogtörténet-tudomány kutatási irányai és lehetőségei nem tőlük
függtek.
Jogtörténetírás
A jogtörténet-tudomány művelőinek köre a korábbiakhoz képest jelentősen bővült. Ennek több oka volt.
Egyrészt a történelmi materializmus vulgárértelmezése mintegy kötelezővé tette a tételes joggal,
jogtudományokkal foglalkozók számára, hogy indoklásaik, értelmezéseik, tudományos munkáik történeti
részeket, fejezeteket tartalmazzanak. Alig találni olyan elméleti jogászt, aki ne foglalkozott volna valamilyen
módon jogága históriájával. (Vö. különösen Asztalos László, Beér János, Király Tibor, Nagy Tibor, Névai
László munkáit, de voltaképpen valamennyi publikáló szakjogászt sorolhatnánk itt.) Másrészt, mivelhogy a
politikai instrukciók a jogtörténeti kutatások súlypontját a 19-20. századi jogfejlődés vizsgálatára helyezték, a
középkorral és kora újkorral kapcsolatos tudományos munkálkodások feladata mindinkább a történészekre
hárult, kik átvállalva a munka oroszlánrészét, a korábbiaknál jóval nagyobb szerepet játszottak a jogtörténetírás
alakításában (Barta István, Bácskai Vera, Benda Kálmán, Bertényi Iván, Borossy András, Elekes Lajos, Ember
Győző, Fügedi Erik, Gerics József, Kállay István, Kubinyi András, Mályusz Elemér, Nagy István, Sinkovics
István, Szabad György, Trócsányi Zsolt, Varga Endre, Varga Zoltán stb.). S végül az egyetemekre vonatkozó
szovjet felfogás terjedésével megdőlt a korábbi egy katedra – egy professzor koncepció, s helyébe a több
oktatóra épülő tanszéki konstrukció lépett. Minthogy a hivatásosan jogtörténettel foglalkozók szinte kivétel
nélkül a jogi karok tanszékeinek munkatársai voltak, a fentiek összekapcsolásával egy szélesebb oktató-kutató
réteg kialakulásának lehetünk szemtanúi. Nagyné Szegvári Katalin 1975. évi helyzetelemzése szerint a
hivatásosan jogtörténettel foglalkozók száma huszonhárom volt, ezek közül hatan voltak, akik nem egyetemi
tanszékeken dolgoztak. A tanszékeken felnövekedett új generáció a már említett tanszékvezetőkön kívül olyan
jelentős oktatókat és kutatókat mondhatott magának, mint B. Kállay István, Horváth Pál, Máthé Gábor, Nagy
István, Nagyné Szegvári Katalin, Ruszoly József, Sík Ferenc, Szita János, Vargyai Gyula.
A jogtörténeti kutatásokban, hasonlatosan az élet egyéb területeihez, az ötvenes évektől a központi tervezés és a
tervszerűség vált uralkodó szemponttá. A kutatók érdeklődését erősen befolyásolták a politikai és kormányzati
33
központokban meghatározott elképzelések. A kutatási irányok ily módon a politikának ajog fejlődéséről alkotott
nézeteihez kötődtek. Politikusok fogalmazták meg, hogy melyek a magyar fejlődés „haladó hagyományai”:
Hunyadi Mátyás jobbágyvédő politikája, Dózsa György parasztháborúja a földesurak ellen, Thököly Imre és II.
Rákóczi Ferenc függetlenségi küzdelmei, a jakobinus mozgalom, a reformkor és a szabadságharc, a
Tanácsköztársaság, a dicsőséges Szovjetunió támogatásával kibontakoztatott proletárdiktatúra, a
munkásmozgalom hőseinek küzdelme az imperialista kizsákmányolás ellen, az elnyomott osztályok helyzetének
jogtörténeti vonatkozásai. Érthetően, az erősen politikai töltésű periódusok inkább váltottak ki
alkotmánytörténeti, közigazgatástörténeti vizsgálódásokat, aminek következtében a kevésbé reflektorfényben
álló jogágak történetének kutatása elmaradt vagy foghíjassá lett. Ugyancsakjelentősen inspirálták a jogtörténet-
tudomány művelőit azok a nagy kormányzati akciók, melyek az alkotmányozással vagy a közigazgatás
reformjával voltak kapcsolatosak, s melyek keretében jogtörténeti kutatásokat is lehetett szervezni. Mindezekkel
együtt „további szembetűnő nóvumként jelentkezett az a szinte magától értetődő tény, hogy a jogtörténeti
vizsgálódások – különösen az 1956. évi ellenforradalmat követő időszakban – egyre fokozottabb mértékben
fordultak az utolsó száz év, s ezen belül a 20. század addig teljesen feltáratlan kutatási témái felé. A
kutatásokban a súlypontáthelyezést csak megerősítették az 1962. évi kormányhatározat nyomán létrejött
országos távlati kutatási terv célkitűzései, amelyek szintén a legújabb korszak vizsgálatára adtak iránymutatást”
(Kovács Kálmán).
Az alkotmány- és jogtörténet-tudomány tartalmi alakulását erősen befolyásolta az a tény is, hogy a jogtörténetet
hivatásosan művelők szinte kizárólag az egyetemi oktatásban részt vevők köréből kerültek ki. Az egyetemi
katedrák kutatási tevékenysége pedig – túl a fent említetteken -
erősen kötődött a jogtörténet újonnan kijelölt helyéhez az állam- és jogtudományok oktatásában. A világháborút
követő ún. szocialista jogi oktatásban a jogtörténet feladatául tették az előkészítő és megalapozó funkció
teljesítését; ezzel értelemszerűen a tételes tárgyak felfogásához, politikai megfontolásaihoz és oktatási
struktúráihoz kötötték. A jogtörténet ilyen elhelyezése a jogi és politikai aktualitásokból folyó „visszafelé
kutatást” involválta, amelyet igazán fontossá a közelmúlt politikai-alkotmá- nyos-jogi eseményei tettek.
A jogtörténet oktatása
A jogtörténet oktatása – miután a jogakadémiákat a jogásztúlképzésre hivatkozva megszüntették – a három

állam- és jogtudományi kar jogtörténeti tanszékein zajlott. 1948-tól vált lehetővé az általános jogtörténet önálló
tanszékének felállítása, amely „a hungarocentrikus történetszemlélet feloldását” célozta, és megújította „az
egykoron egyetemes európai jogtörténetként megismert tudományágat” (Horváth Pál). (Ennek következtében
Budapesten önállósult a magyar jogtörténet oktatása, s mindmáig az egyetlen magyar állam- és jogtörténeti
tanszék keretei közt intézményesült.) Mint említettük, a joghistórikusok részben e négy tanszéken folytathatták
kutatásaikat, részben pedig (miként a szilenciumra ítélt Bónis és Degré) levéltárosként írták tanulmányaikat.
Jogtörténeti témákkal rendszeresen foglalkoztak történészek is (Varga Endre, Kállay István), közülük azonban
csak kevesen szentelték teljes munkásságukat a joghistóriának. Ennek megfelelően a jogtörténeti kutatások
központjai változatlanul a jogtörténeti tanszékek. Az egyetemi jogi karok számának bővülésével gyarapodott a
jogtörténeti tanszékek és így a kutatóműhelyek száma is. Ma már a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi
Karán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogtudományi Karán is önálló tanszék működik; a szegedi József
Attila Tudományegyetem és a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karainak közreműködésével
kezdődhetett meg néhány esztendeje a kecskeméti jogi karon (Károli Gáspár Református Egyetem) és a győri
Széchenyi István Főiskola Állam- és Jogtudományi Oktatási Intézetében a jogtörténet oktatása.
A jogtörténeti tanszékeken a hetvenes-nyolcvanas években felzárkózott egy új nemzedék, melynek tagjai ma

már az egyetemi oktatás derékhadát képezik. Ők tudományos munkásságuk szempontjából
összehasonlíthatatlanul kedvezőbb helyzetben indultak a szakmában: sokkal kevésbé kötötte őket ideológiai
direktíva, valójában az idősebb kollégák instrukciói alapján kezdhették meg tudományos munkásságukat
(Balogh Elemér, Bódiné Beliznai Kinga, Béli Gábor, Homoki-Nagy Mária, Horváth Attila, Ijjas József, Kajtár
István, Kahler Frigyes, Mezey Barna, Pomogyi László, Rácz Lajos, Révész T. Mihály, Stipta István).
Zlinszky János miskolci egyetemi tanár fáradozása nyomán az Európai Közösség támogatásával megnyíltak a
külhoni kutatások lehetőségei is. Ezzel egy időben a fiatalok új generációja jelentkezett (Korsósné Delacasse
Krisztina, Király Mária, Szabó István, Balogh Judit, Völgyesi Levente).
3.4. IRODALOM
34
Asztalos L.: Die ungarische Privatrechtswissenschaft im Zeitalter des Dualismus. In Annales Univ. Sci.
Budapest, 1967; Baranyai B.: Vizsgálódás a Quadripartitum körül. In Illés József emlékkönyv. Budapest, 1942;
Béli G.: Vármegyei statútumalkotás a XVI-XVIII. században. Pécs, 1987. Dolgozatok az állam és
jogtudományok köréből, XVIII.; Béli G.: Magyar jogtörténet. Pécs, 1995; Boreczky E.: Akirályi tárnokmester
hivatala 1405-ig. Budapest, 1904; Both Ö.: Wissenschaftliche Forschungsrichtungen auf dem Gebiete der
ungarischen Rechtsgeschichte seit 1945. In Einzelne Probleme der Rechtsgeschichte und des Römischen Rechts.
Szeged, 1970; Bónis Gy.: Einfüsse des römischen Rechts in Ungarn Ius Romanum Medii Aevi. V. 10.
Mediolani, 1964; Bónis Gy.: Fünf- undzwanzigJahre ungarische Rechtsgeschichtsschreibung (1945-1969).
Zeitschrift der Savigny-Stiftungfür Rechtsgeschichte. Germanische Abteilung, 1970; Bónis Gy.:
Középkorijogunk elemei. Budapest, 1972; Bónis Gy.: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon.
Budapest, 1971; Bónis Gy.: A jogtudó értelmiség a középkori Nyugat- és Közép-Európában. Budapest, 1972;
Bónis Gy.: Törvény és szokás a Hármaskönyvben. Kolozsvár, 1942; Bónis Gy.: Buda és Pest bírósági
gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708. Budapest, 1962; Bölöny J.: Magyar közjog. Budapest, 1942; Brósz
R. – Pólay E.: Római jog. Budapest, 1974; CsekeyI.: A rendelet elméleti kérdése. Magyar Közigazgatás, 1927;
Csekey I.: A rendeletalkotás új irányai. In Német Károly emlékkönyv. Budapest, 1932; CsekeyI.: Werbőczy és a
magyar alkotmányjog. Kolozsvár, 1942; CsekeyI.: A magyar törvény. Magyar Társadalomtudományi Szemle.
Budapest, 1913; Csizmadia A.: A magyar városjog. Kolozsvár, 1942; Csizmadia A.: A pécsi egyetem a
középkorban. St. Univ. Pécs, 40. Budapest, 1965; Csizmadia A.: A magyar állam- és jogtörténet-tudomány. In
Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, 1972; Csizmadia A.: A nemzetközi összefogás hatása a jogtörténeti
tananyag fejlődésére. Felsőoktatási Szemle, 1976; Csizmadia A.: A magyar állam- és jogtörténet-tudomány. In
Magyar állam- és jogtörténet. 5. kiad. Budapest, 1991; Dambrovszky I.: Szabályrendeleti jog. Budapest, 1922;
Degré A.: A Négyeskönyv perjogi anyaga. Budapest, 1935; Degré A.: A Négyeskönyv büntetőjogi elvei.
Budapest, 1936; Degré A.: A Planum Tabulare keletkezése. In Kolosváry Bálint emlékkönyv. Budapest, 1939;
Degré A.: A magyar jogtörténetírás keletkezése és fejlődése a dualizmus korában. Budapest, 1968; Degré A.:
Magyar jogtörténetírás a Horthy-korban, Gazdaság és Jogtudomány, 1969; Degré A.: Feudális gyámsági jog
Magyarországon. Budapest, 1955; Eckhart F.: A Habsburg-Lotharingiai ház családi törvénye. Karcag, é. n.;
Eckhart F.: AJog- és Államtudományi Kar története. Budapest, 1936; Ereky I.: Jogtörténelmi és közjogi
tanulmányok. Eperjes, 1917; Fejér Gy.: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus et civilis 1-42. Buda,
1829-44; Ferdinándy G.: Az Aranybulla. Budapest, 1899; FélegyházyJ.: Werbőczy és a kánonjog. Budapest,
1942; Fügedi E.: Középkori magyar városprivilégiumok. In Tanulmányok Budapest múltjából, XIV. Budapest,
1961; Grosschmid B.: Magánjogi előadások. Jogszabálytan. Budapest, 1905; Győrffy Gy. (szerk.): A magyarok
elődeiről és a honfoglalásról. Budapest, 1975; Hamza G.: Werbőczy Hármaskönyvének jogforrási jellege.
Jogtudományi Közlöny, 1993; Horváth P.: A dualizmuskori jogtörténetírásunk főbb irányai. Acta Fac. Pol.
etJur. Univ. Scient. Budapest, 1968; Horváth P.: Die Wirkung der Aufklárung die Entwicklung des juristischen
Historismus in Ungarn. In Annales Univ. Sci., 1969; Horváth P.: Historische Umstánde der Entstehung der
selbst- stándige ungarischen Rechtsgeschichtswissenschaft. In Annales Univ. Sci., 1973; Horváth P.: Bevezetés
az összehasonlító jogtörténet alapelemeibe. Budapest, 1979; Horváth P.: A jogtörténet. In Az Eötvös Loránd
Tudományegyetem története 1945-1970. Budapest, 1970; Illés J.: A Quadripartitum közjogi interpolációi.
Értekezés a társadalomtudomány köréből, IV., 1931; Illés J.: Bevezetés a magyar jog történetébe. Budapest,
1910; Iványi B.: Mosóczy Zakariás és a Magyar Corpus Juris keletkezése. Budapest, 1926; Iványi B.: A Corpus
Juris Hungarici. Jog, 1934; Iványi B.: A városi polgárjog keletkezése és fejlődése, különös tekintettel Buda és
Pest városokra. Budapest, 1936; Jakab E.: Magyarország Jogtörténeti Emlékei. Századok, 1888; Jobbágyi G.:
Werbőczy és a Hármaskönyv. Jogtudományi Közlöny, 1989; Joó Gy.: A magyar törvény fogalma és jogi
természete. I-II. Kecskemét, 1904; 1908-1910; Karácsonyi S. – Borovszky S.: Az időrendbe szedett váradi
tüzesvaspróba-lajstrom. Budapest, 1903; Kassay A.: Tárnokszék és tárnoki törvényczikkelyek. Pest, 1848;
Kérészy Z.: A Corpus Juris Hungarici mint írott jogi kútfő. Pécs, 1935; Kérészy Z.: A jogszokás derogatórius
erejének kérdése a magyar jogi irodalomban. Szeged, 1935; Kiss G.: A jogalkalmazás módszeréről. Budapest,
1909; Klaniczay T.: Egyetem és politika a magyar középkorban. In Eszmetörténeti tanulmányok. Budapest,
1984; Kmety K.: A magyar közjog tankönyve. Budapest, 1907; Knauz N.: II. Endre szabadságlevelei. Budapest,
1869; Kolosváry S. – Óvári K.: Corpus Statutorum Hungariae minicipalium. I-V. Budapest, 1885-1904;
Kovachich M. Gy.: Codex juris decretalis ecclesiae Hungariae. I-II. köt. Buda, 1803; Kovács F.: A magyar jogi
terminológia kialakulása. Budapest, 1964; Kovács K.: A magyar jogtörténeti kutatások útja és jelenlegi
feladatai. Gazdaság és Jogtudomány, 1969; Kovács K.: A magyar jogtörténeti kutatások néhány új jellemző
vonása és további feladatai. In Az állam- és jogtudományok fejlődése. Budapest, 1975; Ladik G.:
Önkormányzati testületeink szabályrendelet-alkotási joga. Budapest, 1912; Ladik G.: A szabályrendeletek.
Budapest, 1912; H. S. Maine: Az ősi jog. Budapest, 1988; Máthé G.: Hajnik Imre centenáris munkája a magyar
jogtörténet szerepéről.Jogtudományi Közlöny, 1970; Medvigy G.: Werbőczy és a Tripartitum. Jogállam, 1934;
Michnai E. – Lichner P.: Buda városának törvénykönyve. Pozsony, 1845; Molnár K.: Kormányrendeletek. Eger,
1911; Molnár K.: Döntvényeink jogi természete. Eger, 1913; Molnár K.: A kormányrendeletijogalkotás
35
technikája. MagyarJogi Szemle, 1927; Moór Gy.: A különbözőjogforrások, azok egyensúlya és rangfokozata a
magyar jogrendszerben. Budapest, 1932; Moór Gy.: A jogrendszer tagozódásának problémája. Budapest, 1937;
Nagy E.: A házi törvények és a renuntiatio. Budapest, 1901; Nagy F.: Magyar városi jog. Budapest, 1912;
Nagyné Szegvári K.: A jogtörténet-tudomány kutatási eredményei és perspektívái afelszabadulás után
(Helyzetelemzés). Budapest, 1975; Paraszkay Gy.: A bírói gyakorlat mint jogforrás. Miskolc, 1929; Pauler T.: A
budapesti magyar királyi tudományegyetem története. I. Budapest, 1888; PárniczkyM. – Bátya J.: A Magyar
CorpusJuris. Budapest, 1936; PeschkaV.: A többértelmű szokásjog. In Emlékkönyv Beck Salamon születésének
100. évfordulójára. Budapest, 1985; Pisa: Le fonti del diritto. Milano, 1920; Pólay E.: Jehring birtoktana és a
magyar jogi romanisztika. In Acta Jur. et Pol. Szeged., 1969; Pólay E.: Der EinfluB der Be- sitzlehre Savignys
und Jehrings auf die Literatur der ungarischen Zivilistik im XIX. Jahrhundert. In Acta Jur. et Pol. Szeged, 1970;
Quadripartitum. Zágráb, 1798; Rácz Gy.: Az első magyar döntvénytár. MagyarJog, 1983; Ráth Gy.: Az
Országbírói Értekezlet a törvénykezés tárgyában. Pest, 1861; Relkovic N.: Buda város jogkönyve. Budapest,
1905; Romano, S.: Corso di diritto costituzionale. Padova, 1933; Sarlós M.: A szellemtörténeti irány és a
magyar jogtörténetírás. Jogtudományi Közlöny, 1956; Sarlós M.: Az organikus és a szentkorona-elmélet és a
magyar történetírás. Magyar Tudomány, 1960; Schiller B.: A Hármaskönyv egyik állítólagos főforrásáról. In
Magyar Jogászegyleti Értekezések, 1908; Schiller B.: A Hármaskönyv jogforrástana. Budapest, 1902; Schwartz
G.: Szokásjog és törvényjog. Jogállam, 1909; Somló B.: A szokásjog. In Farkas Lajos emlékkönyv. Kolozsvár,
1914; Szabó B.: A magyarországi jogi peregrináció a 16-18. században. Kand. ért. 1994; Szabó I.: A burzsoá
állam- és jogbölcselet Magyarországon. Budapest, 1980; Szalay L. – Orsó M.: A római jog története hazánkban
és befolyása a magyar jogra, dr. Vécsey Tamás egy. tanár előadásai alapján lejegyezve. Budapest, 1878;
Szentpétery I.: A tárnoki ítélőszék kialakulása. Budapest, 1934; Szlemenits P.: Törvényeink története az
Árpádok alatt. In Akadémia Évkönyve. 6. köt.; Szlemenics P.: A magyar törvény némely tárgyairól való
észrevételek. Tudományos Gyűjtemény, 1817; Tomcsányi M.: Magyar közjog – Alkotmányjog. Budapest, 1926;
Vargyai Gy.: Adalékok a magyar nacionalista állam- és jogtörténetírás kritikájához. Történeti Szemle, 1970;
Vargyai Gy.: Jogtörténetírás Magyarországon (1969-1971). In Jogtörténeti tanulmányok. III. Budapest, 1974;
Veres M.: A tárnoki hatóság és a tárnoki szék (1526-1849). Budapest, 1968; Vécsey T.: Adalék a Magyar
CorpusJuris történetéhez. Budapest, 1902; Vécsey T.: A Hármaskönyvhöz, majd a magyar törvénytárhoz
csatolva volt régi jogszabályok. Budapest, 1903; Viczián I.: A Quadripartitum eltérése a Tripartitumtól a nemesi
magánjogban. Cegléd, é. n.; Wenzel G.: Árpádkori Új Okmánytár. 1-13. Pest, 1860, Budapest, 1874; Wenzel
G.: Visszapillantás az előbbi magyar Curiának 1724-1769-iki működésére. Budapest, 1875; Wenzel G.: AXV.
századi tárnoki jog. Budapest, 1878; Wenzel G.: Magyarország városai és városjogai a múltban és jelenben.
Budapest, 1877; Zachár Gy.: A szokásjog némely sajátos tulajdonságáról. In GrosschmidBéni emlékkönyv.
Budapest, 1912; 1993; ZlinszkyJ.: Amagyarjog tradicionálisan európai jog. Jogtudományi Közlöny, 1955;
Zlinszky J.: Ein Versuch zur Rezeption des römischen Rechts in Ungarn. Fs. Herdlitzka. München, 1972;
Zlinszky J.: Bányajogi reformtörekvések Magyarországon a 19. században. Miskolc, 1988; ZlinszkyJ.: Vita et
operaJ. Decii Baronii. Publ. Univ. Miskolc. VII. 1992; ZlinszkyJ.: Werbőczy jogforrástana. Jogtudományi
Közlöny, 1993; Zsedényi B.: A vacuum iuris. Miskolc, 1928.
36
2. fejezet - II. rész │ A MAGYAR
MAGÁNJOG TÖRTÉNETE – Bódiné
Beliznai Kinga, Horváth Attila,
Zlinszky János
1. 1. MAGÁNJOGI JELLEGŰ INTÉZMÉNYEK AZ
ÁRPÁD-HÁZI KIRÁLYOK KORÁBAN
Magyarországon az Árpád-házi királyok uralkodása idején alakultak ki a rendek és azok a magánjogi jellegű
jogintézmények, amelyek legfontosabb szabályait később Werbőczi István Hármaskönyvében inkorporálta.
A korai feudalizmusra a naturális gazdálkodás, az önellátásra való berendezkedés a jellemző. A kezdetleges

kézműipar jobbágyszolgáltatások formájában a földbirtokoshoz kapcsolódott. A kereskedelem csekély
forgalmat bonyolított le, így a pénz szerepe nem volt jelentős. Nem alakult ki még a társadalmi
munkamegosztáson belül az agrár- és a kézműipari tevékenység kettéválása. Az emberek sorsát öröklött
társadalmi helyzetük, illetve a földhöz való viszonyuk határozta meg. Az élet nagyrészt vidékies jellegű volt,
hiszen a már létező néhány város sem a kézműipar és a kereskedelem központja volt, hanem az igazgatás, az
adminisztráció (királyi, egyházi, megyei) székhelye.
A kor magyar magánjogi jellegű intézményei sok területen feltűnő hasonlóságot mutattak a nyugat-
európaiakkal. A magyar nemzet ugyanis a keresztény államalapítással a római-germán jogcsaládnak nemcsak
közjogi, hanem a magánjogi rendszerét is átvette, illetve sajátos viszonyainak megfelelően adaptálta. Történt
mindez annak ellenére, hogy a honfoglaló magyarságot nem fogta körül olyan tradíciókkal rendelkező
környezet, mint a korábbi Római Birodalom területén letelepedett germánokat. A Kárpát-medencében a római
műveltség jóval a honfoglalás előtt elhalt. Emiatt nem tapasztalható a jog már föntebb említett megkettőződése
Magyarországon. A magyar írásbeliség kései jelentkezése és a keresztény államalapítással (vagyis az európai
jog adaptációjával) való egyidejűsége miatt nem lelünk példákat a germán népekéhez hasonló törzsi jog
feljegyzésére sem. A magánjogi jellegű jogintézmények vonatkozásában az ősi jogra épülő szokásjog
(consuetudo) volt a legfontosabb jogforrás. A törvények, bár az erős királyi hatalomra támaszkodhattak, csak az
új intézmények meghonosítása érdekében próbálták szabályozni a magánjogi viszonyokat.
A középkori jogintézményeket nem lehet a mai magánjogi fogalmak
alá vonni, nem kategorizálhatók a ma használatos jogi definíciók segítségével. A jogintézmények a korabeli
gazdasági, társadalmi és műveltségi viszonyoknak tökéletesen megfelelő, logikus, zárt rendszert képeztek. A
földbirtokhoz kapcsolódott minden jogviszony: tulajdon, birtoklás, rendelkezés, öröklés és személyállapot, ami
egyben meghatározta a gazdasági, politikai és katonai hatalmat is. Ezért is nem választható el a közjog a
magánjogtól, hiszen példának okáért a földbirtok megszerzése egyéb, mai terminológiával alkotmányjogi,
közigazgatási jogi, pénzügyi jogi következményekkel is járt.
1.1. SZABADOK ÉS SZOLGÁK

A nemzetségi társadalom felbomlása
Az Árpád-házi királyok uralkodásának időszaka a nemzetségi társadalom felbomlásának és a rendek, illetve az

egységes jobbágyság kialakulásának kezdeti korszaka. A személyek jogállásának a fejlődése jellemzi egyben a
magyar társadalom átalakulását is.
A nemzetségi társadalomban a nemzetségek teljes jogú férfi tagjai elvileg egyenlő tagjai voltak a magyar
társadalomnak. A vagyoni különbségek azonban már a kalandozások idején egyre jelentősebbé váltak. Tőlük
elkülönülve teljes jogfosztottságban éltek a rabszolgák, akik az idegen hadifoglyok, illetve a súlyos
bűncselekmény miatt szolgasorba taszított magyarok soraiból kerültek ki.
37
II. rész │ A MAGYAR
MAGÁNJOG TÖRTÉNETE –
Bódiné Beliznai Kinga, Horváth
Attila, Zlinszky János
Szent István a keresztény tanok hatására, amelyek szerint Isten előtt minden ember egyenlő, elvben a jogi
egyenlőség álláspontjára helyezkedett. Véleményét erről a kérdésről Imre fiához írt intelmeiből ismerhetjük
meg: „tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik.”. Elvileg tehát minden ember
jogképes, vagyis jogok és kötelezettségek alanya lehet, de ennek terjedelme már Szent István törvényeiben is
jelentősen eltért. A valóságban pedig a közszabadok (liber) és a szolgák (servus) helyzete élesen elkülönült
egymástól. A közszabadok is csak kezdetben voltak egyenlő jogúak, hamarosan azonban a vagyoni
differenciálódás és a katonáskodás igényei révén jogállásuk is eltérő lett. Jogaikat mindemellett a középkorra
jellemző jogi partikularizmus határozta meg, melyet az elkülönülő bírósági és igazgatási szervezetek értékeltek.
Külön jog szerint kezdtek élni a királyi, egyházi, illetve a magánföldesúri birtokon élő népek, de az országba
beköltözött külföldi telepesek (hospes) és a betelepült népek (besenyők, jászok, kunok, románok, szepesi és
erdélyi szászok) is. Az ország egyes peremvidékein pedig önálló partikuláris jogok is kialakultak.
Közszabadok
A közszabadok liber elnevezése az antik latinságból került át hozzánk. Tartalma és jelentése azonban a századok
folyamán a gazdasági és társadalmi viszonyoknak megfelelően állandóan változott. Szent István törvényei
szerint három csoportot alkottak: ispán (comes), vitéz (miles) és
népből való (vulgaris). A hospeseket is a milesekkel azonos jogú libernek tekintették. A jogállásuk egyelőre
nagyjából egyenlő volt, hiszen a vérdíjuk egységesen 110 arany pensa (István
1.14.),jóllehetaházakmegtámadóiról szólva már jelentős a különbség: ispán 100, vitéz 10, közember 5 tinót
fizetett a támadásért. Az egyháziak is a közszabadok közé tartoztak, hiszen az egyházi rend felvételével ipso
jure együtt járt a szabad jogállapot. Szent István uralkodása után természetesen tovább differenciálódott a
liberek helyzete. A gazdasági szükségszerűség miatt sokan egyes nagyurak, patrónusok szolgálatába álltak. Ez
nem eredményezett rájuk nézve szolgaságot, mert nem váltak uruk tulajdonává, sőt közszabad jogállásukat is
megőrizhették. A középkor egyik jellemző vonása ugyanis, hogy a legszorosabb személyi függést is meg tudta
valósítani a jogképesség elvesztése nélkül.
Szent László korában kivált a liberek közül a királlyal törvényeket alkotók csoportja, akiket nobilisnek
neveztek. Ok lettek a király tanácsának tagjai, a király fő tisztviselői. A királyi udvar kulturális színvonala,
gazdasági ellátottsága nyomán életmódjukban is elkülönültek a többi szabadtól. Külön jogállásukat a törvények
még nem tisztázták egyértelműen, de például tolvajlás esetén már enyhébb büntetést szabtak ki rájuk. Könyves
Kálmán a vagyonosabb közszabadokat, akiknek saját földbirtokuk volt, mentesítette a dénáradó fizetése alól.
A12. században és a 13. század elején ennek folytatásaként alakult ki a három legfontosabb kategóriája a liberek
rendkívül széles rétegének: 1. Az ún. kötött liberek, akiknek a személye szorosabb vagy lazább módon kötődött
a királyhoz, az egyházhoz vagy a világi földesúrhoz, és akik a személyes függést egyoldalúan nem mondhatták
fel. 2. Más földjén élő, de a személyes önállóságukat megőrzött liberek és 3. a saját földbirtokkal rendelkező
közszabadok.
Várjobbágyok
Némileg eltért a közszabadok jogállásától a király szabadjainak, a várjobbágyoknak (jobbagiones castri) a

helyzete. A várszervezeten keresztül a király tulajdonosi hatalma alá tartoztak (proprius), a várszervezetet
önkényesen nem hagyhatták el, kiváltságaikat is csak annak keretei között élvezhették. A király zászlaja alatt
harcoltak, mint a serviensek, de nem tartoztak közvetlenül a király joghatósága alá. Nem rendelkeztek
földbirtokuk nemesi címével sem. Ezért törekedtek arra, hogy a királyi serviensek, illetve a köznemesek közé
emelkedhessenek. Ehhez azonban a király megfelelő aktusa és földbirtokuk nemesi jogcímmel való felruházása
volt szükséges.
Serviensek
A vagyonos közszabadok egy része az 1200-as években földbirtokossá, földesúrrá vált. A század első
évtizedeitől kezdték őket királyi serviensnek (serviens regis) nevezni. Nekik már a puszta közszabad állapot sem
felelt meg. Az 1222. évi Aranybullában már bizonyos jogaik elismerését érték el. A közszabadságon túl a király
vagy földadományt adott nekik, vagy a már régóta birtokolt föld birtoklási jogcímét változtatta meg nemesire.
Szabad bejárással rendelkeztek a királyi udvarba, ahol hivatalos ügyeiketintézhették, és a király joghatósága alá
tartoztak. A királyi serviens elnevezés 1267 után feledésbe ment, mivel IV. Béla és fiai elismerték országos
nemesi kiváltságaikat. Ekkor a királyi serviensek jogállását a hozzá tartozó birtoklási jogcímmel emelték fel a
nemesi privilégiumok szintjére. Végül a 13. század utolsó harmadában a nobilisek is az egységes nemességbe
38
olvadtak, aminek eredményeképpen a 14. században befejeződött a nemesség egységes renddé alakulása (1351.
évi törvények).
A királyi servienseknek a liberek közül való kiemelkedésével párhuzamosan romlott a közszabadok helyzete.
(Az 1298. évi törvény 44. fejezete szerint érvényes tudományvételt [vagyis tanúvallomás kivételét] már csak
nemesek közül választott szolgabírák foganatosíthattak.) Számottevő szolganép hiánya miatt egyre nagyobb
tömegben kényszerültek a világi földbirtokon földet művelni. Öröklött vagy szerzett vagyonuk is lehetett, de
megélhetésüket a saját mezőgazdasági munkájuk biztosította. Egy kis részük volt képes csak kiemelkedni és
bejutni az országos nemesek közé. Kiváltak közülük azok a hospesek is, akik új kollektív szabadságjogokat
kaptak. A volt közszabadok többsége a 14. században egységesülő jobbágyság keretei közé kerültek.
Szolgák
A törvények és a szokásjog szerint is élesen elkülönültek a közszabadoktól a szolgák (servus). A magyar

középkor a klasszikus értelemben vett rabszolgaságot nem ismerte. Kétféle módon lett valakiből szolga: ha
hadifogságba esett, vagy életfogytig tartó, sőt a középkor felfogása szerint utódaira is átöröklődő
kényszermunkára ítélték. A legkülönfélébb bűncselekmények elkövetőit ítélték örökös szolgaságra. A szolga
sok szempontból vagyontárgynak, dolognak számított (törvény kifejezésével: proprius), ezt bizonyítja, hogy
megölésük esetén kártérítést kellett fizetni. A szökött szolgákat a barmokkal és elveszett javakkal együtt kellett
beszolgáltatni. Mint a fekvő birtok tartozékai, eladhatók voltak. A keresztény ideológia hatására a helyzetük
fokozatosan javult. Gyilkosuknak már a kezdeteknél vezekelnie kellett, és még saját tulajdonban lévő szolga
megölése esetén is ki kellett fizetni a vérdíjat. Korlátozott jogképességgel rendelkeztek: szolgatársaik ügyében
tanúskodhattak. Ha egy szolga külön házban lakott, önállóan gazdálkodhatott. Ebben az esetben, ha korlátozott
mértékben is, de szerzőképességgel rendelkezett, amit az is bizonyít, hogy külön fizette a tizedet. Külföldre való
eladásukat Kálmán megtiltotta.
Szent István törvénybe iktatta: „Mivel tehát Istenhez méltó és az embereknek legjobb, hogy kiki életének futását
a szabadság serénységével végezze”, se ispán, se vitéz ne tegyen többé senkit szolgává. A király és különösen az
egyház mindenkit a szolgák felszabadítására ösztönzött. A szolgák helyzetének fokozatos javulásával s a liberek
elszegényedő sokaságának társadalmi süllyedésével a 13-14. századra alakult ki végül az egységes jobbágyság,
amely a 15. századra már a népesség túlnyomó többségét adta.
1.2. A FÖLDBIRTOK
A földbirtok sui generis jogintézmény volt, s a hatalom, a társadalmi státus mértéke egyenes arányban állt a
birtokolt földterület nagyságával és a rajta dolgozó népek számával.
Szállások
A magyarországi földbirtokok rendszere nem előzmény nélküli. Kezdete egészen a honfoglaló nemzetségek téli
szálláshelyeire vezethető vissza. Itt már állandó épületeket emeltek, és a földet szolgák művelték meg. A
honfoglaló nemzetségek által elfoglalt területeket a nemzetség közös tulajdonaként, de mint gazdaságilag
elkülönült egységet művelték meg. Később a föld eke alá vétele, a földművelés intenzívebbé válása miatt
elsősorban a szántóföldeket először ágak, majd családfők szerint osztották fel (a birtok egyéb részei, a legelők,
erdők, nádasok stb. továbbra is közös birtokok maradtak). A nemzetségi kötelék az egyéni birtoklás után is
megtartotta jelentőségét a birtokjog terén. Ha a nemzetség valamelyik ága kihalt, a birtoka ismét a nemzetség
törzséhez tért vissza. A család ekkor még csak gazdálkodási egység, míg a nemzetség a jogok birtokosa,
biztosítója. A nemzetség ereje, hatalma a birtokkomplexumon nyugodott, ezért nem engedélyezték
elidegenítését sem.
A királyság kialakulásával az ország területének fő tulajdonjoga a király kezében összpontosult. Azon területek
zöme, amelyeket korábban a nemzetségek szálltak meg, immáron a király birtoka lett. A királyi birtoktestek
alapját a 10. századi fejedelmi földek képezték, amelyekbe az Árpádok szállásterületén túl az augsburgi csata
után meggyengült törzsektől elvett földek is beletartoztak. A későbbiekben a királlyal szembeszegült törzsfők
megszállt birtokai, a benépesülő peremvidékek, valamint az esetenkénti birtokelkobzások és visszaháramlások
mind a királyi földbirtokot gyarapították. Szent István a legtöbb várat és várföldet a saját tulajdonába vette. Így
biztosította magának az ország feletti katonai, közigazgatási hatalmat. Csak ezt követően tett ígéretet a királyi
tanács kérésére, hogy a jövőben csak a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőit fogja vagyonelkobzással
büntetni.
39
Terra regia
Szent István törvényi rendelkezései alapozták meg az Árpád-kori földbirtokjogot. A királyi földbirtokokat (terra
regia) két fő csoportra osztotta. Egyfelől az állam védelme, közigazgatása, költségvetése, udvartartása
érdekében feltétlenül szükséges földbirtokokra, amit Bodinus fundus publicusnak nevezett. Másfelől
megkülönböztette a többi, nem feltétlenül szükséges földbirtokrészt, amelyet el lehetett adományozni a
híveknek (possessio regalis). Ebből a részből kerültek ki az adománybirtokok.
Adományrendszer kezdetei
Szent István a királyi főtulajdonjog (ius regium) alapján rendelkezett a nemzetségi szállásbirtokról is.
Megerősítette az egyéni birtokjogot, szabályozta az öröklési és az özvegyi jogot, a király háramlási jogát
hűtlenség esetére.
Az adományrendszer kezdetei is Szent István nevéhez fűződnek. A király szolgálatok jutalmaként

földbirtokokat adományozott (bona donationalia). Nem szólhatunk azonban a nyugati hűbériség modelljéről
Magyarországon, hiszen a germán magánjogi jellegű hűbérviszonnyal szemben itt meghatározó lett a közjogi
elem. Magyarországon csak a király adományozhatott földbirtokot, földbirtokosok nem. (Az adományozóként
később megjelenő nádor is csak a királyt helyettesítő jogkörénél fogva, legfeljebb 32 jobbágytelket juttathatott.)
Az adományozás nem eredményezett határozott „szolgálati viszonyt”, hanem egyfajta jövőbeni készenlét díja és
biztosítéka volt előre meg nem nevezett feladatokra. Az adomány megtételekor követendő eljárás a 13. század
második felére alakult ki. Nélkülözhetetlen eleme volt az adományt írásba foglaló oklevél (litterae donationales)
kiállítása és az adományos beiktatása (statutio).
Kálmán idején több változás is történt a földbirtok vonatkozásában. A föld és az állatállomány birtokviszonyai
egyre inkább konkretizálódtak, minimálissá vált a szabad földterület az ország területén. Általánossá vált az az
elv, hogy „nincsen föld feudális úr nélkül”. Kálmán törvénnyel szabályozta a földbirtokok jogi helyzetét,
amellett hogy megerősítette az őt megelőző uralkodók birtokadományait. Szent István adományaira nézve
elismerte, hogy azok ágról ágra öröklődnek, tehát a szállásbirtokkal egyenrangú birtoknak tekintette azokat. A
pénzen szerzett birtok felett szabad rendelkezési jogot adott. A későbbi királyok adományainak öröklését az
adományos fiaira, testvéreire és ezek egyenes ági férfi leszármazóira korlátozta.
A 13. századra az adománybirtok vált a meghatározó kategóriává. Ennek során terjedt el az a nézet, hogy
minden birtok eredetileg a királytól eredt. Az első foglalás tudata is lassan elhalványult az emlékezetben, és
inkább a földbirtokok adományozásként való megerősítésére törekedtek. II. András keresztes hadjárata után, az
1217. évi oklevélben szükségesnek látta a várbirtokot és a királyi birtokot is „örök tulajdonaként” átengedni
azoknak, akik addig azt birtokolták. Ennek révén a földbirtok iure perpetuo illette a családot. Ezzel végleg
megszűntnek lehet tekinteni az adománybirtok és a szállásbirtok közötti jogi különbséget. Ezt az intézkedést IV.
Béla a tatárjárás után újfent megerősítette, amivel befejeződött a középkori magyar birtokjog intézményének
kialakulása.
Tulajdon és birtok
Az Árpád-kor nem ismerte a tulajdon és a birtok közti különbséget. A földbirtokos inkább csak haszonélvezője
volt a földnek. Hiányzott ugyanis a tulajdon legsajátosabb fogalmi eleme, a szabad rendelkezési jog, mind az
élők között, mind pedig a halál esetére. Mindezt ajogi terminológia is tükrözte, hiszen az első törvényeinkben
elvétve előfordult ugyan a tulajdon elnevezés, de a törvények és az oklevelek inkább a birtoklás (possessio)
kifejezést használták, mivel ez jobban kifejezte a valódi jogviszonyt. A magyar földbirtokos kifejezés is jól
kifejezi a valós helyzetet. A birtokvédelem még kezdetleges formában történt. Csak a tényleges birtokláshoz
fűződött, és legfontosabb eszköze az önhatalom (visszauzés).
1.3. INGÓ ÉS INGATLAN JAVAK

A római jog középkori teoretikusai a dolgokat ingókra és ingatlanokra osztották fel. Az ingót aszerint határolták
el az ingatlantól, hogy az elmozdítható-e az állag sérelme nélkül. Magyarországon a középkorban csekély volt a
római jog hatása, ami nyilván közrehatott abban, hogy az ingatlanokat más elvek szerint definiálták. Ingatlanok
közé a minősített értékű javakat sorolták; így a ménes is ingatlannak számított, ezzel szemben a lakóház
hosszabb ideig csak ingónak. Az ingatlanok közül a természeti gazdálkodás korában a legfontosabb a
földtulajdon volt.
40
A középkorban az ingó vagyon igen alárendelt szerepet játszott, jelentősége inkább csak mint az ingatlan
tartozékának volt. A háziállat (szarvasmarha, ló stb.) volt a legfontosabb ingó, amit az is bizonyít, hogy
ekkoriban a marha szót az ingó vagyon jelölésére is használtak.
1.4. SZERZŐDÉSEK
A korszak magánjogi intézményeinek legkevésbé fejlett területe a kötelmek terrénuma volt. A szerződések
során a contractus és apactum szavakat használták, de a köztük levő különbséget nem ismerték. A római és a
kánonjogi elvek alapján a 13. század folyamán általános szabállyá vált ugyan az a jogtétel, hogy az
akaratmegegyezés kötelező erővel bír, a szerződéseknek azonban azonnal teljesülniük kellett: a szolgáltatásnak
és az ellenszolgáltatásnak közvetlenül kell követniük egymást. Az adós és a hitelező közti tartós szerződéses
jogviszony meglehetősen ritka. A szolgáltatásra irányuló kötelezettséget sem ismerték. A tipikus forma a
reálszerződés volt. A konszenzuális szerződések csak az Árpád-kor vége felé jelentek meg.
A szerződések írásba foglalása kezdetben csak bizonyító eszköznek számított, mégpedig nem is a
legtekintélyesebbnek. Az írásbeliség terjedésével egyre több szerződést foglaltak oklevélbe, s ezzel
párhuzamosan az írásos forma az egyszerű bizonyító okirattal szemben a szerződés létrejöttéhez feltétlenül
szükséges kellékké vált. A hiteles helyek előtt a jogügyletekről ún. „valló levelet” (litterae fassionales) állítottak
ki.
Ajándékozás, Adásvétel
Az ingók ajándékozása szóban, az ingatlanoké írásban, leggyakrabban az egyház részére történt. Előfordult
mind az élők közötti, mind a halál esetére szóló ajándékozás. A nemesi birtok elajándékozását csak a gyermekek
vagy az egyház javára engedélyezték.
Formáját tekintve kezdetben leginkább a cserére hasonlított. A szűkös pénzforgalom miatt sok esetben pénz
helyett marhát adtak. A törvények részben a kereskedők reálügyleteit szabályozták. Szent László törvényei
megtiltották a vásáron kívüli adásvételt. Az ügyletkötésnél a bíró, a város és tanúk jelenlétét követelték meg.
Kálmán törvényei a keresztények észsidók közti ügyletek vonatkozásában a pecsétes okirati kényszert vezették
be.
A nemesi földbirtok adásvételének sok akadálya volt. Érvényes birtokelidegenítéshez a felek

akaratmegegyezésén túl szükség volt az elidegenítést kikényszerítő okra való hivatkozásra (például a hadifogoly
testvér kiváltása, egészségi okok), emellett a rokonok és a szomszédok hozzájárulására. Kezdetben ugyanis,
mivel a letelepedés nemzetségi szervezetben történt, a területi és a vérségi kötelék a legszorosabb kapcsolatban
állt egymással. A rokonokat és a szomszédokat ilyen esetekben elővételi jog illette meg. A vásárolt (szerzett)
birtokot könnyebben el lehetett adni, de általában ilyenkor is kikérték a rokonok és szomszédok beleegyezését.
Ezen túl általában az adománybirtok tekintetében meg kellett szerezni a király beleegyezését is (királyi
consensus).
A földbirtok adásvételénél az első időkben elegendő volt a szóban kötött ügylet tanúkkal való bizonyítása.
Fokozatosan azonban elterjedt az írásbeliség és az azonos szerződési forma. Ezt a korabeli terminológia
bevallásnak (fassio) hívta. A jogilag releváns cselekmény, a megkötött vagy megkötendő ügylet bevallása
rendszerint a hiteles hely előtt történt. Itt személyesen megjelentek a felek és a rokonok, szomszédok, majd
írásba foglalták a szerződést. Így nyertek egyúttal biztosítékot is arra nézve, hogy az elővásárlási jogra
hivatkozva nem fogják később az adásvételt megtámadni. Ezzel létrejött az adásvétel, vagyis az örökbevallás
(fassio perennalis) a pecséttel való megerősítés révén vált befejezett szerződéssé.
Kölcsön
Ritkán fordult elő a pénzforgalom csekély volta miatt. A pénzszűke mellett az egyház kamatvételi tilalma is
korlátozta terjedését. Az adóssági szerződést kezdetben a zálogadás jelentette. A szerződési szándékot a dolog
átadása jelképezte. A középkor nem ismerte a jelzálogot. Az ingatlant is „kézizálog” gyanánt adták át a
hitelezőnek. A zálog ekkoriban tehát mint kötelemkeletkeztető, kötelezettséget megállapító jogintézmény
szerepelt. Amennyiben az adós nem teljesített, a zálog átment a hitelező tulajdonába, függetlenül annak
értékétől. A korszak vége felé jelent meg a zálognak a kötelem megerősítésére szolgáló alakzata, amikor már, ha
az adós nem teljesített, a zálog a követelés kielégítésére szolgált.
1.5. ÖRÖKLÉS
41
A középkori birtokjog elválaszthatatlanul összekapcsolódott az öröklési joggal. A vonatkozó szabályok nem
diszpozitívak, hanem kogensek voltak, a tőlük való eltérésre nem nyílt mód. Nem ismerték az egységes
hagyaték fogalmát. Minden egyes vagyontárgynak megvolt a saját öröklési rendje. S ráadásul más-más öröklési
rend vonatkozott a férfiakra és a nőkre, a közszabadokra és a szolgákra is. Az öröklés szabályai tehát eltértek
személyek és dolgok szerint.
A főszabály ebben a korban a törvényes öröklés volt. Eszerint előbb a lemenők, majd a felmenők és végül az
oldalági rokonok örököltek. A nemzetség öröklése vonatkozásában épült fel az ún. parentélarendszer, amely a
család képére jött létre és a rokonsági fokokat tagolta. (Először a szülőkés a gyermekeik, utána a nagyszülők és
ivadékaik, végül a szépszülők és leszármazottaik.) Ezt az öröklési rendet a kor annyira természetesnek tartotta,
hogy nem is foglalkozott vele részletesen. Törvényes örökösök hiányában a birtok a királyra háramlott vissza.
Törvényes öröklés
A rokonság nőtagjai más elbírálás alá estek, mint a férfiak. A természetjog és az egyház tanítása szerint nem
lehetett ugyan különbséget tenni férfi és nő között, a nemzetség azonban arra törekedett, hogy a vagyont egyben
tartsák. (Az uralkodók is e törekvést támogatták, hiszen a földbirtok egyik velejárója volt a férfiak
katonáskodása. A lányok kárpótlásul ún. leánynegyedet [quarta puellaris] kaptak.)
Végrendelkezés
A végrendelkezés lehetősége az egyházi jog hatására alakult ki, de csak kivételes esetekben, általában királyi
privilégiumok alapján volt lehetséges, s akkor is csak a család tagjaira és az egyházra vonatkozott. Szent István
törvényét a nemzetségi szervezet birtokjogi konzekvenciái a szokásjog erejével is mérsékelték. Feltételül
szabták a nemzetség tagjainak hozzájárulását, de nem akadályozhatták meg, hogy külföldi mintára valaki az
egyházat fiának ne tekintse és egy gyermekrész hagyományozásával a lelki üdvösségét ne keresse. A 12.
században a hiteles helyek gyakorlatában kialakult az ún. kánonjogi végrendelet, amely kegyes adomány volt.
Ennek formai feltételei enyhébbek voltak a római jogi végrendeletnél. Elegendőnek mutatkozott hozzá a papnak
és két vagy három tanúnak a jelenléte. Emellett továbbra is fennmaradt természetesen a halál esetére szóló
ajándékozás is.
Az 1222. évi Aranybulla 4. pontja fiú örökös hiányában szabad rendelkezési jogot biztosított a királyi
servienseknek, a leánynegyed kivételével. Ezzel azonban a nemzetségi jog jelentős sérelmet szenvedett volna,
ezért az okleveles gyakorlat szerint nem is éltek gyakran evvel a lehetőséggel. Az 1267. évi törvény ugyan nem
mondta ki expressis verbis, hogy az egyéni rendelkezési jogot megszünteti, de a törvény szelleme ilyen irányban
hatott. III. András a szabad végrendelkezési jogot újból törvénybe iktatta (1290:26. tc.), de ez a nemességnek
tett gesztus, tekintettel a gyakorlat elutasítására és a jogintézmény 1351. évi végleges eltörlésére, már nem bírt
különösebb jelentőséggel.
2. 2. A RENDI MAGYARORSZÁG MAGÁNJOGA

2.1. A RENDI JOG FORRÁSAI
Közjog-magánjog
A rendi jogban közjog és magánjog elhatárolódása nem olyan éles és egyértelmű, mint a klasszikus római
jogban. A római jogban az az elhatároló szempont, hogy a római állam mindenfajta jogviszonya, joga és
kötelezettsége közjog. A magánjog a felek magánautonómiája körébe eső normarendszer. A magánjog eredete
(jogforrásai) és kikényszerítése is közjogi jellegű, de a vele való rendelkezés magánszemélyekjoga. A rendi
államban a magánszemély csak mint a köz tagja, azon belül is mint valamely társadalmi feladathoz rendelt
közösség tagja létezett. Valamely rendhez tartozott. A rendi állam nem ismerte a római értelemben vett
magánautonómiát sem a személyi szabadság, sem a tulajdon, sem a szerződéses szabadság, sem a végrendeleti
szabadság vonatkozásában.
Az ókori közjog-magánjog szembeállítás a középkorra, a rendi társadalomban elmosódott. A korszak végére a

rendi társadalom keretei között megtörtént a fogalompár tartalmának észrevétlen átalakulása is: a közjog az
állami és önkormányzati feladatokat, a közhatalom gyakorlását szabályozó normarendszerré vált. A magánjog a
személyi és vagyoni viszonyok szabályegyüttese, amelyben e viszonyok vonatkozásában az állam is jogalany
lehetett. A fogalmi átalakulás a rendi társadalom létének utolsó szakaszára megtörtént ugyan, de a jogforrásokon
az elhatárolást nem vezették következetesen keresztül.
42
Rendi jog – római jog
A jog határozta meg a rendek egymáshoz való viszonyát, társadalmi feladataikat és jogaikat, ezáltal a rend
tagjainak egyéni jogait és kötelességeit is. A római jog alapelvként a polgárok egyenlőségének talaján állt, a
rendi társadalmak joga a társadalomban elfoglalt helyhez rendelte hozzá a jogosultságokat sajátságosan,
privilégiumként. Ugyanígy a rendi társadalmi jogállás határozta meg az egyén viszonyát vagyonához is: itt is a
különjogok sorával kerülünk szembe. Az ún. gyökeres jogok, szemben a római tulajdon egységes és abszolút
voltával, relatívak, rendi állástól függően változtak. De privilégiumok rendezték a rendi jogban a szerződések
lehetőségét is, az iparűzést, a termelést, az értékesítést, a hitelviszonyokat. (A római jog a privilégiumot nem
ismerte, sőt a XII táblás törvények szerint tiltotta is.) Így a rendi társadalomban az általánosan érvényesnormák
mellett helyi (területi vagy csoport-) statútumok, személyi előjogok és kötelezettségek adták a szövevényes
jogot. E jogban az autonómia közjogi vonalon is érvényesült, de közfeladatok számos vonatkozásban
korlátozták is azt.
Rendi magánjog
Alábbiakban nem a római, hanem a modern értelemben vett elhatárolás szerint tekintjük át a rendi magánjogot,
tudatosítva azt, hogy az elválasztás bizonyos értelemben önkényes és teljes tisztasággal nem is lehetséges.
Mindenesetre ezzel a módszerrel teremtjük meg az összehasonlítási alapot a rendi magyar magánjog és a
ráépülő, belőle kinövő polgári magyar magánjog között. A római magánjoghoz a párhuzam annyiban adott,
hogy az intézményeket az Institutio rendje, illetve a Pandectaszisztéma szerint tekintette át és csoportosította a
rendi magánjogtudomány, miként a polgári magánjog is.
Ius consuetudinarium
A magyar magánjog legerősebb forrása a szokásjog volt. Valamely szokás akkor válhatott a szokásjog részévé,
ha azt a törvénykezésben tartósan alkalmazták. A király, mint legfőbb bíró és az állami főhatalom
letéteményese, adott ügyben kivételként hatalma teljességéből (ex plenitudine potestatis regiae) mellőzhette az
érvényes általános jog figyelembevételét és eseti döntéssel attól eltérhetett. (Ez önmagában nem bizonyíték a
királyi legiszlációs jog mellett, hiszen ez a joga római norma szerint a magistratusnak is megvolt.) Ha azonban a
király hatalmát előjoggal szemben alkalmazta, a korona az előjogában sértettet az elszenvedett hátrány miatt
kárpótolni volt köteles, tehát a közjogi aktus közjogi érvényű sérelem által magánjogi követelést eredményezett.
Adott esetben az alsóbíróságok hozhattak olyan döntést is, amelynek nem volt jogforrási alapja, de csak
joghézag kitöltésére. (Joghézag úgy is adódhatott, hogy az eljáró bíró nem ismerte a jog vonatkozó szabályát,
noha az létezett.) Az ilyen bírói döntésnek, ha jogerőre emelkedett, eseti konstitutív (jogot keletkeztető) hatálya
volt. Hazai szokássá a hézagot kitöltő vagy új normát alkalmazó bírói döntés akkor vált, ha az egyedi döntést a
bíróságok átvették és hosszú ideig ellentmondásmentesen gyakorolták. A hosszú időn át ellentmondásmentesen
egységes bírói gyakorlat joghézagot kitöltő, ezzel jogot alkotó hatása elismert volt. Törvényrontó hatását ugyan
az elmélet vitatta, de gyakorlatban az is létezett.
Bármelyik magyar bíró az általa eldöntésre váró ügyben meríthetett a közös jogból, alapíthatta ítéletét a ius
commune szabályára. Ám e jogok terjedelme miatt még a jogtudomány sem tudta azok szabályanyagát
egészében áttekinteni, hasznosítani. Esetleges volt, hogy a vizsgált ügyben a bíró ki tudta-e keresni a közös
jogból az adott ügyre alkalmazható normát. Ha megtalálta és alkalmazta, ezáltal a norma életre kelt, a bírói
alkalmazás révén az adott ország hazai szokásának (ius consuetudinarium) részévé vált.
Ius commune
Az érvényes magyar rendi magánjog tételeinek megállapításánál és leírásánál jogforrási nehézségekkel kell
megküzdenünk. A római jog, annakglosszái, az egyházi jog és a feudális statútumok a középkorban mint
európai közös létező jog (ius commune) általánosan elismert jogforrások voltak. Elméletben a ius commune
kiegészítésére a legiszlációs joggal rendelkező tényező, az imperator (mindkét császár!) hozhatott újabb lexet.
Hogy a pápa legiszlációs (törvényalkotó) vagy juriszdikciós (normameghatározó) hatáskörrel rendelkezik-e,
vitatott volt. Az egyházi jog, amíg egységes volt, elismerte ugyan a törvényhozó jogkört is, de abból, hogy a
pápa a feltétlenül érvényes isteni jogot (ius divinum) nem alkotta, csak tévedhetetlenül megállapította és vitás
esetben kihirdette, inkább a juriszdikciós jogkör következik.
Dekrétum
43
Ha a bíró nem talált alkalmas normát a ius commune tételei között, igazodhatott valamely hazai általános
érvénnyel kiadott törvényhez, dekrétumhoz. A királyi jogalkotó hatáskör jellege – nevezetesen, hogy
juriszdikciós vagy legiszlációs – elméletben szintén vitatott volt. Az utóbbit állította a rex imperator in regno
suo regula. Az előbbivel cseng össze az az általánossá vált szabály, hogy a dekrétumot kibocsátó uralkodó
életében a dekrétum ugyan lerontotta lex specialisként a közös jog helyi érvényét, ám a kibocsátó uralkodó
halála után csak akkor, ha a dekrétum bekerült a szokásjogba bírósági alkalmazás által. A bírói gyakorlati
alkalmazás által tehát a dekrétum is a hazai szokásjog maradandó részévé vált, és ez jellegében inkább az
ediktális, mint a legiszlációs jogalkotásnak felel meg.
Privilégium
Ha az adott ügyre valamelyik fél saját előjoga,privilégiuma vonatkozott, akár csoportjogként, akár egyéni vagy
családi privilégiumként, a bíró köteles volt azt figyelembe venni, a lex specialis derogat legi generali elv
alapján. Egymással ütköző privilégiumok esetén a régebbi volt az erősebb (qui prior est tempore potior est iure).
Így az előjogok is a hazai jog forrásai és a hazai szokás részévé váltak alkalmazásuk révén. (A későbbi előjog
csak akkor rontotta le a korábbit, ha ennek hatását az előjogot alapító okmányban külön feltüntették. Ilyenkor
viszont a privilégiumot, például donációt, kibocsátó hatalmi tényező magánjogi felelősséggel tartozott a
jogvesztőnek, ezért az ilyen korábbi jogot feloldó privilégium ritka volt.)
2.2. SZEMÉLYI JOGI INTÉZMÉNYEK

Jogképesség, Személyes szabadság
Ajogképesség azon általános jogi feltétel, melynek birtokában valaki jogviszony alanyává válhat, tehát jogai és
kötelezettségei lehetnek. (A cselekvőképesség ezzel szemben a jogviszony alakítására való alkalmasságot
jelenti, azt a képességet, hogy valaki jogairól és kötelezettségeiről önállóan dönteni tud.)
Minden ember szabad – omnis homo persona, nec res – vallotta kezdettől a római jog rabszolga-szabad
ellentétpárjával szemben az egyházi jog tanítása. Más kérdés, hogy e szabály a gyakorlatban nem érvényesült. A
korai magyar dekrétumok még emlegettek rabszolgákat. A különbözőrendi jogok elismertek bizonyos szolga
státusok (gyarmatokra bevitt négerek, az ott dolgoztatott indiánok, Angliában csavargóként rabszolgaságra
ítéltek) feletti vagyoni jogokat, de tagadták elvben, hogy ez azonos az ókori rabszolgasággal. Emberi jogukat az
üdvösségre a kereszténység mindig vallotta és elismerte. Elméletileg a római kolonátushoz hasonló viszonyt
vittek bele a jogba, hogy a személyes egyháztagság és lelkiismereti szabadság tanítását az ember munkáján és
személyi mozgásterén fennálló rendi jogosultságokkal össze tudják egyeztetni.
Az ember személyisége
Az ember személyisége születésétől haláláig tartott. A születés tényét elvileg a keresztlevél, a halál tényét a
halotti anyakönyv igazolta, így a személyiség fennállásának nyilvántartása és tanúsítása az egyház joghatósága
körébe esett. Csak a rendi társadalom végső szakaszában, illetőleg a polgári jogrendszerben tértek át az állami
anyakönyvi nyilvántartásra (hazánkban 1894-1895-ben). Ebből a helyzetből eredt az a felfogás, hogy annak volt
jogi személyisége, jogképessége, akinél ezt az egyház elismerte. Ezért volt vitatott a rendi társadalomban a nem
egyházhoz tartozók jogképessége. Ember voltukat és üdvösségre elhivatottságukat ugyan az egyház sohasem
vonta kétségbe, mégis a hatalom, élve e tanítással, a „pogányok” esetében elvitatta a jogalanyiságot, ezzel a
nekikjáró közrend szerinti jogvédelmet.
A római joghoz hasonlóan a nasciturus pro iam nato habetur, si de ipsius partus commodis quaeritur (a
születendő már megszületettnek minősül, ha érdekeiről van szó) elv a rendi hazai jogban is érvényesült. A
méhmagzat akkor számított fogantatásától személynek, ha ez érdekében állott. A rendi jog fogantatási időre
vonatkozó tételei emlékeztettek a rómaijog vélelmeire.
A halál megállapításával kapcsolatban a középkori jog elejtette a római jogban létező élet vélelmét, s helyébe a
huzamos eltűnéshez fűződő halál vélelmét hozta be különböző módokon (eltűntnek, holtnak nyilvánítás). A
halál tényének megállapítása az öröklés megnyílása szempontjából volt jelentős. Minthogy az egyházi jog a
római jogon alapuló bizonyos vélelmeket átvett egyrészt a veszélyes helyzetben eltűnt személy holtnak
nyilvánításával, másrészt a hosszan eltűnt holtnak nyilvánításával kapcsolatban, ezek a hazai jogba is
közvetítette. A születés és halál nyilvántartása csakúgy, mint a végrendelet érvényességének kérdése eredetileg
korlátlanul, később bizonyos korlátokkal egyházi bírósági hatáskörbe tartozott, ezért a halál tényének bírói
44
megállapítása is – ezzel az eltűnt utáni hagyaték megnyílása és a hátramaradott házastárs újraházasodási
lehetősége – egyházi bíróságok hatásköre volt a rendi társadalomban.
Hazafiak
A rendi jog jellegéből adódóan nem minden embert illetett meg azonos szabadság: non omnium hominum
eadem libertas. Általában minden ország különböztetett jogképesség szempontjából hazafiak (incolae: nativi vel
recepti/indigenati), lakosok (accolae) és idegenek (forenses) között.
A rendi előjogok teljességét többnyire csak a hazafiak kaphatták meg.
Hazafiak
A ius sanguinis elve értelmében született hazafiaknak (incolae nativi) a magyar atyától származók számítottak.
Befogadott, honosított hazafiak, indigenae (incolae recepti) a jobbágynak, polgárnak vagy nemesnek
befogadottak voltak. A jobbágy és a polgár hallgatólag nyert befogadást, ha állandóan megtelepedett, illetve/és a
polgárok vagy adózók lajstromába felvétetett.
A nemes azáltal nyert indigenatust, hogy királyi kegyelemlevelet kapott, esküt tett és az a királyi könyvbe
bejegyeztetett, s az ezért járó törvényes díjat megfizette.
Lakosok
Az állandó lakosoknak (főleg a városokban) saját állásuk szerinti előjogaik lehettek.
Idegenek
Az idegenek (vendégek, hospites) a vonatkozó törvények vagy a viszonosság elvei szerint kaptakjogvédelmet.
Egyes dekrétumok kifejezetten kizárták őket bizonyos kedvezményekből, sőt korlátozták idegenek
honosításának lehetőségét is. Másrészt az idegent is védte a hazai szokás, türelmi időt engedve neki a rá
vonatkozó törvények megismerésére, s e türelmi idő alatt a jog nem tudását nem rótták terhére, jogbani tévedés
esetén jogsegélyt kaphatott (Hármaskönyv II. 5. 3-4.).
Az idegen nem kaphatott nemességet, nem viselhetett hivatalt, nem nyerhetett egyházi javadalmat, nem
szerezhetett ingatlant, nem folytathatott mesterséget. E korlátozások alól azonban a gazdasági szempontok
szerint adtak általános kivételeket. (Egyénileg a királyi teljhatalom sorozatosan túllépte e megkötéseket.) Ilyen
kivételek voltak például: bányászati és hadi tisztségek, kereskedés viszonossági alapon, országos vásáron
részvétel joga.
Ha idegen birtokhoz jutott hazánkban, birtoka megváltható volt az országlakosok által. Városban vételi jog és
elővételi jog illette az idegen birtokára a város polgárait. Idegen magyar adósságlevelet magához nem válthatott,
ilyet be nem hajthatott, sőt az eladó sem hajthatta be többé azt a követelését, amelyet idegennek eladott,
átengedett. (Ennek is volt előzménye a késő császári római jogban.)
Jogképesség és vallás
Uralkodó vallás a rendi Magyarországon a római katolikus volt. Az egyház közjogi személy volt, jogszabály-
alkotási jogosultsággal, praerogatívákkal. (Az uralkodó koronázási esküben vállalta az egyház és előjogai
védelmét, ami kihatott az egyház magánjogi viszonyaira, valamint az egyház magánjogi joghatóságára is.) A
bevett vallások (a 16-17. századtól az evangélikus és református protestáns, Erdélyben az unitárius és a 18.
századtól a görögkeleti ortodox vallások) egyházai is rendelkeztek magánjogi személyiséggel és jogképességgel,
valamint bizonyos családjogi joghatósággal. Tűrt vallásnak számított a többi vallás és felekezet, melyek a fenti
jogokat nem birtokolták. Horvát-Szlavónországban egyedül a katolikusok voltak hivatalviselés-képesek és
birtokképesek.
Magyarországon (az 1606. évi bécsi béke után) mindenki szabadon követhette vallását, nem volt köteles más
vallás szertartásán részt venni, ilyennek költségét viselni. Saját vallási elöljárói alá tartozott, meggyőződésének
megfelelően idegen (külföldi) főiskolákon tanulmányokat folytathatott. A protestáns apa fiait maga vallásán
nevelhette vegyes házasságban is. Magyarországon a katolikus ember protestáns egyházba előírt módon
léphetett csak át, Erdély e tekintetben nagyobb szabadságot engedett. Ott a négy bevett vallás (római katolikus,
református, lutheránus, unitárius) már a 16. század közepe óta egyenlő jogokat élvezett, noha ebben voltak
45
időről időre ingadozások. A katolikusok esetleges túlsúlyra jutását törvények akadályozták, ezeknek azonban
nem volt magánjogi kihatásuk.
A zsidókat az egyházi jog jogképességükben korlátozta, de ezt a hazai szokás csak részben vette át. IV. Béla
adott nekik privilégiumot 1277-ben, a 14. században helyzetük ugyan romlott, de helyi statútumok (pozsonyi,
budai) elismerték jogképességüket. Eltiltották őket esetenként a vámbérlettől, borkereskedéstől, puskapor-
árusítástól, nemesi birtokon gazdálkodástól. A megszorítások 1791-ben jelentősen enyhültek. Voltak ezzel
szemben a rendi társadalomban előjogaik is. Így a kamatszedés, kereskedés terén; vallásuk alapján mentesek
voltak továbbá egyes bizonyítási előírásoktól (viszont csak külön eskü letétele esetén tanúskodhattak). A késői
rendi korszakban hitelezői szerepkörük miatt földesúri védelem alatt is állhattak (Hausjud).
Rendek és rétegek
A nemesség magyar közjog szerint egységes rend volt, noha a rendes báróknak állásukkal járó, a privilegizált
főrendeknek pedig örökletes előjogaik voltak (így például a személyes részvétel joga az országgyűlésen,
nagyobb fejváltság, hitbér). Az ország rendes vagy nagybáróinak hivatalukból (és csak abból) folyó nem
örökletes privilegizált jogállása különbözött a feudális nyugati jogrendek intézményeitől, s ennek alapján
vitatható, hogy feudális volt-e a magyar rendi társadalom. Jellegében az intézmény inkább bizánci-római
befolyás jegyeit hordozza.
Nemesek
A nemesi rend legfontosabb előjogai voltak: a nemesek ítélet nélküli letartóztatásának tilalma, az alább
részletezett kivételekkel, a király kizárólagos juriszdikciója, s a király törvénykezési jogának csak törvényes
úton történő gyakorlása velük szemben (coercitiós jogkör nélkül), az adómentesség, az ellenállási jog (1687-ig),
részvétel a törvényhozásban, valamint részvétel az igazságszolgáltatásban és igazgatásban (Hármaskönyv I. 9.).
Letartóztatható volt ezzel szemben a nemes felségsértés és hazaárulás miatt; tettenérés esetén, katonaszökés
miatt, számadás előli szökés miatt, idézésre meg nem jelenés miatt, bűnöző életmód miatt, 1844 után pedig
váltóhamisítás miatt is.
Kereskedőként nemes is fizetni tartozott harmincadot, városi telektulajdon után őt is terhelték a közterhek,
jobbágytelek után az egyházi és közterhek.
Nemesnek tekintették a születés által nemes apa vagy fiúsított anya gyermekeit, a királyi kiváltság által
jószágadományt nyerteket, a nemeslevelet nyerteket, az indigenátust nyert külföldi nemeseket, a fiúvá
fogadottakat. (1606-ban a bécsi békében kölcsönös ius migrandit [áttelepedési jogot] kötöttek ki osztrákok,
morvák és magyarok között azzal, hogy eredeti előjogaikat a másik országba költözve is megtarthatják.) A
királyi nemeslevél a vármegyei nemesi közgyűlés előtti kihirdetéssel emelkedett jogerőre, a birtokadomány
hivatalos bevezetéssel. Polgár esetében a városi tanács ajánlása, más szabad esetében a megye vagy három
királyi tanácsos ajánlása, jobbágy esetében a földesúr és a megye ajánlása volt szükséges a privilégium
(befogadás) megadásához.
Egyházi nemesek
Rendi különállásuk volt az egyházi személyeknek is. A papság és a szerzetesek a nemesi előjogokkal élhettek,
és saját egyházi bíróság alá tartoztak. Léteztek egyes egyházmegyékben (Esztergom, Zágráb) egyházi –
praediális – nemesek, akiknek előjogai a rendes nemesekéi, csak a bírói fórumuk más és az egyháznak tartoztak
bizonyos szolgálattal.
Székelyek
Erdélyben a lófő és a gyalog székelyek valóságos országos nemesek voltak. Feltételes nemesek a fiskális
birtokon élő hajdan nemesített személyek (Approbatae Constitutiones II. R. 8/7.). Voltak még ún. félnemesek is.
Honoráciorok
Szabadnak minősültek a honoráciorok, vagy tanultak, így a protestáns papok, a jogot végzettek, orvosok stb. Ok
bizonyos hivatalviselési szabadsággal, tehermentességgel, birtoklási képességgel rendelkeztek, amely a 14.
századtól fokozatosan növekedett.
46
Városi polgárok
A városi polgárok külön szabadsággal éltek. A város, mint olyan, nemesi szabadsággal bírt (nemes jogi
személy). Polgárai a város tagjai, abban rendelkeztek birtoklási joggal, ki voltak véve más fórum illetékessége
alól, városi hivatalt viselhettek, ipart űzhettek, kereskedhettek. Anyagi szolgáltatásokkal a király, illetve az
állam felé a város tartozott, amely azt polgárai között elosztotta. Tisztviselőiket választották. A polgároknak a
városi ingatlanokra elővételi és vételi joguk volt, a város statútuma szerint örökölhettek, végrendelkezhettek.
Általában harmincadmentességgel bírtak.
Kereskedők és gyárosok
Külön rendi jellegű előjogaik voltak az 1840. évi törvények alapján a kereskedőknek és gyárosoknak.
Jobbágyok
A jobbágyok a földesúr igazgatási és bírói hatalma alá tartoztak, tőle kapták földjüket és azért neki tartoztak
szolgáltatásokkal, s emellett az egyházuknak is. Mindazonáltal a maga rendjében a jobbágy is jogképes volt. A
jobbágytelekre a jobbágynak is ősi joga volt, azt tehát el nem vonhatták, és magszakadás esetén más jobbágynak
adhatták (lásd dologi jog). Személyében a jobbágy szabad volt, házasodhatott, gyermekét nevelhette, vallását
gyakorolhatta, bizonyos feltételek között költözhetett, egyházi pályára léphetett. (Az Aranybulla a rusticusok
Szent Istvántól kapott szabadságairól beszél.)
Szolgák, zsellérek
A nincstelen szolgák, zsellérek földesúri hatalom alá tartoztak. Annaktartalmát általában szerződésük szabta
meg (contractus contrahentibus legem ponit). Ugyanez állt a városi szolgákra is, ha nem voltak polgárok.
Jogi személyek
A magyar rendi jog szerint a fizikai személyek meghatározott körén túl jogképesek (tehát „jogi személyek”): a
királyi fiscus (kamara); a szabad királyi városok (földjük sajátjuk és a megyének nincsenek alávetve, kivéve, ha
megyei nemestelek van tulajdonukban, ennek vonatkozásában); a szabad kerületek (így a jászkun kerület, a
hajdúvárosok, a szepesi városok, Fiume, melyek külön, megye alól kivett igazgatással és statútummal
rendelkeznek); a hiteles helyek, szerzetek, protestáns közösségek; a céhek a városokon belül, céhprivilégiumuk
alapján. Kereskedői testületek privilégium alapján bizonyos testületi jogokkal, kiváltságokkal rendelkezhettek,
akárcsak az egyetemek alapítólevelük alapján. A felsorolást végül a célvagyonok, úgymint hitbizományok,
csődtömegek, alapítványok és úrbéri követelések egészítették ki.
A jogi személyek jogképességét a magánjogban szervezeti szabályaik szerint bírálták el, de a közös jog elveit
meghaladón általában volt kiváltságlevelük, ami a hazai jogban köz- és magánjogi vonatkozású szabályokat
vegyesen tartalmazott. Jogképességük külső jele volt, hogy pecséttel rendelkeztek, éppúgy, mint a hivatalviselők
és a nemesek. Közösségi jogokat szokásosan privilégium és pecsét nélkül is gyakoroltak közületek (például
földesúri engedély alapján is mezővárosok, iparostestületek), de ezeknek nem volt közjogi érvényük, míg királyi
privilégium meg nem erősítette azt és pecsétjüket el nem ismerte.
Rokonság
A rendi társadalomban a rokonságnak nagy jelentősége volt. A privilégiumot általában a közös juttatottól
leszármazók együttesen örökölték, függetlenül attól, hogy annak vagyoni része ténylegesen kinek a birtokában
állott. A nemességigazolási eljárás általában rokonságigazolással járt a gyakorlatban. Az ilyen, közös
jogszerzőtől való leszármazást latin szóval agnatiónak nevezte a hazai terminológia, az ilyen oldalági rokonság
tagjait, amíg „osztályt nem tettek”, osztályos atyafiaknak. Minden egyéb vérrokonságot cognatiónak neveztek.
(A birtokszerző vagy nemességszerző és vér szerinti törvényes apja közt például a rendi jogban cognatio állt
fenn.)
Vérrokonság (cognatio) állt fenn tehát a közös őstől leszármazottak között. Lehetett egyenes ági, a nemzések
száma szerint közelebbi vagy távolabbi, és oldalági, a közös őstől való leszármazás szerint a nemzések nagyobb
számához igazodó. Az oldalági rokonság a közös őstől való távolság foka szerinti, de a közelebbi közös őstől
származó rokonok közelebbi rokonok a távolságtól függetlenül (parentélaelv). Sógorság áll fenn a házastárs és
házastársának rokonai között.
47
Cselekvőképesség
A cselekvőképesség joghatások létesítésére vonatkozó képesség. Megillethette a természetes személyeket a

jogképességük adta körben, valamint a jogi személyeket, szerveik által, az alapítólevelük (kiváltságlevelük) adta
körben.
A természetes személy cselekvőképességét kor, nem és elmeállapot hatá-
rozhatta meg, illetve korlátozhatta. Kor szerint a magyar jog férfiaknál a 24. évet tekintette a teljeskorúság
kezdetének, ezen belül a 12. évet a rendelkezőképesség (törvényes korúság – legitima aetas) határának és a 7.
évet (kiskorúság) a korlátozott cselekvőképesség határának. Öregek a 60 évet meghaladott személyek
(Hármaskönyv I. 111.).
Nők
A nők politikai jogaikban és perképességükben korlátozottak voltak, viszont a 16. évükkel érték el
teljeskorúságukat, és a házasság őket korukra tekintet nélkül nagykorúsította. (E vonatkozásban tehát előnyben
voltak a férfiakkal szemben, amit az magyaráz, hogy a nemesasszony férje családi vagyona tekintetében nem
volt örökös.)
Atyai hatalom
A magyar jog vélelmezte az épelméjűséget, s aki nem volt épelméjű, azt az elmeállapotot konstatáló bírói
döntéssel fosztotta meg cselekvőképességétől teljesen vagy részben. Bizonyos korlátja volt a
cselekvőképességnek az atyai hatalom. Ennek részei: a nevelés joga, a házi fegyelmi jog, a gyermekek
visszakövetelésének joga, a gyermekek vagyonáról való számadás nélküli rendelkezés joga, a gyámrendelés
joga, a kiskorú részére örökösrendelés joga (substitutio pupillaris). Az atyai hatalom megszűnhetett osztállyal
apa és felnőtt fia között, férjhezmenetellel a férjhez adott lány felett, az apa halála által, az apa főbenjáró
büntetése által. Szüneteltette az atyai hatalmat a hadifogság, a gyermek magas hivatala, az egyházi rendbe lépés
bármely részről, az atya pazarlása vagy rossz nevelése miatti remotiója (elmozdítás). A teljes korú fiú perképes,
és házasságot köthet atyai hozzájárulás nélkül. Ilyen esetben atyját osztályra kötelezheti az ősi vagyonban.
Bizonyos korlátot jelentett jogilag a férji hatalom is, így például a közös lakhely megválasztásának joga a férjet
illeti. Korlátja volt még a cselekvőképességnek az infámia is, amelyet mellékbüntetésként ismert a magyar jog,
de bizonyos cselekmények vagy azok miatti elítélés automatikus következménye is volt (közvetett és közvetlen
infámia). Az infámis személy nem lehetett felperes és nem tehetett tanúságot (lásd kötelmi jog)
2.3. DOLOGI JOGI INTÉZMÉNYEK

Birtok
A római autonóm tulajdonosi helyzet a rendi jogban hiányzott. A népvándorlással Európa különböző területeit
elözönlő, még törzsi szervezetben élő népek egy-egy darabját a rajta élő lakossággal együtt mintegy
zsákmányként, közös tulajdonul szerezték meg maguknak. A földön, az ingatlanon ezt a közösségi szemléletet
az egész rendi korban meg is tartották: az ingatlanon egyénnek nem adtak tulajdont, csak birtokot.
A birtokhoz való jog a rendi társadalomban betöltött birtokosi szerepkörben „gyökerezett” és attól nem is volt
elválasztható. Helyette később inkább a társadalmi szerepkör öröklődött a birtokhoz tapadó módon. Nemcsak a
katonáskodásra, állami igazgatási szerepre köteles nemes bir-
toka öröklődött ilyen módon, de a kereskedői vagy iparűzői ingatlanbirtok és a paraszti földbirtok is. Ezáltal a
birtok a gyakorlatban nagyrészt jogiasodott, elvesztette szigorú tényjellegét, illetve a rendi jogban nem
jogtulajdon állt szemben ténybirtokkal, hanem jogbirtok ténybirtokkal.
Tulajdon
Tulajdon valójában csak ingón állott fenn, de annak kötöttsége is nagyobb volt, mint a római jogban.
Árutulajdon jellegét az ingó is csak azon rendeknél, amelyek társadalmi szerepköre az árutermelés volt. Ezen
ingók egy részével is természetben tartozott a gyümölcsöt létrehozó vagy a terméket előállító a rendi társadalom
előírása szerint más rendbelieknek vagy a köznek. Viszont azok a rendek, amelyek kiváltsága az iparűzés,
kereskedés volt, létrehozhattak kereskedelmi vagy ipari tőkét. S ha a kereskedés szabadsága is tartalmazott rendi
kötöttségeket, mégis e téren közelítették meg leginkább a tulajdonosi autonómia fogalmát a polgári kor előtt.
48
Még a pénzgazdálkodás is átszövődött kötöttségekkel, igaz, elsősorban egyházi normák révén, amelyek a
kamatra történő hitelnyújtást tiltották, illetve csak előjogként engedték meg (zálogházaknak, zsidóknak, később
bankházaknak). A korlátozást a zálogjog átértékelésével oldotta meg a rendi jog.
Használati jogok
A tulajdon kötöttségéből és szétdarabolt, célhoz rendelt jellegéből keletkezett a haszonjogok nagyszámú

elkülönülése, a birtokhoz nem volt szükséges elméletben hozzákapcsolni őket. A főhatalom határozhatta meg, a
regáliajogok közül melyeket tart vissza és melyeket kapcsol a donációhoz, melyeket a más jellegű birtokokhoz
(városi vagy úrbéri birtokhoz). Viszont ezek a használati jogok sem voltak a rendi társadalomban szabad
forgalom tárgyai, hanem a rendi szerepkörökhöz tapadtak: az ingatlan bérletét is, a haszonjogok bérbeadását
vagy juttatását is korlátozta, előjogokhoz kapcsolta a rendi társadalom.
Jogvédelem
Voltaképp csak a jogvédelem terén érvényesült a dologi magánjog különállása: a birtokon belüli védekezés
lehetősége, a birtokfoglalás tilalma, a gyökeres birtokkal kapcsolatos perek központi illetékessége mind e jogkör
fontosságát emelte ki a rendi társadalomban. Mindazonáltal a magyar rendi jog e dologi jog tekintetében sem
volt azonos a hűbéri szemléletű joggal: maga a juttatás egylépcsős volta a nyugati hűbérlánccal szemben
alapvető különbséget jelentett.
Jószágok felosztása
A dolgok (jószágok) terminológiai felosztását a rendi jog európai (kánonjogi) közvetítéssel római jogi
forrásokból vette át, tartalmilag a maga igényei szerint módosítva azokat. Így ismertek ingó és ingatlan
(mobiles, immobiles) dolgokat, de definitíve mást értettek alatta. Fizikai tulajdonságaitól függetlenül az ingatlan
körébe a gazdasággal összefüggő dolgok tartoztak. Ingatlan megszabott határok közt a föld, az 50 lónál nagyobb
ménes, ingó pedig minden más, így az ingatlan használatát biztosító jog is. Az ingatlanhoz tartozott elvileg mind
a felette lévő légtér, mind az alatta lévő föld méhe.
Különböztettek továbbáfődolog és járulék (principale, accessorium) között, s ennek alapján érvényesítették az

accessorium sequitur suum principale (a járulék osztja a fődolog sorsát) elvét. Accessorium például a gyümölcs,
amely lehetett reménybeli (speratus), függő (pendens), elvált (separatus), beszedett és beszedni elmulasztott
(perceptus percipiendi), meglévő és elfogyasztott [ex(s)tans consumptus]. Lehetséges volt rajta külön tulajdon.
Használták a beruházás (impensae) mint növekmény fogalmát, s ez lehetett: szükséges, hasznos, fényűző
(necessariae, utiles, luxuriosae).
Lehetett a dolog osztható és oszthatatlan. Az oszthatatlanság lehetett természetes és törvényi, jogi. Törvényi
oszthatatlanság állt fenn a jobbágytelek, városi ház, majorátus esetében. Osztható dologként viselkedett a
dologösszesség, vagyon.
Különbséget tettek helyettesíthető és helyettesíthetetlen, egyedi (genericus, specificus) dolgok között.
Ezen túl a nemesi birtok lehetett szállásbirtok és adománybirtok. A honfoglaló ősöktől származó szállásbirtokot
allódiumnak nevezte a magyar jog. A ius commune gyakorlata szerint vélelmezték a birtok ilyen jellegét.
Ellenkező a vélelem a francia jog szerint (nul terre sans seigneur – nincs föld hűbérúr nélkül). A magyar jog a
14. századtól ugyancsak vélelmezte a gyökeres birtok donációs eredetét. A székelyeknél viszont megmaradt a
szállásbirtok intézménye, és ehhez igazodott helyi statutárius joguk.
Lehetett továbbá a vagyon jellege szerint ősi és szerzeményi jószág. Osi volt a vér szerinti felmenőtől örökölt
vagyon (akár ingatlan, akár ingó), szerzeményi maradt a gyermektől (felmenő ágon) vagy testvértől örökölt
szerzeményi vagyon, és annak minősült a vagyon az első megadományozott kezében (imperator).
Lehetett a dolog forgalomképes, in commercio és forgalomképtelen, extra commercium. Forgalmon kívüliek: a

szentelt (sacrae) egyházi szertartás célját szolgáló dolgok és a közhasználatú (publicae, publico usui destinatae)
dolgok. Bizonyos fokig ide tartoznak (korlátoltan forgalomképesek) a kincstári javak, a nemesi birtok (terra
conditionalis), az örökbirtok és az időleges birtok (tulajdonos a korona). Forgalomképes szabad birtoknak
tekintették (a rendi kötöttségek határai közt) a kincstári vagyon forgó részét, az egyházi vagyont (kivételt
képezett mégis a holtkéz) és a nemesi vagyont. Mindezzel együtt mégis alapelvként fogalmazódott meg, hogy a
kincstári vagyon állaga megőrzendő, az egyházi vagyon egyházon belül marad, a nemesi vagyon a koronára
visszaszálláskor újra kiadandó adományként.
49
Jelentősége volt a rendi jogban a dolog hivatalos értékének a valódi (piaci) értékkel szemben. Különböztettek a
dolog értéke szempontjából: köz- vagy igazbecsű és örökbecsű között. Az örökbecsű (aestimatio perennalis) a
köz- vagy igazbecsű érték (törvényes érték) tízszerese. Ebben az értékben csak törvény szabta esetekben
számoltak, mintegy szankcióként alkalmazva a számítási módot. Így örökbecsű értéket fizetett, aki általa
erőszakkal elfoglalt jószágra donációt kért, aki alattomos beiktatást eszközölt ki, vagy aki más jószágát annak
hűtlensége címén felkérte és a hűtlenséget nem tudta bizonyítani – előbbiek a kincstárnak, utóbbi a
meghurcoltnak (talio).
A rendi tulajdon
A tulajdon fogalmát a rendi jog csak elméletben ismerte. Eszmei összetevői a birtoklás, használat, hasznosítás,
forgalmazás és visszaszerzés együttes joga. A tulajdon és a birtok egy dolgon mindig egységes. Osztott tulajdon
és birtok fogalmilag csak eszmei részek szerint létezhet. Csupán a használat osztható meg. A közös tulajdon és
birtok megszüntetése a rendi jog kifejezése szerint az osztály volt (innen az osztályos atyafiak, osztályra
bocsátás kifejezés).
A közös birtoklás módja a közbirtokosság; a közös birtoklás és a közbirtokosság azonban nem azonos fogalmak.
Közös birtoklás – közbirtokosság
A nemesség az osztatlan közös birtoklás megszüntetésekor általában nem bocsátotta osztály alá az összes
ingatlant, csak az intenzívebb művelés alatt álló földeket. Az erdők, legelők, rétek és nádasok tekintetében a
közbirtokosság továbbra is megmaradt (ingatlanok közös birtoka). Ugyancsak megtartották a közbirtokosságot a
regáléjog, például malom, kocsma, vám, rév, vásárjog stb. fennállása esetében, hiszen az ilyen jogok nem voltak
feloszthatók (jogok közös birtoka).
A kétféle típusú közös birtoklás eleinte mindig együtt jelentkezett, később elvált egymástól. Előfordult, hogy
valakinek egész vagyona egy malom vagy valamely községbeli italmérés működtetésére vonatkozó jog volt.
A királyi udvar költségeinek fedezésére szolgáltak a koronajavak (bona coronalia), amelyek nem voltak
eladhatók, sem el nem zálogosíthatók, és csak az ország lakosainak voltak bérbe adhatók. (Az 1514:3. tc. sorolta
fel „a királyi koronára tartozó fekvő jószágokat és jövedelmeket”.)
Az ingatlan főtulajdona a koronáé volt, azon másnak csak korlátozott tulajdonjoga vagy birtoka állhatott fenn.
Még a birtok is korlátozható volt bányajog, kincs, vízfolyás, kisajátítás, vadászati jog, erdőirtási tilalom (zárlat)
által, annak alapján, hogy a birtok átengedésébe ezek átengedését a donátor nem foglalta bele.
Eredeti szerzésmódok
Jogos birtok eredeti szerzésmódja volt a hazai jog szerint afoglalás (occupatio). A római jog szerinti res nullius
fogalmát vadakra és halakra a rendi jogok általában nem alkalmazták. Így azok nem is voltak szabadon
foglalhatók, rajtuk birtokbavétellel tulajdon nem keletkezett. Foglalással tulajdonba csak a kölcsönösség által
nem védett ellenség dolga, illetve a kifejezetten elhagyott, derelinquált dolog kerülhetett.
Eredeti szerzésmód volt továbbá a dologegyesítés (accessio, confusio). A termelés, tenyésztés (fructus) a hazai
jogban nagyon lényeges tulajdonszerzési módként jelentkezett, tekintettel a mezőgazdasági termelés
jelentőségére. Sok helyi szabálya létezett, főleg a védelem vonatkozásában. Az eredeti szerzésmódok körébe
tartozik még a növekmény (alluvio, avulsio,insula nata, flumen desertum), valamint a feldolgozás (specificatio),
mely főleg az iparos termelésben érdekes szerzési mód. A feldolgozást a természetjog szellemében
szabályozták, azaz nem a tényleges alakító, hanem a cégtulajdonos szerzett tulajdont alkalmazotti viszony
esetén.
Származékos szerzésmódok
Származékos szerzésmód a rendi jogban elsősorban az átadás (traditio), amelynél átszállt az átadó jogállása,
tehát szükséges volt a jogelőd jogosultsága, a szabad rendelkezés a vagyontárgy felett (esetleg a rendelkezésre
vagy tiltakozásra jogosult hozzájárulása), a felek közötti megegyezés, a törvényes jogcím (iusta causa), valamint
a tényleges birtokátszállás mint együttes feltételek.
Származékos átszállásként vehető még számba az öröklés (successio universalis) és hagyomány (successio
singularis), amelyekkel kapcsolatban még alább külön ismertetjük a sajátos rendi szabályozást.
50
A birtok nemei
A magyar rendi jogban a birtok nemei voltak: a possessio naturalis, vagyis puszta ténybeli birtok, jogcím vagy
cselekvőképesség hiányában; a detentio (későbbi műszóval bírlalat), azaz más dolgának őrzése annak számára; a
iusta possessio, jogcímes birtok (például zálog, özvegyi jog, bérlet, tartás vagy ellátás fejében adott birtok,
konvenciós föld, letét, vagyonkezelés miatti birtoklás); az iniusta possessio, jogellenes sajátkénti birtoklás,
amelyet először megillet a birtokvédelem, de hibás birtok esetén ez rövid úton megvonható; a plena possessio,
sajátkénti jogcímes (gyökeres) birtok, amely lehetett bona fide/mala fide, tehát jó- és rosszhiszemű, a római
megkülönböztetés szerint. Ismerte még a magyar rendi jog is a possessio vitiosa, a hibás, azaz erőszakkal vagy
lopva szerzett, illetve szívességből kapott, de vissza nem adott birtok (vö. clam, precario) fogalmát, amelyek
relatív viszonyt jelentenek az ily módon birtokló és az általa megfosztott között, és felhatalmazták a
megfosztottat akár birtoka erőszakos visszaszerzésére.
A rendi jogban különbség mutatkozott a birtok ténye (quaestio facti) és a hozzá való jog (quaestio iuris) között.
A birtok tényének joghatása: védelem, visszahelyezés (sommás), visszatartás joga (retentio), elbirtoklás.
Védelem illette meg a tényleges birtokost támadás esetén mindenkivel szemben, akivel szemben nem hibás
birtokos. Visszahelyezés illette meg a hibás birtokossal szemben azt, aki bizonyította, hogy erőszakkal, jogcím
nélkül fosztották meg birtokától. Visszatartás jogán illette meg a birtok a kárt okozó állaton a károsultat, nem
teljesített követelés vagy el nem számolt befektetés miatt az egyébként kiadásra kötelezettet. A retentio tehát a
befektetés vagy tartozás elszámolásának biztosítására szolgált. (Római jog szerint retentiónak elsősorban ott van
helye, ahol nem lenne a tartozás elszámolására szerződés alapján követelés. A magyar jogban a követelés
jogalapja tágabb, viszont a retentio lehetősége is, hiszen érvényesül például a deliktuális követelésnél.)
Különböztettek jóhiszemű és rosszhiszemű befektető között, szükséges, hasznos, fényűző beruházás között,
amint ezt a Planum Tabulare gyakorlata igazolja. Az elbirtoklásról alább részletesen szólunk.
Birtokszerzés történhetett szándékos hatalom alá vétellel (corpore et animo), a dolognak tényleges uralmuk alá
vonásával és a birtoklás szándékával. A birtok megszűnése történhet az animus vagy a corpus elenyészésé- vel,
vagy e jogok másra való átruházásával (traditio).
A birtok szerzésmódjai a foglalás és az átadás (occupatio és traditio), melyekkel a ténybeli birtok animus és
corpus megvalósulásával mindenképp átszállt, míg a joghatás szempontjából további már felsorolt szempontok
jöttek számításba.
Ajogellenesfoglalással (más jogos vagy gyökeres birtokának önkényes elfoglalása) szemben a hazai jog is
ismerte a külön birtokvédelmi eszközöket, így a jogos önsegélyt, akár segítség igénybevételével is (vim ri
repellere licet, Hármaskönyv I. 68.), továbbá a sommás birtok-visszahelyezést (1802:22. tc., 1807:13. tc.)
hatósági úton és per útján is, a ius commune mintájára.
Elbirtoklás
Az elbirtoklással (a kor elnevezése szerint: hasznos birtok) gyökeres birtokjog keletkezhetett, az elbirtoklás
tárgyától függően. Az elbirtoklás időtartamát különbözőképpen állapították meg. Királyi tulajdonnal szemben
100 év, egyházi birtokkal és tulajdonnal szemben 40 év, nemesi birtokkal és tulajdonnal szemben 32 év, városi
birtokkal és tulajdonnal szemben 12 év, míg jobbágy tulajdona és birtoka (esetenként városi polgáré is) 1 év és 1
nap alatt volt elbirtokolható. (Az elbirtoklás időtartama tehát nem az elbirtokló személyéhez vagy jogállásához
igazodott, hanem az elbirtoklást szenvedőéhez.)
Ezeknek a határidőknek a letelte után a jogosult már nem perelhette vissza jószágát a birtokostól. Keresete
elévült. A birtokos azonban csak arra nyert jogot, hogy a jószágot továbbra is birtokában tarthassa (Planum
Tabulare, Decisio 14.). Tulajdonossá csak akkor válhatott, ha a királytól új adományt nyert.
A magyar jog szerint az elbirtokláshoz csak időmúlás és békés birtoklás kellett, a római joggal és a kánonjoggal
szemben sem jóhiszeműség (bonafides), sem jogcím (iustus titulus) nem volt szükséges.
Az elbirtoklás nyugodhatott objektív vagy szubjektív okból, tehát tárgyi akadály (így háború vagy a bíróságok
működésének szünetelése) miatt nem érvényesíthette jogát az, akivel szemben az elbirtoklás folyt, vagy
személyében volt akadályozott a fenyegetett a védekezésben (kiskorú örökös, hadifogoly, beteg).
Törvényhozásunk esetről esetre, így például a török háborúk befejezése után, hivatalból állapította meg, hány
évi idő számítható be az elbirtoklással történt jogvesztés szempontjából az eltelt háborús időszak éveiből. Az
ilyen nyugvást nem kellett bizonyítani, a bíróság hivatkozás esetén tudomással bírt arról. A személyes akadályt
az tartozott bizonyítani, aki hivatkozott rá.
51
Az elbirtoklás megszakadt per, nyilvános (solenne) tiltakozás, ellentmondás, megintés révén. A rendi magyar
jog tehát több okát ismerte az elbirtoklás megszakadásának (usurpatio), mint a klasszikus római jog.
Az adomány jogalappal bíró (gyökeres) birtokjuttatás (Hármaskönyv I. 3.). Jogalapja a privilégium. Mind
természetes, mind jogi személyek kaphatták. A korlátozott jogképességgel bíró személy a juttatással a
jogképességet (nemesség) is megszerezte. Korlátozott cselekvőképességgel bíró személy helyett gyámja
elfogadással szerezte meg számára elfogadással az adományt.
Adomány
Az adomány neme szerint lehetett királyi (Erdélyben fejedelmi) vagy nádori, mely utóbbi korlátozásokat
szenvedett. A törvényesen megkoronázott király és a nádor mellett korlátozottan a kormányzó és a királyi
helytartó is adományozhatott. Lehetett teljes (de manibus regiis) vagy per alatti, jogcímes (litigiosa). Utóbbinál
az adományozott átvállalta a per kockázatát az adományozótól. Különböztettek tiszta (érdemekért adott) vagy
vegyes (vétel fejében elismert) adomány között (Hármaskönyv 1.13. 2.). Utóbbi többnyire a kincstár általi
eladások kísérője volt. Más a nyílt (nova) vagy hallgatólagos (consensus regius) adomány, utóbbi lényegében
hozzájárulás átengedéshez a birtokosok között. A donáció szólhatott a fiágnak vagy mindkét nembeli
leszármazóknak, kivételesen testvéreknek, házastársaknak, illetve csak egy személynek is (ez nem gyökeres,
csak időleges birtok). A visszahódított területen a régi birtokos sub titulo armorum kaphatott adományt, ha ott
elveszett vagyonának voltát igazolni tudta.
Az adomány jogcíme
Az adomány jogcíme az a jogcím, amellyel az újra eladományozandó nemesi birtok a koronára szállott. Jogcíme
szerint különböztettek:
• magszakadás (adományozottak kihalása miatti visszaszállás),
• hűtlenség (automatikus fő- és/vagy jószágvesztés),
• királyi jog (büntetés miatti részbeni vagy teljes jószágvesztés),
• szükségöröklés miatt háramlott javak adománya (ha szabad vagyonban egyáltalán nem volt örökös),
• nova donatio (jogcímnovatio) és
• consensus regius (előző átruházó birtokos rendelkezésénekjóváhagyása) között.
Adománylevél
Ajuttatás adománylevéllel történhetett az érdem alapján, a jószág és a juttatottak megjelölésével. Az

adománylevél királyi okirat (litterae donationales) a koronára háramlott birtok adományozásáról. Tartalmi
kellékei (Hármaskönyv II. 7-17.) a kiváltságéval azonosak, a következő többletekkel. Csak szerzőképes fél
kaphatta (nemes vagy nemesíthető). A jószágnak adományozhatónak kellett lennie jogcím szerint (collationi
regiae subiaceat: ne sértse mások, a királyi várak, az egyház jogát). Alaki érvényességi kellékek voltak az
adománynál: nagypecsétes donációs oklevél és törvényes bevezetés. Magának az oklevélnek alaki kellékei: az
adományozó, az adományozhatóság és a juttatás jogcímének, az adomány tárgyának és a megadományozott
személynek (körnek) a megjelölése, valamint a megfelelő, érvényes és töretlen pecsét, s a kancelláriai záradék.
Ha a király pecsétje elveszett vagy avatatlan kézbe került, az összesvele megerősített okiratok érvényüket
veszthették és újra ki kellett azokat adni. Amint a király dekrétuma sem feltétlenül érvényes halála után, a király
által adott adományt sem feltétlenül ismerték el később: törvényeink az érvényesnek tartott adományokról és
pecsétekről többször is részletesen rendelkeztek. A záradék csak rendszeresített formában (szöveggel) volt
érvényes és megjelölte a juttatottak körét.
Birtokba bevezetés
A birtokba bevezetés (átadás) céljának azt tekintették, hogy az adományozás a helyszínen ismertté és világossá
váljék, és így törvényes időben birtokon belül tiltakozhassék ellene az, akinekjogát az adomány sértette. A
bevezetés külön bevezető parancs alapján a megye vagy a hiteles hely, esetleg királyi ember által hiteles hely
tanúsága mellett történt. Jogvesztő határidőként jelölték meg az egy évet a donáció keltétől számítva. Nova
donatio, jogcímújítás esetében nem történt átadás, csak az adománylevél kihirdetése.
52
Ellentmondás a bevezetéssel szemben az ellenérdekeltek részéről történhetett, mégpedig nyilatkozattal, ha az
ellentmondó a birtokon belül volt (15 napon belül). Ha az ellentmondó birtokon kívül volt, az ellentmondónak
egy éve volt a per indítására.
Örökvallás
Az örökvallás (fassio perennalis) volt a nemesi birtok átruházásának szokásos módja. Történhetett különböző
okokon: a rendes gazdálkodás jegyében ellenértékért, pénzért vagy cserében, de a birtokos szorult helyzete okán
is (fogolykiváltás összegének biztosítása, leány hozományának vagy leánynegyednek a kiadása). Történhetett a
birtokosnak tett nagyobb szolgálatért, életmentés, fogolykiváltás, de akár ügyvédi, vagyonkezelői stb. szolgálat
jutalmául is. Leendő szolgálatok fejében adományként is előfordulhatott. Végül jogcím lehetett per lezárására a
peregyezség is.
Az örökvallást személyesen, hites pecsét alatt, valló levéllel, a birtok osztályos jogúaknak történt szabályos
felkínálása után kellett realizálni. Az örökvallást a királyi kancellárián, az ország nagybírái és ítélőmestereik
vagy hiteles hely előtt kellett tenni (városi ingatlanra a városi tanácsnál). (Hármaskönyv III. 13.) Ok a
megtörtént örökvallásról igazolást adtak. Kiadmányuk a felvalló levél (litterae fassionales). A fassio
elmulasztása esetén az átruházás formahiba miatt érvénytelen volt. Maga a fassio a forma betartása esetén még
megtámadható tartalmi hiba (kényszer, felkínálás elmulasztása stb.) miatt is.
Zálogjószág szerzése
Utaltunk rá, hogy egyrészt a kamattilalom okozta hitelszerzés nehézkessége miatt, másrészt az örökvallással járó
bizonytalanság és nehézségek miatt is, a rendi jogban igen elterjedt volt az ingatlan zálogba adása. Mégpedig
nem a római jogban szokásos ingatlanjelzálog (lásd alább) útján, hanem a zálogos jószág tényleges birtokba
adásával, gyümölcsöztetés céljából, meghatározott minimális időre, melynek lejárta után történhetett csupán a
visszaváltás. Így a zálogbirtokba adás fejében kapott összeg voltaképp a zálogbirtok határozott időre szóló
jövedelmének előre megvásárlása volt, azzal, hogy ha a tőke időben nem kerül visszafizetésre, a birtok
jövedelme a további kamatokat fedezi.
Zálogbirtokot, a hasznok szedésével járó joggal, zálogszerződéssel lehetett szerezni a szerződésben megjelölt,
határozott időtartamra, de legfeljebb 32 évre. A visszaváltás (átváltás) felmondással történhetett. Egyúttal fel
kellett kínálni a zálogösszeget. A visszaváltás kezdeményezése nemcsak a zálogadós, hanem annak örökösei és
az osztályos atyafiak részéről is megtörténhetett, de mindig csak sorrend szerint (nagyjából a római
zálogsortartás jogi szabályozása szerint). A zálogbirtok visszaadásának előfeltétele volt a befektetések
elszámolása (Planum Tabulare. II. rész I. szelet XIV. fejezet, III. szelet XXI. fejezet). Ennek során a szükséges
beruházást nem lehetett elszámolni. A hasznos beruházást vagy elszámolták, vagy az elvitel joga (ius tollendi)
illette meg a zálogbirtokost. Ezt bírói mérlegelés dönthette el. Amíg az elszámolás meg nem történt, addig
retentio illette meg a zálogbirtokost.
A zálogbirtoktól különbözött a középkori kézizálog ingókon. Privilegizált zálogházak (montes misericordiae)

vették át a felkínált ingóságot és adtak rá hitelt. A zálogtárgyra, ugyanúgy, mint a zálogbirtokra, a kézizálogos
hitelezőket a hitel rendezéséig megillette a jogos birtokkal járó védelem, a tulajdonossal és a gyökeres
birtokossal szemben is.
Ugyancsak különbözött a kézizálogtól az ingatlanjelzálog (hypotheca). Ennél nem szállt át az ingatlan birtoka a
hitelezőre, hanem csak a hitel biztosítását szolgálta az ingatlanra bejegyzett teher. Nemesi birtokra a különböző
privilégiumok miatt ez egyébként is csak az igazbecsű értékig és különböző előzetes felhívások után lett volna
lehetséges. Így inkább városi ingatlanokon fordult elő, ahol – a 16-17. századtól – elvétve már találhatók voltak
ún. földkönyvek a tartozások feljegyzésére. Dekrétumaink mint létező intézményeket emlegetik azokat, noha
soha sem „vezették be” őket hivatalosan. II. József az összes hazai ingatlanokra vonatkozóan intézményesíttetni
tervezte a földkönyveket, de általános értetlenséggel és ellenállással találkozott földmérő akciója. Viszont sok
helyütt létezett ilyen jelzálogos terhelési nyilvántartás az úrbéri telkekre jobbágytartozások fejében, valamint
bányaingatlanokon.
Dologiasított követelések
A kora újkortól ismeretesek kereskedőházak és kincstárak részéről, tartozások fejében adott ún. charta biancák,
amelyek bárki által beváltható kötelezvények voltak, így azok birtoka a követelés birtokát jelképezte és lehetett
rajtuk tulajdont szerezni. A charta bianca, noha hazai törvény éppúgy nem rendelkezett róla, mint a
53
földnyilvántartásokról, előfordul 17. századi dekrétumainkban, bizonyítva, hogy ezeket az intézményeket a
hazai gyakorlat a ius commune országaiból más kereskedői jogszokásokkal együtt ismerte.
Jobbágybirtokok
A jobbágy birtoka körébe tartozhatott házhely, telek, szőlő és telepítvény, közös föld (legelő), továbbá
ingatlanhasználati részjogosítványok (faizás, nádvágás, makkoltatás, pálinkafőzés). Terhei voltak a
jobbágybirtoknak a robot (gyalog és fogatos), a termés tizede az egyháznak és a maradvány kilencede (tehát
szintén az egész tizede) a földesúr részére.
A jobbágybirtokot az uraságnak saját kezelésű majorjába bevonnia tilos volt. Jellege szerint az úrbéri földhöz
való jog is gyökeres jog. Az úrbéri birtok is kötött, nem szabad rendelkezésű ingatlan volt.
Ha a jobbágybirtok halál révén megürült, és nem volt az elhunytnak örököse, aki a helyébe lépjen, a
beruházások képezték az elhunyt hagyatékát, azok értékét pénzben ki kellett adni, a birtokot pedig a földesúr
más jobbágynak adhatta. Ha a jobbágy el akart költözni, úgy a birtok feladása ugyancsak hasonló elszámolás
után történhetett.
Mezővárosi szerződések révén a településen együtt élő jobbágyok tartozásaikat pénzben elégíthették ki, és
bizonyos önkormányzathoz juthattak. Ez azonban a földek úrbéri jellegén csak akkor módosított, ha a
földesúrral kötött szerződés erről külön rendelkezett.
Colonusi (telepítési) kiváltságok (az örökhaszonbérlet vagy örökbérlet, az emphytheusis mintájára) illethették
meg azokat a jobbágyokat, akiket főleg a török háborúk után kipusztult vidékekre ilyen előjogok ígéretével
telepítettek be. Ezek vonatkozhattak a birtokkal való szabadabb rendelkezésre, a kedvezőbb tehertételekre, akár
adómentességre is.
Birtokjog a hatátőrvidéken
Különös ingatlan-birtokközösségi forma létezett a határőrvidéken a szerb eredetű házközösségek formájában.

Ezek lényegében családi közös birtokjogot, compossessoratust élveztek házhelyeiken és a hozzá tartozó
földeken, viszont családi katonaállítási kötelezettségük is a házközösségeknek volt, a határőrezredek részére.
Kisebb haszonvételi jogok
A kisebb haszonvételi jogosítványok (regalia minora) a tulajdon birtokának, illetve hasznainak átengedése révén
a földesúri birtokjog tartozékai voltak, mégpedig vagy eleve, vagy külön donációs juttatás alapján. Ezekkel
szemben az ún. regalia maiora, a nagyobb haszonvételi jogokjogrend szerint elváltak a nemesi birtoktól és
királyi jogosítványok maradtak, ezekről a korona vagy külön rendelkezett donációban, vagy maga hasznosította
azokat privilégium vagy egyszerű bérlet formájában. Így például hazai szokás szerint többnyire a kocsmáltatás
és italmérés, a mészárszék és malomtartás, a vadászat és halászat földesúri jog, de a pákászat, csíkászat lehetett
jobbágyfalu joga is. A legeltetés alkalmanként nemesi és paraszti közös jog is, a pálinkafőzés többnyire külön
bérlet. A vámszedés (út, híd, komp), a piac- és vásártartás külön donáció. A tized az egyházé lett, a harmincad a
koronáé.
Bányaregálé
A nemesfém és só bányászata az Árpádok idejétől a királyt illette, aki az ilyen bánya telkét köteles volt a
földesúrtól cseretelekkel megváltani, vagy a földfelszín használata fejében a föld donációs
birtokosánakjáradékot fizetni. Viszont a bányászat jogát, akár vidékeken, akár kisebb területen, királyaink külön
donációként adományozták, városoknak, családoknak, s méltóságoknak is. Így alakult ki a földfelszíntől elváló
bányabirtok, bányapossessio fogalma. A15. században több városunk is bányajoga se-
gítségével ért el gazdasági fellendülést, s míg jövedékükkel a királyi kincstár helyzetét erősítették, emelkedtek a
városi szabadságok létráján és alakították statútumaikkal a hazai bányajogot.
Ez a fejlődés azonban megszakadt a Habsburg-ház trónra jutásával. I. Miksa a maga Berg-Ordnungjával, noha
azt az országgyűlés nem emelte törvényerőre, teljesen függetlenítette a nemesfémek és a sóbányaregálé jogát a
földtulajdontól, és a korona rendelkezése alá vonta. Ennek ellentételeként a föld tényleges birtoklása helyett a
gyökeres birtokláshoz kapcsolódó jognak tekintették a többi föld alatti érték kitermelését. Így estek el a
mezővárosok, jobbágyfalvak az agyag, a kavics, a mész, a homok bányászatának valami anyagi hasznot nyújtó
54
kitermelésétől, amely így csak a városokat és a nemes birtokosokat illette meg. Ezt a sorsot osztotta külön
kivétel híján a 19. században jelentőssé váló szén is.
2.4. KÖTELMI JOGI INTÉZMÉNYEK

Szerződések általában
A kötelmi jogi intézmények a rendi magyar magánjog legfejletlenebb részei. Szabályai jórészt nem is az
országos jogban vagy szokásban, hanem a statutárius, többnyire városi jogban alakultak ki. Részletes kötelmi
szabályokat tartalmazott például az erdélyi szászok 16. század végén kodifikált joga. (Ebben jelent meg –
tudomásunk szerint egyedülálló módon hazánkban – tételesen a közös, császári jog mint szubszidiárius,
kisegítőjog írott törvényként.) Ugyancsak jelentős kötelmi jogi anyaga volt a budai jogkönyvnek, egyes
felvidéki városjogoknak, de találni kötelmi jogi tételeket céhprivilégiumokban (munkajog!),
bányastatútumokban is. Amagyar tengerparton a helyi jog, majd annak Normaliában megfogalmazott statútuma,
a 19. században a recipiált francia jog szabályozta a kereskedelmet.
Mindez nem módosítja bevezető megállapításunkat. A kötelmi jog jórészt a szerződéses szabadság elvén
(contractus contrahentibus legem ponit, pacta sunt servanda, azaz a szerződés törvényes kötelezettséget létesít a
szerződőkre, a megállapodásokat be kell tartani), egyedi megállapodások útján alakult. Az országos szokásba a
bírói gyakorlaton keresztül is már csak azért is nehezen hatolt be, mert kevés volt az ilyen ügy és ugyanakkor
szétszórt a helyi, megyei, városi és később kerületi bíróságok gyakorlata. Mindazonáltal kimutatható, hogy a
Planum Tabulare a 18. században már számos kötelmi jogi kérdésben ismert ítélkezési gyakorlatot. Ez a
gyakorlat pedig gyakran a ius commune tételein alapult.
A kereskedelem a tételes kötelmi jog hiányát korán észlelte. A rendek már a 18. század elején kifejezték azon
óhajukat, hogy őfelsége terjesszen elő javaslatokat a hazai kereskedelem szabályainak az örökös tartományok
jogához való közelítése tárgyában. Minthogy ez akkor nem történt meg, kereskedelmi téren (csőd, charta bianca,
kereskedelmi könyv stb.)
az osztrák gyakorlatot alkalmazták. 1792-ben tételesen is megszületett az a lehetőség, hogy magyar bíróság alá
tartozó szerződés ügyében anyagi és eljárási vonalon egyaránt alávethessék magukat a felek az osztrák jognak,
illetve az osztrák bíróság illetékességének.
A hiányon az 1792. évi országgyűlés által kiküldött regnicolaris bizottság javaslata (Codex cambio-mercantilis)
kísérelte meg jogalkotással a változtatást, de ez nem emelkedett törvényerőre. Csak a reformkor derekán vették
újra elő, és akkor aránylag gyorsan meg is születtek a magyar kereskedelmi jogot szabályozó 1840. évi
törvények. Ezek jelentős mennyiségű kötelmi jogi kérdést is tételesen szabályoztak. Egyúttal megteremtették
annak hazai hagyományát, hogy összefogó szabályozás híján családi és kötelmi jogunk nem polgári
törvénykönyvben, hanem külön törvényben nyerjen szabályozást.
Contractus és obligatio
Általános törvényi szabályok a szerződésekről
Pactum vagy conventio az a megállapodás, amely jog szerint nem kötelez. (Az egyházi jog az ilyen ígéret
betartását is előírta.) Ha a megállapodásból törvényes követelés, érvényesítési igény származott, akkor
contractusról, szerződésről beszélünk. A contractus alapján valamely felet terhelő szolgáltatás a kötelezettség
(obligatio).
A hibátlan szerződés teljesítendő. Tévedés, erőszak, fenyegetés, csalárd megtévesztés okán a szerződés
érvénytelen, megsemmisíthető volt. (Semmisség és megtámadhatóság között a hazai rendi jog világos
különböztetést nem tett.)
Kiskorúak és atyai hatalom alatt állók atyjuk, gyámjuk, gondnokuk hozzájárulása nélkül érvényesen
kötelezettséget nem vállalhattak. (Előnyt ellenben szerezhettek.) Az osztályos örököstársak jogát sértő
szerződést az érdekeltek megtámadhatták és felbontását kérhették.
A szerződésről a fenti elszórt, törvényekben megjelenő, jórészt ugyancsak ius commune tételeken túl a hazai
gyakorlat még a következőket vallotta: Nem minden megállapodás szerződés. A szerződési (kötelező) jelleghez
a közös jogi elvek szerint kell valamely jegy, szerződést keletkeztető többlet (szerződési típusok).
55
A szerződés keletkezhetett:
a. megegyezéssel és dologátadással (re) kölcsön, haszonkölcsön, zálog, őrizet (letét), csere (cambium és nem
permutatio) esetében;
b. törvényes formák betartásával (sollemnibus verbis) örökvallás, bíróválasztás (compromissum), teljes körű
meghatalmazás (mandatum cum constitutione plenipotentiarii), perbeli meghatalmazás, ügyvédvallás
(constitutio procuratoris), váltókötelezettség-vállalás esetében;
c. megfelelő tartalmú kétoldali megegyezéssel (consensu) adásvétel, bérlet, magánfelek közötti társaság
esetében;
d. más szerződés járulékaként (pacta adventa), például elővétel, jelzálog, kezesség;
e. írásban (litteris) kereskedelmi ügyleteknél.
A szerződést érvényteleníthetővé tette a felek tévedése. A tévedés(error) lehetett ténybeli és jogi (facti vel iuris).
A ténybeli (error facti) akkor tette megtámadhatóvá a szerződést, ha lényeges és ha menthető, a felek
megkövetelhető gondossága ellenére merült fel. Lényeges a tévedés a szerződés tárgyában, lényegében,
személyben vagy magában az ügyletben. Az error iuris a joghatásban való tévedés. Előbbi alapján
megtámadhatták a szerződést, utóbbi nem volt megtámadási ok. (A jog nem tudása nem mentesít, kinek-kinek
magának árt.) Az erőhatalom és megfélemlítés (vis ac metus) ugyancsak megtámadhatóvá tette a szerződést.
Tételei a római jog természetjogi tételei.
Csalárd megtévesztésre (dolus malus) hivatkozással megtámadható volt a szerződés a megtévesztett részéről. A
megtévesztés látható hibára nem vonatkozhatott, egyébként bírói mérlegelés döntötte el, hogy hogyan hatott a
szerződésre. Maga a megtévesztő ennek okán nem támadhatta meg a szerződést (saját hibájára előnyök szerzése
végett senki sem hivatkozhat).
Ismertek voltak a többalanyú kötelmek is. Létezett együttes és egyetemleges követelés és tartozás is. Alapelv a
részek szerinti követelés és tartozás (beneficium divisionis), ahol a felek együtt, de mindenki csak a saját
tartozási részéért felelt. Az együttesség előnye tehát elsősorban eljárásjogi (az ügy egyszerre volt perbe vihető).
Az egyetemlegességhez lex specialis volt szükséges. Így házastársak, üzlettársak esetén egyetemlegesség,
compossessorok esetén együttesség állt fenn. Az egyetemlegesség nemcsak eljárásjogi, hanem anyagi jogi
előnyt is jelentett a hitelezőknek, hiszen bármely adóstól az egész követelés behajtható volt. A halmozás
szankcióként, magándeliktumoknál fordul elő a közös jogban és elvétve a hazai gyakorlatban: minden
szándékos kárt okozón a teljes tételes magánbüntetés perelhető volt.
A kötelem tárgya, tartalma, feltétel és időtűzés, biztosítékok Frank Ignác szerint a 19. századi bírói gyakorlatban
a természetjog szerint nyertek meghatározást. A kártérítés szabályait Franknál a természetjog szerint rendezték.
Ez azt jelentette, hogy ajogellenes okozó viselte a kárt, még ha vétlen is, mert méltányosabb volt őt terhelni,
mint az ugyancsak vétlen károsultat. A magyar szokásjogban nem érvényesült a lex Aquilián alapuló
büntetőszemléletet a magánjogi kárfelelősség területén, amit a középkorban az egyházjog még tetézett. (E
szerint csak a bűnös [szándékos vétkes] felelne az általa okozott kárért.) Hazánkban a polgári korban uralkodóvá
váló objektív felelősségi szemléletnek öntudatlan történelmi gyökerei voltak.
Újítás, módosítás, engedményezés, tartozásátvállalás, gazdagodás szabályai Franknál ugyancsak a ius commune
és az abból eredő természetjog tételei szerint vannak feldolgozva. Huszti István egy századdal korábban ezeket
óvatosabban többnyire a bírói mérlegelés körébe utalta azzal, hogy hazai különös jog nem létezik velük
kapcsolatban. (A bírónakjogában állt a ius commune normáihoz visszanyúlni, már a 18. században is.)
Nevesített szerződések azok, amelyeknél a lényeges (essentialis) szerződést keletkeztető feltételek

bekövetkeztével létrejövő szerződés vele járó (naturalis) elemeit ajog kidolgozta, és a felek ellenkező
megállapodása híján, automatikusan, ipso iure alkalmazta. A felekkel tehát nem történhetett meg, hogy jogi
ismeretek híján lényeges kérdésekben nem intézkedtek előre, szerződéskötéskor.
Nevesített szerződések
Ilyen nevesített szerződéseket az összefoglaló, tankönyv jellegű magánjogi művek hazánkban is felsoroltak, és a
18. és 19. századi állapotot összevetve e tárgyban a jogfejlődést, illetve a közös jogi alapokon nyugvó
állandóságot egyaránt észlelhetjük.
56
2.1. táblázat - Nevesített szerződések az összefoglaló magánjogi művekben:
Husztinál Franknál
(1748, Iurisprudentia practica): (1841, Osztó igazság törvénye)
Adásvétel (emptio-venditio) Adás-vevés
Bérlet (locatio-conductio) Bérlet
Kezesség (fideiussio) Kezesség
Zálog (pignus) Zálog
Letét (depositum) Letét
Kölcsön (debitum, mutuum) Kölcsön
Elővétel (praeemptio) Kereskedői munkaszerződés
Csere (cambium) Szállítási szerződés
Használat (commodatum) Megbízás, felhatalmazás
Ajándék (donatio) Alkusz, ügynök
Gazdagodás (indebitum) Adósság (debitum)
Betáblázás
Elsőbbségi követelések
A felsorolásoknál feltűnő, hogy a ius commune alapján dolgozó Huszti nem szerepeltette a megbízási
(mandatum) szerződést, talán annak rendkívül szerteágazó tartalma miatt (hogy létezett a gyakorlatban, már a
14. századi Ars notarialis formulái és a 18. századi Planum Tabulare esetjoga igazolja). Újak az 1840. évi
kereskedelmi törvényekben nevesített szerződések Frank Ignácnál, noha ezekkel kapcsolatban is megállapítható,
hogy a 18. századi gyakorlat a csőd, a társaság, a váltó (charta bianca) intézményét ismerte és alkalmazta.
Ugyancsak a 18. században jelent meg törvényeinkben a betáblázás intézménye a jelzálogra. Husztinál az
indebitum, a gazdagodás condictióval visszakövetelése önálló szerződési-kötelmi formaként szerepel (valójában
quasi contractus a közös jog szerint, helyesen, hiszen nem előzi meg megegyezés).
Mindezen szerződések belső szabályait a szerzők, ahol lehet, régebbi magyar dekrétumokra vagy a Planum
Tabularéra, esetleg régebbi szerzőkre vezetik vissza, de végeredményben megállapítható, hogy a hazai
joggyakorlat a szerződések tartalmát a 18. században az usus modernus, a 19. század elején a természetjog által
közvetített európai közös jog tételei alapján határozta meg, ha jogvita során az értelmezés igénye a gyakorlatban
felmerült. A dekrétumok elszórt hivatkozásai is a hazai bírósági gyakorlat esetjogán alapultak.
Vétkesség
A kár fogalma: a hátrány (kár) elsősorban a vagyon, dolog értékcsökkenése, romlása (damnum emergens), de
lehet a joggal várt haszon, gyümölcs elmaradása (lucrum cessans) is. Semmiképpen sem valamely dolog
állapotromlását, ami lehet természetes is, hanem a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenést jelent. Így nem
tárgyi, fogható, hanem mindig eszmei, elvonatkoztatott jelenség. A véletlen baleset révén, senki által nem
okozott kár a tulajdonos vagy károsult hátránya (casus nocet domino).
57
A kárt okozó helytállását a kárkövetkezményekért a jog vétkesség (culpa) esetén követelte meg (egyházi jog).
Szándékos ártás, rosszhiszem esetén a károkozótól előszereteti érték (pretium affectionis) is követelhető volt a
sérelem miatt. Ezt a mai jogunkból, helytelenül, kikopott tételt (amit a büntetőjog eszköztára nem képes
hatásában pótolni) a hazai jogban még Grosschmid is képviselte. A jogellenesen okozott kárért a damnum
emergens erejéig a vétőképtelen is felel (természetjogi tétel). Így rendelkezett az osztrák polgári törvénykönyv
is.
Ahazai különös jog is intézkedett a károkozásról. A károkozó tilos cselekmények (damnum iniuria datum)
körében a hazai szokásjog a következő tételes szabályokat rögzítette. Marhabehajtási jog mint zálogolás illette
meg állatkár esetén a károsultat. Állatelhajtás miatti kereset illeti meg az állat gazdáját, ha jószágát
indokolatlanul behajtotta más. Bírói letéttel mód volt teljesítésre, és ennek alapján a zálog kiadásának
követelésére. A hazai jog ismerte a mezei károk fogalmát és azok különös elszámolásának rendjét. Tilos
vadászat, halászat idegenben kártérítés követelésére nyújtott jogalapot, mégpedig függetlenül a büntetőjogi
következményektől (keresethalmozás). Ugyancsak kártérítés járt út felszántása miatt.
A hazai gyakorlat ismerte a szökött jobbágy befogadása esetén a kiesett teljesítmény kötelező megtérítését
kártérítési alapon.
Számadó gulyás, juhász, csikós az átvett állatokért szigorú objektív, mintegy leltári felelősséggel tartozott. Ezek
esetében csak elháríthatatlan erőhatalom (vis maior) felmerülte mint károk lehetett a kimentési ok. Erre jelentős
számú adatunk van, érdekes, hogy az idézett magánjogi összefoglaló művek nem dolgozták fel e sajátos hazai
gyakorlatot. A csősz felelőssége a mező- és határkárokért, mintegy a nauta (hajófuvarozók felelőssége), caupo
(fogadósok felelőssége) vagy még inkább a hazai gyakorlat számadói felelőssége alapján állott fenn akkor, ha a
kárfelelőst nem tudta megjelölni. A csősz bántalmazása miatti különös kereset a sértő ellen (a hatósági személy
védelmének mintájára) ugyancsak kártérítési alapon is megállt, függetlenül a büntető igénytől. A keresetindítás
joga a csősz gazdáját illette.
Fenyegető kár elhárítása miatt a közös jog szerint lehetett keresetet indítani. A fenyegetett óvadékot kérhetett
(cautio damni infecti). Amíg meg nem kapta, zár (sequestrum) alá helyeztethette követelése biztosítására a
fenyegető dolgot. Vízfolyás megváltoztatása miatt (actio aquae pluviae arcendae) közös jog mintájára adott a
hazai jog kereseti jogot.
Magándeliktumok
A magándeliktum a rendi magyar jogban éppúgy, mint a római jogban, a sértett magánfél által volt perelhető, és
a sértett javára kiszabandó büntetéssel járt. Egyezség lehetősége létezett a felek között. A kereset akkuzatórius,
azaz a vádat a magánfélnek kellett képviselnie. Az ilyen magándeliktumokat két csoportba sorolták a nagyobb,
illetve a kisebb hatalmaskodások közé. Nagyobb hatalmaskodás volt a betörés nemes házába, jószág elfoglalása,
nemes letartóztatása, megsebesítése, megölése. Később különösen ennek minősült: bárók és tisztségviselők
elleni erőszak, oltalomlevél megszegése, országgyűlési és megyegyűlési panasz vagy részvétel akadályozása,
tagroncsolás, követek elleni vétség (vis publica). Díja (büntetése) főváltság, jószágvesztés.
Kisebb hatalmaskodás: minden erőszak, a jogos is, kivéve a jogos védelmet. (Mégis, a Hármaskönyv szerint az
erőszakkal elvett birtok egy évig erőszakkal visszavehető.) Kisebb hatalmaskodás különösen a jobbágyok
letartóztatása, levelek tartóztatása, erdősértés, hamis okirat készítése, felhasználása, álnév, álorcásság,
vértagadás, széksértés.
Mindezek vagyoni büntetéssel vagy bírsággal voltak szankcionálva. Hamis vádért a talióelv alapján büntetés
járt, azaz az elkövető azt a büntetést kapta, amit a vád sikeressége esetén a bevádoltat sújtotta volna.
Mellékbüntetésként szerepelhetett: infámia (becstelenség), továbbá végleges vagy időre szóló silentium, eltiltás
a közszerepléstől. A becstelenség bizonyos jogképesség-korlátozást is maga után vont.
Mindezen cselekmények perelhetők voltak ugyan közvádra is, de magánvádas eljárásban is. Az eltolódás a
közüldözés irányába a rendi korszak utolsó szakaszában történt meg. (Mindezekre bővebben a büntetőjogról
szóló fejezetben térünk ki.)
2.5. ÖRÖKJOGI INTÉZMÉNYEK

Történeti áttekintés
58
Az ősi magyar szokás minden valószínűség szerint a családi-nemzetségi vagyon alapján állott. A családot a
legidősebb, legtekintélyesebb férfi képviselte. Halála után a következő korban és alkalmasságban megfelelő
lépett a helyébe (szeniorátus). A szállásbirtokon a család együtt gazdálkodott, a kieső tag vagyona a többieket
illette.
Szent István és az Árpád-házi királyok ennek a rendnek helyébe egyrészt az alkalmasság szerinti kiválasztást
állították (a közjogban Amtsbaronat), másrészt a gyermekek öröklését és egyébként az örökhagyó
rendelkezésijogát, valamint a királyi szükségörökösi jogot tették törvénnyé (kétséges,hogy a nyugati egyházi
jogi vagy bizánci hatásra, a kettő ekkor még nem is vált el élesen). Az Aranybulla a rendelkezési hatáskört a
királyi örökléssel szemben növelte, de köteles részt adott a fiú utódnak. Törvényessé nyilvánította az oldalági
rokonok öröklését végrendelet híján, és bevezette a leánynegyed – quarta puellarum – intézményét.
Nagy Lajos az Aranybulla megerősítésekor kifejezetten megváltoztatta az örökhagyó addigi rendelkezési

szabadságát. Ennek helyébe lépett az osztályos atyafiak (a szerző donációban megjelölt leszármazottai) dologi
várománya – ius ad rem – a közös ős által hagyott ősi vagyonban, és utána a korona háramlásijoga. Az ősiség
(aviticitas) tehát a rendi Magyarország birtoklási-öröklési rendje, amely szerint az ősinek (öröklöttnek) minősülő
vagyonban a lemenők öröklése a kötelező törvényes öröklés. Donációs vagyonban a donációban megjelölt
várományosok kihaltával a birtok visszaszállt a koronára (ius regium).
Az ingó vagyonnal és a szerzeményi vagyonnal kapcsolatban a rendelkezési jog, amit az egyházi bíróságok
pártoltak, megmaradt. A hagyatéki perek illetékességén úgy változtatott a hazai szokás, hogy azon vagyonok
tekintetében, amelyekben ingatlan is szerepelt, az accessorium sequitur principale elv alapján kivonta az
elbírálást az egyházi bíróságok hatásköréből és a királyi bíróságnak adta át. Ezt a hazai jogot a Tripartitum után
mindenesetre a ius commune szellemében értelmezték a Kúrián. A Planum Tabulare döntései sorozatosan
használják az örökjogi elveket a római jog szerint (18. sz.).
Alapfogalmak
Öröklés annyi, mint egyetemes jogutódlás (successio in universum ius quod defunctus habuerit). Örökös (heres)
az egyetemes jogutód. Örökös lehet valaki az örökhagyó vagyonának egészére vagy eszmei részére (heredes
defunctum repraesentant). Az egyetemes jogutódlás mellett létezett egyedi jogutódlás, hagyomány (successio
singularis) is.
Tárgya szerint mindkét jogutódlás vonatkozhatott adományos (donációs) és egyéb jószágra, valamint ősi
(felmenőtől örökölt) és szerzeményi jószágra. (Egyedi ősi jogutódlás a leánynegyed.) Jogcím szerint:
végintézkedés alapján, törvény rendje szerint, lex specialis szerint részesülhetett valaki az elhunyt vagyonában,
hagyatékában.
A végrendelet
Az örökhagyó halál esetére szóló egyedi, módosítható, visszavonható, formaköteles intézkedése.

Érvényességének elbírálásában eredetileg egyházi fórum illetékes, a ius commune szerint. A Hármaskönyv az
ingatlant is tartalmazó hagyatékra fórumot váltva világi bíróság elé utalja a végrendelet érvényességének
kérdését, mint a fődolog (az ingatlan) járulékát (a végrendeletet) érintő kérdést (accessorium sequitur principali!
– téves, de jellemző közös jogi indokolással). (Hármaskönyv II. 52. 3.) Eredetileg a végrendeleti és a törvényes
öröklés egymást kizárta, majd a hazai jog a két jogcím párhuzamosságát lehetővé tette. A végrendelet mint
egyoldalú intézkedés mellett a hazai jog elismerte az öröklési szerződések, halál esetére szóló kétoldalú
megállapodások érvényét is.
A cselekvőképesség a rendelkező részéről (legitima aetas), a törvényi lehetőség (a vagyon jellegétől függően) és
a törvényi formai kellékek betartása (lásd 1715:27. tc.) voltak az általános külső érvényességi feltételek.
A végrendelet külső érvényességi feltételei
Csalárdság, kényszer, megtévesztés lerontotta a végrendelet érvényét. A közvégrendelet előírt formasága, hogy
hiteles helyen (kancellária, nagybírák, káptalanok, megye) kell írásban benyújtani, vagy ha szóban adja elő a
végrendelkező, arról feljegyzést kell készíteni. Magánvégrendeletként a végintézkedés akkor érvényes, ha
köztanúk előtt, vagyis öt nemes vagy legalábbis tisztességes ember előtt, akiket a végrendelkező felkért és
együttesen jelen voltak, a végrendelkező felolvasta és aláírta végrendeletét, vagy azt végrendeleteként
kijelentette és aláírta, és ott a tanúk együtt mindnyájan aláírták és lepecsételték. Az írni nem tudó rendelkező
59
helyett egy hatodik kézíró szerepelt tanúként. Codicillushoz, kiegészítő rendelkezést tartalmazó
fiókvégrendelethez elég három tanú (részintézkedés).
Házastársak közös végrendelete a magyar jog szerint érvényes volt (mert nem volt tilos).
Kiváltságolt végrendeletek voltak a pia legata (kegyes alapítványról szóló rendelkezések), a katonai végrendelet,
amit a hadba vonult személy hadiállapotban katonatársai előtt tett, a szülők gyermekeik javára szóló
rendelkezése, valamint a járvány idején tett végrendelet. Mindezekre elég a saját kezű aláírás és két tanú
aláírása, vagy élőszóban előadás két tanú előtt.
Városok saját szokása volt érvényes a végrendeleti formaságokra is. Külföldi végrendelet azon hely joga szerint
tekintetett érvényesnek, ahol készült (lex loci contractus), amely idegen jog szükség esetén a hazai bíróság előtt
bizonyítandó, ebben nem állt meg a iura novit curia elv.
Belső törvényességi feltételek
Több végintézkedés, ha egymást ki nem zárta, együtt is megállhatott (ugyancsak megálltak a végintézkedések
örökösnevezés nélkül is), szemben a római joggal. Örökösnevezés tehát nem volt szükséges, de lehetséges;
helyettes örökös is nevezhető volt, akárcsak az utóörökös (pupillaris és quasipupillaris substitutio). Substitutio
fideicommissaria (hitbizomány) megengedett, de a donációs vagyonban csak privilégium alapján. Örökös az
lehetett, aki öröklésre képes volt. (Kizáratott az egyház a holtkézi törvényekkel, az idegenek pedig a
jogképességi korlátaik szerint.)
Rendelkezni szabad javakról korlátlanul lehetett, szerzett donációról azonban csak a jogosultak körében. Ősi
javakra kizárt volt a rendelkezés, azok az osztályos atyafiak részére hagyandók a törvény szerint. Ősi nem
donációs vagyonról az utolsó jogosult rendelkezhetett.
Minthogy az öröklött (ősi) vagyonban nem volt lehetőség végrendelkezésre, a köteles rész kérdése a hazai
jogban csak a szerzeményi vagyonnal kapcsolatban merülhetett fel. Úgy tűnik, hogy ebben a vonatkozásban a
hazai gyakorlat kezdettől a ius commune, főleg az egyházi jog előírásaihoz igazodott, legalábbis erre utalnak
azok az Árpád-kori dekrétumok,amelyek leszármazó nemlétében az örökhagyónak szabad rendelkezést
engedtek a vagyonán. Ezt vonta el az ősiségi rendelkezés, mely szerint a donáció visszaszállt osztályos örökösök
híján a koronára.
A Hármaskönyv szakaszait utóbb egyesek úgy értelmezték, hogy a hazaijog a köteles rész vonatkozásában a
közös joghoz igazodott, és Werbőczi ezért nem fejtette ki bővebben ennek tételeit. Mások szerint a szerzeményi
vagyonban nincs kötelesrész, azt csak a szerződés vagy a szerzéskori feltétel köti meg, így az örökhagyó a
szabad szerzeményből „gyermekeit érdemök szerint jutalmazhatta vagy ki is tagadhatta” (Frank Ignác).
Főpap vagyona harmadáról intézkedhetett – egyharmad az egyházé, egyharmad a kincstáré lett törvény szerint.
Görög főpap mobiliái az utódé lettek, vagyona feléről rendelkezhetett, fele az egyházi kasszáé lett.
A teljes vagy eszmei részre kinevezett örökös javára érvényes volt a növedékjog, tehát megkapta kieső
örököstársa részét – a tételesen meghatározott vagyonra nevezett örököst viszont nem illette növedékjog.
A hagyomány
Ahagyomány egyedi vagy határozott összegű vagyonjuttatása. Nem szerinti (generikus) hagyomány esetén
választott a hagyományos a vagyon bizonyos köréből (zártfajú hagyomány). Praelegatum létezett mint elő-
hagyomány valamely örökös javára, mintha a hagyaték felosztásra került volna az örököstársak között. A
hagyomány terhelhető volt, a teher mint feltétel szerepelhetett. Tartozáselengedés is lehetett hagyomány. A
hagyomány feltételhez volt köthető, de tilos, erkölcstelen, lehetetlen feltétel esetén az egész hagyomány pro non
scripto habetur. (Eltérően a római szabálytól, ahol az ilyen feltétel tekintendő nem létezőnek.)
Hitbizományi megkötés
Különös intézkedés a hagyatékban a hitbizományi megkötés. Királyi kegyelemmel lehetett hitbizományt

alapítani primogenitúra szerint az elsőszülött, illetve annak lemenői javára, majorátus alapján a legidősebb fiú,
őt követőleg azonban nem az alapító esetleges elsőszülött fiától való unokája, hanem ezt megelőzően még élő
ifjabb fia (majoresco) javára, s szeniorátus alapján a mindenkori legidősebb férfi családtag javára. Hazánkban az
első forma volt az általános (1687:9. tc., 1723:50. tc.).
60
Vérfogadás
A vérfogadás (adoptio) jelentette a rokonná fogadást öröklés céljából. Formái: örökbefogadás fiúként,
örökbefogadás testvérül, kölcsönös örökbefogadás (mutua adoptio), vagyonközösségi megállapodás. Donációs
vagyonban mindegyikhez királyi hozzájárulás kellett.
Halál esetére szóló ajándékozás
A halál esetére szóló ajándékozást akkor tekintették érvényesnek, ha a megajándékozott túlélte az örökhagyót,
aki haláláig a rendelkezést nem vonta vissza, és az ajándék nem sértette a kötött vagyonban előírt utódlási
rendet.
Törvényes öröklésre akkor került sor, ha az örökhagyó nem készített végrendeletet, illetőleg a javak az ősi
vagyonba tartoztak.
Voltak az öröklés szempontjából kizárólag fiági, továbbá közös, és kifejezetten a leányokat illető vagyonrészek.
Az adománybirtoknál az adomá-nyos levél megjelöli, hogy csak a juttatott – időlegesen, haláláig – vagy a
juttatott és finembeli utódai, illetve mindkét nembeli leszármazottjai, esetleg testvérei, felesége is részesültek-e
donációban. Mindezen megjelöltek és megjelölt lemenőik gyökeres jogon lesznek örökösök.
Ha az adománylevél a fiú utódokat foglalta be, azok lettek jogosultak törvényes öröklésre. Az első szerző
azonban végintézkedésben rendelkezhetett úgy, hogy leányai is részesülnek, de ilyen esetben a fiági utódok
kihaltakor a korona visszaháramlási joga a létező leányági birtokosokkal szemben is beállt (ius bonorum, usus
bonorum).
Ha az adomány vagyoni ellentétellel szereztetett, úgy az ellenérték erejéig a leányág akkor is örökössé vált, ha
az adomány csak a fiági leszármazóknak szólt. Városi jószág és jobbágyvagyon mindkét nembeli utódokra
szállt. Leánynegyed járt a csak fiágra maradó ősi vagyonból egyszer, az első átszálláskor. A quartaliciumban az
adományszerző leányai, illetve azok lemenői örököltek. A negyedet az adományból egyszer kellett kiadni, a
szerző leányának vagy leányainak együtt (in stirpes helyettesítéssel). Ha a szerzőnek nem voltak leányai, úgy a
következő fokon is kijárt a negyed az ősi vagyonból azonos elv szerint, de csak egyszer. (Létezett olyan nézet,
hogy legalábbis a Hármaskönyv előtt minden átszállásnál volt leánynegyed, és olyan szigorúbb álláspont is a
Kúria gyakorlata alapján, hogy ha a szerzőnek nincs leánymaradéka, nem jár negyed sem a donációból.)
Kifizethető volt a negyed pénzben, birtoktalan házasságot kötött leány kaphatta földben, s pénz helyett lovakban
is. A szerző után visszaszálló (magvaszakadt) vagyonból a hajadon leány birtokrészt kapott, de házassága után a
korona azt igazbecsű értéken visszaválthatta tőle. Szerzeményi vagyonban a gyermekek, adományban a juttatott
elsőfokú örökös utódai in capita, a kieső utódai in stirpes örököltek.
Lemenők öröklése (első ordo)
Gyermekek in capita, unokák in stirpes – iure repraesentationis – örököltek. Törvénytelen gyermek csak tartásra
tarthatott igényt a hagyatékból. Amit valaki az örökhagyó életében kapott – osztály, hozomány stb. formájában
–, azt örökrészébe be kellett tudni. (Az örökhagyó ellenkezően is rendelkezhetett.) Ha azonban a már juttatásban
részesült örökös nem kívánt az örökhagyó halála után a vagyonból részesülni, a ius commune szabálya szerint
nem volt köteles az osztályba bevinni az előre kapott vagyonrészt a többi örökösök javára. (Kérdéses,
mennyiben volt köteles a hagyatéki hitelezőkkel szemben helytállni, ha nem állt rendelkezésre kellő kielégítési
alap. Hazai speciális szabály erről nem intézkedett.) A fegyverek a fiúkat illették előhagyományként. Az apai
ház a legkisebb fiúé lett, de betudás kötelezettségével, a családi levéltár az elsőszülötté. Hajadon leánynak – ha
nem volt örökös – tartás járt a teljes hagyatéki vagyon terhére.
Felszálló öröklés (ascendentes, második ordo)
Leszármazó hiányában a felmenők örököltek, mégpedig ősi vagyonban akkor, ha az az örökhagyó gyermekre
osztály útján jutott, szerzeményi vagyonban pedig akkor, ha hiányzott a végintézkedés; szerzeményi
adományvagyonban akkor, ha az adományos levél erről külön intézkedett. Ennek az öröklési módnak a donációs
vagyonban nem volt nagyjelentősége. Főleg a kiházasított és utód nélkül elhalt gyermek örökségénél vált
érdekessé, a házastárs öröklési igényével szemben. A feudális közös jogi paterna paternis, materna maternis
tételjelent meg ebben a csökevényes formában a hazai örökjogban.
61
Érdekesebbé vált a kérdés a kezdődő polgárosodással a vagyonosabb iparos, kereskedő, privilegizált telepes
paraszt (bánáti svábok) és a honoráciorok körében, valamint a székely öröklésnél, ahol a donációval szemben a
szállásbirtokrendszer volt jellemző. Ezek közül a családok közül a 18-19. században sokan felkerültek,
mégpedig többnyire vegyes, pénzen szerzett donáció révén a köznemesi rendbe, és adott esetben volt módjuk,
főleg az első szerzőknek, kiházasítani gyermekeiket. Az ilyen, kiházasítás réven kapott vagyon a kiházasított
utód nélküli elhalálozása esetén visszaszállt a juttató szülőre. (Túlélő feleség előtt az örökhagyó testvérei és
leszármazottaik örököltek.) Ebből a szokásból, melynek gyakorlati jelentőségét még indokolt lenne kutatni,
alakulhatott ki az a vita a magyar polgári jog megfogalmazásakor, hogy magyar hagyomány-e az ági öröklés
intézménye.
Oldalági öröklés (collateralium, harmadik ordo)
Donációs szerzeményi vagyonban az oldalág akkor örökölt, ha azt az adománylevél tartalmazta. A közös ős
vagyona az egyik ág kihalta esetén a másik oldalágra szállt, a közelebbi ős leszármazója előzte a távolabbiét a
parentélaszabály szerint. Különös szabályok rendezték az oldalági rokonok öröklését a bányászok vagyonában,
a Tengermelléken és az egyházi személyek, valamint egyetemi oktatók után. Szerzeményi szabad vagyonban az
oldalrokon végrendelet híján örökölt.
Házastárs öröklése
Özvegyi jogon a magyar jogban haszonélvezet illette a túlélő nemes (jászkun, honorácior) asszonyt férje
vagyonában mindaddig, míg újra meg nem házasodott. Tulajdonként illette az özvegyet férje díszruhája, kocsija,
lova, a ménes fele 25 darabig, valamint saját hozománya és különvagyona (parapherna), hitbére (dos). Ezt, ha a
férj vagyonába beolvadt, vagy még elkülönítésre nem került, az örökösök tartoztak kiadni az özvegy
örököseinek is. E kötelezettséget azonban az özvegy férjének vagy örököseinek elengedhette. Közös (házasság
alatti) szerzeményben a házastárs az oldalág és felmenők előtt örökölt. A közkereset (közszerzemény) vélelme
nem áll nemesekre, honoráciorokra, kunokra és jászokra.
A korona öröklése
Az adománybirtok a juttatottak kihalása után visszaszállt a koronára, de új donációként kiadandó volt. Egyéb
vagyon örökös és rendelkezés hiányában a kincstárra esett mint urafogyott jószág.
Osztály apa és fia közt
Sajátos intézménye a magyar jognak, hogy az apa által örökölt ősi vagyonban öröklésre jogosult felnőtt házas
fia apját osztályra szoríthatta, azaz kikérhette az ősi vagyonból a reá eső részt, hogy önálló háztartást alapítson.
A Hármaskönyv ugyan több más esetét is ismeri annak, hogy az apa fiát, az ősi juss kiadása mellett,
kitagadhatja, illetve a fiú az ősi vagyont apjától elvonhatja, de ezeket a szokás nem vette át, mert más
intézmények megoldották a problémákat (Frank Ignác). Ugyancsak kikövetelhette a teljes korú fiú a reá anyjától
vagy anyai felmenőitől háramlott vagyont (bona materna) is atyjától.
Jog és jogérvényesítés
A röviden vázolt rendi anyagi magánjogból látható, hogy a magyar hazai jog nem volt lényegesen
elmaradottabb, mint az európai átlag. Mégis a 18-19. század fordulóján a radikális polgári újítók (magyar
jakobinusok) egyik követelése volt az új polgári törvénykönyv (Code Civil) megalkotása. Ők ebbe beleértették a
polgári egyenlőség alkotmányos bevezetését is, noha az osztrák polgári törvénykönyv igazolta, hogy a két
kérdés nem kapcsolódik szükségképpen egybe. A reformkorban Széchenyi ugyancsak határozottan követelte a
magyar rendi magánjog hatályon kívül helyezését, s Werbőczi művének kilenctized részét tűzbe vetette volna.
Miért ez a követelés? Nyilván nem a rendi anyagi magánjog idézte elő az ellenszenvet, hanem a
magánkövetelések érvényesítésének nehézkessége, a rendi pervitel elhúzódása. A magánjogi követelések
érvényesítése az ún. gyökeres jogok vonatkozásában mindjárt első fokon a Királyi Kúrián történhetett – a 18.
század előtt a király személyes bíróságainál, mégpedig a 13. század óta az írásbeli (cognitios) per menetében. Ez
pedig lassú volt akkor is, ha az igazságszolgáltatás rendben működött. Hát még azon korszakokban, amikor a
politikai körülmények miatt akadozott, így a 15-17. században szinte folyamatosan. Mátyás király ebben
megpróbált rendet tenni, és nem utolsósorban ebből származik „igazságos” mellékneve. Reformjait azonban
részben már az 1492. évi országgyűlés hatálytalanította, a többi meg elveszett a török háborúk okozta zavaros
időkben.
62
A kötelmi ügyek nemesek között a vármegye törvényszéke elé tartoztak első fokon, és ennek működése sem
volt zavartalan. Jogbiztonságot még leginkább a városi bíróságok nyújtottak polgáraik ügyeiben. A jobbágyok
ügyeiben a falubíró, mezővárosi bíró sommásan, tehát gyorsan ítélkezett, de az úriszékek fellebbezési vagy
elsőfokú gyakorlata már nem kevés kívánnivalót hagyott maga után.
A 18. század elején a bírósági rendszer reformja a kerületi bíróságok felállításával hozott ugyan a kötelmi
ügyekben bizonyos javulást, de minthogy a nemesi birtok nem volt terhelhető és árverezhető, a végrehajtás
országosan továbbra is szinte lehetetlen volt. Márpedig végrehajtás nélkül a legjobb ítélet sem ér sokat.
A18. század végén ki lehetett kötni kötelmi ügyletekben az osztrákjog hatályát és az osztrák bíróságok
illetékességét. Ám a végrehajtás továbbra is a magyar megyei szervek kezében maradt, és ezek az alávetést mint
egyoldalúan vissza is vonható vállalást értelmezték. Nem meglepő, hogy ilyen körülmények között a magyar
nemes nemzetközi mércével nem volt hitelképes.
A magyar jogtudó réteg hiába kísérelte meg, hogy hazai hagyományainkon alapulva újítsa meg az anyagi
magánjogot, fogalmazza meg a polgári jogot. Sem ajogtörténeti iskola korai képviselőinek ilyen irányú
javaslatai, mint Michnay és Lichner pozsonyi jogtanároké, sem a magyar természetjogi iskola nagy
képviselőjének, Frank Ignácnak a törekvése nem hozott sikert. Csak a kereskedelmi jog kodifikációja történt
meg 1840-ben. Az 1848. évi áprilisi törvényekben előirányzott polgári törvénykönyv elkészítésére, amely Deák
irányítása alatt nyilván magyar jogi hagyományokra épült volna, a szabadságharc alatt és után nem volt
lehetőség. A magyar anyagi magánjog folytonossága megtört, és a késői magyarjogtörténeti iskola követői csak
az örökjogban tudtak a hazai hagyományból valamennyit átmenteni a polgári kor jogába.
Mégis, talán nem előzmény nélküli, hogy a magyar bírói gyakorlat jogfejlesztő tevékenysége, a magyar anyagi
magánjog és a polgári perjog rendszerének kibontakozása a polgári korszakban sem maradt le az európai
élvonaltól, sőt bizonyos területeken (jogi személy, kártérítési jog, perjog) abban úttörő szerepet is vitt.
3. 3. CSALAD ES HAZASSAG AZ 1848 ELŐTTI

MAGYAR JOGBAN
3.1. A CSALÁD
A feudális magyar jog különbséget tett a tágabb értelemben vett család, a nemzetség (genus, generatio) és a
szűkebb értelemben vett, tulajdonképpeni család (familia, domus) között.
A nemzetség
A nemzetség a közélet első formája volt, amely az ugyanazon nemzetségből származók gazdasági és politikai
egységét jelentette. A nemzetségi kötelék védelmezte a nemzetség tagjait, valamint megalapozta a nemzetségi
közös birtokokban, a szállásbirtokokban való részesedést.
A keresztény királyság létrejöttével a nemzetség közjogi, államszervezeti jelentősége ugyan megszűnt, de a

nemzetség tagjai továbbra is kölcsönösen védelmezték egymást. Így például a sérelmet szenvedett személy a
nemzetség tagjainak támogatásával vett elégtételt, per esetén az eskütársak a nemzetség tagjai közül kerültek ki.
A nemzetséget az atyafiak, a férfiak ágán leszármazott férfi rokonok alkották. A nő férjhezmenetelével kikerült
atyja nemzetségéből, és férjének nemzetségébe lépett. Az ősi vagyon nemzetségi köteléken alapuló örökléséből
így a nők jó ideig teljesen ki voltak zárva. Az Aranybulla ugyan lehetővé tette fiú utódok hiányában a nők
öröklését a leánynegyed erejéig, de azt, mint már említettük, „igazbecsű áron” a nemzetség tagjai
visszaválthatták.
A gyámsági jog gyökerei szintén a nemzetségi kötelékhez nyúlnak vissza. A törvényes kort még el nem ért
kiskorú gyámja a legközelebbi atyafi volt, akinek gondoskodnia kellett a gyermek neveltetéséről és vagyonának
kezeléséről.
A tulajdonképpeni család
A családot az ugyanazon családatya hatalma alatt álló személyek: a feleség, a gyermekek és a gyámgyermekek
alkották. A családatya hatalma alatt álltak azon törvényes korúak is, akik a családi közös vagyonban maradtak.
63
A családatyai hatalom kezdetben korlátlan, elsősorban uralmi jellegű hatalmat jelentett, majd a későbbi jogban
védelmi természetűvé vált. A családatyai hatalom alól önálló háztartás alapításával, a családi vagyon
megosztásával lehetett szabadulni.
A családatyai hatalom jellemzően megnyilvánult abban, hogy a férj felesége felett korlátlan fenyítési joggal bírt.
(László törvényei a férjnekmegengedték, hogy házasságtörésen tetten ért feleségét megölje.) A családatya
kezdetben feleségét és gyermekeit szükség esetén eladhatta vagy elzálogosíthatta. Az eladási jog előfutára volt a
házasságkötés első formájának, a nővételnek. A családatyai hatalom erőteljessége megmutatkozott a büntetőjog
területén. Így kezdetben a kiközösítés nemcsak az apára, hanem feleségére és gyermekeire is vonatkozott.
László annyiban enyhítette a korai szabályozást, hogy lopásnál a családtagok büntetőjogi felelősségét csak a 10
éven felüli gyermekekre szorította.
A család tagjai vagyonközösségben éltek, amelynek képviselője a családatya volt. Ha a családatya meghalt,
akkor házastársa és gyermekei kezdetben nem az öröklés, hanem a vagyonközösség alapján léptek a családi
vagyonba. I. István törvénye az özvegyen maradt vagy hűtlenül elhagyott nőnek férje vagyonában élete végéig,
illetve újabb házasságkötéséig haszonélvezetet biztosított.
A törvényes kort el nem ért gyermekek atyjuk halála után a nemzetség legközelebbi férfi tagjának hatalma alá
kerültek. A nemzetségi gyám nem rendelkezhetett szabadon a hatalma alatt álló gyermek vagyonával. Ha a
gyám az ősi vagyont indokolatlanul elidegenítette, akkor a gyámolt törvényes kora elérése után a korábbi
jogügyletet érvényteleníthette.
3.2. A HÁZASSÁG
Nőrablás
A házasságkötés legrégibb formája a nőrablás és a nővétel volt. A nőrablás intézménye a teljes nőközösséget –
amely a törzshöz tartozó valamennyi férfi számára hozzáférhetővé tette a törzshöz tartozó valamennyi nőt –
váltotta fel. A nőrablás a nő idegen néptől, törzsből vagy idegen községből való megszerzését jelentette, amely a
nő kizárólagos birtoklásával járt együtt. István törvényei a nőrablást ugyan nem engedték meg, ám ha a szülők
ebbe utólagosan beleegyeztek, akkor érvényes házasság jött létre.
Nővétel
A régi magyar jog szerint házasság nővétel útján köttetett, azaz a férfi a nőt a családatyai hatalom birtokosától
megvásárolta. A nővétel módjáról Gardízí perzsa történetíró tudósításában találunk adalékokat: „Leánykérés
alkalmával náluk az a szokás (ti. a magyaroknál), hogy amikor a leányt megkérik, vételárat visznek a leány
gazdagságával arányban, több vagy kevesebb állatot. Amikor a vételár meghatározására összeülnek, a leány
atyja a vőlegény atyját saját házába viszi, és mindent összegyűjt, amije csak van coboly-, hermelin-, mókus-,
nyestprémből és rókamálból, a brokát ruhahuzatokkal és mindenféle bőrrel egyetemben tíz bőrruhára valót.
[Mindezt] egy szőnyegbe göngyölíti, és a vőlegény atyjának lovára kötözi, majd hazaküldi őt. Akkor az mindent
elküld neki [a leány atyjának], amire csak szükség van az előre megállapított vételárhoz: állatot, pénzt,
ingóságot, és akkor hazaviszik a leányt.”
A családi vagyonközösség elvénél fogva a vőlegény csak családalapítása után szerezhetett saját vagyont, így a
vételárat rendszerint a vőlegény atyja ajánlotta fel. A házasságkötéskor a leány apja a vételárat, mintegy vagyoni
biztosítékul, a vőlegénynek visszaadta. A házasságkötés így gyakorlatilag két jogügyletből állt: 1. a
tulajdonképpeni házasságkötésből, amely az adásvételi szerződés aláírását és a vételár kifizetését foglalta
magában; valamint 2. a megkötött szerződés teljesítéséből, amely a nőnek a vőlegény házába kísérését jelentette
(traditio puellae).
Vagyoni hatások
A keresztény egyház tanítása szerint a házasság (matrimonium) a férfi és a nő isteni rendelésen nyugvó
legbensőbb egyesülése, amely csak a házasulandó felek kölcsönös megegyezése alapján jöhet létre. Az egyház
befolyása folytán a házasságkötés fokozatosan elvesztette adásvételi jellegét, a vőlegény már nem fizetett
vételárat, hanem az átalakult hitbérré, a nő részére kirendelt vagyonná. Az egykori vételárat az általában
pénzben vagy gyűrűben adott foglaló jelezte. A kereszténység terjedésével egyre inkább szokássá vált a
jegygyűrű, illetve a gyűrű általi eljegyzés.
64
A keresztény házasság
A kötelék érvényességét az egyházi jog szerint bírálták el. Eredetileg a katolikus, később a protestáns felek
számára saját egyházuk joga, illetve II. József türelmi rendelete érvényesült e tekintetben. Az egyház előtt zajló
házasságkötési szertartás az Árpád-házi királyoktól kezdve gyakorlatban volt. Kálmán házasságkötésről szóló
törvénye szerint „minden házasságkötés az egyház színe előtt, a lelkész jelenlétében, alkalmas tanúk szeme
láttára, az eljegyzés foglalóadás valamelyjelképével és a mind a két fél beleegyezésével történjék; máskülönben
az nem házasságnak, hanem paráználkodásnak tartassék”. E szabályozás igyekezett megakadályozni egyrészt az
alattomos, valamint a keresztények és a pogányok közti házasságokat, másrészt a házasságkötés nyilvánossá
tételét is célozta.
Az 1279. évi budai nemzeti zsinat kiközösítéssel és nagy összegű váltság fizetésével fenyegette azokat a
jegyeseket, akik házassági akaratukat a templomon (azaz az egyházon) kívül nyilvánították ki. A tridenti zsinat
(1545-1563) a házasság érvényességi kellékévé tette, hogy az az illetékes lelkész és két tanú jelenlétében
történjék. E tridenti határozat Magyarországon csak a 17. század végén, a 18. század elején nyert alkalmazást, és
akkor is kizárólag a katolikusok körében, hiszen ennek hatálya a protestánsokra nem terjedt ki. A házasságkötési
ceremóniát megelőző egyházi kihirdetés kötelezettségét először az 1215. évi IV. lateráni közzsinat mondta ki. A
kihirdetés célja a házassági akadályok felkutatása volt. Magyarországon az 1279-ben tartott budai nemzeti zsinat
ugyan szintén elrendelte a templomban történő három egymást követő vasárnapon való kihirdetést, ám ez
egészen a 15-16. századig nem vált gyakorlattá.
Házasságkötés a bíró előtt
I. (Nagy) Lajos király korában gyakori volt a bíró előtt megkötött vagy éppen újrakötött házasság. A bírói
eljárás alapjául általában az szolgált, hogy a férfi erőszakot követett el a nőn, és az ezt tárgyaló büntetőperben a
bíró ítéletében a vádlottat az illető leány feleségül vételére kötelezte.
Ezekben az esetekben a bíró maga adta át a leányt, és a házasságot e pillanattól kezdve tekintették érvényesnek.
Az egyházi szertartás keretében házasságot kötött férfi gyakran a bíró elé vezette feleségét, amelynek célja
pusztán a házassági beleegyezés megismétlése volt.
Eljegyzés és jegyesség
Érvényes eljegyzést a kánonjog szabályaihoz igazodva csak a 7. életévét betöltött fiú és leány köthetett. E
szabály gyakorlati betartása, illetve megtartásának igazolása azonban gyakran akadályba ütközött, hiszen hosszú
ideig még nem volt sem egyházi, sem állami anyakönyvezés vagy más olyan feljegyzés, amelyből az eljegyzésre
készülő felek életkorát biztosan meg lehetett volna állapítani.
A kánonjog a 7. életév betöltése mellett megkívánta azt is, hogy a jegyesek beleegyezése valódi, komolyan
meggondolt és szabad legyen, valamint határozott személyre kellett vonatkoznia.
Az érvényesen megkötött eljegyzés bizonyos erkölcsi kötelezettségeket rótt a felekre. Az eljegyzés

foganatosításának pillanatától kezdve a jegyesek kölcsönös hűséggel tartoztak egymásnak, amelynek esetleges
megszegése egyházi büntetést vont maga után. Az egyházi jog alapján a jegyesség (sponsaliciae) kötelezett a
házasság megkötésére. Kényszert mindazonáltal e kötelezettség kikényszerítésére nem lehetett alkalmazni
(libera debent esse matrimonia). A tridenti zsinat határozatait megelőzően a jegyesek együtthálása külön
házasságkötés nélkül is házasságot eredményezett. Az eljegyzés aktusa ezen túlmenően az ígért házasság
megkötése iránti kötelezettséget is jelentette.
Az eljegyzés felbontására akkor kerülhetett sor, ha erről a jegyesek kölcsönösen megegyeztek. Akit
gyermekkorban jegyeztek el, felnőttként elállhatott az eljegyzéstől. Egyébként a jegyesség hatálya megszűnt
valamelyik fél halála, valamely feltétel meghiúsulása vagy egyházi rendbe lépés miatt. Egyoldalú visszalépésre
jogot adott a másik fél erkölcstelensége, eretnekség, becsületvesztés, hosszas indokolatlan távollét. Az egyházi
rendes bíró illetékességébe tartozott annak megítélése, hogy valamelyik fél egyoldalú visszalépése elegendő
okot ad-e az eljegyzés felbontására. Ennek megállapítása általában per útján, kivételes esetekben a megyés
püspök peren kívüli eljárásában történt.
Házassági akadályok
65
Bizonyos házassági akadályok fennállta esetén nem jöhetett létre érvényes házasság a felek között. Az egyházi
kihirdetés bevezetése – amely Magyarországon csak a 15-16. századot követően vált gyakorlattá – e házassági
akadályok felismerését célozta.
Fejletlen kor
A szokásjog szabályai szerint fejletlen korú fiú vagy leány nem köthetett érvényes házasságot. A fejletlen kor
fiúnál a 14. életév, leánynál a 12. életév be nem töltését jelentette. Werbőczi Hármaskönyve már mindkét nem
tekintetében a 12. életév betöltését tekintette „vízválasztónak”.
A házassági akadályok sorába tartozott a nősztehetetlenség, azaz az elháláslehetetlensége. Az elhálást gátolhatta

valamely harmadik személy boszorkánykodása, bűvös-bájos ténykedései, illetve valamelyik fél testi
fogyatékossága, amely nem tette lehetővé a házassági tartozás teljesítését. A nősztehetetlenségi perek már a 14.
század folyamán sem számítottak ritka jelenségnek. Ilyen jellegű pereket megindítani csak valamelyik fél
magánpanasza alapján lehetett, elbírálásukat pedig az egyházi bíróságok jogkörébe utalták. A per legfontosabb
ütőkártyái a bizonyítékok voltak, amelyek megszerzése leggyakrabban szakértői szemle keretében történt. A
szemle lebonyolításával a bíró a szükséges tudományos és szakmai ismeretekkel rendelkező személyeket, így
orvosokat, bábákat vagy éppen tapasztalt öregasszonyokat bízott meg. A szakértői szemle, a tanúkihallgatás és
az eskütételi eljárás alkalmával összegyűjtött bizonyítékok alapján a bíró igyekezett igazságos döntést hozni. A
bíró egyes esetekben a feleket meghatározott próbaidőn át további együttélésre kötelezte. Az ítélet
meghozatalára a bizonyítási eljárás lefolytatása, illetve a próbaidő letelte után került sor. A megtámadott
házasság semmissé nyilvánítása esetén a házasságra képes fél érvényes új házasságot köthetett, ám a házassági
tartozás teljesítésére képtelen felet egyszer s mindenkorra eltiltotta újabb házasságkötéstől. Perújításnak volt
helye, ha a képtelen fél utóbb alkalmassá vált a házaséletre. Ilyen esetben ismét szakértői szemlét tartottak, és
ennek eredményétől függően a bíró visszaállította a felek között fennálló korábbi házasságot, tekintet nélkül
arra, hogy a másik fél időközben esetlegesen már újból frigyre lépett.
Kényszer
Érvényesen nem jöhetett létre házasság, ha egyik vagy másik felet annak megkötésére akarata ellenére
kényszerítették. A kényszerházasságtól megkülönböztették azokat az eseteket, amikor a hatóság
kényszereszközök bevetése mellett szólította fel a már együtt hált jegyeseket a házasság megkötésére. Nem
számított érvényes házasságnak a valamely érdektől vezetett színlelt házasságkötés (mint II. Ulászló Beatrixszel
politikai megfontolásokból kötött házassága). Házassági akadályként kizárólag a személy azonosságára
vonatkozó tévedést fogadták el.
I. István törvényei a vérrokonság hetedik ízéig visszamenőleg tiltottak valamennyi házasságkötést. Az 1215. évi
IV. lateráni közzsinat negyedik ízig visszamenőleg nem tartotta elképzelhetőnek a vérrokonok közti házasságot.
15. századi törvényeink e tilalmak megszegőit vérfertőzés és hűtlenség bűncselekményének elkövetésével
vádolták, és fej- és jószágvesztéssel büntették. A Hármaskönyv különbséget tett a jóhiszeműen – a
vérrokonságról való tudomás híján – és a rosszhiszeműen kötött vérrokoni házasságok között. A rosszhiszemű
házas fél fejét és vagyonát is kockáztatta e cselekményével. Negyedik ízig visszamenőleg az egymással
sógorsági viszonyban állók sem köthettek érvényes házasságot.
Rokonság
Házassági akadályt képezett a törvényes rokonság, azaz az örökbefogadás is. Örökbefogadó és örökbefogadott
nem fogadhatott örök hűséget egymásnak. A keresztelés és a bérmálás folytán keletkezett lelki rokonság is
gátolta a házasságkötést. A szülők gyermekeik jegyesével, illetve a gyermekek szüleik jegyesével nem köthettek
házasságot.
Méltatlan házasság
A szolgasorban élő férfi vagy nő csak földesura engedélyével köthetett frigyet. A szabad sorsú férfit I. István
törvényei szabadságvesztéssel fenyegették, ha rabnővel kötött házasságot, és vele három ízben paráználkodott.
A régi magyar jog ugyan nem zárta ki azt az eshetőséget, hogy szabad sorsú nő rabszolgához kíván feleségül
menni, ám az érvényességhez elengedhetetlen volt a nő szüleinek beleegyezése. Ha férjhezmenetelére a szülők
tudta és hozzájárulása nélkül került sor, akkor a szülők „méltatlan házasság” címén pert indíthattak a házasság
érvénytelenítése érdekében.
Nős papok
66
A papság nősülésének kérdése sokáig vitatott volt a magyar társadalmi és jogéletben. Kálmán törvényei szerint a
már nős papok feleségüket megtarthatták, de a nőtlenül pappá lett férfiak nem nősülhettek meg. A13. században
III. Ince pápa rendelkezései folytán minden egyházi jövedelmüket elvesztették azok a papok, akik nem hagyták
el feleségüket. A16. század folyamán ismét kezdett szokássá válni a papi rend kötelékében állók házasságkötése.
Ezzel egyidejűleg több kísérlet született arra, hogy a papságot a nőtlenségi kötelezettség betartására indítsák. A
papi nőtlenség Magyarországon a korabeli európai államoknál jóval később, csupán a 17. századtól kezdve
kezdett állandósulni.
Többnejűség
Újabb érvényes házasság létrejöttét gátolta meg bármelyik fél korábban érvényesen kötött, még fennálló
házassága. E tilalom megszegőjét vagyonának elkobzásával, illetve súlyosabb esetben halálbüntetéssel sújtották
(többnejűség).
Gyilkosság
Házassági akadályt jelentett, ha valamelyik fél a másik fél házastársát az újabb házasságkötés lehetőségének
megteremtése érdekében megölte. Az egymásnak titokban házasságot ígérő házasságtörő felek nem köthettek
házasságot a kánonjog szabályai szerint. Nőrablást követően a felek között csak akkor jöhetett létre házasság, ha
a bíró és esküdt társai előtt lefolytatott eljárás során a leány a nőrablással vádolt ifjút választotta, és nem
szüleihez kívánt visszatérni.
Valláskülönbség
A valláskülönbség mint házassági akadály II. András idejében jelentkezett először erőteljesen. Ennek oka a
kamaraispánságokat, valamint a só- és vámtisztségeket kezelő zsidókkal és izmaelitákkal szemben
megmutatkozó közelégedetlenségben keresendő. Az 1233. évi beregi egyezményben II. András esküvel fogadta,
hogy a zsidókkal vagy izmaelitákkal házasságra lépő keresztényeket jószágvesztéssel és szabadságvesztéssel
fogja megbüntetni. A vegyes házasságok szigorú megítélése és tilalma a 15. századtól kezdve mutatott némi
változást. A17. században a katolikus egyház már elfogadta a vegyes házasságokat, és a protestáns fél katolikus
vallásra való áttérését csak akkor követelte meg, ha ezzel együtt más olyan házassági akadály is fennállt, amely
alól az érintett félnek a pápától felmentést kellett kérnie. Előrelépést jelentett III. Károly 1731-ben kiadott
Carolina Resolutiója, amely elismerte a vegyes házasságokat, de megkötésüket a katolikus fél lelkészének
hatáskörébe utalta. Az 1790-1791. évi országgyűlésen hozott törvények hiába gördítettek el minden akadályt a
vegyes házasságok megkötésének útjából, a gyakorlatban a katolikus lelkészek a protestáns féllel szemben
felmerült aggályaikra hivatkozva egyszerűen megtagadták a közreműködést. Maga a katolikus püspöki kar úgy
döntött – az 1790:55. tc. rendelkezéseit alaposan megszegve -, hogy a katolikus lelkész a vegyes házasságokat
csak akkor áldhatja meg, ha a protestáns fél a születendő gyermekekre vonatkozóan reverzálist adott. E kérdést
csak a későbbiekben tárgyalandó 1894:31. tc. rendezte.
Bizonyos szent napokon és időszakokban nem illett házasságot kötni. Kiskorúak házasságára nem kerülhetett
sor szülői beleegyezés nélkül. A cselekvőképtelenség, már fennálló házasság (jegyesség), egyházi rend,
heréltség abszolút, a rokonság, sógorság, előzetes házasságtörő kapcsolat, előző házastárs megölése, keresztény
és nem keresztény házassága relatív akadályok voltak. Az abszolút házassági akadály bárkivel, a relatív
csakazzal szemben gátolta a házasságot, akivel szemben fennállt.
Hatóságok
A középkorban a házassági ügyek a katolikus egyház, a szentszékek hatáskörébe tartoztak. A rendi

Magyarországon, miután többvallásúvá lett, több egyházi fórum is illetékes lehetett a kötelék érvényessége
kérdésében, ha a két fél különböző valláshoz tartozott. Az ellenreformációt követő időkben a köteléki bírósággal
nem rendelkező protestáns felek ügyében is katolikus szentszékek döntöttek, noha anyagi jogként a protestáns
jogot kellett (volna) alkalmazniuk. II. József türelmi rendelete változtatott ezen a helyzeten, és a protestáns
felekre világi bíróságok illetékességét kívánta kimondani. A türelmi rendeletig a vegyes házasságok a katolikus
szentszékek hatáskörébe tartoztak. A rendi jog utolsó korszakában (és majd később, a kiegyezés után a magyar
polgári perrendtartás [1868:54. tc.] rendelkezése szerint) vegyes házasságnál mindegyik félre saját egyháza
joghatósága állott meg (lehetséges volt tehát, hogy ugyanaz a kötelék az egyik félre érvényes volt, a másikra
nem).
A házasság felbontása
67
Bár a kánonjog szerint a házasság felbonthatatlan életszövetségnek minősült, a régi magyar jog elismerte a felek
kölcsönös beleegyezésén nyugvó elválását. Erre utalnak többek között a Váradi Regestrumban összegyűjtött, a
13. századból származó egyes iratok.
Az első esztergomi zsinat határozatai alapján a felesége házasságtörését bizonyító férfi más nővel új házasságot
köthetett. A nőnek ugyanakkor meghatározott esetekben joga volt a házasság egyoldalú felbontására. E jogával
élhetett akkor, ha férje őt hamisan vádolta házasságtöréssel, vagy ha férje őt „gyűlölségből” elhagyta, és más
országba távozott.
Minthogy a katolikus kánonjog szerint a megkötött és elhált házasság felbonthatatlan, csak érvénytelenítés
lehetséges olyan okon, amely már a kötést is lehetetlenné vagy semmissé tette volna. A keleti ortodox jog ismert
bontóokot (házasságtörés, melynek bizonyítása esetén a vétlen fél
jogosult volt más házasságot kötni), a protestáns vallások is ismerték a bontás lehetőségét, az ortodox
egyházénál tágabb keretekben is, bár az összes keresztények vallották a házasság alapvetőn életre szóló jellegét.
A katolikus kánoni bíróság, ha érvénytelenség nem állott fenn, csak az ágytól és asztaltól elválást (separatio a
thoro et mensa) ismerte el. Ideiglenesen történhetett ez a szétválasztás határozott vagy határozatlan időtartamra,
lényegében feloldva a feleket a házassággal együtt járó pozitív lelkiismereti kötelezettségekjelentős része alól
(de nem a kötelező hűség és az újraházasodás tilalma alól). Véglegesen engedélyezték a különválást
házasságtörés esetén, a sértett fél kérésére.
A protestánsok is ismerték ezt az intézményt, mint a válást megelőző ideiglenes megoldást, amely a házassági
vagyonközösséget mindenesetre megszüntette.
A házasság jogi hatása
A nő a házasságkötés révén kikerült atyja hatalma alól, és ettől kezdve férjének családi hatalma alá tartozott. E
kezdetben szinte mindenre kiterjedő korlátlan hatalom a nők egyre nagyobb önállósága folytán az idők
folyamán védelmi természetűvé alakult át. A nő érdekeinek védelme megnyilvánult abban, hogy a férj
feleségének törvényes képviselője volt a perekben. Ha a nő bűncselekményt követett el, akkor a férjnek
kötelessége volt a bírságot kifizetni, illetve gondoskodnia kellett felesége rabságból való mielőbbi kiváltásáról.
Kiházasítás
Özvegy tartása
A nőért fizetett vételár az idők folyamán a nő részére kirendelt vagyonná alakult. I. István törvényei szerint a nő
a férjétől kapott vagyoni juttatások révén belépett a családi vagyonközösségbe. Így férje halála után
gyermekeivel együtt birtokolta a családi vagyont, és a felett haszonélvezeti joggal bírt. Amennyiben a nő férje
halálát követően újabb házasságot kötött, akkor a családi közös vagyonból csak kiházasítást kérhetett. A
kiházasítás rendszerint női ruhákból és elsősorban a háztartáshoz szükséges ingó dolgokból tevődött össze. A
kiházasítást a leány atyjától vagy attól kapta, akinek családatyai oltalma alatt állt. A házasság fennállása alatt a
kiházasításhoz tartozó dolgok beleolvadtak a férj vagyonába, hacsak azok nem a nő kizárólagos használatára
szolgáltak. A házasság megszűnésekor a férjnek vagy örököseinek kötelességük volt e vagyontárgyakat kiadni,
illetve azok értékét megtéríteni. A nő a kiházasításhoz tartozó dolgokkal mint saját vagyonával rendelkezhetett.
A családi vagyonközösség elve László uralkodása idején némiképp módosult, törvényeiben már felbukkantak a
feleség vagyonának elkülönítését célzó rendelkezések. Az özvegyen maradt nőt már nemcsak a családi közös
vagyon együttes birtoklása és a haszonélvezeti jog illette meg, hanem férje vagyonából külön vagyoni ellátást
igényelhetett. A magyar rendi jog szerint a házastárs már nem feltétlenül osztotta férje családi helyzetét, nem
került be a férj osztályos atyafiságába. (Ezért az asszonyok családi nevüket is tovább viselték, a férj megjelölése
mellett.) Az asszonyt saját családja „kiházasította a családból”, saját vagyont, hozományt, kelengyét adott neki
(parapherna), míg férjétől a nemesasszony hitbért kapott, rendi állása szerint megszabottat vagy szerződésben
kikötöttet (tehát magasabbat).
Hitbér
A hitbér (dos) a nő részére rendelt vagyon volt, amelyet férjétől kapott. A hitbért jogunk már az Árpádok
korában ismerte. (Dos est donatio propter nuptias uxori a marito facta.) Werbőczi Hármaskönyve szerint a hitbér
szüzessége elvesztéséért és az elhálásért járt a nőnek, akár készpénzben, akár ingó és eladható dolgokban. A
68
hitbér a férfi ősi és szerzett vagyonát egyaránt terhelte. Kiadására rendszerint a férj halála után, illetve akkor
került sor, ha a nő halálával vagy újbóli férjhezmenetelével az özvegyi jog élvezete megszűnt.
A hitbér az asszony különvagyona volt, amit özvegysége után a férj hagyatékából meg kellett kapnia (más
igényeket megelőző rangsorban, az Aranybulla szerint).
A nő a hitbért törvényes házassága alapján az országos jogszokás szerint akkor is követelhette, ha erre
vonatkozólag előzetes megállapodás nem született (törvényes hitbér). A férj feleségének élők között vagy a
halál esetére szóló rendelkezés alapján is biztosíthatta a hitbért (szerződéses hitbér).
Az örökösökkel szemben az özvegynek a hitbérre szóló követelése a hozományi javak kiadására szóló
követeléssel együtt érvényesíthető (res dotales), viszont a követelést az özvegy elengedhette, és akkor az ő
örökösei sem érvényesíthették (relaxatio). Egyébként a követelés átszállt az özvegy örököseire és nem is
évülhetett el: gyökeres jog volt.
Hozomány
A kiházasításból fejlődött ki a hozomány, amelynek nagysága a leány rangjától, családjának vagyoni állásától
függött. A férjhezmenetel előtt álló leány hozománylistájának összeállítása és elkészítése sokszor hosszú évekig
tartott.
Jegyajándék
A jegyajándék (res paraphernales) fogalmába tartoztak mindazon vagyontárgyak, amelyeket a nő házasságra

lépésekor férjének házába vitt. Jegyajándékot atyjától vagy férjétől kapott a nő. E vagyontárgyak a nő
magántulajdonát képezték.
Különvagyon
A nőnek lehetett különvagyona, amelyre a házasság tartama alatt, de a házasságra való tekintet nélkül tett szert.
A nő különvagyonába tartoztak a királyi adomány, öröklés, adásvétel, csere vagy más jogügylet útján szerzett
vagyontárgyak.
Amíg újra férjhez nem ment, már Szent István is biztosította az özvegy nő használati-lakhatási jogát a férje
vagyonán és jogát gyermekei nevelésére. Ezenkívül korlátozott joga volt férje után bizonyos vagyontárgyakra.
Ebből fejlődött ki a máig ismert özvegyi jog hazai jogunkban.
Az özvegynek joga volt a haszonélvezet mellett közös kiskorú gyermekei nevelését is kézben tartani, de az ősi
vagyon kezelését az osztályos atyafiak megvonhatták tőle akkor is, ha ő volt gyermekei gyámja, újraházasodása
esetén pedig többnyire a gyámságot sem hagyták meg neki. Ha gyermekei egy része még kiskorú volt, de volt
már teljes korú fia is, általában ez a fiú vette át a családi vagyon kezelését. Jellemző ezzel kapcsolatban a
Planum Tabulare egy döntése, amely szerint a felnőtt gyermekeivel együtt élő özvegy édesanyával szemben a
családi közös ügyek vitelére törvényesen jogosultnak a legidősebb fiút jelölték meg azzal az indokolással, hogy
anyja a családban „filiae loco” foglal helyet. Mutatja ez, hogy a családi viszonyok rendezésénél, ha lehetett, az
egyébként külön szokás alapján álló hazai családi jogban is alkalmazták a ius commune fogalmait, még ha eltérő
tartalommal is.
Városi jog
A polgárok házassági vagyonjogát, többnyire bizonyos vagyonközösségét a városi statútumok rendezték.

Általában közelebb állott városjogunk (német hatásra) e tekintetben az európai közös joghoz, azaz elismertek
bizonyos házasság alatti közös szerzeményt, kölcsönös öröklési jogot, esetleg köteles részt is. A városi jog
sajátos intézménye volt a céhtagok özvegyeinek iparfolytatási joga, feltéve, hogy megfelelő mesterségbeli
tudású legényt állítottak műhelyükbe.
A jobbágyok házassága
A jobbágy házastársak között a törvényes rend a közös szerzemény volt a vagyonban, tehát amit házasság alatt
szereztek, annak fele illette mindegyik házastársat. Ezzel szemben ellenbizonyítást sem engedtek általában.
3.3. A GYÁMSÁG
69
A gyámság fogalma
A gyámság intézménye arra hivatott, hogy szülők hiányában, illetve azok akadályoztatása esetén védelmet
nyújtson a koránál fogva még szellemileg fejletlen kiskorúnak. Első királyaink nem alkottak kifejezetten a
gyámságra vonatkozó rendelkezéseket, az árvák védelméről családi körben gondoskodtak. A gyámság
intézményét törvényi szinten először II. Ulászló 1510:4. tc.-e rendezte.
A gyámi hatalom legrégibb formája a magyar jogban a nemzetségi gyámság volt. A törvényes kort még el nem
ért gyermekek atyjuk halála után a nemzetség legközelebb álló férfi tagjának hatalma alá kerültek. A gyám
képviselte és védelmezte a gyermeket, ám annak vagyona felett nem rendelkezhetett szabadon. Törvényes kora
elérése után a gyámolt a gyámja által kötött jogügyleteket esetlegesen megtámadhatta.
Gyámjuk volt az árváknak törvényes korukig. A gyám az apát helyettesítette. A magyar jog sorrendben
előnyben részesítette az ősi vagyonban a törvényes, majd a rendelt, míg a szerzett vagyonban a végrendeleti,
majd a rendelt gyámot. (Werbőczy a Hármaskönyvben megkísérelte a magyar hazai gyakorlatot a bevett római
jog szellemében e téren megreformálni, de éppen ezt nem vette át a bírói gyakorlat [Hármaskönyv 1.112., 113.,
114., 115., 116. stb.].) A Hármaskönyv szóhasználata szerint gyámja volt a hajadon nőnek és az elmebetegnek
is, és gyámként járt el az atya gyermekei anyai ági vagyonának kezelésében.
Általában férfit rendeltek gyámul, de a magyar jog megadta a gyám jogállását özvegy női felmenőknek is
(1500:14. tc. 3. §). A gyámságotnem volt köteles vállalni a kijelölt személy, ha sokgyermekes, távol lakó, súlyos
közhivatalt viselő, beteg, öreg vagy nem teljes korú volt, vagy ha halálos ellensége volt a gyámoltnak, illetve
atyjának. Nem lehetett gyám a pazarló, a rossz erkölcsű, a nincstelen, az árvákjavaira vágyakozó, az ítélet alatt
álló, az infámis, a hatalom alatt álló.
A gyám tartozott leltárt venni, az árvák neveléséről gondoskodni, vagyonukat gondosan kezelni s arról a
gyámság lejártakor számot adni. Ha nem híven viselte tisztét, elmozdítható volt.
A király a rendi államban – a keresztény elvek értelmében – „mint az özvegyek és árvák gyámolítója” a főgyám
szerepkörében köteles és jogosult volt ellenőrizni hivatalból minden gyám működését. A király, illetve –
megbízásából is, osztott jogkörben is (mint a korona tagja) – a megye gyakorolta a gyámhatóság szerepkörét.
Városban a városi hatóság tette ugyanezt. A jobbágyárvák feletti gyámságot a földesúr viselte, illetve
ellenőrizte.
3.4. A GONDNOKSÁG
A gondnokság fogalma
A gondnokság intézménye a személyi és vagyoni ügyeikben bizonyos körülmények folytán önálló intézkedésre
képtelen nagykorúaknak és kivételesen egyes kiskorúaknak nyújt védelmet. A gondnokság és a gyámság a
magyar jogban eleinte nem határolódott el egymástól. A rendi jogban a gyám és a gondnok terminológiáját még
bizonytalan módon használták. Látszik, hogy a két intézményt tartalma szerint nem tudták pontosan elhatárolni.
A gondnokság önálló intézménnyé válásának későbbre tolódását magyarázza az, hogy a gyámság szélesebb
körű volt, így kiterjedt például az elmebetegekre is, másrészt a törvényes korú személyek vagyonának
védelmére sem volt szükség, hiszen az ősi javak elidegenítése és megterhelése az örökösök tudta nélkül
érvénytelen volt.
Gondnok
Gondnoka volt a törvényes korúnak teljeskorúságáig (cura minorum), azon is túl annak, ki ügyei intézésére nem
képes, például elmebeteg, hadifogoly, egyéb akadályozott. A gondnok az lett, aki a kiskorúnak gyámja volt – ha
azonban törvényes korban vált árvává, választhatott magának gondnokot a nem teljes korú. (A magyar jog nem
ismerte a nyugvó hagyatékot, ezért annak gondnokát sem, egyebekben alkalmazta a gyámság és gondnokság
körében a ius commune megjelöléseit.)
A Hármaskönyv szabályozása alapján a törvényes kort elérő fiúk vagyonuk kezelését illetően továbbra is
gondnokság alatt maradtak, de gondnokukat rendszerint maguk választhatták. Az 1715:68. tc. azonban e jogukat
megszüntette, és az előzőleg gyámi tisztet betöltő személyt ruházta fel a gondnokság ellátásával a kiskorú
törvényes korának elérése után.
70
Az 1723:48. tc. rendelkezett a tékozlók birtokainak zárlat alá helyezéséről: a megbízott gondnok kezelte a
birtokokat, és azok jövedelmeit a tulajdonos adósságainak törlesztésére fordította.
4. 4. A MAGYAR POLGÁRI MAGÁNJOG TÖRTÉNETI

ALAPJAI (1848-1945)
4.1. ÁLTALÁNOS FOGALMAK
A magánjog polgári fogalma
A magántulajdonra épülő piacgazdaság kibontakozásával a magánjog a polgári társadalmak legjellemzőbb és

legfontosabb jogágává vált. Az intézményesítés során az emberi szabadság nagy vívmányaként elhatárolták
egymástól a köz- és magánszférát, az ún. közérdeket és magánérdeket, a politikát és a gazdaságot. Erre az
elgondolásra épült fel a polgári jogtudományban a közjog és a magánjog elhatárolása, illetve szembeállítása. Az
újonnan kialakult civil társadalom igyekezett a közjog által szabályozott államhatalomtól elválasztani saját
vagyoni, illetve családi viszonyait. Ezért a szélesebb értelemben vett magánjog körébe sorolták a vagyonjogot, a
családjogot, a kereskedelmi jogot stb. Közjognak tekintették az alkotmányjogot, a büntetőjogot, a közigazgatási
jogot és az eljárási jogokat. A magánjogot egyfajta mellérendelt jogviszonyként fogták fel, ahol a szemben álló
jogalanyok jogilag egyenlők, míg a közjognál alá- és fölérendeltségi viszonyról beszéltek. (Lásd az 1. ábrát)
A magánjogot polgári jognak is nevezik a római szabad polgárokjogá- nak, a ius civilének fordításaként. A
felvilágosodás korától kezdődően el terjedt a civil társadalom viszonyaira vonatkozóan a polgári, polgárosodás,
polgári társadalom kifejezés. Így a magánjog vonatkozásában: a Code Civil, az osztrák polgári törvénykönyv, a
német polgári törvénykönyv, illetve a magyar polgári törvénykönyv tervezeteinek értelmében. Magyarországon
a reformkortól kezdődően a „naturális”, a „barbár” és a „feudális” kifejezésekkel állították szembe a polgári
jelzőt.
1. TÁBLÁZAT A magánjog helye a jogrendszerben
A magánjog elnevezés a múlt században használt „magánosok jogából” eredt; szembeállítva a közjoggal. Ezután
a legjelentősebb jogtudományi munkák mind „Magyar magánjog” címmel jelentek meg. Végül az 1928-as
kódexjavaslatot is magánjoginak hívták a svájci minta után.
A magánjog a jogrendszernek az az ága, mely a legközvetlenebb összefüggésben áll a gazdasági viszonyokkal.

A magántulajdon lehető legteljesebb elismerésére épül. Jogilag egyenlő alanyok vesznek részt benne. Tiszta
formájában szabályai betartását vagyoni jellegű befolyásolással mozdítja elő, vagyis a jogág szabályainak
megsértőit főleg vagyoni szankciók érhetik, és a szankciók érvényesítése többnyire az érdekelt (jogosított) felek
autonóm akaratától függ. A magánjog olyan érdekeket védelmez, amelyeket az állam elsősorban
magánérdekeknek ismer el, és lehetőleg nem avatkozik bele sem engedélyek, sem pedig irányítás útján.
A magánjog és szakjogai
A történeti fejlődés során az egységes római civiljogból a rendi elkülönültség által is ösztönözve bizonyos
speciális életviszonyokra különleges szabályok alakultak ki, melyek eltértek az általános magánjogtól (ius
generale). Ezeket a magánjog szakjogainak nevezzük (ius speciale), amelyek elsősorban szintén magánjogi
jellegű szabályokat tartalmaznak, de rendszerint az illető tárgyra vonatkozó közigazgatási, eljárási és
büntetőjogi szabályokkal együtt. A különbség nem lényegbeli, hanem fokozatbeli. Ezek a szakjogok az
71
életviszonyok különös ágait sajátosan szabályozzák, olyanformán, hogy tételeik összessége többé vagy kevésbé
önálló, saját alapelvei által dominált egész gyanánt jelentkezik. Ilyen például a kereskedelmi jog, a váltójog, a
csődjog, a tőzsdejog, a bányajog, a tengerjog stb. A20. század első harmadában önálló szakjoggá vált a
munkajog és a nemzetközi magánjog is. A szakjogok az általános magánjogon belül helyezkednek el, de úgy,
hogy a „ius speciale derogat generali” (a speciálisjog lerontja az általános jogot) érvényesül (kereskedelmi
törvény 1. §). Ezért rájuk nézve az általános magánjog csak mögöttes, kisegítő (szub- szidiárius) jogforrás.
A magánjog alapelvei
A polgári magánjog középpontjában az egyéni szabadság (autonómia) áll. Ennek értelmében a magánjog
alapelvei a polgári jogegyenlőség, a tulajdon szabadsága, a szerződési szabadság és a szerzett jogok tiszteletben
tartása. A polgári jogegyenlőség princípiuma szerint magánjogi értelemben nincs különbség az egyes emberek
között. Egyetlen ember sem rendelkezhet egy másik ember felett jogi hatalommal. A tulajdonos elvileg
szabadon rendelkezhet tulajdonával, ha ezzel másnak nem okoz kárt. A szerződő felek akarata jogi értelemben
szabad. Ez a tulajdonjog szabadságának természetes következménye. (A magánjog a szerződéskötés gazdasági
hátterét nem vizsgálja.) A felek szabadon dönthetnek arról, hogy akarnak-e szerződést kötni, vagy sem. Ha igen,
kivel, milyen típusú vagy külön nem szabályozott formájú legyen a szerződés, s azt milyen tartalommal töltsék
meg (diszpozitivitás elve). Az állam még jogszabállyal sem foszthat meg senkit szerzett vagyoni jogától, csak
nagyon indokolt esetben és megfelelő kártérítés mellett.
A magánjog rendszere
A jogtudománynak az a feladata, hogy a jogágak tételeit rendszerbe foglalja és tartalmukat kifejtse. A

rendszerbe foglalás logikai művelet, amelynek az a célja, hogy a jogszabályokat egyfelől közös elemeik,
másfelől különbözőségük szerint csoportosítsa.
A magánjogot két fő részre szokták felosztani: vagyonjogra, illetve személyi és családjogra. Ez elé egy általános
rész illeszkedik, az egész anyagot pedig az öröklési jog zárja. Ezt az egyébként nem kizárólagos megoldásként
elfogadott felosztást a német pandekta-jogtudomány dolgozta ki, és onnan vette át a magyar jogtudomány is.
Magyarországon korábban Kelemen Imre és Frank Ignác még a régi római felosztást használták. Az ötös
felosztás Wenzel Gusztáv 1863-ban megjelent magánjogi tankönyve révén terjedt el, s került be az egyetemi
tananyagba is. Az első polgári törvénykönyv tervezetének munkálatai során Szászy-Schwarz Gusztáv
javaslatára eltértek az ötös felosztástól, az általános részbe tartozó rendelkezéseket elsősorban a kötelmi jogi
részbe illesztették, hogy ezzel is az egyébként sokban hűségesen követett német polgári törvénykönyvtől való
függetlenségüket hangsúlyozzák. Az 1928-as magyar törvényjavaslat pedig négy fő részből állt: 1. személyi és
családjog, 2. dologi jog, 3. kötelmi jog, 4. öröklési jog. Ennek dacára a jogtudomány és a jogi oktatás mindvégig
megmaradt az áttekinthetőséget nagyban elősegítő ötös felosztás mellett.
Az általános rész
Az ún. általános rész volt a pandektajog legsajátosabb és legtipikusabb intézménye, amely a különös fogalmak
közös jegyeiből képzett fogalmakból áll. Ezek rendszerint nem közvetlen magatartási szabályok, hanem olyan
általános elvek, fogalmak és tényezők, amelyek a különös rész minden szabályára egyaránt vonatkoznak
(például a jogügylet fogalma). Általában ezért is teszik e szabályokat a kódexek elejére, mert így nem kell
minden résznél megismételni. Magyarországon 1848 után vált elismertté, Hoffmann Pál törvényjavaslatot is
készített (1871) erre vonatkozóan. Az 1900-as javaslatban Szászy-Schwarz Gusztáv javaslatával ellentmondásos
helyzet alakult ki, hiszen az általános szabályok egy része a kötelmi jogi rész elejére került.
Az általános rész feladata, hogy bevezessen ajogág elméleti alapjaiba, s melynek ismerete a magánjogi
gondolkodásra meghatározó hatást gyakorol. Megismertet tehát ajogi kultúrával és a magánjog jogforrásaival. A
magánjog általános alapelveinek bemutatásával (ésszerűség, igazságosság, jogbiztonság) segítséget nyújt a
jogalkalmazónak az egyes konkrétjogszabályok értelmezésénél. A magyar magánjogban a meghatározó
szokásjogi szabályozás miatt különös jelentőségre tett szert az esetleges joghézagok feloldásánál, a bírói
jogalkalmazói jog alakulásánál.
4.2. A POLGÁRI MAGÁNJOG FEJLŐDÉSÉNEK FŐ SZAKASZAI

A nyugat-európai magánjogi fejlődés ívét a magyar magánjog az ismert és a perifériajellegből következendőn
sajátosan alakuló megkésettség miatt jelentősen rövidebb idő alatt járta be. A reformkor lobogó törvényalkotási
72
kedvét az uralomra jutott liberalizmus megfontoltan cselekvő második politikus- és jogászgenerációja kiterjedt
és megalapozott, szisztematikus jogalkotással váltotta fel; hogy azután néhány évtizedre rá már a beavatkozó
államtevékenységhez igazodó magánjogi praxisnak engedjen teret.
A reformkor
A reformkorban ismerték fel politikusaink a rendi jogokkal szemben az egységes magánjog szükségességét.
Széchenyi István műveiben kifejtette a Magyarországon lehetséges tőkés vállalkozásra való áttérés legfontosabb
alapelveit. Hirdette a tulajdon szabadságának elismerését, a vállalkozás korlátoktól való mentességét, és
személyes példamutatásával is (nagyszabású, sikeres vállalkozásai révén) népszerűsítette az önállóan vállalkozó,
az üzleti életben és az ország közügyeinek intézésében egyaránt eredményesen tevékenykedő polgárt. A liberális
gazdaságpolitikát támogatta a reformkor ellenzéki politikusainak többsége: Kossuth Lajos, Deák Ferenc,
Batthyány Lajos, Eötvös József. Az 1839-1840. évi és az 1843-1844. évi országgyűlésen jelentős eredményeket
tudtak elérni, szinte mindent, ami az akkori körülmények között lehetséges volt. Törvényt hoztak a kereskedelmi
társaságokról, gyárakról, a váltójogról, a csődjogról, lehetővé tették a nem nemes tulajdonszerzését, a jobbágyok
önkéntes örökváltságát.
Az individuális liberalizmus kora
Az 1848-as év „negatív törvényhozással” kezdődött, amikor csak a feudális kötöttségeket szüntették meg, a
pozitív intézkedésekre már nem jutott idő. Az 1848:9. tc. felszámolta az úrbéri viszonyokat, az 1848:15. tc.
eltörölte az ősiséget és az adományrendszert. Bizonyos értelemben a politikai-jogi rendszert csupán
hozzáigazították a gazdasági környezet teremtette helyzethez. A piac tette a gazdasági átalakulást a politikainál
és erőszakmentesebbé.
A „forradalmi” törvényhozóknak a szerzett jogok iránti tiszteletére jellemző, hogy mindez nem jogfosztással
(mint a francia forradalomban), hanem jogkiterjesztéssel történt. Nem a nemesi előjogokat szüntették meg,
hanem a polgári jogegyenlőséget deklarálták. Az egy tollvonással eltörölt feudális jog helyébe egy modern
polgári törvénykönyvet szerettek volna készíteni (1848:15. tc.).
Az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc leverésével az ősiség eltörlését, az úrbéri megváltást, a polgári
törvénykönyv életbeléptetését,a jogegyenlőségen alapuló igazságszolgáltatást a bécsi abszolutista kormányzat
hajtotta végre. A kor furcsa kettős arculatára jellemzően a neoabszolutizmus korszaka a politikailag legteljesebb
elnyomás mellett a gazdasági élet vonatkozásában egymás után hozta a liberális rendelkezéseket. A polgári
rendszer e diktatórikus változata nem volt hosszú ideig védhető, mert a gazdasági szabadsághoz a politikai
szabadság is szükséges.
Magánjogi pátensek
A császári pátensek elsősorban a polgári tulajdonviszonyokat szabályozták. A korszak jogpolitikája arra

irányult, hogy a magyar földtulajdon megszerzése tekintetében a teljes jogbiztonságot megteremtse. Az ún.
ősiségi nyílt parancs (1852. szeptember 29.) megszüntette a királyi és a nádori adományrendszert és a királyi
kincstárnak a magszakadás és a hűtlenség címén való utódlását (1. §). Eltörölték az ősiség intézményét, ezután
nem lehetett erre hivatkozva többé pert indítani. Megszüntették az öröklött és a szerzeményi, a fiú- és leányági
vagyon, birtok közötti különbséget. Az ún. úrbéri pátens deklarálta a jobbágyfelszabadítást és rendelkezett a
földbirtokosok kárpótlásáról. A földtulajdont a tényleges birtoklási viszonyoknak megfelelően alakították ki. A
felszabadult jobbágyok a jobbágytelkeiket és a közös legelő felének arányos részét kapták, a volt földesuraké
lett a közösen használt birtok másik fele, illetve a saját kezelésű birtok. A felszabadult jobbágyparasztság – az
ország lakosságának háromnegyed része – az ország mezőgazdasági területének mintegy 40, a nemesség pedig
60%-át kapta meg polgári tulajdonként. A földbirtokosok kárpótlásul a jobbágyfelszabadításért 5%-os
kamatozású föld-tehermentesítési állami kötvényhez jutottak, melyet negyven év alatt sorsolás által kialakított
sorrendben fizettek ki. (A törlesztést csak 1857-ben kezdték meg.) A jobbágyfelszabadítás és a földtulajdonjogi
viszonyok tisztázása racionalizálta a mezőgazdasági termelést, és megnövekedett a munka termelékenysége.
Osztrák polgári törvénykönyv
Az ősiségi nyílt paranccsal egy időben hirdették ki, majd 1853. május 1-jei hatállyal életbe léptették
Magyarországon is az osztrák polgári törvénykönyvet, függelékében az 1811 óta kiadott módosító és kiegészítő
nyílt parancsokkal és rendeletekkel.
73
Az osztrák polgári törvénykönyv Mária Terézia uralkodása óta tartó törvény-előkészítő munka eredményeként
jött létre, melyben kiváló természetjogászok (például Martini) is részt vettek. II. József racionalizmusa a
törvénykönyv reformkódex jellegét erősítette. Az osztrák polgári törvénykönyv értékelése a magyar
jogtudományban állandó vita tárgya volt. Kétségtelen, hogy a természetjogi hatás révén az alanyi jogokat
előtérbe állította, a tulajdont majdnem olyan abszolút szabad rendelkezési jognak deklarálta, mint a Code Civil.
Annak ellenére, hogy Magyarországon mint egységes kódex csak 1861-ig maradt hatályban, döntő jelentősége
volt a további jogfejlődésre. Számos jogintézmény az osztrák polgári törvénykönyv által vált a magyar jog
részévé.
Telekkönyvi rendtartás
Az ingatlanforgalom biztonsága és a jelzáloghitel behozatala érdekében az 1855. december 15-i telekkönyvi

rendtartással bevezették Magyarországon az általános telekkönyvet. Az összbirodalmi gazdasági érdekeknek
megfelelően szabályozták a kereskedelmi, váltó- és csődjogot, aminek révén sokkal szigorúbb rendelkezések
léptek életbe, mint amilyenek a korábbi magyar törvények voltak.
Országbírói Értekezlet
Nem egészen három év alatt tehát a jogszabályok tömege jelent meg. Még a jogászok is alig tudták követni a
gyors változásokat.
1861-től kettős folyamat indult meg a magánjogban. Az osztrák polgári törvénykönyv alkalmazását a lehető
legszűkebb területre szerették volna szorítani, a belőle meghagyott szabályok esetében viszont az alkotmányos
alapok szempontja lett a döntő.
Az 1860. évi Októberi Diploma kiállítása után Ferenc József 1861. január 20-i uralkodói „legfelsőbb
elhatározása” visszaállította a magyar bírósági szervezetet (kivéve az úriszéket). Magyarország (Erdély és
Horvátország nélkül) igazságszolgáltatási autonómiához jutott, mielőtt a politikai és a közjogi önállóságát
visszanyerte volna. Az 1848-as törvényeket azonban az uralkodó nem volt hajlandó tudomásul venni. A régi
feudális jog visszaállítása viszont ellenkezett a jogbiztonság alapvető követelményeivel. Ezért hívták össze az
országbíró elnöklete alatt az ún. Országbírói Értekezletet (mely 1861. január 23-tól március 4-ig ülésezett).
Tagjai a Hétszemélyes Tábla bírái, ügyvédek, egyetemi tanárok, politikusok, kereskedelmi és bányászati
szakemberek voltak.
Ideiglenes Törvénykezési Szabályok
Az Országbírói Értekezlet rövid idő alatt rendkívül jelentős munkát végezve elkészítette az Ideiglenes
Törvénykezési Szabályokat. Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályokat (ITSZ) nyolc részre osztották: I.
Magánjog 180 §, II. Váltójog 6 §, III. Büntető eljárásjog 9 §, IV. Csődjog 27 §, V. Kereskedelmijog 4 §, VI.
Úrbéri, föld-tehermentesítési, arányossági és mezei rendőrségi ügyek 4 §, VII. Bányaügy 72 §, VIII. Vegyesek 9
§. Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok – a császárral ellentétben – az 1848-as törvényhozás eredményeiből
indultak ki. Az Országbírói Értekezlet azt tekintette fő feladatának, hogy a neoabszolutizmus idején kibocsátott
jogszabályokat összhangba hozza a korábbi törvényekkel és szokásjoggal, megteremtve ezzel az igazságügyi
kiegyezést, amely politikai és közjogi tekintetben csak 1867-ben valósult meg. Olyan légkörben történt mindez,
amikor az önkényuralom gyűlöletessé tette még az ésszerű intézkedéseket is. Sokak számára az 1848 előtti
időszak utólag visszatekintve a „boldog békeidőket” jelentette. Deáknak és elvbarátainak a szinte egyöntetű
közvéleménnyel kellett szembeszegülniük, amíg elérték, hogy a régi magyar magánjogot teljes mértékben ne
állítsák vissza. A másik nehézség abból adódott, hogy a bírák nagy része vagy nem ismerte az osztrákjogot,
vagy nem szívesen alkalmazta a külső, elnyomó hatalom által oktrojált jogot. Ráadásul előre látható volt, hogy
az országgyűlés belátható időn belül nem lesz olyan közjogi helyzetben, hogy a törvénytelen pátensek helyett
alkotmányos módon törvényeket alkosson.
Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok magánjogi rendelkezései három irányban hatottak. Egy részük hatályon
kívül helyezte az abszolút kor rendeleteit, és helyette visszaállította a magyar jogot. Így nyerte vissza érvényét a
magyar váltó- és csődtörvény. A rendelkezések második csoportja alaki joghatállyal ruházta fel az abszolút
korszak pátenseinek egy részét, többek között az ősiségi, úrbéri, telekkönyvi pátenseket. Az intézkedések
harmadik csoportjába a módosított rendeletek tartoztak, elsősorban az öröklési és a házassági vagyonjogi
szabályok területén. Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok a szabályozandó joganyagban igen nagy hézagokat
hagyott. A kötelmi jog terén például a bíróságokat saját gyakorlatukra utalta az Országbírói Értekezlet, ami
ellentmondásos ítélkezést eredményezett. A bíróságok megint csak az osztrák polgári törvénykönyv megfelelő
74
szabályait kezdték alkalmazni, és az osztrák jog továbbra is nagy hatást gyakorolt jogfejlődésünkre olyan
területeken is, ahol nem is tartották fenn a hatályát.
Az ITSZ rendelkezései
Az Országbírói Értekezlet jogalkotó hatalommal nem rendelkezett, nem számított országgyűlési bizottságnak
sem. Nem volt más, mint a kancellária által összehívott hatvan magánszemély gyűlése. Nemhiába volt a
képviselők között annyi jogász, ezt a problémát is áthidalták. A képviselőház az 1861. június 12-i ülésén
kimondta, hogy „a magánjogi törvények visszaállíttatnak, de amennyiben azok az 1848:15. tc. és a szem elől
nem téveszthető újabb jogviszonyok miatt alkalmazhatók nem volnának, addig, míg törvényeket alkotni lehetne,
az Országbírói Értekezlet munkálatait ideiglenes kisegítő gyanánt használhatónak tekinti”. Ezután az Ideiglenes
Törvénykezési Szabályokról a Kúria 1861. július 23-án tartott teljes vegyes ülésén hozott határozatában
kijelentette, hogy „addig, amíg az alkotmányos törvényhozás másként nem rendelkezik, azonnal mindennemű
törvényes eljárásaiban állandó zsinórmértékül követendő”. Az uralkodó pedig mindezt 1861. november 5-i
leiratában megerősítette. Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok tehát szokásjogi úton lett a magyar jog forrása.
Az ITSZ hatálya
A közjogi helyzet miatt azonban Erdélyben, Fiuméban és a katonai határvidékeken továbbra is az osztrák
polgári törvénykönyv maradt hatályban, ott a magyar magánjog csak másodlagos jogforrási szerepet töltött be.
A polgári Magyarország, amelynek megteremtése 1848-cal kezdődött, 1867-ben politikai-közjogi

intézményeiben is stabilizálódott. Közel húszéves törvényszünet után a törvényhozásnak kellett megteremtenie a
gazdasági fejlődéshez és az emberek mindennapi rendezett életéhez szükséges jogintézményeket. Különösen a
gazdasági élet gyors fejlődése követelte meg a jogi szabályozást. A modern forgalom ugyanis azonnal reagáló és
biztosan működő jogot követelt, amit az állam minden körülmény között garantál.
Magyarország minél gyorsabb és eredményesebb gazdasági felzárkózása érdekében a magyar igazságügyi

kormányzat a magyar magánjog modernizálására törekedett. Ez elsősorban a fennálló nyugati jogintézmények
adaptálása révén történt.
Az állami beavatkozás korszaka
A századfordulótól egyre erőteljesebben jelentkező gazdasági-társa- dalmi-politikai változások már

önmagukban is radikális módosulást idéztek elő az európai kontinens országainak magánjogi rendszereiben.
Magyarországon a világháború után súlyosbították a helyzetet a háborús vereség, az ország területi veszteségei,
a forradalmak okozta káosz és a gazdasági válság. A klasszikus kapitalizmus liberális gazdaságpolitikája a
súlyos gazdasági és társadalmi megrázkódtatásokkal szemben tehetetlen volt. A piaci szabad verseny ebben a
helyzetben a kevésbé fejlett országokban óriási károkat okozott.
Az individuális liberalizmus felfogása szerint a magánjog alapvetően a fennálló vagyoni viszonyokat védi, ami a
20. századi körülmények között az egyenlőtlenségeknek nemcsak az újratermelődését, hanem azok fokozódását
is eredményezte. Ezért már nem tűnt elegendőnek az állam passzív, „éjjeliőr” szerepe, hanem egyenesen elvárás
volt, hogy ne csak a szerzett jogokat védelmezze a magánjogi szabályokkal, hanem segítsen a jogok
megszerzésénél is. Robbanással fenyegetett a tömegek szociális elégedetlensége is. Az I. világháború után
csökkent az életszínvonal, tartós lett a munkanélküliség.
Hadigazdálkodás
Az állami beavatkozás gyakorlata szinte minden irányból jelentkező igényként jelent meg. Kialakulását mégis a
világháború idején bevezetett hadigazdálkodás segítette elő. A hadviselő országok ugyanis kivételes törvények
alapján a háború szolgálatába állították az egész nemzetgazdaságot. Ez a kivételes állapot jórészt megmaradt a
békekötés után is. Az állami bürokrácia a jogi tevékenységet a politika eszközeként, a gazdasági-társadalmi
viszonyokat tudatosan alakító eszközként fogta fel. Megpróbálták a különböző folyamatokat előre megtervezni,
illetve irányítani.
Ilyen körülmények között az individuális liberalizmus hagyományos felfogása, amely szerint a közjog a
közérdeket, a magánjog pedig a magánérdeket szolgálná, természetesen tarthatatlanná vált. Immáron a
jogalkotók, jogalkalmazók és a jogtudomány képviselői abból a feltételezésből indultak ki, hogy a jog már
fogalmánál fogva is közérdekű intézmény, és ezért a magánjog csak azokat az egyéni érdeket, mozdíthatja elő,
amelyek egyben a közösség érdekeit is szolgálják. Emiatt a magánjog és a közjog közötti határ elmosódott. A
75
gazdasági élet irányítását közigazgatásijogi, büntetőjogi szabályokkal is szervezték. Míg az individuális
liberalizmus korszakában ajog a tevékenységek széles területének csak szélső tilalomfáit tűzte ki, ezután már
sok esetben a kötelező útvonalat is kijelölte. Az általában passzív, diszpozitív szabályok mellett egyre több
aktív, kogens, parancsoló normát alkalmaztak még a kötelmi jog területén is.
Át kellett alakulnia a magánjognak jogtechnikai szempontból is. Egyrészről a meglévő jogszabályoknak más
értelmet tulajdonítottak. Ajogal-
kalmazók számára ezt az ún. generális klauzulák megjelenése segítette elő. Az általános fogalmak (például jó
erkölcs, jóhiszeműség, tisztesség stb.) révén a bíróságok a konkrét rendelkezéseket a gyors változásoknak
megfelelően magyarázták. Másrészről a két világháború között egyre több jogszabályt alkottak, illetve
módosítottak. A jogi szabályozás bonyolultabb, részletezőbb lett és mind nagyobb területet ölelt fel. Az állam
ugyanis mindent, amit állami feladatnak tekint, azt egyben joggá is tette. Mindez törvényszerűen jogszabály-
túltermelést eredményezett. Ezekben az években a törvényeknek több mint a fele gazdasági vonatkozású volt (az
1929-ben meghozott 48-ból 31). A Rendeletek Tárának kötetei és a különböző jogalakító bírósági határozatok
olyan vaskos köteteket eredményeztek, hogy már a jogászok is csak nagy nehézségek árán igazodtak el az
állandóan változó és bővülő jogszabálytömegben. A jogszabályok „elértéktelenedtek”.
Magyarország területi veszteségei is változásokat eredményeztek a magánjog terén. A trianoni békediktátum

alapján az elszakított területeken a magyar magánjog elvileg mint egységes egész hatályban maradt, abban az
alakjában, ahogy 1918 októberében fennállott, kivéve azokat a változtatásokat, amelyeket az illető ország
törvényhozása utólag létrehozott. Bur- genlandban már 1922-ben a házassági törvény kivételével az osztrák
jogot vezették be. Romániában, Csehszlovákiában és Jugoszláviában a magyar magánjog ugyanazt a szerepet
játszotta 1918 után, mint az osztrák polgári törvénykönyv a régi magyar állam területén.
A bécsi döntések és egyéb politikai fejlemények nyomán a visszacsatolt területeken a magyar törvényhozás újra
életbe léptette a magyar magánjogot (1938:35. tc., 1939:6. tc., 1940:36. tc., 1941:20. tc.).
4.3. A MAGÁNJOG FEJLESZTÉSÉNEK ESZKÖZEI

A magyar magánjog forrásai
A magyar polgári magánjogot, mint ismeretes, átfogó törvénykönyv nem szabályozta. Ebből következően annak
alakulását több tényező is befolyásolta. A részterületeket szabályozó törvények és rendeletek mellett óriási
hatásuk volt az ítélkezési gyakorlatra a kódextervezeteknek és a tudományos munkálkodásnak; nem kevésbé a
bírói praxisjoghézagokat kitöltő, értelmező, helyenként önálló jogot alkotó tevékenységének.
Abírói hatalom gyakorlásáról rendelkező 1869:4. tc. 19. §-a kimondta, hogy a bíró a törvények, a törvény
alapján keletkezett és kihirdetett rendeletek és a törvényerejű szokás szerint tartozik eljárni és ítélni. Eszerint a
magyar magánjogban a törvény a legjelentősebb jogforrás. Hazánkban legalisztikus jogi kultúra alakult ki, ami
azt jelentette, hogy a törvények presztízse különösen nagy volt.
Törvények
A polgári állam kialakulásával a törvényalkotás mind mennyiségben, mind minőségben ugrásszerűen fejlődni
kezdett. A törvény elősegítette
a jogbiztonságot, a kiszámíthatóságot, illetve lehetővé tette a magánjog gyors és határozott modernizációját.

Számos ilyen törvény született: a vaspályák által okozott halál vagy testi sértés miatti kártérítésről (1874:18. tc.),
a végrendeletek alakiságáról (1876:16. tc.), a gyámságról és gondnokságról (1877:20. tc.), a házassági köteléki
jogról (1894:31. tc.), az állami anyakönyvezésről (1894:33. tc.), a szerzőijogról (1884:16. tc.), továbbá a
védjegytörvény (1890:2. tc.) és különböző kamat- és uzsoratörvények. Elsősorban a bírói gyakorlaton keresztül
hatottak a kötelmi jogra a gazdaságot szabályozó törvények. A legfontosabb ezek közül a kereskedelmi törvény
volt (1875:37. tc.), mert a polgári törvénykönyv hiányában a bíróságok a kereskedelmi jogi jogszabályokat a
kötelmi jogban is alkalmazták. (Ilyenek voltak a kereskedelmi ügyeket szabályozó általános határozatok: az
ügyletértelmezés, egyetemlegesség, gazdaságosság, kártérítés, kötbér, foglaló, bánatpénz, a törvényes kamat
stb.) A kereskedelmi törvényen kívül megemlíthető még a váltótörvény (1876:27. tc.), a csődtörvény (1881:17.
tc.), az ipartörvény (1884:17. tc.), a csekktörvény (1908:58. tc.) stb.
Rendeletek
76
Az állami beavatkozás fokozódásával mind jelentősebb jogforrásaivá váltak a magánjognak a rendeletek.
Először az 1914:50. tc. 14. §-a adott a háborús körülményekre tekintettel széles körű felhatalmazást a
minisztériumnak magánjogi jogviszonyokat is szabályozó rendeletek kibocsátására. Az I. világháború utáni
években az 1924:4. tc., az ún. szanálási törvény alapján a kiadások apasztása és a bevételek gyarapítása
érdekében az ebben a körben fennálló törvényektől is eltérhettek a minisztériumok. A gazdasági világválság
nyomán az 1931:26. tc. két évre adott felhatalmazást, hogy az ország gazdasági és hiteléletének rendjét
megóvják. Ezt a felhatalmazást azután évről évre meghosszabbították.
Kódextervezetek
A magyar magánjog fejlődésére teljesen egyedi módon, de hatással voltakasikertelen kodifikációskísérletek is.
A19. században szinte mindegyik országban a jogágak kialakulását követően követelménnyé vált a nemzeti
kodifikáció. A kor alapvető szükségletének tekintették, hogy egy nemzet képes legyen a jogi és területi
partikularizmus helyébe írott, összefoglalt, átfogó jogfejlesztést eredményező jogot alkotni. Az addig szétszórt
és változatos jogforrások helyett egy aktussal életbe léptetett, a teljesség viszonylagos igényével készült, logikus
felépítésű, rendszerezett és köny- nyen áttekinthető törvénykönyv megteremtésére törekedtek ezután.
A kodifikáció az egy jogágba tartozó jogszabályoknak egyetlen, átfogó rendszerű törvénykönyvbe foglalását
jelentette. A kódex elkészülte után született törvények csak a különös rendelkezések felbontásai, részletezései,
melyre a törvénykönyv fő elvei, tételei ugyanúgy vonatkoznak. A kodifikáció ajogalkotás különleges fajtája,
melyet az egységesség, a teljességre való törekvés különböztet meg az egyszerű törvényhozástól, s a
rendszeresség és egy új minőség létrehozása az inkorporációtól.
1848
Magyarországon először az 1848:15. tc. 1. §-a deklarálta, hogy a minisztérium az ősiség teljes és tökéletes
eltörlésének alapján ki fogja dolgozni a polgári törvénykönyvet, sőt ennek törvényjavaslatát a legközelebbi
országgyűlés elé terjeszti. Deák Ferenc egy külön kodifikációval foglalkozó osztályt is szervezett
minisztériumában Szalay László vezetésével, azonban a forradalom és szabadságharc eseményei miatt az
előkészületeknél tovább nem jutottak.
A kiegyezés után két évvel látta az igazságügyi kormányzat újra elérkezettnek az időt arra, hogy a kodifikációs
munkálatok előkészületeit megkezdhessék. Eleinte csak résztervezetek készültek. Ezek közül csak Telesz- ky
István öröklési jogi javaslata került az országgyűlés elé. Grosschmid Béni e tervezettel olyannyira elégedetlen
volt (különösen, hogy egyes olyan tradicionális intézményeket, mint az ági öröklést, meg akarta szüntetni), hogy
egy ellenjavaslatot készített. Ez a tervezet lett a későbbi kódexjavaslat alapja. A résztervezetek közül végül is az
1892-ben elkészült családi jogi tervezetnek a házassági jogi része vált törvénnyé.
Az 1900. évi javaslat
A részleges kodifikációs kísérletek sikertelenségét látva és a nagy német kodifikációs munkálatok példáján
felbátorodva az igazságügyi minisztérium egy állandó bizottságot szervezett (1895). 1900-ra el is készült az első
egységes magánjogi törvényjavaslat tervezete, indoklással együtt. A tervezet serkentőleg hatott a tudományos
életre és a jogi irodalomra. A vitairatok több tízezer oldalt tettek ki. A bírálatok részben jogosak voltak, hiszen
amit közzétettek, az valójában csak résztervezetek összefoglalása volt, melyet a bizottság öt szerkesztő tagja
még egy egységes ülésen sem tárgyalt meg. Ezért az 1900-as tervezet nem lehetett egységes mű sem
szerkezetében, sem tartalmában. Amíg a házassági vagyonjogi részben a családjogi és az öröklési jogi részek a
korabeli bírói gyakorlat eredményeit tükrözték, addig sok más területen túlzottan a német polgári
törvénykönyvet követték. A legeredetibb és legjobban sikerült rész a Thirring Lajos által készített kötelmi jog
lett, amely jelentős újításokat is tartalmazott. Thirring a német, francia, svájci, angol stb. jogok több intézményét
is hasznosította, sőt sok vonatkozásban tovább is fejlesztette. Alapelvei szinte változtatás nélkül átmentek a
későbbi tervezetekbe és a bírói gyakorlatba.
Az 1913. évi tervezet
E nagyszabású viták alapján jelentős javítások és átdolgozások után készült el a második, 1913. évi tervezet. Ezt
az igazságügy-miniszter átdolgozta és a következő évben a képviselőház elé terjesztette. A képviselőház egy
bizottsága ugyancsak átdolgozta és megint csak az országgyűlés elé vitte a most már negyedik tervezetet. A
háború megakadályozta ennek érdemi tárgyalását.
77
Az I. világháború után Szászy Béla államtitkár vezetésével újabb bizottság alakult, és elkészítette az ötödik és
egyben a legjobb tervezetet. Az 1928-as magyar magánjogi törvénykönyv javaslatának kidolgozásánál
felhasználták ugyan a svájci polgári törvénykönyv tanulságait, de nem annyira reformkódex készítésére
törekedtek, hanem inkább a fennálló magyar magánjog értékes elemeinek rendszeres egybefoglalására. Sajnos
ebből a nemzetközi mércével mérve is kiváló munkából sem lett törvény. Még ebben az évben az országgyűlés
elé került, de a bekövetkező gazdasági világválság és az az érvelés, hogy az elszakított területeken jórészt
továbbra is a magyar magánjog maradt érvényben, tehát a törvényjavaslat elfogadásával éppen a magyar
törvényhozás változtatná meg egyoldalúan a magánjogi egységet, megakadályozta a törvénykönyv elfogadását.
Az óriási, több emberöltőn keresztül folytatott munka azonban nem volt hiábavaló. A bírói gyakorlat – polgári
törvénykönyv hiányában – egyre inkább a tervezeteket kezdte használni. Különösen az 1928-as magyar
magánjogi törvényjavaslatot alkalmazták, amelynek a megfelelő paragrafusára való hivatkozás sem volt ritka a
bírósági határozatok indokolásában. Néhány jogszabálycsoportot pedig külön törvények vezettek be (például a
jelzálogjogot az 1927:35. tc.).
Ajogtörténetírás mindmáig nem tudott megnyugtató választ adni arra a kérdésre, hogy az európai kontinensen
miért csak Magyarországon nem született meg a polgári törvénykönyv. Mindenesetre az osztrák polgári
törvénykönyv 1861 után is irányadó szempontjai megóvták a bírói gyakorlatot a végzetes ingadozásoktól, nem
volt tehát olyan égetően szükség egy általános kódexre. Az önálló jogalkotásra egyébként is csak 1867 után
kerülhetett sor. Csupán a század vége felé, a német polgári törvénykönyv munkálataival párhuzamosan
készültek el az első átfogó tervezetek. Ekkorra már az új jogász- és politikusgenerációk természetes állapotnak
tekintették a meglévő helyzetet. Nem volt olyan politikai tényező, amely a törvénykönyv elfogadását
keresztülvitte volna. A bírói gyakorlat is egységessé vált és különösebb zökkenők nélkül működött. A magyar
jogpolitika egyébként is konzervatív, „fontolva haladó” volt. A magánjogi szemlélet szükségképpen történetivé
vált, hiszen a magánjog alapja a szokásjog maradt.
Szokásjog
A szokásjog univerzális jogforrás, melynek ereje semmiben sem marad el a törvény mögött. Különösen így van
ez a magánjogban, hiszen ez az a jogág, amelynek szabályait a mindennapi élet gyakorlata alakítja ki,
közvetlenül az érdekeltek szükségleteinek hatása alatt.
A szokásjogban a szokást respektálják, mely először a kötelező erő tudata nélkül pusztán a meglévő példákhoz
való önkéntes alkalmazkodásból alakul ki. A következő lépés a szokásjognak az állam részéről történő
elismerése.
A szokásjog állami elismerése, illetve a törvényhez (rendelethez) való adott viszonya mindig a politikai
rendszertől függött. A szokásjog keletkezését azonban semmilyen törvényes tilalom nem tudta megakadályozni.
A szokásjog még a törvényrontó erejét tagadó törvényt is lerontotta. (Ezt az elméleti tételt Werbőczi óta ismerte
a magyar jogtudomány is.) Ilyenkor ugyanis a szokásjog illegitim úton jött létre. Az állam bármilyen szabályt
készíthetett, de arra nem volt hatalma, hogy bármilyen jogot érvényesítsen. Minden ilyesfajta kísérlet csak
pillanatnyi eredményeket hozhatott, hosszú távúakat semmi esetre sem.
Frank Ignác még nyíltan a törvény fölényét hirdette. Az 1860-as évektől jelentkező történeti iskola hívei már a
szokásjog egyenrangúságából in- dultakki (Wenzel Gusztáv, Zlinszky Imre, Kolosváry Bálint). A kereskedelmi
törvény ugyan azt nyilatkozta ki, hogy a törvénnyel ellenkező szokásjogtól a hatályt megtagadja, a valóság
azonban erre alaposan rácáfolt. Az 1869:4. tc. pedig általános elvként jelentette ki: „A bíró a törvények, a
törvények alapján keletkezett és kihirdetett rendeletek, a törvényerejű szokás szerint tartozik eljárni és ítélni.”
Az 1928-as magyar magánjogi törvényjavaslat feljogosította a bírót, hogy oly kérdésben, melyet nem rendez
törvény, a hazai jog szellemének, a jog általános elveinek és a tudomány megállapításainak figyelembevételével
határozzon.
A bírói gyakorlat
A bíróságok ítéletei már Werbőczi idején jogforrásnak számítottak (Hármaskönyv II. 6.), 1723-tól kezdődően,
ha a két tábla ugyanabban a jogkérdésben többször egyformán nyilatkozott, akkor az „irányadó elvi
kijelentésének számított. Mária Terézia 1768. november 14-i leiratával elrendelte ezek összegyűjtését egy
bizottság által, és azt, hogy ezeket a Kúria mindkét táblája vizsgálat alá vegye. Amikor ez megtörtént, a
gyűjteményt 1800-ban Planum Tabulare címen közreadták. 1822-től 1848-ig a Kúria minden ítéletét maga adta
ki. Erre tett kísérleteket 1861-ben is, de már egy év múlva kellő érdeklődés hiányában megszüntették a
78
közzétételt. A bírói gyakorlat ilyen súlya eredményezte azt, hogy a magyar magánjog nagyobb része szokásjogi
szabályokból állt. A szokásjog modernizálta a feudális jogot, egyes részeit eltörölve vagy megváltoztatva.
Ilyenformán a szokásjog tartotta hatályban a Hármaskönyv és a Planum Tabu- lare egy-egy tételét, a
neoabszolutizmus császári pátenseit, az osztrák polgári törvénykönyv egyes szabályait, és az Ideiglenes
Törvénykezési Szabályokat, sőt még egyes kancelláriai rendeleteket is.
A bíróságok kétféle módon reagáltak a szokásjogra: konstitutív és deklaratív módon. A bíróság az eléje vitt
konkrét esetben jogszabály hiányában is köteles volt dönteni. Ilyenkor a hazai jog szellemében, analóg
jogtételeket, törvénytervezeteket, külföldi törvényeket és a jogtudomány megállapításait tanulmányozva
ítélkezett (konstitutív megoldás).
Deklaratív megoldásról akkor volt szó, ha a bíróság már egy kialakult szokásjogi tételt alkalmazott ítéletében.
Ezzel az aktussal az életben gyakran csak lassan és sokszor nem zökkenőmentesen kialakult szokásjogi
szabályokat kötelező formában is felismerhetővé tette. Ám még a bírói ítélet sem állapított meg egymagában
általános szokásjogi szabályt, csak azt juttatta kifejezésre, hogy a bíró az ítélet alapjául szolgáló jogelvet
általános szabálynak tekinti. Amennyiben ez állandósult a bírói gyakorlatban, a törvényhozó már nem
hivatkozhatott arra, hogy a bíróság nem helyesen mérte fel a jogszabályt. Létrejött tehát a szokásjog. Az
államhatalomnak a „hall-
gatag” elismerését nevezték jogi közmeggyőződésnek, ami azt jelentette, hogy a szokásjoggal ellenkező
magatartást jogellenesnek minősítették.
A bírói jogalkalmazás kifejezett jogszabályok helyesbítésében is megnyilvánulhatott. Ha a bíró felismerte, hogy

valamelyik jogszabály szembekerült a társadalom igazságérzetével, erkölcsi felfogásával, máris egy
törvényrontó szokásjogi tételnek törhetett utat. A Kúria 89. számú teljes ülési határozatáig a törvénytelen
gyermek édesanyja után sem örökölhetett. A Kúria ebben a határozatban szembehelyezkedett ezzel, és elismerte
az öröklés jogát, még a törvényes leszármazott mellett is.
Az egységes ítélkezés és a bírói szokásjog jogforrási rendezése érdekében az 1881:59. tc. (perrendtartási
novella) megadta a felsőbíróságoknak a döntvényalkotó jogot. A Királyi Kúria tehát törvényes felhatalmazás
alapján nyert korlátolt jogalkotási hatáskört, ugyanis csak eltérő bírói gyakorlat, ellentétes ítélkezés esetén
határozta meg a követendő irányt. A felsőbíróság felülvizsgálta a kialakult bírói gyakorlatot, és egységes
szokásjogi tételeket alakított ki.
Az angol precedensrendszer a jogélet mindegyik területére vonatkozott, míg a magyarországi döntvény csak
arra a területre, ahol ellentétes gyakorlat alakult ki. Hiányzott tehát a teljesség és a rendszeresség.
Magyarországon a bíróságok nem korábbi precedensekre, nem esetről esetre utaltak vissza, hanem a bírósági
gyakorlatban kialakult tendenciákra. (Az 1912:54. és az 1930:34. tc. még inkább megszilárdította és bővítette a
Kúria döntésalkotó jogát.)
A jogtudomány
A magyar jogtudomány ugyan a német Professorenrecht színvonalát nem érte el, de példaképének tekintette.
Németországban a jogképződésben a jogtudomány vezető szerepet töltött be. A jogtudósok, egyetemi tanárok
tevékeny részt vállaltak mind a jogalkotásban, mind a jogalkalmazásban. A német felsőbírósági ítéletek
valóságos tudományos értekezések a teljes jogtudományi szakirodalom ismertetésével. Az önálló magyar
jogtudomány az Országbírói Értekezlet után kezdett kibontakozni. Kezdetben nem is tudta magát függetleníteni
a német és az osztrák jogtudomány hatásaitól. Zlinszky Imrének és kortársainak művei tele vannak a német
jogra történő hivatkozással. A magyar magánjog tudománya a századfordulótól vált önállóvá, sőt Grosschmid
Béni és Szászy- Schwarz Gusztáv révén mindjárt Európa élvonalába tartozó tudósokkal büszkélkedhetett. A két
világháború között Marton Géza, Kuncz Ödön tudományos eredményei szereztek külföldön hírnevet a magyar
tudománynak.
A tudomány és a jogalkotás, illetve jogalkalmazás kapcsolatát az elmélet és a gyakorlat sajátos egysége

jellemezte. A jogtudósok készítették a legjelentősebb törvényeket, a polgári törvénykönyv tervezeteit. Zlinsz-
ky, Grosschmid, Szladits, Nagy Ferenc, Kuncz Ödön művei pedig közvetlenül is befolyásolták a bírói
gyakorlatot. Tudományos folyóiratok sokaságában vitattak meg minden fontosabb kérdéskört, sőt konkrét
jogesetekkel is foglalkoztak.
4.4. SZEMÉLYI JOG
79
A magyar polgári magánjog a személyeknek két csoportját ismerte: a természetes személyt, az embert és a jogi
személyt.
A fizikai személy, az ember megítélésében a polgári társadalomban jelentős változás történt. Az emberi jogok
általános elismerésével a jogképesség körében fokozatosan megszűntek a kirekesztő, differenciáló
megszorítások, ennek szellemében változott a cselekvőképesség meghatározása is.
Jogképesség
Az ember polgári értelemben vett jogképessége történetileg a rendi előjogok megszüntetésével és a tulajdonosi
képesség általános elismerésével jött létre. Azt a tételt, hogy minden ember jogképes, a polgári korszakban
deklarálták először. Mint jogelvet, az osztrák polgári törvénykönyv (16. §) mondta ki első esetben.
Magyarországon az 1848-as törvények is tartalmazták, majd a polgári törvénykönyv 1900-as tervezete már a
német polgári törvénykönyv fogalmát vette át, mely fölöslegesnek tekintette az indokolást. Pontos
meghatározását a pandektajog dolgozta ki, amely a korlátlan individualizmus követelményeinek megfelelően, a
jogrend, a jogi szabályozás kiindulópontjává és központjává tette vagyoni vonatkozásban is az egyes embert. A
magánjogi jogképesség az embereknek azt az absztrakt lehetőségét jelenti, amely alapján bárki magánjogi
viszony alanya lehet, bármilyen magánjogi jogviszony alanyaként szerepelhet. A jogtudomány szerint tehát az
ember jogképessége általános, egyenlő és feltétlen, mely az élveszületéstől a halálig tart. (A méhmagzat
jogképessége élveszületéséig feltételes.) Ajogképesség elvesztése, az ún. polgári halál a magyar polgári
magánjogban ismeretlen volt.
A magyar jogban azonban az erős rendi tradíciók, a korabeli munkamegosztás és a társadalmi értékítéletek a
jogképességet bizonyos mértékig befolyásolták. Az 1874:23. tc.-ig a nők férjhezmenetelükig gyámság alatt
állottak. Eltérő szabályok vonatkoztak a nőkre és a férfiakra a fenntartott hajadoni jognál, hitbérnél, özvegyi
jognál, özvegyi öröklésnél, hozománynál, nászajándéknál és közszerzeménynél. A külföldiek szerzési és
öröklési képességéről az 1888-ban kiadott 203. számú elvi határozat rendelkezett a korábbi ingadozó gyakorlat
megszüntetése érdekében, viszonossághoz kötve azt. A vallás szerinti megkülönböztetésnek elsősorban a családi
jogban volt jelentősége, de csak a polgári házasság bevezetéséig. Az 1895:43. tc. kijelentette, hogy a polgári
jogok gyakorlása a hitvallástól független. A nemesek vonatkozásában továbbra is megmaradt a hitbér és a
közszerzemény intézménye. Hitbizománya is csak nemesnek lehetett. Nem vesztette el jogképességét még a
szegénységi fogadalmat tett szerzetes sem, öröklött vagy más módon szerzett vagyonáról, vagyoni jogairól
történt lemondása csak a rend irányában volt érvényesnek tekinthető.
Cselekvőképesség
A cselekvőképesség az embernek az a képessége, hogy saját nevében, saját akaratelhatározásából tud jogokat
szerezni és kötelezettségeket vállalni. A feudális jogban a jogképesség a rendi álláshoz fűződött, a
cselekvőképességnek nem volt nagy jelentősége. A kapitalizmus ezzel szemben – különösen a liberális
korszakában – az egyén akaratát helyezte ajog középpontjába, ezért a cselekvőképesség kérdésének jelentősége
megnőtt, különösen a szerződés megkötésének feltételeként.
A cselekvőképességgel kapcsolatosan két kérdés várt megválaszolásra. A cselekvőnek a jogrend tilalmába

ütköző cselekményei neki vétségként (delictum) beszámíthatók-e (vétőképesség), továbbá hogy ügyleti
cselekményeivel érvényesen előidézhet-e joghatásokat (ügyleti képesség).
A magánjog az ún. értelmi cenzus alapján állapította meg a cselekvőképességet. Mivel ezt nem lehetséges
esetről esetre megvizsgálni minden egyes embernél, ezért külső kritériumként bizonyos korhatárokat vontak
meg (cselekvőképesség, korlátolt cselekvőképesség, cselekvőképtelenség).
Cselekvőképes volt az az önjogú, nagykorú, 24. életévét betöltött ember (1877:20. tc., 1874:23. tc.), aki nem állt
gondnokság alatt. Önjogú volt az, aki nem állt másnak magánjogi hatalma (atyai hatalma, gyámsága vagy
cselekvőképességét kizáró gondnoksága) alatt (Hármaskönyv I. 112.). A cselekvőképesség ilyen jelentős
korlátozása gazdasági szempontból káros volt (a legtöbb európai országban fokozatosan alacsonyabb
korhatárokat állapítottak meg), ennek ellenére magánjogunk konzervativizmusa fenntartotta a Werbőczi
Hármaskönyve óta fennálló 24 éves korhatárt. (Még az 1928-as magyar magánjogi törvényjavaslat is ezen az
állásponton volt.)
A korlátolt cselekvőképesség kifejezése a házassági törvény (1894:31. tc.) óta vált általánossá. Ebbe a
kategóriába a 12. életévét betöltött kiskorú, valamint az a gondnokság alá helyezett személy tartozott, akit nem
soroltak a cselekvőképtelenek közé. A korlátoltan cselekvőképes a reá nézve teherrel nem járó szerződés útján
80
jogokat szerezhetett, kötelezettségektől mentesülhetett. Egyébként törvényes képviselője nélkül szerződést nem
köthetett.
A gyámtörvény (1877:20. tc.) vezette be a gyakorlatba a cselekvőképtelenség kategóriáját. Cselekvőképtelenek

voltak azok, akik 12. életévüket még nem töltötték be, vagy akik elmebetegségük miatt vagyonuk kezelésére
képtelenek voltak. A cselekvőképtelenségre vonatkozó szabályokat a jogtudomány számos képviselője mind
jogi, mind orvosi szempontból élesen kritizálta. A magyar magánjog tehát elsősorban az osztrák polgári
törvénykönyv hatására meghatározott korhatárhoz kötötte a cselekvőképtelenséget és nem azt vizsgálta, hogy az
illető fiatalkorú akaratelhatározásra képes-e vagy sem.
A jogi személy
Ajogi személy vagyonforgalmi intézmény, amely a jogi kultúra fejlődésének az eredménye, hiszen a nem
természetes személy jogalanyként való elismeréséhez már megfelelő absztrakciós készség szükséges. A jog
ilyenkor bizonyos szervezeteket, illetőleg vagyonokat (jogi alakulatokat) úgy tekintett, mintha személyek
volnának, és – legalábbis vagyoni jogokés kötelezettségek tekintetében – jogalanyisággal ruházta fel azokat. A
jogi személyiséggel rendelkező szervezeteknél a jog bizonyos emberi magatartásokat a jogi személy
magatartásaként ismert el, hogy a gazdasági kapcsolatokban megfelelően tudjanak működni. Ajogi személyt
alapító szerződés egy magasabb szintű formát hozott létre, a kötelem egyjogi- lag elismert szervezetté alakult át,
amely révén az azt alkotó emberektől különálló szervezet jött létre, mely jogalanyiságot kapott.
Ajogi személy fogalmának kialakításánál mindig az volt az elsődleges probléma, hogy miként fogható fel ez a
jogalanyiság és miként kapcsolható a természetes személyhez. Ajogi személy fogalmának első meghatározása,
valamint osztályozásuk személyösszességekre és vagyonösszességekre a kánonjogászok érdeme volt. Kedvezett
ezen elmélet kidolgozásának a korabeli gazdasági-politikai helyzet, amikor egyrészről szükség volt az egyházi
vagyonjogi rendezésére, másrészt sorra alakították a testületeket, céheket, önkormányzatokat stb. A
kánonjogászok IV. Ince pápa (1243-1254) vezetésével kidolgozták az ún. fikciós teóriát, amely ezután minden
későbbi elmélet alapja lett. Ennek alapján védelmezték az egyházi vagyont, amelynek a püspökök csak
kezelőivé váltak.
A személyösszességek vagyonjogi személyiségét már Werbőczi is szabályozta a káptalanok, a konventek,

valamint a város vonatkozásában (Hármaskönyv II. 16., III. 8.). A feudális városjogok pedig a céhek testületi
jellegét szabályozták. Néhány 18. századi törvény csak a kegyes alapítványokat ismerte el jogi személyként
(1715:74. tc., 1723:70. tc., 1791:23. tc.). Frank Ignác könyvében is a fikciós elmélet hatását ismerhetjük fel.
Szászy-Schwarz Gusztáv szerint nincs szükség arra, hogy ajog alanyát fikciókon keresztül keressük, mert ajog
érvényesülése azokért a célokért és azokon a célokon keresztül történik, amelyekért az egyéni, társadalmi és
gazdasági szükséglet él. Eszerint minden vagyon célvagyon. Az ember csak a rá ruházott törvényi célvagyon
képviselője. Szászy-Schwarz jogdogmatikai álláspontja már a különböző, egyre növekvő számú és méretű
gazdasági egység érvényesülését segítette elő. Általánosan elfogadottá ez az elmélet Szladits Károly révén lett.
Így ajog alanyának sokszor felesleges kutatásától a súlypont a sokkal gyakorlatiasabb síkra helyeződött át.
Hiszen valamilyen cél mindig van, céltalan jog nem létezik.
A magánjogi jogi személy típusai
A magánjogi jogi személyeknek több fajtája is kialakult a történeti fejlődés során: testületek, korporációk,
egyesületek, intézetek, alapítványok stb. Eltérő gazdasági adottságaik révén a kereskedelmi társaságok hamar
elkülönültek az alábbiakban bemutatott magánjogi jogi személyektől. A magánjog – szemben a kereskedelmi
joggal – nem ismerte a típuskényszert. Ajogszabály ugyan ajogi személyeknek csak a főbb típusait szabályozta,
de ezektől eltérő jogi személyek is alakulhattak. Egy szervezet azáltal lett jogi személy, hogy vagy közvetlenül a
törvény, vagy valamely jogszabály alapján valamilyen aktussal (nyilvántartásba vétel, jóváhagyás stb.) az állam
elismerte.
A magánjogi jogi személyeknek a két legfontosabb típusa az egyesület és az alapítvány.
A magyar magánjog szerint minden olyan önkéntes alapítású testület, amely különleges rendeltetésénél fogva
eltérő jogi szabályozás alá esett, egyesület volt (1928-as magyar magánjogi törvényjavaslat). Az egyesület
autonóm szervezet volt, a társadalom életében való részvétel eszköze. Üzleti vállalkozással is foglalkozhatott,
általában azonban inkább kulturális, szociális, politikai, tudományos, művészeti stb. céllal hozták létre (például
Kisfaludy Társaság, orvosi társaságok, sportegyesületek). Az egyesületet tehát minden tekintetben a cselekvés
jellemezte.
81
Az egyesület jogi szabályozásának kialakulása az osztrák polgári törvénykönyv egyetlen szakaszára épült,
amely az egyesületet jogalanyisággal ruházta fel (26. §). Magyarországon a szabad egyesületalapítási jog
törvény hiányában a bírói gyakorlatban alakult ki. Egyesület létrejöttéhez eszerint nem volt szükség állami
engedélyezésre (mint az angol és a franciajogban), csak belügyminiszteri láttamozásra. Ajogintézményt a
polgári törvénykönyv 1900. évi tervezete szabályozta először, amely szigorúan elválasztotta egymástól az
egyesületi köz- és magánjogot. Az egyesületi közjog meghatározta az egyesület keletkezésének, működésének
és megszűnésének jogi feltételeit, valamint a felügyeleti jogot (elsősorban az illetékes törvényhatóság révén). Az
egyesületi magánjog körülírta, hogy milyen feltételekkel vehet részt az egyesület jogi személyként a magánjogi
forgalomban. (A második törvénytervezet már csak a legfontosabb alapelveket tartalmazta, mert a részletes
szabályokat egy külön törvénybe kívánták iktatni az alapítvánnyal együtt.)
Alapítvány
A magyar jogi műnyelvben Széchenyi István által meghonosított „alapítvány” elnevezésű intézmény
szervezetileg hasonlított ugyan a társasághoz, de nem személyek egyesülése volt, hanem az alapítók tulajdonától
elszakadt vagyonok összekapcsolódása. A jótékony célú adományozás egyik formája volt az a nyilvános kezelés
és ellenőrzés alatt álló vagyon, amelynek kamatait – a törzsállomány érintetlenül hagyásával – csak az előre
megjelölt célra használhatták fel. Különbözött az alaptól, amely olyan különleges célra rendelt vagyon, melynek
nemcsak a hozadéka, hanem a tőkéje is felhasználható volt.
A feudalizmus idején az alapítványok kizárólag kegyeleti és humanitárius célokra (piae causae) létesültek,
kezelésüket és ellenőrzésüket az egyház végezte. Az alapítványok kapcsán akkor merültek fel jogi problémák,
amikor a reformáció terjedésével a protestánsok alapítványaikat nem a katolikus egyháznál szerették volna
elhelyezni. Rendezni kellett tehát azoknak a vagyontömegeknek a jogi helyzetét, amelyek sem az
alapítványtevőnek, sem az alapítvány kezelőjének nem képezhették tulajdonát. E vagyontömeg rendeltetési
célját csak abban az esetben tudta teljesíteni, ha szerződéses jogviszonyba léphetett más személyekkel, vagyis
ha jogalanyként, illetve jogi személyként ismerték el.
Az alapítvány modern fogalmát a 19. században dolgozták ki. Eszerint az alapítvány egyoldalú jogügylet révén
jött létre. Az alapító ezzel megvált a felajánlott összegtől, és ezután az általa meghatározott kezelő szerv vitte
tovább az ügyeket, amelynek szerződései révén lett az alapítvány (mely bizonyos meghatározott néven
szerepelt) jogosult, illetve kötelezett. Az alapítvány vagyonát elidegeníteni nem lehetett. A jövedelmét csak a
kitűzött célra fordíthatta. Ezért az alapítvány részére általában olyan vagyont kötöttek le, amely biztos, állandó
jövedelmet jelentett, például bizonyos tőkét, mely kamatozott, továbbá ingatlant vagy értékpapírt.
Magyarországon alapítványok tömeges létesítése 1867-tel, a „gründolási láz”-zal egy időben kezdődött. Ekkor
vált a civil társadalom természetes formájává, több százmillió korona értékű tőkével.
Az alapítvány intézményét átfogóan szabályozó törvény – bár többször is tettek rá kísérletet – nem született. A
jogi keretek hiányában ezért a sokszínűség jellemezte az alapítás aktusát. Az alapítványtevőnek közhitelű
okiratot kellett kiállítani, amelyhez a 20. század elejétől hatóságilag előírt formát követeltek meg.
Közalapítvány
Az alapítványok különleges nemei a közalapítványok voltak, amelyek közcélt szolgáltak és valamely

közigazgatási szerv kezelésében álltak. Ilyen volt a Ludoviceum (1808:7. tc.), az MTA (1827:11. tc.), a Nemzeti
Színház (1840:44. tc.), a Nemzeti Közművelődési Alapítvány (1929:33. tc.), és így működtek az egyetemek is a
tárgyalt korszakban.
4.5. DOLOGI JOG

A porosz Landrecht és a Code Civil összevegyítette a kötelmi jogi és a dologi jogi szabályokat. Ezt tette az
osztrák polgári törvénykönyv is. A pandekta-jogtudomány elhatárolta a dologi jogot a személyjogtól és a
kötelmijogtól. Ennek hatására a német polgári törvénykönyv és az 1900. évi magyar polgári törvénykönyv
javaslata már önálló fejezetet szentelt a dologijognak. Azóta a magyar szabályozás a dologi és a kötelmi jog éles
különválasztására épült fel, szemben például a francia joggal.
A dolog fogalma
A dolog olyan testi tárgy, amely emberi uralom alá vehető. A társadalmi fejlődés során a természeti-társadalmi
környezet egyre több tárgya minősült dolognak, így a pénz, a szellemi alkotás, az energia vagy az információ.
82
Ez a mennyiségi változás minőségi átalakulást is eredményezett a dologi jogban. A dolognak mint jogi
fogalomnak a német szabályozáshoz közel álló definíciója ellenére egyre jobban el kellett távolodnia az eredeti
fizikai jelentésétől. Hosszú vita után végül az 1931:16. tc. a dolgokra vonatkozó szabályozást kiterjesztette a
villamosságra is.
A dologi jog fogalma
A dologi jog abszolút, mindenkit kötelező jog valamely meghatározott dolgon. A magyar magánjog a dologi
jogok numerus claususának alapelvén állt. A dologi jogok zárt kört alkottak, amelyeken túl dologi jogokat
szerződéssel alapítani nem lehetett, és tartalmukat sem határozhatták meg a törvénytől eltérő módon. A magyar
magánjog az alábbi dologi jogokat ismerte: a tulajdonjogot, ami a dolog feletti teljes és kizárólagos uralmat
jelentette; a korlátolt dologi jogokat, amelyek a jogosultaknak csak bizonyos vonatkozásban adtak a dologra
másokat kizáró hatalmat. Ide volt sorolható a szolgalom, a vele rokon örökbérleti és építményi jog, a zálogjog és
a telki teherjog. Ugyancsak a dologi jogi fejezetbe tartozott a birtokjog is, amit a dologra vonatkozó védelem
jogaként értelmeztek.
Az ingó és az ingatlan
A magyar és általában a germán-római jogcsaládhoz tartozó jogok a dolgokat természeti minőségük szerint
ingatlanokra és ingókra osztják fel. Az osztrák polgári törvénykönyv 923. §-a szerint „azon dolgok, amelyek
állaguk sérelme nélkül egy helyről a másikra áttehetők, ingók, ellenkező esetben ingatlanok”. Az 1928-as
magyar magánjogi törvényjavaslat 423. §-a megfordította a tételt: „ingatlanok a telkek, a föld felületének egyes
határozott részei alkotórészeikkel együtt; minden más dolog ingó”. A telek alkotórészének tekintettek mindent,
ami a telekkel szerves kapcsolatban van (élő fa, lábon lévő termés), illetve ami vele szilárdan összefügg, vagyis
építmény. Nem tekintették viszont ingatlannak az ingatlan tartozékait.
Az ingó és az ingatlan megkülönböztetése a római joggal ellentétben a feudalizmus idején jelentőssé vált. A
rendi jog az ingatlant különleges szabályozás alá vonta, az ingó sorsának rendezése pedig a kisebb
gazdaságijelentősége miatt háttérbe szorult. A földtulajdon a koronát illette, és a földbirtokos rendelkezési és
végrendelkezési szabadságát korlátozta. A fejlődés iránya az ingatlantulajdon kötöttségeinek megszüntetése és
az ingó szabályozásához való közeledés volt. A piacgazdaságban az árutulajdon s ezzel az ingó vagyon vált
meghatározóvá. Az ingó és az ingatlan közötti különbség azonban mindvégig megmaradt a szabályozásban. (Sőt
az osztrák polgári törvénykönyv hatása miatt ez még fokozottabban jelentkezett, mint a francia jogban.)
Az ingó és az ingatlan közötti különbségtétel az egész magánjogot átszőtte. A dologi jogok szerzésének,
módosulásának és megszűnésének szabályai eltérőek voltak aszerint, hogy ajog tárgya ingó vagy ingatlan. A
különbség megfigyelhető a kötelmi, családi és öröklési jogban is. Sőt kereskedelmi ügyletek tárgya csak ingó
dolog lehetett. Az ingatlan eltérő jogi megítélését különösen a telekkönyv intézményesítésének szükségessége
igazolta. A telekkönyv intézményét az 1855. évi december 15-i pátens az ingatlanforgalom és a hitel biztonsága
érdekében vezette be Magyarországon. Természetesen az osztrák kormányt mindezeket megelőzően fiskális
érdekek vezették, hogy az ingatlanokra kivethessék a földadót. (Kísérletképpen egy modernebb telekkönyvi
rendszert próbáltak ki, mint ami már hatályban volt az örökös tartományokban.)
A telekkönyvi jog
A telekkönyvi jog legfontosabb szabálya, hogy az ingatlanra vonatkozó minden jogváltozást a telekkönyvbe
való bejegyzés idéz elő. A telek-
könyv tehát nemcsak arra szolgált, amire a régi földkönyvek, amelyek csak a már megtörtént jogi változásokat
regisztrálták utólag (1840:21. tc. a betáblázásról). Új vonása, hogy a szerződést közvetlenül, konstitutív hatállyal
a bejegyzés létesítette. Így vált különösen alkalmassá az ingatlan forgalmának és hitelének biztosítására. A
telekkönyv intézményét évszázados fejlődése során óriási költséggel és munkával állandóan tökéletesítették, a
köztudatban mégis csak nagyon lassan vált elfogadottá. Sok helyen a tényleges birtoklás és a telekkönyvi
helyzet között olyan nagymérvű eltérések mutatkoztak, hogy sem a törvényhozás, sem a bíróságok nem találták
igazságosnak a telekkönyvön kívül szerzők jogának merev megtagadását. Ezt a problémát kísérelte meg
Grosschmid addig sehol sem ismert módon (a bírósági gyakorlatból levezetve) ajogcímvédelem teóriájával
megoldani. Eszerint, aki az ingatlanhoz érvényes jogcímet szerzett és annak birtokába is lépett, védelemre
tarthat igényt azzal szemben, akire az ingatlant később telekkönyvi bejegyzéssel átruházták, de ennek során a
szerzésnél rosszhiszeműen járt el. Grosschmid a jogcímvédelmet csak ideiglenes megoldásként ajánlotta, míg a
telekkönyv körül kialakult viszonyok tisztázódnak, azonban a bírói gyakorlat még ki is szélesítette az
83
alkalmazását. Sőt a magyar törvényjavaslat 512. §-a már odáig ment, hogy a jogszerzőnek kellett bizonyítania
jóhiszeműségét.
Aföld
A földre vonatkozó tulajdonjog szabályozása a polgári korszak magánjogában többé vagy kevésbé mindig eltért
a tulajdonjog általános szabályaitól. Ezt az ingatlantulajdon gazdasági, szociális és politikai jelentősége
indokolta. A föld nemzeti kincs. Kihasználása közvetve érint minden állampolgárt, hiszen az élelmiszer-ellátás
függ tőle. A föld a tulajdon tárgyai közül az egyetlen, amely nem szaporítható. Ajogi szabályozást két fő
tendencia váltakozása, illetve különböző erősséggel való szereplése jellemezte: az ingatlanforgalom korlátozása,
illetve biztosítása. A feudalizmus kötöttségeivel szemben a 19. században inkább az ingatlanforgalom
biztonságát helyezték előtérbe. Az I. világháború után azonban a rendelkezésre álló földterület jelentős
csökkenése miatt az állam az ingatlanforgalom korlátozására, gazdaságosabb kihasználására és igazságosabb
elosztására törekedett. A földbirtokjoggal foglalkozó jogszabályok a mezőgazdasági népesség földhöz juttatását,
a földbirtok arányosabb megosztását (1920:36. tc., 1936:27. tc.), a nagy latifundiumok feldarabolását, a
telepítést, a kishaszonbérletek alakítását, az ingatlanok forgalmát, hatósági ellenőrzését, az állam elővásárlási
jogát írták elő. (Más kérdés persze, hogy mi valósult meg ezekből a valóságban.)
A tulajdonjog
A tulajdonjog a magánjog legfontosabb intézménye. A tulajdon olyan emberek közötti viszony, amely a javak
szűkösségéből fakad, és az e javakhoz való hozzájutást szabályozza. A tulajdonjog, mint a dolgokon fennálló
legfőbb jogi hatalom, kijelöli a tulajdonos személyét. Meghatározza a tulajdonos jogait, amelyek biztosítják a
tulajdonos számára a dologgal való rendelkezést, a dolog birtoklását és használatát. E jogosítvá-
nyok mindenki mást eltiltanak attól, hogy a tulajdonosnak a dologhoz fűződő kapcsolatát megzavarja. Az egész
magánjog alapja tehát a tulajdonjog, hiszen meghatározza a vagyoni viszonyokat, és a tulajdonjog teszi
lehetővé, hogy a javakon bármiféle további jogokat lehessen szerezni.
A tulajdonjog a közvetlen hatalomból alakult ki. Ez a folyamat – most már mint a tulajdon fogalmának bővülése
és finomodása – mindmáig nem fejeződött be. A feudalizmus tulajdonjoga még rendkívül korlátozott, a
birtokhoz hasonlított. A kapitalizmus idején a magánjogban az egyén áll a jogrendszer középpontjában, aki
számára üzleti szabadságjogot és minden más szabadságjogot a tulajdon korlátlansága biztosít. A magántulajdon
a biztonság érzetét adja az egyes magángazdaságoknak s ezen keresztül a társadalomnak. Az ilyen jogrend védi
a tulajdon által elért gazdasági eredményeket, igyekszik megakadályozni azok sérelmét. Másrészt a
magántulajdon az árucsere előfeltétele. Amennyiben a felek nem autonóm, egymástól független és egyenjogú
személyek, akkor csak valamiféle belső újraelosztás képzelhető el. A magántulajdon tehát nemcsak védi a
tulajdonost és javait, hanem a tulajdonátruházást is lehetővé teszi. A magántulajdon a polgári társadalom
elsőrendű alapja. Minden más szabadságjog a tulajdon szabadságára épül. Tulajdonjogi szempontból tehát a
demokrácia is tulajdonosi demokrácia. Amennyiben korlátozzák az egyén tulajdonjogát, azzal a politikai jogai is
behatárolódnak. Ezért hirdette a természetjog és a felvilágosodás a tulajdon szentségét és sérthetetlenségét.
Széchenyi és Kölcsey így foglalta össze a reformkor legfontosabb követelését: „Szabadság és tulajdon.” A
magántulajdon ugyanis véget vetett a gazdasági és a politikai hatalom közvetlen kapcsolatának. A
magántulajdon korlátozta az államot. Elvileg lehetővé tette, hogy mindenki tulajdonossá, valamint ezzel együtt
autonóm szabad személlyé és a polgári társadalom valóban egyenjogú tagjává váljon. A magántulajdonra
támaszkodva tudta a civil társadalom az államhatalom esetleges önkényével szemben megvédeni önmagát,
illetve biztosítani jogait.
A tulajdonjog abszolút, mindenki mást kizáró jellege a 19. század közepén teljesedett ki. Az állam „laissez
faire” elve itt érvényesült a legteljesebben. A tulajdonjog pozitív oldala a dolog feletti legteljesebb és
legközvetlenebb jogi hatalmat, negatív oldalról pedig e hatalom kizárólagosságát, vagyis mindenki másnak a
dologtól való eltiltását és távoltartását jelentette. A tulajdonjogokat szoros és kimerítő módon felsorolni
egyébként lehetetlen. A tulajdon korlátjaként csak a közérdek érdekében történő kisajátítást ismerték el (például
utak, vasutak, csatornák építése érdekében), megfelelő kártalanítás ellenében. A dolog feletti korlátlannak tűnő
jogosítványokat a tulajdonjogi triász (birtoklás, használat, rendelkezés) elméletét és annak mindenkivel
szembeni feltétlen állami védelmét a pan- dektajogászok dolgozták ki a legnagyobb alapossággal a 19. század
közepén.
1848
84
Magyarországon az 1848-as törvények eltörölték a földtulajdont korlátozó feudális kötöttségeket (1848:9. tc.,
1848:10. tc., 1848:15. tc.), ama- gántulajdont pedig a miniszteri felelősség körében garantálták. Az 1848:3. tc.
32. §-a kimondta, hogy a miniszter felel minden „tettért vagy rendeletért, amely a tulajdon szentségét sérti”. A
részletesebb szabályozásra, a polgári törvénykönyv megalkotására már nem volt lehetőség. A szabadságharc
leverése után természetesen nem hivatkoztak a magyar törvényhozásra, mégis szinte azok végrehajtását
jelentették a császári pátensek és az osztrák polgári törvénykönyvnek a magántulajdonra vonatkozó szakaszai
(353-379. §), amelyek az Országbírói Értekezlet révén szokásjogi úton a magyar magánjog szerves részévé
váltak (Ideiglenes Törvénykezési Szabályok I. rész 20-21. §). A tulajdon szabadságából eredően a föld forgalma
is szabaddá vált.
Hitbizomány
Ennek hatásai ellen a nagybirtokos családokat a hitbizomány intézményeinek további konzerválásával kívánták
védelmezni. Ezt a kérdést hasonló módon szabályozta az 1852. november 29-i ősiségi pátens és az Ideiglenes
Törvénykezési Szabályok (I. rész 3. §) is. (Hasonló intézkedések egyébként a nyugati országok
törvényhozásában is megfigyelhetők voltak.) 1848 és a századforduló között hatszorosára nőtt a hitbizomány
révén lekötött birtok, melyek alapítását csak a köteles rész korlátozta. Egyre nyilvánvalóbbá vált ezért a
hitbizományi kötött birtok káros gazdasági és szociális hatása, de csak az 1936:11. tc. korlátozta az alapításokat,
illetve a meglévők kiterjesztését.
Holtkéz
Az ún. holtkéz intézményét a Kúria 1896-ban a 63. számú elvi jelentőségű határozatában szüntette meg. Ezáltal
az egyházak, egyházi testületek és egyházi személyek ingatlanszerzését tiltó törvények (1498:55. tc., 1498:65.
tc., 1647:18. tc., 1715:16. tc.) a megváltozott viszonyoknál fogva hatályukat vesztették. A Kúria ezt a
döntvényét logikai következtetés alapján hozta. Eszerint az elavult jogtételek nincsenek hatályban. A holtkézi
törvények a változott viszonyoknál fogva elavultak, tehát nincsenek hatályban.
A tulajdonjog átalakulása a 20. században
A századfordulótól kezdődően a csak a tulajdonos szabadságát biztosító jogi szabályozás már nem bizonyult
elegendőnek. A tulajdonjogot már nemcsak természettől való jogként, hanem társadalmi kötelezettségként is
értelmezték. Eszerint tulajdonjogot csak mások védelmet érdemlő ellentétes érdekeinek korlátai között szabad
gyakorolni, és használatának egyszersmind a közjót is szolgálnia kell. A tulajdonos szabadsága, a
magántulajdon szentsége továbbra is fő elv, de egyre több korlátozással, kivételes rendelkezéssel együtt.
Konkrét magatartásokat is előírtak, leginkább a mezőgazdasági ingatlanok tulajdonosaira nézve. A
mezőgazdasági ingatlan tulajdonosa nem gazdálkodhatott ezután kénye-kedve szerint, hanem a közérdeknek és
az okszerű gazdálkodás követelményeinek megfelelően volt köteles földjét használni. Az ország mezőgazdasági
politikájára hivatkozó tulajdonjogi korlátozások már kívül estek a magánjog keretén, és valójában a
közigazgatási jogba tartoztak. Így az építési szabályok, melyek városrendészeti okokból csak bizonyos feltételek
betartása mellett engedélyezték az építkezést, a mezőgazdasági törvények egész sora, melyek elrendelték a
kártékony állatok irtását, szabályozták az erdőgazdálkodást, vadászati és halászati tilalmakat írtak elő.
Az 1920:35. tc.-kel szabályozottföldreform után az állam teljes kárpótlás ellenében megválthatta a

földtulajdonostól a földet. A föld megváltása független volt a kisajátítástól (lásd 1891:41. tc.). Összesen 948
ezer holdat vettek igénybe, és 411 ezren jutottak földhöz, de nem alanyi jogként, hanem szubjektív döntés
alapján. A földreform a családtagokkal együtt csaknem 2 millió embert tett közvetve vagy közvetlenül
tulajdonossá. Emellett mintagazdaságok és különböző megkötöttségű, feudális jellegű birtokok kialakítására
törekedtek. Ilyen volt a vitézi telek az elszegényedés megakadályozása, egy erőteljesebb kisbirtokos osztály
kifejlesztése érdekében, a haditelek, a hitbizományi kisbirtok stb. A törekvés elsősorban a kivitelezés módján
bukott el. Egyedül a vitézi telkek (1920:36. tc.) létesítésével értek el bizonyos sikereket annak ellenére, hogy ius
sin- gulareként több tulajdoni korlátozást tartalmazott (a volt adományrendszer gondolatát idézve a földhöz való
érdemesség elvére épült).
Korlátolt dologi jogok
A korlátolt dologi jogok másokat kizáró hatalmat adtak bizonyos vonatkozásban a jogosultnak egy idegen
dolgon. Olyan dolgot terhelő jog volt, amely a tulajdonváltozás esetén is fennmaradt, a mindenkori tulajdonhoz
teherként kapcsolódott és a dolog értékét csökkentette. A korlátolt dologi jog is mindenkit kötelezett, még a
tulajdonost is. A római jog a korlátolt dologi joggal terhelt dolgot a normális helyzettel ellentétes állapotban
85
lévőnek tekintette, és inkább a korlátozások nélküli forgalmat támogatta. A középkori jog ezzel szemben az
állandó megkötésre törekedett, és a legtöbb jogviszonyt a földbirtokhoz való viszonyból eredeztette. Ezért
különösen a germán jogterületen terjedt el a korlátolt dologi jogok mind több fajtája. Ebbe a körbe sorolhatók a
földesúr és a jobbágyi viszonyban érvényesülő haszonvételek is.
Gyökeres változást hozott a francia forradalom, amely mindenfajta feudális kötöttség megszüntetésére
törekedett, és a tulajdont minden teher alól felmentette. A korlátolt dologi jog alapítását csak meghatározott
esetekben engedélyezte, ezután a törvényhozás is csak gazdasági szempontból nélkülözhetetlen esetekben
használta, s ezzel párhuzamosan megkönnyítette a terhektől való szabadulást. Innen ered a dologi jog és a
kötelmi jog közötti eltérő szabályozás és az egyszerűsítése a korlátolt dologijogok típusaival. Az 1928-as
magyar magánjogi törvényjavaslat 608. §-a is úgy rendelkezett, hogy a dolgokat nem tetszőleges, hanem csak a
törvényben meghatározott jogokkal lehet terhelni. Emellett nem mindegyik formát lehet ingón és ingatlanon
egyaránt érvényesíteni. Az egyes típusok azonban csak kerettípusok, melyeken belül a felek viszonylag nagy
szabadsággal egyezkedhetnek, ezért tudott ez a fajta szabályozás a modernebb viszonyoknak is megfelelni.
Az állagjogok vagy használati jogok a jogosult számára azt biztosították, hogy a dolog hasznosítása során
előálló gyümölcsöt megszerezze, vagy hogy a dolognak valamilyen más módon hasznát vegye. Ide tartozott az
örökhaszonbérlet, az építményi jog, a haszonélvezeti jog és a szolgalom. Az értékjogok vagy biztosítási jogok
lehetővé tették, hogy a jogosult bizonyos előfeltételek esetén a lekötött vagyontárgyat értékesíthesse, és hogy a
befolyt értékből bizonyos összeget – mások kizárásával – magának megtarthasson (például telki teher,
zálogjog).
A korlátolt dologi jogok fajtái
A szolgalom lehetővé teszi a nem tulajdonos számára is, hogy a dolognak, amely nem az övé, mégis valamilyen
módon hasznát vehesse, és ez a jog mindenkivel szemben megilleti. Két fő csoportja alakult ki: a telki
szolgalom és a személyes szolgalom.
A szolgalom
Ez a jog nem a dolog használatára, hanem egy követelés biztosítására adott a hitelezőnek hatalmat arra az esetre,
ha az adós lejáratkor nem teljesített. A hitelező a zálogba adott dolgot eladhatta és annak árából a követelését
kielégíthette. A zálogjog tehát járulékos természetű, és gyakorlati jelentősége a kölcsönügyletek (pénzkövetelés)
biztosítékaként volt, az ingókra és az ingatlanokra nézve eltérő szabályozással. (Ezért is sokáig tartotta fenn
magát az a felfogás, hogy a zálogjog tulajdonképpen a kötelmijogba tartozik.) A zálogjognak kettős gazdasági
szerepe volt: a kötelmi követelés biztosításán túl az ingóban vagy ingatlanban fekvő érték mobilizálása.
A zálogjog
A magyar feudális jog a kezdetleges jogi felfogás alapján az akaratmegegyezést csak a dolog átadásával együtt
ismerte el valóságos kötelemnek. Megfelelő közhitelű nyilvántartás hiányában különös jelentőséggel ruházta fel
a külső tényezőket. Ezért a kölcsönszerződés egybeesett a zálog átadásával, illetve elfogadásával. Még a
földbirtokot is át kellett adni a hitelező birtokába a törlesztés idejére (Hármaskönyv I. 81.). Az ősiségi nyílt
parancs a modern földtulajdon megteremtése érdekében ezt a fajta ingatlanzálogjogot megtiltotta. Az addigi
zálogbirtokosokat tulajdonossá tette, a zálogba adónak addig elismert tulajdonjogát pedig egyszerű visszaváltási
joggá degradálta és érvényesítését záros határidőhöz kötötte.
A telekkönyv bevezetésével vált lehetővé jelzálog létesítése ingatlanokon. A zálogként lekötött ingatlan
továbbra is az adós birtokában maradt, hiszen például a földművelésből élő termelő itt akart beruházni, a
törlesztést pedig a jövedelméből fizette. A jelzálog-követelést a telekkönyvbe jegyezték be biztosítékként és
tájékoztatásul. Ezt a szabályozást az Országbírói Értekezlet is fenntartotta (Ideiglenes Törvénykezési Szabályok
1.21. §, 165. §). Attól kezdve a fő elvek alig változtak, és a földhitel jórészt a zálogjog adta biztonságon
nyugodhatott. 1867 után a magyarországi hitelintézetek hiteleinek 20%-a jelzálogon alapult. A jelzálog
megnyugtató rendezése az 1927:35. tc.-kel következett be, amely kiküszöbölte a bírói gyakorlatnak a gazdasági
élet igényeivel ellentétes értelmezéseit.
A birtokot a jogi felfogás azért tette a zálog alkotóelemévé, mert ezttartották a legbiztosabb és legfeltűnőbb
jelzésnek arról, hogy a dolog egy meghatározott követelés biztosítására szolgál. Ezt az ingatlannál pótolni
lehetett a telekkönyvi bejegyzéssel, az ingóra nézve azonban az osztrák polgári törvénykönyv (451. §) és a
német polgári törvénykönyv (1205. §) hatására főszabályként csak kézi zálogként szabályozták. Ennek tárgyául
csak olyasmit jelölhettek meg, amire végrehajtást foganatosíthattak (1881:60. tc.). A modern gazdaság
86
szükségszerűségével és ajavakforgal- mának követelményével már az sem egyeztethető össze, hogy ingó
vagyontárgyakat hosszabb időre a vállalkozásból kivonjanak. Másrészről a nagyfokú hitelhiány miatt minden
vagyontárgy hitelképességét növelni kellett. A problémát először a palástolt adásvétellel igyekeztek megoldani,
majd végre elfogadták az 1928:21. tc.-et az ipari jelzáloglevelekről, ami az ingó jelzálog elismeréséhez az első
lépést jelentette. (Az általános elfogadtatását tartalmazó törvényjavaslat 1920-tól a képviselőház előtt feküdt
anélkül, hogy tárgyalták volna.)
A birtok és a birtokvédelem
A tulajdon célja a dolog élvezete, de ezt pusztán a tulajdonjoggal nem lehet elérni. Ennek fizikai lehetőségét is
biztosítani kell. A dolog élvezetének tényleges lehetősége a birtok. Birtokos az, aki olyan helyzetben van, hogy
a dolgot ténylegesen élvezheti. A birtok nem jog, hanem tény, de olyan tény, melyhez jogi hatás kapcsolódik. A
birtoklás ténye a birtokosnak jogot ad arra, hogy őt a birtoklásban senki se zavarja, tekintet nélkül arra, hogy
milyen módon jutott hozzá a dologhoz. A birtokjog ugyanis abszolút jog, mindenki, még a tulajdonos ellen is
irányul. A tulajdonos a birtoklás megszüntetését követelheti, de önhatalmúlag nem léphet fel a birtokossal
szemben. Ennek indoka a birtokjogi céljában rejlik. A birtoknak ugyanis az a feladata, hogy gátat vessen az
önbíráskodásnak, mivel az önhatalmú jogérvényesítés veszélyezteti ajogrendet, a forgalom biztonságát. A
törvény tehát a birtokot mint merőben külsőleges jelenséget védi. A birtoklás emellett bizonyos feltételek esetén
tulajdonjogot eredményez, illetve a tulajdonszerzés egyik fajtája.
A kapitalizmus sem nélkülözhette a birtok intézményét a forgalom biztonsága érdekében. Felerősödött a birtok
látszatfunkcióit betöltő szerepe, például a nem tulajdonostól való jogszerzés esetén. A19. században,
egészenJhering fellépéséig ez volt az uralkodó álláspont. A német és a magyar tervezetek is ennek alapján
készültek (osztrák polgári törvénykönyv 309. §, szász polgári törvénykönyv 186. §, zürichi polgári
törvénykönyv 488. §, német polgári törvénykönyv első tervezete 797. §).
Magyarországon először Frank Ignác könyve, majd az általános kézikönyvként használt Zlinszky Imre-féle
magánjogi tankönyv is Savigny elméletét vette át. Eszerint a birtok tényleges uralom a dolog felett, tulajdonosi
akarattal. A birtok nem dolog, hanem tény, de olyan tény, amelyhez joghatás fűződik. (Ezért utódlás nem
képzelhető el benne.) A birtokvédelem indoka az, hogy a tulajdonosnak egyszerű, könnyen kezelhető
jogvédelemre van szüksége, ezért meg kell engedni neki, hogy a tulajdonjoga helyett csak a birtoklást
bizonyítsa. Ez egy olyan feltevés, ami a legtöbb esetben megfelel a tényleges jogi helyzetnek. Bár kivételes
esetben ez mégsem így van, a birtokost védeni kell a tilos önhatalom ellen, mert az támadás a jogrenddel
szemben.
Míg korábban a birtokvédelem tárgya mindenekelőtt az ingatlan volt, különösen a nemesi jogban, addig a 19.
században a jogszabályok mind többet foglalkoztak az ingókkal is, bár kezdetben csak a mezőgazdasággal
kapcsolatban. Ugyancsak fontos lépés volt annak felismerése, hogynem- csak a birtok visszaadásának van
jelentősége, hanem a kártérítésnek is, a birtok tárgyának időközi hasznai, jövedelmei vonatkozásában.
A 19. század második felében a gazdasági élet fejlődése a dolgok személyhez való kapcsolódásának sok
formáját hozta létre. A birtok fogalmi körét ki kellett tágítani, s a védelem körét kiterjeszteni, s ezzel az
önhatalmat a legszűkebb körre szorítani. Magyarországon Szászy-Schwarz közvetítésével fogadta el az új
Jhering-féle elméletet a bírói gyakorlat és a polgári törvénykönyv 1900. évi tervezete. Jhering szerint
szükségtelen a birtokosi akarat ingatag elméletét belevinni a jogrend szerkezetébe. A birtok kérdését ne a
szubjektív akarat, hanem az objektív jogszabály döntse el, az, hogy milyen tényállást akar ajog védelmezni.
Ezért amikor a birtoklás külső jelensége fennforog, azt jogi értelemben birtoknak kell tekinteni. (A bizonyítás
terhét pedig a nem birtokosra hárítja át.) Objektív, tulajdonlátszat-elmélete a birtokot alanyi jognak tekintette.
Egyrészről tökéletesebbé kívánta tenni a tulajdon védelmét, másrészről minél többfajta birtoklást kívánt
védelemben részesíteni. Így például a bérlőnek és haszonbérlőnek is meg kell adni a birtokvédelmet még a
tulajdonossal szemben is. Az 1928-as magyar magánjogi törvényjavaslatban pedig már a kor legmodernebb
birtokelmélete tükröződött, amely a birtokban a tényleges hatalomhoz kapcsolódó, különös alanyi jogot látott.
Ez a rész lett a magyar törvényjavaslat egyik legsikerültebb újítása. (A birtoktant a tulajdonjogi részbe illesztette
mint a tulajdonjog materiális tartalmának egyik leglényegesebb elemét.)
4.6. KÖTELMI JOG

A kötelem a jogtudomány egyik legelvontabb fogalma. Természetére nézve dinamikus és organikus jelenség,
mely meghatározott cél elérésére irányul, és ha ezt a feladatát betöltötte, megszűnik, mintha soha nem létezett
volna. Jóllehet a római jog már ismerte és definiálta a kötelem (obligatio) általános fogalmát, amelynek
87
keretében contractusok, delictumok és egyéb kötelmek is szerepeltek, a kötelmi jog mint jogág, mint a
magánjog önálló része csak a 15-16. században alakult ki. A német jogtudomány választotta el élesen a
kötelmeket, mint relatív szerkezetű jogokat, a dologi jogtól, mint abszolút szerkezetű jogtól. A
pandektajogbanvált véglegessé a dologi és a kötelmi jog különbsége, míg a Code Civil a római jog utánzataként
nagymértékben visszatért az Institutiók rendszeréhez, bár a francia jogászok is önálló résznek tekintették a
kötelmi jogot.
Kötelem
Kötelem minden olyan jogviszony, amely meghatározott személyek között jön létre, és ahol az egyik fél (az adós)
a másik félnek (a hitelezőnek) a javára bizonyos magatartásra (tevésre vagy nem tevésre) van kötelezve, és a
hitelező az adóst jogi eszközökkel szoríthatja arra, hogy ezért a magatartásért helytálljon. A kötelem tehát
egységbe foglalja össze a követelést és a tartozást.
A legjelentősebb magánjogi kódexek nem definiálták a kötelmeket, ezt a feladatot a jogtudományra hárították.
Kötelmi jog
A kötelmi jog a modern vagyonjog legfontosabb része, a forgalom biztonságának feltétele. Ezért itt a
legnagyobb a hasonlóság a különböző or- szágokjogi megoldásai között. Jelentős az a terület is, amelyet a
rómaijog alapján szabályoztak. A római jogi és a germán jogi felfogás szerint a kötelem betartását a személy
elleni kényszer biztosíthatta. A modern jogban ezzel szemben a személyi elem háttérbe szorult, és az adós
kötelezettségének teljesítéséért már nem életével, szabadságával, becsületével, hanem csak vagyonával felel. A
kötelmi felelősség is vagyoni szavatossággal jár, mint a dologi felelősség.
A tudományos rendszerezés a kötelmi jogot két fő részre osztotta. Az általános rész azokat a szabályokat
foglalta magában, amelyek a kötelem tartalmát, vagyis joghatásait egységesen határozták meg. A különös rész
az egyes kötelmi típusokra vonatkozó eltérő szabályokat tartalmazta, amelyek a jogfejlődés során kialakultak.
A kötelmi jog a századfordulóig
A magánjog különböző részei közül talán a kötelmi jog fejlődött a legnagyobb mértékben a polgári korszakban.
A feudalizmusra ugyanis csak az eseti áruforgalom volt a jellemző, a kötelmi jog szabályainak kidolgozása
korántsem válhatott mindennapi létszükségletté. Jó néhány szerződési formát is ismert ugyan a feudális
magánjog, de ezek érvényesülését korlátozta a rendi elkülönülés. Az előjogok és jogtalanságok bonyolult
szövevényében az egyes osztályok, rétegek, csoportok el voltak vágva egymástól, és így ki sem alakulhatott a
modern gazdasági együttműködés. A jobbágy, földesúr, gyáros, kereskedő stb. nem egyenlő partnere volt
egymásnak. Ezért lett az osztrák polgári törvénykönyv olyan nagy hatású annak ellenére, hogy Magyarországon
(Erdély kivételével) csak 1853 és 1861 között volt érvényben. Ajogászok e nyolc év alatt megszokták az
alkalmazását. Az Ausztriával fennálló vámunió gazdaságilag is alátámasztotta ezt a gyakorlatot. Wenzel
Gusztáv hasonlata szerint Magyarországon az Országbírói Értekezlet után az osztrák jogot úgy recipiálták, mint
Németországban a római jogot. Az osztrák polgári törvénykönyvet ugyan nem szakaszai szerint, de tartalmában
idézték a bírói ítéletek indoklásaiban. A recepciónak újabb lendületet adott a kereskedelmi törvény (1875:37.
tc.), amely a polgári törvénykönyv hiányában számos, azáltalános magánjog területére vonatkozó szabályt is
tartalmazott. Ezzel az osztrák polgári törvénykönyv használata mindinkább háttérbe szorult.
A 20. század
A századfordulótól gyökeres változás történt. Grosschmid Béni közzétette kötelmi jogi művét, és elkészült
Thirring Lajos remekműve, az első polgári törvénykönyv tervezete (1900). Ezután a bírói gyakorlat is új
intézményekkel gyarapította a kötelmi jogot (például objektív felelősség és a veszélyes üzem). A külföldi
kódexek közül pedig a német polgári törvénykönyv és a svájci polgári törvénykönyv vált elsőrendű példaképpé.
A magánjogi forgalom fontossága az I. világháborútól vált nyilvánvalóvá az állam számára. Ettől kezdve már
nemcsak prevenciós és repará- ciós célzattal, hanem kezdeményező félként is beavatkozott a magángazdálkodás
rendjébe. Általános törekvés irányult a jóhiszeműség, a méltányosság elvének érvényre juttatására az egyéni
egoizmussal szemben. Ajogügyle- tek érvényességéhez egyre erőteljesebben megkövetelték, hogy azok ne
ütközzenek a jó erkölcsökbe, a károsító cselekmények terén pedig a minél szélesebb kármegosztásra törekedtek.
A bírói döntések „üzleti tisztesség”, „osztó igazság”, „méltányosság”, „jóhiszeműség”, „joggal való visszaélés”,
„a közjó érdeke”, „a közrend”, „jó erkölcs”, „közérdek” stb. fordulatot használták hivatkozásaikban.
Jogtechnikai megoldásként előtérbe került az ún. generális klauzulák alkalmazása, amelyek révén törvényerőre
emelkedtek az erkölcsi tartalmú jogpolitikai tételek. A generális klauzulák olyan általános szabályok, alapelvek,
88
irányelvek, amelyek az egész magánjog vezérlő elvei, amelyekkel nem kerülhet ellentétbe a részletszabályozás,
s emellett segítséget nyújtanak a jogszabályok értelmezéséhez.
A kötelem keletkezése
Általános kötelemfakasztó tényállásoknak tekintették a szerződést, a tiltott cselekményt, ajogalap nélküli

gazdagodást. A szerződés volt a kötelem leggazdagabb formája. A modern jogban minden szerződés létrehozza
a benne foglalt kötelezettségi viszonyt, mert az állam kényszerítő erőt bocsátott az elvállalt kötelezettségek
teljesítésének biztosítására. Tiltott cselekménynek számított minden jogellenes és vétkes magatartás, vagyis
bármilyen – jogilag mindenkivel szemben védett – érdek jogellenes és vétkes megsértése kártérítési
kötelezettséget szült. Ajogalap nélküli gazdagodást általános kötelemfakasztó tényállásnak tekintették.
Kötelezettséget jelentett az olyan vagyoneltolódások visszatérítése, amely különböző személyek között jogos
alap nélkül állott elő.
A szerződés
Az áruviszony jogi formája a szerződés, két vagy több fél egybehangzó akaratnyilvánítása révén jön létre. A
szerződésjogi tény: jogviszonyt keletkeztet, módosít vagy megszüntet, amely állami védelemben részesül,
hiszen bírói úton kikényszeríthető. A feudális kor típuskényszere csak meghatározott számú és típusú szerződést
ismert el. A piacgazdaság forgalmi igénye kényszerítette ki, hogy általános dogmává emeljék azt az elvet, amely
szerint minden szerződés ugyanúgy kötelez, mint a törvény. Az állam kényszerítő erőt bocsátott rendelkezésre
az elvállalt kötelezettségek teljesítésének kikényszerítésére. Ez az ún. pacta sunt servanda elve, amely szerint
önként vállalt kötelezettségét mindenkinek teljesítenie kell. Így vált a szerződés az egész polgári rend
alapstruktúrájának jogi megtestesítőjévé, ezért a 19. század nagy kódexei már általános jogelvként szabályozták.
A
1. század lett a tulajdon korlátlanságának egyik megnyilvánulásaként a szerződési szabadság hőskora. A

szerződési autonómia igen nagy volt, hiszen a jogi kategóriák elsősorban a kisvállalkozásra épültek az
egyedi, kétszemélyes és zömmel véletlenszerű árukapcsolatok mellett. A szerződés megkötését általában alku
előzte meg. Az egyénre szubjektív jogának gyakorlása során úgy tekintettek, mint egy különálló „öncélra”,
akinek senkire sem kell tekintettel lennie. Ajog a cselekvési lehetőségeknek csak szélső tilalomfáit tűzte ki,
azon belül viszont a felek szabad akaratmegegyezése érvényesülhetett.
A szerződési szabadság
A szerződési szabadság négy választási lehetőség együttes érvényesülését jelentette. A szerződéskötés

szabadsága alapján a felek meghatározhatták, akarnak-e szerződést kötni; a partnerválasztás szabadsága
értelmében dönthettek, kivel akarnak szerződést kötni; a szerződési típusszabadság biztosította a felek szabad
akaratának érvényesítését: meghatározhatták, milyenfajta szerződést akarnak kötni, esetleg vegyes szerződést,
vagy külön nem szabályozott típusú szerződést; s végül a diszpozitivitás elve szerint a felek tetszőleges
tartalommal tölthették ki a kiválasztott szerződéstípus kereteit.
A szerződési szabadság szempontjából közömbös volt a felek gazdasági helyzete. Az üzletkötő feleket egyenlő
képességűeknek fogták fel. Nem vizsgálták, ki mennyire volt rászorulva a szerződéskötésre. Minden
szerződésben egyszerre volt jelen a felek közötti érdekazonosság és érdekellentét.
Az állami beavatkozás korszakában elvileg továbbra is fennmaradt a szabad ügyleti akarat elve, de ezt egyre
inkább alárendelték a forgalmi jóhiszeműség és a méltányosság elvének. Az individuális liberalizmus felfogása
szerint a szerződő felek között ajóindulatú idegenek magánviszonya állt fenn. Az új felfogás szerint azonban a
szerződés már nem az ügyletkötő felek puszta magánügye többé, hanem a nemzetgazdaság egyik mozzanataként
a feleknek amellett, hogy saját érdekeiket előmozdítják, az ország érdekeit is figyelembe kell venniük. A felek –
bár érdekeik kereszteződhetnek – nem törhetnek a másik romlására, hanem a szerződést bizalmi viszonynak
tekintve tevőleges gondossággal, pozitív diligenciá- val kötelesek a kötelem egész időtartama alatt az ellenfél
érdekeit is jóhiszeműen figyelembe venni. Ebből következően a szerződésből nemcsak szolgáltatási, hanem
gondossági kötelezettség is fakad. Ilyen az igazmondási, közlési, értesítési kötelezettség, a hű és kötelemszerű
magatartás, a becsületes és méltányos teljesítés, kárenyhítési kötelezettség. Ezek elmulasztása éppen úgy
szerződésszegést vont maga után, mint bármilyen más szerződésszegés.
Egyre nagyobb számban kezdtek honorálni – a római jogból ismert akarathiányokon túl is – olyan érdekeket,
amelyekre tekintettel érvényteleníteni lehetett az ügyleteket. Ezek közül az egyik legjelentősebb a gazdasági
lehetetlenülés szabálya (a clausula rebus sic stantibus kifogása), amely az I. világháború végén alakult ki és a
89
magyar törvényjavaslat 1150. §-a foglalta össze. A magánjog ugyanis jobb híján a pénzt választotta általános
értékmérőül, egyben feltételezve annak értékállandóságát, stabilitását is. A háborúk azonban addig soha nem
tapasztalt inflációs válságokat okoztak, a pénz mégis megtartotta korábbi funkcióját. Elsősorban ezt az
anomáliát igyekezett kiküszöbölni a gazdasági lehetetlenülés intézménye. Eszerint minden szerződést bizonyos
hallgatólagos feltételek mellett kötnek, és a gazdasági helyzetet természetszerűleg nem foglalják bele a
szerződésekbe. Ezért, ha az jelentős mértékben – a szokásos szerződési kockázatot jócskán meghaladó olyan
mélyreható változás nyomán, amelyet a felek előre nem láthattak – megváltozott, és ezért a szerződés
teljesítésével az egyik fél a jóhiszeműséggel és a méltányossággal ellentétben nem várt aránytalan nyereségre
tett volna szert, a másik fél pedig ugyanilyen veszteséget szenvedett volna, a szerződést a bíróság ennek
megfelelően módosította. Felmentették például az adóst a teljesítés alól, ha az emiatt tönkrement volna.
A kistulajdonosok elnyomorodását próbálták megakadályozni az ún. gazdaadósok védelmére hozott

jogszabályokkal, amelyekkel azonban a hitelbiztonságot tették ki veszélynek. A törvénykezési gyakorlat
alakította ki, de az 1932:6. tc. azután szabályozta a kizsákmányoló ügylet tilalmát. Az uzsorás szerződéseken túl
semmisnek minősített minden olyan szerződést, amellyel valaki másnak szorult helyzetét, könnyelműségét,
értelmi gyengeségét, tapasztalatlanságát, függő helyzetét vagy a nála elfoglalt bizalmi állását kihasználva a
másik fél kárára feltűnően aránytalan nyereséget kötött ki.
A legteljesebb beavatkozást a privát autonómiába a bírói szerződésmódosítás eredményezte, hiszen az ügyleti

tartalom módosítása sokkal mélyrehatóbb korlátozást jelent, mint az ügylet érvénytelenítése. A bíróság a
méltányos jogalkalmazás és kiegészítő értelmezés érdekében megváltoztathatta a szerződések egyes pontjait
(például mérsékelhette a kötbért, enyhíthetett az egyik fél túlzott lekötelezettségén). Kibővültek azok az esetek
is, amikor az egyik fél köteles volt megkötni a szerződést. Ilyen kötelezettség terhelte a monopolhelyzetben lévő
postát, vasutat, a közüzemek szolgáltatásait (víz-, villany-, gázműveket). Emellett ezek a szerződések általában
kötött tartalommal jöttek létre, s ezeket az általános szerződési feltételeket rendszerint a hatóságok állapították
meg.
A tiltott cselekmény
Tiltott cselekménynek számított más személy jogvédte érdekének (vagyonának, személyének) jogellenes és vétkes
megsértése, amelyet a magánjog kártérítési kötelezettséggel szankcionált.
A római jog nem ismerte a tiltott cselekménynek ilyen általánosan körülírt tényállását, csak néhány esetet emelt
ki ezek közül. Az 1848 előtti magyar magánjog megkísérelte a meghatározást: „aki akárminő tettével kárt okoz,
ezt pótolni tartozik” (Frank Ignác). A19. század második felében kidolgozták a károkozó magatartások típusait
is. A magánjogi deliktum fogalmát (a jogellenes és vétkes magatartást), az objektív (vétlen) felelősség eseteit (a
károkozó magatartás jogellenes, de nem volt vétkes); jogos védelem és végszükség kategóriáját (nem jogellenes,
de „vétkes” cselekményt).
A kártérítés
A kártérítés intézményének rendeltetése a társadalmi együttműködés zavartalanságának védelme. A károkozás

általános tilalmának kimondása mellett az a célja, hogy mindenkinek megtérüljön a kára, kivéve azt, aki
szándékosan önmagának okoz kárt (a gondatlanság ellen biztosítás révén lehet védekezni). A kártérítés
büntetőjogi eredetű. A Lex Aquilia a károkozót még büntette. A középkorban pedig a büntetést meg lehetett
váltani. A polgári jogi és büntetőjogi felelősség több évszázados lassú fejlődés során vált el véglegesen
egymástól.
Vétkesség
A természetjogászok a tulajdonra és az akaratszabadságra építve dolgozták ki elsőként a polgári jogi deliktum

fogalmát és tették meg a vétkességet az egységes felelősségi alapnak. A vétkesség kötelez a kár megtérítésére –
mondta Grotius. A vétkességből a természetjog szerint kötelem keletkezik, „amennyiben valakinek kárt okoztak,
azt természetszerűleg kártalanítani kell”. Ugyancsak a tulajdon sérthetetlenségéhez kapcsolódott az okozott
kárhoz igazodó teljes kártérítés megtérítésének kötelezettsége is. Az osztrák polgári törvénykönyv felelősségi
generálklauzulája a francia megoldáshoz hasonlóan minden vétkes károkozót a kár megtérítésére kötelezett. A
kártérítésnek az eredeti állapot helyreállítására, illetve ennek lehetetlensége esetén a kár teljes megtérítésére
kellett irányulnia. A kártérítés mértéke azonban a vétkesség fokához igazodott. Teljes kártérítést csak
szándékosság és súlyos gondatlanság esetén kellett nyújtani, nem kis nehézséget okozva ezzel a
jogalkalmazásnak.
90
Magyarországon a bírói gyakorlat az osztrák polgári törvénykönyv e szakaszait hallgatólagosan recipiálta, bár
konkrét paragrafusokra nem hivatkoztak. Csak a szándékosság és a súlyos gondatlanság esetében ítélték meg a
teljes reparációt, míg az enyhe gondatlanság esete csupán a tényleges (közvetlen) kár megtérítésének
kötelezettségét vonta maga után. A 20. század elejétől lett követelhető az enyhe gondatlanság (culpa levis)
esetén az elmaradt haszon, vagyis a teljes kártérítés. A vétkességre épülő felelősség általában megfelelt a 19.
századi viszonyoknak, amikor elsősorban kis- és középüzemek, egyéni vállalkozók vettek részt a forgalomban.
A vállalkozás biztonságát segítette, hogy csak saját hibájukból előálló károkat róhatták fel nekik.
Objektív felelősség
A 19. század vége felé a technika fejlődése (iparosodás, nagyvárosok kialakulása) újfajta veszélyeket hozott
létre (vasút-, gőzhajó-, autóforgalom). Közös jellemzőjük, hogy a legcsekélyebb figyelmetlenség is igen
súlyos károkat okozhatott. A vétkességi kategóriák alkalmazhatatlanná váltak ebben a körben. Ezek a
veszélyforrások nemcsak minőségileg voltak újak, hanem állandóan növekvő mértékben, matematikai
valószínűséggel meghatározható rendszerességgel következtek be a mindennapi életben (a közlekedési
balesetek). A nagyüzemek esetében a technika bonyolultsága miatt a bizonyítási teher is megoldhatatlan
problémát okozott a károsultaknak. A nagyvállalaton belül nehéz volt egyéni felelősöket keresni. A nagyüzem
hibája egyre kevésbé volt erkölcsi elítélést kiváltó magatartásnak tekinthető. A vasút volt az első általánosan
elterjedt és mindenki számára szembetűnően sok balesetet és kárt okozó veszélyes üzem. Már az 1874:18. tc. a
német vonattörvényhez hasonlóan a vasút objektív felelősségét írta elő, kivételt teremtve a vétkességi felelősség
főszabálya alól. Az 1. § szerint a vasút csak akkor mentesült a felelősség alól, ha bebizonyította, hogy a kárt
elháríthatatlan esemény (vis maior), esetleg egy harmadik személy cselekménye vagy a sérült önhibája okozta.
A bírói gyakorlat a vasút tárgyi felelősségét, különösen a századfordulótól kezdve kiterjesztette minden más
hasonló ún. veszélyes üzemre. Így a villamosra, autóra, repülőre és egyes gyárakra, üzemekre. Indokolásukban
arra hivatkoztak, hogy aki veszélyes üzemet tart fenn, annak vállalnia is kell annak következményeit. A
vállalkozó egyébként is a kockázati költségeket előre kalkulálni tudja, és beleszámíthatja az árakba, illetve
biztosítást köthet.
A polgári törvénykönyv első és második tervezete a bírói gyakorlatra támaszkodva még a mintának tekintett
német polgári törvénykönyvet is túllépte ebben a kérdésben. Az objektív felelősséget külön fejezetbe sorolta.
Általános elvet állított fel: „Aki másnak valamely jogvédte érdekeit, jogellenesen, de vétlenül sérti meg.” A
bíróságokra bízták annak eldöntését, hogy mi számít veszélyes üzemnek. Az 1928-as magyar magánjogi
törvényjavaslat a „Felelősség vétlenül okozott kárért” című fejezetében pedig részletes szabályozását adta a
veszélyes üzemek vétlen felelősségének, és kiterjesztette a dologi károkra is. Ezzel a kártérítési jog
vonatkozásában a magyar jogtudomány az európai élvonalba került. A kárt a mobil vagyonhoz telepítették, és
ösztönözték a vállalkozókat a biztosítás megkötésére. Marton Géza már a prevenció gondolatával foglalkozott.
Véleménye szerint nemcsak a kárt kell elrendezni az érdekeltek között (kártelepítés), hanem ennél sokkal
fontosabb a társadalom védelme a bekövetkező károkkal szemben. Az előbbi csak a kárnak az egyik vagyonból
a másikba való áttolását eredményezi, az utóbbi a nemzeti vagyon pusztulásának meggátlását. A szankció útján
való nevelés eredménye, a sikeres prevenció a társadalmat védi.
Jogalap nélküli gazdagodás
A modern gazdaságban a különböző jogcímeken nyugvó, jogalap nélküli gazdagodást eredményező eseteket
még példálózva sem lehet felsorolni. Ezért nem emeltek ki egyes eseteket, hanem általános, helyettesítő
(szubszidiárius) jellegű tényállásként a jogalap nélküli gazdagodás csak akkor volt alkalmazható, ha a
követelésnek más jogalapja nem akadt. A modern magánjog emelte jogtétellé azt az elvet, hogy senki másnak a
kárán nem gazdagodhat. (A római jogban nem szerepelt ilyen alapon beadható kereseti jog.) A magyar bírói
gyakorlat az osztrák polgári törvénykönyv és a pandektajogi irodalom alapján dolgozta ki. Az 1928-as magyar
magánjogi törvényjavaslat adta meg az önálló elvi alapon álló szabályozását.
A kötelmi jog különös része
A kötelmi jog különös része a leggyakoribb kötelemkeletkeztető tényállásokat tartalmazta. Ezek a szabályok
nem alkothattak zárt kört, nem lehetett őket taxatíve felsorolni, hiszen a gazdasági fejlődés és az emberi
találékonyság a szerződési szabadság révén újabb és újabb típusokat alkotott. A különös rész tehát csak a
történelmi fejlődés tipikus eseteit foglalta magában, melyek általában a gazdaság szereplőinek megfeleltek. A
diszpozitív szabályozás révén azonban csak ajánló jelleggel, hiszen a felek megegyezés esetén eltérhettek
ezektől.
91
A technika fejlődése egyrészt a tömegtermeléshez, a forgalom növekedéséhez, ezáltal a szerződési feltételek
szabványosításához, tartós szerződési kapcsolatok kialakításához, másrészt ezzel ellentétesen műszakilag és
jogilag rendkívül bonyolult és különleges szakértelmet igénylő egyedi szerződések kialakításához vezetett.
Mindkét megoldás sokszor lehetetlenné tette a diszpozitív szerződési jog alkalmazását.
Adásvétel
Az adásvétel korabeli meghatározása szerint olyan szerződés, amelynél fogva az eladó az eladott tárgyat a
vevőre átruházni, a vevő pedig a megállapított vételárat megfizetni tartozott. Magyarországon a kodifikációs
kísérletek sikertelensége miatt a vétel kettős szabályozása (kereskedelmi és magánjogi) a tárgyalt korszakban
végig megmaradt. Az adásvétel a tulajdonátruházás szempontjából a legfontosabb szerződéstípus. A római jog
alapján fejlődött ki, de igazi jelentőségre a magántulajdon és a tömegforgalom révén tett szert. Európa-szerte
lényegében hasonló alapelvek vonatkoztak rá, azzal az eltéréssel, hogy a francia jog a tulajdonátszállást
magához a szerződés megkötéséhez kapcsolta (konszenzuál szerződés) függetlenül attól, hogy a dolog átadása
és a vételár kifizetése mikor történt. A magyar jogfejlődés más megoldást követett. A feudális magánjogban
általános követelményként írták elő a tulajdon átadását. A polgári korszakban csak az ingóknál maradt meg a
dolog átadásának szabálya, a szerződéskötés csupán kötelmi jogi jogcímet ad. Az ingatlanokra vonatkozóan az
Ideiglenes Törvénykezési Szabályok ideiglenesen fenntartotta az osztrák polgári törvénykönyv azon
rendelkezéseit, melyek a telekkönyvi szabályokhoz kapcsolódtak. (Ez a provizórikus szabályozás, mint ahogy
lenni szokott, majdnem száz évig tartott.) Eszerint az ingatlan átruházása a telekkönyvi bejegyzéssel történt.
Csere
A csere olyan szerződés volt, amellyel a cserélő felek mindegyike arra kötelezte magát, hogy valamely dolgot
más dologért a másiknak tulajdonul átenged. Az adásvétel a cseréből alakult ki. A pénzgazdálkodás előtt
adolgoknak természetben való cseréjével bonyolították le a forgalmat. Rendkívüli körülmények között, mint
háború, infláció, gazdasági válság miatt később is visszatértek ehhez a kezdetleges elidegenítési ügylethez. A
csere a vételtől annyiban különbözött, hogy a dologért dolgot adtak a felek vételár gyanánt. Amint a pénz
megjelent, tulajdonképpen két adásvételi ügyletre bomlott szét. Ezért volt lehetséges az a jogtechnikai megoldás
a német minta alapján, hogy közös szabályokat alkalmaznak mindkét szerződéstípusra. A csere a római jogban
reálszerződésnek számított. A modern jogrendszerek azonban már mind a konszenzuál szerződések közé
sorolták.
Ajándékozás
Ajándékozás, ha valaki saját vagyona rovására másnak kötelezettség nélkül ingyenes vagyoni előnyt juttatott, és
a másik azt mint ingyenest elfogadta.
Azért sorolták a szerződések közé, mert a cselekmény csak akkor vált befejezetté, amikor a juttatott anyagi
előnyt elfogadták. Az ajándékozást az ígéret komolyságának biztosítékaként általában több-kevesebb
alakisághoz kötötték. A magyar magánjog hosszú ideig semmilyen formai követelményt nem támasztott, míg az
1928-as magyar magánjogi törvényjavaslat az érvényességhez az okiratot írta elő. Az ajándékot a Hármaskönyv
szerint nem lehetett visszavonni (I. 17.). A bírói gyakorlat azonban már a 19. század második felében ellentétes
irányt vett. Az osztrák polgári törvénykönyv révén kialakult az a különös szabálya az ajándékozásnak, hogy az
ajándékozó hitelezői az ajándékozás idején fennállt követeléseik fedezésére igénybe vehetik az ajándékot. Ezzel
megakadályozták azt, hogy az adós a végrehajtás alól kivonja egyes vagyontárgyait.
Kölcsön
A kölcsön során a kölcsönnyújtó hitelezési célból ideiglenesen átengedte a kölcsönvevőnek pénz (vagy más
helyettesíthető dolog) használatát oly módon, hogy neki a kölcsön tárgyát tulajdonba adta. Magánjogunk egyik
legfontosabb szerződése volt, hiszen a hitelélet alapját képezte. A századfordulótól reálszerződésből
konszenzuál szerződés lett. Ameny- nyiben a kölcsönt mint reálszerződést fogták volna fel, az esetleges
megállapodás ellenére sem keletkezett volna a kölcsön folyósítására kötelezettség, mert a szerződés csak a
kölcsön átadásával valósult meg. A korábbi megállapodás legfeljebb előszerződésnek számított. Ez a megoldás
kizárólag a kis összegű és gazdasági jelentőséggel nem bíró szívességi kölcsönre vonatkozhatott volna, de a
modern forgalmi viszonyokban a kölcsönvevőnek jogi biztosíték kellett arra nézve, hogy a kölcsön a
megegyezés szerint rendelkezésére fog állni. Enélkül komoly kalkulációt, illetve beruházást nem folytathatott. A
magyar magánjogban még a polgári törvénykönyv 1900-as tervezete is a reálszerződés szabályait követte, de
már Szászy-Schwarz Gusztáv és Grosschmid Béni is kifejtette a kon- szenzuál szerződés szükségességét. A
92
bírói gyakorlat a századforduló után – bár továbbra is reálszerződésnek tartotta a kölcsönt, de – szintén úgy
kezelte, mintha konszenzuál szerződés volna, míg végül az 1930-asévekre lett általánosan elismert az utóbbi
felfogás, amint azt a Szladits Károly szerkesztette magánjogi tankönyv is nyomatékosan kifejtette.
Bérleti szerződéssel a bérbeadó meghatározott dolog időleges használatának vagy használati jog időleges
gyakorlásának átengedésére, a bérlő meghatározott pénzbeli vagy más ellenértéknek – bérnek – a fizetésére
kötelezte magát. A bérletet nem volt könnyű elhatárolni a haszonbérlettől. A magyar jog szerint – hasonlóan a
német és az osztrákjoghoz – a haszonbérlő nemcsak használta a dolgot, hanem annak hasznait is szedhette a
bérért. A bérleti szerződés volt az egyik iskolapéldája az állami beavatkozásnak. Nem tekintették spekulációs
célzatúnak, hanem elsősorban a mindennapi megélhetés és életkörülmények biztosítását elősegítő ügyletnek. (A
bérletek egyik legfontosabb fajtája a lakásbérlet volt.) Az ingatlanoknak viszonylagos stabilitásuk volt. Ezért
igyekeztek kompenzálni az előre nem látható gazdasági krízisekből fakadó értékeltolódásokat. Úgy ítélték meg,
hogy ezek meghaladják az előre kalkulálható kockázat mértékét. Az I. világháború utáni inflációt meghatározott
szorzószámmal korrigálták. Az azonban már egyértelműen túlzó beavatkozásnak számított, hogy akkor is
megváltoztatták a bér mértékét, amikor a bérlő gazdasági eredményessége nem felelt meg az előzetes
várakozásnak.
Szabványszerződések
Szabványszerződések megkötésére akkor kerül sor, ha sokszor és tömegesen jönnek létre hasonlójellegű
szerződéses kapcsolatok (munkaszerződések, biztosítási, fuvarozási szerződések, valamint a közszolgáltatások).
Létrejöttüket nem előzik meg kölcsönös tárgyalások és az alku folyamata. Az árakat előre kalkulálják. A vevő
ezt nem vitathatja: vagy vásárol, vagy más eladót keres. A szerződési szabadság ezzel egyoldalú privilégiuma
lett a nagyvállalatoknak. A velük szerződő fél sokszor nem is ismeri részletesen a jogviszonyból eredő jogait és
kötelezettségeit, annak tanulmányozására sem ideje, sem szakértelme nincs. (Egyes becslések szerint a
legfejlettebb országokban már a szerződések több mint 90%-a nem a hagyományos alkufolyamattal jött létre.)
Ezért az állam megpróbálta ellenőrizni ezeket a szerződéseket, különösen a 1920-as, 1930-as években, és védeni
a gyengébb felet a monopóliumok egyoldalú, méltánytalan kikötései ellen.
Vegyes szerződések
A szerződések történetében a legvitatottabb intézmények – különösen a német polgári törvénykönyv hatályba

lépése óta – a vegyes szerződések voltak. A legáltalánosabb és legelfogadottabb felfogás szerint a vegyes
szerződések több szerződéstípus jellegzetes szabályait kapcsolják össze a hagyományos formáktól eltérő módon.
4.7. ÖRÖKLÉSIJOG
Az öröklés fő elvei
Az öröklési jog feladata, hogy az örökhagyó halálával a vagyon ne váljék gazdátlanná, s rendeltetésszerű
felhasználása továbbra is biztosítva legyen. Ez két fő elv alapján történik. Egyrészt az egyén szabadon
rendelkezhessen vagyona halála utáni sorsáról is, másrészt ha az állam olyan fontosnak tartja a házasságot és a
gyermek-szülő viszonyt, nem bízza a rendelkezést teljesen az egyén kénye-kedvére, határt szab önkényének.
Az öröklési jog fogalma
Az öröklési jog tehát azon jogszabályok összessége, amelyek a meghalt ember vagyonának (hagyatékának) a
sorsát rendezik. Az öröklési jog történelmi fejlődését mindig a tulajdonviszonyok határozták meg. Az öröklési
jognak viszont nagy hatása van a tulajdon megoszlására, különösen a földbirtokviszonyokra. Angliában minden
földet az elsőszülött örökölt, Franciaországban és Magyarországon a földet egyenlően osztották fel az örökösök
között. Németország egyes területein az ún. törzsöröklés rendszere érvényesült. Amilyen mértékben
rendelkezhet valaki tulajdonjogi jogosítványokkal az élők között, rendszerint ugyanolyan mértékben illeti meg a
halál esetére szóló rendelkezés is. Így az európai jogfejlődés a középkortól a 19. századig arra irányult, hogy a
vagyon a családi uralomtól mindinkább függetlenné váljon, és az egyén szabad rendelkezési jogot kapjon. A
középkorban a törvényes öröklés volt a meghatározó, a végrendelkezés csak kivételes esetekben volt lehetséges,
ám az újkorra ez az elv megfordult. A szabad végrendelkezés vált alapszabállyá, és a törvényes öröklésre csak
végrendelet hiányában került sor.
Az öröklés jogalapja
93
Az öröklés jogalapja szerint háromféle öröklést különböztetett meg a magyar magánjog. Az ún. törvényes
öröklés közvetlenül a törvény rendelkezésén alapult és végintézkedés hiányában volt helye (a rokonok, a
házastárs és az állam öröklése); a végintézkedésen alapuló öröklés esetében végrendelettel vagy öröklési
szerződéssel, a törvényes öröklés félretételével az örökhagyó vagyonáról mások javára rendelkezett. A
végintézkedés ellenére való öröklést (szükségöröklés, köteles rész) biztosította a törvény: az elhunyt vagyonából
akkor is juttatott a leszármazóknak vagy a szülőknek, ha az örökhagyó másként intézkedett.
A végrendelkezés szabadsága,
Magyarországon az 1848. évi törvényhozás megszüntette az adományrendszert, ősiséget és úrbériséget, s ezzel a

feudális öröklési jog legfontosabb szabályait hatályon kívül helyezte. Megszűnt az adományi és a szerzett birtok
közötti, továbbá a férfi- és a leányági öröklés közötti különbség. Az 1852. november 29-én kelt nyílt parancs,
illetve az osztrák polgári törvénykönyv hatályba lépéséig egy ideiglenes időszak következett. Ebben a
periódusban az 1848-as törvényeket figyelmen kívül hagyva a bíróságok a régi jogszabályok alapján ítélkeztek.
A fiágat illető javakban kizárólag a férj örökösödési jogát állapították meg, a nők csak a leánynegyedet (illetve a
hajadoni jogot) kapták. Az ősiségi nyílt parancs, illetve az osztrák polgári törvénykönyv a természetjogi
felfogást követve a tulajdon szabadságából kiindulva a végrendelkezés szabadságát deklarálta. A porosz
Landrecht megoldásához hasonlóan az öröklést az elidegenítés egyik módjának tekintették, mondván, a
vagyonáról mindenki a halálaután is szabadon rendelkezhet. A törvényes öröklés csakvégrende- let hiányában
volt lehetséges, ilyenkor ugyanis ezt tekintették az örökhagyó vélelmezett akaratának. A családfenntartás
érdekét a köteles résszel igyekeztek biztosítani. Az olyan végintézkedést, amely nincs tekintettel a családra, a
végrendeleti szabadsággal való visszaélésnek tekintették, mert a végrendelkezőnek erkölcsi és jogi kötelessége,
hogy családjáról nemcsak életében, hanem halálában is megfelelően gondoskodjék. A köteles részt az
Országbírói Értekezlet is fenntartotta, így a bírói gyakorlat révén honosodott meg jogunkban ez az egyébként
római jogi eredetű intézmény. Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok I. 7-8. §-ai azt rendelték, hogy az
örökhagyó minden vagyonával szabadon végrendelkezhessen, de rendelkezése ne érintse a leszármazó
törvényes örökösök, ezek hiányában pedig az életben lévő szülők törvényes osztályrészét. A törvényes
osztályrész a felét tette ki annak, amit az illetők az örökhagyó után végrendelet hiányában örököltek volna. A
bírói gyakorlat szerint a köteles részt pénzben kellett kiadni, és csak kivételesen engedték meg annak
természetben való kielégítését. A végrendelkezők többsége ugyanis a középbirtokosok köréből került ki, akik
földbirtokaik elaprózódását igyekeztek meggátolni.
Köteles rész,
Ági öröklés
A magyar magánjog hatályának 1861-ben történt helyreállításakor az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok 7-18.
§-ai az ősiség megszűntéhez igazodva, de a régi magyar jog alapgondolatainak fenntartásával új törvényes
öröklési rendet dolgoztak ki. Eszerint leszármazók hiányában megmaradt a különbség a vagyon eredete szerint.
Az ősi vagyon helyébe lépő öröklött vagy ági vagyont az illető ágbeli rokonok örökölték, a szerzeményt viszont
a házastárs. Az ági öröklés tehát a törvényes öröklés egyik neme lett, amely szerint a gyermektelen örökhagyó
utáni vagyon, amely reá életében valamely elődjétől hárult, ugyanezen elődre vagy leszárma- zóira szállt vissza
(Ideiglenes Törvénykezési Szabályok 10-12. §). Atúlélő házastárs viszont haszonélvezetet nyert. Az ági öröklés
intézményének jogpolitikai indítéka az volt, hogy a földbirtokok a régi családok kezében maradjanak. Éppen
ezért mindmáig vitatják jogosságát. Már az 1871. évi jogászgyűlés javasolta az eltörlését, mondván, hogy az az
ősiség maradványa és szemben áll a haladással, a jogegyenlőséggel. Teleszky István 1882. évi öröklési jogi
tervezetében csak az osztályos testvérek körében tartotta volna fenn az ági öröklést. Ezzel szemben lépett fel
Grosschmid Béni tanulmányaival és ellentervezetével (1885), aminek hatására Szászy-Schwarz Gusztáv, az
igazságügyi bizottság határozata ellenére, a polgári törvénykönyv 1900-as tervezetében két parentélára
korlátozva mégiscsak fenntartotta az intézményt. Az 1928-as magyar magánjogi törvényjavaslat visszatért az
Ideiglenes Törvénykezési Szabályok megoldásához, és az ági öröklést korlátozás nélkül szabályozta (1790-
1793., 1797-1799. §).
5. 5. A MAGYAR KERESKEDELMI JOG TÖRTÉNETE

5.1. A KERESKEDELMI JOG
94
A kereskedelmi jog alakulása
A kereskedelmi jognak az általános magánjogfogalomtól való elkülönülése nem egy kizárólagos elv mentén,
hanem történeti fejlődés útján történt. A kereskedelmi jog először mint külön jog (ius singulare) a középkorban
alakult ki. A feudális társadalomban egyébként is minden rendnek külön jogai, privilégiumai voltak. Így történt
ez a kereskedők vonatkozásában is, különösen azért, mert ők még jobban elkülönültek a tradicionális
foglalkozásoktól. A kereskedők nem a zárt közösségeken belül, hanem azok között kereskedtek, tehát külön
jogvédelemre szorultak. Kialakították sajátos szokásjogukat, szervezeteiket. Testületi alapszabályaikat később a
városi hatóságok megerősítették, és a kereskedelmi bíróságok is eszerint jártak el. A kereskedőknek
védekezniük kellett az egyházi magánjog kereskedelemellenes intézményeivel szemben is. Kereskedelem nélkül
azonban a feudalizmus sem lehetett meg. Nem véletlen tehát, hogy az egyház még a kamatvételi tilalmat sem
tudta a gyakorlatban érvényesíteni.
Kereskedők joga
Kezdetben a kereskedelmi jog a kereskedők joga (ius mercatorum) volt, vagyis az a jog, amely a kereskedők
egymás közötti viszonyait szabályozta. Elsősorban nem is az ügyek természete, hanem a jogalanyok szerint
különült el. Mégis megteremtette a modern kereskedelmi jog majdnem valamennyi fontos intézményét. Olyan
szokásjog volt ez, amelyet az évszázadok során jogkönyvekben rögzítettek, statútumokba foglaltak, és
megfelelő alapokat nyújtottak a 19. század nagy kereskedelmi törvényeinek.
A kereskedelem joga
A modern kereskedelmi jog és a rendi jogok ius commercialéja között általános elvi és határvonalbeli különbség
húzódott, amelyre már az elnevezés is rámutat: kereskedők joga, illetve a kereskedelem joga. A kereskedelmi
jog tehát már nem egy foglalkozás jogát jelentette, sőt nem is foglalta magában a kereskedelemre vonatkozó
összes jogszabályt, hanem annak csak egy részét. Másrészről ide sorolták a gyáriparra, fuvarozásra,
bankügyletekre, tőzsdére, értékpapírokra stb. vonatkozó szabályokat, amelyek tervszerű, rendszeres és intenzív
gazdálkodást folytattak és tömegforgalmat bonyolítottak le, szilárd alapját teremtve meg ezzel az intenzív
gazdálkodásnak. Ezért szerencsésebb lett volna a vállalkozók joga elnevezés. Így lett a kereskedelmi jog a
magánjog szakjoga.
Nem mindegyik országban található az általános magánjogtól elkülönült kereskedelmi jog.
A kereskedelmi jognak a magánjogtól való különválasztását elsősorban az indokolta, hogy a tömegforgalom

sajátos igényeit egyes esetekben az általános magánjog keretein belül nem lehetett megnyugtató módon
kielégíteni. A vállalkozóknak olyan szabályozásra volt szükségük, amely a gyors üzletkötést előmozdította, de
emellett kellő biztonságot is nyújtott, kidomborította a nyerészkedési jelleget, lehetőséget adott a nemzetközi
egységesítésre is. A kereskedelmi jog a gazdasági fejlődés dinamikájából adódóan sokkal gyorsabban fejlődött,
mint az általános magánjog. Állandóan módosult és bővült az anyaga. Magyarországon az 1875:37. tc.-et, a
kereskedelmi törvényt 1945-ig több mint 100 törvénnyel egészítették ki és korszerűsítették (például a váltó, a
csekk, a védjegy, a légi fuvarozás, az üzleti záróra, a szövetkezetek újabb formái, a kereskedelmi üzlet
átruházása, az értékpapírok, a biztosítás, az ipari kiállítások, az árumintavásárok, a tisztességtelen verseny, az
árurészletügylet, kartellek szabályai). Talán még ezeknél is fontosabb jogi formái voltak a kereskedelmi jognak
a kereskedelmi szokások és szokványok, illetve a bírói gyakorlat.
A kereskedelmi jog fogalma
A kereskedelmi jog a vállalkozók szükségleteihez igazodó magánjog, de nemcsak magánjogi jellegű

szabályokat tartalmaz, hanem az illető tárgyra vonatkozó közigazgatási, eljárási és büntetőjogi rendelkezéseket
is. Elsősorban a javak tömeges forgalmával kapcsolatos kérdéseket szabályozza. Itt érintkezik leginkább a
magánjoggal (főleg a kötelmi joggal) úgy, hogy a magánjog szabályait a saját céljainak megfelelően átalakítja,
másrészt az eltérő, sajátos és új életviszonyokra külön szabályokat is alkot. A vállalkozóknak nemcsak a
közvetlen, hanem a közvetett tevékenysége is sajátos szabályozást igényelt, így a kereskedelmi meghatalmazott
(cégvezető, kereskedelmi utazó, segéd, ügynök, bizományos stb.), a fuvarozó és a szállítmányozó munkája.
Emellett azokat a jogviszonyokat szintén a kereskedelmi jog körébe vonták, amelyek valamilyen okból
célszerűnek látszottak, hogy az általános magánjogtól eltérő rendelkezések alá kerüljenek. Így lett a biztosítási
és a kiadói ügylet kereskedelmi ügylet, és ezért tartozott a kereskedelmi jog hatálya alá a részvénytársaság és a
szövetkezet akkor is, ha például sporttal, művelődéssel vagy más, nem elsősorban üzlettel összefüggő
tevékenységet folytattak. Mégis szervezetüknél fogva tömeges üzletkötésekkel és a nagytőke szervezésével
95
foglalkoztak, emiatt számos olyan kérdés merült fel a működésükkor, amelyeket csak a kereskedelmi jog tudott
megfelelően szabályozni.
A kereskedelmi jog nemzetközi jellege
A gazdaság és a kereskedelem univerzális jellegűvé vált, igyekezett túllépni a politikai határokon, és egyre
inkább nemzetközivé alakult, amely természetesen egységes szabályozást igényelt. Ezért a világkereskedelembe
bekapcsolódó országok az általánosan elfogadott jogszabályokat igyekeztek beépíteni saját jogrendszerükbe,
amely általában a két élenjáró kereskedelmi törvénykönyv, a francia és a német kereskedelmi törvény
mintájának a követését jelentette.
A tömegforgalom
A kereskedelemben a jogi hatást kiváltó cselekmények folytonosan és rövid időközökben követték egymást. Az
így létrejövő tömegforgalom akadálytalan lebonyolítása érdekében a szerződést szabadon kellett értelmezni.
Amikor másodpercek alatt akár több száz ügyletet is kötnek, nem lehet minden esetben bonyolult alaki
szabályokat betartani. Sem idő, sem apparátus nem volt arra, hogy például a szerződéseket írásba foglalják vagy
az aláírást tanúsítsák. A gyorsan és formakényszer nélkül megkötött ügyletek csak szigorú feltételek és az adott
szó szentségében való bizalom, a korrekt üzleti magatartás mellett voltak lehetségesek. Védeni kellett tehát
ajóhiszemű forgalmat a gyors üzletkötés mellett is. Biztosítani, hogy a kereskedő a megkötött ügylet
véglegességében megbízhasson, ne lehessen azt mindenféle kifogásokkal semmissé tenni, hosszadalmas
eljárással az időt húzni.
Ezért a kereskedelmi jog egyfelől nagy szabadságot biztosított a szerződés megkötésének módjára nézve, de az
általános magánjog által előírtaknál sokkal szigorúbb következményekkel számolhatott az, aki a vállalt
kötelezettségének nem tudott vagy nem akart eleget tenni (például a kereskedelmi ügyletből eredő tartozásért az
adóstársak mindig egyetemlegesen és feltétel nélkül felelnek, holott ez az általános magánjog szerint a
legritkább esetben fordult elő).
A magánjogtól eltérő szabályozás azért is szükséges volt, mert a sokszor ellentétes érdekű felek között
tömegesen kötött kereskedelmi ügyletekből kifolyólag sokkal többször alakult ki jogvita, mint az élet más
területén.
A jóhiszemű forgalom védelme
Ajóhiszemű visszteherszerzést a kereskedelmi jog ismerte el először, és csak innen vette át később a magánjog.
A tapasztalatlan, a kereskedelmi jogban járatlan fél védelmében a kereskedelmi jog a kereskedőnek fokozott
gondosságot írt elő. Az ún. rendes kereskedőgondossága arra kötelezte a kereskedőt, hogy a kereskedelmi jog
előírásait szigorúan betartsa, és a vele ügyletet kötő nem kereskedőket ezekre figyelmeztesse, például hogy az
általános magánjog által esetleg megengedett kifogásokat a kereskedelmi bíróság nem fogja figyelembe venni.
A kereskedelmi szigor
A kereskedelmi szigor szükségességét már az előző sorokban ismertettük. Szigort mutató szabályozás volt, hogy
az adós intés nélkül is késedelembe esett; a kereskedő ajánlatot hallgatással vissza nem utasíthatott; kikötés
nélkül is megfelelő kamatot kellett fizetni; a teljesítés akkor is követelhető volt, ha a szerződéskötés és a
teljesítés között eltelt idő alatt az árak változása az eladó gazdasági létét fenyegette.
Más jogágaktól kölcsönzött megoldásokat is alkalmazott a kereskedelmi jog. Ilyen volt a kereskedelmi
tevékenység hatósági ellenőrzése, depéldául a törvény egyes rendelkezéseinek megsértése esetére büntetőjogi
szankciókat is alkalmaztak.
Az 1840. évi kereskedelmi törvények
A reformkorban Széchenyi István a liberális ellenzék egyik fő követelésévé tette a kereskedelmi és

váltótörvényt, aminek meg is lett az eredménye. Így született meg az 1840:16. tc. a kereskedőkről, az 1840:17.
tc. a gyárak jogviszonyáról, az 1840:18. tc. a közkeresetre összeálló társaságokról, az 1840:19. tc. a kereskedői
testületről és alkuszokról stb. Az 1840. évi törvényhozás tehát azt a megoldást választotta, hogy egységes kódex
helyett szétbontotta az egész anyagot és külön-külön törvényekbe foglalta azokat. Ennek ellenére e jogszabályok
nagy része európai színvonalúnak mondható. Ezek a törvények – szemben a váltó- és csődtörvényekkel – a
neoabszolutizmus idején is érvényben maradtak.
96
Bármilyen jelentős alkotások is voltak az 1840. évi kereskedelmi törvények, a gazdasági fejlődés, a
szabályozatlan intézmények sokasága és a jogegység igénye 1867 után fontos követelménnyé tette a
kereskedelmi jognak a megváltozott körülményeknek megfelelő szabályozását. A magyarországi kereskedők és
vállalkozók kérésére ezért a kereskedelmi miniszter 1872-ben megbízta Apáthy Istvánt, hogy a német
kereskedelmi kódex alapján készítse el az új magyar kereskedelmi törvényt. (Az Apáthy által elkészített
törvényjavaslatot széles társadalmi és szakmai vitára bocsátották; ennek hatására került be a kereskedelmi
törvénybe a szövetkezeteket szabályozó rész.) Az országgyűlésnek már nem volt szüksége hosszas
tárgyalásokra. Csupán néhány ülésen foglalkoztak ajavaslattal, és főleg stiláris javítások után 1875. május 16-án
törvénybe iktatták, majd 1876. január 1-jén hatályba lépett. Egyes rendelkezései (például a közraktárakról szóló)
több mint száz évig hatályos törvények maradtak.
Az 1875:37. tc.
A magyar kereskedelmi törvény (Kt.) a német kereskedelmi törvény alapján készült, sokszor egyszerűen csak
lefordították az egyes részeket magyarra. Ez természetesen nem az önálló ötletek hiánya, hanem inkább a
kereskedelmi jog nemzetközisége miatt történt.
A magyar viszonyoknak – minden szempontból – a német kereskedelmi törvény felelt meg a leginkább. A
napóleoni kodifikáció óta több mint egy fél évszázad eltelt már, míg a német törvényt csak néhány évvel azelőtt
fogadták el (1862), és akkoriban a legtökéletesebb kódexnek tartották. Németországnak sem volt még ekkor
egységes polgári törvénykönyve. Ezért a kereskedelmi törvénybe számos olyan rendelkezést is fel kellett venni,
amelyeknek semmiféle specifikus kereskedelmi jellegük nem volt, hanem magánjogi természetűek voltak. Még
kedvezőbbé tette a német kereskedelmi törvényt az a tény, hogy Ausztria – mivel ekkor még tagja volt a német
szövetségnek (Deutscher Bund) – elég hamar, már 1863. július 1-jén egészében átvette a német törvénykönyvet.
A fejlettebb viszonyok között létrejött német kereskedelmi törvény átvételét a modernizációra való sajátos
törekvés is indokolta. 1867 után a magyar igazságügyi politika a legfejlettebb országokhoz való
felzárkózásérdekében a gazdaság fejlesztését a modern nyugati jogintézmények átvételével is igyekezett
elősegíteni. Ezekkel a jogszabályokkal nemcsak a gazdaság fejlődése útjában lévő akadályokat akarták
eltüntetni, hanem olyan jogszabályokat is igyekeztek recipiálni, amelyekjelentősen ösztönzik a gazdasági
növekedést.
A magyar kereskedelmi kodifikáció készítése során figyelembe vették hazánk eltérő viszonyait. Többek között
azt is, hogy a német (1862) és a magyar (1875) törvény elkészülte közötti időben Magyarországon lezajlott egy
alapítási láz és mindjárt utána egy gazdasági válság (1873). Ezért a magyar kereskedelmi törvény – okulva a
fejleményekből – a részvénytársaságokra nézve sokkal részletesebb és fejlettebb lett, mint az eredeti német
szabályozás.
A Kt. és a német minta
Nem vette át a magyar törvény a betéti részvénytársaságot és a csendes társaságot. Nem szabályozta a
tengerjogot. Magyarországon a tengerjogra nézve – amely Ausztriával közös egyetértéssel intézendő (1878:20.
tc., 1887:24. tc.) – az 1774. évi „Editto politico di navigazione mercantile austriaca” és a francia kereskedelmi
törvénykönyv második könyve maradt hatályban. Az alkuszok jogállására vonatkozó rendelkezések pedig eltérő
tartalommal készültek. Szemben a német kereskedelmi törvénynyel a magyar tartalmazta a szövetkezeti, a
közraktári, a biztosítási és a kiadói ügyletekre vonatkozó szabályozást. Ezeket a jogszabályokat – kivéve a
közraktári ügyleteket, melyekről Németországban ekkor még nem született törvény – szintén német törvények
és tervezetek alapján készítették.
A jog sikeres modernizációja is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország a 19. század Európájának
visszamaradt gazdaságai közül a sikeresebbek közé küzdötte fel magát. Amíg az ipar 1850 körül mindössze 8%-
kal járult hozzá a nemzeti termeléshez, addig 1913-ban a részesedése közeljárt a 25%-hoz (a bányászat nélkül).
1867 után Magyarország ipara gyorsabban fejlődött, mint Ausztriáé. A nagyarányú fejlődést azonban megtörte
az I. világháború, a trianoni területveszteség és az 1929-1933-as gazdasági világválság. Közben a gazdaság
szerkezete egyre gyorsabb tempóban változott. Nagyobb mérvű változást eredményezett a gazdaságban, a
vállalkozásban, a kereskedelemben a 19. és 20. század, mint a korábbi kétezer év fejlődése.
A kontinens országai ezért egymás után módosították kereskedelmi törvényeiket. Magyarországon azonban ezt
össze akarták kötni a magánjogi törvénykönyv megalkotásával. Mivel az nem sikerült, csak a bírói gyakorlat, a
97
kereskedelmi szokások, illetve egyes kereskedelmi jogi vonatkozású törvények révén fejlődött a magyar
kereskedelmi jog.
A kereskedelmi ügyletek
A kereskedelmi ügyletek meghatározása segít annak eldöntésében, hogy mely ügyletek tartoznak a kereskedelmi
jog és melyek az általános magánjog hatálya alá. Ennek háromféle megközelítése alakult ki Európában. Az
alanyi ügyletek alapján történő különböztetés a régi rendi megközelítést követi, amikor is a kereskedelmi jog a
kereskedő joga volt. Egy jogügyletet a felekjogállása tett kereskedelmivé és nem annak tartalma. A
kereskedelmi státus pedig a céh- vagy kereskedelmi testületi tagságtól, sokszor tehát formai kellékektől függött.
A tárgyi ügyletek alapján differenciált a francia jog. Az elv a francia forradalom, a polgári átalakulás révén
alakult ki. Ennek alapján bizonyos ügyletek – függetlenül attól, hogy kik kötötték őket (kereskedők vagy nem
kereskedők) -, ha a kereskedelmi jogszabályok szabályozzák, kereskedelmi ügyletnek minősültek. Vagyis az
ügylet kereskedelmi jellegét annak tárgya határozta meg, és nem a részt vevő felek minősége. Erre az
álláspontra helyezkedett a francia Code de Commerce (1. §). Az ún. vegyes rendszer az előző kettőnek az
ötvözete. Ezen az állásponton állt a német kereskedelmi törvény, valamint az azt követő osztrák és magyar
szabályozás.
A kereskedő fogalma
A magyar kereskedelmi törvény (1875:37. tc.) a kereskedői minőséghez különös jogkövetkezményeket fűzött,
ezért a magyar kereskedelmi jognak meg kellett határoznia a kereskedő fogalmát. A vegyes rendszerből
következően, ha egyes ügyleteket kereskedő kötött, akkor azok a kereskedelmi jog hatálya alá kerültek. Nem
mindegyik ügylet válhatott ily módon kereskedelmivé, csak amelyeket a kereskedelmi törvény 259. §-a felsorolt
(nem részletesen, hanem csak az általános kritériumokat meghatározva).
„Amennyiben iparszeruleg folytattatnak, kereskedelmi ügyletnek a következők tekintendők: 1. ingó dolgok fel-
vagy átdolgozásának elvállalása mások részére, feltéve, hogy az átvállaló üzlete a kisipar körét meghaladja; 2. a
bank- és pénzváltói ügyletek; 3. a bizományi, szállítmányozási és fuvarozási ügyletek, nemkülönben a
személyfuvarozásra rendelt intézetek ügyletei; 4. a közraktárak ügyletei; 5. a kiadói ügyletek, továbbá a könyv-
és műkereskedés egyéb ügyletei, nemkülönben a nyomdai ügyletek, amennyiben ez utóbbiak a kisipar körét
meghaladják; 6. azon termelők ügyletei, akik saját terményeiket át- vagy feldolgozzák és a bányaipar ügyletei,
amennyiben ez iparágak a kisipar körét meghaladják; 7. a kereskedelmi ügyletek közvetítése.”
A tárgyi kereskedelmi alapügylet
A tárgyi kereskedelmi ügyletek olyan ügyletek, amelyekkel való iparszerű és saját név alatt folytatott
foglalkozás kereskedőnek minősít. Szintén a kereskedelmi jogot kell alkalmazni arra a nem kereskedőre is, aki
ezeket az ügyleteket köti. Ez független attól, hogy az illető tagja-e a kereskedelmi testületnek, szerepel-e a
cégjegyzékben, vagy akár a kereskedői tevékenységtől eltiltották. A magyar kereskedelmi törvény tehát azért
nem volt a kereskedők kizárólagos, különös joga, mivel annak mindenkit alávetettek, aki olyan ügyletet kötött,
amelyet a törvény a tárgyi alapügyletek között felsorolt. (A kereskedelmi jogban csak csekély számmal
találhatók olyan jogszabályok, amelyek kizárólag a kereskedőkre vonatkoztak.)
A kereskedelmi törvény 258. §-a nem határozta meg a tárgyi kereskedelmi alapügyletek fogalmát, hanem csak
taxatíve felsorolta őket. Eszerint: „Kereskedelmi ügyleteknek tekintendők: 1. áruk, s általában ingó dolgok
átvétele vagy egyébkénti megszerzése azon szándékkal, hogy azok természetben át- vagy feldolgozva ismét
továbbadassanak; 2. az előbbeni pontban érintett oly tárgyak szállításának elvállalása, melyeket a szállító fél
evégből szerez meg; 3. állampapírok, részvények vagy más, a kereskedelmi forgalom tárgyát képező
értékpapírok vétele vagy egyébkénti megszerzése; abban az esetben is, ha a megszerzés nem továbbadási
szándékkal történt; 4. biztosítások elvállalása; 5. utasok vagy javak tengeren teendő fuvarozásának elvállalása és
hajókölcsönök kötése.”
5.2. A KERESKEDELMI JOG FORRÁSAI

A törvény
A magyar kereskedelmi jog elsődleges forrása a kereskedelmi törvény (1875:37. tc.) volt. Konkrét
rendelkezésein túl azok a szabályok is, amelyekhez törvénymagyarázat vagy analógia útján juthatott el a
bíróság. (Például a törvénymagyarázat építette ki a kereskedelmi törvény 180. §-a alapján a részvénytársaság
98
bírói ellenőrzését, és analógia alapján terjesztette ki a bírói gyakorlat az alaptőke-emelésre, a részvénytársaság
alapítására vonatkozó szabályokat.)
A kereskedelmi törvénnyel egyenrangú jogforrásként voltak kezelendők azok az egyéb törvények és rendeletek
is, amelyek a kereskedelmi ügyek szabályozásával foglalkoznak. Ezek lehettek olyanok, amelyek a
kereskedelmi törvénybe fel nem vett anyagot szabályozták (például a váltótörvény); amelyek a kereskedelmi
törvénybe felvett anyagot szabályozták ugyan, de anélkül, hogy annak rendelkezéseit módosítanák (például a
szövetkezetekre vonatkozó 1898:23. tc.); s amelyek a kereskedelmi törvényt módosították (például az üzlet
átruházását szabályozó 1908:57. tc.).
Fontos, e körbe vágó törvények voltak a váltótörvény (1876:27. tc.), a csődtörvény (1881:17. tc.), az ipartörvény
(1884:17. tc.), a szerzői jogról szóló törvény (1884:16. tc.), a tisztességtelen versenyről szóló törvény (1923:5.
tc.).
Szokásjog
Abban az esetben, ha a kereskedelmi ügyletre a törvény nem tartalmazott megfelelő rendelkezéseket,

másodlagos jogforrásként az arra vonatkozó szokást kellett alkalmazni (például ha a kereskedő valamilyen
szolgáltatást teljesít, előzetes kikötés nélkül is, a helybeli szokásnak megfelelő díjazást követelhet –
kereskedelmi törvény 284. §).
A szokásjog a kereskedelmi törvénnyel szemben csak szubszidiárius jogforrás volt, vagyis nem törvényrontó,
hanem csak törvénypótló erejű. Még a kereskedelmi törvény diszpozitív (szerződéspótló) jellegű
rendelkezésével szemben is az, hát még a kogens (feltétlenül alkalmazandó) rendelkezésekkel szemben. A
kereskedelmi szokásjognak derogáló hatása csak az általános magánjoggal szemben volt, miután a kereskedelmi
törvény 1. §-a szerint ennek szabályai a kereskedelmi ügyletekre csupán a vonatkozó kereskedelmi szokás
hiányában voltak alkalmazhatók.
A szokásjog mint törvénypótló jogforrás automatikusan érvényesült, akár akarták a felek, akár nem, sőt akkor is,
ha nem volt róla tudomásuk. A szokásjogot – mivel a törvény hiányait pótolta – ugyanúgy nem kell bizonyítani,
mint a törvényt, azt a bíró hivatalból alkalmazta, kivéve a helyi vagy a különleges szokásokat.
A szokásjog ereje sehol sem érvényesült oly mértékben, mint a kereskedelmi jogban. Mihelyt a kereskedelem
kialakított egy új intézményt (például kartell, konszern, áru részügylet stb.), a kereskedők, vállalkozók rögvest
létrehoztak egy konvenciót erre vonatkozóan. A jogi adaptálás ezután a bíróságok feladata lett, melyek révén
kialakult a szokásjog, s így kötelező erejűvé vált (hiszen most már a bírósági szankció biztosította a betartását).
A szokásjog igazi hatóereje azonban abban volt, hogy míg a törvény csak hosszadalmas procedúrával
változtatható és nem is mindig a legmegfelelőbb rendelkezéseket tartalmazta a kereskedők szempontjából, addig
a jogszokást a megoldás helyességének tudata alakította ki, és ezért a gyakorlatban meggyőződésből betartották
és kötelezőnek tekintették.
5.2.1. A magánjog szabályai

Az általános magánjog volt irányadó abban az esetben, ha a jogviszonyra sem a kereskedelmi törvényben, sem a
kereskedelmi szokásjogban nem volt található rendelkezés. Az általános magánjog is szubszidiárius jogforrása a
kereskedelmi jognak, mivel „ius speciale derogat iuri generali” (a szakjog alkalmazása megelőzi az általános
jogot). A megrendelésnél előforduló tévedéseknek az adásvételi szerződés létesítésére vonatkozó hatását a
magánjog szerint kellett elbírálni, mert erre a kereskedelmi törvényben nem akadt intézkedés.
Az általános magánjog alkalmazásánál közömbösnek tekintették, hogy valamely szabálya törvényen, rendeleten,
statútumon, bírói gyakorlaton vagy szokáson alapult-e és a kereskedelmi törvény életbelépése előtt vagy után
jött-e létre.
5.2.2. A kereskedelmi jog hatása a magánjog fejlődésére

A kereskedelmi jognak Magyarországon sokkal nagyobb és általánosabb jelentőségű befolyása volt ajogélet
fejlesztésére, a bírói gyakorlat kialakítására, a jogbiztonság megszilárdítására és az általános jogi etika
erősítésére, mint azokban a nyugati országokban, ahonnan ez a szakjog származott.
99
A magánjogi kódex hiánya, a bírói gyakorlat hiányosságai, bizonytalanságai és különbözősége miatt a
kereskedelmi törvénybe számos olyan rendelkezést is be kellett illeszteni, amelyeknek specifikus kereskedelmi
jellegük nem volt (az ügyletek általános szabályai; a kötelem teljesítésének módja, helye és ideje; a kötelmek
megerősítésére szolgáló mellékkikötések, a kártérítés stb.). A bírói gyakorlat ezért ezeket a szabályokat a
magánjogi ügyekben is alkalmazta. Emellett a kereskedelmi törvény szerint négy esetben nem kereskedők is a
kereskedelmi jog hatálya alá estek.
1. Tárgyi kereskedelmi ügyletet (Kereskedelmi törvény 258. §), különösen adásvételt, amely a kereskedelem
legfontosabb ügylete volt, tömegesen kötöttek kereskedők és nem kereskedők a mindennapi életben; 2. az ún.
alanyi kereskedelmi ügyletek (Kereskedelmi törvény 259. §) esetén, melyeket rendszerint a másik félre is
alkalmaztak (Kereskedelmi törvény 264. §); 3. néhány, csak a kereskedőknek előírt szabályt a másik szerződő
félnek is figyelembe kellett vennie (például a cégbejegyzés hatálya, a kereskedelmi könyvek bizonyító ereje, a
kereskedelmi meghatalmazottra vonatkozó szabályok); 4. amikor nem kereskedők kereskedelmi társaságokban
vettek részt (például részvényeket vásároltak).
A kereskedelmi jog fokozatosan a kodifikálatlan magánjog egyik fő forrásává vált. Különösen a kötelmi jogban
vettek át sok, a kereskedelmi jogban kidolgozott megoldást.
5.3. A KERESKEDELMI TÁRSASÁGOK

A kereskedelmi társaságokat az a felismerés hozta létre, hogy a gazdasági és a szellemi erők egyesítése a
teljesítményt meghatványozza, s egyben a kockázatot megosztja. A történeti kutatások kimutatták, hogy a
különböző kereskedelmi társaságok – bár nagyon sokban hasonlítanak egymásra, mégis – eltérő gazdasági
célokért, más viszonyok között keletkeztek. (A továbbiakban a legfontosabb közös vonásokat vázolom fel, az
eltérő fejlődésre az egyes kereskedelmi társaságoknál térek ki.)
5.3.1. Előzmények
A 13. században Európában a korabeli viszonyokhoz képest egyfajta technikai forradalom zajlott le, mely már
túllépte a középkori várost. Ekkor bontakoztak ki a kapitalista gazdálkodás kezdetei. A kereskedelem és az ipar
egyre bonyolultabb szervezést és nagyobb befektetést igényelt. A szükséges tőkét csak úgy lehetett biztosítani,
ha többen társultak. A középkori gondolkodás egyébként is elősegítette az azonos foglalkozásúak és
lakóhelyűek együttműködését, a céhek és gildék alapítását. (A magában álló kereskedő még akkor sem
szállíthatott árut jelentős kockázat nélkül egy idegen országba, ha őt az illető ország fejedelme hívta és védelmet
ígért neki.) Először alkalmi egyesüléseket hoztak létre egy-egy nagyobb üzleti vállalkozás lebonyolítására, majd
egyre inkább állandósultak a különböző kereskedelmi társaságok. A kereskedelmi társaságok vagyonának
függetlenné válását a kereskedő magánvagyonától a kettős könyvvitel rendszerének kidolgozása segítette elő.
Bevezették a cégjegyzéket is. A társaság így már elkülönült a családtól.
Az első nagyméretű kereskedelmi társaságokat a tengerentúli kereskedelem és a gyarmatosítás érdekében hozták

létre az 1600-as évek elején. Tulajdonképpen akkor már a legfontosabb jogtechnikai alapelvek kialakultak a
kereskedelmi társaságokban. A római jogi elvektől eltérően a tagoktól különálló személyiséggel és szervezettel
rendelkeztek, vagyonuk
elkülönült a tagokétól stb. A gazdasági növekedés a 19. században érte el azt a szintet, hogy a vállalkozók
egyéni üzletével szemben túlsúlyra jussanak. Ekkor kezdődött a kereskedelmi társaságok virágkora. Mint sok
más kérdésben, e tekintetben is a Code de Commerce szabályozta először és irányadó módon a társaságokat,
felsorolva a közkereseti, a betéti és a részvénytársaságot. A német kereskedelmi törvény is követte a napóleoni
kodifikáció megoldását. A magyar jogfejlődés először a francia osztályozást vette alapul (1840:18. tc.), míg az
1875:37. tc., a kereskedelmi törvény az akkori német kereskedelmi törvény alapján készült el. Majd az 1930:5.
tc.-kel lehetővé tették a korlátolt felelősségű társaságalapítását is.
Az individuális liberálkapitalizmus idején még nem volt bonyolult munkamegosztás, nagyobb vállalati
szervezetek még nem alakultak ki. A vállalkozások üzemeltetése egyszerűen ment, a tulajdonosi és a vállalkozói
funkció összefonódott. A19. század végére, de még inkább a 20. század elején általánossá vált az a tendencia,
hogy a termelés túlnőtt az egyes embereken. A magánjog centrumában már nem az egyéneket, hanem a
gazdasági-vállalati egységeket kellett helyezni (lásd például a nagy részvénytársaságokat). Az individualizmus
szubjektív fogalma helyett tehát az objektív érdekek léptek előtérbe. Ezután a gazdasági forgalmat szabályozó
jogot úgy kellett átalakítani, hogy most már a jogviszonyokban vagyonok állottak egymással szemben. (Nem
véletlen, hogy ekkor dolgozta ki a jogtudomány a jogi személyiség vonatkozásában a célvagyon elméletét.) Így
100
például a tartozás fejében nem az egyén felelőssége, hanem a vagyon szavatossága lépett előtérbe. Egy
embernek többféle vagyona (vállalata) is lehetett, melyek egymás között is tartozásokkal és törlesztésekkel
léphettek fel. Mind hitelezőként, mind adósként a vagyonok (jogi személyek) szerepelhettek.
A nagyvállalatok kialakulása nemcsak külső kapcsolataik, hanem belső viszonyaik révén is változásokat
indukált. A nagy gazdasági szervezeteket ugyanis csak nagy bürokratikus apparátussal lehetett irányítani, mely
ugyancsak kialakított egy jogként ható szabályozást. Az állam felépítette a maga bürokratikus igazgatási
gépezetét a gazdaság irányítására, melyre az hasonló jogi megoldásokkal válaszolt.
Közkereseti társaság
„Közkereseti társaság keletkezik, ha két vagy több személy kereskedelmi üzletet közös cég alatt, korlátlan és
egyetemleges kötelezettség mellett folytat.” (Kereskedelmi törvény 64. §.) A legrégibb és a leggyakoribb
társasági forma volt ez. A kereskedelmi jog alaptársasága, mert ha a felek nem határozták meg társaságuk
típusát, akkor mindig közkereseti társaság jött létre, hiszen a hitelezők számára ez volt a legelőnyösebb: a tagok
tartozásaikért korlátlanul és egyetemlegesen feleltek.
Először ipari üzemeknél alakult ki, és onnan terjedt el a kereskedelem minden ágában. Sokszor az örökösök
édesapjuk cége alatt továbbra is együttesen vezették az üzletet. Az egyetemleges felelősség tehát a családi
viszonyon, majd egyre inkább a társak kölcsönös meghatalmazásán nyu-
godott. Innen terjedt el az a tétel mindenfajta kereskedelmi társaságban, hogy a társak egyike az ügyletet
nemcsak a saját, hanem a többiek nevében is köti, tehát nem mint magán szerződő fél, hanem mint a többiek
megbízottja jár el. Ez lassan szokásjoggá vált. Így lett ez a rugalmas és mozgékony vállalkozási forma a kisebb
tőkeegyesülések legszokványosabb formájává, amikor az üzlet meghaladta a kisipar körét. Az egyetemleges
felelősség a társaknak egymás irányában teljes bizalmat, a hitelezők számára pedig jelentős biztonságot nyújtott.
Ezért rendszerint olyanok hozták létre, akik nemcsak üzleti kapcsolatban álltak egymással, hanem rokonság
vagy barátság is összefűzte őket. A személyegyesülés legtipikusabb formájának azért nevezik, mert a tagok
nemcsak vagyonukkal, hanem személyesen is részt vesznek a társaság tevékenységében. Éppen ezért a tagsági
jog csak az összes tag együttes akaratával ruházható át. A nyereség és a veszteség, külön kikötés hiányában,
nem a vagyoni érdekeltség arányában, hanem egyenlően oszlott meg az egyes tagok között.
5.3.2. Betéti társaság

„Betéti társaság keletkezik, ha közös cég alatt folytatott kereskedelmi üzletnél a társak közül egy vagy több
(kül)tag csak kikötött vagyonbetétévelfelelős, míg ellenben egy vagy több (bel)tagot korlátlan és egyetemleges
felelősség terhel.” (Kereskedelmi törvény 125. §.)
Ennek az intézménynek a 13-14. században kialakult itáliai commenda volt az elődje. Betéti társaságok
elsősorban tengeri vagy szárazföldi szállításnál alakultak. A bankár egy vállalkozónak árut, pénzt vagy hajót
adott át abból a célból, hogy az a pénzét befektesse, természetesen százalékos nyereségrészesedés, jutalék vagy
állandó fizetés kikötése mellett. Így olyanok is bekapcsolódhattak nyereséges vállalkozásokba, akik nem
akarták, hogy a nevük ilyen vonatkozásban ismertté váljék. A commenda tehát a feudális tradícióknak és az
egyház kamatvételi tilalmának a kijátszására egyaránt alkalmas volt. Emellett a kültag csak betétje erejéig vállalt
kockázatot a vállalkozás sikeréért.
Modern szabályozására először az 1673. évi Ordonnance du Com- merce-ben került sor. A nagyobb
hitelképesség érdekében a kültagokat is felelőssé tették a hitelezőkkel szemben. Németországban a commen-
dából kétfajta társaság is kialakult. Az egyik a francia szabályozáshoz állt közel, a másik az ún. csendes társaság
volt, ahol a tőkéstárs harmadik személyekkel jogviszonyba egyáltalában nem lépett és megőrizte inkog- nitóját.
Magyarországon az 1840:18. tc. középutat választott a két formáció között. Elismerte a kültag felelősségét a
betétje erejéig, de a cégjegyzékbe való bejegyzést nem tartotta szükségesnek. A kereskedelmi törvény viszont
határozottan a francia megoldást követte, és csak olyan betéti társaságot ismert el, melyben a kültagok valóságos
társasági tagok. A csendes társaság szabályozását pedig nem tartotta szükségesnek (erre majd csak az 1930:5.
tc.-ben került sor). A betéti társaság tehát átmeneti alakulat lett a magyar jogban a személyi és a tőkeegyesülések
között. A kereskedelmitörvény a közkereseti társaság minősített alakzatának tekintette, s csak az eltéréseket
szabályozta külön. A beltagok felelőssége ugyanis ugyanolyan mérvű, mint a közkereseti társasági tagoké. A
társaság kültagjai is egyetemlegesen feleltek, de kizárólag vagyoni betétjük erejéig.
101
A betéti társaság csak kifejezetten erre irányuló szándék esetén jöhetett létre, mivel a bel- és kültagok közötti
különbség egyedül attól függött, hogy az utóbbiak a társaság kötelezettségeiért való felelősségüket mindjárt a
szerződésben határozott összegre korlátozták. A tagsági jog (törzsjog) forgalomképessége szorosan összefüggött
azzal, hogy az egyesülés személyi vagy vagyoni jellege érvényesült-e inkább. Minél kisebb jelentősége volt
valamilyen kereskedelmi társaságnál az egyesülők személyiségének, annál könnyebben és egyszerűbb módon
lehetett a tagsági jogot átruházni. A közkereseti társaság tagja és a betéti társaság beltagja a maga tagsági részét
csak a többiek beleegyezésével ruházhatta át. A betéti társaság kültagja is hasonló korlátozás alatt állt. Az
eltérés: a tagsági jogok öröklés útján is átszállhattak, de csak ha azt a szerződésben kikötötték, kivéve a kültag
viszonyában.
Betéti társaságot általában akkor alapítottak, ha a vállalat működéséhez nagyobb tőkét igényelt, de régi vezetője
– aki a céghez szorosan kapcsolódott és a hitelezők bizalmát is bírta – továbbra is az igazgató maradt. Alkalmas
volt ezenkívül ez a forma a feltaláló találmányának értékesítésére. Előnye a betéti társaságnak, hogy a
nyereségre való kilátás a beltagot (akit a kültag mozgási szabadságában nem korlátozhatott) minél hatásosabb
tevékenységre ösztönözte. Vállalkozókedvét növelhette az a számára kedvező feltétel is, hogy a kültag vagyoni
betétjét veszteség esetén nem volt köteles megtéríteni, mert annak kockázatát a kültag viselte. A kültagnak
mindez azért volt előnyös, mert a vállalkozás sikere esetén a rendes kamatot meghaladó nyereségre számíthatott.
A kereskedelmi társaságok közül a betéti társasági formációt hasznosították a vállalkozók a legkevésbé, ugyanis
a korlátlan és a korlátozott felelősség egybekapcsolása a legtöbb esetben a kültagnak az üzletvezetéstől való
elhatárolódását eredményezte és haszonrészes hitelezővé degradálta.
Részvénytársaság,
Előzmények
„Részvénytársaságnak azon társaság tekintetik, mely előre meghatározott, bizonyos számú és egyenértékű
(egész vagy hányad) részvényekből álló alaptőkével alakul, s melynél a részvények tulajdonosai csak
részvényeik erejéigfelelősek.” (Kereskedelmi törvény 147. §.)
A részvényjogi szakirodalom jelentős része a kezdeteket a holland, az angol és francia gyarmati kereskedelmi
társaságokban látja. India és Amerika gyarmatosításakor ugyanis önként adódott, hogy a gyarmatosítást az
egyéni vállalkozás segítségével bonyolítsák le. A nagy hajóstársaságok üzleti vállalkozásában pedig a lakosság
tehetősebb része – különösen Hollandiában – szinte „állampolgári jogként” követelte, hogy tetszés szerinti
tőkével részt vehessen. A 18. század már a nagy részvényszédelgések és a „svindli” alapítások korszakaként
került be a történelemkönyvekbe.
Ezután kezdték a részvénytársaságok alapszabályaiba azt a rendelkezést belevenni, hogy az igazgatóságnak

évente nyilvános mérleget kell készítenie és az osztalékot ennek alapján állapíthatja meg a közgyűlés.
Angliában a súlyosabb válságot csak rendkívül szigorú intézkedésekkel tudták megakadályozni, amelyek csak a
névre szóló részvények jegyzését engedték meg és korlátlan, egyetemleges felelősséget írtak elő.
A mai modern részvénytársaság mint törvényben szabályozott intézmény a Code de Commerce-ből származik.
A korábbi arisztokratikus jellegű társaságokkal szemben a kódex készítői – a korszellemből következően – a
részvénytársaságban a demokrácia gazdasági diadalát látták. A részvénytársaság legfontosabb irányító szervévé
(szinte parlamentjévé) a közgyűlést tették, ahol minden részvényes egyenlő jogokkal rendelkezik és részvényei
számarányának megfelelően szavazhat. A döntést az, illetve azok hozhatják, akik tőkéjükkel a legnagyobb
kockázatot vállalják. A részvénytársaság alapítását teljesen magánügyként kezelték, mégis állami engedélyhez
kötötték. Ennek során nemcsak a jogszerűséget, hanem a célszerűséget is vizsgálták, ami lényegében lehetetlen
volt, de a laikus közönség a vállalkozás állami garanciájaként értékelte. Viszont a törvény lehetővé tette a
bemutatóra szóló részvények kibocsátását és garantálta a korlátolt felelősséget.
A részvénytársaság, amely a 19. század előtt csak mint különleges társasági alakzat szerepelt, az ipari
forradalommal párhuzamosan a legjelentősebb társasággá nőtte ki magát. A tömegtermelés nagy kezdőtőkét
igényelt és olyan vállalkozást, ahol a vállalat működését hosszabb időre tervezik (például vasút-,
csatornaépítések, bankok, biztosító-, gőzhajó- és bányatársaságok, nagy ipari vállalatok). Másrészt figyelemre
méltó módon megnövekedett a szélesebb rétegek megtakarítása is. Ezért érdemes volt a kistőkéket is
összegyűjteni és bevonni a vállalkozásokba. Így vált a részvénytársaság a modern kapitalizmus leggyakoribb
megjelenési formájává, amely egyesítette a kollektív termelés és az individuális kezdeményezés, az egyéni
szabadság előnyeit.
102
A magyar fejlődés
Magyarországon a részvénytársaság a tőkeszegénység miatt különös jelentőségre tett szert. A modernizáció

érdekében ezért már alaposan kidolgozott és bevált intézményként vették át ezt a vállalkozási formát. A
nagyobb kereskedelmi és ipari vállalatok általában nem szerves fejlődés eredményeként alakultak ki, hanem a
részvények kibocsátása kifejezetten a szükséges tőke összegyűjtése érdekében történt. Az első jelentős
részvénytársaságokat Széchenyi István alapította. Mindegyik vállalkozása valamilyen vonatkozásban úttörő
volt. A Lánchíd Részvénytársaság elfogadásakor először szerepelt a magyar Corpus Jurisban a részvénytársaság
szó (1836:26. tc.). A magas alaptőkével létrehozott Pesti Hengermalom Részvénytársaság (1839) pedig az első
modern ipari részvénytársaság volt Magyarországon, amely megalapozta Budapest világelsőséget is elérő
malomipari kapacitását. Másrészt több más üzem – többek között a Ganz Ábrahám vezette gyár – létrehozását is
ösztönözte.
A kereskedelmi vállalkozások olyan precedenseket teremtettek, hogy a jogalkotásnak is reagálnia kellett rá.
Különösen abban az időszakban, amikor a törekvés nemcsak arra irányult, hogy a már kifejlődött intézmények
működését lehetővé tegyék, hanem ezenkívül a jogszabályok modernizálásával a fejlődést is ösztönözni
kívánták. Ennek volt a legjobb példája az 1840:18. tc., amely a részvénytársaságokat is szabályozta. A korabeli
szabadelvű gondolkodásmódot jól illusztrálja, hogy az alapítandó részvénytársaságokat nem kötötték állami
engedélyhez, csupán az alapszabályokat kellett bemutatni a Helytartótanácsnál. A törvénycikk ugyanakkor nem
tette lehetővé a bemutatóra szóló részvények kibocsátását, s a közgyűlésen tíznél több szavazatot egyetlen tag
sem adhatott le.
Amíg a negyvenes években egy-egy vállalkozás létrehozása hazafias cselekedetnek is számított, addig az 1867
után kezdődő „gründolási láz” idején már a spekulációs szándék uralkodott. Reális gazdasági kalkulációkkal
alapított vállalatok mellett olyan részvénytársaságokat is létrehoztak, amelyeknél csak az alapítási nyereség és a
tőzsdei játék volt az elsőrendű cél. Ez egyébként akkoriban világjelenségnek számított. Az 1873-as válságnak
éppen ez volt az egyik kiváltó oka. A túlzott spekulációra és hitelfelvételre alapozott vállalkozások
kártyavárként omlottak össze.
A gazdasági válság még sürgetőbbé tette a részvénytársaságok újabb törvényi szabályozását, amelynek során
nemcsak az 1861-es német kereskedelmi törvényen, hanem az azt módosító részvényjogi novellán is túlléptek a
részvényesek és a hitelezők védelmében, sok helyen teljesen eredeti újításokkal. Arra törekedtek, hogy a
visszaélésekre minél kevesebb lehetőség nyíljon, ezért szigorították a vezetők felelősségét és ellenőrzését.
Például nyilvánosságra kellett hozni minden fontosabb üzleti műveletet.
A részvénytársaság fejlődése Magyarországon az I. világháborúig nagyméretű, számuk kb. 3500-ra nőtt, 3700
millió korona alaptőkével. Sok egyéni vállalkozás alakult át a hazai és külföldi tőke bekapcsolásával
részvénytársasággá. Az így megnövelt tőke lehetővé tette az üzem bővítését és korszerűsítését. Ebben az időben
az Osztrák-Magyar Monarchiánál gyorsabb gazdasági növekedést csak Svédország produkált.
Kevés intézmény változott olyan nagy mértékben, mint a részvénytársaság. Különösen a századfordulótól
kezdődően az egész világon szigorúbb, részletesebb szabályozásra törekedtek, s ez gyökeres változást hozott.
Tőkéjük úgyszólván az egész társadalom megmozgatható pénzéből táplálkozott. Létrejöttek azok a nagy
részvénytársaságok, amelyek nyereségük jelentős részét már nem fizették ki osztalékként a részvényeseknek,
hanem újabb befektetésekre fordították. Így alakultak ki az ún. koncentrációs részvénytársaságok, amelyek a
gazdasági élet egy-egy jelentősszektorában uralkodó szerepet töltöttek be. A tőkében rejlő hatalom maga is
tárgyiasult. A vállalat már önmagáért működött és terjeszkedett, s egyre inkább közérdekű intézménnyé vált,
amely a részvényesektől elkülönült életet él. A vezetés néhány szakember kezébe került.
A részvényes
A részvényesek két típusa határolódott el egymástól. Az egyik kis csoport az állandó nagy részvényesek, akik
megszűntek névtelen tőkésnek lenni és döntő befolyást tudtak gyakorolni a vállalat irányítására. Velük szemben
állt a kisrészvényesek nagy tömege, akik csak az osztalék vagy az árfolyamnyereség érdekében vásároltak
részvényeket, de a társaság ügyeibe nem tudtak s általában nem is akartak beleszólni. A kisrészvényes már nem
is vállalkozó, hanem szinte kölcsönadó lett. Minél inkább elvált a vezetés a tőketulajdontól, a vezetők annál
inkább a vállalat egészének az érdekeit képviselték (többek között a vállalat állandó alkalmazottainak érdekeit
is). Az állam is a nagyvállalat szakszerű és zavartalan működését szorgalmazta: a hosszú távú üzleti politika ne
legyen kitéve a részvényesek kénye-kedvének. A nagy részvénytársaságok esetleges csődje beláthatatlan
következményekkel járhatott volna a nemzetgazdaságra nézve. A nagyszámú alkalmazott munkanélkülivé
103
válhatott volna, a sok részvényes esetleg teljes megtakarítását is elveszthette, a tartozások és követelések
bonyolult kapcsolatrendszere miatt más vállalatok is tönkremehetnének stb. Magyarországon mégsem született a
részvénytársaságról újabb törvény, pedig Kuncz Ödön több kiváló tervezetet is készített. Így a bírói
gyakorlatnak kellett a legsúlyosabb problémákkal megbirkóznia.
A részvénytársaság legfontosabb jellemzői
A részvénytársaság előre meghatározott tőkéje (alaptőke) egyenlő részösszegekre oszlott, amelyeket értékpapír
(részvény) tanúsít, és amelyeknek értékét a részvényesek szolgáltatták be a társaságnak. A társaság
kötelezettségeiért egyedül a társaság felelt.
A részvénytársaság a magánvállalatokkal szemben minőségi változást eredményezett. A tőkét és a munkát a

legalkalmasabb módon hozta kapcsolatba a vállalkozás szellemével. Szétválasztotta a tőketulajdont és a
tőkefunkciót. A tőkeegyesülés legtipikusabb formája ez, amely leginkább független a társaság tagjaitól.
Személyi tulajdonságoknak jóformán semmijelentőségük sincs, mert a tagsági jognak (részvénynek) nagyfokú
forgalomképessége van. A részvények a törvény erejénél fogva forgatható papírok, sőt – ha bemutatóra szólnak
– puszta átadással is átruházhatók.
A részvénytársaság előnye volt, hogy a tőkeszerzés sokkal könnyebben ment, mint az összes többi kereskedelmi
társaságnál, és a spekulációra igen alkalmas volt. Kis tőkével minden további személyes tevékenység és
felelősség nélkül részt lehetett venni a legnagyobb vállalatokban, a korlátlan nyereség lehetőségével. A lakosság
kis tőkéit, melyeket egyébként talán produktív módon fel sem használhattak, ily módon a termelés szolgálatába
állíthatták. Újabb részvények kibocsátásával pótlólagos tőkeszerzésre is lehetőség nyílt. Megszűntek tehát a
magánvállalatok növekedési korlátai, mert nemcsak a saját profitjukat vehették igénybe, hanemaz egész
társadalom szabad tőkéit. Ez lehetővé tette a részvénytársaságok számára, hogy kitűnő, szakképzett erőket
alkalmazzanak és a technikai haladás vívmányait is kiaknázzák.
Nagy hátrányává vált azonban, a nehézkes ügyvitelük. Ezért a részvénytársaság olyan üzletvitelre nem volt
alkalmas, ahol a vállalkozó teljes felelőssége, egyéni kezdeményezése, folytonos ébersége, pillanatnyi
elhatározásai, találékonysága volt meghatározó. A kockázat és a felelősség megoszlása miatt sok esetben
gyakran túl merész, anyagi erejüket meghaladó spekulációkba kezdtek.
Részvényjog
A részvényjog a részvénytársaság belső jogviszonyait, vagyis a társaknak a társasággal szemben fennálló jogait
és kötelességeit tartalmazta. Amíg a közkereseti és a betéti társaságnál a kogens szabályok csak a külső
viszonyokra vonatkoztak, addig a részvénytársaságnál a törvényi szabályozás a belső viszonyokra is szigorú
rendelkezéseket írt elő, amely a társasági tagok szabályszerűen létrejött határozataival sem volt
megváltoztatható. Ennek oka, hogy a részvénytársaságnak nagy az alaptőkéje, nagy a szervezete, a részvényesek
általában nem is ismerik egymást, a korrekt működéshez tehát törvényes garanciák szükségeltetnek.
Rt. alapítása
A részvénytársaság alapítása során az alapítók dolgozták ki a működési tervet és annak feltételeit. Általában
kétféle módon történt az alapítás: szimultán alapítással, amikor az alapítók maguk jegyezték az összes
részvényt; illetve szukcesszív alapítás esetén felhívással fordultak a nagyközönséghez, hogy jegyezzenek
részvényeket. A részvénytársaság alaptőkéje a társaság induló tőkéje, amelyet a részvényesek adtak össze és
amely vagy készpénzből, különböző tárgyakból (apportból), vagy mindkettőből állt, de ez utóbbiak értékét is
becsült értékben nyilvánosságra hozták. A részvény névértéke az alaptőke bizonyos hányadát képviselte. A
részvénytulajdonos tehát a vállalat eszmei hányadának tulajdonosa volt. Az alaptőke minimumát 1925-ig nem
határozták meg.
A részvénytársaság szervezete
A részvénytársaság közgyűlésből, igazgatóságból és felügyelőbizottságból állt. A közgyűlésen a részvényesek

vettek részt, és betéteik arányában szavazhattak. Ok hozták a tulajdonosi döntéseket: megválasztották, illetve
felmentették az igazgatóságot, a felügyelőbizottságot, megállapították a mérleget és felosztották a nyereséget.
Dönthettek az alaptőke felemeléséről, illetve csökkentéséről, az alapszabály módosításáról stb. A közgyűlést
évente legalább egyszer össze kellett hívni. A közgyűlés a 20. században már nem az a demokratikus szervezet,
amelynek a Code de Commerce szerkesztői megálmodták, hanem a nagyrészvényesek jól szervezett testülete.
104
Az igazgatóság mint testület a részvénytársaság legfontosabb fóruma lett, az üzlet vezetését és a társaság
képviseletét látta el. Valójában a vezérigazgató vezette a részvénytársaságot, intézte az állandó ügyvitelt, illetve
az üzleti tevékenységet. Általában az igazgatóság választotta és nevezte ki, s tette a részvénytársaság fizetett
alkalmazottjává. Erről a tisztségről a kereskedelmi törvény nem rendelkezett, ezért a bírói gyakorlatnak kellett
kidolgoznia a reá vonatkozó szabályokat.
Afelügyelőbizottság legalább három tagból álló testülete a tagok ellenőrzési jogának letéteményese volt. A
részvényesek ugyanis nem voltak abban a helyzetben, hogy az üzletmenetet állandóan figyelemmel kísérjék.
Feladata az igazgatóság állandó és szakszerű ellenőrzése, melynek során az évi számadást és mérleget, valamint
a nyereségfelosztást tartalmazó indítványokat megvizsgálta és erről a közgyűlésnek jelentést tett. Ameny-
nyiben jogszabályba vagy a részvénytársaság alapszabályába ütköző mulasztásokat vagy visszaéléseket észlelt,
köteles volt a közgyűlést azonnal összehívni.
A részvényesek legfontosabb jogai
A részvényesek tulajdonosok, vagyoni, társasági és egyéb jogokkal rendelkeztek. Vagyoni jogok voltak: az
osztalékhoz való jog (a nyereség reá eső részéhez való jog) és a likviditási hányadhoz való jog (amikor a
társaságot megszüntették és már minden kötelezettséget teljesítettek, a fennmaradó vagyontömeget a
részvényesek között arányosan szétosztották). Társasági jogok a közgyűlésen való részvételi, hozzászólási és
javaslattételi jog; a közgyűlési döntések vonatkozásában részvényarányos szavazati jog; aktív és passzív
választójog; a részvénytársaság működésének ellenőrzése. Az egyéb jogok keretébe tartozik a közgyűlési
határozatok bíróság előtti megtámadásának joga, ha az alapszabály így rendelkezik, az alaptőke felemelése
esetén elővásárlási jog és az alapszabályban megállapított egyéb részvényesi jogok.
Szövetkezet
A szövetkezet meg nem határozott számú tagból álló, ezek egyenjogúságának elvén alapuló személyi társaság
volt, mely saját tagjainak keresetét vagy gazdaságát közös üzletvitel által önsegély vagy államsegéllyel
kiegészített önsegítség útján mozdította elő.
A szövetkezetben való egyesülés vezéreszméje tehát nem annyira a haszonszerzés, hanem inkább az, hogy az
egyébként elszigeteltségükben egyedül tehetetlen gazdasági erők a nagytőkével szemben érvényesülhessenek,
magukat fenntarthassák, a nagyvállalkozás előnyeit a maguk részére hasznosíthassák, az önvédelem, az
önfenntartás és az önsegélyezés révén. A szövetkezet tehát nemcsak társas vállalkozás, hanem egyben
mozgalom is volt. A szociális mozgalmak közül a legtöbb eredményt a szövetkezetek érték el. Fejlődésükben a
kölcsönös segítőegyesületi mozgalmakat is messze túlszárnyalták.
A szövetkezeti eszme és mozgalom
Az angol fogyasztási szövetkezeti mozgalmat 28 rochdale-i takács kezdeményezte 1844-ben, és az hamarosan

igen jelentős eredményeket ért el. A mozgalom eredeti gondolata az volt, hogy a közvetítő kereskedelmet
kikapcsolja. Üzletrészek útján tőkét gyűjtöttek, és olyan üzleteket nyitottak, amelyek nemcsak a tagoknak,
hanem minden vásárlónak árusítottak. A nyereség a kívülállók vásárlásaiból eredt, amit a tagok között saját
vásárlásaik arányában osztottak fel. Emellett műhelyeket, lakásokat építettek, birtokokat vásároltak,
munkásköröket szerveztek. A szövetkezeteketa demokrácia iskolájának tekintették, a tagok anyagi érdekeinek
óvását összekapcsolták a közösségi kulturális élettel. A „rochdale-i úttörők” által megállapított elvek ma is a
fogyasztási szövetkezetek tevékenységének alapjai. Amíg Angliában az önsegély volt a meghatározó, addig
Franciaországban az állami támogatás, illetve beavatkozás.
A német szövetkezeti mozgalom jóval később indult, azonban teljesen önállóan fejlődött, és megteremtette azt a
formát, amely végül az egész világon elterjedt.
A szövetkezet közös vonásai
A szövetkezeti ügy Magyarországon
1. A közös részvétel: a tagok személyesen közreműködnek a vállalatban, legalábbis igénybe veszik azt. 2. A
demokratikus szervezet: az egyenlőség, a testvériség és a szabadság eszméje érvényesül, amit az „egy tag egy
szavazat” elvével igyekeztek megvalósítani. 3. A felesleges közvetítés kikerülése: a fogyasztók uralmának
biztosítása, a közvetítő kereskedelem lehetséges kikapcsolása. 4. A munkának és az embernek az előtérbe
állítása a tőke és a haszon rovására.
105
A magyar szövetkezeti mozgalom a német minta nyomán bontakozott ki hazánkban. Először a németek lakta
területeken (erdélyi szászoknál) terjedtek el a hitelszövetkezetek. A neoabszolutizmus idején szövetkezetek
alapítását nem engedélyezték, így azok csak a hatvanas évektől indulhattak fejlődésnek.
A szövetkezeti eszme és intézmény a kereskedelmi törvény megalkotásakor még annyira újnak számított, hogy
szabályozását először nem is tartották szükségesnek, csak utólag illesztették bele a törvénybe (a szövetkezet
elnevezést is ekkor alkották). Mintának az 1873-as osztrák törvényt tekintették, és a részvénytársaságokra
vonatkozó szabályokat egyszerűen kiterjesztették rá, annak ellenére, hogy a két társasági forma egymástól
jelentősen eltérő természetű. A jogalkotói szándék arra irányult, hogy a szövetkezet is ugyanolyan jogokkal
bírjon, mint a többi kereskedelmi társaság és így versenyképes legyen. A gyakorlatban ezért sokproblémát
okozott a rengeteg utalás és joghézag. Mivel a részvénytársaságon kívül a szövetkezet volt az egyetlen nagyobb
méretű kereskedelmi társaság, sok esetben a vállalkozók csak imitálták, hogy üzletük mögött nemesebb
közérdek állana. Ily módon rengeteg visszaélés történt, ami sokat ártott a szövetkezeti mozgalom jó hírének.
Az európai szövetkezetekre legközvetlenebb hatást gyakorló német és osztrák fogyasztási szövetkezeti

mozgalom jellegzetes fejlődési útja tehát a „fogyasztási egyletektől” a szövetkezeti szövetségek és nagy
bevásárlóközpontok létrehozásáig vezetett. A magyar út ettől kissé eltért: egyrészt tetemes késéssel bontakozott
ki, másrészt „felülről lefelé”, állami segítséggel szerveződött meg. Magyarországon a kisebb gazdák és
kisiparosok csak kivételesen tudtak külső segítség nélkül szövetkezeteket létesíteni és fenntartani. Hiányzott a
megfelelő szakképzettség, és nem tudtak akkora tőkét összegyűjteni, amennyi a működéshez elegendő lett
volna, ezért az államnak támogatnia kellett a szövetkezeteket. Csak a gróf Károlyi Sán-
dor vezetésével, illetve anyagi támogatásával alakult „Hangya” fogyasztási szövetkezeti mozgalom (1898) ért el
sikereket. (Hamarosan az egész országot behálózta; 1938-ban már 1500 tagszervezete és 600 ezer tagja volt.).
Az 1898:23. tc. alapján a szövetkezetek állami támogatását a közigazgatástól független országos

pénzintézeteken keresztül szervezték meg. A gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló 1898:23. tc. is a
szövetkezetek állami támogatását és alapítását igyekezett előmozdítani. A hitelszövetkezetekre vonatkozó
szabályai ezért kivételes jogot (ius singulare) alkottak. Kétféle szövetkezet létezett ezután: azok a szövetkezetek,
amelyek továbbra is a kereskedelmi törvény hatálya alá tartoztak, és azok a gazdasági és hitelszövetkezetek,
amelyek az 1898:23. tc. által szabályozottak, s amelyekre nézve a kereskedelmi törvény csak szubszidiárius
jogforrásként szolgált. A magyar szövetkezeti rendszer legjellemzőbb vonása az erős központosítás lett. Minden
szövetkezeti formációnál kialakították az állam beleszólási és ellenőrzési lehetőségeit. Cserébe viszont jelentős
összegekkel támogatták őket.
A szövetkezetek a meglévő gazdasági viszonyokból indultak ki, törekvésük mégis szociális irányba mutatott,
hiszen az individualizmustól eltérő célokat követtek. Nem akarták eltörölni a magántulajdont, megváltoztatni a
társadalmi rendszert, egyszerűen csak korlátozni akarták a nagytőkének a termelésben betöltött vezető szerepét.
A saját eszközeivel, a versennyel és a szabadsággal küzdöttek ellene.
Igazi sikereket a nyitott fogyasztási és a hitelszövetkezetek értek el, a zártformában szerveződőipari

szövetkezetekről ez kevésbé mondható el. Ennek indoka a szövetkezetek két formájából eredt. Amíg a nyitott
szövetkezetek határozottan demokratikus módon s minél több tagot igyekeztek toborozni, addig a zárt
szövetkezetek megnehezítették a tagfelvételt, és ezzel antidemokratikussá váltak. A nyitott szövetkezetek azért
vásároltak, hogy az olcsón szerzett árut egymás között felosszák, a zárt szövetkezetek a maguk termelte áruk
eladását szorgalmazták. Azonban ha a verseny pszichológiáját vizsgáljuk, szembetűnő, hogy mindig a vevők
érdeke közös, nem az eladóké.
Korlátolt felelősségű társaság
Az elnevezés pontatlansága a német terminológia tükörfordításából eredt, valójában csak a tagok felelőssége
volt korlátozott, a társaság a hitelezők irányában teljes vagyonával felelt. A korlátolt felelősségű társaság
(kft.)előre meghatározott törzsbetétekből álló törzstőkével alakult. A tagfelelőssége a társasággal szemben
törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerződésben megállapított esetleges vagyoni hozzájárulásra
terjedt ki.
A korlátolt felelősségű társaság Németországban alakult ki, és azon ritka kereskedelmi jogi intézmények egyike
volt, amelyet a jogtudomány alkotott. Addig a részvénytársaság volt az egyetlen társasági forma, amely a
vállalkozásban részt vevők számára a korlátolt felelősséget biztosította. Ezért jelentéktelen részvénytársaságok
tömkelege alakult. A kis- és középvállalatok számára tehát egyszerűbb vállalkozási formát kellett találni.
106
A korlátolt felelősségű társasági forma megalkotásánál tehát megtartották a korlátolt felelősséget, de ezt
összekötötték a személyegyesülések bizalomra építő együttműködésével. Ezzel csökkentették a
részvénytársaságokra jellemző, a közbizalom érdekében szükséges formalizmust s az ellenőrzéssel együtt járó
költségeket. A kft. rövidesen a legnépszerűbb kereskedelmi társasági formáció lett.
Magyarországon a német (és az osztrák) példát csak sokára követték, mert a kft. hiánya a liberális részvényjogi
szabályok miatt sokáig nem volt annyira szembetűnő. Nálunk nem hoztak részvényjogi reformtörvényeket, mint
Németországban. Az 1920-as évek gazdasági válsága tette végül is múlhatatlanul szükségessé, hogy az
országgyűlés elfogadja a törvényjavaslatot. A részvénytársaságot akkor már közérdekű nagyvállalatként
képzeltékel. Ezért is írt elő a 7000/1925. PM rendelet nagy összegű alaptőke-minimumot az alapítandó
részvénytársaságok számára. A helyi jellegű részvénytársaságoknál 100 000 pengő, a többi részvénytársaságnál
150 000 pengő volt az alaptőke legalacsonyabb összege (24. §). A nagy részvénytársaságok mellett a kisebb
volumenű, a gazdasági változásokra gyorsan reagálni tudó kereskedelmi társasági formát is létre kellett hozni.
Lehetővé tették azt is, hogy a kisebb részvénytársaságok is átalakulhassanak kft.-vé.
Az 1930:5. tc. alapján a részvénytársaságnak a kisvállalkozásra, a családi vállalkozásokra szelídített változata

lett a kft. Az osztrák törvény találó indokolása szerint: részvénytársaság részvény nélkül és betéti társaság beltag
nélkül. A tiszta tőkeegyesülés és a személyegyesülés közötti helyet foglalt el. Fennállása független volt ugyan a
tagok személyében bekövetkező változásoktól, de a tagsági jogokról nem lehetett értékpapírt kiállítani, és nem
engedték a tagok nyilvános felhívás útján való toborzását. A törzsbetétet csak a többi tag beleegyezésével
ruházhatták át. Szervezete taggyűlésből, ügyvezetésből és esetleg felügyelőbizottságból állt, de rendkívül
rugalmas volt a róluk szóló szabályozás. A nyereségből és a veszteségből való részesedés (a személyes
közreműködés mértékét is figyelembe véve) nem függött a törzsbetétek arányától.
Csendes társaság
A csendes társaság elnevezés egyszerű fordítása a németnek, és nem is adja vissza a valódi jelentését. Találóbb
lett volna a rejtett társaság elnevezés. A csendes társaságban ugyanis valaki (a csendestárs) úgy vett részt más
vállalatában, hogy ennek üzleti eredményében – legalábbis a nyereségben – részesedett, kifelé azonban
nyilvános tagként nem jelentkezett, a vállalat kötelmei pedig egyedül a vállalat tulajdonosát jogosították vagy
kötelezték (1930:5. tc. 115. §). A csendes társaság nem olyan tiszta esete volt a társasági jogviszonyoknak, mint
a többi kereskedelmi társaság, mégis szükség volt rá, mert ha nem lett volna szabályozva, akkor jelentős összegű
ún. lusta tőkét tartott volna távol a vállalkozásoktól.
Magyarországon Apáthy István kihagyta a kereskedelmi törvényből, mert „minősített kölcsönszerződésnek”

tartotta a csendes társaságot. Ezaz álláspont azért nem helytálló, mert a kölcsönszerződésnél a felek gazdasági
érdeke nem olvad össze. Természetesen a kölcsönadónak is az a jobb, ha a kölcsönvevő a kölcsön összegét
előnyösen tudja felhasználni, mert ez növeli a biztonságot, de követelését az üzleti sikertől függetlenül
érvényesítheti. A csendes társaságnál viszont a vállalkozó rendelkezésére bocsátott vagyonbetét osztozik a
vállalkozó vállalatának sorsában, a nyereségben és a veszteségben egyaránt. A csendestárs ezért jogosan
követelheti, hogy a vállalkozó betétjét az üzletbe befektesse és az üzleti könyvekbe betekinthessen.
A kereskedelmi törvény hallgatása miatt a csendes társaságot csak a szokásjog szabályozta, és emiatt jogos
érdekek nem részesültek kellő védelemben. Ezért a jogbiztonság érdekében feltétlenül szükségessé vált a
szabályozása, melyet hosszú előkészületek után Kuncz Ödön készített el (1930:5. tc.). A törvény célja
elsősorban nem a felelősség kizárása, hanem a csendestárs személyének titokban maradása. Jogok és
kötelezettségek csak a csendestárs és a vállalkozó között keletkeztek. Nagy előnynek számított, hogy a
csendestárs a vállalkozó több üzletága közül egyre vagy egyesekre korlátozhatta érdekeltségét.
A csendes társaság a betéti társasággal sok rokon vonással rendelkezett, hiszen azonos történelmi alapokból
fejlődött ki. Míg azonban a betéti társaságnál közös üzletet folytattak, a csendes társaságnál kizárólag a vállalat
foglalkozott ezzel. A betéti társaságnál a kültagot a cégjegyzékbe vezették be, a csendes társaságnál nem. A
kültag a társaság kötelezettségeiért betétjével volt felelős, a csendestárs csak a vállalat tulajdonosának tartozott a
vagyoni betéttel.
5.4. A CSŐDJOG
A csőd
107
A kereskedelmi jog e speciális jogága rendezte azokat az eseteket, amikor egy adósnak több hitelezője volt, de
nem tudta vagy nem akarta tartozásait megfizetni. A csődjogi szabályozás arra irányult, hogy ilyenkor mentse,
ami menthető, és az adós vagyonát a hitelezők kielégítésére fordítsa az egyenlő elbánás elve alapján. A
hitelezők ennélfogva érdekközösségbe kerültek, abból a célból, hogy közös adósuk vagyonát követeléseik
arányában felosszák. Ne fordulhasson elő az az eset, hogy az adós maradék vagyona a rámenősebb,
kíméletlenebb hitelezőknek váljon egyedüli zsákmányául. A mentési munkálatokat valamennyiük érdekében
kellett lefolytatni. A fejlett forgalmi viszonyok és a sokrétű üzleti kapcsolatok esetén a ki nem fizetett adósság
több helyen is hiányzó tőkeként jelenhetett meg, ami akár egy olyan láncreakciót is elindíthatott, melynek
negatív hatásai nemzetgazdasági szinten is jelentkezhettek. Ez pedig már olyan közérdek volt, amit az állam
nem nézhetett tétlenül, és nem bízhatta a lebonyolítást teljesen a hitelezők magántevékenységére.
Nem tartozott a csődtörvény hatálya alá az az eset, amikor az adósnak egy, illetve több hitelezője volt, de
elegendő a vagyona ezek kielégítésére. Ilyen esetben polgári eljárás révén kielégíthetőek voltak az igények, így
nem volt szükség csődeljárásra.
A csődjog története során három érdek játszott szerepet, illetve érvényesült a különböző korszakokban eltérő
hangsúllyal: a hitelező, az adós és a társadalom érdeke. A középkori csődjogban az adós teljesen kiszolgáltatott,
fizikai, testi kényszert is alkalmazhattak vele szemben. A klasszikus kapitalizmus idején már nem az adós
személye, hanem vagyona ellen irányult az eljárás, és a hitelező védelme már eljárási korlátok közé szorult. A
20. században pedig megpróbálták komplex módon szabályozni az egyébként áthidalhatatlan ellentétekre épülő
jogágat.
A csődjog előzményei
A csődjog a középkor találmánya. A 13. században az itáliai városállamokban alakult ki, amikor egyértelművé
vált, hogy a kereskedelmi csődökre nem megfelelőek a római jogi szabályok. A mai modern csődjog sok
alapvető tételét már felismerték. Csődeljárás a fizetések beszüntetése miatt indulhatott. Ilyenkor az adós
elveszítette a szabad rendelkezési jogát a vagyona felett, sőt még bizonyos, a csődnyitás előtt eszközölt ügyletei
is semmissé váltak. A hitelezőket hirdetmény útján idézték, s már a kényszeregyezség intézményét is ismerték.
A keresztény humanizmus hatására csökkentették a fizetésképtelen adóssal szemben alkalmazott különböző
tortúrákat (halál, testi fenyítés stb.), de a csődbejutottak továbbra is teljes jog- és becsületvesztéssel
számolhattak. A19. századig ismert volt az ún. polgári halál.
Az itáliai csődjog azokon a területeken fejlődött tovább (Atlanti-óceán partvidéke, Franciaország és

Németalföld), ahol elsősorban a kereskedői érdekek domináltak. Itt a csődjog a kereskedelmi jog részévé vált, és
ebből adódóan csak a kereskedők ellen volt alkalmazható. Nem kereskedőkre vonatkozóan ezt úgy igyekeztek
kompenzálni, hogy a végrehajtási törvényben nem ismerték el a kereskedők időbeli elsőbbségét. Más úton járt a
német csődjogi szabályozás. Ott a harmincéves éves háborút követő gazdasági válság hatására aprólékos,
minden részletre kiterjedő csődpert folytattak le úgy, hogy minden konkrét intézkedés csak a bíróság utasítására
történhetett. Az eljárás emiatt sokszor évekig elhúzódott. A szabályozás nem tett viszont különbséget kereskedő
és nem kereskedő között. A19. század közepétől a francia kereskedelmi jog hatására szakítottak a költséges és
lassú bírósági eljárással, és helyette a hitelezők által választott csődtömeggondnok kezébe helyezték az eljárás
irányítását.
A19. században általánossá váltak a liberális csődjog alapelvei, melyek közül a legfontosabb a hitelezők minél
gyorsabb és hatásosabb kielégítése volt. Az adós személyiségét és érdekét – kisebb kedvezményektől eltekintve
– semmiféle tekintetre nem méltatták. A bíróságok csak az alakiságok betartására ügyeltek. A közfelfogás az
üzleti bukásban ugyanolyan erkölcsi capitis deminutiót látott, mint a régi lovagi időkben a megfuta-modásban.
A csőd szerintük a könnyelmű, részeges, tékozló stb. kereskedők megérdemelt sorsa, és az ilyen cégeknek minél
előbb el kell tűnniük az üzleti életből.
A magyar csődszabályozás
Magyarország mindig is az adósok országa volt. Emiatt ajogi szabályozás túlságosan is elnéző volt velük
szemben. Széchenyi István mutatott rá, hogy az ilyen anomáliák nem segítenek, hanem éppen ellenkezőleg: az
olcsó hitelt teszik lehetetlenné, és az uzsorának, a kalandortőkének kedveznek. Ezért feltétlenül szükséges volt a
hitelgazdaság érdekében a kereskedelmi és a váltójog szabályozásával egy időben a csődtörvényt is megalkotni.
Az 1840:22. tc. a német csődeljárást vette át a maga peres eljárási formaságaival. Mégis óriási eredménynek
számított a korábbi jogbizonytalansághoz képest. A csődeljárás sokkal rövidebb lett, hiszen korábban a
hitelezőket csak a kamatokból fizették. Eltöröltek sok feudális jogból eredő formális kibúvót (sequestrum,
108
moratorium stb.). Rövid időn belül (1844:7. tc.) korrigálták a törvény néhány hibáját, szabályozták, és a kisebb
perértéknél egyszerűbb, gyorsabb eljárást engedélyeztek.
E törvények helyébe 1853-ban egy sokkal szigorúbb csődeljárást vezetett be Magyarországon az osztrák
kormány. Tulajdonképpen kísérletnek szánták, amely ha beválik, akkor bevezetik az örökös tartományokban is.
Nem így történt. Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok IV. fejezete kevés módosítással az 1840:22. tc.-et,
illetve az 1844:7. tc.-et állította vissza. Ezeket a változtatásokat a nemesek és a nem nemesek közötti személyi
és vagyoni különbség megszüntetése, a kereskedelmi szabadság kiterjesztése és a telekkönyvi intézmények
tették szükségessé.
1881:17. tc.
Az 1867 utáni nagy gazdasági fellendülés korszakában már anakronizmusnak számított a minden
vonatkozásában elavult peres csődeljárás. Minden követelés iránt pert kellett indítani, ami rendkívül költségessé
és hosszadalmassá tette az eljárást. Egyes csődök évekig eltartottak, és ügyvédi generációk éltek belőlük. 1881-
ben fogadta el az országgyűlés az Apáthy István által készített csődtörvényt (1881:17. tc.), ami egyébként már a
kereskedelmi és váltótörvénnyel egy időben készen volt. Ez a szabályozás az 1877. évi német birodalmi
csődrendtartást követte több módosítással. A csődper megszűnt, helyette bevezették a csődeljárást. A
csődvagyon értékesítése is egyszerűsödött, azt teljesen a hitelezők intézték.
A bíróság csak vitás kérdések vagy törvénysértés esetében lépett közbe. A csődtörvény hatálya továbbra is
kiterjedt a kereskedőkre és a nem kereskedőkre egyaránt (természetesen a csődeljárások zöme kereskedelmi
jellegű volt). A csődeljárás nem hivatalból, hanem kérelemre indult, amelyet vagy az adós, vagy valamelyik
hitelező terjesztett elő. A kereskedők azonban kötelesek voltak önmaguk ellen csődöt kérni, ha fizetéseiket
beszüntették. Az adósnak a csőd elrendelése iránti kérelmét nem kellett indokolnia, a hitelezőnek azonban
legalább valószínűsítenie, kereskedő esetében pedig bizonyítani kellett, hogy az adós fizetéseit beszüntette. A
csődnyitás joghatálya attól a naptól kezdődött, amikor a csődeljárást elrendelő határozatot a bíróságokon
kifüggesztették. Ettől a naptól kezdődően az adós vagyona fölött a kezelés és a rendelkezés jogát a
csődtömeggondnok vette át. A közadósnak a csődtömeghez tartozó vagyonra vonatkozó ügyletei semmissé
váltak. Még a lakóhelyét sem hagyhatta el a csődbiztos engedélye nélkül. (Ha szökésétől kellett tartani, le is
tartóztathatták, maximum két hónapra.) A csődeljárás során az adós vagyonát értékesítették, aktívumait
behajtották, majd a költségek levonása után a hitelezők között követeléseik arányában szétosztották.
20. századi változások
A 20. század nagy gazdasági válságai szükségessé tették, hogy a csődeljárást többlépcsős eljárássá változtassák
át. Egyrészről mindenki által nyilvánvalóvá vált, hogy a hagyományos csődeljárás nemcsak az adósra, de a
hitelezőre nézve is rendkívül hátrányos. A sok formalitás, a rengeteg költség miatt hosszú idő után a
csődvagyonból alig maradt valami. Gyakoriakvoltak a 25-27%-os arányok. A csődnél (a tömeggondnok
kivételével) minden érdekelt csak veszített. Az adós pedig a csődnyitással, termelő tevékenységét megszüntetve,
adós maradt, amíg élt. Nem védték az üzletet egészében, amely pedig jóval többet ért, mintha minden
kézzelfogható tartozékát elárverezték volna. Másrészt az előre nem látható gazdasági válságok miatt olyan
vállalkozók is csődbe mentek, akik egyébként nagyon jól gazdálkodtak és hasznos tevékenységet végeztek. Az
állam is minél több munkahelyet igyekezett megőrizni. Ezért három variáció közül lehetett választani ezután. A
csődön kívüli kényszeregyezség (4070/1915. ME rendelet, amelyet alaposan módosított az 1410/1926. ME
rendelet) a gazdasági halált jelentő csőd helyett lehetővé tette, hogy a fizetésképtelen adós a hitelezők érdekében
gazdasági tevékenységét továbbra is folytassa és így a csőd elkerülhető legyen. A hitelezők elengedték a
tartozások egy részét (csőd esetén még ennyihez sem jutottak volna hozzá). Azért kényszeregyezség, mert a
hitelezők többségi határozatának a kisebbség is köteles volt alávetni magát. Hamarosan a kényszeregyezségi
eljárás vált általánossá, mert hiányzott mellőle egy modern és gyors csődeljárás. 1931-ben 94 csődeljárással
szemben 691 kényszeregyezség, 1928-1940 között 16 000 fizetésképtelenség közül 14 700 kényszeregyezség és
csak 1300 csődeljárás volt. Kényszerfelszámolásra került sor (6340/1927. ME rendelet), ha a vállalkozás nem
érdemelte meg ugyan a további fenntartását, de a vállalkozót nem lett volna igazságos végleg eltávolítani az
üzleti életből. Ekkor csak az illető vállalatot likvidálták. Amennyiben az adós érdemtelen, csalárd és könnyelmű
tartozása okozta a bukást, vagy nem volt hajlandó együttműködni a hitelezőkkel, lefolytatták ellene a
csődeljárást. Az eredeti főszabály megmaradt tehát végső kisegítő eszköznek.
5.5. AZ ÉRTÉKPAPÍROK
109
Az értékpapír olyan okirat volt, melyet valamilyen jogosultságról állítottak ki, megtestesítette a benne tanúsított
jogosultságot, és egyúttal valamilyen forgalmi értékkel is rendelkezett. Az értékpapírnál a benne foglalt jog nem
volt elválasztható magától a papírtól, azt rendszerint külön érvényesíteni nem lehetett, és nem lehetett mással
bizonyítani sem, mint magával az értékpapírral. Ezáltal az alanyi jog az értékpapírban nemcsak megtestesült,
hanem tulajdonképpen dologiasodott is. Az értékpapírban kifejezett jog csak az értékpapír birtokában volt
gyakorolható, és ez biztosította a birtokost, hogy e jogot csak ő gyakorolhatja. Savigny szerint értékpapír
minden olyan papír, melyben valamely követelés vagy tartozás akként testesül meg (inkorporálódik), hogy az
elvileg csak a papírban és a papír által létezik. Az elnevezés is innen eredt.
Az értékpapírok keletkezésének, átruházásának és érvényesítésének szabályait az értékpapírjog tárgyalta, amely

különös jog. Szabályai túlnyomórészt kötelmi jogi jellegűek, voltak azonban a dologi joghoz tartozó szabályai is
(tulajdonjog, zálogjog). Egyes értékpapírokhoz külön perrendtartás is kapcsolódott, mint például a váltóeljárás
esetében.
Előzmények
Az értékpapírt a római jog nem ismerte. Ez a jogintézmény, mint sok más hiteljogi alkotás, a középkorban
alakult ki. Egyrészről a kereskedők biztonságosabbnak és egyszerűbbnek tartották a pénzüket a bankban tartani
és arról valamilyen értékpapírt kiállítani, mint hogy állandóan maguknál hordják. Másrészt a követelések
könnyű átruházhatóságára való törekvésük eredményeként elérték, hogy egy okirat átadásával az új
papírbirtokos az adós hitelezőjévé vált. Fokozatosan általánossá vált az a szabály is, hogy vannak olyan
okiratok, ahol az adós kifejezetten lemond arról a jogáról, hogy a papír birtokosával vagy annak valamelyik
későbbi jóhiszemű megszerzőjével szemben olyan kifogásokkal éljen, melyek nem az okirat szövegéből
erednek. Ezzel ez az okirat abszolút hatályúvá vált. Az üzleti élet tehát bámulatos leleményességgel teremtette
meg a pénz gazdasági kihasználásának legmegfelelőbb értékpapírokat.
Formai szempontból az értékpapírt kezdetben kézzel írták, később azonban elterjedésük, növekvő forgalmuk
miatt sorozatban nyomtatták őket. Eközben a hamisítás veszélyének voltak kitéve. Ezért igyekeztek az
értékpapírokat a bankjegyekhez hasonlóan egyedi nyomtatással, rendkívül aprólékos, nehezen utánozható
mintázattal ellátni. Az értékpapírok elterjedésükkel, tőzsdei és egyéb forgalmukkal a világ nemzeti vagyonának
mind nagyobb részét testesítették meg. 1914-ben Magyarország nemzeti vagyonának 30%-a volt értékpapír.
Magyarországon az értékpapírról átfogó törvény nem készült, de az értékpapírok egyes csoportjait: így a váltót,
a csekket és a jelzáloglevelet külön törvényben szabályozták. Ezért az értékpapír alapvető tételeit részben a
speciális törvények, részben a bírói gyakorlat, részben a jogtudomány alapján alakították ki. Az értékpapír
kibocsátásának célja ajog mo-
bilizálása. Jogilag-technikailag lehetővé tette, hogy a követelés eldologiasodjék és független áruként

szerepeljen. A forgalomban önálló életet él, és a papír puszta átadásával az áru, a követelés vagy a jog stb. –
bárhol legyen is – tulajdonost változtathat.
Az üzleti élet rendkívül sokféle értékpapírt alakított ki. Az értékpapírba foglalt vagyoni viszonyt kifejező anyagi
jog szerint három csoportba sorolhatók a legfontosabb értékpapírok.
A követelést megtestesítő értékpapírok jellemzője volt, hogy az egyik fél elismeri a másik fél követelését, és
erről értékpapírt állítanak ki, amelyjogi- lag jól körülírt és kényszerítő formában kötelezi őt a meghatározott
időben és módon való teljesítésre az értékpapír ellenében. Legfontosabb fajtái a váltó, a csekk, a kötvény, az
adósságlevél és az adóskötelezvény volt.
A részesedési jogot (tagságot) megtestesítő értékpapírok igazolták, hogy tulajdonosuk valamely vállalkozás
alaptőkéjéhez hozzájárult és ez után osztalékra jogosult (részvény, bányarészjegy stb.).
A dologi jogi értékpapírok valamilyen dologi jogot, éspedig tulajdonjogot vagy zálogjogot testesítettek meg.
Ezáltal az adott dolog, illetőleg áru feletti tulajdont vagy zálogjogot biztosították anélkül, hogy az adott dolog,
illetve áru átadása szükséges lett volna (közraktárjegy, hajóraklevél, záloglevél stb.).
A váltó
A váltó általában olyan rövid lejáratú (kb. 3 hónap), rendeletre szóló értékpapír volt, amelyben egy később
esedékes fizetés testesült meg; fizetési ígérvény vagy fizetési felszólítás. Olyan okirat, amelyet a szigorú
váltójogi szabályoknak megfelelő formában állítottak ki. A magyar jogtudomány a váltójogot nem a
110
kereskedelmi jog kiegészítő részének, hanem önálló, különös jogágnak tekintette. A váltójog tehát különös jog,
de egyszersmind szigorú jog (ius strictum) is, vagyis a váltójog szabályai kogens jellegűek, így a törvénnyel
ellenkező kikötések váltójogi hatállyal nem bírnak.
A váltójog története
A váltójog fokozatosan alakult ki a kereskedelmi forgalom szükségletei szerint. Kezdetleges formájában a

középkori itáliai pénzváltó és fizetésközvetítő bankárok használták. A váltó kettős, hitel- és fizetési eszköz
funkciója közül ekkor még csak a második dominált. Egyrészt a fizetési nehézségek, a sokféle valuta, másrészt a
közbiztonság hiánya és a pénzkiviteli tilalmak lehetetlenné tették a pénzszállítást. Ezért ha egy kereskedőnek
lakóhelyétől távol eső helyen kellett fizetést eszközölnie, akkor a lakhelyéhez legközelebb eső pénzváltónál
fizette be az eljuttatni szánt összeget, amiről elismervényt kapott, s ami alapján a pénzváltó másik fiókjában
kifizetést teljesített. A váltó szigorú formája és a lejárat határozottsága a vásárokon alakult ki. A vásár végén a
kereskedők, bankárok és egyéb érdekeltek kölcsönösen kiegyenlítették követeléseiket. Egyre inkább
meghatározóvá vált a mögöttes tartalom, a hosszabb-rövidebb ideig tartó hitelügylet. (Az uzsora leplezésére is
alkalmassá vált, hiszen a kamatot előre kiszámították, majd hozzáadták, és így kamat nélküli tőkekövetelésként
tüntették fel.)
A váltó teljes kialakulása és értékpapírrá válása a forgatmánnyal vált teljessé. Ez lehetővé tette a váltókövetelés
átruházását, tehát a kereskedő a bankár segítsége nélkül is fizetési eszközzé tehette a váltóját. A váltó ezzel
bekerült a mindennapi élet forgalmába.
A váltójog nemzetközi egységesítése érdekében 1930-ban Genfben nemzetközi szerződést kötöttek, amelyet az
országok többsége, így Magyarország is elfogadott.
1840:15. tc.
Magyarországon a váltóhitel hiányát már a 18. század vége felé is érzékelték, de az ősiség lehetetlenné tette a
váltóadós nemesi ingatlanának végrehajtás útján való lefoglalását. Ennek tudata sokáig megakadályozta a
váltójog kodifikálását. Az 1790-1791. évi és az 1825-1827. évi országgyűlés is csak országgyűlési bizottságot
küldött ki a törvény előkészítése érdekében. Ezért a kereskedők számára „ideiglenesen” az 1792:17. tc. tette
lehetővé, hogy a váltókövetelések felett az osztrák bíróságok ítélkezhessenek, melyet a magyar hatóságoknak
végre kellett hajtaniuk. (Rendkívül ritka, hogy egy állam polgárainakjogvitái felett egy másik ország bírósága
dönt.)
Széchenyi István „Hitel” című műve mindenki számára nyilvánvalóvá tette, hogy legalább a váltóhitelt lehetővé
kell tenni a földbirtokosok számára. Végre az 1839-1840. évi országgyűlés Deák Ferenc javaslatára elfogadta a
váltótörvényt (1840:15. tc.), amelyet a korábbi bizottsági munkálatok, valamint német és osztrák minták alapján
Wildner Ignác állított össze. A törvény váltóképessé tette a magyar nemességet, az ősi földet is a
váltótörvényszékek hatálya alá vonta. Akárcsak a csődtörvényt, a váltótörvényt is módosították a következő
országgyűlésen (1844:6. tc.), kijavították hibáit, pótolták hiányosságait (például a váltóhamisításra
vonatkozóan).
1876:27. tc.
A neoabszolutizmus idején császári nyílt paranccsal (1850) a német általános váltótörvényt vezették be, majd az
Országbírói Értekezlet állította vissza a magyar szabályozást.
Az 1867 utáni megnövekedett forgalmi igényeknek azonban már nem felelt meg a régi váltótörvény. Emellett a
magyar szabályozás eltérései miatt bonyolulttá tette a külkereskedelmet Ausztriával és Németországgal.
Ráadásul Magyarországon is egyszerre volt hatályos a magyar és a német váltótörvény (ez utóbbi Erdély és a
Határőrvidék területén). Ezért mindjárt a kereskedelmi törvény megalkotása után az országgyűlés gyorsan
megtárgyalta és elfogadta az új váltótörvényt (1876:27. tc.), amelyet a német minta alapján szintén Apáthy
István készített.
A váltótörvény sikerére jellemző, hogy szinte mindennapossá vált a váltóval való fizetés, amely a
magyarországi hiteléletet egészen a II. világháborúig uralta. A vállalatok például a későbbi időpontbeli
ellenszolgáltatás ígérete mellett adták el áruikat és ezeket biztosították a váltóval. A váltóforgalom tömegességét
bizonyítja, hogy a Magyar Nemzeti Bank váltótárcája 1938. december 31-én közel 300 000 darab váltóból állt.
111
A váltó pénzkövetelésre jogosító értékpapír (áruváltó nem létezik) és mint ilyen, gazdasági rendeltetésének
megfelelően külön szabályok alá esik. A szabályok legfőbb célja az, hogy a váltókon feltüntetett összeget a
váltó birtokosa a lejáratkor hiány nélkül megkapja attól, aki erre magát a váltóban kötelezte. A fizetési
kötelezettség lehetőleg akadálytalan és pontos végrehajtását segíti elő a váltószigor. Ez az alapja a váltó iránti
bizalomnak. A váltószigor szabályai két részre oszthatók. Az anyagi váltószigor a váltóígéret abszolút
érvényessége. A váltóígéret független az alapját szolgáló jogviszonytól. A papír kiállítója nem élhet olyan
kifogásokkal, melyek nem tűnnek ki magából a papírból (váltótörvény 92. §). A követelés pusztán a papír
alapján követelhető. A váltó szigorú formához kötött értékpapír. A törvényben előírt ún. váltókellékek közül ha
csak egy is hiányzik – váltóelnevezés, fizetendő pénzösszeg, a rendelvényes, a kibocsátó neve vagy cégaláírása,
a fizetés helye, ideje, a kiállítás helye és ideje -, az már megfosztja az okiratot a váltó jellegétől. Az alaki
váltószigor a végrehajtási eljárás rendkívüli gyorsasága, a határidők rövidsége. A váltóadós fogságát az
Országbírói Értekezlet megszüntette.
A váltójog
A váltónak kétféle fajtája alakult ki. Az idegen váltó kibocsátója azt ígéri, hogy a váltó alapján egy harmadik
személy (a címzett) fog fizetni (középkori eredetű, utalvány alakú). Franciaországban és az USA-ban csak ezt
tartják váltónak. A saját váltó esetében a kibocsátója saját fizetését ígéri (kötelezvény).
A váltó fajai
A váltó kiváló hiteleszköz. A közönséges kölcsönnél sokkal előnyösebb. A hitelező még a lejárat előtt
hozzájuthat pénzéhez vagy a váltó forgatásával (eladásával), vagy a bankban való leszámítolásával. A váltó
általában rövid lejáratú hitelfelvételt tesz lehetővé (3 hónap), ezért nem minden termelési ág számára alkalmas.
Az 1870-es években sok birtokos vett fel váltóhitelt és ment tönkre. Ez az idő túl rövid a mezőgazdaságban,
rossz termés esetén fizetési nehézségeket okozhat. A váltóhitel inkább a kereskedelemben, az iparban
használható. Három hónap alatt az árut el lehet adni, a gyártási folyamat lezajlik. A váltó ezentúl lehetőséget
nyújt sokoldalú elszámolásra is az átutalás nélkül.
A csekk
A csekk rövid írásbeli utalvány volt, melynek kiállítója egy bankot (az utalvá- nyozottat) arra hívott fel, hogy a
köztükfennálló szerződés alapján annak, aki magát az írásbeli utalvány által igazolja, egy bizonyos összeget
fizessen ki. A csekk a letéti üzletből fejlődött ki, amikor a bank az átvett pénzt már nemcsak megőrizte, hanem
állandó összeköttetést alakított ki az ügyfelével. A 16. században a vevő már pénz helyett nyugtát adott az
eladónak, amelynek összegét a bankban felvehette.
1908:58. tc.
Magyarországon a nagy hitelfelvételek miatt viszonylag kisebb méretű volt a csekkforgalom. Sokáig nem is
kodifikálták, ezért a kereskedelmi utalványra vonatkozó szabályokat alkalmazták rá. A csekkforgalmat a volt
jegybank, az Osztrák-Magyar Bank teremtette meg 1888-ban, amely az egész országot behálózta. A
csekktörvény viszonylag későn, csak az1908:58. tc.-kel született meg, amely nem határozta meg a csekk
fogalmát, csak taxatíve felsorolta lényeges kellékeit. Magyarország is csatlakozott az előbb említett nemzetközi
egyezményekhez, de akárcsak a váltójogit, ezt is csak 1965-ben ratifikálta.
A csekkjogi szerződés rendszerint három személy között bonyolódott le: a számlát vezető bank (utalványozott),
a csekkszámla-tulajdonos (kibocsátó) és a csekkbirtokos (rendelvényes) között.
A csekk gazdasági előnyei közé tartozott, hogy nem kellett nagyobb összeget maguknál hordaniuk az
üzletembereknek. Feleslegessé tette a pénz őrzését, miközben kamatozott is. A fizetésnél nem kellett a pénzt
leolvasni. Egyébként is minden fizetési művelet bizonyos mennyiségű pénzt kötött le, ily módon a termelés
szempontjából holt tőkének minősült. Ez pedig nemzetgazdasági szinten jelentős veszteségnek volt mondható.
Az üzleti életben a forgalomban részt vevők adósok és hitelezők is egyben. A csekk viszont a legkülönbözőbb
természetű követeléseket átalakította egytermészetű követeléssé, miközben az egyéneknél szétszórtan heverő
tőke a gazdasági életben kamatozhatott.
A kötvény
A kötvény olyan közforgalmú értékpapír volt, melynek kiállítója arra kötelezte magát, hogy az abban megjelölt
pénztömeget és annak előre meghatározott kamatait megfizeti. A kötvény a részvények megjelenése után alakult
112
ki. Első formájukban királyok által kibocsátott adósságlevelek voltak. A hitelezők a kölcsönösszeget kerek
összegű részkötvényekre osztották és ezeket értékesítették. Ezzel a követelések egy részét vagy egészét
mobilizálhatták. A hosszú lejáratú kötvényeket hamarosan bevezették a tőzsdére. A19. században már nemcsak
az állam, hanem a nagyvállalatok és a bankok is kibocsátottak kötvényeket. Valamilyen fejlesztés
finanszírozására, mely hosszabb idő alatt térül meg, vettek fel közép- vagy hosszú lejáratú hiteleket.
Magyarországon a kormány az 1870-es évek végétől kezdve nagyarányú államkötvény-kibocsátásba kezdett, és

ennek több mint a felét osztrák tőkések vásárolták meg. Ezzel el tudták érni, hogy fiskális céljaik túlzott
adóztatás nélkül is megvalósuljanak. A megnövekedett pénzkínálat pedig ösztönözte az importot, növelte a
termelést. A kötvény esetében a hitel meghatározott időre szólt (általában 3-10 év, de gyakori a 15-20 éves
lejárat is), de egyszerűen és könnyen átruházható volt. A hitelező tehát bármikor pénzzé tehette. A
kötvényeknek állandó árfolyama alakult ki a tőzsdén. A bizonytalansági elem egyik oldala, hogy állami vagy
vállalati kötvényt vásároljanak-e. Az állam ritkán megy csődbe, ezért biztonságos az értékpapírja, de általában
éppen ezért alacsonyabb volt a kamata is. A vállalati kötvény nagyobb kockázatot rejtett magában. A vállalat
bármikor csődbe mehetett. A másik kockázati tényező a kamatláb változása volt. A kamatlábak növekedése a
kötvény árfolyamának csökkentését eredményezte. Mégis kisebb volt a kockázat, mint a részvény esetében,
ezért a tőzsdén a részvények legnagyobb konkurenciáját jelentette.
Nyugdíjpénztárak, biztosítótársaságok, alapítványok részesítették előnyben, természetesen elsősorban

inflációmentes időkben.
A záloglevél
A jelzáloglevél a külön biztosított kötvények egyik fontos fajtája volt. A kölcsönt vevő birtokos jelzálogjogot
adott földbirtokára a hitelező intézetnek vagy társaságnak, az intézet vagy társaság pedig a jelzálog által
biztosított kölcsönt kisebb részekre osztotta fel, s az egyes, kerek összegeket kitevő részekről zálogleveleket
bocsátott ki, melyek beváltásáért a társaság vagy intézet még saját vagyonával is felelős volt.
A tőkés gazdaság fejlődésével a mezőgazdaságnak is hosszú lejáratú hitelre volt szüksége. A földművelés
sajátosságaiból következett, hogy itt nem volt alkalmazható a részvénytársasági formáció. Viszont a jelzálog
biztosításával a földbirtok értékét is mobilizálni lehetett. Olyan értékpapírt hozhattak így létre, mely alkalmas a
tőzsdei forgalomra és alacsony kamatozását ellensúlyozza a biztonsága, hiszen az elzálogosított földbirtok és a
pénzintézet áll mögötte.
Magyarországon Dessewffy Emil segítségével próbálták meg a nagybirtokosok számára hasznosítani ezt a
hitelkonstrukciót. 1825-ben bocsátottak ki először a bécsi bankokon keresztül kb. 10 millió forintnyi értékű
értékpapírt, 6% körüli kamatozással. A magyar viszonyokat nem ismerő külföldi hitelezők vásárolták meg őket,
akiknek nagy volt a meglepetésük, amikor kiderült, hogy az ősiség törvénye és a telekkönyv hiánya miatt szinte
teljesen behajthatatlan követelésekhez jutottak hozzá. Ez az egyébként nem túl érzelgős korabeli közvéleményt
is igencsak felháborító esemény ösztönözte Széchenyit a „Hitel” című művének megírására.
Ezeken a hibákon okulva később sikerrel alkalmazták a záloglevél-kibocsátásokat. A kiegyezés után a

Monarchia jegybankja egyedülálló módon jelzálogkölcsön-ügylettel is foglalkozott. A zálogleveleket a
nemzetközi tőkepiacon helyezték el. Az 1860-as években ingatlanhitelt már többnyire 30-50 éves időtartamra
adtak, és a becsérték 5%-áig mentek el a megterhelésben. Jelzálogkölcsönt házakra is adtak, sőt az 1873-as
válság után kiterjesztették az iparvállalatokra is. A millenniumra készülő főváros e kölcsönforma segítségével
épült fel.
A részvény
A részvény névre vagy bemutatóra szóló értékpapír, amely könnyen átruházható, és a tulajdonosa a
részvénytársaság egy eszmei hányadának tulajdonosává válik.
Az első részvényeket a Kelet-indiai Társaság alapításakor (1602) bocsátották ki. Kezdetben az utcán árusították,
majd hamarosan a tőzsde vette át a forgalmazásukat, ezzel a árutőzsde mellett az értéktőzsdéket is kialakítva. Az
első részvények kezdetben névre szóltak, és tulajdonosuk korlátlan felelősségét eredményezték. Csak
fokozatosan alakult ki a korlátolt felelősség. A névre szóló részvényeket a tulajdonos nevére vagy cégére
állították ki. Tulajdonosa az összes tagsági jogot csak akkor gyakorolhatta, ha tagnak jelentkezett, a
részvénytársaság ezt elfogadta és a részvénykönyvbe bevezette. A részvénytársaság tőkeegyesülés jellegének
azonban jobban megfeleltek a bemutatóra szóló részvények, amelyek mindenfajtakorlátozás nélkül, egyszerű
átadással átruházhatók voltak. A mindenkori birtokos a részvényes, aki jogait bemutatással gyakorolhatta.
113
Részvényt általában a társaság alapításakor, illetve elsősorban a tőzsdén lehetett vásárolni. Ennél mindig
nagyobb kockázatot kellett vállalni, mint a kötvény esetén, de a nyereség is nagyobb lehetett. Amíg a kötvény
kamatozása teljesen függetlenedett a vállalat gazdálkodásától, addig a részvényesek osztaléka éppen attól
függött. Az igazi kockázat a tőzsdei árfolyamváltozás volt. Elméletileg a részvény árfolyamának a tőkésített
osztalékával kellett megegyeznie. A valóságban azonban az árfolyamot mindig a várakozások alakították,
amelyek a részvényből eredő jövőbeli jövedelmek nagyságára, kockázatára, illetve az alternatív befektetési
lehetőségekre vonatkoztak. Ezenkívül a mindig jellemző pszichológiai elem, az optimizmus vagy a
pesszimizmus is hatással bírt a részvény értékére. Egy részvény értékét mindig nagyon sok ember becsüli meg
és alakítja.
A tőzsde
A tőzsde olyan suigeneris intézményként született, amelynek helyzetét, ugyanúgy, mint egy szabályalkotási,
közigazgatási és bíráskodási joggal felruházott testületét, nem egy törvény, hanem a fejlődés különböző
időpontjaiban alkotott különböző jogszabályok, illetve a szokásjog szabályozta. Joganyagának jellegzetes
vonása tehát, hogy nem kodifikálták. A tőzsde apiacokpiaca. Birodalom, ahol sohasem megy le a nap.
Központosítja a kereskedelmet nem egy ország, hanem az egész világpiac számára. A modern gazdaságban
ugyanis a kereslet és a kínálat központosítása létszükséglet. Nem fordulhat elő az, hogy pusztán földrajzi,
időbeli vagy információs korlátok miatt az értékpapíroknak és a helyettesíthető (fungibilis) áruknak más-más
árfolyama alakuljon ki. A tőzsde tehát olyan összpontosított piac, ahol rendszeresen (általában naponta,
meghatározott órában) a fennálló szokásoknak megfelelően, nyilvános áralakítással, meghatározott személyek
köre úgy kereskedik a helyettesíthető árukkal, értékekkel, hogy azok nincsenek jelen a helyiségben, a tényleges
átadás és fizetés a szokásoknak megfelelően később és máshol történik.
A tőzsde szót a nyelvújításkor alkották meg a régi „marhakereskedő” jelentésű tőzsér szó tövéből, mely
kereskedést jelentett, s ehhez fűzték a „de” (valamilyen helyiséget jelentő) képzőt.
A tőzsde a vásárból alakult ki. A különbség persze nagy: a vásárokon mindig jelen volt az áru, a tőzsdén soha. A
vásárból tőzsde akkor lett, amikor az üzletkötések tömegessé váltak, és mind az áru, mind a fizetési eszköz
oldalán a helyettesíthetőség vált uralkodóvá. Az üzletet kötő kereskedőnek nem kellett törődnie az áruk
tulajdonságával és a pénz labilitásával. Az első tőzsdét Antwerpenben hozták létre.
Árutőzsde
Árutőzsdén csak olyan helyettesíthető áruk vehettek részt, amelyek más azonos mennyiségű és minőségű
darabbal teljesen azonos értékűek, amelyeket nem volt szükséges egyedileg, hanem elegendő volt csak minőség
és mennyiség (darab, súly, mérték) alapján meghatározni. Olyan áruk, amelyek termelési körülményei eléggé
ismertek, minősége világo-
san megállapítható. A budapesti árutőzsdén az alábbi áruk szerepeltek: búza, rozs, zab, árpa, olajmagvak,
hüvelyes vetemények, liszt és őrlemények, disznózsír, szalonna, méz, cukor, bor, szesz, szeszes italok, szilva,
szilvaíz, kőolaj, bőrök, szőrmék, gyapjú, tölgykéreg, fenyőkéreg, gubacs, burgonya, kávé. Értéktőzsdén csak
azok az értékpapírok szerepelhettek, amelyeknek bevezetését elhatározta a tőzsdetanács. A tőzsdetanács e
határozatát nem volt köteles indokolni. Általában arra törekedtek, hogy csak megbízható értékpapírok
szerepeljenek, ezért nemcsak feltételekhez kötötték, hanem ellenőrizték is az értékpapírok kibocsátását.
Értéktőzsde
Az értéktőzsdéken részvények, kötvények, záloglevelek, váltók, állampapírok, sorsjegyek, devizák, valuták és

arany-, illetve ezüstpénzek jegyzése történt. A múlt század elejéig általában jóval kisebb forgalmat bonyolítottak
le, mint az árutőzsdék. A múlt század közepén kibontakozott vasútépítési láz, illetve a nagyszabású
államkötvény-kibocsátás adta meg a lendületet az értéktőzsdék szédületes fejlődésének. A távíró és a telefon
tovább növelte a tőzsdék jelentőségét. Ma már több televíziós csatorna sugározza az éppen érvényes
árfolyamokat a világ legnagyobb értéktőzsdéiről.
Minden elővigyázatosság ellenére a gazdasági-pénzügyi válságok és a túlzott spekuláció időnként így is

tőzsdekrachokat idézett elő. Az első tőzsdeválság 1557-ben alakult ki.
A hírhedt tőzsdeválságok nyomán a kormányok és a nagy bankok, különösen a múlt század végétől, jelentősen
beavatkoztak a tőzsdei üzletekbe a krachok megakadályozása céljából.
114
Magyarországon már az 1840-es években nyilvánvalóvá vált egy forgalmi központ létesítésének szükségessége.
Kezdetben azonban csak kávéházakban kötöttek Pesten üzleteket. A szabadságharc után a bécsi kormány a
politikai szabadság hiányát a gazdaság felszabadításával igyekezett pótolni. Így alakulhatott meg a Pesti Lloyd
Társulat, amely azután kezdeményezte előbb a Gabonacsarnok, majd a pesti tőzsde alapítását. A pesti áru- és
értéktőzsde ünnepélyes megnyitására 1864. január 18-án került sor. A következő évek nem kedveztek a tőzsdei
forgalom fejlődésének, kevés részvénytársaság működött, és többször is rossz volt a termés. Az árutőzsde
forgalma jóval meghaladta az értéktőzsdéét. Az utóbbiba sokszor csak akkor mentek át a kereskedők, ha
nyugodt körülmények között akartak beszélgetni.
A fellendülést az 1867 utáni gründolási láz hozta meg. A pesti tőzsdén jegyzett részvények száma 1866 és 1872
között 28-ról 115-re emelkedett. Az 1873-as válság után a növekedés üteme megtorpant, majd 1889-ig pangás
jellemezte a tőzsdét.
A kiegyezés után véglegessé vált a budapesti tőzsde szervezete, mely tevékenységében is önálló volt. A
budapesti tőzsde testületi önkormányzattal rendelkezett, s a tőzsdetanácsot, amely vezette, a tagok választották.
Hatáskörébe tartozott a tagfelvétel és kizárás, az üzletforgalom szabályozása, a szokások megállapítása, a
tőzsdeügynökök kinevezése, az árjegyzésről való gondoskodás és az állandó választottbíróság kialakítása. A
tőzsdét a kereskedelmi miniszter felügyelte. Neki terjesztették fel az alapszabályokat és szokásokat jóváhagyás
végett. Főfelügyeleti jogát az általa kinevezett tőzsdebiztos által gyakorolta, aki a legritkább esetben avatkozott
csak be a tőzsde életébe.
Az 1880-as évek közepétől lassú emelkedés kezdődött a forgalomban és az árfolyamokban. A magyar tőzsde
egyre jobban bekapcsolódott a nemzetközi kereskedelembe. Különösen 1893-tól kezdve, amikor itt is
bevezették a telefont. Az 1895-ös tőzsdeválság azonban felerősítette a tőzsdeellenes mozgalmakat.
Németországban és Ausztriában a kormány szigorú intézkedéseket hozott a gabona határidős kereskedelme
ellen, Magyarországon azonban a tőzsdetanács megőrizte autonómiáját, és sokkal kevésbé korlátozta a
forgalmat. Csupán a tagfelvételt szigorították meg. A határidőüzleteket még akkor is fenntartották, amikor
azokat Ausztriában teljesen megszüntették, és az 1907. évi gazdasági kiegyezés l. pontjában a magyar kormány
ígéretet tett a budapesti határidőüzletek megszüntetésére. A magyar tőzsde ekkor ért hatalmának és
befolyásának csúcsára. A meggazdagodott, konszolidált kereskedők sokat adtak a szakma tekintélyére, az
intézmény méltóságára, külsőségeire. Ennek jegyében történt a tőzsdepalota építése is. A tőzsde saját anyagi
erejéből Európa legnagyobb tőzsdeépületét (1906) hozta léte, hogy Magyarországon valóban európai színvonalú
és mértékű kereskedelmi és értékpiac alakuljon ki.
Az I. világháború idején bezárták a tőzsdét. A Tanácsköztársaság vezetői még az épületét is elkobozták. 1919.
október 20-án nyílt meg újra. A húszas-harmincas években a tőzsde jelentősége messze túlszárnyalta
Magyarország gazdasági súlyát, mert az utódállamok tőzsdéi – Bécs kivételével – szervezetlenségük miatt
jelentéktelenek voltak, így az elszakított területek értékpapír-tranzakcióit is jórészt Budapesten bonyolították le.
Az infláció miatt az elkövetkezendő években nagyarányú növekedés következett. A lakosság az értékét vesztő
korona helyett a nagyobb értékállandóságot biztosító részvényekbe fektette tőkéjét. A pénzügyi stabilizáció
viszont hitelhiányt eredményezett, ezért mindenki igyekezett megszabadulni részvényeitől, ami miatt az
árfolyamok 50-60%-kal estek. A gazdasági világválság idején majdnem egy évre bezárták a tőzsdét. A nem
hivatalos értékpapírüzlet azonban ekkor sem szünetelt. 1935-ben újabb fellendülés következett. A II.
világháború kitörésekor nem zárták be a tőzsdét, csak az árfolyamok váltak kiszámíthatatlanabbá. Sőt, 1941-
ben, amikor Magyarország is hadba lépett, sohasem látott mértékben nőttek az árfolyamok. A hadiipari,
vaskohászati papírok 100-200%-kal növekedtek. Csak 1944 decemberében, amikor elkezdődött Budapest
ostroma, zárták be újra az épületet. Az 1946 augusztusában megvalósított pénzügyi stabilizáció lehetővé tette a
hivatalos megnyitást, míg 1948. május 25-én, az államosítások után „végleg” feloszlatták (épületébe később a
Magyar Televízió költözött).
A tőzsde funkciói
A tőzsdének az áruk és az értékpapírok adásvételén túl más fontos feladata is volt. 1. A vagyonértékelés: a
vállalat vagyonát, üzletmenetének sikerességét, illetve sikertelenségét szinte napról napra értékelte a tőzsde.
Igaz, hogy a vállalatok értékpapírjainak árfolyamai egyfajtajóslatot is hordoztak magukban: mit várnak az
emberek az adott vállalkozástól. Ez nemcsak a vállalkozók, tőzsdézők, sőt a lakosság egésze számára értékes
információ, hanem a bankok is ennek ismeretében döntöttek arról, hogy mekkora kockázatot vállalnak egy adott
vállalatnak történő hitelnyújtáskor. 2. Tőkeelosztó funkció: a tőzsde biztosította a könnyű és nagy nyereséggel is
kecsegtető pénzelhelyezést. Az egyébként tespedő tőkéket a magasabb megtérülési, jövedelmezőbb ágazatok
115
felé terelte. Meghatározta a tőkepiaci feltételeket, például a bankoktól kapható hitelek feltételeit. A nemzeti és a
világgazdaságot összekapcsolta. A tőzsdéken a világ minden vállalatának értékpapírjai és árui részt vehettek. A
tőzsde nem ismerte a politikai határokat. A versenyszemszögből semleges helyen felállított információs központ
lényege az egységes, nyilvános regisztrációs rendszer. A gazdaság, a politika és a társadalom eseményeinek
változásait, a pénz- és tőkepiacok legkisebb rezdüléseit is pillanatokon belül, mint egy barométer mérte, sőt
ezeknek a jelenségeknek folyamatos tudati visszatükröződéseként funkcionált. Ez az automatikusan működő
jelzőrendszer mind a bankokat, mind a gazdaságirányító szervezetet és a potenciális befektetőket ellátta az egyes
vállalatokon keresztül az egész nemzet, illetve a világgazdaság értékeléséhez szükséges információkkal. Minden
olyan kormánynak, mely a nemzetközi gazdasági életben érdemben részt akart venni, meg kellett jelennie a
tőzsdén, különben nem lehetett hitele, elszigetelődött a világgazdaságtól. Ez egyben politikai értékelést is
jelentett. 3. A kereskedelmi szokásjog kialakítása, az üzleti feltételek megállapítása. 4. Tőzsdei bíráskodás, a
tőzsdei jogviták eldöntése.
A tőzsde által alkotott szabályok
1. A tőzsde alapszabályai, amelyek nemcsak a testület belső rendjét érintették, mint az egyesületek
alapszabályai, hanem hatásukat tekintve sokkal szélesebb körben érvényesültek, például a tőzsdebíróság
eljárási szabályai. 2. Üzletrendészeti szabályok, amelyek a tőzsdei forgalmat szabályozták. 3. A tőzsdei
szokások (vagy szokványok) olyan jogszabályok, amelyeket a tőzsde autonóm hatáskörében, a tőzsdei
forgalom tárgyát képező ügyletekre nézve állapított meg. Csak a diszpozitív jellegű törvényektől térhettek el,
és nem tartalmazhattak kogens szabályokat.
Spekuláció a tőzsdén
A tőzsdei spekulációra nincs megfelelő magyar szó. Az „üzérkedés” más fogalmat takar. Ez a fajta spekuláció
nem azonos a szerencsejátékkal, a fogadásokkal, hiszen azok tisztán a véletlentől függenek, míg a tőzsdei üzlet
általában racionális gazdasági számításokon alapul. Bár kétségtelenül ebben is nagy szerepe van a szerencsének
az előre nem látható vagy nem ismert körülmények miatt.
A spekuláció a tőzsdén sok visszaélésre vezetett, sokakat pedig irritált, hogy munka nélkül valaki nagy
jövedelemre tehet szert. Valójában ezek a szélsőségek elhanyagolható jelenségei minden tőzsdének. A
spekuláció ugyanis a tőzsde motorja, ha ezt korlátoznák vagy megszüntetnék, akkor a tőzsdét éppen a lényegétől
fosztanák meg.
Elengedhetetlenül szükséges volt, hogy a tőzsdén olyan kereskedőcsoportok is szerepeljenek, amelyek nemcsak
befektetés céljára vásárolnak értékpapírokat, kötnek határidőüzleteket az árutőzsdén, hanem spekulációs
célzattal. A kisebb-nagyobb vételeikkel ugyanis a hirtelen, gyors árfolyameséseket lefékezték. A spekuláns
mindig gyorsabban reagált, mint a nagyközönség. Rögtön észrevette, ha egy részvény árfolyama a kelleténél
magasabbra vagy alacsonyabbra változott. Kész volt a közvéleménnyel szemben is fellépni, és állandó
keresletet, illetve kínálatot támasztani. Másrészt az időnként előforduló tisztátalan üzleteknek nem a tőzsde volt
az oka, sőt inkább szenvedő alanyuknak tekinthető. Azok valódi kiváltó oka a gazdasági élet káros
elváltozásaiban volt keresendő. Nem véletlen, hogy mindig valamilyen gazdasági válság idején lehetett a
közvéleményt a tőzsdei spekuláció ellen hangolni. Normális gazdasági körülmények között a kevésbé jól
szervezett tőzsdéken sincsenek visz- szásságok, de a gazdasági válság „fekete péntek”-kel látogatta meg a világ
legreálisabb tőzsdéjét, a londonit is.
Hausse és baisse
A modern híradástechnika feltalálása előtt lehetséges volt a különböző helyeken ugyanabban az időben eltérő
árfolyam-különbözeteket kihasználva spekulálni. A telefon feltalálásával ez a lehetőség nagyon leszűkült, a
számítógépek világában pedig lehetetlenné vált. A másik örök életű spekulációs forma ezzel szemben az időbeli
árfolyamhullámzásra épített. Két fő formája létezett. Az árfolyam-emelkedésre való spekuláció (hausse)
esetében a spekuláns azért vásárolt értékpapírt vagy árut, mert arra számított, hogy később felmegy az áruk, és
drágábban tud majd eladni. Az árfolyamesésre számító spekuláció (baisse) egy kicsit bonyolultabb, de egy
tőzsdekrach idején akár milliomossá is tehetett valakit. A tőzsdén ugyanis adott volt az a lehetőség, hogy az
értékpapírt vagy árut az is eladhatta, aki nincs is birtokában (tulajdonképpen ez egy szállítási szerződés). Arra
számított, hogy amikor teljesítenie kell, majd alacsonyabbak lesznek az árak és így nyereségre tesz szert. Az
üzletemberek és spekulánsok a kétfajta alapügyleten belül számtalan variációt találtak ki. Fantáziájuk a nyereség
érdekében zseniális megoldásokat dolgozott ki.
116
Határidőüzletnek számított, ha a felek öt napnál távolabbi időpontban határozták meg a teljesítési határidőt. A
spekuláns vett valakitől január 1-jén 200 pengőért 1000 db részvényt azzal, hogy az üzlet lebonyolítása (a papír
szállítása és a vételár fizetése) februárban történik majd meg. A spekuláns arra számított, hogy a papír
árfolyama emelkedni fog (hausse), és a papírokat február 1. előtt eladja egy harmadik személynek 220 pengőért
és ebből kifizeti az eladónak a vételárat. A másik fél arra kalkulált,hogy a papír ára esni fog (baisse), és a
papírokat megveszi valakitől február 1. előtt 180 pengőért és ezeket a papírokat a vevő 200 pengőjéből fogja
kifizetni. Így tőke nélkül a spekuláns szinte technikai határok nélkül dolgozott, viszont a kockázata is nagyon
nagy volt.
Az árutőzsdén viszont a határidőüzlet lecsökkentette a raktározási költségeket, és függetlenné tette az árakat a

termés időpontjától. A földbirtokosnak nem kellett bevárnia például az aratást vagy idő előtt áron alul eladnia
gabonáját.
6. 6. A POLGÁRI HÁZASSÁG, CSALÁD, GYÁMSÁG ÉS

GONDNOKSÁG
6.1. A CSALÁD
A polgári korszak családjogi rendelkezéseket tartalmazó jogszabályai a család fogalma alatt a házastársak és a
rokonok kötelékét értették. A családi köteléket házasságkötés és leszármazás hozza létre, illetve olyan családjogi
ügyletek, mint az örökbefogadás és a házasságon kívül született gyermek elismerése a természetes apa részéről.
Az anyai ágon pusztán a leszármazás tényén alapul a rokonság, míg az atyai családhoz tartoznak mindazok,
akiket a törvényes leszármazás köt össze.
A szűkebb értelemben vett család
A szűkebb értelemben vett családra vonatkoznak mindazok a jogszabályok, amelyek a házastársak, illetve a
szülők és gyermekeik között fennálló kapcsolatból fakadnak. A szűkebb család vezetése a családfő feladata,
akinek kötelessége a családtagok szükségleteiről gondoskodni. A családtagok bizonyos mértékben részesednek
a családfő társadalmi állásának jogi és egyéb előnyeiben (elnyerik annak nevét, nemességét stb.). Kötelességük
ugyanakkor koruknak és nemüknek megfelelő magatartásukkal és tevékenységükkel támogatni a családi
életközösséget.
A gyermekek szűkebb értelemben vett családi köteléke törvényes koruk elérésével meglazul, hiszen a
teljeskorúság megszünteti a családi életközösséget, a családfő vezetői jogosultságát és a gyermek engedel-
mességi kötelezettségét. Felmenők és lemenők között ezek helyét a tartási kötelezettség veszi át.
A tágabb értelemben vett család
A tágabb értelemben vett család tagjainak egyrészt egyes családjogi ügyletek előterjesztésére irányuló
indítványoknál, illetve az öröklésnél jut szerep. A tágabb család tagjai nyújthatnak be indítványt más
családtagok kiskorúságának meghosszabbítása és azok gondnokság alá helyezése iránt.
6.2. A POLGÁRI HÁZASSÁG

A polgári házasság
Magyarországon II. József vetette fel először a polgári házasság bevezetésének gondolatát. Rendelkezései
szerint a házasság polgári szerződés volt, amelyet elsődlegesen állami és nem egyházi törvények szabályoznak.
A házasságkötési szertartásnál az egyházi személyek mint állami tisztviselők működhettek közre. II. Józsefa
házassági perekben való eljárást az egyházi bíróságoktól az állami bíróságok elé utalta.
II. Lipót valamennyi korábban kiadott intézkedést felfüggesztett, és a felekezetek számára biztosította a
házassági ügyekben való bíráskodás során a saját felekezeti joguk szerinti eljárást.
Az 1790-1791. évi országgyűlésen hozott törvények átmenetileg rendezték a házassági joggal kapcsolatban
felmerülő vitás kérdéseket. Az 1790:26. és 27. tc.-ek ugyan lehetővé tették a felekezeti jog szerinti bíráskodást,
de a vegyes házasságok megkötése a katolikus fél lelkésze előtt és a kánonjog alapján történt. A törvények
117
végrehajtását a katolikus és a protestáns egyház állandó összeütközése kísérte. Az országgyűlés ennek
kiküszöbölésére szorgalmazta 1843-ban a polgári házasság törvénybe iktatását.
A polgári házasság az országgyűlés előtt
A kiegyezést megelőző években a házassági jogot 1861. évi hatályon kívül helyezéséig az osztrák polgári
törvénykönyv alapján szabályozták. 1867-et követően a házassági jog reformjára irányuló előterjesztések a
polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslattal kapcsolatosan kerültek az országgyűlés elé. A képviselők az új
házassági törvényt két módon tartották elképzelhetőnek. Az egyik megoldás szerint a felekezetek házassági
pereiben továbbra is saját egyházi bíróságaik jártak volna el, míg a másik kínálkozó lehetőség az lett volna,
hogy a házassági ügyekben való eljárást kivonva az egyházi bíróságok jogköréből az állami bíróságok elé
utalják. 1868 és 1890 között az országgyűlés két háza gyakorlatilag két eltérő álláspontot képviselt. A
képviselőház a házassági jog állami szabályozása mellett szállt síkra, a főrendiház pedig a házassági jog
rendezését a felekezeti jogok továbbfejlesztésével tartotta megvalósíthatónak.
A későbbi házassági jogi törvény megalkotása szempontjából jelentős volt az 1890-ben az akkori közoktatási és
vallásügyi miniszter, Csáky Albin által benyújtott ún. elkeresztelési rendelet, amelyet címével ellentétben a
vegyes házasságból született gyermekek elkeresztelésének megakadályozására kívántak bevezetni. A rendelet
értelmében minden lelkész csak a saját felekezetéhez tartozó gyermeket keresztelhette meg. Abban az esetben,
ha a lelkész mégis megkeresztelt más vallású gyermeket, akkor erről 8 napon belül értesítenie kellett az illetékes
egyház lelkészét, és hozzá valamennyi vonatkozó anyakönyvi anyagot át kellett küldenie.
A házassági jogi törvénytervezetet az országgyűlés 1889-1893-ig tárgyalta. A főrendiház a törvényjavaslat vitája

során a házasságkötés kérdését a vallásegyenlőség és a viszonosság elvein alapulva kívánta megoldani.
Hangsúlyozták, hogy minden felekezetnek önálló joggal és bíráskodási hatáskörrel kell bírnia. A
képviselőházban felszólalók a házassági jogi szabályozást négy alapelvre vezették vissza: 1. egységes
házasságijog; 2. egységes állami igazságszolgáltatás házassági ügyekben; 3. kötelező polgári házasság és 4. a
házasság felbonthatóságának lehetősége. A főrendiház a házasság felbontásának megengedését
elképzelhetetlennek és a katolikusdogmát sértőnek találta. Az évekig tartó országgyűlési tárgyalás után végül is
1894. december 9-én szentesítették a házassági jogot rendező 1894:31. tc.-et.
6.3. AZ 1894:31. TC. A HÁZASSÁGI JOGRÓL

Az 1894:31. tc. megalkotásánál a törvényhozók a minden állampolgárra nézve kötelező egységes állami jog,
állami bíráskodás és a házasságkötés kötelező polgári alakjának kiépítését tűzték ki célul. A házassági jog
reformját sürgették a vallás szabad gyakorlatáról és az izraelita vallás bevételéről szóló egyházpolitikai
törvényjavaslatok. Azon állampolgárok házassági jogáról a házasságkötésüknél eljáró bírói hatóságokról is
gondoskodni kellett, akik nem tartoztak egyik törvényesen elismert egyházhoz sem. Megoldásra várt az az
ellentmondásos és számtalan visszaélést eredményező helyzet is, hogy az egyes vallásfelekezetek saját joguk
szerint jártak el, valamint a vegyes házasságok tekintetében tulajdonképpen kettős jogi szabályozás és
kettősbíráskodás állt fenn. A törvényjavaslat általános indoklása szerint „Biztosítani kellett nemcsak azt a nagy
állami érdeket, mely a házasság és a család intézményének szilárdságában és erkölcsi épségében áll, de
csorbítatlan meg kellett őrizni a lelkiismereti szabadság, az egyházak közötti paritás és polgári jogegyenlőség
elveit is”.
Az 1894:31. tc. értelmében a magyar házassági jog alapja a kötelező polgári házasság lett, amely kizárólag az
arra illetékes polgári hatóságok előtt kötött házasságot ismerte el érvényesnek.
Eljegyzés
Az új törvény az addigi felekezeti jogtól eltérően az eljegyzéshez semmiféle joghatást nem fűzött, legfeljebb az
alaptalanul visszalépő féllel szemben a felmerült költségek erejéig biztosított kártérítést a károsultnak. A
jegyajándékot az a jegyestárs is köteles volt visszaadni, aki a másik jegyesnek alapos okot szolgáltatott az
eljegyzéstől való visszalépésre.
A házasság
A házasság két, különböző nemű cselekvőképes személynek állami törvény alapján létesült feltétlen és állandó
életközösségre irányuló szerződése.
118
Házassági akadályok
Az 1894:31. tc. a házassági akadályok tekintetében különbséget tett az érvénytelen (semmis vagy
megtámadható) házasságot eredményező ún. bontó akadályok, valamint a tiltó akadályok között.
Bontó akadályok
Semmis házasság jött létre, ha 1. a házasulók egyike vagy mindkettő cselekvőképtelen volt; 2. egymásnak
rokonai vagy sógorai voltak; 3. az egyik házasulandó félnek korábbi érvényes házassága még fennállott; 4. az
egyik fél a másik házastársának életére tört; illetve ha 5. a házassági törvény által előírt lényeges alaki kellékek
közül bármelyik hiányzott. A házasulóknak a házasságot a tisztében eljáró polgári tisztviselő és két tanú előtt,
együttesen és személyesen, feltételtől és időhatározástól mentes házasságkötésre irányuló kijelentéssel kellett
megkötniük.
A házasságot meg lehetett támadni, ha fejletlen korúak, azaz 18. életévét be nem töltött férfi vagy 16. életévét el
nem ért nő kívántak házasságot kötni. A megtámadásra okot adott továbbá a kényszer, azaz ha a házasságot
valamelyik házasuló fél fenyegetéssel előidézett alapos félelem folytán kötötte. Tévedés és megtévesztés
fennállása esetén szintén helye volt a házasság megtámadásának. Az 1894:31. tc. részletesen felsorolta a tévedés
eseteit, a megtévesztésnek pedig a házastárs lényeges személyes tulajdonságára kellett vonatkoznia. A
megtámadás határideje 1 év volt.
Tiltó akadályok
Házasságkötési tilalmat jelentett, ha valamelyik házasuló felet korlátolt cselekvőképessége miatt gondnokság alá
helyezték, illetve a gondnokság alá helyezési eljárás folyamatban volt. Tiltó akadályt képezett a 20. életévét el
nem ért kiskorú törvényes képviselője vagy gyámja beleegyezésének hiánya a házasságkötéshez.
Unokatestvérek házassága csak igazságügy-miniszteri felmentéssel volt érvényes. A törvény a tiltó akadályok
közé sorolta a házasuló felek között fennálló örökbefogadási és gyámsági viszonyt, a házasságtörést, a felek
egyikének fennálló házasságát, a holttá nyilvánítást, a házasságkötés érdekében elkövetett bűncselekményt, az
egyházi rendbe tartozást, a katonák esetében a nősülési engedély hiányát, a kihirdetés hiányát, valamint nők
esetében a korábbi házasság felbontását vagy megszűnését követően előírt várakozási idő be nem tartását. A nő
korábbi házassága felbontását vagy megszűnését követően 10 hónapon belül nem köthetett új házasságot.
A házasság személyi joghatása
A házasság megkötésével a férfi és a nő között életközösség jött létre. A családfő szerepét a férj tölti be, akinek
rangja, társadalmi pozíciója szabta meg felesége rangját és polgári állását. A férj viselte a házassággal járó
terheket, a nő által kötött valamennyi ügylet a férj nevében kötöttnek minősült.
Az új házassági törvény nem kötelezte a nőt, hogy férjét annak lakásába kövesse, ha ott férje szüleivel vagy
rokonaival is együtt kellene élnie.
A házasság tartama alatt a férj házastársi tartással tartozott feleségének, amely magában foglalta a lakás, az
élelmezés és a ruházat biztosítását, valamint a szellemi szükségletekre és a gyógyításra fordított költségeket. A
tartás mértékét a férj társadalmi helyzete és vagyona szabta meg.
A nő végleges nőtartásra tarthatott igényt, ha a bíróság a házasságot a férj vétkessé nyilvánításának

kimondásával felbontotta, vagy ha jogerős ítélet született az ágytól és asztaltól való elválásról.
Ha a férj feleségét szülei házába vitte, és kizárólag a családi gazdaságban dolgozott, akkor a vagyontalan férj
helyett annak szüleit kötelezte tartásra a törvény menytartás formájában.
A házasság vagyonjogi hatása
Az 1894:31. tc. a női szabadvagyon rendszerét – a nő szabadon rendelkezhet vagyona felett – alapul véve
szabályozta a házassághoz fűződő vagyonjogi intézményeket.
A házasfelek különvagyonát képezték azok a dolgok, amelyek már a házasságkötés előtt kizárólagos
tulajdonukban voltak, illetve amelyeketa házasság folyamán valamelyikük ingyenesen szerzett, továbbá a
kiháza- sítási tárgyak.
119
Ajegyajándék, amelyet az eljegyzés és a kötendő házasság jeléül kapott egyik vagy másik fél, különvagyoni
jelleggel bírt.
Ahozományt rendszerint pénzben adták, jogi természete szerint ajándékozásnak számított. A hozomány állaga a
nőt, haszonélvezete pedig a férjet illette.
Közszerzeménynek minősültek azon vagyontárgyak, amelyeket a házastársak a házasságkötés napjától kezdve a

házasság fennálltáig együttesen vagy külön-külön szereztek.
A nő férjétől a házastársi tartozások hűséges teljesítéséért hitbért kapott. A feleség hitbér iránti igénye megszűnt,
ha a fennálló házasság valamely oknál fogva érvénytelen volt, ha a házasságot a nő házasságtörése vagy egyéb
vétkessége miatt bontották fel, valamint ha a nő egyszerűen lemondott a hitbérről.
A házasság megszűnése
Az új házassági törvény szerint a házasság megszűnt valamelyik házastárs halálával, bírói felbontás folytán,
illetőleg amikor az egyik házasfél a másik fél holttá nyilvánítása után házasságot kötött.
Feltétlen bontóokok
A házasság felbontására ún. feltétlen vagy pedig ún. feltételes bontóokok szolgáltak alapul.
Feltétlen bontóokok megléte esetén az eljáró bírónak fel kellett bontania a házasságot. A házasság felbontását
eredményező feltétlen okok voltak: 1. házasságtörés, természet elleni fajtalanság, kettős házasság; 2. elhagyás,
amikor egyik házastárs a másikat szándékosan és jogos ok nélkül hagyta el; 3. súlyos bántalmazás vagy a
házastárs életére törés, valamint 4. elítélés a házasságkötést követően, legalább 5 évi fegyházra vagy börtönre,
illetve halálra.
Feltételes bontóokok
Feltételes bontóokok fennforgása esetén a bíró csak akkor bontotta fel a házasságot, ha belátása szerint a
felhozott ok a házassági kapcsolatot annyira feldúlta, hogy a bontást kérelmezőre nézve a házassági
életközösség további fenntartása elképzelhetetlenné és megvalósíthatatlanná vált. Feltételes bontóokok voltak:
1. házastársi kötelesség szándékos és súlyos megsértése; 2. ha valamelyik házastárs a családhoz tartozó
gyermeket bűncselekmény elkövetésére vagy erkölcstelen életmód folytatására bírta rá vagy igyekezett arra
rábírni; 3. erkölcstelen életvitel és 4. ha valamelyik házasfelet a házasság megkötése után 5 évnél rövidebb
tartamú szabadságvesztésre ítéltek.
Ágytól és asztaltó való elválasztás
A házasság felbontását ellenző katolikus egyház felé tett engedményt az 1894. évi törvény, amikor bevezette az
ágytól és asztaltól való elválasztás intézményét. Minden olyan esetben sor kerülhetett erre, amikor a törvény
alapján a házasság felbontásának lehetett helye. Mentesítette a házasfeleket az együttélés kötelezettsége alól, de
a házassági életközösséget 2 éven belül bármikor visszaállíthatták. 2 év elteltével a házasság felbontását lehetett
kérni. Az ágytól és asztaltól való elválás vagyonjogi szempontból a házasság felbontásának joghatásával járt.
Az új házassági törvény szabályozta a magyar és külföldi állampolgár külföldön, illetve a külföldi

állampolgárok Magyarországon kötött házasságát.
A házasulók életkorát és cselekvőképességét illetően a felekre saját hazájuk joga volt az irányadó. A
házasságkötésre egyebekben a magyar és a külföldi jogot kumulatívan kellett alkalmazni.
Az ilyen házasságok tekintetében a magyar és a külföldi jog kumulatív alkalmazása volt irányadó bizonyos
kivételekkel. Ugyanis a magyar házasságijog szerint a vérrokonságon, sógorságon, korábbi fennálló házasságon
és a házastárs életére törésen alapuló bontóakadályokat akkor is érvényre kellett juttatni, ha ezeket az adott
külföldi jog nem szabályozta.
6.4. A GYÁMSÁG
A gyámság létrejötte
120
A kiegyezést követően a gyámságról és gondnokságról szóló 1877:20. tc. az atyai hatalom alatt nem álló
kiskorúakat gyámság alá helyezte. A törvény különbséget tett 1. nevezett; 2. természetes és törvényes; 3.
törvényes és 4. rendelt gyámok között. Természetes és törvényes gyám volt a kiskorú gyermek anyja, törvényes
gyámnak minősültek a rokonok. Nevezett gyámot az atya választhatott kiskorú gyermekének, míg rendelt gyám
kirendelése a gyámhatóság jogkörébe tartozott. Ha az atya a törvényben előírt módon gyámot nem nevezett,
akkor a gyámság az anyára szállt, mint természetes és törvényes gyámra. A nő újbóli férjhezmenete- le a
gyámsági viszonyt nem szüntette meg, de kiskorú gyermeke vagyonának számadás nélküli vagyonkezelését
igen. Az anya után törvényes gyámság illette meg az atyai nagyatyát, utána az anyai nagyatyát, majd pedig a
férfi rokonok következtek. Amennyiben a kiskorúnak sem nevezett, sem természetes és törvényes, sem
törvényes gyámja nem volt, akkor a rokonok meghallgatásával a gyámhatóság rendelt gyámot.
A gyámság fogalma
A gyámság a kiskorú gondviseléséről, vagyonának kezeléséről történő gondoskodás jogintézménye azok

számára, akik nem állnak atyai hatalom alatt.
Nem viselhettek gyámságot 1. a nők az anyát, az örökbe fogadó anyát és a házastársat kivéve; 2. az atyai
hatalom, gyámság vagy gondnokság alatt állók; 3. akiket atyai hatalmuktól a bíróság megfosztott, illetve gyámi
tisztükből a gyámhatóság elmozdított; 4. a szerzetesek; 5. a botrányos életvitelt folytató személyek; 6. a csőd
alatt állók és 7. azok, akiket valamely bűncselekmény elkövetése miatt hivatalvesztésre ítéltek.
A gyámság viselését a törvényben meghatározott esetek kivételével elutasítani nem lehetett. E rendelkezés
megszegőjét 200 forint pénzbírsággal büntette a törvény.
A gyámság viselése alól mentesültek, illetve a mentesítés iránt kérelmet nyújthattak be azok, akik 1. 60.
életévüket betöltötték; 2. egyidejűleg már más személy gyámjaként is eljártak; 3. öt gyermekről gondoskodtak;
4. a kiskorú lakhelyétől és birtokától olyan távol laktak, hogy számukra a gyámság ellátása nagy anyagi teherrel
és nehézséggel járt volna. A miniszterek, az országgyűlési képviselők, a katonák, a közhivatalnokok, a
köztisztviselők, továbbá a világi papok szinték mentesülhettek a gyámi tiszt betöltése alól. A gyámhatóság
helybenhagyta olyan személyek mentesítés iránti kérelmét is, akik olyan betegségben szenvedtek, amely gátolta
őket a gyámság kielégítő módon való ellátásában.
A gyám feladatai
A gyám, mint a gyámsága alatt álló kiskorú törvényes képviselője, egyes kivételektől eltekintve, teljes jogkörrel
képviselte a kiskorút annak peres és nem peres ügyeiben.
A gyámnak gondoskodnia kellett a kiskorú neveléséről és taníttatásáról, testi épségének megőrzéséről,

vagyonának lelkiismeretes és ésszerű kezeléséről.
A kiskorú vagyonát is kezelő gyámnak évente jelentést kellett benyújtania a gyámhatóságnak gyámoltja tanítási,
nevelési és egyéb személyi viszonyairól.
A gyámság megszűnése
A gyámság megszűnt a gyám vagy a gyámolt halálával, a kiskorú teljes korúvá válásával, a kiskorú atyai
hatalom alá kerülésével (például törvé- nyesítés vagy örökbefogadás útján), a gyám felmentésével, illetve
elmozdításával.
A gyámot elmozdítani akkor lehetett, ha gyámi tisztét nem megfelelően látta el, különösen, ha 1. elhanyagolta a
kiskorú tartását és nevelését;
1. magatartása veszélyeztette a kiskorú erkölcsi és testi fejlődését; 3. a kiskorú vagyonát hűtlenül vagy hanyagul
kezelte, valamint 4. a kiskorú képviseletének elmulasztásával kárt okozott.
6.5. A GONDNOKSÁG
A gondnokság létrejötte
A gyámságról és a gondnokságról szóló 1877:20. tc. a nagykorú személy gondnokság alá helyezését rendelte el,
ha az 1. elmebeteg vagy magát jelekkel megértetni nem tudó siketnéma volt; 2. magát jelekkel megértetni tudó
121
siketnéma vagy gyengeelméjű, és vagyonának kezelésére alkalmatlan volt; 3. tékozló életvitelt folytatott; 4. egy
évnél hosszabb ideig ismeretlen helyen tartózkodott, vagy hazautazásában és vagyona kezelésében valamely ok
meggátolta; 5. egy évnél hosszabb szabadságvesztésre ítélték. Az első három esetben a gondnokság alá
helyezést a bíróság, az utóbbi két esetben pedig a gyámhatóság mondta ki. A gondnokság elsősorban a házassági
életközösségben élő házastársat, utána az atyát és a legközelebbi rokonokat illette.
A tékozlás fogalmát az új törvény sem határozta meg annak ellenére, hogy a tékozlókkal kapcsolatban már az
1723:48. tc. rendelkezett birtokaik zárlat alá helyezéséről. A zárlat intézményét az 1861. évi Ideiglenes
Törvénykezési Szabályok is megőrizték, de a tékozlást nem definiálták. A bírósági gyakorlat szerint tékozlónak
minősült az, aki vagyonát komoly cél nélkül, a józan gazdálkodástól eltérő módon haszontalan költekezéssel
csökkentette.
Vagyonuk megfelelő kezelése érdekében bizonyos esetekben kiskorúak gondnokság alá helyezését is elrendelte
az új szabályozás.
Gondnokság,
A gondnokságból kizáró okok
A gondnokság az ügyek vitelére képtelen, illetve alkalmatlan nagykorúak képviseletének biztosítását szolgáló
jogintézmény.
Az 1877:20. tc. alapján a gondnokságból kizáró és a gondnokság viselése alól mentesítő okok megegyeztek a
gyámságból kizáró és a gyámság viselése alól mentesítő okokkal.
Nem viselhettek gondnokságot 1. a nők az anyát, az örökbe fogadó anyát és a házastársat kivéve; 2. az atyai
hatalom, gyámság vagy gondnokság alatt állók; 3. akiket atyai hatalmuktól a bíróság megfosztott, illetve
gondnoki tisztükből a gyámhatóság elmozdított; 4. a szerzetesek; 5. a botrányos életvitelt folytató személyek; 6.
a csőd alatt állók és 7. azok, akiket valamely bűncselekmény elkövetése miatt hivatalvesztésre ítéltek.
A gondnokság viselését elutasítani csak a törvényben meghatározott esetekben lehetett. E rendelkezés

megsértőjét 200 forint pénzbírsággal sújtották.
A gondnokság viselése alól mentesítő okok
A gondnokság viselése alól mentesültek, illetve a mentesítés iránt kérelmet nyújthattak be azok, akik 1. 60.
életévüket betöltötték; 2. egyidejűleg már más személy gondnokaként is eljártak; 3. öt gyermekről
gondoskodtak; 4. a kiskorú lakhelyétől és birtokától olyan távol laktak, hogy számukra a gondokság ellátása
nagy anyagi teherrel és nehézséggel járt volna. A miniszterek, az országgyűlési képviselők, a katonák, a
közhivatalnokok, a köztisztviselők, továbbá a világi papok szintén mentesülhettek a gondnoki tiszt betöltése
alól. A gyámhatóság helybenhagyta olyan személyek mentesítés iránti kérelmét is, akik olyan betegségben
szenvedtek, amely gátolta őket a gondnokság kielégítő módon való ellátásában.
A gondnok feladatai
A gondnok a gondnoksága alatt álló személyt teljes jogkörrel képviselte a bíróság előtt annak peres és nem peres
ügyeiben. Ha a gondnokolt távol lévő vagy szabadságvesztésre szóló ítéletét töltő személy volt, akkor a
gondnok képviseleti joga csak a vagyon kezelésével összefüggő eljárásra terjedt ki.
A vagyont kezelő gondnok köteles volt minden évben a gondnokolt egészségi állapotáról jelentést készíteni a
gyámhatóságnak.
A gondnokság megszűnése
A gondnokság megszűnt a gondnok vagy a gondnokolt halálával, a gondnokság alóli felmentéssel, illetőleg, ha a
gondnok nem megfelelően látta el e kötelességét, a gondnokságból való elmozdítással.
A gondnokságot elrendelő bíróság vagy gyámhatóság megszüntethette a gondnokságot. A bíróság a gondnokolt

vagy gondnoka kérelmére megszüntette a gondnokságot az elmebetegek és a magukat jelekkelmegértetni nem
tudók esetében, ha ezen gondnokság alá helyezést indokló okok megszűntek. A bíróság a gondnokolt kérelmére
megszüntette a gyengeelméjűek és ügyeik vitelére képtelen, de magukat jelekkel megértetni tudók, továbbá a
122
tékozlók feletti gondnokságot, ha a gondnokság alá helyezésre a gondnokolt kérelmére kizárólag a ő érdekében
került sor.
A kiskorúak vagyonának kezelésére elrendelt gondnokság megszűnt a kiskorú teljeskorúvá válásával, vagy ha
atyai hatalom alá került.
A gyámságra és a gondnokságra vonatkozó szabályokat tartalmazott és az 1877:20. tc. egyes rendelkezéseit

módosította az 1885:6. tc. E szabályozásokat követően 1945-ig a gyámsággal és a gondnoksággal csak
miniszteri rendeletek foglalkoztak, olyan részterületeket rendezve, mint például a gyámi és gondnoki
nyilvántartás, a gondnokolt vagyonának leltározása, a hadba vonultak gondnoksága vagy a hivatásos gyám
kirendelésének lehetősége.
7. 7. A SZOVJET TIPUSU ÁTALAKULÁS HATÁSA A

POLGÁRI JOGRA AZ 1959. ÉVI IV TÖRVÉNYIG
7.1. A POLGÁRI JOG ÁTALAKULÁSA
AII. világháborút követően Magyarországon egyértelműen érvényesült a szovjet magánjogi elképzelések és
szabályozás hatása, mely a tulajdonnak és elosztásnak szocialista típusú átrendezésében testesült meg, és
egyértelműen a rezsim politikai céljait szolgálta.
A gyakorlatban e folyamat legfontosabb állomásai a következők voltak: a földreform végrehajtása, az

államosítás, a szocialista gazdaság új formáinak kiépítése (állami vállalatok, földműves-szövetkezetek); később
a kollektív tulajdoni rendszer totalizálása: előbb a száz főt meghaladó állami vállalatok államosításáról szóló
törvénnyel, majd a határt tíz főre leszállító törvényerejű rendelettel és a részvénytársaságok nemzeti vállalatokká
történő átalakításával s az erőszakos termelőszövetkezetesítéssel.
A szocialista polgári jog fogalma
Magyarországon a szovjet típusú berendezkedés megszilárdulása után, mint a totalitárius berendezkedésű

államokban általában, tagadták a közjog-magánjog megkülönböztetését, minthogy a hatalom a magánélet
minden területét irányítása és ellenőrzése alá kívánta vonni. A magánjog elnevezést is elhagyták, mondván,
hogy ennek a jogágnak is a „köz” érdekét kell szolgálnia. Helyette a polgári jog kifejezést használták arra a
jogágra, amely a klasszikus magánjogból megmaradt. Ezzel a névváltoztatással is deklarálta a hatalom, hogy a
szocializmusban nincs magántulajdon és magánszféra, nem különülhet el és funkcionálhat a civil társadalom,
csak az állam polgárainak jogáról eshet szó. (Következetesen érvényesítették tehát e területen is, miként a
közjogban, az emberi jogok intézményének tagadását, az ún. állampolgári jogok korlátozott fogalmát.)
A polgári jog alapelvei
„A szocialista polgári jog a társadalmi tulajdonra és a szükségletek egyre teljesebb kielégítését megvalósító
gazdasági rendszerre épül, azt szolgálja. Ebből folynak a szocialista polgári jog legfontosabb alapelvei: a
szocialista szervezetekjogviszonyaiban a tervszerűség elve, a személyi tulajdonnal való szabad rendelkezés elve,
az ember védelmének elve, a tulajdon, különösen pedig a társadalmi tulajdon védelmének elve s az abban
uralkodó érdekegység és az ebből folyó szocialista együttműködés elve, a reális teljesítés elve, a károk
megelőzésének elve. Mindezek az alapelvek egyenként és összességükben csak olyan jogrendszerben
valósulhatnak meg, amely a dolgozó nép akaratát és érdekeit fejezi ki. Ezek az alapelvek határozzák meg a
szocialista polgári jog tartalmának fő vonásait.” (Világhy Miklós.)
A jogágak felosztására vonatkozóan a Visinszkij-féle normativista jogfelfogás vált egyeduralkodóvá, mely az

államjog primátusa alatt helyezte el az elismert jogágakat, az államigazgatási jogot, polgári jogot, pénzügyi
jogot, valamint a szocialista jogrendszer új jogágait: a földjogot, mezőgazdasági termelőszövetkezeti jogot,
munkajogot, családjogot.
A polgári jog szerkezete
Aföldjogot és a mezőgazdasági termelőszövetkezeti jogot a szabályozás tárgyára, a földre mint a

„termelőeszközök” egyikére hivatkozva különítették el. A családjogot pedig azért, mert – miként indokolták – a
polgári jog vagyoni kapcsolatokat szabályozó jellegével szemben a családi viszonyban álló személyek
123
egymáshoz való kapcsolata a szocializmusban nem vagyoni jellegű. A munkajog csak formailag maradt
változatlan. Valójában a direkt tervutasítások rendszere a munkaerőre is ugyanúgy vonatkozott, mint a termelés
egyéb tényezőire. Szinte minden dolgozó állami alkalmazott lett, aki nem rendelkezett a munkahely szabad
megválasztásának, az érdekvédelemnek és az önvédelemnek a jogával. A munkafegyelem megsértése ebben a
felfogásban sok esetben egyszerűen bűncselekménynek számított. A kollektív szerződéseket nem vállalati
szinten kötötték. A szakszervezet feladata is az uralkodó elit elképzeléseinek közvetítése lett. A sztrájkjogot
nem ismerték el.
A polgári jog helye a jogrendszerben
A piacgazdaság és a magántulajdon felszámolásával lehetetlenné vált a magánjog számos szakjogának további

létezése. Megszűnt a tőzsdejog, a versenyjog, a csődjog, és minimálisra csökkent az értékpapírjog jelentősége. A
kereskedelmi jogot alaposan megnyirbálva, mozgáskörét leszűkítve a hagyományos szovjet felfogásnak
megfelelően beleolvasztották a polgári jogba.
A polgári jog a szocializmusban – bár formálisan továbbra is kiterjedt a vállalatok közti viszonyokra –
elsősorban az állampolgárok életviszonyaira vonatkozott. A szabályozandó terület tehát alaposan lecsökkent, s
hosszabb ideig másodrendű jogággá vált. A hivatalos ideológia kezdeti meghatározása szerint csak addig
tartottak volna igényt rá, amíg a kapitalista környezet fennállása azt indokolta volna. Ezzel szemben az
államigazgatási jognak jelentős mértékben megnőtt a szerepe, hiszen a szocialista állam, „államigazgatási
állam” volt: a vállalatok vezetését, sőt a vállalaton belüli irányítást is államigazgatásnak tekintették. Ugyancsak
a polgári jog gyengeségére utalt a jelentős számú büntetőjogi szankció alkalmazása a gazdaság területén.
A magánjogot nem egyetlen aktussal törölték el – mint ahogy azt a Szovjetunióban tették -, hanem fokozatosan
számolták fel, illetve alakították át a régi jogot. Ez a megoldás kevésbé volt káros, mint egykor a
Tanácsköztársaság szovjet mintát követő forradalmi törvényhozása. Nem keletkezett az 1919-es helyzethez
hasonló jogi vákuum. A politikai hatalomátvétellel párhuzamosan a magánjog átalakítása egyre radikálisabbá
vált. Ajogformálás stílusára jellemző volt, hogy az 1945 előtti törvényeket akár egy miniszteri rendelet is
módosíthatta. 1949-ben felhatalmazták a Legfelsőbb Bíróságot, hogy egy rendkívüli perorvoslati eljárás
keretében kimondhassa, melyik jogszabályt nem lehet a szocialista építésre tekintettel tovább alkalmazni. A
Legfelsőbb Bíróság ezen jogosítványa tíz esztendeig, az 1959. évi IV. törvény, a Polgári Törvénykönyv
hatálybalépéséig állt fenn. A hosszabb-rövidebb ideig még megmaradt régi jogszabályok a társadalmi-politikai
háttér megváltozásával természetesen sok esetben az eredeti jelentésüktől gyökeresen eltérő értelmezést nyertek.
A szocialista polgári jog forrásai
A törvényi szintű szabályozás tartalmi lebecsülése ellenére, a formai tökéletesség elérése érdekében a szocialista
államok a teljes kodifikáció állapotának elérésére törekedtek. A szocialista országokban kodifikációs hullámok
követték egymást. A polgári jog törvénykönyvi megfogalmazása például Magyarországon 1959-ben,
Szovjetunióban 1961-ben, Csehszlovákiában és Lengyelországban 1964-ben valósult meg.
A magyar tervezet munkálatait 1953-1954-ben kezdték el, és a törvényjavaslat végül is 1957-ben készült el. Az
országgyűlés az 1959. évi IV. törvényként fogadta el a Polgári Törvénykönyvet, s ez 1960. május 1-jén, az
1960. évi 11. törvényerejű rendelettel lépett hatályba. E törvény a politikai elgondolások korlátai között
fölváltotta a korábbi eseti szabályozást, rendszerbe olvasztotta a polgári jogot rendező törvények és rendeletek
tartalmát.
1959:IV. tv.
A magyar Polgári Törvénykönyv az elkötelezett szakemberek szívós munkájának eredményeképpen nem lett
puszta másolata a sokkal alacsonyabb színvonalú szovjet jognak, nem recipiálták, mint ahogyan az az
alkotmányjog terén történt. Az 1928-as magyar magánjogi törvényjavaslatot és az 1945 után született
jogszabályokat is belefoglalták a törvénykönyvbe, természetesen tekintettel a szovjet jogpolitikai alapelvekre és
politikai igényekre. A kodifikáció során a 20. századi változások figyelmen kívül hagyásával a szerkesztők a 19.
századi felfogásnak megfelelő liberálkapitalista jogtechnikát alkalmazták. Ez a megközelítés a kisáruterme-
lésnek felelt meg leginkább, de jól illeszthető volt a direkt tervgazdálkodás szelleméhez is. Az államosítások,
illetve a piacgazdaság kizárására tett intézkedések után megmaradt szűk körű áruviszonyok nem is kívántak
bonyolultabb megoldásokat, mint amilyenek a múlt századot jellemezték. Ezzel összhangban nem volt hosszú,
bonyolult törvénykönyvekre sem szükség. Az 1928-as magyar törvényjavaslat 2170 §-ával szemben a Polgári
Törvénykönyv 685 §-ból állt. (A cseh polgári törvénykönyv 570 §-ból, az 1922. évi szovjet polgári
124
törvénykönyv 436 §-ból.) Mivel a vállalatokat az államapparátuson belül helyezték el, az általuk kötött
jogügyletek lebonyolításához elegendő volt az adásvétel határidős változata. A többi összetettebb konstrukcióra,
mint a megbízás, bizomány, társasági szerződés stb. nem volt szükség. (A egyéb szocialista szervezeteket
akódexen belül nem különítették el, hanem csak eltérő szabályok vonatkoztak rájuk.)
Bírói gyakorlat
A Polgári Törvénykönyv mellett a polgári jogi szabályozás részét alkották még más törvények is. (Példának
okáért az önállósított jogágakat szabályozó törvények, melyek a családjogi, szövetkezeti jogi vagy munkajogi
viszonyokat szabályozták, illetőleg a polgári jog zónájába eső, de külön szabályozott szellemi alkotások joga.) A
szokásjogot a szocialista jogalkalmazás és jogtudomány vagy nem ismerte el, vagy fokozottan alárendelt
jelentőségűként kezelte. A szokásjognak, mint a bírói gyakorlatban érvényesülő jogalkalmazó tevékenységnek,
legfeljebb kiegészítő, értelmező, a törvényi hézagokat pótló szerepe lett.
Az ember mint jogalany
A szocialista jog az ember jogképességére és cselekvőképességére vonatkozó szabályokat is megváltoztatta. A

nagykorúság korhatárát leszállították 18 évre. A jogképesség tartalma azonban jelentősen leszűkült. Erősen
korlátozták azoknak a jogviszonyoknak a körét, amelyeknek a magyar állampolgárok alanyai lehettek.
Elválasztották a jogképességtől a szerzőképességet, hiszen a magántulajdon szerzésének lehetősége minimálisra
csökkent. Az állampolgárok és az állami szervek formálisan egyenrangú félként szerepeltek, holott társadalmi
minőségük különbsége nyilvánvaló volt.
Az állam jogképessége
A szocialista polgári jog kiemelte az államot mint jogalanyt ajogi személyek köréből, mivel megváltozott annak
gazdasági szerepe. Minden jogi személy jogalanyiságának elismerése az államtól függött, tehát az másodlagos,
míg az állam jogalanyisága elsődleges. A jogi személyek jogalanyisága csak az állam által meghatározott
területre terjedhetett ki, míg az állam jogalanyisága abszolút, minden jogra és kötelezettségre kiterjedhetett,
amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződhettek.
A jogi személy
A piacgazdaságban az egyik tulajdonos vagy tulajdonoscsoport által birtokolt szervezeti egység mint jogi
személy nyilvánvalóan elhatárolódik egy másik tulajdonos vagy tulajdonosok által birtokolt egységektől. Ezzel
szemben a szocializmusban a tulajdonilag el nem válaszható termelőrészlegek valamely együttesét nevezik
vállalatnak, szövetkezetnek stb. A magyar Polgári Törvénykönyv Venediktov „kettős kollektíva” elméletét
alkalmazta. Eszerint a jogi személyek jogalanyiságukat az államtól nyerték. Így alakult ki az ún. kettős
kollektíva, amely egyrészt az állami szervben dolgozókból, másrészt az államból mint tulajdonosból áll. Ez a
felfogás tette lehetővé annak indoklását, hogy ugyanannak a tulajdonosnak különböző szervezetei vagyoni
viszonyokat létesítenek egymással.
A szocialista polgári jog a jogi személyeknek csak a külső viszonyait szabályozta, a belső szervezeti kérdések
más jogágba tartoztak. Megszűnt a különbség a magánszemélyek magánjogi nyilatkozatával létrejött magánjogi
és a közigazgatási aktussal létrejött közjogi személyek között, minthogy az előbbi típus alapítását
magánszemélyek számára nem engedélyezték.
Ajogi személyeknek négy fő típusát szabályozták: az állami vállalatokét, a szövetkezetekét, a gazdasági

társaságokét és a társadalmi szervezetekét.
Az állami vállalat
Az állami vállalat jogi személyiségének elismerése az egyébként jogforrásként el nem fogadott bírói
gyakorlatban történt meg először, sőt korábban, mint a Szovjetunióban. Az állami vállalat nem különült el a
központi gazdaságirányítástól, hanem az államapparátus legalsó szerveként működött alárendelve a felettes
államigazgatási szervnek. Feladata a tervben előírt termelés és szolgáltatás volt. Mint speciális állami szerv
kezelte az állam által a rendelkezésére bocsátott eszközöket, amelyek felett operatív igazgatási jogok illették
meg, de csak a tervben meghatározott feladatok keretei között használhatta azokat. Az irányító szerv a vállalatot
bármikor és bármire kötelezhette, függetlenül annak anyagi következményeitől. Ennek szinte nem is volt
jogszabályi korlátja. Az állami vállalat irányítása ugyanis nem átfogó jogszabályokkal, hanem a terveket
végrehajtó államigazgatási aktusokkal, vagy nem jogi eszközökkel, egyedi beavatkozással történt. Igy lehetett az
125
engedékeny végrehajtás a vállalat legfőbb érdeme, eredményessége pedig nem a nyereségtől (ami amúgy is
viszonylagos lehetett csak a számítást lehetővé tevő piaci viszonyok nélkül), hanem a terv teljesítésétől, illetve
túlteljesítésétől függött.
A vállalat igazgatója állami funkcionárius volt, akit ajogi szabályozás elválasztott a vállalat többi dolgozójától.
Tulajdonképpen maga is fizetett alkalmazott volt, csak a feletteseinek tartozott felelősséggel, ott dőlt el
jutalmazása, előléptetése, elmozdítása. A dolgozók felé ő volt a munkaadó képviselője. Valóságos hatalma
leginkább az adminisztratív-gazdasági apparátus hierarchiájában elfoglalt helyén alapult. Nem volt jogcíme sem
a nyereség, sem a többlettermék feletti rendelkezésre. Jövedelme bérként jelentkezett, mint a többi dolgozónak,
de azoktól eltérően ezenfelül esetenként privilégiumai is voltak.
A szövetkezet
A szövetkezeteket a szovjet modellt követő országokban nem a gazdasági ésszerűség, hanem a hatalom érdekei
szerint alakították ki a sztálini mezőgazdasági politika elvei mentén. Egyfelől ugyanis a magántulajdonra épülő
paraszti gazdaságok nem fértek össze a bürokrácia totális uralmával, másfelől viszont a földhöz juttatás, a
kisparaszt évszázados földéhségének kielégítése a kommunista pártok fő programpontja volt. A nyílt államosítás
helyett ezért e területen kompromisszumos megoldásként „kollektivizálták” a parasztgazdaságokat. A
szövetkezetbe belépő tag többé nem rendelkezhetett tulajdonosként földjével. A szövetkezet javait oszthatatlan
közös vagyonnak nyilvánították azzal a ki nem mondott távlati céllal, hogy a lekötött föld idővel állami
tulajdonná válik. Egyébként Magyarország volt az egyetlen olyan szocialista ország, ahol a szövetkezet jogilag
is tulajdonosa lett a földnek.
A szövetkezetet a tagok önkéntes társulásán alapuló szervezetként definiálták, amelyben az ún. termelőeszközök
a szövetkezet csoporttulajdonát képezték, és amelyben a tagság maga választotta vezetőit. A gyakorlat persze
lényegesen eltért ettől az elvi deklarációtól. A szövetkezet mint a szocialista gazdálkodó szervezetek egyik
típusa a szovjet kolhozokhoz hasonlított, s nem a korábbi magyar szövetkezeti modellhez. Nem szabad
társulásként, a magántulajdonra épülve alapították őket, hanem a kényszerű kollektivizálás folyamatában jöttek
létre. Minthogy a parasztok egyéni gazdálkodást nem folytathattak, amennyiben továbbra is mezőgazdasággal
akartak foglalkozni, nem maradt más választási lehetőségük, mint belépniük a szövetkezetbe tagnak. A
szövetkezetből lehetetlen volt a vagyont kivinni. Még a szövetkezet megszűnése után sem volt mód a
fennmaradt vagyonnak a tagok közötti szétosztására. Az erőszakos direktívákkal életre hívott szövetkezet
vezetését csak névleg választották a tagok. Valójában azokat az állami bürokrácia nevezte ki, ugyanúgy, mint az
állami vállalat igazgatóját. A szövetkezet a szocialista gazdaságirányításra vonatkozó teória szellemében
természetesen nem gazdálkodhatott a tagság vagy a vezetés elgondolásai szerint, nem érvényesülhetett a föld
használati értékének az érvényesítése, a ráfordítás-hozam elve, az üzemméret optimálása stb., hanem részben
általános rendelkezések, részben konkrét beavatkozás útján irányították őket.
Az állami vállalathoz képest lényeges eltérés mutatkozott a szövetkezeti szabályozásban. A szövetkezeti tagság,
függetlenül attól, hogy a tag földdel vagy a nélkül lépett be, később ún. háztáji gazdaság igénylésére jogosított.
A gazdasági társulás
Gazdasági társulásoknak hívták azokat a kereskedelmi társaságokat, amelyeket a külföldi érdekeltségre

tekintettel nem államosítottak teljes mértékben. Így azok tovább működhettek a kereskedelmi jogi szabályok
alapján, mint részvénytársaságok, korlátolt felelősségű társaságok. A közkereseti társaság jogi személyisége
vitatott volt. A betéti társaságokra és a csendes társaságokra vonatkozó szabályozást a Polgári Törvénykönyv
hatályon kívül helyezte. Gazdasági társulásokat csak az állam alapíthatott, még jogi személy sem.
Társadalmi szervezetek
A totális hatalom érvényesítése érdekében betiltottak és lehetetlenné tettek minden olyan, horizontálisan
szerveződő egyesületet, társadalmi szervezetet, amely a család határait meghaladta és informális, spontán
társadalmi kapcsolatot eredményezett volna. A szocialista jog kiemelte az egyesülési jogból az ún. társadalmi
szervezeteket. Az 1949. évi XX. törvény, az alkotmány szerint az országban a párt, a szakszervezet, az ifjúsági
szervezet, a Hazafias Népfront működhetett állami felügyelet nélkül, társadalmi szervezetként. Egyesületeket
magánszemélyek nem alapíthattak. (Belügyminiszteri rendelettel már 1946-ban feloszlattak több ezer
egyesületet.) Alapítványok létrehozására szintén nem kerülhetett sor. A Polgári Törvénykönyv az alapítványt
mint jogi személyt megszüntette. A kódex létrehozói azt vallották, hogy a szocializmus körülményei között
ezeket a feladatokat az állam fogja ellátni.
126
7.2. TULAJDONJOG
A Polgári Törvénykönyv, szakítva a magyar magánjogi hagyományokkal, a szovjet polgári joghoz igazodva
nem a dologiságot helyezte a polgári jog középpontjába, hanem a tulajdonjogot emelte ki és tette meg
fejezetcímnek. A szovjet jogból elsősorban a sajátos orosz fejlődés eredményeképpen hiányoztak a római jogi
tulajdon hagyományai, ismeretlenek voltak az olyan intézmények, mint a telki szolgalom, a haszonélvezeti és a
használati jog, az örök-haszonbérleti jog és a telki teher. Ennél fogva a magyar Polgári Törvénykönyvben is
átcsoportosították a dologi jogi intézmények egy jó részét. A zálogjog a szerződés biztosítékai körében, a telki
teherjog pedig a tartási és életjáradéki szerződések között jelent meg. Az építményi jog helyett az ún.
szocialista földhasználat intézményét vezették be. A szolgalmat a használati jogosultság átengedésének sajátos
fajtájaként fogták fel.
Államosítás
A sztálinista politikai berendezkedés a gazdasági diktatúrát a lehető legszélesebb keretek között alkalmazta.
Arra törekedett, hogy az állampolgárok anyagi léte is kizárólag a hatalom szolgálatától vagy az alkalmazkodás
minőségétől függjön. Ezért az állampolgárokat és a különböző jogi személyeket (önkormányzatokat,
egyházakat, társadalmi szervezeteket, egyesületeket, biztosítási intézeteket stb.) megfosztották
magántulajdonuktól. Ezt a folyamatot, amely 1945-től az 1950-es évek közepéig tartott, államosításnak
nevezték. Az államosítás korábbi fogalmán – mely a magántulajdonban álló javak személytelenül meghatározott
körének jogszabályi úton való állami tulajdonba vétele megfelelő kárpótlás ellenében – a politika változtatásokat
hajtott végre. Nem fizettek ugyanis kárpótlást, hanem a korábbi jogszabályi értelmezés szerint tilos
erőhatalommal jogtalan vagyonelkobzást hajtottak végre. Közgazdaságilag is indokolatlan, kizárólag hatalmi és
politikai célú „túlállamosítás” történt. 1949-ig a hatályos joggal is ellentétesen, sok esetben alacsony szintű
jogszabállyal rendelték el az államosításokat. Olyan kisvállalkozásokat, kis- tulajdonokat is elkoboztak,
amelyeket az állam természeténél fogva nem tudott gazdaságosan működtetni. Az egész folyamat politikai
jellegét bizonyítja, hogy a magánvállalkozások követelései is az államra szálltak át harmadik személyekkel
szemben, a terhei azonban már nem.
Magyarországon a termelőszférában a magántulajdon 1945 előtt kb. 60%-nyi részesedést tudhatott magáénak,
míg a különféle közösségi tulajdon kb. 34%-ot tett ki. Ez utóbbin belül az állam kb. 10%-kal részesedett, egyéb
közösségi tulajdon kb. 10%, közalapítvány szintén kb. 10%, míg az egyesülések részvénye 3-4%-ot tett ki. A
negyvenes-ötvenes évek államosításai következtében az állami tulajdon még 1988-ban is 92,9% volt.
Az ún. államosítások legfontosabb lépcsőfokai: 1945. március 17-én kormányrendelet született a földreformról,
1945. december 6-án a Nemzetgyűlés határozatával megtörtént a szénbányák és a villamos erőművek
köztulajdonba vétele; 1946. november 28-án miniszterelnöki rendelettel az öt legnagyobb ipari vállalat lett
állami tulajdon. A Gazdasági Főtanács határozatával 1947. május 21-én a legnagyobb bankokat vették össznépi
tulajdonba. 1948. március 25-én meglepetésszerűen államosítottak 600 vállalatot. 1948. június 16-án több mint
6500 egyházi iskolát, 1949. december 20-án törvényerejű rendelettel a 30 főnél többet foglalkoztató, valamint a
szovjet kivételével a külföldi tulajdonban lévő üzemeket vették állami tulajdonba. 1952. február 17-én
törvényerejű rendelettel szüntették meg a házingatlanok magántulajdonát. (1961. február 19-én az MSZMP KB
közleményben jelentette be az 1958-ban újrakezdett kollektivizálás befejezését.)
A szocialista polgári jog megtartotta a tulajdonjog egységét, de mesterségesen csoportokat alakított ki az

intézmény körében. Eszerint: a tulajdon tárgya szerint megkülönböztetett ún. fogyasztási javakat (személyes
használatra, egyéni tulajdonban tartható ingóságok, kivételként ingatlan) és ún. termelési eszközöket, amelyek
szinte kizárólagosan állami vagy szövetkezeti tulajdonban voltak tarthatók. Ezek csak kivételesen és nagyon
korlátozott mértékben kerülhettek magántulajdonba. A tulajdonjog alanya szerint ismerte ajog az állami
tulajdont, a szövetkezeti tulajdont, a személyi tulajdont, a magántulajdont. A tulajdonjog alanyai között
hierarchikus sorrend érvényesült, mely egyben a dolgok szabad áramlásának a „magasabb rendű” formától az
„alacsonyabb rendű” forma felé irányuló korlátozását is jelentette.
Állami tulajdon
Az állami tulajdon a szovjet modellt átvevő államokban a magánjog 19. századi, klasszikus fogalmaival nehezen
határozható meg. A politika uralta a gazdaságot, melynek célja e téren – a kizsákmányolásmentességre történő
hivatkozással – az állami elosztástól függő alattvaló kialakítása, s ennek elérése az önálló jövedelmet biztosító
magántulajdon megszüntetésével lehetséges. A szovjet-orosz példa alapján az államosított magántulajdon nem
127
lett valódi értelemben vett, tartalmilag realizálható „társadalmi” vagy „össznépi tulajdon”. Az állam polgárai
nem váltak valódi tulajdonossá. Ehhez hiányoztak a tulajdonjogi jogosítványok és a tulajdonjog korlátai is. Az
állami tulajdon inkább mint tényleges birtoklás szemlélhető.
Az állami tulajdonnal az uralkodó elit képviselői, a párt- és egyben állami vezetők rendelkeztek, jogosítványaik
gyakorlása is jórészt nem a polgári jog, hanem az államigazgatási jog segítségével történt. Mindenkori
lehetőségeik, jogaik mértéke, részesedésük a privilégiumokból, anyagiakból, juttatásokból a hatalmi
hierarchiában elfoglalt helyzetüktől függött. Jogaik a magántulajdonhoz képest természetesen korlátozottak
voltak. E jogok nem voltak örökölhetők vagy elidegeníthetők. Speciális jogszabályok értelmében e kör
rendelkezhetett az állami tulajdon irányítása, hasznosítása, jövedelmeinek behajtása, a nyereség elvonása felett.
Az állami vállalatok jövedelmezőségét a tőkés piaci mértékkel mérve ter-
mészetesen nem lehetett megállapítani, hiszen nem létezett tényleges ár, bér, adó. Mindezeknek a mértékét az
elvonások és támogatások rendszerében az uralkodó elit az állami bürokrácián keresztül és segítségével
alakította ki. Az elvonások és juttatások rendszerére épülő szociális gondoskodásra hivatkozva a béreket
alacsonyan állapították meg. Nem szűnt meg a sokat emlegetett kizsákmányolás, csak az elsajátítók nem a
tőkések, hanem a misztikus ködbe burkolódzó állam az őt képviselő különböző szintű vezetők képében volt
jelen.
A polgári jog általánosan elismert elve a felek egyenjogúsága és mellérendeltsége. A szovjet modellben az
állami tulajdont kiemelten kezelték, magasabb rendűnek tartották, és fokozott védelemben részesítették. (A
jogszabályokban, de különösen a jogalkalmazásban egyfajta „merkantilista, államkapitalista” szemlélet
nyilvánult meg. Hosszú ideig szinte elképzelhetetlen volt, hogy valaki pernyertes legyen egy állami vállalattal
vagy szövetkezettel szemben.) Az állami tulajdon megóvásában és védelmében mindenkitől fokozott
gondosságot vártak el, a szövetkezeti tulajdon esetében azonban mindez csak a tagságra vonatkozott (Polgári
Törvénykönyv 175., 184. §).
Aki az állami tulajdon védelmében károsodott, teljes kártérítésre tarthatott igényt. Ha ennek során életét
vesztette, a hozzátartozókról és mindazokról, akiket eltartott, gondoskodni kellett. Ezzel szemben, aki a
szövetkezet tulajdonának védelmére irányuló tevékenysége során károsodott, „egészben vagy részben”
követelhetett kártérítést (Polgári Törvénykönyv 178. és 185. §). Ha ingatlan vagy más termelőeszköz
tulajdonjoga vitássá vált, az állam tulajdonjogát vélelmezni kellett (Polgári Törvénykönyv 176. §).
Szövetkezeti tulajdon
Ma már látható, hogy a Kommunista Párt az 1945-ös földosztást csak taktikai lépésnek tekintette. Nem állt –
nem állhatott – szándékában a magántulajdonra épülő parasztgazdaságok rendszerének kialakítása. A földosztás
során ezért kevés figyelmet fordított a gazdaságosságra, az ésszerű földmegosztásra és igazságos feltételekre.
Gyorsított eljárásban osztották fel a földeket, annak vizsgálata nélkül, hogy vajon az igénylők alkalmasak-e a
szerzett földek megművelésére. Nem vizsgálták tehát a földhöz juttatottak szakértelmét, pénzügyi helyzetét,
tudja-e biztosítani a szükséges állatállományt, munkaeszközöket, vetőmagot. A demokratikus földosztás után az
új birtokok átlagos nagysága 5 hold körül volt, ami egy család eltartására sem volt elegendő.
Az 1945. március 15-én megjelentetett 600/1945. ME rendelet teljes egészében elkobzandónak ítélte a háborús
bűnösök, nyilasok földjeit. Kisajátítandónak az 1000 hold feletti birtokokat, megváltás ellenében igénybe
veendőnek a 100 holdon felüli „úri” és a 200 holdon felüli „paraszti” birtokokat. A100 holdnál kisebb földeket
is kioszthatták ott, ahol kevés volt a föld, de sok az igénylő.
Az új birtokosok korlátozott földmagántulajdonhoz jutottak. A jogsza-
bályok behatárolták rendelkezési jogukat, a föld adásvételét és az öröklést. Kötelezettségként fogalmazták meg
viszont a föld megművelését, melynek nem teljesítése esetén a tulajdonosok elveszíthették frissen szerzett
birtokaikat.
Az ország kisparaszti gazdaságaira egyre súlyosabb beszolgáltatási kötelezettség nehezedett. 1946 nyarán már
rendeletet hoztak a,gazdaság büntetőjogi védelméről”, amely szerint, ha valaki nem tett eleget beszolgáltatási
kötelezettségének, 5 évig terjedő börtönbüntetést kaphatott. 1948-ra már meghaladták a parasztgazdaságok
adóterhei az 1938-as szintet, ami 1953-ra megháromszorozódott. A fordulat évétől a kommunista vezetés nyíltan
törekedett a magánföldtulajdon felszámolására. A parasztságot termelőszövetkezetekbe kényszerítették. A nagy
padlássöprések idején, 1952-1953-ban az élelemtermelő parasztság kétharmadának nem maradt kenyere,
vetőmagja. A parasztság egy része reménytelen helyzetbe került, és földjét „felajánlotta” az államnak. A
128
gazdagabb földműveseket, 80-90 ezer családot, kuláknak minősítették. Sokat közülük internálótáborba zártak,
megfosztottak földjétől, miközben a szántóterület közel kétharmada megműveletlen maradt.
A kollektivizálás indítékai nem közgazdaságiak, hanem politikaiak voltak. Egyfelől a szovjet típusú átalakítás
sarokköve volt a kollektív tulajdon létrehozása, másfelől az egyéni parasztgazdaságok felett az uralkodó elit
kevésbé tudott volna hatékony ellenőrzést gyakorolni. (Nem csoda, hogy 1956-ban a termelőszövetkezetek több
mint 60%-a feloszlott, a megművelhető földterületnek csak 10%-a maradt a „közösben”.) A termőföld, amely
nemzeti vagyonunk jelentős része, ezzel megszűnt tőkeként működni, gyakorlatilag forgalomképtelenné vált.
Lehetetlenné vált a hatékonyságot biztosító piaci szerződések kötése. Az államosított, kol- lektivizált föld jogi
helyzete sokban hasonlóvá vált a feudális hitbizo- mányokéhoz.
Állami gazdaság
A szövetkezetek földtulajdonát a politika átmenetinek tekintette, a végső célt a teljes államosításban jelölte meg,
melynek formáját az állami gazdaságban látta. Az állami gazdaság az állami vállalat mintájára működtetett,
állami tulajdonban lévő mezőgazdasági szocialista nagyüzem volt.
Személyi tulajdon
A személyi tulajdon intézményét a Szovjetunióban a NEP-korszakot követően alakították ki, mint a

magántulajdontól elhatárolt intézményt, amely munkán alapul és csak a személyi szükséglet kielégítésére
szolgálhat. Az idetartozó vagyontárgyak körét az 1936-os szovjet alkotmány 10. §-a határozta meg nagy
körvonalakban. Ebben a szellemben fogalmazták meg az 1959. évi Polgári Törvénykönyv vonatkozó részeit is
(92-93. §).
A személyi tulajdon meghatározásánál a munka szerinti elosztás elvéből indultak ki, a legegyszerűbb fizikai
munka kategóriáit alkalmazva. A személyi tulajdon mértékét szigorúan korlátozták. Ennek során nem az egyént,
hanem az együtt élő családot vették alapul. Egy átmeneti időszak után általában minden családnak
meghatározott szobaszámú és méretűlakása, később hétvégi telke vagy üdülője és autója lehetett. Ha valakinek a
személyi tulajdona ezt meghaladta, akkor még visszamenőleges hatállyal is el kellett azt idegenítenie. Akárcsak
akkor, ha öröklés, házasságkötés, örökbefogadás miatt lett egy családnak több ingatlana. A tulajdonszerzés
korlátaiba ütköző szerződéseket pedig eleve semmisnek nyilvánították. Ezek a szabályok áttételesen erősen
korlátozták a vállalkozó kedvet. Az állampolgárok jövedelmüket nem vagy csak igen szűk körben tudták
beruházásra fordítani. A fennmaradó összegeket csak fogyasztási cikkekre, „fényűzési tárgyakra” költhették.
Magántulajdon
Magántulajdon a múlt örökségeként, átmeneti jelleggel, kivételesen és igen kis mértékben maradhatott fenn a
kisiparban, kiskereskedelemben és a mezőgazdaságban (legfeljebb 3 hektár földterülettel), ha a termelési
eszközöket saját munkaerővel működtették. A szocialista polgári jog nem tette lehetővé a szerzési szabadságot,
illetve nem biztosította a tulajdon szabadságát.
7.3. KÖTELMI JOG

A szocialista kötelmi jog szerkezete, beosztása, dogmatikai felépítése látszólag nem tért el látványosan a
kontinentális jogi hagyományoktól. A legszembetűnőbb különbség egyfelől a kogens szabályok nagymértékű
alkalmazása, másfelől bizonyos szerződésfajták (például spekulációs szerződések) tilalmazása volt.
A Polgári Törvénykönyvön belül egyaránt találhatunk az állami vállalatokra, a szövetkezetekre, illetve az

állampolgárokra vonatkozó szabályokat. Ennek alapján a jogalkotó három szektort különböztet meg: 1. az
állami vállalatok, illetve a szövetkezetek egymás közti szerződései; 2. az állampolgárok egymás közti
szerződései; 3. az állampolgárok és az állami vállalatok, szövetkezetek szerződései.
A szerződések általános szabályai
A szerződések általános szabályai elsősorban az állampolgárok egymás közötti szerződéseire épültek fel. Az
állami vállalatokra, szövetkezetekre nem vonatkoztak az ajánlati kötöttség, a szerződéskötés, az engedmény, a
halasztás, a beszámítás, a teljesítés és a szerződéskötés szabályai. (A szigorú terv- és pénzügyi előírások
mindezek alkalmazását nem tették lehetővé. Az ő szerződési kapcsolataik általános szabályait alacsonyabb
szintű jogszabályok tartalmazták.) Egyes szerződések jelentősége a tulajdonszerzési és egyéb korlátozások,
tiltások miatt jelentősen visszaszorult.
129
Tervutasítások
A vállalatok, szövetkezetek vonatkozásában a szerződés a terv teljesítésének formális eszköze volt.

Tervutasítások határozták meg azokat a feladatokat, amelyeket a vállalatoknak végre kellett hajtaniuk, majd
konkrét igazgatási aktusok formájában minden egységre lebontott rendelkezések születtek, amelyek kijelölték a
feladatokat a terv keretében. Részletesen meghatározhatták a szállítandó terméket, annak árát, a szállítás
határidejét. Ezek után a szerződéskötés csak arra szolgált, hogy a résztvevők bizonyítsák: a tervutasítás alapján
rájuk háruló feladatok világosak számukra. A vállalatok ugyanis kötelesek voltak a tervfeladatok kézhezvétele
után nyomban minden tervkötelezettségüknek megfelelően szerződést kötni, a tervutasításokat végrehajtani.
Viszont semmis volt az a szerződés, amely a mindkét fél tervében megállapított feladatokkal ellentétben állt.
Tervszerződések
Az ún. tervszerződések elsősorban „laikus” szállítási szerződések voltak, keveredtek benne az adásvételi és a
vállalkozási elemek; sok esetben határidős adásvételnek tekintették. Magyarországon 1949-ben nyerte el azt a
tipikus formáját, ahogy a Szovjetunióban a harmincas években kialakult. Alapvető szabályait szigorú
típuskényszer és kogens jellegű rendezésjellemezte. A tartalmi egyöntetűség mellett a különböző
minisztériumok által kialakított szállítási alapfeltételek szinte minden elképzelhető és elképzelhetetlen
szerződésre igyekeztek sablonokat gyártani miniszteri utasítások keretében.
Mezőgazdasági termékértékesítési szerződések
A mezőgazdaságban a beszolgáltatások megszüntetése után az ún. mezőgazdasági termékértékesítési

szerződések típusa lett általános. Inkább elosztási, mint forgalmi viszonyoknak megfelelő rendelkezései,
ugyanúgy, mint az állami vállalatok szerződései, a népgazdasági terven alapultak és előre elkészített
szerződésblanketta szerint készültek. Nem volt egyértelmű elhatárolása a szállítási szerződésektől, és a
gyakorlatban gondot okozott az adásvételtől való megkülönböztetése is.
7.4. ÖRÖKLÉSIJOG
A szocialista polgári jog öröklési jogi szabályai nem sokban különböztek a korábbi szabályozástól. Az 1940-es
években már a Szovjetunióban sem korlátozták jelentősebb mértékben az öröklést. Csak a tulajdonszerzési
korlátok miatt csökkent e fejezet jelentősége.
Az 1946. évi XVIII. törvény behatárolta a törvényes öröklés rendjén örökölni jogosultak körét a nagyszülői
parantélára, vagyis az öröklési kapcsolatot az elsőfokú unokatestvéreket még magába foglaló körnél lezárta. Ez
egyben az ági öröklést is korlátozta. Az 1946. évi XXIX. törvény a házasságon kívül született gyermeknek
biztosított ugyanolyan öröklési jogot, mintha törvényes házasságban született volna.
A magyar szocialista öröklési jog ezek után két területen tért el a többi szocialista ország jogához képest. Az
egyik, hogy a leszármazók mellett fenntartotta a házastársi öröklés haszonélvezeti koncepcióját, a másik, hogy
lényegesen szűkebb körben, de megmaradhatott az ági öröklés intézménye is.
8. 8. A SZOCIALISTA CSALÁDJOG FEJLŐDÉSE AZ

1952. ÉVI IV TÖRVÉNYIG
8.1. A CSALÁD
A szocialista törvényhozást megelőzően a családjog részben törvényeken, részben azonban szokásjogon alapult.
Az ebből eredő hiányosságokat és bizonytalanságokat igyekezett orvosolni az 1946. évi XXIX. törvény. A
gyámsági és gondnoksági jog alapját az 1877:20. tc. képezte. A gyámsági jog területén újításokat hozott a 10
470/1945. (XI. 6.) ME rendelet, de ez még nem jelentett korszerű szabályozást. A házasságról, a családról és a
gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 1. §-ában rögzítette a törvény célját, amely egyben a család
intézményének változására is utal. E szerint az 1952. évi törvény célja, hogy „az alkotmány 50-52. §-ai alapján,
népi demokráciánk társadalmi rendjének és a szocialista erkölcsi felfogásnak megfelelően szabályozza és védje
a házasság és a család intézményét, biztosítsa a házasságban és a családi életben a nők egyenjogúságát, a
gyermekek érdekeinek védelmét és előmozdítsa az ifjúság fejlődését és nevelését”.
130
A törvény a családi jogállás tekintetében meghatározta a rokonságot (egyenes ági és oldalági), valamint
rendszerezte az apaságra, illetve az apaság vélelmére vonatkozó szabályokat. Külön fejezetek foglalkoztak az
örökbefogadással, a rokonok eltartásával és a szülői felügyelettel.
Az örökbefogadás célja a törvény szerint az, hogy „az örökbefogadó és az örökbefogadott között családi
kapcsolatot létesítsen és elsősorban az olyan kiskorúak családi nevelését biztosítsa, akiknek szülei nem élnek,
vagy akiket szüleik nevelni nem képesek”. Örökbefogadó csak teljesen cselekvőképes, nagykorú személy
lehetett. Az örökbe fogadott személyt az örökbefogadás fennállása alatt az örökbefogadó házastársán kívül más
nem fogadhatta örökbe. Az örökbefogadott az örökbefogadással az örökbefogadó gyermekének jogállásába
lépett.
8.2. A HÁZASSÁG
A házassági jog szabályozása 1952 előtt
A család társadalmi rendeltetését és fontosságát rögzítő 1949. évi alkotmányt megelőzően a házassági joggal
csak egyes törvények és rendeletek részletszabályai foglalkoztak.
A7600/1945. ME rendelet a felekezeti házasságkötésnél felmerült szabálytalanságokat orvosolta oly módon,

hogy e házasságokat polgári tisztviselő előtt megkötöttnek ismerte el. A 8600/1945. ME rendelet visszaható
hatállyal érvényesnek tekintette a Szovjetunióban kötött házasságokat.
Az 1946. évi XII. törvény a házastársak vagyonjogi viszonyait rendezte, általánossá téve a közszerzemény és
megszüntetve a törvényes hitbér intézményét.
A házasság felbontását szabályozta a 6800/1945. ME rendelet, amely az 1894:31. tc.-hez képest a bontó okok
körét három további okkal egészítette ki: 1. ötévi különélés után bármelyik házastárs kérhette a házasság
felbontását; 2. ha a házasságkötés napjától már legalább két év eltelt, a bíróság a házassági köteléket mindkét fél
kérésére és megegyezésével megszüntette; 3. a bíróság felbontotta a házasságot, ha az egyik házasfél elmebeteg
volt, és gyógyulására nem volt remény. E rendelet szakított a korábbi törvényben foglaltakkal annyiban, hogy
míg az 1894. évi törvény a házasság felbontását pusztán a vétkes házastárssal szemben tette lehetővé, addig az
1945-ös szabályozásnál fel sem merült a vétkesség kérdése.
Az alkotmány és a magyar családjogi kodifikáció eredményeként megszülető 1952. évi IV. törvény közötti
időszakban elsősorban a házassági akadályok megszüntetése és a házasságkötési eljárás megkönnyítésének
előmozdítása érdekében alkotott rendelkezések láttak napvilágot.
Az 1950. évi 18. törvényerejű rendelet eltörölte a házasságkötést megelőző kötelező kihirdetést. Az 1941. évi
15. törvény a házasulók számára a házasságkötést megelőző kötelező orvosi vizsgálatot írt elő, amelyet csak az
1952. évi 7. törvényerejű rendelet törölt el. A házassági akadályok addigi gazdag tárházát szűkítette az 1950. évi
45. törvényerejű rendelet, amikor nem sorolta az akadályok közé a fejletlen kort, az örökbefogadási viszonyt,
valamint megszüntette az özvegy és elvált nők esetében a tíz hónapos várakozási időt.
A 4338/1949. MT rendelet értelmében a feleség volt férjétől csak ráutaltság esetén igényelhetett tartást.
A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény
A magyar családjogra, ezen belül a házassági jogra vonatkozó átfogó szabályozó rendelkezéseket ölelt fel az
1952. évi IV. törvény. A törvény rendezte a házasság felbontását, hangsúlyozva, hogy a társadalom és a
házastársak számára értelmét és értékét vesztett, reménytelenül feldúlt házasságot fel lehet és fel kell bontani,
amennyiben a bontást indokló okok fennállnak. A házassági bontóperek tekintetében alkalmazandó
szempontokról és a bontóperekkel kapcsolatos bírósági gyakorlat egységesítéséről szólt a Legfelsőbb Bíróság 3.
sz. irányelve, a házassági vagyonjoggal pedig az 5. sz. irányelv foglalkozott.
A szülői felügyelet alatt nem álló kiskorú részére a gyámhatóság köteles volt gyámot kirendelni. A gyámság
viselése elsősorban azt illette, akit a szülő közokiratban vagy végrendeletben gyámul jelölt (nevezett gyám).
Nevezett gyám hiányában a gyámhatóság elsősorban a gyámság ellátására alkalmas rokont, illetve a kiskorúval
más családi kapcsolatban álló személyt rendelt ki gyámul.
Az 1952. évi IV. törvény bevezette az intézeti gyámságot, amelynek alapján az állami gondozás alatt álló
kiskorú gyámja az intézet vezetője vagy annak igazgatási ügyekben eljáró helyettese.
131
A gyámság viselését a törvény állampolgári kötelességként szabályozta, de meghatározta azon személyek körét,
akik gyámságot nem viselhettek, illetve a gyámi tiszt elvállalása alól mentességet kérhettek.
A gyám a gyámolt személy gondviselője, vagyonának kezelője és törvényes képviselője.
A gyámság megszűnt, ha a gyámság alatt álló szülői felügyelet alá került vagy nagykorú lett. Bizonyos
esetekben a gyámhatóság a gyámot tisztségéből elmozdíthatta vagy felmenthette.
8.3. A GONDNOKSÁG
A gyámság és a gondnokság fogalma a 20. század második felére defini- tíve s elnevezésében is egyértelműen
kettévált, s bár mindkettő a törvényes képviselői státus körében fogalmazódott meg, a gyámság egyértelműen a
kiskorúakra, míg a gondnokság az ügyeik vitelére teljesen vagy korlátozottan alkalmatlan nagykorúakra
vonatkozott már. A gondnokot bíróság rendelte ki, s egyben ítéletével megvonta a nagykorú polgár
cselekvőképességét. A cselekvőképességet nem korlátozó gondnokság azon nagykorúak képviseletére
vonatkozott, akik ugyan cselekvőképesek voltak, de ügyeik vitelében ténylegesen akadályoztattak (például
távollét miatt). Ezzel összefüggésben a cselekvőképtelenek vagy korlátozottan cselekvőképesek gondnoka eljárt
a képviselt helyett, szerződéseket kötött a nevében, kötelezettségeket vállalt és jogokat szerzett; a cselekvőképes
személy gondnoka csupán segítségére volt ügyei vitelében, így a képviselt személy cselekvőképességét nem
korlátozhatta; annak ügyletei érvényesek voltak a gondnok eljárásától függetlenül is.
8.4. IRODALOM
AZ ÁRPÁD-HÁZI KIRÁLYOK KORÁNAK MAGÁNJOGI JELLEGŰ INTÉZMÉNYEIHEZ: Ágoston P.: A
magyar zálogjog története. Budapest, 1905; Bartha A.: A IX-X. századi magyar társadalom. Budapest, 1968;
Békefi R.: A rabszolgaság Magyarországon. Budapest, 1901; Béli G.: Magyar jogtörténet a kezdetektől 1848-ig.
Pécs, 1995; Bolla I.: A jogilag egységes jobbágyosztály kialakulása Magyarországon. 1983; Degré A.: A
szomszédok öröklése és a szomszédi elővásárlási jog kialakulása. In Illés József emlékkönyv. Budapest, 1942;
Eckhart F.: Vita a leánynegyedről. Századok, 1932; Erdélyi L.: Magyarország társadalma a XI. századi
törvényekben. Budapest, 1907; Erdélyi L.: Az Aranybullatársadalma. In Fejérpataki László emlékkönyv.
Budapest, 1917; GericsJ.: A nobilis fogalmának értelmezéséhez Szent László II. törvényben. In Bolgár Elek
emlékkönyv. Budapest, 1983; GericsJ.: A nemesi jogállás és birtoklás törvénybe foglalása III. András idején. In
StriogoroniumAntiquum, 2. Budapest, 1993; GericsJ. – Ladányi E.: Az „új adomány” jogintézménye a 13.
századi magyar okleveles gyakorlatban. Levéltári Szemle, 1986; GericsJ. – Ladányi E.: Nemesi jog-királyi jog a
középkori magyarországi birtoklásban. Agrártörténeti Szemle, 1988; GericsJ. – Ladányi E.: A magyarországi
birtokjog kérdései a középkorban. Levéltári Szemle, 1991; GericsJ. – Ladányi E.: A nemesi lét: jogállás,
mentalitás a magyar középkorban. In Fejezetek a magyar művelődés történetéből. Szerk. ZávodszkyG.
Budapest, 1992; Hajnik I.: Magyar alkotmány és jog az Árpádok alatt. Pest, 1872; Hajnik I.: A magyar bírósági
szervezet és perjog az Árpád- és vegyes-házi királyok alatt. Budapest, 1899; Handel B.: A tehervállalás
középkori jogrendszerünkben. Századok, 1944; Heckenast G.: Fejedelmi (királyi) szolgálónépek a korai Árpád-
korban. Budapest, 1970; Holub J.: Az életkor szerepe régi jogunkban és az időlátott levelek. Századok, 1921;
Holub J.: Középkori fiusítások. Turul, 1927; Holub J.: A leánynegyedről. Turul, 1928; Holub J.: Még egyszer és
utoljára a leánynegyedről. Turul, 1931; Holub J.: Néhány kérdés a leánynegyed körül. Budapest, 1936; Holub J.:
A vásárolt fekvő jószág jogi természete régi jogunkban. In Károlyi Árpád emlékkönyv. Budapest, 1936;
HómanB.: Társadalmi osztályok Szent István államában. In Békefi Remig emlékkönyv. Budapest, 1912; Huszti
D.: A szabad földbirtok kérdéséhez az Árpádkorban. In Domanovszky Sándor emlékkönyv. Budapest, 1937;
Illés J.: A magyar szerződési jog az Árpádok korában. Budapest, 1901; Illés J.: A törvényes öröklési rend az
Árpádok korában. Budapest, 1904; Illés J.: A nova donáció (új adomány) jogi természete. Budapest, 1941;
Kelemen L.: Az ősi magyar ingatlanjog rendszere és nemzeti jelentősége. Magyar Jogi Szemle, 1926; Kelemen
L.: A jogképesség személyállapot az Árpád-házi királyok alatt. Szeged, 1927; Kelemen L.: A pénzen szerzett
birtok és a leánynegyed. Budapest, 1929; Kelemen L.: A nem befolyása a jog- és cselekvőképességre a törzsi
szervezettől a Hármaskönyvig. Szeged, 1929; R. Kiss I.: III. Endre király 1298-99. évi törvénye. In Fejérpataky
László emlékkönyv. Budapest, 1917; R. Kiss I.: Nagy Lajos és az ősiség. In Klebelsberg Kunó emlékkönyv.
Budapest, 1925; R. Kiss I.: II. András birtokreformja, a perpetuitás. Debreceni Szemle, 1927; R. KissI.: Az
egységes nemesi rend kifejlődése. Debrecen, 1932; Kumorovitz L. B.: A középkori magyar „magánjogi”
írásbeliség első korszaka (XI-XII. sz.). Századok, 1989; Mályusz E.: A magyar nemesség kialakulása. Századok,
1942; Murarik A.: A szabad végrendelkezési jog Szent István törvényeiben. Budapest, 1935; Murarik A.: Az
ősiség alapintézményének eredete. Budapest, 1938; Novák J.: A várjobbágyság intézménye. Debrecen, 1943;
PappL.: A birtokba iktatás (statutio) lefolyása. In Szentpétery Imre emlékkönyv. Budapest, 1938; Párniszky M.:
132
A magyar ius regium az Árpád-házi királyok korában. Budapest, 1940; Pauler Gy.: A magyar nemzet története
az Árpád-házi királyok alatt. Budapest, 1893; Somogyi F.: Az ősiség intézménye és a hűbéri vagyonjog. Pécs,
1931; Somogyi F.: A végrendelkezés nemesi magánjogunk szerint 1000-től 1714-ig. Pécs, 1937; Somogyi F.:
Családiság és ősiség. Pécs, 1938; Szekfü Gy.: Serviensek és familiárisok. Budapest, 1912; Szűcs J.: Megosztott
parasztság-egységesülő jobbágyság. Századok, 1981; Szűcs J.: Az 1267. évi dekrétum és háttere. Szempontok a
köznemesség kialakulásához. In Mályusz Elemér emlékkönyv. Budapest, 1984; Tihanyi L.: A szerződési akarat
a középkori kötelmi jogunkban. Budapest, 1904; Váczy P.: A királyi serviensek és a patri- moniális királyság.
Századok, 1927; Waldapfel E.: Nemesi birtokjogunk kialakulása a középkorban. Századok, 1931; Zalán K.: A
régi magyar zálogbirtok és a mai jogunk. Pécs, 1931; Zsoldos A.: A várjobbágyi birtoklás megítélésének
változásai a tatárjárást követő másfél évszázadban. Aetas, 1990/3; Zsoldos A.: A várjobbágyi jogállás
kialakulása. Hadtörténeti közlemények, 1993.
A RENDI MAGYARORSZÁG MAGÁNJOGÁHOZ: Acsádi I.: A magyar nemesség és birtokviszonyai a

Mohácsi vésztől. Budapest, 1890; Ágoston P.: A magyar zálogjog története. Budapest, 1905; Ágoston P.: A
magyar világi nagybirtok története. Budapest, 1913; Béli G.: Magyar jogtörténet a kezdetektől 1848-ig. Pécs,
1995; Béli G.: Az új adomány eredete és önálló intézménnyé válása. In Degré Alajos emlékkönyv. Budapest,
1995; Bellér I.: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Szeged, 1943; Both Ö.: A magyar feudális tulajdon fő
vonásai a kései feudalizmus idején. Jogtudományi Közlöny, 1984; Botka J.: Kelemen Imre. InJogi professzorok
emlékezete. Budapest, 1935; Bónis Gy.: Magyar jogtörténet. Kolozsvár, 1943; Bónis Gy.: A magyarfeudális és
burzsoá magánjog és büntetőjog elemei. Budapest, 1959; Bónis Gy.: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti
Magyarországon. Budapest, 1971; Degré A.: Kártérítési jogunk az Anjouk korában. In Szentpétery Imre
emlékkönyv. Budapest, 1938; Degré A.: A feudális tulajdonjog egyik jellemző vonása. Jogtudományi Közlöny,
1978; Degré A.: Feudális gyámsági jog Magyarországon. Budapest, 1955; Dell’Adami R.: Az anyagi magánjog
codificatiója. Budapest, 1877; Dell’AdamiR.: Magánjogi kodifikációnk és régi jogunk. Budapest, 1884;
Dell’Adami R.: Magánjogi codificatiónk. Budapest, 1887; Dezső Gy.: Fejezetek a zálogjogtan történetéből.
Budapest, 1928; Egri Bónis P.: Az elévülés magyar jogszabályai. Budapest, 1928; Engel P.: Ahonor. A
magyarországi feudális birtokformák kérdéséhez. Történelmi Szemle, 1981; Erdélyi A.: Régi magyar családi
hitbizományok története és joga (1542-1852). I-II. Budapest, 1912; Felekezeti egyházjog Magyarországon.
Szerk. Rácz L. Budapest, 1994; Frank I.: A közigazság törvénye Magyarhonban. I-II. Buda, 1945; Frank I.:
Ősiség és elévülés. Budapest, 1848; Fürst L.: Frank Ignác. InJogi professzorok emlékezete. Budapest, 1935;
Grosschmid B.: Magánjogi tanulmányok. Budapest, 1901; Grosschmid B.: Werbőczy és az angol jog. Budapest,
1928; Grosschmid B.: Örökölt és szerzett vagyon. Budapest, 1897; GosztonyiM.: Ősiség. Pest, 1847; Georgh I.:
Honnyi törvény. I-III. Pest, 1804-1806; Handel B.: A tehervállalás. Századok, 1944; Holub J.: Végrendeleti
jogunk kialakulása. Akadémiai Értesítő, 1926; HolubJ.: Afiusításról. InKlebelsbergemlékkönyv. Budapest,
1925; HolubJ.:Avásárolt fekvő jószág jogi természete régi jogunkban. Budapest, 1933; Holub J.: Az életkor
szerepe középkori jogunkban és az időlátott levelek. Századok, 1921; Holub J.: A vásárolt fekvőbirtok jogi
természete. In Károlyi Árpád emlékkönyv. Budapest, 1920; Homoki Nagy M.: Az úrbéri telek tulajdonjogi
helyzete. In Degré Alajos emlékkönyv. Budapest, 1995; Huszti I.: Jurisprudentia practica sev commentarius
novus in ius Hungaricum. I-III. Budae, 1745; Illés J.: A nova donációjogi természete. Budapest, 1941; Illés J.:
Ajobbágyság társadalmi és jogi helyzetének megalakulása 1301-1526. Közgazdasági Szemle, 1908; Kállay I.:
Családi hitbizományok Magyarországon. Levéltári Közlemények, 1979; Kállay I.: A nemesi tulajdon
kötöttségei. Jogtudományi Közlöny, 1981; Kállay I.: Kezesség és cautio aXVI-XIX századi magyar jogban. In
Jogtörténeti tanulmányok, 6. Szerk. Csizmadia A. Budapest, 1986; Kelemen L.: Az ősi magyar
ingatlanjogrendszere és szervezetijelentősége. MagyarJogi Szemle, 1926; Kelemen I.: Institutionesjurisprivati
hungarici. I-III. Ford. Czövek I. Pest, 1822; Kelemen I.: Historia juris hungarici privati, Budae, 1818; Kitonich
J.: Directio methodica processus judiciarii juris consuetudinarii inclyti Regni Hungariae. Tyrnaviae, 1619;
Kitonich J.: Rövid igazgatása a magyar nemes jószágnak, s hozzá tartozó részeknek szokott törvényfolyásából.
Lőcse, 1650; Krajner I.: A magyar nemes jószág természete Werbőczy koráig tekintettel a külföldi jogokra.
Pest, 1843; Marton G.: A polgári jogi felelősség. Budapest, 1993; Mátyás Gy.: A hitbér anjoukori fejlődése. In
IllésJózsef emlékkönyv. Budapest, 1942; MurarikA.: Az ősiség alapintézményének eredete. Budapest, 1938;
Párniczky M.: Az ősiség a XIX. században. Budapest, 1942; Pfahler K.: Ius Georgicum Regni Hungariae et
partium eidem adnexarum. Keszthely, 1820; R. Kiss I.: Nagy Lajos és az ősiség. In Klebelsberg Kunó
emlékkönyv. Budapest, 1925; Sándorffy K.: Székely örökség – székely öröklés. MagyarJogi Szemle, 1941;
Somogyi F.: A végrendelkezés nemesi magánjogunk szerint 1000-től 1715-ig. Pécs, 1937; Somogyi F.: Az
ősiség intézménye. Pécs, 1931; SomogyiF.: Családiság és ősiség. Pécs, 1938; SomogyiF.: Azörökö- södési
szerződés szabályai 1351-től 1526-ig oklevelek alapján. Pécs, 1937; Szabó I.: Ajobbágy birtoklás az örökös
jobbágyság korában. Budapest, 1947; Szegedy J.: Tripartitum Juris Ungarici Tyrocinium. Tyrnaviae, 1734, I-
III.; Szladits K.: Dologi jog. Budapest, 1930; Tóth L.: Útmutató úrbéri ügyekben. Pest, 1857; Ungár L.: A
nemesi birtok eladósodása 1848 előtt. Századok, 1938; Varga J.: A telektulajdon a feudalizmus utolsó
133
századában. Történelmi Szemle, 1984; Varga J.: A jobbágyi birtoklás típusai és problémái 1767-1849.
Budapest, 1967; Vécsey T.: A Hármaskönyv... Budapest, 1903; Vladár G.: Öröklési jogunk 1848 előtt. In
Magyar magánjog. VI. Öröklési jog. Főszerk. Szladits K. Budapest, 1939; Wenzel G.: Az 1848 előtti magánjog,
tekintettel az átalakulásra. Budapest, 1885;
Wenzel G.: Kitonich János magyar jogtudós jellemzője. In Magyar Akadémiai Értesítő, 1851; WaldapfelE.:
Nemesi birtokjogunk kialakulása a középkorban. Századok, 1931; Zalán K.: A régi magyar zálogbirtok és
maijogunk. Pécs 1931; Zlinszky I.: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés. Budapest, 1877;
Zlinszky J.: A nemzetközi magánjog kezdetei Magyarországon. Jogtudományi Közlöny, 1981; Zlinszky J.:
Római büntetőjog. Budapest, 1993; Zlinszky J.: L’assistance dans la résolution des conflits. Rapport pour la
Soc. J. Bodin, Copenhague, 1993; Zlinszky J.: Die historische Rechtsschule und die Gestaltung des ungarischen
Privatrechts im 19. Jhdt. In Pólay Emlékkönyv. Szeged, 1985.
A CSALÁD ÉS HÁZASSÁG 1848 ELŐTTI JOGÁHOZ: Apor P.: Metamorphosis Transsylvaniae. Budapest,
1863; Cserei F.: A magyar és székely asszonyok törvénye. Budapest, 1800; Deák F.: Magyar Hölgyek Levelei.
Budapest, 1879; Fraknói V.: Oklevelek Endre ésJohanna házasságkötésének történetéhez. Budapest, 1898;
Hanuy F.: A jegyesség és a házasságkötési forma kifejlődése a ne temere decretumig. Budapest, 1912; Ipolyi A.:
Magyar mythologia. Pest, 1854; Pór A.: Házassági szertartások aXIV. században. Budapest, 1883; Radvánszky
B.: Magyar családélet és háztartás a XVI-XVII. században. Budapest, 1895; Reiner J.: Az egyházi
házasságkötési jog történelmi alapjai. Budapest, 1901; Roszner E.: Régi magyar házassági jog. Budapest, 1887;
SimonZs.: A régi magyar házassági jog általános jellemzése Kálmán király házassági törvényéig. Eger, 1918;
Tárkány Szűcs E.: Magyar jogi népszokások. Budapest, 1981; Weichhart G.: Keresztelő, házasság és temetés
Magyarországon 1600-1630. Budapest, 1911.
A MAGYAR POLGÁRI MAGÁNJOG TÖRTÉNETI ALAPJAIHOZ: Alföldy E.:
A birtok. Magánjogi Kodifikációnk. 1902; Almási A.: A dologi jog kézikönyve. Budapest, 1929; Almási A.: A
kötelmi jog kézikönyve. Budapest, 1929; Ágoston P.: A tulajdonjog alaptanai. Budapest, 1901; Ágoston P.: A
magyar zálogjog története. Budapest, 1905; Ágoston P.: A zálogjog általános tanai. Nagyvárad, 1906; Állam- és
jogtudományi bibliográfia (Összeállította: Nagy L.), 1945-től folyamatosan; Charatz, Hans: Zur Geschichte und
Konstruktion der Vertragstypen im Schuldrecht. Brünn-Wien, 1937; Coing, H.: Handbuch der Quellen und
Literatur der neueren europaischen Privatrechtsgeschichte. München, 1986, III/3; Csorba F.: Alapítványaink és
a legfelső felügyeleti jog. Budapest, 1889; Csorba F.: Az alapítvány jogi fogalma. Budapest, 1901; Dárday S.:
Az alapítvány iránti felügyeleti jogkör szabályozása. Budapest, 1897; Dezső Gy.: A magánjogi társaság.
Budapest, 1937; Dezső Gy.: Fejezetek a zálogjogtan köréből. Budapest, 1928; Ereky I.: Tanulmányok a magyar
általánospolgári törvénykönyv tervezetéről. Budapest, 1903; Ereky I.: Ajogi személyek. Városi Szemle, 1928;
Éles Gy.: A birtok fogalma a pandektisztikában. In Dolgozatok az állam- és jogtudomány köréből. Farkas L.:
Tanulmányok a magánjog dogmatikájából. Jogtudományi Közlöny, 1883; Fürst L.: A magánjog szerkezete.
Budapest, 1934; Grosschmid B.: Fejezetek kötelmijogunk köréből. I-II. Budapest, 1932-33; Grosschmid B.:
Dologjogijegy- zetek. Budapest, 1896; Grosschmid B.: Magánjogi előadások. In Jogszabálytan. Budapest, 1905;
Grosschmid B.: Jogi és lélektani személyiség. Magyar Jogi Szemle, 1920; Halmai G.: Az egyesülés szabadsága.
Budapest, 1990; HamzaG. – Sajó A.: Savigny a jogtudomány fejlődésének keresztútján. Állam- és
Jogtudomány, 1974; Handwörterbuch zur deutschen Rechtsgeschichte. I-IV. Szerk. Erler, A. – Kaufmann, E.
Berlin, 1964; Harma- thy A.: A tulajdonjog alkotmányos védelme. Jogtudományi Közlöny, 1989; Horváth B.:
Bevezetés a jogtudományba. Szeged, 1932; Katona M.: Kötelmi jog. In Magyar magánjog. Szerk. Fodor Á.
Budapest, é. n.; Katona M. – Lányi B. – Imling K.: Dologjog. In Magyar magánjog. Szerk. Fodor Á. Budapest,
é. n; Kauser L.: Ajogi személyről. Debrecen, 1948; Kautz Gy.: A társulási intézmények a nemzetgazdaságban.
Pest, 1871; Kolosváry B: Dologi jog. In Magyar magánjog. Szerk. Szladits K. Budapest, 1942; Krügel A.: Az
alapítvány, különös tekintettel a katolikus alapítványokra. Budapest, 1916; Kuncz Ö.: Bevezetés a
jogtudományba. In Magyar magánjog I-IV. Szerk. Fodor Á. Budapest, 1899-1905, Lukács M.: Néhány eszme az
egyesületi jog körül. Ellenőr, 1847; Magyar magánjog. I-VI. Szerk. Szladits K. Budapest, 1939-1942; Moór
Gy.: A jogi személy elmélete. Budapest, 1931; Munkácsi E.: Az „Alapítvány” a Magánjogi Törvénykönyv
javaslatában. In Bíráló vélemények a magánjogi törvénykönyv javaslatáról. Budapest, 1929; Nizsalovszky E.: A
zálogjogok és a telki teher. Budapest, 1928; Nizsalovszky E.: Értékjog és zálogjog. Budapest, 1928; Nyári J.: A
birtok védelme a magyar jogban. Budapest, 1903; Orbán J.: Az alapok és az alapítványok jogi természetéről.
Budapest, 1907; Öröklési jog. In Magyar magánjog IV. Szerk. Fodor Á. Budapest, é. n.; Patakfalvy L.: A
társaságjogi személyisége. Budapest, 1941; Pauler T.: Jog- és államtudományok enciklopédiája. Pest, 1871;
Pólay E.: Kísérlet az öröklési jog önálló kodifikációjára a XIX. század elején. Szeged, 1974; Pólay E.: Jhering
birtoktana és a magyar jogi romanisztika. Szeged, 1969; Pólay E.: Jhering birtoktana és a magyar kodifikációs
kísérletek.Jogtudományi Közlöny, 1971; Pólay E.: Apandektisztika hatása a magyar magánjog tudományára.
134
Szeged, 1971; Raffay F.: Az egyesületi jog kodifikálása. Magyar Jogászújság, 1903; Sándor A.: A kiskorú jogai
és kötelezettségei. Budapest, 1902; SárközyT.: A jogi személy elméletének alakulása. Budapest, 1985;
SchulekD.: Az alapítványi juttatások és az alapítványokra vonatkozó törvények és jogszabályok. Budapest,
1935; Szászy B.: Az alapítvány létrejöttének kérdései a bírói gyakorlatban. Budapest, 1916; Szászy I.: A magyar
magánjog általános része. I-II. Budapest, 1947-48; Szászy-Schwarz G.: Az újabb birtokirodalomhoz. Budapest,
1889; Szászy-Schwarz G.: A birtokjog fogalma. Jogállam, 1907; Szászy-Schwarz G.: A régi és az új birtokjog.
In Új irányok a magánjogban. Budapest, 1911; Szászy-Schwarz G.: Ajogi személy magyarázata. Budapest,
1907; Szászy-Schwarcz G.: Ajogi személy magyarázatához. Jogállam, 1907; Szászy-Schwarz G.: Ajogalany
kérdéséhez. Jogállam, 1909; Szladits K.: Az egyesületi jogról. Magyar Jogászegyleti Értekezések, 1903; Szladits
K.: A magyar magánjog tankönyve. II. Dologi jog, Budapest, 1930; Tóth L.: Kötelmijog. Budapest, 1938; Tóth
L.: Magyar magánjog. Általános tanok. I-II. Debrecen, 1922-23; Tóth L.: A jogképesség a magyar általános
polgári törvénykönyv tervezetében. Magyar Jogi Szemle, 1925; Tóth L.: Öröklési jog. Debrecen, 1932; Tóth L.:
A magyar örökösödési jog szelleme és alapelvei más jogokkal összehasonlítva. Akadémiai Értesítő, 1860-1863;
Újlaki M.: Hetven év magánjogi irodalma. A magyar magánjog bibliográfiája 1861-1930. Budapest, 1930;
Újlaki M.: Öt év magánjogi irodalma 1930-1934. Budapest, 1935; Varga Cs.: A kodifikáció mint társadalmi-
történelmi jelenség. Budapest, 1979; Vékás L.: A szerződési rendszerfejlődési csomópontjai. Budapest,
1977;VitaE.: Egyesületijog. Budapest, 1906; Zalán K.: A régi magyar zálogbirtok és mai jogunk. Pécs, 1931;
ZlinszkyJ.: Einführung zu Quellen und Literatur des Privatrechtsgeschichte Ungarns im 19.Jahrhundert.
Miskolc, 1984 (Kandidátusi disszertáció); Zlinszky I.: A magyar örökösödésijog és az európai jogfejlődés.
Budapest, 1877; Zsögöd B.: Magánjogi tanulmányok. I—II. Budapest, 1901.
A MAGYAR KERESKEDELMI JOG TÖRTÉNETÉHEZ: Alexander G.: A tőzsde. Budapest, 1989; Apáthy I.:
Anyagi és alaki váltójog. Budapest, 1877; Apáthy I.: A magyar csődjog rendszere. Budapest, 1887; Baintner H.:
Az értékpapírok elmélete. Kassa, 1905; BarthaB.: Akereskedelmi társaságok jogi személyisége. Debrecen,
1896; BaumgartenN.: A vezérigazgató. Budapest, 1913; Baumgarten N.: Részvénytársasági jogunk reformja.
Budapest, 1914; Bálint I.: Zálogleveleinkről. Budapest, 1899; Bánfi T. – Sulyok Papp M. – Szász J.: A kötvény.
Budapest, 1986; Bender B.: Dolgozatok a részvényjog köréből. Budapest, 1906; Bender B.: A részvényjog
újabb fejlődése. Budapest, 1908; BerényiP.: Atőzsde. Budapest, 1902; Blau V.: A reformált gabonatőzsde.
Budapest, 1897; Bozzai R.: Budapesti Áru- és Értéktőzsde Szabadság téri palota felépítésének története és az
épület műszaki leírása. Budapest, 1908; BozzaiR.: Tőzsdekalauz. Budapest, 1988; Bónis P.: Akereskedelmi
társaságok jogi személyisége. Budapest, 1914; Bozóky A.: Akereskedelmi társaságokról.Jog- tudományi
Közlöny, 1873; Bozóky G.: A korlátolt felelősségű társaság a külföldi és de lege ferenda a magyar jogban.
Pozsony, 1914; Bózoky G.: Magyar váltójog. I-II. Pécs, 1926; Bozóky G.: Magyar kereskedelmi jog. I-II.
Budapest, 1928; Bozóky G.: A csekkjog kodifikációjának mai állása. Gazdasági jog. 1940; Buday M.: Átmeneti
felelősség a kereskedelmi társaságok jogában. Budapest, 1939; Buday Gy.: Tízéves a magyar korlátolt
felelősségű társaság és a reformtörekvések. Gazdasági jog, 1942; Czettler J.: Szövetkezeti ismeretek. Budapest,
é. n; Cseh F.: A szövetkezetek szerepe a gazdasági életben. Budapest, 1943; Csepregi Horváth J.: A szövetkezeti
intézmény története. I-II. Budapest, 1926; Doroghy E.: A korlátolt felelősségű társaságról szóló törvénytervezet
vitája. MagyarJogászegyleti Értekezések, 1928; Doroghy E.: Részvényjogi novella. Budapest, 1933; Ehrenburg
V.: Handbuch desgesamten Handelsrechts. I-VIII. Leipzig, 1913-1922; Engel A.: A részvénytársaság
alapszabályai. Budapest, 1906; Engel E. – Bartha L.: A budapesti tőzsde története. Budapest, 1914; Fehérváry
J.: Magyar csődjog vázlata. Budapest, 1941; Fehérváry J.: Váltójog. Budapest, 1942; Fehérváry J.: Megtámadás
csődön kívül. Budapest, 1944; Fehérvári J.: Kereskedelmi jog. Budapest, 1944; Glatz O.: A magyar szövetkezeti
jogalkotás. Budapest, 1932; FélegyházyÁ.: Abudapesti tőzsde története. Budapest, 1896; Félegyházy Á. –
Lendvay S.: Tőzsdei értékpapírok. I-II. Budapest, 1896-1900; Flessig S.: Az értéktőzsdejelentőségéről.
Közgazdasági Szemle, 1923; Fuchs J.: A tőzsdei értékpapírok vizsgálata. Budapest, 1940; Gluckstal A. –
Huppert L.: A korlátolt felelősségű és a csendes társaság. Budapest, 1930; Goldschmidt L.: Handbuch des
Handelsrechts. TeilA. Universalgeschich- te des Handelsrechts. Stuttgart, 1891; Teil B.: Geschichtlich-
literatische Einleitung und Grundlehren. Stuttgart, 1875; Teil C.: Die Lehre von der Ware. Stuttgart, 1868-1887;
GroákL.: Részvénytársaság és részvényjog. Budapest, 1932; Grosschmid B.: Kereskedelmijogunk egynémely
alapfogalmairól. Magyar Igazságügy, 1884; GyörgyE.: Tízévfize- tésképtelenségeinek tanulságai. Budapest,
1936; Havas A. J.: Az értéktőzsde. Budapest, 1890; Jakobovits Gy.: Magyar kötvények. Budapest, 1933;
Jakobovits Gy.: Magyar kötvények árfolyamhullámzása. Budapest, 1934; Kautz Gy.: A társulási intézmények a
nemzetgazdaságban. Pest, 1871; Kende E.: Határidőügyletek. Budapest, 1931; Keresztes Gy.: Magyar
értékpapírjog. Budapest, 1932; Kosztolány A.: Tőzsdeszeminárium. Budapest, 1989; Kosztolány A.: A pénz és a
tőzsde csodavilága. Budapest, 1990; Kosztolány A.: Tőzsde-pszichológia. Budapest, 1992; Krausz Gy.: Magyar
részvénytársasági jog. Budapest, 1906; KrálikL.: A csődtörvény. Budapest, 1881; Kuncz Ö.: Csendes társaság.
Kereskedelmi jog. 1917; Kuncz Ö.: A magyar kereskedelmi és váltójog vázlata. I-II. Budapest, 1929; Kuncz Ö.:
Szövetkezeti jogunk időszerű kérdései. Budapest, 1930; Kuncz Ö.: A szövetkezet gazdasági fogalma. In Bernát
135
István emlékkönyv. Budapest, 1931; Kuncz Ö.: Törvénytervezet a szövetkezetről. Budapest, 1934; Kuncz Ö.: A
rochdale-i elvek és a szövetkezet jogi fogalmának bővülése. Budapest, 1935; Kuncz Ö.: Küzdelem a gazdasági
jogért. I. Budapest, 1939, II. Budapest, 1941; Kuncz Ö.: A részvény és a részvényes. Budapest, 1941; Lehman
K.: Die geschichtliche Entwicklung des Aktienrechts bis zum Code de Commerce. Berlin, 1895; Lévy B.: A
kereskedelmi jog elhatárolásának kérdése a kereskedelmi törvényünk revíziója szempontjából.
MagyarJogászegyleti Értekezések, 1900; Liebmann I.: A záloglevél mint értékpapír. Budapest, 1931; Magyary
G.: A kereskedelmi társaságok szervezésének irányelve.Jog, 1893; Magyary G.: A cheque. MagyarJogászegyleti
Értekezések, 1895; Magyary G.: Értékpapírok a polgári törvénykönyv tervezetében. Budapest, 1902; Menyhárt
G.: Adalékok az értékpapír fogalmához. Szeged, 1935; Pénzügyi és Kereskedelmi Enciklopédia. Főszerk.
Bácskai Tamás. Budapest, 1988; Meszlényi A.: A csődön kívüli kényszeregyezségről szóló törvény és
rendeletek rendszeres magyarázata. Budapest, 1935; Mészáros K.: Bevezetés a tőzsdejogba. Budapest, 1988;
Móra Z.: A tőzsde jelentősége a közgazdasági életben. Budapest, 1940; Nagy F.: Magyar váltójog. Budapest,
1910; Nagy F.: Magyar kereskedelmi jog. I-II. Budapest, 1912; Nagy F.: A kereskedelmi társaságok jogi
természete, különös tekintettel a főbb európai törvényhozásokra. Budapest, 1878; Nagy D.: A csendes társaság.
Budapest, 1943; Navratil Á.: A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. Magyar Jogászegyleti Értekezések,
1935; Neumann Á.: A korlátolt felelősségre alakult társaságról szóló 1892. évi német birodalmi törvényről.
Magyar Jogászegyleti Értekezések, 1893; Nizsalovszky E.: A csendes társaság és a korlátolt felelősségű társaság
revíziója. Kereskedelmi jog, 1935; Nizsalovszky E.: Kereskedelmi jogi jegyzet. Debrecen, é. n.; Nizsalovszky
I.: A jelzálog jogszabályainak magyarázata. Budapest, 1939; Oppler E.: A részvényes külön (egyéni)
joga.Jogállam, 1917; Oppler E.: Részvényesek könyve, Budapest, 1991; Patakfalvy L.: A korlátolt felelősségű
társaság jogi természete. Magyar Jogászegyleti Értekezések, 1936; Patakfalvy L.: Kereskedelmi társaságok
átalakítása. Budapest, 1940; Patakfalvy L.: A társaságjogi személyisége. Budapest, 1941; Pehr S.: A váltó
szerepe és jelentősége a gazdasági életben. Budapest, 1938; Pláner M.: A tőzsdeügyletek. Budapest, 1903; Plósz
S.: A magyar váltójog kézikönyve. Budapest, 1877; RittingerI.: Acsendes társaság. Gazdasági Jog, 1941;
Rittinger I.: Még egy szó a csendes társaságról. Gazdasági Jog, 1942; Rudolf L.: A forgatmány. Budapest, 1937;
Sándor T.: Az európai csődjogi rendszerek összehasonlító áttekintése. Kézirat, Budapest, 1985; Scheuer Gy.: A
Budapesti Értéktőzsde. Budapest, 1990; SchreyerJ.: Csődjogi reformok. Budapest, 1928; Sichermann B.: A
csekkről. Budapest, 1926; Sövényházi F.: A részvényes vagyonjoga. Budapest, é. n.; Spilákné Kertész M.:
Magyarországi értékpapírok története 1945-ig. Budapest, 1989; Süveges Márta: A kereskedelmi törvény szerepe
a szövetkezeti jog intézményi kialakításában. Szövetkezés, 1994/1-2.; Szász A.: A magyarországi tőkés bankok
üzleti politikája és technikája. Budapest, 1961; Szászy-Schwarz G.: Kereskedelmi csődök. Jog, 1888; Szende P.:
A korlátolt felelősségű társaság. Budapest, 1927; Török G.: Csak semmi pánik. Mi jön a csőd után? Budapest,
1989; Tury S. K.: Részvényjogunk reformjáról. Szeged, 1931; Tury S. K.: A nagyrészvényes felelősségének
kérdéséhez. Szeged, 1938; Újlaki J.: A csekktörvény magyarázata. Budapest, 1909; Villányi I.: Értékpapír és
tőzsde lexikon. Budapest, 1990.
A POLGÁRI HÁZASSÁG, CSALÁD, GYÁMSÁG ÉS GONDNOKSÁG SZABÁLYOZÁSÁHOZ: Bacsák I.:

A polgári házasság kérdése a Magyar Képviselőház szőnyegén. Budapest, 1874; Bartha B.: A házassági jog
reformja. Kassa, 1891; Bobory K.: Polgári házasság. Pest, 1868; Bosnyák L.: Böngészet a gyámügyi törvény
tarlóján. Jogtudományi Közlöny, Budapest, 1880; Bosnyák Z.: Árvaszékeink reformja. Budapest, 1890;
Bosnyák Z.: A nők gyámsági és gondnokság viselési képességéről. Jogtudományi Közlöny, Budapest, 1877;
Friedrich I.: A nő joga a váláshoz a magyar jog szerint. Budapest, 1907; Gerő E.: Házasság-felbontó okok.
Budapest, 1935; Grosschmid B.: Házasságjogi törvény. Budapest, 1908; Gyárfás I.: A francia családtanács és a
hazai árvaügy országos rendezése. Magyar Themis, Budapest, 1871; Hajnal H.: A magyar királyi Kúria legújabb
gyakorlata kö- teléki és nőtartási perekben. Budapest, 1936; Hattyuffy D.: A gyámhatósági közigazgatás
kézikönyve. Budapest, 1884; Herczeg M.: Magyar házassági jog. Budapest, 1896; Hlatky E.: A gyámsági
törvénymódosításáról szóló törvényjavaslat.Jogtudományi Közlöny, Budapest, 1884; Jancsó Gy.: A magyar
házassági vagyonjog. Budapest, 1890; Knorr A.: A gyámsági és gondnoksági ügyek kézikönyve. Budapest,
1878; Knorr A.: Házassági perek és eljárás a házassági perekben. Budapest, 1899; Kováts Gy.: A házasságkötés
Magyarországon egyházi és polgári jog szerint, tekintettel a törvényhozás feladataira. Budapest, 1883; Leitner
M.: Az új eljegyzési és házassági törvény magyarázata. Budapest, 1908; Lőw T.: A polgári házasság. Pest,
1870; Márkus D.: A házassági jog és anyakönyvi törvény kézikönyve. Budapest, 1895; Meszlényi Z.: Házassági
köteléki perek az egyházi bíráskodásban. Esztergom, 1927; Nagy D.: A házassági jog és a Kúria gyakorlata.
Budapest, 1940; Németh P.: A gyámság és gondnokság. Budapest, 1878; Notter A.: Az egyház törvényhozó
joga a házasság kötelékére vonatkozólag. Budapest, 1904; Pártos B.: A polgári házasságról. Budapest, 1893;
RaffayF.: Az elmebaj a házassági jog szempontjából.Jog, Budapest, 1899; Raffay F.: A magyar házassági jog.
Budapest, 1902; RaffayF.: Házassági perrendtartás. Budapest, 1898; Rácz L.: A polgári házasság intézményének
megvalósulása Magyarországon. Jogtörténeti Értekezések, 4. Budapest, 1972; Révay B.: Az elhagyásosper.
Budapest, 1920; Révay B.: Ahűtlen elhagyás. Budapest, 1920; Scheibner K.: A gondnokság alá helyezés kérdé-
136
séhez.Jog, Budapest, 1896; Sipos I.: A katolikus házasságjog rendszere. Pécs, 1923; Sipőcz László: A gyámsági
törvény. Budapest, 1882; SztehloK.: Eljárás házassági perekben. Budapest, 1895; Szakolczay Á.: A
gyermekvédelem Magyarországon. Budapest, 1900; Sztehlo K.: Törvényjavaslat a házasság megkötésének és
felbontásának feltételeiről. Budapest, 1880; Tárkány Szűcs E.: Magyar jogi népszokások. Budapest, 1981;
Ungár M. – Hajnal H.: Csábítás, jegyszegés és a jog. Budapest, 1939; Vámbéry R.: A házasság védelme a
büntetőjogban. Budapest, 1902.
A SZOVJET TÍPUSÚ ÁTALAKULÁS HATÁSÁHOZ: Asztalos L.: Polgári jogi alaptan. Budapest, 1987;
Bratusz, Sz. N.: A szovjet polgári jog tárgya és rendszere. Budapest, 1964; Eörsi Gy.: A tervszerződések.
Budapest, 1957; Eörsi Gy.: A szocialista polgári jog alapproblémái. Budapest, 1965; Eörsi Gy.: Összehasonlító
polgári jog. Budapest, 1975; Eörsi Gy.: Jog – gazdaság – jogrendszer-tagozódás. Budapest, 1977; Eörsi Gy.: A
szocialista polgári jog alapproblémái. Budapest, 1975; Eörsi Gy.: A jogi felelősség alapproblémái. A polgári
jogi felelősség. Budapest, 1961; Eörsi Gy.: A magyar civilisztika 30 éve. Gazdaság- és Jogtudomány, 1975;
KornaiJ.: Aszocialista rendszer. Budapest, 1993; Nagy L.: Aszövetkezeti jog alapkérdései. Budapest, 1977;
Nizsalovszky E.: Magyar családjog. Budapest, 1949; Peschka V.: Jogforrás és jogalkotás. Budapest, 1965;
Reich, N.: Sozializmus und Zivilrecht. Frankfurt am Main, 1973; Sárándi I.: A magyar polgári jog alapelvei.
Kari Acta. T. XIX. Budapest, 1977; Sárándi I.: A társadalmi tulajdon változásai. Kari Acta. T. XII. Budapest,
1970; Sárközy T.: A jogi személy elméletének átalakulása. Budapest, 1985; Sárközy T.: A szocialista
vállalatelmélet jogtudományi alapjaihoz. Budapest, 1981; Seres I.: A mezőgazdasági termelőszövetkezeti
tulajdonjog. Budapest, 1968; Szabó I.: A szocialista jog. Budapest, 1969; Szászy I.: A Szovjetunió
magánjogának alapelvei. Kolozsvár, 1945; Sztálin, V. I.: A szocializmus közgazdasági problémái a
Szovjetunióban. Budapest, 1952; Valentin, P.: Sozialistisches Zivilrecht. Berlin-New York, 1978; Venediktov:
A szocialista tulajdon polgárijogi védelme a Szovjetunióban. Budapest, 1955; Világhy M. -Eörsi Gy.: Magyar
polgárijog. I-II.; Acta Fac. Pol. et Jur. momu. Eötvös Loránd; Világhy M.: Gazdaságpolitikai és polgári jog.
Budapest, 1978; Világhy M.: A magyar civiljogtudomány 25 éve.Jogtudományi Közlöny, 1970; Világhy M.: A
polgári jog szocialista elveinek alakulása a felszabadulás óta. Jogtudományi Közlöny, 1960; Visinszkij: A
szovjet állam és jogtudomány kérdései. Budapest, 1950.
A SZOCIALISTA CSALÁDJOGHOZ: Böszörményi-Nagy E.: A családjogi törvény bírói gyakorlatának néhány

kérdése. Jogtudományi Közlöny, Budapest, 1954; Nizsalovszky E.: Családi jog. Budapest, 1954; Pap T.:
Magyar családjog. Pécs, 1979; Szigligeti
I. : Házassági vagyonjog. Budapest, 1959.
137
3. fejezet - III. rész │ A MAGYAR
BÜNTETŐJOG TÖRTÉNETE – Bódiné
Beliznai Kinga, Király Tibor, Lőrincz
József, Máthé Gábor, Mezey Barna
1. 1. A BÜNTETŐJOGI INTÉZMÉNYEK TÖRTÉNETE A
KEZDETEKTŐL A POLGÁRI ÁTALAKULÁSIG
1.1. ALAPFOGALMAK
Magatartás és szankció
„És mivel minden nép saját törvényei szerint él, azért mi is, Isten akaratából országunkat igazgatván, a régi és új
császárok példáját követve, törvényhozó elmélkedéssel meghatároztuk népünk számára: miképpen éljen
tisztességes és békés életet. Hogy miként isteni törvényekkel gazdagabbá lett, ugyanúgy világiakkal is el legyen
látva, hogy amennyire ama isteni törvények által a jók gyarapodnak, ugyanúgy bűnhődjenek a gonoszok emezek
által.” Ezekkel a mondatokkal vezette be az írástudó klerikus Szent István királyunk első dekrétumának
rendelkezéseit, amelyek egyben a magyar állam első dekrétumainak irányelveit is jelentették.
Első uralkodónk törvényalkotási szándéka egyértelmű az idézet tükrében: az általa helyesnek tartott,
dekrétumában meghatározott életmódtól, magatartástól eltérőket büntetni kívánta. Az 1001. esztendő körül
kiadott dekrétum szabályainak jelentős része büntető norma. A 35 fejezetben 24 önálló bűncselekmény
szankcionálásáról rendelkezett, melyek számát növelték a privilegizált és minősített alakzatok (miként példának
okáért az emberölésnél, ahol is annak öt esetét írta le a jogalkotó). A büntetőszabályok ilyen túlnyomó jelenléte
első törvénykönyvünkben nem meglepő. A büntetőjog a szinte kizárólag erőszakra támaszkodó korai
társadalmakban a hatalmon lévők megkülönböztetett figyelmét élvező eszköz az uralom fenntartásában; s mint
ilyen, az ókori és a középkori ember életének legfőbb szabályozó eleme. A kor politikai viszonyainak
megfelelően aránytalanul nagy jelentőségre tett szert a többi jogággal szemben, s ezáltal a mindennapi élet
meglehetősen hű lenyomatát adja.
A bűncselekménnyé nyilvánítás
Minden emberi közösség, így a vérségi alapokon szerveződött nemzetségi társadalom egyes csoportjai vagy a
felbomlott ősi közösség maradványain kibontakozó politikai szervezetek, a vagyoni alapokon szerveződő
társadalom egyaránt érzékenyen reagál a különféle emberi magatartásokra. Egyetlen emberi csoport sem lehet
közömbös tagjainak kohézióját erősítő hasznos vagy közösséget bomlasztó, káros cselekedeteivel szemben. A
társadalom a közösségellenes megnyilvánulásokat, a többség (vagy legalábbis a hatalmat gyakorlók) érdekeivel
szemben állókat felelősségre vonja, negatív szankciókat helyez kilátásba, s szükség esetén foganatosítja azokat.
A bűncselekménnyé nyilvánítás lehetősége, a büntetőjog határainak megvonása a szabályalkotó (jogalkotó)

kezében van. Az, hogy mely magatartások jelennek meg a szabályrendszerben, a jogban bűncselekményként,
teljes egészében a törvényalkotás, a szokásokat és a joggyakorlatot irányítók döntésétől függ. Ez a döntés
természetesen nem teljesen önkényes, azt számos tényező befolyásolja, kihat rá a társadalom megítélése,
állapota, fejlettsége is. A közbékét sértő, bűncselekménynek titulált és szankcionált magatartások
kiválasztásában a nemzetségi társadalomban döntő szempont volt a csoportok egységének és biztonságának
fenntartása, a vagyonilag tagolódott társadalmakban pedig a hatalmat kézben tar- tókgazdasági érdeke, amely
természetesen együtt járt a politikai pozíciók garantálásával. Ezen alapvető szempontokon túl több megfontolás
is hatást gyakorolt a bűncselekménnyé nyilvánításra. A társadalmat igazgatók, a hatalmat gyakorlók feltétlen
érdeke egyfajta társadalmi békesség megteremtése, amelynek egyik feltétele a közrend és közbiztonság
szavatolása. A közösség tagjainak, állampolgárok, alattvalók életének, testi épségének, vagyonának,
nyugalmának és zavartalan munkájának védelmét is a büntetőjog garantálja. A „ne ölj” parancsának büntetőjogi
megfogalmazása éppen úgy szolgálja a társadalom bármely tagjának védelmét, mint a rabszolgatartóét,
138
III. rész │ A MAGYAR
BÜNTETŐJOG TÖRTÉNETE –
Bódiné Beliznai Kinga, Király Tibor,
Lőrincz József, Máthé Gábor, Mezey
Barna
földbirtokosét, tőkés vállalkozóét. (Más kérdés persze a jogi praktikumban megnyilvánuló értékítélet, az életek
súlya közötti differenciálás, s az ennek megfelelő eljárás).
A bűncselekménnyé nyilvánítást befolyásoló tényezők
A bűncselekmények köre és a felelősségre vonás feltételei a történeti fejlődés során folyamatosan változtak és
változnak. A büntetőjog fogalmainak tisztázottsága, árnyaltsága, az általa szabályozott viszonyok köre
alkalmazkodik a társadalom fejlettségéhez, nagymértékben függ a tudomány fejlődésétől, a világkép
alakulásától. Ezzel összefüggésben minden kétséget kizáróan kimutatható az uralkodó ideológia befolyása a
bűncselekmények meghatározására, elég gyakran a kizárólagos eszmei uralom büntetőjogi eszközökkel történő
biztosítása érdekében. Nyomot hagy a jogszabályokon a mindenkori politikai viszonyok alakulása, s a gazdasági
kényszerűség is számtalanszor vált a büntető igazságszolgáltatás alapjává.
Számos esetben lehetünk tanúi annak, hogy jogpolitikai megfontolások egyik napról a másikra befolyásolhatják,
tágíthatják vagy szűkíthetik a magatartásokat körülíró tényállásokat. Ajog belső önfejlődése ugyancsak hatással
van a bűncselekmények tényállásának megfogalmazására, jóllehet ez inkább jogtechnikai szempontból jelent
árnyalásokat. A bűncselekménycsoportok kialakításánál, a büntetőjog rendszerének megformálásánál, igaz
másodlagos szereppel, de jelentőséggel bír ez a tényező is.
Mindezek mellett kiegészítőleg megjegyzendő az is, hogy a változásokat a jog szövegapparátusa nem feltétlenül
tükrözi vissza, vagyis a jogi forma nem minden esetben fejezi ki a társadalmi tartalmat. A „ne ölj”, a„ne lopj”
parancsa korok és régiók fölötti szabály, értelme legfeljebb mögöttes szabályozással módosítható (például annak
meghatározásával, kire nem terjed ki a rendelkezés, kire vonatkozóan vagy milyen esetben privilegizált az
elbírálás, kire nézve kell a helyzetet súlyosabban megítélni); illetőleg természetesen a konkrét cselekmény
konkrét elbírálásakor, a „társadalomra veszélyesség” mérlegelése során.
A bűncselekmény fogalma
Bűncselekmény tehát minden olyan magatartás (cselekvés vagy mulasztás), amelyet a hatalmon lévők annak
nyilvánítanak, melyet a közre és az egyénre olyannyira veszélyesnek tartanak, hogy meggátlásukra kriminális
szankció igénybevételét ítélik szükségesnek.
A büntetés lényege
A bűncselekmények körének kijelölői azonban nemcsak a magatartás meghatározásával fejezik ki negatív

értékítéletüket, hanem a bűncselekményre kilátásba helyezett büntetés meghatározásával is. A bűncselekmények
negatív rangsorát végül is a súlyosbodó büntetések szabják meg. A büntetések a jogalkotó rendelkezésére álló
kriminális szankciók, melyek lényege valamiféle érték megvonása. A büntetések arzenálja az emberiség
története során alig változott, az elrabolható értékek köre az emberi nem fejlődése során nem módosult. Az élet,
a test, a szabadság, a vagyon és a környezet megbecsülése az a kör, melyben a büntetendő személy „támadható”.
A büntetés-végrehajtás formája persze már korántsem ilyen egységes, sőt koronként, területenként és társadalmi
rétegenként változott az igénybe vehető szankciók köre, s természetesen a végrehajtás keménysége is.
A büntetések és a büntetés-végrehajtás minden korban szorosan ösz- szefügg az általános társadalomfelfogással,

valamint a mindennapi élet körülményeivel is. A hétköznapi lét sajátosságai és lehetőségei döntően
befolyásolják az alkalmazott büntetéseket is. A középkor egyes periódusainak véres valósága, a teljesen
természetes háborúskodás, a mindennapi erőszakoskodás a büntetést magát is „súlyosbította”. A büntetésben
megfogalmazott rossznak nyilvánvalóan nagyobbnak és erősebb hatásúnak kell lennie az általánosan
érzékelhető rossznál, hiszen valamilyen korlátozó célt csak ily módon lehetett vele elérni. Ezért értelmetlen és
történelmietlen valamely kor büntetőgyakorlatáról utólag, az utókor maga- sabbrendűségének biztos
magaslatából mint brutális, barbár praxisról szólni. Aligha mondhatjuk, hogy mai büntető gyakorlatunk a mai
értékek és társadalmi normák szintjén kevésbé brutális, mint a középkor testi és sanyargató szankciókra
alapozott büntetési szisztémája volt. A büntetés csak saját korába helyezve érthető meg, s csak saját korának
viszonyaihoz mérten minősíthető.
A büntetés célja
A büntetés, egyes extrém eseteket leszámítva, soha nem volt öncélú. A közösség vezetője, az uralkodó, a bíró
mindig egy határozott célkitűzés jegyében ítélt. A büntetés a bűn kezelésére született meg, így fő rendeltetése
direkt vagy indirekt módon mindig a társadalmi köznyugalom fenntartása volt. Értelemszerűen ezek között
139
Barna
vezető helye volt a közösség védelmének a bűnözéssel szemben, a kisebb-nagyobb társadalmi csoportok, lakó-,
munka- és életközösségek mindennapi tevékenységének, békéjének, nyugodt életvitelének biztosítása,
megvédelmezése a kriminalitás hullámaitól. A közösség nyugalmának záloga volt a normarend stabilitása és a
szabályok érvényesülésének kikényszerítése. A bűnt elkövető (tehát szabályt szegő) tettes nemcsak közvetlenül,
a társadalom legközvetlenebb érdekeit és életét zavarja meg, hanem a szabályok biztonságába vetett hitet is. Sőt
tette alkalmas arra is, hogy megingassa a közösségek, a társadalom vezetői, állami szervek, hatóságok
tekintélyét, mely helyreállításának többek között a látványos, következetes büntetés is eszköze lett. Végül a
köznyugalom kérdéskörében nem feledkezhetünk meg a sértett ember lényéből fakadó igazságtételi igényről
sem, mely a bántalmazottból, a károsultból elemi erővel feltörő kiegyenlítési követelésben (bosszúban)
fogalmazódik meg. Ennek az általános társadalmi követelménynek a kielégítése a közösség tagjai, az alattvalók,
a polgárok biztonság- és igazságérzetének (végső fokon a vezetőkkel való megelégedettségének) feltétele. A
büntetés mint a jogi rend keretei között az állam által még igénybe vehető legutolsó eszköz a fennálló rend
biztosítására természetesen hatalmi megfontolásoknak is eszköze lett, célja a történelem során számos esetben
megingott hatalom megerősítése, diktatórikus berendezkedések, abszolút kormányzatok stabilitásának
deklarálása volt.
Eszközök a büntetés céljának megvalósításához
A fenti szándékok elérésére jó néhány eszköz kínálkozik. Az állami büntetőjogi törekvések főként azt célozzák,
hogy a jövőben ne kövessenek el bűntetteket (megelőzés, prevenció). Ebben a büntetés hatását tekintve két
célpont kínálkozik: az elkövető egyfelől, mindenki más (aki potenciálisan bűnös lehet) másfelől. A bűnözőt meg
kell győzni arról, hogy helytelenül járt el, s többé ne kövessen el hasonló jogsértést, ha pedig a meggyőzés
sikertelennek látszik, olyan helyzetbe hozni, hogy ne legyen lehetősége a bűnelkövetésre (különös megelőzés,
speciális prevenció). A társadalom kívülálló tagjait pedig a büntetés eszközével (is) rá kell bírni a bűn útjának
elkerülésére (általános megelőzés, generális prevenció).
Módszerek a büntetés céljának megvalósításához
Mindkét esetben kézenfekvő és a történelem során leggyakrabban alkalmazott módszer az elrettentés, vagyis a
fizikai támadás a test ellen, a kegyetlen erőszak alkalmazása a bűnösön. Az elítélt közvetlen szenvedésein át
tapasztalja meg a büntetőhatalom keménységét, s ez ösztönzi jövőbeli cselekedeteinek megfontolását, a
társadalom kívülálló tagjai számára pedig egyenes fenyegetésként jelenik meg az esetleges elkövetési gondolat
csírájában történő elfojtására törekedve. A meggyőzés lehet persze pszichikai jellegű is, lelki gondozás, nevelés,
oktatás, a társadalom számára címzett jogpropaganda. (Ajavítás gondolata, az elkövető pozitív befolyásolásának
eszméje soha nem hiányzott a bírák szándékai közül, más kérdés, hogy teória szintjére emelkedett-e, avagy csak
mögöttes megfontolásként munkálkodott a büntetőpraxisban. A nevelés a büntetéssel egybekötött lelki
gondozás, tanítás, ápolás, a szigorú rendre szoktató munkáltatás. A jogismeret terjesztése, a bűn és a büntetés
elválaszthatatlan és feltétlen kapcsolatának tanítása mint a bűn megelőzésének feltételezett eszköze ugyancsak
szerepelt a büntetés céljai között.) Az államosított bosszú, a megtorlás megint csak többfunkciójú. Egyrészről az
igazságtétel iránti igénynek megfelelni igyekvő hatóságok ezzel legitimálják az állami büntetőjogot, másrészről
deklarálják az állam, a hatóságok, a jogrend megtá- madhatatlanságát, s elégtételt adnak a „megsértett”
hatalomnak is. Az elrettentés, a megtorlás fő eszköze a test elleni fizikai kényszer, a kínzások, sanyargatások,
csonkítások arzenálja, méghozzá hosszú időn keresztül a legszélesebb nyilvánosság előtt. A büntetés és a
büntetés-végrehajtás történelme során ezen elemek természetesen más és más hangsúllyal, időnként egyik-
másikuk teljes diadalával jelentek meg a praxisban, máskor valamiféle egyensúlyi helyzetbe kerültek egymással.
Különös jelentőségre jutottak, amikor megkezdődött a büntetőjog tudományos művelése, a büntetés-végrehajtás
tudományos megalapozása, s ezzel együtt a büntetés céljáról és jogalapjáról vallott eszmék terjedése,
gondolkodásrendszerek kialakítása.
A büntetőjog fogalma
A büntetőjog, mint a fentiekből is nyilvánvaló, azon intézmények, jogszabályok és gyakorlat összessége,

melynek célja a fennálló társadalmi-jogi rend védelme, és amely oltalmazza a hatalmon lévők speciális
érdekeivel egyetemben a társadalom tagjainak, alattvalóinak, polgárainak értékeit (életüket, testi épségüket és
szabadságukat, vagyonukat és becsületüket). E védelem a bűncselekmények körének és tartalmának
meghatározásában, a büntetőjogi tilalmak áthágása esetén a felelősségre vonásban és a büntetésben
manifesztálódik.
Ius poenale
140
Barna
Formai értelemben a büntetőjog (ius poenale) jogszabályok foglalata, melyek célokat, feladatokat, a büntetőjogi
felelősségre vonás feltételeit, a büntetések nemeit, a büntetés kiszabásának szempontjait, az egyes
bűncselekménynek nyilvánított magatartások leírását (tényállás), valamint az ezekre kiszabandó büntetéseket
(szűk értelemben vett, ún. anyagi büntetőjog), a büntető felelősségre vonás rendjét (büntetőeljárási jog), továbbá
a büntetés foganatosításának körülményeit (büntetés-végrehajtási jog) rendezik. A büntetőjog jogággá csupán a
magánjogtól való függetlenedése, a büntetőjoggal való tudományos foglalkozás megindultát követően vált, mely
Európa-szerte általánosan a 18-19. századra tehető. Ez annyit jelent, hogy azt megelőzőn nem
beszélhetünkjogágról (tehát összefüggően kialakított, belső rendszerrel bíró jogi konstrukcióról), csupán egyes
intézményekről, melyek a jogrendszer legkülönfélébb pontjain, látszólag ötletszerűen bukkantak föl. Ezek
rendszerbe foglalását mégis indokolja az áttekinthetőség és a tanulhatóság igénye.
Ius puniendi
A büntetőjog másik megközelítése tartalmi (ius puniendi), az állam büntetőhatalmát firtatja, jelenti tehát az
államnak az egyénnel szemben fennálló jogát, mely szerint a társadalom (a közösség) biztonságát veszé-
lyeztető cselekményeket megtilthatja, elkövetésüket büntetheti. Megítélésünk szerint ez a bölcseleti

megközelítés messze túlmutat az általunk tárgyalható jogi kereteken.
1.2. A BÜNTETŐJOG FEJLŐDÉSÉNEK KORSZAKAI

A vérségi igazságszolgálgatás korszaka
A nemzetségi társadalom jogszolgáltatásának jellemzője kezdetben egyfajta sajátosan kettéváló igazságosztás,

vagyis a belső és a külső reakciók köre közötti megkülönböztetés. A belső igazságszolgáltatás azon sérelmek
körét próbálja rendezni, amelyeket a nemzetségek tagjai követtek el egymás és a közösségi normák ellen.
Tekintettel a családok és nemzetségek igen nagyfokú egymásra utaltságára s ennek folytán erős belső
kohéziójára, az idevágó esetek száma kevés, jelentőségük csekély. Erkölcsi megvetéssel, megszégyenítő
büntetésekkel, közös rituálékból történő kizárással szankcionálták őket, s legvégső eszközként alkalmazták a
kiközösítést. A külső igazságszolgáltatás sokkal nagyobb jelentőséggel bírt, lévén, hogy a magyar
társadalomfejlődés törzsi-törzsszövetségi korszakát megelőzően nem volt olyan felettes hatalom a nemzetségek
felett, amely a más csoportok felől jelentkező sértéseket megtorolhatta volna. A csoportnak magának kellett
tehát önmaga fennmaradása érdekében kollektív és feltétlen választ adnia a támadásra, mely az egyedüli
garanciát jelentette a közösség védelmére. A feltétlen megtorló fegyveres visszacsapás tudata óvhatta meg a
csoport tagjait újabb atrocitásoktól, külsők erők zaklatásaitól, vagyoni vagy személyes sérelmektől. A
viszontválasz közösség védelmére igénybe vett eszköze a bosszú és a háború, tehát a fegyveres elégtétel vétele
volt. A nemzetségi társadalom átalakulásával azonban jelentősen változott az igazságszolgáltatás helyzete is.
A törzsek, a törzsszövetségi szint kialakultával megjelentek az addig hiányzó „felettes hatóságok” is, így a
törzsbíró, mint a törzsszövetségi vezetők ítélkező funkciót ellátó tagja. A nemzetség már igényt tarthatott
felsőbb védelemre, ezzel egy időben természetesen tudomásul kellett vennie a magasabb szintű normarendszer
létét is, alkalmazkodnia kellett a magyar törzsszövetség általános szokásrendjéhez is, mely a katonai demokrácia
érdekeinek megfelelően alakította a szabályokat. A törzsi és törzsszövetségi érdek, a katonai demokrácia mind
több fegyveres kiállítását megkövetelő modellje, a hadakozások egységet parancsoló jellege a felsőbb vezetőket
érdekeltté tette a bosszú és a nemzetségek közötti háborúskodások erős korlátozásában, az emberanyag, a
technikák, a vagyon védelmében – vagyis egyre kevésbé engedhették az oktalan pusztítást. A nemzetségek
maguk is hajlandóságot mutattak a háborúskodás korlátozására, a bosszú valamiféle megváltására, valamilyen
nem fegyveres elégtétel adásra, a sértés nem fegyveres eszközökkel történő ellensúlyozására. A vagyonosodás
magával hozta a csoportegység fellazulását, a közösségek
tagjai egyre kevésbé vállaltak feltétlen módon felelősséget másokért, ezért a korábbi kollektív felelősség
irányából a hangsúly az egyéni felelősség irányába tolódott, s elősegítette a felelősségre vonás rendjének
kialakítását is. A gazdasági gyarapodás lehetővé tette a személyes büntetés részleges átterelését vagyoni térre.
A bűnök között különbséget tettek aszerint, hogy azok a közösséget sértették-e avagy magánosok ellen
irányultak. A közösséget sértő (az általános hadi érdeket, a felsőbb vezetőket, a legáltalánosabb és legfontosabb
szabályokat érintő) cselekmények megbüntetésére a politikai vezetés tartott igényt, a vitás ügyek java részét
azonban a magánügyek kategóriájába sorolta, azok elintézését a felekre bízta, és pusztán a békés és a közös
érdeknek megfelelő elbírálás elősegítésére jelölt, illetve állított bírákat.
141
Barna
E korszak jellemzője, hogy a bűncselekmények büntetésének legjelentősebb része a gyakorlat, a szokás, a
tradíciók követelte módon alakult, a végrehajtás a magánfél kezében volt, s a politikai hatalom csak az eljárás
kereteit, az eljárást ragadta meg – „ügynöke”, a bíró segítségével. Ezzel mintegy előkészítette a büntetőjog
államosítását, amely a magyar történelemben ismereteink szerint Szent István keresztény államszervezésével
vette kezdetét.
A magánjogias büntetőjogi intézmények kora
Az állam büntető igazságszolgáltatásának kiteljesedése Árpád-házi uralkodóink országlásának korára esett. Az a

szisztematikus államszervezés, melyet Géza és Szent István kezdett meg, s melyet Szent László és Könyves
Kálmán munkája tett egésszé, nem tűrte meg a magánkézbe letett autonóm igazságszolgáltatást. Azok a
nagyralátó tervek, melyek jegyében uralkodóink a magyar keresztény állam felépítését megkezdték, majd
folytatták az első királyok művét, igényelték a büntetőjogi támogatást is. Büntetőpolitikai elképzelések
formájában megjelentek a feudális társadalom uralkodói követelményei; a legsúlyosabb szankciókkal is
fenyegetni rendelték a nagy vállalkozásban részt nem vállalókat, az új eszmékkel és praktikummal
szembehelyezkedőket.
Az új rend védelme
A büntetőjogi jellegű intézmények éppen úgy az új rendet voltak hivatva elfogadtatni, mint a meggyőzés vagy a
fegyveres erőszak. Az államgépezet beindításában, a feudális gazdálkodás kikényszerítésében oroszlánrészt
vállalt a büntetőhatalom. Az új arisztokrácia kialakítása, majd élet- modelljének és gazdasági hatalmának
elfogadtatása rajzolta meg azt a keretet, amely által behatároltan zajlott a büntetőjogi jellegű jogalkotás. Az új
uralkodó réteg büntetőjogi eszközökkel próbálta meg elfogadtatni a keresztény-feudális társadalom kialakítását,
a külső modell után meghonosított patrimoniális monarchiát, valamint a keresztény egyházat és a keresztény
életvitelt.
Az új társadalom és állammodell középpontjában a király és a földbirtok állott. Minthogy a királyi hatalom

közjogiassága csak a következő történeti periódus terméke, a védelem fókuszába a király magánjogi birtoklása
került. A király sérelme egyben az állam sérelmét jelentette. (A hűtlenségelső alakzata nem véletlenül a király
személye elleni támadás volt a magyar joghistóriában.) Első uralkodóink dekrétumai arról is tanúskodnak, hogy
a királyi birtokok, az egyházi és a világi földtulajdon védelme az új társadalom büntetőpolitikájának egyik
legjellemzőbb feladatává lett.
A keresztény ideológia és az egyház védelme
A keresztény ideológia és annak szervezeti képviselője, az egyház a sajátos kelet-közép-európai fejlődés

következményeképpen szervesen összeépült a magyar állami és jogrenddel. Ezen keresztül természetesen a
büntetőjogra gyakorolt hatása is jelentős. A társadalom teocentrikus felfogása, az isteni és az e világi hatalom
funkcióinak felfogása (hogy ti. a törvény az Úrtól származik, a király csupán végrehajtója az isteni akaratnak) a
bűncselekmények körének meghatározására és a büntetésekre is befolyással volt.
A katolicizmus átütő jelentőségét számtalan rendelkezésen lemérhetjük. Kifejezetten a keresztény vallás

körében megfogalmazott erkölcsi bűnöket bűncselekményi formába öntöttek (káromkodás, varázslás,
magzatelhajtás, nőrablás, bűbájosság, paráznaság stb.); a gyakorlatban számos, ennél enyhébb, törvénybe nem is
foglalt erkölcsi vétket büntettek. A katolikus vallás szokásainak, egyházi liturgiájának betartatását és
kikényszerítését is büntetőjogi eszközökre bízták (vasárnap dolgozók büntetése, böjt betartatása, mise alatti
helytelen viselkedés szankcionálása, gyónási előírások követése stb.). A keresztény felfogásnak megfelelően
(melynek értelmében a bűncselekmények elkövetése nem más, mint az Isten által szabályozott rend megsértése,
s mely egyben az Úr megsértése is, amivel aligha érhetnek fel a szerény földi büntetőeszközök) a büntetések
igen súlyosak. Ugyanakkor érdekes ellentétként a kereszténység határozottan fellépett a büntetőjog oktalan
eldurvulása ellen is: az asylum intézményével mederben próbálta tartani a büntetőgyakorlatot. Az sem idegen a
büntető jogalkotástól, hogy kifejezetten egyházi szankciónemeket építsen be a világi büntetési rendszerbe
(például böjt, vezeklés, kolostorfogság). A büntetőjogtól ez időben még elválaszthatatlan perjogi szerepet is
elvállalta az egyház: egyes bűncselekményeket (például a hamisításokkal kapcsolatosakat) saját ítélő fórumai
előtt büntetett, de részt vett a bizonyítási eljárásban is, saját speciális eszközeit bocsátva a világi hatóságok
rendelkezésére (például tüzesvas-próba).
A büntetőjog fejletlensége
142
Barna
A büntetőjog jellemzője e korban a minden kezdetnél természetszerű fejletlenség. Ajogalkotás a büntetőjog
terén (is) erősen korlátozott; hiányzott a büntetőjogi elképzelésekből a rendszer és néhány princípiumot (például
tálió) leszámítva az elvek érvényesülése; a törvényhozást alkalmi szabályozás karakterizálta. A jogalkotás még
csak az életviszonyok szabályozásának egy töredékét mondhatta magáénak. Kevés volt a törvényben
szabályozott bűncselekmény, nagy ezzel szemben a gyakorlatban büntetett magatartások száma. A ránk maradt
források tanúsága szerint a büntetések fajtái szűk kört képeztek, túlnyomó jelentősége volt ezen belül is a
kompozicionális elvnek. A büntetések ily módon kevéssé voltak alkalmasak a bűncselekmények közötti valós
differenciálásra: inkább ötletszerűnek mondható a bűncselekmények és a büntetések kapcsolódása. Mindebből
természetesen következik, hogy a magánharc, a magán-igazságszolgáltatás nyomta rá bélyegét a büntető
joggyakorlatra, az állam még nem volt képes (jóllehet nem is akarta) teljes egészében befolyása alá vonni a
büntetőjogot. Így annak a vérségi igazságszolgáltatásból örökölt magán- jogias jellege a korszakban mindvégig
fennmaradt.
A büntetőjog magánjogias jellegét igazolják azok az eszközök és intézmények, melyek segítségével az állam a
vérségi igazságszolgáltatásra jellemző gyakorlatot az állami büntetőhatalom igényeinek megfelelően kívánta
átalakítani. Mint föntebb jeleztük, a büntetőjog kereteit a politikai hatalom már a törzsszövetség korszakában is
igyekezett megragadni azáltal, hogy a vitázó felek fölé bírákat rendelt. Az Árpád-házi törvényhozás további
lépéseket tett a bírák tekintélyének védelme és elismertetése irányába. Így a bírói intézmény segítségével
tartalmilag is be tudott avatkozni az eljárásba (s ezen keresztül az anyagi jogot is alakíthatta). A büntetőjog
magán-igazságszolgáltató jellegének csökkentésére ajánlásokat tett afelek- nek, melyek kikényszerítését a
korszak vége felé már természetesnek tartotta. Ezen ajánlások lényege a tradicionális nemzetségi
igazságszolgáltatási gyakorlat oly módon történő átalakítása volt, hogy az állam az évezredes vérségi
intézmények helyébe azokat kiváltó, jellegükben hasonló, ám hatásukban kevésbé társadalomromboló s
befolyásolhatóbb megoldásokat kínált. Így a nemzetségek (amúgy is apadófélben lévő) feltétlen szolidaritása, a
kollektív helytállás helyébe javasolta az eskütársi rendszert, amely formáját tekintve ugyancsak a közös kiállást
jelentette. A véget nem érő magánháborúskodást, a magánharcot párviadallal, mint a felek személyesre szorított
közvetlen fegyveres harcával, vagy a sikeres harc eredményét szimbolizáló vagyoni elégtétellel, a
kompozícióval kísérelte meg fölváltatni. A sértett elpusztítását személyes kompenzálással, a sértő vagy a sértő
nemzetsége egy tagjának átadásával (noxa), tehát a hiány, a kár kompenzálásával próbálta feloldani. A
rendkívüli veszélyeket rejtő, mert alig korlátozható vérbosszú helyébe a világszerte „bevált” tálióelvet, a
„szemet szemért” tézis alapján történő büntetést kínálta. A tálió a leghatékonyabban korlátozta a háborúskodást,
jelképezte a bosszút, szimbolizálta az elégtételt. A magánharccal vett elégtétel helyébe kívánkozott az államilag
garantált magánvégrehajtás, mely ugyancsak segített a bosszú (vagy igazságtételi) vágy kielégítésében.
Bűncselekmény-tipizálás
E határozott törekvések eredményeképpen e korban kialakultak az állam rendje elleni, ún. politikai
bűncselekmények, melyek a vérségi igazságszolgáltatás közösséget sértő büntetendő cselekményeire épülő, azt
az új politikai-hatalmi törekvések büntetőjogi alátámasztásával kiegészítő konstrukció eszközei voltak. Ennek
függvényében egyre nagyobb számban vonta szabályozási körébe a bűncselekménnyé nyilvánítani szándékolt
magatartásokat: ez a tendencia azután meglehetősen egyenes vonalban vezetett el a büntetőjog évszázadok
múltán beteljesedő teljes államosításához. A megerősödő hűbéri államhatalom elegendő határozottságot és erőt
gyűjtött a „katalizáló elemek” kikényszerítéséhez is, amely a büntetőjog általános jellegét megváltoztatta. Az
állam képessé vált a büntetések minőségének, mennyiségének, később végrehajtásának befolyásolására is.
(Ebben a folyamatban vált példának okáért a kompozíció lassan pénz- s vagyonbüntetéssé.)
A büntetőjogi intézmények közjogiasulásának kora
Amíg az Árpád-házi királyok korában a büntetőjog is a legfontosabb célt, a feudális államhatalom

meghonosítását szolgálta, a 14. században már az állami pozíciók megszilárdítása, a magyar állam európai
tekintélyének kivívása került napirendre. Az új uralmi rend és az arisztokrácia védelmezését feltételezték azok a
modernizációs kísérletek is (Anjouk, Hunyadi Mátyás), melyek az új európai értékek meghonosítását tűzték
célul.
A korszak alapvető jellemzője volt az alkotmányjog szférájában az államhatalom megerősödése, mely egyfelől a
patrimoniális monarchia „el- bomlása” és a rendi alapok kialakulása nyomán a királyi hatalom közjogi
felfogását tette alapelvvé, másfelől az állam jogalkotási offenzíváját alapozta meg.
143
Barna
Miután a trónharcok s az ehhez kapcsolódó nagymértékű birtokadományozások folytán az Árpád-házi
patrimóniumok jelentős mértékben megfogyatkoztak, csorbult a „király a legnagyobb földesúr” patrimoniális
princípiuma. Alkotmányjogi értelemben a király hatalmának felfogása a konkrét felől mindinkább az elvont
irányába mozdult el: az uralkodói hatalom a megragadható országterület helyett az állam absztrakt fogalmával
lett azonos. Így a király maga lett ajog, tehát elvben minden jogsértés őt érte. Ezzel megjelent az állami
büntetőigény a jogéletben. A felelősségre vonás nem valamiféle magánjogi kapcsolaton alapult, hanem az állam
mint büntetőhatalom meghatározta szabályok mentén. (A hatalmaskodás magánbirtokot sértő cselekményéből e
folyamat során lett az egyik legfontosabb, állam által szankcionált bűncselekménytípus.)
A megerősödött államhatalom birtokában megszűnt a jog defenzív szerepe is. Az uralkodói akaratot tükröző
dekrétumok megfontolt jogalkotásról szólnak. Ez a büntetőjogban az elvek nagyobb befolyását, az anyagi jogi
szabályozás kiszélesítését (bűncselekmények körének bővülése, büntetések meghatározási igénye), a perek
kereteinek rögzítését, az állami elgondolások következetesebb eljárásjogi érvényesítését, több ponton a büntetés-
végrehajtás államosítását jelentette. Megkezdődött ajogintézmé- nyek törvényhozási definiálása (például a
hatalmaskodásnak, a hűtlenségnek a körülírása), egyes bűncselekménytípusok csoportosítása, arányosítása, s
közöttük a büntetések segítségével bizonyos differenciálási szándék érvényre juttatása.
A14-15. századra egyértelművé váltak az új társadalom osztály- és rétegtagozódásának sajátosságai is. Véget ért
a különféle társadalmi csoportok áramlása, felemelkedése és elsüllyedése, kialakultak a rendek, melyek
katalógusba foglalták előjogaikat is. Míg az Árpád-házi királyok korában a jellemzőbb értékelés a rang és
vagyon szerinti súlyozás volt, most a rendi és osztálykeretek adták meg erre a lehetőséget. Míg a 11-12.
században nem érvényesült a büntetőjogi kiváltságok és a rendi állás feltételen kapcsolata, a vegyes házakbéli
királyok korára a rendi helyzet, a privilegizált státus lett a döntő. Míg Szent István és Szent László dekrétumai
arról szólnak, hogy a magasabb társadalmi állású személyt (minthogy az példaadás végett hangsúlyozottabban
köteles mintaszerű magatartást tanúsítani [például István 1.14., 35.]) súlyosabban kell büntetni a vitéznél vagy a
„közembernél”, a 14. század kivételezetten bánik a rendi státust bírókkal. Sajátságosan mintegy megkettőződik
a büntetőjogszolgáltatás: más fórumok, más bírák, más jog szerint ítélnekjobbágy és nemes fölött. Maga a
büntető jogalkotás is különböztet, amikor ugyanazt a bűncselekményt külön értékeli (még külön nevet is ad
neki), ha azt jobbágy követte el, s mást, ha nemes.
Nem hagyható említés nélkül végül az a jelentőségteljes esemény sem, hogy az egyház korszakunkban vonult ki
a büntetőjog terrénumából. E folyamatnak több oka volt. Egyrészt az államhatalom büntetőigényének
megerősödtével mindjobban nehezményezte a világi jogalkotás és joggyakorlat területén az egyház jelenlétét, s
ezért mindent megtett annak kiszorítására. Ezzel egy időben a „fájdalmak” csökkentésére alternatív lehetőséget
kínált a klérusnak: intézményesített részvételt a világi törvényalkotásban (az országgyűlésben), a végrehajtásban
(a királyi tanácsban) és a törvénykezés állami szerveiben (bíraként az országos ítélőszékeken). Másfelől
közrejátszott az elszakadásban az egyház józan felismerése, hogy áttételes befolyásolással többet ér el, mint az
alkalmanként nagy tekintélyveszteséggel is járó istenítéleti asszisztenciákkal. 1279-ben tiltotta meg a budai
zsinat az egyház tagjainak a próbákon való részvételt. (Meglehetős késéssel az 1215-ös [IV.] lateráni zsinat
döntéséhez képest.)
Aktivizálták a büntető jogalkotást a korábban ismeretlen méretű és erejű parasztmozgalmak, jobbágyfelkelések,

a protestantizmus terjedésével a különféle népi eretnekmozgalmak, később lutheránus és kálvinista felekezeti
szerveződések is. Ezek a mozgások az országgyűlések központi elhatározásait váltották ki, ami azonban távolról
sem jelentette a jogalkotás egységesítését, netán az egységes joggyakorlatot. A kor büntetőjogára éppen úgy
vonatkozik a partikularizmus általános érvényesülése, mint más jogágakra. Talán annyit megállapíthatunk, hogy
jelentőségénél fogva a büntetőjog egyes zónáit hamarabb vonta magához a királyi (központi) jogalkotás, mint a
magánjog széles terrénumát. Hiába a törvényalkotás megélénkülése, hiába Werbőczi István nagy munkája a
jogösszefoglalás érdekében, hiába a sorozatosan elrendelt kompilációs, illetve kodifiká- ciós munkálatok, hiába
Mátyás Decretum Maiusa, a büntetőjog korszakunkban is összefoglalás nélkül maradt.
A mohácsi vészt követő évszázadokban Magyarország államiságát sajátos kételyek övezték. Az Erdélyi
Fejedelemség, a 16. század keletkeztette keleti magyar állam, jóllehet közjogi érvelés szerint (minthogy
fejedelmei nem birtokolták a magyar szent koronát) alárendelt szerepet játszott, az államhatalom reális
megvalósulásával éppen ennek ellenkezőjét bizonyította. Az erdélyi országgyűlés, noha külön utakat kezdett
meg saját törvényalkotásával, jogának alapjait a korábbi magyar törvényhozásban és a magyar szokásjogban
látta (példának okáért a leggyakoribb hivatkozott jogforrás a Tripartitum volt). Így az erdélyi büntetőjog a
magyar büntetőjog fejlődésének szerves részét képezte. Ennek különös jelentősége abban rejlik, hogy a magyar
államnyelvű fejedelemségben megkezdődött a magyar büntetőjogi műnyelv kialakulása is.
144
Barna
A büntetőjog önálló jogággá válásának kezdetei
A másik magyar államfél, a Habsburgok jogara alá jutott ún. királyi Magyarország jelentősége a birodalom
sajátos Európa-centrikus politizálása miatt nagymértékben lecsökkent. Bécs beolvasztó politikája s az ezzel
szembehelyezkedő magyar rendi ellenállás speciális politikai feladatot adott. A büntetőjog nem csupán a
hatalmon lévők, a birtokosok fegyvere volt a szegénymozgalmakkal szemben, hanem magyar nemesi-rendi
mozgalmak ellen is mozgósítható eszköz. Az osztrák-német jog hatása mellett feltehetően ezzel is összefügg a
brutális végrehajtási gyakorlat, a minősített és minősített végrehajtású halálbüntetések széles körű elterjedése.
Nem hallgathatók el ugyanakkor a Habsburgok despotikus kormányzatának pozitív hatásai sem, amelyek az
abszolutizmusból mint a kor legmodernebb kormányzati modelljéből származtak. Ajogrendezési igény, az
átlátható jogi szabályozás, a koncepciózus kompilációk vagy kodifikációk szorgalmazása, az osztrákjogon
keresztül szinte észrevétlenül megjelenő korszerű büntetőjogi eszmék és intézmények terjedése ugyancsak a kor
jelenségei. Már a Hármaskönyv egybeszerkesztésekor megpróbált eleget tenni a szerző ajogösszefoglaló
igényeknek. Ha nem is szisztematikus rendszerben, de a legfontosabb közjogi és magánjogi viszonyokkal
összefüggésben átfogó képet adott a büntetőjogi szabályozásról. A teljesség hiánya megismételt
próbálkozásokat inspirált: az állami megbízatásra készülő Quadripartitum, majd az osztrák büntetőjog
többszörös becsempészési kísérlete, a fokozódó törvényalkotás végül is a büntetőjog lassú függetlenedési
folyamatának kezdetét jelentette. Megjelentek bizonyos átfogó szempontok a jogalkotásban, például az állam
fokozott védelmének elve, a nemes ellen nem alkalmazható testi büntetés tézise. Hasonló folyamat játszódott le
a bűncselekményi tipizálás körében is. A hűtlenség bűncselekményi körébe, melybe eredetileg a király és a
szorosabb értelemben vett államellenes magatartások tartoztak, immáron a 33 legsúlyosabb bűntettet vonták
össze. A csoportosítási elv a büntetés volt: a hűtlenségi ítélet jószágvesztéssel függött össze.
Az egyházi törvénykezés vonatkozásában a mátyási koncepció ez időben kiteljesedni látszott. A szentszékek

hatáskörét a 17. században a világiak esküszegései esetére, a házassági ügyekre és a végrendeleti alakiságokkal
kapcsolatos problémákra (1647:15. tc.) szorították vissza.
Az első büntetőtörvénytervezetek kora
A szatmári béke új korszakot nyitott a magyar történelemben. A szabadságharcot követő (s a kor embere
szemével természetesen várt) megtorlások elmaradása, a generális amnesztia békét hozott az országra. Aja-
vaikba visszahelyezett, a megbocsátó kormánypolitika előnyét élvező volt Rákóczi-párti nemesek ellenszenve
Béccsel szemben csökkent, várakozó bizalommal néztek az új uralkodóra. A Bécs oldalán küzdőket a
száműzetést önként vállaló Rákóczi- és Bercsényi-birtokokból könnyedén megjutalmazhatták, sőt az
arisztokrácia felhígítására is maradt belőlük. Honfiúsítási és birtokadományozási intézkedések sora egészítette
ki a magyar mágnások körét gróffá és báróvá tett osztrák, német származású és anyanyelvű udvari szállítókkal,
bankárokkal, katonatisztekkel. Egyidejűleg felbomlott az ellenállás mamutföldbirtok-bázisa: a „rebellis” kuruc
főurak, a Rákóczi-párt híveinek távoztával megszűnt az országban az a gazdasági és személyi forrás, mely a
jövőben hasonló méretű magyar ellenállási mozgalomnak táptalaja lehetett volna. A homogenizálódott
nemesség, a lojális arisztokrácia, az udvarral szembeni általános békülé- kenység jó esélyt adott a
felvilágosodott abszolutizmus megvalósításához.
A büntetőjogban egyenes következménye lett a békekötéseknek az a gesztusértékű törvényi rendelkezés, mellyel

III. Károly a hűtlenség több száz esetét erősen megritkítva, azt a kilenc legfontosabbnak tartott cselekményre
tartotta fönn (1723:9. tc.), s a többit a hatalmaskodás körébe utalta (1723:10-12. tc.). Ezzel együtt persze a
hatalmaskodás eseteit is megváltoztatta: ide sorolták át ugyanis a hűtlenségi körből kivett tényállások java
részét, melyet halált érdemlőnek minősítettek. A revolúciós veszély csökkentével, a feszültségek oldódásával
értelmét veszítette a hűtlenség végtelenül széles bűncselekményi köre, s a cselekmények átminősítésével utat
nyitottak a büntetőjog más szempontú rendezéséhez és felépítéséhez. A hűtlenség és a hatalmaskodás határainak
felbontása, a bűntettek átsorolása gyengítette a középkori cselekménycsoportosítás erejét, s megelőlegezte a
büntetőjog teljes közjogiasodásának folyamatát.
A büntetőjog tudományos művelése
E tendencia lehetővé tette a büntetőjog jogágazatiságának kibontakozását. Kezdetét vette a büntetőjog

tudományos művelése, büntetőjogi szakmunkák és rendszeres tárgyalások sora jelent meg. Huszty István (Juris-
prudentia practica, seu Commentarius novus injus Hungaricum, 1745), Bodó Mátyás (Jurisprudentia Criminalis
secundum praxim et Consti- tutiones Hungaricas in partes duas divisa, 1751) és Gockhetz Gábor (Systema
145
Barna
praxis criminalis inclyti Regni Hungariae, 1746) munkáikban már keresték a büntetőjog szerkezetét, elveket
próbáltak megállapítani, általánosan érvényesülő szabályokat körvonalazni. Munkáikban összevetették a
tradicionális magyar jog büntetőjogi intézményeit az európai jogfejlődés termékeivel (amiben nagy segítségükre
volt a magyar jogakadémiákat a Nyugattal egybekapcsoló egyetemjárás gyakorlata). E munkák jelentőségük
dacára nem válhattak korszakos művekké. Szerkezetük inkább igazodott a magyar gyakorlathoz, mint a
szakmai-tudományos követelményekhez; még az anyagi és eljárásjog elhatárolásán sem jutottak túl. A magyar
büntetőjog-tudomány legelső, valóban tudományos értékű büntetőjogi kézikönyve Vuchetich Mátyás tollából
született meg, már a 19. század termékeként (Institutiones juris criminalis Hungariae, 1819). Magyar nyelven
rendszeres munka Szlemenits Páltól jelent meg „Fenyítő törvényszéki magyar törvény” címmel (1836) korábbi
latin nyelvű könyve fordításaként (Elementa juris criminalis Hungarici). Részben a tudományos munkálkodás
eredményeképpen, részben a gyakorlat kívánalmainak következményeként precízebbek lettek a fogalmak,
alaposabbak a definíciók, pontosabbak a jogszabályi leírások.
A büntetőpolitika változásai
Új törekvések jelentkeztek a felvilágosult kormányzás büntetőpolitikájában is. A jogalkotás és joggyakorlat

egységesítési szándéka, a progresz- szió elveinek beépítése határozott célként fogalmazódott meg. A büntetőjog
egyfajta humanizálódásának lehetünk szemtanúi (halálbüntetés eltörlése, kínzás megszüntetése, az ún.
„egzotikus” büntetések felszámolása), amely ugyan a bűnözés mutatóinak növekedésével, a bűnbandák
elszaporodásával jártak együtt, másik oldalról azonban széles országutat nyitottak a büntetőjog modernizációja
előtt.
A kodifikáció kezdete
A korszak jellemzője a kodifikációs tevékenység megkezdődése is. Az abszolutizmus természetes jogrendezési

igénye a jogalkotási tervek első sorába állította a hatalomgyakorlás szempontjából oly lényeges büntetőjog
mielőbbi összefoglalását és rendezését. I. Lipót már az 1687. évi országgyűlésen szorgalmazta a büntetőjogi
reformmunkálatok megkezdését, s ez a törekvés a bécsi udvar részéről direkt vagy indirekt formában a
kiegyezésig fennmaradt. Sok egyéb tényező mellett azonban az udvar és a rendek szembenállása tartósan
akadályozta az együttműködést. A türelmetlen kormányzat így kerülő megoldásra vállalkozott: az Alsó-Ausztria
számára kibocsátott 1656. évi büntető törvénykönyvet latinra fordíttatta, s a Praxis Criminalist az országgyűlés
tagjai között szétosztatta. Az „importált” jogszabály így eljutott a vármegyei törvénykezésig, s az ítélkezésben a
magyar bíróságok dokumentálhatóan alkalmazták is. Fokozta az osztrák büntetőtörvény hatását, hogy 1694-ben
Szentiványi Márton fölvette a Corpus Juris legújabb kiadásába; a magyar törvények függelékeként tehát e kódex
a mindennapokban alkalmazott joganyag részévé lett. A büntetőjog szabályozatlansága okán bíráink gyakran
nyúltak még távolabbi forráshoz is: hivatkozásaik között gyakran szerepelt a Constitutio Crimi- nalis Carolina
is, mire tekintettel „be kell látnunk, hogy a büntetőjog terén elég messzire mentünk az idegen jog
befogadásában” (Eckhart Ferenc).
A magyar országgyűlések több ízben is tárgyaltak büntető törvényjavaslatokat, így 1712-ben a Bencsik Mihály
nagyszombati jogtanár és országgyűlési követ tervezetét, 1795-ben az 1790:67. tc. által kiküldött Deputa-tio
Juridica elaborátumát, az 1827. évi diéta megbízásából készült újabb javaslatokat, majd a nevezetes 1843. évi
büntetőtervezetet, mely egyaránt felölelte a büntető anyagi jog, a büntető perjog és a börtönügy kérdéskörét. A
mindegyre megújuló reformmozgalmak dacára az első magyar büntető törvénykönyv csupán 1878-ban
szentesíttetett (1878:5. tc., az ún. Csemegi-kódex). A tervezetekről majd a polgári büntetőjog kialakulásánál
szólunk részletesebben.
1.3. A BÜNTETŐJOG-TÖRTÉNET FORRÁSAI

A feudális jog egészéhez képest a büntetőjogi szabályozás sem mutat eltérést: forrása elsődlegesen a szokás
volt. Az ispánok, a magánföldesurak, a privilegium forit hamar kiharcoló klérus ítélkezési gyakorlatát szinte
semmi sem kötötte meg. A lassan izmosodó büntetőjogalkotás csak kismértékben tudott terjeszkedni, s az is
csak a legfontosabb bűncselekményi kategóriák, esetleg egynémely elv rögzítésében érhető tetten. Éppen ezért a
büntetőjog-történet tanulmányozásának egyik legjelentősebb problémája a források hiánya.
Oklevelek
„A középkorból ugyanis legfeljebb a királyok és környezetük célkitűzését és büntetőjogi felfogását ismerhetjük

meg törvényekből. A mindennapi életben valóban alkalmazott büntetőjogi elveket, azaz a joggyakorlatot csak
146
Barna
olyan bűncselekmény tekintetében ismerhetjük meg, melynek magánjogi joghatása is volt, és ennek
következtében, például a hűtlenség tárgyában hozott ítéleteket írásba foglalták. A tisztán büntetőjogi hatású
ítéleteknek a távolabbi jövőre joghatása nem volt, ennek következtében az ilyen ítéletet nem foglalták írásba,
vagy ha írásba foglalták is, az érdekeltek ezeket nem őrizték meg, hiszen az ilyen ítéletek a középkori oklevelek
legfőbb céljára, az ingatlan tulajdonjog bizonyítására nem voltak használhatók. Középkori büntetőítéletekről
többnyire csak akkor szerezhetünk tudomást, ha az ítéletből valamilyen magánjogi következtetést vontak le,
például kártérítést követeltek az ítélethozó bírótól” (Angyal Pál – Degré Alajos).
A kezdeti évszázadokra vonatkozóan tehát, dacára a történettudósok kritikai munkálkodásának s a hiteles

szövegek megállapítása kísérleteinek, a többszöri átmásolásban fennmaradt, értelemmódosító tévedésekkel
tűzdelt, utólagosan (át)értelmezett dekrétumokon kívül a büntetőjogra vonatkozóan alig van valamirevaló
dokumentum a kezünkben. Az írásbeliség hiánya, illetőleg egyházi kézben tartott monopóliuma azt
eredményezte, hogy oklevelekbe elsősorban olyan esetek, ügyletek foglaltattak, melyeknek magánjogi (de
főként vagyoni) kihatásai voltak. A büntetőügyeket nemigen érdemesítették megörökítésre, hacsak nem jártak a
vagyon jelentős mozgásával. A magánjogi vonatkozásokon kívüli feljegyzések a hatásköri és illetékességi
problémák miatt keletkeztek.
Az Árpád-kori büntetőjoggyakorlat hátterének megfestésében segítségünkre lehet még a 13. század első felének
becses társadalomtörténeti forrása, a nem elsődleges büntetőjogi hangsúlyú dokumentum, a nagyváradi
káptalannak a perbeli bizonyításban vállalt hiteles helyi tevékenységének jegyzéke. A számba vett ügyek
lajstroma a Magyarországon e korban elterjedten alkalmazott tüzesvas-próba istenítéleteinek eseteit tartalmazta.
E regestrum kiegészült több, más típusú jogügyletről készült följegyzéssel.
A Váradi Regestrum
A Váradi Regestrum büntetőjogi vonatkozású eseteinek jelentősége elsősorban a gyakorlatról formált képben
keresendő. A tüzesvaspróba- jegyzék 27 esztendő bizonyítási eljárásairól, jogügyleteiről számolt be. Az 1208 és
1235 között lajstromba szedett 389 ügy többsége, szám szerint 230, valamilyen bűncselekmény elkövetéséről
vagy annak gyanújáról tanúskodik.
A Regestrum bizonyítja még a compositio rendkívül széles körű alkalmazását, néhány adalékkal szolgál a
büntetőjogi felelősség köréből, szól egy-egy esetben a büntetésről is. Ez utóbbival elvétve találkozunk, hiszen a
váradi bizonyítás csupán az istenítéleti eredmény megállapításáig terjedt, így az adatok bejegyzése befejeződött
a „.. .fölvevén a vasat igazolást nyert” vagy „vashordás által megégetödtek” formulákkal.
Dekrétumok
A büntetőtörvények forrásértékéről szólva nyilvánvalóan nehéz feladat előtt áll az, aki első királyaink
dekrétumainak kritikai vizsgálatát próbálja elvégezni. A történettudomány művelői elemezték a ránk maradt
törvényszövegeket, azok feltehető keletkezési helyét, a kutatások eddigi eredményeit feldolgozva új fordítása is
született az Árpád-kori dekrétumoknak. Ezt a jelentős és eredményes munkát is felhasználva a jogtörténész arra
keresheti a választ: mennyiben használhatók a törvényi rendelkezések korai feudális büntetőjogunk
megismeréséhez.
A dekrétum kezdetben mindenekelőtt az uralkodó és tanácsadóinak akaratát és elképzeléseit tartalmazza, abból

a jogalkotói akaratot ismerhetjük föl. A keresztény egyház védelme, a hűbéri állam felépítése, a feudális
jogintézmények meghonosítása a kormányzati cél, s a büntetőjog ennek védelmezésére használt instrumentum.
A büntetőeszközök ezen célokhoz idomulva szolgálták a törvényhozókat. Minél korábbi textust szemlélünk,
annál érzékelhetőbbé válik egyes esetekben a rendelkezés egyedisége: e szövegeknek legalábbis egy része
mintegy „jogesetként” tartható számon. A törvények tükrözik az alulról érkező információk visszacsatolását, de
a büntetőrendelkezéseknek a gyakorlatba történt átültetéséről nincsenek adataink, leszámítva a már jelzett
regestrum merítési körzetét és néhány oklevelünk bizonyságát. Fel kell tételeznünk, hogy a kor viszonyai és az
állam éppen csak alakuló szervezete, a végrehajtó apparátus hiánya a törvények zömét nem engedte eljutni a
címzettekhez. Egyetlen közvetítője volt csak az uralkodó rendelkezéseinek: a tanácsban részt vett, tehát a
„kihirdetéskor” jelen lévő előkelők és főpapok csoportja. Ezek pedig, az ország legnagyobb hatalmú urai,
tetszésük szerint értelmezhették, adták tovább vagy éppen hallgathatták el az érdekeiknek megfelelő módon a
dekrétumelemeket. „Az általános büntetőjogi gyakorlatot tehát csak abban az időben ismerjük meg, amikor
szokásossá vált az ítéleteknek az ítélethozó bíróság jegyzőkönyvébe való bejegyzése. Ilyen jegyzőkönyvet pedig
néhány várost nem tekintve csak a 16. század végén kezdtek vezetni” (Angyal Pál – Degré Alajos).
147
Barna
A törvényalkotás megerősödése, a királyi hatalom közjogiasulása, az országgyűlés bekapcsolódása a jogalkotási
folyamatba módosított a törvények büntető tartalmának egyediségén és véletlenszerűségén. A Cor- pus Juris
Hungariciben a 15-16. század táján már következetes büntetőintézkedéseket találhatunk, még ha a koncepció
hiányzik is a büntető jogalkotásból. E kor közigazgatási gépezetének kiépültsége, a törvényszékek
szisztematikus működése alapján már feltételezhető a törvényi akarat érvényesülése. Ám korántsem állítható,
hogy az articulusokban foglalt passzusok országosan egységesen jelentek volna meg a szokásjoggal szemben.
Rendeletek
Még kevésbé konstatálhatjuk a törvények valamiféle elsőbbségét a jogforrások között, még ha

büntetőrendelkezésekről esik is szó. A törvényi szintű szabályozás követelménye a büntetőjogban majd csak a
polgári korszak garanciális elvárásai hatására bukkan fel. A bécsi abszolút kormányzat tevékenységében
előtérbe kerültek az alkotott jog újabb forrásai, az uralkodói pátensek, normálék, majd helytartótanácsi
rendelkezések, melyek elszórt büntetőintézkedéseket tartalmaztak. Az országgyűlés nélkül kormányzó II. József
számos rendelete (mint a halálbüntetés eltörlése, a hajóvontatás meghonosítása, a tortúra eltörlése, az osztrák
büntetőtörvény hatálybaléptetése) átmenetileg érvényben volt Magyarországon, hosszabb távon azonban nem
váltak a magyar büntetőjog maradandó elemévé.
Szokások
A polgári átalakulásig a szokásjog a fő szabályozó eleme a büntetőjognak. Ennek is a helyi bírói gyakorlatban
érvényesülő hányada: a falu füstje, az úriszékek, a városi magistratuális ítélkezés, a vármegye széke a színtere a
büntetőjogi szokások és gyakorlat képződésének. Minthogy a pallosjog (mely kizárta a fellebbviteli
perorvoslatot) egészen a 18. századig határt szabott a felsőbírósági egységesítő praxis befolyásának, s minthogy
a törvényi rendezés tekintélye – ahogyan azt a jogforrásoknál tárgyaltuk – a consuetudóéval szemben
jelentéktelenebb volt: a büntetőjogra talán még hangsúlyozottabban vonatkozik a partikularizmus középkori
„rendező” gyakorlata. Ahány vármegyei sedria, ahány úriszék, ahány városi törvényszék, annyiféle a
büntetőjogi praxis. Amiért az egyik vármegyében súlyos verés járt, a másikban néhány forinttal menekülhetett a
tettes, megint máshol halállal is fenyegették. Egyik város bírája előtt nem is volt vétek, amit másutt a
magistratus súlyosan büntetett. Büntetőjogunkról tehát két vonatkozásban szólhatunk a források alapján: legfőbb
tendenciáit rajzolhatjuk meg, és büntetőjogi töredékekből festhetünk izgalmas középkori táblaképet. Amit
viszont nem tehetünk meg semmiképpen: a valóságos viszonyok ábrázolását a teljesség igényével nem
vállalhatjuk magunkra.
Vizsgálódásunk forrásai lehetnek tehát a városi jogkönyvek és statútumok (melyek a 14. századtól szolgálnak
bizonyságul egyes városaink esetében); a vármegyei törvényszéki iratok (melyeknek aktái legfeljebb a 16.
századtól engednek szisztematikus áttekintést az ítélkezési gyakorlatról); az úriszékek iratanyaga a perekre
vonatkozóan ugyancsak a 16-17. századtól datálható (dacára a korábbi okleveles említéseknek). Az országos
szokásjogot összefoglaló jogkönyvek – miként Werbőczy Hármaskönyve is – a dolgok logikájából
következendőn – a fenti szellemben foglalják össze a büntetőjogot. A Tripartitumban, a magyar szokásjog egyik
legfontosabb összefoglalásában, a közjogi rendelkezések ötletszerűen bukkannak elő. A büntetőjogról szólva ez
az általánosan elfogadott megállapítás csak megszorításokkal igaz. Tudniillik a Tripartitumban a büntetőjogi
rendelkezések logikus rendszerben jelentkeznek. Igaz, e logika nem a büntetőjog logikája, hanem a magánjogé.
A büntetőjog ugyanis nem „saját jogon” jelenik meg Werbőczi munkájában, hanem a magánjog kiegészítő
részeként. Ebben nincsen semmi különös, a feudalizmus jogának sajátossága a magánjog és a büntetőjog
összefonódása, magánjogi érdekek, perjogi előírások büntetőjogi szankciókkal történő védelmezése. A
jogszabályoknak ebben a gombolyagában lassan önállósodási törekvések is mutatkoztak, a büntetőjog számára
azonban még nem jött el az idő a különválásra. A büntetőjognak azon rendelkezései (azon szokásjogba ülte-
tődött gyakorlati elemek) jelennek meg itt tehát, melyek a magánjog szempontjából relevánsak voltak. Ily
módon a büntetőjog a Hármaskönyv rendszerében leginkább mint a magánjogi intézmények szankciója, mint
perjogi szankció s mint magánjogi következménnyel járó szankció jelenik meg. Minthogy a Tripartitum
egyszerre joggyűjtemény, tudományos mű és tankönyv, a fenti szabályokon belül egyaránt bukkannak fel
tradicionális rendelkezések, szokásjogi elvek és intézmények (mint például a hűtlenség bűncselekményének
szabályozása), valamint tudományos célú fejtegetések, definíciók (gondoljunk a jogos védelem kifejtésére) és
jogmodernizációs törekvések egyaránt.
A Hármaskönyv e törekvését ismételte meg a jóval kisebb hatással bíró Quadripartitum. Az Articuli Juris
Tavernicalis, a Planum Tabulare döntvénygyűjteményei nem tartalmaztak lényeges büntetőjogi vonatkozásokat.
Voltaképpen ugyancsak szokásjogi elemnek tekinthető a magyar törvénytárhoz csatolt 1656. évi Praxis
148
Barna
Criminalis is, melynek egyes megoldásai, mint már föntebb említettük, a bírói gyakorlaton keresztül szivárogtak
be a magyar büntetőjogba.
A büntetőjog történetének sajátja ez a szelektív forrásanyag. A büntetőjog jellegéből következendően konkrét

ügyek konkrét elintézéséveloperál, s mint említettük, a kiszabott ítélet végrehajtása után, különösen a
középkorban, további olyan feljegyzésre méltó joghatás, mely nem kimondottan magánjogi, nem marad. Így
azután nem véletlen, hogy a 16-17. századot megelőzőn följegyzések büntetőügyekről akkor maradtak, ha
azoknak magánjogi hatásai voltak. (Ehhez még hozzávehetjük az akkuzatórius perek szóbeliségből eredő,
jegyzőkönyveket, írásbeli dokumentumokat nélkülöző jellegét, mely ugyanezen tendenciát erősíti. S tudjuk, a
perbeli írásbeliség elterjedtével is maradtak a büntetőeljárásban ún. sommás perek.) A büntetőjog vizsgálatához
a korszakunkból rendelkezésre álló dokumentumok tehát: kezdetben a jogalkotónak jobbára csak szándékát
tükröző dekrétumok szövegei, magánjogi jogkövetkezményt rögzítő iratok, nem jogi jellegű dokumentumok
(levelezések, feljegyzések, krónikák), s természetesen a korabeli szokásjogot összefoglaló jogkönyvek. A16-17.
századtól kezdve pedig a büntetőbíróságokjegyző- könyvei és peranyagai.
1.4. A KÖZÉPKORI BÜNTETŐJOG KERETEI

A középkori büntetőjog partikuláris, rendi állásra épülő, nyíltan (jog)egyenlőtlen, önkényt és erőszakot
befogadó, rendszertelen és tagolatlan, a perjoggal összefüggő, szokásjogokban és a hétköznapi törvénykezésben
élő és alakuló joganyag.
A büntetőjog tudományosan kidolgozott szerkezete hiányzott, így tárgyalásunkban a legegyszerűbb képletet

követve elemezzük a büntetőjogi felelősségre vonás anyagi vetületét. A büntetőjog aktivizálódásának minimális
feltétele, hogy 1. legyen valaki, aki a társadalom uralkodó körei által helytelenített magatartást tanúsítja
(elkövető), 2. amelyet azért rendel büntetni a hatalom, mert valakit, valakiket, valakiknek érdekeit sérti a
cselekmény (sértett). 3. Értelemszerűen szükséges, hogy az adott magatartást az arra hivatottak büntetendőnek
tekintsék (az már kevésbé követelmény, hogy az tényállásszerűen rögzítve is legyen), s ezért a
büntetőtörvénykezés megindítását szükségesnek lássák (bűncselekmény), s 4. természetesen a rendelkezésre álló
szankciókkal büntetni rendeljék (büntetés).
Az elkövető
A magán-igazságszolgáltatás korában két személy: sértő és sértett, illetőleg ezek nemzetségei állottak egymással
szemben a konfliktus során. A sértett, ha bizonyítani tudta a sértő magatartás elkövetését, jogot nyert az
elkövető megbüntetésére, a bosszúra vagy a compositióra. Ahogyan az államosított büntetőjog formalizált
keretek közé kényszerítette a büntetőeljárást, úgy erősödtek a perbeli személyek körvonalai is. A vádlott
helyzetét mind több szokás és előírás szabályozta; a törvénykezés árnyaltabbá válásával egyre több vonatkozását
tartotta nyilván a bírói praxis.
Az elkövető a bűncselekmény elengedhetetlen eleme. Elkövető nélkül értelmetlen a felelősségre vonási eljárás,
nincsen célpontja az igazságtételnek. A középkor évszázadaiban a bűncselekmény elkövetője bárki (sőt bármi)
is lehetett. Különösen Nyugat-Európában a perek egy nem lebecsülendő részét például állatok ellen folytatták le,
ritkán még tárgyak is lehettek „vádlottak”. A büntetőjog belső öntisztulásának eredményeképpen csak lassan
jutott arra a meggyőződésre, hogy bűncselekmény elkövetője csak ember, fizikai személy lehet. A
büntetőtörvények „aki.”, „valaki.” kezdetű mondatai és formulái is erre utalnak („Ha valaki haragra gyulladva
vagy dölyfösségétől kevélyen szándékos emberölést követ el, tudja meg, hogy tanácsunk végzéséből 1100 tinót
fog fizetni.”). E megfogalmazástól is hosszú út vezetett el a bűncselekmény elkövetője és alanya közötti
különbségtételig. Eszerint a bűncselekmény elkövetője a büntetendő magatartás megvalósítója, ezzel szemben
az alany a felelősségre vonható bűnelkövető, akivel szemben büntetést is lehet alkalmazni. Az
eredményfelelősség háttérbe szorulása együtt járt az ún. büntethetőségi akadályok, a beszámítást kizáró vagy
korlátozó körülmények felbukkanásával és lassú beépülésével a büntetőítélkezésbe. Ugyancsak mérlegelni
kezdték a bírák az elkövető „távolságát” a cselekménytől és az eredménytől. Az elkövetők között a magatartás
realizálásának aktivitása szerint kezdtek különböztetni tettes, részes, bűnpártoló között; az elkövetési magatartás
előrehaladottsága szempontjából értékelni kezdték az előkészület, a kísérlet és a befejezett cselekmény közötti
eltéréseket.
A „Ha valaki...” formula mögött az elkövető állt, vagyis az a személy, aki megvalósítja a leírt vagy csupán
szokás szerint büntetendőnek tartott cselekményt. A formula segítségével a jogalkotó általában és hipotetikusan
fogalmazta meg a potenciális elkövetők körét. Elvileg bárki, aki elkövette a cselekményt, az büntetendővé vált.
149
Barna
Egyes cselekményeknél vagy akár az egész büntetőjog tekintetében lehetségesek voltak azonban szűkítések,
melyeket maga a jogalkotó vagy a bírói praxis határozott meg.
Az elkövetők körének korlátozása
A számtalan lehetséges megoldáson belül szűkítette az elkövetők körét például a társadalmi státus. („Aki pedig
a király és a főemberek határozatait megszegi. ha vitéz.”). Említettük már, hogy a rendi állás ugyancsak
befolyásolta az elkövetői kört. Ez lényegében különbözik az előbb említettől, minthogy vitéznek, ispánnak lenni
hivatás, méltóság volt, a rendi állás már a társadalom tagozódásának egyértelműsödését követte. A büntetőjog
mintegy megtöbbszöröződött. Például hűtlenséget csak nemesember követhetett el, a latorság pedig a
jobbágyság bűncselekménye volt. A nemi különbségtétel visszatükröződött a büntetőjogi tényállásokban is.
„Mivel már az is mindenki számára visszataszító és mindenki előtt utálatos, ha a férfi nem lopást követ el,
sokkal inkább, ha az asszonyi nem, valamint férjes asszony lopást követ el, a királyi tanács szerint
elhatároztatott, hogy férje váltsa meg. ha pedig harmadszor is, adják el” (azaz a tettes férjes asszony). Vagy
máshol „leányon vagy asszonyon való erőszaktételről” esik szó, melynek elkövetője csak férfi lehetett.
Korlátozó tényező lehetett a foglalkozás is: a jogalkotó külön határozta meg az elhagyott javak szedőjének
„hűtlen kezelését”, az ispánok sikkasztását vagy a kereskedők, kalmárok felelősségét, akik lopott jószágot
vásároltak. A vallás szerinti megkülönböztetés végigvonul a középkoron. Külön rendelkezések szólnak az
izmaelita kalmárokról, a zsidókról (akiknek például keresztény asszonnyal való házassága tilalmas cselekmény
volt). A lutheránus hit megvallását eleve bűncselekménynek minősítette a törvényhozó.
Minthogy hazánkban a feljegyzett adatok szerint nem voltak általánosak az állatperek (ami persze nem zárta ki
alkalmi megtörténtüket), az elkövetőket csak mint fizikai személyeket, embereket tárgyaljuk.
A tettes
A tettes a bűncselekmény közvetlen elkövetője, a cselekmény megvalósítója. (A korai időkben általános

elnevezése nem volt, körülírták az elkövetett tettet, vagy a bűncselekmény közkeletű elnevezéséből vezették le a
megnevezést. Így a latorság elkövetője lator volt, a hűtlenségé hűtlen, a gyilkosságé gyilkos, a tolvajságé tolvaj.
A18-19. században „bűnöst” emlegettek.)
A cinkostárs
Ha úgy hozták a körülmények, a tettesnek segítői is akadhattak, amikor magát a cselekményt egyszerre többen
hajtották végre, akik mind jelen voltak, közreműködtek, még ha nem is egyenlő súllyal. A késő középkori
szóhasználat ezeket hívta complexeknek. (A 18-19. században már cinkostárs, bűntárs, társcinkos, társ,
tettestárs, részes megnevezéssel is szerepelnek. Ez utóbbi utalás arra, hogy az illető kivette részét a
cselekményből.) A complexek büntetése azonos volt, minthogy egyöntetűen tanúsították a magatartást. A tettes
és társai sorsa szorosan összefüggött, ami a felelősségre vonásban is megjelent. Miként abban a 17. századi
ügyben, ahol a két összeszövetkezett jobbágy eskübizonyítási lehetőséget kapott. Amíg az ő ügyük el nem
rendeződött, függőben hagyták cinkosuk, a darabont megítélését is, mondván, tettük és sorsuk összefügg. Az
eredményfelelősség uralkodó szempontja alapvetően ellenkezett azzal, hogy ennél többet vizsgáljon a bíró.
A felbiztató
Alkalmanként problémát okozott az ítélkezési gyakorlat számára, hogy egyértelműen megjelentek olyan
alakzatok is, melyek elkövetői ugyan nem sorolhatók a complexek közé, a közvetlen megvalósításban nem
vettek részt, mégis érezhetően részt vállaltak az ügy sikeressé tételében. Esetleges megbüntetésük oka az volt,
hogy tevékenységükkel jelentősen hozzájárultak a tiltott cselekmény realizálásához. A bíróság szerint: „A
biztatás által társa lett a lopásban, valamint másokat is arra ingerlett, s ezzel felebarátját megkárosítani nem
átallotta.” Minthogy azonban az eltulajdonításban nem vett részt, a lopás eredményéből sem részesült, jóval
enyhébb büntetést kapott. A törvényszékek nehezen tudták besorolni e magatartást az eredményfelelősség
alapján. Érezték, hogy az illetőnek köze van az ügyhöz, hiszen ő „biztatta fel” a gonosztevőt, ugyanakkor az
elkövetéstől számított távolsága kételyeket ébresztett büntetésével kapcsolatban. A „felbiztatókat” hol társként,
complexekként minősítették, hol megkülönböztették tőle, s enyhébben szentenciázták meg. A 16. században a
vádlott már arra hivatkozott, hogy a házat „rábeszélésre” fosztotta ki. Ugyan a törvényszék elutasította e
védekezést, annak alkalmazása a vádlott taktikájában mégis arra utal, hogy ekkor már számon tartották ezt a
formulázást. Bizonytalankodott a bírói gyakorlat a szóhasználatban is. „Tolvajok késztetője”, „gonosztevők
150
Barna
biztatója”, „másokat is arra ingerlett”, „biztatás által társa lett” kifejezésekkel próbálták körülírni a 18-19.
században már a modern kifejezéssel felbujtásnak nevezett alakzatot.
A híres és tanácsos személy
A 18. század végi bírói gyakorlatban a tehéntolvajt a lopók rendes sora szerint felakasztották. Feleségét,
„jóllehet társa a vétekben”, mégis csak megveretésre ítélték. A „jóllehet” ugyan az azonosságot hangsúlyozta,
mégis enyhébb ítélet született, mint ha complexként vett volna részt a cselekményben: nem volt ugyanis jelen az
elhajtásban, csak valami módon segítette a férjét. A hivatásos (mert sokszorosan visszaeső) tehéntolvajt nyilván
nem felesége beszélte rá („bírta rá”) a tett elkövetésére, mégis terhére rótta a szék, hogy tudott az elkövető
elhatározásáról, sőt egyetértett vele, bár az elkövetésben nem vett részt. Más esetben a delikvens tudott arról,
hogy egy híres zsivány lovakat készül eltulajdonítani. O „rávezette őt a lovakra” (vagyis megmutatta, hol lehet
könnyen elkötni azokat, utóbb segített befogásukban). Bűnösnek ítélte a törvényszék, de hangsúlyozta tette
különbözőségét, enyhébb mivoltát az elkövetőéhez képest. Tanácsokat adott a körülményeket illetően, utóbb
fizikai segítséget nyújtott a tett realizálásához, de a lopásban magában nem vett részt. A két esetet (a fizikai és
lelki segítségnyújtást) a késő középkor terminológiája nem igazán különböztette meg. Általános megoldás volt a
„híres és tanácsos” formula alkalmazása, ami körülbelül azt jelentette, hogy tanácsokat adott a végrehajtáshoz,
esetleg fizikai eszközökkel is támogatta a sikeres tettet. (Ma ezt nevezi a büntetőjog bűnsegélynek.)
Lényegében ezzel egy tekintet alá esőnek tekintették, tisztázatlansága folytán az analógia eszközét igénybe
véve, azt az esetet, amikor is valaki pártütés esetén „És ha valaki ilyesféle személyt ismer, és – bár bizonyítani
tudná – nem jelenti fel, az előbb mondott [ti. ugyanazon] büntetés alá essék”. Afeljelentési kötelezettség
elmulasztásának esetét kézenfekvőn oldották meg: minthogy tudott az illető az elkövetendő bűncselekményről,
azáltal, hogy nem jelentette, voltaképpen „az elkövető társa lett” a vétekben. Szolidaritást vállalt vele, tehát
lényegében támogatta az elkövetőt.
Latroknak gazdálkodó, latorrejtegető
A tettes, a cinkostárs, a gonosztevők biztatója, a híres és tanácsos személy a bűncselekmény elkövetését

megelőzően vagy azzal egy folyamatban jelentkező alakzatok voltak. Ismert azonban a praxis olyan
bűncselekményhez kapcsolódó formát is, mely a megvalósult bűncselekményhez kötődve, de annak megtörténte
után jelentkezett. A bűncselekményből származó javak értékesítésében történő közreműködést „latroknak
gazdálkodás” címen büntette a büntetőjog; „a bűnelkövető” bújtatását, a törvény elől történő menekülésének
elősegítését latorrejtegetésként minősítették (crimen fautoratus).
Az elkövetői alakzatokról összefoglalóan mondhatjuk, hogy a tettesen (tettestársakon) túli elkövetői

módozatokat többek között a bizonyítási nehézségek miatt is ritkán büntették. Azon kevés számú esetben,
amikor a tételes jog vagy a gyakorlat értékelte a további megvalósítási formákat is, azonos büntetést rendelt
kiszabni vagy szabott ki a szék az alapcselekmény elkövetőjére. A cselekményköröket a büntetőjog fejletlensége
miatt nem tisztázták pontosan, sem a szóhasználatban, sem a definícióban nem jelent meg a különbségtétel. A
mai szemmel nézett fogalmi keveredés így volt lehetséges. Ennek azonban nem volt különösebb jelentősége,
mert hiszen mint mondottuk, ha egyáltalán értékelték az alakzatokat, a gyakorlatban generálisan az
alapbűncselekménnyel megegyező büntetést róttak az elkövető terhére.
A sértett
A középkori jogban a bűncselekményeknek két nagy csoportját különböztették meg a sértett szempontjából: a
közösséget, a közjót (delictum publicum) és a magánosokat érő sértések (delictum privatum) kategóriáját. A
közösség esetében a sértett kezdetben az uralkodó volt, később a fogalom kiszélesedett az állam elvont
kategóriájára, végül kiteljesedett a „polgári társaság” megfogalmazásban. Jogi vetületüket illetően az első
évszázadokban a különbség az állami jelenlétben ragadható meg. A közbűncselekmények üldözését az állam
vállalta és vindikálta is magának, a magánbűncselekményekét a jog a magánsértettekre bízta. Később, az
inkvizitórius eljárás meghonosodtával, az állami büntetőjog expanziójával, a hivatalból történő üldözés elvének
általános elfogadottságával a differenciát a bűnüldöző hatóság „szintjével” fejezték ki. A közbűncselekmények
esetében a királyi fiscus, a magánbűncselekményeknél a törvényhatóságok tiszti ügyészei voltak hivatva
képviselni a vádat és a közérdeket.
A büntetőjogi felelősség
151
Barna
A büntetendő cselekményért való helytállás, tehát a büntetőjogi felelősség érvényesítése, illetőleg a felelősséget
megállapító és realizáló eljárás kimenetele nagymértékben függ annak a bonyolult kérdésnek megválaszolásától:
miért tehető felelőssé valaki? A középkori büntetőjogban (miként a modern büntetőgyakorlatban) sem vontak
felelősségre mindenkit, aki bűncselekményt követett el, s ennek ellenkezője is igaz: olyanokat is elítéltek,
akiknek semmi közük nem volt a bűntetthez. A felelősség mértékét s ezzel összefüggésben a vádlottra kiszabott
büntetés minőségét és mennyiségét különféle szempontok szerint korlátozta a szokás, a jogszabályok vagy az
ítélő bíró kegyelme. A lehetőségek adta mozgástérben tekintetbe vették például a cselekmény előrehaladottságát
(vagyis hogy meddig jutott el az illető a megvalósításban), valamint a véletlensé- get (gondatlanságot),
amennyire ez a kor technikai szintjén egyáltalán vizsgálható volt. A büntetőbírói gyakorlatban is elismertek
bizonyos enyhítő, illetőleg súlyosító körülményeket a kategória ilyetén meghatározása és a lehetőségek
bármiféle katalogizálása nélkül.
A felelősség érvényesítésében a középkori büntetőgyakorlat háromalapvető felelősségi elv mentén ítélte meg a
cselekményeket. Ezek: az eredményfelelősség, a kollektív felelősség és a rendi felelősség elve.
Eredményfelelősség
Az eredményfelelősség voltaképpen kényszerűségből elvvé lett gyakorlat. A középkor bűnüldözésének

technikai és tudományos szintjén hosszú ideig értékelhetetlen (mert mérhetetlen) volt a szándékosság és a
gondatlanság, netán a szándék intenzitása. A bírák a kézzelfoghatóságot honorálták. Az alanyi bűnösség modern
fokozatai lényegében ismeretlenek voltak. „A bűnösség mértékét – a gondatlanság néhol fölbukkanó
tudomásulvétele mellett – leginkább tárgyi eredményével mérték, s ennek arányában vonták felelősségre azt,
illetve azokat, akiknek a bűnösség a közfelfogás szerint beszámított. A bűnösségben meglátták már az
alanyiságot, a pszichikus elemet, de értékmérője mindvégig az okozott kár, az objektív, fizikai bűncselekmény
maradt” (Hegedüs Géza). Az eredményfelelősség jelentősége a technikai lehetőségek bővültével, a bizonyítás
fejlődésével, a tudományosság megjelenésével háttérbe szorult, de uralma csak a polgári büntetőjog diadalával
tört meg. Még a 18. században is gyakori volt a felmentő ítélet, ha a vádlott, illetve védői arra hivatkoztak, hogy
„a szándék még nem cselekvés”. Ez a felfogás gyakorlatilag kizárta az értékelhető bűntettek köréből a nem
materiális bűncselekményeket. A gondatlanság és szándékosság, a kísérlet, előkészület és befejezett cselekmény
közötti különbségek vizsgálata is csak kivételképpen jelent meg a praxisban.
Kollektív felelősség
A kollektív felelősség elve mint a vérségi társadalom kollektív helytállásának sajátos tükröződése gyökeresedett
meg a középkori büntetőjogban. Ahogyan a vérségi igazságszolgáltatás a sértő egész rokonságát terhelte meg a
felelősséggel, ahogyan a sértő csoportjának egészével szemben ragadott fegyvert a sértett rokonsága, úgy épült
be a középkori jogba az egyetemes helytállás eszméje. Ezt a gyakorlatot a keresztény etikai felfogás, a Biblia
felelősségi eszméje (fiak viselik a büntetést atyjuk bűneiért) is megerősítette. A kora középkor társadalmi
felépítésének igényei is befolyásolták a büntetőjogi felelősség kiterjesztését a környezetre. A szabadságok, az
autonómiák kis köreiben élő lakosság, a zárt szerkezetben, egymásra utalt közösségben tevékenykedő emberi
csoportok alapvető érdeke volt a közösség életének folyamatos kontrollálása. Az etikai és büntetőjogi normák
közel álltak egymáshoz, sőt gyakran lefedték egymást, a két szabályozó terrénum szinte szétválaszthatatlan volt:
a bűncselekményért, a bűntettesért való felelősség sem állt meg a büntetőjogi felelősség legszorosabb, alanyi
értelmezésű határánál. A bűnért nemcsak az elkövető felelt, hanem az a közösség is, amelyik engedte őt eljutni a
bűncselekményig. Fokozta még az igényt a kollektív felelősségi elv érvényesítésére az a praktikus szempont is,
hogy a compositio, a megváltásos szisztéma, a vagyoni büntetések rendszerének kiterjedése időszakában a
környezet felelősségének megállapítása fokozott garanciát jelentett az anyagi igények kielégítésére. A kollektív
felelősség szellemében felelősségre vonták a családot, a lakókörnyezetet, a falut, néha a várost, később a termelő
egységet (céhet) is. Uralkodóink már korán korlátozni kezdték a kollektív felelősséget (főként „az ártatlan
fiakra” vonatkozó rendelkezésekkel), de még a 16. században is alkalmazott megoldása volt a bírói
gyakorlatnak, szemben a következetes alanyi bűnösségfelfogással.
Rendi felelősség
A rendi felelősség a rétegekre tagozódott társadalom természetes velejárója. A privilégiumok rendszeréből

felépülő társadalom kiváltságolt- jainak elemi követelése a szabadságok különbségeinek érzékeltetése a
büntetőjogi felelősségre vonásban is. Ennek ellenére mondható, hogy a bírói gyakorlat tendenciájában igen,
egyes ügyeiben azonban nem volt következetes a differenciálás vonatkozásában. Első uralkodóink törvényeiben
éppen úgy előfordul, mint 17. századi erdélyi törvényhozásunk passzusaiban, hogy a magasabb rendi állású
152
Barna
bűnelkövetőt súlyosabb büntetéssel sújtotta. Hol a „helytelen példa okán”, hol a nagyobb vagyoni büntetések
lehetőségeinek felismerése miatt. A18. századig tartó gyakorlatra sommásan megállapítható, hogy a rendi elv
változó értelemmel vétetett igénybe. A rendi helyzet vizsgálata inkább a bíróság illetékességének és
hatáskörének megállapítása miatt volt szükséges. Inkább a büntetőjog megkettőződéséről szólhatunk: az
ugyanazon cselekményt lefedő magatartások (például hamispénzverés) jobbágynál latorságként, nemesnél
hűtlenségként minősíttetett; jobbágyra (vagyon híján) testi büntetésként halál várt, nemesre vagyonvesztés (is).
Csak a 18. században, tehát a földbirtokrendszer válságtüneteinek erősödtekor növekedett meg hirtelen
arányaiban a jobbágyok büntetése – minőségileg és mennyiségileg egyaránt. Ekkor lett élesen szembetűnővé a
megkülönböztetés: a nemesre egy sor megalázó büntetés (így például verés, botbüntetés, tömlöc, kaloda,
pellengér) nem volt kiszabható.
Beszámítás
Mint említettük a bűncselekmény alanyának jellemzésekor, a középkori büntető törvénykezésben fokozatosan

hódított teret az elkövető személyi körülményeinek, lelki állapotának, szándékának, valamint az elkövetés
előrehaladottságának bírói mérlegelése. A beszámítás értékelésére vonatkozó mai bonyolult, gondosan
kimunkált garanciális rendszer a középkori büntetőjogból természetesen teljes egészében hiányzott. Minthogy
ezen körülmények jelentős része csak a pszichikum és/vagy környezeti összefüggéseinek alapos elemzésével
mérlegelhető, e mérlegelés feltételeinek hiánya már eleve korlátozta, illetőleg kizárta tekintetbevételüket. Az
uralkodó büntetőjogi elvek is (például a kollektív felelősség) a büntetendők körének szűkítése helyett inkább a
tágítás irányába hatottak. Az eredményfelelősség az enyhítő szempontok figyelembevételét szinte kizárta, a
megállapított bűncselekmény esetén a súlyosítást azonban lehetővé tette. A vallásetikai felfogás is az enyhítés
ellenében hatott, mely a kor büntetőjogi szemléletének alapelemeként kezelte a megtorlást. A bűncselekménnyel
megsértett etikai (és jogi) egyensúlyt csak a (sokáig azonos súlyú) viszontsértés állíthatta helyre. A partikuláris
jog lehetetlenné tette egységes állásfoglalás, egységes szabályozás, egységes szemlélet elterjedését. Mégsem
tennénk helyesen, ha nem emlékeznénk meg arról, hogy bizonyos kivételes esetekben, illetve a 18-19. század
felé közeledve a bírói praxisban konstatálható a beszámításra vonatkozó szempontok megjelenése.
Téboly,
Részegség,
Kor
Érzékelte, de többértelműen értékelte a bírói gyakorlat a tébolyodottak helyzetét. Hol enyhébben büntették,
mivel „elméje és ítélőképessége gyenge”, hol keményebben, „hogy hasonló megnyilatkozásoktól elrettenjen”. A
részegséget, melyre a perekben gyakran hivatkoztak a vádlottak, olyan tudatzavarként fogták föl, melynek
előidézője maga a terhelt volt, inkább súlyosbító körülményként ítélték meg tehát. A korosabb személyek vagy
kiskorú gyermekek bűncselekményeiről megoszlott a bírák véleménye. Nyilvántartások hiányában hosszú ideig
megállapíthatatlan volt a kor, azt ránézésre konstatálták. Az ítéletekben nagy volt a bizonytalankodás a korhatárt
illetően. Azt inkább a bűncselekmény tükrében állapították meg („fiatal korához képest” súlyos bűnt követett
el). Ha figyelembe is vették, erős a bizonytalankodás, hogy enyhítő vagy súlyosító tényezőként számítsák-e be.
Végszükség Jogos védelem,
Rendi állás, Kényszer, fenyegetés ,Elévülés ,Egészségi állapot
A végszükségben elkövetett cselekmény már az Articuli Juris Taver- nicalis egy passzusa szerint sem
büntetendő. („Ha valaki famelicus, szóval éhesen jő a városba és Isten nevére hivatkozással sem tud munkát
kapni és egy vagy két kenyeret lop vagy rabol, nem büntethető...”) Előfordult, hogy a vádlotton kívül eső okból
bekövetkezett bűncselekményt erre tekintettel nem számították be. A jogos védelem korai megfogalmazását
Szent István második dekrétumában olvashatjuk: „ha valaki az ispánok közül mást házánál keres halálra és dúlja
annak javait. ha azon ispán elesik ott a bajban, feküdjék megtorlatlanul”. A Hármaskönyv precíz definícióját
adta és körülírta azt a helyzetet, melyben megmenekült a halálos ítélettől az elkövető. A bírói praxis ezt
időnként figyelembe vette, de általános szabályként fogalmazódott meg, hogy a szolgát ura ellen semmiképpen
sem illetheti meg ajogos védelemre történő hivatkozás joga. A törvény nem tudására, a jogban való tévedésre
nem tekintett a középkori bíró, a ténybeli tévedést azonban alkalmanként méltányolta. Az ítéletre hatással volt
az elkövető rendi állása (például „korára és nemességére tekintettel kerék helyett fővesztésre ítéltetett”). A
kényszer és a fenyegetés, továbbá a parancs több esetben menlevelet adott az elkövetőnek. Az ölésnél azonban
153
Barna
sokszor hivatkoztak a bírák arra, hogy „inkább az Úr parancsára kellett volna figyelmezni”. Elévülésre általános
szabály nem volt, de elvétve tekintettel voltak rá az eljáró hatóságok. Számoltak azonban a bírák az egészségi
állapottal, úgymint terhességgel, betegséggel, a sértett egészségi állapotával, a bírói eljárásból következő
egészségi állapottal (például néha a tömlöcöztetés következményeivel), a családi körülményekkel (például több
eltartandó kiskorú gyermek). Az akták tanúsága szerint az első ízbentörtént elkövetés gyakran alkalmat adott a
bírónak a „javulás érdekében” az enyhébb ítéletre vagy a kegyelemre.
A középkori jogban kialakultak sajátos, a bírói méltányosságon alapuló s az elkövető javulásának kedvező
intézmények is.
Jótállás,
Kegyelem,
Megbocsátás,
Súlyosbító körülmények,
Titkosság
A sértő atyafiainak módjában állott jótállni a kisebb bűnt elkövető rokonukért, akit ennek alapján nem ítéltek el.
(Pontosabban az ítéletet feltételesen felfüggesztették. Ennek árnya mindvégig fölötte lebegett a jövőben, s
bármiféle bűncselekmény elkövetése esetén immáron súlyosító körülményként vették figyelembe.) A bírónak
(főként az úriszék földesurának) bírói hatalma keretében lehetősége volt kisebb bűnök elkövetőit nevelő
célzattal kegyelemben részesíteni. A sértett megbocsátása több esetben alkalmat adott a büntetés elengedésére
vagy „kiváltására” (valamilyen megkövető jellegű büntetéssel történő felváltására). Bizonyos feloldó aktusok is
büntetlenséget hozhattak a vádlottra (példának okáért a házassági köteléken kívüli paráznaságot az utóbb
megkötött házasság „igazolhatta”).
Az enyhítő körülményeket a fentiek szellemében kis kivétellel a 18-19. századi gyakorlat kezdte beépíteni a
praxisba. A súlyosító körülmények azonban már a kezdetektől jelen vannak.
Csoportos elkövetés,
Visszaesés
Ezek között a középkor legjellemzőbbjei: a titkosság, a csoportos elkövetés és a visszaesés. A kor ököljoga és
fizikai erőre alapozott biztonsága, a fegyverforgatás mindennapossága és a virtus becsülete kevésbé találta
veszélyesnek a szemtől szemben elkövetett erőszakot a titkos elkövetésnél. Így történhetett meg, hogy a rablás
(ahol szemtől szemben álltak fegyveresek egymással) elfogadhatóbb és enyhébb volt a kor praxisa számára,
mint a lopás, mely ellen alig tudott a becsületes harcos védekezni. A többek által, csoportosan elkövetett
támadás természetesen jóval veszélyesebbnek és becstelenebbnek tartatott, mint a párharcra menő fegyveres
agresszió. A visszaesés Szent István törvényeiben többszörösen értékelt kategória. A „különös visszaesés” esetei
ezek, mert a többször egymás után elkövetett azonos cselekményt büntették három fokozatban egyre
súlyosabban (így ítélték meg a szolgálóval történő paráználkodást és a tolvaj- lást). Az ún. általános visszaesést
(vagyis az elkövetett cselekményre tekintet nélküli bűnismétlést) törvényeink nem definiálták, aminek többek
között oka a nyilvántartás megoldhatatlansága is. Büntetőjog-fejlődésünk első századaiban a bűnügyi
nyilvántartás kézenfekvőnek tűnő eszköze volt a bűncselekmények jellegét visszatükröző csonkítások és
megbélyegzések alkalmazása. (Az első ízben lopó szolga orrát veszítette, a megismételt tolvajlás füllevágást
eredményezett. A magát boszorkánynak mondó büntetése a templomkulccsal történő megbélyegzés volt.)
Később a bíróságok (földesurak, vármegyei vezetők, városi magistra- tusok) igyekeztek valamiképpen helyi
módokon megoldani e problémát. A nagyobb problémát jelentő idegen bűnözők elriasztására állították föl a
bírói hatalom szimbólumaként az akasztófákat, a karóra tűzött kereketa birtok/megye/városhatárban a bevezető
utak mellett; szerveztek időről időre „cirkálást” a bujkáló bűnözők, rablók és betyárok ellen.
Stádiumok
Mint említettük, a tett megítélésében néha jelentősége volt annak is, meddig jutott el az elkövető a tett
megvalósításában. A bűncselekmény elkövetési stádiumaira főként a legsúlyosabb bűncselekmények esetében
lehetett és volt figyelemmel a jogalkotás és a törvénykezési praxis. A bűncselekménnyel fenyegetést egyetlen
154
Barna
esetben büntették: a gyújtogatás kilátásba helyezésekor. Az előkészületi cselekmény az eredményfelelősségi
konstrukcióban ugyancsak nehezen megragadható, nem is találunk példát értékelésére a 18-19. századig. Mint
ismeretes, Szent István rendelkezett a kivont kardról szóló törvény keretében a kísérletről, az intézménynek
azonban folytatása a következő századokban alig akadt. Azzal, hogy kezdetben azonos volt büntetése a
befejezett cselekménnyel, érzékelhetjük a korabeli jogtudók megítélését a kísérlet veszélyességének
mérlegelésénél. A későbbi enyhülés (büntetése csupán fél vérdíj lett) is csak arra utal, hogy minőségében
egyeztek az ölés súlyával, a fél díjjal a mennyiségi különbséget próbálták meg kifejezni. A kísérlet
intézményének elterjedése és árnyalása ugyancsak a 18. századra maradt.
A tett
A kor fejletlensége visszatükröződött a bűntettek tényállásainak meghatározásában is. Számos bűncselekményt

nem definiáltak, csak megneveztek, megint másokat ötletszerűen részleteztek, hosszadalmasan körülírtak.
Rendszert találni a büntetőjogban alig lehet. A bűncselekménytípusok kialakítása azt az átmeneti állapotot jelzi,
melyben az állam megtette az első lépéseket a büntetőjog államosítása felé, majd évszázadokon át folytatta
harcát a kizárólagosság megteremtéséért.
A tett az Árpád-kor büntetőjogában
Közbűncselekmény
a. Ennek megfelelően, más európai népek büntetőjogi fejlődésének megfelelően a büntetendőnek ítélt
magatartások között határozottan elkülönült az ún. közbűncselekmények (delictum publicum) csoportja.
Az állam (a király, a hatalmasok) által legsúlyosabbnak vélt bűncselekmények főként az új intézmények, a

király, az állam, a hűbéri társadalom ellen irányultak. A hűtlenség, a felségsértés mellett a „hivatali” bűntetteket
(ispánok, bírák kötelezettségmulasztásait) is ide sorolták. A bűntettek ilyetén csoportosításának alapját a
patrimoniális szemlélet adja meg, mely az egész államot a király tulajdonaként fogja fel, s mely minden egyes
állam elleni cselekményt a személyét sértő magatartással azonosít. A bűncselekmény elkövetői a király iránti
köteles hűséget szegték meg, vele fordultak szembe, „felségsértést” követtek el.
Magánbűncselekmény
a. Ezekkel szemben a bűncselekmények másik nagy körének szankcionálására az állam nem jelentette be még
büntető igényét. A magánbűncselekmények (delictum privatum), a magánosok közötti villongások,
konfliktusok megoldása a magánszféra részeként volt lehetséges. Az állam legfeljebb asszisztenciát
biztosított hozzá (bíróállítás), de a fellépés a sértővel szemben, az eljárás kezdeményezése, a bizonyítás, az
egyezkedés és megállapodás, a végrehajtás egyformán a sértett vagy nemzetségénekdolga volt. Az
emberölés, a test sérelmére elkövetett cselekmények, a vagyon elleni bűntettek a magán-igazságszolgáltatás
tárgyai voltak.
Egyház elleni cselekmények
a. A közbűncselekmények és a magánbűncselekmények között képződött még egy jellegzetes bűncselekményi

osztály, melyet az egyház szabályozása, illetőleg szankcionáló tevékenysége fűzött egybe. Föntebb szóltunk
már a klérus rendkívül mély befolyásáról Magyarországon, említettük azokat a területeket, ahol nagy hatással
volt a büntetőjogi intézmények alakulására. A bűntettek meghatározásánál az egyházi törvénykezés, illetőleg
az erkölcsi szabályoknak jogszabálykénti megfogalmazása a rendező elv. Eszerint egyfelől az egyházi
szabályok, szokások és a hívő élet rendjének megsértése (megbotránkoztatás, ünnepek megsértése, böjt
megszegése, káromlás, varázslás, bűvölés-bájolás, boszorkányság stb.), másfelől az erkölcsileg súlyosan
kárhoztatandó cselekmények (hamis eskü, hamispénz-verés, hamis mértékhasználat, hamis vád stb.) tartoztak
ide. Az egyházi megítéléssel kapcsolatos bűncselekmények szankcionálásának kérdése már nem a magán-
igazságszolgáltatás terrénumába esett. Az egyház a lehetőségekhez mérten következetesen fellépett e vétkek
ellen, s jelentős társadalmi szerepvállalása, az állammal történt egybeolvadása jellegében közelítette e
cselekményeket az „állami” vagy közbűncselekmények köréhez. Mégsem érték el az állami
igazságszolgáltatás érdeklődésének felkeltéséhez szükséges súlyt. Jellegüknél fogva nem soroltattak be a
felséget sértő, hűtlenségi cselekmények közé.
A tett a 15-16. századi jogfejlődésben
155
Barna
A patrimoniális felfogás elbomlása s helyébe a királyi hatalom közjo- giasulása a bűncselekmények
átrendeződését idézte elő. Egyrészt az állam egyre erőteljesebb szabályozási igénye felbomlasztotta a fentebb
elősorolt kategóriákat, s egészen új megközelítéseket hozott a bűncselekmények elrendezésében és
definiálásában. Másrészt a magán-igazságszolgáltatás területe összezsugorodott, az egyház a büntetőjogi
szerepléstől visszahúzódott, a korábban jelentéktelennek vagy csak erkölcsi vétségnek minősített cselekmények
elsőrangú, állami érdeket súlyosan sértő bűntettekké avanzsáltak. Minthogy elméleti osztályozásnak nyoma sem
volt, a kor jogászai a bűncselekményeket a lehető legkézenfekvőbb összefüggés felől csoportosították: a rájuk
kiszabandó büntetések oldaláról.
Fő- és jószágvesztéssel fenyegetett cselekmények
a. Fő- és jószágvesztés a büntetése a hűtlenség bűnében (nota infidelitatis) marasztaltaknak. A hűtlenség

rendkívül szerteágazó s logikailag egymáshoz alig kapcsolódó (tulajdonképpen aktuális fontosságuknál és
súlyuknál fogva e körbe sorolt) tényállásait a büntetés fogja össze, melynek lényege a teljes vagyonvesztés,
tekintet nélkül a fővesztéstől megkímélő kegyelemre. A jószágok a királyi kincstárra háramlottak, s csak a
hűtlenség bűntettének elkövetése előtt született gyermekek juthattak belőle osztályrészhez. A fiscus ezt
követően szabadon rendelkezhetett a vagyonnal, újabb adományok tárgya lehetett.
A nota infidelitatis körébe tartozó cselekmények a Tripartitum rendszerezése szerint: a felségsértés (a király
életére, személyére, tartózkodásihelyére törés), az ország elleni bűncselekmények (alkotmány, király és korona
közhatalma ellen támadás, az ország békéjének idegen zsoldosokkal történő felforgatása, a végvárak feladása,
fegyver és élelmiszer szállítása ellenségnek, a szabad menlevelek megsértése), eretnekség, hamisítás (hamis
oklevél, pénz, pecsét készítése, felhasználása, forgalmazása), hatóságok elleni cselekmények (nagybírák
megölése, bántalmazása, megsebesítése, elfogása, pereskedők, országgyűlésbe tartók feltartóztatása, megölése,
királyi emberek vagy hiteles helyi személyek megölése, megverése, megsebesítése), többféle magánszemély
elleni cselekmény (rokongyilkosság, vérfertőzés, nemi erőszak, tagcsonkítás, szemkivájás), magánosok vagyona
elleni jelentősebb bűntettek (majorok, falvak nyilvánvaló felgyújtása, honfi várának kézre kerítése).
Főbenjáró ítélet alá eső cselekmények
a. Afőbenjáró ítélet (sententia capitalis, fő- vagyjószágvesztés) lényege a vagylagosság volt. E körbe tartoztak
azok a bűncselekmények, melyek súlyukat tekintve enyhébbnek minősültek a hűtlenség eseteinél, ennélfogva
a büntetés bizonyos korlátok között a felek megállapodásától volt függővé tehető. A kiszabott halálos ítélet
végrehajtása helyett a sértett fél dönthetett a vagyoni kiegyezés mellett. A rendelkezésre álló három napban a
sértett és az elítélt megállapodhatott a halálbüntetés megváltásában, ekkor a sértő szabadult. Ha a megjelölt
terminuson belül nem született megállapodás, a bíró a sértettnek átadta az elítéltet a halálbüntetés
végrehajtására. Ha azonban a sértett sem a vagyoni megváltás kérdésében nem tudott megegyezésre jutni,
sem a halálos ítéletet nem hajtotta végre, automatikus jószágvesztés következett be. A jószág ilyenkor nem a
kincstárra szállt, hanem kétharmada a bírót illette, egyharmada a sértettet. Az elítélt fiai és osztályostársai a
birtokokat közbecsű értéken visszaválthatták.
A főbenjáró ítélet alapvetően az ún. nagyobb hatalmaskodást (actus maio- ris potentiae) szankcionálta. A
nagyobb hatalmaskodás esetei a nemes házának megrohanása, nemes birtokainak elfoglalása, nemes
letartóztatása, megsebesítése, megverése és végül megölése voltak (1486:15. tc.).
A hatalmaskodás köréből kivált ún. kisebb hatalmaskodás (actus mi- noris potentiae) a jelentéktelenebb
zavargások, kisebb birtokfoglalások, enyhébb erőszaktételek körét körvonalazta, melynek büntetése a fél vérdíj
volt.
A legsúlyosabb, nemesek által elkövetett közbűncselekmények palettáját tovább bővítve említi a Hármaskönyv:
„úgymint a szándékos gyilkosság, falvak felgyújtása, tolvajság, rablás vagy haramiaság, sőt az erőszakosparáz-
naság is”, melyek esetében „a nemesség tisztességét, czimét és szabadságát mindenki elveszti”. E testi
büntetéssel sújtott bűnesetek elkövetői (publici malefactores) a bűnesetek mindegyikében a felperesi
perképességüktől is megfosztattak, s a gyakorlat még a király kegyelmezési jogát is korlátozta. A közrend és
közbiztonság ellen támadó nyilvános gonosztevők bűneiért halálbüntetés járt. A nyilvános bűncselekmények
(casus criminales) elkövetői köre zömében vagyontalan tettesek közül került ki, ami a vagylagosság
érvényesítését (jószágvesztést) eleve kizárta. Az egyszerűsített eljárásban a vármegyék székein vagy városi
bíróságokon lefolytatott eljárások ítéletei egyre gyakrabban szóltak a gyakorlatban legkedveltebb akasztás
156
Barna
mellett ún. minősített halálbüntetésre, azaz kerékbetörésre, karóba húzásra, megkövezésre, élve eltemettetésre,
máglyára.
Fejváltsági ítélettel járó cselekmények,
Egyszerű ítélettel járó cselekmények,
Infamiát érdemlő cselekmények
a. Afejváltság (emenda capitis) eredetileg az egyháziak, a nők és a felperes atyafiai elleni halálos ítélet
tilalmából növekedett ki. Ebben az esetben a bíróság már eleve a főbenjáró ítélet vagyoni oldaláról
rendelkezett, s ún. fejváltsági ítéletet hozott. Eszerint a felperest először megillette az elítélt vérdíja, majd a
fennmaradt jószágokon egyharmad-kétharmad arányban osztozott a bíróval (ez az összeg főpap és báró
esetében 400, nemesnél 200 forint volt). Később a fejváltság kiszabása a bíró megítélésétől függően
lehetséges volt valamennyi fővesztésre szóló ítélettel szemben. E büntetésben a vérdíj összeolvadt a
jószágvesztéssel.
b. Az ítéletek újabb fajtájaként ismerte a középkori magyar jog az „egyszerű ítéleteket” vagy kisebb ítéleteket
(sententia minor), amelyek „csak a fej- váltságnak felére, azaz száz forintra terjeszkednek”, továbbá a
felperes által a keresetben megjelölt károk megtérítését tartalmazzák. (A száz forintból ötvenet a bíró ismét
magának vindikált.)
c. A becstelenség (infamia) büntetése az elítélt becsületének és joggal kapcsolatos „képességeinek”

elvesztésével volt egyenlő. Az illető továbbiakban nem rendelkezett hivatalviselési alkalmassággal, nem
indíthatott pert és nem léphetett föl tanúként, megszűnt öröklési képessége is.
Pervesztéssel és nyelvváltsággal járó cselekmények,
Az úriszéki büntetőgyakorlat bűncselekmény-tipizálása
A becstelenséget kiváltó bűntettek java része a becsületbe és tisztességbe ütköző magatartás volt: hamisan
esküvők (ludasok), a szerződésszegők, a hamis okleveleket készítők, az álorcás személyek (personae lar- vatae),
a gyámoltak vagyonának hűtlen kezelői, a vértagadók (proditores fraterni sanguinis), a lovagi becsületbíróságon
becsületszó alatt tett ígéretük meg nem tartásáért elmarasztaltak, bírónak hivatásában megsértői,
megvesztegetők szenvedték e büntetést.
a. Pervesztés és nyelvváltság szankcionálta az oktalan és hamis pereskedést. A patvarkodás (jogtalan

perlekedés) a perszabályok szándékolt áthágása, s büntetése a per elvesztése mellett a vérdíj megfizetése is.
A hamis vád, a becsületsértés és rágalmazás, a kisebb perbeli vétségek, indokolatlan perelhúzás a
folyamatban volt per leszállását, pénzbírságot eredményeztek. Ez utóbbit nyelvváltságnak (emenda linguae)
is nevezték, minthogy annak kifizetéséig elvesztette perképességét (mintegy megbénították a nyelvét).
A bűncselekmények bármiféle középkori csoportosítása láttán a tisztesség úgy kívánja, hogy leszögezzük: a
teoretikus megközelítés korántsem a bírói gyakorlat jellemzője. A bűncselekménycsoportoknak a Tri- partitum
és a törvényhozás kategorizálásán alapuló elkülönítése csak a legnagyobb körvonalakban jelzi a bűntettek
osztályait, s a törvénykezési praxis a hétköznapi apró-cseprő ügyekben nem is nagyon tudott mit kezdeni velük.
Kállay István úriszéki kutatásai alapján a bírói gyakorlat négy nagy csoportját büntette a megítélendő
cselekményeknek. Az „isteni törvények” megsértését büntette a szék a tízparancsolatot, az erkölcsi közfelfogást
sértő cselekményekben. Az „emberi törvény” a fentebb jelzettek hármaskönyvbéli része, illetőleg néhány, a
Praxis Criminalisból kölcsönzött tényállás szellemében büntetett. Az úrbérrel kapcsolatos mindenféle
engedetlenség, kötelezettség be nem tartása, hanyag végzése képezte a praktikus harmadik csoportot. Végül a
törvénykezési praxis definíciótól és csoportosítástól függetlenül vonta alkalmanként a büntetendő cselekmények
körébe az egyes magatartásokat. Igen sok nem nevesített, nem definiált, nem általánosított törvénysértést
büntettek, csupán a történeti tényállás alapulvételével (ún. innominat bűncselekmények).
A bűncselekmények csoportosítása a 18-19. században
Az ítélkezés körében a 18-19. században egy újnak tűnő osztályozó szempont is elterjedt: az ügyek logikájának
megfelelően alakultak a „rokon”-ügyek, melyek a sértett érdek köré épültek ki. Az ilyen tényálláscsoportok
kialakulását segítette a 18-19. század egyre igényesebb büntetőgyakorlata, mely már nem csak a fő vonalakra,
157
Barna
de az árnyalatokra is figyelni kívánt. Ez pedig a hasonló cselekmények párhuzamba állítását, összehasonlítását
igényelte. Leggyakoribbak az államot (a közt, a polgári társaságot) sértő, az alattvalók életét és tagjait illető
(emberölés, testi sértés stb.), a vagyon elleni cselekmények, a szexuális bűncselekmények, a közösségre veszély
hozása és a vallás elleni bűncselekmények voltak.
Közjóra veszélyes cselekmények,
Emberölés
a. A közre, a társaságra, a közjóra veszélyes cselekmények az uralkodó és az állam biztonságával és

tekintélyével kapcsolatban álló, lényegében államellenes bűntettek körét jelentették. Ide tartozott a
felségsértés (crimen laesae majestatis), a hűtlenség (nota infidelitatis), a béketörés, a nyilvános erőszak (vis
publica), közvagyon elsikkasztása (crimen residui), a közvagyonból történő lopás (crimen peculatus) s a
hivatalos hatalommal történő visszaélés (crimen repetundarum).
b. Az emberölés (homicidium), melynek száma a 18. században folyamatos emelkedést mutat, felölelte a
szándékos emberölést (volunta- rium), a véletlen és gondatlan emberölést (casuale, culposum) és a szükséges
emberölést (necessarium), mely már a jogos védelem, valamint a praeter intentionem (szándékon túli)
cselekmények kidolgozása irányába mutat.
Az emberölés legtágabb kategóriáján belül elhatárolták egymástól az öngyilkosságot (autochiria), a

legsúlyosabb büntetésre méltónak talált, különös kegyetlenséggel, aljas célból elkövetett gyilkosságot, s a
rablógyilkosságot (latrociniumot), valamint az ún. egyszerű emberölést (homicidium simplex). Az emberölés
egyszerű esetei között megkülönböztették a minősített (homicidium qualificatum) és a közönséges gyilkosságot
(homicidium commune). Minősített (súlyosabban büntetendő) esetek voltak a rokongyilkosság (parricidium)
esetei, vagyis a férj (matri-cidium), a feleség (uxoricidium), a testvér (fratricidium), az apa (patrici- dium), a
gyermek (infanticidium) megölése.
Mária Terézia 1752-ben tiltotta meg a párbajt (duellum), s a viadalból eredő ölést halállal rendelte büntetni. A
reformkorra vált általánossá a magzatelhajtás (abortus procuratio), a magtalanítás (sterilitatis procuratio) s a
gyermekkitétel (expositio infantis) gyilkosságkénti minősítése. Az emberölés köre mellett épült ki a
bántalmazások, testi sértések bűncselekményi meghatározása.
Vagyonkárosító cselekmények
a. A vagyon mindenütt természetes célpontja a bűnözőknek. A leggyakoribb perek így a magánvagyont

megkárosító cselekmények számtalan változata miatt indított eljárások voltak. Az egyszerű lopás (furtum
simplex) leggyakoribb válfajai az állatlopás, terménylopás, ingóságok eltolvajlása, pénzlopás, betöréses lopás
(pince-, ház- és boltfeltörés), templomi lopás voltak. Minősített esetként (furtum qualificatum) tartották
számon a visszaesőként, előre eltökélt szándékkal, felfegyverkezve, házba behatolva, a titokban és az éjjel
elkövetett lopást, valamint a lopás rokon cselekményeként számon tartott rablást (praedocinium) s útonállást
(obsessio viarum).
Gyújtogatás,
Szexuális bűncselekmények
a. A középkor egyik legveszedelmesebb eleme volt a tűz. A jobbára fából vagy más gyúlékony anyagból épült
házak könnyen lángra lobbantak, s ha a vész terjedni kezdett, megállíthatatlanul söpört végig a falun, porig
égetve mindent. Nem véletlen, hogy a tűzokozás, a gyújtogatás (crimen incendii) mint a közre fokozattan
veszélyes cselekmény súlyos szankciót vont maga után. Még a tűzzel való puszta fenyegetést is büntették.
b. A szexualitással kapcsolatos bűncselekmények szankcionálása a tízparancsolatból folyón a 17. századig

rendkívül fontos helyet foglalt el a törvényszéki gyakorlatban. A 18-19. században az ítéletek ugyan
enyhültek – a cselekmények száma azonban alig csökkent. A központi tényállás a pa- ráznaság (stuprum)
volt, e köré épültek ki az egyes bűncselekmények: a megszeplősítés (stuprum in specie), a nősparáznaság
vagy házasságtörés (adulterium), az ágyasság (concubinatus), a kurválkodás (fornicatio), a kerítés
(lenocinium), a többnejűség (polygamia), a vérfertőzés (incestus), a nemi erőszak (stuprum violentum), végül
a sodomia (állattal való fajtalankodás), s régi tradíció maradványaként a nőrablás (crimen raptus).
158
Barna
Vallással kapcsolatos bűncselekmények
a. A 18-19. századra leegyszerűsödött a vallással kapcsolatos ügyek köre. Részben a direkt jogszabályi
megfogalmazások visszavonása, részben az egyház büntetőjogi visszahúzódása, részben pedig a
valláspolitikai viszonyok lényeges megváltozása miatt. A legtipikusabb bűncselekményeknek az
istenkáromlás (blasphemia) és káromkodás, a hitehagyás (aposta- sia), az eretnekség (haeresis), egyházsértés
(violatio ecclesiae), varázslás és jövendőmondás (magia et sortilegium), boszorkányság, bűbájosság és
ördöngösség (magia daemonica) volt tekinthető.
A vallásetika hatása a büntető jogalkotásban
A gazdaságilag rétegekre szakadt társadalom büntetőjoga lassan bontakozott ki a nemzetségi igazságszolgáltatás

rendszeréből. Bizonyos, korábban is szokásos normákat „átemeltek” az állam előtti társadalomból. Ezeket
némiképp átalakítva alkalmasnak tartották az uralomra jutottak érdekeinek védelmére. A kialakuló
államhatalom új büntetőszabályokat is alkotott, amit tetézett a földbirtokokon az immunitás és pallosjog
birtokában kibontakozó gyakorlat, a territorializmus, a privilégiumokra épülő partikularizmus. Mindezt
kiegészítette (sőt bizonyos fokig megalapozta) az egyház nagy szerepe a jogalkotásban. Előbb vagy utóbb
Európában a vallásetika mindenütt a jog, így a büntető jogalkotás alapjává vált.
Bűn és büntetés
A bűncselekmények és büntetések meghatározásában a katolicizmus tanai két szinten vettek részt. Azokat a
magatartásokat, amelyeket a Biblia értelmezésében bűnnek kell tekinteni, kötelezőleg tényállásokba foglalták. A
többi bűncselekményre általános érvényű tételt állítottak föl. A kialakult – Isten által szentesített – földi rend
megháborítói bűnt követnek el, amellyel lényegében az isteni akaratot tagadják, azzal szállnak szembe. Isten
tekintélyének megsértőit felelősségre kell vonni: a szankció tehát nem más, mint a megbántott Úr
kiengesztelése. Ezzel a tétellel jól megfért a kegyetlen büntetés, hiszen az Úr megbántásának súlyával egyetlen
büntetés sem állhat valós arányban. Így az egyház a világi embertelenség igazo- lója és támogatója lett. A vallás
pedig, mint a mindennapi élet elementáris része, az általános erkölcsi megítélés, a vallásos magatartás, a hívő
emberek életének vezérfonala, a keresztény hit szellemisége, az e világi és túl- világi lét, a kárhozat és
üdvözülés kettőssége nyilvánvalóan kitörölhetetlenül beleivódott az ítélkezési gyakorlatba. „Ha van
cáfolhatatlan tanulsága a büntetőjog történetének – szögezte le Eberhard Schmidt -, akkor az az, hogy semmi
sem veszélyesebb az igazságra és az igazságszolgáltatásra nézve, mint hogy ha a büntetőbíráskodást
transzcendentális szempontok szerint végzik, mint Istentől rendelt hivatalt, mint egy előrehozott isteni
törvénykezést. Akik erre a hybrisre emelték fel magukat, sohasem lettek emberfelettiek, még kevésbé Istenek,
hanem mindig embertelenek.” Ezen jelentős befolyás mellett azonban az egyház szerepe a büntetőjog
alakításában meglehetősen ellentmondásos.
Megtorlás
Két egymással ellentétes felfogás viaskodott a büntetéssel kapcsolatos keresztény gondolkodásban. A Biblia
törvényeinek áthágóit maga a Szentírás rendeli több esetben kemény büntetéssel szankcionálni, helyenként
példázatokban, máshol konkrét utasításokon keresztül. Amikor elterjedt a nép között a paráznaság, az Úr azt
parancsolta Mózesnak: „Vedd elő e népnek minden főemberét és akasztasd fel őket az Úrnak fényes nappal.”
Fineás, Áron unokája dárdájával verte keresztül a paráználkodó párt, így teljesítve az isteni parancsot. Az
istenkáromlót megköveztette az Úr a néppel. Aquinói Szent Tamás a közösség ellen támadók elpusztítását
dicsőséges tettnek nyilvánította, Luther szerint pedig nem a bíró maga forgatja az igazság pallosát: Isten csupán
testi mivoltát hívja segítségül a büntetéshez.
Megbocsátás
Nehezen fért meg a világi kegyetlenséggel a keresztény vallás nagy parancsa, a szelídség, a megbocsátás
tanácsa. A bűnbánat tisztító hatásába vetett hit, a megváltás és a rossz megváltoztathatóságának tanítása számos
esetben az egyház fentiekben leírt állásfoglalásával ellentétes magatartáshoz vezetett. Az egyháznak köszönhető
példának okáért hazánkban az asylum intézményének meghonosítása és fenntartása. Európa-szerte a véres
magánharcokat, hűbéri háborúkat a treuga Dei meghirdetése korlátozta. A büntetőszabályokban fölbukkant a
böjt, mint világi bűncselekmények büntetése. Az egyház hatására került a büntetési rendszerbe az ember
átalakíthatóságának tényként való leszögezése, a,fokozatos” büntetés és a nevelés gondolata. A háromfokozatú
büntetés hosszú ideig fönnmaradt, nyomait még a 18. században is föllelni.
159
Barna
A keresztény vallás egyszerre képviselte a kegyetlen retorzió eszméjét és a humánus keresztényi magatartás
modelljét, melyek korszakonként különböző erővel és súllyal jelentkeztek. A skolasztika például „sokkal
tárgyilago- sabban tudta nézni a jelenségeket, mint az újkor elejének vallásválságban megrendült logikájú,
hitvitázó, tehát szubjektív és hisztérikusan mindenütt földöntúli gonoszt sejtő világnézete” – állapította meg
Hegedüs Géza. Természetes az is, hogy az új hit terjesztésének időszakában ingerültebben reagált az egyház (s
ezzel együtt a büntető állam) az új rendet érő eszmei támadásokra, mint néhány emberöltővel később, midőn a
kereszténység elterjedtével „a vallás elleni cselekmény már nem csak kirá- lyilag konstruált tilalom volt, hanem
tényleges botrány, melynek bűnhő- dését a megsértett közfelfogás követelte”. Leginkább azonban a megtorlás
gondolatának nagyobb szerepét konstatálhatjuk. Évszázadok távlatából arra a következtetésre kell jutnunk, hogy
az isteni rend megsértéséért járó „arányos” megtorlás gondolata olyan mértékben vált hangsúlyossá, ahogyan a
klérus szerepe nőtt vagy korlátozódott az állami tevékenységben, ahogy az egyház egyre nagyobb feladatot
vállalt a feudális rend fenntartásában államegyházisága jegyében.
A büntető ítélkezés korlátai
A bírói státus elnyeréséhez felsőfokú végzettség vagy jogtudományi ismeretek a feudalizmus utolsó szakaszáig
nem voltak szükségesek. A gyakorlat fontosabbnak tartotta a rendi állást, a vagyont, a rangot a kiválasztásnál.
Az elméletek bíróra gyakorolt hatása tehát meglehetősen alacsony fokú. (Nézetünk szerint az anyagi jogi egység
hiánya, az ítélkezési praktikum partikularizmusa és különösen a büntetés-végrehajtás gyakorlatának
széttöredezettsége nem engedi meg a feltételezést, hogy létezett volna bármiféle egységesen ható „elmélet” a
vallásetika hézagos vagy elvont útmutatásain kívül. Ismervén ajogi oktatás szerkezetét, nehezen tudjuk
feltételezni, hogy a katedrák tudományos rendszerező elméleti munkái a 18. század utolsó harmadáig bármiféle
jelentős nyomást gyakoroltak volna a törvénykezésre.) Hisszük és állítjuk, amit Eötvös József is: „Institutióink
nagyobb része a »középkor« szüleményei, csalatkozik ki egy rossz elv következményeit keresi bennök, hibájok
éppen az, hogy semmi elven nem alapulnak.”
A bírónak tekintetbe kellett vennie, hogy egyáltalán milyen büntetéseket szabhatott ki. Az ő kezét nem az
kötötte meg a feudalizmusban, mint napjaink bírájáét. Nem a törvényben meghatározott büntetési nem és
büntetési tétel garanciális keretei, hanem a társadalom adta lehetőségek.
Társadalmi értékek és kegyetlenség
Megrögzült kép, ha a feudalizmus büntetőjogáról hallunk-olvasunk: véres kivégzések sora, kerékbe tört
áldozatok, lobogó máglyák. A mai szemmel barbár és kegyetlen büntetések rajzolata látszólag hitelesnek tűnik;
soha nem volt olyan jelentősége a vérnek a büntetés-végrehajtásban, mint a feudalizmus „sötét” évszázadaiban.
Bármely idevágó, korabeli forrást fellapozunk, bírói jegyzőkönyveket forgatunk, ítéletleveleket olvasunk: a
lapokról a kíméletlenség és embertelenség jegyében fogant véres büntetés-végrehajtás köszön vissza.
E közel egységes kép forrása nem az egységes szemlélet (netán koncepció), hanem az egységes feltételek léte.
Álláspontunk, hogy a kor büntetési és büntetés-végrehajtási rendszerét nem elsősorban a teória jelöli ki (habár
hatással lehet rá), hanem a büntetések hatékonyságát és hatástalanságát szavatoló körülmények. Minden korszak
büntetési nemeit döntően az határozza meg, hogy ott és akkor mit tart a társadalom értéknek, milyen
szabadságot tart becsesnek, mit vél sérthetőnek. Éppen ezen tétel jegyében kell óvatosan értékelnünk a fenti
képet. A rajz nyilvánvalóan több árnyalást kíván. A feudalizmusról fennmaradt vélekedés a legszembetűnőbb
esetekre alapoz. Ezek azonban döntően a gonosztevők, a nagy politikai ellenfelek, eretnekmozgalmak,
parasztfelkelések vagy összeesküvések szervezőinek-vezetőinek, kóbor fosztogatóknak és latroknak büntetésén
nyugszanak. Már Varga Endre és Eckhart Ferenc is fölhívta a figyelmet arra, hogy például az úriszéki
ítélkezésben messzemenően tekintettel voltak a bírák a jobbágyok munkaképességének kímélésére. A
büntetések java a botozás és a vagyoni büntetések felé tolódott el. S ha ez így volt a dolgozó rétegeknél, még
inkább igaz a nemesi társadalom tagjaira. Természetesen másként kell értékelnünk a büntetések keménységét a
tartományurak és más hatalmasok harcai által dúlt korai társadalomban, mint a felvilágosodástól „fertőzött”
abszolút államban, ahol olykor magukaz uralkodók törekszenek a halálbüntetés, a tortúra vagy az „egzotikus”
szankciónemek visszaszorítására.
Óvnunk kell azonban attól a hibától, hogy az utolsó század gyakorlata nyomán ítéljük meg a feudalizmus
egészét, hogy a szélső értékek figyelembevétele nélkül vegyük alapul a viszonylag „humánus” gyakorlatot a
feudalizmus büntetés-végrehajtásának értékelésénél. Ez óhatatlanul hamis kép kialakításához vezet, mint amit
nézetünk szerint Fayer László is vallott a feltételes ítéletek kapcsán. „A magyar bűnügyi igazságszolgáltatás a
160
Barna
múlt században [értsd: a 18. században] nem volt oly kegyetlen, mint a nyugati államokban.” A visszaszoruló
halálbüntetéseket véve alapul kimondottan enyhének nevezi a magyar törvénykezési praktikumot.
A feudális társadalom mindennapjai erősen le is szűkítették a bíró által választható büntetések körét. A
szabadság megvonása akkor válhat majd csak általános büntetéssé, ha maga a szabadság létezik és arra a
társadalom értékként tekint. Pénz- és vagyoni büntetések azoknál lehetségesek, akik vagyonnal, tulajdonnal
rendelkeznek. Aki egyiket sem bírja, sem a szabadságot, sem a vagyont, annak számára az egyetlen értéke saját
teste (testi épsége, élete, egészsége), esetleg közvetlen környezetének megbecsülése. Így fő büntetése a testi
szankció lehet, kisebb ügyekben a megszégyenítés. Ez a helyzet a feudális társadalom túlnyomó többségére
jellemző volt: a nincstelenek, a gyökértelenek, a jobbágyok állandó büntetése a verés, a csonkítás vagy
halálbüntetés. Ajobbágyság vagyoni felelősségre vonása egyes időszakokban teljesen kizárt, máskor
korlátozottan volt csak lehetséges. A szabadság csak az uralkodó osztály számára volt érték, őt azonban
privilégiumai is védték a letartóztatás ellen, a nemesi méltóság a tömlöcbe vetéssel szemben.
A mindennapok lehetőségei,
Igazságossági kategóriák
A bírák megfontolását ezen túlmenően befolyásolták bizonyos, általánosan elfogadott igazságossági kategóriák,
melyek primitív szinten például a tálió elvének érvényesítésében jutottak szóhoz. Az egyszerű ember
igazságérzetét az „ugyanazt ugyanazért” kezdetleges ítélete jellemzi. Mivel a kor semmi olyan technikai vagy
tudományos megoldást nem tudott nyújtani, ami az egyenlőségi felelősségre vonás (azaz az azonosság) helyébe
az arányosságot állíthatta volna, amely a sértett és a társadalom igazságérzetét egyöntetűen kielégítette volna,
így a tálió, mint büntetési elv, még hosszú ideig fönnmaradt. A gyakorlat később finomított nyers valóján:
korlátozni igyekezett az elégtételadás és a tükröző büntetések bevezetésével. A vagyoni érdek megjelenése, a
magántulajdon terjedése lehetővé tette a kompozíciós formát, a sértéseknek vagyoni értékben történő
kifejezését. A bűncselekményeknek szorosan értelmezett tálióval (a szó igazi értelmében: szemet szemért)
történő szankcionálása nem minden esetben volt lehetséges. Ez teret nyitott a tükröző büntetéseknek (hamisan
esküvő ujjának levágása, istenkáromló nyelvének kimetszése), s lehetővé tett bizonyos kompenzációs
megoldásokat (például valaki helyébe másvalaki állítását).
Gustav Radbruch a középkorban alkalmazott szankciókat egy természetes büntetéssornak tekintette, amelyik „a
kínzó fogságtól, a testi fenyítéstől, a megcsonkító testi büntetéstől egészen a halálbüntetésig fokozódott,
amelynek magának is sokféle fokozata volt”. Ezeken a kijelölt körökön belül szinte illuzórikusnak tűnik a
büntetések szemszögéből az a szabadság, amelyet apartikularizmus biztosított. Az egyes bíróságok történeti-
területi helyüktől, privilegizált státusuktól, szintjüktől függően eltérő gyakorlatot folytathattak ugyan, ez
azonban nem bővítette a szankciók és a környezeti feltételek körét. Az igazi differenciák ily módon az azonos
büntetések különböző végrehajtásából adódhattak.
Ha mármost szemügyre vesszük a büntetések nemeit, röviden összegezve megállapítható, hogy azok a
középkorban felölelték az ember valamennyi „értékét”, melyek természetesen változtak az érintett rendi állása
szerint. Ezek az értékek az élet, a test, a vagyon, a becsület és a szabadság voltak. Ennek megfelelően a
büntetések a halálbüntetés; a testcsonkítás, verés és sanyargatás; jószágvesztés, díjak és bírságok;
megbecstelenítés és megbélyegzés; szolgává tétel, tömlöcözés és kitaszítás.
1.5. A BÜNTETÉSEK VÉGREHAJTÁSA

A büntetések végrehajtása a büntetőjog ura és szolgája egyszerre. Ura abban az értelemben, ahogyan Balla
Károly 1841-ben kiadott börtönügyi munkájában megfogalmazta: „A’ büntetőtörvények czélszerüségétől függ
a’ polgári személyek s’ vagyonok bátorsága, de a’ büntetési eszközök és eszközlők minőségétől a’ büntetések
sikere.” A büntetőjog, az egész büntetési rendszer előíráshalommá és papírrendelkezésekké válik, jól szervezett
végrehajtás nélkül. A végrehajtás realizálja a büntetőjog (ezen belül a büntetések) kitűzött céljait, s ugyanígy
képes meg is hiúsítani azokat. Lehet bármilyen jól működő bírói apparátus, arányos és igazságos judikatúra: ha
a büntetések végrehajtásának gyakorlata nem képes a bírói elképzeléseket a mindennapokban valóra váltani,
semmivé lesz mindenféle nemes cél.
Szolgája pedig a büntetések végrehajtása a büntetőjognak azért, mert önálló életet nem élhet, egész létében
hozzátapad, működését, elméletét, elveit és lehetőségeit a büntetőjog célkitűzéseihez kell szabnia. A büntetések
végrehajtásának jellegét tehát az határozza meg leginkább, hogy milyen elképzelések jegyében születnek a
161
Barna
szentenciák. Ez persze rendkívüli feladatok elé állítja, hiszen neki egy valóságos társadalom körülményei között
kell megtalálni a célokhoz szükséges eszközöket és megoldásokat, feloldani a szinte kizárhatatlan
ellentmondásokat. Számítania kell ugyanakkor a közvélemény előtt játszott nyilvános szerepe kapcsán bizonyos
jogpolitikai elgondolások érvényesülésére is.
Ezt a kettősséget és ellentmondást ismerte föl Deák Ferenc az 1841. évi választmányi tanácskozások alkalmával,
amikor amellett tört lándzsát, hogy „mig rendszer elfogadva nincs” – ti. a szabadságvesztés-büntetés
végrehajtására vonatkozó szabályok nem fogadtatnak el -, „addig büntetőtörvényeket nem javasolhatunk”. A
magyar büntetőkodifikációk történetében első (s utolsó) ízben fordult elő, hogy a büntetésekre vonatkozó ilyen
állásfoglalás megelőzte az anyagi jog egyéb területeinek kimunkálását. Előbb a büntetés-végrehajtás
lehetőségeit felmérve a büntetési rendszer működését tervezték meg, s csak utóbb az egyes bűntettekről és
vétségekről szóló büntetőtörvény büntetési tételeit.
A büntetőjog fejletlensége és a büntetési rendszer
Mint már említettük, a középkori büntetőjog szankciórendszere nem volt tisztázott. (A büntetőjog
jogágazatiságának létrejöttéig a jogrendszer különféle, egymással összegabalyodó magánjogi és közjogi normák
rendszertelen halmaza.) Nemcsak a büntető- és magánjogi szankciók viszonya tisztázatlan, de a
bűncselekmények és a büntetések, a fő- és mellékbüntetések kapcsolata is állandóan változott. Ugyanarra a
cselekményre a dekretális jogalkotás rövid időközönként eltérő súlyú szankciót szabott, esetenként még egyazon
uralkodó alatt is. Ennél is lényegesebbnek tartjuk azonban az egyidejűleg, de térbeli különbséggel jelentkező
eltéréseket. Mint már a büntetőjog jellemzéséről szólva említettük, előfordult, hogy egymással szomszédos
vármegyék ugyanazt a magatartást a legszélsőségesebb egyenetlenséggel büntették; amikor az egyik
jelentéktelen pénzbüntetéssel, a másik halálbüntetéssel sújtotta az elkövetőt. A főbüntetések mellett a
jogrendszerben megjelentek ugyan már a „tiszta” mellékbüntetések is, kapcsolatuk azonban a főbüntetéssel
következetlen, eseti. (Ilyenek voltak a vagyoni büntetések vagy például a Szent István törvénykönyveiben
többször fölbukkanó böjt.)
Maga a főbüntetés sem volt egynemű. A büntetések egyszerre több funkciót tömörítettek. A halálbüntetés
például a végrehajtás nemétől függően az élet puszta elvétele mellett becsületvesztést, megaláztatást is
jelenthetett; s a különösen sanyargató executio következtében rendkívül fájdalmas testi büntetést is. Ezt az egyes
büntetési nemekkel kapcsolatban alább is látni fogjuk még.
A büntetés formájának, terjedelmének alakulását nézetünk szerint döntően befolyásolta a tudományos

büntetőteória hiánya. Úgy is fogalmazhatnánk: a középkorban az idevágó elméleti munkásság megszakadt. Az
antik büntetési elméleteket követően, a középkori jogi ideológia nem tett lépéseket a büntetés koncepciózus
megalapozására. A feudalizmus utolsó évszázadaitól eltekintve, amikor is az új polgári rend képviselői szakmai
érvelésre kényszerítették a feudális jogfelfogás védelmezőit, a büntetési célokról nem született tudományos
igényű elméleti munka. A büntetés megokolásában transzcendentális érvekhez folyamodtak a jogtudók. A
korszak (azóta is egyedülálló) sajátossága az elmélet és a gyakorlat egysége volt. Másként: némi kivételtől
eltekintve, amit a vallásetika hézagos útmutatása jelentett, a gyakorlat termelte ki azt a néhány szokást (túlzás
lenne talán elvnek mondani), amelyeket az utókor szakirodalma hosszú ideig a büntetőjogot és a büntetés-
végrehajtást befolyásoló princípiumokként értékelt.
A büntetés-végrehajtás keretei,
Kegyetlenség
Napjaink szakértője (is) gyakran esik abba a hibába, hogy a feudális végrehajtás kegyetlenségét mai mércével
ítéli meg. Ennél nagyobb igazságtalanságot a történelemmel szemben el sem lehet képzelni.
A középkort az ököljog uralmának szokták tekinteni. Ajog és igazság leggyakrabban az erősebb mellett állott,
érthetően érdeke fűződött tehát mindenkinek a győzelemhez, mely itt és ekkor fegyveres diadalt tételezett. Az
egymással háborúzó kiskirályok, hadban álló szomszédvárak, véres trónharcok, dinasztiák és
tartományurakvetélkedésejellemzikakort. A jobbágy pedig, akinek nap mint nap keményen meg kellett
küzdeniemegélhetéséért a földdel, viselte a fölötte áthullámzó háború minden terhét, újra és újra „hont foglalt”
telkén, elölről kezdte életét. O az, aki igazán érezte a fegyveres társadalom súlyát, az ő földjét égették föl a
stratégák, őt telepítették ki, az ő családját koncolták föl a martalócok, az ő asz- szonyát erőszakolták meg, az ő
gyermekeit hurcolták janicsár sorba a törökök. Az urak más szinten ugyancsak megélték a fegyveres barbárság
162
Barna
mindennapjait. Ok a hatalomért, a befolyásért, családi becsületükért, birtokukért küzdöttek, s ezek a harcok
vérre menők voltak.
Jobbágyot, nemest egyaránt tizedelő események is jellemzik a kort. Városok, tartományok pusztultak el a fekete
haláltól, a pestisjárványoktól; országok néptelenedtek el egy-egy nagyobb európai háború nyomán, tízezrek
veszítették életüket keresztes hadjáratokban. A könyörtelen élet szívóssá és kíméletlenné tette a középkor
emberét, megszokottá a vért és szenvedést. Ebben a környezetben ítélt a bíró, s itt kell megvalósítania
elképzelését: „megfelelő” szankcióval visszariasztani a bűnözéstől a társadalmat. Természetes, hogy a
bűnhődésnek keményebbnek kell lennie a „megszokottan” kijutó szenvedésnél, így természetes, hogy a
könyörtelen véres mindennapok könyörtelen, véres végrehajtást követeltek. Leírhatjuk, hogy a Constitutio
Criminalis Carolina hány és hány esetre mond halálbüntetést, ám ez önmagában semmit sem fejez ki. Az abban
foglaltaknál sokkal kisebb dolgokért s főleg sokkal oktalanabbul osztották a büntetőjogon kívüli halált.
Differenciálás
Ugyanez a megállapítás érvényes a középkori büntetés-végrehajtás differenciáltságára. Egy vertikálisan és

horizontálisan tagolt, rendi előjogokra épülő társadalom és jogrendszere magában hordja a végrehajtás
különbözőségét is. Így például, míg a városi polgár elfogadott büntetése a tömlöc és az árestom (miként Király
János bizonyította, hazánkban ez már a 14. századtól dokumentálható), a szabadságvesztés-büntetés
kiterjesztéséért az államhatalomnak még a 18-19. században is szívós harcot kellett folytatnia a nemesség
ellenállásával szemben. A botbüntetés, a verés a szegénynép privilégiuma volt; a kerékbetörés, karózás,
megkampózás kis kivételtől eltekintve ugyancsak a szegényebb sorsú elkövetőkjussa. Az uralkodó osztály
tagjainak kijárt a becstelenséget nem vonzó pallos általi kivégzés, s büntetését számos esetben vagyonán
megvehette.
Jogpropaganda
Az információáramlás csatornái ez idő tájt meglehetősen szűkre szabottak voltak. Az államnak azonban érdeke a
jogismeret terjesztése és bővítése, amit a kor szintjén konkrét esetekben közvetíthet. Kénytelen a nyilvánosság
eszközéhez nyúlni, amely a feudalizmusban nem más, mint a meggyőzés lehetősége, egy példázat a
bűncselekményért következetesen elnyert büntetés igazságosságáról és keménységéről. A végrehajtás a
szankciók majd minden neménél a nyilvánosság követelményeihez igazodott. A vásárokkal, ünnepekkel,
búcsúkkal egybekötött kivégzések esetében döntően az elrettentés dominált.
A kor szellemisége
Úgy véljük, hibáznánk akkor is, ha csak a büntetőpolitika szemszögéből néznénk a büntetések végrehajtását. A
korabeli életfelfogás és a halál vallásos misztériumának kapcsolata sajátos eredményre vezetett: a halál a
megtisztulás és megváltás jelképeként fantasztikus katarzisokig korbácsolta a szenvedélyt. A halálfélelem
legyőzésének és a halál ünneplésének színjátékán túl a nyilvános végrehajtás egyben közönséges vásári
mulatság is. A tömegek közönséges és durva élvezete a vérpad minden eseménye: a feudalizmus cirkuszi
játékai. A csinnadrattához a városok tekintélyes polgárai is hozzájárultak. 1640-ben az új lőcsei akasztófa
készítéséhez kibontott lobogókkal, zeneszó mellett vonultak ki az összes céhek. Az akasztófán az első vágást a
városi szenátus egyik tagja tette meg, s ezután fogtak munkájukhoz a kőművesek, ácsok és vincellérek. Az
elkészített akasztófa körüli további események már a végrehajtás részleteihez tartoznak.
Nem tartjuk helyesnek, ha további általánosan érvényesülő elveket kutatnánk a feudális büntetés-
végrehajtásban. Az executio történetének – főleg szakjogász – kutatói hajlamosak voltak a feudalizmust mint
egységes képet kezelni. Ebben nagy segítségükre voltak a reformkor fogházjavító mozgalmának nagy alakjai.
Eötvösnek, Ballának, Lukácsnak, Szemerének és Kossuthnak koruk volt a feudalizmus, és terveik, javaslataik
éppen ezzel szegültek szembe. Az ő műveikben a feudalizmus egységesnek tűnik. Nem kell azonban
történetkutatónak lenni ahhoz, hogy világos legyen: a feudalizmus évszázadai a büntetés-végrehajtásnak ezernyi
árnyalatát munkálták ki, melyek a fentebbi általános érvényű jellemzőkön kívül esetenként ragadhatók meg, s
helytelen lenne automatikusan általánosítani őket a feudalizmus egészére.
A büntetés-végrehajtás jellegének megváltozása
A polgárság világi ideológiája, a felvilágosodás lényeges változásokat idézett elő a büntetési rendszerben,
némileg a büntetés-végrehajtásban is. A 18. században sajátos kettősség jellemezte a büntetőgyakorlatot
világszerte csakúgy, mint hazánkban: egyfelől az abszolút hatalom érdekeinek és a feudális társadalomnak a
163
Barna
védelmezésében hajlandó volt a legkeményebb büntetőeszközökhöz nyúlni, másfelől tagadhatatlan a
felvilágosodás humanista követeléseinek érvényesülése. A halálbüntetés, a testi büntetések, tortúrák,
megszégyenítő szankcióelemek és végrehajtás ellen fellépő politikusok és mozgalmak hatására módosultak a
büntetési gyakorlat és a büntetés-végrehajtás jellemzői, némi elmozdulás figyelhető meg a kevésbé embertelen
büntetési nemek irányába. Közép-Európá- ban ez a felvilágosult államhatalom tolmácsolásában jelent meg, felső
akaratként a tradíciók mellett lándzsát törő rendi erőkkel szemben. Nézetünk szerint ezek a pozitív változások
azonban már a polgári büntetés-végrehajtás részét képezik, ezért részletesebben ott elemezzük azokat.
1.6. A BÜNTETÉSEK VÉGREHAJTÁSÁNAK GYAKORLATA

A vérségi igazságszolgáltatás szankciói
Mint fentebb már láttuk, a belső önkormányzásra támaszkodó nemzetségi társadalom hosszú ideig nem
rendelkezett olyan közösségeken felül álló hatalmi szervvel, amely a csoportok egymás közötti viszonyaiban
ítélkezhetett volna, külső támadásokkal szemben az egyetlen megoldás a nemzetség önvédelme, önmaga általi
bíráskodása maradt: a bosszú, a háború. A korai társadalmaknak ez az ösztönös, természetes reakciója volt
hivatott helyettesíteni a büntetőhatalom jelenlétét. A bosszú igazságos és kötelezővolt, végrehajtásában az egész
csoport részt vett, és megfordítva: a sértőegész nemzetsége állotta a bosszút, a sértés következményét. A
kollektívfelelősségre vonás és felelősségvállalás ugyanazon tőről fakadt, mint a közösség belső
igazságszolgáltatása: a csoportösszetartó erő terméke volt. Ajog kialakulásának hajnalán átmenetileg különös
jelentőséggel bírt a bosszú garanciális jellege. Egészen bizonyos volt, hogy a sértett nemzetség fegyverre kel,
tehát a megtorlás elkerülhetetlen.
A nemzetségi igazságszolgáltatás a társadalom legfőbb összetartó erején, az érdekközösségen nyugodott;

jellemzői pedig ebből eredően a kollektív helytállás, a kollektív ítélkezés és a kollektív végrehajtás. A
meglehetősen egyszerű, a csoportokon belüli megszégyenítés, a csoportból kiközösítés és a csoportközi
megtorlás hármasára építkező „büntetési” szisztéma a kezdetleges körülmények között tökéletesen kielégítette
az igazságvédelem és a közösségoltalmazás igényeit.
A szankcióredszer megváltozása a törzsi társadalomban
A változást a gazdálkodás módszerek fejlődése hozta. Az új termelési eljárások, a természet fokozottabb

ellenőrzése, a kisebb fokú egymásrautaltság, a vagyonosodás fellazította az összetartó erőt, meggyengítette a
csoporttudatot. Egyéb társadalmi következmények mellett a büntetések minősége és összetétele is átalakult. A
kiközösítés immár nem jelentett kemény szankciót, hiszen a gazdálkodás fejlődése lehetővé tette az életben
maradást a csoporton kívül is. A tulajdon kialakulásával, az elsajátítható javak gyarapodtával szaporodtak a
vagyon elleni cselekmények is, amiket már nem foghatott vissza a csoportkohézió ereje. A nemzetségek a
folytonos háborúskodásban tűrőképességük határára jutottak, gazdaságilag kimerítették egymást, pusztult a
népesség.
Ezzel egy időben, az anyagi különbségek kialakultával, az ellátás javulásával, a kommunisztikus vonások
fellazulásával erősen lecsökkent a közösség iránt érzett elkötelezettség tudata is. A közösségek egyre kevésbé
voltak hajlandók viselni a sértő tettének következményeit, vonakodtak megfelelni a kollektív fizikai helytállás
utóhatásainak. Hajlottak arra, hogy egyes esetekben a közösségi felelősségvállalást az egyénifelelősség irányába
tolják el, s azon belül is, a fizikai elégtételadásról mindinkább áttérjenek a vagyoni kárpótlásra. Ha a sértőnek
megfelelő vagyona volt, a közösség hozzájárulása a felelősség viseléséhez tovább korlátozódott. A nemzetségi
társadalom vezetői már hajlandónak mutatkoztak tárgyalásos
úton megoldani nézeteltéréseiket. Mint láttuk, a vagyon megjelenése e megfontolás alapját képezte.
Új büntetések jelentek meg tehát: a kiközösítést fokozatosan fölváltotta a végrehajtott halálbüntetés. Egyes
népeknél a papok által teljesített szakrális áldozat formájában, másutt a kivégzés közösségi foganatosításában.
Közösségen belül s kívül egyaránt elterjedt a vagyoni kárpótlás gondolata. Az idegen közösségek irányában
előtérbe került a tárgyalásos megoldás, amit messzemenően elősegített a vérségi közösségek fölött megjelenő
politikai szervezet, a törzs és törzsszövetség kialakulása.
Az állam új megoldásai
164
Barna
A keresztény állam megalapítása után további változások következtek. Ezekjellegét döntően befolyásolta az
állam létérdeke, vagyis a viszonylagos békesség megteremtése az általa ellenőrzött területeken, az alattvalók
(termelők, adózók) pusztításának korlátozása, a bosszú határainak beszű- kítése, a más államok elleni erő-
összpontosítás fokozása. A gazdaságilag és jogilag rétegzett társadalmak kialakulásakor a hatalom új szervezete
mindenfelé alapvetően a nemzetségi hagyományokra támaszkodva építette ki büntetési rendszerét. A
rabszolgatartó és (az ősközösség után nyomban feudális útra lépő) hűbéri államok büntetései hosszú időn
keresztül magukon viselték az ősi jegyeket. A használható, elfogadható intézményeket az államhatalom szinte
változtatás nélkül beépítette a büntetőjogi megoldások közé. Így például jóformán módosítás nélkül került át a
kiközösítés az új társadalmak jogába. A száműzés döntően politikai formája és a többnyire közönséges
gonosztevők ellen alkalmazott közbé- kevesztés, proskribálás végrehajtásában különbözött csak a korábbi
gyakorlattól. Amíg például korábban a természet hajtotta végre a halálos ítéletet, a közbékevesztettnél ezt a
társadalomra bízták.
A korai keresztény állam igazságszolgáltatása előtt legkevesebb három olyan feladat állott, amelyek
megvalósítása tulajdonképpen meghaladta akkori lehetőségeit.
A megszűnt csoportösszetartozás-tudat helyébe (mely a társadalmon belül eddig hatékonyan akadályozta a

közösségre veszélyes cselekmények elkövetését) valami mást kellett állítani. Ha eltekintünk a vallásos ideológia
csöppet sem lényegtelen szerepétől, az államnak csupán büntetőjogi eszközök, fegyveres erőszak állott
rendelkezésére.
A kohéziópótlás mellett az igazságszolgáltatásnak addig nem létező problémákat is meg kellett oldania,
melyekhez természetszerűleg megoldási modellje sem lehetett. A magántulajdon kialakulásával egyidejűleg
központi feladattá lett a birtoklás védelme. A fejlettebb gazdasági viszonyok pedig a sértések új körét nyitották
meg: a vagyon, az új típusú tulajdon elleni támadásokat.
Végül pedig az állam tekintélyének speciális oltalma első helyre került a büntetőjog értékrendjében. Az állam az
uralkodó hatalmi elit erőszakszerve, mely a politika által jogosítottak érdekeit egész működésével biztosítja, a
társadalmi rendet fenntartja, s egyben a termelés legfőbb szerve-
zője. Kulcskérdés tehát szilárdságának, feltétlen tekintélyének bármilyen körülmények közötti fenntartása.
Megsértőivel szemben a legkeményebb eszközökkel lépett föl.
A középkori büntetések Halálbüntetés
Ebben a helyzetben a büntetések (s az egész büntetőjog) óhatatlanul az egyre nagyobb számban alkalmazott és
egyre súlyosabb büntetések irányába sodródott.
Úgynevezett rendes büntetési nemmé (poena ordinaria) vált a halálbüntetés, amely abban a tekintetben
hasonlatos volt a mai szabadságvesztés-büntetéshez, hogy a bűnök közötti differenciálást a kivégzések egyre
súlyosabb fokozataival fejezték ki. Napjaink fogházaihoz, börtöneihez, fegyházaihoz hasonlóan ismerték az
„egyszerű” halálbüntetést, amely csupán az élet elvételére szorítkozott (akasztás, lefejezés). Ezen belül is
mutatkozott már némi különbség, differenciáltak a dehonesztáló és a tisztességet nem érintő halál között. A
nemesek becsületes büntetése a lefejezés volt. A jelentős gonosztevők büntetése az úgynevezett minősített
halálbüntetés. Ezek nagy fizikai fájdalommal járó, „lassú” kivégzések, mint a kerékbetörés, karóba húzás,
felnégyelés, megégetés. Ha különösen kegyetlen módon akartak a bírák elbánni az elítélttel, elrendelhették a
minősített végrehajtást: a halálos ítélet foganatosítását megelőzően súlyos kínzásokkal, tüzes vassal sütögetéssel,
bőrből szíjhasítással, sebzésekkel vagy testcsonkítással (kéz, ujj, fül, nyelv, orr, ajak levágásával) tetézhették a
kivégzés fájdalmait. Olykor az ellenkezője is előfordulhatott: kegyelemből dönthettek úgy a bírák, hogy a
minősített kivégzés elején gyors halált haljon az elítélt. Ez esetben a hóhérnak erre utasítást adtak, néha azzal a
záradékkal, hogy a delikvens korai halálát a nézősereg nem veheti észre. Ezt kívánta a jogpropaganda korabeli
felfogása: az összegyülekezett tömeg irányában a tanító-figyelmeztető szándék töretlenül érvényesült.
Testi büntetés Vagyoni büntetés Megszégyenítés
Szabadságvesztés büntetések
Atálió nyomán elterjedt testcsonkító büntetések (ölelkezve a legkézenfekvőbb testi fenyítéssel) voltak a
leginkább használatosak. A sértés megváltásából, a kompozícióból bontakozott ki a vagyoni büntetés: a teljes
vagy részleges vagyonvesztés, a pénzbüntetés. A zártabb közösségek bevett szankciója volt a megszégyenítés.
165
Barna
Nem túl nagy számban, de előfordult a tömlöcözés (a szabadságvesztés), a városokban gyakrabban, mint a
nemesi jog terrénumában. Bizonyos nyomokban tovább élt a száműzés és levelesítés (törvényen kívül helyezés).
A szabadságvesztés-büntetés mai értelméhez közelítő végrehajtás nem lehetett s nem is volt a feudalizmusban a
büntetési rendszer integráns része. A szabadság értéke a társadalom legnagyobb része számára viszonylagos
volt; a röghöz kötött, robotoltatott jobbágy számára egyenesen semmitmondó. A nemes büntetéséhez pedig
rendelkezésre állott egy sor egyéb célravezető megoldás a vérdíjtól, a fő- és jószágvesztéstől az infa- málásig, a
nemesség elvesztéséig. A börtön mint intézmény fenntartása ráadásul költséges. Még ha nem építenek is külön
erre a célra helyiségeket, még ha a legprimitívebb ellátást is mellőzik, a tömlöc őrzésére akkor is állandó
foglárok, tömlöctartók kellenek, ami önmagában is pénzt igényel. Ajobbágyot emellett a földesúr nem szívesen
zárja be, hiszen neki munkaerejére van szüksége, amitől megfosztaná magát, ha tömlöcre ítélné jobbágyát.
Egyszerűbb és célravezetőbb tehát a testi büntetés alkalmazása. A börtön mégis ott volt büntetési nemeink
között. A Váradi Regestrum említést tett róla, az ásatások bizonyították, hogy Árpád-kori váraink állandó része
a tömlöc. Törvényhozásunk passzusaiban is föl-föl- villant a szabadságvesztés határozatlan formája.
A börtön elterjedésének fő terepe a város. Oka ennek részben az elkülönülés, ami némiképp mentesítette a
polgárságot bizonyos általános tendenciák közvetlen érvényesítése alól; a sajátos privilegizált helyzet, amely a
büntetőhatalommal rendelkező várost saját viszonyaihoz illő büntetések keresésére ösztönözte. Emellett
kétségtelenül szerepet játszottak a folyamatban a város építkezési viszonyai, amelyek bizonyos fokig kínálták a
büntetés-végrehajtás (és a hóhér személyén keresztül ezzel egybekapcsolódó bizonyítási tortúra)
visszaszorulását meghatározott zárt területre, a házba. Ráadásul a városi társadalom korlátozottabb és zártabb
köre, a városfalakon túli társadalomnál kisebb rétegtávolságok arra indították a polgárságot, hogy ne nyomorítsa
meg, ne irtsa ki a legszükségesebb eseteket leszámítva saját polgárát, önnön részét.
A városok a börtön két típusát alakították ki: a tömlöcöt és az árestomot. Előbbit a komoly gonosztevők
büntetésére vagy előzetes fogságának foganatosítására; utóbbit a rendészeti szabályok vagy céhelőírások
(körülbelül a későbbi kihágások) megszegése fenyítékeként. Gondosan ügyeltek tehát arra, hogy a város alkalmi
rendbontói vagy a városi tanácsot megsértő céhmesterek ne kerüljenek egy fedél alá a bűnözőkkel,
gonosztevőkkel. Még az elhelyezés is különbözött a legtöbb helyen: a tömlöc a városháza pincéjében vagy a
hóhér házánál volt, a hóhér ellenőrzése alatt. Az árestom a strázsamester házánál, tisztes körülmények között
foganatosíttatott. Ebben a differenciálásban a városi büntetőjog messze megelőzte a feudális büntetés-
végrehajtás fejlődését.
Mivel a végrehajtásnak elméletileg tisztázott céljai nem voltak, s mivel a kor egyéb büntetési nemeihez
hasonlóan a tömlöc csak mint sanyargató eszköz nyerhette el helyét a büntetések között, e két elem, a
szabadságvesztés és a testi szenvedések okozása nem vált el egymástól. A börtön egyszerre jelentett
szabadságmegvonást és testi büntetést. A testfenyítő szankciókkal teljesen összemosódott. Már maga a fogva
tartás is testsanyargatás: a puszta bezárás büntetéssé fokozása érdekében a tömlöcök- ben egészséget támadó
körülményeket „teremtettek”. Hiányzott a világosság, tisztaság, az elegendő étek, az emberi körülmények. A
fogság emellett eleve együtt járt a veréssel.
A nyilvánosság
A feudalizmus jogi nyilvánossága jóval szélesebb körű napjaink értelmezésénél. A processus maga a közönség
legszélesebb részvételével zajlott, a bíró és a perlekedő felek az érdeklődő lakosság jelenlétében vívták jogi
párharcukat. Az eljárásban elrendelt bizonyítási aktusokat (kezdetben istenítéleteket, később egyre érdemibb
tanúságokat) megint csak ország-világ előtt teljesítették. A büntetés-végrehajtás pedig egyenesen vonzotta a
tömegeket. Nem a peres eljárás volt nyilvános, hanem maga ajog, a jogélet. Átitatta a középkori ember egész
életét. A nyilvánosság korlátozása csak akkor kezdődött meg, amikor az állam kinevelte saját jogtudó
értelmiségét. Amikor a bírói pozíció már nem az államtól a feleknek „kölcsönzött” társadalmi státus volt, hanem
a hivatalos politika érvényesítésének, a rendi hatalom realizálásának eszköze. Amikor lassan hivatalnokká vált
az igazságügyi apparátus személyzete. Amikor a laikus elem jelenléte (igaz, nagyon vontatottan) visszaszorult,
átalakult, s a prókátorok már szívesebben polemizáltak egymással írásban, a percsomókat óriási kötegekké
duzzasztva. Az állam maga sem ellenkezett a bíráskodás zártabbá válásával szemben, hiszen központi
elgondolásainak jobban alá tudta rendelni ilyen módon az igazságszolgáltatást. Az abszolút hatalom pedig már
kifejezetten igényelte a delegált és statáriális eljárásokat, alkalmanként a processus nélküli ítéleteket is. Az
egyház ugyancsak segédkezett e folyamatban: a Szent Inkvizíció titkos tevékenysége, a tortúráztatott vádlottak
kikényszerített vallomásai a kínzókamrák falai mögött maradtak. Ami azonban megmaradt nyilvánosnak: a
végrehajtás. Ez kellett ahhoz, hogy célhoz érjen a büntetés, valós legyen az elrettentés.
166
Barna
Az állam hamarosan felismerte a nyilvánosságban rejlő nevelő-elretten- tő-visszatartó erőt is. A megelőzésre
törekvés korai jegyei szintén a büntetés-végrehajtás köréből bukkannak elő. A 13. században Magyarország-
szerte (talán germán mintára) megjelentek a pallosjogra – ezen keresztül a törvénykezési hatalom jelenlétére –
figyelmeztető jelképek a falvak határában, várak udvarán, a ius gladiit nyert birtokok kiemelkedő pontjain. Mint
Szoika Kamill utalt rá: az akasztófa, a kerék és a pallos terjedtek el általánosan hazánkban.
A kivégzés Magyarországon már a 16. századot megelőzően is döntően hóhérok közreműködésével történt, a
korbácsolás, vesszőzés ugyancsak. (Később a botozás rendfenntartó közegek kezébe került.) A megszégyenítő
büntetések nagy többségénél azonban a lakosság közreműködése nélkülözhetetlen volt, hiszen azok lényege a
közösség előtti meg- becstelenítés. A pellengérre állított elítélt nem csupán szabadságától fosztatott meg, s nem
csupán a közszemlére tételből állott büntetése, hanem szenvednie kellett a becsületes népek gúnyolódását,
szidalmait s nemritkán a sárral, fekáliával történő megdobálást.
Kaloda, pellengér
Ennek megfelelően a kalodát ritkán helyezték el zárt helyen (habár ez is előfordult), sokkal inkább a falu, a
város középpontjában volt található. A kalitka a főtéren, a templomnál állt vagy lógott, a pellengér ugyancsak. A
munkáltatás korszakunkban még többnyire megalázó közmunkát jelentett, a falu vagy város utcáin végzett
alantas tevékenységet: szemét- és trágyatakarítást, középítkezésen részvételt. A botozáshoz a derest a főtérre
hozták vagy a városháza (megyeháza) udvarára. A megkövetést nagy nyilvánosság előtt, a vásárban vagy a
templomban kellett végrehajtani, még a tömlöcök is megnyíltak a közönség előtt. A végrehajtás nyilvánossága a
feudalizmusban annyira egyértelmű, hogy több esetben az tűnik fel, ha az ítélet a nyilvánosság kizárásáról
intézkedik.
Vérpad
A büntetések végrehajtásának meghatározott forgatókönyve volt. A súlyos testi büntetések (csonkítások) és a

kivégzések foganatosítására a vesztőhely szolgált. Kezdetben a vérpad ideiglenes volt, alkalmanként állították
föl azt, a 16. századtól azonban sorra-rendre megjelentek (főleg városi gyakorlatban) az állandó vesztőhelyek.
Jól látható helyen, általában dombokon állítottak akasztófákat, amelyek a kezdeti faszerkezet helyett komoly
kőépítményekké váltak.
A kisebb bűncselekmények büntetése (verés, megszégyenítés, kitiltás) a település legforgalmasabb pontjain

történt. Néha előfordult, hogy a nagyobb hatás kedvéért az elkövetett cselekmény színhelyén.
A halálos ítélet kihirdetése után a tömlöcben, a siralomházban rövid időt töltött az elítélt (egy-három napot),
ahol papjával találkozhatott. Az ítélettől függően szállították a vérpadhoz. Leggyakrabban szekéren, kordén,
néha gyalog kísérték őrei a halálra készülőt. Különösen súlyos bűntettesnél alkalmazták az úgynevezett „ló
farkára kötést”, amely természetesen nem lófarkon hurcolást jelentett a szó szoros értelmében. Az elítéltet
deszkára vagy bőrbe kötözték, s a helység utcáit bejárva, hosszú úton, nagy testi szenvedést okozva
vonszoltatták egy lóval a halálbüntetés végrehajtásának helyére. Máskor a szekérre az elítélt mellé hóhérok is
szálltak, s a vérpadhoz vezető útjában kínzásokkal tetézték a halál súlyát. Mindezt természetesen a lakosság
fokozott érdeklődése mellett csele- kedték.
Szemet szemért (tálió)
A tálió elvéről már többször esett szó a fentebbiekben, mint a bosszúigényt kielégítő primitív igazságossági
elvről. Hogy a végrehajtásnál külön is kiemeljük, annak oka speciális hatása a büntetések nemének és
foganatosításának meghatározásában. A tálió mint büntetési elv azt a követelést fejezi ki, hogy az elkövető
azonos hátrányt szenvedjen azzal, akit sértett. Az ősi Hamurabbinál, Manunál, az Ószövetségben egyaránt
fölbukkanó princípium a magyar jog kezdeteinél is jelen volt. Szent István második dekrétumában rendelte
azokról, akik karddal ölnek embert, hogy ugyanazon kard által vesszenek el. Hasonló a rá következő fejezet
rendelése is: „Valaki pedig kardot vonván, akárkit mást megnyomorít, vagy a szemén, vagy a lábán, vagy a
kezén, hasonló veszedelmét szenvedje az ő testének.” Ez a tálió világos megfogalmazása. A maradandó
változással nem járó sebzéseknél már gondot okoz az elv érvényesítése: hogy ellentételezhető egy közönséges
sebesítés? Első jogalkotónk itt a vagyoni kártérítéshez fordul: a sebző a sértettnek vérdíját téríti meg a törvény
értelmében.
A szemet szemért elv realizálása a büntetőjogban tehát korlátozott lehetett csak: terjedelme a „lemásolható”
sértésekig terjedhetett. A megoldás már az ókori jogalkotóknál is megjelent a tükröző elv alkalmazásában.
167
Barna
Vagyis ha a tálió a maga egyszerűségében nem vehető igénybe, akkor ugyanezen célt a „tükrözés” valósíthatja
meg: a büntetésnek olyan neme vagy olyan végrehajtása, amelyik az elkövetett bűncselekménynek lényegét és
nem mértékét jelképezi.
Tükröző büntetések
Ez a tükrözés két módon is megjelent. Tükröző volt maga a büntetés, s tükröző annak végrehajtása is. A pokol
tüzét tápláló sátánnal cimboráló boszorkányt természetesen megégették, ahogyan a gyújtogatót is. A
pénzhamisító büntetése Európa-szerte a megfőzés volt, ami tevékenységét tükrözte, az olvasztással történő
pénzhamisítást. Az árulót azon a szekéren égették el, amelyen becsempészte az ellenséget; az éjszakai fa- és
fűtolvajt kötél helyett fűzfaággal akasztották; a szodomitát az állattal összekötve égették meg; a házasságtörőket
egymásra fektetve, karóval átdöfve pusztították el. Már említettük, hogy gyakran a kivégzés színhelye a tetthely
volt, ezzel is a cselekmény és a büntetés közötti szoros kapcsolatot hangsúlyozva.
A tükröző büntetés (végrehajtás) leglényegesebb sajátossága, hogy széles teret biztosít a törvénykezőnek a
szankció és a sértő cselekmény közötti közvetlen egyedi összefüggés közérthető kifejezésére. A hallgatóságnak,
a nézőseregnek pedig azt a lehetőséget adja meg, hogy a legközvetlenebbül élje meg a bűnért járó rossz
elnyerésének folyamatát, a gonosz legyőzését a tettben és a tettesben.
A tükrözést ott is igyekeztek kihasználni, ahol a kifejezési lehetőségek még csonkábbak voltak. Például a
tárgyban megragadható bűncselekményt a nyakba akasztott dolgokkal jelképezték. A lopott tárgyat a tolvajra
aggatták; az elkövetési eszközt is közszemlére tették a végrehajtás alkalmával. A tárgyban ki nem fejezhető
cselekedeteknél nem volt ritka a pacalvetés a nyakba, a bélsárral bekenés vagy a fekáliával meghajigálás. A
parázna nőt kitiltása előtt félmeztelenül körbehurcolták a helység utcáin.
A tálió elv és a tükröző elv alkalmazása a feudalizmus legvégéig szokásban volt, habár a felvilágosodás
előretörése tompított az abszolutizmus időszakára kialakult gyakorlaton, korlátozta a kegyetlenséget, s
kismértékben humanizálta a büntetéseket. A középkor végén terjedő büntetési nem, a szabadságvesztés mind a
tükrözést, mind a táliót kizárta, hiszen az egyen- lőségi igazságosság tézise helyébe az arányos igazság tételét
állította.
A sértetti végrehajtás
A bosszúigényből és a nemzetség kollektív helytállásából az osztálytársadalom büntetési gyakorlatába átkerült

másik katalizáló elem a sértett saját kezű végrehajtása. Magát a bosszúvágyat a bíró igazságszolgáltató
tevékenysége volt hivatva kielégíteni, a saját cselekedet helyettesítője és jelképező- je pedig az aktív részvétel a
végrehajtásban. Ennek köre persze meglehetősen szűk volt, hiszen a jogot teremtő állam egyre kisebb
beleszólásilehetőséget kívánt hagyni magánszemélyeknek. A többi büntetést azonban az általa állított bírák
szabták ki s ők gondoskodtak a végrehajtásról is. A szűk körre visszaszorított gyakorlat azonban még hosszú
ideig tovább élt. Ez a praktikum az állami centralizáció erősödtével egy időben kihalni látszik; a végrehajtásra
állami közegek álltak rendelkezésre, s így a büntetés-végrehajtás hivatalossá tételével teljessé vált a büntetőjog
„államosítása”.
2. 2. A POLGÁRI BÜNTETŐJOG TÖRTÉNETE

2.1. AZ ELSŐ BÜNTETŐTÖRVÉNY-JAVASLATOK
A jogrendezés első jelei
Magyarországon Európa nyugati államaihoz képest meglehetősen kései jelenség volt a kodifikáció. Finkey
Ferenc a büntetőjogi kodifikációk kezdeteként Európában a 15. századot jelölte meg, melynek közvetlen
előzményeként tekinthető az itáliai jogtudósoknak és praktikusoknak a római jogot recipiáló munkálkodása.
Magyarországon, mint ismeretes, a 15. és 16. század fordulóján több ízben tárgyalt az országgyűlés a
jogrendezésről, átfogó kódex a jogrendszer egyetlen területén sem született. Az 1498., az 1500. évi diéták az
országos szokásjog összegyűjtésére és rendezésére kötelezték a végrehajtó hatalmat; az 1514. és 1525. évi
országos sereglések pedig a dekrétumok egybe- szedését és kijavítását követelték.
168
Barna
Mindkét törekvés az országos szintű jogrendezés és jogegység irányába mutatott. Ez állt összhangban a modern
államnak a rendi centralizáció képében megjelenő azon törekvésével, mely a központi akaratot, az ezen nyugvó
átfogó rendezést dominánssá kívánta tenni. De ebbe az irányba hatottak a nyugati minták nyomán kiépülő rendi
állam jogfejlesztő szándékai is. Az állami megfontolások mellett ugyanezen tendenciát erősítették a 14-15.
században lendületesen fejlődő magyar gazdaság résztvevőinek igényei is, melyek nyilvánvalóvá tették, hogy az
árutermelés és árucsere stabilitása nagymértékben függ a jogügyletek szabályozottságától, a jog
megismerhetőségétől, a jogbiztonságtól.
A kodifikáció feltételeinek hiánya
A politikai események azonban más irányba terelték a magyarországi fejlődést. Az ország államiságának
meghasadása, a Habsburgok trónraju- tása, s ezzel az ország centrumának a határokon túlra helyeződése; a majd
százötven esztendős háborús állapot, a bécsi kormányzat sajátos érdekérvényesítése, a nyílt abszolutizmus
asszimiláló kísérletei nem kedveztek a magyar nemzeti jog kodifikációjának, de még rendezésének sem. Mint
fentebb láttuk, a dekrétumok egybegyűjtése, csakúgy, mint a szokásjog összefoglalása, magánvállalkozásként
történhetett csak meg. Hiányzott a központi (állami) akarat a rendszeres törvényi összefoglaláshoz.
Akodifikációs munkálatok egyéb feltételei is hiányoztak. A Magyarországon csak áttételes formákban s

gyengén érvényesülő római jogi recepció erőtlensége nem segíthette a jogágazatiság kibontakozását, amit
ugyanakkor hatalmas erejével akadályozott a jogéletben domináns szerepet játszó szokásjog. A jogtudomány –
európai mércével – kései kibontakozása hasonlóképpen a kodifikáció ellen hatott.
Az Erdélyi Fejedelemség relatív fejlettségét mutatta, hogy az önállóság határai között kibontakozó fejedelmi
centralizáció és a virágzó gazdaság kikényszerítette a jogösszefoglalást. Ennek elemei a Bethlen Gábor
kibocsátotta Specimen juridiciprocessus (1619), mely a perrendtartásra vonatkozó szabályokat kompilálta; a II.
Rákóczi György által elkészíttetett,App- robatae constitutiones regni Transsylvaniae et Partium Hungariae
eidem annexarum” elnevezést viselő gyűjtemény a 1653. évi országgyűlésig megalkotott erdélyi törvények
rendezett foglalatát adta. Folytatása, a Compilatae Constitutiones... (1653-1669) és az Articuli Novellares
ugyanezt az utat járta (1744-1848), vagyis megalkotói nem ajogági rendezés megoldását választották, hanem a
teljes erdélyi törvényi jog egyfajta szelektáló elvek szerinti rendszerbe foglalását. E gyűjtemények bőven
tartalmaztak büntetőjogi normákat, de önálló büntetőkodifikációról természetesen szó sem volt.
Mint a feudális büntetőjogról szóló fejezetben arról már szó esett, a magyar büntetőjogot a bécsi abszolút
kormányzat részben rendeletekkel, részben osztrák büntető jogszabályok hatályba léptetésével vagy – ahogyan
Kovács Kálmán fogalmazott – „becsempészésével” igyekezett korszerűsíteni. A büntetőjog-politikában a
Rákóczi-szabadságharcot követően beállott változás nyomán azonban megindultak a magyar országgyűlésben is
a kodifikációs munkálatok. Ezek termékei az 1712. évi, az 1795. évi, az 1827. évi és az 1843. évi javaslatok.
Az 1712. évi plánum
A Rákóczi-szabadságharcot követő megbékítő politikai hangulat nemcsak a politikai rendezésnek kedvezett, de

a jogrendszer szisztematikus áttekintésére is alkalmat kínált. Az államélet megújulására utal az a tény is, hogy
hosszú ellenkezés után (mely példának okáért 1687-ben a büntetőjog átfogó szabályozását is megakadályozta,
elvetvén a bizottmá- nyi munkálatok technikáját, mint a magyar rendi diétától idegen elemet) a rendek
elfogadták a bizottsági tárgyalási szisztémát. Erre építve szavazta meg az országgyűlés a Bencsik Mihály
professzor, nagyszombati szenátor megfogalmazásában előterjesztett jogi reformmunkálatok tárgysorozatát,
melyben önálló helyet foglalt el a magyar praxis criminalis kidolgozása. Ajúnius 23-tól augusztus 3-ig tartó
tárgyalások során részletes vizsgálat alá vették a büntetőjavaslatot. Az eredményes polémia eredményeképpen
az országgyűlés a többi tárgypontozattal egyetemben elfogadta a törvénykönyvet (praxis criminalis). A
becikkelyezés azonban elmaradt. Bónis György ennek okát nem politikai vagy jogi vonatkozásokban látta,
hanem kizárólag technikai forrását találta. Időközben a rendek felállították az általános jogrendezésre hivatott
Systematica Commissiót, melynek feladata volt a vitás vagy eddig még nem tárgyalt ügyek lezárása is. Bónis
szerint ezekkel a tárgyakkal „sodródott” végül is a bizottsághoz az elfogadott törvénykönyv is, hogy azután a
feledés homálya hulljon rá. Az 1715:24. tc. alapján működő Systematica Commissio megalkotta ún. Novum
Tripartitumnak már semmi köze nem volt az 1712. évi javaslathoz. Igaz, a Bencsik-féle javaslat később még
többször fölbukkant a diéták tárgyalásai során, teljes egészében már nem vitatták meg. (Egyes részei azonban
tételes jog részévé váltak. Például az 1723:10-12. törvénycikkek a Bencsik-bizottság hűtlenségre vonatkozó
javaslatát tartalmazták.)
169
Barna
A Bencsik-féle bizottság plánumát egyfajta egyeztetési szándék jellemezte: igyekezett középutat lelni a
köznemesi konzervatív igények és a büntetőjog modern eszméi között. Ez azt eredményezte, hogy szabályozása
tekintettel volt a rendi érzékenységre, s egyes intézményeket nem formált át (mint például a Tripartitum
felsorolását a nota infidelitatis eseteiről). Másfelől azonban az akkor Nyugat-Európában elfogadott modern és
humanitárius elvek is jellemezték. Az alaki és anyagi büntetőjogi részre oszló munkálat legfontosabb értéke,
hogy a magyar jog által nem rendezett területeket igyekezett lefedni szabályozásával, s szinte teljes egészet
nyújtani rendszerében. Továbbá szakítva a Tripartitum büntetések szerinti bűncselekmény-tipizálásával, áttért a
bűncselekmények jellege szerinti csoportosításra, amivel a tényálladékra helyezte a hangsúlyt. „A magyar
fejlődés szemszögéből elsősorban jelentős a konzervatív és reformáló irányok szerencsés egybeolvasztása (mint
az már megállapítást nyert), vagyis a rendi jognak egy modernebb, határozottabb, sokszor humánusabb irányba
való fejlesztése; mégpedig nemcsak anyagi, hanem formai szempontból is: az első kísérlet az általános
törvénykönyv helyett speciális büntetőtörvény készítésére; ez a kezdeményezés ajavaslatnak nagy helyzeti
előnye. Ezzel kapcsolatos a büntetőjog tudományának a »hazai jog« matériájából való kiszakítása, melyet a
külön törvény kísérletével a javaslat kezd meg és inspiráló hatásának meg is van az eredménye, az első magyar
büntetőjogi munka, Gockhetz művének megszületésében” (Bónis György). A teljes képhez tartozik, hogy nem
mindenki ért egyet Bónis elismerő álláspontjával. Kovács Kálmán például Bencsik javaslatáról így szólt:
„kezdetleges, hézagos, s a jogág alapvető elveit és tételeit sem rögzítő tervezet”, mely „a mai értelemben még
valóban kodifikációs munkának aligha nevezhető”. Hasonlóképpen vélekedett Hajdú Lajos is, aki éppen ezekre
a hiányosságokra hivatkozva az 1795. évi javaslatot tekintette az első magyar büntetőkódex-tervezetnek.
Az 1790-1791. évi országgyűlés sok egyéb jogszabály mellett hatályon kívül helyezte (az uralkodó által amúgy
is visszavont) Sanctio Criminalis Josephinát. A diéta egyidejűleg intézkedett ajogrendezés követelményeinek
megfelelő munkálatok megindításáról. Az 1790:67. tc. által az általános kodifikációra kiküldött bizottságok
hatodikát bízta meg egyebek mellett a büntetőjog és a büntetőeljárás átfogó szabályozásával. A Depu-tatio
négyesztendős munka végén, 1795 februárjában eleget tett a törvénycikk által reá szabott kötelezettségének, s
tizenkét terjedelmes kötetben összefoglalta, a kancelláriának megküldte a munkálatok eredményeképpen
elkészített javaslatokat. Az anyag részét képező Codex azonban soha nem került országgyűlés elé. Ennek okáról
mindmáig vita folyik a szakirodalomban. Hajdú Lajos összegzése szerint a történelmi körülmények (az
elhúzódó háborúk) mellett fő oka a büntetőkódex sorsában beállt szomorú fordulatnak, hogy az elkészített
elaborátumok ideiglenességüknél, eltérő koncepciójuknál fogva már ekkor sem feleltek meg a legfontosabb
politikai erők törekvéseinek. A kódex történetéhez tartozik még, hogy a rendek 1802-ben, majd 1807-ben újfent
sürgették a tervezet napirendre tűzését. 1807-ben a javaslat teljes terjedelmében nyomtatásban is napvilágot
látott, ami még könnyebbé tette (volna) a vitát. A plá- num sorsát az a szakvélemény pecsételte meg, amit a
kancellária megbízásából Németh János készített, s amelynek végső következtetése, hogy a javaslat félretétele
mellett új bizottságot jelöljenek ki a kodifikációs munkára. Ez a bizottság – szemben a Deputatióval – ne egy új
büntetőjogi rendszert dolgozzon ki, hanem a magyar törvények büntetőjogi tartalmú rendelkezéseinek és a bírói
gyakorlatnak figyelembevételével munkáljon ki rendszert a már meglévő büntetőjogi szabályok segítségével.
A latin nyelven elkészített Codex de delictis eorumque poenis szerkezete még nem a későbbi büntető
törvénykönyvek beosztását követte, hiszen általános rész helyett csak egy fő elveket tartalmazó „Principia”
című fejezet állt a mű élén. (Amit amúgy egyáltalán nem is szándékoztak eredetileg a Deputatio tagjai a
javaslatba illeszteni: annak gondolata csak a tárgyalások során érlelődött meg.) A kódex első részében az alaki,
másodikban pedig az anyagi büntetőjoggal foglalkozott.
Általános elvként fogalmazta meg a törvények uralmának megteremtését a büntetőjog terrénumában; mint fő
célkitűzést hangsúlyozta a polgár szabadságának és jogainak védelmére való törekvés szükségességét.
Az anyagi büntetőjog keretén belül a bűncselekményeket a jogellenes magatartással veszélyeztetett jogi tárgyak
szerkezetében csoportosította, tehát a modern bűncselekmény-fogalommal dolgozott (közbiztonság, a polgárok
élete és testi épsége elleni cselekmények, becsületsértések, egyesek javai és szabadsága elleni, erkölcsrontó
bűntettek). Fogalomalkotásában precizitásra törekedett: világos definíciókat próbált adni. (Például: bűntett a
büntetőtörvény szabad akaratból történő megsértése; büntetés az a rossz, amelynek a gonosztevőt a törvény
rendelkezése aláveti; szándékos magatartás, ha ténylegesen az az eredmény következik be, amelyre az elkövető
szándéka irányult;gondatlan a magatartás, ha az elkövető feltett szándékán kívül következik be cselekményének
eredménye.)
170
Barna
Kísérletet tett a bűnösségi alakzatok, bűncselekményi stádiumok és a részesség formáinak meghatározására. A
gondolatokat nem lehet bűntettnek
minősíteni – szólt a törvényjavaslat -, továbbá a törvény áthágását kizárólag akkor lehet bűntettként értékelni, ha
közvetve vagy közvetlenül szabadon hajtják végre.
A büntetési rendszerében a megtorlás mellett megjelent a nevelés, a jobbítás eszméje is. A közösség java, a
társadalom biztonsága az egyik legnagyobb érték, amit a büntetőtörvény védeni van hivatva, ezért helyet kapott
a büntetési célok között az ártalmatlanná tétel is. A büntetési rendszer alapját már a börtönbüntetés képezte
(életfogytig tartó elzárás, időleges börtön, javítóintézet, házi büntetés); a halálbüntetést a javaslat hat esetre
korlátozta. A büntetések tekintetében a rendi különbségeket általában nem ismerte, néhány esetben azonban
fenntartotta (például a vesszőzésnél).
„Társadalmi tartalmát és jogi-technikai megoldásait tekintve ez a tervezet nem állítható a francia forradalom
korszakos dekrétumai, kódexei vagy a felvilágosult abszolutizmus megvalósult jogforrásai mellé. Ennek
ellenére viszont az 1795-ös javaslat alapelvei nem az egyetemes, hanem a magyar jogfejlődés szempontjából
nagy jelentőségűek. Mint az első magyar büntetőkódex-tervezet egy új fejlődési korszak első nagy jelentőségű
terméke, egy régi, több évszázados periódussal való szakítás első szembetűnő megfogalmazása. Ez a javaslat
nem az egész uralkodó osztály törekvéseit fejezi ki, hanem csak a legmesszebblátó és legképzettebb elitét,
amely már látja hogy a régi helyzet tarthatatlan, hogy jelentős változtatásokat kell végrehajtani. Nem teljesen új
az, amit akar, de világosan meg akarja határozni a célokat és a célok elérését segítő elveket, bízva abban, hogy a
torzulások mellőzésével a büntetőjogi normáknak a megváltozott követelményekhez való hozzáigazításával a
fejlődés új távlatait nyithatja meg” (Hajdú Lajos).
Az 1829-es elaborátum
Az 1795. évi javaslat sorsában osztozott a szakirodalomban általában 1827. évi elaborátumnak nevezett,
valójában 1829-re elkészült tervezet is. Az 1812 és 1825 közötti kényszerű tanácskozási szünetet követően az
első reformországgyűlés résztvevői visszatértek korábbi igényükhöz, és ismét sürgetni kezdték a
büntetőkodifikáció ügyének rendezését. Az 1827:8. tc. leszögezte, hogy „az 1790:67. tc. alapján kidolgozott
rendszeres munkálatok tárgyalása, mint igen nagy jelentőségű és fontos következményekkel bíró ügy, hosszabb
tanácskozást igényelvén: a karok és rendek Ő szent felsége kegyes hozzájárulásával egy számos tagból álló
bizottság kiküldését határozták el, mely albizottságokra oszolva, az említett munkálatokat bírálja meg, a föntebb
idézett 1790:67. czikkely elvei szerint vegye tárgyalás alá s véleményét úgy magára a bizottsági munkálatokra,
valamint a tervezett törvényczikkelyekre vonatkozólag is, indító okokkal támogatva, a következő országgyűlésre
nyújtsa be”. A rendszeres munkálatokra kiküldött bizottság feladatát elvégezve 1829-ben közzétette javaslatát.
Ez a tervezet az 1792. évi plánummal azonos néven jelent meg, s számos kérdésben követte is az előzményt.
Am éppen abban, ami-
ben az 1795. évi munka haladást jelentett, az 1829. évi visszalépésként értékelhető. Hallani sem akart nemes és
nem nemes közötti egyenlőségről, a rendi különbségek felszámolásáról. (A nemeseket és honoratiorokat például
a testi büntetések alól kivette.) A bizottság komolyan vette feladatát: az alapul szolgáló operátumot szinte
minden vonatkozásában átdolgozta. A „Principiát” elhagyták a kodifikátorok, s az általános elveket
törvényszövegben, az érintett tényállások kapcsán fejtették ki. Az elaborátum három fejezete a De forma
procedurae, a De delictis eorumque poenis, a harmadik a De delictis politicis. Ajavaslatban a bűncselekmény
egységesen kezelt fogalmi alakzat, s ennyiben a Deák-féle anyagi jogi javaslat dichotómiáját előlegzi meg: a
bűncselekmények mellett csupán a kihágásokat különbözteti meg. A tervezet „humanizálódásának”jele a
szakítás a minősített halálbüntetésekkel.
Az 1829. évi javaslat legfőbb újdonsága a kihágások önálló részben történt megfogalmazása, mely a magyar
joghistóriában itt fordul először elő. Kihágásnak tekintettek a kodifikátorok minden olyan jogsértést, mely nem
esett a büntetőjog hatálya alá (pl. a közrend és a polgári szabadság ellen irányuló kisebb delictumok, a bíróságok
munkájának megzavarása, a csavargás, a feketemunka, a törvényhatóság embereinek megtámadása, kerülők,
csőszök bántalmazása, elővigyázatlanság lőfegyver használata során, öncsonkítás stb.). A kihágásokra szabott
büntetések: pénzbírság, vagyonelkobzás és meghatározott jogoktól történő megfosztás. A bűncselekmények
csoportosításában némiképp más elvet követett: köz- álladalom elleni, az emberrel veleszületett jogokat sértő, az
emberek szerzett jogait sértő s végül a jó erkölcsöt sértő tettek között különböztetett. Az 1829. évi tervezetet a
korábbi szakirodalom egyhangúan elmarasztalta. „.telve van reakcionárius eszmékkel s tartózkodik minden
reformeszme értékesítésétől.” (Angyal Pál); „.határozott visszaesés úgy humanitárius, mint politikai és jogászi
171
Barna
szempontból.” (Finkey Ferenc); „.a bűnügyi törvényhozást is arra akarták felhasználni, hogy a nemesség jogait a
jobbágysággal szemben megerősítsék.” (Fayer László); „.felülkerekedett a reakcionárius irány. mellőzte
ajogegyenlőség elvét.” (Hacker Ervin). Az újabb tudományos irodalomban Balogh Elemér vette védelmébe a
tervezetet, mondván, „hogy ilyen sommásan semmiképpen sem intézhető el e munka megítélése, és
méltánytalanul fordított rá kevés figyelmet a szakma”. A sok szempontból a 1803. évi osztrák büntető
törvénykönyvet követő javaslat érthetően nem képezhette a reformkori országgyűlési törekvések alapját.
Hamarosan új tervezet készült.
2.2. AZ 1843. ÉVI JAVASLAT

1840-ben ismét törvény szólt a kodifikációs deputáció felállításáról: „a büntető törvénykönyvvel elválhatatlan
kapcsolatban lévő büntető s javító rendszer behozása iránt kimerítő véleményadás végett országos választmány
neveztetik”. Ami a korábbiakhoz képest jelentős változás: immáron kizárólag a büntetőkodifikáció a bizottság
munkálatainak célja, s nem csupán egyetlen feladat a számos rendezésre váró kérdés közül, az általános
jogrendezés keretein belül. Logikusan vezetett el idáig az út: hiszen az 1791-es és 1827-es rendszeres
bizottságok munkálatainak nagy része immáron artikuláris megfogalmazást nyert, a büntető törvénykönyv
azonban nem látható közöttük. A racionalitás mellett sürgették a büntetőkodifikációt a polgárosodó viszonyok, a
modern nyugat-európai eszmék terjedése; követelték a radikális politikusok, jelszóvá emelte az ellenzék. Nem
lehetett tehát a munkát tovább halogatni.
A választmány 1841. december 1-jén tartotta első ülését. Konkrét javaslatait három alválasztmány dolgozta ki,
munkája eredményét pedig 1843. július 5-i elegyes ülésén mutatta be. A választmány munkamódszerére
jellemző, hogy a tárgyalások kezdetére beszerezték Európa valamennyi hatályos büntető törvénykönyvét, s az
egyes szakaszok fogalmazásánál tekintetbe vették a többi kódex fogalmazását és megfontolásait. Az elkészült
javaslatokat Pulszky Ferenc magával vitte Bécsbe és Heidelbergbe. A megfogalmazott törvényszöveg
értékelését Carl Joseph Anton Mittermaier professzor, ez idő tájt az európai kodifikációs mozgalmak elismert
vezéralakja vállalta. „A legeredetibb és legbátrabb törvényhozási kísérlet Európában” – magasztalta a munkát.
Ennek dacára, mint ismeretes, a büntető anyagi jogi plánum a főrendek és az alsótábla nézeteltérésein,
elsősorban a halálbüntetés kérdésén megbukott.
A börtönügyi javaslat jutott a legtovább: a táblák közötti hat üzenetváltás eredményeképpen végül mindkét fél
számára elfogadható kompromisszumos megoldás született. A három közül az egyetlen plánum volt, mely
feliratban végül is az uralkodó elé került. V. Ferdinánd tanácsadói javaslatára a törvényjavaslatot elutasította.
Arra hivatkozott, hogy a büntetőjogi és büntető eljárásjogi kódexek nélkül pusztán a börtönök rendjének
alakítása adminisztratív úton is megvalósítható. Az ügy tehát nem igényel törvényi rendezést.
A javaslat politikai háttere
A harmincas-negyvenes évek új fordulata a büntetőjogi kodifikáció terén a korábbiaktól eltérően nem a

büntetőjog hivatalos művelőinek, hanem a politikai szféra gondolkodóinak köszönhető. A büntetőjog művelése
kissé leegyszerűsítve a helyzetet, három ágon folyt. A törvénykezési gyakorlat szakemberei a mindennapi
praktikumot próbálták formálni, természetesen a konkrét esetekben jelentkező konkrét problémák kapcsán.
Velük együtt látszik haladni ajogakadémiák és az egyetem katedráinak tudománya. A felsőiskolák a gyakorlati
képzéssel folytatott harcban alulmaradtak. Az elméleti tudományok és a napi technikai ismeretek közötti
versengés az utóbbiakjavára dőlt el, ajogásznemzet olyan könnyen alkalmazható praktikus tudást várt el a jogi
oktatástól, melyet csak a vármegyei hivatalokban, prókátorok és jegyzők mellett, országos dikasztériu- mok
irodáiban lehetett megszerezni. S az ugyanebben a szférában működni kívánó köznemesi réteg tömegei
igényelték az ilyen típusú oktatást. Az egyetem előadásain néhány tucat hallgató jegyezte a lediktált
fejtegetéseket, az előadók a tételes jog összefoglalására és rendszerezésére kényszerültek. A tudomány a
katedrákon leginkább a rendszerezés, a jogágazatiság kialakításának irányába haladt.
Liberalizmus
A büntetőjog művelésének harmadik ága egy új eszmei irányzat hazai követőinek, a liberálisoknak
törekvéseiből serkent. Különlegessége ez áramlatnak, hogy művelői az esetek többségében nem hagyományos
értelemben vett hivatásos jogászok; tevékenységükben a politizálás foglalta el a legnagyobb teret. De mivel a
társadalomalakító reformgondolatok terrénumában a humanizmus, az emberek egyenlőségének követelése a
büntetőjog emberiesítését is magától értetődőnek vette, nézeteik óhatatlanul kiterjeszkedtek a büntetőjog
172
Barna
érvényesülésére. Ezen belül is a két, legközvetlenebbül az alattvalókra kiható intézményre, a büntetőeljárásra és
a büntetésre.
Szabadságeszmény
A szabadságfogalmat filozófiája tengelyébe állító liberalizmus hívei az abszolút kormányzattal szembeni

harcaik keserű tapasztalatai, a feudális hatalom válogatás nélkül alkalmazott büntetőjogi eszköztára,
büntetőprocesszusok és eljárás nélküli letartóztatások, az alattvalók szabadságának semmibevétele miatt tették
hangsúlyossá a szabadságjogok követelését. S mivel a polgári mozgalmak elleni fellépések legkézenfekvőbb
módja szerte Európában a rendőri-bírói önkény volt, a büntetőjog kiemelt szerepet játszott ebben a körben. A
magyar liberálisoknak kettős indokuk is volt a büntetőjog reformját zászlajukra tűzni. Egyrészt a büntetőjog
(anyagi, eljárási jog és büntetés-végrehajtás) polgári szellemű átrendezése olyan rendelkezéseket indikált volna,
amely az udvar befolyását jelentősen csökkenti, s így az a függetlenség kérdéskörébe volt illeszthető. Másfelől a
törvény előtti egyenlőség központi programpontja leglátványosabban a büntetőperes eljárás és a büntetőjog
rendi előjogainak felszámolásában volt megragadható. „Vagy devalválni kell a jogot, vagy fölemelni a
kötelességet. Én jogaimból engedni nem akarok, hanem részesülni akarok a kötelességekben.” (Eötvös József),
az egységes büntetőjog kialakulásának feltétele a jogegyenlőség. „Mi azon nagy áldozat, mit jelen pillanatban a
nemességtől kívánunk? Az: hogy büntető tekintetben kiváltsággal ne bírjon, hogy ő, ki a törvényeket alkotta,
álljon ezen törvények alatt, melyeket alkotott, hogy nemesi kiváltsága ne legyen egyszersmind kiváltság arra,
hogy a bűnt büntetés épen ne, vagy csak későn érje.” A társadalmat számos vonatkozásban érintő büntetőjog és
törvénykezés ráadásul kiváló propagandaeszköze lett az ellenzéknek. Nem véletlen, hogypéldául a hazai
fogházjavító mozgalom élharcosai mind az ellenzéki politikusok köréből kerültek ki.
A büntetőjogi kodifikáció elsősorban tehát nem szakmai kérdés volt. Körülötte politikai polémiák dúltak,
radikális és konzervatív nézetek csaptak össze, függetlenségi és kormányzati álláspontok csatáztak egymással. A
magyar kodifikáció óriási szerencséje, hogy az a politikus, aki végül is a javaslatok szövegezését kézben
tartotta, egyben a század egyik legzseniálisabb magyar jogásza és kodifikátora volt. Deák Ferenc életművének
egyik legbecsesebb darabja az 1843. évi büntetőjavaslatok elkészítése.
Az anyagi jogi plánum
„A bűntettekről és büntetésekről” szóló büntető anyagi jogi javaslat „teljesen önálló, az azonkori összes európai
BTK-et messze túlszárnyaló alkotás, a humanus és jogászi gondolkozás valódi remeke” (Finkey Ferenc).
A kódex általános rendeletek cím alatt foglalta össze a büntetőjog általános része körébe tartozó
rendelkezéseket, az egyes tényállásokat pedig a „Külön rendeletek a bűntettek egyes nemeiről és büntetésükről”
szóló részben. A törvénykönyv a lehető legkövetkezetesebben végigvitte a törvény előtti egyenlőség eszméjét:
sem nemes és nem nemes, sem pedig világi és klerikus között nem ismert különbséget. A kódex egészét mély
humánum hatotta át: törölte rendszeréből a halálbüntetést, a botbüntetést, tagadta a becstelenítő büntetések
létjogosultságát; minthogy pedig a büntetési tételeknek csupán felső határát szabta meg, a bírák korlátlan
enyhítési lehetőséget kaptak (volna).
A büntetendő cselekmények tipizálásánál az ún. dichotomikus rendszert fogadta el, vagyis bűntetteket és
kihágásokat ismert.
Számos fogalmat precízen kidolgozott, miként a bűnösség keretében a gondatlanság definícióját. („Ha valamelly
cselekvésből, vagy valamelly kötelesség elmulasztásából jogsértés származik, mellyet a cselekvő vagy
elmulasztó éppen nem szándéklott, de köztapasztalásnál vagy különös tárgy ismereténél fogva előreláthatott és
kikerülhetett volna, a miatt a törvényszabta esetekben vétkes vigyázatlanság tekintetéből fog büntettetek
Kevésbé vétkes a vigyázatlanság, midőn a cselekvéssel vagy mulasztással, annak törvénytelen eredményei
távolabbi kapcsolatban állottak, s azoknak bekövetkezését a sértést okozó valószínűnek nem tarthatta.”)
Pontosította a kísérlet („aki valamelly bűntettnek általa czélbavett elkövetését elkezdette ugyan, de annak
bevégzésében valamelly szándékán kívüli ok vagy akadály által meggátoltatott”) és a részesség meghatározását
(„felbujtónak pedig tekintetik a ki valamelly bűntettnek elkövetésére:
a. Szóval vagy írásban mást világosan és egyenesen felszólított és reá vett,
b. Bérrel vagy jutalma ígéretével mást arra elcsábított, c) Erőszakkal vagy fenyegetéssel mást arra kényszerített,
d) Valamelly tőle függő egyénnek azt világosan parancsolta... A ki másnak valamelly bűntettét, akár az
elkövetés előtti vagy alatti szándékos együttmunkálással, akár az elkövetés előtti vagy alatti vagy utáni
173
Barna
segítségnek előre kijelentett egyenes megígé-résével, akár valamelly szándékosan elkövetésre irányzott
tanáccsal vagy biztatással, ismervén a tettesnek bűnös eltökéllését, előmozdítja, bűnsegédnek tekintetik”). A
visszaesést az általános részben tárgyalta („A ki azon bűntettbe, mellyért már büntetve volt, vagy ahoz
hasonneműbe ismét visszaesik, tettéért. súlyosabban bűntettetik”). Külön meghatározta az enyhítő és
súlyosító körülményeket (VI. fejezet). Foglalkozott az elévülés alakjaival (a „közkereset” elévülésével és a
büntetés elévülésével is).
A büntetések legfontosabbika a szabadságvesztés-büntetés, ami mellett a közhivatal elvesztése, a pénzbüntetés

és a bírói dorgálás lehetőségei között választhatott (volna) a bíró.
A különös részben „klasszikus szabatossággal határozza meg az egyes tényálladékokat” (Angyal Pál), s jól
láthatóan a polgárok személyét és vagyonát, a társadalmat és az álladalmat sértő magtartások szerint
csoportosította a bűncselekményeket.
A büntetőeljárás szabályozásának terve és a börtönügyi tervezet
A büntetőeljárásról szóló tervezetet kidolgozó albizottság lelke és „motorja” Szalay László volt. Az anyagi
elaborátumhoz méltó, európai minták után felépített, haladó szellemű plánum az esküdtbíráskodás intézményén
bukott el, melyről a főrendek hallani sem akartak. Az esküdtbíróság fölötti vita elsodorta a többi pozitív
javaslatot is, a vizsgálóbíró tisztségét, a perbefogószék intézményét, a tisztán vádelvi főtárgyalást, a felek
egyenjogúságának princípiumát, a kötelező védelmet, a nyilvános és félbe nem szakítható tárgyalást. A
börtönügyi tervezet (melyről a polgári börtönügy kereteiben szólunk majd bővebben) szervesen kötődött a
büntető anyagi javaslathoz. Minthogy az alapvető, szinte kizárólagos büntetési nem a szabadságvesztés-büntetés
lett, a feudális tömlöcök országában meg kellett (volna) teremteni a modern büntetési rendszer végrehajtására
alkalmas börtön modelljét, annak szűk értelemben vett szakmai, eljárási és technikai feltételeivel. A
választmányjavaslata erre alkalmas volt, a főrendek által a „mintabörtön” gondolatával kibővített plá- num
azonban megadta a kibúvót a kormányzat részére. A tervezetről sikertelensége ellenére is elmondható, hogy
mind építészeti, mind a végrehajtási rezsimre vonatkozó terveit illetően Európa élvonalához tartozott.
Toldalék a rendőrségi kihágásokról
A kihágás intézménye fejlődésének első szakasza is a büntetőjogi kodifikáció egyetemes eredményeihez és

hazai kísérletéhez kötődött. Az 1843. évi javaslatokhoz csatolt toldalék (a közfenyíték alá tartozó rendőrségi
kihágásokról, s azoknak büntetéséről) a Btk.-tervezet bűntettekről és büntetésekről szóló részének szoros
tartozéka. A büntetőjog általános és különös részre bontását a toldalék is átvette. Az általános részben foglaltak
(hatály, felelősség, stádium, elkövetők, büntetési nemek) kisebb módosításokkal a kihágásokra is kiterjedtek.
Egyértelműen fogalmazódott meg a „bűntett és büntetés csak törvény alapján” elve.
A kisebb súlyú cselekmények meghatározásának nehézségeit felismerve, az akkori kodifikáció előtt is világos
volt, hogy nem csupán a kriminalitás határán mozgó cselekmények és büntetőjogi relevanciájuktartoznak e
körbe, hanem olyan magatartások is, amelyek igazgatási viszonyból fakadnak. Ezekre viszont nem lehet
általános érvényű szabályokat adni, törvénybe foglalni, hanem kisebb közösségeket érintő normákat is
szükséges alkotni. A toldalék felsorolta azokat a kihágási természetű szabálytalanságokat (például tűz-,
vízrendészet, építésügyi, egészségügyi szabályok megszegése; utcákon, hidakon veszélyt okozó sebes
nyargalás), amelyek formulázása, büntetése részben kormányszintű rendeletekben, részben törvényhatósági
statútumokban történhetett. Tehát már ennél a kodifikációs kísérletnél találkozunk a mai jogi megoldás
előzményével: kihágást törvény, kormányszintű rendelet és szabályrendelet határozhatott meg.
A bűncselekményekre hat, a kihágásokra három büntetési nemet rendelt a javaslat. A kihágások elkövetői
fogsággal, pénzbüntetéssel és bírói megdorgálással voltak marasztalhatók. A toldalék ismerte a fogság
pénzbüntetésre történő átváltoztatását (egynapi elzárás 5 Ft pénzbüntetésnek felelt meg), egyben megszabta a
büntetések generális maximumát (600 Ft pénzbüntetés, háromhavi elzárás).
A különös rész az egyes kihágásokat és azok büntetését tartalmazta. Nem szedte rendszerbe az azonos
cselekményeket, az egyes tényállások azonban – mutatis mutandis – fellelhetők a jelenkori szabályozásban. (Így
az egészségügyi, gyógyszerrendészeti, munkaügyi, élelmezésügyi, útügyi, vízgazdálkodási szabálysértések,
tiltott szerencsejáték stb.)
Az 1843. évi javaslatok a bűntett-kihágás megkülönböztetés mellett a büntetőeljárás-rendőri eljárás párhuzamát

is megteremtették. A kihágásokat elbíráló szervek nem egyesbíróságként, hanem kollegiális testületként
174
Barna
funkcionáltak. A rendőrbíró az elöljáróság által delegált két fővel tanácsban ítélkezett. Megjegyezzük, hogy a
községi elöljáróság részére a közrend és a közbiztonság fokozott védelmére az eljárási toldalék helyi
rendeletalkotást is biztosított, amire az illetékes törvényhatóság felügyelt. Az eljárás egészére a büntetőeljárási
javaslat vonatkozó szakaszait kellett alkalmazni. Ajogorvoslati rendszer az egyfokú fellebbezést a bírói út
igénybevételével kívánta megteremteni.
Törvény a mezei rendőrségről
A büntetőjogi javaslatok mellett az első kihágási törvény, a mezei rendőrségről szóló 1840:9. tc. érdemel még
figyelmet. Ez a jogszabály elsőként tett kísérletet az ügyek egy meghatározott csoportjában a veszélyeztető
cselekmények összefogására és büntetésére. A részletes elemzéstől eltekintve csupán a felelősségi fokozatokat
és büntetési konzekvenciákat érintjük. E cselekmények általános jellemzője, hogy a tevékenység vagy mulasztás
kárt eredményez. A károkozás két felelősségi formát: a kártérítési és a „rendészeti” felelősséget alapozza meg.
A kártérítés a pénzbüntetéssel szoros összefüggést mutat. A vétkes (tudatos) gondatlanságból elkövetett
veszélyeztető cselekmény elkövetőjét a költségtérítésen felül kétszeres kártérítés, azaz pénzbüntetés; a vétkes
gondatlanság ismétlődése esetén pedig fogság sújtotta. E büntetéseknél a cselekményjellege, sú-
lya, illetve a felelősség mértéke volt a meghatározó. Amennyiben a cselekményt egyenes szándékkal – a
büntetőjog által is pönalizált cselekményekre – valósította meg az elkövető, akkor a költségkártérítésen felül a
büntetőtörvény szerint volt büntethető. A cselekmények elbírálása a sommás eljárás alapján történt.
A kisebb súlyú, veszélyeztető cselekmények forrásainak tekintett 1840:9. tc. és a toldalék javaslatai feltárták
mindazokat a problémákat, amelyeket a burzsoá kódexek is magukban hordoznak. A felvetett kérdésekre olyan
választ, megoldást kínáltak, amelyektől a későbbi kodifikáció sem tudta függetleníteni magát.
A javaslat értékelése
Amikor a magyar ellenzék a büntetőjogi reformeszmék képviseletét magára vállalta, ezzel a magyar valóság egy
mindenkit foglalkoztató szelvényének szószólójává vált. Hiba lenne az ebben megnyilvánuló realitást tagadni.
Ugyanakkor azonban a magyar liberálisok irreálisnak tűnő célkitűzéseket is fölkaroltak. Ezek nem is annyira a
programokban megfogalmazódó jelszavakban érhetők tetten, hanem az azok mögött meghúzódó, az elveket
valóra váltani szándékozó cselekvési elképzelésekben. Így a feudális kiváltságok kiterjesztésével elérendő
jogegyenlőség optimális esetben megvalósíthatónak látszott. Elvi szinten mindenképpen, a konkrét realizálást
illetően azonban kevésbé. Példának okáért a perjogi kódex tervezete egy valóban modern, elismerésre méltó,
európai színvonalú büntetőeljárási törvény volt. Egy olyan nagyszerű elaborátum volt ez, mely feltétlenül
megállta volna a helyét a polgárosult Európában, de semmi esetre sem a feudális Magyarországon. A
legkorszerűbb polgári tervezeteket és büntető törvénykönyveket vették alapul, a legfejlettebb nyugati államok
társadalomszervező elveit tekintették példának a kodi- fikátorok. S készítettek ennek alapján egy fejlett polgári
eszméket tükröző eljárásjogi tervezetet egy olyan országban, ahol a perek még a legsötétebb középkor
szellemében zajlottak, ahol a konzervatív hajlamú nemesség kezében összpontosult a bírói hatalom, ahol a
nemesi szabadságon kívül a szabadságnak semmiféle értéke nem volt. S hitték, hogy a korábbiakhoz képest
ugyan radikalizálódó, de mégiscsak hagyományosan nemesi diéta ezt a társadalomidegen törvénytervezetet meg
fogja szavazni, a magyar büntetőbírói gyakorlat be fogja fogadni. Mint tudjuk, nem így történt. De a
fogházjavító mozgalom, a börtönügyi javaslat sem járt másként. A börtönök területe éppúgy az illúziók és
realitások sajátos keveréke volt, mint a reformkor jó néhány hasonló intézménye.
Ezek az illúziók tették oly páratlanná az elaborátumot, hiszen ezeknek köszönhetően kevésbé kötötte meg a
szövegezők és törvényszerkesztők kezét a földhözragadt valóság; tolluk szabadon futott a papíron,
szárnyalásukat az eszmék irányították. Ezért válhatott a büntetőpraxisban és a későbbi kodifikációkban is
általános mércévé: „progresszív elvei előrevivő, jótékony hatással voltak a bírói gyakorlatra, a halálbüntetés a
feudalizmusnak még hátralevő néhány évében a minimumra csökkent, a botbüntetés is egyre szűkebb területre
szorult; a haladó megyei nemesség nem egy helyen statútumokkal törölte el a botbüntetés alkalmazását”
(Kovács Kálmán). A javaslat szelleme pedig egészen az első büntető törvénykönyvig kísérte az
országgyűléseket: rendszeresen visszatérő kezdeményezés volt a javaslat felelevenítése és becikkelyezésének
javaslatba hozása.
2.3. AZ ÁTMENET KORA (1844-1878)

A Batthyány-kormány programja
175
Barna
A büntetőjogi törekvések a reformkor mind hevesebbé váló politikai küzdelmeiben a rendszer alapjait ingató
forradalmi követelések mellett átmenetileg másodlagossá váltak. A népképviselet kialakítása, a felelős
kormányzat életre hívása, a jobbágyrendszer felszámolása, ezzel együtt az úriszék intézményének
megszüntetése, a törvény előtti egyenlőség becikkelyezése, az ősiség eltörlése mellett a büntetőjog átfogó
reformja háttérbe szorult. Emellett a büntetőjog szabályozásának kérdése politikai aktualitásából is veszített. Az
1843-1844. évi országgyűlésben, a büntetőjavaslatok tárgyalásakor legalább akkora jelentősége volt az ellenzék
számára a modern nyugat-európai eszmék behozatalával elérhető politikai nyereségnek, mint magának a
büntetőjog megreformálásának. Az 1843. évi tárgyalások csak színleg szóltak a büntetőjogról: a szakmai
érvelések mögött a kormányzat felelőssége, a királyi adminisztráció korlátozása, a pol- gárosulás követelése, a
törvény előtti egyenlőség állottak. A büntetőjog, a büntetőeljárás és a börtönügy liberális szellemű átalakítása
akkor a magyar társadalom polgárosodását jelképezte. 1848-ban látványosan köny- nyebbedett meg a
parlamentáris kormányzat kiépítésének, a felelős minisztérium felállításának ügye. Immáron arról folyt a
polémia, amiről valóban szó volt: az alkotmányos berendezkedésről. Minthogy a reformigények már nem
igényelték a büntetőjogi „csomagolást”, a javaslatok ügye átmenetileg oda került, ahová helye szerint tartozott:
a részletkérdések, a szakmai témák körébe. Sarlós Béla pedig egyenesen így fogalmazott: „1843/44-ben az
idegen érdekeket kiszolgáló, Bécsben székelő kormányszékek hatalmát kívánta az ellenzék rendkívüli módon
szűkíteni (úgy, ahogy Perczel azt 1844-ben megmondotta), most azonban hatalomra kerül, saját hatalmát,
melyet a parlamentáris kormányrendszer amúgy is felelős hatalommá változtatott, nem akarja hasonló módon
korlátozni, nem lehet tehát szó olyan büntető rendelkezések életbe léptetéséről, mint amilyeneket 1843/44-ben
terveztek.”
A javaslatok így lekerültek a napirendről, s háttérbe szorultak egészen addig, amíg Deák Ferenc igazságügy-
miniszteri kinevezése nem tette ismét aktuálissá a büntetőjogi reformok felelevenítését. Természetesnek tűnt
volna, hogy az igazságügyi tárca birtokosaként Deák ismét javaslatba hozza a nevével fémjelzett törvénycsomag
beterjesztését. Ő azonban ki-
várt. Az utolsó rendi országgyűlés tárgyrendjét nem kívánta megterhelni a büntetőjogi plánumokkal; mint
mondta, annak megvitatása a népképviseleti országgyűlésre vár. Ott azonban előbb a lázas törvényalkotó
munka, majd az ismert szerencsétlen politikai események, a kormány lemondása elodázta a büntetőjogi
reformok ügyét.
Azok a szórványos rendelkezések, illetve intézkedések, melyek a büntetőjogot érintették, az igazságügyi

kormányzat erős visszafogottságáról tanúskodtak. A büntetőjogi reformok, az alapvető változtatások hirtelen
időszerűtlennek tűntek. Példának okáért a törvény előtti egyenlőség és a botbüntetés viszonyáról miniszteri
rendeletet igénylő törvényhatósági feliratokra válaszolva az igazságügy-miniszter rendre a törvényhozásra
hárította a felelősséget s a döntés terhét. A minisztérium azonban a botbüntetésre vonatkozó törvényjavaslatot
nem terjesztette be. Ezzel a deáki programban korábban fontos helyen álló testi fenyítés elleni küzdelem
látványosan elerőtlenedett. Hasonlóképpen szó sem esett immáron a diadalra jutott liberálisok programjában az
1843. évi javaslat egyik legnagyobb célkitűzéséről, a halálbüntetés eltörléséről. A statárium elleni harc
reformkori bajnoka, Szemere Bertalan a népi mozgalmak ellen kénytelen volt az intézmény képviseletét vállalni.
Az események ilyen fordulata azonban nem jelentette az 1843-as elaborátum teljes mellőzését.
A Deák által szerkesztett 1848:18. tc., a sajtótörvény első fejezetében sorolja föl a jogalkotó a sajtóvétségeket
(felhívás bűncselekmény elkövetésére, izgatás a magyar szent korona alá helyezett terület álladalmi egysége
ellen, felhívás az alkotmány erőszakos felforgatására, a törvényes felsőség elleni fellépésre, a király megsértése,
a fennálló trónutódlási rend megkérdőjelezése, az uralkodóház tagjainak megsértése, lázítás a közbéke és
közcsend erőszakos megzavarására, törvényhatóság, köztisztviselő, magánszemély megrágalmazása a sajtó
útján). A sajtótörvénynek ez az anyagi büntetőjogot érintő része a 3-16., 31-35., a 38. és 41. szakaszokban
szellemében és megfogalmazásaiban híven követte az 1843. évi javaslatot. (Ugyancsak a sajtótörvényben jelent
meg az 1843-1844. évi viták egyik leghevesebben támadott, illetve védett intézménye, az esküdtszéki eljárás,
ami így végül is tételes jogunk részévé lett. Az esküdtszékre vonatkozó 1843-as elképzeléseket láthatjuk viszont
a miniszteri felelősség érvényesítésében [1848:3. tc. 32-34. §], továbbá a nemzetőrség fegyelmi ügyeinek
szabályozásában is.)
A szabadságharc büntető jogalkotása
A polgári átalakulás másik kodifikációs jellegű törvényének kidolgozását és elfogadását a délvidéki lázadás
váltotta ki. Az eredménytelennek látszó csatározás a szerb felkelők és a magyar kormánycsapatok között előbb
Szemere Bertalan július 19-i rendeletének kibocsátását idézte elő (melyben ostromállapotba helyezte az érintett
176
Barna
területeket), utóbb pedig a képviselőház határozatát, mellyel a kormány és a központi bizottmány javaslata
ellenére kötelezte a minisztériumot vésztörvényjavaslat benyújtására. Deák ugyan vonakodott a szerinte
„dictatori hatalmat” biztosító s ezokból alkotmányos országban nehezen elképzelhető rendkívüli hatalom
jogszabályi kereteinek kidolgozásától, kötelezettségének mégis eleget tett, s 1848. július 22-ére elkészítette
tervezetét. Az anyagi büntetőjogi részt illetően ez ajavaslat elsősorban az 1843-1844. évi plánum hűtlensé- gi
alakzataira támaszkodott. (A trón, az ország függetlensége, területi épsége, az alkotmány elleni fegyveres
támadás; az ilyen támadásokra történő fölhívás, árulás, kémkedés, a haza elleni fegyverviselés, az ellenség
pénzügyi, anyagi segítése, az ellenség számára zsoldosok szervezése, a hadsereg ellátásának akadályozása,
megtévesztése, a törvények érvényesítésének meggátlása stb.) A tervezetet bizottmányi vitára ugyan kiadták, azt
azonban már nem tárgyalhatták meg a népképviselők. Igaz, mire törvényi jóváhagyásra jutott a plánum (1849.
február 13.), már nem Deák képviselte az igazságügyi tárcát, sőt még csak nem is hivatkoztak rá; a végső forma
azonban csak lényegtelen kérdésekben tért el az általa fogalmazott elaborátumtól.
1848 végén ismét szóba került a büntető törvénykönyv ügye. Kossuth Lajos december 14-én tartott beszámolója
kapcsán indítványt tett arra, hogy: „Határozza el a Ház a mult országgyűlések által kidolgozott büntető
törvénykönyv átnézését és a jelenlegi viszonyokhoz idomítását eskütt- széki intézvény alapján.” A Ház erre
hozta meg végzését: „A büntető törvénykönyv kész tervének esküttszéki elvre fektetve átdolgozásával Deák
Ferencz képviselő megbízatik.” Ezzel az országgyűlés elkötelezte magát az 1843-as javaslatok továbbvitele
mellett. Deák vállalta a munkát, a továbbiakban azonban már nem kerülhetett sor országgyűlési tárgyalásokra a
büntetőjog tárgyában.
Az osztrák büntető törvénykönyv
1849-ben sok egyéb osztrák jogszabály mellett hatályba léptették Magyarországon is az osztrák büntetőtörvényt,
a 1803. évi Strafgesetzet. E törvény csekély jelentőségű, erősen konzervatív stílusban módosított változata volt
az 1852. évi Strafgesetzbuch, melyet Finkey Ferenc nemes egyszerűséggel „ócskának” minősített. Az osztrák
törvények legnagyobb hozadéka az általánossá tett szabadságvesztés-büntetés, melynek realizálása érdekében
kezdetét vette a magyarországi fegyintézet-létesítési program.
Az ideiglenes törvénykezési szabályok
1861. január 23-án, az Októberi Diploma és a Februári Pátens között kezdte meg munkáját az Országbírói
Értekezlet, melynek feladatává tették az ideiglenes joganyag megállapítását. Mint köztudott, az Országbírói
Értekezlet egyfajta sajátosan értelmezett nemzetfelfogás szellemében az osztrák jogalkotással, a hazánkban
hatályba léptetett osztrák jogszabályokkal az 1848 előtti, ősi magyar jogrendet szegezte szembe. Ez a büntetőjog
terén egyértelművé tette az 1843. évi javaslat elvetését, a büntetőjogi reformok eszméjének elnapolását, azt a
kiegyezést követő évekre hagyva. (Többen azzal indokolták a döntést, hogy az értekezlet nem érezte magát
alkalmasnak a kodifikációs munka elvégzésére.) Jóllehet Deák Ferenc javasolta az 1843. évi tervezet
megtárgyalását, az azonbana benne rejlő csapda – ti. a hivatalban lévő kormány tagjainak büntetőjogi
felelősségre vonásáról szóló passzusai – miatt, tehát politikai okból megbukott. A törvényhatóságok
visszaállított magyar bíróságai azonban nem voltak hajlandók az osztrák büntetőjogot alkalmazni praxisukban.
Jobb híján tehát vissza kellett térni a polgári átalakulás előtti magyar joghoz. Az Ideiglenes Törvénykezési
Szabályok szerint „a magyar büntetőtörvények és törvényes gyakorlat az osztrák büntetőtörvénynél szelídebbek
lévén, azok szerint lesznek a magyar törvények visszaállítása előtt elkövetett bűntettek és kihágások
elítélendők”. Ezzel újra hatályba léptek a korábbi magyarjogszabályok. „Szerencsétlen lépés volt ez, mert a régi
magyar büntetőjog nemcsak kodifikálatlan volt, még általános elvei sem voltak leszögezve” (Degré Alajos). Két
kisebb, humánus intézkedést vezetett csak be: deklarálta az 1848-ban már a törvény előtti egyenlőség keretei
között kimondott elvet, miszerint „a nemes és nem nemes között többé különbség nem lehet”, továbbá
leszögezte, hogy „a testi büntetés alkalmazásának helye bűntetteknél egyáltalán nem leend”. Ez azonban
édeskevés volt azon bírói praxis számára, melyben az ítéletet hirdető bírák maguk sem ismerték a régebbi
magyar jogot, a kodifikáció magyar termékeit (az 1795. és 1843. évi javaslatokat) pedig még kevésbé. Ebben a
zavaros helyzetben rendkívül nagyjelentőségű volt egy elméleti munka megjelenése: Pauler Tivadar kétkötetes
munkája nélkülözhetetlenné vált e korban majd minden bíró számára.
Pauler Tivadar büntetőjogtana
1864-ben Pauler Tivadar, a pesti egyetem tanára „Büntetőjogtan” címmel közzétette tankönyvét, amely azonban
messze túlmutatott a puszta oktatási funkción. „Pauler a magyar büntető gyakorlat, továbbá az 1843. évi javaslat
alapján, valamint a német ún. észjogi iskola tanaira és az osztrák büntető törvénykönyvre figyelemmel a
177
Barna
büntetőjognak egy olyan kombinált rendszerét hozta létre, amely – ha nem is pótolhatta a hiányzó, korszerű
magyar büntető törvénykönyvet – sok tekintetben megfelelt az akkori követelményeknek és nemcsak a jogi
oktatásban, hanem a büntetőítélkezésben is nagy jelentőségre emelkedett” (Kovács Kálmán). Ez a rendszerező
anyaggyűjtemény összekötő kapocs az 1843-as javaslat és a Cse- megi-kódex között. Pauler büntetőjogi
összeállításának jellemzésénél nem a kodifikáció irányának bizonytalansága, a jogpolitikai szempontok kérdéses
volta volt a döntő kritérium. Pauler módszere – a reformkori javaslat és az osztrák büntető törvénykönyv
elegyítésével – a realitásokból következett. Pauler legfőbb ítélőszéki bíróként ismerte a bírósági szervezet
kialakításának problémáit, a bírák képzettségének hiányosságait. Az 1848 előtti szabályokat kénytelen volt
figyelembe venni. Az új felső bíróság működésének kezdeteit, az ügyhátralékok feldolgozásának időszakát
bíróként élte át. Az erdélyi pereket az osztrák szabályok szerint folytatták le, s az ebben való jártasság az
ítélőtáblától az ítélőszékhez küldött fogalmazókra nem volt jellemző.
Az Andrássy-kabinet igazságügy-minisztere, Horvát Boldizsár 1867. február 20-án vette át kinevezését, s már
április 4-én szaktanácskozmányt hívott egybe az igazságügyi reformok irányainak megjelölésére. E ta-
nácskozmány Fábry István vezette büntetőjogi albizottsága az 1843-as javaslatok átdolgozását indítványozta. A
miniszter elfogadta a javaslatot, s megbízta az albizottmányt a korábbi elaborátum átvizsgálásával.
Kormányszándékká lett tehát a reformkori javaslat ideiglenes törvényjavaslatként történő előterjesztése. Június
22-én a képviselőházat már arról tájékoztatta, hogy a minisztériumban befejeződtek a törvénykezési szervezetre,
a büntető törvénykönyvre, a büntetőeljárásra vonatkozó törvényjavaslatok munkálatai. A Ház néhány napra rá
15 fős bizottságot küldött ki, amelyik az országgyűlés üléseinek elnapolásától függetlenül tovább tárgyalt az
ügyről. Annak ellenére, hogy az igazságügy-miniszter által említett tervezetek az Országos Levéltár
iratanyagában nem maradtak fenn (feltehetően a nagy 1956-os levéltárégés áldozatává váltak), az országgyűlési
jegyzőkönyvekből nyilvánvalónak látszik az igazságügyi kormányzat elkötelezettsége az 1843-as plánum
mellett.
Javaslatok az 1843. évi elaborátum szellemében
Az 1843-as javaslat további átdolgozása tehát megkezdődött, s a miniszter a munkálat vezetésével,

felülvizsgálatával Csatsko Imre királyi táblai bírót bízta meg. A később Csatsko nevével fémjelzett újabb
tervezetből csupán az általános rész készült el, mely Fayer László szerint „a bizottsági munka átdolgozásából
állott, az 1843. évi javaslat lényeges intézkedéseinek teljes épentartásával”. Ezzel párhuzamosan született meg
ugyancsak az 1843-as plánum átdolgozásával Füger von Rechtsborn nyugalmazott főtörvényszéki alelnök
tervezete is, melyről Fayer, aki kéziratban tanulmányozta a munkát, szűkszavúan emlékezett meg, megjegyezve,
hogy a tervezet a halálbüntetés megszüntetését és az esküdtszék bevezetését fenntartotta. 1871. június 5-én
Horvát Boldizsár igazságügy-minisztert az úrbéri kérdés kapcsán kirobbant vitában lemondásra kényszerítették.
Ezzel a szabadelvű politikusok első generációjának nagy formátumú egyénisége, az első hazai népképviseleti
országgyűlés képviselője, az Országbírói Értekezlet tárgyalásainak aktív formálója, Deák és Eötvös barátja
távozott a politikai porondról. A reformkori szabadelvű politika folytatása mellett elkötelezett igazságügyér
kiválásával az 1843-as javaslat melletti érvek is erőtlenedni kezdtek.
Csemegi Károly javaslata
Horvát Boldizsár hívta meg minisztériumába a neves aradi ügyvédet, aki a magyar politikai és jogrend
átalakításának olyan jogszabályait alkotta meg, mint a bíróságok és ügyészségek szervezéséről szóló, az
igazságszolgáltatást a közigazgatástól elválasztó garanciális törvényeket, a bűnvádi eljárást szabályozó „sárga
könyvet”, a nemzetközi jogsegélyre vonatkozó eljárás szabályait, a magyar büntetőjog első kódexét és a
kihágási büntető törvénykönyvet.
Csemegi Károly, aki 1826-ban született és a forradalmat fiatalon élte meg, szakmai tevékenységét az
önkényuralom legsötétebb éveiben, rendőri zaklatások közepette kezdte meg. Az ő ügyvédi karrierje,
jogászitevékenysége, tudósi politizálása már nem a reformkor dicsőséges küzdelmeihez, hanem az idegen jog,
idegen hatalom elleni csöndes jogi harchoz kötődött. S jóllehet „mint jogász, nagy tiszteletben tartotta a
negyvenes évek tradícióit, a melyeknek, valamint általában a jog és a törvényesség eszményének incarnatiója
Deák Ferencz volt” (Edvi Illés Károly), ragaszkodása az 1843-as javaslathoz jelképesebb, mint elődeié. Az ő
európai horizontján egy emberöltővel későbbi büntetőjogi eszmények tűntek föl, eltávolodása a nagy elődök
művétől természetesebb volt.
Csemegi Károly, az osztálytanácsosból államtitkárrá lett kodifikátor életének legnagyobb alkotása a büntető
törvénykönyv, melyet a az utókor egyszerűen csak Csemegi-kódexnek nevez. A tervezet 1873-ra készült el,
178
Barna
melynek tárgyalására azonban az országgyűlés feloszlatása miatt már nem kerülhetett sor. A Csemegi által még
két ízben átdolgozott törvényjavaslat csak 1875-ben kerülhetett a Ház asztalára. A kiváló jogász azonban az új
kurzussal szembeni fenntartásai, Tisza miniszterelnök eltérő meggyőződése és politikai irányultsága miatt csak a
törvény elfogadásáig maradhatott hivatalban. 1879-ben, a Szent István-rend középkeresztjének birtokosaként a
Királyi Kúriára távozott, ahová munkája elismeréseképpen tanácselnöki kinevezést kapott.
2.4. A CSEMEGI-KÓDEX (1878:5. TC.)

Az 1878. évi 5. törvénycikk a bűntettekről és vétségekről (Btk.), valamint az 1879. évi 40. törvénycikk a
kihágásokról (Kbtk.) alkotják az első magyar törvénnyé lett teljes büntetőkódexeket. Az 1878-1879-es kódexek
megalkotására és befogadására a magyar jogtudomány már évtizedek óta készen volt. 1819-ben Budán jelent
meg Vuchetich Mátyás korszerű, az európai jogtudomány eszméit ismertető műve („Institutiones iuris criminalis
hungarici”); 1834-ben Császár Ferenc fordításában Zágrábban jelent megBeccaria híres műve, „Abűnökről és
büntetésükről”. Apoliti- kai irodalom és a zsurnalisztika is nagy teret szánt a büntetőjogi szakmai témáknak.
Széchenyi István a jogegyenlőségért, a mindenkit egyenlően kötelező törvényekért szállt síkra. Kossuth Lajos a
„Pesti Hírlap”-ban (1841-től) több cikket, tanulmányt közölt a büntetőjog korszerűsítése érdekében: elvetette a
botbüntetést, a törvény által nem korlátozott bírói önkényt, szorgalmazta a fogházjavítást. Szalay László
ugyancsak a „Pesti Hírlap”-ban (1844-től) közzétett szakcikkekben rendszeresen tárgyalta a büntetőjog központi
elméleti és kodifikációs kérdéseit (a kodifikáció szükségessége, a halálbüntetés, a becstelenítő büntetések
eltörlése, a büntetési minimum, a büntetés kiszabása, a kísérlet stb.). Megemlítendő Szokolay István 1848-as
tankönyve, Pauler Tivadar három kiadást megélt „Büntetőjogtan”-a (1864, 1868, 1872). Ez utóbbinak a
jelentősége, ahogy említettük, különösen nagy volt: miután 1861-ben az osztrák törvények alkalmazását
mellőzték és a régi magyar jogot (szokásjogot) visz- szaállították, Pauler művét szinte kódexként alkalmazták.
Az 1878/79-es kódexek – a mögöttük álló elmélettel – nem érkeztek tehát légüres tudományos térbe.
A Btk. és indokolása, valamint a Kbtk. egységes rendszert alkot, amelyből megismerhető a kor tudományossága,
és egyben a társadalmi viszonyok, amelyek között a kódexek keletkeztek.
A kódex rendszere
A Btk. (általános és különös) részre oszlott, ezek pedig 9, illetve 43 fejezetre, és folyamatos számozás mellett
486 paragrafusra tagolódtak. A kihágási büntető törvénykönyv ugyancsak 2 részből és összesen 145
paragrafusból állt.
A Btk. általános részének beosztása fejezetenként: bevezető intézkedések, a törvény hatálya, a büntetések, a
kísérlet, a részesség, a szándék és gondatlanság, a beszámítást kizáró vagy enyhítő okok, a bűnhalmazat, a
bűnvádi eljárás megindítását és a büntetés végrehajtását kizáró okok.
ABtk. különös része a rokon bűncselekményeket együtt tárgyalja. Ezek 5 csoportba sorolhatók: az uralkodó és
az állam elleni bűncselekmények (I-VIII. fejezet); a társadalmi rend (IX-XIII. fejezet), az egyesek személye és
vagyona (XTV-XXXVL fejezet), a közbiztonság elleni bűncselekmények (XXXVII-XL. fejezet), majd megint
az állam-, illetve az államigazgatás rendje elleni bűncselekmények és a hivatali bűncselekmények (XLI-XLII.
fejezet).
Bűncselekmények tipizálása
A Btk. és a Kbtk. a bűncselekmények (súlyuk szerinti) hármas felosztásának rendszerét fogadta el: bűntetteket,
vétségeket, kihágásokat különböztetett meg (trichotomia). A hármas felosztás indokolása az volt, hogy a
külföldi tapasztalatok, „az európai törvényhozások általános praxisa” ezt igazolta. Az osztályozás elvi alapja a
cselekmény súlya volt. Pauler Tivadar, a Btk. országgyűlési előadója rámutatott, hogy a bűntettek azok a
szándékos jogsértések, amelyek nagyobb súlyúak, nagyobb beszá- mításúak, vétségek pedig azok a szándékos
jogsértések, amelyek kisebb súlyúak, valamint a gondatlanságból eredt jogsértő cselekmények. Kétséget nem
szenved, mondta, hogy a jogsértő cselekmények között a sértett jognak a fontosságánál, a sértés súlyánál,
valamint a kárnak és veszélynek nagyságánál fogva különbség létezik. Szándékos jogsértés a gyilkosság és a
becsületsértés, és mégis mily roppant nagy a különbség a kettő között. De roppant nagy a különbség a
szándékosan elkövetett gonosztett és a gondatlanságból vagy könnyelműségből eredt jogsértés között is, habár
eredményei azonosak, mert az akarat elhatározása és a beszámíthatóság különböznek. Végül rámutatott, hogy a
crime és a délit, valamint a Verbrechen és a Vergehen, a bűntett és a vétség elnevezést általánosan elfogadták.
179
Barna
És ahol nincsenek is elfogadva, ott is, mint a badeni vagy a magyar 1843-as javaslatban megkülönböztetik a
cselekmények súlyát a büntetési rendszerben.
Kihágás
A kihágás azonban más, mint azt Csemegi és a Btk. indokolása is kifejtette. A legtöbb kihágás nem valóságos
jogsértés, hanem bizonyos cselekményből vagy mulasztásból könnyen származható jogsértés megelőzése végett
alkotott törvénynek a megszegése. Például a koldulás nem sérti meg sem a magán-, sem a közjogot, de abból
veszélyek származnak; egyesek szánalmat gerjesztő alakot öltve behatolnak magánlakásba, vagy később
kiviendő merénylet céljából kifürkészik a viszonyokat. Ugyanez áll a kóborlókra, valamint a legtöbb rendőri
kihágásra nézve. A kihágásról szóló törvények rendszerint preventívek. A bűntettekről és vétségekről intézkedő
törvények pedig általában represszívek.
A bűncselekmények hármas felosztását támadta az országgyűlési ellenzék. Komjáthy Béla, az ellenzék

vezérszónoka azt fejtegette: „ha ez a felosztás elméletileg helyes is volna, gyakorlatilag még egy
törvényhozásnak sem sikerült keresztülvinni. Ettől eltekintve, ha ez az elméletileg helyes felosztás a
gyakorlatban keresztülvihető volna is, még akkor sem lenne az helyes. A törvényhozásnak ugyanis ügyelnie kell
a hazai hagyományokra, márpedig hazánkban a bűntett és vétség közti különbségeket sem a régebbi büntető
intézkedések, sem az 1843-as javaslat el nem fogadta.”
Nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege
A Btk. első szakasza a nullum crimen, illetőleg a nulla poena sine lege elvet deklarálta, kimondván: „Bűntettet
vagy vétséget csak azon cselekmény képez, melyet a törvény annak nyilvánít. Bűntett vagy vétség miatt senki
sem büntethető más büntetéssel, mint amelyet arra elkövetése előtt a törvény megállapított.”
Ez a szabály arra irányult, hogy kizárja mind az analogia legist, mind az analogia iurist. A törvénnyel el akarták
érni, hogy a bíróság ne vegye át a törvényhozó szerepét. Az indokolásban hangsúlyozták: mind a mai napig
fennáll az az állapot – amelynek véget akar vetni a büntető törvénykönyv -, hogy a bíróság nem a törvényből
fejti ki az irányt adó szabályt, hanem saját egyéni szempontból viszonyítja a cselekményt az erkölcsi és állami
rendszerhez, és azt büntetendőnek nyilvánítja aszerint, hogy azt saját eszméi szerint amazzal ellentétben állónak
véli. Az indokolásnak és a törvénynek ez a szándéka nem is váltott ki vitát. A magyar igazságszolgáltatás bírálói
(például Széchenyi István, Szemere Bertalan, Szalay László) az egész 19. században amiatt is ostorozták a
jogállapotokat, hogy előbb a bíró eldönti, mi a bűncselekmény, és azután ennek alapján ítél.
Tettbüntetőjogi szemlélet
A Btk. első paragrafusa „cselekményt” mond, ami a tevést és a mulasztást is magában foglalja. Az 1843. évi
javaslat nem használta ezt a műszót, hanem a „cselekvést” és a „mulasztást” külön vette. A Btk. egész
rendszerének középpontjában a cselekmény állt. Az indokolásban rámutattak arra, hogy a cselekmény nemcsak
a tett (actio), hanem ennek eredménye is. (Németül: nem a „das Handeln”, hanem a „die Handlung”.) Egy
példával is szemléltetik az álláspontot. Az 1843. törvényjavaslat 294. §-ában kimondta, hogy aki másnak
valamelyik ingó vagyonát eltulajdonítja, az tolvajnak tekintetik. Ez hibás törvényszerkesztés, mondja az
indokolás,mert nem azt kell meghatározni, hogy ki a tolvaj, hanem azt, hogy mi a lopás. (Megjegyezzük, hogy a
Btk. 333. §-ában közvetlenül nem azt mondta, hogy mi a lopás, hanem hogy ki követ el lopást: „Aki idegen ingó
dolgot. elvesz, lopást követ el.”)
Az indokolás idézett részeiben talán nem is szándékoltan vagy nem is tudatosan ott bujkál a tettes-büntetőjogi
koncepció elvetése, de egyben az elkövető személyének a figyelmen kívül hagyása is. A kódex későbbi bírálói
épp azt kifogásolták, hogy sem a visszaesés szabályozásánál, sem a fiatalkorúakra vonatkozó speciális
szabályok megformálásánál a törvényhozó nem volt eléggé tekintettel az elkövető személyiségére. Balogh Jenő
azt vetette Csemegi szemére, hogy csak ajogi kérdés, az elméleti nehézségek, a dogmatika vitái lebegtek szeme
előtt. A bírónak azonban elsősorban az egyént, az adott esetet, az előtte álló vádlott egyéni sajátosságait kell
szem előtt tartania. A törvényhozásnak pedig módot kell adni arra, hogy a bíró ezt az osztályozást és
egyéniesítést csakugyan keresztül is vihesse.
Egyesítő teória
A Btk. indoklása állást foglal az egész büntetőjog és büntetési rendszer más alapkérdéseiben is. Szokolay István
1848-as tankönyvében a büntetőjog-filozófia feladatának azt tartotta, hogy vizsgálja, vajon „a büntető törvények
180
Barna
igazságosak-e, vajon a jog eszméi bírják-e és hódolnak-e az emberiség szent jogainak” . A büntetőjog-politika
ezzel szemben a hasznosság kérdésével foglalkozik. Csemegi az indoklásban valamelyest másképp kérdez és
keres választ. Rámutat arra, hogy a büntető törvénykönyvek nem határozzák meg ugyan kifejezetten az
alapelveket, amelyekből származnak, de aligha van a művelt Európa államaiban olyan rendszeres büntető
törvénykönyv, amelynek a megalkotásánál ne vettek volna alapul egy, az egészet átható uralkodó elvet, amelyre
épülnek a rendelkezései, különösen pedig a büntetési rendszer. A Btk. maga azt az alapelvet követi, amelyet az
1843-as törvényjavaslat is, vagyis sem az abszolút, sem a relatív teóriát nem fogadta el kizárólagos
vezéreszmeként. Tehát sem az erkölcsi igazság, sem önmagában a hasznosság (vagyis sem a visszaretten- tés,
sem a megelőzés), sem pedig önállóan ajavítás, egyike sem azon kü- lön-külön céloknak, amelyek a relatív
elméletek kizárólagos céljaiként ismeretesek. A törvény elődjéhez csatlakozva az igazság és a hasznosság
egyesített elveiből képezett alapelvben gyökerezik. Alapja tehát „la theo- rie complexe”, „die
Vereinigungstheorie”, vagyis az egyesítő teória.
Az abszolút igazságosság, az erkölcsi igazságosság elmélete nem fogadható el a büntetőtörvény alapelvéül, mert
ha mindaz, ami erkölcsileg elvetendő, és ami megrovást érdemel, erkölcsi undort ébreszt, egyben büntetendő
volna, akkor már a rossz szándékot is, az előkészületet is büntetni kellene. Ez oly végtelenül kiterjesztené a
büntetőjogi szférát, hogy az államnak joga lenne kutatni és büntetni minden magánjellegű erkölcstelenséget, sőt
a gondolatok tévedéseit is, ami egyértelmű volna az inkvizícióval és a rabszolgasággal.
Nem fogadható el ugyanakkor egyedül a hasznosság elve sem, s ezt csaknem egyhangúlag így tartotta a
tudomány és a törvényhozás is. „Midőn az állam valamely cselekményt büntetés terhe alatt megtilt, legfőbb
erkölcsi hivatása teljesítésében jár el, és nem tesz egyebet, mint tagadásba veszi az erkölcstelenség és egyúttal a
jogrendre ártalmas bűntett létjogát, illetőleg az erkölcsi rendet sértő és a közérdeket veszélyeztető ténnyel
szemközt tagadásba veszi polgárainak tétlenül maradhatását. De az a feladat nem zárja ki, hanem ellenkezőleg,
feltételezi, hogy a büntetés más célokra is, mint a prevenciónak, repressziónak, valamint a javításnak is
megfeleljen.” Végül rámutat az indokolás arra, hogy ez a vegyes teória érvényes például a német 1871. évi
büntető törvénykönyvben, a belga 1867. évi törvényben, és megfelel az olaszországi javaslatnak. Hivatkozik
továbbá Rossi, Hélie, Ortolan, Livingston, Berner véleményére.
A büntetőjogi felelősség
Büntetőjogi felelősséggel csak olyan fizikai személy tartozott, aki a cselekmény elkövetésekor életének 12.
életévét meghaladta és beszámítási képességének birtokában volt (83. §). A 84. § a 12. évet túlhaladott, de a 16.
évet még be nem töltött személy büntetlenségét mondta ki, ha a cselekmény bűnösségének felismerésére
szükséges belátással nem bír. De az ilyen kiskorú javítóintézetben volt elhelyezhető.
A büntető törvénykönyv a fiatalkorúak felelősségre vonásában még a klasszikus iskola merev tanait képviselte.
A 42. § megengedte, hogy a fogságra ítélt, de életük 20. életévét túl nem haladott egyénekre megjavításuk
céljából a bíróság 6 hónapig terjedő magánelzárást rendeljen el. Ennek indokolásaként azt adták elő, hogy „a
magánelzárás kellő óvatosság mellett alkalmazva leginkább hat a fiatalkorú egyénekre, ha azok teljes
elkülönítés által a tanító, a lelkész, a felügyelő kizárólagos hatalmába jutván ezeknek mód és alkalom nyújtatik
az erkölcsi erő teljes kifejtése által a rossz útra tévedt egyént a becsület és a kötelesség útjaira visszahozni”. A
16. életév betöltésével a fiatalkorú elért a büntetőjogi nagykorúsághoz.
A büntető törvénykönyvnek ezeket a rendelkezéseit a szakmai körök általában elítélték, s szinte azonnal ostrom
alá vették. Embertani és szociológiai vizsgálatokra hivatkozva érveltek amellett, hogy a fiatalkorú bűntetteseket
jóval magasabb korhatárig kell kivonni a rendes büntetési eszközökkel való büntetés alól, velük szemben a
javító-nevelő és erkölcsi jellegű büntetéseknek kell dominálniuk. A korminimumot a 14. életévben és a fiatalkor
felső határát a 18. évben vélték megállapítandónak. A serdülőkorúakra nézve a börtön és a fogház eltörlését és
ehelyett dorgálást, próbára bocsátást, javítóintézeti elhelyezést javasoltak.
A büntető törvénykönyv általános részének jellemzésére röviden érdemes még kiemelni néhány rendelkezését.
A kísérlet
A törvény meghatározza a kísérletet, és kimondja, hogy a bűntett kísérlete mindig, vétségé azonban csak a
törvény különös részében meghatározott esetekben büntetendő. A kísérlet büntetése enyhébb, mint a befejezett
bűncselekményé. Nem büntethető az elkövető, ha a kísérlettőlönként elállt, illetőleg az eredményt önként
181
Barna
elhárította. Az előkészületi cselekmény nem büntethető, kivéve, ha az sui generis (önálló) bűncselekmény (65-
68. §).
A törvény a részességnek két alakzatát, a felbujtást és a bűnsegélyt ismeri. A bűnpártolás a törvény különös
részében önálló bűncselekményként szerepel (69-74. §). A szándék és a gondatlanság fogalmát a törvény nem
határozza meg, ugyancsak nem határozta meg a beszámítási képességet; e fogalmak meghatározását a törvény a
tudományra bízta. Az indokolás azonban – akárcsak a kísérlet és az előkészület fogalmával – a szándék és a
gondatlanság fogalmával is behatóan foglalkozott.
Beszámítást kizáró vagy enyhítő okok
A törvény a VII. fejezetben a beszámítást kizáró vagy enyhítő okokat sorolja fel (az öntudatlan állapot, az elme
megzavarodása, az ellenállhatatlan erő és fenyegetés, a jogos védelem, a végszükség, a tévedés, a gyermekkor, a
siketnémaság). A törvény ezeket az okokat nem csoportosítja, kizárólag arról a hatásukról rendelkezik, hogy
kizárják a cselekmény be- számíthatóságát. (Ma inkább azt mondanánk, hogy kizárja a büntethetőséget.)
Bizonyos esetekben a büntetés foganatosítását objektív természeti vagy jogi akadályok meggátolják. Ezek vagy
a büntetőeljárás megindítását, illetve folytatását vagy pedig a büntetés végrehajtását zárják ki. Megakadályozta a
büntetőeljárás megindítását, illetve folytatását a bűnös halála, a királyi kegyelem, az elévülés, valamint a
magánindítvány hiánya (elő nem terjesztése vagy visszavonása). A büntetés végrehajtását kizárta a bűnös halála,
a kegyelem és az elévülés (IV. fejezet, 105. és következő §).
Bűnhalmazatról akkor van szó, ha a bűnelkövető ellen egy eljárásban több bűncselekmény miatt mondanak
ítéletet. („Ha ugyanazon személy több büntetendő cselekményt vagy ugyanazon büntetendő cselekményt több
ízben követte el: az egyes cselekményekre együttvéve egy összbün- tetés szabandó ki.”) A büntetés
megállapítására a büntetőjog által szokásos megoldások: a cumulatio (halmozás), az absorptio (felemésztés) és
az asperáció (fokozás vagy súlyosbítás). A halmozás esetében a bíróság kü- lön-külön szabja ki a büntetést
minden egyes cselekményre, s azokat egyszerűen összeadja. Így születhetnek a több száz éves
szabadságvesztés-büntetésre szóló ítéletek. A felemésztésnél a bűncselekmények leg- súlyosabbikát kell
tekintetbe venni: annak büntetési tételét szabják ki; a többen benne van a kevesebb elve alapján. Az asperáció
esetében a bíróság átlépi a legsúlyosabb bűncselekmény felső határát, de a halmozással kialakítható mértéket
nem éri el (VIII. fejezet 95. és következő §).
Büntetések
A kódex III. fejezete rendelkezett a büntetésekről. Eszerint a büntetések nemei a következők: 1. halálbüntetés, 2.
fegyház, 3. államfogház, 4. börtön, 5. fogház, 6. pénzbüntetés. Továbbá: „Ajelen törvényben meghatározott
esetekben, a szabadságvesztés büntetésen fölül hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlásának ideiglenes
felfüggesztése, mint mellékbüntetés, együtt vagy külön állapítandó meg.” (54. §.) A pénzbüntetés
mellékbüntetésként is kiszabható volt. (A büntetésekről részletesebben lásd alább, a büntetés-végrehajtásról
szóló fejezetben.)
Különös rész
Ha már most a törvény különös részét nézzük, igazat kell adnunk Perczel Béla igazságügy-miniszternek, aki a
Btk.-t az országgyűlésnek elfogadásra azzal ajánlotta, hogy „a javaslat védelme körébe vonja mindazt, amit egy
feladatnak teljesen megfelelő büntetőtörvénynek oltalma alá vonnia kell, védelme körébe kell vonja ugyanis az
államot, ennek törvényes hatóságait és intézményeit, valamint az ország minden egyes lakójának életét, testi
épségét, becsületét, személyes szabadságát és vagyonát”. Ezek a szavak többé-kevésbé igazak, habár már a
kortársak is egy és mást kifogásoltak és bíráltak.
Bírálták a különös rész rendszerét. Ismert volt az a felfogás, amely szerint a bűncselekmények jogtárgyuk
szerint három nagy csoportra oszthatók, úgymint 1. az állam elleni, 2. közvetlenül a társadalom ellen, 3.
közvetlenül az egyesek ellen intézett bűncselekmények csoportjára. A Btk. azonban e bírálatok szerint az egyes
csoportokba tartozó cselekményeket szétszaggatta. Helyesebb lett volna, ha a Btk. e részben is követi az 1843-as
javaslat logikus és természetes beosztását, és először az egyesek, aztán a társadalom és végül az állam elleni
cselekményeket szabályozta volna. A Btk. azonban teljesen a német törvény beosztását követi, amely a francia
Code Pénalt utánozta.
182
Barna
Ha a Btk. különös részére vetünk egy pillantást, megállapíthatjuk, hogy híven tükrözi a kor társadalmi és
politikai viszonyait. A legsúlyosabb bűncselekmény az uralkodó megölése vagy ennek megkísérlése és a
gyilkosság (halállal büntetendők). Megfelelő védelemben részesül a tulajdon, a vagyon, a kereskedelmi élet. A
büntetendő cselekmény a csalárd bukás (csőd), a váltóhamisítás. A lopásnak tizenkét kiemelt minősített esete
van, amikor is a lopott dolog értékére való tekintet nélkül bűntett a lopás.
Jellemző a kódex időszakának politikai viszonyaira az ún. magánosok elleni erőszak vétségének tényállása.
A177. § (2) bekezdése szerint 6 hónapig terjedhető fogházzal büntetendők, akik „gyárak, műhelyek, előtt
összecsoportosulnak avégett, hogy .a munkásokat a munkahely elhagyására bírják”. Ez a paragrafus tehát a
sztrájkok szervezői, résztvevői ellen irányult.
A 172. § főként az uralkodó ideológiák és intézmények védelmére volt hivatott. Büntették az izgatást az osztály,
nemzetiség, hitfelekezet ellen, a tulajdon, a házassági jog intézménye ellen.
Egyes bűncselekményi kategóriák
Az élet elleni bűncselekmények között (a XVIII. fejezetben) a törvény megkülönbözteti a szándékos és a

gondatlan emberölést. A szándékos emberölésnek három fő típusát határozza meg: a gyilkosságot, amelyet előre
megfontolt szándékkal követnek el (dolus praemeditatus), az erős felindulásban elkövetett emberölést (dolus
repentinus), s a kettő között elhelyezkedő megfontolt szándékkal elkövetett emberölést. E fejezetben tárgyalja a
törvény a kívánságra ölést (euthanasia), az öngyilkosságban valóközreműködést (idetartozónak veszi a törvény
az ún. amerikai párbajt is), a gyermekölést, mint az emberölés privilegizált esetét, a magzatelhajtást (amelynél
nem ismert el külön büntethetőséget kizáró körülményt), és végül a kitételt és elhagyást (koránál vagy
állapotánál fogva gondozásra szoruló személy kitételét, elhagyását). A gondatlanságból elkövetett emberölés
minősített esete, ha a halált az elkövetőnek a hivatásában, foglalkozásában való járatlansága, hanyagsága, a
szabályok megszegése okozta. Az ország műszaki-technikai fejlettségi színvonala akkor még ennél részletesebb
szabályozást nem kívánt.
Külön fejezetben (XIX. fejezet 293. és következő §-ok) rendelkezik a törvény a párviadalról, amely az
emberölés privilegizált eseteként jelenik meg.
Testi sértés
A szándékos testi sértés (XX. fejezet 301. és következő §-ok) három fő alakzatból áll. A testi sértés a
gyógytartamtól függően minősül: a 8., illetve a 20. nap a kritikus időpont. A súlyos testi sértés bűntettének (ha a
gyógytartam 20 napot meghalad) büntetése 3 évig terjedhető börtön. Összehasonlításképpen érdemes
megemlíteni, hogy a betöréses lopás, még ha azt a bagatell összegre nézve követték is el, bűntettnek minősül, és
a büntetési tétel felső határa 5 évi fegyház volt.
Rágalmazás, becsületsértés
A becsület büntetőjogi védelmének körében (XVII. fejezet 258. és következő §-ok) a törvény a rágalmazás és a
becsületsértés vétségét különbözteti meg. Megengedi a valóság bizonyítását (exceptio veritatis), védi a holtak
emlékét is. Külön rendelkezik a sajtó útján elkövetett rágalmazásról, és elrendeli, hogy az ítéletet indokaival
együtt ugyanannak a nyomtatványnak a jogerős ítélet kihirdetése után megjelenő első számának az első oldalán
tegyék közzé, amelyben a büntetendő cselekményt elkövették.
A becsület büntetőjogi védelmét a kódex bírálói nem találták kielégítőnek, és szorgalmazták a szabályok
megváltoztatását, ami 1914-ben következett be. Kifogásolták, hogy a rágalmazás – amely sokszor becsületes
ember meghurcolását eredményezi, nemritkán zsarolási célból – büntetési tétele túlságosan alacsony
(alapesetben 6 hónapig kiszabható fogház és pénzbüntetés, ha a sajtó útján történt, 1 évig terjedhető fogház és
pénzbüntetés). A „párbajmánia” mérséklésének is egyik közvetett eszköze lenne a becsületsértésre és
rágalmazásra kiszabható súlyosabb büntetés.
Vagyon elleni bűncselekmények
A Btk. különös figyelmet, hat fejezetet (XXVI-XXXI. fejezet 333. és következő §-ok) szentelt a vagyon elleni
bűncselekményeknek. A törvény a vagyon elleni bűncselekmények körében a következőket szabályozza: lopás,
rablás, zsarolás, sikkasztás, zártörés, hűtlen kezelés, jogtalan elsajátítás, orgazdaság, bűnpártolás, csalás. E
bűncselekmények tárgyalására több mint ötven paragrafust szán (333-390. §). A lopás tizenkét minősített esete
183
Barna
között szerepel például a vallási szertartáshoz tartozó tárgy ellopása, a betöréses lopás, a közveszély színhelyén
elkövetett lopás, a szolgálatbanálló személy által vagy a tolvajjal közös háztartásban élő személy terhére
elkövetett lopás, a hivatali lopás, a visszaeső által elkövetett lopás. Az ún. szolgálati vagy házi lopás azonban
csak magánindítványra volt üldözhető.
A Kbtk. ismerte a lopás kihágási alakzatát. Idetartozott a 2 forint értéket meg nem haladó élelmiszer vagy
élvezeti cikk lopása, de csak akkor, ha nem volt megállapítható minősítő körülmény (Kbtk. 126. §). Ennek
következtében például a betörés útján elkövetett bagatell lopás is bűntettnek minősült és a kiszabható minimum
6 havi börtön volt, és szállóigévé lett, hogy a bíróságok „vérző szívvel” szabják ki e büntetéseket. Ezért 1892-
ben az igazságügy-miniszter (Plósz Sándor) utasította az ügyészeket, hogy „a 6 havi börtön igazságtalanul
szigorú ítéletek ellen kegyelme- zés iránt tegyenek felterjesztést”.
Leánykereskedelem, kerítés
Amilyen szigorúan bánt a Btk. a tolvajokkal, olyan elnéző volt a leánykereskedelemmel szemben, amelynek
büntetéséről egyáltalán nem gondoskodott. A kerítést elvileg nem rendelte büntetni, mert ennek a
cselekménynek „a bizonyítása igen nehéz”. A leánykereskedelmet mindössze egy belügyminiszteri rendelet
minősítette kihágássá. Egészen 1908-ig, az I. büntető novelláig ezek a cselekmények büntetlenül maradtak, a
büntetőjog tűrte e sötét üzleteket, amelyeknek sok szerencsétlen esett áldozatul. (Talán ez is közrejátszott abban,
hogy a külföldi nyilvánosházak lakói között sok ún. hungara volt.)
A kódex értékelése
Már az eddigiekből is kitűnt, hogy a Csemegi-kódexet számos bírálat érte. Az országgyűlési vita során
Komjáthy Béla, az ellenzék vezérszónoka kifogásolta a kódexet amiatt, hogy lényeges kérdésekben eltér az
1843. évi javaslatoktól. Így különösen nem követi a bűncselekmények kettős felosztását, bevezeti a
halálbüntetést, büntetési minimumot állapít meg. Ugyanezt a gondolatot képviselték a fiatalabb nemzedék
képviselői: Fayer László, Balogh Jenő, Finkey Ferenc.
A kódex bírálata
Fayer szerint megdöbbenést okozott, hogy Csemegi az 1843-as javaslatot teljesen mellőzte. Az ország azt várta
volna, hogy az új törvény e javaslaton nyugodjék, és most egyszerre azt látták, hogy az új törvény valamennyi
nagy kérdésben ellenkező irányban dönt. Balogh Jenő az eltérést egyrészt Csemegi Károly kodifikátori
ambícióival magyarázta, másrészt azzal, hogy abban a korban a büntetőjog-tudomány területén uralkodó volt a
jogdogmatikai irányzat. Csemegi rajongott a dogmatikáért, inkább volt ennek tudósa, mintsem törvényhozója.
Kifejezetten azt írja, hogy Csemegi nem volt oly nagy törvényhozó, mint az 1840-es évek nagy vezető férfiai, és
ebben Baloghnak igazat kell adnunk, különösképpen, ha arra gondolunk, hogy az 1840-es évek kodifikációs
munkálatainak Deák Ferenc, Szalay László voltak a vezető személyiségei.
Abban, hogy a magyar jogászi közgondolkodásban számosan, szinte nosztalgikusan visszakívánták az 1843-as
javaslatot, nem szabad csupán a nacionalista érzület megnyilatkozását látnunk, még akkor sem, ha tudjuk, hogy
az 1843-as javaslat 1878-ban nem volt mindenestül átültethetőa törvények sorába. Különösképpen Fayerről
tudjuk, hogy a büntetőjogban a humanista eszmék következetes harcosa volt, hogy lelkesedett azokért a
felvilágosodás által ihletett, a reformkorban és utána felkarolt eszmékért, amelyek az 1843-as törvényben kaptak
formát. És ezeket kérte számon, ezt a szellemi örökséget féltette.
Tudjuk már a kortársak véleményeiből is, hogy az 1843-as javaslat nem volt elszigetelt magyar jelenség, a
badeni javaslat befolyása alatt állott, és része volt annak az európai mozgalomnak, amely a büntetőtörvények
megalkotását vezérelte. De megértjük a Btk. országgyűlési előadójának, Pauler Tivadarnak (korábban
igazságügy-miniszter) igazát is. O azt fejtette ki, hogy való igaz, hogy az 1874. évi osztrák törvényjavaslat,
amely maga is a német, az olasz, a belga, a francia törvényhozások felhasználásával készült, befolyással volt a
magyar törvényre. Emlékeztetett arra, hogy a magyar törvényhozás mindig is kapcsolatban volt az európai
törvényhozással, annak hatásait tükrözte. És minthogy „az igazságnak elvei mindenütt ugyanazok, főképp a
büntetőjogban”, érthető, hogy a magyar büntető törvényhozás hasonlít az európaira. Habár az is igaz, hogy az
intézkedéseket az ország viszonyaihoz is alkalmazni kell.
A Btk. bírálói a törvény fő hibáit abban látták, hogy büntetési rendszere bonyolult, a mellékbüntetéseket
rendszertelenül és helytelenül kapcsolja a főbüntetésekhez. A fegyházbüntetés általános minimuma túlságosan
magas, néhol meg a büntetési tétel túlságosan alacsony. Fő hibái közé sorolták, hogy afiatalkorúakra és a
184
Barna
visszaesőkre nem állapított meg megfelelő szabályokat. Elmondták azonban azt is, hogy a Btk.
szerencsétlenségére éppen megalkotásának éveiben indult meg az a kriminológiai irányzat, amely rámutatott a
túlságos jogdogmatizálás veszélyeire a „rendszerimá- dásból” származó szögletességekre. Ezeknek eredménye,
hogy a Btk. sok tekintetben nem felel meg az életnek. Ezek a kifogások már viszonylag korán, tíz év múlva a
Btk. revíziójának szükségességét hirdették meg, és végül elvezettek az 1908. évi novellához, majd az 1913. évi
törvényhez.
A Btk. erényeinek szakmai méltatása
A Csemegi-kódex bírálói sem zárkózhattak el azonban annak elismerése elől, hogy a kódexnek számos erénye
van. Egyik legkövetkezetesebb, legszívósabb bírálója Fayer László is elismerte, hogy a törvény, bár eklektikus
jellegű, mégis önálló munka. Sokra tartotta a kódex indokolását, s azon a véleményen volt, hogy az hatalmas
dolgozat, amely a büntetőjog egész területét felöleli és itt-ott monografikus mélységgel fejti ki a büntetőjog
tanait. Mindezt számba véve, Csemegi, a szó legjobb értelmében, nagy munkát végzett.
Finkey véleménye szerint a törvény mintegy negyedszázados élete fényesen igazolta azt az általános véleményt,
hogy a büntető törvénykönyv egyike törvényhozásunk legjelesebb alkotásainak.
Az 1945 utáni irodalomban az 1878. évi kódex eleinte több elismerést, mint bírálatot váltott ki. Ries István
igazságügy-miniszter 1947-ben következőképpen jellemezte a törvényt: „Bár a magyar büntető törvénykönyv a
lehető legtökéletesebbet nyújtotta, amit a dogmatikus büntetőjogi iskola az individuál-liberális világnézet
társadalmi és gazdasági rendjének körülbástyázása céljából adhatott: ez az elméleti és kodifikációs szempontból
egyaránt kiváló alkotás csak rövid ideig maradt az anyagi büntetőjog kizárólagos forrása. A büntető
törvénykönyv egyfelől az egyéni szabadság biztosításáért harcoló világnézetnek, másfelől a tényálladék
kristálytiszta meghatározására törekvő ún. klasszikus büntetőjogi irányzatnak valóságos betetőzése.”
A marxista büntetőjog-tudomány az 1878. évi Csemegi-kódex osztályjellegére mutatott rá. Kádár Miklós 1952-
ben kiadott tankönyvében ezt a kódexet a burzsoá büntetőjog jellegzetes kifejezőjének minősítette, amelynek az
volt a feladata, hogy a kizsákmányoló osztályoknak, a burzsoáziának az érdekeit védje; a vagyon elleni
bűncselekmények elkövetőit kegyetlen szigorúsággal büntette, de az uralkodó osztályok tőkés tagjainak
érdekében álló cselekményekkel szemben elnéző volt.
Árnyaltabban jellemzi a kódexet Kovács Kálmán jogtörténeti tankönyvében. Rámutat arra, hogy a kódex a
klasszikus, dogmatikus büntetőjogi iskola jegyeit viseli magán, hogy a liberális kapitalizmusban keletkezett
jellegzetes burzsoá büntető törvénykönyv. Értékeli benne a büntetőjogifogalmak precíz jogi meghatározását, és
valószínűnek tartja, hogy felülmúlja e tekintetben a nyugat-európai kódexeket, így az 1871-es német Btk.-t is.
Szakmai szempontból számos értéke van, de egyértelműen mégsem sorolható a progresszív jogi hagyományaink
közé. Azért sem, mert egyfelől az 1843. évi javaslathoz viszonyítva is visszalépést jelent, és azért sem, mert
saját korának igényeihez képest sem hozott előrelépést.
Az 1878. évi Btk.-ról megemlékezett Markója Imre igazságügy-miniszter is, amikor 1978-ban az
országgyűlésen beterjesztette az új büntető törvénykönyvet. Hangsúlyozta, hogy a 100 éve megalkotott első
magyar büntető törvénykönyv liberális büntetőjogi elveket valósított meg, határozottan szakított a feudális
büntetőjogi rendszerrel.
A kódex 70 évig volt hatályban, és mély nyomokat hagyott a magyar büntetőjogi gondolkodásban.
Az 1878-1879. évi büntetőtörvényekjogrendszerünkfejlődésében kiemelkedő helyet foglalnak el. Habár a

magyar reformnemzedék már az 1840-es években is elméletileg leküzdötte a Savigny-féle kodifikáció- ellenes
irányzatot, és a jog kodifikálásának szükségessége mellett foglalt állást, a törvényalkotás sok akadályba –
szemléleti, politikai, hatalmi akadályokba – ütközött. Az ezredfordulóra a büntető perrendtartás és az
esküdtszéki törvény megalkotásával egy jogterület, a büntetőjog teljes kodifikálása megvalósult. Itt az első
sikeres lépés a Btk. törvénybe iktatása volt, amelynek le kellett küzdenie a jogi reformot akadályozó
hagyományokat.
A kódex természetesen nem szakadhatott el azoktól a társadalmi viszonyoktól, amelyek között született: a
magántulajdonon alapuló feudális elemekkel színezett tőkés gazdasági, társadalmi-politikai viszonyok kifejezője
és oltalmazója volt, ám ezért nem kárhoztatható. E meghatározottságon belül azonban sok részletkérdés
másképp is eldőlhetett volna, és bizonyára Csemegi személyiségének is volt abban szerepe, hogy végül is mi
hogyan alakult. Vegyük például a bűncselekmények hármas felosztását, ahol inkább a személyes
185
Barna
meggyőződésnek volt döntő szerepe, mint a társadalmi rendszernek. Ha ugyanis nem akarjuk kimondani, hogy a
gondatlan cselekmény is lehet bűntett, de azt sem, hogy az mindig csakis kihágás, akkor a vétség jó szolgálatot
tesz. Helyesen döntött-e végül az akkori törvényhozó? Tény az, hogy némi kitérő után a mai törvényhozó is a
hármas felosztást fogadta el, mert a szabálysértések egy része ma kétségtelenül kisebb súlyú bűncselekmény.
A Csemegi-kódex büntetési rendszere, eltekintve a már bírált elemektől, nem volt kíméletlen, sem túl szigorú. A
92. §-a az enyhítő körülmények mérlegelése alapján széles körű lehetőséget adott a bíró kezébe a büntetési tétel
leszállítására és enyhébb büntetési nem alkalmazására. A Btk. hatálybalépése után néhány súlyos emberölési
esetet követően a közvélemény eleinte a törvény szigorítását követelte. A fellebbviteli bíróságok – talán ennek
hatására is – gyakran súlyosbították az elsőfokú ítéleteket, ami később az enyhítés érdekében indított
mozgalmat, a feltételes elítélés bevezetéséért. A halálbüntetés ritkaságszámba ment. A Btk. hatálybalépését
követő első tíz évben legtöbb halálos ítéletet, tizenhetet 1884-ben hoztak, de tízen az elítéltek közül kegyelmet
kaptak. 1896-1899 között nem szabtak ki halálbüntetést. Gyakran és többnyire jó eredménnyel alkalmazták az
elítéltek feltételes szabadságra bocsátását. A legsúlyosabb szabadságvesztés, a fegyház kiszabása csökkenő
tendenciát mutatott. 1896-ban 5319-en, 1907-ben 3878-an töltik itt a büntetésüket. Ezzel szemben, mint már
említettük, a kis tolvajokra is 6 hónapi börtön várt, ha a lopás a lopott dolog értékére való tekintet nélkül
bűntettnek minősült.
A Btk. hatályának 70-80 esztendeje alatt voltak kegyetlen ítéletek és súlyos kilengések is. De ezek nem a Btk.-
ból következtek, hanem a rög- tönbíráskodáson vagy más kivételes fórumokon keletkeztek. Inkább azt
mondhatjuk, hogy a Btk. ellenére, megkerülésével vagy megváltoztatásával jöttek létre. A Btk. egészben azt a
benyomást kelti, hogy békeidőre készült. A nagyobb társadalmi feszültségek időszakaiban idején félretették.
Mintha igazolnák, hogy „Inter arma silent leges”.
A Csemegi-kódex mély nyomokat hagyott a magyar jogi gondolkodásban. Ez a következőkkel magyarázható.

Az 1878. évi kódex volt a büntetőjog törzsanyaga 70 éven át, a különös része 80 évig. Ennyi jogászévfolyam,
három teljes nemzedék tanulta a szövegét, sajátította el a szemléletét. Innen tanulta a tömör jogi fogalmazást, és
sajátította el a jogászi absztraháló készséget. Számos törvényi szövegrész még ma is fülünkbe cseng, és hat ajogi
nyelvre.
Csemegi a törvényben kerülte a definíciókat. A diszpozíciókat, illetőleg a szankció alkalmazásának a feltételeit

írta le. Nem határozta meg a törvényben, mi a szándék, az előre megfontolt szándék, a beszámíthatóság, a
gyógytartam, az idegen ingó dolog stb. Ez a szabályozási mód a judika- túra számára viszonylag tág lehetőséget
adott az értelmezésre, az alkalmazkodásra a változó viszonyokhoz. Ez serkentette az ítélkező szervekjogalko- tó
tevékenységét, amely a jogrendszer formálásának egyik tényezőjeként megmaradt és hatott. A kódex léte
azonban igen erős fegyelmező tényezőnek bizonyult. A bíróságok és más jogalkalmazó szervek megtanulták,
magukba szívták a meggyőződést, hogy csak akkor ítélkeznek, döntenek törvényesen, ha a törvény keretei
között maradnak. Ezért keresik szüntelenül, mi a törvény helyes értelme, és eszerint ítélnek. A törvényességnek
ez az egyik záloga, a jogi szférában az egyik kulturális kincsünk. Ez a szemlélet, tudat, követelmény az egyik
garanciája annak, hogy ne legyen megyénként más és más a törvényesség. Amikor a törvény uralmáról
megfeledkeztek, amikor az ezt valló meggyőződést félretették, akkor mindig baj szakadt az országra.
A kodifikálás nem lehet meg fogalmi absztrahálás nélkül, hiszen sohasem egyetlen esetre alkotnak kódexet.
Ajogtudomány rendszerező, a társadalmi gyakorlatot és a joggyakorlatot általánosító, fogalomalkotó szerepe itt
válik világossá. Csemegi Károly úgyszólván mindent tudott, amit az akkori büntetőjog-tudomány nyújthatott;
nemcsak eklektikus volt, hanem jog-összehasonlító is, és mindent hasznosított. Tanúbizonyság erre a kódex
felépítése, tartalma, sűrítő tömörsége és az indokolás.
Tévedés azonban azt hinnünk, hogy akár ő, akár általában a klasszikus iskola, csak jogi formális logikával, a
jogi fogalmak tisztaságával törődött, és csak így érvelt volna. Ezt nélkülözhetetlennek tartotta, de emellett
gyakran hivatkozott társadalmi, jogpolitikai indokokra. Például az 1. §-hoz (a nullum crimen sine lege elvhez)
fűzött indokolás így kezdődött: „Ezen szakasz által két nagy elvi szabály, az egyéni szabadság biztosítékának
két lényeges feltétele céloztatik bejegyeztetni büntető törvénykönyvünkbe.” A törvény időbeli hatályáról (2. §)
szólván az indokolás így hangzik: „A törvényjavaslat 2. §-ának indokaiban a szabadság biztosítékát
egymagában nem találtuk elégséges érvnek a visszaható erő kizárására; hanem az egyszersmind juriszticai érvek
által is indokolandónak tartatott.”
A kódex, az indokolás követte azt a friss hagyományt, amely szerint szükséges, hogy a kódexnek legyen
elméleti, tudományos háttere, hogy arra támaszkodjon, hogy a kódex kapocs legyen az elmélet és gyakorlat
186
Barna
között, valamiféle viszonosságot teremtve köztük. A kódex ellentmondásaival, a kritika kiváltásával is sokat
lendített a magyar büntető jogtudomány fejlődésén. Kézikönyvek, monográfiák, tanulmányok írására ösztönzött.
A kódex általános része 1950-ig (Btá. 1950. évi II. tv.), különös része pedig az értelemszerű módosításokon túl
1961-ig, az új Btk. megalkotásáig volt hatályban (1961. évi V. tv.).
Mint fentebb láttuk, az 1878:5. tc. a bűncselekmények hármas felosztásának elvén alapult, a korabeli
büntetőjogi szabályozások többségéhez hasonlóan. A büntetendő cselekményeket azonban nem egy
törvénykönyvben helyezte el. A bűncselekményekből (bűntett, vétség) a heterogén természetű és felróhatósági
szempontból már egyébként is differenciált magatartások leváltak: a kihágások külön kódexbe kerültek. A
hármas felosztás összhangját a két törvénykönyv szerkezeti egysége fejezte ki. A Kbtk., melyet az 1879:40. tc.-
ként fogadott el az országgyűlés, 1880. szeptember 1-jén lépett hatályba.
A két kódex viszonya
A Csemegi-kódex és a Kbtk. azonban csak formálisan teremtette meg az anyagi jog egységét. A miniszteri
indoklás aláhúzta, hogy a Kbtk. nem képes kimeríteni azokat a cselekményeket, amelyek elkövetését mint
kihágást büntetni szükséges. A jogalkotó követve az 1843. évi javaslatok megoldását, a kihágások egy részét
(súlyosabb veszélyeztetés) törvénybe foglalta, a másik hányadát alacsonyabb szintű szabályozásnak (rendelet,
statútum) engedte át. A kihágás tehát büntetőjogi intézményként jelent meg a nullum crimen sine lege és a nulla
poena sine lege elvének hangoztatásával. A kihágási kódex azonban legalizálta a közigazgatási normába ütköző
szabályszegés egy részének a kihágás fogalmi körébe vonását is. Igaz, hogy a közigazgatási hatóságoknak
igazgatásellenes magatartások pönalizálására való jogát csak a törvény által megszabott szűkebb körre
korlátozva ismerte el. A köz-igazgatási büntetőjog latensen létezett, de csak embrionális formában, a kihágáson
belül. Innen származtatható a majdani különválás követelménye, a vonatkozó burzsoá elméletek megerősödő
térhódításával. Így az igazságügyi büntetőjogtól (Justizstrafrecht) leválasztandó közigazgatási büntetőjog
(Verwaltungsstrafrecht) létrehozásának kívánalma, amely a klasszikus elvek feladásaként, a jogállam
követelményeinek negligálásával következik be.
A közigazgatási büntetőjog problémája
A polgári korszak büntetőjogi elméletei fokozatosan épültek egymásra. A bűncselekmény (bűntett, vétség) –
kihágás első elhatárolási kísérleteiben lényegében már megjelenik a közigazgatás-ellenesség fogalmi köre, azaz
„a törvényes rend múló jelentőségű megzavarása”, amely formális büntetőjogi és büntetőjogon kívüli
szabályszegésként avagy áthágásként is értékelhető.
A természetjogi felfogás szerinti megközelítésben pedig a bűncselekmény az embernek a természettől fogva

létező jogosítványait sérti, míg a kihágás csak a pozitív jogot. Ebből következett továbbá a morális tartalomban
mutatkozó különbségtétel. Azaz a bűncselekmények erkölcsellenesek, a természetnél fogva „önmagukban
tilalmazott” mala in se cselekmények, míg a kihágások az ember alkotta jog folytán bűncselekménnyé tett mala
prohibita cselekmények.
A veszélyeztetési koncepcióval ugyanakkor a közigazgatás-ellenesség újabb elkülönítő ismérve: az absztrakt

veszély jelenik meg. A bűntettnél a veszély a cselekmény eredményeként jelentős, a kihágásnál mindez nem
észlelhető konkrétan, mennyiségileg nem mérhető.
Ajogtárgy szintjén, illetve ajogellenesség alapján történő elhatárolási elméletek ugyancsak a kétféle
bűncselekménycsoport létezését, a büntetőjog megoszthatóságát juttatták kifejezésre.
A büntetőjog megosztásának eredménye: az igazságügyi, illetve a közigazgatási büntetőjog. A büntetőjog

fogalma kettős értelemben jelent meg. Egyfelől a büntetőhatalom gyakorlására vonatkozó jogosultságot (ius
puniendi) fejezte ki, másrészt azokat a jogszabályokat fogta össze, amelyek a büntetőhatalom gyakorlását
tárgyalták. Az államot megillető büntetőhatalom gyakorlását, a „tárgyilagos büntetőjogot” két alapelv határozta
meg. A büntetőhatalmat a jogalkotásban a törvényhozás, a jogalkalmazásban pedig az igazságszolgáltatás
gyakorolja. Ez felel meg az igazságügyi büntetőjognak, míg az ettől való eltérés a közigazgatási büntetőjognak.
Ez utóbbi tehát a büntetőjognak része, azokat a szabályokat tartalmazza, amelyekkel a közigazgatás
törvényhozói felhatalmazás alapján egyes cselekményeket büntetendővé nyilvánít, és büntetni rendel. A
pozitívjog szerint ezek egyértelműen a kihágások. Eljárási szempontból pedig ez még azt is jelenti, hogy e
cselekmények elbírálására – a törvényhozástól kapott felhatalmazás alapján – a közigazgatás gyakorolja az
igazságszolgáltatást.
187
Barna
A közigazgatási büntetőjogprocesszuális felfogása (Merkl) látszik a legmegfelelőbbnek a fent vázolt
„évszázados jogi dilemma” feloldására. Azaz a közigazgatási és az igazságügyi büntetőjog formailag csakis a
hatáskörök megállapítása révén különböztethető meg egymástól; az előbbi esetben igazgatási, az utóbbiban
pedig bírói szervek hatásköréről van szó. A hazai jog fejlődésében meghatározó rendőri büntetőeljárás tartós léte
mindezt pregnánsan igazolja.
A közigazgatási büntetőjog elméletét a magyar jogtudományban Angyal Pál alapozta meg. Eszerint a kihágás
rendbontó közigazgatás-elle- nesség, amely a bűntetthez hasonlóan jogellenes. A közigazgatás-ellenes- ség
egyben a közigazgatási büntetőjogba tartozó cselekményeket jellemző materiális ismérv. A büntetőjog
materiális eleme társadalomra veszélyességet hordoz, de ez a kihágásoknál olyan csekély mértékű, hogy a
közigazgatás-ellenességben feloldható. A közigazgatás-ellenesség tehát egyfelől a kisebb fokú társadalomra
veszélyesség szinonimája, másrészt pedig a közigazgatás működésének rendjét akadályozó, veszélyeztető
cselekményeknek az előbbivel azonos mértékű kifejezője.
A kihágás és a büntetőjog
A Kbtk. általános része lényegében két szabálycsoportra bontható. Az egyik a kihágást megállapító
jogforrásokkal, a másik a büntetőjoghoz való viszony kérdéseivel foglalkozik. A kihágást statuáló jogforrásokra
az ajellem- ző, hogy egy másik szabályban meghatározott magatartás megszegését pönalizálják. Ennek két
variánsát vonultatja fel a törvény: a kerettényállásos szabályozást, illetve a közigazgatási szervek
büntetőjogszabály-alkotási jogát. A kerettényállásokat a kihágást megállapító diszpozíciókkal együtt a Kbtk.
különös része foglalja össze. A kerettényállás csak a tárgyra, irányra nézve megjelölt hatósági rendelkezés
megsértése esetére rögzítette a büntetési tételt, a tevékenység elemei más jogszabályban öltenek testet. A másik
variáns pedig az, amelyikre sem a tárgy, sem a viszony, a veszélyeztetés iránya nincs meghatározva, hanem
ezekre a kormány, illetve a törvényhatóságok belátása alapján a büntetőjogszabály hozatala biztosított. A
kihágási jog egysége tehát a súly szerinti egységesítés mellett, a törvény és a többfokozatú büntetőrendeletek
összhangjával értelmezhető csupán.
A büntetőjoggal való kapcsolatra továbbá az jellemző, hogy a Btk. általános része adja az egységet, a Kbtk.
pedig a különbségeket rögzíti. Az eltérések a törvény hatályát, a szándékos, gondatlan elkövetést, a büntetéseket
és az elévülést érintették. A Kbtk. általában a gondatlan magatartásokért állapított meg felelősséget, az alanyi
felróhatóság elvét érvényesítette. A beszámítást kizáró okok rendszere nem mutat lényeges eltérést a mai
szabályozástól. Arányos büntetési rendszere kétfajta büntetést: elzárást és pénzbüntetést honosított meg.
Általános szabályként érvényesült a behajthatatlan pénzbüntetések elzárásra történő átváltoztatása. Az
eventuális elzárás nem a határidőhöz kötött fizetés elmaradásán, hanem a pénzbüntetés behajthatatlanságán
alapult.
A kihágási büntetőhatóságok
A kihágások hatásköri elbírálását először a Btk. (1880:37. tc.) szabályozta. A közigazgatási büntetőhatóságok és
a járásbíróságok közötti hatáskört nem arányosan osztotta meg. A túlsúlyt a közigazgatási szerveknek
biztosította (80:44 arányban). A különös rész 5 fejezetében rögzített cselekmények miatt csak bírói eljárásnak
volt helye (állam, vallás, családi állás elleni, értékpapír-hamisítás, szerencsejáték). A másik 5 fejezet
párhuzamosan hatáskört tett lehetővé, de a tulajdon elleni kihágások kivételével a közigazgatás mindenütt
kedvezményezett helyzetben volt. A Btk. és a Kbtk. különös részének összevetéséből is kitűnik, hogy a súly
szerinti egységesítés és ennek megfelelő hatásköri megosztás „Janus-arcú” volt. Az előbbiben a heterogenitás
húzta át az egységet, az utóbbiban a következetlenség a garanciális követelményeket.
A kihágások harmóniája csupán a súly szerinti egységesítési törekvésig jutott el. A különbözőség determinálta e
cselekmények bírói avagy közigazgatási útra terelését, amely azonban az optimális megoldástól távol állott. A
múlt századvégi kodifikáció sem tudott úrrá lenni az ellentmondásos helyzeten. Egyben volt következetes: a
differenciáltságot egy általános szabályozástechnikában próbálta feloldani.
A rendőri büntetőeljárás
A kihágásokra vonatkozó anyagi jogi kodifikációt követően került sor a rendőri büntetőeljárás szabályozására és
egységesítésére. A bűnvádi perrendtartás életbe léptetéséről szóló 1897:34. tc. (Élt.) pedig pontosította a
közigazgatási és a bírói hatáskörbe vonható ügyeket. A járásbírósághoz tartozó kihágásokat tekintve
főszabályként érvényesült, hogya törvényen alapuló kihágások rendszerint, a miniszteri rendeleteken nyugvók
188
Barna
pedig kivételesen tartoztak ide, míg a törvényhatósági, városi szabályrendeletekben megjelölt kihágásokat a
bírói kompetenciából kivonták. Ugyanakkor egyes kihágásokban – egyéb jogforrások alapján – a járásbíróságok
mint munkásbiztosítási fórumok, végső és felsőfokon pedig munkásbiztonsági felsőbíróság bíráskodhattak.
Végül a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt összes kihágási ügyekre vonatkozó rendőri eljárást, az Élt. és
a közigazgatási eljárás egyszerűsítését (1901:20. tc.) tárgyaló törvények alapján, a belügy- és az igazságügy-
miniszter 65 000/1909. BM rendelete egységes szerkezetbe foglalta. Ezzel lényegében befejeződött a kihágás
polgári kori szabályozása.
2.5. A BÜNTETŐNOVELLÁK
Ahogyan azt fentebb is láttuk, a büntető törvénykönyv már elfogadásakor heves támadások kereszttüzébe került.
Ennek egyik nyilvánvaló oka volt a kódex elkötelezettsége a polgári büntetőjog klasszikus tanai, az ún.
klasszikus büntetőjogi iskola elvei mellett. Csemegi Károly a klasszikus irányzat büntetőjogi princípiumait a
lehető legnagyobb következetességgel alkalmazta, és eszerint építette ki a kódex rendszerét is.
A büntetőjogi iskolák
A polgári büntetőjog kezdeti, az abszolutizmusok ellenében az emberi jogokra, a humanizmusra és a

garanciákra támaszkodó, egységes álláspontja a polgári forradalmakat és polgári átalakulásokat követően
széttöredezett. A győzedelmes polgárságnak eredetileg egyoldalú, az államhatalmat biztosítékokkal
körülbástyázni szándékozó álláspontja lassan megváltozott. Ahogyan a figyelem fókuszából kikerült a
polgárosodásért folytatott harc, úgy helyeződött át a hangsúly a társadalmi problémák indukálta kérdésekre.
Immáron nem az volt a kérdés, hogy hogyan lehet megóvni a társadalmat, az emberi jogokat a monarchák
despota hajlamaival, az abszolút államok büntető terrorjával szemben, hanem hogy hogyan orvosolhatók,
illetőleg hogyan kezelhetők a polgári társadalom bajai, s mindebben mit lehet tenni büntetőjogi eszközökkel;
hogyan alakíthatók és finomíthatók a büntetőjog intézményei a kriminalitás csökkentése érdekében. Az ezzel
kapcsolatosan megfogalmazott álláspontok kristályosodtak ki a különféle ún. büntetőjogi iskolák kereteiben.
A klasszikus büntetőjogi iskola
A klasszikus büntetőjogi iskola a polgári átalakulások során kialakult, az ancien régime tagadására és az emberi
jogok védelmére építő rendszer kereteit adta. A nyílt rendi egyenlőtlenségek rendszere, a születési alapokon
csoportosító megítéltetés, az egyenlőtlen, önkényes, kegyetlen és barbár büntetések, a tömegesen alkalmazott
halálbüntetés és a testet megcsonkító szankciók, a kodifikálatlan és partikuláris büntetőgyakorlat, ezzel
összefüggésben a rosszul vagy egyáltalán nem definiált bűncselekményi tényállások, az innominat
bűncselekmények, a represszió visszaéléseivel szembeni védtelenség, a lelkiismereti kérdésekbe behatoló
büntetőjog ellenében a polgárság ideológusai egy garanciális büntetőjog képét vázolták fel. A rendszer, melynek
középpontjában az ember elidegeníthetetlen jogai, a személyes biztonság és ajogegyenlőség állottak, a törvény
előtti egyenlőség, a humanizmus, az egységesen szabályozott (lehetőleg kodifikált) büntetőjog, az arányos és
igazságos büntetés, a nulla poena sine lege, a nulla poena sine crimine és a nullum crimen sine lege jelszavait
tűzte zászlajára. Ezen elvek megvalósításáért folytatott harcban alakult ki a büntetőjogtudomány első polgári
irányzata, a klasszikus vagy „dogmatikus” iskola. Jellegét alapvetően létrejöttének történelmi és politikai
körülményei határozták meg. Minthogy az abszolút berendezkedésekkel szemben kialakuló fiatal polgári rend
eszközeként fogalmazódott meg, alapvető elemévé vált a garanciák kimunkálása.
Tettbüntetőjog
A legfőbb garancia a bűncselekmény centrális elemmé avatása volt. Az ún. tettbüntetőjogi szemlélet elterelte a
figyelmet az elkövetőről. A megelőző büntetőjog hangsúlyosan csak a személyes körülményeket (rendi állást,
privilegizált státust) döntőnek tekintő szemléletével szemben a tettre helyezte a hangsúlyt. A tettközpontúság
nem jelentette az elkövető teljes figyelmen kívül hagyását, de mindenképpen háttérbe szorította a személyes
körülményeket. Ez volt a biztosíték arra, hogy a törvény előtti egyenlőség csorbítatlanul megvalósulhasson,
hogy a származási és kiváltságos körülményekre támaszkodó önkény végleg eltűnjék a büntetőjogból. E tételből
világosan következett az igazságosság princípiuma (rosszért rosszat, de nem azonosat, hanem arányosat).
Aproporcionalitás (arányosság) szerint a büntetés nagyságát a cselekmény eredménye minősíti, annak
veszélyessége szabja meg. Minél súlyosabb a bűncselekmény, annál nagyobb a büntetés. Ez az összevetés
természetesen nemcsak a tett és következménye összefüggésében állt fenn, hanem rendszerben is: a többi
bűncselekmény veszélyességéhez viszonyítva is vizsgálták az arányosságot. A tett szabad mérlegelését az
189
Barna
elkövető szabad akaratára épített felelősségi konstrukció tette lehetővé (individuáletikai felelősség elve), mely
nem fogadta el a döntések meghatározottságát (indeterminizmus), s alaptételként tekintette az ember választási
szabadságát jó és rossz között, amiért tehát kétely nélkül viselhette a felelősséget. A felelősség tekintetében a
bűnösségen alapuló felelősséget fogadta el, amely kizárta a se szándékosnak, se gondatlannak nem tekinthető
elkövető megbüntetését. A klasszikus iskola eszköze ajogásziprecizitás volt: kodifikáció keretébe illesztett
szabatos definiálás és következetes szerkezetépítés. Pozitívuma főként abban jelentkezik, amit a rendi, illetőleg
abszolút büntetőjoggal szemben felmutatott: a visszaélések és önkény lehetőségét kizáró, részletekbe menő,
pontos, világos dogmatika. Aprólékos gonddal kidolgozott tényállások, a feltehető és esetleg előforduló
lehetséges valamennyi tényállás támadhatatlan és félreérthetetlen megfogalmazása. Ugyanakkor éppen
garanciális jellege miatt szűk körre szorította a bírói mérlegelést, a tényállások olykor túlzott részletezésével
megbénította a törvénykező szellemet. A fentiek okán keveset törődött magával az emberrel, fő figyelmét a
jogeset megfogalmazására fordította.
Az eddigiekből is következik, hogy a klasszikus iskola egy speciális kor terméke volt, melyben különleges
feladatot ruházott rá a polgári átalakulás. A feladat teljesítésével történeti szerepét betöltötte, amit jeleztek azok
a gondok is, melyek a bűnözés általa megoldhatatlan új jelenségeiből eredtek.
A kriminalitás jellegének átalakulása
Magyarországon a kiegyezést követő esztendőkben vette kezdetét a bűnözés átstruktúrálódása: a kibontakozó

kapitalizmus, a vele járó iparosítás és urbanizáció, a megváltozott társadalom átrétegződése, az életmód
gyökeres átalakulása új bűnözési szokásokkal (szervezett bűnözés, alvilág), új, eddig ismeretlen bűncselekményi
kategóriákkal (nagyvárosi prostitúció, bizonyos gazdasági bűncselekmények) gyarapította a bűnözést, s a meny-
nyiségben is jelentős növekedést idézett elő. Az új jelenségek általános térnyerése évtizedek múltán volt
regisztrálható, s a dualista állam fennállásának tízesztendős évfordulójára elkészült törvénykönyv még nem
dolgozhatta fel teljeskörűen a változásokat. Ennek természetesen megvolt a maga következménye. „A mi
börtönrendszerünk nem bírta megakadályozni a visszaesés terjedését, sőt a visszaesők száma és azok aránya az
ösz- szes bűnözők számához folyton szaporodik. Ezen arány az 1882—1893-ig terjedő időközben
megkétszeresedett, különösen az úgynevezett megrögzött bűnösöké, kik 3-4-szer voltak már büntetve” –
rögzítette Back Frigyes a feltételes megkegyelmezésről mint lehetséges eszközről értekezve.
A kriminalitás ugrásszerű növekedése
Szerte Európában ugrásszerűen megnövekedett a bűnözés. A kriminalitás hirtelen jött nagy hullámával szemben
a dogmatikus felfogásra épülő büntetőjog tehetetlennek bizonyult. Az új szerkezetű és intenzíven bővülő
bűnözés hazai büntetőjogászainkat nagy feladat elé állította: a megváltozott bűnözésre új módszerekkel kellett
választ adni. E feleletet a reformiskolák magyar hívei próbálták megfogalmazni.
A Magyarországon is lassan meginduló statisztikai adatszolgáltatás megrajzolta a századforduló tendenciáit:

tartós növekedés volt megfigyelhető mind a bűnözés egészét illetően, mind pedig a bűnismétlők számát
tekintve. A konzekvenciákról így szólt Finkey Ferenc: „ABTK-ünk- nek a visszaesés tekintetében elfoglalt
álláspontja teljesen tarthatatlan. A BTK azon időben készült, midőn a visszaesés kérdése még nem volt égető s
nem volt annyira kifejtve. Azóta nálunk is meggyőzte az élet az elméletet.” A visszaesők, a szokásszerű
bűnözők elleni fellépés egész Európa problémája volt ezen időkben. Az európai államok jogalkotása egymás
után cikkelyezte be a kriminalitás meggátlására, visszaszorítására irányuló javaslatokat, s ezek között is érvényt
próbálva szerezni a felismerésből levont következtetésnek: a bűnözés gerincét a szokásszerű, a visszaeső
bűnelkövetők, a bűnismétlők alkotják. Ez idő tájt tehát a pönológia minden elméleti és gyakorlati művelője a
bűnözés emelkedésének és különösen a korábban kevésbé jelentős kriminológiai tény, a bűnismétlés
felduzzadásának megakadályozásán fáradozott. Nyilvánvaló volt a feladat: előbb a visszaesés meghatározását
kellett elvégezni; a visszaesők és a bűnismétlők közötti határvonalat kellett meghúzni. „...a visszaesés ellen
ésszerűen csak akkor lehet küzdeni, ha azonos motívumokból eredő deliktum ismétlését, az első ízben
kiszabott büntetés teljes vagy legalább részbeni végrehajtása után, értjük e fogalom alatt” (Vámbéry Rusztem).
Utóbb pedig választ kellett adni a kihívásra: megtalálni azokat az eszközöket, melyek a visszaesés
visszaszorítására hatékonynak tűntek.
A reformiskolák
A megváltozott társadalmi körülmények, a tagadás és a védekezés értel- metlennéés időszerűtlenné válása új

eszméknek engedett teret. „Atörté- nelmi léptékkel mérve viszonylag rövid idő alatt végbement jelentős, minden
190
Barna
réteget érintő társadalmi változás és az azt követő tudományos fejlődés szemléleti átalakulást eredményezett a
hatalmi viszonyokban, a politikai módszerekben, így a jogalkotásban és a jogalkalmazásban is. Amilyen
mértékig stabilizálódott a tőkés rend, úgy szelídültek a szabad verseny kemény játékszabályai, normái. A
hatalom egyre több lehetőséget látott arra, hogy liberalizálja saját eszköztárát és intézményrendszerét, hiszen
észlelte, hogy tartós legitimációjához egyre inkább ezek a módszerek bizonyulnak megfelelőnek. E folyamatban
jelentős szerepe volt a büntetési koncepciókban bekövetkezett változásoknak és azoknak a kriminológusoknak,
akik közvetlenül hatni tudtak a büntetőpolitika alakulására. A századfordulón a társadalomtudományi rangra
emelkedő kriminológia a klasszikus büntetőjogi iskola legalapvetőbb tételeit kérdőjelezte meg” (Gönczöl
Katalin).
Kriminálszociológia
A reformiskoláknak nevezett büntetőjogi irányzatok a klasszikus felfogástól eltérően nem a tett, hanem a tettes
környékén vizsgálódtak. Quételet 1836-ban, „Physique sociale” című munkájában fogalmazta meg a
reformmozgalom kiindulópontjává váló tételét: bizonyos értelemben a társadalom készíti elő a bűntetteket, s
ebben a folyamatban a bűnös csak eszköz. Az ebből a tételből kibontakozó ún. szociológiai iskola a kriminalitás
okait a társadalomban kereste. A rossz társadalmi helyzet, a kedvezőtlen környezet, az alkoholizmus, a nyomor,
a műveletlenség a kiváltója a bűnözésnek. „Minden társadalomnak olyan bűnösei vannak, amilyeneket
megérdemel” (Lacassagne). Ebből fakadóan alaptétele a determinizmus volt (az embert nem szabad akarata,
hanem a társadalmi környezete viszi a bűn útjára). A bűnözés tehát nem személyes tulajdonságok kérdése, nem
pszichikai jelenség, nem is született dolog, hanem a környezeti feltételek hatására kialakuló jelenség. Az
irányzat kezdeti elméletei a meghatározottságot a lehető legmechanikusabban fogták föl, s kizárták az egyéniség
szerepét a család, életmód, alkoholizmus, prostitúció, szegénység, miliő jelenségével szemben. Viszont a
determinizmus hangsúlyozása a tettes befolyásolhatóságának (s ezáltal vizsgálatának) tételét is megalapozta.
Utóbb az iskola több ágra szakadt, s a kriminálszociológiai irányzatnak olyan elágazásai születtek, mint a
francia szociológiai iskola (Tarde, Lacassagne), az olasz pozitivista iskola (Ferri, Garofalo), az olasz harmadik
iskola (Alimena) és a szocialista iskola (Colajanni, Turati, Battaglia). A kriminálszociológia képviselőinek
történeti érdeme a tettközpontúság trónfosztása, s az (igaz meglehetősen determinált) tettes „rehabilitálása”. Új
gondolatot fogalmaztak meg a büntetőjog céljával kapcsolatosan: a társadalom védekezése dominált a
kriminalitás ellenében. De minthogy az elkövető meghatározottságánál fogva nem tehet bűnözővé válásáról, a
büntetőjogi büntetés a védekezésnek szűk zónájában alkalmazható csupán. Helyette a büntetőjogon kívüli
eszközök igénybevételét ajánlották. Az akkor forradalmi tézis ma közhelynek hat a büntetőjogászok és
kriminológusok számára: a bűnözésre a büntetőjog nem tud gyógyírt kínálni; annak okai a társadalomban
gyökereznek, s ott is kell megoldani azokat.
Kriminálantropológia
1876-ban publikálta nagy hatású művét („Uomo delinquente”) Ce- sare Lombroso, a turini börtönorvos, majd
intézetigazgató. A fegyencek körében készített felmérései és vizsgálatai szolgáltatták az alapot iskolaalapító
téziseinek megfogalmazásánál. Nyilván nem kevéssé munkahelyén szerzett tapasztalatai hatására fejtette ki
tételét a bűnös emberről. Eszerint a bűnözés oka az emberben keresendő, testi rendellenességekben, öröklött
hajlamokban, betegségekben. A tettest a szociológiai iskolánál is határozottabban állította reflektorfénybe, sőt
kizárólag rá koncentrált. Minthogy a társadalomra veszélyességet kóros eredetűnek tartotta, nem a büntetést,
hanem a gyógyítást preferálta az elkövetőkkel szemben. Sőt a megelőzést szerves egységbe kapcsolta a
társadalom védekezésével. Állítása szerint antropológiai eszközökkel a bűnözésre hajlamos személy a
szakember számára nyilvánvaló külső testi jegyekből és elváltozásokból (stigmák) fölismerhető. Erre
támaszkodva hajtotta végre a bűnelkövetők csoportosítását, mely szerint különböztetett született, szokásos,
alkalmi, szenvedély- és őrült bűnöző között. Ezzel megalapozta a bűnözők osztályozását, mely a reformiskolák
egyik nagy újításaként került át a praxisba. A kriminálantropológiai iskola azonban egy fölöttébb veszélyes
büntetőjogi eszközt is intézményesített. Minthogy állítása szerint a potenciális bűnöző felismerhető, s a
bűncselekmény elkövetésének megakadályozására így megadatik a lehetőség: bevezette a biztonsági
intézkedések fogalmát a büntetőjogba (ajánlva a deportálást, életfogytiglani szabadságvesztést, kórházat,
kolostort, tébolydát és végső soron a kiirtást megoldásképpen). A biztonsági intézkedés, bár kétségkívül a
megelőzést szolgálta, ellenőrizhetetlen eszközt adott a politikusok kezébe, s áttörte a klasszikus iskola építette
egyik lényeges garanciát. Hiszen immáron bűncselekmény elkövetése nélkül is felléphetett a hatalom a számára
veszélyesnek tűnő elemekkel szemben. A kezdeti, durva vonásokkal vázolt teória finomodásának egyik jele volt
a kriminálpszichológiai irány kiválása, mely Lombroso téziseiből kiindulva az egyén személyiségének belső
vizsgálatára helyezte a hangsúlyt, s a pszichikai mezőre összpontosította a figyelmét.
191
Barna
Tettesbüntetőjog
Ezek a közös néven tettesbüntetőjogi iskoláknak nevezett irányzatok egészen új szemléletet vittek a
kriminológiai vizsgálódásokba s ezen keresztül a büntetőjogi tudományosságba. A legfontosabbak a már
említett tettesközpontúság, a bűnösség határainak leszállítása (determinizmus), a normativizmus elutasítása, a
bűnözés körülményeinek sokoldalú vizsgálata, a büntetőjogi célok kiterjesztése (javítás, megelőzés,
társadalomvédelem), s végül az eszközök körében a nevelés, a patronage, a rabsegélyezés, valamint a
szociálpolitika igénylése. „Az új irányok vitték be a büntetőjogba a társadalmi és természettudományokat,
amelyek azután átjárták a büntetőjog egész területét” (Gerőcz Kálmán). Minden hibájuk (főként
egyoldalúságuk) ellenére a reformiskolák forradalmasították a büntetőjogot.
A közvetítő irányzat
Magyarországon sem a kriminálszociológiai, sem pedig a kriminál- antropológiai iskola nem szerzett híveket.
Az elnyúló polgári átalakulás későn életre kelt klasszikus iskolája, az osztrák diktatúra európai tudományos
polémiákat kizáró vasfüggönye, majd a kiegyezéses konstrukció kiépítésének láza a magyar büntetőjog-
tudomány történetéből kizárta a két kezdeti irányzat közvetlen befogadását: lényegében a leköszönő klasz-
szikus irányzat hívei már közvetlenül a korai reformiskolák monista szemléletét oldani, konkuráló téziseiket
egyeztetni és szintetizálni, a klasszikus és a reformiskolák alapkoncepcióját egy keretben egyesíteni, a bűnözés
számtalan okát számba venni törekvő közvetítő iskola hazai képviselőinek adták át a stafétabotot. Az új
nemzedék, Angyal Pál, Balogh Jenő, Fayer László, Finkey Ferenc, Vámbéry Rusztem és kollégáik vállalták,
hogy a bűnözés nagy kihívásaira választ keresnek.
A reformerek javaslata
A reformerek megoldási javaslatainak központi eleme volt az individualizáció. Az individualizáció tudományos

fölbukkanása, majd elméleti pontosítása jelentős hatást gyakorolt a jogszabályok alakulására is. Nekik
köszönhető végső soron a fiatalkorúakra és a határozatlan tartamú szabadságvesztés bevezetésére vonatkozó
jogalkotás.
Az alkalmi bűnözők kezelése
A tudomány fölismerte, hogy a kriminalitás és a visszaesők száma párhuzamosan növekszik, vagyis a bűnözés
bővülésének bár lényeges eleme a bűnismétlés, de nem kezelhető kizárólag a visszaesés elleni harccal. Ennek
okán kettéválasztották az ún. megrögzött bűntettesek irányában szükségesnek látszó eszközök kutatását, illetve
az alkalmi bűnözők nevelésének, javításának ügyét. Az egyéniesítés keretén belül vívta ki speciális helyzetét a
fiatalkorúak intézménye és jutott diadalra speciális kezelésük ügye. Az individualizáció megkövetelte tehát a
bűnelkövetők osztályozását, és a csoportosítás folytatásaként a differenciált elbírálást. (A reformerek szívesen
hivatkoztak Arisztotelészre: „a nem egyenlőekkel egyenlően elbánni a legnagyobb igazságtalanság”.) A
jogalkotásnak a választ tehát három kategóriában a fiatalkorúak, az alkalmi bűnözők és a közveszélyes vagy
megrögzött bűnelkövetők vonatkozásában kellett megfogalmaznia.
A tudomány által ajánlott eszközöket az európai gyakorlatban már próbának vetették alá, a magyar büntetőjogot
illetően tehát az adaptálás feladata volt hátra.
Az alkalmi bűnözők körének speciális kezelését az a tény indokolta, hogy az ekként számon tartott elkövetők
cselekményének súlya csekély, ők maguk mintegy „véletlenszerűen” jutottak a bűnöző helyzetébe, sem
indíttatásuk, sem életvitelük, sem erkölcsi állapotuk nem indokolja azt a feltételezést, hogy bűnismétlésre sor
kerülhet. Ezért értelmetlen lenne velük szemben olyan szankció kiszabása, mely a „figyelmeztetésen” túl súlyos
represszív tartalommal bír. A fiatalkorúakra fordított nagy figyelmet részben az életkorukból fakadóan
feltételezett nagyobb esélyű javulás reménye, részben pedig az a tény idézte elő, hogy a bűnöző társadalom
utánpótlása származott innen. Mindkét csoporttal szemben olyan eszközöket keresett a tudomány, melyek a
bűnismétlés megakadályozását, a megelőzés céljait szolgálják.
Megrögzött bűntettesek
Az alkalmi bűnözés ellen hatékonynak bizonyuló eszközök azonban nem nyújtottak védelmet a megrögzött,
szokásszerű recidív bűnösök ellen. Bár a feltételes elítélés hívei sokáig a visszaesést meggátló vagy legalábbis
visszaszorító lehetőséget láttak az intézmény bevezetésében, a gyakorlat rácáfolt ez állításra. S ahogyan
elismertté váltak az imént felsorolt követelések, úgy terjedt egy újabb polémia a megrögzött bűntettesekkel
192
Barna
kapcsolatosan alkalmazandó megoldásokról. Ismét reflektorfénybe állították a visszaesőket, előtérbe került a
büntetőjogi vitákon, kriminológustanácskozásokon egy újabb fogalom: a közveszélyes bűnözők kategóriája. A
büntetőjog-tudomány a Nemzetközi Büntetőjogi Egyesület 1898. évi nemzeti albizottsági vitái nyomán, majd az
1912. évi párizsi nagybizottsági tanácskozások eredményeképpen a közveszélyesek körét nagyjából három
bűnözőcsoportra terjesztette ki. Mindhárom csoportba sorolt elkövetőka szokásszerű bűnözés alapján kerültek a
közveszélyesek közé. A visszaesők evidens módon a törzsét képezték a legveszélyesebb tettesként
nyilvántartottaknak.
A másik két csoportot pedig potenciális elkövető mivolta következtében sorolták ide: ezek az abnormális (tehát
beteg) és az életmódjukból eredően bűnözők (munkakerülők, koldusok, csavargók, prostituáltak stb.). Míg az
elmebetegekre nézve mindenki egyetértett abban, hogy gyógyintézeti kezelésük szükséges, a másik két
kategória elleni küzdelem módszereiről évtizedekig dúlt a polémia. Abban egyetértettek a vitapartnerek, hogy a
korábbi módszerek nem hatékonyak, tehát a szabadságvesztés valamiféle reformjában kell keresni a megoldást.
Fölvetődött a büntetések szigorítása, speciális intézetek létesítése, munkáltatásra koncentráló intézetek
felállítása, az elítéltbiztosítás; végül azonban győzelmet aratott a garanciákkal ellátott határozatlan tartamú
szabadságvesztés ideája. A határozatlan tartamú szabadságvesztés a század első évtizedében egész Európában
becikkelyezett büntetéssé vagy intézkedéssé vált.
A magyar reformgondolkodók táborának érveit csokorba gyűjtő Fin- key Ferenc 1904-ben publikált
összefoglaló munkájában szintetizálta első ízben a bűnözők osztályozásáról folyó vita eredményeit. A tudomány
a századfordulóra leválasztotta a bűnözők büntetendő csoportjáról (tehát a beszámíthatóság kritériumainak
megfelelők osztályáról) a serdü- letlenek (a gyermekek) és az abnormálisok (tehát betegség okából
bűnelkövetők) kategóriáját. Velük kapcsolatban a hagyományos büntetési célok értelmetlenek, kizárólag javítás
és gyógykezelés vehető náluk számításba. A büntethető bűnelkövetők osztályának is két szélső rétege igényel
külön elbánást. Az enyhe (vagy alkalmi) bűntettesek ugyan teljes beszámítási képességgel rendelkeznek,
bűnösségük foka azonban különlegesen alacsony. Ilyenek a fiatalkorúak, a felindulásból, menthető okból vagy
gondatlanul bűnözők. Finkey megfogalmazásában e csoport nem rendelkezik antiszociális hajlammal, így a
javítás és nevelés csupán mellékes tényező: legfontosabb a megtorlást érzékeltetni velük, s ezen keresztül a
visszaesést megakadályozni, visszatartani őket újabb bűnelkövetéstől. A másik véglet a bizonyítottan
antiszociális bűnözők köre, az ún. megrögzött bűntetteseké. A nevelés ez esetben ismét kisebb súlyú a büntetési
célok között, döntő a társadalom védelme, a megtorlás és az elkülönítés. A középső „sáv”, a bűnelkövetők
jelentős része számára egyensúlyt kell tenni a megtorlás és a javítás eszközei között, e célokhoz kell azután
igazítani a büntetés tartamát, végrehajtási módozatait és a börtönrendszer megvalósításának választott
metódusait. (Lásd az 1. táblázatot.)
Az első eredmény: a büntetőnovella
Az igazságügyi kormányzat a büntetőkódex módosítására hamarosan (egészen pontosan nyolc esztendővel az

életbe léptetés után) megtette az első lépéseket. Kritikusai ezt úgy értékelték, mint annak bizonyítékát, hogy a
kódex gyakorlatilag nem állta ki a praxis próbáját. A visszafogottabb elemzők természetesnek tekintették a
tapasztalatok összegzését, a Kúria és az ítélőtáblák, valamint a főügyészségek szakmai benyomásainak és
véleményének elemzését. A Fabinyi Teofil által szorgalmazott értékelések és véleményes jelentések alapján a
miniszter szükségesnek látta ajogszabályi konzekvenciák levonását s a törvénykönyv módosítására tett javaslat
(novella) elkészítésére adott megbízást. A novella első javaslatát 1892-ben Szilágyi Dezső tette le a Ház
asztalára. A tervezet a büntető törvénykönyvvel kapcsolatban felmerült problémákat egyenkénti módosítással
kívánta orvosolni (mint a fiatalkorúak kérdését, a pénzbüntetés egyes vonatkozásait, büntetési tételek
módosításait, a csalás tényállásának kiegészítését). A tervezetet a Ház nem tárgyalta, majd mikor sorra került
volna, Erdélyi Sándor visszavonta. Új koncepció készült, mely a kódex átfogó revízióját tűzte ki célul. Az újabb
javaslatot előbb Edvi Illés Károly dolgozta ki, majd megfordult Balogh Jenő, Angyal Pál, Finkey Ferenc kezén
is. Az egyre terebélyesedő matériát több szakbizottmány is tárgyalta, melyek újabb és újabb kiegészítéseket
javasoltak. 1905-ben újabb koncepcióváltozás történt: Polónyi Géza igazságügy-miniszter egy kife jezetten
rövid, csak a leglényegesebb kérdésekre koncentráló jogszabály tervezetének kidolgozásával bízta meg Balogh
Jenőt. Ez a javaslat lett az alapja a háromszori átdolgozás után beterjesztett s végül törvénnyé lett ún. I.
novellának (1908:36. tc.: A büntető törvénykönyvek és a bűnvádi perrendtartás kiegészítéséről és
módosításáról). Ez a jogszabály Balogh indítványára már csak a fiatalkorúak ügyével és a feltételes elítéléssel
foglalkozott. Finkey Ferenc szerint az I. novella „az első czéltudatos krimi- nálpolitikai törvényünk, mely a
modern irányok érett és életképes eszméinek utat nyit törvénytárunkba. A büntetés feltételes felfüggesztése, a
fiatalkorúak büntetési rendszerének gyökeres reformja, oly két nagyjelentőségű intézmény, a melyeknek
megvalósításával végre mi is elértünk a büntetőjogi reformállamok sorába, a megtorlás rideg, egyoldalú
193
Barna
kultiválása helyett az okos megelőzésnek, a bűnözés elleni tervszerű védekezésnek, a büntetés tényleges
alkalmazása nélküli javításnak, az erkölcsi jellegű büntetéseknek gondolatát ültettük be jogrendünkbe.” A
reformiskolák által megfogalmazott osztályozási szempontok szerint tehát az ún. alkalmi bűnelkövetők és a
fiatalkorúak kérdését oldotta meg.
3.1. táblázat - 2. TÁBLÁZAT Az egyéniesítés lehetőségei
Bűnelkövetők osztálya A büntetés célja A végrehajtás módja
Teljes vagy korlá tozott Fiatalkorú Megtorlás + megelőzés Rövid tartamú

beszámítási képességgel szabadságvesztés vagy
rendelkezők magánzárka (próbára
bocsátás) (javító nevelés)
Alkalmi elkövető Rövid tartamú

szabadságvesztés,
-jogos felindulásból magánzárka (feltételes
felfüggesztés)
- menthető indokból
- gondatlanságból
elkövetett cselekmények
Súlyosabb Megtorlás + javítás Különböző tartamú

szabadságvesztés, rövid
távú magánzárka,
hosszabb távnál fokozatos
rendszer
Megrögzött Megtorlás + elkülönítés a Hosszabb tartamú

társadalomtól szabadságvesztés
fokozatos rendszerben
(később: határozatlan
tartamú szabadságvesztés
Beszámítási képességgel Serdületlenek Nevelés + javítás Javítóintézet

nem rendelkezők
Abnormálisak Gyógykezelés + Gyógyintézet

elkülönítés
Feltételes elítélés
A büntetőjog-tudomány és a nyugat-európai praxis által ajánlott megoldás volt az ún. alkalmi bűnözőkre a
feltételes elítélés, mely a megtévedt elkövetőt visszatartja az újabb kísértéstől. A magyar novella az alkalmi
bűnelkövetőkre a belga-francia szisztémát fogadta el, a kiszabott büntetés feltételes felfüggesztésének
intézményét. Eszerint: „A bíróság az egy hónapot meg nem haladó tartamban kiszabott fogházbüntetés és a
pénzbüntetés végrehajtását különös méltánylást érdemlő okból felfüggesztheti, ha ettől az elítélt magaviseletére
egyéniségének, életviszonyainak és az eset összes többi körülményeinek figyelembevételével kedvező hatást
vár.” A törvény minden olyan esetben kizárta a felfüggesztést, amely az elkövető „alkalmiságát”
megkérdőjelezte (például aljas indok, korábban már jogerősen elítéltetett vagy tíz éven belül szabadságvesztést,
illetve elzárásbüntetést róttak ki rá; a cselekmény olyan súlyos volta, mely börtön vagy fegyházbüntetést vonna
maga után). Az ítéletet próbaidőre függesztették föl, melynek tartama három esztendő volt.
Fiatalkorúak
194
Barna
A törvény újraértelmezte afiatalkorúságot. Eszerint az elkövető 12. életéve alatt gyermeknek tekintendő, s ellene
büntetőeljárás nem volt indítható. A 12-18. életév közötti tettes számított fiatalkorúnak. A novella a fiatalkorúak
szankciórendszerében a preventív szemléletet honosította meg. A fiatalkorúak esetében mindig vizsgálni kellett,
hogy a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettséggel rendelkezett-e. Ehhez képest részben
megelőző intézkedésekkel (házi felügyelet alá helyezés, házi vagy iskolai fenyítés, javító nevelés [javítóintézet],
gyermekmenhelyre utalás), részben megelőzőbüntetésekkel (dorgálás, elkülönítés mellett végrehajtott
szabadságvesztés-büntetés [fogház és államfogház]) operált. A fiatalkorúakra vonatkozóan honosította meg a
feltételes elítélés másik, az angol-amerikai praxisban bevett formáját, a próbára bocsátást, amikor is nem a
kiszabott ítéletet függesztik fel (erre ugyanis sor sem kerül), hanem magát az ítélethozatalt halasztják el egyévi
próbaidőre, szigorú szabályokhoz kötött felügyelet mellett. „Már Vámbéry is utal rá, hogy a büntető novella
mindössze 52 szakaszt magában foglaló terjedelme nem fejezi ki annak igazi jelentőségét. Ez a törvény számos
vonatkozásban szakít a Csemegi-kódex elveivel. Míg a Btk. a repressziót szolgálja, a novellának különösen a
fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseiben majdnem kizárólag a megelőzés eszméje uralkodik. Ezzel a
jogszabállyal a magyar törvényhozás a 20. század első évtizedében – több mint hetven évvel ezelőtt – megtette
az első lépést a kriminológia eredményeinek értékesítésére büntetőjogunkban” (Kovács Kálmán).
A második eredmény: a dologházi törvény
A szokásszerű bűnözők elleni szervezett fellépés gerincét két tervezet alkotta az igazságügy-minisztérium
koncepciójában. Az első az utóbb 1913:21. törvénycikként elfogadott javaslat, melyben a korábban jelzetteknek
megfelelően a csavargó és visszaeső bűnözők által okozott problémák megoldását kereste a jogalkotó. Ezt
egészítette ki a másik tervezet, mely 1913-ban készen állt a minisztériumban, s melyet „a közveszélyes
munkakerülőkről szóló törvényben kifejezésre jutó iránynak továbbfejlesztéseképpen” munkáltak ki, „a mely a
többszörösen visszaeső, szokásszerű bűntetteseket határozatlan idő tartamára szigorított dologházba utalja”. Ez a
tervezet azonban csak másfél évtized múltán válhatott törvénnyé.
Munkakerülők
Az 1913:21. tc. szakaszai tehát a jogalkotó kettős szándékáról tanúskodnak. A jogszabály első paragrafusai
kifejezetten a csavargók, koldulók, munkakerülő életmódot folytatók ellen tartalmaztak rendelkezéseket. „Az a
keresetre utalt munkaképes egyén, aki munkakerülésből csavargó, vagy egyéb munkakerülő életmódot folytat,
kihágás miatt. büntetendő.” A szabály mögött az a tapasztalás állt, mely a bűnözés melegágyának tartotta és
észlelte a munkakerülést, a munka nélküli jövedelemből élést. Igyekezett tehát jogszabályi eszközökkel elejét
venni a csavargásnak, koldulásnak, ily módon korlátozva a bűnözés esélyeit. Jelzi ezt a minősített alakzat egyik
fordulata: súlyosabb megítélés alá esett, ha „oly tények merülnek föl, amelyekből meg lehet állapítani, hogy a
tettes rendszerint bűncselekmények elkövetéséből tartja fenn magát”.
Visszaesők
A törvény másik célpontja a visszaesés volt. Ennek jegyében írta elő a törvény a fenti magatartásra s annak a
törvényben részletezett alakzataira vonatkozóan, hogy azok visszaesőként való elkövetése fokozott büntetést
vonjon maga után. A hatékony fellépés érdekében precízen meghatározta a visszaesés fogalmát, mely a
Csemegi-kódexből, mint tudjuk, hiányzott. Eszerint „visszaesőnek tekintendő, aki a törvényben meghatározott
büntetendő cselekmények alapján már volt büntetve, s utolsó büntetésének kiállása után két éven belül a
vonatkozó cselekményt újfent elköveti” (6. §).
Határozatlan tartamú szabadságvesztés
A visszaesők számára a törvény dologházba utalást rendelt. A dologházzal megjelent a magyar büntetőjogban a
határozatlan tartamú szabadságvesztés intézménye, melyet a rendesen kiszabott szabadságvesztés-büntetés után
kellett az elkövetőnek kiállnia. Az 1-5 év időtartamú dologházi őrizet a jogalkotó szerint csak addig szükséges,
amíg az elítélt társadalmi beilleszkedésre való hajlamában pozitív vonást nem fedeznek fel. Vagyis a
törvényhozó célja egyfajta átnevelés, melyben ösztönző elem a határozatlan időtartam, a kikerülés előrehozható
időpontja. A dologházba utal- takat ennek érdekében „munkával kell foglalkoztatni és rendes életmódhoz
szoktatni”. A törvény hazánkban a közveszélyesek fogalmának elterjedését igazolta, dacára annak, hogy sem
megfelelő dologház nem állt rendelkezésre (a végrehajtást jobb híján fogházakban rendelték foganatosítani),
sem pedig a bíróságok nem kedvelték meg a biztonsági intézkedésnek ezt a magyar jogban újszerű formáját.
A harmadik kísérlet: a második büntetőnovella
195
Barna
A büntető igazságszolgáltatás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1928:10. tc. két nagy területét érintette a
büntetőjognak. Szólt a pénzbüntetés átalakításáról, értékhatárok megváltoztatásáról, a koronáról a pengőre való
áttérés vonatkozásában, valamint rendezte a megrögzött bűntettesek tetteinek elbírálásával kapcsolatos egyes
kérdéseket. Ezzel az 1913. évi javaslatok kiteljesedtek, a közveszélyesek másik nagy csoportja ellen is
megszületett a törvényi szintű szabályozás. A szabály a visszaesők azon csoportját célozta meg, akik az élet, a
szemérem vagy a vagyon ellen különböző időben és egymástól függetlenül legalább három bűntettet követtek el,
az utolsó kettőt öt éven belül, s ezeket a bűncselekményeket vagy üzletszerűen, vagy pedig a bűnözésre állandó
hajlamot mutatva követték el. Ezeket nevezte a törvény megrögzött bűntetteseknek. („Hogy megrögzött
bűntettes-e a terhelt, ennek megállapításánál figyelembe kell venni egyéniségét, életmódját, életviszonyait, a
bűncselekmények elkövetésének körülményeit, még pedig akkor is, ha a megelőző cselekményeket fiatal korban
vagy gyermekkorban követte el.”) A megrögzött bűntettesek büntetése a szigorított dologház volt, ami
lényegében egy fegy- házban letöltendő, legkevesebb három esztendeig tartó, határozatlan tartamú
szabadságvesztésként foglalta el helyét büntetőjogunkban. Minthogy a törvény a szigorított dologházi őrizet
maximumát nem határozta meg, igen súlyos büntetésnek tekinthető. „Nem lehet kétséges, hogy a megrögzött
bűntettesek határozatlan időre történő elítélése egyértelműen megtorló jellegű büntetés volt. Ezt a tényt a
korabeli elméleti munkák cáfolni igyekeztek, s a jogintézmény biztonsági intézkedés jellegét hangsúlyozták. A
társadalom fokozott biztonságát azonban ténylegesen csak akkor szolgálta volna a szigorított dologház, ha az
elkövetők nevelésére valóban sor is került volna. Enélkül azonban a társadalmat csak addig védték a megrögzött
bűnözőktől, amíg azokat biztonságosan őrizték. A határozatlan tartam tehát a társadalom védelmét végül is nem
szolgálta” (Gönczöl Katalin).
A két világháború közötti büntetőjogalkotás a második büntetőnovella mellett néhány további

büntetőjogszabályt is magáénak tudhatott. Így az 1921:3. tc.-ben az állami és társadalmi rend hatályosabb
védelméről rendelkezett a törvényalkotó. 1930-ban fogadták el a katonai büntető törvénykönyvet (1930:2. tc.).
Az 1939:2. tc., a honvédelmi törvény pedig a kormány kivételes hatalmát erősítette meg.
2.6. A BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS
A polgári átalakulás szerte a világon a büntetőjog forradalmát hozta magával. A feudalizmus utolsó bástyáit
védelmező abszolutizmusok és diktatúrák a kényszerítő eszközök arzenáljából leggyakrabban a büntetőjog és a
büntető praxis instrumentumát vették elő, amelyek így érthető módon a forradalmárok és reformerek egyik fő
célpontjává váltak. Mint az előző fejezetben is láttuk, a társadalomátalakító küzdelmek egyik legjelentősebb
csomópontja lett a büntetőjog, a büntető perjog és ezekkel összefüggésben a büntetés-végrehajtás átalakítása. A
változás olyan mérvű volt, hogy többen egyenesen a szabadságvesztés-büntetés bölcsője- ként tartották és
tartják számon a polgári forradalmakat, s egy teljesen új büntetés-végrehajtás megszületéseként jegyzik a
polgári átalakulások korát. S bár az átalakulás mélységét és korszakos jelentőségét nem tagadjuk, nem
tekinthetünk el az előzmények számbavételétől sem.
Büntetési elméletek
A büntetés-végrehajtás forradalmához a büntetőjog és a büntetések megközelítésének teljesen új koncepciója

vezetett el. A 18-19. század fordulóján fölbukkanó, filozófiai indíttatású büntetési elméletek egyenes
következményei a felvilágosodás társadalomkritikájában megfogalmazódó büntetőjogi programnak. Az
önkényes büntetések elleni fellépés, a megfelelő büntetés kiszabására, a büntetőjog és büntetés-végrehajtás
humanizálására való törekvés a gondolkodókat a büntetés lényege és célja fölötti elmélkedésre sarkallta.
Megszülettek a büntetési elméletek. A teóriák megalkotói és képviselői részben arra próbáltak választ adni,
hogy milyen alapra vezethető vissza a büntetés joga, részben pedig a büntetés célját próbálták megfogalmazni.
A teóriák a szakirodalom egyfajta csoportosítása szerint abszolút és relatív kategóriákba osztályozhatók. Az
abszolút teóriák képviselői a büntetés öncélúságát fogalmazták meg, vagyis „a büntetés mérvét és tartalmát
annak a sértésnek a tartalma határozza meg, mely a büntetés alakját öltő reakciót előidézte, s nem valamely, a
sértésen kívül eső mellékszempont” (Horváth Tibor). Ezt a monista álláspontot támadták és szorították ki a
tudományos közgondolkodásból a relatív elméletek, melyek vagy hasonlóan egyoldalú megközelítéssel
kiemeltek egy-egy tényezőt a lehetségesek közül, célként meghatározva azt, vagy pedig teret engedve a plurális
gondolkodásnak, több céltételezést is csokorba vontak. Központi elemét a relatív teóriáknak a hasznossági
szempont képezte. Az utilitarista felfogás szellemében a büntetés célját az újabb bűncselekmények
megelőzésében jelölték meg. Az általános és a speciális prevenció előtérbe kerülése a javítási eszme térnyerését
hozta, mely értelemszerűen gyökeresen átalakította a büntetőjogi felfogást.
A szabadságvesztésbüntetés diadala
196
Barna
A börtön és a szabadságvesztés-büntetés előtérbe kerülése a büntetési rendszerben, majd szinte teljesnek
mondható felülkerekedése természetesen összefüggésben volt a forradalmakkal és polgári átalakulásokkal
együtt győzedelmeskedő polgári szabadságeszmény általános elfogadásával. A szabadság olyan különleges
értékké vált, mely az emberi jogok katalógusának élére került. Megszűnt a szabadságok sokfajta értelmezése,
véget ért a kisebb és nagyobb szabadságok kora. A szabadság egyetemes, egységesen meghatározott politikai és
jogi kinccsé vált, mely egyöntetűen jussa lett mindenkinek megkülönböztetések nélkül. Ez a változás tette
igazán alkalmassá a börtönbüntetést az „előléptetésre”. A szabadságfosztás ugyanis a szabadságérték általános
definíciójából következendőn mindenkivel szemben azonos súllyal alkalmazhatóvá lett,
messzemenőenszolgálva a törvény előtti egyenlőség megkérdőjelezhetetlen princípiumát. A megváltozott
társadalmi körülmények jellegzetesen módosítottak a büntetések minőségének megítélésén is. A felvilágosodás,
mely az abszolutizmus ellenfeleként generálisan tagadta a büntetőpraxis önkényét, kegyetlenségét és a
foganatosítás embertelenségét, zászlajára tűzte a büntetések humanizálását. A reformerek e törekvése
diszkvalifikálta a korábbi büntetési nemek java részét: elutasították ugyanis a halálbüntetést, mint poena
ordinariát (különösen annak minősített eseteit), felháborodottan tiltakoztak a csonkításos és fenyítő büntetések
ellen, felléptek az emberi méltóságot sértő és lealacsonyító, becstelenítő büntetésekkel szemben. Az emberi
jogokkal összeegyeztethetetlennek tartották a büntetések nyilvános végrehajtását. Ezek az álláspontok
ugyancsak a szabadságvesztés-büntetés kiterjeszkedésének kedveztek. A büntetések közül a börtön tűnt
leginkább humanizálhatónak, a büntetés-végrehajtás nyilvánosságtól történő elzárásához a legalkalmasabbnak.
Ráadásul a szakma is elégedettnek látszott a szabadságvesztés-büntetéssel, minthogy a sokszínű feudális
büntetési skálát is helyettesíteni volt képes: részben fokozatai (a végrehajtási körülmények különbözősége)
révén, részben pedig a gazdagon variálható időtartam segítségével a büntetéskiszabás során a bűnelkövetők és
bűncselekmények közötti differenciálás is megoldható volt. A szabadságvesztés fő büntetési nemmé vált.
A büntetés-végrehajtás új elvei
A szabadságvesztés-büntetés általános alkalmazása beépítette a büntetés-végrehajtásba mindazokat a

szempontokat, melyek eredetileg győzelméhez is elvezettek. Az új, polgári szabadságfelfogás a büntetés
alapjelentésén módosított. A középkor bűnöse az isteni és világi szabályok megsértésével magát mintegy a
törvényen, erkölcsön és szolidaritáson kívülre helyezte. Becstelen s méltányos bánásmódot nem érdemlő
személy lett. Ez visszatükröződött a büntetések végrehajtásának minőségében, de a társadalomba visszavezető
utak elzáródásában is. Ezzel szemben a polgári teória a szabadság puszta elvételét tekintette a büntetésnek, s
hangsúlyozta az egyéb súlyosítások, a sanyargatások, a lealázás és a testi fenyítés tarthatatlanságát. Ebbe a
koncepcióba beleillett a bűnös visszavezetése a társadalomba, a büntetés-végrehajtás kiegészítése olyan
megoldásokkal és technikákkal, melyek a reszocializációt elősegítik. A büntetés-végrehajtás alapelveivé lettek
tehát a jobbítás (nevelés), vagyis az elítélt alkalmassá tétele a visszatérésre, valamint az ezt a célt szolgáló lelki
gondozás, oktatás és a munkáltatás. A humánus kezeléssel és a sanyargatás elutasításával kapcsolatos az
emberies bánásmód és a kötelező egészségügyi gondoskodás (tisztaság, megfelelő élelmezés, orvosi ellenőrzés)
meghonosítása a börtönügyben. A siker érdekében a már korábban is követelményként megfogalmazódó
elkülönítés, illetőleg az elítéltek differenciált osztályozása általánossá lett.
Ezzel a büntetés-végrehajtás bonyolult rendszerré vált. A korábbi egyszerű, olcsó, gondot alig jelentő vártömlöc,
városi carcer vagy városi börtön helyébe egy hihetetlenül bonyolult, totális intézmény lépett. A fent fölsorolt
feladatok összehangolt teljesítése, a bekerültek teljes körű, emberhez méltó és a célok szolgálatával is
összhangban álló ellátása megkövetelte a végrehajtás aprólékos megtervezését, átgondolt rezsimek kialakítását,
a foganatosításra alkalmas szakemberek kiképzését. A hihetetlenül költséges, speciális építési és magas tartási
kiadásokkal járó börtönök a társadalom jelentős financiális megterhelésével is jártak. Nem véletlen, hogy a
büntetés-végrehajtás kizárólagos állami feladattá lett.
Mint ahogyan a büntetések végrehajtásának feudális kori ismertetésénél már említettük: a magyar büntetőjog a
kezdetektől ismerte a carcer intézményét, elterjedése azonban csak a 16-17. században konstatálható. A
szabadságvesztés-büntetés a városi jogok régi szankciója volt, az úriszékek, vármegyei törvényszékek is
tartottak fönn tömlöcöket, igaz elsősorban a megítéltetésre váró (előzetesen lefogott) rabok őrzésére. Vannak
azonban adataink végrehajtási célú igénybevételre is. A börtön általános elfogadottsága egészen a 19. század
közepéig váratott magára. A büntetőjogi gyakorlatban történő szerves beépülése természetesen csak a
szabadságvesztés-büntetés előretörésével párhuzamosan történhetett. Amíg a törvény előtti egyenlőséget
érvényesíteni nem tudták, a szabadságvesztés-büntetések befogadására sem kerülhetett sor. A középkorban a
testi büntetésekkel azonosított carcer a nemesekre nézve dehonesztáló volt, így az csak a nemtelenek
szankciójaként létezhetett. Még a reformkorban is ritkaságszámba ment egy bebörtönzött nemesember.
197
Barna
Az abszolutizmus büntetőpolitikája
Tudjuk, a szabadságvesztés-büntetés elfogadtatásában nagymértékben közrehatott a felvilágosult abszolutizmus

büntetőpolitikája. A határozott tartamú szabadságvesztés-büntetés, jóllehet a büntetőpraxisban évszázados
hagyományokkal rendelkezett, III. Károly regnálása idején vált Magyarországon dekretális szankcióvá
(1723:22. tc.). MáriaTerézia hazánkban hatályba soha nem léptetett, de a bírák által forgatott büntető
törvénykönyve a szabadságvesztésnek már több nemét ismerte, igaz nem tudott megszabadulni attól a középkori
felfogástól, mely a carcert a testi büntetések közé sorolta. A Theresiana első ízben foglalta össze a
szabadságvesztés-büntetés végrehajtására szolgáló intézményeket (1768). A Sanctio Criminalis Josephina
(1787) már a legfőbb büntetési nemként tekintette a szabadságvesztést.
Büntetések Mária Terézia büntető törvénykönyvében
Bár a Constitutio Criminalis Theresiana „a feudális abszolutizmus (a múlt, a sötét középkor) egyik
legjellemzőbb terméke”, s a természetjogi elmélet kritikája dacára „régi nyomokonjárt” (Hajdú Lajos), a
szabadságvesztés-büntetés mégis jóval nagyobb teret nyert benne, mint a 1656-ban kiadott Praxis Criminalisban
avagy az 1707-es Constitutio Criminalis Josephinában. Ez a szabadságvesztés persze nem a klasszikus
értelemben vett polgári büntetőszankció, de térnyerése tagadhatatlan. A száműzés, a kiutasítás, kitiltás mellett
két nemét is megfogalmazta a büntetés-végrehajtási intézetben letöltendő büntetésnek: a fogházban és a
börtönben letöltendő szabadságvesztést; de a kor szellemének megfelelően nem hiányzott a dologház sem. A
tiszta szabadságvesztés-büntetés annyira idegen volt a középkori büntetési rendszertől, hogy még a felvilágosult
abszolutizmus e kódexe sem tudott rendszertanilag mit kezdeni a szabadságvesztés fajtáival. A dologház jobb
híján a kényszermunka-büntetések alfajaként jelent meg; a börtönt és a fogságot pedig a testi büntetések címe
alá sorolta be a jogalkotó. Ez utóbbiak végrehajtására szolgáló intézményként jelölte meg a kastélyokat, várakat,
városi tömlöcöket és nyilvános börtönöket, valamint lehetőséget adott „házi árestom” realizálására is. A
katalógus kialakult intézményhálózatot sejtet.
II. József büntető törvénykönyvének büntetési rendszere
I, József büntető törvénykönyve, mely néhány évig Magyarországon is hatályban volt, nem ismerte a
halálbüntetést. A középkor poena ordinariája helyébe került a nálunk addig ismeretlen hajóvontatás, illetőleg a
szabadságvesztés-büntetés. Emelte jelentőségét, hogy mellette már csak a verést és a megszégyenítést vette
számba mint főbüntetést. Időtartamát tekintve a szabadságvesztés-büntetés egy hónaptól száz esztendeig
tarthatott egy bonyolult számolási rend szerint. A szabadságvesztés-büntetés fokozatai voltak a leláncolás, a
legsúlyosabb, a kemény és az enyhe fogság. A leláncolás jellemzésére a legcélravezetőbb magát a kódexet
idézni. Eszerint „A’ Gonosztevő kemény fogságban tarttatni és lánczokkal olly szorosan fog le kötöztetni, hogy
több köze ne maradgyon hanem a’mennyi a’ testnek legszükségesebb mozditására kívántatik”. A leláncolásra
ítélt „nyilvánvaló például” évente megverettetett. A legsúlyosabb fogság elszenvedőjét derekára erősített
vasabronccsal és lánccal korlátozták mozgásában, élelme kenyér és víz, fekhelye puszta deszka volt. Mindenféle
látogatót elzártak tőle, fegyelmezésül további vasakkal volt terhelhető. A kemény fogságra ítélt csak könnyű
lábvasat kapott a bokájára, s bár étrendje az előbbivel megegyezett, hetente két napon fél font húst is kaphatott.
Az enyhefogság delikvense is viselt ugyan biztonsági okból láncot, de ez köny- nyebb volt az összes többinél. A
tömlöc igazgatójának engedélyével látogatókat is fogadhatott. A jozefinista büntetőrendelkezések
szerkezetükben megpróbáltak megfelelni a modern, felvilágosult igényeknek; a differenciálás szabályozásánál
felbukkantak a polgári börtön megkülönböztetést lehetővé tevő jellemzői: látogatók, fekhelymegvonás,
élelmezési korlátozások. Attól a feudális igénytől azonban nem tudott megszabadulni, mely a tömlöcöt mint
testi büntetést volt csak hajlandó tudomásul venni, s ennek megfelelően követelte a tömlöc szigorítását.
Hatása azonban nem volt lebecsülendő. Ausztriában az 1803. évi büntetőtörvényig hatályban maradt, azt
követően pedig büntetési rendszere beépült a lipóti büntetőkódexbe. Magyarországon pedig ugyan hatályon
kívül helyezték, de a Deputatio Juridica az 1795. évi javaslatban már természetesnek vette a szabadságvesztés-
büntetés jelenlétét és főbüntetési státusát.
Akár a Theresiana, akár a Josephina büntetési rendszerét tekintjük is,feltűnő, hogy az előtérbe kerülő
szabadságvesztés-büntetés végrehajtására szolgáló intézményhálózat nem állt rendelkezésre. Amint fentebb
arról szó volt, (kisebb) börtönöket a városok és az uradalmak, vármegyék is tartottak fönn. Ezek azonban
csekély befogadóképességük okán, de minőségük miatt is alkalmatlanok voltak arra, hogy az általános büntetési
nemként deklarált szabadságvesztés-büntetés végrehajtására szolgáljanak. Magyarországon országos vagy
tartományi büntetés-végrehajtási intézet nem volt. Minthogy a korabeli felfogás a biztonság és őrzés
198
Barna
szempontjait elsőrangúnak tekintette, a haditanács jelölt ki néhány nagyobb erődítményt a büntetések
végrehajtására. Azonban e katonai erősségek fő funkciójukat tekintve mégiscsak hadi céllal működtek,
igénybevételük korlátozott lehetett csak.
A Domus Correctoria
Ebben a helyzetben nyitotta meg kapuit 1771-ben Magyarország első országos büntetés-végrehajtási intézete, a
szempci Domus Correctoria. Az 1763-1768-as országos felmérés eredményeképpen az a vélemény
körvonalazódott a helytartótanács előtt, hogy bár az ország vármegyéi és városai támogatják az országos intézet
gondolatát, anyagi áldozatot nem kívánnak hozni érte, sőt nem szívesen fogadnának területükön egy börtönt. Ha
Esterházy Ferenc kancellár nem ajánlotta volna fel egy felállítandó dologház céljára Szempc melletti birtokát,
valószínűleg csak a polgári korban született volna magyar országos intézet. A szempci javítóház a német-osztrák
államokban kialakult azon felfogást tükrözi, mely nem tesz különbséget a büntetőintézet és a dologház funkciói
között: így utaltak ide „javíthatatlanokat és kihágókat”, „vétkeikért halálos büntetésre érdemeseket”, sőt szülők
is kérhették vásott gyermekeik fölvételét megregulázás céljából. Szó esett az eszelősök és őrjöngők
elhelyezéséről, „semmirevaló és minden intelmet megvető egyénekről”. A bizonytalanság dacára egyértelmű
volt, hogy az intézményes rabmunkáltatás első ízben itt és ekkor valósult meg hazánkban, s hogy ez intézetben
„fődologgá” lett a jobbítás, elfogadott a nevelés eszméje. A büntetőpolitika feudális megközelítése, a lelki
gondozást, egészségügyi ellátást, munkára tanítást és nevelést tehernek érző hatalom kelletlensége előbb csak az
intézet alkalmatlan és szinte lakhatatlan épületbe való átköltöztetéséről döntött (1779-ben az 1763-ban alapított
árvaház helyébe Tallósra), majd visszatérve a feudális értelmezéshez 1785-ben a szegedi erődítmény
kazamatáiba telepítette tovább a dologházat, ahol szánalmas vergődés után szép csöndesen (a rabok elfogytával)
kimúlt. Erdélyben II. József „tartományi börtönnek” nevezte ki még a szamosújvári várat (1786), ami ilyetén
jellegét a polgári korszakban is megtartotta.
A fogházjavító mozgalom
A reformkorban a fogházjavítás ügyének számos híve lett Magyarországon, akik olyan publicisztikai és
szakirodalmi „tűzijátékot” rendeztek, mely alkalmas volt üggyé tenni a tömlöcök dolgát a reformkori politikai
életben. Bölöni Farkas, Balla Károly, Eötvös József, Lukács Móric, Szemere Bertalan, Tóth Lőrinc olyan
vehemenciával kezdték meg a magyarbörtönügy átalakításának követelését, hogy rövid időn belül a magyar
politikai élet valamennyi fontosabb szereplője megszólalt Széchenyi Istvántól Kossuth Lajosig a kérdésben. A
fogházjavító mozgalom, melynek képviselői a legjobb nyugati hagyományok mentén építették ki állásaikat,
végső soron politikusok voltak. A fogházjavítók a liberális ellenzéki körökhöz tartoztak, tevékenységük az
ellenzéki célkitűzések valóra váltását szolgálta. A tömlöc a liberálisok egyik sokat használt eszközévé vált,
melyet a hatalom, a feudalizmus, az elmaradottság, az egyenlőtlenség szimbólumaként mutattak fel a
társadalomnak. A börtön reformkori állapotaival, szennyével és igazságtalanságával a korszak romantikus
gondolkodásába illő, borzongató jelképe lett a legyőzendőnek, az abszolút államnak. Ez önmagában semmit sem
von le abból a tényből, hogy a politika mellékvizein a mozgalom legjelesebbjei megteremtették a magyar
börtönügyi szakirodalmat, kidolgozták terminológiáját, a tömlöcökre irányították a figyelmet, s legalább
elméleti síkon megkezdődött a börtönügy reformja. Erre építve tudták folytatni a munkát a kiegyezés első
évtizedeiben a börtönügy szakemberei.
Az első börtönügyi törvényjavaslat
1843-ban, mint azt fentebb említettük, a büntetőjogi kodifikációs munkálatok részeként kíséreltek meg a
reformerek egy börtönügyi törvényt tető alá hozni, de az anyagi jogi plánum elbukása miatt a börtönügyi
törvényjavaslat is elkerülte a becikkelyezést, így abból valóságos eredmények nem származtak. Ennek ellenére a
tervezet nagy hatást gyakorolt a szakirodalomra és a későbbi fejlődésre egyaránt. A plánum kidolgozói nem
támaszkodhattak hazai kodifikációs előzményekre, hiszen az 1795-ös, illetve 1827-es tervezetek csupán az
anyagi büntetőjog területén belül, érintőlegesen foglalkoztak egy-két megjegyzés erejéig a büntetés
végrehajtásával. A reformerek egy addig lényegében nyom nélküli rendszer alapjait készültek megvetni, nem
mentesen illúzióktól, tiszta, kompromisszummentes eszméktől, telve humánummal és a reformkor lobogásával,
a gyökeresen újat akarással. Ezért sikerülhetett a fogházjavító mozgalom szakirodalmi előzményeire is
támaszkodva egy következetes büntetés-végrehajtási terminológiát kimunkálni, mely kodifikációs előfeltétele
egy régi követelésnek: az ítélet előtt állók és megítéltek, a kisebb és nagyobb bűnökért megszentenciázottak
elkülönítésének. A tervezet mindvégig tekintettel volt az elítélteket és letartóztatottakat védelmező garanciákra,
az elítéltekre vonatkozó emberies bánásmódra. Egységesen, az egész országban egyöntetűen bevezetett
rendszert javasoltak a liberális politikusok, az egyenlőség és bizonyos keretek között az emberi szabadság
199
Barna
védelmével. A kormányzati visszaéléseket elkerülendő, pontosan rögzítették a büntetés-végrehajtás igazgatási
kereteit, az egységes végrehajtás érdekében a börtönök felügyeletének szabályait. A börtönügyi javaslat hű
illusztrációja a reformkor szellemiségének, kiváló liberális és konzervatív elmék terméke. A megvalósítás
folyamán lényegében nyugati tapasztalataik és tanulmányaik, a külhoni polgári börtönügyi szakirodalombéli
olvasmányaik, néhány bátor kísérlet (példának okáért Komáromé) s bizonyos fokig nemesi származásuk
befolyásolta a kodifikátorok nézeteit. A hazai tömlöcrendszer kritikáját meghaladva a valóság többnyire kívül
rekedt érdeklődési körükön. A börtönügyi javaslat éppen ezen okból gyakorlatilag kortalan, olyan, mint egy
jogszabályi keretbe kényszerített magas szintű elméleti munka.
A polgári átalakulás politikai földindulásában azután ismét jelentőségét veszítette a tömlöcügy. A hazánkban
berendezkedő osztrák kormányzat életbe léptette előbb az 1803. évi, majd az 1852. évi Strafgesetz szabályozását
s az ehhez kapcsolódó osztrák rendtartásokat.
Az osztrák börtönügy Magyarországon
Bár az 1803-ban Ausztriában közzétett Strafgesetz kétségtelenül támadható, s kora európai reformtörekvéseihez
képest elmaradott és retrográd, szellemében és szándékaiban mégis fölfedezhetők a modern büntetőjognak a
feudális maradványok elleni küzdelmét jellemző vonások. A szabadságvesztést általános büntetési nemmé
emelte, a halálbüntetés változatait korlátozta, a „kínzó módon” történő executiót eltiltotta, csökkentette a
hozzátartozók felelősségét a bűncselekményért (például megszüntette a vagyonelkobzást). A büntetőtörvény
szerint a börtönnek három fokozata volt: az egyszerű, a kemény és az ún. legnehezebb fogság. A leláncolás
törlése mellett tehát átvette a Josephina hármas fokozatrendszerét. Az egyszerű fogság nem volt más, mint a
fogva tartás puszta tényében megnyilvánuló szabadságvesztés-büntetés. E fogságnemnél a törvény nem ismerte
a vasat, a fogoly élelmezése megfelelt a helyben szokásos megoldásnak, és csak a szeszes italt tilalmazta. A
börtönfelügyelő jelenlétében még látogatókat is fogadhatott a rab. A fogság keményebb változatában az 1803.
évi rendelkezések szerint az elítélt csak lábvassal volt sújtható. Naponta egy ízben jutott csupán meleg
élelemhez, a szeszes ital fogyasztását teljesen kizárták. Munkáját köteles volt végezni, látogatókat csak hivatalos
személyek köréből fogadhatott. A legnehezebb fogságban a meleg élelem már csak másodnaponta járt, se külső,
se belső „közlekedés” nem engedélyezett, vagyis teljes volt az elkülönítés. Szűk cellában tartották az elítéltet,
kéz- és lábbilincsén kívül derékbilincset viselt, melynél fogva a munkavégzésen túli időben leláncolták. 1833-
ban egy legfelsőbb utasítás ezt a harmadik fokozatot megszüntette. A Straf- gesetz 1841. évi kiadása már a
Hausarrest (házifogság) kategóriáját ismerte harmadik szabadságvesztési nemként. A végrehajtási feltételek az
örökös tartományokban, ha nem is megfelelőek, de kielégítőek voltak. Ausztriának Hannes Stekl kimutatása
szerint a 18. század végén csak dologházként tizenöt intézménye működött.
Az 1852. évi Strafgesetz kétségkívül humánusabb, egyszerűbb és rendszeresebb volt elődjénél. Büntetési
rendszerének meghatározásakor az 1803-as törvény 1833. évi módosításnak elgondolásához tért vissza, amelyik
a szabadságvesztés-büntetésnek már csak két fokozatát, az egyszerűbb rabságot és a lábbilincsben letöltendő,
szigorított formát ismerte. A kódex abörtönök belső rendjéről nem szólt részletesebben, mondván, „az
legközelebb a politikai közigazgatási hatóságokat illeti”, s rendezését speciális szabályozás körébe utalta.
Minthogy az 1852. évi Strafgesetz főbüntetésként az 1803-sal szemben már csak két intézményt ismert, „a
bűntevőnek halálát vagy annak börtönben tartóztatását”, vitathatatlanul fő helyre állította a szabadságvesztés-
büntetést.
Az osztrák büntetőjog életbe léptetése a szabadságvesztést visszavonhatatlanul a szankciórendszer

középpontjába állította. Ezzel egyidejűleg kénytelenek voltak konstatálni, hogy a szabadságvesztés
végrehajtásához szükséges intézetek nem álltak rendelkezésre. A csupán megyei tömlö- cökkel, alig tucatnyi
férőhelyes feudális carcerekkel rendelkező megyei hatóságok képtelenek lettek volna végrehajtani a Strafgesetz
rendelkezéseit. A Habsburg-kormányzatnak tehát biztosítania kellett legalább az országos fegyintézetek
felállítását. Így nyitották meg 1854 és 1858 között a későbbi magyar fegyintézeti hálózat alapját képező hat
országos intézetet: az illavai, a lipótvári, a váci, a munkácsi, a márianosztrai és a nagyenyedi fegyházakat.
2.7. A MAGYAR BÖRTÖNÜGY JOGSZABÁLYI KERETEI

Garanciális szempontok
A szabadságvesztés-büntetés polgári szellemű megszervezése során a reformerek fontos feladata volt a polgári
eszmények biztosítékainak kiépítése. Különösen a polgári és feudális korszak határán volt hangsúlyos e kérdés,
hiszen – eltekintve az illúziónak bizonyuló 1843. évi tervezettől, mely az országot vadonatúj intézethálózattal
200
Barna
kívánta volna ellátni – a polgári állam a börtönépületeket, az őrszemélyzetet, de leginkább a börtön
carcerfelfogását megörökölte a korábbi rendszertől. A bűzös, levegőtlen föld alatti tömlöcökben, a korábban
jobbágyokat őrző foglárok közreműködésével meglehetősen kilátástalannak látszott a reformerek által elősorolt
magasztos eszmék megvalósítása. Hazánkban ráadásul a fogházjavítók mozgalma szervesen összenőtt a
reformkori liberális politizálással; a börtönügy nem egyszerűen szakmai kérdés volt, de összefonódott a politikai
függetlenségi harccal. A garanciák kutatása tehát nemcsak az emberi jogok és a polgári eszmék védelmével állt
összefüggésben, hanem példának okáért a kormányzati befolyás csökkentésével is. (Büntetés-végrehajtási
szakmai kérdéseknél sokkal hevesebb vita folyt a diétán a börtönök felügyeletével [tehát a kormányzati
befolyással] vagy az intézetek finanszírozásával [illetőleg az erre épülő befolyással] kapcsolatosan.) Nem ok
nélküli tehát, hogy a fogházjavításért küzdők a börtönügyi reform mielőbbi megvalósításáért,
annakjogszabályba foglalásáért s a szabályozásának a törvényhozási útra tereléséért küzdöttek.
Börtönügyi kodifikáció
A törekvések egyik sikere volt az 1840:5. tc., mely „a büntető törvénykönyvvel elválhatatlan kapcsolatban lévő
büntető s javító rendszer behozása iránt kimerítő véleményadás végett” választmányt küldött ki. A deputatio
megbízatása túlmutatott a korábbi kodifikációs bizottmányok feladatkörén. Ugyanis kifejezetten három
törvényjavaslat elkészítését bízták rá, melyek egyike volt a börtönügyi plánum. Ezzel megkezdődhettek a
magyar joghistória első börtönügyi törvénytervezetének munkálatai. Különleges vonásuk a tárgyalásoknak,
hogy a három alválaszt- mányra szétváló bizottság legelébb a börtönügyi javaslatról döntött, hamarabb, mint
magáról a büntető anyagi jogról. A későbbi korok büntetés-végrehajtása a büntetőjog és igazságszolgáltatás
alávetettjévé vált, szerepe eszközszereppé lett, hatékonysága nemigen befolyásolta a jogpolitikai-politikai és
tudományos célok s elméletek vezérelte büntető anyagi jog tartalmi alakulását. (A legutolsó időkig
Magyarországon rendeletek vagy még annál is alacsonyabb szintű jogszabályok tartalmazták a büntetés-
végrehajtásra vonatkozó normákat.) Ezzel szemben a börtönjavítás híveinek reformkorban vázolt
büntetőpolitikai koncepciójában központi kérdés volt a büntetési rendszer elsődleges meghatározása, méghozzá
törvényi megfogalmazása. A reformokra fogékony s a fogházjavítók erőteljes agitációjának hatása alatt álló
vármegyei liberalizmus befogadta ezt a tételt, fölfogta s magáévá tette azt az álláspontot, hogy a büntetőjog
sikerének záloga, a büntető rendszer megújításának feltétele a tömlöcálla- potok gyökeres megváltoztatása.
Nagy szerepet játszott ebben, hogy a magyar társadalom ez idő tájt egyre nagyobb mértékben jutott nyugat-
európai információk birtokába, úgy a politikai, a tudományos vagy a művészeti életben, miként a börtönügyi
irodalom tekintetében is. Kevés dologban egyezett az 1843-1844-es országgyűlés kezdetén a konzervatívok és
reformerek nézete, de a fogházjavítás kérdésében nem volt lényegi különbség. Ezért is juthatott el a plánum
különösebb probléma nélkül a szentesítésig. A királyi jóváhagyás megtagadása a magyar büntetés-végrehajtás
történetének nagy esélyét rombolta szét. Ezt követően évtizedekig érdemi központi szabályozás nélkül maradt a
börtönügy; a részletes rendezést felölelő törvényi formáról pedig – leszámítva Horvát Boldizsár teljesedésbe
nem ment 1867-es elgondolását – százötven esztendeig még említés sem esett.
A magyar szabályozás fejlődése
1860-ban, amikor a politikai változások nyomán helyreállt a magyar rendi alkotmány, központilag a
helytartótanács hatáskörébe kerültek vissza a börtönök. Minthogy ezt követően a magyar jogi szabályozásból
nyom nélkül tűntek el az oktrojált osztrák rendeletek, a helytartótanács a börtönök szerkezetének és a foglyok
körüli bánásmódnak a szabályozására kényszerült. Az 1863-as rendelet azonban alig több, mint az 1854. évi
osztrák Verordnung fordítása, sőt a szöveg szerkesztője helyenként még a fáradságot sem vette, hogy a
németből fordított passzusokon akár csak kismértékben is módosítson. Ennek ellenére e jogszabály az első
modern, börtönügyet rendező norma a magyar joghistóriában. A körrendelet egyfajta „börtönminimumot”
próbált meghatározni: előírásokat tartalmazott építészeti és biztonsági feltételek megteremtéséhez, egészségügyi
követelményeket fogalmazott meg, rendelkezett az elkülönítésről (legalább megítéltek és vizsgálati foglyok
között), rabmunkáltatásról, a munka díjazásáról, fegyelmezésről. A rendelkezés az 1843-as javaslathoz képest
mérsékelt, progresszívnek aligha nevezhető; szerkesztője feltehetően tisztában volt azzal, hogy a börtönügyben
uralkodó kaotikus állapotok rendezését rövidesen központilag végre kell hajtani, s akkor egy átfogó szabályozás
egységesíti majd a börtönök világát. Ezt a felfogást látszik megerősíteni az a gyakorlat is, hogy a helytartótanács
az országos fegyintézetek ügyét egyedi tárgyként kezelte, s az intézetekre vonatkozó utasításokat egyenként,
„személyre szabva” adta ki a fegyházak igazgatóinak és tisztségviselőinek.
Horvát Boldizsár elképzelései szerint – miként azt a Háznak be is jelentette – a reformkori megoldáshoz hasonló
módon, önálló törvényben kívánta rendezni a szabadságvesztés-büntetés végrehajtását. A börtönügyi tervezet
1867-ben el is készült, a Ház asztalára azonban nem került. Ezt követően már csak a büntetőjog és a büntető
201
Barna
perjog kodifikációjáról esett szó. A büntetés-végrehajtás gyakorlati problémái azonban nem tudták bevárni a
tudományos polémiák lezajlását. Míg az anyagi és az eljárási jogban egymás után készültek a törvénytervezetek,
a börtönügyben tételes szabályozásra került sor. 1869. február 10-én bocsátották ki (Csillagh László
osztálytanácsos és Tauffer Emil fogalmazó gondozásában) a Házszabályokat („Házszabályok és szolgálati
utasítások a magyar királyi országos fegyintézetek, úgyszintén az azoknál alkalmazott hivatalnokok és őrök
számára”), melyek az országos intézetek viszonyait voltak hivatva rendezni. A rendelet feltűnő hasonlatosságot
mutat az 1843-as javaslattal; ugyanolyan részletesen és precízen írta körül a végrehajtást, mint elődje. Fő
szempontja volt a garanciák rendezése, a humanitárius bánásmód meghonosíttatása (például tilos volt a
letartóztatottak bántalmazása, káromolása, botozása) és a magánelzárás intézményes bevezetése (amit persze
kénytelen volt megszorítólag elrendelni: „a mennyire ti. az intézet építkezési és egyéb viszonyai megengedik”).
A rendelettel az igazságügyi kormányzat megteremtette a modern börtönügy fejlődésének alapjait. A
lehetőségek előtt utat nyitott alternatív szabályozásával, tudomásul véve a fennálló feltételek korlátait.
A börtönrendszer kettősségének (ti. az igazságügyi tárca alá tartozó országos és a belügyminisztérium

alárendeltségébe került megyei és városi börtönök párhuzamos irányításának) megfelelően átmenetileg
kettészakadt a szabályozás. Ezt tudomásul véve az igazságügyi kormányzat csupán ideiglenes rendeletet
bocsáthatott ki, a belügyminisztérium pedig, látva a börtönigazgatás hosszabb távú egységesítésének
tendenciáját, nem szorgalmazta általános szabályok megalkotását. Az a bírói szervezet rendezéséig váratott
magára. Jogi szabályozás hiányában még az egységes terminológiának is híján volt a gyakorlat. A polgári
átalakulás előtti praxisnak megfelelően a kiszabott ítéletek vagy börtönre (carcer), vagy pedig fogházra,
fogságra (arestum) szóltak. A súlyosabb (általában a két esztendőt meghaladó szabadságvesztés-büntetést,
börtönbüntetést) az országos intézetekben töltötték le az elítéltek, melyeket már ekkor fegyintézetnek neveztek.
A börtön, a fogház, a fegyház megnevezések meglehetősen rapszodikusan váltogatták egymást. A kisebb
politikai jellegű bűncselekményekért már ekkor államfogház-büntetést szabtak ki. Valamelyes tisztulás a
terminológiában a független bíróságok felállítását és szervezetét megállapító 1871. évi reform kapcsán
következett be.
Az 1871:31. tc. értelmében a börtönök a törvényhatóságoktól a bíróságokhoz (a járásbíróságokhoz és a

törvényszékekhez) kerültek. Az 1871:33. tc. a fogházak felügyeletét a királyi ügyészekre bízta. Ez némiképp
alakította a végrehajtási intézetek „rangsorát” is. Az országos intézetek már korábban is az igazságügyi tárca alá
tartozván elkülönültek a többi börtöntől. Most ezek is törvényszéki, illetőleg járásbírósági fogházzá váltak,
megörökölve anyaintézetük, a törvényszék, illetőleg a járásbíróság helyét és besorolását a bírósági szervezetbe.
A törvényhatósági börtönök átadásával átszállt a rendezés kötelezettsége is az igazságügyi minisztériumra.

Ennek hatására született meg az 1874. évi szabályozás. 1874. február 18-án Kelemen Mór miniszteri titkár
munkájának eredményeképpen az igazságügy-miniszter 692. számú rendeleteként látott napvilágot a fogházak
kezeléséről szóló jogszabály. A rendelet talán nem legfontosabb, de legnagyobb hatású eleme a terminológia
tisztázása. A rendelet úgy fogalmazott, hogy „általában” fogház az az intézet, amelyik a járásbíróságok mellett, s
börtön az, amelyik a törvényszékek mellett működik. A fogháztól és börtöntől – annak dacára, hogy nem
definiálta a fentebb megjelölt intézeteket – határozottan elkülönítette a hosszabb tartamú szabadságvesztés-
büntetés letöltésére szolgáló országos fegyintézeteket. Tipizálása ugyan nem a büntetési nemekre vonatkozott,
csak a büntetés-végrehajtási intézettípusokra, e rendelet honosította meg a büntetőjogi szakterminológiában a
fogház-börtön-fegy- ház egyértelmű használatát. Emellett különös figyelmet fordított a fogva tartottak
elkülönítésére és osztályozására, minthogy az elsőfolyamodású járásbíróságok és törvényszékek fogházaiban
foganatosították az előzetes letartóztatást és a vizsgálati fogságot. Tekintettel a fogházak és börtönök átépítése
körüli igényekre, s a majdani építkezések szükségességére, részletes előírásokat tartalmazott a majdani intézetek
építészeti és berendezési teendőire és feltételeire.
A büntetési rendszer
Mint arról már az anyagi jogról szóló fejezetben beszámoltunk, az 1878:5. tc. végül egyértelműsítette a
büntetési rendszert. Egyrészt megállapította a büntetési nemeket, az ezek végrehajtására vonatkozó legfontosabb
irányelveket és szabályokat, részben pedig meghonosította hazánkban a progresszív börtönrendszert. Csemegi
Károly (illetőleg a börtönügyi vonatkozásokat fogalmazó Tauffer Emil) a kodifikációs részmegoldásával lezárta
a börtönügyi törvény körüli vitákat. A büntetés-végrehajtás főbb téziseinek az anyagi kódexben történő
szabályozása eleget tett a garanciákkal szemben támasztott minimális követeléseknek, a részletes rendezést
pedig rendeleti szintre utalta. Ezzel kettészelte a törvénykönyv a börtönügyi szabályozást, s hosszú távon
akadályt vetett az egységes törvényi rendezésnek. A Csemegi-kódex hosszú élete, rendkívüli tekintélye e
megoldást konzerválta.
202
Barna
A büntető törvénykönyv szerint a szabadságvesztés-büntetés nemei: fegyház, börtön, fogház és államfogház.
(Az elítélt ennek megfelelő megnevezései: fegyenc, rab, fogoly, államfogoly.) Akódexet kiegészítő 1879:40. tc.,
a kihágási büntető törvénykönyv a büntetéseknek e sorát kiegészítette az elzárás intézményével. Tauffer Emil, ki
a büntető törvénykönyv e részének kialakításában Csemegi Károly segítségére volt, nem valamiféle elméleti
konstrukció mentén alakította ki a büntetési nemek e szerkezetét, hanem a gyakorlatot képezte le, mely
mindezen végrehajtási formákat ismerte már. Most a büntetés-végrehajtás irányából közelítve a fegy- ház, a
börtön, a fogház és az államfogház büntetési nemmé váltak. Ezzel a szabadságvesztés meglehetősen bonyolult
rendszerét hozta be a kódex, amit a kortársak már szövegezésénél is kifogásoltak. Ugyanakkor a kódex büntetési
rendszere méltó módon egészítette ki a törvény egyéb részeinek gondolatiságát. Aprólékosságával, számos
fajtájából eredő differenciálási lehetőségével némiképp pótolni látszott az individualizálás személyi
megközelítésének hiányát.
Az államfogház nem képezte organikus részét a büntetési rendszernek. Az államfogházra ítéltek száma
elenyésző részét alkotta a szabadságvesztés-büntetésre ítéltekének. Államfogházra nem túl súlyos, politikai
jellegű, „társadalmilag menthető” deliktumokért marasztaltak, így e körben a büntetés-végrehajtás speciális
célkitűzéseinek érvényesítésére nem volt sem szükség, sem lehetőség. A másik három fokozat a kódex
rendszerében tökéletesen illeszkedett egymáshoz. (Lásd a 2. táblázatot.)
3.2. táblázat - 3. TÁBLÁZAT Szabadságvesztés-büntetés és végrehajtásuk
Fegyház Börtön Fogház
Bűncselekmény Nagyobb súlyú bűntett Közép- és kisebb súlyú Vétség

bűntett
Tartam 2-15 év vagy 6 hó-10 év 1 nap-5 év

életfogytiglan
Végrehajtó intézet Fegyház Kerületi börtön Törvényszéki és

járásbírósági fogház
Munkavégzés Kijelölt munka Választott munka a Választott munka a

(kényszermunka) lehetségesek közül lehetségesek közül
(munkakényszer) (munkakényszer) a munka
alóli felmentés
lehetőségével
Ezt a konstrukciót ki kellett volna egészíteni egy végrehajtási rendelettel és így utasításba foglalt büntetés-
végrehajtási individualizációval. Útmutatást a kódex itt csupán kisebb részletkérdésekben adott: például hogy a
fegyháztól a fogház felé haladva a szabályok legyenek egyre enyhébbek, hogy a levegőzés fegyházban egy-,
börtönben kétórányi legyen. Ezt az elnagyolt képet egészítette ki az igazságügy-miniszter rendelete.
Már a kódex hatálybalépésének évében megjelent a 2106/1880. IM rendelet, és annak mellékletei tüzetesen
szabályozták ugyan a büntetés-végrehajtási processzust, ám első pillantásra látható a minisztériumi hivatalnokok
bizonytalankodása az elhatároláshoz igénybe vehető eszközök és módszerek dolgában. A fegyház és a börtön
szabályozása feltűnő egyezéseket mutat. A szövegezők ennek tükrében a lehető legegyszerűbb megoldást
választották ki: kis eltéréssel szó szerint átmásolták a fegyházi rendtartást a börtönére; az intézetek nevét
cserélve csupán föl, s a fegyenc elnevezés helyébe rabot illesztve. A különbségek a fegyház és a börtön között
szinte alig észrevehetők. Eszerint a rab – besorolási osztályától függően – keresményének negyed-, illetve
ötödrészét vehette szabadulása után kézhez, szemben a fegyenc ötöd-, illetve hatodrészével. A fegyenceknél
nem ismerték a kiemelkedő szorgalom honorálásának a hányad emelésével történő elismerését, ami a raboknál a
negyedet harmadra, az ötödöt negyedre változtathatta. A fegyintézeti koszt kiegészítése külön engedéllyel,
jutalomképpen lehető volt mindkét rezsimnél. E célra a fegyenc keresményének ötödét, a rab harmadát
fordíthatta. A fegyencek idegenekkel egyáltalán nem találkozhattak, a rabok egyedi engedélyek alapján igen.
Levelet fegyházban háromhavonta, börtönben havonta lehetett írni. Látogatások között ugyanez volt a
különbség. Fegyelmi büntetésként a sétálóidő, az élelmiszermennyiség csökkentése, illetve a kurtavas
alkalmazása szerepelt. A sétálóidő a rabnál egy órával leszállítható volt – ez a fegyencnél teljes megvonást
203
Barna
jelentett volna, ezért e formát a fegyházban mellőzték. Az élelmezés szűkítése rabnál kettő, fegyencnél három
hétre volt lehetséges, a kurtavas alkalmazása pedig rabnál egy hétig négy órára, fegyencnél tíz napig hat órára
volt lehetséges. Vagyis a differencia látszólagos. Ezek „...annyira irreleváns eltérések, hogy ha megfontoljuk,
komolyan számba se jöhetnek. gyakorlatilag és lényegében mi különbség sincsen a fegyház és a börtönbüntetés
között” – vélekedett a Magyar Jogászegylet Börtönügyi Bizottsága a megoldásról. Ettől függetlenül a börtön
mint büntetési nem fennmaradt a büntetési rendszerben a 20. század második feléig; a végrehajtás azonban
kevésbé volt képes feltételek híján differenciálódni: a börtönbüntetést leggyakrabban fogházakban
foganatosították.
A fokozatos börtönrendszer Magyarországon
A progresszív börtönrendszer tárgyalt korszakunk legnagyobb találmánya, melyet ilyen vagy olyan formában
szinte mindenütt kipróbáltak. A vegyes rendszerek egyike, melyeknek lényege a különféle korai börtönre-
zsimek kombinálása. A vegyes osztályrendszer alapja, hogy az elítélteketa bűncselekményük súlya, valamint
magaviseletük alapján különböző osztályokba sorolták; az egyes osztályokban eltérő volt a szigorúság, eltérőek
a végrehajtásra vonatkozó előírások. Az elítéltek mozgása mindkét irányban lehetséges volt: a súlyosabból az
enyhébb felé csakúgy, mint az enyhébből a súlyosabb irányába. A másik típusa a vegyes rendszernek a
fokozatos rendszer, melynek végeredményeképpen az elítélt a magánelzárás, tehát a teljes elszigetelés felől a
szabadság irányába haladt egy többlépcsős szisztéma szabályai szerint, melynek a végén a teljes szabadulás
állott. „A progresszív rendszer súlyosan érezteti az állam büntetőjogát és hatalmát, de hozzászoktatja
egyszersmind a letartóztatottat ahhoz, hogy szenvedések és nélkülözések között küzdjön ki minden enyhülést,
minden előnyt; s midőn ezt eszközli, szoros összefüggésben a rendszer alapelveivel... különböző fokok
felállítása mellett enyhíti a bánásmódot mindaddig, míg a javultat büntetésének utolsó idején csaknem teljesen
szabad emberekkel egyenlő bánásmódban részesítvén, őt a szabadságra előkészíti” (Csemegi Károly).
A fokozatos avagy progresszív rendszer szerint szerveződő modellek vagy az ír, vagy pedig az angol megoldást
követték. Az ír rendszer lényege, hogy a fegyenc, rab, fogoly kezdetben a legszigorúbb magányrezsim keretei
között tölti büntetése első hányadát, majd kedvezőbb körülmények közé kerül. A Csemegi-kódex szerint az első
stádium a magánelzárás, melynek időtartama a teljes büntetés egyharmada (ha az három esztendőnél hosszabb,
egy év). A magyar Btk. a rendszer legsúlyosabb mozzanatát, a teljes elkülönítésben eltelő első négy hónapos
szakaszt nem ismerte. Ugyancsak enyhített a szigoron a munkavégzés tekintetében. A szigorú ír rendszerben az
elítélt az első periódusban munkát nem végezhetett, a kódex a magánzárkában végzett kényszermunkáltatás
fogalmával operált. A második stádium a közös fogság volt. A fegyencek, rabok, foglyok közösen dolgoztak, de
éjjelre elkülönítették őket. Javult az élelmezés minősége, a szigor enyhült. A fogság részét képezte ugyan, de
már jóval nagyobb szabadságot biztosított a közvetítő intézet, melyben különösebb felügyelet nélkül dolgoztak
az elítéltek; rabruhát nem viseltek, további enyhítések is tapasztalhatók. Közvetítő intézetbe kerülhettek (ha
„szorgalmuk, valamint jóviseletük által a javulásra alapos reményt nyújtottak”) az életfogytiglan fegyházra
ítéltek tíz esztendő múltán, a legalább háromévi börtönre vagy fegyházra ítéltek büntetésük kétharmad részének
letöltése után. (Fegyelmi vétség esetén vissza is lehetett kerülni a közös elzárásba.) Végül saját kérelmükre és a
felügyelő bizottság ajánlatára, az igazságügy-miniszter döntése alapján következett a feltételes szabadlábra
helyezés, feltéve ha „jóviseletük és szorgalmuk által a javulás reményét megerősítették”. (Ettől a négyfokozatú
megoldástól az angol modell annyiban tért el, hogy hiányzott belőle a közvetítő intézet.) A kor legmodernebb (s
mindmáig időtálló) konstrukciója a kódex egyik erőssége volt. Hatékonyságát csupán a technikai feltételek (így
a megfelelő számú magánzárka és az elegendő közvetítő intézet) hiánya korlátozta. „A valóságban a büntetési
rendszernek egyik fokozata sem hajtatik végre, sem a magán elzárás, sem a szakszerűen, megfelelő szabályozás
alkalmazásával végrehajtott közös munkáltatás, sem a közvetítő-intézetbe helyezés” (Balogh Jenő).
A 2106/ 1880. IM rendelet és mellékletei az államfogházra vonatkozó kivételével (vö. 1895. évi 1140/1895. IM
rendelet) kisebb módosításokkal megélték a világháborút követő éveket.
A BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS FELTÉTELEI
Börtönépületek
Ahogyan azt a neoabszolutizmus börtönügyi helyzetének ismertetésénél már írtuk, a magyar tömlöchálózat
alkalmatlan volt a szabadságvesztés-büntetésnek mint általános büntetési nemnek a végrehajtására. Az osztrák
kormányzat nagyarányú büntetés-végrehajtási építkezésbe fogott, melynek keretében megteremtette az országos
intézeti hálózat mindmáig érvényes alapjait. A kiegyezéses igazságügyi tárca tehát egy friss, ámde felfogásában
avítt rendszer hagyatékával kezdhette meg a büntetés-végrehajtás reformját.
204
Barna
Az öröklött intézetek köre meglehetősen behatárolta a lehetőségeket. A középkori szellemiségű vármegyei
tömlöc sem befogadóképességében, sem a korszerű büntetés-végrehajtás minőségi követelményei tekintetében
nem volt kész az új európai szellem befogadására. Az országos intézetek (korabeli szóhasználattal, bár nem
jogszabályi terminológiával, fegyintézetek) ügyében az osztrák építkezések okán némiképp jobb volt a helyzet,
de korántsem megnyugtató. Sőt a sajátos osztrák büntetés-végrehajtási felfogás következtében (mely a totális
intézmények funkcióközelsége miatt a különbségek helyett az azonosságokat hangsúlyozva az intézeteket
alkalmatlan épületekbe telepítette) a fejlesztés lehetőségei is erősen behatároltak voltak. Az illavai, a lipótvári és
a munkácsi intézeteket korábbi katonai erődítményből, várakból alakították ki; az erdélyi „tartományi
börtönként” funkcionáló szamosújvári vár is országos fegyházként működött tovább; a váci fegyintézetet
egykori nevelőintézet, majd kaszárnya és tébolyda céljait szolgáló épületbe helyezték el; a márianosztrai női
intézetet a korábbi pálos rendi kolostor helyébe telepítették. Egyetlen valóban korszerűnek mondható intézete az
országnak az 1860-ban emelt nagyenyedi női fegyház volt, mely a későbbiekben hol országos intézetként, hol
bírósági fogházként szolgálta a büntetés-végrehajtás ügyét.
A változás a századfordulóhoz közeledő büntetés-végrehajtásban tapasztalható. Ekkor az új építkezések nyomán

egy igazán európai büntetés-végrehajtás alapjait vetették meg. A függetlenné vált bírói szervezet elhelyezésére
tett erőfeszítések eredményeképpen országszerte sorra épültek a megyei törvényszéki és a járásbírósági
igazságügyi paloták, melyek a kor felfogásának megfelelően épületegyüttesükbe foglalták a tör-
vényszéki és járásbírósági fogházakat is. E büntetés-végrehajtási intézeteket már a legmodernebb elvek szerint
tervezték, s bár befogadóképességük száz fő körül mozgott, egyre gyarapodó számuk érezhető változásokat
hozott a büntetés-végrehajtásba. A program végeredményeképpen a századfordulóra 65 törvényszéki és 313
járásbírósági fogház működött az országban. Az új országos intézetek sorát a szegedi kerületi börtön nyitotta
meg (1881:58. tc.), melyet már a panoptikus elgondolásoknak megfelelő „csillag” formájú elhelyezés jellemzett.
Az intézet 1885-ben fogadta az első beutaltakat. A büntetés-végrehajtási rendszer további fejlesztését szolgálta a
soproni cukorgyár átépítésével létesített fegyház 1886-ban (1884:20. tc.). 1896-ban fogadta az első beutaltakat a
budapesti királyi országos gyűjtőfogház, melynek ugyancsak panoptikus szellemben tervezett épületegyüttese
egyszerre adott otthont fegyenceknek, raboknak és foglyoknak. Ezek az új büntetés-végrehajtási intézetek már
mind alkalmasak voltak a magánrendszerű elzárás foganatosítására, a közös munkáltatás biztosítására, a
fokozatos rendszer követelményeinek teljesítésére. A nagyszabású építkezésekkel párhuzamosan folyt a korábbi
intézetek korszerűsítése, melynek célja a fokozatos rezsim alkalmazhatóságának biztosítása volt valamennyi
országos fegyintézetben. Magánzárka-épüle- teket, munkatermeket és kórházakat csatoltak a régi, csak közös
elhelyezést biztosító fegyházakhoz.
A progresszív végrehajtási szisztéma nélkülözhetetlen eleme a közvetítőintézet. 1883-ban vette birtokába az

igazságügyi tárca a kishartai közvetítő intézetet (1883:3. tc.), az 1884:20. tc. értelmében Vácott, utóbb
Lipótváron (1889) nyitottak közvetítő intézeteket. A világháborús megrázkódtatások után a börtönügy mind
kevesebb figyelmet fordított a fokozatos rendszer következetes végigvitelére. Ennek okán nemhogy további
(amúgy szükségesnek mutatkozó) közvetítő intézetet nem alapítottak, de a meglevők is elsorvadtak. Példának
okáért a hartai intézetet 1919-ben országos büntetés-végrehajtási intézetté alakították.
Államfogház már 1867-től működött Vácott, majd Szegeden létesítettek újat 1889-ben. A központosított
büntetés-végrehajtási igazgatás arra is lehetőséget adott, hogy további intézményekkel gazdagítsák a börtönügyi
intézményhálózatot: 1906-ban megkezdhette működését az Igazságügyi Országos Megfigyelő és Elmegyógyító
Intézet (9052/1906. IM), 1913-ban a Bűnügyi Embertani Laboratórium.
Már a büntetőjog és a büntetés-végrehajtási jog századfordulós fejleményei közé tartozott a fiatalkorúak

intézeteinek létesítése: a fiatalkorúak országos fogházának (Cegléd) és a javítóintézeteknek (Aszód, Kassa,
Kolozsvár, Székesfehérvár, Rákospalota) megnyitása. A javítóintézetek kategóriáját a serdületlenek, illetve a
fogházra ítélt 20 esztendőn aluliak részére alakította ki a Csemegi-kódex. Jóllehet szűk körre szorította
alkalmazását: legfeljebb hat hónapra tette lehetővé a beutalást, bűncselekmény alapján, mégis előrelépést
jelentett – bevezette az intézményt a köztudatba. Ezzel kapcsolatban „súlyos mulasztás terheli az igazságügyi
kormányzatot” – írta Fayer László -, „hogy a BTK fennállása alatt összesen négyjavító intézetet létesített. holott
csaknem minden törvényszék területén volna szükséges javító intézetet felállítani, hogy a javító intézetbe utalás
ne járna több formasággal, mint a fogház kiszabása.” A minisztériumi döntési jogosultság a kérdésben, továbbá
a nagy távolságokra történő szállítás a praxis képviselőit elkedvtelenítette: a bírák végül is kerülni kezdték e
megoldást.
205
Barna
A trianoni békeszerződést követően büntetés-végrehajtásunk nehéz helyzetbe került. Az ország jelentős
területeinek átcsatolásával elveszítette a lipótvári, illavai és nagyenyedi fegyintézeteket; továbbá 42
törvényszéki és 200járásbírósági fogházat. Még ha tekintjük is a területelvételekkel megcsappanó
lakossághányadot, a változások alapjaiban érintették a büntetés-végrehajtási struktúrát, melynek helyreállítása
évtizedekre lekötötte a szakemberek figyelmét és energiáit.
A szükségletek fedezése
A büntetés-végrehajtás közismerten nem tartozik a kisebb költségvetési tételek közé. Fenntartásának két
tényezője volt. Egyrészt a szabadságvesztés-büntetés végrehajtására szolgáló intézethálózat kiépítése, illetve
architekturálisan alkalmassá tétele a teóriaszinten megfogalmazott büntetési rendszer realizálására; másfelől a
megteremtett intézményi háttér fenntartása (technikai költségek, a tiszti, őr- és kiegészítő személyzet fizetése és
ellátmánya, rabegészségügyi, élelmezési, munkáltatási és oktatási költségek és egyéb kiadások). Az elsőben
több alkalommal is ga- valléros bőkezűségét bizonyította a magyar országgyűlés. Első ízben, amikor a
kiegyezés utáni büntetési rendszer kiépítéséhez, a meglévő intézethálózat korszerűsítéséhez kérte a támogatást
az igazságügyi tárca, a Ház vita nélkül szavazta meg a költségvetést. Hasonlóképpen a nyolcvanas-kilencvenes
évek nagy börtönépítési programja esetében. A kormányzat a fenntartási költségeknél kevésbé volt gáláns.
Minden lehetséges eszközzel arra próbálta szorítani az intézetek vezetését, hogy a rabmunkáltatás rendszerét a
minél nagyobb bevételek elérésére alkalmasan szervezzék meg. Ebben a törekvésben hosszú ideig
élethalálharcot vívott egymással a vállalkozói rendszer (melynek értelmében a rabmunkáltatást mintegy „bérbe
adták” vállalkozóknak), és az ún. házi kezelés (mely az intézet szervezésében oldotta meg az iparüzletet, illetve
a mezőgazdasági termelést). E küzdelem mögött döntően anyagi megfontolások álltak, s csak kisebb tekintet
esett a büntetés-végrehajtás elvi céljainak megvalósítására. A két világháború közötti Magyarországon
különösen nagy problémát jelentett a financiális források hiánya, úgyhogy a rabmunkáltatás egyik fő elve ekkor
a munkajövedelem fokozása lett.
Büntetés-végrehajtási igazgatás
A büntetés-végrehajtás felügyelete és igazgatása legfelsőbb szinten az igazságügyi tárca hatáskörébe tartozott.

Tevékenysége részben a szakmai ellenőrzés és főfelügyelet volt, részben a büntetés-végrehajtás szabályozása és
irányítása, részben konkrét büntetés-végrehajtási ügyekben valódöntések, részben pedig az igazgatási ügyek. E
célra a minisztériumban kezdetben miniszteri osztálytanácsost alkalmaztak, majd külön börtönügyi osztályt
állítottak fel. Alkalmanként az országos intézetek ellenőrzésére miniszteri biztost küldtek ki, aki a miniszter
felügyeleti hatáskörével bírt.
Az intézetek felügyelete és irányítása megoszlott az intézetek típusa szerint. Az országos letartóztatási intézetek
közvetlenül az igazságügyi tárca alá tartoztak, a törvényszéki börtönök fölött a királyi ügyészség vezetője vagy
helyettese, a járásbírósági fogház fölött pedig a királyi járásbíróság vezetője gyakorolt felügyeletet. A felügyelet
egyfelől konkrét ügyek intézéséből, másfelől a rendszeresen foganatosított ellenőrzésekből állott.
A személyi feltételek
Az őr- és tiszti személyzet kialakításában a modern polgári börtönügy híveinek egy régi tradícióval kellett
megküzdeniük. A totális intézményekre vonatkozó felfogás ugyanis a funkció-összevonás közben a személyzet
verbuválásában is azonos következményekkel járt. A várból alakult intézeteknél kezdetben logikus volt a
katonaság felhasználása az őrzésben: a későbbi büntetés-végrehajtásban is természetessé vált vagy a katonaság
direkt igénybevétele, vagy pedig a leszerelt, obsitos körből való toborzás. A fegyőrök jelentős része tehát
évtizedeken keresztül kiszolgált katona volt. Később a helyzet annyit változott, hogy egyfelől a megnövekedett
igény, másfelől a csökkenő érdeklődés okán az intézetek vezetői kénytelenek voltak szélesíteni a merítés
bázisát. A büntetés-végrehajtás presztízse azonban sohasem került följebb az álláskeresők listáján, az érdeklődés
mindvégig csak a legalsóbb társadalmi rétegekben mutatkozott. Néhány elemit végzett, munkanélküli béresek,
munkások szegődtek el a statisztikák és megemlékezések szerint börtönőrnek.
A szakképzés
1866-ban készült el Tauffer Emil és Csillagh László jelentése a fegyintézetek állapotáról. Ebben a következőket
írták az őrszemélyzet állapotáról: „Kitanításukra nem sok fordíttatott; az igazgató megfogadja a legényt,
megkapja az intézeti ruhát, a fegyvert kezébe adják s rögtön szolgálatba rendelik, a mikor aztán nézi: társai mit
tesznek, s ő is hasonlóan cselekszik; különben is szolgálati utasításokkal a fegyőrök nincsenek is ellátva.” Még
206
Barna
évtizedekig „helyben szokásos módon” történt a kiképzés. A szakképzés következetes egységesítése a
világháború után következett be, amikortól is kötelezővé lett minden őrnek egy alkalommal ún. őri tanfolyamon
részt venni. A letartóztatási intézetek tisztviselőinél (igazgató, titkár, fogalmazó, lelkész, tanító, orvos)
természetesen magas szintű végzettséget, diplomát vártak el.
2.8. RABSEGÉLYEZÉS
A rabsegélyezés fogalma hagyományosan megoszlik a büntetés időtartama (fogházmisszió) és a szabadlábra
helyezést követő idő között (utógondozás, patronázs).
Az egyik legősibb karitatív vállalása az egyháznak a fogházmisszió, eredete a keresztények tömeges

bebörtönzésének idejére megy vissza. Az egyház mindig feladatának érezte az elítéltek lelki kínjainak
enyhítését, így a börtönlátogatás, a vigasznyújtás évszázadokon át gyakorolt tevékenységgé lett. Ami a polgári
börtön megjelenésekor megváltozott a misz- szióval kapcsolatosan: az egyházi gondozó tevékenység beépült a
büntetés-végrehajtás folyamatába. Minthogy a büntetés célja a nevelés, a modern polgári börtönügy számára
kézenfekvő lett a nevelőmunkában oroszlánrészt vállaló karitatív munkálkodás intézményesítése. Emellett a
lelkészek és papok elvállalták a pszichikai kezelést is: lelki vigaszt, nyugalmat, vallásos és erkölcsi támogatást
nyújtottak az elítélteknek. A dualizmus korában a lelkész már éppen olyan szerves része a
börtönorganizációnak, mint a tanár vagy az orvos. A századfordulón már tevékeny részt vállaltak a
fogházlátogatásban apatronázs (rabsegélyező) egyletek is, ezzel némileg csökkentve az egyház terheit.
A fogházmisszió
Az utógondozás, vagyis a szabadulás utáni törődés megszervezése ismét kettévált. A hivatalos állami
gondoskodás leginkább csak a hazajutásig szóló támogatásra terjedt ki (a szabaduló rab a legolcsóbb
közlekedési útijegyet, a legnélkülözhetetlenebb ruhákat és három forintnál nem több készpénzt kaphatott
útravalóul), de ez sem illette meg, ha visszaesőként ítélték el, ha külföldi volt, ha a letartóztatás alatt fegyelmi
megrovás alá esett, s csak abban az esetben juthatott hozzá, ha állandóan jó magavi- seletet tanúsított, s szegény
sorsú volt. A korszak börtönügyi igazgatása tehát valamiféle kedvezményként, jutalomként értelmezte az állami
rabsegélyt. (Ennek fedezésére intézeti segélyalapokat létesítettek, melyeknek forrásai a segélyalapok birtokában
lévő értékpapírok kamatai, egyes fegyencek keresményei meghatározott ideig, a „gyümölcsözőleg” kezelt
fegyenckeresmények kamatai, az özvegy, kiskorú gyermekek, munkaképtelen szülők hátrahagyása nélkül
meghalt elítéltek keresete, az elkobzott pénzek és az elkobzott tárgyak eladásából származó pénzösszegek stb.
voltak.) A két világháború között az intézetek vezetői, ha a szabadlábra helyezendő esetében nem látták
biztosítottnak az illető munkalehetőségét, szabadulás után munkaközvetítő hivatalhoz fordultak. Ezt
meghaladóan sokkal inkább a szabadultak feletti rendőri felügyelet, tehát a hatósági ellenőrzés nyomult előtérbe.
Utógondozás
Az utógondozás másik ágát a társadalmi részvétellel, magánosok szervezésében kívánták megoldani. Minthogy
Magyarországon a rabsegélyezés állami formái csak lassan bontakoztak ki, az első lépéseket magánosok tették
meg. Az érdemi gondoskodás (tanácsadás, munkahelyszerzés, segélyezés, pártfogó kijelölése) a rabsegélyező
egyletekre maradt. Mint a büntetőjog alakulásánál – de fentebb, a fiatalkorúakra vonatkozó szabályozásnál is
láthattuk -, a legnagyobb haladást e téren érte el a magyar börtönügy. Az első büntetőnovella, majd az 1913. évi
szabályozás nyomán megszületett a fiatalkorúak pártfogó felügyeletének hálózata.
Az ún. rabsegélyező egyesületek a szabaduló elítéltek foglalkoztatásáról, elhelyezéséről kíséreltek meg

gondoskodni. Átmeneti otthonokat szerveztek, adományokat gyűjtöttek, segélyalapokat létesítettek. Az első
egyesület 1874-ben Budapesten jött létre, amit gombamód szaporodó rendszerben követtek a többiek. 1914-re
már 34 ilyen szervezet működött. Arabsegélyező egyesületek országos kongresszusokat tartottak. Nevezetesebb
volt az 1909. évi konferencia, melynek határozatában a rabsegélyezők a gyermekvédelmi, ifjúságvédelmi és
rabsegélyezési feladatok egyesítését deklarálták. Az 1911. évi kongresszuson pedig elutasították a hivatásos
bűntettesekkel való foglalkozás feladatát, azt az államra hárítva át. Az egyesületek területi alapon szerveződtek.
Az egyletek és a büntetés-végrehajtási intézetek így szoros kapcsolatban álltak: az egylet vezetése idejében
tudomást szerzett arról, ha valaki szabadult az intézetből, így előkészíthették fogadását, szállását, munkahelyét,
kijelölhették pártfogóját. Az egyletek tapasztalatai világossá tették, hogy az utógondozás szerves része a
büntetés-végrehajtásnak, talán leghatékonyabb periódusa; ennek okán állami támogatás nélkül nem
funkcionálhat, állami felügyelet és koordináció nélkül hatástalanná válik. „A társadalmilag indokolt és
207
Barna
tudományosan megalapozott javaslatok ellenére az utógondozási rendszer továbbfejlesztésére nem került sor”
(Horváth Tibor).
Rabjogok
A középkori bűnösfelfogás az elítéltet megfosztotta mindenféle jogától, becsületétől, tisztességétől. Az isteni és

emberi szabályok megsértése számára a társadalomból való kivetést, a törvényenkívüliséget eredményezték.
Hosszú volt az út e megrögzült kép megváltoztatásáig: a polgári börtön megszületésére volt szükség ahhoz,
hogy előbb „fogsági jog”, majd „rabjogok” néven önállósuljon az a felfogás, mely a rabot bizonyos jogokkal
bíró lényként tételezte. Ezek a jogok kezdetben csak néhány, a modern börtönfogalom körébe illő dologra
terjedtek ki: például a humánus bánásmódra, a megfelelő egészségügyi ellátásra, az élelmezésre, a tanulásra, a
lelki vigaszra. Később a minimális levegőzés, látogató fogadása, levélírás is felzárkózott, sőt megjelent a panasz
és kérelem joga is. A nagy áttörés a rabbiztosítás elismerése volt (1913), mely kötelezővé tette a munkát végző
letartóztatottak balesetbiztosítását, a biztosítás díját az államra terhelve. A rabok a munkavégzés körében történt
baleset kapcsán baleseti segélyt, munkaképesség megszűnése esetén járulékot kaptak, a rab elhalálozása esetén a
belföldi hozzátartozók járulékra voltak jogosultak.
3. 3. A BÜNTETŐJOG ALAKULÁSA A SZOVJET

TÍPUSÚ ÁLLAMBAN
3.1. A BÜNTETŐ JOGALKOTÁS
AII. világháborút közvetlenül követő időszakban Magyarországon a politikai helyzet bizonytalanságához
hasonlóan zavaros volt a jogalkotás, a jogalkalmazás és ajogértelmezés állapota is. Az új hatalom képviselői
kötelességüknek érezték a fellépést a háborús bűnösökkel szemben, amely egyben a volt politikai elit
eliminálását is lehetővé tette. Ezzel egy időben a politika fő feladatává lett az ország kivezetése a gazdasági
összeomlásból, s nem kevésbé a kirótt jóvátételi kötelezettség fedezetének biztosítása. Az anarchikushoz
közelítő helyzetben a büntetőjog e gazdasági célok elérésének eszközévé vált. Ahogyan egyre nyilvánvalóbbá
vált a politikai orientáció, a szovjet táborhoz csatlakozás, ahogyan a kommunista párt befolyása vált döntővé,
majd kizárólagossá az államéletben, úgy lett a problémák büntetőjogi elintézése a pártszervek és a
jogszolgáltatás módszerévé. A politikai rendszer védelme elsődleges feladatává vált a büntetőjognak is. „.a
büntetőjog szolgálati szerepe olyankor, ha a társadalom (bármilyen oknál fogva) válsághelyzetbe kerül, illetve
ha a társadalmi rend, vagy az állami hatalom létét szervezett vagy megszervezhető reális társadalmi erő, vagy
külső hatalom közvetlenül fenyegeti.” felerősödik. „Ilyenkor a büntetőjogalkotásban a generális prevenció
szempontjai válnak uralkodóvá. Szélesedik a büntetőjog hatásköre, és nagymértékben fokozódik a büntetendő
cselekményekre előírt szankciók szigora. Ilyen időszakban a büntetőjog funkciójának elnyomó és kényszerítő
jellege háttérbe szorítja a funkció nevelő-szervező vonását” (Fonyó Antal). Röviden: a büntetőjog az osztályharc
eszközévé vált. Sztálinnak az osztályharc folyamatos éleződéséről szóló teóriája megalapozta a következtetést,
miszerint a politikai rend ellen fellépők vagy a tételezett gazdasági szabályok megsértői a nép ellenségei, ergo: a
büntetőjog legkeményebb szigorára érdemesek. Az osztályharcos felfogás nem tűrte a garanciákat, a
büntetőjognak a polgári szabadságjogok tiszteletben tartására épülő konstrukcióját. Már 1945-ben kezdetét vette
a büntetőjog átalakítása, a terhes biztosítékrendszer elbontása.
A büntetőjog forrásai
1945 után a büntetőjogi szabályozás alapját a kibocsátását követően többször módosított és kiegészített, de még
hatályban lévő Csemegi-kódex képezte. Ehhez csatlakoztak a büntetőjogi rendelkezéseket tartalmazó
csekélyebb fajsúlyú, hatályban tartott további törvények, valamint az újonnan hozott különféle szintű
jogszabályok. A törvény előtti egyenlőséget már a jogszabály szintjén sem érvényesítették. Tovatűnt a nullum
crimen sine lege és a nulla poena sine lege princípiuma: bűncselekmények megállapítását, büntetőjogi
rendelkezéseket immáron rendeletek is tartalmaztak. A kormányrendeletek kibocsátói ezentúl éltek például az
1946. évi XVI. és XXVIII. törvénycikk felhatalmazásával, amelyek törvényi körbe tartozó jogalkotásra,
törvények módosítására vagy törvényi szabályozástól való eltérésre is jogosítottak. (Vö. például 8800/1946. ME
rendelet az árdrágító és közellátás elleni bűncselekményekről.) A kormányrendeletek szabályozta büntetőjogi
tényállások sajátja volt a blan- kettajelleg. Ezeket a kerettényállásokat a legkülönfélébb miniszteri rendeletek és
utasítások vagy még alacsonyabb szintű hatósági utasítások töltötték meg tartalommal, félretéve a jogszabályi
hierarchia valamennyi garanciális alapelvét. Ez természetesen a büntetőjog eszközszerepének további
208
Barna
felnagyítását, a felelősségre vonások indokolatlan kiszélesítését eredményezte. A sajátos státusú törvényerejű
rendelet látszólagos legitimációját is bőven kihasználták (például az 1950. évi 4. törvényerejű rendelet az ötéves
terv büntetőjogi védelméről, az 1950. évi 24. törvényerejű rendelet a társadalmi tulajdon fokozott büntetőjogi
védelméről vagy az 1950. évi 30. törvényerejű rendelet a tervszerű devizagazdálkodás büntetőjogi védelméről).
Am még ezen is túlterjedt a büntetőjog garanciális rendszerének módosítása. A bírói gyakorlat anonim
tényállású ítéleteit lényegében függetlenül az esetleges törvényi szabályozástól, a vádirat vagy a politikai
hatóságoktól (is) érkező utasítások, nyíltan megfogalmazott igények szabták meg.
Háborús és népellenes bűncselekmények
A háborús és népellenes bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonását rendezte az 1945. évi VII.
törvénnyel törvényerőre emelt 81/1945. ME rendelet és az 1440/1945. ME rendelet „A háborús és népellenes
bűncselekményekről”. A 81/1945. ME rendelet definiálta a háborús bűnös (11. §) és a népellenes bűntettben
bűnös (15. §) fogalmát. Háborús bűncselekményként ítélték meg többek között a megszállott területek
lakosságával vagy a hadifoglyokkal szembeni kegyetlenkedést, a háborús hírverés kifejtését, Magyarországnak a
II. világháborúba való belépését előmozdító közéleti tevékenységet. Népellenes bűncselekménynek minősült –
hogy csak a legfontosabbakat emeljük ki – a nép érdekeit súlyosan sértő jogszabályok kezdeményezése sajtó
vagy nyomtatvány útján, illetve a rádióban vagy közéleti szereplés során a fasiszta és a demokráciaellenes
irányzatok hirdetése és terjesztése, továbbá a haladó társadalmi szervezetek ellen irányuló besúgó tevékenység.
A rendelet felsorolta a népbíróság által kiszabható büntetéseket: halál, fegyház, börtön, fogház, internálás,
vagyonelkobzásig terjedő pénzbüntetés, állásvesztés vagy foglalkozástól eltiltás, politikai jogok gyakorlatának
felfüggesztése. (Az 1440/1945. MErendelet átalakította a népbíróságok által kiszabott büntetések rendszerét. E
rendelet bevezette a kényszermunkát, ugyanakkor megszüntette a fogházat, a főbüntetésként alkalmazott
pénzbüntetést, a fegyelmi büntetést és az internálást. A kényszermunka életfogytig vagy határozatlan időre volt
kiszabható.) A 81/1945. ME rendelet értelmében „a népbíróság által kiszabott halálbüntetés kegyelmi úton
életfogytiglani, vagy 10-15 évig terjedő, határozott tartamú fegyházbüntetésre változtatható át”. A ke-
gyelmezés joga a Nemzeti Főtanácsot illette.
A demokratikus államrend védelme
A felszabadulást követően kibocsátott új jogszabályok között kell megemlíteni „A demokratikus államrend és a

demokratikus köztársaság védelméről” szóló 1946. évi VII. törvénycikket, melynek célja leplezetlenül a
politikai típusú büntetőjog kiszélesítése volt. Míg a népbíróságokra vonatkozó rendelet a háborús és népellenes
bűntettek elkövetőit a múltban megtörténtek miatt rendelte a népbíróságok elé, a demokratikus államrend
büntetőjogi védelméről szóló törvény a jövőre nézve biztosította az eljárást a fennálló politikai rendszerrel
szembeszegülők ellenében, s tette le az ítélkezés jogát a népbíróságok kezébe. Az 1946. évi VII. törvénycikk
megfogalmazott feladata az 1946. évi I. törvénycikkel megalkotott demokratikus államrend (a demokratikus
köztársaság, annak alapintézményei, a köztársasági elnök stb.) védelme volt. 1949. augusztus 12-én az
Országgyűlés politikai, alkotmányjogi és közjogi bizottsága együttes ülésén hozott határozat értelmében az
1946. évi törvény a továbbiakban az 1949. évi XX. törvénnyel megalkotott Magyar Népköztársaság büntetőjogi
védelmét volt hivatott ellátni. A köztársaság felcseréltetett a „népköztársaság” kifejezéssel, s egyben a
demokratikus államrend fogalma is más politikai jelentést kapott.
A demokratikus államrend és köztársaság büntetőjogi védelméről szóló törvény szerint bűntettnek volt
tekintendő a) a demokratikus államrend vagy demokratikus köztársaság megdöntésére irányuló cselekmény,
mozgalom vagy szervezkedés, illetve ezek vezetése, kezdeményezése, támogatása, az ezekben való részvétel; b)
a demokratikus államrend vagy annak alapintézményei, egyes személyek, csoportok, nemzetiségek, fajok vagy
felekezetek elleni izgatás, gyűlölködés felkeltésére alkalmas cselekmény elkövetése. Úgyszintén az a
cselekmény, amely c) alkalmas a köztársasági elnök életének, testi épségének, személyes szabadságának,
alkotmányos hatalmának elvételére, avagy d) alkotmányos hatalmának korlátozására. Bűntett miatt vonták
felelősségre azt is, aki az a)-d) pontok valamelyikére szövetkezett, véghezvitelt elősegítő más cselekményt
követett el, a bűncselekmény elkövetésére izgatott, mást felhívott, ajánlkozott vagy vállalkozott. Vétségként volt
büntetendő az államrend, a köztársaság nemzetközi megbecsülését csorbító vagy azok iránt megvetés keltésére
alkalmas híresztelés, tényállítás, valamint a fentebb bűntettként megfogalmazott bűncselekményekről tudomást
szerző s azt nyomban a hatóságnak nem jelentő személy. E törvénnyel (s különösképpen annak„népi”
átértelmezésével) a magyar büntetőjogban kiépült az a politikai indíttatású anyagi büntetőjogi talapzat, amelyre
támaszkodva megkezdődhetett a politikai felelősségre vonások sorozata. A gond nélkül tágítható fogalmak
(kerettényállások) – az „államrend alapintézményei”, „gyűlölet felkeltésére alkalmas cselekmény”,
„gyűlölködésre izgatás”, „az államrend nemzetközi megbecsülését csorbító tény állítása vagy híresztelése”, „a
209
Barna
köztársaság iránt megvetést keltő tény állítása vagy híresztelése” – segítségével már nem okozhatott gondot sem
a politikai nyomozó hatóságoknak, sem az ügyészségeknek, sem a bíróságoknak hogy megfelelő, éppen a
politikai széljárás szerinti tartalommal töltsék ki ezeket a törvényi kereteket.
A demokratikus államrend védelmével kapcsolatos politikai bűncselekmények büntetésének szabályozása is

szorosan a népbírósági joghoz kapcsolódott. „A népbírósági rendeletekkel és a demokratikus államrend és a
köztársaság védelméről szóló törvénnyel lényegében kialakult a régi Btk. mellett egy párhuzamos büntetési
rendszer a politikai jellegű bűncselekményekre, amely számos új elemet tartalmazott. Az új büntetési
rendszerben fontos helyet foglalt el a kényszermunka, amely a súlyosabb bűncselekményekre szabályként volt
alkalmazandó” (Györgyi Kálmán).
A gazdasági rend büntetőjogi védelme
A gazdasággal kapcsolatos büntető jogalkotás indokát a háború utáni rendkívüli nehézségekben jelölte meg az
Országgyűlés, amikor felhatalmazta a kormányzatot a gazdaság helyreállításával kapcsolatos rendeletek
meghozatalára, az azzal kapcsolatos büntetőintézkedések kibocsátására. A rendeleti jogalkotás azonban nem
szűnt meg a legválságosabb esztendők múltával: a szovjet rendszerű gazdaság kiépítésének (előbb az
államosításoknak, majd a mezőgazdaság kollektivizálásának és a tervgazdálkodás védelmének is) eszközévé
lett. A gazdasági rend oltalmát szolgáló büntetőrendelkezések sajátja, hogy nem kodifikált formában, sokszor
egyéb vonatkozású rendeletek záradékaként vagy részrendelkezéseként bukkantak fel, látványosan megtagadva
a nullum crimen sine lege elvét.
Az első időszak rendelkezéseinek irányát jól mutatják a kínálkozó példák: a 9480/1945. ME rendelet a
közszükségleti cikkek engedély nélküli kivitelét nyilvánította bűntettnek, a 12 400/1945. ME rendelet az áru- és
anyagkészletek felhasználását és forgalmát szabályozva tekintette bünte- tendőnekaz idevágó szabályok
megsértését. A12 090/1945. ME rendelet a Gazdasági Főtanács által kibocsátott hatósági intézkedések
megszegését nyilvánította vétséggé vagy kihágássá, az 1890/1945. ME és a 7200/1946. ME rendeletek a
hitelfelhasználás bizonyos módjait deklarálták sikkasztásnak, a 4660/1946. ME rendelet, mely a kereskedelmi
vállalatok ellenőrzésének meghiúsítását rendelte bűncselekményként büntetni, a 8800/1946. ME rendelet pedig
„az árdrágító és közellátás elleni bűncselekményekről” szólt és így tovább.
A kommunista párt politikai előretörését követően, mint jeleztük, megváltozott a gazdasági büntetőjog-alkotás
iránya. A14 200/1947. Korm.
rendelet a hároméves gazdasági terv büntetőjogi védelméről szólt, a 2550/1949. Korm. rendelet a
termelőszövetkezetek kialakítását, működését, tulajdoni viszonyait sértő cselekményeket pönalizálta, az 1950.
évi 4. törvényerejű rendelet az ötéves terv büntetőjogi oltalmáról rendelkezett, az 1950. évi 24. törvényerejű
rendelet a társadalmi tulajdon fokozott védelmét tette tárgyává, az 1950. évi 30. törvényerejű rendelet a
tervszerű devizagazdálkodás szabályainak megszegését szankcionálta büntetőjogi eszközökkel, s még hosszan
folytatható a felsorolás.
A gazdasági rend védelmével kapcsolatos, szinte mérhetetlen mennyiségű, különféle szinten megfogalmazott
jogszabály ugyancsak szélesítette a jogalkalmazás értelmezési lehetőségeit, ráadásul a kodifikáció általános
követelményével szemben a szétszórt, alig áttekinthető szabályozás útjára terelte a büntető jogalkotást. Szokássá
tette a gazdasági problémák büntetőjogi kezelését, precedensértékű lett a rendeleti szabályozás.
A harmadik büntetőnovella
A fentebb vázolt, politikai jellegűvé formált s politikai célok szolgálatára alkalmas büntetőjog kialakításának
tendenciájához igazodott a Cse- megi-kódex módosítását célzó harmadik büntetőnovella (III. Bn.), amelynek a
1878:5. tc. „legkirívóbb fogyatékosságainak felszámolása” és természetesen a „leghaladóbb elvek érvényre
juttatása” volt a célja. Ha a politikai környezet nem adott volna okot kételkedésre, még humanizálásnak is tűnt
volna a veszélyeztető jellegű cselekmények pönalizálása vagy az elmebetegek biztonsági őrizetének
szabályozása. Összességében azonban a szigorítás jellemezte a novellát: az élet és testi épség elleni
cselekmények, a gondatlan cselekmények, az állami tulajdon rovására elkövetett lopás esetét súlyosabban ítélte
meg. A büntetési rendszerben is hozott változást az 1948. évi XLVIII. törvénycikk, amely bevezette az
elmebeteg bűnelkövetők biztonsági őrizetét. A biztonsági őrizetet felnőtt korú beszámíthatatlan személy által
elkövetett bűntett vagy vétség esetén kellett elrendelni. AIII. büntetőnovella szabályozta és törvényi tényállásba
foglalta az ittasságot, a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetést, valamint az országhatár tiltott átlépését.
210
Barna
A büntető törvénykönyv általános része
A büntetőjog jelentős hányadának átpolitizálása, a különös részi és büntetési rendszert érintő szovjet mintájú
átalakítások éles konfliktusba kerültek a hagyományos, normatív szellemű büntetőjogot tartalmazó Csemegi-
kódexszel. A „szocialistajogfejlődés” és a megváltozott hatalmi viszonyok egyre inkább sürgették az új büntető
törvénykönyv kidolgozását, de legalább a büntetőjog általános részének, a legfontosabb szovjet elveknek a
kodifikálását. A szovjet típusú büntetőjogi kodifikáció történetében fontos lépcső volt az 1950. évi II. törvény a
büntető törvénykönyv általános részéről (Btá.). Amint a törvényjavaslat általános indokolásából kiderül, a
„különös rész megalkotása még gondos előkészítést, anyaggyűjtést és számos büntetőjogi részletkérdésben való
előzetes állásfoglalást tesz szükségessé, nehogy az új törvény rövid időn belül nagyszámú lényeges kiegészítésre
szoruljon. annak azonban nincs akadálya, hogy
a bűntettesekre és a bűncselekményekre, valamint a büntetésekre vonatkozó általános szabályokat tartalmazó

ún. általános rész már most megvalósuljon.” A Btá. a Csemegi-kódex első részének még hatályban lévő
rendelkezéseit és az általános részt kiegészítő jogszabályokat váltotta fel. A törvényhozók figyelemmel voltak
arra, hogy a büntető igazságszolgáltatásban népi ülnökök is közreműködnek, így olyan törvény megalkotása tűnt
célszerűnek, amely „nem idéz fel szükségtelen bonyodalmakat, kerüli a felesleges jogászi aprólékosságot,
hanem ehelyett világos és áttekinthető szabályozásra törekszik”.
Új elvek
A Btá. teljesen új elveket honosított meg a magyar büntetőjogban. „Feladataként a társadalomnak a reá nézve
veszélyes cselekményekkel szemben való védelmét tűzte ki, és expressis verbis ki is mondta, hogy
bűncselekmény csakis a társadalomra veszélyes cselekmény lehet. A törvény e tételnek minden vonatkozását
levonva alakította ki mind felelősségi, mind büntetési rendszerét” (Fonyó Antal). A társadalomra veszélyesség
fogalmának keret jellegű megfogalmazásával elegánsan áthárította az osztályszempontú megítélés
érvényesítését a jogalkalmazókra. E bizonytalan tartalmú fogalom intézményesítésével megnyitotta az utat a
bírói „mérlegelés” előtt, lehetővé téve egyfelől a „társadalomra veszélyesség csekély fokának” klauzulájával
akár a büntetéskiszabás mellőzését is, de módot adott a politikai nyomás érvényesítésére is az „osztályellenség”
fokozott veszélyességének értelmezésével az ítéletben.
A büntetés céjának elsősorban a dolgozó nép érdekeinek és a társadalmi tulajdonnak védelmét (s ezzel
összefüggésben a generális és a speciális prevenciót, valamint a teljes rehabilitáció megvalósítását) tekintette a
törvény. Az új törvény a Csemegi-kódex hármas rendszerétől elszakadva nem tett különbséget bűntett és vétség
között, hanem a bűncselekményeket bűntettekre és kihágásokra osztotta, hogy az 1955. évi 17. törvényerejű
rendelet később még a kihágás intézményét is megszüntesse.
Az 1950. évi II. törvény megszüntette a büntethetőséget kizáró okok addigi csoportosítását. A büntethetőségről
szólva a Btá. 9. §-a szerint nem büntethető az, aki a bűntett elkövetésekor még nem töltötte be 12. életévét. A
büntethetőséget kizárhatta, illetőleg befolyásolhatta az a körülmény, hogy az elkövető a bűntettet elmebeteg
állapotban vagy tudatzavarban követte el, feltéve, hogy képtelen volt annak felmérésére, hogy cselekménye a
társadalomra veszélyes, illetve arra, hogy akaratának megfelelő magatartást tanúsítson. Ilyen körülmények
fennállása esetén az sem volt büntethető, aki kényszer vagy fenyegetés hatása alatt követett el bűntettet. A
szakirodalom elismeréssel szólt arról, hogy szemben az 1878. évi 5. törvénycikkel a Btá. első ízben szabályozta
átfogó igénnyel és általános érvénnyel a jogos védelmet és a végszükségben elkövetett cselekményt. Az 1950.
évi szabályozás újdonsága volt, hogy maga a törvény definiálta a szándék és a gondatlanság fogalmát,
hasznosítva az addig előtérbe állított bírói gyakorlatot és tudományt. A törvény meghatározta továbbá
a bűntett megvalósulási stádiumait. Az elkövető halála, az elévülés és a kegyelem a bűnvádi eljárást kizáró
okként érvényesültek. A büntethetőség elévülése vonatkozásában a törvény 25. §-a két főszabályt tartalmazott:
1. halállal, életfogytig tartó vagy 10 évet meghaladó börtönnel fenyegetett bűntett esetében az elévülési idő 15
év; 2. minden más bűntett esetében az elévülési idő azonos az adott bűntettre a törvényben megállapított
szabadságvesztés-büntetés felső határával, de nem lehet rövidebb 3 évnél.
A büntetési rendszer
A Btá. változásokat hozott a büntetési rendszerben is. A halálbüntetés és a börtön mindig főbüntetés volt. Bővült
a halálbüntetéssel sújtott bűncselekmények köre. A18. életévet már betöltött, de 20. életévet még el nem ért
elkövetők esetében halálbüntetés kiszabása helyett életfogytig tartó szabadságvesztést mondhatott ki a bíróság
211
Barna
ítélete. Külön törvényi rendelkezés (például a népbíróságokról szóló rendelet) alapján azonban fiatalkorúval
szemben is alkalmazni lehetett a halálbüntetést. A törvény egységes szabadságvesztés-büntetést vezetett be.
1950 előtt a magyar büntetőjog a legkülönfélébb szabadságvesztési nemeket alkalmazta. Ismerte a fegy- házat, a
szigorított dologházat, háborús és népellenes, valamint a demokratikus államrend és köztársaság ellen irányuló
bűntettek esetén a kényszermunkát, kihágási büntetésként pedig az elzárást is. A Btá. csupán kétféle
szabadságvesztés-büntetést tartott meg: bűntett esetére a börtönt, kihágás esetére pedig az elzárást. A börtön
életfogytig vagy határozott ideig tartott. A határozott időre szóló börtönbüntetés maximuma 15 év, minimuma
pedig 30 nap lehetett. A Btá.-t életbe léptető 1950.39. törvényerejű rendelet (Btáé.) kimondta a börtönbüntetésre
ítéltek munkakötelezettségét, és szabályozta a munkáért járó díjazásukat. A feltételes szabadságra bocsátásra
legalább egy év kitöltése után a büntetés 3/4 részének, kivételesen 2/3 részének kiállásával kerülhetett sor. A
feltételes szabadságra bocsátásról az igazságügy-miniszter határozott. Az életfogytig tartó börtönbüntetésre
ítéltet 15, kivételesen pedig 14 év elteltével lehetett feltételes szabadságra bocsátani.
A többi büntetési nemet – pénzbüntetést, az elkobzást és a vagyonelkobzást, a közügyektől eltiltást, a

foglalkozástól való eltiltást és a kiutasítást – mellékbüntetésként szabták ki. A törvény ugyanakkor lehetőséget
adott e mellékbüntetések főbüntetésként való alkalmazására is meghatározott esetekben. A Btá. a
pénzmellékbüntetésre vonatkozóan általános szabályként kimondta, hogy vagyon elleni és anyagi haszonszerzés
céljából elkövetett bűntett esetén pénzmellékbüntetést kell kiszabni, amennyiben azt az elkövető vagyona,
jövedelme vagy keresete lehetővé teszi. Halálbüntetés, illetve 15 évi vagy ezt meghaladó tartamú börtönbüntetés
mellett pénzmellékbüntetés kiszabására nem volt lehetőség. A Btá.-ban fontos szerep jutott az elkobzásnak mint
mellékbüntetésnek. Elkobzás alá estek a) a bűntett eszközei; b) a bűntett elkövetése útján létrejött tárgyak; c) a
bűntett elkövetéséért kapott dolgok; d) a bűntettet megtestesítő sajtótermék, valamint e) azok a tárgyak is,
amelyekre nézve a bűntettet elkövették. Az elkobzást bármely bűntett miatt el lehetett rendelni, ha egyébként
alkalmazásának feltételei fennálltak, vagyonelkobzásnak viszont csak akkor volt helye, ha azt a törvény külön
rendelte, különösen súlyos, illetve a társadalom érdekét közvetlenül veszélyeztető bűncselekmények miatt.
A Btá. a korábbi büntető törvénykönyvben szabályozott hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlásának

felfüggesztését közügyektől eltiltás formájában összevonta. A jogképesség korlátozása többek között a
választójogosultság és egyes állások betöltése terén jelentkezett. A törvény 39. §-ában foglaltaknak megfelelően
a közügyektől eltiltást ki kellett mondani, „ha az elkövetővel szemben egy évnél hosszabb tartamú
börtönbüntetést alkalmaznak, vagy egyébként is, ha az eset összes körülményeit figyelembe véve, az elkövető a
közügyekben való részvételre alkalmatlannak mutatkozik”. Az elkövetőt 1-10 évi időtartamra lehetett a
közügyektől eltiltani. Afoglalkozástól eltiltás szabályait az 1950. évi II. törvényt megelőzően nem szabályozták
átfogóan, hanem elszórtan a különös részben. E mellékbüntetést azzal az elkövetővel szemben lehetett kiszabni
az új szabályozásnak megfelelően, aki a) szakképzettséget kívánó foglalkozása szabályainak megszegésével
vagy azokban való járatlansága következtében követ el bűntettet, illetőleg b) foglalkozásának felhasználásával
követ el szándékos bűntettet. A foglalkozástól való eltiltást 1-10 évig terjedő időtartamra lehetett elrendelni.
A törvény miniszteri indoklásából kiderül, hogy a szabadságelvonással nem járó javító-nevelő munka olyan
intézkedésként került bevezetésre, amely kizárólag az elkövető javítására és nevelésére irányul. Javító-nevelő
munka kiszabása akkor volt célszerű, ha valószínűnek látszott, hogy a büntetés célját szabadságelvonás nélkül is
el lehet érni. Javító-nevelő munka kiszabásának így nem lehetett helye súlyosabb bűncselekményt elkövetővel
szemben, azaz akit a bíróság 5 évet meghaladó börtönbüntetéssel fenyegetett bűntettben mondott ki bűnösnek.
Tartamát a bíróság egy hónaptól két évig terjedő időtartamban állapíthatta meg. A javító-nevelő munkára
ítéltnek a számára kijelölt munkahelyen kellett a megszabott munkát végeznie. „Bár a javító-nevelő munka
természeténél fogva nem büntetés, az arra kötelezett személyt mégis hátrányosabb helyzetbe kell hozni, mint
azokat a munkatársait, akik nem követtek el bűntettet. Éppen ezért a javító-nevelő munka végzésére kötelezett
személy csökkentett munkadíjban részesül.”
Kihágások
A kihágásokra vonatkozó általános rendelkezéseket a törvény második része tartalmazta. A 72. § értelmében
kihágásnak minősült az a társadalomra veszélyes tevékenység vagy mulasztás, amelyet jogszabály, rendőrségi
rendelkezés vagy a törvénnyel, az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletével, illetve a Minisztertanács
rendeletével erre felhatalmazott hatóság kihágássá nyilvánított. A kihágás büntetési nemei az elzárás
(főbüntetés), a pénzbüntetés (fő- vagy mellékbüntetés), az elkobzás, a foglalkozástól eltiltás, illetve a kiutasítás
(mellékbüntetések) voltak.
A fiatalkorúakra vonatkozó törvényerejű rendelet
212
Barna
Az 1951. évi 34. törvényerejű rendelet (Ftvr.) a Btá. rendelkezéseit volt hivatva kiegészíteni. A fiatalkorúakra
vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó Ftvr. alkalmazásábanjiatalkorú volt, aki a bűncselekmény elkövetésekor
12. életévét meghaladta, de 18. életévét még nem töltötte be. Fiatalkorúakkal szemben a bíróság az adott eset
körülményeinek mérlegelése után szabadságvesztés-büntetés, illetve pénzbüntetés helyett javító nevelést vagy
gyógypedagógiai nevelést, próbára bocsátást vagy bírói megrovást szabhatott ki. Javító nevelést akkor kellett
elrendelni, ha a fiatalkorú nevelése és fejlődése addigi környezetében nem biztosítható, és „helyes irányban való
fejlődése érdekében” intézeti nevelése szükséges. Ajavító nevelés legrövidebb tartamát egy évben állapította
meg a jogszabály. 20. életévét már betöltött személlyel szemben javító nevelést nem lehetett alkalmazni. Nem
lehetett próbára bocsátani azt, aki az ítélethozatalkor 20. életévét már betöltötte, vagy akit korábban egy évet
meghaladó börtönbüntetésre ítéltek. Fiatalkorúra halálbüntetést vagy életfogytig tartó börtönbüntetést nem
lehetett kiszabni. A fiatalkorúra kiszabott börtönbüntetés maximuma 15 év, legrövidebb tartama pedig bármely
bűncselekmény elkövetése esetén 30 nap lehetett.
ABHÖ
Miként az az eddigiekből is kiderült, a büntetőjog szabályozása rendkívül kazuisztikus. Az egységesen

érvényesülő elvek, a politikai és gazdasági rend védelmére, az osztályellenségre vonatkozó közös tézis nem
könnyítette meg az eligazodást. Az igazságügyi tárca, érezve az egységes büntetőkódex hiányát, 1952-ben
egybegyűjtötte a büntetőjog szabályait, s azokat egy közös gyűjteményben közzétette („A hatályos anyagi
büntetőjogi szabályok hivatalos összeállítása”). Ez a kompiláció BHÖ néven vonult be a büntetőjog történetébe.
A Büntető Törvénykönyv
Az egységes kódex kidolgozása érdekében 1954-ben megkezdődtek a különös részt is felölelő kodifikációs
munkák. A Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény és az azt életbe
léptető 1962. évi 10. törvényerejű rendelet 1962. július 1-jén lépett hatályba, s ezzel a magyar büntető jogalkotás
bizonyos értelemben a büntetőjog kodifikáción nyugvó szabályozásának elvéhez tért vissza.
3.2. AZ ANYAGI BÜNTETŐJOG A BÍRÓI GYAKORLATBAN

Miután többször is utaltunk arra, hogy az anyagi büntetőjog számos kérdésben átengedte a mérlegelés és döntés
jogát a bírói gyakorlatnak, néhány szót szólnunk kell az anyagi büntetőjog törvénykezési folyamatban
megjelenő formájáról is. A koncepciós perek tényfeltáró bizottságának összefoglaló jelentése így összegezte a
munka általános tapasztalatait a büntető anyagi jogszabályok alkalmazásáról: „A büntető anyagi jogszabályok
mikénti alkalmazásának jelentősége lényegesen kisebb az eljárásjogi szabályokénál. Szinte minden törvénysértő
eljárásban ugyanis a bün-
tető anyagi jogszabályokhoz alakították a történeti tényállást, ahelyett, hogy a törvényesen megállapított
tényállásra alkalmazták volna az anyagi jogszabályt.” Ha azonban élünk a feltételezéssel, hogy a bírák a
történeti tényállás szerint is ítélhettek, továbbá hogy léteztek perek direkt politikai beavatkozástól mentesen is,
akad néhány általánosan érvényesülő megfontolás, mely főként a minősítés során, illetőleg a büntetéskiszabással
kapcsolatban érvényesült.
Elvek és értelmezések a bírói gyakorlatban
Mint említettük, a Btá. a büntetőjog alapelvévé avatta a társadalom védelmének princípiumát, illetőleg az ennek
alapjául szolgáló új fogalmat, a társadalomra veszélyességet. A kor bírósági gyakorlatának vizsgálata azt látszik
bizonyítani, hogy a társadalomra veszélyességet a lehető legtágabb értelemben használták a bíróságok, s azon a
rendszerre való veszélyességet értették. Ez, különösen a hisztérikusan ellenségkereső években, a tényállás és a
büntetéskiszabás alapjául szolgáló veszélyesség fogalmát mérhetetlenül kiszélesítette. A társadalomra
veszélyesség fogalma segített abban is, hogy a Legfelsőbb Bíróság törvénykezési gyakorlatában áttörje a
bűnösségen alapuló felelősség elvét, s szándék, illetve gondatlanság, tehát bűnösség megállapítása nélkül is
bűnösnek deklaráljon politikai értelemben veszélyesnek tekintett gyanúsítottakat. De amúgy is: a bírói gyakorlat
számára a bűnösség és a politikai megbízhatatlanság szinonim fogalmakká lettek a politikai hatalom nyomása
alatt. A büntetőjogi felelősség rögzítésekor a differenciálás követhetetlen és következetlen volt. A politikai
igények világában semmiféle zsinórmérték nem érvényesülhetett, különösképpen nem a törvényi differenciálás
érvényesítése.
213
Barna
A minősítések során az egyes fogalmak természetesen politikai tartalmat nyertek. Ahogyan a tényfeltáró
bizottság összefoglaló jelentése egybegyűjtötte a leglényegesebbeket: a köztársaság, népköztársaság,
demokratikus államrend, népi demokratikus államrend kifejezések a kommunista párt diktatúráját takarták;
minden olyan szervezet, mely a párt elgondolásaival nem fért meg, a népi demokratikus államrend elleni
szervezkedésnek minősült; szervezkedésnek minősítettek akár egy baráti asztaltársaságot is; minden titoknak
számított, amit az állam vagy a párt szervei annak mondtak stb. Nincs terünk arra, hogy e korszak büntetőjogi
gyakorlatát részletesen elemezzük. E példák, úgy véljük, alkalmasak a kor anyagi büntetőjogának jellemzésére.
Gyakran alkalmazott tényállások
A korábbiakból nagyjából kirajzolódott a politika azon törekvése, hogy a büntetőjogot a legközvetlenebb

célkitűzései végrehajtójaként alkalmazza. E politikai célkitűzés és a szabályozás több, már jelzett iránya
következtében a leggyakrabban alkalmazott bűncselekményi tényállások a népi demokratikus államrend elleni
izgatás bűntette, a valótlan hírek terjesztése, a magyar népre, a népi demokratikus államrendre, a
népköztársaságra, nemzetiségre, hitfelekezetre tett lealacsonyító kifejezések használatával elkövetett
bűncselekmény, a termelőszövetkezeti csoport elleni izgatás, a közellátási ügyek. A tényállások tartalmi
feltöltésére jó példa
a népi demokratikus államrend alapintézményei ellen izgatás. E bűncselekmény megállapításakor két lényeges
kérdést kellett eldöntenie a gyakorlatnak: a) mi tekintendő a demokratikus államrend alapintézményének; b)
hogyan, milyen magatartással lehet megvalósítani az izgatást? A bírói praxis a következő válaszokat adta. A
népi demokratikus államrend alapintézményei voltak a Magyar Dolgozók Pártja, a rendőrség, a hadsereg, az
Államvédelmi Hatóság, Sztálin és Rákosi személye különösen, de a párt központi és helyi szerveinek vezetői,
aktivistái, általában a kommunisták, a Szovjetunió és a szovjetrendszer, a tanácsrendszer, az államgépezet
központi és helyi szervei és vezetői, továbbá a közellátás, a terménybegyűjtés, a békekölcsön, a földosztás, az
állam gazdasági és osztálypolitikája. Az izgatást a fentebbi „alapintézményekre” tett bármiféle megjegyzéssel el
lehetett követni. Így akár a múlt rendszerrel, akár a nyugati világgal történő negatív felhangú összehasonlítással,
a szovjet szocialista építőmunka árnyoldalaira való utalással, a nehézségek emlegetésével, mindenfajta
bírálattal, sérelmek felhánytorgatásával, káromkodással, italos állapotban elhangzott szitokkal, tréfával, sőt
tiltott dalok éneklésével is.
A büntetéskiszabás szempontjai
A büntetéskiszabás során a súlyosbító és enyhítő körülmények közül, ha „keresztező momentum” (értsd:

politikai bűncselekmény elkövetése, kedvezőtlennek tekintett osztályhelyzet, nyugati kapcsolat, klerikális
reakció) nem merült föl, tekintettel volt a bírói gyakorlat a büntetlen előéletre, a magas életkorra, a rokkant,
beteg állapotra, a többgyerekes családi állapotra, a cselekmény csekélyebb súlyára, az ellenállási mozgalomban
való részvételre, néha még a súlyos ittasságra is. Ha azonban a megnevezett „súlyosbító” körülmények
fennforogtak, az enyhítő körülmények hatását teljesen kioltották. A büntetéskiszabás központi eleme az
osztályhelyzet volt. Az osztályidegenség (kulák, klerikális, volt elnyomó osztály tagja, a politika által
osztályellenségnek bélyegzett) minden egyéb szempontot háttérbe szorított a döntés meghozatalakor.
Hasonlóképpen a kedvező osztályhelyzetben levő („élenjáró kisparaszt”, a „munkásosztály tagja”) kedvezőbb
elbírálásban reménykedhetett.
A büntetések a bírói praxisban
Dacára a törvény biztosította büntetési lehetőségeknek, a gyakorlatban a főszabály a szabadságvesztés-büntetés

volt. A kisebb bűncselekmények rendes büntetései is a börtönbe vezettek: 1-6 hónapos börtönbüntetések
tömegét rótták ki a bíróságok. Éltek a halálbüntetés eszközével is, leginkább a koncepciós perekben. A
pénzbüntetés főbüntetésként ritka volt, a pénzmellékbüntetés annál gyakoribb. Sőt a vagyonelkobzás mintegy
önálló büntetéssé nőtte ki magát, olykor a főbüntetésnél is lényegesebb volt. „A vagyonelkobzás (Btá. 30. § 4.
pont) – akár a marasztalt vádlott egész vagyonára, akár vagyona meghatározott részére, illetve egyes
vagyontárgyaira kimondva – viszonylag gyakran előforduló büntetés. Széles körű alkalmazása arra utal, hogy a
vagyonelkobzás olykor a főbüntetésnél is fontosabb, sőt több esetben lényegében ez az eljárás célja.
azttapasztaljuk, hogy az ügyekben szoros összefüggés van az eljárás megindításának oka és a vagyonelkobzás
elrendelése között, más szóval a büntetőeljárás eszközével kíván az állam hozzájutni a magántulajdonban lévő
árukészlethez. Más esetekben, a teljes körű vagyonelkobzás a család visszafordíthatatlan deklasszálásának
eszköze” (Kahler Frigyes).
214
Barna
3.3. A BÜNTETÉSEK VÉGREHAJTÁSA
AII. világháborút követő két évtizedben a nyugati társadalmakban a börtönügy terén is végbement a
hagyományos értékrend és intézményrendszer megújítása. A büntetés-végrehajtási reformmozgalom egyik
központi célja a társadalom perifériájára sodródott bűnelkövetők reszocializálá- sának elősegítése volt. Eközben
a hazai büntetés-végrehajtás kedvezőtlen tárgyi és szellemi öröksége további súlyos tehertételekkel gyarapodott.
A szélsőbaloldali hegemónia megerősödésével elindult az osztályjellegű, a proletárdiktatúra elnyomó funkcióját
reprezentáló büntetőpolitika térhódítása. Ezzel a hazai börtönügy – korábbi fejlődésének és a nyugateurópai
modellnek teljes tagadásával – gyökeres fordulatra kényszerült, az egypártrendszerű, monolitikussá merevedő
állami politika direkt irányítású eszközévé torzult, amely a „szocializmus" építésével szembefor- dulók
megleckéztetését kapta feladatul. Az 1956 októberében kirobbant forradalom a büntetőpolitika „félfordulatára”
kényszerítette a politikai hatalom birtokosait, s az 1950-es évek végétől már tapasztalhatóak az első lépések a
hazai büntetés-végrehajtás jogi garanciáinak megteremtésére, humán tendenciájának erősítésére.
A büntetési rendszer változása
AII. világháború befejezése után formálódó hazai politikai erők közös törekvése a fasiszta maradványok
felszámolása, a jogrend helyreállítása, a számonkérés jogi feltételeinek megteremtése volt. Az 1945-ben
létrehozott népbírósági jogban alkalmazott szabadságkorlátozó büntetések a Cse- megi-kódexben szabályozott
fegyház és börtönön kívül az internálás és a kényszermunka-büntetés voltak. A rövid időre (1945. február 5-től
május 1-ig) főbüntetésként beiktatott internálás büntetési tartama az internált „példás magatartásán” múlott, az
internálótábor parancsnoka ugyanis a fogva tartást meghosszabbíthatta. Az internálás főbüntetésből rendőri
kényszerintézkedéssé változtatása lehetővé tette, hogy ez az eszköz a törvényi garanciák megkerülésével
politikai fegyverként legyen irányítható mindazokra, akik a „demokrácia ellenségének” voltak kikiálthatók. A
népbíróságok mellett a rendes bíróságok továbbra is a Csemegi-kódex szabadságvesztés-büntetési nemeit és
biztonsági intézkedéseit szabták ki a köztörvényes bűncselekményeket elkövetőkre. A változást mindössze az
államfogház-büntetésnek eltörlése jelentette.
A kényszermunkabüntetés
A koalíciós korszak jellegzetes, a büntetőpolitikai és a gazdasági érdekeket sajátosan ötvöző büntetése a

kényszermunka-büntetés volt. Ennekfeladata az volt, hogy a főként politikai okokból elítélteknek módot
nyújtson arra, hogy munkájukkal részben „jóvátehessék az ország rom- badöntésében való közreműködésüket”,
továbbá, hogy „felvilágosító oktatással” alkalmassá váljanak a demokratikus rendbe való beilleszkedésre. A
rendelet előírta, hogy a kényszermunkára ítélteket táborszerű elhelyezésük mellett kizárólag nehéz testi
munkával szabad foglalkoztatni, hogy a munkatábor életrendjét – kevés eltéréssel – a szigorított dologház
szabályai szerint kell foganatosítani. A kényszermunka végrehajtásának akadályai szinte az első elítélésektől
megmutatkoztak. A táborok felállításának nehézségeire utalt, hogy a kényszermunkára ítélteket ideiglenesen a
budapesti, a szegedi és a márianosztrai büntetőintézetekbe irányították, minthogy azonban ezek amúgy is
túlzsúfoltnak bizonyultak, 1946 derekáig a soproni fegyintézet fogadta be őket, ezután pedig minden olyan
fegyintézet, ahol a folyamatos munkáltatás lehetőségét biztosítani tudták. A népbíróságok gyakorlatában az
elmarasztaló ítéletek mintegy 10%-ában szabtak ki kényszermunka-büntetést (1949. január 31-ig 2208 vádlottal
szemben). Ries István igazságügy-miniszter 1949 őszén csalódottan nyilatkozott a munkatáborok felállításának
elmaradásáról, ennek egyik okaként – sajátos módon – a háború előttről visszamaradt börtönszemélyzet
alkalmatlanságát jelölte meg, amely „nem eléggé rátermett” a táborszerű végrehajtás fokozottabb éberséget
igénylő ellátására.
A rabmunkáltatás átszervezése
Az igazságügyi kormányzat 1947-től azt a felfogást képviselte, hogy a büntetés-végrehajtás nem lehet az állam
számára ráfizetéses. Az elítéltek munkáltatásának új, gazdaságos alapokra helyezését az akkor (1947)
meginduló hároméves terv központosított tervgazdálkodási keretei között kívánták megvalósítani. Az átalakítás
módját illetően az igazságügyi kormányzat előtt a rabmunkáltatásnak az a szovjet példája lebegett, amelyről
egyoldalú tájékozottsággal csak annyit tudott, hogy iparágak (például bányaipar, faipar) termelési mutatóit
képes befolyásolni. A hazai rabmunkáltatás tervgazdaságba illesztésének első lépése a különböző termelési
egységek (háziüzemek, rabgazdaságok) centrális irányítás alá helyezése volt. A kormányrendelettel létrehozott
IM Gazdasági Igazgatóság feladata a gazdasági részlettervek kidolgozása, majd központi jóváhagyásuk után
azok végrehajtatása volt. Az ún. szocialista jellegű elítéltmunkáltatás szervezeti megalapozását kormányrendelet
írta elő, amely a letartóztató- és nevelőintézetek mellett működő ipari és mezőgazdasági üzemek állami
215
Barna
vállalattá átszervezése tárgyában rendelkezett. Az így létesített vállalat tulajdonosa a magyar állam volt, felette
főfelügyeletet az igazságügy-miniszter gyakorolt. A rendelet a vállalatoknak az intézetektől való különállást és a
termelés gazdasági érdekeinek kihangsúlyozásával szervezeti önállóságot biztosított. Az átszervezéseket 1949.
márciusában a termelési egységek két önálló vállalatba, az IM Ipari Vállalatba és az IM Mezőgazdasági
Vállalatba tömörítésével zárták. Az ipari vállalatban a korábbi termelési profilt megőrizve főként az asztalos-,
textil- és cipőipardominált. A mezőgazdasági vállalatba a hat nagyobb földterülettel rendelkező gazdaság
(Állampuszta, Nagyfa, Annamajor, Vác, Aszód, Mária- nosztra) tömörült, összesen mintegy 33 400 kat. hold
földterülettel. Az állami szervek erőteljes centralizálásának, az átgondolatlan gazdaságossági szempontoknak, a
fogva tartott munkaerő vállalatokba koncentrálásának estek áldozatul ajárásbírósági fogházak, amelyeket 1948.
július 1-jé- vel szüntettek meg. Megkezdődött a sztálini büntetőpolitika térhódítása.
3.4. A SZTÁLINI BÜNTETŐPOLITIKA A BÜNTETÉS-

VÉGREHAJTÁSBAN
A szovjet modell
Az 1951. január 1-jén hatályba lépő 1950. évi II. törvény (Btá.) drasztikus alapossággal változtatott a Csemegi-
kódex szabadságvesztés-büntetési rendszerén: csupán egyféle szabadságvesztést ismert és ezt börtönnek nevezte
el. Az idevonatkozó miniszteri indokolás a módosítást a korábbi szabályozás büntetési nemeinek szükségtelen
sokaságával magyarázta, valójában azonban e döntés mögött már a bebörtönzöttek differenciálatlan, politikai
ellenfélként való kezelésének és akadálytalan munkára irányításának szándéka húzódott meg. Az eltorzult
büntetőpolitika és igazságszolgáltatás 1950-től az elítélteknek történelmünkben példátlan tömegét zúdította a
börtönökre. Ez a létszámemelkedés szükségessé tette az intézményi rendszer – korábban már eltervezett –
bővítését. A szovjet modell alapján 1949-ben elkezdődött a „nyitott végrehajtási helyek”, gyárak, üzemek,
bányák stb. átadása a büntetés-végrehajtás számára, és 1952 végére már szinte az egész országot behálózták az
ún. őrparancsnokságok, illetve munkahely-parancsnokságok. 1952 októberében mintegy 45 helyen dolgoztattak
elítélteket, így többek között ipari létesítmények építkezésein (például Csepel Művek, Oroszlány, Almásfüzitő,
Ajka, ti- szalöki erőmű), középületek létesítésében (például a miskolci és a veszprémi egyetemek), bányákban
(például Tatabánya, Recsk, Várpalota, Komló) és számos más ipari és mezőgazdasági jellegű közmunkán. Az
elítéltek nagyobb munkateljesítményre ösztönzésére alkalmazták az ún. „napelengedést”, vagyis a havi 100%-ot
meghaladó teljesítmény után 5%-onként, a bányászatban 2%-onként 1-1 napot elengedtek a büntetésből.
Ugyancsak a teljesítménytől tették függővé a különféle kedvezményeknek, mint a hozzátartozókkal való
kapcsolattartásnak, a szabad idő eltöltésének, a különböző programokon való részvételnek az engedélyezését.
Szervezet és személyzet
A büntetés-végrehajtás direkt politikai befolyásolását szolgálták a szervezeti módosítások is. A Minisztertanács

2033/10/1952. sz. határozata a börtönügy irányítását az igazságügyi kormányzattól a Belügyminisztériumhoz
helyezte át. Ez azt jelentette, hogy a büntetések végrehajtása a nyomozó szerveket irányító minisztérium
felügyelete alá került, amely súlyosvisszaélésekre adott lehetőséget, torzítva ezáltal a végrehajtás
igazságszolgáltatási jellegét. Ez különösen azokban a börtönökben mutatkozott meg, amelyeket a politikai
vezetés a politikai ügyekben nyomozást végző Államvédelmi Hatóság közvetlen kezelésébe adott át, mint a
budapesti Pest-vidéki Fogházban, a Markó utcai fogház II. és III. emeletén, a Mo- sonyi utcai börtönben, a
Budapesti Gyűjtőfogházban, illetve a váci fegy- házban. Az itt fogva tartottak, többségükben a politikai terror
ártatlanul bebörtönzött áldozatai szenvedték meg leginkább a magyar börtönügy legsötétebb és
legszégyenteljesebb éveit.
A Belügyminisztérium a büntetés-végrehajtási szervezet centrális és katonai jellegű irányításának további

erősítése érdekében létrehozta a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságát, a vállalatok központi
irányítását pedig a Közérdekű Munkák Igazgatósága (KÖMI) vette át. További intézkedéssel összevonták az
intézetparancsnoki és a vállalatigazgatói munkaköröket.
A sztálini büntetőpolitika térhódításával 1949-től megkezdődött a büntetés-végrehajtás személyi állományának

teljes cseréje. Az új személyzet nem előképzettség és szakmai rátermettség, hanem a politikai megbízhatóság
kritériumai alapján verbuválódott. Az ellenségként kezelt elítéltekkel szemben elterjedt a durva, embertelen
bánásmód, az elítéltek mély, megalázó alávetése az „osztályharcra edzett” személyzetnek.
Jogi szabályozás
216
Barna
A Btá. miniszteri indokolásában kilátásba helyezett önálló büntetés-végrehajtási törvény kibocsátására a tárgyalt
korszakban nem került sor. Néhány kérdésben, mint az elítéltek nevelésének, fegyelmi felelősségre vonásának,
feltételes szabadságra bocsátásának szabályozásában az 1950. évi 39. sz. törvényerejű rendelet (Btáé.)
tartalmazott előírásokat. A büntetés-végrehajtás tevékenységét alapvetően belső utasítások, parancsok
szabályozták. A politikai hatalomnak 1953 tavaszától – Sztálin halálától – kezdődő átmeneti megingása lehetővé
tette a büntetés-végrehajtás törvényessége részben látszólagos erősítését. Az erre irányuló törekvést jelzi a
Minisztertanács 1105/1954. sz. határozata, amely elrendelte a börtönügyet átfogóan rendező szabályzat kiadását.
Az 1955-ben megjelent Büntetés-végrehajtási Szabályzat – szigorúan belső használatra – rögzítette, hogy a
szervezet fő feladata a biztonságos őrzésre és a gazdaságos elítéltmunkáltatásra irányul, ám emellett a
letartóztatottak nevelésére is tartalmazott előírásokat, ezek azonban a személyzet ellenállása miatt (szükségtelen
liberalizmusnak tekintették) csak papíron maradtak.
3.5. A „SZOCIALISTA” BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS ALAPJAI

Félfordulat a büntetőpolitikában
A sztálini büntetőpolitikával való szakítás az 1950-es évek második felétől részben a korábbinál engedékenyebb
büntető igazságszolgáltatást eredményezett. A lenini büntetőpolitika téziseit felidéző kétarcú igazságszolgáltatás
egyfelől a politikai ellenfelekkel szembeni könyörtelenséget, másfelől azonban a „megtévedt, elkallódott
dolgozó osztályhelyzetű” bűnelkövetőkkel szembeni segítő-nevelő szándékot kívánta kifejezésre juttatni. Előbbi
funkciójában az 1956-os forradalom résztvevőivel és az „osztályidegenekkel” szemben történelmünk egyik
legvéresebb leszámolását végezte el. A tudatosan és indokolatlanul alkalmazott terror mellett a politikai hatalom
ugyanilyen tudatosan hangoztatta a megbocsátás, a javítás, a nevelés szándékát a megtévedt vagy megtévesztett
dolgozókkal szemben (1957. júniusi országos pártértekezlet). A büntetésvégrehajtás elvi feladatául ennek
megfelelően olyan nevelőtevékenységet tűzött ki, amely egyfelől eljuttatja a bűnelkövetőt cselekménye
történelmi-társadalmi anakronizmusának felismeréséig, másrészt segíti beilleszkedését a társadalmi
munkamegosztásba.
Az 1960-as évek elején a konszolidálódó gazdasági, kül- és belpolitikai folyamatok mellett fellendülő
tudományos kutatások, rávilágítva a bűnözés valóságos természetére, világossá tették a büntetőpolitika formálói
számára, hogy a bűnözés elleni küzdelemben már nem elegendő a szocializmus megszilárdulásában (ezzel a
bűnözés eltűnésében) reménykedő rövid távú tervezés, hanem az állami szervek- így a büntetés-végrehajtási
szervezet – hosszú távú, szakszerű és hatékony fellépésére van szükség. Az akkori politikai vezetés az 1960-as
évek közepén szembesült a magyar börtönügy korszakos elmaradásával, súlyosbodó válságtüneteivel: a
börtönállapotok romlásával, a személyi állomány szakmai felkészületlenségével, a szükségtelenül
elhatalmasodott militáris szellemmel, a törvényi szintű szabályozottság hiányával (az MSZMP Politikai
Bizottsága 1965. novemberi vizsgálata).
A szabályozás fejlődése
Az 1950-es évek végén a korábbi évek súlyos visszaéléseinek, törvénytelenségeinek újraéledését

megakadályozandó, erőfeszítéseket tettek a büntetőjog garanciális szabályainak szélesítésére, a büntetés-
végrehajtásban pedig kísérletek történtek a fogva tartás humánus normáinak bevezetésére.
Az elítéltek politikai előélet és osztályhelyzet szerinti kategorizálását elrendelő 103/1958. sz. BM-IM-legfőbb
ügyészi közös utasítás, valamint a 8/1959. sz. BM utasítás politikai küldetésként ugyan még diszkriminálta „az
ellenforradalmár és osztályidegen elemeket”, de emellett megteremtette az elítéltek nevelésének elvi-szervezeti
kereteit. Létrehozták a nevelési szolgálatot, és előírták, hogy minden száz letartóztatott- tal egy nevelő
foglalkozzon. Az elítéltek munkáltatását – legalábbis elvben – nevelésük részévé, legfontosabb eszközévé
nyilvánították, egyidejűleg az Országos Parancsnokság szervezetébe olvasztották a KÖMI-t. Az 1961. évi V.
törvény (Btk.) a megelőző években kialakult gyakorlatnak megfelelően a szabadságvesztés végrehajtásának két
módját különböztette meg: a börtönt és a büntetés-végrehajtási munkahelyet. A gazdasági-politikai
konszolidáció hatására 1963-ban több, a büntetés-végrehajtást isérintő rendelkezés látott napvilágot. Az ebben
az évben kibocsátott jogpolitikai irányelvek megszüntették az igazságszolgáltatásban az elkövető
osztályhelyzete szerinti megkülönböztetést, széles körű, főképpen a politikai elítélteket érintő közkegyelmet
gyakoroltak, végül az 1963. évi 24. számú törvényerejű rendelet alapján a büntetés-végrehajtási szervezet a
Belügyminisztériumtól ismét az igazságügy-miniszter irányítása és felügyelete alá került. Az 1960-as évtized
közepén a politikai vezetésnek a börtönügy hatékonyságának javítására irányuló szándéka lehetővé tette a
kodifikációs munkálatok megkezdését, amelynek eredményeképpen – hazánkban első ízben – a
217
Barna
szabadságvesztés-büntetés végrehajtásáról és az előzetes letartóztatás foganatosításáról törvényi szintű
jogszabály lépett hatályba. Az 1966. évi 21. sz. törvényerejű rendelet az elítéltek átnevelé- sét tűzte ki célként. E
lényegét tekintve progresszív, pedagógiai tartalmú célkitűzés a létező szocializmus egy olyan rövid, derűs
szakaszában született, amikor a naiv pedagógiai optimizmus párosult az akkor büntetőhatalmának korlátait még
nem érzékelő állam törekvéseivel. E jogszabály azonban jogi szemléletében jelentős áttörést képviselt abban,
hogy az elítélteket nemcsak kötelezettségekkel terhelte, hanem jogokkal is felruházta, elvi lehetőséget nyitva
büntetés-végrehajtási jogalanyiságuk megteremtésére. Egyidejűleg a Btk. módosításával (1966. évi 20. sz.
törvényerejű rendelet) a végrehajtás további differenciálására törekedtek, amikor a biztonsági és az
átnevelhetőségi szempontok alapján létrehozták a szabadságvesztés négy fokozatát: a szigorított börtönt, a
börtönt, a szigorított büntetés-végrehajtási munkahelyet és a büntetés-végrehajtási munkahelyet hozták létre.
A fiatalkorúak büntetés-végrehajtása
A fiatalkorúak megkülönböztetett büntetés-végrehajtása a II. világháború után erősödő szemléleti akadályokba

ütközött. Az 1951. évi 34. sz. törvényerejű rendelet a Btá.-val összhangban a korábbi fiatalkorúak fogháza
helyett börtönbüntetés kiszabását tette lehetővé. A szigorítás nem csupán az elnevezésre korlátozódott, hanem a
külvilágtól való elszigetelés növelésére, a feszesebb intézeti életrend előírásaira is. Az 1955. évi Büntetés-
végrehajtási Szabályzat, továbbra is fenntartva a felnőtt korúakéhoz hasonló represszív elemeket, bevezette az
általános iskolai tankötelezettséget, a kötelező világnézeti és politikai nevelést, valamint a szakmai oktatást a
fiatalkorúaknak. A 8/1959. BM sz. utasítás a nevelési törekvések előtérbe helyezésével némiképp enyhítette a
fiatalkorú elítéltekre vonatkozó rendelkezéseket. A makarenkói pedagógia hatása volt érzékelhető a közösségi
nevelés bevezetésében, de szélesítették a külvilággal való kapcsolatot is, és lehetővé tették a középiskolai
tanulmányok folytatását. A jogszabályi rendelkezések végrehajtását azonban gátolták a viszontagságos
elhelyezési körülmények, a felkészült szakszemélyzet hiánya. A háború után a fiatalkorú fiúkat Cegléden egy
egykori huszárlaktanya lóistállójából átalakított épületben, a lányokat Kecskeméten helyezték el. A
belügyminiszter utasítására 1954 végén a fiatalkorúakat a Sátoraljaújhelyi
Országos Börtönbe szállították át, ahol a felnőttekkel közös intézetben nyertek elhelyezést. Innen 1958-ban
telepítették át a mintegy 150 fiatalkorút újabb intézeti részlegbe, a Budapesti Országos Börtönbe. Az önálló
fiatalkorú büntetés-végrehajtási intézet létesítését – csaknem fél évszázaddal az 1908-as büntetőnovella
megjelenése után – 1963-ban sikerült megvalósítani. A Tököl község melletti internálótábor 1963-as
felszámolása után a fiatalkorúak kedvező elhelyezési feltételek közé kerülhettek. A megfelelő hagyományok és
a szabályozás hiányosságai miatt azonban különleges nevelésük és kezelésük kultúrája nem alakulhatott ki.
3.6. IRODALOM
A POLGÁRI ÁTALAKULÁST MEGELŐZŐ KOR BÜNTETŐJOGI INTÉZMÉNYEINEK
TÖRTÉNETÉHEZ: Angyal P.: A magyar büntetőjog tankönyve. Budapest, 1920; Angyal P.: Szent István
büntetőtörvényei. Budapest, 1938; Angyal P.: I. Endre és Szent László király büntetőtörvényei. Budapest, 1941;
Angyal P.: Kálmán király büntetőtörvényei. In Illés József Emlékkönyv. Budapest, 1942; Baranyay K.: Régi
borsodi jog, különös tekintettel a peres jogra. Miskolc, 1933; Baranyay K.: Sajószentpéter régi jogélete,
Miskolc, 1936; Baranyay K.: Jogtörténet II. Endre korában. Miskolc, 1938; Beér J. (szerk.): Az 1848/49. évi
népképviseleti országgyűlés. Budapest, 1954; Bónis Gy.: A magyar büntető törvénykönyv első javaslata 1712-
ben. Budapest, 1934; Bónis Gy.: Bírósági szervezetünk megújítása III. Károly korában. Budapest, 1935; Bónis
Gy.: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708. Budapest, 1962; Bónis Gy.: Középkori
jogunk elemei – Római jog, kánonjog, szokásjog. Budapest, 1972; Bónis Gy. – Sarlós M.: Egyetemes állam- és
jogtörténet. Budapest, 1957; Csizmadia A.-Kovács K.-Asztalos L.: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest,
1978; Degré A.: A négyeskönyv büntetőjogi elvei. Budapest, 1936; Demkó K.: A felső-magyarországi városok
erkölcsi élete. Budapest, 1896; Dombóvári G.: Adalékok Bihar vármegyeXIX. század
elejifenyítőeljárásigyakorlatához. Budapest, 1918; Dombóváry G.: Levéltári és egyéb adalékok a 48 előtti
fenyítőjogunk általános részéhez és büntetés jogához. In Finkey Emlékkönyv. Budapest, 1936; Dombóváry G.:
A becstelenítés büntetése és az ordáliás párbaj. In.: Degré Miklós Emlékkönyv. Budapest, 1937; Eckhart F.:
Magyar alkotmány- és jogtörténet. Budapest, 1946; Eckhart F.: Alkotmánytörténeti előadások. Budapest, é. n.;
Eckhart F.: A földesúri büntetőbíráskodás a XVI-XVII. században. Budapest, 1954; Eckhart F. – Bónis Gy. –
Degré A.: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, 1951; Eckhart F. – Bónis Gy.: Magyar állam- és jogtörténet.
Budapest, 1956; Fayer L.: Az 1843-iki büntetőjogi javaslatok anyaggyűjteménye. Budapest, 1896-1902; Gecse
G.: A skolasztikus bűnfogalom történetéhez. In Történelem és kereszténység. Egyház- és dogmatörténeti
tanulmányok. Budapest, 1977; Györffy Gy.: István király és műve. Budapest, 1977; H. von Glasenapp: Az öt
218
Barna
világvallás. Budapest, 1981; Hajdú L.: A Habsburg Birodalomban 1752-1769 között végrehajtott büntetőjogi
kodifikációjogtörténeti értékelése. Acta Fac. Pol.-Jur. Univ. Sci. Tom. V. Fasc. Budapest, 1963, XXI.; Hajdú L.:
Az első(1795-ös) magyar büntetőkódex-tervezet. Budapest, 1971; Hajdú L.: A késő feudális jog. In A feudális
jogtípus fejlődéstörténete. Budapest, 1982; Hajdú L.: Bűntett és büntetés Magyarországon a XVIII. század
utolsó harmadában. Budapest, 1985; Hegedüs G.: Anyagi büntetőjog az Arpád-házi királyok korában. Budapest,
1935; J. Huizinga: A középkor alkonya. Budapest, 1979; IrkA.: Kriminológia. Budapest, 1912; Irk A.: Adalékok
Erdély régi büntetőjogához. Pécs, 1914; Kabódi Cs. – Mezey B.: Büntetési elméletek. In Módszertani Füzetek,
1985; Kazinczy F.: Fogságom naplója. Budapest, é. n.; Kállay I.: Úriszéki bíráskodás a XVIII-XIX. században.
Budapest, 1985; Király J.: Magyar alkotmány- és jogtörténet, különös tekintettel a nyugat-európai jogfejlődésre.
Buda-Pest, 1908; Király J.: Pozsony város joga a középkorban. Budapest, 1994; Kovács K.: A magyar állam és
jog fejlődése. Budapest, 1981; Kovács K.: Zur Geschichte des ungarischen Strafrechts und Strafprozessrechts
1000-1918. Budapest, 1982; Meznerics I.: A magyar büntető igazságszolgáltatás a 16-19. században. Budapest,
1933.: Osztern S.: Legálisan vád alá helyezett állatok. Ethnográfia, 1908; Pauler T.: Büntetőjogtan. I-II. Pest,
1864-65; Réti Illés E.: A büntetőjog kodifkációjának első kísérletei Magyarországon. Budapest, 1916; Sarlós B.:
Az 1848/49-esforradalom és szabadságharc büntetőjoga. Budapest, 1959; Szlemenics P.: Fenyítőtörvényszéki
magyar törvény. 1836; Tekintetes, Nemes Borsod vármegye közönsége által felállítani kívánt Rabdolgoztató
Intézet javallata szerkesztésére kirendelt Biztossági tudósítás. Sáros Patakon, 1834; Tóth L: Az istenítéletekről –
különös tekintettel hazánkra. Budapest, 1908; Úriszék. XVI-XVII. századi perszövegek. Szerk. Varga E.
Budapest, 1958; A váradi Regestrum. Értelmezi Kandra Kabos. Budapest, 1898; Vukovics Sebő Emlékiratai.
Sajtó alá rendezte Bessenzei F. Budapest, 1894; Winkler E.: Bűnök és büntetések a régi Sopronban. Sopron,
1924; Závodszky L.: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai.
Budapest, 1904.
A BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS FEUDÁLIS KORI TÖRTÉNETÉHEZ: Báthy
A. : A templomi szégyenpad. Ethnográfia, 1909; Boross D.: Embertelen múlt emlékei (A kiskunfélegyházi
börtönmúzeumról). Múzsák, 1970; Demkó K.: A felső-magyarországi városok életéről aXV-XVII.
században. Budapest, 1890; Dombóvári G.: Fenyítőeljárás és büntetőrendszer Pest megyében a XIX. század
első felében. Budapest, 1906; Dombóvári G.: Fenyítőeljárási és börtönügyi adalékok vármegyéink XIX.
század eleji gyakorlatából. Budapest, 1931; Eckhart F.: Aföldesúri büntetőbíráskodás a XVI-XVII.
században. Budapest, 1954; Felhő I. – Vörös A.: A Helytartótanácsi levéltár. Budapest, 1961; Fügedi E.:
Középkori várak – középkori társadalom. In Várépítészetünk. Szerk. Gerő László. Budapest, 1975; Gábor
Gy.: A katonai börtönrendszer. Budapest, 1904; Gál F.: Az úriszék előtt. Budapest, 1984; GláserI.: A
szabadságvesztés-büntetés végrehajtása (Történeti áttekintés). Budapest, 1975; HajdúL: Az első (1795-ös)
magyar büntetőkódex-tervezet. Budapest, 1971; HangF.: Törvényszéki teremből. I-II. Budapest, 1874; Iratok
és feljegyzések a magyar jakobinusok vezetőinek kivégzéséről. Jogtörténeti Szemle, 1986; Kabódi Cs. –
Mezey B.: A büntetés históriája. In Módszertani Füzetek, 1985; Kabódi Cs. – Mezey B.: A halálbüntetés
diadalútja az ókorban és a középkorban. In Módszertani Füzetek, 1985; Kabódi Cs. – Mezey B.: A testi
büntetések jellege. In Módszertani Füzetek, 1986; Kabódi Cs. – Mezey B.: A testi büntetések
Magyarországon. In Módszertani Füzetek, 1986; Kabódi Cs. – Mezey B.: A szabadságvesztés történelmi
előzményei. In Módszertani Füzetek, 1986;
Kabódi Cs. – Mezey B.: A börtönök világa a XVIII-XIX. században. In Módszertani Füzetek, 1987; Kabódi Cs.
-Mezey B.: Amagyar börtönügy históriája. In Módszertani Füzetek, 1987; Kacziány G.: Magyar vértanúk
könyve. Budapest, 1905; MihalikS.: A kassai Miklós-börtön. Kassa, 1942; NyárádyM.: A bitófával való tüntetés
Nyíregyházán. Ethnográfia, 1959; Nyáry A.: Hóhérszerződés a XVII-dik századból. Századok, 1872; Az
Országos Börtönügyi Múzeum tárgyainak ismertetése, könyvtárának és irománytárának jegyzéke. Budapest,
1923; Pandula A.: A hóhérpallos. Jogtörténeti Szemle, 1987; Pandula A.: Kivégzés, tortúra és megszégyenítés a
régi Magyarországon. Eger, 1989; Szabó Gy: Kalauz az Országos Börtönügyi Múzeumban. Budapest, 1913;
Széll F.: Testi büntetések a Debrecen városi régi jogban. Debrecen, 1903; Temesváry F.: Büntetőeszközök a régi
Magyarországon. Szombathely, 1970; Téglás L.: Szégyenkövek és szégyenoszlopok. Ethnográfia, 1912; Tóth
L.: A becstelenítő büntetésekről. Athaeneum, 1841; TürkF.: Az egri akasztófa. Hevesmegyei Hírlap, 1905;
Úriszék. XVI-XVII. századi perszövegek. Szerk. Varga E. Budapest, 1958; Vajna K.: Hazai régi büntetések. I-
II. Budapest, 1906-1907; Winkler E.: Bűnök és büntetések a régi Sopronban. Sopron, 1924.
A POLGÁRI BÜNTETŐJOG TÖRTÉNETÉHEZ: Angyal P.: A büntetőjog tankönyve. Budapest, 1913; Balás
P. E.: Az okozatosság büntetőjogi problémája. Budapest, 1936; Balogh J.: Büntetőtörvényeink módosításához.
Huszadik Század, 1901; Balogh J.: Lombroso és a bűnügyi embertan jelen állása. Budapesti Szemle, 1906;
Balogh J.: Nyomor és bűntettek. Budapest, 1908; Balogh J.: Fiatalkorúak és a büntetőjog. Budapest, 1909;
219
Barna
Balogh J. – Bernolák N.: A büntetőtörvények és a büntetőnovella. Budapest, 1903; Baum- gartenI.:
Összegyűjtött művei. I-II. Budapest, 1907; BernolákN.: Avisszaesés. Budapest, 1903; Bernolák N.: A
Büntetőtörvények és a Büntető Novella. Budapest, 1908; Both Ö.: Szeged város büntetőbíráskodása 1848-ban.
Acta Univ. Szegedinensis Acta Jur. et Pol. 1-4. Fasc. 1. Szeged, 1958; C. Beccaria: Bűntett és büntetés.
Budapest, 1967; J. Bentham: Polgári ’s büntető törvényhozási értekezések. Kolozsvárt, 1842; F. Carrara: A
büntetőjogtudomány programmja. Budapest, 1879; Csatsko I.: Büntetésjogi elméletek, tekintettel a büntetés
fajaira, különösen a halálbüntetésre. Bécs, 1843; Csemegi Károly művei. I-II. Szerk. Edvi Illés K. Budapest,
1904; Dárdai S. – Kőrösi S. – Schnierer A.: Bírálatok a magyar büntetőjog tervezetéről. Budapest, 1876; Edvi
Illés K.: A büntetőtörvénykönyv magyarázata. Budapest, 1909; Esterházy S.: Enyhébb irányzata büntetőjogban.
Kassa, 1894; Esterházy S.: Individualizmus és Socialismus. Kassa, 1907; Fayer L.: Az 1843-iki büntetőjogi
javaslatok anyaggyűjteménye. I-IV. Budapest, 1896-1902; Fayer L.: Büntetési rendszerünk reformja. Budapest,
1889; Fayer L.: A magyar büntetőjog kézikönyve. Budapest, 1900; Fayer L.: A magyar büntetőjog kézikönyve.
Budapest, 1905; FinkeyF.: Szabadságvesztés büntetéseink reformjához. Budapest, 1900; Finkey F.: A magyar
büntetőjog tankönyve. Budapest, 1909; Finkey F.: Fiatalkorú bűntettesek és a modern törvényhozás. Budapest,
1909; Friedmann E.: A határozatlan tartamú ítéletek. Budapest, 1910; FöldváriJ.: A büntetés tana. Budapest,
1970; Gerőcz K.: A büntetőjogi új irányok. Budapest, 1912; Gévay-WolfN.: Nemzetközi küzdelem a
megrögzött bűntettesek ellen. Budapest, 1931; Gönczöl K.: A visszaeső bűnelkövetők tipológiája. Budapest,
1980; Gönczöl K.: Bűnös szegények. Budapest, 1991; Györgyi K.: Büntetések és intézkedések. Budapest, 1984;
Hacker E.: Bevezetés a büntetőjogba.
Budapest, 1924; HackerE.: A magyar büntetőjog tankönyve. Miskolc, 1936; HackerErvin emlékkötet. Szerk.
Lévai Miklós. Budapest, 1989; Hajdú L.: Az első (1795-ös) magyar büntetőkódex-tervezet. Budapest, 1971;
Hajnal H.: Csemegi Károly élete és működése. Budapest, é. n.; Heller E.: A büntetőjogi elméletek bírálata.
Budapest, 1924; Heller E.: A magyar büntetőjog tankönyve. Szeged, 1931; Horovitz S.: A magyar büntetőjog
tankönyve. Kassa, 1891; Horváth T.: A büntetési elméletek fejlődésének vázlata. Budapest, 1981; Irk A.: A
büntetőjogi alapfogalmak módszertani kritikája. Pécs, 1926; Irk A.: A magyar anyagi büntetőjog. Pécs, 1933;
Kautz G.: A magyar büntetőjog tankönyve. Budapest, 1881; Kádár M. – Kálmán Gy.: A büntetőjog általános
tanai. Budapest, 1966; Kemény M.: A magyar büntető törvénykönyv büntetési és börtönrendszere. Budapest,
1889; Király T.: Kihágások a magyar jogban. Budapest, 1953; Kovács K.: Az első magyar büntető kódex
parlamenti vitáihoz. In Az állam és a jogfejlődése. Budapest, 1981; KunB. – Marschalkó J. – Rottenbiller F.:
Afi- atalkorúak támogatására hivatott jótékonycélú intézmények Magyarországon. Budapest, 1911; Lengyel A.:
A Csemegi-kódex és újabb büntetőjogi kodifikációnk. Budapest, 1922; Lőw T.: A magyar büntető
törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről és teljes anyaggyűjteménye. I-II. Budapest, 1880; A Magyar Jogász
Egylet Büntetőjogi Bizottságának tanácskozásai a büntető-novella tervezet tárgyában. Budapest, 1907; Nagy L.
(szerk.): A magyar büntető törvényhozás 100 éve. Budapest, 1979; Nagyiványi Fekete Gy.: A dologház és lakói.
Budapest, 1907; Német P.: Magyar anyagi büntetőjog. Budapest, 1900; Pauler T.: Büntetőjogtan. I-II. Budapest,
1864-1865; Pauler T.: Adalékok a hazai jogtudomány történetéhez. Budapest, 1878; Pekáry F.: A csavargásról.
Büntetőjogi dolgozatok. Budapest, 1909; Pikler Gy.: A büntetőjog bölcselete. Budapest, 1901; Ráth Gy.: Az
Országbírói Értekezlet a törvénykezés tárgyában. Pest, 1861; Reichard Zs.: A feltételes elítélés néhány vitás
pontjáról. Budapest, 1981; Sarlós B.: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc büntetőjoga. Budapest, 1959;
Sarlós B.: Deák és az Országbírói Értekezlet. Zalaegerszeg, 1977; Schnierer A.: A magyar büntetőjog általános
tanai. Budapest, 1888; Schnierer A.: A magyar büntetőtörvénykönyv magyarázata. Budapest, 1893; Schultheisz
E.: A bűncselekmény tana. Debrecen, 1948; Szalay L.: Codificatio. In Publicisticai dolgozatok. Pest, 1847;
Szemere B.: A büntetésről, s különösebben a halálbüntetésről. Buda, 1841; Szlemenics P.: Magyarfenyítő
törvény. Pest, 1865; Szokolay I.: Büntető jogtan a’ codificatio és tudomány legujabb elvei szerint, különösen
biráink ’s ügyvédeink számára. Pest, 1858; Varga F.: Agyerekkorban levő bűnösök. Budapest, 1909; Vámbéry
R.: Büntetőpolitikai követelések. Budapest, 1900; Vámbéry R.: A visszaesés a büntetőjogban. Budapest, 1907;
Vámbéry R.: Büntetőjog. Budapest, 1913; Werner R.: A magyar büntetőjog általános elvei. Budapest, 1881;
Werner R.: A magyar büntetőjog kézikönyve. Budapest, 1898.
A POLGÁRI BÖRTÖNÜGY ÉS BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI JOG TÖRTÉNETÉHEZ: Balla K.: Vélemény

a büntetésmód javítása iránt. Pest, 1841; Balogh J.: Börtönügyi viszonyaink reformjához. Budapest, 1888;
Büntetés-végrehajtási jog. I-II. Szerk. Horváth T. Budapest, 1983; Büntetés-végrehajtási rendszerek – büntetés-
végrehajtási jog. Szakirodalom-gyűjtemény. Szerk. Horváth T. Budapest, 1980; Bölöni Farkas S.: Utazás Észak-
Amerikában, 1834. Cluj, 1935; Csemegi Károly művei. Sajtó alá rendezte Edvi Illés K. és Gyomai Zs.
Budapest, 1904; Deák Ferenc beszédei 1829-1847. Összegyűjtötte Kónyi M. Budapest, 1882; Eötvös J.:
Vélemény a fogházjavítás ügyében Ns. Borsod vármegye ebbeli küldöttségéhez. Pesten, 1838; Eötvös J. –
Lukács M.: Fogházjavítás Pesten 1842. In Báró Eötvös József beszédei. Budapest, 1988; Fayer L.: Büntetési
rendszerünk reformja. Budapest, 1892; Finkey F.: A börtönügy jelen állapota és reformkérdései. Budapest,
220
Barna
1904; Finkey F.: A börtönügy haladása az utolsó száz év alatt. Budapest, 1930; Gláser I.: A szabadságvesztés-
büntetés végrehajtása (Történeti áttekintés). Budapest, 1975; Gláser I.: A magyar büntetés-végrehajtási jog. A
büntetések végrehajtása. Budapest, 1984; Hacker E.: Börtönrendszerek. Pécs, 1917; Hacker E.: A börtönügy,
Pécs, 1918; Hacker E.: Aszabadság- vesztés-büntetések végrehajtására szolgáló intézetek építése és
berendezése. Budapest, 1943; Hacker Ervin emlékkötet. Szerk. Lévai M. Kriminológiai Közlemények, 28.
Budapest, 1989; A hazaifenyítőeljárásra vonatkozó szabályrendeletek. I. Pest, 1864, II. Pest, 1866; Hivatalos
jelentés az országos fegyintézetekről az 1867-ik évben. Kiadta az Igazságügymi- nisterium Budán,
1868;Jelentés az országos letartóztatási intézetek 1890. évi állapotáról. Budapest, 1891; Jelentés az országos
letartóztatási intézetek 1891. évi állapotáról. Budapest, 1882; Kabódi Cs. – Mezey B.: A munka szerepváltozásai
a büntetésvégrehajtásban. Börtönügyi Szemle, 1990; Kabódi Cs. – Mezey B.: Vagyonbüntetések históriája.
Börtönügyi Szemle, 1990; Kelemen M.: A magyar büntető törvénykönyv büntetési és börtönrendszere.
Budapest, 1889; Kölcsey F.: Vadászlak. In Kölcsey Ferenc összes művei. Budapest, é. n.; Lukács Móric
munkái. Összegyűjtötte Gyulai P. Budapest, 1894; Lukács T.: Feljegyzések az élők házáról. Budapest, 1979;
Lukács T.: A bűn és a büntetés. Budapest, 1980; Lukács T.: Szervezett dilemmánk: a börtön. Budapest, 1987;
Megyeri I.: A magyar börtönügy és az országos letartóztatási intézetek. Budapest, 1905; Mezey B.: A
börtönügyi szakirodalom kezdetei Magyarországon, Acta Fac. Pol.-Jur. Univ. Sci. Budapest, 1986; Mezey B.:
Realitás és illúzió. Az 1843. évi börtönügyi törvényjavaslat vitái. Jogtörténeti Szemle, 1992; Mezey B.: A
határozatlan tartamú szabadságvesztés intézményének bevezetése Magyarországon. In Az állami és
jogintézmények változásai a XX. század első felében Magyarországon. Jogtörténeti Értekezések, 13. Budapest,
1983; Mezey B.: A bűnözés és a büntetés-végrehajtási jog a századfordulón. In Ajogalkotás és jogalkalmazás
egyes kérdései Magyarországon a 19-20. században. Jogtörténeti Értekezések, 15. Budapest, 1986; Mezey
A. : A büntetőjogifelelősségre vonás intézményi hátterének kialakítása a 18-19. században. Budapest, 1990;

Mezey B.: A magyar polgári börtönügy kezdetei. Budapest, 1995; Nemes M.: Börtönépítés Magyarországon.
In Igazságügyi épületek Magyarországon a dualizmus korában. Szerk. Pusztai L. – Hadik A. – Fülöp Cs.
Budapest, 1987; Nyári P.: Javallat Pest megye közigazgatási rendszere iránt. Pesten, 1840; Nyári P.:
Indítvány a megyei bűnvádi eljárás lehetőjavitása iránt. Pest, 1841; Pál L.: Nevelés a büntetés-
végrehajtásban. Budapest, 1976; Pulszky Á. – Tauffer E.: A börtönügy múltja, elmélete, jelen állása különös
tekintettel Magyarországra. Pest, 1867; Pusztai L.: Igazságügyi építkezésekés épületek Magyarországon a
dualizmus korában. In Igazságügyi épületek Magyarországon a dualizmus korában. Budapest, 1976; Réső
Ensel S.: Az 1843. évi magyar büntető törvénykönyvi javaslat. Pest, 1865; Réső Ensel S.: A külhoni
fogházak börtönrendszereiről. Pest, 1865; Réső Ensel S.: Fegyházi reform Magyaroszágon. Pest, 1868; Réső
Ensel S.: Három országos nőifegyház. Pest, 1887; Sárváry J.: A’ büntetésről ’s különösebben a’ halál
büntetésről. Pesten, 1844; Szemere B.: Terve egy építendő javítófogháznak a magyar rendszer elvei szerint.
Kassán, 1838; Szemere B.: Utazás külföldön. I-II. Buda-Pest, 1840; Szemere B.: A büntetésről ’s
különösebben a halál büntetésről. Budán 1841; Székely F.: A magyar büntető törvénykönyv büntetési és
börtönrendszerének jelenlegi végrehajtása és ennek eddigi eredményei. Budapest, 1889; Szlemenics P.:
Fenyítő törvényszéki magyar törvény. Budán, 1836; SzöllösyO.: Magyar börtönügy. A szabadságvesztés-
büntetések végrehajtása. Budapest, 1930; Tóth M.: Tanulmányok a börtönügy terén. Eger, 1874; Tóth L.:
Fegyházi tanulmányok. I. Az illavai fegyház. Budapest, 1885; Tóth L.: Emlékezések a börtönügyi
congressusra Rómában. Budapest, 1886; Tóth L.: Fegyházi tanulmányok, a rabmunka. Budapest, 1888;
Török K.: A szegedi kerületi börtön és kir. törvényszéki fogházakról. Szeged, 1886; Török K.: A magyar
börtönügy 30 éves korszakából történelmi emlékek 1867-től 1897-ig. Munkács, 1900; A relegatio
eredményei és büntetési rendszerünk reformja. Budapest, 1989; Varga J.: Deák Ferenc és az első' magyar
polgári büntetőrendszer tervezete. Zalaegerszeg, 1980; Vámbéry R.: Ajövő börtönrendszere. In Az
igazságügyi és közigazgatási tisztviselők részére 1913. október 1-15. között rendezett III. jogi és
államtudományi továbbképző tanfolyamon tartott előadások. Budapest, 1914; Zsoldos I.: Néhány szó a honi
közbiztonságról. Pesten, 1838; Zsoldos I.: Aszolgabí- rói hivatal. Pápán, 1842.
A SZOVJET TÍPUSÚ BÜNTETŐJOGHOZ ÉS BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI JOGHOZ: Auer Gy.: A

büntetőtörvények egyes fogyatékosságainak megszüntetéséről és pótlásáról szóló 1948:XLVIII. törvénycikk
magyarázata. Budapest, 1948; Az 1945-1962. közötti, koncepciós elemeket tartalmazó büntetőügyek
felülvizsgálatára létrehozott bizottság jogász albizottságának jelentése. Budapest, 1990; Bagi D.: Ajavító-nevelő
munka egyes kérdéseiről. Magyar Jog, 1954; Barna P.: A magyar büntető törvényhozás fejlődésének vázlata a
felszabadulástól. Budapest, 1956; Benedek K.: Észrevételek a javító-nevelő munka kérdéseihez. Magyar Jog,
1955; Berend B.: Az államszervezet hatása a büntetőjogra. Jogtudományi Közlöny, 1947; Berend Gy.: A
népbíráskodás. Szeged, 1948; Békés I.: A büntetőjog általános része. In Horváth Tibor (szerk.): Magyar
büntetőjog. I. köt. Általános rész. Budapest, 1973; Békés I.: A magyar büntetőjog-tudomány fejlődése a
felszabadulástól. In Az állam- és jogtudományok fejlődése. Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója
221
Barna
alkalmából rendezett tudományos ülésszak anyaga (1975. máj. 7.). Szerk. Molnár József. Budapest, 1975;
Bényei Z.: A társadalomra veszélyesség fogalma és szabályozása de lege ferenda. Jogtudományi Közlöny, 1955;
Cenner Gy.: Észrevételek a javító-nevelő munka kérdéseihez. Magyar Jog, 1955; Cieslár V.: Az új büntető
törvénykönyv ko- difikációjának néhány kérdése.Jogtudományi Közlöny, 1955; Fonyó A.: Büntetőpolitika és az
állam- és jogtudomány. Allam- ésJogtudomány, 1964; Fonyó A.: A magyar büntető törvényhozás fejlődése a
felszabadulás után. In A magyar büntető törvényhozás 100 éve. Budapest, 1979; Földvári J.: A büntetőjogi
gondolkodás alakulása. Jogtudományi Közlöny, 1965; Földvári J.: A büntetés tana. Budapest, 1970; Földvári J.:
Büntetőjog. Altalános rész. Budapest, 1974; Gláser I.: A büntetés-végrehajtás reformja. Magyar Jog, 1960;
Gláser I.: A szabadságvesztés-büntetés végrehajtása. Budapest, 1975; Gláser I.: A magyar büntetés-végrehajtási
jog. Budapest, 1976; GödönyJ.: A büntetés a szovjet büntetőjogban. Jogtudományi Közlöny, 1950; GödönyJ.: A
bűnözés alakulása és a kodifikáció. MagyarJog, 1975; Györgyi K.: A bűncselekmény büntetőjogi
következményei. In Pintér
Jenő (szerk.): Büntetőjog. Általános rész. II. köt. Budapest, 1973; Györgyi K.: A legújabb magyar büntetőjog-
tudomány fejlődésének fő irányai. In A magyar büntető törvényhozás 100 éve. Budapest, 1979; Györgyi K.:
Büntetések és intézkedések. Budapest, 1984; Heller E.: A magyar büntetőjog általános tanai. Második átdolg.
kiad. Budapest, 1945; Horányi B.: Az új büntető novella elmeorvosi szempontból. Jogtudományi Közlöny,
1948; Horgosi Gy.: Hozzászólás „A megtévedtség fogalmá”-hoz. Magyar Jog, 1956; Horváth T.: A szocialista
állam büntetőpolitikájának alkotó tényezői. Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézet
Értesítője, 1960; Horváth T.: A marxista-leninista büntetőjog-tudomány tárgya és módszertanának alapvonásai.
In Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézet Értesítője, 1961; Horváth T.: Büntetés,
illetőleg társadalmi intézkedés alkalmazása a társadalomra veszélyes cselekmények miatt. Jogtudományi
Közlöny, 1961; Horváth T.: A magyar büntetőjog különös részbeli szabályai kialakulásának főbb vonásai 30 év
jogfejlődésében.Jogtudományi Közlöny, 1975; Horváth T.: Büntetés-végrehajtási jog. I-II. köt. Budapest, 1975;
Horváth T.: A szovjet büntetés-végrehajtási jogfejlődésének vázlata – Büntetés-végrehajtási rendszerek –
Büntetés-végrehajtási jog. Szakirodalmi gyűjtemény. Budapest, 1980; Huszár I.: A magyar szocialista
büntetőjog büntetésfogalma. Jogtudományi Közlöny, 1950; Isaák Gy.: A béke büntetőjogának előkészítése.
Jogtudományi Közlöny, 1946; Jankó P.: A büntető ítélkezés helyes irányvonala az új szakaszban. MagyarJog,
1954; Jeszenszky F.: Néhány megjegyzés a javító-nevelő munkával kapcsolatban. Magyar Jog, 1954; Kahler F.:
Joghalál Magyarországon 1945-1989. Budapest, 1993; Kádár M.: Gondolatok a büntetőjog reformja köréből.
Jogtudományi Közlöny, 1946; Kádár M.: Magyar büntetőjog. Általános rész. Budapest, 1953; Kádár M.:
Büntetőjog. Általános rész. II. köt. Budapest, 1961; Kádár M. – Kálmán Gy.: A büntetőjog általános tanai.
Budapest, 1966; Király T.: Büntetőítélet a joghatárán. Budapest, 1972; Király T.: A magyar büntető eljárásjog
30 éve.Jogtudományi Közlöny, 1975; Kocsis M. – Schultheisz E.: A büntetés kiszabása. Jogtudományi
Közlöny, 1953; Kovács K.: A magyarországi népbíróságok történetének egyes kérdései. In Jogtörténeti
tanulmányok. I. köt. Budapest, 1966; Lukács T.: Feljegyzések az élők házáról. Budapest, 1979; Moór Gy.:
Demokrácia és világnézet. Jogtudományi Közlöny, 1946; Olti V.: A demokratikus államrend vagy a
demokratikus köztársaság megdöntésére irányuló bűntettek. Jogtudományi Közlöny, 1947; Pál L.: Nevelés a
büntetés-végrehajtásban. Budapest, 1976; Ries I. (magyarázatokkal ellátta): A népbíráskodásról szóló 81/1945.
ME és az azt kiegészítő 1440/1945. ME rendelet szövege és magyarázata. Budapest, 1945; Ries I.: A május 15-
én lezajlott magyarországi választások. Jogtudományi Közlöny, 1949; Sargorodszkij, M. D.: A büntetőjogi
büntetés. I-II. Budapest, 1960; Schultheisz E.: A bűncselekmény tana. Debrecen, 1948; Schultheisz E.: Ajellem
figyelembevétele a tettes büntetőjogban. Jogtudományi Közlöny, 1949; Schultheisz E.: A Btk. reformjára
vonatkozó elgondolások. Jogtudományi Közlöny, 1949; Schultheisz E.: Szempontok a büntető törvénykönyv
különös részének kodifikációjához. Jogtudományi Közlöny, 1951; Szabó A.: Vita büntetőjogunk
kodifikációjának elvi kérdéseiről. Jogtudományi Közlöny, 1955; Szabó I.: Ajog változásai és a jogászok
változásai. Jogtudományi Közlöny, 1947; Szabó I.: Jogalkalmazás és szocialista törvényesség. MagyarJog,
1956; Szabóki J. – Zalán K. – Nagy B.: A gazdasági rend büntetőjogi védelme. Budapest, é. n.; Székely J.:
Abün- tetés végrehajtásának felfüggesztése és a rehabilitáció. Jogtudományi Közlöny, 1951; Székely J.: Eltiltás
a közügyektől. Jogtudományi Közlöny, 1954; Székely J.: A motívum vizsgálatánakjelentősége a büntetés
kiszabásánál. MagyarJog, 1954; SzékelyJ.: Az előélet tisztázása és ennek jelentősége a büntetés kiszabásánál.
MagyarJog, 1955; Székely J.: A bűncselekmény társadalomra veszélyességének vizsgálata és a
büntetéskiszabás. MagyarJog, 1955; TárkányiE.: Az összbüntetés kiszabásának kérdéséhez.Jogtudományi
Közlöny, 1952; Timár I.: Az 1950. évi II. tv. egyes kérdései. Jogtudományi Közlöny, 1950; Timár I.:
Büntetőjogunk 15 éves fejlődéséről. Rendőrségi Szemle, 1960; Törvénytelen szocializmus. A tényfeltáró
bizottság jelentése. Budapest, 1991; Vágó T.: A „megtévedtség” fogalma. Magyar Jog, 1956; Zinner T.:
Igazságszolgáltatók a pártállam örlőkövei között. Bírák Lapja, 1991.
222
4. fejezet - IV. rész │ A PERJOGOK
TÖRTÉNETE – Horváth Attila, Kabódi
Csaba, Mezey Barna,Pomogyi László
1. 1. A MAGYAR FEUDÁLIS PERJOG VÁZLATA
1.1. ALAPFOGALMAK
Perjog
Eljárásjog (vagy más néven: perjog) alatt azoknak a jogi normáknak az összességét értjük, amelyek
meghatározzák az életviszonyokat szabályozó anyagi jogi jogszabályok érvényesítésére hivatott hatóságok,
valamint az eljárásban részt vevő egyéb személyek feladatait, e feladatok teljesítése érdekében szükséges
cselekményeit, jogait, kötelességeit, illetve ezek egymáshoz való kapcsolatait. Ezek a jogszabályok alakítják
magát az eljárást, ami tehát nem más, mint az a forma, amelyben az anyagi jogi normák realizálódhatnak,
amelyben azoknak a perben részt vevő hatóságok, személyek érvényt szerezhetnek.
Eljárási rendszerek
A feudális eljárást szabályozó eljárási jogi normák jellegzetességéből adódóan (nemcsak Magyarországon,
hanem Európában általában) két, egymástól élesen elhatárolható eljárási rendszer alakult ki. Eljárási rendszeren
a peres eljárás működésének, szerkezetének meghatározó elveit értjük, továbbá azokat a princípiumokat, melyek
meghatározzák, hogy melyek az eljárás fő funkciói, kit illetnek meg azok szerint a jogok és kötelességek,
milyen az eljárásban a terhelt jogi helyzete. Mindezen ismérvek alapján a feudális Magyarországon (is)
megkülönböztethetjük a vádelvű és a nyomozóelvű eljárást.
A vádelvű eljárás
A vádelvű eljárás (processus accusatorius) fő vonása, hogy a bírósági eljárás vád alapján folyik, és a bíróság
csak arról dönthet, amiről a vád szól. Az accusatorius eljárásban az eljárási főfunkciók határozottan
elkülönülnek. A vád, a védelem és az ítélkezés funkcióit más és más, egymástól független személy látja el. A
vádlottat a vádlóval egyenlő jogok illetik meg. A bíró (bíróság) feladata nem az igazság önálló keresése, hanem
a felek indítványai fölötti döntés. A tárgyalás az akkuzatórius eljárásban szóbeli, a bíróság végighallgatja a felek
vitáját, de ő maga nem bocsátkozik polémiába. E korai pert joggal hívták duellumnak, azaz párbajnak: a két
perben álló fél megközelítően ugyanolyan perbeli jogosítványokkal felvértezetten állt hadba, hogy legyőzve
ellenfelét megvédje saját igazát. Az argumentáció alapján hozott döntést a bizonyítás jogáról a bíró.
Alkalmazásának idejét tekintve a tiszta akkuzatórius eljárási rendszer virágkorát a 11-13. században élte.
A faggató per
A nyomozó elvű eljárásban (processus inquisitorius) az eljárási fő- funciók összeolvadása következtében a
vizsgáló, miután összegyűjtötte a bizonyítékokat, ő maga terjesztette a bíróság elé, sőt ő maga is részt vett az
ítélet meghozatalában. A büntető- és a polgári per elkülönülését követően a büntetőperes eljárás feljelentésre
vagy észlelésre indult, a felderítő tevékenységet hivatalból végezte az inquirens. A bírósági eljárás a vizsgáló
által szerkesztett jegyzőkönyvek alapján hozta meg a szentenciát. A bíróság ritkán folytatott bizonyítást, a
processus titkos volt. Az eljárásnak évszázadokon át kísérőjelensége volt a „bizonyítékok királynőjét”, a
beismerést kicsikaró kínvallatás. Találó az inkvizitórius per kortársi elnevezése is: „faggató per”. Itt már nem
egyenrangú felek mérkőzése folyik, hiszen a terheltnek szinte csak annyi „joga” van, hogy az erőszakosan feltett
kérdésekre, a „faggatásra” megfeleljen. Az inkvizitórius eljárás (az elnevezésbeli hasonlóság ellenére nem
keverendő az eretnek vallási mozgalmak visszaszorítására létrehozott szent inkvizícióval) a 16-19. században
volt domináns performa. A14-15. században az elbomló akkuzatórius és a kiépülő inkvizitórius eljárási
rendszerek egymással párhuzamosan léteztek.
A vegyes rendszer
223
IV. rész │ A PERJOGOK
TÖRTÉNETE – Horváth Attila,
Kabódi Csaba, Mezey
Barna,Pomogyi László
A nagy francia forradalmat követő francia törvénykezési eljárás hatása alatt az egész kontinensen elterjedt
modell, mely a két markáns rendszer, az akkuzatórius és az inkvizitórius processzus fő elemeit egyesítette. Az
eljárás első szakaszában megtartotta az inkvizitórius vonásokat: a hivatalból megindított eljárás és a (titokban
folytatott) nyomozás jellemzőit. A bírósági főszakasz azonban a vádelvű eljárás vonásait viselte magán. A bíró
azonban ebben a rendszerben is rendkívül aktív volt: fő feladata az igazság megállapítása volt, és ennek
érdekében – dacára a nyilvános, szóbeli, kontradiktórius eljárásnak – minden intézkedést megtehetett és köteles
volt megtenni.
Az írásbeli per
Ahogyan a büntetőeljárás az úgynevezett inkvizitórius irányba fejlődött a peres processzusok szétválását

követően, a nemesek polgári jogvitái az írásbeli vagy ünnepélyes per (processus sollemnis) formáját öltötték. A
pertárban, a procuratorok írásbeli replikái útján folyó, nemritkán évtizedes hosszúságú perek a hatalmas
pertestek áttanulmányozása után, sokszor a felek meghallgatása nélkül zárattak le. A perorvoslati rendszer is
tisztán írásbeli volt.
A szóbeli per
A szóbeli (vagy sommás) per (processus summarius) elsősorban a nem nemesek processzusformája volt. A
sommás pert a községi bíróságok előtt, az úriszéken és a szolgabírói széken alkalmazták, a kisebb jelentőségű
ügyek gyors elintézésére. A szóban előadott keresetet a bíróság foglalta csak írásba, s a megjelent felek
meghallgatását követően nyomban kimondta az ítéletet. A nem nemesek büntetőügyeiben is kerülhetett sor
sommás eljárásra. A jobbágyok ebben a büntetőeljárásban nem bírtak jogorvoslati lehetőséggel.
A feudális perjog fő funkciói
Eljárási fő funkcióknak a feudális perjogban (is) a vádképviselet, a védelem és az ítélkezés funkcióját

tekinthetjük.
1.2. A PERES ELJÁRÁS VÁLTOZÁSAI A FEUDALIZMUS IDEJÉN

Az alábbiakban az eljárásjog feudális kori változásait, fejlődését kíséreljük meg nyomon követni. Nem
aprólékosan elemezve fejlődését, hanem csak a főbb vonásokat megrajzolva. Összefoglalásunk a tudományos
kutatás eddig feltárt ismereteit kísérli meg áttekinthető rendszerbe foglalni. De mint minden rendszer, ez is csak
elméleti tisztaságú: nem tükrözi, nem is tükrözheti hűen a tényleges feudális perjogot. Időbeli átfedések, a
középkori jogrendszerünkre olyannyira jellemző partikularizmus és még számtalan, a későbbiekben szóba
kerülő ok is akadályozza ezt.
4. TÁBLÁZAT A per szerkezete
A vérségi társadalomban a rend fenntartásában sokat segített a közösség vezetőinek a csoportkohézióból

következő szabálytisztelet. Ajogsza- bályok követése a konfliktusos ügyeket kivételessé tette. A közösség
vezetőinek legfontosabb feladata a konfliktusok kezelése volt: a nézeteltérések elsimítása, mindkét fél számára
elfogadható kompromisszum létrehozása. A viták nem perek voltak, nem az igazság felderítése volt a feladat,
hanem a disszonancia feloldása. A cél megnyugtató egyezség elérése volt, hiszen a problémák, a sérelmek
konzerválása újabb konfliktushelyzethez vezettek. E szellemben alakult az ellentétek kezelésének rituáléja is.
Konfliktuskezelés
224
A „bírónak” (a közvetítésre jogosított vezetőnek) nem lévén más kikényszerítő eszköze, mint a közvélemény
nyomása, az ügyet a közösség színe elé vitte. Feladata volt a lehetséges konszenzus módozatainak kimunkálása
és a felek elé terjesztése. A nyilvánosság mellett lezajló békéltetés során a vitázók előbb-utóbb kénytelenek
voltak elfogadni a vezető ajánlatát, hisz a közösség nehezen tűrte a biztonságos egységet bomlasztó
magatartásokat. Az engedetlen, békétlen pörlekedő, ki megmakacsolta magát sértettségében, könnyen
elveszíthette a közösséghez tartozás védőernyőjét. E modellben a felek egyenrangúak, a közösség előtt szabadon
adhatták elő álláspontjukat, jóllehet a rituálé nem érveléseik összevetését, hanem ellentéteik csökkentését
célozta. A közreműködő családfő, nemzetségi-törzsi vezető, tapasztalt vén szerepe nem terjedt ki a döntés
meghozatalára: aktivitása az alternatívák felkínálására terjedt ki. A kényszerítő erő a közvélemény-alakító
erejében ragadható meg.
Jogszolgáltatás
Az igazságszolgáltatás átpolitizálódása, a törzsi, majd állami jogbetar- tatási igények jelentkezése, utóbb a
bíráskodás államosításának kívánalma a vérségi társadalom konfliktuskezelő processzusát állami formák közé
helyezett jogszolgáltatássá alakította. Tekintve a consuetudo nagy szerepét, a szokásjogi normák gyakorlatban
formálódó jellegét, az államhatalom a peres eljárás gyarmatosítását határozta el, megelőzve az „állami
büntetőjog” és az állami büntetés-végrehajtás kialakítását is. A hatalom a vitás ügyek rendezéséhez bírót kínál t
a feleknek (aki persze a lehetséges leghatározottabb módon képviselte az új királyi hatalmat). Közreműködése
lehetővé tette ajog, a szokások alakítását, ugyanakkor a felek számára megnyugtató kívülállóként jelent meg a
vitás kérdés rendezésében. A királyi tekintély, melyet az uralkodó által a felek rendelkezésére bocsátott bíró
hordozott, növelte a kompromisszum esélyét, a kihirdetett ítélet betartását és betartatását.
A korai peres eljárás
A bíró értelemszerűen ügyelt arra, hogy a perszerkezet alapelemeit ne érintse, sőt a vérségi társadalom
konfliktuskezelő eljárásának bizonyos megszokott szerkezeti elemeit beemelje a peres eljárás sáncai mögé. Így
alakult ki a 11-14. század tipikus peres processzusa. A peres eljárás mindenekelőtt egységes volt, nem
differenciálódott ügyek és személyek szerint. Az eljárás nyilvános volt, a közösség tagjainak szolidáris jelenléte
mellett zajlottak a formális percselekmények. A felek egyenjogúsága, párharca (litigium) érdemivé vált: szigorú
formaságokhoz kötött szóbeli vitát folytattak az ügy tartalmáról, bizonyítani igyekeztek igazukat
(kontradiktórius eljárás). A per a sértett fél kezdeményezésére indult (akkuzatórius eljárás), s a kölcsönös
bizonygatások után többnyire formális bizonyítással folytatódott (istenítéletek), s a bizonyítás végkimenetelének
rögzítése volt a bíró feladata. A bíró szerepe végig passzív, szemlélődő, jelenléte inkább katalizáló, mintsem
ügydöntő. Ajánlataival, valamint közbenső, bizonyítást odaítélő döntéseivel azonban szolgálatára volt a
kifejlődő államhatalomnak. „Az a peres eljárás, amelyre vonatkozóan már forrásaink vannak, a bajor és a szász
vidékeken még a 12. században is fennálló, a Karoling-korszakban kifejlődött germán per elveit követve,
alapvetően a királyi rendelkezések eredményeképpen honosodott meg” (Béli Gábor).
14. századi változások
A királyi hatalom magánjogias jellegét fölváltó közjogi hatalmi legitimáció, az állami szervezet kiépítése, a
rendi képviseleti keretek megteremtése s nem kevéssé az írásbeliség elterjedése megteremtette a feltételeket a
kezdetleges és egyszerű formák lecserélésére. Ösztönözte ezt az egyház látványos kivonulása a peres
bizonyításból. Az istenítéletek megszűnése a bírákat új eszközök felkutatására serkentette. A formális bizonyítás
helyébe benyomult az anyagi bizonyítás. Anjou királyaink számos megoldást hoztak magukkal a nápolyi-
szicíliai királyságból: ezek között is „a rendkívül fejlett szicíliai eljárásjogban általános, normann eredetű
inquisitiót, az igazságnak az illető terület vagy község lakosságától esküalatt való tudakolódását” (Bónis
György). Enyhítettek a perek formalizmusán, kiterjesztették az okleveles bizonyítást, rendezték az ebben
közreműködő hiteles helyek tevékenységének kereteit, szabályozták a tanúk kihallgatásának rendjét
(tudományvétel).
Reneszánsz változások
A királyi központosítás igényelte a perek kézbentartását s az állami felügyelet fokozását. Különös hangsúlyt
adott ennek a királyi törekvésnek, hogy a 14. század végén a performa megváltozása (a perfolyam
írásbeliségének kialakulása) fokozta a perek elhúzásának lehetőségeit, ajogi eszközökkel történő visszaélést. Az
országgyűlések 1397-től több alkalommal követelték a perek felgyorsítását, az értesítéssel való idézést, az
octavákon kívüli igazságszolgáltatás lehetőségét, a rövid perbe hívást. Jóllehet, a mátyási centralizáció időszakát
leszámítva e törekvések nagy része zátonyra futott, mégis az anarchia ellen fellépő királyi hatalom sikeresen
225
hozta létre az állandó bíráskodást, s az eljárás gyorsítását a halasztások radikális korlátozásával segítette. Mátyás
Decretum Maiusa új szerkezetű bizonyítási eljárást vezetett be (eltörölte a bajvívást, újjászervezte a
tanúbizonyítást, rövidítette az idézéseket követő kikiáltást).
A büntetőeljárás és a polgári eljárás szétválása
Az államhatalom teljes kiépülése után Magyarországon is egyeduralkodóvá vált a magán-igazságszolgáltatás

helyett az állami törvénykezés. Ennek következtében – és időben ezzel párhuzamosan – a jogágak szétváltak,
illetve szétválásuk befejeződött. Egyik oldalon maradt a mellérendeltségi viszonyokat szabályozó magánjog,
míg az alá-fölérendeltséget megtestesítő büntetőjog – éppen az állam igazságosztó szerepének kiteljesedése
hatására – közjogiasult. Nyilvánvaló, hogy a más-más területeket – és ezeket is eltérő módon – szabályozó
anyagi jogok igényelték saját eljárásjoguk kifejlődését. Éppen ezért az eddig egységes perjog is szétvált büntető,
illetve polgári eljárásjogra. A szükség mellett a feltételek is adva voltak ehhez a folyamathoz, hiszen mindkettő
kitermelte már saját, leggyakrabban használt bizonyítási eszközét: a tanúbizonyítást, illetve az okirati
bizonyítást.
A Habsburg- abszolutizmus kora
A nemzeti királyság összeomlását követően megerősödött a nagybirtok juriszdikciója, a vármegye

igazságszolgáltató jelentősége; a kuriális bíráskodás jelentősége hanyatlott, hatásköre szűkült. Ezzel a központi
elképzelések hatása és hatékonysága is lecsökkent. Ez a korszak lett a zavarosban halászó ún. rabulista
ügyvédek aranykora „akik megfelelő jogi tudás hiányában formális okoskodással, üres szófacsarással, ravasz
prókáto- ri fogásokkal igyekeztek az ellenfél fölébe kerülni, vagy legalább a perből minél tovább hasznot húzni.
Mind e körülmények a feudális perjogban a merev alakiságok elburjánzására, bonyolult formalizmus
kialakulásához vezettek, mely – a perhalasztások s a jogorvoslatok sokféle fajtájával együtt – a per menetelének
lassítására, az ügy lezárásának akadályozására volt felhasználható” (Varga Endre). Mindezzel együtt a perjog a
gyakorlatban kétségtelenül fejlődött, szakaszai részleteiben kimunkálódtak, a szóbeli és írásbeli per sajátos
alakiságai kialakultak.
Az 1723. évi reform
A magyar jogszolgáltatás jelentős reformját jelentették az 1723. évi 24-26. és 30-31. tc.-ek. Jóllehet e reform
legfontosabb elemei szervezeti változtatások voltak, mégis ennek következtében mondhatjuk, hogy a középkori
oktaviális formákból kibontakozó ítélkezés állandó hatáskörű felsőbíróságok és kerületi táblák keretei között
rögzülő állandó törvénykezéssé vált. Ennek alapján körvonalazódott az az eljárási rendszer, mely sommás pert,
rendes szóbeli pert és rendes írásbeli pert különböztetett meg.
1.3. A FEUDÁLIS PERJOG ÁLTALÁNOS VONÁSAI

A feudális perjog jellemzői
Amikor a feudális perjog kapcsán működési jellegzetességeiről beszélünk, természetesen nem a mai értelemben
vett, garanciális rendeltetésű jogelvekre kell gondolnunk. Ám itt is vannak olyan jellegzetességek, amelyek a per
egész folyamatát végigkísérik, s egybevetésükkor a két per közötti lényeges különbségekre derül fény. Ilyen
alapon működési alapelvként állíthatjuk az akkuzatórius perben a szóbeliséget, illetve a nyilvánosságot.
Szóbeliség alatt a szóban történő pervitelt értjük, azt, hogy a jelen levő peres felek egymással élőszóban
vitáztak. (Az írásbeliség teljes hiányában a szóbeli pervitel okát adni aligha kell.) Nyilvános is volt ugyanakkor
ez a per, mind helyét, mind formáját illetően. Egyrészt nem lévén bírósági épületek, a jogvitákat a szabad ég
alatt, általában a templom környékén rendezték, így azokat bárki végignézhette. De éppen a nemzetségi
maradványok szülte „családias jellegből” következett a nyilvánosság másik oldala, az, hogy a jelenlévők közül
bárki bármelyik fél mellett bekapcsolódhatott a perbe, ha a vitával kapcsolatos releváns tényekről, eseményekről
tudott.
Az akkuzatórius eljárás jellemzői
Az akkuzatórius eljárás magánvád alapján indult. (Innen származik elnevezése is.) Vádlóként felléphetett ajog-
vagy érdeksérelmet szenvedett felperes, illetve sértett, az ő örökösei, valamint bármely polgár, ha az államot
vagy a társadalmat érte sérelem. Az eljárási főfunkciók szerepköreiben az akkuzatórius perben más-más
személyt találunk. Az ítélkező bíró magatartása a korai rendszerben passzív: csak konstatál, tényeket rögzít,
ügyel a rendre és – legfontosabb kötelezettségeként – a formális permenetre. A korai időszakban a terhelt,
226
akkori nevén incattus (in causam attractus = perbe hívott) az eljárás aktív résztvevője volt, aki cselekményeivel
alakíthatta, befolyásolhatta a per folyamát. Az eljárás alanya volt tehát, és ez azt sugallja, hogy – természetesen
a maitól eltérő tartalommal – érvényesült az ártatlanság vélelme, de legalábbis nem vélelmezték a perbe hívott
bűnösségét. Az ártatlanság vélelme annyit jelent, hogy mindaddig, amíg jogerős bírói ítélet ki nem mondja a
terhelt bűnösségét valamilyen bűncselekményben, nem tekinthető bűnösnek. (A „terhelt” összefoglaló
elnevezés. A mai büntetőeljárási jog így nevezi összevontana nyomozati szakasz gyanúsítottját, a bírósági
szakasz vádlottját és a jogerős bírói ítélettel bűnösnek kimondott elítéltet.)
Bizonyítási rendszerét tekintve az akkuzatórius perben alaki, azaz formális bizonyítást végeztek. A bizonyítási
eljárással tehát nem a valóságban végbement cselekmények, események felderítése volt a cél. Az akkori
közgondolkodás szerint erre nem is volt szükség, hiszen bárki bűnösségéről vagy ártatlanságáról úgyis Isten
mond ítéletet. Éppen ezért a bizonyítási cselekményeknek csak azt a formát kellett biztosítaniuk, ahol az isteni
ítélet kifejezésre juthatott. Ezek a formák az istenítéletek voltak.
Az inkvizitórius eljárás jellemzői
Az inkvizitórius büntetőperekre éppen ezen vonások ellentéte a jellemző. A pervitelben már az írásbeliség
dominál, van nyomozati akta és (különösen másod-, illetve harmadfokon) ebből ítélkeznek. Emellett titkos ez a
processzus, nemcsak a külvilág, hanem akár a terhelt előtt is: vele sem feltétlenül közlik, hogy miért indítottak
ellene eljárást. Az inkvizi- tórius eljárás hivatalból indult, mégpedig az eljárás megindítására hatáskörrel
rendelkező személy vagy hatóság közvetlen észlelése, illetve feljelentés alapján. Az inkvizitórius eljárásban
funkciók teljesítéséhez fűződő tevékenységi köröket egyetlen személy, az inquirens látja el, aki elsősorban
nyomoz és vádol, de véd is, hiszen a terheltre vonatkozó enyhítő-mentő körülményeket is fel kellett tárnia,
továbbá részt vesz az ítélkezésben is. (Az inquirenst talán nyomozóbírónak vagy vizsgálóbírónak lehetne
fordítani. Ez a vizsgálóbíró természetesen nem azonos a későbbi kontinentális jogrendszerekben több helyütt is
ismert vizsgálóbíróval.) Az inkvizitórius eljárás bírója aktívan működik, döntéseivel lényegesen befolyásolja a
per menetét. A késő feudális perjogban a terhelt passzív volt, nem alakíthatta a per menetét. Nem volt alanya
tehát az eljárásnak, hanem csak tárgya, aki adott esetben azt sem tudta, miért indítottak ellene eljárást. Mindez
pedig a bűnösség vélelmezését sugallja.
Az inkvizitórius perben már anyagi bizonyítás folyt, tehát a ténylegesen megtörtént eseményekről tanúskodó
bizonyítékok megszerzése volt a cél. Ugyanakkor ez a bizonyítási rendszer kötött is: a lehetséges bizonyítékok
értékét, súlyát a jogszabályok, a jogtudomány, illetve az ítélkezési gyakorlat előre meghatározta. Így például
teljes bizonyítéknak tekintették a terhelt beismerő vallomását vagy két hiteles tanú egybehangzó tanúskodását.
A kötött bizonyítási rendszer következménye pedig az lett, hogy a perek nem a bírósági, hanem már
tulajdonképpen a nyomozati (vizsgálati) szakban eldőltek, hiszen az itt megszerzett bizonyítékok determinálták
a bírói ítéletet.
Ezek a jogelvek sem tisztán érvényesültek feudális perjogunkban: az adott politikai berendezkedések aktuális
jogpolitikai céljaik elérése érdekében hajlamosak voltak áttörni ezeket az elveket. Elég példának okáért Árpád-
házi királyaink jogalkotására hivatkoznunk, akik a király és az ország elleni cselekmények, később pedig
néhány, akkoriban súlyosnak
ítélt bűntett (például lopás, rablás) esetében hivatalból történő eljárást rendeltek el.
Az írásbeli polgári per
A büntető- és polgári per szétválását követően a magánjogi processzusok is új formára leltek: többségében az
írásbeli perkonstrukció terjedt el.
Partikularizmus
A könnyebb áttekinthetőség érdekében az eddig leírtakat egy összegző táblázatba foglaltuk (lásd az 5.
táblázatot).
4.1. táblázat - 5. TÁBLÁZAT A feudális per jellemzői
Akkuzatórius eljárás Inkvizitórius eljárás
227
1. Ideje 10-13. (16.) század (13.) 16-19. század
2. Jellege Párbaj (duellum) Faggató
3. Működési alapelvek a) Szóbeli a) Írásbeli
b) Nyilvános b) Titkos
4. Az eljárás megindítása Vád alapján (vádelvű eljárás) Hivatalból (gyanú)
5. Eljárási főfunkciók (vád- Elkülönülnek (más-más személy) Egybemosódnak (inquirens)

védelem-ítélkezés)
6. A bíró szerepe Passzív Aktív
7. A terhelt helyzete Aktív (alany) Passzív (tárgy)
8. Bizonyítási rendszer Alaki (formális) Anyagi (de kötött)
9. Egyéb jellemzők Partikularizmus, jogegyenlőtlenség A büntetőeljárás és a polgári eljárás

szétválása
Miként egész feudális jogrendszerünk, ugyanúgy eljárásjogunk is széttagolt volt, és az – igaz, jelentéktelennek
mondható – egységesítési törekvések ellenére is az maradt egészen a polgári korszakig. Partikuláris volt
egyrészt területi szempontból: nem kell még csak példákkal sem illusztrálni, hogy Magyarországon vagy
Erdélyben, netán Horvátországban mennyire eltérő processzus után hozták meg a bírák ítéleteiket. Ugyanez a
partikularizmus még szembetűnőbb, ha a törvénykezési szervezetrendszer oldaláról vizsgálódunk. Ha túlzás
lenne is azt állítani, hogy „ahány bíróság, annyifajta eljárás” létezett, mégis a valóság lényegét hűen jellemző
állításként fogadhatjuk ezt el.
És éppen ez teszi leginkább lehetetlenné a feudális perjog rendszerbe foglalását. Nehézség nélkül citálhatnánk
az olyan példákat, hogy az ugyanolyan körülmények között elkövetett ugyanolyan bűncselekményt mennyire
más eljárásban bírálta el mondjuk egy városi bíróság a Felvidéken és egy úriszék a Bánátban, és hogy mennyire
eltérő ítéleteket hoztak.
A jogegyenlőtlenség
A feudális jogrendszer és azon belül az eljárásjog egységessége ellen ható erő volt a jogegyenlőtlenség is, amely
tulajdonképpen felfogható egy sajátos, mégpedig a jogalanyokra vonatkoztatott partikularizmusnak.
Jogegyenlőtlenség – akár rendi, akár a még képlékeny Árpád-házi társadalomban egyfajta csoport vagy osztály
szerinti különbség – kétségtelenül létezett a feudális jogrendben. Am az is tény, hogy minden
osztálytársadalomban tetten érhető ez, legfeljebb a különbség mértékében van eltérés. A középkori magyar
társadalomban is leginkább a különböző osztályok és rendek között találunk különbséget a jogok
gyakorolhatósá- gát illetően: az azonos rendbe tartozók már általában egyenlő eséllyel vitték vitáikat a bíró elé.
Az úriszéki eljárás
Ajogegyenlőtlenség kapcsán feltétlenül meg kell emlékeznünk az úriszékről. Erről az intézményről még ma is
az a kép él tankönyveinkben – a köztudatban pedig még inkább -, hogy fórumot és lehetőséget adott a
földesúrnak a jobbágyokkal szembeni égbekiáltó jogsértések, kegyetlenkedések, atrocitások elkövetéséhez. Az
újabb kutatások azonban bebizonyították, hogy a helyzet korántsem volt ilyen tragikus: az úriszék elé kerülő
jogviták nagy többségében ugyanis a szemben álló felek jobbágyok voltak. Az ügyek egy másikjelentős
csoportjában jobbágy és földesura álltak ugyan szemben egymással, de ezek magánjogi perek voltak.
Elenyésző volt tehát a jobbágy és a földesúr közötti büntetőügyek százaléka, s a vármegye az ilyen tárgyban
ítélkező úriszékre is kiküldte a maga ellenőreit: legalább egy, de a gyakorlatban két-három szolgabíró s több
megyei tisztségviselő is részt vett a tárgyaláson, amelyről a legközelebbi sedrián jelentést kellett tenniük.
228
Végül pedig a földesurak anyagi érdeke is ellentmondott a kegyetlen ítélkezési gyakorlatnak: „Ha ellenben a mi
úriszékeink vissza is éltek egyes esetekben hatalmokkal; ha pajkosság és könnyűvérűség, sőt kegyetlenség
mutatkozott is olykor: rendszerint inkább elnéző volt a földesúr, többek közt azért, mert ha súlyos büntetést
mondott ki, önmagát fosztotta meg a jobbágy munkaerejétől. Ide vezethető vissza, hogy annyira elterjedt a
botbüntetés, mely hatályos volt anélkül, hogy a munkaerőt kevesbítette volna, s e mellett legjobban kifejezésre
juttatta az úri hatalmat a jobbágy fölött” (Fayer László).
1.4. A PER SZEMÉLYEI

A per statikája
A per statikáján az eljárásjog általános részét értjük, azokat a szabályozási területeket tehát, amelyek nem a
konkrét eljárással (ajog- vagy érdeksérelem megtörténtétől az ítélet végrehajtásáig terjedő cselekménysorral)
kapcsolatosak, hanem valamennyi perrel, s a perekkel általában összefüggő szervezeti-működési-személyi
feltételrendszert alakítják. Ide sorolhatjuk 1. az eljárási jog alapelveit, 2. a törvénykezési szervezetrendszert,
illetve a bíróságok hatáskörének és illetékességének kérdését, 3. a határidő, határnap, törvénykezési időszak
problematikáját, illetve 4. a perben részt vevő személyeket. Ehelyütt csak ez utóbbival foglalkozunk.
A perben részt vevő személyek osztályozását megnehezíti az a tény,hogy a több évszázados perjogi fejlődés a
per személyeiben is sok változást hozott: egyes szerepkörök megszűntek, mások módosultak-összeol- vadtak, s
a korszak második felében új szereplők is színre léptek. Mégis, talán a most következő csoportosítás a valóságot
leginkább kifejező (már amennyiben egy dinamikusan mozgó-változó együttesről egyáltalán lehet állóképet
készíteni).
6. TÁBLÁZAT
Csak két személy, az alperes és a felperes tartoztak ide, akiket azonban az egyes eljárási rendszerekben más-más
névvel illettek.
Az akkuzatórius eljárás, illetve az inkvizitórius polgári eljárás a felperes (az akkuzatórius perben a vádló, az
inkvizitórius büntetőeljárásban a sértett; latinul: actor) keresetére indult. Keresetet azonban csak akkor
indíthatott, ha volt perbeli jogképesség e. (Perbeli jogképességen azt a lehetősé- get-képességet értjük, hogy
valaki félként [főszemélyként] perben állhat.) Ennek teljes hiányáról beszéltek többek között például akkor, ha a
felperes infámiába esett (hamisan esküvők), avagy egyházi átok vagy tilalom alatt állt. A perbeli jogképesség
részleges hiányának tipikus esete a rendi állással volt kapcsolatos. Az Árpád-korban ugyanis szolgarendű nem
indíthatott pert szabad ember ellen, s a későbbi évszázadokban sem perelhetett nem nemes nemesembert: a nem
nemes helyett ugyanis annak ura, városi polgár helyett pedig annak városa járhatott csak el. A büntetőeljárás
önállósodása után a büntetőper „felperese” vádlóként (accu- sator) jelenik meg.
Az alperes
229
Az alperes (az inkvizitórius büntetőeljárás terheltje, incattus) perbeli jogképessége hiányának talán
legjelentősebb esete az életkorral függött össze. Az Árpád-korban a 14., a 15. század végétől pedig a 12. életévét
még be nem töltött gyermeket ugyanis nem lehetett perbe idézni. Helyettük törvényes képviselőjük jár el. A 16.
század büntetőperének alperese már terhelt (reus) nevet visel.
Mind az alperes, mind a felperes oldalán megjelentek a pertársak (coactor, coincattus).
Mellékszemélyek a perben
Mellékszemélynek számítottak a perben azok a résztvevők, akik nem felekként és nem hivatalos személyként
vettek részt a processzusban, s akik közreműködésükkel előmozdították az ítélet meghozatalát. Így a tanúk, az
avatkozó, a szavatos, különféle képviselők, közöttük a szószólók és ügyvédek.
Tanú
Mivel a feudális perjogban (is) általános szabályként érvényesült, hogy bárki kötelezhető tanúságtételre (és e
norma megsértése komoly anyagi konzekvenciákat vont maga után), csupán a tanúvallomásból kizárt személyek
és a kizárási okok fontosabb csoportjait vesszük számba.
1. Rendi hovatartozás. „Szent István és Kálmán elzárják a szolgaszemélyzetet, az 1486: 14. törvénycikk viszont
a rendekre osztottságnak megfelelően a jobbágyságot a nemesek ellen való tanúságtételtől” (Vink- ler János).
2. Fizikai állapot. Nem lehettek tanúk a süketek és a vakok (részlegesen), az őrültek (elmebetegek), illetve a
gyermekek.
3. Rokoni kapcsolat. Felmenő vagy lemenő ágbeli rokonok, testvérek, házastársak, mostoha apa és fia, após és
vő nem voltak kötelesek egymás ellen tanúskodni.
4. Szavahihetőség. Nem lehettek tanúk a hamis esküvők (lásd például Kálmán I. törvénykönyvének 26. és 27.
fejezetét) és a becstelenek.
Avatkozó
„Avatkozónak mondták azt a harmadik személyt, aki egy már folyamatban lévő perben végítélet előtt a felperes
mellé beléphetett, mert a per tárgyát egészben vagy részben magáénak vélte, vagy abból bizonyos címen
kielégítést kívánt” (Vinkler János). Az avatkozó (ingerens) tehát a saját érdekében szállt perbe, amihez rokoni
kapcsolat, szomszédság vagy szerződés adott alapot. Az avatkozót új peres félnek tekintették, s perbe léptekor –
lehetővé téve az alperesnek, hogy az avatkozó ellen új bizonyítékokat szerezzen – a bíróság perhalasztást
rendelhetett el.
Szavatos
Szavatos (evictor, expeditor) „az, aki alperes által felhívatik, hogy perét védje és kárát esetleg pótolja” (Hajnik
Imre). A szavatosság tehát általában tulajdonátruházás esetén az eladó részéről a vevővel szemben, rendszerint
szerződésben, per esetére vállalt védelmi kötelezettség volt. Ha tehát alperestől olyan tulajdont követeltek,
amely tulajdonáért őt szavatolták, akkor az alperes perbe hívta a szavatosságot vállalót, aki perbe lépésével
felváltotta az alperest e perbeli pozícióban.
Képviselet a perben
„A perbeli képviselet látszólag a peres felek helyett és reájuk való jogi hatással harmadik személy részéről
leendő eljárási lehetőséget foglal magában” (Vinkler János). A képviselet lehetett egyrészt törvényes képviselet,
ezt jogszabály tette kötelezővé. Gyermekkorú személy csak törvényes képviselője útján lehetett peres fél, vagy
például a királyi jogügyigazgató szintén törvényes képviselőként járt el a korona javait, a királyi javakat stb.
érintő magánjogi perekben. Lehetett másrészt ügyleti képviselet, ebben az esetben a jogképességgel bíró
személy szerződésben bízott meg valakit, hogy ügyei vitelében képviselje őt.
Az akkuzatórius eljárási rendszerben ügyleti képviseletről gyakorlatilag nem beszélhetünk, hiszen a perekben
akkoriban a fél becsületességét vitatták (erről a későbbiekben még lesz szó), és azt csak személyesen lehetett
megvédeni. A 13. század közepe táján kialakult ügyleti képviseletet két személy láthatta el: a prókátor vagy a
prolocutor.
230
A prókátor (vagy ügyvéd, latinul: procurator, illetve advocatus) hiteles pecséttel ellátott megbízólevél alapján
járhatott el, de – miként az Vinkler definíciójából is egyértelmű – nem saját nevében és nem saját érdekében. A
megbízólevélnek – amelyet a képviselt egyén csak személyesen állíttathatott ki – tartalmaznia kellett a megbízás
mértékét, s ezt a képviselő nem léphette túl. Prókátor bárki lehetett, aki perbeli jog-, illetve cselekvőképességgel
rendelkezett. Szakmai vagy végzettségi feltételeket nem szabtak meg a funkciót ellátó személlyel szemben.
A szószóló
Aprolocutor (vagy proluctor, der Fürsprecher, magyar nevén: szószóló) szintén más nevében és más érdekében
járt el, de hivatalos megbízás nem volt szükséges működéséhez. Ellentétben a prókátorral, a prolocutor tartalmi
helyettesítést nem láthatott el a perben, s egyébként is ő inkább csak a peres fél előadói képességét pótolta a
bíróság előtt, például, ha a képviseltje néma vagy beszédhibás volt. Ennek megfelelően mindig a féllel együtt
kellett megjelennie a bíróság előtt.
Hivatalos személyek a perben
Hivatalos személy volt az eljárásban az állam részéről fellépő ügydöntő vagy csupán a hatóságot személyében
képviselő, esetleg eljárási cselekményeket foganatosító bíró, bírótárs, a vádat képviselő hatósági személy, illetve
a segédszemélyzet. (Vö. a törvénykezési szervezetről mondottakkal az alkotmánytörténet körében.)
Ügydöntő személyek
A bíró (judex). A bíráskodás egészen az 1869. évi 4. törvénycikkig nem volt elkülönült hatalmi ág
Magyarországon. Ennek következtében (is) egyrészt a feudális per bírái általában esetiek voltak, másrészt a
bírói funkciót sok alkalommal a peres felek közigazgatási hatóságai, illetőleg ezek tisztségviselői látták el.
Ahhoz, hogy valaki a feudális perben bíróként szerepelhessen, több feltételnek kellett teljesülnie. Ezek voltak az
illetékesség és hatáskör, a meg- hiteltség, az érdektelenség és bizonyos személyes tulajdonságok.
1. Illetékesség és hatáskör. Általánosságban érvényesült az a szabály, hogy az adott jogvitában az alperes

lakóhelye szerinti bíró volt jogosult (és köteles) dönteni. A korszak vége felé azonban előtérbe került a per
tárgya, illetve a pertárgy minősége és mennyisége szerinti illetékesség. Különösen az Árpád-korban volt
szokásban, hogy a bíró személyét nemcsak a peres felek lakóhelye, hanem a társadalmi hovatartozása is
befolyásolta: gyakori volt, hogy egyazon ügyben több, különböző társadalmi állású bíró együttesen ítélkezett,
ha a felek társadalmi hovatartozása eltérő volt.
2. Meghiteltség. Az 1435. évi nagyobbik végezmény 1. törvénycikke előírta, hogy a bírónak a király (vagy
annak megbízottja), illetve az önkormányzati testületek előtt esküt kellett tennie, amely őt igazságos, bármely
érdekre való tekintet nélkül végzendő bíráskodásra kötelezte.
3. A bíró nem lehetett érdekelt az általa ítélt ügyben. Ha mégis, akkor a korabeli források „gyanús” (suspectus)
bíróról beszéltek. Ilyenkor a felek megkapták azt a lehetőséget, hogy e tényt kifogás tárgyává tegyék.
4. Személyes tulajdonságok. A sikeres bíráskodás érdekében a bírótól még olyan személyes tulajdonságok létét
is megkövetelték, mint például, hogy igazságos, jó hírű, „jogban jártas” legyen (de nem kívántak jogi
szakképzettséget). A hanyag vagy igazságtalan bírót Szent László meg- vesszőzni, egy 1466-os székely
jogszabály pedig megnyúzni és testét szalmával kitömni rendelte.
A bírótársak (cojudices). Szinte alapelvként érvényes a magyar bíráskodási gyakorlatra, hogy az eljáró
bíróságok legtöbbször társasbíróságokként működtek. Igaz ez annak ellenére, hogy a bíró nem volt kötve a
többségi határozathoz, tehát bírótársainak többségi véleményét figyelmen kívül hagyva, sőt annak ellenére
hozhatott elmarasztaló-elutasító vagy felmentő ítéletet. A bírótársak (akiket a 15. század végétől egyre sűrűbben
ülnökként emlegettek) kiválasztásakor nagyjából ugyanazok a kritériumok érvényesültek, mint a bírák
megbízásakor: a hangsúly náluk is a rendi minőségre terelődött. Bírótárs lehetett valaki úgy, hogy a bíró
választotta maga mellé (például a király az udvarban tartózkodók közül), lehetett hivatalból (például az ispán
vagy a szolgabíró a nádori közgyűlésen) és – különösen az önkormányzati testületeknél – hivatalt nyerhetett
választás útján is.
Vádhatóság
231
Büntetőügyekben a vádat Mohács előtt az esetek nagy többségében a sértett képviselte (magától értetődően, ha a
sértett nem élte túl a bűncselekményt, akkor örököse lépett elő vádlóként), esetleg a közigazgatási hatóság egy
tagja (ispán, szolgabíró, várnagy) vagy annak familiárisa. Nagyjából a mohácsi sorsfordulóval egy időben
alakult ki a királyi jogügyek igazgatójának (director causarum regalium) az a kötelessége, hogy olyan
bűncselekmények esetén, amelyeknek büntetési díja a kincstárt illette (például hűtlenség, felségsértés, uzsora),
képviselje a vádat a bírósági szakaszban. Következő lépésként – a 17-18. század környékén – megszülettek
ugyan a megyei és városi tiszti ügyészi (procurator magistratualis) tisztségek (egyre jobban kiszorítva a
közigazgatás hatósági embereit az inquirensi funkcióból), de állami ügyészi szervezetről Magyarországon csak a
neoabszolutizmus óta beszélhetünk.
Segédszemélyzet
A per személyein belül külön (s egyben tán a legnépesebb) csoportot alkotott az ún. segédszemélyzet, amely a
bíróságnak alárendelten a per lefolytatásának feltételeit, illetve annak zavartalanságát volt hivatva biztosítani.
Sok funkció tartozott ide, ezúttal csak a legfontosabbakról esik szó.
A poroszló (pristaldus). A poroszlói szerepkör létezésének az írásbeliség teljes hiánya volt az oka. Az Árpád-kor
első felében működött tehát, s a hiteles helyek megjelenésével az intézmény fokozatosan el is sorvadt. A
poroszlót a bíró hatalmazta meg s küldte ki bizonyos bíróságon kívüli
percselekményekhez. Így például közölte az alperessel az idézést, kísérte a felet az eskühöz, próbához,
bejelentette a peregyezséget, jelen volt az ítélet végrehajtásánál. Perbeli működése során a poroszlót a peres fél
volt köteles eltartani. Ennek súlyos visszaélések lettek a következményei, éppen ezért az 1231. évi 22.
törvénycikk megtiltotta, hogy a fél a poroszlót egy vagy két évnél tovább magánál tartsa.
Ajegyző (notarius). Az írásbeliség megjelenésével jutottak szerephez a bírósági eljárásban a jegyzők. Feladatuk
a kezdeti korszakban inkább csak az ítéletlevelek írásba foglalására, az okiratok felolvasására szorítkozott,
perjegyzőkönyveket csak a késő feudális korban kezdtek vezetni.
A hiteles hely (loca credibilis authentica). A hiteles hely csak fenntartással említhető a per személyei között,
hiszen nem fizikai, hanem jogi személy. (Talán pontosabb, ám körülményesebb lett volna, ha a „hiteles
helyeken működő egyházi személyeket” írunk.) A hiteles helyeknek a perekkel kapcsolatban kettős szerepük
volt. Egyrészt okiratokat hitelesítettek, azokról másolatokat írtak, amelyeket a felek aztán felhasználhattak a
bizonyítási eljárásban. Másrészt a bíróságon kívüli bizonyítás fontos fórumai voltak az akkuzatórius per idején:
itt hajtották végre az istenítéleteket. (A közhitelességi szervezetre nézve vö. a „Magyar alkotmánytörténet”
vonatkozó részével.)
1.5. A PERFOLYAM
Az eljárás dinamikája
Az eljárás dinamikáján (perfolyamon) egy konkrét eljárás eljárási cselekményeinek a sorát értjük, azokat az
eseményeket, történéseket, amelyek a jog- vagy érdeksérelmet követően az eljárás megindításától a jogerős
ítélet végrehajtásáig végbemennek. A különböző eljárási rendszereknek és annak megfelelően, hogy az
inkvizitórius perjogban a büntető- és a polgári eljárás különvált, a feudális eljárás három típusa között tehetünk
különbséget.
Az akkuzatórius eljárást előkészületi, exceptiós, allegatiós, befejezési és végrehajtási szakaszra bonthatjuk.
4.2. táblázat - 7. TÁBLÁZAT A peres eljárás a 11-14. században
Előkészületi szak Exceptiós szak Allegatiós szak Befejezési szak Végrehajtási szak
Idézés (pecsétküldés, Alaki kifogások Érvelés Végítélet vagy Magánvégrehajtás

citatio, bírói parancs, egyezség
kikiáltás)
Elmakacsolás Érdemi válasz Bizonyítási ítélet Hiteles helyi
232
végrehajtás
Örök hallgatás Bizonyítás (próbák, Bírósági végrehajtás

bajvívás, eskü,
tudományvétel,
oklevél)
Az akkuzatórius eljárás azzal indult, hogy a felperes az illetékes bíró elé idéztette az alperest. Idézni lehetett:
pecsétküldéssel, citatióval és evocatióval.
A pecsétküldés (missio sigilli): a legkorábbi idézési forma, még az írásbeliség kialakulása előttről való. A
poroszló a bíró képmását viselő pecsétet vitt az alpereshez, akinek kötelessége volt a megadott határnapon
megjelenni a bíró előtt.
A citatio is az egyszerűbb megoldások egyike volt. A felperes elkísérte a poroszlót az alpereshez, együtt és
szóban idézték (citálták) őt a bíró elé.
Az Aranybulla 2. cikke szerint nemest csak törvényes idézés után lehetett bíróság elé állítani. Törvényes
idézésnek akkortájt azt tekintették, hogy a felperes írásbeli perbe hívó parancsot kért az alperes ellen a bírótól
(mandatum evocatorium), amelyet lehetőleg személy szerint a perbe hívottnak kellett átadni (evocatio).
Az alperes az első idézésre természetesen nem mindig jelent meg a bíró előtt. Éppen ezért a szokások és az írott
jog is lehetőséget adtak az idézés – eltérő számú – megismétlésére. Szent László idején háromszor, de később az
is előfordult, hogy hétszer idéztek (az első öt ízben perbe hívó paranccsal, a hatodik alkalommal a felperest 15
napra beültették az alperes birtokába, hetedszerre pedig három környékbéli vásáron kiáltották ki [proclamatio
trineforensis] az alperes megidézését). Ha az alperes a megengedett számú mulasztás után sem ment a bíró elé,
akkor „elmaka- csolták”, s ezzel pervesztes lett. Ha pedig a felperes nem jelent meg, „örök hallgatás” volt
mulasztásának következménye, azaz ezt az igényét többé nem érvényesíthette per útján.
Az exceptiós szakasz
A kifogások szakaszának is nevezett perszak akkor vette kezdetét, ha mindkét fél megjelent a bíró előtt. A
felperes ekkor előadta kereset ét, amelyre azonban a perbe hívott nem adott rögtön érdemi választ, hanem előbb
alaki kifogásokat (exceptiones) emelt. Ha az alaki kifogások bármelyikét is a bíró elfogadta, az a perleszállást,
azaz a felperes keresetének elutasítását jelentette, de legalábbis a per elhalasztás át addig, amíg a kifogás alapja
(például időmúlással) el nem hárult vagy azt a felperes el nem hárította. Mikor a perbe hívott kifogyott az alaki
kifogásokból, érdemi választ kellett adnia a felperes keresetére. Ha egészben vagy részben tagadta az abban
foglaltakat, ez érdemi választ s perfelvételt (levata) jelentett, s ezzel beállt a perfüggőség. Feudális perjogunkban
a perfüggőségnek (litis pen- dentia) kettős joghatása volt: egyrészt rögzítette a pertárgyat az ítéletig, mégpedig
abban az állapotban, amelyben az a perfelvételkor volt, másrészt kizárta annak lehetőségét, hogy a felek – az
eljárás ideje alatt – egymás közt újabb pert indítsanak.
Az allegatiós szakasz (bizonyítási eljárás)
A bizonyítási eljárás célja, hogy meghatározott bizonyítási eszközöket felhasználva a fél bizonyítékokkal
igazolja állításainak igazát, illetve bebizonyítsa az ellenérdekű fél állításainak hamis voltát.
Az akkuzatórius eljárásban formális bizonyítás folyt, ennek megfelelően a bizonyítási eszközök is formálisak,
alakiak voltak. Mai fejjel ezeket babonásnak, sőt esetleg kegyetlennek bélyegezhetnénk, ám az akkori
tudásszintnek, közgondolkodásnak kétségtelenül megfeleltek (már csak az is bizonyság erre, hogy használták
ezeket a bizonyítási eszközöket). De megfeleltek annyiban is, hogy az akkuzatórius bizonyítási eljárásnak nem
is volt célja a valóságban megtörtént események rekonstruálása, a fél becsületességét akarván csupán
bizonyítani-cáfolni, ehhez az isteni ítélethez kellett csak kereteket biztosítani.
Vegyük ezek után sorba, milyen bizonyítási eszközöket ismert az akkuzatórius eljárás.
Istenítélet
Istenítélet (ordalia) összefoglaló elnevezéssel illetjük mindazokat a bizonyítási eszközöket, amelyek

eredményében – a korabeli közgondolkodás szerint – a peres félről az Isten által hozott ítélet, döntés nyilvánult
233
meg. Ide sorolható a próba. A próbák (judicium) közül Magyarországon a víz- és vaspróba honosodott meg, de
leginkább az utóbbit alkalmazták (alighanem azért is, mert a hiteles helynek – közreműködéséért – kétszer
akkora díjazás járt, mint a vízpróbánál). Vaspróbánál a próbára bocsátottnak csupasz kézzel meg kellett fognia
egy áttüzesített, 2-3 font súlyú vasdarabot, s 8-10 méter távolságra elvinni. A processzusról így ír Pauler Gyula:
„A próba előtt a bizonyító fél három napig böjtölt, ezalatt kezét bekötötték, bepecsételték, nehogy valaki
kenőccsel az égés hatása ellen megerősítse. A próba napján mise volt; a bizonyító fél megáldozott, azután a
pappal, a néppel kiment a helyre, ahol a próbának meg kellett történnie s itt még egyszer kérdezte a pap: – »Igaz
vagy? Tiszta vagy?« Azután e szavakkal: »Az Úr Jézus Krisztus teste által, melyet ma vettem magamhoz, nem
bízva semmi bűbájosságban vagy füvek erejében, veszem e vasat«, kezébe vette a tüzes darabot, melyet eleve
megszenteltek, hogy »az ördög gonoszsága távol maradjon« és »az igazság nyilvánvaló legyen«. Miután pedig a
vasat letette, kezét bekötözték, a köteléket bepecsételték és ha három nap múlva, mikor felbontották, a pecsét
nem volt ép vagy a kéz nem gyógyult: bűnösnek ítélték és pervesztessé lett, mint az is, kiről olvassuk, hogy
amikor áldozott, az ostyát, ahelyett, hogy lenyelte volna, kezébe rejtette.”
Avaspróbákkal kapcsolatban nagyon becses emlékünk, a már fentebb említett Váradi Regestrum az 1208-1235
között, a váradi káptalan előtt foganatosított mintegy négyszáz próbát lajstromozta és ismertette. E négyszázból
az első száz próbán 27 próbára bocsátott „megsértült”, 42 igazolódott (felmentődött), 3 beismerést tett, 4 nem
jelent meg vagy „elosont”, 5 alkalommal az ellenfél nem jelent meg, 18 ízben pedig a felek egyezséget kötöttek.
(Természetesen korántsem biztos, hogy ezek a számok a valós arányokat fejezik ki.)
Avaspróba megszűnésével (1279 után) a bajvívás (duellum) jutott az istenítéletek közül jelentősebb szerephez.
A duellum tulajdonképpen a két fél párbaja volt, s e viadal eredményében a közgondolkodás megintcsak az
isteni igazságszolgáltatást látta. A bajvívás feltételeit a bíró szabta meg, így ő döntött például abban, hogy a
felek gyalog vagy lovon, nyeregből kiütésig, első vérig vagy halálig vívjanak-e, illetve hogy személyesen
kötelesek sorompóba állni vagy fizetett bajvívók, ún. pugilok hadakozzanak helyettük.
Tanúbizonyság
A tanúbizonyság (humanum testimonium), mely nem tévesztendő össze a tanúk általi bizonyítással
(tanúbizonyítás), alaki bizonyítási eszköz volt: a tanúként felvonultatott személyek nem a megtörtént eseményt,
tényt bizonyították vallomásaikkal, hanem az őket tanúnak hívó peres fél becsületességét, szavahihetőségét.
Vallomásaik alapján a bíró ún. közbenszóló ítéletet hozott, s ebben annak ítélte az eskütétel lehetőségét, akinek
a tanúk elmondásaival megtámogatott „története” valóság- hűbbnek tűnt.
Az eskü
Az eskü (juramentum) ugyancsak istenítélet volt, mert a hamis eskü a keresztény hit által megtámogatott ősi
mitikus felfogás szerint azonnal kiváltja Isten haragját és büntető közbelépését (a hamisan esküvő szörnyethal,
nem tudja felemelni a magáénak vallott tárgyat). A feudális perjog több esküfajtát is megkülönböztetett (például
tisztító eskü, főeskü, földre letett eskü stb.), ennél azonban lényegesebb, hogy az eskü értékének mindig a
pertárgy értékéhez kellett igazodnia. Tehát például a mutatóujj hosszú és egy hüvelyk mély sebet ejtő alperes 14
ember esküjével tudta bizonyítani becsületességét. Ha azonban ugyanekkora sebet homlokon vagy arcon ejtett,
már csak 25 ember esküje volt elegendő tisztességének igazolásához. Ebből következően a perben álló fél az
esetek nagy többségében nem egyedül, hanem a tanúbizonyságot tett eskütársakkal együtt tett esküt: a nagyobb
pertárgyértéket vagy a súlyosabb bűncselekményt ugyanis esküvel csak így lehetett kompenzálni.
Az oklevél
Az akkuzatórius korszakban az oklevél-bizonyítás az írásbeliség alacsony foka miatt nem juthatott

jelentőséghez. Csupán a királyi okmányok játszottak nagyobb szerepet, ezeket ugyanis –
megdönthetetlenségüket vélelmezve – közokiratoknak tekintették. Minden más passzus csak az emlékezet ébren
tartására készült, s így bizonyító erejük nem volt: a bennük foglaltakat az oklevél (instrumentum litterale)
kiállításakor jelen levő poroszló bizonyította a bíró előtt.
A befejezési szakasz
A bizonyítási eljárás befejeztével a bíró – bírótársai megkérdezése után, de többségi véleményükhöz sem
feltétlenül kötődve – meghozta a jogvitát lezáró végítélet ét (sententia). A végítélettel egyazon joghatásai voltak
a peregyezségnek (a peregyezség a peres felek között megkötött, a pert ugyancsak lezáró megállapodás, amelyre
azonban az eljárás bármely szakaszában lehetőség volt), amely még a kompozicionalitás elvét gyakorló
büntetőeljárásban (helyesebben: büntetőügyekben) sem volt ritka.
234
A végrehajtási szakasz
Az akkuzatórius eljárás nem ismerte a perorvoslat fogalmát (Isten ítéletének helyességét ugyanis nem lehetett
kétségbe vonni), így a végítélet – kihirdetése után – rögtön végrehajtható lett, s azt egy éven belül végre iskellett
hajtani. A magánjogi jellegű ítéleteknek érvényt szerezni legtöbbször a szolgabíró vagy a hiteles hely dolga volt.
A büntetőügyekben vagyoni marasztalást kimondó igazságosztást területenként eltérően, a szokásjogi
szabályozástól meghatározottan foganatosították, míg a testi büntetéseket a pernyertes felperes egzekválta. Ez
utóbbi helyett azonban gyakrabban valamiféle kompozícióban állapodtak meg a felek: ebben az ítélethirdetést
követő három napig volt módjuk kiegyezni.
Írásbeli és szóbeli per
Az akkuzatórius performa felbomlását követő eljárási rendszerben – miként arról már korábban szó esett – a
pert két módon lehetett lefolytatni: írásban (írásbeli per, processus ordinarius) vagy szóban (sommás per,
processus summarius).
Írásbeli per esetén a bíróság a felekkel közvetlenül nem érintkezett, nyilvános tárgyalást – az ítélet kihirdetésétől
eltekintve – nem tartottak. A per nem más, mint a felek képviselőinek gyakran végtelenbe nyúló írásbeli
feleselése, amelynek leginkább csak annyi köze volt a bírósághoz, hogy a pertestbe való beírásokat a bíróság
egyik helyiségében kellett megtenniük. A jogtörténet-tudomány sokáig úgy vélte, hogy ez a fajta per volt a
tipikus az inkvizitórius korszakban. A legújabb kutatások (Hajdú Lajos) azonban ennek épp az ellenkezőjét
állítják: azt, hogy még nemesek pereiben is a gyakran egy nap alatt befejezett, jóval egyszerűbb pervi- telű
sommás per volt az általános.
A polgári per (processus civilis)
E legfontosabb jellemzők után lássuk előbb az inkvizitórius eljárási rendszer polgári perét, elsősorban az
akkuzatórius eljáráshoz viszonyított újdonságokat említve.
4.3. táblázat - 8. TÁBLÁZAT A polgári peres eljárás a 15-18. században
Előkészületi Exceptiós szak Allegatiós szak Befejezési szak Perorvoslati szak Végrehajtási szak
szak
Megintés Perhalasztó Érdemi válasz Végítélet vagy Perletétel Bíróság

kifogás egyezség
Idézés Pervesztő kifogás Bizonyítás Ügyvédszó

(okirat, visszavonása
tanúvallatás,
szemle, eskü)
Perfelvétel Tiltakozások
Visszaűzés
(ellenállás)
Fellebbezés
Perújítás
Az előkészületi szakasz
Ebben a korszakban az eljárás megindítása sokat egyszerűsödött. A perbe hívó parancs mellett ugyanis a 18.
században megjelent a keresetlevél. A keresetlevél nem más, mint egy kérelem, amelyet a felperes nyújt be a
bírósághoz, részletezve benne a per tárgyát és kérve az alperes elmarasztalását. A keresetlevél benyújtásáról –
általában a keresetlevél másolatának megküldésével – a bíróság értesítette az alperest, de az általa kiállított
235
idézőlevél kézbesítésével rögtön meg is idézte őt a kitűzött határnapratárgyalásra. Mivel pedig ebben a
korszakban már csak egyszer idéztek, az idézőlevél kézbesítéséhez kötötték a perfüggőség beálltát.
Az exceptiós szakasz
A kifogásos perszakban érdemleges változások nem történtek, viszont a felek képviselői jóval „kiműveltebbek”
lettek: kialakult a rabulizmus, az ügyvédség bevett módszere, amely az alaki kifogások mesteri alkalmazásával
ért el évtizedekig elhúzódó pereket megbízóinak s kétes dicsőséget önmagának.
A korábbi formálissal szemben ebben a korszakban már anyagi bizonyítás folyt: a bíróságok megkísérelték
rekonstruálni a megtörtént ese- ményeket-történéseket. Ennek tudható be, hogy a bizonyítási eszközök között az
addigiaknál sokkal nagyobb szerephez jutott az oklevél és a tanúkihallgatás (ez utóbbit a büntetőeljárás kapcsán
tárgyaljuk). Az oklevelek lehettek közokiratok (kancelláriai, nagybírói, ítélőmesteri, hiteles helyi, megyei stb.
kiadványok), illetve magánokiratok. Az előbbiek, hacsak az ellenérdekű fél hitelességüket vagy
érvényességüket kétségbe nem vonta, a perben teljes bizonyítékul szolgáltak, míg a magánokiratok súlya,
bizonyító ereje kisebb volt.
A befejezési szakasz
Lényeges újdonságként legfeljebb annyit lehet felhozni, hogy az írásbeli per bírósága – értelemszerűen – az
iratok alapján hozta meg ítéletét. Egyebekben az akkuzatórius eljárás kapcsán elmondottak irányadók.
A perorvoslati szakasz
Az inkvizitórius per ítéleteit már nem Isten hozta, hanem a nagyon is gyarló (és sokszor korrupt) emberbíró, így
hát törvényszerűen kialakultak a perorvoslati (remedia juridica) intézmények. Közülük a legjelentősebbek: a
fellebbezés, a visszaűzés, az ügyvédszó visszavonása és a perújítás. Afellebbezés (apellatio): a leggyakoribb
perorvoslat. Élhetett vele mind az alperes, mind a felperes. Bejelentése esetén az ügy eggyel magasabb bírói
fórumon folyt tovább, ahol a felterjesztett iratok alapján, rövidített eljárásban (újabb „feleselésre” nem volt
mód) hoztak ítéletet. A visszaűzés (repulsio): „az ítélet végrehajtásának erőszak szimbolikus alkalmazásával
való megakadályozása a perét vesztett alperes által, a végrehajtásra kiszállt hatósági személyek képletes
megfenyegetése útján” (Bónis György – Degré Alajos – Varga Endre). A csak ősiségi perekben alkalmazható,
kötött formájú repulsiónak a pernyertes szempontjából súlyos következménye volt: gyakorlatilag ugyanis új pert
kellett indítania – s azt is megnyernie – a birtokon belüliség kényelmes pozíciójából védekező alperes ellen.
Kockázatos volt viszont a visszaűzés annyiban, hogy ha utólag a bíróság jogtalannak minősítette azt, úgy az
alperest súlyos bírságban és költségtérítésben marasztalhatta.
Az ügyvédszó visszavonása (revocatio vocis procuratoris) akkor volt alkalmazható, ha a nem személyes
megjelenésre idézett fél utóbb (akár még a végítélet meghozatala után is) közölhette a bírósággal, hogy
képviselője nem az ő intencióinak megfelelő nyilatkozatot tett a per folyamán, s ezért őt mint megbízót hátrány
érte. Ilyenkor a bíróság – hat márka bírság lefizetése ellenében – a per folytatására új határnapot kitűzve, az
ügyvédszó visszavonásával élő félnek új előadást engedhetett. A már jogerőssé vált – és így gyakran már végre
is hajtott – ítélet ellen perújítással élhetett bármelyik fél: ún. egyszerű perújítással, ha új bizonyítékokról-té-
nyekről szerzett tudomást, illetve kegyelemből való perújítással, ha a perorvoslatot királyi parancs tette
lehetővé.
Újdonságként az említhető, hogy a hiteles helyek helyett az első fokon eljárt bíróságnak volt kötelessége
végrehajtani az ítéletet.
Az inkvizitórius büntetőper (processus criminalis)
Az inkvizitórius büntetőeljárás alapjaiban különbözött az akkuzató- riustól, részben nyilvánosságot kizáró

jellege, részben bizonyítási struktúrája, részben pedig a döntési mechanizmus vonatkozásában.
4.4. táblázat - 9. TÁBLÁZAT A büntetőperes eljárás a 15-18. században
Előkészületi szak Törvényszéki szak
Eljárás Vizsgálat Perfelvételi szak Excepciós szak Allegatiós szak Befejező szak
236
megindulása
Feljelentés Tudományvétel Idézés Perhalasztó Érdemi válasz: Tanácskozás

kifogások
Észlelés Gyanúsított Perfelvétel - tagadás Szavazás

kihallgatása
Nyomozás Szembesítés - beismerés Ítélet
Szemle Kínvallatás
Befogás Tanúvallomás
Tömlöcöztetés Szakértő
Levelesítés
Perorvoslati szak Végrehajtás
Fellebbezés Bíróság
Perújítás Hivatalos
végrehajtó
(hóhér,
törvényszolga)
Kegyelem
Az előkészületi szakasz
Mint már korábban szó volt róla, a korszakban a büntetőeljárás a büntetendő cselekménynek a hatóság
tudomására jutása után indult. Tudomást szerezni pedig a hatóság leginkább feljelentés segítségével tudott.
Lényeges eltérés volt azonban az akkuzatórius per vádlója, illetve az inkvi- zitórius eljárás feljelentője (delator)
között. Míg ugyanis a kora feudális időszak hamis vádlója gyakran tálió büntetéssel felelt alaptalan
vádaskodásáért, addig az inkvizitórius per feljelentőjét semmilyen következmény sem fenyegette.
Az inkvizitórius büntetőeljárás előkészületi szakaszán belül megkülönböztethetünk egy sajátos fázist, az ún.
vizsgálati vagy nyomozati szakot. Ebben a stádiumban az officialitás elvének megfelelően a hatóság hivatalból
próbálta felderíteni a bűncselekményt. S mert ez az eljárási forma kötött bizonyítási rendszert alkalmazott,
értelemszerűen ide helyeződött az eljárás súlypontja is.
A vizsgálati szak fontosabb hatósági cselekményei a gyanúsított kihallgatása, tanúkihallgatás, a szemle és a

szakértő véleménye. (Amennyiben szükséges, a gyanúsított letartóztatása [befogás, incaptivatio], előzetes
fogságba helyezése [tömlöcöztetés, incarceratio], szükség esetén köröz- tetése [levelesítés, proscriptio].)
A gyanúsított kihallgatása (examen benevolum rei). A bizonyítás anyagi jellegéből következően a terhelt
kihallgatása az igazság kiderítésére, a megtörtént események rekonstruálására irányult. Ennek érdekében
vezették be – mintegy „segédeszközként” – a kínvallatás (tortura) intézményét. A tortúra előzetes sorrend
alapján, terhelő vallomás kicsikarása céljából végrehajtott kínvallatási módok sora. Tortúrát nemesekkel,
patríciusokkal és honoráciorokkal szemben nem lehetett alkalmazni. A gyakorlatban persze velük szemben is
használták, még ha rendkívül ritkán is. Nem lehetett továbbá alkalmazni egészségi állapotra és életkorra
tekintettel sem: így serdületlenek (gyermekek), elmebetegek, süketek, némák, terhes nők és öregek ellen.
(Azonban erre is számtalan ellen példát citálhatnánk.)
Hogy pontosan milyen kínzási módok tartoztak a tortúra egyes fokozataiba, azt „.. .lehetetlen megállapítani: a
Praxis Criminalis 6 fokú tortúrát ismer... Bodó azonban már 11 grádusról tesz említést a század második felében
237
szinte törvénykönyvként használt, 1751-es munkájában. Bodó szerint a 11 fokozat a következő: »1. = a bíró
általi kínvallatással fenyegetés (előbb szelíd, majd szigorú szavakkal és arckifejezéssel); 2. = a hóhér általi
fenyegetés; 3. = a bakó előkészületei, fenyegető szavak kíséretében a kínvallatás végrehajtására (a vádlott
levetkőztetése, végtagjai összekötözése, a kínzóeszközök bemutatása a gyanúsítottnak, égő tűznek a gyanúsított
testéhez való közelítése); 4. = a kezek és ujjak összeszorítá- sa vékony zsineggel; 5. = létrára fektetés, a test és a
végtagok erőszakos nyújtása; 6. = forró vassal égetés; 7. = az ujjak összepréselése, éles vas behelyezése a nyelv
alá; 8. = a test égetése gyertyával, szurokfáklyával vagy szalmával; 9. = a lenyírt és leborotvált fejbőrre jéghideg
víz lassú csepegtetése; 10. = a test forró fémmel vagy szurokkal égetése; 11. = a lábszáraknak a közönségesen
spanyolcsizmának nevezett, kivájt és éles vasszerszámokkal való összepréselése«” (Hajdú Lajos).
„A tortúra különböző csatornákon keresztül a XVI-XVII. században a magyar bíróságok gyakorlatában széles
körben elterjedt és kegyetlensége a perjogilag szabályozott tortúrafokozatokat is túlhaladta” (Katona Géza). Egy
századdal később már jóval kisebb jelentőséggel bírt a büntetőeljárásban: „Az 1775/76. évi tabellákban
megemlített csaknem két tucatnyi (pontosan 19) kínvallatásból mindössze 2 volt »eredményes«, a többi esetben
nem sikerült a gyanúsítottakból kipréselni a beismerő vallomást. Ez meggyőzően tanúsítja ezen intézmény teljes
célszerűtlenségét és alkalmatlanságát” (Hajdú Lajos). Mária Terézia is felismerte ezt, és 1776. március 22-én
betiltotta a tortúra intézményét.
A tanúkihallgatás (tudományvétel, inquisitia), a tanúk vallatása jelzett korszakunkban két módon mehetett
végbe. Az egyszerű tudományvételt (inquisitio simplex) még a pert megelőzően rendelték el. Ilyenkor a hiteles
hely kiküldötte vagy a szolgabíró más hatósági személyekkel a helyszínre kiszállva, nyilvánosan vagy titokban
tudakozódott a tényállásra vonatkozóan, s kihallgatásokat folytatott. Tudakozódásuk eredményét egy, a
felperesnek átadott, de a bírónak címzett jelentésben foglalták össze, amely leginkább még csak a felperes
keresetének megalapozottságát volt hivatva alátámasztani. A tanúkihallgatás másik formája a közös
tanúbizonyítás vagy köztudományvétel (inquisitio communis). Ezt a per folyamán rendelte el a bíróság. A
kiküldöttek – a felek vagy képviselőik jelenlétében – itt már egyenként és a cselekmény részleteire vonatkozóan
hallgatták ki a két peres fél által felvonultatott tanúkat. A kihallgatásokról az egyes tanúvallomásokat részletesen
tartalmazó jelentés készült.
Az egyéb bizonyítási eszközök is megsokasodtak korszakunkra. A terhelt, illetve a tanúk kihallgatásán kívül a
korszak büntetőeljárásában ismert és alkalmazott egy sor más bizonyítási eszközt. Így például szerveztek
szembesítést (confrontatio), tartottak szemlét (revisio oculata), szakértői – legtöbbször orvosszakértői –
véleményeket hallgattak meg, iratokat vizsgáltak, még csak ritkán ugyan, de már felhasználták a toxikológia
tudományának eredményeit. Ezeket azonban a terjedelmi kötöttségek miatt most nem tárgyalhatjuk.
A törvényszéki szakasz
A nyomozati szak „eredménye” alapján összeállított vádlevélnek a bírósághoz való benyújtásával kezdetét vette
az eljárás törvényszéki szakasza, amely a korábbi exceptiós, allegatiós és befejezési szakaszt egyesítette
magában. Az eljárásnak ez a periódusa a késő feudális korra szintén szét- bomlott írásbeli és sommás perre.
Természetesen ez utóbbi forma volt a sokkal jellemzőbb, hiszen a bűncselekmények nagy többségét akkortájt is
a kevésbé súlyos deliktumok tették ki, azokat pedig sommásan bírálták el. Az írásbeli perek lefolyására nagy
vonalaiban igazak a polgári pernél elmondottak, néhány – értelemszerű – eltéréssel: a vádló vádlevelet nyújtott
be, a terheltet személyes megjelenésre kötelezték stb. A sommás perek általában egy tárgyalási napon
befejeződtek, s leginkább ez magyarázza a bíróságok – a korszak vége felé már nagyon is jellemző – sietségét,
felületességét: Heves megyében például az 1776. februári ülésszakon (8 tárgyalási nap) 102 vádlott állt a
bíróság előtt, 1782 szeptemberében pedig 10 tárgyalási napon 90 ügyet tárgyalt le a bíróság, 129 vádlottal.
A perorvoslati szakasz
Perorvoslati formaként az inkvizitórius büntetőeljárás a fellebbezés és a perújítás intézményét ismerte, s ezekre

a polgári eljárás során elmondottak irányadók.
Miként a polgári eljárásban, úgy a büntetőben is a jogerős ítéletet az első fokon eljárt bíróság hajtatta végre.
(Vö. a büntetések végrehajtásáról föntebb írottakat.)
2. 2. A POLGÁRI KORI MAGYAR PERJOG VÁZLATA

2.1. JOGSZABÁLYI HÁTTÉR
238
1848/1849 perjogi szabályozása
A büntetőeljárás honi szabályozásának polgári kori csomópontjai közül elsőként az 1848/1849-es polgári
átalakulás említendő. Noha kiemelkedőjogalkotási tevékenység vizsgált témánkban nem folyt (nyilvánvalóan
sokkal több volt a sürgős tennivaló az alkotmányjog területén), az úriszék megszüntetése mellett a
sajtóesküdtszékek felállítása, valamint a felsőbíróságok átszervezése a későbbiekre is kiható érvénnyel
alakították a büntető eljárásjogot. Ezekben a jogszabályokban fektették le azokat a jogelveket, amelyek egy-két
évtized múlva nemcsak jellemezték, de alapjaiban meg is határozták az eljárásjogokat.
2.1.1. Az osztrák perrendtartás

A neoabszolutizmus idején az új osztrák büntető perrendtartást oktrojálták császári pátenssel az országra. Ez
sem maradt azonban sokáig hatályban, 1861-ben ugyanis az Országbírói Értekezlet az 1848 előtti büntetőeljárást
állította vissza Magyarország területére, igaz, módosításokkal. Megszüntették például a nemesek és nem
nemesek közötti rendi különbségeket, megtiltották a testi büntetést, általában írásbelivé tették a pereket.
A Sárga könyv
Érdekes módon a kiegyezéssel hatalomra került politikai elit nem sietett kodifikálni a büntető eljárásjogot. Az
így fellépő hiányt Pauler Tivadar 1864-1865-ben kiadott „Büntetőjogtan” című könyve volt hivatva pótolni,
amelynek második kötete eljárásjogi kérdéseket tárgyalt. 1871-ben Bittó István igazságügy-miniszter
beterjesztette a Csemegi Károly által készített, a bűnvádi eljárás ideiglenes szabályozásáról szóló
törvényjavaslatot. Mivel azonban ezt az országgyűlés nem tárgyalta, Bittó a javaslat szövegét mint „Ideiglenes
eljárási szabályzatot” körrendelettel megküldte a bíróságoknak, s javasolta, hogy az egységes ítélkezési
gyakorlat megteremtése érdekében provizórikusan fogadják el azt zsinórmértékül. A borítólapjának színe után
Sárga könyvnek nevezett szabályzat – hézagos mivolta és fogyatékosságai ellenére – gyökeret eresztett az
ítélkezési gyakorlatban. Igaz, használhatósága érdekében a Kúria számos döntvénnyel igyekezett kiegészíteni a
Sárga könyvet.
A bűnvádi perrendtartás
Többszöri átdolgozás után 1895 végén kezdték tárgyalni a szakbizottság által készített büntetőeljárási
törvényjavaslatot. A bűnvádi perrendtartás(Bp.) az 1896. évi 33. törvénycikként került a Corpus Jurisba, s 1900.
január 1-jén lépett hatályba. Annak előtte azonban az országgyűlés még megalkotta az esküdtbíróságok
szervezetéről, az esküdtképességről és az esküdtek összeírásáról rendelkező 1897. évi 33. törvénycikket,
valamint a büntetőbíróságok hatáskörét is taglaló, a büntető perrendtartás életbe léptetéséről szóló 1897. évi 34.
törvénycikket.
A kódex hatályba lépése után gyökeres változások már nem történtek a jogág szabályozásában egészen a polgári
korszak végéig. Kisebb-nagyobb módosulások persze voltak, mint amilyen például a büntetőeljárást több
területen is egyszerűsítő II. büntetőnovella (1928:10. tc.) vagy a statárium kihirdetésére feljogosító honvédelmi
törvény (1939:2. tc.) hatálybalépése.
A polgári törvénykezési rendtartás
Hasonlóan alakult a polgári eljárásjog 1848 utáni sorsa is. A forradalom napjaiban e téren sem születtek jelentős
jogszabályok, a Ferenc József-i neoabszolutizmus itt is osztrák eljárási passzusokat vezetett be, az Ideiglenes
Törvénykezési Szabályok ebben a jogágban is visszanyúltak a reformkori és a még régebbi regulákhoz.
Éppen ezért nem véletlen, hogy az Igazságügyi Minisztérium rögtön a kiegyezés után hozzálátott az új polgári
törvénykezési rendtartással kapcsolatos munkálatokhoz. Az 1868. évi 54. törvénycikk a peres eljáráson kívül a
végrehajtást és némiképp a peren kívüli eljárást is szabályozta. Egységesen szerkesztett, kötelező perjogi
szabályokat illesztett a prosperáló gazdasági életnek, de a civil szféra magánjogi ügyleteinek sem megfelelő régi
s immár végérvényesen elavult szokásjog helyébe. Mindemellett a polgári törvénykezési rendtartás nem hozta a
perjog gyökeres átalakítását, már csak azért sem, mert azt a törvényhozás eleve ideiglenes megoldásnak szánta.
Fenntartotta például a sommás (szóbeli) és az ún. rendes (írásbeli) eljárás kettősségét, s ez utóbbi épp a
törvényszékek előtti, tehát bonyolultabb ügyekben eredményezett hosszadalmas, viszonylag köny- nyen
elhúzható pereket.
Az 1868. évi 54. törvénycikk kezdettől fogva heves támadások kereszttüzében állt. Az országgyűlés ezért
számos kiegészítő és módosító jogszabályt alkotott, amelyek valamelyest enyhítettek az ellentmondásos
239
helyzeten. Ilyen volt például a kisebb peres ügyekben való eljárásról szóló 1877:22. tc., a járásbíróságok
hatáskörét kiterjesztő 1881:59., illetve a végrehajtási eljárást szabályozó 1881:60. tc., s ilyen volt végül a
Szilágyi Dezső kezdeményezésére megalkotott, a sommás eljárás reformjáról szóló 1893:18. tc. is.
A polgári perrendtartás
A végső megoldást az 1911. évi 1. törvénycikként megalkotott s 1915. január 1-jén hatályba léptetett polgári
perrendtartás (Pp.) hozta meg. Ez a kódex sikeresen túlélt több politikai rendszerváltást is, hiszen a polgári
eljárásjog alapjaiban nem változott egészen 1952-ig (1952. évi III. törvény). Mindez természetesen nem jelenti
azt, hogy a két világháború közötti időben a jogalkotó ne nyúlt volna hozzá a polgári perrendtartáshoz. Az első
jelentős reformot a Pp. novellájának elkeresztelt 1925. évi 8. törvénycikk jelentette, amely a törvényszékek
előtti elsőfokú ügyekben is általánossá tette az egyesbíráskodást. Ugyanezt megerősítette a törvénykezés
egyszerűsítéséről szóló 1930. évi 34. törvénycikk, amely emellett valamelyest szűkítette a fellebbezési jogot,
illetve bővítette a peren kívüli eljárások körét.
2.2. A VEGYES ELJÁRÁSI RENDSZER ALAPELVEI

Mint már említettük, a feudális Magyarországot – s éppígy egész Európát – két eljárási rendszer, nevezetesen a
vádelvű vagy akkuzatórikus, illetve a nyomozóelvű vagy inkvizitórius modellek jellemezték. A polgári
korszakban az ún. vegyes eljárási rendszer vált általánossá. Ez utóbbi gyakorlatilag nem más, mint a feudális
korban használatos két szisztéma keveréke, természetesen az időközben hatalomra jutott polgárság igényeihez s
a korszak modernizálást sürgető követelményeihez igazítva. Alapelvei ennek megfelelően ismerősen hangzanak,
hiszen ezek egy része – ha más tartalommal is – a feudális eljárásjogban is megtalálhatók. Vizsgáljuk meg
mindenekelőtt ezeket a princípiumokat, mégpedig jogágak szerint, mert a büntető és a polgári eljárásjog elvei
sokszor egyenesen ellentétesek egymással.
A büntető eljárásjog alapelvei
A csak a büntetőeljáráshoz kapcsolódó princípiumok nagyon szorosan összetartoznak. Az ojfcialitás elve talán a
leglényegesebb közöttük, amely azt jelenti, hogy a bűncselekményeket az állam hivatalból üldözi.
Bűncselekmény „nyomatékos gyanúja” esetén tehát az arra hatáskörrel rendelkező hatóságnak – az esetek
túlnyomó többségében – kötelessége volt megindítani az eljárást. A kivételeket azok a szituációk képezték,
amikor az eljárás megindításához a jogalkotó perjogi feltételek meglétét tette szükségessé, a sértettre bízván
ezzel annak eldöntését, hogy induljon-e eljárás. E perjogi feltételek a magánindítvány (amikor magánszemély),
a felhatalmazás (amikor állami szerv) és a kívánat (amikor diplomáciai testület kéri, hogy az ellene vagy
szervezetének tagja[i] ellen elkövetett, taxatíve meghatározott bűncselekmények miatt induljon eljárás), melyek
kinyilvánítása-előterjesztése után az eljárás hivatalból folyt le.
Az officialitásból következik a legalitás elve, az, hogy az ügyészség mint vádhatóság köteles vádat emelni, ha a
bűnvádi eljárás törvényes feltételei megállapíthatók. Ezt azonban áttöri az opportunitás princípiuma, amely
meghatározott esetekben, célszerűségi okokból megengedi, hogy a vádhatóság mellőzze a vádemelést. (Például
Bp. 101. § 3. bek.: Megszüntethető az eljárás, ha attól „.a bizonyítékok hiánya vagy azok megszerzésének
rendkívüli nehézsége miatt eredmény nem várható”.)
Az állami büntetőigény kötelező gyakorlásából fakad az immutabilitás eszméje, amely kizárja a perbeli
személyek rendelkezését a vád felett. Ám kivételek ez alól is vannak, példának okáért a főmagánvádló
lehetősége,
hogy a magánvádat, illetve a sértett jogosultsága, hogy a magánindítványt visszavonja.
A feudalizmusban a jogegyenlőség hiányát a sokszor szó szerint a saját bőrén is megtapasztalt polgárság –
hatalomra jutása után – igyekezett gátat szabni a negatív diszkrimináció lehetőségének. Ennek alapelvi
kifejeződése a laikus elem részvétele a büntető igazságszolgáltatásban, ennek alkalmazásával célul tűzvén ki,
hogy a laikus (nem jogász) állampolgárok a per folyamán ellensúlyozzák a szakbíró esetleges, a (mindenkori)
kormány iránti elfogultságát. Európában két idevágó forma honosodott meg: a német területeken az ún. Shöffe-
rendszer (két laikus ülnök és a szakbíró együtt döntenek, tény- és jogkérdésekben egyaránt), egyebütt pedig az
esküdtszék intézménye.
A polgári eljárásjog alapelvei
240
A csak a polgári eljáráshoz kapcsolódó princípiumok közül a rendelkezési elv tűnik a leginkább lényegesnek.
Tartalmát tekintve ez egyrészt azt foglalja magában, hogy a bíróság csak akkor ad jogvédelmet, ha a fél azt kéri
(tehát nem hivatalból indul az eljárás), másrészt pedig azt, hogy a bíróság csak annyiban ad jogvédelmet,
amennyiben a fél azt kérte (azaz a bíróság helyt adó határozata nem terjedhet túl a kereseti kérelmen).
Mindennek az a magyarázata, hogy a magánjogi perekben a fél (felperes) akaraturalma a főszabály (ő az „ügy
ura”), még ha a peralapítás után ez kétoldalúvá válik is, mert hiszen a keresetet visszavonni vagy azt
megváltoztatni ekkortól csak az alperes beleegyezésével lehet.
A rendelkezési elvből törvényszerűen következik a tárgyalási elv, értvén ez alatt azt, hogy a jogi igényt
megalapító tényeket és a bizonyítási eszközöket a peres felek jelölik meg, illetve szolgáltatják, és a bíróság csak
azokat a tényeket, illetve bizonyítékokat veheti figyelembe, amelyeket a felek a perben felhoztak. Ezt azonban
áttöri az eljárás gyorsítását célzó nyomozó elv, amely megengedi, hogy a bíróság saját kezdeményezésére is
kutathasson jogi tények, illetve bizonyítékok után, igaz, csak kivételesen s javarészt olyan kérdések kapcsán,
amelyek szakismeretet igényelnek: hatáskör, illetékesség, külföldi viszonosság stb. megállapításánál.
Közös alapelvek
A mindkét eljárásra érvényes princípiumok többsége már a feudális eljárási rendszerekből is ismert, bár néhol
jelentősen módosult tartalommal. Így például a funkciómegoszlás elve (a vád, a védelem és az ítélkezés
funkcióját más-más személy gyakorolja) és a szabad bizonyítási rendszer (amely egyenlő a bírónak azzal a
lehetőségével, hogy a per folyamán elé tárt bizonyítékok bizonyító erejét saját belátása, véleménye alapján
mérlegelje) még az akkuzatórius, a perorvoslatok lehetősége pedig (az elsőfokú [ügydöntő] határozat felsőbb
fórumok által történő felülvizsgálata) az inkvizitórius eljárásban gyökerezik.
Szintén a kora feudális jogrendszerből ered, de a polgári korszakban jelentősen módosult a nyilvánosság elvének
tartalma. Ez ugyanis időközben az állampolgári jogegyenlőség egyik legfontosabb biztosítéka lett, és csak
másodsorban a nevelésé s ezzel áttételesen a társadalmi méretű pre-
vencióé. (A garanciális jelleget természetesen nem az az 50-100 kíváncsiskodó jelentette elsősorban, akik
végighallgatták a tárgyalást, hanem a sajtó általában szintén jelen lévő munkatársai.) Formáját tekintve
megkülönböztetünk ügyfélnyilvánosságot (amikor csak a felek és képviselőik lehetnekjelen), képleges
nyilvánosságot (amikor a felekkét-két bizalmi embere is), illetve teljes nyilvánosságot (amikor a gyerekek és „a
hely méltóságához nem illő állapotban megjelenők” kivételével bárki jelen lehet az eljárási cselekményen).
Fontos princípiumok végül a szóbeliség és a közvetlenség elve. Az előbbi azt jelenti, hogy a bíróság a felekkel
szóban érintkezik, és ítéletét a szóban előadott bizonyító anyagra alapítja (nincs tehát írásbeli per, mint az
inkvizitórius eljárási rendszerben), az utóbbi pedig azt, hogy valamennyi eljárási cselekmény – fizikai
értelemben is – közvetlenül a bíróság előtt történik. Ritkán előforduló kivételek természetesen itt is vannak: a
szóbeliség elve alól például az az eset, amikor a főtárgyaláson megjelenni nem tudó tanú vallomásáról
jegyzőkönyvet vesznek fel, s azt terjesztik a eljáró bíróság elé, míg a közvetlenség alól az, ha kiküldött bíró tart
szemlét, hallgat ki tanút stb.
2.3. APER SZEMÉLYEI

Főszemélyek
Éppúgy, mint a feudális eljárási rendszerekben, a polgári kori perjogban is négy pozícióban levő sorolható a
főszemélyek csoportjába: a magánjogi per alperese és felperese, illetve a büntetőper sértettje és terheltje. Hogy
ezek közül ki mikor melyiket tölti be, arra nézve az anyagi jogi szabályok adnak pontos útmutatást. A
jogegyenlőség deklarálásának korszakában természetesen rendkívül precíz az idevágó szabályozás, a
kapcsolódó törvényekben többtucatnyi passzus foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Éppen ezért a téma tételes és
hosszadalmas kibontását mellőzzük, csupán a legfontosabb különbséget említjük meg: azt nevezetesen, hogy
míg a büntetőper terhelti pozíciójában mindig természetes személy áll (mégpedig 12 évnél idősebb, hiszen az
annál fiatalabb gyermek vétőképtelen, azaz nem büntethető), addig az összes többi pozíciót fizikai mellett jogi
személy, állami szerv vagy akár maga az állam is betöltheti. Mindez azonban csak főszabályként igaz, hiszen
léteznek olyan polgári eljárások is (egyes személyállapoti perek például), amikor fogalmilag kizárt, hogy más,
mint fizikai személy legyen valamelyik peres fél.
Mellékszemélyek
241
A feudális eljárási rendszerekhez képest talán ennél a csoportnál történt a legkevesebb változás. Továbbra is a
csatlakozó, a tanúk, illetve a képviselők tartoznak ide. Figyelmet csak ez utóbbiak érdemelnek, amennyiben a
szabályozás az idők folyamán határozottan elkülönítette a törvényes, illetve az ügyleti képviseletet: az előbbit
valamelyik hozzátartozó láthatta el (tipikus eset, amikor a cselekvőképtelen kiskorút szülője képviselte az
eljárásban), az utóbbit pedig az a személy, akit a peres fél valamilyen jogügylettel megbízott e feladat ellátására
(például ügyvédet megbízási szerződéssel).
Ügydöntő személyek
Az iméntivel ellentétben ebben a körben nagyon sok a változás, s ezek többé-kevésbé ugyanarra az okra
vezethetők vissza: a jogegyenlőség és a jogbiztonság lehető legteljesebb biztosításának igényére. E vezéreszme
megvalósulása érdekében garanciális szűrők egész sora épült be a polgári korszak eljárásjogába: részint úgy,
hogy az ügydöntő személyek köre jelentősen bővült, részint pedig akként, hogy e személyek és kollégiumok
funkcióját-hatáskörét rendkívül pontosan szabályozták.
A bíró
Azokat az anomáliákat, amelyek a feudális kori magyar törvénykezési szervezetet jellemezték, a törvényhozás
igyekezett rögtön a kiegyezés után kiküszöbölni. Több más fontos törvény mellett ezért született meg az 1869.
évi 4. törvénycikk is, amely – amellett, hogy különválasztotta a közigazgatást és a bíráskodást – rendelkezett a
bírói függetlenségről és a bírói összeférhetetlenségről.
A pártatlan bíráskodás érdekében az 1869:4. tc. deklarálta a bírói függetlenséget, s igyekezett ezt az elvet
alaposan körülbástyázni. Így például biztosította az anyagi függetlenséget (5. §), amely alatt részint az értendő,
hogy a bírákat az állam fizette, mégpedig úgy, hogy fizetésük nem volt csökkenthető, részint pedig az, hogy
tiltotta a korrupciót: a bíró „.. .a törvényben meghatározott illetékek és díjakon kívül ingyen tartozik a feleknek
igazságot szolgáltatni”. A bíró függetlenségét biztosította továbbá az elmozdítás (15. § „A törvényesen
kinevezett bíró, a törvényben meghatározott eseteken és módon kívül hivatalából el nem mozdítható”), az
áthelyezés (16. § „A bírót a törvényben meghatározott esteken kívül csak saját akaratával lehet székhelyéről más
bírósághoz vagy más hivatalba áttenni vagy előléptetni”) és a 70 évesnél fiatalabb bíró kényszernyugdíjazásának
tilalma (17. § „.csak azon esetben helyezhető nyugalomba, ha testi vagy szellemi fogyatkozás miatt hivatalos
kötelessége teljesítésére többé nem képes”), továbbá annak kinyilvánítása (21. §), hogy bíróságok felállítása,
átszervezése, illetve megszüntetése kizárólagos törvényhozási feladatot képez. S végül a leglényegesebb
biztosíték: „A bíró a törvények, a törvény alapján keletkezett s kihirdetett rendeletek s a törvényerejű szokás
szerint tartozik eljárni és ítélni” – olvasható a 19. §-ban, amely a gyakorlatban azt jelentette, hogy az eljáró bírót
annak bíráskodásával kapcsolatban senki, még a munkáltatói jogkört gyakorló igazságügy-miniszter sem
utasíthatta. (Bíráskodás alatt nemcsak a konkrét ügyben való ítélkezés, hanem módszerbeli kérdések is – a bíró
legyen szigorúbb, legyen enyhébb, ítéleteiben mindenkor igazodjék a kúriai döntvényekhez stb. – értendők.)
Ugyancsak az elfogulatlan bíráskodást célozzák – ám ezúttal a bíró oldaláról – a meglehetős nagy számban
felsorolt összeférhetetlenségi esetek is. Ennek három fajtája különböztethető meg, úgymint a funkció- és
foglalkozásbéli, a gazdasági és a politikai összeférhetetlenség. Az első csoportba tartozó eseteket a törvény
taxatíve felsorolja. Ekként a kinevezett bíró ugyanabban az időben nem lehetett például országgyűlési képviselő,
ügyvéd vagy ülnök, tanár vagy tanító, „nem viselhet más, akár törvényhatósági vagy községi valóságos vagy
tiszteletbeli hivatalt vagy szolgálatot” stb.
Mindenféle anyagi érdekeltség kiszűrése volt a cél a gazdasági összeférhetetlenség kategóriájának

megalkotásával. Így a kinevezett bíró nem folytathatott kereskedelmi tevékenységet, nem vihetett iparüzletet,
nem lehetett vállalat tulajdonosa, igazgatója, részvényese stb. Ha pedig ilyen tevékenységbe még kinevezése
előtt fogott, megbízásakor köteles volt azokról lemondani [8. § e), 9. §, 12-13. §].
A politikai összeférhetetlenséget egy tágan megfogalmazott, de éppen ezáltal szigorú szabály határozta meg: „A
bíró nem lehet tagja valamely politikai vagy munkásegyletnek, illetőleg gyülekezetnek, nem vehet részt azok
gyűléseiben; nem folyhat be sem közvetve, sem közvetlenül azok működéseibe, s nem járulhat az ily egylet
vagy gyülekezet határozatához vagy kérvényéhez.” (11. §) Az ortodox marxista történetírás sűrűn citálta ezt a
törvényhelyet, mint amely megakadályozta, hogy a magyar bírói kar bármiféle kapcsolatba kerülhessen a lassan-
lassan kibontakozó munkásmozgalommal. Pedig az idézett passzus egyértelműen fogalmaz: a bírákat nemcsak a
munkás-, hanem minden más politikai szervezkedéstől elzárta. [Bizonyíték erre a törvény 8. § f) pontja, amely
már szóhasználatában sem tesz különbséget politikai vagy munkásszervezet között, s a bíráknak megtiltja, hogy
bármifajta politikai folyóirat tulajdonosai, kiadói vagy szerkesztői legyenek.] Kétségtelen, a honatyák szeme
242
előtt egy apolitikus bírói kar megteremtése lebegett a jogszabály megalkotásakor, ezáltal is garanciát remélve a
politikai érzelmektől (is) mentes bíráskodáshoz.
Ami mármost a személyes tulajdonságokat, feltételeket illeti, bírói hivatalt viselhetett minden magyar
állampolgár, aki 26. életévét betöltötte, „feddhetetlen jellemű” volt, nem állt csőd vagy gondnokság alatt, beszélt
magyarul (ez csak a „felsőbb bíróságok” bíráira vonatkozott), illetve megfelelő elméleti és gyakorlati
képzettséggel bírt (6. §). Ez utóbbit tekintve sem támasztott különleges követelményeket a jogszabály: vagy
köz- és váltóügyvédi vizsgát vagy jogi tanintézetben szerzett diplomát és hároméves gyakorlatot kívánt meg a
kinevezéshez (7. §).
A vizsgálóbíró
A vádtanács
A büntetőeljárás vizsgálati szakaszában jutott szerephez a vizsgálóbíró, akit a törvényszéki bírák sorából az
igazságügy-miniszter nevezett ki kétévi időtartamra, s akinek a nyomozás feletti felügyelet volt a feladata. E
funkciójában őrködött a nyomozás törvényessége felett, s ügyelt arra, hogy a nyomozati anyag teljes legyen
(azaz a nyomozó hatóság a terhelő és enyhítő bizonyítékokat egyaránt felkutassa).
Nevéből is adódóan szintén a büntető igazságszolgáltatás egyik eljárószerve. Ez a testület a királyi törvényszék
állandó tanácsa, elnökét és két tagját a törvényszék bírái közül a törvényszék elnöke nevezte ki egyévi
időtartamra. Főbb teendői első fokon a vizsgálati szak ellenőrzése és irányítása, a vizsgálóbíró működésének
felügyelete és a vád alá helyezés kérdésében való határozathozatal, míg másodfokon a vizsgálóbíró határozatai
elleni felfolyamodások, valamint az intézkedései ellen benyújtott panaszok elbírálása voltak.
A jogegyenlőség egyik biztosítéka az esküdtszék intézménye lett: az a fórum, ahol az elfogulatlan laikus
állampolgárok a büntetőper folyamán ellensúlyozni tudják a mindenkori kormánytól függő szakbírák esetleges
részrehajlását.
Mindazonáltal az esküdtszékek felállítása és a politikai liberalizmus erősödése között szoros kapcsolat van. E
tétel épp a magyarországi történésekkel könnyűszerrel igazolható, ahol csak a liberálkapitalista gazdaság
sikereiből táplálkozó liberalizmus tudta kikényszeríteni az intézmény életre hívását a múlt század utolsó
éveiben. (Amiként az sem véletlen, hogy az esküdtbíróságok működésének 1919-es ideiglenes felfüggesztése az
ókonzervatív Horthy-rendszerben véglegesre sikeredett.)
Az esküdtszék feladatkörének elemzésekor mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy az esküdtek kollégiuma nem
egyenlő az esküdtbírósággal. Ez utóbbi ugyanis a 12 tagú esküdtszék mellett magában foglal három szakbírót is
(ezért nevezi az esküdtbíróságot vegyes bíróságnak a szakirodalom). Az eljárás során mindkét csoport tagjai
ítélkeznek ugyan (Vám- béry Rusztem egyenesen „esküdtbíró”-ról beszél tankönyvében, jóllehet az esetek
túlnyomó többségében az esküdtek a joghoz nem értő laikusok közül kerültek ki), ám más-más tárgyban: az
esküdtszék ténykérdésekben, míg a szakbírák ajogi kérdésekben. (A gyakorlatban aztán nagyon hamar kiderült,
hogy a kétfajta kérdéskör sokszor egyáltalán nem választható szét.) Ténykérdésnek számított mindenekelőtt a
bűncselekmény elkövetési tényeinek megállapítása, valamint a bűnösség eldöntése és a minősítés
meghatározása. Jogi kérdésnek ezek után csak a büntetés mértékének meghatározása (büntetéskiszabás) maradt.
A hatásköröket tekintve az 1897. évi 33. törvénycikk általában a legsúlyosabb bűncselekményeket utalta
esküdtbíróság elé, azokat, amelyeket az anyagi jogi kódex legalább ötévi szabadságvesztéssel büntetett (a
végrehajtási fokozat irreleváns volt). Ezen belül megkülönböztettek rendes, kivételes és sajtóbíráskodási
hatáskört. Az első csoportba azok az ügyek tartoztak, amelyekben bármelyik esküdtbíróság ítéletet hozhatott
(általában az élet és testi épség elleni deliktumok tartoztak ide), a másodikba azok az ügyek, amelyeket csak a
királyi ítélőtáblák székhelyén működő esküdtbíróságok előtt tárgyalhattak (javarészt politikai színezetű
bűncselekmények, például felségsértés, lázadás), míg a sajtóbíráskodási hatáskörben eljáró ügydöntő hatóságok
értelemszerűen a sajtó útján elkövetett bűncselekmények felett mondtak ítéletet. (Súlyuk szerint ezek nem
tartoz-
nak az esküdtbírósági hatáskörbe, de vannak „.oly deliktumok, amelyeknek tárgyában még a gyanúját is
kívánatos eloszlatni annak a feltevésnek, hogy a kormányzati hatalom a bíróságot befolyásolhatja: ezek az
esküdtbírósághoz utasítandók, tehát ahhoz a bírósághoz, amelyben a bírói függetlenség fokozott mértékben
érvényesül. Ily bűncselekmények különösen a politikai deliktumok és a sajtóbűncselekmények” [Angyal Pál].)
243
Az esküdtbíróságról szóló 1897. évi 33. törvénycikk 4. §-a szerint esküdt az a magyar állampolgárságú férfi
lehetett, aki betöltötte 26. életévét, érti az állam hivatalos nyelvét, tud írni-olvasni és némely műveltségi vagy
vagyoni cenzusnak megfelel (legalább középiskolai végzettség vagy minimum húsz korona egyenes adó fizetése
évenként). Ugyanakkor méltatlanság és összeférhetetlenség címén kizárta a jogszabály az esküdtképesek
soraiból azokat, akik bizonyos büntetések hatálya alatt állnak, vagy ellenük büntetőeljárás van folyamatban,
illetve egynémely foglalkozások gyakorlóit (miniszter, bíró, rendőr, napszámos stb.).
Akik az imént felsorolt feltételeknek megfeleltek, azokat megyénként ún. alaplajstromba gyűjtötték. (Heves
megye 255 ezres összlakosságából például 1901-ben mindössze 7294 fő került rá arra.) Ebből egy bizottság
választotta ki (tehát nem sorsolta, ami kétségkívül demokratikusabb lett volna) az esküdtek évi lajstromát adó
180-360 honpolgár nevét. Közülük sorsolták aztán a szolgálati lajstrom tagjait, egy-egy ülésszakra (15 nap) 30
esküdtet és 10 helyettest, s belőlük állították össze a főtárgyaláson az esküdtszéket.
Vádképviselet
Vádképviseletről csak a büntetőeljárás kapcsán beszélhetünk, ezért a per személyeinek most következő
csoportja is értelemszerűen csak a bűnvádi processzusban jutott szerephez. (Ennek nem mond ellent, hogy az
ügyész ritkábban magánjogi perekben is felléphetett – például beavatkozóként, netán a bíróság kijelölése alapján
felperesként – ám ott már nem a vádhatóság, hanem a felperes vagy – ritkábban – az alperes szerepében.) A
polgári korszak eljárásjoga értelmében a vádképviseletnek három formája volt lehetséges: amikor ezt a funkciót
az ügyész, a főmagánvádló, illetve a pótmagánvádló látta el.
Ügyész
„A kir. ügyészség azon állami szervezet, mely hivatalból üldözendő bűncselekmények eseteiben az állami
bíróságok előtt vádat emelni s a vád képviseletében az egész bűnvádi per folyama alatt eljárni hivatva van”
(Finkey Ferenc). A vármegyei tiszti ügyész funkciójában gyökerező szervezet kereteit a kiegyezés után több
jogszabályban is alakítgatták. Közülük azonban már az 1871. évi 33. törvénycikk felvázolta azt a négyfokozatú
szervezetrendszert, amely végül is a korszak egészében megmaradt. E fokozatokat az egyes bírósági szintek
mellé rendelték, ennélfogva illetékességük is a bíróság illetékességével volt azonos. Így a Kúria mellett a
koronaügyész, a királyi ítélőtáblák mellett a királyi főügyészek, a törvényszékek mellett pedig az ügyészek és az
alügyészek tevékenykedtek. A járásbíróságok mellé nem rendeltek ügyészeket, ott eseti megbízás alapján a
helybeli ügyvédek, közigazgatási tisztségviselők közül az igazságügy-miniszter által kirendelt ún. ügyész(ség)i
megbízott látta el a közvád képviseletét.
Az ügyészség szigorúan centralizált és hierarchikus szervezet. Felettes hatósága, az igazságügy-miniszter

bármikor utasíthatta tagjait. Emellett a hierarchiában feljebb álló ügyészt mindenkor megillette az a jog, hogy
„.a saját kerületében levő alsóbb fokú ügyészi hivatalnok teendőjét attól elvehette, s vagy maga személyesen
láthatta el vagy saját helyettesével láttathatta el”. S végül „az ugyanazon hivatalnál működő több ügyészi
személy nem egyenjogú egymással, hanem az összes hivatali teendőket az illető hivatali főnök, a kir. ügyész
vagy koronaügyész végzi. A többi hivatalnokok, alügyészek, főügyészi és koronaügyészi helyettesek csak a
hivatali főnök képviseletében szerepelnek, végezhetnek ugyan bárminő hivatali funkciót s anélkül, hogy
igazolásukra külön meghatalmazás szükségeltetnék, de mindig csak mint az illető hivatalfő képviselői” (Finkey
Ferenc).
Az ügyész fontosabb feladatait számba véve elsőként azt kell említeni, hogy az ő tiszte volt elrendelni,
irányítani és vezetni a nyomozást. Ezt követően a bíróság előtt képviselte a közvádat, s ugyancsak az ő funkciója
volt a jogerősen kiszabott büntetést végrehajtatni, valamint a büntetés-végrehajtás mikéntjére felügyelni.
Ritkábban akadt dolga magánjogi perekben, de itt is előfordulhatott mint perbe avatkozó, ha úgy ítélte meg,
hogy a törvényesség szempontjából ez szükséges, illetve ha a bíróság vagy anyagi jogi jogszabály ekként
intézkedett, felperesi vagy alperesi pozícióban is.
Főmagánvádló
Jóllehet a korszak büntetőeljárási rendszere az officialitás elvét követte, mégis, praktikus megfontolásokból
eltekintettek ennek merev alkalmazásától, s lehetővé tették a sértett számára, hogy néhány taxatíve
meghatározott bűncselekmény esetén vádat emeljen és a vád képviselete körül ügyészi jogosítványokat
gyakoroljon. Természetes, hogy a magán- vádas bűncselekmények közé kizárólag a cselekmény társadalomra
veszélyessége szempontjából csekély súlyúnak minősülő vétségek és kihágások tartoztak, példának okáért a
rágalmazás és becsületsértés, a könnyű testi sértés vétsége, a levél- és távirattitok megsértése, idegen ingó dolog
244
jogtalan használata stb. (Itt célszerű éles különbséget tenni magánvád és magánindítvány között: az utóbbi
eljárásjogi feltétel, amelynek hiányában az – akár ismert, akár ismeretlen – elkövető ellen nem indítanak
büntetőeljárást. Ha azonban a sértett megtette indítványát, a bűncselekmény [ilyen például a nemi erkölcs elleni
deliktumok jelentős része] közvádas jellegűvé válik, s így vádat emelni és a vádat képviselni az ügyész
kizárólagos feladata lesz.)
Főmagánvád esetén a vád ura és képviselője a főmagánvádlóként fellépő sértett, még ha nem is kizárólagosan,
hanem csak elsődlegesen. A vád képviseletét ugyanis a királyi ügyészség – közérdekből – az eljárás
egészfolyama alatt átvehette. „Hogy mikor forog fenn ily közérdek, azt esetenként a kir. ügyészség állapítja
meg; irányadónak szolgálhat e tekintetben az a körülmény, hogy a cselekmény ki ellen (köztisztviselő), mily
motívumból (politikai cél), ki által (fiatalkorú), mily hatással (közrend vagy közbiztonság veszélyeztetése) stb.
követtetett el” (Angyal Pál).
A főmagánvádló (és az alább tárgyalandó pótmagánvádló is) az eljárás folyamán általában ugyanazokat a
jogokat gyakorolhatta, mint az ügyész. Az egyetlen megszorítás logikus és magától értetődő: a magánvádló
híján volt azoknak a jogosítványoknak, amelyek az ügyészt mint hatóságot illették meg. Így nem idézhetett
közvetlenül, hanem csak a bíróság segítségével, nem rendelhetett el kényszercselekményt stb.
Pótmagánvádló
„Pótmagánvádló az a sértett, ki oly esetekben, melyekben a vádemelés joga elsősorban a kir. ügyészséget illeti,
de a kir. ügyészség a vád képviseletét megtagadja vagy a vádat elejti: a vád képviseletét átveheti és a vád
képviselete körül általában véve a kir. ügyészség jogait gyakorolja” (Angyal Pál).
E garanciális jellegű lehetőséggel nem élhetett azonban a sértett a felhatalmazásra és kívánatra üldözendő
bűncselekmények, továbbá a főma- gánvád és a perújrafelvétel eseteiben, valamint a fiatalkorúak bűnügyeiben,
a gyorsított bűnvádi eljárás alá tartozó ügyekben, és végül logikailag kizárt a pótmagánvádló fellépése olyan
bűncselekményeknél, amelyekben nincsen sértett fizikai személy (például immateriális deliktumok).
A megtagadott vagy elejtett vádat egyébként csak meghatározott – éspedig szűken megállapított – határidőn
belül vehette át: legfeljebb nyolc nap állt erre rendelkezésére, de ha például a vád elejtésekor jelen volt a
tárgyaláson, bírói felhívásra köteles volt azonnal nyilatkozni. Ha ez a válasz nemleges volt vagy a sértett
egyébként nem élt pótmagánvádlóijogá- val, az eljárást természetesen megszüntették.
2.4. A BÜNTETŐELJÁRÁS DINAMIKÁJA

A polgári korszak büntetőeljárása öt szakaszra osztható, úgymint: előkészítő, közbenső, főtárgyalási,
perorvoslati és végrehajtási szakaszra.
Az előkészítő szakasz
„A büntető per előkészítésének nevezzük a per adatainak kipuhatolá- sát s összegyűjtését, melyek által a bíróság
tájékozva lesz az elkövetett bűncselekmény és annak elkövetői felől” (Finkey Ferenc). Ez a még bíróságon
kívüli fázis – célját tekintve – nem a per anyagának összegyűjtését, hanem a vádló tájékozódását-tájékoztatását
szolgálja aziránt, hogy lehet-e az adott esetben megalapozottan vádat emelni. A vegyes rendszerű modern
bűnvádi perrendtartások az előkészítésnek két szakát különböztetik meg: a nyomozást és a vizsgálatot.
Nyomozás
A nyomozati szakban az esetleges vádemeléshez szükséges adatok megszerzése, illetve megállapítása folyik. A
nyomozás megindítását – és ezzel gyakorlatilag az egész eljárásét – nyomatékos gyanú alapján az ügyész rendeli
el. (Magánvádas ügyekben az illetékes rendőri hatóság vezetője.) A nyomatékos gyanú alapulhat feljelentésen
(ez a tipikus), de alapulhat a hatóság saját észlelésén is (például a rendőrjárőr tetten éri a bolti betörőt).
245
10. TÁBLÁZAT A büntetõeljárás a Bp. szerint
Akár saját hivatalos működése körében, akár a hozzá érkezett feljelentésből jut az ügyészség tudomására
valamely hivatalból üldözendő bűncselekmény, e testületnek áll jogában a nyomozást elrendelni, azt
foganatosíttatni s befejezni vagy megszüntetni. Ezen belül az eljárással kapcsolatos kérdésekben minden
közhatalmi szervtől felvilágosításokat kívánhat, továbbá az egész nyomozásnak vagy egyes nyomozati
cselekményeknek a teljesítése végett a bűnüldöző hatóságokat (rendőrség, csendőrség) és azok közegeit
utasíthatja, a nyomozás menetét irányítja s végül e hatóságok eljárását ellenőrzi.
Azt természetesen sem az 1896. évi 33. törvénycikk, sem más jogszabály nem írta elő, hogy a bűnüldöző
hatóság milyen nyomozati cselekményeket s milyen sorrendben végezzen: ez ugyanis mindig a konkrét esettől s
annak sajátosságaitól függ. Ugyanakkor a Bp. kötelezte a nyomozó szerveket, hogy eljárásuk során ne csak a
gyanúsítottra nézve terhelő, hanem a mentő körülményeket is derítsék fel. Ez a rendelkezés már átvezet a
garanciális kérdések területére, ahol a kódex kategorikus szabályozást ad: személyes szabadságjogokat érintő
kényszercselekményeket (amilyen például a motozás vagy a házkutatás) csak bírói engedéllyel vagy utasításra
lehet végezni.
Vizsgálat
Tartalmát tekintve a vizsgálat „adatoknak bírói megállapítása, illetve összegyűjtése, amelyek alapján dönteni
lehet arról, hogy van-e helye főtárgyalás elrendelésének vagy hogy meg kell-e szüntetni a bűnvádi eljárást”
(Finkey Ferenc). Ez megint csak egy fontos garanciális szűrő a büntetőeljárásban, hiszen a vizsgálatot a
vizsgálóbíró, tehát egy szakember végzi, mégpedig az egész nyomozást, illetve annak eredményét, a teljes
nyomozati anyagot felügyelve munkája során. Ennek keretében a vizsgálóbíró sok mindent végezhet, amely
megalapozottabbá teheti a vádemelést: példának okáért kihallgathatja a terheltet, szemlét tarthat, szakértői
vizsgálatot rendelhet el stb.
Minderre azonban nem minden eljárásban kerül sor. A Bp. ugyanis csak a sajtóügyekben és a legsúlyosabb
deliktumoknál teszi kötelezővé a vizsgálatot. (Ez utóbbiakon ezúttal a halállal és életfogytiglani
fegyházbüntetéssel, illetve – a tettenérést és a nyomozás adataival egybehangzó beismerést kivéve – az öt évet
meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett cselekmények értendők.) Minden más esetben a vizsgálat fakultatív:
a per személyeinek indítványaitól, a vádló kilététől, a terhelt védekezésétől és a vádtanács belátásától függ. A
járásbíróságon futó ügyekben soha nincs vizsgálat.
A közbenső szakasz
246
A nyomozás és – ha volt – a vizsgálat eredményének függvényében az ügyész vádiratot nyújtott be a
bíróságnak, melyben az összegyűjtött bizonyítékok alapján főtárgyalás kitűzését indítványozta. A bíróság a
vádiratot – azzal a felhívással, hogy a benne foglaltak ellen kifogást tehet – kézbesítette a terheltnek.
Vádirat
A büntetőeljárás második szakaszának sorsa attól függött, hogy a terhelt élt-e kifogásokkal a vádirat ellen. Ha
nem, a vád alá helyezési eljárás mellozésével a terheltet közvetlenül idézték a fotárgyalásra, miáltal a közbenső
szakasz gyakorlatilag kiesett az eljárásból.
Közvetlen idézés
Az esetek jelentos részében azonban a terhelt kifogásokkal élt a vádirat ellen, útjára indítva ezzel az ún. vád alá
helyezési eljárást. A kifogások alaki vagy netán tartalmi kellékeit a Bp. nem írta elő, csupán általánosságban
mondta ki, hogy a terhelt kifogást tehet a vádirat minden pontja ellen. Emellett példálózva megemlítette, hogy a
terhelt kifogásolhatja a bíróság illetékességét, az előzetes letartóztatást, a vizsgálati fogságot stb.
Vád alá helyezési eljárás
Maga a vád alá helyezési eljárás egy, a vádtanács előtt lezajló, garanciális jellegű eljárási egység, amelynek
célja, hogy megalapozatlan vádak ne kerüljenek főtárgyalásra, vagy ha a terheltet bíróság elé állítják, azt ne csak
a végső soron a kormány utasításai szerint működő ügyész, hanem a független bíróság is helyeselje. A vádtanács
természetesen nem a teljes büntetőügyet tárgyalta meg, hanem csupán a kifogásolt kérdéseket. Liberalizmusával
páratlan az európai büntető perrendtartásokban, hogy a vádlott és védője jelen lehetett a vádtanács tárgyalásán s
védekezhetett az ügyész vádjai ellen. A tárgyalás alapján egyébként a vádtanács háromfajta érdemi határozatot
hozhatott: megszüntette az eljárást, ha a vádat nem találta megalapozottnak, a vizsgálat kiegészítését rendelte el
és vád alá helyezte a terheltet.
A főtárgyalási szakasz
Tárgyalás
A bűnvádi eljárás súlypontját, döntő szakaszát a főtárgyalás képezte. Az összes eddig lezajlott eljárási
cselekmény a főtárgyalásnak, a szoros értelemben vett bűnvádi pernek az előkészítését célozta. Itt dőlt el az ügy
és ezáltal a terhelt sorsa, s itt érvényesültek legmarkánsabban a büntetőeljárás korábban részletezett garanciális
alapelvei.
A per menetét a Bp. aprólékosan szabályozta. A tárgyalás megnyitása után a megidézettek számbavétele, a
vádirat ismertetése, majd a vádlott kihallgatása következett. Ez az esemény már megindította a bizonyítási
eljárást, amelyen tanúkihallgatások, szakértői vélemények meghallgatása, szemlék, szembesítések és az okirati
bizonyítékok ismertetése értendő. A bizonyítási eljárás után a perbeszédek következtek (köztük az utolsó szó
jogán a vádlotté is), majd a bíróság zárt ajtók mögötti ítélethozatala után az ítélet kihirdetése.
Esküdtszéki eljárás
Némiképp eltért ettől az esküdtbíróság előtti per lefolyása. Ez utóbbi főtárgyaláson a megidézettek számbavétele
után az esküdtszék megalakítása következett, mindig nyilvános ülésen, a felekés képviselőik jelenlétében. A
szolgálati lajstromról beidézett harminc esküdtképes állampolgár közül előbb hatot kisorsoltak, ők lettek a
pótesküdtek. A fennmaradó huszonnégy esküdtből mind a vád, mind a védelem hat-hat személyt minden
indokolás nélkül visszautasíthatott, azaz kirekeszthetett az esküdtszékből. Ha páratlan számú esküdt volt
visszautasítható, a védelemnek volt joga többet visszavetni, ám mindig csak úgy, hogy az esküdtszéknek végül
tizenkét tagja maradjon.
Az esküdtszék tagjainak a per egész folyamán jelen kellett lenniük a tárgyaláson. Jogaik többé-kevésbé
megegyeztek a szakbírák jogosítványaival. Így például kérdéseket is intézhettek a tanúkhoz és a vádlotthoz,
ámbár e lehetőséggel ritkán éltek: a pécsi törvényszéken például 1900 és 1905 között egyetlen kérdés hangzott
el esküdt szájából.
A bizonyítás után – ügyészi indítványra – a bíróság kérdéseket intézett az esküdtszékhez, mégpedig olyanokat,
amelyekre az esküdtek határozathozatalukkor igennel vagy nemmel felelhettek. A válaszadást a bíróság
247
elnökének ún. fejtegetése könnyítette meg számukra, amelynek során az elnök részint útmutatást adott az
esküdteknek feladatukról, részint pedig ismertette, megmagyarázta az ügy kapcsán releváns jogszabályokat.
Határozathozatal
Ezek után az esküdtek visszavonultak határozathozatalra. Döntésüket a bűnösség kérdésében minősített (8

szavazat), egyéb kérdésekben pedig abszolút többséggel (7 szavazat) hozták. Visszatérve a tárgyalóterembe, a
főnök (így hívták az esküdtszék vezetőjét) ismertette a verdiktet, amely ha nemleges, a vádlottat azonnal
felmentették, ha pedig igenlő volt, a szakbíróság vonult vissza a büntetés mértékében dönteni.
Amilyen örömmel üdvözölték a kortársak annak idején az intézmény életre hívását, olyannyira visszafogott
lelkesedéssel értékelték pár évvel később. A gyakorlat ugyanis alaposan megtépázta az esküdtszék nimbuszát.
Mert igaz ugyan, hogy garanciális jellege elvitathatatlan volt, ám az esküdtek passzivitása sokat csorbított ezen
az érdemen. S ami ennél jóval fontosabb: a vádlottak és védőik hamar felismerték, hogy kifizetődőbb az
esküdtek érzelmére, mintsem értelmére hatni, s fáradozásuknak a sok téves verdiktben meg is lett az eredménye.
Fellebbezés
A büntetőeljárás perorvoslati formái két csoportba oszthatók: rendes perorvoslatok és rendkívüli perorvoslati
formák.
Semmisségi panasz
a. Rendes perorvoslatok között afelfolyamodás: az eljárás során hozott végzések (például a vizsgálóbíró
rendbírságot kiszabó, a vádtanács előzetes letartóztatást, illetve vizsgálati fogságot elrendelő végzése) ellen
alkalmazható perorvoslat. „Afellebbezés azon perorvoslat, amely által valamely alsóbb bíróság ítélete a maga
egészében, a tényállásra és a jogkérdésre kiterjedőleg egy felsőbb bíróság felülvizsgálata és újból való
eldöntése elé vitetik” (Finkey Ferenc). Csak ítélet ellen van helye tehát, s az eggyel magasabb fokú bíróság
az ügyet (vagy annak egy részét) újból, érdemben bírálja el. A Bp. egyfokozatú fellebbezési rendszert
tartalmazott, amellyel az eljárás gyorsítása volt a célja. Ismerte továbbá a súlyosítási tilalom intézményét,
azaz ha az ügyész nem fellebbezett súlyosabb büntetésért, a másodfokú bíróság – bármennyire enyhének
tartotta is az első fok ítéletét – nem szabhatott ki a vádlottra súlyosabb büntetést. Semmisségi panasz csak
ítéletek, éspedig olyanok ellen volt alkalmazható, amelyek fellebbezéssel nem voltak megtámadhatók (ilyen
például az esküdtbíróság ítélete, a törvényszék másodfokú, az ítélőtábla első- és másodfokú ítélete) s
amelyeket mindig és kizárólag a Kúria bírált el. Semmisségi panasszal csupán jogkérdésekben lehetett élni,
tehát benne kizárólag azt lehetett kétségbe vonni, hogy az ítélkező bíróság az alaki és az anyagi büntetőjog
szabályait törvény szerint alkalmazta-e. Alaki semmisségi ok esetén a Kúria kasszatórius jogkört gyakorolt,
azaz részben vagy egészben megsemmisítette az alsóbíróság ítéletét, és a nevezett bíróságot új eljárásra
utasította. Anyagi semmisségi oknál ez ajogköre reformatórius volt: a hibás ítéletet megsemmisítette, ám nem
rendelt el új eljárást, hanem maga hozott új ítéletet.
a. Rendkívüli perorvoslatok voltak a perorvoslat ajogegység érdekében és a perújítás.
Perorvoslat ajogegység érdekében
Perorvoslatot a jogegység érdekében csak a koronaügyész nyújthatott be, csak a Kúriánál, bármely
büntetőbíróság jogerős ítélete ellen (ha azt törvénysértőnek találta), határidős megkötöttség nélkül, s a Kúria
csak a vádlott javára változtathatta meg a megtámadott határozatot.
248
11. TÁBLÁZAT A peres eljárás a Pp. szerint
Az újrafelvétel jogerős bírói ítélettel már befejezett büntetőügyben új tény vagy adat felmerülése esetén
használatos perorvoslati forma, amelyet rendszerint az elsőfokú bíróságnál kell kezdeményezni, és amely
ugyanabban az ügyben gyakorlatilag teljesen új (megismételt) eljárást eredményez.
A perorvoslatok kimerítésével vagy az azokról való lemondással a büntetőper véget ér, s következik az
eljárásnak az a szakasza, mely a pert lezáró bírói határozatban foglaltaknak kíván érvényt szerezni. A
végrehajtás anyagi jogi feltétele a jogerős bírói határozat. (Egyetlen kivétel van ez alól: a szabadságvesztés-
büntetés az ítélet jogerőre emelkedése előtt is megkezdhető volt, ha azt maga az elítélt kívánta.) Hogy e jogerő
mikor áll be, az a határozat fajtájától függ: a végzések kihirdetésükkel, a perorvoslattal meg nem támadható
ítéletek meghozatalukkal, a megtámadhatók pedig akkor emelkednek jogerőre, amikor a jogosítottak
elmulasztották vagy visszavonták a használható perorvoslatot vagy azt a bíróság elutasította.
A végrehajtás foganatosítása a törvényszék vagy esküdtbíróság hatáskörébe tartozó bűncselekmények

tekintetében a királyi ügyészséget illeti. Ezzel szemben a járásbíróság hatáskörébe utalt büntetendő
cselekményekre nézve a jogerős ítélet végrehajtása magának a járásbírónak a feladata.
2.5. A POLGÁRI ELJÁRÁS DINAMIKÁJA

A Pp. szerint a polgári eljárás négy szakaszra bontható: a perfelvételi szakasz, az érdemleges tárgyalás szakasza,
a perorvoslati és végül a végrehajtási szakasz.
249
Perfüggőség
Ez a keresetlevél benyújtásától a perbe bocsátkozásig terjedő, a bíróság előtt lezajló szakasz.
„A keresetlevél... a felperes kérelme aziránt, hogy a bíróság a feleket egy bizonyos határnapra a per felvétele
céljából idézze meg” (Magyary Géza). Tartalmaznia kell a bíróság és a felek megnevezését, a jogvédelem
alapját kitevő tényeket, a jogvédelem iránti kérelmet, valamint a per elbírálásához szükséges bizonyító eszközök
megnevezését (129. §).
A bíróság a keresetlevél kézbesítésével megidézi az alperest, s ezzel beáll a perfüggőség, azaz „a megindított
per folyamata alatt ugyanazon jog iránt újabb pert sem ugyanazon, sem más bíróság előtt nem lehet
indítani”(147.§).
Ha mindkét peres fél megjelenik, az ún. perfelvételi tárgyaláson a felperes szóban előadja keresetét. (Erre
részint a közvetlenség alapelve, részint pedig azért volt szükség, mert a keresetlevél nem egyenlő a keresettel:
ha tehát a felperes az első tárgyaláson nem jelenik meg, a bíróság pusztán a keresetlevélben leírt kérelem alapján
nem marasztalja el az alperest.
Ezért nevezi Magyary a keresetlevelet csak „idéző kérelem”-nek.) Éppúgy, mint a feudális perjogban, a kereset
ismertetésére itt is az alperes alaki (ún. pergátló) kifogásai következnek, csak e helyütt nem válnak el külön
exceptiós szakasszá. (Pergátló kifogás lehet például, hogy a bíróság nem illetékes, hogy a feleknek nincs
jogképességük vagy perbeli cselekvőképességük, hogy a polgári pert más hatósági eljárásnak kell megelőznie.)
Perbe bocsátkozó nyilatkozat
Amennyiben az alaki kifogások valamelyikét a bíróság elfogadja, úgy a pert megszünteti. Ha viszont az alperes
nem tud ilyet előadni, úgy előbb-utóbb kénytelen érdemben nyilatkozni. APp. kétfajta perbe bocsátkozó
nyilatkozatot ismer: az elismerést és az ellenkérelmet. Az első esetben a bíróság azonnal meghozza a keresetnek
helyt adó ítéletét (s ezzel rögtön be is fejeződik a per), a másodikban viszont csak a perbe bocsátkozás történik
meg. Ez utóbbinak is van – jelentős – perjogi hatása: „a felperesre nézve a peralapításnak az a következménye,
hogy megtörténtével ő perjogilag kötelezetté válik abban az értelemben, hogy ő a per érdemleges elbírálását
akarata ellenére is tűrni tartozik”, azaz keresetét egyoldalúan nem vonhatja vissza, míg „a perbe bocsátkozó
alperes némi kivételektől eltekintve elesik attól, hogy pergátló kifogással éljen” (Magyary Géza).
Bizonyítás
A pernek a perbe bocsátkozást követő része, amely a bizonyításfelvételből és az érdemi ítélet meghozatalából
áll.
Bizonyító eszközök három csoportját különbözteti meg a Pp.: tanúkat, okiratokat és szemletárgyakat. Közülük a
tanúbizonyítás volt a legkörülményesebb, mert a különféle esküfajták ugyancsak bonyolulttá tették
alkalmazását. A kódex ismerte a bizonyítási teher fogalmát. Eszerint „a bizonyítás azt a felet terheli, akinek
érdekében áll, hogy a bíróság az állított tényt valónak tekintse. Ehhez képest azokat a tényeket, amelyek
valamely jog megállapítására szolgálnak, annak a félnek kell bizonyítania, aki a jogot érvényesíteni akarja,
ellenben azokat a tényeket, amelyek az érvényesített jog létrejöttét kizárják vagy a jogot megszüntetik, annak a
félnek kell bizonyítania, aki ajog érvényesítését ellenzi” (269. §). Mindemellett lényeges volt a hivatalból
történő bizonyítás is. Ez javarészt olyan esetekben történt, ha a felek az illető bizonyítékot nem tudták volna
beszerezni. Ha valamely szemletárgy vagy okirat nem a felek, hanem harmadik személy birtokában van, a
bíróság kötelezheti őt ezek felmutatására; hatóság őrizetében lévő okiratot a bíróság hivatalból is beszerezhet; a
bíróság hivatalból is elrendelhet tanúbizonyítást stb.
Ítélethozatal
A bizonyítási eljárás befejezése után (annak eredménye alapján) a bíróság zárt ülésen dönt a kereset fölött:
ítéletet hoz. Ez az ítélet lehet helyt adó (megállapító és konstituáló), illetve elutasító. (Fajtája szerint pedig lehet
végítélet, elkülönített végítélet, részítélet, közbenszóló ítélet és kiegészítő ítélet.) Az ítéletet írásba kell foglalni
és a feleknek kihirdetni. Ha tizenöt napon belül nem támadják meg fellebbezéssel, jogerőssé válik. Az ítélettel
egyazon joghatású a peres felek által a bíróság előtt kötött peregyezség is.
A Pp. négy perorvoslati formát ismer: a felfolyamodást, a fellebbezést, a perújítást (ezt hívták a büntető
eljárásjogban újrafelvételnek), valamint a felülvizsgálatot. Az első három lényege megegyezik a büntetőeljárás
250
kapcsán már elmondottakkal, ezért itt csak a legutolsóról essék szó. Afe- lülvizsgálat a fellebbezési bíróság nem
jogerős ítélete ellen irányuló perorvoslat, amelynek következtében az ügy harmadfokú bíróság döntése alá kerül
(520. §). Felülvizsgálati kérelmet taxatíve meghatározott esetekben lehetett benyújtani, s a megkeresett bíróság
rendszerint csak jogkérdésekben döntött, az alsóbb fokú bíróság ténymegállapításait csak jogszabálysértés
esetén vizsgálhatta felül.
A végrehajtás valamilyen jogosítványnak rendszerint (de nem feltétlenül) hatósági kényszer útján való
érvényesítése az adós ellen. Ennek az eljárásnak az az előfeltétele, hogy a hitelező jogosítványa az adós ellen
kétségtelen legyen. Kétségtelen pedig akkor, ha azt olyan közokirattal bizonyítja, amelyet az állam
végrehajthatónak ismer el. A legtipikusabb ilyen közokirat az elmarasztaló (és már jogerős) bírói ítélet.
Végrehajtást mindig csak a jogosult külön kérelmére rendelnek el. Az elrendelésre általában az a járásbíróság
illetékes, amelynek területén a végrehajtás foganatosítandó.
3. 3. AZ ELJÁRÁSJOGOK ALAKULÁSA A II.

VILÁGHÁBORÚT KÖVETŐEN
Politikai és jogi háttér
Az 1945 után kiszélesedő kommunista befolyás a perjogok vonatkozásában, ha lehet, még nyilvánvalóbb
formában éreztette jelenlétét, mint a jog többi zónájában. A per és az azt körülölelő eljárás kereteiben találkozott
ugyanis a legdirektebb formában a polgár a hatalommal. A politikai teória és az anyagi jogágak körében
megfogalmazódott szándékok e helyütt csapódtak le, s fejezték ki látványosan a politika igényeit. Nincs az a
diktatúra, melyik a peres eljárást s különösen a büntetőperes eljárást ne használta volna ki a végsőkig politikai
elképzeléseinek realizálására. Természetesen a hangsúly a diktatúra jellegéből fakadóan a büntető eljárásjogra
helyeződött. Előbb a háborús bűnösök felelősségre vonásának természetes igénye, utóbb a demokratikus
államrend védelme, végül pedig a „népi demokrácia” és a proletárdiktatúra intézményeinek elfogadtatása
„indokolta” a koncentrációt.
Az igazságszolgáltatást, különösen a büntető igazságszolgáltatást kezdetektől formáló és később kizárólagosan

működtető erők az első időszakban jobbára rejtve maradtak. Titkos jogszabályok, még titkosabb utasítások s
párthatározatok révén először csak a háttérből mozgatták a büntetőper „zsinórpadlását” – a rendőri munkát,
majd főrendezőként eluralták a büntetőeljárás egész „színpadát”. Ebben a korban nem lehet célravezető pusztán
a kihirdetett törvények s rendeletek tükrében bemutatni a második világháborút követő évtized
igazságszolgáltatási történetét. Mert nem csupán az „írott” és az „élő jog” közötti szokványos ellentétről van
szó, hanem egy olyan időszakról, amelyben a demokrácia és diktatúra harca folyt, s amelyben a bel- és
igazságügyi kormányzatot a kezdetektől uraló „baloldali blokk” – a büntetőeljárást is célba vevő – hírhedt
„szalámipolitikája” szétvagdalta a klasszikus-polgári jogelvek szerinti büntető igazságszolgáltatás rendszerét. A
győzedelmes állampárt törvényhozási úton elegyítette a – polgári liberális garanciáktól megfosztott s így a
felismerhetetlenségig csonkított – 1896-os bűnvádi perrendtartás maradékát a honi jogtörténetben
ritkaságszámba menő módon egy keleti mintával, a szovjet típusú inkvizitórius büntetőeljárási modellel. A
politikai despotizmus még a saját képére formált büntető felelősségre vonási
rendszerét is csak paravánként használta ahhoz, hogy „osztályharcában” vélt vagy valós politikai-gazdasági
ellenfeleivel leszámoljon. A büntető igazságszolgáltatás önmaga tagadásába torkollott: deklarált elveinek
ellenkezője érvényesült, fogalmai kiüresedtek, majd hirtelen egészen más tartalommal töltődtek meg, s a
tisztességes eljárás gerincét adó alapvető jogintézményei enyésztek el pusztán politikai megfontolásból.
Mindehhez nemcsak (jog)politikusok kellettek, hanem olyan jogalkalmazók is szép számmal, akik
meggyőződéssel vagy a nélkül, de működtették a rendszert. Mégpedig a falusi rendőrőrstől a legfelsőbb bírói
fórumokig, nem is szólva a bolsevik messianizmus megbízható megszál- lottairól. A többieknek, a
büntetőapparátus jó részének a politikai kézben tartását igen jól szolgálta az állandósult szervezeti és legfőképp
a személyzeti megújulás, kezdve az igazolási eljárással, folytatva a B-listázással, s betetőzve a „racizással”
(racionalizálással). Ehhez képest a polgári eljárásjog története csupán „a feudálkapitalista maradványok
kiküszöbölésére” vonatkozó olyan kisebb osztályharcos győzelmekkel büszkélkedhet, mint az ügyvédkényszer
„burzsoá elvének áttörése”, s ezzel a méltánytalanul sújtott dolgozó osztályok védelme a túlzott terhektől, a népi
demokrácia érdekeit biztosító közérdekű kifogás bevezetése, a népgazdaság szocialista szektorának gyors ütemű
bővülésével párhuzamosan továbbfejlesztett döntőbizottsági eljárás, a bíráskodás népi feladatainak érvényre
251
juttatása, a törvénykezési szervezet jogi anakronizmusainak (például Főudvarnagyi Bíróságnak) a megszüntetése
stb. A büntető és a polgári eljárásjog közötti szakadék olyan szélessé vált, hogy tárgyalásunk is kényszerűen
megváltozik: egymástól függetlenítve s nem összehasonlítva elemezzük őket. A hatalmas jelentőségre jutó
büntető eljárásjog és a tudatosan elszürkített, szűk területre visszaszorított polgári perjog párhuzamában inkább
a különbözőségek váltak hangsúlyossá.
3.1. IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSÁTÓL A PROLETÁRDIKTATÚRA

BÜNTETŐ PERRENDTARTÁSÁIG (1945-1954)
A büntető eljárásjog fejlődésének szakaszai
A büntető eljárásjog fejlődésében az első átfogó, szocialista összefoglalásig két markáns fejlődési periódus
különíthető el. Az elsőben alapvetően külpolitikai okok következtében megőrizték a demokratikus jogállamnak
legalább a kereteit, s így a klasszikus büntető igazságszolgáltatás rendszerét. 1947-ig illegális, önmagában is
törvénytelen módszereket leginkább a (politikai) rendőrségi és a bizonyítási eljárásban alkalmaztak. A második
periódusban, jórészt szintén a nemzetközi helyzet változása miatt, a lehúzott „vasfüggöny” mögött kiépített
diktatúra már saját igényeinek megfelelően moszkvai mintára szabta át a büntetőeljárási szisztémát. Látszólag
alig változott valami, legalábbis a külsőségeket illetően.
Volt ugyanis törvény, működtek a bíróságok, sőt a szakirodalom is hangsúlyozta az új típusú szocialista törvény
és gyakorlata garanciális felsőbbrendűségét. Egyébként is volt a hatalomnak valami érthetetlen ragaszkodása a
legális formák látszatának megtartása iránt. Egykoron csak sejtették, ma tudjuk, volt év, amikor százezernél
több elítéltet tartottak fogva börtönökben. Sőt rebesgették már akkor is, hogy a rendőrségi, de még inkább az
ÁVO- (ÁVH-) kihallgatások során brutálisan bántalmazták a gyanúsítottakat. Az ilyen módon meghasadt világ
felszíne hamis volt, s a mögöttes, a láthatatlan szféra uralkodott a büntető eljárásjogban.
A publikált jogszabályok, az időközben hozzáférhetővé lett statisztikák és a már feltárt köztörténeti ismeretek
alapján bizonyosnak látszik az, hogy törvénykezési szempontból már a koalíciós korszak sem minősíthető
klasszikus értelemben vett polgári demokráciának, jogállamnak. Inkább nevezhető az akkori szóhasználathoz is
hűen „népi” demokráciának. Ahol a „népi” jelzővel meghirdetői bár a demokrácia bázisát jelentő széles
tömegekre akartak hivatkozni, valójában nem egy minőségileg új típust hoztak létre, hanem így kívánták álcázni
a hatalom megragadására irányuló szándékaikat. Ma már tisztán látható, hogy a koalíciós időszak jogalkotása
volt az, amely megnyitotta (vagy legalábbis nem volt képes elzárni) az utat a büntetőeljárásban (is) megjelenő
önkény előtt. A koalíciós kormányzat pedig – a kíméletlen kül- és belpolitikai erők szorításában – nem volt
képes megakadályozni azt, hogy lassacskán csupán jogállami „fügefalevéllé” váljon a büntető
igazságszolgáltatás.
A büntetőeljárás formái (1945-1949)
Napjaink politikatörténészei korszakolásukban az 1945-1949 közötti időszakot rendszerint a (visszatért) polgári

demokrácia időszakának tartják. Amíg ez a megállapítás igaz lehet például politológiai szempontból, kevésbé
tűnik megalapozottnak büntető (anyagi és) eljárásjogi nézőpontból. Ugyanis a második világháború utáni első
években sajátos kettősség jött létre a büntető igazságszolgáltatásban. Egyrészről maga az eljárási rend
többszöröződött meg, másrészről pedig a büntetőeljárás belső egyensúlya billent fel. A köztörvényes bűnök
elbírálására felélesztett, régi (polgári) büntetőeljárási rend mellett, azzal párhuzamosan, kifejezetten a politikai
jellegű ügyekre új, külön eljárásként hívták életre előbb 1945-ben a népbíráskodást, majd 1947-ben az
uzsorabíróság különtaná- csaként az ún. munkásbíráskodást. A háborús események elmúltával, a belső rend
megszilárdulása után is fenntartották, sőt folytonosan szélesedő hatáskörrel ruházták fel az ún. kivételes állapot
(hadi vagy polgárháborús) körülményei között indokolt rögtönbíráskodást, a statáriális eljárást.
A rendőrség szerepének átértékelődése
Ebben az új helyzetben átrendeződött a büntetőeljárás hatóságai közötti eredeti feladatmegosztás. Fel- és

átértékelődött a rendőrség szerepe. Az újonnan megalkotott eljárásokban mentesült a – régi bűnvádi
perrendtartás előkészítő szakaszában előírt – vizsgálóbírói ellenőrzés alól, továbbá felszabadulva az ügyészi
„segédcsapati” szerepkörtől, önálló nyomozó hatósággá lépett elő. Sőt a hagyományos – köztörvényi –
büntetőeljárásban is egyértelműen a bizonyítás „urává” vált, s így különösebb jogszabályi változtatás nélkül – a
tényállás feltárásában – a bírósággal egyenrangú közreműködője lett a büntető felelősségre vonásnak.
252
A Vörös Hadsereg oltalma alatt a „baloldal” már az 1944-es debreceni ideiglenes államszervezetben birtokba
vette a rendszermeghatározó állami intézményeket. Így a rendőrséget irányító belügyi, illetve a
törvényelőkészítést végző, illetve az ügyészségek, valamint az ügyvédi kar tevékenysége felett őrködő
igazságügyi tárcát. Befolyása a politikai – és a bűnügyi – rendőrségen 1946-ra már olyannyira megnőtt, hogy az
állomány zöme a kommunista párt tagja volt. Ez viszont már egy megváltozott politikai minőséget jelzett.
Hiszen amíg például a rendkívüli körülményekre szabott népbíróság szintén szándékosan pártalapon
szerveződött, de abban valamennyi koalíciós párt egyenlően képviseltette magát (tehát a többpárti demokrácia
különleges ítélkező fóruma volt), addig az általános büntetőeljárási keretek között uralomra jut(tat)ott
kizárólagos egy- párti hatalom már eleve cáfolatát jelentette bármiféle jogállami berendezkedés meglétének. A
büntető igazságszolgáltatási rendszerváltás szemszögéből mindenképpen ez volt az arkhimédészi pont: a
nemcsak egyen- jogúsított, de önállósított nyomozó hatóság hatalomátvétele. S ettől kezdve mindennapi
működését a párt döntései határozták meg, s az írott jog legfeljebb csak a külvilág felé bemutatandó bizonyíték
formai kellékei miatt volt érdekes.
Lényegében ekkor nyílt meg az a szakadék a kihirdetett norma s annak megvalósulása között, amely az
elkövetkező években csak tovább szélesedett. Ekként, ha nem is tűnt visszafordíthatatlannak, de megindult az a
folyamat, amelyben a régi, úgymond horthysta büntetőeljárási rendszernek az 1944-es koalíciós programban
ígért reformjaként meghirdetett megújhodó formáját lassan, de biztosan kezdte kiszorítani a moszkvai minta
egyszerű másolása. Mindennek kellő politikai súlyt adott az, hogy 1947-et követően a Jaltában megrajzolt
érdekövezetek közé (katonai, politikai, gazdasági és szellemi) határok ereszkedtek le. Tulajdonképpen ezzel
véget ér a klasszikus jogtörténetírás, hiszen attól kezdve, hogy ajog a politika „szolgálólányává” lett, megszűnt a
büntetőjogi norma hagyományos értékvédő funkciója, a nyers hatalmi érdekérvényesítés eszközévé vált, és erről
csupán „diktatúratechnika”-történeti ismertetést lehet adni.
A továbbélő büntetőeljárási formák
Abban még semmi meglepő nincs, hogy – a felszabadulással együtt járó szovjet megszállás nyomán – az 1945
utáni néhány év büntető perjogi helyzete az ország általános politikai állapotát tükrözte. Így a büntető
felelősségre vonási rendszerben együtt volt jelen az idegen, a honiban szokatlan, új és a feltámadó régi. Idegen a
szovjet megszálló erők büntetőhatalma, új a szintén moszkvai támogatást élvező, baloldali radikális eljárásjogi
reformelképzelés volt, míg a régit az 1945-ös választásokat megnyerő kisgazdapártnak a klasszikus jogállami
bűnvádi perrendtartáshozvaló visszatérési igénye jelenítette meg. A történelem azonban nem adott egyenlő
esélyt a megvalósulásra. Előbb csak sajátos „feladatmegosztás” jött létre egyrészről a politikai bűnök üldözésére
hivatott politikai rendőrség és a bűn megítélésére rendelt politikai „esküdtszék”, a népbíróság, másrészről a
köztörvényes bűncselekmények elbírálását illetően a hagyományos bűnvádi törvénykezés között. Hamar
nyilvánvaló lett, hogy az új, a háborús és népellenes bűncselekmények miatti népbírósági eljárások kerültek a
közérdeklődés, mind a közhatalom figyelmének középpontjába.
Mindazonáltal 1945-ben a köztörvényes bűntettek elleni – az eredetileg 1896-ban keletkezett – bűnvádi

perrendtartás sem volt már érintetlenül a „régi”. Több mint negyedszázada megszűnt a (klasszikus)
esküdtbíráskodás, és az 1920-as, 1930-as években számos, a büntetőeljárás ésszerűsítésével, a bíróságok
terheinek csökkentésével indokolt egyszerűsítést és gyorsítást célzó módosítás érintette. Olyanok, melyek
alaposan kikezdték a múlt századi törvényhozó szerint alkotmányossági biztosítéknak tekintett (bírói)
vizsgálatot, a vád ellenőrzésére szolgáló (vádtanácsi) közbenső eljárást, az egyesbírói eljárás kiterjesztésével
pedig csökkentették a törvényszéki tárgyalás jelentőségét, és végül – az anyagi (a teljes) igazság megállapítására
hivatkozva – korlátozták a perorvoslati jog érvényesülését.
Az 1945-ös koalíciós kormányzat nemcsak örökölte, de adoptálta is a Bp.-t valamennyi módosításával,

novellájával egyetemben. S amennyire – legtöbbször okkal – finnyásnak mutatkozott általában a Horthy-kor-
szak jogalkotási termékeit illetően, a Bp.-t egyszerűsítő, gyorsító novellák átvételével kapcsolatban jóval inkább
a jogfolytonosság hívének tűnt. Tulajdonképpen egy sajátos folyamatosságot testesített meg azzal is, ahogy – az
ideiglenes kormány döntése nyomán – megtartotta, sőt kiterjesztette a rendkívüli állapotban (mint például
háborús vagy polgárháborús körülmények között) rendszerint alkalmazott rögtönbíráskodás rendszerét. Az ily
módon megterhelt büntetőeljárási gyakorlat alig hasonlított a meghirdetett s a törvényi szinten tovább élő
klasszikus, polgári jogállami elvek szerint felépülő büntető igazságszolgáltatás modelljéhez.
A módosított büntető perrendtartás (1896)
A legjobban a közönséges (köztörvényes) bűncselekmények miatti büntető igazságszolgáltatás szervezetét és

jogi rendjét zilálta szét a háború. A hadi és állam elleni (majd az új: háborús, népellenes) bűnökkel szembeni
253
megtorlás – bár ellenkező politikai előjellel, de szinte folyamatos volt. Mert bármily furcsa is, az állami és
társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921. évi 3. törvénycikkel megkezdett út megszakítatlan, hiszen
az 1938. évi 16. törvénycikk, az 1940. évi 18. törvénycikkel kihirdetett külön, valamint – az 1939. évi 2.
törvénycikk nyomán a kivételes hatalom keretében megjelent – rendkívüli és különleges bíráskodás valósággal
folytatódott az 1945 után a háborús és népellenes bűnökkel leszámolni kész népbíráskodás alaki rendjében.
Így az 1945-ös rendszerváltás nagy büntetőhatalmi kérdése az volt, hogy – a sebtében megalkotott népbírósági
eljárás mellett – milyen legyen a köztörvényi büntetőeljárás. Másképpen fogalmazva: át kell-e venni a két
világháború közötti korszak büntetőeljárási jogszabályait, vagy mindezeket kitörölve, lényegében a kezdetektől,
a századforduló liberális hagyományaitól lehet-e folytatni az „újjáépítését”. Dacára annak, hogy a politikai
baloldal által már kezdetektől uralt igazságügyi kormányzat elvből elutasított mindent, ami horthysta-jobboldali
szabályozásnak minősíthető, osztályharcos kedvét mintegy feledve, átvállalta – a negyvenes évek elejének
kifejezetten háborús-diktatórikus módosításainak kivételével – az egész régi bűnvádi perrendtartást.
Mégsem tekinthető egyszerű véletlennek az, hogy a húszas, harmincas évek egyszerűsítései nyomán lényegileg
átformált büntető perrendtartás megfelelt az új, önmagát demokratikusnak valló politikai berendezkedésnek.
Mindenfajta hatalom számára általában „kedves” az olyan büntető felelősségre vonási rendszer, amely gyors, és
úgy hatékony, hogy kevés akadályt gördít az állami büntetőigények érvényesítésének útjába. A büntető
perrendtartás negyvenötös állapotában már alig emlékeztetett eredeti alakjára. A kivételesből lett ugyanis a
főszabály, s a kódex egyéni szabadságjogokat biztosító jogintézményei sorra elenyésztek.
A büntető perrendtartásban alaptípusként szabályozott – majd az esküdtszék elhalása után egyedül maradó –
törvényszéki eljárás negyven év alatt olyannyira leegyszerűsödött, hogy alig különbözött már az eredetileg
sommás (gyorsított) formának elgondolt járásbírósági eljárástól. A garanciális minimum felé hajló
kiegyenlítődés különösen a törvényszék ún. egyesbírói eljárását jellemezte. A törvényszék klasszikus tanácsi
jogkörébe tartozó ügyekben is ez figyelhető meg, az előkészítő eljárásban a (rendőri, ügyészi) nyomozással
szemben visszaszorult a (bírói) vizsgálat, korlátozták a terhelt ún. kifogásemelési jogát, s ezzel az egész
közbenső eljárás érdeme és értelme, a vád előzetes vádtanácsi (bírói) ellenőrzése szűnt meg. Ami összességében
azt jelentette, hogy az előkészítő eljárásnak az eredendően inkvizitórius jelleget ellensúlyozni hivatott bírói
kontrollja teljesen elsorvadt. Az egyszerűsítés és gyorsítás igénye nem hagyta érintetlenül a tárgyalási szakaszt
sem. A járásbíróságnál – a főszabály szerint tárgyalás nélküli – büntetőparancs, a törvényszékeknél pedig a –
teljes formális előkészítő és közbenső eljárást mellőző – bíróság elé állítási forma hatóköre bővült.
A büntető perrendtartás, vagyis az általános eljárás modellje mellett a különeljárások készítették elő azt a
jogalkotási és gyakorlati folyamatot, melynek végeredményeként a két világháború között amúgy is erősen
egyszerűsített büntetőeljárást teljesen „lebontották”, s megfelelővé tették a szovjet minta átvételére. Jóllehet, az
egykori kútfők azt állítják, hogy nem a burzsoá büntető perrendtartás „szalámizása” révén jött létre az 1951-es
perrendtartás, hanem teljesen szakítva a múlttal, az eredeti, tiszta(moszkvai) forrásból merítettek a jogalkotók, a
lényeg gyakorlatilag ugyanaz: a büntetőeljárásból hiányzik az esküdtszéki forma, a törvényszéki főtípus is
leegyszerűsödött, a további egyszerűsítések pedig az eljárási garanciák valamiféle sérelmével jártak.
A rendkívüli állapot rögtönbíráskodási rendje
1945. október 15-én a 9600/1945. ME számú rendelet bevezette a rög- tönbíráskodás – az ún. statáriális eljárás –
intézményét. Az eljárás szabályait a 11 800/1945. ME rendelettel módosított 8020/1939. ME rendelet
tartalmazta. (Ettől kezdve folyamatosan bővítette a statáriális ítélkezés körét az 50/1946. ME rendelet, az
1830/1946. ME rendelet, a 6338/1946. ME rendelet, a 7200/1946. ME rendelet, a 23 700/1946. ME rendelet,
illetve a 9700/1948. Korm. rendelet.) A rögtönbíráskodás elrendelése a rendkívüli állapottal volt
összefüggésben. A statáriális törvénykezés az igazságügyi, valamint a belügy- és a honvédelmi miniszter
együttes döntése alapján veheti kezdetét. Ekkor az érintett törvényszék elnöke hirdetményben tette közzé azokat
a bűntetteket, amelyekre nézve a rögtönbí- ráskodást elrendelték, azt a területet, melyre a rendelet hatálya
kiterjed, továbbá a figyelmeztetést, hogy az ilyen bűncselekmény elkövetőjét halál fenyegeti. A rögtönítélő
bíróság elé kerültek azon elkövetők, akiket nevezett bűncselekmények elkövetése közben tetten értek, illetőleg
akiknek bűnössége „minden valószínűség szerint haladéktalanul be fog bizonyosodni”.
A statáriális eljárásban sem alakszerű nyomozásnak, sem vizsgálatnak, sem vádirat benyújtásának, sem
kifogásnak nem volt helye. Az ügyészfeladata a terhelt kötelező letartóztatásának elrendelésére, a bizonyítékok
biztosítására, tanúk, szakértők előállítására, a bíróság értesítésére, a szükséges karhatalom, ítélet végrehajtó,
lelkész, orvos jelenlétének megszervezésére terjedt ki. A tárgyalás során a törvényszék öt hivatásos bírából álló
tanácsa járt el. Az eljárás legfeljebb 72 óra időtartamú lehetett, ennek utána vagy gyorsított, vagy pedig rendes
254
útra kellett terelni az ügyet. Az ügyész előadása után következett a bizonyítás, a perbeszédek és a döntés, mely
lehetett halálra szóló, felmentő, illetve gyorsított vagy rendes eljárásra utalás. Az ítélet ellen rendes
perorvoslatnak helye nem volt. A kegyelmi kérelemnek sem volt felfüggesztő hatálya. A rögtönítélő bizottság
tanácsa, ha kegyelemre ajánlotta az elítéltet, haladéktalanul felterjesztette a kérelmet az igazságügy-
miniszterhez, ha nem, intézkedett a halálos ítélet két órán belül történő végrehajtásáról.
1945 őszén, amikor a rögtönbíráskodást elrendelték, magától értetődőnek tűnt a döntés a háborút követő
anarchikus állapotok közepette. Talán az sem túl meglepő, hogy nem bajlódtak különösebb újdonságok
bevezetésével, hanem az 1939-es eljárási rendet vették át. Magyarázatként kínálkozik, hogy a hatalom hasonló
körülmények között hasonlóképpen cselekszik: alig találni különbséget az 1915-ös, 1919-es, 1939-es és 1945-ös
eljárási szabályok között. Az azonos kihívás azonos választ, azonos vagy hasonló modellt eredményezett. A
statáriális eljárás különös státusa inkább abban a jelenségben ragadható meg, hogy hatóköre a zavaros viszonyok
visszaszorulásával, a rögtönbíráskodásra alapot adó különleges állapot elmúltával egyre jobban szélesedett, sőt
az 1949. évi XI. törvénycikk az állandósítás jellegével a törvényszék kijelölt, népi ülnökök közreműködésével
eljáró tanácsára ruházta a rögtönítélő bíráskodás feladatát. A rögtönbíráskodást a proletárhatalom még évekig
alkalmazta: csak a 18/1954. MT rendelet intézkedett a rögtönbíráskodás megszüntetéséről. Jogirodalmi
különlegessége a statáriális eljárásnak, hogy a 20. században egyedülálló, folyamatosan, tíz éven át
regisztrálható jelenléte jogalkalmazásunkban jogirodalmi reflexió, tudományos és értékelő nyom nélkül múlt el.
Sem a monográfiák, sem a tankönyvek nem emlékeznek meg róla.
A népbírósági eljárás
A népbíróságok felállítását már 1944 decemberében szorgalmazta a Magyar Kommunista Párt, s intenzív
agitációja nem maradt eredmény nélkül: az Ideiglenes Nemzeti Kormány az Ideiglenes Nemzetgyűléstől nyert
felhatalmazása alapján már 1945. január 25-én kibocsátotta a népbíráskodásról szóló első rendeletét. Jóllehet a
kommunista párt első követelésében még csak azokról szólt, akik „a magyar hazát 30 ezüst márkánál olcsóbban
eladták a német hódítóknak”, már a rendelet megjelenésekor nyilvánvalóvá lett, hogy a valódi háborús bűnösök
mellett további két nagy társadalmi csoportot célzott meg a népbíráskodás.
Sajátos jogértelmezéssel a háborús történéseket a két világháború közötti rendszer politikájának egyenes
következményeként fogták föl, s háborús bűnökkel terheltként értelmezték az 1919-et követő rezsim felelős
személyeit, politikusait és államférfiait is. (Ennek érdekében az elévülést tagadó álláspontra helyezkedtek.
„Nagy jelentőségű volt az az elhatározás, amellyel feladta a törvények visszaható erejét hirdető, klasszikusnak
mondott elvet; kivételes szabályozást vezetett be az elévülésre; a népbíróságok hatáskörét egységesen
szabályozta mindenkire, legyen az polgári vagy katonai személy, miniszter vagy az államigazgatás alsóbb
lépcsőfokain álló ember” [Lukács Tibor].) A népbírósági jog visszaható erejének deklarálásával és (analógia
alapján a háborús bűnösökre nemzetközileg is elismert, de itt kiszélesített tétellel) az elévülés tagadásával
gyakorlatilag utat nyitott a politikai megtorlás előtt: a népbíróság elé kerülhetett mindenki, aki a Horthy Miklós
vagy Szálasi Ferenc nevével fémjelzett korszakban bármiféle funkciót betöltött.
A népbíróságokról szóló rendelet novellája, az 1440/1945. ME rendelet ezt az eredetileg 1945 előtt „elkövetett”
bűntettekre szóló értelmezést tovább tágította, s kiterjesztette mindazon cselekményre, melyek „.a népek háború
utáni békéjének vagy együttműködésének megnehezítésére vagy megbontására alkalmasak”. Némi
összefüggések (példának okáért a cselekmények háborús vagy népellenes jellegének) figyelmen kívül
hagyásával a népbírósági jogot alkalmazhatóvá tették a politikai bűncselekményekre általában. Azt pedig,
miként láttuk a büntetőjog taglalásakor, szabad tartalommal töltötte meg a mind diktatórikusabbá váló hatalom.
Ez okozhatta, hogy míg például Bulgáriában a népbírósági eljárások 1945. április 30-án 6 hónapos (9420 ítéletet
eredményező) tevékenységüket már be is fejezték, hazánkban ekkor kezdte meg igazi életét ez a jogintézmény.
Az 1945. évi VII. törvénycikkel törvényerőre emelt 81/1945. ME rendelet, továbbá az 1440/1945. ME rendelet
és az 5900/1945. ME rendelet értelmében a nem szabályozott kérdésekben a tradicionális bírósági eljárás maradt
érvényben, így az előkészítő eljárás során is az 1896. évi perrendtartás szabályait kellett volna alkalmazni.
Valójában nem volt vizsgálati eljárás, a népügyészt ruházták föl vizsgálóbírói jogosultságokkal. Ő rendelhette el
az előzetes letartóztatást is, ami ellen jogorvoslatnak helye nem volt. 30 nap elmúltával a népbíróság
hosszabbíthatta meg a letartóztatást. Klasszikus értelemben vett közbenső eljárás a népbírósági törvénykezés
során nem volt, mert nem engedett a jog sem kifogást, sem pedig bírói vád alá helyezést. A vádat a népügyész
nyújtotta be, aki azonban politikai pozícióban lévén, nem volt szükségképpen jogász, így jogi szakismerettel
rendelkező közvádlót kérhetett fel. Az ún. politikai ügyész az ügy történelmi, politikai vagy pszichológiai
jelentőségére hívta fel a figyelmet. A tárgyalás a politikai pártok által delegált s így nyilvánvalóan politikai
szempontokat képviselő ötfős népbíróság előtt zajlott. A tárgyalást vezető bíró, minthogy szakbíró volt, s így
255
feltételezhetően politikailag nem elkötelezett, csupán tárgyalásvezető jogkörrel rendelkezett, az ítélet
meghozatalába nem szólhatott bele.
Rendes perorvoslat volt a fellebbezés, amelyet egyoldalúan korlátoztak. A terhelt kezdetben csak a legsúlyosabb
büntetések ellen fellebbezhetett, utóbb is csak a háborús bűncselekményeken kívül eső vád esetén. A védőnek
nem biztosítottak önálló jogorvoslati jogot. Az ügyész csatlakozó fellebbezési jogát viszont elismerték. A
fellebbezéseket elbíráló hatóság, a NOT (Népbíróságok Országos Tanácsa) alapvetően reformatórius jogkörben
járt el. A tényállási hibákat önmaga orvosolhatta, s az így megváltoztatott tényállás alapján, teljes körű anyagi
jogi megváltoztató jogkört gyakorolt. Az 1947. évi XXXIV. törvénycikk a fellebbezési jogot is megszüntette, s
helyette a semmisségi panaszt vezette be. Ez azonban csak törvénysértés esetére jelentett perorvoslatot,
ténykérdés ügyében nem lehetett benyújtani.
A népbíráskodás bevezetésére a szakirodalmi vélekedések szerint nem volt égető szükség. Életre hívása a
politikai szükség következménye – s minden bizonnyal ez határozta meg sajátosságait. A társadalmi rend
védelméről szóló 1921. évi és 1940-es szabályok pontosan ilyenjellegű cselekménynek elbírálására hozattak
meg. A politikai előjel elhanyagolható, minthogy a két világháború közötti érában nemcsak a bal-, hanem a
szélsőjobboldal ellenében is ezek alapján léptek föl. A jogszabályokat nyugodtan átvehette volna az új népi
demokrácia, hiszen mint ismeretes,több egyéb jogszabály esetében (mint a rögtönbíráskodásra vagy az
internálásra vonatkozóak) nem voltak az új hatalomnak fenntartásai.
Ajogszabály preambuluma szerint a megszűnt esküdtbíráskodás feltámasztása felé vivő úton lett volna ez az
első lépés. Mint utóbb kiderült, ez az érvelés inkább politikai-taktikai lépésnek volt tekinthető, amely a kisgazda
többség megnyerését célozta. Ettől függetlenül a háborús pusztítások, üldöztetések után – figyelemmel a
nemzetközi kötelezettségekre – nem működhetett olyan politikai erő, amely megkérdőjelezte volna
szükségességét. Más kérdés a választott forma. Az, amit Debrecenben egy hónap alatt összeállítottak, egy
politikai gyorsított eljárást eredményezett. A népbírósági eljárás modellje nem volt túlcizellált forma, hiányai
főként a védelem és a jogorvoslat oldalán jelentkeztek. A szabályozással teljesen szabad kezet kapott a politikai
rendőrség is, hiszen hiányzott az eljárásból a vizsgálat, a vizsgálóbíró, a vádtanács. A bíróság politikailag kötött
volt, hiszen hosszú ideig az egyetlen jogértő, a tárgyalásvezető bíró nem vehetett részt a határozathozatalban. Az
egyfokú perorvoslati rend ugyancsak csonka volt, s éppen a legsúlyosabb ügyekben pedig egyszerűen kizárt.
Az uzsorabíróságok ún. munkástanácsainak eljárása
Az uzsorabíróságok külön ún. munkástanácsainak eljárásában nem a forma volt az új, hiszen az már a húszas
évek elején is létezett. Az 1920. évi 15. törvénycikk hívta életre az árdrágító visszaélésekről szóló rendelkezések
között ezt az intézményt, melynek összetétele: a tanács elnöke és egy tagja szakbíró, harmadik pedig behívott
ülnök volt. Az uzsorabíróságok eljárására a gyorsaság volt a jellemző. Az eljárásra elvileg a Bp. szabályai voltak
irányadók, valójában azonban sem vizsgálatnak, sem alakszerű nyomozásnak helye nem volt az uzsorabíróság
törvénykezésében. A vádat az ügyész nyújtotta be, azt követően haladéktalanul intézkedni kellett az ügy lehető
legsürgősebb tárgyalásáról. Az eljárás elejétől a végéig az együtt ülő bíróság előtt a lehetőséghez képest
félbeszakítás nélkül folyt le. Nyilván ez a gyorsított forma tette alkalmassá arra az uzsorabíróságot, hogy direkt
osztálypolitikai eszközként funkcionáljon. Új összetételében tükröződött a régi bírókkal szembeni
bizalmatlanság is, hisz az immáron öt munkásszármazású bíró uralta a döntési folyamatot. Tulajdonképpen az
uzsorabíróságok is a büntetőeljárás egyik gyorsított változatát jelentették, melynek végén jogorvoslat
kizárásával akár halálbüntetés is kiszabható volt.
A szovjet hatóságok büntetőeljárása
A szovjet hatóságok által magyar állampolgárokkal szemben már jóval a békeszerződés aláírása után is
gyakorolt büntetőeljárási rend bemutatása nemcsak forráshiány miatt indokolt, hanem azért is, mert nem az
idegenben működő szovjet büntetőbíróságok ítélkezése adta meg a mintát a magyar eljárás átformálásához.
Sokkal inkább az „élenjáró szovjet jogtudomány”, például Visinszkij, de legfőképpen a nagy teoretikus, a
„népek tanítója”, Sztálin tanításainak hirtelen fordításai nyújtottak biztos fogódzkodót a honi adaptálók számára.
Lényegében ugyanebből az irányból ható (jog)politikai késztetés alakította ki a „megörökölt” – s már a háborús
korszakban a jogállamiság határán túl egyszerűsített, így tulajdonképpen diktatúrához szelídített – bűnvádi
perrendtartásból a népi demokratikus büntető igazságszolgáltatást.
A kommunista mozgalom történetírásában fordulat évének nevezett 1948 után akadálymentesen kezdődhetett
meg a szovjet mintájú jog adaptációja. Az 1949. évi XI. törvénycikk, mely a népnek a büntető
256
igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbvitel egyszerűsítéséről szólt, már hamisítatlan keleti
elemeket hordozott.
A leglényegesebb változtatások között kell említenünk az egyetemes néprészvétel intézményesítését, amelyet

egyértelműen az általános bizalmatlanság jegyében honosítottak meg. Jóllehet a „B-listázás”, az 1948. évi XXII.
törvénycikk már kellőképpen megtisztította a bírói kart a bur- zsoá felfogású, régi vágású, részrehajló bíráktól, a
bírói akadémiák pedig feltöltötték a bírói állományt új, megbízható káderekkel. A törvény rendelkezése szerint
megszűnt a járásbíróság, illetve a törvényszék egyesbírói jogköre; az elsőfokú bíróságok is tanácsban tárgyalva
jártak el. A bírósági tanácsok összetételére vonatkozóan kimondta, hogy a járásbíróságon a hivatásos bíró
mellett két népi ülnök, a törvényszéken pedig a két hivatásos bíró mellett három ülnök foglaljon helyet az
ítélőtanácsban. A népi ülnökök a tanács egyenrangú tagjai lettek.
Egyfokú fellebbvitel
Ugyancsak a korszak újítása az egyfokú fellebbviteli rendszer bevezetése. Egyfelől megmaradt a bíróság
reformatórius (megváltoztató) jogköre, másfelől azonban eltörölték a súlyosítási tilalmat, tehát nyitott volt az út
a másodfokon az újbóli, de rendes jogorvoslattal nem támadható „igazság” megállapítására. Sőt a „perorvoslat a
törvényesség érdekében” elnevezésű jogorvoslat lehetővé tette a hatalom oldaláról a terhelt terhére való
változtatást, ha netán „hibásan” működött volna a jogszolgáltató gépezet. (Az 1949. évi XI. törvénycikk ezt a
jogintézményt bevallottan szovjet mintára honosította meg, s valójában ezzel már, legalábbis szellemében,
1949-ben megszűntnek tekinthető az 1896. évi Bp.)
Az 1949. évi jogrendezés további intézkedéseként a vizsgálat területét tovább csökkentették, immáron csak
magánvádas ügyekben volt természetes, továbbá ha az ügyész arra javaslatot tett, vagy ha azt a bíróság
szükségesnek látta. Az 1950. évi 1. törvényerejű rendelet már teljes egészében felszámolta a vizsgálóbíró
intézményét, s feladatait a rendőrség és az ügyészség között osztotta meg.
Koncepciós perek
A korszak elemzésekor röviden érintenünk kell az ún. koncepciós perek körét is. A koncepcióra épülő eljárások
azonban nem külön formát jelentettek a büntetőeljárások általános és különös modelljei között, hanem a
büntetőeljárások valamennyi területén felbukkanó speciális kezelési módot. Maguk a koncepciós perek sem
voltak egységesek, többféle „mintával” találkozhatunk a magyar joghistóriában. A koncepciós elemeket
tartalmazó büntetőügyek felülvizsgálatára létrehozott bizottság jogász albizottságának csoportosításában
eszerint a következő koncepciós ügyek kategóriái különíthetők el: a) az erkölcsileg, jogelméletileg kifogásolható
jogszabályok alapján lefolytatott ügyek; b) erkölcsileg és jogilag helytelen szakmai-politikai irányítás hatására
elbírált ügyek; c) hatályos büntető anyagi vagy eljárásjogi szabályok megsértésével elbírált ügyek. Ez utóbbin
belül voltak olyan eljárások, melyekben ca) kitalált tényállásokat koholt bizonyítékokkal támasztottak alá, cb)
valós tényekből hamis következtetésekre jutottak; cc) valós tények alapján valósághű konklúziókat vontak
ugyan le, de kegyetlen, embertelen büntetések kiszabásával fejezték be az ügyet.
Az első szocialista büntető perrendtartás
Az 1951. évi III. törvény, a (szocialista) büntető perrendtartás, mint már említettük, olyképpen is fölfogható,
mint a két világháború közötti és az 1945-öt követő jogalkotás során lepusztított 1896-os büntető perrendtartás
maradványa, bár a miniszteri indoklás eredeti, szovjet mintára utalt. Az viszont tény, hogy meghozatalát
semmiféle jogirodalmi munkálkodás nem előzte meg, elméleti alapvetés nem készítette elő. Az új szabályozás
lényegében a régi Bp. értelmezésében járásbírósági, illetve gyorsított bűnvádi eljárást tette meg főszabállyá.
Egységes bűntetti eljárást szabályozott, differenciálás nélküli megoldással. (Ahogy említettük, két egyszerűsített
eljárási formát is ismert azonban: a büntetőparancsot [kihágás, főmagánvádra üldözendő bűntett és ügyészi
indítvány esetén], illetve a bíróság elé állítást vádirat és tárgyalás kitűzése nélkül [ha az ügyész az egyszerűbb és
kellően felderített ügyben az előzetes letartóztatottat a bíróság elé állította].)
Alapelvek
Szemben a hagyományos francia kodifikációs mintával, a törvény a per statikájának és dinamikájának

különválasztott szabályozási módszerét választotta. Előbb taglalta az alapelveket és a résztvevőket, a
bizonyítékokat és bizonyítási eszközöket, majd a törvény második felében szólt a tárgyalás-előkészítésről,
tárgyalásról, ítéletről, fellebbezésről, rendkívüli perorvoslatokról és különleges eljárásokról. A büntetőeljárás
alapelvei voltak a II. Bp. szerint a személyi szabadság biztosítása, a terhelő és mentő körülmények
figyelembevétele, a szabad bizonyítás, a büntetőeljárás kizárása, a többszöri eljárás tilalma, a nyilvánosság és az
257
anyanyelv használatának joga. „A fejezet azonban nem fejezi ki a tartalmát, mivel egyrészt alapelvnek alig
minősíthető rendelkezéseket is tartalmaz, másrészt pedig nem, vagy nem itt említ meg néhány valóban fontos
alapelvet, mint például a szóbeliség, a közvetlenség, a védelem joga” (Pusztai László).
Az eljárás szakaszai
A nyomozó hatóságok az ügyész és a rendőrség, egyéb jogszabály szerint a Belügyminisztérium államvédelmi

szervei is. A nyomozás során – legalábbis a törvény szerint – az ügy érdemében csak az ügyész dönthetett. Ő
hosszabbíthatta meg a rendőrség által foganatosított 48 órás előzetes letartóztatást. Az ügyész joga volt dönteni
a törvény betűje szerint a vádemelésről vagy a vádirat mellőzésével a bíróság elé állításról. Magáról a
nyomozásról, a nyomozás menetéről, a nyomozási cselekmények alakirendjéről a törvény nem rendelkezett.
Ugyanakkor megszüntetve a bírói elővizsgálatot, tagolatlan és egységes nyomozati rendszert hívott életre. A
tárgyalás előkészítése során az ítélőbíróság tanácselnöke, a hivatásos bíró járt el. Egyfelől konstatálta a per
előfeltételeinek meglétét és döntött a tárgyalás kitűzéséről, másfelől a tanács elé utalhatta az előkészítést. Ez
akkor vált aktuálissá, amikor dönteni kellett az áttételről, a nyomozás kiegészítéséről, az eljárás
felfüggesztéséről, az eljárás megszüntetéséről vagy a büntetőparancs kibocsátásáról. A tárgyalás vezetése a
tanács elnökének feladata volt; maga a tárgyalás nem tért el a szokásos büntetőeljárási struktúráktól (megnyitás
– számbavétel – vád ismertetése – terhelt kihallgatása- bizonyítási eljárás – perbeszédek – ítélethozatal).
Aperorvos- lati eljárás megoszlott a rendes és rendkívüli jogorvoslati formákra. A rendes perorvoslat az
erőteljesen egyszerűsített egyfokú fellebbezés volt, melyről tanácsülésen vagy tárgyaláson döntöttek. A
másodfok felül- bírálati (revíziós) joga teljesnek mondható, sőt kiterjedt a fellebbezéssel nem érintett ítéleti
részekre is, ha az a terhelt javára szolgált. A másodfokon eljáró bíróság ugyan elvileg kötve volt az elsőfokú
tényálláshoz; ha azonban azt hibásnak ítélte, megváltoztathatta az iratok alapján vagy bizonyításfelvétellel. Az
anyagi jogi hibák orvoslására reformatórius jogkörhöz juttatta a törvény a másodfokú tanácsot, amiben
súlyosítási tilalom nem terhelte – mert az egyszerűen hiányzott. Rendkívüli perorvoslatok között a régi, a
polgári büntető perrendtartás idevágó rendelkezései mellett megjelent a már említett „perorvoslat a törvényesség
érdekében” elnevezésű formával, mellyel a legfőbb ügyész élhetett bármely jogerős határozat ellenében; az
ügyben a Legfelsőbb Bíróság ötös vagy hetes tanácsa döntött.
A kódex kritikája
Ami a szocialista Bp. egyik fő hiányossága, hogy kimaradt a szövegből a nyomozás szabályozása, s emellett
mint minden inkvizitórius eljárás, korlátozta a védelem intézményét. Nem találjuk az alapelvek között sem a
védelemhez való jogot, s kimaradt a garanciális előírás is, hogy a gyanúsítottal közölni kell, mivel gyanúsítják.
Egyáltalán: a védőt igyekeztek a nyomozási cselekményektől távol tartani. Ez jelzi azt is, hogy egy alapvetően
inkvizitórius fordulatról van szó, ami a tárgyalás jelentőségét formálissá tette. Ebben az új keretben bármi
elhangozhatott a tárgyaláson, bármi bizonyíték lehetett: a tárgyalás mindenképp a nyomozás által megszabott
kényszerpályán mozgott. A fellebbezések körében a perrendtartás lényegében átvette az egyfokú, 1949-es
szabályozási megoldást. Ebben a fellebbezési rendszerben hivatalosan az objektív, teljes igazság megállapítása
érdekében eltörölték a másodfokú bíróság valamennyi korlátját a tényállás megállapítása vagy a büntetés
reformációja terén.
További probléma, hogy a hatalom még ezt a megszelídített büntetőeljárást is félretette, megcsúfolta. A magyar
joghistória talán egyetlen „vegytiszta” inkvizitórius modellje született meg az 1951. évi III. törvénynyel. Az
Államvédelmi Hatóság nyomozott, tartotta őrizetében a gyanúsítottat, ő bizonyított vagy gyártotta a
bizonyítékokat, minden törvényes kontroll nélkül. A vizsgálóbíró posztját eltörölték, az ügyészség
„törvényessége” hivatalosan csak 1953 után erősödött meg. A vádirat is az ÁVH kebelén belül született, itt
jelölték meg az ügyhöz kívánatos bírói tanácsot, védőt, néha még rendezőként is közreműködött a perek
forgatókönyvének előkészítésében, realizálásában. Esetenként előre tudta és tudatta is az ítéletet, majd ha az
szabadságvesztésre szólt, zömében maga gondoskodott a végrehajtásról is.
Az 1954. évi V. törvényben, a büntető perrendtartás első novellájában a politikai enyhüléssel párhuzamosan újra
felbukkant a garanciák kérdése. Ilyennek volt tekinthető a nyomozás során több változtatás, mint a terheltté
nyilvánításhoz szükséges indokolt határozat, a nyomozás befejezésekor kötelező iratismertetés, a nyomozás
határidejének rögzítése, vagy az ügyészi hatáskör megkurtítása a vádirat mellőzésével történő bíróság elé állítás
megszüntetésével. A tárgyalás előkészítését a törvény a szovjet büntető perrendtartásból kölcsönzött
intézménnyel egészítette ki: az előkészítő ülés bevezetésével. „.az előkészítő ülés az ügyet érdemben nem
tárgyalhatja, csupán ellenőrzi, hogy az ügyész vádirata alapos-e, és hogy helyes volt-e a korábbi vizsgálat. Az
előkészítő ülés feladata, hogy ne engedje meg az eljárási szabályok megsértését a megelőző eljárásban és ne
engedje meg helytelenül és alaptalanul a bíróságnak való átadását” (Móra Mihály). Az előkészítő ülés kötelező
258
volt a törvény értelmében, ha a terhelt előzetes letartóztatásban volt, vagy ha két évnél súlyosabb börtönnel
fenyegetett bűntettel vádolják. Végül a fellebbezési eljárásban erősen szűkült a bíróság reformációs és
növekedett a kasszációs jogköre. (Amúgy a másodfokon ekkor szűnt meg a laikus részvétel.)
Az 1954-es novella még változatlanul a szovjet jogalkotás és joggyakorlat hatása alatt született. A megváltozott
moszkvai direktívák nyomán azonban a nyomozás kivételével száznyolcvan fokos fordulatot hajtott végre a
jogalkotó. A hivatkozásban a változtatás lényege a szocialista törvényesség megvalósítása. A szocialista
törvényesség valójában adminisztratív-bürokratikus akadályokat állított az eljárás fordulópontjaira, a terheltté
nyilvánítás, a tárgyalás-előkészítés és a másodfokú eljárás mozzanataihoz, ahelyett hogy az évszázadokon
keresztül bevált, klasszikus (igaz: burzsoá) eljárási garanciarendszert restaurálta vagy megújította volna. Az
1954-es novella nyomán teljesen egységes lett a büntetőeljárás, megszűntek a különeljárások, minden ügyben
népi ülnökök részvételével összeállított bírói tanácsok jártak el. Kuriózumszámba ment a másodfokú eljárásban
biztosított szinte teljes kasszatórius jogkör, amelyben még tényállási hiba, illetve a vádlott terhére változtatás
igénye miatt is hatályon kívül kellett helyezni az ügyet. Ekkor létezett a büntetőeljárás magyar históriájában
először és utoljára az abszolút súlyosítási tilalom. Minden előrelépés ellenére meg kell állapítanunk, hogy a nem
processzuális, adminisztratív garanciák nem vezettek eredményre, a hatóságok ki- ésmegkerülték a bürokratikus
akadálypályává változtatott performát, s tették azt, mint eddig. Legfeljebb a jegyzőkönyvek készültek a törvény
betűje szerint.
3.2. A POLGÁRI ELJÁRÁSJOG SZOVJET MODELLJE

MAGYARORSZÁGON (1945-1954)
A szocialista polgári eljárásjog kialakulása
A magyar jogalkotást a polgári eljárásjog terén jelentős jogi tradíciói megóvták a szovjet jog puszta másolásától.
Az elmélet természetesen nagy erővel bizonygatta, hogy a magyar polgári eljárásjognak is a „világ legha-
ladottabb jogrendszerének, a Szovjetunió jogrendszerének példáját kell követni”, továbbá hogy „Sztálin
legújabban megjelent tanulmányának a társadalmi törvényekre vonatkozó tanítását kell a jogásznak a
legnagyobb figyelemmel a maga területén hasznosítani”. Mindez leginkább a szocialista polgári eljárásjog ún.
alapelveiben jelent meg, amely szerint „igazságszolgáltatás csak a szocializmusban van”, és „a szocialista
polgári eljárásjog célja a dolgozók kommunista nevelése és átnevelése”. Agyakorlat- ban szerencsére a magyar
polgári eljárásjog szabályozása nem követte mindenben a szovjet példát.
Mint a II. részben láttuk, 1945 után néhány év alatt a magánjog területe rendkívül leszűkült. Egyrészről a
magántulajdon és a piacgazdaság megszűntével a lehetséges magánjogi ügyek száma is jelentősen lecsökkent, s
csak az állampolgárok egymás közötti, kis értéket képviselő jogvitái maradtak a polgári jog kereteiben.
Megszüntették a per magánjogi jellegét. Az ún. polgári ügyeket az állam nem tekintette többé magánérdeknek,
hanem államérdeknek minősítette és saját hatalmi érdekeinek rendelte alá. A politikai hatalom tehát még ezt a
területet is irányítása, ellenőrzése alá szerette volna vonni. Ennek érdekében született egy sor jogintézmény,
például az ügyész ún. törvényességi felügyelete, az ügyész perbe való beavatkozásának lehetővé tétele és a felek
rendelkezési jogának korlátozása.
Új szovjet típusú jogintézmények
Ezzel a terjedelemszűkítéssel egy időben, 1945 és 1952 között az igazságszolgáltatás minden területén
fokozatosan, de egyre nagyobb mértékben kezdték életbe léptetni azokat az új jogintézményeket és
megoldásokat, amelyek a szovjet jogrendszerhez való hasonulást lehetővé tették.
Az ügyvédkényszer megszüntetése
Az első ilyen lépés már 1945-ben megtörtént, amikor egyelőre csak a járásbíróságok előtti ügyekben
megszüntették a kötelező ügyvédi képviseletet (6600/1948. Korm. rendelet). Ez az intézkedés még
ideiglenesnek és a háború utáni állapotok kényszer szülte hatásának tűnt. A várakozások ellenére azonban
később nemhogy visszaállították volna az ügyvédkényszert, de további kivételeket engedtek alóla (41 000/1950.
IM rendelet). Az ügyvédkényszert végül teljes mértékben, minden perre kiterjedően az 1952. évi III. törvény
(Pp.) szüntette meg. Ajogpolitikai szándék minden bizonnyal a hagyományos ügyvédi szerep megszüntetése, a
polgári eljárás leegyszerűsítése és ellenőrzése lehetett.
Közérdekű kifogások
259
Megszüntették a pergátló kifogások addigi rendszerét (6500/1948. Korm. rendelet). Egy évvel később viszont
bevezették a közérdekű kifogások rendkívüli perorvoslati intézményét (4071/1949. Korm. rendelet), amelyet
sokan a törvényességi óvás előzményének tartottak. Ez a rendelet felhatalmazta a Legfelsőbb Bíróságot, hogy a
polgári peres és nem peres vagyonjogi ügyekben hozott jogerős és nem jogerős bírósági határozatokat hatályon
kívül helyezze. Erre vonatkozóan az Igazságügyi Minisztérium Jogügyi Hivatala nyújthatott be előterjesztést, ha
a bíróság határozatát a) az 1944. évi december hó 22. előtt alkotott olyan jogszabályra alapította, amely akár
szelleménél fogva, akár egyes rendelkezései folytán a magyar népi demokrácia célkitűzéseivel szemben állt,
vagy b) a jogszabálynak olyan értelmezésére alapította, amely a „magyar népi demokrácia általános
jogelveinek” nem felelt meg.
Az ilyen ügyekben a Legfelsőbb Bíróság Elvi Tanácsa által hozott határozatát közzé kellett tenni a hivatalos
lapokban, amely révén a legfelsőbb bírói fórum a jogszabály további alkalmazását megtilthatta vagy
értelmezésének módját előírta.
A bíróságok egységes irányítása érdekében a Legfelsőbb Bíróság kötelező irányelveket és elvi döntéseket
adhatott ki (4338/1949. MT rendelet). Jellemző módon, bár a háború utáni rendkívüli állapotokon már rég túl
volt az ország és az alkotmányozás folyamata is lezárult, egy ilyen fontos kérdést rendeleti úton szabályoztak.
Döntőbizottság
Az államosított vállalatok totális ellenőrzése és irányításának megkönnyítése érdekében 1948-tól a vállalatok

jelentősebb ügyeit elvonták a bíróságoktól és államigazgatási útra terelték. Ezeket az ügyeket kezdetben a
Gazdasági Főtanács titkárságán működő, majd annak megszüntetése után az Országos Tervhivatalban
megszervezett egyeztetőbizottságokra bízták. Végül 1950-ben egy ún. döntőbizottságot hoztak létre, amelynek
eljárási szabályzatát a 207/1950. MT rendeletben tették közzé. (Ezt később többször is módosították.) A
döntőbizottsági eljárás során a szocialista szervezeteknek (állami, szövetkezeti és egyéb társadalmi szervezetek)
a terv végrehajtásával kapcsolatosan felmerült vagyoni vitáit döntötték el. Ez az eljárás csak egyfokú volt. Itt
nem alkalmazták az ülnökrendszert, és a tárgyalások nem voltak nyilvánosak.
Az alkotmány hatása a polgári eljárásra
Az ún. sztálini alkotmány, az 1949. évi XX. törvény életbeléptetése a polgári eljárásjogra nézve is jelentős
változtatásokat eredményezett. Az alkotmány mindenekelőtt átalakította a bírósági szervezetet, nyíltan tagadta
az államhatalmi ágak megoszlásának elvét. Az egységes államhatalom koncepciójából kiindulva a bíróságokat
csak az ésszerű munkamegosztás címén különítette el az államigazgatási szervektől. Szovjet mintára bevezették
a népi ülnöki rendszert. (Lásd még az 1949. évi XI. törvényt.) Ehhez kapcsolódott az 1950. évi IV. törvény,
amely megszüntette az ítélőtáblát. Az 1950. évi 46. törvényerejű rendelet pedig a járásbíróságot általános
hatáskörű bírósággá tette. Ezzel szinte minden ügyre hatáskört kapott, mely ítélet ellen ezután csak egyfokú
fellebbezésre volt lehetőség.
Az alkotmány deklarálta az ügyész új szerepét a polgári eljárásban. Eszerint az 1936-os szovjet alkotmány
mintájára „legfőbb felügyeletet” kellett ellátni a polgári eljárásban is. Az ügyész ennek során polgári eljárást
kezdeményezett az állami szerv vagy a magánszemély felett, vagy a már elkezdett eljárásba beavatkozhatott.
Törvény a polgári eljárásról
Az 1952. évi III. törvényt a polgári eljárásról (Pp.) – amely 1953. január 1-jén lépett hatályba – mint az első
magyar szocialista polgári eljárásjogi törvényt üdvözölték, amely teljes mértékben hatályon kívül helyezte a
korábbi Pp.-t, az 1911. évi 1. törvénycikket. Valójában ez az új törvény a régi Pp. 792 szakaszából kivonatolt
egyes részeket, hozzácsatolva ahhoz az 1923. évi szovjet polgári perrendtartás és az 1938. évi szovjet bírósági
törvény egyes részeit. Így lett egy leegyszerűsített, lerövidített polgári eljárásjogunk, most már csak 327
szakasszal, amelynek legfontosabb újításai az alábbiak voltak:
1. Első és másodfokon bevezették a társasbíráskodást, illetve a régi ülnöki rendszert.
2. Általános érvénnyel intézkedtek az ügyészek polgári eljárásban való részvételéről.
3. Az ügyvédkényszert minden perre nézve megszüntették.
4. Módosították a rendelkezési és a tárgyalási elvet. A felek ezután nem rendelkezhettek szabadon a

keresetükkel. Bírói kontroll alá került a felek rendelkező cselekménye, valamely kötelezettség elismerése,
260
ajogról való lemondás és az egyezségkötés. Megszüntették viszont a keresetváltoztatás tilalmát. A bíróságnak
aktívan részt kellett vennie a perben, példának okáért bizonyítást rendelhetett el, ha azt célszerűnek tartotta.
5. Megszűnt a tárgyalásnak a perfelvételi és az érdemleges szakaszra való tagolása. Ezután az ún. egységes
tárgyalás módszerét alkalmazták, amely szerint a per tárgyalása nem különült el önálló részekre.
6. Megszűnt a mulasztási ítélet, amelyet a fél mulasztása esetén hozhatott a bíróság.
7. Egyszerűsödtek a bírói határozatok és perorvoslatok: a fellebbviteli rendszer egyfokúvá vált, és a

perorvoslatok száma háromra csökkent (lásd még a fellebbezésről szóló részt).
8. Nagyobb hangsúlyt kapott a jóhiszemű eljárás kötelezettsége (amire az alábbiakban a működési alapelvek
között kitérünk).
A polgári eljárásjog alapelvei
Elsősorban szemléletükben változtak a polgári eljárásjog alapelvei, melyeket a korabeli szakirodalom két fő
csoportra osztott: szervezeti és működési alapelvekre.
Szervezeti alapelvek
A szervezeti alapelvek a következők: a bírósági igazságszolgáltatás kizárólagosságának elve, a szocialista

igazságszolgáltatás egységénekelve, a társasbíráskodás elve, a bírák választásának elve, a bírói függetlenség
elve.
A bírósági igazságszolgáltatás kizárólagosságának elve elvileg azt jelentette, hogy csak a bíróságok gyakorolják
az igazságszolgáltatást. Ezzel szemben a munkaügyi döntőbizottságok és a gazdasági döntőbizottságok jelentős
számú ügycsoportot tárgyaltak, így a valóságban nem érvényesült következetesen ez az alapelv.
A szocialista igazságszolgáltatás egységének elve az egységes bíróság és egységes jog érvényesülését

feltételezte. Az állami vállalatokra azonban más jogszabályok vonatkoztak és ügyeiket más hatóságok
tárgyalták. Emellett különbíróságként működtek a munkaügyi és katonai bíróságok.
A társasbíráskodás elve értelmében a polgári ítélkezést a bírósági szervezet minden fokán tanácsok végzik.
Egyesbíráskodásra csak kivételesen és kizárólag az elsőfokú eljárásban kerülhet sor. Valójában ez elsősorban a
szovjet mintára bevezetett népi ülnökök részvételét jelentette a bíróságokon. A népi ülnököknek e jogszabály
szerint azonos jogaik és kötelezettségeik voltak, mint a hivatásos bíráknak, ám a valóságban ezt ritkán tudták
érvényesíteni.
A bírák választásának elve szintén szovjet mintára került a magyar jogba. Eszerint mind a hivatásos bírák, mind
a népi ülnökök választás útján nyerték el tisztségüket. A hivatásos bírákat a Népköztársaság Elnöki Tanácsa
választotta, a Legfelsőbb Bíróság elnökét az Országgyűlés, a népi ülnököket pedig az illetékes tanács, a
Legfelsőbb Bíróság népi ülnökeit a Népköztársaság Elnöki Tanácsa. Elvileg a bírák és népi ülnökök
beszámolási kötelezettséggel tartoztak választóiknak. A gyakorlatban erre nem került sor. Ugyanis – bár elvileg
lett volna rá lehetőség – egyetlen bírót, népi ülnököt sem hívtak vissza.
A bírói függetlenség a szocialista jogi felfogás szerint csak a szocializmus körülményei között érvényesülhetett.
Ennek azonban ellentmondott a politikai okból történt leváltásuk, telefonon vagy egyéb módon történt
utasításuk és jelentős részük párttagsága is.
Működési alapelvek
A működési alapelvek a következők: a jóhiszemű eljárás elve, a felek egyenjogúságának elve, a rendelkezési
elv, a peranyag-szolgáltatási elv, a nyilvánosság, a szóbeliség és a közvetlenség elve.
A jóhiszemű eljárás elvét a szocialista polgári eljárásjog egyik jelentős vívmányaként tartották számon.
Korlátozták a felek szabad rendelkezését. Szankciókkal is kényszerítették a feleket a jóhiszemű eljárás
folytatására. A szocialista polgárieljárás-jogászok szerint egyébként is csak a szocializmusban lehetséges „a
tárgyi valóságot helyesen tükröző objektív igazság felderítése”.
261
Afelek egyenjogúságának elvét a „kizsákmányoló osztály” felszámolásával vélték megvalósíthatónak.
Természetesen a vagyoni különbségek a szocializmusban sem szűntek meg. Egy állami vállalat és egy
állampolgár közti perben pedig egyáltalán nem érvényesült a fenti alapelv.
A rendelkezési elv szocialista felfogása e jog korlátozását jelentette. Az e körbe tartozó legfontosabb szabály az,
hogy a jogról való lemondást, a jog
elismerését és perbeli egyezséget a bíróság akkor sem köteles figyelembe venni, ha azt a fél a bírósági
felvilágosítás ellenére is fenn akarja tartani.
Aperanyag-szolgáltatási elv elnevezés a korábbi tárgyalási elv helyére került. A felek az eljárás tevékeny
résztvevői ugyan, de a bíróság és az ügyészség is végezhet bizonyítást, vagyis ők is aktív alanyai a polgári
pernek.
A nyilvánosság, a szóbeliség és a közvetlenség elve korábban is létezett. Ezek az elvek leginkább az

ügyvédkényszer megszüntetésével módosultak.
A polgári eljárásjogi törvény módosítása
Az első szocialista Pp. nem sokáig maradt eredeti formájában, hamarosan két törvény is módosította. Először a
Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló 1953. évi 13. törvényerejű rendelet, amelyben többek között
szabályozták a legfőbb ügyész által kezdeményezhető a „perorvoslat a törvényesség érdekében” elnevezésű
jogintézményét, a törvényességi óvást. Majd az 1954. évi II. törvény, a polgári eljárásjog novellája következett,
amely 82 szakaszt módosított. Megváltozott ezzel az ítélkező tanácsok összetétele, biztosította a Legfelsőbb
Bíróság elvi irányító szerepét a polgári ítélkezésben, és kibővítette a Legfelsőbb Bíróság elnökének eljárásbeli
jogait. A legjelentősebb módosítás a fellebbezési rendszer átalakítása volt. Az addigi, lényegében reformatórius
fellebbezési rendszer helyett szovjet mintára a kasszációs revíziós fellebbezési rendszerek egy különleges
változatát vezették be. Addig ugyanis, ahogy még az 1911. évi 1. törvénycikk is szabályozta, a reformáció elve
szerint fellebbezés esetén a másodfokú tárgyaláson is új tényeket lehetett állítani, és új bizonyítékokra lehetett
hivatkozni. A másodfokú eljárás így tulajdonképpen az elsőfokú eljárás folytatása volt. Az ítéletben pedig
nemcsak a tényállás revíziója történhetett, hanem szükség esetén teljesen új tényállás megállapítására is sor
kerülhetett. A Pp. novellája után (akárcsak a büntetőeljárásban) a felek ugyan továbbra is hivatkozhattak új
tényekre, de a másodfokú bíróság nem folytathatott le bizonyítást, csupán a feleket hallgathatta meg, okirati
bizonyítást végezhetett, okiratokat szerezhetett be. Amennyiben ezek alapján nem lehetett eldönteni az ügyet, ha
csak egy tanú meghallgatása is szükségessé vált, a másodfokú bíróságnak hatályon kívül kellett helyeznie az
elsőfokú bíróság ítéletét és egyben új eljárás lefolytatására kellett köteleznie. Mindez rendkívüli hátrányokkal és
főleg időveszteséggel járt.
A szocialista polgári eljárásjog a nem jogerős bírósági határozatok ellen fellebbezést engedett, a jogerős bírósági
határozatokat pedig perújítással és törvényességi óvással lehetett megtámadni. Fellebbezéssel az elsőfokú
bíróság nem jogerős határozata ellen lehetett a másodfokú bírósághoz fordulni. Perújítással lehetett élni
meghatározott okok fennállása esetén jogerős ítéletekkel szemben, (rendkívüli perorvoslat). Perújítás három
esetben volt lehetséges: „novum, crimen és res judicata” esetén. A novum az új tényeket, bizonyítékokat
jelentette. A crimen a bűncselekményre utalt, vagyis abban az esetben lehetett rá hivatkozni, ha a fél
bűncselekmény miatt lett pervesztes. A res judicata (ítélt dolog) mint perújítási ok annak nyilvánosságra
kerülését, kiderülését követően nyújt alapot perorvoslatra, hogy a perben hozott ítéletet megelőzően ugyanarra a
jogra nézve már született egyszer jogerős ítélet. Törvényességi óvás címén a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb
Bíróság elnöke a bíróságok törvénysértő és megalapozatlan ítéleteit támadhatták meg a törvényesség és az
egységes törvénykezés biztosítása érdekében.
3.3. IRODALOM
A MAGYAR FEUDÁLIS PERJOG VÁZLATÁHOZ: Benda K.: A magyar jakobinusokiratai. Budapest, 1953-
1955; Bodó M.: Jurisprudentia criminalis, Pozsony, 1751; Bónis Gy.: A bírósági szervezet megújítása III.
Károly korában. Budapest, 1935; Bónis Gy.: Erdélyiperjogi emlékek. Kolozsvár, 1942; Bónis Gy.: Buda és Pest
bírósági gyakorlata a török kiűzéseután 1686-1708. Budapest, 1962; Bónis Gy. – Degré A. – Varga E.: A
magyar bíróságiszervezet és perjog története. Budapest, 1961; CziákyF.: A magyar katonai büntető és
fegyelmijogezeréves története. Budapest, 1924; Csizmadia A.: A magyar városi jog. Kolozsvár, 1941; Degré A.:
A Négyeskönyv büntetőjogi elvei. Budapest, 1936; Degré A.: Úriszéki peres eljárás a Dél-Dunántúlon a XVIII-
XIX. században. Levéltári Közlemények, 1961; Degré A.: A kínvallatás bevezetése a magyar büntetőperbe.
262
Jogtudományi Közlöny, 1974; Dósa E.: Erdélyhoni jogtudomány. Kolozsvár, 1861; Eckhart F.: A földesúri
büntetőbíráskodás aXVI-XVII. században. Budapest, 1954; Fabriczy S.: Elementa criminalis hung. Lőcse, 1819;
Frank I.: A közigazság törvénye Magyarhonban. Buda, 1845-1846; Gál F.: Az úriszék előtt. Budapest, 1984;
Gockhetz G.: Systema praxis criminalis inclyti Regni Hungariae. Buda, 1746; Gouth K.: Az okleveles bizonyítás
kifejlődése Magyarországon. Budapest, 1936; Hajdú L.: Az első (1795-ös) magyar büntetőkódex-tervezet.
Budapest, 1971; Hajdú L.: Bűntett és büntetés Magyarországon a XVIII. század utolsó harmadában. Budapest,
1985; Hajnik I.: A perdöntő eskü és az előzetes tanúbizonyítás a középkori magyar perjogban. Budapest, 1880;
Hajnik I.: Okirati bizonyítás a középkori magyar perjogban. Budapest, 1885; Hajnik I.: A magyar bírósági
szervezet és perjog az Árpád- és vegyesházi királyok alatt. Budapest, 1899; Huszti I.: Jurisprudentia practica,
seu Commentarius novus injus Hungaricum. Buda, 1745; Janits (Borsa) I.: Az erdélyi vajdák igazságszolgáltató
és oklevéladó működése1526-ig. Budapest 1940;Jakubovich E.: I. Endre király törvénybeidéző ércbilloga. Turul,
1993; Katona G.: Bizonyítási eszközök a XVIII-XIX. században. Budapest, 1977; Kállay I.: Úriszéki bíráskodás
a XVIII-XIX. században. Budapest, 1985; Kelemen I.: Iustitutiones iuris hungariciprivati. Pest, 1814;
KomáromyA.: Magyarországi boszorkányperek oklevéltára. Budapest, 1910; Kitonich J.: Directio methodica
processus judiciarii jurisconsuetudinarii inclyti Regni Hungariae. Nagyszombat, 1619; Kovachich M. Gy.: For-
mulae sollennes styli. Pest, 1799; Kövy S.: Elementa jurisprudentiae hungariae. Kassa, 1800; Kövy S.: A
magyar polgári törvény. 1822; Kumorovitz B. L.: A specialis praesentia regia pecséthasználata Zsigmond
korában. In Domanovszky Emlékkönyv. Budapest, 1937; Meznerics I.: A megyei büntető igazságszolgáltatás a
16-19. században. Budapest, 1933; Nagy L.: Erdélyi boszorkányperek. Budapest, 1988; Schwáb M.: Az
igazságszolgáltatás fejlődése a török hódoltság idején az alföldi városokban. Budapest, 1939; Schram F.:
Magyarországi boszorkányperek. I-III. Budapest, 1970-1984; Sugár I.: Bűbájosok, ördöngősök, boszorkányok
Heves és Külső-Szolnok vármegyékben. Budapest, 1987; Szalay L.: A büntető eljárásról. Pest, 1843; Szádeczky-
Kardoss I.: Báthory Erzsébet igazsága. Budapest, 1993; Szegedy J.: Tripartitum juris hungarici Tyrocinium
juxta ordineus titulorum operis tripartitisacris canonicus accommodatum. Nagyszombat, 1735; TordayL.: A
megyei polgári peres eljárás a 16-19. században. Budapest, 1933; Varga E.: Polgári peres eljárások a királyi
curián, 1724-1848/9. Levéltári Közlemények, 1968; Varga E.: A hivatásos ügyvédi osztály kialakulása. In
Domanovszky emlékkönyv. Budapest, 1937; Varga E.: A Novus Ordo. II. József jogszolgáltatási rendszere.
Levéltári Híradó, 1954; Varga E. (szerk.): Úriszék. XVI-XVII. századi perszövegek. Budapest, 1958; Varga J.:
Deák Ferenc és az elsőmagyar polgári büntetőrendszer tervezete. Zalaegerszeg, 1980; Váczy P.: A magyar
igazságszolgáltatás szervezete a XI-XII. században. Miskolc, 1930; Váczy P.: A királyi kúria bírósága és I.
Endre király törvénybe idéző ércbilloga. Századok, 1934; Vinkler J.: A magyarigazságszolgáltatási szervezet és
polgári eljárás a mohácsi vésztől 1848-ig. I-II. Pécs, 1921-1927; Vuchetich M.: Institutiones juris criminalis
hungarici. Buda, 1819; Wenzel G.: Visszapillantás az előbbi m. kir. curiának 1724-1769-iki működésére.
Budapest, 1875; Werbőczy I.: Hármaskönyv. Budapest, 1897.
A POLGÁRI KORI MAGYAR POLGÁRI PERJOG VÁZLATÁHOZ: Apáthy I.: Polgári törvénykezési
rendtartás. Pest, 1872; Bacsó J.: A jogvédelem előfeltételei a polgári perben. Máramarossziget, 1910; Bacsó J.:
A polgári perrendtartás tankönyve. Debrecen, 1917; Bacsó J.: Tudományos perjog. Debrecen 1937; Bacsó J.:
Reformtörekvések polgári perrendünkben. Budapest, 1939; Bacsó J.: A polgári perjog célja. Debrecen, 1939;
FalcsikO.: A magyar polgári perjog tankönyve. Budapest, 1910; Gaár V.: Bizonyítás a polgári perben.
Budapest, 1907; Jancsó Gy.: A polgári perrendtartás rendszeres kézikönyve. I-II. Budapest, 1912; Jancsó Gy. -
Meszlény A.: A magyar polgári perrendtartás rendszeres kézikönyve. Budapest, 1915; Kovács M.: A polgári
perrendtartás magyarázata. Budapest, 1927; Magyary G.: A magyar polgári eljárás alaptanai. Budapest, 1898;
Magyary G.: Magyar polgári perjog. Budapest, 1913; Magyary G.: Korunk igazságszolgáltatásának
vezéreszméi. Magyar Jogászegyleti Értekezések, 1913; Markó J.: A jogalkalmazás tudományának alapjai.
Budapest, 1936; Nizsalovszky E.: Az alanyi magánjog és perjog. Budapest, 1942; Plósz S.: A keresetjogról.
Budapest, 1876; Plósz S.: Adalékok a kerestjog elméletéhez. Budapest 1879; Plósz S.: A polgári perrendtartás.
Budapest, 1912; L. Rosenberg – K. H. Schwab: Zivilprozessrecht. München, 1974; Schönwitzky B.: Az ítélet és
a jogerő. Eger, 1938; SuhajdaJ.: A magyar polgári törvénykezési rendszerek az ideiglenes törvénykezési
szabályokhozalkalmazva. Pest, 1871; Tóth K.: Polgári törvénykezési jog. Debrecen, 1923; Vinkler S.:
Peregyezség. Budapest, 1915; Zlinszky I.: A bizonyítás elmélete polgári peres eljárásban, tekintettel a
jogfejlődésre és a különböző törvényhozásokra. Budapest, 1875; Zlinszky I.: A jogorvoslatok rendszere.
Budapest, 1879.
A POLGÁRI KORI MAGYAR BÜNTETŐ PERJOG VÁZLATÁHOZ: Angyal P.: A magyar büntetőeljárásjog
tankönyve. Budapest, 1915; Balogh J.: A büntető perjog tankönyve. Budapest, 1906; Bernolák N.: A bűnvádi
perrendtartás és novellái. Budapest, 1928; Both Ö.: Küzdelem az esküdtbíráskodás bevezetéséért
Magyarországon a reformkorban és az1848. április 29-i esküdtszéki rendelet. Szeged, 1960; Csizmadia A.: Az
esküdtbíróság Magyarországon a dualizmus korában. InJogtörténeti Tanulmányok. I. Budapest, 1966; Degré M.:
Főtárgyalás az esküdtszék előtt. Budapest, 1913; Fayer L.: Bűnvádi eljárásunkreformjához. Budapest, 1884;
263
Fayer L.: A bűnvádi eljárás a törvényszék előtt. Budapest 1885; Fayer L.: A magyar bűnvádi eljárás mai
érvényében. Budapest, 1887; Fayer L.: Tanulmányok a büntetőjog és büntető eljárásjog köréből. Budapest,
1894; Fayer L.: A magyar B.P. vezérfonala. Budapest, 1899; Fayer L.: Az esküdtszék védelmében.
JogtudományiKözlöny, 1905; Fekete Ö.: A büntetőeljárás kézikönyve. Budapest, 1886; Finkey F.: Ama-gyar
büntetőeljárás tankönyve. Budapest, 1903; Finkey F.: A negyedszázados esküdtbíróság. MagyarJogi Szemle,
1925; Finkey F.: A magyar büntetőperjogi tudomány három százados fejlődéstörténete. Sárospatak, 1948;
FriedmannB.: Anépbírák és a esküdtszékek intézménye. Budapest, 1876; Irk A.: A magyar büntető perjog
vezérfonala, Pécs, 1931; Kassai A.: Magyar büntető törvények s bűnvádi eljárás az országbírói értekezlet
szabályai szerint. Pozsony, 1862; Kautz G.: A magyar büntetőjog és eljárás tankönyve. Pest, 1873; Kovács K.:
A magyarbüntető és büntetőeljárási jogtörténete 1848-1945. Budapest, 1971; Lukács A.: Afőtárgyalás.
Kolozsvár, 1902; Lukács A.: Az esküdtbíróság. Kolozsvár, 1902; Lukács A.: Abűnvádi perelőkészítő része.
Kolozsvár, 1904; Lukács A.: A vádaláhelyezés, a közvetlen idézés és afőtárgyalás. Kolozsvár, 1905; Király T.:
Büntetőítélet ajog határán. Budapest, 1972; Király T.: Fejezetek a magyar büntető eljárásjog tudományának
történetéből. Budapest, 1977; Pauler T.: Büntetőjogtan. Pest, 1865; Pusztai L.: Amodern büntetőeljárási jog
kialakulása Magyarországon. Budapest, 1994; Ráth Gy.: Az Országbírói Értekezlet a törvénykezés tárgyában.
Pest, 1861; Réső Ensel S.: Az esküdtszék Magyarországon. Pest, 1867; Sarlós B.: Deák ésVukovics. Két
igazságügy-miniszter. Budapest, 1970; Székács F.: A magyar büntetőeljáráskézikönyve. Budapest, 1887;
Szlemenics P.: Magyarfenyítőtörvény. Pest, 1865; Szokolay I.: Azúj austriai büntető perrendtartás
magyarázata. Pest, 1853; VámbéryR.: Abűnvádi perrendtartás tankönyve. Budapest, 1916; Wlassics Gy: A
bűnvádi eljárás alapelvei. Budapest, 1885.
A NÉPI DEMOKRÁCIA BÜNTETŐ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSÁTÓL A PROLETÁRDIKTATÚRA

BÜNTETŐ PERRENDTARTÁSÁIG CÍMŰ FEJEZETHEZ: Alapy Gy.: A büntető perrendtartás. Budapest,
1952; Bajor L.: ANOT-prob- léma.Jogtudományi Közlöny, 1947; Bajor L.: Az államügyészségek demokratikus
nevelése. Jogtudományi Közlöny, 1948; Barna P.: A magyar büntető törvényhozás fejlődésének vázlata a
felszabadulástól. Budapest, 1956; Barna P.: A bűnüldözés elvi kérdései. Budapest, 1971; BeérJ.: Széljegyzetek a
háborús főbűnösök peréhez. Társadalmi Szemle, 1946; Berend Gy.: A népbíráskodásról szóló 1945:VII. tc. és
népbírósági rendszerünk. Budapest, 1946; Berend Gy: A népbíráskodás. Szeged, 1948; A büntetőeljárás
kézikönyve. Budapest, 1963; BuzásJ.: A klérus állásfoglalása a népellenes bűnösök felelősségre vonásában. In
Jogtörténeti Tanulmányok. I. Budapest, 1966; Eörsi Gy.: A magyar jog fejlődésének elvi kérdései népi
demokráciánk első tíz évében. In ELTE Évkönyve, 1955; GödönyJ.: Bizonyítása nyomozásban. Budapest, 1968;
Halász P. – Kovács I. -Peschka V. (szerk.): A Magyar Tanácsköztársaságjogalkotása. Budapest 1959; Heller E.:
A magyar büntetőtörvénykezésijog tankönyve. Budapest, 1976; Kahler F.: Joghalál Magyarországon. Budapest
1993; Katona G.: A nyomok azonosítási vizsgálata a büntetőeljárásban. Budapest, 1965; Kárpáti L. – Traytler E.
– Bolgár Gy.: A bűnügyi védő munkája. Budapest, 1965; Király T.: A védelem és a védő a büntető ügyekben.
Budapest, 1962; Király T. (szerk.): Magyar büntetőeljárási jog. I-II. Budapest, 1974; Kovács K.: A
magyarországi népbíróságok történetének egyes kérdései. InJogtörténeti Tanulmányok. I. Budapest, 1966;
Lukács T.:Amagyarnépbírósági jog és a népbíróságok (1945-1950). Budapest, 1979; Major Á.: Ítél a nép. In A
szabadság hajnalán. Budapest 1965; Molnár L.: A büntető perrendtartás kommentárja. Budapest, 1957; Móra M.
– Kocsis M.: Büntető eljárási jog. Budapest, 1959-1960; Névai I.: A magyar bírósági szervezet fejlődése a
felszabadulás óta. Jogtudományi Közlöny, 1960; Pusztai L.: A modern büntetőeljárási jog kialakulása
Magyarországon. Budapest, 1994; Révai T.: A dolgozók részvétele az igazságszolgáltatásban. Budapest, 1970;
Ries I.: A népbíróságok védelmében. Népbírósági Közlöny, 1946; Rudas Gy. (szerk.): Büntető eljárási jog.
Budapest, 1974; Sarlós B.: A Tanácsköztársaságjogrendszerének kialakulása. Budapest, 1969; Sarlós M.:
Szemelvények a NOT joggyakorlatából.Jogtudományi Közlöny, 1947; Szalai S.: Ítél a magyar nép! A magyar
háborús bűnperek tanulságai. Budapest, 1946; Sztodolnik L.: Igazságügyi szervezetünk.Jogtudományi Közlöny,
1948; Szűcs J.: Amagyar büntetőbíráskodás jövőjéről.Jogtudományi Közlöny, 1947; Vida I.: A „demokratikus
államrend és a köztársaság védelméről” szóló törvényjavaslat megszületése és parlamenti vitája. Történelmi
Szemle, 1965.
A POLGÁRI ELJÁRÁSJOG SZOVJET MODELLJE MAGYARORSZÁGON CÍMŰ FEJEZETHEZ: Bacsó J.

– Beck S. – Móra M. – Névai L.: Magyar polgári eljárásjog. Budapest, 1959; Bacsó J. – Farkas J.: Tizenöt éves
a polgári perrendtartás. Jogtudományi Közlöny, 1968; Bajory P.: Fellebbezés a polgári eljárásban. Budapest,
1987; Bárdosi I.: Afellebbezési rendszerek kérdéséhez a polgári eljárásban. Szeged, 1958; Beck S.: Az új
polgári eljárási jog. Budapest, 1953; Fejezetek a törvénykezési szervezet és a polgári eljárás történetéből.
Budapest, 1979; Fehérváry J.: Polgári eljárási jogunk újdonságai 1945 óta. Budapest, é. n.; Hámori M.: A
polgári per célja. MagyarJog, 1980; Magyar polgári eljárásjog. Szerk. Beck S. – Névai L. Budapest, 1962; A
magyar polgári perjogfőbb kérdései. Budapest, 1953; Nagy L.: A polgári eljárás néhány elvi kérdésének múltja
és jövője, különös tekintettel a másodfokú eljárás szabályaira. Magyar Jog, 1985; Németh J.: A polgári
perjogunk fejlődése a felszabadulás óta. MagyarJog, 1985; Névai L.: Az Alkotmány és az igazságszolgáltatás
264
alapelvei. Budapest, é. n.; Névai L.: Magyar törvénykezési szervezeti jog. Budapest, 1961; Névai L.: A
jogalkalmazás jogpolitikai elvei és a polgári eljárás. Jogtudományi Közlöny, 1963; Névai L.: A mai
Magyarország bírósági szervezete és polgári eljárása. Budapest, 1971; Névai L.: A magyar polgári
eljárásjogfejlődése az utóbbi években. Budapest, 1973; Névai L.: A magyar polgári eljárás alapvonalai és a
törvénykezési reform. Budapest, 1973; Névai L.: A polgári eljárásjog alapjai Magyarországon. Jogtudományi
Közlöny, 1977; Névai L.: Polgári eljárásjogi gondolkodásunk fejlődése. Jogtudományi Közlöny, 1978; Névai
L.: A szocialista polgári eljárásjog elméleti alapkérdései. Budapest, 1987; Névai L. -SzilberekiJ.: Polgári
eljárásjog. Budapest, 1974; NovákI.: Polgári eljárásijogunkjogor- voslati rendszere. Budapest, 1960; Révai T.: A
dolgozók részvétele az igazságszolgáltatásban. Budapest, 1970; Szentgyörgyi R.: Kasszációs-revíziós
fellebbezési rendszer a polgári eljárásban. Magyar Jog, 1957; Szilbereki J.: Bírói gyakorlatunk és a polgári
perjogunk fejlődése. Jogtudományi Közlöny, 1952; SzilberekiJ.: A törvényességi óvás jellege (polgári
ügyekben). Jogtudományi Közlöny, 1955; SzilberekiJ.: Az ügyész a polgári eljárásban. Budapest, 1961;
SzilberekiJ.: Társadalmifejlődés és a polgári eljárás. Budapest, 1973; SzilberekiJ.: A polgári eljárás funkciója és
hatékonysága. Budapest, 1977; Visinszkij, A. J.: Aper- beli bizonyítás elmélete a szovjet jogban. Budapest,
1952.
265

2011 0001 520 Mezey Magyar Jogtortenet PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

2011 0001 520 Mezey Magyar Jogtortenet PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Magyar jogtörténet

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Publication date 2004-03-31

A tankönyv rendszeres feldolgozásban tárgyalja a jogrendszer fejlődését, a jogtanítást, a jog tudományos

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

6.1. A CSALÁD .......................................................................................................... 117

3.2. A POLGÁRI ELJÁRÁSJOG SZOVJET MODELLJE MAGYARORSZÁGON (1945-

háttereként a politika- és alkotmánytörténet tablóját. Könyvünkben a jogágak fejlődésének vizsgálatát a II.

Végül köszönettel tartozunk az esztergomi Vármúzeumnak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a fedélen

E szegényes ismeretanyagot a jogtörténet az őstörténet-kutatásban is használatos analógiával teljesíti ki. A

A természeti kiszolgáltatottság enyhülése és a magasabb politikai szerveződés nagyobb védettséget jelentő

Az ősi jog átalakítása

A germán jogok hatása Magyarországra egyenesen következik a germán állammodell felhasználásából a

1.2. A JOG TÖRTÉNETÉNEK KORSZAKAI

A jog a szokásokban gyökerezik: a kezdeteknél a tradícióé és a szokásé a döntő szerep a jogszabályok

Szokás, jogszokás és szokásjog

A szokásjogot – hasonlóan az európai gyakorlathoz – különféle jogkönyvekben, szokásjogi gyűjteményekben

Ideiglenes Törvénykezési Szabályok

A jog igazolása: oklevél

Királyi törvények (decretumok)

László és Kálmán törvényeiben túlnyomórészt perjogi és büntetőjogi rendelkezések szerepeltek. László

Országgyűlési törvények (statútumok)

A Habsburg-korszakban az országgyűlés és a király együttesen alkottak törvényeket. A17. század folyamán

1848-at követően a benyújtott törvényjavaslatok elintézéséről és megvitatásáról az illető törvényhozó testület

A törvények kihirdetése és közzététele

Az általános jogrendezés követelménye hívta életre a különféle törvénygyűjteményeket. A törvénygyűjtemény a

Corpus Iuris Hungarici

Ha az országgyűlés nem volt együtt, vagy meg akarták kerülni, a király

1848-ban a független felelős magyar minisztérium felállításával megkezdődött a törvények végrehajtására

A szükségrendelet a törvényben vagy országos szokásjogban biztosított jogállapottal szembehelyezkedő

A polgári államban a kormányrendeleteket kibocsátó államhatalmi szervek szerint megkülönböztettek:

A törvényhatóságoknak és községeknek, mint saját joghatósággal bíró önkormányzati testületeknek,

A szabályrendelet-alkotás jogalapja a törvényen alapuló önkormányzat. 1886 előtt a szabályrendeletek kötelező

A statútumalkotás joga az önkormányzat kialakulásával és megerősödésével párhuzamosan tett szert

A polgári korszakban a szabályrendeletek végrehajthatóságának előfeltétele volt, hogy azokat a felügyelő

A törvényhatósági szabályrendeletek rendszerint csak a törvényhatósági önkormányzat tárgyaira

Külhoni jogászok Magyarországon

Magyar jogtanulók külföldön

2.1. A MAGYAR JOGTUDÓ ÉRTELMISÉG A 18. SZÁZADIG

Hazai jogtanítás a kancellárián

A hazai consuetudo összegyűjtése

A recepciót hordozó jogtudó réteg

A magyar jogi nyelv kezdetei

A 18.század jogtudománya és jogtanítása

A magyar természetjogi iskola és a pragmatista reformtervek

A magyar jogtudomány passzív rezisztenciája

A magyar történeti jogi iskola két nemzedéke

A magyar Konstruktions- jurisprudenz

A német pandektisztika fogalomszerkesztő irányához igazodott a magyar kodifikációkat előkészítő jogtanárok,

A magyar polgári jogi kodifikáció

Ajogtudományok tanításában nagyjelentőségű lépésnek tekinthető a Kolozsvárott megnyitott második magyar

2.4. A MAGYAR JOGTUDOMÁNY AZ I. VILÁGHÁBORÚ UTÁN

Az I. világháború a magyar értelmiségnek hatalmas vérveszteséget okozott, ám ugyanakkor éppen a jogtudó

A közjogtudományban Molnár Kálmán és Magyary Zoltán, a magánjogban Grosschmid és Szászy-Schwarz

A világháborút közvetlenül megelőzően az addigi három magyarországi egyetem, a budapesti, a kolozsvári és a

A francia felvilágosodás gondolkodói tudatosították a tudományos közéletben, hogy a történelmi igazság a

A nemesi-rendi felvilágosodás eszmerendszere, mint ismeretes, rész-

A magyar jogi szaknyelv kimunkálása

A jogtörténet a Ratio Educationisban

3.2. AZ ÖNÁLLÓ KATEDRÁK KIALAKULÁSA

Az önálló jogtörténettudomány születése

Kolozsvári Sándor, Óvári Kelemen

Timon Ákos, Király János