Forrás: http://www.doksi.

hu

Az emberi szervrendszerről

A SZÍV
A keringési rendszer összeköti egymással a szerveket, biztosítja köztük az anyagforgalmat. A
sejtekhez O 2 -t és tápanyagokat szállít, és a CO 2 -ot eltávolítja. Szállítja a hormonokat, részt vesz
az idegen anyagok, kórokozók elleni védekezésben.
Az ember zárt, 2 vérkörös keringési rendszerében áramló vért a szív rendszeres összehúzódásai
tartják mozgásban. A szív kamráiból verőerek (artériák) elágazó rendszere továbbítja a vért a
különböző szervek, szövetek hajszálerei (kapillárisai) felé. Ezek vékony falán keresztül történik
az anyagok kicserélődése a vér és a szövetek között. A hajszálerek gyűjtőerekbe (vénákba)
csoportosulnak, amik visszaszállítják a vért a szív pitvarába.

Jobb kamra tüdő artéria CO 2 tüdő tüdővéna O

2 bal pitvar ---- bal kamra aorta
test, agy testvéna CO
2
jobb pitvar ---- jobb kamra

Kisvérkör: tüdővérkör. Innen kerül a szívből a tüdőbe a vér.

Nagyvérkör: testvérkör.
A szív a két tüdőfél között helyezkedik el a mellüregben. 2 pitvart és 2 kamrát tartalmaz. A vér
a pitvarokból csak az ugyanazon oldali kamrába juthat. A jobb és bal oldali üregek között nincs
véráramlás. A pitvar illetve a kamra összehúzódása az üregeket szűkíti és továbbpréseli a vért. A
jobb és bal pitvar egyszerre húzódik össze, majd így a kamrák.
A bal kamra a vért a nagyvérkör főartériájába (aorta) pumpálja, a jobb kamra a kisvérköri
tüdőartériákba. A szívizom összehúzódásait a jobb pitvar falában lévő szinuszcsomó
szabályozza.
A pitvar-kamra határon és a nagyartériák eredésénél lévő billentyűk biztosítják a vér egyirányú
áramlását.
A pitvarok és a kamrák közötti nyíláson eredő vitorlás billentyűk hajlékony lemezek,
szegélyüket ínhúrok rögzítik a kamra falához. A pitvar összehúzódásakor (szisztole) a lemezek
a kamra falához simulnak. Amikor a vérrel telt kamra húzódik össze, a pitvar felé visszaáramló
vér behajtja a billentyű lemezeit, szélei összesimulnak, megakadályozzák a vér visszajutását a
pitvarba. A kamrákból induló nagyartériák eredésénél zsebes billentyűk vannak. Amikor a
kamra elernyed, a nyomás csökken benne, a vér az artériából visszaindul. Ezért a billentyű három
egymás mellet lévő zsebe megtelik vérrel, szegélyük összesimul, és lezárja a visszaáramlás útját.
A nyugodtan pihenő ember szíve percenkét 72-szer húzódik össze. A kamrákból ilyenkor kb. 70-
70 cm3 vér kerül a 2 vérkör ereibe. Percenként 5-5 dm3 vér áramlik át mindkét vérkörön.
Nagyobb igénybevétel esetén ez az érték a többszörösére nőhet.
A vér: kötőszövet, felnőtt emberben 5 dm3. folyékony sejt közötti állománya, a vérplazma a vér
térfogatának kb. 55%-a. vízben oldott ionokat, glükozt, aminosavakat, fehérjéket és egyéb
szerves vegyületeket tartalmaz. A vérplazma a vérszérum. A szív-erek feladata a véráramlás.
Az emberi vér összetétele: 45% sejtes (alakos) elemek és 55% vérszérum. A vérszérum
fibrinogénből és vércsomóból áll.
A vércsomó összetétele: H 2 O→az 55%-nak a 90-92%-a, ionok (élettani sók) →Na+, K+, Ca2+,
Mg2+, Cl-, HCO 3 , szerves vegyületek (glükoz) → 2-3%, amimosavak, karmamid, hugysav,
plazmafehérje.
Forrás: http://www.doksi.hu

A plazmafehérje 2 részből áll: albumin (protein) feladata az epesav és a zsírsav szállítása.

Egyszerű fehérjék, csak aminosavakból állnak. Globulin (proteid) feladata az immunrendszer
védése. Összetett fehérjék, aminosavakat és más vegyületeket is tartalmaz. Anyagszállítás.

A vér sejtes (alakos) elemei: vörösvérsejt, fehérvérsejt és vérlemezkék.

Vörösvérsejt: száma 4-5 millió/mm3. lapos, piskóta vagy korong alakú sejtek, magjuk nincs.
Citoplazmájukban nagy mennyiségű hemoglubin van. Ez vastartalmú összetett fehérje, amelyhez
oxigénmolekulák kapcsolódhatnak. Élettartama 120 nap. Feladata a gázszállítás (a vörösvértest
hemoglubinja szállítja az O 2 -t, a CO 2 -t és a CO-t. Utóbbit 300-szor jobban megköti). Képződése
a vöröscsontvelőben a laposcsontokban. Pusztulási helye a máj (a hemoglubin bilirubinná
alakul→epefesték, székletszínezés) és az epe. Sejtmag a vörösrvértestben van. A nunkleinsav
(DNS) fokozatosan bomlik le.
Fehérvérsejt: alakjuk változatos (amőboid). Számuk 6000-8000/mm3. van sejtmagjuk. Feladata
a belső védekezés, immunitás. Képződési helyük a vöröscsontvelőben és a nyirokszervekben
(mandula, csecsemőmirigy) van. Pusztulási helyük a fertőzés helyén. Élettartamuk 8-9 nap.
Típusai: a granulociták (szemcsések, a bekebelezésben vesznek részt), a monociták (a
gennyesedésben vesznek részt) és a limphociták (kicsapják az idegen fehérjét, az aglutinin
képzésben vesznek részt).
Vérlemezkék: nincs sejtmagjuk, mennyiségük a vérben 150-300 ezer/mm3. a véralvadásban
fontosak, az oldott fibrinogén nevű fehérjét oldhatatlan fibrinné alakítja át. Ez sűrű térhálót
képez a sérülésnél, amelybe vérsejtek is rakódnak, így záródik a seb.

A vörös- és fehérvérsejt a vöröscsontvelőben sejt, a vérben már test (vörösvértest, fehérvértest).

A vérnyomás a vérnek az erek falára gyakorolt hidrosztatikai nyomása. Az artériák fala vastag,
rugalmas, ellenáll a vérnyomásnak. Az érfalban lévő simaizomzat összehúzódását az
idegrendszer befolyásolja, ezért hatással van a vérnyomásra, vérellátásra. Az összeszűkült
artériák által ellátott szervekhez kevesebb vér jut és nő a vérnyomás. A vénák fala vékony,
növekvő vérmennyiséget is befolyásolhatnak. A kapillárisok fala nagyon vékony, csak itt kerül
anyagforgalom a vér és a szövetek között. A szív pumpáló működése nyomáskülönbséget hoz
létre, így fenntartja a véráramlást. Mindkét vérkörben a kamrákból kiinduló erekben legnagyobb
a vérnyomás, a kapillárisok felé csökken.
A kisvérkörben a jobb kamrából eredő tüdőartériák CO 2 -ban gazdag vért szállítanak a tüdőbe.
A léghólyagocskák hajszálérhálózatában lezajlik a gázcsere, így a tüdővénák oxigéndús vért
továbbítanak a bal pitvarba. A nagyvérkörben a bal kamrából eredő aorta artériákra ágazik,
melyek újakra és így eljutnak minden szervbe, és kapillárisokra oszlanak. A hajszálerek elején a
nagy vérnyomás miatt a vérplazma kis alkotóit (víz, só, stb.) átnyomja a szövetnedvbe. A
fehérjemolekulákat a fal nem engedi át, nyomása emiatt nő. A hajszálerek másik vénájának végén
a nyomás csökken, a szövetnedv nagy része visszaszivárog a vérbe. A vérplazma és a szöveti
sejtek között folyamatos az anyagkicserélődés. A kiszűrött, de vissza nem került folyadékból jön
létre a nyirok. A kapillárisok gyűjtőerekbe torkollnak, melyek nagyobb és nagyobb vénákba
viszik a vért. A szív felé a vérnyomás annyira kis mértékben változik, hogy a vér súlya nehezíti
az áramlást. Ezért van sok billentyű a vénákban, amik a vér lefelé való visszafolyását
akadályozzák.
A nyirokkeringés a vérkeringéshez csatlakozik. A hajszálerek falán kiszűrődő nyirok a
szövetekben vakon kezdődő nyirokkapillárisokba kerül, ezek nyirokerekké egyesülnek. Ezek
nyirokcsomókba torkollnak, itt a nyirok tágas üregrendszeren szűrődik át. Az innen kivezető
Forrás: http://www.doksi.hu

nyirokerek vénás rendszerbe, tehát a vérbe juttatják vissza a nyirkot. A nyirokképződés során
átszűrődött vérplazma mennyiségének 10%-a nem a hajszálerekbe kerül vissza, hanem a
nyirokkeringés útján kerül a vérbe. Bizonyos esetekben (vérplazma alacsony fehérjetartalma vagy
a vénákban fellépő nyomásfokozódás miatt) a nyirok egy része nem kerül vissza a vérkeringésbe,
hanem felhalmozódik a szövetek között, és vizenyőt (ödémát) okoz.

Homeosztázis
Homeosztázis: az élőlények szabályozott belső állandósága. Az emberrel kapcsolatban a vér
jellemzőinek szabályozott állandóságát értjük a homeosztázison, mert ez az egész szervezetre
nézve állandó, míg a sejt belsejének, ill. a sejtközötti folyadéknak az összetétele szövetenként
különböző lehet. Az ember szervrendszerei szűk határok között szabályozzák a vér szervesanyag-,
ion- és légzésigáz-tartalmát, valamint nyomását, hőmérsékletét és térfogatát, ezen kívül
gondoskodnak arról, hogy a vérben idegen anyagok ne legyenek. A homeosztázist értelmezhetjük
a sejtek szintjén is, a soksejtű szervezetek sejtjeit körülvevő sejtközötti folyadék szintjén is,
valamint a vér szintjén is. A vér tulajdonképpen csak az ér falának sejtjeivel érintkezik. A vér
folyékony sejtközötti állományának egy része az erek falán (féligáteresztő hártyán át) kilép az
éren kívüli szövetek közé és magával viszi a tápanyagokat, majd egy távolabbi szakaszon a
folyadék visszalép az érbe, de most már a bomlástermékeket hozza magával. A légzési gázok
diffúzióval jutnak át az ér falán.
A vér jellemzői az alábbiak szerint segítik elő a homeosztázis megteremtését:
Vérplazma (itt sodródnak a vörösvérsejtek, a fehérvérsejtek és a vérlemezkék, fehérjéi hozzák
létre a vér ozmózisnyomását) : tápanyagok, ionok, bomlástermékek szállítása;
Vörösvérsejt (oxigént szállítja, hemoglobin): légzési gázok szállítása;
Fehérvérsejt (az idegen anyagot azonnal felfedezik sejthártyájuk receptorfehérjéivel, ellene
szabad, sejthártyához nem kapcsolódó receptor fehérjéket termelnek és vagy bekebelezik, vagy
felaprítják, elpusztítják enzimek segítségével az idegen anyagot): idegen anyag felismerése,
ellenanyag, bekebelezés;
Vérlemezke (magvatlan, sejthártyával körülvett sejtdarabok, sejttörmelékek, fehérjék, amelyek az
érfal sérülésekor fonalas formában kicsapódnak, és a sérülésen hálót képeznek. A kifolyó vér
vérlemezkéi állábakat növesztve ezen a hálón tapadnak meg, majd a fehérvérsejtek és a
vörösvérsejtek is fennakadnak a hálón, és így rövidesen véralvadék jön létre): véralvadás.
A VÉR
Az ember átlagos vérmennyisége 5 liter. Ennek kb. a fele vérplazma, a többit az alakoselemek
teszik ki.
Vérplazma
A vérplazma kb. 90%-a víz. A zsírsavak fehérjéhez kötve, a glükóz és az aminosavak a
vízben oldva találhatók benne. A vér pH-ja 7,4. A bomlástermékek közül a karbamid és a
húgysav jellemző. Oldott állapotú fehérjék is vannak a vérplazmában, az ALBUMINOK, a
GLOBULINOK és a FIBRINOGÉN.
Az albuminoknak van a legnagyobb szerepe a vér kolloidjai által kialakított ozmózisnyomás
fenntartásában. Az albuminok és a globulinok részt vesznek a vérben a különböző anyagok
szállításában. A globulinok egy csoportját az IMMOGLOBULINOK adják, ezek a szervezet
idegen anyagok elleni védekezésében jelentősek. A fibrinogén a véralvadás nélkülözhetetlen
anyaga. A plazmafehérjék legnagyobb része a májban képződik. A vérplazma ion-, cukor- és
fehérjetartalma együtt adja a vér ozmotikus nyomását, amely a homeosztázis egyik pontosan
szabályozott tényezője.
Forrás: http://www.doksi.hu

A vérplazma az erek féligáteresztő hártyaként viselkedő falán át elhagyja az eret, és az éren

kívüli szövetek sejtközötti folyadékát hozza létre. A féligáteresztő hártyán a fehérjék már
nem tudnak átjutni, ezért a szövetek sejtközötti folyadéka fehérjementes vérplazma. A
fehérvérsejtek – mivel képesek az érfalat alkotó sejtek szorosan tapadó sejthártyái közötti
kapcsolatot megnyitni, és a résen át amőboid mozgással kijutni -, bár nagyobbak a
fehérjemolekuláknál, ki tudnak jutni az erek falán át a szövetek sejtközötti folyadékába.
Vörösvérsejtek
Alakjuk benyomott koronghoz hasonló. 1mm3 vérben kb. 5 millió vörösvérsejt van. A vörös
csontvelőben képződnek, öregedésük során duzzadnak, majd 120 nap után a lépben bomlanak le.
A lebomló hemoglobint a máj átalakítja és vastartalmát raktározza. A légzési gázokat
szállítják: a vér a tüdőben oxigént vesz fel és szén-dioxidot ad le. A légzési gázok diffúzióval
áramlanak a tüdő levegője, a vér és a sejtközötti folyadék között. Parciális nyomás: mekkora
lenne a gáz nyomása, ha az adott teret egyedül töltené ki?
Az oxigént a vörösvérsejtek a hemoglobinmolekula konjugált kettős kötésű vázához, a
PORIFINVÁZHOZ kötve szállítják. Egy mól vázhoz egy mól oxigénmolekula tud kapcsolódni.
Fehérvérsejtek
A véráramban gömb alakúak, de az ereken kívül, a szövetek között állábakkal haladnak. Egy
mm3 vérben 6-8 ezer fehérvérsejt van. A vörös csontvelőben termelődnek. Élettartamuk
néhány naptól 10 évig terjedhet. Megkülönböztetjük egyrészt alakjuk és festődési tulajdonságaik,
másrészt élettani szempontok alapján.
A GRANULOCITÁK (szemcsézett plazmájú sejtek) legnagyobb része NEUTROFIL (semleges
kémhatású festékkel festődő) granulocita, mely élettani szerepét illetően kis falósejt. Az idegen
anyagot bekebelezi (endocitózis) és enzimjei segítségével a sejten belül lebontja. A többi
granulocita eozinofil (eozinnal festődő) és bazofil (bázikus festékkel festődő). A MONOCITÁK
nagy, bab alakú sejtmaggal rendelkező, hatalmas fehérvérsejtek, amelyek szerepüket illetően
nagy falósejtek. Méretük lehetővé teszi, hogy eukarióta sejteket (pl. rákossá vált saját
sejteket) is bekebelezzenek és sejten belül lebontsanak. A fehérvérsejtek harmadik sejtcsoportját
a LIMFOCITÁK, azaz nyiroksejtek képezik. Egyik típusuk a vörös csontvelőben keletkezik,
de a csecsemőmirigyben érik, ezek a T-limfociták, ők felelősek a sejthez kötött
immunitásért. A másik csoportjuk a vörös csontvelőben is érik, ezek a B-limfociták, szerepük
az antitestes immunitás. Élettani szempontból tehát a fehérvérsejteket két csoportra osztjuk:
falósejtekre és nyiroksejtekre.
Falósejt kis falósejt, (neutrofil granulocita ), bekebelezés prokarióta sejt méretig
nagy falósejt, ( monocita), bekebelezés eukarióta sejt méretig.
Nyiroksejt, T-limfocita, sejtes immunválasz
B-limfocita, antitestes immunválasz.
A fehérvérsejtek száma fertőzés esetén megnő. A fehérvérűség a kóros fehérvérsejtek olyan
mérvű elszaporodása, amely az egészséges sejtek termelődését is akadályozza.
Vérlemezkék
A vörös csontvelőben termelődnek. 150-300 ezer / mm3, élettartamuk egy-két hét. Egy
fibrillális molekulának, az úgynevezett fibrinnek globuláris előanyaga van, a FIBRINOGÉN. A
sérülés hatására a protrombin nevű enzim aktiválódik, trombinná alakul és ez kalciumion
jelenlétében létrehozza a fibrinogénből a FIBRINT. 13 véralvadási faktort ismerünk, bármelyik
hiánya zavart okoz a véralvadás folyamatában. A fibrinhálón fennakadó alakoselemek hozzák
létre az alvadt vérszivacsot, az úgynevezett vérlepényt. Ennek zsugorodása során egy színtelen
folyadék préselődik ki, ez a vérsavó vagy vérszérum, ez fibrinmentes vérplazma.
Forrás: http://www.doksi.hu

ÉRZÉKELÉS
Az ingerek felvételére speciális sejtek, a receptorsejtek szolgálnak. Azt az ingert, amire egy
receptor a legérzékenyebb, adekvát ingernek nevezzük. A szemünkben levő receptorsejteknek
pl. a fény az adekvát ingere. Csak azok az ingerek keltenek itt ingerületet, amelyek erőssége
eléri vagy meghaladja az ingerküszöböt. A receptorsejtekben keletkezett ingerület
érzőidegeken és pályákon keresztül az agykéregbe kerül, ahol kialakul az érzet, vagyis a
receptorműködés tudatosul. A receptorsejtek érzékszervekbe tömörülnek.

LÁTÁS
A látás érzékszerve a szem, ez a koponyacsontok védelmében a szemgödörben helyezkedik el. A
szemgolyó fala háromrétegű. A legkülső réteg a kötőszövetes ínhártya, ennek külső felszínén
tapadnak a szemmozgató izmok. Az ínhártya elülső folytatása az átlátszó, domború
szaruhártya. A középső réteg a szem vérellátását szolgáló érhártya. Ennek gyűrűszerű
megvastagodása a szaruhártya szélénél a sugártest. Belőle ered a szem színét adó
szivárványhártya, amelynek középső, kerek nyílása a pupilla, melynek szűkítésével
szabályozható a szembe jutó fény mennyisége. A szemgolyó legbelső rétege az ideghártya, más
néven retina. Ez tartalmazza a fényingert felvevő receptorsejteket. A szemgolyó belsejét
kitöltő átlátszó, kocsonyás anyag az üvegtest. A pupillán bejutó fénysugár útjába illeszkedik a
szemlencse, amelyet a lencsefüggesztő rostok körben a sugártesthez rögzítenek. A szaruhártya
és a szemlencse mint gyűjtőlencsék, fordított állású, kicsinyített képet vetítenek az
ideghártyára, ahol a képnek megfelelő mintázatban a receptorsejtek ingerületet keltenek.

Közeli tárgyra nézünk, akkor a gyűrű alakú sugártest izomzata összehúzódik, a

lencsefüggesztő rostok ellazulnak, és a szemlencse saját rugalmassága folytán domborúbbá
válik, így erősebben töri a fényt, a közelebbi tárgyról érkező fénysugarakat gyűjti össze az
ideghártyán, ezért élesen látjuk.
A sugártest izmainak elernyedésekor a lencse kifeszül, domborúsága csökken, ezért a
távolabbi tárgyakat látjuk élesen.
Ha a szembe jutó fénysugarak a szaruhártyán, a szemlencsén áthaladva már a retina előtt
alkotják az éles képet, akkor az ideghártyára nem éles kép vetül = rövidlátás.
Ha a szem optikai berendezései a szükségesnél kisebb mértékben törik meg a beérkező
fénysugarakat, akkor az éles kép az ideghártya mögött keletkezik, tehát a retinára vetülő
fénysugarak életlen képet alkotnak = távollátás.
Az ideghártyában kétféle receptorsejt, a pálcikák és a csapok találhatók. A pálcikák igen kis
fényerősségre ingerületet keltenek, félhomályban ezek segítségével látunk. A pálcikák
szinaptikus kapcsolatrendszereik miatt nem képesek éles látást biztosítani. A csapok csak
nagyobb fényintenzitásra érzékenyek, ingerküszöbük magasabb. A színlátás a csapok eltérő
ingerlékenységének tulajdonítható.
Az ideghártyán, a szemgolyó pupillával szemközti belső oldalán található a sárgafolt, az
éleslátás helye, amelyben csak csapok vannak. A szemmozgató izmok a két szemgolyót úgy
állítják be, hogy mindkét szemünkben a látni kívánt tárgy képe vetüljön a sárgafoltra.

A receptorsejtek még a retinában szinapszist alkotnak más idegsejtekkel, így az ingerület

további neuronok axonján át távozik a szemből. Ezek az idegrostkötegek alkotják a látóideget,
a II. agyideget. A látóideg szemgolyóból való kilépési helyén, a vakfoltban, nincsenek
receptorsejtek. A látóidegek rostjai a talamuszban más idegsejteknek adják tovább az
Forrás: http://www.doksi.hu

ingerületet. Ezek axonjai a látópályában haladnak a nagyagy nyakszirti lebenyébe, amelynek

kérgében keletkezik a látásérzet.
A szem segédberendezései a könnymirigyek és a szemhéjak. A folyamatosan termelődő könny
nedvesen tartja a szemgolyó felületét, megakadályozza kiszáradását, ezáltal biztosítja az
optikai sajátságok, a törőképesség fenntartását. A könny elpusztítja az ide kerülő
baktériumokat is. A könnyet a szemhéjak terítik szét a szaruhártya és az ínhártya felszínén.

A HALLÁS
A hallás a hangnak, vagyis a levegő rezgéseinek érzékelése. Fülünk három részre tagolódik.
A külső fül a porcos fülkagylóból és a külső hallójáratból áll. Ezek a levegő rezgéseit terelik a
középfül felé. A középfül a dobhártyával kezdődik. Ez a vékony, rugalmas lemez választja el a
külső hallójáratot a levegővel telt dobüregtől. A dobüreget a garattal vékony járat, a fülkürt
köti össze.
A dobüregben három, ízülettel összekapcsolódó hallócsontocska található: a dobhártyához
rögzülő kalapács, majd az üllő, és végül a kengyel. A kengyel talpa a belső fülbe vezető nyílást,
az ovális ablakot fedi be. A külső fülön bejutó hanghullámok megrezegtetik a dobhártyát,
majd a rezgések végighaladnak a hallócsontocskákon, és fel is erősödnek. A rezgés végül a
belső fület kitöltő folyadékot hozza hullámzásba.
A belső fülben csigaházszerűen föltekeredő cső, a csiga található. Itt vannak az
érzékszőrökkel rendelkező receptorsejtek, a szőrsejtek. Az érzékszőrök fölé vékony fedőhártya
nyúlik. A hang beérkezésekor a csiga folyadéka mozgásba jön, ennek hatására az alaphártya
kileng, az érzékszőrök a fedőhártyának ütköznek. Ennek a mechanikai ingernek a hatására
alakul ki az ingerület. A csiga alapjánál a magas, a csiga csúcsa közelében pedig a mély hangok
keltenek ingerületet. Az ingerület az agyidegek közé tartozó hallóideg, majd a hallópálya
idegrostjain a talamuszba jut, onnan pedig tovább a halántéklebenyben található hallóközpontba.

Az egyensúly érzékelése

Speciális receptoraink vannak az egyensúly érzékelésére a belső fül labirintusszervében. Az

érzékszerv egyik része, a tömlőcske és a zsákocska fejünk térbeli helyzetéről szolgáltat
információt. Érzékszőrökkel rendelkező receptorsejtjei fölött kocsonyás rétegbe ágyazódva apró
mészszemcsék helyezkednek el. Ezek a kristályok súlyuknál fogva nyomják az alattuk levő
érzékszőröket. Ha a fej térbeli helyzete megváltozik, a szemcsék más irányban, más sejteket
ingerelnek, így más idegrostokon fut az ingerület. Fejünk elfordulását, forgó mozgását a három
félkörös ívjárat segítségével érzékeljük. Belsejüket folyadék tölti ki. Ha a fej elmozdul, a
mozgás síkjában eső ívjáratban a folyadék, tehetetlensége miatt ellenkező irányban áramlik, és
sodrása meggörbíti az ívjárat végénél levő receptorsejtek érzékszőreit. Ez kelti az ingerületet.
A labirintusszerv receptoraiból az ingerület a VIII. agyideg egyensúlyérző rostjain halad a
talamusz felé, ahonnan átkapcsolás után a mozgásszabályozás központjaiba és a fali lebenyben
található érzőmezőbe jut.

Kémiai érzékelés
A szaglás receptorsejtjei az orrüreg felső részének nyálkahártyájában, a szaglóhámban
találhatók. A receptorsejtekben az orrnyálkahártyát borító folyadékrétegben oldódó
anyagok keltenek ingerületet. Az ingerület a szaglóidegen keresztül a talamuszt megkerülve,
közvetlenül a homloklebeny kérgi részébe, a szaglóközpontba jut, ott keletkezik a szagérzet.
Forrás: http://www.doksi.hu

Az ízérzékelés receptorai nyelvünkön találhatók. A nyelv nyálkahártyájának kiemelkedései,

a szemölcsök némelyike mikroszkopikus méretű ízlelőbimbókat tartalmaz. Az
ízlelőbimbókban receptorsejtek vannak. Innen az ingerület agyidegek rostjain jut a
talamuszba, majd átkapcsolás után a fali lebenybe.

ELEMI IDEGI JELENSÉGEK

Az ingerület az inger hatására létrejövő anyagcsere-változás. A sejthártyában sokféle
fehérjemolekula található, amelyek az ionok átjutását befolyásolják.
A kálium-nátrium-pumpa aktív transzporttal nátrium-ionokat juttat ki a sejtből és kálium-
ionokat pumpál be. Nyugalmi állapotban a kálium-nátrium-pumpa és a káliumcsatornák
működése miatt a membrán belső oldalán az anionok vannak túlsúlyban a kationokhoz
képest.
Nyugalmi potenciál: a sejthártya polarizált, külső és belső felszíne között potenciálkülönbség
mérhető, ált. –70 mV körüli érték. Ha az idegsejtet inger éri, az ingerlés helyén akciós
potenciálhullám alakul ki. Az akciós potenciálhullám lefutása az adott sejtre jellemző, a
csúcspotenciál értéke nem függ az inger erősségétől. Amennyiben az inger erőssége nem ér el
egy minimális értéket (küszöbértéket), akkor nem alakul ki akciós potenciál. Az ingerület
továbbhalad az axonon (sejthártyán). Az ingerület átadásának helye a szinapszis. A két
sejthártya nem érintkezik, közöttük vékony szinaptikus rés húzódik. A végbunkóban apró
szinaptikus hólyagok vannak, ezek ingerületátvivő anyagokat tartalmaznak. Az axon
ingerületének hatására az átvivőanyag exocitózissal a szinaptikus résbe ürül, majd
megkötődik a fogadó sejt membránján. A serkentő szinapszisokban az ingerületátvivő anyag
kötődésének hatására depolarizálódik a membrán és tovaterjedő akciós potenciál alakul ki. A
gátló szinapszisokban az átvivőanyag a következő sejtmembrán polarizált állapotát fokozza,
vagyis hiperpolarizációt idéz elő.
A neuronoknak három fő típusuk van: az érző idegsejtek, melyek inger felvételére
specializálódtak (a szervezetet kívülről érő, vagy belső állapotát jelző hatásokra kerülnek
ingerületbe, ingerületük az axon útján a központi idegrendszerbe jut), a köztes idegsejtek vagy
interneuronok más neuronok között közvetítik az ingerületet, a végrehajtó idegsejtek vagy
mozgató neuronokat ingerületet a végrehajtó szervhez továbbítják.
A reflex amikor valamilyen inger hatására az idegsejtek közreműködésével meghatározott
válaszreakció alakul ki. A reflex létrejöttében szerepet játszó idegrendszeri kapcsolat a
reflexív, amely érző-, köztes- és mozgatóneuronokból áll.

Az ember idegrendszere
Az ember idegrendszere a velőcsőből alakul ki. A velőcső hosszú, hátsó részéből fejlődik a
gerincvelő, elülső megvastagodó része pedig az idegvelőt hozza létre. A gerincvelő és az agy
együttesen a központi idegrendszert alkotják. Az idegrendszer többi része, az idegek és a dúcok a
környéki idegrendszerbe tartoznak. Az idegrendszer kezdeményéből az embrionális fejlődés
során nagyszámú sejt vándorol ki a szervezet többi részébe, e sejtek csoportjai dúcokat hoznak
létre. A neuronok axonokat és dendriteket növesztenek egymás és más sejtek felé, így jönnek
létre a szinapszisok.
Egyes axonok a központi idegrendszerből, ill. a dúcokból kinyúlnak, együttesen kötegeket
alkotnak, ezek az idegek. A gerincvelői idegek a gerincvelővel, az agyidegek az aggyal állnak
kapcsolatban. A központi idegrendszeren belüli axonkötegeket pályáknak nevezzük.
A szürkeállomány sok idegsejttestet tartalmaz, a fehérállomány pedig velőshüvelyes
idegrostokból áll.
Forrás: http://www.doksi.hu

Az idegrendszer felosztható működése szerint is. A szomatikus idegrendszer a vázizmokhoz

kapcsolódó, jórészt akaratlagos működéseket szabályozza. A vegetatív idegrendszer a belső
szervek, zsigerek működését hangolja össze. Az egész központi idegrendszert három
kötőszövetes burok, az agyhártyák veszik körül. Agy-gerincvelői folyadék védelmet biztosít.
A gerincvelő a gerinccsatornában helyezkedik el. Fölfelé az öreglyukon belépve a nyúltagyban
folytatódik. Nyaki, mellkasi, ágyéki és keresztcsonti szakaszokra tagolható. A fehérállományba
ágyazódik be a szürkeállomány.
Hasi irányban a mellső, háti irányban a hátsó szarvak helyezkednek el. A szürkeállomány
szarvai a fehérállományt elülső, hátsó és oldalsó kötegekre tagolják. A hátsó kötegekben
felszálló pályák (agy felé), a mellső kötegben leszálló pályák futnak. Az oldalsó köteg fel- s
leszálló idegrostokat is tartalmaz. A szürkeállomány hátsó szarvában interneuronok, a
mellsőben pedig szomatikus mozgató idegsejtek sejttestei vannak. A gerincvelő két oldalán, a
csigolyák közötti résekben elhelyezkedő dúcokban érző neuronok sejttestei találhatók. Az
érzőneuronok rostjai a hátsó gyökeret alkotják, a végrehajtó idegsejtek kilépő rostjai pedig a
mellső gyökeret hozzák létre. A mellső és hátsó gyökerek közös kötegeket alkotnak, ezek a
gerincvelői idegek.
A gerincvelő számos szomatikus és vegetatív reflex központja. A csigolyaközti dúcokban
található érzőneuronok kétnyúlványúak: csigolyaközti dúc felé és a gerincvelő hátsó gyökerén
keresztül a szürkeállomány hátsó szarva felé.
A szomatikus reflexívekben az érzőneuronok ingerülete általában interneuronra adódik
tovább, majd ennek axonja a mellső szarvban levő mozgatóneuronhoz kapcsolódik. Ez a
végrehajtó idegsejt, amelynek axonja a mellső szarvon kilépve a gerincvelői ideghez csatlakozik,
és a megfelelő vázizomhoz fut, annak összehúzódását idézi elő.
A gerincvelő vegetatív része: szerepe van a bélcsatorna mozgásainak szabályozásában. A
béltartalom nyomja a bélfalban levő érző idegvégződéseket, így azokban ingerület
keletkezik. Az ingerület az érző idegroston keresztül eljut a gerincvelő oldalsó szarvába, ahol
áttevődik ez ún. központi vegetatív sejtre. Ennek idegrostja a mellső gyökéren át hagyja el a
gerincvelőt, és a bélcsatorna falában levő vegetatív dúchoz fut. Innen indul ki a végrehajtó
neuron, ez készteti összehúzódásra a bélfal simaizomzatát.
A szomatikus reflexben a mozgatóneuron a gerincvelő mellső szarvában található, míg a
vegetatív reflexben a környéki idegrendszerben, egy vegetatív dúcban.
Az agyvelő szürkeállománya kétféle módon rendeződik. Az agy felszínét pár mm vastagon
borító réteg az agykéreg, a mélyebben elhelyezkedő, fehérállományba ágyazódó részek a
magok.
Az agytörzset alkotják: a nyúltagy, a híd és a középagy. A híd háti oldalánál található a kisagy,
a középagyat fölfelé a köztiagy követi, ennek folytatása az erősen barázdált felületű nagyagy.
Az ingerületek két fő úton haladnak: a gerincvelő felszálló és leszálló pályarendszerein, és az
agy saját idegein keresztül. Az agyidegek szimmetrikusan, párosával lépnek ki- illetve be. 12
pár agyidegünk van.
Az agytörzs felépítésében a szürke- és a fehérállomány nem különül el olyan élesen, mint más
agyterületeken: agytörzsi hálózatos állomány. A hálózatos állomány neuronjai a gerincvelői
fel- és leszálló pályákkal, a kisagy és a nagyagy pályáival egyaránt kapcsolatban állnak.
Szerepük van az agykéreg ébrenléti állapotának fenntartásában, az izomtónus
szabályozásában.
A köztiagynak két nagyobb része van: a talamusz és az alatta helyet foglaló hipotalamusz. A
talamusz az érzékszervekből eredő felszállópályák fontos átkapcsoló állomása. A
hipotalamusz a vegetatív működések szabályozásának központja.
Forrás: http://www.doksi.hu

A nagyagy két hatalmas féltekéjének felületét és ezzel az agykéreg mennyiségét a barázdák és a

tekervények nagymértékben megnövelik. A kéreg alatt, a nagyagy fehérállományába számos mag
ágyazódik. Féltekék: homloklebeny, fali lebeny, halántéklebeny, nyakszirti lebeny. Minden
akaratlagos működést eredményező ingerület az agykéregből indul ki.
A kisagy tarkótájékon található: mozgások összerendezése, koordinálása.
A vegetatív idegrendszer a zsigeri működéseket szabályozza. Az idetartozó neuronok szerepük és
idegrostjaik lefutása szerint kétfélék. A szimpatikus idegrendszer sejtjeinek axonjai a mellkasi
és ágyéki gerincvelői idegekben lépnek ki, majd több irányban elágaznak. Általános hatású,
egyszerre a szervezet nagy részének működését befolyásolja.
A paraszimpatikus idegrendszer rostjai egyes agyidegekben és a keresztcsonti gerincvelőből
kilépő idegekben haladnak. E rostok egyenesen valamely szerv felé futnak és annak
közelében kapcsolódnak át. Itt nem általános az ingerület, hanem egy-egy szervre hat,
többnyire a szimpatikus hatással ellentétes módon.
A vegetatív működések fontos szabályozó központja a hipotalamusz. Éhségérzet, jóllakottság,
szomjúságközpont. Hőszabályozás.

A mozgatóműködések szabályozása
A vázizmok mozgásának szabályozása a szomatikus idegrendszer feladata. Az izommal
szinapszist alkotó mozgató idegsejt axonján ingerület halad végig: izom-összehúzódás.
A tudatosan befolyásolható mozgások szabályozásánál az ingerület az agykéregből indul,
főként a homloklebeny hátsó részéből.
A piramispálya az összpontosítást igénylő, nem begyakorolt mozgásokat szabályozza. A
pályarendszert alkotó rostok az agykéregből kiindulva átkereszteződnek a másik oldalra, és ott
alkotnak szinapszist a megfelelő izom agytörzsi vagy gerincvelői mozgató idegsejtjével. Bal
oldal a jobb, jobb oldal a bal oldalt irányítja.
Az extrapiramidális pályarendszer is az agykéregből ered és a szomatikus mozgatóneuronokon
végződik. Közben sok szinapszison átkapcsolódik a nagyagy és az agytörzs magvaiban.
Rostjai a piramispályához hasonlóan átkereszteződnek. Járás, tánc, mimika. Amíg egy
mozgássor az egyén számára új, addig minden mozdulatra ügyelve az agykéreg közvetlenül, a
piramispálya útján szabályozza a mozgást. A begyakorlás során a szabályozás fokozatosan az
extrapiramidális pályára tevődik át, így a már megtanult mozgások végrehajtása közben a
figyelem, az agykérgi összpontosítás más tevékenységre fordítható.

KERINGÉS
A keringés szervrendszerének szerepe a vér mozgatása. A vér a táplálkozás szervrendszeréből
veszi fel a tápanyagokat, a légzés szervrendszeréből a légzési gázokat, eljuttatja a sejtekhez
és az ott felvett bomlástermékeket a kiválasztás szervrendszeréhez viszi. A keringés ezenkívül
részt vesz a hőszabályozásban és a hormonok szállításában is.
Az anyagfelvételhez és –leadáshoz hajszálvékony, vékony falú kis erek sűrű hálózatára van
szükség. Nagy nyomás kell » szív. A nyomás növeléséhez viszont kevés vastag érre van szükség.
A szívből egy nagy ér vezet ki, amely több kisebb ágra, verőerekre vagy artériákra oszlik, az
artériák pedig még tovább szétágazva vékony falú hajszálereket vagy kapillárisokat
képeznek. A szív által létrehozott nyomás keringeti a vért az egész rendszerben.
Anyagok cseréjére négy helyen van szükség: az összes szövet sejtjeinél, a tápcsatorna
felszívófelületén, a tüdő léghólyagocskáiban, valamint a vesében.
Mivel a légzési gázok nagyon fontosak a szervezet működése szempontjából, a gázcsere
szolgálatában egy teljes, külön keringési kör áll.
Forrás: http://www.doksi.hu

Az ember vérkeringése két vérkörből áll:

Tüdő Szív Szövetek

Nagyvérkör: szív → szövetek (táplálkozás és kiválasztás is) → szív

Kisvérkör: szív → tüdő → szív
A két körben ugyanaz a vér folyik, nyolcas alakban kapcsolódnak egymáshoz.
A vénás keringési rendszernek van egy mellékpályája, a nyirokkeringés. A nyirokerek a
szövetek sejtközötti folyadékától indulnak és a szív felé tartanak. A legvastagabb nyirokér – a
mellvezeték – a szív előtt ömlik be a testből jövő vénába. A nyirokerekben a folyadékot a
belégzéskor a mellüregben kialakuló szívó hatás és a vénában a szív felé áramló vér szívó hatása
mozgatja. Az áramlást billentyűk segítik. A kis nyomású vénákban kevesebb vér folyik visszafelé,
mint a nagy nyomású artériákban.
A nyirokerekben áramló folyadék a nyirok. Összetétele = a szövetek sejtközötti folyadékával. A
nyirok a nyirokerek mentén elhelyezkedő nyirokcsomókon átszűrődik, nagy szerepe van a
szervezet idegen anyagok elleni védekezésében.
Keringésátrendeződés: ha valamelyik szervnek, szervrendszernek igényei növekednek, akkor
máshonnan vonja el a vért a szervezet. Szimpatikus hatás: ha a szervezet erőit a menekülés
érdekében mozgósítani kell.
Ilyenkor a mozgásszervek, az érzékszervek, az idegrendszer kap több vért, a kültakaró, a
táplálkozás, a szaporodási szervrendszer kevesebbet. Paraszimpatikus hatás: fordítva.
Minden szövet hajszálereinek egy része az artériás szakaszon simaizommal elzárható, majd
kinyitható máshol.
A SZÍV a mellüregben, a tüdők között, a középvonaltól kissé balra, a mellhártyák által
határolt gátorüregben helyezkedik el. Jobb oldalán fekszik, csúcsa balra mutat.
Kívülről a szívburok (PERICARDIUM) borítja. Külső felszínén látható a pitvarok és a kamrák
határa és a szíve tápláló koszorúerek érhálózata. Négy üreg: jobb pitvar és kamra, bal pitvar
és kamra. Pitvar fala vékonyabb, a kamráké vastagabb. Legvastagabb a bal kamra. Belülről a
szívet a szívbelhártya borítja.
A pitvarok és kamrák között vitorlás billentyűk vannak. Ezek a szívbelhártya kettőzetei, ezeket
rugalmatlan ínhúrok rögzítik a kamra falához.
A pitvar összehúzódásakor a nagyobb nyomású vér a vitorlás billentyűket a kamra felé megnyitva
beáramlik a kamrába. Ha a kamra húzódik össze, akkor a vér a vitorlás billentyűt a pitvar irányába
nyomja, de az ínhúrok csak addig engedik a billentyűket, amíg a két oldal éppen találkozik, és
elzárja a vér útját. Billentyűk, ínhúrok = passzív részvétel. Ahol az ínhúrok a kamra falához
kapcsolódnak, ott a kamrafal izomzata kissé kihúzódik, ezt szemölcsizomnak nevezzük. A
kamrából a vér az artérián keresztül távozik. A kamra és az artéria találkozásánál zsebes
vagy félhold alakú billentyűket találunk. A zsebek felfelé nyitottak és amikor a vér kezdene a
kamra felé visszaáramlani, akkor a zsebek megtelnek vérrel, és elzárják az eret. Három zsebes
billentyű alkot egy zárókészüléket az érben. A szív falának mikroszkópi képén hám – kötőszövet
– szívizom – kötőszövet – hám tagozódást látunk.
A szív működésének lényege az összehúzódás, amellyel nyomáskülönbséget állít elő a szívbe
belépő vénák és a kilépő artériák között. Az összehúzódás ingerét a szív önálló ingerkeltő és
ingerületvezető rendszere biztosítja. A jobb pitvar falában találjuk a szinuszcsomót. Ez egy
módosult izomcsomó, amelyen szabályos időközönként akciós potenciál alakul ki, és ezzel a
Forrás: http://www.doksi.hu

szomszédos sejteket is ingerli, így rajtuk is akciós potenciált, majd összehúzódást vált ki. Az
összehúzódási hullám a pitvar falában sejtről sejtre terjed, és így viszonylag lassú összehúzódást
hoz létre. Amikor az összehúzódási hullám eléri a pitvarkamrai csomót, akkor az ingerület
idegsejtekre tevődik át és (a His-kötegen, a Tawara-szárakon és a Purkinje-rostokon keresztül)
nagyon gyorsan, szinte egyszerre éri el a kamra összes izomsejtjét.
Percenkénti összehúzódások száma a PULZUSSZÁM.
A vér a szív bal kamrájából a legnagyobb verőéren, az aortán keresztül a testbe áramlik,
onnan a jobb pitvarba jut vissza, ahonnan a jobb kamrán keresztül a tüdőartérián át a
tüdőbe megy. A tüdőből a négy tüdővénán át a bal pitvarba kerül a vér. A szív bal felében
oxigéndús vér áramlik, jobb felében pedig szén-dioxidban dús. Az aortán, vagyis a testbe menő
artérián át oxigéndús vér folyik, a tüdőartérián, vagyis a tüdőbe menő artérián keresztül pedig
szén-dioxidban dús vér. A testből jövő vénán szén-dioxiddús vér érkezik a szívbe, a
tüdővénákon át oxigéndús vér.
Az erek felépítése nagyon hasonlít a bélcsatorna felépítéséhez. A külső hámborítás alatt
kötőszövet van, alatta simaizom, alatta újból kötőszövet, majd egy belső hámbélés.
Az artériák kötőszövete rugalmas rostokból felépülő tömött rostos kötőszövet, és körkörös
izomrétegük is vastag.
A vénák vékonyabbak és kevésbé rugalmas falúak, viszont a bennük lévő zsebes billentyűk
segítik a vér áramlását. Az artériáktól a hajszálerek felé haladva az érfal egyre vékonyodik.
A hajszálerek – capillaris – belső, egyrétegű laphámból állnak, máshol vannak szórványos
kötőszöveti sejtek és izomsejtek is a laphámrétegen.
A szív nem a rajta átáramló vérből veszi fel a tápanyagokat és a légzési gázokat, hanem
külön keringési rendszere van: ezek a koszorúserek. A test vérkörének részei, de a bal
kamrából kilépő artéria, az aorta zsebes billentyűinek mélyedéséből indulnak.
A vérkeringés szabályozása a szívműködés, a vérnyomás, a kül. szervek vérellátottságának és
a vér összetevőinek a szabályozását jelenti.
A szívműködést idegi és hormonális hatások befolyásolják. Az agy hipotalamuszának
parancsára a szimpatikus hatást kiváltó idegek növelik a perctérfogatot, a paraszimpatikus
hatást kiváltó idegek pedig csökkentik. A mellékvese adrenalin nevű hormonja is fokozza a
szívműködést.

A nyirokerek, a nyirokcsomók és a lép

A nyirokerek a szövetek közül hajszálvékony, zárt végű csövekkel indulnak. A vakon végződő
nyirokhajszálerek laphámsejtjei nem érintkeznek pontosan, hanem befelé kicsit egymásra
csúsznak, a hámsejtek is billentyűként működnek. A nyirokhajszálerek egyre nagyobb
nyirokerekbe szedődnek össze. A nyirokerek fala aktív összehúzódásra is képes. Vázizmok is
segítik a nyirokáramlást. A nyiroktüszők a legkisebb nyirokszervek, kötőszöveti tokkal nem
rendelkeznek.
A nyirokcsomók a nyirokvezetékekbe beiktatott, kicsit nagyobb szűrőkészülékek, bennük
megtapadnak és osztódnak az idegen anyaggal kapcsolatba lépett fehérvérsejtek. Itt indul
meg az immunreakció. Nyirokcsomók száma 600-700, méretük néhány mm, de fertőzés
hatására 1-2 cm is lehet. Nyaki, hónalji és lágyéki nyirokcsomók vannak, befelé több nyirokér
fut, kifelé csak egy.
A csecsemőmirigy fontos nyirokszervünk. A szegycsont alatt, a mellüregben helyezkedik el.
Benne érnek a T-limfociták, itt válnak képessé a saját és az idegen anyag
megkülönböztetésére. A csm a születéstől kamaszkor végéig nő, majd sorvad.
Forrás: http://www.doksi.hu

A lép a legnagyobb nyirokszerv. A hasüregben, a gyomor mögött, bal oldalon helyezkedik el.
Sötétvörös, nyelv alakú, 15 cm hosszú. Állománya vörös és fehér színű részekre oszlik. A
vörös rész vérraktározó, itt bomlanak szét az elöregedett vörösvérsejtek. A fehér
állománynak a fehérvérsejtek termelésében van szerepe. A lépben az erekből kifolyó vér a
sejtek között szabadon áramlik – mint a májban ill. a nyirokcsomókban.
A nyirok olyan fehérjementes vérplazma, amelyben fehérvérsejtek vannak.

IMMUNRENDSZER, IMMUNITÁS, VÉRCSOPORTOK

Az immunrendszer feladata az immunitás.

Az immunitás: a szervezetnek az a képessége, amellyel az idegen fehérjét semlegesíti, lebontja,

eliminálja (elvonja, kivonja a szervezetből). A fehérje (antigén) anyaga ellen ellenagyagot
(antitestet) képez, hozzácsatolja az antigénhez (komplementere-kiegészítője) és kicsapja
(aglutináció). Az idegen fehérjét letapogatja, memorizálja, negatív komplementert készít, majd
önmagához csatolja és kicsapja.
A szervezetbe jutó antigének immunreakciót indítanak el.

A fehérvérsejtek a vörös csontvelő sejtjeiből származnak. 3 fajtájuk van: limfociták,

monociták, granulociták. Állábukkal átjuthatnak a hajszálerek falán. A szövetnedvből a
nyirokerekbe kerülhetnek. Ezek nyirokcsomókba torkollnak, mely tágas üregrendszere a nyirkot
megszűri, a bennük levő limfociták a nyirokba kerülnek. Áramlása közben több nyirokcsomón
megy át, majd a vérkeringésbe ömlik. A fehérvérsejtek a szervezet bármely részén képesen
észlelni az antigéneket és megölni. A monociták a legnagyobb fehérvérsejtek. Vese alakúak.
Kialakulásuk után rövid idővel a vérből a hajszálerek falán kilépnek a szövetekhez és állábakkal
mozgó élénken fagocitáló sejtekké (makrofágokká) alakulnak. A granulociták kisebbek,
sejtplazmájuk szemcsézett, magjuk lebenyezett. A vérből kilépve falósejtekké válhatnak.
A nyiroksejtek (limfociták) a legkisebbek, kerek sejtmagjuk nagy.

Egészséges emberben a granulociták 70%, a limfociták 25%, a monociták 5%-ot adnak ki.

Az antigének elleni védekezés a falósejtekkel történik. A sérülésnél a sebbe baktériumok

kerülhetnek. A sebzéskor felszabaduló anyagok hatására a falósejtek összegyűlnek a sérült
szövetben, bekebelezik az antigéneket, szövettörmelékeket. Ebben elsősorban a granulociták
vesznek rész.

Az antitest olyan fehérje (immunglobulin), amely az antigénhez kötődve megváltoztatja

oldhatóságát, így semlegesíti, megjelöli, mint elpusztítandót a falósejtek számára. Ezekből alakul
ki a genny. Az immunitás védőoltással is kialakítható.

A vörösvérsejtek membránja különböző antigéntermészetű anyagokat tartalmaz, melyek másik

szervezetbe kerülve immunreakciót válthatnak ki. Ezeket vércsoportantigéneknek nevezzük.
Legfontosabbak: A;B,0 illetve az Rh-;Rh+

Az Rh+ : a vörösvérsejt membránjában „Rh” jelzésű összetett fehérje van.

Az Rh- :a vörösvérsejt membránjában nincs ilyen fehérje. Ellentétest nem szabad adni, mert az a
keringési rendszer összeomlásához vezet.
Alapvércsoportok:
Forrás: http://www.doksi.hu

A (Macaccus Rhesus): a vörösvérsejt membrán „A” szénhidrátot tartalmaz. (A antigén). „Anti

B” ellenanyagot tartalmaz az antitest a vérplazmában.
B (Rh+): B antigént (fehérjét) tartalmaz a vörösvértestben, és ellenagyagként „Anti A”-t a
vérplazmában.
AB (Rh-): A és B antigént (fehérjét) tartalmaz a vörösvértestben, ellenanyaga nincs.
0: nem tartalmaz antigént, ellenanyag antiteste a vérplazmában az „Anti A” és az „Anti B”.

HORMONRENDSZER

A hormonrendszer szerepe:
a többi szervrendszer működésének szabályozása, a hormonrendszer szabályozza
folyamatosan, lassan a
• belső környezet állandóságát;
• növekedést;
• szaporodást.
A hormonrendszer működése:
- valamilyen inger hatására a belső elválasztású mirigy hormont ürít,
- a hormonmolekulát a megfelelő felszíni fehérjével rendelkező sejtek megkötik,
- ezeknek a sejteknek a működése megváltozik.
A hormon termelését szabályozza:
- a belső környezet egyik tényezője:
• a vér nagy cukortartalma a hasnyálmirigy inzulintermelését fokozza,
• hibás szabályozás: cukorbetegség
- egy másik hormon közvetítésével az idegrendszer:
• a tartós hideg az idegrendszeren és az agyalapi mirigy
hormontermelésén át fokozza a pajzsmirigy tiroxintermelését, és így a sejtek lebontó
anyagcseréjét fokozza,
• hibás szabályozás: strúma; közvetlenül az idegrendszer:
• veszélyhelyzet hatására az idegrendszer a mellékveséből adrenalint ürít, amely
szimpatikus hatást vált ki,
• hibás szabályozás: stressz.
A hormonok általában nem fajspecifikus anyagok. A hormonokat nem mindig belső elválasztású
mirigyek (endokrin) termelik és nem mindig a vér szállítja. A hormonrendszer működését
befolyásolja az idegrendszer, egyes szabályozó anyagot maga az idegrendszer termel. Így a
hormonrendszert nemcsak endokrin, hanem neuroendokrin rendszernek is szoktuk nevezni.
A hormonok többsége a sejthártya receptorain kötődik meg. A sejthártyába kívülről beépült
receptorfehérjék kapcsolatosak a sejthártya belső felszínéhez kötődő enzimfehérjékkel.
Amikor a receptorfehérjék megkötik a hormonmolekulát, térszerkezetük megváltozik – a
velük érintkező belső enzimfehérje térszerkezetét is megváltoztatják. Az enzimfehérje így
képessé válik a rá jellemző enzimaktivitás kifejtésére. A belső fehérje sok hormonreceptor
esetében egy olyan enzim, amely ATP-ből ciklikus AMP-t hoz létre. A cAMP (ciklikus
adenozin monofoszfát) megváltoztatja a sejt anyagcseréjét a sejt információtartalma alapján,
MÁSODIK HÍRVIVŐNEK nevezzük, a kalciumionnal együtt. Vannak olyan hormonok,
amelyek átjutnak a sejthártyán, és a sejtmag belsejében a DNS-en kötődnek meg.
A hormonrendszer hatással van a növekedésre és a fejlődésre (tesztoszteron STH,
szomatomedinek, TSH, tiroxin, kalcitonin), a nemi működésekre (FSH, LH, PRL, tesztoszteron,
ösztrogén, progeszteron, szexuálszteroidok, oxitocin, hCG, GnRF), a viselkedésre (tiroxin,
Forrás: http://www.doksi.hu

adrenalin, szexuálszteroidok, ösztrogén, tesztoszteron, PRL) és a belső környezet állandóságára.

A belső környezet állandóságának a tényezői közül hormonális úton is szabályozható a
vértérfogat állandósága (ADH), a vér nátriumion-tartalma és pH-ja
(mineralokortikoszteroidok), kalciumion-tartalma (kacitonin, PTH), a vér glükóztartalma , a
vér zsírsavtartalama (STH, szomatomedinek, adrenalin, glükokortikoszteroidok). A
testhőmérséklet szabályozása: tiroxin és progeszteron.

Az agyalapi mirigy (hipofízis) a hipotalamuszhoz nyéllel kapcsolódó belső elválasztású mirigy

a koponyában. Hormonjai kivétel nélkül peptidek. A hipofízis két részre, a hátsó és az elülső
lebenyre osztható. A hátsó lebeny hormontároló szerv. A hipotalamusz nagyméretű
neuroszekréciós sejtjeiben képződő hormonok, az oxitocin és a vazopresszin az idegsejtek
axonjain jutnak ide, itt raktározódnak. Mindkét hormon innen kerül a vérbe. Az oxitocin egyes
simaizomelemek összehúzódását idézi elő. A vazopresszin legfontosabb hatása, hogy a vesében
a nefronok elvezető csatornáiban és a gyűjtőcsatornákban fokozza a víz visszaszívását. A
hipotalamusz sejtjei érzékelik a vér ozmotikus koncentrációját. Ennek növekedése serkenti a
vazopresszin termelődését, így több víz szívódik vissza a szűrletből a vérbe. Az elülső
lebenyben számos hormon képződik, termelésüket a hipotalamusz szabályozza. A növekedési
hormon hatására a csontok növekedési üteme gyorsul, a fehérjék szintézise fokozódik. A
növekedési hormon sejtanyagcserét szabályozó hatása a serdülőkor után is megmarad: a
májban a glikogén glükózzá, a zsírszövetben pedig a neutrális zsírok zsírsavvá és glicerinné
bomlását fokozza. A tejelválasztást serkentő hormon az emlőmirigyek működését fokozza a
szülés után. Az agyalapi mirigy elülső lebenyének további hormonjai más belső elválasztású
mirigyek működését szabályozzák visszacsatolással. A hipofízishormon növeli egy
meghatározott hormon termelését. Az utóbbi magasabb koncentrációban pedig visszahat az
agyalapi mirigyre, és sejtjeiben csökkenti a serkentő hormon képződését. Így a hormonok
szintje nagyjából állandó értékre állhat be.
A szervezet külső és belső környezetéből érkező ingereket az idegrendszer dolgozza fel, majd
ezek alapján szabályozza a hipofízis, és azon keresztül az egész hormonális rendszer
működését. Az idegrendszer és a hormonális rendszer működési egységet alkot, ezért
neuroendokrin rendszernek nevezzük.
A pajzsmirigyserkentő hormon fokozza a pajzsmirigy tüszőinek működését.
A mellékvesekéreg-serkentő hormon főképpen a mellékvesekéreg szénhidrát-anyagcserét
befolyásoló hormonjainak termelésére hat.
A sárgatestserkentő hormon nőkben a sárgatest kialakulását és hormontermelését
szabályozza, férfiakban a here hormontermelésére hat.
A tüszőserkentő hormon nőkben a petefészek tüszőjének érését, férfiakban a hím ivarsejtek
képződését serkenti.

A pajzsmirigy a gége mellett helyezkedik el. Hormontároló tüszők találhatóak benne. A tüszők
falát alkotó mirigyhám termeli a tiroxint és a trijód-tironint, amelyek jódtartalmú
aminosavszármazékok. Ezek a szervezet minden sejtjére ható hormonok. Fokozzák a
mitokondriumok működését, így a szervezet energiatermelését és oxigénfogyasztását.
Serkentik a sejtekben egyes fehérjék szintézisét. Nélkülözhetetlenek az idegrendszer
kialakításához.
A két hormon képződését a hipofízis pajzsmirigyserkentő hormonja visszacsatolással
szabályozza, emellett a hipotalamusz hormontermelése is befolyásolja. A pajzsmirigy
tiroxintermelésének csökkenése a hipofízis felé irányuló visszacsatolás miatt a
Forrás: http://www.doksi.hu

pajzsmirigyserkentő hormon képződésének növekedésével jár. Ha jód hiányában a

tiroxintermelés nem fokozódhat, a pajzsmirigyserkentő hormon hatására gyarapodik a
pajzsmirigy állománya. Ez a golyva, strúma.
A pajzsmirigy tüszői között levő sejtek peptidhormont, kalcitonint termelnek, ez csökkenti a
vérplazma Ca2+ koncentrációját.
A mellékpajzsmirigy a pajzsmirigytől független négy, rizsszemnyi mirigy a pajzsmirigy
állományában.
A pajzsmirigy állományába beágyazódó apró sejtcsoportok parathormont termelnek. Ez a
kalcitoninnal ellentétben növeli a vérplazma Ca2+ koncentrációját.

A máj is termel hormonokat. Az agyalapi mirigy növekedést serkentő hormonja, a

szomatotrop hormon hatására valószínűleg a szervezet több helyén, így a májban is növekedési
hormonok termelődnek. Porcok, csontok növekedése, zsírbontás fokozása,
glükózfelhasználás gátolása, vér cukortartalmának növelése, fehérjebeépítés elősegítése.

A hasnyálmirigy külső elválasztású mirigyrésze termeli az emésztőenzimeket tartalmazó

hasnyálat, a belső elválasztású mirigyrészei két fehérje természetű hormont ürítenek, az
inzulint és a glükagont. Az inzulin csökkenti a vércukorszintet, fokozza a sejtek
glükózfelvételét és –felhasználását, segíti az izom és a máj glikogénraktárainak feltöltődését,
fokozza a fehérje- és a zsír felépítését. Az inzulin termelődésének ingere a vér nagy
cukortartalma, nagy aminosavtartalma.
A glükagon az inzulinnal ellentétes hatású hormon, fokozza a máj glikogénbontását és a
zsírsejtek zsírbontását, ezzel növeli a vér glükóz- és zsírsavtartalmát. Termelésének ingere a
vér összetételének megváltozása.

A mellékvese a vese csúcsán sapkaként elhelyezkedő kis mirigy. Hámeredetű

kéregállományból áll, belsejében pedig idegrendszeri eredetű velőállomány van. A
kéregállomány szteroid típusú hormoncsoportokat termel (kortikoszteroidok), a
velőállományból pedig egy aminosavszármazék, az adrenalin szabadul fel.

Mineralokortikoszteroidok: só- és vízháztartásra ható hormonok, a vese nátriumion

visszaszívásának fokozása.
Glükokortikoszteroidok: fehérjékből és a zsírokból cukrot állítanak elő. A sejtek cukorfelvételét
és cukoroxidációját gátolják. Kortizon. Az immunrendszer működését gátolják, csökkentik a
fehérvérsejtek és a vérben keringő immunglobulinok mennyiségét, enyhítik a gyulladást és az
allergiás reakciókat.
Androgén kortikoszteroidok: férfias nemi jelleget alakítanak ki. Nőkben a tüszőhormonok
ellensúlyozzák, klimax után szőrnövekedés. Anabolikus szteroidok szedésével nő a
sportteljesítmény.
A mellékvese velőállománya egy aminosavból származó hormont termel, az adrenalint, szerepe
a szimpatikus reakció fenntartása. A máj glikogénraktárából glükóz kerül a keringésbe, nő a
vér glükóztartalma, a sejtek több energiát termelnek.

A here hormonja a tesztoszteron. Serdülőkorban újra meginduló tesztoszterontermelés váltja

ki a nemi szervek növekedését, a szőrzet férfias eloszlását, stb.
A tesztoszteron szteránvázas hormon. Kis mennyiségben termelődik női nemi hormon is, az
ösztrogén, a tesztoszteron lebontásával is keletkezik.
Forrás: http://www.doksi.hu

A petefészek termeli a tüszőhormont (ösztrogén) és a sárgatesthormont (progeszteron). Az

ösztrogén a női nemi jellegek kialakításában játszik szerepet. A progeszteron gátolja az
oxitocin méhre gyakorolt hatását.

LÉGZŐ SZERVRENDSZER
A sejtek felépítése, az úgynevezett sejtlégzés a tápanyagok lebontásához, vagyis az
energiatermeléshez szükséges O 2 felvételét és az égés során keletkezett CO 2 leadását jelenti.
A légzési gázokat a tüdőtől a sejtekig, viszonylag nagy távolságra kell eljuttatni. A vér megfelelő
gyorsasággal szállítja a légzési gázokat. E gázoknak a tüdő és a sejtek között végbemenő
áramlását gázcserének hívjuk.
A tüdő és a légkör között a levegő cseréjét légcserének nevezzük.
A tüdő a légzés passzív szerve, a mellkas, a bordaköziizmok és a légzőizmok teszik aktívvá.
A légköri levegőt be kell juttatni a tüdőbe. A tüdő aktív működése ezt nem tudja elérni, mert
ahhoz erős izomzatra van szükség, a gázcsere csak vékony hámrétegen át folyhat. A mellüreg
aktív mozgása a tüdőt passzívan mozgatja. Belégzéskor a rekeszizom a hasüreg felé mozdul el,
a bordák megemelkednek, így megnő a mellüreg térfogata. A tüdő térfogata is nő, ezért a
tüdőben lévő gáz nyomása csökken, és a nyitott légutakon át a külső, nagyobb nyomású levegő
beáramlik a tüdőbe. Kilégzéskor a mellüreg térfogatát változtató izmok elernyednek, a mellüreg
és a tüdő térfogata csökken, a tüdőben a nyomás nő, és a gáz a tüdőből a légkörbe jut.

A légzőszervrendszer felépítése:
Felső légutak:
-Orrüreg: a szájpad választja el a szájüregtől. Nyálkahártyájának dús vérellátása felmelegíti a
levegőt. Felszínét csillós hám béleli, ami a beszívott és letapadt porszemeket a garat felé sodorja.
A nyálkahártyán néhány cm2-es területén nagy számban találhatók az érzőideg-végződések, ez a
terület a szaglóhám. Az orrsövény az orrot 2 részre osztja. Az orr 3 melléküreggel van
kapcsolatban: homloküreg, arcüreg és az ékcsonti üreggel. Ezek elősegítik az orron áthaladó
levegő felmelegítését. Az orrüreg felső részébe nyílnak a könnycsatornák is.
-Gége: a légcső felső része, több kisebb porc és izom együttese. Elölről a pajzsporc borítja, ez
alatt helyezkedik el a gyűrűporc, amelynek kiszélesedő része hátul, a pajzsporc nyílásában van.
A gyűrűporc kiszélesedő részén áll hátul a 2 kis kannaporc, ezek mozgathatók, forgathatók. A 2
hangszalag a pajzsporc csúcsi részének belsejétől fut az egyik a másikig. A gége belső részét
nyálkahártya béleli. A hangszalag ez alatt van. A pajzsporc széle felé a gége hengeres ürege
zárt, a 2 hangszalag között nyitott. Ezt a részt hangrésnek hívjuk. A pajzsporc előre ugró része
az ádámcsutka. A kannaporc nyúlványairól erednek a hangszalagok. A hangrés hossza határozza
meg az orgánumot. A gégét a gyűrűporc köti össze a légcsővel.
-Légcső: 18-20 porc van, ami kb. 12 cm. 2 főhörgőre ágazik. Falán a porcok C alakúak. Belsejét
csillós hám béleli, ez tisztítja a légutakat (mint az orrüreg). A 2 főhörgő lép be a 2 tüdőfélbe.

Alsó légutak:
-Tüdő: a mellüregben van. A mellkast hátulról a gerincoszlop, elölről a szegycsont határolja. Ha
a mellkas alul a rekeszizommal le van zárva, mellüregről beszélünk. Itt van a tüdő és a szív. A
tüdő a rekeszizom felé lapos, a hasüreg felől boltozatos, felfelé csúcsos. Jobb oldali része 3
lebenyből, bal oldali része 2 lebenyből áll. A légcső a tüdőbe érve 2 főhörgőre ágazik, ezek
pedig a lebenyeknek megfelelően hörgőkre. Ezek falát gyűrű alakú porcok merevítik. A hörgők
hörgőcskékre ágaznak tovább, azok végén pedig szőlőfürtszerűen léghólyagocskák találhatók.
Forrás: http://www.doksi.hu

Ezeket vékony, egyrétegű laphám béleli. Felülete nagy, 150 m2. falukat behálózzák a kisvérkör
hajszálerei. Itt zajlik a légzési gázok kicserélődése.
Légzés mechanizmusa:
-Belégzés: a bordaköziizmok összehúzódnak, felemeli a bordákat, a mellkas tágul. A rekeszizom
összehúzódva ellaposodik, lefelé húzza a tüdőt. A táguló tüdőben csökken a légnyomás, ezért a
külvilágból levegő áramlik a légutakba.
-Kilégzés: a légzőizmok elernyednek, a mellkas és a tüdő rugalmassága miatt a bordák
lesüllyednek, a rekeszizom bedomborodik a mellüregbe. A tüdő összeszűkül, a megnövekedett
nyomás miatt a levegő egy része eltávozik belőle.
Nyugalomban percenként 16-szor veszünk levegőt.
A tüdő a légzés passzív szerve, a mellkas, a bordaköziizmok és a légzőizmok teszik aktívvá.
Légzőizmok: bordaköziizom, rekeszizom.
Külső légzés: a külvilág és a vér között a tüdő bonyolítja le a gázcserét.
Belső légzés: sejtlégzés (biológiai-oxidáció).
Gázcsere: O 2 felvétel
CO 2 leadás
ATP energiaszerző folyamat (lebontó)

Kültakaró
Szervezet védelme. Szerv (nem szövet). Az emberi bőr 1,5 m2, 2 kg, zsírral együtt kb. 12 kg. 3
részből áll: hámréteg, irharéteg, bőralja.
Hámréteg: többrétegű, elszarusodott laphám. Kiszáradás ellen és a mechanikai hatásokkal
szemben véd. A szaruréteg alulról állandóan pótlódik, felül kopik. Ereket, idegeket nem
tartalmaz. Az irharéteg táplálja.
Irharéteg: a hámrétegnél 2x-3x vastagabb. Speciális kötőszövet. Enyvadó rostja van. Jól
nyújtható, hajlítható, nagyon rugalmas. Sok ér van. A bőr érzékszervként való működéséért
az irharétegben lévő idegvégződések a felelősek.
Bőralja: zsírszövetből áll. A zsír raktározott tápanyag, rugalmassága tompítja a mechanikai
hatások erejét, hőszigetelő.
Szőrzet: hőszigetelő, véd a mechanikai hatások ellen.
Haj: lehülés és ütések ellen véd.
Hónalj- és fanszőrzet: illatanyagok eloszlatása.
A szőr az irharéteg aljától a hámrétegen át jut a bőr felszínére, szőrtüszőben van, szőr (haj)
hagymából nő ki. Az irha és a hám határán nő a szőrtüszőbe a faggyúmirigy, hajlatában a
szőrmerevítő izom található.
Karom, köröm: alapjuk felül növő, élő (csak szabad végükön elhalt) szaruképződmények. A
lábon csökevényesedik. Zsákmány megragadása, védekezés, pontosabb fogás.

A bőr mirigyei
Faggyúmirigy, kis- és nagy verejtékmirigy, tejmirigy. Csöves ill. bogyós mirigy
(mirigyvégkamra alakja).
Faggyúmirigy: összetett, csöves típusú mirigy. A sejtek faggyúvá alakulnak.
Kis verejtékmirigy: csöves mirigy, váladékukat exocitózissal választják ki. A zsírsavak
védnek a bőr felszínén a kórokozók ellen (savköpeny).
Nagy verejtékmirigy: csöves mirigy. Az emlő 12-15 sugárirányban elhelyezkedő
mirigyrészből áll, kötőszövetes sövények választják el. Mindegyik mirigyrész külön
kivezetőnyílás nyílik az erősen pigmentált emlőbimbón.
Forrás: http://www.doksi.hu

Tejmirigy: nem tejelő állapotban csöves, tejelválasztásnál a csövek végén bogyós végkamrát
alkotnak (sejtszaporulat), így a mirigy csöves-bogyós lesz.
Bőr receptorai: szabad idegvégződésű, speciálisan kiszélesedő idegvégződésű, tokkal körülvett
idegvégződések.
Bőr öregedése: a ráncokat a kollagén és a bőr víztartalmának csökkenése okozza.
Bőrlécrendszer: a hám az irhával a fésűfogszerűen illeszkednek az irhaszemölcsökkel. A
tenyéren és a talpon ezek sorokba rendeződnek, ez a bőrlécrendszer (ív, hurok, örvény). Egyénre
szabott.
Haj: kb. 100000 hajszálunk van. 1 szál 2-4 évig nő, napi max. 1000 hullik ki. Egy év alatt 12-20
cm-t nő.
Köröm: a körömlemez szaruanyaga ellenálló. A vízszintes barázdák a betegséget jelzik, a fehér
folt a vitaminhiányt.

KIVÁLASZTÁS
A kiválasztás szervrendszerének feladata a belső környezetből a bomlástermékek, valamint a
felesleges mennyiségű víz és só eltávolítása. A sejtek által termelt bomlástermékek a szövetek
sejtközötti folyadékából a vérbe kerülnek és a keringés szervrendszere szállítja a
bomlástermékeket a kiválasztás helyére, ahol a bomlástermékek és sók tömény oldata, vizelet
képződik.
A vérből a vizeletet a vese állítja elő:
- első válogatás szűréssel: vérnyomás és többletnyomás, féligáteresztő hártya;
- második válogatás visszaszívással: hosszú csőrendszer,
- egyes anyagok visszajuttatása a csőbe,
- a vízvisszaszívás nehézségei.
A kiválasztás szervrendszerének részei:
- kiválasztás –vese,
- elvezetés – páros húgyvezető,
- tárolás – húgyhólyag, reflexes, de felülszabályozható az ürítés,
- kivezetés – húgycső.
A vese a hasüregben, a derékvonal felett, a gerincoszlop két oldalán, a hashártyán kívül
helyezkedik el. Bab alakú, kb. 15 cm nagyságú, páros szerv. Bemélyedő rész a vesekapu, itt lép
be a veseartéria, és itt lép ki a véna, valamint a húgyvezető. Hosszmetszete: külső kéreg,
kéregállomány és velőállomány. Velőállomány hosszanti csíkozatot mutató vesepiramisokból és
a közöttük lévő oszlopokból áll. A vesepiramisok csúcsa a veseszemölcs, ez a vesekehelybe
nyílik. A vizelet a veseszemölcsön át csöpög a vesemedencébe. A NEFRON a vese
kéregállományában egy hajszálerekből álló érgomollyal kezdődik, amelybe egy vastagabb ér
vezet be, vékonyabb ki. Az érgomolyból kipréselődő szűrlet a BOWMAN-tokba kerül, ez a
kanyarulatos csatornában folytatódik. Az érgomoly és a Bowman-tok együttes neve
MALPIGHI-test. Kezdeti szakasz, még a kéregállományban van; hajtű alakú rész, ez a HENLE-
kacs, a velőállomány piramisait alkotja. A kanyarulatos csatorna távolabbi szakasza a
gyűjtőcsatornába torkollik, amely a vesepiramisokon áthaladva a veseszemölcsön nyílik.
A Malpighi-test feladata a szűrés (filtráció). Az érgomoly hajszálereinek laphámján át képződik a
szűrlet. A kanyarulatos csatorna kezdeti szakasza minden hasznosítható anyagot igyekszik
visszaszívni (reabszorpció). A cukor és a sók (hidratált ionok) aktív transzporttal mozognak, a víz
passzív transzporttal követi őket.
Forrás: http://www.doksi.hu

A Henle-kacsnak a sejtek közötti folyadék koncentrációgradiensének kialakításában van

szerepe. A vese velőállományának vesepiramisaiban a sejközötti folyadék koncentrációja a
kéregtől a vesemedence felé folyamatosan nő.
A tömény vizelet létrehozásának elengedhetetlen feltétele a koncentrációgradiens megléte. A
vesepiramis vesemedencéhez közeli részén tehát a sejtközötti folyadéknak a vizeletnél is sokkal
töményebbnek kell lennie. A Henle-kacs két hajtűszerűen egymás mellett futó ága az
ellenáram elvén működik, így viszonylag kis energiabefektetéssel nagy
koncentrációkülönbséget tud létrehozni.
A kanyarulatos csatorna távolabbi szakaszán fakultatív visszaszívás folyik: azok az ionok
szívódnak vissza, amelyekből a vérben kevés van. A vizelet kémhatása itt is szabályozható.
A gyűjtőcsatorna fala a végső vízvisszaszívás helye, itt szabályozható a vizelet töménysége.
Ahogy a gyűjtőcsatorna áthalad a vesepiramison, az őt körülvevő egyre töményebb sejtközötti
folyadék fokozatosan kiszívja a vizet a csatornából, így a gyűjtőcsatornában maradó vizelet egyre
töményebbé válik, ennek következtében tömény vizelet ürül. DIURÉZIS: vizeletelválasztás.
A Henle-kacs és a mellette futó ér együttes működése döntő a tömény vizelet kialakításához
feltétlenül szükséges koncentrációgradiens létrehozásában. A Henle-kaccsal párhuzamosan egy
hajszálér fut, ez szállítja el a Henle-kacsból kilépő vizet, sókat és bomlástermékeket. A Henle-
kacs leszálló szára vízáteresztő falú. A hajszálérbe be- és az onnan kiáramló vér
koncentrációviszonyai is megegyeznek – egymással is és a Henle-kaccsal is -, csak több vér
folyik ki, mint be, hiszen a Henle-kacsból felvett anyagokat ez az ér szállítja el.
A Henle-kacs működésének a lényege a vesemedence felé növekvő koncentráció, azaz a
koncentrációgradiens kialakítása.
A húgyhólyag citrom alakú, a medence alsó részében, a szeméremcsont mögött található,
telten a szeméremcsont felett tapintható. Nők hólyagjára felülről és hátulról kissé ráhajlik a
méh, a férfiak húgyhólyagja alatt közvetlenül a dülmirigy, azaz a prosztata található, amelyet
a húgycső is átfúr.
A húgyhólyag fala az üreges szervekre jellemző felépítésű: hám – kötőszövet – izom – kötőszövet
- nyálkahártya. A hólyag belső hámrétege egy speciális hámtípus, az UROTHELIUM, amelynek
szorosan záródó sejtjei hol széthúzódnak esernyő alakban, hol vastag hengerhámhoz hasonló képet
mutatnak.
A húgyhólyagból a vizeletet a húgycső vezeti a külvilágba.
A kiválasztás szervrendszerének irányítása a hormonrendszer alá tartozik. Vízvisszaszívás: agyban
képződő ANTIDIURETIKUS hormon serkenti.
Sóvisszaszívás: mellékvesekéreg só- és vízháztartásra ható hormonja fokozza.
A vese működésére erőteljes hatással van a vérnyomás, a vesében is működik egy
vérnyomásemelő hormont termelő rendszer.

A vizeletben található szerves bomlástermékek: aminosavak, nukleinsavak

PRIMIDINBÁZISAINAK (citozin, timin, uracil) lebontásából AMMÓNIA keletkezik, aemly a
vérben szénsavhoz kapcsolódva karbamid formájában szállítódik, ürül. A nukleinsavak
PURINBÁZISAIBÓL (adenin, guanin) húgysav lesz, mely vagy távozik, vagy karbamidra
bomlik. Nagyobb izomműködés után tejsav is megjelenhet, növényi táplálékokból pedig
OXÁLSAV kerülhet a vizeletbe. A KREATININ főleg az izomfehérjék bomlásterméke. Főleg az
ARGININ nevű aminosavból keletkezik.