GÁZOK

A gáz forma az anyag egy halmazállapota. Ha a hőmérséklet magasabb a

kritikus hőmérsékletnél, gázról beszélünk; ha alacsonyabb, akkor pedig gőzről.[*
1][* 2]
 A halmaz részecskéi egymástól távol vannak, ideális esetben a köztük lévő
kölcsönhatások -vagyis a vonzó és taszító erők- teljes mértékben
elhanyagolhatók (ezek az ún. ideális gázok, azonban ez nagyon ritka). Mint
a folyadékok, a gázok is fluidumok: képesek áramlani és nem állnak ellent a
deformációnak, habár van viszkozitásuk. A folyadékokkal ellentétben a gázok
nem öltik fel az őket tartalmazó test formáját, hanem igyekszenek az általuk
elfoglalt teret teljesen kitölteni. A gázokban meglévő mozgási energia a
gázrészecskék -melyek lehetnek atomok (például a nemesgázokban, mint a
hélium), elemmolekulák (például a kétatomos oxigén) vagy vegyületmolekulák
(pl. szén-dioxid) nagy sebessége és állandó, véletlenszerű mozgása (diffúzió)
miatt a második legnagyobb a halmazállapotok között (a plazma után). Ezen
magasabb kinetikus energiaszint miatt a gázok atomjai és molekulái szinte
teljesen rugalmasan visszapattannak az őket tároló anyag felületéről, és
egymásról. Ez a folyamat a kinetikus energia növelésével erősödik. A gázok
állapotát alapvetően a négy fő állapotjelzővel tudjuk meghatározni; ezek
a nyomás, a térfogat, a hőmérséklet és az anyagmennyiség.[1][2]
Elterjedt tévhit, hogy a gázok nyomását a gázmolekulák egymásnak ütközésével
magyarázzák, de valójában csupán véletlenszerű sebességük elegendő a nyomás
értékének meghatározásához. A kölcsönös ütközések csupán a Maxwell–
Boltzmann-eloszlás megalapozásához voltak fontosak.

ELEMI GÁZOK
Az egyedüli kémiai elemek, melyek normálállapotban (0 °C-on = 273,15 K;
légköri nyomáson = 101.325 kPa) és gáz halmazállapotban stabilisak, a
kétatomos molekulák közül a hidrogén (H2), a nitrogén (N2), az oxigén (O2),
illetve kettő halogének közül, a fluor (F2) és a klór (Cl2). Ezek az "egyatomos
molekulákat" alkotó nemesgázokkal együtt -ezek
a hélium (He), neon (Ne), argon (Ar), kripton (Kr), xenon (Xe) és a radon (Rn)-
alkotják az "elemi gázok" csoportját. A molekuláktól való megkülönböztetés
érdekében (főként angol nyelvterületeken) használják még a "molekuláris
gázok" elnevezést is.
 FIZIKAI TULAJDONSÁGAI
Állapotjelzők, állapotegyenletek:
A gázok legfontosabb tulajdonságait, az állapotukat alapvetően a négy
legfontosabb rájuk jellemző adattal, négy állapotjelzővel tudjuk leírni. Ezek
matematikai kifejezéséhez használjuk az állapotegyenleteket. Ezen négy
tulajdonság a nyomás, a térfogat, a hőmérséklet, és az anyagmennyiség. A
köztük bizonyos körülmények között fennálló kapcsolatokat próbálja meg leírni
az összes állapotegyenlet, a legkezdetlegesebbek és a legjobbak is. Ezek az
egyenletek megfelelő állapotok esetén elég pontosan működnek, azonban
teljesen tökéletes, minden körülmény esetén működő állapotegyenletet nem
ismerünk.
A nyomás azt mutatja meg, hogy adott felületre mekkora erővel hat, mekkora
erővel nyom az adott gáz. A nyomás a gázrészecskék diffúziójának a
következménye, melynek során folyamatosan rugalmasan ütköznek a felülettel.
A térfogat -mint extenzív mennyiség- a gáz térbeli kiterjedését mutatja meg; a
hőmérséklet az anyag belső energiáját. Az anyagmennyiség a részecskék
száma mólokban mérve (1 mol=6,022045·1023 részecske).

AVOGADRO-TÖRVÉNY
Az Avogadro-törvény szerint a különböző gázok megegyező térfogata azonos
körülmények között azonos számú részecskét tartalmaz (az anyagmennyiség
megegyezik).

Avogadro törvénye: Az ideális gázokban a részecskék

közötti kölcsönhatás elhanyagolható, ezért érvényes rájuk Avogadro
törvénye: az azonos térfogatú, azonos hőmérsékletű és nyomású gázok azonos
számú részecskét tartalmaznak. Másképpen megfogalmazva: Azonos
hőmérsékleten és nyomáson a gázok térfogata az anyagmennyiségükkel arányos.
Bármely gáz 1 mol anyagmennyiségű molekulája azonos hőmérsékleten és
azonos nyomáson egyenlő térfogatot tölt be és ez a térfogat standard
körülmények között (25°C) 0,1 MPa nyomáson 24,5 dm3. A gázok moláris
térfogata megadja 1 mól gáz térfogatát jele: Vm = V/n (dm3/mol)

(Avogadro-szám)