A Sátoraljaújhelyi
Görögkatolikus Egyházközség
A bölcső
Karácsony első napján a Szent
Liturgia evangéliumi szakaszában a
napkeleti bölcsekről hallunk. Ők
azok, akik a csillagot meglátva elin-
dulnak az ismeretlenbe, hogy meg-
keressék az újszülött Királyt! Mivel
Uralkodót keresnek, így a fővárosba
mennek, Jeruzsálembe, ahol a kirá-
lyi palota található. Ám csalódniuk
kell, mert csak egy öntelt, hatalmát
féltő embert találnak, Heródest. És
még csak nem is tőle, hanem az ud-
vari írástudóktól tudják meg a böl-
csek, hogy rossz helyen járnak, mert
Betlehembe kell menniük. Ott lesz
az, akit keresnek. De Heródes úgy
engedi el őket, hogy majd menjenek
vissza hozzá, és jelentsék, hogy
pontosan hol van ez az új Király!
CZERKÓ
lapja
2020. Karácsony
Érdekes a bölcsek és Heródes
ellentétje. A bölcsek nem tudják,
hol van az új Király, de elindulnak
megkeresni, mennek a csillag után.
Heródes viszont tisztában van a
messiási jövendölésekkel, tudja,
hogy Betlehem lesz az a város, ahol
a Messiás meg fog születni, még-
sem érdekli a dolog. Közömbös az
egész iránt. Csak egy dolog miatt
érdekli, a hatalomféltés végett. A
bölcsek pogányok, kutatják a tu-
dományokat, vizsgálják a csillago-
kat. Mégis van bennük annyi alázat,
hogy rábízzák magukat egy csillag-
ra, hogy vezesse őket. Hát még
mekkora alázat kellett, hogy egy
újszülött előtt letérdeljenek! Míg
Heródes közömbös a gyermek
24. évfolyam
CZERKÓ
iránt, alázatról meg végképp nem is
beszélhetünk!
Akkor most gondoljunk bele a
mai helyzetbe. Jelen korunkban
sincs ez másként! Most is vannak
bölcsek, és vannak Heródesek!
Vannak, akik keresik az újszülött
Királyt, készülnek a születésére,
készítik magukat, a családjukat és
reméljük a lelküket is. Akik nem-
csak ekkor jönnek templomba, és
borulnak le előtte, hanem egész év-
ben ezt teszik. És vannak, akik azt
sem tudják, hogy tulajdonképpen
mit is ünneplünk Karácsonykor.
Közömbösek az egész iránt. Csak
azt látják, hogy nem kell menni
dolgozni, finomakat lehet enni, és
sok felesleges ajándékot kapni,
mert ez a divat!
A bölcsek története, példája azt
mutatja nekünk minden Kará-
csonykor, hogy mi is ilyenek le-
gyünk. Keressük az Urat az éle-
tünkben. Hagyjuk, hogy vezéreljen,
mint egy csillag Krisztus tanítása,
és tudjunk alázatosak is lenni, ami-
kor annak kell lennünk. Soha ne le-
gyünk közönyösek az Isten dolgai
iránt, mert Ő sem közönyös irán-
tunk. A bölcsek lelkülete legyen a
mi lelkületünk is, hogy megtaláljuk
idén Karácsonykor is életünk Kirá-
lyát! Martinek Zsolt atya

Krisztus születik!
Damjanovics atya 2019-es karácsonyi gondolatai
A mi lelkünk ünnepe szerint, ez csonyhoz?!
a nap Jézus Krisztus születésnapja! Amikor még egyszerűbb volt a
Lehet ezzel az ünneppel játszani, világ és benne az emberi lelkek, ezt
ráfogni különböző reklámszöve- így fogalmazta meg egyházunk:
gekkel, cipős dobozokkal, Mikulás "Krisztus születik, hogy előbb el-
gyárral – mindezek csak arra jók esett képmását fölemelje."
/többnyire!/ hogy gyorsan lemond- Ezt úgy is mondhatnánk, hogy
junk az ünnep lelkéről –, csak azért, az Isten hónunk alá nyúlt! Amit
mert már adtunk valami! A gólya- Ádám elrontott a társával, Évával,
lábakon ugráló mikulást pedig azt a második Ádám megpróbálja
egyenesen nem vagyok hajlandó helyrehozni! Isten lehajol hozzánk,
nagybetűvel írni, mert paródiája ahogy Mária lehajolt a jászolban
mindannak, amit mi a Karácsonyról fekvő kisdedhez! Ahogy az anyák
gondolunk! Már azt sem értem, mi manapság is lehajolnak gyermeke-
köze van a mikulásnak a kará- ikhez!
2. oldal

A gyermek nem attól nő, hogy ál-
landóan utánunk kapaszkodik, ölbe
kéredzkedik, vagy éppen felemelget-
jük, hanem attól, hogy mi lehajolunk
hozzá! A beteg is attól gyógyul,
hogy az ápoló hajol le hozzá, nem
pedig a beteg erőlködik!
Így hajolt le hozzánk Isten, Jézus
Krisztusban, hogy minden gyenge-
ségünk ellenére, képesek legyünk
megerősödni, és az Ő segítségével
felemelkedni rosszaságainkból, bű-
neinkből!
Nem ok nélkül szeretjük ilyen-
kor emlegetni az angyalokat, hiszen
az ő eljövetelük, az ő énekük éppen
arról ad hírt, hogy megnyílt az ég!
Nem az eső, hanem a kegyelem
kezdett el harmatozni és ellepni az
ember lelkét!
Ezért vagyunk képesek emberfe-
letti dolgokra, azért tudjuk felál-
dozni életünket másokért, de nem
mindig azonnali halállal, hanem ap-
ránként odaadni életünket, minden-
nap leadni belőle valamit, hogy a
másik nyerjen életet ezen az áron!
Az édesanyák pontosan tudják, mire
gondolok!
Bár a kegyelem lassan kifoszt
bennünket földi életünkből, még-
sem vagyunk boldogtalanok, mert
másik életet nyerünk rajta. Arról az
életről, már az Isten gondoskodik,
nem kell aggodalmaskodnunk miat-
2020. Karácsony
ta! Velünk is előfordul –ha ritkán is
– hogy azért adunk valamit, hogy a
másikat megmentsük, nem pedig
azért, hogy mi nyerészkedjünk!
Isten elmondta a kinyilatkozta-
tásban, hogy milyen terve van az
ember megmentésére. Jézus azért
jött, hogy ezekből a tervekből "kivi-
teli" tervet készítsen, ami már az
embernek érthető és kivitelezhető,
megélhető! Mi ezáltal építjük a há-
zat, az országot, hogy Jézus születé-
se értelmet nyerjen, mi pedig örö-
möt találjunk abban a "munkában",
amelyben Isten önzetlenségét meg-
próbáljuk utánozni önmagunk és
mások javára!
Karácsonyra ezekkel a gondola-
tokkal készülök, és azért osztottam
meg, mert tudom, hogy lesz olyan
is, aki a nagy családi nyüzsgésben
nem fog eljutni a templomba! Lega-
lább ebből a kis írásból megtudhat-
ja, hogy bennünket nem a fenyőfa,
nem az ajándékok késztetnek arra,
hogy jók legyünk és másokkal is jót
tegyünk, hanem ez egy egyszerű
válasz Isten kezdeményezésére!
Áldott ünnepeket kívánok, jó
ízekkel, jó süteményekkel és még
jobb, "fogyasztható", szerethető lé-
lekkel feldíszítve!
Damjanovics József atya
3. oldal
CZERKÓ
Nekrológ
Emlékezés Főtisztelendő Damjanovics József
zempléni főesperes, sátoraljaújhelyi parókus úrra
1947. október 9-én
Bökönyben született.
Papcsaládban nevelke-
dett három lány és egy
fiú testvérével. Közép-
iskolai tanulmányait
Pannonhalmán a ben-
cés gimnáziumban vé-
gezte. Ezek alatt az
évek alatt ismereteit
nemcsak a híres könyv-
tár könyveinek böngé-
szésével gyarapította, hanem a
könyvkötészetben is jártasságot
szerzett. Papi élete során – különö-
sen amikor az egyházi könyveket
még nehéz vagy lehetetlen volt újra
nyomtattatni – rengeteg megkopott
imádságos és szertartási könyvet
újított meg kiváló minőségben.
Teológiai tanulmányit Nyíregyhá-
zán a Szent Atanáz Görögkatolikus
Hittudományi Főiskolán végezte.
Majd tanulmányait Budapesten a
központi szemináriumban egyház-
jogi ismeretekkel bővítette. Szemi-
náriumi évei alatt a kápolnai szer-
tartásokon vezette az éneket, de ő
volt a püspöki székesegyháznak a
főkántora is a papnövendékek
énekkarának élén. Utolsó nyíregy-
házi évében főduktorként is tevé-
kenykedett. Vezette, irányította a
papnövendékek mindennapjait és
4. oldal
programjait, képviselte
a kispapokat az elöljá-
róság előtt és közvetí-
tőként tevékenykedett a
kispapok felé.
Abszolvált teológus-
ként házasságot kötött
Mihályi Máriával 1972-
ben. Házasságukban há-
rom gyermekük szüle-
tett, egy fiuk és két lá-
nyuk. Szeretettel felne-
velve indították el őket életútjukon,
akik viszontszeretettel hálálták meg
szüleik jóságát. Felesége Mária tisz-
telendőasszony és gyermekei is
mindig segítették templomi és pa-
rókiai munkájában.
Dudás Miklós püspök úr halála
után Dr. Timkó Imre lett a Hajdú-
dorogi Egyházmegye kormányzója,
akit 1975-ben szenteltek püspökké,
ezért 1972. szeptember 10-én Sze-
gedi Joákim, krizseváci (Jugoszlá-
via) püspök szentelte őt pappá
Nyíregyházán. Papi működését
Nyíregyházán kezdte a székesegy-
ház káplánja és karnagyaként
(1972-75). Papi életének további
szolgálatai: Nyírturán helyettes lel-
kész, majd parókus 1975-1983. A
Hajdúdorogi Egyházmegyei Bíró-
ságnak jegyzője és ügyhallgatója
több évtizeden keresztül. – Tokaj-

ban parókus 1983-1995. – A Hegy-
aljai Esperesi kerület esperese
1994-1995. – Sátoraljaújhelyi
parókus 1995-től. – A Sátoraljaúj-
helyi Esperesi Kerület esperese
2000-2009. – Zempléni Főesperes-
ség főesperese 2009-től. A Miskolci
Püspökség első konzultori testüle-
tének tagja 2011-2016. A Papi Sí-
rok Gondozási Bizottságának veze-
tője. Húsz éves odaadó újhelyi
szolgálatának elismerését az is mu-
tatta, hogy a helybéli hívek Szent
Péter városába való zarándoklattal
ajándékozták meg. – A Georgikon
Görögkatolikus Mezőgazdasági és
Élelmiszeripari Szakgimnázium,
Szakközépiskola és Kollégium püs-
pöki biztosa 2016-2018. – Kórház-
lelkész az Erzsébet Kórházban
2018-tól.
Nem lehet papi szolgálatának
minden egyes elemét megemlíteni,
mégis fontos néhányat. Különösen a
Miskolci egyházmegyében a szená-
tusi és konzultori tanácsadó testüle-
tekben segítette az új egyházmegye
felépítését, működését. Megalaku-
lásától elnöke volt a Kegyeleti Bi-
zottságnak. Papi szolgálatának tel-
jes idejében, minden parókián a
szentliturgiák mellett minden előírt
alkonyati és reggeli zsolozsmát el-
imádkozott. Szobrot állíttatott,
könyvet jelentetett meg valamint
tudományos konferenciát szervezett
és előadást tartott Miklósy István
2020. Karácsony
püspök emlékére. Remekül szervez-
te meg a Pócsi Kegykép könnyezési
évfordulóján az Istenszülő Újhelybe
látogatásakor az Istenanya tisztele-
téből fakadó lelki gazdagodást és az
Eucharisztikus Kereszt fogadását a
kongresszus előkészítéseként.
Templomtornyot, parókiát újíttatott
fel, valamint lelkigyakorlatokat,
ökumenikus istentiszteleteket, ifjú-
sági és felnőtt kirándulásokat, bálo-
kat, nyugdíjas találkozókat és anyák
napi hangversenyeket is szervezett.
Se szerét se számát nem lehet
tudni remek, s mindig lenyűgöző
prédikációinak, s hogy ezek hány
embernek jelentettek megerősítést
hitükben, vallásosságukban. Azt
sem lehet összeszámolni, hogy hány
gyermeket keresztelt meg, és segí-
tette az Istengyermeki úton való el-
indulásukat az eucharisztia első ki-
szolgáltatásával. Ki tudja, hogy
hány hittanórán oktatta-nevelte a
gyermekeket, ifjúságot az Isten és
az ember szeretetére. Vagy hány-
szor kérte az Istent, hogy terjessze
ki a jegyesek fölött hatalmas kezét
és áldja meg házasságukat. Azt vi-
szont tudjuk, hogy több mint 900
embert kísért imádságával az Úr
elé. Tudjuk továbbá azt is, hogy
mindezeket lelkiismeretesen, vidá-
man, olykor-olykor tréfásan, a gyá-
szolókkal együtt érezve, az evangé-
5. oldal
CZERKÓ
lium szellemiségében, mindig sze-
retettel és odaadással tette. Az Isten
kegyelmi ajándékainak általa való
szétáradása meghatározhatatlan.
Egyik paptestvérének néhány nap-
pal átköltözése előtt azt írta, hogy a
kémény felújításával és egyéb ne-
hézségek leküzdésével „a karácso-
nyi Kis Jézus a fázósok védőszentje
megsegíti” majd és elhozza melegét
és fényét. Akkor még nem lehetett
gondolni, hogy Isten iránta való üd-
vözítő szeretetének jutalmazása,
melegsége és örök fénye őt más-
képpen és sokkal hamarabb a meny-
nyekben körülöleli.
Adj Urunk, tőlünk elköltözött
József áldozópap szolgádnak bol-
dog nyugalmat és örök emléket!
Mosolygó Tamás atya

In Memoriam Damjanovics József atya

a Káplán szemével
Amikor 1999. augusztus 6-án nem sajnálta a pénzt, hogy minél tá-
pappá szentelt Dr. Keresztes Szilárd jékozottabb legyen. Tőlem is meg-
püspök úr, izgatottan vártuk, hogy kérdezte, hogy olvasok-e teológiai
hol lesz első szolgálati helyünk. Idő- műveket, jár-e nekem valami kiad-
sebb paptestvérek arról számoltak vány, pl. Vigília, Pannonhalmi
be, hogy az első hely meghatározó Szemle, Szolgálat… Bevallom
lesz egész papi életünk során. Mi őszintén, kikerülve a teológiáról
magunk is latolgattunk helyeket, nem az volt az első dolgom, hogy
egyházközségeket feleségemmel újból visszakerüljek az „iskolapad-
együtt, de Sátoraljaújhelyre egyálta- ba” és teológiai műveket olvassak,
lán nem gondoltunk. Ez az írás de esperes úr – aki jóval idősebb
azonban nem rólunk szól, hanem el- volt, mint én – még akkor is tanult,
ső paróchusomról, főnökömről, olvasott és képezte magát. Ezzel egy
Damjanovics József főesperes úrról. életre szóló példát adott nekem, fia-
Először is, nagyon kedvesen fo- tal pályakezdő papnak.
gadott családjával együtt. Már az el- A másik a templom és a szertar-
ső találkozás alkalmával kiderült, tás szeretete. A pap elsőszámú fela-
hogy nagyon olvasott, művelt és tá- data, hogy a hívek rendelkezésére
jékozott pap mellé kerültem. A mai kell állni – vallotta főesperes úr. Így
teológiai irányzatokat, az újkori Bib- is tett. Az imádság, a zsolozsma, a
lia kommentárokat is jól ismerte. Szent Liturgia soha nem maradt el.
Nem csoda, hiszen olyan folyóirato- Még akkor sem, amikor több helyre
kat és újságokat olvasott, amiért jártunk helyettesíteni tartósan. A hí-
6. oldal

vek semmit sem vettek észre abból,
hogy mi a Bodrogközből vagy a
Hegyköz valamelyik parókiájáról
estünk be a templomba. Emlékszem,
egyszer nagy hó esett, a templom aj-
taját nem is láttuk, órákon keresztül
lapátoltunk, hogy meg tudják köze-
líteni az esti Szent Liturgiára érkező
hívek a templomot. Tudtuk, hogy az
egyik irányból csak két ember fog
jönni, de azt is végiglapátoltuk,
hogy nekik se keljen körbemenni.
Esperes Úr tudta, hogy milyen nagy
áldozat volt annak a két embernek
akárcsak a templom kapujáig eljön-
ni. A Liturgia még ilyen körülmé-
nyek között sem maradt el.
A harmadik történet, hogy min-
den karácsonyeste átjöttek kántálni
hozzánk egész családjával együtt. A
Gyermek Jézus köszöntése után, jó-
kedvű, vidám beszélgetésekbe kezd-
tünk. Felidéztünk egy-egy közösségi
eseményt, jól megvalósított progra-
mot. Sőt sokszor még saját magun-
kon is tudtunk nevetni. Főleg azon,
hogy József és Mária nem egy, ha-
nem három gyermekkel érkeztek
hozzánk!
Esperes úr nem letudni akarta az
ünnepeket, hanem megélni és ezt
másokkal is megosztani. Emlék-
szünk a prédikációira. Volt, amikor
kikaptunk és volt, amikor nagyon is
az igazságot mondta ki. Név szerint
nem csak a híveket ismerte, de a hit-
2020. Karácsony
tanosait, a pedagógusokat, a város
lakóit, akikkel csak találkozott.
Hosszan beszélgetett a gyászolók-
kal, akik temetés ügyében keresték
meg. Minél többet akart megtudni
az elhunytról, hogy személyes be-
szédet tudjon mondani a temetésen.
Jól tudott kérdezni és türelmesen
hallgatta a választ.
Számos történet kötötte össze az
életünket. Amikor gyalog mentünk
házat szentelni, mert akkora volt a
hó. A házszentelési vacsorák, a
Bereckiben megélt élmények.
Miklósy István szobrának az előké-
szítése, a barlang körüli viták el-
csendesítése, öregek napja, hittanos
kirándulások… … szóval az öt év
alatt ezer szálon kötődtünk egymás-
hoz emberileg is és a szolgálatban is.
Nem gondoltam volna, amikor a
nyáron meghívott családommal
együtt a templombúcsúra, hogy az
utolsó személyes találkozásunk lesz.
Nagy köszönet Esperes Úrnak, hogy
megtanított az igényes papi életre,
hogy Ő keresztelte meg elsőszülött
gyermekünket, Domonkost. A csa-
ládjával együtt annyi szeretetet kap-
tunk – mint kezdő pap, hogy jobbat
sehol sem éltünk volna meg. Kö-
szönet érte … sajnos, hogy már
nincs közöttünk.
Makkai László
volt sátoraljaújhelyi káplán
7. oldal
CZERKÓ
A PAP, aki nem csak pásztora volt nyájának…
Emberöltőnyi idő telt el azóta,
hogy először fogtam kezet vele.
Már akkor megéreztem, hogy nem
mindennapi emberrel találkoztam.
Teltek a hónapok, évek és egyre in-
kább a bizalmába fogadott. Így éle-
tébe mélyebben is beleláthattam.
Hite megingathatatlan volt. Tele
volt ambícióval, tenni akarással. A
papi hivatás megtestesítője volt a li-
turgiák végzésében, a szentségek
kiszolgálásában és számtalan más
területen. Mindez párosult egy kép-
zett hanggal, mely akkor is betöltöt-
te a templomot, ha egyedül énekelt,
vagy éppen másod-harmadmagával.
Retorikai képességét más felekeze-
tek tagjait is dicsérték. Humora be-
szédeiben is jelen volt, mely szí-
nezte és emberközelivé tette prédi-
kációit. Egyházunkra, mint egy rit-
ka, drága kincsre tekintett. Hagyo-
mányainkat nem hagyta feledésbe
veszni. Az évszázadokon keresztül
kialakult tradíciókat továbbvitte,
egy fikarcnyit sem hagyott el belő-
le. Ha négy szentmisét celebrált,
négy prédikációval készült. Ezek-
hez teológiai műveket, verseket,
irodalmi alkotásokat, újságok napi
aktualitását használta alapul. Így
lett ő olyan prédikátor, akinek be-
szédei belevésődtek szívünkbe és
lelki táplálékul szolgáltak hosszú
időn keresztül. Ha beteghez hívták,
az ebédet félbehagyva máris indult.
8. oldal
Szentgyónásra messze távolról jöt-
tek hozzá azok, akik igazi lelki
megtisztulásra vágytak. Esketni,
temetni hívták távoli vidékekre,
hogy beszédével vigasztalja, meg-
örvendeztesse az érintetteket. De
nem csak lélekben építkezett, ha-
nem kőben is. Parókiát, tornyot újí-
tott fel, szobrot állított, támfalat
épített. Mindent megtett azért, hogy
egykori iskolánk épülete birto-
kunkba kerüljön újra. Sosem várt
feladatra, a pasztorális tevékenység
mellett mindig újabb és újabb kihí-
vásokat talált. Mindezeket hívei lát-
ták és tisztelték is érte, ezért is mu-
tattunk be hálaadó szentmisét októ-
ber közepén, 25 éves ittléte kapcsán.
Igaz magyar ember is volt.
2008-ban a határnyitáskor éjfélkor,
vacogtató hidegben kérte az Urat,
hogy elszakított testvéreink sorsa
jobbra forduljon. Másnap délben a
Karos-Bodrogszerdahely határában
levő keresztnél énekekben dicsői-
tette az urat. Több nemzeti ünnepen
szónokolt Felvidéken, előadásokat
tartott ottani fiataloknak. Nem volt
olyan nemzeti ünnep a városunkban
melyen ne lett volna ott. ’56 évfor-
dulóin mindig megemlékezett a
szentmisében a hősökről. A Magyar
Kálváriát nagyon szerette, sokszor
mondta el ott gondolatait Trianon
fájdalma kapcsán. Oszlopos, aktív
tagja volt a Centenáriumi Turul

szobrot előkészítő bizottságnak. A
parókia épületén, a templomkertben
a magyar zászló mindig lobogott,
neki köszönhetően. A Magyar
Nemzet napilaphoz élete végéig hű
volt. Nemzetünk sorsával foglalko-
zó könyvei alatt roskadozott a polc.
Szőlőmunkás is volt a legneme-
sebb értelemben: betonozott eső-
ben, sárban, ha kellett. Évtizedeken
keresztül kaszálta a füvet a kántor-
lakásnál, a templomkertben, a pa-
rókia udvarán. Télvíz idején a hó-
lapátot vette a kezébe és sosem pa-
naszkodott. Csinálta alázattal azt is,
ami nem az ő dolga lett volna. Ker-
tészkedett, puszpángot nevelt, ülte-
tett, hogy szép legyen a templom
környezete. Barkácsszerszám kész-
lete párját ritkította, sokan megiri-
gyelték volna érte. Csak a legrit-
kább esetben hívott mestert. Hobbi-
jának is élt, ami a könyv-kötészet
volt. Így újult meg egyházközsé-
günk ütött-kopott evangéliumos
Gyertya
„Menj, siess!
A pillanat illó olaj elszalad,
s kialszik a tűz”
Íme, ismét elszaladt egy pillanat,
egy emberi élet megszakadt, kialudt
a láng. Nem aludt ki, nem aludha-
tott ki, mert szívünkben a tűz, amit
a Mindenható pici mécsesként az ő
emlékére, emlékezetére gyújtott
lelkünkben ég. Emlékezni fogunk
rá! Hogy is kezdődött?
2020. Karácsony
könyve, melynek fedőlapját művé-
szien díszítette, s maradt ránk me-
mentóként.
Mindenszentek napján a halot-
tak névsorát és a könyörgéseket
már ülve mondta. Az utóbbi évek-
ben két pap munkáját végezte. Hite
nem, de ereje megkopott, teste elfá-
radt, melyet a vírus is megtámadott.
A szertartás végén láttam, hogy ki-
jön a templomból és a sötétben el-
indult a paplak felé. Éreztem, hogy
elindult ahhoz, aki 48 évvel ezelőtt
hívta őt. Kezet akartam fogni vele,
de a lábam földbegyökerezett. Így
volt jó: békében távozott nyájától,
az Isten házából, ahol 25 éven ke-
resztül nap mint nap dicsérte az
Urat. Ezért a mennyek országába
üzenem neki: köszönjük, hogy
pásztorunk volt! Emlékét, míg
élünk szívünkben őrizzük, mi újhe-
lyi görögök… Vigyázz ránk és sze-
retteidre odafentről! Dicsőség Jézus
Krisztusnak! Szajkó Gábor
Huszonöt évvel ezelőtt, kislány-
ként találkoztam először Józsi
atyával. Határozott kiállása, erőtel-
jes hangja rögtön megfogott. A fe-
lejthetetlen hittan órák alatt nagyon
sokat tanulhattam tőle, érdekes tör-
ténetekkel tarkította a foglalkozá-
sokat, amit én óriási lelkesedéssel
figyeltem. Az Ő segítségével is-
merhettem meg görögkatolikus
egyházunk tanítását „felnőttes”
módon, nem úgy, ahogy gyerek-
9. oldal
CZERKÓ
ként, kisiskolásként tanultam. A
közös bográcsozások, ifjúsági hit-
tanos kirándulások, kerékpártúrák,
farsangi bálok felejthetetlen élmé-
nyeket adtak, amire még mindig
szívesen emlékszem.
Tanítása, bíztatása nagyon sokat
jelentett számomra. Gyakran jutnak
eszembe vigasztaló szavai, bölcs
gondolatai, melyek még manapság
is jobb kedvre tudnak deríteni, bá-
torítást adnak a nehéz hétköznap-
okban. Szeretetet árasztott, vígasz-
talt, bátorított.
Néhány év múlva, felnőtt korom
küszöbén vezette eljegyzésemet,
házasságkötésemet, megkeresztelte
Minden rendben
– Köszönöm Sebő a szolgálatot!
– Számomra volt megtiszteltetés,
Józsi atya!
Így köszöntünk el egymástól
minden vasárnap a liturgia után.
Szerettem neki segédkezni az oltár
körül. Utasításai egyértelműek és
pontosak voltak, mindig világosan
fogalmazott, humort vitt a közös
szolgálatba, s felnőttként kezelte a
ministránsokat.
Születésemtől otthonom a czerkó.
Amikor még nem értettem a szer-
tartást, már akkor is ott legóztam a
Mária-oltár előtti szőnyegen. Na-
gyon vártam, hogy liturgia végén
megkapjam a jóságtablettámat. A
játékommal a kezemben álltam a
10. oldal
gyermekemet. Lelkipásztori mun-
kájában szerény, kedves személyi-
sége örökre emlékeimbe ivódott.
Nagytudású, tevékeny karaktere óri-
ási veszteség egyházközségünknek.
Emlékeinkben megőrizzük fe-
lejthetetlen egyéniséget, a mosoly-
gós, mindig barátságos arcot, és azt
a képet, amelyet Lukács Márta
Gyertya című verse helyettem meg-
fogalmaz:
„Küldetését befejezte:
Ő eltűnt, s csak azért égett,
Hogy a kereső szívébe
Fényt vigyen és melegséget.”
Boldog nyugalmat és örök emléket!
Monokné Büte Katalin Boglárka
templom közepén, s amikor Józsi
atya az áldást adta, akkor kereszt-
vetés helyett én is megáldottam őt,
amire széles mosollyal és nevetés-
sel reagált. Bent a sekrestyében
megköszönte nekem az áldást és
két cukrot is kaptam tőle cserébe.
Félve léptem be a Szentélybe legel-
ső ministrálásomkor, de ő örömmel
fogadott, s az idősebb ministrán-
soknak kiadta a feladatot, hogy ta-
nítsanak be engem. A jóságtablet-
ták kiosztása – mint első, nagyobb
feladatom – nagyon boldoggá tett.
Akkor a világ legnehezebb felada-
taként éltem meg. Később a naptá-
rat, az Evangéliumos könyvet, tol-
lakat, kendőket is rám bízta, hogy-
ha bent felejtette a sekrestyében,
akkor hozzam ki neki. Minden li-

turgián számolnunk kellett az áldo-
zókat, és bármelyikünk mondta az
eredményt, mindig megtréfált min-
ket valamilyen matematikai kérdés-
sel, vagy épp azt mondta, hogy ő
mást számolt, hogyan lehet, hogy ő
többet, mi pedig kevesebbet számo-
lunk, s rontjuk a statisztikáját?!
Mindig jókedvben teltek az előké-
születek, de megkövetelte tőlünk a
fegyelmet, alázatot és a precizitást.
Majd arra kért, hogy olvassam az
Apostolt. Szívesen tettem. Nem di-
csért, de én éreztem, hogy kedvel, s
büszke rám.
2020. Karácsony
Keresztény életem minden ál-
lomásánál jelen volt. Ő keresztelt, ő
készített föl az elsőáldozásra. Re-
méltem, a későbbi állomásokon is
elkísér... Isten áldja az emlékét!
Valahogy úgy gondoltam, hogy
ő mindig ott lesz a templomban, s
engem bárhová vet a sors, amikor
hazajövök és belépek a czerkóba,
rám mosolyog, és szokásához híven
azt kérdezi:
– Minden rendben, Sebő?
S én azt válaszolom:
– Minden a legnagyobb rendben
Józsi atya!
Hornyák Sebestyén

Negyedszázados hűség
Köszöntő, mely elhangzott Damjanovics atya
Sátoraljaújhelyre érkezésének 25. évfordulóján
Főtisztelendő Parókus Atya! várható volt, hogy világbajnok lesz.
Tudom, hogy Józsi atya szereti a Egyébként 1995. a meghasonlá-
statisztikákat, ezért hát én is kuta- sok éveként írta be magát a magyar
kodtam egy kicsit a számok, táblá- mindennapokba. Nyakunkba sza-
zatok, kimutatások között. Aznap, kadt a Bokros-csomag, a privatizá-
amikor hivatalosan Sátoraljaújhely- ciós csúcsbevétel, a huzakodások és
re érkezett, csütörtök volt. 307 a tüntetések éve volt ez az év. Tor-
gyermek született Magyarországon. gyán József népszerűsége azonban
Sali Berisha albán elnök, látogatást egyre feljebb ívelt, lezárult a sok-
tett a NATO központjában. A éves médiaháború és elkezdődött a
Szomszédok 221. epizódját sugá- kereskedelmi médiumok uralma.
rozták este a Magyar Televízióban, Viszont jó dolgok is történetek, a
Svájc 3:0-ra verte a magyar labda- Fradi nyerte az NB I-et, és az agg-
rúgó válogatottat, és Michael teleki cseppkőbarlangot a világ-
Schumacher a Nürnburg ring va- örökség részévé nyilvánították.
sárnapi futamára készült a Benet- Mióta itt van Sátoraljaújhelyen,
tonnal, amit aztán meg is nyert, így azóta 921 milliószor dobbant meg
11. oldal
CZERKÓ
Parókus atya szíve, a Tiszán, Sze-
gednél 655,2 milliárd köbméter víz
folyt át, Budapestnél, a Dunán pe-
dig 1855,2 milliárd m3.
Huszonöt év nagy idő, amikor
előtte áll az ember, így visszate-
kintve viszont csupán egy pillanat.
Nagy dolgokat éltünk meg ebben a
negyed században.
 Eljött hozzánk a Pócsi Szűzanya és
a Missziós kereszt;
 a Magyar Televízió és a Kossuth
Rádió is közvetített innen Szentlitur-
giát;
 a Miklósy emlékévben konferenciát
rendeztünk, szobrot avattunk;
 kiállításunk is volt a Kazinczy Mú-
zeumban;
 alapítványt tettünk, bálokat rendez-
tünk;
 megújult sok-sok munkával a temp-
lom és a parókia külseje;
 a torony is új sisakot kapott, meg egy
időkapszulát, amit majd az utódaink
bizonyára csodálkozással olvasnak.
Megtanultunk énekelni…vagyis
nem. A hangunk ugyan nem lett
szebb, de Parókus atya szigorú fe-
lügyelete és útmutatásai alapján
már néha magunktól is eltaláljuk,
hogy merre kell hajlítani a
tropárokat és kontákokat. Hagyo-
mányokat teremtettünk, amelyekkel
megerősítettük a közösséget: csalá-
di napot rendeztünk, idősek vacso-
ráját szervezünk évről-évre; a hitta-
nos gyerekek nyárvégi bográcsozá-
12. oldal
sa és az ifisek biciklitúrája sok gye-
rekben hagyott maradandó élményt.
A legfontosabbat a végére hagy-
tam: a közös liturgiák, lelki alkal-
mak, az azokon hallott prédikációk,
útmutatások mindannyiunk lelki
épülésére szolgáltak és szolgálnak a
mai napig.
Parókus atya huszonöt éve egy
közösség vezetésére érkezett Sáto-
raljaújhelyre. Nem volt könnyű a
helyzete. Pásztorolni, közösséget
formálni, új szokásokat kialakítani
nem mindig népszerű feladat, mint
ahogy befogadni, elfogadni, alkal-
mazkodni, az újat megszokni sem
könnyű. Megvívtuk a csatáinkat, s
közben változtunk, formálódtunk.
Krisztus követése volt a biztos
pont, ahhoz igazodtunk, ebben nem
volt vita. A többi pedig szépen ki-
alakult. Az eltelt évek alatt megér-
tettük egymást, s rájöttünk, hogy
minden értünk történt. Köszönjük,
hogy törődik velünk, vezeti lelkün-
ket és gondolatainkat, s mindig ké-
szen áll arra, hogy meghallgasson
minket. Józsi atyát az egész város
keresztény közössége tiszteli, s
odafigyel a szavára. Abban, hogy
az újhelyi hívek büszkén és tudato-
san élik meg görögkatolikusságu-
kat, Parókus atyának elévülhetetlen
érdemei vannak.
Ahogy felettem is szállnak az
évek, egyre többet gondolkodom
azon, Folytatás a 17. oldalon
 2020. Karácsony
Néhány kép a múltból …

13. oldal
CZERKÓ

14. oldal
2020. Karácsony

15. oldal
CZERKÓ

16. oldal
 2020. Karácsony
hogy vajon melyik a legszebb em- változunk, egyvalami nem változik
beri tulajdonság: a szeretet, irga- – Jézus Krisztus ugyanaz tegnap,
lom, bölcsesség, odaadás, alázat, ma és mindörökké…
céltudatosság, határozottság, kitar- ***
tás… sorolhatnám hosszan. Meg- Fájó érzés újraírni ezeket a so-
vizsgáltam, megmértem amennyi rokat. Október végén még nem
csak az eszembe jutott. S találtam gondoltam, hogy november elején
egyet, amelyben mindegyik egye- temetni fogunk. Hogy nem lesz már
sül. Ez pedig a hűség. A hűség, ami több idő beszélgetni, tanácsot kér-
nem kényszer, még csak nem is el- ni, tervezni a következő éveket, a
határozás, hanem elköteleződés, közösség számára fontos dolgokat,
tisztelet, s amely mindig cselekede- eseményeket. Pedig bőven van még
tek által mutatkozik meg. Mert feladat: a padfűtés, a közösségi ház
minden hűség alapfeltétele Isten kialakítása, pályázatok beadása.
hűségének megtapasztalása. Kö- Feladat van, idő már nincs. Hálát
szönjük Tisztelendő Úr, hogy segít adunk lelki vezetőnkért, Isten áldja
minket abban, hogy tartsuk ezt az meg imádságos-hűséges életét, ad-
irányt. Hálásak vagyunk azért, jon neki boldog nyugalmat, s ké-
hogy huszonöt éve hűségesen szol- szítsen számára örök emléket!
gálja közösségünket, s hirdeti szá- Jászter Beáta
munkra az Örömhírt. Mindannyian
DÉJÉ
Parókus atya a közösségi oldalon is aktív volt. Jó ideje örvendeztetett meg
bennünket hétköznapi üzeneteivel. Nemcsak a templomba járó hívek szerették
és olvasták a bejegyzéseit, hanem mindenki, aki a virtuális térben közlekedett.
Olvasták, kommentelték, tovább osztották, mert megfogta őket valami. Az a
„valami”, ami minket, a templomi közösség tagjait is magával ragadott az el-
ső pillanattól kezdve, mert Józsi atya közérthető módon beszélt az Evangéli-
umról. Stílusa hétköznapi és emberi volt, tanítása mély és örökérvényű.
A Czerkó idei számában Hétköznapi üzeneteiből válogatunk. Írásai taníta-
nak, lelkesítenek, reményt adnak, vigasztalnak, felvidítanak, irányt mutatnak.
HÉTKÖZNAPI ÜZENETEK rengeteg finom falat, csemege. Így
Egy szép napon az erdei állatok ver- hát sok jelentkező akadt, erre a fela-
senyt rendeztek saját szórakoztatá- datra. Körbegyűltek az állatok: nyu-
sukra. Építettek egy magas falat, lak, medvék, rókák, farkasok és még
majd megkérték a békákat, hogy vaddisznók is.
másszák meg. Csábító volt a fődíj: Felharsant a kürtszó, kezdetét vette a
17. oldal
CZERKÓ
viadal. Legalább ötven béka nekiin-
dult a meredek falnak.
– Úgy sem sikerül nekik! – mondta a
nyúl. Alighogy kimondta, három bé-
ka már le is esett a falról.
– Túl gyengék ehhez! – morgott a
medve, és bizony tíz béka le is esett a
földre.
– A békák nem is tudnak falat mász-
ni! – epéskedett a vaddisznó, s kár-
örömmel röfögött hozzá. Ekkor szin-
tén elég sokan lezuhantak a földre.
Ez így ment egészen addig, míg csu-
pán egy béka haladt a csúcs felé! Ő
viszont már majdnem felért.
– Le fog esni! – morogta a farkas, de
nem így történt.
A béka felért a csúcsra. Az ötvenből
egyedül ő teljesítette a távot. Pedig
igen vézna kis béka volt a többiekhez
képest.
Az állatok csodálkozva körbeállták, s
egymás szavába vágva elkezdték
faggatni.
– Gratulálunk! Hogy sikerült épp ne-
ked? – kérdezte a róka.
– Mi a titkod? – kérdezte egy másik
béka.
– Gyakoroltál? – szegezte neki a kér-
dést a farkas.
Csakhogy a béka csendben maradt! A
többi állat értetlenkedve nézett! Ek-
kor döbbentek rá, hogy a győztes bé-
ka semmit sem hall.
Ezért nem hallhatta a kételkedő, leki-
csinylő megjegyzéseket! Csak a saját
hangját hallotta: Feljebb, feljebb, fel-
jebb! – mondogatta magában!
18. oldal
Tudta, hogy képes rá és a többiek
nem vették el az önbizalmát!
*****
Sajnos mi nehezen találjuk azt az
egyensúlyt, amely szerint önmagunk
életét élhetnék. Amikor azt és annyit
vállalnánk, mint amennyire képesek
vagyunk. Na, talán egy kicsit többet
is, mert néha képes az ember átlépni
a saját árnyékát is! Ha azzal álltatjuk
magunkat, hogy mi csak azért nem
jutunk előre, nem lehetünk sikeresek,
mert a világ hátráltat ebben bennün-
ket, akkor játsszuk meg a siket béka
szerepét.
A legtöbb ember nem maga találja
ki, hogy mit szeretne csinálni, miből
szeretne élni, hanem a környezetére,
vagy más reklámokra, csábításokra
hallgat, s csak később jön rá, hogy ez
bizony nem az ő útja! Ahhoz, hogy jó
döntést hozhassunk, nem elég csak a
világot ismerni, hanem önmagunkkal,
adottságainkkal is tisztába kell lenni!
Nehogy azt higgyük, hogy ez csak az
iskoláskorú gyerekekre vonatkozik!
Szoktunk mi az "élet iskolájáról " is
beszélni, s ott mindenkinek van még
mit tanulnia!
Hallgass tehát a lelkiismeretedre, s
akkor nem a világot fogod okolni si-
kertelenségeidért, hanem te is meglá-
tod felelősségedet! Sokat mondogasd
magadban: fog ez menni!
És közben azért, két sóhaj között
imádkozzál egy kicsit, s akkor az Is-
ten is megsegít!

HÉTKÖZNAPI ÜZENETEK
A krónikák szerint 1939-ben, nem
mindennapi esemény történt Hanno-
ver városában.
A helybeli fegyház egyik őre, pa-
rancsra, három rabot kísért, akiket
külső munkára vezényeltek. A kis
csapat alig hagyta el a város szélét,
egy eléggé elhagyatott mezőn folytat-
ta útját. Máig kiderítetlen okokból, a
mező közepére érve, a fegyőr hirtelen
a melléhez kapott és összeesett.
Ezeknek a raboknak ott a helyszínen
nem sikerül életet lehelni belé és pár
perc múlva az őr, ott a mező közepén
meghalt. A rabok azonban nem gon-
doltak szökésre, sőt, felemelték a ha-
lott őrt és az élettelen testet futólé-
pésben visszavitték a fegyházba.
Bár a szerencsétlen őrön már nem le-
hetett segíteni, de ott azok a fegyen-
cek emberségből jelesre vizsgáztak.
*****
Sokan vannak, akikből még nem
veszett ki az emberség. Ha valakiben
az önzetlenséget csak csírájában is
felfedezzük, legyen annyi bátorsá-
gunk, hogy segítsük annak megőrzé-
sében.
A világ manapság sokat szenved at-
tól, hogy mindenki csak a saját bajával,
dolgaival törődik, és nem érdekli, hogy
bizony akadna néha alkalom arra is,
hogy bebizonyítsa jószívűségét.
Tudom, sokan félnek attól, hogy
visszaélnek mások a jóságával. De
hát a szeretet kockázat is egyben,
ezért bele kell kalkulálnunk a csaló-
2020. Karácsony
dásokat is. Mit érezhetett Jézus a ke-
reszten, amikor éppen azok kértek rá
halált, akiket megetetett csodálatos
kenyérrel, vagy éppen betegeiket
meggyógyította! Akik már házassá-
gukból kiléptek, elváltak, azok na-
gyon jól tudják, hogy mekkora csaló-
dás az, ha számítunk a másikra, ő pe-
dig túl nagy tehernek tartja ezt a köte-
léket. Tudjuk, hogy a szabadság, a
gazdagság, a karrier szebb és jobb jö-
vőt ígér, de az ember elsősorban a
lelkiismeretével kell, hogy elszámol-
jon! Már ha manapság egyáltalán be-
szélhetünk lelkiismeretről!
Mi keresztények hallgatunk a lel-
kiismeretünkre, mert Isten hangjának
tartjuk azt, mely hol megvádol, oly-
kor pedig dicsér. Törekedj arra, hogy
jó eszköze legyél a nemesebb, iga-
zabb emberi életnek!
HÉTKÖZNAPI ÜZENETEK
Nem csak a szegények, hanem a mil-
liomosok is meghalnak. Ugyanez tör-
tént egy igen gazdag emberrel, ami-
kor elérkezett az ő ideje. Természete-
sen a mennyország ajtaján kopogta-
tott. Még pedig olyan rámenősen,
ahogy életében meg szokta oldani sa-
ját dolgait. Már majdnem dühroha-
mot kapott, amikor Szent Péter kinyi-
totta az ajtót.
– Mit akarsz?
– Be akarok menni!
– Az nem olyan egyszerű! Voltak-e
jócselekedeteid ott a földön? Mert ez
nálunk feltétel a belépéshez!
19. oldal
CZERKÓ
– Hogyne egyszer találkoztam egy
koldussal és adtam neki tíz centet!
– Aztán?
– Aztán egy másik alkalommal egy
másik koldusnak is adtam tíz centet!
– És?
– Hát pár év múlva még egy koldu-
son segítettem, s annak is adtam tíz
centet!
Péter elmegy, és mindezt jelenti az
Úrnak, s beszámol az iménti beszél-
getésről!
Az Úr végig hallgatja a beszámolót,
aztán így szól:
– Add vissza neki a harminc centet és
menjen a pokolba!
*****
A sokból keveset adni, az nem
kunszt! Általában a feleslegesből
adunk. Netalán hiúságból?! De az is
előfordul, hogy nem akarunk lema-
radni ismerőseinktől! Érdemes lenne
feltérképezni, hogy azok, akik úgy a
karácsony előtti nagy gyűjtő - ado-
mányozó akcióban szerepelnek, va-
jon mennyit szánnak év közben is a
szegények javára! Vagy csupán arra
vágynak, hogy a képernyő alján a
szalaghírekben szerepeljen a nevük,
amivel aztán utólag dicsekedni lehet?
Senkit sem akarok megvádolni,
vagy gyanúsítani, de tartsunk egy kis
önvizsgálatot!
Teréz anya mondta egyszer egy
igen gazdag vállalkozónak, millio-
mosnak, amikor az érdeklődött tőle,
hogy mennyit adjon, mennyivel se-
gítse Teréz anya munkáját: annyit ad-
jon, hogy az magának fájjon! – Va-
20. oldal
gyis érezze, hogy lemondott valamik-
ről, mások javára!
Tőlünk nem nagy adományokat
várnak, nem állandó segítséget, már
ami az anyagi javakat illeti, de a fi-
gyelmünkre és részvétünkre bizony
szükségünk van!
Szent Miklósról jegyezték fel,
hogy amikor már szétosztotta vagyo-
nát, sőt az örökségét is, akkor elment
koldulni, s amit az egyik nap koldult,
azt másnap szétosztotta a szegények
között! Vagyis az adományozáshoz
alázatra van szükségünk éppúgy,
mint az adomány elfogadásához.
Mindkét oldalon légy tapintatos és
megértő. Ez néha nagy erőfeszítést
igényel! Ne csak önmagadra figyelj!
HÉTKÖZNAPI ÜZENETEK
Élt egyszer három jó barát. Barátsá-
guk azzal kezdődött, hogy mindhár-
man ugyanazon a napon születtek.
Egy iskolába jártak, mindig egymás
mellett ültek a padban. Később sor-
suk másfelé sodorta őket: az egyik
tanár lett, a másik orvos, a harmadik,
mivel igen alacsony termetű volt, el-
szegődött egy cirkuszba, bohócnak.
Gyakran találkoztak egymással, egé-
szen addig a napig, amikor éppen
együtt utazva, váratlanul autóbalese-
tet szenvedtek
A mennyország kapuja előtt találkoz-
tak ismét nagy jókedvvel.
– Látjátok még a mennyországba is
együtt érkeztünk, és remélhetőleg
most már örökké együtt maradunk –
mondta az első.

– Együtt állunk az Úr ítélőszéke elé –
mondta a másik – ne féljetek, ilyen jó
sorsunk még sohasem volt, mint itt
lesz!
Csak a legkisebb, a kicsi bohóc nem
szólt semmit. Meghúzódott s másik
kerttő árnyékában, s igen félt, mert
úgy érezte, hogy egész életében nem
tett semmi jót, csak bohóckodott. Az
Úr színe előtt a földre borultak és ir-
galomért esedeztek.
– Jól van fiam– mondta Jézus az el-
sőnek, te egész életedben tanítottad a
tudatlanokat. Ragyogni fogsz a
mennyben, mint a hajnalcsillagok.
– Jól van fiam, amikor beteg voltam
meglátogattál, sőt meg is gyógyítottál
– szólt Jézus a másodikhoz.
A kis bohóc lehunyta szemét és úgy
várta az Úr ítéletét:
– Tiéd a mennyek országa, kis bohóc
– mondta neki Jézus – mert lélekben
gyermek maradtál. Amikor bánatos
voltam megnevettettél, s amikor
szomorkodtam, megvigasztaltál.
Erre a kis bohóc örömében cigányke-
reket hányt, s az angyalok is mind
mosolyogtak!
*****
Ne akarjunk mások lenni, mint
amihez küldetést hivatást kaptunk.
Állandóan abban őrlődni, hogy mást
szeretnék csinálni, más szeretnék
lenni, mint amit most teszek, most
vagyok, ez képes megfojtani az em-
ber lelkét. Vizsgáld meg magadat,
hogy valóban jobban éreznéd magad
más bőrében? Valóban jobban értenél
ahhoz, ami nem csinálsz? Vedd ko-
2020. Karácsony
molyan feladataidat, s azokat lásd el a
lehető legjobban és maradéktalanul, s
akkor kevés időd jut mások kritizálá-
sára, de sokkal több elismerést zse-
belhetsz be azért amit csinálsz!
Légy hű önmagadhoz! Ez ugyan
egy regény címe is, nem lehetetlen,
hogy a te életed regényének címe is
ez lesz majd. A megmérettetés nem
azt jelenti, hogy másokhoz képest mit
nyújtasz, hanem azt, hogy önmagad-
hoz képest mit nyújtottál az emberek
javára és Isten dicsőségére!
Lehet, hogy néha csak kis bohó-
cok vagyunk, de akkor teljes szívvel
és odaadással töltsük be ezt a szere-
pet, s nem marad el a jutalmunk.
Mindenszentek
Parókus atya utolsó bejegyzése
Az idén olyan szépen egybeesik az
evangéliumi szakasz, meg november
1-je.
A holnapi történet a dús gazdag em-
berről és a szegény Lázárról szól.
(Lk, 19- 31)
Ma kora délután kint voltam a teme-
tőben és a sok emberen nem is cso-
dálkoztam. Amikor azonban jöttem
vissza a sírtól, azt láttam, hogy az
emberek egy része ma a temetőben él
társadalmi életet.
Volt-e egyáltalán valaki, akinek
eszébe jutott a dúsgazdag, vagy a
szegény lázár?
Az elmúlt száz évben kit temettünk
Lázár módjára, és kinek a ravatalánál
álltak gazdag barátok, akik inkább a
21. oldal
CZERKÓ
kapcsolataikat siratták, nem pedig a
"dúsgazdag" embert?
Hányan kerültek Ábrahám kebelébe
és hányan epekednek szenvedésük
közepette egy kis enyhülésre? Meny-
nyivel könnyebb lenne, ha mostani
tudásukkal segítségünkre sietnének,
hogy mit ne rontsunk el az életünk-
ben, mit csináljunk jobban?
Jézus nem hagy kétséget a felől, hogy
jelenlegi életünkben nem számítha-
tunk egyenes útbaigazításra! Vagyis
nem engedi, hogy a felelősséget át-
vegyék tőlünk! Mindenkinek magá-
nak kell megküzdenie a saját jövőjé-
ért. Sajnos mi csak erre világra gon-
dolunk, és mivel nem látjuk az előt-
tünk lévő örökkévalóságot, nem is
tartjuk olyannak, amiért érdemes len-
ne áldozatot hozni. Érdemes ilyenkor
kimenni a temetőbe Több ezer sír rejt
itt örömöket, csalódásokat, felmérhe-
tetlen mennyiségű fájdalmat, s még
az is érdekes lenne, ha most elkezde-
nének beszélni, hosszabb- rövidebb
életükről! Vajon most is azt tartanák
fontosnak, amit hajdanában nélkü-
Tudsz-e róla…?
Talán furcsa lesz most ez
a beszámoló, mert bár
Damjanovics főesperes
atya feljegyzéseit köve-
tem, de én írom le, a saját
szemszögemből. Vágjunk
is bele!
22. oldal
lözhetetlennek tartottak? Ha megvál-
tozott, mitől változott meg a vélemé-
nyük? Annyi figyelmeztető jel, annyi
jó és rossz példa, szép és csúf halál
nézői lehetünk életünk folyamán – ta-
lán nagyobb figyelmet kellene fordí-
tani a saját jövőnkre.
Tudom, hogy bizonyos szervezetek
könnyed öregséget, nyugodt nyugdí-
jas éveket ígérnek, ehhez felsorolják
a pénzügyi feltételeket. Arról azon-
ban mindenki hallgat, hogy ki ígérte
meg nekünk a holnapot?!
Ha holnap kimegyünk a temetőbe, ne
csak elhunyt szeretteinkre gondol-
junk, hanem saját magunkra is!
Élünk-e olyan életet, amivel meg-
győzzük utódainkat, hogy egyáltalán
érdemes ránk gondolni? Ha úgy ér-
zed, hogy ezen a területen baj van,
akkor még lehet változtatni jelenlegi
és jövendő sorsodon! Isten figyelmes
és az utolsó pillanatig készséges,
hogy megmentsen bennünket! Ne
csak gyertyát gyújts, hanem a szíved-
ben is valamit! DÉJÉ
 A tavalyi karácsonyt beárnyékolta
feleségemnek az Úrhoz való átköltö-
zése, ami előtt az egyházkö-
zség is értetlenül állt! Van-
nak dolgok, amire nincsenek
szavak. De biztos vagyok,
hogy onnan fentről vigyáz
ránk, és óv bennünket. És
csóválja a fejét, ha valamit
nem úgy csinálok, ahogy sze-
rinte kellene.

 Ezen a napon egy drón tévedt be a
parókia udvarára, de nemsokára a
gazdája (pilótája) is meglett. Úgy lát-
szik, nem csak a kutyák tudnak elkó-
borolni.
 Az év végi hálaadásra ismét sokan
gyűltünk össze, hogy imádsággal zár-
juk az évet. Másnap az újév első nap-
ján – a polgármester kérésére - 10 per-
cig zúgtak a harangok, hogy hirdessék,
beléptünk a trianoni szerződés, nemze-
tünk tragédiájának 100. évébe!
 Január első szombatján kísértük
utolsó útjára a feleségemet, Zemplé-
nagárdon. 3 püspök és 46 pap volt je-
len, a híveket meg sem lehetett szá-
molni. A temetés közben, mintha az
ég is könnyezett volna, elkezdett esni
a hó, de csak azon a területen. Vélet-
lenek márpedig nincsenek, tartja a
mondás.
 Eljött vízkereszt napja is. A víz-
szentelés után el is indult a házszen-
telés. Viszont másnap szomorú hírt
kapott a közösség. Halász György
segédlelkész atyát elhelyezte Püspök
atya, mivel a nyár óta küszködött a
hangjával és – mint a 12 éve vérfo-
lyásos asszony – járt orvosról orvos-
ra, elköltötte majdnem az egész va-
gyonát, de nem tudták meggyógyíta-
ni. A Püspök atya úgy vélte, hogy
majd a levegőváltozás jót tesz neki.
De vajon mi jobb a zempléni hegyi
levegőnél? Így káplán nélkül maradt
a közösség, meg a parókus is.
 Január 9-én olyan fagyóka esett,
hogy parókus úr nem tudta elhagyni
az udvart, de még a házat is nehezen.
Így került egy napra önkéntes karan-
2020. Karácsony
ténba, mintegy előképeként a tavaszi
rémálomnak!
 Idén is összejöttünk az ökumeni-
kus imahétre, és együtt imádkoztunk,
hogy ne legyünk szerte széjjel! Hogy
jól imádkoztunk-e, reméljük, egyszer
kiderül.
 Február második hetében a Misszi-
ós Kereszt – ami az 52. Nemzetközi
Eucharisztikus Kongresszust hivatott
előkészíteni – a római katolikus temp-
lomba érkezett. Nálunk még a tavalyi
évben volt, és talán kicsit furcsa, hogy
egy városba kétszer is elhozták. De
hát, ismétlés a tudás anyja!
 Szintén februárban kezdtük el a
nagyböjtöt. Idén erre az alkalomra
két vadiúj oltárterítő garnitúrával lett
gazdagabb a templomunk és a mi
szemünk is, hiszen szemet gyönyör-
ködtetőek lettek. Köszönet minden-
kinek, aki összedobta (az árát), le-
mérte, megtelefonálta, újra lemérte,
kitalálta, a kapcsolatot tartotta, elvit-
te, elhozta, feltette.
 Február hónapban hittanversenyen
is voltunk. 8-án újra a Georgikon
adott otthont a kerületi fordulónak.
Az újhelyi csapat, továbbjutott, így
mehettünk Miskolcra, ami március 6-
án történt. Köszönet Obráz Bélának a
felkészítésért!
 Ekkortájt viszont már mindenhon-
nan azt lehetett hallani, hogy járvány
terjed a világon. Egész pontosan a
SARS – COV- 2 vírus, vagy röviden
koronavírus. A korházakba, idősek
otthonába már nem lehettet bemenni.
A templomokban is új szabályok lép-
tek életbe. Fertőtlenítés, külön kanál-
23. oldal
CZERKÓ
lal áldoztatás, és előkerültek a masz-
kok is. És ekkor még sokan nem is
sejtették, hogy lesz ez még is se!
 Nemzeti ünnepünket megelőző es-
te már bejelentették, hogy szinte
minden bezár, az iskolák, óvodák,
nagyon sok bolt, fodrászat és még
lehetne sorolni. Az idősek külön vá-
sárlósávot kaptak, mert ők jobban
veszélyeztetettek. Így ünnepeltünk,
mindenki otthon. Később még az or-
szághatárokat is lezárták, hátha a so-
rompón nem jön át a vírus. Ami a
legfurcsább: elindult a vásárlási őrü-
let. Ami még furcsább volt, hogy
mindenki WC papírt, meg élesztőt
vett, ami hamar hiánycikk lett! Min-
denki tud otthon kenyeret sütni?
Vagy nem tud és ezért kellett a papír
is hozzá? Ezt döntse el mindenki
magában!
 Március 16-án aztán volt kapkodás
az oktatási intézményekben. Digitális
oktatás? Az meg mi? – kérdezték so-
kan. Hogy kell azt csinálni? Mi a
módja? Rengeteg kérdés volt, de Is-
ten kegyelméből mindenhol megol-
dották az oktatást.
 Majd bezárták a templomokat is,
csak szellőztetni lehetett. Hát mi
szellőztettünk is, meghatározott idő-
ben és módon, főleg vasárnap, és ha
valaki betévedt, nem küldtük el.
 A járvány miatt sok minden elma-
radt a tavaszon. Elmaradt a húsvéti
lelkigyakorlat, és jött volna a Szent
Efrém férfikar is. Azonban a Húsvé-
tot nem engedtük, hogy elmaradjon.
Szépen, és csendben elvégeztünk
mindent és szerencsére nem egyedül.
24. oldal
Nagypénteken 31-en voltunk. Hús-
vétvasárnap pedig még Pászkás kosár
is volt, amit meg is szenteltünk. An-
nak ellenére, hogy kijárási korlátozás
volt a városban, mivel Nagyszerdán
bejelentette a polgármester, hogy már
a mi városunkban is találtak vírusos
beteget.
 A járvány miatt a Szent György
napi búzaszentelés is elmaradt, mint
ahogy a Georgikonban a Szent
György napi ünnepség.
 Elérkezett a május, és karantén ide,
vírus oda, úgy döntött a Kormány,
hogy az érettségit meg kell tartani a
szokott módon és időben. Persze
maszkban, fertőtlenítve stb. Viszont
a ballagások elmaradtak, ami azért
valljuk be, igen fájdalmas volt. A di-
ákoknak mindenképp.
 Május Május végén elkezdődött a
templom padjainak a felújítása, ami
már nagyon időszerű volt. A padok
között, alatt sok mindent találtunk,
de főleg aprópénzt, amik kiestek az
évek alatt a zsebekből, táskákból, ke-
zekből. A legrégebbi egy 1914-es fil-
lér volt. Micsoda kincs! De a lényeg,
hogy felújított padokat koptathatunk
tovább, amik már nem nyikorognak a
szertartások alatt. És talán még ké-
nyelmesebbek is. Ez a felújítás a
Bethlen Gábor Alapítvány EGYH-
KCP-19-P-0064 azonosítójú támoga-
tásával valósult meg, melynek kere-
tében 3.000.000 Ft vissza nem térí-
tendő támogatást kaptunk. Köszönet
az Alapítványnak és a mesternek,
Matisz Zsoltnak, aki az asztalos
munkát elvégezte.

 Május végén lazítottak a karanté-
non és sok minden máson is. Ideje is
volt már. Újraindultak az óvodák és
iskolák is. A Georgikonban és más-
hol is behívták azokat a tanulókat,
akik valamilyen oknál fogva nem
voltak sikeresek a digitális oktatás-
ban. Sajnos nekem is be kellett men-
nem, mert pár diáknak a hittan elsajá-
títása is gondot okozott.
 Nemzetünk történelmének legfá-
jóbb napja június 4. Pontosan 100
évvel ezelőtt írták alá azt a szerző-
dést, ami családokat, településeket,
szíveket vágott ketté, szakított szét.
Ezen a napon 100 másodpercig zúg-
tak a harangok. Bár szerintem nem
zúgtak, hanem zokogtak. Elsiratták
nemzetünk tragédiáját, mint ahogy
mi is. Városunkat pedig az a meg-
tiszteltetés érte, hogy a központi ün-
nepség – élén a Kormányfővel – itt
tartatott meg!
 Június 14-én a Georgikon tanári
kara is részt vett az esti Szent Litur-
gián. Mivel rendes tanévzárónk nem
lehetett, legalább itt hálát adtunk a
tanévért, vagy inkább azért, hogy a
kínkeserves digitális oktatás véget
ért.
 A tanév végével végre kitört a nyár,
és elindult az uborkaszezon a paróki-
án is. Írom ezt azért, mert a nyár vi-
szonylag eseménymentesen telt egé-
szen templomunk búcsú ünnepéig.
 Augusztus közepén, templombú-
csúnk napján Makkai László atya,
korábbi újhelyi káplán látogatott meg
minket és mondott szentbeszédet
2020. Karácsony
Máriáról, Égi Édesanyánkról. Isten-
nek hála a templom is szépen meg-
telt, bár biztos voltak még olyanok,
akik el akartak jönni, de nem tudtak,
és olyanok, akik el tudtak volna jön-
ni, de nem akartak. Köszönjük azok-
nak, akik részt vettek a szervezésben,
takarításban, sütésben, főzésben és a
legfontosabban, az imában.
 Az új tanév kezdete is eljött, ha
vártuk, ha nem. Jó hír volt viszont,
hogy rendes módon kezdődhetett a
tanítás az iskolában, személyes jelen-
léttel. Ennek úgy láttam éppúgy örül-
tek a tanárok, mint a diákok is.
 A Georgikonban az új tanévet új
igazgatóval is kezdtük, mivel eddigi
vezetőnk, Komporday Levente meg-
pályázta a miskolci Diósgyőri Gim-
názium igazgatói posztját és el is
nyerte, amihez itt is gratulálunk. Így
Püspök atyánknak új igazgatót kellett
keresi, ám mivel rövid volt az idő,
felkérte Papp Zoltán atyát (arnóti
parókus és oktatási referens) hogy
egy évig vezesse intézményünket.
 Az újhelyi templombúcsú után egy
hónappal tartjuk a felsőberecki temp-
lomunk búcsúját is, amire most nem
hívtunk külön vendéget, hanem én
voltam a szónok, Főesperes atya pe-
dig a háttér támogató. Köszönjük a
felsőbereckieknek is a szervezést, ta-
karítást, sütést, főzést és a legfonto-
sabbat, az imát.
 Szeptember közepén tartottuk meg
Sárospatakon az idei esperes kerületi
gyűlésünket is. A téma, amit körbe-
jártunk, mi más is lehetet volna, mint
25. oldal
CZERKÓ
a járványhelyzet, és annak a közös- őszi szünetben már egyre nehezeb-
ségeinkre gyakorolt hatása. Illetve ben bírta magát, de ennek ellenére
megválasztottuk kerületünk legifjabb szolgálatait maradéktalanul ellátta.
tagját – Debreczeni Zoli atyát – hogy Még november 1-jén is elvégezte az
képviselje kerületünket az egyház- utrenyét, a két Szent Liturgiát, és este
megye felé. Nem váltottuk meg a vi- a Hramotát, viszont az esti Liturgiát,
lágot, de sokat nevettünk és vitáz- már én végeztem. Ezen az estén ke-
tunk, ahogy jó papokhoz illik. rült be a miskolci kórházba, ahol 3
 A frissen felvett papnövendékek is nappal később, november 4-én reggel
ellátogattak városunkba és templo- visszavette lelkét a Teremtő! Emléke
munkba egy délelőtt, hogy megis- legyen örök!
merjék ezt a környéket is.
 Elkészült a Georgikon tanterületén
az új tanborászat is, melyet október
7-én avatott fel, áldott meg a me-
gyéspüspökünk és Soltész Miklós ál-
lamtitkár is. Reméljük, előbb- utóbb
ihatunk a saját borunkból is! És re-
méljük, finom is lesz!
 Október 18-án, vasárnap rendha-
gyó módon csak egy Liturgia volt dé-
lelőtt, hogy minél többen összegyűl-
jünk abból az alkalomból, hogy
Damjanovics Főesperes atya 25 éve
szolgálja az újhelyi embereket! Fel-
emelő pillanatok, szép beszédek, jó
visszaemlékezések jellemezték ezt a  Ugyanezen a napon nevezett ki
napot. Köszönet és hála mindenki- engem Atanáz püspök atya az egy-
nek, elsősorban Megváltó Istenünk- házközség ideiglenes vezetőjének,
nek! este pedig egy gyertyás megemléke-
 Őszi nemzeti ünnepünkön világi zésre gyűltünk össze a templomkert-
elnökünk, Szajkó Gábor kapta meg ben. Szintén ezen a napon, a képvise-
az újhelyi önkormányzattól a Pro lőtestület határozata alapján és püs-
Urbe díjat, amiért szívügyének tekin- pöki beleegyezéssel, megvásároltuk a
ti a város és a magyarság sorsát. Gra- régi iskolaépület egy lakását, így már
tulálunk! csak egy lakás van, ami nem a mi tu-
 Sajnos elérkeztünk ahhoz az idő- lajdonunkat képezi!
höz, mikor Főesperes atya egészsége  November 7-én temettük el
látványosan elkezdett leromlani. Az Főesperes atyát, itt Sátoraljaújhelyen.
26. oldal
 2020. Karácsony
A temetést Dr. Keresztes Szilárd összegyűltünk, s együtt imádkoz-
püspök atya vezette, Ábel Püspök tunk. Vendégeink voltak Tóth Mi-
atya és számos paptestvér jelenlét- hály atya Bodrogszerdahelyről, aki
ében. Szép napos, tiszta időt kaptunk mély gondolataival készített minket
erre a napra. az ünnepre, illetve Molnár Attila
 November 10-én tartottuk meg a atya, egykori káplánunk, aki most
Georgikonban a szalagavatót. Rend- Dámócon szolgál. Isten fizesse visz-
kívüli módon, mert minden osztály sza százszorosan szolgálatukat! A zá-
külön – külön volt jelen az iskola au- rónapon egyházközségünk tagját,
lájában, és csak az iskola vezetősége Szajkó Jánost tüntettük ki a Miklósy
és az osztályfőnökök voltak ott. István emlékplakettel, amiért az el-
Másnap pedig ismét digitális oktatás- múlt években háttér munkájával so-
ra állították át a középiskolákat. kat segítette a Miklósy Alapítvány és
 November végén képviselőtestüle- az egyházközség működését.
tünk úgy határozott, hogy a templom  December 6-án a 11 órakor kezdő-
kertjében emlékkövet állíttatunk dő Szent Liturgia végén Szent Mik-
Damjanovics atya tiszteletére, meg- lós is ellátogatott közénk, és a jelen-
köszönve szolgálatát, áldozatos éle- lévő gyerekeket egy kis csomaggal
tét. A Mária oltárra kitettünk egy do- jutalmazta.
bozt, abba gyűjtjük az adományokat.  Több mint 100 éves diófánk ágai
 December 4-5-6-án tartottuk meg a már veszélyt jelentettek a templom-
hagyományos Szent Miklós ünnepé- kertben. Így kivágattuk, és esélyt ad-
hez kötődő lelki-gyakorlatunkat. Mi- tunk az árnyékában vegetáló kisfá-
vel Húsvétkor elmaradt, ezért sokan nak, hogy ő is nagy lehessen…
Szeretett Egyházközségünk Tagjai! Köszönöm a korábbi bizalmat, hogy má-
sodszor is megválasztottak világi elnöknek. Ezen tisztséget addig vállaltam,
amíg Damjanovics József atya, a parókusunk. Így halála miatt mandátumomat
lejártnak tekintem, azaz lemondok tisztségemről 2020. december 31.-i dátum-
mal. Természetesen az egyházközség munkájában továbbra is részt veszek,
megértésüket köszönöm. Szajkó Gábor
1% A Miklósy István Alapítvány az idén felajánlott 1%-ból -
413.568 Ft-t kapott. Hálásan köszönjük, hogy gondoltak Ránk, s
igyekszünk az egyházközség javára felhasználni az adományokat, mint
ahogy eddig is tettük.
A jövő esztendőben is szeretettel fogadjuk felajánlásaikat
a Miklósy István Alapítvány adószáma:18439669-1-05
27. oldal
CZERKÓ
ANYAKÖNYVI ADATOK 2020-ban:
KERESZTELÉS:
Danyi Hanna, Horváth Olívia, Gyenes Eliza, Schmidt Zétény, Fényes Hunor,
Szocska Léna Harmatka, Gaál Liliána, Horváth Zoltán Attila, Szabadosi Alíz,
Takács Attila, Szajkó Zsombor, Rézműves Noémi
ESKÜVŐ:
Huszák Krisztián – Pápai Anett
ELHUNYTJAINK 2020-ban:
Gulácsi Andrásné, Tóth Dezső, Nagy Pál Istvánné, Fekete Béláné, Fridrám
Sándor Istvánné, Szakáll Béla, Karádi Mihály, Zsoldos Béláné, Garai József-
né, Radvánszki János, Aranyosi J. Józsefné, Sztecsák Tamásné, Nagy József,
Orosz Zoltán, Dévényi László, Sikorszki Jánosné, Géczi Andrásné, Kavcsák
Laura, Jutasi Andrásné, Czélmester Katalin, Kovács Sándor, Dámóczi Berta-
lanné, Hornyák Árpád Zoltánné, Komlószkiné Pilissy Mária, Bodnár Jánosné,
Laczkó Sándor, Varga István, Vitányi Fülöpné, Csáky Sándor Józsefné, Jóság
János Sándor, Samosi Józsefné, Rozovlyán Tibor
Adj Urunk, a tőlünk elköltözötteknek, boldog nyugalmat és örök emléket!
Népszámlálás
Már most jelezzük, hogy jövőre, 2021-ben, népszámlálás lesz országunkban.
Mindenkit összeírnak, mint Jézus születésekor, csak most hozzánk jönnek a
számlálók, és nem nekünk kell menni a származási helyünkre. Érdekes is len-
ne az olyan típusú számlálás, mint amilyen 2000 évvel ezelőtt volt!
Az adatok felvételekor ne felejtsük majd el megvallani, hogy görög-
katolikusok vagyunk, még akkor is, ha nem kérdezik külön! Ez azért fontos,
mert így látjuk majd, hogy 10 év alatt gyarapodtunk, vagy fogytunk, és hogy
országosan mennyien is vagyunk. Ezért kérek mindenkit, hogy készüljünk er-
re is, és el ne felejtsük megmondani, hogy görögkatolikusok vagyunk!
Elhunyt Damjanovics József parókus úr
25 éves újhelyi szolgálatáért emlékkövet tervezünk állíttatni.
E célra gyűjtést szerveztünk.
Adományaikat a Miklósy István Alapítvány számlájára várjuk:
11734138-20011648-00000000
A gyűjtés 2021.02.15.-ig tart. Előre is köszönjük támogatását!
ÁLDOTT SZENT KARÁCSI ÜNNEPEKET KIVÁNUNK ÉS SIKERES
ÚJ ESZTENDŐT MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK!
28. oldal Készült: Kecskés és Társa Nyomdaipari Bt. Sátoraljaújhely, szerkesztette és tördelte: Jászter Beáta és Gamauf Géza