Székelyföld (rovásírással , románul: Ținutul Secuiesc (ritkábban Secuimea),

németül: Szeklerland, latinul: Terra Siculorum) alatt az Erdély területén található, történelmi
székely székek területét kell érteni. A történelmi Székelyföldhöz tartozott a mai Kovászna
(Háromszék) és Hargita megye (Csíkszék, Udvarhelyszék), Maros megye egy része
(Marosszék), a mai Fehér és Kolozs megyék kisebb darabjai (Aranyosszék). Aranyosszék
exklávé volt (a többi székkel területileg nem függött össze), és volt a Székelyföldnek
enklávéja is (szigetszerűen közrezárt vármegyei terület): Felső-Fehér vármegye peselneki
járása Tusnádfürdő és Kézdivásárhely között.[4] A mai értelemben vett Székelyföld[5] nem
tartalmazza Aranyosszéket, de magába foglalja Maroshévízet és környékét, illetve az egykori
enklávét, a Felső-Fehér vármegye peselneki járását.[6] Székelyföld önrendelkezéssel bírt, az
évszázadok folyamán, melyben központi szerepet kapott Székelyudvarhely, majd később
Székelyvásárhely, mai nevén Marosvásárhely, mely a régió kulturális, oktatási, gazdasági és
ipari központja lett.[7]

Az első világháborús magyar vereség és az 1920-as trianoni békediktátum után Székelyföld

Románia része lett. Az 1940-es második bécsi döntéssel a mai értelemben vett Székelyföld
visszakerült Magyarországhoz (Aranyosszék Románia része maradt), 1944-ben szovjet és
román csapatok foglalták el, az 1947-es párizsi békeszerződéssel pedig Székelyföld újra
román fennhatóság alá került.

Románia 1950-es régiósításánál néhány település, illetve a székelyföldi megyékhez tartozó

falvak külterületei Neamț (Csíkszéktől)[8] és Bákó (Csík- és Háromszéktől)[9][10] megyékhez
kerültek. Erdély történelmi-etnográfiai régiói közül – figyelmen kívül hagyva Aranyosszéket,
mely nagyrészt elrománosodott – jelenleg csak itt vannak a magyar anyanyelvűek többségben
(arányuk 71,4% volt 2002-ben,[4] 71,72% 2011-ben[2]).