Konfliktusok a Középkorban

A középkori román országokban is kialakul a feudalizmus intézménye, a gazdasági

és politikai hatalom Erdélyben a nemesség, Moldvában és Havasalföldön pedig a
bojárság kezében öszponosult.

A XV. században Moldvában és Havasalföldön még létezett egy nagyszámú

szabadparaszti réteg, amelyik komoly gazdasági és katonai erőt képviselt.
Moldvában ezeket razesi – nek hivták, Havasalföldön pedig mosneni, megiesi-nek
nevezték őket.
A függő parasztság alkotta azonban mindhárom régióban a legszélesebb társadalmi
réteget. Moldvában vecini-nek, Havasalföldön rumani-nak, Erdélyben pedig
jobbágynak nevezték őket. Az ő helyzetük a XVI. századtól kezdve fokozatosan
romlik, ez pedig számos felkeléshez vezet.

1437 Bábolna

A XV. század folyamán, 1437-ben tör ki a bábolnai felkelés. Kitörésének helyi

okai voltak, amelyek hosszú (a román és a magyar parasztok erőltetett letelepítése,
a szabad mozgás korlátozaása, a kötelezettségek növelése) vagy rövid (Lepes
püspök szigorú intézkedései azok ellen, akik megtagadtág a dézsma fizetését)
távon érintették a parszti réteget). A lázadás folyamán egyezségek születtek a
parasztok és nemesek között, táborokat szerveztek meg, a városiakkal szövetségek
jöttek létre, a a leverése érdekében a három kiváltságos rend képviselői
összefogtak (unio trium nationum).

1514 Dózsa György

A bábolnai felkelést követő időszakban a parasztokat sújtó terhek jelentős

mértékben megnőttek, ezek pedig az 1514-ben kitört Dózsa György vezette
felkelkéshez vezettek. A felkelést egy keresztes hadjárat meghirdetése előzte meg,
amelyre a jobbágyok nagy számban jelentkeztek abban a reményben, hogy az
ígéretek alapján ezzel elnyerik szabadságukat. A munkaerő nélkül maradt nemesek
szigorú intézkedéseket hoztak a jobbágyok erőszakos visszatérítésére, ez pedig a
felkelés kitöréséhez vezetett. Bár a felkelést jól megszerveték, a nemesek mégis
leverték, vezetőjét pedig kivégezték. A parasztokat sújtó, új kötelezettséget egy
törvénykönybe foglalták össze, amelyet Werböczi István Tripartitumaként tartanak
számon.
Az 1437-es és az 1514-es felkelések két alapvető társadalmi és politikai erdélyi
valóságot szentesítettek: a három kiváltságo rend rendszerének létrejöttét, és a
függő parasztok földhöz kötöttségét.