1.

Shoud

„Éld meg a Tudatod”

Elhangzott a Bíbor Körben 2011. augusztus 6-án – Adamus

közreműködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásában
Vagyok, Aki Vagyok, Adamus, a ti spirituális BFF-etek.(angol
szleng: jelentése ma-gyarul- Nagy mókás család! Örök
jóbarátok) (nevetés és taps) Á, drága Shaumbra, drága
Shaumbra! Ma óvatosnak kell lennem a mondandómmal.
Tényleg annak kell lennem, mivel igyelnek engem, és
aggódom, hogy esetleg le fognak fokozni AAA-ról AA-ra,
azaz Adamus Felemelkedett Angyalról egyszerűen csak
Adamus Angyalra. Tehát…innentől kezdve sosem lehet
tudni, kit akarnak lej-jebb sorolni, lefokozni. (a mostanában
folyó, Amerika törlesztésképtelenné minősí-

tésére hivatkozik) Gusztustalan, mégis mennyire

helyénvaló! Nos ma erről, és még sok csodálatos dologról
fogunk beszélni.

Örülök, hogy itt vagytok. Igazán örülök, hogy itt vagytok. És

igen, nektek, akik az interneten keresztül néztek minket,
nektek is nagyon örülök, hogy ma csatlakoz-tatok hozzánk,
mert a mai üzenet szerintem mérföldkőnyi fontossággal bír.
(némi taps) Igen – ezt én mondtam. Ti talán nem
neveznétek ezt annak, de én igenis annak nevezem.

A mai üzenet a dolgok mélyére fog hatolni. Ma sokat fogok

beszélni, de a végén az egészet összefoglalom majd egy
csinos kis csomagban, nagyon leegyszerűsítve és érthetően
mindenki számára, hogy aki csak itt van, képes legyen azt
megérteni.

Szóval drága Shaumbra, akik ezen a csodálatos és forró

napon összegyűltetek itt ma délután 15.07-kor, tudjátok hol
van a tudatotok? (nevetés) Tudjátok, hol van a tudatotok?
Van róla valami halvány fogalmatok? Elképzelésetek?
Halvány sejtésetek? Sart? Köszönöm a pólókat.

SART: Pontosan itt van.

ADAMUS: Pontosan itt van, de mégis mi az? Mi az? Ma erről

fogunk beszélni. Ma jókat fogunk mókázni.

Akkor most vegyünk egy mély lélegezetet, ahogy elkezdjük

ezt a mai napot!

Miért vagy itt?

Tehát a kérdés, amit itt görgetek magam előtt az, hogy

miért is vagytok ma itt? Miért is vagytok itt? Hadd
válaszoljam is meg a kérdést! Azért vagytok itt, mert ez az
ellazulás helye és ideje, ahol biztonságos térben
tartózkodhattok. Ó, én persze rengeteget beszélek, meg
eregetem a humoromat… milyen szép ez a kalap!

(elveszi valaki kalapját) Franciás a stílusa… igen, abszolút.

Miért vagytok itt? Hogy ezt lássátok! (megigazítja a fején a

kalapot) Olyan nagy feje van. A következő csatornázómnak
kisebb fejűnek kell lennie.
Szóval miért is vagytok itt? Hogy egy pár órára
elszabaduljatok a külvilágban lévő összes feszültségtől,
aggodalomtól, ettől az összes káoszban lévő energiá-

tól. Hírekért és némi frissítésért jöttök el ide, továbbá azért,

hogy együtt legyetek a családdal – a jó családdal, amilyen
ez itt. Eljöttök ide, hogy ellazítsátok magatokat, és én
pontosan erre kérlek most benneteket. Csak lazuljatok el!
Ne próbáljátok kitalálni az összes mai anyagot. Majd később
elolvashatod, de valószínűleg nem lesz rá szükséged.

Semmire sem kell nyomást gyakorolnod. Nem kell

próbálkoznod. Semmit sem kell erőltetned. A szép dolog
abban, hogy most itt vagy, pontosan az, hogy egyszerűen
csak vehetsz egy mély lélegzetet! Semmi sem gyakorol rád
nyomást.

Neked sem kell visszanyomnod semmit senkire, semmire. Ez

a mi közös együtt töltött időnk – ahol itt vagyok én és a
többi létező – ez a mi közös időszakunk arra, hogy
elvégezzük a munkát, a segítséget, a légzést, az energia
megmozgatását, és kiszedjük azt a megrekedt, elakadt
állapotából.

Semmit sem kell megpróbálnod kitalálnod itt fent a

fejedben. Nyugodtan hátradőlhetsz és ellazulhatsz, mintha
csak egy TV műsort néznél az otthonodban. De ahelyett,
hogy mindenféle egyensúlytalan energiát irányítanának
közvetlenül rád, hátradőlhetsz és ellazulhatsz, és
egyszerűen csak megengedheted Magadnak – az Énednek –
hogy megtegye azt, amit tudja, hogyan tegyen meg.

Ez a mi menedékünk itt. Ez a mi aprócska és gyönyörűséges

kis szent szigetünk, ami távol esik a külvilágban zajló
rengeteg zajtól, zűrzavartól, energiáktól és aggo-dalmaktól.
Tehát vehettek egy mély lélegzetet, és csak engedjétek
meg, hogy ez megtegye a maga dolgát. Én menet közben
remélhetőleg elszórakoztatlak titeket, miközben ti
megengeditek, hogy többi munka elvégzésre kerülhessen.

Mások is dolgoznak velem, és mi azonnal meglátjuk, ha

valahol akár egy kicsike kis energia egyensúlytalanság is
zajlik, mert bementél a fejedbe – Anne – és ott túl sokat
gondolkozol. Szóval ahogy meglátunk egy apró kis energia
egyensúlytalansá-

got, odamegyünk, és szó szerint arra kérünk, hogy vegyél

egy mély lélegzetet, lazulj el, és hagyd már abba azt a
rengeteg aggodalmat, és egyszerűen csak engedd meg,
hogy benned élő Isten természetes folyamata
bekövetkezhessen.

Látjátok – az emberi rész – és ezt most mindenkinek

mondom – az emberi rész megpróbál mindent kitalálni,
mindenre rájönni, majd ellenáll neki, képtelen azzal
megbirkózni, és akkor meg még intenzívebben belemegy,
még jobban elemezni kezd, de ezzel csak még mélyebbre
ássátok magatokat. Ha egyszerűen csak vennél egy mély
lélegzetet itt és most és ellazulnál, akkor ez magától
megtörténne.

Az emberek gyakran azt kérdezik: - Mi a titok? Mi a

misztérium? – A válasz az, hogy lényegében az
egyszerűség. A titok az egyszerűség. Veszel egy mély
lélegzetet és megbízol magadban, szereted magad,
mindenféle „ha”, „és” továbbá „de”

nélkül. Megértve, hogy mindaz, amire szükséged van, vagy

amit akarsz, már most ott van. Már ezt az emberi életet
jóval megelőzően mindent odahelyeztél az utadra,
csak oda kell érned. Már minden oda van téve.

Tudod, az a részed, aki visszasétált a Felemelkedésből, aki

már felemelkedett, lé-

nyegében már megteremtette számodra az utat,

amennyiben persze az egyszerű, egyenes és könnyű utat
választod. Ez a részed, aki igazán te vagy, már mindent
odahelyezett az ösvényedre, amire csak szükséged van. A
többi csak azon múlik, hogy vajon meg is engeded-e
magadnak, hogy mindennek a tudatában legyél?

Hogy csak veszel egy mély lélegzetet, és felismered, hogy

ez ennyire könnyű? Ez pontosan ugyanilyen könnyű, mint ez
a út itt. (a széksorok közötti átjáróra mutat) Ez pontosan
ennyire könnyű, hogy egyszerűen csak megigyelsz és
tudatába ke-rülsz annak, hogy minden eszköz, minden
dolog, minden válasz már most ott van.

Vagy, ha azt akarod, akkor járhatod a nehéz utat is. (elkezd

a székek körül menni az embereket kerülgetve) Megteheted,
és ez nem annyira rossz, hiszen minden a tapasztalásról
szól. Ha szereted azt a tapasztalást, amikor más embereken
kell átvergődnöd, keresztül gázolnod, akik közben negatív
energiákat lövöldöznek rád, mint pl: …-„Mi a fenét művelsz,
átgázolsz mindenen?” (nevetés) – Rá fogsz taposni a
tárcámra és a lábamra” – Bocs Paul! Jujj! – Vagy pedig
egyszerűen a könnyű utat választod.

Vagy….van itt egy érdekes probléma, mert egy páran

nézegetitek azt a könnyű utat, és azt mondjátok: - Nos, ez
egyszerűen túlságosan könnyű.” – Igen, ezt mondjá-

tok. Folyton erről beszélek nektek. Azt kérdezitek: - De ez

nem a gyávák útja? – Nos, nem igazán. Azt kérdezitek: - De
ez nem túlságosan könnyű? Én egy kis izgal-mat akarok az
életemben! – Nos, tudod, járhatsz egy viszonylag könnyű
utat, és attól még közben csodálatosan izgalmas dolgok
történhetnek veled. De ezek olyan dolgok lesznek, amik
soha nem sújtanak le, soha nem taglóznak le téged, soha
nem zavarnak össze, mert ezek igazán örömteli és igaz
élmények lesznek.

Akkor most erre vegyünk egy mély lélegzetet! Egy kis

pihenőre jöttetek ma ide!

Mi folyik?

A külvilág nagyon intenzív. Már beszéltünk erről, és a többes

szám első személyt nagyon általános értelemben
használom – beleértem ebbe a többi Mestert is, akik…

ez vicces szó. Soha nem aggatnám magamra ezt a címkét.

Tudjátok, nem tettem én mást, minthogy fogtam az egészet,
és leegyszerűsítettem, lepároltam, desztilláltam. Beszéltünk
erről Ausztráliában. Ők imádják desztillálni a dolgokat, ezért
ezt a szót kellett ott használnom. (nevetés) Meg kellett
találnom velük a közös hangot, és…(kuncog)

Arról beszéltünk, hogy a dolgokat le kell párolni, vagy le kell

desztillálni egészen az alapokra. Az alap, gyökér vagy mag
energiákra. Egyszerűsíteni kell, de nem innen fentről, a
fejedből! Onnan fentről soha semmit nem fogsz tudni
leegyszerűsíteni. Ez a kis eszköz, amit az agyadnak hívsz,
kifejezetten a zűrzavarra lett megtervezve és
beprogramozva. Ettől érzi magát boldognak az agyad. Ettől
fakad dalra. Adj csak neki egy rejtvényt – majd ő megfejti.
Miért fejtenek az emberek keresztrejtvényt?

Miért? Hát az agy miatt! Ez ad az agyadnak egy kis

gyakorlást! Miért játszanak kár-tyajátékokat az emberek
éjjelente? Miért teszik mindezeket a dolgokat? Azért, mert
az agy imádja a bonyolultságot, és ez rendben is van
egészen addig, amíg nem hiszed azt, hogy te azonos vagy
az agyaddal. Mert akkor bizony az életed megte-lik
mindenféle zűrzavarral, bonyolultsággal, rejtvényekkel,
talányokkal, megfejteni való dolgokkal, kihívásokkal, és ez
egészen addig megy így, míg a végén már teljesen felőröl,
kifáraszt, és akkor itt bukkansz fel. És akkor rádöbbensz,
hogy ez lehet egyszerű is. Lehet bármi, amit választasz.

Tehát Shaumbra, a külvilág kemény dió, és erről már régóta

beszélünk nektek.

Szerintem azt is mondhatnátok, hogy ez meg lett jósolva, a

próféciák erről szóltak. Tudjátok, én nem adok sokat a
próféciákra, mert azok időnként hajlamosak bekerülni a
sarlatán birodalmakba. És ha bárki is igazán utánajár a
próféciáknak, kiderül, hogy nagyrészük nem vált valóra. A
próféciák nagy része tele van drámá-

val. Ugyanakkor bárki, aki képes desztillálni a tudatot és az

energiát, és rendkívül egyszerűen tekinteni az egészre, akár
1000 évvel ezelőtti próféciáról van szó, akár 2000 évvel
vagy 5000, vagy akár 10.000 évvel ezelőttiről, az összeset
összevetve ugyanarra a végkövetkeztetésre jutna: az
emberiség keresztül fog menni valami-kor egy hatalmas
fejlődésen. Sokkal több inkarnálódott ember lesz a Földön,
mint korábban bármikor – magas lesz a népesség szint –
amihez még hozzájönnek azok az új lények, akik még soha
nem jártak a Földön eddig, és még itt az Új Energia is,
mindez kombinálva rengeteg káosszal.

Ez az elképesztő méretű átalakulás időszaka most ezen a

bolygón. Ez egy olyan átalakulás, amit nem a sors rendel el
vagy idéz elő, hanem azoknak az embereknek a választása,
akik azt mondták: - Készen állunk arra, hogy a dolgok
másmilyenek legyenek. Készen állunk arra, hogy élő
Mesterekként legyünk itt a Földön, ahelyett, hogy csak
vágynánk erre, ahelyett, hogy inkarnációk láncolatait éljük
továbbra is.

Készen állunk arra, hogy tudatosan, éberen és örömben

éljünk itt.

Tehát áttörünk, jobban mondva ti vagytok azok, akik

áttörtök most rengeteg sok régi dolgon. De ahogy ez el lett
mondva – Kryon, Seth, Ramtha, Tóbiás és Kuthumi által –
már régóta mondjuk ezt nektek, hogy ez az egész
elképesztő méretű stresz-szel és küzdelemmel fog járni.
Temérdek régi rendszer omlik össze, hogy helyet adjon az
újnak. És különösen ti, és a hozzátok hasonló tudatos-elméjű
lények azok, akik mindenkinél jobban érzitek ennek
kihatásait. Hogy miért? (valaki a közönség-ből az mondja: -
Mert érzékenyek vagyunk. – Valaki más azt mondja. – Mert
tudatosak vagyunk) - Érzékenység és tudatosság, ez
abszolút helytálló, mivel ti tudatosabbak vagytok.
Tudatosabbak vagytok, mint az emberek túlnyomó
többsége. Ez egyben egy áldás és egy átok is. A jó hír az,
hogy tudatosabbak vagytok. A rossz hír pedig az, hogy nem
tudtok visszafordulni. Elfuthattok, de nem tudtok elrejtőzni.

Már mindkettővel megpróbálkoztatok. (nevet) Már mind a

kettővel megpróbálkoztatok.
Tehát már régóta beszélünk nektek a régi rendszerek
összeomlásáról. A régi rendszerek alatt az olyan dolgokat
értjük, mint amilyenek például a pénzügyek. Mi tör-ténik
manapság a pénzügyekkel? Teljes összeomlás. Totális
összeomlás.

Korábbi szemináriumok során feltették nekünk a kérdést,

hogy a a világ gazdasá-

ga össze fog-e omlani, és ha igen, akkor mikor?

Megmondom én nektek. Már több évvel ezelőtt összeomlott.
Tényleg összeomlott. Csak senki nem ment el a partira.

Igazából senki sem tudott róla. Amikor azt mondom, hogy

összeomlott, azalatt azt értem, hogy azok a dolgok, amik a
pénzügyi rendszer alapjait képezték, mára már teljesen
elkorcsosultak. Megtámasztották ugyan egy kis hittel, sok
reménnyel, és azokkal az emberekkel, akik a nagyon is régi
módokba fektettek be. De egy bizonyos értelemben,
ezeknek már befellegzett.

Az új rendszer – ami egy sokkal egyenlőbb rendszer, egy

sokkalta inkább energia egyensúlyon alapuló rendszer, és
egy sokkal tudatosabb rendszer – már kifejlesz-tésre került,
már a tervezés és a kiépítés folyamatában van. Ez nem csak
egy re-mény vagy egy álom. Hanem ténylegesen történik.

Erre azt kérdezitek: - Hol? Valahol Zürichben? – Nem. Hanem

pontosan itt. És erre meg azt mondjátok: – Na de Adamus,
mi semmiképpen sem vagyunk pénzügyi szakértők. Nem
emlékszel? Mi vagyunk azok, akiknek bőség problémái
vannak!

(nevetés) Van ma nevető gombunk? Nincs. Rendben. Nincs

rá szükség. Nincs rá szükség. Ma könnyesre fogjátok nevetni
magatokat, vagy lesz valami, ami könnye-ket csal majd ki a
szemetekből.
Nem kell ismernetek a részleteket. Nem kell belemennetek
ennek a mentális struktúrájába. Már most teremtitek azt, ha
hiszitek, ha nem. Nem élitek még ugyan, de teremtitek.

Valami ott nagyon mélyen benned azt mondja: -Hé, ez nem

volt tisztességes. Hé, ez többé már nem működik. Hé,
létezik egy jobb energetikai áramlás.” – Nem kell ismerettel
rendelkezzetek a részvényekről, a kötvényekről és a
kincstárjegyekről.

Apropó, remekül szórakozom. Valaki közületek egyetért

velem? Itt vannak ezek a hitel ügynökségek. De most
tényleg, néha a dolgok annyira egyértelműek és
szembeszökőek, az emberek mégsem értik. Az egyik neve
pl. „Standard and Poor”(Szabvány és Szegénység) A
másikat úgy hívják, hogy „Moody” (hangulatfüg-gő). Na és a
„Fitch”. (Jelentése: -görény) Ez pont úgy hangzik, mintha
valaki kiven-ne valamit a zsebedből. – „Egy kicsit
aljaskodok, görénykedek itt, úgysem fog soha rájönni a nő. –
Miféle nevek ezek a nagy, tiszteletreméltó hitel
ügynökségek számá-

ra, akik döntenek a kormány és a nagy vállalatok

hitelképességéről? – „Szabvány és Szegénység” – Mit
szólnátok inkább a „Reményteli és Bőséges”-hez? Ez jobb
név lenne. A Hangulatfüggő helyett mennyivel jobb lenne a
Boldogság? Boldog hitelképesség! Elég ázsiaiul hangzik.
Nos… egy páran értitek. Tehát drága Shaumbra, rengeteg
minden zajlik manapság.

 
Nos, egyrészről ez engem izgalommal tölt el. Ha mindez
nem történne, akkor azt hiszem, egy kissé csalódott lennék
bennetek. Nem magamban, hanem bennetek – ami alatt azt
értem, hogy ha ezek nem zajlanának itt és az álom
állapotokban, vagyis ha az energiák nem igazán
mozognának, akkor nagyon be lennének ragadva, és akkor
most egy egészen más beszélgetést folytatnánk, ha az
energiák tényleg, igazán meg lennének rekedve.
Elnézéseteket kérem, de ezek a motoros készülékei-tek…
(kikapcsol egy ventillátort), na meg a mobil telefonjaitok…
uhh.

Tehát, akkor most egy másfajta beszélgetést folytatnánk –

Linda akarja a ventillá-

tort – az igazán megrekedt energiákról. De lényegében nincs

elakadva. Nagyon is gyorsan mozog. Ennek eredményeiről
az újságokban olvashattok, és tudom, hogy ezek
megrémisztenek titeket, pedig lényegében nem kellene,
hogy megijedjetek.

De vakok se legyetek minderre! Ne…(valakinek megcsörren

a mobilja) Kryptonit!

(egy kitalált elem a Superman képregényből. Az elemet

általában úgy mutatják, mintha Superman tősgyökeres
bolygójának, a Kryptonnak a maradványaiból jött volna
létre. Általában káros hatásai vannak Superman-re nézve.- a
ford. megj.) (nevetés, ahogy hátratántorodik) Érzem is! Ó!
(leül) Azt hiszem jobb, ha eltávozok.

(nevetés, Adamus kuncog)

LINDA: Mindenki legyen szíves kikapcsolni a mobil

telefonját! Adamus nem rajong értük. Nem lenne szép rá
nézve.
ADAMUS: Nem, lényegében úgy határoztam… (felemel egy
italt) LINDA: (lélegzet elakadva) Tedd azt le! Tedd le!

ADAMUS: Szeretem megmosni őket, megkeresztelni őket

kicsikét (Kathleen felé sétál a kezében az itallal)

LINDA: Tedd le!

ADAMUS: Nem számít, hol vannak.

KATHLEEN: Már kikapcsoltam! (Adamus nevet, és leteszi az

italt) LINDA: Ez limonádé. Nem akarod, hogy megtegye!

ADAMUS: De inom.

Szóval, hol is tartottunk? Ó, a megrekedt energiánál. Akkor

egy egészen másfajta megbeszélést folytatnánk. A tény az,
hogy az energia mozog. Ez jó sok drámát okoz odakint, sok
ember esik pánikba, mert nem tudják mi fog ezután
történni.

Ja, és az összes hamis jóslattal is előállnak manapság, és

tényleg hamisnak hívom őket. Az összes dráma hajhász, az
összes energia táplálkozó, az összes egoista hajlamos
ilyentájt előbújni az odújából. Egyre többet fogtok látni
belőlük. Jönnek a világvége forgatókönyvek, az
összeesküvés elméletek. De ugyan már Shaumbra!
Egy páratoknak lesz egy kis hajlamotok arra, hogy
belemenjetek az összeesküvés elméletekbe! De ez nem az.
Nem az.

Lényegében, ahogy ezt már elmondtam, és most

megismétlem itt – és ezt nagyon komolyan gondolom –
ennek a világnak a politikai vezetői – és tényleg nagyon
kevés olyan akad közöttük, akit én egyáltalán vezetőnek
neveznék – tehát ennek a világnak a politikai vezetői nem
elég okosak ahhoz, hogy összeesküvéseket tudjanak szőni.
Tényleg nem. (nevetés) Tényleg nem azok. (némi taps)
Annyira elborít-ja őket a saját szemetük, a saját egójuk és a
saját terveik, hogy nem képesek az egyszerűségnek és a
tisztánlátásnak arra a szintjére felemelkedni, hogy képesek
legyenek kidolgozni egy összeesküvést.

A többiek, akikről szintén azt gondoljátok, hogy

összeesküvéseket dolgoznak ki, nos, ők azok, akiknek
nagyon sok pénzük van, és lényegében még többet
akarnak.

De mondok én nektek valamit! Ők azt keresik, hogy hova

mehetnének innen el a pénzükkel együtt! Ők azok, akik
sokat fektetnek az űrutazásba. Nem akarják ezt a bolygót.
Az összes temérdek pénzükkel felismerték, hogy nem
akarják ezt a sok problémát, ami itt van. Hogy miért nem?
Miért? Sokan közülük rájöttek, hogy a tiéd lehet a világ
összes pénze is, de akkor is itt van nekik ez a rengeteg
dolog, ami a világban zajlik. Lényegében arra használják a
pénzüket – és ez tény – tehetős emberek csoportjai arra
használják a pénzüket, hogy felvegyék a földönkívüliekkel a
kapcsolatot abból a célból, hogy le tudjanak lépni erről a
bolygóról. És beszélik, hogy….mindenféle terveik
vannak….az örök élet, a földönkívüliekkel való szex, és még
sok egyéb dolog kapcsán. Az ET felderítésekre költik a
pénzüket. Időnként szeretnék beugrani hozzájuk egy pár
szóra, hogy elmondjak nekik egy-két valós dolgot ezekről az
ET-kről, de inkább meghagyjuk nekik a szórakozásukat.

Szóval rengeteg sok minden zajlik ezen a bolygón, sok-sok

energia, és ezt még egy darabig látni fogjátok. A nagy
váltásig – vagy nevezzétek ezt tetszésetek szerint.

Emlékezzetek – ezt alá kell húznom, 10-szeresen alá kell

húznom, hogy ez nem rólad szól. Engem nem érdekel, hogy
szerinted ez mennyire szól rólad, nem érdekel mennyire
próbálsz úgy tenni és azt színlelni, mintha rólad szólna – ez
nem rólad szól. Tényleg nem. Cseppet sem.

Egy részed ebből sok mindent magára vesz. Fogjátok ezeket

a külső… hatalmas energia adó-vevők vagytok. Pszichikusan
befogadó vagy. Magadra veszed ezt a sok külvilágban zajló
dolgot a sajátodként. Úgy teszel, mintha a sajátod lenne.
Ezzel némiképpen újraépíted. Egy személyes érzelmi
problémának álcázod azt, úgy teszel, mintha az a te saját
bőség problémád vagy kapcsolati problémád lenne. Pedig
nem az. Hányszor kell még ezt elmondanunk nektek?
Sokszor, mert ti megállás nél-kül azt gondoljátok: -„Nos,
Adamus bizonyára Timtohy-hoz beszél, és nem hozzám.

Adamus biztosan mindenki máshoz beszél, mert nekem még

mindig itt vannak ezek a problémáim.” – Ezek nem a tieid.

Egy bizonyos szinten nagyon érzékeny lények vagytok,

érzitek, hogy mi zajlik, de
valahogy megtekeritek az egészet, ha eljut hozzátok, és
magatokra veszitek, azt színlelve, mintha a sajátotok lenne.
Egy páran még mindig bedőltök annak az el-méletnek,
miszerint: -„Ki is lennél te, ha nem lennének problémáid?” –
Igazán. A problémák – az a probléma gyűjtemény, amit
magad elé terítesz, amikkel minden reggel együtt kelsz fel
és minden éjjel együtt fekszel le – arra emlékeztetnek
réged, hogy életben vagy, és ez ad valamit az agyadnak,
amivel foglalkozhat. Érzelmet és drámát ad neked. Ó, és
tudom én, hogy egy részed szitkozódik, káromkodik és azt
mondja: - Túl akarok lépni ezeken a problémákon” – és
kérlek, ne köpjetek le, de kell, hogy akard ezeket a
problémákat, máskülönben nem lennének ott az éle-tedben.
Tényleg. Komolyan. Ha tényleg nem akarnád azokat a
problémákat, akkor azok tényleg nem lennének ott. Szóval
elmondtam ezt már tavaly is, meg tavalyelőtt is…(Linda egy
kalapot tart elé) LINDA: Ez egy pajzs, hogy senki se tudjon
megütni.

ADAMUS: - Nem, csak… állj akkor te elém. (nevetés, ahogy

beáll Linda mögé) Te-hát…

Szóval elmondtam ezt már tavaly is, meg tavalyelőtt is. Ha

zajlik valami az életed-ben, ami ismétlődő jellegű, vagyis
mindig megismétlődik akkor valaminek lennie kell, amit
kedvelsz abban a játszmában. Egy részed egyértelműen
gyűlöli a játszmát, de egy másik részed viszont imádja azt.
Menj befelé – te vagy a főnök, te vagy a teremtő – mi az,
ami tényleg tetszik neked abban a játszmában? Hiszen az
csak azért lehet ott. Nincs más oka. Ezt az égvilágon senki
sem erőlteti rád kívül-ről, valahonnan máshonnan, beleértve
ebbe – azt kell, hogy mondjam – az aspek-tusaidat, mert
még ha úgy is áll a helyzet, hogy egy aspektusod teremti
azt meg, akkor is te vagy az, aki hagyod, hogy az az
aspektus azt teremtse neked. Hagyod, hogy az az
aspektusod összezavarjon. Hagyod, hogy az az aspektusod
tényleg nem hagyja neked, hogy te legyél a saját BFF-ed. (a
legjobb barátod)

Az Új Sorozat

Tehát, itt az új sorozat. Mivel befejeztük a (KÖVETKEZŐ)

sorozatot, itt az ideje az új sorozatnak. De mi legyen a
neve? (valaki beszól: - Új sorozat) Új sorozat – ez majdnem
annyira kreatív, mint az én (KÖVETKEZŐ) Sorozatom. És a
következőt meg elnevezhetnénk Új (KÖVETKEZŐ)
Sorozatnak.

Egy pillanatra most érezzetek ebbe bele! Mi zajlik? Mi

történik mostanság? (a kö-

zönség válasza: - Káosz) Ó, Káosz Sorozat. Ez jó lenne. Ez

tényleg felkeltené a igyelmet. Végül is, nem is rossz. Én egy
kicsit másra gondoltam. De érezzetek bele!

Igen.

SHAUMBRA 1: (nő) Feltárulás.

ADAMUS: Feltárulás. A feltárulás működőképes.

SHAUMBRA 2: (nő) Új Energia.

ADAMUS: Új Energia. Tóbiásnak már volt ilyen sorozata.

Mérges lenne, ha ezt ellop-nánk tőle.

SHAUMBRA 3: (nő) Felemelkedés.

ADAMUS: Felemelkedés. Már ilyen is volt.

LINDA: TudatTest. (a közönség több ötletet is felvet)

ADAMUS: Evolúció. Oké, már közeledünk. Mesterek… a
Szellem Földre hozatala.

SHAUMBR 4: (nő) Diplomázás.

ADAMUS: Diplomázás. Második diplomázás. Harmadik

diplomázás. (nevetés) Végső

Diplomázás. Végső diplomázás - továbbfejlesztve. Új

Tudatosság. Ez mind jó. Látjá-

tok, most összegyűjtünk egy kis energiát. Igen, Vince?

VINCE: Szar szörfölés.

ADAMUS: Szörfölés… a Saját Makyód szörfölése, igen.

(nevetés) LINDA: A tudat forradalma. (még több javaslat
kerül felvetésre) ADAMUS: Linda?

LINDA: A tudat forradalma.

ADAMUS: Tudat – ó, forradalma. Igen! Ez felkeltene egy kis

igyelmet. Ez felkeltene némi igyelmet. Ezek mind jók.
Megmondom a saját javaslatomat, de ez nem jelenti azt,
hogy ez a helyes.

LINDA: Leszavazhatjuk? (nevetés)

SART: Sart következő nagy kalandja. (nagy nevetés) LINDA:
Ezt nem hagyhatta ki.

ADAMUS: Sart következő nagy kalandja. Nos, ez jó cím

lenne. Igen, igen. Ez jó lenne Sart, csak azoknak nem lenne
jó, akik ezt hallgatnák. Elég, ha egyszerűen csak
beleéreznek az energiádba.

SART: Ők is velem tarthatnak.

 
ADAMUS: Na igen! Sok jó javaslatot hallottunk, és tényleg
összerakjuk az ötletein-ket, a kreativitásunkat.

Én a következőre gondoltam, és ezt máris el fogom

magyarázni. (A táblára ír) „e2012”. Akkor most hadd
magyarázzam el! Nem kell, hogy tetsszen nektek! Bár attól
ez még egy jó ötlet!

Ez az egész az energiáról szól

Hadd magyarázzam el! A legnagyobb dolog, ami még a

következő másfél év során zajlani fog – vagy talán még egy
pár éven keresztül – és ezt felragaszthatjátok a tükrötökre,
az autótokra, vagy bárhova, az az, hogy jelenleg minden az
energiáról szól. Minden most az energiáról szól. És arra
kérlek, hogy ezt csillagozzátok meg, vagyis fűznék hozzá
egy lábjegyzetet. Amikor azt mondom, hogy minden
energia, akkor ez nem feltétlenül igaz rátok, ugyanakkor
pedig mindenre igaz, ami most a világban történik. Ezt
lepárolhatjátok, leegyszerűsíthetitek, miszerint minden
cselekedet, minden játszma, minden főcím, minden – ha
beleéreztek, akkor tudjátok, hogy az energiáról szól.

Rengeteg energia mozgalom zajlik mostanság. Az energia

káoszban van. Teljes káoszban. Az energia az, ami ledönti a
régi rendszereket azért, hogy felépítse az újakat – még csak
nem is akarom ezeket rendszereknek nevezni – hanem ezek
lesznek az új minták vagy az új szabványok, az új útmutatók
a dolgok számára. Ez a világ egy energia krízisben van. Ha
bármit is szemügyre vesztek, de legyen ez az üzemanyag,
ami egyértelmű. Az üzemanyag szituáció is energia krízist él
meg. Már régóta beszélünk erről, nincs ebben semmi új,
hogy ez a bolygó nagyon-nagyon régi üzemanyagot használ.
És ez bámulatos, mert az energia ott van a levegőben is,
csak még senki sem jött rá, hogyan lehetne azt onnan
kinyerni és hasznosítani – egy párszor már majdnem sikerült
rájönniük, de még nem jártak teljes sikerrel, mert…mert…
mert….

LINDA: (és a közönség) Tudatosság.

ADAMUS: Mert a tudatosság még nem tart ott. Abban a

pillanatban, ahogy a tudatosság megérik rá, akkor hirtelen a
megoldás is ott terem – valami, ami teljesen tiszta, teljesen
szabad, ingyenes, könnyen használható, és felváltja az
összes olajat, szenet, természetes gázokat, és a kőolaj
forrást. Ez a világ jelenleg egy érdekes egyensúlytalan
energiában van jelenleg.

És beszéltünk már erről korábban is, hogy azok a

természetes források, amik ahhoz szükségesek, hogy
támogassák a bolygó mostani, és 20, 30 évvel későbbi
lakossá-

gát – nincsenek meg. Ennek meg van az a potenciálja, hogy

az egyik krízis kövesse a másikat. Képzeljetek csak el egy
krízist most a pénzzel, és a következő igazi krí-

zisként – tényleges krízisként – az üzemanyagot. Képzeljétek

csak el, ahogy a tar-
tályok elkezdenek elapadni, vagy azt, hogy a népesség és a
népesség fogyasztása olyan nagy mértékben megnövekszik,
hogy az olaj kinyerés, inomítás és elosztás nem tudja ezzel
a szükséglettel tartani az iramot. Ezért az árak az egekbe
szöknek.

Ez mindazt megváltoztatja, ami most történik a Földön.

És drága barátaim, ez nem egy jóslat. Ez most történik. Ez

nem dráma, ez valós.

Sok ember szemet akar hunyni ez előtt, de ti ténylegesen

tehettek valamit. Ti már most is tesztek valamit. Mindaz a
munka, amit saját magatokon végeztek – nem azért, hogy
megmentsétek a bolygót, az univerzumot vagy bármi mást
– hanem az a munka, amit a saját tudatosságotokkal
végeztek önző módon, briliánsan önzően saját magatokért,
ez az, ami létrehozza a különbséget, a változást – ami meg
fogja teremteni a változást – azokra a problémákra, amikkel
a Föld jelenleg szembenéz.

A munka, amit végeztek az, hogy minden alkalommal,

amikor magatokra vesztek egy kis problémát a világ többi
része érdekében – mert ez tényleg az ő problémá-

juk, és nem a tiéd – de minden egyes alkalommal, amikor

ezeket magatokra veszitek, és úgy tesztek, mintha az a
sajátotok lenne, és megbirkóztok, megküzdötök vele,
megharcoltok vele és féltek tőle, akkor az tényleg segít
nektek valamit még tisztábban megérteni a saját
tudatotokról.

Ti meg azt hittétek, hogy ez a ti spirituális ösvényetek.

Elneveztétek ezt a ti spirituális ösvényeteknek. De ez nem
az. Már túlhaladtál a spirituális úton. Tényleg.
Még mindig úgy teszel, mintha rajta lennél, pedig már
túlléptél rajta. Tehát amikor magadra veszel egy problémát,
és azt hiszed, hogy az a sajátod, és küzdesz vele, és a
végén egy új megértésre vagy új tudatosságra teszel szert
általa, akkor annak ragyogó kis hatása van a tömegtudatra,
a világ összes többi részére.

Ez talán egy kicsit távolinak tűnik számodra szerintem. Azt

kérdezed: - Nos, egy barátommal vagy egy családtagommal
való problémámnak ugyan mi köze van ehhez? – Minden,
mert nagyon is aktívan teremted meg a változás új
potenciáljait a bolygón azáltal, hogy megteremted a saját új
tudatosságodat.

De visszatérve a lényegre, a bolygó egy energia krízisben

van. Ezt láthatjátok. Az energia a kapcsolatokban –
közületek sokan éltetek meg kapcsolati problémákat az
elmúlt hónapban vagy akörül. Energia a kapcsolatokban –
mert ez egy energetikai szituáció. Az energia lopás régi
játszmája folyik a kapcsolatokban, és ez történik a
családtagokkal, a barátokkal és a munkahelyen is. És
olyankor eltűnődsz: - Mi a baj velem? Miért nem tudok
kijönni az emberekkel? Miért nem kedvelnek engem?

– Azért, mert egy energia játszmát folytatnak. Lopnak.

Megpróbálnak elvenni tőled valamit.

Jelenleg a Földön egy energia paranoia folyik. És ez

sokféleképpen ölt testet. Ez a „nincs elég” mentalitás –
„nincs elég valamiből, ezért meg kell ragadnom azt, amit
csak tudok” –Ha most beleéreztek a tömegtudatba, akkor
ott kint egy hatalmas űrt vagy vákuumot találtok, mert az
emberek kollektíven úgy érzik, hogy „nincs elég”,és ezt a
hírjelentések, a drámaírók, és mindenki más is táplálja: -
„Nincs
elég.” Ez létrehoz egy űrt. És ez megteremti az emberekben
a következő vágyat vagy érzést: - „Jobb, ha megőrzöm azt,
amim van, és még jobb, ha egy kis tartalékra is szert teszek
belőle. Kemény idők közelednek.”

Ez egy óriási érzelmi energia krízist okoz. Ez élelem

krízishez fog vezetni, és nyu-godtan idézhettek majd
engem: - ez a bolygó elegendő élelmet tud termelni 10

milliárd, sőt akár 20 milliárd ember számára is, amennyiben

a tudatosság a helyén van. De lesznek majd élelem
háborúk, még annak ellenére is, hogy ez a bolygó képes
elegendő élelmet termelni. Korábban bár beszéltünk a
mezőgazdaságról és a tudatos mezőgazdaságról, arról,
hogyan lehet tudatosan olyan élelmet termelni, ami bőséges
tápanyaggal rendelkezik. És a testeknek – a TudatTesteknek
– nem lesz szükségük nagy mennyiségű táplálékokra.
Mindössze arra lesz szükségük, hogy kissé az energiával
kapcsolódjanak.

Ha akarnád, a most megevett étel fele is elég lenne

számodra. De nem muszáj ezt tenned. Nem muszáj. De a
fele mennyiség is elég lenne neked. Ez nem a fogyás-ról
szól, hanem a testedre való ráhangolódásról. Többé már
nincs szüksége akkora mennyiségekre. Sőt mi több, nem
vetted észre, hogy vannak olyan napok, amikor túleszed
magad, és akkor rosszul leszel? Ez azért van, mert a tested
egyre érzéke-nyebbé válik.

Egy átfogó energia krízisről van szó, és ez mindennel

kapcsolatos ebben a következő másfél évben, és ezt
olvashatjátok mindenhol, hiszen ez zajlik a bolygón a bank-
rendszertől kezdve az ételen át, a kapcsolatokban, a
technológiában és mindenhol, mert ez az egész az
energiáról szól.
Az energialopás sok fura módon ölt testet manapság. És az
egyik dolog, amiből egyre többet fogtok látni ennek
kapcsán, az a….egyre kevesebb háborút fogtok lát-ni, jut
eszembe. A háború túlságosan is közvetlen és durva. És
igazából azzal, hogy háborút vívtok, nem juttok túl sok
energiához. Erre kezdenek rájönni. Sokba kerül a háborúsdi.
Ezért kitalálnak a lopásra más módokat. „Ők” – tudjátok a
tömegeket, illetve a kormány embereit értem ezalatt.

Az új háborúk, az energia táplálkozás új módjai a kód

háborúk, és ezeket most is végzik, és nem csak az
egyetemista hackerek, akik fogják magukat, és vírusokat
állítanak el, meg mindenféléket, amikkel aztán lerabolnak
benneteket, és más szá-

mítógép felhasználókat is úgy, hogy nem lesz jogotok a

saját gépeteket használni.

Ez egy SES vírus, amit beletettek a számítógép

programozásba. ( Az energia vírus-ra utal ezzel, amiről
Tóbiás beszélt a Szexuális Energia Iskolában) Időnként azt
mondjátok: - Nos, mire tesznek szert ezek a hackerek abból,
hogy pusztítást okoznak? – Energiára. Tényleg arra. Ezt
közvetlenül és közvetetten is megkapják. Egy energia
löketre tesznek szert a káosz okozásából. Egy közvetett
energia táplálkozásra tesznek szert abból az energiából, ami
visszakerül hozzájuk.

Az abból fakadó szorongásotok, aggodalmatok és

haragotok, hogy feltörték a szá-

mítógépedet, felemeli az energia szintet, ami rögtön

visszajut hozzájuk. Ők nem
tudják, hogy ezért teszik, de ez az, ami számít. És ez a
vállalatokkal is megtörté-

nik. A kormányokban is. Létrehozzák a kódokat, amiket

bejuttatnak, és amik majd eltorzítják, kitekerik, és ellopják
az energiát.

Tehát jelenleg elképesztő méretű energia csatározás folyik

sok különféle módon kijátszva. Olvassátok csak el a
szalagcímeket, ha van hozzá bátorságotok, holnap, jövő
héten, és ahelyett, hogy a papírra nyomtatott szavakat,
vagy a számítógép monitorján megjelenő szavakat
olvasnátok, a következő értelemben olvassátok azokat:
minden energia. Minden.

Minden energia. Akkor erre most vegyünk egy mély

lélegzetet!

Ez az, ami most a világban zajlik, és ettől egyáltalán nem

kell félni, és abszolút nem kell emiatt aggódni. Ti, drága
barátaim, be fogjátok hozni a tökéletesen megfelelő
mennyiségű energiát, ami abszolút titeket szolgál a
pillanatban. És egyáltalán semmi miatt sem kell félned,
hacsak nem akarsz félni, hacsak nem a félelem útját akarod
járni.

Nos, ezért is javasoltam az „e2012” nevet, mert ez az egész

az energiáról fog szól-ni. Megváltoztathatjátok a nevet, ha
úgy tetszik. Tartsátok meg a nevet! Gondol-kozzatok el róla!
Ez az egész az energiáról szól.

LINDA: Mindenki meg akarja ezt tartani? (a közönség

válasza: - Igen!) ADAMUS: Ó, és ez jó kis fél-drámai
elnevezés egyben, a 2012 kapcsán létező hamis felhajtás
miatt. 2012 végén semmiféle nagyszabású big-bang
esemény sem lesz.
Sok-sok viszály, harc és káosz viszont bőven lesz egészen
addig. Sokkal több olyan szituáció várható, mint ami most
történt Norvégiában. Ez energia. Felgyülemlett elfojtott
energia.

És ez nem csak arról az egyénről szólt. (a Norvégiában

történt lövöldözésre utal) Ez egy érdekes olvasat, hiszen
néhányatok szemén keresztül olvasva a híreket, felmerül a
kérdés. Ez az ember egyedül, önmagától cselekedett? –Nos,
nem. A tudatosság egy része nevében cselekedett, akár
ismert más embereket tudatosan, akár nem. Egy nagyon is
tisztességes, becsületes, nagyon mérges és nagyon
energiát kereső dolgot játszott ki a hozzá hasonlóak
nevében.

Tudjátok, vannak ezek a kapcsolatok, amik létrejönnek. A

szélsőségesek, legyenek akár politikusok, akár terroristák,
vagy bármi mások – a szélsőségesek kapcsolat-ban állnak
egymással. Pontosan ugyanúgy, ahogy ti is kapcsolódtok
egymással, még akkor is, ha nem vagytok együtt. Most is
kapcsolódunk a Shaumbrákkal szerte az egész világon,
annak ellenére, hogy most nincsenek itt. Talán nem ismered
őket név szerint, de létezik köztetek egyfajta energetikai
kapcsolat. Nos, ők is kapcsolat-ban állnak egymással, és
kifejezetten akkor, ha elég intuitívek ahhoz, hogy tudják,
álom állapotban hogyan tudnak kapcsolódni egymással a
más birodalmakban, a
Földközeli birodalmakban, ahol összekapcsolódnak
egymással, és táplálják egymás nézőpontjait és hiedelmeit.
És az egész mélyén a hiányt találod. Rengeteg energia
szituáció a hiányról szól, amiért egy csoportot vádolnak,
vagy a kormányt vádolják, vagy a szüleiket, vagy ki tudja
még, hogy kit vádolnak. Amit megtapasztalnak az a hiány,
ezért energiához kell jutniuk a stimuláció érdekében,
érezniük kell, hogy kapnak valamit.

De ahogy ezzel tisztában vagytok, amennyiben

elvégeztétek Tóbiás Szexuális Energia Iskoláját, hogy ha
áldozat vagy, akkor egyben elkövető, agresszor is vagy.
Pont.

Ha valaki elvette, lelopta az energiádat, akkor előbb vagy

utóbb te is le fogod lopni az övékét, még akkor is, ha ennek
nem vagy tudatában. Így működik a táplálkozás.

Nagy táplálékra tehetsz szert….néhányan ezen a héten

megtapasztaltatok egy kis drámát az életetekben. Nem
akarok itt most senkire sem ujjal mutogatni, de drá-

máztatok az életetekben. És egy rövid pillanat erejéig a

dráma egy felhajtóerővel jár. Annak ellenére, hogy ez dráma
volt, adott neked egy kis táplálékot, és te elkezdesz ennek
egyre inkább tudatába kerülni, és talán még egy kis
bűntudatot is érzel emiatt. De ez emlékeztetett arra, hogy
életben vagy. Lényegében feltöltötte a tes-tedet, és minden
részedet egy nagyon kis időre.

De amikor ez a töltés elszáll, akkor visszatérsz a valósághoz.

Visszatérsz a hét-köznapi életedhez, és akkor megzuhansz.
Energetikailag lezuhansz. Nos, ekkor a benned lévő
vámpírnak ki kell mennie, és energiát kell beszereznie
valahonnan máshonnan, rajtad kívülről. Ez egy ciklus.
Pontosan erről beszélt Tóbiás oly mélyre-hatóan a Szexuális
Energia Iskolában.

Tehát mindezek a dinamikák zajlanak, mindez a táplálkozás

folyik, és ez a vákuum ott van a tömegtudatban. Az
emberek azt érzik, hogy nincs elég – ezt erősítik meg a hírek
is – hogy nincs elég. Nincs elég. Nincs elég. Ezért aztán
kimennek magukon kívülre, és csak táplálkoznak, meg
táplálkoznak és csak táplálkoznak. Nem hábo-rúkkal fogják
ezt tenni, hanem sok más úton-módon – az újságok
szalagcímeire fordított igyelmükön keresztül, pénzügyi
manipulációk által, és még számtalan más módon.

Shaumbra, amikor azt mondom, hogy minden energia*, -

egy csillagot rakok mögé – kivéve téged. Beszéljünk most
erről!

A világ többi része az energia krízis és az energia káosz

közepette működik. Ez az egész rendeződni fog majd, mert
ez fogja elvinni ezt a bolygót a következő szinre, és egy pár
éven belül ezt a változást ti is látni fogjátok. De most ennek
nem kell rátok hatással lennie.

Ez a fejlődés része. Ez részét képezi annak, hogy az

ellenállásnak meg kell változ-nia. Része annak, hogy a régi
struktúrák nem akarják megadni magukat, de ez akkor is
meg fog történni. Ez most történik. Most zajlik.

 
Tudatosság

Akkor most beszéljünk rólatok! És ahhoz, hogy ezt

megtehessük, beszélni fogok nektek a tudatról. Tudat. De mi
a tudat? (a közönség több választ is ad) DAVID: -
Tudatosság.

ADAMUS: Tudatosság. Igen, és David kap egy Adamus díjat.

De legközelebb David azt akarom, hogy elénekeld a választ.
TUDATOSSÁG!

DAVID: (ordít): TUDATOSSÁG!

ADAMUS: Ez tetszik. Igen. Szóval David kap egy díjat, mert

olyan közel van hozzám, hogy meghallottam a válaszát.
(nevetés) De David, mielőtt még elfogadnád a díjat, arra
kérnélek, hogy hozz egy választást! Választhatsz az Adamus
díj vagy 20

dolcsi készpénz között. Melyiket választod?

DAVID: (a díjat választja) Értékesebb az aranynál.

ADAMUS: Értékesebb az aranynál. Jó válasz. Minden válasz

jó válasz lett volna, de ez jó válasz volt. Jó. Érdekes.
Érdekes. Észrevettétek, hogy egy kis energia csere zajlott itt
le?

LINDA: Közted és Edith között? (nevetés) (Adamus

megcsókolja Edith-et) ADAMUS: Én csókolok, de soha nem
árulom el.

Tehát a tudat a tudatosság. Mi a tudatosság? Mi a

tudatosság? Akkor most végezzünk el egy kis tudatosság
gyakorlatot!
Ehhez előbb kérnék két önkéntest! Vince, te leszel az egyik,
és te pedig Mary a másik. Köszönöm, hogy önként
jelentkeztetek erre. (nevetés) A következőt fogjuk tenni.
Vince, te menj ki a szabadba, és csak legyél tudatos. Mary,
te pedig menj ki a parkolóba, és legyél tudatos. Máris
visszahívlak titeket.

Ez egy érdekes kérdés. Mi a tudatosság? Szóval miközben

ők ott kint állnak és tudatosak… na, hívjuk vissza őket. Ez
elegendő idő volt arra, hogy tudatosak legyenek.

LINDA: Most?

ADAMUS: Igen, rendben. Vince, Mary, gyertek vissza! Vince

tudatában van annak, hogy nem akar visszajönni. (nevetés)
Sokkal szebb odakint.

Vince, mondj nekünk három dolgot, aminek a tudatában

voltál.
VINCE: Hogy milyen csodás minden odakint.

ADAMUS: Csodás, igen.

VINCE: A lágy szellőnek.

ADAMUS: A lágy szellő. Nagyszerű.

VINCE: És még annak, hogy az élet jó.

ADAMUS: Az élet…

VINCE: Jó.

ADAMUS: Ó… jó. Azt hittem valami mást mondtál. Az élet jó.

Rendben. Mary te is mondj három dolgot. Te minek voltál
tudatában?

MARY: A pillanatban voltam.

ADAMUS: A pillanatban voltál. Tényleg?

MARY: Némiképpen. (mosolyog)

ADAMUS: Oké. Nem fogok itt titkokat elárulni, de azt

mondtad: - Mit is kellene itt most kint csinálnom? – De ez is
egyféleképpen a Most pillanata. Oké, következő.

MARY: Nem voltam annyira az elmémben.

ADAMUS: Nem voltál az elmédben. Igen. Tudatosítottad,

hogy előtte az elmédben voltál. Oké.

MARY: Igen.

ADAMUS: Tudatában voltál az elmédnek. Oké. Következő.

MARY: A lélegzetnek.
ADAMUS: Tessék?

MARY: Nem tudom.

ADAMUS: Nem tudod.

MARY: A lélegzetvételnek. Nem tudom.

ADAMUS: Oké, kettő. Kettő a háromból. Nem rossz.

Oké, akkor ezt most végezzük el csoportosan. John, most

arra kérnélek, hogy játszd le azt a zenét, ami a Shoud előtt
került lejátszásra, a Mandolin Highway-t.

Akkor most kapcsoljuk le a világítást, és hozzunk létre

egyfajta rejtelmes atmoszfé-

rát! Szólni fog a zene, és közben arra kérlek benneteket,

hogy legyetek tudatosak.

Vegyetek egy mély lélegzetet és legyetek tudatosak!

Legyetek tudatában!

(A zene szól)

ADAMUS: Kitűnő. Linda, vedd magadhoz a mikrofont kérlek!

Kérném, hogy kapcsoljátok fel a világítást! Minek voltatok
tudatában? Semmi makyo ne legyen! Minek voltál
tudatában?

ELIZABETH: Csak éreztem, most először voltam tudatában

az ujjlenyomatom érintésének.

ADAMUS: Jó.

ELIZABETH: Tudatában voltam annak, hogy a testem

mozogni akar a ritmusra, csak éreztem, hogy azt akarja.

ADAMUS: Megteheted, ha ezt akarod.

ELIZABETH: Oké. És a leginkább a váltásnak voltam

tudatában, az energia meg-emelkedésének.

ADAMUS: Jó, kitűnő! Köszönöm. Jó. Következő.

EDITH: Csodálatosan szikrázó cseppecskéknek voltam
tudatában, amik megtöltöt-ték a szívemet, és az öröm csak
beáradt, és aztán meg ott volt ez a tánc, a tánc, a tánc.

ADAMUS: Jó. Öröm. Most összefoglalom az egészet

örömként, ami szikrázott.

Nagyszerű. Mások?

TIFFANY: Tudatában voltam annak, hogy kiléptem a

fejemből, és ettől álmos lettem, és majdnem elaludtam.

ADAMUS: Álmos. Kitűnő. Kitűnő. Erről majd beszélni fogok.

Álmos. Jó.

SHAUMBRA 5: (nő) Egyfajta szárnyalásnak és boldogságnak.

 
ADAMUS: Jó, kitűnő. Még egy párat várok. És bármilyen
tudatosság megteszi, nem kell, hogy ezoterikus legyen.
Bármi lehet.

LULU: Igen. Tudatában voltál a ritmus változásainak, és a

különféle hangszerek kombinációjának.

ADAMUS: Igen. Tudatában voltál a zene mozgásának.

KAREN: Élet, chi. A chi energia.

ADAMUS: Oké. Kitűnő. Csodás. Remek.

MCKENZIE: Tudatába kerültem annak, hogy egy új

művészeti projekt rajzolódik ki az elmémben.

ADAMUS: Á, jó. Erre azt mondom, hogy kreativitás.

Csodálatos, és még kettőt kér-nék. Bármit, aminek csak a
tudatában voltál. Bármi lehet. Lehet olyan is, amit
teljességgel hétköznapinak tartasz. Igen.

HEATHER: Tudatában voltam annak, hogy valami

megérintett pontosan itt. Energia áramlott keresztül a
testemen, és egy illatot éreztem elsuhanni előttem.

ADAMUS: Igen.

HEATHER: Pontosan itt, mellettem.

ADAMUS: Az biztosan Kuthumi volt. (nevetés) Illat és érintés.

Oké. Következő.

GAELON: Tudatában voltam a ritmusnak, és annak, hogy

mindenki más is érezte.

ADAMUS: Igen. Akkor tudatában voltál ennek a teremnek is.

GAELON: És a teremben egyfajta áramló energia volt jelen.

ADAMUS: Csodálatos. Oké, jó. Ennyi elég lesz most.

Tehát ezek a tudatosság különböző szintjei. A tudat

tudatosságot jelent, amikor tudatában vagy a dolgoknak.
Akkor most végezzünk el egy másik gyakorlatot Aandrah
vezettetésével, amennyiben nem bánjátok! Megint kérném
lekapcsolni a világítást! Elmúlt találkozónk során Aandrah
csendes légzést vezetett. Megismétel-hetnénk ezt most is?
Igen, a csendes légzést, és pár szót mondhat az elején, ha
úgy szeretnétek, és aztán belemegy….

És most, legyetek tudatában! Ez egy kicsit trükkösebb, mert

nem fogtok Aandrah-tól egy szót sem hallani.
AANDRAH: - Akkor helyezkedjetek el kényelmesen!
Érezzétek magatokat! Á! Igen!

Rendben!

Ahogy egyre mélyebbre ereszkedsz a lényed magvában,

légy befogadó. Csak fo-gadd be! Lélegezz jó mélyen, érezd,
ahogy lélegzeted egészen lemegy a lényed magváig. Érezd,
ahogy a légzésed ritmusa lelassul… mély, csendes, lassú.

Belégzés és kilégzés.

Belégzés… kilégzés.

Lélegzetről lélegzetre.

Lélegzetről lélegzetre.

Mély, lassú légzés.

(csend)

ADAMUS: Köszönjük Aandrah. Köszönöm. És Linda,

megtennéd kérlek, hogy megint körbemész a mikrofonnal?

LINDA: Örömmel.

ADAMUS: Minek voltál tudatában?

JANE: Annak, hogy egy szellő fújt rám.

ADAMUS: Szellő. És jó érzéssel járt?

JANE: Igen.

ADAMUS: Jó.

MARC: Kiterjedés.
ADAMUS: Kiterjedés, kitűnő. Milyen érzés volt? A tested
elkezdett duzzadni vagy a fejed megnőtt?

MARC: Könnyebbnek éreztem magam.

ADAMUS: Könnyebbnek érezted magad. Jó. Stresszesebbnek

vagy kevésbé stresz-szesnek érezted?

MARC: Kevésbé stresszesnek.

ADAMUS: Kevésbé stresszesnek. Jó. Néha a kiterjedés
nagyon stresszes lehet. Jó.

ALAYA: Éreztem a szívverésemet.

ADAMUS: Jó.

ALAYA: A szívemet.

ADAMUS: Mikor érezted utoljára a szívverésedet?

ALAYA: Soha nem volt még olyan, hogy csak üldögéltem és

éreztem volna.

ADAMUS: Ez bámulatos, igaz?

ALAYA: És tényleg éreztem a ritmusát.

ADAMUS: Döbbenetes! Van szíved, és érezted a dobogását!

Mitől dobog?

ALAYA: Tőlem.

ADAMUS: Abszolút. Csodálatos! Szívverés. Következő.

DORIS: Tiszta tudat.

ADAMUS: Tiszta tudat.

DORIS: …ami könnyekre fakasztott. Nem érzelmi érzés volt,

hanem egy tisztaság és könnyek.

ADAMUS: Jó, jó.

DORIS: Amikor beleéreztem Aandrah szemébe…

ADAMUS: Most egy kihívást intézek hozzád.

DORIS: Oké.

ADAMUS: És nem akarok rád ujjal mutogatni, de aki itt

megjelenik, az lehetővé teszi ezt.

ADAMUS: Amikor eljutsz a tiszta tudat pontjára, akkor

abszolút nem lesz semmi-lyen érzeted, érzésed, semmi
sem. Az nem fog könnyekre fakasztani. Te érezted a tudat
tisztaságának a potenciálját, de amikor igazán a tiszta
tudatban vagy, akkor ott nincs érzés, és ez egy jó dolog.
Nincs érzet. Nincsenek könnyek. Úgyis mondhatnánk, hogy
az egyszerre a semmi és a minden.

 
DORIS: Szépség? Talán ez egy jobb szó az Aandrah-val való
kapcsolódásra?

ADAMUS: Igen. Szépség.

DORIS: A szépséget tapasztaltam meg.

ADAMUS: Abszolút. És most nem próbállak itt kijavítani

téged, vagy ujjal mutogatni rád, de mások miatt, akik
néznek minket, úgy érzem fontos elmondani, hogy amit
Aandrah-val éreztél az a szépség volt. Abszolút. A tiszta
tudatnak, továbbá a mai eddiginél, a tegnapinál és a tavalyi
évnél több tudatosságnak a potenciálja az, ami könnyekre
fog fakasztani téged, ami majd gyengéden elmossa azokat a
régi dolgokat, amik többé már nem szolgálnak téged, és
ezek az energiák nem durván jönnek be, nemúgy, mint más
energiák. De amikor tényleg belekerülsz a tiszta tudatba –
az leírhatatlan. Azt nem lehet meghatározni. Nem jár
érzelemmel, és érdekes mó-

don érzéssel sem. Ez némiképpen unalmasnak hangzik, de

nem az. Nem az. Köszö-

nöm.

Még egy párat kérnék!

JEAN: Éreztem a mögöttem lévő étel illatát. (nevetés)

ADAMUS: Az illatát… kitűnő. Kitűnő. És kedvedre való volt,
vagy nem?

JEAN: Nagyon inom volt. Enni akarok belőle.

ADAMUS. Jó. Elsőbbséged van, hiszen csak hátranyúlsz, és

bármit magadhoz vehetsz, amit csak akarsz. Oké, még egy
vagy kettő jöhet!
LINDA: Oké.

ADAMUS: És amikor majd eljutunk ma a lényeghez, azt

fogjátok mondani: -Á!

SANDRA: Egy ponton azt éreztem… mintha nem lenne

testem.

ADAMUS: Nincs tested.

SANDRA: Mintha eltűnt volna a testem, de ahogy megjött ez

a tudatosság, már vissza is tértem a testembe.

ADAMUS: Á, abszolút! Oké. Nincs test vagy a testen túl.

Kitűnő. Na még egyet!

SUSAN: Spirál mozgást éreztem.

ADAMUS: Spirális mozgást.

 
SUSAN: Hm.

ADAMUS: Nem lenne szabad innod, mielőtt idejössz.

(nevetés) Jó. Lényegében rendjén való inni. Oké. Köszönöm
Linda.

LINDA: Szívesen.

ADAMUS: Sok tudatosság dolgot felírtam itt a táblára menet

közben, mindegyik helyes volt, mindegyik megfelelő volt.

A tudatosság típusai

Ahogy egyre inkább tudatossá válsz saját magad

kapcsán….most ezeket meg fogom határozni. Ezek
nincsenek kőbe vésve, de a tudatosságnak különféle szintjei
létez-nek, amik mind összefüggnek a tudattal. Jelenleg
mindegyik fontos részét képezi az életeteknek.

Vannak az érzékszervi észlelések. Ezeket az öt emberi

érzékszerveddel észleled, és ezek azok a dolgok, mint a
szaglás és az érintés, a zene hallása a füleiden keresztül, a
szellő érzése, sőt egy szintig idetartozik a saját szívverésed
észlelése is, és persze a hőérzet, és a tested mozgása. Ezek
mind érzékszervi észlelések.

Általánosságban azt mondanám, hogy az emberek általában

98%-ban megfeled-keznek, nem igyelnek oda a körülöttük
lévő érzékszervi tudatosságra. Megtanulták, hogyan
hangolják ki és be ezeket a dolgokat. Motorok mentek el az
úton, miközben a gyakorlatot végeztétek. És ti
megtanultátok, hogy ezekre ne igyeljetek oda. Vi-zuálisan is
történtek dolgok a teremben, és ti megtanultátok ezeket
igyelmen kívül hagyni, ami jó, mert máskülönben ez a sok
minden nagyon leterhelne benneteket.
Annyira jók lettetek ebben, hogy igyelmen kívül hagyjátok a
dolgokat, hogy végül magatokat is igyelmen kívül
hagytátok.

Az érzékszervi észlelés nagyon fontos részét képezi a

tudatnak. Az, hogy képes legyél látni a színeket, hogy képes
legyél érinteni és szagolni, ez mind nagyon könnyű és
élvezetes számotokra, és ez egy jó ajándék saját magatok
számára. Az érzékszervi észleléshez való visszatérés nem
igényel különösebbet, csak azt, hogy időnként megállj, és
igyeld meg, ahogy egy légy repül itt a teremben. De hacsak
nem telepszik rá az arcodra, akkor általában még csak észre
sem veszed azt a legyet, teljesen igyelmen kívül hagyjátok
mindannyian. Pedig itt repül körbe-körbe.

Nehogy leüssétek, mert Kuthumi az. (nevetés) És…(ő üti le a

legyet), ó, sajnálom.

Majd visszatér egy következő életre. (még több nevetés)

Aztán létezik a mentális tudatosság, az elme tudatosság. A
legtöbben nem beszéltek igazán arról, hogy mi minden
száguld keresztül az elméteken, mert bizony elég sok
minden. Rengeteg szemét megy ám azon keresztül. Nagy
részét megtanultátok már igyelmen kívül hagyni, de a
vicces dolog az elmés szemét kapcsán az, hogy az
újra meg újra vissza fog térni. Egyszerűen csak nem távozik
el…valahová máshová, hanem hajlamos visszatérni.

Minden egyes kérdés, amit valaha is feltettél, még mindig

ott köröz odakint, amíg meg nem kapja a választ. Nos, és
ebből elég sok van. Talán nem kellene olyan sok átkozott
kérdést feltennetek! (nevetés) És még azok a dolgok is, mint
amilyenek azok a problémák, amikre nem született
megoldás, és amiket keresztül áramoltatsz az agyadon,
azok is vissza fognak térni. Nincsenek megoldva, és
keresnek valamit.

Szóval mindez zajlik. Néhányan tudatába kerültetek a

szépségnek, a kiterjedésnek és az ehhez hasonló dolgoknak.
Ezek nagy része gondolati tudatosság.

Na most, sokan nem szerettek a gondolataitokról

gondolkozni. Nem szerettek rájuk fókuszálni, mert az úgyis
csak egy rakás szemét és törmelék, ami keresztül folyik.
Érdekes dolgot tesztek: Fogjátok a saját gondolataitokat,
összekombináljátok azokat a pszichikus antennátokkal – ami
az a képességetek, hogy befogadjátok a kívülről érkező
érzéseket és dolgokat – majd ezt az egészet összegyúrjátok,
a sa-játotoknak nevezitek őket, majd hajlamosak vagytok
ezt áramoltatni magatokban.

És ez annyira letaglóz, lesújt téged, hogy meg kellene

próbálnod lezárni azokat, de nem teszed. Hagyod, hogy
továbbra is ott áramoljon ez az egész benned, és akkor
dilemmába kerülsz, elbizonytalanodsz. Jó nagy zűrzavarba
viszed magad. Minden-ből káoszt csinálsz. Minden csak
probléma meg zűrzavar, és fogalmad sincs, hogy most
akkor mit is kellene tenned. És olyankor azon kezdesz el
gondolkozni, hogy elhagyod ezt a csodálatos bolygót. Azon
gondolkodsz, hogy majd újra megpróbálod ezt egy másik
életben. Hány életben mondtátok már ugyanezt? –„Majd a
következő

életemben megpróbálom.”

EZ AZ AZ ÉLET! Ebben az életben fogjuk ezt megtenni!

Nincs több visszajövetel!

Igen. Igen. (a közönség tapsol)

Tehát létezik ez a mentális tudatosság, és végezetül létezik

az, amit ezoterikusabb-nak, spirituálisabbnak neveztek, ami
az intuíció, a tudás. Itt most az intuíció szót fogom
használni, az intuíciós tudatosságot. Nos ez lényegében
folyamatosan, meg-

állás nélkül kapcsolódik és kommunikál benned. Mind

nagyon intuitív lények vagytok. Ugyanakkor viszont hagyod,
hogy az elme ezt is felülírja, eluralja, és hagyod, hogy a
kétségeid száműzzék azt valahova jó messzire! Pedig az
intuíciód most is behoz olyan dolgokkal kapcsolatos
érzéseket, amik majd szerdán fognak megjelenni az újságok
hasábjain.

Azt mondod: - Valami baj van a gyomrommal. Biztosan azért

van, mert munkahelyi problémáim vannak. – Nem. Intuitív
lények vagytok. Magatokra vesztek dolgokat, amik
mozognak és változnak a Földön. Finom illat, mm.
Magatokra veszitek más emberek aggodalmait, akikkel egy
városban éltek. Magatokra veszitek azokat a földhözkötött
kísérteteket, akik itt járnak-kelnek most ebben a teremben,
és akik el vannak tőletek ragadtatva, de a mentális
processzoraitok ezt átkonvertálják, és valami más területre
helyezik azokat, ami pedig azt okozza, hogy kétségbe
vonjátok
magatokat, így aztán tényleg nem engeditek meg
magatoknak, hogy egy intuíciós tudatosságon alapuljon a
befogadásotok.

Pedig ez már ott van. Nem kell tanfolyamot tartanunk az

intuícióról, a tudásról. És tudjátok miért nem akarok erről
tanfolyamot tartani? Azért, mert akkor mentális-ra vennétek
az egészet. Pedig ez már itt van. Ez te vagy. Már most is
működésben van. Ez arról szól, hogy tényleg hidd el, hogy
az ott van, bízz abban, hogy ez nem a te szemeted, és bízz
abban, hogy amikor bejön, akkor az elme nagyon át akarja
venni felette a hatalmat.

Ezekkel a különféle tudatosságokkal dolgoztok jelenleg.

Ezek a legnyilvánvalóbbak, mert ott vannak az arcodban. Ha
lábon rúglak, akkor annak tudatában leszel. Ezek a
legbőségesebbek. Folyton történnek. Megőrjítenek. Ezek a
legtermészetesebbek, a legszórakoztatóbbak és
legkönnyebbek, de mégis azok, amiket hajlamos vagy
száműzni az utadból.

Amikor korábban feltettem a kérdést, hogy hol a tudatod? –

ez egy igazán jó kér-dés volt. Ez egy tényleg jó kérdés.
Néhányan azt mondjátok: Itt van. – Nos, de tényleg tudatos
vagy itt? Én azt állítom, hogy a tudatod nagy része valahol
kint található egy másik birodalomban. Te tartod azt kint.
Nem engedted meg, hogy itt legyen. Sokféle úton-módon
elkerülted azt. Elrejtetted valahová, és tényleg nem tudod,
hogy hol lehet.

És amikor felteszem a kérdést, hogy: Mi a tudat? – akkor egy

mentális válasszal álltok elő. Azt mondjátok: Tudatosság.
Rendben, de igazából mit is jelent ez? Mi a tudat? Mi a
tudat?
Saját magammal keveredtem vitába, ami egészen élvezetes
tud lenni, hogy akkor ezt most meghatározzuk vagy ne, és
hagyjuk inkább nyitva? Úgy döntöttem, hogy egy szintig
mégiscsak meghatározom.

A Jelenléted

A tudat a tudatosságot jelenti, de még tömörebben, még

egyszerűbben a Tudat a te Jelenléted. Szóval a te Jelenléted.
Ez egy kicsit különbözik attól, mint amikor a Most
Pillanatában vagy. A kettő nagyon hasonló, mint az
unokatestvérek, de ez a te Jelenléted. A Tudatod a
Jelenléted, és az, aminek megengeded magadnak, hogy a
tudatába kerülj. A Tudatod a Jelenléted, és a Jelenléted most
pontosan itt van, itt ül.

A tudatod a te érzékszervi tudatosságod, a mentális és az

intuitív tudatosságod. A Tudatod Jelen van, és a kérdés az,
amit most mindegyikőtöknek egyenként felte-szek, a
következő: Te mennyire vagy Jelen? Te mennyire vagy Jelen?
Mennyire vagy valódi, igaz a Pillanatban? Mennyire vagy
tudatos?

 
Ti sokkal tudatosabbak vagytok, mint a többi ember. Ez
tényleg egy tény. De még mindig folyik az az ide-oda ingázó
küzdelem. Még mindig azon tűnődtök: - „Akkor ez az egész
most mit is akar jelenteni? És akkor mi a Szellem és mi a
Tudat?”

Akkor most egy pillanatra arra foglak kérni benneteket, hogy

szavak nélkül, zene nélkül, enélkül a ventilátor nélkül – csak
egy pillanat az egész drága Linda – hogy érezzétek a
Jelenléteteket, legyetek a saját Jelenlétetek tudatában! És
mielőtt meg-teszitek, gyertek ki az elmétekből! Ebben nem
szerepel az agy.

Csak vegyetek egy mély lélegzetet…

Mi itt és most a te Jelenléted? Nem valahol máshol, hanem

pontosan itt és most? Mi a te Jelenléted?

(Hosszú szünet)

Egy páran kissé mentálisak vagytok. Erre lettetek

kiképezve. Az emberiség is ilyen mostanság, minden
mentálissá válik, megpróbáljátok kigondolni a választ. Ez így
nem fog menni. Egy páran azt mondjátok: - Halvány
elképzelésem sincs. – Valószí-

nűleg ez a lehető legjobb válasz, mert így legalább nyitottak

maradtok rá.

Mi a te Jelenléted? A testedben vagy, kedvesem? Nem. Nem

vagy a testedben. Az elmédben vagy? Egy szintig igen.
Teljesen jelen vagy, Angyal? Nem. Nem, és ez rendben van.
Legalább tudatában vagy, érted? És ez ennek a szépsége és
az egyszerűsége.

Jelen vagy? Mi a te Jelenléted? Ahogy elkezdesz ennek

tudatára ébredni az érzékszerveid, a izikai érzékszerveid,
sőt akár még az elméd által is, az elméd persze azt kezdi
majd kérdezgetni: - Jelen vagyok? – és az intuíciódon
keresztül, akkor végezetül elkezded majd jobban jelen
érezni magad. Elkezdesz egyre több mindent érezni magad
körül. Egyre több tudatosságod lesz önmagadról jelen.

És abban a pillanatban, amikor tudatában leszel annak, ami

jelen van, ami itt van, akkor elkezded megérteni azt, ami
nincs jelen. Akkor elkezded megérteni, hogy mit is tartottál
eddig vissza. És akkor kedvesem, eljutsz a tiszta tudat
állapotába, ami túl van mindezen a fajta tudatosságon. Ez
válik az Én Vagyok Jelenlétté. Az Én Vagyok tudatossága, és
az a tény, hogy Én Jelen Vagyok, és csak ez számít. Vagyok,
Aki Vagyok, minden egyes rész, minden egyes darab, a
TudatTest, minden egyes aspektus, minden gondolat,
minden érzés. Teljesen tudatában vagyok. Vagyok, Aki
Vagyok.

Most, drága barátaim ebben a ciklusban vagytok. Ebben a

fejlődésben vagytok. Ebben a következő fázisban vagytok.
Akár beszélek itt most erről, akár nem, mindenképpen meg
fog történni. De azzal, hogy beszélünk erről, ennek tudatába
kell, hogy kerüljetek. Meg van a tudatosságotok. Ez egy
szintig kielégíti az elmédet, az elméd egy másik része pedig
még nagyobb zűrzavarba kerül, mint amiben eddig volt.
De legalább most már megérted: -Ez az, ami most velem
történik. – Egyre inkább Jelenlévővé váltok, egyre
tudatosabbak vagytok, egyre inkább tudatába kerültök a
dolgoknak.

Ez egy fontos tény. Miért? És utána megkérjük Zaphariát,

hogy jöjjön ide. Mert ko-rábban azt mondtam, hogy a Földön
most minden energia. Minden az energia konf-liktusról szól,
és ebbe beletartozik a sötétség kontra fény, a negatív
kontra pozitív, és az energia csatározások. Azt is
mondhatjuk, hogy olyan ez, mint a legutolsó nagy háború.

Az elmén túl

Ahol ez az energia csata a leginkább zajlik az emberiség

nagy része számára, az az elme. Az elme. Nem kell ehhez
nagy csatamezőkön harcolnod. Ez a saját elmédben zajlik.

Az emberiség egy hatalmas fejlődésen megy keresztül, ahol

is kilép a mentális kor-szakból, amiben bizony már igencsak
régóta tartózkodik. Ez vitatható, de az elmúlt 800-2000 év
nagyon is mentálisnak mondható. Most ezen túllépünk, és
ahogy ezt már a saját személyes tapasztalatodból is tudod,
ez bizony kemény menet. Hogyan lépsz ki az elmédből?
Hogyan lépsz túl az elméden, azon a dolgon, ami
kontrollálja, irányítja, vezérli és felemészti az energiát? Azon
az egységen, ami követelőzik, és hatalmas mennyiségű
energiát fogyaszt el, és ami a te elméd? Nem a tested,
hanem az elméd az.

A tömegtudat most pontosan ezen megy keresztül. Ez nem

fog azonnal leülepedni, de előbb vagy utóbb a tömegtudat
tovább fog fejlődni az elmén. Ti ezt most teszitek meg. Már
egy jó ideje ezen dolgoztok.
És ahogy túlléptek az elmén… mi van az elmén túl? Mi van
az elmén túl? Kiabálj!

SHAUMBRA 6: (nő): Integrált TudatTest.

ADAMUS: Integrált TudatTest. Ez jó. A tudat és a tudatosság

jóval túl vannak az elmén. Intuíció. Többé nem kell
gondolkoznod a dolgokon, egyszerűen csak tudod őket.
Többet semmivel sem kell próbálkoznod.

És akkor most adok nektek egy házi feladatot – amennyiben

akartok házi feladatot.

Ha nem akartok, az is rendben van. Ez egy jó házi feladat.

Igen.

Válassz ki egy napot a mai nap és a következő Shoud között,

vagyis nem, hanem a mai nap és a Nyárközépi Santa Fe-i
konferencia között – válassz ki egy napot, egy olyat, ami
számodra megfelel erre. Azon a napon ne próbálkozz
semmivel! Ez egy könnyű házi feladat. Igen! Aznap ne
próbálkozz!

 
Ezalatt azt értem, hogy fejezd azt be, hogy rá akarsz jönni a
dolgokra. Fejezd be, hogy meg akarod szervezni és meg
akarod tervezni a dolgokat! Hagyd abba a pró-

bálkozást! Ez nem azt jelenti, hogy ki se kelj aznap az

ágyból, bár azt is megtehe-ted, ha arra támad kedved. De
hagyd abba az ellenállást, az ellenkezést. Fejezd be ezt a
mentális aktivitást!

És amikor bekúszik a gyötrő kétség, amikor az agy

fogyasztása megérkezik, akkor ne játszd a játszmát! Csak
vegyél egy mély lélegzetet: - Nem számít! – majd haladj
tovább! Vedd észre a különbséget a saját energia
szintedben, de ami még fontosabb, vedd észre az
eredményben a különbséget, ami akkor következik be,
amikor nem próbálkozol. Amikor nem akarod kitalálni a
dolgokat, amikor nem akarod a dolgokat megtörténtté tenni,
amikor többé nem aggódsz miattuk, amikor nem nyo-mod,
nem erőlteted többé a dolgokat. Onnan fogod tudni, hogy
próbálkozol, hogy érzed a feszültséget a fejedben. Na ez az,
amikor veszel egy mély lélegzetet, és abbahagyod a
próbálkozást.

Ó, ehhez nagyon nagy bizalom kell, de ez egy jó dolog. Ez

egy szórakoztató dolog.

És ha lennél olyan kedves magadhoz, hogy megtennéd,

hogy másnap leírod, hogy minek kerültél tudatába, mit
érzékeltél, mit észleltél, miben világosodtál meg, amikor
egyetlen napon nem próbálkoztál. Újra fogunk ezen
dolgozni, amikor ismételten találkozunk majd úgy hiszem
októberben.

És akkor most erre vegyünk egy mély lélegzetet!

Te tudat vagy és nem energia. Az energia természetesen a

helyére kerül, és elkezd neked működni teljes
hatékonysággal, ahogy tudatossá válsz, ahogy tudatába ke-
rülsz a Jelenlétednek.

A tudat az, amikor tudatában vagy az összes dolognak, ami

éppen történik. A tudat lényegében a te saját itt és most
Jelenléted, az ebben a pillanatban lévő Jelenléted.

Kérdések és válaszok

És akkor most örömmel kérem meg Zaphariát (akit Lee

Harris csatornázik), hogy társuljon hozzám a kérdések
megválaszolásában. Linda a közönségnél lesz a mikrofonnal.
Bármit kérdezhettek, amit csak akartok Zaphariától vagy
jómagamtól.

(Adamus nevet) Akkor most adunk egy pillanatot

Zaphariának, hogy felkészülhessen.

(szünet)

És kedves hölgyem, azt kérdezném tőled – amikor készen

állsz – hogy adj egy kis háttérinformációt magadról, és a
közvetítőddel, Lee-vel való kapcsolatodról, és utá-

na jöhetnek a kérdések.

 
ZAPHARIA: Hm. Jó,jó. Üdvözöllek a Föld forró dobozában!
(nevetés, mert nagyon meleg van a teremben) Ez a terem
nem is lehetne megfelelőbb, hiszen mindazt képviseli, ami
most a bolygótokon zajlik. Amit láttok az az, hogy a
tömegek elkülö-

nülnek a régi utak külsőségeitől annak érdekében, hogy

képesek legyenek érezni és gondolkozni. Az emberek
elkezdenek kapcsolatba lépni azokkal a részeikkel, amiket
meg kell tisztítaniuk, és azok bizony nem éppen a
legszebbek.

Azok közületek, akik érzékenyek vagytok, ezt nagyon

nehéznek találjátok. Ez meg-

üt benneteket. Azok közületek, akik tágas energia mezőkkel

rendelkeztek, húzzátok be magatokat. Menjetek a Földre,
vegyétek le a cipőtöket, a zoknitokat! Legyetek mezítláb a
talajon! Ő – Gaia – majd elmondja nektek, hogy minden jól
van, hiszen ahogy végigmentek ennek a réginek a halálán,
ugyanaz a folyamat megy végbe, mint amikor egy nő első
alkalommal válik anyává. A nő örökre meghal, hiszen innen
az anya aspektus az aktív, és a nő örökre megváltozik. És ti
mindannyian egyre anyaibbakká váltok, nem csak a
Földetek számára, hanem egymás számára is, mert ez a
tudati átalakulás a társadalmatokban ezt fogja előidézni.

El fogja mozdítani az egyéni fókuszt, és a korlátolt

struktúrákat, amit oly régóta tapasztaltak a tömegek, és ez
lehetővé fogja tenni, hogy az átalakulás a szívből
történhessen meg. Elengedésre kerül az elme sok-sok
korlátja, ami visszaviszi az embereket az én táplálásának
egyszerűségéhez, mások táplálásához, és hálásak lesznek
azért a lehetőségért, hogy életben lehetnek, ami bármikor
elvéttethetik tőlük.
Ezért aztán nagy félelem lesz jelen, és az előttetek álló 12
hónap lesz a leginten-zívebb. Olyan 18 hónap múlva az
átalakulások kapcsán a világ elkezd majd lenyu-godni, mert
egy új világ fog megszületni. A sokk, a bánat, a fájdalom el
fog távozni.

Azok számára, akik veletek ellentétben nem érezték ezt a

szintű tisztulást az emberi testükben már jó hosszú ideje,
ragyogó időszak lesz életben lenni.

És azok közületek, akik egy pár éve már unatkoztok, ez az,

amikor minden elkezdő-

dik. De legyetek tisztában azzal, hogy sokatoknak tágas az

energiamezője. Ez nem a kiterjesztés időszaka. Tudni
fogjátok mikor kell kiterjednetek. Azok közületek, akik ebben
az elmúlt íz évben a szereteteteket, az együttérzéseteket, a
tehetsé-

geteket adtátok másoknak, hogy segítsétek az ő

átalakulásukat, tudjátok, hogy az infúzió már elérte a
tömegeket. Többé már nincs szükségük kisegítésre, és
sokan közülük rúgkapálni, harcolni fognak és úgy fognak
viselkedni, mint akik mindenki másnál fontosabbak.

Tehát tisztán szólok azokhoz, akik mélységesen érzékenyek

vagytok: térjetek vissza saját magatokhoz. Ebbe
beletartozik az is, hogy engedjétek el azt a kevés
maradványt, amihez még ragaszkodtok annak érdekében,
hogy érzelmileg kapcsolódva maradjatok. Ebben lesz egy kis
bánat, fájdalom számotokra, de mezítláb álljatok a talajon!
A Föld majd elmondja nektek, hogy minden jól van, és hogy
ő tökéletesen egyensúlyba hozza magát, ahogy erre
pontosan szüksége van, hogy lehetővé tegye, hogy ez a
bolygó és annak élőlényei továbbra is itt élhessenek egy új
módon.
Jó. Köszönjük Adamus.

ADAMUS: Valóban, és mesélnél egy kicsit magadról, és a

Lee-hez fűződő kapcsolatodról?

ZAPHARIA: Ez a kapcsolat aktív vagy nyitott egy szóbeli és

egy testi módon négy éve. De a vele való történetem több
életre is visszanyúlik mindkét síkon, a izikain és az
energetikain is. És ez egy integráció a számára, hogy
megtapasztalhassa a hímneműt és a nőneműt is az én női
nememen keresztül. Szóval mi állandóan együtt dolgozunk.
Igen.

ADAMUS: És mit tanácsolnál a közvetítődnek, Lee-nek most,

hogy itt van ennyi ember és a kamerák kereszttüzében?

ZAPHARIA: Ha! Ma reggel már túl kellett lépnie magán

(Adamus kuncog) ahhoz, hogy én át tudjak jönni. Tehát
egyfolytában nyugtatgatni kell. (a közönség nevet)
ADAMUS: Abszolút. És a közvetítődnek mitől vannak ilyen
aggodalmai?

ZAPHARIA: Fél kitárulkozni, valamint bizonytalan abban,

hogy én mit fogok mondani az ő arcával és az ő nevével
fémjelezve. (nevetés) ADAMUS: Abszolút. És most érthető,
hogy ő vagy Cauldre vagy mások miért aggo-dalmaskodnak
ennyit, de mi lenne a tanácsod a részünkre vagy a részükre,
hogyan kezeljék ezeket a dolgokat?

ZAPHARIA: A félelem és az árnyékok nagyobb és nagyobb

fényt tartalmaznak.

Ahogy elkezdett megtanulni efelé sétálni, és megengedte

nekünk, hogy ebbe bele-vezessük őt, így közvetíti
üzenetként is azt, amit közben ő maga is tanul éppen.
ADAMUS: Kitűnő! Akkor készen állsz? Kérdések? Kérdések.
Ébredjetek fel! Hello Tobin!

TOBIN: Isten miért teremtett minket?

ADAMUS: Isten miért teremtett téged?

KERRI: Azt is tudni akarja – mert ezen rengeteget

gondolkozik, hogy Isten miért engedi, hogy rossz dolgok
történjenek?

ADAMUS: Kitűnő kérdés.

KERRI: És én azt mondtam neki, hogy isten nőnemű.

(nevetés) ADAMUS: A kisgyermekek bölcsessége. Tehát
Isten miért teremtett meg minket, és Isten miért hagyja,
hogy rossz dolgok történjenek? Zapharia?
ZAPHARIA: Nos, az emberi lények értelmében Isten
önmagával teremtett téged. Te választottad magadnak ezt
az emberi tapasztalást, hogy idejössz, és jól érzed magad,
és játszol, és megtanulsz szeretni, és néha bizony történnek
nehéz dolgok. De ahogy túllépsz ezeken a nehézségeken,
egyre nagyobb lesz a fényed. Így jön létre a fejlődés, hiszen
ez itt a nagy kísérlet – hogy meglássuk, hogy a izikai
valóságban hogyan lehet leföldeni az energiát. Ez egy
nagyon fontos dolog az előbbiek miatt.

ADAMUS: És Tobin, Isten azért teremtett meg téged, mert

Isten annyira szerette saját magát, hogy neked és
másoknak is azt akarta, hogy megtudják milyen is –
egyszerűen csak szerelmesnek lenni. Ezért teremtett meg.
És Isten azért is teremtett meg téged, mert így meg tudja
tapasztalni, milyen kisiúnak lenni. Köszönöm.

(a közönség tapsol)

Tényleg van egy édes oldalam. (nevetés) KÉRDÉS

SHAUMBRA 7: (nő): Szédülés rohamot tapasztalok, és tudni
szeretném, hogy mit javasolsz, mit tehetnék, és hogyan
kezeljem ezt?

ADAMUS: Igen. (Zaphariának) Ezt előbb én válaszolnám

meg, és utána majd te jössz. Állj fel egy nagyon-nagyon
magas épület tetejére, és onnan nézz szét! (nevetés,
Adamus kuncog) Szédülés. A szédülés a régi izikai testről
való leválás. A DNS-ed változik. Lényegében az ezen a
bolygón való Jelenlét Pontod változik. Ha eddig még nem
tetted volna meg, jó lenne meghallgatnod a Valóságod
átrendezése c.

anyagot, amit mi készítettünk.

Szóval minden változik. Az, ahogy eddig alkalmazkodtál a

mágnesességhez, az elektromágnesességhez, a
polaritáshoz, és így mindaz, aminek köze van a izikai
egyensúlyhoz, az most változik. A szédülés lényegében egy
jó jel arra, hogy tudd, valami történik. A legjobb, amit a
szédülés kapcsán tehetsz, az nem az, hogy megpróbálod azt
eltaszítani, hanem amikor érzed, akkor vegyél egy mély
lélegzetet és engedd meg, hogy a test újrakapcsolódjon
másféle módokon. Ez igazából nagyon egészséges.
Zapharia?

ZAPHARIA: Jót tenne, ha te és a tested is érintkezne a

talajjal, és nem csak a lá-

baddal, hanem ülj le a földre, és támaszkodj a földre a

kezeddel, nyitott tenyérrel, és engedd a pillanatban, ha erre
képes vagy, hogy a szédüléstől való félelem visz-szajöjjön a
testedbe, majd érezd magad, ahogy gyökeret eresztesz a
Földbe, hiszen nem csak ez a bolygó változik, amit érzel a
saját érzékenységed révén, hanem a te felemelkedésed is
gyors. És ahogy be akarod húzni az energiádat, hogy távol
maradj mások érzelmeitől, mert nem akarod, hogy ezek
miatt gellert kapjon a tested, a rendszered, ez gyorsabban
pulzáltat téged, mint amihez hozzá vagy szokva. Szó-

val engedd meg magadnak, hogy üldögélj ezen a gyönyörű

Földön, ami megtart téged, és táplál téged már oly sok éve,
és ha képes vagy rá, akkor hozd vissza a félelmed, és
engedd meg, hogy az egyszerűen átalakuljon a testedben,
és a Föld majd le fogja azt húzni rólad.

 
,,A Segítôk Elmennek’’

ADAMUS: Jó! Menj és tedd ezt!

SHAUMBRA 7: Menjek és üljek le a Földre?

ADAMUS: Igen! Igen! A Szabadban. Most menj ki! Miért is

tennéd ezt a városban?

Akkor a fejedben vagy. Menj ki a szabadba! Briliáns!

Ragyogó! Következő kérdés!

JEAN: Szia Adamus! Ahogy ezt te is tudod, egy új házat

akarunk venni, és pár héttel ezelőtt azt mondtad nekem,
hogy van annál jobb is, mint amelyikben most élünk. És
találtam is egy csodálatos házat nem túl messze innen, és
ahogy szerelmes lettem ebbe a házba, azonnal elárasztott
mindenféle kétség.

ADAMUS: Igen.

JEAN: És a tisztánlátás hiánya.

ADAMUS: Igen.

JEAN: És most már képtelen vagyok eldönteni, hogy melyik

lenne a legjobb. Mi ez?

Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy ekkora köd ül az

agyamon.

ADAMUS: Abszolút. Ha megengeded, Linda most elvenné

tőled a mikrofont és visz-szahozná ide. És ha nem bánod
megkérem Aaandrah-t, hogy válaszoljon ő neked, mert…ő
ehhez közvetlenül kapcsolódik. Tehát Aandrah, a helyzet a
következő: talált egy házat, tetszik neki, és most
aggodalmai és szorongásai támadtak a ház kapcsán. Mi
folyik?

AANDRAH: Képes vagy a befogadásra?

Lélegezz jó mélyen! Állj nagyon csendesen a lényed

magvában! Légy befogadó éde-sem! Képes vagy
megengedni, hogy ez a hatalmas nagyszerűség bejöhessen?
Be fogod fogadni?

Lélegezz mélyen! Gyere vissza a csendbe, és amikor a

lényed csendjében, igenjé-

ben tartózkodsz, akkor nagyon világosan tudni fogod, hogy

megérdemled ezt. Te vagy ez a nagyszerűség. Fogadd hát
be! Fogadd be magadért! Köszönöm.

ADAMUS: Jó. Zapharia, neked mi erről a meglátásod?

ZAPHARIA: Nincs semmi hozzáadni valóm, az elfogadáson

kívül. De emlékezz, ez egy folyamat. És amikor elkezdesz
megnyílni valamire, akkor az alagsorban található szemetet
előbb ki kell takarítani, hogy az ne álljon az utadba, amikor
felfelé kívánsz menni. Tehát engedd meg, hogy ez a
folyamat végbemenjen benned, álta-lad. Engedd meg, hogy
az alagsor kitisztításra kerüljön, pont úgy, ahogy az illemhe-
lyet is minden nap arra használod, hogy helyet teremts még
több étel számára. Ez
egy sokkal táplálóbb étel, és te megengeded magadnak
ennek a befogadását. Az otthon téged jelképez. Ez a te
burkod. Nagyon szimbolizálja a testet. Ez egy nagyon
kényes és inom folyamat, amikor költözöl, tehát üdvözöld
ezt!

ADAMUS: És egy szót még én is hozzátennék ehhez… (feláll

egy székre)… csak, hogy jobban lássalak. Ez nem erről a
házról szól. Ez minden házról szól, amibe be kívánsz
költözni. Ez az egész a te személyes dolgaidról szól, az
önértékelésedről, az összes hiány problémádról, az életeken
át tartó hiány problémákról, amiket ostoba módon magadra
vettél – és ez az egész még mindig feljön benned. Úgyhogy
teljesen mindegy, hogy ezt vagy egy másik házat veszel
meg. Ennek ehhez semmi köze.

Az elméd persze azt mondja: - Nem, ez erről a házról szól.” –

Nem. Ez „egy” házról szól.

A ház te vagy. A te házad a te integrált TudatTested. Szóval

egy óriási metafora zajlik itt, mégpedig az, hogy készen
állsz-e arra, hogy a saját házadban légy? De te hagyod,
hogy mindezek az aspektusok eluraljanak téged, és hogy ez
az egész probléma a felszínre kerülhessen, ami nem más,
mint a befogadás/elfogadás hiánya.

Shaumbra, miért teszitek ezt? Mindegyikőtöktől ezt

kérdezem, nem csak Jean-től!

Miért teszitek ezt? A legszebb lehetőséged áll előtted.

Vannak átvitt értelemben szólva aranyrögök, amik készen

állnak arra, hogy bejö-

hessenek. Energiák hullámai sorakoztak fel, amik csak

várakoznak. Vannak szárnyas támogatók, akik készen
állnak. Olyan sok minden áll készen arra, hogy bejöj-jön és
téged szolgáljon, te meg azt mondod: - „Nem tudom, hogy
megérdemlem-e.

Nem tudom, hogy elég értékes vagyok-e erre. Inkább

otthagyom az egészet, és arrébb megyek.” – És akkor mi
van, visszajöhetsz egy másik életre, és megint szegény
lehetsz, és megint megzavarodott és kétségbeesett lehetsz?
És megint mindenféle problémáid lesznek majd? Nem!

Drága Jean, ez az! Nem fogok neked egy másik esélyt adni!
Ez az! Lépj túl ezen most! Köszönöm. (a közönség tapsol) És
egyszerűsítsd le! Párold le, mert olyan sok minden
halmozódott fel ebben! Ráadásul még felkérted az egész
családodat és a barátaidat, hogy jöjjenek és maradjanak
veled, és ők mind magukkal hozták a saját problémáikat!
Azt mondtad: - Hozd a bőröndödet, és nem pedig azt, hogy
az összes érzelmüket is hozzák a bőröndjükbe csomagolva!

És (Shaumbra 7-hez szól) kedvesem, most már

visszajöhetsz. Talán megártott neki a hőség, de rendben
lesz.

Mindannyian a szó szoros értelmében olyanok vagytok, mint

egy sz…ki fogom mondani ezt a szót most, rendben?
Olyanok vagytok most, mint egy szar mágnes. És behívjátok
mindezeket a dolgokat az életetekbe pont akkor, amikor
végre valami virágba borulhatna az életetekben, amikor
valami annyira jó lenne nektek, de ti pontosan ekkor
behívtok oda mindent, hogy azok teljesen eltérítsenek
titeket, és az utatokba álljanak. Erre már semmi
szükségetek sincs többé. Hozzatok egy válasz-
tást, hogy többé nem fogtok így élni. Hogy a jelenben fogtok
élni.

És a búcsú üzenetem az lett volna – de most fogom ezt

elmondani – de még nem búcsúzom – hogy éld meg a
tudatodat. Per pillanat az agyatokat élitek meg, és
valamennyire a testeteket, mindannyian! Éljetek a
tudatotokból, a tudatosságotok-ban, a jelenlétetekben!
Éljétek meg! Tehát…

ZAPHARIA: Adamus, hozzátehetek valamit?

ADAMUS: Abszolút. Nagyon belelendültem.

ZAPHARIA: Legyetek tudatában annak a izikaival

kapcsolatosan meglévő kollektív bizalom hiánynak, ami
mindannyitokra hatással van. A izikaiba jelenleg nem he-
lyeznek bizalmat. Látjátok ezt a gazdaságban is. És a izikai
mozgásokban is. Az emberek félnek kimozdulni, elköltözni,
félnek utazni. Szabaduljatok meg ettől, mert ez kollektív, és
térjetek vissza magatokhoz!

A izikai dolgokba vetett bizalom hiányának az a szépsége,

hogy ez mindenkit visz-szavisz a saját szelleme, a saját lelke
varázslatába, amihez nem kell a izikait meg-szervezni.
Ehhez mindössze létezni kell, és a izikai megérkezik.

ADAMUS: Kitűnő! Köszönöm. Jöhet a következő kérdés, ha

valaki fel meri tenni!

SUSAN: Hello! Meg tudjátok mondani, hogy milyen lesz az

élet 2013-ban és utána?

ADAMUS: Szeretnéd ezt elsőként megválaszolni?

ZAPHARIA: Nem kifejezetten. (nevetés) ADAMUS: Pontosan

ezért nem akartam én sem elsőként válaszolni. (nevetés)
ZAPHARIA: 2012 decemberében minden kicsit könnyebb
lesz, de addig szükségelte-tik ez az összeomló és újjáépítő
szakasz. Az újítások és beruházások gyorsan meg fognak
érkezni, és ez az, amiről a hír csatornáitok nem fognak
beszámolni.

Akárhova is fogtok nézni a hír csatornáitokban, halált fogtok

látni, mert a kollektívnek fel kell dolgoznia a bánatot, a
gyászt. Nem ez lesz a helyzet a bolygó kevesebb tagjai
számára. Ugyanakkor ezekről a beruházásokról, újításokról
nem fognak nagyon beszélni úgy a jövő év közepéig.
Körülbelül ez akkorra várható, de jobban egyensúlyban lesz
a gyász, a bánat és a fájdalom hulláma, és az élet
keresztülhozatala új módokon. Tehát nem könnyű pontosan
megmondani, hogy milyen lesz az élet, de sokkal kevésbé
lesz merev, és sokkal igazabb lesz, és az élet iránti hála és
maga az élet nagyobb becsben lesz, mint azt valaha is
láttátok a kö-

zösségetekben.

ADAMUS: Abszolút, és ehhez szeretnék még egy pár szót

hozzáadni. Most a káosz
időszaka van, és a káosz nem egy rossz dolog. A káosz
mozgásba hozza az energiát. A következő dolog, amit észre
fogtok venni, körülbelül 2013 elején, az a még az eddiginél
is nagyobb elkülönültség, mert a káosz egy szűrőhöz
hasonlatos. El-választja, elkülöníti egymástól a dolgokat, és
ez az elkülönültség nem a hatalmon állók és a hatalmat
nélkülözők között fog bekövetkezni, vagy a gazdagok és a
nem gazdagok között. Lényegében ez az elkülönültség a
tudatos lények és a tudatlan lények között fog
megmutatkozni.

Az elkövetkezendő pár év során... az embereknek fel kell

tenniük a kérdést: - „Ez a bolygó a tudatosság bolygója lesz
2012 után, vagy pedig a tudatlanok bolygója? – Kissé nehéz
lesz ugyanis a kettőnek egymás mellett létezni.

A tudatosság képes együtt létezni a tudatlansággal, a

tudatosságot nélkülözőkkel, ugyanakkor viszont a
tudatlanságnak nagyon nehéz együtt léteznie maga körül a
magas tudatossággal. Szóval ennek a bolygónak meg kell
hoznia egy pár döntést arról, hogy milyen hely lesz ez a
bolygó. Ez nem számít. Rengeteg Új Föld van, ahova már
születnek, és magas tudatossággal bírnak, ami közvetlenül
annak a munká-

nak köszönhető, amit ti mindannyian elvégeztetek. Nem

számít, hogy odamentek vagy itt maradtok vagy elmentek a
Harmadik Körötökbe, vagy mindezt egyszerre teszitek.
Köszönöm.

KÉRDÉS SHAUMBRA 8: (nő) Körülbelül 10 évvel ezelőtt azt a

munkát végeztem, amiről úgy éreztem, hogy nagyon is én
vagyok, de mégsem úgy alakultak a dolgok, ahogy én
gondoltam volna, és ezért visszaugrottam a gazdasági
világba, és ott nagyon is jól működtem, de egy részem
mindig is tudta, hogy egyáltalán nem ott vagyok, ahol
lennem kellene. És az év elején több komoly egészségügyi
problémám is lett, és tudtam, hogy ennek ez az oka. Már
úgy értem nem tudtam ezt rögtön, mert az elején nagyon
mellbe kellett, hogy vágjon. Sok dreamwork-öt végeztem, és
hirtelen az Adoula munka ugrott az ölembe, teljesen
váratlanul. Mi nem vagyunk a Shaumbra része, ez az egész
csak eljutott hozzám, és azonnal tudtam, hogy nekem ezzel
kellene foglalkoznom. Kathleen-nel együtt végzem az
oktatást, de sok félelem övezi ezt a területet, mert
kimozdultam a megszokott területemről. (a hangja kezd
elcsuklani) Bármilyen tanácsot, bátorítást szívesen vennék
ezzel kapcsolatosan.

ADAMUS: Abszolút. Madam, szeretnéd elsőként

megválaszolni?

ZAPHARIA: Ez az élet operációja számodra, ami majd

ellensúlyozza azt a halált, amit a testedben kellett tartanod
annak érdekében, hogy benne maradj a gazdasá-

gi világban. És értsd meg, hogy ez nem egy ítélkezés a

gazdasági világról, hiszen abban is benne van az élet
mozgása és a fejlődés irányultsága. De egy olyasvalaki
számára, aki rendkívül érzékeny, nyitott és felfedező, mint
amilyen te vagy, az életed két félre bomlott – volt az a
részed, aki képes volt nyitott lenni, és a szellemed lenni, és
volt egy másik részed, aki elnyomta a szellemedet, és és
pont csak annyit számított neki a szellemed, hogy képes
legyél ebben az üzleti világban létezni, de abban a világban
az önmagad befogadásával kapcsolatosan megtapasztalt
gátak elég magasak voltak.
Tehát a testedben lévő halott anyag végül megmutatkozott,
mert ennek a présnek, nyomásnak léteznie kellett ahhoz,
hogy képes legyél túlélni egy olyan világban, amihez hozzá
akartál járulni, aminek adni akartál, és most az egész a
visszájára fordult. És annak az oka, hogy ennyire életet
akarsz behozni ezen a módon, ennyire tudatosan nem csak
az, hogy erre tehetséged van. És abban a világban létezni,
és fenntartani a fényedet olyan hosszú időn keresztül bizony
nem hőstett. Gratulálj magadnak, azért, amit megtettél.
Soha ne tekints erre tévedésként vagy hibaként!

Fényt vittél egy nagyon súlyos területre! Ez elképesztő, és

most már képes leszel megengedni magadnak, hogy ezt
helyrehozd azáltal, hogy az élet születésével fog-lalkozol
mások számára a legfókuszáltabb, legharmonikusabb
módon. És ez majd visszahozza az életet az összes sejted
számára.

ADAMUS: Köszönöm. És ehhez hozzátéve… (a közönség

tapsol) Köszönöm. És ehhez hozzátéve… szeretnek téged
egyébként.(Zaphariának mondja) Szeretnek té-

ged. Igen, szeretnek…(a közönség válasza „igen”, és taps)

ZAPHARIA: Ez egy szeretetteljes hely.

ADAMUS: És ehhez hozzátéve, én most már szeretem a

kérdéseket. Régebben nem kedveltem őket, de most már
megkedveltem. Mert annyira kapcsolódnak mindenki-hez. Ez
a most feltett kérdés nagyon is a részét képezi mindenki
kérdésének. Ragyogó.

Szóval a helyzet a következő. 10 évvel ezelőtt a világ még

nem állt készen rád.

Nagyon dinamikus energiáid vannak, fókuszáltak – akár egy

lézer. És nem álltak rád készen. Hogy úgy mondjam,
tesztelted a dolgokat, tesztelted a különféle ideákat a tudat
fejlődésében, a potenciális gyógyításban, de a világ nem állt
rád készen, de most már készen áll.

Belementél az üzleti világba, ahol képes voltál alkalmazni a

te lézer fókuszodat bizonyos dolgok tekintetében – és nem
játszol a bőség problémáival – addig játszottál csak, amíg fel
nem állítottad ezt a dolgot magadnak az út mentén, hogy az
megállítson téged, és azt mondta neked: - Itt az ideje, hogy
ebből kiszállj! - - mert az üzleti világ, ahogy ezt mindannyian
tudjátok, nagyon csábító, és energiából táplálkozik, és ez
egy nagyszerű hely az energiához való hozzájutáshoz. Az
energia vámpírok remek helye ez a világ. Te megadtad
magadnak a izikai egyensúlytalanságot, ami azt mondta
neked: „Ébredj fel! Már készen áll.” – A világ készen áll, te is
készen állsz. Az Adoula munka egy csodálatos kezdőpont
lesz számodra, és virágba fog borulni. És igen, valamelyik
nap majd talán majd itt fogunk téged üdvözölni.

Köszönöm.

És hogy ezt az egészet lepároljam, bízz meg mindabban,

ami történt. Semmi téve-dés sem esett. Pontosan ott vagy,
ahol lenned kell. Pontosan. Köszönöm. Jó. Következő kérdés.

 
JANE: Miért van annyi szokatlan érzés a testemben, és miért
érzek olyan erős haragot és frusztrációt?

ADAMUS: Most éppen iszogatunk. Remélem nem bánod.

(szünet, ameddig iszik) Á!

Még most is iszunk. (nevetés)

Szokatlan testérzetek, nos ennek sok oka van. Mennyire

lehetek őszinte veled? Tudod, amikor valakitől ezt kérdezem,
akkor valami repülni fog.

Van egy pár dolog, egyfajta fura paradoxonban vagy,

nagyon érzékeny vagy, remekül írsz egyébiránt – Cauldre-
nek beszélni kellene veled, mert jó író vagy – nagyon
érzékeny vagy, megnyílóban vagy, és ezért teljességgel
érzel mindent. Cauldre korábban azt mondta, hogy azért
viszketett, mert ott voltam körülötte – na nem miattam,
hanem az energia miatt. Szerintem erre Benadryl-t kellene
használnia. Az energia viszket, és az energia testnek
fájdalmai vannak, és rángatózik, és fura, szokatlan dolgok
zajlanak. Mivel egyre inkább kezdesz jelen lenni, egyre
inkább tudatára ébredsz a dolgoknak, a tested is egyre
tudatosabbá válik.

A probléma a saját elméd. Az elméd azt kérdezi: -„Mi a baj

velem?” – A Magasabb Éned, az Én Vagyok-odnak azt
kellene mondania erre: -„Nincs semmi baj. Csak egyre
tudatosabbá válok az energiára.” – Időnként hallgatnod
kellene rá. (a férjére, Marc-ra) Nincs semmi baj. (Marc
mondja: – Köszönöm, köszönöm. Nagy nevetés.) Nincs
semmi baj. Minden rendben van, de neked össze kellene
jönnöd Jean-nel, és meg kellene, hogy kérdezzétek
magatoktól: - „Miért tesszük ezt folyton?” – Írsz valami
igazán briliánst, de kétségbe vonod magad. Készen állsz egy
új otthonra, mégis leblokkolod azt. Kicsit viszket a feneked,
és tudod – és nem a tiéd, hanem az övé – te pedig
aggodalmaskodni kezdesz, és akkor máris beteg leszel.
Nem. Mind-

össze…

Shaumbra, pároljátok le a dolgokat! Ezek annyira

egyszerűek, és nincs semmi baj, hacsak nem akarod azt
hinni, hogy baj van, mert akkor lesz is baj! Az univerzum és
annak izikája meglehetősen szó szerinti. Ha azt akarod,
hogy valamivel baj legyen, akkor lesz is! Mit választasz
kedvesem?

Szóval lesznek ezek a testi dolgok. A DNS-ed… ha tudnád,

hogy micsoda belső

munka folyik valójában a sejtjeidben és a

biológiádban…..őrült módon engeded el az ősi, családi
karmádat, és ez folyton vissza-vissza járkál, mert megpróbál
újrakapcsolódni, és te újra meg újra elengeded azt.
Mindezek a dolgok zajlanak.

Vegyél egy mély lélegzetet! Adok neked egy tanácsot, amit

már pár évvel ezelőtt adtam valakinek! Soha nem tudta
meg, hogy ez tőlem ered, és most nem nézek senkire sem
direkt. Vegyél egy üveg bort magadnak, és idd meg, és ne
aggódj emiatt! Hagyd abba az elmélkedést!- Nos, ez most
ártani fog nekem? Tele van vegyi anyagokkal? Vajon ez most
rossz hatással lesz arra, ami a DNS-emben történik?

Vagy a bor majd valami olyat tesz, aminek az lesz a

következménye, hogy valamit
elpusztít a jövőmben?” – Csak idd már meg azt az átkozott
bort! (a közönség nevet és tapsol) Ennyi az egész!
Köszönöm. Imádom az írásodat!

ZAPHARIA: Nem ismered fel vagy nem fogadod el milyen

csodálatos és tökéletes vagy. És az érzelmek pedig úgy
működnek, hogy szerződést kötnek az elmével. Sa-ját
magad elnyomása egy élet tapasztalat volt számodra újra
és újra –ahol mások elnyomtak téged, maguk alá gyűrtek –
és az elméd nehéznek találja elengedni azokat a
történeteket. Tehát ahogy felszínre kerül a harag, annak így
nem kell teljesen kijönnie. Ezért ez folyton csak ott
visszhangzik a fejed körül, és új gondolatokat, új
történeteket kezd kreálni.

Ismerd fel a kreatív oldaladat! A harag a mélyből ered, és a

mélység maga az élet.

A mélység, az alap a teremtés. Ha haraghullámok áradnak

ki belőled, mert különben sok nő elítéli magát a haragja
miatt, amit egyáltalán nem kellene elítélniük, hiszen amikor
megítéled magad a haragod miatt, akkor azt azzal palackba
zárod.

Tehát a legelső dolog az legyen, hogy megegyezel

magaddal abban, hogy soha többet nem fogsz magad felett
ítélkezni. Még akkor sem, ha az egész világra és magadra is
mérges vagy, az első lépés az, hogy megállapodsz
magaddal abban, hogy soha, soha, de soha többé nem
engeded, hogy az elméd megmondja neked, hogy az rossz.
És ahogy majd fokozatosan eltűnik ez az elme, amikor ez a
dugó, amivel be van dugaszolva az az üveg bor, többé már
nem lesz ott, hogy megőrizze azt a haragot, ami a borban
van, akkor majd nem csak írni fogsz, hanem festeni, meg
táncolni, meg énekelni, és olyan életet fogsz mások
számára megteremteni, ami túl van minden képzeleteden.
Az emberek minták és ciklusok szerint élnek, és még
azoknál is, akik a fejlődés út-ját járják, ezek a ciklikus magok
hajlamosak ottmaradni. A te ciklusod már hosszú-

hosszú ideje arról szólt, hogy elhitted azt a sok lószart, amit
mások mondtak neked saját magadról, és így nem láttad
meg azt az igazi tükröt, amibe belenéztél. Ehe-lyett a
piszkosba, a maszatosba néztél, mert emlékszel az összes
olyan időszakra, amikor csak kritikát kaptál.

Húzd ki azt a dugót! Legyél olyan mérges, amilyen csak

akarsz! Ismerd fel a benned élő teremtőt és lásd meg
magad mellett azt a csodálatos, szerető szellemet, aki
annak a szeretetnek az igaz tükre, amit te érzel saját magad
iránt. (a közönség tapsol)

ADAMUS: És Linda, kérlek adj Jane-nek egy Adamus díjat!

LINDA: Rendben. Ezen a ponton azt hiszem be kellene

fejezni az üzenteket, és én majd biztosítom, hogy Jane
megkapja….már csak öt perc….

ADAMUS: Még fogadunk egy pár kérdést.

LINDA:…van 5 óráig. (némi nevetés) Akkor most az

Awakening Zóna elnémul?
ADAMUS: Nem, nem, nem. Nem kell aggódni.

LINDA: Oké, köszönöm.

ADAMUS: Tehát akkor Jane kap egy Adamus díjat. És ha már

úgyis ott vagy, kapjon egyet Marc is. És akkor most
Davidhez hasonlóan te is választhatsz: A díjat kéred vagy a
pénzt? (Mac válasza: -A pénzt. –nagy nevetés) (Jane mind a
kettőt kéri) Mind a kettőt kérte. Miért is ne? (a közönség
tapsol) Köszönöm, hogy bebizonyítod a mondandómat.
Abszolút a tiéd lehet mind a kettő.

Abszolút. Egyébként el fogod költeni azt a 20 dollárt, az

elúszik majd a semmibe, és te el fogsz róla feledkezni. Ő
pedig el fogja költeni a 20 dollárt, és még évek múlva is
meg lesz neki az Adamus díj, és ezt te is látni fogod, mert az
arcodba fog vigyorogni.(nevetés)

Még jöhet egy pár kérdés. És Linda most az Awakening Zóna

hallgatói miatt aggó-

dik, de az eltart úgy fél hatig. Szóval, jöhetnek a kérdések.

SUSAN: Hello!

ADAMUS: Szia.

SUSAN: Tudnál egy gyors áttekintést adni számunkra arról,

hogy a iatalok hogyan szemlélik a világban zajló
eseményeket? És a Shaumbrákat és a gondviselőket te-
kintve általánosságban, mennyire lehetünk tudatában az
önmagukká válásuk támogatásának folyamatában?
Köszönöm.

ADAMUS: Zapharia?
ZAPHARIA: Tetszik a fejedelmi koronád. Először is a
felnőtteknél az a félreértés zajlik, hogy a most beérkező
gyerekek ugyanazzal a felfogással bírnak, mint ők, vagy
hogy ugyanazokon a mentális tragédiákon kell átesniük,
mint ami most a világban zajlik. Ők a jövő életerői. Ez egyre
zavarosabb számukra amikor a régi mintákat tanítják nekik.
Ez még zavarosabb számukra, mint amilyen nektek volt
annak idején, akik tudtátok magatokról, hogy érzékenyek
vagytok, de nem tudtátok hogyan lehetnétek önmagatok,
ezért aztán elkezdtétek követni a körülöttetek élő felnőttek
mintáit és vezettetését. Ezért is látjátok azt manapság, hogy
ezek a gyerekek rob-banékonyabbak és bátrabbak. Sokkal
hamarabb kiszagolják a társadalmi lószaro-kat, mint ti
régebben. Ezért ők nem fognak keresztül menni azokon a
sűrített és elnyomott érzelmeken, mint amiken oly
sokatoknak keresztül kellett dolgoznotok magatokat, hogy el
tudjátok azokat engedni.

Ők a tűz és a szellem. Amire szükségük van, az az igazság.

Sokan még mindig meg akarják őket védeni attól, ami
valójában folyik. Még mindig nagyon erősen jelen van ez a
„Óvjuk meg a gyerekeket a félelemtől” mentalitás a Földön
jelenleg zajló
dolgok kapcsán. A gyermekek isteniek. A gyermekek az új
felnőttek. Erre emlékezni
kell. És nem kell őket megvédenek az igazságtól, hiszen
nincs semmi olyan, amit már eleve ne tudnának. Minél több
szeretetet és vezettetést adtok nekik, ugyan-akkor
megadjátok nekik a saját maguk vezetéséért járó tiszteletet
is, ami roppant lényeges, hiszen sokan úgy érkeztek ide,
hogy készek arra, hogy 10, 20 vagy 30

évvel korábban aktiválódjanak, mint ahogy ezt ti tettétek,

és készen állnak önmaguk vezetésére. Ez fontos!

ADAMUS: Valóban. És van még egy dolog, amit a iatalok

mindennél jobban akarnak tőletek .- hogy azt lássák, hogy
megbíztok magatokban. Nagyon intuitívak, sokkal inkább
energia hatékonyak, de amire szükségük van tőletek az az,
hogy érezzék belőletek, hogy képesek vagytok megbízni
magatokban. És amikor ezt lát-ják és érzik belőletek, akkor
ők is képesek lesznek megbízni saját magukban. Jó.

VICKI: Ki vagyok én valójában?

ADAMUS: Ez egy ilozóiai kérdés.

ZAPHARIA: Ki az, aki tényleg nem te vagy? Ki leszel három

másodperc múlva? A választás, mint mindig – a tiéd. Ez a
probléma az emberi személyiség meghatáro-zásával. Ezért
is vannak most sokan ekkora krízisben. Nem a saját
személyiségük miatt, hanem azért, mert a személyiségüket
a izetésükkel, a munkájukkal, az ott-honukkal mérik.
Olyanok, akár az időjárás minták. Szabad vagy. Ez az, ami
igazán örömteli benned. És ezt te is tudod, ezért aztán
folyton játszhatsz ezzel. Ez a te üzeneted mások számára.
Válj azzá mindig, állandóan. Te öröm vagy. (a közönség
tapsol)

ADAMUS: És kedves Vicki, ez nem számít. Az én

nézőpontomból szemlélve te egy hatalmas színész vagy.
Bárki lehetsz, aki csak lenni akarsz. Vagy talán így szólt a
kérdés: - Ki voltam én? Á!

Következő! Még két kérdésre van időnk.

MCKENZIE: Van egy célom, amit el akarok érni, és ezt a

kérdést nem is annyira saját magamért teszem fel. Más
emberek nevében teszem fel ezt a kérdést, akik ugyanezen
mennek keresztül, mint én, mert én már tudom, hogy mi fog
történni.

Nos az én célom az, hogy világhírű három nyelven beszélő

állatorvos legyek. És a barátaim és a családom is folyton azt
mondja, hogy : -„Jaj ne, ez egy túlságosan nagy cél! A te
jegyeiddel úgysem fognak felvenni az egyetemre! Ó, ez
úgysem fog valóra válni. Valami kisebb célt kellene
találnod.” – De nem, mert én ezt akarom csinálni! És van
egy másik barátom is, aki az irodalmat akarta a fő
tantárgyának választani, de neki is folyton azt mondják,
mint nekem. –„Ó ne! Ez egy hülye tantárgy! Valami mást
kellene tanulnod!” – És ő beadta a derekát, és úgy döntött,
hogy akkor mást kezd az életével, annak ellenére, hogy…

 
ADAMUS: És mi a kérdés?

MCKENZIE: Elfelejtettem. (vigyorog) Az, hogy akkor most

hallgatnunk kellene-e mások véleményére, amikor már meg
van a saját ötletünk?

ADAMUS: És mi erre a válaszod?

MCKENZIE: Nem.

ADAMUS: Jó. Köszönöm.

ZAPHARIA: Mondanék valami a világhírűvé válás

gondolatáról. Emlékezz, a világhír nem más, minthogy
amikor újra meg újra megérinted az emberek szívét és
lelkét, és akkor hirtelenjében rengeteg olyan ember lesz,
akiket megérintettél így vagy úgy, és ők hirtelen már
ismernek téged, és akkor felcímkéznek a „világhírrel”. Ezt
energetikailag nagyon tudni kell kezelni, mert igen
megterhelő. Ez nem csak a jó érzésekről és a fényről, a
csillogásról szól. Mert akkor igen magas a rád irányuló
kollektív fókusz.

A kulcs számodra abban rejlik, hogy ha sok embert akarsz

megérinteni, akkor azt egy emberrel kezdd el! És emlékezz,
ha egy valakit megérintesz, akkor ez majd meg fog
sokszorozódni, azáltal, amit te adtál annak az egynek, mert
azt ő tovább-viszi. Tehát vedd le magadról ezt a magadra
helyezett nyomást a világhír kapcsán, mert ez nyomás lesz.
Ez valami olyan lesz, ami majd azt fogja okozni, hogy úgy
érezd, hogy nem éred el a célodat. Legyél világhírű egy
ember számára, mert ő

mindig emlékezni fog majd a nevedre, a szívedre és az

ajándékodra. Mindössze erre van szükséged ahhoz, hogy
beteljesülve érezd magad. (A közönség tapsol) ADAMUS: És
kedvesem, én sokkal kevésbé leszek olyan ékesszóló ebben
a témá-

ban. Én a következőt gondolom a célokról…(a padlóra köp)

Szabadulj meg a célok-tól! A célok általánosságban szólva
mentálisak. Régi tapasztalásokon alapulnak, és mindig
nagyon, rettenetesen korlátoltak. Nem vagyok a célok híve!

Ezzel teljesen ellentétes az, amikor érzed a szenvedélyedet

és az álmaidat. Azok nem feltétlenül mentálisak. Amikor
érzed a szenvedélyedet és beleérzel egy álmod-ba, azoknak
nincsenek határai, korlátai, ahhoz nem kell kívánalmaknak
megfelel-ned. Még csak titulussal sem bírnak. Tehát engedd
el a céljaidat és érezz bele az ál-maidba! Azok mögött
sokkal, de sokkal hatékonyabb energia található. Köszönöm.

Igen.

LINDA: Lényegében nem hallottam a kérdést, csak azt, hogy

azon tűnődik, hogy a felnőttek miért nem engedik, hogy a
szenvedélye után menjen, és miért mondanak neki olyan
dolgokat, amikkel nem támogatják a szenvedélyét.

ADAMUS: Igen. De azt a részt már ő maga megválaszolta. -„

Mások véleményére
kellene hallgatnom? Nem.” – Nem. Jó. Még két kérdés?
(Zapharia bólint) Jó.

ALAYA: Van egy lehetőségem, hogy teljes munkaidős állást

kapjak azon az egyete-men, ahová járok. De akkor nem
tudnék olyan sok tantárgyat felvenni, amit nagyon élvezek.
Ezért most választás előtt állok. Folyton ide-oda ingázok,
hogy akkor most vállaljam el ezt a teljes munkaidős állást
vagy pedig folytassam tovább az egyete-met. És csak…
ahogy egyre közeledik a határidő, egyre jobban úgy érzem
magam, mint egy ping-pong gépezet.

ADAMUS: Szeretnél odanézni Jane-re? Mind a kettőt

megteheted. Egyszerre végez-heted mind a kettőt. Igazán.
Te szétválasztod a kettőt: vagy ez/vagy az. És mindenféle
mentális kifogásokat adsz magadnak annak kapcsán, hogy
miért csak az egyiket csinálhatod a kettő közül. Mind a
kettőt csinálhatod! Igazán! Beszélj Jane-nel! Mind a kettőt
megteheted!

ALAYA: Mind a kettőt megtehetem.

ADAMUS: Majd Jane megmutatja neked az Adamus díját és a

20 dollárját!

ALAYA: Folytathatom az ….

ADAMUS: És ez komoly mindannyitok számára. Még mindig

bele vagytok ragadva ebbe a „vagy ez/vagy pedig az”
dologba. Mind a kettőt megteheted egymás mellett.

És meg lesz rá az időd és az energiád is. Azt mondod: -

Nincs meg rá az időm. – Tényleg? Tényleg?

ALAYA: Meg tudom csinálni.

ADAMUS: Igen. Köszönöm. Zapharia?

ZAPHARIA: Meg kell bíznod a testedben! Amit a tested mond
neked, az örömtelibb, nyitottabb és szabadabb. Az elme
nagyon elfoglalt lesz az elkövetkezendő úgy egy év során.
És emlékezz a választás itt arról szól, hogy az örömödet, a
szerelmedet választod, vagy pedig egy olyan dolgot, ami a
régi, külsőségeken alapuló biztonsá-

gos világon nyugszik, és amiről oly sokan érezték azt, hogy

az a helyes út.

Na most, nem becsülheted le a kollektív elme hatalmát.

Amikor valamiben sokan hisznek, és amikor sokan nem
hisznek valakinek a szenvedélyében, ahogy azt az előző
kérdésben is hallottuk, akkor az a meggyőző az elme
számára, hogy csatlakozzon a többiekhez, hogy így
bizonyosodjon meg arról, hogy biztonságban van.

„Biztonságban leszünk? Akkor követnünk kell a csoportot,

mert a csoporton belül találom meg a biztonságot.”

Csecsemőként érkeztél bele ebbe a világba, és más

emberektől függtél. Nagyon, de nagyon nehéz elengedni a
csoportos kollektív elméhez vagy tömegtudathoz fűződő
függőséget. Te most a régi és az új világ között mozogsz. Az
új világ azt mondja: - Bízz meg a testedben, bízz az
érzéseidben! A régi világ pedig azt mondja: - Ez a
forgatókönyv fogja nekem a legjobb érzéseket adni!

ADAMUS: Kitűnő! Köszönöm. Köszönöm. És, semmi nyomás,

de most következik az utolsó kérdés.

LARA: Amikor ma korábban azokat a gyakorlatokat

végeztük, volt egy élményem, miközben Norma a csendes
légzést vezette. Éreztem a békét és a nyugalmat az egész
körül. És annyira nagyon tetszett a zene, ami a Shoud előtt
szólt, hogy szinte újra átéltem megint azt, amit akkor,
amikor hallgattam a zenét, ezt a táncot és mozgást. És ez
valahogy létrehozott egy teljesen másik élményt – és más
volt mind a kettőnek a tudatossága. És amikor azt mondtad
nekünk, hogy legyünk tudatában annak, hogy hol vagyunk
most, akkor tudatában kerültem saját magamnak, annak,
hogy itt vagyok. És akkor azt éreztem, mintha az óceán
tetején sétálnék, és valahol máshol meg éppen romokat
másznék meg. Ilyenkor vajon csak az elmém játszik velem,
vagy valamiféle összeolvadást történt itt meg?

ADAMUS: Átengedem az válaszadás jogát önnek Madam!

ZAPHARIA: A zenei elme rendkívül csodálatos azok számára,

akiknek van erre af-initásuk, hiszen a zenébe számok és
érzelmek vannak belekódolva. Tehát az elme elképesztő
mértékben képes ellazulni az érzelemben a zene hallgatása
által úgy, hogy mindeközben az elme is jelen van. Tehát ez
nagyon erőteljes, mert az elme teljes eltűnése nem annyira
nagyon begyakorlott dolog a tömegek számára. Ezért a
zene lehet a kapu a te vizuális képességedhez, ami
csodálatos.
Vagyis a látomásaid és az érzelmeid a zenén keresztül
tudnak aktiválódni. Hosszú történetre nyúlik vissza a
zenével való kapcsolatod életeken át. Te a zene mestere
vagy. Érted azt. Ezért is kapcsolódtál vele mindig is annyira
mélyen. Engeded, hogy azok a számok és azok az érzelmek
vezessenek téged. Hagyod, hogy vezessenek téged. Bízz
meg abban, ahova elvezetnek! Azok sokkal inkább igazak,
mint az a sok gondolat, ami csak bebörtönöz téged. Bízz az
énedben!

ADAMUS: Kitűnő, és a kérdés is kitűnő így a végére! Kitűnő

kérdés a következő hó-

napra, amikor is érezzetek bele a jelenlétetekbe, a

tudatotokba, játsszatok ezzel, és akkor ugyanahhoz a
dilemmához fogtok elérkezni: - Akkor ezt most csak te
találod ki, vagy ez valóságos? Ez az a pont, amikor csakis a
tiszta tudat, és te, a tudatosságod, és csakis te hozhatod
meg azt a döntést, azt a választást. Ez a döntés nem a
fejből ered, és nem is a testből. Ez tőled ered. Képes vagy
megengedni magadnak, hogy ez valóságos legyen?

Azt mondanám, hogy ez a legnagyobb probléma, amivel

most valójában szembe-néztek. Szinte már ott vagytok a
határon… penge élen táncoltok – annak a határán vagytok,
hogy legyen egy kellemes, szép otthonotok, hogy tudatába
kerüljetek a
dolgoknak, és annak, hogy mind a két dolgot megtehetitek –
és akkor ott megálltok, és az elme belép a képbe, és azt
mondja: - Ez most valóságos? – Az elme a védekező
szerepet játssza, valamint az elme a régi szemét kazettáit
játssza le a fejedben újra meg újra, a régi programozása
szerint. Ez az a pont, ahol is a tuda-todnak előre kell lépnie
és azt kell, hogy mondja: - Elme, innentől átveszem én.

Innentől átveszem.

Amikor bármilyen kihívásba futsz bele, és azon tűnődsz,

hogy vajon a megfelelő vá-

lasztást hozod-e meg, a megfelelő hivatás vagy bármi

egyéb kapcsán, akkor mindig szembe fogod találni magad
egy bizonyos szintű félelemmel, kétséggel és
bizonytalansággal.

És ez annak az ideje, amikor veszel egy jó, mély lélegezetet

és azt mondod magadnak, hogy minden jól van a teremtés
egészében! (a közönség tapsol) Grande Abbondanza!
(Fordította: Telegdi Ildikó – telegdi.ildiko66@gmail.com)
Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná
anyagilag is a Shoudok

fordításainak munkáját, az alábbi bankszámlaszámon

megteheti:

Telegdi Ildikó OTP BANK Rt. 11773339-00984762

Minden eddigi és ezt követő felajánlást előre is

szívből köszönök:

Telegdi Ildikó

A Bíbor Páholy Tóbiását Geoffrey Hoppe, más néven

„Cauldre” adja elő, aki a coloradoi Goldenben él.
Tóbiás története a bibliai Tobit könyvéből
megtalálható a Crimson Circle weboldalán
(Http://www.

crimsoncircle.com). A Tóbiás anyagok térítés

mentesen állnak a világ fénymunkásai és a Shaumbra
rendelkezésére 1999 augusztusa óta, amikor Tóbiás
azt mondotta az emberiségnek, hogy a pusztulás
potenciáljától tovább lépett az Új Energia felé.

A Bíbor Kör a humán angyalok globális hálózata, akik

elsőkként mennek át az Új Energiába. Amint
megtapasztalják az örömeit és a nehézségeit a
mennybemenetel felemelkedési állapotának, avval
segítik a többi embert utazások részleteinek
megosztásával, óvva és kalauzolva őket. Több, mint
százezer látogató jön el minden hónapban a Crimson
Circle web szájtra, hogy elolvassa a legújabb
anyagokat, és megvitassák a saját tapasztalataikat.

A Bíbor Kör havonta gyűlik össze Denverben,

Coloradoban, ahol Geoffrey Hoppe-n keresztül Tóbiás
bemutatja a legújabb információkat. Tóbiás állítása
szerint ő, és a többiek a mennyei Bíbor Páholyból
csatornáznak az emberek felé. Tóbiás szerint,
leolvassák az energiáinkat, és vissza-tolmácsolják a
saját információikat a számukra, tehát így láthatják
az emberek magukat, ahogyan kívülről látszanak,
miközben megtapasztalnak belülről. A „Shoud” a
csatornázás szerves része, ahol Tóbiás félreáll, és az
emberek energiája közvetlenül csatornázódik át
Geoffrey Hoppe-n keresztül.

A Bíbor Kör találkozói nyitva állnak a nyilvánosság

előtt. A Bíbor Kör a bőségére a nyitott szerete-ten
keresztül tesz szert, és a Shaumbra ajándékaiból,
szerte a világból. A Bíbor Kör legvégső célja az, hogy
humán kalauzolókként és tanítókként szolgálják
azokat, akik a belső spirituális ébredés ösvényén
járnak. Ez nem evangelizáló misszió. Nem
„örömhírhozás.” Inkább, a benső fény fogja
odakalauzolni az embereket a bejárati ajtódba az
együttérzésedért és törődésedért. Tudni fogod, mit
tegyél és taníts abban a pillanatban, amikor a
különleges és drágaságos ember, aki a Kardok Hídjá-

hoz vezető utazásra akar épp behajózni, eljön

hozzád. Amennyiben ezeket a sorokat olvasva,
igaznak
érzed e sorokat, kapcsolódást érzel hozzájuk,
valóban Shaumbra vagy. Tanító és humán kalauzoló
vagy. Engedd meg az isteniség magvának benned,
hogy virágba borulhasson ebben a pillanatban és
mindörökké virágozhasson. Sosem vagy egyedül, az
egész világon a család vesz körbe, és angyalok a
körülötted lévő birodalmakban.

Kérlek terjeszd szabadon ezt a szöveget nem

kereskedelmi alapon, térítés mentesen. Kérlek
csatold ezt az információt egészében, beleértve ezen
láb-jegyzetet is. Minden egyéb felhasználás
jóváhagyandó Geoffrey Hoppe-val.

Lásd a kontakt oldalt a www.crimsoncircle.com

2. Shoud

„Új gondolat”

Elhangzott a Bíbor Körben 2011. október 1-én Vagyok, Aki

Vagyok, Adamus, akit Drakulaként is ismernek. (nevetés)
Igaz törté-

net. Ez egy nagyon is igaz történet drága Shaumbra.

Egyensúly

Mielőtt elmesélném nektek azt a történetet, átnyújtanék

egy kis emlékeztetőt mindegyikőtöknek, akik ma itt
vagytok: bármi is történjen, maradjatok az
egyensúlyotokban - a saját egyensúlyotokban. Bármi is
történjék, emlékezzetek, már minden eszközzel
rendelkeztek a helyzet kezelésére. Minden eszközzel.
Mindegyikőtökre ránézek - rátok is, akik ma online néztek
minket - emlékezzetek a szavaimra: -

Bármi is történik, rendelkezel az egyensúllyal, a saját

egyensúlyoddal. Meg vannak az eszközeid. Meg van a
bölcsességed.

Ó, most azon töprengtek: - Mi a fenéről beszél Adamus?

(nevetés) -Ma kissé ko-molyra veszi ezt.” - és ez így is van.
Komolyan beszélek. Legyen szó akár egy kisebb
autóbalesetről, ami nem végzetes kimenetelű, akár arról,
hogy elveszíted az állásodat, vagy valami zavarbaejtő dolog
történik veled, szóval bármi is történik, vagy akár valami
olyan, ami most globális szinten is zajlik, és ami hatással
lehet erre az egész bolygóra, csak őrizd meg az
egyensúlyodat! Néha úgy tesztek, mintha nem tudnátok,
hogy az hol is van, pedig igenis tudjátok. Emlékezzetek az
eszkö-
zökre!

Az első eszköz: a légzés. A légzés. A következő - a nevetés.

Tényleg. Aztán jön a légzés. (nevetés) És újra a nevetés.
Majd jöhet az emlékezés arra,- ahogy azt oly sokszor el
szoktam nektek mondani - hogy ez nem a tiéd. Tényleg
nem. Ó igen, természetesen ennek az egésznek a kellős
közepén tartózkodsz, de attól az még nem a tiéd. Nem a
tiéd.

Egészen addig fogom ezt ismételgetni, amíg végre tisztán

nem halljátok a saját hangotokon. Az nem a tiéd. Úgy teszel,
mintha a tiéd lenne, pedig nem az. Szóval ne feledjétek,
hogy őrizzétek meg az egyensúlyotokat! Az ott van. Ezt te is
tudod.

Én is tudom. Szeretitek keresgélni a határait, miközben ti is

tudjátok, hogy ez ott van.
Drakula

Szóval akkor következzen a történetem! Én vagyok Drakula.

A Misztérium Iskolák végnapjaiban, főként Romániában,
Erdélyben mi mindannyian ámulatba ejtő dolgokat tettünk.
Tudtuk, elérkezett az ideje annak, hogy bezárjuk a
Misztérium Iskolákat, és hogy visszatérjetek a nagyvilágba.
Tudtuk, hogy nem maradhattok többé bezárt falak mögött.
Még azok mögött sem, amikről úgy tesztek, mintha
létrehoz-nátok. Nem….Atyám! (nevetés, ahogy odamegy
Sart-hoz, aki papi jelmezt öltött) Igen! (nagy nevetés, ahogy
Adamus megcsókolja a Sart által feltartott keresztet) Nem
fáj!
SART: Óoo! (nevetés)

ADAMUS: Ez az egész egy mítosz. Most akkor te csókold

meg az enyémet! (hatalmas nevetés) Pontosan itt! (Sart
savanyú képet vág, majd nagy nehezen megcsókolja
Adamus medálját) - Mégis, mit gondoltál Atyám? Nem
vagyok kisgyerek!

(nagy nevetés) - És te Crash, hogy érzed ma magad?!

(Dave-hez beszél, aki ma pilótának öltözött)

DAVE: Imádom a robotpilótát! (nevetés)

ADAMUS: Robotpilóta! (Adamus is nevet) Repülés közben

csatornázik.

Tehát Misztérium Iskoláink végnapjaiban…

TOBIN: (egy kisgyerek) : Én szeretek repülni.

ADAMUS: -Szia kicsim! Ő felismer egy vámpírt, ha lát egyet.

(nevetés) TOBIN: Én ezt tudom! (Adamus nevet)

ADAMUS: - Szóval a Misztérium Iskolák bezárásával

foglalatoskodtunk akkoriban, mert elérkezett annak az ideje,
hogy visszatérjetek a nagyvilágba. Olyan mesz-szire
eljutottunk a Misztérium Iskolákban, amilyen messzire csak
képesek voltunk.

Tudtuk, hogy egy új korszak közeledik. Tudtam, hogy

elérkezett a távozásom ideje.

Tudtam, hogy bármennyire mélyen is szeretem ezt a

bolygót, elérkezett az időm, hogy eltávozzak innen, hiszen
mi is lehetne nagyszerűbb időszak annál, hogy egyszerűen
csak magammal legyek? (nevetés, majd a tekintete
odafordul Lindához, aki boszorkánynak öltözött) Szép béka.
(nevetés) Van valami hozzáfűzni valód? (még több nevetés)
És mi is lenne ennek a célja?

LINDA: Nos, elutaztam, és a légitársaság vevőszolgálati

embere nem volt túl kedves hozzám.(nevetés) ADAMUS: -
Azt hittem már túltárgyaltuk, hogy nem helyénvaló dolog
átkokat és bű-

bájokat alkalmazni. És ki volt ez a személy, még mielőtt

békává változott volna?

LINDA. A United Airlines egyik alkalmazottja. (nevetés) Nem

értenek a vevőszolgá-

lathoz.

ADAMUS: Ó, nem! Velem kellene repülnöd, repülőgép nélkül!

LINDA: De még békának sem vált be, ezért át kellett

alakítanom egy tartóvá, és ezekbe raktam bele az Adamus
Díjakat. (Linda egy békát visel a nyakában, ami
pénztárcaként is funkcionál, és a lábai között található a
cipzár) ADAMUS: Adamus Díjakat! ( nevetés) Feldugva egy
béka fenekébe?! (nagy neve-
tés) Nem tudtad, hogy ez szerencsét hoz? Hacsak nem a
United Airlines egyik alkalmazottjáról van szó. (még
nagyobb nevetés) Akkor most el fogunk végezni egy kis
varázslatot, egy kis boszorkányságot, hogy átalakítsuk
ezeket a békában lévő sötét energiákat….(a kezeivel
hadonászik a béka körül)…..semmivé. Tiszta energiává.

Egyszerűen csak tiszta energiává. Máris beszélni fogunk

erről.

Szóval…és mindegyikőtöknek mondom most ezt, akik ma

boszorkánynak öltöztetek fel, és vagytok egy páran - meg
vagyok lepve, hogy egyáltalán magatokra tudjátok ölteni
ezt a jelmezt. És ezt most teljesen komolyan mondom. Úgy
értem, ez sok mindent elárul. Miután voltatok boszorkányok,
meg zombik, meg mindezek a dolgok elmúlt életeitek során,
és miután máglyán égettek el ezért benneteket ( beszéd
közben ellenséges tekintetet vet Sart „Atyára”) a tudjátok
kik, igen, - ez sok mély sebet okozott - mélységesen mély
aspektus sebeket okozott sokatoknak, akiket megkínoztak a
hitetek miatt. És az a tény, hogy ma itt vagytok, és nevetni,
vicce-lődni tudtok ezen, és még magatokra is öltitek ezeket
a jelmezeket, hát ez tényleg bámulatos! Tehát külön
köszönetet mondok most mindazoknak, akik ma jelmezt
öltöttek, kifejezetten persze magamnak! (Adamus nevet,
hiszen egy hatalmas piros pelerint, egy bíbor színű bársony
mellényt és egy fehér inget visel) Szóval drága Shaumbra,
az Erdélyben létező Misztérium Iskoláknak az 1700-as évek
vége felé elérkezett a bezárása. És amikor ez bekövetkezett,
akkor ti - az összes tanítvány- visszatértetek a külvilágba.
Egy páran Európába tértetek visz-sza. Mások pedig
Oroszországba. Megint mások pedig idejöttetek, az újonnan
elő-

emelkedő Atalntiszba, amit ma Egyesült Államoknak hívnak.

Magatokkal hoztátok a bölcsességeteket, a megértéseiteket.
Nos, ez jó nagy felbolydulást okozott. Szinte egy követő
kultuszt hozott létre. Az emberek még mindig abban akartak
hinni, hogy a Misztérium Iskolák léteznek és működnek,
annak ellenére, hogy már nem így állt a helyzet. Abban
akartak hinni, hogy az Élet többet tartogat annál, mint amit
ők maguk megélnek ebből, hogy az Élet több a
monarchiáknál meg a különféle államformáknál, és azoknál
a korlátozá-

soknál, mint amikkel ők éltek együtt, ezért aztán abban

akartak hinni, hogy a Misztérium Iskolák még működnek.
Működtek is, de már a szívetekben. Többé már nem az
épületekben léteztek, hanem a szívetekben.

Sok szóbeszéd kapott szárnyra annak kapcsán, hogy ezek

az Iskolák hol is találhatóak, és egy ideig meglehetősen
szórakoztató volt látni, ahogy bizonyos vallásos csoportok
rendre összegyűltek az új keresztes hadjáratuk kapcsán,
aminek a cél-ja az lett volna, hogy porig égessék ezeket a
Misztérium Iskolákat. Természetesen akkoriban már nem
volt egy Misztérium Iskola sem. Ezért aztán rossz
kastélyokra csaptak le, és az ottani embereket vádolták
meg a rossz dolgok elkövetésével, és bizony porig égették
azokat a kastélyokat annak ellenére, hogy azok valójában
nem is Misztérium Iskolák voltak, és ez egyre csak
folytatódott. És ez az egész csak még több ármánykodásra
és rejtelemre adott okot, és ez így ment egészen addig,
amíg bizonyos (megint Sart-ra néz) rendek, bizonyos vallási
rendek már nem állhatták ezt tovább. Tudták, hogy meg kell
lépniük a saját ellenpropagandájukat ezek ellen a
Misztérium Iskolák ellen. Ezért aztán kitaláltak egy
történetet erről a lényről….erről a lényről, aki nem látta a
saját tükörképét, és mások sem voltak képesek őt látni a
tükörben.

Hát persze, hogy nem! Amikor a tudati rezgésed eléri azt a

szintet, akkor már nem fogod látni a tükörképedet.
Néhányan nyertetek ebbe apró kis betekintéseket…be-
sétáltok egy terembe, és egy pillanat erejéig nem vagytok
ott. Miért? Mert a rezgé-

sed, a tudatod elkezd fejlődni. Többé már nem

tükröződésként fogod magad látni.

Jelenlétként fogod magadat látni. Köszönöm. (Átnyújtja a

köpönyegét Lindának) Jelenlétként. A többiek sem fognak
látni téged a tükörben. Szóval nagyszerű dolog volt, hogy
azt mondták, hogy ez a lény nem látja a saját képmását a
tükörben.

És a legendaszövés folytatódott. Arról beszéltek, hogy ki

akarja szívni a véredet.

Nos, volt egy szokásom, ami még a mai napig is meg van…
(nevetés) Nem olyan, drága barátaim, hanem az, hogy
amikor megcsókolok valakit….(ránéz egy nőre) Megtennéd,
hogy felállsz? Gyere ide hozzám! (nevetés) ADAMUS: Szóval
amikor megcsókolok valakit….(Adamus arcon csókolja a nőt)
…

ELIZABETH: Köszönöm.

ADAMUS: …Lényegében az nem jár olyan energetizáló

hatással. Az arcon nincs túl sok energia pont.

ELIZABETH: Ühüm.
ADAMUS: De…(most a nyakát csókolja meg) Pontosan itt a
nyakán. Hát nem bor-zongtál bele?

ELIZABETH: Ühüm.

ADAMUS: Hát én is! (nevetés)

ELIZABETH: Igen.

ADAMUS: Pontosan itt, a nyakán. Érzed a különbséget?

ELIZABETH: Ühüm.

ADAMUS: Nos, manapság az ember nem teheti meg, hogy

csak úgy…(Adamus újra megcsókolja a nyakát)
megcsókolod….hm…inom az illata. Vagy talán mégis
megteheted. Most a másik oldalon. (Adamus a másik
oldalon is a nyakába csókol) ELIZABETH: Te Jó Ég!
(vihorászik)
ADAMUS: Mmm, szóval….remélem jólesett.

ELIZABETH: Igen, nagyon jól.

ADAMUS: Igen. Igen. Van valakinek egy cigarettája?

(nevetés) Szóval mindezt felhasználták. Mindezeket a
történeteket felhasználták, majd összerakták ezeket, és
találtak egy mondhatni középszerű írót, aki írt már pár
könyvet, és aki egy kicsikét járatos volt a misztikában -
tanulmányozta a mezmerizmust, de a szíve mélyén at-tól
még borzasztóan merev és konzervatív volt, és nagyon, de
nagyon hű volt a Brit Monarchiához akkoriban - egy ír féri
volt ő, akit Bram Stoker-nek hívtak. És busá-

san leizették, hogy megírjon egy könyvet - a Drakulát - és

ördögi gonosznak fesse őt le, mert rájöttek, hogy ha ezt
teszik, ha megalkotják ezt a kultusz igurát, ezt a Drakulát -
és ennek az egésznek az alapját sok különféle részigazság,
továbbá sok olyan dolog képezte, ami egyáltalán nem volt
igaz. És mivel igen erősek voltunk Ro-mániában, Erdély
területén, természetesen ebbe az egészbe még belevonták
Vlad Tepes sztorjait is, és ezt az egészet egybegyúrták. Az
1800-as évek végén, 1897-ben adták ki a könyvet, hogy
megpróbálják megállítani ezt a hatalmas érdeklődést a
Misztérium Iskolák, a személyem iránt- bár én soha sem
lettem néven nevezve -

és irántatok.

Ez egy szintig működött is, de…de….(iszik egy korty üdítőt)

Jó kis vér. Mm. (nevetés) Egy szintig ez működött, de mi a
helyzet manapság? Mi az, ami most teljes kört fut be? Egy
egészen új érdeklődés övezi a vámpírokat, ami nagyon is
jelenkori.

Az Új Energiás vámpírok abszolút vegásak. (nevetés) Ez így

igaz. Nem én találom ezt ki. Nézzétek csak meg a Twilight
(Alkonyat) c. ilmet, és a többit is.

LINDA: True Blood. (Inni és élni hagyni - amerikai vámpíros

sorozat- a ford. megj) ADAMUS: Egy egészen újfajta varázsa
van a halhatatlanságnak. Halhatatlannak lenni, de úgy,
hogy közben itt élsz a Földön, izikai testben.

Namost természetesen, ehhez hozzáadták a drámát is, meg

egy-két alattomos, ármányos dolgot is, de akkor is, ez az új
őrület. Az emberek tudni akarják, hogy mi húzódik meg az ő
emberi létük hátterében, és ezt most kezdik felfedezni
egészen fantasztikus új utakon-módokon. Tudni akarják -
pontosan ugyanúgy, ahogy több száz évvel ezelőtt is tudni
akarták, amikor bezárultak a Misztérium Iskolák - hogy
létezik valami ezen túlmenően is.

És ez az. És ez most elkezd fénybe kerülni. Elkezd

megtörténni.

És ez mindenhol hatalmas vitát okoz, szerte az egész

bolygón. Minden nap ezt látjátok. Rengeteg viszályt szít ez a
dolog azon a helyen is, amit én a Földközeli Birodalmaknak
nevezek, ahol az eltávozottak nagy része - ahogy ez a
dalban is el-hangzott - lófrál, cselleng. (A Shoud elején
lejátszott dalra utal - „Dearly Departed”

- DeVotchka előadásában) Továbbá ez rengeteg viszályt szít

a kozmosz bizonyos erőiben is, akik - mint ezt már
említettem - nem hisznek Istenben. Nem hisznek
a Szellemben. Igazából szinte semmiben sem hisznek,
kivéve persze önmagukat - semmi baj sincs azzal, ha
magadban hiszel természetesen, amennyiben a Teljes
Énedben hiszel. Abban az Énben, akinek senkiből és
semmiből sem kell táplálkoz-nia, abban az Énben, aki tudja,
hogy az egyensúly már benne van, hogy az eszkö-

zeid már ott vannak, és bármikor használhatod azokat,

amikor csak akarod. Abban az Énben, aki már eltávolodott a
tömegtudat gondolkozásától, a régi gondolkozás-tól. Az
emberek manapság tudni akarják, hogy létezik varázslat.

Nos, egy kissé félresiklanak ebben a dologban. Azt hiszik,

hogy a varázslat azt jelenti, hogy azonnal képesek aranyat
manifesztálni (kinyújtja a kezét) - arra szá-

mítottatok, hogy ezt fogom tenni, igaz? - hogy egy

szempillantás alatt aranyat varázsolnak a tenyerükbe, hogy
vizen fognak járni, meg a hasonló trükköket értik ezalatt.
Pedig a valódi varázslat az, hogy tudatában vagy
önmagadnak, itt és most a Jelenlétednek, minden egyes
dimenzióban, amiben csak közreműködsz. Szeretitek azt
hinni, hogy csak ebben az egy dimenzióban működtök
közre, pedig számta-lan dimenzióban ott vagytok.

Ez itt egyfajta középpont. Pete, ne mozdítsd meg megint a

lábad, mert megint be-léd fogok rúgni. Ez egy fajta
középpont, ahol ennek nagyrésze történik. Igen, rengeteg
bámulatos dolog zajlik veletek, számotokra a többi
dimenzióban. És ez itt az a pont, ahol ez az egész összejön,
eggyé válik, ahol ez az egész fókuszba kerül, és ahol mindez
materializálódik.

Tehát drága barátaim, hogy befejezzem a történetet: igen,

valóban létezett egy Drakula, és Drakulának nem volt arra
szüksége, hogy bárkitől bármit is elvegyen.
Drakula megértette, hogy halhatatlan életet él. Örökké
folytatódott. Drakula megértette, hogy itt lehet izikai
testben ezen a bolygón. És hogy nem izikai formában is
ugyanígy itt lehet, vagy bárhol máshol, ahol csak lenni akar.

Mindannyiunkban ott él egy kis adagnyi Drakula. Ne

hagyjátok, hogy az, amit ők mondanak (kisebb nevetés,
ahogy beszéd közben megint Sart-ra néz) befolyásolja vagy
megváltoztassa a magatokról alkotott felfogásotokat! És
tudom, hogy ez egy olyan téma, amiről újra és újra
beszélünk. A kétség. Bekúszik a kétség.

Kifejezetten az elmúlt pár hét a kétségek időszaka volt. Pont

akkor, amikor már úgy gondoltad, hogy nagyrészt
megtisztítottad a múltadat - akkor az visszatért. Érzed a
kétséget, ami még egy darabig ott is lesz. Ott fog téged
nyomasztani ez a kétség egészen addig, - ami az
önmagadba vetett kétség, és részben a tömegtudat
befolyása - egészen addig, amíg a kétség fel nem ismeri,
hogy már nem kell semminek sem ellenszegülnie. Pontosan
ugyanúgy, mint a vámpír, aki nem látja a képmását a
tükörben, mert már nincs erre szüksége. Többé már nem
kell a tükröződést látnia.

Többé már nem kell azt kívülről látnia. Hiszen az itt van.
Pontosan itt, a szívedben.

Ez valóságos

Drága Shaumbra, azt is sokszor említettem már, hogy ez

most történik. Pontosan
most - ami a lehető legnagyszerűbb időszak a Földön, ez a
legnagyobb energia változások és átalakulások időszaka,
amit soha korábban, egyetlen életetek alatt sem
tapasztaltatok meg, amióta csak itt vagytok - és ez
pontosan most történik.

Arra kértem Cauldre-t, hogy hozzon néhány példát arra,

amiről beszélünk, és most ha lehet, kérném a diákat!

Első dia

Nos, beszélni szoktunk az Új Földről, és ez…jó lenne lejjebb

kapcsolni a világítást, ha kérhetném! Szóval beszélni
szoktunk az Új Földről. Ez egy érdekes ezoterikus elképzelés.
Kicsit álmodozó. Ti is szoktatok gondolkozni ezekről az Új
Földekről. És ahogy ezt már korábban elmondtuk nektek,
hogy egy Új Föld volt, egyetlen egy Új Föld volt, amit ti
magatok hoztatok létre, terveztetek meg és építettetek fel
álom állapotaitok alatt.

Nos, most már ez az egész nem annyira álom állapotaitok

alatt folyik. Most már, mondhatni a világok között éltek.
Most is vannak olyan részeitek, akik éppen kiter-jednek,
miközben ti itt ültök ezeken a székeken.

Régebben azt mondtam nektek, hogy az Új Föld és a Régi

Föld nem fog egymás-ba olvadni még vagy úgy 30 évig. Ezt
körülbelül 5 éve mondtam. Ez még most is bizonytalan, de
ez igazából nem számít. Még mindig bizonytalan, hogy itt, a
régi Földön bizonyos erők továbbra is a régi módokon
akarnak élni, vagy pedig készen állnak a továbbfejlődésre,
de ez lényegében nem számít, kivéve, hogy ez egy gyö-

nyörűséges bolygó. Gyűlölnétek ezt átadni azoknak, akik

visszafelé mennek az időben, akik vissza akarnak térni a
régi szabványokhoz. Pedig bizonyos értelemben, ez nem
számít.
Léteznek Új Földek, és nem csupán az az egy. Sok, temérdek
sok létezik odakint belőlük, több száz. Ők fogják elszállásolni
azokat az angyali létezőket, akik eddig még soha nem
öltöttek magukra izikai inkarnációt, és bizony sokan vannak
- ők a ti spirituális családjaitok tagjai.

Ez a bolygó képtelen lenne ennyi mindenkit elszállásolni a

népesség tekintetében.

De az újonnan megteremtett Új Földek képesek erre. Vannak

köztük olyanok, amik terjedelmüket tekintve nagyobbak a ti
jelenlegi Föld bolygótoknál - méretük akár százszorosa
ennek a bolygónak - és ezek már mind léteznek. És
meglehetősen fura módon, ez mostanában felbukkant a
hírekben, és ez erre a bizonyíték. És továbbra is fel fognak
bukkanni a hírekben.

Tudjátok ez azért érdekes, mert a tudatosság kövezi ki az

utat, amit aztán a technológia követ. Amiről az elmúlt 10
évben beszéltünk nektek, az most mind történik.

A technológia olyan szinten zárkózik fel, hogy lassan

elkezdik meglátni ezeknek az Új Földeknek némelyikét.
Na most ez nem azt jelenti, hogy pontosan a hírekben
felsorolt helyek lesznek azok, ahová az angyali létezők el
fognak menni a saját izikai tapasztalásuk céljából.

Ugyanakkor viszont azt igenis jelenti, hogy még a tudomány

is elkezdi elismerni azt, amit mi - ti - már jó ideje tudtok. Ez
egy visszaigazolás. És nagyon is valósá-

gos.

Apropó, én imádom a tudományt. Imádom a tudományt -

egészen egy határig.

Egészen addig szeretem a tudományt, amíg a tudósok

nyitott elméjűek maradnak.

Mert amikor bezárul a dobozuk, amikor annyira

beleragadnak a szakmájukba, hogy többé már képtelenek
még arra is, hogy tekintetbe vegyenek más potenciálokat is,
- olyan dolgokat, amiket nem tudnak feltérképezni a
jelenlegi matematika vagy tudomány segítségével - nos,
akkor ez hajlamos problémává válni. Mert akkor ez aztán
tényleg megakadályozza az energia áramlását, és ilyenkor
valami robbanással végződik. (egy nő felnevet) -Köszönöm.
Szükségem volt erre a nevetésre. Kapsz is ezért egy
Adamus Díjat. Igen, közvetlenül a béka fenekéből. (nevetés)
De nem, ez tényleg így van. Ha a tudomány túl hosszú ideig
dobozba zár valamit, akkor valami felrobban. Nos, nem
mindig található meg a közvetlen összefüggés.

Például: - Hosszú időn keresztül a tudomány azt feltételezte,

hogy a Föld lapos, és (Sart „Atyára” mutat) és a te
szervezeted volt az, ami megakadályozta azt, hogy a többi
lehetőséget is szemügyre lehessen venni. Sok embert
üldöztek ezért (Sart fel-emeli a kezét) - köszönöm - hogy
felvállalod, hogy képviseled itt az egyházat…(Sart mond
valamit, amin mindenki nevet)
Ó, mielőtt ma végzünk, még sokkal többet is fogsz ebből
kapni. (nevetés) Ma meg fogunk téríteni. (Adamus nevet)

Tehát egészen addig a pontig szeretem a tudományt, amíg

az képes meglátni az új lehetőségeket. Elképesztő dolog
történt ebben az elmúlt pár évben a tudományos körökben.
Nem mindannyian, de éppen elegen mondják azt: - Kell
lennie valami másnak! Kell, hogy legyen valami, amit a
mikroszkójaink, a számítógépeink és a kalkulációink nem
mutatnak meg. Menjünk ebbe bele! - Ez az, amit sokszor
kvan-tumizikának neveznek, és egyre több és több tudós
kezd vele foglalkozni. Egyre több tudósban ébred fel a
felfedezés iránti vágy, és én imádom a tudományt, amikor
az a felfedezésről szól! Még rengeteg sok felfedeznivaló
akad a izikai valóságotok kapcsán, és rengeteg sok
felfedeznivaló akad a többi birodalom kapcsán is!

Ti ezt tudjátok, és most, amikor kimondom ezeket a

szavakat, azt mondjátok: -Tudom, hogy vannak odakint
dolgok, és tudom, hogy vannak dolgok az atomi és a
szubatomi szintek alatt is. És tudom - mondjátok ezt sokan -
tudom, hogy a káosz egyáltalán nem is káosz. Hanem Isteni
Rend, amit az elme egyelőre még képtelen felfogni. - De
drága Shaumbra, a tudomány egy nagyszerű dolog, és a szó
szoros értelmében, az általatok elvégzett munka az, amivel
segítetek megnyitni az új tudomány előtt a potenciálokat és
a lehetőségeket.

Pár évvel ezelőtt volt egy hatalmas felfedezés, úgy 9 vagy

10 évvel ezelőtt - az új
matematika kapcsán. Ezt persze elutasította a tradicionális
matematikai közösség, de attól az még nem halt meg.
Hanem készülődik. Lassan párolódik. Arra vár, hogy
előléphessen. Nagy kihívást fog intézni sokak számára, hogy
elfogadják, hogy kettő

meg kettő az nem mindig egyenlő néggyel, ahhoz

hasonlatosan, amikor több száz évvel ezelőtt tanult
embereknek nem volt könnyű elfogadni a negatív számok
léte-zését. Azt ti is tudjátok, hogy nem is volt az olyan
régen, amikor valakit eretneknek kiáltottak ki azért, mert
hitt a negatív előjelű számokban. Pedig azok igenis vannak.

Ezt ma mindannyian tudjátok. Nos, nagyon is jól ismeritek

őket onnan, amikor átlé-

pitek a banki hitelkeretet. (némi nevetés) Ez egy negatív

szám, és nagyon is valós.

Második dia

Akkor következzen a második dia, amelyikre áttérünk. Ezt

nem kell mondanom Cauldre, tudja ő.

Tehát itt egy példa. Valami, amit egy Shaumbra küldött be a

napokban. Ez egy kormány szervezet Kanadában, és ez a
jelmondatuk a weboldalukon: - Új Energia.

- Nos, ezt meg honnan szedhették? (a közönség válasza: -

Tőlünk) Valakitől, aki létrehozta….igen, Atyám?

SART: Én voltam az. (nevetés)

ADAMUS: Igen.

LINDA: Megismételnéd, hogy a többiek is hallhassák?

ADAMUS: Azt mondta: - Én voltam az. - Igen, igen. És azt is
hallottam, hogy ké-

sőbb majd gyóntatni is fogsz a telefononfülkében? (nevetés)

SART: Igen, fel vagyok szerelkezve.

ADAMUS: Na igen. Kicsit zsúfolt lesz ott, de igen. Apropó,

remélem sok időd van, mert ez a csoport…(nevetés)
Szeretnek történeteket mesélni - nem túl sok bűnük van, de
imádják a történeteket.

SART: Fel vagyok készülve.

ADAMUS: Szóval ez egy kormány szervezet, akik az Új

Energia fogalmát használ-ják. És ez nem tudományos,
hanem kulturális. Kulturális. Megragadták azt, ami fel lett
kínálva potenciálként. Egy kreatív tipus, akinek az volt a
feladata, hogy kampányt szervezzen ezeknek a kanadai
területeknek Újfundland-on és Labrador-ban, azt gondolta: -
Miről is beszéljek? Kissé hideg van idefennt. Hamar
sötétedik.

Elő kell állnom valamivel. - Ez a kreatív létező vett egy pár

mély lélegzetet és azt mondta: - Új Energia! Az Új Energiáról
fogunk beszélni, ami itt van fent, és még
egy kis dalt is komponálunk mellé! Egy kis….(elindul a dal
lejátszása)….egy Új Energiás dalt.

A dal szövege - vicces, country stílusban:

Volt egy álmom, hogy otthon voltam a víz partján, Kezet

nyújtottam anyámnak és apámnak

És ők megmutatták nekem, hogyan működtek a dolgok, És

hogy milyen messzire jutottak.

Manapság érzem körülöttünk az Új Energiát

Ma megosztom, hogy a remény ránk talált.

Apák és anyák, nővérek és fívérek,

Akik mind itt állnak együtt e napon.

ADAMUS: Oké. (nevetés) A lényeg az Shaumbra, hogy ez

zajlik. Vicces módokon történik, ahogy ez is. Történik nagyon
is valóságos tudományos alapokon. Olyan szinteken
történik…(szünetet tart, megpróbálja a következő diát
előhozni) Ez az. Ez történik a izikában.
Harmadik dia

Ez egy újságcikk. Egy elképesztő felfedezésről számol be -

„Az új kísérlet célja, hogy csapdába ejtse a bizarr
antianyagot” Gondolom sokan tudtok a CERN-ről, ami egy
óriási laboratórium Svájcban, és ami bizony jó sok vitát
kavart: - „Fel fogjuk ezzel robbantani a világot? Olyan
kísérleteket fognak ott végezni a tudományos ré-

szecskékkel, ami magába fogja szippantani a teremtés

egészét?” - És ez talán már meg is történt…(némi nevetés)
Ezért nem osztok díjat. Ki tudja?! Honnan tudhat-nátok,
hogy a valóság nem szívódott be ebbe a fekete lyukba? Na
és akkor mi van?

A valóság tovább folytatódik. Csak azért, mert keresztül

mentél egy fekete lyukon, és magába szippantott egy óriási
sötétség, attól a mai nap még ugyanolyan, mint a tegnapi.
(nevetés)

Tehát az ebben a cikkben bemutatott kísérlet elképesztő,

ámulatba ejtő. Megmutatja, ahogy összeütköztetik az
anyagot - remélem tudjátok mi az anyag - és az antianyagot
- amit nem ismertek. Az láthatatlan. Igazából még senki
sem tudta jól megragadni. Sok elmélet kering felőle, és ti
tudjátok, hogy ez az anitézis, mivel a dualista
tudatosságban mindaz, ami megjelenik itt, annak ott is meg
kell jelennie.
Ha van fent, akkor van lent is. Aminek fénye van, annak
sötétsége is van. Minden egyes jóságos, tisztességes,
becsületes aspektusodnak létezik egy rossz seggfej
aspektusa is. Ez már csak így van. Így működik a dualista
tudatosság.

Tehát itt vannak a tudósok, ebben a méregdrága titkos

laboratóriumban Svájcban, és érdekes kísérleteket
végeznek mindezekkel a mágneses és elektromágneses
energiákkal, és a svájci laboratóriumban lévő apró kis
részecskéket átlövik egy Olaszországban található
laboratóriumba a két részecske összeütköztetésével. Sze-
rintetek ekkor mi történik? (valaki mondja: a
fénysebességnél gyorsabban száguldanak) A
fénysebességnél gyorsabban száguldanak! Azt hittem
semmi sem utazhat gyorsabban a fénysebességnél! Ó
Einstein, dehogynem! Rengeteg minden van, ami gyorsabb
a fénysebességnél, beleértve ebbe a ti tudatotokat is,
kezdve ezt a ti tudatotokkal - sőt, ez igaz még a
gondolataitokra is, és az érzésekre is. Ezek mind
gyorsabbak a fénysebességnél!

Amikor lecsökkented vagy lelassítod az energiákat, akkor az

fénnyé válik. És azt kö-

vetően pedig a fény hirtelen lecsökken az elektron

tartományra, majd még tovább csökken egészen addig, míg
el nem éri ezt a valóságot, amiben éppen most ültök.

Ami szintén nagyon érdekes az az, hogy ez a valóság sem

az egésznek a legalsóbb része. Ez nem arról szól, hogy
minden addig csökken, míg végül eléri a hordó al-ját. Ez
nagyon dualista gondolkodásra vallana, mert az igazság az,
hogy minden körkörös. Ez nem egy üreg vagy egy gödör,
mert amikor az energia megtalálja az útját ebbe a
valóságba, akkor is tovább fejlődik. Nem tér vissza abba a
magasság-ba, ahonnan érkezett, hanem túlfejlődik azon.
Akkor most fontoljátok meg ennek a horderejét!

Léteznek a fénysebességnél gyorsabb részecskék. A szilárd

anyagon túl, a dualitá-

son túl létezik egy másik ajtó, egy teljesen másmilyen izika,
egy teljesen más operációs rendszer, és onnantól ez nem
válik még sűrűbbé. Nem. És nem térsz vissza oda, abba a
magasságba, hanem körkörösen haladsz tovább.
Lényegében ez egy hatalmas spirál. És te továbbra is
körkörösen haladsz.

Tehát a szó szoros értelmében a ti fejlődésetek lényege az,

hogy a sűrű anyagból - nem akarlak most sértegetni titeket -
de a sűrű anyagból átléptek oda, ami gyorsabb a
fénysebességnél. Oda, ami gyorsabb a fénysebességnél.
Tehát ahogy az bizonyításra is került, léteznek dolgok, amik
gyorsabbak a fénysebességnél.

Ezeknek a kísérleteknek az a tárgya, hogy anyagot és anti

anyagot ütköztetnek egymással. És mi lett ennek a tiszta
eredménye? A válasz benne van az újságcikk-ben. Tiszta
energia! Tiszta energia! Tiszta energia! Hát nem ugyanezt
mondjuk nektek már egy jó ideje, hogy amikor a dolgokat
kiengeded azok beragadt vagy elakadt állapotából, vagy
megnyilvánulási állapotából - te egy megnyilvánulási állapot
vagy - amikor a gondolatok elengedésre kerülnek a hiedelmi
állapotukból, amikor az aspektusok kiengedésre kerülnek a
megkínzott, sérült, sebzett állapotaikból,
akkor - ez nagyon hasonlatos ehhez a kísérlethez bizonyos
módon. Ilyenkor az történik, hogy a régi és az új ütközik
össze egymással brutális, kegyetlen, erőteljes szeretettel!
Hú! (némi nevetés) Ők nevetnek (ujjával felfelé mutat), de
ők nem.(a közönség) Ti srácok (a nem izikai létezők)
Adamus díjat kaptok. Most örvendezve kiabálnak!

SHAUMBRA 1: Miért, mi az, amit ők tudnak?

ADAMUS: Biztos a vízben van valami. (nevetés) Ők képesek

nevetni, mert nem itt lent ücsörögnek. Ez megint vicces
volt.

Tehát itt anyagot és antianyagot ütköztetnek egymással. És

az újra tiszta energiává válik. Ezt a tudósok bebizonyították.
Mi mindannyian, már elég régóta erről beszé-

lünk nektek. Mi történik olyankor, amikor valamit kiengedsz

annak megnyilvánulási állapotából, a létállapotából? Tiszta
energiává alakul vissza.

Amit a tudósok nem láttak itt, amit viszont ti nagyon is jól

tudtok az az, hogy ekkor egy újabb elem adódik ehhez az
egyenlethez - a tudat és egy tudatosabb választás - a
kísérlethez, és ez az, ami egyben létrehozza az igazán Új
Energiát. Ebben a dualitáson alapuló kísérletben egy
beragadt formából történik meg az energia elengedése vagy
kiszabadítása, ami aztán visszatér a tiszta állapotába, ahogy
már beszél-tünk az energia felhőről. Amit öt vagy 10 év
múlva fel fognak fedezni, bár ez nem számít, az az, hogy
valami más is létrejött közben. És azt mondják majd: -
Hogyan csinálod ezt? Hogyan lehet az, hogy fogsz két
ismert mennyiséget, összeütközteted azokat egymással -
hiszen annak azzal kellene járnia, hogy együttesen
méginkább hozzá kellene adódnia a két ismert
mennyiséghez?”
De azt fogják látni, hogy valami roppant különös dolog
történik. Egy ponton meg fognak látni egy újabb elemet.
Jelenleg nem rendelkeznek az ennek megmérésére való
műszerekkel, mivel ez az új elem gyorsabban halad a
fénysebességnél.

Drága Shaumbra, ezt most akár ezen a ponton be is

fejezhetném. Visszatérhetnék a Harmadik Körömbe, és soha
többet nem gyűlnék itt össze veletek, mivel ezzel mindent
elmondtunk. Minden itt van. De az a helyzet, hogy
túlságosan jól szóra-kozom. Ti nem ugyanígy éreznétek a
helyemben? Úgy értem, nézzetek csak rám!

(Adamus nevet)

Tehát ez éppen most történik, és ez az, ami engem

izgatottsággal tölt el. És ezért is tölt el izgatottsággal az,
hogy együtt dolgozzak veletek, mivel ti - annak a ténynek
az ellenére - elég volt, nem kérünk több diát, most már
visszatérhetsz az ösz-szes mókás dologhoz, amit a
képernyővel szoktál tenni - tehát annak a ténynek az
ellenére, hogy az idők nehezek, és hogy sok különféle
szinten érnek benneteket kihívások az életetekben - mégis
ezt teszitek. Továbbra is olvasni fogtok ezekről a dolgokról
az újságokban. Egészen addig merészkedek, hogy….hallani
fogok egy pár nyögést és sóhajtozást itt, de….készen álltok
a sóhajokra és a nyögésekre? Készen álltok? Stáb, készen
álltok? Szóval egészen addig merészkedek, hogy
teremtsetek
az Internet oldalon egy kis helyet arra, hogy az emberek
beküldhessenek nektek különféle újságcikkeket, mert ezek a
cikkek mostanság az egész világon felbukkan-nak. Olyan
cikkek ezek, amik majd segítenek visszaigazolni, képezni és
informálni a Shaumbrát arról, hogy ez igenis történik. Olyan
cikkeket fogtok látni, amikről én is folyton beszélek nektek.
Úgyhogy arra kérnélek benneteket, hogy teremtsetek ennek
helyet! Akkor jó! Jó.

Erre most vegyünk egy mély lélegzetet!

Új Gondolat

Következő. Következő téma. Új Gondolat. Új Gondolat.

Kuthumi beszélt erről Santa Fe-ben a Nyárközépi
Konferenciátokon, ami lényegében szeptemberben zajlott le,
és ezt én nem is értem, de…..

Szóval Kuthumi beszélt akkor az Új Gondolatról. Sokan

megengedtétek, hogy ez az Új Gondolat elkezdhessen
beáramolni, és elkezdhessen a valóságotok részévé válni,
de közben meg azon gondolkoztok: - Nem tudom biztosan
mi is ez az Új Gondolat.

Nem tudom, hogyan kell ezt csinálni, ezért inkább

megvárom, hogy Adamus el-mondja nekem. - Nos, akkor
most el fogom mondani! Ez nem a gondolkozást jelenti.
Nem tudod kigondolni az Új Gondolatot. Választhatod azt, az
lehetsz, megta-pasztalhatod, átélheted, de nem tudod azt
kigondolni, nem tudsz rajta gondolkozni, mert abban a szent
pillanatban, ahogy gondolkozni kezdesz rajta, akkor az már
régi gondolat. Tehát az tényleg nem számít. De a hordereje
nagyon nagy itt, amennyiben megengeded magadnak, hogy
részesülj benne.

Figyelmeztetések az Új Gondolattal kapcsoaltosan Nos,

általában úgy szokott lenni, hogy azután mondom el a
igyelmeztetéseket, miután már megkértelek titeket arra,
hogy meghozzátok a választásotokat. Ez alkalommal előbb
adom át a igyelmeztetéseket! Ha igazán, tényleg az Új
Gondolatot választjátok, akkor a.)meg fogod azt kapni, és
b.) az jól össze fog téged zavarni, de ez jó lesz. Tényleg
össze fog zavarni, mert az Új Gondolat intuitív, mondhatni
pszi-chikus, ha ezt a szót akarjátok rá használni. Az Új
Gondolat nem -(szünetet tart) keresztül kell ezt
áramoltatnom Cauldre-n - nem asszociatív vagy
összekapcsolt, társított gondolkodást jelent. Jelenleg
mindent összekapcsoltok valamivel. Minden egyes
alkalommal, amikor gondolkoztok valamin, akkor azt, amin
éppen gondolkoztok, társítjátok, összekapcsoljátok valami
mással.

Összekötitek a pontokat valami mással - egy korábbi

tapasztalásotokkal, vagy valami olyannal, amiről olvastatok,
vagy amit megtanultatok, vagy bármivel - de ez egy
társítással kapcsolt folyamat. Olyan ez -és Fred erről sokat
tud - mintha létrehoztál volna egy mentális hálózatot vagy
áramkört, és ez a mentális hálózat folyamatosan
működésben van. És ez a hálózat vagy áramkör mindig
pontosan ugyanúgy műkö-
dik, és mindig ugyanazokat a mintákat használja, ugyanazt
a logikát használja, és ugyanazokat a technikákat használja
az eredmények elérése céljából.

Az Új Gondolat nem tesz ilyet. Az nem társított, vagy

kapcsolt gondolkozás. Sem-mivel nem kell társulnia,
kapcsolódnia, semmihez sem kell viszonyulnia. Nincsenek
előzetes feljegyzései. Előbb utóbb persze lesznek, de
mégsem. Meg fogjátok ta-nulni, hogy az Új Gondolat
lényegében elpusztítja a feljegyzéseket. Nem kedveli a
feljegyzéseket, a „jegyzőkönyveket”. Nem kedveli a
mintákat. Nem igazán kedveli a struktúrákat, csak éppen
annyi ideig, amíg megtapasztalja azt, majd tovább lép.

Nem kedveli a történeteket, sőt a történeteket és a drámát

meg végképp ki nem állhatja! Néhányatoknak lesz egy…ezt
fogom most használni arra, hogy megtámasz-szam a lábam.
(arrébb teszi David kalapját, hogy feltehesse a lábát a
székre) Szép kalap! Egy páran - jaj hát nem te, hanem a
tágabb éned, a szerkesztői éned - ne-héz időszakot fog
megélni az Új Gondolattal, mert nincs benne dráma. Nincs
benne táplálkozás.

Azt kell, hogy mondjam, hogy a legtöbb ember függ a

drámázástól. Tényleg füg-gőek. Láttátok ezt ti is. Bárki
közületek, aki részt vett a Szexuális Energia Iskolá-

ban - látta ezt. Az emberek drámázás függőek. Képtelenek

nélküle élni. Abban a pillanatban, amikor a dráma kimegy az
életükből, unatkozni kezdenek. Nyugtalanná válnak.
Kétségbeesnek. Ezért aztán teremteni fognak valamit. El
fognak pusztítani valamit, ami a sajátjuk, vagy általában
valaki másnak a valamijét, annak érdeké-

ben, hogy táplálkozhassanak.

Na most, a táplálkozás csak olyan energia, ami úgymond
mozgásba lendült - egyfajta torz mozgásba - majd
kiharapnak belőle egy hatalmas adagot. Csak szeretnek
körülötte lebzselni. Ez stimuláló. Na ez egy vámpír. Ilyen egy
vámpír, aki másokból táplálkozik. Igen.

És aztán ott vannak ugye az ön-vámpírok is, olyan emberek

ők, akik imádnak a saját drámáikból táplálkozni.
Monodráma. És ebbe nem kell senki mást belefoglal-niuk -
most nem nézek egyikőtökre sem (Adamus nevet) - csak
véletlenül vetettem arra egy pillantást - ők…(valaki azt
mondja: -Vicces vagy) -Sőt, időnként túláradóan vidám.

Szóval akadnak olyanok, akik megesküdtek arra, hogy nem

táplálkoznak másokból, ezért aztán önmaguk vámpírjaivá
válnak, és létrehozzák ezt a játszmát, ahogy azt Aandrah is
jól tudja, az aspektusaikkal - az egyik leszívja a másikat, az
meg a kö-

vetkezőt, és így tovább. És ezt olyan messzire is el lehet

vinni, mert azt kell, hogy higgyék, hogy ez valaki mástól,
rajtuk kívülről ered, hogy válaszfalakat állítanak fel a saját
személyiségükön belül. Ezt nevezik többszörös személyiség
zavarnak. Az egyik aspektus a másikból táplálkozik, leszívja
azt, aztán meg úgy kell tenni, mintha a másik igazából ott
se lenne, ezért azt hihetik, hogy ők azok, akik táplálkoznak.

Hasonlatos ez ahhoz, mintha levegőt innál vagy ennél, és

közben úgy tennél, mint-
ha tényleg kinyernél belőle valamit. Na igen, egy
kevéskéhez hozzájuthatsz így, de nem sokhoz.

Az Új Gondolat össze fogja kuszálni az elmédet egy darabig,

és amikor összezavar-ja az elmédet, akkor a testedet is
össze fogja zavarni. Szét fogja tépni az összes
hitrendszeredet. Az Új Gondolat gyorsan hatalmas
önmagadba vetett kétség kiüté-

seket, pörsenéseket vagy pattanásokat fog okozni. Bárki,

akinek jelenleg vannak kiütései, pörsenései, pattanásai - és
most sem nézek senkire - azoknak mondom, hogy gyakran a
kétség az, ami kiütésekben, pattanásokban, pörsenésekben
manifesztálódik. Ez egyben egy jó módja időnként a
tisztulásnak is, hacsak nem egy folytatódó kiütésről,
pörsenésről vagy pattanásról van szó. Értitek? Kiütések,
pörsenések. Ha jelenleg rendelkeztek ezekkel, vagy vannak
apró helyek, amik viszket-nek, az valószínűleg mindössze
egy apró kis szimbóluma, jele annak, hogy…Te Jó Ég, nálad
kés van!

SHAUMBRA 2 (nő): Igen, van.

ADAMUS: Használni is fogod?

SHAUMBRA 2: Már használom. (A csuklóját szabdalja egy

trükkös játék késsel) ADAMUS: Ó, nahát! (Adamus nevet)
Menj, és csináld ezt a kamerába is! Itt van is egy rögtön. Állj
fel, egészen addig, amíg Halloween-t fogunk itt játszani.
(Többször is „szabdalja” a csuklóját a kamerába mutatva) Á,
állj meg egy pillanatra! Fel kell tenniük a nagy kamerára.

SHAUMBRA 2: Ó, én nem hagyom abba. (most már a

képernyőn is látható) LINDA: Jujj!

ADAMUS: Igen. Ó, ó, ó!
Szóval, hol is tartottunk? Az önmagadból való
táplálkozásnál. Itt tartottunk. Tehát akár kiütéseid,
pörsenésid, pattanásaid vannak, vagy - hogy is hívjátok azt,
amikor valaki saját magát vágja meg, a vágások, meg az
ehhez hasonló dolgok esetében -

ez az egész a kétségről szól. A kétségről.

Tehát hadd folytassam tovább a igyelmeztető listámat,

mielőtt rátérnénk az Új Gondolatra. Nagyon, elképesztően
lekapcsolódottnak fogod magad érezni. Az Új Gondolat azt
fogja tenni, hogy rátekintesz valamire a múltadból, és
hirtelenjében azon fogsz eltűnődni, hogy mi a francos
nyavalya is vonzott egyáltalán téged ahhoz - a családra,
meg a hasonló dolgokra gondolok itt (nevetés) - és azon is
el fogsz tűnődni, hogy egyáltalán valaha is miért mentél
abba bele.
Ez nem annyira rossz, de váratlanul azt érzed majd, hogy
elveszíted a valóság alapodat az életben, a valóságod
alapjait. Az egész valóság alapod elkezd átváltozni. És
amikor ez történik, akkor hirtelen megtörténik az, hogy ott
az anyag és az antianyag, hiedelem és anti-hiedelem,
bizalom és kétség, és minden elképzelhető

egyéb típusú dualizmus, kettősség, és az elkezd

összeütközni benned egymással.

-Ez egy rossz dolog?

SHAUMBRA 3 (nő): Nem.

ADAMUS: - De igen, az. Mert fáj! (nevetés) Tényleg fáj, és

szívás, és ezt sokan el tudják mondani neked. Abszolút! - de
csak egy rövid periódusra. Csak egy nagyon rövid időszak
erejéig.

PETE: Határozd meg a rövid időtartamot! (nagy nevetés)

ADAMUS: Arra kérnélek, hogy ezt az Atyával tárgyald meg!
(még nagyobb nevetés) - Ó, tudjátok ez nem számít! Nincs
idő, bla-bla-bla-bla-bla.

Tehát egy viszonylag érdekes időszak erejéig ez egy

dinamikus tapasztalás lesz az életedben, és minden össze
fog állni. De emlékezz, amikor ezek a részecskék - és itt nem
csak a izikai részecskéket értem ezalatt, hanem a hiedelem,
meggyőződés részecskéket is, az aspektus részecskéket és
bármilyen részecskéket is - amikor ezek ezen a módon
összeütköznek egymással, akkor ez az, ami létrehozza a
tiszta energiát. És akkor az visszaviszi a dolgokat az eredeti
formájukba.

Egyben pedig megteremti az Új Energiát is. Most is ez

történik, mialatt itt beszélünk - létrejön az Új Energia.
És ez az Új Energia nem távozik el valami hatalmas
gyűjtőmedencébe, a hálóba, a Mezőbe, vagy nevezzétek ezt
bárhogy is. Hanem pontosan itt marad.

Nem a kollektívát, nem a közöset szolgálja. Nem minden

létező legnagyobb javát szolgálja, ami…..ez most jó vagy
rossz?

TIM: Lényegében ez egy jó dolog.

ADAMUS: Is-is. Igazából tényleg nem számít. Nem számít.

Nem számít, de még mindig sokan vannak olyanok, akik
még mindig abban hisznek, hogy mindannak, amit tesznek,
a nagyobb jót kell szolgálnia. Minden cselekedetüket a
nagyobb jó szolgálatában végzik. Ezt meg honnan szedték?

LINDA: Az egyháztól. (Nagy nevetés, mert az „Atya”

jelentkezik, és mindenki rámutat)
ADAMUS: Szinte túl könnyű dolgom van ma veletek!
(nevetés) Ez a tömegtudat gondolatából ered, a csoportos
gondolatból, egy Borg gondolatból ered. (Egyfajta
kollektívára utal a Star Trekből) Valaki olyantól származik,
aki egy szép nap azt mondta: - Hát nem lenne nagyszerű
azt mondani az embereknek, hogy bűn szeretni saját
magukat? Hát nem lenne nagyszerű azt mondani nekik,
hogy mindenki mást helyezzenek saját maguk elé, beleértve
ebbe persze a felekezeteiket is, mert „Isten ezt szereti?” Hát
nem lenne nagyszerű azt mondani nekik, hogy: - Ne törődj
magaddal!Ne helyezd magad előtérbe! Törődj mindenki
mással! Fókuszálj, igyelj mindenki másra! Ezáltal juthatsz be
a Mennyországba! Így dolgozol meg a Mennyországba
jutásodért!” - Pedig tudjátok, az egyetlen Mennyországba
vezető út - ami nem más, mint a tudatosság - tehát az
egyetlen egy út, ami a Mennyországba vezet, legalábbis ez
az egyetlen általam ismert út, és a többi Felemelkedett
Mester által ismert út - önmagad szeretete. Ennyi.

Annyira egyszerű ez számomra, hogy amikor szereted saját

magadat, az azt jelenti, hogy elfogadtad magad. Teljes
együttérzéssel bírsz saját magad iránt, anélkül, hogy bármit
is meg kellene gyónnod, anélkül, hogy bármit is megbánnál,
hogy bármi miatt is bűntudatot éreznél. Arra tanítottak
benneteket, hogy nehéz ezt megtenni, hogy ne érezz
megbánást vagy bűntudatot amiatt, amit valaha is tettél. És
már hal-lom is, ahogy a „de-k” elkezdenek kiáradni
belőletek. -„De…én ezt a tényleg rossz dolgot követtem el.”
„De….ha teljesen megbocsátok magamnak, akkor
valószínűleg újra valami rosszat fogok elkövetni.” -
Egyáltalán nem. Egyáltalán nem.

Amikor valaki teljes mértékben szereti magát, és teljes

együttérzéssel bír saját maga iránt, számomra, és a többi
Felemelkedett Meseter számára is - van ennek egy
gyönyörűséges mellékhatása. Egyszeriben csak elkezdenek
mindenki mást is szeretni. Váratlanul elkezdenek mindenki
más iránt is együttérzőek lenni. Hirtelenjében megértik
mindenki más útját is. Egyszeriben csak már nem próbálnak
mindenki mást keresztül gyömöszölni a Mennyországba
vezető alagúton, hogy mások menjenek át rajta elsőként.
Azon nyomban, ők mennek át először, ők érnek első-

ként Haza, és válnak Szabványokká.

Tehát…az Új Gondolat a szó szoros értelmében meg fogja

változtatni az életeteket.

Ezért is mondtam, hogy az elmúlt jó pár hét során a

rengeteg kétség energia vesz körül titeket, egészen azóta,
amióta csak Kuthumi beszélt az Új Gondolatról.

A legtöbben azt mondtátok: - Ez csodásan hangzik - és ez az

is. A legtöbben be-lekezdtetek egy folyamatba magatokon
belül az Új Gondolattal. És ezért is van az, hogy egy
páran….hányan emlékeztek manapság az álmaitokra?
Jobban emlékeztek rájuk, mint 10 évvel ezelőtt? Egyre
jobban emlékeztek rájuk. Hányan vagytok olyanok, akik
egyáltalán semmire sem emlékeztek az álmaitokból? Oké.
Ez se nem rossz, se nem jó, és az álmok lényegében
mindenképpen lezajlanak, ha emlékszel, ha nem. Abszolút
lezajlanak az álmaitok, csak becsukod magad mögött az
ajtót.

Időnként ez lényegében egy kicsit kényelmesebb így, de

most már itt az ideje, hogy elkezd beengedni az álmaidat!
Eleinte - és most azoknak mondom, akiknek sok intenzív
álma volt mostanában - eleinte ez tényleg nem kellemes,
amikor egész éjjel egyfolytában, megszakítás nélkül csak
álmodsz. Azt mondod: - Én nekem csak az alvásra van
szükségem - ami alatt persze azt érted, hogy el akarom
felejteni az álmaimat, mivel máskülönben visszahozod
magaddal azt az energiát, azt a tudatosságot. De én ezzel
nem foglal-kozom.

Az elmúlt pár hét során sok álmotok volt az

elektromosságról, a házatok újrahuzalozásáról, elektromos
problémákról, felrobbanó transzformátorokról,
áramszünetről, és ehhez hasonló dolgokról - azokhoz szólok,
akik ezekről álmodtak. És ennek oka van, hiszen most zajlik
a saját áthuzalozásod.

Nos a tény az, hogy az újrahuzalozásod már egy jó ideje

tart, de egészen eddig ez egy izikaibb szinten zajlott. Sok
DNS téma, sok izikai dolog, sok újrahuzalozás zajlott még az
aspektusaiddal is. És most egy újfajta újrahuzalozás folyik, a
gondolat kapcsán, ami eddig egy mentális folyamat volt.

Az érdekes dolog az, hogy amikor az újrahuzalozás szót

használom, akkor nem a régi kábelekkel való bekötésre
gondolok, ahogy ez a terem is be van kábelezve az
elektromosság céljából. Mindenhol kábelek futnak ebben a
teremben, hiszen így tudtok áramhoz jutni.

Most képzeljétek csak el, ha ez az épület át lenne

huzalozva, de már nem kábelekkel. Képzeljétek el, hogy ez
az újrahuzalozás olyan módon történne meg, hogy képes
lennél arra, hogy kitárod a kezed az energia áramlatba,
pontosan az áramlat közepébe, és az nem csap agyon. Jelen
pillanatban agyoncsapna. Agyoncsap - ez egy nagyon
dualista dolog, ahogy az elektromosság működik.
Akkor most képzeljetek el egy olyan huzalozást, ahol képes
vagy arra, hogy meg-tartod azt az energia áramlást, ami
felkapcsolja a világítást, meg tudod azt érinteni úgy, hogy
az nincs rád hatással. Valami ilyesmi dolog történik most a
bensőtökben, egyfajta átmenet ez a régi gondolatból az Új
Gondolatba. És ez pontosan most tör-ténik. Pont most.

Ez némi puszítást fog okozni a régi rendszerben. Okozhatja

azt - és ezt azért mondom most el, mert néha kiborultok -
azt okozhatja, hogy izikailag beteg leszel, vagy talán nem.
Azt is okozhatja, hogy úgy fogod érezni magad, mint aki
megőrül, de nem őrülsz meg.

Az Új Gondolat eredményei

Tehát ami itt történik az nem más, minthogy ez az

újrahuzalozás zajlik a tudatossági folyamatod részeként - és
ennyi az egész, vagyis az, hogy ki fogsz lépni abból a
korlátolt, szűk látókörű mentális tudatosságból, és belépsz
az Új Gondolat tuda-
tosságába, ami teljesen másmilyen - és ahogy a régi
gondolkodásból való kilépés folyamata zajlik, az elkezd
mindent szertefoszlatni vagy szétolvasztani, és nálad ekkor
beüt a masszív kétségek időszaka. És egy olyan időszakot
élsz át, amikor nagyon lekapcsolódottnak, távolinak érzed
magad a dolgoktól, kifejezetten azoktól a dolgoktól, amik
eddig a mindennapos életed rutinját képezték. Azok
elkezdenek megváltozni, és kimenni az életedből.

És mi a legelső dolog, amit ekkor a legtöbb ember, a

legtöbb Shaumbra tesz? Megpróbálnak belekapaszkodni
abba, amit addig tettek. Megpróbálnak visszakapasz-kodni a
régihez, annak ellenére, hogy mennyire szidták azokat a
régi dolgaikat. De mégis megpróbálnak azokba
visszakapaszakodni, mert az legalább a komfortzóná-

jukon belül volt. Mert az legalább ismerős, megszokott volt.

Nos hasonlatos ez ahhoz, mint amikor a szakadék peremén

egyensúlyozol, és mindenhol sötétség vesz körül, és
fogalmad sincs, hogy milyen mély az a szakadék, hol van az
alja, azt sem tudod, hogy esetleg van-e egy másik perem
rögtön melletted.

Ez ijesztő, félelmetes. És ezen felül pedig ez egy szépséges

tapasztalás. És akkor mi van? Kit érdekel? Kit érdekel mi van
ott?

Ez egy érdekes dolog, mert az Új Energiás valóságban, ami

elkezd beáradni a izikai valóságotokba, az elme azt hihetné,
hogy amikor lelépsz arról a peremről, akkor valami rossz fog
veled történni. Hiszen ez az, amit az elme tesz. Megpróbál
megvédeni téged. Azt mondja: - „Ne lépj le arról a
peremről!” - Ezen felül meg még nekiáll kalkulálni is. Talán
ledob egy követ ebbe a sötét verembe, majd igyeli, hogy
mennyi ideig tart a kődarabnak, hogy leérjen az aljára: - „A
fenébe! Ez bizony nagyon mély! (nevetés) És ezek után még
erősebben hallod a démonok sustorgását és mormolását.
Ó!….és akkor visszakozol, meghátrálsz.

Az Új Gondolatban pedig lelépsz a peremről, és

hirtelenjében - ezt most pontosan kell mondanom -
hirtelenjében a valóság megváltozik és átváltozik. Többé
már nem egy peremen állsz. Többé már nincs is ott
semmiféle mély szakadék. Hanem bár-mi, amit éppen az
adott pillanatban meg kívánsz tapasztalni. És egyszeriben
ez az egész a választásról szól, amiről máris beszélni fogok -
arról a választásról, ami oly gyorsan jön be, és oly gyorsan
manifesztálódik - gyorsabban a fénysebességnél -

hogy hirtelenjében az egy valóságos tapasztalás lesz, egy

valódi öröm.

Azt akarom ezzel mondani drága Shaumbra….na vegyünk

most erre egy mély lélegzetet! Érzem itt fent ezt a mentális
nyomást.

Egy nagyon érdekes átalakuláson mentek keresztül az Új

Gondolattal. Ahogy megbeszélésünk kezdetén már
említettem - képes vagy emlékezni az egyensúlyodra?

Képes vagy emlékezni arra, hogy az eszközök már nálad

vannak?

És most következik az apróbetűs rész. Az egyensúly nem az,

amit az elméd gondol róla. Az eszközök nem ott vannak,
ahol szerinted vannak, mert az bizony régi gon-
dolat. Hajlandónak kell lenned arra, hogy túllépj azokon.
Hajlandónak kell lenned arra, hogy megbízz magadban,
vagy hogy nyitott légy, vagy hogy őrült légy, vagy ezek
bármelyike, hajlandónak kell lenned arra, hogy kilépj arról a
régi helyről, ahol eddig megtaláltad a dolgokat.

Beszéltünk már erről korábban is egy keveset, de ezt most

tényleg ki akarom hang-súlyozni! Kifejezetten az előttetek
álló hetekben és hónapokban a saját életetekben is, és a
világban bekövetkezendő eseményekre vonatkozóan is,
most már egy másik helyen fogod megtalálni a komfortot
vagy a bizonyosságot, és nem ott, ahol egészen idáig, mert
ez most már nem lineáris, és nem olyan mint eddig. Más
szó-

val: Ha eddig itt találtad meg a komfortodat ( felfelé tesz

egy mozdulatot), akkor ne várd azt, hogy most itt fogod
megtalálni a komfortodat. (még magasabbra tesz egy
mozdulatot) Ha eddig itt találtad meg az energiát (az egyik
oldalra mutat), akkor most ne várd el azt, hogy itt fogod azt
megtalálni. (a másik oldalra mutat) Ez rendkívül lineáris. Ha
eddig ahhoz voltál szokva, hogy a szerszámos ládádat itt
lent találod (a padlóra mutat), akkor most ne várd azt, hogy
az csak egy kicsit került távolabb az előző helytől. (egy
másik helyre mutat a padlón) A komfort egy teljesen másik
helyről fog eredni, a válaszok egy teljesen másik helyről
fognak érkezni, és az elméd majd elemzésekbe fog kezdeni,
mert egy kicsikét félni fog a meglátástól. Miközben igazán
kifelé nyújtóztok, kiterjedtek, közben némi kis aggodalmat
fogtok érezni, mert olyankor, amikor komfortra van szüksé-

getek, kissé elkeseredettek, kétségbeesettek vagytok. Azt

akarod, hogy a komfort, a vigasz közel legyen. Azt akarod,
hogy az ismerős, megszokott legyen. Az elméd ellen fog
állni, és azt fogja mondani: - „Nem, nekem most komfortra,
vigaszra van szükségem. Stabilitásra van szükségem. Ezért
térjünk csak vissza ahhoz, amit eddig is tettünk.” - ami
lényegében nem jelent mást, minthogy homokba dugod a
fejed, és úgy teszel, mintha a probléma igazából nem is
létezne. (a plafonra mutat) Ők nevetnek. (Adamus nevet)

Szóval ennek lesz egy térdkalapács relexszerű reakciója.

Erre egy programozott reakciód lesz, ami nem más,
minthogy vissza akarsz térni oda, ahová eddig is visz-
szatértél, de ez most valahol máshol van. Ott van. Ó, hát az
ott van, de tudod, te vagy az, aki folyton a régi helyekre
térsz vissza a komfortod érdekében. És közben meg azt
hajtogatod nekem, hogy nem, te nem ezt teszed. Azt
mondogatod nekem, hogy te az új helyre tartasz. Nem. Te
egy lineáris helyre járkálsz. Azt mondod: -

„Ha itt nem találom az egyensúlyomat, vagy a válaszokat,

vagy az eszközöket, vagy legyen az bármi, akkor majd oda
fogok nézni.” -De az még mindig ugyanaz az átkozott
általános hely.

LINDA: Geoffrey-nak víz kell. (Átnyújt Adamunak egy italt)

ADAMUS: Á! Jól van ő. (kortyol egyet) Kicsit izgatott lettem!

Tehát a kérdés az Új Gondolatban a következő: - hajlandó

vagy igazán, tényleg abban a pillanatban, amikor új
tapasztalást élsz meg - és itt most szépet mondtam
valami más helyett - amikor belépsz az új tapasztalásba,
hajlandó vagy venni egy mély lélegzetet és nevetni, és
megengedni magadnak azt, hogy intuitívan megtaláld azt az
új helyet, ahol az eszközök találhatóak, ahol az egyensúly és
a komfort található? És hajlandó vagy azt mondani: - Állj
csak le te régi gondolat! Te többé már nem fogsz hatni az
életemben! Nem fogom tovább ezt a régi játszmát játszani!

- Hajlandó vagy ekkor egy mély lélegzetet venni,és

intuitívan megtalálni azt az új helyet?

Nos, én nem tudom neked megmondani, hogy azt hol

találod….nos, talán kint az űrben? Valószínűleg nem. Talán
mondhatjuk azt, hogy egy dimenzióban található.

Ez egy olyan helyen található, ami nincs itt, de ott sincs, ha

ez mond nektek egyáltalán valamit. Az, hogy az nincs itt, -
és az itt alatt a izikai valóságot értem, ezt a szélességet és
távolságot, és időt és teret, amin belül léteztek. Az nem itt
található.

Nem tudna itt lakni. Nem is akar itt lakni. Legalábbis nem
most, talán majd később.

De odakint sincs.

És létezik egy lineáris logika, ami így érvel: - „Nos, ha nincs

itt, akkor ott kell lennie, nem igaz? Ha nincs ezen a szent
helyen, akkor azon a szent helyen kell lennie.”

- Ez nem így van. És ez az a rész, ahol a szavak

nehézségekbe ütköznek. Ez az a pont, ahol az intuíció, ahol
a bizalom - azt hiszem ti ezt a szót használnátok erre -

fontossá válik. De akkor hol van?

Kedvelem a tudományt….imádom a tudományt. Imádom a
tudományt, mert az tényleg a felfedezésről szól, amíg nem
zárulsz be a dobozba, amíg nem válsz korlá-

tolttá, szűklátókörűvé, szemellenzőssé. A tudomány

visszaigazolja azt, ami a tudat-ban történik. A tudomány
mindazon dolgok felfedezésének a szépsége, amit már
megteremtettek. Igen, már mindezt megteremtettétek.
Most mindössze felfedezi-tek azokat. Érdekes, ugye? De
nagyon is igaz. Ez ugyanaz az alapelv, mint amikor azt
mondjuk, hogy visszafelé haladtok az időben, hogy
felfedezzétek azt, milyen is volt felemelkednetek. Ugyanez a
helyzet azzal is, hogy hol találhatóak az eszközök, hogy hol
az egyensúly, hogy hol vannak a válaszok - engedd be az
intuíciót, hogy segítsen neked azok megtalálásában.

Tehát ez az Új Gondolat. És az érdekesség az Új Gondolattal

kapcsolatosan az, hogy mindegyikőtöknek rengeteg sok
alkalma nyílik majd arra, hogy tapasztalatokat szerezzetek
erről. Engedjétek hát meg, hogy az intuíciótok munkába
álljon számotokra, hogy felfedezzétek az Új Gondolatot,
majd hirtelen így szóljatok: - Á, már tudom mit mondott
Adamus akkor, amikor azt mondta, hogy itt sincs, és ott
sincs. -

Egy ponton ez értelmet fog nyerni előttetek.

Az Új Gondolat kihívásai és áldásai

Most az az érdekes, mivel elsődlegesen még mindig a régi

gondolatban vagytok benne, hogy legközelebb, amikor
találkoztok egy tapasztalással, talán egy kihívással, vagy
valami történik, akkor ezt mondjátok: - Ó! Én tényleg
nagyon jó vagyok
ebben az Új Gondolatban! Legutóbb is használtam! Most
veszek egy mély lélegzetet. Összeérintem a sarkamat, és
akkor most bemegyek az Új Gondolatba! - És az nem lesz
ott. Hogy miért? Nos, az attól ott lesz, de nem ugyanott.

Az elme - a régi gondolkodású elme - most már ezt is

bekategorizálta, bedobozolta és azt mondta: - Ó, hát ez az! -
Egy lineáris meghatározást szőtt köré, struktúrát helyezett
rá, és azt mondja: - Ó, hát meg van! Még akkor is, ha ez
csupán egy ér-zésszerű volt, még ha egy intuitív ösvény is
volt, az elme fel fogja azt térképezni és ki fogja jelenteni: -
Pontosan itt meg itt található. Legközelebb is oda fogunk
menni. - És legközelebb, amikor odamész, akkor az nem lesz
ott.

És akkor mi fog történni? Kétségbe vonod magad, és azt

mondod: - Biztosan csak szerencsém volt a múltkor. - vagy
hogy - Ezt Adamus tette meg helyettem - vagy valami ehhez
hasonlót fogsz mondani.

Attól az még persze itt van. Mindössze megváltoztatta azt,

ahogy kapcsolódik vagy ahogy nem kapcsolódik hozzád.
Attól az még elérhető, de ez újra azt fogja igényel-ni tőled,
hogy az intuíciódat használd. Hogy a bizalmat használd!
Hogy vegyél egy mély lélegzetet és azt mondd: - Elég volt
ebből az összes akadályból! - ebből a sok szarból, ami
keresztül fut az agyadon. Mert ez pontosan az. Egy
szaráramlat söpör végig az agyadon. (kevés nevetés) Ez
tényleg az. Kilencven száza….az. Ennél jobb szót nem is
használhattam volna erre. Szar kötegek, de ez egy….ez van,
és erről nemrégiben beszéltünk a Keahak csoporttal is.

Annak, ami az agyadon végigsöpör, a 90%-a szar. Tényleg

az, és ez nem vádasko-dás itt egyikőtök ellen sem, akik
most itt vagytok. Egyszerűen az van, hogy az emberi elme
erre lett beprogramozva, és az emberi tudatosság így
működik. És ti még szerencsések vagytok. Mert a tiétek
csak 90 %. A legtöbb ember esetében ez 99%-

ban tiszta szar. Tényleg. Valóban. Az a maradék egy

százalék pedig felhasználja ezeket az áramlatokat, amik
konstruktív, építő célra vannak, de a többi csak süket
szövegelés. Ez az a süket duma, ami az őrületbe kerget
téged, és ami azt okozta számodra, hogy ne szeresd magad,
vagy ne szeress önmagaddal egyedül lenni.

Az Új Gondolattal, rá fogtok jönni, hogy túlléptek mindezen.

Na ez lesz az emelkedett hangulat. Ez lesz az ünneplés.
Amikor ez a süketelés leáll.

Ami még fontosabb, hogy az Új Gondolatban fel fogod

ismerni, hogy mindazok a szaros gondolatok, amiket
jelenleg gondolsz, azok az elme által lekorlátozott
gondolataid mind nagyon lassúak. Nagyon lassú
hullámhosszon találhatóak, vagy nagyon lassú áramlás
található bennük.

A lassú alatt azt értem, fénysebesség alatt haladnak

jelenleg, vagy kissé lassabbak, mint a mostani gondolataid,
vagy még annál is sokkal lassabbak - de hirtelenjében
minden nagyon gyorsan fog száguldani.

Amikor az Új Gondolatod lehetővé teszi az elme természetes

növekedését, hogy
az továbbfejlődjön oda, ahova tart - attól még ugyanúgy
lesz agyad, elméd, de az tovább fog fejlődni - és amikor az
Új Gondolat világos bizonyítékkal szolgál majd arra, hogy a
gondolatok, még a gondolatok is képesek túlszárnyalni a
fénysebessé-

get…..mert a legtöbb jelenlegi gondolatotok nem szárnyalja

azt túl, egy-kettő igen, de a legtöbb nem. A legtöbb olyan
gondolat, ami a fénysebességnél is gyorsabban száguld,
nem kerül feljegyzésre az agyban és ebben a tér-idő
kontinuumban, ezért ezek ismeretlen gondolatok maradnak.
Tudsz róluk, hogy ott vannak, de nem tudod, hogy mik azok.
Tudod, hogy van ott valami, de amikor megpróbálsz arra rá-

jönni, akkor az nem fog menni.

Az történik az Új Gondolattal, hogy az….kissé befrusztrálom

magam, mert a szavak nem mindig….úgyhogy sok érzést
fogok itt most továbbítani nektek. A gondolkodá-

sotok elkezd túllépni a fénysebességen, sőt, még azon is túl,

és túllép még azon is, hogy egyáltalán annak bármiféle
sebessége megállapításra vagy feljegyzésre ke-rüljön,
túllépsz mindenféle sebességen. És amikor ez bekövetkezik,
akkor hirtelen fel fogod ismerni, hogy mit jelent a valódi,
igaz felismerés. Fel fogod fedezni, hogy tényleg mennyire
nagyon beleestél a sok-sok szükségtelen, régi, lassú,
munkás és unalmas gondolkodás csapdájába. Rá fogsz
döbbenni, hogy miről is beszéltünk nektek oly sok éven
keresztül, hogy mindaz, amire szükséged van, az a Mostban
van.

És hogy ez nem csak egy helyes kis közhely, habár egy

páran ezt csak közhelyként használjátok. És most megint
nem nézek senkire. (nevetés) „Mindaz, amire szüksé-
gem van, az a Mostban van.” - Igen? Nos akkor
elkezdhetnéd végre megtapasztalni is! Fejezzétek be a
szájtépést! (az ujjaival beszélő mozgást végez)Ezt hagyjátok
abba!

Apropó, azt is észre fogjátok venni, hogy ez (a szájtépés,

sok beszéd) megváltozik.

A száj az agy rabszolgája, és csak beszél és beszél és

beszél, be sem áll a szája, néha pontosan úgy, ahogy az agy
is teszi, és temérdek sok szó ömlik ki belőle csak azért, hogy
betöltsön sok űrt, és hogy halálra untasson vele sok embert,
és hogy megakadályozza, hogy a Jelenlétedben tartózkodj.
Ezért ez a száj állandóan csak szövegel.

Az Új Gondolatban létezni

Mi fog történni az Új Gondolattal? Kevesebb beszéd. Hm.

Kevesebb beszéd. Hogy miért? Mert kiadhatsz egy hangot -
arr - és - ppbbtt - bármilyen hangot. És ez óriá-

si mértékű tudatosságot közvetíthet, ami elképesztő mérvű

energiát vonz magához, ami képes hegyeket mozgatni.
Tényleg képes erre, vagy bármi másra, amit meg akarsz
mozgatni.

Tehát ez az Új Gondolat lenyűgöző! Ti erre önként

jelentkeztetek, ha tudtok róla, ha nem - hogy részt vegyetek
az Új Gondolat kifejlesztésében. De nem tudtok ezen
gondolkozni. (nevetés) De megtapasztalhatjátok azt. Benne
lehettek. Ezért is be-széltem a legutóbbi Shoud alkalmával
arról, hogy legyél a Jelenlétedben. A Szellem Jelen van. Ezt a
tényezőt nem hagyhatod igyelmen kívül. Jelen kell lenned.
Nos, nem ártana Jelen lenned, mert máskülönben elhalad
pont melletted. Elsiklik mel-
letted, és te öt év múlva még mindig itt fogsz ülni, és azt
mondod majd: - Hozzám nem jutott el. - Dehogynem,
eljutott, mindössze nem kerültél annak tudatába.

És ez most nagyon sokszor megtörténik. Az dolgok

elmennek melletted. Igen.

Vannak gondolatok, és ideák, ötletek és energiák, és

mindenféle dolgok, te meg a következőt teszed: - „Nos, nem
értem, hozzám ez nem jut el.” - Dehogynem, eljut,
mindössze nem kerülsz ezek tudatába, mert még mindig a
valóságnak csak egy apró kis szeletkéjére fókuszálsz.

Az Új Gondolat megnyit téged, és hagyja, hogy

megtapasztald azt.

Akkor most rögtön végezzünk el egy gyakorlatot az Új

Gondolattal! Apropó, rengeteg panasz érkezett hozzám az
elmúlt pár hét során. Kuthumit vádoljátok ezért, és ne
engem! Ő vezette be ezt a témát. (Kuthumi vezette be az Új
Gondolatot, és el is végeztetett egy gyakorlatot az Új
Gondolattal a Nyárközépi Konferencia alatt Santa Fe-ben,
ami 2011,. Szeptember 9-11 között került megrendezésre. A
felvételek megvásárolhatóak a ShaumbraShoppe-ban)
Mindenféle panaszkodás, szorongás, aggodalom és dráma
felszínre jött ennek kapcsán, és most nem nézek senkire,
bár Kuthumi azt tenné - és ez mind az Új Gondolat
eredményeképpen következett be.

Nevetnem kell, aztán meg rögtön sírnom is egy kicsit,

amikor látom, hogy jelent-keztek és azt mondjátok: - Én
ennek a csoportnak a része akarok lenni. Tovább akarok
lépni. Be akarom ezt hozni a személyes
élettapasztalatomba! - És amikor meg megtörténik, akkor
meg rákezditek: - Mi a baj velem? Nem kellett volna ebbe
belemennem! Nem kellett volna a részét képeznem ennek a
Shaumbra csoportnak, vagy egy bizonyos projektnek, vagy
nem kellett volna elmennem arra a tanfolyam-ra, vagy
legyen szó bármi egyébről. De nem, ez az irónia ebben az
egészben. Úgysem tudtál volna másképpen tenni.

Nem akartál a második vagy a harmadik hullámban bejönni,

pedig sokatokat erre próbáltalak rábeszélni. Azt mondtam: -
„Miért nem várod meg a következő hajót, ami elhagyja a
kikötőt? Ne legyél rajta az elsőn, az elsők fogják felfedezni,
hogy rejtőznek-e sárkányok és démonok a vizekben. A
többiek már csak követni fogják őket…” - De ti rajta
akartatok lenni az első hajón, ezért most itt vagyunk.
Úgysem lehetne ez másképpen, és ezért is imádok veletek
dolgozni.

Az Új Gondolat megtapasztalása

Akkor csináljunk most valamit! Legyen egy tapasztalásunk

az Új Gondolatban, amennyiben hajlandóak vagytok erre.
Nem kell ezt elvégeznetek. Kisétálhatsz innen, vagy azt is
színlelheted, hogy csinálod, és közben moroghatsz és
sóhajtoz-hatsz, és egy kissé izzadhatsz is. A szomszédaid
azt fogják gondolni, hogy te aztán tényleg nagyon
belevetetted magad. Nagyon le fogod őket nyűgözni. És úgy
fogsz innen kisétálni, hogy azt gondolod majd: -Örülök, hogy
nem mentem bele. Semmi szükségem sincs még több
gondra az életemben. Én csak egy kevés kis aranyat
akarok. Csak egy jó kapcsolatot akarok az életemben. Én
csak időnként ki akarok egy kicsikét szabadulni. De nem
akarom mindezt a sok őrültséget! - És ez rendjén is van. Így
mindenki mástól magadba szívod az energiát, és ez
mindenképpen meg fog történni.

Akkor hát kezdjük! Mindenki online-on csatlakozzon

hozzánk!

Amikor - és ez tipikusan emberi, és itt nem feltétlenül rátok

gondolok, hanem a tipikus emberekre - amikor még nagyon
iatalok, tele van izgalommal egészen egy határig. Reggel
mikor felébrednek izgatottak, és van egy tapasztalásuk.
Lényegé-

ben, amíg még nagyon kicsi vagy, nem ítéled ezt meg se
jónak, se rossznak.Megte-szik ezt mások számodra. Ha sírva
fakadtál, akkor azt az ítéletet hozták rólad, hogy rossz
élményben volt részed. Nem feltétlenül, egyszerűen csak
sírtál! Az nem jelenti azt, hogy az rossz volt. Csak azt jelenti,
hogy valami történt.

Amikor kicsi voltál, még nem ítélkeztél ennyire a dolgok

felett. A szó szoros értelmében sok álmod volt. Akkoriban
még sokat álmodtál. És aztán lezártak téged.

Kicsiként sok látomásod volt. Mindegyikőtöknek, kivétel

nélkül voltak játszótár-saitok, de ők nem csak kitalált
játszótársak voltak, hanem valódi lények. Kicsi kis
földönkívüliek, apró kis manók és mások is köréd gyűltek.
Apró természeti dévák, mert ők imádják a kisgyerekeket. És
ti velük játszottatok.

Voltak, akik kívülről érkeztek. Mások pedig belülről. Egy kis

fantázia gyár voltál.
Akaratod szerint képes voltál lényeket teremteni. És akkor
azok a lények, akiket megteremtettél, mentek és játszani
kezdtek ezekkel a más lényekkel, a természeti lényekkel,
azokkal, akik lényegében most is ott vannak körülötted.
Azok a korai, korai évek telis teli voltak fantáziával és
élményekkel. Nagyon is gondtalan időszak volt.

Tudjátok, amikor ránézek a mai kultúrákra, akkor azt látom,

hogy irtó nagy hang-súlyt fektetnek a mentális struktúrára,
és amikor a gyerek eléri a két éves kort, máris tanulásra
kényszerítik. Nem mintha a tanulás rossz lenne, de
bármikor….

muszáj egy megbeszélést lefolytatnunk az Új Energiás

oktatásról, de ez sok-sok embert tényleg fel fog
bosszantani. Bármikor, amikor a tudomány vagy a
matematika vagy egy nyelv tanulása zajlik, ezzel egyidőben
szükséges a többi potenciálok tanulmányozása is. Soha nem
lenne szabad ott megállni, ahol a tankönyv végző-

dik, vagy ami a táblára fel van írva, vagy amit be lehet
táplálni egy számológépbe.

Tehát amikor a gyerekeket tanítják, akkor mindig, mindig

meg kell nekik tanítani a többi potenciált is. A „mi van
akkor, ha…”-t, a „miért ne” -t---Mi van akkor, ha…..

Szóval a gyerekekre nagyon ráerőltetik a tanulást, és ezért

nagyon tanultakká, mentálissá válnak. Jegyezzétek meg a
szavaimat, emlékezzetek arra, amit mondtam! Amikor
valamit palackba zárnak, amikor valamit bedobozolnak,
amikor valami köré struktúrát helyeznek, amikor a
tudomány nem fedezi fel a teljesen új lehető-

ségeket a jelenlegi elméleteken túlmenően - akkor az

felrobban. Ami most az oktatással történik, az teljes
elnyomás. A kreativitást, a művészeteket teljesen kiszed-
ték belőle, kivették még a zenét is. Pedig, ahogy ezt már
korábban is elmondtam, a művészet fogja megmenteni a
világot. Tényleg így lesz. Amikor egy társadalom képes
elsősorban és mindenekfelett művészivé válni, az azt
jelenti, hogy felszabadította magát. Na nem a festmény fog
valakit felszabadítani. Hanem az a tudat, ami azt mondja: -
Képesek vagyunk örömteli, érzéki örömökkel eltölteni a
Földön töltött időnket, ahelyett, hogy a mentális lenne az
irányadó, ahelyett, hogy a szabályok és az előírások, a
rendszabályok lennének az irányadók. - Na, ez egy szabad
társadalom jele.

Szóval, itt vannak a gyerekek. Sajnálatos módon oly sok

élmény kimarad a tapasztalásukból mostanság. Á,
képzeljétek csak el Shaumbra, milyen is lenne, ha valaki
elindítana egy fantázia iskolát! És ebbe beletartozna a
matematika tanulása is. Az egy fantázia. Tényleg az. A
modern, mai matematika, geometria - ez az egész fantázia.
És a számolás - az kreatív! (nevetés) Aztán belecseperedtek
a középkorba. Vagy előtte a iatal felnőttkorba, és ilyenkor az
történik, hogy elkezditek halogatni, késleltetni az álmaitokat
és az ambícióitokat, és azt, ahová tartotok. És rengeteg
kifogást adtok ezek kapcsán magatoknak - el-kezdtek
munkába járni vagy családot alapítani. Ami igazából történik
itt az az, hogy hatalmas tömegtudati és mentális nyomás
helyeződik rátok. És ez kifacsarja belőled ezt a sok-sok
álmot és reményt. Ez kifacsarja belőled azt a
szenvedélyedet, amivel valami teljesen újba vághatnál bele.
És ehelyett megpróbál téged arra rávenni, hogy azt
tökéletesítsd, ami már ott van előtted, hogy azt
tökéletesítsd, amivel már rendelkezel, mert akár egy
átkozott tükör esetében, amennyiben van körülötted egy
valóság, akkor az a valóság soha nem lesz tökéletes, jut
eszembe. Nem arra lett tervezve - soha nem arra lett
tervezve.
Akkor….(szünetet tart), egy kis mellékbeszélgetés folyik itt.
Tudjátok, a másik oldalon is szoktak időnként káromkodni.

Tehát beragadtok abba a gondolatba, hogy nektek

tökéletessé kell tennetek azt a dobozt, amiben éppen
vagytok, mielőtt tovább léphetnétek egy újabb dobozba. Ezt
az elképzelést most azon nyomban zúzzátok porrá!
Fogjátok, és törjétek darabokra!

És csak engedjétek vissza tiszta energiává!

Tehát a 20-as, 30-as, 40-es éveitekben elkezditek halogatni,

késleltetni a dolgokat.

Te - te - halogattál. És erre rengeteg sok kifogásod van -

rettenetesen el vagy foglalva ezzel, rettenetesen el vagy
foglalva azzal, nincs időd megtenni ezt vagy megtenni azt -
lényegében arra nincs időd, hogy magadért megtegyél
dolgokat. Nagyon el vagy azzal foglalva, hogy mindenki
másnak megtegyél mindent, és csak nagyon keveset szánsz
magadra. A legtöbb ember számára ezek a napok
rettentesen fá-

rasztóak. Borzasztóan kimerítőek.

És ez az út, ez a trend folytatódik. Egyre inkább mentálissá

válsz. Még jobban be-lemerevedsz a mintáidba, a
rutinjaidba. És ez az, ahol tényleg beragadsz. Ez az, ahol
tényleg beragadsz egészen annyira, hogy amikor eljutsz az
érettebb éveidbe
- és ezalatt nem csak az életkort értem - Hanem itt
megigyelhető egyfajta mentális lelassulásszerűség- tehát
amikor belépsz az érettebb éveidbe, és szomorúan kell ezt
mondanom, mivel olyan sokan nézik most ezt - akkor azt
mondod: - „Csak eddig vagyok hajlandó elmenni az
életemben. Ennyi. Elértem mindazt, amit el akartam érni.” -
Van benned ugyan némi megbánás, és akkor hazudsz
magadnak.

Azt mondod: - „Igen, de majd egy kicsit később meg fogom

próbálni, megteszem, ahogy kiizetem az adóimat, vagy
ahogy ez a párkapcsolati probléma megoldódik.”

-és ez egyre csak így folytatódik. De valami benned azt

mondja: - Csak eddig vagyok hajlandó elmenni. Elértem a
csúcspontot. Most mit is tehetnék? Megpróbálom élvezni azt
a pár becses pillanatot, ami még megmaradt nekem.” - És
ez így mehet még 20, 30, 40 éven keresztül.

Van egy részed a régi gondolkodásban, aki feladta az

egészet. És páran emiatt szomorúságot éreztek. És akkor
ámítod, becsapod magad, mert azt mondod: - Igen, de majd
talán holnap. Tudod, hátha történik majd valami. Mivel már
10 éve eljá-

rok ezekre a Bíbor Kör összejövetelekre, talán váratlanul

mégiscsak lejön ide hozzám egy világító villám, és teljesen
meg fogok világosodni. Talán, csak talán.” - És Atyám,
megtennéd, hogy most körbejársz a perselyeddel….
(nevetés és Adamus is nevet, mert Sart korábban
végigment a közönség között egy adomány persellyel)
Drága barátaim, nem akarok itt rajtatok megnyomni egy
gombot, de ez régi gondolkodás, és egy rakás szar. Abszolút
szaros. Nem tudsz ezen túllépni még több szarral, egy-két
jólhangzó kis állítással, némi apró kis közhellyel, vagy
semmi ehhez hasonlóval. Ez így nem fog menni. De azt
megteheted, hogy hozol egy választást arra vonatkozóan,
hogy kilépsz abból a régi gondolkodásból. Hozhatsz egy
választást, egy tényleg, alapvetően friss újrakezdésről.

Szeretném, ha ezt fontolóra vennétek, mielőtt feltenném a

valódi kérdést. A legtöbbetek esetében ez a legutolsó
életetek a Földön - a legtöbbetek esetében ez a legutolsó
életetek ezen a bolygón. Akkor most fontoljátok csak meg,
hogy mit is mondtam nektek a reményeitekről, az
álmaitokról, arról, hogy azt hiszed, hogy nincs már mit
megtegyél, jó ez neked így is, ahogy ez van, vagy amilyen
lesz, nincs több projekt, nincs több nagy teremtés, nincs
több párkapcsolat, nincs több jószeri-vel semmiből. Nem
igazán ez a módja annak, hogy eltávozz erről a bolygóról.

Amikor azt mondom, hogy valószínűleg ez a legutolsó

életed, és ez szinte minden-kire igaz, akik itt vagytok, egy
páran azt fogjátok majd választani, hogy a tudatába
kerültök a felemelkedéseteknek, ami már bekövetkezett.
Egy páran pedig el fogtok menni ezekre az Új Földekre.
Hívnak téged oda. Azt akarják, hogy ott legyél. Azt akarják,
hogy ott legyél, és az nagyon is könnyű lesz. Te leszel ott a
nagy valaki.

Beszélhetsz majd nekik arról, hogy építetted fel a Földet,

hogyan teremtetted azt meg. És egész jól fogod érezni
magad. És sokan oda fogtok menni. Azt fogjátok választani,
hogy nem ismeritek még fel a felemelkedéseteket. Hogy
miért? Akartok még egy dobást. Még mindig meg akartok
tenni valamit, és ez nagyon, de nagyon csábító lesz az Új
Földön. Nagyon csábító lesz.
Ismeritek a játékot. Tudjátok hogyan lett felépítve, hisz ti
segédkeztetek az építé-

sében. Tudod, min mentél keresztül. Ott leszel, és

szakértőként fogsz beszélni, és ők pedig teljesen beájulnak
majd tőled. Te leszel az ő gurujuk, és….ó, és tudod ők
angyalok. Az angyalok pedig nem valami okosak. Egyáltalán
nem okosak. Te okos vagy. Te jártál itt, megtetted.

Akkor most elmélkedjetek el ezen! Itt van ez a két erő -

legutolsó élet a Földön, és az, hogy te már túl vagy
mindenen. Ez régi gondolkodás. Képes vagy itt és most
ebben a pillanatban megengedni az Új Gondolatot…á,
álljunk csak meg itt! Látjá-

tok? Abban a pillanatban, amikor ezt kiejtettem a számon,

egy páran máris tervez-getni kezdtetek. Az Új Gondolatban
nincs tervezés. Ott nincsenek célok. Nincsenek célok.

Nem tudsz leírni egy darab papírra valamit, amit

manifesztálni akarsz. Ez egy széles körben elterjedt
téveszme. Az Új Gondolat mindössze azt jelenti, hogy hozol
egy választást, majd hagyod, hogy a szél bejöjjön. Hagyod,
hogy a változás és a fejlő-

dés szele utolérjen.

Tehát amikor azt kérdezem, hogy készen állsz-e arra, hogy

ezzel kapcsolatosan belépj az Új Gondolatba - akkor ami az
agyadban ezzel kapcsolatban lejátszódik, az a következő:-
Én már itt befejeztem, elértem mindent, ennél jobb úgysem
lesz, ez van.”

Nem teremthetsz egy újabb célt. Nem mondhatod azt: - Ó,

igen, de most már meg akarom nyitni ezt a nagy iskolát.
Meg akarok írni tíz könyvet. Azt akarom….” - Ez nem így
működik, értitek? Ez a régi gondolkozás. Ez lineáris
gondolkodás. Ez az, amit én kedvtelés gondolkodásnak
nevezek, de ez egy hamis kedvtelés. És tényleg nagyon
hamis, amikor leülsz, és megpróbálod megcsinálni azokat az
ostoba projek-teket, amiről azt hiszed, hogy azt fogod
csinálni, és azok nem működőképesek. És akkor tényleg
nagyon befrusztrálod magad, és azt mondod: - Látod? Már
elértem mindent. Egész végig tudtam. - És akkor kezdődnek
a pattanások, a kiütések, a pörsenések, a viszketések, a
vakarózások, te meg azt mondod: - Nem tudom mik ezek
rajtam! Már be is kentem, mégis viszket! - Ez a kétség. Ez a
kétség. Abszolút.

Akkor Shaumbra, menjünk bele az Új Gondolatba -

amennyiben erre hajlandóak vagytok. Az Új Gondolattal
menjünk bele ezekbe a kész mintákba, amik az életed
haladásáról szólnak, hogy ahogy idősebb leszel, egy kicsit
érettebb, akkor már nem történhetnek veled nagyszerű, és
csodálatosan inspiráló dolgok. Hogy ahogy kicsit idősebb
leszel, már kifogysz a benzinből, kifogysz az energiából,
kifogysz a szenvedélyből. Akkor erre vessünk egy kis Új
Gondolatot!

Hogyan tesszük az Új Gondolatot? Felhívjuk Aandrah-t a

színpadra, hogy lelégezzen velünk egy pillanatra! Aandrah,
kérlek gyere ide! Légzés alatt nem megengedett a
gondolkodás. Ezt nagyon szeretem a légzésben!

AANDRAH: Milyen vicces ellentmondás!

Akkor most arra kérlek, hogy vedd észre, hajlandó vagy
megengedni magadnak, hogy érezz? Érezd ezt a lélegzetet!
Hiszen az ide akar jönni hozzád. Fogadd be! Lé-

legezd be! Lélegezd be jó mélyen!

Érezd! Ez pontosan itt van. Pontosan itt. Lélegezd be!

Lélegezz nagyon mélyen, miközben igent mondasz. Igen.

Igent mondasz, hogy érzed ezt az életteliséget! Érezd!
Lélegezz!

Lélegezz és fogadd be! Lélegezz és fogadd be!

Minden egyes lélegzettel érezd, ahogy egyre mélyebbre

olvadsz bele az örömbe.

Annak örömébe, hogy életben vagy.

Lélegezz jó mélyen! Lélegezz most! Lélegezz….

( egy pár pillanatig még néma csendben folytatja a

lélegeztetést) ADAMUS: Jó. Jó. Talán, akár csak egy pillanatra
is érezted, hogy Jelen vagy, ahogy erről legutóbbi
Shoudunkban beszéltünk. Talán csak egy aprócska pillanat
erejéig nem kellett gondolkoznod. Egyszerűen csak Jelen
voltál. Egyszerűen csak tudatá-

ban voltál annak, hogy mi folyik körülötted.

Az Új Gondolatban egy érdekes dolog történik. A

tudatosságod elkezd kiterjedni.

Az elme mondhatni abbahagyja a folytonos kattogását, és a

tudatosság pedig csak elkezd kiterjedni. Te pedig: - A
mindenit, jelen vagyok! - És mindössze erre van szükséged.
Abban a villanásban, abban a pillanatban minden elkezd
megváltozni. Nem tudsz erre egy lineáris tényezőt helyezni.
Minden egyszeriben csak ott terem. Semmit sem kell előre
kitervelned, vagy kistresszelned. Ez egy teljesen másfajta
működés.

Továbbra is beszélni fogunk erről az elkövetkezendő Shoud-

ok során. Már várom, hogy beszéljek erről a most következő
francia túránk során. Új Gondolat.

Élet az Új Gondolatban

Az Új Gondolat a választásról szól - amennyiben tényleg le

akarsz hatolni a gyöke-réig - annak választásáról, hogy
hajlandó vagy azt megtenni. Ellentétben azokkal a
választásaitokkal, amiket eddig meghoztatok, az Új
Gondolat nem egy meghatározott manifesztáció
választásáról szól. Hogy mit értek ezalatt? Nos, sokan még
mindig megerősítéseket vagy vizualizációkat használtok,
vagy még az is megesik, hogy nagyon mentálisan
használjátok a választást, amikor ilyeneket mondtok, hogy: -
„Azt választom, hogy legyen 10.000 vagy 1.000.000
dollárom.” - Nem tűnt fel, hogy még mindig nem érkezett
meg? Van valaki, akinek ez feltűnt? Van valaki, akinek
tényleg megjött? Oké.
SHAUMBRA 4 (nő): Az arany érmék nem teremnek
vödörszámra.

ADAMUS: Nem bizony, és ez nem véletlen. Nem is kellene,

hogy úgy legyen.

A valódi választásnál nem azt mondod: - Akarok egy társat!

- vagy sokkal inkább: - Meg akarok szabadulni a jelenlegi
partneremtől! (nevetés) - Ez egy manifesztáció.

A valódi választás nem azt mondja. - Mindenféle

festményeket akarok teremteni. -

Ez lényegében egy manifesztáció, és nem egy valódi

választás, és lényegében nagyon is mentális.

Egy pillanatra most eltérnék ettől, hogy rámutassak

valamire: A következő hetek során azt fogjátok kérdezgetni
magatoktól: - Most az Új Gondolatot használom? -

és utána meg kétségbe vonjátok majd magatokat. Azt

fogjátok mondani: - Mindenki azt használja, kivéve engem.

Onnan tudod megmondani, hogy elkezdted-e ezt az Új

Gondolatban való létezést, hogy ha igen, akkor a dráma
elkezd kilépni az életedből. A dráma az elme
mellékterméke. És ha egyszer belépsz az Új Gondolatba,
akkor többé már semmi szük-séged drámára. Nincs
szükséged erre a hatalmas duális összecsattanásra. Nincs
szükséged arra, hogy belemenj a drámádba - a saját
személyes drámádba. És most nem nézek senkire (Adamus
megköszörüli a torkát), mert már nincs rá szükséged, hogy
belemenj. A dráma elkezd eltávozni. Egy darabig kissé
meztelennek fogod magad érezni, és alkalmasint vissza
akarsz majd térni a drámázáshoz, de amikor megteszed,
akkor rá fogsz jönni, hogy keserű az íze, akárcsak a méregé.
Akkor meg miért is mentél folyton vissza oda? Ó, nem nézek
rád Atyám. Akkor miért mentél bele folyton a drámába?

Amikor belépsz az Új Gondolatba, akkor a dráma tovaszáll,

és ezzel együtt az a szükséglet is megszűnik, hogy
csúcspontjaid és mélypontjaid legyenek mentális vagy
érzelmi álláspontból. Kicsit furán fogod érezni magad, mert
még az érzelmek is elkezdnek kisétálni az ajtón, te meg azt
mondod majd: - Hűha, érzelemmentes-nek érzem magam,
de fura módon, sokkal boldogabbnak érzem magam!” -Hm.

Tehát a legtöbb választás a melléktermékre, a

manifesztációra irányul. Ezek nem működnek, mert nincs
benne valódi érzés, amit én annak hívok. A valódi választá-

sok olyanok, mint: az örömet választom, a tapasztalásban

való életet választom.

Egy igaz választás tényleg csak annyi: - Vagyok, Aki Vagyok.

- Valószínűleg ez a végső választás. - Vagyok, Aki Vagyok.
Jelen Vagyok. Élek. Tudatos Vagyok. A fené-

be is, Vagyok, Aki Vagyok. - Ez egy választás.

Egy valódi választás során elegendő csak ennyit mondani: -

Az életet választom.

Azt választom, hogy féktelen, korlátlan bőségben éljek. -

Miért is ne? Hiszen az életet választod, ami nagyon fontos, a
féktelen alatt pedig azt értem, hogy hajlandó vagy
kockázatokat vállalni, hajlandó vagy túllépni a dobozodon, a
bőség alatt pedig teljességet, a gazdagságot értem. És ez
nem csak dollárokat és centeket jelent.
,,A Segítôk Elmennek’’

És innentől kezdődően az összes manifesztáció is elkezd

működni. Ne fókuszálj arra, hogy megpróbálj egy cserépnyi
aranyat manifesztálni, mert akkor megrövidí-

ted magad. Ez régi gondolat. A választásnak érzésekkel kell

járnia. A választásnak mélységgel kell bírnia. És nem elmés
szarnak kellene hangoznia. Nem szabadna makyonak
hangzania. Egy valódi választás csak annyi, hogy élj. Hogy
élj!

Vicces milyen sok ember választ egy nagy, luxus autót,

rengeteg aranyat vagy pénzt, hatalmas házat, egy igazán
szexi partnert, de közben meg nem választják az életet. Hú!
Egészen elképesztő, hogy még az a nagyon kevés ember is,
aki meg-nyeri a lottó főnyereményt - mit tesz? Két vagy
három éven belül elpusztítják azt.

Felrobbantják. Elfelejtették az életet választani. Elfelejtették

az alapvető örömöt, a létezést, az Én Vagyok-ságot
választani.

Tehát, ahogy belépünk az Új Gondolatba, nagyon sok dolog

elkezd majd megváltozni. Az Új Gondolat választás kérdése.
Az Új Gondolat lehetővé teszi, hogy egészen újfajta készlet
megjelenjen az életedben, és egészen új módon legyél
tudatában a Jelenlétednek és annak kifejezésében.

És ezzel azt kérem, hogy újra kapjam vissza a köpönyegem,

hogy visszavehessem.

LINDA: Szívesen. (segít feladni rá a köpenyt) ADAMUS:

….talán denevérré változom, és kirepülök innen a fenébe.
(nevetés) És ezzel vegyünk egy mély lélegzetet Shaumbra!
Várom, hogy sokatokkal találkoz-zak a most követekző
túránkon! És már várom, hogy egy pár napon belül újra Pá-
rizsban lehessek!

És most azt szeretnétek, hogy csak magamra borítsam a

köpenyemet, és váljak láthatatlanná! (A közönség ujjong)

És ezzel emlékezzetek, hogy minden jól van a teremtés

egészében, és ezért ez csak egy átkozott illúzió!

LINDA: És ez így van.

(taps)

(Fordította: Telegdi Ildikó – telegdi.ildiko66@gmail.com)

Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná
anyagilag is a Shoudok

fordításainak munkáját, az alábbi bankszámlaszámon

megteheti:

Telegdi Ildikó OTP BANK Rt. 11773339-00984762

Minden eddigi és ezt követő felajánlást előre is
szívből köszönök:

Telegdi Ildikó

A Bíbor Kör Anyagok Tóbiással, Adamus Saint-

Germainnel és Kuthumi Lal Singh-gel ingyenesen ke-
rülnek felajánlásra 1999 óta.

A Bíbor Kör emberi angyalok globális hálózata, akiket

Shaumbrának neveznek, és akik elsők között mennek
át az Új Energiába. Ahogy megtapasztalják a
felemelkedés örömeit és kihívásait, Szabványokká
válnak mindazon emberek számára, akik a saját belső
Istenük felfedezésének utazását járják.

A Bíbor Kör havonta találkozik Deverben,

Coloradoban, ahol is Adamus a legfrissebb
információkat osztja meg Geoffrey Hoppe által. Ezek
a Bíbor Kör összejövetelek nyilvánosak, publikusak,
ahová mindenkit szeretettel várunk.

Amennyiben most ezt olvasva érzel egyfajta

igazságot és kapcsolódást, akkor te tényleg
Shaumbra vagy. Tanító és Vezettetést nyújtó vagy az
emberek és az angyalok számára egyaránt. Engedd
meg, hogy az isteniséged magva virágba boruljon
benned ebben a pillanatban, és ez tartson örökké.
Soha nem vagy egyedül, mert van egy családod a
világban, és angyalok vesznek körül a körülötted
létező
birodalmakban.
Szabadon terjesztheted ezt a szöveget nem-
kereskedelmi alapon, térítésmentesen. Arra kérünk,
hogy

az információt a maga teljességében add közre,

beleértve ezt a lábjegyzetet is! Minden más felhasz-

nálás esetén írásos jóváhagyásra van szükség

Geoffrey Hoppe-tól, Golden, Colorado. A kontakt
oldal:
www.crimsoncircle.com
© Minden jog Fenntartva 2010 Geoffrey Hoppe,
Golden, CO 80403
3. Shoud

„A látnokokhoz”

Elhangzott a Bíbor Körben 2011. november 5-én – Adamus

közreműködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásában
Vagyok, Aki Vagyok, büszke Vagyok arra, hogy Adamus
Vagyok. Üdvözöllek benneteket a találkozónkon!

Ma sok megbeszélnivaló áll előttünk, sok itt a mosolygós arc

– nem tudjátok, mire jelentkeztetek (nevetés) – sok a téma
mára. Linda, történjék bármi is, 4.50-kor állíts le, akkor be
kell fejeznem.

LINDA: Rendben.

ADAMUS: Addigra be kell fejeznem, mert ha nem tudjuk

megtárgyalni ezt az egé-

szet az elkövetkezendő úgy másfél óra alatt, akkor nem is

lenne szabad belekezde-nünk! Nem igaz, Bonnie? (nevetés)
BONNIE: De igen.

ADAMUS: Igen. Igen. Ez az egész az energiáról szól, és nem

a szavakról. Az ösz-szejövetelünkről szól ez, és nem pedig a
száraz, sivár előadásról. Szép a kardod (Maryhez szól, aki
jelmezbe öltözött)

MARY: Köszönöm.

ADAMUS: Igen, köszönöm. (elveszi a kardot) És John, bármi

is legyen, amennyiben Linda nem állít le 5 óra előtt 10
perccel, akkor kapcsold ki a mikrofont!

JOHN: Rendben.
ADAMUS: Egyszerűen csak kapcsold ki, (nevetés), de egy
pillanattal se korábban tedd!

Érzékiség

Tehát ez itt a mi havi spirituális találkozónk. És a kérdés,

amivel elindítom a napot így szól: - hogy áll az érzékiséged?
Tetszik ez nekem (játszadozik a karddal). Hogy áll az
érzékiséged? Szükségünk lesz a mikrofonra!

EDITH: Szex.

ADAMUS: Én nem a szexről kérdeztem.

EDITH: Tudom.
ADAMUS: Az csak kettőnkre tartozik. Én az érzékiségről
kérdeztem. (nevetés) LINDA: (megöleli Edith-et) Sajnálom.
Itt nem lehet pihenni Edith. Nincs pihenés.

ADAMUS: Érzékiség. Hogy állsz az érzékiségeddel?

JOSHUA: Hát mostanság eléggé megcsappant.

ADAMUS: Megcsappant. Jó. Jó. Köszönöm az őszinteségedet.

Miért? (csend) Ó, tudod te miért.

JOSHUA: Először is a választásom, de ott a igyelem hiánya.

ADAMUS: Talán… talán – elnézésedet kérem Aandrah – de

talán túl sokat gondolko-dik, nemdebár? Ez aztán képes
lerombolni egy nagyon is érzéki napot. Ó, hát gyere! (körbe-
körbe hadonászik a karddal, és a közönség nevet, ahogy egy
pillanatra abbahagyja, hogy Lindát elengedje) Oké,
köszönöm. Köszönöm.

Hogy álltok az érzékiségetekkel? Milyen szép ez a sál!

Imádom ezt a kardot! (nevetés) Szép ez a sál. Mi a helyzet
az érzékiségeddel?

JOYCE: Azt mondanám, hogy a természettel kapcsolatban

rendben van, de a többi dologban már nem vagyok ennyire
biztos.

ADAMUS: Jó. Jó. A természet roppant érzékiséggel bír.

Mindazok a rezgések, érzé-

sek, és az a sok teremtmény odakint. Az a rengeteg energia,

ami az erdőkben megtalálható. Ó, átmenetileg
visszakaphatod. (visszaadja a kardot Mary-nek) Abszolút.

Hogy állsz az érzékiségeddel?

LINDA: Ó,

ADAMUS: Áh!…Igen.

SHAUMBRA 1 (nő): Igazán remekül.

ADAMUS: Igazán… jó, jó. Abszolút. Én is jobban fogok állni a

sajátommal, ha eszek itt egy pár falatot. (hátranéz, a terem
végébe, ahol az ételek találhatóak) Ne is tö-

rődjetek velem, csak folytassátok a találkozótokat. Miért

nincs egy árva csokoládé sem?

LINDA: Tudod, ez egy olyan dolog, hogy mindenki olyan ételt

hoz a közösbe, ami-lyet akar, és észrevetted, hogy szinte
semmi csoki sincs köztük?

ADAMUS: Nincs csoki. Ez olyan kiábrándító.

LINDA: Senki sem szokott csokit hozni. Én sem tudom, hogy
ennek mi az oka.

ADAMUS: Na jó! Akkor idepakolok valamit magamnak

későbbre. (felvesz egy tá-

nyért, amin halmokban tornyosulnak édes fánkok) Az

érzékiségetekről kérdeztelek benneteket… csak arra az
esetre, ha megéheznénk itt. (A fánkokra hivatkozik) Tudjátok
odaát nincs ennivaló. (nevetés) Ide kell jön-nöm, ha egy jót
akarok enni! Köszönöm Linda! Ne nyúlj hozzá!

LINDA: Rendben!

ADAMUS: (Beleharap egy fánkba) – Hmm. Hmm. (nevetés)

Akik most online néztek minket, vegyétek úgy, hogy
kávészünetet tartunk. (nevetés) Sandra…

LINDA: És közben tele szájjal beszélsz.

ADAMUS: …az Erdő Tündér ...nem érdekel. Különben is, ez

nem az én szám! Ő néz ki sült bolondnak, nem én! (Adamus
Cauldre-re hivatkozik) LINDA: Csámcsogj is egy kicsit, és
akkor tudni fogom, hogy ez nem Geoff! (nevetés) ADAMUS:
És Erdő Tündér hölgy, lennél olyan szíves, hogy hoznál
nekem egy tejszí-

nes kávét? Köszönöm. Tehát megparancsolom az

energiáknak, hogy szolgáljanak, és nektek is pontosan
ugyanezt kellene tennetek.

Az érzéki természetetekről kérdezlek benneteket – hogy

álltok vele? – és ezt azért kérdezem, mert általában
lenyomjátok. Elnyomjátok azt. Vagy azért, mert azt gon-
doljátok, hogy nem érdemlitek meg, vagy pedig azért, mert
azt hiszitek, hogy ez ide fog ragasztani titeket ehhez a
bolygóhoz. De ez nem így van. Nem. Amit a Fel-emelkedett
Mesterek közvetlenül a felemelkedésük előtt felismertek –
hogy meny-nyire nagyon érzékiek.

Olyan dolgokat tudsz tenni ezen a bolygón – pontosan itt –

amit sehol máshol sem tehetsz meg. Máshol nem tudsz
megenni egy tál fánkot. Garantálom nektek, hogy
univerzumszerte sehol máshol sem ehettek fánkot, csak itt.

EDITH: Valóban!

ADAMUS: Valóban. Abszolút! (Sandra hozza a kávét)

Köszönöm. Köszönöm. Köszö-

nöm. Te egy kedves Erdő Tündér vagy.

Nincs még egy olyan hely, mint a Föld, ahol belekortyolhatsz

egy csésze kávéba, miközben éppen egy élő közvetítés
folyik, ahogy most is. Sehol máshol nem létezik olyan hely,
ahol mosolyra fakadhatsz, ahol nevethetsz és
megpuszilhatsz másokat
(arcon puszilja Lindát). Ti pedig hajlamosak vagytok
elnyomni ezt az érzéki termé-

szeteteket.

Az angyalok – a természetükből adódóan – nagyon, de

nagyon érzékiek. Imádják a színeket és a hangokat. Imádják
a textúrát és a művészetet. Minden olyan dolgot imádnak,
ami érzéki tapasztalást nyújt nekik. És itt most nem csak a
szexualitásról beszélek, habár ez a dolog szintén teljesen
egyedülálló ezen a bolygón. Az, hogy összejöhettek
egymással egy csodálatos izikai, spirituális, energetikai
egységben.

Akár saját magatokkal teszitek, akár egy partnerrel, ez nem

számít.

Tehát a mai nap elején azt kérdezem, hogy álltok az érzéki

természetetekkel? Mert ez teljes mértékben hatással van az
energetikai szintetekre. Tényleg. Amikor el-nyomod ezt az
érzékiséget, amikor blokkolod az érzékszerveidet – a izikait
és a spirituálist – az alapvetően lezárja az energiaáramlást.
Amennyiben egy mentális módozatban vagy – sokat
gondolkozol, és sok a folyamat – akkor tényleg rettenetesen
elfáradsz, mivel lezártad a természetes áramlást. És
ilyenkor nem sugárzod ki az össz-energia mezőnek azt, hogy
többet szeretnél. Nagyon beleragadsz a fejedbe, és olyankor
a tested lelassul, lomhává válik, az elméd pedig túlzásba
viszi a gondolkozást. Ezt a tapasztalást mindannyian
ismeritek – „Mi a baj velem? – elkezdtek analizálni, és
megpróbáltok rájönni a válaszra, elkezdtek agyalni azon,
hogy –„Mi a baj? Mi a baj? Mi a baj?”

Nos, hát az a baj, hogy nem engeded meg magadnak az

érzéki létezésedet, minden egyes érzékszerveddel, amid
csak van. Nem engeded meg magadnak, hogy olyan nagyon
belemerülj az életbe, hogy az sem érdekel, ha beleveszel -
de úgysem fogsz beleveszni. Tényleg nem fogsz elveszni
benne. Nem engeded meg magadnak, hogy olyannyira
belemerülj önmagadba, elmerülj az Én Vagyok-ban, hogy
már tényleg nem érdekel, hogy hova mész, vagy, hogy mi
történik, mert egy igen nagyon érzéki utazáson veszel részt,
ami önmagadba visz téged, és ezáltal másokba is.

Határozott ellenállással bírtok az önmagatokba

merülésetekkel. Ilyeneket mondotok: – Nos, ez önző
dolognak hangzik!” – Mintha csak mindent másokért kellene
tennetek. Ez egyáltalán nem így van, és ma erről fogunk
beszélni többféleképpen.

Engedd meg magadnak, hogy teljesen önmagadban légy,

hogy vadul és őrülten szeress bele saját magadba – mert ez
az, ami meg fogja változtatni ezt a bolygót.

Ez az, ami lényegében megadja neked az öröm

megtapasztalását ezen a bolygón.

Abszolút így van!

Miért vagy itt?

Következő kérdés. A mikrofon készenlétben.

LINDA: Csapjunk bele!

ADAMUS: Következő kérdés. Akkor kezdjük az újoncokkal.

Egy egész sor tele van velük, és mind felsorakoztak elém! Á,
igen! Gyönyörű hölgyeim, akik most vagytok itt első ízben,
csak, hogy tudjátok, van itt egy kamera, egy másik meg ott,
és ezt csak arra az esetre mondtam, ha megpróbálnátok
elfutni. (nevetés) Tehát a vilá-

gon mindenki lát benneteket. Miért vagy itt? Na, nézzük ezt
a sort! Miért vagy itt? A mikrofonba beszélj, és ha
megtennéd, kérlek, állj fel!

VILI: Nos, ahogy mondani szokták, eljött egy új kezdet ideje,

és én mindig is sze-rettem volna itt lenni. Most vagyok itt
első ízben, és így újra az újoncok sorában vagytok. Új
tapasztalások kezdete…

ADAMUS: Igen. De úgy értem miért vagy itt a Földön? Nem

azt kérdeztem, hogy ma miért jöttél ide. (nevetés) Úgy
értem…

VILI: Ó, hát azt kérdezted!

ADAMUS: Ez egy tág kérdés. Én… csak egy pillanat… Én….

(nevetés, ahogy belenéz a kamerába, és gesztikulál).
Kezdjük újra! Vágjuk ki az utolsó részt!

VILI: Kezdjük újra!

ADAMUS: Kezdjük újra! Kedvesem – ó, bárcsak letehetném

ezt egy pillanatra (átadja a mikrofont Lindának) – kedvesem
(kezet csókol neki), miért vagy itt?

VILI: Hogy nagyon jól érezzem magam.

ADAMUS: Ez nagyszerű! Ez csodálatos – hogy jól érezd
magad! Fel tudjátok fogni, hogy öt évvel ezelőtt, te és
mások még képtelenek voltatok ezt kimondani?

VILI: Nem, egyáltalán nem.

ADAMUS: Képtelenek voltatok azt mondani: „Azért vagyok

itt, hogy élvezetet leljek benne.” – Jó! És most egyetlen „de”
sem jött ki a szádon. Nincs „de”. Azért vagy itt, hogy élvezd.
Köszönöm.

VILI: Köszönöm.

ADAMUS: Nos…

LINDA: Következő.

ADAMUS: Miért vagy itt? Ezen a találkozón is, de ebben az

életedben is?

PILAR: Én vagyok a legnagyobb rajongód!

ADAMUS: Ó, a legnagyobb rajongóm vagy. Ez… (Lindától
kérdezi) Van nálad Adamus Díj? (nevetés)

LINDA: Igen, persze.

ADAMUS: Ez annyira könnyű, mégis úgy megnehezítik.

PILAR: Szerelmes vagyok beléd…

ADAMUS: A helyes szót mondd!

PILAR: Már évszázadok óta szerelmes vagyok beléd. (A

közönség reakciója erre: -

Óóó!!!!, és egy kis taps) De ezt te is tudod.

ADAMUS: Ó, tudom. Tudom. Á! Hát, akkor most rögtön be is

fejezhetjük a találkozónkat! (Adamus és a közönség együtt
nevet) PILAR: Menjünk el egy csendes helyre!

ADAMUS: Van egy üveg tequilánk… (nevetés) De rajtam

kívül, miért vagy itt?

PILAR: Olyan nagyon élvezem az életet. Mindig is örömet

jelentett itt lenni. És azt hiszem, némiképpen kiváltságosak
vagyunk, hiszen oly sok angyal áll sorban, hogy eljöhessen
ide, és alig várják, hogy kirúgjuk már a fenekünket innen,
ugye?

ADAMUS: Igen. Igen.

PILAR: Szóval ez egy kiváltság.

ADAMUS: Egy kiváltság. Jó.

PILAR: És mi ezt élvezzük.

ADAMUS: Igen.
PILAR: És természetesen, azért is vagyunk itt, hogy
felemelkedjünk, ami egy furcsa dolog. Mindenki el akarja azt
érni.

ADAMUS: De még milyen furcsa!

PILAR: És ott tűnődnek a túloldalon. Nekik is le kell jönniük a

Földre ahhoz, hogy elérjék a felemelkedésüket.

ADAMUS: Igen.

PILAR: A felemelkedésért is itt vagyunk.

ADAMUS: Igen. Nemrégiben volt egy csoport, akivel a
felemelkedésről beszélget-tünk, ami igen furcsa volt. Azt
kérdeztük a csoporttól: Mi a felemelkedés? – És ők nem
tudtak válaszolni erre a kérdésre. Erre azt kérdeztük tőlük:
Milyen nagyon akarjátok? – Nos, ők tényleg nagyon akarják.
Erre azt kérdeztük tőlük: Akkor mi az, ami visszatart
benneteket? – És nem tudták megmondani. Tehát itt van ez
az egész felemelkedési dilemma. Egy nap majd beszélni
fogunk erről is. De ez abszolút itt van. Szóval azért vagy itt,
hogy élvezd.

PILAR: Igen.

ADAMUS: És élvezed?

PILAR: Teljes mértékben. Minden áldott nap.

ADAMUS: Minden nap…csodás. Jó. Köszönöm.

És tudjátok, ahogy körbejár a mikrofon, nevén fogom

szólítani a makyo-t. (valaki azt mondja: Aha!) –Aha!

PILAR: Ez nem makyo volt.

ADAMUS: Nem, nem, nem. Ez jó érzéssel járt, nagyon jóval.

Csak másokra hegye-zem magam. (nevetés) Következő.
Kedvesem, te miért vagy itt?

KATA: Szerintem ez egy örömteli szerep, de hozzátennék

ehhez még valamit: a szerelmi történetem miatt.

ADAMUS: A szerelmi történeted miatt.

KATA: Igen.

ADAMUS: És kivel?

KATA: Saját magammal.

ADAMUS: Á!

KATA: A gyerekeimmel.

ADAMUS: Á!

KATA: Az Élettel!

ADAMUS: Igen.
KATA: Hogy minél inkább megnyissam ezt a szeretetet
magamban, és mindenhol máshol is.

ADAMUS: Jó. Kitűnő.

KATA: Köszönöm.

ADAMUS: Szeretet, és nekem tetszik, ahogy magadat az

első helyre teszed, mert, nos, nem kívánok belemenni a
részletekbe, de ha nem tudod magadat szeretni, akkor
tényleg nem tudsz senki mást sem szeretni.

A SZERETETRŐL

Tudjátok van valami a szeretettel kapcsolatban – csodálatos

alkalmam nyílt nemrégiben erről beszélni Franciaországban
– hogy van valami a szeretettel kapcsolatban, ami nagyon,
de nagyon érdekes. Nem létezett az a szeretet, amit
ismertek.

Nem létezett szeretet az Első Körből, a Minden Létezőtől,

Istentől. Isten, a kezdetek kezdetén nem ismerte a
szeretetet. Igaz, valódi szeretet nem létezett az angyalok
között, amikor az angyali családotok körében
tartózkodtatok. Persze létezett együttérzés, léteztek
kapcsolatok, de egészen addig nem létezett szeretet sehol a
teremtés egészében, amíg el nem jöttetek a Földre, és fel
nem fedeztétek a szeretetet pontosan itt, a Földön.
Bámulatos!

Nos, azt tanították nektek, hogy Isten mindig is szeretett

benneteket. Isten nem ismerte a szeretetet, egészen addig,
amíg te rá nem jöttél, hogy mi is a szeretet.
És abban a pillanatban, amikor érezted ezt a dolgot, amit
szeretetnek neveznek, és ahogy ezt visszatükrözted vagy
visszasugároztad a Szellemnek, akkor a Szellem szerelembe
esett. A Szellem ezt visszatükrözte neked, és most itt ez a
hatalmas szerelem. Időnként elfeledkeztek róla, de attól az
még itt van – a te szereteted a Szellem felé, és a Szellem
szeretete feléd.

Ez az egyik olyan dolog, ami annyira bámulatossá teszi a

Földet. Ezt nem a Plejádok, nem az Arktúriak és nem is az
Angyali Családjaitok, és nem is mások máshol teremtették
meg drága barátaim. Hanem pontosan itt lett létrehozva. És
most kisugárzódik és megosztásra kerül minden szinten, a
Földközeli Birodalmak-ban, más dimenziókban, és más
bolygókon.

És még csodálkoztok, hogy miért érdeklődnek annyira

aziránt, hogy mi folyik itt?

Hogy miért sugározzák ide magukat, vagy nagy ritkán miért

próbálnak kis űrhajókkal ideutazni – ami nem valami jól
működik nekik? Mert nagyon kíváncsiak erre a dologra, amit
szeretetnek neveznek. Tudják, hogy innen származik, és
most már ők is akarják saját maguk számára.

Meg fogják tanulni. Meg fogják tanulni. Tőletek fogják ezt

megtanulni, és megta-
nulják saját maguk számára. De igen kedvesem, Kata, a
szeretet egy bámulatos dolog. Elképesztő dolog, hogy
annyira bele tudtok ragadni, hogy annyira tud fájni nektek,
hogy annyira bele tudtok merülni.

De a legtöbb esetben nagyon, de nagyon kevés olyan

ember akad, aki tudja milyen érzés saját magát szeretni. A
legtöbben csak elviselik, eltűrik, tolerálják magukat.

Egy kellemetlen, kínos kapcsolatban vannak saját magukkal,

és mindig más embe-reknél keresik és másokkal teremtik
meg a szeretetet. De tudjátok mi fog történni ezen a
bolygón… most elkalandozok, de imádok elkalandozni. Mi
fog történni ezen a bolygón, ami létrehozta a szeretetet,
megosztotta a szeretetet és szerelemben van? Az fog
történni ezen a bolygón, ami még soha sehol máshol nem
esett meg a teremtés egészében, hogy azok a létezők, akik
eljöttek ide, elkezdik szeretni saját magukat. Ez a következő
határ. A következő fejlődés. A következő spirál, de ez egy
olyan spirál… (ilctollat keres, hogy rajzolhasson) LINDA: Jaj,
nincs ilctoll? Ó!

ADAMUS: Akkor a képzeletünkre kell hagyatkoznunk.

LINDA: Nem, nem. Máris lesz ilctoll, már úton van. Fuss,
Forrest, fuss! (Larry hozza a ilctollat) ADAMUS: Nem mintha
olyan követelőző lennék! Csak egy csésze kávé, és egy
ilctoll – mindössze erre van szükségem ahhoz, hogy boldog
legyek! Tehát mondhatni az eddigi tapasztalásaitok egy
óriási spirálhoz hasonlatosak, amik folyamatosan to-vább
terjednek, további tapasztalásokat teremtve, és mindazok
megosztását lehetővé téve.

De egy bizonyos ponton egy vicces dolog történik a

Felébredés ösvényén, amin most mentek keresztül. Ez a
spirál visszatér önmagába. És ekkor létrehozol egy
hologramot, amit nem tudunk egy táblára felrajzolni – de
lényegében keresztülmész egy kapun, egy olyan kapun, ami
önmagadba vezet. És ekkor már soha többet nem leszel
egyedül, mivel megtaláltad önmagad, és ezzel egyidőben
egy bensőséges megértésre teszel szert minden más és
mindenki más kapcsán is, amikor szerelmes leszel saját
magadba.

Ezt megtenni az egyik legkeményebb, legnehezebb dolog,

abszolút az, és most mindannyiótokra nézek, mert
mindannyiótoknak meg voltak a magatok tapasztalá-

sai, vagy most mentek éppen keresztül a saját magatok

szeretetének a megtapasztalásán. Ó, ez sokszor oly nehéz,
megannyi kihívással jár. És akkor meg elkezditek
megpróbálni kiagyalni ezt az egész dolgot: - De hogyan is
kell magamat szeretni? – Ú, ezzel már el is buktad! Hagyd
abba, menj vissza, szundíts egyet, és gyere vissza később!
(Adamus nevet)

Miért vagy itt?

Jó. Szóval az a kérdés, hogy miért vagy itt? – egy hatalmas
kérdés. De igazából nem olyan nehéz kérdés. Ma bele
fogunk ebbe menni. Ez nagyon egyszerű, és amikor tényleg
elkezdesz ebbe beleérezni, akkor elkezd egyre
bonyolultabbá válni. De annak az oka, amiért itt vagytok – a
szeretet.

Szeretet a bolygó iránt, az abszolút szeretete ennek a

bolygónak. És tudom, hogy emiatt rengeteget
panaszkodtatok az évek során, és ez még a saját
panaszáradatomat is jóval meghaladta… ez vicces volt.

LINDA: Ha-ha-ha-ha-ha.

ADAMUS… még a saját panaszáradatomat is felülmúltátok.

(valaki hangosan nevet) Köszönöm. Köszönöm. De
lényegében a vicc az, ha egyszer eltávozol innen, különö-

sen a távozásodat megelőző legutolsó pillanatokra gondolok

itt, életed utolsó heteit értem ezalatt, akkor hirtelenjében
csak elkezdesz mindazokra a dolgokra emlékezni, ami
annyira nagyszerűvé teszi ezt az életet, amiért annyira
szeretsz itt lenni, és akkor meg, a francba is, bármennyire is
esküdöztél, hogy soha többet nem térsz ide vissza,
haszontalan fráter, újra itt találod magad, megint itt vagy –
mert szereted.

Mert szereted ezt.

A Miért vagy itt? – egy nagy kérdés. Azt mondanám, hogy az

egyik legnagyobb ki-hívás számomra a veletek végzett
munka során az, hogy megláttassam veletek azt, akik
valójában vagytok, és hogy megértessem veletek, hogy
miért vagytok itt, hogy mit is tesztek itt.

Szerencsére már elég rendesen túlléptünk azokon a régi

közhelyeken, mint amilyen a „régi karmám miatt vagyok itt”
– Túlléptünk már ezen, hogy azért lennél itt, mert valami
rosszat vagy bánom is én mit tettél egy elmúlt életben, és
most ki kellene azokat a dolgokat javítanod, vagy jóvá
kellene tenned. – Hála a Magasságos Égnek, hogy sikerült
végre túllépnünk ezen a gáton, ezen az akadályon! Senki
sem azért van itt – akár itt vagy ebben a teremben, akár a
netről nézel minket, vagy legyél bárhol is – senki sem a
karma miatt van itt, hacsak nem akarsz hinni abban a
karmában persze.

Sokan úgy éreztétek, hogy azért vagytok itt, hogy másokkal

törődjetek, hogy gond-ját viseljétek másoknak. Másoknak.
Ez tényleg nagyon rossz oka lenne az ittlétednek, mert ők
bizony így vagy úgy, előbb vagy utóbb, de szarni fognak
rátok. (nevetés) Szarni fognak rátok. Hadd fogalmazzam ezt
meg másképpen, mert Cauldre most ujjal mutogat rám.
Előbb vagy utóbb csalódást fognak okozni nektek. Ha van
egy olyan elvárásod, szándékod, hogy valaki más miatt kell
itt lenned, akkor ők előbb vagy utóbb csalódást fognak
neked okozni. És ennek így is kell lennie, csaló-

dást is kell, hogy okozzanak. Hiszen először is, fel kell, hogy
szabadítsanak téged egyszer és mindenkorra, és magukat is
fel kell szabadítaniuk, hogy szuverének lehessenek.
Sokan még mindig ezzel küzdötök: „Mindenki másért kell itt
lennem.” – Néhányan – ebbe majd később megyek bele – de
a legtöbben még mindig sok időt töltötök ezzel…és nagyon
remélem, hogy ezen ma sikerül túllépnetek. A régi
szerepetekben vagytok itt, abban a szerepetekben, amiről
éveken át beszélt nektek Tóbiás, és még mindig nem
voltatok képesek azt lerázni magatokról. Még mindig nem
tudtátok ezt a szerepet teljesen lerázni magatokról, ami
azért van, mert még mindig nem teljesen értettétek meg,
még mindig nem öleltétek teljesen át, vagy még mindig
nem éreztetek bele igazán abba, hogy miért is vagytok itt
valójában. Ezért még mindig ahhoz a régi elképzelésetekhez
ragaszkodtok, hogy energia őrzők vagytok – hogy egy
energia őrző vagy – mert már oly régen ebben a szerepben
élsz.

A szó legszorosabb értelmében léteznek olyan csoportok,

akik a hegyek belsejében élnek, vagy a föld alatt élnek,
vagy valahol az erdők mélyén élnek – ők titkos csoportok.
Hosszú évszázadok óta ezt teszik, és őrzik az energiát a
bolygó számára.

Kántálnak. Mantráznak. Imádkoznak. Megtagadják maguktól

a legtöbb emberi örö-

möt – na ők egyáltalán nem érzéki emberek. És sok ilyen

ember található a vallá-

si rendekben is, habár ezt ők maguk sem egészen értik. Azt

hiszik a vallás miatt vannak ott, pedig valójában energia
őrzők. Jeruzsálem egésze tele van velük. Ott vannak a
mecsetekben és a templomokban, az őslakos
közösségekben, az őslakos csoportokban szerte az egész
bolygón.
Generációkon át mást sem tesznek. Visszainkarnálódnak a
régi energia őrző cso-portjaikba, amik hosszú időn keresztül
csodás célt szolgáltak. Hosszú-hosszú időn keresztül te
magad is az energia őrzők egyike voltál. Hosszú időn
keresztül. Lényegében életeken át.

És mégis mit őriztél? Mit őriztél? Pár évvel ezelőtt

elmentünk Egyiptomba, és Tóbiás mesélt arról, hogy az
energiák még mindig ott vannak a templomok falaiban, még
mindig ott vannak a föld alá temetve, és még mindig ott
találhatóak sokaknál, akik izikai formában élnek a Földön. És
azt mondta: - Ezek az energia őrzők már évez-redek óta itt
vannak.” – Senki sem tette fel a kérdést, hogy mégis mit
őriznek? Mit őriznek? Mit őriznek?

Nos, néhányan talán azt mondanák: Őrzik a béke energiáját.

– Nos, erre rácsesztél, mert nincs béke. (Adamus a saját
viccén nevet) LINDA: Ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha! Ezért
kapsz egy Adamus díjat. Hurrá!

ADAMUS: Igen, a saját viccemen nevetek!

LINDA: Ez annyira vicces volt! Ha-ha-ha. (Ad neki egy

Adamus Díjat) ADAMUS: Ez az első díjam! Köszönöm.
Köszönöm. Feltűznéd rám, miközben tovább beszélek?
LINDA: Örömmel.

ADAMUS: De mégis, mit őriznek? Mit őriznek? És egy páran

még mindig benne vagytok ebben a fajta hipnózisban,
ebben a fajta rétegben. Mostanában rendkívül érdekes
beszélgetéseket folytattunk több csoporttal, akik még
mindig azt hiszik, hogy a természet energiáit őrzik. Én nem
hinném! A természet, köszöni, remekül meg van.

LINDA: Készen vagy!

ADAMUS: Köszönöm, milyen különleges!

Még mindig ezt a szerepet játsszátok, és én amondó

vagyok, hogy ez bizony nehéz lehet. Az én óriási kihívásom
abban áll, hogy megláttassam veletek azt, hogy való-

jában miért vagytok itt, hogy igazából miért vagytok itt.

Apropó, az ilyen érzéki spirituális kalózoknak, mint

amilyenek ti vagytok, az energia őrzés rettenetesen
unalmas, és nem igazán élenjáró. Az érdekes ebben az
egészben pedig az, hogy sokatoknak nagy nehézséget okoz
ennek a szerepnek a feladá-

sa, mert azt hiszitek, hogy ha nem folytatjátok tovább a

szerepeteket, akkor össze fog dőlni a világ. A világ
egyébként is össze fog omlani, akár játszod ezt a szerepet,
akár nem, de a lényeg az, hogy vannak olyanok, akik talán
még nem rendelkeznek olyan mérhetetlenül sok Földi
tapasztalással, mint ti – és akik most valamiféle szolgálatot
akarnak ellátni. Ők lesznek azok, akik magukra öltik majd
ezeket a szerepe-ket. Tehát, bizonyos értelemben véve, nem
engeditek meg nekik, hogy ők legyenek a következő energia
őrzők.
A Földnek mindig is szüksége lesz egy bizonyos mértékű
energia őrzésre – vagy ta-lán az energia kiegyensúlyozó egy
jobb szó erre, mert ahogy a tudatosság meglépi ezt a
bakugrást, ahogy a tudatosság tényleg megmozdul és
kiterjed, jelenleg van egy olyan dinamika, ami fenntartja az
egyensúlyt mindeközben. De van egy bizonyos időszak,
amikor ez is megváltozik, és a következő új csoport felváltja
a régit, és ők őrzik tovább ezt az egyensúlyt.

De mit is kell őrizni? Nos, őrizni kell a lendületet, a hajtóerőt,

hogy ne legyen teljes őrület. Őrizniük kell – az őslakosoknak,
akik már több ezer éve ezt művelik – őrizniük kell ezt a
megfelelő időig, a megfelelő csoportnak. Őrizniük kell
egészen addig, amíg a Föld tudatossága el nem éri azt a
szintet, ahol is emberek csoportjai képesek lesznek arra,
hogy szuverén létezőkké váljanak, Mesterekké váljanak,
megvilágosodjanak, miközben továbbra is izikai testben
maradnak. Egészen addig őrzik azt, amíg el nem érkezik az
az időszak, amikor is elegendő számú olyan ember lesz, akik
tényleg képesek kifejleszteni a szeretetet és az együttérzést
saját maguk iránt, és ők az igazi új Szabványai ennek a
bolygónak. Ez az, amit és amiért őriznek.

És ezek ti vagytok. És ez az, amit nem láttok, és ezért kell

időnként a fejemre csap-
nom, és azt mondanom: „Miért nem látják ezt?” – Ezt
sokszor megkérdezem ma-gamtól. Miért nem látod?

Nos, ennek sok oka van. Az egyik az, hogy még mindig bele
vagy ragadva ebbe az energiaőrző szerepbe, és egy energia
őrző képtelen meglátni, hogy ki is ő valójá-

ban, amennyiben még mindig abban az arénában játszik.

A többi ok pedig az, hogy egyszerűen nem hiszitek ezt el.

Képtelenek vagytok ezt felfogni. Azt mondod: - Kicsoda,
még hogy én? Szerény kicsi énem? Ha én tényleg annyira jó
lennék, ha tényleg az a magasan fejlett lény lennék, mint
amiről Adamus beszél, akkor egyetlen csettintésre képes
lennék a semmiből elővarázsolni egy csé-

sze kávét! – Látjátok már? Igazán hátborzongatóan furcsa

szabványok szerint méritek le magatokat, hiszen azok a
dolgok lényegében egyáltalán nem fontosak.

Meg azt is mondod: Ha annyira megvilágosodott lennék,

akkor képes lennék…(Lindának eláll a lélegzete, mert
Adamus azzal fenyegeti Garret-et, hogy ráönti a kávé-

ját) Sose merném megtenni. (Adamus és a közönség nevet)

GARRET: De igen, meg mernéd tenni.

ADAMUS: Nem.

GARRET: Dehogynem!

ADAMUS: Ilyeneket mondotok: Ha annyira megvilágosodott

lennék, akkor pontosan tudnám, mi fog holnap történni a
tőzsdén.” – De lényegében egy megvilágosodott személyt
cseppet nem érdekel, hogy mi fog történni a tőzsdén. Egy
megvilágosodott személyt egyáltalán nem érdekli az, hogy
mások mit gondolnak, mert azoknak a gondolatoknak a
95%-a szemét. Egy megvilágosodott személy lényegében
igazá-

ból nem törődik semmivel, mert abszolút élvezettel tölti el

az, hogy a Most Pillanatában van.

Tehát az egyik dolog, amit szeretnék ma megtenni a

beszélgetésünk során az, hogy lépjetek túl ezen az energia
őrző szerepen! Nem azért vagy itt, hogy őrizd az energiát a
delinek számára. Nem azért vagy itt, hogy őrizd azt a
bálnák, a mókusok, a kígyók vagy bárki más számára.
Tényleg nem azért vagy itt. Vannak mások, akik ezt meg
fogják tenni. Nem azért vagy itt, hogy őrizd az energiát a
bolygó számára, Jézus második eljövetele számára, mert ő
egyébként sem tér vissza. Látta, hogy mi történik, és azt
mondta: Nem szükséges visszatérnem.

Nem azért vagytok itt, hogy Gaia számára őrizzétek az

energiát. Ő távozóban van.

Távozóban van, és azt szeretné, ha felvállalnátok a

felelősséget a környezetért, amibe beletartozik a saját
tested, a izikai környezeted, de ő maga távozóban van.

Nincs szüksége energia őrzőkre. Energia tolókra van

szüksége, akik kitolják őt innen, mert túl sokan vannak
olyanok, akik megpróbálják őt itt tartani. Neki olyanok-
ra van szüksége, akik kitolják őt az ajtón, hogy az emberek
végre képesek legyenek felelősséget vállalni ezért a
bolygóért egyszer ’s mindenkorra.

Akkor erre most vegyünk egy mély lélegzetet!

Talán a nap végeztével egy kicsit másként fogjátok látni

magatokat, egy kicsit látni fogjátok azt magatokban, akik
valójában vagytok, úgy, ahogy én látlak benneteket!

És talán egy kissé kellemetlen érzés jár majd át benneteket,

mert annyira grandió-

zusak vagytok, de miért is ne? Hiszen annyira nagyon

lenyűgözőek vagytok, hiszen ezek vagytok. Annyira
bámulatos, mert ez így van. Remélhetőleg a nap végén
vesztek majd egy mély lélegeztet, és abbahagyjátok saját
magatok kétségbe vonását, és többé már nem gondolkoztok
azon, hogy igazából miért is vagytok itt. Igen, az örömért,
igen, a szeretetért, de van itt valami egészen nagyszerű is.

Miért jöttetek ide?

Mellékesen megjegyezve, többé már nem a spirituális

családotok nevében vagytok itt. Ez kemény dió, vagy annak
kellene lennie. Tudjátok, közületek sokan az angyali,
spirituális családjaitok nevében jöttetek el ide, erre a
bolygóra. Azért jöttetek el ide, hogy itt megtanuljatok
valamit, ami végül majd felszabadítja őket. Hiszen a Koz-
mosz egészében leállt minden. Óriási leállás történt…
hasonlatos ez a nagy iszappal teli sárgödörhöz. Minden
besűrűsödött, és már nem tudott tovább mozdulni, és ti
pedig eljöttetek ide, erre a bolygóra, hogy rájöjjetek arra,
hogy mi is történt.
Idejöttetek életről életre, és lényegében újra éltétek
valamiképpen azokat az eseményeket. Azok persze nem
izikai formában játszódtak le, de a izikai forma tette
lehetővé számotokra, hogy egy teljesen más megértést
kapjatok. És mi történt?

Idejöttetek a spirituális családotok nevében – elképesztően

bátran, a szolgálat iránti óriási elkötelezettséggel, és mindez
igazán nemes tett volt a részetekről. A munka, amit
végeztetek, felszabadította az energiát a teremtésben, a
spirituális családotok-ban. Ezért is állnak most olyan sokan
sorban azért, hogy eljöhessenek erre a bolygóra vagy az Új
Földre. Ők szabadok. Az energia újra mozog. Már nincs
munkátok.

(Adamus nevet) Nahát! És akkor most mi van? Angyali

munkanélküliség. (valaki beszól: Munkanélküli ellátás
csekkek) Igen, nos, hát ezek a csekkek már nagyon régóta
nem jönnek.

Ez teljesen így van, és ez kemény dió, mert ez az egyik

valódi gyökér oka annak, hogy eljöttetek ide, erre a
bolygóra. Elköteleztétek magatokat ennek, és amikor ez
véget ért, akkor valahogy így érzitek magatokat: Nos, most
akkor mi legyen? Mihez kezdjek?

Egy nagyon mély szinten erről van szó. Az elméd talán nincs
ennek tudatában, de ez játszódik le mélyen bennetek. Ezért
aztán hajlamosak vagytok fura dolgokat
tenni – olyanokról álmodtok, hogy újra besoroznak titeket a
hadseregbe, vagy egy szolgálatot végző szervezetbe, és
csak céltalanul vándoroltok körbe-körbe, hogy
megpróbáljatok találni valakit, akinek szüksége van a
segítségetekre, de nekik nincs szükségük rá. Tudjátok, olyan
ez, mint a befejezett munka utáni utóhatás.

Erre azt kérdezitek: Hol maradt a nagy ünnepség? Hol

maradt az a nagy ünnepség a munkámért, amit
elvégeztem? A spirituális családom szabaddá vált. – Majd
ké-

sőbb rendeznek ünnepséget, de most egyedül akarnak

hagyni magaddal. Tudják mit tettél, de most időt akarnak
adni neked saját magadra.

Ez egy hosszú utazás volt. Tele volt ütközetekkel, csatákkal,

sok-sok nehézséggel és próbatétellel, és tudják, hogy most
csakis arra van szükséged, hogy egyedül le-gyél saját
magaddal.

Vegyünk egy mély lélegzetet!

Különleges csoport vagytok, és ezt nem mondom más

csoportoknak, hacsak nem izetnek meg érte nagyon
busásan! (nevetés) Ti is tudjátok, hogy nem mondok ilyet
más csoportoknak, és azt is tudjátok, hogy megmondanám
nektek, ha azt érezném, hogy tele vagytok makyo-val. Én
lennék az első. Örömmel mondanám el nektek, sőt több
mint örömmel. Csak az alkalomra várok! (nevetés) Azt
keresem.

Valami nagyon különleges dologért vagytok itt, az öröm

mellett, az élet szeretete mellett, és csak úgy az élvezet
miatt – miért is ne? Sok-sok életet a meglehetősen nehéz
szolgálatnak szenteltetek már. Egy listát is összeírhatnánk
annak kapcsán, hogy miért is ne? – de ezt most költői
kérdésnek szántam. Miért ne? Miért is ne?

Egy nagyon különleges csoport vagytok, és akár ma, akár

holnap vagy talán jövőre, remélem ezt ti magatok is
felismeritek – hogy mennyire különlegesek vagytok. Arra
kértem meg drága Lindát, hogy olvasson fel egy idézetet
nektek, és titeket pedig arra kérlek, hogy érezzetek ebbe
bele! És olvasd lassan, drámaian és érzékien! Mi-

ért is ne? Akkor kezdheted!

LINDA: (fojtott hangon kezd olvasni) „Szóljon ez az

őrülteknek, azoknak, akik nem illeszkednek be, a
lázadóknak, a bajkeltőknek, a nem megfelelő helyen
lévőknek, azokhoz, akik másként látják a dolgokat. Ők azok,
akik nem kedvelik a szabályo-kat, és nem tartják
tiszteletben a status quo-t.” – Rendben van? – „Idézheted
őket, vitatkozhatsz velük, dicsőítheted vagy rágalmazhatod
őket. Az egyetlen dolog, amit nem tehetsz meg az az, hogy
igyelmen kívül hagyd őket, mert ők azok, akik képesek
megváltoztatni a dolgokat. Ők tolják előre az emberi fajt. És
miközben sokan őrültekként tekintetek rájuk, mi zseniket
látunk. Mert azok az emberek, akik elég őrültek ahhoz, hogy
elhiggyék, hogy képesek megváltoztatni a világot, ők azok,
akik ezt meg is teszik.”

ADAMUS: Abszolút. Csodálatos. És nagyon igaz rátok

Shaumbra. (egy páran tapsol-
nak) „Az őrültek, akik elhiszik, hogy meg tudják változtatni a
világot, és nem csu-pán csak a változás kedvéért, hanem
azért, mert tudják, hogy a világ kéri a változást. A világ azt
mondja: Készen állunk.” Ezért ti tovább léptek és azt
mondjátok: És ezen lehet változtatni. Abszolút
megváltoztatható, és ezért meg is fog változni.

Mai vendégünk

Csodálatos ez az idézet. És igazából nem rólatok írták. De

igaz rátok. Ki írta? (valaki mondja: Steve Jobs) Steve Jobs.
Abszolút. Abszolút.

Namost, Steve Jobs nem szent.

LINDA: Szeretnéd, ha úgy olvasnám fel, mintha Steve Jobs

olvasná?

ADAMUS: Tessék?

LINDA: Szeretnéd, ha úgy olvasnám fel, mintha Steve Jobs

olvasná?

ADAMUS: Nem, nem, nem. Steve Jobs nem volt szent.

Egyáltalán nem volt szent.

Azok kedvéért, akik esetleg nem tudnák – Steve Jobs az

Apple társteremtője, társ-alapítója. Steve Jobs
megváltoztatta a világot. Ó, hát egy érdekes, érdekes
személyiség, és bár nem vagyok túlságosan híve annak,
hogy magamon kívül mással is megosszam a színpadot –
szeretlek titeket csak magamnak tartogatni – nem úgy mint
Tóbiás, aki mindig hívott vendégeket, most mégis arra
kértem Mr. Jobs-ot, hogy legyen velünk a mai napon. (A
közönség reakciója: Ó!) És ő ebbe azonnal beleegyezett,
habozás nélkül.

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet!

Már itt van, és megígérte, hogy nem fog idiótáknak nevezni

benneteket! (nevetés) De azt is mondta, hogy én
megtehetem! (Adamus nevet) Akkor most hívjuk be Steve
Jobs-ot! Igen, ez némiképpen történelmi esemény, mert én
általában nem teszek ilyet, és nem is akarok ebből szokást
csinálni. De ahogy ezt már ma korábban elmondtuk, ő is
Shaumbra féle volt, és kapcsolódott az energiákkal. Most
mosolyog. Ha kedvetek tartja, becsukhatjátok a szemeteket,
és érzékelhetitek őt magatok előtt, vagy nyitva is
hagyhatjátok, mert most is mászkál ebben a teremben.
Jelenleg nem áll szándékában elmenni a Virágok Hídjához,
vagy sehova máshova. Még mindig nagyon jól érzi magát,
hogy csak cselleng itt. Túl sok projektet, túl sok dolgot
véghez akar vinni, túl sok a kapcsolat, az érintkezés.

Azt mesélik, hogy Steve Jobs buddhista volt. Talán rá lehet

ezt mondani. De most éppen a fejét csóválja, és azt mondja:
Az volt, és nem volt az, nem igazán törődött
se az egyikkel, se a másikkal, de az valahogy illett hozzá.
Szeretett vele azonosulni.

Számára a buddhizmus nem igazán a spirituális útról szólt.

Hanem abban segítette őt, hogy képes volt kezelni,
irányítani az energiáit a meditáción, az étrenden, a
fegyelmen és a tagadáson keresztül. Ezáltal szert tett egy-
két felismerésre, mint amilyen az egyszerűség is, és
valószínűleg ezt a világon mindennél többre tartotta: az
eleganciát és az egyszerűséget, az Élet Zenjét, a
csodálatos, egyszerű eleganci-

át. Tehát ezen keresztül kapcsolódott a buddhizmushoz.

De ahogy ezt ti is tudjátok Stevennek volt egy bizonyos

természete. Részben az jellemezte, hogy nem akarta beérni
a kevesebbel. Mindig a legtöbbet akarta kihozni saját
magából, és a vele együtt dolgozókból, de ez időnként csak
haragra gerjesz-tette. Szóval a buddhizmus azt a szerepet
töltötte be az életében, ahol vissza tudott térni az
egyensúlyához és a középpontjába.

Mikor nemrégiben átkelt a mi oldalunkra, azokat az

egyszerű szavakat mondta ki utoljára a száján, amit sokan
olvashattatok: „Oh, wow, oh wow, oh, wow!” – Mintha csak
spirituális orgazmusa lett volna, hiszen ez az is volt. De
vajon mire mondta azt, hogy „oh wow” (ó, nahát, hűha!)
(valaki azt mondja: Ránk!, megint más azt: Az Életre, megint
más: Saját magára) Saját magára. Igen. Ezért kapsz egy
Adamus Díjat. Magára mondta. Találkozott saját magával –
azzal az Énnel, aki oly közel volt hozzá, olyan nagyon közel
volt, amiatt a belső munka miatt, amit magán végzett.

És az pontosan ott volt. Tehát ahogy átkelt a túloldalra,

azonnal találkozott Magá-

val. – Oh, wow! – ez bámulatos volt.

A legtöbb ember nem ezt tapasztalja az átkelésekor. Rájuk
az jellemző, hogy keresztül utaznak egy nagy és hosszú
alagúton, majd szemügyre veszik azokat a dol-gaikat,
amiket megbántak, és a nagymamájuk még akkor is
veszekszik velük, meg hasonló dolgokat élnek át. De azt
kell, hogy mondjam drága barátaim, hogy amikor ti átkeltek,
nektek is meg lesz ez a „Oh wow!” Rá fogtok döbbenni – és
talán nem is kell ahhoz meghaljatok, hogy ez
megtörténhessen veletek – rá fogtok jönni, hogy az „Én”
pontosan itt van. Nem valahol messze távol, hanem „oh
wow”, pontosan itt.

Ez volt Steve „Oh, wow-ja”. „Pontosan itt vagyok. És ebben

az Én Vagyokban, ebben az „Oh wow-ban” felismerte, hogy
az ettől való elkülönültsége olyan vékony volt, hogy szinte
képes lett volna egyszerűen csak huss! – belevetni magát,
és be-lezuhanni! Ennyire vékony volt a fátyol az emberi
aspektusa és az Én Vagyoksága között. Ennyire nagyon
vékony volt.

És aztán meg nevetett egy hatalmasat, egy óriási nevetés

szakadt fel belőle – de a teste már halott volt, ezért senki se
láthatta – de egy óriásit nevetett, és azt mondta: Tudjátok,
ha csak vettem volna egy mély lélegzetet, és ha csak egy
pillanatra is ellazultam volna, akkor rájöhettem volna, hogy
az „oh wow” pontosan itt volt velem. De én egyre csak túl
sokat akartam tanulni, megpróbáltam kifejleszteni a
mechanikákat és a rendszereket a saját élő felemelkedésem
céljából, de ez nem működött. Egyébiránt jól elvoltam, de
nem lett volna nagyszerű – mondja most
Steve – nem lett volna nagyszerű, ha ezt az „oh wow-t” már
régen megtettem volna, jóval azt megelőzően, mielőtt még
szembe kellett volna néznem a izikai távo-zásommal? Az
„Oh wow” a Most Pillanatában.

Tehát meghívtam ide közénk Mr. Jobs-ot ma, és teljesen le

van nyűgözve attól, amit tesztek. Tudja, hogy mit tesztek,
mivel beszéltem erről vele, és ezt most is képes érzékelni.
Teljesen elkápráztatja és csodálja a munkátok úttörő
természetét.

És mondana most egy pár szót – amit nem közvetlenül

Cauldre fog lecsatornázni, hanem majd én.

Steve meglátása

Mond most egy pár szót: „Engedjétek meg magatoknak,

hogy meglássátok azt, amit tesztek. Ne tagadjátok meg azt,
akik vagytok, mert ezzel csak becses éveket fogtok
elpazarolni – a saját becses éveiteket, és a bolygó becses
éveit is. Ne tagadd meg azt, aki vagy! Engedd, hogy
megmutatkozzon a nagyságod! Ha ehhez fel kell menned
egy épület tetejére, és onnan kell világgá kürtölnöd a
nagyságodat, akkor tedd meg! Ha ehhez be kell zárnod
magad egy szobába, hogy érezhesd a nagysá-

godat, akkor tedd azt! Senkinek sem teszel egy csepp

szolgálatot sem azzal, hogy megtagadod a nagyságodat. Ez
egy rossz játszma. Ez tényleg egy rossz játszma. Ez egy
zsákutca játszma! Ez egy, ó, ez egy ostoba, – ja rendben,
ezt Steve mondja – Idióták vagytok, ha ezt a játszmát
játsszátok! (nevetés) „Idióták vagytok!” – mondja. Rendben,
szóval… én sokkal nyugodtabb vagyok nálad Steve!
És akkor jöhet a következő: Ti vagytok ennek a bolygónak a
látnokai, de ezt azáltal teszitek meg, ha saját magatok
látnokai vagytok” – A látomás az egyik legnagyobb ajándék,
amit Mr. Jobs megengedett magának. Ezzel érkezett a
bolygóra, de meg is engedte, hogy ez megmutatkozzon.

A látomása, az érzésekre való képessége, nem az

apróságokba és a részletekbe, hanem az átfogó beleérző
képessége abba, ami fejlesztheti a tudatosságot – egy
számítógép az asztalodon. Egy alkalommal volt egy óriási
veszekedése az Amerikai Egyesült Államok kormányával
azzal kapcsolatosan, hogy a kommunista országokba is
lehessen számítógépeket szállítani. És a kormány persze a
saját bölcsessége híján azt mondta: Nem, ezt nem teheted
meg, mert akkor ők is rendelkezni fognak ezekkel a
nagyszerű eszközökkel! – A látomása viszont azt mondta
neki: Meg kell tenned, mert ez minden embernek
szuverenitást ad majd az íróasztalán. Elérhető-

séget biztosít majd mindenkinek a világhoz. Megnyitja az

igazságot. Képessé teszi majd őket arra, hogy a maguk
hatalmában, erejében állhassanak. És amikor az ember a
saját hatalmában, belső erejében áll, akkor ott nem
lehetnek falak! Ott nem létezhetnek régi politikai struktúrák,
és ott nem létezhetnek energetikai egyensúlytalanságok.
Szállítsd a Mac-eket! (nevetés, Adamus kuncog) Bedobtam a
cégének egy kis reklámot! (nevetés)
Rendelkezett a látomásra való képességgel, látta, hogy az
emberek a számítógép mögé látnak majd, és nem csak a
szoftver programok futtatására és a gépelésre használják
majd azokat. Hanem a kapcsolat központi pontjának – a
magukkal való kapcsolatra, és másodsorban pedig a
külvilággal való kapcsolatra, a zenéjükkel, a
kreativitásukkal, a fotóikkal és a művészetükkel, és az
összes aspektusukkal való kapcsolatra. Az az apró kis
doboz, ami ott ücsörög az asztalotokon, lényegében egy
ragyogó eszköz, ami összekapcsol benneteket az
aspektusaitokkal, lehetővé teszi számotokra, hogy mindent
valós időbe, mozgásba hozzon, és érzéki kapcsolatot tesz
lehetővé az aspektusaitokkal – a művészeti, és lényegében
az elmúlt életbeli aspektusaitokkal – ebbe csak érezzetek
bele egy kicsit később – de ez egyféle kapcsolódási pont.

És itt nem a hardverről beszélek, hanem annak

potenciáljairól, amit ez képvisel, és mindazt, amit
megtehettek általa – és Steve Jobs-nak erről volt egy
látomása. Azt mondta: És igen, akkor az emberek
megvehetik a zenét, és összekapcsolódhatnak egymással az
Internet segítségével, és könyveket olvashatnak rajta, meg
minden mást is megtehetnek, mert ezek a belső hatalom, a
belső erő eszközei - és ő ren-delkezett ezzel a látomással.

Tehát kettes számú pontként azt kéri, hogy legyen

látomásod önmagadról. Nem vagytok még túl öregek ehhez,
egyikőtök sem. Engem nem érdekel, hogy hány éves a
tested. Lényegében, azok a legjobb évek a látomáshoz,
mert sok tapasztalat van már mögötted. Már eljutottál egy
egészen jó egyensúly ponthoz. Ezenkívül még sok kétséged
is van, és azon morfondírozol: Ó, ez sok energiát igényel. –
De nem így van.

A látnokoknak a látomáshoz nem kell sok energia. Ez nem

fárasztó. A mentális lé-
tezők fáradnak csak el. Ők elfáradnak. A strukturális létezők
kimerülnek, pontosan úgy, ahogy a szerkezeti gépek és
részek is kifáradnak. A szerkezeti emberek kimerülnek, de a
látnokok azok nem!

Mi a látomásod önmagadról? – kérdezi Steve, és én is ezt

kérdezem. – Mi az önmagadról alkotott látomásod? Csak
sodródsz tovább az Élet folyóján, miközben azon töprengsz,
hogy vajon mi a fene fog legközelebb történni veled?
(Adamus nevet) Helló Crash! (Dave-hez szól) Neked mi a
látomásod önmagadról – arra vársz, hogy történjen veled
valami, amire aztán végre reagálhatsz? Nos, ez
megfutamodás.

Sajnálom. Ez megfutamodás. A legtöbb ember pontosan így

éli az életét. „Csak vá-

rok, hogy mi fog történni, majd reagálok rá.” Igen. Vagy

pedig látomásod van – egy látomásod, ami olyan, akár egy
óriási tudat mágnes – amit aztán magához vonzza az összes
forrást, hogy az virágba borulhasson, behozza az összes
energiát, embert, ami által megtörténik a dolog.

Nos, Steve sok mindent megtanult a források behozataláról.

Támadt ezzel némi kis problémája, amivel talán sokan
tudtok azonosulni. Megint szükségem lenne arra a kardra.
Szeretett csatába vonulni, harcolni! Lényegében élvezte azt,
pont úgy,
ahogy egy páran szintén élvezitek. Szeretitek a harcot! Ettől
érzitek valódinak magatokat. Ez élesen és fényesen tartja a
pengéteket. De ennek nem kell így lennie.

Nem kell küzdenetek. Nem kell csatába, harcba indulnotok a

tömegtudattal vagy, hogy is mondjam ezt – olyan
emberekkel, akik nincsenek a megvilágosodásnak vagy a
tudatosságnak azon a szintjén, mint ti. Nem azt mondom,
hogy legyetek kritikusak, csak hogy legyetek realisták,
hiszen élnek köztetek olyan emberek, akik még csak egy
pár életet vagy csak egy pár száz életet éltek le ezen a
bolygón. Ők egyszerűen csak nem – nem úgy fejlődnek vagy
terjednek ki, mint ti. Ezt nem kell eltűrnötök az életetekben.

Nem ők lesznek a munkatársaid, kivéve, ha ez a látomásod.

Nem kellene, hogy ők legyenek a kollégáid. Lehet egy olyan
látomásod, hogy olyan emberekkel akarsz együtt dolgozni,
akik ugyanazzal a szintű látomással és kiválósággal bírnak,
mint te, és ugyanazok a szenvedélyeik is, mint neked. Nem
kell megmentened azzal a világot, hogy olyanokkal dolgozol
együtt, vagy olyanokkal van kapcsolatod, vagy olyannal élsz
párkapcsolatban, akik más szinten vannak, mint te. Ők ott
tartanak, ahol tartanak. Sokkal többet teszel értük
hosszútávon, ha önmagadról van látomá-

sod.

Mi ez a látomás? Miről szól ez a látomás?

Érzitek itt az energiát, ami kezd nagyon érdekes lenni? Hm.

Igen. David, neked adom a kardomat. Excalibur David.
Excalibur.

Akkor jó! Steven velünk marad egész nap, és azt mondja,

hogy nyitott egy be-szélgetésre bármelyikőtökkel, aki itt
van, vagy aki néz minket, egy bizonyos ideig.
Jelenleg jól érzi magát itt.

A bolygó

Következő. Ahogy megnézed a látomásodat, megnézed mit

is teszel itt, vedd fon-tolóra ezeket a dolgokat, amik olyan
különlegessé teszik ezt a bolygót. A szeretetet már
említettem. A szeretet már kijutott a más birodalmakba, de
még mindig ez az a hely, ahol ezt úgy lehet megélni, mint
sehol máshol. Szeresd most már magad!

Szeresd magad!

Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy nem léteznek olyan

bolygók, ahol magasan fejlett, intellektuálisan, spirituálisan
megvilágosodott lények élnének. Nincs ilyen.

Mindez itt van. Talán ez a rossz hír, de ez itt van. Még

mindig él bennetek a hajlam, hogy azt higgyétek, hogy az
odakint található. Pedig pontosan itt van, ebben a
pillanatban – a legmagasabban fejlett bolygó vagy dimenzió
mind közül. A legfejlet-tebb.

Ahogy már más megbeszéléseink során említettem,

léteznek ugyan intellektuáli-
san fejlettebb bolygók, de azokból hiányzik a szeretet, és az
érzéki tapasztalás. Mit jelent az intelligencia összessége,
amivel csak rendelkezhetsz? Mi az? Hát semmi.

Egy zsákutca. Érzés nélkül, enélkül a nagyon bámulatos

tapasztalás nélkül, ebben a nagyon sűrű, nagyon valóságos,
nagyon érezhető valóságban, amiben vagytok, mit ér az
összes intelligencia? Semmit nem ér.

Tehát drága barátaim, valóban ez a legmegvilágosodottabb

bolygó az összes közül.

Ez az egyetlen olyan bolygó, ami összekombinálja az állati

birodalmat a növényivel és az emberivel – ez az egyetlen
ilyen hely. Sehol sem bukkantok még egy ilyen bolygóra,
ami rendelkezik ezekkel a sajátosságokkal.

Ez az egyetlen olyan bolygó, ahol teljesen elveszhettek –

amibe abszolút belevesz-hettek – egy nagyon izikai, és
nagyon valódi módon, és nem tudtok emlékezni arra,
hogyan tudnátok innen kikerülni. Máshol léteznek olyan
dimenziók, ahol el-játszhatod azt a játékot, hogy úgy teszel,
mintha elvesznél, mintha belevesznél a játékba, de igazából
nem veszel bele. Ez itt az a hely, ahol, ha el akarsz teljesen
tévedni, ha ebbe teljesen bele akarsz veszni, akkor
megteheted, hogy annyira bele-vessz a játékba, hogy újra
meg kell, hogy találd önmagad. (ebben a pillanatban egy
kisgyerek megtalálja a villanykapcsolót, és fel-le
kapcsolgatja –nevetés) Abszolút.

És ez az egyetlen olyan bolygó, ahol Gaia vetette, ültette el

a magokat, ez az egyetlen. Nem rohant az összes többi
bolygóra, hogy ott is elültesse a magokat.

Csak a Földön tette ezt. Ez néhány bámulatos, lenyűgöző

tapasztaláshoz vezet.
Ez az egyetlen egy olyan bolygó, ahol létezik az inkarnáció,
ahogy ezt ismeritek.

Más bolygókon minden ismétlődik, egyfajta megújuló

életerő van, de ez az egyetlen egy olyan bolygó, ahol igazi
halál és reinkarnáció van. Rengeteg sok olyan dolog van itt –
és remélem hamarosan erről egy könyvet is írok – ami
annyira csodálatossá teszi ezt a bolygót.

Akkor lépjünk át a következő témára, és ha megtennéd…

(átadja Lindának a ilctollat) LINDA: Igen uram!

ADAMUS: … hogy írsz egy kicsit a táblára.

Akkor most beszéljünk azokról a dolgokról… hogy is

nevezzük ezeket, ne problé-

máknak, amikkel most néz szembe a bolygó, hanem

fogalmazzunk úgy, hogy egy változó bolygó állapotai. Egy
változó bolygó állapotai.

Egy változó bolygó állapotai

Ahogy ezzel ti is tisztában vagytok, sok minden zajlik
manapság. Érzitek azt. Érzitek a testetekben, az
elmétekben. Sok minden folyik odakint. Sok az aggodalom
annak kapcsán, hogy mi fog történni ezen a bolygón, sok
dráma épül fel most, ahogy közeledünk 2012-höz. Most szó
szerint, nem a naptár szerinti 2012-ben, hanem az
energetikai 2012-ben vagyunk. Van ennek értelme? (A
közönség válasza: igen) Jó. Jó.

Más szóval, az, hogy mit mutat a naptár, az nem sokat

jelent. Egy csomó változás máris zajlik, és a mögötte lévő
energiák azok, amiket a hírekben láthattok. De akkor most
beszéljünk egy változó bolygó állapotairól vagy kihívásairól!

Népesség

Akkor rögtön kezdetnek beszéljünk a népességről! Ma

korábban már említésre ke-rült, hogy a népesség száma hét
milliárd. Hét milliárdan élnek ezen a bolygón. Ez a bolygó
alapvetően 10 milliárd embert képes befogadni, mielőtt
elérnétek a száza-dik majom dolgot, ahol az egész
elkezdene szétesni. Szóval mihez fog kezdeni ez a bolygó?
Mikor fogjátok elérni a 10 milliárdot? Nem túl sok évre
vagytok tőle, ahogy a dolgok most zajlanak.

Ez egy óriási probléma, amivel jelenleg szembe néz a

bolygó. Azt mondanám, hogy komoly oka van annak, hogy
erről beszélünk elsőként. Minél több ember él a bolygón,
annál több rendszerre és struktúra van szükségetek, és
annál több szabály-lyal is kell rendelkeznetek, és annál
kevesebb szuverenitás van megengedve, mert egyre
kevesebb és kevesebb forrás áll rendelkezésre. Tehát mi
történik? Miért nö-
vekszik ekkora ütemben a népesség? Azon kívül, hogy az
emberek, tudjátok „azt”

csinálják. (nevetés) Miért? Miért?

JOSHUA: Túl sok angyal akar idejönni.

ADAMUS: Mindenki ide akar jönni, és ettől egyre

izgatottabbak az emberek, és akkor megteszik azt a dolgot,
és egyre több csecsemő születik. De igen, abszolút.

Egyre több és több létező akar idejönni. Szóval van egyféle

nyomás a népesség szaporulat kapcsán is – a létezők
nyomása, akik ide akarnak születni. És tudjátok, a szerelmi
aktus kellős közepén elég, valaki elfelejti a megelőző dolgot
magára tenni, mert tudjátok az egyfajta ködként működik az
energia kapcsán, és elködösíti a dolgot azok elől, akik be
akarnak ide jutni. Aztán meg: - Jaj, elfelejtettem… és nézd
most mi történt. Ez egy nem várt gyerek. – De igen,
abszolút.

Szóval ez a helyzet, és hogyan lehetne ezt megoldani? Az Új

Földekkel. Nem csak eggyel, hanem többel. Erről már
hosszasan beszéltünk, hogy ezek felállításával az angyalok
rendelkezhetnek Földi tapasztalatokkal más bolygókon is.
Ezek nem izika-iak, de mégis nagyon valóságosak.
Az Új Föld mintáit ti magatok állítottátok elő. Azt mondjátok:
Hát egyáltalán nem emlékszem arra, hogy bármi ilyet is
tettem volna. A szart, még a saját szobámat sem tudom
kitakarítani! Hogyan is építhetnék fel egy Új Földet?”
(nevetés) Kinyitná valaki kicsit az ajtót? Valakinek kezd
melege lenni – meleg van itt bent. Oké. Köszö-

nöm.

Tehát a népesség. Új Földek. Ez az egyik dolog, amit tesztek.

Segítetek kifejleszteni ezeket az új helyeket az új angyalok
számára. Nem csak ezt teszitek, hanem tanítotok is. Ott
tanítotok.

Pénzügyek

Második dolog a pénzügyek. A pénzügyek. Micsoda

zűrzavar, micsoda örömteli zűrzavar uralja a bolygót ezzel
kapcsolatosan! A pénzügyi rendszeretek körülbelül 500

éves. Már egy ideje szétesett. Nem számít mi fog történni

Görögországban, Olasz-országban, vagy bármelyik másik
országban. A Földön uralkodó pénzügyi rendszer már rég
megérett egy renoválásra. Már nagyon régen. Alapvetően
már össze is omlott. És mégis mindannyian itt vagyunk. Még
mindig tudtok enni, tankolni, és az összes ehhez hasonló
dolgot meg tudjátok tenni. Ki tudtok izetni hatalmas ösz-
szegeket azért, hogy itt ülhessetek ezekben a székekben,
annak ellenére, hogy ez…

(nevetés, valaki kommentálja) Igen, meg kellene kapnia.

Igen. Ennyi az egész. Eny-nyi az egész. Ma könnyed vagyok.
(nevetés) Te nevetsz, én ajándékot adok.
Tehát ennek az egésznek már sok szempontból be kellett
következnie. Hiszen egyensúlytalanság jellemezte, továbbá
pedig téves, rossz elosztás. És ez nem valami nagy
összeesküvés elmélet, ez csak… az a képesség, hogy a
pénzügyi energia továbbra is áramolni tudjon, hogy mindig
áramolni tudjon, ez zökkent ki az egyensúlyból.

Most pedig az történik, hogy bizonyos ember csoportok

felfedezik a saját pénzügyi összeomlásukat, csődjüket. És
ezek ti vagytok, srácok! (nevetés) Megélik a saját
frusztrációjukat a pénzügyekkel, a bőséggel, hiszen ez
történik veletek. Mindezt egy meglehetősen érdekes és
csodálatos módon teszitek, keresztül mentek ezen a
személyes életetekben annak érdekében, hogy
felfedezhessetek egyféle új szituációt.

Leblokkoltátok azt a pénzügyi energiát a saját életetekben,

és ebben tényleg remek munkát végeztetek. A pénzügyi
hibás működésért Adamus Díjat érdemeltek! (nevetés) Mi a
következő dolog? (valaki megemlíti Steve Jobs-ot) Ó, igen,
„Steven-nek” igaza van. Kissé befolyásolja a mai
beszélgetésünket.

Mi a következő? Mi a következő? Nos, meg fogjátok tanulni,

hogy újra mozgásba, áramlásba kell hoznotok azokat az
energiákat. Mozgásba kell őket hoznotok. Önmagadon belül
kell azt újra-elosztanod, elsősorban azzal, hogy elfogadod,
hogy rendel-
kezhetsz vele, és hogy az nem rossz. Ez nem fog téged
újabb 20 létidőre a Földhöz kötni. Sőt, segíteni fog abban,
hogy élvezd jelenlegi életed hátralévő részét! Abszolút!

Sok megrökönyödésen és megdöbbentő problémákon

mentetek keresztül, és minden máson is annak érdekében,
hogy segítsétek az általános tudatosságot, de mindezt
személyes szinteken éltétek meg. Akkor most mihez is
kezdetek? Csak ül-tök és vártok a lottó főnyereményre?
Vagy a pénz tündérre? Vagy rám? Mit tesztek?

Mihez kezdtek? (sokféle vélemény a közönség soraiból,

David azt mondja: Teremtünk) Teremtesz! Abszolút!
Köszönöm David! És ezért kapnod kellene… nos való-

színűleg már legalább ezer Adamus Díjad van, de abszolút,

teremts! Ha hideg van, akkor nyugodtan becsukhatod az
ajtót… magad mögött.(nevetés) Tudjátok, el kell, hogy
áruljam, hogy bajban vagyok. Bajban vagyok. Komoly
bajban vagyok ma. Azt hittem, kedves és igyelmes dolog
részemről, ha megosztom a színpadot valaki mással. De
most már az egészet maguknak követelik! (nevetés) Talán
egy csatornázót keres. (Adamus és a közönség nevet)
Szóval, hol is tartottunk? Ó, a pénzügyeknél. A saját
pénzügyeteknél, a saját pénz problémáitoknál – mindezen
keresztül mentetek, és most elkezditek csak egyszerű-

en megteremteni. Mindössze ennyit kell tennetek!

Teremteni! Ennyi az egész! Tényleg. Nincsenek erről
tanfolyamok, amikre elmehetnétek, kivéve… én is fogok
erről egyet tartani, de azon sem szükséges részt vennetek.
(nevetés) SART: És mennyibe fog az kerülni?

ADAMUS: Sokba. Rengetegbe. (nevetés) Igen! Garanciát

kapsz arra, hogy bő-
ségben fogsz élni, vagy ha mégsem, akkor életed végén
visszakapod a pénzedet!

(nagy nevetés)

Egyetlen egyszerű dolog – teremtés. Ez kell nektek, és ez

kell a Földnek is – a teremtés.

Steven Jobs egy csodálatos teremtő volt – bámulatos

teremtő volt, rengeteg ötlet-tel, sok-sok látomással – a
probléma csak az volt, ahogy ezt ti is ismeritek – hogyan
lehet ezt kivitelezni ebben a valóságban? Hogyan állítod
elő? Az egy dolog, hogy gondolkozol rajta. De hogyan állítod
elő? Nos, ez úgy történik meg, hogy a jó emberekkel, és az
energia hatékony rendszerekkel hozod magad összhangba.
És az egyik dolog, amiről Steven hírhedt volt, hogy nem
tűrte el a minőség hiányát, nem tűrte el a szenvedély
nélküliséget! Más szóval: Ne tűrd ezt el saját magadban!

Ne futamodj meg saját magadon belül! Ne akarj semmiben

sem a második legjobb lenni!

És pontosan ezt teszitek. Egy páran meg fogjátok ezt

tagadni, pedig abszolút ezt teszitek – „Nos, elég jó ez így
is.” – Nem! Nem az! Nem, Nem az! Tényleg ezt érdemled,
hogy a második legjobb legyél? Már úgy értem közted és
saját magad
között, saját magadban a második legjobb akarsz lenni?
Egyáltalán nem! Ezért ne tedd ezt! Ne tűrd ezt el!

Ahogy ezt már évekkel ezelőtt elmondtam nektek, én soha

nem alkudozok, nem tárgyalok másokkal. Nektek is így
kellene tennetek! Ne köss alkut a minőség hiá-

nyával! Mindannyian minőséggel kezdtétek ezt az életeteket

– szeretettel, és csodá-

latos érzéki természettel, majd mások kedvéért alkut

kötöttetek, és megalkudtatok ezek hiányával. Lecseréltétek
mindezt. Ne tegyétek! Ne tegyétek! Egyáltalán ne!

És ismételten, engem nem érdekel, hogy 25, 50 vagy 80

éves vagy. Soha nem túl késő! Soha nem túl késő!

Élelmiszer

A következő dolog a listánkon – pénzügyek. Következő.

Akkor ez lesz az élelmiszer.

Ez a mezőgazdaság, de nevezzük élelmiszernek! Ez a

bolygó jelenleg nem élelmiszer problémával néz szembe, és
egyetlen egy éhező embernek sem lenne szabad élnie ezen
a bolygón, egyáltalán nem – mert itt is elosztási
problémákról van szó.

Itt ebben a teremben is tudnátok élelmet termeszteni –

csodás élelmet, ami tele van tápanyaggal. Nem olyan
élelemről beszélek, amiből kiszedték a tápanyagot, hanem
olyanról, ami tápláló és egyben ízletes is. Lehet olyan íze,
mint egy chips-nek, és közben magas tápanyagértékkel bír.
Tényleg. Ez tényleg lehetséges.
De ehelyett mi történik? Leginkább a politikai struktúrák
következtében, az elosztás el lett vágva. Ezért élhetnek
éhező emberek a bolygón. Miért? Mert sokkal köny-nyebb
olyan embereket kontrollálni, irányítani, akik az éhhalál
küszöbén vannak.

Mert amikor tele van a hasuk, akkor hirtelen okosak lesznek.

Hirtelen olyan dolgokat akarnak, mint a szabadság, a
szuverenitás és a Macintosh számítógépek. Te-hát…
(nevetés) Ez már a második volt Steve. Ez már a második
volt. Három esélyed van mára. Ennyiért izettél. (nevetés)

Élelmiszer és elosztás. Ahogy közelítünk a 10 milliárd

népesség számhoz a bolygón, a probléma még szörnyűbb
lesz, hacsak nem távolítjuk el a kormány kontrollokat, ha
csak nem romboljuk le a sorompókat, és nem izetünk többé
azért, hogy ne ül-tessenek vetőmagokat!

Engem nem érdekel, hogy milyen törvényeket vagy más

szóval falakat alkotnak az országok és a kormányok között,
de az összes élelmiszer szabályozást és élelmiszer tarifát,
importot és megszorításokat el kell távolítani! Nem lenne
szabad éhezésnek lennie ezen a bolygón! És ha mégis van,
akkor az a vezetők hibája. A vezetők hibá-

ja.

Bárhol termelhetsz élelmet – a szekrényedben, az

alagsorban, a verandádon – bárhol. És ahogy ezek az
energetikai megszorítások eltűnnek, a cégek egyre inkább a
vetőmagok fejlesztésébe fognak befektetni – azokba a
vetőmagokba, amikből több
tápanyaggal bíró termés fakad, és amihez kevesebb víz,
öntözés szükségeltetik, és nincs szükség semmiféle
műtrágyázásra, mert ezek már alapvetően ellenálló-

ak lesznek a kártevőkre, és energetikailag ellenállóak

lesznek a baktériumokra és gombákra. És ez már itt van,
barátaim. Már itt van.

És létezik a látnokoknak egy csoportja, akik nem kötnek

kompromisszumot, akik nem alkudnak meg, és akik nem
néznek vissza, hanem azt mondják: Először ezt saját
magunknak fogjuk elképzelni – a látomásunk először saját
magunkról szól.

Abbahagyjuk ezeket az ostoba étrendeket. – Az önmagában

élelmiszer elosztás probléma, amikor elkezded ezeket az
ostoba étrendeket, diétákat követni. Igen, mindannyian, akik
ezekkel próbálkoztok, pont ugyanazt az ostoba hülye dolgot
teszitek, amit a kormányok is tesznek, és amivel
lekorlátozzák, megszorítják az energia megfelelő elosztását
az élelmiszeren keresztül. Igen! Ó! Add ide….(megragadja a
kardot, és elkezd vele hadonászni) csak….Á! (nevetés) Ó!

Tehát amikor azt képzeled el saját magad számára, hogy az

ételből származó táp-anyagok bejutnak a testedbe, és
táplálják a TudatTestet egy hatékony módon, mindenféle
őrült megszorítások nélkül, amikkel eddig bírtál, és amikor
megengeded, hogy a tested úgy dolgozza fel a táplálékot,
ahogy azt kell, és amit a tested nagyon is jól el tud végezni,
amikor lehetővé teszed ezt a természetes áramlást, akkor
ezt létrehozod önmagadon belül, és akkor az megosztásra
kerül a tömegtudattal. És akkor mindezek a fent felsorolt
dolgok eltávolításra kerülnek.

Vallás
A következő dolog a listán. Ó, le kell írni. Vallás. Vallás. Én
nem vagyok vallás ellenes. (nevetés) De, pontosan ugyanaz
itt is a helyzet, mint a pénzügyeknél, ez sem változott
semmit már nagyon hosszú ideje. Olyan vallási hitrendszer,
vallási tudatosság uralkodik ezen a bolygón, ami legalább
hat, hétezer éves, ha nem több. És szinte semmit sem
változott azóta sem. Tényleg nem. A csoportok nevei
megváltoztak, a vezetők változtak, de a lényeg semmit sem
változott.

A vallások mentálisak, emberek alkották őket, és olyan

messzire mennék, hogy azt állítom, hogy a vallásoknak
nagyon, de nagyon kevés közük van Istenhez. Nagyon
kevés. (valaki beszól: Hurrá!) Nagyon… igen, hurrá!
(vannak, akik tapsolnak és él-jeneznek) Add ide nekem azt a
kardot! (Adamus újra meglengeti a kardot, a közön-ség
nevet) Nagyon kevés. És… (visszaadja a kardot David-nek)
Köszönöm David. Te vagy ma a kard őrzője.

Azért beszélek erről, mint a változó bolygó legfontosabb

állapotainak egyikéről, mert ennek is változnia kell. Sok
fontos dolog van, és ti ezt tudjátok és érzitek, mert ti
magatok is keresztül mentetek ezen.

Először is a vallások nem létezhetnek ekkora

egyensúlytalansággal, mint manap-
ság – drámai, hatalmas egyensúlytalanság ez – a maszkulin
és a feminin energia között. Ez képtelenség. Egyszerűen
felfoghatatlan, hogy tudták egyáltalán felállítani ezeket az
állapotokat a vallások. Pontosan úgy, ahogy nem létezhet
olyan vallás, ami csak a femininre épül – csak Íziszre épül.
Ízisz egyébként sem tenne ilyet, de ti sem. Ez a maszkulin
és a feminin egyensúlyáról szól, mert a kettő együttesen je-
lenti, teszi ki Istent, az Én Vagyok-ot. Nem lehet az egyiket
kizárni.

Az egyházak visszatartják azt, aminek ki kellene pattannia a

tudatosságból, a sok-sok szónoklatuk, a rengeteg szabályuk
és az egyensúlytalanságuk miatt.

A másik dolog pedig az, hogy a vallások azért is szerepelnek

ezen a listán, mert közvetítőként járnak el közted és Isten
között. Isten pontosan itt van. Úgy értem, pontosan… (a
mellkasára mutat)… pontosan itt. Nincs szükséged egy
közbenjáróra ahhoz, hogy innen (a fejedből) ide (a szívedbe)
gyere. (nevetés) Ehhez mindössze egy jókora mély
lélegzetet kell venned, és ki kell lépned a fejedből! De ha ott
van neked ez a közvetítő, és így teljesen kerülő úton kell
menned, akkor el kell fogad-nod rengeteg szabályt,
imádkozást, szabályozást, meg a szenvedést, meg minden
más egyebet is, és ez teljesen el fog téged terelni, és
teljesen levesz téged az ös-vényedről. És ebből bizony elég
nehéz kiszállni, mert tele van pakolva egy csomó hipnózissal
és szexuális energiával. Ez így van. Meg van terhelve
rengeteg sok féle-lemmel és régi hitrendszerrel.

Mi történik itt, egy ilyen szituáció esetén, amikor a

tudatosság készen áll a kivirág-zásra – hát az, hogy itt
vannak ezek a dolgok, amik mindezt visszafogják a vallás
miatt. És ez miképpen is vonatkozik rátok? Lényegében
egész jó munkát végeztetek abban, hogy kiléptetek a saját
szabályaitok és a saját szónoklataitok bűvköré-
ből. Néhányatokban még mindig fellelhetőek makyo-s
szálak, ami a te spirituális lószarod, de elég jó
beszélgetéseink vannak, négyszemközt és néha
csoportosan is arról, hogy mikor merülsz el abban a makyo-
ban. Elkezditek felismerni, hogy ez az egész csak egy rakás
szemét. Tényleg az.

A spiritualitás olyan egyszerű. Nem kell hozzá semmit sem

tanulnod. Nem kell be-izetned tanfolyamokra. Nem kell
gurukat követned. A guru minden bizonnyal nem olyan
megvilágosodott, mint te, de mágikus hatalma van feletted
– mert – ó, Steve azt mondja, hogy az idiótaságod miatt –
képes elszedni a pénzedet, a hatalmadat és képes elnyerni
a guru imádók csodálatát, hajbókolását.

Annak ellenére, amit Steve mondott én amondó vagyok,

hogy mindez azért van, mert a legtöbb ember – nem ti – de
a legtöbb ember még nem teljesen áll készen arra, hogy
felvállalja a felelősséget magáért. Ezért is járkálnak el a
templomokba.

Ti lényegében kitűnő, csodálatos munkát végeztetek abban,

hogy túlléptetek ezen.

A következő dolog a listán – ezek az állapotok. És 5 órakor

állítsatok le. Nem aka-rom tovább folytatni… (nevetés)
Energia

Energia. Energia. Ez hatalmas problémát jelent a bolygón.

Óriásit. Talán ennek kellene az első számúnak lennie a
listán, de nem lehet minden dolog az első számú.

Energia.

Lyukakat fúrtok a Föld mélyébe, és a Föld nem kifejezetten

fog ezzel törődni. Az egyik nap felmerült a kérdés, hogy
amikor a Föld mélyére fúrtok, és utána bekövet-kezik egy
földrengés, még ha jelentéktelen méretű is – akkor a kettő
között található-e valamiféle összefüggés? Steve? Nem kell,
hogy kimaradj a Reed Egyetemről ahhoz, hogy tudd, hogy
„igen, a kettő között összefüggés áll fenn.”

Tehát az energia. Óriási probléma. Ez nem csak egy szó

szerint értendő probléma, hanem egyben szimbolikus is. Az
olaj kifogyóban van. Megpróbálnak mindenfélét csinálni –
úgy akarják kivonni, hogy a sziklákat sajtolják, hátha így ki
tudnak nyerni belőlük egy keveset, és az ki fog tartani egy
rövid ideig. Meg napelemeket szerel-nek fel. Vannak, akik
így meggazdagodnak, de nem túl sok ember állít elő
energiát az én szerény véleményem szerint. Vagy ott
vannak a szélturbinák. Ez egy szép próbálkozás, de igazából
csak pénzpocsékolás, mert az energia nem innen fog
érkezni.

Hanem a már itt lévő elemek egyszerű alkímiájából fog

érkezni. Az alapja a fény, a szén, és az atomi szerkezet – és
mindezeket másképpen kell átalakítani, nem a most
megszokott módon.

A Régi Energia a szó szoros értelmében véve Régi Energia –

a régi dinoszaurusz csontok, a ti csontjaitok. Gondoltatok
már valaha is erre ebben az értelemben, amikor éppen
tankoltatok? Ezek az én csontjaim egy másik életből?
(nevetés) És ezzel akartok száguldani az utakon? Hát nem
csoda, hogy az aspektusaitok ki nem állhat-nak benneteket!
(nevetés) Tehát az energia problémát jelent a bolygón, de
nem igazából. Nem igazán, és ez benne a bámulatos. És
már nagyon, de nagyon közel az áttörés. A kérdés a
következő: A tudatosság vajon készen áll erre az áttörésre?
Az összes elem itt van. Sok laboratóriumi munka el lett
végezve, sok jó elmélet van, vannak olyan szabadal-mak,
amik éppen most, ebben a pillanatban kerülnek bejegyzésre
az Új Energia, a tiszta energia, a viszonylag olcsó energia,
egy olyan energia kapcsán, ami a nukle-

áris energiával ellentétben, nem fogja felrobbantani a

bolygót, és nem hagy maga után szennyezett maradványt.
És nagyon könnyű és olcsó.

És ez, mondhatni pontosan itt van. Itt van. A kérdés csak az:
Vajon a népesség, a pénzügyi rendszerek, a vallások, és
mindenki más is készen áll ezt kezelni? Ez itt a kérdés. Ha
most hirtelenjében az összes külső áramforrást
lekapcsolnák, ha kidob-nád azt a régi motort az autódból, ha
megszabadulnátok az összes olyan infrastruktúrától, ami a
Régi Energia elosztását támogatja, akkor mégis mi
történne?
VINCE: Munkanélküliség.

ADAMUS: Abszolút! Tömeges munkanélküliség! És melyik

politikus az, amelyik koc-káztatná a hazugságát, és
munkanélküliséget akarna? (nevetés) Egyik sem! Mert a
munkanélküli emberek nem jó szavazók. Nem, ők nem jó
szavazó polgárok. Ők nem hűségesek senkihez és
semmihez.

Tehát tényleg létezik egy tudatosság – ez nem egy

összeesküvés – hanem létezik egy tudatosság, akiknek
nincs ugyan egy központi szervezetük, vagy nem
szerveződnek csoportba, ami ezt támogatná nyíltan – de ez
egy tudatosság, ami része a Föld tudatosságának – és ami
ezt az egészet visszatartja, visszafogja. Ez egy elég fura
dolog. Hiszen az új készen áll, de az teljesen meg fogja
változtatni az általatok eddig ismert életet itt a Földön. Mert
akkor mindenki energia szuverénné, függet-lenné fog válni.
Lenyűgöző! Nem kell majd küzdened, harcba szállnod a
mostani szennyezettség szintekkel, és az összes politikai
kezdeményezéssel sem, akik zöl-deknek vallják magukat. És
barátaim, ez létezik. Létezik.

Ha létrejön ez az energia függetlenség, akkor ez meg fogja

változtatni a teljes támogató infrastruktúrát. És ez – szerény
véleményem szerint – példa nélküli új kreativitáshoz fog
vezetni ezen a bolygón. Az emberek kirohannának, a
hozzátok hasonlóak és mások is, akiknek voltak ötleteik –
most, hogy hirtelenjében elérhető vált az olcsó, szinte
teljesen ingyenes energia, tiszta energia – és mi mindenhez
tudnátok ezzel kezdeni? Bámulatos lenne!

Tehát az energiáról szólva: ez egy világméretű probléma. Mit

tudunk tenni? Elő-
rántjuk a kardunkat, és harcba vonulunk a régi, rossz
tudatosság ellen, ami tényleg visszafogja ezt, mert továbbra
is a régiben akar maradni? (a közönség válasza: Nem) Nem.
Nem. Habár ez is mókás lenne. (nevetés) De nem. Hanem
szépen szemügyre vesszük a saját energiánkat.

Még mindig a Régi Energiát használjátok, és most itt nem a

kőolaj energiáról be-szélek. Hanem a fény energiáról, a
kozmikus energiáról, arról, ahogy mindezt behozod a
testedbe, ahogy ezt feldolgozod az agyadban, ahogy ezt
behozod életed bőségébe.

Az Új Energia pontosan itt van. Imádom ezt a kardot!

(nevetés) Az Új Energia pontosan ott van. Itt és most. Ez…
elnézést… jelenleg itt van a válladon. Itt köröz körü-

lötted. Pontosan itt van, a fejed felett. Itt van, de ti mégsem

hozzátok azt be. Hogy miért? Mert előbb tudni akarjátok…
mert előbb el akartok erről olvasni egy könyvet, majd el
akartok menni egy erről szóló tanfolyamra, aztán meg
garanciákat akartok, ezt követően lesztek csak hajlandóak
belemártani a kisujjatok hegyét. Azt mondjátok: Oké,
hallottam az Új Energiáról, de kérlek, mondj el róla mindent,
amit csak tudsz! – Nos, pont ezt tettem. (nevetés) Ez az.

Ez új. Teljesen másképpen működik. Nem rezgésre vagy

egymással ellentétes, szembenálló energiákra épül. Ez
kiterjed. És nem viszonyul, nem hasonlítgat.
A Régi Energia viszonyul. Mindig egy korábbi tapasztaláshoz
viszonyítja, hasonlítja magát. Ezen a módon építi saját
magát. Az Új Energia ehhez képest semmihez sem
viszonyul, semmihez sem hasonlítgat. Megtapasztalhatod
azt ma, ez ad neked egy bizonyos eredményt, és holnap
már teljesen másképpen fog működni. És te meg veszel egy
mély lélegzetet és azt mondod: „Nem tudom, hogy készen
állok-e erre!

Szeretem a viszonylag kiszámítható dolgokat az életemben,

mindössze egy kicsit jobbat szeretnék a jelenleginél.”

(Linda mutatja neki az időt) A fenébe! Valaki átállította az

órát! (nevet) Köszönöm.

Tehát mit tesztek? Ti vagytok a látnokok. Látnokok vagytok.

Elképzeltétek saját magatok számára az Új Energiát, nem az
elméteken keresztül, nem a mentális fo-lyamataitok által,
hanem lényegében azáltal, hogy azt választottátok, és azt
mondtátok, hogy mi a franc veszítenivalótok van? Mi a fenét
tudnátok elveszíteni? Pontosan ugyanez történt Mr. Jobs
esetében is: Mit veszíthetek azzal, ha piacra dobom ezeket a
kis zenei szerkentyűket? Mit veszítek ezzel? Miért is ne? Ó,
mindenféle rossz dolgokat fognak rólam írni. – mondja ő – de
egyébként is ezt fogják tenni.

Akkor meg miért is ne tehetném meg, és ha működik, akkor

majd tényleg jó dolgokat fognak rólam írni.

Tehát drága barátaim, a saját energiátok értelmében,

szálljatok le a régiről. Engedjétek meg az újat! Engedjétek
meg, hogy az életetek részévé válhasson!

Környezet
A következő a listán… jaj, gyorsnak kell lennem. Oké.

A következő a listán a környezet. Ez nem ad okot hatalmas

aggodalomra, de mégis egy olyan dolog, amin nem árt rajta
tartani a szemünket. Gaia szinte kimeríthetet-len
képességgel bír saját maga megtisztítása, egyensúlyba
hozatala kapcsán. Bár sok esetben – ez emberi életek
áldozatával jár együtt – több száz, több ezer vagy több
milliók halálával. Nézzétek csak meg Atlantiszt! Gaia tudja
hogyan kell tisztíta-ni, de most távozóban van. A kérdés az:
Ti vajon tudjátok, hogyan tisztítsátok meg a környezetet?

Az a dolog, ami nagyban elősegítené ezt az lenne, ha

leszállnátok a Régi Energiáról, és kiszállnátok a régi
pénzügyi rendszerek módozataiból. Ennek eget rengető
hatá-

sa lenne. De ahogy ez a bolygó lassan eléri a 10 milliárd főt

számláló népességet, ennek egyre több környezeti kihatása
is lesz, sokkal több, mint amit szerintem a legtöbb ember
képes lenne felfogni.

Mivel ti látnokok vagytok, viszonyíthatjátok ezt a saját

énetekhez. A izikai létezé-

setekhez, elsősorban a testetekhez, és ez felveti a kérdést,

hogy te hogyan tisztítod ki magad? Hogyan viselsz gondot
önmagadra? Hát nem a furcsa étrendjeitekkel, az
,,A Segítôk Elmennek’’

biztos! És ezt most Mr. Jobs is megerősíti – Mr. Furcsa összes

furcsa étendje, diétája – ez nem erről szól. Hanem arról,
hogy töltsél némi időt csendben önmagaddal, és adj
engedélyt a testednek arra, hogy véghezvigye a tisztulását,
hogy gondot visel-jen magára. És meg fogja tenni. Meg van
az intelligenciája hozzá. Tudja, hogyan tegye ezt meg.
Mindössze arra van ehhez szüksége, hogy te megengedd
ennek a bekövetkeztét.

És akkor az ki fogja tisztítani a rákot, ki fogja tisztítani a régi

beragadt, megrekedt energiákat. Még azokat a részeket is ki
fogja tisztítani, amik energiát tárolnak a későbbi
felhasználás céljából. Azokat is ki fogja tisztítani, ami először
rettentően kellemetlen és kínos lesz, mert nem lesz
szükséged energiatároló képességre a tes-tedben többé. Az
Új Energia nagyon is a Mostban van, ezért nincs már
szükséged többé azokra a régi tároló vagy raktározó
helyekre.

Oktatás

Apropó, itt most kialakul egy lista – és rettenetesen gyorsan

beszélek, amiért elné-

zést kérek a fordítóktól – akik nevetnek – mert meg kell

csinálnunk ezt a listát. A következő a sorban megint egy
jókora dolog, ennek kellene az első számúnak lenni, de nem
minden lehet az – vagy talán mégis – és ez az oktatás.

Ezen a bolygón az oktatás lényegében – és most elnézést

kérek mindazoktól, akik nagyon benne vannak ebben – de
lényegében egy katasztrófa. És ezalatt nem a ta-nítók
szenvedélyét vagy a szolgálat iránti vágyukat kívánom
kisebbíteni, hanem az általuk használt módszereket. Mert az
lineáris. Mentális. És érdekes módon, ahogy ezt már ti
magatok is tudjátok, önmagában csak a mentális
tevékenység nem marad fenn hosszú időn keresztül. Az
elme elfelejti saját magát. Ti is elfelejtitek az összes
mentális dolgot, amit csak megtanultatok, de az olyan
dolgokat, mint az érzelmek és a dráma, az
élettapasztalatok, az eszközök – ezeket mind megőrzitek.

A mentális cuccnak nyoma vész. Mert nem annyira fontos.

Az oktatás jelenleg a mentális tevékenységre helyezi a

hangsúlyt nagyon erőteljesen. A szó szoros értelmében
sokkal többet lennél képes megtanulni azáltal, ha egy
könyvre ráteszed a kezed, és beleérzel annak esszenciájába,
mint amit a tanulással el tudsz érni. Tényleg sok mindent
meg tudnátok tanulni azáltal, ha belemélyedtek, ha
elolvassátok, ha beleéreztek, látjátok a szemetekkel, majd
keresztül futtatjátok azt az elméteken, de egyben részt is
vesztek az egészben. Ez a valódi tanulás.

Akkor most ti, a látnokok, akik önmagatok látnokai vagytok,

akik rendelkeztek a világ megváltoztatásának a
potenciáljával, azt a kihívást intézem hozzátok, hogy ne
csak a hibákat keressétek az oktatási rendszerben. Az
könnyű. Arra bárki képes.

Az nagyon is könnyen megy. De mi az új tanulás? Mit jelent

az új tanulás neked?

Nem a gyermekeidnek, nem más Shaumbráknak, nem az

iskoláknak, hanem csak
és kizárólag neked. Mi a tanulás új módja ezentúl számodra?
(a közönség válaszai: - Tapasztalás, potenciálok, intuíció,
képzelet… stb.) Ezek mindegyike. Ezek mindegyike. És én
még egy dolgot hozzátennék mindehhez: Az elmélyedés, a
magadba szívás. Az a képesség, hogy mindezt magadba
szívd energetikailag, ahelyett, hogy az elméden keresztül
kellene az egésznek áthaladnia. Ahogy már említettem,
képes vagy arra, hogy kézrátétellel magadba szívd a könyv
energiáját.

Na erre persze az elméd azt fogja mondani: Na igen, de

tudod, akkor ha jön egy dolgozat, vizsga vagy teszt, tudod,
ahol meg kell adni a pontos adatokat, számo-kat, meg
mindent pontosan a könyvben leírtak szerint, akkor képes
leszek erre? Ez lényegtelen. Abszolút lényegtelen. A tények
feledésbe merülnek. A tények feledésbe merülnek.

Az új oktatás lényege az intuíció. Az érzés, ráérzés és az

élmény. Ez az esszenci-

áról, a lényegről szól, nem pedig a tényekről. És egy vicces

dolog történik, amikor valaki egyszer elkezdi magába szívni
az esszenciát belőle… (nevetés, ahogy előhúz egy üveg
tequilát) Eljött már az ideje?

Képes vagy ebből is kivonni az energiát, ebből az üveg

tequilából, és bele tudsz ebbe érezni, máris körbeadjuk az
üveget, csak egy pillanat még – kibontva vagy bontatlanul,
ez sem számít – bele tudsz ebbe érezni. Ó, akkor most
bontsuk csak fel, és adjunk körbe poharakat, hogy mindenki
ihasson belőle egy keveset, ha sze-retne. Mi most itt éppen
tanulunk. Ez a mi oktatásunk. (nevetés) (A közönség
reakciója: Ó, és némi taps) Kérném, hogy mindenki kapjon
poharat, és adjátok körbe az üveget, és David, használd
csak nyugodtan a kardot az üveg tetejének a levágásá-
hoz. (nevetés) Igen!

Nem, de komolyan, ezt most egy kicsit humorosra veszem

itt a tanulás példájának a kedvéért. Mielőtt öntenétek
magatoknak, érezzetek bele az üvegbe, és az üveg-ben lévő
tequila esszenciájába! És amikor beleérzel az esszenciájába,
akkor tényleg érezz abba bele! Úgy értem az egyszerű
esszenciájába! Ne legyél mentális! Csak érezz bele! Akkor
ezt követően önts egy kicsit a poharadba, és add tovább az
üveget, hogy mások is megkóstolhassák!

EDITH: Érezheted anélkül is, hogy belekóstolnál?

ADAMUS: Abszolút. Abszolút, de azoknak mondom, hogy

akik meg is kóstolják, azok fel fogják fedezni, hogy ha előbb
az esszenciájába érzel bele, akkor hirtelen megváltozik
maga az élmény, beteljesítőbb lesz. Ugyanez a helyzet a
tanulással is…

a tanulással is. A könyv pont olyan, mint egy üveg tequila.

Érzed. Érzed az esszenciáját.

Következő dolog: Amikor ezek után olvasod a könyvet, akkor

sokkal több minden történik. Sokkal többet ki tudsz venni
belőle. Ez az igazi oktatási rendszer – esszen-cia, majd
tapasztalás, megélés. Jelenleg ez az egész csak a
számokról, az adatokról
és a tényekről szól, pedig az esszenciát követő tapasztalás a
lényeges.

Akkor lépjünk tovább a listánkon! Már majdnem a végén

vagyunk, és a legvégén pedig ezt az egészet egy briliáns
lényeggé párolom.

Vezetés

Vezetői képesség. Vezetőség. (valaki tapsolni kezd) Ó, még

ne tapsolj! Mert ez fájni fog. Jó. (a közönség elkezdi
öntögetni a tequilát) EDITH: Előbb Adamusnak adjatok!
(valaki megkínálja) ADAMUS: Adjátok Lindának!

GARRET: Van itt még pohár.

ADAMUS: Kérnénk még egy pár poharat ide! Már csak egy
pár percünk maradt. És még sok munkánk van.

Szóval a vezetői képesség. Itt… (nevetés, ahogy Linda

belekóstol a tequilába, és borzalmas arcot vág) – Nem
éreztél bele az esszenciájába!

LINDA: Ettől kinő a szőr a mellkasomon.

ADAMUS: Mert nem éreztél bele az esszenciájába. (nevetés)

Egyszerűen csak fog-tad és megittad. Legyen vele egy
érzéki tapasztalásod! Érzékien tapasztald meg!

(Adamus belekortyol) Áhh… Ó, ez jó volt! Látod? Ez nagyon

érzéki volt. Á, még egy próbát teszek. (megint belekortyol)

LINDA: Inkább te, mint én!

ADAMUS: Áhh. Jó! Azért mondtam az elején, hogy 10 perccel

6 előtt állítsatok le, mert be fogok rúgni. (nevetés) Tudtam,
hogy ez lesz!

Vezetői képesség: A világban jelenleg nincs sok igazán jó

vezető – ebben a világban – legyen szó akár az üzleti életről,
akár a kormányról, vagy bármi másról. Az emberek félnek
előtérbe lépni, és felvállalni a saját vezetői képességüket.
Mr. Jobs egyfajta vezető volt a saját maga módján. Ma már
valószínűleg egy-két dolgot másképpen tenne, de
mindenképpen látnok volt, és legalább a saját maga ura
vagy vezetője volt.

Amikor elgondolkoztok azon a dolgon, hogy ezen a bolygón

kit akarnátok vezető

pozícióban látni, kik a valódi, igaz Szabványok, legyen szó

akár a vallásról, akár a kormányokról, vagy az üzleti életről –
hát nem sok van belőlük manapság. De ez
megváltozhat. Mégpedig úgy változhat meg, ha te magad a
saját vezetőddé válsz.

Á! Ezért is mondtam az előbb, hogy ez egy nagy dolog. Ez

valószínűleg… miközben a legjobb minősítést a vallásért
kapod, akkor valószínűleg csak közepest, vagy még annál is
kevesebbet kapsz az önmagadra vonatkozó vezetői
mivoltodért. Ez itt a legalacsonyabb fokozat. Nem engedted
meg magadnak, hogy te vezesd magad!

Van egy rakás aspektusod, akik, nos olyanok, mint a

börtönben raboskodó rabok, és bizonyos értelemben mégis
ők vezetik a bolondok házát. (nevetés) Mindenféle
tevékenység zajlik bennetek, de ki itt a felelős ezért az
egészért? Egy bizonyos értelemben ellenálltok ennek a
felelősségnek. Nem akarjátok ezt a felelős-séget felvállalni
az életetekért. Sokkal könnyebb másokat vádolni. Sokkal
könnyebb másokat követni, mások után menni. Így aztán
elkerülitek a vezetői mivoltotokat.

Most arra kérlek benneteket, hogy képzeljetek csak el egy

látomást, ami a saját magatok vezetői képessége legyen a
saját életetekkel kapcsolatosan. Milyen érzés vezetni
magad, önmagad lenni? (Linda megint mutatja az időt)
Ezeket a dolgokat nem kellene időre tennünk! Meg kellene
engednünk, hogy ez a Most Pillanatában legyen, ami nagyon
folyékony.

Szóval saját magad vezetőjének lenni – ez nehéz dolog,

mert nem igazán bízol meg saját magadban. Valószínűleg
nem szavaznál magadra, vagy nem választanád meg
magad egy választási kampányban. Nem is tudod, hogy
meg van-e benned mindaz, ami ahhoz kell, hogy saját
magad vezetője legyél, ezért aztán állandóan halogatod a
témát. Halogatod ezt valaki más miatt, valami más miatt,
egy másik időre. Most is halogatsz, mert ezt mondod:
„Értem én mit mond itt Adamus, de majd holnap fogok ezen
elgondolkozni” – és persze nem fogsz. Tehát itt ez a vezetői
szerep hiá-

nya. Olyan ez, mint egy hajó, aminek nincs…(valaki beszól:

nincs iránytűje, valaki más azt mondja: nincs kormánya) –
Mindkettő igaz. Se kormány, se vitorla, se kormánykerék, se
motor, semmi sincs. Csak úgy sodródik az a hajó.

Szabványnak lenni

Ezek a problémái, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy az

állapotai egy változó planétának. És ezek mind most
történnek, és ugyanezek a dolgok a belsőtökben is
lejátszódnak ezzel egyidőben. Látjátok az összefüggést?

Megváltoztathatjátok ezt a bolygót, vagy hozzájárulhattok

ahhoz a változáshoz, amit az emberek kérnek ezen a
bolygón azáltal, ha ezt az egészet meglátod a saját
belsődben, és kifejleszted saját magad vezetését, ha
behozod az Új Energiát, ha megengeded magadnak a
bőséget, és mindazt, amiről ma itt beszéltünk. Ez nem arról
szól, hogy kimész, és csatlakozol valamiféle politikai
akcióhoz vagy közösséghez, vagy ha megújítod a
tagságodat valamelyik energia őrző csoportnál. Hanem ez
az egész úgy történhet meg, ha ezt az összes dolgot, ami
ezen a listán szerepel, megteszed saját magadért. Saját
magadért.
És amikor mindezt megteszed, az létrehozza a Szabványt.
Ez megalkotja a mintát, a sablont, és egy energiát, ami
aztán majd kisugárzódik a tömegtudatba. És a tö-

megtudat részévé válik, a tömegtudatnak egy új ágává válik

azok számára, akik hajlandóak meglépni ezeket a
változásokat.

Tudjátok, ha mindezeket a dolgokat megteszitek, azzal nem

közvetlen módon változtatjátok meg a bolygót, hanem
ellátjátok a planétát azokkal az eszközökkel, vagy
formátumokkal vagy esszenciával, ami által az képes lesz
megváltoztatni önmagát – és ez bárki számára elérhető lesz,
aki ezt akarja, bárkinek, aki meg akarja ezt tenni.

Az is lehet, hogy ez a bolygó úgy fog dönteni, hogy ott

marad, ahol van – a Régi Energiában – és ténylegesen nem
történik meg ez a tudati áttörés, ami pedig ké-

szen áll már. És ez is lehetséges. De talán, azáltal a munka

által amit ti végeztek, hiszen pontosan ez az ittlétetek oka –
ez lesz az, ami meg fogja adni azt az utolsó szikrát, azt az
utolsó lendületet vagy ösztönzést, ami által ez a nagy tudati
áttörés bekövetkezhet. Ami egy óriási áttörés.

De mielőtt elmondanám a záróbeszédemet, mert van itt

valaki ma, aki az idővel cseszeget engem, hadd mutassak
még rá két olyan problémára, amit én az összes többi felé
emelnék, vagyis magasabb prioritást adnék nekik. Ezeket
sokkal nehezebb megérteni. Két problémáról van itt szó,
amiket magatokban is meg fogtok látni, és talán a bolygó
problémájaként vagy állapotaként is meg fogtok látni.

Még két dolog

Legelőször is, ez egy mentális korszak. Ez itt az atlantiszi
mentális aktivitás csúcspontja. Mert ennek az aktivitásnak a
csúcspontja bizony nem Atlantiszban teljese-dett ki, hanem
pontosan most történik. A dolgok mentálissá váltak, nagyon
kevés a kreativitás, alig van valami kis látomás. Minden az
elmében van. Az elme csodálatos egy pontig, de
rettenetesen korlátolt, szűk. Nagyon, de nagyon szorosan
korlátolt.

Ti rendelkeztek egy nagyon mentális hálózattal, és egy

mentális hálózat – tudatosság háló – önmagába zárul.
Vérfertőző – és ti is tudjátok mi történik egy vérfertő-

zés esetében. Végül sok-sok romboló mintát okoz. Miért?

Mert lényegében fel akarja magát robbantani, képtelen már
tovább abban a szoros, szűk típusú hálózatban tovább
létezni.

Ott van nektek egy rettentően mentális tömegtudati

hálózat, ami működésben van.

Valahogy ki kell onnan jönnötök, mert máskülönben vagy ki

fog robbanni, vagy pedig belül fog robbanni. A kettőből az
egyik meg fog történni. Ez így nem tud tovább folytatódni.
És pontosan ez történik most veletek személy szerint.
Kiszállóban vagytok az elmé-

tek hálózatából, és ez egy élő pokol, hiszen mindezt pont az

elmétek hálózatából próbáljátok megtenni. És ez így nem
fog működni. A külső befolyásnak valahonnan máshonnan
kell érkeznie. Mégpedig az Isteni Intelligenciádból. Aki a Te
Éned. A te Én Vagyok-od. Nem tudsz gondolkozással
megvilágosodni. Gondolkodással nem tudsz kilépni az
elmédből soha. Tehát az elme korszaka volt az első számú.

Ehhez szorosan kötődik a hipnózis. (valaki éppen átállítja az

órán az időt) Még egy kicsit visszább állíthatnád! (nevetés)
Tehát a második számú dolog pedig a hipnózis – amiről a
következő összejövetelünk alkalmával még többet fogunk
beszélni – de a lényeg az, hogy jelenleg az emberiség teljes
hipnózis alatt van, és ők ezt imádják. Ők kérték, ezért aztán
meg is kapják. Nem gondolkodnak önállóan, saját magukért,
nem cselekednek önálló-

an, saját magukért. Lusták és letargikusak lettek. És még ha

meg is mondod neki, hogy: Te teljesen be vagy hipnotizálva!
– és most ezt nem nektek mondom, hanem mintha én
mondanám ezt most nekik – Annyira be vagy hipnotizálva! –
Erre sem reagálnak, csak egy nagy vigyor ül az arcukon
egészen addig, amíg kapnak egy kis cirkuszt és egy kis
sütit, egy apró kis örömet, ami tovább löki őket.

Tehát a hipnózis egy jókora probléma. Hogyan lépsz túl a

hipnózison?

SHAUMBRA 2. (nő): Választással.

ADAMUS: Választással. Köszönöm. Köszönöm. Kaptál ma

már díjat? Most kapsz egyet. Kapsz még egyet. Ez ragyogó
volt! Ó igen!
LINDA: Kap egy másikat is? Kap egy másikat is.

ADAMUS: Másikat is. Választás. Ez az, amit megtehetsz,

mint látnok, ezért a bolygóért – hogy hozol egy választást
önmagadért. Dolgozzatok a választásokkal!

És drága barátaim, most akkor foglaljuk össze a dolgokat az

utolsó perceinkben!

Vegyünk egy mély lélegzetet!

Látnoknak lenni

Miért vagytok itt? Remélhetőleg az olyan dolgokért, mint

amilyen az öröm, hiszen olyan sok időt fektettetek már bele
ebbe a bolygóba. Sok életet feláldoztatok, oly sok mindent
feladtatok. Remélhetőleg ezt az életeteket csak az örömmel
töltitek el.

Élvezitek ennek az inkarnációtoknak az érzéki természetét!

És ha ezt teszitek, ha tényleg jó mélyen belemerítitek ebbe
magatokat, ha tényleg beléptek énetek lepárolt
egyszerűségébe, akkor lényegében képesek lesztek ezt az
egész izikai valóságot magatokkal vinni, és soha többé nem
fogtok beleragadni, a csapdájába esni vagy beleveszni, és
mindig képesek lesztek ezt megtapasztal-ni, akárhová is
vezet majd az utatok a teremtés egészében. Azonnal
manifesztálni tudod majd a izikait, csak azért, mert képes
vagy rá és megteheted, és soha többé nem fogsz ebbe bele
beleragadni.

Másodsorban pedig azt kérdeztem tőletek, hogy miért

vagytok itt? Azért, mert ti vagytok a látnokok. Ti vagytok a
látnokok. Pontosan úgy, ahogy Steve Jobs is látnok volt a
személyes hatalommal felruházó eszközök terén, ti a
szuverenitás, a függetlenség látnokai vagytok. A
szuverenitás látnokai vagytok. És ez saját magaddal veszi
kezdetét. Nehogy azzal töltsd az összes idődet, hogy
megpróbálod elképzelni az egész bolygót, és mindenkit
ezen a bolygón boldogan, és hogy mindenkinek jól megy a
sora, és az egész egy nagy köznépi fesztivál vagy ünneplés!
Képzeld ezt el saját magadról saját magadnak! A látomásod
magadról szóljon!

A látomásod szóljon a bőségről! Képzeld el az energia

áramlást! Látomásodba fog-lald bele mindazokat a dolgokat,
amikről ma itt beszéltünk! És majd akkor, ha ezt már
megtetted saját magad kapcsán, akkor pontosan ez lesz az,
ami létrehozza ezt az új dimenziót a tömegtudatban, ami
rendelkezik majd ennek a potenciáljával azon emberek
számára, akik hajlandóak megváltoztatni az életüket,
egyenként, személyről személyre. Ez rendelkezik azzal a
potenciállal, hogy megváltoztassa ezt a bolygót.

Hosszú időt töltöttél el energia őrzéssel ezen a Föld bolygón.

És mélységesen meg-szerettétek ezt a bolygót. Arra is
rájöttetek, hogy ennek is meg vannak a maga kihívásai.
Hosszú időt töltöttetek el itt. Elengedhetitek az energia
őrzés régi maradványait magatokból. És ma arra kérünk
benneteket – Steve Jobs, Adamus Saint-Germain, Kuthumi –
mert ő is itt volt és jókat nevetett – arra kérünk benneteket,
hogy legyetek a látnokok! Hiszen ezért vagytok itt – hogy
elképzeljetek saját magatok számára egy új valóságot, majd
megosszátok ezt mindenki mással is. Ez az, ami
megváltoztatja ezt a bolygót.

És az időm lejárt. John Kuderka most pont azon

morfondírozik, hogy kikapcsolja-e a mikrofonomat.

És akkor most szélsebesen elmondom azokat a híres

szavakat: Minden jól van a Teremtés egészében!

Őrizzétek a látomást! Köszönöm.

(Fordította: Telegdi Ildikó – telegdi.ildiko66@gmail.com)

Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná
anyagilag is a Shoudok
fordításainak munkáját, az alábbi bankszámlaszámon
megteheti:

Telegdi Ildikó OTP BANK Rt. 11773339-00984762

Minden eddigi és ezt követő felajánlást előre is

szívből köszönök:

Telegdi Ildikó

A Bíbor Kör Anyagok Tóbiással, Adamus Saint-

Germainnel és Kuthumi Lal Singh-gel ingyenesen ke-
rülnek felajánlásra 1999 óta.

A Bíbor Kör emberi angyalok globális hálózata, akiket

Shaumbrának neveznek, és akik elsők között mennek
át az Új Energiába. Ahogy megtapasztalják a
felemelkedés örömeit és kihívásait, Szabványok-ká
válnak mindazon emberek számára, akik a saját belső
Istenük felfedezésének utazását járják.

A Bíbor Kör havonta találkozik Deverben,

Coloradoban, ahol is Adamus a legfrissebb
információkat osztja meg Geoffrey Hoppe által. Ezek
a Bíbor Kör összejövetelek nyilvánosak, publikusak,
ahová mindenkit szeretettel várunk.

Amennyiben most ezt olvasva érzel egyfajta

igazságot és kapcsolódást, akkor te tényleg
Shaumbra vagy. Tanító és Vezettetést nyújtó vagy az
emberek és az angyalok számára egyaránt. Engedd
meg, hogy az isteniséged magva virágba boruljon
benned ebben a pillanatban, és ez tartson örökké.
Soha nem vagy egyedül, mert van egy családod a
világban, és angyalok vesznek körül a körülötted
létező
birodalmakban.
Szabadon terjesztheted ezt a szöveget nem-
kereskedelmi alapon, térítésmentesen. Arra kérünk,
hogy az információt a maga teljességében add közre,
beleértve ezt a lábjegyzetet is! Minden más felhasz-
nálás esetén írásos jóváhagyásra van szükség
Geoffrey Hoppe-tól, Golden, Colorado.

A kontakt oldal: www.crimsoncircle.com © Minden jog

Fenntartva 2010 Geoffrey Hoppe, Golden, CO 80403
4. Shoud

„Élet tervezôk”

Elhangzott a Bíbor Körben 2011. december 10-én – Adamus

közreműködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásában
Vagyok, Aki Vagyok, Adamus Saint-Germain professzor,
ASID.

Néhányan talán most azt gondoljátok, hogy az ASID az

Amerikai Belsőépítészek Társaságát jelenti. (nevetés) De
úgy nézek én ki, mint egy nemzet….mint egy ame-rikai,
vagy akár egy belsőépítész? Nem, ez a rövidítés a
Megvilágosodott Tervezők Angyali Társaságát jelenti, és ma
az élet tervezésről fogunk beszélni. Csodálatos tervezés
kedvesem. (mondja egy francia forradalom korabeli
kosztümbe öltözött nőnek)

SUSAN: - Köszönöm.

ADAMUS: Ez igen hízelgő. Gyönyörű, csodás. A Mennyekben

vagyok itt a Shaumbrával. A mennyekben vagyok a
jelmezeitek kapcsán! Ó, tudom, hogy egy páran nem
vettétek fel azokat a kosztümöket, de attól azok még így is
remekek!

(nevetés) Hogy ma milyen díszesek vagytok! Ez dalra

fakasztja a szívemet! Vissza-kapom a kardomat. Köszönöm
drágám. Igen.

MARY: - Boldog Karácsonyt!

ADAMUS: - És Boldog….ó, kitűnő! Minden jól van a teremtés

egészében. Ú! (nevetés, mert Adamus úgy tesz, mintha
magába szúrná a kardot) Tehát a mai témánk - A
Megvilágosodott Tervezők Amerikai Társasága - és ti is azok
lehettek. Ti is azok lehettek.
Ma, mielőtt…..csodás. (Lindának mondja) Na nézd csak,
Cauldre mit vett neked! ( a nyakláncára mutat) Igen.
Szeretnénk erről egy közeli képet kérni! (mondja az ope-
ratőrnek) Igen. Hát nem szeretni való ezért Cauldre?
(Adamus és a közönség nevet) Meg akart most pofozni, de
ez egyedül csak neki fájna! (még több nevetés) Ez a
nagyszerű dolog a csatornázásban!

LINDA: - Igen, szeretni való.

ADAMUS: - Abszolút.

LINDA: - Köszönöm, hogy ezt te is így látod.

ADAMUS: - Tehát ma az élet tervezésről fogunk beszélni, de

mielőtt még bele-kezdenénk, lenne egy pár gyors
üzenetem. Először is ma hajnali négy órakor felébresztettem
Cauldre-t. Hogy miért? Mert aludt! (nevetés) Ez nagyszerű
időpont a beszélgetésre, és azt mondtam neki: - Cauldre,
Linda, az idén egy különleges karácsonyi ajándékot
szeretnék adni a Shaumbrának. Valami egészen rendkívülit.

- Erre Cauldre azonnal azt kérdezte:- Pénzt? (nevetés) Amire

én azt válaszoltam: - Nem, nem pénzt. - Majd azt kérdeztem
tőle:- Szerinted mi az, amit a Shaumbra
mindennél jobban akar? - Erre megint azt felelte: - A pénz. -
Erre mondtam neki: - Nem. (nevetés) - Válaszokat akarnak.
Ezért a mai programunk második felét a kérdéseknek és a
válaszoknak fogjuk szentelni. (a közönség ujjong) Ezért
kedves Lindám, megtennéd, hogy felírnád azt a címet a
táblára, ahova elküld-hetik a kérdéseiket?

LINDA: -Rendben.

ADAMUS: Tehát fogadunk kérdéseket az internetről. Innen is

(mondja az opera-tőrnek) és innen is (a kamera követi). Ma
fogadunk kérdéseket az internetről, és azt kérem, hogy a
kérdések angol nyelven legyenek megfogalmazva. Írjátok le,
és bizonyosodjatok meg arról, hogy értelmesek legyenek, és
arról is, hogy egy oldalnál rövidebb legyen a terjedelmük, és
arról is, hogy biztosan kérdés legyen, és ne egy állítás.
Szóval ma fogadjuk a kérdéseket.

Igazából imádom a kérdés-válaszokat, de mindig olyan sok

mindenről kell beszél-nünk, hogy nehéz rájuk időt szakítani.
De ma, az összes kemény munkátok eredményeképpen eme
rendkívüli karácsonyi ajándékként megkapjátok a
sértéseimet.

(nevetés)

A másik dolog a mai nappal kapcsolatosan, ilyet még nem

tettem, de ma….

LINDA: Elmondhatjuk akkor a…

ADAMUS: Ó, hogyne! Legyél szíves!

LINDA: Rendben, akkor az e-mail cím a következő:

speak.angels@gmail.com ADAMUS: És mindenki küldhet
kérdést.
LINDA: Bárki.

ADAMUS: Bármilyen kérdést, amilyet csak akartok.

LINDA: És a számítógépem már alig várja őket.

ADAMUS: Készen áll.

LINDA: Bizony.

ADAMUS: Megismételnéd a címet?

LINDA: Speak.angels@gmail.com
ADAMUS: -És akkor erről most kérnék szépen egy kamera
képet! Imádok itt producerkedni, sajnálom Jane.

Tehát a második számú doog, amit még soha sem tettem a

múltban az, hogy dedi-kálni fogom….(Adamus kiönt egy
csésze kávét, Lindának eláll a lélegzete) LINDA: Ez szép
volt!

ADAMUS: Jaj ne! Hát nem pont a Sedona Újságra ömlött rá?
Jaj, ne! Nos, ez túlsá-

gosan….(átlapozza az újságot) Úgy látom, hogy sok

prominens csatornázó szerepel ebben az újságban. Hm.
Nézzük csak Cauldre, a te képedet hol találom ebben? Itt
van Lee Carroll, Steve Rother, Pepper Lewis, de Cauldre, a te
képedet nem találom.

LINDA: - Ó!

ADAMUS: Azon csodálkozom vajon miért nem szerepelsz az

újságban? Egyetlen cikket sem látok…

LINDA: -Ő a rossz iút csatornázza.

ADAMUS: …itt rólad.

LINDA: Rossz iú, rossz iú…(énekelgeti)

ADAMUS: Talán, de csak talán, valaki nem kedveli Adamust!

(nevetés) LINDA: (még mindig énekelve) Nem akarnak rossz
iúkat!

ADAMUS: Szóval….(Adamus a földre hajítja az újságot, majd

köp egyet - a közön-ség nevet és fütyül) Na, ezt tegyétek a
karácsonyfa alá! (nevetés) És teljességgel véletlenül ömlött
rá a kávé!
Ha már az italoknál járunk, szeretném, ha felbontanátok egy
pár üveg bort! Hiszen karácsony van! Ünnep van! ( a
közönség üdvözli a javaslatot és tapsol) És miért is ne?
Akkor most azt mondom a stábnak, hogy a jó borokat
vegyétek elő, és ne az olcsóbb fajtát, az majd később jó lesz
a tánchoz! A jó borokat bonsátok ki, később már úgysem
fogjátok észrevenni a különbséget - és a jó borok ott hátul
vannak!

Szerintem ott hátul van belőlük egy pár üveggel.

LINDA: Ó, hadd kötelezzelek le!

ADAMUS: És most tényleg a jót vegyétek elő! És apropó, ne

csak egy üveggel! Ez itt nem egy zsidó esküvő! (nagy
nevetés) Úgy értem, nézzétek csak meg mi történt Jézussal!
Mindössze egyetlen kis kupájuk volt, ami nagyon gyorsan
kiürült. Fognia kellett a vizet, és egy kis átalakítást kellett
végeznie rajta!
Mi Shaumbrák vagyunk! Nekünk ma rengeteg borunk van.
Igen. Akkor bontsátok fel, és sajnálom, hogy ez nem francia
bor, de azért ez is megteszi! Tudom mit fogok csinálni! Majd
felé tartom a kezem, és úgy tettetek, mintha francia bor
lenne. (nevetés) Úgy teszünk, mintha!

Akkor Shaumbra, amíg a bor megérkezik, készüljetek fel…

(valaki azt mondja:- Hurrá!) Hurrá!

LINDA: - A stáb alkalmazkodik hozzád.

ADAMUS: Tűnés a színpadomról! ( lelöki a magazint a

padlóra) Hm.

Élet tervezőnek lenni

A következő dolog: nem csináltam még ilyet, de szeretném

megragadni az alkalmat ebben a különleges Shoudban, ami
az Élet tervezőkről szól, akik megvilágosodott tervezők -
hiszen pontosan ezt teszitek, az egész életetek egy
tervezet, egy csodá-

latos tervezet - és ezért ezt a Shoud-ot, ennek energiáját,

reményeit és potenciáljait szeretném valakinek Délen
ajánlani, akinek a mongramja: „L.H.” És pontosan tudod,
hogy rólad van szó, mert L.H. te most mész keresztül azon,
amit mindenki más is megtapasztal, de te eléggé
szélsőségesen teszed mindezt. Nagyban. És ne feledd, a
legsötétebb időkben igyál bort! (nevetés) És azt se feledd,
amit már oly sokan tudtok, hogy ebben a tisztulási
folyamatban, ebben az elengedésben….(Suzy hoz neki egy
pohár bort) Köszönöm kedvesem! Kedvesem. (kezet csókol
neki) És egy igazi úriember soha nem nyálazza össze a
szájával a hölgy kezét, mindössze közel hajol hozzá.

Akkor hát egészségünkre! Megvárom, amíg ti is

megkapjátok a borotokat! És ahogy megkapjátok, máris
megtörténik az első valódi Shaumbra koccintás egy Shoud-
on!

Rendben?

LINDA: Hogyne.

ADAMUS: Persze, persze. Tehát ebben az egész tisztulási

folyamatban meg kell értenetek, hogy bejöttök ebbe az
emberi állapotba - tervezés által persze, de ké-

sőbb meg elfelejtitek, hogy ezt ti magatok terveztétek meg -

tehát bejöttök ebbe az emberi állapotba, ahol egyszer
elérkezik egy pont, akármilyen nehéz is ez, amikor eljön az
ideje annak, hogy kezdetét vegye az elengedés folyamata,
amit ti talán tisztulásnak hívtok. Ez az, amikor elengeditek a
személyiségeteket, ami egyenlőnek tűnik a halállal. A
legeslegsötétebb időszaknak tűnik ez a folyamat. Pedig
igazából nem az. Ez egy illúzió. Ez a lehető legeslegnagyobb
ajándék és áldás, amivel meg-ajándékozhatjátok magatokat,
hogy elengeditek, felszabadítjátok magatokat egy olyan
személyiség beragadt energiáitól, ami mindezidáig ugyan jól
szolgált benneteket, de létezik ennél valami sokkalta
nagyszerűbb is, amit ti magatok - a tervezők - teremtettetek
meg, akik az életetek tervezői vagytok.
Ez érdekes, mivel ti Élet tervezők vagytok, és ezt egy igen
érdekes módon teszitek meg. Feldaraboljátok magatokat.
Fogjátok önmagatok esszenciáját, majd darabokra, részekre
vágjátok vagy szeletelitek, és elengeditek ezeket a részeket
és darabkákat. Egy részetek itt van ebben az emberi
tapasztalásban. És ez nagyszerű.

Amennyiben elfeledkeznétek pár dologról, például a halálról,

vagy hogy nem tudjátok, hogy miért is vagytok itt - ha
ezekkel a dolgokkal felhagynátok, akkor tényleg
végigtáncolnátok ezt az életeteket. De tervezőként
elhelyeztetek ide bizonyos dolgokat, például a halált, vagy
azt a dolgot, amit betegségnek neveznek, vagy a
szegénységet vagy a hiányt, és mindezeket a dolgokat
ennek az egész élet tervezésnek a részeként raktátok ide.
Most persze mérgesek vagytok magatokra emiatt (nevetés),
de ez be lett ide ágyazódva sok-sok létidőt és tapasztalást
követően.

Tehát ebben az elengedési folyamatban tartózkodtok. Vagy

talán ez nem is igazán elengedés. Hanem talán lényegében
elfogadás. Hát nem ugyanazt jelenti ez a két dolog? A teljes
elfogadás nem egy elengedése annak, amit arról
gondoltatok, hogy ennek a tervezésnek hogyan is kellene
kinéznie? Egy elengedése annak az életnek, ami arra a
tervezetre magától felépült, és most ideje végre elengedni
azt a tervezetet?

Briliánsan hoztátok össze így ezt a fátylat, ami nem engedi

meg nektek a teljes emlékezést, de ez a fátyol egy illúzió. És
vékony. Nagyon, de nagyon vékony. Ahogy ezt Aandrah
mondaná: -Csak egy fél lélegzetnyire van. - De vajon
hajlandóak vagytok erre a fél lélegzetre? Hajlandóak
vagytok tényleg ennyire bátrak és merészek lenni? Mert ha
ezt megteszitek, akkor minden meg fog változni.
Az emberek beleszőtték a teremtésük szövetébe azt, hogy
ellenállnak a változásnak, és ilyeneket szoktak mondogatni:
- „Én csak egy kicsit jobb ember akarok lenni.” - De vajon
tényleg hajlandó vagy változni? És ez mindenre vonatkozik,
ahogy erről nemrégiben Frankfurtban is beszéltünk a
DreamWalker Life tanfolyam során: ez mindenre vonatkozik,
a kapcsolataidra, a munkádra, a személyiségedre - itt most
nem az önértékelésről van szó, hanem magáról a
személyiségről - az egész-ségedre, mindenre. Hajlandó vagy
túllépni azon a személyiségen?

A személyiséged nem fog kilépni a létezésből. Mindössze

egy másfajta valóság horgonyt ölt magára az életedben, a
tervezésedben. Ma beszélni fogunk a valóság horgonyokról.

Tehát az élet tervezésed ragyogó volt sokféle értelemben.

Szeretitek azt gondolni, hogy van ez a dolog, amit a
lelketeknek neveztek, de jövőre még ezen is túl fogunk lépni
- túllépünk a lelken, abszolút - mert az egy lépcső vagy egy
lépcsőfok volt. De amivel igenis rendelkeztek, és talán ezt
neveztétek eddig a lelketeknek - az a bölcsességetek. A
bölcsességetek.

A bölcsességed most is itt van. Pontosan itt van. Itt és itt,

meg itt is (megtapogatja az embereket a kardjával)…sőt
még….(ránéz David egyiptomi öltözékére, amihez egy
robosztus téli cipőt vett fel) Ezek eredeti egyiptomi cipők?
(nevetés) Mik ezek?
DAVID: Colorado-i egyiptomi.

ADAMUS: (nevetve) Colorado-i egyiptomi. Szóval…hol is

tartottam David? Összeza-varodtam. Ó, igen, igen, meg van.

Tehát létrehoztátok még ezt a dolgot is, amit léleknek

neveztek - ez része az élet tervezésnek, a darabokra
szedésnek - ami valójában csak a bölcsességed. A te
bölcsességed.

A bölcsesség pedig a tapasztalásaid lepárlásának az

ereménye, amikor kihozod be-lőlük a legjobbat, nem a
drámára és a traumára, és a tapasztalásaid negativitásaira
fókuszálva, hanem úgy, ahogy fogsz egy narancsot, és
kifacsarod a levét, vagyis a bölcsességét. És ez a Lélek.

És az igazából soha nem is ott fent volt. (a kardjával a

plafonra mutat) LINDA: - Ezt hagyd abba!

ADAMUS: Az igazából soha…..ó, valaki van ott fent!

(nevetés) Gyere elő!

Tehát igazából soha nem is létezett a lélek. Soha nem

létezett. Soha nem létezett az a hatalmas arany angyal.
Azért használtuk eddig ezeket a fogalmakat, mert ez a
fejlődésetek, a spirál részét képezte. De most már ezen is
túllépünk, és a bölcsességedről szólunk, a valódi
bölcsességedről, ami a tapasztalásaid lepárlását jelenti.

Lepárlás

Szeretem ezt a „lepárlás” szót, ami a inomítást, a lényegre

törést, a tudat alkími-

áját jelenti. Érdekes megjegyezni, hogy a Keahak

csoportunkkal is éppen ezzel a lepárlással dolgozunk, és
lényegében sokkal több ellenállást kapok, mint gondoltam
volna.

A Keahak-osoknak naplót kellene vezetniük. A fele

egyáltalán nem csinálja. Hm. Azt mondták, hogy csinálni
fogják, mégsem teszik. A másik felük meg hosszasan, és
oldalakon keresztül ecsetelik a dolgokat, ezzel nagyon
lefoglalják magukat, szinte a megszállottjaivá váltak ennek
a napló írásnak. Függővé váltak ettől. Az elméjükből írnak,
leírnak minden egyes kis részletet, ami senkit sem érdekel,
még a lelkük és a bölcsességük kapcsán is, és egyfajta
mentális vágtát vagy robbanást élnek meg ezekkel a
szavakkal….(pózol egyet a kamerának) Köszönöm. (nevetés)
Gyorsnak kell lenni! Tudnod kell, hogy mikor készítenek
rólad egy fotót. Soha nem tudhatod mikor fogják azt a fotót
lekapni. Nincs is rosszabb dolog annál, mint amikor egy
elfuserált fotót raknak fel rólad a Facebook-ra. (nevetés) Ezt
meg kellene tiltani, vagy illegálissá kellene tenni! Nem is
tudom. Láttam belőlük egy párat…na nem a tieiteket. A
tiétek szép. Ma szépen felöltöztetek. Igen, igen. Csodálatos
időszakot töltöttünk el Egyiptomban, igen ( mondja
valakinek, aki egyiptomi öltözetben van).
Szóval szépen felöltöztetek. Ó! Nos, nagyszerű, remek
emberek! (a közönség és Adamus nevet)

Tehát szeretem ezt a lepárlást, mert elvisz a lényeghez, az

esszenciához. Tehát a Keahak-osokat arra kértük, hogy
párolják le a dolgokat a napló írásuk során. És egy héten
három alkalommal kellene naplót vezetniük. Mert az jó.
Összekapcsol saját magaddal.

Később arra kértem őket, hogy párolják ezt le - 25 vagy még

kevesebb szóra, egy héten háromszor - és ez bizony nagy
nehézséget okoz nekik. Pedig az hittem volna, hogy ez
könnyű. Ha a tanítód azt mondaná neked, hogy írjál le egy
papírra 2500

vagy 25 szót, te melyiket választanád? (valaki bekiabál: 25-

öt) Sokan ezt gondolnák, a legtöbbjüknek mégis nehézséget
okoz egy lepárolt módon írni önmagukról.

De én mégis erre kérem őket - sajnálom Keahak-osok -

mégis erre kérem őket továbbra is. Hogy állunk a borral? Ó,
előkészítés alatt van. Nagyszerű, remek. Szóljatok, amikor
minden kész, mert én már eléggé türelmetlen vagyok a
saját boromat illetően!

SUZY: Ide hátra tesszük,és ha valaki kér, innen elveheti.

ADAMUS: Nem, nem, nem, nem, nem. Ez nem….ez nem

arról szól, hogy kérnek-e!

Adjatok mindenkinek! Igen!

SUZY: De gyerekek is vannak itt!

ADAMUS: Akkor adjunk nekik is, és akkor tovább tudják

adni! (nevetés) LINDA: Várj, várj, várj, várj!
ADAMUS: Engem nem érdekel!

LINDA: Van egy olyan szabály, ami kimondja, hogy ha

kérnek, akkor vegyenek el maguknak. (az összejöveteli
szabályzatról beszél) ADAMUS: És mit mondok én mindig a
szabályokról meg a törvényekről? Hogy az nem a tiétek!

LINDA: Csak engedd meg, hogy….

ADAMUS: Mi van? Ez fent van az interneten, vagy mi ez? Ó!

(nevetés) LINDA: Igen. Szóval, ha szeretnél bort, akkor
kérlek, ott van, ha kérsz.

ADAMUS: Kérlek szépen! Ha muszáj, hát megteszem!

LINDA: Abbahagynád?

ADAMUS: Köszönöm. Köszönöm. (valaki átnyújt neki egy pár

pohár bort, és elkezdi kiosztani) Csináljuk csak így! Csináljuk
csak így! Köszönöm. Mindezek a szabályok, meg törvények,
meg….édes Istenem! Ma erről fogunk beszélni - az élet
tervezésé-

ről. Sajnálom. Nem fognak lerészegedni, csak egy kicsit

szédelegni fognak. És ettől sokkal jobb lesz ez a
csatornázás, és a válaszaim is. (nevetés) Sokkal jobb lesz. A
sorok között fogunk táncolni. (sokan elmennek borért) Tehát
a lepárlás. A lepárlás….legyetek szívesen szavak nélkül
tenni. Mennyi beszéd szükségeltetik a bor iváshoz? Volt erre
egy varázslatos példánk egyik este, mikor a Níluson
hajóztunk. Emlékeztek?

A hajó fedélzetén ültünk csodás környezetben. A nap éppen

lenyugvóban volt, a hajó pedig csendesen úszott a Níluson.
Felálltam, hogy elkezdjem a prezentáció-

mat, ahogy mindig, és lenéztem a hallgatóságra - 105

Shaumbra volt velünk a világ minden részéről - de valami
nem stimmelt. Valami rettenetesen nem stimmelt.

Középen, a székek között nem volt sor. De hogyan tudok így

körbesétálni, ha nincs középen sor, amin sétálhatnék? A
székek szorosan egymás mellett voltak.

Nos, nem vádolok én senkit sem ezért a durvaságért. Azt

mondtam: - Shaumbra, próbáljunk itt meg valamit!
Csináljunk valamit! Szálljatok ki az elmétekből, és ve-gyetek
egy mély lélegzetet! Lélegezzetek mélyen! Most beszéd
nélkül fogunk valamit csinálni - egyetlen szó nélkül - és
kevesebb, mint egy perc alatt fogjuk ezt megtenni!
Értések meg, hogy mindez egy hajón történt, a szabad ég
alatt. Egyik oldalon sem volt túl sok hely. Mégis azt
mondtam: - Most itt középen létre fogunk hozni egy sort, és
mindezt egyetlen szó elhangzása nélkül fogjuk megtenni!

És sokkal kevesebb, mint egy perc alatt megjelent egy sor,

és teljességgel egyenes volt, kivéve egyetlen széket az
elején. De egyébként abszolút egyenes volt. Ez egy olyan
példa volt, amit a résztvevők remélhetőleg soha nem fognak
elfelejteni. Minden simán és könnyedén lezajlott. Ez annak a
példája volt, hogy mi történik olyankor, amikor kiszállsz az
elmédből, veszel egy mély lélegzetet, elképzeled azt, és
ezért az úgy is van.

Most, hogy a bor elkezdett kiosztásra kerülni kérnék szépen

Lindának is egy poha-rat!

LINDA: Természetesen.

ADAMUS: Abszolút. Addig mi sem ihatunk…vöröset kér.

LINDA: Nem, nem. Ők már tudják, hogy mit…

ADAMUS: Á, te már….jó, jó.

LINDA: Gondot viselnek rám. Szerencsés vagyok.

ADAMUS: Tehát Shaumbra, ma az élet tervezésről fogunk

beszélni.

Akkor erre most vegyünk egy mély lélegzetet!

Élet tervezés

Élet tervezés, és egyéb dolgok. A DreamWalker Life (új

tanfolyam) Frankfurtban egy igazi élmény volt. Egyike volt
azoknak az Új Energiás tapasztalásoknak. Amikor nem
találod a szavakat a dolgok leírására, érzékeltetésére, csak
mondd nyugodtan, hogy „Új Energia”.

EDITH: Azt tesszük.

ADAMUS: Ez egy….azt tesszük volt. (nevetés) Ez egy

bámulatos élmény volt, és az egyik lényeges dolog a sok
közül az volt, ami egy nagyon egyszerű, könnyű dolog volt,
amikor Kuthumi beszélt, előadta a prezentációját - ami egy
csodálatos, gyö-

nyörűséges előadás volt - amikor is a saját

megvilágosodását követő életéről be-szélt. Arról beszélt,
hogy miután túlesett az idegösszeroppanásán, amivel
majdnem két évig az ágyat nyomta, végre egy nap felkelt az
ágyból, és úgy döntött, hogy élni fog.

Nos, ez nem kis kihívás, mivel a legtöbb Felemelkedett

Mester - olyan 9000 körül van a számuk - aki elérte a
megvilágosodást, pár napon, esetleg néhány héten, vagy
egy-két éven belül maga mögött hagyta a testét. Mivel
túlságosan nehéz volt nekik itt maradni ebben a sűrű
környezetben. Megvilágosodottan nagyon nehéz kezelni a
tömegtudatot, nagyon nehéz ebben a szilárd tömegben
lenni - ez fájdalmas a test számára,és rendkívül nehéz a
tudat számára - ezért sok Felemelkedett Mester úgy érezte,
hogy kiszívódik a saját megvilágosodott állapotából, annak
ellenére, hogy ez nem történt meg, de mégis van ennek
egyfajta waterboarding hatása. (a waterboarding technika
egy kihallgatási, vallatási módszer, ahol a vízbefojtást szi-
mulálják - a ford. megj.) Úgy érzed, hogy az meg fog
történni.

Ezért sokan elmentek innen. De Kuthumi itt maradt. A

megvilágosodását követően még sok éven keresztül itt
sétált a Földön. És elmesélte, hogy mit tett utána. Ezt a
tanácsot adta a Shaumbrának - ami oly egyszerű, oly
briliáns. Azt mondta: - Ez annyira könnyű….-ó, és Aandrah
meg fogja érteni ennek egyszerűségét, ezt a lepár-lást, ezt a
bölcsességet. Á, egészségetekre! (a közönség is mondja: -
Egészségünk-re! - Adamus kortyol egyet a borból) Az Új
Évre! 2012-re!

Tehát azt mondta: - Ez nagyon egyszerű. - Lepárolva az

egészet a lényegre, azt mondta: - Ez annyira egyszerű, hogy
azt mondod: - Igen, én megvilágosodott va-
gyok. - És nem azt mondod, hogy meg akarok világosodni,
vagy hogy meg fogok világosodni, vagy hogy majd
valamikor, egyszer, és hogy talán még tanulnom kell addig.
- Megvilágosodott vagyok. - Ennyi. Ennyi. Már most el is
mehetsz - Meg vagyok világosodva - mert abban a
pillanatban, ahogy ezt mondod, az elkezd megtör-ténni.
Abban a pillanatban, ahogy ezt átérzed, az elkezdi
bevonzani azokat az energiákat. Ahogy ezt érzed - Igen,
meg vagyok világosodva - akkor elkezded elhinni.

Elkezded megélni. Mindenki más is elhiszi. Kisétálsz az

utcára, és elkezded mondogatni az embereknek.

Edith igen, én megvilágosodott vagyok - de azon a laza

hangon mondod - „Igen, megvilágosodott vagyok” - mintha
ezzel azt mondanád - te talán nem vagy az? - és akkor
elhiszik Edith. Elhiszik, és hirtelenjében tiszteletet éreznek,
és tudni akarják, hogyan érted ezt el. És akkor pedig veszel
egy mély lélegzetet….

EDITH: Facebook. (nevetés)

ADAMUS: (nevetve) Facebook! Ez a megvilágosodás. Azt

mondod nekik Edith: Úgy jutottam el ide, hogy ezt
választottam.

EDITH: -Aha!

ADAMUS: Hogy ezután mi történik, az nem számít. (Linda

hozza a mikrofont) Lehet, hogy a végén….köszönöm.
(nevetés, ahogy elveszi a mikrofont és elkezd bele beszélni,
majd visszaadja Lindának) Akár a Bíbor Körben kötnek ki,
akár valamelyik másik csoportban, akár meghalnak, vagy
akár az Új Földre mennek, ez már nem számít. A lényeg,
hogy azt mondod nekik: - Ezt választottam. Utána pedig
félreálltam. Félreálltam a saját utamból, hogy a
megvilágosodás velem lehessen, ahelyett, hogy minden
apró kis részlet miatt aggodalmaskodtam volna. -Hova
kellene men-nem az interneten? Melyik csoporthoz kellene
tartoznom? Mit kellene tanulmányoz-nom? Ez mind nem
számít. Abban a pillantban, amikor ezt választod, akkor az
azzá válik. Egyszerűen csak elkezd megtörténni. Elkezdi
létrehozni, megteremteni önmagát.

Na ennél a résznél szoktatok bajba kerülni, és ezért szól a

mai leckénk az élet tervezésről. Kedvelem ezt a kifejezést.
Szeretném rányomtatni a névjegykártyámra.

Persze nekem nincs névjegykártyám, mert nekem nem

adtak, de talán most már lesz.

LINDA: Ó, te szegény!

ADAMUS: Nehéz nekem a saját helyemben lenni. (nevetés)

Tehát ez része ennek az élet tervezési folyamatnak. Az élet
tervezésetek teljességgel briliáns. Azt kérdezitek: - Micsoda?
- Ez teljességgel briliáns. Az, ahogy részekre szedtétek
magatokat, majd elfelejtettétek önmagatok részeit, aminek
a következ-
tében azután megtapasztaltátok magatokat - ez teljességgel
briliáns volt. Ragyogó.

Annyira ragyogó, hogy ez a dolog, amit mi bölcsességnek,

léleknek, esszenciának nevezünk - ez része ennek az élet
tervezésnek veletek együtt, most is veletek dol-gozik, annak
ellenére, hogy most azt mondjátok: - Hát, én nem tudom.
Soha nem beszéltem még a lelkemmel. Egyáltalán nem
válaszol arra a sok-sok kérdésemre és követelőzéseimre.
Nem nyertem a lottón. És öregszem is. Ezért egyáltalán nem
is értem ezt a lélek dolgot.

Nézd csak meg ezt az élet tervezést - és lényegében te

ezzel összejátszol, hiszen a része vagy - ugyanakkor viszont
vannak olyan elemek, amik túlnyúlnak azon, amit képes
vagy felfogni a tudatoddal, és ez egy jó dolog. Hála
Istennek, hogy ez így van, mert ez egy jó dolog.

Ha jelenleg mindent az emberi én - a korlátolt tudatú emberi

én - vezérelne, akkor olyan lennél, mint egy hét éves
kisgyerek, akinek temérdek sok játéka van, és az övé a
leggyorsabb bicikli a környéken. (nevetés) És akkor ott meg
is állnál. Akkor ez ilyen lenne, mert az emberi éned
vezérelne, kontrollálna mindent, és azt mondaná: - „Ez kell
egy hétévesnek.” Játékok, Xbox, vagy mit tudom én hogy
hívjátok ezeket a dolgokat, nem lennének szabályok a
szüleitektől, szabadon azt tesztek, amit csak akartok, és a
szüleitek meg persze buzgón csakis titeket szolgálnának ki,
és arra várnának, hogy teljesíthessék a kívánságaitokat
Hiszen manapság pontosan ez történik, kell egy gyors
bicikli, ami sokkal jobb, mint a többieké. Emlékszel milyen
voltál ebben a korodban? Na, erről beszélek! Az volt a
csúcspont! Az volt!

Akkoriban nem elmélkedtél a spirituális dolgok felett! Nem

nézegetted az olyan dolgokat, mint az élet tapasztalatod!
Akkoriban nagyon is a pillanatban voltál egy rendkívül
korlátolt tudatossággal.

A jó hír az, hogy itt van - itt volt - neked ez az élet tervezet
vagy terv ami együtt halad a te bölcsességeddel, és a
bölcsességed azt mondta: - Nem, nem neked lesz a
leggyorsabb biciklid, mert az nem része ennek a csodálatos
tervnek. - Te a része vagy ennek az élet tervezetnek - és
egyáltalán nem egy báb vagy benne - hanem a része vagy,
egy aktív része vagy - és ez az élet tervezet azt mondta: -
Tovább fogunk menni. Kijárjuk a harmadik osztályt, majd a
negyediket, utána leérettségizel, és tovább fogsz tanulni.
Mindezeket a dolgokat meg fogjuk tenni. - Miért? A
tapasztalás részeként. Az élet nagyszerű
megtapasztalásának a részeként, és az érzéki-ség miatt. És
azért is, mert ez is az élet része, mert ez az életed - ahogy
ezt Tóbiás mondta -nem hasonlít a többire, nincs ehhez
fogható.

Elmúlt életek

Ez az életed nem csupán az előző életeid kiterjesztése, nem

csak egy újabb halad-ványa az előző életeidnek. Nem.
Ahogy ezt Frankfurtban is elmondtam, és ezt sokan
sértésnek vették: - Te nem vagy azonos az előző életeiddel.
-Nem vagy velük azonos. Egyáltalán nem. Ezen lépjetek túl!
Egyikük sem fontos! A fele csak kohol-mány, kitaláció. A fele
meg makyo szarság. Tényleg az. A másik fele pedig csak
kapcsolódik Yeshua vagy Mózes, vagy Kleopátra vagy Maria
Magdolna vagy akárki-csoda archetipikus energiáival.

Ők valódiak, de ugyanakkor mégsem azok. Más szóval, aktív

részét képezik ennek az egész tapasztalásnak, amiben
részetek van, de van ez a dolog, amit az ember, a korlátolt
ember tesz. Azt mondja: - Én voltam Mária Magdolna - mert
ezzel próbálsz némi értéket kovácsolni magadnak
szerintem. Nos igen, a részét képezted Maria Magdolnának,
egy kicsike részét képezted sok mindenki mással együtt, de
te nem voltál Mária Magdolna. Te nem Mária Magdolna vagy.

Nem az elmúlt életeid vagy. Ők a lelked unokatestvérei. Ők

a te nővéreid vagy fívéreid vagy unokatestvéreid, de nem
azonosak veled. És ezt minél hamarabb el tudod engedni,
annál hamarabb felszabadítod magad, tehermentesíted
magad, túllépsz a szarságaikon. Néhány elmúlt életed még
mindig odakint kószál, sérülten, teli traumával, aktívan, és
keres egy új lakhelyet, egy új házat magának - téged.

Ők még mindig….nem szabadították fel magukat, és a lélek

pedig, az ő briliánssá-

gával megengedi nekik, hogy ezt tegyék. Erre meg azt

mondjátok: -Hát ez butaság a lélek részéről. A lélek miért
nem hívja vissza őket, miért nem veszi rá őket arra, hogy
visszatérjenek? - Nos, ezt nem teheted. Egy teremtő soha
nem erőszakkal veszi rá a teremtményeit a hazatérésre.
Mindössze haza hívhatod őket.

Tehát sok-sok elmúlt életbeli aspektus kószál odakint - akik

sérültek, traumások, terrorizáltak, és egyfajta alvajárók
módjára sétálnak a Földön, - de ők nem azonosak veled! Ez
a bámulatos az egészben! Ők nem azonosak veled! Ők a
lelkednek más megnyilvánulásai vagy kifejeződései, ezért
meg van a kapcsolat, de a példa kedvéért, te úgy érzed,
hogy mindössze az unokatestvéreid kiterjesztése vagy?

Nem! Te egészen más vagy. Te egyedi vagy. Te te vagy!

Egészen eddig az életedig létezett egy határozott kapcsolat

az életek között. Volt egyfajta fejlődés, progresszió. De
ekkor a lelked az élet tervezésének és élettervé-

nek a briliánsságában azt mondja: - Most létre fogom hozni

önmagamnak egy olyan kifejeződését, ami másmilyen, ami
nem pusztán csak egy újabb élet. - Miért? Miért?

Hát azért, mert már belefáradt ebbe a sok többi életbe, és

mert, nos, rádöbbent, hogy szüksége van valamire, amivel
fel tudja magát szabadítani.

A lélek, te - te - rádöbbentél, hogy te vagy annak az összes

többi elmúlt életnek, az összes többi embernek, saját
magadnak a Szabványa. Te vagy saját magad integrációs
pontja. Te vagy a saját megvilágosodási pontod önmagad
számára, és nem pedig a többi élet. Még akkor sem, ha te
magad egy Buddha voltál- nem az az élet az integrációs
pont, hanem ez az élet, itt és most.

Te vagy az integrációs pont. Te vagy önmagad, a lelked

felemelkedési jelöltje -

ahogy ezt Tóbiás már évekkel ezelőtt elmondta - és ahhoz,

hogy ezt meg tudd tenni, a lelked bejön ide, és csatlakozik
hozzád. Megérkezik a bölcsességed. Meg-

érkezik a bölcsességed. Ennyi az egész. És nincs itt

semmiféle hatalmas, pihe-pu-
ha angyali lény, sajnálom Bonnie. (mindenki nevet, mert
Bonnie ma angyalnak öltözött) Ez a te bölcsességed, ami a
más birodalmakból érkezik ide - de még csak nem is más
birodalmak ezek - ez is csak egy képzeletbeli blokk - de
beszívódik a te TudatTestedbe.

Ez megérkezik, és miközben ez zajlik, valami érdekes dolog

történik. Te magad válsz Szabvánnyá a lélek korábbi életei
számára. Te leszel a példa. És te, a saját példád által segíted
az ő felszabadulásukat. És egyáltalán nem arról van szó,
hogy a kezedben egy késsel körbe-körbe járkálva levágod
róluk a láncaikat, vagy kötelei-ket, amik megkötözve tartják
őket, hanem a saját példád lesz az, ami el fogja engedni
azokat a köteleket.

Mondhatni kiengeded a lelked valamennyi energiáját - a

bölcsességedet. Elengeded magad attól a tehertől, hogy azt
gondolod, te azonos vagy az előző életeiddel, és miközben
ezt megteszed, integrálod annak összes energiájátt, összes
tudatosságát.

És akkor az kilövell és bölcsességé párolódik, ami

megérkezik. A bölcsesség megérkezik hozzád.

Élet tervezők vagytok. Briliáns Élet Tervezők. Ragyogó,

ahogy ez az egész ösz-sze van rakva. Mégis oly gyakran
kétségbe vonjátok magatokat. Jövőre mindennél jobban
meg fogjátok tanulni, hogy elengedjétek azt a kétséget. Meg
fogjátok látni, hogy ti magatok is megvilágosodott élet
tervezők vagytok.

A különbség most az, hogy képes vagy kinyitni a szemed, és

ezt meglátni, és ké-

pes vagy kiszállni a fejedből, és ezt 20 évvel ezelőtt bizony

nagyon nehéz lett volna megtenned. Most tesszük ezt meg.
Most teszitek ezt meg - kiszálltok a fejetekből, és
megengeditek ennek bekövetkeztét.

A különbség az, hogy keresztül mentetek az emberi poklon.

Keresztül mentetek a nehéz dolgokon. Ennél nehezebb
szinte nem is lehetett volna, igazam van LH?

Rettenetesen nehéz volt. Akkor most mi maradt? Élvezzétek

az életet! A pokolba is! Miért is ne? Engedjétek el a
szabályokat! Engedjétek el mindazokat a dolgokat, amik
eddig lekötöztek benneteket!

Briliáns Élet Tervezők vagytok, briliánsan pontosan

idehoztátok magatokat itt és most, és semmit sem kell
tennetek. Ez a briliáns része. Semmit sem kell tennetek -

nem kell se mantrázni, se kántálni, nem kellenek kristályok,

nem kellenek…..olvas-sátok csak el, mik vannak leírva ebbe
a magazinba - na ezek közül egyiket sem kell tennetek!
(nevetés) Semmit nem kell az oda leírtak közül
megtennetek! Olvasni sem kell, semmit sem kell tennetek!

Vegyél egy mély lélegzetet és ismerd fel, hogy te egy Élet

Tervező vagy. Rádöbbensz, hgy ez teljességgel természetes.
Teljességgel természetes. Már sokszor be-széltünk erről,
hogy visszafelé haladtok az időben, hogy
megtapasztaljátok, hogyan jutottatok el a
megvilágosodásig, és most csak vesztek egy mély
lélegezetet, és azt
mondjátok: - Igen! (A Shaumbra együtt mondja Adamussal)
- Meg vagyok világosodva. - Igen, ezt egy bizonyos
hozzáállással kell mondanotok, egy kis szerepléssel.

Igen, megvilágosodtam. Igen, megvilágosodott vagyok.

Igen! Igen! Meg vagyok világosodva! (nevetés)

És hirtelenjében - mosolyogva és nevetve mondod ezt - és

akkor hirtelen minden megváltozik. Az energia, a beáramló
bölcsesség mennyisége, az újraegyesülés vagy újra
kapcsolódás az emberi én és a bölcsesség között - és ez
bejön és azt mondja: -Hűha! Örülök, hogy végre elismered,
hogy meg vagy világosodva! Többé már nem az utat járod.
Többé már nem törekszel a megvilágosodásra. Többé már
nem érdekel. Csak ennyi az egész: - Igen, meg vagyok
világosodva!” - Miért is ne? Élvezzük az életet!

(valaki leszed egy szöszt a ruhájáról, miközben a sorok

között sétál) Ó, már azt hittem megpróbálsz megsimogatni.
(nevetés) Akkor Shaumbra, most vegyünk egy mély
lélegzetet erre!

Következő élet

És, ha már itt tartunki, a következő élet - hiszen most az élet

tervezéséről beszé-

lünk éppen - szóval milyen lesz a következő élet? Ó, szinte

érzem, ahogy azt kérdezitek: -Miféle következő életrő
beszélsz te itt?! Hiszen ez az! Nem akarok több következő
életet! Azt hittem erről szól a Bíbor Kör. Hogy ez a kijárati
ajtó! (nevetés) Adios, és viszlát! Jó volt itt lenni, és örülök,
hogy elmegyek innen! Gaia, te csak érezd jól magad a
többiekkel! Én már itt sem vagyok. - Valóban? Tényleg?

Meghozhatod ezt a választást, de szerintem a bölcsességed

ezt nem így gondolja.
Nos, a bölcsességed nem gondolkozik, hanem érez.
Szerintem jövőre már te sem fogsz így érezni. Hogy miért?
Mert elkezdesz majd rádöbbenni, hogy a következő
életed….és amikor ezt mondom, elkezdesz így érvelni: - Te
Jóságos Istenem, már megint meg kell születnem? Hogy
fogok vajon kinézni? Mennyire leszek okos?

Mennyi pénzem lesz? Már megint ugyanazok az átkozott

szüleim lesznek, mint az előző öt életemben?! (nevetés)
Nem akarom megint őket! És a ivéreimet és a nő-

véreimet sem akarom! Miért térek folyton vissza hozzájuk?!

- Talán ők térnek vissza hozzád.

A következő élet. Mi szólnál ahhoz, ha ez teljesen

másmilyen lenne? (valaki azt mondja: - Igen! - a közönség
pedig nevet) Mondjuk olyan, aminek minden egyes napját
élvezed.

És adok egy tippet! A Felemelkedett Mesterek most

visszatérnek. Fizikai testben térnek vissza, mégis egészen
máshogy jönnek ide vissza. Mi lenne akkor, ha a vá-

lasztásod által térnél vissza egy izikai testben - amikor is

megválasztod a szüleidet, a helyzetedet - de itt most nem a
buta emberi válaszátásokat értem ezalatt, nem
azokat, hogy: - Nyerni akarok azon a **** lottón! Ez egy
ostoba választás. Ez a létező legostobább választás, amit
valaha is hallottam egy embertől. -Nyernem kell a lottón! -
Erre akarod pazarolni az energiádat, sőt még az én
energiámat is, hogy nyerj a lottón? Ez hülyeség. Sajnálom.
És mindazok, akik ma idefele jövet megáll-tatok a
benzinkútnál és……sajnálom! Ez ostobaság. Miért? Mert
csak epekedtek és reménykedtek! A tömegtudatban
tartózkodtok, amikor lottóztok. És mindenki mással
vetélkedtek, akik mind kétségbeesett ostoba fajankók, akik
megpróbálnak nyer-ni a ….Ez így igaz. Sajnálom. Annyira
félremennek….ők (a kamerába néz) annyira
félremennek…..nem mindannyiótokról beszélek. Ketten
megsértődtetek, amikor az előbb ezt mondtam.

LINDA: Nem csak ketten.

ADAMUS: Pedig ez az igazság! Akkor…azt mondom, hogy fel

fogjuk erősíteni a tisztánlátást! Nevén fogjuk nevezni a
makyo-t, amikor ezt látjuk!

Tehát, hol is tartottam? Ó, a lottónál. Butaság. A

bölcsességed, a lelked ezzel nem törődik. Hiszen neki van
egy remek tervezete. És tudja, hogy úgyis csak
tönkretennéd magad azzal a három millió dollárral. Azt
tennéd. Csak tönkretennéd magad vele. És csak
felerősítenél mindenféle táplálkozást a többi ember részéről,
akik már most is belőled táplálkoznak. És még azt hiszed,
hogy ennél jobban már nem tudnak táplálkozni belőled? Hát
akkor még nem láttad mekkora polip csápok nyúlnak ki
belőlük és fonódnak köréd szorosan, ha megnyered a három
millió dollárt! Utána meg azon fogsz gondolkozni, hogy hova
fektesd be a pénzedet. És a létező legrosz-szabb
befektetéseket fogod kivitelezni.

SHAUMBRA 1: A móka kedvéért!

ADAMUS: De a móka….

SHAUMBRA 1: Ez móka!

ADAMUS: Ja igen, úgy egy évig.

SHAUMBRA: Már létidők óta mindig elcseszem. Még egy pár

jöhet!

ADAMUS: (nevetve) Csak egy pár! Akkor a legrosszab

befektetéseid lesznek, mert valami séma szerint fogod
befektetni a pénzedet, amiről most azt hiszed, hogy
bámulatosan briliáns vagy, mikor pedig hova is kellene
befektetned? (a közönség válasza: - Magadba!) Magadba.
Köszönöm szépen, és ez a legutolsó hely, ahova
befektettek. És olyankor meg elkezdtek megvenni egy rakás
nevetséges dolgot, ami egyébként egy jó dolog.
Sportautókat, meg ilyeneket. De mivel igazából nem
szereted magad, ezért aztán úgyis tönkre fogod tenni azt a
sportkocsit, és le fog égni a házad, és minden más is össze
fog omlani. És akkor már nem lesz három millió dollárod.
Akkor adósságod lesz, ami egyenesen a csődbe visz, és
akkor meg kire
leszel mérges? (a közönség válasza: - Rád) Rám! Abszolút!
Rám. És azt mondod majd: - Én…..

Ezen minden éjjel keresztül megyünk álmodban. Minden

egyes éjjel vitatkozunk ezen veled….nos, mondjuk csak azt,
hogy beszélgetést folytatunk erről a témáról.

Rám leszel majd mérges. Azt mondod majd: - Miért nem

mondtad ezt el előre? Neked ezt prófétaként előre látnod
kellett volna! - Úgy nézek én ki, mint egy próféta?!

(nevetés) Á, nem, én nem vagyok próféta.

De teszek egy előrejelzést a következő évre vonatkozóan -

manapság mindenki benne van ebben az előrejelző iparban
- a dolgok meg fognak változni! (nevetés) Nem kell ezt
olvasnod (a magazinra utal) - majd én tartom ezért a hátam
(mondja Lindának) - nem kell sem ezt, sem pedig mást sem
olvasnod, sőt, még azt sem, amiket én mondok - és itt most
mindenkihez szólok - a dolgok jövőre meg fognak változni.
Azt kérdezitek: - Miféle változásokról beszélsz? Nos akkor
mondd el, milyen változások lesznek? - Adamus sóhajt
egyet: - Lindsay Lohan elvonóra fog menni. (nevetés) Kim
Kadarshian pedig el fog jegyezni egy lányt. Igen, és ezt még
sorolhatnám tovább. Kit érdekel?

A dolgok jövőre meg fognak változni. Fel fognak erősödni.

Még nagyobb lesz a ká-

osz. Minden nagyobb lesz. Ez egy kihívásokkal teli év lesz

sok ember számára, akik tényleg be vannak ragadva - a
beragadt emberek számára - mert a 2012-ben beérkező
energiák a változás energiái lesznek. Ez már jó régen meg
lett jósolva, és ezt nevezik a változás évének.

A változás nem rossz. A változás lehet nagyszerű! Minden

nap más ruhát vesztek fel, és ez egy jó dolog. A változás
nem csak rossz lehet. (Adamus nevet) Ó, azt hittem ez
vicces lesz! Talán nem mindenki tartja annak.

Akkor térjünk vissza a lényegre, a következő életre. Mit

szólnátok ahhoz, ha a kö-

vetkező életetek még csak nem is lenne teljességgel izikai

jellegű? Ha csak akkor lennél itt, ha ezt akarod? És nem
kellene megszületned? Hanem követnéd Tóbiás példáját, és
nem kellene a hagyományos módon megszületned? Mi
lenne akkor, ha még csak nem is lennél Földi lakos? Mi
lenne, ha azt tennéd, amit én szoktam?

Időnként megjelenek egy kutyában. Egy igazi kutyában,

nem pedig egy…ők meg-engedik nekem, hogy lestoppoljam
őket és velük tartsak egy darabig, vagy nagy ritkán
ugyanezt teszem egy madárral, de hallal sohasem, vagy
pedig manifesztálom magamnak a izikai ember illúzióját egy
pár nap erejéig. Mindössze egy pár napot tudok így elviselni.
Mert utána elkezd megfájdulni a fejem, és hányingerem
lesz, és rádöbbenek: - Ó,már megint annyira emberien
viselkedem! - és olyankor szerte-foszlatom ezt azt az illúziót.

De mit szólnátok ahhoz, ha erre ti magatok is képesek

lennétek? Csak akkor lenné-

tek itt, ha ti is ezt akarjátok! És ezzel egyszerre, egy időben

pedig ott lehetnétek az Új Földön is, ahol jókat mulatnál az
erdőkben, és együtt úszkálnál a delinekkel. Mi-
ért ne? Nagyszerű delinek vannak az Új Földön, hiszen ti
magatok helyeztétek oda őket. Vagy a felhőkön lebegnétek.
Mindig is meg akartátok ezt tenni! Az Új Földön ezt
megtehetitek. Csak ott úszkálsz egy felhő hátán! És azt
mondod:- Ó, bárcsak látnának most engem a
szülővárosomban! Nahát! Csak repülök! Csak lebegek!
(nevetés, ahogy Adamus ezt bemutatja) Vagy mi lenne, ha
csak fognád magad és megteremtenéd a saját kis univerzu-
modat? Nem kell annak akkorának lenni, mint ez, és ezt
meg tudnád tenni. És mi lenne akkor, ha mindezeket a
dolgokat egyszerre, egymással párhuzamosan élvezni
tudnád a következő életedben? És mi lenne, ha soha
semmibe sem ragadnál már bele? Mi lenne, ha ebben a
következő életedben nem is ismernéd a kétség fogalmát,
érzését, és nem is lenne benne a tudatodban? És ha valaki
azt mondaná neked: - Ezt én kétségbe vonom - erre azt
felelnéd: - Nem tudom, hogy ez mit jelent.

Soha nem hallottam erről a szóról! - És akkor ők

nekiállnának ezt elmagyarázni neked. Te pedig így szólnál:-
Még mindig nem tudom, hogy ez mit jelent. Ez teljesen
idegen a számomra. - Mit szólnál hozzá, hogy ilyen lenne a
következő életed?

Ha olyan lenne, amilyennek csak szeretnéd?

Hát nem kínál az itteni élet káprázatos, bámulatos dolgokat?

(a közönség válasza? -

De igen.) Hát a jó napok nem elképesztően jók? (a közönség

válasza:- De igen.) És a rossz napok….tényleg jók, igen,
igen. Hát nem nagyszerű…(megcsókolja Lindát) megérinteni
egy másik embert vagy saját magadat? Sétálni az erdőben?
A legutób-bi Shaumbra összejövetelünkön azt kérdeztük
tőlük, hogy mi az, amit szeretnek tenni? - Egészen
csodálatos volt. Ilyeneket feleltek, hogy: - Sétálni az erdőben
a lovammal és a kutyámmal. Meg, hogy főzni szeretnek - ezt
sokan mondták. Nem tudom mi volt azzal a csoporttal, de
mindannyian főzni akartak. Titeket is beindít a főzés?

LINDA: Ühüm. (néhányan igen-t, egy páran pedig nem-et

mondanak) ADAMUS: Pedig be kellene, hogy indítson. Be
kellene, hogy indítson! Ez érzéki. Ér-zéki. Először is minden
érzéki tapasztalást meg kell szagolnod, és látnod, hallanod
kell azt. Aztán pedig meg kell enned, azt követően pedig el
kell távolítanod. Micsoda élmény is az emberi létezés!

Mindezt azért mondom most nektek Shaumbra, mert a jövő

év a változások éve lesz, de üdvözöljétek, teljes mértékben
üdvözöljétek ezeket a változásokat magatoknál!
Magatoknál. És talán nem másoknál, akik még mindig kissé
túl merevek, kissé túl mentálisak, kissé túlságosan is a
nagyon régi, megszorító, korlátozó energiában vannak, és
még mindig megpróbálnak rájönni a dolgokra. De ti itt
vagytok, jöttök és csak azt mondjátok: - Igen, meg vagyok
világosodva! Megvilágosodtam, mert ezt választottam! -
Tehát a jövő év bámulatos energiákat tartogat számotokra.
Lélegezzétek be őket!

Ne ragadjatok bele a drámába, a főcímekbe, az

összeesküvésekbe. Jövőre az eddi-
ginél is sokkal több összeesküvésről fogtok hallani. Minden
összeesküvés lesz. Vé-

gül is az egész az egy bizonyos értelemben, de ez egy buta,

ostoba összeesküvés.

És ahogy ezt már korábban is említettem, a kormányok élén

álló emberek, - sajnálom - nem elég briliánsak ahhoz, hogy
tényleg véghez tudjanak vinni egy jó kis összeesküvést,
amivel átvehetnék a világ fölötti uralmat. Először is, miért is
akarná ezt bárki is? Miért is akarnák ezt? Mi lenne a hasznuk
abból, ha átvennék a világ fölötti uralmat? Az egész
csődben van. Rengeteg a betegség. Sok a háborúzás, az
emberek éheznek, és rengeteg az ostoba, buta ember.

Tehát sok összeesküvésről fogtok hallani. És rólam is fogtok

ilyeneket hallani. Imádom azokat. Imádom. És a
Shaumbráról is szőnek majd összeesküvést.

A Shaumbráról. Nem tudjátok, hogy valaki éppen most -

tudom, hogy ott vagy (mondja a kamerába nézve)…igyel
minket online, és éppen jegyzetek készít er-ről a csoportról,
és arról, hogy mit teszünk. Aztán apró kis részeket
kiollóznak az elmondottakból, majd felteszik a netre, és erről
fognak beszélni….azokról a titkos dolgokról, amik itt
zajlanak. Helló! Mégis mennyire lehet valami titkos, amikor
fent vagyunk az interneten? Éppen élő adást sugárzunk!
Még csak egy titkos kódra sincs szükséged ahhoz, hogy
csatlakozhass ehhez a közvetítéshez! Itt vagyunk. Úgyhogy
tedd csak le a tolladat! Nincs itt más - a kamera
végigpásztázzza a közönséget -

csak egy csoportnyi nagyon szerető, nagyon spirituális, és

abszolút megvilágosodott ember. Ezt nevezed te
összeesküvésnek? Én ezt a létező legnagyszerűbb dolognak
nevezem a Földön! Szóval…(a közönség tapsol) Öt percem
van még, mielőtt rátérnék a következő témámra a kérdés-
válaszok előtt.

Kapunk kérdéseket?

LINDA: Ó igen, igen.

ADAMUS: - Véleményeket is kapunk?

LINDA: Nem, csak sok kérdést. Most akkor abban segíts

nekem, hogy személyes kérdéseket szeretnél, vagy inkább
átfogóbbakat? Mert nagy a választék.

ADAMUS: -Kedvelem a személyes kérdéseket. Azok jók. Nem

számít. Nem érkezett még e-mail a joe@összeesküvés.com -
tól? (nevetés) -B*szd meg Adamus! B*szd meg! (Adamus és
a közönség nevet)

Ó, drága Shaumbra, olyan nagyon jól éreztem magam

Frankfurtban! Mindannyian ott voltatok ilyen vagy olyan
értelemben. Az életet úgy ünnepeltük, ahogy erre csak ti
vagytok képesek, és ezt most nagyon komolyan mondom!
Ez a másik csoport, aki engem akart….erre csak ti vagytok
képesek! Mert ti nem egy gurut kerestek, nem akartok sok-
sok struktúrát, szabályt, ti struktúra ellenesek vagytok, ami
jó, mert így tényleg tudunk haladni. Jövőre szárnyalni
fogunk! Jövőre mi, - ti egy új szintre viszitek majd
magatokat.
A következő dolog nagyon fontos. (Lindának mondja)
Megtennéd, hogy írsz a táblá-

ra, vagy nagyon el vagy foglalva?

LINDA: Nem, nem, csak olvasgatom a kérdéseket.

ADAMUS: Jó. A következő dolog rendkívül fontos a következő

évre vonatkozóan.

LINDA: Oké.

2012.

ADAMUS: - Oké. Ez az év az újrarendezés vagy átrendezés

éve volt. Az év elejét ezzel az üzenettel kezdtük, ami az
újrarendezésről vagy átrendezésről szólt.

(http://www.crimsoncirclestore.com/p-3272-re-order-your-
reality.aspx - „A valósá-

god átrendezése” c. anyagról itt található több info) LINDA: -

Uram? Elmondhatjuk még egyszer, hogy aki e-mailt akar
küldeni az a kö-

vetkező címen teheti ezt meg? speak.angels@gmail.com

ADAMUS: Rendben. Jó.

Tehát az idén erről az átrendezésről beszéltünk. Ez az

újrarendezés azt jelenti, hogy megváltozik az, ahogy a
körülötted lévő külső dolgokra összpontosítasz vagy fóku-
szálsz - ezalatt elsődlegesen a gravitációt, a polaritást, a
dualitást, az elektromágnesességet, a megszokott
mágnesességet, a fényt és az energiát értem. Mindannyian
kapcsolódtok ezekhez a dolgokhoz - ti választottátok ezt a
kapcsolódást - mivel az ezekkel az előbb felsorolt elsődleges
elemekkel való kapcsolódások tették lehetővé számotokra,
hogy megtapasztalhassátok a izikai valóságot. És ezek
tartottak benneteket ebben a fajta hologramban. Fókuszban
tartottak benneteket, ugyanakkor korlátoltságban is - az élet
tervezet részeként.

Tehát az idén azt mondtuk el nektek, hogy meg fogjátok

engedni magatoknak, hogy újratájoljátok azokat a különféle
állapotokat. Miért? Mert azok egyébként is változnak. Miért?
Mert változik a tudatod.Tehát lényegében megengeded
magadnak, hogy újraszabályozásra kerüljenek annak
módjai, ahogy kapcsolódsz a mágnesességhez, a
gravitációhoz, az energiához, a fényhez, a Földhöz, a
levegőhöz, a vízhez, és mindezekhez a dolgokhoz.

Végül ez hatással volt a DNS-edre. A DNS-ed nem

ugyanolyan, mint amilyen egy évvel ezelőtt volt. Tóbiás
évekkel ezelőtt megkért benneteket, hogy valaki vállalja fel,
és legyen kísérleti patkány, és engedje meg, hogy teszteljék
a DNS-ét, majd 10 év múlva teszteltesse újra. Sajnos
szerintem senki sem vállalkozott erre. De ha megtettétek
volna, még akár ha csak egy évvel ezelőtt is
megvizsgáltattátok volna a DNS-eteket, majd most újra
megvizsgáltatnátok, akkor nagy különbség lenne a
két vizsgálat eredménye között. Teljesen más lenne, mint az
egy évvel ezelőtti. Ez mind most történik, na nem
mindenkivel, nem túl sok emberrel, de azért történik, mert
engedélyt adtatok erre.

Na most, ebben az újrarendezési folyamatban

megváltoztatjátok annak a módját, ahogy korábban a
dolgokra fókuszáltatok, vagy ahogy azokat szabályoztátok.
Ahhoz hasonlatos ez, mintha fognál egy fénysugarat, és
megváltoztatnád a fókuszát - a fókusz intenzitását, annak az
energiának a mennyiségét, ami annak a fénynek a
vezérléséhez szükségeltetik, azt, hogy hova mutat a fény,
és hogy milyen nagy a fénysugár. Tehát megváltoztattátok a
fókuszotokat vagy a tájékozódásotokat.

És mindezt lényegében minimális úgynevezett

mellékhatással tettétek meg - ami alatt a megbetegedést
értem, azt, hogy dolgok történnek a testeddel, vagy hogy ki-

ütések, pörsenések vagy pattanások jelennek meg a testen.

Sokan elszaladtatok az orvoshoz a régi „mi a baj velem?”
jegyetekkel. Az orvos pedig azt mondta: - Nem találunk
semmit. Nem találunk semmit. - Vagy csak azt gondolták: -
Mégis adjunk neki valamit. Tessék, itt van egy kis gyógyszer
arra, ami itt fent van. (A fejedben) (Adamus a saját viccén
nevet) Szerintem ez jó volt. - Fizikai értelemben nincs veled
semmi baj!

Tehát rengeteg változáson mentetek át, méghozzá elég

nagy kegyelemben, és jövőre a következő szintre lépünk. Itt
vannak nektek ezek a valóság horgonyaitok.

Valóság horgonyok. Ezek belülről erednek, és nem kívülről.

Az idei év a külső dolgokról szólt, de ezek a ti valóság
horgonyaitok.

Valóság horgonyok
Több tízezer vagy ki tudja, akár több millió valóság
horgonnyal rendelkeztek. Az öt érzékszervetek a valóság
horgony hatalmas részét képezi. Egy bizonyos, meghatá-

rozott módon látjátok, halljátok, szagoljátok, érintitek és

ízlelitek a dolgokat. Ezek mind horgonyok, amik…most
rajzolok egy képet. Köszönöm. Ezek mind…köszönöm.

Köszönöm. (egy emberi alakot rajzol a táblára, amiket

horgony pontok vesznek körül) Szóval ezeken a módokon
horgonyozzátok le a valóságotokat, magatokat. És ez az,
ami fókuszban tart titeket. Egy dimenzióban tart
benneteket.Ez teszi lehető-

vé számotokra, hogy itt maradhassatok ezen a körön belül

(egy kört rajzol az alak köré), és mindössze csak alig-alig
tudjatok ide-oda mozogni, vagy váltani. Végeztem, drága
Linda.

Ezek a valóság horgonyok hasonlatosak a szobádban

meghatározott módon el-helyezett bútorokhoz. Ez nem Feng
Shui, hanem egy valóság horgony. Te raktad azokat oda,
vagy mások rakták azt oda számodra, és még ha minden
nap is ezen gondolkozol, létezik egy bizonyos mintázata
vagy szerveződése mindezeknek a dolgoknak. Ahogy most
keresztül mész egy új hely megépítésének a folyamatán, azt
mondod: - Nos, akkor tegyük ide a széket, a könyvespolcot
pedig oda! - Ezek való-

ság horgonyokká válnak.

És habár ez mind lényegtelennek tűnik, lényegében
egyáltalán nem az, hiszen ha valaki besétál a szobádba, és
akár csak pár centivel is arrébb rakja azt a széket, azt talán
nem veszed rögtön észre a szemeddel vagy az elméddel, de
lesz egy kel-lemetlen érzés abban a szobában. -Mi nem
stimmel ezzel a szobával? Hívnom kell egy bölcs embert
vagy egy Feng Shui szakértőt! - Nem! Az történt, hogy a
horgonyod egy kicsikét megváltozott.

Az olyan dolgok is horgonyként szolgálnak, mint például az

autód. Néha szomorú vagy, ha fel kell adnod a régi autódat,
és egy újat veszel. Ez egy horgony volt. És most gyorsan
alkalmazkodsz ahhoz az új horgonyhoz az életedben.

Az érzelmeitek hatalmas valóság horgonyok. Az érzelmeid -

a haragod, a boldogsá-

god, a nevetésed, az egyensúlytalanságaid. Az

egyensúlytalanságaid - ha hiszed, ha nem - annak ellenére,
hogy egyensúlytalanságnak hangzanak, nagyon is
egyensúlyban vannak. Pontosan oda horgonyoznak le téged,
ahova tetted őket. Az egyensúlytalan érzelmek nem
ingadoznak, nem hullámzanak, amit ugye
egyensúlytalannak szoktatok nevezni. Hanem nagyon is be
vannak ragadva. Egyfajta oszlopok ők, amit ti neveztek
egyensúlytalannak. De azok ott vannak. Horgonyok.

Életed korábbi tapasztalásai mind horgonyok. Az iskolák,

ahová jártál, a tanítók, és mindezek a valóság észlélésére
szolgáltak. És mindezek arra szolgáltak, hogy benne is
maradj abban a fajta valóság érzékelésben.

Az emberek nem szeretik megmozgatni azokat a

horgonyokat. De drága Shaumbra, mit gondolnak a kalózok
a hajójukon lévő horgonyokról? (valaki beszól: - Arrgh!)
Arrgh! - A horgonyok a puhányoknak valók! - Egy jó kalóz
azt mondaná: - A horgonyok azoknak valók, akik sehova
sem akarnak menni! - egy jó kalóz bizony ezt mondaná.

Tehát a jövő év arról fog szólni, hogy elengeded a valóság

horgonyokat. És ahelyett, hogy a helyükre….köszönöm.
(elveszi a ilctollat Lindától) Tehát ahelyett, hogy egy újabb
horgonyt tennél a régi helyére, (lerajzol egy horgonyt),
valami olyat, ami megint csak lent tartana téged, egy
érzékelő kerül majd a helyére. Gondolkodjatok digitális
számítógépekben! Ez egy érzékelő mechanizmus,
mondhatni olyan, mint egy érzékelő kar, ami kinyúl, de
mégis folyton változik. Egy horgony viszont be-mélyed a
Földbe, és jó erősen belekapaszkodik, miközben minden
azon van, hogy megpróbáljon ezen változtatni - a vizek, a
szél, minden.

Ezek az érzékelők - valóság érzékelők - lényegében olyanok

lesznek, mint a szondák. Érzékelni fogják a környezetet, a
helyzetedet, a valóságodat. És visszacsatolással fognak
szolgálni, de nem a fejeden keresztül, mert ez egy érzéssel
járó visszacsatolás lesz itt a testben, a különféle potenciálok
érzékelésének a visszacsatolásai.

Ezek a valóság szenzorok sokféleképpen helyettesíteni

fogják a szemet. Helyette-
síteni fogják a szemet és más izikai érzékszervedet is, vagy
fogalmazzunk inkább úgy, hogy hozzá fognak azokhoz adni.
Érzékelni fogják a különféle dolgokat, ame-lyek vonzanak
téged. A tapasztalásokat. Egyben igyelmeztetéssel is fognak
szolgálni bizonyos dolgok esetében, amikbe nem kívántok
belefutni. Ezeket a valóság érzékelőket te és a bölcsességed
- te és a lelked - együttesen fogja vezérelni. A bölcsesség
ebben a pillanatban is érkezik. Játszani akar. Tenni akar
valamit, ezért részt fog vállalni ezeknek a valóság
szenzoroknak a létrehozásában.

Ennek egyik legnagyobb szimbóluma, amit jövőre észre

fogtok venni - a kezetek lesz. Mert ez lesz a szimbólikus
emlékeztetőd a valóság érzékelőidet illetően. El fogtok
kezdeni érezni a kezetekben némi inom, csodálatos
hőáramlást és egy inom bizsergést, egy pozitív bizsergést
belőle - és itt nem az elzsibbadásról beszélek, hanem egy
pozitív bizsergésről. Ez lesz a valóság érzékelőid
szimbóluma. Ez nem maga a valóság érzékelő, mindössze
ez lesz az, ami folyton emlékeztetni fog erre téged. Mert
most már elvesszük a valóság horgonyokat.

Még a holnapi potenciáljaitok kapcsán is rendelkeztetek

ilyen valóság horgonyokkal. Kihelyezitek őket oda a jövőbe,
elültetiek őket, majd az mondjátok: - Ez az a potenciál, amit
meg fogunk tapasztalni. - Ne! Dobjátok azt el! Jövőre, és
innentől kezdődően, ez már más lesz, mert eddig a múlton
alapuló potenciálokat választottál, amik az eddigi
történeseken alapultak.

Lekorlátozod magad, és gondolkozol, amikor például azt

kérdezem, hogy: - Milyen lesz a követekző életed? -Amire te
azt mondod: - Jaj, még egyet? Na nem! - amivel csak
lehorgonyzod azt. Vedd el onnan azt a valóság horgonyt! Ez
a horgony a következő: - Fizikai test, korlátok, más emberek
szarságai! - Ezért ezt a horgonyt szüntesd meg, és ehelyett
kezdj el beleérezni abba, hogy milyen is lehetne a kö-

vetkező életed, anélkül, hogy abba lehorgonyoznál olyan

dolgokat, mint amilyen például a matematika vagy a
tudomány, vagy bármi más! Vagyis képzeld el, hogy milyen
is lehetne az élet? Lehetnél az Új Földön is egy felhő tetején
úszkálva. Vagy itt lehetnél a Földön teljes időben,
részidőben, vagy bármikor. Bármilyen lehet az az élet. Tehát
ezek az érzékelők kimennek. De ezeket a régi horgonyokat
ehhez el kell távolítani. Itt az ideje, hogy felszedjétek azokat
a régi horgonyokat! Itt az ideje, hogy behajózz a
változásokba, amik jövőre megérkeznek.

Jövőre sokat fogok beszélni ezekről a valóság horgonyokról.

Emlékeztetni foglak titeket, amikor éppen elültettek egyet.
Emlékeztetni foglak benneteket, még akkor is, ha azt
mondjátok nekem, hogy már felszedtétek a horgonyaitokat,
mert én még mindig látom, hogy a hátsó szobában
rejtegetitek azokat a szekrény mélyén. Hogy miért? Mert
megszoktátok már őket, ismerősek, és mert amikor vihar
kerekedik, akkor tudod, hol találj egy biztonságos kikötőt.
Na ezt a horgonyt is felszedheted!

De drága Shaumbra, mit mond az neked, amikor egy

hurrikám tombol, te pedig a kikötőben tartod a hajódat?
Mire késztet ez téged? Arra, hogy bedobj még egy pár
horgonyt? Nem! Hanem azt, hogy hajózz ki a viharba, mert
ezt fogjuk jövőre tenni - belehajózunk a viharba. (egy páran
tapsolnak) Miért is ne? Miért is ne?
Kérdések és válaszok

És ezzel most elkezdjük a kérdés-válaszokat. És most egy

kis játékot fogunk ezzel játszani. Linda fogja felolvasni a
kérdéseket, és mi pedig mindannyian bele fogunk érezni a
válaszokba. Természetesen én fogom megválaszolni a
kérdéseket, de mindannyian bele fogunk azokba érezni,
mert már tudjátok a választ. Az a személy, aki az e-mailt
küldte, ő is már tudni fogja a választ. És igen, az itt
jelenlévőktől is fogunk kérdéseket fogadni, de szeretnénk
elismerni azokat a csodálatos létezőket is, akik online
néznek minket. Tudom, hogy néha úgy érzitek, mintha csak
egy ma-gatokban lennétek, de ez nem így van. Pontosan itt
vagytok velünk együtt. Tehát akkor most engedjétek el azt a
valóság horgonyotokat, amelyik azt mondatja nektek, hogy
ti most az interneten vagy a számítógépeteken keresztül
néztek minket, és gyertek ide, és csatlakozzatok hozzánk!

LINDA: Oké. A legtöbb elég személyes kérdés.

ADAMUS: Nem számít.

LINDA: Nem számít, rendben.

ADAMUS: A sorrend sem számít.

LINDA: Rendben.

ADAMUS: Nem számít.

LINDA: Oké, tehát mindegy a sorrend.

ADAMUS: Igen.

KÉRDÉS: - Mit kell még tennem ahhoz, hogy végre

meggyógyuljon a kezem, és végre elengedésre kerüljön róla
a pikkelysömör? Már sok fajta ételt nem eszek, ami segített
ugyan, de 100% gyógyulást nem történt. Miért nem tudom
ezt elengedni, vagy miért nem tudok túllépni ezen, amikor
pedig az elengedést választottam?

ADAMUS. Igen. Jó. Jó kérdés, mert mindannyiótoknak van

egy kis pikkelysömöre vagy valami más az életetekben,
valami kis állapot. Kérlek, beszéljetek hozzá! Be-széljetek
vele! Mit akar az nektek elmondani? Mi ez az állapot, és mit
akar ez veletek közölni? Válaszolni fog nektek. Meg fogja azt
válaszolni.

Általánosságban szólva, ez egy a sok közül. Ez egy módszer

arra, hogy elengedj olyan nagyon mérgező energiákat, amik
felgyülemlettek a testedben, és még mindig sokkal, de
sokkal jobb, ha van egy kis pikkelysömör a kezeden, mintha
valami nagyon halálos betegséged lenne. Nem igaz? (a
közönség válasza:- Igaz) Igaz.

Tehát ez az elengedés része.

Na most, egy bizonyos ponton azt kell mondanod: - Mi az,
ami még mindig elengedés alatt áll, és miért tart ilyen
sokáig? Miért folytatom ezt a lassú folyamatot? - Mi-

ért nem engeded el az egészet egyszerre? Miért nem

mondasz csak annyit: - Igen, meg vagyok világosodva. A
pikkelysömör nem maradhat fent sokáig a
megvilágosodással együtt! Nincs ott számára hely.

A másik dolog, amit épp az előbb említettem - a kezek.

Szóval erről is szó van itt, mindannyiótok esetében, hogy a
kezetekben minden fel fog erősödni. Még olyan apró
változásokat is észre fogtok venni, amik a körmötökben
zajlanak, és azt is, hogy melegek-e a körmeitek. A
legtöbbeteknek hideg a keze. Nem önnek Uram (mondja
David-nek), az öné meleg. Meleg a kezed. Csak kezet
akartam veled fogni.

A kezetek elkezd felmelegedni, és akkor meg azon fogtok

tűnődni, hogy vajon miért olyan meleg a kezetek? Talán
valami baj van veletek? Orvoshoz kellene mennetek?

Nem! Ez a te valóság érzékelőd emlékeztetője.

És mindenekelőtt akkor, amikor kiütésetek vagy

pörsenésetek van, vagy sokatok-nak még mindig vannak
gyomor problémáitok, annak az az oka, hogy egyszerűsít-
sünk itt, hogy még mindig őriztek valamiféle szexuális
energia vírust az életetekben. Vagyis hagyjátok, hogy más
emberek belőletek táplálkozzanak, és még mindig az
áldozatot játsszátok. A gyomrotok azt mondja nektek - mert
a szexuális energia vírus a gyomrotokban él - a gyomrotok
azt mondja nektek: - Szeresd magad! Szeresd magad! -
Nem tudod csatában legyőzni a szexuális energia vírust, de
szeretheted magad, és akkor a gyomor problémáid is
megszűnnek.
Nincs olyan orvos - van egy, vagy talán egy kevés - de
nagyon kevés olyan orvos él most a Földön, aki tudná,
hogyan állítson fel egy diagnózist egy Shaumbra eseté-

ben. Nagyon kevés ilyen van. Nagyon kevés, és (Lindának

mondja) remélem ez egy ösztönzés most - vagyis remélem,
hogy ez ösztönzés lesz a Dr. Doug show-ra szá-

motokra. Lépjünk túl az orvosláson! Beszéljünk arról, ami

valójában történik!

Az, ahogy az orvosok jelenleg felállítják a diagnózist,

mentális. Nagyon korlátolt.

Ez nem azt jelenti, hogy az rossz, csak azt, hogy korlátolt.

Amin jelenleg keresztül mentek nagyban különbözik
mindentől, ami az orvosi könyvekben le van írva. Akkor
miért is ne használnánk fel erre ezt az egyébként is létező
rádió adást….ki lehetne nyitni egy kicsit az ajtót? Sok hőt
állítotok elő. Nagyon meleg van itt. ( a stáb ki-nyitja az ajtót)
Milyen nagyszerű alap ez most erre….és én is részt fogok
venni a show-n, annak ellenére, hogy Cauldre azt mondja,
hogy nem fogok többet rádión keresztül csatornázni. Ez
makyo. (nevetés) Igen is részt fogok venni azon a show-n,
és ott majd beszélni fogunk arról, hogyan kell diagnózist
felállítani a Shaumbrákról. Ez így meg-felel?

LINDA: Most az Astrodoc-ról beszélsz az Awakening Zóna

rádión, ami a hónap első

szerdáján szokott lenni? (nevetnek)

ADAMUS: -Igen, miért nem hívsz meg erre mindenkit?

LINDA: Amit Douglas Davies vezet - azaz Dr. Douglas

Davies.

ADAMUS: Abszolút. Amennyiben ezzel te is és az Asztro Doki

is egyetértetek, lép-jünk túl az orvosláson és beszéljünk a
Shaumbra diagnózisról. Mi az, ami igazából történik? Mi
történik valójában? Tudjátok, ez nagyon jó szolgálatot tenne.

Tehát pikkelysömör - vegyél egy mély lélegzetet! Miért van

az ott? Miért irritál még mindig? Mit próbál ez a tudtodra
adni? És én ezt most nem akarom elmondani neked.
Szeretném, ha magadba néznél, és meglátnád, hogy ez az
állapot mit mond neked. Mit tesz a pikkelysömör? Mik a
tünetei? Szárazság, viszketés, irritáció. Használd ezt fel a
szembenézésednél! Van valami az életedben, ami irritáló,
ami igyelmet igényel. Száraz. Légzésre van szüksége.
Lélegezz bele a kezedbe! Rendben? Jó.

Ó, most meg meg lehet itt fagyni! Becsuknátok az ajtót?

(nevetés) Úgy teszek, mintha ember lennék. Ne, azt ott
hátul hagyjátok nyitva!

Akkor jöhet a következő kérdés, és azután majd az itteni

hallgatóságtól fogadjuk a kérdéseket - a mi csodás stúdió
közönségünktől.

LINDA: Oké, nos ebben a kérdésben benne van egy

olyasvalakinek a neve, amit nem szabad kimondani.

KÉRDÉS: - Oké, a múlt hónapoban a barátod - akinek a neve

R-rel kezdődik, azt mondta, hogy Románia, Magyarország,
Lengyelország és Párizs el fog tűni a Föld színéről kevesebb,
mint két éven belül.

ADAMUS: - Cc,cc,cc,cc.
KÉRDÉS folytatása: Ez a csatornázó azt mondta, hogy szinte
egész Európa víz alá fog kerülni 2012 végéig. Erről mi a
véleményed? Te azt mondod nekünk, hogy érezzük jól
magunkat…miközben ez a másik létező, akit csatornáznak,
azt mondja, hogy bunkert kellene építenünk. Tartozol
nekünk az igazsággal.

ADAMUS: Köszönöm. Ó igen, és ennél még sokkal több ilyen

jellegű üzenet fog napvilágot látni. Ezek mind jönnek és
mennek majd. Mi a helyzet a fotonövvel?

Mennyien költöttetek pénzt arra, hogy felkészüljenek a nagy

fotonövre úgy 12, 15

évvel ezelőtt?

LINDA: Cauldre, lennél szíves jelentkezni? (Linda és a

közönség is nevet) ADAMUS: - És miért lehet ilyen
szarságokat olvasni? Mert az emberek imádják ezeket
olvasni, mert ez jó kis dráma, jó kis összeesküvés. És akkor
azt mondhatják: -

Ó, Istenem! Lengyelország, Oroszország és minden más is

eltűnik a Föld színéről!
Nos, nagy ritkán a történelem jó dolog, mert elmondja
nektek, hogy ez a dolog nem történik meg. Tényleg nem. És
a legszomorúbb dolog pedig az, hogy kell, hogy legyenek
olyanok, akik felelősek ezeknek az üzeneteknek a
kikerüléséért beleértve valakit ebből a csoportból is. Azért
látnak napvilágot ilyen üzenetek, mert az emberek ezeket
elhiszik. Beveszik. Elkápráztatja őket, és jó sok pénzt izetnek
érte. Ez az oka annak, hogy valaki, aki nem hiteles,
továbbra is folytatja ezeket az üzenete-ket. De ezért aligha
vádolhatod őket. Azokat vádolhatod azért, akik ott ülnek
ezek előtt az emberek előtt, és rengeteg pénzt izetnek
nekik.

Változások történnek ezen a bolygón. Ez a legnagyszerűbb

időszak bárki számá-

ra, aki egy kicsit is megvilágosodott, hogy éljen, szeressen,

teremtsen, elindítson egy üzletet, hogy élevezze az életet,
hogy megigyon egy pohár bort, miközben a világ többi része
olyan nevetséges dolgok miatt aggódik, minthogy például
ezek az országok el fognak tűnni a Föld színéről. Ez igaz. Ez
elveszi az életörömet. Azt is mondhatnátok, hogy azok az
emberek, akik ilyeneket tesznek, rendkívül fertőzöttek
szexuális energia vírussal. Még csak azt sem mondhatom,
hogy szándékosan teszik ezeket a dolgokat, hisz a
csapdájukba ragadtak. Azt gondolják, hogy csatornáznak -
igen, azt teszik, de a szart csatornázzák. (nevetés) Úgy
értem a makyot. Valóban.

Csatornáznak valamit, de mégis mit?

Csak azért, mert valaki csatornázik, az még nem jelenti azt,

hogy az jó is. Csak azért mert én itt állok, az még nem
jelenti azt, hogy korrekt vagyok. Csak annyit jelent, hogy
remélhetőleg inspirállak benneteket, és remélhetőleg
időnként felbosz-szantalak titeket. Tudom, sokan mondtátok:
- A francba is Adamus! - de remélhető-

leg ez fellazította kissé azt a régi valóság horgonyt -

remélhetőleg megnevettetett, remélhetőleg arra emlékeztet
téged, hogy Isten vagy. Senki más. Te is Isten vagy - a saját
Istened, a saját szuverén lényed. Tehát..

LINDA: Vannak random kérdések.

ADAMUS: Remek.

KÉRDÉS: Honnan tudom megkülönböztetni azt a két dolgot,

amikor valami nem az enyém, és amikor azt a valamit én
magam terveztem?

ADAMUS: Ez egy jó kérdés.

LINDA: Ez egy jó kérdés.

ADAMUS: Ez egy jó kérdés, és a válasz? Az, amit választasz.

Amit választasz. Ezek a dolgok mind nem számítanak.
Eljutsz arra a pontra, amikor majd rádöbbensz erre.

Jövőre a tudatos tervezésre fogunk fókuszálni. Mert a

legtöbbje látszólag tudatlanul történik meg. Igazából nem ez
a helyzet, de ilyenkor az van, hogy a bölcsességed időnként
azt mondja neked: - „Emlékezz…..emlékezz, úgy be fogsz
ragadni, mint
egy hét éves a leggyorsabb biciklijével.- És a
bölcsességed…nos, ezért is hívják bölcsességnek, mert
bölcs. És azt mondja: - Akkor folytassuk az ezen való
túllépést!

Tehát, ahogy a bölcsesség - és én ezt egy csodálatos

aranyló, édes mézszerű esz-szenciakánt látom, ami
belefolydogál az életedbe - ahogy ez beérkezik….és bejö-

vőben van. Lényegében itt van, csak neked kellene már

kinyitnod rá a szemed.

Tehát ahogy beengeded, rá fogsz jönni arra, hogy - ó, a

számok változóak - de én azt mondom, hogy körülbelül
90%-a mindennek, amit elhiszel magadról, az nem a tied. Az
mind más emberekről szól, a tömegtudatról, az
aspektusokról, az elmúlt életekről és a többi hasonló
dolgokról szól. És nem a tied. Körülbelül 10% az, ami a tied.
Tehát az amit választasz. Még a fejeden éppen most
keresztül cikázó gondolat sem a tied egészen addig, amíg
nem választod azt.

Sajnálatos módon egy hibás robotpilóta üzemmódban

működtök. „Nos, ez az enyém kell, hogy legyen. Biztosan az
enyém. - Ezért aztán hibásan azt választod, hogy az egész a
tied legyen. Nagyobb megkülönböztető képességet és
nagyobb fókuszt fogunk alkalmazni, amikor azt mondjuk,
hogy azok a dolgok tényleg nem hozzád tartoznak. Azok
őrült gondolatok - és nem hozzád tartoznak, még akkor
sem, ha a te agyadból pattannak ki. Még ha a saját
agyadból is jönnek elő azok a gondolatok, akkor sem a tieid
egészen addig, amíg te, a szuverén létező azt nem
választod, és azt nem mondod: -Ez tetszik. Kedvelem az
ezzel a gondolattal járó érzést. Ez az enyém! - És akkor ez
az összes többi őrültség elkezd eltávozni, mert nem kap
többé igyelmet vagy energiát. Elkezd eltávozni, és akkor
nagyon is tudatába fogsz kerülni annak, hogy te egy tudatos
Élet tervező vagy, és annak is nagyon a tudatába kerülsz,
hogy az Élet Tervezők Angyali Társaságának egy kimagas-ló
tagja vagy. Tehát akkor jó. Köszönöm. Kérem a következőt!

LINDA: - A következőt!

KÉRDÉS: - Miért van az, hogy képtelen vagyok egy olyan

férit találni magamnak, akit szerethetek, és aki viszont
szeret engem? Nagyrabecsülést és szeretetet érzek
mindazért, amit teszel.

ADAMUS: Én szeretlek téged. (nevetés) A kívánságod valóra

is vált! Na, azt nem mondtam, hogy veled is akarok hálni,
hisz csak azt mondtad, hogy egy olyan férit akarsz, aki
szeret téged. Én szeretlek téged. (nevetés) LINDA: Ez
könnyű volt.

ADAMUS: És több ilyen kérdést nem fogadok Linda.

KÉRDÉS: Hajlandó lennél….

LINDA: - Nem, most ezt hagyd abba! (Linda kinyújtja a

nyelvét Adamusra, aki pedig étellel teli száját tátja Lindára)
Óóó! Ez ronda volt!
ADAMUS: Ez brokkoli volt. És nem is volt ronda.

LINDA: Ez lenne Cauldre legrosszabb rémálma, ha ezt látná.

ADAMUS: Ő most valahol máshol van. (nevetés) LINDA: Ó,

az jó!

ADAMUS: Szerintem most éppen Ausztráliában van. De hogy

került oda? (még több nevetés) Gyorsan. Fogy az idő.

KÉRDÉS: (folytatódik) Hajlandó lennél beszélni arról, hogy az

emberek az egész világban tüntetnek és fellázadnak
mostanában? Bennem ez azt az érzést kelti, hogy egyre
több és több ember kezd ráébredni erre a hatalmas
méretekben folyó táplálkozásra és egyensúlytalanságra, ami
már hosszú életek óta zajlik.

ADAMUS: Miért teszel fel nekem olyan kérdést, amire

megadod nekem a választ is?

Nem értem. Az az egyik olyan dolog az Új Földön, amit,

tudod meg kell beszélnünk.

Miért kérdeznek az emberek olyat - hogy is hangzott az

eleje?

LINDA: Már átléptem a következő kérdésre.

ADAMUS: - Nem, nem. Oké, az eleje valahogy így hangzott: -

Hajlandó lennél be-szélni a világban zajló lázadásokról? -
Erre azt mondtam volna, hogy igen. Most akarjátok, hogy
ezt tegyem, vagy később? (A közönség válasza: - Most)
Igen. De utána meg megválaszolta a saját kérdését. Nagyon
érdekes. Az emberek - azt hi-szem ezt Kuthumi mondta -
buta, buta lények. Ennek semmi értelme így.
Lázadások - ez manapság eléggé nyilvánvaló. Mindennek a
felszínre kell jönnie.

2012 annak az éve lesz, amikor minden a felszínre kerül. Ez

nem a világ végét jelenti, csak azt, hogy minden felszínre
jön. A felszínre lesz nyomva vagy erőltetve.

Jelenleg nyugtalanság van a világban, és ennek így is kell

lennie. Ennek így kell lennie. Minden olyan falnak le kell
omlania, ami elnyomja az ember angyalokat, legyen ez a fal
akár egy egyház vagy egy iskola, vagy üzlet, vagy bármi. És
ennek nem kell erőszakosnak lennie. Lényegében mindez
sokkal könnyebben megtehető azzal, amit szeretetnek vagy
együttérzésnek hívtok, mint ezzel a sok haraggal, de ők
igen durva módszereket alkalmaznak, amit médiának
hívnak. Ez az egész, a média.

(kisebb nevetés) Nem, ez az egész - és ez most nem volt

vicces - de erről szól ez az egész. Ez csak a média. Ők
manipulálják a médiát, a média meg őket. De ez is rendben
van, mert ez rámutat a régi rendszerekben lévő
tévedésekre, hiányossá-

gokra - amik ott vannak a pénzügyi rendszerekben, és a

kormány rendszerekben.

Ez érdekes. Egyre többet fogtok erről a fajta drámáról

olvasni az újságokban. Itt arra gondolok, hogy pédául egy
prominens sport edző, aki mögött fényes múlt áll, hirtelen
tönkremegy. Tönkremegy.
Az a tudati potenciál, amit emberek egy bölcs csoportja
választott meg, közeledik a Földhöz, és az nem fogja
tolerálni ezt a hazugságot. Többé már nem fogja tolerál-ni,
eltűrni a hátsó, mögöttes szándékokat. Szóval nagyon
érdekes dolgokat fogtok látni - és akkor álljatok a kerítés
mögé! Ez az egyik kedvenc Tóbiás üzenetem: -

Álljatok a kerítés mögé jövőre, és csak igyeljétek, hogy mi

történik, mert most már itt vannak ezek az „Occupy”
csoportok, akiket jó szándék vezérel. Érzik a változás
szükségességét, és azt, hogy a dolgoknak a felszínre kell
jönniük, és akkor most mi történik? Tegyük fel, hogy tiszta a
szándékuk, de hirtelenjében a szexuális energia vírus és
azok a többi energiák - a hüllők meg a többiek - bejönnek és
elkezdik ezt kihasználni.

Vagyis lényegében ezeken az Occupy mozgalmakon belül, a

szervezetükön belül -

ha egy kis időt eltöltenél velük, látnád, hogy sokkal több ott
az erőszak, mint általá-

ban jelenleg a társadalom egészében. Több a lopás, több a

drogozás, több a bántal-mazás. Ők mindezért a rendőrséget,
vagy a rossz szülőket vádolják, és persze akit csak tudnak,
de ez valójában…mondjuk úgy, hogy jó szándékkal kezdtek
ebbe bele, de aztán bejön ez az energia, és ők erre nem
elég tudatosak, vagy nem elég megvilágosodottak ahhoz,
hogy tudják, hogy mi is történik. És hirtelen
megfertőződnek.

És akkor egyszeriben csak az a nagyon tiszta ok, amivel

előjöttek, megfertőződik.

És akkor a dolgok tényleg nagyon csúnyává válnak, és akkor

ott terem az erőszak.
Ti létrehozhattok egy másféle potenciált, de azt csak ők
maguk választhatják. Akkor jó. Köszönöm.

KÉRDÉS: Jövőre kapcsolatba fogok kerülni

megvilágosodottabb emberekkel?

ADAMUS: Jövőre sem fogunk megvilágodottabb embereket

csinálni, sajnálom. (nevetés) Ez a mi rátánk. Ez a mi
arányunk egy évre, szóval fogadd el azt, ami van.

(nevetés)

Kapcsolatba akarsz kerülni megvilágosodottabb

emberekkel? (A közönség válasza.

- Igen) Akkor válaszd azt, és akkor az meg is fog történni.

Akkor meg fog történni.

Igen.

KÉRDÉS (Tiffany): -Van egy kérdésem.

ADAMUS: - Kérném a mikrofont!

TIFFANY: Ma beszéltél a következő életről…

ADAMUS: - Igen.

TIFFANY: Arról, hogy játszhatunk az Új Földön a felhők hátán,

és jól érezhetjük magunkat…

ADAMUS: - Igen, igen, igen.

TIFFANY: …és arról, hogy mindezeket a dolgokat
megtehetjük.

ADAMUS: Így van.

TIFFANY: - A kérdésem az, hogy megtehetjük mindezt ebben

az életünkben?

ADAMUS: (sóhajt) Ó!

TIFFANY: Mert én ezeket most akarom megtenni.

ADAMUS: Most ezzel teljesen elrontottad a záró

beszédemet! (nevetés) És ráadásul fél órával korábban,
mint kellett volna. Szerinted ettől én most mégis hogy
érzem magam?! (nevetés) Én királyi méltóság voltam. Most
Felemelkedett vagyok. Nagyon jól ismert vagyok az angyali
körökben, és te meg elveszed a záró beszédemet??!

TIFFANY: Én megvilágosodott vagyok.

ADAMUS: Megvilágosodott vagy. Köszönöm. (Adamus nevet,

a közönség pedig tapsol) Köszönöm.

Abszolút. Abszolút. Mi csak visszafelé fogunk haladni az

időben. Úgy fogunk tenni, mintha 3 perc múlva lenne öt óra,
és csak visszafelé fogunk haladni, és akkor most fogom
elmondani a záróbeszédemet. Ó,…hogyan lehet valakit így
letaszítani. Nos, igen, abszolút. Minek is várni… teljesen
össze vagyok zavarodva…(nevetés) Miért is várnál a
következő életedre? Vagy van egy jobb válasz is, miért is
nem kezded el most a következő életedet? Itt és most.
(némi taps) Miért is ne? Nehogy tudományos okfejtésekbe
kezdjetek itt nekem arra vonatkozóan, hogy miért is nem
tehetitek ezt meg! Mert megtehetitek. Szabaduljatok meg a
régi horgony pontjai-toktól kedves kalózok! Szabaduljatok
meg tőlük és máris kezdhetitek a következő
életeteket! Abszolút.

Bár ehhez megengedés kell, mert sok dolognak el kell

kezdenie megváltozni és átalakulni. És nem azt mondom,
hogy ez egy korlát, csak azt, hogy legyél egy kicsit
türelmes, mert még mindig egy olyan izikai rendszerrel
rendelkezel, ami hosszú idővel ezelőtt lett megtervezve.
Még mindig sok a körülöttetek lévő tömegtudat. Ez beletelik
egy kis időbe, de lényegében ez már most is működik.
Hiszen most, ezzel párhuzamosan egyben ott vagy az Új
Földön is. Most körülbelül 16 álmot is álmodsz ezzel egy
időben, miközben itt ülsz, mosolyogsz rám, tudva azt, hogy
mit tettél velem. (nevetés) Most is éppen kutatod a
potenciálokat.

Sok minden történik. A kérdés jelenleg az, hogy az a tudati

váltás vagy tudati megnyílás, ahol is tudod, hogy ezek a
dolgok történnek - mennyi időt fog igénybe venni? Az
egyenletet a jövő hónapban fel fogom írni a táblára, ha
Linda emlékeztet majd engem erre, mert ez egy a
„kétségtől a kiterjedésig” arány formula, ami hasonlatos
Einstein formulájához, amiben én segítettem neki. (némi
nevetés) Szóval
,,A Segítôk Elmennek’’

valami ahhoz hasonló. Lesz egy, „a kétségtől a valóságig”

formulánk, amiről majd beszélünk.

És ezzel a végére is értünk a mai megbeszélésünknek Feliz

Navidad, és majd legkö-

zelebb találkozunk! Nem! Mi most visszafelé haladunk az

időben. Oké, szóval akkor nem is vagyunk a végén, hanem
valahol középtájon járunk. De én elengedtem a
horgonyaimat, ezért nem is kell záróbeszédet tartanom.

LINDA: Oké? Másik kérdés?

ADAMUS: Előbb itt, aztán pedig majd Edith következik.

LINDA: Oké.

KÉRDÉS: Adamus, miért nem beszélsz nekünk az UFO-król?

Régebben azt mondtad, hogy majd fogsz róluk beszélni.

ADAMUS: Azért, mert nem kedvelem őket! (nevetés) Mert

hányingert kapok tő-

lük, és aztán meg Cauldre fog hányni, nem pedig én.

(nevetés) Mert Tóbiás be-szélt róluk, és azt mondta, hogy -
és ezt most fel fogom írni a táblára - hogy a földönkívüliek
egy hazugság. (A táblára írja:- EGY HAZUGSÁG) Földönkívüli.
Idegen. Hazugság. Á, akkoriban ezt nem hallgattad. Ők egy
hazugság. A részét képezik az „emberek hülyék”
elméletnek.

Amikor elhiszitek, hogy léteznek ezek a grandiózus

intelligens létezők - akik egyéb-iránt nem léteznek - egy
másik kozmoszban, akkor ezzel megtagadjátok magatokat
itt. Akkor azt kell, hogy gondoljátok, hogy valaki majd eljön
ide és megment benneteket vagy pedig végbél szondázást
hajt végre rajtatok. A kettőből az egyiket kell, hogy
gondoljátok. Vagy, hogy először elvégzik rajtatok a végbél
szondázást, és utá-

na fognak majd megmenteni benneteket. (nevetés) Ez a

tagadás egy formája. És ez egyébként sem változtat
semmin. Ők jelentéktelenek. Azok a lények, akik más
dimenziókból itt vannak, általában még csak nem is izikai
természetűek. Lépjetek már túl ezen! Az idegenek nem
izikai természetűek. Ők inkább…nos, egy másféle
esszenciájuk van, de nem öltenek magukra izikai testet.

Azok, akik pedig valami véletlen baleset által sodródtak ide,

na ők tényleg nagyon utálnak itt lenni. Gyűlölik ezt, és a
történetek pedig elkezdenek szárnyra kapni az univerzum
többi részében, a teremtés többi részében arról, hogy
mennyire szörnyű

hely is ez a Föld, mert ez sűrű, és ők nincsenek hozzászokva

ezekhez a sűrű testek-hez, mert ezeknek van egy
energetikai gravitációja, nem csak izikai Földi gravitá-

ciója, hanem egy tudati gravitációja, ami magába szippantja

az embereket vagy a lényeket, az idegeneket. Magába
szippantja őket. És akkor beszívódnak ide, és már azt is
elfelejtik, hogy ők idegenek, és elkezdik azt gondolni
magukról, hogy emberek. És aztán meg megszületnek ide,
tudjátok, miután a szülők azt a dolgot csinál-ják, és akkor
lesz nekik izikai testük, és most már ők is pontosan
ugyanabban a
csónakban eveznek, mint ti, de ők a csónak hátuljában
tartózkodnak. Nagyon sok életet kell itt leélniük,míg egy
szép napon autóbalesetet szenvednek, ahol elveszítik az
eszméletüket, majd magukhoz térnek és azt mondják: -
Nekem nem kellene itt lennem. Én egy idegen, egy
földönkívüli vagyok. Én valahonnan máshonnan kerültem
ide. Mi a fenét csinálok én itt? - És akkor meg elkezdenek
látókhoz meg médiu-mokhoz, meg mindenki máshoz is
szaladgálni, és akkor ezek a médiumok vagy lát-nokok meg
elkezdenek beleragadni az ő egész drámájukba, tudjátok a
földönkívüli fajokról.

Ó, és apropó, nem úgy hangzik ez, mintha rólatok szólna ez

a történet? Mert rólatok szól! Ti vagytok a földönkívüli
idegenek! (nevetés) Ti vagytok az UFO-k! Nem tartoztok ide.
Be vagytok ragadva. Ma túlságosan jól szórakozom veletek!
Cauldre most azt kéri tőlem - hogy egy kicsit fogjam vissza
magam - de miért? Miért? Nem, nem.

LINDA: Következő kérdés?

ADAMUS: Nem. Még nem végeztem a földönkívüliekkel! (egy

kis nevetés) Igen, vannak olyan életerők, akik nagyon
erősen érdeklődnek a Föld iránt. Figyelnek benneteket - a
távolból, mert ők nem ostobák! Távolról igyelnek titeket.
Szondákat küldenek be ide. Szondákat küldenek ide.

LINDA: - Akkor ez igaz? Úgy, ahogy ez a South Parkban volt?

ADAMUS: Igen, igaz, de az egy másfajta szonda. Ők energia

sugarakat vagy hullá-

mokat küldenek ide, és időnként ezeket érzékelitek apró kis

fém űrhajóként, amik fénylenek és pörögnek. De a legtöbb
esetben nem izikaiak. De ez a te horgonyod.
Fizikaivá kell tennetek a dolgokat ahhoz, hogy
megpróbáljátok őket megérteni. Szó-

val a szemetek fém űrhajónak látja ezeket, amik körkörösen

repülnek.

Már réges régen túlléptek a fém űrhajókon, mert csak

elpazarolták azt a jó fémet arra, hogy ideküldték azokat.
Most már ezeket a fény szondákat küldözgetik ide.

Nem sokkal fejlettebbek. Technikailag rendelkeznek olyan

dolgokkal, amikkel ti nem, de nem sokkal fejlettebbek. Sőt,
lényegében nem létezik a Földnél fejlettebb hely.

Ha annyira fejlettek lennének, akkor már eljöttek volna ide

és elmondták volna nektek, hogy: -„Te is Isten Vagy, és
minden máson lépjél túl! - Akkor ezt már elmondták volna
nektek. Azt mondták volna: - Mit keresel? Kezdd már el
megélni! - Őket valami olyan dolog érdekli bennetek, amivel
ti rendelkeztek, ők viszont nem. Ez elkápráztatja őket.
Izgatja, kiváncsivá teszi őket. Elő akarják ezt állítani, be
akarják ezt dobozolni, és talán el akarják ezt adni más
bolygóknak is, és ez a dolog nem más, mint a szeretet.
Szeretet. Szeretet.

A szeretet itt, ezen a bolygón került feltalálásra, itt került

megteremtésre és itt
került megtapasztalásra. A szeretet nem egy másik
bolygóról származik. A szeretet mégcsak nem is Istentől
ered. Isten semmit sem tudott a szeretetről egészen addig,
amíg ez meg nem történt veletek. Semmit sem tudott róla.
Honnan is ismer-hette volna ezt a Szellem? A Szellem
ismerte a veled való kapcsolatát, de azt nem tudta, hogy mi
a szeretet. De most már tudja, ismeri azt általatok, a ti
tapasztalásaitok által. És amikor ezt megélted itt, akkor
érezted azt a belső sürgetést ma-gadban, és pillanatnyilag
kiterjesztetted magad a többi dimenzióba és az Otthonba is,
és azt mondtad: - Szeretlek téged drága Isten! - mintha csak
magadnak mondtad volna: - Szeretem magam. - Isten ezt
érezte, ő, aki korábban soha nem érzett szeretetet, aki
korábban azt sem tudta mi a szeretet, most elárasztotta őt
ez az érzés, és azt mondta: .Én is szeretlek téged.
Köszönöm, hogy megmutattad nekem a szeretetet.

Ez a többi életerő, azok, akiket ti olyan magasan fejlettnek

és intelligensnek tarto-tok, nos ők nem ismerik a szeretetet.
Akarják azt, és megpróbálják azt kielemez-ni. Ez a trükkös
dolog a szeretet kapcsán, amit ti magatok hoztatok létre. Az
nem található meg a véretekben, és ők néha a véreteket is
vizsgálják. De az nincs ott.

Nem található meg az agyatokban sem, hála Istennek! A

szeretet nincs ott. A szeretet nincs ennek a szervnek a
csapdájába esve, amit ti szívnek neveztek, és nincs ott a
bőrötökben sem. Ezt nem tudjátok csapdába ejteni, vagy
kalitkába zárni még azzal sem, ha írtok róla egy dalt, vagy
egy könyvet.

A szeretet az egyetlen olyan dolog a teremtés egészében,

ami kimutathatatlan.

Nem lehet azt elemzés alá vetni, nem lehet megmérni, nem
lehet kimutatni, csak megélni, megtapasztalni lehet.
Tehát akkor idegenek? UFO-k? (köp egyet, amit nevetés
kísér) Igen, jó. Most már ismeritek az érzéseimet. Az
emberek azok, akik számítanak.

És az emberek meg annyira félrevezetik magukat ezekkel a

lényekkel, akár azért, mert ők a megmentők vagy csak,
hogy vágyjanak valamire. De nem. Az pontosan itt van.
Pontosan itt. Itt ül ezekben a székekben. Néz minket az
interneten keresztül. Hiszen itt lehet azt megtalálni. Ezért
vagyok én itt, és ti is ezért vagytok itt.

Ezért is beszélünk az életről - az élet teljeskörű megéléséről.

Köszönöm.

LINDA: Edithnél van a mikrofon.

ADAMUS: Abszolút.

EDITH: Nos, jó ideje zajlik már bennünk ez az integráció, és

erről te is beszéltél ma nekünk. És csak szeretném tisztázni,
hogy mi a különbség azon elmúlt életek között, akik nem
akarnak hazajönni, és az aspektusaink, az integrált
aspektusaink között. Mi a kettő között a különbség, és akkor
mit csináltunk eddig ezen a sok-sok éven keresztül?

ADAMUS: Igen. Ha igyelembe veszed, hogy milyen sok

részecskéd volt odakint -
töredékek vagy esszenciák - akkor tudod, hogy eszméletlen
sok. A te lelked több, mint ezer életet élt meg. És akkor te
fogod az összes emberi tapasztalást, és azok összes
töredékét - amiknek a száma több millióra és több milliárdra
rúgható, amiből jó sok itt van a Földön - a többi pedig a más
birodalmakban.

Tehát itt vagy te, aki integrálod mindezeket, összegyűjtöd

őket, de nem erőszakkal. Hanem - lényegében elég jól
csináljátok ezt - hogy sok aspektust integráltok.

Ki gondolta volna, ki merészelte volna azt gondolni vagy

egyáltalán megpróbál-ni, hogy mindezt egyetlen létidő alatt
megtegye? Ezt 50 évvel ezelőtt őrültségnek nyilvánították
volna. Sőt, még tegnap is! (nevetés) Akkoriban azért
tartották volna őrültségnek, mert az energia akkor még
másképpen működött, és a tudatosság is sokkal merevebb
volt. De ti, és mások is a világban azt mondtátok: - Nem, mi
ezt integrálni fogjuk! - és ez azt jelentette, hogy nem
erőszakoltok semmit - sőt ez pontosan az ellenkezőjét
jelenti. Az integráció az elfogadásról szól, és nem az
erőltetésről, nem az erőszakról. Nem tudod ütlegeléssel
hazahozni azokat az aspektu-sokat. Nem tudod ezt
kierőltetni, kierőszakolni.

Az elmúlt életek integrációja egy kicsit másmilyen. Ők

lényegében - ha már rész-leteiben tudni akarsz erről - nem
hozzád térnek vissza. Hanem oda térnek visz-sza, amit te a
Lelkednek nevezel, vagyis a bölcsességedhez. Ezért tehát -
és egy bizonyos értelemben vitatkozhatnátok is ezzel, és azt
mondhatnátok, hogy: - Nos, akkor mégis hozzám térnek
vissza. - de egy bizonyos értelemben ez nem igazán így van.
A Lélekhez térnek vissza. De te vagy az, aki segítesz
elengedni, felszabadítani őket.
Te és a Lelked, a bölcsességed a szó szoros értelmében…te
itt vagy, ide a Földre fó-

kuszálsz. A Lelked, a bölcsességed itt csatlakozik hozzád, és

amikor ez megtörténik, akkor elkezdesz DreamWalk-olni a
lélek elmúlt életeibe. És most már egy szinten felismered,
hogy: - Á, ők nem én vagyok! - ezért aztán nem keveredsz
össze velük teljesen. És ekkor elkezdesz - és ez egy sokkal
hosszabb téma, nehogy azt higgyé-

tek, hogy mindössze ennyiről szól ez - szóval ekkor te és a

lelked, aki most már itt van, elkezdtek visszafelé menni az
időben, és megmutatod magad a lelked elmúlt életbeli
aspektusainak. A szép dolog ebben az, hogy amikor
találkozol ezekkel az elmúlt életekkel, akkor nem ragadsz
ezekbe bele, és nem mondod azt, hogy: - Ó, ez én vagyok
egy elmúlt életben! - Hanem inkább azt mondod: - Nos, ez
érdekes.

Beállok a kerítés mögé! Ezek valójában a lelkemhez

tartoznak, ezért kapcsolatban állok velük” - de nem ragadsz
bele ezekbe az aspektusokba.

És akkor most már visszafele sétálsz egy bizonyos

értelemben véve - nem szó sze-rinti értelemben kell ezt
venni, mégis elkezdesz visszafelé haladni az időben - amikor
is találkozol egy elmúlt élettel, egy olyan elmúlt élettel, ami
talán még most is be van ragadva, és meg van sérülve,
vagy pedig egyszerűen csak élvezi az akkori idő
periódusban megélt tapasztalásait. És akkor te odaállsz ez
elé az elmúlt életbeli aspektus elé, történjen ez akár egy
álomban vagy pedig a valóságban, vagy talán egy másik
ember álruhájában, vagy egy kísértet alakjában, ami egy
angyali lényhez hasonlatos. És az felismer téged, és
könnyekben tör ki, mert érzi a szeretetet.
Felismeri, hogy nincs egyedül, és azt is felismeri, hogy
sokkalta nagyszerűbb annál, mint amit gondolt volna.

És te mindezt a Mostból tudod megtenni, hogy elmész a

múltba, de egy bizonyos értelemben véve ez igazából nem
csak a múlt. Hiszen pontosan Most történik. És a lelked
pedig örvendezik, mert veled együtt felszabadította önmaga
egy részét, és hazahozta magát. Részben az egész oka az
élet tervezeteteknek, annak, hogy itt vagytok most ebben
az életetekben az, hogy ezt megtegyétek.

Ez nem egy jóvátétel vagy helyrehozás. Mindössze csak

bemutatkozol az elmúlt életeknek. -Vagyok, Aki Vagyok. Én -
a lelkem - megtettem ezt, eljutottam ebbe az életbe. -
legyen szó akár egy 10.000 évvel ezelőtti, vagy egy 10.000
évvel későb-bi életől. -Eljöttem ebbe az életbe. Vagyok, Aki
Vagyok. Azt mondtam, hogy: Igen, meg vagyok világosodva,
és ezért azzá lettem, és most visszajövök, hogy üdvözöl-
jelek téged. Időutazó vagyok, Oh-Be-Ahn szeretetben. -
Bumm! Az az elmúlt élet egyszeriben felszabadult.
Hirtelenjében a saját utazásáról alkotott felfogása, az
utazásának a roppant lineáris, mentális természete
teljességgel átalakul.

A kérdés tehát az: az az elmúlt élet vajon tényleg úgy

történt meg, ahogy azt az az aspektus gondolta? Igen…és
nem. Az megtörtént, de sok egyéb más is történt. Volt egy
nagyszerűbb történet, egy multidimenzionális történet is.
Tehát a lineáris kis ember története is valóságos ott, abban
az elmúlt életben, de nem az az egyetlen történet. És
amikor az az elmúlt élet képes azt megkérdezni: - Mi a többi
történetem? Mi más történt még valójában? Mi volt a
nagyobb kép? Mi volt annak a pink cowboy kalapnak a
másik oldalán? -majd így folytatja: - Édes Istenem, Vagyok,
Aki Vagyok! - és akkor a Lélekkel való újraegyesülés
bekövetkezik. Ez egy gyönyörűsé-
ges folyamat. Ez az egyik oka annak, hogy itt vagytok.

De ne tekintsetek erre felelősségként! Sot kötelességként

se! Vegyétek ezt örömmel, vagy egyáltalán ne tegyétek
meg - ez nem számít, de az egyik olyan dolog, amire a ti
szenvedélyetek, a bölcsességetekkel való közös munka azt
mondja: - Akkor tegyük meg! Menjünk vissza és látogassuk
meg az összes potenciálunkat, az összes elmúlt
életünket….Tudom, több kérdés is van még, de olyan jól
érzem magam!

LINDA: Nem, nem. Csak rád igyeltem…

ADAMUS: Tudom.

LINDA:….csak élveztem.

ADAMUS: Tehát Edith, jelenleg éppen ezt teszed, és néha

könnyen mondja az emberi én azt, hogy - tudod, a hét éves
a leggyorsabb biciklivel - hogy: - Hogy lehet-séges az, hogy
a dolgok nem javulnak? Miért érzem magam annyira
korlátoltnak?

- Nos, hagyd ezt abba, hogy ennyire korlátoltnak érzed

magad! Igen, meg vagy
világosodva. Nézd csak meg mit teszel, mindannyian mit
tesztek: új potenciálokat állítotok fel a Föld és az Új Föld
számára. Visszamentek és felnyitjátok az elmúlt életek
nézőpontjait, segítetek nekik…nem felszabadulni, mert ez
nem éppen a meg-felelő szó erre Cauldre, hanem segítetek
megvilágítani az elmúlt életeiteket. Kép-zeljétek csak el
micsoda hatalmas dinamika váltás zajlik, amikor ez
bekövetkezik.

És most tudom, hogy azt akarod kérdezni, hogy akkor miért

nem teszed ezt meg saját magaddal is most rögtön? Miért
nem vezetsz le egy DreamWalk-ot saját magadnak most?
Más szavakkal miért nem mutatkozol meg magad előtt - a
lelked miért nem mutatkozik meg előtted? Hiszen erről szól
az egész - megmutatni magad magadnak. Ez egy bámulatos
dolog. Ez valódi időben zajlik, a Most DreamWalk-ban.

Legyen ez egy újabb feljegyzés a következő hónapra!

Csináljuk ezt meg jövő hó-

napban, ezt a magadba vezető DreamWalk-ot! Edith,

imádom a bölcsességedet.

Köszönöm.

EDITH: Én is szeretlek!

ADAMUS: Köszönöm. Akkor most jöhet egy újabb házon

belüli kérdés! Az jobb, mint egy házon kívüli! (kis nevetés)

LINDA: -Ó!

ADAMUS: -Igen.

MARY: - Az elmém és a szívem közötti ugrálás miatt

frusztrált vagyok.
ADAMUS: Igen!

MARY: És annyira bele tudok menni az elmémbe, és azt

választom, hogy a szívembe menjek, és ez az egész olyan,
mintha az elmém állandóan kirántana onnan, és nem
tudom, hogy ez a tömegtudat vagy mi miatt van így.
Hogyan tudnék többet a szívemben tartózkodni, mert az
érzem, hogy az elmém tényleg lekorlátoz engem?

ADAMUS: És hol szeretnél lenni?

MARY: A szívemben.

ADAMUS: A szívedben. Akkor az elméd miért játssza ezt a

játszmát? Többszörösen terhelt kérdés, hát nem szeretni
való?

MARY: Igen, igen.

ADAMUS: - Nem szereted ezt? Miért játssza az elméd ezt a

játszmát?
MARY: Pontosan ezért kérdezlek téged erről.

ADAMUS: Ó, ezek a kifogások! Azért, mert hagyod neki.

MARY: Rendben.

ADAMUS: Egy részed ezt élvezi. Egy részed nem gondolja,

hogy ennél jobbat is tudnál. Az elméd lényegében a része
ennek az élet tervezetnek, és mivel te vagy önmagad
tervezője, ezért érted ezt a metaforát.

MARY: Hát igen.

ADAMUS: A tervezet szépsége, még akkor is, ha az ember

azt gondolná, hogy ez egy téves tervezet, de egyáltalán
nem az. Ez mindössze egy nagyszerű tapasztalás.

Tehát lényegében engedélyt adtál az elmédnek erre, és ő

pontosan ezt teszi. Az elméd egyáltalán nem az ellenséged.
Az elmédet te magad és mások programozták be. Az elme a
vitatkozásra, a tagadásra és a kétségre lett beprogramozva.
Az el-médnek te magad adtad át a hatalmat a szíved fölött.

És nem a szívednek kell ezzel harcba szállnia. Ez nem a

szíved és az elméd közöt-ti küzdelemról szól, mert akkor
egyszerre lesz szívinfaktusod és fejfájásod. Ez így igaz. És
akkor jön majd a következő életed, ami nem annyira rossz.
Sőt, egész jó.

De miért? Miért nem most teszed meg?

Tehát kedvesem, neked kell lépned. Neked kell itt

közbelépned, és ez a valódi téma.

Nem teszel semmit. És szeretsz úgy tenni: - Jaj, szegény

elmém! - Nos, akkor szüntesd meg az elméd programjait!
MARY: Oké.

ADAMUS: Ezt csak te teheted meg. Én nem.

MARY: Rendben.

ADAMUS: Én nem tehetem ezt meg. De még több programot

hozzá tudok adni az elmédhez. Egy kis programozást
akartál? Egy kis extrát? Ezen a héten bónusz programozások
vannak!

MARY: Úgy gondolom, az elmémben így is elég program fut.

Nem.

ADAMUS: Meg tudod szüntetni az elméd programozottságát.

Hogyan?

MARY: Azzal, hogy azt választod.

ADAMUS: Köszönöm. Te választasz. Veszel rá egy mély
lélegzetet, és nem aggódsz a választásod kapcsán, és nem
gondolkozol azon, hogy vajon meg tudod-e csinálni.

Azt mondod: - Igen, meg vagyok világosodva! Ez az!

Program mentesítés! - Bumm!

És akkor az megtörténik. És te pedig megéled a

tapasztalást.

De nem sétálsz…miután azt mondtad: -Igen, meg vagyok

világosodva! - utána nem sétálsz egy autó elé, csak hogy
meg tudd, vajon tényleg megvilágosodtál-e, mert ez
lényegében a kétségedet jelenti. Mert akkor csak
feltételezed, hogy békében és biztonságban sétálhatsz
mindenhol, de közben nem…ez az egyik dolog, amit az
emberek tesznek. Azt mondják: - Akkor most ezt le fogom
tesztelni. Az előbb azt mondtam: - Igen, meg vagyok
világosodva! -és akkor most fogom a forrásban lévő

vizet, és ráöntöm azt a kezemre, csak hogy lássam, vajon

tényleg így van-e….

MARY: Ó!

ADAMUS: De nem, ez csak a kétségedet jelenti. Nem élsz.

Tehát ezt az elméd és a szíved közötti harcot te irányítod. Te
irányítod.

MARY: Köszönöm.

ADAMUS: Igen, és ez még csak nem is arról szól, hogy

megtagadod az elmé-

det, vagy hogy a szívnek adod át ezt az új nagy státuszt. Ez

rólad szól. Ez az Én Vagyok-ról szól. Igen. Ehhez egy kis
légzés kell, és te, te, néha hajlamos vagy a kétségre.
MARY: Úgy érzem, ez saját magam elfogadásáról szól.

ADAMUS: Igen, önmagad szeretetéről. Igen. Igen. Szoktál

nagyokat sétálni?

MARY: Nem túl gyakran.

ADAMUS: Soha! (Adamus nevet)

MARY: Nos….

ADAMUS: Kérlek tegyél hosszú sétákat!

MARY: Jó, rendben.

ADAMUS: Hosszú séták.

MARY: Köszönöm.

ADAMUS: A világ egyik legcsodálatosabb részén élsz, ahol

tényleg nagyokat lehet sétálni. Ez kiszed a fejedből. Sőt, ezt
most újrafogalmazom. Ez kiterjeszti az elmét,
és akkor az elme és a szív elkezdenek együtt táncolni.

MARY: Akkor a fájó láb is csak egy kifogás arra, hogy ne

sétáljak?

ADAMUS: Ó igen, abszolút. Nincs rá időd, fáj a lábad, vagy

bármi, bármi megteszi.

A hosszú séták nagyszerűek! Mit csinált Steve Jobs, múlt

havi vendégünk? Hosszas sétákat tett. Nem ücsörgött….

LINDA: Ő halott.

ADAMUS: (nevetve) Ő megvilágosodott. Nem ücsörgött

tanácstermekben, csak ha muszáj volt. Sokat sétált a
környéken, az erdőben, át a bevásárló központon. Ő így
csinálta. Sétált. A séta csodákra képes, különösen akkor, ha
a természetben sétálsz.

Még két kérdés jöhet.

LINDA: Rendben, akkor ez most egy összefoglaló kérdés

lesz, mert átnéztem őket…

ADAMUS: Igen. Igen.

LINDA:…és nagyon sok kérdés kapcsolódik a rákhoz. És egy

pedig kifejezetten - azt fogom felolvasni.

KÉRDÉS: Jóformán semmiféle haladásra nem tettünk szert a

rák gyógyítása kapcsán azóta, amióta Dixon bejelentette az
ellene induló hadjáratot 1971-ben. Bizonyos esetekben pont
a másik irányba mentünk. Azt mondanád, hogy ez az egyik
módja annak, ahogy azt választottuk, hogy megadjuk
magunknak a felemelkedés és a megvilágosodás
lehetőségét? (ebben a pillanatban egy kiskutya elkezdett
ugat-ni a háttérben, a közönség pedig nevet és tapsol) Vagy
pedig anélkül, hogy szán-dékosan azon igyekeznénk, hogy
meggyógyítsuk a rákos betegeket, a Shaumbra hogyan
tudná annak esélyeit növelni, hogy a rákos betegek
ráébredjenek a saját tempójuk szerint erre a dologra?

LINDA: És ugyanolyan sok kérdés van a rákról a Shaumrák

részéről, mint a nem Shaumbrák részéről.

ADAMUS: Ó, jó, jó. Akkor On (Garret) megtennéd, hogy

válaszolsz? Neked ebben egyértelműen van saját
tapasztalatod, és sokkal jobbak a meglátásaid erről a
dolgokról, mint nekem. Rák. Miért van az ott egyáltalán,
milyen célt szolgál, és hogyan kellene kezelni?

ON: Szerintem meg is válaszolta a saját kérdését.

ADAMUS: Igen, abszolút. Ez tetszik, ugye?

ON: Ez egy olyan tapasztalás, ami teljesen felszabadító
lehet, felszabadíthat téged a horgonyaidtól, amennyiben ezt
választod.

ADAMUS: Igen.

ON: Vagyis ez nem egy jó tapasztalás, és nem egy rossz

tapasztalás. Hanem a felszabadulás megtapasztalása.

ADAMUS: És mi a legrosszabb benne?

ON: Hogy meghalhatsz.

ADAMUS: Hogy meghalsz. És tudjátok, most komolyan,

meghalni könnyebb, mint megszületni, és már sokszor
megtettétek, de ennél a résznél a személyiségetek elkezd
kiabálni meg visítozni, és azt mondja: - De én nem halhatok
meg! - Nos, mindenképpen meg fogsz halni. De ez is egy
horgony, a halál előli menekülés. Ha egyszer elfogadod,
hogy meg fogsz halni, amit már oly sokszor megtettél, akkor
végül eljutsz arra a pontra, hogy: - Nahát!Rendben, de addig
is élni fogok!

Tehát mi célt szolgál a rák, és energetikai értelemben mit

jelent a rák?

ON: Egyensúlytalanságot.

ADAMUS: Egyensúlytalanságot. Igen, és én olyan messzire

mennék, hogy azt mondom, hogy általánosságban a rák a
haragot és a gyűlöletet, az utálatot képviseli…

ON: Igen.

ADAMUS:…ami már eleve azt jelenti, hogy a dolgok

nincsenek egyensúlyban. A jelenlegi rák kutatás nem veszi
igyelembe annak energetikai okát. Csak a biológiai
szöveteket vizsgálja - a sejtek, az enzimek és a kemikáliák
között lejátszódó folya-matokat - pedig el kellene kezdeniük
belenézni az energetikai folyamatokba.

Össze kellene rakni egymással egy csomó rákos sejtet,

aktiválni őket, majd hagy-ni, hogy harcoljanak egymással,
mert pontosan innen ered a rák - a csatából, a harcból, a
haragból. Figyeljétek meg őket! Figyeljétek csak meg, hogy
harcolnak, küzdenek egymással, hogy vívják meg
egymással a csatáikat abban a kis vizsgá-

lati kémcsőben. Tápláljátok őket, és akkor lesznek olyanok,

akik megerősődnek, és lesznek, akik legyengülnek, és
lesznek akik átalakulnak, és akkor meg lesznek köztük
olyanok, akik megpróbálják majd újra rákossá tenni azokat a
sejteket, akik már átalakultak. A mikroszkópon keresztül
igyeljétek meg ezeket a dinamikákat energetikailag és ne
biológiailag. És akkor meg fogjátok tudni a választ.

A kérdés itt az, hogy a tudatosság készen áll a rák

gyógyítására? Nem. Tényleg nem. Hány év múlva fognak
erre készen állni? Van valakinek tippje? Csak egy jó tipp.
ON: Nos, ez csak találgatás. Nekem tetszik az az ötlet, hogy
ha elég sok Shaumbra, ha elég sok ember elengedi a saját
haragját és dühét és félelmét, akkor az futótűz-ként fog
szétterjedni a tömegtudatban.

ADAMUS: Igen. Tipikusan én azt mondanám - és igazad van

- hogy körülbelül még húsz évig a rák uralkodó marad, de
ezt nem kellene lehorgonyozni. Hiszen ez nagyon, de
nagyon gyorsan megváltozhat. Ebben a pillanatban olyan 20
évnek látszik, de ez változhat. Változhat, mégpedig attól, ha
a Shaumbrák felismerik, hogy a rák miből származik, és azt
is felismerik, hogy ezt nem nevezhetik rossznak. Mert egy
célt szolgál. Ráveszi az embereket arra, hogy
elgondolkodjanak a saját életük felett mielőtt meghalnának.
A harccal, a csatával ellentétben - mert a csata nagyon
gyorsan lezajlik - a rák esetében az embernek tényleg van
ideje elgondolkodnia az élet jelentőségén. Tehát egy
bizonyos határig ez egy tudatosság célt szolgál. De ahogy
már mondtam, nincsenek ennél jobb módok ugyanerre? De
igen. Abszolút vannak.

Tehát azoknak a Shaumbráknak mondom, akik rákosak,

hogy ez energetikailag régi harag és gyűlölet maradvány
energiákat jelent. És ez nagyon egyszerű - ne gondol-
kozzatok ezen sokat - mi kell ahhoz, hogy túllépj azon a
rákon? (valaki azt mondja:- Választás) Ömagad szeretete.
Választás és önmagad szeretete. Meghozhatod ugyan a
választást, de ha nem szereted magad, akkor az a rák
továbbra is benned fog élni.

Apropó, mindannyiótoknak van rákja. Mindannyótoknak,

sajnálom.

Mindannyiótoknak vannak rákos sejtjeitek a testetekben.

Ezek potenciálok, amik talán nem aktiválódnak, amik talán
soha nem fognak aktiválódni. Csak nagyon ke-veseteknél
fog aktiválódni - bár azt is meg tudjátok változtatni.

Tehát, amennyiben rákos vagy, szeresd magad, fogadd azt

el. Ne harcolj vele! Erre már korán rájöttél. Soha nem fogod
tudni harccal legyőzni a rákot. Mert akkor csak valami
olyannal fogsz harcolni, amit te magad terveztél. Amit
tehetsz az az, hogy átszereted magad a rákon. Átszereted
magad. És ez majd át fogja alakítani mind-azt a beragadt
energiát, és ragyogóvá fogja tenni az egész testedet, és
akkor majd mindenképpen élvezni fogod az életet.

LINDA: Utolsó kérdés?

ADAMUS: Igen, jöhet az utolsó!

LINDA: Oké. Ez egy korábbi kérdéshez kapcsolódik. A

korábbi kérdés a következő

volt: „Hogy a fenében nem engedem meg magamnak, hogy

találjak egy olyan férit magamnak, akit szerethetek, és aki
szeretni fog engem? (ez a 4. kérdés volt) És ez a személy
válaszolt a te válaszodra.

ADAMUS: Ó, igen. Imádják a választ, randizni akarnak

velem, és…..na jó, folytasd.
LINDA: Áss mélyebbre!

ADAMUS: Áss mélyebbre! Oké, ássunk mélyebbre!

KÉRDÉS: Miért tetted nevetségessé a kérdésemet? A

szívemből jött. Ez sok kényel-metlenséget okoz számomra
ekcéma formájában, amit komolyan megválaszoltál
másoknak.

ADAMUS: Abszolút, abszolút. És nem akartalak megsérteni,

de képesnek kellene lenned nevetni ezeken a dolgokon
legalább egy kicsikét! És akkor most ássunk ebbe bele,
hiszen már félig belementünk.

Elsősorban ez az egész önmagad szeretetéről szól, és

elkészítettél egy élet tervezetet - mindannyian ezt tettétek
így vagy úgy - és ez önmagad szeretetéről szól. Nem fogsz
férit találni. Miért? Mert a lelked elég okos ahhoz, hogy
tudja, hogy abba beleragadnál. Ez egy olyan tapadós dolog.
Ha találnál valakit, akkor az elterelne té-

ged. Ez az egész önmagad szeretetéről szól. Egészen addig

senkit sem fogsz találni, amíg nem vagy képes magadat
szeretni. Ez egy csodálatos terv.

Nézd - ha kedveled a statisztikát - nézz csak bele a

Shaumbra statisztikájába, há-

nyan élnek egyedül, olyan értelemben egyedül, hogy

egyedül nevelik a gyermekei-ket, vagy olyan értelemben
egyedül, hogy nincsenek gyermekeik - ez nem számít.

Miért? Miért? Mert rossz a leheletük? Nem. Azért mert nem

elég a személyiséged?

Egyáltalán nem ezért, hiszen nagyszerű személyiséged van.

Ezt te tervezted így, hogy legyen időd szerelembe esned
saját magaddal. Nincs szükséged ehhez se férire, se nőre,
se senki másra. Nincs szükséged se kutyára, se macskára.
Ez rólad szól, és az élet tervezeted azt mondja: - „Fedezd fel
magad!”

Na akkor most visszatérnék rád, és azt kérdezném tőled,

hogy miért akarsz olyan kétségbeesetten egy férit? Miért?
Ez akkor megint csak egy újabb élet lenne ugyanabból a féri
tapasztalásos fajtából. Ez az az életed, amikor magaddal kell
lenned. Miért nem fogod ugyanezt a szenvedélyt és
energiát, és miért nem hívod be vele a lelkedet az életedbe?
Ahelyett, hogy büdös vénemberrel osztanád meg az
ágyadat (nevetés) miért nem osztod meg azt a lelkeddel?
Ahelyett, hogy egy féri-vel utaznál, és akkor meg kellene….

LINDA: Mind a kettőt is lehet egyszerre? ( valaki azt mondja:

Igen, mind a kettőt is lehet)

ADAMUS: Igen, lehet. Jó kérdés. De én ismerlek téged, aki

ezt a kérdést feltetted.

Te előbb egy férit próbálsz keríteni, és a megvilágosodás a

második nálad a sorban. Hét éves a leggyorsabb biciklivel -
hét éves - ez így nem fog működni. Már elkészítetted az élet
tervedet arra, hogy magaddal legyél. Te vagy az a féri!
(nevetés)
Feliz Navidad! Élvezzétek! Élvezzétek az életet!

Vagyok, Aki Vagyok. Minden jól van a teremtés egészében.

Szeressétek magatokat.

Noel. Amen. ( a közönség tapsol)

(Fordította: Telegdi Ildikó – telegdi.ildiko66@gmail.com)

Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná
anyagilag is a Shoudok

fordításainak munkáját, az alábbi bankszámlaszámon

megteheti:

Telegdi Ildikó OTP BANK Rt. 11773339-00984762

Minden eddigi és ezt követő felajánlást előre is

szívből köszönök:

Telegdi Ildikó

A Bíbor Kör Anyagok Tóbiással, Adamus Saint-

Germainnel és Kuthumi Lal Singh-gel ingyenesen ke-
rülnek felajánlásra 1999 óta.

A Bíbor Kör emberi angyalok globális hálózata, akiket

Shaumbrának neveznek, és akik elsők között mennek
át az Új Energiába. Ahogy megtapasztalják a
felemelkedés örömeit és kihívásait, Szabványokká
válnak mindazon emberek számára, akik a saját belső
Istenük felfedezésének utazását járják.

A Bíbor Kör havonta találkozik Deverben,

Coloradoban, ahol is Adamus a legfrissebb
információkat osztja meg Geoffrey Hoppe által. Ezek
a Bíbor Kör összejövetelek nyilvánosak, publikusak,
ahová mindenkit szeretettel várunk.
Amennyiben most ezt olvasva érzel egyfajta
igazságot és kapcsolódást, akkor te tényleg
Shaumbra vagy. Tanító és Vezettetést nyújtó vagy az
emberek és az angyalok számára egyaránt. Engedd
meg, hogy az isteniséged magva virágba boruljon
benned ebben a pillanatban, és ez tartson örökké.
Soha nem vagy egyedül, mert van egy családod a
világban, és angyalok vesznek körül a körülötted
létező
birodalmakban.
Szabadon terjesztheted ezt a szöveget nem-
kereskedelmi alapon, térítésmentesen. Arra kérünk,
hogy az információt a maga teljességében add közre,
beleértve ezt a lábjegyzetet is! Minden más
felhasználás esetén írásos jóváhagyásra van szükség
Geoffrey Hoppe-tól, Golden, Colorado.

A kontakt oldal: www.crimsoncircle.com © Minden jog

Fenntartva 2010 Geoffrey Hoppe, Golden, CO 80403
5. Shoud

„Az ajándék”

Elhangzott a Bíbor Körben 2012. január 7-én

Vagyok, Aki Vagyok, a Szuverén Birodalom Adamus

professzora.

Üdvözöllek benneteket 2012-ben! Üdvözöllek titeket ebben

a bámulatos évben!

Á! Milyen jó újra itt lenni – éppen most fejeztem be egy

káprázatos vacsorát Bécsben (nevetés), és most itt vagyok
veletek az időn és a téren túl, és itt van ez a csodás tűz is,
és….jó titeket újra látni. Remélem nem bántottalak titeket
túlságosan korábban!

GABRIELLA: Nem.

ADAMUS: Nem, nem, nem, nem, nem. Nem, nem. Jó. Majd
ma megteszem! Ha-ha-ha! (nevetés) Olyan jó, hogy ég a tűz
a kandallóban!

Mindenkit üdvözlök online-on! (belenéz a kamerába)

Szeretnélek üdvözölni titeket ezen az összejövetelen! Csak
hozzátok egy kicsit közelebb az energiáitokat! A kamera
most mutassa a kandallót!

Látjátok, van kandallónk is itt Cold Creek Canyonban,

Kolorádóban! Helló Zuhanás! (üdvözli Dave Schemel-t)

Szóval drága Shaumbra, 2012-ben vagyunk! Amit már olyan

nagyon vártak, amiről annyit beszéltek – ami már
önmagában is rengeteg energiát teremtett meg! Mi lett
volna akkor, ha senki sem bukkant volna rá arra a Maya
naptárra, vagy nem tudott volna mit kezdeni vele? Mi lett
volna, ha senki sem írt volna erről a naptárról? Akkor most
miről szólna ez az év? Csak egy újabb év lenne a sorban?
Nos, lehetséges.

Lehetséges.

Potenciálok

Ez a nagyon intenzív energiák éve, sőt most, ahogy

belelendülünk a megbeszélésünkbe, szeretnék ma ide
behívni egy vendéget! Nem egy tipikus vendéget, nem egy
angyali létezőt, és olyat sem, aki korábban emberi alakot
öltött, hanem a potenciálokat akarom ide behozni! A
potenciálokat. Hiszen ez az év igazából erről szól! Tudom,
hogy egy páran egy kis aggodalmat éreztetek a légzés alatt.
Most meg fogom kérni Aandrah-t, hogy lélegezzen veletek
egy kicsikét!

Potenciálok. Nagyszerű potenciálok! Szaros potenciálok!

Melyiket fogjátok választani? Á! Nagy potenciálok,
energetizált, kimagasló potenciálok, katasztrofális
potenciálok – melyiket fogjátok választani?

Melyiket fogjátok választani? Ez tényleg egy jó kérdés!

De lélegezzük csak be ezeket most! Lélegezzük be azokat a

potenciálokat! Ezek a tieitek! Ezek a ti vendégeitek! Körül
fognak venni benneteket egész évben! Elérhetőek lesznek
számotokra!

Egy potenciál olyasvalami, ami már megteremtésre került.

Behoz egy bizonyos mennyiségű energiát most, de még
többre várakozik. Arra vár, hogy te válaszd ki, hogy melyiket
akarod megélni.

Ebben az évben – az idén – megjósolom, hogy ti

mindannyian tényleg nagyon jók lesztek a potenciáljaitok
kiválasztásában! A múlt során küzdöttetek ezzel! Sokan
elrejtőztetek előlük, ezek elől a gyönyörűséges buborékok
elől, mindaz elől, ami megtörténhet veletek az életetekben!
Vagy pedig megengedtétek, hogy mások válasszák ki azokat
számotokra, vagy azt színleltétek, mintha nektek nem is
lennének potenciáljaitok – mintha nem rendelkeznétek
ugyanolyan sokkal, mint valaki más – de az idén, én hiszem
és tudom, hogy jók lesztek a potenciáljaitok
megválasztásában!

Csodálatos ez a hóesés odakint – látjátok? Rendelkeztek

azzal a potenciállal, hogy hazasíeljetek innen, ahelyett,
hogy autóval mennétek haza. (Adamus mosolyog) Sokan
küzdöttetek a potenciáljaitokkal.

Tényleg jó nagy kihívást csináltatok belőlük! Megpróbáltátok

túlságosan meghatározni azokat, túl mentálisak voltatok
velük! Ha bármikor is eltűnődsz a potenciáljaidon, akkor
ahelyett, hogy szavakba vagy állításokba akarnád foglalni
azokat, egyszerűen csak érezz beléjük! Jó érzéssel jár? Vagy
nem jár jó érzéssel? Kihívásnak és küzdelemnek érzed?
Vagy pedig valami könnyű és örömteli érzéssel jár?

Egy potenciál nem szükségszerűen a „meggazdagodást”

vagy a „jobb egészséget” jelenti. Ezek hajlamosak elég
korlátoltak lenni, és erről beszéltünk a múlt hónapban – az
emberi szükségletekről, amik nem feltétlenül foglalják
magukba a lélek és az ember közös szükségleteit. Múlt
összejövetelünkkor elmondtuk nektek, hogy igazi
Élettervezők vagytok, és összekapcsolódtok és megértitek a
Lelketek igaz vágyát – de ez a Lélek nem egy távoli, messzi
helyen él – hanem pontosan itt.

Úgy hiszem, hogy az idén tényleg, igazán megértitek a

potenciálokat, és szeretném, ha azok közületek, akiknél
bekövetkezik az „aha” pillanat, és a tudás, azok
elkezdenének másokkal is dolgozni ezzel – megírnák a
könyveket, megtartanák a tanfolyamokat, vagy bármit, a
lényeg, hogy másokkal dolgozzanak, és lehet ez egy rádió
show az interneten a potenciálokról – mert azt gondolom,
hogy ez lesz az egyik legfontosabb dolog az idén a
Shaumbrák számára.

Szeretnék egy tippet adni nektek az idei év energiáiról: Több

energia elérhető most, mint eddig valaha is! Mint eddig
bármikor! És ahogy a legutóbbi kézbesítésem alkalmával
beszéltem a Kézbesítésről (Adamus - 2012 energiáról szóló
különleges üzenete –ami megrendelhető ezen a linken:
Kézbesítés) , ezek az energiák sok különböző forrásból
érkeznek most ide. Egyrészt magából a Földből, mivel sok
energia, amik nagyon hosszú időn keresztül be volt ragadva
Gaia-ba, most elengedésre kerültek.

Mindig elképedek azon, hogy az embereket a földbe

temetitek. Energetikai szempontból ezt soha sem voltam
képes megérteni – és környezet szennyezési, továbbá
ingatlan ügyleti okokból sem, de mindenekelőtt energetikai
okokból.

Tegyük fel, hogy – David, remélem nem bánod, hogy téged

választalak, de neked még elég sok éved van hátra – szóval
tegyük fel, hogy mondjuk holnap átkelsz a túloldalra, ami
ugye nem fog megtörténni. Itt most nem olvasok
benned……hiszen még sok éved van hátra.

De tegyük fel, hogy holnap átkelsz, és a csontjaidat a földbe

temetik. Akkor az az energia ott is marad, és nem távozik
veled együtt. És gondolom azok számára, akik máris vissza
akarnak ide térni, ez talán egy jó dolog. Mert azt hiszik,
hogy így újra összekapcsolódhatnak a régi, halott
csontjaikkal! De ez nem így van, mert ez semmiképpen sem
az új inkarnációd energiája. Ahogy ezt már korábban
elmondtam, nem vagy azonos az elmúlt életeiddel. Az egy
unokatestvérhez hasonlatos. De tegyük fel, hogy a
csontjaidat a földbe temetik, ami az energiádnak egy részét
képezi, tehát, amikor átérsz a túloldalra, akkor nem vitted
minden részedet magaddal. Még mindig kapcsolódsz. Még
mindig rendelkezel egy horgony ponttal a Földhöz.

És közben pedig, nos már odaát vagy. Teszel, amit teszel.

Elmúlt életbeli visszatekintéseket végzel,
ami eléggé unalmas. Elmész az Új Földre, ami egetverően
káprázatos! De egy részed még mindig nincs ott veled.
Ezért kedveltem mindig is jobban a hamvasztást, vagy a tűz
általi elégetést. Miért? (valaki beszól: -

Mert az transzmutál.) Igen, az egy transzmutáció. Elengedi

az energiákat. És így minden visszatér a maga természetes
állapotába. A szó szoros értelmében ez egy transzmutáció,
ami kiégeti a régi energiáidat.

És te ezt érzed a másik oldalon Pete? Tegyük fel, hogy

átkeltél a túloldalra, és éppen most helyezik be a testedet
abba a tűzbe – igen, abba – az égetőkemencébe. Érzed ezt
odaát?

PETE: - Nem.

ADAMUS: - De igen, érzed. Igen, igen! (kis nevetés) Ott vagy

a túloldalon, mondjuk már három vagy négy nap eltelt az
átkelésed óta, vagy talán egy hét is – szerintem egy hét a
legkedvezőbb. Miért?

LINDA: Köszönöm.

ADAMUS: Miért? Egy héttel a izikai test hátrahagyása után.

Miért?

KATHLEEN: Hogy lezárhasd a dolgaidat.

SHAUMBRA 1 (nő): Hogy elengedd a régi energiát.

ADAMUS: Hogy elengedd….igen, az energia elengedése

miatt. Ez időt ad neked, hogy egy rövid kis ideig még ott
lófrálj. És még azért is, hogy az emberek berepülhessenek
más helyekről, és tervezgethessék azt, hogy eljönnek és
megnéznek téged. (nevetés) És mindezt a te szolgálatodra!
Adj nekik időt, nem kell sehova sem rohanni! Hét nap az
megfelelő.

Szóval David átkel a túloldalra, és rádöbben micsoda

nagyszerű élete is volt! Felidézi milyen sok barátja volt,
milyen sokan szerették őt, ahogy ő is másokat, milyen
csodás élmény volt ez, és teljesen jól érzi magát, mikor
váratlanul elkezd kis melegséget érezni, csak egy keveset a
gallérja környékén. És ez nem égető, csak egy kis izzadás,
mintha túl sok erős paprikát evett volna. (Adamus nevet) És
egyszeriben rádöbben: - Ó, éppen most teszik be a testemet
a….”

LINDA: Ó!

ADAMUS: Ez így igaz!

LINDA: - Ó!

ADAMUS: Még mindig van valami kapcsolata a testével, még

mindig érzi azt. Ami egyáltalán nem fájdalmas, mindössze
egy kis izzadság, egy kis melegség érzet. És nagyon hamar
elmúlik. És aztán…

LINDA: Hol következik a romantikus rész?

ADAMUS: ….és aztán David hirtelen rádöbben: - Á, most már

befejeződött. Végeztem vele. Vége van.
Szóval, hogyan is keveredtünk bele ebbe a morbid
beszélgetésbe? Mi ez itt, egy temetkezési iroda?

(Adamus nevet)

Drága Shaumbra, 2012-ben rengeteg potenciálotok lesz. És

meg fogjátok tanulni, hogyan érezzetek bele ezekbe, és
hogyan használjátok őket. Válasszátok őket, utána meg csak
igyeljétek, hogyan manifesztálódnak.

Most azt szeretném, ha ezzel a csoporttal leírnátok 12

eszközt vagy tippet mások számára. Ezek a ti tippjeitek, és
utána majd én is elmondom a saját verziómat. Szóval, ha
kérhetném, hozzátok ide a táblát!

LINDA: Naná, hogy kérhetnéd.

ADAMUS: Elzártátok a helyemet, ezért ezt a széket most

arrébb teszem.

LINDA: Mi mást tehetünk még érted?

ADAMUS: Ez elég.

Mielőtt elkezdenénk….köszönöm David. Az egészen

bizonyos, hogy mostanság nem fogsz átkelni a túloldalra.

DAVID: Az jó.

ADAMUS: Ez jó. Igen, ez jó.

Beérkező energiák

Tehát, mielőtt ebbe az egészbe belekezdenénk, térjünk

vissza arra, hogy elképesztő mennyiségű

energia érkezik most magából a Földből, mivel temérdek

régi csont régi energiái elengedésre kerültek.
Aztán energiák érkeznek még a más birodalmakból, az
üstökösökből, az X-Bolygóból, és mindenhonnan – a
napkitörésekből és mindezekből a dolgokból – és ezek mind
beérkezőben vannak.

Miért? Mert ezt kértétek. A tudatotok azt mondta: - Meg

akarom lépni a következő lépést” – A Föld, az emberiség ezt
kérte, hisz azt mondta: - Tényleg készen állunk a változásra!
– Egy felgyülemlett, elfojtott tudatosság vágyott erre már
nagyon, de nagyon hosszú ideje. És ez annyira tipikus az
emberi viselkedés tekintetében, hogy amikor azt emberek
azt gondolják: - Ezt akarom! – Akkor abban a pillanatban
bejön a kétség vagy a félelem vagy valamiféle elterelés,
elvonás – és akkor az egész tovatűnik. És akkor utána azt
mondják: - Nem, mi tényleg, igazán ezt akarjuk!

Nos, pontosan ezt érezhetitek most ezen a bolygón, amit én

egy elegáns frusztrációnak neveznék, mert ez egy
csodálatos frusztráció. Az emberek frusztráltak a régi
életmódok, dolgok kapcsán, és valami teljesen mást
akarnak. És ebben az a szépség, hogy be is vonzzák az
energiákat ehhez, amik be is érkeznek, és ez bámulatos
lesz, és ezek a ti potenciáljaitok.
És ez egyben felveti a kérdést is, hogy mi az, amit valójában
akarsz? Ezt már megbeszéltük korábban többször is sok
összejövetelünk alkalmával, és sokan még most sem
tisztáztátok ezt magatokban. Mi az, amit igazán akarsz?

És jó volt, hogy beszélgettünk erről, mert ez azt okozta,

hogy fontolóra vedd egy-két emberi szükségletedet!
Egészséget akarsz. Bőséget akarsz. Szeretetet vagy
párkapcsolatot akarsz! De ezek a megbeszélések tényleg
azt eredményezték, hogy sokan fontolóra vegyétek azokat a
nagyszerűbb dolgokat, amit akartok – és nem csak az
emberi énetekkel, de a Lélek Énetekkel is – és sokan igazi
belső megértésekre juttok. Például tisztánlátást akartok,
beteljesülést akartok, örömet és tudást akartok. Éppen most
is ezek lepárlásával foglalatoskodtok. Ezt párolgatjátok.

És miközben ezt teszitek, ahogy ezt ti is tudjátok, ez

változásokat okoz az életetekben, és ez az a rész, amikben
gyakran fennakadtok. Bementek a félelembe és a kétségbe,
és egy kicsit itt a táblán el fogom majd magyarázni nektek,
hogy pontosan mi is történik ilyenkor, milyen izika játszódik
le. De egyre tisztában kezditek látni azt, hogy mi az, ami
fontos – mi az, ami tényleg, igazán fontos – ezekben az
években számotokra, ebben az életetekben, ezen a
bolygón, ezekkel a változásokkal.

Örömmel látom, hogy sokan leszálltatok a sorsról és a

végzetről. Nagyon fontos dolog ezen túllépni.

Mert nem létezik. Nem létezik, kivéve, ha hisztek benne, és

bizony sokan hisznek még benne. És sok befolyásolás
érkezik ennek kapcsán, de ti tényleg lassan túlléptek
mindezeken.

Ahogy beérkezünk ebbe az évbe és ennek rengeteg

energiájába – hallottam, ahogy ezekről beszélgettetek
korábban, hogy a dolgok csak úgy felbukkannak, még ezen
a héten is – akkor lélegezzünk most egy kicsit Aandrah-val,
hogy tényleg kiegyensúlyozzuk azokat az energiákat. És
amikor ezt most itt megtesszük, hozzátok be őket jó
mélyen! Ne féljetek tőlük! Ne tartogassátok magatokon
kívül azokat!

Hozzátok be azokat jó mélyen félelem vagy kétség nélkül,

az attól való félelem nélkül, hogy vissza fogtok ezekkel élni,
csak jó mélyre hozzátok be őket!

Kezdjük akkor ezt a valódi energia elfogadással, amit a

lélegzettel integrálunk! Akkor Aandrah…

AANDRAH: Arra kérlek benneteket, hogy fogadjátok most be

ezt a ragyogó ajándékot – mindegyiket. Mindegyikük itt
szikrázik, csillog-villog és táncol körülöttetek. Hajlandóak
vagytok ezeket magatokba lélegezni? És lehozni azokat jó
mélyre, a Magodba, megengeded és befogadod ezeket
minden egyes lélegzeteddel?

Belégzés, kilégzés az igen mély és lassú ritmusára.

Ó igen, kedveseim. Gyertek csak! Gyertek csak és táncoljuk

úgy együtt, mint eddig még soha!

Érezzétek….lélegezzetek, fogadjátok be…..lélegezz, fogadd

be….lélegzetről lélegzetre. Lélegzetről lélegzetre, és ez
egyre mélyebbre is mélyebbre jut ebben a nagyszerű
templomban, amit testnek neveznek.

Otthonnak. Hiszen ez mindazoknak a briliáns teremtéseknek

és mindezeknek a potenciáloknak az Otthona, amik már
régóta várnak rád.

Lélegezz igent, ó, igen! Annyira ide akarnak hozzád jönni,

mindegyikük értékes, lélegezz igent rájuk……hadd jussanak
be ebbe a csend magba. Igen. Igen.
Érezd….érzékeld….lélegezz igent! Legyen igen minden
egyes lélegzeted, legyen ez az Igen ritmikus tánca!

Lélegezz, fogadd be…..lélegezz, fogadd be! Édesen, édesen,

tudva…..tudva, hogy ezek a potenciálok azért jönnek, hogy
cirógassanak, dédelgessenek, szeressenek, gazdagítsanak
és ösztönözzenek.

Lélegezz jó mélyen….jó mélyen magadért. Igen, igen!

Édesen, édesen, ünnepelj magadért! Igen!

Lélegzetről lélegzetre….lélegzetről lélegzetre!

Mélyen, mélyen…..sok a hely, sok a tér, nagy a hajlandóság

a befogadásukra. Igen, az örömért, annak öröméért, hogy
milyen nagyszerű teremtő vagy! Igen. Legyél hajlandó!
Igen!

Lélegzetről lélegzetre…lélegzetről lélegzetre. Igen. Sok hely

van benned! Nagy tér van benned, ami majd összetömöríti
őket, és tudod hogy az egymásra helyezett puha tollak nem
foglalnak el teret, mindössze a megengedésedre van
szükségük. Engedd meg, igen! Engedd meg magadnak,
hogy hajlandó legyél mindezeket befogadni!

Lélegzetről lélegzetre! Érezd ezt a szelíd, lágy ritmust!

Lélegzetről Lélegzetre!

Légzés, befogadás….légzés, befogadás.

Igen, igen. Köszönöm.

ADAMUS: Köszönjük! Maradj még egy pillanatra Aandrah!

Azt hallottam, hogy Cauldre korábban azt mondta, hogy
hangokat hall a fejében. Ez nem azt jelenti, hogy ezek a
hangok ott is élnének, ezek mindössze apró kis
benyomások.

Temérdek sok nagyon mélyreható, erőteljes, hatalmas

energia érkezik ide ebben az évben, és ezek bizony
kivághatnak titeket az egyensúlyból vagy pedig
gazdagíthatják, erősíthetik a választásaitokat!

Ezért most arra kérnélek benneteket – Aandrah és a ti

engedélyetekkel – hogy hozzátok be őt a fejetekbe!
Ágyazzatok be oda egy kis emlékeztetőt – emlékeztetőt
arra, hogy lélegezz! Na persze ez nem azt jelenti, hogy ott
fog élni a fejetekben. Csak azt jelenti, hogy készítesz egy kis
energetikai felvételt – máshol van neki dolga! – legyen ez
egy kis energetikai felvétel!

Tehát, ahogy telik-múlik az év, és történnek a dolgok, és

drámai fordulatot vesznek – akár más emberekkel
kapcsolatosan, akár pedig a világ eseményei tekintetében –
akkor az a kis hang megszólal….

AANDRAH: - Lélegezz!

ADAMUS: Igen, lélegezz! Akkor most készítsük is el ezt a kis

felvételt – amit egyébként bármikor szélnek ereszthetsz,
amikor csak akarsz – de legyen ez egy kis beágyazott
emlékeztető!
Akkor csináljuk is meg most ezt a pillanatfelvételt!

AANDRAH: Köszönöm. Ez a kérés csak neked szól. Fogadd

be! Fogadd be ezt a lélegzetet!

Hatalmas kincsekkel és élvezettel érkezik és csak a tiéd!

Lélegezz! Lélegezz igent – igent magadra, annak öröméért,

hogy megengeded, hogy szeretve légy!

Igen, ó igen! Oly sok minden van itt számodra! Minden

egyes lélegzet, minden áldott lélegzet csak a tiéd – megtölt
téged, szeret téged – igen, felélénkíti azt az örömet, ami
már benned él.

Lélegezz igent magadért!

ADAMUS: Jó. Tehát az év során, amikor úgy érzed majd,

hogy kibillensz az alapodból, csak vegyél egy jó mély
lélegzetet! És hallani fogod Aandrah-t! Hallani fogod, ahogy
Aandrah emlékeztet majd téged arra, hogy lélegezz! Ő nem
fog helyetted lélegezni, én nem hinném!

AANDRAH: - Nem.

ADAMUS: Nem, nem, de itt van ez a kis emlékeztető!

Köszönöm. Köszönöm Aandrah!

Aztán meg tőlem is fogtok egy kis felvételt hallani!

(nevetés) És szerintetek én mit fogok mondani?

Azt mondom nektek, hogy veletek vagyok az út minden

egyes lépésénél. És ez tényleg így igaz.

Valószínűleg sokkal több örömet, élvezetet és beteljesülést

éreztem az elmúlt pár év alatt a veletek való munkámban,
mint valaha bármiben is! Meg vannak a magunk kis csörtéi
és időszakaink egymással, amikor nem így gyűlünk össze
egymással, és nem egy tanfolyamon vagyunk. De drága
barátaim, nem vagytok egyedül ebben az egészben! Igen,
nektek kell megélni a tapasztalásaitokat! Nektek kell
meghoznotok a választásaitokat, de én végig ott vagyok
veletek – néha veszek egy mély lélegzetet veletek, néha
felajánlom a bátorításomat és a támogatásomat, és van,
hogy nevetek…..lényegében sokszor nevetek. (A közönség
és Adamus is nevet)

Eszközök és tippek 2012-re

Akkor vágjunk is bele! Ti állítsátok össze a listát – és drága

Lindám, légy szíves írd fel a dolgokat a táblára – és David
vigye körbe a mikrofont – 12 tippet vagy eszközt mondjatok,
mert ezt ki fogjuk adni. Mi – azaz Jane, Jean fogja ezt kiadni,
hogy feltehessétek az eszközeitekre, az internetes
eszközeitekre, és majd meglátjuk milyen messzire fog ez
kiterjedni. És nem az én nevem lesz odabiggyesztve erre,
hanem a tiétek.

Tippek. Mit mondanál másoknak – a családtagjaidnak, a

barátaidnak, vagy bárkinek, aki csak eljön hozzád az idén,
és a segítségedet kéri? Maradj meg az egyszerűségnél! Ne
adjatok itt nekem hosszú esszéket! Ennek olyannak kell
lenni, amit le tudunk írni. Két és fél oldalnál nem lehet
hosszabb! Akkor mivel is kezdjük? Vidd a mikrofont a
közönséghez David! Linda, nem baj, hogy te írsz a táblára?

LINDA: Boldogan teszem.

ADAMUS: Jó. Akkor jöhet az első tipp!

1. számú tipp – Az elmén túl

SUSAN: Maradj az elméden kívül!

ADAMUS: Maradj az elméden kívül! Jó. És ezt mégis, hogy

csinálod?

SUSAN: Lélegzem.

ADAMUS: Lélegzel. Ez jó.

SUSAN: Énekelek…

ADAMUS: De mondjuk tegyük fel, hogy…

SUSAN:….táncolok, biciklizek.

ADAMUS: Á, igen! De tegyük fel, hogy lélegzel majd utána

rögvest visszamész az elmédbe – akkor mihez kezdesz?
Hogyan lépsz túl ezen? Még több légzéssel, igen, de…

SUSAN: Alkotok valamit.

ADAMUS: Alkotsz valamit. Abszolút! Abszolút! Alkotsz

valamit!

LINDA: Akkor most az legyen az 1. számú, hogy „az elmén

túl”?

ADAMUS: Az elmén túl. Namost, erre sok ember azt

kérdezné: - Miért, mi van az elmén túl?

SUSAN: Ez nem számít.

ADAMUS: Nos, nekik ez minden bizonnyal számítani fog.

Neked ez valószínűleg nem számít, de nekik ez egy
félelmetes javaslat – túllépni az elmén. Hiszen az emberek
az elmét tartják az intelligencia legmagasabb formájának. A
létező legnagyobb dolognak tartják – piedesztálra állítják,
oltárra helyezik – az elmét. Ha ezt feladják, sokan azt
gondolják, hogy ha megnyitnák magukat, akkor az azt
eredményezné számukra, hogy más entitások átvennék
felettük a hatalmat, vagy hogy szétesnének, és megszűnne
a létezésük. Tehát mit is mondanál nekik? Mi van az elmén
túl? Igen.

MARTY: A lélekkel való kapcsolat.

ADAMUS: A lélekkel való kapcsolat. – Hol a lelkem? -

kérdeznék erre rögtön.

MARTY: Nem az elmében? (Adamus nevet) Csak egy vad

ötlet…

ADAMUS: Nem az elmében! Igen! Jó! És megismétlem, itt

most nem csak a Shaumbrákról van szó, most egy olyan
listát készítünk, amit mások számára írunk.
Tehát hol is található ez a lélek? Mindenki ezt keresi,
kutatja….egyébként mióta is vagy itt David?

A találkozónk elején azt mondtad, hogy 9 milliárd éve. Az

emberek az örökkévalóság óta a lelket keresik-kutatják. Az
angyalok is a lelküket keresik, értitek? Csak azért, mert
valaki angyal, az még nem jelenti azt, hogy már azonnal a
tudatában is van a saját lelkének. Csak egy nem izikai
jellegű megnyilvánulást él meg.

Tehát, hol is található ez a lélek?

MARTY: A lélegzésed csendjében.

ADAMUS: Erre azt felelnék. – Én ebben a csendben csak

hangokat hallok! (nevetés) Bizony, ezt mondanák.

MARTY: Akkor némítsd el azokat a hangokat! (nevetés)

ADAMUS: Jó próbálkozást!

MARTY: Létezik egy lenémító gomb erre!

ADAMUS: Jó próbálkozást hozzá! Mégis, hányan voltatok

képesek elnémítani azokat a hangokat?

Miközben meditáltatok, mégis milyen gyakran voltatok

képesek ezt megtenni? Nem túl gyakran, ha közben meg az
elmétekben voltatok. Amikor az elmétekből meditáltok,
akkor szinte teljességgel lehetetlen leállítani azokat a
hangokat. Pontosan ez az oka annak, hogy se Tóbiás, se én
nem rajongunk túlságosan a meditálásért, ahogy azt az
emberek csinálják.

A meditáció legjobb módja egy jó séta, igazán. És, ahogy ezt

Tóbiás elmondta: - A meditáció benne van minden egyes
lélegzetben, minden egyes tapasztalásban. – És nem 20
percig tart, miközben egyedül vagy egy szobában – isten
tudja mi mindent csinálnak olyankor az emberek – a
meditáció a minden egyes pillanatot jelenti.

De térjünk vissza a kérdéshez – az elmén túl – szóval, ha te

túlléptél az elméden, akkor hol is vagy?

Hagyom, hogy David odaérjen a mikrofonnal!

ELIZABETH: Bízz meg az érzéseidben!

ADAMUS: Nahát, öregem!

ELIZABETH: Bízz meg a bölcsesség….tudom, következő.

ADAMUS: Én itt most azt a szerepet játszom, hogy: - „Még

hogy meg kellene bíznom az érzéseimben? Hiszen pont az
érzéseim miatt kerülök folyton bajba! Ezért pontosan azon
munkálkodom, hogy ne érezzek! A családom így is folyton
azt hajtogatja: - Jaj, te annyira érzelmes vagy. Ne érezz már!
– És pontosan ezért vagyok a fejemben.

ELIZABETH: Bízz meg...

ADAMUS: „Így is mindenen sírok. Ne akarj felbosszantani!” –
Kedvesem, itt most természetesen csak szerepelek.

ELIZABETH: Bízz meg…..igen, vettem a lapot.

ADAMUS: Igen, vetted.

ELIZABETH: Bízz meg….azt akarom mondani, hogy az

intuíciódban. Tudod, a inspirációdban, az intuíciódban, a
belső megérzésedben. Az érzésben...

ADAMUS: Az érzésben.

ELIZABETH:…ami nem egy gondolat. Bízz meg a belülről

jövő melegségben, a…

ADAMUS: Jó.

ELIZABETH: …a belső kapcsolatodban.

ADAMUS: És hallottam egy szót suttogni itt, ami nem más,

mint a szenvedély. Ez az érzés. Igen.

Igen.

ELIZABETH: Igen, ez az!

ADAMUS: És a helyzet az, hogy nehéz itt a szavakkal bánni.

És azt mondod: - Lépj túl az elméden!

- ami szerintem itt fent a fejedben van – és talán alá kellene

írni, hogy „menj bele a tapasztalásba”, ami szintén az
érzést, a szenvedélyt jelenti – és abszolút túl van az elmén!

ELIZABETH: Engedd meg!

ADAMUS: Igen, ez jó. Ez jó. Ez a frászt fogja hozni a legtöbb

emberre, és ha mindezt mondjuk egy népszerű televíziós
műsorban mondanád így el, akkor bizony sok-sok gyűlölettel
teli emailt kapnál utána. Mert sok ember bizony azt mondja,
hogy az elme nélkül egy ember semmit sem ér. Hogy az
elméd nélkül mások fognak irányítani téged. Az elméd az
erődöd, a bástyád. Az elméd az, ami létrehoz téged, a
személyiségedet.

És ez egy jó dolog, mert lényegében egyébként is túllépsz

azon a személyiségen. És amennyiben másokkal beszélsz
erről, segíts nekik megérteni, hogy létezik egy sokkalta
nagyszerűbb személyiségük a jelenleginél – amibe benne
foglaltatik az elme, a test, és minden egyes részük, és ez
sokkal, de sokkal elbűvölőbb, és ahhoz, hogy túllépj ezen a
régi személyiségen, mindössze lélegezned kell, meg kell
bíznod magadban, és egy-két tapasztalásra van szükséged.

Örülök, hogy ez szóba került, mert ez az egyik legnagyobb

kihívás, amivel sokan találtátok szembe magatokat. Éppen
most léptek túl a régi személyiségeteken, de ez eléggé
nehezen ment. Mivel mindezt az elméteken belülről
próbáltátok megtenni – és ez így soha nem lesz lehetséges.
Nem tudod kigondolni a felemelkedéshez vezető utadat.
Egyáltalán nem tudod kigondolni az elmédből kivezető
utadat.
Tehát ez az egész leegyszerűsödik arra, hogy tudj
különbséget tenni a gondolatod és az érzésed között, a
mentális tevékenységed és az igazi szenvedélyed között. Az
egész lényege az, hogy tegyél különbséget aközött, amikor
a dolgokat ki akarod logikázni, és aközött, amikor
egyszerűen csak érzed és megtapasztalod azokat a
dolgokat.

A művészek, azok, akik igazi művészeti kifejeződéssel,

képességekkel bírnak – egyébként mindenkinek vannak
ilyen képességei, művészeknek azokat nevezzük, akik
használják is ezeket a képességeiket – számukra ez
könnyebben fog menni. Ők ezt valahol értik. Tegyük fel,
hogy éppen festesz valamit, és közben nem gondolkozol
róla, hanem megéled a vele járó érzéseket.

Persze ettől még az agyad bizonyos részei funkcionálnak,

kiválasztja a különféle színeket, és manipulálja a – nem
manipulálja, hanem irányítja, kezeli az ecsetet és a szoba
világítását, és minden mást is, de egyszeriben csak
belekerülsz egy áramlásba, és egy érzésbe.

Ez rendkívül fontos lesz ebben az évben, mert ennek az

évnek meg lesznek a maguk buktatói, a maguk csúcspontjai
és mélypontjai, a maguk megrázkódásai, és minden
egyebei, és lesz egy hajlamotok arra, hogy ezek kapcsán az
elmétekbe menjetek, és túlagyaljátok a dolgokat. Na ekkor
kell azt a mély lélegzetet vennetek! Halljátok majd Aandrah-
t, aki mostanra már szilárdan beleágyazódott az elmétekbe
– és jut eszembe, bármikor megnyomhatjátok a stop
gombot, és leállíthatjátok őt, hisz nincs oda beleragadva –
szóval ez az a rész, amikor meghalljátok azt a hangot, ami
azt mondja egy szeretetteljes, nagyon Quan Yin-es hangon,
hogy: - Vegyél egy mély lélegzetet! – Á, a tapasztalás. Á, az
érzés. Á! Jó.
Úgy éreztem, hogy egy kevesen aggódni kezdtetek. –Te
jóságos ég! Most itt van bennem ez a másik entitás!
Aandrah! Pont akkor, amikor már végre elkezdtem felfedezni
magam! – Amire Sart azt mondaná: -A szarba is! (nevetés) –
Most meg itt van egy másik! – Nem, nem, nem. Ez
mindössze egy enyhe kis energetikai lenyomat, amit
bármikor elengedhettek, amikor csak akarjátok.

Akkor jó! Jó. Jöhet a következő a listán!

2. számú tipp – Szabályok

BARBARA: A következő dolog a listán szerintem az legyen,

hogy felejtsd el a szabályokat! Felejts el mindent amit
„jónak” vagy „rossznak” tartasz, és egyszerűen csak hozd
létre a saját szabályodat!

ADAMUS: Jó!

BARBARA: Ha tényleg azt gondolod, hogy idén decemberben

bekövetkezik a világvége, akkor legyen ez egy pokoli év
számodra!

ADAMUS: Igen, igen, igen!

BARBARA: Én ezt mondanám!

ADAMUS: Ha már úgyis véget ér, akkor legalább stílusosan

érjen véget!
BARBARA: Pontosan!

ADAMUS: Nagyon stílusosan lépj ki innen! Abszolút!

BARBARA: Ha ez az utolsó évünk itt, akkor bulizzunk,

ünnepeljünk, érezzük jól magunkat!

Egyébként sem számít semmi sem, nem igaz?

ADAMUS: De igaz! Abszolút! Legyen buli minden este!

(Adamus nevet) BARBARA: Pontosan! Csak kövesd a
szenvedélyedet, élvezd és élj! Úgy értem, ha ez az egész
úgyis véget ér, ahogy ezt sokan hiszik, akkor tudod, hozd ki
belőle a legjobbat!

ADAMUS: Tehát a szabályok! Ez azt jelenti – igen, (mondja

Lindának), egyelőre csak ennyit írjál, hogy „szabályok”. Ez
azt jelenti, hogy amikor elmentek innen, és beszálltok az
autótokba egy jó pár pohár bor után, és úgy kezdtek
vezetni, mint a denevér, aki pánikszerűen menekül éppen a
pokolból, ezen a csúszós, jeges, havas hegyi úton – mert a
szabályok rátok nem vonatkoznak?

BARBARA: Én nem erre gondoltam.

ADAMUS: Á! Te nem erre gondoltál. De…

BARBARA: Tennék ide egy nyilatkozatot. (nevetés)

ADAMUS: Hát igen! Egy kis helyesbítés kellene! (nevetés)

BARBARA: - Igen.

ADAMUS: - Akkor abszolút, és ez is egy kitűnő meglátás,

mert amikor beszéltünk a szabályokról, arról, hogy „Ezek
nem a te szabályaid” – ezt a Shaumbra oly sokszor félreérti,
mert azt hiszik, hogy ez mindenki más szabályáról szól. Sok
szabály, sok törvény megegyezést jelent az emberek között,
hogy ezáltal létrehozzák az egyensúlynak egyféle
hasonlóságát. És azok nem feltétlenül rosszak.

De amikor mi – amikor Én –a szabályokról beszélek, akkor

azokról beszélek, amik a te saját szabályaid saját magad
kapcsán. Sokkal több szabály olvasható a saját életed
könyvében az állami vagy szövetségi kormányok vagy
városok törvénykezéseinél. Sokkal több szabállyal bírsz a
saját életedben arról, hogy mi az, amit megtehetsz, és mi
az, amit nem tehetsz meg, hogyan kell öltözködnöd, hogyan
kell cselekedned, hogyan kell élned, mi a jó és mi a rossz –
én ezekről a szabályokról beszélek.

Tehát a kérdés a következő – és abszolút egyetértek azzal,

hogy ez rajta legyen a listán. A kérdés a következő – de
milyen szabályok? És mi történik? Teljes anarchia a
rendszerben?

BARBARA: - Nem. Én azokról a szabályokról beszélek, amiket

más emberek tanítottak meg nekünk, pl. a szüleink és a
tanáraink, akik ilyeneket mondtak nekünk, hogy: - „Ezt nem
szabad megtenned.

Azt kell tenned.”

ADAMUS: - Á!

BARBARA: - És amikor valamivel kapcsolatosan nem érzed

jól magad, akkor innen tudod, hogy az nem a tiéd, és az
minden bizonnyal valami olyan, ami nem fekszik neked, és
talán egyszerűen csak meg kell találnod a saját egyéni
módodat, ahogy kifejezed magad, anélkül, hogy az mindenki
mást kellemetlenül érintene, de a lényeg az, hogy te magad
jól érezd magad ettől a saját bőrödben. Ezt akartam az
előbb mondani.

ADAMUS: Én azt mondanám, hogy a szabályok két

oszlopban értendők. Az egyik oszlop azokat a szabályokat
tartalmazza, amiket mások erőltettek, helyeztek rátok, amik
belétek égtek, vagy amiket mások ültettek belétek – a
szüleitek, a tanítóitok, a média, a vallásos és spirituális
vezetők…

LINDA: A muszájok….

ADAMUS: Igen, a muszájok, a kötelezettségek. És a másik

oszlopban pedig a saját szabályaid szerepelnek, azok,
amiket te róttál ki saját magadra. Néha ezek teljességgel
konliktusban állnak egymással, de mégis hagyod nekik,
hogy együtt létezzenek. Néhanap nem hagyod.

Tehát, ez csodálatos. És jó dolog lenne, ha mindenekelőtt

tudnád, hogy „melyik a tiéd, és melyik nem a tiéd” a
szabályok közül.

BARBARA: Pontosan.

ADAMUS: Mi az, ami valahonnan máshonnan származik?

Tipikus, amikor azt mondod, hogy: -

Nekem így meg így kell viselkednem, amikor….akkor most

maradjunk csak meg a temetési témánknál – temetésre
megyek. Ezt most direkt csinálom, hogy Cauldre-t
idegesítsem. Látott valamit egy weboldalon – nem tudom
miért mászkál ilyen helyekre – ahol azt írták, hogy Bíbor Kör
egy halotti szekta.

LINDA: - Nahát!

ADAMUS: Tehát, igen, mi állandóan ezt tanítjuk nektek.

Hogyan haljatok meg kegyelemben – abszolút! (nevetés) És
méltósággal! És nem a régi emberi módon! Hogyan éljetek,
mielőtt meghaltok, lényegében ez…igen! Igen, ez a halál
előtti élet szektája.

De maradjunk csak meg a szabályokkal kapcsolatos

analógiánknál. Mi a tiéd, és mi nem a tiéd?

Ezt vedd csak szemügyre! Sok olyan szabályod van, ami

tényleg nem is a tiéd. Akkor készen állsz az elengedésükre?

Aztán pedig vedd szemügyre a saját szabályaidat! És azt is,

hogy körülbelül mégis, mikor alkottad meg azt a szabályt?
Szolgál az még téged egyáltalán? Ez nem azt jelenti, hogy ki
kell törni az anarchiának, bár esetenként ez is lehetséges,
ha ezt akarod – de inkább azt jelenti, hogy engedd el a
szabályok mögött megbúvó energiát, terjeszd ki magad, és
térj vissza az életbe! Jó.

BARBARA: Engedd el a korlátaidat!

ADAMUS: Engedd el a korlátaidat! Abszolút! Ezt teszed?

BARBARA: Próbálkozom. Igen.

ADAMUS: Próbálkozol. Igen, igen.

BARBARA: Határozottan próbálkozom.

ADAMUS: Emellett ki kell tartanod! Most egyenesen kell

ülnöd! Igen, és fel kell állnod, és…

(nevetés, és Adamus is nevet) szóval, jó, kiváló. Köszönöm.

Köszönöm. Értékelem a meglátásodat.

3. számú tipp – Bizalom

A következő dolog a listán – és ne feledjétek, csak tizenkettő

jöhet ma. Ez a szabály. Ez a szabály.

Mit mondotok ti a világnak 2012-ről? Milyen tippeket vagy

eszközöket adtok nekik?

EDITH: Bízz magadban!

ADAMUS: Bízz magadban, oké.

EDITH: És akkor a tapasztalatodat bölcsességé

integrálhatod.

ADAMUS: Igen. És akkor ezt írjuk is fel – bizalom. Ez egy

nagy falat Edith. Ez egy jókora falat, és hadd kezdjem el
felboncolni! Te megbízol magadban? Szüksége lesz a
mikrofonra egy jó ideig! (nevetés) Most akkor beszélgetni
fogunk mi ketten egymással. Edith, te megbízol magadban?

EDITH: -Igen. Igen.

ADAMUS: Igen. Megkérdőjelezhetetlenül? 100%-ban?

EDITH: Igen.

ADAMUS: Biztosan?

EDITH: Igen.

ADAMUS: Jó. Kitűnő. Köszönöm. Köszönöm a válaszodat

mert ahogy ezt Kuthumi mondja, ahogy kimondod: - „Igen,
meg vagyok világosodva” – akkor az ténylegesen elkezd
megtörténni. Szóval mit mondanál azoknak az embereknek,
akik nem bíznak meg magukban?

EDITH: Azt, hogy a kétség fájdalmat okoz.

ADAMUS: Hogy a kétség fájdalmat okoz. Később majd

beszélek a kétségről.
EDITH: Szegénnyé, éhessé és ostobává tehet.

ADAMUS: Nos, mindezt már ők is tudják! (a közönség és

Adamus nevet) Honnan tudsz ilyen bölcs dolgokat
kedvesem?

EDITH: Természetesen tőled tudom. (még nagyobb nevetés)

ADAMUS: Nem, lényegében mindezt magadtól tanultad
meg.

EDITH: Igen.

ADAMUS: Abszolút. Tehát a bizalom az egyik legnagyobb

téma. Sok ember botladozik ebben a témában. Keresztül
jutnak az első és a második tippen a listán, és akkor meg
bele fognak ütközni a bizalom kérdéskörébe. Nem értik azt.
Talán akarják. Talán jól hangzik, de nem értik ezt – mit is
jelent teljességgel megbízni magukban – és oly sok minden
történik, amik kiveszik az embert a bizalmából.

Szinte olyan ez, mintha minden… megalkották ezt a

valóságot maguknak, ami csak és kizárólag a
bizalmatlanságról szól. Mindezt a választásaikkal, a
hitrendszerekkel tették, azzal, amilyen módon bevonzották
az energiákat az életükbe, és mostanra létrehozták a saját
bizalmatlan világukat. És ezen belül élnek. Ezért most már
minden a bizalmatlanságról szól számukra, kifejezetten
saját magukon belül.

Ez egy nagyon nehéz dolog, mert az energia eléggé szó

szerint válaszol a tudatra, és amikor ott a bizalmatlanság,
akkor az csak még több bizalmatlanságot teremt, és most
már a bizalmatlanság világában élsz. Ebből hogyan lehet
kilépni? Hogyan tér valaki vissza az önmagába vetett
bizalomhoz? Amikor minden, ami csak történik velük –
mondjuk éppen egy nagyszerű beszélgetést folytattak veled
a bizalomról, és ahogy kiteszik a lábukat az ajtón,
elcsúsznak a jégen, és eltörik a lábukat – szerinted mi fog
ilyenkor történni? Nos, újra visszatérnek a
bizalmatlansághoz. „Ez egy kalap szar volt” – ahogy ezt Sart
fogalmazná meg.

SART:- Igen!

ADAMUS: - Igen! (Adamus nevet) Figyelmeztetnünk kell

benneteket, hogy mikor mondjátok ezt a megfelelő résznél!

Hányan rendelkeztek hasonló tapasztalatokkal? Elmentetek

egy tanfolyamra, vagy egy összejövetelre, vagy csak
elolvastatok egy inspiráló könyvet, vagy történt valami
inspiráló az életetekben, és a szó szoros értelmében a
következő pillanatban megcsörren a telefon, és rossz hírt
közölnek, vagy pedig elcsúszol és elesel, vagy valami
hasonló dolog történik. És ilyenkor mi szokott történni?
Visszatértek a gondolkozáshoz, és visszatértek a
bizalmatlansághoz. És akkor meg azon töprengtek, hogy ez
talán nem nektek való. Hogy talán a Szellem próbál ezzel
valamit a tudtotokra adni. Talán rossz úton jártok, és
ekkor….(gesztikulál, és valaki kimondja a szót
„összehúzódtok”.) ….összehúzódtok. Köszönöm…próbáld
ezt meg ma Cauldre-n keresztül juttatni – szóval
összehúzódtok, összezsugorodtok.

Tehát a bizalom az jó tipp, de hogyan tanul meg az ember

megbízni magában? (valaki beszól: -

választja) Választással, ez jó. De akkor innentől kezdve egy

csomó tapasztalásban lesz részed, ami mind a bizalom
témakörét fogja eléd tárni. Ez nem azt jelenti, hogy egyből
manifesztálni is fogod azokat, csak
azt, hogy sok tapasztalásban lesz részed a
bizalmatlansággal kapcsolatosan annak érdekében, hogy
segítse a bizalmadat. Az energia elég érdekesen működik.

Hogyan tanulja vagy tapasztalja meg az ember a saját

magába vetett bizalmat? Ez nagy falat. Ha erre most meg
tudjuk adni a választ, akkor azonnal átkerülünk egy másik
szintre. Igen? Szükségünk lesz itt a mikrofonra!

ALAYA: Elfogadással.

ADAMUS: Elfogadás, igen. Ezzel egyetértek, ahogy

szerintem mindenki más is, de mesélj már egy
átlagembernek az elfogadásról! Most akkor már tényleg
nagyon össze fognak zavarodni – bizalom és elfogadás – ez
a két dolog rendkívül idegen a számukra. Teljesen
egyetértek egyébként azzal, amit mondasz, de hogyan
tudjuk ezt lepárolni? Hogyan veszel rá valakit, hogy
megbízzon magában? (valaki suttogja: - önszeretet)

SHAUMBRA 2: (nő) Önszeretet.

ADAMUS: Önszeretet! Á, na most aztán tényleg

nekiütközünk az egyik legnehezebb dolognak!

(nevetés) Akkor (Lindának) írd még alá, hogy „elfogadás,

önmagunk szeretete”. És igen, mindannyian jól tudjuk, hogy
ez korrekt. Mindannyiótoknak voltak ezzel kapcsolatos
tapasztalaitok, de ez a legkeményebb dolog, amit egy
ember valaha is meg fog tenni. Ez a legkeményebb dolog,
amit bármelyik dimenzió bármelyik angyala valaha is meg
fog tenni. Ez a Föld igazi, végső tapasztalása – önmagad
szeretete. A létező legnehezebb dolog.

ALAYA: Hidd el! Hidd el! Hidd el, hogy képes vagy rá!
ADAMUS: Hidd el, hogy képes vagy rá, hogy meg tudod
tenni? Ezzel vitába szállnék, mert először is, mi a hit, a
hiedelem alapja? (valaki válaszol: - a képzelet) Nos, de mi az
alapjuk arra, hogy higgyenek valamiben, mert….(valaki
válaszol: - a saját tapasztalatuk). A tapasztalatuk.

ALEYA: De ha képes vagy kigondolni, megfogalmazni egy

gondolatot, ha képes vagy valamit elképzelni, akkor elhiszed
azt, és megbízol abban, hogy meg tudod azt tenni, és akkor
az a valami meg fog teremtődni.

ADAMUS: Igen, te képes vagy erre.

ALAYA: Igen, én képes vagyok.

ADAMUS: Ti igen.

ALAYA: Igen.

ADAMUS: Tehát ez itt a dilemma, hogy mindezt hogyan

mondod el más embereknek? Mert ezzel arra kéred őket,
hogy bízzanak meg magukban, amit nehéz megtenniük.
Megbíznak egy szinten magukban, de a bizalom olyan,
akár…számukra a bizalom azt jelenti, hogy megbíznak a
kicsike, szűkös
és korlátolt csőben, amiben az életüket leélik, és sok-sok
dolog nem fér bele abba a csőbe. A bizalom így lényegében
egy összeszűkülést jelent számukra, mert az emberek egy
bizonyos értelemben összeszűkítik, összezsugorítják
magukat. Létrehoznak egy elképesztően korlátolt és szűk
környezetet a maguk számára – amit ők a
legbiztonságosabbnak hisznek – és onnan nem hajlandóak
kilépni. Egy hatalmas ház egy apró kis szobájában
éldegélnek, és még azt sem tudják, hogy több szoba is
létezik abban a házban.

Ezért a bizalom a legtöbbjük számára korlátozottságot

jelent. „Kicsikét fogok csak élni, mert azt az ellenőrzésem
alatt tudom tartani, és ezt tudom kezelni.” És kérd csak meg
őket arra, hogy bízzanak meg abban, hogy azon az aprócska
kis szobán kívül, amiben jelenleg élnek, létezik egy
hatalmas ház!

És, hogy bízzanak meg abban, hogy ebben a házban a többi

szoba – már amennyiben ez a ház egyáltalán létezik,
ugyebár? – nem aligátorokkal, tigrisekkel és hatalmas
szörnyekkel van tele! Ezek mind… itt most nem vitatkozom,
csak azt mondom, hogy érezzetek bele egy átlagemberbe
vagy egy kissé az átlagon felüli emberbe!

ALAYA: Ez egy hosszú beszélgetésnek tűnik, és nekem és

neked is sok időnk van.

ADAMUS: Ó, igen.

ALAYA: Tudom.

ADAMUS. Ó, igen.

ALAYA: Sokszor nem győzök elég gyorsan írni, amiket mi

ketten beszélgetünk…
ADAMUS: Igen, igen.

ALAYA: De a példa segít nekik.

ADAMUS: Igen, a példa. És jut eszembe, ha ezt egy

beszélgetésként érzékeled, az azért van, mert amikor ezt
tesszük, akkor az a részét képezi az Új Földön zajló
képzéseknek. Egy részed ekkor felismeri, hogy milyen
messzire jutottál, amikor ilyen és ehhez hasonló kérdéseket
teszünk fel, és ez a részét képezi annak a lepárlási
folyamatnak, amin éppen most megyünk keresztül,
lepároljuk az energiákat, anélkül, hogy vaskos könyv
köteteket töltenénk meg ezzel. De hogyan pároljuk le ennek
a lényegét?

4. számú tipp – Az elvárások elengedése

Tehát abszolút: - bizalom, elfogadás, önmagad szeretete, és

ezek itt maradnak a táblán, de mi tovább megyünk, pedig
ezek tényleg a nagy dolgok. Kérnék egy pár véleményt erről
– igen, és David máris viszi a mikrofont – véleményeket
kérnék a témáról. Ki kell, hogy szedjétek a kezéből a
mikrofont.

LARA: Szerintem ahhoz, hogy a bizalmat teljesen meg

tudjuk élni, el kell engedni minden elvárásunkat a
végeredményre vonatkozóan.

ADAMUS: Ez az, köszönöm. A végkifejletre vonatkozó

elvárások elengedése. És szerinted erre
hajlandóak az emberek? Egy kicsikét.

LARA: Igen.

ADAMUS: Egy kicsikét. Félig-meddig. Azt mondják: - Egy

szintig, majd azt is mondják: - De hiszen pontosan ezért
vagyok benne a játszmában, az elvárások miatt. Akkor meg
miért is engedném el azokat?

Ez érdekes. Ahogy ezt mindannyian bensőségesen tudjátok,

az elengedés folyamatában, és annak folyamatában, hogy
végül visszatérjetek az önmagatokba vetett bizalomhoz,
önmagatok elfogadásához, és önmagatok szeretetéhez –
eközben megjártátok a poklot – vagy nem – de
mindenképpen olyan dolgokon mentetek keresztül az
életetekben, amit egy normál ember bizarrnak tartana.
Átmentetek bizonyos dolgokon – akár azon, hogy
elveszítettétek a munkátokat, akár egy kapcsolatot
veszítettetek el, vagy valami az egészségedre volt hatással.
De bármi is történt – ezek egyike sem volt általatok
pozitívnak nevezhető

emberi tapasztalás. De a végén ti magatok is rájöttetek,

hogy mindez szükségszerű volt. Annak el kellett mennie.
Kapcsolódnod kellett a Lélek Éneddel és annak
meglátásaival, hogy többé már ne csak egy hétéves ember
légy.

Jó. Még jöhet egy pár. Négy dolog szerepel a táblán. És csak
két és fél oldalnyi papírunk van, amire írhatunk, tehát csak
röviden!

LINDA: Írhatok kisebb betűkkel.

ADAMUS: Igen. Következő.

5.számú tipp – Bizonyosság

GAIL: Már régebben mondtam, de most is csak azt mondom
az utca átlagemberének, hogy „minden rendben lesz.”

ADAMUS: Igen – eszközök – Minden rendben lesz. És

működik?

GAIL: - Én úgy találom, hogy működik, mert nem akarnak

semmit azokról a dolgokról hallani, annak ellenére, hogy mi
értjük ezt.

ADAMUS: -Igen.

GAIL: De az átlagembernek, aki éppen ki van borulva, mert

épp most közölték vele, hogy gyógyíthatatlan rákja van,
vagy hogy elveszítette az állását, csak annyit mondok…
minden rendbe fog jönni.

ADAMUS: Igen.

GAIL: Mindössze egy gyengéd, szerető segítségre van

szükségük, aki azt mondja: - „Én nem próbálom megoldani a
te problémádat, de minden rendeződni fog.”
ADAMUS: Shaumbra, ezt felírjuk a táblára? „Minden rendben
lesz” – (A közönség igennek válaszol) ADAMUS: Oké, jó.
Akkor írjuk fel! „Minden rendeződni fog.” – És lényegében
egyetértek veled, mert amikor ezt mondod – amikor te ezt
mondod, és nem mások, hanem amikor te ezt mondod –
akkor te Szabványként, példaként állsz ott. És amikor ezt
mondod, akkor nem csak a szavak sorjáznak elő a szádból –
Minden rendben lesz – mert ezt már te magad is hallottad
korábban, és tudod, ha egyszer ezek a szavak kijönnek a
szájukon, akkor az…hogy is hívjátok ezt?

SART: Szarnak. (nevetés)

ADAMUS: Egy kalap szarnak. Igen, igen. De amikor ezt te

mondod, és ott vagy valakivel, és azt mondod neki, hogy: -
Minden rendben lesz” – akkor ennek van egy energiája.
Ehhez társul egy tekintet.

Ezzel együtt jár egy magabiztosság, hiszen te már

keresztülmentél ezen, és ezt tudod, és épségben vagy.

Igen, van még egy-két problémád, de már rendelkezel ezzel

a magabiztossággal, hogy: - Minden rendeződik.

Miért? Mert ezt választottam. Miért? Mert az energiák

engem támogatnak. Miért? Mert egy nagyszerű

teremtő vagyok. Vagyok, Aki Vagyok. Minden rendben lesz.”

És elérkezik egy pont – visszatérve a halál témánkra –

amikor már az sem érdekel majd, hogy élsz vagy meghalsz.
Az is rendben lesz. Az csak egy tapasztalás. És váratlanul,
lényegében – és viccelek itt a halállal, mert ha képes vagy
ezzel viccelődni, ha képes vagy ezen nevetni, akkor az
egyszeriben csak már nem az a démon, ami a válladon
leselkedik minden áldott nap. Egyszeriben csak a halál
eltűnik, mivel te az életet választottad. És akkor nyugodtan
nevethetünk rajta, mert úgyis minden rendben lesz. Én ezt
nevezném a Szellem és a magabiztosság hangjának.

Nos ők erre majd valamiféle magyarázatot akarnak hallani,

és ilyeneket fognak kérdezni: - Akkor ez most azt jelenti,
hogy ki fogom tudni izetni az összes számlámat? – A kérdés
az lesz, és én itt most a tipikus embert játszom el – Ez azt
jelenti akkor, hogy ki fogom tudni izetni az összes
számlámat? - Nem.

Egyáltalán nem azt jelenti! Ez egyébként sem számít. Miért?

Ha csődbe is mész, az nem számít.

Amikor elkezdesz azokra a dolgokra fókuszálni, és

megkapod az azonnali válaszukat, a tipikus emberi
válaszukat, és azt mondod nekik: - Minden rendben lesz. –
akkor belenézel a lelkükbe, és akkor mondod, hogy – Minden
rendben lesz! – A lelkük örökké él. A lélek egy nagyszerű
tapasztalást él meg. És a számlák? Á, az nem számít!
Minden rendben lesz. Talán ki fogod izetni azokat, talán
nem. Talán találsz egy új párkapcsolatot, talán nem. Akkor is
minden rendben lesz. Megtanulod szeretni magad. Fel fogod
ismerni, hogy nem igazán van szükséged a pénzre. Minden
energiával rendelkezel, amire csak szükséged van. Minden
rendben lesz.

Oké, szóval itt vagy. Azt mondod nekik, hogy minden

rendben lesz, mire ők azt kérdezik tőled: -

Találni fogok egy új állást? – És te erre azt feleled: - Talán.

Talán nem. De minden rendben lesz.

EDITH: - Azt fogod mondani: - Szavazz a demokratákra!

(nagy nevetés, Adamus is nevet) ADAMUS: Tehát Edith azt
választja, hogy behozza az osztálytermünkbe a politikát!
(nevetve) LINDA: Jobb ha ő teszi, mintha én tenném. (valaki
azt mondja: jobb, mint a szex)
ADAMUS: Igen, jobb, mint a szex! Oké, már ötnél járunk!
Jöjjön a hatodik. David, vidd a mikrofont, sok kéz van a
magasban!

LINDA: Sart már régóta jelentkezik.

ADAMUS: Ez egy nagyon aktív csoport. Nagyon

megvilágosodott csoport. Rupert?

5. számú tipp – Öleld át a változást!

RUPERT: Engedd meg a változást! Sőt, válaszd a változást!

ADAMUS: Igen! Engedd meg a változást, ez jó.

RUPERT: Maradj rugalmas, mert a változás kiszed a

beragadtságodból.

ADAMUS: Ez elkerülhetetlen.

RUPERT: Ez elkerülhetetlen. Tehát ha lényegében

megengeded a változást, sőt, ha választod a változást
apróbb dolgokban, akkor ez könnyebbé teszi, hogy a
változás beáramoljon az életedbe.

ADAMUS: Az emberek miért nem kedvelik a változást?

RUPERT: Mert az ijesztő.

ADAMUS: Miért?

EDITH: Mert kellemetlen.

RUPERT: Mert nem tudod mi lesz.

ADAMUS: Mert kellemetlen. Mert nem tudod mi lesz. És

most visszatérek az analógiámhoz – egy aprócska szobában
élsz, aminek még ablakai sincsenek egy csodálatos,
hatalmas házban, de te elszigeteled magad egy aprócska
kis szobában, mert azt képes vagy kezelni. Az tudod
irányítani. Már megtanultad, hogyan kell ezt kezelni. A ház
többi szobája viszont magával ragadó, ismeretlen,
bizonytalan.

De ti a változásról beszéltek, és a változás egy csodálatos

dolog. Hála Istennek, hogy létezik a változás, köszönjétek
meg magatoknak a változást – hogy létezik ez a
természetes fejlődési folyamat, aminek a következtében
tényleg nem tudtok visszafordulni. Tényleg nem tudsz
visszafordulni, teljesen mindegy, hogy egy páran milyen
keményen is próbálkoztatok a visszafordulással. A változás
elkerülhetetlen. Tehát, amikor azt mondod az embereknek,
hogy: - Engedd meg a változást az életedben! – akkor
szerinted erre mit fognak neked mondani?

RUPERT: Milyen változásra gondolsz?

ADAMUS: Ezt fogják mondani, hogy – „Milyen változásra

gondolsz?”
RUPERT: Nos, hát bármit mondhatnak, de szerintem, én azt
mondanám nekik, hogy ha tényleg, igazán megengeded a
változást az életed apróbb dolgaiban – ha megtöröd a
rutinodat, és apróbb változtatásokat eszközölsz a napi
életedben – akkor a többi változás, ami esetleg
bekövetkezik, mint amilyen egy munka elvesztése, vagy a
társad elvesztése, vagy legyen az bármi, akkor ezek is mind
könnyebbek lesznek.

ADAMUS: Ja. És ha nem bánnád, akkor átváltoztatnám ezt a

következőre: - Öleld át a változást!

RUPERT: Ühüm.

ADAMUS: Öleld át a változást!

RUPERT: Ez az!

ADAMUS: Tehát ne csak engedd meg, de lényében öleld is

azt magadhoz, és örvendezz felette, és ez bámulatos! És
akkor feltámad majd bennük az aggodalom, mert ők csak jó
változásokat akarnak!

RUPERT: Bizony.

ADAMUS: Jó változásokat.

LINDA: Igen!

ADAMUS: Pedig fontos lenne megértetni velük, hogy

amennyiben az inga egyik irányba sem leng ki, akkor csak
egy helyben áll, és csak be van fagyasztva, és nem mozdul
egy tapodtat sem – és sok embernek ilyen az energiája,
nem leng ki az inga egyik irányba sem – és ha elkezd
valamelyik irányba mozdulni, akkor az mind a két irányba
kileng, mind a két ítélkezési irányba. Ezért lesz közte olyan,
amit jónak ítél meg, és lesz olyan, amit rossznak ítél meg. Itt
kell visszatérni a bizalomhoz! Képes vagy megengedni, hogy
az inga csak áramlásban legyen?

Ezzel visszatérünk ahhoz a kérdéshez, amit majd fel fognak

tenni, hogy vajon ki mozgatja az ingát?

Talán valamiféle másik létező manipulálja az inga mozgását,

vagy tán maga a „lélek”, aki valahol jó messze s távol él a
legtöbb embertől, vagy Isten, vagy a szellemi vezetőik
mozgatják azt az ingát, vagy netalántán egy angyali
csoport? Tehát a kérdés az, hogy ki mozgatja az ingát. És
akkor meg kell, hogy történjen annak megértése, hogy
igazából saját maguk mozgatják azt, mindössze letagadják.
Oké, jó.

A következő dolog a listán - és ezzel Onhoz, Garret-hez

fordulok, mert neki volt egy ilyenje ezen a héten, ami fontos
volt, és szeretném, ha ezt elmondanád. (nevetés, ahogy
Adamus valamit Garret fülébe súg) Tehát miközben
megpróbál visszaemlékezni, hogy miről is beszélt…..

GARRET: De én erről nem akarok beszélni! (Adamus és a

közönség nevet) ADAMUS: Arról beszélsz, amiről csak
akarsz.

GARRET: Mondhatok kettőt?

ADAMUS: Igen, igen, abszolút. Kettőt.

7.számú tipp – nevetés

GARRET: - Nevetés.

ADAMUS: Ez az egyik, amit én is akartam mondani.

GARRET: Mert ha egy éven belül úgyis nevetni fogsz az

egészen, akkor miért is ne nevetnél már most is rajta?

ADAMUS: Abszolút. Abszolút. (taps) Ez tényleg a ti listátok,

de van három dolog, amit szeretnék, ha felkerülne a
listátokra, és ez volt az egyik közülük: a nevetés.

LINDA: - Apropó, milyen divatos ma az öltözeted! Tiszta

fekete!

ADAMUS: Akkor állj fel, hadd lássa mindenki! (Garret egy

pillanatra feláll) LINDA: Fekete ing, fekete nyakkendővel.
Hűha!!! (a közönség is hasonlóan reagál) GARRET: Ez csak a
jelmezem, ahhoz hasonlóan, ahogy Sart is jelmezt visel!

ADAMUS: És ezt hogy neveznéd? (Adamus nevet)

GARRET: Kosztümnek.

ADAMUS: Jó. Nevetés – ez olyan nagyon fontos. És most a

nevetés kapcsán, tudom, hogy nem vagyunk olyan
súlyosak, mint egy-két másik dolog itt. Egyszerű. Én
egyébként a nevetéssel kezdeném.

Ebben az évben szükségetek lesz rá! Akartok majd nevetni.

Miért is ne? Miért is ne?! És tudjátok, amikor hallotok majd
egy-két őrületes dologról, ne legyetek már annyira álszentek
és szenteskedőek azokkal kapcsolatosan! Nevessetek
rajtuk! Lesz egy-két őrült dolog – nevessetek rajtuk – akár a
saját életetekben, akár a külvilág eseményei kapcsán! Ezek
mindössze változások, amik bekövetkeznek. Tényleg azok.

Igen, néha az emberek ezek eredményeképpen szenvednek,

de egy fura és mégis csodás módon, amit lényegében ők
választanak maguknak. Ez a tapasztalásuk, ez az, amit
akarnak – nem arról beszélek, amit tudatosan akartok – és
ilyenkor vessétek be a nevetésre való képességeteket! Ez
az, amit annyira szeretek Kuthumiban! Meg tud nevettetni
benneteket, sírásra tud fakasztani titeket, be tud vinni
titeket az érzéseitekbe! Mert Kuthumi ezt teszi – érez. Tehát,
a nevetés! Ez nagyon fontos lesz.

Következő!

8. számú tipp – Az álmok

GARRET: Ne aggódjatok többet a megvetendő, csúnya

aspektusaitok miatt! Amit ennél is nehezebb
integrálni, azok a beteljesületlen álmaitok!

ADAMUS: Igen, igen! A beteljesületlen álmok! Ez egy kitűnő,

remek megigyelés! Valamelyik éjjel erről beszélgettek – én
meg hallgatóztam – és most megtalálom a módját annak,
hogy…

LINDA: És le is fogod párolni?

ADAMUS: Igen, de ezt két szinten fogom megtenni, előbb

nektek. Amiről itt Garret beszél, az az álmaitok integrálása,
manifesztálása. Sok időt töltöttetek ezzel, sokszor éreztétek
ezeket az integrálódó aspektusokat – az álmaitok is
aspektusok – és sok időt töltöttetek el mindezekkel az
aspektusokkal. És most a lepárlásnak egy olyan pontjára
érkeztetek el, ahol integráljátok az álmaitokat. Megtennéd,
hogy elmagyarázod mit értesz ezalatt?

GARRET: Nos, sokszor elképzeltünk, fantáziáltunk dolgokat,

amik segítették azt, hogy valamiképpen megbirkózzunk
életünk látszólagos szarságaival. Az életünk elől az
álmainkba, a fantáziánkba menekültünk.

ADAMUS: Igen. Akkor most az álmot úgy érted, mint amikor

éjjelente álmodsz, miközben alszol, vagy pedig…

GARRET: Nem, én az álmok alatt az álmodozást, a

fantáziálást értem.

ADAMUS: Ébrenléti álmodozást értesz alattuk, köszönöm.

Mert az álmok és fantáziák kétféle dologra is utalhatnak
természetesen. Jelenthetik az éjszakai álmaitokat, és
jelenthetik a vágyaitokat, az ötleteiteket, a
fantáziálásaitokat, a varázslatotokat. Tehát az álmok
integrálása. Ezt talán le kellene írni…

LINDA: Integráció?
ADAMUS: Az álmok integrálása – ami nagyon nagy
fontossággal bír számotokra az idén.

Néha előfordul, hogy az álmaitok és a céljaitok kissé

keresztezik egymást. Egyáltalán nem vagyok a híve a
céloknak és a sok tervezésnek – de tudom, hogy vannak
olyan tevékenységeitek, ahol foglalkoznotok kell a
részletekkel – de egy tágabb értelemben véve. Nem vagyok
a célok nagy rajongója, mert ezekkel általában egy
mentális, és sok esetben realitást nélkülöző elvárásokat
támasztotok magatokkal szemben.

De az álmok mások, mert azok a szívből erednek. Az álmok

nyitottak, és nem kell lépések sorozatán átjutnod ahhoz,
hogy elérkezz egy meghatározott végkifejlethez. Az álmok
nincsenek lezárva, hanem nyitottak. És folyamatosan
terjednek, tágulnak, miközben a célok nagyon is lineárisak.
Ezért az egy bizonyos ponton leáll.

Az álmaitokat a legtöbben a más birodalmakban

tartogatjátok – az álmodozásaitokat, amikor beleéreztek
dolgokba, amikor elképzelitek a dolgokat – és kint
tartogatjátok őket. A csövön kívül tartogatjátok őket, és
erről máris beszélni fogunk. Nem hozzátok be ide, ebbe a
valóságba őket!

Szerintem a Shaumbra számára talán ez lesz a legfontosabb

dolog az idén – hogy hozzátok ide be az álmaitokat,
vágyaitokat – mert az álmaitokban benne van a Lelketek, a
bölcsességetek, a potenciáljaitok.

Az álmok egyenlőek a potenciáljaitokkal. A Lelked potenciál.

Tehát integráljátok az álmaitokat és hozzátok
be őket ide, ebbe a valóságba!

Na ez persze nem azt jelenti, hogy nekiálljatok, és

megpróbáljatok terveket kovácsolni a vágyaitok, álmaitok
kapcsán, és hogy megpróbáljátok kierőltetni és megdolgozni
az álmaitokat. Egyszerűen csak engedjétek meg, hogy
beáramoljanak ide! Ez nem azt jelenti, ha mondjuk volt egy
álmod arról, hogy Franciaországban táncolsz egy hatalmas
színpadon, de mondjuk most 78 éves vagy – ez nem azt
jelenti, hogy pontosan ezt fogod tenni. Látjátok, ilyenkor
lesztek mentálisak és lineárisak. Itt lehet nektek ez az álom,
és annak az esszenciája, és mindezt megteheted anélkül,
hogy utaznod kellene. Behozhatod ezt a dinamikát az
életedbe, és beintegrálhatod magadba.

És ha egyszer elkezded az integrálást, akkor rá fogsz jönni,

hogy ennek nem kell izikai síkon beteljesülnie, bár az is
lehetséges. Nem kell ehhez egy hatalmas színpad Párizsban,
mert megteremtheted a saját színpadodat. Ezt nem szó
szerint kell venni, ahogy az elme néha azt mondaná neked,
hogy de igen, ezt kell tenned. Nézz a felszín mögé és lásd
meg a szimbolikus energiát benne!

A szimbolikus energia pedig sokkal inkább a kifejeződésről,

az örömről és az éneklésről szól, és az emberekkel való
megosztásról. Ez a szimbóluma ennek. A szó szerinti rész
pedig ezt mondaná: - El kell mennem Párizsba, ezen a
pontos napon ebben és ebben a színházban ezt és ezt kell
tennem…” Na ilyenkor szokott bejönni a frusztráció és az
aggodalom, a szorongás, és itt jön be a bizalmatlanság is,
mert ha ez nem történik meg így, akkor azt hiszed, hogy
valamit rosszul tettél.

Amikor beleérzel az álmaidba, és integrálod őket, akkor

hirtelen rádöbbensz, hogy a részletek nem fontosak. Nézz
bele a mögöttes energiákba – ott a nevetés, az öröm, a
kreativitás, az energia megosztása, a mozgás – és ezek a
fontos dolgok. És váratlanul megérted, hogy amit szó szerint
értelmeztél – hogy egy bizonyos helyen kell lenned, ahol
meghatározott számú ember van, az nem számít. Az
lényegtelen.

Jó. Kitűnő! Egyre keményebbek és keményebbek vagytok

számomra mindig. (kisebb nevetés) Még négy van hátra, és
gyorsnak kell lennünk, mert még el kell….

9. számú tipp – Kövesd a szíved hangját!

RUTH: Nos én csak azt mondanám, hogy csak azt tedd, amit
a szíved diktál, amit a szíved akar.

ADAMUS: Igen, kövesd a szíved! Hallgass a szívedre!

Mondhatjuk ezt – hogy kövesd a szíved vágyát? Na írjuk fel
ezt is!

Ha nem vettétek volna észre sok olyan választ kapunk, amik

nagyon kompatibilisek, ugyanakkor pedig mégis
rendelkeznek a saját ellentmondásaikkal. Nehéz a szívedre
hallgatni, annak a vágyát követni, ha közben meg nem bízol
meg magadban. És az emberek elmondják majd neked: -
Egyszer megpróbáltam, de katasztrófába torkollott az egész.
És a végén itt kötöttem ki, bumm! Végül összeházasodtunk,
és – tudod – ez a legutolsó dolog a világon, amit…Nem,
nem! Akkor a nemiszervedet követted, és nem a szívedet!

(nevetés) Ez két teljesen különálló dolog!

De sokszor megesik, hogy az emberek követik a szívüket, és

bajba kerülnek. Miért van ez így?

Miért?
LINDA: Mert kompromisszumot kötnek.

ADAMUS: Megmondom én nektek. Azért, mert saját maguk

sok része még mindig egy mentális, lineáris dimenzióban
van. Ott van az a részük is, amelyik követi a szíve vágyát,
de a nagyobbik részük egy másik utat követ – és ez a két
rész nem mindig működik együtt egymással. De előbb vagy
utóbb hozzátok hasonlóan ők is meg fogják majd tanulni,
hogy lehet mindent a szívből tenni, és akkor ez az egész egy
mozgásban lévő, kompatibilisen kiterjedővé válik egyszerre,
egy időben. De amikor egy személy először kezdi követni a
szíve vágyát, és elküldik azt az egy sugarat vagy egy
energia tapasztalást a szívbe, akkor az eleinte nagyon
nehéz lehet. És akkor meg gyorsan visszahúzódnak az
aprócska kis szobájukba, és azt mondják: - Ez nem
működött. Ez egy kalap…

SART:…Szar!

ADAMUS: Köszönöm. (nevetés, Adamus is nevet) Sart, ha

ezt így fogjuk csinálni, akkor nagyon ébernek kell lenned!
(nevetés) Még azelőtt ki kell mondanod, hogy „szar” mielőtt
én gondolnék a „szarra”.

Rendben?

SART: Igen, azt tettem.

ADAMUS: Igen, igen, tudom.

Tehát az álmok világa. Ez tehát jó, remek, és ezek

csodálatosak. Sok haladásra tettünk szert. Jó.

Van még több is, és én személy szerint még két dologra

várok tőletek. Ha nincsenek a listán, akkor majd bedobok
valami mást. David…
SART: Mondhatom?

ADAMUS: Igen.

SART: Kapjon mindenki Adamus díjat, és akkor nem lesz

szükségünk a többi tizenegyre. (nevetés) ADAMUS: Most azt
akarod mondani, hogy minden élőlény a Földön kapjon
Adamus díjat?

SART: Minden élőlény.

ADAMUS: Minden élőlény. Jó. Jó. Ez tetszik.

SART: És aranyból vannak.

ADAMUS: És az emberek majd rákezdik: - Mi ez a…

SART:….szar.

ADAMUS: Én aranyat kértem, de csak ezt a…

SART (és a közönség) : szart kaptam!

ADAMUS (nevetve) : Igen, köszönöm. Szerintem nincs hely a
listán, hogy ezt is felírjuk…de jó próbálkozás volt. Jó volt a
próbálkozás. Igen.

10. számú tipp – Legyél tudatában a drámának!

MARY SUE: Oké, lehet, hogy segítened kell nekem a

megfelelő szavak megtalálásában, de az érzés az: - Most
konliktust teremtesz? – és máris mondok rá egy példát.
Edithnek az a megjegyzése, hogy szavazzunk a
Demokratákra, csak erősítette a Republikánusokat. (Adamus
mosolyog) Tudod, olyan ez, mint a konliktus, ami egyre csak
arra késztet, hogy harcoljunk egymással.

ADAMUS: - Ez biztos!

MARY SUE: …ahelyett, hogy a nagyobb képet látnánk. Így

nem terjedünk ki. Ez csak összehúzva tart bennünket.

ADAMUS: Bizony. És ehhez hozzáfűzném a saját szavaimat,

ha nem bánod.

MARY SUE: Rendben.

ADAMUS: És talán létrehozhatnánk itt egy rajzot is, ami

olyan, mint egy igyelmeztető tábla, amin a következő felirat
áll: - Óvakodj a drámától! –ez lenne rajta az egyik felirat.
Mert egész évben őrületes lesz a drámázás! Sőt, még
azokon a helyeken is – Óvakodj a drámától! – ahol ez
korábban nem is létezett.

A dráma meg fogja találni az útját minden egyes üres térbe!

A dráma meg fogja találni az útját és befészkeli magát az
unalom minden egyes pillanatába! Meg fogja találni az útját
az elme minden egyes résébe az idén!
Az embereket maguk alá fogja temetni a drámázás, de ha
egyszerűen csak annyit mondasz nekik, hogy: - Óvakodj a
drámától, neked ebben egyáltalán nem kell részt venned!
Nem kell ott lenned! – Akkor ez a saját választásukon fog
múlni. De emlékeztesd őket arra, hogy nagyon magasak az
energiák. Olyan ez, mint egy elektromos kerítés. Nem kell
neked a kezeddel hozzáérned ahhoz a kerítéshez!
Egyszerűen csak megértheted, hogy ez egy elektromos
árammal feltöltött kerítés! És elektromosság áramlik benne.
Menj körbe, és nyisd ki a kaput! Ne nyúlj a kerítéshez, és ne
azon keresztül próbálj bemenni! Köszönöm.

Jó. Még kettőnek maradt hely. Egy dolog még mindig nincs a
listán. Vannak Álmaink. Ott van nekünk a Nevetés. Volna itt
még egy valami. David? Igen.

11. számú tipp – Ne vedd személyesre!

JEAN: Ami nekem sokat segített, akármiről és akárkiről is

volt szó, az az volt, hogy „-Ne vedd személyesre!”

ADAMUS: - Ne vedd személyesre, igen.

JEAN: Ez volt az, ami tényleg megmentette a hátsómat.

 

ADAMUS: A mindenit neki, ezzel most aztán elveszed a

Szent Grált az emberektől! Mert ők személyesre akarják
venni! Erre szükség van a drámázáshoz! Tényleg! Ők igenis
személyesre fogják venni, mert sokan ezt így akarják, és
igen! Ehhez még hozzátehetném azt is, illetve
átfogalmazhatnám arra, hogy ez tényleg nem rólad szól.
Tudjátok, zárójelben – ne vedd személyesre! Így is meg
úgyis megfogalmazhatod ugyanazt! Ezt tudjátok. Akkor
legyen ez a 11-ik tipp a listánkon – Ez nem személyes!

LINDA: - Ez nem rólad szól?

ADAMUS: Maradjon az, hogy: - Ez nem személyes.

LINDA: - Oké.

ADAMUS: De az emberek szeretik személyesre venni. Már

olyan sokat beleinvesztáltak ebbe a személyiségükbe, és
lényegében, ezzel elveszel valamit tőlük.

LINDA: - Ne vedd személyesre!

ADAMUS: - Ne vedd személyesre. És ugyanez zárójelben,

vagy másképpen megfogalmazva: - Ez nem rólad szól!

Ez bizony kemény lesz, de azok, akik ezt tényleg akarják, és

akiknek tényleg fáj már ez, azok hajlandóak lesznek ezt
meghallani, és talán eljutnak a maguk felismeréséhez!
Akkor jó! Még egy van hátra.

Még egy dolgot keresek, ami a listához tartozik.

SCOTT: - Alkoss!

ADAMUS: Alkoss?
SCOTT: - Igen.

ADAMUS: Igen, nektek ez megfelelő. Ez igaz a Shaumbrára.

De másoknak gőzük se lesz arról, hogy mi a fenéről is
beszélsz nekik!

SCOTT: - Oké.

ADAMUS: Ennek is a listán kellene lennie, de van egy

valami, amit nagyon szeretnék rajta látni.

LINDA: Elvárásod van.

ADAMUS: Elvárásom van. Abszolút.

CAROL: - Bocsáss meg magadnak. Ne bántsd tovább

magad! Ez nekem sokszor segített.

ADAMUS: És akkor végleg befejezted önmagad ostorozását?

CAROL: Néha még előfordul.

ADAMUS: Jó, jó. Jó érzés magadat bántani, ostorozni?

CAROL: Igen, igen.

ADAMUS: Jó érzés magadat bántani?

CAROL: Nem! (Adamus nevet)

ADAMUS: Jó. Abszolút. Abszolút. De tudod az emberek

imádják magukat ostorozni, bántani.

Miért van ez? Miért?

CAROl: Mert ettől mártírnak, áldozatnak érezhetik magukat.

ADAMUS: Igen.

CAROL: Szerintem ez egy olyan áldozati dolog.

ADAMUS: Ettől érzik életben, élőnek magukat. És ez most

nem kerül fel a táblára, de az egyik legeslegnagyobb
probléma az emberekkel az, hogy hajlamosak halottnak
érezni magukat. Bejöttök ide, ezekbe a izikai testekbe, ebbe
a izikai valóságba, és elkezditek halottnak érezni magatokat.
Ezért aztán olyan dolgokat tesznek, ami arra emlékezteti
őket, hogy életben vannak. Olyan fura dolgokat tesznek
ilyenkor, hogy bántják magukat, meg drámáznak –
rengeteget drámáznak.

EDITH: Tetoválásokat rakatnak magukra.

ADAMUS: Tetováltatják magukat. Igen, igen. Te tetováltattad

magad Edith?

EDTIH: Jaj, dehogy!

ADAMUS: Nem, nem. (Adamus nevet) Mindezeket a dolgokat

azért teszik, hogy életben lévőnek, élőnek érezzék magukat.
12. számú tipp – Egyszerűen és könnyedén

A következőre megadom a választ.

LINDA: - Türelmetlen vagy?

ADAMUS: Egyszerűen és könnyedén! – Egyszerűen és

könnyedén! És ezt most nagyon komolyan mondom nektek,
és mindazoknak is, akik meg fogják nézni ezt a listát, mert
megteheted kétféleképpen: - a nehéz, küzdelmes úton –
amit sok-sok ember választ, mert annyira erre lettek
beprogramozva. Ez bele lett ültetve a fejükbe! Még egy
mondásotok is van erre: - Fájdalom nélkül nincs nyereség! –
És az emberek ezt elhiszik! A fejüket csóválják! Abszolút.

De mi lenne akkor, ha nem lenne fájdalom, amikor edzed a

testedet, és mégis egy tökéletesen itt
testtel rendelkeznél? – Nos, ez lehetetlen. Nem. Keményen
kell dolgoznod. – Nos, ugyanezt az analógiát vidd csak át a
saját életedre! Sokan azt hiszik, hogy küzdeniük kell. Hogy a
nehéz utat kell bejárniuk.

És kifejezetten nektek mondom ezt most Shaumbra, hogy

az idei év tele lesz intenzív energiákkal.

Ezek lehetnek nagyszerű, csodálatos, meseszép

tapasztalások, és mindezt elérhetitek a könnyű úton, a
hatékony úton, vagy pedig járhatjátok a nehéz utat is! Ez
nincs előre megszabva, eldöntve. Ez teljes egészében csak
rajtatok áll, vagy bármelyik emberen, aki megnézi ezt a
listát! Ennek nem kell nehéznek lennie. Néhányan – és most
egyikőtökre sem nézek (nevetés, ahogy eltakarja a szemét),
még mindig a nehéz utat járjátok, és nem kell ezt tennetek.
És néha egészen elképedek ezen.

És a vicces az, hogy amikor mi – és most tényleg nem

akarok itt senkire sem ujjal mutogatni – Cauldre aggódik,
hogy most direkt ránézek valakire, de én egyszerre nézlek
titeket – néha hosszasan vitatkozunk egymással –
négyszemközt, csak te meg én – és én azt kérdezem: - Miért
nem a könnyű utat választod? - Te erre azt mondod: - Azért,
mert nem lehet, meg ezért meg azért, meg mert akkor az
majd…”

és én erre azt mondom neked : - HŰ! Akkor te tényleg a

kemény utat választod” – Pedig erre semmi okod sincs.

Az energiák intenzívek, de nem rosszak. Ezek nem haragos

energiák. Nem szenvedő energiák. Nem raknak nagy terhet
a hátatokra. Amikor elkezdtem nektek arról beszélni, hogy
az idén intenzívek lesznek az energiák, és hogy hatalmas
potenciálok érkeznek ide, akkor láttam, hogy egy páran
rögtön elkezdtetek azok előtt hajlongani, és energetikailag
éreztétek őket magatokon. De ezek nem azok! Ezek
csodálatos energiák!

Ezek elbűvölően szép energiák. És rendkívül egyszerűek.

Sok réteg

Tehát a mondanivalóm számotokra az idei évre vonatkozóan

először is az, hogy mindenben, amit tesztek, lássátok meg a
rétegeket.

Van egy hajlamotok arra, hogy lineárisak legyetek. Csak egy

szemszögből látjátok a dolgokat. És ehhez az egy
szemszöghöz tartjátok magatokat – hasonlóan egy
vágányon haladó vonathoz – és ezen a vágányon kívül
semmi mást sem ismertek. Ez minden, amit
megteremtettetek ebben a valóság észlelésetekben, ez a
vágány az, amin a vonat halad. És amikor találkozol
valakivel, aki azt kérdezi tőled:- Mondd, miért nem választod
le a vonatot arról a sínről? – Erre azt feleled: - Ó, istenem,
azt nem tehetem! Az katasztrófa lenne!

Akkor minden összeomlana! – Nos nem, vagyis nem igazán,

mert lehetséges, hogy az a vonat hirtelenjében egy
repülőgéppé változna, és akkor többé nem lenne szükséged
a sínpárra. Akkor repülhetnél! És amikor meg váratlanul azt
gondolnád, hogy – Nos, most akkor meg le kell szállnom a
leszálló pályára” . nos, akkor megint átalakulna mondjuk
egy folyóvá vagy egy tóvá, és máris egy csónakban találnád
magad. És ez megtörténhet pont ennyire gyorsan és ilyen
könnyedén.

Tehát ebben az évben bámulatos energiák érkeznek ide, és

legyetek többszörösen rétegeltek! Amikor szembetalálod
magad egy problémával, amikor belefutsz valamibe, amikor
beleragadsz valamibe és ezért befrusztrálod magad, akkor
állj meg egy pillanatra! Fölötte is és alatta is, az oldalán is
és mindenhol rétegek vannak körülötte! Ne a régi lineáris
utat válaszd!

Ez mindenre vonatkozik. A kapcsolataitok is többszörös

réteggel bírnak, annak ellenére, hogy
meglehetősen egysíkúan élitek meg őket. Egy nagyon
lineáris módon élitek meg azokat.

A tested. Azt mondod. - Nos, ez itt a testem. Ennek ezt meg

ezt kell ennie. Így és így kell bánnom vele.

– Nem! Menj bele egy másik rétegébe! Hogyan? Nos úgy,

hogy veszel egy mély lélegzetet! Megengeded, hogy
túlterjedj azon, amit most a valóságodnak hiszel. Veszel egy
mély lélegzetet és azt mondod:- Tudom, hogy van ennél
több is, és most ki fogok abba terjedni! – És ebből kifolyólag
ez megtörténik. Megtörténik.

Minden, ami az idén, ebben az aggodalom évében történik,

történjen ez a te személyes életedben vagy a nagyvilágban,
szeretném, ha túllátnál a felszínen! Beszéltünk erről abban a
briliáns rádió show-ban valamelyik este Astrodoc-kal, és a
drága Eesa Lindájával. És ez egy felvezető volt, egy remek
felvezető

volt az egészségügyi problémákkal kapcsolatosan, amire azt

mondja az ember: - Én ismerek olyat, aki cukorbeteg, vagy
rákos. – vagy valami hasonló betegsége van. Erre te azt
kérdezed: - És mi az orvosi tanács? Mit kellene tennem?

Nos, az orvoslás is a részét képezi ennek, mert szembe

akarsz nézni azzal a izikai egyensúlytalansággal.

De meg kell, hogy értsd azt is, hogy energetikailag mi

okozza azt a dolgot, és ehhez a felszín mögé, fölé, alá vagy
az oldalára kell tekintened! Mi a cukorbetegség energetikai
oka? Valaki? (a közönség többféle válasszal áll elő) A
szeretet elvesztése, nincs édesség az életedben, nem
szereted magadat – ez ennyire egyszerű. Ennyire egyszerű.

És akkor ezt most kombináld össze az orvosi résszel. Tegyük

fel, hogy nincs édesség az életedben.
Mivel nem szereted magad, ezért ezt a szeretetet
nélküliséget fogod kisugározni magadból, és ezért aztán
nem is lesznek olyan emberek az életedben, akik szeretnek
téged. Én nem állítom Edith, hogy ez te lennél, mert bárki
lehet erre példa.

Ezért váratlanul cukorbeteg leszel, mivel nem adsz

magadnak szeretetet, és így aztán nem teremted meg azt,
hogy az a szeretet visszatérjen hozzád más embereken
keresztül vagy saját magad által. Tehát ennek az orvosi
részével is találkoznod kell, sokszor azonnal, máskülönben
könnyen a másik oldalon találod magad velem. Ami
egyáltalán nem olyan rossz végeredményben, hiszen jól
érezzük itt, odaát magunkat, de az orvosi részét sem
hagyhatod ki. De az energetikai részét sem hagyhatod ki. A
kettő együtt működik, értitek?

Tehát van valami problémád az életedben – legyen az

mondjuk hátfájdalom. Mi a probléma a hátfájdalmak
esetében? Egyszerűen, csak egyszerűen. (sokféle válasz
érkezik) RUPERT: Terhek cipelése.

ADAMUS: Túl sok teher cipelése. Köszönöm Rupert. Túl sok

teher cipelése. Túl sok felelősség felvállalása. Vagy mások
helyett vállalsz felelősséget, vagy önmagadat terheled túl,
vagy pedig az aspektusaidat cipeled a hátadon. És ilyenkor
mi történik? Nos,….(meggörnyed, mintha hatalmas terhet
cipelne) Igen, hát minden bizonnyal terápiát akarsz erre, de
meg kell nézned az energetikai okát is. Mi okozza ezt?

És az energetikai okok – és most sokan azt hiszitek, hogy

nem tudjátok, honnan tudhatnátok azokat – pedig azok
egyszerűek és könnyűek. Tényleg nem bonyolultak. Nem kell
ehhez ilozófusnak lennetek.

Tényleg nem nehezek.

,,A Segítôk Elmennek’’

Valamelyik este azt mondtam abban a rádió show-ban – és

ettől sok mindenkinek felemelkedett a szemöldöke – hogy
„minden betegség, minden sérülés egy allergia.” Mindegyik.
És ha most éppen van valamilyen betegséged, akkor az
allergia.

Na most, tudom….azért mondtam ezt, hogy provokatív

legyek. Képesek vagytok ezt elhinni rólam?

(Adamus nevet)

SART: Egy szart!

ADAMUS: Egy szart, igen! (Adamus és a közönség nevet) De

nagyon sok igazság van benne. Az allergia a valaminek való
ellenállást jelenti, és az egy reakciót vált ki – mert így
próbálja azt elengedni, kiengedni, kitüsszenteni, vagy
valamit tenni. Tehát minden betegség a valaminek való
ellenállást jelenti – valaminek, legyen az egy másik ember
vagy emberek, vagy akár annak állsz ellen, hogy szeresd
magad – ez lehet bármi.

Tehát szeretném, ha az idén szemügyre vennétek a

mögöttes energetikai okokat. Dolgozzatok együtt egymással
ezeken az online fórumokon, mert néha beragadtok, és azt
mondjátok: -Ez túl közel van. Nem tudok rájönni. Mi történik
itt valójában?

Amennyiben kiütéseid, pörsenéseid vagy pattanásaid

vannak, állandó jelleggel, olyan, ami nem akar elmúlni,
akkor mi az?

SHAUMBRA 3: (nő) Kétség.

ADAMUS: - Pardon?
SHAUMBRA 3: - Kétség.

SHAUMBRA 4: - Irritáció.

ADAMUS: Nos igen, irritáció, de mitől?

SHAUMBRA 4: Sok mindentől.

ADAMUS: - Igen, általánosságban ez a kétségtől van. Ez egy

allergia, és általában a kétséget jelenti.

És ez a tested része, ami megpróbálja elengedni a régi

dolgokat, és te lényegében nem engeded ezt meg. Ezért ez
egy jó nagy pörsenésben vagy pattanásban fog
manifesztálódni. Elmehetsz az orvoshoz, kenegetheted
akármilyen kenőccsel, és akkor gyakran van, hogy eltűnik a
pörsenés, de sok esetben megint kiújul. De amennyiben
elmúlik úgy, hogy nem nézted meg annak az energetikai
okát, akkor utána szerinted mi fog történni? (valaki azt
mondja: - megint ki fog újulni) Valami másként fog
visszatérni, egy másik helyen, és mélyebb szinten, ami
sokkal komolyabb lehet, és valami más tünetben fog
visszatérni. Amennyiben ezzel a kétség energiával nem
néztél szembe, és még mindig nyüstöl téged ez a dolog,
akkor csúnya köhögésként is visszatérhet. Csúnya
köhögésként.

Apropó, mik a torok problémák? Azok mit jelentenek?

Energetikailag olyankor mi történik? Nem
mondod ki a dolgokat. Nem fejezed ki magad. Nem nyílsz
meg. Egy egész listát készíthetnénk ezekről a nagyon
egyszerű dolgokról, és rengeteget lehetne erről írni – de
mindig csak egy-két alapvető dolgot, energia témát kell
megnézni.

Tehát az idén, ahogy a dolgok eljönnek hozzátok,

maradjatok az egyszerűségnél és a könnyűnél!

Vegyétek szemügyre a mögöttes dolgokat! Lépjetek le a

lineáris útról! Nézzetek körbe! Mindenfelé kutassatok és
nézelődjetek! Mi folyik itt valójában? Nem kell mentálisnak
lennetek, ez nagyon egyszerű.

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet!

Ma még két dolgot meg szeretnék tenni! Mindig kifutunk az

időből! Mindig ez van!

A kétségről

Most szeretnék egy példát bemutatni nektek. Beszéltünk

erről a múltkori összejövetelünk alkalmával.

Azt hiszem Edith, te vetetted fel a kérdést, és a kérdésnek a

kétséghez volt köze. Igaz?

EDITH: Én az elmúlt alkalommal azt kérdeztem, hogy

szeretném tisztázni a különbséget az elmúlt életek és a…

ADAMUS: Kérném a mikrofont, hogy az egész világon

mindenki halljon téged!

EDITH: Azt akarod, hogy most ezt az egészet

megismételjem? ( kacarászik) Nos, talán nem emlékszem a
kétséggel kapcsolatos kérdésemre. Sajnálom. Amire
emlékszem az, hogy tudni akartam, hogy mi a különbség az
aspektusok integrálása és az elmúlt életek között.

ADAMUS: Elmúlt életek, oké. Jó, és beszélni fogunk erről,

mert ez igenis kapcsolódik a kétséghez, és én azt mondtam
nektek, hogy elő fogok állni nektek egy formulával a
kétségre vonatkozóan. Ez nem egy igazi, szabályos formula,
csak egy példa. Tehát…

LINDA: És azt is mondtad, hogy csinálni fogunk egy

DreamWalk-ot is.

ADAMUS: Hogyne. És mindezt 32 perc alatt!

Akkor kezdjük! Linda, elkérhetném a kellékemet?

LINDA: Melyiket? (a közönség válaszol: - A kardot.) Ó! Ó! Ó!

ADAMUS: A kardnál is jobbat! A kardnál is jobbat!

LINDA: - Igenis Uram! (Linda átadja a kelléket, ami egy

tekercs ajándék csomagolópapír) ADAMUS:- Tehát íme a
kellék, amivel most demonstrálni fogok valamit. Ez lesz a
formula.
Tehát amit most itt látunk, mindenki kedvéért elmondjuk,
hogy ez nem más, mint egy tekercs ajándék
csomagolópapír. Egy kartonpapír cső, amire fel van tekerve
a csomagolópapír, amin csodaszép rózsák díszelegnek, pont
mint a Rózsa Gyümölcse. Mindenki látja? Jó. Csodás.
Köszönöm ezt neked Linda!

Tehát ez egy csodálatos metafora, egy szépséges metafora,

mert az emberek egy csőben élnek, mégpedig a csőnek is a
belsejében. Amit onnan nem látnak – nos, több dolgot sem
látnak. Először is, nem is gondolják, hogy ők mindössze egy
cső belsejében élnek. Azt hiszik, hogy ez minden, ami van.
És amikor a csőnek a belsejében élnek, akkor mit látnak
onnan? (sok különböző válasz érkezik) LINDA: Korlátolt
látásmóddal rendelkeznek.

ADAMUS: Csak ezt a csúnya kartonpapírt látják. Ezt a

semmitmondó, némiképpen ronda kartont látják. Nem látják
a külsejét, ami ez a csodaszép csomagolóanyag. Nem látják,
hogy a cső, aminek a belsejében élnek, és ami a lineáris
valóságot képviseli – a lineáris valóságot – nem látják, hogy
ez a cső egy gyönyörűséges csomagolópapírba van
becsomagolva, ami egy meseszép ajándék csomagolópapír.
Ezért aztán azt sem látják, hogy az élet egy ajándék. Ez egy
csodálatos ajándék számukra. Mivel ennek a csőnek a
belsejében élnek, és képzeljétek el úgy ezt a csövet, mint
ami végtelen hosszú, nincs eleje, se vége, végtelen hosszú –
mert miután ebben a csőben élnek, semmit sem látnak
ebben a teremben. Ennek a csőnek a csapdájába ragadtak,
és nem látják Pete-et! Nem látják Vince-t! Nem látják Joyce-
ot, ahogy senki mást sem látnak. Azt hiszik, hogy a cső
belseje a valóság.

Korábban említést tettünk már erről a formuláról, aminek

köze van az energiához, a kétséghez, a tudathoz és a
kiterjedéshez. Kérlek, tartsd ezt egy pillanatig (mondja
Lindának)! Tehát itt vagytok, a Most Pillanatában (Adamus
rajzol), ennek a csőnek a belsejében éltek, megélitek a
tapasztalásaitokat, és ezek a tapasztalások azok, amik
végül megadják a bölcsességeteket.

Szóval itt vagytok, és az egyenlet másik részének pedig a

választáshoz van köze. Hozol egy választást. Most
kapcsoljátok ezt össze azzal, amit a múlt hónapban
mondtam nektek arról, hogy ez az egész hogyan működik,
és hogy az energia hogyan van hatással mindenre.

Tehát hozol egy választást, és tegyük fel azt a választást

hozod, hogy kiterjeszted a valóságodat. Na most, ez a
választásod abban a pillanatban elkezdi behozni
mindenhonnan az ehhez szükséges energiákat, amik mind
támogatják a te döntésedet. Tehát elméletileg a te csöved –
itt vagy te, ennek a csőnek a belsejében – és elméletileg a
csövednek el kellene kezdenie tágulnia, egyre nagyobbra és
nagyobbra kellene nőnie, majd a legvégén pedig szerte
kellene foszlania. A végén az egész csőnek el kellene tűnnie.
Tehát ez a tágulás, kiterjedés vagy növekedés mondjuk itt
kezdődik, a csőnek ezen a végén, és csak egyre nagyobbra
és nagyobbra kellene, hogy növekedjen, mivel te
meghoztad azt a választást, hogy kiterjeszted, kitágítsd a
tudatodat és a tudatosságodat.

Namost, ha nem vettétek volna észre, ez a rajz ellenétes a

tipikus nézőponttal. Más szóval, ahogy végigmész a
tapasztalásodon, a cső egyre inkább megnövekszik, és a
végén pedig szertefoszlik. A tipikus nézőpont szerint pedig,
miközben járod az utadat, az létrehoz egy távoli végpontot,
vagy végtelen pontot, ami egyre csak további menetelésre
késztet téged ebben a csőben.

Tehát itt vagy az utazásodon, amit te választottál, behozod

ide az energiát, ami végül kiterjed, kitágul. A kérdés a
kétséggel kapcsolatos volt. Mi a helyzet a kétséggel? A
kétség természetesen lefojtja
vagy eltaszítja mindazokat az energiákat, amiknek be
kellene ugye ide érkezniük. Vagyis a kétség le fogja
csökkenteni azt az energiaszintet, ami támogatná a
választást, és ami végül több tapasztalást és bölcsességet
adna neked.

Tehát a formula lényegében így néz ki: - A Jelen Pillanat +

Választás = Energia, majd ezt követi a Kiterjedés. (Adamus
leírja a képletet: J + V = E à K ) De amikor ebbe az egészbe
bejön a kétség, akkor az fogja, és kiveszi az energiát az
egyenletből, vagy lenyomja azt olyan nagyon, hogy soha
nem fogod megélni azt a kiterjedést, vagy a kiterjedés csak
ezen a lineáris csövön belül lesz lehetséges, és igazából
semmiféle kiterjedés nem lesz. Csak továbbra is folytatod az
utazást.

Tehát drága barátaim, a lényeg az, hogy a kétség

jelentőségteljes befolyást gyakorol a beérkező

energiákra! És ez a kétség tőletek származik. És nem pedig

valahonnan máshonnan. Tehát ebben az évben vegyetek
egy mély lélegzetet, és vegyétek szemügyre a
kétségeiteket! Nézzétek meg, mit tesz a kétség az
energiákkal! Lássátok meg, hogy a kétség hogyan tart
benneteket ebben a csőben – ebben a lineáris csőben!

Amikor elengeditek a kétséget, akkor sokkal több energiát

fogtok magatokhoz vonzani, olyan energiát, ami
egyszerűbb, könnyebb és sokkal hatékonyabb!

A kétség lényegében…..elfeledkeztem itt egy fontos

dologról. Ez az egész analógia, ez az egész csőben való
létezés a térben és az időben létezik. Az idő és a tér teszi
ezt a csövet a valósággá. Ez tartja helyhez kötve az
egészet! Téged is ez kötöz ide! Tehát egyre kevesebb és
kevesebb kétséggel egyre több és több energiát tudtok
bevonzani ide, akkor az elkezdi majd elfújni az idő és a tér
egész elképzelését.

Az idő és a tér briliáns teremtések, egészen egy határig.

Elérkezik egy pont, amikor ezeket is elengeditek. Ahogy már
mondtam, kezdjetek el belenézni a rétegekbe és a
szintekbe, és hirtelenjében már nem az időt és a teret
használod mérőeszközként, és annak eszközeként, ami
ideköt téged, ehhez a valósághoz. Elkezdesz túlterjedni
rajtuk.

A kétség visszarakja az idő és tér egyenletét a valóságodba!

A kétség rögtön visszadob téged az időbe és a térbe. És
következő összejövetelünk alkalmával folytatni fogjuk az
idővel és a térrel kapcsolatos megbeszélésünket. Hogy ezek
hogyan szolgálnak téged, és egyben azt is, hogy többé már
miért nem szolgál ez téged valójában.

Az idő és a tér majd…olyan romantikusan hangzik a

mindkettőn való túllépés. Pedig lényegében ez egy kicsikét
ijesztő. Sőt mi több, borzalmas is lehet túllépni az időn és a
téren, mert akkor a te csöved egyszerre csak…(Lindának
mondja)..most tartsd jó magasra! – egyszerre csak a cső
többé már nem létezik, vagy többé már nem rendelkezik
mindazokkal a jellemzőkkel, amiket mindig is gondoltál
róluk, amíg a cső belsejében éltél. És az hirtelen elkezd
tágulni. Többé már nem egy lineáris úton jársz, mert ez
sokféle irányba szétágazik. Egyszeriben csak már nem vagy
idekötve, vagy idezsugorítva ehhez a valósághoz, mint
korábban mindig.

Ez az egyik olyan dolog, amivel a Felemelkedett

Mestereknek meggyűlt a bajuk – nehézségük támadt annak
kapcsán, hogy túllépjenek az időn és a téren. Vagyis akarod
a tudatosságot, több energiát akarsz, és mindezeket a
dolgokat akarod, de ezek nem fognak beférni ebbe a csőbe!
Ezt a csövet az idő és tér határozza meg, és egy bizonyos
mennyiségű energia.
És mi ezen túl fogunk lépni, és kérlek ezt a kelléket pedig
tegyétek el! Még használni fogjuk.

LINDA: Tegyem el a papír csövemet? Oké.

ADAMUS: Abszolút. Ez egy ajándék. Ez ajándék

csomagolópapír. Tehát folytatni fogjuk a túllépést, de most,
2012 legelső ülésén szeretnék levezetni egy DreamWalk-ot!

A meghívás

Most vegyünk egy mély lélegzetet, miközben áttérünk egy

másik témára! David, ezzel végeztünk, ha lennél olyan
kedves! (David elviszi a táblát)

Vegyünk egy mély lélegzetet!

A mai összejövetelünket azzal kezdtük, hogy lélegeztünk

egy keveset Aandrah-val! Köszönöm.

LINDA: - Szívesen.

ADAMUS: - Tényleg hozzuk be azokat az energiákat, és

ahogy ezt ti mondjátok, földeljük le őket itt, vagyis hozzuk
be őket ide, ebbe a valóságba!

Máris rátérek arra, hogyan kapcsolódj össze ezzel a

dologgal, amit a Lelkednek nevezel – amit én a te
potenciáljaidnak és a bölcsességednek nevezek – és hozd
be ide, ebbe a valóságba, hívd be őt az életedbe, nem
számít, mennyi sok…

SART: Szar..

ADAMUS:….van éppen az életedben. (nevetés) A Lelked, a

potenciáljaid, a bölcsességed nem látja ezt (a közönség és
Sart együtt mondják, Adamus pedig nevet)…szarnak. Sart,
neked innentől kezdve valószínűleg itt kell majd fent ülnöd
mellettem. Mert akkor beléd rúghatok, vagy súghatok
neked.

Ez annak az éve, amikor nagyon magas potenciálod van

arra, hogy tényleg behívd ide, ebbe a valóságba a
bölcsességedet és a potenciáljaidat, amit a Lelkedként
ismersz. Ahhoz, hogy ezt meg tudd tenni, túl kell lépned az
elméden, meg kell bíznod magadban. Azért kell túllépned az
elméden, mert az megpróbálná meghatározni a Lelket, és a
régi meghatározásokat, deiníciókat már most nyugodtan
kidobhatod az ablakon! Meg kell bíznod magadban, abban,
hogy van valami az elmén túl, és hogy létezik ez a részed,
aki tényleg nagyon-nagyon itt akar már veled lenni.

Akkor ma csináljunk egy másmilyen DreamWalk-ot! Legyen

ez olyan, hogy megengeded magadnak, hogy kiterjedj más
rétegekbe, hogy kiterjedj a csövön túlra…

(szünet)

…ahol is megengeded magadnak, hogy megnyílj, miközben

nem hagyod el ezt a széket, amin ülsz.
És ahogy ezt megteszed, ezzel létrehozol egyfajta
meghívást. Olyan ez, mint egy kehely. Mint a kitárt karok…

(szünet)

…és behívod ide a bölcsességedet, amit korszakokon át

építettél. Behívod ide a potenciáljaidat, amik mindig is itt
voltak, egészen azóta, amióta csak átjöttél a Tűzfüggönyöm,
és meghívod őket is, hogy itt legyenek veled, ebben a
valóságban.

Fogalmazzunk úgy, hogy a Lelked előtt érkeztél ide. Te jöttél

elsőként, hogy felkészítsd a testedet, a környezetedet, a
valóságodat. És most, ebben az évben elérkezett annak az
ideje, hogy behívd a Te Lelkedet ebbe a valóságba.

Egy páran ezt egy elbűvölő lényként fogjátok érzékelni, aki

emberi jellemzőkkel rendelkezik, és ez jól is van így, hiszen
ez majd fejlődni fog, tovább fog terjedni, tágulni.

Egy páran talán még egy kis szorongást is érezhettek

amiatt, hogy behívjátok ide, ebbe a valóságba a Lelketeket –
hiszen ez meglehetősen sűrű, kemény – de ő tényleg itt
akar lenni veled. Ez a részed itt akar lenni. Érezni akarja,
milyen érzés ebben a csőben élni, milyen érzés a lineáris
valóságban létezni. Nem fog ide beragadni. Ez képtelenség.
Képtelenség. Túlságosan egyszerű ahhoz, hogy valaha is
beragadjon ide.

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet, és kezdődjön az,

amit mi DreamWalk-nak hívunk!

Vegyél egy mély lélegzetet, tágítsd ki a tudatod, az

éberséged…és hozd létre ezt a meghívást a Lelked részére,
a bölcsességed részére, a potenciáljaid részére, hogy
csatlakozzanak itt hozzád.
Gyakran a legmagasabb potenciálokat még csak be sem
hívjátok ide! Sokszor úgy tartogatjátok a legmagasabb
potenciáljaitokat, mintha csak aduászok lennének a
kezetekben, és csak a megfelelő időre várnátok. De ez itt
most a megfelelő idő.

Vegyünk egy mély lélegzetet… és hívd be ide a Lelkedet,

hogy itt legyen, tedd ezt elvárások nélkül!

Elvárások nélkül. Anélkül, hogy azt várnád, hogy a Lelked

most bejön ide, és azon nyomban intelligenssé, okossá,
vagy iatalabbá vagy gazdagabbá tesz téged.

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet….miközben

elkezdődik ez az év…

A háttérben szólni fog a zene, és most csak ketten vagytok,

te és a Lelked.

(megszólal a zene – Gayatra Mantra (ismeretlen művész

előadásában) A meghívás….hogy a Lelked itt legyen, és
veled együtt hallgassa ezt a zenét…hogy érezze milyen
érzés itt lenni, ebben a valóságban…

(hosszú szünet minden egyes mondat között, miközben a

csodálatos zene szól)
Legyen ez egy szelíd meghívás a Lelkednek….

Ő a te bölcsességed…

A potenciáljaid…

Csak lélegezz tovább…lélegezz tovább….

Fogadd be a lelkedet….

És engedd meg, hogy a Lelked elmondja neked, megossza

veled, hogy milyen a csövön kívüli élet, az ajándék
csomagolópapírral….

Hadd meséljen el neked mindent erről a

csomagolópapírról…..a csövön kívüli valóságról.

(a zene lassan elhalkul)

Vegyél egy mély lélegzetet….

Az ajándék

Önmagad meghívása….a Lelked, a bölcsességed, a

potenciáljaid, az Én Vagyok-ságod meghívása ebbe a csőbe,
ebbe a valóságba talán a létező legnagyobb ajándék, amit
valaha is odaadhatsz magadnak.

Vegyél egy mély lélekzetet!

Tudom, hogy most egy páran azt mondjátok: - De én semmit

sem éreztem.” – Á, ezen túl fogsz jutni.

És határozottan érezni fogsz valamit.

Hoztál egy választást. Ez nem azt jelenti, hogy az azon

nyomban meg is fog történni, vagy teljes egészében most
fog bekövetkezni. Hanem azt jelenti, hogy elkezdtél egy
folyamatot. A létező legnagyobb ajándék, amit megadhatsz
magadnak az, hogy behívod ide Önmagadat, az Énedet.

Ahogy ezt már mondtam, néha több szemszögből, több

irányból és sok-sok rétegből meg kell nézned a dolgokat! Ne
vegyél mindig mindent szó szerint! Nézd azt meg több
szempontból is, több rétegből!

Tehát most meghívtad a Lelkedet, hogy csatlakozzon itt

hozzád! Bizony már jó régen volt! Kint tartottad ezt a
részedet már nagyon-nagyon régóta, és végül azt mondtad:
- Gyere be! Készen állok! Miért is ne? Nincs mit veszítened!
Gyere le ide!...ha azt hiszed, hogy itt lent olyan nagyszerű,
akkor gyere és tölts el itt velem egy kis időt!

Egy vicces dolog történt. A dolgok nem mindig azok,

amiknek látszanak. Egy vicces dolog történt. A találkozónk
kezdetén ezekről a nagyon intenzív energiákról beszéltünk
nektek az idei évvel kapcsolatosan.

Beszéltünk arról, hogy mit mondanátok másoknak, hogy mit

mondanál egy másik embernek erről az évről!
Elkészítettünk egy listát, amin mindezek a különféle dolgok
szerepelnek, amit tényleg ki fogunk adni.

Akkor most egy pillanatra képzeld csak el, hogy Te vagy a

Lélek. Hogy Te voltál kívül, és most tanácsot adsz a csőben
lakó embernek. És hogy mindezeket a tanácsokat magadnak
adod. Te Vagy az Isteniség, aki ezt most odaadod az emberi
aspektusnak.

Hm. Itt most egy kicsit vakargatjátok a fejeteket. Mi van

akkor, ha nem az ember ült itt, és hívta be az Isteniséget?
Mi van akkor, ha pontosan fordítva volt? Mi van akkor, ha
nem az itt ülő ember készítette el a listát, hanem az
Isteniség?

Kulcspont erre az évre – semmi sem lesz normális. Semmi

sem lesz szabályos. Semminek sem az lesz a végkifejlete,
mint korábban.

Számítsatok egy nagyszerű évre, drága barátaim, és végig

emlékezzetek arra, hogy minden jól van a teremtés
egészében!

Ezért Adamus Vagyok, a ti szolgálatotokra. Köszönöm.

(Fordította: Telegdi Ildikó – telegdi.ildiko66@gmail.com)

Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná

anyagilag is a Shoudok fordításainak munkáját, az
alábbi bankszámlaszámon megteheti: Telegdi Ildikó
OTP BANK Rt. 11773339-00984762

Minden eddigi és ezt követő felajánlást előre is

szívből köszönök: Telegdi Ildikó

 
A Bíbor Kör Anyagok Tóbiással, Adamus Saint-Germainnel és
Kuthumi Lal Singh-gel ingyenesen kerülnek felajánlásra
1999 óta.

A Bíbor Kör emberi angyalok globális hálózata, akiket

Shaumbrának neveznek, és akik elsők között mennek át az
Új Energiába. Ahogy megtapasztalják a felemelkedés
örömeit és kihívásait, Szabványokká válnak mindazon
emberek számára, akik a saját belső Istenük felfedezésének
utazását járják.

A Bíbor Kör havonta találkozik Deverben, Coloradoban, ahol

is Adamus a legfrissebb információkat osztja meg Geoffrey
Hoppe által. Ezek a Bíbor Kör összejövetelek nyilvánosak,
publikusak, ahová mindenkit szeretettel várunk.
 

Amennyiben most ezt olvasva érzel egyfajta igazságot és

kapcsolódást, akkor te tényleg Shaumbra vagy. Tanító és
Vezettetést nyújtó vagy az emberek és az angyalok számára
egyaránt. Engedd meg, hogy az isteniséged magva virágba
boruljon benned ebben a pillanatban, és ez tartson örökké.
Soha nem vagy egyedül, mert van egy családod a világban,
és angyalok vesznek körül a körülötted létező
birodalmakban.

Szabadon terjesztheted ezt a szöveget nem-kereskedelmi

alapon, térítésmentesen. Arra kérünk, hogy az információt a
maga teljességében add közre, beleértve ezt a lábjegyzetet
is! Minden más felhasználás esetén írásos jóváhagyásra van
szükség Geoffrey Hoppe-tól, Golden, Colorado. A kontakt
oldal: www.

crimsoncircle.com

© Minden jog Fenntartva 2010 Geoffrey Hoppe, Golden, CO

80403

 
6. Shoud

„A valóság csô”

Elhangzott a Bíbor Körben 2012. február 4-én

– Adamus közreműködésével, Geoffrey Hoppe

csatornázásában Vagyok, Aki Vagyok, Adamus, a ti
szolgálatotokra.

Üdvözöllek titeket a mai összejövetelünkön! Ma kicsi a

csoport (egy hóvihar kö-

vetkeztében). Egy bátor csoport gyűlt ma itt össze. -Arrgh!

(a közönség válasza: - Arrgh!) Öröm itt látni benneteket, és
tudom, hogy sokan néznek minket online az internetről.
(belenéz a kamerába) Mindannyiótokat arra kérlek, akik
most néztek minket, hogy először is földeljétek le
magatokat a saját széketekben otthon! Vegyetek egy jó,
mély lélegzetet! Érezd a széket, vagy a hátadat a padlón a
testeddel!

Vegyél egy jó mély lélegzetet, és most terjedj ki

interdimenzionálisan, hogy betölt-hesd ezt a termet az
energiáddal! Így csatlakozhatsz azokhoz, akik most
személyesen itt vannak ebben a teremben, és fantasztikus
energiáik vannak.

Vegyél egy mély lélegzetet és csatlakozz hozzánk itt, a

havas Cold Creek Canyonban, Colorado-ban!

Vegyél egy mély lélegezz, és akárhol is légy, terjeszd ki

magad, hogy itt lehess ve-lünk! És azok kedvéért, akik csak
most csatlakoztak hozzánk az interneten keresztül,
megmutatom az itteni kilátást, a kinti havat Cauldre
kérésére. (kinyitja az ajtót, ahol hó buckák látványa fogad)
Igen, jó nagy vihar söpört errefelé az elmúlt na-pokban, de
ez nem tartott vissza benneteket attól, hogy elgyertek ide!
Ez, kedves barátaim - hó, (nevetés) és hideg. Van köztetek
egy bátor jelentkező, aki szeretné demonstrálni, hogy
milyen mély a hó? (nincs önként jelentkező, Adamus nevet)
Tehát kedves barátaim, így fest a külső látvány!

A mai napon belülre fogunk vetni egy-két pillantást, tehát

akik itt vagytok, vegyetek egy jó mély lélegzetet!

(szünet)

Vegyetek egy jó, mély lélegzetet! Legyetek itt, miközben a

többiek csatlakoznak hozzánk, és behozzák ebbe a terembe
az energiáikat! Bár ez a terem nem is annyira üres!

Ah! Votre belle. Hm. (Adamus megcsókol egy nőt, aki

Franciaországból érkezett) Oui. Oui. Igen! Igen! Csak
miattam! Csak miattam!

VÉRONIQUE: - Csak miattad.

ADAMUS: Csak miattam! Igen.

Alkalmazkodóképesség

Drága Shaumbra, hallottam a beszélgetéseiteket, és itt

most senkire sem akarok
mutogatni, de…(nevetés, ahogy Lindára mutat)

LINDA: Milyen inom vagy!

ADAMUS: Hallottam, hogy arról beszéltek, hogy mennyire

más az az Adamus, aki itt áll a kamerák, a hallgatóság és
mindenki más előtt, mint az az Adamus, aki….

LINDA: Ó, igen!

ADAMUS:…akivel a magán beszélgetéseiteket és

csatornázásokat lefolytatjátok, mint ahogy ez pl. a múltkori
Astrodoc show-ban is történt. Mi a különbség? Miért is van
ez? Miattam, vagy miattatok?

LINDA: Vegyesen.

ADAMUS: Vegyesen. De miért? Miért van ez a különbség?

LINDA: Hát azért, mert ez az energiák visszatükröződése.

ADAMUS: - Teljes mértékben. Abszolút. Az energia

visszatükröződése. És amikor a maihoz hasonlóan
összegyűlünk egy teremben az online becsatlakozókkal
együtt, akkor másmilyen az energia, amivel mind együtt
dolgozunk. Tudom, hogy mindany-nyian érzitek a
különbséget aközött, amikor így jövünk össze, és aközött,
amikor egy tanfolyamon vagyunk, vagy egy másféle
összejövetelen, mondjuk egy teleclass találkozón, de
mindig, minden esetben az emberek, a Shaumbra energiája
a döntő, az ő vágyaik és az, amit igazán próbálnak tenni. Ma
erről fogunk egy keveset be-szélni.

Az angyali létezők, akár én, akár mások…

LINDA: - Szerintem a kamera előtt kissé másképpen

szereted kifejezni magad.
ADAMUS: Nos, egy kicsit igen, ezt el kell ismernem. Egy
kicsit. De akár egy ilyen csoport esetén, akár olyankor,
amikor egyedül vagytok, ott vannak veletek az angyali
létezők is, azok a nem-izikai létezők, akik együtt dolgoznak
veletek, és ők is hozzátok igazítják az energiáikat. Teljes
mértékben ahhoz alkalmazkodnak, ahol éppen tartotok,
amire vágytok, és amerre haladni kívántok. Hozzátok
alkalmazkodnak.

Soha nem fognak semmi olyanra kényszeríteni, amit te nem

akarsz. Nem fognak beleavatkozni azokba a dolgaidba,
amiket választasz, akár tudatosan, akár… folyton
megpróbálok a terem végébe sétálni, hogy az ott ülőkhöz
beszéljek, de nincs ott senki. Üres a terem vége.

LINDA: Üres?
ADAMUS: Emberek tekintetében igen.(nevet)

LINDA: Hm.

ADAMUS: Tehát ők folyamatosan hozzátok alkalmazkodnak

és igazodnak. A lényeg az, hogy te is képes vagy saját
magadhoz alkalmazkodni vagy igazodni. Nem vagy egysíkú.
Nem vagy egysíkú. Ahogy ezt Aandrah és On is jól tudják -
többszörö-

sek vagytok - egy kiegyensúlyozott értelemben - őszintén

remélem - többszörösek vagytok. Sok egészséges
aspektusotok van, és bármilyen helyzethez képesek vagytok
alkalmazkodni, legyen szó akár egy hóviharról - amihez
hozzá tudjátok igazítani az energiáitokat. Akik most izikailag
itt vagytok, kivétel nélkül alkalmazkodnotok kellett
valamihez ahhoz, hogy itt lehessetek most, és nem csak az
utakra gondolok itt, hanem arra, hogy itt ma másmilyen az
energia. Lényegében sok izgatottság volt bennetek ma
korábban, akik ma személyesen feljöttetek ide, ami nagyon
eltér az átlagostól, a normálistól, és időnként ez a változás
igazán jó érzéseket kelt bennetek, mert végre kiléptetek a
régi szokásaitokból.

De a lényeg az, hogy képes vagy magadhoz igazodni. Ne

úgy kelj fel reggelente, hogy azt hiszed, egysíkúnak kell
lenned, és mindig mindent a megszokott, régi mó-

don kell tenned. Fedezd fel annak lehetőségeit, hogy egy

teljesen más módon köze-líts magadhoz, az életedhez, a
Szellemed, az Isteniséged behívásához. Az Istenisé-

ged is hozzád alkalmazkodik.

Az Isteniséged tényleg itt van, ennek mindössze te nem

vagy tudatosan a tudatában. Ezért ő hozzád igazodik - a te
napjaidhoz, a te vágyaidhoz, a te érzéseid-hez - ezért
kérlek, legyetek nagyon rugalmasak, ahogy én is az vagyok
a különféle show-k alkalmával.

LINDA: Pff!

ADAMUS: Egészségedre!

LINDA: Egészségedre! Rugalmasság! (kacarászik)

ADAMUS: Hm. Rugalmasság.

LINDA: (nevetve) Rugalmasság?

ADAMUS: Rugalmasság.

Gyökér problémák, és azok oka

És ha már itt tartunk….

LINDA: Alkalmazkodás.
ADAMUS: ….több show is elhangzott az Astrodoc show-ban,
ahol Dr. Douglas Davis-szel és Eesa csodás Lindájával
együtt az egészségügyi problémák gyökér okairól
beszélgettünk.

Egy átlagember a következőképpen áll egy egészségügyi

problémához, ami mondjuk a szívével, vagy valami testi
fájdalmával, vagy egy konkrét betegséggel kapcsolatos -
tipikus esetben, amikor ezzel szembenéznek, és nem
orvosilag, hanem mentálisan, azt kérdezik: - „Mi a baj
velem? Miért vannak ezek a fájdalmaim? Miért vannak
emésztési problémáim? Mitől érzem magam annyira
kimerültnek, energia szegénynek, gyengének?”

És akkor a Shaumbra….láttam ám az előbb a videót, és

nagyon tetszett! „A New Age-s lányok süket dumája”” - és
kifejezetten tetszett az a rész, amikor azt mondta, hogy:-
„Szeretem Adamust”…..vagyis St.-Germaint, de végül nincs
különbség a kettő között. (egy You Tube videóra utal, aminek
a címe: Shit New Age Girls Say -

itt megnézeheted a videót - a ford. megjegyzése)

De drága Shaumbra… Cauldre teljesen elvesztette itt a

fonalat egy pillanatra.

(Adamus nevet)

Szóval a legtöbb ember félelemmel tekint az egészségügyi

problémáira, és megpróbálnak rájönni, hogy mit tettek
rosszul, és azt is, hogy hogyan lelhetnének némi
megkönnyebbülésre ennek kapcsán - ezért elmennek az
orvoshoz, vagy talán egy gyógyítóhoz.

Beszéltünk ezekről a gyökér témákról. Mi valójában a

felszíni tünet alatt meghúzó-
dó probléma? A rádióadásban sok különféle kategóriát
felsoroltam, amik általános kategóriák, és amiket bárki
szemügyre vehet magában.

Ősi, családi karma

A izikai egészséghez kapcsolódó problémák - és a legtöbb

esetben a mentális problémák is - az ősi, családi karmához
kapcsolódnak. Sok-sok biológiai, testi problémá-

tok keresztül áramlik azon a vérvonalon, amibe

beleszülettek, visszainkarnálódtok.

És ezeket magatokra veszitek. Elfogadjátok azokat a

valóságotokban egészen ad-dig, amíg elfogadjátok azt, hogy
a vérvonalatok mellékterméke vagytok, és így ezeket az
energiákat ezzel be is hozzátok a testetekbe. Pedig ez
tényleg nem a tiéd, és te tényleg nem vagy azonos a
vérvonaladdal. Tényleg nem.

Végül mindenki rá fog jönni, hogy kiszállhat ebből az ősi,

családi karmából. És ez nem azt jelenti, hogy egy keserű
vagy szomorú módon szétvágod azt a kapcsolatot.

Mindössze elengeded magad attól a vérvonaltól. Mert ez a

vérvonal karma egyben óriási hatással bír egy újabb
inkarnáció valószínűségére, mivel amennyiben még mindig
nagyon erősen kapcsolódsz a vérvonaladhoz, akkor az azt
jelenti, hogy nagy valószínűséggel újra ugyanabba a
vérvonalba fogsz inkarnálódni.
Ezen most egy kicsit gondolkozzatok el! Ugyanabba a
vérvonalba…(Adamus mosolyog). Na igen, most egy kicsit
tényleg belegondoltatok ebbe! Abba a vérvonalba, ami talán
már több évszázad óta hurcolja magával a izikai, testi
egyensúlytalansá-

gokat, abba a vérvonalba, ami bizonyos jellemzőket hordoz

magával, mint például az alkoholizmus, vagy a bőség
hiánya, vagy esetleg annak a folytonosságát cipeli magával,
hogy mások szolgája vagy ahelyett, hogy igazi Mester
lennél.

És igazából teljesen mindegy, hogy milyen sok mindent

eltervezel, és teljesen mindegy, hogy mennyire
megvilágosodottnak hiszed magad, és abban a hitben
ringatod magad, hogy amikor átkelsz a túloldalra, többet
nem fogsz inkarnálódni, vagy hogy ha mégis, akkor majd
egy egészséges, bőségben élő családot választasz
magadnak - nos, nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy
ez nem fog összejönni.

Miért? Mert ott lesz neked ez a szinte mágneses vagy

elektromágneses vonzás. És ez azonnal visszaszippant majd
téged a Földre, ugyanabba a vérvonalba, ugyanabba a
családba. A régi karmába, a régi kapcsolataidba,
szerelembe, ami néhány esetben boldogságot és
elégedettséget jelent, mert ennek az ősi, családi karmának
elképesztő erejű a befolyása az életedre.

Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy holnap az legyen

az első dolgod, hogy felhívd a családodat, és örökre mondj
búcsút nekik! Nem azt mondom, hogy külö-

nülj el a családodtól, bár egy páran ezt teszitek. Egyszerűen

csak vegyél egy mély lélegzetet, és ismerd fel, hogy talán
lehetnek ők nagyszerű barátok, vagy lehettek borzasztó
szülők, vagy kedves unokatestvérek, de előbb vagy utóbb
egy szuverén létező elengedi magát ettől a vérvonaltól, és
ezt máris megtehetitek.

Sőt, mi több….(Adamus Lindára néz, majd nevetni kezd)

Nézzétek csak ezt a pillantást! Ezt a tekintetet! (Lindának
mondja) Most azonnal telefonálni akarsz? (nevetés) LINDA:
Ígéretek, ígéretek.

ADAMUS: Ezáltal, amikor elengeditek őket, lényegében

megtanuljátok majd meg-becsülni a rokonaitokat, a
vérvonalatokat. Ekkor meg fogjátok majd érteni, hogy miért
is tették azokat a bizonyos dolgokat - olyanokat, amiket
egyáltalán nem tudatosan választottak maguknak,
mindössze azért tették, mert alkalmazkodtak ahhoz a
vérvonalhoz, és a részévé váltak. És akkor majd egyszeriben
rájöttök, hogy ők mindössze a nagyszüleiknek és azok
nagyszüleiknek a mellékterméke voltak… és még folytatódik
a sor visszamenőleg a családfán.

És arra is rá fogtok jönni, hogy valahol visszamenőleg ti is

rajta vagytok a családfá-

tokon. Az egyik korábbi inkarnációdként, a Lelked egyik

inkarnációjaként - aki igazából nem te vagy - de akkor így te
magad is folytatod, állandósítod ezt az összes energiát,
összes problémát és mindazokat a dolgokat, amik ezzel
együtt járnak.

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet

Ez most felvet egy érdekes kérdést, aminek Linda tudatában

van, és ami sok
Shaumbrát érint. A kérdés az, hogy miért van olyan sok
Shaumbra - részarányosan - akiknek nincsenek gyermekei?
Miért van ez?

KERRI: Mert okosak. (nagy nevetés)

ADAMUS: Adamus Díjat neki! Adamus Díjat! Igen, igen, és az

időzítésed kedvesem, kifogástalan! Kitűnő!

LINDA: (kacarászva) Tessék drágám!

ADAMUS: Jó a válasz. Azért van ez így, mert egy részed

megérti és átlátja ezt az egész vérvonal problematikát, és te
ebben már nem akarsz így részt venni. Nem akarod ezt
továbbadni egy másik létezőnek. Persze ezen kívül ennek
más okai is vannak. Talán azért választottad azt, hogy ne
szülessen gyereked, mert ezt az életedet saját magadnak
szentelted, a saját lelkednek, annak, hogy megszülöd saját
magadat. Miért is szülnél meg egy másik lényt, amikor
megszülheted saját magad?

Hm.

LINDA: Hm.

ADAMUS: Bizony.

LINDA: Kérlek.

ADAMUS: Első számú dolog. Ezek azok a gyökér problémák,

amik hatással vannak az egészségi állapotra. És igen,
meghallgathatjátok az egész Astrodoc show-t az Awakening
Zone rádióban - Cauldre kért meg, hogy ezt mondjam el
nektek.

LINDA: Az ősi, családi karma ennek az elsődleges oka?

ADAMUS: Ősi, családi karma.

LINDA: Oké.

Személyes karma

ADAMUS: - A második számú dolog - a te saját személyes

karmád, a kint lófráló aspektusaid, akik befolyásolják a izikai
egészségedet. Tegyük fel, hogy van egy nagyon leszakadt,
roppant sérült, traumatizált aspektusod. Ezek hajlamosak
ott körözni körülötted, ahogy a jók is persze. Nem akarom
csak ezekre a leszakadt részeitekre helyezni a hangsúlyt -
ezekre, a mérges, haragos, nagyon bosszús as-
pektusaitokra, de ezek hajlamosak ott körözni körülöttetek.
Miért? Nos, ennek több oka is van.

Először is, akarnak valamit tőled, ami nekik nincs. Egy

lelket. Egy lelket. Neked van lelked. Úgy értem, az a tiéd. Az
aspektus a te leszakadt részed ugyan, de nem áll
kapcsolatban a lélekkel. Te állsz vele kapcsolatban. Te.

Ezért ezek az aspektusok, azok, akiket mi szürke vagy sötét

aspektusnak nevezünk, ott lófrálnak körülötted, és csak arra
a megfelelő alkalomra várnak, hogy megra-gadják a
Lelkedet. Arról persze fogalmuk sincs, hogy az hol lehet,
vagy hogyan akarják azt magukkal ragadni, de azt hiszik,
hogy ha elég sokáig várnak, és ha ele-gendő pokoljáráson
mész keresztül miattuk, akkor majd sikerül elkapniuk.

És mindeközben pedig ezek a körülötted csellengő

aspektusok - és ha észrevetted, akkor én most
megragadtalak téged, és nem megsimogattalak (valakit
vállon ragad)…úgy ragadnak meg ezek az aspektusok, hogy
beléd mélyesztik a karmaikat.

Beléd mélyesztik. Ők ilyenkor a szó legszorosabb

értelmében leszívják az energiá-

dat. Mert ez tartja őket életben…ez az ételük. Te vagy a

táplálékuk. Te. Olyan vagy nekik, mint egy hatalmas mufin.
(Adamus nevet) Vagy egy csokis süti, vagy valami hasonló.

Tehát körülötted lófrálnak. És leszívják az energiádat. Így

maradnak fókuszáltak, így tudnak kapcsolódni és jelen lenni.
Tehát, amennyiben sok ilyen aspektusod van, akkor eléggé
fáradt lehetsz. Mert elveszik az energiádat.

Ez nem azt jelenti, hogy máshonnan nem tudsz több

energiához jutni, hanem azt, hogy hozzászoktál ahhoz, hogy
egy bizonyos módon kapcsolódj, hogy egy meghatározott
mennyiségű energiát fogadj magadba, ezért nem hozol be
több energiát, de még ha meg is tennéd, akkor is csak még
többet adnál az aspektusaidnak. Tehát itt van neked ez a
meglehetősen érdekes, és eléggé furcsa egyensúlytalan
helyzet.
És miközben leszívják az energiádat - senkit sem akarok itt
sértegetni - de mi-közben leszívják az energiádat, hatással
lehetnek egy életfontosságú szervedre, általában a vesédre
vagy a májadra, és az ott lévő energiát kiszívják belőled. És
ez legyengíti ezeket a létfontosságú szerveket. Ez aztán
felborítja az immunrendszeredet, és teljesen mindegy
mennyi spirulinát (alga kapszula) vagy echinaceát (kasvirág
kivonat, mindkettő immunerősítő - a ford. megj.), vagy
ehhez hasonló dolgokat szedsz be, ez akkor is legyengíti az
immunrendszeredet.

A megoldás

Vissza akarod kapni az immunrendszeredet? Akkor engedd

el ezt a személyes karmádat, és a sok-sok integrálatlan,
traumatizált, sérült aspektusodat! Hogy hogyan?

Nos, egészen egyszerűen úgy, hogy visszahozod ezeket az

aspektusokat a szeretet-be, önmagadba úgy, hogy a saját
biztonságos Otthon teredben tartózkodsz, a Most
Pillanatodban, ahol most vagy, a jelenedben. Hogyan teszed
ezt meg? Úgy hogy lélegzel és szereted magad.
Feltételnélküli szeretettel. Ahogy már sokszor el lett
mondva, ebben az életedben a legnehezebb dolog az
számodra, hogy szeresd magad.
Ezért inkább eltereled erről a igyelmedet. Bármire képes
vagy, csak hogy ne szánj időt saját magad szeretetére.
Inkább drámázol, csak, hogy elvond magadról a igyelmedet.
Intellektualizálod a dolgokat, vagy ilozoikus
eszmefuttatásokba bo-csátkozol, de ez mind csak elterelés,
igyelem elvonás.

Mindig elámulok ezen a csodálatos tanfolyamon, amit Tóbiás

tartott, és aminek a neve a Szexuális Energia Iskola, aminek
a lényege önmagad szeretete, és ő gyakor-lati tanácsokat is
ad erre vonatkozóan. Helló Vaku! (mondja David Schemel-
nek, a fotósnak)

DAVE: - Namaste.

ADAMUS: - Namaste. Az Kuthumi. Én Adamus Vagyok. Ez…

(nevetés) „Üdvözlöm Uram!” Igen.

DAVE: Köszönöm.

ADAMUS: Nem, nem, ezt neked kellene nekem mondanod: -

Üdvözlöm, Uram!

DAVE: Üdvözlöm, Uram!

ADAMUS: Köszönöm. (nevetés) Hol is tartottunk? (nevetve)

Tehát mindezek a igyelem elterelések csak arra jók, hogy ne
szeresd magad. Amikor szereted magad, akkor elengeded a
személyes karmádat, és akkor semmi miatt sem kell
bűntudatot érezned. Érzed, pedig nem kellene. Semmi
miatt. Semmi miatt! De te azt mondod: - „Nos, ez nem így
van, mert én tényleg valami borzasz-tó dolgot tettem, és
ennek a terhét most már mindig magammal kell cipelnem.”
-

Nem, nem kell! - De te azt mondod: - „ De valakit tényleg

nagyon megbántottam, és nagyon förtelmesen,
rettenetesen bántam vele. És ezt muszáj magammal
cipelnem. Inkább elviselem a fájdalmat és a szenvedést az
életemben azért, amiért azt a szörnyűséges dolgot tettem.
Mert ha nem teszem, akkor talán megint megteszem
ugyanazt a borzalmas dolgot” - (Adamus ostor csattanást
utánzó hangokat ad ki, és olyan mozdulatokat tesz, mintha
magát ostorozná) Ostor suhintás. Korbácsolás.

De nem teszel ilyet többé. Egyáltalán nem. Miért nem

próbálod meg legalább?

Próbáld meg egy héten keresztül - hogy elengeded az

összes bűntudatodat, lelkiis-meret-furdalásodat, rossz
érzésedet, azt az érzést, hogy ha tényleg a saját hatal-
madban állnál, akkor rossz dolgokat tennél. Nem fogsz
rosszat tenni. Itt és most azonnal elengedheted ezt a
személyes karmádat. És akkor az aspektusaid is haza
tudnak jönni - végre a biztonságos teredbe, a szereteted
terébe - mert mindösz-sze ezt akarják. Olyanok ők, mint az
otthonról elszökött kisgyermekek, akik semmi másra nem
vágynak, csak elfogadásra és szeretetre. De amennyiben
nem fogadod el magad, akkor van egy részed - sok részed,
akiket az aspektusaidnak nevezel -

akik odakint eltévedve, áznak, fáznak éhesen a hidegben,

és nagyon, de nagyon haragosak, gyűlölettel teliek,
csalódottak - nem állnak készen a hazatérésükre.
Próbáld meg szeretni magad! Ez a szeretet hónapja - ugyan
a kitalált szereteté, de attól még a szeretet hónapja. Próbáld
meg szeretni magad!

Tömegtudat

Akkor jó! A következő dolog a listán. Mi is volt a következő a

listán a rádió adásban?

LINDA: - Nem emlékszem.

ADAMUS: Ó! Nem emlékszel! Nos, akkor jöjjön a

tömegtudat, a környezeti hatások.

A környezeti hatások. Sok energia található a

tömegtudatban, amit még mindig megcsapoltok, amit még
mindig elhisztek. És a tömegtudatban rengeteg
egyensúlytalan energia, sok betegség található. Másoktól
kapod el a megfázást és az inluenzát. Szerinted miért? Nem
azért, mert a rendszered lemerült. Nem azért, mert
összeszedtél valamit, hanem azért, mert még mindig hiszel
a tömegtudatnak. Az inluenzák és a megfázások ilyenek.
Átadódnak. De nem a kis baktériumok. Bár a végén ez
történik, de ez az egész a tömegtudat hatása.

Mindenki megfázik. Mindenki inluenzás. Ezt hallod a

hírekben - Megérkezett az inf-luenza szezonja! - És ilyenkor
mi történik?

SHAUMBRA 1(nő): Megbetegszel.

ADAMUS: Megbetegszel. Abszolút. Abszolút.

SHAUMBRA 2 (féri): És azt mondják, hogy oltasd be magad!

ADAMUS: - Oltasd be magad, na igen, de a tömegtudat mit

is mond ezekről az oltá-
sokról?

LINDA: Azt, hogy megbetegítenek.

ADAMUS: Azt mondják, hogy ez egy összeesküvés elmélet.

Hogy higanyt, ólmot meg isten tudja mit visznek be ezzel a
szervezetedbe, vagy ami még rosszabb, hogy mikrochip-et
ültetnek így beléd. Igen.

Ez az egész a tömegtudat terméke. Van egy új járvány,

amiből egyre többet fogtok látni ebben az évben - egyre
többet. A megmagyarázhatatlan tikkelések. Tikkelé-

sek. (Adamus rángatózik és imitálja a szem és arc tikkelést)

És az történik, hogy ez a szó szoros értelmében keresztül
terjed a tömegtudat hullámain, és egy vagy két ember
megkapja - látjátok, én most ezt mind átadom nektek
(nevetés) - majd hirtelen már mindenki rángatózik, és
amikor az orvosok ezt kivizsgálják, akkor valami tényleg
lószar magyarázattal állnak elő. - „Biztos az ivóvíztől van. -
Szerintem nem (tikkel a szemével). Szerintem nem.
Szerintem ez a tömegtudat befolyása.
Ha most, miután hazamentek innen, elkezdtek tikkelni, és
ezt nem tudjátok irányí-

tani, ahogy mondjuk a csuklást sem, ne aggódjatok,

holnapra elmúlik!

LINDA: És ezzel szitkozódó szavak is együtt járnak, vagy

csak a tikkelésről van szó?

ADAMUS: Számodra szitkozódással is jár! (nevetés) LINDA:

Á, így végre megtehetem!

ADAMUS: A lényeg az, hogy az egészséggel kapcsolatos

problémáknak meg vannak a maguk gyökér okai. Igazából
nem vagy beteg. A betegség mindig egy energia
egyensúlytalanság manifesztációja, és azok túlnyomó része
ezekből ered. (az ősi, családi karmából, a személyes
karmából és a tömegtudatból) És ezt többé már nem kell
elfogadnotok. Tényleg nem. Tényleg nem.

Akkor vegyünk egy mély lélegzetet… a tömegtudatra!

Energia környezet

Szóval a tömegtudat. És igen, vannak környezeti okok is.

Tudjátok angyali létező-

ként eljönni ide a Földre, ebbe a nagyon sűrű formába - ezt

én is érzem most. Nem túl gyakran jövök ilyen közel, de én
is érzem ezt a sűrűséget Cauldre testében, és nálatok is.
Olyan, mintha össze lennétek préselve vagy nyomva, és a
legnehezebb dolog ebben az egészben az, hogy közben
elveszítitek annak tudását, hogy igazából mi létezik ezen
túl. Elveszítitek a képzeletre, a szabad és nyitott érzésre
való képességet - az érzékélő tudatosságot. Annyira nagyon
össze vagytok préselve, hogy ez az érzékelő tudatosság
mindössze azokra a dolgokra fókuszálódik - amit ismertek -
a látásra, a szaglásra, a hallásra, az érintésre és az ízlelésre.

Ez tényleg, igazán kínos, rettenetesen kínos, és léteznek

olyan környezeti - energetikai környezeti - okok, amik miatt
megbetegszetek, mert az angyali energiátok egy része még
mindig nem akar itt lenni, mert ezt rendkívül nehéznek
találja. És nehéz is, mégis, ezzel együtt ez a létező
legnagyszerűbb érzéki kaland, amiben valaha is részed
lehet. Valaha is!

Angyalok sorban állnak, és csak arra várnak, hogy átvegyék

a helyedet -nem abban az értelemben, hogy beléd
sétáljanak, hanem, hogy átvegyék a helyedet, mert ez egy
elképesztően érzéki kaland! És mivel ők erre a saját
nézőpontjukból tekin-tenek, abszolút nem aggódnak úgy,
mint ti amiatt, hogy eltévednek majd ebben a valóságban,
mert először is, léteznek Felemelkedett Mesterek, akik most
idejönnek, hogy élő Felemelkedett Mesterek legyenek. Hogy
ők is megtapasztalják, hogy lehetséges ebbe mélyen
belemerülni, elfelejteni azt, aki vagy, majd ennek az
ellenkező

oldalán felbukkanni.

Szóval arra várnak, hogy idejöhessenek. Várnak erre az

érzéki kalandra, de ők azt
is meg akarják tapasztalni, hogy az életet tényleg, igazán
lehet élvezni! Ez nem csak arról szól, hogy csak szenvednek,
majd felemelkednek, tudjátok…..ahogy ezt Tóbiás is tette az
ezen a bolygón töltött utolsó pár napján, mire végre
valahára megvilágosodott. Figyelnek. Figyelnek, mert látni
akarják az új Felemelkedett Mes-tereket, akik sok-sok éven
át itt fognak maradni.

Akkor erre igyunk egyet!

Ha már az italokról beszélünk, úgy tudom, hogy akad egy

kevés belőle ott hátul.

Akár ki is nyithatnánk a közönség részére! Elég bátrak

voltak, hogy józanul fel tud-tak ide jönni, és most leküldjük
őket a hegyen…

LINDA: Vigyázz a szádra!

ADAMUS… teljesen józanul. Teljesen józanul! Igen, úgy!

Tehát drága barátaim, gyökér problémák. Ezek a gyökér

problémák a mentális egészségedre is hatással lehetnek. Ez
egy másik beszélgetés témája, de most kivé-

tel nélkül mindenkit arra kérek, hogy vegyetek egy mély

lélegzetet! A tested tudja, hogyan újítsa meg magát anélkül,
hogy be kellene azt szennyezned mindenféle külső dologgal,
anélkül, hogy rengeteg gyógyszert vennél be, anélkül, hogy
komoly fegyelmet erőltetnél magadra, amivel csak még
nagyobb szenvedést mérsz a testedre….

(Suzy egy kis bort kínál neki. - Á, én leszek az utolsó - de

siess! - Adamus és a kö-

zönség nevet)
SART: Ürítsük fenékig az üveget! (nevetés) ADAMUS: A
tested tudja, hogyan gyógyítsa meg magát, és ezt most
akkor csináljuk is meg! Legyen ez egy… na igen, egy
tapasztalás, egyszerűen csak tegyük meg!

Vegyél egy mély lélegzetet, és ismerd fel, hogy te nem vagy

azonos az őseiddel!

Még csak a személyes karmáddal sem vagy azonos!

Bármikor elengedheted ezeket, amikor csak akarod!

Emlékszem azokra az időkre a Misztérium Iskolákban, ahol a

tanároknak és nekem konkrétan küzdenem kellett, amikor
megpróbáltam elvenni a személyes karmát a tanítványok
némelyikétől. Nem engedték, nagyon ragaszkodtak hozzá.
Hiszen a személyiségük részét képezte. És azt mondtuk: -
„Nem! Itt és most elengedheted!

Bármit! Az egészet!” - De ők ennek ellenére továbbra is

ragaszkodtak a karmájuk-hoz. Szerintem ettől érezték úgy,
hogy kapcsolatban állnak magukkal. Egy kevéske
szenvedéstől sokkal élőbbnek érezték magukat egy eléggé
fura módon. Egyszerűen képtelenek voltak elengedni a
problémáikat. De ma, mi ezt itt megtehetjük!
És akkor ezt mi… egy kis borral fogjuk megtenni! Nincs
hozzá esetleg egy kis ostyá-

tok? (nagy nevetés)

Amikor mindenki kézhez kapja a maga pohár borát, és ti,

akik online néztek minket, ti is igyatok egy kis vizet vagy
egy pohár bort!

Mielőtt meginnánk az italunkat - amit a feltételektől mentes

egészségetekre fogunk meginni - tehát ürítsük akkor
poharunkat a ti feltételektől mentes egészségetekre, az ősi,
családi és a személyes karmától való szabadságotokra,
valamint a környezeti hatásoktól és a tömegtudattól való
szabadságotokra! A szuverén egészségetekre!

A testetekre, aki tudja, hogyan újítsa meg magát, és hogyan

tartsa magát folytonos egyensúlyban!

Akkor most először szagoljatok bele… ez nyilvánvalóan nem

francia bor. Hm. (nevetés) Ezt nem hiszem el! A
Mademoiselle nem tud meginni egy pohár bort, ha az nem
francia. Először szagoljatok bele! (megszagolja a bort)…
nyissátok meg ezt az érzékszerveteket! Á! Igen! És éppen
csak, hogy a nyelvetek hegyével kóstoljátok meg… a
szuverén egészségetekre!

(szünet)

Hmmm. Bizonyíték gyanánt fotók is készültek. (Adamus

nevet) Igen! És most igyá-

tok meg, az abszolút egészségetekre, és engedjétek meg,

hogy a testetek megújít-sa magát! Áh! Hm.

Nem a mennyiség, hanem a minőség számít! Nem kell

ahhoz meginnod egy üveg bort, hogy egészséges legyél,
hanem a lényeg az, hogy képes legyél egy szertartá-

sos kortyot inni belőle!

Úgy látom, hogy ez az egész izikai egészség téma egyre

inkább felerősödik a Shaumbráknál. Hogy miért? Azért, mert
ahogy egyre közelebb kerültök az igazi tu-dathoz, azok a
problémák, amik eddig el voltak tárolva a testben, most
elkezdenek előjönni, felbukkanni - a különféle fájdalmak,
azok a vérvonalbeli, családi karmikus betegségek, amik az
elengedést akarják - és ezért van az, hogy ezek most a
felszínre jönnek sajnálatos módon. Néha rátok tör egy kis
rák pánik vagy egy kis cu-korbetegség ijedelem, amik azt
mondják nektek: - „Ez nem a te problémád. Készen állsz az
elengedésére? Vagy továbbra is ragaszkodsz hozzá, ki
akarod azt játszani, és megengeded, hogy az eltereljen
téged?” - De itt és most, ebben a pillanatban vehetünk egy
mély lélegzetet, és mindezeket elengedhetjük! Ezek nem a
tieitek. Te egy szuverén létező vagy, akik abszolút képes
vagy megújítani a saját testedet egyszerűen és könnyen,
egy korty borral, egy korty vízzel, vagy egy kis csokis
sütivel.

Ez nem számít.

Akkor most vegyünk erre egy mély lélegzetet, és térjünk rá

a mai témánkra!
Mit akarnak az emberek?

Felteszem tehát a kérdést: - Mit akarnak az emberek? Nem

ti, kedves, drága Shaumbra, hanem egy átlagember -
szükséged lesz egy új papírlapra (mondja Lindának) - mit
akarnak az emberek?

JOANNA: - Biztonságot.

ADAMUS: Biztonságot. Igen, és most nem visszük oda a

mikrofont, hanem beszéljetek hangosan, és én majd
megismétlem, hogy mindenki hallja, aki online néz
bennünket, és akik egyben itt vannak ebben a teremben is
mostanra…..remélem….

remélem kiterjesztettétek magatokat, és idejöttetek

hozzánk.

Tehát biztonságot. Abszolút. Ez egyrészt egy érdekes, egy

nagyon érdekes dinami-ka. Hiszen bárki számára, aki
spirituális pszichológus - ennek az égegyadta világon semmi
értelme. Egy részed nem akar itt lenni, panaszkodsz az
életről, de közben mégis biztonságot akarsz. Még a
tegnapinál is jobban be akarod zárni magad. De biztonság,
ez jó.

Jó. Mit akarnak még az emberek? (többen is mondják: -

Elfogadást) Egyszerre csak egy beszéljen! Mindenki
egyszerre mondja nekem! Elfogadás. Elfogadás, és
elismerés, igen, ami már önmagában véve is egy érdekes
dolog. Hogyan akarhat bárki is elfogadást és elismerést
kapni másoktól, amikor képtelen saját magát elfogadni és
elismerni?

Ha most néztek minket, és amennyiben elfogadással

kapcsolatos problémátok van, amennyiben úgy érzitek: -
Mások egyszerűen csak nem fogadnak el engem, nem
értenek meg engem” - ez azért van, mert te nem fogadod
el, és nem érted meg magad! Jól hallottam, hogy valaki
most erre azt mondta, hogy - „Ó, a francba”?

(Adamus és a közönség nevet)

SART: Szar!

ADAMUS: Igen. Elfogadást és elismerést akarnak. Ebben a

személyiségben vergődnek és küzdenek önmaguk
elfogadásáért. És eközben folyton csak másoktól akarják ezt
megkapni. És szinte soha, egyetlen egyszer sem jut eszükbe
az, hogy magukat fogadják el vagy ismerjék el. Ezért aztán
mások elfogadását keresik. - „A szüle-im elfogadnak
engem? A kollégáim elfogadnak engem? A feleségem vagy
a férjem elfogad engem? Az átlagember az utcán elfogad
engem?” - Vagyis állandóan mások elfogadását akarják.

Elismerést vagy megerősítést akarnak másoktól kapni arra

vonatkozóan, hogy jól végzik a dolgukat - de amennyiben ők
maguk nem hiszik el, hogy jó munkát végez-nek emberként,
akkor soha senki sem fogja róluk azt gondolni, hogy jól
végzik a
dolgukat, értitek? Tehát abszolút: elfogadás és elismerés.
Állandóan ezt keresik.

Mit keresnek még az emberek?

SHAUMBRA 3: (nő) Boldogságot.

ADAMUS: Boldogságot. Az örökké megfoghatatlan

boldogságot. Mit jelent a boldogság? (a közönség
bizonytalanul válaszolgat) SHAUMBRA 3: Belső örömet.

ADAMUS: Belső öröm. Szerinted az emberek többsége képes

egyáltalán lebetűzni a belső öröm kifejezést?

SHAUMBRA 3: Valószínűleg nem.

ADAMUS: Valószínűleg nem. Nem.

SHAUMBRA 3: Oké. Akkor a boldogság alá tegyük be a

materialitást!

ADAMUS: Jó tegyük! Igen, igen. És tökéletesen igazad van,

mert folyton ezt hallom.

Az egyik bámulatos dolog a nem izikai formában való

létezésben az, hogy ha rá-

hangolódsz, akkor tényleg képes vagy hallani azt a sok

imádságot. És bizony rengeteg imát elmondanak az
emberek éjjelente szerte az egész világon. És az imák nagy
részét szentekhez, istenekhez vagy a gurukhoz, vagy az
ismeretlenhez címzik, és a legtöbbjük így hangzik: - Drága
Istenem, én csak boldog akarok lenni! - Mintha ez Istenen
múlna?! Szerinted, de mégis, csak nem Isten fog téged
boldoggá tenni?! - Ez meglehetősen érdekes, és….ó, egy
egész kabaréestet tudnék az imákról írni! Szerintem meg is
fogom tenni. (nevetés) Egy egész kabaréestet tudnék
készíteni arról, hogy amikor az emberek a boldog-

águkért imádkoznak, akkor általában mit is értenek ezalatt?

És akkor vetek erre egy energetikai pillantást! Általában azt
jelenti, hogy mérgesek a házastársukra vagy a partnerükre,
és a boldogság számukra egyet jelentene azzal, hogy a há-

zastársuk vagy a partnerük legyen hozzájuk kedvesebb! Az

egyáltalán nem jut eszükbe, hogy talán saját maguknak
kellene kedvesebbnek lenni magukhoz! És a boldogság
gyakran azt jelentené számukra:- Olyan munkát szeretnék,
amit tényleg szeretek! - De amikor megkérdezem őket -
mert úgy teszek, mintha valami arkan-gyal lennék - és
megkérdezem őket, hogy: - Mégis, milyen munkát szeretnél?
Milyen munka tenne téged boldoggá?

„Nos, nem is tudom. Olyan, ahol az emberek kedvesek

hozzám, ahol nem kell olyan sokat dolgoznom, és mégis sok
pénzt keresek. Talán egyáltalán nem is kell dolgoznom.
Talán csak otthon ücsörögnék.” - És egyáltalán nem értik ezt
a boldogság dolgot. Az a boldogság, ha minden este
étteremben vacsorázol? De akkor meg meghí-
zol, és akkor nem leszel boldog magaddal!

Ez az egész boldogság dolog egy nagyon semleges vagy

meg nem határozott állí-

tás. „Boldog akarok lenni!” - Szerintem ez igazából azt

jelenti, hogy nem vagy boldog. Valamiféle
beteljesületlenséget feltételez. Keresnek valamit, de
fogalmuk sincs róla, hogy egyáltalán mit is akarnak!

Szóval ez egy érdekes játszmává válik, és remélem nem

vagyok túl durva!

LINDA: Folytasd csak!

ADAMUS: Csak megpróbálok egyértelmű lenni szerintem.

Világos.

De akkor ez a megfoghatatlan boldogság érdekes

játszmájává válik - ami mindig valahol máshol található,
soha sem itt, hanem mindig máshol. „Akkor lennék boldog,
ha a gyerekeim okosabbak lennének! Boldog lennék, ha egy
kicsivel iatalabb lennék, ha nem lennének ezek a testi
problémáim, ha nem lettek volna olyan rossz szüleim,
akiktől ezt az érdektelen külsőt kaptam! - Látjátok, ez
tényleg egy játszmává válik.

Remek. Mit keresnek még az emberek?

LINDA: Szeretetet!

ADAMUS: Szeretetet! Na gyerünk! Mi a szeretet? Á, ez egy

dal. (énekelve) What is Love?

KERRI: (Folytatja a dalt) „Baby don’t hurt me!” (kedvesem,

ne bánts meg!) ADAMUS: Hogy mondod?
KERRI: Így áll a dalban: - Kedvesem, ne bánts meg - mert ez
a két dolog kéz a kézben jár!

ADAMUS: Oké, folytasd csak! Gyerünk! Fel is állhatsz!

Szeretnél ünnepelt híresség lenni?

KERRY: Nem!

ADAMUS: De igen! Te tényleg ünnepelt híresség akarsz

lenni! (Adamus nevet) KERRY: Nem.

ADAMUS: Szóval mi a szeretet? Ez egy érdekes dolog. Én azt

állítom, hogy a tö-

megtudatos hiedelem a szeretetről általánosságban véve

torz, mert a szeretetet általában azokkal a szülőkkel
társítják, akik visszaéltek veletek. Nem mindenkivel…
de sokakkal…a legtöbb emberrel…..a szélsőséges nagy
többséggel. (nevetés) Hányan hallottátok ezt a szüleitektől:
- „Most megpofozlak!”…vagy hogy: -„Meg foglak fosztani
valamitől, megvonok tőled valamit, de csak azért, mert
szeretlek.” - És ez az egész a szeretetnek egy igen érdekes
energetikai meghatározását állítja be.

Online hallgatóság - erről nem kérdezem meg a

személyesen jelenlévőket - hányan váltatok el? Egynél
többször? Kettőnél többször? Ó, csak folytassátok…Oké.
Ötnél is többször? Biztosan szerelemből házasodtatok meg!
Nos, lényegében egyáltalán nem! A legtöbben nem
szerelemből, szeretetből házasodtatok meg. Hanem az a
karma volt! Voltatok már máskor is együtt. Voltak dolgok,
amiket együtt akartatok kidolgozni és megélni. Ezért újra
összejöttetek. Találkoztatok egymással. - Ó, én ismerlek
téged! Biztosan te vagy a lélektársam!” - Nem, mindössze
máskor is volta-tok már együtt. Voltak dolgok, amiket ki
akartatok dolgozni. „Talán majd ebben az életben sikerül”

Az igaz szerelmet, szeretetet nem fogjátok addig egy másik

emberben megtalálni, amíg nem találjátok azt meg saját
magatokban. Soha nem lesz egy egyensúlyban lévő és
egészséges párkapcsolatod addig, amíg saját magaddal
nincs egészséges és egyensúlyban lévő kapcsolatod. És
onnantól kezdve minden kapcsolatod teljesen másmilyen
lesz. Nem a táplálkozásról, a leszívásról fog szólni. Nem arra
fogod majd használni azt a kapcsolatot, hogy általa
kiegyensúlyozd a saját maszkulin vagy feminin oldaladat,
vagy akármit. Soha többé nem fogsz újra azért társat
választani magadnak, hogy kiegészíts valamit magadon
belül.

És már hallom is, hogy valaki azt kérdezi: - És akkor mi a

helyzet a kutyám vagy a macskám iránt érzett
szeretetemmel? Mi a helyzet ezzel a fajta szeretettel? -
Közel jársz, mert a háziállatok lényegében önmagatok
kiterjesztései. Nem közvetlenül te vagy az, mert akkor nem
tudnád annyira szeretni azt a kisállatot, hanem az energi-

ádat szereted abban az állatban. És ezért ez a részét képezi

annak a folyamatnak, hogy megtanuld szeretni magad. Ha
képes vagy szeretni az állataidat, a háziállataidat, ezeket az
áldott lényeket, akkor foghatod ugyanezt a szeretetet, és
megta-nulhatod ugyanígy szeretni magad. Vau-Vau!!
(Adamus ugat, majd nevet) (valaki beszól: Miau!) - Igen,
miau!

Mit akarnak még az emberek? Gyerünk! Ne…

KERRI: Elterelést.

ADAMUS: Elterelést. Abszolút. Igen. Elterelést, és ezt meg is

kapják. Elterelést.

Nem tudják, hogy el akarják terelni magukat. Ezt nem fogják

így fel, de mégis, pontosan ezt teszik. Ez egy gyökér ok. Ez
egy energetikai dolog. Ezt akarják.

Hogy-hogy a pénz még nem került fel a listára? Pedig sok

minden leegyszerűsíthető

erre a dologra - a pénzre - mert a pénz adja meg a biztonság

érzetet. Azt hiszed, ha van pénzed, akkor jobban
elfogadnak, akkor majd boldog leszel, és mindenki
szeretni fog téged, és akkor meg szépen el fogod terelni
magad az összes pénzed-del.

Igen, ez jobban a nyugati kultúrákra igaz - hallom. Ez ma

egy nagyon zajos közön-ség, nem ti, hanem azok, akik
online csatlakoztak hozzánk. Tudjátok, sokkal hajlan-dóbbak
akkor beszélni, amikor nem itt ülnek. Hallom, ahogy
kiabálnak a számító-

gépük előtt ülve! - „Igen! Ez egy nyugati dolog!” Igen,

kétség kívül. De ez a bőség dolog ám nem csak a dollárról, a
peso-ról vagy az euro-ról szól. Mindenki a pénzt akarja, mert
ez egy tömegtudatos játszma. Ez egy óriási dolog, ami bele
lett szőve a tömegtudat szövetébe - az árucikkek, az anyagi
dolgok, a biztonság.

Ezért ez nagyon is benne van a tömegtudatban. A legtöbb

törekvés vagy tevékeny-ség erre irányul. És mindenkinek,
aki itt van - akár izikailag, akár nem izikailag - nektek is
őszintének kell lennetek magatokkal ezen a téren. Ha lenne
három kí-

vánságotok, akkor abból az egyik a pénz lenne, vagy azt

mondanátok, hogy: a „Bő-

ség”, mert….igen, a készpénz, a készpénz, a készpénz. Nem

a hitelt, nem egy hu-szonnégy éven át tartó főnyeremény
kiizetést akartok, hanem készpénzt, de most, azonnal! És
akkor ezt bőségnek nevezitek, mert ez így jobban hangzik.
Nem igaz?

Dehogynem. -„A bőséget választom.” - Nem! Pénzt akarsz.

(nevetés) Tehát ez egy probléma. Ez hatalmas, és soha ne
érezzetek emiatt bűntudatot! Ez csak energia. Csak energia.
Ennyi az egész. Ez egy energia, ami a legkisebb közös
nevező. Mindenki hozzájárult ahhoz, hogy ezt fogja
használni a kereskedelem cél-jából, és ha hiszitek, ha nem,
ez a bolygó - és engem nem érdekel, hogy a politiku-sok mit
mondanak - de ez a bolygó át fog térni a közös valuta
használatára. Lehet, hogy lesznek egyéb al-valuták, de
előbb vagy utóbb ez lesz. Csak ennek van értelme. Miért is
lenne ez a sok különféle valuta, amit úgyis át kell
váltanotok, ha utazni akartok, amit könnyű megtenni
manapság, és utána megint át kell váltani, amivel csak a
pénzváltók járnak jól. Tudjátok Yeshua mit érzett a
pénzváltók iránt….volt egy kis asztalborogatás.

Tehát meg fogtok egyezni egy közös valutában, és esetleg

lesznek jobban lokali-zált valuták is, de előbb vagy utóbb,
tudom, hogy egy páran azt gondolják, na nem közületek,
hanem vannak olyan emberek, akik azt gondolják, hogy ez
az egy világtanács nagy összeesküvése. Akkor erre most
kitérnék egy kicsit.

Világpolgárok

Utolsó, St. Germainként élt életemben sok időt és sok

erőfeszítést tettem, hogy Európát megpróbáljam egyesíteni.
Európának meg voltak a maga kis királyságai, hűségbirtokai
és irányító, kontroll központjai. Még csak nem is igen
kormányok voltak ezek, csak irányító központok. És
alapvetően arra vesztegették az idejüket, hogy egymással
harcoltak. És az elképesztő az volt, hogy az egyik évben két
ország harcolt egymással, míg a másik évben már ez az
előbbi kettő összeszövetkezett egymással, és egy harmadik
ellen kezdtek csatázni. És ez így folytatódott, megállás
nélkül.

Sok élet került így elvesztegetésre. Sok energia ment

pocsékba. És ami mindennél fontosabb, ez drámai hatással
volt a tudatra, a tudatnak a kiterjedésre vonatkozó
képességére. Végül elérkezett egy pont, amikor azt éreztem,
hogy Európa vissza-csúszik a sötét korokba, de még egy
annál is sötétebb korszakba, mint amit már megélt.
Kicsúszott a tudatból, és még inkább elveszett.

Tehát ott volt ez az erőfeszítés, hogy megpróbáljuk

összehozni Európát, hogy az világító torony lehessen a világ
többi részének. És egy határig, ez működött. Egy határig,
mert még vannak problémák, nem Európa miatt, hanem a
tömegtudat miatt, az emberi állapot miatt, azért, mert az
emberek - én próbálnék erről itt nyíltan beszélni, de Cauldre
megpróbál diplomatikusan fogalmazni, ezért most kicsit
küzdünk itt egymással - tehát mert az emberek képesek egy
darabka föld kapcsán egymásnak esni, képesek az őseik
miatt harcba szállni, olyan dolgok miatt csatáznak
egymással, amik teljességgel jelentéktelenek, ahelyett,
hogy megnyitották volna a tudatukat, és globális,
világpolgárként, az univerzum polgáraiként, egy emberi
lényként tekintettek volna saját magukra, valami sokkal
nagyszerűbbként, mint az a ház, amit a nagyszüleiktől
örököltek, vagy mint az a darabka föld, ami mindig is a
családjuké volt, vagy mint a nemzetiségük. Ezek a dolgok
ma már nem számítanak, és ezek azok a dolgok, amik nem
engedik meg, hogy a tudat kiterjedjen ezen a bolygón.

Ők a szó legszorosabb értelmében visszafognak titeket,

emiatt a tudati háló miatt.

És mindenki harcol a saját kicsike kis darabka földjéért, és

azért, hogy a dolgokat továbbra is úgy kell tenni, mint
ahogy mindig is tették, és mindenki harcol valami-
ért, ami régi és készen áll a változásra, és változni akar.

Te nem amerikai vagy. Te nem - nos, igen, te francia vagy

(Véronique-nek). De ti, a többiek nem amerikaiak, nem
spanyolok, nem németek és nem hollandok vagytok.

Világpolgárok vagyok, és aztán következnek a franciák.

(Adamus nevet) Drága Shaumbra, köszönöm nektek, hogy
megengedtétek, hogy egy kicsit elka-nyarodjak a témánktól.
De az emberek olyan dolgokhoz ragaszkodnak, amik már
egyáltalán nem szolgálják őket. Miért? Mert nem akarnak
változni, mert félnek a változástól, mert azt hiszik, ha
visszatérnek ahhoz, amit 50, 100 vagy 2000 évvel ezelőtt
tettek az emberek, az majd valahogy jobbá teszi a dolgokat.

Akkoriban régen szívás volt. Tényleg az volt. Az energia

sűrűbb volt. Sokkal több volt a kontroll, az irányítás, és
minden létezőnél nagyobb volt az igazságtalanság.

Kevesebb volt a szabadság. A dolgok sokkal durvábbak

voltak.

Mindig elképedek, amikor egyesek vissza akarnak térni az

atlantiszi időszakhoz.

Persze voltak szép dolgok Atlantiszban, az étel nagyon inom

volt, de egyáltalán nem volt olyan nagyszerű az egész. Nem
rendelkeztek nálatok nagyobb mágikus
erőkkel. Mindössze más technológiát használtak. Ennyi az
egész.

A Lemúriaiak! Érdekes idők, amennyiben szeretsz a

dzsungelben élni félig ember, és félig állat alakban. De most
van itt az idő! Ez az!

Tehát ismételten - ma egy kicsit sokat beszélek. Remélem

nem bánod drága szí-

vem. (megcsókolja Lindát)

Mit akarnak még az emberek

ADAMUS: (nevetve) Igen, abszolút. Mit akarnak még az

emberek?

SHAUMBRA 4 (féri) Valamiféle célt.

ADAMUS: Célt. Abszolút, köszönöm szépen. Köszönöm. Célt.

Miért? Miért?

SHAUMBRA 4: Jó kérdés.

ADAMUS: Jó kérdés. Ez viszonylag könnyű. Miért akarnak az

emberek célokat?

SHAUMBRA 5 (nő): Mert ez ad számukra értelmet.

ADAMUS: Mert ez ad értelmet az életüknek. Tudjátok ez ad

nekik értelmet, de egy bizonyos értelemben ez egy
elterelés. Ez lehet csodálatos, de lehet elterelés is.

Valaki azt mondja: - Én repülőgép pilóta vagyok - például. Ez

az én célom. Vagy, hogy „én egy spirituális gyógyító vagy
tanító vagyok.” - Ez egy cél. Vagy bankár, vagy bármi. Ez
egy cél, és ez lehet egy megszokott kerékvágás is. De ettől
érzik úgy magukat, mintha valami dolguk lenne itt a Földön.
Hányan vagytok - és ehhez nem kell, hogy felemeljétek a
kezeteket - hányan vagytok itt olyanok, akik azt mondjátok:
- „Nos, én szülő vagyok. Ezért vagyok itt, ebben az
életemben.” - Nos, nem. Nem igazán. - „De igen, hiszen az
életben szá-

momra a gyerekeim a legfontosabbak. - Nos, és tényleg ezt

akarod, hogy nekik és az ő gyerekeiknek is ez legyen majd
az életükben a legfontosabb? És majd az uno-káid
gyerekeinek is ez legyen a legfontosabb dolog az
életükben? Akkor mindennek a célja csak az lenne, hogy
legyenek gyerekeink, és ezt továbbadjuk nekik? Nem is
létezik akkor itt egy ennél kicsikét magasabb cél? A
gyerekek csodálatosak. Ez a folytonosság és a kiterjedés
egy módja, de nem a beragadtságé.

Az emberek tehát célokba kapaszkodnak. A vihar kellős

közepén is a céljaikhoz ragaszkodnak. Életük árán is
képesek a céljaikba csimpaszkodni. És ezt arra használják
fel, hogy önmaguk előtt igazolják az életüket. Majd
átkerülnek a másik oldalra - és egy nap egy kabarét fogok
erről készíteni - mert egy vicces dolog történik, amikor az
emberek átkelnek a túloldalra - nagyon gyakran azt
mondják: - És én az
egész életemet arra vesztegettem el? Arra?!” És az, a
legtöbb esetben még csak örömet sem nyújtott. És akkor
felismerik, hogy rengeteg energiát fektettek bele valami
olyan dologba, ami tényleg nem is volt olyan fontos.

Oké, még egy vagy két dolog jöhet! Mit akarnak az

emberek?

SHAUMBRA 6 (nő): Egészséget.

ADAMUS: Pardon?

SHAUMBRA 6: Egészséget.

ADAMUS: Egészséget. Egészséget. Abszolút. Egészséget. És

tudjátok, ez érdekes.

Ezzel a rengeteg dinamikával, ami történik, ők egészséget

akarnak - ez egyértelmű, hiszen az ember jól akarja érezni
magát. Apropó a fájdalom - amit aztán egyáltalán nem
akarnak - a fájdalom az teljesen az elméből ered. Nem a
testből.

LINDA: A szó legszorosabb értelmében.

ADAMUS: A test semmit sem tud a fájdalomról. Ez csak az

elmében székel. És ez nem csak egy Adamus által
kijelentett tény, ez egyben egy tudományos tény is.

Ha most rátaposnék David lábára, annak ellenére, hogy egy

vastag, kemény cipőt visel, a fájdalom nem a lábában van,
hanem az elméjében.

Az emberek nem akarnak fájdalmat. Azt mondják, hogy

egészséget akarnak, de ez manapság igencsak
megfoghatatlan. Tényleg az. Úgy értem, az emberek egyre
több és több betegségtől szenvednek. Ennek oka részben a
tömegtudat. Az emberek terjesztik ezeket a dolgokat a
rákról, és az összes többi betegségről is. - „Ha Cincinnati-
ban belélegzed a levegőt, akkor rákos leszel.” - Ilyeneket
mondogatnak, és akkor az emberek ehhez gyorsan hozzá
igazítják magukat. És akkor hirtelenjé-

ben sok-sok beteg ember lesz.

Az én…(szünetet tart) Ezzel az állításommal még várok.

Oké, lapozhatsz a következő oldalra! Ezek azok a dolgok,

amiket az emberek akarnak, és a lista még sokáig
folytatódhatna. De ez egy elég jó kis lista.

Következő lap. Következő lap.

LINDA: Azt hittem még egyet akarsz.

Mi az, amit a Shaumbra akar?

Még egy oldal. Mit akar a Shaumbra? (a közönség válasza:

Ah!) -Ah! Rá kellett volna jönnötök, hogy…..(valaki válaszol:
- „Felemelkedést.”) Felemelkedést. Ez jó!

Felemelkedést. És mi a fene az a felemelkedés? Az erről a

bolygóról való távozás
jegye? Mi a felemelkedés?

KERRI: Mi a felemelkedés?

ADAMUS: Mi a felemelkedés?

KERRI: Ú…

ADAMUS: A kamerába beszélj! Több ezren, több millióan

néznek most téged. Mi a felemelkedés?

KERRI: A Lelkemhez való csatlakozás ebben az életemben.

ADAMUS: Ezt imádom! Jó.

KERRI: Hogy a Lelkemmel legyek.

ADAMUS: Jó. Jó. Igen. Köszönöm.

KERRI: És ez jobb, ha megtörténik, mert különben neked

annyi! (Adamus és a kö-

zönség nevet)

LINDA: Ezért most kap egy Adamus díjat?

SART: Persze!

LINDA: A rossz viselkedést is jutalmazzuk?

ADAMUS: Nagyszerű volt. Képesnek kell lennetek a

nevetésre.

KERRI: Igen!

ADAMUS: Abszolút!

KERRI: De én komolyan mondtam!

ADAMUS: Komolyan. Oké, ez jó. Felemelkedés. A Shaumbra
végre kezdi megérteni a felemelkedést. De meg kell, hogy
mondjam nektek, hogy az egyetlen negatívum, amit
Tóbiásnak tulajdonítok az az, hogy soha nem beszélt igazán
a felemelkedésről.

Ezért ez egy kissé homályos cukormázas fogalom maradt.

De próbált…

SHAUMBRA 7: (nő) Nekünk tetszett.

ADAMUS: Nektek tetszett. Igen, jó. Felemelkedés. És a

Shaumbra kezdi megérteni a felemelkedést.
Létezett erről egy régies elképzelés, ami szerint hirtelen
ragyogóvá válsz, és szár-nyakat növesztesz, és felszállsz a
Földről az asztrál birodalmakba. Na, ez nem így működik. Ez
az egész bibliai… igen, és sajnálom Aandrah! Ez az egész
leírás, ami Yeshua felemelkedéséről a bibliában található,
nagyon magasan túl van értékelve.

Eléggé el van túlozva. Visszavitte magával a izikai testét a

túloldalra, de nem volt ott semmiféle hatalmas ragyogás, és
az angyalok sem énekeltek kórusban hozzá, és semmi
ehhez hasonló sem történt. Ez talán így nagyon
romantikusan hangzik, de valójában nem így történik.

A Shaumbra kezdi megérteni a felemelkedést - az igazi

felemelkedést - ami azt jelenti, hogy behozod az
isteniségedet, a lelkedet ebbe a tapasztalásba, magadba, és
többé nincsenek korlátaid, és nincs többé elkülönültség. Ez
az élő felemelkedés.

Köszönöm. Jó.

Ott tartasz?

KERRI: - Igen.

ADAMUS: Jó.

KERRI: Ki, én?

ADAMUS: Igen. Tudsz vízen járni?

KERRI: Nem!

ADAMUS: De igen, tudsz! Nyisd ki az ajtót, és sétálj kicsit a

havon! Abszolút! -
„Igen, meg vagyok világosodva!” - ahogy ezt Kuthumi
mondta. Igen, meg vagyok világosodva!

KERRI: Oké.

ADAMUS: Abszolút meg vagy világosodva. Tényleg. Csak

most már kezded meg is tapasztalni.

KERRI: - Igen.

ADAMUS: Jó,

KERRI: De akkor is el foglak kapni!

ADAMUS: A felemelkedés azt jelenti, hogy sok pénzed van?

KERRI: Nyilvánvalóan nem! (nagy nevetés) ADAMUS: Oké.

Miért ezt választottad?
KERRI: Jaj!

ADAMUS: Miért ezt választottad?

KERRI: Nem. Hol a kézikönyv hozzá? Oké. Hol van az erre

való használati utasítás?

ADAMUS: Nem. Nem. A használati utasítást te magad írod

meg.

LINDA: Nocsak, nocsak, nocsak!

ADAMUS: Te…igen. Oké, akkor kérném a mikrofont!

LINDA: Megérdemelsz egy mikrofont!

ADAMUS: Igen, hol…Oké, mi volt a kérdésed, csak hogy

mindenki hallhassa! Milliók.

KERRI: Nekem nincs kérdésem. Neked volt kérdésed.

ADAMUS: Igen. Akkor tehát hol a te bőséged?

KERRI: Nos, hát itt. Én….nincs itt. Egyáltalán nincs itt.

ADAMUS: Igen. És most meg azt kérdezed, hogy hol van az

erre vonatkozó haszná-

lati utasítás?

KERRI: Igen, hol van?

ADAMUS: Éppen most írjuk meg. Most írjuk meg. Emlékszel

mit írtunk le múlt hé-

ten? Amit leírtunk a….már régen. Most írjuk. Még nincs meg.
Úgy értem még nincs meg izikai formában, mert most írjuk.
Akkor mi a helyzet ezzel a bőség dologgal? A bőség és a
felemelkedés. Ez a két dolog járhat együtt?

KERRI: Nem tudom. Ezt én is sokszor megkérdezem

magamtól.

ADAMUS: Igen, igen. És volt részed bőségben?

KERRI: Nagy bőségben volt részem, és azt kérdezem: - Mi a

fene? Hová tűnt?

ADAMUS: Az nem számít, hogy mire ment el.

KERRI: Vagy csak úgy eltűnt, vagy elköltöttem.

ADAMUS: Ami számít az, hogy volt benne részed.

KERRI: Igen.

ADAMUS: Abszolút. És azt hogyan manifesztáltad?

KERRI: Hát nem gondolkoztam rajta túl sokat, hogy őszinte

legyek.

ADAMUS: Á!á! És hogy jött be az életedbe? A szerencse

által?

KERRI: Nem, én teremtettem.

ADAMUS: És hogyan teremtetted meg?

KERRI: Nos, az első nagy tétel esetében, egy pár ember

meghalt, úgyhogy ez köny-nyen ment. (nevetés) És a
másodiknál pedig…

ADAMUS: Igen! Igen! Könnyű, de igaz!

KERRI: És aztán bölcsebb lettem. Nem bosszankodtam

annyit. Amikor másodjára is megteremtettem, akkor
egyszerűen csak szembejött velem. És… teremtettem
valamit.

ADAMUS: Oké. Amit tettél, az az volt, hogy amikor egy

bizonyos mennyiségű bőség bejött az életedbe - és az nem
számít, hogy azért, mert valaki meghalt, vagy az utcán
találtad azt a pénzt, vagy a kaszinóban nyerted - akkor
megadtad magadnak azt a nyitást a bőségre. Következőleg,
és ez az egyik legfontosabb dolog, és kérlek halld meg, amit
most mondok: - Saját magadba fektettél be!

KERRI: - Igen, így volt.

ADAMUS: És most nem azt teszed.

KERRI: Nos….
ADAMUS: Most korlátozod magad….mert az energiádat sok
különféle dologba fekteted. És ki áll mindig az utolsó
helyen?

KERRI: Én.

ADAMUS: Köszönöm. Igen, és ebben nincs semmiféle

ítélkezés. Ez egy megigyelés.

És ez oly sokatokra igaz, és olyan bűnösnek érzitek

magatokat, amikor magatokért tesztek meg valamit.
Korábban, amikor volt egy kis befektetni valód, akkor
magadba, a jövődbe, a valószínűségeidbe és a
potenciáljaidba fektettél be, és az kivirág-zott.

KERRI: Pontosan.
ADALMUS: Nos, mikor kezdett el ez nyilvánvalóan elmenni,
vagy látszólag eltűnni a valóságodból?

KERRI: Tudod, behoztam egy gyereket a testembe, és akkor

az elmém közbeszólt, és rábeszélt arra, hogy nekem
helyesen kell cselekednem.

ADAMUS: Ahogy arra is, hogy sok más helyre fektesd be az

energiádat. De…

KERRI: Igen.

ADAMUS:.. ez nem logikus, mert nem gondolod, hogy a

gyermeked, akinek olyan sokat adtál, nem gondolod, hogy ő
is azt akarja, hogy bőségben élj, mert akkor talán majd nem
kell olyan keményen dolgoznia, és akkor esetleg, amikor
meghalsz, akkor te is ráhagyhatsz dolgokat, pont úgy,
ahogy ezt mások megtették neked?

KERRI: Igen, igen. Erről egyébként ő is sokat beszél.

ADAMUS: Igen?

KERRI: Igen.

ADAMUS: Igen.

KERRI: Nem érti ezt a bőség hiánya problémát, amivel

szembenézünk.

ADAMUS: Á, szóval beszéltek erről, és válaszokat is kapsz

tőle?

KERRI: Mindig csak azt mondja, hogy miért nincs ott minden
azonnal, amit aka-runk.

ADAMUS: Abszolút. De a tény az, hogy ha ezt egyszer vagy

kétszer már meg tud-tad tenni, akkor újra meg tudod tenni.
KERRI: Igen, ez így van, és ez alkalommal az „Ez könnyű
lesz” hozzáállást fogom magamnál alkalmazni. Volt egy jó,
zsíros kövér csekk a kezemben - Szabvány Technológia - és
ehhez az érzéshez visszatérhetek, újra érezhetem.

ADAMUS: Igen!

KERRI: De ez annyira tünékennyé vált. Észrevettem

magamon, hogy képes vagyok félelmet teremteni. Nagyon
könnyen belemegyek a félelembe, de az, hogy bele-menjek
a bőség érzésébe, hát az egy kissé akadozik.

ADAMUS: Igen, igen.

KERRI: Folyton botladozom.

ADAMUS: Valami meggátol, blokkol téged ebben. De
ismételten, arra kérlek, hogy menj bele a bőség érzésébe.
Ha egyszer már sikerült, újra meg tudod tenni. Ha
gondolkodás nélkül sikerült a múltkor, ahogy ezt te magad
mondtad az előbb, akkor próbáld meg újra ezt, hogy ne
gondolkodj ezen!

KERRI: - Oké.

ADAMUS: Akkor most erre vegyél egy mély lélegzetet!

(mélyen lélegzik) A tény az -

a vicces az egészben az - hogy ezen egy napon mind

nevetni fogunk - mert te hatalmas bőségben fogsz élni. Én
tudom! (Kerri mosolyog) És majd máskor elmondom neked,
hogy mi ennek az oka.

KERRI: Oké.

ADAMUS: De én ezt tudom. Tehát a kérdés az, hogy most

akarod, vagy még várni akarsz vele?

KERRI: (hangosan) Most akarom!

ADAMUS: Nos, és mihez akarsz kezdeni azzal a sok pénzzel?

KERRI: Tessék?!

ADAMUS: Mihez akarsz…(Adamus mosolyog) KERRI: Ez még

soha nem jelentett problémát! Nő vagyok! Tudom hogy kell
elkölte-ni! (nevetés) Ez nem arról szól, hogy mihez kezdek
majd vele.

ADAMUS: Mihez fogsz kezdeni azzal a sok pénzzel?

KERRI: Hogy mit fogok vele csinálni?

ADAMUS: Már megadtam rá a választ.

KERRI: Tessék? Hm….

ADAMUS: Már megadtam a választ. Be fogsz fektetni…

KERRI: Saját magamba! Igen!

ADAMUS: Köszönöm! Köszönöm! ( a közönség tapsol KERRI:

Magamba fogok befektetni.

ADAMUS: Ó!Á!
Jó. Oké. Mit akar még a Shaumbra? Most tegyük félre a
bőséget. A bőséget.

GAIL: Aludni.

ADAMUS: Aludni.

GAIL: Pihentető alvást akarok.

ADAMUS: Miért? Miért?

GAIL: Mert jó lenne reggel kipihenten ébredni már végre,

hogy ne érezzem magam reggel ugyanolyan fáradtnak, mint
amikor este lefekszem, vagy megpróbálok el-aludni. Mert
már évek óta ez megy.

ADAMUS: Igen, és sokan…

GAIL: Egész éjjel csak forgolódom össze-vissza.

ADAMUS: Most sokan mások is bólogatnak.

GAIL: Olyan ez, mint…

ADAMUS: .. és azt mondják: - Igen, igen! Mi a helyzet akkor

az alvással?

GAIL: Nos, hogy képesek legyünk ebben a izikai valóságban

megjelenni az isteniségünkkel együtt, aki meg akar velünk
mindent tapasztalni, de mi közben alvástól megfosztottan,
kómásan éljük a napjainkat, mialatt azon fáradozunk, hogy
a régi-ből átalakítsuk az energiákat az újba. Tudod, ez
azért…

ADAMUS: Ez részben jó dolog.

GAIL: Szerintem meg hatalmas szívás. Már baromira elegem

van abból, hogy képtelen vagyok kipihenni magam alvás
közben.

ADAMUS: Ez részben jó dolog, mert amikor tényleg nagyon

fáradt vagy, akkor a vé-

dekezéseid, a sorompóid leomlanak, és ebben az állapotban

sokkal nyitottabb vagy.

És ez részben ilyenre lett megtervezve - nem én terveztem

ezt ilyenre, hanem ti, és ez igaz minden Shaumbrára - azért
fosztjátok meg magatokat az alvástól, hogy egy kicsit
nyitottabbak tudjatok lenni a magasabb gondolatokra,
tudatosságra.

Az elme hiszi azt, hogy neki alvásra van szüksége. A

testednek nincs olyan sokra szüksége. A szellemi énednek
sincs sok alvásra szüksége.

GAIL: Akkor ezt magyarázd meg a testemnek!

ADAMUS: Éppen megtettem! (Adamus nevet) A testednek

nincs szüksége sok al-
vásra! (Gail is nevet)

Oké, akkor itt most elárulok nektek egy kis titkot. Van ez a
Keahak csoport dolog, amit csinálunk. Nagyszerű a csoport,
és már nyolc hónapja dolgozunk együtt. Nem beszéltünk
erről túl sokat, pedig sok minden történik. Minden szerda
este csiná-

lunk egy álom összejövetelt a Keahak keretében. Minden

szerda éjjel összegyűjtünk mindenkit, és a legtöbb esetben
ők azt hiszik, hogy valamiféle titkos ülésen ve-szünk részt,
vagy hogy egy másik univerzum másik dimenziójába
utazunk el ilyenkor. Pedig nem ez szokott történni. Ó,
persze, beszélünk egy keveset velük, de csak azért, hogy
elaltassuk őket.

És akkor egy órán keresztül tényleg alszanak. Tényleg

alszanak. Elaltatjuk őket.

Egyszerűen csak alszanak a Keahak Házában.

GAIL: A legpihentetőbb alvás számomra ebben a székben

történik.

ADAMUS: Abszolút. Igen! Abszolút! Igen, igen!

GAIL: Igen, ez döbbenetes! Mondtam is a mellettem ülőnek,

hogy: - „Légyszi, ne engedd meg, hogy elaludjak, előre bukó
fejjel, miközben folyik a nyálam!”

ADAMUS: Ó, ez rendben van! Minket nem zavar. Nem fogjuk

rád irányítani a kamerát, és a fejedre sem öntünk vizet!

GAIL: Ó, dehogynem! Ismerlek!

ADAMUS: Igen, de, szóval az alvás. Az alvás problematikus.

Oka van ennek a sok alvásbéli változásnak. Nem fogok most
ebbe mélyen belemenni, de majd később meg fogjuk ezt
beszélni. És hogy is állunk? Te jó ég, fogy az időnk! De
közben még-is rengeteg időnk van.

Akkor jó! Ez jó. Tudjátok, remélhetőleg lassacskán nem lesz

nyolc órányi alvásra szükségetek. Ez egy tömegtudati réteg.
Amire tényleg szükségetek van, az egy jó pár órányi,
megszakítatlan, nem mentális mély alvás, és a probléma az
alvásotok kapcsán mindannyiótoknál az, hogy nagyon, de
nagyon mentálisak vagytok. Fá-

radtan ébredtek. Meg próbáltok rájönni a dolgokra ott kint, a

többi birodalmakban.

A probléma része az is, hogy még ha sikerrel is járnátok,

nehezen tudnátok azt a bölcsességet ide visszahozni.

Tehát a lényeg az, hogy mégis csak itt kellene a dolgokra

rájönnötök, és nem odakint. És az éjszakai időtöket az igazi
alvásra vagy egy-két új kalandra használjátok fel, ahelyett,
hogy csak megpróbálnátok kidolgozni az összes mentális
részletet.

Igen.

SHAUMBRA 8: (nő) Mit jelent az, hogy igazán jót aludni?

Mert nekem ezzel nincs problémám.
ADAMUS: Kitűnő! Kiváló! (nevetés)

SHAUMBRA 8: Akkor ez most probléma?

ADAMUS: Ez most azt jelenti, hogy a hátsó sorban ülők meg

fognak dobálni. (nevetés) Ez azt jelenti, hogy megtanultad
egyensúlyba hozni ezt a részedet. Ebben az emberi
valóságban szükségetek van az alvásra, és itt is az a
helyzet, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít.
És az is, hogy képes vagy-e megengedni magadnak álom
állapotban, hogy ne legyen olyan sok álmod.

SHAUMBRA: Nekem nincs.

ADAMUS: Semmi baj sincs az álmokkal. A helyzet az, hogy

folyamatosan, most is, több tucat álmot álmodsz, aminek
nem is vagy tudatában. És amikor aludni térsz, akkor
gyakran nagyon mélyen belemerülsz az álmok tengerébe.
És ez nem egyenlő

azzal, mint amikor alszol.

Attól még lesznek álmaitok, de a koncentráció az alváson

legyen - a izikai megúju-láson, és a mentális
lecsendesedésen.

Biztonságos tér

Képzeljétek el… ezt meg tudjátok tenni! Nem igazán van

sok biztonságos tér az éle-tetekben, tudjátok. Az autód
talán, de annak meg nekiütközhet egy másik autó. A
legtöbbeteknek egyáltalán nincs sehol sem biztonságos
tere.

Ezért aztán soha nem lehet részetek igazi pihenésben és

megújulásban, mert bár-hova is mész, a biztonsági riasztóid
mindenhol veled vannak. Még akkor is, amikor a más
birodalmakba mész, mert az még az itteninél is sokkal
kevésbé biztonságos.

Nem teremtetted meg a saját házadat, a te angyali csendes

házadat.

Tóbiás beszélt nektek a házikójáról. Ami gyönyörűséges.

Nagyszerű munkát végzett a képzeletével, és a házikója
alakítható, formálható volt. Olyan volt, mint egy vidéki kis
házikó egy kora nyári estén. Szépséges volt. Ez volt az ő
biztonságos tere. Odajárt, és úgy képzelte el, hogy oda csak
ő mehetett be, így senki sem zavarhatta ott.

És nem félelemből alkotta meg. Hanem azért, mert: - „Ez az

én biztonságos terem.”

Ezért létrehozta ezt a dimenziót, aminek a „Tóbiás házikója”

nevet adta. Odajárt ellazulni, megújulni, és a dolgokat
elképzelni.

Valamelyik nap az egyik csoportnak - akikkel éppen

beszéltem - azt az ötletet adtam, hogy csináljanak egy
weboldalt - hogy csináld meg a saját weboldaladat. Ez
manapság gyerekjáték! És ne beszélj erről senkinek!
Annyira hozzá vagytok szokva a számítógép használatához,
menjetek akkor oda! Lehet, hogy néhányatok számára ez
őrültségnek hangzik, de menjetek csak fel az oldalatokra! És
csak ücsörögjetek kicsit! Tegyetek fel az oldalra szép
képeket, ha ez örömet ad nektek. Írogass rövid
üzeneteket magadnak! Mondd el magadnak, hogy mennyire
nagyon szereted magad! Ez a te biztonságos tered. Vagy
csak teremtsd meg ezt a teredet a képzeleted erejével!
Képzelj el egy olyan helyet, ami teljesen biztonságos.

Az embereknek nincs meg a biztonságos terük. Ezért is

szerepelt az első listánkon a biztonság az első helyen. Így
rendkívül nehéz ám megújítani a testedet. Éjjelente egy
biztonságos helyre kellene járnod. Ahol igazán aludhatsz -
és nem csak álmod-hatsz, hanem mélyen aludhatsz.
Tegyétek ezt meg! Teremtsétek meg a biztonságos
tereteket!

GAIL: Az érdekes az egészben pedig az, és tudom, hogy

ezzel nem vagyok egyedül, hogy mi azt választottuk, hogy
csak a tapasztalásért jöttünk ide.

ADAMUS: Igen.

GAIL: És a legtöbben meg is születtünk ide, majd keresztül

vergődtünk a tudat dzsungelén, hogy képesek legyünk
tovább lépni - és elveztük - többé-kevésbé, gaz-dagabban
vagy szegényebben - ezt a hihetetlenül gazdag tapasztalást.

ADAMUS: Van itt közöttetek bárki is, aki hiányolja a

tapasztalást? Akartok még többet tapasztalni ebből?

GAIL: Hát, én már kiégtem ebből a fajta tapasztalásból.

ADAMUS: Hát igen. Már telítődtél ezzel. Többet kaptál belőle,

mint amennyire bei-zettél.

GAIL: Igen. De ma már értem, hogy mindent én

teremtettem. Én választottam.

Nem vagyok áldozat - oké. Ugyanakkor pedig, amit

megtapasztaltunk, megéltünk, az jócskán tele volt
traumatikus élményekkel -de lehet, hogy ez csak az elmém
nézőpontja erről az egészről -, mire végre eljutottunk idáig, -
mert mostanra már túljutottunk a traumákon - legalábbis én
ezt érzem magamról - és mégis, annak ellenére, hogy most
már egy nagyon is biztonságos térben vagyok, ami
tökéletesen biztonságos, az elmém egy része mégis mintha
azt várná, hogy mikor robban a következő bomba.

ADAMUS: - Abszolút. Hányan éreztek még ugyanígy, hogy

nem tudni, mikor robban megint a következő bomba? (sokan
felemelik a kezüket) GAIL: Na igen, mintha…

ADAMUS: Bumm! Robbanás!

GAIL: Hogy mikor fog ez az egész megint darabjaira hullani,

hogy megint kimász-hassak ebből is, csak hogy
bebizonyíthassam magamnak, hogy meg tudom tenni?

ADAMUS: És talán lehet, hogy ez még csak nem is a te

életedről szól, csak megné-
,,A Segítôk Elmennek’’

zed a híradót, elolvasod a híreket, és szinte már elvársz egy

újabb 9/11-et. Na az aztán mélyen beültetődött a
tömegtudatba.

GAIL: Évek óta nem nézek híradót, és nem olvasom a

híreket, szóval…

ADAMUS: Jó.

GAIL: Igen. Megteremtem én a magamét bőven. Nincs

szükségem ehhez külső eseményekre.

ADAMUS: Egy jó dolgot hoztál fel a tapasztalás kapcsán. Már

mind megéltétek ezeket. Tudjátok milyenek is ezek a
tapasztalások. Ezt már tanítani is tudjátok. Akkor nem annál
a stádiumnál tartotok most, ami már a tapasztalás
kezeléséről, vezeté-

séről szól?

GAIL: De igen!

ADAMUS: Olyan tapasztalatok megéléséről, amit már te

akarsz megélni. Nem irá-

nyítod azokat, hanem megválasztod őket. És ezek a

tapasztalások nem a jó szerencsétől, nem is a sors kezétől,
és nem is valami ismeretlen istentől származnak, hanem a
saját választásod és a két kezed eredményeképpen.

Hát nem nagyszerű lenne Timothy, ha holnap azt

tapasztalnád meg, amit meg akarsz tapasztalni?

TIMOTHY: De igen, egészed addig, amíg én vagyok az első

helyen.
ADAMUS: Igen, igen. De oly sokszor az történik, hogy csak
belemész a tapasztalásba, és valamiképpen beletörődsz a
ténybe, mikor reggel felkelsz, és kisétálsz az ajtón: - Ó, ez
egy tapasztalás lesz, de fogalmam sincs, hogy mi. És azt
mondják nekem, hogy én teremtem az egészet, de a
francba is, bárcsak tudnám, hogy mivel és hogyan. De lesz
egy tapasztalásom.

Hát nem lenne fantasztikus? Talán ez egy újabb show vagy

könyv témája lehetne: - Tapasztalás kezelés. Tapasztalás,
választás által. Tapasztalás, csak a tapasztalás kedvéért!
Igen! Igen! Jó.

Mit akar még a Shaumbra?

Még pár dolog. El akarom mondani a lényeget. Igen?

DUKE: Az önszeretetet akartam mondani.

ADAMUS: Önszeretet.
DUKE: Mert minden, amiről eddig beszéltünk, az aggodalom,
vagy az attól való fé-

lelem, hogy mikor robban a következő bomba az

életünkben, általában abból szár-mazik, hogy hogyan
reagálunk arra, amit más emberek gondolnak.

ADAMUS: Abszolút.

DUKE… és mert nekünk ez számít, hogy ők mit gondolnak.

Én személy szerint pró-

bálom megérteni és igazán magamhoz ölelni az

önszeretetet. Mert szerintem mindez az összes dolog rögtön
eltűnik, amennyiben eljutok saját magam igaz szereteté-

hez.

ADAMUS: Nagyon jól és nagyon világosan beszéltél.

Köszönöm. És nagyon egyszerűen. Abszolút. Önmagad
szeretete. Ó, ma kettős feladatod van (mondja Lindának), a
mikrofon hordozása és a táblára írás.

LINDA: Ó, ez nagyon szórakoztató!

ADAMUS: Önmagad szeretete - és azt hiszem itt meg is

állhatunk egy pillanatra!

Hiszen elmondhatjuk, hogy ez az, ami ennek az egésznek a

lényege, magva…és az ezen a bolygón megélt
tapasztalásaid közül ez az a rész, amit az utolsó életedre, és
a Lelkednek tartogatsz. Minden mással foglalkozol addig, és
aztán szépen megtanulod szeretni magad.

Sok spirituális beállítottságú ember ezen a ponton menekül

el - az önszeretet pontján. Sokkal szívesebben tesznek
bármi mást, csak ezt nem. Inkább mantráznak a
kristályokkal, vagy izzasztó kunyhóban ücsörögnek, vagy
bármit szívesebben tesznek - a guruk lábai előtt hajbókolnak
- bármit, csak ne kelljen szeretniük magukat.

Miért van ez?

Csak vegyetek egy mély lélegzetet! Képzeld el, hogy egy

angyal vagy most, ebben a pillanatban! Számodra van
ennek egy cseppnyi értelme is, amikor azt látod, hogy az
emberek meneküléssel reagálnak arra, amikor azt mondják
nekik, hogy „itt az ideje, hogy szeresd magad”?

DUKE: Túlságosan élvezik a játszmáikat!

ADAMUS: Imádják a játszmát! Abszolút! Szeretik ezt az

elterelés játszmát játszani, pedig önmagad szeretete pont
azt jelenti, hogy elengeded egy csomó régi dolgodat
magadból. Lényegében azt jelenti, hogy megtanulod átölelni
magad, vagyis elfogadni magad. Szeretni magad….és még
miért? Miért olyan nehéz ez?

JOANNE: Mert arra tanítottak meg, hogy ne szeressük

magunkat.

ADAMUS: Köszönöm.

JOANNE: Hát eddig erről szólt minden.

ADAMUS: Hogy ne szeresd magad. És ez szerinted honnan
ered?

JOANNE: A vallásoktól.

ADAMUS: A vallásoktól, és azoktól, akik kontrollálni,

birtokolni akartak.

JOANNE: Abszolút.

ADAMUS: És azoktól, akik kontrollálni, birtokolni akartak. -

„Előbb mások kedvéért tegyél meg mindent. Nem lehetsz
önző!” - Tudod, mit mondanak : „Szeress másokat, de
magadat soha!”

Létezik valahol olyan, valamelyik iskolában tanítják- e - a

normál iskolákban - hogy szeresd magad? (a közönség
válasza: - Nem!) Nem. És miért nem? Mert vannak olyan
csoportok, akik erre azt mondanák, hogy ez torz, perverz
dolog. Ez tisztá-

talan dolog. A biblia ellen való beszéd. És, ami mindent visz:
- Isten ettől nagyon megharagudna!

JOANNE: Ez önző!

ADAMUS: Ez önző dolog, ez maga a gonosz, az ördög, mert

csak az ördög mondana ilyet, hogy szeresd magad. És az
emberek ezt el is hiszik, és el is fogadják. De képzeljetek
csak el….képzeljetek csak el egy Új Energiás Iskolát, amit
már nagyon szeretnék látni, ahova a gyerekek elkezdenek
járni, és ahol már rögtön az első órán azt tanítják nekik,
hogy szeressék magukat.

Amikor szereted magad, akkor automatikusan együttérző

leszel másokkal is. Önmagad szeretete nehéz, mert akkora
karma gyülemlett fel - amennyiben sokszor éltél már ezen a
bolygón, akkor olyan sok karma gyűlt össze, - erről
beszéltünk az elején - hogy nehéz csak úgy hirtelen
megállni, és nemet mondani az egészre.

-Ebből elég volt! - Még nektek is nehéz, drága barátaim azt

mondani, hogy: - „Nem vagyok azonos azzal a gondolattal,
ami éppen most áramlott keresztül a fejemen!

Nem vagyok azonos a tegnap történtekkel!” Talán azt el

tudjátok mondani, hogy: -„Oké, nem vagyok azonos azzal,
ami 50 éve történt,” - de aztán meg azt mondjá-

tok: - „Nem lehetek annyira felelőtlen, hogy azt mondjam,

hogy az nem én voltam.”

- De igen, lehetsz. Mondhatod. Ez egy meghatározó pont. Ez

az egyik létező legnagyobb Szeparációs Pont, amikor azt
mondod: - Elég volt! Többé nem járok azon a karma
ösvényen!

Igen?

GAIL: Szerintem van bennünk egy félelem, mert

megtanuljuk szeretni magunkat, és ez elvisz minket a végső
beteljesüléshez, és akkor onnantól mi jöhet még? Tudod,
és…

ADAMUS: Mi létezhet még ezen kívül?

GAIL: Igen…megtanultam szeretni magam. Teljes vagyok.
Nincs szükségem…

ADAMUS: Ez tényleg nagyon unalmas lesz, igaz?

GAIL: Igen.

ADAMUS: Igen.

GAIL: Pontosan. Tehát mindebből a drámából és traumából,

amit megteremtettünk az összes tapasztalatunkkal, olyan,
mintha azokból táplálkoztunk volna, és amikor eljutunk az
önszeretet pontjára az életünkben, akkor az olyan érzés,
mintha: -

„többé már nincs miért lennem” - Szinte egy

megsemmisülési ponthoz érünk.

ADAMUS: Abszolút.

GAIL: Igen.

ADAMUS: És ez lényegében egy félelem amiről beszéltem

már egy pár tanfolyamon.

Feltettem a kérdést: - Miért van az, hogy a Shaumbra nem

lép át azon a küszöbön, ami nem engedi a felemelkedést?
Miért? - És erre rengeteg kifogás érkezett. 20

táblát is tele lehetne írni a kifogásokkal. De a kérdés az: -

Nos, ez egy megsemmisülés? Egy véglegesség? Mi fog
történni a barátaimmal és a kapcsolataimmal? És különben
is, akkor mit fogok egész nap csinálni? Most legalább van
célom, keresek-kutatok. Azt kutatom, hogy válhatok
megvilágosodottá. És akkor mihez kezdenék?
Egyáltalán beengednének a Bíbor Kör havi összejöveteleire,
vagy csak online néz-hetném? (nevetés ) Tehát igen, ez ott
van. Abszolút. Még egy pár dolog jöhet, mielőtt a lényegre
tér-nék, amit már mindenki nagyon vár. Tudjátok, az online
nézők fele már alszik. Már korábban elaltattuk őket. Mikor
olyan sokat beszéltünk az alvásról. Ők most szundi-kálnak,
és nagyon csendben vannak. Alszanak. Ez jó. Ez jó. Oké.

SHAUMBRA 3: Szerintem önmagunk szeretetét rögtön a

szolgálat követi.

ADAMUS: Szolgálat?

SHAUMBRA 3: Szolgálni Gaia-t, az emberiséget, a Minden

Létezőt.

ADAMUS: Mennyire akarod, hogy őszinte legyek veled?

SHAUMBRA 3: Teljesen.

ADAMUS: Teljesen. Egy szart! (nevetés) SHAUMBRA 3: Nos,

magyarázd el!
ADAMUS: Egy határig. És ezt azért mondom, mert ha a
szolgálatot az önszeretet után rögtön felírjuk a listára, akkor
ez a két dolog megfordul, és hirtelen minden a szolgálatról,
és nem az önszeretetről fog szólni. És arról, hogy: -„Ha
eleget szolgálok, akkor talán majd mások szeretni fognak
engem, és talán akkor majd én is megtanulom szeretni
magam.”

SHAUMBRA 3: De itt arról beszélünk, ha már meg van

bennünk a saját magunk felé érzett szeretetünk, nem igaz?

ADAMUS: Igen.

SHAUMBRA 3: Oké. Akkor miért ne követhetné az

önszeretetet rögtön a nagyobb egész szolgálata?

ADAMUS: Mondd, téged tényleg annyira foglalkoztat a

nagyobb egész?

SHAUMBRA 3: Igen.

ADAMUS: Miért?

SHAUMBRA 3: Szeretem ezt a bolygót.

ADAMUS: Ez igaz.

SHAUMBRA 3: És szeretném látni…

ADAMUS: Igen. Sokat belefektettél ebbe a bolygóba.

Abszolút. Bár Gaia távozik.

SHAUMBRA 3: Emberiség….úgy értem…

ADAMUS: Emberiség - mekkora zűrzavar. Micsoda

összevisszaság!
SHAUMBRA 3: Oké, akkor ezzel most azt akarod mondani,
hogy nem létezik szolgá-

lat? Hogy az én…

ADAMUS: Nem, hiszen én is szolgálatot látok el.

SHAUMBRA 3: Jó. Akkor magyarázd el!

ADAMUS: Köszönöm. Már vártam, hogy ezt megkérdezd!

Egyébként szeretlek, amiért feltetted ezt a kérdést, mert ez
az a rész, ahol nagyon sok ember felbosz-szantja magát a
mondandóm miatt, és elhagyják a Bíbor Kört. És persze
mindezért Cauldre-t és Lindát vádolják - sajnálom - de ez az
a rész, ahol megharagszanak, mert annyira nagyon be
vannak zárva ebben a régi dologba. Ez is az egyik olyan
karom, ami jó mélyen belemar a tömegtudatba - és ez
abszolút lószar! Totál lószar!
Ez a bolygó jól van. Mit gondolsz, miért ezzel a mondattal
zárom a csodálatos di-alógusaimat, hogy: -„Minden jól van a
teremtés egészében?” Ez azt jelenti, hogy egyáltalán
semmit sem kell tenned. Mindenki a saját útját járja. Előbb
vagy utóbb mindannyian fel fognak emelkedni. Nem
miattad, és nem miattam, hanem saját maguk miatt. Előbb
vagy utóbb az emberiség azt fogja mondani: -„Á, csináljuk
másképpen!” - és az, hogy ezt mikor fogják mondani, az se
tőled, se tőlem nem függ. Vagyis tőlem igenis függ, mert én
már jó régen megtanultam Aandrahtól, hogy legyek
együttérző.

SHAUMBRA 3: Oké, akkor te….veled vagyok ez ügyben.

ADAMUS: Jó. De ezt nem kötelező megtenned.

SHAUMBRA 3: Tehát akkor a Felemelkedett Mesterek,

akárkik is ők, nem a szolgálat miatt, hanem az együttérzés
miatt jöttek ide. Pont, mondat vége.

ADAMUS: Nem. Ők saját maguk miatt jöttek ide. Még csak

nem is az együttérzé-

sért. Egyetlen egy dologért jöttek el ide - a saját

szuverenitásukért - mert ennek az egész Földi létezésnek ez
a lényege. Előbb vagy utóbb mindenki eljut idáig, bele-

értve ebbe a bálnákat, a delineket, a dongókat, és minden

mást is. Minden szépen megtörténik. Már meg is történt.

És azért mondom ezt most neked, és a lelkednek - mert én

nem elkülönülve látlak téged a lelkedtől, hanem együtt -
mert te már hosszú idővel ezelőtt a felemelkedést, a
megvilágosodást választottad, azt, hogy Istenként ismerd
magad, aki nem függ senki mástól, és más se függ tőled,
(közben valaki másra néz), és tudd, hogy Te is Isten Vagy.
Lehetsz Mester. Semminek sem kell lennie. Nem számít.
Az együttérzés annak elfogadása, hogy a másik személy
teljesen úgy tapasztalja ezt meg, ahogy csak akarja.
Lényegében már mindketten felemelkedtetek. Már ott
vagytok. Nincs idő, nincs tér.

SHAUMBRA 3: Igen.

ADAMUS: Tehát már felemelkedtél. És akkor a lélek azt

mondja: - „Hű, ez aztán nagyszerű volt, de hogy jutottam el
idáig? Milyen bölcsességre tettem szert az út során, a
tapasztalásaim által, amíg eljutottam ide, a felemelkedésig?

Jelenleg egy beteljesületlen felemelkedésben vagy. Vagyis

ez már beteljesült, de annak megtapasztalása, hogy hogyan
jutottál el odáig - ez teljes mértékben tőled függ. Csak és
kizárólag rajtad múlik, hogyan akarsz oda megérkezni.
Térden csúsz-va-mászva? Vagy pedig egy hatalmas, boldog,
kiadós mosollyal az arcodon? Nem számít. Nem számít.

Ezzel a lélek igazából nem törődik. A lelked tényleg nem

törődik ezzel. Eléghetsz a pokol kénköves tüzén, és a
lelkedet ez sem hatja meg, mert ez egy illúzió. Ez an-
nak egy módja, ahogy meg akarod tapasztalni a
felemelkedést - bejárhatod a pokol legsötétebb bugyrait, ha
azt választod, hogy ebben akarsz hinni. És úgy is
megteheted, hogy közben dalolsz, és apró kis virágok
tetején táncolsz, és az őzike is veled énekel. Nem számít. Ez
csak egy tapasztalás. Vagy megteheted mindkettőt.

Mondhatod azt is: „Megpróbálom ezt. Megpróbálom azt. A

nehéz úton fogom megtenni. A könnyű úton fogom
megtenni.”

Tehát én itt Mesterként látok el szolgálatot. Van egy

mondásom, hogy csak egy Mester képes igaz szolgálatot
ellátni, mindenki más szolga csupán. Térden csúszva
szolgálnak, elégítenek ki másokat. Egy Mester, amikor ezt
tényleg felismeri, hogy: -

„Vagyok, Aki Vagyok, és semmi más nem számít!” - na akkor

a Mester már elláthat szolgálatot, de csak a saját kedvtelése
miatt. Ennyi az egész. Ennyi az egész.

És én szeretek szolgálatot ellátni, de ez számomra nem

kötelező. És nem igazán számít, hogy most akkor eljöttök
ide, és meghallgattok engem vagy nem. Tényleg nem
számít. Lehetne csak egy ember a hallgatóság sorában - ez
aztán jó móka lenne, nem igaz? - mert nem a végkifejletbe,
nem az eredménybe fektetek bele.

Azért teszem, mert élvezem. És mert szórakoztat, de

tényleg. Úgy értem, nagyon sokat nevetek, amikor nem
előttetek állok. (nevetés) Jól érzem magam. És azért is
teszem, mert olyan sokat utaztunk mi együtt oly hosszú idő
alatt, és mert mindannyiótokat kedvellek, és titeket is
mindannyiótokat kedvellek. (mondja a kamerába) Sőt,
egészen odáig merészkedek, hogy azt mondom - egészen
addig, amíg ezt Linda később nem akarja majd ellenem
felhasználni - hogy tényleg szeretlek titeket,
mindannyiótokat, kivétel nélkül. Ez Valentin hónap. Ezt el
kellett mondanom.

(Adamus nevet)

LINDA: Minden szavad fel lett véve.

ADAMUS: Igen, tényleg szeretlek benneteket, de az én

szeretetem együttérző.

Szívtől a szívig, lélektől a lélekig hatol. És nincs benne

sajnálat. Nincsenek rossz érzéseim felétek. Ez móka, és
azért móka, mert tudom, hogy mindannyian meg fogjátok
ezt csinálni. Ez teszi olyan viccessé az egészet.

Van egymás között egy megállapodásunk - ami már nagyon

régre nyúlik vissza - amit egyikőtöknek sem kell tiszteletben
tartani, de élvezetesebb és örömtelibb, ha tiszteletben
tartjátok - hogy tanítani fogjuk egymást. Ti tanítottatok
engem a múltban. Tényleg tanítottatok engem, és az a
minimum, hogy megpróbálok nektek abban segíteni, hogy
kinyissátok a szemeteket! Nagy dolog ám kinyitni a
szemedet!

Néha Linda azt mondja, hogy talán túlságosan provokatív

vagyok. Néha pedig bosz-szantó. Néha sokkoló dolgokat
mondok, de csak azért, hogy végre kinyissátok a
szemeteket! A tanfolyam résztvevőinek azt szoktam
mondani: - „Remélem úgy távoztok innen, hogy sikerült jól
felbosszantanom benneteket!” - mert ez csak azt jelenti,
hogy magadra vagy bosszús. És többé már nem elégszel
meg a status quo-val. Valaki mondott neked valamit - én
csak azt tükrözöm vissza neked, ami egyéb-
ként is ott van - hogy egy kicsit felrázzalak titeket, hogy
megmozgassalak….

Tehát a szolgálat mókás, de nem arról szól, hogy

megmentsük a bolygót. A bolygó-

val minden rendben lesz. Gaia egyébként is távozóban van.

A szolgálat nem azt jelenti, hogy mentsük meg a bálnákat
és a delineket. Tudjátok léteznek olyan fajok, akik el akarnak
most már innen menni. Már nagyon régóta ellátták itt a
szolgálatot.

Vissza akarnak térni a mennyei óceánokba. Mert az itteni

óceánok kissé szennye-zettek.

Élnek energia őrzők, őslakos törzsek ezen a bolygón, akik

készen állnak, nagyon is készen állnak és rettenetesen el
vannak már fáradva. Ők azért vannak itt, hogy őrizzék az
energiát. Már annyira nagyon vártak benneteket, hogy
gyertek, és mozgassátok meg az energiát, és legyetek ti az
energia. Már évszázadok óta ezt teszik. Édes istenem,
vannak közöttük olyanok, akik már Atlantisz óta itt vannak,
mantrákat mondogatnak, és füstöt eregetnek - tetszett a
mai videó - és csak várnak és őrzik az energiát. Nagyon
örülnek nektek.

Tehát felírhatjuk ide a szolgálatot, de legyetek egy kissé

óvatosak ezzel kapcsolatban. Ez könnyen elterelhet
benneteket. Előbb magadat szolgáld, és csak ezt köve-tően
beszélj másnak a szolgálatról. Oké, köszönöm. Köszönöm,
hogy megengedted, hogy nyílt lehettem. Köszönöm. (némi
taps) És kapsz egy Adamus Díjat kedvesem, ami értékesebb
az aranynál. Bizony. (Adamus nevet) LINDA: Te legendás
alak vagy.

ADAMUS: Hű, egy kicsit későre jár, és Cauldre arra

igyelmeztet, hogy más csak ke-vés időnk maradt, térjünk is
akkor rá a lényegre. Persze ezt a listát is lehetne még a
végtelenségig folytatni. Mit akar még a Shaumbra?

KERRI: Szexet.

ADAMUS: Megtennéd, hogy felállsz? Szexet akar. Kérném,

hogy az összes kamera őt vegye, és most szépen váltson át
a kép Joe-ra! (nagy nevetés, mert Joe Kerri társa, és azt
mondja: - Hazudsz! - Kerri pedig védekezik) - Ó, hogy a
Shaumbra nevében szóltál! A Shaumbra nevében, és nem a
magad nevében! Oké. Szex. Igen.

Szex. Ez előhoz egy fontos dolgot.

KERRI: Észrevettem, hogy sokat beszélsz róla.

ADAMUS: Ez egy jó dolog. Szex.

És most jöjjön egy kihívás a Shaumbra számára!

SART: Egy szart!

ADAMUS: Ó, szart! (nevetés) Tudtam, hogy végszóra
megérkezel. Megtanulod, hogy a tökéletes időben szólj. Egy
kihívás jön a Shaumbra számára!

Tóbiásnak volt egy fantasztikus tanfolyama - a Szexuális

Energia Iskola - ahol önmagad szeretetéről beszélt. Arról,
hogy szeresd magad! Képes vagy megérinteni magad?
Képes vagy örömet szerezni magadnak? Egyesek ezt
maszturbációnak nevezik - hm, fura szó erre - de képes
vagy-e így szeretni magad, és megadni magadnak azt a
végső orgazmust, amibe benne foglaltatik a izikai tested, az
elméd és a szellemed? Igazából ez a titka annak, hogy
behozd ide a Szellemedet. Nem a másikkal való szeretkezés,
hanem a magaddal való szeretkezés.

De…(suttogva) látjátok milyen csönd lett hirtelen? -„Erről

inkább ne beszéljünk!”

- Vagy egy páran meg azt mondjátok: - „De beszéljünk csak

erről bővebben!” (nevetés) Ez egy elég fura egyensúly, mert
az egyik oldalról a másikra ugrál. „Bárcsak többet beszélne
erről!” „Istenem, fejezze már be, nem bírom ezt hallgatni!
Nagyon örülök, hogy ma online csatlakoztam. Miért is jöttem
volna ide fel? Ezért, hogy az önkielégítésről beszéljen itt
nekem?

Szeretkezz magaddal, élvezd, hogy megérinted a saját

testedet, még az elmédet is élvezd! Élvezd a gondolataidat,
merülj bele a gondolataidba - á, na ez majd be-hozza ide az
isteniségedet - ez, egy ízletes étel, egy inom bor, és az
ehhez hasonló összejövetelek. Ezek azok a dolgok, amik be
fogják ide hozni az isteniségedet.

A cső

Még sok dolgot felsorolhatnánk itt. De ezt meghagyjuk egy

másik alkalomra. Be-szélni akartam a csőről, a
csomagolópapírról. A múlt hónapban kezdtünk erről be-
szélgetni, és ez az alap. Ó, mondjuk megint egy
pohárköszöntőt! Ja, hogy megittá-

tok az összes borotokat! Aha! Aha!

Áldomás az Életre. Az Életre - az élet illatára, egy kis

kortyot….Ááá!

Múlt hónapban beszéltünk a csőről! Kérném Lindától azt a

csomagolópapír tekercset, mert az olyan nagyszerűen
szimbolizálja ezt!

Ti a csőben vagytok, a csőben éltek. A cső nagyon lineáris.

Ahogy ezt a múlt hó-

napban is elmondtam, ennek a csőnek a belsejében éltek,

és mit láttok onnan? Egy ronda kartonpapírt, ami szürkés-
barna, drapp színű, ami nem túl inspiráló. Ez a cső

képviseli az ösvényeteket, az utatokat. Ez az út, ahogy ezt ti

innen belülről látjátok, az életetek ösvénye, a karmátok
ösvénye, az őseitek útja. A tömegtudat ösvénye, és ezek
azok, amik leküldenek titeket a csőbe. (nevetés) A szó
legszorosabb értelmében ez küld benneteket a csőbe.

Azt emberek azt gondolják, hogy ki akarnak jönni a csőből,

de amikor tényleg ott
van számukra a lehetőség, az alkalom, akkor mégsem teszik
meg. Ők igazából csak egy kicsit nagyobb csövet akarnak,
és tudni akarják, hogy mi áll előttük a csőben - ami
némiképpen butaság. Az előrejelzések, a jóslások és a
próféciák - mind hatalmas ostobaságok. Máris
elmagyarázom.

Tehát a csőben élik le az életüket, majd meghalnak, de

igazából ezzel sem kerülnek ki a csőből a szándékaik és a
céljaik miatt, majd innen újra visszainkarnálódnak, és
tovább folytatják az ösvényüket a csőben. És ezt nyugodtan
elképzelhetitek úgy, hogy egyik csövet követi a másik,
utána megint egy másik…és így tovább.

És érzéketlenné válnak. Lekorlátozzák a saját gondolataikat

és a képzeletüket és ötleteiket azért, hogy alkalmazkodni
tudjanak a csőhöz, és soha nem jönnek rá, hogy a cső külső
felületét egy csodálatosan szép papír borítja. És soha nem
ismerik fel, hogy mennyivel több minden létezik a csövön
kívül.

Ha ez a cső fel lenne most ide függesztve a levegőbe, és ott

lebegne, akkor látná-

tok, hogy milyen kevés dolog van a csövön belül, és milyen

sok minden van körü-

lötte, és az élet is ehhez hasonló.

Ami ezt a csövet a helyén tartja, ami csőként láttatja ezt, az

az idő, a tér és a hitrendszerek. De elsődlegesen az idő és a
tér. Ez tartja csőként a csövet. Ez fenntart-ja mindannyiótok
számára annak az illúzióját, hogy ez itt van.

Ez tényleg….úgy értem, ez tényleg itt van, de álljunk csak

meg egy pillanatra! Sokkal, de sokkal több minden veszi
körül - ez a terem, ti, és ha még az ajtót is kinyit-juk, akkor
ennél is sokkal több minden. Hát az élet is ehhez
hasonlatos.

Titeket is a tér és az idő tart a helyeteken. Van egy-két más

tényező is, de ezek az elsődlegesek. Tehát ahhoz, hogy
túlterjedj ezen a csövön, el kell engedned az időt és a teret.
Nem elpusztítani kell, nem megtagadni kell, hanem el kell
engedned ezek szoros fogását. És barátaim, ez bizony
kihívásokkal jár, mert ez annyira sűrű.

És annyira elhittétek ezt. Órákat viseltek a kezeteken. Fizikai

testben vagytok. Az időnek és a térnek a részei, termékei
vagytok.

Tehát túl fogunk lépni ezeken a tényezőkön. Ez nagyon….ez

egy tapasztalás lesz - így tudom a legjobban megfogalmazni
- mert ez hatással lesz az elmédre, a gon-dolataidra, a
testedre, és arra, hogy hogyan fókuszálod magad bele a
valóságba.

Ezeket mind le fogja dobálni rólad. De ki fogunk lépni a

csőből.

Ismételten, nem fogjuk azt lerohanni. Nem fogjuk

felrobbantani, mert ez a valóság része. De mindössze egy
apró kis része. Akkor mit teszünk? Ugyanazt, amit
megtettünk azokkal, akik ma online csatlakoztak hozzánk -
és nagyon sokan vannak - megkértem őket arra, hogy
terjedjenek a székükön túlra. Nem arra kértem őket, hogy
hagyják el a széküket, vagy hogy vetítsék ki magukat,
hanem arra, hogy ter-jesszék ki ide magukat.
Tehát túl fogunk terjedni a csövön, az idő és tér erőin.

Álljunk meg egy pillanatra! Milyen lenne - ez jól hangzik, és

ez egy tapasztalás lesz - de milyen lenne az élet idő nélkül?
(valaki azt mondja: -Jó!) Jó - egészen addig, amíg reggel ki
nem kelsz az ágyadból, mert mindenki más az időben él, és
nem annyira kedvelik, amikor elkésel a megbeszélt
találkozókról. Nem igazán kedvelik, amikor az esszenciád
felbukkan a jövőből az ő jelen valóságukban, pedig ekkor ez
fog történni. Hirtelenjében annyira kiterjedsz, hogy az idő
egyáltalán nem fog szá-

mítani.

És onnantól kezdve a dolgok többé már nem egysíkú

mozgásban történnek. Hanem egyszerre, egy időben. Ahogy
ezt már korábban is említettem, a földi birodalmakon túl
nem létezik az idő. Az angyali birodalmakban nem létezik az
idő. Létezik a tapasztalás fejlődése - a tapasztalás
progressziója - de ez nem egy lineáris progresz-sziót jelent.
Hanem a tapasztalás fejlődését jelenti.

Milyen is az, amikor túllépsz az időn? Mik az emberi

aggodalmak az időn való túllé-

pés tekintetében?

JEAN: Zavaros.

ADAMUS: Zavaros. Elképesztően zavaros. A bioritmusotok az

időhöz lett beállít-va. Ott vannak nektek a nappalok, az
éjszakák, a fény és a sötétség. Ez a csőben van. Ez bele lett
gyömöszölve a csőbe az összes többi jellemzővel,
tulajdonsággal együtt, és ezért, amikor túllépsz az időn, az
nagyon, de nagyon összezavar. Rendkívüli módon. És mi
történik olyankor, amikor a dolgok összekuszálódnak egy
átlag ember esetében - amit az első listára írtunk fel - mi
történik akkor, amikor a dolgok összezavarodnak?

SHAUMBRA 9. (nő) Akkor jönnek a pszichotróp drogok.

ADAMUS: (nevetve) Ez részben igaz. Pszichotróp drogok,

félelem, személyiség elvesztése. A személyiség elvesztése.
Amikor kábult vagy, ahogy ezt egy páran meg-

éltétek, akkor hirtelen erősen szédülni kezdtek. És olyankor

mit próbáltok tenni?

Visszatértek a személyiséghez. Visszatértek az időbe és a

térbe. Visszatértek a régi énetekhez.

Egyetlen egyszer is megengedtétek magatoknak, hogy

tényleg nagyon szédüljetek?

Az nem számít, ha lezuhansz a padlóra. Csak engedd meg.

És általában nem esel el. Nem zuhansz a padlóra. Kissé
kiterjedsz.

Mi van még, amikor túllépsz az időn?

SHAUMBRA 10: A kontroll elengedése.

ADAMUS: Á, ez jókora falat - mert annak ellenére, hogy az
idő kontrollál téged, ez itt a csőben van így. Azt hiszitek,
hogy ti uraljátok az időt. Hát egyáltalán nem, de ez egy
probléma. Jó. Jó.

Valami más? Más probléma? Mi történik akkor, ha elengeded

az időt? Többé semminek sem lesz értelme. Ez a zavaros
rész, a kontroll mentális elvesztése. Többé semminek sem
lesz értelme. Egy bátor ember kell ahhoz, hogy túllépjen az
időn.

Ez nem egy olyan dolog, amivel fel kellene, hogy vegyétek a

harcot. Nem kell kitör-nötök az idő fogságából! Hanem
kiterjedtek az időn keresztül. Nem kell legyőznötök az időt.
A régi Misztérium Iskolák módszerei elavultak. Sok mindent
tettünk, és sok tanfolyamot tartottunk annak idején a
Misztérium Iskolákban azért, hogy bizonyos dolgokat
legyőzzünk. De az időt nem kell legyőzni. Az időt el kell
fogadni a maga paraméterein belül, azzal a megértéssel,
hogy rengeteg minden létezik az időn túl.

Az időtlen valóság egyfajta móka. Az időben lévő valóság is

lehet móka, lehet egy hatalmas tapasztalás, de ti már
készen álltok arra, hogy kitörjetek az időből.

A tér a másik dolog. Mi itt most a térben vagyunk együtt. A

testetek a térben tartózkodik. Létezik egy fókusz egy
energia ponton, és ez az, ami létrehozza a teret és a
dimenziókat. Mi történik akkor, mikor kilépünk a térből?

SHAUMBRA 11 (nő): Őrület.

ADAMUS: Igen, ez is összezavar. Abszolút. Teljes mértékben.

Félelem a izikai megsemmisüléstől. Félelem attól, hogy…
(valami berendezés váratlanul a földre zuhan, Adamus
nevet) (valaki mondja: Pont időben) Igen, pont időben.
A tér. Amikor elveszíted a tér kontrollját, akkor a legnagyobb
félelmed az lesz - és ezt láttam mindenkinél, akivel ezzel
együtt dolgoztam - hogy az kiszolgáltatottá tesz majd téged
az interdimenzionális kísértetekkel szemben. Jelenleg a
térben vagy. Nem állítanám, hogy ez biztonságos, de a
térnélküliségnél biztonságosabb.

Tudod, hogyan kell ezt kezelned, kontrollálnod, hogyan kell

benne működnöd, de egyszeriben csak tér nélkül találod
magad. Hirtelen ezen az idegen környéken vagy, és
aggodalommal tölt el, hogy a gonosz most le fog téged
győzni - a sötét erők, a démonok, a rossz lények - és ami
még ennél is sokkal rosszabb, hogy - a te lénye-id, a te
démonjaid fogják ezt veled megtenni.

Látjátok, itt, ebben a térben, ebben a csőben,

valamiféleképpen képes vagy kezel-ni a démonjaidat, mert
azok azért némiképpen a csövön kívül köröznek, vagy
legalábbis te ezt hiszed. Ezért aztán valahogy elboldogulsz a
kezelésükkel. De abban a pillanatban, amikor túllépsz a
téren, akkor hirtelenjében ugyanabban a nagy me-dencében
találod magad, ahol ők is vannak, ugyanabban a nagy
dimenzióban.

Ezért sok aggodalom, sok problémázás előzi meg a csövön

való túllépést. De sze-
rintem ti erre készen álltok. Próbáljuk meg! Próbáljuk meg!

A csövön túl

Maradjunk meg az egyszerűségnél! Először is hozz egy

választást, és ha nem akarod ezt most megpróbálni, akkor
ne tedd! Később is megteheted. A következő életedben!
(Adamus nevet) És ez annak felismeréséről szól, hogy
biztonságban vagy. Biztonságban vagy. Ve-szel most egy
mély lélegzetet, és kiterjedsz… egyszerűen csak túlterjedsz
a csövön.

Nem a csövet terjeszted ki. Ez az, amit az emberek akarnak.

Emlékeztek a listára?

Az emberek csak egy kicsit szebb, nagyobb csövet akarnak,

kevesebb fájdalommal persze, de attól még ott akarnak
maradni a csőben.

A Shaumbra azt hiszi, hogy ki akar lépni a csőből, de

fogalmuk sincs róla, hogy mi a fene az a cső egyáltalán,
vagy hogy az minek van itt, és hogyan lehet abból kilépni.

Ezért aztán állandóan magukkal hurcolják azt a csövet, és

arról álmodoznak, hogy kilépnek belőle, de igazából nem
lépnek ki. Értitek? Ők a csövön belül álmodoznak erről, és
ennek lényegében nagy értéke van. Ez hozott el minket erre
a pontra. De akkor most próbáljunk meg kiszállni belőle!

Arra kérném John-t, hogy játssza le nekünk azt a csodaszép

zenét, ami a szünetben szólt. Igen - mert a zene mindig
szép, mert az elmének azt kell gondolnia, hogy csinál
valamit, és így hallgathatja a zenét - akkor most terjedjünk
ki a csőből, a térből és az időből, azokból az elemekből,
amik nagyon bent tartanak titeket a csőben.
Igen, a hitrendszerek és a többi dolgok is bent tartanak, de
az idő és a tér jellemzői azok, amik tényleg itt tartanak
titeket. Akkor terjedjünk ki a csövön túlra!

Vegyünk egy mély lélegzetet… és kérnénk a zenét!

(szünet)

Hogyan? Nos, egyszerűen csak hozol erre egy választást.

Talán érzed, ahogy le-begsz.

(megszólal a fuvola zene)

Érzed a csőt….á, fuvi-csövi zene! Jó!

(szünet)

A tér és az idő - azok az elképzelések - amikbe belegyeztél…

amit megengedtél. De most már itt az ideje, hogy legalább
tegyél egy próbát… hogy legalább érezd milyen is ezen a
csövön kívül lenni.
(szünet)

Nem véletlenül használom ezt a csomagolópapír tekercset,

hanem azért, mert hatalmas ajándék a csövön belüli
létezés, hatalmas ajándék a tér és az idő megtapasztalása…
hatalmas ajándék, hogy idefókuszálod magad…

(szünet)

Az is egy ajándék, hogy képes vagy ezen túllépni, amikor

csak ezt választod… amikor ezt választod. A saját
akaratodból. A saját akaratodból tartózkodsz a térben és az
időben, és a saját akaratodból túlléphetsz rajta.

(szünet)

Képes vagy kiterjeszteni a tudatodat, a fókuszodat…

(szünet)

Amivel megadod magadnak a szabadságodat lényegében.

(szünet)

Ez ennek a lényege - a térben és az időben való létezés

szabadsága, és az azon való túllépés szabadsága.

(szünet)

Hogy szabadon megválaszthatsz bármilyen energiát, amikor

csak akarod.

(szünet)

Vegyél egy mély lélegzetet….a biztonságos térben…az időn

túl…

Mi az idő? Csak egy mértékegység.

A téren túl…

Mi a tér? Csak egy fókusz pont. Tehát túllépünk a

méréseken, a fókuszáláson…

(szünet)

Azért csinálom ma ezt meg veletek, mert az isteniség, a

lélek időtlen, nélkülözi a teret. Tényleg szabad.

Ha ezt most megtesszük, ha kiterjedünk a csövön túlra,

akkor elkezdheted magad
a saját lelkedként megtapasztalni. És így túllépsz azon, hogy
mindössze emberként tapasztalod meg magad.

És csak egyszerűen „vegyél egy mély lélegzetet….vegyél

egy mély lélegzetet”….

miközben ezt az egyszerű gyakorlatot végezzük, mert ez

lehetővé teszi számodra, hogy tényleg úgy érezz, ahogy a
lelked érez.

Azt már tudod milyen érzéssel járnak az emberi érzések, de

az időn és a téren túl van az, ahogy a lélek érez.

Vegyél egy mély lélegzetet Á, mekkora szabadság! Micsoda

felismerések a lelked számára!

(szünet)

Tudjátok, ez a lélek én úgy szárnyal, mint egy madár!

Egyszerűen, elegánsan. Nincs bezárva semmiféle csőbe
vagy kalitkába. Nem ismeri az időt. Nem ismeri a teret.

Csak önmagát ismeri, csak a saját szeretetét ismeri. És

amikor megengeded magadnak, hogy kiterjedj a csövön
túlra, akkor elkezded megérteni magadat, a lelkedet.

(szünet)

Vegyél egy mély lélegzetet…

(szünet)

Lélegezz mélyen…

(szünet)

…..a csövön túl…

Micsoda remek elképzelés ez, hogy képes vagy a csövön
belül élni, megtapasztalni ezt a csomagolópapírba burkolt
csövet, amikor csak akarod, és közben képes vagy rajta
kívül lenni - vagy egyszerre mindkettőben. Ez az igazi
kiterjedés - amikor mindkettőben vagy egyszerre.

Akkor most arra kérnélek titeket, hogy lassan, óvatosan,

szelíden nyissátok ki a szemeteket! Az nem érdekes, hogy
mit láttok meg abban a pillanatban, amikor ki-nyitjátok a
szemeteket, de hozzátok ide magatokkal ezt az időtlen,
teret nélkülöző

valóságot. Könnyebb ezt csukott szemmel érezni. De most

akkor képesek vagytok arra, hogy itt legyetek, vagy ahol
éppen vagytok, nyitott szemmel, és egyben a té-

ren és az időn túl?

Attól még ugyanúgy megtapasztaljátok ezt az emberi
valóságot és ezt a hírhedt csövet, és közben tartózkodhattok
a téren és az időn túl is - mindezt egyszerre. Ez a lélek
tapasztalás - a lélek-ember tapasztalás - amikor
mindkettőben egyszerre tartózkodsz, képes vagy élvezni ezt
a valóságot, és nem kell becsuknod a szemed ahhoz, hogy
képes legyél túllépni a téren és az időn, mert képes vagy ezt
nyitott szemmel megtenni.

És ha most megkérhetnélek titeket, legyetek szívesek

álljatok fel! (a közönség lassan feláll) (szünet)

Folytassátok a légzést! Jaj, ne szippantsátok vissza ide a

csőbe magatokat - lé-

legezzetek tovább! És akkor most sétálgassatok egy kicsit!

Sétálgassatok, de ne beszéljetek közben! Csak
sétálgassatok! Most az időben és a térben sétáltok, de
közben az időn és téren túl is érzitek magatokat.

(szünet, a közönség tagjai lassan sétálgatnak a teremben)

Most kezdjetek ehhez hozzászokni, nyitott szemmel
sétálgassatok, érezzétek a cső

valóságát - mindenhonnan körbevesz titeket, ne tagadjátok

ezt meg - de itt van ez az időtlen, teret nélkülöző valóság is.

Láthattok színeket. Ne menjetek neki a másiknak!

Egyébként az sem baj, ha ez megtörténik. Az összes csöves
dolgot teszitek, de közben mégis megengeditek
magatoknak, hogy kiterjedtek maradjatok a csövön túl is…

(szünet)

… mind a kettőt csináljátok egyszerre, egy időben. És ez

fontos, mert sokszor be tudtok menni egy megváltozott
állapotba, de ez teljesen más. És bármikor leülhet-tek,
amikor csak akartok, vagy akár lebeghettek is, ha annyira
meg vagytok világosodva.

(szünet, amíg a közönség leül, és a zene elhallgat) Oké,

rendben. Köszönöm. Köszönöm.

Ez csak egy egyszerű - rendkívül egyszerű - gyors, praktikus

gyakorlat. És ha most azt mondod magadnak: - „Én semmit
sem éreztem” - akkor csak vegyél egy mély lélegzetet!
Éreztél, csak még nem tudod, hogyan jöjjél rá erre. Még
nem tudod mit is tapasztaltál meg.

De próbálkozzatok ezzel! Legyetek játékosak! Próbáljátok

meg! Otthon is végezzétek ezt a gyakorlatot! Ez a cső
integrálása, a csövön való túllépés, mindez egy-
szerre. Embernek lenni, Szellemnek lenni - mindezt együtt,
egyszerre. Nincs többé elkülönültség.

Ma beszélni akartam a….lényegében nem jutottam el a fő

mondanivalómhoz, ezért ezt el kell halasztani a következő
alkalomra.

Még többet az alvásról

Apropó, lenne itt még egy dolog az alvással kapcsolatosan.

Sokszor, amikor alszotok, igazából nem alszotok. Hanem
aktívan álmodtok. Egy nem izikai létállapotban tartózkodtok
a csőben. Megpróbáltok mindenre rájönni, és
megpróbáljátok kiagyalni az aspektusaitokat.
Megpróbáljátok megtalálni a megoldásokat a hétköznapi
aggo-dalmaitokra, a többi emberrel való kapcsolatotokra, és
ez rettenetesen fárasztó tud lenni, mert még ekkor is
ugyanúgy a csőben tartózkodtok, csak közben alszotok.

Az igazi alvás az, amikor bemész ebbe a kiterjedt állapotba,

és ez tarthat akár öt percig, vagy pár óráig. És ebben az
igazi alvási állapotban nincs ez a sok aktivitás.

Az igazi alvás állapot nem fókuszál az álmokra. Nem ekkor

próbálod megoldani a dolgokat. Az igazi mély alvás - ahogy
ezt egy pár Keahak-os már kezdni megérezni - az, amikor
többé már nincsenek aggodalommal teli álmaik. Amikor
végre már nem azt akarják kitalálni, hogy mi fog történni az
életükben.

Előre tekintés

A jövő hónapban folytatjuk ezt a megbeszélést. Sajnálom,

elkezdek beszélni, és annyira tudom élvezni… mert ma
egyébként a valószínűségekről és a potenciálokról akartam
beszélni. De ebbe még csak bele sem kezdtünk. Ez egy
újabb két óra.
SHAUMBRA 12 (féri): Majd ma éjjel.

ADAMUS: A valószínűségek és a potenciálok. De mondok

egy-két lényeges dolgot a jövő havi megbeszélésünkhöz.

Amikor a csőben vagy, akkor nem túl sok potenciált látsz. (a

csomagolópapír tekercset a szeme elé tartva nézi a
közönséget), mert látjátok, ez igen csak korlá-

tolt. Nem látjátok azt a sok-sok nagyszerű….látjátok a

szememet ezen keresztül?

(Adamus a csövet a szeméhez tartva néz bele a kamerába)

Nem látjátok ezeket a fantasztikus….ez jó lenne a videóba.
Ez önmagában egy YouTube (A tube szó jelentése: cső - a
ford. megj.)(nagy nevetés) Na látjátok, ezért jövök én el ide
- csak, hogy magamat szórakoztassam.

Tehát amikor a csőben vagy, akkor nem igazán látod a

valódi potenciálokat. Csak a
csöves potenciálokat látod. Csak azt látod, ami már itt lebeg
ebben a tér-idő at-moszférában. Nem látod mi van a csövön
kívül.

Tehát a potenciálok nagyon, rendkívüli módon korlátoltak, és

sokszor, amikor a potenciálokról beszélek nektek, igazából
nem is értitek azokat, mert csak azt látjátok, ami a csőben
van.

És akkor ezeket összekötitek a valószínűségekkel, és ahogy

már korábban is elmondtam, nem kell ahhoz látónak lenned,
hogy előre láss bizonyos dolgokat, mert 66% esélye van
annak, hogy az időjárás holnap is ugyanolyan lesz, mint ma
volt, és 92% az esélye annak, hogy a jövő hét is pontosan
olyan lesz, mint a múlt hét.

Folyton ugyanazokat a dolgokat teszitek megszokásból.

Felkeltek, ugyanazok a mintáitok, a szokásaitok. Magas a
valószínűsége annak, hogy a teremben élő nők körülbelül 77
és fél évig fognak élni, míg a fériak kevesebb ideig, kb: 70-
71 évig.

Ennek igen magas a valószínűsége. Ezért aztán könnyű

előre látni a dolgokat, mert az emberek a csőben élnek. És
ahhoz, hogy megtudd, mi fog történni, csak bele kell nézned
a csőbe. Már az egész le van fektetve. Minden a tegnap
történteken alapul.

Ezért nagyon könnyű megjósolni, hogy mi fog veled történni

a következő életedben.

Pontosan ugyanaz, ami ebben az életedben történt. Ó, talán

másmilyen lesz a kül-sőd, talán más lesz a neved, talán más
technológiák vesznek majd körül, de attól még ugyanabban
a nyavalyás csőben fogod élni az életed. Ezért igazán
rendkívül könnyű megjósolni, hogy mi fog történni.
Ó persze, hát apróbb változások azok vannak - apró
változások - de azok nem jelentősek. Hozzáadsz a csőhöz,
de az nem igazán változik ettől.

Mi fog történni, ha lefogysz? Már most megjósolom - nem

azért, mert annyira okos vagyok, hanem a valószínűségek
miatt - vissza fogod hízni a leadott kilóidat, sőt valamivel
többet fogsz visszahízni, mert rosszul csinálod az egészet.

A kapcsolataitok… nem akarok itt most senkire sem ujjal

mutogatni. Óvatosnak kell itt lennem. -„Rám nézett, amikor
azt a dolgot mondta?” -Nem. Mindenkihez szóltam. A
kapcsolataitokban mindig ugyanazok lesznek a
problémáitok. Ha ejted a jelenlegi kapcsolatodat, akkor is
ugyanaz a „csöves” kapcsolatod lesz legközelebb is, mint
korábban. Ez csak folytatódni fog.

Miért? Mert kényelmes nektek a csőlakás. Nagyon

megszoktátok ezt az időt és a teret. Igaznak fogadtátok el
ezeket az elemeket - konkrét, sziklaszilárd igazságnak - és
azt hiszitek, hogy nem tudjátok hogyan kell ezeken túllépni,
és ez itt tart benneteket.

Az én munkám, a szolgálat jó érzést ad nekem, hogy

kiszedjelek titeket innen, és
végre megtapasztalhassátok, hogy milyen is ez. És akkor
meghozhatod a dönté-

sedet. Továbbra is itt, ebben a csőben akarsz élni? Vagy a

csövön kívül? Vagy egyszerre mind a kettőben? (valaki azt
mondja: - Mind a kettőben.) Mindkettőben.

Akkor most igyatok még egy kortyot az italotokból, mindegy

mi az. Még egy kortyot - az Életre! Az élet nagyszerű
potenciáljaira! És a kevesebb valószínűséggel bíró életre!

És jöjjön az emlékeztetőm: - Minden jól van a teremtés

egészében.

LINDA: És ez így van.

ADAMUS: Kivéve, hogy azért a francia bor jobb lett volna. Au

revoir, drága Shaumbra a következő hónapig.

(Fordította: Telegdi Ildikó – telegdi.ildiko66@gmail.com)

Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná
anyagilag is a Shoudok

fordításainak munkáját, az alábbi bankszámlaszámon

megteheti:

Telegdi Ildikó OTP BANK Rt. 11773339-00984762

Minden eddigi és ezt követő felajánlást előre is

szívből köszönök:

Telegdi Ildikó

A Bíbor Kör Anyagok Tóbiással, Adamus Saint-

Germainnel és Kuthumi Lal Singh-gel ingyenesen ke-
rülnek felajánlásra 1999 óta.
A Bíbor Kör emberi angyalok globális hálózata, akiket
Shaumbrának neveznek, és akik elsők között mennek
át az Új Energiába. Ahogy megtapasztalják a
felemelkedés örömeit és kihívásait, Szabványok-ká
válnak mindazon emberek számára, akik a saját belső
Istenük felfedezésének utazását járják.

A Bíbor Kör havonta találkozik Deverben,

Coloradoban, ahol is Adamus a legfrissebb
információkat osztja meg Geoffrey Hoppe által. Ezek
a Bíbor Kör összejövetelek nyilvánosak, publikusak,
ahová mindenkit szeretettel várunk.

Amennyiben most ezt olvasva érzel egyfajta

igazságot és kapcsolódást, akkor te tényleg
Shaumbra vagy. Tanító és Vezettetést nyújtó vagy az
emberek és az angyalok számára egyaránt. Engedd
meg, hogy az isteniséged magva virágba boruljon
benned ebben a pillanatban, és ez tartson örökké.
Soha nem vagy egyedül, mert van egy családod a
világban, és angyalok vesznek körül a körülötted
létező
birodalmakban.
Szabadon terjesztheted ezt a szöveget nem-
kereskedelmi alapon, térítésmentesen. Arra kérünk,
hogy az információt a maga teljességében add közre,
beleértve ezt a lábjegyzetet is! Minden más
felhasználás esetén írásos jóváhagyásra van szükség
Geoffrey Hoppe-tól, Golden, Colorado.

A kontakt oldal: www.crimsoncircle.com © Minden jog

Fenntartva 2010 Geoffrey Hoppe, Golden, CO 80403
7. Shoud

„Az önmagad iránti elkötelezettséged”

Elhangzott a Bíbor Körben 2012. március 3-án – Adamus

közreműködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásában
Vagyok, Aki Vagyok, örömmel, a Szuverén Birodalom
Adamusa.

Itt vagyok. Itt vagyok. Kissé nehéz volt ma belépnem ebbe a

testbe, sőt, még ebbe a terembe is. De nem az ellenállás
miatt, hanem a nagy izgatottság miatt, és ebbe az
izgatottságba vegyült egy kis aggodalom is. És Boldog
Születésnapot Neked!

(mondja Lindának)

Cauldre is itt van, mondhatni. Megkértem hogy egy kissé

maradjon távolabb, mert tudom, hogy ellen fog állni egy-két
dolognak, amiről ma beszélni fogunk. Úgyis mondhatnánk,
hogy egy energia takarót visel.

És itt van Eesa Lindája is, aki ma a szülinapos lány! Igazából

nem ma van a szü-

letésnapja, de ma újra megünnepeljük! Itt vagytok, és akik

online néznek minket, szintén itt vannak.

Akkor lélegezzünk bele ebbe a térbe… mélyen lélegezünk

bele ebbe a térbe!

Aandrah és On is itt vannak. (Norma és Garret) Miért vagy

itt?

Megkérhetnélek, hogy kövess a mikrofonnal?

LINDA: Ó, örömmel!
ADAMUS: Igen, igen.

LINDA: Ó, örömömre szolgál!

ADAMUS: Tehát… igen, hallottam. Hú! Akkor te miért is vagy

itt Tori?

LINDA: Ó!

TORI: Mert most ébredezem.

ADAMUS: Jó!! Jó, jó!

LINDA: Ó! (némi taps)

ADAMUS: Jó! Kitűnő! És milyen érzés felébredőben lenni?

LINDA: Te is tarthatod. (átnyújtja a mikrofont Torinak)
TORI: Oké. (nevetés) Olyan érzés, mint valami, amire már
egy örökkévalóság óta vártam.

ADAMUS: Igen. És van benned ellenállás?

TORI: Igen.

ADAMUS: Igen. Bőven. És mi az ellenállásod oka?

TORI: Az, hogy az elmémnek már megszokottak,

komfortosak úgy a dolgok, ahogy eddig voltak.

ADAMUS: Tehát az elmédből való kilépés okozza az

ellenállást.

TORI: Igen.

ADAMUS: Nem könnyű kilépni az elméből.

TORI: Határozottan nem könnyű!

ADAMUS: Valójában pedig nagyon is könnyű, csak….

TORI: Szeretem megnehezíteni a magam számára.

ADAMUS… csak túl nagy az ellenállás. Sok az ellenállás.

Miért vagy itt, ebben az életedben?

TORI: Hogy jól érezzem magam.

ADAMUS: Tényleg?

TORI: Igen.

ADAMUS: És mondd csak, jól érzed magad?

TORI: Igen.

ADAMUS: Jó. Mi volt tavaly számodra a legélvezetesebb

dolog, amit megtettél?

LINDA: Itt az anyja is. Nem mondhatja el. (nevetés)

ADAMUS: Hát persze. Hiszen az anyja is ezt tette.

TORI: Az anyu tud mindent. Csak nehéz erre a kérdésre

válaszolni. Lényegében sok minden. Valószínűleg azok a
kreatív felfedezések, amiket önmagamban tettem. A
kreatív irányultságom útját legalább háromszor
megváltoztattam az elmúlt év so-rán.

ADAMUS: Felújítod magad.

TORI: Igen.

ADAMUS: Igen, és ez a felújítási projekt, ahogy ezt a

legtöbbeteknek már tudnotok kell, nem egy egynapos
dolog, hanem folyamatosan zajlik.

TORI: Nem egynapos.

ADAMUS: Igen. Akarsz még egy kis felújítást?

TORI: Igen.

ADAMUS: Ma?

TORI: Igen.

ADAMUS: Kitűnő! Akkor később meg fogjuk tenni!

TORI: Oké.

ADAMUS: Jó. Köszönöm. Köszönöm.

TORI: Köszönöm.

ADAMUS: Igen. Jöhet a következő. A következő kérdésem az,

hogy miért vagy itt, és most a bohóc barátomtól fogom ezt
megkérdezni.

LINDA: Köszönöm. Belelátsz a gondolataimba.

ADAMUS: Köszönöm. Elnézést. Ó, hát ez én voltam. Nem kell

megmozdulnod… kérlek, kérlek. Miattam ne húzódj arrébb!
Igen, miért vagy itt?
LINDA: Igen, válaszolj! Állj fel!

ADAMUS: Igen, hogy mindenki láthassa a te csodás… amikor

azt mondtam, hogy öltözzetek fel, nem erre gondoltam.
(Cauldre ruhájára mutat) Hanem erre! (rámutat a hölgy által
viselt bohóc öltözetre) Igen! (némi taps) LULU: Azért
vagytok itt, hogy veled nevessek!

ADAMUS: Hogy velem nevess!

LULU: És mindenki mással is.

ADAMUS: Az jó, mert a többiek sokszor nem értik a

humoromat! (nevetés) LULU: Nem.

ADAMUS: Tényleg nem értik.

LULU: Mert nagyon rosszak!

ADAMUS: Ezért aztán egyedül kell nevetnem. Magammal

hozom az angyali barátai-mat. Ők néhanap nevetnek. De
igen. Köszönöm.

LULU: Én imádok nevetni.

ADAMUS: Igen, a nevetés jó!

LULU: És az élet egy vicc!

ADAMUS: Az élet egy vicc!

LULU: Egy tréfa. Egy vicc!

ADAMUS: Teljes mértékben, és írhatnál egy könyvet. Igen,

igen.

LULU: Igen, már három megírásába is belefogtam.

ADAMUS: Á, jó, jó.

LULU: De egyiket sem fejeztem be. (kuncog) ADAMUS:

Egyiket sem fejezted be. Ez rendben van.

LULU: Igen.

ADAMUS: Pedig az élet egy tréfa, de az emberek mégis

túlságosan komolyan ve-szik. Örülök, hogy ilyen színpompás
és mosolygó vagy, és kiárasztod a fényedet mindenki
számára itt a teremben. Jó.

LULU: Köszönöm.

ADAMUS: Köszönöm. Oké, Linda! A kérdés: -Miért vagy itt?

Te választod ki a következő válaszadót!

LINDA: Rendben.
ADAMUS: Te választasz.

LINDA: Lehetek őrült?

ADAMUS: Igen. Miért vagy itt?

MARTY: Hogy kiterjedjek, mint egy „mofo”. (nevetés) (a

mofo szó egy amerikai szleng kifejezés, ami körülbelül
megegyezik a „seggfej” szóval, de egy barátságos, nem
bántó értelemben)

ADAMUS: (nevetve) Megtennéd, hogy felállsz és elismétled

ezt a kamera számára is?

MARTY: Hogy kiterjedjek, mint egy mofo!

ADAMUS: Hogy kiterjedj, mint egy mofo.Nos, én már több

száz éve nem éltem a Földön. Mi…

MARTY: Ugyan már! Hát gyere!

ADAMUS: …a mofo pontos jelentése? Ez valami állatféle?

Vagy valami ennivaló?

LINDA: Igen, igen. Ez egy állat. Ja.

ADAMUS: Ez egy ajándék, amit másoknak adsz? Mofo.

Kérlek határozd meg ennek a szónak a jelentését!

MARTY: Shaumbra állat. Igen.

ADAMUS: Egy Shaumbra állat!

MARTY: Ez az én Pakuám!

ADAMUS: Szóval a Pakuád egy mofo! (nevetés) MARTY: Ja.

ADAMUS: És hogy néz ki?

MARTY: Hát… láttál már Snufleupagus-t? (nevetés) Valami
olyasmi. (nevetés) (A Snufleupagus egy mammut a Szezám
utca c. gyerek sorozatból, a Nagymadár „láthatatlan
barátja” - a ford. megj.) ADAMUS: Hasonló. Értem.
MARTY: Igen. Olyasféle.

ADAMUS: De „kiterjedni hatalmas szenvedéllyel” - én inkább

így fordítom le a sza-vaidat…

MARTY: Si, si.

ADAMUS:….azok számára, akik nem értik ezt a kifejezést. És

hogy áll a te kiterjedésed?

MARTY: Mint egy mofoé!

ADAMUS: Ho-hó! Mint egy mofoé! (nagy nevetés) MARTY:

Mint egy mofoé.

ADAMUS: Nos, mivel gőzöm sincs, hogy mi az a mofo, így

amikor ezt mondod, nem vagyok benne teljesen biztos,
hogy ez mit is jelent. Valami jót akar ez jelenteni?

MARTY: Ó, nagyon is jót!

ADAMUS: És rossz is van benne?

MARTY: Igen, ó, igen!

ADAMUS: Igen. Olyan, aminek a megtörténtére nem

számítottál?

MARTY: Abszolút kiborító tud lenni!

ADAMUS: Ez hát a mofo! (nevetés) Na, akkor az én

meghatározásom erre a szó-

ra az, hogy - „amire egyáltalán nem számítottál a

valószínűségek csövén keresztül vezető utad során, és
egyszer csak valami mofo-féle történik veled!”

MARTY: Ó, igen! Ó, igen!

ADAMUS: Na igen. Tehát a mofo - most akkor ez egy főnév,
ige vagy egy mellék-név? Mi ez?

MARTY: Igen.

ADAMUS: Igen! (nevetés) Ahogy akarod! Jó. És örülök, hogy

jól halad a kiterjedé-

sed. Készen állsz még nagyobb kiterjedésre a mai nap

folyamán?

MARTY: Jaj-jaj! (nevetés) Nagy és zűrös lesz?

ADAMUS: Itt egy kegyelemteli kiterjedésben lesz részünk. És

van egy olyan fura
érzésem, hogy a mofo a kegyelemteli ellentétét jelent.
Igazam van?

LINDA: Tudod, azért ez elég félelmetes lesz, ha valaki

rákeres a Google-on a mofo szó jelentésére, és az
egyenesen a Bíbor Körhöz vezeti. (nevetés) MARTY: Van
makyonk! Van mofo-nk!

ADAMUS: Ez nem az én problémám! (nevetés) Ez a ti

problémátok, és a tiéd drága Michelle. Na igen, a mofo.

LINDA: Talán el kellene ezt neveznünk…

ADAMUS: Azt hittem spirituális kalózok vagyunk, de kiderül,

hogy mind mofok vagyunk.

LINDA: Ennek a Shoudnak a „Mofok” címet kellene adnunk.

Igen, igen, igen! Aztán majd a You Tube-on rákeresnek a
„mofo” szóra, és akkor ez majd felugrik.

ADAMUS: Jó. Köszönöm.

ADAMUS: Igen, Cauldre éppen azt mondja most nekem…

LINDA: Ez kreatív. Köszönjük.

MARTY:…így lehet még több web találatra szert tenni. Igen.

LINDA: Ez az!

ADAMUS: Igen. Jó.

LINDA: Ez segítségnek hangzik.

ADAMUS: Szerintem most jó sokan rákeresnek a mofo szó

jelentésére. Akkor jöhet a következő!

LINDA: Valószínűleg a iatalabbak!

ADAMUS: Paul, te miért vagy itt?

PAUL: Mindig a móka kedvéért.

ADAMUS: Jó. És jól érzed magad? Megy a móka?

PAUL: Nagyszerűen.
ADAMUS: Ebben az életedben vagy itt a móka, a szórakozás
kedvéért, vagy pedig ezen az összejövetelen?

PAUL: Életem legjobb időszakát élem.

ADAMUS: Igen?

PAUL: Igen.

ADAMUS: Ez kitűnő! Kiváló! És most szeretném, ha egy

pillanatra beleéreznétek ebbe - nem, nem kicsit, hanem
nagyon is - ebbe az áttörésbe, mert nos, nem akarom ezt itt
Tóbiáshoz vagy senkihez sem hasonlítani, de Tóbiás idejében
szerintem nem sokan voltatok olyanok, akik felálltatok és
azt mondtátok volna: - „Életem legjobb időszakát élem, te
mofo.” (nevetés) LINDA: Ebből egy csúnya átirat lesz.
(nevetés) ADAMUS: Szerintem drága Jean az összes fordítót
értesíti ma este a mofo szó jelentéséről, és erre rendkívül
kíváncsi lennék. Talán ennek a Shoudnak is a Mofo címet
kellene adni. Shaumbra Mofo. Igen! Igen!

PAUL: Én arra lennék kiváncsi, milyen videót hoz ki ebből!

ADAMUS: Én is! Igen. Köszönöm. Jól érzed magad? Most éled

életed legjobb idő-

szakát?

PAUL: Igen.

ADAMUS: Jó. Jó.

SHAUMBRA 3: Én is megyek hétfőn Kauai-ra.

ADAMUS: Kauai-ra. Jó. Most akkor érezz bele az energiába!

Ó? Most akkor innen fogok kérdezni. Téged kérdezlek Kerri!

LINDA: Ó! Nem hagy nyugtot a gonosznak!

ADAMUS: Miért vagy itt Kerri? Miért vagy itt?

LINDA: A gonoszt meg kell kínozni!

ADAMUS: Igen, meg egyébként is pont itt van a kamera!

Pontosan itt van. Miért vagy itt?

KERRI: Nem, soha…ha próbálkoznék, el tudnék bújni? Azért

vagyok itt, mert mi a kibaszott egyebet kellene tennem?
(nevetés) Elnézést az előbbiért.
ADAMUS: Nos…engem nem zavar.

KERRI: Ez nem olyan, mint amikor az ember elmegy egyet

bowling-ozni! Nem jó időpont.

ADAMUS: Engem nem zavar. Nekem azt mondták, hogy nem

beszélhetek csúnyán, de te beszélhetsz…

KERRI: Bocs, Linda!

ADAMUS: Mit is mondtál?

KERRI: Nem hiszem, hogy a bowling-ozás örömet adna.

ADAMUS: Igen. Tehát semmi mást nem kell tenned. Tényleg?

KERRI: Nem. Ugyan már!

ADAMUS: Sok minden zajlik ám a túloldalon. Szükségünk

van sok…

KERRI: A fenébe is, a felemelkedés miatt vagyok itt!

ADAMUS: Felemelkedés. Ez jó.

KERRI: Igen! Hello?!

ADAMUS: Most foglak harmadjára megkérdezni, mivel az

előbb már kétszer hazud-tál nekem. (nevetés) Miért vagy
itt?

KERRI: Hogy bosszantsalak!

ADAMUS: Látjátok?! (nagy nevetés) Tudjátok…

KERRI: (énekelve) Senki sem szereti ezt jobban. Ez tesz

örökre boldoggá.
ADAMUS:… életről életre követnek engem…(még nagyobb
nevetés) KERRI: „Ki követ kit? - ez a valódi kérdés. (nevetés)
ADAMUS:…követnek engem életről életre, igen, és te vagy
az a régi Misztérium Iskolákból, aki akkoriban Grófnak hívtál
engem. St. Germain Grófnak. (francia kiej-téssel mondja)
LINDA: Milyen szót is mondtál?
ADAMUS: Gróf.

LINDA: Gróf? Á, gróf.

ADAMUS: A szememben mindig így szólítottál, de a hátam

mögött meg kibeszéltél a többiekkel - el tudjátok ezt
képzelni, hogy a mi drága Kerrink mások háta mögött
beszél? - és azt mondtad: - Grófnak nevezem őt, de csak
azért, mert már számo-lom a napokat, amikor elmegy egy
körútra vagy valahova. Szóval erre várok.

KERRI: Ezt nagyon rosszul tudod. (nevetés) ADAMUS: Ó,

nem kedvesem! ÓÓÓÓ nem! N-n-n-n-em! De attól még
csodás ez az időszak! És részben…lehetek őszinte?

KERRI: Legyél őszinte!

ADAMUS: Jó. Tényleg?

KERRI: Igen.

ADAMUS: Harmadjára kérdezem…

KERRI: Mondd már!

ADAMUS: Jó. Szóval elképesztő erőd és fényed van, de ez az

egész össze van ku-szálva és zavarodva! Ez az egész…a
mofo egy jó szó erre? Az egész zavaros.

KERRI: Én személyesen ezt fürtökben álló szarnak

nevezném. (nevetés) ADAMUS: Igen. Látod, nem én
mondtam ezt….

LINDA: Többet nem adom oda neki a mikrofont! (nevetés)

Nem! Nem! Nem!

ADAMUS: De - nem te vagy az egyetlen, te csak másképpen

fejezed ezt ki - ezt az energiát. Ez az egész hajlamos
összezavarodni, leakadni, összecsoportosulni egymással,
mentálissá válni, és akkor meg el kell, hogy küldjünk téged
Aandrah—hoz, hogy segítsen neked kibogozni a szálakat, és
hogy újra lélegezz, hogy visszatérj a valódi természetes
ritmusodhoz, hogy az angyal legyél, és ne az ember, hogy
az Én Vagyok légy, és ne az „én erre nem vagyok képes.”

Igen, és drága Kerri - és most nem rád célzok (nevetés) - de

annyira nagyon tehetséges vagy! Mindannyian olyan
nagyon tehetségesek vagytok. Olyan sok létidő.

Tehát…(az erős, süvöltő szél fütyülő hangot ad) LINDA: Ki

fütyül?
ADAMUS: Oly sok életet töltöttetek tanulással, játékkal,
csatározással, cselekvéssel, alkotással, létrehozással,
vezetéssel, létezéssel. És akkor eljöttök ebbe az életetekbe -
tudjátok, ez a felemelkedés létideje - és egyszeriben meg
beletörődővé váltok.

Elrejtőztök.

LINDA: Kerri nem bujkál, nem rejtőzködik.

ADAMUS: Á! Á! Hányan gondoljátok azt, hogy Kerri…

(Adamus megáll és nevetni kezd) Cauldre előjött a
szekrényből, hogy megmentse Kerrit! (nevetés) „Adamus
ezt ne csináld!” De Adamus meg fogja tenni. Már kezdjük is!
(nevetés) Viszlát Cauldre! Bátor Valiant herceg, viszlát! Ülj
fel a lovadra! Távozz!

Hányan gondoljátok azt, hogy Kerri rejtőzködik? (egy páran

felemelik a kezüket) És hányan gondoljátok azt, hogy nem
rejtőzködik? (megint páran felemelik a kezüket) És hányan
féltek felemelni a kezeteket, mert Kerri esetleg megláthatja?
(nevetés) Kerri - és mindannyian - rejtőzködtök, elbújtok,
mert mindannyian bűnbánóak vagytok ilyen vagy olyan
fokon. De én tudom, hogy kik vagytok! Tudom mi min-denre
vagytok képesek! De…térjünk csak vissza a múlt havi
megbeszélésünkhöz!

A csőben éltek. És tudjátok a csőben nem fogtok tudni

káprázatos és csodálatos dolgokat tenni! A csőben csak egy
újabb ember vagytok, egy újabb életben, és így csak egy
jelöletlen sír marad utánatok. És ez, hú, szomorú.

LINDA: Ó, olyan szomorúnak tűnsz!

ADAMUS: Sír. Sírkő. Sírhely.

Szóval azért vagyunk itt, hogy megmozgassuk ezt az
energiát! És ezt a nevetéssel tesszük. És egy kis
káromkodással! És a mofo-zással!

LINDA: (Egy iatal tizenéves lánytól kérdezi) - Téged károsít

ez a fajta nyelvezet? (

a válasz: - Nem. ) - Nem? Nem?

ADAMUS: Nem, nem, nem, nem, nem.

LINDA: Rendben.

Miért van itt Adamus

ADAMUS: Akkor most hadd mondjam el nektek, hogy én

miért vagyok itt. (valaki megkérdezi: - Miért vagy itt? ) Jó.
Miért vagyok itt? Jó kérdés. Örülök, hogy megkérdezted.
Azért vagytok itt, mert erre kértetek, hogy legyek itt.

LINDA: Ó, igen.
ADAMUS: A ti hibátok. (nevetve) Ti kértetek meg engem
erre.

Azért vagyok itt, mert hatalmas tudatosságot hoztatok ide.

Elképesztően sok Krisz-tus Mag tudatosságot hoztatok el
erre a bolygóra. Valamikor régen, ti magatok ül-tettétek el
ezt a tudatosságot a talajba, a levegőbe és a tömegtudatba.
Már azelőtt megadtátok ezt a tudatosságot magatoknak,
mielőtt egyáltalán eljöttetek volna ide, erre a bolygóra. Ti - a
legtöbben - jelen voltatok ezen a bolygón Jeshua idejében.

A részét képeztétek annak az egész felszabadulásnak, ami

akkoriban történt. Azért voltatok itt, hogy elhozzátok ide a
Földre azt a korszakot, amit mindenki csak Új Korszaknak
hív, és most itt vagyunk ebben az Új Korszakban.

Azért vagyok itt, mert azt mondtátok, hogy ez lesz AZ a

Létidő! Tóbiás is ugyan-ezért volt itt veletek. Azt mondtátok:
- „Ez lesz AZ a Létidő!” Briliánsságotok, abszolút
briliánsságotok folytán tudtátok, hogy ott a potenciál arra,
hogy bera-gadjatok, elakadjatok. Határozottan ott volt
annak a potenciálja, hogy mentálissá váljatok, hogy a
tömegtudat hatásai, egy sötét füstfelhőhöz, egy vastag
takaróhoz hasonlatosan lenyomjanak benneteket. És én
azért vagyok itt, hogy ezen átsegít-selek benneteket.
Megtesszük ezt a nevetéssel, azzal, hogy felrázlak
benneteket, sürgetlek, kényszerítelek titeket, és
remélhetőleg esetenként, mondhatni kicsikét megpiszkálom,
felerősítem a sebeiteket, a fájdalmaitokat, a diszkomfort
érzeteite-ket. Szeretem, amikor a Shaumbra megharagszik
rám, mert az igazság az, hogy minden egyes alkalommal,
amikor felmérgelitek magatokat rajtam, egy bizonyos idő
elteltével már nevettek saját magatokon, és rájöttök, hogy
én azért vagyok itt, hogy állandóan abban segítsek nektek,
hogy ezen az egészen keresztül tudjatok menni.
Azért vagyok itt, mert tengernyi sok spirituális tanfolyam,
spirituális iskola, spiritu-

ális felajánlások, vallások, állítólagos szent könyvek és

ehhez hasonló dolgok lé-

teztek itt már időtlen idők óta, és mégis, ennek ellenére

nagyon kevesen végeztek itt, ezen a bolygón. Ha az egész
emberiség útirányát nézzük, ezalatt a több millió év alatt,
amióta emberek lakják ezt a bolygót - mindössze csak
9.000-en tudtak itt „lediplomázni”. És ez egy nagyon
alacsony szám. Rendkívül alacsony.

Azért vagyok itt, mert azt akarom, hogy egy páran

„lediplomázzatok” itt, és én ezért bármit megteszek, amit
csak kell! Örömmel elveszem a pénzeteket! (nevetés) És ha
már itt tartunk, észrevettétek, hogy Cauldre többé már
semmit sem hagy a zsebében? Tükröt fogok tartani az
arcotok elé! Néha eljövök hozzátok az álmaitokban, és
hosszasan elbeszélgetek veletek. Sőt, időnként azt is
megteszem, hogy magamat egy démonnak, rossz iúnak
álcázom, és úgy látogatlak meg titeket az álmaitokban, csak
azért, hogy megmozgassalak álmaitokban is titeket, mert
hajlamo-sak vagytok még olyankor is csak letelepedni. Mind
szép álmokat akartok. De mos-tanság ebben nem lesz
részetek! Nem bizony! Túl sok mindenen mentek keresztül,
léptek túl! Túl sok minden történik ezen a bolygón!

Azért vagyok itt, hogy egy páran itt végezzetek, és

remélhetőleg ne csak egy pá-
ran, hanem mindannyian! De végeredményben ez mind
rajtatok múlik.

Azt mondtam Cauldre-nek, és egy pár másik csoportnak,

hogy: -„Csak öt vagy tíz.

Ennyi az egész. Csak öt vagy tíz ember, akik megengedik

maguknak, hogy felemel-kedjenek ebben az életükben - és
a felemelkedés meghatározása pedig az, hogy az Éned
minden részét integrálod, beleértve ebbe az összes
aspektusodat, az összes elmúlt életedet, a Lelkedet, a
testedet, az elmédet - mindezeket integrálod - „és itt
maradsz a bolygón, és itt élsz.”

Legyetek csak öten közületek, csak öten, mert akkor az az

öt majd többet tesz a többiekért, mint amire én valaha is
képes lennék! Mert akkor az az öt majd példává fog válni, és
elmesélik majd, hogyan is történt az, hogy ők is egy mofo
életet éltek, de mégis képesek voltak a fejlődésre. És
szeretném, ha az az öt itt állna mellet-tem - vagy az a tíz
vagy az az ezer - és azt mondanák: - „Igazából tényleg
egészen könnyű volt. Én nehezítettem csak meg magamnak
egész végig. Tényleg bámulatos volt, de annyira féltem
annak a lépésnek a megtételétől, annak a legvégső
lépésnek a megtételétől olyan nagyon féltem, mert tudtam,
hogy akkor mindent fel kell ad-nom.” - És tényleg fel kell
adnod. Igen. - „És azért is féltem ettől annyira, mert nem
tudtam, hogy ez milyen hatással lesz majd másokra. Azért is
féltem, mert az is lehetséges volt, hogy ez az egész csak
egy rakás makyo, és ha mégis megteszem ezt a lépést,
akkor lehet, hogy kilépek a létezésből, vagy a pokolra jutok,
vagy valami földönkívüli bolygóra kerülök.”

És az a csoport, aki majd itt felsorakozik, azt is el fogja

mondani: -„Tudod mit? Ve-szel egy mély lélegzetet…egy
igazán jó mély lélegzetet, és annyira mélyen megbí-
zol magadban, hogy többé már semmi más se számít - hogy
ezen kívül semmi, de semmi más ne számítson - és
egyszerűen csak megteszed!

És emlékezzetek csak, milyen is volt az, amikor úszni

tanultatok, és ott volt a tó, aminek jéghideg volt a vize, és
valószínűleg tele volt piránjákkal, és a barátaid be-
leugrottak, te pedig csak ott ültél a víz szélén, és
egyszerűen képtelen voltál utánuk ugrani? Úgy érezted ezt
képtelen vagy megtenni? Az elméd elkezdte körbejárni az
összes potenciális traumát, az összes dolgot - hogy vajon
mennyire lehet hideg a víz, hogy meg is fulladhatsz, hogy
talán felfalnak majd a halak, vagy valami egyéb borzasztó
dolog történhet - majd valaki végre odament hozzád, és
bölcsen belökött a vízbe. Utána pedig azt mondtad: - „Nos,
ez nem is annyira rossz! Na igen, egy kicsit talán hideg, és
lenyeltem egy csomó vizet. De istenem, a testem tudta,
hogyan szabaduljon meg tőle. És tudod, itt nagyon jó ám
lenni!”

Szóval drága barátaim, ezért vagyok én itt. Adjatok nekem

öt, tíz, remélhetőleg több ezer embert - remélhetőleg,
remélhetőleg - akik majd elmondják a többieknek: - „Vagyok,
Aki Vagyok. Végre megértettem, mit is jelent ez.” Akik
elmondják majd a többieknek: - „Tudod, ez érdekes, mert
megcsinálhatod ezt a felemelkedést, ezt az integrációt, ezt
az önmagadba való visszatérést, és ez tényleg mókás, mert
közben semmi mást sem veszítesz el, csak azt, amire
egyébként sem volt tényleg
semmi szükséged, és most meg már szinte semmire sincs
szükséged abból, amivel rendelkezel.”

Shaumbra, hát ezért vagyok én itt. Amikor elmegyek - és ne

számoljátok az időt -

de amikor elmegyek…

KERRI: De én szeretlek téged!

ADAMUS: Tudom, és ennek alapos oka van. (nagy nevetés)

Amikor elmegyek innen - és ez talán egy pár év múlva
bekövetkezik - amikor elmegyek, akkor mihez is fogok
kezdeni, Hm? Együtt fogok dolgozni azzal a csoporttal, aki a
felemelkedés mellett döntött, mert bizony annak is meg
vannak a maga kihívásai, ha itt maradsz a izikai testedben a
felemelkedésedet követően. Tehát Kuthumi és én, együtt
fogunk dolgozni azzal a csoporttal - azzal az öt, tíz, húsz,
ezer emberrel - vagy akárhányan is lesznek.

Drága barátaim, hát ezért vagyok én itt. Azt akarom, hogy

végezzetek….hogy azok az igazi, élő Mesterek legyetek,
akik tényleg összehozták és tényleg megértették az Én
Vagyok-ot.

Az elmúlt pár év során elég sok embert elveszítettünk. Elég

sokat. Nem ez volt a megfelelő dolog a számukra, nem
tetszettek nekik a mi spirituális mofo összejöve-teleink.

EDITH: Azt hittem, hogy már felemelkedtünk.

ADAMUS: Ez így is van kedvesem, de mikor akarsz már

végre aszerint is élni, létez-ni és cselekedni?

EDITH: Mindig aszerint élek.

ADAMUS: Igen, és én most nem csak hozzád beszélek,
hanem mindenkihez, mert egészen addig, amíg dráma,
trauma és elkülönültség áll fenn a test/ az elme és a Szellem
között, addig felemelkedtél ugyan, de hajlandó vagy most
már meg is tapasztalni azt? Abszolút igazad van. Ez már
megtörtént. De most mész keresztül annak
megtapasztalásán, hogy ez milyen is volt. Igen. Érted?

EDITH: Igen, tudom, hogy most ezt csináljuk.

ADAMUS: Igen.

EDITH: Ilyen ostobán, amilyenek vagyunk.

ADAMUS: Nem vagytok ostobák! Nem…hol a mikrofon?

(David tartja) Hol van Lin-
da? (kis nevetés) Egy perc, és máris előkerítem! (Adamus
elvonul a sorok között, de elkezd nevetni, amikor David
kiteszi elé a lábát) Drága Shaumbra, Edith egy jó dolgot
hoztál fel! Egy nagyon jó dolgot, mert igen, már
felemelkedtetek, ezért tényleg, igazán semmit sem kell
tennetek. De ugyanakkor mégis itt vagytok, ebben a…
(valaki tüsszent egyet) Gesundheit! Itt vagytok ebben - az
elmés beállításban, talán ez a legjobb szó erre - ebben a
fajta tudatosságban, amiben még mindig azt gondoljátok,
hogy ki kell érdemelnetek - és itt most nem csak hozzád,
hanem mindenkihez beszélek - hogy ki kell érdemelnetek az
oda vezető utatokat.

Azok, akik majd itt fognak fent állni, ők azok, akik végre
felfogták, hogy soha többet nem kell aggódniuk a pénz, az
egészségük, a párkapcsolatuk vagy bármi miatt, és ők azok,
akik azt mondják majd: - „Igen, ez igaz! Fel voltam már
emelkedve, de úgy tettem, mintha nem lennék
felemelkedve. Keresztül mentem annak megtapasztalásán,
hogy milyen is eljutni a felemelkedéshez, és azt hittem,
hogy nincs választásom abban, hogy hogyan akarom azt
megtapasztalni.”

A tény pedig az, hogy igenis van választásod! Íróként akarod

ezt megtenni? Vagy bohócként? Vagy szent emberként?
Vagy csak a móka kedvéért, az élet élvezeté-

ért? Értitek?

Akkor erre most vegyünk egy mély lélegzetet!

És most belenézek a szemetekbe! Igen, belenézek most

mindannyiótok szemébe, majdnem mindannyiótokéba…
(végig pásztázik mindenkin, és belenéz a szemük-be)
…..mindannyian elég jól csináljátok, ahhoz képest, hogy mi
mindenen mentetek már keresztül. Sok mindent
megéltetek, mégis rendben vagytok! Tényleg! És ezt azért
mondom, mert tudom, hogy sokan, akik valamiképpen
velünk voltak, már kiugrottak. Egy páran átkeltek a
túloldalra. Meghaltak. Bumm! Ha-ha, én szeretek nevetni a
halálon! Ha-ha-ha-ha-ha! ( a közönségből csak egy kevesen
nevetnek vele) Hát, ez nem túl meggyőző!

LINDA: Igen, ez aztán tényleg vicces!

ADAMUS: Máris beszélni fogok a halálról. Én imádok nevetni

a halálon! Ez igazán vicces!

Rátok nézek, és azt látom, hogy annak ellenére, amiken

keresztülmentetek, rendben vagytok. Sőt, igazán egészen
jól csináljátok! Tényleg jól! Képesek vagytok mo-solyogni.
Nevetni. Igen. Kaphatnék egy csókot? (Michelle megpuszilja)
Á! Ó!

Igen, eléggé nehéz, és sok kihívással járó dolog végigmenni

ezen az úton, ahogy ezt ti is tudjátok. Ahogy ezt ti is
tudjátok. De nem nagyszerű mégis? Nem nagyszerű? Nem
bámulatos és lenyűgöző? Igen. Ez a közönség: e,,,hú….e…
(nevetés) „Per-
sze. Most igent mondunk, de komolyan is gondoljuk?”

Hát nem káprázatos és csodálatos dolog itt lenni a Földön?!

Ez abszolút…(Adamus csókot dob az online nézők számára).
Igen, nektek is.

Hát nem elképesztően káprázatos?

SUZY: Igen. Igen, az.

Halál

Na, akkor nézzük csak ezt meg! Nézzük csak meg! Akkor
hadd beszéljek először a halálról! Én nevetek a halálon. Ha-
ha! És azért hozom ma fel a halál témáját - és apropó, ha
bárki is azt gondolná közületek, hogy mindenfajta logikát
nélkülözve ugrálok egyik témáról a másikra, és képtelen
vagyok nyugton ülni a székben, akkor igazatok van.
(nevetés) Abszolút. Miért teszem ezt?

KERRI: Mert fel akarsz rázni bennünket.

ADAMUS: Felrázni. Ezt szeretem…mert én egy mofo vagyok!

Ki mondta ezt? Ki mondta ezt? (nevetés) Hogy felrázzam
kissé a dolgokat. Képesek vagytok felfogni, hogyha én a
tanítás régi elvei szerinte tanítanék, és mindent szép,
egymást követő

mintában sorakoztatnék fel, akkor elaludnátok az

unalomtól? Elaludnátok az unalomtól. Ha csak itt üldögélnék
ebben a székben és hagynám, hogy Cauldre pihen-tesse az
ő szegény, fájó hátát és lábát, akkor mind elaludnátok az
unalomtól. Ezért mi jól érezzük magunkat. Felkavarjuk a
dolgokat! És mihez is kezdenének akkor az operatőrök….és
a háttérben alkalmazott emberek. Látjátok, segítek
megoldani a munkanélküliség problémáját. (nevetés) Ezért
összekavarjuk a dolgokat.
Nevetés. Nevessetek annyit, amennyit csak akartok, mert
most a halálról fogunk egy kicsit beszélni! Ezt a témát én
akartam felhozni.

A halál, ahogy ezt már korábban elmondtam, egy nagyon is

természetes dolog. Egy jó dolog. Ti terveztétek el. Ti
kiviteleztétek. Hogy miért? Mert máskülönben bera-gadtatok
volna erre a síkra, pedig van ennél több teendő! Van ennél
több látnivaló!

Van ennél több teremtenivaló!

Tehát eljöttetek ide, a Földre, és azt mondtátok: -„Jobb, ha

gondoskodunk a kilépé-

si stratégiánkról. - akárcsak a jó üzletemberek. „Mi legyen

az? Befejezés! Kilépés a izikai testből!” - Ezt könnyű
megtenni. Ennek ellenére manapság ez egy szomorú dolog.
Én…egyébként jövő hónapban - ebben a hónapban vagy a
jövő hónapban csinálok egy DreamWalker Halál Iskola
folytatást, és ez…

LINDA: Csakugyan?
ADAMUS: És ez egy kabaré show lesz. (nevetés) Komolyan.
Annak kell lennie! Annak kell lennie! Hogyan is
folytathatnám a DreamWalker Halál Iskolát - ami az egyik
saját iskolám - kabaré nélkül? (Linda grimaszol, Adamus
nevet, a közönségből egy páran nevetnek) Látjátok? Már
most is nevettek rajta!

Tehát a halál. A halál túlságosan rossz úgy, ahogy most

történik. Remélhetőleg ezen ti segítetek változtatni,
segítetek megváltoztatni a halált körülvevő tudatosságot. Az
emberek megbetegszenek, vagy manapság elveszítik az
elméjüket, de nem egy tudatos létállapot
eredményeképpen. Elveszítheted az elméd. Túlléphetsz az
elméden, és nagyon is tudatára ébredhetsz annak, hogy mi
minden történik azon túlmenően odakint, miközben annak is
tudatában vagy, hogy itt mi történik.

Tehát így hét és tíz évig is eltart számukra, amíg végül

meghalnak. És ezt most nem együttérzés nélkül mondom,
de ez egy nagyon hosszú időszak, hogy ekkora terhet rakj
ezzel másokra, magadra és a lelkedre. Ezáltal nagyon
keveset tanulsz, továbbá fájdalmas és megalázó. Istenem,
tényleg azt akarod, hogy valaki más tegyen téged tisztába,
fürdessen, etessen, mielőtt elmennél innen? (a közönség
válasza: -Nem!) Nem, én sem így gondolom. Nem hinném.

A halálnak méltóságteljesnek kellene lennie, azáltal, hogy

megtanulod, hogyan sé-

tálj ki a testedből, amikor erre készen állsz. És nem pedig

akkor, amikorra telítődtél egy csomó érzelmi szarsággal, és
csak el akarsz húzni a bolygóról. Hanem amikor készen állsz
az elmeneteledre. És előbb vagy utóbb készen állsz majd
erre, akár fel-emelkedsz ebben az életedben, akár nem. Úgy
is dönthetsz, hogy itt maradsz még úgy 200 évig, mielőtt
elmennél. Vagy 500 évig. Ez bizony hosszú idő.
Hosszadalmas idő.

De drága Shaumbra, azért hozom fel most ezt a halál témát,

mert….egy hatalmas halál felhő borul a Föld egészére
jelenleg. Mindenhonnan körbeveszi a Földet. Ez egy
probléma a tömegtudatban. Valószínűleg ez a leguralkodóbb
probléma a tö-

megtudatban. A tömegtudatot úgy képzeljétek el, mint egy

óriási, vastag, sűrű, barnás csúnya felhőtakarót, ami beteríti
az egész Földet. És ebben a felhőben jelen pillanatban a
halál az egyik leguralkodóbb energia. Miért?

KATHLEEN: A félelem miatt.

ADAMUS: Köszönöm. A félelem. A félelem miatt. A világ sok

országában él egy korosodó népesség, és így többet
gondolkoztok a halálról, mint a múltban. Ott a félelem a
világvége forgatókönyvektől, és ezen túlmenően még az is
történik, hogy sokan, akik a föld mélyére el lettek
temetve….egyébként nem kedvelem a temetéseket. Pfú!
Hm. Elégetni, hamvasztani, porítani, majd elengedni. (Linda
a fejét rázza, egy kevesen pedig nevetnek) Nem azért
mondom ezt, mert bármiféle érde-keltségem lenne a
krematóriumokban! De ha valakit beletemettek a földbe,
akkor az energiája nagy része ott marad. És ez megnehezíti
számukra az inkarnációt, bár attól még inkarnálódnak, és
akkor ez az egész csak jól összekeveredik. És ez így
megnehezíti a Föld dolgát is, amit most megörököltök Gaia-
tól, hogy kezelje és irá-

nyítsa ezt a sok energiát. Ez ténylegesen környezeti szemét.

Ez tényleg egy szeny-nyeződés - egy energetikai
szennyezettség - amikor ezt a sok testet eltemetitek a
földbe. De ők most - legalábbis sokan - előjönnek onnan.

Tehát itt van ez az egész tudatosság a halál témájában,

plusz a félelem maga - a háborúk, a terrorizmus, és minden
más, az emberek félnek az éhezéstől, az időjá-

rástól, amitől kell is, hogy féljenek - szóval mindezek a

dolgok zajlanak. Tehát hatalmas fókusz fog ide helyeződni -
a szokásosnál is több - a következő 12-18 hó-

napban, mert ha lenézünk a tömegtudat csövébe, azt látjuk,

hogy nagy érdeklődés fogja övezni a halált. Mit jelent ez?
Nos, ez azt jelenti, hogy Hollywood egyre több ilmet készít
majd a halálról, és az élet utáni életről.

Éppen most segédkezek egy ilyen forgatókönyv

megírásában. Nem mondhatom meg a ilm címét, mert még
nincs meg a pontos cím, de most készítünk egy ilmet a
halálról, a többi birodalmakról, a Földközeli Birodalmakról.
Igen.

Tudom, hogy most az jár a fejedben Eesa drága Lindája,

hogy: - „Milyen fantasztikus. Képes arra, hogy…”

LINDA: Ó! Milyen látó vagyok! (nevetés) Belelát az elmébe!

ADAMUS: „Képes ezeknek a Shoudoknak a megtartására.

Bort iszik és étkezik egész Európában, és közben még egy
ilm elkészítésében is segédkezik.” Lenyűgö-

ző, nem igaz?

LINDA: Hűha!

ADAMUS: És tudjátok mi a helyzet drága Shaumbra? Erre ti

is képesek vagytok.

Amire én képes vagyok, arra ti is ugyanígy képesek vagytok.

Most elloptam Jeshua szavait. Na jó, rendben: -Amire én
képes vagyok, ti annál még többre vagytok ké-

pesek. (nevetve)

Tehát a halál hatalmas téma lesz, nagy fókusz fog

ráhelyeződni. És természetesen ebbe minden eddiginél több
sarlatán is bele fog vonódni. Sokkal több szellem és kísértet
lófrál erre, mint eddig bármikor, és ti pedig elkezditek majd
őket érezni.

Sokkal több halál aktivitás zajlik jelenleg, és ezt sokan

érzitek. A halál beférkőzik az álmaitokba. Ez így van, és ez
néha a frászt hozza rátok, mert ilyenkor meg elkezd-tek
gondolkozni a saját halandóságotokon. Pedig ezek az álmok
nem erről szólnak.

Nem rólatok szólnak. Nem arról szólnak, hogy meghaltok.

Mindössze csak beleérez-tek a halál energiájába, és ez
álmaitokban jön el hozzátok. És tudjátok mit tegyetek,
amikor ez eljön az álmaitokba? Nevessetek rajta! Ha-ha-ha-
ha-ha-ha-ha! Á…

(senki sem nevet)

Tudjátok, a halál egy érdekes téma. Mindenki fél tőle. Hány
ember megy el egy halálról szóló tanfolyamra? Nem sok.
Egy kevesen az őrültebb fajtából, de igazából senki sem
szeret róla beszélni. Senki sem szeret belemenni ebbe a
témába. Pedig ez egy csodálatos dolog. Tényleg az.

Amikor átkerültök a túloldalra, az egy csodálatos dolog. Az

emberi nézőpontból nézve persze elég gázos. Mert olyan
sok a téves információ és az információ hiánya, illetve a
pokollal fenyegető információ, vagy pedig bűntudat övezi a
témát. Amikor képes vagy - amikor te, drága Shaumbra -
képes vagy elengedni a haláltól való fé-

lelmedet, akkor hosszú életet leszel képes élvezni, olyat,

amit érdemes élni. Tényleg.

Amikor elengeditek ezt a halálfélelmedet, akkor rá fogsz

jönni, hogy ez nagyon könnyű! Ezt meg lehet választani.
Előre megszervezheted az ünneplést a másik oldalon! Itt a
mi oldalunkon vannak parti szervezők, akik segítenek
ebben, és egy illért sem kell izetned nekik! Csak eldöntöd,
hogy mit akarsz, és ők ott lesznek. És egy hatalmas partit
adnak majd a tiszteletedre. Vagy pedig magatokra hagynak,
és csak üldögélhetsz. Én ott leszek! Tényleg ott leszek
mindannyiótokkal! Ott leszek az érkezéseteknél. És csak
nevetek és csak nevetek! Remélhetőleg ti is együtt nevettek
majd velem, mert elég hülyén jönne ki, ha nem nevetnétek!
(nevetés) Egy párszor már megtörtént ilyen eset, és az nem
jó. De előbb vagy utóbb ők is nevetnek.

Előbb vagy utóbb nevetnek. (Adamus nevet) Szóval drága

Shaumbra a halál ott van az arcotokban. Ez nem rólatok
szól. Hanem a bolygón uralkodó tudatosságról. Arról a
kérdésről, hogy ez az egész bolygó foly-tatja-e a fejlődését,
megvilágosodik és tudatossá válik-e miattatok és a
hozzátok hasonlóak miatt, akik segítitek ennek
bekövetkeztét? Arról, hogy ennek a bolygó-

nak a magasabb tudata elmegy-e az Új Földre, és magára

hagyja-e ezt a helyet? Ez az egész az, ami felveti ezeket a
kérdéseket.

Ez felveti az újoncok kérdéseit, akik most érkeznek ide, erre

a bolygóra első alkalommal. Ők eddig még soha nem
tapasztalták meg a halált, és egy páran meg-haltak - az első
ízben itt járó Kristály Gyermekek közül. Az energiák olyan
nagyon intenzívek itt, hogy teljesen mindegy milyen sok
képzésen és tréningen mennek keresztül, amikor
ideérkeznek, amikor itt landolnak, az teljesen meghaladja az
összes, korábban erről alkotott elképzelésüket. Az intenzitás,
a nyomás, az őrület, az igazi szívből történő áramlás hiánya,
a megszorítások, a törvények - képtelenek elhinni ezeket a
törvényeket. Egy kevesen azt mondták, hogy jogi képzésben
akarnak részesülni. Idejöttek. Szemügyre vették a
jogászokat - ó, bocs, ezt nem lett volna szabad
elmondanom, hiszen közöttetek is vannak jogászok, de ti jó
jogászok vagytok - a törvényeket, a régi rétegeket, és már ki
is léptek innen. Tehát ez volt a legelső haláluk. És ez egy
igen nagy tapasztalás volt számukra, akár csak nektek,
annak idején.

Emlékeztek a legelső izikai, biológiai halálotokra a legelső

leszületéseteket köve-
tően? (a közönségből egy páran válaszolnak: -Nem.) Pedig
képesek vagytok erre emlékezni! Ki akarjátok próbálni?
Vegyetek egy mély lélegzetet!

A legelső izikai leszületéseteket követően, ami elég érdekes

volt - mert egyfajta csapdában éreztétek magatokat, nehéz
volt alkalmazkodnotok a bolygó energiái-hoz akkoriban -
milyen volt az első izikai halálotok? Egy szót kérek.
Felszabadulás.

Elengedés. És ez tényleg egy megkönnyebbülés volt.

„Hú! Ez aztán intenzív volt!” De pontosan azokhoz

hasonlóan, akik felülnek a hullámvasútra, ahol halálra
ijednek, mégis, mit tesznek? (a közönség válasza: -Újból
felülnek rá.) Ó, igen! Ugorjunk ki egy repülőgépből!
(nevetés) Egy tökéletesen jó repülőgépből, aminek nem jár
motorja, és te kiugrasz belőle. Minden alkalommal halálra
rémülnek. De mégis, mit tesznek? Újra és újra megteszik a
legtöbb esetben, kivéve, ha az ejtőernyőjük nem nyílik ki.

Drága Shaumbra, a halál téma lesz. És ti ezt érezni fogjátok.

Ez nem a saját halá-

lotokról szól. Kérlek titeket, ezt értsétek meg! Ezt kérlek,

értsétek meg! Lesz egy folytatásunk a halál iskolában, ahol
kifejezetten a saját átkelésetek előkészítésére fogunk
fókuszálni - hogy szabad választásotok által lépjetek ki
innen.

Látjátok, most sem vagytok biztosak ebben. -„Fogalmam

sincs, mikor fogom el-hagyni ezt a bolygót!” - Tudjátok, ez
folyton ott szerepel a hírekben. Valamelyik nap egy híres
rock sztár, egy zenész hagyta el ezt a bolygót. Davy Jones.
Bumm!
Egyszeriben csak átkelt a túloldalra! És ez mit okoz?
Mindenki arra gondol: - Á, és velem mikor fog ez
megtörténni? Talán éppen a reggelim közepén egyszer csak
-

Bumm!- és már itt se vagyok?

Tudjátok miben reménykedtek? Hogy ez az éjszaka közepén

fog megtörténni, és még csak észre sem fogjátok venni.
Rendben. Igen, és nem piszkolod össze magad.

(Adamus nevet)

Az energiák megmérése

Akkor most Shaumbra, vegyünk egy mély lélegzetet!

Ma egy kis energiamérést fogunk elvégezni! Azt mondom,

hogy jól néztek ki! Jól érzitek magatokat! Sokkal jobban,
iatalabban és mérgesebben érzitek magatokat, mint egy pár
évvel ezelőtt! Ez jó! (a közönség válasza:-Igen!) Bátrabbak,
őszintébbek, szívből jövőbbek vagytok!

Tudjátok, én szeretem látni a haragot! Mert az elszántságot

jelenti. Kifejez némi energiát! A Misztérium Iskolákban
mentünk, és üvöltöttünk a holdra, csak hogy kiadjuk az
energiát, ugattunk és üvöltöttünk és sikítoztunk csak az
energia kienge-
dése miatt, és hogy ez kiszedjen benneteket abból a
bujkálásból, rejtőzködésből.

Ma pedig egy kis energia tesztelést fogunk végezni.

Mindenki keressen magának egy partnert! Keressetek
magatoknak egy partnert, és álljatok fel! A partner alatt egy
másik embert értek. (nevetés) Általában ez nem saját
magadat jelenti!

És akik most online néztek minket, amennyiben nem

egyedül vagytok, ti is keres-setek magatoknak egy partnert!
Amennyiben egyedül vagytok, akkor képzeljetek el egy
partnert! Szerintem a legtöbben…. Hé, ne beszéljetek az én
osztályomban, amikor én beszélek! Nevethettek, de ne
beszéljetek!

(Adamus kalapokat próbál fel) Ez túl kicsi. Felpróbálhatom a

tiédet? Köszönöm.

Cauldre-nek elég nagy a feje, nem igaz? Köszönöm.

Akkor drága Shaumbra, biztos vagyok benne, hogy a

legtöbbeteknek ismerősen hangzik a kineziológia - az izom
teszt - ami lényegében működik. Lényegében mű-

ködik. Ma ezt fogjuk csinálni.

Van egy partnered. Döntsétek el, hogy ki lesz a tesztelő és

ki lesz a tesztalany. (kisebb nevetés) Más szóval, az egyik
személy fogja tesztelni a másikat.

LINDA: Tesztalanyok?

ADAMUS: Teszt….tesztalanyokat mondtam. Nincs

beszélgetés az én osztályomban!
Ez komoly munka! (Adamus azon a lila kalapon nevet, amit
a fejére tett) Akkor drága Shaumbra (a kalapot odaadja
Lindának)… visszaadnád a kalapot annak a iatal hölgynek?

LINDA: Igen. Olyan édes.

ADAMUS. Na most, akin a tesztet végzik, az nyújtsa ki

egyenesen előre mind a két karját! Előbb megmutatom!
Tartsatok velem, csak előbb összerakom a demonstrá-

ciós színpadomat! (megfog egy széket, és rááll) Köszönöm.

Nyújtsátok ki mind a két karotokat egyenesen magatok elé,
a másik pedig, miután megadtam a kulcsszót, nyomja le az
alany mindkét karját! (Lindához fordul) Ha
megkérhetlek….drá-

gám, te összementél a kezdés óta. (nevetés) LINDA. Így,

hadd legyek én a széken!

ADAMUS: Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.

LINDA: Egymás mellett fogjuk ezt csinálni?

ADAMUS: Igen. Ó, rajtad van a csizmád! (Linda feláll a

székre) Oké. És egy kis tá-
volságra is szükség lesz. (elhátrál a széktől) LINDA: Most
viccet csinálsz a magasságomból?

ADAMUS: Olyasmit. Tenyerek lefelé nézzenek, és amikor

megadom a kulcsszót, akkor a tesztalany lélegezze azt
magába, és érezze! És akkor a másik - a partnered - pedig
lenyomja mind a két karodat, hogy meglássa mekkora
benned az ellenállás.

Igen.

És mit mutat meg ez nekünk? Nos, ahogy átmegyünk a

kulcsszavakon, látni fogod, hogy jó erős, vagy gyenge az
energiád a szavak kapcsán! Kérlek, semmiképpen ne
bántsátok a másik személyt!

Oké, akkor készüljünk fel! A karokat kérem kinyújtani a

tesztalanyok esetében, a másik pedig, aki a tesztet fogja
végezni, készüljön fel! Kimondom a szót, ti maga-tokba
lélegzitek azt, majd kb. 3 másodperc múlva kezdődhet a
tesztelés!

Az első szó az „Új Energia” Lélegezzétek be! És indulhat a

tesztelés!

(szünet)

Jó. Kitűnő! Kiváló! Jó. Jobb, mint gondoltam! Kiváló.

Köszönöm. Rendben.

Most vegyetek egy mély lélegzetet! Jön a következő szó.

Ugyanaz a személy marad a tesztelő és a tesztalany, majd
később cserélünk szerepet!

A következő szó…vegyetek egy mély lélegzetet….a

„Biológiád”…a „izikai lényed.”
Vegyetek egy mély lélegzetet! Érezzétek! És most mehet a
teszt! Teszt! Teszt!

(szünet)

Jó! Most akkor alkalmazzatok egy kis nyomást is! Ne

legyetek már apácák! Nyomjátok le a karját! (nevetés) Ha
muszáj, törjétek el a karjukat!

Jó, és most azt kell, hogy mondjam, hogy nem volt olyan sok
energia vagy stabili-tás, mint az első szónál.

Oké, vegyetek egy mély lélegzetet! Rázzátok ki egy kicsit a

karotokat, hogy újra visszatérjen belé a vér! Oké, és most…
és emlékezzetek, hogy nyomjátok le a másik karját! A
következő szó - megint ugyanaz a személy a tesztelő és a
tesztalany - a következő szó a „mentális egyensúlyod”
(kisebb nevetés) Nos, máris abbahagyhat-juk ezt a
tesztelést! Ez nem ér meg egy mofot! (nevetés) Vannak
emberek online-on, akik tényleg komolyan akarják ezt
csinálni - nem tudom miért - de akkor csináljuk meg még
egyszer!
Vegyetek egy mély lélegzetet….a „mentális egyensúlyod”.
Rendben. Lélegezzétek be és teszteljétek le!

(szünet)

Nem azt mondtam, hogy adjátok meg magatokat, hanem

hogy teszteltessétek magatokat! Nem azt mondtam, hogy
egyszerűen csak dobjátok le a karotokat! Vagy valamit
rosszul mondtam? Azt mondtam, hogy csak engedjétek el?
Oké. Na még egyszer!

Vegyetek egy mély levegőt! Vegyetek egy mély lélegzetet!

Most pedig a szó legyen…mély lélegzet…”Adamus”.

„Adamus” (valaki beszól: - Ó!) Micsoda?! „Adamus”

Vegyetek egy mély lélegzetet! (nagy vihorászás) „Adamus”

Ezt teszteljétek! Nyomjátok erősen! Gyerünk! Erősen! Miért
féltek attól, hogy erősen lenyomjátok a másik karját?
Rendben, és még egyszer!

Most vegyetek egy mély lélegzetet és tényleg érezzetek

bele ebbe! Ne legyen semmilyen zaj a teremben!
Szükségem van egy hosszú botra, amivel…

Vegyetek egy mély levegőt, és a tesztalanyok csukják be a

szemüket, és ebbe érezzetek bele! Ez fontos! „Az önmagad
iránti elkötelezettséged” Lélegezd be, és mehet a tesztelés!

(szünet)

Érdekes. Érdekes. Jó.

Vegyetek egy mély lélegzetet és köszönjétek meg

magatoknak. (A közönség tapsol) Jó. Akkor most szerepet
cserélünk. Maradjatok ugyanazzal a partnerrel, és
cseréljetek szerepet! Cseréljetek szerepet! Igen, rázzátok ki
a karotokat! Tudom, hogy két hónapja ez a legtöbb
testgyakorlás, amit végeztek! (nevetés) Igyatok egy korty
vizet, ha úgy érzitek! Tudom, hogy ez kimerítő volt. Mind
izzadtok. Ki kellene nyit-ni egy kicsit a hátsó ajtót! Mert
kissé meleg lett itt a izikai munka miatt! Tényleg, nyissátok
ki a hátsó ajtót! Kellene készítenünk egy videót - a
testgyakorlásról!

Rendben.

Vegyetek egy mély lélegzetet! Vegyetek egy mély

lélegzetet!

Oké, akkor most szerepet fogunk cserélni! Tudjátok mi a

dolgotok! (a közönség rea-gál a beérkező hűvös levegő
áramlatra) Akkor most szerepet fogunk cserélni! (válaszol
egy nem hallható kérdésre) Nos, te kérted, én pedig
megtettem.
Akkor oké, a tesztalanyoknak mondok egy szót.
Belélegzitek, a tesztet végző személy pedig…erőt fog
alkalmazni. Használjatok erőt! Valódi erőt! Lefelé nyomó
erőt fejtsetek ki!

Az első szó az „emberi tudat”. Lélegezzétek be!

Lélegezzétek be, és jöhet a teszt!

(szünet)

Érdekes. Érdekes. Érdekes.

Az emberi tudat nincs valami jól.

Akkor következzen egy másik érdekesség! Lélegezz mélyen,

ne járjon a szád! Csak nevetés és pénz átadás ide előre
hozzám az, ami lehetséges közben! (nevetés) Vegyetek egy
mély lélegzetet! Következő szó. Most tényleg érezzetek bele
ebbe! Ez kemény lesz! Vicces. „Isten” „Isten” Lélegezzétek
be! Érezzétek! „Isten.”

(szünet)

Nos, vagy nagyon erősek a tesztereink, vagy tényleg nem

annyira jók az energiák Isten és a tömegtudat esetében.

Csináljuk újra! Csináljuk újra! Vegyetek egy mély lélegzetet!

Csendet kérek! Csendet! Máskülönben be kell, hogy
fagyasszalak titeket egy kristályba!

Következő szó. A következő szó a „tested.” A „biológiád”

Lélegezd be! Érezd a testedet, és a testeddel való kapcsolati
és a bizalmi szintedet! Jöhet a teszt! Hogy állsz a testeddel?

(szünet)

Érdekes. Jó. Jó. Következő.

Oké, következő. Készüljetek! Készüljetek fel, hogy most a
„mentális egyensúlyod”

kerül tesztelésre. (nevetés)

Vegyetek egy mély lélegzetet és mehet a teszt! (még több

nevetés) Nem azt mondtam, hogy tekerd ki a másik kezét,
hanem hogy teszteld! (Linda nevet) Nyilvánvaló, hogy
valami elromlott itt ezzel, mert fel kellett volna emelkednie
a karnak, ellenállásnak kellett volna, hogy legyen bennetek!
Próbáljuk meg újra! (nevetés) „Mentális egyensúly” Akkor…
Próbáljuk meg úja! „Mentális egyensúly” Mentális egyensúly.
A te mentális egyensú-

lyod. A Földeltséged. Az önmagaddal való lelki nyugalmad

és jelenléted. És jöhet a teszt. Teszteljétek!

(szünet)

Oké. Oké. Vannak itt angyalok, akik feljegyzik az

eredményeket a teremben. És most nagyon jót nevetnek
éppen!

És még egyet! Még egyet - ez komoly! (valaki kérdezi:

Adamus?) (nevetés) Igen. A fontos az, hogy emeld fel a
karod és készülj fel - „Az önmagad iránti elkötelezettsé-

ged.” És indulhat a teszt!

(szünet)

Az önmagad iránti elkötelezettséged.

Érdekes. Leülhettek. Köszönöm a részvételeteket!

Soha ne lanyhulj el a Bíbor Körben! Mindig állj készen a

mikrofonnal!

LINDA: Készen állok.

ADAMUS: Akkor kiválaszthatod az önkénteseket!

LINDA: Az önkénteseket, rendben.

ADAMUS: Mit tanultatok tehát? Mit tanultatok? Linda

kiválasztja az önként jelentke-zőket! Mit tanultatok?

LINDA: Ó, képes vagy rá! Gyerünk!

SHAUMBRA 1 (egy nő) Jaj ne, én nem tudom ezt követni!

KERRI: Ne rejtőzködj!

LINDA: Gyerünk! Rejtőzködsz. Csodálatos vagy. Meg tudod

tenni.

ADAMUS: Mit tanultál? Ez egyszerű. Vegyél egy mély

lélegzetet!

SHAUMBRA 1: Azt, hogy talán nem is vagyok olyan rossz

formában, mint gondoltam.

LINDA: Ez az!
ADAMUS: Á! Jó, jó, jó. És mi volt a legjobb, ami tettél? Mi volt
a…

SHAUMBRA 1: Elég erősnek éreztem magam végig….

ADAMUS: Igen?

SHAUMBRA 1: Igen.

ADAMUS: És mi volt a legrosszabb szó vagy energia?

Melyikkel gyűlt meg a bajod?

LINDA: Adamus. (nevetés)

SHAUMBRA 1: Nem tudom. Melyik volt a leggyengébb?

(kérdezi a partnerét) A mentális egyensúly. Oké.

ADAMUS: A mentális egyensúly. Jó. Még egy párat kérnék,

Linda.

LINDA: Igen, máris megyek!

ADAMUS: Még egy párat! Igen, Mit tanultál?

HOLLY: Hogy eldönthetem a saját prioritásaimat.

ADAMUS: Igen. Jó. Jó. Melyik területet érezted a

leggyengébbnek?

HOLLY: Istent.

ADAMUS: Istent. Igen.

HOLLY: Kérdés nélkül.

ADAMUS. Abszolút. Abszolút, és ennek valószínűleg így is

kell lennie. Isten nem va-lóságos. Isten nem létezik. Isten -
sajnálom - de Isten egy emberi fogalom, elképzelés. Tényleg
az. Isten, Allah és a többiek - mind emberi fogalmak a
kontrollról, a birtoklásról, az irányításról, a hamis reményről,
és valami rajtad kívül álló dologról.

Gyűlölöm Istent. Tényleg. Igen. (valaki beszól: -Mi mind Isten

Vagyunk.) ADAMUS: Á!Á!Á! Ez egy lényeges dolog!

LINDA: Vigyem a mikrofont?

ADAMUS: Még ne! Addig ne, amíg el nem mondom azt, amit
akarok, mert különben soha nem fogom tudni elmondani.
(nevetés) Úgy értem…

LINDA: ÓÓÓ!!!
ADAMUS: Úgy értem, máskülönben…

LINDA: Óóóóó! ( a közönség is beszáll)

ADAMUS: Ez itt nem a Rocky Horror Picture Show! (nevetés)

LINDA: Majdnem!

ADAMUS: Máskülönben, ha hosszasan beszélnek, akkor soha

nem tudok rátérni a lényegre. Kitűnő! Kiváló! Te Vagy Isten,
ugyanakkor mégis létezik „Isten”, a tömegtudat Istene - és
ezt mindannyian ismeritek - az az öreg, hosszú szakállú
fehér ic-kó, aki a mennyekben trónol, és akinek gőze sincs
semmiről, és akinek a saját iát kell ide leküldenie. Nézzétek
csak mi történt az ő iával! Az az Isten nem túl okos.

Te Vagy az Isten! (valaki felnevet) Ő nem az! Úgy értem, ez

egy kudarcot vallott küldetés. És csak ketten nevetnek.

LINDA: Lent nevet. Nem annyira vicces. (nagyobb nevetés)

ADAMUS: Nem, ez igenis vicces! Isten vicces! Isten….tegyük
fel, hogy Isten egy ember alkotta elképzelés, és tökéletesen
száz százalékban egy ember alkotta fogalom. Ez egy régi
elképzelés, és valamiképpen elég régóta működik.
Szerintem most a végére ér ez a ciklus, befejeződik.

De ha azt gondolod…ha gyerekként azt tanították neked,

hogy Isten valahol ott kint található, és minden lépésedet
igyeli - na ez egy mofo! Még hogy valaki kémkedik utánad…
Szerinted, ha Isten szeret téged, akkor kémkedik utánad és
minden dolgot felülbírál, amit csak tettél? Ó, édes Istenem!
(valaki beszól: - Ó, édes Istenem!) (nevetés) Hogy még
rosszabb legyen, azt mondom én nektek, hogy Isten
archetipikus energiáját azok az apácák hozták létre, akiknek
sok problémájuk volt, és azok papok, akik nem tudtak
normálisan szexelni. Akkor…(valaki elcsodálkozik) Ez így
volt! Innen származik az Isten! És aztán meg egy pár ember
megírja ezeket a könyveket, és szentnek nyilvánítják azokat!
Nos, én is írhatnék egy könyvet, és azt állíthatnám róla,
hogy az egy szent könyv. Nos, igazából írtam is. Érdekel ez
bárkit is? Nem. (nevet) Egy pár keveset.

Az emberek egymást ölik jelenleg is a világotokban néhány

ostoba könyv miatt!

Mindet el kellene hamvasztani! Nem azt mondtam, hogy el

kellene őket égetni, hanem hogy el kellene őket
hamvasztani! Mindet! Az összeset! És újra írni az egészet.

Újra kezdeni.

LINDA: A könyveket vagy az embereket?

ADAMUS: Ahogy akarod, te választasz! Isten fogalma Edith…

igen, kedvesem, hozzád beszélek! Isten fogalma régi,
idejétmúlt, elcsépelt, áporodott, és izikai. És amikor Istent
teszteltétek, hát az nem működött valami fényesen! Tényleg
nem, és azért nem, mert már nem aktuális! Létezik egy
újabb elképzelés, amit Szellemnek,
vagy Örök Egynek hívunk. Bárhogy nevezhetjük, csak
Istennek nem, mert az már annyira ócska és elavult.

A Minden Létező, a Minden, Ami Van, a Minden, Ami Volt

létezik. Létezik egy….

(valaki azt mondja: Intelligencia) Intelligencia, de nem

tudom, hogy használjam-e egyáltalán ezt a szót, mert ezt is
az elmével társítjátok. De akármi is az, létezik a Forrás.
Tényleg létezik, és ti belőle származtok. A Forrás
megajándékozott téged önmagaddal, az egyéniségeddel, és
megkaptad Tőle annak ajándékát, hogy menj és játszadozz
szabályok nélkül, anélkül, hogy magadra lennél hagyatva,
és mindenféle büntetés nélkül! (az egyik kisgyerek ásít
egyet, Adamus és a közönség nevet) Na, ez kínos volt!
(nevetés) De vicces is! Vicces! Ezeket a dolgokat még én
sem vagyok képes előre meglátni!

Ez az egész nagyon is beleillik a mai megbeszélésünkbe!

Amikor megérted ezt…akkor kirúgod Istent! És ez a világ
most tényleg rettenetesen bele van ragadva, bele van
veszve Istenbe, és azokba a vallásokba, amik fenntartják ezt
a hitet. Kedvelem én a vallásokat? Nem. Nem. Kedvelem a
spiritualitást vagy a létezést? Igen! És nem tudom, hogy ezt
milyen szóval illetitek, de kedvelem a Földön megtestesült
ént. A megtestesült ént. Igen, abszolút! De ezek a vallások
csak egymást ölik. A háborúk vallási okokból léteznek.

És ez most már egészen odáig fajul - és Cauldre most

megpróbál visszajönni, de én kidobom őt - hogy még a
pénzügyi rendszerekbe, még ennek a bolygónak a pénz-

ügyi áramlásába is beférkőznek a vallásos erők. Ezek a

máskülönben egyébként igen jó szándékú emberek, akiket
nagyon, de nagyon behipnotizáltak, és nagyon
tisztességesek, becsületesek, de nagyon alávetik magukat
valami olyannak, ami igazából nem is létezik, és csak egy
pár ember az, aki manipulálja ezt az egész Isten energiát.

Azért vagyok itt, mert azt akarom, hogy a valódi Isten

felálljon, és itt legyen! (A közönség gyorsan feláll) Á! Igen!
(taps, Adamus nagyon elégedett) Most abba is kellene
hagynom! El is kellene mennem. Ez volt a legcsodálatosabb
ajándék, amit kaphattam…

LINDA: Megemlítenéd az online nézők kedvéért….

ADAMUS….évszázadok óta.

LINDA. Az online nézők közül ezt sokan nem látták.

ADAMUS: Nos, az online csatlakozók számára - mindenki

felállt, ahogy az online nézők is felálltak. Tehát - köszönöm.
Ez a lehető legjobb ajándék, amit évszázadok óta kaptam.

Akkor drága Shaumbra, ma nem kalandozok el. Rátérek a

lényegre, a saját kü-

lönös stílusomban természetesen. Igen, igen. Nagyon

tetszenek az ékszereid ma
Aandrah!

AANDRAH: Köszönöm.

ADAMUS: Megnézhetném közelebbről is? Megkérhetlek,

hogy állj fel?

AANDRAH: Tudod mennyire imádom az ékszereimet.

ADAMUS: Abszolút.

AANDRAH: Köszönöm.

ADAMUS: Gyönyörűek.

AANDRAH: Köszönöm.

ADAMUS: Igen, jó. Jó.

AANDRAH: És a gyűrűk is.

ADAMUS: A gyűrűk. Istenem. Kedélyesen felöltöztetek?

(Garretnek) Te is felállnál, kérlek? Hát te - nézzetek csak rá!
(nevetés és némi taps) Nézzétek…(egyforma színbe
öltöztek) Ki a szabód? (Adamus nevet, a közönség tapsol)
GQ!

Szeretek ezzel a csoporttal dolgozni - olyan boldog vagyok,

hogy nem azt a másik csoportot választottam! Igen,
beszélünk a csőről! Hú!! (némi nevetés) - mert
viccelődhetünk egymásssal, és tudom, hogy egy kevesen
majd azt mondjátok: - „Azt hittem ez spirituális lesz” Az is!
Tudjátok miért? Egy kis elterelés - nevetünk egy kicsit,
megosztunk egymással - és ilyenkor nem tesztek mást, mint
megengeditek, hogy az energiák mozgásba lendüljenek az
életetekben. És így nem vesztek bele a hétköznapi
életetekbe! Csak itt vagytok - online-on néztek, hallgattok
minket - és csak nevetünk!

A felemelkedés egy természetes dolog.

GARRET: Ez egy spirituális kolónia.

ADAMUS: Egy spirituáis kolónia! (nevetés) Igen! Igen! Bár

ma nem tartunk semmilyen demonstrációt. Csináltunk
ugyan egy-két fura dolgot anno a Misztérium Iskolákban,
de…

Miközben itt ülünk és nevetünk, viccelődünk, tesztelünk, és

mindenfélét teszünk, valójában az történik, hogy vesztek
egy mély lélegzetet, és kiterjedtek mofo bölcsességgel.
Kiterjedtek, és megengeditek, hogy ez csak megtörténjen.
Egy hónapban egyszer összejövünk egymással, hogy
elvégezzünk egy kis tisztulást, megúju-lást, kiterjedést, mert
nagyon kemény ám ez a Földi létezés. Nagyon, de nagyon
kemény ez odakint. És ilyenkor összejövünk, hogy
nevessünk egy kicsit! (valaki beszól: Megerősítés)
Megerősítés.

Akkor vegyünk egy mély lélegzetet - egy jó mély lélegzetet

közösen!

Elterelések

És akkor most beszéljünk csak az elterelésekről! Az

elterelések - ez a mai nagy témám. Nos, a második nagy
témám. Az eltereléseitekről akartam beszélni veletek, mert
ez a legnagyobb dolog, ami jelenleg elállja az utatokat.

Részt vesztek ezen a fantasztikus spirituális utazáson. Úgy

értem, ez tényleg bámulatos, bárcsak ugyanúgy láthatnátok
ezt, mint én! Tényleg az! Fennakadtok, belevesztek a
részletekbe, pedig káprázatos, ahogy ez az egész működik,
elképesztő

módokon hozzátok be önmagatok új szintjeit ebbe a

valóságba. De teret engedtek a igyelem eltereléseknek.

El vagyok képedve! Igazából ez a rész az, ami tényleg

elképeszt. Annyira közel vagytok. Ezt az életeteket
választottátok - ti magatok - A Létidőnek, az integráció
Létidejének. Csak ezt akartátok. Csak ezzel törődtetek. Ez
volt az oka annak, hogy eljöttetek ebbe az életetekbe. Ez az
oka annak, hogy itt vagytok - hogy megen-gedjétek, hogy
ez megtörténhessen! Igazából tényleg semmit sem kellett
tennetek azért, hogy ezt megtörténtté tegyétek, és ezt már
azelőtt tudtátok, mielőtt ideér-keztetek. Azt mondtátok: -
„Egyszerűen csak lejövök a Földre, és hagyom, hogy
megtörténjen.”

De aztán eltereltétek magatokat. Nem te (Lulu), hanem ti -

mindannyian. A dolgok elterelték a igyelmeteket.
Elfeledkeztetek arról, hogy ez volt az igazi szenvedé-

lyetek, az ittlétetek oka Joe, az integráció. Beleragadtatok az

emberi dolgokba. És igen, én ezt nagyon is megértem. Úgy
értem ez könnyen megtörténik mindegyikő-

tökkel, de nektek kell….(a szél újra fütyülni kezd, Adamus

megáll és körülnéz) Te voltál az, Larry? (nevetés)

Belevesztek az elterelésekbe. Mik azok? Nos, hát az állásod.

Aztán az, hogy ag-gódsz az egészséged miatt, és amikor az
egészséged miatt aggódsz, akkor lesznek is egészségi
problémáid. (felkapja valakinek a sütijét, beleharap,
grimaszol egyet, majd a többit a padlóra dobja, amit
nevetés követ) Mind belevesztek a dolgokba.

Belevesztek a családi dolgokba, a munkahelyi dolgokba. A

világ dolgaiba. Aggódtok a világ miatt. Miért? Szerinted az
aggodalmad majd helyre fogja hozni a világot?

Vagy csak hozzáad a problémához?

Aztán aggódsz amiatt, hogy mit kellene csinálnod. Nos, ez

ilyen egyszerű, minthogy csak „töltsd ki az üres részt”.
Amikor azt kérdezed: - Mit kellene tennem? - Csak élvezd!
Ennyi az egész. Ennyi az egész. Semmi nagy dolgot sem kell
tenned, olyan értelemben, hogy nem kell belekezdened egy
üzletbe, amiből multimilliárdos le-
,,A Segítôk Elmennek’’

hetsz! Ez nem számít. Nem számít.

Azzal is eltereled magad, hogy elromlik az autód. És akkor

mi van? Sétálj! (Adamus nevet) Tudjátok nekem nem volt
autóm. Nekem lovaim voltak. Szerezzetek be egy lovat!

Elterelitek magatokat a pénz miatti aggodalmatokkal, mert

a bőség témája az első

számú Shaumbra probléma - aztán meg azt mondogatod

magadnak, hogy nem tudsz semmit sem megtenni, mert
nincs rá pénzed. Nos, egek, akkor most próféta vagy, vagy
micsoda?! (nevetés) És akkor ez pontosan így is fog
folytatódni. Nem lesz pénzed, és nem fogsz semmit sem
csinálni. Ó, ez egészen elképesztő!

Elterelitek magatokat azzal, amit itt most ilozóiának fogok

hívni. Tudjátok, ez az egész….ó, Cauldre, tényleg be kell,
hogy zárjam őt abba a szobába! (nevetés) Elterelitek
magatokat a gurukkal. Elterelitek magatokat a
tanfolyamokkal, és a leg-

újabb dolgokkal, amikbe éppen belevetitek magatokat. És

ha az nem a fehér arany, akkor valamiféle kristály. Ha nem
tudnátok, létezik egy új kristály, amit Dél-Afrika nyugati
partjainál találtak, és képes meggyógyítani a rákot a
testedben. És törté-

netesen éppen van is nálam ilyen kristály, amit a Shoud

után meg lehet vásárolni!

Ugyan már! Ugyan már! Csak és kizárólag egy dolog fog

téged meggyógyítani! Én.
(nevetés) Te! Te, te, te! Helló drágám! Olyan
aggodalmasnak tűnsz! (megcsókolja Lindát)

Csak és kizárólag egy dolog fog meggyógyítani téged, és ez

te magad vagy. Ez te magad vagy, de te ezt nem hiszed el!
Nem hisztitek el! Sajnálom.

EDITH: De elhisszük!

ADAMUS: Én itt most általánosságban beszélek. Azoknak,

akik nem annyira böl-csek! Mert kedvesem, sokan vannak
olyanok, akik be vannak ragadva!

LINDA: Vigyem a mikrofont?

EDITH: Ne!

ADAMUS: Ne, ne, ne! (nevetés) Hol is tartottam, Edith?

EDITH: Elfelejtettem. A kristályoknál.

ADAMUS: Ó, a kristályoknál! Vannak eladó kristályaim!

Tehát az elterelések. Titeket elterel a következő dolog, a

következő hullám, a kö-

vetkező guru, a következő könyv, a következő csatornázó!

Én távozom. Tényleg örömben élek, természetesen. De
miért kérdezitek, hogy ez mikor lesz? Hama-
rosan. Igen. (Linda vihorászik) Ezért is hívtak engem…
(nevetés) Nos, nem, nem vagyok látó. Egyszerűen csak
belelátok a csőbe! - „Mikor fog távozni?” - Nos, pontosan
negyvenöt perc múlva. De utána visszajövök még egy időre.
Ezért is hívnak engem St. Germain Grófnak - mert számolják
az időt, hogy mikor fogok távozni.

(ez egy magyarra lefordíthatatlan angol szójáték, mert

angolul a gróf és a számolni, ugyanaz a szó - count - a ford.
megj.) (Adamus nevet.) Szerintem ez vicces volt.

(nevetés)

A műszaki csoportot kérdezem, hogy a jövőben

elkészítenétek nekem egy nevető

hangsávot?

LINDA: Nem! Nem! Egyedül kell viccesnek lenned. (nagy

nevetés) ADAMUS: Ó! (nevetés) Na persze, ilyenkor kiáll
magáért. Nem….(egy nevető rajz-ilm igura jelenik meg a
képernyőn, nagy nevetés) Lepárlás

ADAMUS: Egy pillanat! Egy pillanatra most eltérnék itt a

tárgytól! (megint lejátszás-ra kerül a nevetés) LINDA: Ezt
soha többet ne merészeld!

ADAMUS. Akkor ezt itt most pároljuk le! Sokat nevettünk - jó

a nevetés, ma jó az áramlás - és még nem végeztünk.

Pároljuk ezt le! Mit jelent ez? Érezzünk bele az

esszenciájába! A nevetésbe, a szívetek örömébe, egy kis
megkönnyebbülésbe a hétköznapoktól, egy kis
összeolvadás-ba az elmével és a testtel.

Akkor ezt most rögtön pároljuk is le! Mit jelent ez? Azt
jelenti, hogy kiveszed azt a mentális fogalmakból,
elképzelésekből. Beleérzel az esszenciájába! Magadba
lélegzed! Ez a tiéd. A tiéd. A tiéd és a lelkedé. Ez nem a
kimondott szavakról szól. És nem arról, hogy mennyi az idő.
Hanem ennek a bölcsességnek a lepárlásáról.

A bölcsesség tele van örömmel, egyszerűséggel,

elengedéssel - elengedsz dolgokat, hogy az legyél, aki
valójában vagy! Lepárolod azt a lényegéig.

Le fogok itt festeni nektek egy képet. Miközben itt ülünk, és

remélhetőleg online is mindenki velünk tart, nagyszerűen
érezzük magunkat, élvezzük az ételt, a társasá-

got és a szavakat is. De mi történik ezalatt a lelkeddel?

Érezz ebbe bele egy pillanatra! Szavak nélkül.

(szünet)
Nem ez a maga a Lélek meghívása? Nem ez maga az
integráció?

(szünet)

A lélek és az ember - bár egyek, és ugyanazok - mégis már

nagyon régen elkülö-

nültek egymástól, és ez okkal történt így. Ez egy ragyogó

terv volt, de a kettőjük összejövetelének a terve már nem
alakult annyira fényesen. (kisebb nevetés) Ez vicces volt!
Igen! Ezt bármikor felhasználhatod! (mondja Garret-nek)
Nos ennek nem is kellett fényesen alakulnia, mert amikor a
lélek létrehozta - újra-alkotta saját magát - és önmagának
egy részét az emberi tapasztalásba helyezte, akkor
egyáltalán nem aggódott azon, hogy hogyan fognak majd
újra összekerülni egymással. Azon aggódott, hogy hogyan
tud téged - magát - ide lehelyezni, a Föld-re. Mert ehhez
rengeteg erőfeszítést kellett tennie. De azt tudta, hogy
úgyis összejön majd az emberi részével.

És most pontosan ez történik. Ez az egész jelenlegi életetek

erről szól - hogy összejöttök egymással - anélkül, hogy ezt
gondolkodással tennéd meg. Inkább nevesd végig az utat!
És ne ereszkedj térdre, ne csússzál-másszál! És ezt most
komolyan mondom. Akkor most egy pillanatra cseréljetek
helyet! Engedjétek el az emberi as-pektust, és engedjétek
be a Lelket!

„Lélek, ez jól mutat szerinted?” (Adamus térden csúszik-

mászik, miközben imára kulcsolja a kezét) Szerinted ez jól
mutat, ha a kicsi emberi részed térden csúszik-mászik, ami
a küzdelem, a küszködés metaforája? Nem! A lélek nem ezt
akarja!

(feláll)
A Lélek azt akarja, hogy: - „Gyerünk! Hajrá! Én, az ember
már megtanultam, hogyan kell elboldogulni ezen a bolygón.
Megtanultam, hogyan kell ennem és alud-nom, és nos, hát
töltsétek ki az üres részeket magatok, aminek a lényege az,
hogy „Megértettem. Soha nem fogom azt tökéletesre
csiszolni, és nem is akarom, drága Lélek. Nem akarom azt
tökéletesíteni. Csak kényelmesen akarom magam érezni a
dolgok kapcsán. Gyere hát le hozzám! Most már
biztonságos. Bejöhetsz. És fantasztikus időket fogunk itt
együtt eltölteni! Ragyogó, fényes időket!”

És most pontosan ez történik.

SHAUMBRA 2: Mitől fél a lélek?

ADAMUS: Hogy mitől fél a lélek? Nos, ez egy olyan

tanfolyam témája, amiért borsos árat kell majd izetned!
(nagy nevetés) Most csak ennyit árulok el. Tudod, akár egy
spirituális prosti. Az igazi jó cuccért izetned kell! De
elárulom neked a titkot.

Igazából a lélek még vonakodóbb, mint az ember. Az ember

- te - akarod ezt a kapcsolódást, imádkozol érte egy
betegesen egyoldalú módon. Tudjátok, arról beszélek itt,
amikor más istenekhez imádkoztok! Soha ne helyezz
egyetlen Istent sem ma-
gad elé, mert te magad vagy az az Isten!

Tehát az ember - ti - itt lent éldegéltek, és végezetül azt

mondjátok: -„Hé! Most már elérkezett az idő! Idő van!” Ez
már több ezer éve zajlik, sok-sok élet óta.

„Helló, elérkezett az idő! Van ugyan egy kis vonakodás a

részedről….(valaki megkérdezi: „Egy kicsi?”) (Adamus
nevet) Á, csak hallgass végig! Az igazi vonakodó a lélek. A
valódi vonakodó a lélek.

Néha nem annyira szeretem az emberi szavakat - de

valójában a lélek aludt eddig, és nem ti. A lélek vett részt
egy befelé igyelésen, egy befelé tartó utazáson már nagyon
hosszú ideje, és nem ti. Te a lélek külső megnyilvánulása
vagy. Te vagy az a rész, akinek a lélek azt mondta: - „Gyere
le a Földre, vagy menj el az angyali birodalmakba!” A lélek
pedig befelé ment, önmaga belsejébe vonult.

A külső és a belső megnyilvánulásnak egyaránt szüksége

volt arra, hogy igazán megértse az Én Vagyok-ot. Ehhez az
kellett, hogy a lélek elvonuljon ebbe a mély al-vásba, és egy
bizonyos értelemben azt mondja - és ezt itt most nehogy
szó szerint vegyétek, de azt mondta: - „Egy nap majd
felébredek, amikor a megnyilvánulásaim készen állnak majd
rám.”

És a lélek ebben a mély alvásban, vonakodik előjönni, mert

nem biztos abban, hogy te készen állsz-e rá, nem biztos
benne, hogy ez a megfelelő hely. Szüksége van arra, hogy
önmaga emberi megnyilvánulása azt mondja: -„Biztonságos
itt. Behívlak ide téged. Azt akarom, hogy itt legyél! Készen
állok, drága lélek. Nem a következő

életemben, hanem itt és most!”

A te felelősséged - az igazi felelősséged az, hogy elengedd
azt, ahogy a lelkedet, a vallást, istent meghatároztad, és
elengedd azt, ahogy eddig saját magadat meghatároztad,
mert ez abban a szent pillanatban meg fog változni, ahogy
magadba lélegzed az igaz Lelkedet! Ez meg fog változni.

Tegyük fel hát, hogy behívod ide a lelkedet, és az túllép a

maga vonakodásán. Micsoda remek könyv cím ez - „A
vonakodó Lélek” Igen. Ébredőben van. Kicsit még imbolyog,
álomittas. Te is tudod milyen az, amikor reggelente
felébredsz? Ó, istenem, ne erről beszéljünk, hanem arról,
hogy a lélek ébredezik. Bizonyos értelemben véve nincs
fókuszban. Amikor elkezded őt behívni, akkor ez segít neki
fókuszba állni. Az segít felébreszteni a lelket. De amikor
feltámad benned egy elvárás - egy régi energiás elvárás -
hogy amikor megvilágosodsz, akkor hirtelenjében egyben
látóvá is válsz - akkor ez nem fog bekövetkezni. Vagy, hogy
akkor egyszeriben csak meggazdagodsz, vagy…én
tényleg…nem kedvelem ezeket a sztorikat, amiben Jeshua a
vízen járt, és borrá változtatta a vizet - a csodákat - mert ez
felállít bennetek egy elvárást, és az emberek ilyenek
akarnak lenni, ezt akarják elérni. És ez, drága barátaim egy
elterelés - végre a lényegnél vagyok - az az elterelés, amiről
az előbb beszéltem.

Lényegében behívjátok a lelket, de utána meg elterelitek

magatokat. És a lélek, egy
egészen furcsa módon, pontosan ott ülhet mellettetek. De
amennyiben eltereled magad, akkor, még ha be is hívod a
lelkedet, és azt mondod: - „Készen állok. Engem nem
érdekel már más, készen állok!” - de amennyiben menet
közben nagyon eltereled magad, akkor a lelked ott ülhet
akár melletted, és akkor sem fogod meglátni. És ilyenkor mit
tesz a lélek? Azt mondja: - „Nos, jobb volt aludni! Még csak
fel sem ismer engem.”

Nos, a spirituális izika értelmében ilyenkor az történik, hogy

a léleknek egy része elkezd bejönni ide, és ha a kapcsolat
nem jön létre, akkor bizonyos értelemben hátralép és
megvárja, amíg újra megteremtődik számára a tér, és amíg
te a tudatába kerülsz.

Tehát mit teszel? Nyitva tartod a szemed, metaforikus

értelemben véve. Kiszállsz a csőből, mert a cső egyben
azokat az elvárásaidat is képviseli, hogy mi a lélek, és mi az
isten, és hogy milyennek kellene lenniük a vallásoknak. És
ezek egyáltalán nem olyanok.

A lélek az egyszerűség. Annyira egyszerű, hogy talán észre

sem veszed, ha ott ül melletted. A lélek egyenlő a
bölcsességgel. Egy annyira bölcs bölcsességgel, hogy az
elme egyszerűen képtelen felfogni azt a bölcsességet. Az
elme csak a tényeket, a számokat, az ítélkezéseket érti, de
a bölcsességet, azt nem igazán.

A lélek egyenlő a potenciáljaiddal. De amennyiben a csőben

tartózkodsz, akkor hogyan is láthatnád a potenciáljaidat?
Akkor csak a valószínűségeidet láthatod, és a valószínűség -
ahogy erről a múlt havi összejövetelünkkor beszéltem - a
legtöbb ember számára a valószínűség bizony nem fest túl
jól. Hetven, vagy talán nyolc-van évesen meg fognak halni.
Meg fognak betegedni. Egy kicsit megőrül majd az elméjük.
És szinte végig megtörtek lesznek. Ez a valószínűség áll a
legtöbb ember előtt. Ez igazán szomorú. Tényleg
elszomorító, ha vettek erre egy pillantást, és arra is, hogyan
is élnek ezekben a valószínűségekben. És nem kellene így
élniük, ahogy nektek sem!

A lélek az egyszerűség. És nem valami hatalmas arany

angyal. Nem az, mert már ezen a stádiumon túlhaladtál.
Voltál már puhaszárnyú angyal, ide-oda repkedtél, angyali
találkozókra jártál, és angyali kávét iszogattál. Ezt már
megtetted, ezen már túl vagy. Tehát nincs szükséged arra,
hogy egy arany angyal vagy bármilyen angyal jöjjön be ide.
A lélek egyszerű, mégis mélységesen mély. (Adamus sóhajt)
Ma tényleg elkalandozok, de tudom, hogy ez így van jól.

A lélek….néha a szavak annyira korlátozottak, de az

esszenciád, - aki te vagy - , tényleg első kézből akarja tudni,
hogy milyen szeretve lenni. Hmm. Érti ezt távolról belőled, a
korszakokon átívelő tapasztalásaidból és bölcsességedből.
De nem tudja milyen ezt első kézből, közvetlen élményként
megélni. Más szavakkal itt akarja ezt megélni.
Azt is mondhatnátok, hogy még ebben is vonakodik egy
kicsit. A lélek elmélkedett a szeretetről, elmerengett a
szeretetről, érzi a te szeretetedet, azt, amit te megéltél.

De nem ismeri azt gyakorlati szempontból. És ez sok. Ez sok

a lélek számára, hogy idejöjjön, és ezt megélje itt. Ez kissé
sok a lélek számára.

Ezért ez tőletek függ, drága emberek, hogy bevezessétek a

lelketeket a szeretet megtapasztalásába, de hogyan is
tehetnétek ezt meg, ha közben saját magatokat meg nem
szeretitek? Hm.

Érezzetek egy pillanatra most - ez egy jó gyakorlat -

érezzetek egy pillanatra!

Számlákat izettek. Számlákat izettek - és azt akarom, hogy

érezzétek az ember és a lélek közötti különbséget! Ti
számlákat izettek, szemmel tartjátok a bankszámlá-

itokat, és egy kicsit aggodalmaskodtok ezek miatt.

Fogalmatok sincs arról, hogyan fogjátok a dolgokat kiizetni,
de általában mindig megteszitek valahogy. De néze-getitek,
hogy mennyit tudtok kiizetni ebben a hónapban, és közben
pedig abban reménykedtek, reménykedtek, reménykedtek,
hogy érkezik egy kis áramlás, amiből ki tudjátok azokat a
számlákat izetni. Na ez az ember.

A lélek egyáltalán nem így gondolkozik, vagy nem így érez.

Őt ez tényleg nem érdekli. Mit ért a lélek? Mi a lélek
bölcsessége?

Szinte nem is akarom ezt szavakban megfogalmazni, de

mégis megteszem. A lélek nem aggódik a számlák kiizetése
kapcsán. A lélek érzi ezt a dolgot, amit energia áramlásnak
nevezünk, és hogy milyen lekorlátozni az energiát. A lélek
érzi milyen ekkora izikai sűrűségben élni. A lélekhez érkező
bölcsesség pedig az, ebből a min-dennapos tapasztalatból,
amit a számlák kiizetésével teszel, szóval a lélek
bölcsessége ebből pedig az, hogy mélyebben megérti azt,
hogy ez az, ami előállítja az energiát. Ez az, amit a lélek
tesz.

Látjátok? Az ember aggódik, a lélek pedig azt mondja: -„Ez

csodás. Nagyszerű!”

Vezeted az autódat az országúton, igyeled a forgalmat,

vezetsz, igyeled az üzem-anyagot, a sebességedet,
néhanap aggodalmaskodsz a rendőrség miatt, mert éppen
túl gyorsan vezetsz. (Lindára néz) LINDA: És akkor mi van?
(nevetés)

ADAMUS: (nevetve) Ez az ember, és ez néha jó. Hallgatod a

zenét, és kicsit csendben vagy. Ó, tudom, hogy vezetés
közben sokan beszéltek a mobilotokon, pedig jó lenne, ha
ezt nem tennétek olyan gyakran!

Tehát ez az emberi tapasztalás. De mit tapasztal a Lélek? Mi

a lélek bölcsessége?

(szünet)
Utazás. Utazás a sűrűségben. Utazás. Képzeljétek csak el
egy pillanatra, hogy a lélek ezt hogyan éli meg! Olyan ez,
mint manőverezni és kezelni és tapasztalni, és színeket és
mozgásokat látni. Ez az, amit a….

LINDA: A lélek akarja, hogy gyorsabban vezessek! (nevetés)

ADAMUS: Nem, a lélek nem akarja, hogy gyorsabban menj!
(Linda nevet) Á, ez egy jó pont! A lélek azt akarja, hogy
jobban tudatában legyél a tapasztalásnak. Hogy tudatos
legyél tapasztalás alatt.

Előbb vagy utóbb mindannyian keresztül fogtok menni a

halál megtapasztalásán.

Keresztül fogtok menni a halálon. Az ember aggódik: - Ó,

Istenem, mi történik? - A személyiség elveszítése. Az ember
aggódik a fájdalom miatt - hogy fájdalmat fog átélni. Az
ember amiatt aggodalmaskodik, és ez tényleg rettenetesen
durva - az egyik legnagyobb aggodalma a befejezetlen
ügyek miatt van. „Ezt meg kellett volna tennem.” - Tudjátok
a legtöbbször, amikor átkelnek a túloldalra, ilyeneket
szoktak mondani: - „De nem takarítottam ki a szekrényemet
és a hűtőt. Mi lesz a hűtőben lévő ennivalóval?” - Nos,
valóban?! Hát meg fog rohadni! Bűzleni fog. Ez történik,
amikor a dolgok meghalnak. (kevés nevetés) Tehát az
emberek rengeteget aggodalmaskodnak. Tudjátok a lélek
ebből a fejlődést, a ciklusokat, a kiterjedést és azt a tényt
érzi, hogy örökkévaló, és a halál semmi. A halál csak egy
szempillantás, és nem több. Igazából a halál a születés, és a
születés a halál.

Tehát ez a rendkívül érdekes, és egymástól teljesen eltérő

dinamika zajlik a lélek és az ember között. Nagyon eltérő.
Teljesen más.
Az én tanácsom tehát az lenne - és ez itt a lényeg - Ne úgy
gondolkozz, mint egy ember, hanem érezz úgy, mint a
lelked! Igen. Ez is egy jó könyv cím. És ezt tedd meg! Úgy
értem érezz úgy, ahogy a lelked érez, hiszen te vagy az!
Tényleg te vagy az! Érezz úgy, ahogy a lelked érez!

És mi párlódott le a tapasztalásból? Az, hogy nem számít,

hogy az jó volt, vagy rossz volt. Engem nem érdekel, ha
harcoltál, összetűztél valakivel, vagy autóbal-esetet
szenvedtél. A lelket ez nem érdekli. Autóbaleset? Nem nagy
ügy. Nahát!

Micsoda megtapasztalása ez annak, amikor az erők

összecsatlakoznak! Micsoda tapasztalás megélni még azt a
félelmet is, és micsoda tapasztalás is az! Ez semmiség.

Az autókat meg lehet javítani. Tényleg. (Adamus nevet)

Igen.

A tapasztalás. Akkor ezt most csináljuk meg közösen! A

bőség hiánya, amivel oly sokan szembenéztek és küzdötök.
Nem tudom miért teszitek ezt, mikor rengeteg energia van
odakint, és ti ragyogóak és tehetségesek vagytok. Csak
felhúztátok ezt a falat!
Tehát itt van nektek ez a bőség dolog - sokatoknak, nem
mindenkinek. Sajnálom Edith! Általánosítok itt! Sokatok
életében zajlik ez a bőség dolog, és ti pedig aggódtok
emiatt. Aggódtok: - „Éhen fogok halni? El fogom veszíteni a
házamat? Ki fogok rabolni egy bankot, vagy valami mást?
Talán a „7-Eleven-t? (a 7-Eleven egy apró kis üzletlánc az
USA-ban, és máshol is) Köszönöm Cauldre! „A 7-Eleven-t,
vagy valami mást…” Ezt nem javasolnám, mondja Linda. Ezt
tegyétek bele a jogi nyilat-kozatba! Ne tegyetek ilyen
dolgokat!

Tehát a bőség. Ez egy hatalmas probléma. A lelket ez nem

érdekli. Egy cseppet sem. Hiszen ő a maga a bőség egy fura
módon. Ez a bőség hiányának a bősége. A lélek erre ránéz -
„Milyen lekorlátozni magam, úgy tenni, mintha nem lenne,
pedig a tény az, hogy van bőven? Milyen ezt a játszmát
játszani?” - És a lélek utána kiisz-sza ennek a bölcsességét.
Tisztában vagyok azzal, hogy ez szerintetek kicsit sem
vicces, pedig a lélek abszolút sütkérezik ebben a
tapasztalásban.

A lélek azt is megkérdezi: - „Ha bőséget akarsz, akkor miért

nem teremted azt meg?” - az emberi elme erre meg azt
válaszolja: - Nem tudom, hogy kell. Kemény itt lent lenni.” -
A lélek erre azt mondja: - „De csak tedd meg!” - És a lélek
összeza-varodik, mert te gondolkozol, ő pedig nem. Te
gondolkozol, a lélek nem gondolkozik. És a lélek azt mondja:
-Nos, nem. Csak te teszed ezt keménnyé, és akkor meg úgy
is lesz.”

Akkor vegyünk most egy mély lélegzetet, ahogy egyre

közeledünk a briliáns kö-

vetkeztetéshez, aminek a hiányában egyébként ez is csak

egy sivár nap lenne!
(Adamus nevet)
A legfontosabb dolog

Az első számú lényeg ma számotokra… és most komoly

vagyok! Bárcsak lenne egy kis komoly zenénk is ehhez, de
most tényleg legyünk komolyak!

Elterelitek magatokat. Én minden tőlem telhetőt megteszek

azért, hogy ne hagy-jam, hogy letérjetek erről az útról!
Elterelnek benneteket a hétköznapi dolgok, és néha pedig
szerintem szándékosan terelitek el magatokat. Ezt komolyan
mondom.

Néha azért csináljátok ezeket az eltereléseket, hogy ne

kelljen szembenéznetek a nagyobb dolgokkal - mint például
önmagad szeretetével.

Ezért aztán megteremtesz magadnak minden létező

elterelést. Tudjátok hogy van ez! Amikor valamit nagyon
nem akartok megtenni, olyankor inkább bármi mást
megtesztek, ugye? Egy páran pontosan erre felé tartotok.

Én remélhetőleg visszahozlak titeket ezekből az

elterelésekből. De ahhoz, hogy tovább utazz ezzel a jó
Shaumbra hajóval (némi nevetés), hogy tovább utazzatok
közösen ezen a csodálatos, örömteli, néhanap….
LINDA: Ne nevessetek rajta!

ADAMUS:….érdekes mofo úton együtt, akkor ehhez az

szükségeltetik, hogy elkö-

telezd magad. Ez azt kéri tőled, hogy kötelezd el magad

magadnak! Ez a feltétel, mert máskülönben ez nem fog
működni….(Adamus úgy tesz, mintha ásítana) Tudjátok,
amikor ellazultok, akkor ásítotok. Igen, pontosan. (Adamus
nevet) Cauldre most azt mondja: „St. Germain, akkor
ásítanak, amikor te unatkozol!”

Ez azt kéri tőled, hogy kötelezd el magad magadnak!

Amennyiben itt vagy ma, vagy online nézel, hallgatsz
minket, vagy akár egy későbbi időpontban nézed ezt meg,
de amennyiben most nézel minket, és éppen a fejedet
vakargatod, hogy mi is folyik itt most, akkor azt mondom,
hogy amennyiben tovább akarod ezt az utat folytatni, akkor
el kell kötelezned magad! Máskülönben nagyon nehéz és
rázós lesz az út. Máskülönben rosszul fogsz aludni…ó, már
most is rosszul alszol. És szörnyű-

séges álmaid vannak….még ez is! Nagyon komolyan fogod

akkor venni magad!

Amikor azt mondom, hogy el kell kötelezned magad

magadnak, akkor nem azt mondom, hogy válj neurotikussá
magaddal, vagy hogy állandóan csak az éneddel foglalkozz,
csak azt kényeztesd.. Ezek az emberi személyiség dolgai,
aki önmaga megszállottjává vált. Én itt az önmagad iránti
elkötelezettségről beszélek, amikor is önmagad mellett
kötelezed el magad, és ebbe az „önmagadba”
belefoglaltatik a lelked is. (a padlót bámulja) A „Magadba”
belefoglaltatik ez a nyikorgó padló is.

„Önmagadba” belefoglaltatik a lelked, és a magad iránti

elkötelezettséged.
Mit értek ezalatt? Nos, van a lelked, van az éned - van az
Éned - aki most lép ki a spirituális gubójából. Ott vagy neked
Te - és Te vagy az, aki most visszatérsz. Ez a létező
legnagyszerűbb vendéged. Mindez most van bejövőben, de
hiányzik belőled a magadba vetett elkötelezettséged! Hogy
kiállj magad mellett! Emlékszel, amikor a tesztelést
végeztük, és a karodnak fel kellett volna emelkednie? Fel
kellett volna emelned a másik személyt a padlóról is a
lelkesedésed következtében, és a magad iránti
elkötelezettséged értelmében - na igen, az lett volna csak a
valami!

Mit értek az önmagad iránti elkötelezettséged alatt? Azt

jelenti, hogy időt szánsz magadra ahelyett, hogy minden
másra szánnál időt! Az egy elterelés, amikor mindenki más
dolgával foglalkozol, meg akarod gyógyítani, meg akarod
javítani az egész világot! Bűntudatod van, amiért ezt teszed,
de ha tovább akarsz haladni ezzel a csoporttal, és velem,
akkor el kell kötelezned magad önmagad mellett!

Az önmagadnak való elkötelezettséged azt jelenti, hogy időt

szánsz magadra, szereted magad, és megadod magadnak
mindazokat a dolgokat, amikre szükséged van. És hányan -
még csak körbe se nézek, inkább becsukom a szemem -
hányan vagytok, akik nem fogjátok megadni magatoknak az
ajándékot?

Minek az ajándékát? A bőség ajándékát. Önmagad

szeretetének az ajándékát. A másoktól kapott szeretet
ajándékát. Az egészséges biológia ajándékát. Annak aján-
dékát, amit meg akartok teremteni. Ez arról szól, hogy
megadod magadnak - megengeded magadnak - ezt az
ajándékot. Elkötelezed magad önmagad mellett! És az
ellenállásotok is itt van. Érzem az egész teremben az
ellenállást, mert „Ezt nem lenne szabad megtennem. Csak
egy kicsikét, éppen csak egy keveset adhatok magamnak.
Nem betegesen elfogult ez? Nem fura dolog önmagadat
szeretned?” - ilyeneket mondtok. Vagy, hogy: - „Nem az én
felelősségem ez az összes többi dolog?

Vagy…” Minden egyes elterelés azért jut az eszedbe, mert

nem kötelezted el magad önmagad mellett!

De innentől kezdve, erre szükséged lesz. Máskülönben, és

jól jegyezzétek meg a szavaimat, ki fogtok hullani ebből a
csoportból, ebből a családból, valami rém fura kifogással,
ürüggyel. Mondjuk azzal, hogy nem tetszett, amit mondtam.
Hú! Ez…

SART: Nekem soha nem tetszik.

ADAMUS: Neked soha nem tetszik! (Adamus nevet) De

látod, ezt mégsem használtad fel kifogás gyanánt, és ez itt
a különbség! És semmilyen más különös ürüggyel sem
hozakodtál elő, és ez a dolog egy mélységesen mély
elkötelezettséget igényel önmagad iránt.

És ebben a hónapban azt akarom, hogy érezzetek bele ebbe

az elkötelezettségbe, hogy mi is ez! Hogy mit is értek én
ezalatt? Hogy mik ennek a kihívásai? Nos, azokat máris
elmondhatom nektek. Ez összefügg a vallással, az Isten
fogalmával, és mindezzel a sok dologgal, ami beléd lett
ültetve, beléd lett hipnotizálva, aminek az a lényeg, hogy
nem törődhetsz magaddal.

Ez volt a legperverzebb trükk az összes közül szerintem. És

tudom, hogy hajlamos vagyok néhány embert szándékosan
felidegesíteni, de ami tényleg perverz volt az az, hogy azt
mondták az embereknek, jól rájuk ijesztve ezzel - hogy nem
szerethe-tik magukat, mert az nem jó, hogy az önző dolog,
hogy az furcsa, és ez állandósult.

És ez állandósult. Talán pont a szüleitek mondták ezt

nektek, vagy a tanáraitok, de ők is csak azt ismételték el
nektek, amit nekik is elmondtak, amit nekik is elmondtak,
amit nekik is elmondtak.

Amikor elkötelezed magad saját magad mellett, az nem

önző. És ez fontos. Hanem szerető. Törődő. Ez az, ami el fog
téged vezetni a legnagyobb szenvedélyedhez -

hogy az integráció miatt legyél itt. Máskülönben a lélek, aki

itt ül, hogyan integrál-hatna, hogyan lehetne veled az
életedben? Nem azért van itt, hogy megmentsen.

Lépj túl ezen az elképzelésen! A lélek nem ment meg. A

lélek imádja a tapasztalást.

Nem megmentő. Nem létezik megmentés, kivéve az

önmagad iránti elkötelezettsé-

ged.

A lélek nem fogja helyrehozni a problémáidat, de mégis egy

vicces dolog történik.

Az integráció során váratlanul felismered, hogy nincsenek is

problémák. Amit meg akarsz javítani vagy változtatni, az
megváltozik vagy megjavul.
És azt is fel fogod ismerni, hogy leveszed a kezed más
emberekről. Ez tényleg vicces volt. (némi nevetés) Ezalatt
azt értem, hogy eddig a kapcsolatodat, az életedet, az
utazásodat összekötötted mindenki máséval. És még mindig
nem….de mára már megtanultad. Tudom, hogy sokan
megtanultátok a régi boszorkányságot, a fekete mágiát -
ebben annyira benne voltatok oly sokan - megtanultátok,
hogy az energia hogyan működik, és akkor rátettétek a
kezeteket más emberekre. (a szél ismét fü-

tyül, nevetés és némi taps, valaki azt mondja: -„Pont

jókor!”) Pont jókor. Nem fogjátok fel, hogy milyen nehéz ezt
tenni. (kisebb nevetés) Embereket, angyalokat kell
ismernetek ahhoz, hogy ilyet tegyetek.

Drága Shaumbra, kötelezzétek el magatokat önmagatok

mellett!

Tapasztalás a lelkeddel

Szeretnék itt elvégezni veletek egy rövid kis gyakorlatot!

Már csak egy pár percünk maradt hátra a mai
találkozónkból, aminek az „Önmagad iránti
elkötelezettséged”

lesz a címe egyébként. Tehát holnap reggel ne hívjátok fel

Cauldre-t azért, hogy megkérdezzétek tőle a Shoud címét! A
shoud után egyébként sincs igazából jelen reggel. El sem
tudom képzelni, hogy kérdezhettek tőle ilyet, hogy mi lesz a
Shoud címe! Tehát ennek a Shoudnak a címe: - Az önmagad
iránti elkötelezettséged.

Ez egy olyan dolog, amin egész hónapban együtt fogunk

dolgozni. Egész hónapban.

Te és én, az önmagad iránti elkötelezettségeden fogunk

dolgozni.
Apropó, te vagy a lelked. Amikor belenézek a szemedbe, te
vagy a lelked. Látom benne az emberi réteget, és a lélek
réteget. És ha valahogy rá tudnám őket venni arra, hogy
meglássák egymást, és ha csak valahogy rá tudnám venni
őket arra, hogy többé már ne tegyenek úgy, mintha az egyik
a külső térben élne, a másik pedig idelent - mi is volt az a
szó? - mofo földön! Ők egybe vannak csomagolva. Ez a
kettő az egyben! Ez a Cracker Jack. (A Cracker Jack egy
popcorn snack, aminek a dobozában egy apró kis ajándék is
található) Ebben van az ajándék. És nem valahol máshol.
Tehát a lelked pontosan itt van.

Akkor tegyünk meg most valamit, ahogy belekezdünk ebbe

a hónapba, ami az önmagad iránti elkötelezettségről szól!
Készen álltok?

Vegyetek egy mély lélegzetet! (A közönség válasza: - Igen)

Oké, akkor jöhet a tapasztalás!

Most arra fogom megkérni Mr. Kuderka doktort, professzort,

a nagyra becsült Mr.

Kuderkát, hogy játssza le nekünk a zenét, azt a zenét, ami a

Shoud bevezetőjeként szólt, Aandrah lélegeztetését
követően.

Arra foglak kérni benneteket, hogy érezzetek bele ebbe a

zenébe, először az emberi
nézőpontotokkal, majd ezt követően pedig a lélek
nézőpontjával! Az ének két rész-re oszlik, és arra kérlek,
hogy a dal első részében képzeljétek el, hogy a lélek ott ül
mellettetek, vagy már bennetek is van, és ő énekli ezt a dalt
nektek. Figyeljetek oda a szövegre!

Aztán majd következik egy kis zenei közjáték. Amikor

megint elkezdődik az ének, akkor képzeld azt, hogy te
énekelsz a lelkednek - a vonakodó lelkednek, aki a te
csodálatos lelked.

És végig, amíg a zene szól, és te megtapasztalod ezt, érezz

bele a magad iránti elkötelezettségedbe, a lelked iránti
elkötelezettségedbe, és az emberi léted iránti
elkötelezettségedbe! Az emberi léted iránti
elkötelezettségedbe! Embernek lenni csodálatos dolog.
Szereztél egy-két karcolást és horpadást. Egy párszor
elterültél a földön, és bedobtak a csatornába. A lélek imádja
ezt! „Hű, micsoda egy tapasztalás!”

És most képzeld el, hogy keresztül mentél mindezen, és

közben a lélek is megta-pasztalta mindezt, de végül az
ember így szól: -„Hé, lélek, elég ebből! Elég ebből lélek!
Örülök, hogy te ezt az egészet ennyire élvezted, de a
fenébe is, én nem!

(nevetés) Lélek, innentől kezdve másképpen fogjuk ezt

csinálni! Másképp fogjuk ezt csinálni, és lélek, mi ezt
innentől kezdve együtt fogjuk csinálni! A te bölcsessé-

geddel, és az én jó kinézetemmel!” - Úgy értem, a ti jó

kinézetetekkel! (nevetés) - „A te egyszerűségeddel és az én
okosságommal. A te potenciáljaiddal és az én bájommal,
vonzerőmmel. Lélek, rengeteg mindent megtanultam,
miközben idelent tartózkodtam. Sok mindent megtanultam
ezen a bolygón. Akkor tegyük is össze kettőnket, téged és
engem rögvest, itt és most!”

És akkor erre most vegyünk egy mély lélegzetet!

Kapcsoljátok le a világítást! Kedves Hunter, jó téged újra

látni!(Larry ia, Hunter ke-zeli a világítást.) Sok idő eltelt már
a Misztérium Iskolák óta! Elmenekültél a Miszté-

rium Iskolából? Kidobtak onnan? Ó, sajnálom. Nem én

tettem. Ez alkalommal több szerencsét kívánok neked!

Elhalványultak a fények, és most tényleg érezz bele a

zenébe! Először a lélek énekel Neked, és a második részben
pedig te énekelsz a lelkednek.

Vegyél egy mély lélegzetet, és akkor kezdjük is!

(megszólal a zene: Ian Britt: The Shape of Us ) A lelked

énekli ezt neked….

Engedd meg, hogy szerenádot adjon neked….

A dalszöveg magyarul:

„Többé nem vagy egyedül,

Találtunk egy helyet, amit a magunkénak hívhatunk.

Többé semmi szükség a nyugtalanságra és az aggódásra

Hiszen minden erővel rendelkezünk, amire csak szükség
lehet kettőnk alakjában.

Kettőnk alakjában

Kettőnk alakjában

És tudom, hogy kemény volt ez neked,

Hogy az út durva volt és egyenetlen

De mondj búcsút annak a világnak, amit eddig ismertél

Minden hitem magamban és benned van.

Fogd a kezem,

Őrizd a szívem,

Engedd el a félelmeidet,

Drágám, én mindig itt leszek.

ADAMUS: És most pedig te énekled ezt a lelkednek…

Soha nem éreztem még ennyire otthon magam, A te édes

cirógatásod a világon a leginomabb.

És most, hogy bebizonyítottam neked, hogy megérdemlem

a bizalmadat,
Építsünk fel egy világot kettőnk alakjában.

Kettőnk alakjában

Kettőnk alakjában

Fogd a kezem,

Őrizd a szívem,

Engedd el a félelmeidet

Drágám, én mindig itt leszek

Drágám, én mindig itt leszek.”

ADAMUS: Akkor most csak üldögéljünk itt egy kicsit

csendben a sötétben!

(hosszú szünet)

Lélegezd be magad! Lélegezz bele magadba!

(szünet)

A magad iránti elkötelezettséged. Kompromisszum nélkül!

(szünet)

Elkötelezed magad eziránt a gyönyörűséges létező iránt, aki

vagy…

Elkötelezed magad az egészséged iránt…

Elkötelezed magad a bőséged, jólléted, gazdagságod iránt…

Elkötelezed magad az egyensúlyod és a kiterjedésed iránt….

(szünet)
Elkötelezed magad a tudatosságod iránt…

(szünet)

Elkötelezed magad az élet öröme iránt…

(szünet)

Elkötelezed magad a lelkednek…

(szünet)

Vegyél egy mély lélegzetet…

(szünet)

És most már felkapcsolhatjuk a világítást!

Drága Shaumbra, szeretném, ha öten, ötvenen, tízezren itt

állnátok - nos, akkor egy kicsit nagyobb helyre lenne
szükségünk, - megvilágosodott létezőként, integrált
létezőként, olyan létezőként, akik teljesen elfogadták
magukat, és önmaguk iránt elkötelezték magukat, és
megengedték az integrációt, az összeolvadást, azt, hogy a
lelkük szeretete itt legyen velük együtt ezen a bolygón!

Nem leszek itt még 20, 30 vagy 50 évig, mert nem hinném,
hogy ezt a dolgot olyan sokáig kellene húznunk. Talán még
egy pár évig itt leszek veletek, de ehhez tud-nom kell, és
Kuthuminak is tudnia kell, és a Bíbor Tanácsnak, és még
sokaknak is tudnia kell, hogy ettől a ponttól kezdve
elkötelezed-e magad önmagad mellett? És ami még ennél is
fontosabb: ezt neked kell tudnod.

Vegyetek egy mély lélegzetet, és ne feledjétek, hogy

minden jól van a teremtés egészében!

Örömömre szolgált, hogy itt lehettem veletek. A

legközelebbi találkozásunkig is vé-

gig ott leszek veletek az út minden egyes kihívásokkal teli

és csodás lépésénél.
Mahalo, drága Shaumbra. Mahalo.

(Fordította: Telegdi Ildikó – telegdi.ildiko66@gmail.com)

Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná
anyagilag is a Shoudok

fordításainak munkáját, az alábbi bankszámlaszámon

megteheti:

Telegdi Ildikó OTP BANK Rt. 11773339-00984762

Minden eddigi és ezt követő felajánlást előre is

szívből köszönök:

Telegdi Ildikó

A Bíbor Kör Anyagok Tóbiással, Adamus Saint-

Germainnel és Kuthumi Lal Singh-gel ingyenesen ke-
rülnek felajánlásra 1999 óta.

A Bíbor Kör emberi angyalok globális hálózata, akiket

Shaumbrának neveznek, és akik elsők között
mennek át az Új Energiába. Ahogy megtapasztalják a
felemelkedés örömeit és kihívásait, Szabványok-ká
válnak mindazon emberek számára, akik a saját belső
Istenük felfedezésének utazását járják.

A Bíbor Kör havonta találkozik Deverben,

Coloradoban, ahol is Adamus a legfrissebb
információkat osztja meg Geoffrey Hoppe által. Ezek
a Bíbor Kör összejövetelek nyilvánosak, publikusak,
ahová mindenkit szeretettel várunk.

Amennyiben most ezt olvasva érzel egyfajta

igazságot és kapcsolódást, akkor te tényleg
Shaumbra vagy. Tanító és Vezettetést nyújtó vagy az
emberek és az angyalok számára egyaránt. Engedd
meg, hogy az isteniséged magva virágba boruljon
benned ebben a pillanatban, és ez tartson örökké.
Soha nem vagy egyedül, mert van egy családod a
világban, és angyalok vesznek körül a körülötted
létező
birodalmakban.
Szabadon terjesztheted ezt a szöveget nem-
kereskedelmi alapon, térítésmentesen. Arra kérünk,
hogy az információt a maga teljességében add közre,
beleértve ezt a lábjegyzetet is! Minden más felhasz-
nálás esetén írásos jóváhagyásra van szükség
Geoffrey Hoppe-tól, Golden, Colorado.

A kontakt oldal: www.crimsoncircle.com © Minden jog

Fenntartva 2010 Geoffrey Hoppe, Golden, CO 80403
8. Shoud

„A guru dilemma”

Elhangzott a Bíbor Körben 2012. április 7-én – Adamus

közreműködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásában
Vagyok, aki Vagyok, alázatos szolgálatotokra!

Üdvözöllek benneteket drága Shaumbra! Szükségem van

egy pillanatra, amíg átál-lítom magam az új díszletetekhez!
(a terem ülései és a színpad területe átalakításra került a
legutóbbi Shoud óta) Már annyira megszoktam, hogy ki hol
szokott ülni, és most tessék, máshol ültök! Vagy talán én
vagyok máshol? Á! Ez itt a kérdés!

Mindannyiótoknak meg szeretném köszönni ennek az Új

Adamus színháznak a megteremtését! Köszönöm. (A
közönség tapsol) Tehát összegyűltünk itt, ezen a különleges
napon - mert sok szempontból különleges ez a mai nap. Új a
díszlet. És természetesen, ebben az Adamus színházban
mindenhol kamerák vannak - mindenhol, még a plafonon is -
minden helyszín felvételre tud kerülni. Te és én, Pete.

PETE: -Igen.

ADAMUS: Igen. (kuncog) Senki sem menekülhet el a kamera

pásztázása elől. Hm.

Egy különleges nap

Shaumbra, ez egy különleges nap. Miért? Új díszletetek van,

ami egészen kellemes.

Jót tesz Cauldre lábának, (új a szőnyeg is), és kellemes a

látvány is. Most éppen Nagypéntek után, és Húsvét előtt, a
köztes időszakban vagytok. A halál és a felemelkedés egész
energiája között tartózkodtok. Egy nagyon jelentőségteljes
idő-

szakban tartózkodtok az utatokon, és a Föld történelmében

egyaránt.

Most csak vegyetek egy mély lélegzetet, és képzeljétek csak

el azokat a könyveket, amiket 20 év múlva - vagy 100 év
múlva - meg fognak írni erről az időszakról! Erről az időről!
Néha még csak fel sem fogjátok, hogy mi történik itt
valójában, mert annyira erősen kapaszkodtok azt remélve,
hogy mindezek a szelek és orkán erejű

viharok nem fognak magukkal sodorni benneteket. Azt

remélve, hogy végig tudod csinálni a napodat, és a nap
végén kibonthatsz egy üveg bort, és egy gyógyszernyi
adagot kortyolhatsz belőle, (nevetés), amitől egy kicsit
ellazulhatsz. Majd ezt kö-

vetően pedig nem kis szorongással fekszel le aludni az

ágyadba - az ágyadba - ami valaha a szexualitás és az
álmok helye volt az életedben, és ami mára már az egyre
több káosz, egyre nagyobb feszültség, és az egyre több
trauma helyévé változott.

Tehát mára már csak alig pár perced marad az elalvás előtti
ellazulásodra a napod végén. És máris belekezdesz az új
megbízatásodba az álmok területén! Azon a te-rületen, ahol
régebben minden csupa-csupa szivárvány és inomság volt,
ahol kör-bevettek téged azok a kedves kis barátságos
állatkák és a téged szerető emberek.

Ez volt a te „la-la”, mesés álombirodalmad. De mostanra

ezen a helyen még annál is nehezebb lenned, mint itt.
Reggel fáradtan, zavarodottan, tanácstalanul ébredsz, és
azon töprengsz, vajon mi fog veled történni, és egy
pillanatra azt kívánod, hogy bárcsak visszatérhetnél az
álmok világába! De mégsem! Hiszen onnan is elmenekültél,
csak hogy visszatérj ide, a Földre! Ott fekszel az ágyadban,
miközben azon morfondírozol: - „Nem merek kikelni az
ágyamból, mert megint itt egy új nap. Nem merek
visszaaludni, mert az is eléggé félelmetes!” És tényleg az.

Az álom állapotok megváltoztak. Úgy képzeljétek ezt el,

hogy az álmok kinyúlnak a Földközeli Birodalmakba - és még
azokon is túlterjednek jó messzire - de belemen-nek a
Földközeli Birodalmakba. Ezeknek a birodalmaknak vannak
olyan részei, amik kapcsolódnak az emberi tudatossághoz,
és itt történnek az álmok, és ti odajártok.

És ez a hely manapság nagyon, de nagyon intenzív. Sok ott

a változás. Ehhez ké-

pest az itteni változások semmiségnek tűnnek. (valaki

beszól: - Ha-ha!) Áh, ha-ha!

Nagyon intenzív.

Ez a hely - azt kell, hogy mondjam - hogy ez a tér, amit itt

megteremtettek az egyik olyan igazi menedék, amivel
rendelkeztek. Ez az egyik olyan igaz hely, ahova eljöhettek
és egyszerűen csak vesztek egy mély lélegzetet, és
elaludhattok. Nem!

(Adamus mosolyog) Itt ellazulhattok. Nevethettek. Ez a

nevetés, az ünneplés és az öröm helye, továbbá annak a
helye, amikor egy pillanatra leállíthatjátok azt a te-mérdek
intenzitást.

Ezért ezt a Shoud-ot mély légzéssel akarom kezdeni!

Intenzív odakint! Intenzív idebent! Intenzív az álom
állapotaitokban. Hova mentek hát? Nos, ide eljöhettek.

Megtalálhatjátok a belsőtökben is azt a helyet, de gyakran

az a belső hely is nagyon kaotikus. Nem vettétek még
észre?

Akkor most egy pár percig jó mélyen lélegezzünk és

lazuljunk el! Itt biztonságos.

Tényleg az. Itt csak velem kell foglalkoznotok. Itt

ellazulhatsz. Itt lehetővé teheted, hogy az anayatron, az
összes kis energetikai kommunikációs rendszer
helyreállítódjon, és megújítsa a testedet! A testedet
temérdek sok energia bombázza. Feltűnt, hogy mindenféle
fájdalmaid vannak, és hogy időnként fájnak az izmaid? Ó,
igen! Ez mind az intenzív energia miatt van így.

Emlékeztek arra, hogy azt mondtam, hogy ez az év a

„Leszállítás, a kézbesítés éve”? A leszállítás éve, amikor is
rengeteg sok energia érkezik mindenfelől. Energia érkezik a
napkitörésekből, amik sokkalta nagyobbak, erősebbek, és
jelentősebbek, mint eddig bármikor! Energiák érkeznek a
Földből és az összes Birodalomból. Mindenhonnan energia
érkezik ide. Ti kértétek ezt. Most pedig megkapjátok, amit
kértetek, ti pedig csak panaszkodtok miatta.

Akkor most vegyünk itt egy mély lélegzetet, a mi

szentséges terünkben, a Shaumbra Központban!

(szünet)
Vegyünk egy mély lélegzetet!

Ez intenzív, ti pedig olyan kritikusak tudtok lenni saját

magatokkal kapcsolatosan, amiért képtelenek vagytok ezt
kezelni. Valamelyik nap teázgattam egy-két Felemelkedett
Mesterrel. Igen, teáztunk, és közben szivaroztunk. Szóval a
minap teázgat-tunk, és a saját felemelkedésünkről
beszélgettünk, ami több száz vagy több ezer évvel ezelőtt
történt meg, kinél mikor. És arról beszéltünk, hogy akkoriban
az elég unalmas volt. A dolgok csak nagyon lassan
változtak. A dolgok akkoriban meglehe-tősen homályosak,
sötétek voltak. Most pedig intenzívek. Minden pillanatban
vál-toznak. Azon nevetgélünk egymás között, hogy milyen
nehéz is ez nektek! És hogy milyen örömteli az, hogy
veletek dolgozunk, de belátjuk, hogy örülünk, hogy mi
akkoriban, a régebbi időkben emelkedtünk fel.

Most akkor meg a TV-t nézitek? Rám nézzetek!!! (nevetés)

(Adamus képe megjelent a teremben felszerelt óriás
képernyőn is) Ez meg mi?! A TV képernyőt bámuljátok,
miközben itt vagyok élőben az orrotok előtt? Látom ám,
hogy a képernyőt nézitek! De nem, én itt vagyok! (Adamus
és a közönség nevet) Ez egy valóság tor-zítás. Ez nagyon
furcsa. Ezt a dolgot fel is hozom majd, amikor legközelebb
megint a Felemelkedett Mesterek klubjában fogok teázni! -
„Ott lehetsz velük élőben, egy légtérben, egy teremben, de
ők mégis a képernyőt bámulják! Miért van ez? Miért?”

- (valaki azt mondja: - Mert ez újdonság!) - Nem. Folyton ezt

teszitek. Egy év múl-va is ezt fogjátok tenni.

Szóval drága Shaumbra, odakint intenzív. Vegyünk egy mély

lélegzetet! Vegyünk egy mély lélegzetet!

(szünet)
És ez továbbra is intenzív lesz. Bizony. Úgy ám! Képesnek
kell lenned nevetni ma-gadon! Képesnek kell lenned nevetni
magaddal, és az összes aspektusoddal. Igen.

Nevess együtt az aspektusaiddal, mert ők már egyébként is

nevetnek! Így akkor talán te is velük nevethetsz! (nevetés,
Adamus mosolyog) És Aandrah pontosan tudja, hogy miről is
beszélek. Nevesd ki az aspektusaidat! Igen! Nevesd ki az
aspektusaidat, ne vedd őket komolyan! (nevetés) Tudtátok,
hogy ezt fogom mondani!

Igen, igen. Egy újabb Shaumbra póló felirat. Igen, igen.

És igaznak kell lenned magadhoz! Ma ebbe bele fogunk

menni. Apropó, ma nincs túl sok mondanivalóm. Nincs.
Sajnálom. Á! Ó, nos…. (nevetés) hallottam, hogy valaki azt
gondolja: - „Máskor sincs neki.” - Á, szóval a inom kaja miatt
jársz ide. Rendben.

Ma egy-két emlékeztetőt fogunk átvenni, olyan dolgokat,

amikről már nagyon rég-

óta beszélgetünk. Már jóval azelőtt megadtad magadnak

ezeket a bölcsességeket, mielőtt igazán szükséged lett
volna rájuk. Akkoriban ezek „aha” élményeknek tűntek.
Most pedig belekerülnek a szerszámos dobozodba. Ezek
lesznek a kötszerek az elsősegély dobozodban. Ezek lesznek
a balzsamok, a kenőcsök. Ezek lesznek a
nyugtatók számodra.

De most újra előveszem ezeket, és újra átbeszélem őket

veletek, mert ti magatok helyeztétek oda mindezeket az
ösvényetekre, még jóval azelőtt, hogy szükségetek lett
volna rájuk, de mostantól igenis szükségetek van rájuk.
Mostantól igazán szük-ségetek van rájuk.

Intenzív odakint, ahogy ezt megbeszéltük a minap teázás

közben. Elképesztő, hogy milyen jól tartjátok magatokat
mostanság, miközben mindezek a dolgok zajlanak.

Bámulatos, hogy képesek vagytok nevetni. Észbontó, hogy a

testetek még nem hullott darabjaira! Döbbenetes, hogy
nem robbantottátok fel az agyatok áramköreit, konnektorait
- az elmében túl sok van ezekből itt is meg ott is) És
egészen bámulatos, hogy mindeközben még mindig
azonosultok magatokkal! Na ez az, ami a bá-

mulatos! Teljesen lenyűgöz, hogy még mindig magatokkal

azonosultok!

Önmagad ismerete

Akkor most felteszem a kérdést - és Eesa Lindáját arra

fogom kérni, hogy a táblára írja le a válaszokat - a tízes
skálán mérve 1-től 10-ig. Ahol is a 10 a legtöbbet jelenti, az
1 pedig a legkevesebbet. És David-et fogom arra kérni, hogy
vigye körbe a mikrofont!

Milyen jól ismered magad? És akkor kezdjük is rögtön itt az

asztalnál, ami mindig elkerüli a igyelmet. David, te
választasz. Mennyire jól ismered magad? Ó, ha! Hm.

Ne aggódj a kamera miatt!

BONNIE: Oké, nem fogok.

ADAMUS: És ez csak automatikusan mozog….Á! Igen!

BONNIE: Mondhatni.

ADAMUS: Mondhatni.

BONNIE: Tudom.

ADAMUS: És mégis ez a „mondhatni” hol található a 10-es

skálán?

BONNIE: Az egy jelenti a legtöbbet?

ADAMUS: Nem, az 1 jelenti a legkevesebbet. Ha a

legkevésbé ismered magad, az 1, ha a legjobban, az 10.
Milyen jól ismered magad?

BONNIE: Hét.
ADAMUS: Hét. Jó. Akkor van egy hetesünk.

LINDA: Akkor most csak írjam fel a táblára a hetes számot?

ADAMUS: Csak a hetes számot. Elképesztő. Egyszerű. Oké,

jó. Milyen jól ismered magad Timothy ott a kamera mögött?
A többi kamera most mindenfelől rád közelít.

Milyen jól ismered magad Timothy?

TIMOTHY: Nyolc.

ADAMUS: Nyolc. Jó, jó. Van egy hetesünk és egy nyolcasunk.

LINDA: Most akkor egymás alá, egymás mellé vagy egymás

fölé írjam fel ezeket a számokat a táblára?

ADAMUS: Ha ezeket a döntéseket tényleg nekem kell

meghoznom, akkor….(nevetés) LINDA: Én csak próbálok
hozzád alkalmazkodni!

ADAMUS… akkor visszamegyek teázni.

LINDA: Nincs problémám.

ADAMUS: Jó kérdés. Egymás mellé írd őket! Következő!

Akkor menjünk egyenesen ehhez az úriemberhez, aki a
padlón ücsörög. Á, szinte meg se láttad őt, mert a padlón
van.

MATT: Tíz.

ADAMUS: Tíz.

MATT: Igen uram!

ADAMUS: Tízesként ismered magad. Jó. Kitűnő! Hogy

hívnak?
MATT: Matt.

ADAMUS: Matt. Jó, Matt. Már semmi mást sem kell

megtudnod magadról?

MATT: Hát azt, ami még a jövőmben van.

ADAMUS: Á, egy tízes vagy. Egy tízes vagy. Már nincs mit
megtudnod, megismerned.

MATT: Itt és most? Nem hinném.

ADAMUS: Nem. Jó.

MATT: Nem.

ADAMUS: Kitűnő! Az Adamus Színházban - bocsánat - a

Shaumbra Színházban nincsenek rossz válaszok. Nos, ami
azt illeti, jó válaszok sincsenek. (nevetés) És akkor most
térjünk át Mr. Collins-ra! Milyen jól ismered magad?

Mr. COLLINS: Ez jó kérdés.

ADAMUS: Tudom. Az én kérdésem.

MR. COLLINS: Mondjuk úgy talán 6.5.

ADAMUS: 6.5. Jó, jó. Visszaállítjuk a skálát a 0-ra. Akkor most

kérdezzük meg Lucky-t!

LUCKY: Úgy 8.5.

ADAMUS: Úgy 8.5…..nos, ezt a kamerába kell mondanod.

Látod a kamerákat? Lá-

tod, hogy anélkül mozognak, hogy bárki is hozzájuk érne?

LUNCKY: 8.5

ADAMUS: 8.5. Jó, jó. Nagyszerű. És mi a helyzet a többi 1.5-

tel?

LUCKY: Úgy gondolom, hogy mindig van mit tanulnom

magamról a mások velem kapcsolatos észleléséből, vagy a
sajátomból.

ADAMUS: Jó. Jó. Akkor már nem sok van hátra! Szinte már
célba is értél. Mindösz-sze 1.039 életedbe került, hogy eljuss
a 8.5-ig! Ez nem is rossz! És én azt mondom, hogy ehhez a
maradék 1.5-höz elég is lenne még úgy száz élet! És az
odavezet téged. Ó, hogy ez mekkora szarság! Igen.

És ha már erről van szó, akkor következzen Sart!

SART: Az én válaszom 12. (nevetés)

ADAMUS: Hölgyeim és Uraim, megadtam a válasz

lehetőségeket 1-től 10-ig. Neki minden annyira…(Adamus
Sart pólójára mutat, amin a következő felirat áll: „Szar”

- a közönség hangosan elolvassa: „Szar” - még nagyobb

nevetés) Jó. Köszönöm, hogy nem érted, hogyan kell ezt a
játékot játszani.

SART: Vannak szabályok?

ADAMUS: Csak az útmutatásom van. Igen. Nincsenek

szabályok. Jó. Akkor men-
jünk tovább Alihoz. Ali, te milyen jól ismered magad? 1-től
10-ig.

ALI: Amikor arról beszéltél, hogy azonosulunk magunkkal,

akkor arra gondoltam, hogy ez valószínűleg nem egy jó
dolog, ha még mindig magunkkal azonosulunk.

Úgy értem ez se nem jó, se nem rossz, de valószínűleg…

ADAMUS: De hol tartasz?

ALI: Talán ötnél.

ADAMUS: Talán ötnél.

ALI: De egyik értelemben sem vagyok biztos benne.

ADAMUS: Tehát az öt körül körözöl.

ALI: Igen.

ADAMUS: Jó. David, most te választasz. Én csak becsukom a

szemem. Te választod a következőt. Igen.

LESLIE: Talán 2, de egyre feljebb haladok.

ADAMUS: Felfelé haladsz. Jó, jó. Tudod nem kell sietned,

hogy odaérj! Csak nyu-godtan, ne kapkodj!

LESLIE: Nos, ez az adott szituációtól függ.

ADAMUS: Igen, azon múlik, hogy…ma éppen hogy érzed

magad?

LESLIE. Nos, most valószínűleg közelebb állok a 10-hez, mint

a 2-höz, de lehet ez 2….

ADAMUS: Szóval nagy a variációk lehetősége.

LESLIE: Így van. Így van.

ADAMUS: Rendben, tehát 10-től kettőig belefér, vagyis hát

2-től 10-ig belefér.

LESLIE: Igen.

ADAMUS: Igen, 10, 4, 2 - egy kis Dr. Pepper megy itt. Jó. Jó.
(Egy régi reklámkam-pányra hivatkozik a Dr. Pepper
üdítőitalra vonatkozóan, ahol a Dr. Pepper ideje a de. 10, a
du. 2 és 4-órakor volt.) Te választasz David. Jeffrey?
JEFFREY: Zéró.

ADAMUS: Zéró. Ó, egy kis hegedűszót hallok itt. Zéró.

JEFFREY: Újrakezdés.

ADAMUS: Igen, zéró. Oké. Nahát! Nahát! És mi a helyzet

Mofo-val….akarom mondani Marty-val, (aki a múlt havi
Shoud alkalmával beszélt a Mofo-ról) egytől tízig mofo
barátom!

MARTY: Ó, igen!

ADAMUS: Igen, igen, igen!

MARTY: Azt kell, hogy mondjam, hogy manapság elég közel

vagyok. Kilenc.

ADAMUS: Lefelé mész?

MARTY: Igen.

ADAMUS: Igen, igen. És most hol vagy? Kilencen?

MARTY: Kilencen. Ühüm.

ADAMUS: Kilencen állsz és visszafelé haladsz?

MARTY: Nem. Közeledek a „teljes tudáshoz szöcske”

ADAMUS: Nocsak, csakugyan! (nevetés) A 9 a teljesség, a

beteljesülés száma.

Igaz? Numerológiai értelemben - a beteljesülés száma? Mofo

9-nél jár. (Adamus a fejét csóválja és nevet)

MARTY: Óóóóóóó!!!!
ADAMUS: Oké, szép próbálkozás. Imádom. Jó, jó És akkor
legyen még kettő! Még kettő!

DAVID: Egy.

ADAMUS: Egy David-nek.

DAVID: Igen.

ADAMUS. Nem, még két ember! Kicsit zavaros ez. Igen.

Szóval te egynél tartasz.

DAVID: Igen.
ADAMUS: Igen, még két ember. Akkor legyen az első John
Kuderka. A csendes ic-kó. A bölcs. Uram, ön hol tart?

JOHN: 22.

ADAMUS: 22! Á, a mesterszámok egyike! Egy mesterszám!

LINDA: 22.

ADAMUS: Akkor 4-nél jársz. (nevetés) Ez jó? Ez rossz? Jó, és

még egyet!

PETE: 6.

ADAMUS: 6. Jó. Oké, akkor most nagyon gyorsan add össze

a számokat a fejedben, és mondd meg nekem mi jött ki
átlagnak!

LINDA: Ki van zárva! (nevetés) Nem jár most túl gyorsan a

fejem.

ADAMUS: Egy páran már ki is számoltátok - online - nem

azok, akik itt vagytok, hanem az online nézők közül egy
páran már kiszámoltátok az átlagot vagy fejben, vagy a
számológépetek segítségével. Tehát akkor mi az átlag szám,
amennyiben nem veszitek számításba azokat, akik nem
követték az útmutatásokat - ne számít-sátok bele a 12-t, és
a 22-t - a 2 és 10 között jöhet, és akkor annak az átlaga úgy
nagyjából 4,5….és akkor most jöhet a nagyon gyors
számolás….

(szünet)

NEM SZÁMÍT! Nem számít! Tényleg nem számít, és a

megbeszélésünk eme első
körében a lényeg az, hogy - ez nem számít. Ami azt illeti, ha
számítana, akkor azt mondanám, hogy annál jobb, minél
inkább a 0-oz közelít a szám, mert pontosan odatartotok.
Igen, bizony.

Ti felfelé dolgozzátok magatokat, azt gondolván, hogy

tudjátok, hogy kik vagytok, azt gondolván, hogy ti aztán
megfejtettétek ezt az egészet. Drága barátaim, ezt olyan
gyorsan hajítsátok el, mint egy forró krumplit! Most azonnal
dobjátok el! Hála Istennek, nem fogod megismerni azt, aki
vagy! Nem létezik a 10-es szám. A spirituális úton járók
számára, még csak egy jó 9.9 sem létezik!

Te meg mit eszel ott az alvégen Nevető Medve?

NEVETŐ MEDVE: Jóságot.

ADAMUS: Ráközelíthetnénk a kamerával a te jóságodra? Te

jóságos Ég! Istenem!

(Adamus megmutatja Nevető Medve telipakolt tányérját a

kamerának) Ezt néz-zétek! (nevetés) Igen…pontosan ide
(mondja a kamerának) Pontosan ide, hogy a
világon mindenki láthassa, hogy mit eszik Nevető medve
egy megszentelt előadás kellős közepén!

LINDA: Élvezi a svédasztal kínálatát! Élvezi a svédasztalt!

ADAMUS: Mintha nem lett volna szünet az előbb! Kértek egy

kicsit belőle? (nevetés, ahogy Adamus végigkínálja a
többieknek a jól megpakolt tányért) LINDA: El fogod őt így
ijeszteni. Már jó ideje nem volt a vendégünk.

ADAMUS: Nem? Nem. Linda?

LINDA: Nem! Add vissza neki! Milyen durva ez tőled!

ADAMUS: Az emberek meg az ételeik! Ami azt illeti, csak

megáldottam az ételedet!

(Adamus meglengeti a kezét az étel fölött, és belelélegzik)

LINDA: Óóóó!!! (Nevető Medve egy gyöngysort ad neki)
ADAMUS. Köszönöm! Köszönöm! ( felveszi a gyöngysort)
NEVETŐ MEDVE: Szívesen.

ADAMUS: Így kell felvenni! Elég nehéz. (nevetés) LINDA:

Szóval Nevető Medve…még meg is ajándékozod a rossz
viselkedése miatt.

Ez aztán szép, nem mondom!

ADAMUS: Abszolút. Igen. (Adamus megpróbálja felvenni a

nyakláncot)…ahogy mondtam, ahogy mondtam, a legjobb,
ha…

LINDA. (megnézegeti a láncot) Érdekes.

ADAMUS: Kosztüm igazítás. Igen.

LINDA: Segítsek?
ADAMUS: (Adamus megfog valamit a gyöngysoron) Ebbe
mit füstöltél? (nevetés) (Linda megigazítja a gyöngysort)

Ahogy mondtam, az a legjobb, minél közelebb vagy a

zéróhoz most, mert errefelé tartasz. Ez egy érdekes fejlődés,
és ezt most le is írom a táblára, ha nem bánjátok.

Köszönöm. Köszönöm.

LINDA: Hadd adjak egy új lapot! Akarod, hogy megjegyezzük

ezeket a számokat?
ADAMUS: Közeledtek ahhoz a ponthoz, ebben az egész
önmagad megismerése dologban, amikor eljutsz a héthez,
és elkezded elég jól érezni magad saját magad kapcsán.
(Adamus elkezd egy kört rajzolni, ami nem zárul be teljesen)
A kezdőpont a 12 óra, majd leérsz ide a 3-4 órához, ami elég
rossz érzést kelt benned, majd tovább mész az 5, 6 órára, és
onnan elkezdesz felfelé haladni a 8,9 órához, és nagyon jól
érzed magad saját magaddal kapcsolatosan. Már majdnem
elérted a célt.

Már kezded megismerni magad, amikor egyszer csak - ó, ó -

(visszafelé zuhansz) - és az egész majdnem teljesen
visszafordul. Nem tűnt még fel? (egy pár ember válaszol: -
De igen!) Igen, igen.

Pont akkor, amikor már úgy érzed, hogy mindjárt odaérsz,

mindjárt győzni fogsz, annyira az az érzésed, hogy máris
nekikezdhetsz a könyved megírásának - „Megismerni
magam, megszeretni magam” címmel - és akkor ez az
egész hirtelen össze-omlik, darabjaira hullik, - és ez egy jó
dolog!

Ezt ti helyeztétek oda magatoknak. Te magad raktad oda azt

a robbanó szerkeze-tet - tudván, hogy rá fogsz lépni, és azt
is tudtad, hogy az majd felrobbant téged -

szándékosan, merthogy soha nem fogod tudni megismerni

magad. Legalábbis nem emberi értelemben. Nem akarod te
olyan nagyon jól ismerni magad, mert akkor beragadsz,
elakadsz.

Ezt visszaadom. (Visszaadja a gyöngysort Nevető

Medvének) Ezek is meg lettek áldva, de nem általam.

NEVETŐ MEDVE: Igen.

ADAMUS: Igen.
Elérkezel arra a pontra, amikor is felrobbansz! És olyankor
megtörténik az elengedés, mert felismered, hogy az a
személyiség, akit éppen megismerni igyekszel, az
teljességgel hamis. Abszolút az. Nem rossz értelemben
hamis, hanem a káprázat, a tévedés, a téveszme, az illúzió
értelmében hamis.

Ezért ezt egyféleképpen elkezded szabotálni. Elengeded

abból a célból, hogy tényleg, igazán fejlődni tudj, ami nem
önmagad megismeréséről szól már, hanem az Én Vagyok
megéléséről. Tudom, hogy szinte árnyalatnyi itt a különbség,
de azért engeded el a személyiségedet, mert először is,
soha nem fogsz eljutni a 10-es skála 10-es pontjára. El fogsz
jutni a 9.99999-re, és akkor az egész fel fog robbanni! Akkor
meg innentől kezdve miért is próbálkoznál vele? Ha 4.5-nél,
ha a 8-nál vagy a 22-nél jársz John, akkor meg minek is
próbálkoznál? Engedd el! Ez egy olyan játszma, amit nem
lehet megnyerni, és igazából nem is lenne szabad
megnyerni. Ez egy olyan játszma, ami temérdek sok
energiát emészt fel, és a végén a jutalom annak felfedezése
- annak az egyetlen dolognak a felfedezése - hogy önmagad
megismerése egy illúzió volt. Egy illúzió.
Hirtelenjében, sokan, akik most azt hiszik, hogy tényleg
megismerték saját magukat, felfedezik, ahogy ezt Aandrah
tudja, hogy mindössze egy aspektust ismertek meg. És van
még ott két olyan aspektus, tíz olyan aspektus, száz olyan
aspektus, amit szintén meg kell ismerniük. És akkor
belevesznek ebbe az útvesztőszerűség-be. Belevesznek az
illúziók eme különös világába. És bizony nagyon is könnyű
ebbe beleveszni, amíg az illúzió eme különös világában élsz.

Tehát most azon a ponton vagyunk, ahol elmondhatjuk,

hogy már ez sem fontos ezentúl. Tényleg nem. Tényleg nem.
Még csak kutatnod-keresned sem kell többé. Ez most már
csak arról szól, hogy minden egyes napon éld meg az Én
Vagyokságodat. Nem kell kutatnod utána, csak tudnod kell,
hogy az itt van. Ez ennek a megtapasztalásáról, megéléséről
szól, és nem az utána való kutatásról. Ennyi az egész.

A vicces pedig az, hogy amikor eljutsz erre a pontra, akkor

tényleg, igazán elkezded megismerni magad - de nem az
emberi énedként, hanem Istenként, az Én Vagyok-ként
ismered meg Önmagad.

Akkor erre most vegyünk egy mély lélegzetet!

(szünet)

Ez egy aprócska, mégis jelentős különbség. Apró különbség

van aközött, hogy megismered magad, vagy egyszerűen
csak, mondhatni önmagad vagy.

Akkor most engedjük el az összes olyan energiát, amivel

erre fókuszáltál, mert az nem fontos!

És akkor most beszéljünk arról, ami most történik! Apropó…

Cauldre azt kérte, hogy a végén legyenek kérdések és
válaszok, ezért erre sort fogunk ma keríteni! Akkor máris
elkezdhettek gondolkozni azokon a jó kérdéseken, amiket fel
akartok tenni -

mert ma lesz erre lehetőség.

(Adamus szünetet tart)

Semmilyen tapsot sem hallottam. Sőt mi több, félelmet

éreztem! (nevetés) Á, Linda majd odaviszi a mikrofont az
önkéntes kérdezőkhöz.

Aktuális energiák

Akkor….rendben, jöhet a következő téma! Mi történik most?

2012 áprilisának elején vagyunk, a nagyszerű energiák

leszállításának, kézbesíté-

sének, és egyben a nagyszerű változások évében! Nem

csoda, hogy valaki előállt
azzal az ötlettel, hogy változtassátok meg ezt a termet is!
És talán ez aprócska dolognak tűnik a világ dolgaihoz
képest, pedig lényegében nagyon is jelentőségteljes, mivel
megváltoztattátok az energiát azok számára, akik
rendszeresen idejárnak.

Valami más lett itt. Valami folyik itt. Vannak, akiknek ez

tetszik. És vannak - hallottam - vannak olyanok köztetek,
akik annak ellenére, hogy azt mondjátok: - „Ó, igen, ez
tényleg nagyon szép!” - közben azt gondoljátok
magatokban, hogy - „Visz-sza akarok térni ahhoz, ahogy a
dolgok eddig voltak. Azt már úgy megszoktam.

Komfortos volt. Tudtam, hol fogok ülni. Azt is tudtam, hogy

kik fognak mellettem ülni. Tudtam hova nézzek. És tudtam,
hol vannak azok a nyavalyás kamerák!”

Tehát egy bizonyos szintű diszkomfort érzet jár ezzel a

változással. Nos, ez az év az óriási változások éve, és az
energiák példa nélküli módokon kerülnek leszállításra vagy
kézbesítésre. Eddig soha nem látott módokon!

Érdekes megigyelni, hogy mi zajlik mostanság világszerte.

Ahogy ezek az energiák mindenhonnan beérkeznek ide, az
emberek megpróbálnak ezzel megbirkózni, vagy
megpróbálják megérteni. Megpróbálják azt meghatározni.
Ami azt illeti, én egyáltalán nem kedvelem azt, amikor az
emberek megpróbálják ezt túlzottan meghatá-

rozni, mert akkor ez az egész mentálissá válik. Pedig

mindössze arról van szó, hogy a sok energia sok változást
okoz, és mindez azért történik, mert az emberiség fel-
emelte a kezét, és azt mondta: - „Készen állunk.” Ez ennyire
egyszerű.

Ezek az energiák jelenleg is érkeznek ide, és általában az

emberek ezt magukra veszik. Magukra veszik. Megpróbálják
megérteni ezeket az energiákat - és itt most nem csak a
Shaumbráról beszélek, hanem mindenkiről - megpróbálják
megérteni, hogy mi történik. Miért keltenek más érzést a
dolgok? És ezt a fejükben próbálják megérteni vagy pedig
önigazolásokat gyártanak maguknak. Ilyeneket próbálnak
mondogatni: -„Nos ez azért van, mert ez meg ez
megváltozott.” És általában teljesen félremagyarázzák a
dolgokat. Mindössze megnövekedett mennyiségű energiáról
van szó.

Ha egy villanykörte lennél, és ahhoz lennél hozzászokva,

hogy 110 V áramlik keresztül rajtad, ahhoz, hogy világítani
tudj, és ez hirtelen átváltana 130 V-ra, akkor egy kicsit
másképpen éreznéd magad, és azon töprengenél, vajon mi
történik? „Mi-

ért nem vagyok képes ezt kezelni….nagyon is világítok, az

biztos, de lehet, hogy így ki fogok égni?”

És akkor az egész hirtelen felmegy 220 V-ra, majd 440-re,

majd még annál is magasabbra, és annál is magasabbra, és
ez kiborítja az embereket. Egy csomóan megpróbálják ezt
elkerülni vagy kivédeni. Megpróbálják ezt elterelni.
Megpróbálnak úgy tenni, mintha ez nem is történne, mintha
ott se lenne. És ilyenkor mit tesznek?

Visszatérnek a régihez…visszatérnek a régihez. Azt

mondják: - „Bármi is törté-

nik, az nem működik, ezért visszatérek ahhoz, ami eddig

működött.” - Hajlamosak vagytok erre.
Amikor egy kis gond adódik, amikor kisebb bajba kerültök,
akkor azt mondjátok: -„Akkor most visszatérek ahhoz, ami
tavaly nyáron működött, vagy ami 10 éve működött, mert
tudom, hogy akkor működött.” - Nos, ha vetnél rá egy
pillantást, akkor látnád, hogy az már akkoriban sem
működött valami fényesen. Kezelted azt.

Keresztülmentél rajta. Tanultál belőle, sőt mi több, volt vele

egy tapasztalásod.

Tehát jelenleg, általánosságban szólva ezek az energiák

bejönnek, és most azt mondanám, hogyha ezek bármibe is
beleütköznek, ha valamelyik is leszáll egy em-berre, akkor
az elméjükön landol. Ezért is láthatjátok azt, hogy az
emberek járvá-

nyos méreteket öltve szednek antidepresszánsokat és

minden más gyógyszert is.

Csak igyál egy kis bort! Neked nincs szükséged azokra a

dolgokra! Persze mértékkel igyál! Mit jelent a mérték
Elizabeth?

ELIZABETH: Minden nap.

ADAMUS: Minden nap. Ez….(nevetés) Mértékletes. Mindig,

amikor csak süt a nap!

Igazán mértékletes!

Tehát ezek az energiák az elméjükön landolnak, és

megőrjítik őket! Aztán az elmé-

ből bejut a testbe, mert a test arra lett kiképezve, hogy

kövesse az elmét. Aztán kezdődnek a mindenféle izikai
betegségek, és a dolgok elromlanak a testükben.
De ami azt illeti, a legtöbb ember számára ez a temérdek
sok energia beérkezés lényegében csak az aspektusaikat
világítja meg, azokat helyezi előtérbe…az aspektusaikat.
Ezért aztán megpróbálják ezt az egészet elkerülni, kivédeni.
Úgy tesznek, mintha az ott sem lenne. Az aspektusok meg
azt mondják:- „Nézd ezt a sok energi-

át! Nézd, micsoda remek alkalom ez a káoszra! Nézzenek

csak oda, micsoda remek potenciál ez a tömeges zűrzavar
megteremtésére! Nézd csak, itt ez a sok-sok potenciál arra,
hogy végre megkapjuk azt a igyelmet, amit mindig is meg
akartunk kapni!” - Egyszóval az aspektusok nagyon
elfoglaltak!

Bárki, aki járatos az aspektológiában, annak most kellene

szárazföldi irodákat nyit-nia - az emberek sorba állnának az
ajtajuk előtt - de tudjátok, az aspektusok nem fognak oda
elmenni, az embereknek pedig fogalmuk sincs, hogy mi
folyik. Igaz.

Tehát nagyon magatokra veszitek az elmétekben ezeket az

energiákat, amik aspektus szinten érkeznek be, az emberek
pedig nem értik, hogy mi folyik. Ez most egy kissé bizarrá
válik, egy kissé szélsőségessé, és akkor mi fog történni? Ti
itt mind jó próféták vagytok, és igen, nem vagytok látók.
Nem kell látónak lenned ahhoz, hogy megértsd, hogy
mindebből mi fog következni. Mindent magadra veszel. On?

GARRET: Ennek ki kell jönnie!

ADAMUS: Felrobban. Ez egy hosszú, forró nyár lesz. És most

nem viccelek. (mert valaki beszól: -Hurrá!) Nem viccelek
veletek. Igen. (Adamus kuncog) Ez sok ér-
telemben egy őrült nyár lesz. Most az történik, hogy
ezeknek a dolgoknak a nagy része egyéni, személyes
szinteken történik, és az emberek megpróbálják ezeket rö-

vidre zárni magukban. Még csak azt sem tudják, hogyan

beszéljenek ezekről, ezért egyáltalán nem beszélik ezt meg
senkivel.

De ha egy kevesen elkezdenek felrobbanni, és ha egy pár

szervezet elkezdi beleter-vezni magát ebben az energiába,
vagyis, ha elkezdenek előállni a válaszokkal, ennek
módjával, - ó, drága barátaim, akkor itt most egy pillanatra
szünetet tartanék, és elmondanám erről a saját
véleményemet, amit nem teszek meg túl gyakran.

(nevetés)

Az emberek… az egyéni ember a legnagyszerűbb dolog a

teremtés egészében. Az emberi lény a létező
legnagyszerűbb létező az összes létező közül, és én már jó
sok helyet beutaztam. Elmentem a különféle dimenziókba,
láttam a teremtés különböző

részeit, amik abszolút lenyűgözőek, de soha, soha nem

találkoztam, soha nem volt közeli találkozásom egy olyan
létezővel, aki oly nagyszerű lett volna, mint egy emberi
létező.

És én ezt állítom, ugyanakkor viszont: az emberi lények

egészen addig csodálatosak, amíg be nem lépnek egy
szervezetbe. (nevetés) És ezalatt mindenféle szer-vezetet
értek - egy céget, egy egyházat, egy jó szándékú
alapítványt - legyen az a szervezet bármi, engem nem
érdekel. És mi történik ilyenkor az emberekkel? Egyé-

nileg csodálatosak, de ahogy szervezetekbe kezdenek

tömörülni, kezdetét veszik a kontroll, irányítás problémák, a
hatalmi problémák, a hierarchiával kapcsolatos problémák.
Ez az, ahol a szexuális energia vírus bejön. Imádja a
szervezeteket.

Mé….Cauldre, nem tudsz megállítani! Potenciálisan még

erre a szervezetre is hatással tud lenni, ami csodálatos
létezők gyülekezete, de valószínűleg ez nem fog
megtörténni. (Adamus kuncog) Ha egyszer az emberek
szervezetekbe kezdenek tömörülni, az néha a lehető leg-
rosszabbat képes kihozni belőlük. Miért van ez így? Miért
ilyen a dinamika? (valaki válaszol) Pardon?

LARA: Ez nem azért van, hogy szervezetté váljon szervezeti

felépítéssel!

ADAMUS: Nem azért van, hogy szervezetté váljon! Bingo!

Ma kapsz egy Adamus díjat. Ezt az édes kis ennivaló
dolgot…igen, igen. (odavisz neki egy nagy szőrmók
rózsaszín plüss nyuszit, a közönség pedig tapsol) Ezt az
édes kis nyuszit kapod! Egy pillanatra állj fel, hogy a világon
mindenki láthassa! Igen, nagyon édes, cuki.

LARA: Köszönöm.

ADAMUS. Igen. Igen. Megérdemled. Jó. Van még egy.

Legyetek nagyon éleseszűek!

Tényleg álljatok a sarkatokra!

Abszolút! Végül a szuverenitás önmagad szeretetéről,
elfogadásáról és birtokbavé-

teléről szól. Igen.

És a szervezetek jelenleg pont ezt veszik el. Tényleg. A

szervezetek általában nem akarják a szuverenitást. Nem
akarnak egyenlő, közös hangot. Nem akarnak sok
egyéniséget, csak alkalmazkodást, megfelelést akarnak.
Szabályokat akarnak. En-gedelmességet akarnak. Itt vannak
hát ezek a nagyszerű emberek, de csoportokba
szerveződnek.

Tudjátok ezt. Ismeritek ezt jól a saját cégeteken belül - nos,

hogy a családjaitokat ne is emlegessem - és a politikai
szervezeteiteken belül is.

Tehát kicsit eltértem a tárgytól, de imádom ezt tenni. Hol is

tartottunk?

A felrobbanásnál! Forró nyári hőség, hosszú, forró nyár,

mindezek az energiák zajlanak. Te hol leszel?

MARY ALYCE: A tengerparton.

ADAMUS: A tengerparton. Pontosan ott is kellene lenned! Ki

mondta ezt? Te kapod a másikat! (nevetés, ahogy odaad
neki egy hatalmas sárga plüss kacsát) A tengerparton.
Köszönöm.

Á, na igen. Linda mára csak ezeket hoztad? (valaki beszól: -

ott vannak a tojások is, a többi húsvéti dekoráció részeként.)
Tojások? Tojások. A kaját is kioszthatnánk díjak gyanánt.
Foghatjuk Nevető Medve tányérját, és azt is
szétoszthatnánk!

LINDA: Vannak nálam hagyományos Adamus Díjak.

ADAMUS: Adamus díjak. Semmi sem olyan kívánatos a
teremtés egészében, mint egy Adamus Díj- kivéve egy
szőrmók plüss barátot. Igen. Jó.

Akkor hát hol lesztek ezen a nyáron, és az idén ősszel,

miközben mindez zajlik?

(valaki azt mondja: -Lélegzünk.) Lélegeztek. (valaki más azt

mondja: -Nevetünk.) Nevettek rajta. Megértitek, hogy
mindez tökéletesen helyénvaló. Semmit sem kell tennetek.
Ennek felelősségét nem kell magatokra vállalnotok. Nem
kell megmente-netek a világot. Egyszerűen csak
élvezhetitek az életet! Ez az, ahol az idén nyáron lennetek
kellene - élveznetek kellene az életet, jelentsen ez bármit is
számotokra.

Kötelezd el magad önmagadnak, ahogy erről a múlt

hónapban beszéltünk. Kötelezd el magad önmagadnak,
jelentsen ez bármit is. Add oda magadnak az ajándékokat!

Add meg magadnak azt az elfogadást és szeretetet, amit

olyan nagyon megérde-melsz.

Négy téma
Négy dolog zajlik most bennetek, mindannyiótokban, és
drága Linda, kérlek, hogy írd fel ezeket a táblára! Ma
különösen szépséges vagy! Valami különleges dolog az oka?

LINDA: Nem, csak összevéreztem azt a blézert, amit viselni

szerettem volna.

ADAMUS: Á! Nos, jó. (kisebb nevetés) A mártíromság az

összejövetel kezdete előtt jó dolog.

LINDA: Nagy Péntek után egy nappal, mégis mit várhat az

ember? (nevetés) ADAMUS: Jelenleg négy dolog zajlik
bennetek! Ezek mind olyan dolgok, amiket tudatosítanod
kell magadban! Olyan dolgok ezek, amikre valószínűleg azt
mondjá-

tok majd, hogy: -„Aha! Erről tudok.” - Már megmondtam,

hogy tudjátok ezeket a dolgokat, amikről ma fogok beszélni,
csak még nem ismertétek fel őket. Négy dolog zajlik
bennetek.

Jöhet az első, ami egy nagy dolog. Talán bele fog telni egy
kis idődbe, mire rádöb-bensz, hogy milyen nagy dolog is ez!
De mielőtt erre rátérnék, hadd mondjam el, hogy ti mind
értitek, hogy a DNS-etek most átalakul, átszerveződik,
átépítés alatt van. Átépítés alatt vagytok. Most készítitek el
az új energia horgonyaitokat, azt, hogy hogyan tartjátok
meg magatokat a valóságban, hogyan vagytok képesek
állni, gondolkozni, emlékezni, és keresztül menni a
mozgásokon. Mindez most átszerveződés alatt van
bennetek.

Most alakul át az is, hogy mekkora mennyiségű és milyen

szintű fényt és energiát tudtok behozni a valóságotokba.
Annak ellenére, hogy vannak olyan napok, amikor ez
nagyon intenzíven zajlik, és megpróbáljátok ezeket kizárni,
ezt igazából nem tudjátok megtenni. Hihetetlen mennyiségű
fény és energia jön be.

1.A mentális és a kreatív integrációja

Jelenleg tehát a következő dolog zajlik, ami megváltozhat a

jövő hónapban, de most ez történik.

Először és leginkább elsődlegesen mentális lények voltatok.

Az esetek legnagyobb többségében mentális gondolatokkal
funkcionáltatok az elméteken keresztül. Elem-zés alá
vetettétek a dolgokat, megítéltétek azokat, és apró, csinos
kis mentális csoportokba rendeztétek őket. Mindennapos
környezetetekben az idő 96%-ban önmagatok mentális
aspektusát használjátok. Négy százalék jut a kreatívnak, és
ez igen nagy haladás, mert egy pár évvel ezelőtt ez az
arány még 1% körül volt.

De ez most ugrik egyet, egy gyorsat, ahol ahelyett, hogy

továbbra is a bal agyfélteke/jobb agyfélteke forgatókönyv
kerülne kijátszásra, ahelyett, hogy át kellene kap-
csolnod a mentálisról a kreatívra, most ez a kettő elkezd
egymással összeolvadni.

A következőképpen képzeljétek ezt el! Képzelj el egy

konyhai vagy fürdőszobai csaptelepet - egy régebbi típusút -
ahol az egyik csapból jön a meleg víz, és a má-

sikból pedig a hideg víz. És mind a két csapot el kell

tekerned, vagy csak az egyi-ket vagy csak a másikat ahhoz,
hogy össze tudd a két hőmérsékletű vizet keverni.

Vagy csak egyet használsz, mert már idegesít. Az egyik

csapból forró víz folyik, míg a másikból jéghideg. Ez egy jó
analógia a mentális és a kreatív esetére - a kettő

integrációjára.

És akkor most képzeld el azt, hogy mindez egy csap

segítségével történik, és a legtöbben már ilyen
csaptelepeket használtok. Beindítod a víz folyását, és annak
megfelelően alakítod a víz hőmérsékletét, hogy éppen kezet
mosol, vagy mosogatsz, vagy éppen egy hideg spriccelésre
van szükséged.

Ez nagy jelentőségű, és most nem azt mondom, hogy

nálatok ez jelenleg 50-50%-

on áll, csak azt, hogy most már ez a kettő képes

összeolvadni egymással, hogy ne csak az legyen, hogy ez
csak mentális, aztán kreatív, aztán mentális, és mentális, és
mentális, és mentális, majd megint következhet egy kis
kreatív. Ez a kettő most összeolvad egymással. És akkor
most már egy kombinált tudatossággal bírsz önma-gadon
belül, ami kreatív és mentális.

Csodásan hangzik, nem igaz? Többet akartok? (a közönség

válasza: -Igen) Na igen, most ezt mondjátok, de amikor
jönnek a változások, akkor meg hirtelenjében azt mondod
magadban: -„Miért nem úgy működik, mint eddig mindig?”
Külön csap a hideg víznek és a meleg víznek. Most meg egy
csap van mindkettőre - ez egy ideig más érzéssel fog járni.
Ez hatással lesz az álmaidra, mert sokszor az álmok sokkal
szószerintibbek, sokkal mentálisabbak voltak, és most több
kreatív áramlik be az álmotokba. Ez hatással lesz a
gondolati folyamataitokra, kifejezetten a megoldások
tekintetében - a problémák megoldása területén - mert a
legtöbbször egy mentális energiát alkalmaztok valami
olyanra, amire kreatívat kellene használni.

Van egy problémátok, valami nem működik, műszaki,

technikai problémáitok adódtak itt - ahogy megtapasztalták
az új színházam beállítását, és az ilyen technikai jellegű
problémák esetében az elme hajlamos azt mondani: - „Itt
van ez a problé-

ma. Akkor vegyük végig az összes lehetséges

forgatókönyvet. Elemezzük ki, hogy mi romlott el.” -Pedig
ennek pont annak az időszaknak kellene lennie, amikor is
leginkább a kreatívat használod. Tényleg. A kreatívat.
Bármikor, ha problémába üt-közöl, hozd be a kreatívat! És
akkor megjönnek a megoldások.

A kreatív az a dolog, ami megtalálja a válaszokat. A

mentális pedig végrehajtja, kivitelezi azt, amit a kreatív
megtalál, vagy legalábbis eddig ez így volt.

Tehát most a kreatív és a mentális érdekes új összeolvadása

zajlik. Ez ki fogja
akasztani az elmédet. Tényleg ki fogja. Ez meg fogja
változtatni azt, ahogy az élet problémáit, a munkahelyi
szituációkat kezelni fogod, és azt is, hogy fogod kiszámol-ni
az adódat. Amikor elmész vásárolni valamit az áruházba,
amit össze kell szerelni, még mielőtt kivennéd a dobozából
és szemügyre vennéd - hívsz valakit, aki össze tudja azt
neked szerelni. Vagy nagyon mentálissá válsz, ahelyett,
hogy használatba vennéd a kreatívat.

De most ez a kettő összeolvad. Ezt már megtettétek. Ez már

megvalósult. De most, amennyiben felismered, amennyiben
ezt az elméd megérti, akkor egy kicsit még jobban
ellazulhatsz, mert ez megváltoztatja azt, ahogy
megközelíted a helyzeteket, a problémákat.

Plusz, ez az új kreatív és mentális integráció egy új

színezetet, mélységet és dimenziót ad hozzá mindenhez,
amit csak csinálsz. Nagyszerű alkalom ez egy projekt, egy
üzlet beindításához. Sokan próbálkoztatok üzlet
beindításával korábban.

Nagyon mentálisak voltatok az egész kapcsán. Előbb ki

akartátok találni az egészet, mielőtt megtettétek volna.
Pontosan úgy, mint amikor emberként megpróbáltok rá-

jönni a dolgokra, megpróbáljátok megismerni magatokat.

Pedig lényegében ez egy kreatív folyamat.

A kreativitás nehézséget jelent az elme számára - pedig

igazából sokkal, de sokkal könnyebb - de nehézséget jelent
az elme számára, mert az elme szeret rájönni a dolgokra,
szereti azokat kitalálni. Tudni akarja, hogy hol vannak a
robbanószer-kezetek. Szereti tudni a különféle
forgatókönyveket. Ez az, amikor az elme próbál az egészre
rájönni, és ezért is van az, hogy a legtöbben nem tettétek
meg azokat a dolgokat, amik tényleg a szenvedélyeteket
jelentették, mert már előzetesen ki akartátok találni,
tervelni a dolgokat. Megpróbáltatok gondolkodással rájönni
a dolgokra.

A kreatív…ezt egy nagyon szabadon áramló energiakánt

képzeljétek el, ami elké-

pesztően tágas. A kreatív valami olyasmi - és ezt most

képzeljük csak el - olyan, mint egy színes folyadék, ami
bármikor képes megváltoztatni a színét és a halmaz-

állapotát is, folyékonyból azonnal gázzá változhat, majd

megint vissza folyadékká, vagy bármivé, amivé csak válni
akar. Folyhat felfelé, és lefelé is. Ez tényleg nem számít.
Miközben a mentális nagyon lineáris, nagyon
meghatározott, egy nagyszerű

célt szolgál. Itt tart benneteket - ez az egyik célja.

Ezért ez most nehéz, hiszen a kreatív nem követi a régi

mintákat. Hanem azt igény-li tőled, hogy megbízz
magadban - ahmyo - hogy megbízz magadban. Tehát úgyis
fogalmazhattok, hogy a mentális és a kreatív integrációja
zajlik jelenleg. Ez egy gyönyörűséges dolog. Sok ember még
soha nem tette ezt meg így egyszerre. Sok egyén külön-
külön már megtette.

Ha nem vettétek volna észre nincs erre egy vaskos

tankönyvünk. Nem kellett sok tanfolyamot elvégezned
ehhez. Nem kellett ezt tanulmányoznod, mert az akkor
úgymond meghiúsította volna magát a célt. De ez most
történik, Történik. Itt van.

Erre akkor most vegyünk egy mély lélegzetet!

(szünet)

Vegyünk erre egy mély lélegzetet!

Az integráció változást fog okozni a dolgokhoz való

hozzáállásod, azok kezelése kapcsán. Még a szenvedélyed
szintjében is változásokat fog okozni, de mindez a jó
érdekében történik.

A spirituális ösvényeteknek egy nagyon kreatív

folyamatában jártok most. A mentá-

lis spirituális ösvényt már egy ideje magatok mögött

hagytátok. Most már a kreatív spirituális ösvényt
tapossátok. Ezért is próbáljuk leegyszerűsíteni, lepárolni a
dolgokat. Hogy ne legyünk mentálisak.

Sok-sok embernek még mindig szüksége van arra a

mentális-spirituális ösvény-re - hogy tanulmányozzák a
rituálékat, az önfegyelmet, a Mestereket. Ti ebből már
kiszálltatok. Ti a kreatív spirituális megvilágosodást
akarjátok. Ez volt az első dolog.

Az érzelmi én lebontása

Jöhet a második dolog. Annak az énnek a nagy része, akit

megpróbáltál megismerni az évek során, az érzelmi én volt,
aki most éppen feloldódik. Lebontódik. Szétesik.

Szétmállik. Jó ez? Igen, jó! Igen, igen, abszolút!

Ami most történik, kifejezetten ezzel a mentális-kreatív
összeolvadással, az az, hogy a fogadóban nincs már hely
többé az érzelmi én számára, aki olyan mint egy kis csibész
gyerek. (Adamus kuncog) Igen. Az a kicsi kis dolog - nos,
lényegében elég nagy dolog - az, aki folyton a igyelmedet
akarja, és oly gyakran félbeszakít, megzavar téged. Tudod
az érzelmek az elméből származnak, és 100%-ban
mentálisak. Ez az elme rossz imitációja az igazi lélek
érzések helyett.

Tehát ezt az elme találta ki - mert féltékeny volt arra, hogy

neki nincsenek igaz érzései - ezért kitalálta helyette az
érzelmeket. Az érzelmek éretlenek. Nélkülözik a realitást.
Követelőzőek. Önzőek, ahelyett, hogy a Teljes-énből
erednének.

Az érzelmek soha nem elégülnek ki, nekik soha semmi nem

elég. Ők az energia táplálkozók vagy lopók. Az igaz énedből
táplálkoznak. Más emberekből táplálkoznak. Ez okozta a kis
dührohamokat, a kis hisztirohamokat. Ez okozta a haragot.
Azt okozta számodra, hogy nagyon éretlen szemmel tekints
a dolgokra.

És jelenleg ez az érzelmi én lebontódik.

KATHLEEN: Hurrá! (Adamus kuncog, a közönség pedig
nevet) ADAMUS: Idejönnél, és megtennéd ezt újra? Hadd
mondjam el még egyszer! És most ez az érzelmi én lebontás
alatt van.

KATHLEEN: Hurrá! (Adamus és a közönség nevet és tapsol)

Ez volt a jó hír, és most jöhet a rossz hír!

Mi történik ilyenkor? Milyen érzéseid vannak saját magadról,

miközben ez az érzelmi én lebontódik? Mi történik? Most
átadom a szót Aandrah-nak, ha odaadnátok neki a
mikrofont.

Mi történik? Sok mindenkinél láttad azt, akikkel dolgoztál -

gyerünk, állj fel - mi tör-ténik, amikor az érzelmi én elkezd
lebontódni?

AANDRAH: Kiabáló, sikító rohamokat kap.

ADAMUS: Abszolút. Kiabáló, sikító rohamokat kap Igen. És

ezt nem nekem kell el-mondanod, hanem nekik. (nevetés,
ahogy a közönségre mutat) AANDRAH: (a közönségnek
mondja) Kiabáló, visító rohamok.

ADAMUS: Kiabálós roham. Visító roham, mivel eddig

megszokta, hogy mindig ér-vényesül. Ahhoz szokott hozzá,
hogy remekül játszik rajtad, akár egy hegedűn.

Hiszen általa történt meg az, hogy nem szándékosan, talán

tudattalanul, de energi-

át loptál. Sőt, a legtöbbször általa érezted magad életben,

élőnek, amikor ez a kis érzelmi kölyök előjött és elkezdett
parancsolgatni és követelőzni, és így felülírta a spirituális
énedet.
De most elsorvadóban van. Nincs már helye, és éppen
ezért, természetesen, amikor ez megtörténik, akkor
kiabálni, visítani fog. Ezért dührohamokat fog neked adni,
fura kis rohamokban részesít majd, olyan érzelmi rohamaid
lesznek, amikről azt hitted, hogy már rég az uralmad alá
hajtottad őket - mint pl. a féltékenység, vagy az, hogy
másoknak valamiből több van, mint neked. Meg van a maga
kis kiabálási technikája, mint pl: - Miért nincs több pénzem,
miért nem kapok több igyelmet? Hogy lehetséges az, hogy
semmi szépet és jót sem mondtak rólam? - Különös kis
dolgok lesznek ezek, és egy részed azt gondolja: - „Nos, ez
nagyon furcsa. Miért gondolom ezt? Azt hittem, ezen már túl
vagyok.”

Nos, most ez az érzelmi én fellázad! Olyan ez,

mint….köszönöm (mondja Lindának, aki inni adott neki).
Olyan ez, mint a gonosz boszorkány az Óz, a csodák
csodájá-

ban, akire vizet öntöttek. Csak kiabált és sikítozott: -

„Segítség….”

KATHLEEN: Elolvadok, elolvadok!

ADAMUS: Gyere ide, és itt mutasd meg! Valami ilyesmi az,
mint amikor az Óz, a csodák csodájában a gonosz
boszorkány kiabálni, visítozni kezd….

KATHLEEN: Elolvadok! Elolvadok!

ADAMUS: (nevetve) Köszönöm. Köszönöm. Te ezt sokkal

jobban csinálod. Megtennéd, hogy egy nap majd csatornázni
fogsz itt? (Adamus nevet) Tehát igen. Igent mondott. Mind
hallottátok. A kamerák is látták. A kamera most pontosan
rád néz.

Figyeld, ahogy integet neked, és rád kacsint. (nagy nevetés,

ahogy a kamera ide-oda mozog) Ó, igen! És most már négy
is van!

Tehát ez abszolút elolvad, felolvad. Eltávozik.

Egy pár dolog történik itt. Kétségbeesetten megpróbálja

fenntartani a pozícióját.

Megfenyeget téged. Mindenféle különös dolgot fog művelni.

Éjjel is eljön hozzád az álmaidban. A lehető legrosszabb
pillanatokban fog felbukkanni. Harcolni fog veled.

Ne aggódj emiatt! Csak vegyél egy mély lélegzetet, és

mondd a következőt: - Halál rád, te vén banya!” - (nagy
nevetés) „ Ez az! Viszlát! Lelocsollak vízzel, és se híred, se
hamvad nem marad! Én felnövök, vagy megnövök, te pedig
örökre eltűnsz! Na mars!”

Tehát drága barátaim, egy pár dolog történik, miközben az

érzelmi én feloldódik.

Olyan ő, mint egy rossz barát, aki mindig is ott volt, és egy
részed vágyik erre a fajta diszfunkcionális kapcsolatra, ami
állandóan veled volt. Ezért lesz egy aprócs-ka részed, aki
sóvárog, hogy ebből, ha csak egy falatkát is, de vissza akar
kapni.

Nagyon elővigyázatosan válaszd meg a barátaidat ebben az

időperiódusban, mert ők érdekesen be fogják neked
mutatni, le fogják tükrözni ezt az érzelmi énedet, aki éppen
most van távozóban.

Az is előfordulhat, hogy hirtelenjében felismered, hogy az

érzelmi én érdekesen osztozott veled az ételen - azaz lopott
energiát emberektől. Elvett egy jó nagy adagot másoktól, de
csak egy kis falatot adott neked abból, amit másoktól
ellopott, de legalább mégis kaptál valamicskét. Legalább
reggelit adott neked - a dolgok menetét követve.

Tehát egy részed most energia hiányos lesz. A vitaminok

ezen nem fognak segíteni.

A megerősítéseid, a kedves szavak nem fognak segíteni

ezen. Egy részed kétségbeesetten és reménytelenül
energiához akar majd jutni valahonnan kívülről.

Amikor ez történik, akkor állj meg! Ott azonnal állj meg, és

vegyél egy mély lélegzetet! (Adamus mély levegőt vesz)
Vegyél egy mély lélegzetet, azután pedig je-lentsd ki:-
„Vagyok, Aki Vagyok. Én vagyok a saját hűtőm! (nevetés)
Minden itt van bennem! Én vagyok a szakács. Meg tudom
azt teremteni! Nem kell sehova máshova mennem!”

Energia érkezik be mindenhonnan. Mindenfelől. Bőséges

bőség van. Bőséges ener-
gia ellátás van jelenleg a Földön - kozmikus energia, ami
nagy hatással van az em-berekre. De amikor érzed a
táplálkozásra/lopásra való szükségletet, akkor vegyél egy
mély lélegzetet - minden itt van belül. Pontosan itt van, és
ingyenes forrásokból jön be - a kozmoszból, az
isteniségedtől, és minden egyes részedtől - ezért vegyél egy
mély lélegzetet és érezd!

Tehát drága barátaim, hallani fogtok némi kiabálást és

visítozást ettől az érzelmi éntől. Mi fog vele történni? Mi fog
vele történni? Mert tudom, hogy egy páran már komolyan
aggódtok amiatt, hogy kárt tesztek benne. Táplálni,
kényeztetni akarjá-

tok. Vissza akarjátok hozni, és azt akarjátok mondani neki,

hogy: - „Annyira sajná-

lom, hogy spirituálisan annyira utálatos voltam veled.

Sajnálom, hogy megpróbáltam megszabadulni tőled.” - Mi
történik?

SHAUMBRA 1. (nő): Át fog alakulni, igaz?

ADAMUS: Igen, transzmutálódik. Abszolút. Mindössze ez fog

vele történni. Csapdába esett egy kisbabában, egy
kisgyerekben, egy éretlen tinédzserben, és most átalakul az
Én Vagyok-ká.

Akkor most erre vegyünk egy mély lélegzetet!

3. Az idő

Egy másik tényező - fontos tényező - a harmadik dolog: az

idő. Ezt már ismeritek.

Az idő igazából…először is az idő lényegében egy illúzió.

Egy valóságos illúzió. Az idő hajlamos mentális lenni, és
ahogy a mentális és a kreatív összeolvad egymással, az idő
fogalma, amibe oly mélyen lehorgonyoztátok magatokat -
mennyi is az idő, Bonnie?

BONNIE: Meg kell néznem.

ADAMUS: Jó, jó. Azt mondta: - „Meg kell néznem. Örülök,

hogy nem tudta ezt fejből.

Az idő fogalma megváltozik, és elkezded felismerni, hogy

lényegében mennyire nagyon rugalmas is az idő. Rá fogsz
jönni, hogy ez egy energetikai eszköz. És egyben arra is
kezdesz rádöbbenni, hogy mekkora börtön is volt ez
számodra.

Ahogy az idő átváltozik, felfedezed, hogy az mehet

visszafelé, előre és oldalra is, és amilyen jól hangzik, hogy
vissza tudsz menni az időben - én itt most nem a lineá-

ris időről beszélek, hanem a tapasztalati időről. Nagy

különbség van a kettő között.

Máris elmagyarázom.

A lineáris idő az óraidő, amit az órád mutat. A lineáris időt a

nap, a csillagok és bolygók mozgása alapján számítják ki. A
legtöbb ember erre alapozza az életét.
A tapasztalati idő pedig az események egymásutániságát
jelenti, és az azokból a tapasztalatokból kinyert
bölcsességet, továbbá a következő nagyszerű események
kifejlődését vagy kibontakozását. Ez az én meghatározásom
az időre, az óraidőn túlmenően.

Hirtelenjében elkezded felismerni, hogy az idő nagyon is

alakítható, formálható.

Visszamehetsz az időben. Na nem 1823-ba, habár

valószínűleg arra is képes lennél, de ezt nem akarod. Az
nem volt egy túl jó év. De visszamehetsz a tapasztalati időn
keresztül. Visszamehetsz az események bekövetkeztén
keresztül, és azoknak az eseményeknek az észlelésén
keresztül, és a bölcsesség által, amire azokból az
eseményekből tettél szert. Bármikor visszamehetsz.

És amikor visszamész, akkor lesz egy érdekes felfedezésed,

és azt mondod majd: - „Nos, ez furcsa. Ez teljesen újnak
tűnik. Annak ellenére, hogy visszamentem az időben, olyan
érzésem van, mintha a jövőbe mentem volna.” - mert egy
különös módon ez valami ilyesmi is. Hadd magyarázzam el!

Ahogy kiterjeszted a tudatodat - és ez az a pont, amikor a

szavak olyan korlátozottá válnak - a kiterjedésre ne úgy
gondoljatok, mint …megfognád ezt a löttyöt?

(átnyújtja a csészét Lindának)

LINDA: -Örömmel.

ADAMUS: A kiterjedésre ne úgy gondoljatok, mint egy külső

terjeszkedésre. A kiterjedés egy nagyon fura módon
igazából ilyen. (összeérinti a két tenyerét) Ekkor az elme azt
mondja: - Na nem, ez összeomlás. - Nem, ez a lepárlás.
Szóval amikor kiterjeszted a tudatodat, akkor lényegében
kitisztítod, egyszerűsíted és lepárlod azt.
És amikor visszamész a tapasztalati időben, amit egyébként
bármikor megtehetsz, akkor hirtelen felismered, hogy az
vadonatúj. Azt mondod majd: - Azt gondoltam Adamus azt
mondta, hogy visszamehetünk az időben. De én a jövőben
vagyok.” -

Tényleg ott vagy? Ez a terem tényleg új itt ma? Á!

Visszamehetsz, és az a múltbéli tapasztalás egyszeriben

csak megváltozik - minden megváltozik benne - ezért tűnik
újnak. Már nem olyan, mint azelőtt. Miért? Mert most már
egy új tudatossággal látogatod meg azt, új szemmel. Egy
egészen komp-lex módon eltereltelek titeket egy pillanatra,
hogy elmondjam, hogy az idő megváltozik, a tapasztalati
idő, de ez egyben a lineáris óraidőre is hatással lesz. És ez
egy jó dolog, igaz? Mik a buktatók? Mindig meg kell
kérdezned valakitől, hogy mennyi az idő, igen.

Mik a…(Sart azt mondja: - Vegyél magadnak egy órát!) Igen,

vegyél egy órát! Mik a kihívásai annak, amikor kiszabadítod
magad az idő megszorításai alól? Mindig elké-

sel a találkozóidról. Igen, igen.

GARRET: Vagy mindig korán érkezel.

ADAMUS: Mindig korán érkezel a találkozóidra, igen.

Az történik, hogy elkezded nyugtalannak érezni magad a

dolgok kapcsán. Ahhoz voltál hozzászokva, hogy előre
kiszámítsd a mozgásaidat, a mentális folyamataidat az
egész napra vonatkozóan az időt véve alapul ehhez. Még a
reggeli éhséged, a délutáni fáradtságod, és az éjszakai
pihenésed is az idő alapján volt beállítva.

Amikor ez az idő elkezd megváltozni, vagy végül eltávozni,

akkor ettől kissé furán fogod majd érezni magad, és
olyankor mit fogsz tenni? (valaki azt mondja: - Léle-gezni)
Ne, én azt kérdeztem, hogy ti mit fogtok tenni? Azt én
tenném. De ti megpróbáltok majd visszatérni a régihez! Azt
mondjátok majd: -„Ezt képtelen vagyok kezelni. Ez egy kicsit
túl sok nekem. Istenem, borzalmas egy napom volt, és most
meg félek elaludni így éjszaka, ezért inkább visszafelé
megyek. Vissza akarok menni, nos, olvasni fogok egy kis
Tóbiás anyagot, mert ő tényleg visszavisz engem az
időben.” (nevetés) -„Ő tényleg nagyon kedves volt, és a
szeme is be volt csukva.”

(még több nevetés)

LINDA: Akkor mi is a harmadik dolog?

ADAMUS: Ó, hát a harmadik az idő.

LINDA: Csak úgy, az idő? Az idő változása? Az idő…

ADAMUS: Csak úgy, az idő.

LINDA: Oké.
ADAMUS: Tehát ez az egész megváltozik, és akkor te
nyugtalannak érzed magad.

Még a tested is megpróbál ehhez az új időhöz/az

időtlenséghez alkalmazkodni. És akkor fájni fog a tested,
mert a tested ahhoz szokott hozzá, amire te képezted ki.

Arra képezted ki, hogy bizonyos időben aludnia kell, hogy

bizonyos időközönként ennie kell, és bizonyos egyéb testi
dolgokat is el kell, hogy végezzen bizonyos idő-

közönként, ezért ez nagyon kellemetlen érzéssel fog járni.

Az elméd meg fog őrülni.

Az elméd ki fog borulni, kifejezetten a szüzek esetében.

(Adamus nevet) Hiszen a dolgok innentől kezdve nem
lesznek annyira megjósolhatóak. Nem lesznek olyan
kiszámíthatóak.

Mit teszel? Igen, veszel egy mély lélegzetet. Veszel egy

mély lélegzetet. És megbízol magadban. Megengeded hogy
kiterjedt, ugyanakkor pedig földelt is légy. Hagyod, hogy
minden lepárolódjon az alapokra. Abbahagyod annak
kérdezgetését, hogy: - „Mi a baj velem? Mi a baj velem?”

Először is, amikor felteszed ezt a kérdést, hogy „Mi a baj

velem?”, amit oly sokan tesztek, talán nem pontosan
ezekkel a szavakkal, hanem másképpen - „Mi a baj
velem?” - akkor sajnálatos módon meg fogod kapni erre a
kérdésre a választ!

Egy hosszú listát kapsz majd az aspektusaidtól, az

univerzumtól és mindenhonnan.

- „Ó, tudni akarja, hogy mi a baj vele. Majd mi elmondjuk

neki!” - Többet ne tegyé-

tek fel ezt a kérdést!

Inkább mondjátok azt, hogy: -„Vagyok, Aki Vagyok. Húzz el!

Tűnés! Vagyok, Aki Vagyok! - Ne tedd fel többször ezt a régi
kérdést! És azt se kérdezd meg, hogy „Ki vagyok én?” -Ó, ez
egy nagyon rossz kérdés! (Adamus nevet) Tehát a negyedik
dolog az energetikai dolgok sorában, amin most mentek
keresztül… igen, Nevető Medve?

NEVETŐ MEDVE: Használhatom ezt lökhárító matricaként: -

„Vagyok, Aki Vagyok.

Húzz el! Tűnés?” (nagy nevetés)

ADAMUS: Igen, de én egy kissé óvatos lennék, hogy ezek

után merrefelé vezetek.

Ne menj Boulder-be! És ne menj Texas-ba! (Adamus nevet)

NEVETŐ MEDVE: És mi a helyzet Dél-Karolinával?

ADAMUS: Abszolút. Ez a tiéd. Ez az egész a tiéd, és

köszönöm a kérdést.

4. Többszörös színpadok

Tehát akkor most következzen a negyedik dolog, amin

éppen most mentek keresztül, és maradjatok most velem!
Itt van ez az új színpadotok. Csodálatos, igen. Nagyon sokba
került. Ez az egész nagyon drága. Nem ingyen volt. Ezért
lépjetek elő, és ürítsétek ki a zsebeteket mielőtt ma
eltávoznátok innen! (nevet) Cauldre nem szerette volna, ha
ezt mondom, de mégis megtettem! Nem viccelek!

Tehát drága Shaumbra, itt van nektek ez a nagyszerű

színpad. Ez egy - nevezzük ezt egy észlelésnek, egy
dimenziónak. Én vagyok a másik. Ide-oda sétálok, és…mit
teszek ma, kedves Linda?

LINDA: Nagyképűsködsz.

ADAMUS: Nagyképűsködök? Provokálok?

LINDA: Nem, csak vicceltem!

ADAMUS: Talán provokálok.

LINDA: Ösztönzöl.
ADAMUS: Elterellek.

LINDA: Ó!

ADAMUS: Ebben rejlik a tehetségem. Remekül elterelek

bárkit!

EDITH: Igen, tényleg.

ADAMUS: Igen, tényleg. Igen, és azért teszem, mert néha

csak erre van szüksé-

günk, máskor pedig azért, hogy kiszedjelek titeket abból a

mentális energiából. És miközben elterellek titeket, azok a
valódi, igaz energiák, amit kértetek, bejöhetnek,
máskülönben túl sokat gondolkoznátok rajtuk, és akkor
leblokkolódnak. De elég egy aprócska kis elterelés - és máris
kapsz egy injekciót magadtól. Micsoda nagyszerű

dolog!

Tehát itt van nekünk ez a csodálatos színpad! Akarjátok,

hogy most rögtön a szemetek láttára multidimenzionálissá
váljak? (a közönség válasza: -Igen!) Akkor irányítsátok rám a
kamerákat! (az Adamus mögött lévő óriási televíziós
képernyő

mind az ő képmását mutatja, a végtelenségig ismételve azt)

Bámulatos! (A közön-ség pedig nevet) Elképesztő! És még
azt mondják, hogy ez nem lehetséges?

És akkor most szeretnétek engem látni, ahogy vízen járok?

(a közönség válasza: -Igen!)

LINDA: Nem!

ADAMUS: Igen!
LINDA: Nem, nem, a fenébe is!

ADAMUS: Íme, a vízen járás! (kiönt egy kis vizet a padlóra,

majd átsétál rajta, a közönség pedig nevet és tapsol) És
még azt mondják, hogy ez lehetetlen! (nagy nevetés)
Köszönöm.

LINDA: Én mondtam, hogy ne csináld!

ADAMUS: Elterelés! Egy kis átmeneti igyelem elterelés, és

máris kapsz egy kis in-fúziót magadtól. Valami más trükk a
mellényzsebemből? (nevetés) Tehát az történik, hogy ott
van a színpad, és itt vagyok én. És érdekes módon ti ezt
észlelitek, de gyakran egymástól elkülönülten. Figyelitek a
mozdulataimat Cauldre-n keresztül, és általában közben
nem vagytok tudatában a színpadnak. Csak egy do-logra
fókuszáltok.

Érdekes. Miközben itt beszélek, sok más színpad is itt van

körülöttem. Az élet szín-padai, azok a színpadok, ahova
eljártok, hogy kijátsszátok az élményeiteket, ott
vannak az álom színpadok, és ezek mind tényleg itt vannak.
És nem csak én moz-gok itt fent. Ma egy-két barátommal
vagyok itt, akik szintén itt mozgolódnak.

A lényeg az, hogy ti is a többszörös színpad felé tartotok.

Vagyis elkezditek észlelni, érzékelni a különféle páholyokat
és a különböző valóságszinteket körülöttetek. Ez nem lesz
egysíkú. Az elme hajlamos volt elkülöníteni a dolgokat.
Szereti a kategóri-

ákat. Szereti azt hinni, hogy minden szép rendezett módon

létezik. De most, hogy a kreatív beérkezik, ez meg fog
változni, és minden többszörös színpaddá válik. És ez egy jó
dolog, igaz? De mik a kihívások? Mik a kihívások? David?

DAVID: Tájékozódási zavar.

ADAMUS: A tájékozódási zavar, abszolút! Kedvelitek a szép

és egyszerű, vagy a szép mellett a nem egyszerűt, mert ti a
bonyolultat szeretitek - de szóval szeretitek a szép és
egyértelmű dolgokat. Szeretitek az egysíkúan bonyolultat.
Vagyis az egyetlen dimenziót kedvelitek, amit megpróbáltok
agyonbonyolítani. De most abba a létállapotba mozdultok
el, ahol is sok dimenziót fogtok észlelni magatok körül, és ez
izikailag és mentálisan is zavart fog okozni bennetek, mert
ez időnként rémisztő

lehet.

Egy páran az elmúlt hetekben átéltetek olyan élményeket,

ahol is olyan érzésetek volt, hogy mindjárt elhagyjátok a
testeteket. És ilyenkor mit tesztek? Ragaszkod-tok.
Megpróbáltok visszakerülni. Lélegeztek. Ráléptek a
lábatokra. Bármit megtesz-tek, mert ez megijeszt
benneteket. Ez érthető is, mert mi történik, amikor ebből
kicsusszantok? De adjatok erre engedélyt magatoknak, egy
szelíd és gyengéd mó-
don. Olyan sok minden van odakint!

És a kreatív ezt imádja. A kreatív ezt megérti. A kreatív

ebben fürdőzik. Nem táp-lálkozik ebből, hanem ettől lesz a
kreatív élő, multidimenzionális, hogy rádöbben, milyen sok
színpad van itt. Sok -sok valóság történik egyszerre, egy
időben.

Próbáljátok ezt ki! Ha valaha is elkap benneteket az az

érzés, az a kóválygós, kó-

tyagos érzés, hogy hirtelen átvált a valóság, akkor az a

tipikus reakciótok, hogy nagyon nagyra nyitjátok a
szemeteket, mert a szem az a dolog, talán az elméteken
kívül a leginkább, ami lehorgonyoz titeket a valóságban. De
a szemetek egyben a legnagyobb valóság megtévesztőtök
is. A legnagyobb megtévesztő.

Csukjátok be a szemeteket! Csukd be a szemed, és érezd a

körülötted lévő dimenziókat! Az elme persze rákezdi: - „De
hát ha nem látok valamit a szememmel, akkor az nem is
létezik!” - Á! Mekkora hazugság! Hogy ez milyen hatalmas
hazugság! Ahogy becsukod a szemed, előtérbe kerül a
kreatív. Bejön a harmadik szem területére. És egy egészen
csodálatos módon kapcsolódik az elmével, hogy az elme
elkezdhesse felfogni a többszörös színpadokat, anélkül,
hogy irányítani, kontrollálni akarná azokat.

Ezen a ponton, ha lehunyod a szemed, és az energiákat a

harmadik szem területére
összpontosítod, akkor most a kreatív egy szerető módon
utasíthatja az energiákat.

Nem úgy, ahogy az elme szokott utasításokat és

parancsokat osztogatni, hanem úgy, hogy a kreatív előhozza
ezeket az energiákat. És nem fogja megengedni, hogy az
elme elkezdje ezeket irányítani, kontrollálni. Ezért
megidézheted! Előhozhatod!

Tehát ez volt az én négy…a többszörös színpadok a

negyedik dolog.

LINDA: Többszörös színpadok?

ADAMUS: Többszörös színpadok. Színpadok. Színházak.

Valóságok. Dimenziók.

Többszörös színpad. Ez következik nálatok.

Azért vetettem fel ezt a négy dolgot, hogy segítsek

megérteni nektek, hogy hol tartotok, és hogy éppen most
min mentek keresztül, mert tudom, hogy időnként
aggódtok. Tudom, hogy néha azon töprengtek, hogy vajon
jól csináljátok-e, és hogy mi az előírás. Minden kialakul. Most
csak az a helyzet, hogy sok különböző dolgon mentek
keresztül egyszerre, sokkal több mindenen, mint amin
valaha is keresztül fogtok menni egyetlen időszak alatt.

Akkor most vegyünk erre egy mély lélegzetet….és még

többet fogok beszélni ezekről a különféle dolgokról, amik
most történnek, a jövőbeni összejöveteleink alkalmával.

És most szeretnék rátérni a lényegre, a kérdés-válaszok

előtt.
A guru dilemma

A következő dolog, talán az ötödik, de nem akarom ezt

sorba állítani… mert ez megérdemli a saját papírlapját!
Megérdemli a maga saját dolgát, mert ez egy újabb fejlődés,
amin keresztül mentek. Ami azt illeti, ez egy dilemma. Egy
dilemma. Ezt hívom én a guru dilemmának. Mit jelent ez?

Azt jelenti, hogy itt vagytok ti, azok a létezők, akik

megvilágosodottá váltok, és megengeditek, hogy ez bejöjjön
a mindennapos életetekbe. Spirituális létezők vagytok, akik
egy spirituális úton jártok, és általánosságban szólva
kezdtek túllép-ni azon az elképzelésen, hogy meg kell
ismernetek magatokat ahhoz, hogy végre önmagatok
lehessetek.

LINDA: Két m-mel kell írni?

ADAMUS: A dilemmát? Igen, két m-mel.

És van egy bizonyos archetipikus elképzelésetek arról, hogy

mit jelent megvilágo-sodottnak és gurunak lenni, és ez
nagyon elterel benneteket, mert ezt állítjátok be
Szabványnak vagy példaképnek, világító fénynek az
ösvényeteken, és azt mondjá-
tok: -„Ilyennek kell lennem. Ahhoz, hogy a spirituális énem
lehessek - azt kell tennem, amit a guruk tettek.”

Pontosan úgy, ahogy erről az előbb beszéltünk, hogy

lebontjátok az önmagatok megismerésének egész
elképzelését, ugyanúgy itt az ideje annak is, hogy lebontsd
annak a gurunak az elképzelését, akivé válni szeretnél.

Hadd adjak erre nektek egy pár példát, és miközben ezt

megteszem, gondolkodja-tok el a saját guru dilemmátokon!
Mit gondoltál te, az emberi elméddel erről, hogy milyenné is
kellene válnod? Mert azt máris elárulom nektek, hogy
egyáltalán nem kell olyannak lennetek!

Kezdjük akkor Jeshuával, Jézussal, ha már úgyis az ő

megünneplésének a kellős közepén járunk! Egy pillanatra
most gondoljatok csak Jézus energiájára, arra, amit iatalabb
korotokban tanítottak róla nektek! Csendes, nyugodt,
gyógyító, aki képes vízen járni - ahogy ezt ma bemutattam,
erre mindenki képes - egy glória fénylik a feje körül, hosszú
haja van és szakállas. Szandált és köpönyeget hord. Igen,
abszolút. Bárány, bárányka. (nevetés) Drága barátaim,
bármilyen humorosnak is tűnjön ez most, ezzel a képpel
rendelkeztek róla.

Ehhez képest milyen volt az igazi Jeshua? A

legtürelmetlenebb ember volt, akivel valaha is találkoztam!
Abszolút, teljesen türelmetlen volt, nem volt türelme az
osto-basághoz, a hülyeséghez, a szabályokhoz, és gyűlölte a
szervezeteket. Nem szívlel-te az időt, ahogy a piszmogókat,
szöszmötölőket sem! Miért? Mert annak ellenére, hogy nem
volt egy lélekkel bíró létező, nagyrészt a ti energiátokat
vagy az aspektu-saitokat hozta be. És a
türelmetlenségeteket: -„Gyerünk, haladjunk már ezzel!”
Hírhedt volt a veszekedéseiről. Bumm! Rögtön a másik
képébe vágott! Képes volt a földön verekedni. Ez nincs
benne a Bibliában, igaz? Tudjátok, azt gondolták, hogy nem
tenne nekik jót, ha ezt is beleírnák! Imádott sokat enni. Egy
kicsit meg is hí-

zott a későbbiekben. Egy kissé nagydarab lett.

Ismert volt az ordítozásairól, a káromkodásairól. Sok ember

egyenesen félt tőle.

Egy lázadó volt, egy forradalmár, és nem volt toleráns!

(Adamus nevet) Egy szerető

lény volt, aki teljességgel együttérző volt, ugyanakkor pedig

teljesen türelmetlen!

Ez nem az a szép portré, amivel rendelkeztek róla, mégis

sokan olyanok akartok lenni. „Olyannak kell lennem…mit
mondana Jézus?” - Jézus azt mondaná: - „Húzz el a faszba
az utamból!” (sok nevetés és taps) Sajnálom, elnézést
kérek, hogy ennyire tiszteletlen vagyok, de ez az….

LINDA: Nem, nem vagy!

ADAMUS: De ez az igazság! Azt jelentette, hogy: -„Menj

innen, mert nekünk dolgunk van. Azért vagyunk itt, hogy
elültessük a Földön a Krisztus tudat magvait, a Kristály
tudatot a közeledő új korszak számára. Haladjunk hát ezzel!
Menj innen!

Távozz el egy másik bolygóra, vagy menj el valahová

máshová, mert ez az a hely,
,,A Segítôk Elmennek’’

ahol gyarapszunk és kiterjedünk.”

Ő egy forradalmár volt. És nem, erről nem írtak, mert akkor

mi történt volna? Akkor mindenki megpróbált volna
forradalmár lenni, és a szervezetek, akiket nem szívlelhetek,
ezt képtelenek lettek volna kezelni.

Gondoljatok csak Buddhára most! A drága Buddha!

Valamelyik nap beszéltem vele egyébként. Nem azért
mondom, hogy a nevekkel dobálózzak itt, vagy ilyesmi,
csak…(nevetés) -„Buddha - mondtam neki - dolgunk van!”

Buddha neurotikus volt, tele volt fóbiákkal. Rengeteg fóbiája

volt. Voltak bizonyos rovarok és bogarak, amiktől halálosan
rettegett. Neurotikus volt. Kényszeresen kezet és lábat
kellett mosnia megállás nélkül. Nagyon önző volt, a szó
rossz értelmé-

ben. Mindenkitől energiát lopott. „Ó, itt jön Buddha.

Mindenki kerülje el! Energiát próbál lopni!” - És semmit sem
tudott végigcsinálni, megszokni. Egy gazdag csalá-

dot választott születéséül, de azt sem tudta megszokni.

Folyton démonok üldözték.

Talán többszörös személyiség zavara volt - ahogy ezt ti

neveznétek - ami ide-oda váltakozott, ahogy ez lenni szokott
a neurotikus embereknél - az egyik percben egy szent, a
másikban meg egy totális bunkó. És támadva érezte magát,
ha a másik ember bizonyos dolgokat viselt, vagy bizonyos
szagok áradtak a testéből. Szóval nagyon nehéz volt vele
kijönni.

Később lelazult. Belelazult egy kicsikét. Neurotikus

megszállottság kísértette a megvilágosodás után, és képes
volt halálra éheztetni magát, csak hogy elnyerje a
megvilágosodást. Ami azt illeti, azért éheztette magát, mert
egy rakás ételtől fóbiá-

ja volt. Egyszerűen nem tudta azokat megenni. Ha bárki is

egy pillantást vetett arra az ételre, amit éppen megenni
készült, már képtelen volt azt megenni.

Végül ellazult. Feladta azt, hogy megpróbálja megtalálni,

megismerni önmagát.

Ellazult. Akkor kezdett el enni. Felszedett egy pár kilót, és

végül megvilágosodott, amit mindig is akart. Összeolvadt
Önmagával.

Tehát, hogy guru? Ezt a képet festették le róla nektek? Ez

az, amit láttok, amikor ellátogattok a szent templomokba?
Nem, ti egy nagyon békés Buddhát láttok, pedig ő nem
olyan volt.

És - nos ez a következő nem egy Felemelkedett Mester

ugyan, de egy érdekes tanulmány - Steve Jobs. Steve Jobs -
a ti korszakotokból - aki zseniális, briliáns, ihletett volt,
mégis teljesen bizonytalan volt. Teljesen bizonytalan volt. Az
egyik pillanatban teljesen megszállott volt egy projekt
kapcsán, amin éppen dolgozott, - és a valódi projekt az volt,
hogy a technológiai eszközök kiterjesszék a tudatosságot,
hogy létrejöjjön ez az egymáshoz kapcsolódottság, és hogy
lényegében kiterjedjen az emberiség tudatossága. Ez
mondhatni bele lett ültetve. Ragyogó ideái voltak.

Egy látnok volt ő, akinél ez a mentális/kreatív már régen

egybeolvadt, de mégis
teljesen bizonytalan volt. Mindig megkérdőjelezte magát,
ami egy idő után fárasztó-

vá vált. -„A helyes dolgot teszem? A helyes úton járok? Ezt

most így kellene csinálnom, vagy másképpen?” - Rengeteg
energiát pazarolt el a kétkedésre, a folyamatos aggódásra.

Akkor drága barátaim, itt egy másik példa, akivel pont a

minap sétáltam egyet - Keresztelő Szent János. Őrült volt.
(nevetés) Egy elmebeteg. Egy másik remek példája ő a
többszörös személyiségnek! Az egyik pillanatban kiabált és
ordibált, hogy kiűzze a démonokat az emberekből, és a víz
alá nyomta a fejüket! Volt, hogy megfojtotta őket. Ez nem
keresztelés volt! Ezt gyilkosságnak hívják! Később ezen
változtattak, és azt mondták, hogy megkeresztelte őket.
Olyan ez, mint: -„Nem, ő

megpróbálja megölni a törvényteleneket, az elfajzottakat!

(még nagyobb nevetés) És a következő pillanatban pedig
nagyon istenfélő, jámbor és tisztelettudó emberré vált, és
Isten bocsánatáért esedezett. Nos, én is ezt tenném, ha
ennyi sok rosszat tettem volna, mint ő! Térden állva
fohászkodott.

Egy őrült ember volt! A haja is összevissza állt. A szakállán

pedig több éves ételma-radék vert tanyát. Egyáltalán nem
mosakodott. Buddhával nem nagyon jöttek volna ki
egymással. (nevetés) Nehezen jöttek volna ki egymással.

Akkor térjünk rá a lényegre, hogy utána megválaszolhassam

a kérdéseket!

A guru dilemma, a te dilemmád: Melyikké akarsz válni

közülük? ( a közönség vá-

lasza: Egyik sem!) Vagy igen! Vagy igen! Vagyis, emberi

jellemzőkkel bírtak, mert emberként éltek itt a Földön.
Voltak hiányosságaik, de igazából nem, mert ezek csak
átmeneti sajátosságok voltak, ahogy ez rátok is ugyanígy
igaz. Ti is megpró-

báltátok megismerni és tökéletessé tenni magatokat, és

ezzé a tiszta, „szentebb vagyok, mint te” emberré válni. Ők
ezt nem tették. Ti miért tennétek? Meg voltak a maguk
zavaraik. Problémáik. Kihívásaik!

És akkor végül mi okozta azt, hogy Felemelkedett

Mesterekké váltak? (a közönség válasza: - Az elfogadás. Az
elengedés.) Az elfogadás, az elengedés. Mindenki díjat
érdemel. Nem tudom Linda hozott-e eleget magával. De
igen, megtörtént náluk az elengedés.

Elengedték azt a szükségletüket, hogy meghatározzák

önmagukat, hogy megtalál-ják és megismerjék önmagukat,
hogy kijavítsák, jobbítsák és tökéletesítsék magukat.
Eljutottak a kifáradás pontjára - van, akinek ez kicsit
ismerősen hangzik? - el-jutottak oda, hogy belefáradtak
ebbe az egészbe, és azt mondták: -„Ez a kutatás, ez a
kétségbeesett keresés nagyon fárasztó. Egyszerűen csak
feladom. A pokolba ezzel az egész spirituális úttal, annak
összes könyvével és tanfolyamával, összes cicomájával, és
minden egyebével - a pokolba vele! Végeztem vele!
Végeztem vele!

És az elfogadásnak a pillanatában, minden összeállt. Egy jó

nagyot nevettek, kivé-
tel nélkül mindannyian. És akkor ez nem számított. Nem
számított, hogy nem tö-

kéletesek, mert soha sem lesznek azok. Ami számított, az az

elfogadásuk volt. Ami számított az volt, hogy szerették
magukat a fura szokásaikkal és mindennel együtt.

Ott vannak nektek az üres bankszámláitok, a túlsúlyotok, a

hülye kis arc rángató-

zásaitok vagy a fura dolgaitok. A zsémbességetek, a

türelmetlenségetek a valódi…-

Cauldre összezavarta az időzítésemet - a saját spirituális

létezésetek valódi megér-tésének a hiánya. Mindezeken
lépjetek túl! Menjetek bele az elfogadásotok helyére!

Úgyis mondhatjátok, hogy megadjátok magatokat, de csak

saját magatoknak ad-játok meg magatokat. Nem pedig
valaki vagy valami másnak adjátok meg magatokat.

Akkor most erre vegyetek egy mély lélegzetet!

Bármi, amiről azt gondoljátok, hogy az egy hiányosság, egy

tökéletlenség, és bármiről is azt hiszitek, hogy azon még
dolgoznotok kell, felejtsétek el! (valaki azt mondja: Éljen!)
Igen. Igen. (a közönség bólogat és tapsol) És akkor
egyszeriben csak létezni fogsz. Nem próbálsz már semmit
sem tökéletesí-

teni. Nem próbálod megtalálni önmagad. Most már csak

létezel. És ekkor a kreatív energiák, amiről korábban
beszéltünk, beáradnak. -„Jó! Ez a személy végre felha-gyott
a dolgok kitalálásával. Egyszerűen csak megteszik.”

A kreatív energiák berohannak. Az elme lelassulhat. Az a

szükséglet, hogy megpró-
báld helyesen tenni a dolgokat, vagy tökélyre fejleszteni
őket, vagy azok a téveszmés ideák a régi gurukról most
mind kirepülhetnek az ablakon. Ez az, amikor ma itt ülsz és
azt mondod: - „Én Vagyok a Mester. Nem érdekel ki mit
mond, akkor is Én Vagyok a Mester. Én Vagyok a Mester.” (a
közönség is mondja: -Én Vagyok a Mester.) Ilyen egyszerű.
Ilyen egyszerű.

De akkor az elme rögtön rázendít, és rá fog zendíteni,

amikor elhagyod ezt a par-kolót, és azt mondja majd: -„Nos,
ha te vagy a Mester, akkor vízen is tudsz járni.”

(nevetés)

SART: Gyerekjáték.

ADAMUS: Gyerekjáték. Gyerekjáték. Tehát ne ragadjatok

bele mindazokba a dol-gokba, amiket a Mesterek tettek,
mert ez csak egy rakás történet. A Mesterek végül
megszerették magukat.

És akkor ezzel az eltereléssel kezdődhetnek a kérdések!

Drága Linda, ha vinnéd a mikrofont!

LINDA: Apropó, nem is mondtad el a véleményed Cauldre jó

megjelenéséről, amit direkt a te kedvedért válogatott össze.
Ugyan már, hiszen olyan jó munkát végzett!
ADAMUS: (a szemét forgatja) Én teljesen lilába öltöznék, egy
hosszú köpenyt viselnék hosszúszárú csizmával és egy
elegáns kalappal. Cauldre úgy fest, mint egy üzletember.
Igen.

Kérdések és válaszok

Akkor jöhetnek a kérdések! Hangosan beszéljetek, hogy az

egész világ hallhasson benneteket!

CATALINA: Oké. Szia.

ADAMUS: Igen.

CATALINA: Oké.Adamus…(a sírás fojtogatja) ADAMUS: Mély

lélegzet! Itt vagyok veled. Azt akarod tudni…

CATALINA: Igen.

ADAMUS: … hogy mi történt.

CATALINA: Ühüm.

ADAMUS: Sansan?

CATALINA: Igen. (Sansan Shengről van szó, aki egy

Shaumbra hölgy, és aki várat-lanul átkelt a túloldalra a
legutóbbi, Hawaii-on, Kauai-ban megtartott Haladó Szexu-

ális Iskola közben.)

ADAMUS: Jó. Jó. Kitűnő kérdés. Elöljáróban annyit mondanék,

hogy nagyon sajná-

lom a halállal kapcsolatos emberi felfogást. Pedig meghalni

könnyebb, mint megszületni. Ez egy elengedés. Az
elengedésnek egy olyan nagyszerű pillanata, hogy ez az
egész - ahogy erről beszéltünk a DreamWalker Halál
Iskolában - hogy a test elhagyása, és az önmagadhoz való
visszatérés egyfajta orgazmusszerű élménnyel jár. Ez egy
lenyűgöző dolog.

És tudom én, hogy az emberek nagyon érzelmesek ilyenkor.

Bánatosak és szomorúak a halál miatt, különösen akkor, ha
egy kedves barát, egy szeretett lény, egy feleség, egy tanító
nincs többé veled. De ez egy illúzió! Ez egy totális illúzió! Ha
bárki is itt azt gondolja, hogy Sansan nincs most itt, az nagy
fájdalmat okoz neki.

Nem gondolod, hogy itt van veled egész álló nap? Abszolút!
Nem gondolod, hogy közelebb van hozzád, mint én magam?

És ha lehetek olyan merész uram, hogy elmondom önnek

most azt, amit éppen most mond önnek (Adamus a férjhez
beszél): -„Richard, mikor fejezed már be a kételkedést?
Mikor leszel már hajlandó befejezni a kételkedést? Én itt
Vagyok. Nem
itt, hanem pontosan itt. És továbbra is itt leszek, de nem
azért, mert sajnállak té-

ged, hanem azért, mert akkora örömet jelent számomra,

hogy veled lehetek. Van egy megállapodásunk, amiben még
a Földrejövetelünk előtt egyeztünk meg, és ez a
megállapodás a szeretetről és a támogatásról szól kettőnk
között, arról, hogy bármilyen nehézség is adódjon út
közben, mindig támogatni fogjuk egymást.

Sansan azt mondja neked: -„Richard, te voltál az, aki

lehetővé tetted számomra, hogy a spirituális utamat
járhassam. Te tetted lehetővé számomra, hogy eljussak a
saját megvilágosodásomig, ami megtörtént, és innentől
kezdve most már itt leszek neked. Adamusszal együtt
provokálni foglak téged. Szeretni foglak téged. Emlé-

keztetni foglak arra, aki vagy, hogy te is megvilágosodhass.

Drága Richard, együtt jöttünk ide a megvilágosodásért, nem
csak az enyémért, és együtt, hamarabb, mint gondolnád,
meg lesz a mi közös megvilágosodásunk. Meg fogjuk osztani
az önma-gunk iránt, és az egymás iránti szeretetünket.
Hiszen ezt választottuk, hogy ez az, amit megteszünk. Nincs
semmi baj. Nem hagytalak el téged drága Richard. Nem
hagytalak el. Csak most másképpen nézek ki.”

RICHARD: Köszönöm.

ADAMUS: Jó. Köszönöm. (a közönség tapsol) És tudjátok,

olyan érdekesen fogjátok fel a halált.

Nos, időnként igaz, hogy a szeretted eltávozik, és nem is

kerülsz vele kapcsolatba, legalábbis egészen addig, amíg
majd te is el nem távozol. De itt, Sansan eseté-

ben - ő sok életet töltött a spirituális elkötelezettségével, és

keresett-kutatott az ösvényén. A megvilágosodás jelentette
a legfontosabb dolgot a számára, kivéve a családját. A
megvilágosodásáért jött el ebbe az életébe, és ahogy már
mondtam, azért, hogy megosszák egymással a közös
megvilágosodásukat.

Érdekes élményben volt része Kauai-ban. Csak vessünk egy

pillantást a dinamikára!

Érezzetek ebbe bele!

Kauai-on vagyunk, egy nappal a Haladó Szexuális Energia

Iskola előtt. Tökéletes volt, mert az összes energia
beérkezett. Minden ott volt. Sansan egyedül akart tölteni
egy kis időt saját magával, mert úgy érezte, hogy egyre
fontosabb számára hogy az énjével legyen - ahogy ezzel ti is
mindannyian valószínűleg így vagytok.

Úgy döntött, hogy ellátogat a világ egyik

leggyönyörűségesebb helyére, ami a Na Pali part Kauai-on,
és ami az én egyik kedvenc helyem is. Csodálatos
látvánnyal bír. Energetikailag magába szívó. Isis energiái
táplálják, és azok az őslakosok, akik oly sokat tettek azért,
hogy ezt a szigetet életre keltsék. Ez az a hely, ahol a drága
Sansan a legelső Földi életében megszületett. Ezért
visszatért erre a helyre.

Egy csodás pillanatban, amit nem lehet szavakkal leírni,

egyszeriben csak azt érezte, hogy megnyílt felette az
égbolt, és az abszolút béke és az abszolút elfogadás érzése
töltötte el. Majd hirtelen történt egy váltás, amikor is
megvilágosodott. Egy
elképesztő váltás volt ez, amikor is kilépett az emberi
korlátokból, az időből, a tér-ből és a testéből.

És a izikai baleset - amit ti annak neveztek - csak ezt

követően, később történt meg. Az nem baleset volt. Hanem
egy távozás. Egy átkelés, és csodálatos volt.

Már korábban is elmondtam ezt nektek, hogy

általánosságban szólva, amikor az ember keresztül megy a
halál megtapasztalásán, akkor nem érez már fájdalmat,
mert te hamarabb elhagyod a testet. Az elme és a test még
működésben vannak, de a tudat már eltávozott. Nincs se
fájdalom, se megbánás, se bűntudat. Az egyetlen fájdalom
és bánat az itt maradottaknál van.

Nehéz téma erről beszélni, de egy nap…és hallom a többi

birodalmakból a kiabá-

lást, a bátorítást és a vidámságot: - „Mondd el nekik, hogy

ez nem a vég. Ez egy új kezdet. Mondd meg nekik, hogy
nem létezik se mennyország, se pokol. Te vagy ott, és egy
rakás barátod. Mondd el nekik - mondják most - mondd meg
nekik, hogy „Nyissák ki a szemüket!” Nem a izikai szemüket,
hanem az érzékszerveiket! Pontosan itt vagyunk. Nem
mentünk el sehová. Itt vagyunk egész idő alatt végig.”

Sansan azt választotta, hogy nem marad a izikai testében,

és ez sokatok számára szintén egy kihívás lesz, amikor
elérkeztek majd a saját megvilágosodásotokhoz.

A megvilágosodás a létező legegyszerűbb pillanatban

történik meg. És nem akkor, amikor szeretnéd, vagy
amikorra megtervezed. Nem akkor, amikor azt gondolod,
hogy már igazán sokat tettél érte. Egyszerűen csak azért
történik meg, mert megengeded.
A megvilágosodásotokban el fogtok jutni ahhoz a
pillanathoz, amikor ott lesz a kérdés: -„A izikai testemben
maradok vagy nem?” -Tudom, ha most ezt a kérdést itt
szavazásra bocsátanánk, akkor szinte mindannyian azt
mondanátok: -„A izikai testben maradok.” - mert sok
tennivalótok van még, és azért is, mert nekem mind-egy,
hogy mit mondtok, de még mindig féltek a haláltól,
akármilyen csodálatos is.

Szinte nevetnem kell, annyira közel vagyok ehhez a

valósághoz. Ez csodálatos hely, de nagyon kemény - nagyon
sűrű, nagyon kemény, és nagyon korlátolt. A túlolda-lon
bármit elképzelsz magadnak, amit csak akarsz, és olyan az,
mint egy fantázia kert, amennyiben elengeded a sok
problémádat, ahogy ezt a legtöbben megtetté-

tek. Ez többszörösen gyönyörűséges.

Tehát a megvilágosodásban elérkeztek ahhoz a pillanathoz,

ami szinte egy örök-kévalóságnak tűnik - elérkeztek ahhoz a
pillanathoz, és ott nagyon nehéz ám azt mondani, hogy -„A
izikai testben fogok maradni.” - mert az kemény, és sok
fájdalma van. És azt is mondhatjátok, hogy ez nem is igazi,
nem is valódi. Ez az illúzió.

Amikor visszatérsz a túloldalra, akkor sokkal több mindent

felfogsz a valódi éned-ről. Mindannyian el fogtok érkezni
ehhez a pillanathoz:-„Akkor most maradjak, vagy menjek?” -
--Nincs jó vagy rossz válasz. A nehézség abban áll, akiket
magatok mö-
gött hagytok - a gyermekeitek, a házastársaitok, és igen,
még a háziállataitok is.

Mit fogtok tenni? Ezt a kérdést csak ti magatok

válaszolhatjátok meg. Csak te vála-szolhatod meg.

Sansan eljött ide. Már nagyon hosszú ideje támogatod őt az

utazásában. Most pedig ő fog támogatni téged. Köszönöm.

JOYCE: (Sansan barátnője) Tudod mit akarok kérdezni?

(nevetés, Adamus is nevet) ADAMUS: „John Edwards!”
Gyerünk, hadd tudja meg mindenki a kérdésedet!

JOYCE: Mindig együtt mentünk mindenhová.

ADAMUS: Igen.

JOYCE: Sokat mászkáltunk. Előtte azt kérdezte tőlem: - El

akarsz jönni erre az útra? Ez csodálatos. Olyan ez, mintha
senki sem lenne ott.” -Erre azt feleltem, hogy szeretnék
elmenni, de már korábban úgy döntöttem, hogy Taiwan-ba
utazom. Ezért nem tudtam elmenni. És mindig azt érzem,
hogy ha elmentem volna vele, akkor ez nem történt volna
meg. (sírni kezd)

ADAMUS: Nem. Nem. Nem mentél volna vele. Ez nem

történt volna meg. Vagyis, az emberi elme azt mondja: -„Ezt
kellett volna tennem…..” Látod, bűntudatod van.

Miért? Miért? Áldottnak kellene érezned magad, hogy a

részese voltál az ő tapasztalásának. És még ha rá is
kényszerítetted volna magad arra, hogy elmenj arra az útra
vele, mert mondjuk lett volna egy megérzésed arról, hogy
valami történ-ni fog ott, és emiatt erőnek erejével elmentél
volna, akkor is történt volna valami olyan, ami miatt nem
lehettél volna ott a végső lépésnél. Miért? Mert Sansan ezt
választotta. Mert ő ezt akarta. Ezt a terhet nem veheted a
válladra. És ezt most mindannyiótoknak mondom: Nem
tehetitek ezt magatokkal, hogy: „de mi van, ha”

vagy ”ezt és ezt kellett volna tennem”. Valami más is

játékban volt ott, és ez a valami az ő isteni énje volt.

Egy barátod, sokatok drága barátja, a feleséged

megvilágosodott. Megvilágosodott, ez történt. Megkapta
azt, amit mindig is akart, és ezzel teljes békében van.

Teljes békében. És most tényleg itt van a vállamon, és csak

annyit kér: - „Kérlek, kérlek, kérlek, mondd el nekik, hogy ez
milyen nagyszerű! Mondd el nekik Mester-ként, hogy Sansan
energetikailag bármikor visszatérhet.” - Bármikor. Van, hogy
egy madár vagy egy kutya képében fog felbukkanni, vagy
egy lágy, cirógató szellőként.

Bármikor visszatérhet ide, de most már azért tér vissza,

hogy tényleg támogasson téged. Nem abban az értelemben
támogat, mintha bármire is szükséged lenne, hanem ott fog
állni melletted.

Mindketten már régóta járjátok a megvilágosodásnak ezt a

hosszú ösvényét, ha hi-
szed, ha nem és eddig mindig te voltál az, aki ott voltál a
számára. Most már ő lesz ott a te számodra. Jó. Köszönöm.

A halál egy nehéz téma, sok érzés, sok érzelem övezi. A

tudatod át fogja ezt a felfogását változtatni annak valódi,
igaz megértésébe, hogy ez nem a véget jelenti. Nincs
mennyország és pokol. Ez még csak nem is egy távozás, ha
valaki, mint Sansan, azt választja, hogy energetikailag itt
fog maradni.

Tényleg azt akarják, hogy nagyon egyértelműen mondjam el

nektek, hogy: -„Ez bámulatos. Lenyűgöző!” - Akkor jó.
Következő kérdés. Még kettő jöhet. Igen. Még három jöhet.

CATALINA: Ezt mind tudom.

ADAMUS: Igen.

CATALINA: És érzem a jelenlétét. Ezt mind tudom, és…

ADAMUS: Megbízol magadban, amikor érzed a jelenlétét?

CATALINA: Igen.

ADAMUS: Jó.

CATALINA: Tudom, hogy itt van.

ADAMUS: Jó. Rendben. Akkor mit mond, gondol vagy érez

most?

CATALINA: Ebben a pillanatban azt mondja, hogy jól van.

ADAMUS: Igen.

CATALINA: És én ezt mind tudom, csak az elmémnek is

tudnia kell.
ADAMUS: Igen, igen. A szemeddel akarod őt látni. Meg
akarod őt érinteni a kezed-del. De igazából a szívedből
kellene őt érezned.

CATALINA: Igen.

ADAMUS: Igen.

CATALINA: A kérdésem az, hogy tudod, Sansan és én mindig

azt mondtuk, hogy mindig, amikor elmegyünk egy
tanfolyamra, vagy bárhova, amikor valamit együtt teszünk,
akkor mindig azt mondogattuk, hogy: -„Adamus velünk lesz
az út minden egyes lépésénél.” - Azt hiszem ez az, amit
tudnom kell. Az elmémnek tudnia kell,
hogy hol voltál akkor?!

ADAMUS: Ó, hátrébb kellett lépnem. „Az út minden egyes

lépésénél”-hez elfelej-tettem hozzáadni, hogy „kivéve a
legutolsó lépést.” Mert azt egyedül tette meg. Ó, az durva
lett volna a részemről - és ki vagyok én, hogy ennyire durva,
goromba legyek? Gorombaság lett volna a részemről, ha ott
maradok a megvilágosodása pillanatában vele, mert ez
annyira nagyon magasztos, fennkölt és személyes. Tehát
igen, ott vagyok az út minden egyes lépésénél, míg az
utolsó lépésnél meg kellett állnom. Mindazok a létezők, akik
támogatnak benneteket - mindenkinek meg kell állnia
abban a pillanatban. Ez a te csodálatos, gyönyörűséges
személyes időszakod.

Nem szeretnéd, ha a megvilágosodásod pillanatában bárki

is ott lófrálna körülötted, amikor minden teljesen átalakul.

Tehát megálltam, és vártam. Majd egyszeriben csak már ott

is volt velem, és akkor tényleg, igazán látott engem. És
természetesen ebben a megvilágosodásban
elveszíted….vagyis az emberi érzékszerveid kitágulnak. És
igazán képes volt látni engem, és azt mondta nekem: -
„Adamus Saint-Germain , hogy te milyen jóképű

vagy!” ( nagy nevetés) Furcsa, de így igaz. Miért?

Elmondom én nektek - és azért mondom, hogy ez igaz -
mert nem egy embert látott. Látta a színeket. Látta az
esszenciát, a gazdagságot, az egyszerűséget, a szellemet, a
szeretetet. Látta azt a szeretetet, amit iránta érzek, és
ezért, az ő felfogása szerint én voltam a leggyö-

nyörűségesebb dolog, amihez foghatót már réges-régen

nem látott. Igen. (nevetés) Jó.

Lényegében két olyan pillanat van, amikor az angyali lények

nincsenek veled, de nagyon közel vannak hozzád. Az egyik
az, amikor tényleg, igazán úgy döntesz, hogy szuverén
leszel. Akkor elengeded a szellemi vezetőidet, akik már
nagyon hosszú ideje veled voltak, és ez az, amit egy páran
a lélek sötét éjszakájának neveztek. De ez nem egy éjszaka,
hanem több hónapig tart. (nevetés) Ez csak a mar-keting
vagy a reklámfogás, amit be szoktak dobni. Tudod: - „Csak
egyetlen éjszaka, és már túl is vagy rajta” - Pedig sokáig
tart.

És olyankor minden lénynek hátrébb kell lépnie. Ezen már

átmentetek, és most már azt mondom, hogy veletek leszek
az út minden egyes lépésénél, egészen a megvilágosodásod
pillanatáig. Ezt tiszteletből tesszük - sem én, sem pedig
mások sem lesznek ott. Ezt személyesen éled át.

A megvilágosodás pillanatában, és Aandrah, te meg fogod

érteni, hogy mi történik.

Tehát elérkezel a megvilágosodásod pillanatához, és ez csak

az elfogadásról szól.

Csak annyit mondasz: „Bármi is van, Vagyok, Aki Vagyok!”

És akkor hirtelenjében az összes aspektus visszatér. Ez egy
nagyon személyes integrációs időszak. Huss!

Huss! - Mind visszarepülnek. Annyira boldogok, hogy végre

szereted magad, hogy azonnal hazatérnek. Áramlatokban
térnek vissza. Mi pedig mondhatni félreállunk az útból, és
hagyjuk, hogy az aspektusok hazatérjenek, mert nem
akarjuk, hogy minket is magukkal vigyenek (nevetés
Adamus viccén) Azért lépünk hátrébb, hogy
létrejöhessen Önmagad házassága vagy egyesülése
Önmagaddal. Tehát nincs ebben semmi rossz. Semmi rossz.

Abszolút tiszteletlenség lett volna részemről, és az

együttérzés teljes hiánya lett volna tőlem, ha megállítom
Sansant. Először is, úgysem tudtam volna megállítani.

Erősebb nálam. De nem tudtam volna megállítani. Nem is

akartam megállítani. Ez az ő választása volt, az ő utazása.
Most dolga van. Csodálatos munkát végez, de ezt is ő
választotta magának.

LINDA: Utolsó kérdés.

ADAMUS: Utolsó kérdés.

HELEN: (Sansan barátja) Ez igazából nem egy kérdés, csak

valami, amit szeretnék megosztani veletek. Körülbelül két
nappal ezelőtt készítettem egy olajfestményt Sansanról, ami
abszolút gyönyörű és békés. És mivel olajfestékkel készült,
még nem száradt meg teljesen, és ezért nem hoztam el
magammal. De majd később megmutatom a képet, és oda
fogom adni Richard-nak. És amikor csak ránézel a képre,
biztosan tudni fogod. Köszönöm.

ADAMUS: Igen. Jó. És most azt kéri, hogy megtennéd, hogy

készítesz a festmény-ről egy digitális fotót, és azt
megosztod a többiekkel is? Talán még a Bíbor Kör we-
boldalára is fel lehetne tenni. Szeretnék ezt látni.

HELEN: Igen, és ez a festmény egészen csodálatos, lilás-

pirosas, bíbor színekben játszik. Elképesztően gyönyörű.

ADAMUS: Kiváló! És a festmény annak egy módja… nincs

már idő arra, hogy egy hosszas megbeszélésbe kezdjek
bele, ezért rövidre fogom.
A régi korok mesterei, akik több száz évvel ezelőtt voltak
festők Európában, ők nem csak festők voltak. Hanem
energia munkások is. Összekombinálták egymással a
különféle festékeket, a gyógynövényeket, és időnként még a
földből előkerült kris-tályokat is. Tehát ezeket
összekombinálták egymással, és így képesek voltak
belefesteni az életet a képekbe.

Ez a művészet mára szinte már teljesen elveszett. Nagyon

kevés művész ismerte ennek a titkát, és ők képesek voltak
egy olyan festményt alkotni, amiben az energi-

ák több száz éven keresztül is benne tudtak maradni. Ezért

is van az, hogy amikor ott állsz a Mona Lisa vagy a mester
valamelyik másik festménye előtt, akkor az tesz veled
valamit. Szinte mérhető a festményből kiáradó energia
mennyisége.

És a másik, a baljós oldal - ők szintén tudták, hogy kell

belefesteni valakinek a lelkét - na nem igazából a lelkét,
hanem az esszenciájukat - a festménybe, ahol aztán
csapdába ejtették azt. Ez egyfajta fekete mágia. Egy csúnya
módon le tudták festeni az arcképedet, és akkor a kép
fogságába estél, ragadtál. De ebbe nem megyünk
most bele.

A te festményed lehetővé teszi, hogy Sansan energia azon

keresztül bejöhessen. Az ihletettsége és a nevetése bele lett
festve abba a képbe. Ahogy a kaland szeretete is. Azért
mondja, hogy oszd meg ezt a festményt, mert az energiái
ezen keresztül kiáradhatnak. Abszolút. Ezen a módon
továbbra is itt lehet, és megoszthatja ezt veled. Ne sírj! Ne
legyél szomorú! Ne is kételkedj! Igen.

És akkor úgy gondolom, van még időnk egy kérdésre.

ALAYA: Nem értem.

ADAMUS: Igen. Jó. Akkor maradjunk is ennyiben! (nevetés)

Köszönöm. Köszönöm.

ALAYA: Végül, nem értem.

ADAMUS: Nagyszerű módja ez a mai nap összegzésének!

ALAYA: Nem értem, és ez egy jó hely.

ADAMUS: Igen. És mit szeretnél megérteni?

ALAYA: Nem ismertem Sansant, de érzem őt.

ADAMUS: Igen Valóban! Azt akarom mondani, hogy

pontosan itt van! Itt táncol körbe-körbe! Játszadozik az
emberek hajával. Igen, igen, igen! Nem tudom, hogy miért
kell ezt most megosztanom veletek, de bizonyos okokból ma
az emberek koz-metikai szerei érdeklik. Mindenkit ki akar
sminkelni.

ALAYA: Elutazott Kauai-ra, hogy részt vegyen a Szexuális

Energia Iskolán, ahova elhívta a barátnőjét is, aki végül nem
ment vele, így egyedül ment oda. Hetekkel azelőtt már
tudta, hogy át fog kelni a túloldalra?

ADAMUS: Á! Jó kérdés.

ALAYA: Úgy értem ezt magam miatt akarom tudni, mert

akkor én is már hetekkel előtte tudni fogom? És
megtervezem…

ADAMUS: Akarod tudni? (Alaya habozik) Nem, nem akarod

tudni. (Adamus kuncog) ALAYA: De egy baleset volt. És nem
valami hosszúlefolyású betegség.

ADAMUS: Nem.

ALAYA: És csak úgy megtörtént.

ADAMUS: Igen is, meg nem is. Az attól függ. Az emberi
nézőpontból kérdezed? Az emberi elme azt mondja… ha az
emberi elme tudta volna, hogy mi fog történni, akkor ez
soha sem történt volna meg. Az emberi elme megpróbálta
volna ezt kiblok-kolni.

De ott volt a szelleme, Sansan valódi esszenciája, aki ezt

tényleg megértette. Hadd fogalmazzam ezt meg így: Tudta a
pontos időpontot és helyszínt? Nem, egyáltalán nem. Tudta,
hogy ez a tapasztalás közeledik felé? Abszolút. Van itt a
szívben egy belső tudás, de nem itt fent a fejben - és ezen
fogunk majd dolgozni a következő

pár hónap során, hogy ezt a kettőt kicsit jobban

összehozzuk egymással. De meg volt az a belső tudása,
hogy eljött az ideje - nem a távozásának, hanem lényegé-

ben az azzá válásának, a létezésének.

Egy belső tudás, hogy: - „Tudod, ez az utazás…” Próbálok az

egyszerűségnél maradni.

A Shoudok során beszéltünk már erről a határvonalról.

Tegyük fel, hogy ennek a szőnyegnek a széle ez a
határvonal! (mondja az operatőrnek) Oké, pontosan itt van.
És beszélgetünk. Mindannyian ezen a határvonalon álltok.
Ott ácsorogtok, és gondolkoztok róla. És mi nagy
részletességgel belemegyünk abba - ahogy ezt Kauai-on is
megtettük - hogy miért nem teszitek meg azt a lépést?
Miért nem?

ALAYA: Én itt akarok lenni. Ebben a izikai testben akarok

maradni.

ADAMUS: És ki mondta, hogy ez nem lehetséges?

ALAYA: Én.
ADAMUS: Tehát átlépsz ezen a határvonalon, és sok minden
történik. Ez a megvilá-

gosodás határvonala. Ez egyetlen lélegzet és egyetlen

döntés. Ennyi az egész.

De… de drága barátaim, mindannyian ott álldogáltok és

vártok. Arra vártok, hogy valaki, mint Sansan átkeljen a
határon, és megnyugtasson, biztosítson benneteket.

Ez bámulatos! Döbbenetes! De közben itt álldogáltok! -„Á, a

megvilágosodás. Nem is tudom. Te tudod, hogy mi van
odaát a határvonal túlsó felén?” A megvilágosodás!
(nevetés) „Mi fog velem történni?” - Az nem számít. „Mit
fogok tenni?” - Megvilágosodott dolgokat. Teázunk a
Mesterekkel.

LINDA: Ez egy egész iskola. Egy egész iskola!

ADAMUS: Drága barátaim! Az egyetlen dolog, ami Sansan-

nek számított az volt, hogy meghozta azt a választást: -
„Nem számít. Ez a megvilágosodás. Ami ezután történik, az
nem számít.”

És ha valaha is aggódtok, mert aggódtok…..összesen ötöt

akarok. Öt megvilágoso-
dottat. Ötöt. Ötöt, tízet, százat, ezret. Ez nem számít, de
ezért dolgozunk együtt.

Itt vagytok a küszöbön, és én azt kérdezem, miért nem

léped át?

EDITH: Miért nem lépjük át?

ADAMUS: Erre neked kell válaszolnod. Miért nem léped át?

Miért nem léped át? Ez elvezet sok…

EDITH: Azt hittem, hogy átléptük már.

ADAMUS: Igen, de még nem tapasztaltad azt meg. Ez a fura

az egészben. Menjetek vissza a mai 3. vagy 4. pontunkhoz -
az időhöz! Átlépted, de ez most akkor a megtapasztalásáról
szól.

Ne feledjétek, hogy amikor éjjelente az ágyatokban

fekszetek, először is Sansan örömmel beszélgetne veletek.
Amikor ott fekszetek, és erről a lépésnek a megtéte-léről
morfondíroztok: - „Mi fog történni?” - és ha bejön a félelem -
„Nos, nem tudom, hogy készen állok-e.” - meg feljön az a
sok többi dolog is bennetek - akkor ott álljatok meg,
vegyetek egy mély lélegzetet, és emlékezzetek arra, hogy
minden jól van a teremtés egészében. Au revoir.

A következő találkozónkig a felemelkedésed ajtajában.

Köszönöm.

(Fordította: Telegdi Ildikó – telegdi.ildiko66@gmail.com)

Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná
anyagilag is a Shoudok

fordításainak munkáját, az alábbi bankszámlaszámon

megteheti:
Telegdi Ildikó OTP BANK Rt. 11773339-00984762

Minden eddigi és ezt követő felajánlást előre is

szívből köszönök:

Telegdi Ildikó

A Bíbor Kör Anyagok Tóbiással, Adamus Saint-

Germainnel és Kuthumi Lal Singh-gel ingyenesen ke-
rülnek felajánlásra 1999 óta.

A Bíbor Kör emberi angyalok globális hálózata, akiket

Shaumbrának neveznek, és akik elsők között mennek
át az Új Energiába. Ahogy megtapasztalják a
felemelkedés örömeit és kihívásait, Szabványok-ká
válnak mindazon emberek számára, akik a saját belső
Istenük felfedezésének utazását járják.

A Bíbor Kör havonta találkozik Deverben,

Coloradoban, ahol is Adamus a legfrissebb
információkat osztja meg Geoffrey Hoppe által. Ezek
a Bíbor Kör összejövetelek nyilvánosak, publikusak,
ahová mindenkit szeretettel várunk.

Amennyiben most ezt olvasva érzel egyfajta

igazságot és kapcsolódást, akkor te tényleg
Shaumbra vagy. Tanító és Vezettetést nyújtó vagy az
emberek és az angyalok számára egyaránt. Engedd
meg, hogy az isteniséged magva virágba boruljon
benned ebben a pillanatban, és ez tartson örökké.
Soha
nem vagy egyedül, mert van egy családod a világban,
és angyalok vesznek körül a körülötted létező
birodalmakban.
Szabadon terjesztheted ezt a szöveget nem-
kereskedelmi alapon, térítésmentesen. Arra kérünk,
hogy az információt a maga teljességében add közre,
beleértve ezt a lábjegyzetet is! Minden más felhasz-
nálás esetén írásos jóváhagyásra van szükség
Geoffrey Hoppe-tól, Golden, Colorado.

A kontakt oldal: www.crimsoncircle.com © Minden jog

Fenntartva 2010 Geoffrey Hoppe, Golden, CO 80403
9. Shoud

„A tisztaság eredményeket hoz magával”

Elhangzott a Bíbor Körben 2012. május 5-én – Adamus

közreműködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásában
Vagyok, Aki Vagyok, A Szuverén Birodalom Adamusa.

Drága Shaumbra, üdvözöllek benneteket ezen az

összejövetelen!

(a közönség nagy része fura jelekből álló pólót visel, amik

összeolvasva egy vulgáris kifejezést adnak ki. Amikor
Adamus elkezdi a Shoud-ot, a közönség feláll, és
megmutatják neki a pólójukat.) A Shoud hátralévő részében
végig csukva lesz a szemem! (Adamus és a közönség
egyaránt nevet. Sart felkiált: -„Most megfogtunk!) Csak itt!
Csak a Shaumbrával! Miért mutogatjátok nekem a
melleiteket?! (nevetés) Nem értem. Egyik másik férinek
nagyobb melle van, mint némelyik nőnek! Elképesztő!

Lehetne…..ó, ettől távol tartjuk magunkat! (még nagyobb

nevetés) Szóval ma megviccelitek a tanítót! (nevetés) Ez
egy hosszú Shoud lesz!

Hosszú Shoud lesz. Szerintetek mit gondolnak az online-on

bekapcsolódók az egész világon? Nevetés, nevetés,
nevetés. Éljenzés, tapsolás. Valaki elmagyarázná ennek a
mondásnak a jelentését? Igen? (Sart-hoz beszél) A
felbujtója. A megalkotója. Az elkövetője. Igen, mi a
jelentése?

SART: Én mondtam nekik, hogy ne csinálják ezt! (nevetés)

LINDA: Várj! (odaviszi hozzá a mikrofont) ADAMUS: Igen.

SART: Én azt mondtam nekik, hogy ne csinálják ezt!

ADAMUS: És tudod….tudod, a hazudozás nem tesz jót
neked!

SART: Pedig jól tudok hazudni.

ADAMUS: És Adamusnak hazudni még ennél is rosszabb.

SART: Na, szeretetet és együttérzést jelent. (hatalmas

nevetés) ADAMUS: És tényleg így szereted magad? Ilyen
együttérző vagy magaddal?!

SART: Kösz!

ADAMUS: Nos, ez a legelső ilyen eset az összes

tanfolyamomat beleértve. (nevetés) Olyan volt már, hogy a
tanítványok elaludtak. És olyan is, hogy virággal ajándékoz-
tak meg. (egy hölgy virágot ad neki, amire a közönség
meglepetten reagál, Adamus
pedig megpuszilja az ajándékozót) Akkor mi ketten most
elvonulunk a hátsó szobá-

ba a Shoud hátralévő részében. Igen, oda, ahol a bor van!

Ez a legelső ilyen eset, hogy ilyen történik velem, és

elmondom nektek, hogy a többi Felemelkedett Mester, akik
ma itt vannak velem, még nálatok is hangosabban nevetnek
ezen! (nevetés) Köszönöm. Köszönöm. Igen. Csak itt! Ha
megtennéd, kedvesem! (Odaadja a virágot Lindának) LINDA:
Köszönöm. Találunk neki helyet!

ADAMUS: És ezt megérdemeltem! Egy komoly üzenettel

akartam elindí-

tani ezt a Shoudot! (nevetés) De ezek után ez hogyan

lehetséges? (valaki bekiabál: Ó, ne!) (Adamus megpróbálja
összeszedni magát, majd újra nevetni kezd, amit még
nagyobb nevetés követ)

Talán térjünk vissza a légzéshez! És kezdjük újra a zenét is!

(nevetés) A következő szavakkal akartam nyitni
ma….”Feltételezem, hogy amennyiben most itt vagytok….és
rettentő drámai, szinte költői akartam lenni – „Feltételezem,
ha most itt vagy, ha most online nézel minket, vagy
amennyiben most ezeket a sorokat olvasod, akkor az azért
van, mert készen állsz a megvilágosodásra.”(a közönség
éljenez és tapsol) Ezek lettek volna én csodálatos nyitó
szavaim!

Megérdemlem! Megérdemlem! Kicsit túlságosan is komoly

akartam ma lenni. Hát igen!

De feltételezem, hogy amennyiben most itt vagy,

amennyiben most online nézel vagy hallgatsz minket, akkor
ez azért van, mert ez a legutolsó életed ezen a bolygón. (a
közönség válasza: -Igen!) Ó, ez egy szívből jövő igen volt! És
ha most egy angyali lény odaállna eléd és azt mondaná
neked, hogy: -„David, szerintem neked még szükséged van
egy másik életre!” – akkor mit felelnél annak a lénynek?

DAVID: Lószart!

ADAMUS: És pont ez áll a pólódon is! (nevetés) Pontosan ez

van ráírva!

Igen! (Adamus mosolyog)

A megvilágosodásod

Feltételezem, hogy amennyiben most itt vagy, akkor ez azt

jelenti, hogy abszolút komolyan veszed a
megvilágosodásodat. Annyira abszolút mértékben így van
ez, hogy ez számodra az egyetlen dolog. Ez AZ A dolog.
Miért? Mert olyan nagyon sok életet töltöttetek már el
ennek a kergetésével. Olyan sokat tanultatok már, olyan sok
mindent feláldoztatok már ezért, olyan sokat szenvedtetek
már ezért, és most azt mondtátok: - „Ez az! Ez az!”
Azért beszélek most erről, rögtön itt az elején ennyire
komolyan, mert ezek alapján feltételezd, hogy minden
dolog, ami jelenleg az életedben történik – minden – ebbe
az irányba halad. Hoztál egy tudatos választást. Hoztál egy
nagyon világos, egyértelmű és tiszta választást.
Máskülönben most nem lennél itt! Máskü-

lönben már rég nem lennél itt velünk. (Adamus kuncog)

Megpróbálok nagyon komoly lenni! Elnézést uram, de egy
bogár mászik az ajkán! (Nevetés, mert ezt egy hölgynek
mondja, aki sombrero kalapot visel, és bajuszt ragasztott
magára) Hogyan is maradhatnék komoly ebben a
helyzetben – édes Istenem - hogyan?!

Feltételezem, hogy miután hoztál egy tudatos választást a

megvilágosodásodra, most mindaz, ami az életedben
történik, erre fókuszál. Minden egyes esemény a
megvilágosodásodról szól. Minden történés – amiket talán
nem kedvelsz, hiszen a most történő dolgok a tisztulásról és
a változásokról szólnak – de minden, ami csak történik, az a
megvilágosodásodba torkollik.

Tudom, hogy sokszor azon tűnődtök: -„Mi történik? Miért

nem értem ezt az egészet? Miért vannak ezek a
mélypontjaim és csúcspontjaim?” – Drága bará-

taim, ez az egész a megvilágosodásról szól. Minden.

Minden. Még csak fel sem kell tenned a kérdéseket arra
vonatkozóan, hogy miért történik ez a dolog, vagy a má-

sik most az életedben. Minden a megvilágosodásodról szól.

Ez persze temérdek kérdést vet fel. –Mi a megvilágosodás? –

és sajnálatos módon nagy a zűrzavar ezzel kapcsolatosan.
Mi a felemelkedés? Nagy zavar van ennek kapcsán. De
legyen elég az, hogy önmagad, az isteniséged, az
aspektusaid integrálását jelenti, ahol is minden egyes
részedet egybehozod, egyesíted a izikai testedben ebben az
életedben.

Namost az, hogy ennek bekövetkezte után elhagyod-e ezt a

testet vagy pedig itt maradsz, és tényleg élvezed az életed,
az majd ki fog derülni. Ez egy olyan döntés, amit én nem
hozhatok meg helyetted. Még csak nem is akarlak oktatni
téged ezzel kapcsolatosan. De a megvilágosodásod
pillanatában majd tudni fogod.

Tudni fogod. Nem kell ettől félned. Talán ez lesz a létező

legnagyobb választásod, amit valaha is meg fogsz hozni.
Semmi okod arra, hogy félj a izikai tested elhagyá-

sától. Ahogy ezt már korábban említettem, ezt már nagyon

sokszor megtettétek. Ez nagyon könnyű.

Nagyon nehéz előre látni, beleérezni abba, hogy milyen is

lesz a megvilá-

gosodott állapotban való emberi élet, és tudom, hogy el

szoktatok ezen gondolkoz-ni. – Milyen is lesz
megvilágosodottként izikai testben élni?” – De jelen
pillanatban, legalábbis ebben a pillanatban, az elme ezt
még csak elképzelni sem képes.

Képtelen rá. Te képes vagy elképzelni a kreatív részeden, a

szíveden és az érzései-den keresztül. De az elme még csak
elképzelni sem tudja ezt. És ilyenkor az szokott történni,
hogy az elme, az emberi oldal elkezd félni, elkezd tűnődni,
és elkezd meghátrálni, visszakozni.

 
Drága barátaim, nem tudtok már meghátrálni,
visszafordulni. Tényleg nem. Már meghoztátok ezt a tudatos
választást. Minden mozgásban van. És azzal, amit most
tudtok, már nem mehettek vissza alukálni. Ez nem
lehetséges. Pedig már többször is megpróbálkoztatok ezzel,
csakhogy ez nem lehetséges. Túl sokat tudtok. Túl sok
mindennek vagytok már tudatában.

De képesek vagytok a halogatásra. El tudjátok terelni

magatokat, amiben lassan szakértőkké váltok. Vagy pedig
egyszerűen csak vesztek egy mély lélegzetet, és nem féltek.

Drága barátaim, a múltkori Shoudban azt mondtam – hogy

akár öt, akár ezer, ez nem számít, de egy pár emberi lény,
aki a izikai testében marad a megvilágosodása után, óriási
változást fog jelenteni nem csak ezen a bolygón, de az
összes többi birodalomban is. Ez nem könnyű. Egyáltalán
nem az.

Bejövő energiák

Jelenleg nagyon intenzívek az energiák. Ezt mindenhonnan

érzitek. És ezt még megtetézem azzal – bedobok most ide
egy kis bombát – hogy igen, az energiák nagyon intenzívek,
elvégre is 2012 van – és ezt még megtetézem azzal, hogy
május 10-én egy teljesen új energia hullám érkezik be ide,
és ez úgy egy hétig fog tartani. És ez szélsőségesen intenzív
lesz. Egy-két ilyenen már korábban is keresztülmentetek, és
tudom, hogy megint keresztül mentek majd rajta, de ezek a
szélső-

ségesen intenzív energiák úgy egy hétig fognak tartani.

Ebben az az érdekes, hogy ezek nem napkitörésből érkező

energiák, nem elektromágneses hullámok, hanem csak
annyit mondok, hogy ezek igazi interdimenzionális energiák,
amik most energetikailag bombázzák a bolygót – amikor
megérkeznek, mélyen a Föld mélyére hatolnak, és el fognak
engedni valamit a Földből. Régi Energiát. Régi, beragadt
múltat, történelmet. (a közönség néhány tagja sóhajtozik)
Tehát képzeljétek csak el, ahogy ez a hatalmas….ó, nincs
mitől félnetek! (Adamus mosolyog) Csak legyetek ennek
tudatában!

Képzeljétek csak el, ahogy ezek az intenzív energiák

beérkeznek ide, és összeütköznek a Földben lévő
megrekedt, beragadt energiákkal! Képzeljétek csak el, hogy
mi fog ebből kisülni! (valaki beszól: - „Földrengések”, valaki
más pedig azt mondja: -„Földi változások lesznek.”) Hmm.
Nem feltétlenül….lehetséges, lehetsé-

ges. Intenzitás éri a izikai testeteket, úgy egy hét múlva.

Mit fogtok akkor tenni? (a közönség válasza: -Lélegezni)

MARTY: Nem javallott a szabadesés gyakorlása!

ADAMUS: Igen! Ne most ugorjatok ki a repülőből, hogy

élvezzétek a szabadesést!(nevet) Jó. Jó. Mofo ma nagyon
toppon van! Igen. Vagy, esetleg ta-
lán….(valaki azt mondja: Inni kell!) – mégis menjetek és
élvezzétek a szabadesést!

(Adamus és a közönség nevet) Inni kell, mondjátok, hát

igen! Talán ez annak az ideje, hogy kilépjetek a
rejtőzködésetekből! Talán ez annak az ideje, hogy élvezzé-

tek a szabadesést, vagy, hogy egy kis őrültséget tegyetek,

valami olyat, ami kiszed benneteket az elmétekből.

És ezt most tényleg érezni fogjátok a testetekben.

Körülöttetek mindenhol érezni fogjátok ezt. Más emberek
talán érezni fogják, talán nem. A Föld érezni fogja, és ez
földrengéseket és a vulkánkitöréseket eredményezhet. De
nem feltétlenül.

Nem feltétlenül lesz ez így, de ez is előfordulhat, amikor

ilyen masszív energia szint érkezik be ide. Nagyon érdekes
lesz látni, amikor majd a következő Shoudunkra
összejövünk, hogy milyen hatásokkal járt ez az egész.

Van ebben egy analógia vagy egy metafora is. Ahogy ezek
az energiák beérkeznek ide, és becsapódnak a Földbe, akkor
ezzel együtt becsapódnak a testetekbe is. Jelenleg hogy van
a izikai testetek? (a közönség kissé zúgolódik) Hmm.

Hmm. Fájdogál egy kicsit. Egy kissé zavart. És ilyenkor mit

teszel? Lélegzel. Leföl-deled magad. Szereted azt a testet.
Megeteted azt a testet! (valaki beszól: Hurrá!) Újra
megeteted azt a testet! Ez nem annak az időszaka, hogy
olyan dolgokat te-gyél, ami visszaél, rosszul bánik a testtel.
Ez nem annak az ideje, hogy azt gondold, hogy önmagad
éheztetetésével kell lefogyasztanod a testedet. Egyél! Egyél
bőségesen! Igen! (Adamus mosolyog) Tehát drága barátaim,
csak előzetes információként – ez nagyon intenzív lesz.
Mindez része a bolygó fejlesztésének, fejlődésének. Néha,
amikor azt mondjuk, hogy hatalmas energiák érkeznek be,
akkor az emberek reakciója a következő: -„Ó! Meneküljünk a
föld alá! Fussunk!” – Pedig, tudjátok, meg kell, hogy
értsétek, hogy ezek az energiák egy gyönyörűséges és
meghatározott célból vannak itt.

Ami jelenleg veletek történik az nem szabadon választható

vagy tetszőleges. Ez nem csak úgy megtörténik – hogy is
szoktátok ezt mondani? –valami törté-

nik…

DAVID: Szar történik.

ADAMUS: Látjátok, ezt ő mondta, nem én.

SART: Ez a szar része.

ADAMUS: Igen! Igen! Ez a felemelkedésed, a

megvilágosodásod része.

Akkor most vegyünk erre egy mély lélegzetet!

Üdvözöljük ezeket a beérkező energiákat! Május 10-e. Május

10-én kezdenek ide beérkezni. Ez hatalmas energia!
Támogató! Téged támogat!

 
Namost, amennyiben vannak olyan dolgok az életedben,
amik határhely-zetben vannak, akkor ez az energia át fogja
lökni ezeket a dolgokat azon a határon vagy így, vagy úgy.
De ez nem egy jó dolog? (valaki azt mondja: -Igen! . valaki
más pedig azt, hogy: - Nem.) Nem. (Adamus és a közönség
nevet) Szívósak vagytok ma. Kitartóak.

 
Szent Shoud

Akkor most beszélgessünk egy kicsit! Ez egy szent Shoud –

vagy legalábbis én azt gondoltam, hogy ez egy szent Shoud.
(nevetés) Benne lett volna a nyitóbeszédemben – „Szent
Shoud” – és most tessék, nézzétek meg, mit tettetek vele!
De attól ez még tényleg egy szent Shoud. A Shoud egy
olyan szó, amit Tóbiás használt először. Ez egy ősrégi héber
szó. És a jelentése szent összejövetel, ihletett összejövetel.

Tehát itt vagyunk, ezen a nagyon szentséges Shoudon, és

ezen a szentsé-

ges Shoudon nyugodtan nevethetünk. (Adamus nevet)

Bármit megtehetünk, amit csak akarunk. Kávét
kortyolgathatunk, bort iszogathatunk, nevethetünk,
sírhatunk, önmagunk lehetünk, érdekes ruhákba
öltözhetünk, sőt, még táncolhatunk is, ha arra támad
kedvünk. Egy szent Shoud önmagatok – az egész Shaumbra
– kollektív együttműködéséről szól, mert mind hozzáadjátok
az energiátokat. Cauldre és Linda is hozzáadja a magáét.
Aandrah és On is hozzáteszik a magukét. És mindazok is,
akik most online néznek minket. Mindazok, akik majd
később kapcsolódnak ehhez a munkához, ők is hozzáadják
az energiájukat ehhez a szentséges Shoudhoz.

És azért beszélek ma erről, mert ti, drága barátaim, egy

nagyon kényes, érzékeny, csodálatos, ugyanakkor mégis
egy igen törékeny létállapotban vagytok.

Az emberi létezésből most keltek át az istenemberi

létezésbe. Most léptek ki önmagatok mentális, elme
korszakából, és léptek be a kreatív-mentális isteni
korszakba.
A dolgok elengedésre kerülnek az életetekből. Új, váratlan
dolgok vannak beérkező-

ben. Ez egy rendkívül törékeny időszak. És jó, hogy mégis

tudtok nevetni. Örömteli, hogy képesek vagytok nevetni,
mert hallom, ahogy egyikőtök most azt mondja: -„Igen, ha
nem nevetek, akkor bizony sírni fogok.” – De örömteli, hogy
képesek vagytok nevetni mindezen.

Ez a mi összenergiánknak egy egyedi kombinációja, és ezt

csak itt és csak így lehet megtenni.

És mivel én ezt tisztelem, és mivel tudom, hogy jelenleg min

mentek keresztül, ezt csak itt lehet megtenni. Sehol máshol.
És ez most egy üzenet azoknak, akik azt állítják, hogy az én
nevem alatt csatornáznak, és azoknak is, akik állítólag
Shoud-okat tartanak: Az nem helyénvaló, nem megfelelő. Ez
itt történik. Ezzel a csoporttal. Ezzel az üzenet közvetítővel.
Ezzel a csapattal. Ez az a stáb, aki ezt az egészet
összehozza. Tóbiásnak és Kuthuminak nem ugyanezek
voltak az igényei.

Ők egy kicsit másmilyen energiával dolgoztak.

 
Amikor eljöttem közétek, a legelső üzenetemben
kijelentettem: -„Ez lesz az!” Ez az egy csatornázó, ez az egy
csoport, akihez beszélek. Ez az. És mindenki másnak leszek
olyan bátor, hogy azt mondom, hogy még egy jó napon is
kusza, zavaros, egy rossz napon pedig téveszmében ringatja
magát vagy tisztességtelen csaló. Hű! Hm. (valaki beszól:
-Ámen) És ez csak a kezdet. (Adamus kuncog) Megértem,
hogy Linda és Cauldre egy kissé ki vannak merülve a
legutób-bi útjuk következtében, amit én nagyon élveztem.
Ó! Mm! Franciaország, szeretet és bor! Hát vágyhat ennél
többre az ember? De megértem, hogy emiatt egy kissé
kimerültek, azért ma egy kis váltáshoz fogunk folyamodni.
Ahogy ezt már demonstráltátok, több energiát fogunk
behozni tőletek. És én is többet hozok be a sajátomból. És
így Cauldre és Linda egy kicsit hátrébb léphetnek. Attól még
meg van ez az összeolvadás, csak egy kissé
megváltoztatjuk itt az arányokat.

Tehát most az a kérdésem hozzátok – hogyan akarjátok ezt

a mai napot?

Őszintén és vitákkal? (A közönség kiabál: -Igen!) Vagy pedig

gyengéden és táplá-

lóan? (A közönség nagy részének a válasza: - Nem!) Edith

gyengéden és táplálóan akarja. Csak egy perc! Hadd nézzek
meg valamit! Sajnálom Edith, de a mai napra kifogytunk a
gyengéd táplálásból! (nevetés) Szeretnéd a másik
választékunkat kér-ni az étlapunkról? (Adamus nevet)
Őszintén és vitákkal. És akkor ez így lesz. Egyenesen,
nyíltan fogunk beszélni a dolgokról.

Én igazából csak egyetlen egy dolgot szeretnék elmondani

ebben az egész Shoudban, amihez csak öt perc
szükségeltetik. De élvezem a beszélgetést, szeretek itt lenni
veletek, élvezem ennek a Shoudnak a folyamatát, ahol is az
összes energi-

át egybegyűjtjük.

Akkor miről is beszéljünk ma? Idehoznátok a táblát? (David

odaviszi a táblát az élő zene területére) Igen. A zene.

Kérdések

Akkor most ennek a Shoudnak a gyors összegzéseképpen: -

„Mi folyik? Mi történik most a Shaumbrával? Mik az érzések?
Mik a kérdések? A hétköznapi dol-goktól eltekintve milyen
nagy kérdések foglalkoztatnak benneteket? –Linda,
kedvesem, ha megtennéd, ha lennél olyan szíves és felírnád
ezeket a táblára!

1. Hogy vagyok, hogy állok?

Ez az első számú kérdés, amit mostanság a legtöbbet

hallunk tőletek: - „Hogy vagyok?” – Mármint, nem én,
hanem ti – én tudom, hogy én remekül vagyok – de ti hogy
vagytok. –„Hogy vagyok?” – És ez érdekes. Ez egy kissé
megváltozott. A múltban másfajta kérdéseitek voltak, de
most azt kérdezitek: -„Hogy vagyok, hogy állok most?”

 
Ez egy jó kérdés. Hogy vagy? Hogy állsz? A körülményekhez
képest kivé-

telesen jól. Kivételesen jól. Még mindig ebben a izikai

testben vagy, és ez egy nagy dolog. Még mindig itt vagy. Ez
jó. Egy nagyon nehéz folyamaton mentek keresztül.

Ez nehéz a biológia számára, mert az egész egy újra

megmunkáláson, egy átépíté-

sen megy keresztül. Ezért aztán nagyon könnyű kilépni a

testből.

Ezalatt nem feltétlenül a halált értem, csak azt, hogy nem a

testedben élsz. Emlékeztetned kell magad arra, hogy jelen
légy, hogy a testedben légy. És lé-

nyegében érdekes megjegyezni – apropó, ez egyféle

tanulmányi értesítő – érdekes megjegyezni, hogy
tulajdonképpen elkezditek megszeretni azt a testet. Ó, az
oly hosszan tartó szeretet hiány után, a sok testet ért
minden elképzelhető kritika után most végre elkezdtek –
nézzétek – felöltözni! (rápillant valaki öltözetére) Elkezditek
szeretni a testet! Szeretni azt a létezést, amiben sétáltok és
táncoltok.

Eljött a tánc ideje? (kérdezi Lulut, aki egy csodás csillogó

ruhát visel) Akkor táncoljunk! Most van a Cinco de Mayo. (ez
egy mexikói ünnep) Ma Shoud van.

Ma van Buddha születésnapja. Táncoljunk hát! (Lulu

előrejön, a közönség tapsol) Csodálatos öltözet.
Fantasztikusan nézel ma ki! Hűha!

 
 

LINDA: Nahát! (a közönség tapsol és fütyül) LULU:

Táncolhatok ott?

ADAMUS: Igen. Kemény felületre van szükséged?

LULU: Ez egy kicsikét váratlan, szóval így csak….

ADAMUS: Vegyél egy mély lélegzetet!

(egy fajta sztepp táncot táncol el, a közönség és Adamus

tapsol) Köszönöm. Köszönöm. Ez csak egy ilyen Shoudon
eshet meg. Csak egy Shoudon.

Akkor most térjünk vissza a „Hogy vagyok, hogy állok?”

kérdéshez. Jól.

Kivételesen jól a körülményekhez képest. Az a tény, hogy

képesek voltatok ezt az egészet így összetartani a
nehézségeitek ellenére – ez csodálatra méltó. Nagyon,
nagyon jó. Egy kissé túl sok az aggodalom és a kétség
jelenleg. De erről kicsit ké-

sőbb beszélni fogunk. Még mindig túl sokat aggódtok

amiatt, hogy hogy vagytok, hogy álltok.
Kivételesen jól vagytok, jól álltok. Képesek lennétek erre
egyszerűen csak venni egy mély lélegzetet, és elismerni?
Sokan vannak, akik ugyanezen az úton kezdtek járni, de
még sem jutottak el ilyen messzire. Sokan feladták ezt –
feladták ezt a jelenlegi életüket, feladták ezt az egész
megvilágosodási folyamatukat – de ti még mindig itt
vagytok. És nevettek. Nevettek! Ez bámulatos És a dolgok
kihí-

vásokkal járnak, ami jó! Kihívásokat intézel a benned és a

szervezetekben fennálló régi hitrendszerekhez, itt, a Bíbor
Körön belül. Ez bámulatra méltó!

Tehát, hogy hogy haladsz? Kivételesen jól. Én erre egy ötöst

adnék – adok – nektek. Abszolút. (a közönség tapsol) Ki
vagyok én, hogy ötösöket oszto-gassak nektek, de ez van.
Ez van.

2. Mit kellene másképpen tennem?

A következő kérdés, amit fel szoktatok tenni: - „Mit kellene

másképpen tennem?

Mit kellene másképpen tennem?” – És ezt sokszor halljuk

tőletek. –„Mi az, amit most másképpen kellene tennem?” –
És most meg fogom kérni Lindát, aki nagyon el van foglalva
az írással, hogy menjen ki a közönséghez, és kérdezze meg:
- Szerinted mi az, amit másképpen kellene tenned, amitől
mindez egy kicsit könnyebb lehet, kicsit élvezetesebb lehet,
aminek a következtében tényleg, igazán lehetővé teszed
magadnak, hogy az előnyödre váljon ezeknek az
energiáknak a bejövetele?

Mit kellene ehhez máshogy tenned? Megkérlek, hogy állj fel!

CAROLYNE: Egyszerűen csak el kellene engednem.

ADAMUS: Mit?

CAROLYNE: Mindazt, amiről csak tudod, amiről azt

gondoltam, hogy az fontos az életemben, mindazokat a
dolgokat, amikhez ragaszkodtam, tudod, hogy mindent
megpróbáltam tökéletesen csinálni. Csak próbálkoztam….és
így nem sikerül azzá lennem, aki valójában vagyok, mert azt
gondolom, hogy mindez a többi dolog kell, hogy legyek.

ADAMUS: És akkor miért nem engeded ezeket el?

CAROLYN: Nem tudom. Nem tudom.

ADAMUS: Úgy értem, egyértelműen élvezed ezeket a

dolgokat?

CAROLYN: Nem!

ADAMUS: Nem?

CAROLYN: Nem. Nem kifejezetten.

 
ADAMUS: Nem, de azok mégis még mindig ott vannak az
életedben.

CAROLYN: Igen.

ADAMUS: Tehát van bennük valami, amit még mindig

élvezel. Van bennük valami, amit….

CAROLYN: Valami, amihez ragaszkodom.

ADAMUS…..amihez még mindig ragaszkodsz. Ez valamiféle

célt szolgál, máskülönben már nem lenne ott.

CAROLYN: Igen.

ADAMUS: Igen.

CAROLYN: Ezért aztán tovább kell csinálnom, nem igaz?

ADAMUS: Nos, egyszerűen csak lásd meg, mik ezek a

dolgok, és hogy miért élvezed még mindig azt, hogy a
helyes dolgot kell tenned, hogy a szabályokat kell kö-

vetned, és más emberekért kell bármit is megtenned.

CAROLYN: Talán azért, tudod, mert túl nagy hangsúlyt

fektetek arra, hogy mások mit gondolnak rólam.

ADAMUS: Igen. Jó. És ezt mikor engeded el?

CAROLYN: Mert ha elengedem ezt, akkor pusztán csak

önmagam lehetek.

ADAMUS: Igen. És akkor ők talán….

CAROLYN: És engedjem el ezt az egészet.

ADAMUS: Akkor ők talán nevetségessé tesznek vagy
kigúnyolnak, de hiszen már most is éppen ezt teszik, ezért
aztán ez nem számít. (nevetés) Igen.

CAROLYN: Ne merészeljetek kinevetni engem! (nevetés)

ADAMUS: Jó.

Tehát mi az? Amikor azt kérdezed, hogy mit kellene

máshogy tenned? Mit kellene másképpen tenned?

JOYCE: Csak el kellene engednem az összes régi berögzött

megszokásaimat.

 
ADAMUS. Igen. Mint például?

JOYCE: Az összes olyan dolgot, amiről azt gondolom, hogy

meg kell tennem.

ADAMUS: Nevezz meg egyet közülük!

JOYCE: Ó, például, hogy mindig rendnek és tisztaságnak kell

lennie. Ezeket a napi, rutin dolgokat.

ADAMUS: Igen. És miért vannak ott ezek benned?

JOYCE: Mert erre nagyon jól megtanítottak.

ADAMUS. Igen. Amit én ebből igazán kihallok, az sokkal

inkább a sok-sok emberi részlet, a programozottság, a
kondicionálás elengedéséről szól, amik mind azt mondják
neked, hogy ezeket a bizonyos dolgokat meg kell tenned,
kötelességed megtenned. És ezek a dolgok azok, amik
tényleg lenyomnak, leszorítanak téged.

JOYCE: Igen. Teherként nehezednek az emberre.

ADAMUS: Teherként nehezednek az emberre.

JOYCE: És ezt mostanában vettem észre.

ADAMUS: És elképesztően sok időt töltesz – nem csak te,

hanem mindannyian – elképesztően sok időt töltötök azzal,
hogy kidolgozzátok az élet minden egyes apró kis részletét.
Az élet részleteit. És erre végeredményben egyáltalán nincs
szüksé-

getek. Van egy elméletem. Szerintem néha ezt azért

teszitek, mert ez egy elterelés. Néha azért csináljátok ezt,
mert azt hiszitek, hogy ha nem teszitek ezt, akkor bumm! –
már itt sem vagytok ezen a bolygón. Más szóval, ez valami
olyan, ami maradásra késztet benneteket.

JOYCE: Hát a tömegtudat ezt jócskán ránk is dobja.

ADAMUS: És a tömegtudat, abszolút. De mindannyian el

fogtok jutni arra a pontra, ahol is tényleg nem törődtök már
annyira a tömegtudattal. És ez egy jó dolog. Ez egy jó dolog.

Következő! Mit kellene másképpen tenned?

EDITH: Fel kellene vennem egy takarítónőt! (nagy nevetés,

és taps) ADAMUS: Segíts ezt megértenem! Azt akarod, hogy
valaki más takarítsa fel a sze-metedet?

 
EDITH: Pontosan.

ADAMUS: Jó. Jó. Jó. Jól meg fogod izetni?

EDITH: Igen.

ADAMUS: JÓ. Jól fogsz vele bánni?

EDITH: Igen.

ADAMUS: Jó. Jó. És akkor ezt eddig miért nem tetted meg?

EDITH: Szegény vagyok.

ADAMUS: Hogy mi vagy?

EDITH: Be kell hoznom a bőségemet. Hadd fogalmazzam

újra!

ADAMUS: Nem, nem kell azt behoznom. Hiszen az már itt

van.

EDITH: Hát akkor meg elő kell ásnom. (nevetés, Adamus

kuncog) ADAMUS: Egyszerűen csak meg kell látnod, hogy az
már itt van. Igen. Fel kell ismerned, hogy lényegében
semmit sem kell tenned – és ez most egy felvezetés egy
gyakorlathoz, amit meg fogunk csinálni – és ezt meg kell
értened.

Nem tudod kívánsággal behozni a bőséget. Nem tudod

kigondolni a bőséghez vezető utadat. Ez már ott van,
kedves Edith. A kérdés csak az, hogy mikor fogsz ennek
tudatára ébredni?

EDITH: Jó meglátás.

ADAMUS: Mikor fogod….

EDITH: Megmutatnád, hogy hol van? (nevetés) ADAMUS:
Később kedvesem. Előbb erre rá kell ébredned, fel kell ezt
fognod, és ez egy alapvető metaizikai, spirituális,
pszichológiai dolog. Már minden ott van benned, beléd lett
építve, a dualitás mindkét oldala. Benned van a bőség, és a
bőség hiánya is. Ez már ott van. De bizonyos okokból
kifolyólag te a hiányt választod. És igen, egy bizonyos
ponton belefáradsz ebbe, és egyszerűen csak túllépsz rajta.
Abszolút.

A bőség sokkal természetesebb, mint a bőség hiánya.

Abszolút. Jó.

 
Bőség – és most egyenesen a szemedbe nézek – a bőség
egyenesen arányos az élet iránti vágyaddal. (valaki azt
mondja: -Hűha!) Pontosan megegyezik az élet iránti
vágyaddal. Tehát egyáltalán semmi rejtély sincs abban,
hogy sokan bőség problémákkal küszködtök. Miért? Mert
nem vagytok biztosak abban, hogy itt akartok-e maradni.
Máris rátérünk erre. Máris bele fogunk ebbe menni.

Amikor úgy döntesz, hogy tényleg itt akarsz lenni, amikor

úgy döntesz, hogy létezni akarsz, akkor egyszeriben
bőségben vagy. Akkor az összes energia beszáguld.

Az energiák jelenleg szó szerinti értelemben véve

szolgálnak benneteket. Amennyiben nem vagy egészen
biztos abban, hogy itt akarsz lenni ezen a bolygón, ameny-
nyiben a kerítés szélén ücsörögsz, amennyiben egy szellőre
vársz, ami majd így vagy új, de lefúj téged arról a kerítésről,
hogy aztán a szellőt vádolhasd majd, csak hogy ne kelljen
felvállalnod a felelősséget, akkor pontosan ilyen szintű
energia fog bejönni, és támogatni téged. Vagyis nem túl sok.
Éppen csak annyi, amennyi elegendő a megélhetésedhez, a
túlélésedhez. Éppen csak elegendő ahhoz, hogy foly-tasd az
életedet. És a legtöbben ezen a ponton vagytok. Nem azért
van ez így, mert nem jöttél még rá a bőségre. Hanem azért,
mert még nem döntötted el, hogy itt akarsz lenni vagy nem!
(megrázza Joe-t) Nem akarok itt most senkire sem muto-
gatni. (nevetés) Úgyis mondhatnám, hogy ez az önmagad
mellett való elkötelezettségedről szól, ar-ról az
elkötelezettségedről, hogy itt akarsz lenni, minden „de” „és”
vagy „ha” nélkül.

Nem – na ez a kedvencem – „ha nyerek a lottón, akkor

tényleg itt akarok majd maradni. Akkor itt akarok lenni.”
Nem, nem, nem!!! Ez nem így működik. Válaszd azt, hogy itt
maradsz, és nyerj a lottón később! Értitek? Ez így….a bőség
tényleg annyira egyszerű. Annyira nagyon egyszerű. Ennek
az élet élvezetéhez van köze. Jó. Mi az, amit még
másképpen akartok tenni?

LUCIA: Nos, azt hiszem, hogy tényleg meg kellene bíznom –

igazán meg kellene bíznom – úgy értem tényleg meg
kellene bíznom magamban. Magamban.

ADAMUS: Igen, és akkor miért nem teszed?

LUCIA: Nos, vannak mélypontjaim és csúcspontjaim. Amikor

tényleg megbízom magamban, akkor tényleg látom, hogy
az energiák hogyan működnek, és hogy a dolgok hogyan
változtak meg valójában.

ADAMUS: Miért is ne bízna meg egy lény….(együtt állnak, és

közvetlenül belenéznek a kamerába) miért is ne bízna meg
egy lény saját magában?

LUCIA: Nos, azért, mert….(vihorászik). Mert akkor tényleg

felelősséget kell vállalnod, és ez igaz felelősség felvállalást
jelent.

ADAMUS: És ez nem ijesztő? ( Lucia vihog) Borzasztó.

(Adamus kuncog) Azért,
mert…megválaszolom számodra a kérdést.

LUCIA: Igen.

ADAMUS: Mert voltak az életedben olyan helyzetek, amik

szerinted elromlottak.

LUCIA: Igen.

ADAMUS: Mert tettél dolgokat, amik miatt elítéled magad,

mert szerinted rosszul tetted azokat. Mindannyian
megengedtétek ezt magatoknak a múltban, miközben azt
gondoltátok, hogy megnyíltok és egyszerűen csak
kifejezitek magatokat, és egyszerre csak mi történt? (valaki
beszól: -„Levágták a fejedet!”) Igen, levágták a fejedet érte.
Pontosan. Vagy máglyán égettek el, vagy valami hasonló
történt. Te-hát ezek réges-régi emlékek, amik még mindig
ott vannak.

De most már itt az ideje, hogy ezeket elengedd! Tényleg itt

van, mert ez lényegé-

ben csakis az önmagadba vetett bizalomról szól.

LUCIA. Na igen.

ADAMUS: Igen. És amikor ezt megteszed, elengeded, akkor

a dolgok meg fognak változni. Ó, a többi ember erre
reagálni fog. Sokan azt mondják majd neked, hogy arrogáns
lettél, hogy teljes egészében csak magaddal vagy
elfoglalva, és ez az a pont, amikor veszel egy mély
lélegzetet, és megmutatod nekik a pólódat. (nevetés) És azt
mondod nekik: - Igazad van.” – Jó. Mi van még?

LUCIA: Meg kell nekik mutatnom a pólómat? (vihog)

ADAMUS: Igen.
LUCIA: A kamera előtt?

ADAMUS: Igen. Jó. Mi van még?

LINDA: Nézd csak mire veszed rá a szép olasz lányokat.

Ühüm. Ühüm.

ADAMUS: Büszke vagyok.

LINDA: Nem, én itt most a pólókról beszélek.

ADAMUS: Igen.

CAROLE: Éld meg a bakancs listádat!

ADAMUS: Éld meg a bakancs listádat!

CAROLE: Igen.

ADAMUS: Mi az a bakancs lista?

CAROLE: Azok a dolgok, amiket mindig is meg akartál tenni.

ADAMUS: Igen.

CAROLE: Azok a jó dolgok, amiket mindig is meg akartál

tenni.

ADAMUS: Jó. És mi az, amit te meg akarsz tenni?

CAROLE: Utazgatni akarok.

ADAMUS: Utazgatni. Jó. Jó. És merrefelé? ( valaki súgja: -

Franciaországba) CAROLE: Egyiptomba! (nevetés)

ADAMUS: Franciaország után Egyiptomba.

CAROLE: Franciaország után! Rendben!

ADAMUS: Jó. Akkor tedd meg!

CAROLE: Hm.

ADAMUS: Miért van ez a habozás?

CAROLE: Bőség.

ADAMUS: Ó!Ó!Ó! Adjatok nekem egy bakancsot, amibe

belehányhatok! (kis nevetés) CAROLINE: Bőség.

ADAMUS: Érted mi történik?

CAROLE: Ühüm.
ADAMUS: Itt álmodozol arról, hogy elutazz Egyiptomba – ami
fenséges – elutazni Egyiptomba, és ez egy bámulatos
élmény. Akkor menj el! És amikor ezt mondtam neked, akkor
te – Jujj! – máris meghátráltál, visszahúzódtál. Mi történt? Á,
az elme elkezdett bekapcsolódni.

CAROLE: Pontosan.
ADAMUS: Ma erről fogunk beszélni. És ekkor bejön a
félelem, ami rákezdi: „szüksé-

gem van valakire, akire rátámaszkodhatok, akire rábízhatom

magam (rátámaszko-dik Lindára) Megérdemlem ezt?
Érdemes vagyok erre?

CAROLE: Megérdemlem?

ADAMUS: Van rá pénzem?

CAROLE: Pontosan.

ADAMUS: Pontosan. És hú, talán ez annyira másmilyen és

fura lesz, hogy nem leszek képes azt kezelni.

CAROLE: Így igaz. (vihog)

ADAMUS: Igen, igen, igen. És mi van akkor, ha lezuhan a

repülőgép?

CAROLE: Ó, ez engem nem zavar. (vihog)

ADAMUS: Pedig kellene, hogy zavarjon. Ez az egyik olyan….

(nagy nevetés) Tehát ekkor ez az egész meghátrál,
visszafordul, és miért is??!! Utazz el Egyiptomba!

Menj el Egyiptomba! Élvezd teljes mértékben! Vidd

magaddal a szellemedet! Vidd magaddal az aspektusaidat!
Rá fogsz jönni, hogy egy páran már ott is vannak! Már
előtted odaértek.

CAROLE: Adósságba verem magam.

ADAMUS: Miért? Miért vernéd magad adósságba?

CAROLE: Mert még nincs meg rá a pénzem.

ADAMUS: De igen, meg van! Pontosan ott van! Látod, hogy
ez mekkora őrület? Tudod, egy bizonyos értelemben a
felemelkedést és a megvilágosodást választottad.

Az életedben most minden erre fókuszál, ezt akarja

támogatni, és be akar ide jönni.

Ugyanakkor viszont, itt van ez az emberi rész….(valaki

tüsszent) Ezzel a tüsszentéssel még Jézust is képes vagy
lerobbantani a keresztről! (nagy nevetés) És…ó, Cauldre
váratlanul felébredt! Visszatért. Látod Cauldre? Kicsit
elmész innen, és látod máris mi történik?!

Szóval minden a megvilágosodásodon dolgozik, és a

megvilágosodásod egy része az a bakancs lista, azoknak a
dolgoknak a megtétele, amiket mindig is meg akartál tenni,
és akkor BUMM!!! Egyszeriben csak: - „Nincs meg rá a
pénzem” – De igen, meg van! Abszolút meg van rá a
pénzed! Egy kis életöröm! Ez a bőség. Egy kis szenvedélyes
vágy az élet iránt, hogy azt mondd: - A fenébe is! El fogok
menni
Egyiptomba!” – Elképesztő! És egyszeriben csak ott terem a
bőség, mert az a szenvedélyre, a választásra, az élet
élvezetére reagál.

De ha egész álló nap csak a székedben ücsörögsz, és azon

töprengsz, hogy mit is kellene tenned, ha azon
aggodalmaskodsz, hogy milyen is lehet a megvilágosodás,
ha azon töprengsz, hogy hogyan fogod kiizetni a számláidat,
sőt, még azon is, hogyan éled túl az életed hátralévő részét,
akkor az energia pontosan ezt fogja szolgálni az életedben.
És szó szerint ezt fogja szolgálni egészen gyönyörűséges
módo-kon, mert te ezt műveled: - „Nem tudom mit kellene
tennem!” És akkor pontosan ezt is fogod kapni, sok-sok
„nem tudom-ot.”

Ez bőséges, ahogy ezt Aandrah is elmondhatja neked. A

semmi bőségét fogod így kapni! (nevetés) Akkor annak a
bőségét fogod kapni, hogy „üljünk csak itt továbbra is, és
gondolkozzunk rajta még!” Azt fogod kapni, hogy: - „Itt van
ez a bakancs listám, de nem leszek azt képes megvalósítani,
megélni.” Ó, hát bőségesen, elképesztően pontosan azt
teszed, amit választasz.

De amikor kirúgod magad ebből, hogy így fogalmazzak,

amikor túllépsz ezen az elme dolgon, amikor örülsz annak a
ténynek, hogy itt vagy, és hogy meg fogsz vi-lágosodni,
amikor örvendezel azon a tényen, hogy milyen bámulatos
tapasztalás is embernek lenni, sőt, ami még ennél is jobb,
megvilágosodott embernek lenni, akkor az energiák
elkezdenek hirtelen beszáguldani.

És akkor ezek az energiák, amik egy héten belül elkezdenek

ide megérkezni, ahelyett, hogy feldöntenének vagy
elsodornának, felemelnek majd téged. Igen.

CAROLE: Oké, ez jó ötlet!

ADAMUS: Igen, remek ötlet! Ez nem csak egy jó ötlet,
hanem egész egyszerűen fenomenális ötlet!

CAROLE: Pontosan.

ADAMUS: Jó, köszönöm.

CAROLE: Köszönöm.

ADAMUS: Azt lefogadom. Motivációs beszédekkel kellett

volna világ életemben fog-lalkoznom! (nevetés) Elég volt
már ebből a spirituális munkából!

LINDA: De hát motivációs beszédeket tartasz.

ADAMUS: Következő. Mit tennél másképpen? Mit kellene

másképpen tenned?

PETE: Szerintem semmit sem kellene tennem.

ADAMUS: Nem kell tenni.

PETE: Nem kell tenni.

ADAMUS: Jó.

PETE: És ezalatt azt értem, hogy van egy tervem a

felemelkedésemre vagy megvilágosodásomra, és azt
tényleg fel kellene adnom.

ADAMUS: Jó!

PETE: És igazából….van egy másik is, ami még az enyémnél

is jobb, és az akkor érkezik meg, amikor feladom az összes
saját egyéni elképzelésemet erről.

ADAMUS: Igen.

PETE: Igen.

ADAMUS: Pontosan. És ismételten Pete, ma pontosan erre

tartunk ezzel a fókusz-szal. Ez többé nem a cselekvésről, a
megtételről szól. Csinálunk egy gyakorlatot annak
érdekében, hogy ezen túllépjünk. Jó. Nagyszerű. Következő.

ALÍYAH: (kisgyerek) Japánba szeretnék menni.

ADAMUS: Értem. Miért pont Japánba?

ALIYAH: Mert ott van a testvérem.

ADAMUS: Á, ez egy jó ok. És mikor szeretnél odamenni?

ALIYAH: Ma. (nevetés)

ADAMUS: Ez jó. Ez jó. És mit csinálnál Japánban, ami egy

csodálatos ország?
ALIYAH: Aludnék. (nevetés)

SHAUMBRA: Pont, mint a Shaumbra! (nevetés) Ők a

megvilágosodás felé tartanak.

És el fognak aludni. (Adamus nevet) Jó. Köszönöm.

Köszönöm. Még jöhet egy pár.

PAULA: Egy pillanatra vissza szeretnék térni a bizalom

témájához.

ADAMUS: Jó.

PAULA: Mindig, amikor eljutok erre a pontra magamban,

megjelenik egy fantázia kép a fejemben arról, hogy levágják
a fejemet.
ADAMUS: Igen.

PAULA: Oké. Szóval újra…

ADAMUS: Fantázia kép?

PAULA: Nos, hát igen. Úgy értem, amikor eljutok ide a

bizalomhoz magamban, akkor ez megjelenik, ott van. Kézzel
fogható, és olyan, mintha…..ez egy fal, és biztos vagyok
benne, hogy ilyenkor nem vagyok egyedül.

ADAMUS: Pontosan.

PAULA: Szóval, amikor ezt az előbb említetted, akkor nagyon

megfogtál ezzel.

ADAMUS. Igen.

PAULA: És ilyenkor mit kellene tennem?

ADAMUS: Hogy mit kellene tenned? Nos, veszel egy mély

lélegzetet, és tudatosítod magadban, hogy a felemelkedés,
a beteljesedés a létező legfontosabb dolog. Bármikor
visszatérhetsz egy újabb életbe egy másik fejjel. (nevetés,
Adamus kuncog) PAULA: Nos, tudod, ahogy erről az előbb
beszéltél, rájöttem, hogy ennek a múltban történt dolgokhoz
van köze.

ADAMUS: Ó, hát abszolút, teljes mértékben!

PAULA: És eddig erre még nem is gondoltam.

ADAMUS: Abszolút. Sok minden, amit te és a többi

Shaumbra is megtapasztalt – a máglyán való elégetést, a
fejek levágását, a nyelvek kivágását – ezt a nyelvkivá-

gást mindig nagyon gyűlöltem – szóval ezt a sok különböző

kínzást, és amikor…
SART: Hát igen!

ADAMUS: Ezek a dolgok sokatokkal megtörténtek, akik most

itt vagytok. Ezért amikor elkezdtek megnyílni, és
önmagatokká válni, akkor természetes, hogy bejön ez a
félelem. Mi ez? Mi ez?

LINDA: Aspektus.

ADAMUS: Ez egy aspektus. Mit teszel az aspektusokkal?

PAULA: Behívom őket, szeretem őket, partira hívom őket, és

utána tehetik a saját dolgukat.
ADAMUS: Pontosan. Üdvözlöd őket. Létrehoztál egy
biztonságos teret magadban, a valóságodban számukra.
Érezniük kell azt az érzést belőled, hogy üdvözlöd őket, fejjel
vagy fej nélkül.

PAULA: Oké.

ADAMUS: Jó. Köszönöm.

PAULA: Köszönöm.

ADAMUS: Igen.

STEPHANIE: Szerintem, nos az egészség.

ADAMUS: Az egészség. Mi van vele?

STEPHANIE: Akarom az egészséget, de valamilyen okból

kifolyólag mégis a drámát részesítem előnyben a
teremtéseimnél.

ADAMUS: Igen. És ismételten, miért van ez így? Mi az az

egészségügyi probléma jelenleg bárkinél is?

STEPHANIE: Ó, istenem, csak az, hogy tényleg teljesen éljek.

Úgy értem, olyan ez, mint…

ADAMUS: De miért van ott egyáltalán az az egészségügyi

probléma?

STEPHANIE: Miért van ott?

ADAMUS: Igen.

STEPHANIE: Na ez az egymillió dolláros kérdés.

ADAMUS: Csak úgy ott van? Csak azért van ott, mert izikai
testben élsz, és ebből következően kell, hogy egészségügyi
problémáid legyenek?

STEPHANIE: Nem tudom. Úgy értem, már négyszer voltam

rákos.

ADAMUS. Igen, az túl sok. Túl sok.

STEPHANIE: Ezért aztán úgy tűnik, mintha valami többről

lenne itt szó, mint csak….

ADAMUS: Mint, hogy csak a…

STEPHANIE: Csak a véletlen műve lenne.

ADAMUS:….statisztikai szerencsétlenség lenne.

STEPHANIE: Igen.

ADAMUS: Igen. Tehát mi van olyankor, amikor fennáll egy

egészségügyi probléma? Ez nagyon egyszerű. (David
válasza: - Önmagunk szeretete.) STEPHANIE: Önmagunk
szeretete.

ADAMUS: Igen. (valaki beszól: - Ez egy kifogás arra, hogy ne

éljünk.) Kifogás, hogy ne élj.

STEPHANIE: Pontosan.

ADAMUS: Lehetek teljesen bátran őszinte veled?

STPEHANIE: Abszolút.

ADAMUS: Igazán?

STEPHANIE: Igen.

ADAMUS: Harmadjára is megkérdezem, tényleg, tényleg?

STEPHANIE: Igen, tényleg, tényleg.

ADAMUS: Oké, rendben. Figyelem.

STEPHANIE: Igen.

ADAMUS: Figyelem. Sok igyelem.

Ne ítéld el magad! Ez nem rossz. Mind megtettétek ezt

korábban, mert ezen a módon rengeteg igyelmet kaphattok
másoktól. Olyan igyelmet, amit a betegség előtt nem
kaptatok meg, olyan igyelmet, amit mindig megadtatok má-
soknak, de soha nem kaptátok azt vissza. Ezért váratlanul
egy egészségügyi problémád támad, és így nagy igyelmet
kapsz. Ez energia táplálkozás - nem rosszin-dulatú
táplálkozás – de nézd csak meg, hogy mit tesz ez veled. És
ez végül eljuttat oda, hogy felkelti a saját igyelmedet, de
mekkora fájdalmon és szenvedésen kell átmenned ahhoz,
hogy eljuss a saját magad igyelméig.

Nem ezt érdemled. A ráknak elsősorban a gyűlölethez van

köze – a gyűlö-

let energiájához, elsődlegesen az öngyűlölethez – ezért ezt

magadra veszed, és ez egészen addig vissza fog térni, amíg
nem szereted magad feltétel nélkül, és amíg
be nem fejezed azt, hogy a körülötted lévő emberek
igyelméből táplálkozz. És ez a igyelem érkezhet az orvostól,
a Shaumbrától, azoktól az emberektől, akik most azt
gondolják, hogy: - Ó, nagyon sajnálom őt, amiért rákos volt.”

STEPHANIE: Nos, úgy gondolom ez részben azért is van így,

mert az apám orvos volt, és szinte soha nem volt otthon.

ADAMUS: Igen.

STEPHANIE: És ez volt az én...úgy értem legelőször 19 éves

koromban jelent meg a rák, és úgy éreztem, hogy ez lenne a
módja annak, hogy megpróbáljam őt vissza-szerezni.

ADAMUS: Pontosan. Pontosan. Nagyon jó megigyelés.

Nagyon jó megigyelés, de nem éri meg.

STEPHANIE: Nem.

ADAMUS: Nem. Ez maga a pokol.

STEPHANIE: Ó, igen.

ADAMUS: Ez maga a pokol. Fárasztó, és így tényleg nem

tudod élvezni az életet.

Akkor némi mély légzéssel helyezd magadra a igyelmedet.

És kapcsolódj le mindenről, amit valaki mástól kapsz.
Utasítsd azt vissza! Nem mintha ők ezt tudatosan kínálnák
fel neked, de attól még felkínálják. Mondj nemet! Magadtól
fogod ezt megkapni.

Ez a dolog, amit a lelketeknek, az isteniségeteknek hívtok,

az Énetek, meg akarja adni nektek ezt a szeretetet, ezt a
igyelmet. Sehonnan máshonnan nincs rá szük-séged. Ez
pedig pontosan itt van. Sőt mi több, ezt tényleg, igazán
megérdemled.
Már épp elég sok mindenen mentél keresztül.

STEPHANIE: Ühüm.

ADAMUS: Mély légzés. Amennyiben problémád adódik a

légzéssel, beszélj Aandrahval!

STEPHANIE: Fogok.

ADAMUS: Menj bele a testedbe! És ijesztő dolog ám

visszamenni a saját testébe egy olyas valakinek, aki rákos
volt. Ez nagyon ijesztő tud lenni, hiszen elméletileg,
legalábbis szerintetek a test az, ami elárul benneteket.
Hogyan is bízhatnál meg magadban, miközben a tested
elárul téged? Ezek összetett dolgok, de a lényeg az, hogy
magadtól akard megkapni azt a igyelmet, azt a szeretetet.
És a „magad” alatt a szellemedet, a lelkedet, az
isteniségedet értem. Ez az, ami tényleg meg akarja
neked adni azt a szeretetet. Jó. Köszönöm.

STEPHANIE: Köszönöm.

LULU: Ne menj bele más emberek drámájába vagy

történetébe!

ADAMUS: Dráma. Történetek. Igen.

LULU: Lásd meg, de hagyd igyelmen kívül!

ADAMUS: Igen, de hogyan teszed ezt meg? Hogyan mondod

ezt el másoknak? Mikor annyira nagyon csábító belemenni a
történeteikbe! Ez olyan bámulatosan csá-

bító, és….belementek, pedig már tudjátok, hogy ez a rossz

dolog, mégis olyan jó érzést ad nektek.

LULU: Tudom. Hát én azt szoktam csinálni, hogy bemegyek a

belsőmbe, és azt mondom: -„Engem ez nem érdekel.”

ADAMUS: Ez úgy hangzik, mintha nem lenne benned

együttérzés.

LULU: Nem érdekel a történeted. Úgy értem…

ADAMUS: Ó, ez önzően hangzik.

LULU: Lehet, de akkor sem érdekel! (vihorászik) Sajnálom!

ADAMUS: Jó. Jó. Jó.

LULU: Mert akkor én is belekeveredek az egészbe, és

érzelmeim támad-nak, amikre már semmi szükségem.

ADAMUS: És ez elvonja a igyelmedet saját magadról.

LULU: Igen.
ADAMUS: Azért beszélek most erről, mert az emberek azt
fogják majd neked mondani, hogy amennyiben nem veszel
részt az ő szemetükben, akkor önző vagy, akkor érdektelen
és érzéketlen vagy. Ó, és az egészért engem fognak vádolni.
Ha! Engem ez nem érdekel, mert engem ez nem érdekel.
Erre a szektára fogják fogni ezt az egészet, amihez
csatlakoztál, meg az összes többi dologra, mert
táplálkoznak. És bele akarnak vonni a drámába.

Az egyszemélyes dráma elképesztően unalmas, ezért aztán

hajlamosak vagytok ebbe másokat is belevonni. Mások meg
téged vonnak bele az ő drámájukba, és ma-napság ez
kifejezetten így van, amikor is mindannyian úgy sugároztok,
mint most, mert magasabb az energia szintetek, magasabb
a tudatszintetek, akkor igazán
jó móka téged belevonni a drámába. Tudjátok olyan ez, mint
egy nagyon kifejező

színész. És azt akarják, hogy szerepelj a színdarabjukban. Itt

a Shaumbrát akarják szerepeltetni a színielőadásukban, de
erre semmi szükség.

LULU: Nem. A gyerekeim más nagyon jól ismerik ezeket a

szavakat: - „Nem érdekel.”

ADAMUS: Igen. Igen. Jó.

LULU: Erre azt mondják: - Micsoda?! – Sajnálom, de nem

érdekel.

ADAMUS: Na igen, te teremtetted, akkor élj együtt vele.

LULU: És most már könnyen elfogadják.

ADAMUS: Jó.

LULU: Valahogy így vannak ezzel: „Oké, ez az én anyám!”

ADAMUS: Na igen. ( Lulu vihorászik) De ezáltal őket is

ráveszed arra, hogy vállalja-nak felelősséget azért, amit
tesznek, és így ők is megértik és tiszteletben tartják a te
szuverén birodalmadat.

LULU: Igen.

ADAMUS: Jó.

3. Maradjak vagy menjek?

A következő nagy kérdés, amit a Shaumbra mostanában

feltesz nekem, a nagy hal: -„Maradjak vagy menjek?” Ez
nem egy dal cím is? Eljátszanád nekünk? (Martynak mondja)
Maradjak vagy menjek? Igen. Igen.

Ez egy nagy kérdés, és engem kérdezgettek, mintha én ezt

megválaszolnám a szá-

motokra. És akkor meg alkudozni kezdtek. Apró kis tanácsot

vártok tőlem: - Nos, mondd meg nekem!”

De az igazán nagy kérdés a kérdésen belül az, hogy: -„Miért

is maradnék? Miért kellene maradnom?” És akkor pedig
tudni akarjátok az összes tényt és adatot.

–„Milyen az, amikor átkelünk a túloldalra? Fájni fog?” –

Mindig ez a legelső kérdés: - Fájni fog? –„Milyen a túloldalon
lenni? Boldog leszek? Látni fogom az összes eltá-

vozott rokonomat?” – Nos, amennyiben boldog leszel, akkor

valószínűleg nem fogod látni az összes rokonodat. (nagy
nevetés és taps) Drága barátaim, azt kell, hogy mondjam,
hogy ez az egész téma - és máris bele
fogok ebbe menni egy kicsit mélyebben – de hogy ez az
egész témát, amire azt mondom nektek, hogy elképesztően
jól tettétek, amikor azt kérdezitek, hogy: -„Hogy vagyok?
Hogy állok? – az azért van, mert megértettétek, hogy a
biológiai családotok többé már nem a küzdőteretek, vagy
ökölvívó ringetek.

Megértettétek, hogy megszültek téged, felelősséget

vállaltak, múltad van velük, sok szeretet, sok megosztás, de
elengeditek azt, amit én a negatívabb aspektusnak
nevezek. A régi karmát, a régi szemetet. Azt a szemetet,
ami azt akarja, hogy továbbra is részt vegyél ebben az ősi
karmának nevezett egyensúlytalanságban. A legtöbb
esetben ez generációkon és generációkon és generációkon
át folytatódik, és egy idő után, még szellemi szinten is, már
arra sem emlékeznek, hogy ez az egész hol kezdődött – ez
az őrület, amikor is a családi háttérben az egyik személy
tett valami nagy egyensúlytalanságot. Elfeledkeznek erről,
és újra meg újra csak lejátsszák ugyanazt. És ti ezt
elengeditek. Megtanuljátok, hogy a családotok….ők is
emberi lények, akiket megbecsülsz, és akik felé
együttérzést tanúsítasz. De többé már nem vagy közéjük
bezárva. Ez pedig egy nagy, nagy, nagy, nagyon nagy
teljesítmény!

Persze vannak olyanok, akik azt mondják, hogy én család

ellenes vagyok. Egy bizonyos értelemben ez így is van, mert
ez teremti meg a legnagyobb karmikus, bioló-

giai és mentális egyensúlytalansági problémákat.

Amennyiben benne úszol ebben a családi karma folyóban,
és csak együtt sodródsz velük, akkor abszolút az vagyok.

Ebbe az egészbe most nem fogok belemenni, de jó.

Tehát: -Maradjak vagy menjek?” – Nagy kérdés, és ennek a
bőséghez van köze.

Mindahhoz köze van, ami jelenleg történik az életedben.

A jó hír szerintem az, hogy magadnak is felteheted ezt a

kérdést. De hány ember van, aki tényleg felteszi magának
ezt a kérdést? Sokkot kapnak, ha odamész hozzájuk, és azt
kérdezed tőlük: - „Élni akarsz, vagy meg akarsz halni?” –
Valószínűleg azonnal a 911-et tárcsáznák. (Az USA-ban a
911 a sürgősségi segély hívás száma) De nagyon kevés
olyan ember van, aki tényleg felteszi magának ezt a
kérdést, pedig ez egy rendkívüli fontossággal bíró kérdés.

Nagyon fontos megkérdezni magadtól, hogy miért akarsz itt

maradni. Miért? Sok kifogással elő tudsz állni önmagad előtt
arra vonatkozóan, hogy miért nem akarsz itt maradni. Ez
elég kemény itt. Őrültek, őrültek az energiák. Már
belefáradtál abba, hogy betegségben vagy a bőség
hiányában élj, vagy olyan családtagokkal élj együtt, akik
leszívják az energiádat, vagy abba, hogy össze vagy
zavarodva.

Van egy elképzelésetek arról, van ez a gondolat, hogy ha

nem vagytok itt, ha magatok mögött hagyjátok a izikai
testeteket, akkor abban a pillanatban nagyon okossá váltok,
és a birtokotokba kerül az összes válasz. Sajnálom!
Lényegében sokkal könnyebb itt rájönni a válaszokra, mint
ott fent, odakint, vagy akárhol. Itt a Földön könnyebb
átmenni a folyamatokon, mint arra várni, hogy átkeltek a
túloldalra. Odaát tudjátok, nincs testetek, ezért nincsenek
testtel kapcsolatos problémáitok. Viszont az egész nem is
annyira kézzelfogható, mint itt. Ott nem ennyire való-
ságos. Itt lényegében elképesztően gyorsan változást
okozhatsz a tudatosságban, amennyiben fókuszált maradsz.
A más birodalmakban lényegében csak arra vársz, hogy
visszatérj ide a Földre, és újra megtedd, azt gondolva, hogy
most már tényleg emlékezni fogsz arra, hogy mit kell
tenned. Azt gondolod: -„Pontosan tudom, hogyan fogom
leélni az életemet.” – és amikor ide visszajössz, a
legnagyobb részét elfelejted.

Ez mostanság egy óriási kérdés, és azért is hozom fel ezt a

témát ma itt, mert ez egyben összefügg a jövő héten
beérkező energiákkal is. Ez meg fogja nyomni benned ezt a
témát, amennyiben ezen töprengsz mostanában. És ennek
semmi köze az….ez nem az öngyilkossági gondolatokat
jelenti. Ennek ehhez az égvilágon semmi köze. A kérdés az:
- „Tényleg itt akarok lenni?” – Ez sokkal inkább a
szenvedélyről, az irányról szól, és arról, hogy mit fogsz tenni
az energiák behozatala érdekében.

És most egy nagyon direkt állítást fogok tenni. Amennyiben

nem történnek dolgok az életedben, amennyiben minden
egyfajta állóvízben vesztegel, amennyiben éppen csak
átvészeled a napjaidat, és látszólag semmi sem mozdul meg
az életedben, akkor ez azért van, mert te nem mozdulsz
meg. Mert nem tudod, hogy maradni vagy menni akarsz.

Meghozni azt az elkötelezett választást most, hogy itt

legyél, hogy itt maradj, ez egy óriási dolog. És sokan
közületek nem akarjátok ezt megtenni. A következő a
hozzáállásotok: - „Majd meglátom, attól függően, hogy mi
fog történni.” – Hogy mi fog történni? Hát semmi! Sok-sok
várakozás, hogy meglásd, hogy mi fog történni.

Az, hogy itt és most elkötelezd magad magadnak, a

lelkednek, az összes aspektu-sodnak arra vonatkozóan,
hogy itt fogsz maradni, hogy élni fogsz – ez bizony nem kis
dolog, mert akkor azonnal gondolkodóba esel: - „Nos, mi a
helyzet ezzel a dologgal? Meg azzal? Mi a helyzet az
egészségemmel, a bőségemmel, a jóllétemmel, a
kapcsolataimmal?” – meg jön az összes egyéb dolog. És
ilyenkor az történik, hogy hajlamos vagy tovább várakozni. –
„Majd holnap gondolkodom erről, amikor majd egy kicsit
jobban érzem magam.” – látjátok? És akkor az energiák is a
szó legszoro-sabb értelmében ezt fogják támogatni.

Hatalmas kérdés: -„Maradjak vagy menjek?” – Én

megadhatom neked a választ.

Nincs jó vagy rossz. Az egyetlen dolog, amit mondhatok az

az, hogy arra kérlek benneteket, hogy valamelyik irányban
hozzatok egy választást. A köztes állapot, az állóvíz az, ami
a legtöbbeteket az őrületbe kergeti. Állóvízben vesztegelni.
Nem igazán tudni.

Akkor ezt most érezzétek át egy pillanat erejéig. Ne

gondolkozzatok róla, hanem érezzétek ezt egy pillanatra!
Maradni akarsz? És miért?

(szünet)

Ne a gyerekeid miatt akarj maradni. Nem, nem, nem! Ez

nem működik.
Ne azért akarj maradni, mert nem akarsz meghalni. Ez sem
működik. Sok embert a haláltól való félelem tart itt.

Ne azért akarj itt maradni, hogy megvárd azt, hogy mi fog

történni.

Érezd ezt egy pillanatra! Miért akarsz itt maradni? De

tényleg. Mi a szenvedély? Mi van ott? Miért akarnál
maradni? És ebben nincs jó vagy rossz. Ez nem igazán szá-

mít. Miért akarnál itt maradni?

(szünet)

EDITH: Mert itt jobb a szex. (mindenki nevet) ADAMUS:

Akkor ezt most érezd át egy kicsit! Csak érezd! Szavak
nélkül. Ez egy hatalmas kérdés, ami fel lett most téve, és
ennek ahhoz van köze, hogyan fogod tudni kezelni a most
beérkező energiákat. –„Miért akarok itt maradni?”

Azt kérem tőletek, hogy ne mondjátok azt, hogy a

gyerekeitek miatt, a férjetek, a feleségetek miatt, vagy bárki
miatt! TE miért akarsz itt lenni?

(szünet)

Nem tudod? Nem vagy benne biztos? Csak úgy?

LUCIA: Hogy a testemben legyek a lelkemmel. Hogy…

tényleg érezzem ezt, hogy részt vegyek ebben a táncban…

ADAMUS: Linda máris viszi a mikrofont.

LUCIA: Nem tudom hogy mondják ezt angolul, de

megpróbálom.

ADAMUS: Á, nyugodtan mondd olaszul!

LUCIA: Posso dire in italiano perfet. Nem, megpróbálom
angolul. Tényleg érezni akarom milyen lehet érezni itt a
testben a lelket. Tényleg, igazán meg akarom ezt
tapasztalni.

ADAMUS: És itt most senkinek sem akarom beleadni a

szavakat a szájába, vagy az elméjébe, mert ez egy nagyon
személyes döntés. De olyan sokan vagytok, akik ezt nem
tudjátok kimondani, pedig már olyan messzire eljutottatok,
oly sok életet töltöttetek az integrálással, az isteniség
megértésével. Már nagyon közel vagytok.

A 11-ik óra 59-ik percének az 59-ik másodpercében jártok.

Miért ne?! Miért is ne élnétek meg, hogy milyen
megvilágosodottnak, isteninek és embernek is lenni
egyszerre?! (a közönség tapsol) Igen! Igen!

LUCIA: Pontosan.
ADAMUS: Ez egy érvényes indok? Abszolút! Teljes
mértékben! Miért ne? Mert akkor utána körbejárhatod az
egész kozmoszt, és elmesélheted másoknak, hogy ez milyen
volt. Elmondhatod: - „Megtettem!” – Mert ezt itt lehet
megtapasztalni, mert ez az, amit igazán elterveztetek, ez
az, amire igazán vártatok. Igen, Vince?

VINCE: Azért választottam azt, hogy visszatérek erre az

életre, mert itt akarok lenni. Meg akarom élni az ittlétem
színpompáját.

ADAMUS: Jó. Jó.

VINCE: És mert akarom azt a pólót, amin ez a felirat áll: -

„Ott voltam. Ott jártam.”

ADAMUS: (nevetve) Ott voltam! Abszolút! Abszolút! És

Vince, te maradsz?

VINCE: Az már biztos!

ADAMUS: Jó, jó, jó. Jó. Rendben, jó.

Tehát a másik nagy kérdés: - Maradjak vagy menjek?

4. Mit kellene most tennem?

A következő kérdés ami együtt jár az előzővel az, hogy: -„Mit

kellene most tennem?” – Vagyis ti kifejezetten azt
kérdezitek tőlem: - Milyen tippeket tudsz adni?

Mit kellene most tennem? Ez egy nagy kérdés. – Mit kellene

most tennem? (Linda elindul a közönség felé) Nem, ezt én
fogom megválaszolni! (Adamus nevet) És ez az a pont, ahol
elkezdjük egybehozni a mai nap dolgait.
A múlt hónapban említettem, hogy elkezdtetek kilépni a
mentális struktúrából. Ez egy óriási teljesítmény, hatalmas,
rendkívüli. Ezen nehéz és zavaró keresztül menni, de
elkezditek szó szerint integrálni a kreatív energiáitokat, és
még az isteni intelli-genciátokat is. Ez jelenleg teljesen
elpusztítja a mentális rendszereket. A mentális rendszer
pedig tényleg nem tudja mit kezdjen ezzel.

A folyamat során elkezdtek valami egészen egyedülállót

tenni. Létrehoztok egy új álom-állapot dimenziót saját
magatoknak. A sajátotokat.

Az álmok rendkívül érdekesek. Sok különböző szinten és

rétegben játszódnak le.

Éjjelente egyszerre több álmot is álmodtok. Ez még akkor is

így van, ha ébredéskor nem emlékeztek ezekre az álmokra.
Éjszaka egyetlen egy olyan pillanatban sincs részed, hogy
ne álmodnál egyszerre több álmot.

Jelen pillanatban, még annak ellenére is, hogy most az

emberi tudatodban tartóz-kodva a izikai érzékszerveidet
használod, egyszerre sok álmot álmodsz. Ezek mind most,
ebben a pillanatban is zajlanak. Ez nagyon, de nagyon
érdekes. Ez elterelhe-
ti, elvonhatja a igyelmedet, de egy ponton képes leszel a
tudatába kerülni ennek a sokféle álomnak, amik mind
egyszerre zajlanak, és a miértjét is meg fogod tudni érteni.

Megalkottátok ezt az új álom állapotot, ahová most jártok,

és ahol ahelyett, hogy a problémáitokon gondolkoznátok,
elkezditek megálmodni a megoldásaitokat. Aggodalom
helyett….mindannyian ismeritek ezeket az aggodalommal
teli álmokat – és az aggódó valóságokat – de már annyira
megszoktátok azt, hogy aggódtok a dolgok kapcsán, hogy
mentális energiát fókuszáltok erre. Lényegében keresztül
mentek a szituációkon az elmétekben az ébrenléti
állapototokban, és ugyanezt teszitek az álom állapotaitok
során is, ahol is egy problémán gondolkoztok.

Vegyük példának mondjuk a pénzt, a pénzügyeket, a

számlákat. Azon aggodalmaskodsz: - „Hogyan fogom tudni
kiizetni ezt a számlát? Hogyan tudok szert tenni több
pénzre? Hogyan tudom megteremteni a túlélésemet, a
szimpla megélheté-

semet, hogy tudjak autót vezetni és enni?” – Tehát ez egy

mentális folyamat, ami aggódásba torkollik.

Ez rengeteg sok energiát emészt fel, és nem kimondottan

hatékony, mert ebben a tradicionális aggódásban, amit
megszoktatok, nem engeditek meg magatoknak a többi
potenciál meglátását. Ez egy nagyon szűk fókusz. Olyan,
mint az, hogy: -„Ahhoz, hogy több ételhez jussak, nem
tudok sok pénzt más dolgokra költeni, vagy pedig valaki
másra kell támaszkodnom az anyagiak terén, vagy pedig el
kell vállalnom egy részmunkaidős állást azért, hogy meg
tudjak élni.” – Az elme mindig is ezen a módon próbálta
kitalálni, kieszelni a dolgokat. Ez nagyon, de nagyon
korlátolt.
Az álom állapototokban pedig fogjátok ugyanezt az
aggodalmat, magatokkal viszi-tek az álmaitokba, ahol
lényegében pontosan ugyanezt teszitek. Csak aggódtok a
dolgok kapcsán, miközben éppen alszotok. Nagyon
soványka megoldáshoz juttok így ezzel. Ez kifáraszt
benneteket. Ez lényegében nem segítette az áttöréseteket,
vagyis nem juttatott benneteket el a bőség új szintjére. De
valami most változóban van.

Ahogy egymással kombináljátok a mentálisat és a kreatívat,

ez egy szép összeolvadás, mert a mentális az, amelyik
megérti a szükséges elvégzendő dolgok jellemzőit a
hétköznapi dolgok kapcsán, miközben a kreatív pedig
behozza a megoldásokat és az energiákat. A kreatív az, ami
lehetővé teszi számodra azt, hogy meglásd azokat a
potenciálokat, amiket ezidáig nem láttál. Ez mindenre
ugyanúgy igaz, legyen szó akár a pénzről, akár egy izikai
problémáról vagy akár egy kapcsolati problémáról.

Eddig temérdek sok mentális energiát használtál fel a

probléma feletti aggódásra, anélkül, hogy eközben igazi
megoldásokra leltél volna.

Most egy másmilyen dinamika veszi kezdetét, és szeretnék

ma egy pár percig erre fókuszálni!

Tegyük fel, hogy van egy problémád. Az elméd elkezd ezen

aggodalmaskodni. Gon-
dolj bármilyen problémára, ami jelenleg ott van az
életedben. Ez lehet nagy, kicsi, ez nem számít. Bármi
megteszi.

(szünet)

Lehet ez egy adó probléma, vagy csak egy ütemezési

probléma. Bármi. Lehet orvo-si jellegű, bármi lehet.

Tipikus esetben csak aggódtok miatta, és az elme pedig

nekiáll….a részletek miatt aggodalmaskodni. De most,
ahogy ez a mentális-kreatív összekombinálódik egymással,
akkor csak vehettek egy mély lélegzetet, és…nehéz ezt
elmagyarázni, de nem gondolkodtok rajta többet, és nem
aggódtok többet.

Attól még a helyzet ugyanúgy fenn fog állni, de ahelyett,

hogy aggodalmaskodnál miatta, tulajdonképpen elengeded
azt. Elengeded. Nem fókuszálsz a részletekre.

Ezen a ponton behívod ezeket a kreatív energiákat.

(szünet)

Ez te vagy. Ez a te kreatív energiád, de most megengeded a

bejövetelüket.

(szünet)

És ahelyett, hogy mentálisan aggódnál a probléma miatt –

itt visszatérünk a bizalom pontjára – megengeded, hogy a
kreatív energiák, csak elmossák azt, átáramoljanak rajta,
együtt áramoljanak vele.

(szünet)
Nem fókuszálsz a mentálisra. Nem próbálod meg kigondolni
az összes apró kis részletet a felügyeleted alá vonva azokat,
mert az egy mentális dolog. Nem kezdesz aggódni a
gondolataid vagy a döntéseid következményei miatt.

Veszel egy mély lélegzetet….és apropó, ez nagyon hasonlít

ahhoz az Új Gondolat-hoz, amiről Kuthumi beszélt.

Veszel egy mély lélegzetet! És beengeded a kreatív

energiát.

(szünet)

És csak ott vagy vele egy pillanat erejéig. Ez nagyon, de

nagyon egyszerű. Csak ott vagy vele egy pillanatig.

(szünet)

És tényleg távol tartod magad attól a sok mentális

gondolkodástól az adott dologgal
,,A Segítôk Elmennek’’

kapcsolatosan. Ez a mentális gondolkozás lényegében…ez

volt az, ami idáig elhozott benneteket, de eljött a határpont.
Mert ez a mentális gondokozás lényegében lekorlátozott
téged, lekorlátozta a potenciáljaidat, és határozottan
lekorlátozta az eredményt, miközben pedig elképesztő
mennyiségű energiát emésztett fel a problémák feletti
aggodalmával. Lényegében azt akarom ezzel mondani, hogy
nem kell emiatt aggódnod.

Ez nem azt jelenti, hogy menekülj el a problémák elől, vagy,

hogy ne vegyél tudomást róluk, vagy hogy elrejtőzz előlük.
Hanem azt jelenti, hogy itt ülhetsz ebben a pillanatban
Mary, és vehetsz egy mély lélegzetet, legyen bármi is a
téma vagy a probléma, és megengeded, hogy a kreatív
energia bejöhessen.

(szünet)

És nem gondolkozol a problémán közben. Csak együtt vagy

ezekkel az energiákkal.

Nem gondolkozol.

(szünet)

Egy kis ideig mindössze magadba lélegzed őket. Érezz ebbe

bele!

Abban a pillanatban, amikor az elméd nekiáll kidolgozni a

részleteket, az aggodalmával együtt, és rákezdi a „de mi
van akkor, ha…” című témáit, amit már sokszor hallottál
korábban is…..a drága barátunk, aki azt mondta, hogy el
akar menni Egyiptomba, de egyszerre csak beugrott az
elméje, és elkezdett aggódni a részletek miatt. Nem!
Egyiptom! Egyiptom!
Szóval belélegzel. Ahelyett hogy azt mondogatnád, hogy: -
„Nincs rá pénzen, nem tudom, hogy van-e erre időm, nem
tudom, hogy ez biztonságos-e”…csak belélegzel.

Érzed a szenvedélyedet. És ez hirtelen beindít egy áramlást,

ennek a kreatív energi-

ának egy áramát, és a kreatív a probléma megoldó. A

kreatív az, ami új ajtókat nyit meg. A kreatív behozza a
szenvedélyt és az energiát.

Tehát ahelyett, hogy aggódnál vagy gondolkoznál a

részleteken, amit az elme ké-

sőbb majd felügyelhetne, most csak magadba lélegzed a

kreatívat. Ez a mentális-kreatív igazi integrációja ebben a
pillanatban.

Ez egyfajta merabh, energia váltás. Nem gondolkozol. Nem

stresszelsz. Nem küzdesz. Amennyiben a legkisebb mentális
küzdelmen is kapod magad, akkor az azt jelenti, hogy újra
az elmédben vagy.

Ez nagyon egyszerű, és drága barátaim, ide tartotok.

Igen, ez bizalmat igényel. Bizalmat igényel, de ha legalább

már elkezded gyako-rolni, és játszol vele, akkor hirtelen
elkezded meglátni, ahogy a dolgok elkezdik
megoldani magukat. Nem kell dolgoznod rajtuk…nem
kellene dolgoznod az életeden. Tényleg nem. Igen, egy
bizonyos fokig vannak külső energiák, más emberek, és ez
néha munkát igényel. De nem kellene dolgoznod az
életeden. Nem kellene gondolkodással keresztül menned az
életeden. Nem kellene aggódnod miatta. Nem kellene, hogy
ezeket a „mi a baj velem” című szalagokat játszd le a
fejedben. Nem kellene küzdened vagy stresszelned. És ha
mégis ezt teszed, akkor tudd, hogy ez a régi programozás.
Ez akkor azért van, mert még mindig be vagy zárva a
mentális-ba.

Belekerülsz ebbe az áramlatba ezekkel a kreatív energiákkal

– ami harmóniában, tandemben dolgozik a mentálissal – és
ha belekerülsz ebbe az áramlásban, akkor hirtelen minden
könnyűvé válik. Egyszeriben csak minden nagyon könnyű
lesz.

Kérdések, kérlek a mikrofonba beszéljetek!

ELIZABETH: Nem akarok mentális lenni, de ez miben

különbözik a gnoszttól? Attól, hogy csak behozzuk….úgy
értem az előbb mintha a gnosztot írtad volna le.

ADAMUS: Abszolút. Abszolút. A gnoszt a kreatív energia.

Abszolút. De most már alkalmazzuk is. Ez többé már nem
csak egy elmélet, nem csak gondolkozunk róla, hanem
ténylegesen alkalmazzuk is. Abszolút. Ez ugyanaz a dolog.

ELIZABETH: Köszönöm.

ADAMUS: Ugyanaz a dolog. A gnoszt meghatározása a

kreatív megoldás. A kreatív megoldás.

A lényeg az, hogy már kezdtek ide eljutni, de még mindig

nagyon félénkek vagytok vele. Lényegében elkezdtétek már
használni a gnosztot vagy a mentális-kreatívat, de közben
még mindig azon tűnődtök, hogy vajon helyes dolog-e ezt
tenni. Igen.

Jó.

Még mindig sokat aggódtok és stresszeltek a dolgok

kapcsán. Sok még a küzdelem. Ennek nem kellene így
lennie. Az életetekkel – és ahova tartok ezzel a megbe-
széléssel az, hogy – most egy új generációt hoztok létre
nem csak saját magatok számára, hanem az emberiség
számára is. És ezt ti teremtitek meg. Ez egy minta/

sablon mások számára. Olyan dolgokból áll, mint a családi,

ősi karmán, a csalá-

di kapcsolaton való túllépés. Továbbá abból, hogy a

problémákon való aggódás és stressz helyett egyszerűen
csak behozod ezt a kreatívat, és az meghozza a megoldást.

Ez arról szól, hogy behozod az energiákat a lényed mélyéről,

ahelyett, hogy mások-ból táplálkoznál. Hogy a kozmoszból
és a Földből érkező energiákból dolgozol, ahelyett, hogy
másoktól vennéd azt el. Végeredményben ez az isteniséged
behozatalá-

ról szól, ahol is beengeded az isteniségedet a hétköznapi

életedbe. Ez egy teljesen új mintasablon vagy példa, egy
teljesen új életmód küzdelem, stressz nélkül.
Többszörös életek

Van még egy dolog, mégpedig az, hogy ti mindannyian több

életet leéltek ugyanabban a izikai testben. Ugyanabban a
izikai testben. Kikerülitek a izikai halált. Akkor hány életet
éltél is meg már eddig is ebben a izikai testedben? Aandrah,
legyél szíves!

AANDRAH: (Norma Delaney) Én…

ADAMUS: Jó. Állj fel! Hány életet?

AANDRAH: (vihorászik) Ó, nem számoltam össze, de

végtelennek tűnik.

ADAMUS: Én azt mondanám, hogy legalább egy tucatot.

AANDRAH: Pontosan.

ADAMUS: Legalább egy tucatot. Akkor mi a különbség egy

sima élethelyzet változás, és egy létidő váltás között, ahol
ugyanabban a testben maradsz?

AANDRAH: Hm. Ez annyira mély. Oly gazdag. Kiváló.

ADAMUS: Annyira az, hogy még a nevedet is meg akarod

változtatni.

AANDRAH: Igen.

ADAMUS: Ez tényleg ilyen. Tényleg ilyen.

AANDRAH: Nem! Pontosan ilyen. Pontosan. Sokkal könnyebb

Aandrah-vá válnom, ha folyamatosan azok felé a
tartományok felé haladok.

ADAMUS: És amikor átlépsz egy másik létidőbe ugyanabban

a izikai testben ma-radva, akkor az szinte azzal az érzéssel
jár, hogy többé már fel sem ismered azt a régi énedet.

AANDRAH: Igen. És ez a briliáns az egészben.

ADAMUS: Szinte el sem hiszed, hogy az tényleg te voltál.

AANDRAH: Egy másik életnek tűnik.

ADAMUS: Igen.

AANDRAH: Olyan ez, mintha nem is tudnám, hogy melyik

élet/létidő volt az igazi énem.
ADAMUS: Igen. És ez mindannyiótok esetében tipikus dolog
– és ez általánosság – hogy körülbelül hat létidőn mentetek
keresztül ebben a izikai inkarnációtokban.

Tényleg ez van. Hat, általam kvantum változásnak nevezett

dolgon mentetek keresztül. És ebből három vagy négy az
elmúlt tíz évben következett be, és van, amelyik korábban.

Szóval ez egy érdekes dolog. Ebben az emberiség új

generációjában, amit ti segí-

tetek megalkotni, egy új létidőt kezdhettek ugyanabban a

izikai testben. Ez egy egészen lenyűgöző dolog!

Az érdekes dolog az, ha felismered – ezt egy kissé nehéz

megértened – de némelyik, vagyis azok közül egyik létidő
sem….hogy is mondjam ezt! Nem vagy felelős azokért a
létidőkért. Nem vagy felelős egyetlen egy másik létidőért
sem. Akadnak olyanok, akiknek nem tetszik ez az állítás,
mert még mindig úgy érzik, hogy ők maguk voltak azok.
Valamit tettél mondjuk 24 éves korodban, és még most is
magaddal kell hurcolnod ezért a keresztedet. Megteheted,
cipelheted, ha ezt akarod, de nem kell ezt tenned. Ez egy
óriási dolog!

Sokan még mindig magatokkal hurcoltok olyan dolgokat,

amik akár öt évvel ezelőtt történtek, vagy akárcsak egy
évvel ezelőtt történtek, és magatokkal cipelve ezt a terhet
azt mondjátok: -„Még mindig nem tanultam meg a leckét.
Ha nem cipelem ezt a dolgot a vállamon, akkor továbbra is
rossz dolgokat fogok tenni.” – Az új generáció viszont
megérti – az új éned megérti – hogy az nem te voltál. Az egy
másik élet volt.

És még mindig hajlamosak vagytok egy kis bűntudatot, egy

kis szégyent magatokkal cipelni, de képzeljétek csak el –
képzeljétek csak el egy pillanatra – vegye-tek egy mély
lélegzetet, és képzeljétek csak el – hogy mindazok a dolgok,
amiket rossznak, negatívnak vagy bárminek is címkéztetek
fel az életetekben, az elmúlt élet során, az tényleg nem a
tiétek. Tényleg nem a tiétek. Képzeljetek csak el egy friss,
tiszta lapot, ahol ezt már nem hurcolod többé magaddal.
Nem azt mondom ezzel, hogy bármelyiket is megtagadod,
elutasítod, csak azt, hogy már nem hurcolod többé azt a
terhet magaddal.

Képzeld csak el, hogy most minden csakis az Én Vagyokról

szól.

(szünet)

Ez valami olyan, amit megtehetsz? (a közönség válasza: -

„Igen!”) Mert hajlamosak vagytok ragaszkodni ahhoz a régi
részetekhez, és ezt részben a személyiséghez való
ragaszkodásotok érdekében teszitek. Részben azért
teszitek, hogy ezzel to-vábbra is fenntartsátok ezt a
személyiséget. De az emberiségnek ebben az új
generációjában, ebben az Új Energiás emberben, abszolút
elengedhetitek mindezt, és az összes olyan dolgot is, amit
az maga után vont. Megtehetitek.

Akkor most erre vegyünk egy mély lélegzetet! Hm. Igen!

(szünet)

Ez lehet könnyű

Akkor drága barátaim, most ez az egészet össze fogom

foglalni, és utána boldogan megválaszolom a kérdéseiteket,
de ma meg akartam tartani az egyszerűséget.

Ennek könnyűnek kellene lennie. Tényleg. Könnyűnek

kellene lennie. A kérdés kö-

rök és a problémák, amiket Tóbiás már réges-régen

elmondott nektek – négy nagy területre vezethetőek vissza
– mégpedig az egészség, a bőség, a kapcsolatok és az
önértékelés témakörére. Bármilyen problémád is van
jelenleg, a négy doboz valamelyikébe tartozik.

És ahelyett, hogy agyon stresszelnéd magad miattuk,

ahelyett, hogy aggódnál, egyszerűen csak behozhatod
melléjük a gnosztot úgy, hogy magadba lélegzed ezeket a
kreatív energiákat. Ezek most itt vannak.

A jövő héten még több energia érkezik be. Lesznek más

történések is az év során.

Ez egy nagyon intenzív, ugyanakkor pedig egy rendkívül

csodálatos időszak most – egy nagyon gyönyörűséges
időszak – arra, hogy meglépd ezeket a kvantum váltá-

sokat, és tényleg, igazán Új Energiás emberként kezdj élni

ezen a bolygón.

Kérdések és válaszok

Akkor most örömmel fogadok egy pár kérdést, amennyiben

van kérdés. Bármilyen kérdést feltehettek.
ALI: Adamus azt mondtad nekem, hogy a térdfájásom a
stoppoló aspektusaim miatt van, amit én teljesen el is
hittem.

ADAMUS: Igen.

ALI: És azóta is arra utasítom őket, hogy távozzanak.

ADAMUS: Jó.

ALI: Arra, hogy vagy térjenek vissza a lényem teljességébe,

vagy pedig távozzanak a többi dimenzióba. De nem mennek
sehova.

ADAMUS: Igen. Ők….(szünet) Nagyon nehezek. Á!

Szeretném hallani a hangodat!

ALI: Oké!

ADAMUS: Hallani akarom hogyan utasítod őket a távozásra,

és ehhez nem kell a mikrofon. Igen. Gyere ide előre! Tudom,
hogy fáj a térded. Igen, igen, igen, de máskülönben nem
lenne benne semmi móka. Igen. És ha bármelyikőtök is
sajnálni
meri őt, mert nehezére esik a járás, akkor azt fejbevágom
ezzel a mikrofonnal! Ezt komolyan mondom!

ALI: Én nem akarom, hogy bárki is sajnáljon….

ADAMUS: Abszolút! Az egy borzasztó dolog.

ALI: Borzalmas.

ADAMUS: Igen. És amennyire nehezedre esik a járás, meg

van benned az ezzel ellentétes potenciál is az abszolút
teljes……igen, oké.

ALI: Tudom.

ADAMUS: Oké. Akkor most én…nem, hanem Linda el fogja

neked játszani az egyik ilyen aspektus szerepét, aki a
térdeden utazik autóstoppal. (nevetés) LINDA: Ó, engem ért
a szerencse!

ADAMUS: Megbecsült! Megbecsült!

LINDA: Hogyan kaphatnék megbecsülést?

ADAMUS: Szóval átmentél az Adamus Színházba. Most csak

annyit kell tenned, hogy eljátszod azt, mintha stoppolnál a
térdén. (Linda úgy tesz, mintha ráakasz-kodna Ali-ra) Ez az!
Ez az! De ez így túl inomkodó.

LINDA: Ó! (megragadja Ali pólóját; nevetés) ADAMUS: Oké.

Jó. Most akkor utasítsd őt a távozásra! Utasítsd őt!

ALI: Azt mondom én neked, hogy üdvözöllek téged lényem

teljességének szereteté-

ben, vagy pedig távozz innen a többi dimenzióba, de menj

innen! Nem vagy üdvö-
zölve a teremben!

ADAMUS: Hát ez nem túl meggyőző. Sajnálom. Sajnálom. Ez

nem túl meggyőző.

Nehezen találod meg a hangodat. Innen fentről akarod ezt

(nyaktól felfele), és innen semmi sem jön. (a hasból) Sokkal
jobban félsz a szavaidtól és attól, hogy meg-halld a saját
hangodat. Mostanában a hangon dolgozom Cauldre-vel,
azon, hogy a hangjában benne legyenek a feljövő energiák
is. És ehhez még csak nem is kell kiabálnod. De ez nem
győzött meg engem. Talán egy kicsikét hátrébb léptem
volna, de…

LINDA: Még szorosabban ráakaszkodjak?

 
ADAMUS (nevetve): A demonstrációhoz ez is elég lesz.
Legyél igazán meggyőző….úgy értem tényleg azt akarod,
hogy ezek az energiák eltávozzanak?

ALI: Azt akarom, hogy elmenjenek!

ADAMUS: Milyen nagyon akarod?

ALI: Mindennél jobban!

ADAMUS: Akkor utasítsd őket!

ALI: Megparancsolom, hogy hagyjátok el a teremet!

ADAMUS: Á, ez nem túl meggyőző, sajnálom. Sajnálom.

Adok neked….itt.

Megfognád ezt? (odaadja valakinek a mikrofont) Fogd meg!

Köszönöm.

Itt vannak ezek az autóstoppos aspektusok, ahogy én

nevezem őket.

Ezek az aspektusok csak táplálkoznak belőled, és

táplálkoznak a biológiádból, és ez nagyon megnehezíti a
dolgokat. MEGPARANCSOLOM, HOGY TÁVOZZATOK! (üvölt)
Látod, így kell ezt csinálni! (nevetés és taps) Ez ilyen
egyszerű. Ennyire egyszerű.

De ezt az egészet a szívedből kell tenned, úgy, mintha

komolyan is gondolnád! És ez még csak nem is a hangerőről
szól. Hanem arról, hogy komolyan gondolod vagy nem?!

ALI: Komolyan gondolom.

ADAMUS: Én még mindig nem ezt érzem. Sajnálom. Ennek
az egész lé-

nyedből kell kiáradnia! MEGPARANCSOLOM, HOGY TÁVOZZ!

ALI: Megparancsolom, hogy távozz a testemből!

ADAMUS: Még mindig nem meggyőző. Még mindig nem

meggyőző. Már alakul, de…és ezt most mindannyiótoknak
mondom – ez nem csak rólad szól Ali, hanem
mindannyiótokról – és ez arról szól, hogy legyél a saját
autentikus, hiteles lényed. Még mindig csak gondolod, hogy
azt akarod, hogy elmenjenek. Csak gondolkozol róla. De
ennek ilyennek kell lennie: MEGPARANCSOLOM, HOGY
TÁVOZZ!

Igen!

ALI: MEGPARANCSOLOM, HOGY TÁVOZZ!

ADAMUS: Igen. Már alakul. Már félig-meddig jó. Félig-

meddig. Namost, kellene még hozzá egy kis harag? Igen. De
az szokott történni, hogy a haragod ösz-szegabalyodik az
érzelmeiddel, és akkor azon a ponton már vesztettél is.
ALI: És akkor feladom.

ADAMUS: Feladod.

ALI: Feladom, és elkezdek sírni.

ADAMUS: Pontosan. És akkor kezdetét veszi a „mi a baj

velem?” „Miért nem tudom én ezt rendesen megtenni?”
című jelenet.

ALI: Pontosan!

ADAMUS: Legyél csak nagyon egyértelmű azokkal az

aspektusokkal!

Aandrah tudja hogyan kell azt megtenni. Hogyan mondod

meg egy aspektusnak….

lennél szíves? Meg van….meg van az új hangod. (nevetés)

Meg van az új hangod.

Hogy is megy ez?

AANDRAH: Kivéve, hogy ez nem te vagy. (rámutat Ali póló

feliratára) Lá-

tod, ez itt a kulcs! Játszhatjuk ezt a „ez egy mókás játék”

nevezetű játszmát, de ez annyira nem te vagy. Amikor
Önmagad vagy, akkor soha nem beszélsz így…

Tehát amennyiben hajlandó vagy, akkor gyere ide!

(megérinti a hasát) Látod, te itt fent lélegzel. (a mellkasba)
De gyere le ide, ide lélegezz! (hasba) Érezz engem! Te itt
fent vagy kedvesem. Oké. (Aandrah rálép Ali lábára) Garrett
mindig ezt csinálta velem, hogy rálépett a lábamra. Érzed
ezt?

ALI: Érzem.
AANDRAH: Oké. Le kell ide jönnöd a hasadba. Nagyon
mélyen a hasadban kell lenned…gyere csak….nem, nem,
most megint fent vagy. Tényleg ez a legfontosabb dolog,
amit megmutathatok…..akarod, hogy időt szánjak erre?

ADAMUS: Ühüm.

AANDRAH: Rendben. Akkor a lélegzeteddel nyomd meg a

kezem. Nyomd!

(arra utasítja Alit, hogy a hasi légzéssel nyomja meg Norma

kezét, akinek a keze Ali hasán van) Gyerünk! Legyél rám
mérges! Gyerünk! Nyomd a kezem! Nyomjad!

Ez az! Gyere le ide! Gyere le ide! Semmi hiperventilláció!

Gyere le ide! Legyél rám mérges! Legyél mérges itt lent! Ez
a mag! Ez az otthon! „Tűnj innen a pokolba!”

Érezd ezt itt lent! Érzed, ahogy lefelé jössz? Lefelé. „Takarodj
a házamból!”- Igen.

Érzed ezt?

ALI: Igen.

AANDRAH: Ez nagyon más, igaz?

 
ALI: Igen.

AANDRAH: Egészen itt lent kell lenned. „Nincsenek bogarak

a házamban!

Nincsenek patkányok a házamban! Nincsenek stopposok a

házamban.” –Érted?

Tényleg nagyon mélynek és egyértelműnek, tisztának kell

lenned. „Ez az én há-

zam!” Érted?

ALI: Ez az én házam.

AANDRAH: Igen, közeledsz. Érted? Rendben.

ADAMUS: És szeretném, ha észrevennétek milyen volt

közben Aandrah hangja. Tiszta, szilárd, határozott,
egyértelmű, és nem kellett hangosnak lennie.

Tiszta, egyértelmű, határozott és szilárd volt. És én ezt

akarom hallani…

AANDRAH: Igen. Ez a kulcs, és ehhez itt nagyon lent kell

lenned.

ADAMUS: És Aandrah is úgy tanulta meg használni a saját

hangját, hogy előbb nagyon mérgesnek kellett lennie.

AANDRAH: Igen, ez így volt.

ADAMUS: Tényleg. Igazán. Nem volt mindig ilyen a hangja.

Kellett hozzá a haragja – köszönöm kedvesem – kellett, hogy
haragudjon magára – sajnálom – az kellett, hogy gyűlölje az
életét, és azt, amit addig tett. És az a gyűlölet végül feljött
és kiáramlott a hangján keresztül, és a hangja megtisztult,
és azóta is tiszta.
Ez nem a hangerőről szól. A hangszín sem számít, hogy
magas vagy mély, csak a tisztaság, az egyértelműség
számít. És azt akartam, hogy lássátok és halljátok milyen az,
amikor Aandrah Ali aspektusaihoz vagy éppen a tieidhez
beszél, mert tisztaság van a hangjában, és az aspektusok
ettől fognak eltávozni.

És Ali, ez kell ehhez – hogy utasítsd őket, és ne hátrálj meg,

ne add fel.

És nem kell neked ehhez olyan sok gyűlölet, mint amennyi

Aandrah-nak kellett sok évvel ezelőtt. Nem kell most ahhoz
a létállapothoz folyamodnod, de legyél tiszta, határozott és
szilárd.

És mindannyian – szeretnék veletek egyszer a hangotokon

dolgozni – mert a hangod annyira megmutat téged, azt, ami
kiárad belőled. És innen beszéltek (nyak), és innen. (a
fejetekből) De amikor elkezditek használni azt a hangot,
ahol az energiák szabadon és tisztán kiáramolhatnak, akkor
az változásokat idéz elő. Ez így van.

Jelenleg Cauldre-vel ezen dolgozom, na nem a hangszínén

vagy a hang-erején, hanem azon, hogy rengeteg energiát
tudjon átáramoltatni a hangján keresztül. A hangon
keresztül, pontosan úgy, ahogy ezt most tesszük. Igen.
VINCE: Pontosan úgy, ahogy évvel ezelőtt, tavaly januárban
a Neilimmel beszéltél, aki itt volt.

ADAMUS: Igen.

VINCE: Határozottan.

ADAMUS: Határozottan.

VINCE: Úgy, hogy: -„ebből elég”!

ADAMUS: Ebből elég! Igen. Elég ebből! Befejeztem.

Végeztem vele!

És az sokféleképpen átáramolhat rajtad. Ez szó szerint

kisugározódhat a hasadból. Az energia átáramolhat a
szemen is, és a megnyilvánulásaidon is. De jelenleg a hang
az – a hang a kulcs most az energiák utasítására, hogy
megválaszd azt, amit akarsz. Egyetlen egy napot sem
kellene többet térdfájással leélned. Nem kellene, és nem
csak neked, de nektek sem kellene semmilyen hasonló
problémával együtt élnetek. Egyáltalán nem kellene! Ne
gondolkozzatok róluk! Jó.

Következő? Igen?

SHAUMBRA 1: (nő) Szerintem meg kellene parancsolnom a

hangyáknak, hogy takarodjanak ki a házamból! (vihog)
ADAMUS: Igen!

SHAUMBRA 1: De a kérdésem igazából a táblára felírt többi

kérdéshez kapcsolódik, még pedig ahhoz, amelyik így szól: -
„Mit kellene most tennem?”

ADAMUS: Igen.
SHAUMBRA 1: Szóval boldogan és örömben éltem az
életemet, és Kuthumival együtt komponáltam a dalaimat.
Miután a férjem meghalt, olyan szabad lettem, mint a
madár. És mostanában meg kaptam egy ötletet vagy egy
üzenetet, ami így szólt: -„Meditálhatnál egy kicsikét!” –
habár én tudom, hogy semmi szükség a meditációra. De ki
akartam próbálni. Ezt piramis meditációnak hívják.

Tehát építettem magamnak egy piramist. Négy oldala van,

és a központi nap a gerincemen lefelé beáramlik egészen a
Föld mélyébe, Gaia-ba. Köszönettel…

ADAMUS: És mégis mire akarsz ezzel kilyukadni?

SHAUMBRA 1: Igen, és én – most megpróbálok felmászni

ezen a fénycsö-

vön, hogy találkozni tudjak veled!

 
ADAMUS: Á!Á!

SHAUMBRA 1: Hogy találkozhassak veletek! Adamusszal,

Kuthumival és…

ADAMUS: Hát ez nagyon vicces! Én meg a föld alatt voltam.

SHAUMBRA: És aztán eljövök ide, és azt mondom, hogy oké,

így is tudok veled találkozni. De hiányzik nekem Kuthumi!

ADAMUS: Igen, hát ő rettenetesen elfoglalt.

SHAUMBRA: Tehát a kérdésem az lenne, hogy hol van

Kuthumi? (nevetés) Hogy egy kicsit megnevettessen!

ADAMUS: (nevetve) Elárulok neked valamit a drága

Kuthumiról! Ő inkább személyesen, egyénileg dolgozik
veletek, együttérzően. De nem jön ide túl gyakran, mert
nos, nem elég nyers, őszinte. Nem elég kemény! Időnként
itt is megjelenik, csak hogy együttérző és szeretetteljes
legyen. És most azt az időszakot éljük éppen, amikor
keresztül lépünk a makyo-n, a szemeten, a szaron, ezeken a
mentális dolgokon, amik leblokkolnak benneteket, és
szembenézünk azzal, amin éppen keresztül mentek, és
megadjuk az eszközöket a folyamat megkönnyítésére.
Abszolút.

De átadom neki az üdvözletedet!

SHAUMBRA 1: Oké. Köszönöm.

ADAMUS: Köszönöm. Még két gyors kérdés jöhet.

De álljunk csak meg itt egy pillanatra! Csináljuk csak meg

azt, amiről az előbb beszéltünk! Lépjetek ki a mentálisból,
és engedjétek meg, hogy azok a kreatív energiák
bejöhessenek! Nagyszerű, remek dolgok jönnek fel belőletek
most, azok a problémák, amikkel mostanában kínlódtatok,
amikről itt beszélgettünk. És most ezekre alkalmazzuk ezt
stressz, mentális energia nélkül.

(szünet)

Csak a kreatív áramlat, ami a gnoszt.

(szünet)

Jó. Következő kérdés.

SHAUMBRA 2: (nő) Szia Adamus! Szeretnék visszamenni…

ADAMUS: Légy szíves állj fel!

 
SHAUMBRA 2: Szeretnék visszatérni a hangra, mert úgy
érzem, hogy olyan sok minden van bennem, de mégsem
tudom magam kifejezni, kifejezésre juttatni.

ADAMUS: Akkor most mindenki csukja be a szemét! Akkor

most, állj csak fel! Még nem végeztünk! Akkor most kérlek
vidd oda neki a mikrofont! Mi is a probléma?

SHAUMBRA 2: Meg akarom osztani azt a sok mindent, ami

ott van bennem, de úgy érzem, hogy senkit sem érdekel az,
ami bennem van.

ADAMUS: Oké. Akkor itt állj is meg!

És anélkül, hogy a szavakon gondolkoznátok, mondjátok

meg nekem, hogy milyen energia volt a hangjában? (a
közönség válasza: félénk, szégyenlős) Félénk! Félénk! Fél
saját magától! Sajnálom, hogy rád került a sor.

SHAUMBRA 2: Nem….én….én őszinte vagyok.

ADAMUS: Fél saját magától. Nincs benne semmi

elkötelezettség! Ez a szél aztán meg sem mozdít egy
vitorlást! Nincs benne semmi! Sokkal több a kérdés a
szavakban, mint az állítás! És ha igyelmen kívül hagyom
azt, hogy mit is mondott, akkor alapvetően energiában a
következőt mondta: -„Nem tudom mit is kellene tennem.
Nem tudom hova kellene mennem, és mit kellene tennem.”
– És nagyon sokan ugyanilyenek vagytok.

Akkor most mondj nekem valamit – a többiek pedig csukják

be a szemü-

ket – mondj nekem valamit!

ADAMUS: Amikor arról beszélünk, hogy mit kellene tennünk,

akkor ez olyan, mintha semmit sem kellene tennünk. Csak
azt, amit teszünk, amit helyesnek érzünk, és szeretni érte
magunkat.

ADAMUS: Jó. És te ezt elhiszed?

SHAUMBRA 2: -Igen.

ADAMUS: Jó. Jó. És mi adna neked örömet?

SHAUMBRA 2: Úgy érted mi ad örömet?

ADAMUS: Mit jelent számodra az öröm?

SHAUMBRA 2: Hát nem is tudom, hogy erre hogyan is

válaszoljak. Úgy értem az ad nekem örömet, és azért akarok
itt lenni, mert szeretem a Földet.
ADAMUS: Igen.

SHAUMBRA 2: És mindazt, amivel rendelkezem, szeretném

megosztani másokkal.

ADAMUS: Nem! Nem!

SHAUMBRA: Nem?

ADAMUS: Nem! Nem! Nem! (Adamus kuncog) És most nem

csak hozzád beszélek, hanem mindannyiótokhoz. Kérlek
benneteket, lépjetek már túl ezen a makyon! Kérlek titeket!
Tényleg nagyon nehéz lesz ez az egész megvilágosodás
dolog, amennyiben azt mondod, hogy azért teszed, mert
meg akarod ezt osztani másokkal! Ez nem működik!
Sajnálom!

SHAUMBRA 2: Oké, nos, akkor ez azért van, mert én….

ADAMUS: Ezt majd később tesszük meg! A megvilágosodás

után majd visszatérünk erre a másokkal való megosztás
témakörére!

SHAUMBRA 2: Ez azért van, mert nem akarom azt érezni,

hogy egyedül vagyok?

ADAMUS: Nem tudom.

SHAUMBRA 2: Nos, úgy értem ez egy oké válasz lenne?

(vihorászik) Mivel az első nem jött be.

ADAMUS: Ez programozottság. Régi programozottság. Mivel

képtelen vagy ezt saját magadért megtenni, akkor így azért
kell megtenned, hogy megoszt-hasd azt másokkal! Felejtsd
el!

SHAUMBRA 2: Rendben.
ADAMUS: A Harmadik Körben nincs megosztás.

SHAUMBRA 2: Akkor visszatérek oda, hogy semmit sem kell

tennem. (nevetés) Semmit sem kell tennem. Nem kell
megosztanom.

ADAMUS: És ez önzően hangzik. Tehát akkor mi ad neked

örömet?

SHAUMBRA 2: Tessék?

ADAMUS: Mi ad neked örömet?

 
SHAUMBRA 2: Kimenni és megtenni dolgokat.

ADAMUS: Jó.

SHAUMBRA 2: És szeretni azt.

ADAMUS: Nagyszerű.

SHAUMBRA 2: És ez egy szenvedélyem.

ADAMUS: Jó. Jó. Jó. És megtalálni a hangodat, mert mindenki

hallotta, hogy félénk-ség van benne. Igen. És hagyod, hogy
más dolgok hatást gyakoroljanak rád, meg-fordítsanak, és
távol tartsanak attól, amit igazán meg akarsz tenni.

SHAUMBRA 2. Oké.

ADAMUS: Igen. És minden alkalommal, amikor valaki feláll,

az tényleg mindannyiótok nevében szól. Még mindig ott van
bennetek a félénkség. Megér-demlitek ti ezt a
felemelkedést? Egyáltalán elfogadhatjátok mindezt a sok
beérkező

energiát? Mi van akkor, ha ezzel tényleg megfosztotok

valaki mást ezektől az energiáktól? (nevetés) Pontosan.
Pontosan.

SHAUMBRA 2: Akkor úgy érzem, hogy másokkal kell

megerősíttetnem vagy vissza-igazoltatnom a megosztás
során a saját érzéseimet? Van ez a szükségletem?

ADAMUS: Szerintem igazából nem tudod egyértelműen és

tisztán, hogy mit is akarsz, hogy őszinte legyek. De ma az
őszinteségre szavaztatok.

SHAUMBRA 2: Igen. Az őszinteségre.

ADAMUS: Szerintem nem látsz teljesen tisztán.

SHAUMBRA 2: Oké.

ADAMUS: Homályos, ködös a látásod.

SHAUMBRA 2: Oké.

ADAMUS: Ez rendben van. De a tisztánlátás eredményeket

hoz magával.

SHAUMBRA 2: Oké.

ADAMUS: Ezt fel kellene írnunk a táblára. A tisztaság, a

tisztánlátás eredményeket hoz magával.

 
LINDA: Igen Uram!

ADAMUS: Jó. És akkor jöhet az utolsó kérdés – vagy kettő.

Igen?

ANISHA: Ugyanez a problémám. Szerintem félek saját

magamtól.

ADAMUS: Ó, abszolút.

ANISHA: És tudod, van egy rakás problémám, amit te

makyo-nak nevezel, és akkor legyél most velem őszinte!
Úgy értem…

ADAMUS: (nevetve) Ők akarják ezt!

ANISHA: Nem, komolyan! Talán szükségem van rá.

Szükségem van egy ébresztőre, mert el vagyok tévedve.

ADAMUS: Igen.

ANISHA: Azt hiszem, hogy értem, de akkor meg megint

hátralépek két lépést.

ADAMUS: Igen. Miért?

ANISHA: Mert úgy érzem, hogy nem érdemlem meg.

ADAMUS: Igen. Nem kellett ide az én őszinteségem. Elég

őszinte voltál te önmagaddal! (nevetés) De miért – segíts
nekem ezt megérteni – miért ne érdemelnéd meg? Rossz
kislány vagy?

ANISHA: Időnként.

ADAMUS: Időnként. Igen….igen, az voltál. (Adamus és a

közönség nevet) De csak azért, mert talán mások azt
mondták neked, hogy nem érdemled meg! Talán ezek
tömegtudati és egyéb minták, amik azt mondják: -„nem jár
neked, nem kaphatod meg mások előtt, elsőként”

ANISHA: Igen. Helyes.

ADAMUS: Tehát erről van szó, és arról is, hogy tudod, mi fog
történni, ha kinyitod azt az ajtót? Mi fog akkor igazából
történni? Nos, akkor most mihez kezdesz ezzel?

ANISHA: Nem tudom.

ADAMUS: Á, pontosan! És akkor pontosan ezt fogod kapni –

hogy „nem tudom” – és ahogy mondod is, akkor meg
tévelyegsz és össze vagy zavarodva. Abszolút. De ha nem
érzed magad érdemesnek valamire, akkor mit teszel?
ANISHA: Jelenleg azon dolgozom, hogy szeressem magam,
és elfogadjam azt, Aki Vagyok.

ADAMUS: (Adamus köhög és belehány a poharába) Még

szerencse, hogy az ital még nem volt Cauldre szájában.
Mert akkor az egész Edithre spriccelt volna! Igen, ez egy
csodálatos makyo! (nevetés) És ezt te is tudod. Én is tudom.
Mindannyian tudjuk. Olyan ez, mint egy szellentés a liftben
(nevetés) Tudod, hogy megtörtént.

Mégis mindenki úgy tesz, mintha az nem lenne ott. Pedig ott
van! Ez makyo!

Először is nem dolgozol önmagad szeretetén. Vagy szereted

magad, vagy nem. Egyszerűen csak szereted magad.
Megadod magadnak azt a szeretetet.

Másodsorban pedig, - ó, ez egy hosszú történet – mások

belőled táplálkoznak, és ettől te értéktelennek érzed magad.
Egyszerűen csak mondj erre nemet! –„Elég volt. Nem, én ezt
többé már nem tűröm el! Az leszek, aki választásom szerint
lenni akarok!” –Ez ennyire egyszerű. Hadd halljam a
hangodat!

ANISHA: (szünetet tart, majd suttogni kezd) Nem tudom

megtenni.

ADAMUS: (suttogva) Gondoltam! Igen! Igen!

Vagy mégis meg tudod tenni?

ANISHA: Meg tudom tenni.

ADAMUS: Oké, jó. Akkor foglald parancsba!

ANISHA: Igen.
ADAMUS: Igen. Jó. Bármit….csak mutasd meg nekünk a
hangodat!

ANISHA: De mit mondjak?

EDITH: Mondd azt, hogy Vagyok, Aki Vagyok!

ADAMUS: Vagyok, Aki Vagyok! Igen. Ez jó volt, köszönöm

Edith!

ANISHA: Vagyok, Aki Vagyok. (Adamus lefelé fordított

hüvelykujjat mutat, a kö-

zönség pedig egyetért) Oké. Vagyok, Aki Vagyok. (egy kicsit

hangosabban mondja) Nem?

ADAMUS: És mikrofon nélkül kérném!

ANISHA: Oké. Ez nehéz.

 
ADAMUS: (nevetve) Nem igazán.

(szünetet tart, valaki azt mondja neki, hogy: - Lélegezz a

hasadon keresztül) Igen, lélegezz! Képzeld azt, hogy
Aandrah ott áll melletted!

(megint szünet)

ANISHA: Vagyok, Aki Vagyok. (elhadarta) Nem?

ADAMUS: Nem. És tudod – és ezt most megint példaként

használom – te gondolkozol a dolgokról. Aggódsz a dolgok
miatt. Eltöprengsz a dolgokon. De itt az ideje, hogy elkezdj
parancsolni azoknak az energiáknak! Vagyok, Aki Vagyok –
ez egy olyan állítás, amiben kijelented magadnak, hogy
értékes vagy, hogy megérdemled, hogy jelen vagy, és hogy
készen állsz az életre. De ezzel a hanggal, ami eddig volt,
nem fogod erről meggyőzni erről magadat, másokat pedig
még kevésbé sem. Te-hát?

(szünet)

ANISHA: Értékes vagyok, megérdemlem, és Vagyok, Aki

Vagyok. Nem?

ADAMUS: Nem. Nem. Sajnálom. Ez egy elszántság, egy

elkötelezettség, egy eltö-

kéltség. (Anisha le akar ülni) Ó, na nem szabadulsz innen

ilyen könnyen! (nevetés) Vagyok, Aki Vagyok. (nagy
meggyőződéssel, magabiztossággal mondta) Látod?
Vagyok, Aki Vagyok. És emellett elkötelezem magam.
Vagyok, Aki Vagyok.

És igen, ehhez néha kell, hogy feljöjjön az a gyűlölet, az a

harag. Mert mindazok a hangok, amiket más emberek
mondtak nektek arról, hogy: -„Nem érdemled meg.
Neked ilyennek, meg olyannak kell lenned” – Még az
aspektusaid is előjönnek, és ilyeneket mondogatnak neked:
- „Még nem állsz készen. Még nem állsz készen a
felemelkedésre. Nem állsz készen a megvilágosodásra.”

Neked még hosszú utat kell bejárnod odáig. Te még csak

egy kislány vagy, aki ezen dolgozgatsz. Tehát…

ANISHA: NEM!

ADAMUS: Á, látod? Á! ÁÁÁÁ! Ez egy nagyon jó nem volt.

És ezt most ismételten mindannyiótoknak mondom, hogy

ebben a hónapban dol-gozzatok a hangotokkal! Tudom,
hogy sokat beszélek a hangról, de az a te energi-

ád. Ez a te energetikai aláírásod. Halld meg magad! Honnan

jön a hangod? Innen fentről? Félelem van benne? És igen, a
következő Shoudban Aandrah talán majd
elmeséli nekünk az ő saját történetét a haragról, a saját
hangja megtalálásáról.

És most, amikor ezt a hangot használja, ami még most is

keresztül megy a maga fejlődésein és megnyílásain, akkor
ez tiszta. Tényleg tiszta. Itt az ideje, hogy tiszta legyél
önmagaddal.

És akkor most erre vegyünk egy mély lélegzetet!

És térjünk vissza ebbe a csodálatos, áramló kreatív

energiába! Ami új lehetősége-ket és új potenciálokat nyit
meg!

(szünet)

Ez az energia hullám május 10-én érkezik be ide, és

körülbelül egy hétig fog tartani. Mihez fogtok vele kezdeni?
Hagyod majd, hogy átsöpörjön rajtad?

SART: Nevetek rajta.

ADAMUS: Nevetni fogsz rajta. Azt fogod neki mondani, hogy

igen, szolgálj engem.

Igen. Igen.

EDITH: Hasznosítani fogjuk.

ADAMUS: Igen. Akkor most erre vegyünk egy mély

lélegzetet! Ez stimulálni fogja az elmét és a testet is, és
potenciálisan, ha behozod azokat az energiákat, akkor azok
megújítják a testet, mert amennyiben maradni fogsz, akkor
szükséged lesz egy jó egészségben lévő testre. Amennyiben
maradni akarsz, akkor egy éles elmére lesz szükséged.
Amennyiben itt fogsz maradni, akkor a következő létidődbe
erősen, szuverénen, energiával telten, bőségben – abszolút
– és örömtelien akarsz belépni.

Vegyünk egy mély lélegzetet!

És bármikor, amikor csak rátok tör bárminemű kétség, akkor

folyamodjatok a már ismert, híres szavakhoz! Olyankor
veszel egy mély lélegzetet, és azt mondod: -Minden jól van
a teremtés egészében!

Megtiszteltetés volt számomra, hogy itt lehettem veletek.

Vagyok, Aki Vagyok – Vagyok, Aki Vagyok! – Adamus, a ti

szolgálatotokra. Köszö-

nöm!

(Fordította: Telegdi Ildikó – telegdi.ildiko66@gmail.com)

Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná
anyagilag is a Shoudok

fordításainak munkáját, az alábbi bankszámlaszámon

megteheti:
Telegdi Ildikó OTP BANK Rt. 11773339-00984762

Minden eddigi és ezt követő felajánlást előre is

szívből köszönök:

Telegdi Ildikó

A Bíbor Kör Anyagok Tóbiással, Adamus Saint-

Germainnel és Kuthumi Lal Singh-gel ingyenesen ke-
rülnek felajánlásra 1999 óta.

A Bíbor Kör emberi angyalok globális hálózata, akiket

Shaumbrának neveznek, és akik elsők között mennek
át az Új Energiába. Ahogy megtapasztalják a
felemelkedés örömeit és kihívásait, Szabványok-ká
válnak mindazon emberek számára, akik a saját belső
Istenük felfedezésének utazását járják.

A Bíbor Kör havonta találkozik Deverben,

Coloradoban, ahol is Adamus a legfrissebb
információkat osztja meg Geoffrey Hoppe által. Ezek
a Bíbor Kör összejövetelek nyilvánosak, publikusak,
ahová mindenkit szeretettel várunk.

Amennyiben most ezt olvasva érzel egyfajta

igazságot és kapcsolódást, akkor te tényleg
Shaumbra vagy. Tanító és Vezettetést nyújtó vagy az
emberek és az angyalok számára egyaránt. Engedd
meg, hogy az isteniséged magva virágba boruljon
benned ebben a pillanatban, és ez tartson örökké.
Soha nem vagy egyedül, mert van egy családod a
világban, és angyalok vesznek körül a körülötted
létező
birodalmakban.
Szabadon terjesztheted ezt a szöveget nem-
kereskedelmi alapon, térítésmentesen. Arra kérünk,
hogy az információt a maga teljességében add közre,
beleértve ezt a lábjegyzetet is! Minden más
felhasználás esetén írásos jóváhagyásra van szükség
Geoffrey Hoppe-tól, Golden, Colorado.

A kontakt oldal: www.crimsoncircle.com © Minden jog

Fenntartva 2010 Geoffrey Hoppe, Golden, CO 80403
10. Shoud

„A fejlôdés vége”

Elhangzott a Bíbor Körben 2012. június 2-án – Adamus

közreműködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásában A
Szuverén Birodalom Adamusa Vagyok.

Ki merjem nyitni Cauldre szemét? (nevetés) (Sart azt

mondja: -Igen, biztonságos) Biztonságos látni ezeket a
bámulatos embereket, angyalokat, nagyszerű lényeket, akik
időnként elfeledkeznek a valódi kilétükről. Nagyszerű
létezők ők, akiket néhanap beránt a szenvedés és a hiány
megszokása, de ettől függetlenül mindig nagyszerű létezők!

Korábban ezt az Új Spirituális Energia Osztálytermének

hívtuk. De most egy mély levegővétellel változtassuk ezt
meg! Mostantól drága Shaumbra, legyen a neve az Élő
Felemelkedés Osztályterme! Hiszen pontosan erről szól itt
ez az egész!

Ez az Élő Felemelkedés Osztályterme. Hm.

Na igen. A mai öltözékem erre….egy kicsit más…ó, előbb a

köpenyemet kérném! (David felsegíti Adamusra az
öltözékét, ami egy köpönyeg és egy kalap, amire a közönség
elismeréssel reagál) Köszönöm. Ezt itt elől meg kell kötni.
(nevetés) Nagyszerűen fest! Szinte már-már vámpíros!

EDITH: Vissza Drakulához! (David megköti elől a köpenyt)

ADAMUS: Á, köszönöm!

DAVID: És most következik a kalapja, uram! (egy széles

karimájú, tollas kalapot akar feladni Adamusra)

DAVID: Na nem, nekem a te fejfedőd kell! (nevetés) Az, ami

a fejeden van! (rámutat David bíborszínű svájcisapkájára)
Ezt a tollasat ide ne add nekem, nekem a tiéd kell! (David
eleget tesz a kérésnek, a közönség pedig elismeréssel
reagál) Az üzenet közvetítőmnek óriási feje van!

DAVID: Az van neki.

ADAMUS: Ó, Igen! És most jöhetnek a fotók! Veled hölgyem,

ha megkér-hetlek!

LINDA: Mit keresek én itt? (valaki egy 17-ik századi lila

parókát adott rá) ADAMUS: A fotók kedvéért. (nevetés és
taps, ahogy együtt pózolnak a fotók kedvéért) Köszönöm!

 
 

Üdvözöllek benneteket az Élő Felemelkedés

Osztálytermében! (nevet közben) Azoknak mondanám, akik
most csatlakoztatok hozzánk első ízben, hogy igen, mi itt
egy kicsiként másképpen tesszük a dolgokat. Nevetünk,
jelmezekbe öltözünk, énekelünk, színészkedünk, kivételesek
vagyunk, vadak és őrültek vagyunk, és visz-szatérünk!

A múlt hónapban volt itt egy kis mókázás.

LINDA: Sajnálom, de ez itt nem áll rajtad tökéletesen, hadd

igazítsam meg!

ADAMUS: Köszönöm.

LINDA: Te Jó Ég! David, David, David. (Linda megigazítja a

köpönyeget) ADAMUS: Hm. Le kellett mondania erről a
kalapról!
A múlt hónapban, amennyiben felidézitek ezt magatokban,
valaki, akit Sarduciusnak hívnak, (nagy nevetés, amiért
Sart-ot ezen a néven emlegeti) – ez a Sarducius
mindannyiótokat hipnotizált a tudtotok nélkül. Arra vett rá
titeket, hogy szentségtörően öltözzetek fel! (nevetés, ahogy
Adamus a múlt havi neki szánt pólós tréfára hivatkozik)

SART! Ja!

ADAMUS: Abban segédkezett, hogy a kamera előtt állva az

egész világ lássa, hogy mocskos szavakat viseltek a
melleteken! (nevetés) Ezért ebben a hónapban egy
különleges bizonyítvánnyal jutalmazzuk meg, ami az egyik
szülőföldem, Erdély ízvilágát is magában hordozza! Továbbá
pedig az úriember cselekedeteit és a humorát is elismerően
érzékelteti! Egy nagyon különleges díjjal jutalmazzuk őt meg
ennek jóvoltából – kérném szépen a díjat Linda!

Köszönöm, és kérlek gyere ide! Ma kissé összekeveri a

metaforákat. Szerzetesnek és vikingnek is öltözött
egyszerre! Egy viking szerzetes! (nevetés, ahogy Adamus
Sart jelmezére utal) Ez meg mi a fene?! Na és persze, ez is
mi a fene?! Akkor hát…
(nevetés)

SART: Nem vagyok biztos benne!

ADAMUS: Akkor hát visszahozva számodra Erdély minden

ízét, és kiváló cselekedeteid elismeréseként…..(hatalmas
nevetés és taps tör ki, mikor Adamus megmutatja a
Bizonyítványt, amin a következő felirat áll: -„Harapj
belém!”) Csak Neked Sarducius! A tiéd.

SART: Köszönöm. (nevetés)

 
ADAMUS: Akkor drága Shaumbra, egy dallal, egy nevetéssel
és egy mosollyal kezdtük el ezt a Shoudot!

Májusi energiák

A múlt hónapban beszéltem arról, hogy május 10-e és 15-e

között nagyon erős energiák érkeztek be a Földre. Ezek
kozmikus, Földi és Szellemi energiák. Továbbá
mindenhonnan beáramló energiák a Földközeli
Birodalmakból. Most arra kérném Lindát, hogy a mikrofont
vigye oda a közönséghez, és kérdezzen meg benneteket
arról – az önként jelentkezőket, akiket majd Linda fog
kiválasztani – tehát, hogy kérdezze meg tőletek, hogy a.)
éreztétek-e ezeket az energiákat, és b,) ha igen, akkor mit
éreztetek? Kezdjük ezzel!

Drága Edith, drága Edith, mondd, hogy állsz a bőségeddel?

EDITH: Nagyszerűen drága Adamus!

ADAMUS: Köszönöm. Élni akarsz?

EDITH: Igen!

ADAMUS: Akkor jó!

 
EDITH: Itt vagyok, nem igaz?

ADAMUS: Akkor bőségben fogsz élni. Abszolút!

EDITH: Eddig is itt voltam. A jövő hónapban töltöm be a 74.

életévemet. Hagyj bé-

kén! Itt vagyok! (a közönség tapsol)

ADAMUS: És hogy érezted ezeket az energiákat?

EDITH: Volt egy-két vad álmom.

ADAMUS: Ennyi történt?

EDITH: Igen. És utána pedig tékozlóvá váltam, és

megvettem az új könyvedet. (nevetés) ADAMUS: És
kiizettették veled a könyvet?

EDITH: Ó, csak vicceltem.

ADAMUS: Kiizettették veled azt a könyvet, amiben oly sok

energiád benne van?

Tessék, a tiéd. (Odaajándékozza neki az új könyve egy

példányát, Éld meg az Isteniséged!) - Na igen! Én ezt
könnyedén megtehetem! (nevetés) EDITH: Nahát,
köszönöm!

ADAMUS: Á, Merci! Jó. Tehát vad, fura álmok, és váratlan

bőség ajándékok érkeznek látszólag a semmiből.

EDITH: Így van.

ADAMUS: Igen, és még mi történt?

EDITH: Hmmm, nem is tudom….

ADAMUS: Én is benne voltam az álmaidban?

EDITH: ….jó hónapom volt. Sok…

ADAMUS: Szerepeltem az álmaidban?

EDITH: Sok olyan dolgot tettem, ami pénzt hozott az

életembe. Nem. Lássuk csak…

ADAMUS: Nem?!

EDITH: Hm?
ADAMUS: Szerepeltem az álmaidban?

EDITH: Ó, igen, tangóztunk.

ADAMUS: Ez jó. Jó. És még?

EDITH: Ez hazugság volt. (nevetés)

ADAMUS: Majdnem 74 éves, és annyira virgonc!

EDITH: Azt akarod, hogy megüsselek? Ne használd a

„virgonc” szót!

ADAMUS: Virgonc. Életteli. Életerős!

EDITH: Köszönöm.

ADAMUS: És bőségben élő. Jó. Jó. És mi a helyzet az

álmokkal?

EDITH: Ó, azok egyszerűen csak furcsák voltak, és végre

elkezdtem emlékezni rá-

juk, amire eddig sosem voltam képes.

ADAMUS: Hát nem furcsa minden álom?

EDITH: De igen.

ADAMUS: Igen Jó. Köszönöm. Köszönöm.

EDITH: Szívesen.

ADAMUS: Következő! Múlt havi energiák. Mit éreztél?

MARY SUE: Talán szükségem van egy kis segítségre, mert

nem vagyok biztos benne, hogy bármi szokatlant is éreztem
volna.
ADAMUS: Jó, jó. Rendben.

Menjünk tovább!

PAUL: Aha. Hogy mit éreztem? Azt, hogy ez nagyon intenzív

és rendkívül gyors.

ADAMUS: Igen.

PAUL: Az álmok a szokásosnál is őrültebbek. És benne voltál

az összes buggyant-ban! Igen. Igen.
ADAMUS: Edith szerepelt az álmaidban? (nevetés)
PAUL: Tudod, újraéltük a „könnyebben akarod?” vagy
„őrülten” dolgot a múlt hó-

napról!

ADAMUS: Igen. Jó.

PAUL: Igen. És ez a választás minden…

ADAMUS: Életteli és intenzív volt?

PAUL: Életteli és intenzív. Örültem, hogy valahogy

túljutottam a heten.

ADAMUS: Jó.

PAUL: Igen.

ADAMUS: Nagyszerű.

PAUL. Habár ez még most is folyik nálam egy másik

verzióban.

ADAMUS: Á!

PAUL: Igen.

ADAMUS: Igen.

PAUL: Igen.

ADAMUS: Jó! Jöhet a következő Linda! Intenzív energiák.

TIFFANY: Annyira örülök, hogy június van.

ADAMUS: (nevetve) Igen!

TIFFANY: Adamus, valamiért nagyon sokat beszélek veled,
amikor a fürdőszobában vagyok. Nem tudom miért van ez
így. Akkor szokott ilyen lenni, amikor a zuhany alatt állok,
vagy a fürdőszobát használom.

ADAMUS: Be szoktam csukni a szemem.

TIFFANY: És nem tudom, hogy te ezt észreveszed-e, de

olyankor mindig nevetek.

Valahogy így: - „Ja, már megint Adamusszal beszélek. Itt

vagyok a fürdőszobá-

ban…”

ADAMUS: Na akkor, miért is van az, hogy oly sokatokkal a

WC-n, és a zuhany alatt beszélek? (valaki azt mondja: A víz
miatt)
TIFFANY: A víz miatt?

ADAMUS: A víz miatt is. És még miért?

TIFFANNY: A meztelenség miatt? (nevetés) ADAMUS:

Asszonyom, mindig rajtam van a köpenyem. (nevetés,
ahogy Adamus beburkolja magát a köpenyébe)

TIFFANY: (nevetve) Nem mindig! Nem mindig! (még

nagyobb nevetés) ADAMUS: És?

TIFFANY: Nagyon király álmaim vannak!

ADAMUS: Nem, térjünk csak vissza a fürdőszobára!

TIFFANY: Ó, térjünk vissza a fürdőszobára? Nos, ….

ADAMUS: És erre Linda tudja a választ, mert neki és

Cauldre-nek ezzel folyton szembe kell néznie. Mi a helyzet a
fürdőszobával?

LINDA: Mi van vele?

ADAMUS: Az egy csendes hely.

TIFFANY: Á, ott csend van.

ADAMUS: Ott csend van! Hányan viszitek magatokkal a

mobil telefonjaitokat a für-dőszobába? Ne válaszoljatok,
nem akarom tudni a választ! (Adamus nevet) Általá-

ban testi funkciók elvégzéséért jártok oda, és olyankor

csend van.

LINDA: Geoff-nek és nekem folyton emlékeztetnünk kell

egymást arra, hogy a für-dőszobában ne beszéljünk!
ADAMUS: Valóban. A fürdőszobában ne élj üzleti életet!
Vagyis csak a saját szemé-

lyes ügyeiddel foglalkozz a fürdőszobában! Tehát ez egy

csendes időszak. Vannak olyan időszakok, amikről mi, a
Felemelkedett Mesterek, az angyali létezők, tudjuk, hogy ez
az az időszak, amikor besurranhatunk, hogy beszélni
tudjunk veletek. Az autóvezetés is egy remek alkalom erre,
de rájöttünk, hogy ez az időszak jelentősen megnöveli a
balesetek számát, még az sms-ezésnél is jobban!

A fürdőszoba azért kiváló alkalom a beszélgetésre, mert

olyankor el vagytok lazul-va. A zuhany alatt csendben
vagytok – olyankor vízben áztatjátok magatokat. Vagy az is
a ritka alkalmak egyike, amikor sminkelitek magatokat, vagy
amikor éppen öltözködtök. Éjjelente, lefekvéskor nehezebb
elérni titeket. Hogy miért? Azért, mert
minden miatt aggodalmaskodtok. Ez az, amikor az elme
csevegni kezd…..ilyenkor kezdi csak rá igazán az elme
csevely! Az elme csevely magának tartja fent, magá-

nak foglalja le ezt az időszakot nálad! (Adamus nevet)

Persze az álmaitokban is beszélünk veletek, de arra meg
nem szoktatok emlékezni, és ez nagyon frusztráló nekünk.
Esetenként előfordul, hogy evés közben is beszél-getni
tudunk veletek, de evés közben általában más dolgokkal
foglaljátok el magatokat. Fel tudjátok ezt fogni? TV-t néztek,
interneteztek, email-eztek, rengeteg sok dolgot tesztek evés
közben. Régebben az étkezéseitek alatt is el tudtunk jönni
hozzátok, de manapság ez már nem jellemző!

Szóval a „WC időszak” egy népszerű kifejezés az angyali

birodalmakban! „Látod, WC-n vannak! Most rohanjunk le és
folytassunk egy szent csevegést vele!” (nevetés) Jó. Igen.

TIFFANY: Igen, köszönöm.

ADAMUS: Tehát, sajnálom! Mit tapasztaltál?

TIFFANY: Nagyon király álmaim vannak, mert álmomban

rájövök a dolgokra.

ADAMUS: Igen.

TIFFANY: És amikor meg felébredek, fogalmam sincs, hogy

mire is jöttem rá, de a dolgok mégis megváltoznak az
életemben. Ezért ez egy nagyszerű időszak! Esetenként az
is előfordul, hogy azt kell, hogy mondjam este, mikor
lefekszem, hogy: Ami sok az sok! Ma éjjel pihenésre van
szüksége a testemnek!

ADAMUS: Igen.
TIFFANY: De én…múlt hónapban nem voltam itt
személyesen, és mindannyian olyan nagyon hiányoztatok
nekem! Hiányoztatok! De a számítógépemen keresztül
nézte-lek benneteket, és ez az egész „menjek vagy
maradjak?” nagy hatással volt rám.

Olyan volt, mint: - „Na várjunk csak egy percet! Nem

megmondam már, hogy maradok?” -És aztán rádöbbentem,
hogy mostanában bizony nem nagyon mondtam ilyet.

ADAMUS: Mostanában nem nagyon.

TIFFANY: Olyan ez, mintha folyton…olyan ez, mint a

lélegzetvétel. Most már azt szoktam csinálni, hogy: - Ó,
magamba lélegeztem….”

ADAMUS: Igen.

TIFFANY: „….hogy igen, itt maradok. És ezt újra belélegzem.

Oké, igen, maradok.” –
Minden egyes pillanatban.

ADAMUS: Könnyű ezt rávágni, még alkalmanként is, amikor

neked szegezik a kér-dést, hogy: - Tényleg itt akarsz lenni?”
– Erre nagyon könnyű azt felelni, hogy: „Hát persze!” – de
ebben nincs igazi meggyőződés, elszántság és
elkötelezettség. És akkor az vissza fog térni. A kérdés vissza
fog csapni az arcodba általam, valaki más által, hogy….

TIFFANY: Amikor éppen a WC-n ülök.

ADAMUS…..tényleg itt akarsz lenni – a WC-n – hogy tényleg

itt akarsz lenni a WC-n? Igen. Jó. Köszönöm.

Következő. A múlt havi energiák.

SUSAN: Azt kell, hogy mondjam, hogy nekem ez nem volt

annyira intenzív, mint amilyenre számítottam. Ahogy
beállítottad ezt az elvárást, az szerintem egy kissé
megváltoztatta a tapasztalást.

ADAMUS: És mi lett volna akkor, ha egy szót sem szóltam

volna erről az egészről, mert úgy döntöttem volna, hogy
titokban fogom ezt tartani?

SUSAN: Na igen, szerintem mindenképpen megtapasztaltuk

volna akkor is, de így, hogy volt egy elvárásunk arról, hogy
kezelnünk kell ezeket az átalakulást magukkal hozó
energiákat….tudod, így tudtuk, hogy ez lesz, ezért
szerintem sok ember, akik-nek beszéltem erről, tudtak róla,
várták ezt, és tudod, ez tényleg megváltoztatta a
tapasztalásunkat. De lényegében az egész hónap intenzív
volt.

ADAMUS: Igen. Intenzív.

SUSAN: És nem csak az a 10 nap volt intenzív, és
határozottan sok szélsőségre bukkantam az isteniségem és
az emberi részem között.

ADAMUS: Á!

SUSAN: Én ezt így fogalmaznám.

ADAMUS: Sok szélsőség. Jó, nagyszerű. Még kérnék egy pár

válaszolót!

JULIE: Sok tisztánlátás, és sok Igen történt velem.

ADAMUS: Igen. Megtennéd, hogy felállsz?

JULIE: Persze. Tehát egyértelműen sok tisztánlátás. Csak

emlékeztem, és csak Bumm! Bumm! Bumm! Nagyon, de
nagyon gyorsan jöttek ezek a felismerések egymás után!
ADAMUS: Nagyon gyorsan.

JULIE: Igen, nagyon gyorsan, és sokkal könnyebben.

ADAMUS: Rendben. És mi a helyzet a testeddel – a izikai

testeddel?

JULIE: Olyan, mintha tonnák nyomnák. DNS változások

zajlanak.

ADAMUS: Igen…

JULIE: Gerinc növekedés, nyújtás.

ADAMUS: Igen!!!!!!!

JULIE: A gerincem olyan volt, hogy hú!

ADAMUS: Igen.

JULIE: Azok a dolgok, amiket tenni szoktam – a jóga, a

lovaglás – most mindegyik olyan furcsa volt.

ADAMUS: Igen.

JULIE: Ezért nagyon vigyáztam a testemre, kíméltem. Sokat

lélegeztem, sokat it-tam.

ADAMUS: Sok a változás.

JULIE: Játszottam mindazzal az eszközzel, amivel a múlt

során is játszottam, csak a móka kedvéért, hogy
emlékeztessem magam arra, hogy hogyan lélegezzek,
hogyan legyek megengedő, és hogy csak legyek.

ADAMUS. Igen. Jó.

JULIE: Olyan jó…

ADAMUS: És fűznék ehhez egy megjegyzést, mert a
legtöbben észrevettétek, hogy a régi eszközök már nem
igazán működnek, mert mindazok a dolgok, amik a múltban
nagyon jól működtek számotokra, azok hirtelen már nem
működnek az életetekben. És valószínűleg már soha nem is
fognak működni. Az alapok mindig ott lesznek. A légzés, a
légzés és a légzés az ott lesz és működni is fog. De a többi
eszközötök, nos azok nagy része rettenetesen mentális volt,
vagy pedig már nagyon öreg és idejétmúlt. És nagyon
nyugtalanító tud lenni, amikor a régi bevált dolgok, amikkel
eddig rendelkeztél, a megmentést nyújtó tuti praktikák – a
szó szoros értelmében véve és átvitt értelemben is – többé
már egyszerűen nem működnek.
A gyógyszerek sem fejtik már ki azt a hatást, mint amit
eddig kifejtettek. Ahogy a gyógynövények és a többi
kiegészítők sem működnek már.

JULIE: És úgy érzem, hogy tudatosan játszhatok velük.

ADAMUS: Igen.

JULIE: És használhatom azt a lenyomatot, emléket….

ADAMUS: Abszolút.

JULIE: Úgy, hogy egyszerűen csak belélegzem azokat. Ez

már inkább egyfajta já-

téknak hat.

ADAMUS: Igen. Jó.

Kitűnő! Múlt havi energiák.

SCOTT: Néztem a Shoudot….

LINDA: Állj fel! Állj fel!

SCOTT: …..azt hiszem úgy 5-én, és utána pedig….olyan volt,

mintha negatív dolgokat vártam volna ettől a tizedikei
energia beérkezéstől.

ADAMUS: Valóban?

SCOTT: Igen….és pont az ellenkezője történt.

ADAMUS: Á!Á!

SCOTT: Emlékszem, hogy tizedikén épp az ágyamban

feküdtem, és a kreatív ötletek elkezdtek elképesztő
ütemben beáradni. Én meg úgy voltam vele, hogy Hála
Istennek, ez teljesen pozitív! Tehát..

ADAMUS: És hogyan tudod megőrizni ezeket a kreatív

ötleteket? Vagyis gyakran az történik, hogy bejön a kreatív
ötlet, és a következő pillanatban már tova is száll, még
annak ellenére is, hogy azt mondod, hogy erre emlékezni
fogsz. Hogyan maradtál kapcsolatban azokkal az ötletekkel?

SCOTT: Van, amit az Evernote segítségével (ami az egyik

legismertebb jegyzettömb alkalmazás számítógépre,
telefonra, weben- a ford. megj.) – sokkal többet jegyze-
telek, mint valaha is – és vannak olyan ötletek is, amik már
létező dolgokkal kap-csolatosak, tehát azokat nem felejtem
el, mert látom, hogy azok hogyan lehetnek a hasznomra a
későbbiekben. Mert ezt és ezt és ezt is meg tudom tenni.
Tehát ez az
egész pozitív volt számomra.

ADAMUS: Jó.

SCOTT: Volt, hogy alig tudtam elaludni, annyira izgatott

voltam az ötletek kapcsán.

ADAMUS: Igen, abszolút!

SCOTT: És az a dolog, ami tényleg nagyon rezonált bennem

az az volt, amit te mondtál….a legnagyobb változást
számomra ebben a hónapban ez a kreatív-mentá-

lis probléma megoldás jelentette a régi aggodalmakhoz

képest. Az egész olyan volt, hogy csak úgy megjött a
megoldás: -„Ó, ez egy remek megoldás erre a dologra.”

Tehát…

ADAMUS: Igen. Kitűnő!

SCOTT: Igen!

ADAMUS: Kitűnő! Jó. A hullám meglovaglása. A hullám

meglovaglása.

LINDA: Még? (Adamus bólint)

JOSHUA: Nos a múlt hónap számomra főként a haragról, a

türelmetlenségről és a frusztrációról szólt.

ADAMUS: És hogyan? Úgy hangzik, mintha három rokonról

beszélnél! (nevetés) JOSHUA: Frusztrálóak voltak, de egyben
nagyon jók is.

ADAMUS: Igen. Felhozott ez benned egy-két dolgot, amit el

is tudtál engedni?
JOSHUA: Igen.

ADAMUS: Jó. Hogyan kezelted ezeket? Amikor ezek a témák

a felszínre jöttek, mit tettél?

JOSHUA: Felrobbantam.

ADAMUS: Jó! Jó! Jó! Felrobbant. Nem, és ez jó! Valaki másra

robbantál ki?

JOSHUA: Igen.

ADAMUS: Ó, hát ez nem annyira jó, hacsak nem

igyelmeztetted őket jó előre, vagy ha jó sok pénzt adtál
nekik utólag. (nevetés)
LINDA: Te egy eléggé nyugodt ickónak tűnsz. Milyen volt
számodra ez a kirobba-nás?

JOSHUA: Egy kicsit zűrös.

ADAMUS: Igen. Hangban történt?

JOSHUA: Hangban is.

ADAMUS: Jó, jó. Sok őrült gondolat hemzsegett a fejedben

egész hónapban?

JOSHUA: Nem annyira.

ADAMUS: Á! Csak igyelj mi lesz ebben a hónapban!

(nevetés) Jó. Nagyon őszinte.

És ezt nagyra értékelem. Nagyra becsülöm. Jó.

Következő. Milyen volt a hónap? (a válaszadó hölgy mélyet

sóhajt) Ó, oké.

GABRIELA: Nem volt más, mint a többi.

ADAMUS: Nem volt más.

GABRIELA: Nem. Amikor ezt az egészet szóba hoztad, a

legelső gondolatom az volt: -„Ó, ez egy szép kis beültetés.”

ADAMUS: Ühüm.

GABRIELA: Igen. És nem, nem nagyon különbözött a többi

hónaptól.

ADAMUS: És hogy telt a hónap többi része?

GABRIELA: Intenzíven!
ADAMUS: Á! (A hölgy felnevet) Intenzív az intenzív hátán. Jó.
Jó. És hogy érzed most magad izikailag?

GABRIELA: Jól.

ADAMUS: Jó. És mentálisan?

GABRIELA: Egy kicsit fáradtan.

ADAMUS: Fáradtan.

GABRIELA: Igen.
ADAMUS: Igen. Annak is kell lenned.

GABRIELA: Miért?

ADAMUS: Mert ez az intenzitás hatással van a testre, és

egyértelműen hatással van az elmére. Egy másik
környezetben vagy most itt. Egy nagytakarításon, egy felújí-

táson mész most keresztül.

GABRIELA: Igen, ez igaz.

ADAMUS: De ez elfáraszt, kifáraszt téged. És néha a

fáradtság jó dolog. Tudom, hogy az emberek nem szeretnek
fáradtak lenni, de mi az értéke a fáradtságnak?

(valaki bekiabál: -Az, hogy elalszol!) Az, hogy kiszed az

elmédből. Amikor tényleg nagyon fáradt vagy, akkor az
elme nem ügyködik az egyébként szokásos nyom-vonalán.
Amikor fáradt vagy, akkor sokkal inkább az érzéseidben
vagy. Jó. Kérnék még egy párat!

KARI: Nos, azon a vasárnapon a lányom és a barátja pont

átjöttek hozzám, és se-gítettek átrendezni a lakásomat. Már
jó ideje dolgoztam rajta. A barátnőm, Joanie segített nekem,
és folytattuk az ezzel az energiával való munkát.
Átrendeztük a hálószobámat. Megszabadultunk az ágytól.
Betettünk a helyére egy csodálatos el-rejthető ágyat.
Átrendeztük az egészet, és csináltunk belőle egy gyönyörű
otthoni irodát.

ADAMUS: Jó.

KARI: Azért tettük, hogy közösen azon dolgozzunk, tudod,

hogy abban segítsünk az embereknek, hogy tovább éljenek,
hogy egészségesebbek legyenek, hogy boldo-gabbak és
gazdagabbak legyenek. Mert ez a mi célunk. Úgy érzem ez
az én isteni küldetésem.

ADAMUS: Jó. Felejtsd el a célt!

KARI: Igen.

ADAMUS: A célok megszivatnak.

KARI: Igen, ebben egyetértünk.

ADAMUS: Tényleg megszivatnak.

KARI: Nem volt jó a szóhasználat. Egyetértek veled.

Egyetértek.

ADAMUS: Csak tedd szenvedéllyel! Áramolj együtt a

szenvedéllyel!

 
KARI: Igen.

ADAMUS. Igen, abszolút. Jó.

KARI: Csodás.

ADAMUS: Tehát a szó legszorosabb értelmében zajlott a

takarítás, az átrendezés, ami egyben valami belső
történésnek is a jele.

KARI: Igen.

ADAMUS: És most hogy érzed magad?

KARI: Ó, fel vagyok dobva, izgatott vagyok. És itt van ez a

sok energia….

ADAMUS: Fizikai értelemben?

KARI: Igen, izikailag.

ADAMUS: Jó.

KARI: Igen. Nem tudok túl sokat aludni. Csak megyek és

megyek és megyek.

ADAMUS: Á! Á!

KARI: Vagyis eléggé elfáradtam. Ma reggel elaludtam, és

éppen csak, hogy nem késtem el innen. De
attól….nagyszerűen érzem magam. Minden értelemben
nagyszerűen érzem magam.

ADAMUS: Jó. Jó. Még kettőt kérnék!

ADAMUS: Egy kicsit meleg van itt. (leveszi a köpenyét)

JOYCE: Egy kicsit….ó, hogy is mondjam ezt…..vibrálok. Túl
sok mindent csinálok, követem a lányomat és az unokámat,
és így nem jutok el a bevásárlóközpontokba, nem
találkozom túl sok mindenkivel, és a lányom meg folyton
előírja nekem, hogy mit tegyek. (vihorászik) Szóval csak…

ADAMUS: Tehát milyen volt neked ez a hónap? Fárasztó?

Intenzív? Frusztráló?

JOYCE: Intenzív és frusztráló, de aztán, mikor hazamentem,

mindig szundítottam gyorsan egy kicsikét.

ADAMUS: Igen, sajnálom, de…

 
JOYCE: Hazamentem, és gyorsan szundítottam egyet. Nem
bírtam többet.

(vihorászik, ahogy Adamus közelebb jön hozzá, és a

szemébe néz) ADAMUS: Több szellem sugárzik a szemedből.

JOYCE: Több?

ADAMUS: Több élet van a szemedben, abszolút.

JOYCE: Ó, most nagyszerűen érzem magam!

ADAMUS: Igen, jó, jó.

JOYCE: Igen, jól mennek a dolgok.

ADAMUS: Kitűnő! Jó. Még egyet kérnék!

DORIS: Jó itt lenni. Több intenzív hónap áll mögöttem. Mivel

tudtam, hogy mit akarok, tudtam, mi a szenvedélyem, így
nem lassítottam le eléggé ahhoz, hogy le is földeljem azt, és
az elmúlt pár hétben lelassultam, és birtokba vettem, és
olyan tisztánlátáshoz jutottam, amihez foghatóhoz eddig
még soha.

ADAMUS: Kiváló!

DORIS: Igen.

ADAMUS: Kitűnő!

DORIS: Ez egy csodálatos dolog. Intenzív volt, és amikor már

nagyon elfoglalttá váltam volna, akkor egyszerűen csak
lelassítottam, és lélegeztem és fenntartottam az
egyensúlyomat.

ADAMUS: Jó.
DORIS: És fantasztikus tisztánlátásaim vannak.

ADAMUS: Ez jó, mert én nem ültettem belétek semmit

ezekkel a beérkező energiákkal kapcsolatosan. Ezek nagyon
is valóságosak. Mindenkit értesíteni akartam erről előre,
még az érkezésük előtt, hogy tudjatok arról, hogy ezek ide
be fognak érkezni. De a tisztánlátást az beültettem, igen.

DORIS: Köszönöm.

ADAMUS: Jó. Igen. Jó. A tisztaság, a tisztánlátás egy

gyönyörűséges dolog. Fantasztikus az, amikor tisztánlátod,
megérted a dolgokat. Még egyet kérnék!
LINDA: Még egyet?

ADAMUS: Még egyet! Mary, milyen hónapod volt?

MARY: Remek!

ADAMUS: Jó!

MARY: Azon a héten semmi különös nem történt. De rögtön

utána az energia intenzívebb lett, és utána alkotni kezdtem.

ADAMUS: Jó.

MARY: És rájöttem, hogy ez az én szenvedélyem. Az alkotás.

ADAMUS: Nagyszerű! És mit alkottál?

MARY: Összehoztam egy csoportot, és megteremtettem,

hogy személyesen is talál-kozzunk egymással.

ADAMUS: Ezek igazi emberek, vagy képzeletbeliek?

MARY: Nem, ezek igazi, valódi emberek. Valódiak. (kisebb

nevetés) ADAMUS: Ezt a Shaumbránál soha nem lehet
tudni! Ez jó! Hiszen összeszervez-hetsz egy csoportot
képzeletbeli emberekkel is, és ez néha szórakoztatóbb,
ráadá-

sul időben távoznak! (nevetés)

MARY: Ezen kívül pedig előrébb haladtam az új

weboldalammal, és sok más dologgal is.

ADAMUS: Jó. Jó.

MARY: Igen.

ADAMUS: Kitűnő!
MARY: Köszönöm.

ADAMUS: Köszönöm.

Tehát nagyon sok intenzív energia érkezett be. Már jó előre

értesíteni akartalak titeket erről, hogy egy kicsikét
felkészítselek rá benneteket!

 
A Földre gyakorolt energetikai hatások

Ezek a Földre érkező energiák most vannak felszívódás vagy

beszívódás alatt, egy szivacshoz hasonlatosan, ami magába
szívja a vizet. Szóval ezeket az energiákat most szívja
magába a Föld és az emberek. A legtöbb ember – a legtöbb
– nem igazán vett észre semmi megszokottól eltérőt ezalatt
az időszak alatt. De ti Shaumbra – szerte az egész világon –
valószínűleg többet vettetek ebből észre, mivel most már
érzékenyebbek vagytok az energiákra.

Ezek az energiák most vannak felszívódás vagy beszívódás

alatt. A június hónap egy rendkívül érdekes hónapnak
ígérkezik, de nem feltétlenül számotokra. Azt mondanám,
hogy a június egy viszonylag nyugodt vagy áramló hónap
lesz a szá-

motokra. Egyáltalán nem lesz unalmas, hanem egy áramló

hónap lesz. És mi a helyzet a világ többi részével? Ők is
elkezdik érezni ezt az intenzitást. És amennyiben igyelembe
veszitek itt a különféle események kombinációját – mint a
szoláris és az asztrológiai eseményeket, amik éppen most
zajlanak, és a nyár hőségét – csak magát a hőséget, és
most felejtsétek el az összes természetfeletti energiákat –
maradjunk csak a melegebb időjárásnál – és a furcsa
időjárásnál – a nagyon, de nagyon furcsa időjárásnál – mert
ez hatással lesz az emberekre. Először is a testükben fogják
érezni ezeket az energiákat, mert ezek a beérkezett
energiák egy csodá-

latos célt szolgálnak.

Először is ezek az energiák segítik vagy támogatják az

emberi test mintájának a izikai változását – az Adam
Kadmon-i testről van szó– és a szó szoros értelmében
megváltoztatják a DNS-t, a biológiai struktúrát, a felépítést,
és a szó szoros értelmében elkülönítik vagy szétválasztják
egymástól ezeket az atlantiszi egységesítő

energiákat, amik mindeddig olyan nagyon bele voltak építve

a biológiába. Azok esetében, akik erre készen állnak, és nem
sokan vannak olyanok, akik erre készen állnak – fura egy
szerkezet (egy új ventillátorra esik a pillantása a színpad
kör-nyékén) – tehát nincsenek sokan, de azok esetében, akik
erre készen állnak, ez az energia a szó szoros értelmében
bele fog hatolni a biológiájukba, és elkezdi kiszedni, kihúzni
belőlük a családi, ősi jellegzetességeiket, bizonyos
vonásaikat, kihúzza őket a családi, ősi karmájukból, és ezt
legelőször a testükben fogják észrevenni.

Gyakran megesik Shaumbra, hogy belenéztek a tükörbe,

elmélkedtek a testetek felett, pedig ez a testetek nem más,
mint csupán az ősietek mellékterméke. Ez nem igazán a
saját választásotok terméke, kivéve az öltözéketeket, amit ti
vesztek a testetekre, ahogy azt öltöztetitek. De a tested – a
te izikai tested – mindössze az átkozott, nyavalyás őseid
mellékterméke. Igen. Akár a tetszésetekre való a testetek,
akár nem, akkor is ez a helyzet. Most pedig az történik,
hogy ahogy ezek az energiák beérkeznek ide, azok
esetében, akik erre készen állnak, akkor ez elkezdi ezt
szétszedni, és elkezd ebből kihúzni benneteket. Ez elkezd
kiszedni titeket ebből az egész ősi karma dologból.

Vannak, akik félreértik a szavaimat. Azt hiszik rólam, hogy

én család ellenes va-
gyok. A családok nagyszerűek – egészen addig, amíg
karmikusan nem kötődsz hozzájuk. Egészen addig, amíg
nem nyersz a lottón, és a végén bizonyos jellemzőkkel kötsz
ki. Ez a test (rámutat valakire)…nem, ez a test…(most Sart-
ra mutat).

Ez a test lehetne a saját szenvedélyed, a saját lelked és a

saját választásod mellékterméke, és annak is kellene lennie.
Mit is akarok most itt ezzel mondani? Azt, hogy ezek a
beérkező intenzív energiák a szó szoros értelmében
átformálhatják a testedet, amennyiben ezt választod.
Megváltoztathatják a külsődet, a kinézetedet.

Elkezdheted átalakítani némelyik jellegzetességét.

Amennyiben nem választod ezt a lehetőséget, akkor ez

valószínűleg nem fog olyan nagy mértékben megtörténni.
De amennyiben a következőt mondod: -„Hé, ez az én
testem, és többé már nem tartozik ehhez az ősi
vérvonalhoz! Ez az én életem, és nem csupán az elmúlt
életbeli aspektusaim mellékterméke! Ez az én elmém, és
nem csupán csak a hipnotikus beprogramozottság
mellékterméke! Vagyok, Aki Vagyok!” – Na ekkor látjátok,
elkezditek a szó szoros értelmében átalakítani a testete-ket,
az elméteket és a személyiségeteket.

Beszéltünk már korábban a nevekről. Sokan – egy páran –

megváltoztattátok a ne-veteket. Ez tökéletesen érthető,
mert azt a másik nevet általában a szüleitek adták nektek.
Úgy értem, nézd már meg a saját nevedet! Te tényleg ezen
a néven hív-nád magad? Valószínűleg nem. Nem mintha
valami baj lenne a neveddel, csak az a helyzet, hogy te
nagy valószínűséggel nem ezen a néven hívnád magad.

Ezzel így elindítod ezt az egész átalakítást. Ezek a múlt

hónapban beérkezett energiák hatalmasak – és én
szeparációs energiáknak hívom őket. Szeparációs, szétvá-

lasztó energiák.

Szeparációs energiák

Amit ma mondani fogok, az ellentmondásosnak fog tűnni –

már amennyiben ébren maradsz végig – mert később bizony
azt fogjátok majd mondani: -„De éppen azt mondtad, hogy
ez az elválasztásról, a szeparációról szól, és most meg azt
mondod, hogy ez az egész az integrációról szól. Akkor most
mégis, melyikről van szó?”

Mind a kettőről. Mindkettőről. Hogy miért? Mert gyakran az

egymással szemben álló energiákat egy széttört tudat hozza
be – leginkább egy széttört elme gondolat, de néha maga a
tudat – tehát ezek az egymással ellenétes energiák együtt
kerülnek behozatalra….le akar ülni (Cauldre-re hivatkozik,
Adamus leül egy pillanatra) Tehát ezek az energiák együtt
kerülnek behozatalra ugyanabba az edénybe. (Adamus fel is
áll)

LINDA: Ez kedves tőled!

ADAMUS: De hát én leültem! (nevetés) Szóval ezek együtt,

közösen kerülnek behozatalra ugyanabba az edénybe,
ugyanabba a testbe. Ezek lehetnek egymással teljességgel
ellentétes energiák az elmédben. És szinte már-már teljesen
össze
vannak olvadva, kapcsolva vagy fuzionálva egymással,
annak ellenére, hogy teljességgel ellentétesek egymással. A
jellemzők - a vágyaid és azok a dolgok, amik
megvalósulnak, testet öltenek az életedben – teljesen
különböznek egymással, illet-ve teljesen ellentétesek.

A bámulatos ebben az egészben az, hogy az emberek erre

mindeddig egyáltalán képesek voltak – hogy magukhoz
vegyenek egy-két elképzelést és energiát innen, majd
magukhoz vegyenek egy-két építményt, gondolatot onnan –
amik a legegy-szerűbb formájukban homlokegyenest
különböznek egymástól, egymással teljesen ellentétesek, és
ti mégis képesek voltatok ezeket együtt görgetve behozni,
majd összepréselni egymással, egybegyúrni egymással,
pedig ezek lényegében egyáltalán nem tartoznak össze
egymással.

Most pedig egy szeparációs vagy elválasztási perióduson

mentek keresztül. Elszeparálódtok azoktól a dolgoktól, amik
már tényleg nem szolgálnak benneteket, kü-

lönváltok azoktól az elképzeléseitektől, amik tényleg a

múltból eredőek – és többé már nem is a tiétek – és azoktól
a manifesztációktól, amik már egyértelműen nem hozzátok
tartoznak, nem a tieitek. És azért történik most egyik-másik
dolog az életedben, mert ezek mindössze olyan régi
megszokásokon, rutinon és mintákon alapulnak, amik
hosszú idővel ezelőtt vették kezdetüket. Akkoriban be lettek
rak-va automata pilóta üzemmódba, ezért még most is
működésben vannak. Tovább-ra is kijátszódnak az
életedben. Folyamatosan újra és újra előállítják ugyanazokat
az eredményeket, annak ellenére, hogy az elméd, a
hiedelmeid és a tudatod azt mondja: - „Nem, én valami
egészen mást akarok!”
Ezért aztán behívtátok ezeket a bámulatos, masszív
energiákat, és lényegében azt mondtátok: - „Azt akarom,
hogy valami kihúzza belőlem ezt a dolgot. Kitisztázza.”

– És a tény az, hogy sokan ezt kegyelemben tettétek meg.

Sokan masszív, erőteljes testi fájdalmak nélkül tettétek ezt
meg, pedig általában ilyenkor legelőször is masszív testi
fájdalmak szoktak fellépni ezalatt a folyamat alatt – mivel a
testedben érzed meg elsőként a dolgokat. És ahogy ezek a
régi építmények, szerkezetek felgöngyölítésre, kibontásra,
kihúzásra kerülnek, olyankor fájdalmakat élsz meg a
testedben. Fáj a gerinced, a vállad, a fejed – ilyen típusú
fájdalmak szoktak jelent-kezni.

A jó hír pedig az, hogy te képes voltál ezen átlélegezni

magad. Nem elméztél ezzel kapcsolatosan annyira. Nem
estél pánikba. És még most is, miközben itt ülünk, hatalmas
mértékű folyamatos, állandó átalakítás, transzformáció
zajlik éppen a testedben.

És ezért is beszéltem ma nektek a családi, ősi karmáról. Ez

az egyik legnagyobb ragasztó, ami hozzáragaszt a jelenlegi
testedhez, ez az egyik olyan dolog, ami odaköt a testedhez.
Ez nem azt jelenti, hogy az őseid rossz genetikával vagy
rossz jellemzőkkel bírtak volna, bár vannak olyan betegség
jellemzők, amik ebbe az egészbe bele vannak szőve. Ez
nem azt jelenti, hogy ez rossz lenne, csak azt, hogy ez nem
a tiéd. Nem a sajátod.
És akkor felmerül a kérdés: -„Mi akkor a sajátom?” Akkor
most azt kérdezem tő-

letek, hogy tegyük fel, hogy a test átalakítható. Mit

választasz? Mit akarsz? Nos, a legelső dolognak az ősi,
vérvonalon öröklött betegségeknek az elengedése kellene,
hogy legyen – szívbetegségek, cukorbetegség, rák. Ezeknek
a dolgoknak a nagy része szó szerint keresztül áramlik az
ősi, családi vérvonalon, és pontosan beleárad a testedbe.
Jelen pillanatban a tested telis-teli van potenciális
betegségekkel, amik a vérvonalon keresztül áramlottak a
testedbe.

És nem csak magáról a betegségről van itt szó, hanem

annak a betegségnek gyö-

kere is keresztül áramlik ezen a családi, ősi vérvonalon. Mi

okozza a rákot? (valaki mondja: A gyűlölet) A gyűlölet. Tehát
a gyűlölet indítja be a folyamatot, majd ezt követően ez a
rák energia is átáramlik, és belemegy az ősi, családi
karmába, a vé-

redbe, a DNS-edbe, és már ott is van. És ez nem igazán a

tiéd. Nem hozzád tartozik. És ugyanez a helyzet sok más
dologgal kapcsolatosan is.

Akkor hát most – úgy értem itt és most ebben a csodálatos

pillanatban – ez egy nagyszerű időpont arra, hogy
mindezeket elengedjük. Ezek tényleg nem hozzátok
tartoznak.

Aztán itt van persze az öregedés témaköre is. Mindenki

iatalabb akar lenni. De még az öregedés jellemvonásait is –
kiolvashatod egy táblázatból, ha megnézed, hogy milyen
kort éltek meg az őseid, vagy hogy mikor haltak meg – de
többé már ezek a dolgok sem tartoznak hozzátok. (Linda
átnyújt neki egy italt) Köszönöm. Ez sem tartozik már
hozzátok, ezért ezt is elengedhetitek. Ez azt jelenti, hogy
hirtelen-jében meg fogsz iatalodni? Hát, talán. Esetleg. De
elkezdesz egy kicsit iatalabb-ként mozogni, cselekedni,
mivel már nem ketyeg benned annak az órának a rétege,
ami azt mondogatja: - „Az anyám csak 74 évet élt, az apám
pedig 58 éves korában halt meg. Mert érzitek ennek az
órának a ketyegését a belsőtökben. Nos, jól érzitek azt a
ketyegést. Ez bele lett programozva a testbe. Engedjétek
azt el! Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy meg fogsz
iatalodni, de azt igenis jelenti, hogy nem valaki más
biológiai halál órája szerint élsz.

Vannak más izikai jellegű jellemvonások is. A plusz súly

viselése nagyon is szár-mazhat az őseidtől. Ezt megöröklöd
tőlük. Behozod.

Drága barátaim, ez a most beérkezett energia azért van itt,

hogy egy szeretetteljes módon támogasson benneteket
abban, hogy elkülönüljetek mindazoktól a dolgoktól, amik
nem hozzátok tartoznak. És szerintetek mi a helyzet? Az,
hogy ezt nem tudjátok az elmétekből megtenni. Már
megpróbáltátok. Nem működik. Már megpróbáltátok azt
mondani: - „Erőltetni fogom magam, hogy megváltozzanak
ezek a dolgok. Erőltetni fogom magam, hogy karcsúbb és
iatalabb legyek.” Ez nem műkö-

dik. Ez nagyon mentális. Az elme képtelen elengedő

energiát stimulálni ezeknek a kihúzásához.

Az energia a szenvedélytől és a tisztaságtól, a

tisztánlátástól indul be. Az elme el-gondolhat bármit, amit
csak akar, de soha nem fog levenni rólatok 20,40, 50 kg-ot.
Sőt, pontosan az ellenkezőjét teszi. Csak hülyítitek
magatokat – az elmétek behü-

lyít titeket – egy nagyon rövid időszak erejéig, és azt

gondolod, hogy fogysz, és amikor ráállsz a mérlegre, akkor
lehet, hogy tényleg lement egy pár kiló. Közben pedig egész
idő alatt itt van számodra ez a másik energia, ami beléd lett
építve, és ami tényleg nem a tiéd, ami lényegében csak
visszarakosgatja rád azokat a kilókat, sőt még többet tesz
vissza, mint amennyi lement. Még többet. Nem vetted ezt
ész-re a fogyókúráid során? Ahogy lemennek a kilók, utána
még többet szedsz vissza magadra.

Ezek a most beérkezett energiák, amennyiben belélegzed

őket, amennyiben megbízol magadban és képes vagy
élvezni az életet, és többé nem aggódsz a dolgok miatt,
akkor ezek az energiák nagyon sok, rengeteg sok régi
rendszer, büdös régi rendszer elengedését támogatják,
mindazon dolgokét, amik tényleg nem is voltak a tiétek. És
utána pedig ezek az energiák be fognak menni az elmébe –
ide tartanak – és ezt még inkább észre fogjátok venni
júniusban. Az elme is magába szívja ezeket az energiákat.

Elkezdenek behatolni az elme struktúráiba, építményeibe.

Nem csupán a hitrend-szerekbe, hanem szó szerint magába
az elme működési folyamataiba, és abba, ahogy az
feldolgozza az energiát és ahogy az pörgeti a gondolataidat.

Hány olyan gondolatod van, ami nem is a sajátod?

Találgassatok! (a közönség kü-

lönféle válaszokat ad) Valahol 90 és 95 % között van

azoknak a gondolatoknak a száma, amik nem is a sajátotok.
Tényleg nem a sajátod. Azok az aspektusok gondolatai. A
tömegtudat gondolatai. A melletted ülő személy gondolatai.
Vagy az elme memóriabankjának a múltbéli feljegyzései. És
amikor az elme memória bankját említem, azalatt azt
értem, hogy az sem a sajátod. Tényleg nem.

Ez egy szeparáció. Egy szeparáció, egy elkülönítés. Hogy

miért? Mert azok az elme-beli gondolatok, amik ott
eltárolásra kerültek, és kifejezetten a hitrendszereket, a
félelmeket, az aggodalmakat, és az ehhez hasonló dolgokat
értem ezalatt, nos azok a gondolatok túlnyomórészt
kisgyermekkorodban kerültek kifejlesztésre, ott lettek
megalapozva, vagy még az is lehet, hogy egy másik
életben. Egy ezt megelőző élet során kerültek kifejlesztésre
még abban az esetben is, ha az ugyanabban a biológi-ai
periódusban történt, mint amelyikben most tartózkodsz.
Ezalatt azt értem, hogy 10, 20 vagy 30 éves korodban – de
ez egyáltalán nem számít. Az egy másik élet volt. Egy másik
létidő volt. Tényleg az volt, és még csak nem is a sajátod
volt.

Tehát ezek a szeparációs vagy elkülönítő energiák bejönnek,

és segítenek ezek eltá-

volításában. Mi az, amit tehetsz? Nos, a legjobb amit tehetsz

az az, hogy megnézel egy jó ilmet és nagyokat nevetsz! A
legjobb, amit tehetsz az, hogy nem aggódsz emiatt, hiszen
te hívtad magadhoz ezeket az energiákat, és ezeknek
intenzívnek kell lenniük ahhoz, hogy ki tudjanak onnan
húzni ilyesféle dolgokat. Ti akartátok, hogy ezek az energiák
bejöjjenek.

Most semmit sem kell tenned, tényleg nem, csak lélegezz

egy kicsit, egy kicsit
emlékezz a választásaidra, és egy kicsit térjél vissza arra a
témára, hogy milyen okod is van arra, hogy még mindig itt
legyél ezen a bolygón, emlékeztesd magad erre a mag
kérdésre, amit feltettem: - Itt akarsz maradni, vagy pedig el
akarsz innen távozni? Hol marad a zene? (Adamus nevet, az
előző Shoud összefoglaló videó-

jára hivatkozik)

Tehát ebben a hónapban ezt az egészet sokkal inkább az

elmétekben fogjátok érezni. De, ahogy ez páratok esetében
történt, lehet ez egy örömteli utazás. Nem kell ezt a régi
módon megtennetek – nem kell idegösszeroppanást
kapnotok. Bár egy páratokkal ez fog történni.
Idegösszeomlásotok lesz.

Tudjátok, egy részetek, a ti igaz esszenciátok lényegében

véve azt mondta. – „Nem számít hogyan.” A legtöbben azt
mondtátok: - „Kerül, amibe kerül. Meg akarom ezt csinálni.
Nem érdekel mi kell ahhoz, hogy kilépjek ebből a mintából,
a régi emberi folyamatokból és feldolgozásokból!” - És én
ezt teljességgel megértem. Nagyon is megértem. Bezárva
lenni egy kristályba annyi időn keresztül…..elmeséltem már
nektek ezt a történetet? (némi nevetés) Szeretnétek újra
meghallgatni? Vannak itt egy kevesen, akik még nem
hallották ezt a történetet. Te kétszer is hallottad, igen.

Tehát én igazán megértem ezt. Utána meg megpróbáltok

ökölcsapásokkal kijutni onnan. Megpróbáltok a hitetekkel
kijutni onnan. Megpróbáltok szemlehunyva kijutni onnan,
hazugsággal kijutni onnan, mindennel megpróbálkoztok,
majd a legvégén, a legeslegvégén elengeditek az egészet
és azt mondjátok: - „Nem érdekel.” És ekkor az energiák be
tudnak jönni, és meg tudják ezt helyetted tenni.
Meglovagolhatod ezt a szenzációs szeparációs energia
hullámot!
De miért szeparáció, miért elkülönítés? Hát nem volt ebben
már épp elégszer részetek? Nem. Miért pont most történik
ez a szeparáció?

Mert minden bizonnyal eloldoz benneteket olyan dolgoktól,

amikhez hozzá vagytok ragadva. Eloldoz egymástól olyan
energiákat, amiknek tényleg nem kellene már együtt
lenniük – legyen szó a biológiáról, a hitrendszerekről, az ősi,
családi karmá-

ról, az elmúlt életeiddel való kapcsolataidról, és minden

másról – ezek az energiák mindezt feloldják, eltávolítják. De
mi az, amit ez az egész valójában tesz? (valaki azt mondja:-
„Felszabadít minket?”) Szabadság. Abszolút! Teljes
mértékben! Felszabadít. Felszabadít téged. És nem ez az,
amit igazából kértetek? (a közönség egyet-

ért)

Szabadság. Szabadnak lenni a múlttól. Szabadnak lenni a

tömegtudattól. Megsza-badulni a régi ideáktól. Szabadság a
régi minták alól. Amit igazából kértetek, az a szabadság
volt. Önmagatok szabadsága.

Ó, hányan akartok egyszerűen csak felkiáltani szó szerinti

és átvitt értelemben is! Hányan akartok szárnyalni,
szabadok lenni! Szinte már érzitek is. Mintha már majdnem
ott lennétek. Olyan ez, mintha: -„Már csak egy utolsó lökés
kell, és kint vagyok.” – és ez az utolsó lökés tulajdonképpen
ezek a beérkező energiák voltak.
És ezek igenis felszabadítanak benneteket! Egy pár embert
ki fognak akasztani, és le fognak teperni. Olyan embereket,
akik nincsenek ennyire képben, akik nem ilyen tapasztaltak,
mint amilyenek ti vagytok. Tényleg. Igazán. Vannak olyan
emberek, akik telis-teli vannak makyoval.

Mi a makyo? (a közönség válasza: -„Lószar”) Látjátok,

nekem már ki sem kell mondanom. Makyo alatt a spirituális
eltereléseiteket értem. A makyo akkor veszi kezdetét…
amikor elkezded a felébredési folyamatodat. Pont akkor,
amikor tényleg jól érzed magad, mert tudod, hogy kezdetét
vette a felébredésed, és spirituálisnak tartod magad, na ez
az a pont, amikor a makyo tényleg bevágtat a képbe. Úgy
értem, nagy mennyiségben árad be, többszörös makyoként.
Mindannyian láttátok ezt.

Mindannyian megtettétek ezt. Mindannyian

megtapasztaltátok ezt. De ekkor bejön a makyo, és ezek a
szeparációs energiák ki fogják húzni belőled a makyot.

Sok olyan ember van, aki sokat fektetett bele a makyo-jába.

Nagyon sokat fektetett bele. Ezt most szó szerint értem,
üzleti vállalkozást indított belőle. Makyo üzlet, makyo
spirituális üzlet, makyo spirituális könyvek. Nagyon sokat
belefektettek a makyo-jukba, ezért aztán nagyon nehéz ezt
elengedniük. Én hiszek bennetek, mindannyiótokban,
először is abból az okból kifolyólag, hogy mindannyian
tisztában vagytok a makyo jelentésével, és ezért el is
engeditek azokat. És magatokhoz tértek.

Tehát ezek az energiák bámulatosak! De a szeparációról

szólnak, azt támogatják.

Hogy miért? Mert a szeparáció adja meg nektek a

szabadságot. A szeparáció, az el-különítés rengeteg sok
energiát szabadít fel. Elképesztőn sok energiát szabadít fel.
Képzeljétek csak el, hogy bementek egy
elmegyógyintézetbe, ahol kinyitjátok az aj-tókat, és
mindenkit szabadon engedtek. (nevetés) Ez jót tesz annak
az elmegyógyintézetnek. Már nem kerül olyan sokba annak
a helynek a fenntartása. Mindenki elment. És azok az
ápoltak, akik benne tartózkodtak, egyébként eleve sem a
sa-játjaid voltak. Talán ebből az elmegyógyintézetből most
már csinálhatnál egy igazi spirituális központot. Eddig ez
egy őrültekháza volt. Mindenki be volt oda zárva. De
igazából ők zártak be oda téged, egészen addig, amíg elő
nem vetted a mester kulcsot és azt nem mondtad: -„Most
akkor mindenkit kiengedek innen. Nem bírok már velük.
Nem tudom őket irányítani többet. Nem javul az állapotuk,
sőt csak rosszab-bodik, és ráadásul még nekem is itt kell
lennem, ezen a helyen!”

Ezért aztán fogod magad, besétálsz, elfordítod a kulcsot a

zárban, mindenkit kien-gedsz onnan, és ezzel együtt
hatalmas mennyiségű energiát engedsz el. És ahogy
kiszabadulnak onnan, onnantól kezdve ők is jobban lesznek.
Ha egyszer kiszabadulnak onnan, felszabadulsz egy rakás
felelősség, teher és kötelezettség alól, amiért megpróbáltad
kezelni a holdkórosokat. De nem tudod őket kezelni. Nem
bánhatsz így magaddal. Értitek?

Ez a csodálkozás nagyszerű időszaka, mert egy abszolút

mérvű csodálkozás zajlik.

 
Júniusban az elme bemintázásának az átalakítását fogjátok
jobban érezni. Ez be fog oda menni, és ki fog onnan
tisztítani sok olyan régi dolgot, ami tényleg nem tartozik
hozzád. Takarítás lesz - a szó szoros értelmében egy
átrendeződés fog végbemenni. Ez azt is meg fogja
változtatni, ahogy az elme behozza az energiákat, és ahogy
ezt felhasználja a feldolgozás céljára. A legnagyobb tényező
az, amiről az elmúlt két hónap során beszéltünk, hogy most
zajlik az összeolvadás, vagy a har-mónia helyreállítása, a
mentális és a kreatív között.

A mentális volt eddig a holdkóros, aki be volt zárva a

diliházba. Most kiengeded őt onnan, és felfedezed, hogy
igazából nem is holdkóros. A holdkóros dolog az volt, hogy
be lett zárva a diliházba, ebbe az elmegyógyintézetbe. Most
kiengeded onnan, és innentől együtt lehet, összevegyülhet
a kreatívval – a lenyűgöző kreatívval – azzal a kreatívval,
ami mélyenszántó, és máris beszélni fogok róla. És most
arról fogok beszélni, hogy mit tegyél annak érdekében, hogy
tényleg le tudd azt földelni.

Új ötletek! Olyan ideák, amik az agyadból, önmagadtól

fognak érkezni, és olyan nagyszerűek, annyira dinamikusak,
hogy azt fogod gondolni, hogy ez kész őrület.

Lesznek olyan dolgok, amiket vissza fogsz fogni azokkal a

dolgokkal kapcsolatosan, amiket most kezdesz felismerni.
Azt mondod majd: -„Erről nem beszélhetek senkinek. Mert
azt fogják gondolni, hogy meghibbantam.” – És amikor
eljutsz ide, akkor én máris ott termek, és azt mondom majd
neked: - „Ne! Beszélj, mondd el! Mondd el azokat az
ideákat! Beszélj róluk! Tedd meg!” – Hogy miért? Nos, mert
amennyiben nem teszed, akkor tényleg nagyon csalódott
leszel saját magadban, és akkor vissza fogsz menni az
elmegyógyintézetbe. Amennyiben nem mondod el senkinek,
akkor a világ nem részesülhet a nagyszerű meglátásaid
jótékony hatásaiban.

Tehát ez egy rendkívül érdekes hónap lesz az elme

nézőpontjából. A világ többi ré-

sze a pokolra fog jutni, te viszont meg fogod lovagolni ezt a

hullámot!

Ha már erről beszélünk, te tényleg ilyen dolgokat hordasz

magaddal?! (Sart viking kardjára hivatkozik) Tényleg
ilyeneket hozol magaddal a mi szent összejöveteleink-re?!
SART: Aha. (nevetés)

ADAMUS: Igen! És ez mit szimbolizál? (a közönség többféle

választ ad) Ez mit szimbolizál? A szeparációt! (Adamus
„levág” vele valamit) SART: A szeparációt.

ADAMUS: A szeparációt. Tudtad. Jó. Az elkülönítést.

Köszönöm. Köszönöm.

SART: Szívesen.

ADAMUS: Ez itt a kulcs. Ezt arra használod, hogy levágd a

lakatot a diliházban! Kö-

vetkező!

SART. Kijutottam a kristályomból!

ADAMUS: A következő témára ugrunk drága Shaumbra!

Vegyünk egy mély lélegzetet, és én közben rápillantok az
órára, hogy biztos maradjon elég időnk az egész információ
átadására.
Merabh

A következő dolog. Az elmúlt pár hónapban több

összejövetelünk során is beszéltem a Merabh-ról. Linda légy
szíves írd ezt fel a táblára! Merabh.

LINDA: Hogy akarod betűzni?

ADAMUS: Pont úgy, mint a múltkor.

LINDA: Nem tudom!

ADAMUS: (nevetve) M-e-r-a….hoppá! M-e-r-a-b-h. Merabh.

Mit jelent a merabh? Egy ősi nyelven szó szerint a

teljességet, az egymással ösz-szejövést, összehozást jelenti.
Az egybehozatalt. A teljességet. És ezért is mondom, hogy
ez a mai téma kissé ellentmondásosnak tűnhet, mivel az
előbb a szeparációról vagy az elkülönítésről beszéltem, most
pedig a teljességről. De ahhoz, hogy teljes legyél,
elkülönültnek kell lenned. (némi nevetés) Vagyis, el kell
különítened, át kell szitálnod, rostálnod, szét kell szedned,
vissza kell csinálnod bizonyos erők termé-

szetellenes egybehozatalát.

Természetellenes az, hogy a tested alapzata valaki máson,

egy rég halott emberen alapszik.

Természetellenes az, hogy bemerevedett, csapdába esett

gondolataid vannak, amik nem folyékonyak, nem áradóak.
Természetellenes az, hogy nem tudod, hogy ki a fene vagy.
Ez nagyon természetellenes.

Természetellenes az, hogy nem igazán érted, hogy hogyan

is kerültél ide, ahogy azt sem, hogy fogsz innen kijutni.

Ezek természetellenes dolgok. Nagyon furcsák és

természetellenesek. Gyakran meg kell kérdezzem
magamtól, hogy miért választotok ennyire természetellenes
dolgokat, de gondolom azért, mert Shaumbrák,…. és mert
emberek vagytok.

A merabh a teljességet jelenti.

Ha egyszer azok az energiák, amik össze lettek egymással

kötve, ragasztva és olvasztva – szétszedésre, vagy
elengedésre kerülnek, akkor visszatérhetsz a teljességhez,
ami egy merabh. Az én meghatározásom vagy
tapasztalásom a merabh-bal az, hogy veletek dolgozom és
azt mondom: - „Csak engedd meg, hogy megtör-ténjen.”
Mindössze három percet vesz igénybe. Túl sok ez a
megvilágosodásodért?

Csak három perc kell hozzá, és egy kis légzés. Három perc,
miközben meghallgatsz valami szép zenét.

Á! Köszönöm kedvesem! (egy gyerekhez beszél, aki egy

tányér ételt hozott az anyukájának.) Adamus bácsinak nem
hoztál egy tányérral?! (nevetés) Még nekünk, kísérteteknek
is kell néha ennünk valamit, látjátok! (Adamus nevet)
Kedves gyermek. (több nevetés) A merabh. Három perc kell
hozzá, és átvált a tudat, megváltozik az, ahogy magadhoz
vonzod az energiát, és valami megváltozik a testedben, az
elmédben és a szel-lemedben. Csak három perc kell hozzá,
és az, hogy vegyél egy mély lélegzetet, és hogy ne
gondolkozz rajta! Ne küzdj vele! Ne próbálj mentális
struktúrákat használni arra, hogy kilépj a mentális
struktúrákból, szerkezetekből. Mert tudjátok, az soha nem
fog működni. Soha, de soha nem fog működni.

Szóval három perc szükségeltetik hozzá, hogy azt mondd: -

„Most csinálni fogok egy merabh-ot, és hagyom, hogy az
energiák átváltozzanak, és közben meg csak hátra fogok
dőlni. Megígérem – édes Istenem megígérem – hogy nem
fogom ezt megzavarni semmivel ezalatt a becses és szent
három perc alatt. Nem fogok közben kántálni. Nem fogok
füstölőt sem gyújtani. Nem fogom összezavarni magam egy
rakás makyo-val. Semmit sem fogok tenni – mégcsak
magamba se próbálok merülni. Egyszerűen csak lélegezni
fogok, és hagyom, hogy ez megtörténjen!” – Ez egy merabh.

Mostanában ezt szoktuk csinálni az iskoláinkban, ahol zenei

kíséretet alkalmazunk mellé. De zene nélkül is megteheted.
A zene kellemes. És egy kicsit elterel. Ez nem arról szól,
hogy egymás után ismételgess valamit, mint egy
megerősítést. Ez nem arról szól, hogy megpróbálj új
mentális elképzeléseket beültetni a régi mentális el-
képzelésekbe, mert akkor csak egy rakás szemét között
végzed. Hanem arról szól,
hogy azt mondod: -„Egy természetes létező vagyok, és
elengedem a természetellenes módozataimat.”

Akkor most csináljunk egy merabh-ot! Mivel kapcsolatban

fogjuk ezt megtenni?

Tegyük ezt meg csak a változással kapcsolatosan!

Végezzünk el egy merabh-ot a beérkezett és ezért itt lévő
energiákkal kapcsolatosan, hogy megengedjük, lehetővé
tesszük azt, hogy ezek a bámulatos energiák segítsék a
változást, az elkülönülést vagy szeparációt! Látjátok, ennyi
az egész. Még csak gondolkodnod sem kell rajta.

Vegyetek egy mély lélegzetet, és: - „Ó, itt vannak!”

És kedves John, megtennéd, hogy lejátszanál nekünk egy

dalt a szünet alatt szóló dalok közül? Azok közül, amit itt
nem lehetett hallani, de a világ többi részén hallották.

Vegyetek egy mély lélegzetet! Ez egy merabh. Erőfeszítés

nélküli váltás. Kegyelemben.

Veszel egy mély lélegzetet, és háttérben egy kis zene szól,

pusztán a szórakoztatásod és az elterelésed céljából, és
akkor azt mondod: „Én Vagyok….(a közönség mondja: - „Én
Vagyok”) Nem, még nem fejeztem be a mondatomat.
(nevetés) (megszólal a zene, Blue Stone-nak a Breathe
(Lélegzet) című albumról a Confession című dal.)

És azt mondod: - „A pillanatban vagyok. Természetes

vagyok. Természetes vagyok.

Szellem vagyok. Vagyok, Aki Vagyok. Megengedem, hogy

ezek az energiák szolgáljanak engem. Hagyom, hogy
bejöjjenek, és megtegyék mindazt, amit egész életemben a
szűk kis agyammal próbáltam megtenni. Hagyom, hogy
megtegyék ezt, mert engem szolgálnak.”
Nem könyörögsz. Nem imádkozol. Istenem, hölgyem ne
tartsd úgy összekulcsol-va a kezed! Még valaki azt hiszi,
hogy imádkozol! (Adamus nevet) Én tudom, de a többiek
attól még azt fogják hinni, hogy imádkozol. Nem imádkozol.
Nem, inkább nevetsz egy kicsikét!

Vegyetek egy mély lélegzetet és érezzetek! Ó, ezek az

energiák! Hogy ezek mire képesek!

(szünet)

Ez egy természetes folyamat, drága barátaim! Teljesen

természetes. Csak egy önmagában és az isteniségében
megbízó ember képes azt valóban megérteni, amit most
mondok. Ez egy természetes folyamat.

Ez nem Istentől ered.

Ez nem a földönkívüliektől ered.

Ez nem Gaia-tól ered. Őt nem érdekli.

Ez a tiéd.

EDITH: De én Isten Vagyok.

Nem a régi Isten. Merabh, merabh, merabh. (Edith előtt

lengeti a kezét) Vegyél egy mély lélegzetet! Látod?
Természetes. Hú!!

(szünet)

Ó, fejezd be a meditálást, és élvezd a zenét! Nevess rám, ha

tudsz. Ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha! (nevet) Vagy ami még jobb,
nevess valaki másra!

Jó. Ez egy merabh volt. Látjátok, hogy ez mennyire

egyszerű? Ez természetes. Természetes. A zene elhalkul, te
pedig veszel egy mély lélegzetet.

Most az elméd azon tanakodik, hogy mi is történt. –

„Egyáltalán történt bármi is?

Van egy jel, egy villámlás vagy valami, ami erre utalna?”
Nem, nem, nem! Csak egy átváltás. Mindössze az, hogy
visszatérsz a természetes állapotodhoz. Ez egy merabh.

Mirázs-délibáb

Következő dolog. A következő dolog nagyon hasonlatos

ehhez. Ez a merabh unokatestvére. Szeretem a
kottaállványt, ha nem bánjátok. Ettől professzornak érzem
magam. Igen. Szeretem ezt.

Igen, a következő az egy….ó, igen, ez nagyon jó. A

következő…(nevetés) Nem pré-
dikálok, hanem professzor vagyok.

A következő dolog a merabh unokatestvére – azért

unokatestvére, mert ez is erőfeszítésmentes. Suhan, siklik.
A természetes formájában van. De ez kicsit még-is más,
mert ez tényleg egy ceremónia. Ez valaminek az elismerése
és a leföldelése, amit júniusban fogtok megtapasztalni – és
ezt éppen most ültettem belétek, mindannyiótokba.
(Adamus varázsló mozdulatokat tesz előbb a közönség felé,
majd a kamerába) Hm. Még ha az interneten nézel is
minket, meg fogod ezt tapasztalni júniusban.

Egy páran már meg is tapasztaltátok, és nagyon

mélyrehatónak találtátok, és ebből még sokkal több fog
következni. És amikor ez megtörténik, akkor nagyon fontos
elvégezni ezt a gyakorlatot, amit én – a merabh
unokatestvérének tartok – és amit
mirázsnak/káprázatnak/délibábnak hívok. Mirázs. Ismeritek
a mirázs/délibáb szót.
,,A Segítôk Elmennek’’

Mirázs. Ez egy mirázs.

Mit jelent egy mirázs? Nos, azt hiszitek, hogy káprázatot,

illúziót jelent. A! Tényleg illúzió az, amikor délibábot látsz?

Ez a fajta mirázs/délibáb…..ez a csodálkozás deiníciójából

ered….leírnád ezt? (Lindának mondja) Igen. Mirázs/ délibáb.
Úgy írják, ahogy te is tudod. Igen, és ha valaki azt merészeli
mondani, hogy ez egy kaszinó Las Vegas.ban, azt arra
fogom kérni, hogy menjen ki, és vegyen magához némi friss
levegőt!

A mirázs szó szerinti meghatározása…és most maradj ott,

hogy leírd a meghatáro-zását is.

LINDA: Ez tulajdonképpen mi-rage is lehetne. (ez egy

szóvicc, jelentése ebben az esetben: Az én haragom,
dühöm, gyűlöletem) ADAMUS (nevetve): Igen, lehetséges.
Meglehet. Nagyon jó. Nagyon jó.

A mirázs jelentése: „belső tűnődés, elcsodálkozás” Továbbá

a tükröt vagy a tükrö-

ződést is jelenti. A mirázs a befelé vetett pillantást jelenti.

Az évek során a délibábot/mirázst azzal a személlyel

társítottátok, aki víz nélkül vándorol a sivatagban, és aki
elkezd hallucinálni, vagy dolgokat látni. De a mirázs/

délibáb eredeti meghatározása az önmagadba befelé

menést, a belső látomást jelentette. A belső látomást.

Tehát a mirázzsal való tapasztalás csodálatos. Az egy

ceremónia, egy szertartás.
Meg sem próbáljuk ezt most megtapasztalni itt. Ennek
abban a pillanatban kell megérkeznie, amikor egy korábbi
mentális ötlet vagy gondolat vagy reményteli hie-delem
hirtelen megvalósul. Hadd magyarázzam el! Bár igazából
Tóbiás már évekkel ezelőtt elmagyarázta ezt nektek, amikor
az „Aha Pillanatról” mesélt nektek. (Lásd az Az Aha nyelve
és az azt követő leckéket Tóbiástól) Volt benne már
részetek, de valószínűleg nem elégszer. És mostantól sokan
több ilyenben lesz részetek. Amikor hirtelen csak
meghallotok engem például – álljon ez itt példaként – ahogy
kimondom a szavakat, hogy „Vagyok, Aki Vagyok” – és te
magad is kimondod ugyanezeket a szavakat, „Vagyok, Aki
Vagyok”, és valami ott mélyen benned azt kérdezi erre: - „Ez
meg mi a fenét jelent?” És ekkor meg bele-kezdtek ebbe a
tipikusan mentális csevelybe oda-vissza a fórumaitokon,
amik végül mentális üzenőfalak, (Adamus nevetgél), mert
nem mások ezek a fórumok, mint mentális üzenőfalak! Ahol
azt taglaljátok, hogy mit is jelent ez a kifejezés, és hogy mi
a bibliai jelentése a „Vagyok, Aki Vagyok”-nak. És hogy
ennek tulajdonképpen hogyan is kellene helyesen
hangzania? „Vagyok, Aki Vagyok” vagy „Az Vagyok, Aki
Vagyok”? Vagy „Vagyok, Aki Vagyok, Az Vagyok, Aki Vagyok,
Én Vagyok Az, Én Vagyok!” -És ezt mind ti művelitek! Nem
feltétlenül ti itt, hanem ti, odakint! (a kame-
rába nézve mondja)

Igen, szeretnék egyet a saját részemre. (a kottaállványra

hivatkozik) De egy szeb-bet.

Olyat, ami egy kicsit tartósabb, és igen, szeretnék egyet,

olyat, ami kicsi szilárdabb, egy kicsit robosztusabb! Olyat,
amire rá tudok támaszkodni. És szeretném, ha pontosan itt
lenne rajta egy pikk jel, és (valaki azt mondja, hogy „Pikk
Ász”) Igen, egy ász, és virágos is lenne.

LINDA: És milyen színben szeretnéd?

ADAMUS: Hát lilában! (nevetés) És ezt kérdés nélkül nem

tudtad? Igen, szeretnék egy ilyen szépséget magamnak,
amit a rendelésem alapján készítenek el. És ha kis arany
levelek is díszítenék, az is nagyon szép lenne. (a közönség
reakciója: -Ó!) Igen. Igen. Igen. Az nagyon szépséges lenne.
Igen. És szeretném, ha itt lent lenne rajta egy kis beépített
TV képernyő is, amit rajtam kívül senki sem látna. És akkor
abban nézegethetném magamat. (nevetés) Igen, jó.
Tehát a mirázs az a pillanat, amikor egyszeriben csak a
„Vagyok, Aki Vagyok” már nem csak szép makyos szavak
sorozata többé, hanem amikor váratlanul eláraszt a
felismerés: -„Értem már! Többé már nem gondolkozom
rajta! Itt van. Megérkezett.

És már nem csak azért mondogatom ezeket a szavakat,

hogy lenyűgözzek vele má-

sokat, vagy mert Adamus azt mondta, hogy ezt kell

mondanom. Most már értem, hogy mi ez….Felfogtam.” Ta-
da!

Csinálj rá egy mirázst! Ó, ez önmagában egy mirázs, de vidd

ezt a következő szint-re! Ez az, amikor ezt leföldeled. Ez az
amikor, előkerülhetnek a gyertyák és a füs-
tölők, és amikor azt mondod: -Itt az ideje egy kis
ceremóniának!” -Se Tóbiás, se jómagam sem voltunk soha
odáig a ceremóniákért, a szertartásokért, mert sok-sok
makyós ceremónia folyik a világban. Rengeteg sok.
Mindenki szertartásokat vég-zett, és még azt sem tudták,
hogy mi a fenének csinálják azt a szertartást. És általában
ezeket a ceremóniákat nem a saját belsőjükben meglévő
valami miatt vé-

gezték, hanem a mindenki másban ott lévő valami miatt, és

ezért ez semmiféle célt sem szolgált. Ez egy ördögi kör volt.

De abban a pillanatban, amikor váratlanul megérted, amikor

hirtelen felfogod, hogy: -„Értem már, hogy Adamus miért
beszélt olyan sokat az ősi, családi karmá-

ról! Nem azért, mert nem kedveli a családokat, hanem

azért, mert a családi energia felépítését nem kedveli. Értem
már! Nagyon is készen állok a családom elengedésé-

re, de nem azért, mert nem szeretem őket, hanem pontosan

azért, mert nagyon is szeretem őket.”

Amikor ez a felismerés hirtelen eláraszt, és ez többé már

nem csak egy gondolat a fejedben, akkor ezt itt, a
testedben érzed. Akkor: -„Ó! Á! Értem már!” Ez most már
egy érzés és egy érzékelés! Ez egy új tudatosság. Na
ilyenkor végzel egy mirázst.

Ez az, amikor elvégzed a mirázs szertartást.

Ekkor megállsz. Teljesen mindegy mivel foglalkozol éppen,

kivéve esetleg azt az egy esetet, amikor éppen a WC-n
vagy, megállsz. Meggyújtasz egy gyertyát. Le-térdelsz.
Valami olyat teszel, amivel elismered azt a pillanatot. Hogy
miért? Mert ez leföldeli azt. Megszilárdítja. Máskülönben
meg van a hajlandóság arra, hogy meg-
élsz egy ilyen pillanatot, egy kicsi megvilágosodott futó
pillanatot, mert a megvilá-

gosodás apró adagokban, fokozatosan történik meg.

Ez….miért? Valaki éppen most azt kérdezte, hogy miért csak
apró kis adagokban, fokozatosan történik meg. Azért, mert
máskülönben felrobbannál. Igen. Bumm!

Szóval ezért van az, hogy ez hajlamos apró, kellemes

darabokban érkezni hozzátok, szép kis adagokban, és ha
egyszer hozzászoksz ezekhez az apró léptékű megvilá-

gosodásokhoz, akkor ezek elkezdenek egy kicsit nagyobbak

lenni, és még egy kicsit nagyobbak lenni, egészen addig,
míg a végén már csak egyetlen nagydarab sétá-

ló megvilágosodás nem leszel. (Sart azt mondja: - Ez az!!!)

Ez az. Így hangzik a megvilágosodás: - Ez az!!!!!. És
lényegében ez egész jó. Igen, ez tetszik nekem.

Egy pillanatra megállsz, hogy leföldeld, mert máskülönben

az fog történni – és már ezt is megtapasztaltátok – hogy
hirtelen ott volt ez a kis tapasztalás számotokra, és nagyon
rövid idő elteltével elkezdesz rajta tűnődni, elkezded azt
kétségbe vonni, és már ki is léptél a bizalomból. –„Mi volt ez
az egész? Nos, az csak úgy megtörtént, de most vissza kell
mennem a szaros kis világomba!” – NEM! Ez az a rész,
amikor megállsz egy pillanatra, és teszel valamit –
elénekelsz egy dalt, meggyújtasz egy gyertyát, megeszel
egy sütit, vagy bármi egyebet teszel. Ezt a te mirázs
ceremóni-

ád.

És a mirázs nem csak valamiféle hallucinációt vagy

káprázatot jelent. A halluciná-
ciók egyébként valóságosak. A mirázs azt jelenti, hogy: -
„Elcsodálkoztam a bel-
sőmben. Megjött az „Aha” élmény. Ez az élő felemelkedés.
És ezt most meg fogom élni. És nem fogom ezt
visszaküldeni valami másik éteri síkra. Ez most már nem
fogja azt okozni, hogy néhány régi aspektusom és
szerkezetem vagy építményem a felszínre jön, és meg fog
kínozni.” – hiszen a múltban ez így történt. Volt egy kis
megvilágosodásod, és gyakran azok a rossz aspektusok a
felszínre jöttek, üldözőbe vettek téged, és azt mondták
neked: - „Ugyan már, ezt csak te találod ki.” – vagy, hogy –
„Ez nem igazi.” – vagy, hogy –„Mindössze megőrültél,
bediliztél” – vagy, hogy „Menj csak vissza és dolgozz
tovább. Vannak ennél sokkal fontosabb dolgaid.

Más emberekre kell gondot viselned. Annyira önző dolog

tőled ez a sok kis megvilá-

gosodás, ami csak rólad szól.” – értitek?

A múlt során a legtöbbször ez történt a

megvilágosodásaiddal, az „aha” élményeid-del, a mirázzsal.
Visszatetted azokat az érzékcsalódás vagy az önáltatás
dobozába, pedig ezek soha nem voltak tévedések. Egyik
sem volt az soha. Az meglehet, hogy te magad kissé
félreértetted azokat a saját valóságodon belül, de azok soha
nem önáltatások, vagy tévedések voltak. Mégcsak nem is
illúziók voltak. Hanem apró kis áttörések.

Tehát amikor ez most bekövetkezik, és ezt most azért

mondom, mert meg fogjátok ezt tapasztalni júniusban olyan
elképzelésekkel kapcsolatosan, amiket eddig egy mentális
létállapotban tartogattál, de igazán soha nem érezted át
őket. Olyan dolgok ezek, amikre azt mondtad: - „Hű, ez jól
hangzik!” – de igazából soha nem élted meg azokat.

Amikor a mentális és a kreatív energia összekombinálásáról

beszélek, akkor az elme vett erre egy pillantást, majd így
szól: - „Ó, oké. Tökmindegy. Úgyis én vagyok itt a főnök,
úgyhogy ez úgysem számít.” (Adamus nevet) De amikor
egyszerre csak elkezded ezt felfogni és átérezni, hogy
milyen is ez valójában, na akkor mondod, hogy: -Ó Istenem!
Adamus egy igazi herceg, egy igazi Mester! (nevetés) Egy
Mester. Annyira kedves és jóindulatú!” – De amikor
megérkezik ez a pillanat az életedbe, és te azt mondod: -
„Most már értem, hogy milyen ez, amikor a mentális és a
kreatív együtt van. Ez többé már nem itt fent, a fejben
játszódik le. Hanem itt, a szívben.” – Na, ez egy mirázs.
Földeld le! Egyensúlyozd ki! Csinálj egy szertartást!

Hogy miért? Azért, mert legelőször is, ezzel elismered azt.

Elismered annak megtörténtét saját magadnak. Kérlek, ne
kezdjétek felhívogatni a barátaitokat, és ne kezdjetek
ilyeneket mondogatni, hogy: - „Gyertek át egy mirázsra!
(nevetés) Finom bort szolgálunk fel mellé.” – Nem, nem,
nem! Ez egy nagyon, rendkívül szemé-

lyes dolog. Nagyon személyes. Még mielőtt elkezdenétek

ezt leírni – ezt azoknak a keveseknek mondom, akik leírják
ezeket a dolgokat – még előtte végezzétek el a mirázst, a
szertartást.

Ó, mert ilyenkor az történik, hogy ez a szó szoros

értelmében beinvitálja a következő mirázst az életedbe, és
az azt követőket is. Mert meghívottnak fogják érezni
magukat az Én Vagyok Házában. És hirtelen úgy fogják
érezni, hogy ez helyénvaló és természetes. És akkor ott lesz
neked ez a sok-sok…és akkor elkezdheted
sorbaszedni a megvilágosodásról alkotott korábbi
gondolataidat és ideáidat. Ha-ha-ha! Ez jó!

Fogalmatok sincs arról, hogy mi a megvilágosodás, és ez

rendben is van. Az elme képtelen megérteni a
megvilágosodást. De azért próbálkozik vele. Lehetséges,
hogy bele tudsz egy kicsit érezni ebbe – vagy a
felemelkedés szóba, amikor erről beszé-

lünk – de lényegében ez egy óriási kérdőjel a számotokra.

Remekül hangzik, de egészen őszintén szólva, amikor kint
vagyunk a Shaumbrával szerte a világon ezeken a
tanfolyamokon, akkor halvány fogalmuk sincs a
megvilágosodás mibenlétéről.

Kérdezd csak meg tőlük: - Mi a megvilágosodás? (Adamus

összezavarodott képet vág) Ú! Mi a felemelkedés? – „Az,
hogy meghalok, és egy füstgomolyag felrepít engem innen?
Találkozom Jézussal?” – Nem. Én a teljes integrációról
beszélek. És az micsoda? „Húú….azt nem tudom.” – De
legalább őszinték, és én azt mondom nekik: - Hiszen ezért
jöttél vissza ide – a megvilágosodásért, a
felemelkedésedért, vagy nevezd úgy, ahogy akarod – A Földi
Nirvánáért. Ez az elsődleges motivációs tényeződ erre az
egész életedre. És valószínűleg ez az egyetlen olyan
szenvedélyed, ami megmaradt neked. Ezért élsz, ezért
dolgozol, és ezért lélegzel. És nem tudod, hogy mi ez??!!
(nevetés)

EDITH: De igen, tudjuk!

ADAMUS: Akkor deiniálja ezt a számomra asszonyom!

EDITH: Tudatosság és felébredés.

ADAMUS: Ez egy makyos szarság, és nem akarom ezt még

egyszer hallani!
EDITH: Nem, nem az!

ADAMUS: Gyerünk, Edith!

EDITH: (Linda a kezébe adja a mikrofont) Ó, erre semmi

szükségem, majd csak ordítozok vele. (nevetés)

ADAMUS: Gyerünk! Rukkolj elő a legjobbal!

EDITH: Már megtettem. Pont az előbb mondtam, hogy

tudatosság…

ADAMUS. Ez lett volna tőled telhető legjobb? Ha-ha-ha!

EDITH:…és felébredés. Tudod…

ADAMUS: Mi a felébredés?

EDITH: És igen, mi tényleg azt gondoljuk, hogy te egy daliás

és elbűvölő herceg
vagy, ezért ne rontsd ezt el! (Adamus nevet) De ez akkor is
a tudatosság és a fel-

ébredés.

ADAMUS: Igen. Mi a tudatosság?

EDITH: És annak tudatossága és megértése, tudása, hogy

kik vagyunk.

ADAMUS: Ezek mind mentális szerkezetek. Máskülönben egy

szót se szóltál volna.

EDITH: A picsába! (nagy nevetés)

ADAMUS: Abszolút, és teljesen igazad van. Tökéletesen

igazad van. Ezek mind mentális szerkezetek, építmények,
de én azt akarom, hogy mindannyian mély és egyszerű
megértésekkel bírjatok! Azt akarom, hogy ez ne egy cél,
hanem valóság legyen! Nem valami olyan, ami után
vágyakozol, hanem amit élő felemelkedésként megélsz a
testedben!

És közeledtek. Közeledtek. Vannak kisebb

megvilágosodásaitok. Azt akarom, hogy a következő
hónapban visszagyere, és azt mondd nekem: -„Adamus,
megértettem.

Volt ez a mirázsom. Elvégeztem a szertartásomat. Igazad

van. Ez egyáltalán nem olyan, mint amit szavakkal ki
lehetne fejezni.

EDITH: Mi lenne, ha most kötnénk egy üzletet?

ADAMUS: Én nem üzletelek, nem alkuszom. Nem kötök

kompromisszumokat, és nem kötök alkukat.
EDITH: De igen, szoktál üzletelni!

ADAMUS: Nem szoktam.

EDITH: Mi lenne akkor, ha előbb elmondanál nekünk…

ADAMUS: Hogy elmondjam neked?

EDITH: …mindent, ahelyett, hogy megpróbálnál itt zavarba

hozni minket.

ADAMUS: Már elmondtam nektek előre mindent.

EDITH: Mindig elmondod előre.

ADAMUS: Szó sincs itt zavarbahozásról! Szó sincs erről!

Nem, és ez egy igaz állítás.

EDITH: Nem, nem zavarbahozás, de nem jutott eszembe

másik szó.

ADAMUS: Ez egy igaz állítás, mert te azt kérdezed: - Mi a

felébredés? – Talán egy-két szót vissza tudsz mondani
nekem, de nem érezted azt át igazából. Van érzéke-
lésed róla, de az mentális.

Mi a felébredés? – „Nos, az, amikor felébredek, és

emlékszem arra, hogy ki vagyok valójában.” – Ez lószar!
Lószar!

EDITH: Nos, akkor hát mi az?

ADAMUS: Lószar! Az előbb adtam meg a választ. (Adamus

nevet) Ezt nem akarom neked elmondani Edith, ahogy
másnak sem. Azért használjuk ezt a szót, hogy legyen
valamiféle referencia pontunk a beszélgetésre, de nem
akarom ezt neked elmondani. Nem tudom ezt elmondani
neked.

Mi a megvilágosodás? Nos, van ez a tipikus dolog – és erre

máris rátérünk, ha sietek – szóval van ez a tipikus dolog,
ami így szól: - „Ha megvilágosodok, akkor tényleg nagyon
okos leszek. Képes leszek vízen járni.” – A múlt hónapban
megmu-tattam nektek, hogyan járok én a vízen! Na igen!
Aztán ott van még az is, hogy hmmmm elönt a béke, békés
leszel, hmmm, hogy vibrálni fogsz, hmmmm, hogy fehér
köntösben fogsz sétálgatni az utcán és ragyogni fogsz. Ez
makyo! Ez régi, kivénhedt és idejétmúlt! Volt egy pár
Mester, aki ezt tette, de nézzétek csak meg mi történt
velük! Az egyiket odaszegelték a keresztre, a másik nagyon
meghízott, és rossz volt a lehelete. (nevetés) Ez csak…..mi
ezt egy kicsit másképpen fogjuk csinálni. Egy kicsit
másképpen.

Én azt mondom, hogy a mirázs az egyik legcsodálatosabb

dolog, amit meg fogtok tapasztalni. Ez az „aha” élmény.
Hirtelen kikerül a dolog a mentális szerkezetből.

Nincs semmi baj azzal, hogy valaki ebben a nagyon fura,

természetellenes tudati keretben, elme gondolatban,
korlátozásban, félelemben, reményben és vágyakozásban
tartózkodik. Nincs ezzel semmi baj, mert ez legalább
behozza azokat az energiákat, amik ezt az egészet
támogatni fogják.

De végül, végezetül, amikor megtapasztalod ezt a nagy

mirázst, akkor meg fogod érteni, hogy miről is beszélek én
itt. És szinte már amiatt aggódom, hogy túl sokat beszélek
róla, mert ekkor képesek vagytok követni a szavakat. Azon
vitatkoztok, hogy mit jelent a Vagyok, Aki Vagyok, és
amennyiben ezt teszed, akkor kérlek térj vissza a
Spiritualitás 101-hez! (A 101 a kezdő csoportot jelenti) Akkor
ne járj az én osztályomba – kérlek! (egy pár ember tapsolni
kezd) Köszönöm. Két taps. Három.

Jó. Most komolyan beszélek, mert az csak spirituális

maszturbáció, ami más néven makyo! A makyo a lószaros
maszturbáció. Mentális. Be fog téged ragasztani. Bántani
fogja az elmédet, a testedet, és arra fog kényszeríteni, hogy
egy nagyon furcsa életet élj le, ahol is megpróbálsz
spirituális lenni, miközben megpróbálsz materiális lenni.
Megpróbálkozol különböző munkákkal, és megpróbálsz
szentebb lenni mások-nál, és ez nem fog működni. És hogy
mi fog történni? Az, hogy fel fogsz robbanni.

Fel fogsz robbanni! Fel fogsz robbanni, és magad körül, a

környezetedben is szinte mindent fel fogsz robbantani!
És erre semmi szükséged. Semmi szükséged. Ez a
mondanivalóm lényege. Erre nincs szükséged. Ez egy
teljesen természetellenes módja a teljességbe való
eljutásnak. Ez egy természetellenes módja annak, hogy
hirtelen felismerd, hogy meg vagy világosodva.

Emlékezzettek arra, hogy mit mondott Tóbiás, a nagy

mester évekkel ezelőtt: - Már felemelkedtél. Most mindössze
csak megtapasztalod, hogy milyen is odaérni.” Már ott vagy.
És most a szó szoros értelmében visszafelé haladsz az
időben és a térben, és a tapasztalásban. Hogy kerültél oda?

Hallod ezeket a szavakat, majd rákezdesz: - „Ó, ez tényleg

nagyon királyul hangzik!

Mintha csak maga Gene Roddenberry írta volna. Nahát,

akkor gyorsan csináljunk ebből egy jó kis Star Trek
történetet! (Gene Roddenberry a Star Trek megalkotója – a
ford. megj.) De ez nem a szívből ered! Ez még nem
tudatosult. De tudatosulni fog, ez így lesz, és akkor végzed
el a mirázst.

Akkor gyújtasz meg egy füstölőt! Akkor dobálsz

pénzérméket szerteszét magad körül. Bármit tehetsz, ami
létrehoz egy szertartást. Felnézel a csillagokra. Nem számít
mit teszel. Ez egy tudatosítás, egy elismerés, ami azt jelenti:
-„Ez az!” És aztán meg visszajössz hozzám. A következő
hónapban körbevisszük a mikrofont.

–„Tudod, nem akarok erről beszélni, mert ez az enyém, a

sajátom volt. Ez egy mély tapasztalás volt. Nem akarok
mentális lenni ezzel kapcsolatosan.” – Én pedig erre azt
felelem majd: - „Jó. Köszönöm Edith. Köszönöm.” – Ez a
mirázs.

Szeretnék itt megcsinálni egyet, de ez nagyon személyes.

Csoportban nem tudsz elvégezni egy mirázst. A mirázs
teljes egészében a sajátod. És emlékezz, amikor ott lesz az
a váratlan megvilágosodás, az a hirtelen áttörés, akkor az
kiszed téged a természetellenes útról, és bevisz a
természetes létállapotodba!

Vegyetek egy mély lélegzetet!

Jó. Akkor ezt most engedjük el!

A vonal vége

A hátralévő percekben szeretnék egy másik elképzelésről

beszélni – ami egy érdekes elképzelés, talán egy szomorú
felfogás vagy elgondolás – talán olyan, ami egy páratokat
fel fog bosszantani, és ellentmondásosnak tűnhet az eddig
elmondottak fényében. De ilyen az élet!

Valamivel kapcsolatosan eljutottatok a vonal végére.

Eljutottatok a vonal végé-

re. Rajzolni fogok egy vonalat, hogy megértsétek. A vonal

végére értetek. (felraj-zol egy vonalat). Jó. És ezt újra meg
újra elismétlem, mert köztetek, okos lények között tán csak
akad majd egyvalaki, aki ezekből a szavakból ír majd egy
dalt….

tetszett az előbb, amikor…

LINDA: Johnny Cash: „Sétálj a vonalon!”

ADAMUS: Nem! Ez a vonalon való sétálásról szól. Ez tudjátok

egy rossz dolog. A vonal vége. „Utazás…” (valaki mondja:
Wilbury utazása) Igen, Cauldre megpróbálja ezt
elcsípni…..”Utazás”…..azt a csoportot, aki ezt énekli.
(Traveling Wilburys – The end of the line - A vonal vége)

Tehát eljutottatok a vonal végére, és ez a vonal – és ez most

egy kicsit furcsán fog hangzani, de lélegezzétek ezt
magatokba – a fejlődés. Az evolúció. A fejlődés, az evolúció
végére értetek. (Adamus vesz egy mély lélegzetet) Á! Hú!
Ijesztő? Ez azt jelenti, hogy akkor most meg fogsz halni,
vagy hogy visszafelé fogsz haladni? Nem.

Egyáltalán nem.

Belétek lett programozva a fejlődés, amit ti el is hittetek.

Állandó fejlődés. Hisztek a fejlődésben, hiszen általa az elme
minden bizonnyal többet tanul, bölcsebbé válik, rendelkezik
probléma megoldó képességekkel – és ti erre be lettetek
programozva, ez belétek lett ültetve. És lényegében ezért is
éltetek. Ez az, amivel rendelkeztek, ez az, amit tudtok. „Egy
szüntelenül fejlődő létező vagyok.”

Egy bizonyos határig a biológiának van egy evolúciós

rétege. (valaki hangosan tüsz-szent egyet) Ha így folytatod,
még Jézust is lerobbantod a keresztről! (nevetés) Tehát
eljutottatok arra a pontra, ahonnan nincs tovább testi
fejlődés. Azt gondoljá-

tok, hogy a biológia fejlődésének a része vagytok.

Nézegetitek a Darwin-i rajzokat.

Nézitek az őskori majmokat, majd ilyeneket mondogattok: -

„Nos, nem vagyok több, mint a izikai biológia kicsi kis
lépcsőköve.” – Nem, ennek a vonalnak is a végére értetek. A
szó szoros értelmében véve, a mai beszélgetésünk
értelmében többé már nem fejlesztitek az ősi biológiátokat.
Most már a sajátotokat teremtitek meg. Vagyis már nem a
régi vonal mentén fejlődtök. Az evolúció leáll. Amikor eljutsz
a felébredésnek erre a pontjára, akkor ez megáll.
Még a spirituális elképzelések, elgondolások sem fejlődnek
tovább. Hm, ez van. Mivel az azt jelzi, hogy van még mit
megtanulnod. Az azt jelzi, hogy egy növekedés, gyarapodás
szükségeltetik még. Azt jelzi, hogy a spirál tovább halad a
maga spirális útján. És ez nagyon sokáig így is van, ezt is
teszi hosszú-hosszú időn keresztül, míg végül visszatér
önmagába. (lerajzol egy spirált) Beszéltünk erről már
korábban. Ez az, ami megállítja a fejlődés ciklusát.

Ez az életedben, az életmódodban is nagy, drámai változást

okoz. Amikor elérsz egy bizonyos pontra a spirituális utadon,
akkor onnan nem fejlődsz tovább. Ez talán ijesztő? Az átlag
reakciónak annak kellene lennie, hogy: - „Ennyi??! Ennyi??!
Nem leszek okosabb? Nem leszek egészségesebb? Nem
leszek bölcsebb?” – Ez pontosan így van, és ez egy jó dolog.

Elsősorban azért, mert ez óriási, hatalmas felelősség alól

szabadít fel téged, egy teher alól. A szabadság hiánya alól
szabadít fel. Volt benned egy program, ami egyre csak ezt
hajtogatta benned: - „Fejlődj, fejlődj, fejlődj, fejlődj! Minden
nappal egyre jobbnak kell lennem. Minden nappal
bölcsebbnek kell lennem. Fejleszd magad!” -

Elég már ebből! Ezt most nem minden embernek mondom,

hanem nektek mondom ezt! Amennyiben hallgatsz, nézel
most minket, amennyiben itt vagy, akkor fejezd ezt be! Ez
egy rettentően furcsa elképzelés, és egyben kellemetlen,
kényelmetlen is.

Ez a fejlődés szintén hajlamos egy mentális építménnyé,

egy ideává válni, és ez a szó szoros értelmében egy olyan
beültetés, ami egyfolytában ezen a spirálon pör-getett
titeket, hogy egyre csak növekedjetek, növekedjetek és
növekedjetek. Azt is gondoljátok, hogy de hát a szellem
fejlődik, az isteniség fejlődik. Nem, nem fejlő-
dik.

Ami történik az az…..és ezt most tisztán akarom átadni.

Amikor abbamarad vagy leáll a fejlődésed, vagy
abbahagyod azt, hogy megpróbálj tovább fejlődni, amit én
egyébként is némiképpen természetellenesnek tartok –
némiképpen, nem teljes mértékben, de valamiképpen
természetellenesnek tartok – amikor többé már nem
próbálod erőltetni vagy nyomni a saját fejlődésedet, akkor
jutsz el ezekhez a nagy „Aha” élményekhez. Ezekhez a nagy
„aha” tapasztalásokhoz. És abban az „aha”-

ban felismered, hogy nincs többé mit nyerned, nincs többé

mit veszítened. Hogy többé semmi többet nem kell
elsajátítanod, semmi többre nem kell szert tenned, vagy
vágynod utána. Abban a pillanatban, amikor váratlanul
eláraszt ez az „aha”

élmény, akkor egy ponton felismered, hogy most már ez az

egész - további fejlődés nélkül - az élő felemelkedésről szól.

És most az összes bölcsesség, ami ott található a Lélekben,

az összes bölcsesség, amit – hogy így fogalmazzunk –
megosztottál a lelkeddel – a lélekkel, a tudattal – mindabból,
amit csak tettél….és jut eszembe, ez nem a
cselekedeteidnek a részle-teit jelenti, hanem a
cselekedeteid végeredményét jelenti. A Léleknek nincs
Akasha Krónikája, és bár vannak, akik azt állítják, hogy de
igenis van ebből egy jókora darab, ami odakint lebeg,
akárcsak egy hatalmas, óriási Borg – de én mást állítok.
Az univerzum nem törődik a részletekkel. Azok egytől-egyig
mentálisak, és kiöblí-

tésre kerülnek. Az összes részlet – az, hogy egy bizonyos

időszakban és helyen mit tettél – ezek mind leöblítésre
kerülnek a klotyón, mert egyáltalán nem számítanak,
lényegtelenek. Tényleg nem számítanak.

Mentálisak! Lényegtelenek! Ami számít, az az, hogy mit

éreztél és mit tapasztaltál azalatt a periódus alatt. Ez az,
amire a lélek emlékszik, és ez az, amire a kozmosz is
emlékezni fog.

Hála Istennek – és magadnak – hogy nem fogsz emlékezni

minden részletre, mert az nem kerül eltárolásra valami
hatalmas kozmikus merevlemezen! Nem, az mind ki lett
törölve! Hála Istennek, hogy a részletek mind ki lettek
törölve – hogy milyen ruha volt rajtad azon a napon, vagy,
hogy mit mondtál valakinek, vagy, hogy mit gondoltál,
amikor elhajtottál egy bár előtt, és be akartál oda ugrani
egy italra. Azok mind ki lettek törölve, és az egyetlen dolog,
ami megmarad, az az esszencia, a bölcsesség és a
tapasztalás. Mindössze ez marad meg.

Az esszenciád megélése

Namost, itt van neked ez a gyönyörűséges tudat, ami

csepeg – mert csordul-tig van ezzel a bölcsességgel (lerajzol
egy cseppet). Hasonlatos ez ahhoz, mint ahogy a
méhecskék építik fel az apró hatszögletű sejtcsoportjaikat,
vagyis a méhsejtstruktúráikat, a lépet, a kaptárukat. Ezzel a
csodálatos nektárral egyre csak töltögetik a lépet, és amikor
az már teljesen megtelt vele, akkor ki akar onnan csordulni.
De igazából csakis valami lényegesre, fontosra akar
rácseppenni – egy inom kekszre, vagy teasüteményre, vagy
egy csésze teába – mert nem szeretne a padlóra cseppenni.
Ugyanez a helyzet veletek is. Csak fejlődtetek, fejlődtetek
és fejlődtetek, csak gyarapodtatok, növekedtetek és
növekedtetek. Itt az ideje ezt ab-bahagyni, befejezni.

Most annak van itt az ideje, hogy fogjátok - ezt az

esszenciát, ezt a bölcsességet – és éljétek meg! Többé már
ne töltögessétek a mézet a lépbe, hanem kezdjétek el
megenni barátaim! Most már tényleg, igazán erről van szó!
Amikor befejezed a fejlődést, akkor elkezdesz Élni! Amikor
abbahagyod a fejlődésre vonatkozó mentális
erőfeszítéseidet, akkor a.) felismered, hogy mennyire
természetellenes is volt ez az egész, b.) rádöbbensz, hogy
mennyire beteljesületlen volt ez így, és c.) felismered, hogy
a valódi öröm az, ha – most már te és a Szellem - ez a
bölcsesség vagy, és megéled azt. Megéled azt.

A tudatod, a Szellemed meg akarja osztani veled ezt a

bölcsességet. Meg akarja….

ez nem a megfelelő szó. Meg akarja ezt most már

tapasztalni.

A nektár, az esszencia betöltődött a lépbe, a kaptárba, a

tapasztaláson alapulva, és bölcsességgé lett párolva,
csodálatos esszenciává lett párolva – lélek esszenciává – és
most vissza akar térni a tapasztalásba. Azt mondhatjátok
erre, hogy ez egy igen
érdekes fejlődés, érdekes ciklus. De ahhoz, hogy ez így
megtörténhessen, az kell, hogy az általatok eddig ismert
fejlődés véget érjen. Nincs tovább mentális fejlődés.

Ez nem jelenti azt, hogy már soha többet nem fogtok

elolvasni egy könyvet, vagy hogy nem mentek el egy újabb
tanfolyamra, vagy nem tesztek semmit. Ez egyáltalán nem
ezt jelenti. Hanem azt jelenti, hogy többé semmi okod sincs
arra, hogy megpróbáld fejleszteni az Ént. Most már ez az
egész az Én megéléséről szól. És a kettő között óriási
különbség van, mert amennyiben az összes forrásodat,
energiá-

dat és minden mást is a fejlődésnek szenteled, akkor

semmid sem marad az életre.

Most hozod össze ezt az egészet egymással.

Az elmének egy része ordítani fog: - „Na nem, én igazán,

tényleg fejlett akarok lenni, fejlődni akarok, és én ezt nem
adom fel! Továbbra is fejlődni és fejlődni és fejlődni akarok!”
– Drága barátaim, ez egy bizonyos pontosan ugyanolyan,
mint a saját farkát kergető kutya esete. Sehova sem fogsz
így jutni. Mi történik a kutyával, ha egyszer utoléri a farkát?
Lényegében, ha egy kutya utoléri a saját farkát, akkor az
teljesen lerombolja a kutya vágyait, álmait, törekvéseit,
szenvedélyeit és minden mást is. Akkor a kutya lényegében
széthullik, összeomlik. Tehát itt állunk ebben a helyzetben,
amikor is nincs tovább szükségünk a fejlődésre. Ez most
már a meg-

élésről szól.

Egy páran most azt kérdezitek: - „De nem lehet hogy

Adamus egy trükkös kérdést adott nekünk? Nem azt akarja
ezzel mondani, hogy azáltal, hogy megéljük az esz-szenciát,
azzal, hogy magává az esszenciává válunk, azáltal, hogy a
mirázst az élő

tapasztalás részévé tesszük, ezek által mégis folytatjuk a

fejlődést?” – Ti nagyokos ilozófusok, a következőt mondom
én nektek: -Fejezzétek be ezt a fajta gondolkozást! Tényleg
fejezzétek be! És ezt nagyon komolyan mondom! Tényleg!
Fejezzétek be ezt a gondolkodást! Ez ilozoikus makyo lószar,
és az egyetlen mód, ami által meg fogod tudni a választ erre
a kérdésre az, hogy megteszed, megéled, és azzá válsz! Ne
gondolkozz rajta tovább! Ne szerkeszd ezt tovább, ne építsd
ezt tovább!

Engedd meg, hogy ezek a most beérkező energiák

széttépjenek – egy szerető mó-

don. Jaj, nem – hát ez lehet jó! Ez lehet lenyűgöző! Ez lehet

örömteli! Ez lehet nagyon felszabadító, és ezek az energiák
azért vannak itt, hogy ezt megtegyék. Hogy ezt megtegyék.
Azért vannak itt, hogy elszeparáljanak, elkülönítsenek téged
annak érdekében, hogy egészként és teljesként
visszatérhess Önmagadhoz - mindezek a töredékek,
szilánkok és a darabkák nélkül - hogy visszatérj a
természetes állapotodba!

Természetesnek lenni

Jelenleg egy természetellenes – érdekes, furcsa, egyedi – de

attól még egy termé-

szetellenes létállapotban tartózkodtok. Ez nem te vagy. Azt

gondolod, hogy ez vagy te. Ezért is mondom azt, hogy
„fejezd be a fejlődést”, mert ezzel semmi mást nem
próbáltok tenni, csak az emberi építményt vagy szerkezetet
próbáljátok fejleszteni.
Valami olyat próbáltok fejleszteni, ami már a kezdetektől
fogva eleve mesterséges volt. Ez egy érdekes tapasztalás.
Nem azt mondom, hogy ez egy hazugság. Nagyon sok
hazugság van beleágyazva, de önmagában véve ez nem
hazugság. Mindössze egy tényleg nagyon furcsa tapasztalás
volt.

De jelenleg a természetes létállapototokhoz tértek vissza, az

Én Vagyok-hoz, és ez nem az, aki most itt ül ebben a
székben. Ez nem a jelenlegi személyiséged. A természetes
állapotod….annak a személyiségnek egy része itt van, de
sokkalta több ennél. Sokkal, de sokkal több ennél.

Egy pillanatra képzeld csak el milyen kötetlenül, szabadon

élni! Egy pillanatra képzeld csak el milyen ennyire
szabadon, kötetlenül élni! Ezalatt azt értem, hogy nem kötöz
le semmi! (Adamus nevet) És van itt erre egy példánk.
Kettes kamera, néz-zük meg a kötetlenséget Onnál (Garret)!
Gyerünk On! Ilyennek képzelsz egy Felemelkedett Mestert?
Hát persze, hogy ilyennek! Nevet és mosolyog! Naná!
Képzeld el, hogy kötetlen vagy, hogy nem kötöz le semmi!
Képzeld el, milyen is az, amikor nem kell végigmenned
ezeken a találós kérdés játszmákon, hogy mit is kellene
most tenned! Képzeld el, hogy nem kell átélned ezt a
beszűkülést, összehúzó-

dást, amit akkor érzel, amikor rádtör a félelem. Pont akkor,

amikor van egy remek ötleted, amikor nagyon jól érzed
magad, és hirtelen – bumm – bejön a félelem!

Képzeld el, hogy többé nem kell próbálkoznod az élettel!

Tényleg nem! Nem pró-

bálod fejleszteni magad, arra a sok régi szemétre alapozva,

amit a szüleid, a taná-

raid, az aspektusaid, az elmúlt életek és minden más

ültetett beléd. Nem folytatod tovább azt a próbálkozást,
miszerint: -„Neked fejlődnöd kell!” – Persze ők ezt más
szavakkal mondták el neked: -„A helyes dolgot kell tenned!
Jobbnak kell lenned! El kell érned dolgokat, teljesítened
kell!” – Ez mind a fejlődésről szól.

Drága barátaim, még a spirituális tanítóitok is, még ők is azt

mondták nektek, hogy fejlődnötök kell. Ó, és ez nagy dolog
volt – elmenni egy spirituális összejövetelre, és előadni az
„én fejlettebb vagyok nálad” című játszmát. Most menj csak
el oda nyugodtan, és mondd azt: -„Szarok a fejlődésre! Nem
érdekel! Te pedig nyugodtan járd tovább a pokolba vezető
utadat! (nevetés) Én a vonal végére értem. Szá-

momra véget ért a fejlődés!” – És persze nagyon fura

pillantást fognak rád vetni.

Hát igen! A jövő héten lesz erre lehetőséged! És nagyon

furcsán fognak rád nézni: -„Hú, ez meg honnan jött?” – És ez
az, amikor azt mondod: - Azért, mert én egy élő, lélegző
esszencia vagyok. Élek, és nem fejlődöm.” – Hm, abszolút.

Akkor egy pillanatra most képzeld csak el, hogy micsoda

megkönnyebbülés jár azzal, ha abbahagyod a fejlődést. Még
mindig marad egy részed, aki azt mondja: -„De hát néha,
nagy ritkán mégis csak kell egy kicsi fejlődés. Nem akarom,
hogy ez….” Fel fogod ismerni, hogy a fejlődés egy célt
szolgált. Ez az, ami forgásban tartott. Ez az, ami lehetőséget
adott a tapasztalásra. De amikor eljutsz ide (a spirál
középpontjára mutat), amikor visszatérsz Önmagadhoz….
(Linda az órájára mutat) Á! Az idő nem jelent semmit! Most
következik a záró beszédem, ami nagyon drá-

mai! Linda meg az órájára mutogat a következő üzenettel: -

„Adamus, mindenki fá-

radt.” – Nem, mindenki el van bűvölve, abszolút….a szemük

csak azért van csukva, és csak azért dőlnek hátra, mert
annyira mélyen átérzik ezt az egészet. (nevetés) A vonal
vége. Térj vissza Önmagadhoz, ahol birtokolod az élő
biológiádat, ahol az elméd megtisztult attól a rengeteg sok
szeméttől és nehezéktől, és a részletek-ről – és akkor
hirtelen szembetalálod magad az esszenciával. Akkor
egyszerre csak találkozol a Lélek bölcsességével. És akkor
ez a kettő összeölelkezik egymással, hiszen már korszakok
óta azt hitték, hogy el vannak egymástól különülve, és most
rádöbbennek, hogy igazából soha nem voltak elkülönülve
egymástól. Egybekelnek egymással.

Ehhez az kell….nem, nem kell Cauldre. Ez nem a megfelelő

szó. Ez a bizalomról szól. Arról, hogy megengeded az
integrációt. A bizalom az, amikor képes vagy itt ülni egy
három perces merabh-on, és azt mondani: (vesz egy mély
lélegzetet): „Megváltoztattam egy-két energiát. Tudatot
váltottam. Hű! És nem kellett rajta dol-goznom!” – Ez a
bizalom. Ez a bizalom. És ez az, ami egyben megengedi azt,
hogy az megtörténhessen.

Ez a bizalomról szól kedves barátaim, továbbá arról, hogy

természetes vagy. Természetes vagy. A dolgok erőltetése
nem természetes. A dolgokról való gondolkozás nem
természetes. Nyerni próbálni az életben – nem természetes.
A célok nem természetesek. A spirituális tanulmányok nem
természetesek. Egyik sem természetes.

Ez egy természetellenes állapot. Természetellenes egy olyan

elmével bírni, ami nem ugyanazon a frekvencia szinten
működik, mint a test. Ez természetellenes. Nem
természetes úgy beszélni a testedről, az elmédről és a
szellemedről, mintha ezek egymástól eltérő, elkülönült
részeid lennének. Ezért is hívom én ezt TudatTestnek.

Mert ebben mindegyikük benne foglaltatik.

Ez az egész inkarnációs és reinkarnációs ciklus nem

természetes. Természetellenes.

Azok érdekes tapasztalások voltak, de térj vissza a

természetes létállapotodhoz!

Térj vissza az energia természetes áramlásához! Térj vissza

a szenvedés nélküli élethez, ahhoz az élethez, ahol nem
azon gondolkozol, hogy hogyan élj, ahhoz az élethez, ahol
nem kell aggódnod a következő pillanat miatt, ahhoz az
élethez, ahol teljességgel magadba lélegzed önmagad
esszenciáját, ami mindig is ott volt.

Akkor vegyünk erre egy mély lélegzetet drága barátaim!

És igen, már nagyon várom az új professzor állványomat!

Természetesen a jövő

hónapban.

Akkor most, ahogy befejezzük ezt a Shoud-ot, vegyünk egy

mély lélegzetet! Szerintem lesz egy kis zene is.

És grandiózus távozásom közepette arra emlékeztetnélek

benneteket, hogy ebben a hónapban, amikor elkezditek
érezni ezeket a megvilágosodásokat, szálljatok ki az
elmétekből! Ne gondolkozzatok rajtuk! Csak engedjétek
meg, hogy megtörténje-nek! Végezzetek mirázst, szertartást
a megbecsülésetek jeléül! És amikor elkezded kétségbe
vonni azt, ami tényleg megtörtént veled, amikor elkezded
azt kétségbe vonni - te magad személyesen – hogy tényleg
képes vagy-e az életeden belül élni, hogy tényleg meg
tudod-e engedni magadnak a tapasztalást, akkor csak
vegyél egy mély lélegzetet, és emlékezz, teljesen mindegy
mit mondanak a híradóban a ripor-terek, minden jól van a
teremtés egészében!

És akkor most drága barátaim az újbóli viszontlátásig – ami

akár ma éjjel is bekö-

vetkezhet – ha-ha-ha! – Adamus Vagyok, a ti

szolgálatotokra. Köszönöm. Köszö-

nöm.

(Fordította: Telegdi Ildikó – telegdi.ildiko66@gmail.com)

Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná
anyagilag is a Shoudok

fordításainak munkáját, az alábbi bankszámlaszámon

megteheti:

Telegdi Ildikó OTP BANK Rt. 11773339-00984762

Minden eddigi és ezt követő felajánlást előre is

szívből köszönök:

Telegdi Ildikó

A Bíbor Kör Anyagok Tóbiással, Adamus Saint-

Germainnel és Kuthumi Lal Singh-gel ingyenesen ke-
rülnek felajánlásra 1999 óta.
A Bíbor Kör emberi angyalok globális hálózata, akiket
Shaumbrának neveznek, és akik elsők között mennek
át az Új Energiába. Ahogy megtapasztalják a
felemelkedés örömeit és kihívásait, Szabványok-ká
válnak mindazon emberek számára, akik a saját belső
Istenük felfedezésének utazását járják.

A Bíbor Kör havonta találkozik Deverben,

Coloradoban, ahol is Adamus a legfrissebb
információkat osztja meg Geoffrey Hoppe által. Ezek
a Bíbor Kör összejövetelek nyilvánosak, publikusak,
ahová mindenkit szeretettel várunk.

Amennyiben most ezt olvasva érzel egyfajta

igazságot és kapcsolódást, akkor te tényleg
Shaumbra vagy. Tanító és Vezettetést nyújtó vagy az
emberek és az angyalok számára egyaránt. Engedd
meg, hogy az isteniséged magva virágba boruljon
benned ebben a pillanatban, és ez tartson örökké.
Soha nem vagy egyedül, mert van egy családod a
világban, és angyalok vesznek körül a körülötted
létező
birodalmakban.
Szabadon terjesztheted ezt a szöveget nem-
kereskedelmi alapon, térítésmentesen. Arra kérünk,
hogy az információt a maga teljességében add közre,
beleértve ezt a lábjegyzetet is! Minden más felhasz-
nálás esetén írásos jóváhagyásra van szükség
Geoffrey Hoppe-tól, Golden, Colorado.

A kontakt oldal: www.crimsoncircle.com © Minden jog

Fenntartva 2010 Geoffrey Hoppe, Golden, CO 80403
11. Shoud

„Sugárzó Jelenlét”

Elhangzott a Bíbor Körben 2012. július 7-én – Adamus

közreműködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásában
Vagyok, Aki Vagyok, a sugárzó, örökké Jelenlévő Adamus a
Szuverén Birodalomból.

Köszönöm. (a közönség tapsol)

Üdvözöllek benneteket az Élő Felemelkedés

Osztályterméből. Edith, megígérem, hogy ma nem
nehezítem meg a dolgodat.

EDITH: Köszönöm.

ADAMUS: Te megnehezítheted az enyémet, de én nem

fogom azt neked visszaadni.

Üdvözöllek titeket az osztályteremben drága barátaim! Most

csináltunk meg egy négy perces merabh-ot, miközben az a
gyenge zene szólt. (A közönség reakció-

ja: - „Ó!”) Miért, nem az volt?! (Kerri bekiabál: - „De igen!)

Miközben szólt a zene, ki tudtatok lebegni egy kicsikét, és
így meg tudtatok engedni egy tudati váltást.

Tényleg. Miért nem valami nagyszerű zene szólt ez

alkalommal, hm? ( A zene: Soul Companion - Mary
Carpenter és James Taylor - az „Ashes and Roses” albumról)
Egy négy perces merabh-ot csináltatok, ami átváltja a
tudatot. A következő két órában pedig egyszerűen csak
megengeditek magatoknak ennek megtapasztalását,
integráljátok azt, behozzátok a testetekbe, és egy sugárzó
Jelenlétté váltok.
Azon tűnődtök, hogy miért is vagytok ma itt? Mert nincs
hova mennetek! (nevetés) Hogy megismerjétek a sugárzó
Jelenlétet. Ez a következő lépés. Ez a következő

lépés, amin dolgozni fogunk - a Jelenléten. Á!

A megvilágosodás. A megvilágosodás azt jelenti, hogy Jelen

Vagy, azt jelenti, hogy éber vagy, tudatos vagy. És hatalmas
különbség van aközött, hogy valaki az elmé-

jében van, vagy pedig tudatosan Jelen van. Óriási a kettő

közötti különbség. Amikor tudatos vagy - akkor lényegében
nem igazán kell használnod az elmédet.

A megvilágosodás azt jelenti, hogy megengeded a

természetes áramlást. Abban a pillanatban, amikor ebbe
elkezdesz belematatni, amikor elkezded azt megzavarni,
befolyásolni, abban a pillanatban, amikor azt gondolod,
hogy az ember - csak egyedül az ember - tudja, hogy tegye
meg ezt a dolgot, és nem hívod be a lelkedet, az
aspektusaidat és a saját énedet, akkor ez nem fog valami jól
működni. Akkor térdre rogyva fogsz utánam kiáltani. Ha-ha-
ha! (nevetés) Tehát, drága barátaim, ma sok vendégünk van
a házban. Nem csak ti, nem csak Jonette Crowley (Fehér Sas
és Mark csatornázója- a ford. megj.) és Fehér Sas. Ma sok
vendégünk van. Ó, mindig szoktak vendégeink lenni, csak
nem túl gyakran hagyom őket szóhoz jutni. (nevetés) Ma
sok vendégünk van.

Itt van a csodálatos, gyönyörűséges Shaumbra az egész

világról. Továbbá itt van velünk az angyali létezők energiája
és szeretete.
Lovagi torna

Tudjátok, azért mondom ki azt, hogy „szeretet”, mert az

angyali lények szeretnek ebben az egészben részt venni.
Szeretik ezt megigyelni. De ez egy érdekes fajta szeretet. Ez
ugyanaz a szeretet, amit sokan használtatok elmúlt
életeitekben, amikor is egy lovagi tornán mérkőztetek meg
(nevetés), lovak hátán, hosszú rudakkal, és ahol az egyik
mérkőző fél feketébe öltözött, míg a másik pedig világos
ruhát öl-tött - és ahol egymásnak estetek, egymás ellen
voltatok, és - bumm! - az egyik fél leütötte a másikat a lóról.
A közönség pedig nevetett, tapsolt és éljenzett, amikor a
földön találtad magad azon tűnődve, hogy mi a fene ütött ki
a nyeregből.

Miért? A közönség azért nevethetett és tapsolhatott, mert

tudta, hogy úgyis vissza fogsz szállni a nyeregbe. Tudták,
hogy ez nem fog elpusztítani téged. Tudták, hogy valami
különös okból kifolyólag folyton újra meg újra visszaülsz a
lóra, megragadod a rudat és újra nekilódulsz. De mégis,
kivel vívod ezt a lovagi tornát? (A közönség válasza -
„Magunkkal” Magatokkal. Abszolút.

De miért vívsz lovagi tornát magaddal? Miért? (a közönség

különféle válaszokat ad, mint pl: -„Ki tudja?” - vagy -
„Szórakozásból”.) Szórakozásból. (valaki azt mondja: „A
dráma kedvéért.”) A drámázás miatt. (valaki azt mondja: -
„Unalomból.) Unalomból. Jó válasz. Unalomból. (valaki azt
mondja: - „Megszokásból”) Megszokásból - ez a legjobb
válasz. Megszokásból. Megszoktátok már, hogy fogjátok
magatokat, felpattantok a ló hátára, magatokra öltitek a
páncél öltözeteteket és önmagatokkal csatáztok. A sötétség
a fény ellen. Erő az erő ellen. Ó, és mások ezt izgatottan né-
zik! Azért izgatottak, mert először is mindig azt akarják
tudni, hogy mekkora szenvedéllyel veted ebbe bele magad,
hogyan öltöd magadra a páncélruhádat, hogyan viselitek
azt magatokon, hogyan ragadjátok magatokhoz a
fegyvereteket, hogyan pattantok fel arra a lóra, honnan van
erre ekkora mérvű elkötelezettségetek, el-szántságotok és
energiátok, majd pedig hogyan ütitek ki magatokat a
nyeregből!

Na ezen már nem sokan nevettek. (nevetés) Hogyan ütitek

ki magatokat a nyeregből és estek le a lóról, ahonnan
felálltok, majd újra próbálkoztok.

Mi lenne, ha holnap reggel, amikor felébredtek, nem

öltenétek magatokra a páncélruhátokat? És teljesen
meztelenek lennétek - ami alatt azt értem, hogy védekező

energia nélkül lennétek - nem Ön, Uram - anélkül az energia

védelmi pajzs nélkül lennétek, amit máskülönben minden
nap magatokra öltötök. Aminek persze az az értelme, hogy
nagyon kemény a külvilág. Vannak olyan napok, amikor úgy
érzitek, hogy muszáj magatokra öltenetek azt a védelmet.

De mi lenne, ha holnap nem öltenétek azt magatokra, csak

azért, hogy meglássá-

tok, hogy így mi történik? Mi van akkor, ha holnap nem

veszitek elő a lándzsátokat, nem fényezitek azt ki, nem
mossátok le róla a tegnapi vért? Mi van akkor, ha a lándzsát
ott hagyod a földön, ahova utoljára esett? Mi van akkor, ha
elfelejted azt a lovat? A ló mindössze annak a hatalomnak a
szimbóluma, amit arra használtok, hogy bemenjetek az
életbe, vagy a napotokba. De mi történne, ha ehelyett
mindössze a
saját sugárzó Jelenlétetekben tartózkodnátok? Nem ez az
egyetlen öltözet, amire szükségetek van? Igazából nem ez
az egyetlen eszközötök? Nem ez az az egyetlen egy dolog,
amire szükséged van a nap során?

De akkor mi fog történni azzal a sötét énnel? Azzal a

szembenálló énnel, azzal a részeddel, akivel minden áldott
nap csatázol, harcolsz? Vele mi fog történni? (valaki azt
mondja: - Integráció!) Nem! Az ugyanúgy továbbra is fel fog
ugrani a lovára, meg fogja ragadni a lándzsáját, és üldözőbe
vesz téged! (Adamus nevet) Hogy mi-

ért? Megszokásból. Megszokásból. Erre lett ki képezve. Ki

képezte ki erre? (a kö-

zönség válasza: - „Én” ) - Igen. Ma nagyon könnyűek a

kérdések. (Adamus nevet) A nehezeket későbbre
tartogatjuk.

Tehát erre lett betanítva, kiképezve. Része a megszokásnak,

része a programnak, a napi magaddal folytatott
párbajodnak. De egy idő után kissé bele fog majd fá-

radni abba, hogy magára öltse a páncélzatát, elővegye a

lándzsáját, felpattanjon a lovára, és téged üldözzön. Végül
rá fog jönni, hogy integrálódhat. És nem kell majd egész álló
nap csatáznod.

Namost, ebben a szembenálló sötét harcosban benne

vannak a tömegtudat elemei.

Benne vannak más emberek elemei - a barátok, a család, a

munkatársak elemei.

Ezekből az elemekből áll, de ezeket mind te magad

vonzottad bele ebbe a szembenálló, ellentétes erőbe.
Olyasmi ez, mint a személyes Higgs-bozon részecskéd, ami
magához vonzza azt az energiát. És valami valóságosat
csinál belőle. Előbb anyaggá, majd tapasztalattá változtatja.

Tehát holnap csak vegyél egy mély lélegzetet! Ne

fegyverkezz fel! Ne ragadd ma-gadhoz a lándzsát! Ne ülj fel
a lóra! Ne vonulj csatába! Egyáltalán semmivel sem kell
csatát vívnod. Egyáltalán semmivel. Ezt minél hamarabb
felismered, annál jobban fogod magad érezni a
megvilágosodásod során.

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet és üdvözöljük a

mai összes vendégünket!

A csodálatos, szeretetteli angyali létezőket, emberi

létezőket - akik mind itt vannak, és részt vesznek ebben.

Ami most történik

Elérkeztünk 12-12-12 feléhez. Igen. „Csak a felénél járunk?”

- kérdezitek. A felénél.

De ez nem fog véget érni december 21-én. Ez nem

feltétlenül fog befejeződni az év végén, vagy december 21-
én. Sok maradvány lesz. Mi történik december 21-

én? (valaki azt mondja: - csak egy újabb nap lesz)

Lényegében egy csak egy újabb nap lesz, de a
tudatosságba az lett beleültetve, hogy az egy különleges
nap lesz.

Még azok is, akik nem bírnak ezzel a tudatossággal - még

azokban is ott van az a kis beültetés, hogy vajon ez lesz-e a
világvége, egy korszak vége - vagy pedig csak egy újabb -
meglehetősen fura ez - remény veszik el.
Fel tudjátok fogni, hogy sok ember lesz, aki, amikor
december 22-én felébred, egy reményvesztettséget fog
érezni? -„Ó, a szarba!” - ahogy ezt Sart mondaná. -„Ez csak
egy újabb nap!” - Ez valószínűleg sokkal nehezebb nekik,
mintha bekövetkezne valami hatalmas világkatasztrófa,
dráma, mert nagyon sok olyan ember lesz, aki, miután
felébred december 22-én, azt mondja majd: -„Ez is csak egy
olyan nap, mint a többi. A változásokról beszélnek. Az új
világ eljöveteléről beszélnek. A világ-végéről beszélnek. De
ez csak egy újabb nap.”

Ez talán az egyik legkeményebb dolog, mert ebben

hatalmas reményvesztettség van, vagy nevezzük ezt inkább
a megmentés elvesztésének. Valami elveszett, ami
egyébként elkövetkezett volna, és jelentős változást hozott
volna. Számotokra az idei év végén ez nem igazán számít,
mert ami most történik - kifejezetten mind-ezzel a sok vad
energiával, ezzel az egész energia beáramlással, és azzal,
ahogy ezeket az emberek kezelik - ami valójában történik az
az, hogy egészen új potenci-

ál készletek bontakoznak ki. Olyan potenciálok ezek, amik

mindig is ott voltak, csak el voltak maszkírozva. Eltakarta
őket a felhő vagy a fátyol, és láthatatlanok voltak az
emberek számára. Nem voltak ezeknek a tudatában.

Most az történik, hogy ezek némelyike felszínre jön. Ti már

évek óta éreztétek ezeket, és lényegében elérhetőek voltak
számotokra. Az emberiség pedig csak most kezd ezeknek a
tudatára ébredni, nagyrészt pontosan amiatt a munka miatt,
amit ti végeztetek a saját tudatosságotokkal.

Szóval semmiféle drámai esemény sem fog történni

december 21-én, sőt, az azt követő hetekben, vagy
hónapokban sem. Az nem lesz drámai. Egy fokozatos
megnyílás lesz, és lesznek nagy intenzitással járó időszakok
is. Sőt, mi több, ez a nyár - nagyon intenzív, ahogy ezt talán
már éreztétek is. Ősszel ez le fog csendesedni.

(valaki azt mondja: - Hurrá!) Nos, még nem fejeztem be!

(nevetés) Még csak az ősznél járunk. (Adamus nevet) Az ősz
mindenkinek egyfajta békességet és nyugal-mat fog adni.
Ááá!

Szeptember végén, októberben azt mondjátok majd: -

„Látod? A dolgok remekül alakultak.” Ez szinte elringat majd
benneteket, és komfortot nyújt majd. Olyan ez, akárcsak
egy szimfónia. Mint egy szimfónia. Most a közepén járunk. A
dobok felpö-

rögnek. A zenekar teljes erőből játszik, majd ez az egész

lecsendesedik, és a szimfónia ősszel kissé álmossá válik.
Befelé fordul. És utána következik a nagy inálé!

Egy energia inálé! Igen. November elejétől-közepétől az év

végégig! De ismétel-ten, nem UFO leszállásokról, nem
tömeges landolásokról van szó….azt akartam mondani,
hogy nem lesz példanélküli - pedig igen, példanélküli
események fognak történni - de semmi olyasmi sem lesz,
ami lesöpörné az emberiséget a Föld színé-

ről.

De közben mindvégig, jelenleg is, hatalmas energiák

érkeznek be. Változások zaj-lanak. Ezt láthatjátok. Ott
lesznek a hírekben, de sokszor csak hónapokkal később.

Az elmúlt pár hónapban hatalmas energia beáramlásokon

mentünk keresztül. Óriási
energia beáramlásokon. Beletelik egy időbe, mire ez hatást
gyakorol az emberekre, valósággá válik és bekerül a
hírekbe.

Elképesztő az időjárás, és ez továbbra is így fog folytatódni.

Most épp a saját házatok táján voltak erdőtüzek. (A
Colorado-i erdőtűzre utal, ami június végén tombolt) A világ
másik felén meg áradások vannak. Mindez a részét képezi
ennek az egész energia manifesztációs folyamatnak. Tehát
ez folytatódni fog. Jelenleg félúton vagyunk.

Akkor most vegyünk erre egy mély lélegzetet!

Egészen eddig eljutottatok. És nem is volt annyira durva.

Sőt, lényegében egy kicsit…egy kicsit könnyebbé válik, nem
így van? (valaki azt mondja, hogy -„De igen!”

- más valaki pedig azt, hogy: -„Nem!”) - Nem. (Adamus

nevet) Nem.

Vegyünk erre egy mély lélegzetet, miközben tovább

folytatjuk ezt az évet! Jelentős, fenomenális változások!

Éreztétek a változásokat magatokon belül? (valaki azt

mondja: -Igen) - Igen. Miféle változásokat éreztetek? A
mikrofonba beszéljetek, legyetek szívesek! Hát nem bor-
zasztó? Linda jön a mikrofonnal. Elnézést.

SHAUMBRA 1 (nő): Hogy milyen változásokat éreztem?

ADAMUS: Magadon belül. Mik voltak az általad észrevett

legnagyobb változások?

SHAUMBRA 1: A múlt dolgainak az elengedése. Sokat

álmodok az elengedésről -

sokat álmodok a múltbéli dolgok elengedéséről.

ADAMUS: Jó.

SHAUMBRA 1: És most csak megbízom abban, hogy ez

tényleg meg is történik.

ADAMUS: Igen, megtörténik.

SHAUMBRA 1: Bár ezt nem mindig érzem így. De bízom

benne, hogy megtörténik.

ADAMUS: Történik. Történik. És a régi dolgok elengedése.

Rétegről rétegre. Azt gondoltátok talán, hogy Tóbiás
távozásával az elengedés is befejeződött? Nem. Az egyre
csak folytatódik. Rengeteg sok réteg van.

De ez nem feltétlenül lineáris módon következik be. Ez nem

úgy működik, hogy vé-

gig kell menned egy idővonalon. Vagyis nem úgy, hogy

egyszerre csak ennyit meg ennyit vagy képes elengedni.
Hatalmas mozgások történnek a színfalak mögött, és ez
nem mind csak elengedés. Ez egy integrációvá válik, mert
amikor elengedsz valamit, akkor az felszabadítja azt a
dolgot annak energia struktúrájából vagy hit-
rendszeréből. Megnyitja azt a dolgot, ami aztán majd
visszatér hozzád az integrá-

cióban. Ez egyfajta „elengedés, tisztulás és visszatérés” - de

már egy teljesen új módon, azzal a bölcsességgel, amire
szert tettél belőle.

Tudjátok, amikor ezt…köszönöm. Amikor ezt benne tartjátok

abban a régi hiede-lemben vagy abban a régi energia
struktúrában, akkor a lélek képtelen eljutni a bölcsességhez.
Mert az még mindig be van zárva. Még mindig megpróbálja
vagy megoldani magát, vagy pedig elrejteni magát. De
abban a pillanatban, ahogy ezek a dolgok, témák,
problémák szeretetben, bizalommal elengedésre kerülnek,
akkor az felszabadítja azt. Akkor a lélek azt a csodálatos
tapasztalást bölcsességé párolja.

Jó.

Természetes megvilágosodás

A megvilágosodásért vagyunk itt. Ez az ittlétünk egyetlen és

kizárólagos oka. Te a megvilágosodásért vagy itt. A
megvilágosodás a tudatosságot, az éberséget jelenti. A
megvilágosodás egy fura módon a beteljesülést vagy a
teljességet jelenti.

A megvilágosodás az egyszerűségről szól. A

megvilágosodás..( egy mennydörgés hallatszik, nevetés) az
integrálásról szól. Amikor integrálod a szanaszét szóródott
és bolyongó részeidet. Az integrációt pedig nem tudod úgy
megcsinálni, ha közben megpróbálod azt megbonyolítani.

A megvilágosodás egy természetes folyamat drága

barátaim. Egy természetes folyamat. Ez talán a
legfontosabb dolog, és az is marad, egészen a távozásomig.
Ó, már hallom is, ahogy ezt kérdezgetitek: -„Mikor? Mikor?
Mi az időpont?”

(Adamus nevet)

A megvilágosodás egy természetes folyamat, és ezt újra és

újra el fogom mondani, mert először is, ez az emberi
korlátolt tudati állapot természetellenes. Egymástól
elkülönült testtel és elmével bírni természetellenes. Nem
tudni és nem érezni azt, amikor azt mondom: -„Vagyok, Aki
Vagyok!” - és megpróbálni rájönni az értelmé-

re - ez természetellenes. Elkülönülve lenni önmagadtól -

amit a Szellemednek hívsz - a Lelkedtől - természetellenes.
A szenvedés természetellenes. A bőség hiánya
természetellenes. Mindezek a dolgok természetellenesek. A
magány - természetellenes. Természetellenes. Mindezeket a
dolgokat ti magatok teremtettétek, ti helyeztétek oda egy
ragyogó tapasztalás részeként. De lennie kell egy ennél jobb
módnak is. (Adamus nevet)

Ezek mind természetellenesek, mert a természetes az

egyszerűt jelenti, azt, ami integrált, és amit úgy
nevezhetnétek, hogy önmagában teljes. Az énen belül. Ez a
természetes. A boldogtalanság természetellenes. És teljes
mértékben természetellenes a bőség hiányában lenni. Igen,
tartani fogok egy rövid…(valaki ledob egy kődarabot a
padlóra)
KATHY: Ez úgyis a tiéd, szívem. (odaadja neki a kődarabot)
ADAMUS: Köszönöm.

KATHY: Szükségem volt egy jelre.

ADAMUS: Jó. Egy szikla. Ne aludjatok el! (nevetés, ahogy

azzal ijesztget valakit, hogy hozzávágja a követ.) -
Boldogtalannak lenni - természetellenes. És teljességgel
természet ellenes a bőség hiányában élni. Tartani fogok egy
bőség tanfolyamot, de arra vártam, hogy…

LINDA: Mikor?

ADAMUS: Mikor. Mikor szeretnétek?(a közönség kiabál: -

Most!) - Készen álltok rá?

(a közönség válasza: - Igen! - és tapsolnak)

Figyelmeztetnem kell benneteket! Tapsoltok, ujjongtok, és
azt mondjátok: - „Igen, készen állok!” - Először is - hogyan
mondjam ezt el udvariasan nektek - Cauldre-t, Lindát, és
még sokatokat akkor mások soha nem fognak meghívni
bizonyos helyekre. Mert ez nagyon egyértelmű, világos,
nem túl kedves és egyenes lesz, és vannak olyan emberek,
akik ettől sértve fogják érezni magukat, mert ők a hiányba
fektettek bele. A tanítók, drága barátaim, az írók, és
közületek is egy páran - a saját bő-

ségetek hiányába fektettetek be. Hát nem különös dolog a

hiányba befektetni? Nem valamiféle ellentmondás ez?

De nem bőségben élni - az egy természetellenes létállapot.

Azon dolgoznotok kell, hogy ne éljetek bőségben. Fel
tudjátok ezt fogni? És néhányan most azt mondjátok: -„De
Adamus, én tényleg kihelyeztem a szándékomat.”- Köpök a
szándékra. (köp egyet)

LINDA: Mi volt ez?!

ADAMUS: Hadd mutassam meg! (Adamus megint köp egyet)
Természetellenes a hiány. A hiányért tényleg meg kell, hogy
dolgozzatok. Lényegében igazi mágusok vagytok, hogy
képesek vagytok bőség nélkül élni. Néha azon tűnődöm,
hogy ezt meg hogyan csináljátok? Mutassátok meg, mi a
trükkötök! Nem, nem akarom tudni. Mutassátok meg
nekem, hogyan csináljátok ezt! Könyveket kellene írnotok
arról, hogy mennyire briliánsok is vagytok, amiért képesek
vagytok a bőség hiányában élni, mert ez egészen
egyszerűen természetellenes.

A izikai, biológiai problémák - teljesen természetellenesek.

Hogyan csináljátok ezeket? Hogyan vagytok képesek a
testeteket - most nem rád mutogatok (Pete-nek mondja) -
csak rád támaszkodom - hogyan tudjátok a testeteket
annyira kibillen-teni az egyensúlyból? Ez természetellenes.
Jonette, Fehér Sas,Mark - ők ezt mind tudják. Olyanok, mint,
„Ó!” (vállat von)
Az egyik dolog, amit meg fogunk tenni drága barátaim az,
hogy ezeken túl fogunk lépni, de ez nehéz. Nem könnyű ám
Adamusnak lenni, tudjátok! (nevetés) Miért?

Hoppá! (kicsúszott a mikroportja) Miért? Mert olyan nagyon

ragaszkodtok ezekhez.

És vannak olyan időszakok….először is hadd mondjam el,

hogy amiért ennyire ragaszkodtok ezekhez a dolgokhoz,
ezért a lelketek ezt rátok hagyja. Tényleg. Úgy értem, hátat
fordítotok a lelketeknek, és akkor ő is hátat fordít nektek.
Miért? Mert ennyire nagyon szeret téged. Mert ennyire
együttérző. Utánozó majom. (nevetés) Nagyon igaz.
(Adamus nevet)

Tehát vannak olyan időszakok, amikor ragaszkodsz a

hiányodhoz, vagy a izikai egyensúlytalanságodhoz vagy
ahhoz az átkozott depressziódhoz - ó, ez annyira szo-morú -
vagy a többi problémádhoz, ahhoz, hogy nincs
párkapcsolatod - és készíthetünk egy hosszú….már
készítettünk egy hosszú listát ezekről - és ti ragaszkodtok
ezekhez! És aztán meg azt mondod nekem, hogy ez nem is
a tiéd. Azt mondjátok nekem, hogy ti egy….és most direkt
nem nézek senkire sem. Ne…(Adamus kuncog) Azt
mondjátok nekem, hogy azt nem ti teremtettétek, hogy ti
csupán az áldozatok vagytok, és mindig ugyanezen
megyünk keresztül. Ragaszkodtok ezekhez a dolgai-tokhoz.

És vannak olyan létezők, akik az irántad érzett tiszteletből

és együttérzésből mindezt rátok hagyják. De én nem
hagyom rátok! (Adamus nevet) Én emiatt harcolok veletek!
Mindezeket el fogom venni tőletek, ha tudom. Látni fogom,
hogy igazából mennyire nagyon akarjátok azokat a
problémákat. Ó! A bőség hiánya. Ezt fogjuk viszonyítási
alapként használni a bőség tanfolyamunk során. És nagyon
drága lesz a tanfolyam. (nevetés) És utána pedig a távozás
mezejére lépek. Ó!

Ezt fogjuk viszonyítási pontként használni. Érthető, Linda? A

bőség. Amikor felirat-kozol a tanfolyamra, azt is meg kell
adnod, hogy mennyi pénzed van a bankban, és, hogy
jelenleg mennyi pénzt keresel, és hogy mennyi tartozásod
van. És utána dolgozni fogunk ezekkel, és akár hat
hónappal, akár egy vagy két évvel később pedig vissza
fogunk ezekre térni, és meg fogjuk nézni, nem az én, hanem
a ti sikereteket.

Meg fogjuk látni, hogy mennyire ragaszkodtok még mindig a

hiányhoz, ha ragasz-kodni fogtok még ahhoz egyáltalán.

És akkor most legyetek szívesek - egy pillanatra most a

képzeleteteket használni!

Akkor most hintsünk el egy kis tündérport, és képzeljetek el

egy olyan létezést, egy olyan életet, ahol minden bőség
jelen van. Ahol soha többet nem kell rajta gondol-koznod.
Ahol az egészség egyszerűen csak ott van. Na igen, évente
egyszer-kétszer rátok tör a hányásos betegség, de ezzel
azokat a mérgeket tisztítod ki a szerveze-tedből, amik ott
vannak a levegőben.

Képzelj el egy olyan párkapcsolatot, amiben nincsenek

kihívások! Hanem támogatást ad. Ahol tudod, nincs harc.
Amikor nem azért vagy valakivel, hogy valamit megkapj
onnan. Hanem egyszerűen egy nagyszerű módja annak,
hogy élvezd az
életet, és megoszd az életet valaki mással.

Akkor most csak vegyél egy mély lélegzetet, és képzeld el

ezeket a dolgokat!

Egy pillanatra képzeld most el ezt a megvilágosodásnak

nevezett dolgot, ami igazá-

ból csak az egyszerűsítésről szól. Hiszen ennyiről szól az

egész, és az integrációról.

Képzeld csak el milyen az, amikor többé már nem keresel,

hanem lényegében meg-

éled azt. Micsoda elképzelés! Igen, akkor most ezt lélegezd

be magadba! Hiszen ez vagy te. Többé nem is kell
beszélnünk a megvilágosodásról. Ugyanígy összejövünk
egymással. Bort kortyolgatunk. Jól érezzük magunkat. Egy
kis időre eltávolodunk a külvilágtól. Ezt képzeljétek el! Igen!

És tudom, hogy erről már máskor is beszéltünk, de akkor

miért térünk mindig visz-sza az egészségre, a bőségre, a
kapcsolatokra, aspektusokra, és mindezekre az egyéb
dolgokra? (valaki azt mondja: -„Imádjuk!”) Imádjátok! Igen.
És ez ad nekem munkát. Igaz. (nevetés)

SART: Rajta vagy a izetési jegyzéken.

ADAMUS: A izetési jegyzéken.

Azt kell, hogy mondjam, hogy minden megjegyzésem

ellenére fantasztikus munkát végeztek ezzel az
átalakulással, ezzel az egész áttöréssel, ezzel az egész
természetes áttöréssel. Elég jól viselitek. Még mindig sok
bennetek a mentális küzdelem, sok a visszafogás, még
mindig azon tűnődtök, hogy mi fog történni. Mi fog történni
Jan, ha ezt elengeded holnap reggel, amikor felébredsz?
Egyszerűen csak elengeded. Mi fog történni?

JAN: Nem tudom.

ADAMUS: -„Nem tudom.” - Akkor gondolkozz el ezen egy

pillanatra! Egyszerűen csak elengeded. Elengeded, vagyis
elengeded az összes olyan dolgot, amibe bele-kapaszkodsz.
Olyan dolgok ezek, mint a pénz, a kapcsolatok, az egészség,
és az, hogy azon merengsz, hogy mi a fenét keresel itt
egyáltalán. Mi lenne, ha reggel felébrednél, és nem vennéd
fel a páncélruhádat - bocs Pete - nem vennéd fel a pán-
célruhádat, és nem hágnád meg a lovadat, hogy így
fogalmazzak?

LINDA: Micsoda?! (nevetés)

ADAMUS: Ez egy lovas szakkifejezés. (még nagyobb

nevetés) Rendben, „nem ülnél fel a lovadra!” Tökmindegy.
Sajnálom. Mi történne akkor Jan? Mindig a lovad
meghágásán gondolkozol. Akkor…., na jó, ezt hagyjuk ki.
(nevetés) Mi lenne akkor?

JAN: Nehéz ezt abbahagyni.

LINDA: Még mindig meghágja a lovat neked köszönhetően!
(nevetés) ADAMUS: (nevetve) Egyik lábad a kengyelben
van, a másikat meg átveted a lovon, igen.

JAN: Ezt elég nehéz elképzelnem, hogy ne kapaszkodjak

bele mindenbe, mert egész életemben mindig cselekvő
voltam, tudod, mindig arra voltam ráállva, hogy mi mindent
kell megtennem, meg ilyenekre. Elengedni az összes ilyen
dolgot…

ADAMUS: Akkor holnap ne tedd ezeket! Mi fog történni?

JAN: Nem tudom. Ez nagyon nehéz. Ezen dolgozom

egyfolytában.

ADAMUS: Tényleg olyan nehéz ez?

JAN: Nekem az.

ADAMUS: Igen.

JAN: Úgy értem, pont ezen dolgozom. Azon, hogy a cselekvő

mentalitásomból át-térjek a „létező”-re, és ez nehéz.

ADAMUS: És hogy megy neked ez a sok „cselekvés”?

JAN: Hát, jóformán mindig….

ADAMUS: Úgy találod, hogy semmi sem működik?

JAN: Igen.

ADAMUS: Akkor miért nem teszel inkább semmit?

JAN: Hát ezt szeretném. (vihorászik)

ADAMUS: Ez működik! Ez működik! Tudod ez a sok

kapaszkodás a dolgokhoz, a cselekvéshez és a tevéshez, és
az, hogy ezzel lefoglalod magad, ezek mind Régi Energiás
tulajdonságok. Fel bírod fogni, hogy sokkal többre mennél,
ha nem csinálnál semmit? Ez tényleg így van. Úgy értem,
hogy tényleg nem kell igyekezned, erőlködnöd. Ez ma már
megy ki a divatból. Igen. Tényleg. Olyan ez….tudom, hogy
egy páran szeretnétek azt gondolni magatokról, hogy
spirituális divatisták vagytok.

Divattervezők. Új szavakat találunk itt ki ezekben a

Shoudokban. Divatista. Spiritu-

ális tervezők. És néha, amit teszel, az annyira nagyon

tegnapi, tudod a cselekvésed kapcsán. Semmit sem kell
tenned. Nos, az elméd ezzel szemben azt állítja, hogy akkor
tönkre fogsz menni, és mindenki azt fogja majd rólad
gondolni, hogy tudod, csatlakoztál egy szektához, és..
(Adamus nevet). Semmit sem kell tenned.
JAN: De akkor nem teszek eleget. Ez…

ADAMUS: Akkor nem teszel eleget. Fel bírod fogni, hogy az

igazi teremtésnek semmi köze sincs a cselekvéshez, a
tettekhez? Az igazi teremtés - és erről máris be-szélni
fogunk - egyszerűen csak a sugárzó Jelenlétről szól. Ennyi az
egész. És akkor meg mindenféle szar történik veled.
(nevetés) Ez szakszöveg volt. (Adamus kuncog) Néhányan
elalszotok itt. Pedig…én csak elterellek benneteket. Az igazi,
valódi sugárzó Jelenlét tesz mindent megtörténtté. Neked
semmit sem kell tenned.

De ez egy konliktushoz fog vezetni téged - Jant is és a

hozzád hasonlókat - mert annyira nagyon hozzászoktatok
már a cselekvéshez. És ha nem cselekedtek, ha nem tesztek
valamit, akkor a dolgok nem mozdulnak meg - vagy
legalábbis ezt hiszitek. Ezért folyamatosan, megállás nélkül
csak nyomjátok, nyomjátok, erőltetitek, hajtjátok a napi,
lélekölő taposómalmot. Csak nyomjátok…(meglök valakit)
Bocsá-

nat. Csak nyomjátok, hajtjátok, erőltetitek a dolgokat. Olyan

ez, mintha egy sziklatömböt görgetnétek magatok előtt a
hegyre felfelé. Nem tűnt még fel esetleg az, hogy először is,
nincs semmiféle sziklatömb, ahogy nincs semmiféle hegy
sem? És nem álltatok meg egy pillanatra, hogy
elgondolkozzatok azon, hogy miért is nyomjátok, erőltetitek
ezt az egészet? Mégis, hova tartotok? Mi történik akkor,
amikor felértek a hegy tetejére? Akkor mit fogtok kezdeni
azzal a nyavalyás sziklával, amit végig felfelé görgettetek a
hegyre? Akkor lesz egy következő hegy. Ennyi az egész.

Vagy pedig legurul a hegyoldalon, és akkor megint el kell

kezdened felfelé görgetned.
Tehát a lényeg az, hogy hatalmas változások történnek azon
túl, mint amit gondol-tok róla.

Szeretem az elmét. Ez egy csodálatos teremtés, de lejárt az

ideje, és ezt ő is el-mondja neked. Ő is ezt mondja neked.
Azt mondja neked: - „Kérlek, szabadíts fel!”

(Adamus ezt egy magas hangon mondja, amin sokan

nevetnek, de kifejezetten egy valaki nevet nagyon
hangosan) Ő kap egy Adamus díjat. Igen, igen. A
szégyentelen nevetéséért.

LINDA: Junior? Ez a Junior kapja a díjat? (A iatalember

Adamus Juniort írt rá a névkitűzőjére)

ADAMUS: Igen, Junior.

LINDA: Oké.

ADAMUS: Fiú. (Adamus nevet a közönséggel együtt) Akkor

drága barátaim, a lényeg az ebben a…

LINDA: Adamus, szeretnéd te odaadni a díjat Junior-nak?

ADAMUS. Ó igen, abszolút! (Adamus átnyújtja a díjat)
JUNIOR: Köszönöm, apám!

ADAMUS: Igen, igen, (nevetés) Én szűz vagyok. (nagy

nevetés, és Cauldre pedig nem tud inni az italából) Ezt még
Cauldre sem hitte el.

A lényeg egyszerű. Az a hatalmas változás, amin most

mentek keresztül, az a para-digma váltásról szól, de ez
tudatosság. Nehéz volt még csak elképzelni is, hogy mi
következik ezután. Szinte lehetetlenség.

Hadd fogalmazzam ezt meg másképpen: Nehéz erről még

gondolkoznotok is, és ez részét képezi a problémának. Azon
gondolkoztok, hogy mi következik ezután, és maga az ezen
való gondolkozás az, ami bennetart benneteket ebben a
napi robot-ban vagy taposómalomban, ebben a régi
tudatosságban, és nem engedi meg nektek, hogy tényleg
beleérezzetek abba, hogy felfedezzétek azt, ami ezután
következik.

Ami ezután következik, az nagyon túl van az elmén, de az

elme szeretné ezt tudni, szeretne ebben részt venni. De ez
nagyon meghaladja a hétköznapi taposómalmot.

Ebbe benne foglaltatik a bizalom. És sok szórakozás. Ez

mindennek megváltoztatja a nézőpontját. És természetes.
Ez a legjobb benne.

Ez annyira természetes, hogy meg fog történni.

Elkerülhetetlen. Lényegében - te, a lelked, az összes dolog,
a szemeted - azt választottad hogy ez alkalommal történjen
meg. Miért? Mert több energia van a Földön, magasabb a
tudatosság, és már belefáradtál abba a napi
taposómalomba. Ezért ez meg fog történni.
Meg tudjátok engedni, hogy ez megtörténjen? Volnátok
olyan szívesek? (valaki azt mondja: -„Igen.”) Nos, most ezt
mondjátok, de holnap reggel, amint rákanyarodtok az
országútra, hogy dolgozni menjetek, máris vissza fogtok
térni. De csak emlékez-zetek arra, amiről itt beszéltünk! Ne
tegyetek dolgokat! A saját megvilágosodásotokat - a saját
megvilágosodásodat - a legjobb, ha békén hagyod.

Hagyni, hogy megtörténjen

Olyan gyötrelmes - azt hiszem ti ezt így mondanátok, szóval

annyira gyötrelmes nézni, ahogy némelyikőtök dolgozik a
megvilágosodásán. Miért? Mert fogalmatok sincs róla, hogy
igazából mi is az. Tényleg. Játszottuk ezt a játékot a
tanfolyamok alatt - hogy mi a megvilágosodás? -„Nem
tudom, de szerintem egy kicsit megiata-lodok tőle, és
szerintem a DNS-em is kicsit jobb lesz, és egy kicsivel több
pénzem lesz.” -Ez nem a megvilágosodás. Azok a
megvilágosodás következményei. De ez nem a
megvilágosodás.
Ez megtörténik. Ne gondolkozzatok róla, ne szövögessetek
terveket róla, hanem egyszerűen csak tapasztaljátok azt
meg!

Most felteszek egy kérdést - Linda, készülj a mikrofonnal, és

szólítsd az önként jelentkezőket! Fel fogok tenni egy
kérdést! Hogyan alszotok el esténként? Bárki.

Hogyan alszotok el esténként?

KATHY: Onnantól kezdve, hogy lefekszem az ágyba, vagy az

akarod, hogy….

ADAMUS: Kezdjük mondjuk reggel 6 órától, majd menjünk

végig az egész napon!

(nevetés)

KATHY: Ó! Én úgy kezdem a reggelemet….ez könnyű! Ez

könnyű! Minden reggel és minden este veszek egy
habfürdőt.

ADAMUS: Egy habfürdőt.

KATHY: Igen, és néha teszek bele Epsom sót is, attól

függően, hogy milyen volt a napom.

ADAMUS: Igen, és mi van olyankor, ha ezt nem teszed?

KATHY: Akkor megmerevedek.

ADAMUS: Igen, oké.

KATHY: Akkor megint 60 évesnek érzem a csontjaimat.

ADAMUS: Igen.

KATHY: Igen.
ADAMUS: Jó.

KATHY: És a pajzsmirigy is működni kezd.

ADAMUS: Igen. Jó. Oké. Élményfürdő. Van más is, aki ezt
teszi lefekvés előtt?

KATHY: Lefekszem, és érzem a testem az ágyban. Ez

kellemes.

ADAMUS: Jó. Te hogyan térsz aludni esténként? (valaki

bekiabál: - Úgy, hogy elfá-

radok) Máris viszik a mikrofont.

MICHELLE: Nem vagyok rá túl büszke, de bekapcsolom a TV-

t…
ADAMUS: Felállnál kérlek, amíg nem vagy rá büszke?

MICHELLE: Igen, azért kapcsolom be a TV-t, mert képtelen

vagyok abbahagyni a gondolkodást.

ADAMUS: Ó!

MICHELLE: És valami olyat nézek, amin nem kell

gondolkoznom, nem is tudom…..

aztán pedig elalszom.

ADAMUS: Szóval TV nézés. Igen. (nevetés) MICHELLE: Hát

igen.

ADAMUS: Ez ugyanaz.

MICHELLE: Csak így tudok elaludni.

ADAMUS: És mit nézel?

MICHELLE: Az Ősi Idegeneket, vagy valami mást….(nagy

nevetés) ADAMUS: Na, én már megyek is! (Adamus elkezd
az ajtó felé sétálni) Majd jön valaki más, és csatornázik. Én
elmentem! Ez már túl sok nekem. Nem tudom. Mihály
Arkangyal, ez egy kicsikét…

MICHELLE: Ez altat el!

ADAMUS: Hogy mi? Az Ősi Idegenek?! Az Ősi Idegeneket

nézi?! (Adamus kimegy az ajtón - az emberek azt
kérdezgetik: - Hova megy? Tényleg elmegy? Viszlát! - egy
pár pillanattal később visszajön) - Az Ősi Idegenek?!

MICHELLE. Ahogy elkezdem nézni, már el is alszom. Nem

tudom.
ADAMUS: Igen. Jó. Jó. Oké. És aztán elalszol, és mi történik
utána? Kikapcsolod a TV-t?

MICHELLE: Igen, valamikor hajnalban felébredek, és

kikapcsolom.

ADAMUS: Szerinted ez…

MICHELLE: Én…nem tudom….nem tudom. Régebben nem

csináltam.

ADAMUS: Ez egészségesnek hangzik?

MICHELLE: Nem.

ADAMUS: Természetesnek?

MICHELLE: Nem.

ADAMUS: Betegesnek?

MICHELLE: Egy kicsit.

ADAMUS: Nagyon! (nevetés) Vicces, de fura. Jó. Nem

ítélkezünk.

LINDA: (vihogva) Igen, igaz. Jó munka. Tényleg nagyon jó

munka. Ki emelte még fel a kezét? Valaki?

ADAMUS: Jó. Az üzeneteimet is hallgathatnád. Na, az

tényleg elaltatna. Korábban hallgattad őket, de Tóbiásét
jobban kedvelted. (kuncogva) Jó. Köszönöm.

LINDA: Junior. Junior készen áll.

JUNIOR: Én légzéssel alszom el.

ADAMUS: Légzéssel alszol el. Jó. Jó. Oké. Következő! Még

kérek egy párat! Ne fe-ledkezzünk el a terem végén ültekről
sem!

LINDA: Valaki jelentkezik.

ADAMUS: Nem véletlenül ülnek a terem hátuljában.

LINDA: Lehet.

ADAMUS: Igen. Hogy alszol el?

PAUL: Eldöntöm, hogy mit akarok megtapasztalni, majd

leteszem a fejem, és már itt se vagyok.
ADAMUS: Jó. Oké.

LINDA: Öné az irányítás Uram! Nahát!

ADAMUS: Na, látjátok ezt? Ha eldöntöd, hogy mit akarsz,

vagy lefektetsz egy szán-dékot - vicc nélkül - akkor…

PAUL: Nem mindig vagy nem azonnal, de akkor ez általában

elkezd felém jönni.
ADAMUS: Jó.

PAUL: Az lehet, hogy csak egy héttel később történik meg,

de megtörténik.

ADAMUS: Oké. Jó. Következő. Te hogy alszol el?

LINDA: Örülök, hogy újra látlak.

MARTY: Szeretek zenét hallgatni, de lehetőleg nem kemény

rockot.

ADAMUS: Nem kemény rockot.

ADAMUS: Az én kedvenceimet is hallgatod?

MARTY: Nem valószínű.

ADAMUS: Nem valószínű. Nem valószínű.

MARTY: Egy kis Yoham-ot.

ADAMUS: Úgy tudom, hogy te szövegíró és énekes vagy.

MARTY: Hát igen, foglalkozom vele.

ADAMUS: Aha!

MARTY: Igen.

ADAMUS: És, hogy nagyon érdekes dalszövegeket írsz.

MARTY: Beszéltél Cauldre-vel!

ADAMUS: Nem, túlságosan zavarba hozza, hogy erről

beszéljen velem. (nevetés) MARTY: Kedves.

ADAMUS: Kedves. Jó. Köszönöm. Szóval zenét hallgatsz.

MARTY: Aha.

ADAMUS: De szándékosan kikapcsolod, mielőtt elalszol,

vagy hagyod, hogy…

MARTY: Beállítom az időzítőt rajta, így magától kikapcsol.

ADAMUS: Jó. Jó. Még egy párat kérnék!

TIFFANY: Kitalálom, hogy hova akarok álmomban utazni,
mert tényleg vannak éber álmaim.

ADAMUS: Igen.

TIFFANY: Tehát, elalvás előtt az életem dolgain szoktam

gondolkozni, és megkérem magam, hogy ezekről álmodjak,
és hogy álmomban oldjam meg a dolgokat.

ADAMUS: Jó. És milyenek az álmaid?

TIFFANY: Fantasztikusak. Jó érzéssel járnak.

ADAMUS: Jó.

TIFFANY: Bár néha előfordul, hogy azt mondom: - „Ma este

nem. Aludnom kell.”

ADAMUS: Rendben. Rendben.

TIFFANY: Mert egy kicsit fárasztó, de elmenni…

ADAMUS: És szerinted ez tényleg működik?

TIFFANY: Igen. Máshogy érzem magam tőlük.

ADAMUS: Igen. Igen. Úgy értem, nem gondolod, hogy

megálmodod őket? Vagy azt hiszed, hogy csak egy
energetikai környezetet adsz ezekkel magadnak?

TIFFANY: Valószínűleg energetikai, de szerintem helyekre is

járok.

ADAMUS: Igen, igen. Jársz. (suttogja) Igen. Elmehetsz jó

helyekre, pihenő helyekre, boldog helyekre. Gyere el a
palotámba! Igen.

TIFFANY: Szerintem már jártam nálad a palotádban!

ADAMUS: Igen! Igen!

LINDA: Ó! Túl sok az információ! (nevetés) ADAMUS: Jó. A

következő!

JOSHUA: Általában akkor megyek aludni, ha elfáradtam.

ADAMUS: Ha elfáradtál. Jó. És ez egy magadra rótt

fáradtság?

JOSHUA: Néha, amikor már belefáradok abba, hogy arra

várjak, hogy odaérjek.
ADAMUS: Igen, néha szándékosan elfárasztjátok magatokat,
csak hogy aludhassa-tok. Jó. Köszönöm a válaszaitokat!

Miért tettem fel nektek ezt a kérdést, hogy hogyan alszotok

el?

Először is, rendkívüli módon fárasztó igyelni benneteket

elalvás előtt. Meg hogy keresztül kell mennetek egy
rituálén, vagy hogy ki kell gondolnotok az alvásba vezető

utatokat, és még azt is meg kell, hogy mondjátok

magatoknak, hogy mi a fenéről fogtok álmodni. Nem
tudjátok, hogy jó dolgokról fogtok álmodni, akár
megmondjá-

tok ezt előre magatoknak, akár nem? Igen, mondhatod azt

magadnak, például, az ember mondhat ilyet: - „Egy kicsit
elfáradtam. Tényleg aludnom kell.” - Mert sokszor tényleg
bámulatos helyekre jártok az álmaitokban, csak nem
emlékeztek rá-

juk. Ezért igazából csak hülyítitek magatokat.

A következő a lényegi pontom: Az alvás természetes. Erre

lett tervezve. Ti terveztétek ezt így. Az álmok nagyon, de
nagyon természetesek. Jelen pillanatban is valójában
legalább egy tucat vagy még annál is több álomban
léteztek. Csak azt hiszitek, hogy ti most csak itt vagytok, de
közben mindezek az álom állapotok zaj-lanak, amelyekhez
hamarosan nektek is lesz elérhetőségetek. Na ez aztán
tényleg jól össze fog zavarni benneteket, miközben
megpróbáltok eljutni a munkahelyetek-re. (nevetés) De ez
az egész dolog, hogy nektek bármit is tennetek kell ahhoz,
hogy elaludjatok, az nagyon természetellenes, mert maga
az álom állapot a saját természetétől fogva természetes. Így
terveztétek meg. Ez az az apró dolog, ami nem engedi meg
nektek, hogy teljesen elvesszetek. Elalszotok, és igazán
megengeditek, hogy a termé-

szetes újrakapcsolódások megtörténjenek. Természetes,

hogy kiutaztok más birodalmakba. Természetes, hogy
összetalálkoztok az elmúlt életeitekkel és a jövőbeli
potenciáljaitokkal. A természetes összetalálkozás - csendes
kölcsönhatás - a lelked-del megtörténik.

Ha nem lenne az alvás, akkor nagyon magasak lennének

annak az esélyei, hogy teljesen belevesszetek ebbe a Földi
valóságba. Ezért kitaláltátok ezt az okos dolgot.

Azt mondtátok: -„ Az életem egy részét érintetlenül

meghagyom.” - De most meg az embernek gondjai akadnak
az elalvással - ami beleavatkozik a természetes alvás
állapotba. Nem is igazán értitek, hogyan alszotok el.

Rendkívül egyszerű okból beszélek ma erről. Az elalvás -

egy ember számára - a létező legfélelmetesebb dolognak
kellene, hogy legyen. Annak kellene, hogy legyen.

A legfélelmetesebb dolognak. Miért? Mert ilyenkor

elengeditek a kontrollt, az irányí-

tást. És a szó szerint a szakadék szélére mentek. Elengedés

történik. És néha ezt csak a teljes kifáradással tudjátok
megtenni, mert máskülönben az elme továbbra is kavarog,
és megpróbálja megoldani a dolgokat. De végül - már
annyira elfárad-tok - hogy elalszotok, álomba merültök.

Amikor átkeltek a túloldalra drága barátaim, ennek kellene a

létező legfélelmete-
sebb dolognak lenni. De mégsem az. Miért? Mert már
legalább 18.000-szer meg-tettétek, vagy még annál is
többször, az életkorotoktól függően. És ez bizony sok.

Megtanultatok megbízni ebben. Rájöttetek, hogy minden

bizonnyal fel fogtok ébredni. Valószínűleg. Nem mindig, Még
csak nem is gondolkoztok magán az elalváson, mindössze
azon kell dolgoznotok, hogy eljussatok az alvásig.

És a lényeg itt az Aandrah, hogy ugyanez a helyzet a

felemelkedéssel. Ez is csak egy elalvás, vagyis lényegében
egy felébredés. De ugyanezen az alapelven nyug-szik.
Természetes. Nem kellene dolgoznotok rajta. Észrevettétek
akár egyszer is, hogy amikor dolgoznotok kell az elalváson,
akkor annál nehezebben alszotok el? De amikor csak
hagyjátok, hogy megtörténjen - és kikapcsolod az Ősi
Idegeneket, és engem hallgatsz - ó, Ősi Idegenek - akkor ez
olyan természetes, akár az elalvás.

Tényleg az.

De van valami, amin az elme folyton dolgozik: - „De mi lesz,

ha? Mi fog történ-ni?” - Miért? Nos, azért mert ez igazából
még soha nem tapasztaltátok meg ebben a birodalomban.
Soha nem tapasztaltátok ezt még itt. Ezért aztán itt van ez a
sok aggodalom és megrökönyödés, a sok programozottság,
hipnózis, rétegek és megszokások, ami ezt teszi veletek.

De fontoljátok csak meg egy pillanatra! Fontoljátok csak

meg egy pillanatra ezt az elalvás dolgot!

Ez egy teljes elengedés. Teljes elengedés és bizalom. Csak

veszel egy jó mély lélegzetet, és csak elengeded. És mész a
többi dimenzióba. Bemész az álmaidba. És elég
kényelemesen érzed magad ahhoz, hogy ezt megtedd!
Szinte minden este megengeditek ezt magatoknak.
A megvilágosodás tényleg ugyanilyen. Nem kell rajta
dolgoznod. Nem kell…beven-ned egy tablettát ahhoz, hogy
megvilágosodj! Nem kell azt tanulmányoznod. Azt talán
tanulmányozzátok, hogy -„Hogy fogok ma este elaludni? Mi
az ami kifáraszt, hogy aludni akarjak?” - Nem. Egyszerűen
csak megengeded, hogy megtörténjen.

Minden éjjel megtapasztaljátok az álomba merülést.

Ti is tudjátok mennyire csodálatos, amikor már félúton

vagytok, és rájöttök: -„Á, most elengedem a struktúrákat.
Elengedem a kontrollokat, az irányítást.” - és máris
elkezdesz átcsusszanni a kezdeti álom állapotba, és néha
pedig megengeded magadnak, hogy visszacsusszanj.
Ugyanez a helyzet a megvilágosodással is, de ott ahelyett,
hogy elaludnátok, felébredtek.

Akkor most erre vegyünk egy mély lélegzetet!

Ez egy természetes folyamat. Igazából semmit nem tudtok

tenni és nem is kell semmit sem tennetek az érdekében,
minthogy megengeded magadnak a megtapasztalását. De
bizonyos okokból kifolyólag az elme még mindig bele akar
ebbe
szólni a sok „Mi van, akkor, ha? -kérdéseivel. - „Mi van
akkor, ha anyagilag tönkre-megyek? Mi van, ha beteg
leszek?” - de ezzel tényleg csak halogatjátok az
elkerülhetetlent. És ez abban is megakadályoz benneteket,
hogy örömmel tapasztaljátok meg ezt az egész
elalvásotokat az ébredésetekbe.

Erre nincs tabletta. Erre nincs víz. Erre nincs ima. Erre nincs
semmi, csak a saját tapasztalásod. Ennyi. Pont.

Aztán vannak vele tapasztalásaitok. Annak

megtapasztalása, hogy elengeditek az emberi részeteket, és
ez egyfajta kvantum váltás. Aztán az emberi korlátaitokból
egy átmenet átvezet a teljességetekbe. Igen! És jó dolog ezt
megosztani másokkal. Jó dolog összejönni itt egymással, és
beszélgetni ezekről a dolgokról. Jó dolog nevetni rajtuk. Jó
dolog felismerni és jót nevetni azokon az őrült dolgokon,
amikhez annyira nagyon ragaszkodtatok. De az már nem jó,
ha elkezditek azokat intellektualizálni. Nem jó dolog azt
mondani, hogy: -„Ez és ez a módja a megvilágosodásnak. És
ez így és egy kell megtenni, és mindezt bizonyos kövekkel
kell csinálni.” - és még Isten tudja, hogy miféle dolgokkal,
felszerelésekkel. Jó dolog csak úgy együtt lenni, és
megengedni magadnak, hogy érezd, megéld és sugárzó
légy a megvilágosodásodban.

Jó dolog így összejönni, mint most is, mert ez itt nagyon,

nagyon biztonságos, és egy kicsit még jobban megnyílhatsz,
és nevethetsz saját magadon. Nevethetsz azokon a
tekeréseken, manipulációkon, azokon a dolgokon és azokon
a kérdéseken, amik miatt aggódsz. Semmi miatt sem kell
aggódnod! Semmi miatt sem kell aggódnod! Ó - már látom
is, ahogy az elme száguldozni kezd: - „Ne hallgass
Adamusra, mert neki fogalma sincs arról, hogy ez milyen -
hogy milyen anyagilag leégni vagy megbetegedni. És mi
van akkor, ha…”
Tényleg? Csakugyan? Nem az a lényeg, hogy én mit
mondok, hanem az, hogy te képes vagy-e megbízni saját
magadban, pontosan ugyanúgy, ahogy minden éjjel
megbízol magadban, amikor elalszol, ami pedig a nagy
ismeretlen. Majd később kérdezd meg erről az elmédet! -
„Elme, mi a helyzet ezzel az alvás dologgal? Te igazából ott
se vagy. Nem kontrollálod a dolgokat, igaz? Hanem itt
maradsz és lus-tálkodsz. De mégis képes vagy az
elengedésre.”

Akkor most erre vegyünk egy mély lélegzetet!

(szünet)

Ez könnyű. Tényleg bámulatosan könnyű, annyira, hogy egy

nap majd odajöttök hozzám és azt mondjátok nekem, hogy:
- „Adamus ez olyan könnyű volt, miért nem mondtad már el
korábban is?” (Adamus iszik valamit) SART: Igen.

ADAMUS: Igen. Akkor erre igyunk!

A Higgs-bozon részecskéről

Röviden meg szeretném említeni azokat az áttöréseket,

amik most történtek. Elő-

ször a külső áttörésekről beszélnék, utána pedig a belsőről.

Július 4-én, a Függetlenség Napján egy tudományos

felfedezést jelentettek be. Nem gondoljátok, hogy a
Szabadkőműves barátaim ezt pontosan így tervezték el?
(nevetés) Igen. Igaz. Volt egy nagy bejelentés. Ó, és nem
100% biztosak benne, csak 99,% biztosak. Ez egy olyan
kijelentés, ami vissza fog térni, hogy üldözze őket.

A Higgs-bozonról van szó, ami lényegében egy részecske -

de igazából egyáltalán nem az, bár ezt nem akarom
elmondani nekik - szóval egy részecske, ami energiát önt az
anyagba. És miután tíz milliárd dollárt fektettek bele ebbe a
kutatásba - és ez csak a CERN-re igaz, a többieket nem is
említem - elő kellett állniuk valamilyen, a sajtónak tett
bejelentéssel, mert még több tőkére van szükségük. Azt
mondták: -„Úgy hisszük, hogy felfedeztük.” - Nos, részben
igazuk is van. A felét felfedezték.

(valaki megkérdezi: - Most a hidegfúzióról beszélsz?) - Nem.

Én most az „Isteni részecskéről” beszélek.

Tehát közzétették azt a szenzációs bejelentést, hogy

felfedezték ezt a bozont, ezt a részecskét. Részben igazuk is
van. Érdekes. Érdekes.

Először is, nektek kell hitelt adnom, mert ti tudtok erről a

dologról, még mielőtt az bekerül a hírekbe. Mert lényegében
energetikailag megértitek, aztán meg a tudósok több
milliárd dollárt használnak fel arra, hogy megpróbálják ezt
beigazolni. Nem is értem, miért nem inkább veletek
beszélnek erről. (nevetés) Mert bennetek meg van az a
belső, ösztönös megértés, hogy van valami - energia
természetesen - hogy van valami, ami a szó szoros
értelmében bizonyos irányokba vonzza az energiákat.

Amit bozonnak neveznek, az lényegében egy attraktor

(vonzó anyag), ami magához vonzza az energiák bizonyos
részecskéit, amik aztán belemennek az anyagba, és így jön
létre a izikai valóság.

Nos, a kérdés elsősorban az, hogy miért csak bizonyos

energiák mennek bele az anyagba? Miért nem mindegyik?
Mi a helyzet ezekkel a bizonyos energiákkal, amik az
anyagba vonzzák azokat? Mi alapján dönti el a bozon vagy
az energia, hogy be-lemegy-e az anyagba? Mi történik
azokkal az energiákkal, amik nem mennek bele az anyagba?

KATHY: Igen, ez egy jobb kérdés.

ADAMUS: Igen, tudom. (Adamus kuncog) És - mi történik - á,

ez itt a nagy kérdés - mi történik azokkal az energiákkal,
amik belemennek az anyagba, mert ők sem maradnak ott
örökre? Mi az a hátsó ajtó, ami kiengedi onnan őket?
Érdekes.

Mi fog történni ezzel a nagy bejelentéssel erről a

részecskéről -ami valójában egy
elem - de az fog történni az elkövetkezendő hónapokban,
ahogy folytatják majd a kutatásaikat, hogy valaki rá fog
jönni, hogy ez lényegében nem egy tudományos módszer
szerint fejti ki a működését. Azt látták, hogy egy ideig
aszerint működött, de most már nem úgy működik. Mit
fognak tenni? Befogják a szájukat erről, ha elég okosak, és
meg akarják tartani az állásukat! (nevetés) - „Ó, igen! A régi
ré-

szecske! Remekül állunk vele főnök! Igen uram - 99,9%-

ban.) -Ó!

Tehát az fog történni, hogy….hirtelenjében azok a

tudományos alapelvek, amiket használnak, és azok a
szabvány modellek, amire ennek az egésznek az alapját
lefektették, egyszeriben csak nem fognak működni. Na ez ki
fogja őket készíteni.

Néhányan bele is fognak ebbe őrülni, mert túl sokat fognak

ezen gondolkozni, pedig nem kellene. De arra fognak
rájönni, hogy ez nem mindig működik ugyanúgy. Pedig
ahhoz, hogy valami tudományosan el legyen ismerve, ahhoz
az kell, hogy valami mindig pontosan ugyanúgy működjön,
de ez nem fog úgy működni, mert először is, nem veszik
igyelembe azt a tényt, hogy minden egyes elemnek, minden
egyes energiának, minden egyes részecskének - egyetlen
egy apró kis kivétellel - meg van a maga ellentétes párja,
árnyéka, ami egy másik valóságban létezik. És ezek a
legtöbb esetben nincsenek együttesen jelen ugyanabban a
valóságban. Tehát amennyiben itt van ez a Higgs-bozon
ebben a valóságban, amit be tudnak itt azonosítani, akkor
nem látják ennek a másik felét - a sötét oldalát, az árnyékát,
vagy az ellentétes párját. Itt most a „sötét” alatt nem a
„rosszat” értek.
És ez állandóan működésben van. Néha egy ellentétes
erőként, néha kiegészítés-ként, de ennek meg kell lennie, és
a legtöbb esetben ezt nem látják meg.

Ezért ez össze fogja őket zavarni abban, hogy mi történik

valójában. De ez jó, mert egyben ez fogja őket arra
motiválni, hogy feltegyék a kérdést: - „Mi folyik itt va-
lójában?” És elkezdik majd megérteni, hogy a dolgok nem
lineárisak, hogy a tudományos módszerek csak néhány
esetben érvényesek, de más esetekben túl kell lépjenek a
régi tudományos módszereken. Meg kell értenetek egy
egészen újfajta gondolkodást, az univerzum új
matematikáját, és egészen újféleképpen kell megérteni az
energiát és annak mozgásait. És bizonyos körökben azt
gondolják, hogy ez a Higgs az. De nem, nem az. Ez ott van
mindenhol. Mindenhonnan körbevesz. Most is itt van. Ott
van a hasatokban. Mindenhol ott van.

De motiválja ezt a bozont? Elsősorban mi okozza azt, hogy

az itt legyen? Mit csinál? Lényegében olyan, mint egy
közlekedési rendőr. A megfelelő időkben lelassítja a
dolgokat. Vagy éppen felgyorsítja, vagy engedi az áthaladó
forgalmat. De miért?

Miért? Amíg igazán fel nem teszik maguknak ezeket a

kérdéseket, addig csak újabb tíz milliárd dollárt fognak
elpazarolni.

A válasz a tudat.

KATHY: És ezt nem befolyásolják a tudósok?

ADAMUS: Nem. Igen és nem. De ne téríts el a témától.

Szorító idő alatt dolgozom.
Szegény Cauldre, csak ennyi ideje van.

Tehát drága barátaim, ez egy közlekedési rendőrhöz

hasonlatos, és ez irányítja az energiákat, de mi az, ami
megteremtette? Mi határozza meg azt, hogy mely energi-

ák kerüljenek anyagba, és melyek menjenek valahová

máshová? És hova mennek?

A tudat. De ami a tudatra a legnagyobb hatást gyakorolja,

az a mögötte lévő szenvedély. A mögötte lévő szenvedély.

És ez nem energia. Egyáltalán nem az. És nem is

gondolkodás, mert a gondolkodás cseppet sem
szenvedélyes. És ez az, ahol sokan problémákba futtok bele.
Azzal, hogy csak gondolkoztok a dolgokon, csak
kifárasztjátok magatokat. És ez alig vala-micske közvetlen
eredménnyel jár.

Ez a szenvedély. De nem az elméből ered, ugyanakkor

viszont ösztönözheti az el-mét. A szenvedély igazából nem
egyenlő a kreativitással, de előhozhatja a kreativitást. A
szenvedély egyszerű. Kifejező. Megnyilvánul. Nyitott.
Szabad.

Akkor most egy pillanatra arra kérlek benneteket, hogy

érzékeljétek a saját szenvedélyeteket! Olyan ez, mint ami
sok változatban létezik, oly sok energia található a
mezőkben, olyan, mint például maga a szeretet. Hol a
szenvedély? A füledben? A lábfejedben? Tényleg. A
szívedben? Vagy ott van mindenhol? Talán csak te vagy az?

Talán csak a te mérhetetlen vágyad, a lelked vágya a

tapasztalásra? Csak magának a tapasztalásnak a kedvéért,
anélkül, hogy aggódnál a végeredmény miatt, kivéve azt,
amikor nem tetszik az az irány, amerre haladsz, és meg
akarod azt változtatni.
Csak a tapasztalás kedvéért.

Azért említem ezt, mert a tudósok eléggé szó szerint veszik

a munkájukat, nagyon szó szerintiek, és egy bizonyos fokig
ennek így is kell lennie. Ti is eléggé szó szerint veszitek
magatokat és azt, hogy merre tartotok. Jelenleg apró kis
áttöréseitek vannak. Apró kis megnyílások ezek. Beszéltünk
ezekről a múlt havi összejöveletünkkor.

Ezt hívjuk mirázsnak vagy délibábnak, káprázatnak. Azt

mondtam, hogy amikor meg van az az „aha”, az a kis ihlet,
inspiráció, akkor végre már nem gondolkodtok róla, hanem
egyszerűen csak megértitek. Nem kell gondolkoznotok a
„Vagyok, Aki Vagyok”-on. Ez egyszerűen csak ott van. És
nem kell gondolkoznotok a bőségről. -

„Hogyan jutok bőséghez? Mi a bőség?” - Az egyszerűen csak

ott van. Hirtelenjében - mi ez? Aandrah tudja - integrálódik.
Amikor gondolkoztok róla, akkor az azt jelenti, hogy nincs
integrálva. Akkor az egy elképzelés. És kint lebeg valahol.

De amikor csak….amikor ez integrálva van, akkor csak…Á!

Ennyi. És azt mondtam, hogy abban a pillanatban, amikor ez
megtörténik, csinálj egy mirázst! Csak egy rövidet - Ó! Épp
megvilágosodtam. Éreztem. Ígérem, nem fogok rajta
gondolkozni, hanem egyszerűen csak meg fogom
tapasztalni.” -És csinálj valamit! Igyál meg egy pohár bort!
Táncolj az utcán! Vegyél egy élményfürdőt vagy habfürdőt,
vagy bármit, csak azért, hogy elismerd azt a pillanatot, és
hogy a következő és az azt köve-tő és az azt követő áttörés
is eljöhessen.
Az élet - pontosan úgy, ahogy a tudósok is hajlamosak
nagyon lineárisak lenni a gondolkozásukban, pedig, ha az
egyikük képes lenne kilépni a dobozból, és egy kis távoli
megigyelést végezne, vagyis kinézne a potenciálokba, akkor
azonnal meg-

értenék - és ez ismerős nektek is. Ez arról szól….keresztül

mentek a napi taposó-

malmon. Reggel felkeltek, és indul a napi rutin. Felöltöztök, -

és van egy részetek, és én ezt tudom, hisz ott vagyok
veletek - aki azt mondja: -„Itt egy újabb nap. Ó, Istenem,
Adamus, Fehér Sas és Mark, mikor, végre mikor fog már
megtörténni?”

- És végigmentek a napi taposómalmon, ugyanazt a rutint

követve minden egyes nap, és azon merengtek, hogy vajon
mikor fog már megtörténni?

Ez abban a pillanatban fog megtörténni, amikor reggel

felkelés után nem öltitek magatokra a páncélzatotokat, nem
indultok csatába, hanem azt mondjátok: - „Most másképpen
fogom csinálni. Ma nem fogok rajta gondolkozni. Ma nem
próbálom meg eltervezni a megvilágosodásomat.” -Mert a
legtöbbször az úgyis csak egy ra-kás makyo. Megtervezitek,
hogyan éljetek egy kicsit nagyobb bőségben, hogy ne
kelljen olyan iatalon meghalnotok.

Tehát amikor azt mondjátok: - Felkelek, és ma ez egy

természetes nap lesz - na ekkor hagyjátok, hogy a
természetes folyamat megtörténjen, és hagyod, hogy az
eljöjjön hozzád.

A lényegi pontom ebben az, hogy a legtöbbetekben érzek

egy áttörést. Nem a nagy áttörést, de egy áttörést. Ezek a
kisebb áttörések azok, amiket apró kis lépésekben tesztek
meg, mert ezek akadályozzák meg, hogy megégj vagy
szétolvadj attól az egyetlen nagy áttöréstől. És akkor ezek
egyre csak jönni fognak, na nem lineári-san, nem naponta
egy áttörés képében. Nektek meg lesz arra egy hajlamotok,
hogy amikor meg lesz ez az áttörésetek, ami közeledik -
akkor az történjen meg minél hamarabb egy melletted lévő
emberi testtel is. - És mit akarok majd tenni? (nevetés) -
Olyanok lesztek, mint a CERN-ben dolgozó tudósok,
megpróbáljátok azt megismételni. Azt fogjátok mondani: -Ó,
Istenem, ez remek volt! Hú Életem legjobb két másodperce!
(nevetés) Teljes összekapcsolódottság érzésem volt. - És
akkor azt is meg fogjátok majd érteni, hogy nem lesz ez a
„Kumbaya, mi mind egyek vagyunk”

- dolog. Akkor lesz a „Vagyok, Aki Vagyok!” . És óriási

különbség van a kettő között, amikor meg lesz az az
áttörésed.

És olyanok lesztek, mint a tudósok. Azt mondjátok majd: -

„99% biztos vagyok benne, hogy ma volt egy áttörésem.
Szerintem az volt. Elég biztos vagyok benne. De publikálni
fogom, mert már oly sok életet belefektettem ebbe a
megvilágosodásba, ezért aztán mindenkinek el fogom
mondani - aki csak gondol rám - hogy ma meg volt a
megvilágosodásom. És utána meg megpróbálod azt
megismételni.

És akkor az a napi taposómalom megint elkezd megtaposni.

Elkezd téged lemerí-

teni, kifárasztani. És akkor próbálod majd azt mondani: -

„Várjunk csak egy kicsit, miről is gondolkodtam akkor,
amikor megtörtént az áttörésem? Mit is csináltam éppen?
Visszatérek ahhoz. Visszamegyek ugyanarra a helyszínre. Az
volt az. Egyedül sétáltam a tóparton, és láttam egy vitorlást,
és ragyogó napsütés volt, és a napi
dátum numerológiája kilences volt, tehát ennek jónak kellett
lennie. Megvárom a következő napsütötte napot, amikor
kilences a nap numerológiája, de várjunk csak, mi lesz a
vitorlással? Elsüllyedt.”

Megpróbálod majd újrateremteni az egész szituációt, és ez

nem fog működni. Ezt már most megmondom nektek. Hogy
miért? Mert éppen mentálissá váltál. Irányí-

tasz, kontrollálsz. Tervezgetsz. Megpróbálsz újrateremteni

valamit, ami a.) nem is akar újrateremtődni, b.) lehetne egy
még nagyobb áttörésed, ha lennél szíves megengedni. Ha
elvégzed azt a mirázst egy pillanat alatt, és elismered: - „Ó,
pont most volt egy csodálatos áttörésem! Nagyszerű! Igen!
Hű! Engedem a többit is!” - és utána meg csak éled az
életed, és élvezed azt. Van ennek értelme? Nincs. Jó.

Tehát, amit itt mondani próbálok az az, hogy mostanság

kvantum dolgok fognak történni. Miért? Mert nagy
szenvedéllyel bírtok eziránt, és már belefáradtatok ebbe a
napi taposómalomba. És miért is ne? Miért is ne? Csak úgy,
legyenek nagy áttöré-

sek! Az elkövetkezendő hónapokban. A következő

hónapokban. És amikor ez megtörténik, csak álljatok meg
egy pillanatra! Lélegezzétek azt magatokba!

Én itt most szenzációs, elképesztő szintjeiről beszélek - de

még beszélni is nehéz róla - a bizalomnak, és annak, ahogy
eddig éltétek az életeteket. Itt nem csak arról van szó, hogy
az út kicsit kiszélesedik. Hanem arról, hogy az út eltűnik, és
igazán nagyon megváltozik a dolgokról alkotott
felfogásotok. Abszolút! Nem akarok itt rá-

térni a részletekre, mert azt akarom, hogy

megtapasztaljátok.
Akkor most csináljuk a következőt! Csináljunk egy rövid….itt
nagyszerűen érzitek magatokat az életetekben, remélem. És
most ez az áttörés, hirtelen megnyitja, fel-emeli a fátylat, és
bekövetkezik az „aha” pillanat. Már annyira nagyon készen
álltok rá. Annyira készen álltok erre. Amennyiben ezt
választjátok - és most csak a kér-dést teszem fel - de
amennyiben azt választjátok, akkor az el fog jönni hozzátok.

Meg fogjátok azt teremteni, amennyiben azt választjátok.

Akkor most itt, ebben a biztonságos térben csináljuk ezt

meg! Ebben a biztonságos térben. Ez a te személyes
dolgod, amennyiben ezt választod…amennyiben ezt vá-

lasztod.

(szünet)

Jó. És tudom, hogy a ti szenvedélyetekkel ez határozottan

meg fog történni. És amikor megtörténik, arra kérlek titeket,
hogy nem kellene ezt a nagy nyilvánosság elé tárni, hülyén
reklámozni. Vagyis nem kellene vele beteríteni az egész
Facebook-ot meg a YouTube-ot, és nem kellene videókat
sem készíteni róla, és tanfolyamot sem kellene tartani róla.
Ez egy személyes dolog, csak neked szól abban a
pillanatban. Legyél együtt vele. Legyél együtt vele, mert
lesznek olyan tudósok, akiket tojásokkal fognak megdobálni
a felfedezéseik miatt. Egy részét fedezték csak fel.

Pont ez itt a probléma.

Akkor vegyünk egy mély lélegzetet erre, és haladjunk
tovább a következő témakö-

rünkre. Úgy látom, hogy már alig maradt egy pár percünk
rám.
Jelen lenni

A következő dolog az én valódi mai napra szóló üzenetem.

Amint megengeditek magatoknak, hogy egy egészen újfajta
módon tapasztaljátok meg az életet, ahogy felszabadítjátok
magatokat a kötelékeitek és a korlátaitok alól, az egyik fő
javas-latom az lenne a számotokra, sok-sok indokból
kifolyólag, hogy engedjétek be a Jelenléteteket ebbe a
valóságba. Ó, tudom, ez már elavult, régi dolog, hogy légy a
Mostban, talán mára spirituálisan már ki is ment a divatból.
De akkor fogalmazzuk meg ezt másképpen - legyél Jelen.
Miért? Mert sokszor nem vagy jelen. Sokszor más dolgokon
gondolkozol, ami régies. Beszéltünk már erről. De most
mindennél fontosabbá válik, hogy Jelen legyél. Ami azt
jelenti, hogy a izikai testedben vagy, az elmédben vagy,
önmagadban vagy itt.

Ez az a találkozó pont, ahol ez az áttörés megtörténhet,

amiről az előbb beszéltem.

Ez a beérkező energiák találkozó pontja. Bizonyos

értelemben véve te vagy a saját bozonod. Te vagy a saját
energia begyűjtőpontod, amit aztán belehelyezel vagy az
anyagba, vagy a bőségbe, vagy az egészségedbe. És te
válsz azzá a befogadó pont-tá.

Ehhez fontos teljes mértékben Jelen lenned, és nos, és sok

más területen jó osztályzatokat adok nektek. De a Jelenlét
nem a legerősebb tulajdonságotok, arra nem tudok ötösöket
osztogatni nektek. Vagy négyest vagy hármast sem.
(Adamus nevet) Miért? Mert az energiák különösek. Nehéz
ez. A külső energiák nagy kihívásokat adnak. De ahogy ezek
az áttörések megtörténnek, le akarod azokat földelni. A
testedben akarsz lenni.
Tehát mi is ez a Jelenlét? Mi a Jelenlét? Az, hogy itt vagy.
Tudatosnak, ébernek lenni itt és most. Egyszerűsítsünk.

Akkor most vegyél egy mély lélegzetet, ahogy ezt Aandrah

is mondaná most nektek. Vegyél egy mély lélegzetet a
testedbe! Sőt, mindenki álljon fel, hogy tényleg Jelen
legyen. Igen. (A közönség feláll) Vegyél egy mély lélegzetet
a Jelenlétedbe! Ez azt jelenti, hogy a testedbe, önmagadba,
ebbe a terembe és ebbe a dimenzióba.

Én most ezzel nem azt mondtam, hogy korlátozd le magad

csak erre a dimenzióra, mert a tény az, hogy egyszerre sok
dimenzióban is jelen lehetsz. Sok valóságban létezhetsz
egyszerre, egy időben, és mindegyiknek a tudatában
lehetsz. De ez azzal kezdődik, hogy itt és most jelen vagy.
Ez az a pont, ahol magadba fogadod az energiákat. Ez az a
pont, ahol magadba fogadod a Lelkedet. Ez az a pont, ahol
magadba fogadod az Én Vagyok-ságodat.
Amikor nem vagy itt, amikor a saját kis álomvilágodban
tartózkodsz, vagy amikor álmodozol, akkor teljesen mindegy
mekkora nagy a szenvedélyed a megvilágosodásodra
vonatkozóan, az nem fogja megtalálni a hozzád vezető útját.
Akkor nem fogod befogadni azt a bőséget, ami éppen itt
van.

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet, és legyetek a

testetekben!

Na, éppen eleget beszéltem erről. A következő rész - mert

ez régi kalap volt - a következő rész pedig az, hogy
sugározz. Legyél ebben sugárzó. Itt vagy a testedben.
Némiképpen itt vagy. Legalábbis a következő 5,6 percben itt
vagy. Képes vagy sugározni? És mielőtt ezt megtennéd,
vedd fontolóra a következőt: Mindenféle okod van arra, hogy
ne sugározz. Nem akarsz kilógni a sorból. Nem akarod ezt
ráerőszakolni másokra. Félsz a saját ragyogásodtól, attól,
hogy a ragyogásod túl sok lesz nekik, (nevetés) De igazából
attól még jobban félsz, hogy valaki észre fog venni.

Aha! És észreveszik azt a pillantást a szemedben! Ezért

inkább lesütöd a szemed. A kicsi hangodban maradsz, és így
senki sem fog meghallani téged, és senki sem fog meglátni
téged. Na akkor most kezdj el ragyogni!

Amikor sugárzó vagy, veszel egy mély lélegzetet. És magad

mögött hagyod a pán-cél öltözékedet, és egyszerűen csak
hagyod, hogy az energiák, a fény, vagy nevezd, ahogy
akarod - az Én Vagyok-ságod kisugározzon. Semmit sem kell
tenned a ke-zeddel, sajnálom Joanne! Csak veszel egy mély
lélegzetet Á! Hagyod, hogy megnyíljon! Hagyod, hogy
sugározzon!

Nem erőltetsz semmit. Nem, ezt nem kell erőltetned. Csak

megengeded. Nem manipulálod azt fény vagy
színterápiával. Senki más nem kell, hogy sugározzon
helyetted! Nem mész keresztül egy sugárzási logaritmuson.
Nem nézel bele a „Hogyan sugározzunk: Első lépés - című
kézikönyvbe! Ó, és most nevettek - pedig ez annyira tipikus!
Ez tipikus - „Pontosan hogyan is kell kisugározni?”

Veszel egy mély lélegzetet, és csak hagyod, hogy ez legyen,

mert az az energiamező, aki vagy, illetve legalábbis az
energia konvergencia pontja vagy - az természetes. Az volt
természetellenes, hogy ezt eddig bent tartottad.

Akkor vegyél egy mély lélegzetet! Ó! Sugárzol! Megnyitod.

Kontroll, irányítás nél-kül. Visszafogás nélkül. És nem
aggódsz azon, hogy az energiameződ 3 méteres vagy 20
méteres. Ez nem számít. Engeded, hogy kiragyogj,
elsősorban azért, hogy te lásd ezt. Hogy te megpillantsd.
Hogy amikor tükörbe nézel…

Meg kell kérdezzem! Sokszor látlak titeket, amikor tükörbe

néztek - és amikor én nézek tükörbe, akkor nem látok ott
semmit. (nevetés) De igyellek titeket, ahogy belenéztek a
tükörbe, és láttok valamit, de mégsem láttok ott semmit, ha
értitek, hogy mire gondolok. Nem éreztek semmit sem.
Láttok ugyan valamit, de nem éreztek semmit. Kissé
kritikusak vagytok: -„Jaj, másképp kell fésülnöm a hajamat,
és másképp kellene feltennem a sminkemet.” - De amikor
belenéztek a tükörbe, érez-netek kellene valamit. Ez azért
nem ment, mert eddig visszafogtátok a kisugárzá-
sotokat. Még csak nem is látjátok magatokat a tükörben,
ezért aztán mások sem látnak benneteket.

És szerintetek ki az, aki szintén nem lát titeket? Hát a

Lelketek! Elrejtőztök. Ő pedig bújócskát játszik veletek. Ez
egy remek játék!

De mi lenne, ha most elkezdenél sugározni? Megnyílni?

Nos, aggódtok. Könnyű ezt itt megtenni, mert nos, mi

mindannyian Shaumbrák vagyunk, és nem bánjátok, ha
másokra is kisugárzódik az energiátok. De a külvilágban már
aggódtok ezen. - „Nos, mi van akkor, ha ezt ráerőszakolom
valakire?” -

Elárulom nektek: - A kisugárzásotok csak egyetlen egy

dolgot fog tenni, vagy talán kettőt: -Először is, el fognak
futni, menekülni. (kisebb nevetés) Másodszor pedig: Ez meg
fogja világítani az ő potenciáljaikat is. Ez semmit sem fog
rájuk erőszakolni, hanem be fogja világítani a
potenciáljaikat.

Hát nem csodás ezt tenni? Olyan ez, mintha gyertyával a

kezedben mászkálnál.

Nem veszed rá őket arra, hogy bármit is válasszanak. Talán

csak megvilágítasz számukra olyan dolgokat, amit eddig
nem láttak még. És nem számít nektek, hogy megteszik
vagy nem teszik meg. Te csak szereted felfelé tartani a
gyertyát. Talán ez az én munkám is. Ó, leülhettek.
Sugárzóan, legyetek szívesek! A székbe is vi-gyétek
magatokkal a kisugárzásotokat! (a közönség leül) Igen, a
kisugárzás. Ebben a hónapban ezen fogok veletek dolgozni.
És emlékeztet-lek majd arra, hogy ne vedd magadra a
páncélruhádat! Nem csatába indulsz! - És eleinte ezt kissé
kényelmetlennek fogod találni, mert annyira hozzászoktál
már ahhoz, hogy ezt visszafogd. Már megszoktad, hogy…
már nem is érzed ezt magadban, csak egy nagyon kicsikét.

Ezért most arra kérlek titeket, hogy hozzátok ezt elő! Az

emberek elkezdenek majd észrevenni titeket. Ó igen!
Elkezdenek majd meglátni benneteket. (szándékosan Kerri-
re néz)

KERRI: Sugárzok?

ADAMUS: Gyere ide! (nevetés) Ő kérte. És ki vagyok én,

hogy ítélkezzem? Majd ti fogtok.

LINDA: Ez más esedékes volt neked. Kell neki mikrofon?

KERRI: Igen.

ADAMUS: Nem is tudtam, hogy ez egy étterem. Azt hittem..

(nevetés) Oké, kérlek sugározz nekünk! (Kerri kinyújtja a
kezeit és mosolyog - a közönség nevet) ADAMUS: Jó. Jó.
Rendben. Nekem le kell…(Adamus leül az első sorba) Jó.
Kérlek,
sugározz! (Kerri megint kitárja a kezét és mosolyog) KERRI:
Most jobban kijött?

ADAMUS: Ó, mi itt még….mi itt még várunk. (Adamus nevet)

KERRI:Micsoda?

ADAMUS: Várunk.

KERRI: Pedig én sugárzok, ugye Norma? (Norma bólint)

Köszönöm Norma.

ADAMUS: Na, állítsuk le a show-t! Ez volt a „gyorsan,

haladjunk”. Pedig sugároztál.

Mit vettetek észre? Először a szemekben látszik. A szeme

életre kelt - igen, és az-tán kiragyogott, és azt mondta -
Sugárzok.- És utána mi történt?

KERRI: Kétségeim támadtak.

ADAMUS: Mint mindig, ez kiszámítható volt. Mint egy tuti

biztos Las Vegasi tét. Két-ségei lettek! És azt mondta: -
„Édes Istenem, lehet, hogy nem is sugárzok. Lehet, hogy
rosszul csináltam. A francba, el kellett volna olvasnom a
sugárzásról írt köny-vet, mielőtt idejöttem volna! Norma, jól
csinálom?” - Norma pedig: -Egyedül vagy kedvesem!
(nevetés) Mert ha bármit is mondok, akkor nekem is oda kell
mennem melléd!” - Nos, hát akkor gyere csak ide te is!
(nevetés) Kérlek! (Norma odamegy és megöleli Kerrit) És
akkor most, hogy te is ezt kérted! Ó, és én a terem végében
leszek, hogy lássam - érezzem - a sugárzást.

Akkor kezdjetek sugározni, ragyogni! (Kerri és Norma

sugároznak) Ne nézzetek rám! (nevetés)

NORMA: Nem rád nézek. Keresztül nézek rajtad. (nevetés)

ADAMUS: Sugárzás. Fénylő, ragyogó létezők.
(ott állnak és sugároznak)

Mit vesztek észre? Mit vesztek észre? (a közönség különböző

válaszokat ad) Nos, mit vesztek észre? Valaki. Ó, és nem
foglak azért idehívni, mert nálad van a mikrofon. Egyébként
is idehívlak, de nem azért, mert nálad van a mikrofon. Igen,
Mary?

MARY: Nos, Kerri abbahagyta a beszédet, amikor elkezdett

sugározni.

ADAMUS: Igen. Jó. Jó. Mit vettetek még észre?

PAUL: Kerrinek jó a világítása. (nevetés)
ADAMUS: Először is azt mondanám el, hogy Aandrah ehhez
már hozzá van szok-va. Ezt csinálta életeken át. Itt állhat.
Egy izmának sem kell megrándulnia. Semmit sem kell
tennie. Nem előad, hanem sugárzik, és ez csak….tehát itt
van ő. Eléggé megdönthetetlenül. Kevés olyan dolog van,
amivel ki tudnám őt ebből billenteni, de elég
megdönthetetlen. Egyszerűen csak jelen van. Jelen kell
lennie a munkájában -

abszolút jelen kell lennie, mert máskülönben azoknak az

apsektusai, akikkel dolgozik, szétrúgnák a fenekét az egész
teremtésben.

Kerri pedig rendelkezik a természetes….ide tud jönni, és

természetesen képes su-gározni. És mi történik akkor? „Jaj!
Lehet, hogy nem is jól csinálom. Ó, Istenem!

Ez annyira kínos, mert mindenki erről fog beszélni a

Facebook-on!” - Tehát bejön ez az összes emberi dolog.
Mindent csodálatosan csináltál egészen addig, amíg el nem
kezdtél gondolkozni róla. Most akkor ne gondolkozz!

KERRI: Oké.

ADAMUS. Sugározz!

Ez az! Ez az!

KERRI: Hogy-hogy nem tetszik neked ez az egész?

ADAMUS: Dehogynem, tetszik. Add ide a kezed - képes vagy

ezt magaddal vinni holnap a világodba is?

KERRI: Igen, képes vagyok.

ADAMUS: Lószart!

KERRI: De igen, képes vagyok! (nevetés) ADAMUS:

Abszolút… valóban? Azt fogod gondolni, hogy igen.

KERRI: Nem adom fel - képes leszek!

ADAMUS: Jó.

KERRI: Soha nem adom fel!

ADAMUS: És nem is kell feladnod!

KERRI: Pontot is kapok ezért?

ADAMUS: Holnap ne szállj fel a lóra!

KERRI: Oké. Nem. Máris ejtem. Bumm! És a páncélzatomat

is! (úgy tesz, mintha levenné magáról)
,,A Segítôk Elmennek’’

ADAMUS: Jó. Jó. Nincs rá szükséged.

KERRI: Már el is tűnt.

ADAMUS: És nincs rá szükséged.

KERRI: Nincs.

ADAMUS: Nézd meg ezt a példát! (Normára gondol) Most

akkor hozd be saját magadba! Semmit sem kell tenned!
(Adamus sugárzik) KERRI: Igen, így lesz.

ADAMUS: Ez ennyire könnyű.

És akkor a szemeid fel fognak fényleni, ragyogni. Ez lesz a

legelső dolog. És moso-lyogni fogsz. És megszabadulsz attól
a bűztől is, ami akkor van, amikor magadra öltöd a harci
jelmezedet. És csak kisugárzod magadból a Jelenlétedet. Ez
jó érzés.

Érzed, hogy életben vagy.

Amikor bekövetkezik az az áttörés, amiről mondtam, hogy

hamarosan megtörténik, akkor jelen kell lenned ahhoz, hogy
befogadd! Az egy szenzációs tapasztalás lesz.

Azon fogsz tűnődni, hogy miért és hogyan bonyolítottál,

nehezítettél meg és tettél természetellenessé mindent
ennyire nagyon.

Akkor vegyünk egy mély lélegzetet! Köszönöm. Köszönöm.

(taps) Vigyétek magatokkal a kisugárzásotokat! Vigyétek
magatokkal!

Ezen dolgoznotok sem kell. (Adamus nevet, ahogy Kerri

táncot lejt a sorok között) Remélem ezt a kamera is látta.
(nevetés) Vigyétek magatokkal a kisugárzásotokat! Ezen
nem kell dolgoznotok, és ez itt a lényeg. Nem kell ezt
megteremtenetek. Ez már itt van. Csak hozzátok ezt be ide,
a Jelenlétetekbe, ebbe a pillanatba! Minden más csak
gyerekjáték! Hacsak nem kedvelitek a drámát, a
küzdelmeket, a kihívásokat, azt, amikor nyomorultul érzed
magad, amikor megbetegíted magad, amikor leégsz
anyagilag és amikor depresz-szióba esel) Valószínűleg nem
ez a helyzet, mert egyébként, drága barátaim, azon a
ponton tartunk, ahol arról beszélünk, hogy behozod magad
a világodba a világ számára. A világ számára, abszolút.

Jonette és Fehér Sas üdvözlése

És akkor most vegyünk egy mély lélegzetet, és váltsuk át az

energiákat kissé! Ké-
szüljünk fel Jonette Crowley-re és Fehér Sas-ra. Drágám,
gyere ide előre! (a közön-ség tapsol) Kérlek! És most pedig
lazulj el! Ó, a Jelenlét! Csináljuk! Sugározzunk együtt!

(sugároznak)

JONETTE: Mm.

ADAMUS: Jó.

JONETTE: Visszhangzik. Visszasugároznak.

ADAMUS: Igen, meg fogjátok tanulni, hogy olyan ez, mint

egy hangvilla rezonancia, és hogy együtt fogtok sugározni.
És semmit sem kell tenned. Jó.

Akkor, ha felkészültetek…

JONETTE: Rendben, én erre a magas székre fogok ülni.

ADAMUS: Jó. Vegyünk egy mély lélegzetet, amíg ezt

behozzuk!

Kérdések és válaszok

Eljött a kérdések és válaszok ideje. Kérdések és válaszok -

nem éppen ez a kedven-cem - itt most engedékeny vagyok
Cauldre-vel, Lindával, és egy páratokkal - mert tudjátok a
választ. A kérdések jobbak lettek. Sokkal jobbak. Szegény
Tóbiás, neki aztán nagyon rossz kérdéseket kellett
megválaszolnia. (Adamus nevet) Akkor kezdjük is! Mi - az
entitások - nagyon egyértelműek és egyenesek leszünk a
válaszadásban. Ó, ebben már megegyeztünk. Egyenesek
leszünk. Rendben van ez veletek? (A közönség válasza: -
Igen) Most ezt mondjátok, de…(Adamus kuncog) Jó.
Vegyünk egy mély lélegzetet! Drága Linda fel fogja olvasni a
kérdéseket, vagy pedig odaviszi a közönséghez a mikrofont.

LINDA: Mindkettőt.

ADAMUS: Ahogy odatartja eléd a mikrofont, jobb, ha van

kérdésetek vagy egy jó állításotok.

Vegyünk egy mély lélegzetet!

LINDA: Odamegyek a kérdezőhöz a mikrofonnal, és vannak

olyan kérdések is, amiket fel fogok olvasni. Van valakinek
most kérdése? Oké, már megyek is.
ADAMUS: Jó. Mi pedig felváltva fogunk válaszolni. Jó.
Kezdjük.

VICKI: Szeretném hallani Fehér Sas véleményét a Higgs-

bozon részecskéről.

ADAMUS: Elnézést, megismételnéd?

VICKI: Szeretném hallani Fehér Sas véleményét…

ADAMUS: Nagyszerű, én is.

VICKI: …a Higgs-boson részecskéről.

ADAMUS: Abszolút. Higgs-bozon.

FEHÉR SAS: Üdvözlet, bár ez inkább Mark területe, de akkor

Markot fogjuk csatornázni.

Rá fognak jönni, hogy ez nem annyira egy részecske, hanem

egy portál, mégpe-dig egy multidimenzionális portál, és
ezért is van az, hogy nem mindig ugyanúgy működik. És
arra is rá fognak jönni, hogy ez nem csak egy portál, hanem
rengeteg sok portál, ami egy portálként működik. Ezért
lehetetlen ezt ismertetni. Lehetetlen ezt tudományos
módszerekkel megtalálni. Ez egy tudati Adamantin ré-

szecske, de egyáltalán nem részecske, sokkal inkább egy

térbe nyílás. És az a tér multidimenzionális. Köszönöm.

ADAMUS: Jó. Jó kérdés.

FEHÉR SAS: És most akkor megkapjuk az öt milliárd dollárt?

(nevetés) Jonette bő-

ségén dolgozunk.

LINDA: Valaki másnak van kérdése?

ADAMUS: Kérdések.

LINDA: Oké, akkor felolvasok egy Adamusnak címzett

kérdést.

ADAMUS: Jó.

KÉRDÉS: (Linda olvassa fel) Adamis…

LINDA: Ezt egy tanító küldte be.

KÉRDÉS (folytatás): Gyakran csevegünk, és megkérdezted

tőlem, mi a szívbé-

li szenvedélyem, és a válaszom az, hogy a Szexuális Energia

Iskola tanítása. Azt kérdezném tőled, hogy mi a véleményed
a Szexuális Energia Iskoláról? Mi olyat ad az a
résztvevőknek, amit semelyik másik tanfolyam sem ad meg
a teremtésben?
És megtennéd, hogy hozzájárulsz az augusztusi, Wellingtoni,
Új-Zéland-i Szexuális Energia Iskolához? (nevetés)

ADAMUS: Jó kis reklámozási kísérlet belebújtatva egy

kérdésbe. (nevetés), de ez egy érvényes kérdés. A Szexuális
Energia Iskola - Tóbiás tanfolyama - azért szü-

letett, hogy segítsen megérteni az embereknek az energia

táplálkozást. Ma is az energiáról beszéltünk itt a Higgs-
bozon kapcsán. Már időtlen idők óta beszélünk az energia
működéséről, nem csak itt a Földön, de az angyali
birodalmakban is, ahol szintén harcokat vívnak az
energiáért, vagy még inkább a hatalomért. Az eredeti
csatározások akkor kezdődtek, amikor az angyali létezők,
akik már nem élvezték a Forrás egységét, kint találták
magukat az Ürességben, és megpróbáltak Hazajut-ni. Azt
hitték, hogy ennek az a módja, ha összegyűjtik az energiát,
mint valamiféle üzemanyagot, és az majd hazajuttatja őket.
De lényegében mindeközben mást sem tettek, minthogy
megpróbáltak energiát lopni magukon kívülről, és így egyre
távolabb és távolabb kerültek az Otthontól.

Belül még mindig egy energia krízis zajlik. Energia krízis

zajlik ebben a világban is, és az egész univerzumban is.
Tehát amiről itt beszélünk, az energia táplálkozás vagy
energia lopás tekintetében, ez nem csak az emberekről szól.
Ez mindenhol folyik, a teremtés egészében. Még mindig
hatalmi harcok folynak az összes dimenzióban.

Sok minden meg lett oldva az itteni megértések által, nem

csak a Szexuális Energia Iskola által, de más dolgok által is,
mert a hatalom az egy illúzió. És amennyiben a hatalom egy
illúzió, akkor semmi szükség sincs az energia lopásra,
begyűjtésre, vagy őrizgetésre. Az energia nyitott és szabad.
A tapasztalást szolgálja.
Nincs igazi hatalom. Szinte mindenki abban az illúzióban
működik, hogy dualitás van. És a legtöbb helyen még van,
de ha elolvassátok a könyvemet -Live Your Divinity-Éld meg
az Isteniséged! - szégyentelen önreklámozás - akkor az
utolsó fejezetekben elolvashatjátok, hogy a dualitásnak az
egész felfogása már megoldódott a dolgok összességének a
magjában. Vagyis, többé már semmi szükség az ellentétes
erőkre. Semmi szükség arra, hogy minden reggel felpattanj
a lovadra a lándzsáddal, és csatába indulj! Miért? Miért
csináltad ezt eddig is? Mert mindig is így csinálta mindenki.
És talán, de csak talán, ti lesztek azok, akik ezt
megváltoztatjátok. Jó.

A következő kérdés Fehér Sas részére.

KERRI: Amikor lefekszem lélegezni…

ADAMUS: Ó, csak úgy sugárzol!

KERRI: Köszönöm.

ADAMUS: Igen.
KERRI: A kedvenc színem.

ADAMUS: Igen.

KERRI: Amikor mostanában lefekszem lélegezni, akkor van

ez kis ideig tartó élmé-

nyem. És…ez talán az Aliyee, és erre szeretnék

megerősítést kapni. (Az Aliyee egy kiterjedt létállapot,
amiről Tóbiás beszél a Szexuális Energia Iskolában) És ez
olyan nagy, hatalmas és ijesztő, hogy lezárom, és még csak
észre se veszem tudatosan, hogy lezárom. Csak már mikor
lezártam, akkor, utólag jövök rá. És ez…olyan érzé-

sem van, hogy ha az emberi részemet félre tudnám állítani

az útból, akkor ez egy állandó létállapot lehetne. Miért
zárom ezt le? És tudod, le kell, hogy legyen zárva?

Fokozatosnak kell lennie? És mi ez?

FEHÉR SAS: Akkor kezdjük az elején! Az az ugrás, amit a

tudatod megtesz, az mindenképpen megtörténik. Az a
részed, aki ezt le tudja zárni, csak egy nagyon kicsi ajtóért
felel. Az épület többi része nyitott, és így a szellemed, a
tudatod, már meg-

értéssel bír ezek felől a hatalmas dimenziók felől, aminek a

része vagy, és jól érzi magát. Tapasztal.

Ami lezárásra kerül, az a memória ciklus, hogy amikor

visszatérsz, akkor arra em-lékszel, hogy ezt nem tudod
lezárni, mert az a részed, aki be tudja csukni az ajtót, csak
egy nagyon kicsi ajtóért felel. Erre emlékezz! Tehát ne
aggódj amiatt, hogy lezárod ezt, ahogy azon sem, hogy
valami félelemnek vagy folyamatnak lennie kell.
Tudd, hogy amikor azt érzed, hogy egy ugrás történik meg,
akkor az már meg is történt.

És akkor vegyük a kérdésedet, és mondjunk valamit arról az

áttörésről, amire mindenki vár. A vicc az, hogy ez már
tegnap megtörtént, és ti pedig annyira nagyon várjátok a
holnapot, hogy közben ezt meg észre sem veszitek. Mi van
akkor, ha az összes áttörésetek, amit csak akartok, már
tegnap megtörtént? És az a részetek, aki valamiért felel,
megkapta ezt a kis babaházat, amiért felelhet. De a
létezésed hatalmas részéért a Lelked a felelős, és az
sokkalta okosabb, ezért soha nem csukja be az ajtókat.
Köszönöm.

ADAMUS: Kitűnő! Következő kérdés. Jó.

MARY: Van egy projektem, amit sok-sok kreativitással és

szenvedéllyel teremtet-tem, és most a projekt marketing
részénél tartok. De az agyam nagyon az útját áll-ja, és
hogyan tudnám mindezt az agyam nélkül csinálni? Csak
engedjem el? Vagy, tudod..

ADAMUS: Egy kis tisztázás kellene: - Hol van itt a

kreativitás?

MARY: A marketingben, abban, hogy behozzam a bőséget

ezzel a teremtéssel, ami…beszéltél a szenvedélyről. Ennek
az a címe: „A pite iránti szenvedély” Szóval ebben benne
van a szenvedélyem és a kreativitásom.
ADAMUS: Azt hiszem ezt Fehér Sas és én is meg fogjuk
válaszolni. Szeretnéd te kezdeni?

FEHÉR SAS: Nem igyeltünk. Nem. (Adamus kuncog) FEHÉR

SAS: A kreativitás benne van az egészben, de váratlanul, a
termék megteremtése során lehetővé tetted magadnak a
kreativitásodat, de a marketing és az eladási részben azt
mondod, hogy nem tudod. Így ezzel kizártad a kreativitást
belőle.

Ahelyett, hogy az elméd miatt aggódnál, engedd meg, hogy

az elméd adjon neked egy játékmezőt, ahol tudod, hogy
milyen dolgokat kell megtenned, majd dobálj darts-ot rá
vagy kristályokat, vagy csak csukd be a szemed, és válaszd
úgy ki a dolgot: -„Ó, ha az elmém ezt tette ide
tennivalóként, akkor most ezt választom, és ezt fogom ma
megtenni.”

Tehát engedd, hogy a véletlenszerűség…..hagyd, hogy az

elméd állítsa fel a játékmezőt, és hagyd, hogy a varázslat
válassza ki a feladatot, és így az elméd is been-gedi a
varázslatot, és te is sokkal jobban fogod magad érezni.

MARY: Köszönöm.

ADAMUS: Jó, és akkor nagyon gyorsan: három eleme van

annak, amit teszel. Legelőször is ott a projekt, hogy
megteszel valamit, másodjára remélhetőleg pénzt is akarsz
belőle, harmadjára pedig egyszerűen csak kreatív akarsz
lenni. De néha a prioritások felcserélődnek. Valami kreatív
dolog végzésének egyszerűen csak a szív-ből kell erednie.
Te egy nagyon természetes kreatív tehetséggel vagy
megáldva, és innen ered a szenvedélyed. A marketing, a
részletek…

MARY: Igaz. A marketingben nincs semmi szenvedély.

ADAMUS: Na igen, de te a marketingre a régi fogalmak
szerint gondolsz. A marketing mostanra teljesen át lett
fogalmazva.

MARY: Oké.

ADAMUS: És akkor sem lennél képes kitalálni, ha

megpróbálnád. Jó. És ahogy ezt a legtöbben tudjátok, a
legjobb és a legsikeresebb dolgok azok, amikkel nem is pró-

bálkozol, amik csak úgy megtörténnek, és csak

továbbfejlődnek. Jó.

LINDA: Van egy újabb felolvasós kérdés.

ADAMUS: Igen.

KÉRDÉS: (Linda olvassa fel) Adamus, mi a helyzet a

pakuákkal? Amikor bevezetted őket, hangsúlyoztad, hogy
mennyire fontos dolgozni velük, és azt is mondtad, hogy
még oda is fejleszthetjük ezt az elképzelést, hogy közösen
kihelyezzük az energiánkat. A kérdés, ami időről időre
felbukkan bennem a következő: Azt igyelted meg, hogy nem
túl jól csináltuk? Vagy éppen fordítva áll a helyzet: -Hogy
már eljutottunk egy olyan pontra az energiánk
kiterjesztésének a megértésében, hogy ez a pakua már nem
téma? Természetesen Fehér Sas véleményét is értékelnénk
ebben a témá-

ban, amennyibe van kedve válaszolni. És jut eszembe, a

szívemből köszönöm.

ADAMUS: A Pakuáról három évvel ezelőtt beszéltünk. Ez volt

a te szellemi állatod, vagy voltak, akik totem állatnak hívták
- és ez a ti teremtésetek volt. Ez azt a me-chanizmust
szolgálta, hogy tényleg megengedd magadnak, hogy
szabadon kiutazz a többi dimenzióba. És azért lett állat,
mert ha ember lett volna, sőt, ha önmagad emberi
aspektusa lett volna, akkor azonnal felruháztad volna
korlátokkal, és harcol-ni kezdett volna veled. Ezért csináltuk
állattal.

És most, hogy megtanultad kiküldeni azt a pakuát, totemet

a többi dimenzióba, sokkal nagyobb biztonságban érezted
magad odakint. Észrevetted - a legtöbbet észrevettétek,
hogy a pakua megváltozott. Kezdetben talán sas vagy kutya
vagy teknős volt, és tovább fejlődött. És egyszer csak
rájöttél, hogy folyamatosan tovább fejlődhet. Nem kell egy
személyiségben vagy egy alakban megmaradnia.

A pakua te vagy. Azért nem beszéltem erről mostában, mert

volt más megbeszél-nivalónk, de az te voltál. Alakot váltasz.
Kimehetsz a többi dimenzióba, Messzire utazhatsz. És
bármikor, amikor ezt megkérdőjelezed, csak teremtsd újra a
pakuát -
magadat - majd engedd szabadon.

Jó. Valami hozzáfűznivaló? Folyton uramnak akarlak

szólítani, és olyan csodásan festesz.

FEHÉR SAS: Nos, még akkor sem voltunk urak, amikor indián
voltunk.

ADAMUS: Akkor asszony vagy? (nevetés)

FEHÉR SAS: Törzsfőnök.

ADAMUS: Törzsfőnök. Törzsfőnök. (Adamus és a közönség

nevet) FEHÉR SAS: El fog jönni az az idő, amikor az emberek
képesek lesznek lényegi manifesztációt teremteni a többi
birodalmakban. A legközelebbi dolog az, amit mi avatárnak
neveznénk, és akinek független lesz a létezése az elméden
túl. De mivel Isten Vagy, egyben teremtő is vagy. Ez le lett
zárva, és megtörtént, hogy emberek képesek megteremteni
olyan szellemi létezőket, akik elkezdenek testet öltve jelen
lenni, izikailag manifesztálódni. Ez talán nagyon ritka, de
szeretnénk itt elül-tetni ennek a magvait, hogy ha tovább
dolgozol ezzel az állati totemmel, ezzel az
interdimenzionális létezővel, akkor ez az egész dolog át fog
alakulni valami olyanná,
ami túlszárnyalja még a legvadabb elképzeléseidet is.

És azt kérdezted Adamustól, hogy jól csináltad-e? Amikor

csinálod, akkor nagyon jól csinálod, de a legtöbben
továbbléptek a következő legjobb dologhoz.

ADAMUS: Jó. Következő kérdés.

LUC: Adamus.

ADAMUS: Igen.

LUC: Amikor ide tartottam…

ADAMUS: Te nem Tóbiás barátja vagy?

LUC: De, annak tartom magam.

ADAMUS: Igen.

LUC: Igen.

ADAMUS: Igen.

LUC: Igen.

ADAMUS: A kérdés.

LUC: Volna egy.

ADAMUS: Jó.

LUC: Amikor ide tartottam…

ADAMUS: És a válasz az, hogy - rajtad múlik.

LUC: Nos…(nevetés és taps) Erről is van mit mondanom.

Miközben idetartottam, meghallgattam az utolsó két
üzenetedet, a májusit és a júniusit, és nagyon érde-kesnek
találtam, hogy a májusi csatornázásban azt mondtad, hogy
május 10-e körül nagyon intenzív energiák érkeznek be. És
csak azon merengek, hogy azok az energiák vajon még
mindig itt vannak, vagy már eltávoztak? És most azt
akarom, hogy óvatos legyél, mert meg van a rövid válaszom
a kérdésre. Csak biztos akarok lenni abban, hogy képben
vagy itt a dolgok kapcsán.

ADAMUS: (nevetve) Jó. Jó. Kitűnő kérdés, és ez ugyanaz a

régi kérdés, hogy ha egy fa kidől az erdőben, és senki sincs
ott, aki azt hallaná, akkor is zajt csap-e? Ha
az energiák bejönnek, és te nem vagy jelen a testedben,
nem vagy ott, hogy befogadd azokat - akkor ez azt jelenti,
hogy elmennek? Mi a válasz?

FEHÉR SAS: Ez tőled függ.

LUC: Nos, talán csak véletlen volt, de május 10-én hagytam

ott az irodámat végleg.

ADAMUS: Igen. Ez véletlen volt?

LUC: Tudom, hogy nem.

ADAMUS: Léteznek véletlenek? (a közönség válasza: - Nem!)

Hibák? Tévedések? (

a közönség válasza: -Nem!) - Azért akad egy pár. (Adamus

nevet) Nem sok. Nem sok.

Tehát az intenzív energiák valóban beérkeztek. Egy nagy

adag körülbelül egy hétig tartott, és azóta is volt sok
utórezgés. És a valódi kérdés - hogy akkor azok csak úgy
továbbálltak? Eltávoztak egy másik dimenzióba? És a válasz
az, hogy nem. Még most is elérhetőek. Itt köröznek egy
darabig, mert azok az energiák lényegében az emberek
kérésére érkeztek be ide. A ti kérésetekre.

Ezért itt vannak. Olyan ez, mint - most az analógián

dolgozom Cauldre-vel - mint a UPS vagy a FEDEX
gyorsposta futár. A legtöbben - mindannyian - tudjátok,
hogy ez micsoda. A futár, abban a fura, vicces szerkóban,
aki felbukkan, és becsenget.

Nos, amennyiben otthon vagy, amennyiben a Jelenlétedben

tartózkodsz, akkor azonnal kinyitod az ajtót. Újra becsenget,
és kezd kissé türelmetlen lenni, és újra csenget. A harmadik
csengetés után - arra képezték ki - hogy hagyjon ott egy cé-
dulát. -„Nagyon sajnálom. Újra meg fogjuk próbálni.”

És pontosan ez az, ami történik. Bejönnek azok az energiák,

és amennyiben nem vagy Jelen, amennyiben nem
tartózkodtál a Jelenlétedben, akkor megpróbálnak újra jönni.
De a harmadik kísérlet után, - sajnálom, de a csomag vissza
lett küld-ve az eredeti feladónak. (valaki azt mondja: -
Hmmm.) Ez egy analógia! (Adamus nevet) Tudom, hogy
most egy páran várni fogjátok a UPS futárt. (nevetés) Ez egy
történet! (Adamus nevet) - Hello, a megvilágosodásom
abban a dobozban van?

(nevetés)

Fehér Sas - lenne ehhez valami megjegyzésed?

FEHÉR SAS: És az energiák, amik bejöttek, és nem csak

májusban, de júniusban is, hiszen az is egy nagyon intenzív
hónap volt, azok az energiák nem valami mesz-szi, távoli
galaxisban születtek meg, majd onnan jöttek el ide, a Földi
tudatosságba.

Ezek a Földi tudatosságból születtek meg, és az emberi

morfogenetikus mező még többet kér belőle. Ezért ezek
integrálódnak mindazzal, aki vagy, és aztán beérkezik
a következő hullám, ami pedig azzal integrálódik, ami
májusban érkezett be. Tehát ezek sehova se távoznak.
Hanem újracsomagolják magukat sokkal simább módokon,
mert azok, akik jelen voltatok akkor, amikor a UPS futár jött,
képesek voltatok befogadni az energiákat és integráltátok
azokat. Tehát a csomag jelenleg a Földön van. Ki lett nyitva
azok számára, akik nem tudnak otthon lenni a UPS futár
érkezé-

sekor.

Szóval tudjatok róla, hogy mindannyian teremtitek az

energiákat. Ezek nem a nap-foltokból érkeznek, hanem a
tudatosság növekedéséből. És integrálódnak,
újracsomagolódnak. És ez egy dinamikus szimfóniában jár
körbe olyan módokon, hogy mindenki rátalálhasson. Te
ilyennek látod a csomagodat (mutogat a kezével), a siíta
muzulmánok valami másféle kinézetűnek látják a
csomagjukat, de ugyanazokat az energiákat kapják meg,
amikor kinyitják az ajtót.

Ezek izgalmas idők, és azok, akik jól le vagytok horgonyozva

a sugárzó jelenlétetekben, behozzátok ezeket az energiákat,
újracsomagoljátok őket, és kisugározzá-

tok magatokból, hogy a többi ember is befogadhassa azokat

úgy, ahogy arra nekik szükségük van. Te, a saját életed által
- a saját életed által - hatalmas szolgálatot látsz el az
emberiség fejlődése terén anélkül, hogy bármit is tennél.

ADAMUS: Jó. Kitűnő. Jó kérdések.

FEHÉR SAS: Köszönöm.

ADAMUS: Következő!

LINDA: Egy utolsó felolvasós kérdés?

ADAMUS: Még jöhet több is, és most már mindig Fehér
Sassal fogjuk kezdeni a vá-

laszokat.

LINDA: Oké, akkor az utolsó írásos kérdés.

ADAMUS: És mi kemény, kemény, kemény kérdéseket

akarunk. Azokat a kérdéseket várjuk, amiket soha nem
mertek feltenni nekünk.

LINDA: És akkor most felolvasom az utolsó írásban feltett

kérdést…

ADAMUS: Igen, hogyne.

LINDA:…amit beküldtek, mert lehetővé tettük.

ADAMUS: Kérlek.

KÉRDÉS: (Linda olvassa fel): Sok kliens jár hozzám, és sok

energiát mozgatunk meg. Egy üzleti portál mégis
visszautasított engem, mint tanácsadót, és eltörtem egy
végtagomat. Mik erről a meglátásaitok? Köszönöm, és nagy
ölelés.
ADAMUS: Jó.

FEHÉR SAS: Nem értettük a „törött végtagot”.

LINDA: Tényleg?

ADAMUS: Szó szerint?

LINDA: Igen, szó szerint.

ADAMUS: Jó.

FEHÉR SAS: Nos, azt mondanánk, hogy az a bizonyos

személy, az az üzleti portál nem a megfelelő energia volt
számodra, nem volt összhangban azzal, amit te teszel, és te
ezért változtattál magadon. Kénytelen voltál manipulálni a
munkád energiáját, annak érdekében, hogy beleilleszkedj
egy olyan portálba, ami nem is te voltál. És ez keményen
megütött.

ADAMUS: Jó. Jó. És sok dolog, amit jelenleg teszel, amivel

próbálkozol, és amit teremtesz, az nem fog beleilleni a régi
mechanizmusba, a dolgok régi módon való megtételébe. És
nem fogod tudni belehelyezni az új teremtéseidet a régi
rendsze-rekbe. Egy párat talán. De a legtöbbet nem. Ezért
mit teszel? Megteremted az új rendszert. Hogyan? (valaki
mondja: -Légzéssel) -Képzelettel, légzéssel, megnyílsz a
lehetőségekre, és sugárzóan jelen vagy. Jó. Következő.

JUNIOR: Szia.

ADAMUS: A.J.?

JUNIOR: A.J. Az aspektusokról lenne szó. Néha, amikor

elterelem magam, vagy ilyesmi, az aspektusaim elmennek,
és egy ugató kutya képében térnek vissza, ami fel akar
engem falni.
ADAMUS: Igen! Ezt jól megfogalmaztad. Egy ugató kutya,
aki fel akar téged falni.

Igen.

JUNIOR: Igen, és néha olyanok, mint….elveszítik a kontrollt,

és mit kellene olyankor tennem, vagy…

ADAMUS: Jó kérdés.

FEHÉR SAS: Erre gyors választ adunk, hiszen te vagy az

aspektusok szakértője.

Mindig ott van a mag aspektus, aki a te isteni éned. Tehát,

amikor az az ugató kutya aspektus közeledik, mondd azt: -
„Helló, ugató kutya aspektus. Ez nem én vagyok.” És igen,
ez egy részed, de nem az a részed, amelyiket éppen akarod.
Ezért
csak ráteszed a tenyeredre, és elfújod onnan. -„Ez nem én
vagyok. - És jön a kö-

vetkező - ez sem én vagyok. Mert mindannyiunkban szólnak

azok a hangok, akikkel nem akarunk azonosulni. Most
választunk. - Ez nem én vagyok! - és ezzel már meg is
szakítod a veled való kapcsolatát. Attól még azonosulhatsz
vele, ha meghívod va-csorára, de abban a pillanatban nem
akarod, hogy az ugató kutya ott legyen.

ADAMUS: Jó, és azt szeretném, ha Aandrah következne az ő

aspektusi szakértelmével. Ugató kutya. Gyere ide, légy
szíves!

AANDRAH: Nem az ugató kutyára fókuszálok, hanem a

maszk mögé, a játszma mögé, ahol én vagyok. Egy részem
azt kérdezi: -Észrevennél engem, még akkor is, ha ugatnom
kell ahhoz, hogy magamra vonjam a igyelmedet?
Belélegeznéd ezt együttérzéssel és befogadnál engem így
is? Láss a látszat mögé, az illúzió mögé, amit az aspektusok
magukra öltenek. Befogadod, és az a hang leszel, aki
valójában vagy?

Lélegezz mélyen. Nagyon mélyen. Legyél szerelmes ebbe,

aki annyira fél, hogy kiabál félelmében: - Kérlek, igyelj rám!
Kérlek, igyelj rám! - Meg mersz állni? És tudsz a saját
csendedben lenni? Mondj igent! Gyere haza! Gyere haza!

ADAMUS: Jó. Köszönöm. Következő kérdés. Még két és fél

kérdés jöhet!

SHAUMBRA 2. (nő) Ez a teljes kérdés, és nem a fél.

ADAMUS: Igen.

SHAUMBRA 2: Azok, akik a felemelkedést választjuk, és azt,

hogy magunkkal visz-szük a testünket is, vannak olyan
dolgok, amiket meg kell tennünk annak érdeké-

ben, hogy a testünket is magunkkal tudjuk vinni? Vagy

pedig egyszerűen csak ezt választjuk, és lehetővé teszzük a
bekövetkeztét?

ADAMUS: Jó kérdés. Kitűnő kérdés. Igen, Fehér Sas.

FEHÉR SAS: Ezt a kérdést visszaadjuk neked, mert nagyon

kevés olyan példa akad, ahol valaki készen áll a
felemelkedésére, és a testét is magával akarja vinni. De
lehet, hogy te ezt másképpen látod.

ADAMUS: Abszolút. A felemelkedés során a TudatTest teljes

integrációja történik. Ez nem csak egy izikai jellemző,
hanem a test, az elme, a szellem, az aspektusok, az ugató
kutyák, és minden más is egymáshoz kapcsolódik. És aztán
pedig a felemelkedés során, amikor lényegében elhagyod
ezt az élő bolygót, és a izikai testet, akkor a izikai test
tulajdonképpen csatlakozik hozzád.

És ezt kétféleképpen teheted meg. Szó szerint felbomolhat,

vagy széteshet. Vagy veled mehet a másik dimenzióba,
ahogy ezt én is tettem, és ahogy sok más Fel-
emelkedett Mester is tette. Nem akarjuk magunk mögött
hagyni a csontjainkat.

Tudod: Ne rakd teli szeméttel a Földet! Vidd magaddal!

Aztán volt olyan is, hogy néhány Felemelkedett Mester teste
itt maradt, de mégis magukkal vitték a izikai testük összes
tulajdonságát. Miért? Hát, mert a részét képezte a
tapasztalatuknak.

Ez örökre benne marad a Lelked esszenciájában vagy

emlékezetében. Tehát vidd az összes…mert a izikai
valóságban létezni elképesztő. Szexelhetsz, ehetsz, bort
ihatsz, érezheted a levegőt, lezuhanyozhatsz, megérinthetsz
egy másik személyt, mindezeket a dolgokat megteheted
izikai testben. Miért is ne akarnád legalább a tulajdonságait
magaddal vinni? És azok, akik tényleg integráltak és azt
választják, azok magukkal viszik a húst és a csontokat is.
Nem azért, hogy a szó szoros értelmében véve
megteremtsék azokat, hanem csak mert a valóságuk
illúziója eltűnik, és annak összes alkotórésze is vele tart.

Magaddal akarod vinni a testedet?

SHAUMBRA 2: Igen.

ADAMUS: Miért? Nem akarod, hogy a varjúk megegyék?

(mindketten nevetnek) SHAUMBRA 2: Tudod, amikor a
temetésről beszélsz az emberekkel, és azt mondod nekik,
hogy nekem nem lesz temetésem, mert nem leszek itt,
akkor nem értik ezt.

És amikor el akarnak adni neked egy temetési tervet, meg

minden egyebet, és azt mondom, hogy nekem erre nincs
szükségem, mert nem leszek itt. És akkor az emberek azt
mondják: - Nos, akkor mit lesz a biztosítással, ha nem tudod
bebizonyíta-ni, hogy meghaltál? - És én erre azt felelem: -
Nos, én nem leszek itt, ezért emiatt nem fogok aggódni.
(nevetés)

ADAMUS: Hogyan bizonyítja be valaki, hogy halott?

SHAUMBRA 2: Hát a testtel. Azaz mindenki látja a holttestet,

ezért ők bizonyítják a halál tényét.

ADAMUS: Igen, igen. Nem, ezt mások bizonyítják be, de te

hogy bizonyítod be, hogy halott vagy?

SHAUMBRA 2: Én inkább azt bizonyítom be, hogy életben

vagyok. (mind a ketten nevetnek) De igen, én teljes
integrációt akarok, amikor nem csak az aspektusokat
viszem magammal, és a izikai létezés elemeit, hanem
magát a izikait is.

ADAMUS: Abszolút, és ez a természetesebb állapot. Ez a

természetesebb állapot. A halál során - és erről hosszasan
beszélhetnénk - természetellenes a testet a földbe temetni,
mert ez annak az aspektusnak így sok energiáját megőrzi,
azt a Földön ragadt elmúlt életet. Szerintem egy kissé
morbid a földbe temetni a holttestet, majd hagyni, hogy
mindenki ott zokogjon felette. Csak annak van értelme,
hogy magaddal vidd a testedet.
SHAUMBRA 2: Ühüm- Ühüm.

ADAMUS: Igen. Jó.

SHAUMBRA 2: Oké, köszönöm.

ADAMUS. Jó. Köszönöm. Következő kérdés. Ez most a fél

vagy az egész kérdés?

MICHELLE: Szerintem ez egy egész kérdés.

ADAMUS: Oké, jó.

MICHELLE: Oka van annak, hogy éjjelente nem tudok

elaludni. Megállás nélkül csak gondolkodom, és
gondolkodom és gondolkodom, és úgy érzem, hogy
elvesztettem az irányt. És mindig rendelkeztem valamiféle
iránnyal, általánosságban mindig is tudtam, hogy merre
tartok, vagy, hogy mit kellene tennem. És most nincs
semmim, és csak próbálok, próbálok és próbálok erre
rájönni, és semmiféle választ nem kapok, vagy csak nem
tudom, hogy mit teszek és ezt nagyon nehéznek találom.

ADAMUS: Jó kérdés.

FEHÉR SAS. Megadjuk a válasz felét. (Adamus nevet)

MICHELLE: Minden segítség jól jönne.

ADAMUS: Jó.

FEHÉR SAS: Amikor nincs egyértelmű irány, akkor az az

egyértelmű irány, hogy élvezd az ürességet. Sokan
hatalmas tudati váltásokba ugrotok bele. És ezt nem lehet
egyetlen lépéssel megtenni, és máris egy másik világban
lenni. Van, hogy keresztül kell menni az ürességen, és az
üresség a saját természetéből adódóan iránynélküli.
Horgony nélküli. Kényelmetlen, kellemetlen. És az összes
olyan aspek-tusod, aki ezt nem bírja, az megőrül ettől. A
legjobb lenne, ha képes lennél érté-

kelni és átölelni az ürességet a semmi jellegű minőségéért,

és ne érezd azt, hogy valamit biztosan rosszul teszel, mert
itt nem hozol döntést. Öleld át az ürességet, mert ez az új
tudatosság legjobb tanítója, és a legtöbben gyűlölitek ezt.

Ez volt az én fél válaszom.

ADAMUS: Ezt tökéletesen mondtad el. Igazából semmit sem

tudnék ehhez hozzá-

fűzni, de mégis.(nevetés) Nem, ez nagyon igaz.

Keresztülmész ezen az ürességen, ahogy ezt Fehér Sas
mondta. Keresztül mész azon, hogy elengeded a régi
lineáris utat, és ez nagyon kényelmetlen, kellemetlen. Ezért
az elméd, aki arra lett beprog-ramozva, hogy mindent
átgondoljon, folyton keres: -„Mit kellene tennem? Mitől
leszek értékes?” - Ahogy ezt már korábban is elmondtam,
ha semmi sem működik, akkor ne csinálj semmit, mert akkor
az az, ami működik. Élvezd a…elengeded a régi
szenvedélyeket. Elengeded a régi mintákat. Képes vagy
együtt lenni azzal a tény-nyel, hogy rendben van, ha
éjjelente sokáig fent vagy és az Ősi Idegeneket nézed?

Képes vagy jól érezni magad azzal a ténnyel, hogy semmit

sem kell tenned, hogy nem kell, hogy tudd az irányt? Sőt, ez
így még jobb. Tudod, te nagyon bölcs vagy, mert a másik
részed azt mondja: -„Nincs szükségem irányra.” És még a
céljaidtól is szabadulj meg!

MICHELLE: Oké.

ADAMUS: Az összestől. Az összes célodtól, attól, hogy a

dolgoknak hogy kellene lenniük. A célok mentálisak és
korlátozóak. Lehet, hogy régen működtek a célok, De ahova
most tartasz, ahova mindannyian tartotok, ott a célok
nevetségesek. Egy vicc az egész. Engedd hát el őket! És a
legjobb dolog, ahogy ezt Fehér Sas mondta, hogy engedd
meg magadnak, hogy jól érezd magad az ürességben. Igen.

MICHELLE: Megpróbálom.

ADAMUS: És ne gondolkodj úgy, mint egy ember.

MICHELLE: Nagyon szépen köszönöm.

ADAMUS: Jó. Még egy kérdés.

SHAUMBRA 3: (nő): Itt vagyunk hát, és én csak szeretném

megköszönni neked, hogy önmagam tükörképeként itt vagy
nekem már oly régóta, hiszen tényleg ez a szenvedélyem.
És csak így tovább, hiszen itt vagyunk!

ADAMUS: Jó. Köszönöm.

SHAUMBRA 3: Ez volt a fél kérdés.

ADAMUS: Ez volt a fél kérdés. (Adamus nevet) Jó. Akkor
jöhet még egy kérdés, és utána…a hintóm már várakozik.

LARA: Mostanában sokat dolgoztam, és sokat fókuszáltam

az aspektusaim integrá-

lására, és néha egy kissé össze vagyok zavarodva….mert az

aspektusaimnak rengeteg sok elképzelése van azokról a
dolgokról, amiket meg akarok tenni. És nehézsé-

get okoz számomra, hogy megkülönböztessen, hogy valami

az egyik integrálatlan aspektusom ötlete vagy elképzelése,
vagy pedig a Lelkemből ered. Ezt szeretném tisztázni.

ADAMUS: Na, igen. Ezt nem lehet tisztázni, de akkor kezdd

te, Fehér Sas.

FEHÉR SAS: Képes vagy beleérezni az elképzeléseid

minőségébe? Mert egy olyan ötlet, ami egy integrálatlan
aspektustól származik, az nem bír ragyogással, az nem
sugárzik. Nincs meg benne az az energia, ami tovább repíti.
Az csak egy idea, egy lapos idea. Amennyiben az az idea
egy érzéssel jár, amiben ott van benne az áramlás, amiben
ott található a forrás, vagy a szökőkút - nos, akkor az a
Lelkedtől származik. Mindig érezni tudod a minőségbeli
különbséget, még mielőtt meghozol egy döntést. És ezt nem
tudod a fejedből érezni. Ezt csak a szívedből érezheted.
Érted, amit mondunk neked?

LARA: Igen, érezni tudom.

FEHÉR SAS: Rendben.

ADAMUS: Az Aspektológia Tóbiás egyik fő tanfolyama volt,

ahogy a Szexuális Energia Iskola is. Most már nagyon sok
gondolat övezi az Aspektológiát, és ez valószí-

nűleg része a problémának. El tudsz jutni egészed addig,

hogy már teljesen becsa-varnak az aspektusok: - „Ez az én
aspektusom?” - vagy: -„Miért egy vicsorgó kutya az
aspektus?” - Nos, azért, mert nem adtál neki enni, és mert
nem kedvel téged.

Úgy értem, ezek a dolgok nagyon egyszerűek.

És eljön egy pont - és ez az, ahogy Adamus kezeli a

dolgokat, ami talán kissé eltér attól, amit Aandrah tesz, - de
eljön egy pont az aspektusaiddal, ahol: - „Vagy jössz tovább
a programmal” - mondod nekik - „Vagy pedig most azonnal
tűnj el!” -Eljön egy pont, amikor azt mondod: -„Aspektusok,
ÉN vagyok itt a főnök, és nem ti. Azt parancsolom, hogy
szolgáljatok engem!”

Ez sok beszélgetéshez fog vezetni a fórumon, mivel

szeretitek ezeket a dolgokat a fórumon megbeszélni. -„Azt
hittem, szeretni kell az aspektusainkat. Azt hittem integrálni
kell őket.” - Nos, ezt egy kicsit túlzásba vittétek, és most
meg csak ké-

nyeztetitek, túltápláljátok őket, és most megint ellenetek

dolgoznak. Tehát talán elérkezett annak az ideje, hogy
felállj, vegyél egy mély lélegzetet, a Jelenlétedben légy, és a
sugárzásodban, és parancsold meg nekik, hogy szolgáljanak
téged. Mert annyira beleragadtatok a fejetekbe: -„Mi az
aspektus? Mit kellene tennem? Hogyan kellene bánnom
velük? Nem tudom mihez kezdjek az aspektusaimmal.” - És
megint ők irányítják az életedet.

Vegyél egy mély lélegzetet: - „Azt parancsolom, hogy

szolgálj engem!” - Ezt egy-

értelműen hozd a tudtukra. Igazából ezt akarják. Tényleg azt

akarják, hogy fejezd be ezt a spirituális gyávaságodat,
gyengeségedet, ahogy azt is akarják, hogy többé már ne
aspektusként gondolkozz róluk. Azt akarják, hogy te legyél a
főnök.

Érdekes dolgot tettél. Felrobbantottad az életedet - ami egy

érdekes, szórakozta-tó játék - csak azért, hogy átértékeld az
egészet, hogy ki tudd egyensúlyozni az egészet. És most,
ahogy elkezded azt újra összerakni, az összes aspektus
elkezd bejönni, és miközben újjáépíted magad, megint
elkezdenek versengeni a pozícióju-kért. Szóval csak
világosan és egyértelműen tudasd velük, hogy te, az Én
Vagyok a főnök, és, hogy már semmi keresnivalójuk sincs az
új házadban. Ezt nagyon egyértelműen közöld velük. És
akkor nagyon hamar gatyába rázzák magukat.
LARA: Köszönöm.

ADAMUS: Vegyünk egy mély lélegzetet erre, és amikor

kétségeid támadnak, amikor elkezdesz tűnődni és
gondolkodni azon, hogy „mi lesz, ha…” és az összes egyéb
ilyen dolgon, akkor csak állj meg, vegyél egy mély
lélegzetet, és emlékezz, hogy ez az egész természetes.
Tényleg az. Ne öltsd magadra a páncélruhádat! Ne pattanj
fel a lóra! Ne hatalommal akarj keresztülvágtatni az életen.

Vegyél egy mély lélegzetet!

Ha van bármi is, amit a Lelked, Fehér Sas és én is akarunk

nektek, az egyszerűen csak az, hogy élvezzétek a
tapasztalást. Vegyünk egy mély lélegzetet, és emlékez-
zetek, hogy minden jól van a teremtés egészében!

Adamus Vagyok, a szolgálatotokra. Ne gondolkozzatok

annyit! Adios.

(Fordította: Telegdi Ildikó – telegdi.ildiko66@gmail.com)

Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná
anyagilag is a Shoudok

fordításainak munkáját, az alábbi bankszámlaszámon

megteheti:

Telegdi Ildikó OTP BANK Rt. 11773339-00984762

Minden eddigi és ezt követő felajánlást előre is

szívből köszönök:

Telegdi Ildikó

A Bíbor Kör Anyagok Tóbiással, Adamus Saint-

Germainnel és Kuthumi Lal Singh-gel ingyenesen ke-
rülnek felajánlásra 1999 óta.
A Bíbor Kör emberi angyalok globális hálózata, akiket
Shaumbrának neveznek, és akik elsők között mennek
át az Új Energiába. Ahogy megtapasztalják a
felemelkedés örömeit és kihívásait, Szabványok-ká
válnak mindazon emberek számára, akik a saját belső
Istenük felfedezésének utazását járják.

A Bíbor Kör havonta találkozik Deverben,

Coloradoban, ahol is Adamus a legfrissebb
információkat osztja meg Geoffrey Hoppe által. Ezek
a Bíbor Kör összejövetelek nyilvánosak, publikusak,
ahová mindenkit szeretettel várunk.

Amennyiben most ezt olvasva érzel egyfajta

igazságot és kapcsolódást, akkor te tényleg
Shaumbra vagy. Tanító és Vezettetést nyújtó vagy az
emberek és az angyalok számára egyaránt. Engedd
meg, hogy az isteniséged magva virágba boruljon
benned ebben a pillanatban, és ez tartson örökké.
Soha nem vagy egyedül, mert van egy családod a
világban, és angyalok vesznek körül a körülötted
létező
birodalmakban.
Szabadon terjesztheted ezt a szöveget nem-
kereskedelmi alapon, térítésmentesen. Arra kérünk,
hogy az információt a maga teljességében add közre,
beleértve ezt a lábjegyzetet is! Minden más felhasz-
nálás esetén írásos jóváhagyásra van szükség
Geoffrey Hoppe-tól, Golden, Colorado.

A kontakt oldal: www.crimsoncircle.com © Minden jog

Fenntartva 2010 Geoffrey Hoppe, Golden, CO 80403
12. Shoud
„Az atlantiszi határvonal átlépése”

Elhangzott a Bíbor Körben 2012. augusztus 4-én – Adamus

közreműködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásában
Vagyok, Aki Vagyok, a Szuverén Birodalom és a magas
energia Adamusa a mai napon!

Üdvözöllek benneteket Shaumbra! Kemény ez a mai

csoport. A Szuverén Birodalom Adamusa vagyok, de ma
erősítést kellett hoznom magammal – Mihály Arkangyalt
(akit Robert Theiss csatornázik) (valaki közbeszól: -
„Rendben! – Igen!”) Rendben?

Nem vagytok megelégedve velem?! (nevetés és taps)

Miért? Mert ma nem fogunk elengedni titeket váltás nélkül.
Váltást mondtam Linda.

Váltást. Olvasok Linda gondolataiban. (a közönség nevet)

(ez egy szójáték, mert angolul a váltás= shift, és a szar=shit
szó között csak egy betű eltérés van – a ford.

megj.) (Adamus és a közönség nevet)

Hogy miért? Mert ezt akarjátok. És hogyan fogjuk ezt

megtenni? (valaki közbeszól: - „Merabh útján, valaki más
pedig azt mondja: - Könnyen.) –Én is azt remélem, hogy a
könnyű úton. Remélem. Miért is ne?

Ma ünnepelni jöttünk össze. Egy kis nevetésért, némi

felismerésért, és az ételért, a dalokért, hiszen ez az ünnep
napja. Ó, sok ünnepelnivalónk van. Máris rátérünk erre, de
előbb meg kell néznem ezt a kitűnő emberi csoportot, hm?
(valaki azt mondja: -„Szia!”) –Szia. (Adamus kezet csókol
neki) Köszönöm. Kitűnő Shaumbra csoport! Á!
Érdekes egy csoport vagytok! (nevetés) Közel hét milliárd
ember él ezen a bolygón.

Ez sok. Ez bizony sok. Hét milliárd ember dugítja, tömi el

ennek a bolygónak az energiáit – hm, hm, hm, utat
Adamusnak – (a széksorok között járkál) – és mégis, azt
mondanám, hogy úgy körülbelül 150 millió embernek van
egyáltalán valamifé-

le fogalma a felébredésről, valami igaz….(megáll Dave

Schemel előtt) Zuhanás? Ó, igen. (pózba vágja magát egy
fotó kedvéért) CRASH: (Dave) Felemelkedett csávó?
(nevetés, felvillan a vaku) ADAMUS: Vak vagyok. Akárcsak
Tóbiás! Nem látok! (a közönség nevet) Tehát
hozzávetőlegesen 150 millió olyan ember van, akinek
egyáltalán….(Adamus csókot dob a kamerába), akinek
egyáltalán van némi fogalma a felébredésről. És talán
kevesebb, mint egy millióan választották a
megvilágosodást, akiknek egyáltalán van némi fogalmuk a
megvilágosodásról. Ó, sok olyan ember van, aki a mennybe
akar jutni, mert fél attól, hogy a pokolra kerül. Sokan pedig
csak egy kicsikét jobb emberi életet akarnak. Hm, hm, hm…
utat Adamusnak. (valakinek eltolja a székét, mert útban
van) És még azt hitted, hogy meg foglak ölelni nagyiú!
(nevetés) De ti, drága barátaim…..ah!( odamegy a nyitott
ajtóhoz) Elmenekülhetek! (nevetés, ahogy kimegy az ajtón)
Az Arkangyalok odakint vannak. Kevesebb, mint…
Ti, drága Shaumbra. A megvilágosodás. Ti kértétek a
megvilágosodást. Jobban akarjátok azt ebben az
életetekben, mint magát a levegőt. Akkor ezt most próbáljuk
meg! (Adamus visszatartja a lélegzetét) Nem lélegezhetsz.
Még levegőnél is jobban akarod a megvilágosodást.
(Adamus még mindig visszatartja a lélegzetét) Nincs
lélegzés, csak megvilágosodás van!

(szünet, mert Adamus továbbra is visszatartja a lélegzetét)

Sokáig várhatok. (nevetés) Ez egy dohányzó ember tüdeje,
de rendelkezik egy Felemelkedett Mester bölcsességével.
(nagy nevetés) (végül kifújja a levegőt) Megvilágosodás.
Miért? Linda, kérlek vidd körbe a mikrofont!

LINDA: Örömmel.

Miért a megvilágosodás?

ADAMUS: Miért a megvilágosodás? Nem azt kérdezem, hogy

mi a megvilágosodás, hanem azt, hogy miért akarjátok?
Miért választjátok…

LINDA: Önkénteseket válasszak?

ADAMUS: (a közönség egy tagjához szól) Megtennéd

kedvesem, hogy írsz a táblá-

ra?

LINDA: Önkénteseket válasszak?

ADAMUS: Igen, mint mindig. Miért akarod a

megvilágosodást? Mielőtt válaszolnátok, elmondom, hogy
én azért vagyok itt, hogy ezen együtt dolgozzak veletek,
támogassalak titeket, szeresselek benneteket, bátorítsalak
titeket, és lelökjelek benneteket a szikla széléről a
megvilágosodásba. Ezért vagytok itt, és én is ezért vagyok
itt.

Megvilágosodás. Miért? Azt is színlelhetnéd, mintha az ott

se lenne. Várhatnál vele még egy életet. Miért, drága
aranyom, miért? Jobb kamera szöget kérnék!

ELIZABETH: Nincs…

ADAMUS: Megtennéd, hogy felállsz?

ELIZABETH: Nincs mentális…

ADAMUS: Megtennéd, hogy úgy beszélsz, mint aki tényleg

komolyan is gondolja?
ELIZABETH: Igen. (kicsit határozottabban beszél) Nincs rá
mentális magyarázatom.

ADAMUS: Igen.

ELIZABETH: Van bennem egy….nem akarom ezt vezérlő,

vagy hajtóerőnek hívni, ez egyszerűen egy mag…ez
egyszerűen az, amit teszek.

ADAMUS: És ez a valami hol található? Mert akkor kiszedjük

onnan.

ELIZABETH: Nem egy bizonyos helyen található. Ez csak egy

szenvedély, ami túl mutat a szavakon. Nincsenek rá szavak.
Ez egyszerűen egy tudás, hogy oda tartok.

ADAMUS: Az elméd valaha is megkérdőjelezi-e ezt az egész

megvilágosodás dolgot, amit akarsz?

ELIZABETH: Á, a mennyekre, dehogyis!

Soha….természetesen. (nevetés) ADAMUS: Még akkor se, ha
Aandrah mondjuk meredten rád nézne? (még nagyobb
nevetés)

ELIZABETH: Akkor se.

ADAMUS: Igen. Szóval azt mondod, hogy ez az általad

keresett megvilágosodás még magánál az elménél is
nagyobb.

ELIZABETH: Abszolút.

ADAMUS: Jó. Mi lenne akkor, ha ki tudnánk vonni belőled ezt

a megvilágosodást, el tudnánk azt venni tőled, és egy
pincébe elzárnánk valamelyik másik életedre. Mi lenne
akkor? Akkor mit éreznél, mit gondolnál, mit tennél? Akkor
mi lenne? Mi lenne veled akkor, ha nem élne ott benned ez
a megvilágosodásod iránt szenvedélyed?

ELIZABETH: Ezt el sem tudom képzelni.

ADAMUS: Jó. Kitűnő. De egyúttal azt is mondod, hogy nem

tudod azt szavakkal meghatározni.

ELIZABETH: Nem tudom.

ADAMUS: Az egyszerűen csak ott van. Ez egy szenvedély, és

óriási.

ELIZABETH: Ez egyszerűen csak van. Csak van. Már régóta.

Nem tudom neked megmondani, hogy mikor kezdődött. Egy
nagyon fura élettel kezdődött, amikor tudtam, hogy lenni
kell valami többnek is.

ADAMUS: Igen, és hogy alakult azóta az életed?

ELIZABETH: Ó, elmondhatatlanul bizarrul!(nevetés)
ADAMUS: Akkor hogyan határoznád ezt meg a tábla
kedvéért, hogy miért a megvilágosodás? – Egyszerűen csak
van?

ELIZABETH: (némi szünet után): Miért a megvilágosodás?

(megint szünetet tart és vesz egy mély lélegzetet) Mert ez
az egyetlen út, amin járok. Ez az egyetlen út. Ez az egyetlen
dolog, amit tudok, és amit akarok ebben a pillanatban.

ADAMUS: Érzitek ezt?....Én érzem ezt benned. Te is érzed ezt

magadból?

ELIZABETH: Igen, érzem.

ADAMUS: Jó. Jó.

ELIZABETH: Úgy értem Vagyok, Aki Vagyok! (a közönség

nevet és tapsol) (Adamus felhívja őt a színpadra)

LINDA: Ne! Ne!

ADAMUS: Te kezdted. De amikor kimondod, hogy „Vagyok,

Aki Vagyok” – akkor annak ki kell robbantania a téglákat a
kandallóból. Attól fel kell, hogy álljon a szőr a Shaumbrák
karján, lábán, vagy tudom is én hol! Ezt egy hatalmas, óriási
szenvedéllyel kell kifejezésre juttatnod. Na, akkor halljuk,
hogy megy ez most? -„Vagyok, Aki Vagyok” – hogy megy?

ELIZABETH: Érdekes, hogy pont ezt mondtad, mert….

ADAMUS: Én mindig ezt mondom. –Vagyok, Aki Vagyok. Ez

az én szövegem.

ELIZABETH: És sokszor mondod, hogy nem kell ezt…..hogy

ennek nem kell meg-mozdítania a gerendákat a tetőn. Nem
kell hangosnak lennie.
ADAMUS: Nem kell hangosnak lennie.

ELIZABETH: Rendben. Rendben.

ADAMUS: Helyes. Jó. Akkor csináljuk!

ELIZABETH: Vagyok, Aki Vagyok!

ADAMUS: Ez egész jó volt! Jó érzés. Jó érzés. Jó. Most mondd

ki a többieknek is.

(némi taps)
ELIZABETH: Vagyok, Aki Vagyok.

ADAMUS: Egy picikét bizonytalan.

ELIZABETH: Igen, tudom. Nos, ez miattuk van. (nevetés)

ADAMUS: Próbáljuk meg újra!

ELIZABETH: De mindenki engem néz!

ADAMUS: Na igen. Lennétek szívesek becsukni a

szemeteket? ( nevetés) ELIZABETH: Vagyok, Aki Vagyok.
(Adamus grimaszol) Nem?

ADAMUS: (nevetve) Egy árva szót sem szóltam.

ELIZABETH: Láttalak. Rendben. Rendben. (szünetet tart)

Norma? (nevetés) Oké.

Vagyok, Aki Vagyok.

ADAMUS: Sokkal nagyobb most az egyensúly.

ELIZABETH: Köszönöm.

ADAMUS: Köszönöm.

ELIZABETH: Köszönöm. Köszönöm.

ADAMUS: Köszönöm.

ELIZABETH: Most már elmehetek?

ADAMUS: Most már elmehetsz.

ELIZABETH: Namaste.

ADAMUS: Igen, ott rögtön a sarkon van az a fura kis épület.

Igen, most már elmehetsz.
ELIZABETH: Köszönöm.

ADAMUS: Ó, vagy már el is mentél? Ó! (Adamus nevet)

Megvilágosodás. Miért? Mi-

ért? Miért? Miért? Miért?

SHAUMBRA 1(nő): Nem tudom.

ADAMUS: Állj fel kérlek! Köszönöm.

SHAUMBRA 1: Nem tudom miért.

ADAMUS: Nem tudod miért?

SHAUMBRA 1: Ezt belül érzem.

ADAMUS: Igen.

SHAUMBRA 1: Nincsenek rá szavak.

ADAMUS: Nincsenek szavak.

SHAUMBRA 1: Ez egyszerűen egy érzés.

ADAMUS: És ez fontos neked?

SHAUMBRA 1: Igen!

ADAMUS: Van ennél fontosabb?

SHAUMBRA 1: Ebben a pillanatban nincs.

ADAMUS: Nincs, de mégsem tudod ezt szavakba foglalni.

SHAUMBRA 1: Nem tudom.

ADAMUS. Ez érdekes. Érdekes. Ha muszáj lenne körbeírnod

akárcsak az ezzel járó érzést, akkor mi lenne ez a
megvilágosodás érzés – vágyakozás?

SHAUMBRA 1: Igen.

ADAMUS: Nem akarom helyetted kimondani a saját

szavaidat.

SHAUMBRA 1: Izgatottság.

ADAMUS: Izgatottság.
SHAUMBRA 1: Vágyakozás, szenvedély.

ADAMUS: Szenvedély.

SHAUMBRA 1: Áááá-óóóó.

ADAMUS: Ó! Ez egy jó szó. (nevetés)

SHAUMBRA 1: Igen.

ADAMUS: Jut eszembe, az első válasz az „ez egyszerűen

csak van” volt Elizabeth-től, most pedig jössz azzal, hogy
„ezt nem lehet szavakba önteni, óóóóó-áááááá”.

SHAUMBRA 1: Ez jó.

ADAMUS: Ez jó. Nem, de tényleg, ez tetszik nekem. És ha

még egyszer megtennéd….

SHAUMBRA 1: Libabőrös leszek, amikor kimondom.

ADAMUS: Igen.

SHAUMBRA: És most is libabőrös vagyok.

ADAMUS: Pontosan.

SHAUMBRA 1: Olyan ez, mint „haaaaa”!

ADAMUS: Hogy is mondtad az előbb? Óóóóó-ááááá!

SHAUMBRA 1: Óóóó-ááááá!

ADAMUS: Óóóó-áááá! (nevetés) Elmondod ezt a kamerába

is, hogy az egész világ láthassa?

SHAUMBRA 1: Óóóó-áááá!

ADAMUS: Á!

SHAUMBRA 1: Óóóó-áááá!

ADAMUS: Mi lenne, ha most mindannyian mondanánk?

Óóóó-áááá!

SHAUMBRA 1: Igen. Ez az.

ADAMUS: Köszönöm. Oó!

SHAUMBRA 1: Be vagyok indulva!!! Ez az!!!

ADAMUS: Köszönöm. (megpróbálja odaadni Adamusnak a

mikrofont) Nekem ez nem kell. Megvilágosodás. Miért?
Miért? Miért? Miért?

YVONNE: Miért ne? (Linda: -Áááá!)

ADAMUS: Azt mondanám, hogy ez egy jó ok. Miért is ne?
Megpróbálkoztatok már minden mással, így aztán akár a
megvilágosodást is kipróbálhatjátok. (nevetés) Érzed a
szenvedélyt?

YVONNE. Nekem csak ez számít. Semmi más nem számít.

ADAMUS: Semmi más nem számít.

YVONNE: Semmi más nem számít.

ADAMUS: Jó. Akkor most rögtön meg is alkudhatunk 1000

dollárban. Linda majd ír egy csekket neked a
megvilágosodásodért.

LINDA: Hogyne, buli. (nevetés)

ADAMUS: Vagy nem?! (Adamus nevet)

YVONNE: Úgy sem fogadnám el.

ADAMUS: Nem fogadnád el.

YVONNE: Nem.

ADAMUS: Nem fogadnád el. Akkor mit szólsz ahhoz, hogy te

adj nekem 1000 dollárt a megvilágosodásodért?

YVONNE: Ha lenne annyim!

LINDA: Elköltötte a tanfolyamainkra! Most már annyi pénze

sem maradt, amivel egy évig kihúzná.

ADAMUS: Dilemma szag van. (nevetés) Ez az, ami

mindennél fontosabb neked, meg „egyáltalán miért is ne?”,
és alig 1000 dollárért – az ár felfelé megy – ezer dollárért
máris a tiéd lehetne, és nincs 1000 dollárod?
YVONNE: Ne tedd ezt velem! Direkt nem hoztam. (Adamus
nevet) ADAMUS: De fontos neked a megvilágosodásod.

YVONNE: Abszolút.

ADAMUS: Talán majd a következő életedben hozol magaddal

1000 dollárt az osztályba.

YVONNE: Talán.

ADAMUS: Mindössze 1000 dollár….Jó. Köszönöm. Köszönöm.

Megvilágosodás. Van nálad 1000 dollár?

LINDA: Ne hallgass rá!

BRIAN: (Yvonne férje) A bankban.

ADAMUS: A bankban?! A bankok mind össze fognak omlani.

Mi a fenét keres ott a pénzed? (Adamus) Csak viccelek.

Megvilágosodás. Miért? Miért? Miért?

BRIAN: Ahogy már mondtam, ez egy szenvedély.

ADAMUS: Szenvedély – de miért? Szereted keresni az

izgalmakat? Ejtőernyőztél már valaha?

BRIAN: Nem.

ADAMUS: Nem? Mi volt a legfélelmetesebb dolog, amit

valaha is megtettél?

BRIAN: Magas vason sétáltam.

ADAMUS: Hogy mit?

BRIAN: Magas vason sétáltam vasmunkásként.

ADAMUS: Ez elég félelmetes.

BRIAN: Igen.

ADAMUS: Á, igen. Akkor a megvilágosodás a következő

izgalom, a következő borzongás, a következő magas
feszültség tetted?

BRIAN: Igen, látok benne izgalmat és borzongást.

ADAMUS: Igen, igen. És mit mond az elméd erről a
megvilágosodásról?

BRIAN: Pont ez a problémám, hogy az elmémben vagyok. Ki

kell onnan jutnom.

LINDA: Á!

ADAMUS: Á! Nos, jókor vagy jó helyen. (nevetés) BRIAN:

Igen.
ADAMUS: Már csak 1000 dollár hiányzik. (még nagyobb
nevetés) Jó. Köszönöm.

Köszönöm. Jó.

LINDA: Köszönöm Brian.

ADAMUS: Na igen, az elme. Megvilágosodás, miért? Miért?

Miért, Miért? Csak úgy.

Azért mert. Kaptunk egy pár fura választ. „Semmi más nem
számít” – te hogy akarnád meghatározni a válaszodat a
tábla kedvéért? Valami másik szóval?

BRIAN: Izgalom, borzongás keresés.

ADAMUS: Ez jó. A megvilágosodás izgalma, borzongása. Jó.

Következő.

LINDA: Legyél kedves!

SHAUMBRA 2: (nő) Köszönöm Linda!

ADAMUS: Én mindig kedves vagyok!

SHAUMBRA 2: Igen, biztosan.

ADAMUS: Igen. (Adamus nevet) Megvilágosodás. Miért? Ma

nagyon mosolyogsz.

Igen, hiszen barátok közt vagy. Itt vagy az Élő Felemelkedés

Osztálytermében. A Megvilágosodás!

SHAUMBRA 2: És saját magamtól, itt az ideje, ez az az út.

Egyszerűen bezárul…

ADAMUS: Ezen az úton jársz.

SHAUMBRA 2: Igen.

ADAMUS: Nem létezik másik út?

SHAUMBRA 2: Nos, ebben az életben csak ez létezik.

ADAMUS: Igen. Létezik sok más út is, és megmutathatom az

irányt. Nem muszáj megvilágosodnod. De mégis, itt van ez
a megvilágosodás. Milyen érzés ez benned?

SHAUMBRA 2: Egyszerűen…

ADAMUS: (Odamegy az ennivalóhoz) Enni fogok egy kicsit,

amíg te gondolkozol a válaszon.

SHAUMBRA 2: Oké. Light kávé. Talán. Van kávé?

ADAMUS: Gyerünk! Megvilágosodás.

SHAUMBRA 2: Totális beteljesülés.

LINDA: (látja, ahogy Adamus közvetlenül a kínáló tálból

eszik) Óóóóó!!!

ADAMUS: Micsoda?!

SHAUMBRA 2: És öröm.

ADAMUS: Megvilágosodás.

SHAUMBRA 2: Csak ez. Móka, élvezet.

ADAMUS: Móka, élvezet.

SHAUMBRA 2: Egyszerűen teljes…

ADAMUS: Teljes.

SHAUMBRA 2: Beteljesülés, felismerés. Nem tudom, csak

lenni, létezni.
ADAMUS: Lenni, létezni – igen, igen!

SHAUMBRA 2: Gyerünk! (a többiek nevetnek) ADAMUS:

Valaha is kétségbe vonod ezt a megvilágosodást? Gondolsz-
e valaha is arra, hogy ez az egész mekkora butaság,
csacsiság?

SHAUMBRA 2: Nem.

ADAMUS: Nem?

SHAUMBRA 2: Nem. A buta része csak az odavezető út.

ADAMUS: Az odavezető út- ó, igen. Igen, igen! Jó. Még

mindig van egy másik…..

hogyan határoznád ezt meg? „Nem tudom?” vagy

„Egyszerűen csak elakadtam az úton?” Ez jó.

SHAUMBRA 2: Nem, nem akadtam el, csak, csak…

ADAMUS: Egyedül vezettem, az autóm lerobbant, defektet

kaptam, és most elakadtam a megvilágosodás útján.

SHAUMBRA 2: Nem, nem, nem. Nem vagyok elakadva. Nem,

szó sincs elakadásról.
ADAMUS: Nem vagy elakadva. Nem, nem.

SHAUMBRA 2: Csak az út végén vagyok. Úgy értem az

ember eljut oda, ahova el akar jutni. Úgy értem az út végére
értem, és végre…

ADAMUS: Ez csak az, ahova tartasz.

SHAUMBRA 2:…Hazaérek.

ADAMUS: Ez csak az, ahova tartasz.

SHAUMBRA 2: Gondolom.

ADAMUS: Oké. „Éppen odatartok.”

SHAUMBRA: Az út vége.

ADAMUS: A megvilágosodáshoz vezető túra! Azt veszem

észre, hogy ma nem ju-tunk túl messzire. Mihály Arkangyal
be akar ide jönni és beszélni akar veletek, és nekünk is sok
megbeszélnivalónk van. Ó, és csak futunk ki az időből!

Még kettőt kérnék! Megvilágosodás. Megvilágosodás.

Miért?! Csinálhatnátok mást is. De miért pont a
megvilágosodás? Lehetnél pap is a templomban! Belőled jó
pap lenne a templomban!

TERRY: De akkor soha nem érezném magam ennyire

szeretve.

ADAMUS. Soha nem éreznéd magad szeretve.

TERRY: Ha pap vagy lelkész lennék, akkor soha nem

érezném ennyire mélyen a Lel-kem szeretetét.

ADAMUS: Mégiscsak haladunk. Jó. Jó.

TERRY: És ezt nem lehet pénzen megvenni.

ADAMUS: Dehogynem! 1000 dollár az ára! (nevetés)

Szkeptikus vagy!

TERRY: És ezt senki nem tudja nekem odaadni!

LINDA: Hmmmmm.

ADAMUS: Óóóó! Esetleg…

TERRY: De én magamba fogadhatom.

LINDA: Óóóó!

ADAMUS: Jó. Jó. Tökéletes beállítás. És akkor eddig miért

nem fogadtad azt magadba?

TERRY: Befogadtam.

ADAMUS: Ááá!Óóó! Jó. Jó. Meg vagy világosodva?

TERRY: Igen.

ADAMUS: Teljesen, totálisan a saját megelégedésedre?

TERRY: Nem. (nevetés)

ADAMUS: Jó.

TERRY: De.

ADAMUS: De.

TERRY: Egyetlen egy lélegzetre van, és ott a lélegzet.

ADAMUS: Ha adsz nekem 1000 dollárt, majd én

megmutatom neked azt a lélegzetet! (nevetés) TERRY: Nem,
te ezt nem tudod megtenni. Ez az én választásom barátom!
(nevetés) ADAMUS: Ajjaj, Mihály Arkangyal! Egy kis
segítségre lenne itt szükségem! (nevetés) Kifogtam egy
kemény legényt.

TERRY: Mihály itt ül a vállamon.

ADAMUS: Ott állsz mögötte, én meg meglököm. (nevetés)

Jó. Jó. De miért a megvilágosodás? Miért? Miért?
TERRY: Nos, ez tart engem itt, ezen a bolygón. Ez tart
életben.

ADAMUS: Szenvedély?

TERRY: Semmi más nem lenne képes életben tartani.

ADAMUS: Igen, jó.

TERRY: Semmi.

ADAMUS: Ezt érzem. Köszönöm.

TERRY: Igen.

ADAMUS: Köszönöm.

LINDA: Hmm.

ADAMUS: És még valakit kérnék! Köszönöm. Oké.

Megvilágosodás. Miért? Miért?

Miért? Linda szalad a mikrofonnal. Miért?

CHRISTY: Tudtam, hogy ide fogsz jönni hozzám.

LINDA: Légy szíves állj fel!

CHRISTY: (sóhajtva) Mert elérkezett az ideje.

ADAMUS: Ez tetszik!

CHRISTY: Ühüm.

ADAMUS: Elérkezett az ideje. Csendben tapsolnak most

neked. Igen, mert eljött az ideje. Jó.

CHRISTY: Igen.

ADAMUS: De miért?

CHRISTY: Mert már olyan régóta tart.

ADAMUS: Micsoda?

CHRISTY: Tudod, a kérdés: - Ki vagyok Én?

ADAMUS: Igen, igen, igen.

CHRISTY: Már régóta tart ennek a megtapasztalása.

ADAMUS: Igen.

CHRISTY: Hogy megtaláljam, hogy ki vagyok, és ki nem

vagyok.

ADAMUS: Igen.
CHRISTY: És most már rohadtul itt az ideje! (nevetés)
ADAMUS: Most már rohadtul itt az ideje! Köszönöm, és ez a
csoport olyan csodálatos a póló és a lökhárítómatrica
feliratok értelmében. „Már rohadtul itt az ideje” „A
megvilágosodásnak már rohadtul itt az ideje” – Ez gyönyörű.
Felráztok vele egy-két embert a bevásárló központokban. Jó.
Köszönöm.

A megvilágosodás. Ezért vagyok itt, ezért vagytok itt.

Végeztem. (mondja Lindá-

nak)

A megvilágosodás. Ez egy érzés. Nehéz szavakba önteni.

Nehéz leírni. Miért? Azért, mert ez tényleg nem egy mentális
dolog, ez nem egy cél, ez nem csak a következő

emberi kalandod, és ez nem azért van, hogy csak

szórakoztasd magad. Sőt, pontosan az ellenkezője. Ez nem
arra való, hogy csak eltöltsd az idődet. A megvilágosodás a
benned égő tűz, szenvedély, vágy.

Az az érdekes a megvilágosodásban, hogy az nem az

elméből származik. Ezért is nehéz azt szavakba foglalni. Ez
nem valami olyasmi, amit itt fent, a fejedben gon-dolsz ki. –
„Hé, kipróbálom ezt a megvilágosodást! Miért is ne?” – Ez
valami olyan, ami a szívedből fakad, és innen
(mindenhonnan), és mindenhonnan, az elme meg még
mindig megpróbál erre rájönni, megpróbálja ezt megérteni,
meghatározni, erőltetni, vagy talán félrelökni, és azon
tűnődik, hogy mennyire gondolod ezt komolyan. Pedig a
megvilágosodás természetes, önmagad természetes része.
Ez a válasz a „Ki vagyok Én?” – kérdésre.

A megvilágosodás – ahogy ezt már oly sokszor elmondtam –

mindenképpen be fog következni. Ez természetes. Előbb
vagy utóbb – valószínűleg utóbb – a Földön élő
többi ember is keresztül fog menni egy felébredésen, akkor,
amikor erre készen állnak majd, a saját megfelelő idejükben.
De bizonyos okokból ti, drága barátaim most választottátok
ezt, és ezért ez most történik.

Minden nap történik. Néha nehéz ezen keresztülmenni, mert

nincs erről egy könyv – egy érvényes könyv – a
megvilágosodásról, és erről szinte lehetetlen is könyvet írni.
Le lehet írni azoknak az embereknek a történeteit, életüket,
akik ezen keresztül mentek, de ez nem egy lépésről lépésre
előírható folyamat. Lehetetlen azt mondani, hogy: „-Így és
így fogsz megvilágosodni.” El lehet mesélni a történeteket,
és azok, akik elolvassák ezeket a történeteket,
beleérezhetnek abba a szenvedélybe, abba az emberi
tragédia részbe, sőt, még a tényleges összeolvadásba és
integráció-

ba is. De a megvilágosodás egy természetes folyamat, ami

éppen most történik.

Az atlantiszi határvonal átlépése

Azért beszélek erről ma, mert a mai nap egy ünnep – egy
igazi ünnep – sok, sok értelemben. A mai beszédem címe: -
Az atlantiszi határvonal átlépése. Az atlantiszi
határvonal átlépése.

Sok szóbeszédet hallottam 2013-ról, meg a majákról és a

maja naptárról – amik nagyon is igazak – mellékesen
megjegyezve – egészen egy pontig. Az emberi ke-
reskedelem, a dráma és minden más egy határáig – mert a
maja naptárok ciklu-sokon alapultak. De ugyanúgy ott voltak
az atlantiszi képzelet ciklusai is. Ez nem annyira egy naptár
volt, hanem egy kivetítés, vagyis a ciklusok megértése.

Az atlantisziak – akik mindannyian voltatok – az atlantisziak,

kifejezetten Tien Templomaiban tudomással bírtak arról,
hogy tizenhárom ciklus fog bekövetkezni. Az nem számít,
hogy ezek a ciklusok mennyi ideig fognak tartani, mert
ezeket nem naptári években mérték. Ezeket nem lehet
évekre leszűkíteni. Ez az emberi fejlődés, az emberi
spirituális fejlődés tizenhárom ciklusa, ami bekövetkezik
ezen a bolygón, és amiből az utolsó a sorban az atlantiszi
mentális tudatosságon való túllé-

pés.

Nem véletlen, hogy Shaumbraként most töltitek be a 13-ik

életéveteket. Nem vé-

letlen, hogyha összeadjátok a hónapot és az évet, akkor a

13-as szám lesz a vég-

összeg. A tizenhárom egy nagyon megszentelt szám.

Tudom, hogy sokan félnek a tizenhármas számtól. A világon

sok épületnek nincs 13-ik emelete. „Úgy teszünk, mintha az
nem is létezne.” – Bizonyos értelemben véve ez még
helyénvaló is, hiszen a 13-as a láthatatlan szent hatalommal
bíró szám – bár a hatalom nem a legmegfelelőbb szó erre –
nevezzük ezt inkább a potenciál számának.
Tizenhárom. Amennyiben szemügyre veszitek az
apostolokat, 12 apostol van, plusz Yeshua. Hány lovag üli
körbe a kerekasztalt? Hány lovag üli körbe a kerekasztalt?

Tizenkettő, plusz Artúr, a tizenharmadik. Péntek 13-a az

ijesztő dátum. Pedig egy-

általán nem az. Ez egy szent szám volt egészen addig, amíg
valaki, egy szervezet, boszorkányvadászatra nem indult
péntek 13-án, amikor is lemészároltak és meg-gyilkoltak
sokakat, akik a Misztérium Iskolákban voltak, részben a
Templomos Lo-vagokat, részben pedig azt a munkát, amit
oly sokan végeztetek. De a 13-as egy nagyon, rendkívüli
módon szent szám, és érdekes száma a változásnak. A
váltásnak.

Ünneplés

Tehát ez a hónap, ez a nap az ünneplés ideje, mert

túllépünk az Atlantiszi Határon.

Ezért is volt nehéz ténylegesen szóban meghatároznotok

azt, hogy mi is a megvilágosodás. Nehéz szóban kifejezni
ennek jelentését. (valaki beszól: „Bar mitzvah”, Adamus
nevet) Ez nem egy bar mitzvah. (nevetés) Köszönöm. A
tizenhárom a bar mitzvah. Köszönöm. Igen, jó. A felnövés.
Abszolút igazad van.

Akkor most végezzünk el egy ceremóniát! Csináljunk egy…

(a közönség válasza: -
Merabh-ot! Majd később! Merabh! Merabh! Merabh! Most
meg már állandóan csak ezt akarjátok! És mi a helyzet az
előadással?! Mi van a….(nevetve) most már csak merabh-ot
akarnak! El is mehetek, és akkor jöhettek ti. (Yoham-nak
mondja) A merabh-okat ti csináljátok. (Gerhard megkérdezi:
- Mi az a merabh? – nevetés) Nem tudom, de tizenhármat
fogunk belőle csinálni, addig be se fejezzük! Akkor
ünnepeljünk!

Ahhoz, hogy ezt megtegyük, drága Linda úgy érzem, nem

vagyok megfelelően öl-tözve. Tehát megkérlek, igen. (Linda
elmegy a hátsó szobába) Úgy érzem úgy vagyok öltözve,
mint egy rossz turista. (nevetés) Megkértem Lindát, hogy
gondoskod-jon számomra egy alkalomhoz illő ruházatról.
Igen, igen.

Akkor most ünnepeljünk! Ez több dolog kombinációjáról szól.

Olyan ez, mint egyfajta mérföldkő – az atlantiszi határvonal
átlépése, amikor is belemegyünk valami újba, és egy
hatalmas váltáson megyünk keresztül itt és most, egy
abszolút vál-táson. Tehát igen! (Linda behoz egy csodaszép
köpönyeget) Na, ez már megfelelő

öltözet. (a közönség álmélkodik) És ha még magas sarkú

csizmám, és hozzá illő

nadrágom is lenne egy fodros inggel, na és persze egy

korona. (valaki beszól: -Ó, az nagyszerű!) Igen, hát nem az?
De igen, igen, igen. Kérlek.

LINDA: Ó, mit is mondtál? Kellene egy korona? (Linda

beletűz Adamus hajába egy lila virágos csatot, amit
hatalmas nevetés követ) ADAMUS: Méltóságteljes kinézettel
kellene bírnom.

Á, nem annyira rossz ez. Ide vissza! (hátra tűzi csatot a

hajába) Ó! (még nagyobb nevetés) Nem aggódom a –
fériasságom miatt. Akkor jó. Kitűnő Kitűnő!

Akkor jöhet a következő lépés! Úgy hallottam, hogy átadás

ceremónia lesz ma itt, úgyhogy kérném szé-

pen az ajándékot! (Dave McMasters és Robert Theiss

kihozzák Adamus új szónoki emelvényét, amit Robert Theiss
készített.)

LINDA: Oké. Hmm. Ó! Ó! (a közönség tapsol) – WOW!

ROBERT: Örömömre szolgál.

ADAMUS: Kérd, és megadatik.

ROBERT: Abszolút.

ADAMUS: Elmagyaráznád nekem?

ROBERT: Nos, a fa Afrikából jött, és ha megnézed, önmaga
különböző aspek-

tusait mutatja, miközben végig önmaga

is. (különféle szögekből mutatja meg

a fa erezetét) Ezt hívjuk szónoki emel-

vénynek.

ADAMUS: Szónoki emelvény.

ROBERT: A kiváló szónokok számára.

ADAMUS: Ó, gyönyörű!

ROBERT: És természetesen, ide olyan

díszítést tehetsz, amilyet csak akarsz, úgy hallottam, van
egy logód, amit ide

kitehetsz.

ADAMUS: Készülőben van.

ROBERT: Igen.

ADAMUS: Igen.

ROBERT: Igen.

ADAMUS: Gyönyörű.

ROBERT: Köszönöm.

ADAMUS: Igazi mesterember vagy.

ROBERT: Á, köszönöm.

ADAMUS: Igen, és egy Mester.

ROBERT: Köszönöm.

ADAMUS: Meg kell, hogy kérdezzelek, ezt te magad

készítetted?

ROBERT: Volt egy kis segítségem.

ADAMUS: Vagy a barátom, Mihály?

ROBERT: Ketten össze tudtuk ezt hozni. Ő nem rendelkezik

ugyanezzel az érzé-

kenységgel, szalagfűrésszel és illesztésekkel, és asztali

fűrész állásokkal.

ADAMUS: De jól kardozik.

ROBERT: Nagyon jól bánik a karddal, de ma leteszi a kardját

a te tiszteletedre.

ADAMUS: Á, köszönöm!

ROBERT: Köszönöm.

ADAMUS: Igen, köszönöm. És akkor…(a közönség tapsol)

LINDA: Gyönyörű. Pont úgy érzem magam, mintha
templomban lennék.

ADAMUS: Á! Csodaszép! Most már otthon érzem magam.

Igen.

Akkor most már folytathatjuk a ceremóniánkat, „Az

atlantiszi határvonal átlépését.”

Vegyünk közösen egy mély lélegzetet!

(szünet)

….átlépünk az atlantiszi határvonalon….és belépünk a

megvilágosodás felismerésé-

be. Tényleg nagyon élvezem ezt a pulpitust!

Drága Shaumbra….úgy érzem magam, mint egy évnyitón,

vagy avatáson.
Ideje túllépni

Drága Shaumbra, az utazás mindannyiunk számára

Atlantiszban, Tien Templomaiban vette kezdetét. Tien
Templomaiban gyűltünk össze egymással. És elképzeltünk
egy időszakot, pont olyat, mint ez a mostani, tizenhárom
ciklussal később, ami mindannyiunk számára a változás, és
a fejlődés időszakát jelenti. Ott kezdődött el.

Nem tudtuk, hogy milyen fordulatok és csűrcsavarok

történnek majd az utunkon.

Fogalmunk sem volt a nehézségekről, a kihívásokról, a

könnyekről és a nevetésről.

Akkoriban el sem tudtuk volna képzelni, hogy lesznek olyan

napjaink, sőt létideink, amik teljes elveszettségben telnek
majd el, és ahol a teljes reménytelenség lesz úrrá rajtunk,
ahol egyetlen látomásunk sem lesz, és még a
személyiségünket is elveszítjük. De akkoriban, Tien
Templomaiban elképzeltünk egy olyan időszakot, ahol majd
kimondhatjuk a „megvilágosodás” szót, és ahol ezt el fogjuk
majd tudni fo-
gadni magunkon belül, ahol majd a szó szoros értelmében
behozhatjuk ezt a tudatosságot ebbe a valóságba – ebbe a
valóságba, amiről tudtuk, hogy sűrű és kemény lesz, egy
olyan valóságba, ami szinte majd megpróbálja ezt elvenni
tőlünk. De azzal a mély szenvedéllyel, amit mind behoztunk
magunkkal Atlantiszban, tudtuk, hogy ez fennmarad majd,
és tudtuk, hogy virágba fog borulni itt a Földön.

Atlantisz egy mentális időszak volt, az elme fejlesztésének a

korszaka, amikor is emberi létezőként szabványosítottuk
magunkat itt, ezen a bolygón, amit olyan nagyon szeretünk.
A gondolkodás, a strukturálás, a tervezés korszaka volt,
amit meg is tettünk. Megterveztük a teljes emberi sablont
vagy mintát, amit most a bolygón látunk.

És Atlantiszban egy olyan korszakot is elképzeltünk, amikor

majd túllépünk ezen a mentálison – ami helyhez kötött
minket, ami összetartott minket, ami összehozott minket, és
lehetővé tette számunkra, hogy a világunkat mentális és
emberi szemen keresztül lássuk. De azt mondtuk
magunknak: -„El fog jönni az a kor, amikor átlé-

pünk ezen a vonalon, és túllépünk a mentális korszakon,

amikor majd belépünk az Energia következő korszakába.” –
És most itt vagyunk. Itt vagyunk ma.

Atlantiszt követően visszajöttünk a felszínre a föld alól, ahol

a védelem miatt él-tünk, valamint ez egyben a saját befelé
való pillantásunkat is képviselte, a belső lá-

tomásunkat, ahol összekapcsolódtunk a lelkünkkel és az

isteniségünkkel, amit igen csak nehéz lett volna
megtennünk, miközben annyira lefoglalnak minket a
külvilág vagy a felső világ tevékenységei.

És utána következett Egyiptom kora, amikor szó szerint

visszajöttünk a felszínre, visszatértünk a templomokhoz, a
piramisokhoz szerte az egész világon. Előemel-kedtünk. Oly
sokan ott voltatok Egyiptom időszakában a nagy
piramisokban, a Király Kamrájában, ahol is magunkba
lélegeztük az isteniségünket, és az emberiség jelen
korszakának a potenciáljait.

Később újra összekapcsolódtunk egymással testben és

szellemben Yeshua idejé-

ben, mint Esszénusok, akik újra elhozták erre a bolygóra a

misztériumokat, és akik beharangozták azt, amiről sokan azt
gondolták, hogy az egy új időszak és egy új korszak
kezdete, de ti már mind tudtátok, hogy az már elkezdődött.
Együtt sétáltatok a nagy Mesterrel, Yeshuával Izrael földjein,
és behoztátok azokat az energiákat, beültettétek ezt a
Földet a Krisztusi Energiával, a Krisztus Energiával.

És ne feledkezzünk el Tóbiás időszakáról! Igen, Tóbiásról.

Drága Tóbiás, és közületek is sokan ott voltatok azokban az
időkben. Idősebb Tóbiás, akit Tobitnak is neveznek –
Toviusnak. Ifjabb Tóbiás, Sarah, Rafael Arkangyal. Egy
gyönyörű történet és egy gyönyörű időszak volt ez, amikor
szintén összegyűltünk egymással abból a célból, hogy
megvalósítsuk mindazt, amit annak idején Atlantiszban, Tien
Templomaiban elképzeltünk.

És aztán jöttek a Misztérium Iskolák – ó, a Misztérium Iskolák

– egész Európa szer-
te. A móka, a tanulás helyei voltak, és az isteniség
behozatalának valódi megérté-

sét szolgálták. De ahogy ezt ti is tudjátok, a világ akkoriban

nem egészen állt erre készen. A Misztérium Iskolák olyanok
voltak, mint a szigetek, mint az elszigetelt szigetek, sok-sok
ünnepléssel – de abban a pillanatban, ahogy kiléptetek a
kapuin és visszatértetek a külvilágba, az sokkolt benneteket.
Traumatikus élmény volt a Misztérium Iskolák
gyönyörűséges energiáiból visszatérni az emberi világ
nagyon, de nagyon sűrű, áthatolhatatlan tudatosságába.

És most itt vagyunk a jelenben. Tizenhárom évvel ezelőtt a

Shaumbra igaz energi-

ája elkezdett testet ölteni. Az évek alatt sokatokat

összehozott Gabriel Arkangyal új hívása, hogy jöjjetek össze
egymással, azt mondva: - „Elérkezett a megvilágosodá-

sod ideje! Itt az idő!” - Ez a hívás hozott minket össze

egymással hónapról hónapra, évről évre. Ez a hívás
felhozott valamit a bensődből, megadta neked a bátorságot,
megadta neked a reményt a saját megvilágosodásodra.
Nem a világ számára, nem a családod számára, nem valaki
más számára, hanem a te számodra. Megadta neked annak
potenciálját, hogy hozd el erre a Földre és éld meg a saját
megvilágosodásodat.

És a mai napunk a túllépésről szól. Túllépünk az atlantiszi

határvonalon, kilépünk a mentálisból, amiben ti magatok is
benne voltatok, szinte a csapdájába ragadta-tok. Sokat
beszéltünk már erről a korábbi összejöveteleink alkalmával,
de ma úgyis mondhatnánk, hogy megfelelőek az energiák.
Azért vannak most itt, hogy túllépj ezen. Hogy átlépj rajta.

Ez a csodaszép emelvény nem csak arra való, hogy rá

tudjak támaszkodni, vagy, hogy mögé álljak az
elkövetkezendő hónapokban és még egy pár éven át. Ez
nem csak egy bútordarab, ez nem csak a fa, amiből készült.

Ez az emelvény – és remélem mindannyian meg fogjátok

érinteni, mielőtt hazamentek – tehát ez a pulpitus valójában
egy szimbóluma annak, ahol mindannyian tartunk. A
bölcsességetek szimbóluma. Ezt nem én kaptam. Ezt ti
kaptátok. Ez a bölcsességetek szimbóluma. Annak
szimbóluma, amit fel tudtok kínálni másoknak a spirituális
energiák tanítóiként. Ez mindannak a szimbóluma, amit
megtanultatok, amit közösen elmondtunk itt ebben az
elmúlt tizenhárom évben.

Ez a megvilágosodás szimbóluma, a te szimbólumod –

amikor elfoglalod jogos he-lyedet az emelvényeden. Ahol
kivétel nélkül mindannyian – nem a közönség soraiban ültök
metaforikus értelemben – hanem a saját emelvényeteken
álltok, és a saját hangotokon beszéltek. És talán te vagy az
egyetlen hallgatóságod, vagy talán hatalmas előadó
termeket megtöltő hallgatóságod van.

Ez az utazás szimbóluma, annak, hogy milyen messzire

jutottunk Tien Templomai, Atlantisz óta. Hogy milyen
messzire jutottunk mindössze tizenhárom év alatt. Tudom,
hogy tizenhárom én néha nagyon soknak tűnik. Tizenhárom
évet erre szentelni az életedből, és még többet is, de
tizenhárom évet a Shaumbra energiájának
szentelni! De ha számbaveszed, hogy milyen régen is voltak
az atlantiszi idők, Tóbi-

ás kora, Yeshua és a Misztérium Iskolák ideje, akkor

tizenhárom év tényleg rendkí-

vül rövid idő. Akkor…

Már csak a pezsgő hiányzik. De úgy értesültem, hogy

később lesz itt egy kis bulizás ma még.

Akkor drága Shaumbra, vegyünk egy mély lélegzetet a

bölcsességetek, a tanításotok, az utazásotok szimbólumára.
Az emelvény – vagy nevezzétek bárhogy – pulpitus, pódium
– a bölcsességeteket képviseli.

Mély lélegzet! Á! Jó. Jó.

Az atlantiszi határvonal

Az atlantiszi határvonal, amiről most beszélek, a mentális,

és talán ez a legnagyobb kihívásotok mostanság. Cauldre
most azt mondja nekem, hogy kifutok az időből.

Hét percem van a fantasztikus, bámulatos kijelentéseimre.

Az atlantiszi határvonal a mentális. Talán azt mondanám,

hogy a legnagyobb dinamika….(valaki feláll, hogy elmenjen
a WC-re) Igen, együtt fogunk menni.

JOANNE: Ó, oké.

ADAMUS: Igen. El foglak kísérni.

A legnagyobb dinamika, ami jelenleg zajlik….hova is

megyünk?

JOANNE: Azt nem tudom, hogy te hova mész, de én a WC-re

megyek.

ADAMUS: Ó, hát akkor én is odamegyek! Pontosan oda

igyekeztem! (nevetés, ahogy kimegy a teremből a hölggyel
együtt) Jó. Remek. Segítelek az utadon. Ez az egyik dolog a
megvilágosodásban, tudjátok. Tudod, járod az utad. Igen.
(nevetés) És melyik fülkét választod? (nevet)

JOANNE: Ez a női WC.

ADAMUS: A jobboldalit vagy a bal oldalit?

JOANNE: A nők belsőket, a fériak pedig a külsőket

használják.

ADAMUS: Jaj nem, én csak téged kísértelek el.

JOANNE: Ó!
ADAMUS: Ne! Ne! Ne! Ez rendben van. Rendben van. Igen.
Várj egy pillanatra!

(Linda a torkát köszörüli, Dave pedig hátrament a

kamerával) El kell, hogy készül-jön a közös képünk! Igen.
Tudod ma úgy érzem, hogy végre én is fel vagyok öltöz-ve.
Hogy emeljem fel ezt? Ja, igen, meg van. Sok szerencsét!
Sok szerencsét? Ha segítségre lenne szükséged, csak szólj!
(nevetés, ahogy Adamus visszatér a terembe) Én csak
segíteni próbáltam. Jól vagy odabent?

Ez majd megtanítja nektek, hogy ne csörögjetek,

csilingeljetek a beszédem alatt.

(nevetés) Ha úgy érzed, hogy ki kell menned, tartsd vissza!

(még több nevetés) Hol is tartottunk? Arról beszéltünk, hogy
mindannyiótokban most zajlódnak le a legnagyobb
változások. A legnagyobb váltások. Lényegében ez talán a
leghatalmasabb bolygószintű változás is most, de ez a
létező leghatalmasabb váltás, amin most mentek keresztül.
Szerintetek ő is egy váltáson megy most keresztül a WC-
ben?

(nevetés)

A létező leghatalmasabb váltás, amin most mentek

keresztül, az a szabadság. Ez az….amennyiben
összefoglaltok mindent, amin ez a bolygó jelenleg keresztül
megy – a harcot, a küzdelmet, a felfordulást, és minden
egyebet beleértve – ez az egész a szabadságról szól. Az
egész a szabadságról szól. És már beszéltünk erről. Né-

hányatokat felbosszantottalak ezzel, mert azt mondtam,

hogy nem vagyok benne biztos, hogy az emberek készen
állnak a szabadságra. Tényleg nem vagyok. Már annyira
hozzászoktak ahhoz, hogy nem szabadok. Olyan
engedelmesek. Lehetővé teszik, hogy valaki más viseljen
gondot rájuk, utána meg megszokták, hogy pa-naszkodnak
rájuk.

És most az történik, ha szemügyre veszitek a bolygón zajló

háborúkat és egyéb dolgokat, hogy a valódi harc a
szabadságért folyik, ami még most is egy hatalmas kérdés.
Készen állnak az emberek a szabadságra? Igen, jó lenne
bolondul, vak optimistaként azt mondani, hogy az emberek
csodálatos, gyönyörűséges lények, de még mindig az
atlantiszi mentális tudatosságban tartózkodnak, egy olyan
tudatosságban, ami beléjük lett programozva, aminek az a
lényege, hogy ne legyenek szabadok! Hogy elhiggyék, hogy
szabadok hogy úgy látszódjon, mintha szabadok lennének,
de igazából, valójában ne rendelkezzenek a szabadsággal!

Ti, a megvilágosodás iránti szenvedélyeteknek, a

szuverenitás iránti szenvedélyeteknek köszönhetően
keresztül mentek egy váltáson, és szabadok lesztek. A
valódi szabadsággal fogtok bírni. A szuverenitás, az Én
Vagyok, nem függ egyetlen másik lénytől sem, és nem
foglya a tömegtudat működésének. És ez nehéz falat!
Felsza-badítjátok magatokat az angyali családotoktól, a
spirituális családotoktól. Felszaba-dítjátok magatokat a
biológiai családotoktól. Isten szereti őket! Hagyjátok el őket!

(nevetés) A saját szabadságotok értelmében hagyjátok el

őket, azért, hogy ne kössön benneteket tovább az ősi
karma, az ősi biológia. Szeressétek őket az Én Vagyok-ért, a
bennük élő Istenért, de ne csak azért, mert egy család
vagytok. A saját
kifejeződésed szabadságáért, a saját kifejezésedért. Az
elmétől való szabadságért.

Most ezzel nem azt akarom mondani, hogy az elmének

nincs meg a maga szerepe, de ha tényleg beleéreztek ebbe,
akkor az elme sem akarja már elfoglalni az eddigi helyét.
Tényleg nem. Ez az a dolog, ami…az elme az, ami
kétségeket ébreszt benned. Igazából nem maga az elme az,
ami kétségeket ébreszt benned, hanem az elme dolgozza fel
az összes kétséggel kapcsolatos tudatosságot. Te vagy az,
aki kétségbe vonod magad, és az elme ezt követően pedig
elkezd téged szolgálni, és feldolgozza az összes kétségedet,
előáll a múltbéli emlékekkel, azokkal az idő-

szakokkal, amik fájdalmat okoztak neked, amikor odadobtak

az oroszlánok és a farkasok elé, meg minden más elé. Tehát
az elme egyfajta együttműködő ebben az egész dologban.

Eljutottunk ide, a szabadság pontjához ma, itt, ebben a

teremben az összes Shaumbrával a világ minden tájáról. És
most újra felteszem nektek a kérdést. Ti egyénenként,
külön-külön –és ne válaszoljatok azonnal, hanem érezzetek
ebbe bele, mert van egy kis apróbetűs rész – készen álltok a
saját szabadságotokra? Az apróbetűs rész pedig az hogy
nos, akkor szabadok lesztek. Szuverének lesztek. De amikor
átváltotok a szabadságba, akkor elengeditek mindazokhoz a
dolgokhoz való kötődéseteket, ragaszkodásotokat, amik
eddig egyfajta börtönben tartottak benneteket, vagy amik
távol tartottak titeket a szabadságtól.

Erre most azt mondjátok: -„De hát ez egy remek dolog, nem
igaz?” – Nem tudom.

Nem tudom, mert mik is azok a dolgok, amikhez még

mindig ragaszkodtok? A pénzhez – illetve a pénzzel
kapcsolatos régi felfogásotokhoz? Barátokhoz és családhoz?
Féltek attól, hogy egyedül maradtok a világban? A
szuverenitás egyébként az egyedüllétről szól, de sokan
féltek ettől…ó, kedvelem ezt. (az emelvényt) Ez annyira jó.
(nevetés, Robert mond valamt, Adamus kuncog) Ez nem
fedezi ezt! Bár remek fotókra ad lehetőséget Crash
számára. Igen. Kipróbáltad, hogy le fel ugrálsz rajta, csak,
hogy megbizonyosodj róla mennyire szilárd és stabil?
Szónoki emelvénynek hívtad. És még fel sem álltam rá.
(Robert válaszol, mind a ketten nevetnek) Tehát készen
álltok erre a szabadságra? Mert az azt vonja maga után,
hogy el-engedd a ragaszkodásaidat sok dologgal
kapcsolatosan. Mi van akkor, ha holnap elveszíted a
munkádat? – „Á! Mit csináltam rosszul?” – kérdezed majd. –
Semmit sem. Ez a szabadság. Az igazi szabadság.
Kapcsolatok, és minden egyéb dolog – nem akarok ezekbe
itt most belemenni, mert nem akarlak elkeseríteni
benneteket, de azokat is el kell engedned a szuverenitásod,
a szabadságod érdekében. De az a dolog, amit ma alaposan
szemügyre fogunk itt venni, az elmétől való szabadság
témája. Az elmén túl lévő szabadság.

Ismételten szólva, az elme lekorlátozta azt a képességedet,

hogy meglásd a potenciáljaidat, és ezek a potenciálok
nagyszerűek. Következő sorozatunkban, ami okt…

ami októberben kezdődik - talán egy kis megerősítés – a

következő sorozatunk ok-tóberben a potenciálokról fog
szólni. A sorozat címe „Az Új Potenciálok” lesz, vagy valami
még okosabb.
Az elme volt az, ami eddig…..megengedtétek, hogy az
elmétek megakadályozzon benneteket abban, hogy
meglássátok a potenciáljaitokat, ezért aztán tényleg nem
voltatok szabadok. Az elmén túl található potenciálok
fenomenálisak, lélegzetelál-lítóak, izgalmasak, de annyira
kvantumok, kvantum szinten eltérnek attól, ahogy idáig
gondolkoztatok. Kvantum szinten mások.

Szinte lehetetlenség is most elmagyarázni nektek ezeket a

potenciálokat, amik el-jönnek hozzátok a
megvalósulásukért, amik ott vannak az életetekben – amik
nem tőlem származnak, hanem saját magatoktól.

JOANNE: (visszatérve a WC-ből) – Szia.

ADAMUS: Visszajöttél? Jó.

Ezek a potenciálok túl vannak az elmén. Azok a dolgok ezek,

amiknek még az el-képzelésükért is őrültnek titulálod
magad, amikre azt mondod: -„Ez őrültség. Ez teljes
egészében őrültség.” – pedig valójában nem az. De lesznek
váltások az életedben. Lesznek váltások.

A váltások

Most egy kicsit a váltásokról szeretnék beszélni. Egy nagyon

magas energiájú kon-ferenciánk volt a legutóbbi
DreamWalker Life tanfolyamunkon. (12 nappal a Shoud
előtt) Nagyon magas. Egy összegzés volt. Gyönyörű volt.
Első reggel megjöttem, és azt mondtam: - Az energiák már
most mozognak. Már most áramlanak.” És azt is mondtam: -
„Ez folytatódni fog. Új szintekre fogod hozni azokat.
Bámulatos új szintekre fogod hozni azokat, de….” – És senki
sem hallotta meg azt, hogy DE. Hm.

Talán elfelejtettem elmondani. (Adamus nevet) De igenis

elmondtam, hogy amikor visszatérsz az életedbe, a régi
személyiségedhez, a házadba, az autódhoz, a munkádhoz,
és minden máshoz, akkor az nehéz lesz egy időszak erejéig,
egy rövid időszak erejéig. Miért? Mert keresztül mész egy
kvantum váltáson.

Semmi sem lesz ugyanolyan, mint amikor elmentél, és amit

itt, a DreamWalker Life-on megtapasztaltál a hegyekben, az
semmi sem lesz ahhoz képest, amit az elkövetkezendő pár
évben meg fogsz tapasztalni. Semmiség lesz ahhoz képest,
ami valóban történt.

Akkor drága barátaim, hogyan fogtok átváltani? Hogyan

mentek ezen keresztül?

Hogyan teszitek ezt meg anélkül, hogy az teljesen

összezúzna benneteket?

Nos, legelőször is úgy, hogy felismeritek, hogy az nem fog

összezúzni benneteket.

Másodsorban pedig felismeritek, hogy lesznek hatásai.

Ezeket érezni fogjátok a tes-tetekben, mert a testetek
jelenleg drasztikusan változik. Változások lesznek az élet-
módotokban, amikor keresztül mentek egy ilyen váltáson.
Eleinte ez durva és he-pehupás. Rá fogtok jönni – rá fogsz
jönni – hogy lesznek olyan időszakaid, amikor
pihenésre lesz szükséged, arra, hogy távol legyél másoktól.
Az elme azért teremt tevékenységeket, hogy igazolja saját
magát, hogy mindig elfoglalja magát, és ezért sokan –
állandóan elfoglaltak vagytok. Egyik tevékenység követi a
másikat, egyik projekt követi a másikat, és ez nem igazán
stimmel a megvilágosodás útjával, csak azzal, hogy folyton
lefoglald magad.

De amikor egy óriási váltáson mész keresztül, akkor történni

fognak dolgok. Akkor azok leverhetnek, lenyomhatnak
benneteket. Talán megbetegszel. Vagy esetleg kiléphetsz az
elmédből, megőrülhetsz. Tényleg. Ahogy ez meg is történt
az egyik Shaumbra barátotokkal. És ez egy jó dolog. Ez egy
jó dolog. Ne érezzétek rosszul magatokat emiatt.

A drága Joe-nak szüksége volt erre a csendes időszakra,

szüksége volt arra, hogy kilépjen az elméjéből. És pont
most, miközben az elmén való túllépésről beszélünk, ennek
egy csodálatos mellékhatása van Joe számára, mert Joe
mindannyiótok ne-vében lépett ki az elméjéből. Saját
magáért tette, de ez mégis mindannyiótokra hatással van.
Az, hogy most ebbe beleéreztek, segít neki.

Azért beszélek erről - és erről újra meg újra beszélni fogok,

hogy emlékeztesselek benneteket – hogy most keresztül
megyünk – hogy váltásokon mentetek keresztül, de innentől
kezdve kvantum váltásokon fogtok keresztül menni a
következő soro-zatunktól kezdődően. Engedjétek meg, hogy
ezek a váltások bekövetkezhessenek az életetekben! Amikor
történik valami, ne pánikoljatok be azonnal azt gondolván,
hogy valamit rosszul tettetek. A megvilágosodásban semmit
sem tudtok rosszul csinálni, semmit sem tudtok elrontani!
Sőt mi több, még csak vissza sem tudtok fordulni. Nem
tudtok. Nem mondhatjátok azt, hogy „nem vagyok biztos
ebben a megvilágosodásban, vissza akarok fordulni.” – Ezt
egyáltalán nem tudjátok megtenni. És rosszul sem tudtok
semmit tenni a megvilágosodásban.

Akkor most vegyünk erre egy mély lélegzetet!

Az elmúlt hetekben sokan hatalmas váltásokon mentetek

keresztül – óriási váltá-

sokon, és ez viszonylag nagy kegyelemben történt meg.

Megengedtétek ezeket a változásokat. Odaigyeltetek
magatokra. Amikor fáradtnak éreztétek magatokat, akkor
lepihentetek. Azokat a dolgokat tettétek, amiket tennetek
kellett. Elkezdte-tek lélegezni, amikor kezdtetek bajba
kerülni, vagyis amikor túl sok volt bennetek a mentális
aktivitás. Elképzeltétek Aandraht. Egy páran…sokan
elmentetek Aandrah-hoz. (Adamus nevet) Ezek a váltások
továbbra is történni fognak.

Ahhoz, hogy tényleg megértsétek a váltásokat, azt, ami

történik, fontos megérteni az emberi én, a TudatTest és a
lélek, az isteniség között fennálló kapcsolatot.

Egy pillanatra most képzeljetek el egy ragyogó könyvet!

(nevetés, ahogy Adamus előveszi az Éld meg az Isteniséged
c. könyvét) Ez a könyv sok elemet tartalmaz.

Papírt. Papírt, ami általában fából készül. Papírt. És

amennyiben tényleg alaposan szemügyre veszed a papírt,
akkor rostokat látsz benne. Sok-sok rostot nyomnak
egymásra, így készül a papír.

Aztán tinta látható a papíron. Nyomdafesték található az

oldalakon, amik szavakat alkotnak. Ezek csak fura kis
cirkalmak, de amikor elolvasod őket, akkor sokat jelen-
tenek. És ott a ragasztó, ami az egész könyvet összetartja.

Ez egy kissé durva analógia, de olyan ez, mint a te emberi

éned. Te vagy a tinta, a festék. Te vagy a papírra vetett
szavak. Te vagy a papírra leírt történet. A papír pedig a te
szellemed, az esszenciád. És a ragasztó, a ragasztó az
energia és a tudat, ami ezt az egészet összetartja.

Tehát a szavak különállóak a papírtól, egészen egy határig.

A papíron vannak, de mégis el vannak különülve egy
bizonyos értelemben véve, mert te így látod magad.

Te nem a papír vagy, hanem a papírra írt szavak. Te vagy a

tinta, a festék a papí-

ron, és a papír el volt különülve. És a ragasztó – hát annak

még csak nem is vagytok mindig tudatában.

Ezeknek az elemeknek a kapcsolatának megértése közben

egyszerre csak rájössz, hogy igazából nincs is papír. Hogy
igazából nincs is tinta vagy festék. Ezek elkezdenek
összeolvadni egymással. Még a papírban lévő rostok is
elkezdenek megváltozni, és többé már nem csak rostok.
Elkezdenek mozogni, változni, összeolvadni egymással, és
létrehoznak egy egészen másfajta rostot, és ez egészen
addig így folytatódik, amíg el nem tűnik az összes
elkülönültség a papír, a szavak, a tinta vagy festék és a
ragasztó között. És most pontosan ez történik.

Többé már nem csak az ember vagy. Keresztül lépsz az elme

atlantiszi határvonalán. Többé nincs elkülönültség vagy
megkülönböztetés a Szellem, az ember, a mentális és az
összes többi energia között. Ez mind egybeolvad. Ez az a
transzformációs folyamat, amin most mindannyian keresztül
mentek.

Vannak olyan váltások, amik időnként olyan érzést keltenek,

mint a bukkanók az úton, vagy mint a koccanások az úton,
de ezek nem azok. Nem azok. Innentől a kvantum
potenciálokba, a kvantum változásokba tartunk, amik az
elmén túl találhatóak. Időnként azt fogjátok érezni, hogy
megőrültök. Lesznek olyan időszakok, amikor az elmétek
lezárul vagy kikapcsolja magát, illetve olyan is lesz, amikor
a tested hatalmas fájdalmakon vagy nagy felfordulásokon
megy keresztül. Sőt, még olyan időszakok is lesznek, amikor
azt fogjátok érezni, hogy kész, meg fogtok halni.

Pedig valójában akkor keltek csak igazán Életre.

Akkor vegyünk erre egy mély lélegzetet!

Engedd meg a változást!

Hogyan váltunk át? Veszünk egy mély lélegzetet. Az mindig

segít. Segít lecsende-síteni az elmét, és segít behozni az
energiákat, tovább segíti azokat a váltásokat, amin most
mentek keresztül.
Elvégezhettek egy merabh-ot is. Akkor csináljunk is meg
egyet itt most! (taps, Linda ujjong) Akkor csináljunk egy
merabhot az atlantiszi határvonal, a mentális ha-tárvonal
átlépésére. Ez egy merabh Yohammal, ahol egyszerűen csak
legyél. Csak engedd ezt meg! A merabh igazából a
megengedést jelent. A megengedést. Ahol nincs erőltetés.
Ez az egyik olyan kvantum, kvantumváltás, amiről
beszélgetni fogunk – arról, hogy többé nem erőltetünk
semmit.

Mielőtt megszólalna a zene – el tudjátok képzelni ezt az új

potenciált, amikor soha többé nem kell semmivel sem
próbálkoznod? Amikor megszűnik a próbálkozás? A
próbálkozás mentális energia. Amikor semmit sem kell
erőltetned. Amikor nem kell kierőltetned egy váltást a
merabh-bal, hanem az egyszerűen megtörténik. Miért?

Mert elképzelted. Mert behoztad.

Ezzel oda tartunk, hogy semmit sem fogunk kitalálni,

megfejteni. Nincs több kitalálás. Ez nem lehetséges. Nem is
akarod. A dolgok kitalálása, fejtegetése nagyon mentális, és
lényegében kellemetlen lesz megpróbálni rájönni a
dolgokra. A dolgok nem kitalálása, nem megpróbálni rájönni
a dolgokra úgyszintén nagyon kellemetlen lesz, mert az
emberek kérdéseket fognak nektek feltenni.

Odamennek majd hozzád, és olyanokat fognak majd

kérdezni tőled, hogy: -„De miért a megvilágosodás? – És te
nem fogsz tudni erre mit válaszolni. Nem tudsz majd
válaszolni, és egy nagyon rövid pillanat erejéig ostobának
érzed majd magad, hiszen: -„Á! Hiszen az életemben
minden a megvilágosodásról szól, és én még erre a kérdésre
sem tudok válaszolni.” És akkor hirtelen, mivel az elméd
többé már nem kontrollál téged, illetve a gondolatot,
hirtelen megjön majd a válaszod, de az nem az elmédből
fog érkezni. És amikor felteszik neked a kérdést, hogy miért
a megvilá-

gosodás? – amennyiben kifogysz a szavakból, akkor csak

gyengéden megérinted a másikat. Csak gyengéden
megérinted a vállát, az arcát – és akkor ők is meg fogják azt
érteni. Egyetlen szót sem kell majd mondanod – és mégis
átmegy nekik. Á! Na, idetartunk Shaumbra. Idetartunk.

Ez nem varázslat. Egyáltalán nem varázslat. Sőt, mi több,

nevetnem kell. Ha-ha-ha.

(Adamus és a közönség nevet) Nincsenek titkok. Nincsenek

misztériumok. Nincs varázslat. Ez a természetes létállapot.
A természetes létállapot. Minden más termé-

szetellenes volt.

Akkor csináljunk egy merabhot, lépjünk túl az atlantiszi

határvonalon, lépjünk túl az elmén! Ó, magunkkal visszük az
elmét, mert az meg fog változni. Pontosan úgy, ahogy a
festék, a papír és a ragasztó közötti kapcsolat esetében, az
elmével való kapcsolat is meg fog változni. Hála Istennek,
többé már semmit sem kell kitalálnod, semmire sem kell
rájönnöd. Többé semmin nem kell dolgoznod.

Akkor következzen a merabh! Pár percnyi gyönyörűséges

zene! (Yohamhoz) Szeretnétek, ha én is veletek énekelnék?

EINAT: Igen, nagyon! (Adamus nevet)

(megszólal a zene)

ADAMUS: Egy pár percnyi csodaszép zene, és te ezt csak

megengeded. Megengeded. Ez egy olyan szó, amihez újra
meg újra vissza fogunk térni. Megengedés.

El fogunk végezni egy speciális Kvantum Megengedés

gyakorlatot – ez nem egy tanfolyam lesz, hanem egy
tapasztalás – azok számára, akik részt akarnak venni egy öt
napos intenzív megengedésen, valamikor a jövő év elején.
És sokszor fogunk beszélni a megengedésről. Hiszen erről
szól ez az egész. A szabadság megengedést jelent. A
megengedés szabadságot jelent. Így hát….

A zenével, a merabhbal, megtörténik a váltás. Egy váltás.

Egy kegyelemben zajló váltás. Nem akarlak egyikőtöket sem
rajtakapni azon, hogy ki akarjátok ezt gondol-ni.

És miközben a zene alatt azon tűnődtök, hogy akkor ez most

vajon működik? Mű-

ködik? – akkor ezt fejezzétek be! Nem fáradtatok még bele

abba a régi útba? Igen, működik! Nyilvánvalóan! Miért? A
Yoham miatt. (nevet) Nem, hanem azért, mert te
megengeded. Te vagy az, aki ezt megengeded. Ez működik.
De egész álló nap megkérdőjelezheted magad. Továbbra is
így akarsz élni? Vagy azt mondod: - Ez műkö-

dik!

A kegyelemteli változás. A test, az elme és a szellem

egyensúlyba hozatala. Ez a merabh. Á! És semmit sem kell
tenned.

Az atlantiszi határvonal átlépése….tizenhárom korszakkal

később most itt vagyunk.
(szünet)

Ezt az időszakot elképzeltétek magatoknak. Ó, a dátumot

nem tudtátok, az nem számított.

(szünet)

Ez sokkal inkább a potenciálról szólt.

(szünet)

Kegyelemben átsurranunk azon a határvonalon…

(szünet)

….bele a valódi érzésekbe, abba a fajta érzésbe, ami ma

korábban kifejezésre került a megvilágosodással
kapcsolatosan.

(szünet)
A határ átlépése…

(hosszabb szünet)

A szabadság potenciálja….á, a szabadság – amikor

visszatérsz a természetes létál-lapotodba.

(szünet)

Jó tudni, hogy semmit sem kell elérned vagy megszerezned,

semmire sem kell szert tenned. A szabadság a te
természetes létállapotod.

(szünet)

Az elme azt akarná, hogy megpróbáld elérni a

megvilágosodást.

(szünet)

Pedig az már most is itt van. Ez már most is a te

természetes létállapotod.

(szünet)

A szabadságban arra is lehetőséged nyílik, hogy megéld az

álmaidat! Sokatokkal beszéltünk már erről korábban, hogy
ne csak álmodozzatok az álmaitokról, hanem ténylegesen
éljétek is meg azokat! Legyetek bennük! Hozzátok el őket
ide! Tapasztaljátok meg az álmot! Többé ne válaszd szét az
emberi énedet az álmaidtól, hadd legyenek végre együtt!

(szünet)

Ez kvantum. Ez a teljes megengedés…..és semmi mást nem

kell tenned, mindösz-sze meg kell ezt engedned. Ez a
legjobb dolog benne. Nincsenek titkok, nincsenek rejtélyek,
nincs 1000 dollár. Ez visszatér hozzád. Visszajön ahhoz, aki
vagy!

(szünet)

Szeretlek nézni benneteket, ahogy elkezditek ezt felfogni.

Egy páran még mindig azt mondjátok: -„Akkor most jól
csinálom?” – Vannak köztetek olyanok, akik azt mondjátok: -
Tényleg ki kellene mennem a WC-re, de Adamus utánam fog
jönni.” – Egy páran pedig éhesek vagytok.

Ez egy érdekes dolog. Néhányan azon tűnődtök, hogy akkor

most tényleg készen álltok erre a dologra, akkor ezt most
tényleg megérdemlitek, tényleg érdemesek vagytok rá? És
ez roppant érdekes. Hát persze, hogy készen álltok rá,
amennyiben készen akartok rá állni. És természetesen soha
nem lesztek erre méltóak, soha nem fogjátok ezt
megérdemelni, amennyiben továbbra is így akartok
gondolkozni.
,,A Segítôk Elmennek’’

Lépjetek túl az atlantiszi határvonalon! Lépjetek túl az

atlantiszi határvonalon! Nem kell megkérdezned magadtól,
hogy megérdemled-e ezt! Ez a kérdés teljességgel
lényegtelen. Ez mindössze arról szól, hogy ezt választod-e.
Ennyi.

Akkor hallgassátok tovább a merabh zenéjét!

(hosszú szünet, a zene tovább szól)

Lesznek váltások! Lesznek olyan időszakok, amikor kínosan

és furán érzed majd magad, mert éppen az egyik szintről a
másikra váltasz át. Változol. És ahogy bele-kezdünk majd a
következő sorozatunkba, csak vegyél egy mély lélegzetet!
Végezz el egy pár merabhot időnként, és engedd meg, hogy
ezek a változások bekövetkez-zenek! Jó.

Köszönjük Yoham! Ez jó kis merabh zene volt!

Mihály Arkangyal

És akkor most eljött az ideje Mihály Arkangyal áldásainak és

szeretetének, annak, hogy itt legyen velünk! Nem túl
gyakran hívok vendégeket ide, a Shaumbra Szín-házba.
Időnként előfordul ugyan, de nagyon szeretem a veletek
töltött időmet. Sok elvégzendő munkánk van. Szeretem ezt
keresztül vinni, de azt kifejezetten kedvelem, ahogy Mihály
és Robert Theiss és Koka egybehozzák az energiákat, és
elhoz-zák mindannyiótoknak Mihály csodálatos energiáját.

Azt is szeretném még elmondani, hogy ez az emelvény

valójában a Rafael Arkangyali, a Mihály Arkangyali, Yeshua
és a Metarton családok ajándéka. Vagyis ez a tiétek.
Köszönöm. És akkor most megtiszteltetés számomra
megosztani ezt a szín-padot Mihály Arkangyallal. Köszönöm.
Köszönöm. (A közönség tapsol) MIHÁLY ARKANGYAL:
Teremtő, itt hagytad a könyvedet. (az Éld meg az
Isteniségedet c. könyvre utal) ADAMUS: Ó, ezt neked
hagytam ott, hogy elolvasd! (nevetés) MIHÁLY ARKANGYAL:
Ó! Ó, igen! Igen.

ADAMUS: Új információ van benne számodra Misi!

MIHÁLY ARKANGYAL: Igen, igen.

ADAMUS: Igen.

MIHÁLY ARKANGYAL: Melyik fejezeted ajánlod csávókám?

ADAMUS: Kedvelem a „Sötétség és a Fény” fejezetet.

MIHÁLY ARKANGYAL: Abszolút.

ADAMUS: Az az egyik kedvencem.

MIHÁLY ARKANGYAL: Abszolút.

ADAMUS: Igen. Igen, jó. Köszönöm.

MIHÁLY ARKANGYAL: Üdvözöllek benneteket! Hogyan legyek

itt veletek a kardom nélkül? Felhagytatok azzal, hogy
megengedjétek, hogy én harcoljak helyettetek a
démonjaitokkal? Ez tényleg az az időszak, amikor annyira
szabadok lehetünk, hogy tudjuk, hogy az égvilágon semmi
sincs odakint vagy a belsőtökben, amitől újra félnetek
kellene? Készen álltok erre a szabadságra? Valóban.

Ez az a csoport – EZ az a csoport – ami egy ekkora

szabadság élvonalában áll – mivel az én drága barátom, aki
egy Mester Tanító – Adamus – előadott és megosztott
veletek sok-sok különféle programot, terméket és
szolgáltatást. (nevetés) ADAMUS: De sajna, én nem egy
Arkangyal vagyok.

MIHÁLY ARKANGYAL: Valóban.

ADAMUS: Egyszerűen csak egy Felemelkedett Mester

vagyok.

MIHÁLY ARKANGYAL: Valóban.

ADAMUS: Amire folyton emlékeztetsz!

MIHÁLY ARKANGYAL: Valóban. (nevetés)

ADAMUS: De szép köpönyegem van! (Adamus feláll, és

megmutatja a köpönyegét) MIHÁLY ARKANGYAL: Hm.
ADAMUS: És könyvem.

MIHÁLY ARKANGYAL: De ezzel a csoporttal itt, az összes

tanítást követően, az ösz-szes tánc és az összes ünneplés
után végre valóra válthatjuk ezt – az energiát, a dimenziót,
a tapasztalást, magának az Életnek a szeretetét – hogy az
élet új szerel-mesei legyünk? Szeretitek magatokat annyira,
hogy ez megvalósulhasson? Valóban – ahogy ezt Adamus
megosztotta veletek – ne gondolkozzatok ezen! Ne
gondolkozzatok többé a szereteten!

Én abszolút szerelmes vagyok belétek, máskülönben nem is

lennék itt. Hiszen nem
egy meglehetősen unalmas tapasztalás ez, amennyiben
nem vagytok szerelmesek magába az életbe? Ne
hurcoljatok már magatokkal! (némi nevetés) Itt az idő, és ti
vagytok az a csoport! Senki más nincs előttetek! Akkor ez
most egy teher vagy egy öröm? (A közönség válasza: -
Öröm.) Valóban. Ez egy teher vagy egy öröm? (A közönség
ismételt válasza: Öröm.) Valóban.

Örömömre szolgál az új teremtőket szolgálni, mivel őket

nézem most is. Azokat, akiknek meg volt a bátorságuk,
hogy elinduljanak egy utazásra, egy tapasztalásra azért,
hogy felfedezzenek valamit, amit előttük még senki más
sem fedezett fel, kivéve a Felemelkedett Mestereket. De ők
is abszolút szerelmesek belétek. Nem tudnak mást tenni,
csak szerelmesek belétek úgy, ahogy vagytok, és
összetörné a szívüket, ahogy az enyémet is, amennyiben
hátat fordítanátok ennek a fajta szabadságnak, ami mindig
a saját teremtéseitek előterébe helyez benneteket. Mindig.

Milyen merész lépés ez! Milyen bátor lépés ez! Ennyire

szereti ez a csoport a bátorságot?

Látjuk mi ezt. Látjuk ezt. És megértjük ám, hogy azt

szeretnétek, ha minden egyetlen szempillantás alatt
végbemenne, valóra válna, de akkor a testetek ezt nem
lenne képes integrálni. Akkor az elmétek még őrültebb
lenne. De rendelkeztek azzal a bölcsességgel és tudással,
hogy lehetővé teszitek ennek az integrálódását. De ott van-
e a holnap arra, hogy ez a választás tényleg valóra váljon? A
holnap vajon ezért a tapasztalásért létezik? Várni fogtok a
holnapra? (valaki azt mondja: - Nem!) Valóban. Valóban. És
abbahagynátok már végre azt, hogy folyton arra kértek
engem, hogy harcoljam le azokat a teremtményeket, akiket
ti magatok teremtette-tek? Hm.
Ennél a csoportnál leteszem a kardomat. Miért? Hm. Nem
azért, amit a partnerem gyanít, hogy akkor carpalis alagút
szindrómává változom. (A carpalis alagút szindróma egy
olyan kéz betegség, ami leszorítja az ideget a csukló
területén, aminek a hatására zsibbadás, fájdalom és
villanyozás jelentkezhet a kéz és az ujjak terüle-tén. – a ford.
megj.) (nevetés) Valóban. A legmélyebb tiszteletem jeléül
teszem le a kardomat, hogy most tudatosan társteremtsünk
egymással. És nem felettetek, hisz ti adtatok nekem életet
Arkangyalként. Mindaz, Ami Én Vagyok – ti is azok vagytok.

Most már akkor vegyétek azt birtokba! Birtokoljátok!

Lélegezzétek be magatokba ezt a potenciált úgy, mintha az
igaz lenne, még akkor is, ha az elmétek ezt megkér-dőjelezi:
- „Hát hogyan lehetnék én ez? Hiszen az összes könyv és az
összes taní-

tás ennek az ellenkezőjét állította?”- Nézzetek fel, és találni

fogtok ott valamit, ami hatalmasabb nálatok! De mi
lenézünk rátok, és a nagyságot látjuk! Mi látjuk. Most már
ne bújjatok el előle!

És a kérdésem az, a valódi kérdésem az, hogy akarjátok,

hogy szolgáljalak benneteket, teremtők? A kard le lett téve.
Nincs több csata. Ez nem a fényről és a sötét-ségről szól.
Semmi sincs odakint, amitől félni kellene. Hogyan
szolgálhatlak benneteket? Mondjátok el nekem! Előbb az
önként jelentkezők! Valóban.

ALAYA: Én is kapok mikrofont.

MIÁHÁLY ARKANGYAL. Bármit megkapsz, amit csak akarsz.

ALAYA: Köszönöm.

MIHÁLY ARKANGYAL: Más színűt szeretnél?

Kérlek, fáradj oda az emelvényhez!

ALAYA: Szeretnék a szárnyaidon repülni, és mindazt látni,

amit te látsz.

MIHÁLY ARKANGYAL: Nem, nem.

ALAYA: Nem? Akkor te szeretnél az én szárnyaimon repülni

és mindazt látni, amit én látok?

MIHÁLY ARKANGYAL: És mit szólsz ahhoz, ha soha nem is

voltak szárnyak? De hajlandóak vagyunk együtt repülni? A
te szavaiddal élve.

ALAYA: Együtt utazni, repülni, és látni és tapasztalni és

létezni és lélegezni…érezni.

MIHÁLY ARKANGYAL: Igen. És most, tényleg akarod ezt a

szabadságot? (Alaya só-
hajt) Hadd demonstráljam ezt neked! Megérinthetem a
testedet?

ALAYA. Igen.

MIHÁLY ARKANGYAL: Nem fog menni. Reagálj!

ALAYA: Még csak hozzám se értél. Elmentem. Végeztem.

MIHÁLY ARKANGYAL: Hm. (Davidnek) Te érintsd meg a lábát!

Megérintheti a testedet? (bólint) Fogd meg a lábát! (David
lefogja a lábát) Sétálni akarsz? Nem tudsz.

ALAYA: De tudok. Már most is sétálok. Nem kell hozzá a

testem, hogy sétáljak.

MIHÁLY ARKANGYAL: A testedben vagy.

ALAYA: Az csak egy részem.

MIHÁLY ARKANGYAL: Ez az egész transzformáció nem egy

elképzelés, hanem egy izikai megtapasztalás. Milyen érzés
az, amikor nem tudsz menni?

ALAYA: Ez nem így van. Akkor is tudok menni.

MIHÁLY ARKANGYAL: Akkor sétálj! (megpróbálja, de David

lefogja a lábát. Nevetés, ahogy küzd ezzel) Milyen érzés? Ő
egy csodálatos féri, egy ideális szolga, aki hozzád fog
tapadni az életed hátralévő részében! Kérlek, ne tegyél kárt
az emelvény-
ben! (nevetés)

Mi csak demonstrálni akartuk…köszönöm. Köszönöm.

ALAYA: Szívesen.

MIHÁLY ARKANYGYAL: Azt akartuk ezzel demonstrálni, hogy

neked akarnod kell ezt a szabadságot! Ki más csimpaszkodik
még beléd? Ki az, akinek még megengeded, hogy beléd
csimpaszkodjon a minek is a nevében? Nemet kell
mondanod azoknak, akiknek ez kényelmetlen, vagy ahogy
ezt Adamus elmondta, akiknek egyszerűen nem jött még el
az idejük. Talán vannak olyanok az életedben, akikkel
mélyen kapcsolódsz a szíveddel az együttérzésed helyéről,
és akik ebben az életükben soha nem fogják ezt felfogni.
Hajlandó vagy feláldozni a szabadságodat az ő időzítésük
miatt? (valaki azt mondja: - Nem.) Vagy hajlandó vagy az
egész emberiség számá-

ra elő példává válni – mert ők tudni akarják, hogy „létezik-e

valami más is azon a dogmán kívül, amit lenyomtak a
torkunkon?” – Valóban. Valóban.

Tehát ti vagytok az új Szellem szabadságában sétálók, az új

élő teremtők, az új sámánok, az újjászületett papnők, a
prédikálástól mentes papok. Egyszerűen csak szabadságban
sétáltok. Csak azzal a tudatossággal, hogy életben vagytok.
Ez az az idő, ma, ebben a pillanatban. Eljött az ideje annak,
hogy ezt birtokba vegyétek!

A szabadságot közvetíteni kell ahhoz, hogy igaz legyen? (a

közönség válasza: Nem.) Képes vagy a saját isteniséged
nevében beszélni? (a közönség válasza: igen.) És azt
birtokolni? (a közönség válasza: igen) És emlékezni rá? (a
közönség válasza: igen) Valóban. Valóban.

Kérek még egy önként jelentkezőt! Talán ebből az irányból.

LINDA: Melyikből?

MIHÁLY ARKANGYAL: Innen, közvetlenül előttünk. Bon

nagyon feszült. Három napot együtt töltött vele az úton.

LINDA: Bocsánat, én csak irányokat követek.

KOKA: Köszönöm. Mi a kérdés?

MIHÁLY ARKANGYAL: Hogyan szolgálhatlak téged,

kedvesem…

KOKA: Hogyan szolgálj engem?

MIHÁLY ARKANGYAL: ….papnő?

KOKA: (szünetet tart) Tényleg három napon keresztül velem

akarsz utazni?
MIHÁLY ARKANGYAL: Valóban. Valóban. Egy olyan nemnek a
tagjaként beszélsz, ami kifárasztotta magát. Egy olyan
szuverenitásról beszélsz, ami még nem valósult meg. Egy
olyan kegyelmi állapotban élsz, amit megtagadsz magadtól.
Hogyan szolgálhatnálak téged új teremtőként?

KOKA: Azt hiszem úgy szolgálsz a legjobban, ha megbízol

abban, hogy ezt magam is meg tudom tenni.

MIHÁLY ARKANGYAL: Köszönöm. Köszönöm. Következő

önkéntes! Már van is valaki.

(a közönség tapsol, mert Linda lett a kiválasztott) LINDA:

Tudtam, hogy ez lesz.

MIHÁLY ARKANGYAL: Én nem vagyok olyan udvarias, mint

Adamus. Hogyan szolgáljalak téged?

LINDA: (szünetet tart) Engedd meg, hogy mindaz legyek, aki

vagyok.

MIHÁLY ARKANGYAL: Úgy legyen! Úgy legyen! Ez ilyen

könnyű, nem igaz?

LINDA: Igen, lényegében.

MIHÁLY ARKANGYAL: Akkor most már együtt táncolhatunk és

ünnepelhetünk? Med-dig kell még fenntartanunk ezt a
látszatot a izikai és az éteri birodalmak között?

Valóban. Valóban. Akkor most jöhetnek az általános

kérdések?

LINDA: Én innen érzem.

Kérdések és válaszok
JULIE: Amíg a szolgálatról beszéltél, az „öröm” szó ugrott be
nekem, és a tündér birodalmak, és az, hogy csak lássam és
érezzem a dolgokat. Az annyira varázslatos.

MIHÁLY ARKANGYAL: Igen. Igen. De milyen dolog varázslatot

játszani azokkal, akik ennek nincsenek is tudatában, és akik
túl sűrűek ahhoz, hogy ezeket érezzék, is-merjék? Lásd őket
olyan tündéreknek, mint akik eltévedtek az úton. És kérlek,
ne várj rájuk tovább, és akkor sokkal inkább azzá válsz, aki
már vagy, ahhoz, hogy engedélyt adj magadnak a
felszállásra. Mert az lehet, hogy ez nem az ő idejük, de
mindenképpen a te időd. Abszolút.

Mi az, amivel Adamus rendelkezik, ti pedig nem? (nevetés,

ahogy Adamus mosolyog és belekapaszkodik a pódiumába,
majd mutogatja a köntösét) De igazán! Mi az, amivel
Adamus rendelkezik, ti pedig nem? (egy páran azt mondják:
semmi) Na gyerünk! Legyetek őszinték!
JOSHUA: A tapasztalás megélése, megvalósulása.

MIHÁLY ARKANGYAL: Igen, de abban már megegyeztünk,

hogy a tapasztalás most kezdődik számotokra.

JOSHUA: Igen.

MIHÁLY ARKANGYAL: És mi hiányzik még?

(Joshua szünetet tart)

MIHÁLY ARKANGYAL: Igazad van.

JOSHUA: Csak a megélés.

MIHÁLY ARKANGYAL: Az, ami most kezdetét veszi?

JOSHUA: Igen.

MIHÁLY ARKANGYAL: Nem lenne mókásabb táncolni ezzel a

személlyel?

JOSHUA: Majd a barbecue parti után. (nevetés) MIHÁLY

ARKANGYAL: Valóban. Nagyon jól táncol. (még nagyobb
nevetés, ahogy Adamus képeket vág)

Azt a szabadságot képviseli, amit ti megtagadtok

magatoktól. Azt a szabadságot képviseli, ami a ti születési
jogotok. Mindezt a komédia és a kegyelem helyéről
demonstrálja, és felkínálja számotokra azt a lehetőséget,
hogy ti is legyetek szerelmesek abba, amibe ő már
szerelmes lett.

Most. Ez most kezdődik el, a következő lélegzettel, és akkor

már meg is történt.

Már végeztél is. És akkor összejöhettek az ünneplés

kedvéért. Folyamatosan vá-
laszd tudatosan a légzést! A potenciált - a potenciált,
anélkül, hogy tudnád, hogy az milyen lesz – és mi ketten
nagy csatákat vívtunk egymással, és neked carpalis alagút
szindrómád lesz. (nevetés)

Adjuk körbe! Köszönöm.

APRIL: Hogy mit csinálok?

MIHÁLY ARKANGYAL: Tartsd közelebb a szádhoz a mikrofont!

Igen.

APRIL: Mi a kérdés?
MIHÁLY ARKANGYAL: Te kérdezel. Nekem meg vannak
válaszaim.

APRIL: Oké! (kiegyenesedik)

MIHÁLY ARKANGYAL: Igen, jó érzés kihúzni magad. Érezni,

ahogy a gerinced támo-gatja az egész testedet. Mindazt a
múltat, amit magaddal cipelsz, mindazt a fájdalmat,
mindazt a sok maszkot és álcát, amit magadra öltöttél.

APRIL: Készen állok azok elengedésére.

MIHÁLY ARKANGYAL: Valóban. Az a gerinc olyan erős.

Támogatni fogja ezt a testet.

A lábaid erősek. A tested szilárd. Csak táncra akar perdülni.

Mindössze ezt akarja.

APRIL: Én készen állok.

MIHÁLY ARKANGYAL: Igen. Igen.

TIM: A sok-sok beszélgetésünk alatt….

MIHÁLY ARKANGYAL: Valóban.

TIM: …a sok-sok idő alatt ki beszélt a legtöbbet, te, vagy a

nagyobb énem?

MIHÁLY ARKANGYAL: Hm. Mit szeretnél hallani, ki beszélt a

legtöbbet?

TIM: A nagyobb énem.

MIHÁLY ARKANGYAL: Akkor hidd azt!

TIM: De…
MIHÁLY ARKANGYAL: De akkor, hajlandó vagy végre aszerint
is cselekedni, ami a saját igazságod, és birtoklod is azt a
saját igazságodként, és jogot is formálsz rá a saját
igazságodként, és nem igyelsz oda arra a sok háttérzajra,
ami azt sugallja neked, hogy az nem te vagy, és aki felteszi
a kérdést, hogy „ki beszél?”

TIM: Igen.

MIHÁLY ARKANGYAL: Akarod azt a szabadságot, ami ezzel a

tisztánlátással jár?

Neki meg van. (Adamusra mutat)

TIM: Neki már jó régóta meg van.

MIHÁLY ARKANGYAL: Ó, azt én nem tudom. (nevetés) Igen,

nem Tóbiás volt az, aki meghallotta a madaram hangját a
saját bebörtönzése alatt?
TIM: De igen.

MIHÁLY ARKANGYAL: (Adamushoz szólva) És drága társam,

te mit is mondtál nekem ugyanezekről a csiripelő
madarakról, amikor be voltál ragadva a kristályodba?

ADAMUS: Százezer éven át. Elmeséltem már a

történetemet? (nevetés) MIHÁLY ARKANGYAL: Igen. Azt
hiszem egy négy betűből álló szót ismételgettél megállás
nélkül. (még nagyobb nevetés)

Akkor ezt tisztáztuk. Meghoztál egy választást, amit

magadba lélegzel, hogy tudatosan a részévé tedd annak,
amit csinálsz, amit hiszel, amit érzel, amit megtapasz-talsz,
és akkor továbblépünk.

TIM: Igen.

MIHÁLY ARKANGYAL: Akkor végeztél. És akkor két

Felemelkedett Mesterként (Joshua ott áll Tim mellett)
elkezditek ezt manifesztálni a izikai valóságban, mert azt
választottátok, hogy itt akarjátok ezt megvalósítani. Adamus
azt a fajta szabadságot demonstrálja nektek, aminek a
tényleges megtestesítését nagyon, de nagyon kevesen
választották, vagyis azt, hogy meg lehet a tortád, és meg is
eheted azt. Itt lehetsz a izikai valóságban, és közben
élvezheted az éterit. Vagy az éteri tényleg annyira unalmas
volt, hogy ide kellett, hogy gyertek? (nevetés) Igen.
Jöhetnek még kérdések, és vegyük be Adamust is!

SHAUMBA 3: (nő) Szeretném mindkettőtök véleményét

hallani arról, hogy mi a különbség aközött, hogy együttérzők
vagyunk valakivel vagy valakinek a gondját viseljük,
valakiről gondoskodunk.

ADAMUS: Hm.
MIHÁLY ARKANGYAL: Igen. Amennyiben hajlandó vagy
gondot viselni önmagadra, akkor ez egy nagyon mély
együttérző állapot. Amennyiben másokra viselsz gondot,
olyanokra, akik az életedet egy támogató rendszerként
használják, akkor ezt te hogy neveznéd?

SHAUMBRA 3: Lopásnak, táplálkozásnak.

ADAMUS: Pontosan. Nagyon könnyen bele lehet ragadni

ebbe az egész táplálkozási csapdába. Vannak olyanok, akik
csak az energiádat akarják, el akarják azt venni tő-

led, ezért ez tényleg attól függ, hogy te ezt hogyan teszed.

És miért is választanád a másokról való gondoskodást?
Együttérzésből? Sajnálatból? Gyógyításként? Talán a
múltban egy olyan szerepet játszottál, amikor neked volt
szükséges mások gondoskodására, és most azért térsz
vissza, hogy gondot viselj másokra? Szóval mit
hoz ez ki belőled?

(szünetet tart)

Nem tudod?

SHAUMBRA 3: Nem.

ADAMUS: Élvezed?

SHAUMBRA 3. Néha.

ADAMUS: És mikor nem élvezed?

(megint szünetet tart, és sóhajt)

Amikor fáradtnak, kimerültnek érzed magad, és azon

tűnődsz, hogy ez tényleg se-gítség-e?

SHAUMBRA 3: Amikor a hatás összeütközik mások

egyszerűségével és a saját ha-talmukban éléssel, ahelyett,
hogy visszaadnák magukat önmaguknak.

ADAMUS: Igen. És volt olyan időszak, amikor mindannyian

ilyen gondviselők voltatok ilyen vagy olyan formában – a
családotok számára, vagy talán a munkátokban – amikor
másokra viseltetek gondot. Az egyik nehéz dolog az volt,
hogy energia őrzőkből és gondviselőkből átalakuljatok új
energiás úttörőkké és kalózokká. Ez nagyon nehéz, mert egy
részetek még mindig nagyon együttérez ezzel a szereppel,
és szereti ezt, és egy kissé önzőnek érzi magát amiatt, hogy
ezt az egész megvilá-

gosodást csak és kizárólag magatokért teszitek. De azt kell,

hogy mondjam, hogy bármelyikőtök, akik aktívan benne
vagytok ebben a gondviselésben, el fog jönni egy pont,
amikor ki kell ebből lépnetek, és magatokra kell gondot
viselnetek. Igen.

Köszönöm.

SHAUMBRA 3: Köszönöm.

ADAMUS: Jó, szerintem még három kérdésre van időnk.

MIHÁLY ARKANGYAL: Még háromra.

ADAMUS: Még háromra.

KATE: A kérdésem az lenne, hogy én nem emlékszem az

összes többi birodalomra.

De tudom, hogy azok itt vannak. Fontos ez a

megvilágosodásom szempontjából?

MIHÁLY ARKANGYAL: Csak az fontos, hogy arra emlékezz,

hogy milyen érzés ösz-szekapcsolódni a többi
birodalmakkal, és ahogy megbízol ennek a kapcsolatnak az
érzésében, az információ – anélkül, hogy erről az elméd
tudna – valahogy le fog töltődni a saját tudatodba, és
valóssá fog válni. De ha megbízol az érzésben, akkor bízz
meg abban az érzésben! Az Adamus és Cauldre közötti
kapcsolat nem fejlődött volna ki, amennyiben Cauldre nem
bízott volna meg ennek a kapcsolatnak az érzé-

sében, és akkor Adamus nem mesélhetne nektek a többi

birodalomról. Mert ezáltal az ajándék demonstrálásra került,
és megosztásra került veletek. Ez egyben a ti születési
jogotok is. Azt akarjuk, hogy mind ide, előre gyertek, hogy
mi foglalhas-sunk helyet a közönség soraiban, és a ti
bölcsességeteket hallhassuk. Egy idő után nem tudunk már
mit mondani nektek. Mi is kifogyunk a történetekből.
(nevetés) ADAMUS: A másik dolog pedig az, amiről nem
lenne szabad elfeledkeznünk – hogy váltsuk át ezeknek a
„többi birodalmaknak” az elképzelését! Igazából nincsenek
más birodalmak. Ez a birodalom van, amit vagy egy nagyon
szűk nézőpontból látsz, vagy pedig egy nagyon tág
fókuszból. Ez valójában ugyanaz a birodalom. Mindig is az
volt, és mindig az is marad. Ez arról szól, hogy vegyél egy
mély lélegzetet, és érezz szabadon bele ennek a
birodalomnak a nagyobb részeibe! Ne úgy gondolkodj róluk,
mint ami fent van, vagy itt lent van. És nem tudom, hogy te
hogy vagy ezzel Mike, de én határozottan nem kedvelem a
dimenziók számokkal történő besorolá-

sát, mint 1,2,3,4. Hiszen ez egy és ugyanaz. A lényeg az,

hogy mi az, aminek az érzékelését bátran megengeded
magadnak?

Nos, mivel az emberek lekorlátozták, vagyis az érzékelésnek

csak egy bizonyos szintjét engedik meg maguknak, amikor
elkezdenek felnyílni, akkor az eleinte nagyon kellemetlen
érzéssel jár. Szédülnek. Úgy érzik, mintha kilépnének az
elmé-
jükből. A testük elkezd hányni meg kiadni a szemetet, meg
ehhez hasonló dolgokat tenni, és ettől roppant
kényelmetlenül érzik magukat, de közben csak az történik,
hogy elkezdnek ráhangolódni ennek a birodalomnak a
tágasságára. Igen.

Nem szeretem, amikor elkezdünk ezekről a többi

dimenziókról és birodalmakról be-szélni, mert ez csak még
nagyobb elkülönültséget teremt. Ez arról szól, hogy meny-
nyire nagyon vagy hajlandó belelélegezni ebbe a
valóságba? Igen, micsoda póló felirat lehetne ez! Igen!

(Linda átadja a mikrofont Paul-nak, aki csak áll és nem szól

egy szót sem. Adamus elkezd felé sétálni. Mihály Arkangyal
követi.) MIHÁLY ARKANGYAL: Valóban. (nevetés, ahogy Paul
elkezd hátrálni) Kicsit nehezen hallunk. (Mind a ketten
„Namaste” kézmozdulattal fordulnak egymás felé) Teremtő!

PAUL: Már jó hosszú ideje.

ADAMUS: Kérdés?

MIHÁLY ARKANGYAL: Válasz.

ADAMUS: Jó. Szerintem itt végeztünk. (nevetés) Ez egy kissé
fura volt.

MIHÁLY ARKANGYAL: Most akkor hagyjuk elszökni?

ADAMUS: Paul, gyerünk!

PAUL: Hm.

ADAMUS: Azt hiszem megint meg kell tennünk.

MIHÁLY ARKANGYAL: Ó!!

PAUL: Kilépni az elméből. Erről beszélj!

(Adamus visszasétál Paul-hoz, és ad neki két pofont, mind a

két oldalra, amit nagy nevetés követ)

MIHÁLY ARKANGYAL: Ó, és nekem kell utána feltakarítanom!

(Mihály Arkangyal visszasétál, és arcon csókolja Paul-t, amit
nevetés és taps követ) ADAMUS: Melyikünk szedte ki Paul-t
az elméjéből?

MIHÁLY ARKANGYAL: Ühüm.

PAUL: Tökéletes volt.

ADAMUS: Hadd kérdezzem meg tőled, hogy miért vagy az

elmédben? Mi a törté-

net? Mi a történet?

PAUL: Nincs történet.

ADAMUS: Oké. Akkor miért vagy az elmédben?

PAUL: Nos, hát régebben ez komfortos volt, de ma már nem

az.
ADAMUS: Oké. És akkor mi a következő lépés?

PAUL: Túllépni az elmén.

ADAMUS: Igen, de…igen. És ez hova visz majd téged?

PAUL: A szívembe.

ADAMUS: Talán, de én azt mondanám, hogy ez nem számít.

Nem számít. Tényleg nem. Ha megbízol magadban, akkor ez
nem számít. Lépj túl az elméden, a korláto-
zásokon! Ez azért nem számít, mert nagyszerű lesz! Mert
fenséges lesz!

PAUL: Igen.

ADAMUS: Fejezd be azt, hogy az elmén való túllépésen

gondolkozol!

PAUL: (nevetve) Ez szuper!

ADAMUS: Jó. Köszönöm.

PAUL: Köszönöm.

ADAMUS: Elég sok a mentális energia – ha nem vettétek

volna észre – nagyon mentálisak az energiák, és
amennyiben képesek vagytok érezni, akkor érezni lehet
ennek a nehézségét, a szorosságát, és álmosságát a
teremben. Itt most ünnepelnünk kellene, de ti még mindig
csak gondolkoztok rajta. Akkor most mi is történik?

A háttérben egy változás zajlik éppen, és ki tudja? Lehet,

hogy miután hazamentek innen, borzalmasan megfájdul a
fejetek. Igen, igen. Vagy…de miért ne? Ez csak azt jelzi,
hogy valami történik. Vagy az is előfordulhat hogy nagyon
össze leszel zava-rodva. –„Mi történt ma ezen a Shaumbra
összejövetelen? Nem értem.” –Megpróbáltok ebből
valamiféle értelmet kihámozni, ahogy most is pontosan ezt
teszitek. Ez nem számít. Nem számít. Az a változás most
történik.

Miért? Mert megengeditek, hogy az megtörténjen. Igen. Jó.

Kérnék még egy igazán jó kérdést, egy teljesen bámulatos
kérdést! (valaki kérdezni akar) LINDA: Oké.

ALAYA: Ez akkor azt jelenti, hogy ahogy Geoffrey

csatornázza Adamust, és a te ne-vedet nem tudom, de te
csatornázod Mihályt…

ADAMUS: Robert.

ALAYA: Ez akkor azt jelenti – köszönöm Robert – ez akkor azt

jelenti, hogy abba fogjuk hagyni a sok embernek végzett
csatornázást?

MIHÁLY ARKANGYAL: Fejezzük be a csatornázást! Nem

akarom, hogy engem csatornázzanak. Azt akarom, hogy
Robert egy aspektusaként is elfogadjanak engem.

És azt is akarom, hogy önmagatok egy aspektusaként is

elfogadjatok. Abba tudnánk végre hagyni azt, hogy
elkülönülést teremtsünk? El fog jönni az az idő, amikor a
csatornázás többé már nem lesz helyénvaló. Azt gondoljátok
talán, hogy Geoffrey nélkülözni fogja a bölcsességet?
(nevetés, mert Adamus kérdő tekintettel néz a kérdezőre)

ALAYA: Nem, de mostanában sokat beszélek, vagy sokat

gondolkozom az összes
részem beintegrálásán.

MIHÁLY ARKANGYAL: Magasabb Én, Nagyobb Én….

ALAYA: Igen, a Nagyobb Énemen.

MIHÁLY ARKANGYAL: …alsóbb én, közép én, összes én…

ALAYA: Igen.

MIHÁLY ARKANGYAL: Isteni Én – Isteni Én – a tudatos

teremtői én. Ez valami olyasmi, amire az emberi én nem fog
tudni rájönni az integrációt megelőzően. Akkor
abbahagyhatnánk? Mert különben mi fog történni?

ALAYA: Hát, tovább folytatódik az elkülönültség.

MIHÁLY ARKANGYAL: Valóban. És a fájdalom, meg a

szenvedés, és a hiánya. Mi az, ami hiányzik belőled, de
Adamusban meg van?

ALAYA: Semmi.

MIHÁLY ARKANGYAL: Nos, azt kérdezed…

ALAYA: Csak az elkülönültségre vonatkozó kérdésem. Akkor

ez azt jelenti, hogy Geoffrey eltávozik, és Adamus marad?

MIHÁLY ARKANGYAL: Nos, reméljük nem így lesz.

ALAYA: Ezek a kérdések merülnek fel bennem. És így…

ADAMUS: Ezt a potenciált ne!

ALAYA: Tudom, de ez egy kérdés.

ADAMUS: Ismételten, képzeld el….hogy fókuszálni fogunk,

bele fogunk menni azokba a potenciálokba, amiket el sem
tudtatok eddig képzelni az atlantiszi elmével.

Ezért is lépünk ma át azon a Határvonalon.

Nem lesz szükségetek az ehhez fogható csatornázásokra,

ahogy ezeket most tesz-szük, mert egy csoportban lesztek…
és akár éppen az emelvényen állva osztjátok meg
egymással az élményeiteket, és együtt nevettek, vagy akár
megjelenik egy entitás, akit képesek lesztek látni. És erre
most azt mondjátok, hogy: - „Fogal-mam sincs róla, hogy
kell az ilyet csinálni, és hogy ez hogy fog megtörténni?
Nincs szükségünk valakire, aki ebben segít nekünk?” –Nincs.
Egy entitás meg fog jelenni, talán nem izikai formában,
hanem energia alakban, és képesek lesztek látni is és
hallani is azt az entitást. És az az entitás nem azért fog ott
megjelenni, hogy el-mondja nektek, hogyan tegyétek meg a
dolgokat, hanem megosztja majd veletek
azokat az utakat-módokat, ahogy ők teszik a dolgokat, és
meghallgatja majd, hogy ti hogyan teszitek a dolgokat.

Akkor most már takarítsuk le az összes régi gondolkodást az

asztalról! Többé már ne egy atlantisziként gondolkozzatok!

ALAYA: Ezért is kellett feltennem ezt a kérdést.

MIHÁLY ARKANGYAL: Abszolút.

ALAYA: Ez csak….igen.

ADAMUS: Abszolút.

Akkor vegyünk egy mély lélegzetet!

Igen! Eljött az óra, elérkezett a perc, eljött az idő

számunkra, hogy keresztül sé-

táljunk azon az Atlantiszi határvonalon, hogy túllépjünk a

mentálison! És tesztel-ni foglak benneteket! És piszkálni
foglak titeket, hogy többé már ne atlantisziként
gondolkozzatok, hanem nyíljatok meg az álmaitokra és a
potenciáljaitokra! Amiről esetleg ma azt gondolod az
elmédben, hogy az őrültség, nos rá fogsz jönni, hogy
egyáltalán nem az!

Akarjátok ezt a megvilágosodásnak nevezett dolgot – mert

ez egy óriási kihívás, mert nagyon gyümölcsöző, magasan
stimuláló, kitör a régi emberi mintából, és mert képesek
vagytok rá, hiszen több mint 1000 életet leéltetek már ezen
a Földön.

Egyszerűen csak meg akarjátok ezt tenni! És ahogy ezt

megteszitek, ez hatalmas változást fog előidézni ennek a
bolygónak a tudatosságában. Az összes tudatossá-
gotok és energiátok, amit kisugároztok magatokból,
elérhető lesz mások potenciáljai számára is.

Akkor vegyünk egy mély lélegzetet együtt, ahogy átlépjük

ezt az atlantiszi határvo-nalat, és belépünk az új
potenciálokba, amik nem lineárisak, és korlátlanok!

Vegyünk egy mély lélegzetet, és mondjunk köszönetet

Mihály Arkangyalnak, Robertnek, Kokának, hogy itt voltak
velünk ebben a Shaumbra Színházban!

Vegyünk egy mély lélegzetet az összes entitásért, és

magatokért!

És amikor elmész innen, amikor magad mögött hagyod ezt

az energiát, és azon tűnődsz majd, hogy mi is volt ez az
egész, hogy vajon jól csináltad-e, és hogy ez mikor fog
megtörténni –szóval, ha felmerülnek benned ezek vagy az
ezzel kapcsolatos kérdések, akkor csak vegyél egy mély
lélegzetet, és mondd azt magadnak, hogy: -„Minden jól van
a teremtés egészében!”
Bulizzatok tovább Shaumbra, bulizzatok tovább! Köszönöm.
Köszönöm.

(Fordította: Telegdi Ildikó – telegdi.ildiko66@gmail.com)

Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná
anyagilag is a Shoudok

fordításainak munkáját, az alábbi bankszámlaszámon

megteheti:

Telegdi Ildikó OTP BANK Rt. 11773339-00984762

Minden eddigi és ezt követő felajánlást előre is

szívből köszönök:

Telegdi Ildikó

A Bíbor Kör Anyagok Tóbiással, Adamus Saint-

Germainnel és Kuthumi Lal Singh-gel ingyenesen ke-
rülnek felajánlásra 1999 óta.

A Bíbor Kör emberi angyalok globális hálózata, akiket

Shaumbrának neveznek, és akik elsők között mennek
át az Új Energiába. Ahogy megtapasztalják a
felemelkedés örömeit és kihívásait, Szabványok-ká
válnak mindazon emberek számára, akik a saját belső
Istenük felfedezésének utazását járják.

A Bíbor Kör havonta találkozik Deverben,

Coloradoban, ahol is Adamus a legfrissebb
információkat osztja meg Geoffrey Hoppe által. Ezek
a Bíbor Kör összejövetelek nyilvánosak, publikusak,
ahová mindenkit szeretettel várunk.

Amennyiben most ezt olvasva érzel egyfajta

igazságot és kapcsolódást, akkor te tényleg
Shaumbra vagy. Tanító és Vezettetést nyújtó vagy az
emberek és az angyalok számára egyaránt. Engedd
meg, hogy az isteniséged magva virágba boruljon
benned ebben a pillanatban, és ez tartson örökké.
Soha nem vagy egyedül, mert van egy családod a
világban, és angyalok vesznek körül a körülötted
létező
birodalmakban.
Szabadon terjesztheted ezt a szöveget nem-
kereskedelmi alapon, térítésmentesen. Arra kérünk,
hogy az információt a maga teljességében add közre,
beleértve ezt a lábjegyzetet is! Minden más felhasz-
nálás esetén írásos jóváhagyásra van szükség
Geoffrey Hoppe-tól, Golden, Colorado.

A kontakt oldal: www.crimsoncircle.com

© Minden jog Fenntartva 2010 Geoffrey Hoppe,

Golden, CO 80403