Az új iskola homlokzata
Haragos Zoltán felvételei
Többen szádunk le a buszról; ide
genek és hazatérő helybeliek Magam
is a kis csoporttal tartanék, de megái
lók egy pillanatra az út szélén, hogy
szemügyre vegyem Farkaslakát Már
nem is tudom, hányadszor...
Megilletődve lépünk be a székely
kapun, s a Szervátiuszék alkotta bal-
lada-kőóriás és a mögötte levő köp
jafa előtt« levett kucsmával a kezünk­
ben köszöntjük ő t a szénégetők főj
tott tüzei közül világgá ment Tamási
Áront aki mindig és mindenütt tüzet
árult ingyen....
Széttekintek az egyre sűrűsödő köd
ben: milyen az élet Tamási Áron böl­
csője körül? Miként élnek ma az embe­
rek Farkaslakán? Milyen is az író által
jelképpé magasztosult szülőföld?
Jó néhány évvel ezelőtt Farkaslaka
községközponttá lépett elő, s így ma
hozzátartozik Székelyszentlélek, Bo
gárfalva, Malomfalva, Kecset-Kisfalud,
Kecset Pálfalva, Firtosváralja és Szen­
esed. Utunk elsősorban a néptanács­
hoz vezet ahol hiába keresem Bedő
Gyula elnököt Geréb Domokos alel-
nököt Andrási Sándor párttitkárhe-
lyettest valamennyien Székelyudvar­
helyen, illetve Csíkszeredában vannak,
a közösség ügyes-bajos dolgait ren­
dezik. S hogy miként rendezik a közös­
ség ügyeit arról az alábbiak tanúskod­
nak: új, emeletes iskolát építettek, kor
szerűsitették az utcákat a hidakat bő­
vítették a szolgáltatási egységek háló­
zatát létesítettek egy fafeldolgozó mel­
léküzemet amely a néptanácshoz tar­
tozik, ugyanakkor gondoskodtak a kör­
zeti orvosi rendelő műszaki ellátásé
ról Ez a körzeti rendelő inkább egy
Jakab Ferenc, a művelődési
otthon igazgatója
kis poliklinikához hasonlít Az egész
lakosság nagy elismeréssel és hálá­
val beszél dr. Becássy Györgyről, dr.
György Vilmosról és dr. Kiss Ilonáról,
akik — mint mondják — «nem engedik
meghalni az embereket».
Igen, itt mindenkiről mondanak va­
lamit mindenkihez anekdoták fűződ­
nek. Az anekdotázó kedv mögött azon
ban komoly tények «rejtőznek». Ele­
gendő megemlítenem: a falu lakossá­
gának mindössze 10—15 százaléka dol­
gozik állandó jelleggel az mtsz-ben,
de ugyancsak állandó jelleggel bedol­
goznak az ingázók és — a tantestületi
tagok is. Sokan járnak be Székelyud­
varhelyre és máshova Hatvan család
legelőtisztítással foglalkozik, s ugyan­
annyi maradt a szénégetés mester-
ségében. Többekéi foglalkoztat a gyü­
mölcsös, mélynek a főmérnöke Györffy
István. Azt mondják itt Györffyről:
«olyan ember, aki a mások sorsát Iái
biként hordja a vállán». Az ő irányítá­
sával több mint háromszáz hektárnyi
gyümölcsöst telepítettek a kopái domb­ A tűzhányóként füstölgő boksa tetején ..
oldalon. Persze, részben ezzel az
általánosítható ragaszkodással ma­
gyarázható a tizenkét lakosztályos
tömbház gondolata is. Emeletes épü s ezek között is sok az emeletes épület — Farkaslaka miként őrzi Tamási
let lesz, s nem akármilyen. Közművesi De még inkább megörvendeztetett a emlékét?
tett hajlék az értelmiségieknek, tech hír, miszerint Farkaslaka lakossága az Röviden válaszol:
níkusoknak, mérnököknek S ha már utóbbi húsz év alatt több mint kétszáz — Az egész tantestület tudatában
az építkezésről szóltunk hadd említ­ személlyel gyarapodott! van annak, hogy Farkaslaka nagy szü
sük meg: Farkaslakán nemcsak a szé­ Fancsali István központi iskolaigaz­ lőtte mit jelent — nemcsak a falu, ha
kely kapuk gyarapodnak amiben kez­ gató tájékoztat arról, hogy Farkasla nem a világ számára Valamennyien
deményező szerepe volt és van az kán 291 iskolás és 111 óvodás gyermek arra törekszünk, hogy tanári-pedagó
állatorvos Jakab Zsiamondnak, ha­ él. Az iskolával kapcsolatban még azt gusi munkánk révén Tamási ne csak
nem a kétszintes családi házak is. is meg kell említenem, hogy a látoga­ emlék legyen, hanem élő valóság, aki
A régi házak közül mindössze csak tásnélküli tagozaton eddig négyszáz (Folytatása a 21. oldalon)
ember vizsgázott le a nyolc osztályból.
tizenkettő maradt a többi mind új, B A R T IS FERENC
Fancsali Istvántól kérdem:
Pakot D. Áron: «Negyvennyolc éves
Erzsi néni, T am ási Áron húga — férjével, Sipos Ferenccel; vagyok, de a szénégetés megduplázta
középen az unokájuk a ráncaimat...»
 Létay Lajos 60 éves
_ 60. születésnapján baráti szeretettel
köszöntjük Létay Lajost, a költőt, az
Utunk főszerkesztőjét, s kívánunk neki
további sikereket, jó egészséget!
Szán út
Havak, havak, vad hófúvások,
ember-üres, holdarcú táj,
havak, havak, vad hófúvások,
miért te hívtál, január?
Havak, havak, vad hófúvások,
farkasfogú hideg határ,
havak, havak, vad hófúvások,
mért nem a tűzlobbantó nyár?
Havak, havak, vad hófúvások
dombok lágyívű hajlatán.
Havak, havak, vad hófúvások —
közöttük siklott el a szán...
Tavasz
megint
Tavasz megint, hóillatú a sár,
papír libeg, villogó szalmaszál
verekszi át a jégmezőn magát,
mart málladoz, meg-megremeg a gát,
és fúj a szél s minden szállani kész,
megütni most vasaknak is nehéz,
issza a föld az új nap melegét,
lüktet a szív: nem elég, nem elég!
Keríthetik esztendők udvarunk,
palánkjain egyre kihajolunk,
mert friss tavasz veri az utakat,
valaki jő, az udvarunkba tart,
valaki jő — talán a szerelem...
Jő valaki? Vagy éppen elmegyen? Csomafáy Ferenc felvétele

Somosdon (Maros megye) is megpezsdült a művelődési élet: új tagokat szer­

veztek a közismert kórusba, s most már nemcsak a férfiak, de a nők is gyülekeznek
a próbákra... Az iskola irodaim körének tagjai, Kiss Éva tanárnő irányításával, iro
dalmi estet rendeztek. Vendégük volt Bözödi György, a nemrég megjelent Nap és
árnyék című verseskötet szerzője, valamint Tóth István és Nemess László. A pionír
nyakkendős kisdiákok a meghívottak müveiből adtak elő. A zsúfolásig megtelt müve
lődési otthon közönsége szűnni nem akaró tapssal köszöntötte az írókat.
Az irodalmi műsor után a vegyes karrá bővült, régi férfikórus munkás-, hazafias
és népdalokkal gyönyörködtette a nagyszámú hallgatóságot Bekapcsolódod a kilenc
tagú zenekar is; ez alkalommal először szerepeltek közösen.
(k.k.f.)

(Folytatás a 11. oldalról) másiról faggatom: életen át.

a művei által ól közöttünk Ilyen vonat­
kozásban sokat tesz Bán Péter kollé­
gánk, aki a magyar nyelvet és irodai
mai tanítja De ugyanez érvényes a
község valamennyi értelmiségi dol­
gozójára főként Hegyi Mártára, aki
egyben a könyvtárosunk is.
A Tamási Áron irodalmi kör is erről
tanúskodik Jakab Ferenc, a művelő­
dési otthon igazgatója alig győzi so­
rolni az adatokat három színjátszó
csoport (minden évben bemutatnak
egy-egy Tamási-darabot), táncegyüt­
tes, irodalmi színpad stb. Az ifjúsági
klubban Jakab Edit, Fancsali Jolán,
Ülkei János, Fancsali Dénes, Magyari
Imre ifjú és mások nevét emlegetik...
S az is ide tartozik, hogy az 1745 lelket
számláló Farkaslakára hétszáz példány
sajtótermék jár négyszáz tévét, ötszáz
rádiókészüléket tartanak számon. Szin­
te minden házban látni lehet könyveket.
Persze, a könyvek java részét nem
Farkaslakán szerzik be...
Bekopogunk az egyik híres szénége­
tőhöz. Pakot D. Áronnak híviák Ta
— Jól ismertem Áronkát mint gyei
mek Becsültem benne, hogy kivágta
a rendet.- Mondta volt nekem, hogy
«ne légy szenes, öcsi», s én mégis az
lettem. Húsz éven át raktam a boksát...
Jól kerestem, igaz. Építettem ezt a
házat magamnak s egyet a fiamnak...
Két fiam van, s egy leányom, aki hely
ben maradt a közösben dolgozik Nem
hagyhattam, hogy holmi cigarettás-
kávés-konyakos kisasszony legyen be­
lőle Ezért nem engedtem magamtól tá­
vol. Ez a tiszta beszéd... Mostanában
legelőtakarítással foglalkozom, mert
széngáz mérgezést kaptam volt s az
nem tréfadolog... Ezek a nagy házak
Farkaslakán többnyire a szénégetés­
ből épültek.- Jakab Albert legényem­
ber még bele is esett a boksába, de
szerencsére csak a lába égett meg...
Nehéz munka; a mai fiatalok már nem­
igen adják a fejüket ilyesmire...
A másik szénégető, Sipos Ferenc
bácsi, Tamási Áron húgának Erzsé­
betnek a férie. Farkaslakán, Sikaszó^
ban, Moldvában, Drobeta-Turnu Se
verin mellett égette a szenet.... Egy
— S miért? — kérdem.
— Hogy házat építsek... A sógor ró
lám is írt vala a Bajlátott földön című
kesergésébea Ez ér a legtöbbet...
Farkaslakán ma már nemcsak a ro
konok de mások is büszkék Tamási
Áronra.
Hadd lépjünk föl a szülői házhoz is.
Gáspár bácsi fogad. Éppen az aznapi
postát rendezi: japán, orosz, angol, ro-
máa francia, magyar, spanyol, kínai,
lengyel és horvát nyelvű leveleket ra­
kosgat szét a konyhaasztalon; próbálja
megfejteni jelentésüket Mondja, hogy
kerüt'ünk beljebb, az Emlékszobába.
Közben elnézést kér a «felfordulás»
miatt, ugyanis csak a mai nap több mint
ötszáz látogatója volt a szülőháznak.
Gáspár bácsi ki akar zökkenteni az
iménti gondolatok vágányáról, s ezért
egy pohár hazaival kínál meg. Szabad
kozunk hogy lekéssük az utolsó autót,
mire föl ő azt mondja, hogy holnap
ilyenkor is lesz egy utolsó busz... Gáspár bácsi, Tamási Áron öccse,
— Áron is addig sietett, míg hazata aki napjai nagy részét az Emlékszo­
Iáit — mondja már a tornácról, mikor bában tölti, hogy eligazítsa a láto­
elbúcsúzunk. gatókat