Marjalaki Kiss Lajos és Anonymus Gesta Hungaroruma.

Bővítve az észrevételeimmel.

Marjalaki Kiss Lajos volt, aki megmutatta, hogy Anonymus Gesta Hungarorumából nemcsak
azt lehet kiolvasni, amit a „dogmatikus“ magyar szempontból elemzők olvastak ki. Az eredeti
cikkek itt találhatók:

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00492/15257.htm 1.rész

http://www.epa.hu/00000/00022/00492/15258.htm 2.rész

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00492/15259.htm 3.rész

Egyenlőre az 1.részt egy kicsit átdolgoztam, mivel az írás szlovákra fordítása közben
ráakadtam, hogy Marjalaki idézetei nem azonosak a Pais Dezső féle fordítással. Pais Dezső
fordítása minden gond nélkül megtalálható itt:

http://mek.oszk.hu/02200/02245/

Ezekután le kellene ellenőrizni a latin szöveget. Azt hittem ez sem jelent gondot, mert a latin
szövegnek is fenn kellene lennie az interneten. No ennek a megkeresésére már egy kis időre
van szükség. Én csak ezt találtam:

http://www.konyv-e.hu/pdf/lat-ch1.pdf Kiadta M.Florianus, Lipsiae(Lipcse) 1883-ban.

Most már át lehetett szerkeszteni Marjalaki írását úgy, hogy meg van egy latin szöveg (persze
ez sem biztos, hogy az eredeti), ami szerint lehet ellenőrizni az idézeteket.

MARJALAKI KISS LAJOS: ÚJ ÚTON A MAGYAR ŐSHAZA FELÉ

I. ANONYMUS NYOMDOKAIN

A magyar(hungarusz) történetírás atyja a honfoglalás koránál (a turkok, vagy hungarusok

bejövetele) legalább is 200 évvel későbben született. Akár 1150, akár csak 1200 körül írta:
„A magyarok tettei“(Gesta Hungarorum)“ című munkáját, ez az idő még mindig nincs oly
messze a honfoglalás idejétől, hogy az általa olvasott vagy hallott események elmondásában
teljesen letért volna a történelmi valóság útjáról. A munkájában mindenütt figyelemmel
kísérhető stilisztikai elemek tehát nem takarják el történeti értékű adatainak tömegét. Hiszen
éppen a legújabb irodalom forrástanulmányai mutatták ki, hogy P. mester a saját koránál jóval
korábbi, olyan XI. és XII. század eleji kútfőket használt, amelyek hasonlóan, még régebbi,
olykor az eseményekkel egyidős forrásokból merítettek.

Adatai, melyek hazánk honfoglaláskori földrajzára, sőt néprajzára vonatkoznak, sokkal

hitelesebbeknek bizonyultak a részletkutatásoknál, semmint amilyennek Anonymus régebbi
nagyra értékelői is gondolták. Ezek eredményeképen ma már senki sem fogadhatja el éppen
egyik legkiválóbb történetírónknak azt az állítását, hogy a honfoglalás idején Magyarország
földje csaknem lakatlan lett volna s a honfoglalók csak itt-ott találtak volna néhány száz főnyi
szláv népcsoportot. Ez a felfogás teljesen tarthatatlan az újabb évtizedek régészeti kutatásai
folytán, melyek bebizonyították hazánk népességének IV-XI. századi folytatólagosságát.
A népvándorláskori és honfoglaláskori nagy temetők már egymagukban is kizárják ezt az
«üres terület»-es elméletet. Mivel pedig Anonymus gestájának szinte minden fejezete «igen
nagyszámú» jelenlévő népességről beszél, kik Árpád vezérben nem ellenséget, hanem csak
«új urat» látnak, - ez szinte perdöntőleg befolyásolja a magyar nép eredetéről kialakult
felfogásomat. Anonymus csak a vezérekről és nemesekről mondja, hogy ezek magyarok,
ő a parasztokat nem számítja a honfoglaló magyarak, tehát a «nemzet» tagjai közé, hanem
a nemzeten kívül eső meghódított elemnek tekinti, mely szerinte szláv, oláh, vagy a legtöbb
helyen nemzetiségi jelleg nélkül említve, egyszerűen csak «nép», «parasztság», de semmilyen
vonatkozásban nincs jelentősége. Anonymus a néptömeget, az itt talált lakosságot ép olyan
kevésbe veszi, mint az ember a levegőt, amelyben pedig benne él.

Marjalaki felvetését, hogy a Kárpátmedence lakott volt egyre több régészeti feltárás igazolja.
Nemcsak Árpádék bejövetele idején volt sűrűn lakott, hanem már hat- hétezer évvel ezelőtt is,
csak utána kell keresni az autópályák nyomvonalain elvégzett régészeti feltárásoknak.
A genetika szintúgy alátámasztja, hogy a mai modern nemzeteknek magyar, szlovák, horvát,
szerb, ukrán, lengyelnek, csehek egy részének az ősei többezerévre visszamenőleg európai
emberek. Egy másik európai géncsoporthoz tartoznak a mai nyugat-európai nemzetek is.
Ez mond ellent az Ázsiából történő népvándorlás dogmájának. Tárgyilagos hozzáállással nem
tudjuk a közép-európai emberekről ránézésre megmondani melyik nemzethez tartoznak, csak
ha megszólalnak, vagyis csak a nyelveikben különböznek. Ez a problémák gyökere, mert
amikor kikalakult a modern „nyelvalapú magyar nemzet“, akkor a többiekkel együtt használt
Pannóniát, később HVNGARIA-t a hatalom folytonosságának bizonyátására „Magyar
királyságnak-Ezeréves Magyarországnak“ nevezték. Ebből adódóan minden más nyelvű
(anyanyelvű) nevezetes ember „magyar“ lett a többi itt élő ma már szintén „nyelvalapú
nemzetnek” nem maradt senki, csoda-e ha tiltakoznak. Marjalaki helyesen mutat rá, hogy kit
is tekint Anonymus a „hungarus nemzet” tagjának. Árpádot és elődeit, a beérkező vezéreket
és nemeseket a „parasztságot, a szlávokat, oláhokat stb.“ nem.
Mit mond Anonymus a honfoglaláskor itt talált népekről?
«Miként a trójai históriát s a görögök hadait megírtam vala, úgy írnám meg neked
Magyarország királyai és nemesei származását is.» «S ha az oly igen nemes magyar nemzet
eredetének eleit s minden vitézi tetteit a parasztság csalfa meséiből, vagy a hegedősök csacska
énekéből mintegy álmodozva hallaná, igen éktelen és elég illetlen lenne.» «... kinek
kegyelméből Magyarország nemesei bírják az országot boldog véggel.» (Előbeszéd.)
«.....sicut a magistris meis audiueram in unun uolumen proprio stilo compilaueram pari
uoluntate legeremus, petisti a me, ut sicut hystoriam troianam bellaque grecorum seripseram,
ita et genealogiom regum hungarie et nobilium suorim, » ......... «Et si tam nobilissima gens
hungarie primordia sue generationis et fortia queque facta sua ex falsis fabulis rusticorum, uel
a garrulo cantu ioculatorum quasi sompnian do audiret, ualde indecorum, et satis indecens
esset.» Ergo potius a modo de certa scripturarum explanatione et aperta hystoriarum
interpretatione rerum ueritatem nobiliter percipiat. Felix igitur hungaria, cui sunt dona data
uaria. Onmibus enim horis gaudeat de munere sui litteratoris. Quia exordium genealogie
regum suorum et nohilium habet, de quibus regibus sit laus et honor regi eterno, et sancte
maRie matri eius « per gratiam cuius reges hungarie, et nobiles regnum habeant felici fine
hic et in eternum.» AMEN. » (Prologus)
«Tak, ako som ti napísal históriu Tróje a vojny Grékov, tak by som ti napísal aj históriu
pôvodu kráľov a šľachticov Maďarska-(Uhorska)(HVNGARIA)». «..lebo, keď pôvod
a hrdinské činy „šľachetného maďarského-(uhorského)(hungarus) národa by sme museli
počúvať podľa falošných rozprávok sedliakov, alebo podľa hlúpych pesničiek huslistov, tak
ako to oni vysnívali, bolo by to veľmi hrozné a nevhodné. .» «...z ktorej milosti vlastnia
krajinu šľachtici Maďarska-( Uhorska)(HVNGARIA) až do šťastného konca. » (Predslov.)

Ezekután megnézhetnénk Anonymust, aki a római-katolikus egyház kiszolgálói által

megalakított úgymond „HuNGARIA” királyának írja meg a „hungarusok” történetét, amolyan
görög stílusban, ami biztosan tele van igazsággal, szemben a parasztok hazug meséivel.
Ezekszerint a parasztok másként látták a „hungarusok“ történelmét, mint a „nemesek“.
Anonymus az „igazmondó“ ugyanúgy visszavezeti a „hungarus“ kiválasztottak származását,
mint minden római-katolikus uralkodó dinasztia, egészen az Istenig. Először bekeveri Attilát
a hunok királyát, mint Magóg leszármazottat, ezzel behozva a képbe a hunokat. Ugyan ilyen
Magóg leszármazottként lép be a történetbe Vgek(Ügyek) Álmos apja, tovább már nem kell
folytatni. Azért visszafelé még érdemes szétnézni. Nos, erről a Magógról nyerte a nemzet
a „moger“(magyar) nevet. Magóg a Jáfet fia volt, aki Noé egyik fia, Nóé Lámech fia, aki
pedig Ádám tizedik leszármazottja. Ádámot az Isten teremtette a világ teremtésekor ie. 3761
október 7.-én, vasárnap 11óra 10perc 20 másodperckor, már azok szerint, akik a mai
történelmeket írták. Így uralkodnak a hungarusok az Örökkévaló és édesanyja Szűz Mária
kegyelméből. Ezt a genalógiát csinálja végig az világ összes uralkodóháza. A történelem
csinálóknak, azért jó lenne tudtára adni, hogy a világ teremtése előtt úgy 1500 évvel már
a mai Magyarország, Szlovákia stb. területén voltak fejlett települések.(egy cikk itt:
http://www.stop.hu/articles/article.php?id=491524 ). Közép-Európa mai lakosságának
nagyrésze viszont genetikailag ezektől a „teremtéselőtti” ősöktől származik. Anonymus
amellett, hogy eleget tett a kötelező származtatásnak, Attila és a hunok bevonásával, ami
azután magátólérthetővé teszi az ország hunok utáni HVNGARIA-HuNGARIA elnevezés
magyarázatát, ír egy másik megjegyzést, hogy miért nevezik Árpádékat az idegenek
„hungarus”-nak. Ez már jóval hétköznapibb magyarázat, ezért ezt a „nemesek“ nemes
egyszerűséggel elfelejtik idézni. Íme:
II.Quare hungari dicitur.
Nunc restat dicere quare populus de terra scithica egressus h ungari uocantur.
Hungari dicti sunt a castro hungu, eo q uod subiugatis sibi sclauis VII principales
persone intrantes terram pannonie diutius ibi morati sunt. Vude omnes nationos
circumiacentes uocabant almum filium Vgek ducem de hunguar et suos milites
uocabant hunguaros. Quid pl ura? His omissis redeamus ad propositum opus, iterque
hystorie teneamus, et ut spiritus sanctus dictauerit, inceptum opus perficiamus.

MIÉRT MONDJÁK AZT, HOGY HUNGÁRUSOK?

Most ehhez még azt kell hozzátennünk, miért hívják a szittya földről kiköltözött népet
hungárusoknak. Hungárusoknak Hungvárról nevezték el őket azért, mert a szlovének
meghódítása után a hét fejedelmi személy Pannónia földjére lépve, ott jó soká időzött. Innen
az összes környező nemzetek Álmost, Ügyek fiát, hungvári vezérnek hívták, katonáit meg
hungvárusoknak. De elég ennyi! Ezt elhagyva térjünk vissza kitűzött munkánkra, haladjunk
a történelem útján, s úgy, amint a Szentlélek sugallja, végezzük a megkezdett művet! .
(a MEK-en található fordítás)

Bizony ebből ennyi elég, mert ha az a bizonyos „római-katolikus Szentlélek” nem sugallja
folyamatosan, hogy a hungarusokat és HuNGARIA-t a hunokról nevezték el, Anonymus
második „igazsága” szerint, viszont csak egy várról, akkor más felé is keresgélhetünk.
Keresgélhetünk az itt őslakos földművesek irányába, akik már 6 000 - 7 000 évvel ezelőtt
fejlett kultúrával rendelkeztek, egészen addig, amíg a kurgános lovas nomádok újabb és újabb
uralkodó csoportja nem hajtotta őket uralma alá. Az egyik elnevezés, amit az itt élőkre
használnak az „ugor-uhor“. A magyarnyelvűeket kivéve, így nevezi minden a területén
belülélő szlávnyelvű „HVNGARIA”-t a „Magyar Királyságot” - Uhorsko(szlovák),
Ugarska(horvát), Ogrska(szlovén), Угарска(Ugarska-szerb), Угoрське(Ugorske-ukrán), sőt
a csehek is Uhersko-nak. Csökönyösek ezek a „sclavus-szokolavus- szogolavous-szōgálaūs-
szolga- parasztok”, mert ők - (Anonymusz szerint- és azon föld lakosai az egész világon
a leghitványabb emberek, mivel oláhok és szlávok.» (25. §.))- a közös érthető nyelven
mondják, hogy az ország eredetileg „UGARōszāka“ az „ugarolók“ a parasztok országa, csak
a „hungarus nemesek“ nem akarják benne felismerni a közös „ugar“ kifejezést, mert az összes
szláv előtag az ország megjelölésénél ezt a fogalmat is jelenti, persze néhol hangzóváltozás
van. Természetes, hogy most az ilyen, vagy olyan „Szentlélek“ által sugallt történelem
elfogadói neheztelhetnek, de az elnevezéseket meg kellene próbálni úgy használni, hogy
értelmük legyen, ne sugallatjuk. Anonymus azt írja Árpád megérkezik Pannóniába, mert ez az
elnevezése a területnek már az ie. 40 körüli időkben is. Ennek előtte beletartozik a tágabb
értelemben vett (minden Itáliától és a Noricumtól keletre elterülő) Illyria területébe. Ez csak
annyiban érdekes, hogy az ógörög nyelv saját görög szempontjából milyen érthetően nevezi
meg a területet, náluk meleg van, ott meg „Ἰλλυρία (Illuría), Ἰλλυρίών (Illuríóan) , Ἰλλυριός
(Illurios) ,“. Mára ebből „Illíria, Illyria „ lett. Gondol-e valaki arra, hogy mit mondanak
az ógöröggel foglalkozók a lemaradt „’“ jelről? Ahol ez a jel volt, ott nagyon régen egy „h“
betű volt, ami aztán lemaradt, nem ejtették, de jegyezték. Ha beírjuk így „Hilluría, Hillurios”,
régi nyelven „Hüllüröja“. Még érdekesebb ha a Ἰλλυρίών - t írjuk fel (η = H = í) így
„Ἰλλυρηών- Hiλλυρηών - HiλλυρHών – HüllüröHóan“, aminek két értelme lehet
„hüllür hon, vagy hüllü erö(rá) Hó(an)“. Nézzük az első mondatot a Wikipédiából: „A római
szerzők zord országnak írták le – alkalmasabbnak......“, hát a „zord = hideg = hűvös = hűllős“
és ugyanilyen hideg ország az is ahol „hull a hó“. Egyenes beszéd, érteni kellene
a németeknek is, mert a hűvös, hideg, kihült nekik is „kühl - kühül, kihül“, az angolnál
„cool(khúl) – kihül“ a szlávoknál meg „chlad - köhölath(ahol c=k,d=th) – kihülöth“. Ugyan
az az értelem, ugyan az a kifejezés csak másképp leírva, elolvasva. Ugyanerről szól
a Thrákián túli „északi hideg ország“ megnevezése, amit ógörögül „Ὑπερβόρε(ι)οι -
Hυπερβόρε(ι)οι – Hyperbóreioi - Huperboreioi“-nak neveznek. A régi nyelven ez egy
értelmezhető kifejezés „Hu pe(he)r bore(i)oi - ma hófehér borí(t)ja, hópehē(ly) ráburul“.
Kell-e ehhez magyarázat? Az amazonokról is szól úgy történet, hogy ilyen hideg országban
éltek és nők uralkodtak. Vajon kik voltak a vezetők azoknál, ahol „anyakönyveztek“
a szlávoknál „matrika“-ba írtak, vagyis régi nyelven „amat iriká“ az „anyát irkálja be“. S mi
történik, akkor ha valaki már nem érti a régi nyelvet azt látjuk a szkíta eredet monda görög
változatában. Heraklész eljut „Hylaia“- ba, amit nem a „hűlős-hideg“ országnak értenek,
hanem a „hüllős-kígyós“országnak és megszületik az ország nőnemű lénye, akinek ezután
emberarca és kígyóteste van, ettől születik Heraklész három fia Agathyrsos, Gelonos,
Skythes. Nem nagyon kell csodálkozni, hiszen a helyzet olyan volt, mint ma. A görög
polgárok „színházat és kenyeret” kértek, a római polgárok folytatták a „cirkusz és kenyér”
kérésével, ma pedig „reality show-t(való világ) chipszet és cólát” követel a demokrata polgár.
Egyedül egy kevés időre a komunisták tévedtek meg, mert „munkát és kenyeret” követeltek.
Huszonkét év „demokratikus cirkusz” után azonban újra aktuálissá válik a „munka és
kenyér” követelése. Ébresztő!

Már fentebb említettem, hogy a területen élők az országukat Pannóniának nevezték, hogy mit
jelent, azt csak találgatják.A mai Magyarország és Szlovákia területe volt Pannónia prima.
Véletlen? Az Első Pannónia! Aki tudatosítja, hogy itt már ie.5 000-6 000 ezer évvel éltek
emberek, akik földműveléssel foglalkoztak, akik körárkokat építettek, ezeket elsődlegesen
a Napra, később a Holdra és a csillagokra orientálták, ahol a körárkok mellet „Anyaisten“
szobrokat találnak(ma Vénusz szobroknak nevezik), azoknak nem lehet véletlen.
Az agymosás az folyik, mert ha a ma legtöbbet kinyitott Wikipédiát megnézzük ott Pannonia
leírása, csak a római birodalom provinciájaként kezdődik a mai időszámítás kezdeti éveiben.
A csehek azt mondják eredetileg illírek lakták, ezeket hívták azután a rómaiak pannonoknak.
Ehhez aztán mindenkinek ilyen térképeket kellene használni:

http://cs.wikipedia.org/wiki/Soubor:Pannonia01.png
Pannónia az 1sz.-ban, ahol Vindobona-Bécs, hogy tudjunk tájékozódni.

Szerencsére az oldalakat többen szerkesztik, ezért a hiba lehetőség nagyobb és az olaszok

megtévedtek, betették ezt a térképet, persze a saját ismereteik szerint:

La diffusione dei Celti in Europa all'epoca dell'apogeo della loro civiltà (III secolo a.C.[1]).
L'area occupata dai Pannoni era la più orientale
A térképen szerepel Pannónia az ie. 3.században, kelta korszak. Azért érdemes megnézni azt
is, hogy mit írnak a pannonokról:

Pannoni erano un insieme di popolazioni indoeuropee storicamente stanziata nell'area

dell'Europa centrale che da essi ha preso il nome: la Pannonia (lungo il medio corso
del Danubio, corrispondente grosso modo agli attuali Stati diRepubblica
Ceca, Slovacchia, Austria e Ungheria).
A Pannonok „indoeurópai“(ezt a dogmát nem szabad kihagyni) népcsoport, amelyik Közép-
Európában telepedett le és elnevezte magát: Pannoniáról(a középső Duna területe értendő
alatta a mai Csehország, Szlovákia, Ausztria és Magyarország).

Itt Pannónia területe megegyezik a területtel, ahol az ősföldművelők éltek, ahol előfordulnak
a körárkok és ahol a régi „Anyaisten“(Vénusz) szobrokat találták. A PaNoNia, PaNNoNia,
PhaNNoNia elnevezés megoldását sokan a „NaP HoNJa, NaPHoNa“ értelemben látják,
amiben van is igazság, ha fordítva olvassuk és az „ainon, ajnon“ kifejezésben látjuk az „ai, aj,
ajom, alom, fészek, otthon“ ősi értelmet. Az ősi nyelvet el lehetett változtatni, de ha tudjuk,
hol kell keresni a szavak értelmét, akkor még megérthetjük. Egyenesen olvasva Pannónia –
hehezetes formában PhaNNoNIa - még hehezetesebben PhaNNhoNIa - sokmagánhangzós
szkíta módon PhaaNaNahoNIa, ahol Ph=F,I=J, ha szétválasszuk FaaNaNa hoNIa,
ma a „FéNyaNya HoN(j)a“. Nem hiszem, hogy kétséges lehetne valakinek is, ki
a „FényaNya“? Természetesen a „Nap“ a szlávoknak-szolgáknak „SLNko-SzöLöNökö-
SzülőaNāka-SzülőaNyácska“, aki egyben a „pogányok“ Istene is, aki „bőhő“-t ont felénk,
azért nevezhetik el az „ószláv“ vallásban „Boh-bőhő, Bog-bőégő“- nek az Istent. Ha a mai
Csehország valamikor Pannónia része volt nem lehet csodálkozni, hogy a régebbi neve
„BoHéMia-Böhmen, vagyis BőHőaMa aIa, BőhőaNya aJa, szebben BőhőaNya Hona“,
a forma nem, de az értelem ugyanaz. Térjünk vissza Árpádhoz, aki szintén Pannóniába
érkezik és ezt foglalja el, az itt élő lakosság törzsisége(nemzetsége) és nyelve vitatható,
kérdéses. Később a területen I. István megalakítja a zsidókeresztény- római - katolikus
egyházat előnyben részesítő, kiszolgáló államot, amelynek törzsiségi (nemzetségi) és nyelvi
összetétele tovább vitatott, az írott államnyelv a latin (azért már találtak görög nyelvű
dokumentumot is). Ezt az országot mondják ma „Magyar Királyságnak, Ezeréves
Magyarországnak“, de csak mondják, mert a neve továbbra is „PANNONIA“ volt. Nézzünk,
csak bele „Dr. Réthy László Corpus Nummurum Hungariae-Magyar egyetemes
éremtár.(1899)“ című tanulmányába itt:
http://www.archive.org/stream/corpusnummorushu00rtuoft#page/8/mode/2up

Idézet: „A Szent István követő királyok érmei, Pétertől I.Endréig, ami az érmek külső alakját
és belső tartalmát illeti, egy nyomon haladtak első királyunk denáraival, de már Péternél
eltűnik az idegen keletű Regia Civitas felirat s a hátlapon verőhelyül + PANNONIA jön elő.”

Ebből bizony az következik, hogy az országot továbbra is Pannóniának hívták. A „Regia

Civitas”-ból visszaköszön a régebben már Konrád király alatt 917 körül használt felirat
„Regina Civitas“, ami talán olaszul van, de lehet németül, vagy latinul(királynő város), csak
magyarul el ne olvassuk. Magyarul ne nagyon olvasgassunk, mert ha az első zsidó-
kereszténnyé - római katolikussá vált király I. István nevét - (amit így adnak meg:
Az István férfinév a görög Sztephanosz névből származik, illetve ennek latin Stephanus,
német Stephan, szláv Stefán, magyar Istefán változatából. Jelentése: koszorú.( görögül το
στεφάνι - to sztepháni - to sztefáni – persze, hogy koszorú, hiszen ősi nyelven „ösztefánito -
ma összefont és a koszorút a magyar fonja, persze véletlenül)) - ősi nyelven olvassuk, akkor
azt jelenti, amit meg is tett: „őSTőVáNós - őSTőVáLós“. Az ősöktől elválni azonban nem
olyan könnyű, mutatják a megmaradt feliratok „Regina Civitas“, ősi nyelven „Regi ana
Kövötas- Régi Anya Követős“, ez már ferdítettebb „Regia Civitas-Régi Jó Követős”. S ki volt
a „regina-királynő-régi aNya“, hát a „Boldogasszony - Anyaisten“, akiből a zsidó-
keresztények embert, „Szűz Máriát“ csináltak, az országot is nevezték „Regnum Marianum“-
nak. Neki volt felajánlva az ország, ezért a neve „Régianyámé Merőjóanyámé“, mert „Mária
a tisztaságot, szeplőtelenséget jelenti, vagyis a Merőjóságot“, az ősi nyelv „a“-zós nyelvjárása
is pontosan írja le ezt a tulajdonságot.

Nézzük az I.András által 1055-ben kiadott „tihanyi apátság alapítólevelét“ itt:

http://tihany.osb.hu/alaplev.pdf

Utolsó három szó : PANNONIORV INVICTVS REX, fordítása itt:

http://www.ehumana.hu/arpad/szoveg/to02.htm
Idézet:Tihanyi alapítólevél 1055-ből, Krisztus. Az oszthatatlan Szentháromság
nevében.András Isten segítő kegyelméből a magyarok győzhetetlen királya. Ha nincs sugallat,
akkor a fordítás: Pannnónia legyőzhetetlen királya.

IV.Béla idejében jelennek meg az érmek először: REX .VNGARIA, majd MONETA REGIS
P HVNGARIA felirattal. Ezt olvashatjuk el ősi nyelven HöVaNauGARIA - HöüaNya
uGARjA – Hőanya ugarja(termőföldje)-nek, ami ugyan arra utal, mint az előző megnevezések
a „Napanya országa - Napisten országa“.

A parasztok csalfa meséit a „magyarságról“ Magyar Adorjántól tudhatjuk meg pl. „A

csodaszarvas“ című művében. Megtalálható itt:
http://inquiringminds.cc/yamaguchy_mirror/www.yamaguchy.netfirms.com/magyar_a/csoda_
szarvas.htm ebben is a rekonstruált „Világszép Magyar Miklós története“ című részben, itt:
http://inquiringminds.cc/yamaguchy_mirror/www.yamaguchy.netfirms.com/magyar_a/csoda_
szarvas.htm

Bővítette Varga István, 2011 november 12., Fülek

«Atilla halála után foglalták el a római fejedelmek Pannónia földjét a Dunáig, ahová
pásztoraikat helyezték.» - «A földet pedig, mely a Duna és Tisza között fekszik, Keán,
Bolgárország nagy vezére... foglalta el a ruthének és lengyelek határszéléig és oda szlávokat
és bolgárokat telepített lakni.» «.. . A Tisza és Igfon erdeje között Erdély (Erdeuelu) felé...
úgynevevezett kozár népek lakoznak.» (11. §.)

„ez a föld előbb Attila király földje volt.Az ő halála után a római fejedelmek foglalták el
Pannónia földjét egészen a Dunáig, és ott telepítették le a pásztoraikat. Azt a földet pedig,
amely a Duna-Tisza közén terült el, Nagy Kán, Bulgária vezére, Salán vezér őse foglalta el az
oroszok és lengyelek határáig, s lakosokul szlovéneket meg bolgárokat tett oda. Azt a földet
továbbá, amely a Tisza és az Erdély felé elterülő Igyfon-erdő közé esik, a Maros folyótól a
Szamos folyóig Marót vezér foglalta el, kinek az unokáját a magyarok Mén-Marótnak
mondták, mégpedig azért, mert több asszonya volt; ezt a földet az a népség lakta, amelyet
kozárnak mondanak.“(a MEK-en található fordítás)

supra diximus: danubius tyscia Wag Morisius Crisius temus et ceteri, « que etiam primo
fuisset terra athile regis. Et mortu o illo preoccupassent romani principes terram pannonie
usque ad danubium, ubi collocauissent pastores suos.» - «Terram uero que iacet inter
thisciam et danubium preoccupauisset sibi Keanus magnus dux bulgarie, auus salani ducis
usque ad confinium ruthenorum et polonorum, et fecisset ibi habitare sclauos et bulgaros.»
«Terram uero que est inter thisciam et siluam igfon, que iacet ad erdeuelu a fluuio morus
usque ad fluuium zomus, preoccupauisset sibi dux morout, cuius nepos dictus est ab hungaris
menumorout, eo quod plures habebat amicas, et terram illam habitarent gentes qui dicuntur
cozar.»

«Po smrti Attilu Rímania obsadili Panoniu až po Dunaj, kde umiestnili svojich pastierov .» -
«Zem , ktorá leží medzi Tisou a Dunajom obsadil Keanus veľký vodca Bulharska.... až tam
po hranice Rusínov a Poliakov presídlil Slovanov a Bulharov.» « ...Lesy medzi Tisou
a Igfonom smerom na Erdély(Sedmohradsko)......žijú Kozári.» (11. §.)

„táto zem patrila predtým kráľovi Attilovi. Po jeho smrti rímski kniežatá obsadili zem
Panonie až po Dunaj a tam usadili svojich pastierov. Tú zem, ktorá sa rozprestierala medzi
Tisou a Dunajom obsadil vodca Bulharska Veľký Chán, predok vodcu Salána až po hranice
Rusov a Poliakov a presídlil tam Slovincov a Bulharov. Ďalej tú zem, ktorá sa rozprestiera
medzi Tisou a lesom Igyifon(iďifon) smerom k Erdélyu(Sedmohradsku) od rieky Maroš až po
rieku Samoš obsadil, vodca Marót, ktorého vnuka Maďari(Hungarusi) volali Mén-Marót,
preto lebo mal viacej žien; túto zem obývali ľudia, ktorí boli pomenovaní Kozár.“ (tento
preklad je v knižnici MEK- Maďarská elektronická knižnica)

Más nemzetek megnevezése is fokozza a félrevezetést, amíg Marjalaki igyekezett

pontosabban visszaadni a latin megnevezés fordítását a hivatalosan pártfogolt Pais Dezső
fordításban már ott a félrevezetés. A ruthenorum pontosabb fordítása a rutén, vagy, ahogy
Szlovákiában nevezik magukat ruszín, sőt még az ukrán is megfelelőbb elnevezés. A most
orosznak nevezetteknek ehhez nem sok köze van, bár most „russznak“ nevezik magukat.
Mások is eljutnak a kifejezés értelméhez, csak a dogmák hatnak és megkeverik
a tájékozódást. A kifejezés tartalmához eljutott Gorazd A. Timkovič „A cirillika öregebb,
mint a hlaholika“ című írásában, ennek egy részét lefordítottam és közöltem itt:
http://sokkolda.5mp.eu/web.php?a=sokkolda&o=DOs_T46fnH .
Idézet ebből az írásból: Ha a cirillika és a hlaholika olyan abc-ék, amelyek visszavezetnek
ezer évre a történelemben, akkor a „rusz“ kifejezés eredete még öregebb. Ennek a titokzatos
szónak, elnevezésnek a tanulmányozásánál 5 000 éves kifejezésekkel, nevekkel, társadalmi
alakulatokkal, nem utolsó sorban emberi civilizációval kell dolgoznunk. Ide nyúlnak vissza
ugyanis ennek a szónak és nemzetnek a gyökerei. Ezért mindjárt az elején tudatosítanunk kell,
hogy nem szabad az 5000 éves „rusz” kifejezést azonosítani a mai „komunizmus”,
”Moszkva” és „Ukrajna” fogalmaival. A megállapítás az „Ukrajna” kifejezés kivételével
helybenhagyható. Miből indul ki Timkovič, abból, amiből mi is, hogy a Közép-Európában
élők európai őslakosok. A dogmatikus felfogás egy részének elfogadása viszont félrevezeti.
Idézet: A legújabb felfedezések azt mutatják, hogy a szlávok Európa őslakosai. Nem egy,
de három ősszláv törzsből származnak, amelyeket a történelem ezeken a neveken ismer:
Szkíták, t.i. „Rusi“/ruszi-oroszok//Magóg törzs/, Kelta /Gomer törzs/, Moscho-Iberi, v.i.
Moszko-Szibériai/Mosoch-Tubal törzs/.(Ismerősnek tűnik, Anonymus is bibliai alakoktól
vezeti le a törzseket, úgy látszik, hogy a zsidó-keresztény dogmáktól a görög-katolikus
papnak sem sikerült szabadulnia, pedig a 10 000 éve közép-európai őslakos földművesek
nehezen származhatnak a bibliai földekről, hacsak......, de ez a téma még nem aktuális.) Ennek
a három ősszláv törzsnek a nyelve már a történelem előtti időkben érezhetően hatottak
az európai nyelvekre, beleértve a görögöt és latint. Azt elfogadhatjuk, hogy Közép-Európa
őslakosai a „szlávok“, sőt azt is, hogy a „szkíták“, akik a föld legöregebb nemzetségei közé
tartoznak. Eredetmondájuk szerint Thargitaos idejében „aranyeke(aranyjárom), aranyszekerce
és aranyivócsésze hullott az égből“, erre ugy-e nem a harcos íjászoknak van szüksége, hanem
a földműveseknek. Az első szkíták is földművesek voltak, nem pedig íjas lovas nomádok,
ezt a dogmák szeretik elfelejteni. A „szlávokról” is az szerepel mindenütt, hogy földművesek,
vagy szolgák. A szláv, sclavus kifejezés nem a nyelvet jelentette, mint azt ma értik, hanem
a szolgaságot, földművelést. Nézzünk még két idézetet Timkovičtól, hogyan jut el a „rusz“
értelméhez.
Chabr bazilián pap a betűkről szóló tanításában, amelyik rögtön Cirill és Metód halála után
lett megírva azt mondja: a kezdetekben a szlávoknak, t.i. amikor még pogányok voltak, nem
voltak külön írásjeleik, hanem vonalak/ čiar-čŕt-magyar sík, csík, csíkos, csikar, csík-rá
tesz/,vágások-bevágások/ rezov-zárezov čítali (doslovne sčítavali, tj. spočítavali11 zárezy),
vagy rez-mélyen roz-rosz,vagy rósz// segítségével olvasták/szószerint összeolvasták,vagy
összeszámolták a bevágásokat/ és találgatták/t.i.jósolták, magyarázták/ /(tj. veštili, vykladali
ich význam) vešti-ť- jósolni - óVaS-ít, ma olvasít-nit kellene mondani/ az értelmet.
A dogma hatására Timkovičnak eszébe sem jut Bél Mátyás „De vetere litteratura Hunno-
Scythica exertitatio“ című írása a szkíta rovásról, ő az „ogam” rovással hasonlítja, pedig
szerinte az ősszlávok szkíták.
A primitív ősszláv írás, amelyik egyszerű vonalakból, bevágásokból állt, főleg a bükk és a
gyertyán kérgére, erről mondja a baziliánus pap Chabr, hogy elnevezése a szlávoknál
“ruszkoje“,vagy „ryskové“írás, s mindezt azért, mert csak a vezetők tudták, akiknek a neve
„rusz“/az iráni „rosz“jelentése fej,vezető/, ezek voltak a legnagyobb varázslói a
törzseknek.“Ruszký“-nak nevezte ezt az írást Szent Konstantín-Cirill életrajzírója is a

„Konstantín élete“/Žití Konštantinovo/ című műben.A /olvasva rusz/ szó latin

átírásából származik a mai szlovák „rys“/ kiejt.risz, jelentése rajz,rajzlap/,vagy „ryska“/kiejt
riszka,jelentése rovás,vonal,sík, rószka/, melynek jelentése kivájt vonal, továbbá a „rysovať
“/kiejt.riszovaty,jelentése rajzolni/ amelynek jelentése egyenes vonalakat csinálni.
A dogma betartása követeli meg, hogy a „rusz“ kifejezést az irániaktól származtassa, de
minek? Az irániak ősei 5 000 évvel ezelőtt ott éltek Iránban a mai szlávok és magyarok elődei
meg itt Európában. Minek kell kölcsönözni onnét a „rusz“ kifejezést, ha itt Európában ie.
3 000, vagy ie.5 000-ben(mert erről még folyik a vita) már írtak csak meg kell nézni
a Tatárlaki - Tărtăria korongokat.

Tatárlaki korongok
Ezenkívül ott van a Szentgyörgyvölgyi tehénszobor, aminek korát olyan 7 500 évre becsülik.

Szentgyörgyvölgyi tehénszobor

Ezeket a rajzokat a szobrot és a vonalakat még a pogány őseink készítették itt Európában.
Ekkor nevezték a közös „régi nyelv“ egyik nyelvjárásában az ősszlávok Chabr szerint az írást
„ruszkoje“ írásnak. Másik nyelvjárásban „rouszkājō - rouszkālō - rovoszkáló - rováskáló -
rovásoló - rovásló - rovó - rovott - rōutt - rótt“ és folytathatnánk még tovább az alakokat,
de nem érdemes, mert ma „szép helysírásszerint rabigábahajtott nyelveket szabad beszélni,
ismerni“. Ez nemcsak a magyar nyelvre értendő! Nézzük még meg, hogyan van leírva
a „De administrando imperio-ban“ a kifejezés.

hogy biztosan tudjuk nem elírta, aki írta, itt van még egyszer:

Itt bizony a „Ρως“ o-meg-a – ja -(amit illene nem mindig ó-nak, hanem mondjuk oa -nak
olvasni, annál inkább, mivel ez elől, vagy hátul néha meg is van vesszőzve, de ezek csak
elhanyagolható részletek a „szakiknak“)- fölött egy „τ“ van. Ha nem tudom mi az összerovás,
ha nem tudom az olvasás észjárását, akkor pontatlanabbul adom vissza a kifejezést.
Lehagyom a „τ“- t, lehet „roasz-roas-rosz-rasz-ruusz-rusz- modernül rósz-latin Russis(olv.
Ruszszisz)-mai „szláv nyelv“ Ruszín. Olvassuk rovóészjárással „Rö Tau OA-n Sz - Rhoa Tau
OA-n Sz – RöTö ÖE-n Sz – mára keverve rutén, Anonymusnál ruthenorum. Timkovič is
eljutott a „rusz“ kifejezésnél a „ruszkájó“ íráshoz, a másik oldalról is „rótan“ írókhoz
a „rovással“ írókhoz kerülünk. Ma alapnak tekintjük a „ró“ kifejezést, de az „egyenruhásított
nyelv“ kialakítása előtt különböző nyelvjárásokban lehetett „ró, rou, ruó, rú, rov, stb.“.
Timkovič azt is megmutatta, hogy lehetett a „pycь“-ruszból latinos „rys“(rist) csinálni,
mintahogy a magyarban rovásból írovást, írouást, írást csinálni. Az eredeti pycь még jobban
latinosítva (P=R) adja a mai „szláv nyelvek“ písať-írni kifejezését. Nesze neked modern
„összehasonlító nyelvészet“, hogyan lesz a „te rószból - ty píšeš(píses) - te írsz“. Ehhez nem
elég az „összehasonlító nyelvészeti főiskola irodalmi nyelveket összehasonlító tagozata“,
az emberek hülyítésére, pénzkeresésre, titulosok megszerzésére jó, de másra nem nagyon.
Tegyük félre a Timkoviči dogmatikus elgondolást, hogy csak a vezetőket a fejeseket hívták
„rusznak, jobban mondva rotoasz-rótós-róton(y)-ruténnak“. Mindenki nem lehetett vezető,
a „szláv ruténok“ nagyrésze is „földművelő“ volt. A földművelők egyik jellemző tulajdonsága
a barázdák „rovása“- szántás - (szlávoknál) - „orba-orať(oraty) “, az or a ró rövid fordított
alakja. Ezekután nem annyira meglepő, hogy a „paraszt-poraszt(porító)-pharaszt(fā(l)roaszt-
felroaszt(ó)(mert a „régi nyelv“ ezt is megteheti) a cseheknél, szlovákoknál „rolník-
roľník“(magyar képzésben(latinosan) rólnok-rólynok-népiesen ruónok lenne) és persze
a rólnok a „role“-ra ( szántóföldre a rólóra) járt dolgozni. A latin „rustico“ is „rust ökö -
rószott ekével(ékével)“, ha nem, akkor „agrestis-aga rósztös-eke rósztos - ekével rovó“ volt,
a görög „αγρότης(agróthész)”- eke róthos” szintén. Anonymusnál „rusticorum” a kifejezés
a parasztra, olvasata „régi nyelven” „ruszta körüm“ - róta körül“, vagy „rusta szorum - rótta
soromba(sorba), és még tovább menve „rusti coru umu“ a szláv „kůra(kúra)-kôra(kuora)“
a magyar „kére(g)-kére(h)“ a görög tovább mondja „κρούστα(krouszta)“, ahol a „´ “helyett
ez „ ٫ “lenne az „u“-n, akkor lehetne „krohuszta - körő huszot - körül húzta“ és ami körül
vesz valamit az a kérge! Ebből következik, hogy a „rusti coru umu“ ma „anya kérgét rovó“-t
jelent, vagyis földművest. A „ruthenorum“-ot „ukrán“-nak is lehetett volna fordítani, mert
„régi nyelven“ ez is „uku ruan – ékkel rován(y)“, szlováknak „ukrajinec - uku raujinec -
ékkel-rójonc“, ukránoknál „yкраїнський(ukrajinszkij) - uku ruajinszköjő – ékke(l)
rójonszkojó“(egy kicsi szejpítősz), de érthető. A genetikusok azt állítják a magyarok és
a szlávok ősei genetikailag ugyanazon európai ősöktől származnak a közös „régi nyelv-madár
nyelv“ is visszakereshető, csak nem a „finnugor-ugró finn”, vagy „Indiából ideköltöztetett
európai- indoeurópai“ nyelvcsalád teória hazugságai alapján, hanem az itt őslakos „ős élő vén
– szlovjen - szláv-szól áva(l)-Slovan-Szóló ávan(ával) - szlovák-szólo uo-ák-kal, meg az „u“-
gatós madjar-magyar-mag-őrző paraszt kifejezéseinek összehasonlításával. Nem a nyugati
zsidó-keresztény, római-katolikus és az ebből kialakult további vallások papjai által
kialakított, majd a modern nyelvészek által egyenruhásított mai irodalmi nyelveket kell
hasonlítani, hanem a „pogány-pohan“ parasztok régi nyelvezetét. Nézzük meg még példának,
hogyan nevezi az orosz a parasztot „крестьянин(kresztyjányin)“, hát ez bizony a „keresztény-
kresťan(kresztyan) szóra hasonlít. Vagy nem? Mert, mikor volt a parasztra jellemző, hogy
keresztény volt? Hát akkor, amikor rákényszerítették, mert addig pogány volt a javából,
ezt tudhatjuk abból, hogy I. Istvánék mennyi erőszakkal tudták csak betörni a népet. A szláv
parasztok sem csak Cirill-Metód óta léteznek, pogány „őstényeik“ voltak, mint Perún,
Stribog, Dažbog, Chors, Mokoš stb., csak erről keveset beszélnek, mert hazug-csalók
a vezetőik, akik uralkodnak rajtuk! Mi jellemzi jobban a parasztot, mint az, amit
a „szlávnyelvű“ orosz az elnevezésükre használ, „крестьянин(kresztyjányin)“-„keresztö-ján-
jin - keresztő-ján-gyin – keresztül jár-jön – ma keresztül jár kel“, mert az tette ha szántott,
ha vetett, ha a termést takarította be. Az őseink azt fejezték ki, ami jellemző volt
a megnevezettre, nekik nem lehetett azt mondani, hogy a „sanctitas(szanktitasz) az latin szó,
ami azt jelenti, hogy „szent“, mert még tudták, hogy azt jelenti „sanctitas - ősanaok títás -
ősanyaok títás – az Ősanyaisten (Boldogasszony) tiltása“. A galamblelkű zsidó-keresztény,
római katolikus és abból származó vallásoknak ez „szentet“ jelent, mert ha ezt nem ismered
el, nem tartod be, akkor annyira megszeretik ellenségeiket, hogy eltávolítják őket az élők
sorából, annyi szent! Bizonyíthatóan így jártak el azokkal a pogányokkal-pohanokkal, akiknél
fordítva olvasva „ana ha opo - anya ha apa - bizony, ahol az anya áll az apa helyén ott
matriarchátus – nőuralom van és ott az Apa(Atya)isten helyett az Anyaistent(Boldogasszonyt)
a Magna Mater az őMagána(k) Me(g)termő - Nagy Anyaisten-nőt tisztelik.
Az „oroszt” is elég érthetű, hogy miért nevezik így: Za pôvod etymológie slova sa pokladá
posvätné zviera východných Slovanov – medveď – analogicky z latinského jazyka (ursus)
a starogréckeho jazyka (αρκτος), ktorého podoba v staroslovienčine by bola рьсь.-A szó
etimológiai alapjául a keleti szlávok szent állatának a - medve- megnevezése szolgál,
analógan a latin(ursus) az ógörög (αρκτος)(arktosz), amelynek az ószláv formája рьсь(rsz-
szerintem röszö) lenne. Bizony ezeknek a kifejezéseknek a „régi” közös nyelvben van
a medve tulajdonságát leíró értelme. Ismerős-e a kép, amikor a medve kétlábra áll és orrát
feltartva szaglászik, amit úgyis mondhatunk „uruszik-or(r)ozik“, aki pedig orrozik
az „arökatós - oruokatós - or(r)oszkatós - ma orrozgató lenne“. Vajon, melyik nyelvből
értelmezhető az összes kifejezés? Igen az u-gató, ugaroló ugor paraszt nyelvén, de csak
azoknak, akik merik! Térjünk vissza még a fordítás ferdítésére, mert teljesen nyilvánvaló,
hogy a „ibi habitare sclauos“ az inkább jelent „szlávot“, mint „szlovént“, de jobb messzebbről
betelepíteni az eddig „üresnek” hirdetett területeket.

Bővítette Varga István, 2011 november 23., Fülek

«Árpád vezér... az egész földet, mely a Tisza és Bodrog (Budrug) között vagyon, Ugocsáig
minden lakóival magának foglalá.» (14. §.)

Anno dominice incarnationis DCCCCIII « arpad dux missis exercitibus suis totam terram que
est inter thisciam et budrug usque ad Vgosain sibi cum omnibus habitatori bus suis
preoccupauit, » et castrum borsoa obsedit, et tertio die

«Vodca Arpád celú zem medzi Tisou a Bodrogom(Budrugom) až po Ugoču obsadil aj

s obyvateľmi pre seba.» (14. §.)

«Árpád vezér a maga kegyelméből azon egész földet minden lakóival Sátorhalomtól kezdve
a Tulsua (Tolcsva) vizéig Ketelnek ajándékozá... Ketel fia várat épített, melyet Komárumnak
nevezett, mely vár szolgálatjára mind a magával hozott, mind a vezértől szerzett népből két
részt ajándékozott.» (15. §.)
est per risuin Ketelpotaca. «Et postea dux arpad per graciam suam totam terram cum
habitatoribus suis eidem Ketel a satorholmu, usque ad fluuium tulsuoa condonauit. Et non
tantum hec sed etiam maiora hys condonauit, quia dux arpad subiugata sibi tota terra
Pannonie, pro fidelissimo seruicio suo eidem Ketel dedit terram magnam iuxta danubium ubi
fluuius Wag descendit. Vbi postea oluptulma filius Ketel castrum construxit quod Camarum
nuncupauit. Ad seruicium cuius castri tam de populo secum ducto, quam etiam a duce
aquisito duas partes condonauit.» Vbi etiam longo post tempore ipse

« Veliteľ Arpád daroval Ketelovi celú zem aj s obyvatelstvom od Sátorhalma až po potok

Tolsua(Tolcsva)....Oluptulma syn Ketela postavil hrad, ktorý nazval Komárum. Na obsluhu
hradu daroval dve tretiny ľudí z tých , ktorí prišli s ním aj z tých , ktorých dostal od veliteľa.»
(15. §.)
«Salán vezér... .Árpád vezérnek... a Soujou (Sajó) vizéig való földet lakosaival együtt neki
ajándékozta.» (16. §.)

ditauit Et insuper postulata arpad concessit. Decimo autem die Ound et Ketel accepta licentia
a salanο duce repatriare ceperunt. «Per quos salanus duas lagungulas aqua danubii plenas, et
unam sarcinam de herbis melioribus sabulurum olpar, quasi pro risu deridendo, cum diuersis
muneribus duci arpad misit. Et insuper cum habitatoribus suis terram usque ad fluuium
Souyoy concessit.» Tune

« Veliteľ.Salán.... . veliteľovi Arpádovi... daroval celú zem aj s obyvateľstvom až po rieku

Soujou (Sajó-Slaná) » (16. §.)

«... minden velök szomszéd helyeket meghódítottak, tudniillik a Sajó vizéig és Sóvárig.
És ugyanott a Tukota (Takta) mellett s a hegyek alatt Árpád vezér különböző helyeken sok
földet ada lakosaival együtt Edunek és Edumérnek, mely földeket maradékaik Isten
kegyelmének segélyével mind mostanig bírniok érdemlették.» (17. §.)
locus ille uocatar Zerenche. Vbi etiam dux arpad et om-nes sui primates, cum omni familia
suaa labore postposito factis tuguriis requiei Iocum sibi elegerunt. « Et non paucos ibi dies
permanserunt, donec omnia loca sibi uicina subiugauerunt, scilicet usque ad fluuium Souyou
et usque ad castrum salis. Et ibidem iuxta tocotam, et infra siluas dux arpad dedit terras
multas diuersorum locorum eum suis habitatoribus edunec et edumernec. Quas etiam terras
posteritas eorum diuina gracia adiuuante usque nunc habere meruerunt.» Predictus uero
turzol per graciam

«...všetké susedné oblasti podmanili, teda ku Sajó(Slanej) a Sóvár(Salis-Solivar? ). Na tom

okolí pri Takte a pod horami veliteľ Arpád daruje veľa zemi Eduovi a Edumerovi aj s celým
obyvateľstvom, túto zem vďaka Bohu aj teraz vlastnia ich potomkovia.» (17. §.)

«... és minden lakosok javaslatára Borsut, Bunger fiát, erős haddal kiküldték a lengyelek
földje felé... Bors pedig... megindula és sok parasztságot összegyűjtvén, a Buldua (Bódva)
vize mellett várat építe, melyet azon nép Borsodnak neveze... Bors aztán a lakosok fiait
tuszokul vévén s határokat hányván, a Turtur (Tátra) hegyein át visszatért Árpád vezérhez.»
(18. §.)
Et dum ita radicati essent, tunc communi consilio et admo nicione omnium incolarum, missus est
borsu filius Bunger eum ualida manu uersus terram polonorum, qui confinia regni conspiceret,
et obstaculis confirmaret usque ad montem tatur, et in loco conuenienti castrum construeret
causa custodie regni. Borsu uero accepta licencia egressus felici fortuna, collecta multitudine
rusticorum: iuxta fluuium Buldua castrum construxit, quod uocatum est a populο illo Borsod,
eo quod paruum fuerit. Bors uero acceptis filiis incolanrum in obsidos, et factis metis per montes
tatur reuersus est ad ducem arpad. Et de

«... na návrh obyvateľov Borsa(Borša) syna Bungera vyslali so silným vojskom smerom
k zemi Poliakov....Bors((Borš) odišiel a pozbieral veľký počet sedliakov a vedľa Boldua
(Bodvy) postavil hrad, ktorý ľud pomenoval po ňom hrad Bors(Borš)... Bors(Borš) potom
zobral synov obyvateľov za rukojemníkov, vyznačil hranice a cez horu Turtur(Tátra- Tatur-
Tatry) sa vrátil k Arpadovi.» (18. §.)
«... hol most Zobolsu (Szabolcs) vagyon, a föld majd minden lakói nekik önként
meghódolának... fiaikat tuszokul adák, nehogy valami bajuk légyen. Mert félnek vala tőlük
majdnem minden népek... senki sem hiszi vala, hogy élhessen, hanem, ha... Árpád és
nemeseinek kegyelméből, miért is legtöbben önként hódolnak vala nekik.» (20. §.)

tare iuxta thysciam uersus fluuium Zomus, et castra metati sunt in illo loco, ubi nunc est
Zobolsu. Et in eodem loco fere omnes habitatores terre sce sua sponte eis subiugauerunt et
pedibus eorum prouoluti, filios sous in obsides dederunt, ut ne aliquid mali paterentur. Nam
timebant eos fere omnes gentes, et quidam a facie corumi fugientes uix euaserunt qui
uenientes ad menumorout faeta eorum nuntiauerunt. Hoc audito talis et tantus irruit super
menumorout. quod manum ultra au sus nonfuit. Quia omnes habitatores timebant eos ultra
quam dici potest, eo qaud audierunt almum ducem patreom arpadii a genere atthile regis
descendisse. Vnde nullus credebat se posse uiuere, nisi per graciam arpad filii almi ducis, et
suorum nobilium. Vnde plurimi se sua sponte subiugabant eis. Bene mipleuit domimis in
almo duce et filio suo Arpad propheciam quam cecinit moyses propheta de filiis israel
dicens: Et locus quem calcauerit pes uester, uester erit Quia a die illo loca que calcauerunt
almus dux et filius suus arpad cum suis nubilibus, usque ad presens posteritates corum
habuerunt et habent.

«... kde sa nachádza teraz Zobolsu(Szabolcs-Sabolč), celé obyvateľstvo sa vzdalo dobrovolne

... svojich synov dali za rukojemníkov. Všetci ľudia sa ich báli....nikto neveril, že by mohol
žiť bez ich milosti.... teda Arpáda a jeho šľachticov, z toho dôvodu väčšina sa im vzdal. .»
(20. §.)

«Akkor Zobolsu... a lakosságot összegyűjtvén, nagy árkot hányata és igen erős várat építe
földből, melyet most Zobolsu (Szabolcs) várának neveznek. Akkor Zobolsu és társai a föld
népéből sokat ezen várhoz szolgáknak rendelének, kiket most polgároknak (cives) hívnak...
a sereg felével a Tisza partján nyomulának elő, hódítva a népeket a elérkezének a Zamus
(Szamos) folyó mellé és azon a helyen... Thosu... sok népet összegyűjtve... s a lakosok fiait
tuszokul vévén.» (21. §.)
Tunc Zobolsu uir sapientissimus, considerans quendam locum iuxta thysciam, et cum uidisset
qualitatem loci, intellexit esse munitissimum ad castrum faciendum. Communi ergo consilio
sociorum suorum congregacione facta ciuium, fecit fossatam magnam et castrum fortissimum
edificauit de terra, quod nunc castrum Zobolsu nuncupatur. Tunc Zobolsu et socii sui de
incolis terre ad castrum illud multos ordinauerunt seruientes, qui nunc ciuiles uocantur. Et
dimissis ibi militibus sub quodam nobilissimo milite nomine eculsu se longius ire
preparauerunt. Tunc Zobolsu et socii sui totum exercitum in duas partes diuiserunt, ut una
pars iret iuxta fluuium Zomus, et altera pars per partes nir. Zobolsu et thosu pater lelu cum
medietate exercitus egressi sunt per crepidinem thyscie subiugando sibi gentes et uenerunt
uersus fluuium Zomus, ad illum locum qui nunc dicitur saruuar. Et in codem loco infra
paludes thosu pater lelu congregata mul titudine populi fossatam magnam fecit, et castrum
munitissimum de terra construxit, quod primo castrum tbosu nominatuin fuit, nunc uero
saruuar uocatur. Et aeceptis filiis incolarum in obsides castrum militibus plenum dimiserunt.
Tunc thosu per peticionem populi domino suo
«Potom Zobolsu.......pozbieral obyvateľov, urobili veľkú priekopu a postavili zo zeme silný
hrad, ktorý teraz volajú Zobolsu (Szabolcs-Sabolč). Vtedy Zobolsu a jeho ľudia viacerých
z obyvateľov pridelili na obsluhu hradu, týchto teraz volajú občania (cives-civeš)......
polovicou bojovníkov pochodovali na brehu Tisy podmaňujúc ľudí, keď sa dostali k rieke
Zamus (Szamos- Samoš)..... Thosu(Thošu)....tu pozbieral veľa ľudí......potom ich synov bral
za rukojemníkov.» (21. §.)

«Nagy népséget hódítának a Nyír erdejétől Umusouerig (Omsóér) és így felmenve Zylokig
(Zilah) jutának, senki kezét ellenök nem emelvén... elvégezték, hogy Árpád vezér országának
határa a meszesi kapunál legyen. Akkor a föld lakosai parancsukra kőkapukat építének.»
(22. §.)
Tuhutum uero et filius suus horca per partes nyr equitantes magnum sibi populum
subiugauerunt, a siluis nyr usque ad umusouer. Et sic ascendentes usque ad Zyloc peruenerunt
contra eos nemine manum leuante, quia dux Menumorout et sui non sunt ausi pugnare contra
eos, sed fluuium cris custodire ceperunt. Tunc tuhutum et filius suus horca de Zyloc egressi,
uenerunt in partes mezesinas ad zobol sum et thosum. Et cum se ad inuicem uidissent gaudio
gauisi sunt magno, et facto conuiuio unusquisque laudabat se ipsum de sua uictoria. Mane
autem facto zobolsu thosu et tuhutum inito consilio constituerunt ut meta regui ducis arpad
esset in porta mezesina. Tunc incole terre iussu eorum portas lapideas edificauerunt, et
clausuram magnam de arboribus per confinium regni fecerunt. Tunc hi tres prenominati uiri
omnia facta sua
«Početné obyvateľstvo podmanili od lesov Nyíru(ňíru) až ku Umusouer(Omsóér-Omšóér)
a takto sa dostali k Zyloku(Zilah), ale nikto proti nim nebojoval.....urobili to preto, aby
hranica krajiny veliteľa Arpáda bola pri bráne Meszes (Meseš - Munţii Meseş-Sedmohradsko
Rumunsko). Potom obyvatelia na ich rozkaz postavili kamenné brány. » (dovtedy mali Sekeli-
Siculi drevené brány a teraz majú ich znova) (22. §.)

«midőn... azon föld népét majdnem mind meghódították, akkor igen felmagasztaltatának azon
föld lakói fölé.» (23. §.)
Thosu et Zobolsu nec non tuhutum cum uidissent quod deus dedit eis uictoriam magnain, et
subiugauerunt domino suo fere plures nationes illius tere, et dura ibi nullus inuentus esset eis,
plures dies ibi manserunt, donec confina regni firmauerunt obstaculis firmissimis.

« keď obsadili všetkých obyvateľov tejto zeme, tak sa im veľmi povyšovali.» (23. §.)

«akkor Tuhutum, midőn kezdette hallani a lakosoktól az erdőelvi föld jóságát, hol bizonyos
Gelou oláh «uralkodik» vala.» (24. §.)
Et dum ibi diutius morarentur, tunc tuhutum pater horca sicut erat uir astutus, dum cepisset
audire ab incolis bonitatem terre ultra siluane, ubi gelou quidam blacus dominium tenebat.
Cepit ad hoc anhelare, quod si posse

« Tuhutum vtedy počul od obyvateľov o vynikajúcej zemi ultra siluane (erdőelve-Erdély-

Transylvánie - Sedmohradska), kde „panuje” blacus (vlach-oláh) Gelou.» (24. §.)

«Említett Tuhutum... külde egy ravasz férfiút... Ogmándot, hogy loppal, járva kémlelje ki neki
az erdőelvi föld mivoltát s milyenek annak lakói. Tuhutum kéme... a föld jóságát,
termékenységét és lakosait megtekinté... és azon föld lakosai az egész világon a leghitványabb
emberek, mivel oláhok és szlávok.» (25. §.)
Predictus uero tuhutum uir prudentissimus misit quendam uirum astutum, patrem opaforcos,
ogmand, ut furtiue ambulans preuideret sibi qualitatem et fertilitatem terre ultra siluane,et
quales essent habitatores eius. Quod si posse esset bellum cum eis committeret. Nam uolebat
Tuhutum per se nomen sibi et terram aquirere. Vt dicunt nostri ioculatores: omnes loca sibi
aquirebaut, et nomen bonum accipiebant. Quid plura? Dum pater ogmand speculator
Tuhutum per circuitum more uulpino bonitatem et fertilitatem terre et habitatores eius
inspexisset, quantum humanus uisus ualet, vltra quam dici potest dilexit, et celerrimo cursu
ad dominum suum reuersus est. Qui cum uenisset, domino suo de bonitate illius terre multa
dixit. Quod terra illa irrigaretur optimis fluuiis, quorum nomina et utilitates seriatim dixit. Et
quod in arenis eorum aurum colligerent, et aurum terre illius optimum esset. Et ut ibi
foderetur sal et salgenia, et habitatores terre illius uiliores homines essent tocius mundi. Quia
essent blasii et sclaui, quia alia arma non haberent nisi arcum et sagittas, et dux eorum
geleou minus esset

«Už spomínaný Tuhutum....poslal jedného prefíkaného muža...Ogmánda, aby potajomky

preskúmal kvalitu zeme na Sedmohradsku a ich obyvateľov. Tuhutumov špion ....videl
výbornú, úrodnú zem aj jej obyvateľov.... a obyvatelia tej zeme boli najzlejší ľudia na svete,
lebo boli Blasi (Oláhovia-Vlachovia- Rumuni) a Slovania.» (25. §.)

«meggyőzetének Gelou vezér vitézei... Gelou futásnak erede, kit is futtában a Kapus folyó
mellett megölének. Akkor a föld lakói urok halálát látván, tulajdon magok jószántából kezet
adva, Tuhutumot... urokká választották.» (27. §.)
Quod sic f'actum est. Et quia leuem habuerunt transitum, utraque acies ad pugnandum
peruenerunt. Et pugnatum est inter eos acriter, sed uicti sunt milites ducis gelou, et ex eis
multi interfecti, plures uero capti. Cum gelou dux eorum hoc uidisset, tunc pro defensione
uite cum paucis fugam cepit. Qui cum fugeret properans ad castrum suum iuxta fluuium
Zomnus positum, milites tuhutum audaci cursu persequentes ducem Geloum iuxta fluuium
copus interfecerunt. Tunc habitatores terre uidentes mortem domini sui, sua propria uoluntate
dexteram dantes dominum sibi elegerunt tuhutum patrem horca. Et in loco illo qui dicitur
esculeu tidem cum iuramento firmauerunt, et a die illo locus ille nuncupatus est esculeu, eo
quod ibi iurauerunt.

«bojovníci veliteľa Gelou prehrali ....Gelou utekal a pritom ho pri rieke Kapus(Kapuš) zabili.
Potom keď obyvatelia zeme videli smrť svojho pána, dobrovoľne im podali ruky a zvolili
Tuhutuma za svojho pána.» (27. §.)

«visszafordulának Árpád vezérhez, hódoltatva az egész népet a Szamos-folyótól a Körösig.»

(28. §.)
Tosu uero et Zobolsu adepta uictoria reuersi sunt ad ducem arpad subiugando totum populum
a fluuio Zomus usque ad Crisium, et nullus contra eos ausus fuit manum leuare.

«vrátili sa späť ku svojmu veliteľovi, dobývajúc všetkých ľudí od rieky Szamos(Samoš) až po

Körös(Köröš) .»
«Thosu és Zobolsu... Árpád vezérnek... a lakosoknak hozzá tuszokul adott fiait bémutaták.»
(29. §.)
sent, quod Zobolsu et tuso cum exercitu suo sani et incolumes reuersi essent, et portumn
drugma cum omnibus exercitibus suis transnauigassent. Hoc cum audiuisset dux arpad
quod thosu et zobolsu cum omnibus exercitibus suis sani et incolumes reuersi essent. Et
ftluuium thyscie transnauigassent, fecit magnum conuiuium, et gaudium annuntiantibus
diuersa dedit donaria. Tunc thosu et zobolsu cum curiam ducis intrare uellent, dux omnes
suos milites obuiam eis premisit, et sic eos eum magno gaudio recepit. Et sient mos est
bonorum dominorum suos diligere fideles. fere cottidie eos f'aciebat ad mensam suam
comedere, et multa eis dona presentabat, similiter etiani ipsi, duci arpad diuersa dona, ac
filios incolarum in obsides eis positos presentauerunt.

«Thosu a Zobolsu....veliteľovi Arpádovi.......predstavili synov obyvateľov, ktorí boli daní za

rukojemníkov. » (29. §.)

«Salán... a kívánt földet a Zogea (Zagyva) vizéig Árpád vezérnek engedé... lőn nagy öröm a
vezér udvarában és a vezér kezde híveinek helységeket és nagy birtokokat ajándékozni.» (30.
§.)
Salanus dux hoc andito in maximum irruit timorem, et terram ab ipso postulatam, timore
percussus usque ad fluuium Zogeua duci arpad concessit, et legatis diuersa dona presentauit.
Septimo autem die Etu et Voyta accepta licentia ad dominun suum sunt reuersi. Quos dux
arpad honorifice recepit, et audita legationeorum factum estgaudium magnum in curia ducis.
Et cepit dux donare su is fidelibusloca et possessiones magnas.

«Salán...vyžiadanú zem až po Zogea(Zagyva -Zaďva) odovzdal velitelovi Arpadovi....bola

veľká radosť vo dvore veliteľa a potom začal rozdelovať svojim verným obce a veľké statky.»
(30. §.)

«meghódoltaták a föld minden lakosait a Köröstől a Zagyva vizéig és a Zepus (Szepes)

erdőig. (32. §.)
runt a fluuio ystoros usque ad castrum purozlou. Deinde egressni uenerunt usque ad fluuium
Zogea, et castra metati sunt per crepitudinem eiusdem fluminis a thyscia usque ad siluam
matra, et subiugauerunt sibi omnes habitatores terre a grisio usque ad fluuium Zogeua, et usque
ad siluam Zepus. Tunc d u x arpad i n silua matra dedit

«podmanili všetkých obyvateľov od rieky Körös(Köröš) po Zagyva(Zaďva) a lesy pri Zepus

(Szepes-Sepeš-Spiši). (32. §.)

«Árpád vezér... sok vitézeket külde hadjáratra, kik neki Gumur és Nougrod (Gömör és
Nógrád) vár népét meghódítsák. Tábort ütének az Ipoly, vize mellett. Akkor az azon földet
lakó szlávság, kik előbb Salán vezér emberei voltak... magok szabad akaratjából
meghódolának nekik... midőn látták, hogy a sok nép nekik harc nélkül meghódolt... a föld
előkelő lakosainak, kik fiaikat tuszokul adták, különféle ajándékokat osztanak, őket szép
szóval háború nélkül Árpád vezér uralma alá hajtják s a hadjáratra magokkal vivék» (t. i. a
nyitrai csehek és szlávok ellen). (33. §.)
In eisdem temporibus dux arpad, dum se per milites suos uidisset, ita sublimatum et tutum
esse, tunc habito inter se consilio, misit multos milites in expedicionem qui subiugarent sibi
populum de castro gumur, et nougrad. Et si fortuna eis faueret, tune ascenderent uersus fines
Boemorum usque ad castrum nitra. Quibus etiam militibus in expedicionem euntibus
principes et ductores constituit duos filios auunculi sui hulec Zuardum et cadusam, nec non
hubam unum de principalibus personis.Tunc hy tres domini accepta licentia a duce arpad
egressi sunt a loco illo qui dicitur paztuh, equitantes iuxta fluuium Hongvn, et eundem
fluuium transiuerunt iuxta fluuium Souyou. Et inde egressi sunt per partes castri gumur, et
uenerunt usque ad montem bulhadu, et inde ad partes nougrad uenientes, usque ad fluuium
caliga peruenerunt. Hinc uero egredientes per crepitudinem danubii iuerunt, et fluuidum
Werenuecca transeuntes castra metati sunt iuxta fluuium ypul. Et quia diuina gracia in eis
erat, timuit eos omnis homo, et maxime ideo timebant eos, quia audierant ducem arpadium
filium almi ducis ex progenie athile regis descendisse. Tunc omnes sclaui habitatores terre qui
primo erant salani ducis, propter timorem eorum se sua libera sponte subiugauerunt eis nullo
m a n u m subleuante. Et ita cum magno timore e t tremore seruiebant eis, ac si olim domini
eorum fuissent. Tunc Zuardu et cadusa nec non huba a quo prudens zemera descendit cum
uidissent populum multum sine bello ipsis subiugatum, fecerunt magnum conuiuium,et
melioribus habitatoribus terre q u i filios suos in obsides dederant, diuersa dona presenta
uerunt, et blandis uerbis s u b domínium ducis arpad sine bello subiugauerunt, et ipsos secum
i n expedicionem duxerunt, filios uero eor u m in obsides accipientes, ad ducem arpad c u m
diuersis m u n e r i b u s remiserunt. Vnde dux et sui nobiles leciores facti sunt solito, nuntiis
gaudia forentibus multa dederuut dona.

«Veliteľ Arpád...poslal početné vojsko, aby mu podrobili obyvateľov hradov Gumur

a Nougrad(Gömör-Gemer a Nógrád-Novohrad). Postavili tábor pri rieke Ipoly-Ipeľ. Vtedy
obyvatelia tej zeme, Slovanstvo(Slovania), ktorí predtým patrili k veliteľovi Salánovi.....
dobrovoľne sa im podrobili.....potom, ako videli, že hodne ľudí sa im vzdalo
bez boja....popredným obyvateľom zeme- ktorí im dali svojich synov za rukojemníkov -
rozdávali rôzne dary a presvedčili ich pekným slovom a bez boja podrobili pod velenie
veliteľa Arpáda a potom ich zobrali do ďalších bojov»(tz. proti nitrianským Čechom
a Slovanom). (33. §.).

«A Gron (Garam) vizén átkelve a föld népe... a hozzájuk hű lakosok kérelmére elvégzé, hogy
a sereg harmadrésze a föld népével menjen a Zoulon (Zólyom) erdőbe. S akkor Bors
összegyűjtvén a sok pórnépet, igen erős várat épite... - Borsvárának is nevezik.» (34. §.)
Interea zuard et cadusa filii hulec, nec non huba et omnis exercitus eorum fluuium ypul iuxta
danubium transierunt. Et alici die transito fluuio gron castra metati sunt in campo campo
iuxta quoddam castellum terreum quod nuncupatur uarod. Et capto illo castro manserunt ibi
tres dies, expectantes aduentum Borsu filii Bumger. Quem dux arpad cum magno exercitu
miserat in auxilium eorum. Quarto die cum Borsu ad eos uenisset cum ualida manu, timuerunt
eos onmes incole terre, et nullus ausus fuitit leuare manum contra eos. Tunc hy IIII-or domini
inito inter se consilio per peticionem incolarum sibi fidelium constituerunt, ut tercia pars de
exercitu cum incolis terre irent in siluam Zouolon, qui facerent in confinio regni municiones
fortes tam de lapidibus, quam etiam de lignis. Vt ne aliquando boemy uel Polony possent
intrare causa furti et rapine in regnum eorum. Tunc communi consilio hac de causa missus est
borsu filius buger cum suis militibus. Et cum equitarent iuxta fluuium gron ceruus fuga
lapsus ante eos cacumina montium ascendit. Quem Borsu celerrimo cursu persecutus, ictibus
sagittarum in uertice montium interfecit. Et tunc Borsu cum inontes illos circum aspexisset,
in memoriam duxit ut ibi castrum construerct. Et statim congregata multitudine ciuium, in
uertice unius altioris montis castrum fortissimum construxit, cui nomen suum imposuit
proprium, ut castrum borsu nuncupatur. Et inde cum exercitibus suis usque ad siluam
Zouolun perrexit, et maximam municione de lapidibus facere precepit quod nunc castrum
Borssed Zouolvn uocatur.
« Keď prešli cez rieku Gron (Garam-Hron) ľudia tej zeme.....na prosbu obyvateľstva, ktoré
im bolo verné, jedna tretina vojakov sa presunula k lesom pri Zoulone(Zólyom-Zvolene).
Potom Bors(Borš) pozbieral množstvo chudobných ľudí a postavil silný hrad....volajú ho
Borsvára(Boršvára- hrad Boršov). » (34. §.)
A Nyitra folyó mellett «azon földet lakó szlávok és csehek, a csehek vezérének segítségével
ellenök állanak.» (35. §.)
are usque ad ciuitatem nytra. Qui cum uelocissimo cursu uenissent usque ad riuulum turmas,
ubi descendit inriuulum nytre, uiderunt habitatores illius prouincie sclauos et boemos eis
obsistere cum adiutorio ducis boemorum. Quia mortuo athila rege terram qnue iacet inter
Wag et gron, a danubio usque ad fluuium moroua, dux boemoram sibi preoccupauerat, et
unum ducatum fecerat. Et tunc tempore per graciam ducis boemorum dux nitriensis factus
erat Zubur.

Obyvatelia tej zeme „vedľa rieky Nitra“ « Slovania a Česi, pomocou veliteľa Čechov im
vzdorovali.» (35. §.)
«... a szlávok és csehek... tüstént hirt adának uruknak, Zuburnak.» (36. §.)
dam ex ipsis ictibus sagittarum interfecerunt. Hoc cum uidissent sclaui et boemi quos ad
custodiam constituerat Zubur, quod isti qui dicuntur hetumoger talibus uterentur armis,
timuerunt ualde, quia talis armatura nunquain uisa f'uit eis. Statim nuntiauerunt Zuburio
domino eorum ceterisque principibus ciusdem prouintie.
«... Slovania a Česi.... okamžite dali správu svojmu pánovi, Zuburovi.» (36. §.)
«Zobor (Zubur) a csehek segítségével eléjök mene... a magyarok a csehek és szlávok közül
sokat agyonnyilaznak vala... a csehek és minden nyitrai szlávok futásnak eredének és Nyitra
várába zárkózának, valamennyi nemes tuszokul adá nekik fiait és azon föld minden népei
meghódolának nekik a Vág vizéig.» (36. §.)
Tunc Zubur hoc audito cum adiutorio boemovum armata multitudine obuiam eis uenit
pugnaturus. Et dum uterque exercitus ad fluuium nitra peruenissent. zuardu cadusa et huba
uolebant transire fluiium. Sed Zubur dux nitriensis et sui milites contra eos diutissime
certantes nullo modo eis transitum concedere uolebant. Et eum diu inter se certassent.
Hungarii ex boemis et sclauis ictibus sagittarum multos interficiebant. Sed per tres dies nullo
modo.Hungarii propter inundationem aquarum transitum habuissent, tandem IIII die boemi et
omnes nytrienses sclaui uidentes andatiani hungarorum, et percussiones sagittarum non
sufferentes fuga lapsi sunt. Et uelocissimo cursu pro defensione uite in ciuitatem nitriam
inclusi sunt cum magno timore. Quos zuardu cadusa et huba nec non.......
excelsum ducentes, laqueo suspende runt. Vnde mons ille, a die illo usque nuno mons zubur
nuneupatur. Et propter hoc factum timuerunt eum omnes homines illius patrie, et omnes
nobiles filios suos in obsides eis dederunt, et omnes nationes illius terre se subiugauerunt sibi
usque ad fluuium Wag. Et quia gracia dei antecedebat eos, non
«Zobor (Zubur) pomocou Čechov ide pred nich....Maďari (sem by bolo treba písať Turkovia,
alebo Hungarusi) z Čechov a Slovanov veľa zabili so svojimi šípmi... Česi a všetky nitrianski
Slovania utiekli a zatvorili sa do hradu Nitra, všetky šľachtici im dali svojich synov
za rukojemníkov a všetky ľudia tejto zeme sa im podrobili až po rieku Váh .» (36. §.).

«Árpád vezér és nemesei pedig a Zagyva vizétől megindulva... a Tisza partján menve Olpar
(Alpár) homokjához érkezének.» (37. §.)
ducem salanum properauerunt. Dux autem arpad et sui nobiles egressi de fluuio Zogea eum
omni exercitu castra metati sunt iuxta montem teteuetlen usque ad thysciam. Deinde
uenientes per crepidinem thyscie usque ad sabulum olpar peruenerunt.
«Veliteľ Arpád a jeho šľachtici odišli od rieky Zagyva(Zaďva).....Išli popri Tise a dostali sa
k piesku pri Alpáre.» (37. §.).

«...ott a vezér vele jött nemeseinek különböző helyeket ajándékoza minden lakosaikkal
együtt.» (40. §.)
facerent pro quolibet crimine commisso. Ibi etiam dux condonauit suis nobilibus secum
uenientibus diuersa loca, cum omnibus habitatoribus suis. Et locum illum ubi hec

«...tam veliteľ svojim šľachticom daroval rôzne územia aj celým tam bývajúcim
obyvateľstvom.» (40. §.)

«Árpád vezér és nemesei Titelig jövének a népet hódítva... A Vajas folyó mellett... nagy
földet ada minden lakosaival együtt Tasnak.» (41. §.)
Postea uero dux Arpad et sui nobiles hinc egressi uenerunt usque ad titulum, subiugando
sibi populum. Deinde egressi uenerunt usque ad portum Zoloncaman, et totum populum
infra thysciam et danubium habitantem, sub iugum su um constituerunt. Hinc uero
uenientes ad partes budrug peruenerunt, et iuxta fluuium uoyos castra metati sunt et in
partibus illis dux dedit terram magnam cum omnibus habitatoribus suis Tosunec patri lelu
cum auuneulo suo culpun patre Botond.

« Veliteľ Arpád a jeho šľachtici išli až k Titelu všade podmaňujúc ľudí.....Vedľa rieky
Vajas(Vajaš) veľkú zem aj s obyvateľmi dal Tasovi(Tašovi) .» (41. §.)

«a Tiszán... áthajózának... megfélemlettek vala tőlük azon föld minden lakosai... a begueyi
(Begai) részekre jutának és ott maradának, míg azon haza minden lakosait a Marostól a
Temes vizéig meg nem hódították és azok fiait tuszokul nem vették.» (44. §.).
Ad hoc autem missi sunt Zuardu et cadusa atque boyta, qui cum accepta licentia equitarent,
thysciam in Kenezna transnauigauerunt et descensum fecerunt iuxta fluuium seztureg. Et
nemo aduersarius inuentus est eis, qui leuaret manus contra eos, quia timor eorum irruerat
super omnes homines illius terre. Et hinc egressi ad partes beguey peruenerunt, et ibi per duas
ebdomadas per manserunt, donec omnes habitatores iilius patrie a morisio usque ad fluuium
temes sibi subiugauerunt, et filios eorum in obsides acceperunt. Deinde amoto exercitu
uenerunt uersus fluuium temes, et castra metati sunt iuxta uadum arenarum. Et cum uellent
transire amnem temes uenit

« Preplávali cez Tisu....všetcia obyvatelia tej zeme sa ich báli.....dostali sa k častiam Begua
a zostali tam až dovtedy kým od Marošu až po Temeš všetkých nepodmanili a ich synov
nezobrali za rukojemníkov.» (44. §.).

«A Pannónia földjén lakó rómaiak mind futással menték életöket.» (46. §.)
nubium usque ad aquas calidas superiores. Et hoc audito omnes romani per terram Pannonie
habitantes. uitam fuga seruauerunt. Secundo autem diec dux arpad et omnes sui

« na území Pannonie žijúci Rímania bežali preč, tak zachraňovali svoje životy.» (46. §.).

«Árpád vezér ada Eudeu-nek földet a Duna mellett számtalan néppel. - Eudeu azon vidék
népének meghódítása után várat épite, melyet köznyelven Zekuseunek (Székcső, Baranya
megyében) neveze. - S Boytának azon módon nagy földet ada számtalan néppel a Sár
mellékén.» (47. §.)
pater eudu, et boyta, a quo genus Brugsa descendit. Quibias etiam pio suo fidelissimo
obscquio dux arpad donauit munera non minima, et eudunec filio ete dedit; terram iuxta
danubium, cum populo non numerato. Et in loco illo eudu subiugato populo illius partis
edificauit castrum, quod nominauit uulgariter Zecuseu, eo quod sibi sedem et stabilitatem
constituit. Et boyte eodem modo dedit terram magnam uersus saru cum populo non nu-
merato, que usque modo nuncupatur boyta.

« Veliteľ Arpád daroval pri Dunaji zem aj nespočetným obyvateľstvom Eudeovi.-Eudeu po

dobytí územia postavil hrad, ktoré medzi ľudmi mal pomenovanie Zecuseu(Székcső(Sékčő),
župa Baranya).- Potom ihneď daroval Boytovi veľkú zem s nespočetnými obyvateľmi pri
Sáru(Šár) .» (47. §.).

«Bezprém (Veszprém) városa felé menjenek és hódítsák meg azon föld minden lakosait
Vasvárig.» (48. §.)
In secunda parte exercitus missus est Vsubu pater Zolocu et cusee*) qui iret uersus ciuitatem
bezprem, et subiugaret omnes habitatores terre usque ad castrum ferreum.
« .aby sa išlo smerom k mestu Bezprem(Veszprém-Vesprém) a tam podmanili všetkých
obyvateľov tej zeme až do Vasváru(Vašvár) .» (48. §.).

«Vasvárt vevék be s a lakosok fiait tuszokul szedék. Innen Tihanyhoz jutának és a népeket
meghódítván s a lakosoknak tuszokul vett fiaival... Árpád vezért különféle ajándékokkal
üdvözlék s a lakosok zálogba vetett fiait a vezérnek bemutaták.» (49. §.)
E t hinc usubuu pater zoloucu et eusee pater urcun reuersi castrum ferreum ceperunt,
et filios incolarum i n obsides acceperunt. Hinc uero equitantes iuxta fluuium bolotun,
usque ad thyon peruenerunt. Et subiugatis sibi gentibus XIIII-o die castrum bezprem
intrauerunt. Tunc usubuu et eusee inito consilio nuntios suos cum diuersis
muneribus et filiis incolarum in obsides positis, duci, arpad transmiserunt. Et qualiter
dedit eis deus uictoriam, et quomodo romani dimisso castro bezprem ante eos fuga
lapsi, fluuium loponsu latenter transnatauerunt. Missi uero eorum ducem arpad in
silua turobag arpalice ambulantem inuenerunt, et eum cum diuersis ex parte usubuu et
eusee salutauerunt, et filios incolarum in obsides positos duci presentauerunt. Dux
uero arpad audito hoc lecior factus est solito, et iterum in eclburgu 2 ) reuersus
magnum focit conuiuium. Et legatis gaudia nuntiantibus munera magna condonauit.

« Obsadili Vasvár(Vašvár) a synov obyvateľov zobrali za rukojemníkov. Odtiaľ sa dostali k

Tihanyu(Tichoň) dobývajúc ľudí a ich synov brali za rukojemníkov..... Privítali veliteľa
Arpáda rôznymi darmi a ukázali mu rukojemníkov.» (49. §.).

«A Tisza vizén a beuldi (Böld) réven áthajózának... a Kórógy vize mellett a székelyek...
mindnyájan békességesen elébe menének és fiaikat különféle ajándékokkal önként tuszokul
adák... s az első sorban kezdének Ménmarót ellen harcolni. S a székelyek fiait mindjárt
átküldék Árpád vezérnek s magok székely kalauzaikkal együtt Ménmarót ellen kezdének
lovagolni.» (50. §.)
et ductores facti sunt usubuu et velec. Qui egressi sunt de insula equitantes per sabulum, et
fluuium thyscie in portu beuldu transnauigauerunt. Et inde equitantes iuxta fluuiun couroug
castra metati sunt, et omnes siculi, qui primo erant populi athyle regis, audita fama usubuu
obuiam pacifici uenerunt, et sua sponte filios suos cum diuersis muneribus in obsides
dederunt. Et ante exercitum usubuu in prima acie contra menumorout pugnaturi ceperunt. Et
statim filios siculorum duci arpad transmiserunt, et ipsi precedentibus Siclis una ceontra
menumorout equitare ceperunt. Fluuium cris in ceruino monte transnatauerunt, et inde
equitantes iuxta fluuium tekereu castra metati sunt.

« Pri brode u Beuld(Böld) prešli cez Tisu….pri rieke Kórógy(Kóróď) prišli pred neho
Sékeli(Sikuli) v mieri a rôznými darmi dobrovoľne odovzdali svojich synov za
rukojemníkov…potom, ako prví išli bojovať proti Ménmarótovi. Synov Sikulov ihneď poslali
ku Arpádovi a oni so sikulskými prevádzačmi pridali sa na cestu proti Ménmarótovi.» (50.
§.).

«A különféle nemzetekből összegyülekezett vitézek Ösbő (Usubu) és vitézei ellen harcolni

kezdének. A székelyek és magyarok sok embert agyon nyilazának... Árpád megparancsolá,
hogy Ménmarót leányát fiának, Zultának (Zsolt) vegyék nejül és a lakosok tuszokká tett fiait
hozzák magokkal.» (51. §.)
citibus ad castrum bellarid egressi sunt. Et e conuerso milites congregati ex diuersis
nationibus contra usubuu et suos milites pugnare ceperunt Sycli et hungarii ictibus
sagittarumn multos hominum interfecerunt. Vsubuu et.......... runt. Dux uero Arpad inito
consilio suorum nobilium, mandata menumorout dilexit et laudauit, et dum filiam
menumorout eiusdem etatis et filius suus Zultus iam esse audiuisset, peticionem menumorout
differre noluit, et filiam suam in uxorem Zulte accepit cum regno sibi promisso. Et missis
legatis ad usubu et ueluc mandauit, ut celebratis nuptiis filiam menumorout filio suo
Zulte in uxorem aceiperent, et filios incolarum in obsides positos secum ducerent, et
duci menumorout darent byhor castrumi.

« Bojovníci z rôznych národov začali bojovať proti vojakom Ösbőa (Usubu- Ušubu).Sekeli
a Maďari(Hungarusi) veľa ľudí zabili so svojimi lukmi....Arpád rozkázal, aby svojmu synovi
Zultovi(Zsolt-Žolt)doviezli dcéru Ménmaróta za manželku a synov obyvateľov za
rukojemníkov.» (51. §.).
«Usubu és Velek... Ménmarót leányát, lakodalmat tartva átvevék, s a lakosok tuszokul vett
fiait magokkal vivék.» (52. §.)
Usubuu et veluc nec non omnis exercitus preceptis domini sui fauentos filiam menumorout
celebratis nuptiis acceperunt, et filios incolarum in obsides positos secum duxerunt. Et ipsuin
menumorout in castro byhor

« Usubu a Velek….po svadbe prebrali Ménmarótovu dcéru a zobrali so sebou aj s ďalšími

rukojemníkmi.» (52. §.).

«Zulta vezér... várat ada építniök az oroszoknak, kik nagyatyjával, Álmos vezérrel
Pannóniába jöttek vala.» (57. §.)

...Wacil et usquo ad terram racy. Ab occidente usque ad mare, ubi est spaletina ciuitas. Et ex
parte theotoni corum usque ad pontem guncil; et in eisdem partibus dedit castrum construere
ruthenis, qui cum almo duce auo suo in pannoniam uenerant. Et in eodem...

« Tam veliteľ Zulta….prikázal Rusínom postaviť hrad, títo prišli do Panonie s jeho starým
otcom Almošom.» (57. §.).

Anonymus tudósítása szerint.

Anonymusból - hazánk honfoglaláskori lakosságát illetőleg - ezt olvasom ki:

Magyarország földje Árpád honszerzése idején sűrűn lakott, népes föld volt. E szép és
termékeny ország tájait akkor is, miként ma, sőt különösen kelet felé a mainál jóval nagyobb
területen, magyarul beszélő ugor fajú paraszti népség (szkitha-szarmata maradék) lakta. Ezek
a békésen halászó, pásztorkodó és földet túró parasztok a honfoglalást megelőző évezred
leforgása alatt hajdani önállóságukat teljesen elfelejtették. Időközben már annyiszor
változtattak urat, hogy Árpád hódítása ellen nem is lázadoztak. Ekkori uraik nem az ő
vérükből valák voltak, ezek harca nem az ő ügyük is, hanem egyedül csak az uraiké volt.
Salán bolgár vezér, a nyitrai cseh herceg, vagy Gyeló erdélyi oláh vezér igáját hordó pór nép
az ő idegenfajú uraihoz csak annyira ragaszkodott, mint mondjuk Bosznia népe 1878 után
Ferenc Józsefhez, vagy a megszálló magyar ezredekhez.
Árpád hódítása ellen már csak azért sem mertek tiltakozni, mert élt még bennük a hagyomány
Atilla királyról, az Isten ostoráról, kinek kései unokája, Álmos vezér íme megjelent, hogy
jogos örökét birtokába vegye s hogy elűzze az avar birodalom romjait könnyedén birtokba
vevő bolgárszlávokat, cseheket és németeket.
Ha nem elfogultan, nem a magyarok eredetéről, szinte dogmaszerűen felállított elmélet
szemüvegén át, hanem tárgyilagosan (nem mondhatom, hogy parasztésszel) vizsgáljuk
Anonymus értesítéseit, akkor a legelső magyar történetírónak - a történelmi Magyarország
általa említett részeire vonatkozó - néprajzi és településföldrajzi adataiból több dolog
nyilvánvaló. Eszerint történelmi ténynek kell venni a következőket:
1. Magyarország Árpád honfoglalása idején nem volt üres, lakatlan terület. Sőt az akkori
európai viszonyokhoz mérten elég sűrűn lakták.
2. A honfoglaló törzsek a IX. század végén, X. század elején itt talált lakosságot nem irtották
ki, hanem csak meghódoltatták, vagyis uralmuk alá hajtották.
3. Az Árpáddal bejövő nyolc törzs (t. i. hét magyar és egy kún-kabar), illetőleg a törzsfők és
nemeseik által meghódított őslakosság csak urat cserélt, egyébként zavartalanul élte itt tovább
a maga ősidőktől megszokott jobbágyi, zsellérkedő és hódítá urainak szolgáló «paraszti»
életét.
4. Salán elődei - az avar birodalom Dunától és Garam-Ipoly vonalától keletre eső részén
- a bolgár uralmat szinten már lakott országrészekre terjesztették ki. Salán országában a pór
népesség legtöbb helyen nem szláv. Ezt Anonymus sem mondja. Sőt a Sajó, Hernád, Eger
mellékén, a Szamos-Tisza közém és sok egyéb helyen - bár igen sok esetben említi a lakosság
nagy számát - sohase mondja ki, hogy itt «szlávok» laknak, hanem csak annyit mond
a nemzetiség kitétele nélkül, hogy a föld lakói «parasztok». Hogy miféle nyelvűek voltak ezek
a parasztok, azt nagyon könnyű kihámozni az Anonymus említette földrajzi nevekből. Ezek
pedig túlnyomó részben félreismerhetetlenül tiszta magyar elnevezések. A legnagyobb
szívósságot mutató folyónevek különösen igen régi eredetre nyúlnak vissza és éppen ezek
túlnyomó többsége magyar. Ha a jelentéktelen Tapolca vize - mint ahogy erről a névről
Melich János olyan hatalmas érveléssel kimutatta - a honfoglalás előtti időből maradt meg
a mai napig, én meg úgy érzem, hogy a Tapolca közelében folydogáló Sajó (Souyou = Só +
folyó), Hejő (Heuvou = Hév + folyó), vagy Nyárád, Ostoros, Hernád, Eger vize, mind jóval
nagyobb földrajzi objektumok elnevezései, szintén oly ősiek, sőt még sokkal ősibbek, mint
a Tapolcához hasonló eredetű néhány kisebb szláv víznév.
5. Anonymus sehol sem mondja, hogy Árpád vagy alvezérei parasztságot hoztak volna
magukkal és azokkal telepítették be az országot. Ezzel szemben legalább két tucat esetben
azt hangoztatja, hogy Árpád bőkezűségéből, ez vagy az a híve nagy darab földet kapott
jutalmul azon föld «nagyszámú» meghódított «népével» együtt.
Ezekután a részek után Marjalakival ellentétben, mivel nem írásaimból élek, véleményem
mondhatom „paraszti“ ésszel gondolkodva. Ebből kifolyólag állíthatom, hogy Árpád
bejövetelekor nem volt itt semmilyen „magyar“ honfoglalás, sem első, sem második, sem
tizedik, sem semmilyen, csak egy újabb uralkodó csoport váltotta fel az előbbieket, már
sokadszor, az itt őslakos földművelők felett. A parasztész felteszi azt a kérdést is, hogy jobb
volt-e ez az uralkodó osztály, csak azért, mert ezeket Hetumogernek, vagy Hungarusnak
hívták, mint az előző bolgárszláv Salán, vagy nyitrai cseh, vagy oláh Gyelói uralom.
Szerintem a parasztnak teljesen mindegy, hogy melyik úr uralja. A saját szláv, oláh, magyar
uralkodó ugyanolyan erkölcstelen a szláv, oláh, vagy magyar paraszttal szemben, mint
amilyen erkölcstelen az idegen uralkodó. Milyen erkölcsről tanúskodik az, ha egy magát
keresztény, jézuskövetőországnak tartó királyi krónikása ezt leírhatta: «Említett Tuhutum...
külde egy ravasz férfiút... Ogmándot, hogy loppal, járva kémlelje ki neki az erdőelvi föld
mivoltát s milyenek annak lakói. Tuhutum kéme... a föld jóságát, termékenységét és lakosait
megtekinté... és azon föld lakosai az egész világon a leghitványabb emberek, mivel oláhok és
szlávok.» (25. §.) Hol van itt a kereszény szeretet? Ezt ma tiszta sovinizmusnak nevezik, egy
másik nép becsmérlésének, s ebben a szellemben nevelteti ma is tovább a fiatal nemzedékeket
minden oldalon a politikai és vallási elit. Milyen erkölcsökre mutat, ha az idézetek nagyrésze
arról szól, hogy az elfoglalt terület lakosainak gyerekeit túszul vitték Árpádhoz. Ebben
a témában már kaptam elmarasztaló kritikát, miszerint Árpádék olyan rendesek voltak, hogy
saját gyermekeikkel együtt neveltették a túszokat. Rendben van, de milyen szellemiségben?
Mire tanították meg a leigázott szláv, oláh, magyar elöljárók túszul ejtett gyermekeit?
Megtanították a belőlük későbben kialakult szláv és oláh nyelvű hungarusz elittel a túszszedés
tudományát a területek adományozását azok lakosaival együtt a talpnyalóik számára.
Megtanították velük a földművesek semmibe vevését. Ez a később másnyelvűekkel is bővülő
hungarus elit nagyon tanulékony volt, ellenőrizhetjük a leírt hungarusz történelem alapján.
Bizonyosan erkölcsös, igazságos viselkedésük váltotta ki a Dózsa György által vezetett 1514-
es paraszt felkelést, vagy az 1526-27. évi délvidéki Cserni Jován kisnemesi, vagy paraszt
felkelést, esetleg az 1572-73 Gubecz Máté által vezetett horvátországi paraszt felkelést. Mára
már a parasztoknak, vagy a szegény rétegeknek felkelésről még álmodni sem lehet, mivel
a nemességet felváltó, demokratikus, globális pénzügyi és politikai elit az őt védő
rendőrséget, katonaságot olyan erős fegyverekkel szerelte fel, amivel szembeszállni nem
nagyon lehet. S ha veszélyben vannak, akkor ezeket a fegyvereket mindenütt a világon
alkalmazzák. Anonymus egészen finoman írja le a várak építését: «Akkor Zobolsu...
a lakosságot összegyűjtvén, nagy árkot hányata és igen erős várat építe földből, melyet most
Zobolsu (Szabolcs) várának neveznek. Akkor Zobolsu és társai a föld népéből sokat ezen
várhoz szolgáknak rendelének, kiket most polgároknak (cives) hívnak... a sereg felével
a Tisza partján nyomulának elő, hódítva a népeket a elérkezének a Zamus (Szamos) folyó
mellé és azon a helyen... Thosu... sok népet összegyűjtve... s a lakosok fiait tuszokul vévén.»
(21. §.) Milyen szemérmes fogalmazás „összegyűjtötték a lakosságot“ a várépítéshez,
biztosan az önként jelentkezőket, ez is elég finomkodó „ezen várhoz szolgáknak rendelének“,
keményebben „kényszerítettek“. Amikor a tanoncok már nem finomkodnak a „Koháry
archívumban“ ez így hangzik:

Murány várában szélvész által elrontott épűletek helyrehozatalára a Murányi Királyi Ügyészi
jószágok gondvisőleje elégtelen levén, Gróf Koháry Istvánt a Szepesi Kamara felszóllítja,
hogy Gömör Megyét ingyen munka adására reá bírja. – Kassa - 1700. Aprílis 3. Azt hiszem
nem kell tovább magyarázni. Még egy példa az erkölcsi nagyságra: «A különféle nemzetekből
összegyülekezett vitézek Ösbő (Usubu) és vitézei ellen harcolni kezdének. A székelyek és
magyarok sok embert agyon nyilazának... Árpád megparancsolá, hogy Ménmarót leányát
fiának, Zultának (Zsolt) vegyék nejül és a lakosok tuszokká tett fiait hozzák magokkal.» (51.
§.), «Usubu és Velek... Ménmarót leányát, lakodalmat tartva átvevék, s a lakosok tuszokul
vett fiait magokkal vivék.» (52. §.) Az ellenség lányát erőszakkal fiának feleségül hozatni
igazi erkölcsi magasság. A józan paraszti eszem tiltakozik, az „Árpádházi szent királyi turul
dinasztia“ megnevezés ellen, biztosan a „földművesek“ voltak az elődeim.
6. Árpád foglalása idején Magyarország túlnyomó része, főleg a Duna-Garam vonalától
keletre fekvő tájak névadó, de paraszti sorban élő lakossága - Anonymus földrajzi nevei
alapján - nem lehetett más, mint magyar, mert hiszen a IX. századi bolgár-szláv és cseh
uralmat jelző szláv névanyag eltörpül a nagyobb földrajzi tárgyakat jelölő, tehát ősibb ugor-
magyar nevek tömegében. Ne felejtsük el, hogy a két oláh fejedelemség, Moldva és
Havasalföld lakossága legalább 700 év óta szinte kizárólag oláh nyelvű, ennek dacára
folyóneveiknek legfeljebb egyhatod része oláh elnevezésű még mai napig is. Megjegyzendő,
hogy ez a hatodrésznyi oláh értelmű víznév is a kisebb folyókból vagy patakokból tevődik
össze.
7. Árpád hódító hada és a kún-kabar törzsek a személynevek tanúsága szerint törökök voltak.
Cselédségük egy része, valamint a csatlakozó ruthének, oroszok természetesen szláv nyelven
beszéltek. A török elemeket a besenyő, izmaelita és kún rokonnyelvű törzsek befogadása csak
erősítette. De ezeket éppen úgy, mint magukat a hódítókat, az ugor parasztság tömege szinte
észrevétlenül magába szívta - persze csak nyelvileg. A török nyelv eltünt, de a török vér nem.
8. Anonymus több helyen céloz rá, hogy a parasztok más nyelven beszéltek, mint a hódító
magyar törzsek. Amikor pl. Bors «sok parasztságot összegyűjtvén, a Boldva vize mellett várat
építe, melyet azon nép' Borsodnak neveze», - ebből következik, hogy Anonymus szerint ez
a nép «más nyelvű» volt, mint hódítói; a Borsod szó pedig csakis magyar eredetű lehet.
A 7. és 8. pontban leírottak bemutatják, hogy hová vezetett a magyar és török
nyelvrokoságnak teóriája, hogyan csináltak a beköltözött urakból törököket, török
vérrokonokat.Ez az eszement teória befolyásolta Marjalakit is, akinek a töröknyelvűeket be
kellet olvasztani a magyar nyelvű parasztokba, de azzal, hogy a török vér megmaradt.
Kikben? A genetikusok azt állítják, hogy a mai magyarok nagyobbrésze európai génekkel
rendelkeznek, nem törökkel.,nem ázsiaival. Ezt ha tetézzük a magyarok által kijelentett olyan
baromsággal, amit a szlovák Handžárik is idéz:
F.Salamon a nevezetes magyar történész írja az ugorok Kárpátokon keresztüli átkeléséről:
Keresztül ment a Kárpátokon „családok nélkül, egy harcosokból álló ugor lovasezred szláv
feleségekkel és anyákkal.“ Ha ezt valakivel meg tudják etetni ott már nagyon nagy baj van.
A beérkezö Árpád törökül beszélő hadai átjöttek a Kárpátokon családok nélkül, de a „szlávul”
beszélő anyjukkal és feleségeikkel. Mi tartozik a családba ha nem a feleség , vagy az anya?
Miért tanította ez a „szlávnyelvű“ anya a gyerekét törökül, de még ezzel nincs vége, mert
azután, hogy ezek a szláv anyáktól származó törökül beszélők bejöttek a Kárpát medencébe
az itt élő szlávok közé és további szláv nőkkel házasodtak, ezek az anyák gyerekeikkel nem
szlávul, se nem törökül beszéltek, hanem elkezdtek magyarul beszélni, kitalálták a magyar
nyelvjárásokat, amik aztán megmaradtak, egészen addig, míg a kötelező iskolai nyelvoktatás
bevezetésével az irodalmi nyelv ki nem ölte. Nagyon figyelemre méltó, hogy ez a kisebbségi
nyelv terjedt és fennmaradt, nem olvadt be, mint a török. Honnan vették a törököt?- hát ehhez
vissza kell mennünk egy előbb idézett szöveghez, ehhez:

Ebből indultunk ki a „RTOAnSz-rutén“- és a földműves, paraszt, rólnok kifejezés

levezetésében. Van itt még két megnevezés az egyik a πατζιναϰιτων(patdinakitóán, vagy
patdzinakitóán) a másik a τύορϰων(túorkoan). A második leegyszerűsítéséből születik a turcis
a turk, türk, majd a félremagyarázásból a török és így lesznek Árpádék török nyelvűek.
Mindenekelőtt azt kellene megnéznünk, hogy mivel foglalkoztak a beköltözött harcos urak
a lovaglást kivéve. Nomád nagyállat tenyésztők voltak, állítják. A juhtenyésztő valach,
balach, ballagó pásztorokkal ellentétben, ezek szarvasmarha tenyésztéssel foglalkoztak.
A szarvasmarhát, annak ősét valamikor úgy nevezték tulok, tülök, keményen turok, türök,
türkő. Ez a kifejezés a tulokra, turokra valamilyen formában fennmaradt az összes szláv
nyelvben tur, тур(tur) a szlovákban, csehben, lengyelben, ukránban, oroszban, szlovénben,
horvátban, szerbben. Ezek a nemrokon nyelvek. A görög is tudta miért nevezi őket
τύορϰων(túorkoan)-nak, náluk a tulok „ευνουχισμένος ταύρος-eunouchisménos taúros“.
Ez természetesen a törökből származtató „magyar akadémikus tudósoknak“ gondot okoz,
mert a törökben a tülök - boynuz, korna, öküz, ügüz – ebből levezetve az „urakat“ – bú, boci
bú, bounozónak, vagy pedig ökörösnek lehetne nevezni, de türknek nehezen. Ha a görögöt
parasztésszel olvasnánk, akkor a -eunouchisménos taúros-nak van értelme enőki(s)ménős
tőürös- elő kimenős tőrös (szúrós), vagy enő kihiső ménősz tőrös, ma elő kissé megnővős
tőrös. Bizony türkösek voltak ezek az urak. Erről beszélnek a mondák is. A „Fehérló
mondájában“: Árpád pedig övéi jelenlétében megtöltötte kürtjét Duna-vízzel, és az összes
magyarok előtt ama kürtre a mindenható Isten kegyelmét kérte: engedje át nekik az Úr ezt
a földet mindörökre.....Mit használ Lehel, vagy Lél a róla szóló mondában a? Mi a fegyvere,
mivel öli meg Konrád királyt? Az elő kissé megnővős tőrösnek a türkőjéből készített
kürtjével! Ami lehet ivókürt:

:
Szkíta ivókürt Kul Uba kurgán ie.400-ból.

Ivókürt avarkori sírból Felsőpálos

 Lehel kürtje Jászberényből

Pásztor kürttel

Vajon milyen nyelven vannak elnevezve azok, akik tulok-okat, tülök-öket, túr-okat, tűr-öket,
tőrös-öket, tereltek, tenyésztettek, ezeknek tülök-jeiből, türkőiből(szarvaiból, szaruiból) kürt-
öket készítettek, ezzekből a kürtöktökből ittak, ezekkel a kürtökkel jeleztek, kürtöltek,
türköltek és ezekkel a kürtökkel voltak eltemetve a sírokba. Nevezhették-e ezeket másképp,
mint türköny(turkon), türkös(turcis), türk(turk)? Igen, HUNGARUSznak is, de nemcsak azért,
mert Hungvárból származnak. A bika, böka az összes szláv nyelvben is használják býk, bik,
бик,бык (bik), azért az, mert van bökője, amivel bök, vagy szlávosan b=p pichať(pichaty,
pikhaty). A görögnek ταύρος(taúros)(esetleg taurusz), tőrös, mert neki tűje(a-zósan taú, vagy
taű), vagy tőrje van, a tűvel és a tőrrel, pedig szúrni is szoktak, s ha megfordítjuk a tauruszt,
akkor előttünk áll szuruat, szúrat(mint gyapot, samot, olvasat). Akik pedig bikákat, szúratokat
tenyésztenek, azoknak lehet a neve szuragán(y), többesben SzURAGáNoUH (k=h=g nagyon
gyakori csere), ja, hogy ez véletlenül visszafelé hungárus, vagy h=k, koungárus, kangárus,
mindegy, mert kangárok is léteztek a történészek szerint, csak ezek is biztosan törökül
beszéltek.

Ezekután olvassuk mégegyszer a 8-ik pontot: 8.Anonymus több helyen céloz rá, hogy
a parasztok más nyelven beszéltek, mint a hódító magyar törzsek. Amikor pl. Bors «sok
parasztságot összegyűjtvén, a Boldva vize mellett várat építe, melyet azon nép' Borsodnak
neveze», - ebből következik, hogy Anonymus szerint ez a nép «más nyelvű» volt, mint
hódítói; a Borsod szó pedig csakis magyar eredetű lehet. Amikor ezt egy ember elhiszi, akkor
érdemes lenne elgondolkodni saját elméjének épségén. A beérkező törökül beszélő vezér neve
Bors. Nem éredekes, hogy magyarul van jelentése, a bors akkor is török név. A török viszont
bíber, vagy karabíbert használ, a szlávoknál papar, poper, бибер(biber), pieprz, пипер(piper),
pepř, peper. Magyar mondás „kicsi a bors, de erős“ a szlovákban és csehben van korenie
(Štúrosan korenje), koření(korzsenyí), ami fordítva ejön erokö, ínyö erözsokö, magyar értelme
ilyen erőske. Az ukrán és az orosz megnevezés is nagyon találó перець(perecö, vagy perets´),
перец(perec, peretsz), persze nem a sósperecről van szó, hanem arról, hogy a bors az pröc,
prütsz, mert aki beleszagol az bizony pörötszköl, pröszköl, prüszkül, tüsszent, szlováknál
prsknúť(prszknúty). Így kell a török borsból(ami ott nincs) a magyar te borsodat csinálni, mert
ha a várról beszélünk, akkor az borsdé.

Maradt még egy kifejezésünk a πατζιναϰιτων(patdinakitóán, vagy patdzinakitóán), latinul

patzinacitis, ezek szintén török nyelvűek(már az elméletgyártók szerint). Ezek lettek a későbbi
pečenegi, печенеги(pecsenegi), besenyő(normál átmenet fordított eset - pék, pekár,
baker(béjkör)). Legelőször nézzünk egy részletet Fehér M. Jenő Besenyő őstörténet-éből:
Új szálláshelyükön később főleg a Talasz-völgyben éltek nagyobb számmal és az öt törzs
közül a Csur-sur, Értem, Pasmanmár itt szerepelnek, akikkel később Magyarországon is
találkozni fogunk. A Talasz-völgyet és a Csu-folyó partját kettészelő, híressé vált „selyemút”
vonalát a Csur-sur törzs szállta meg. Ismerősek a rovásírásos sírköveik, amelyek részleteket
mesélnek életükről.H. J. Heikel 1918-ban megjelent munkájában szép számmal közölt
ezekből a feltárt sírkövekből. A legtöbbön a Csura-sura családi név szerepel. Köztük senyők,
azaz az öt törzs tisztségviselői is akadnak. A feliratok örökszép versezetek és betekintést
engednek a törökös besenyők ősi hitvilágába, többnejűségébe, a halotti búcsúztatók
a családtagoktól még ma is megható és mindenekfelett a halott besenyők lovainak nevei és
színei is meg vannak örökítve. A puszták népe sorsközösségben élt lovával és szinte
családtagnak tekintette azt.

Fehér M. Jenő közöl velünk egy nagyon fontos dolgot a pecsenyegek, vagy besenyők nem
pecsenyét sütögettek, hanem lótenyesztéssel foglalkoztak. Már az elgondolkodtató, hogy
a magyar a lovat pacinak, pacónak is nevezi. A lovakkal foglalkozó csikósoknak volt egy
jellemző eszközük: az ostor(as öt rá, ro ütös = ráütős, rátoszó, hogy ez honnan lett át véve?),
vagy karikásostor.

Csikósok ostorral
Az ostort aztán forgatják, sergetik, oda csördítenek, cserdítenek egyet, meg szünet nélkül
pattogtatnak, pattingatnak, patzingatnak vele. Nos ott vagyunk, ahol kell πατζιναϰιτων
(patdzinakitóán), így felírva πατζιναϰιτως(patdzinakitóász), csak az a fránya „a“ betű
zavarkodik, hagyjuk ki πατζινϰιτως(patdzinkitóász) – ma is lehetne patzinkatós, patdinkatós,
patthinkatós, pattingatós. Kijelenthetjük, hogy a „De administrando imperio-ban“ elég
pontosan visszaadják mind a két törzs magyarul értelmezhető megnevezését, akár tetszik ez
valakiknak, akár nem. Érdekes lenne tudni, hogyan lettek a „pattingatósokból“ „pečenegö,
petsenegö, besenyők, besenjők“, de ha megfordítjuk , megint érdekes eredményt kapunk
„ögen setep, őjne sebe“. Ha elővesszük a betűátvetéseket, akkor ögen septe(sebte), vagy őjen
sebe-re módosíthatunk, az ojan sebe(s)-hez nem kell magyarázat, aki gyorsan elmegy, arra azt
mondjuk „sebtében távozott“, vagyis „ő sebte“. A lovasok nagyon gyorsan száguldoztak,
nagyon sebessek „sebték“ voltak. Nagyon szép „magyar“ kifejezés. Úgy néz ki, hogy
az „ akadémiai nyelvész uraknak“ nemcsak indoeurópaiul, vagy törökül kellene beszélni,
érteni, hanem egy kicsit „tudni magyarul”(főleg nyelvjárásokat)!
Bővítette Varga István, 2011 december 11., Fülek

9. Az Anonymus gestájában említett magyar elnevezésű folyónevek közül egyetlen egyről

sem bizonyították még be, hogy «azelőtt» másképen hívták volna őket! De ez nem is
valószínű, mert hiszen a X. század előtti forrásokból ismert Duna, Tisza, Maros, Szamos,
Körös, Temes, Olt, Zala, Rába, Balaton stb. vizeink is megőrizték régi nevüket, bár partjaikon
a történelemből is ismert dák, kelta, illir, római, szarmata, germán, hún, avar, bolgár, szláv,
oláh és magyar uralom váltakozott. A letűnt időkben a sovinizmus korántsem utazott a régi
víznevek kiirtására.
Anonymus fenti értelmezéséből pedig önként következik, hogy
1. a honfoglaló turk-magyar törzsek éppenúgy beolvadtak a meghódított ugor népbe, mint a
bolgár a délszlávba, a germán varég az oroszba, a longobárd az olaszba, a germán gót és frank
a franciába, az elfranciásodott hódító norman az angolba, a mandzsu a kínaiba és így tovább.
Sok hasonló eset igazolja, hogy a hódító réteg - ha vékony, elmerül a meghódítottak
tömegében még akkor is, ha az ő nevét tartja meg az új politikai alakulat.
2. Az ugor-magyar olyan maradványa a szkitha-szarmata gyüjtőnéven emlegetett nagy
népnek, mint az albán az illinnek, mint az ír a kétezer évvel ezelőtt még fél Európát uraló
keltának.
Valóban, közel jár a költő az igazsághoz, mikor azt mondja: A magyar testvértelen ága
nemének. A magyar nép testvérei csak unokatestvérek.
*
Nem hagyhatom említés nélkül, hogy a honfoglalás előtti kor írott forrásai etimológiailag még
nincsenek kellőleg átvizsgálva. Annyi már most is látszik, hogy a római és nyugati források
víznevei túlnyomó részben ugyanazok, mint a ma használatosak. Egy jelentéktelenebb víznek,
az Aqua nigra-nak azonosítását Alföldi Andrásnak köszönhetjük. Neki sikerült
megállapítania, hogy ez nem más, mint a Dráva balparti mellékvize, a Feketevíz. Mivel pedig
a római uralom vége fele szerepelt folyócska táján római lakóhelyek sohasem voltak, nem
tévedünk, ha megállapítjuk, hogy az Aqua nigra név csak fordítás. Azt is tudjuk, hogy
a szarmaták már a Kr. u. II. századtól kezdve nagyobb rajokban kezdtek áttelepedni a Dunán
római uralom alá. Így tehát szinte bizonyos, hogy a városokon kívül a megritkult illir-kelta
lakosság helyét a szarmata parasztság foglalta el. A dunántúli nagy sírmezők is ezt mondják.
A III. századtól kezdve mindig szarmata volt a parasztság zöme a gót, hún, longobard és avar
uralom alatt egyaránt.
A IX. század közepéről bajor oklevelek említenek egy tucat helység- és víznevet a Dunántúl
közepe tájáról. Ezek közül magyar értelműnek látszik Keszi falu. A vizek közül a Zala, Rába,
Pinka, Valkó (ma Válicka), Gyöngyös (latinul Sabaria, németül Pernten) és a Bilis-aszó
említtetnek. Ezek közül a Bilisaseo = Bilis + aszó név utótagja nyomatékosan mutat rá, hogy
az aszó szavunkat a Dunántúl Árpád honfoglalása előtt is használták! (Felfogásomat a Tört. és
Rég. Közl. 1928. évf.-ban «Honfoglalás előtti bajor adatok» c. dolgozatomban részletesen
megokoltam.)
Átdolgozta az első részt: Varga István
2011,október 1., Fülek

MARJALAKI KISS LAJOS: ÚJ ÚTON A MAGYAR ŐSHAZA FELÉ

II. A FÖLD MINT TANU

Egyéb bizonyítékok

Ha Árpád honszerzését egyedül csak P. mester mondaná el, úgy nyomban előállana egy
hiperkritikus német. Ez filológiai pontossággal, német alapossággal és az ezzel járó egyetlen
tudományos, tehát merev módszerességgel kimutatná, hogy Anonymusnak semmi
forrásértéke nincs.
Igen ám, de amit P. mester mond, azt mások is mondják, sőt kiegészítve megerősítik. Aki
tehát nem hisz Anonymusnak, sem a parasztság csalfa meséinek, meg a hegedősök csacska
énekének, az ne higyjen a ködös elméleteknek sem, hanem inkább bízza rá magát az
oklevelek tanuságára és egyéb tudományok biztosabb magyarázatára.

Mit mond a régészet?

A régészet csak néhány évtized óta tud beszélni. Most már elég érthetően szól arról, hogy
hazánk földje a népvándorlás korában, annak egyik szakaszában sem volt lakatlan föld.
A dunántúli nagy sírmezők (Keszthely, Cikó, Moson, Székesfehérvár), a szentesvidéki,
szegedkörnyéki temetők, az ország majd minden vidékén feltalálható húnszarmata-,
avarjellegű ú. n. soros sírmezők, s ezekben a temetkezés módja és a sírmellékletek azonossága
meggyőzően tanusítja hogy hazánk a Kr. u. III-XI. századokban megszakítás nélkül,
folytatólagosan lakott föld volt.
Ezekbe a rendes falusi telepedést feltételező temetőkbe folytatólagosan temetkezik a nép
a honfoglalás előtt, alatt és után is. A temetőkben több a jeltelen sír, több a szegény halott,
mint a gazdag úribb rendű, akár csak ma. A régészek se tudnák bennük a temetkezés korát
közelebbről meghatározni, ha a szegény pórnép közé nem temetkeztek volna hódító uraik is.
Ezek azonban szép cifra ruhában, réz- vagy ezüstveretű bőrövvel, meg felszerszámozott
lovakkal mentek a másvilágra. Így aztán könnyebben meghatározhatják a temetők korát a
hozzáértők, pontosan megmondhatják, hogy ez vagy az a temető hún-, avar- vagy
magyarkori-e? A meghatározás azonban sántít akkor, ha az V. századi húnkori temetőben
csak húnfajú halottakat, a VI-VII. századiban csak avarokat, a IX. századiban csak szlávokat,
a X-XI. századi temetőben csak Turánból idelovagolt magyar tetemeket akarnak látni. Sőt
a kétféle népelem egyidejű temetkezését szépen mutatják - Bartucz, Rhé és Móra szerint
- a népvándorláskori temetők.
A XI. század vége felé már megszilárdult hazánkban a kereszténység. Ettől kezdve
felhagynak az ősi szokással, hogy a halottak mellé használati tárgyakat tegyenek. A régi
temetők is megszünnek és megkezdődik a templomok kerítésein belül való temetkezés új
rendje. Azóta a sírleletek helyett a templomok kövei, meg az oklevelek fakó pergamenjei
beszélnek.
Mindenesetre a régészet egyedül nem döntheti el a hazánk földjén hajdan élt népek
nemzetiségét és nyelvi hovatartozását. De azzal a szilárd megállapításával, hogy hazánk földje
a bronzkorszak óta mai napig megszakítás nélkül és folytatólagosan lakott terület volt biztosít
bennünket arról, hogy Árpád honfoglaló hada nem talált itt üres pusztaságot. Anonymus
értesítése tehát nem mese és az erre is, de nem egyedül csak erre alapított következtetés nem
lóg a levegőben.

Az oklevelek víznevei

Már Ortvay észrevette a víznevek szívósságát. Magyarország régi vízrajza c. munkájának

előszavában többek között ezt mondja: «... vizeink elnevezései a politikai átalakulásoktól
nagyrészt érintetlenek maradtak. A Duna, Tisza, Maros, Szamos, Körös, Temes, stb. mind oly
folyónevek, melyek folytonosságát az avar, hún, római és dák uralmak idejéig szemmel
kísérhetni». (Lásd I. kötet, 6. l.) Valóban feltűnő jelenség, hogy a honfoglalás előtti korból
ismert kisebb-nagyobb folyóneveink közül alig akad csak egy is, amelyik azóta nevet
változtatott volna.
Ugyanerre az eredményre jutunk akkor is, ha Anonymus adatainak ellenőrzése céljából XI-
XIII. századi latin okleveleink vízneveit nézzük. Még a jelentéktelen patakocskák közül is
kevés cserélt nevet 8-900 viharos év lezajlása alatt. A sok száz névből könnyebb
áttekinthetőség végett csak a legrégibben említetteket, tehát csak a tatárjárás előttieket és
azokból is csupán a jelentékenyebbeket válogattam ki.
Megjegyzendő, hogy ha a magyar nyelvű köznép csak Árpáddal jött volna hazánkba, akkor
nem volnának magyar dűlőnevek legkorábbi okleveleinkben. Már pedig vannak szép
számmal. Szent István oklevelei közül az 1000. évi görög nyelvű veszprémvölgyi s az újabb
latin nyelvű okleveleiben szépszámú magyar helynév van. Az 1055-i tihanyi alapítólevélben
szintén akad több magyar dűlőnév. Így: Segisti, azaz Segesdi tó, Fuk = Fok Kues-kút =
Köveskút, Zilu-kút = Szilkút, Mortis = Martos, Sumig = Somogy, stb.
1075/1217-ből Fizegi = Füzegy, Meler = Mélyér, Aranas = Aranyos, Cris, Kyris = Körös.

Tatárjárás előtti latin okleveleink magyar víznevei

Ag Duna, Aldoucuth, Alma, Aranas, Arpas, Balatin, Belsar, Berekzow (Lycosholm mellett),
Berethe, Berkyou, Berkest alias Hyduspotok, fluit in Berekzo, Bodrog, Bodrug, Budrug,
Budrig, Boga Toufeu, Bozyas foka, Bozyastou, Chergou, Churgo, Chuespotok, Copos,
Copus, Cuher, Cuthsar eri, Dedpotoka, Didvag, Donathava, Dunazel, Ebes, Egur,
Egruspothoka, Egris, Egrug, Eleu tou, Ereus ag, Eurem, Eurmenes, Feyrthou, Fekete sar,
Fekete viz, Fekete rhe, Ferteu, Ferthes er, Fihed heri, Fizeg, Fizig, Folutoa, Fuk, Garmas
potoka, Gastuna, Gemulsinus, Gerne vize, Gungus, Hagymas, Halagas, Halap, Hango,
Harangud, Her, Hydus, Holt wag, Hornad, Homuser, Homuspotok, Hueseos, Humorou patak,
Keurs, Keurus, Kyris, Koaspotok, Kuken-egur pothok, Kuyar, Lapus, Lapus feu, Lenozou,
Ludos er, Meges potoch, Myler, Miler tou, Mocher, Magoroud, Monorous, Moris, Morzol,
Nados, Noger, Alma, Peles, Piscaros to, Pwk er, Queureus, Qumlou uolgu, Racpotok, Saar,
Saard, Saartou, Saharret, Sajo, Syov, Soyov, Sartue, Sarus, Sceg, Scilvas feu, Sebes, Secues,
Sernes, Soust, Tenerhere, Tolomas, Wagkuz, Weguhomoc, Wios, Wirthis, Wyzes fener,
Ukerag, Woyos, Voios, Urkuta, Icurtou, Zabadhegh, Zakadath, Zyndpathaka, Zomus.
Ha egyéb tanunk nem maradt volna fent Anonymus támogatására, csak az ősi víznevek, ezek
serege mint koronatanu egymagában is eldöntené az ugor-magyarság ezer évnél sokkal előbbi
itt lakását.

Földrajzi és személynevek

A vízneveknél mindenesetre kevésbé szívós életű vár-, helység-, megye-, hegy- és erdőnevek
sorában is sok a honfoglalás előtti nem szláv, ne germán és nem török eredetű földrajzi
nevünk. Anonymus ilyenfajta nevei (mint fentebb elsoroltuk) sokszoros tömegben fordulnak
elő korai okleveleinkben.
Szent István királyunk nagy tettei közé számítják iskolai könyveink a 45 első vármegye
megalakítását is. Ez a kegyes, de glorifikációs célzatú állítás azonban alaptalan. Én Erdélyi
László tanításával tartok, aki az Árpádokról szóló munkájában megírta, hogy csaknem
valamennyi vármegyénk megvolt már Szent István előtt is (talán az egy Abaúj kivételével),
sőt a legtöbb megye névadó vára, castruma, a honfoglalás előtti időkben létesült. Ő csak
azokról a várakról ismeri el, hogy István korában épülhettek, amelyek magyar nevűek. Ezeket
is csupán azért tartja ily későinek, mert «magyar» nevük van!
Nemcsak Erdélyi, de a krónikák is úgy mondják, hogy Szent István az idegen német lovagok
vezetésével és az Árpád vitézei által meghódított parasztsággal és várszolgákkal törte le
a honfoglaló turkmagyar nemesi osztályt. Koppány somogyi és Gyula erdélyi vezér az István
király vérrokonságához tartoztak és mégis felnégyeltetés, meg börtön lett a sorsuk, birtokaik
pedig német lovagok, vagy az akkor még túlnyomórészben idegen jövevény papság, idegen
szerzetesekkel benépesített kolostorok kezébe kerültek. De az ősi paraszti népség is ekkor
jutott több szabadsághoz. Egész vagy félszabad állapotú néposztályok keletkeztek, melyek
még kétszáz év múlva is védelmezték «Szent István adta szabadságaikat». (U. o. 188. l.)
A honfoglaló töröknyelvű hódítóréteg gyors beolvadását tehát Szent István erőskezű újrend
formálása tette lehetővé. A parasztság túlnyomó része egyébként Szent István előtt is
keresztény volt, még pedig a nyugati országrészekben a római, délkeleten a görög szertartást
követte, mint ahogy azt a legendák s a korai oklevelek adatai (Szent István első okleve pl.
nemcsak hogy görög nyelvű, de a görög orthodox liturgia kétségtelen jeleit viseli magán) és a
legrégibb személynevek igen nagy rétege mutatja.
Amikor a magyarság ugor és török ága a kereszténységben egyesült, megszünt a kétféle
nyelvűség is. A természet rendje szerint a sokkal kisebb számú törökség nyelvmaradványa,
csak mint az ugor-magyar nyelv egyik jelentős török kultúrrétege tanuskodik ma már Árpád
török hadának beolvadásáról.
A magyarság ugor és török kettős rétegét az is mutatja, hogy a honfoglaló nemzetségek
leszármazottai túlnyomórészben török személyneveket viseltek. Ezzel szemben a szolgák és
parasztok osztálya a legzamatosabb, tősgyökeres magyar elnevezéseket használja ugyanegy
időben.

Kik voltak Erdély őslakói?

Ennek az ügynek koronatanui a folyónevek. Már pedig a Tiszától keletre eső tájak víznevei
úgy Anonymusnál, mint Ortvay víznévgyüjteményében, úgyszintén a magyar, erdélyi szász és
román nyelvben közösen meghonosodott víznevek vitathatatlanul magyar eredetre, magyar
őslakosságra vallanak.
Anonymus víznevei: Tisza, Szamos, Almás, Kapus, Sár, Omsó-ér, Körös, Jószás, Tekerő-ér,
Tur, Kórógy, Maros, Csesztreg, Böge, Temes, Föveny rév. E 16 névből 9 félreérthetetlenül
magyar értelmű. De az -s képzős szavak egyike sem lehet más. A 16 név közül egyébként mai
napig egyről sem tudták bebizonyítani, hogy más, idegen nyelven volna valami jelentésük.
Ortvay XI-XIII. századi víznév gyüjteményéből első sorban a jellegzetesen magyar -s
melléknévképzős végződésű, aztán az egyéb világosértelmű neveket közlöm. Könnyebb
áttekinthetőség céljából megyék szerint csoportosítottam őket.
Alsó-Fehér megyében: Maros, Nádas-patak, Poklos, Sárd, Tó, Udvarág, Bocsárd.
Arad megyében: Száraz-ér. Ugyanitt egyetlen egy újabban előkerült oklevélben, 1203-ban:
Körös, Sáros, Hölgyes (t. i. Menyétes), Hódos, Ér, Fok, Kengyel víz.
Beszterce-Naszód megyében: Szamos, Sajó, Bodagd.
Bihar megyében: Gyepes, Körös, Medgyes, Somos, Hévjó, Berekjó, ma Berettyó, Tekerő,
Szakál ér, Szil ér, Omsó ér.
Brassó megyében: Tömös, Barca, Olt.
Fogaras megyében: Árpás, Eger.
Hunyad megyében: Nádos-patak, Feredő gyógy.
Kis- és Nagy-küküllő megyében: Hévíz, Küküllő.
Kolozs megyében: Almás, Aranyos-foka, Darvas-tó, Nyulas, Nádas, Sebes, Szamos, Aszujó
séd, Borzasztó mocsár.
Krassó-Szörény megyében: Temes.
Maros-Torda megyében: Szakál.
Szatmár megyében: Hidas, Erőság, Füzes, Hados, Kékes, Kovás, Lápos, Berkesd, Berekszó -
ma Burszó az 1236-ban említett Fentős erdő mellett -, Bika patak, Fertő, Fekete víz, másképp
Monyorós, Sár, Somos. Egy újabban előkerült oklevélben 1181-ből a Szamos mellett: Sebes-
patak, Tur, Ered, Sár és Kerektó.
Szilágy megyében: Almás, Egres, Egregy, Szilágy.
Szolnok-Doboka megyében; Egres, Gyékényes, Lápos, Szamos, Sajó, Mélyséd.
Temes megyében: Temes, Harangod, Bega.
Torda-Aranyos megyében: Aranyos, Örményes.
Ugocsa megyében: Homus patak.
A Székely-föld ezen korbeli vizeiről még nem szólnak az oklevelek. Annyi bizonyos, hogy ott
akkor is magyar folyónevek voltak használatban.

Az erdélyi folyónevek

Erdélyben nemcsak a fent elsorolt víznevek magyar eredetűek. Hogy csak egy néhánnyal
pótoljam meg: ott folydogál a Vargyas, Homoród, Nyárád, a másik Almás, Szartos, Pogánis,
Karas, Berény, Gyógy, Székás, Hideg, Hortobágy, Gyéres, Ludas, másik Kapus, Görgény,
Bodza is.
Az őslakosság kilétének megállapításához tudni kell, hogy minél nagyobb valamely folyó,
annál messzebb időre nyúlik vissza nevének eredete. Annak elbírálását, hogy melyek hát
keleti országrészeink legnagyobb vizei, saját válogatásom helyett mások, háborúelőtti
térképkészítők selejtezésére bízom.
Kogutowicz iskolai fali térképén és iskolai atlaszának hegy- és vízrajzi lapján csak
a jelentékenyebb, t. i. földrajzi szempontból legjelentékenyebb folyók neveit írja ki. - Szerinte
a Romániához csatolt területeknek ezek a legnagyobb folyói:
Tisza, Visó, Iza, Tur, Kraszna, Ecsedi láp, Száraz ér, Aranka.
Szamos 2; Lápos, Sajó, Beszterce, Almás.
Kőrös 3; Ér, Berettyó, Dragán patak.
Maros; Nyárád, Küküllő, Aranyos, Sebes, Sztrigy, Riu mare, Jára, Gyógy, Ompoly, Kapus.
Olt; Fekete ügy, Barca, Vargyas, Homoród, Hortobágy, Cibin.
Temes; Bega, Bisztra Pogánis, Berzava.
Duna; Karas, Nera, Cserna, Tatros, Bodza, Zsil.
A Kogutowicz-térkép 51 folyóneve eredet szerint így oszlik meg:
magyar eredetű folyónév 33,
szláv eredetű folyónév 6,
román eredetű folyónév 2,
ismeretlen eredetű folyónév 10.
Nagyon tanulságos szám: 51 víznévből csak két hegyipataknak adott nevet a román lakosság -
mások szerint 700, szerintem 1000 év alatt. A magyar eredetű víznevek közül 16 a jellegzetes
s képzős név.
Erdély öt nagyobb folyójának a neve közül négy s végződésü. A Szamos, Körös, Maros,
Temes nevét más nyelvekből megfejteni nem lehetett, a magyarból pedig meg sem kísérelték.
És pedig azért nem, mert a szófejtő a magyarok eredetéről hirdetett dogmával összeütközésbe
kerülhetne. Pedig a Maros név másfelé is előfordul. Máramaros megye, Nagymaros,
Kismaros, Esztergommal szemben fekvő faluk, Siómaros nevében is teljesen egy és
ugyanazon szó. A szó gyöke is lehet magyar, hiszen d (t) képzős, Mart (= part) változatában
leggyakoribb helyneveink egyike. A Körös szó töve a «kör, kerül» szintén gyakori név. Régi
alakja gyakran Keres. Ugyanezen gyökű a Tisza mellett Nagy-Körü és az Anonymus Tekerő
ere. (A Körös víznév nem tévesztendő össze Kőrös nevű községneveinkkel, amelyek
a kőrisfától vették eredetüket.)
De ha a Maros, Körös szógyöke, a mar és kör alapszó esetleg nem magyar eredetű lenne is, s
képzős alakjukban már a honfoglalás előtti adatokban is magyarok voltak.

A szászok víznevei

A magyar források mellett hallgassunk meg erdélyi szász tanut is. Egy inkább magyargyűlölő,
mint semleges nagyszebeni térképrajzoló, az 1848/49-es események után készített térképén,
mely Erdélyt ábrázolja,
magyar nevű 20,
német nevű 4,
román nevű 1,
szláv nevű 2,
ismeretlen nevű 4,
Román eredetű folyónevet egyet használnak a szászok. Ez a Riu mare-patak a Retyezátban.
De romános végződéssel használják az Orestiora nevét is, mely a Szászváros fölötti hegyi
pataknak a magyar «város» szóból képezett alakja.

Román folyó nevek

A nagyobb folyónevek közül egynek sincs román neve, hanem ők is ugyanazokat az

elnevezéseket használják, mint a magyarok és szászok. Persze a Marost Mures-nek, a Szamost
Szomes-nek, az Aranyost Aries-nek ejtik. Egyetlen nagyobb folyó a kivétel, t. i. a Küküllő.
Ezt a szászok Kokel-nek ferdítik el, a románok ellenben bolgár-szláv nyelven Târnavá-nak
írják, de Türnavának ejtik. A Türnava nevet bizonyára bolgár kenézeik adhatták aKüküllőnek.
Román eredetű folyónevekről Erdélyben nem beszélhetünk, mert ilyenek nincsenek.
Kolozsváron 1921-ben megjelent egy térkép, amely a Dictionarul Transilvaniei c. könyvhöz
volt csatolva. Innen szedtem ki az alábbi román folyóneveket:

Magyar neve:Román neve:

Almás Almás (Almas)Néra Néra (Nera)
Aszó Oszoj (Oszoj)Nyárád Nyirázs (Niraj)
Aranyos Aries (Aries)Olt Olt (Olt)
Berekszó Birszó (Bârsaul)Paganis Paganis (Paganis)
Ér Jér (Jer)Sebes Sebis (Sebis)
Gyógy Gyóázs (Geogul)Szamos Szomes (Somes)
Karas Karas (Carasu)Székás Székás (Secas)
Körös Kris (Cris)Szivágy Aszuázs (Asuajul)
Lápos Lápus (Lapus)Temes Timis (Timis)
Maros Mures (Mures)Vargyas Vargyis (Varghis)

A lakosság elsőbbségének tanui, a folyónevek tehát a magyar ősibbség bizonyosságát vallják.

A folyónevek hangos beszédét vajjon nem hallják-e a bukaresti akadémia tudósai? Hogy is
mondja a nóta: Vagy alusznak, vagy nem hallják... Vagy talán nem is akarják...
Az erdélyi földrajzi nevek alapján két fontos megállapításra jutunk. Az egyik ez: A románok
Erdély minden részére később költöztek be, mint a bevándorlásuk idején már ott talált
magyarok. A másik az: A román nyelvbe a magyar folyónevek mint kölcsönszavak a XII.
század előtti időben mentek át. Ezekből tehát joggal következtethetjük, hogy a magyar nyelv
Árpád foglalása előtt is uralkodó nyelv volt Erdélyben.

A rovásírás meg a székelyek eredete

A székelyek ősi írását szokták így nevezni. Mibenlétéről sok szép tanulmány jelent már meg,
de hogy Belső-Ázsiából miképpen jutott Erdélybe, azt egyelőre mély homály borítja. Annyi
bizonyos, hogy ezt az írást a húnok még, Árpád népe már nem hozhatta magával. Mivel pedig
a székely rovásírás betűsorában görög és glagolit betűjegyek vannak, nem gondolhatunk
másra, minthogy a bolgár szekel törzs hozta magával Bulgáriából a IX. század előtti időben,
amikor a bolgár-török elem még nem tért át a keresztény vallásra s amikor a cirill írás nem
szorította ki a bolgároknál az Ázsiából magukkal hozott rovást.
A rovásírást megőrző székelyek tehát a bolgároknak kereszténység előtti, a románok a
kereszténység utáni uralma idején kerültek Erdélybe.
A székely nyelvjárásokat nyelvészeink igen behatóan tanulmányozták. Kutatásaik eredménye
az, hogy a «székely nemzet» nyelvjárásilag épp olyan tagozódott, mint a Királyhágón innen
élő magyarság. A beköltöző török nyelvű rovásírást használó székely hadi nép tehát nem mint
néptömeg jött be, hanem mint erős, de vékony «katonai alakulat», mely időteltével utánpótlást
a beköltözése, illetőleg letelepedése helyén élő őslakosságból nyert! Nemzeti önálló
szervezete és főleg a határszéleken való lakása óvta meg attól, hogy nyelvi beolvadását nem
követte nemzeti szervezetének megsemmisülése, miként az a besenyőknél oly korán, a
kunoknál lassabban, - szinte napjainkig elhúzódva - de bekövetkezett.
A XIII. század közepén beköltözött kunok szintén hadi nép volt. Mivel beköltözésük
alkalmával kun (török) nyelven beszéltek, emiatt történt aztán, hogy ennek az egységes
«nép»-nek mai utódai nem egységes nyelvjárást használnak, hanem mindegyik kun-csoport
olyant, mint annak a helynek ősi parasztsága, ahova letelepedtek.
Az eltérő kun és székely nyelvjárások a legvilágosabb bizonyítékai, hogy mindkét nép idegen
(török) nyelvvel érkezett e hazába. A Moldovában maradt kun hadi nép utódai sem török, sem
nem magyar, hanem az ottani parasztság nyelvét, a román nyelvet használják már régóta.
Az ősi magyar vers

A magyar verselés egyik legősibb sajátsága a betűrím (alliteráció). Azonban van egy nagy
hökkenő: a betűrím a finn-ugor nyelvcsaládnak éppen a magyartól legjobban eltérő finn és
észt testvéreinél van kifejlődve, de megvolt a mindhárommal szomszédos ősgermánoknál is!
Egy fiatalon elhalt tudósunk, Király György 1921-ben egy szép kritikai tanulmányt írt A
magyar ősköltészet címen. Ebben felhívta a figyelmet az ősgermán-finn-ugor verselésben
mutatkozó eme feltűnő hasonlóságra.
Mi egy lépéssel tovább mehetünk. Az ősi magyar betűrím: Vak vezet világtalant... Hátán
háza, kebelén kenyere, stb. - tőrül metszett mása az ősgermán Edda-daloknak. Ugyanígy
a finn Kalevala alliterációja.
A német ősköltészet fenmaradt összes emlékei kivétel nélkül alliterációs versek. Ilyen a X.
században lejegyzett, de a keresztény szellemtől teljesen érintetlen két varázsige, az ú. n.
merseburgi varázsigék. Ezek alliterációs hosszú sorokban (Stabreim) vannak írva. Ugyanilyen
verselésű a Kr. u. 800 körül lejegyzett Hildebrand-ének és a Muspilli.
A német irodalomtörténet megállapítása szerint a német ősi verselés az alliterációt csak a IX.
századig használta, amikor azután áttértek a végrímekre.
Kétségtelen ezek szerint, hogy a betűrím még pogánykori kölcsönhatás a magyar-finn és
germán népek között, mivel a németeknél a VIII-IX. század után a keresztény egyházi
költészet hatása folytán megszünik. Nálunk tehát éppen úgy, mint a finneknél, a IX. század
előtti germán és finn-magyar szomszédság figyelemreméltó bizonyítéka.

MARJALAKI KISS LAJOS: ÚJ ÚTON A MAGYAR ŐSHAZA FELÉ

III. NAPJAINK TUDOMÁNYOS ÁLLÁSPONTJA

Azok a gondolatok, amelyeket a régészet, Anonymus és a folyónevek tanuskodása alapján

kifejtettem, bármilyen újszerűnek, vagy merésznek tűnnek is fel, csak látszólag állanak
ellentétben szakembereink felfogásával. A magyar nép két főelemének, az ugor és török
rétegeknek összeolvadását talán kivétel nélkül vallják, de az összeolvadás helyét
a Kárpátokon túlra, a Volga-Ural tájára viszik. Ezzel szemben én az összeolvadás helyének
a Duna-Tisza táját gondolom, ahova az Ural-Don közötti őshazából az ugor-magyarok már
a Kr. e. évezred második felében megérkeztek.
A másik eltérés ott van, hogy - szerintem - tudósaink nagyobbik része a magyar vérben,
úgyszinte a magyar szókincsben és földrajzi nevekben - mint ahogy régebben a szláv - most
a török elemek súlyát kiélezik. Csaknem mindannyian sulyosabbnak látják a magyarságban
a turáni «turk» ágat, mint ahogyan a politikailag ugyan súlytalan, de a mindenkori alapot
nyújtó «ugor» paraszti elem kellő figyelembevétele mellett értékelni lehetne.

Össszegezés

Fejtegetésem végére értem.

A kép melyet az általam megjárt új úton láttam, az elmondottakban foglaltatik. Ez a kép még
csak vázlat. A benne érintett gondolatok azonban nem hirtelen kipattant, nem múló ötletek.
Nem, mert hiszen évtizedes olvasás, tapasztalás és gondolkodás eredményei.
A magyarság eredetéről kialakult felfogásom a mezőnyéki sírmező általam történt feltárása
alkalmával formálódott ki nagyjából. S azóta bővebb tanulmányozgatás folytán lett olyanná,
mint az előző fejezetekben kifejtettem. Már 1928-ban lényegében ugyanígy foglaltam össze
most kifejtett véleményemet. Akkor ezt írtam: Úgy gondolom, hogy a mai tősgyökeres
magyarság zöme nem Árpáddal jött be, sőt már az avarok, húnok előtt is itt élt és magyarul
beszélt. Felfogásom szerint ez a magyarul beszélő pórnép nem más, mint a Kr. u.
századokban szarmata gyüjtőnéven említett néptörzsek maradéka.
A szarmatákról a Kr. u. I-IV. századból a római történetírók és a Duna mentén talált feliratos
kövek sok adatot (latrunculi) megőriztek. E népek az V. században hun uralom alá kerültek,
de mint a hunok szövetségesei (miként azelőtt Traján segédcsapatai) Attila harcaiban
mindenütt jelen vannak s ott rangban a tucatnyi vazallus nép közül a harmadik helyen
következnek. Csak a húnok és gótok előzik meg őket.
A szarmaták a hun birodalom felbomlása után a VI. században, mint szabad népek megint
előbukkannak, hogy az avar uralom idejétől kezdve ezen a néven örökre eltűnjenek. De népi
mivoltuk, ezer meg ezerre rúgó feltárt sírjaik tanusága szerint (amelyek között a hódító hunok,
avarok és turk-magyarok tetemei többnyire csak szórványosan fordulnak elő) nem szűnik meg
a VI. században, hanem itt élnek továbbra is váltakozó hódítóiknál mindig jóval nagyobb
tömegben. Folytatólagos ittlakásuk kimutatható egészen a XI. századig, amikor aztán
a kereszténység uj temetkezési rendje folytán soros sírmezőik megszűnnek.
Népi mivoltuk tehát nem szünt meg és így nyelvet sem cseréltek a rétegben rájuk vagy
közéjük telepedett hódítóiktól. A IX. század közepétől kezdve hungari, ungari néven
emlegetik őket négy ízben is. Ezek az ungarik nem lehetnek azonosak Árpád honfoglaló
törökül beszélő hadával.
Moravcsik Gyula új bizánci források alapján bizonyítja, hogy az onogurok nem mások, mint
bolgárok. Ebből pedig következik, hogy a szomszédos népek nyelvében használatos ungari
népnév jóval Árpád előtt keletkezett és az avar meg bolgár államok lakóira vonatkozott.
A turk-magyarság ebben a korban, 896. előtt évekkel, sőt évtizedekkel még messze, valahol
a Fekete-tenger partján tanyázott. Árpád hódító népe az egyre hitelesebb Anonymus szerint is
olyan csekély volt a meghódolt lakossággal szemben, hogy a hódítók nyelvi beolvadása négy-
öt nemzedék alatt könnyen bekövetkezhetett.
Árpád államszervezési elve teljesen azonos a török törzsek állameszméjével, amelyet
Germanus Gyula találóan foglal össze. «A törökségnek századok alatt kifejlődött azon faji
tulajdonsága, hogy egy vezér, egy dinasztia korlátlan uralma alatt megszervezi a gyengébbet
és annak gazdasági erőforrásaira támaszkodva, mindig gyarapítja területét.»
Mintha csak Anonymusból olvasnánk Árpád földadományozását, úgy hangzanak az
állameszmét fejtegető Kadatku Bilik török költemény, sorai:
Föld bírásához csapatok és emberek kellenek,
Csapatok bírásához birtokot kell osztogatni...
A magyar őshaza felé vezető úton ilyen képet láttam.
Az új úton látott kép azt mutatja, hogy a magyarság legfőbb eleme, az ugor-alap, Árpád előtt
is itt élt e földön, több mint kétezer esztendő óta.
S a másik elem, mely Árpád hódító hadával jött be, nem jött hiába, mert Kelet éltető lelkét
hozta magával. Hős Árpád vezér lehelte belé a csendes, lanyha tömegbe a nemzeti géniuszt,
mely ezer éven át irányította a háborgó vészek között sokszor hányódó magyar nemzet
élethajóját. Ezt a hajót, a magyar államiság hajóját a turáni elem kormányozta, de az olykor
rohanó, máskor recsegve ropogó gályát az ugor víz, ez az őselem hordozta a hátán.
A magyar nemzetet főleg ugor vér és verejték tartotta fenn mai napig s ez a szélesebb
népréteg tartja fenn a jövőben is.
Bizonyára a História lelke szól hozzánk látnoki lelkű költőnk szavaival, aki ezeket az igéket
írta le számunkra örök tanuságul:
Habár fölül a gálya,
S alul a víznek árja,
Azért a víz az úr!
(Petőfi: Föltámadott a tenger.)