CO2 Bújócska

A Salby féle vonulat kritikájától indulva

Tagolás:
I.) Kritika (2-10pp)
A.) Elemi hibák p2 B.) Inadekvát a modell p9
II.) Korrekció (10-17pp)
A.) Alapok p10 B.) Közvetlen adatok p11
C.) Továbblépés p11 D.) „E” meghatározása p12
E.) Előáll a magyarázat (váza) p13 F.) A kinetikai-faktor p15
III) Kiegészítések (17-40pp)
A.) Az alkalmazott Modellről 17-19pp
B.) Fogalmi és egyéb zavarok 19-22pp
1.) Tartózkodási-idő p19 2.) Homogén-eloszlás p19 3.) Átkeveredés p20
C.) A jégkorszakok tanulsága 22-26pp
1.) Időtartam, asszimetria p22 2.) Perdöntő momentum p24 3.) Útravaló p25
D.) Az ásatag energiahordozók lehetséges szerepei 26-40pp
1.) Helyzetkép p26 2.) Sarokpontok, primer következmények p30
3.) Tevékenységeink mai tükre p32 4.) Mi lenne a HELYES teendő? p35
5.) Összegző áttekintés p39

Attól tartok hogy meglehetősen unortodox mondanivalóval kell meglepjem azokat, akik a
légköri CO2 antropogén hozzájárulása (és következményei) felett eresztgetnek meg kérdőjeles
érveket, s jutnak pusztán ezek kavarásából oly távoli következtetésekre, ahonnan már nem látszik
az egyedül igazán fontos tény. Ami – Miskolczi Ferenc munkája eredményeként1 – rögzíti hogy
a légköri CO2 mennyisége (a jelen Földi viszonyok közt legalábbis) nem befolyásoló tényező a
Föld észlelt/képzelt melegedésében.
Miskolczi eredményét negligálva, azzal szembemenő elmélettel bír a ma döntnöki-pozícióban
levő IPCC, mint önálló funkcióban, virtuális tudományos-köntösben működő hatalmi-ágazat. A
velük szembemenők soraiban meglehetősen kiemelkedő ismertségre tett szert az az elképzelés, amit
Salby indított el 2016-os előadásával2, majd Harde öntött publikációkba3, végül Berry tálalt fel
mostanában újra4, rövidebb köntösben.
Szerintük van ugyan globális-felmelegedés (aminek a létezését sem Miskolczi, sem sarkalatos
tétele nem zárja ki), amit ők szintúgy nem a légköri CO2 számlájára írnak (bár ezirányú indoklásaik
nemcsak szűkösek, de megalapozottságuk a közelébe sem jut Miskolczi elemzéseiéhez). Viszont
egyenesen kétségbe vonják a megnövekedett légköri CO2 antropogén eredetét egy szimpla „Fizikai-
modellre” támaszkodva. Ami szerint a Természeti-folyamatoknak kell tulajdonítani a ma is zajló,

1 Miskolczi alapcikke: The Greenhouse Effect and the Infrared Radiative Structure of the Earth's Atmosphere
Development in Earth Science Vol.2, 2014 31-52pp
2 Salby videó: https://youtu.be/3q-M_uYkpT0
3 Harde (2017): Scrutinizing the carbon cycle and CO2 residence time in the atmosphere
Global and Planetary Change 152 (2017) 19–26 https://doi.org/10.1016/j.gloplacha.2017.02.009;
Harde (2019): What Humans Contribute to Atmospheric CO2: Comparison of Carbon Cycle Models with
Observations Earth Sciences 2019; 8(3): 139-159pp doi: 10.11648/j.earth.20190803.13
(https://www.researchgate.net/publication/334413385_Human_CO_2_Emissions_Have_Little_Effect_on_Atmospheric_CO_2 )
4 Berry: Human CO2 Emissions Have Little Effect on Atmospheric CO2
International Journal of Atmospheric and Oceanic Sciences 2019; 3(1): 13-26pp doi: 10.11648/j.ijaos.20190301.13
(https://www.researchgate.net/publication/334413385_Human_CO_2_Emissions_Have_Little_Effect_on_Atmospheric_CO_2 )

1
szokatlan-iramú légköri CO2 emelkedést. Amennyiben ezen következtetésük igaz lenne, az
messzebbhatóbb következményekkel bírna mint képzelnénk.
Elméletüket támadják is, vitatják is, azonban alapjaiban is épkézláb cáfolattal eddig –
tudtommal – senki nem állt elő. Mivel magam is rabja voltam egy rövid ideig Berry cikkének
(azon az alapon hogy érvelése egyik pontjából deriválhatónak láttam egy negligált ám fontos tényező valós-súlyának egy
új-irányból érkező alátámasztását – rámutatva azonban már akkor is a fentebb-jelzett tarthatatlan konklúzióra) –
fontosnak tartom a teljesebb korrekciót; hogy segítsek a dolgokat a helyükre tenni. Nem szolgálhatja
ugyanis sem a helyes út keresését, sem magát a tudományt, ha olyasvalamit veszünk védelmünkbe
ami tarthatatlan, mert alapjaiban hibás. Ezért, cáfolattal kívánok előállni alább a Salby-féle vonulatot
illetően.
Ezt követően – a képet is tisztítandó – igen-egyszerű felépítésű5 ám klimatológiai-viszonylatban
újszerűnek hatható megvilágításba igyekszem helyezni a totálkép szóbanforgó részletét. Végül,
részint szükséges, részint igen-fontos kiegészítésekkel élek.
I.) Kritika
A.) Elemi hibák
1.) Salby videó-prezentációja 9:23 percénél szerepel egy kettős-ábra, ahol két nemkívánatos fogás
is szerepet kap abban, hogy előadása a kitervelt mederben csordogálhasson.
i) Az 1. a) ábra felső képe azt kívánja elhitetni (az ábrázolás geometriája által), hogy a két jelzett
időszak közül a későbbiben megháromszorozódott az ásatag-energiahordozók égetése
számlájára írható szén-emisszió a légkörbe [„Additional CO2 > +200%”]. Csakhogy az ordináta-
tengely nála zéró helyett ~5,5 értéknél kezdődik! A kibocsátási-mennyiségek helyes arányait
a hozzáférhető adatbázisból6 képzett 1. b) ábra megfelelő-periódusaihoz tartozó
függvényértékek-alatti területei szemléltetik. Ha ez csúsztatás lenne Salby részéről, akkor az
szemfényvesztő trükk; ha viszont nem-tudatos, akkor ezzel megbukna a gimnáziumban.
Annyi bizonyos: tudománynak semmilyen szemszögből nem nevezhető.
A megtévesztő képpel kvázi-azonos az 1. b) ábra „Salby’s period” téglalapja fölötti képrészlete,
ahol a „& claim” régió közepe adja a törési-tengelyt Salby ábrájához. Megfigyelhető, hogy akár
még-erősebb „claim” felállítására is módot adhatna a hasonló-ikonnal jelzett két másik időszak,
a mutatott „yearly fossil fuel” adatok alapján: az egyik időszak (1976-83) szimmetrikus dombot,
a másik (1979-87) szimmetrikus völgykatlant kínál ehhez.
Effajta irreguláris huplik kapcsán sohasem lenne szabad feledni az elhanyagolt-tényezők
fontosságát: a légköri CO2 mennyiséghez egyebek is hozzájárulnak, nem csak a fossil fuel
használat. Az antropogén-tényezőkbe számítandó mezőgazdasági-eredetű CO2 kibocsátás,
valamint a Természeti-eredetű erdőtüzek hatásai a fenti ábrán nem jelennek meg. (Sajnos,
mindkettő nagyjából kalkulálhatatlan.)
ii) Az 1. a) ábra alsó képe pedig egyszerűen valótlant állít. Ha valaki veszi a fáradságot, és
célirányosan feldolgozza a publikusan is elérhető adatbázist7, akkor az 1. c) ábrához juthat.
Ahonnan összevetésben kiviláglik Salby önkénye a valós-adatok kezelését illetően. (A
lineáris-trendből számolható értékek rendre: 1,74 ppm (1992); 2,02 ppm (2002); 2,32 ppm (2013) .
Megjegyzendő itt is: Dacára hogy az „éves emelkedést” hosszútávon valósnak kell elfogadnunk,
azok egymás-utáni értékei rendkívüli-hektikusságot mutatnak. Annyi bizonyos, hogy a Salby
sugallta azonosság (ha bizonyos évekre igaz is lenne) a periódus egészére mesterséges.

5 Adekvát modellek esetén az „egyszerű-felépítés” természetesen csak nagyfokú egyszerűsítések révén tálalható. Ha egy
ilyen megjelenítés „primitívségét” szembeállítjuk a nagyon-bonyolult sémákkal operálva modellező interpretációkkal,
akkor két tényezőt érdemes összevetni: a követhetőséget; és a menetközben-szükséges egyszerűsítések és
elhanyagolások számát, válfaját, amplitúdóját. Az utóbbi tekintetében igen-gyakori hogy a megtett egyszerűsítések a
dolgok végeztével nagyobb-mértékűek mint amennyit a primitív modell követelt meg előzetesen; a követhetőség
szempontjából pedig kifejezetten előnyös az egyszerűbb-felépítés. Ha a vizsgált rendszer olyannyira bonyolult hogy
abban a kölcsönható-szektoroknak sem a száma, sem a kölcsönhatás erőssége, de esetenként a szektor természetének
a minősége sem ismert, akkor a modellezés papír-termék marad, bármilyen tetszetős is.
6 Fossil fuel adatok: https://cdiac.ess-dive.lbl.gov/ftp/ndp030/global.1751_2014.ems ;
légköri CO2 adatok: saját kompiláció (Moana Lua-i adatok alapján: ref.7)
7 Az eredeti adatbázis: https://scrippsco2.ucsd.edu/data/atmospheric_co2/primary_mlo_co2_record.html oldalról,
a „monthly_in_situ_co2_mlo.csv” filename alól tölthető le.

2
 b)

a) c)
1. ábra: a) Salby trükközései; és a valós helyzet [b) és c)]
Mindkét irregularitás [az évi-emelkedés hektikussága: a), és a „huplik” b)] meglehetősen
kisimulnak a Moana Lua-i CO2 adatok tükrében – amire a III.)B.) alatt taglalt folyamatok is
komoly befolyással bírnak. A COVID-2020 általi minimális visszaesés patikamérlegszerű
tükröződésére vonatkozó elvárásokat ezek figyelembevételével érdemes újragondolni.
2.) Végzetes fogalmi és értelmezési kavarodás bizonyítéka lelhető fel Salby prezentációja 29:40
percénél, amit Harde is fő érvként vonultat fel cikkében: 2. ábra.
A két görbe lefutása közti óriási különbségből jut Salby arra a következtetésre, hogy ha a
valóságtól („Real World”) ennyire eltér a Bern-modell görbéje („Model World”), akkor az utóbbi
fabatkát sem érhet. Igaza akkor lenne, ha a görbék által reprezentált mögöttes-folyamatok
összevethetők lennének. Azonban távolról sem ez a helyzet.

2. ábra: Salby [baloldalt] és Harde (2019) [jobboldalt] egymás tévedéseit ismétlik

(légkör-csere és rezervoárbeli-átrendeződések összemosása)
A légköri 14C lecsengését illusztráló, meredeken-csökkenő görbe mögötti folyamat a légkör
és a nyelők közt zajló dinamikus légköri csere: így a görbe ennek az intenzitását követi, erre a
folyamatra jellemző. Észlelni illik az összevetendő görbék elemzéseikor továbbá, hogy a
nyomon-követett 14C nem légköri-szaporulat, hanem ugyanazon légkör 12C tartalmából állt elő
(az atomrobbantások hatására). Az ilyen módon „megkülönböztető-masnit” viselő eredetileg 12C
tartalom tehát NEM légköri CO2 növekmény.
Ellentétben azzal a CO2 mennyiséggel, amit az antropogén-tevékenységek (fosszilis tüzelők,
föld-használat, Szennyvízipar, stb.) juttatnak évről-évre a légkörbe. Nos, ennek a szaporulatnak

3
 a különféle nyelőkbe történő átrendeződés ütemességéről (tehát a légkörből a nyelők különböző-
mélységű bugyraiba történő huzamosabb-beépülés, mint „eltűnés”, sebességéről) próbál számot adni a Bern-
modell* [attól a képzeletbeli pillanattól indulva, amint az antropogén CO2 szaporító tevékenység
zéróra/marginálisra csökkenne].
* Amely modell prezentált eredménye természetesen vitatható; megkockáztatom: kiszámíthatatlan.
– Hiszen az össz-légköri CO2 mennyiség effektív csökkenését eredményezhető átrendeződések
(melyek folyományaként a nyelők egyes-bugyrainak a széntározó-kapacitása [akár egymás
rovására is] megváltozik) áttekinthetetlenül bonyolultak és áttételesek.
Itt tehát mélyreható átrendeződésről van szó, nem pedig szimpla oda-vissza cseréről; ami óriási
különbség. Az előbbit nem vagyunk képesek érzékelni/megfigyelni (amíg nem zajlik),
modellezni pedig nagyjából képtelenség (a kezelendő folyamatok ismeretlensége/összetettsége
okán). Ormótlanság viszont ezt azonosnak tekinteni a szimpla kicserélődési-folyamattal –
aminek egy tálcán-kínált megfigyelhető válfaja a légköri 14C tartalom lecsengése.
Gondoljuk át alaposabban: mi is történik a légköri 14C „eltűnésekor”? A légkör s a nyelők
közt egyensúlyt-tartandó dinamikus-csere eredményeként, amennyi 14C nem kerül vissza a
légkörbe mert a nyelőkben rögzült**, ugyanannyi 12C kerül be a légkörbe a nyelőkből.
** Rögzült, mert „mélyebbre” jutott a nyelőben – azaz: megkötődik ott egy időre. Ahonnan akár a
nemsokára-visszakerülés akár a továbbjutás és elidőzés a nyelő egy másik-bugyrába (mely
bugyrok közt szintén dinamikus cserék zajlanak, ám ezek általunk ismeretlen-sebességűek) más-
más időállandóval lehetne reprezentálható.
Annak, hogy ezt a 12C növekményt mint effektust nem észleljük [ha lettek is volna tervek erre, akkor
sem] egyszerű a magyarázata: Az atomrobbantások következményeként relatíve könnyűszerrel
detektálhatóan előálló, „masnit-viselő” 14C mennyisége ugyan az eredeti-mennyiség duplájára
növekedett, ez azonban még mindig csupán a 2*10 -12 része az összes légköri CO2 mennyiségnek.
Ezen csekély mennyiségnek a töredékét kellett volna évente észlelni, mint 12CO2 növekményt [a
meglevő 1 - 2*10 -12/töredék háttér mellett].
3.) Figyelemre-méltó bakugrás történik a légköri CO2 antropogén-hozzájárulása
marginalizálásának a fokozása érdekében Harde (2017) cikke 3.2. szakasza vége-felé, ahol
egyenesen 0,8 évre teszi a légköri CO2 kicserélődésének az ütemét, ezzel a „nesze semmi fogd
meg jól” indoklással: „A detailed analysis of the sawtooth curve, and independently cross-correlation
investigations of thermally induced emission, indicate…”. Nem is észlelve igyekezetében, hogy ezáltal
borul Salby prezentációja ama fundamentuma, amely a „Budget of Atmospheric CO2” levezetésében
(„Conservation of CO2” alapfeltétel mellett) rögzíti hogy α = A/r [videó 27:15], s mely formulát a
széleskörűen elfogadott (bár hozzávetőlegesen értendő) adatokra alkalmazva α = 750/150 = 5 év
eredményt kap [videó 27:35] (ld. 3. ábra). – Vagy pedig, hitelüket vesztik a 3. ábra szénforgalmi-
adatai α = 0,8 érték mellett – ami szintén nem kis kihívás.

3. ábra: Globális szén-tartalék és szén-forgalmi adatok; α leszármaztatása.

4
 4.) Miután a Természet szélesebb vállára lett testálva a légköri CO2 növekedés túlnyomó-hányada,
Harde (2017) megkísérel ehhez forrást is rendelni. A feladat ez: Meg kellene magyarázni, miként
is okozhatja 0,9oC hőmérséklet-emelkedés ~110 ppm emelkedésnek megfelelő mennyiségű CO2
légkörbe lökését a Természet folyamatai által, amikor a paleo-klimatikus adatok tanusága szerint
~8oC emelkedés mellett is mindössze ~100 ppm CO2 a légköri-növekmény. Az erre-irányuló
igyekezet azonban rendkívül szerencsétlen. Olyannyira, hogy maga Harde is előrebocsát egy
megjegyzést, indikálandó a léc megugrásának a nehézségeit: „So, on first glance some larger
discrepancy and doubts are coming up that a temperature dependent emission and absorption rate could also
explain the increasing CO2 concentrations over ancient as well as over recent years.”
De azért megpróbálja. A kötéltánc eszközei a sztóma-analízishez fordulás (annak tényleges
igénybevétele nélkül), az óceánnak tulajdonítható outgassing effektus (félig-meddig implicit
igénybevétele), valamint egy Hidra-fej módjára szorgosan felbukkanó olyan homályos-szövésű
érvelés, amelyet oldandó Héraklész, de legalábbis médium kerestetik. Az egész rezuméjából
kinő a 4. ábrán mutatott „bizonyíték”.

Fig. 3.
Total atmospheric CO2
concentration CCO2,T (red
squares) and natural
fraction CCO2,N (blue
triangles) with
exponential fit (blue
line) as a function of the
Earth's temperature.

[Harde 2017]

4. ábra: A Szenzáció: a Természet ördögien titkos CO2 forrása – papíron.

Nehogy felületes ítélkezéssel legyünk vádolhatók, érintőlegesen megvizitáljuk a sztóma és az
outgassing tényezőket.
a) Sztóma
Ismeretes, hogy az asszimiláló-növényzet levelein levő azon nyílások amelyeken át a CO2
effektív felvétele történik, és a légkörben rendelkezésre álló CO2 koncentráció között
visszacsatolás létezik. Éspedig akként, hogy több elérhető CO2 esetén a növény csökkenti a
levélzetén a CO2 felvételére alkalmas nyílások számát. A visszacsatolás mértéke
természetesen az egyes fajokra más és más. Az effektus – kellő körültekintéssel kiaknázva
– módot adhat távoli-idők légköri CO2 szintjének a becslésére, párhuzamos proxy-adatokat
szolgáltatva a már meglevők mellé.
Alább bepillantást nyerhetünk a módszer teljesítőképességébe, érzékenység és
megbízhatóság szempontjából. Harde kínálatából merítve, K. Wagner8 anyagából vettem
kölcsön két ábrát, szemléltetésül. Az első [5. a) ábra] arról informál, hogy milyen erősségű
támaszt remélhetünk ebből a tényezőből. A sztóma vs. CO2 effektus számszerűsítéséhez
kétféle nyírfa levelét vették igénybe ( ill.  jelzések). A levélminták a közelmúltból
(1843-1995) származtak, amely terminus éveihez viszonylag precíz légköri CO2 adatok
rendelhetők az Antarktiszi adatbázisból. [Az egyes mérési-pontok mögött 7 db levél 7 részlete
(0,035 mm2) pórus-számlálásának az átlaga áll, s ezekből lett képezve a sztóma-index (SI; ordináta).] Az
5. a) ábra tanusága szerint a két nyírfafaj kb. azonosan viselkedik [meredekség: 0,087 ill. 0,072].
[A szórás azonban számottevőnek mutatkozik.] Wagner másik ábráján [5. b) ábra] a nyert SI-
érzékenység figyelembe vételével történt ezek után az időszámítás előtti 7-9000 évekből
származó [kormeghatározás 14C alapon] nyírfalevél-minták SI indexe alapján [mivelhogy a funkció
állítólag genetikusan determinált, azaz: az akkori nyírfák éppúgy kellett reagáljanak a légköri CO2 változásaira
mint a maiak] a korhoz rendelt légköri CO2 becslése (W) – párhuzamosítva a megfelelő
Antarktiszi adatokkal (A).

8 Rapid atmospheric CO2 changes associated with the 8,200-years-B.P. cooling event ,F. Wagner et al.
PNAS September 17, 2002 99 (19) 12011-12014pp https://doi.org/10.1073/pnas.182420699

5
 a) [Fig. 1. Historical response of SI] b) [Fig. 2. Reconstructed CO2 concentrations]
5. ábra: Sztóma-analízis
Egyet kell értsünk Harde ama állításával, hogy az Antarktiszi adatok csaknem „síron-
túli” nyugalmat sugároznak; de azért átgondolandó hogy az SI sugallta hektikusság élménye
mögött vajh mi valóság lapul. Hiszen az SI értékek hibája oly nagy [a ±1σ CO2 hibához rendelhető
tartományt a szerző az adat-pontokon átmenő vízszintes szakaszok hosszával jelzi (ld. 5. b) ábra)] hogy a
régmúlt valóságát akár a fiktívebb vonalak (F1, [de két adat hibáját kissé megnövelve akár] F2) is
reprezentálhatnák.*
* Lényegesen növelheti a sugallott CO2 értékek hitelességét az a „3-pontos mozgó-átlag” tompítás
amit egy későbbi cikkben9 alkalmaztak (ld. 6. ábra):
Itt a baj csupán annyi, hogy minden gondosság ellenére is mellé-trafál a sztóma-jövendölés az
újabbkori Antarktiszi-adatoknak. – Valamelyik eldobásra-érett.
Nehéz a választás: a globális-viszonyokba jobban beilleszthető „Grönlandi aranykort” 6. b)
és c) ábra jobban hozza; a hazai Mátyás-király választás befagyott-Duna jegéhez képest
viszont még 6. c) ábra is csak fenntartásokkal jó. (Utóbbihoz azonban figyelembe vehető,
hogy a Kárpát-medence „kilóghat” a globális-trendből. Erre adalék lehet a Balaton
vízszintjének a relatív állandósága 1200-1800 között.10)
(Afelől ugyanis nincs kétségünk, hogy a zavartalan Természetben az előálló hőmérséklet-
változáshoz megfelelő légköri CO2 szint is társul. [Nem fordítva! – IPCC teória szerint.])

a) középső fehér-vonal: 3-pontos mozgó-átlag (az  pontokból);

 és : a sarki hósapkából mért „rezzenéstelen” adatok b) (saját adat-feldolgozás)

c) forrás: https://www.co2levels.org/
6. ábra: a) Javított sztóma-analízis – kétségekkel [b) és c)]

9 Atmospheric CO2 fluctuations during the last millennium reconstructed by stomatal frequency analysis of Tsuga
heterophylla needles, Lenny Kouwenberg et al. Geology (2005) 33 (1): 33–36pp https://doi.org/10.1130/G20941.1
10 Bili-Balaton 1. ábrája (https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/bili-balaton.html)

6
 Csepüljük-e avagy dicsérjük a sztómák kínálta CO2-időutazást szinte mindegy, abból a
tekintetből hogy a Természeti-változások gyorsaságára belőle kapott jelzés (Wagner bemutatott
cikke alapján) ilyen korlátokról szól: „Results indicate a global CO2 decline of 25 ppm by volume over
300 years.” Innen tekintve azután tényleg másként fest Harde sugallata. Amely szerint 20, 15,
de akár 12 év alatt is képes ugyanennyit emelni a légkör CO2 szintjén a ma sandán-
rejtőzködő Természet. [Vö.: 1965: 320 ppm; 1985: 345 ppm; 2000: 370 ppm; 2012: 395 ppm 11] Mindez
pedig történne Harde szerint fedetten az orrunk előtt akkor, amikor már a Földgolyó igen-
kevéssé megtapogatható belseje elrendeződéséről is vannak jeles ismereteink, s az egykori
őskontinens formája is tisztázódott (bár a közigazgatási-térképén még akadnak fehér-foltok). Ne
vennénk hát észre megannyi csoda-műszerünkkel a körülöttünk éppen zajló folyamatok
közül azt, amelyik ilyen ormótlanul borítja a bilit? Rejtve maradna olyannyira, hogy csupán
Harde jelzett áttételes vízióiból kellene rácsodálkoznunk? – Hát, ha a Tudomány
Demokrácia lenne, akkor persze szabad lenne a választás. [Amely „fejlettebb”, evoluáltságában
mindenkit-kioktató állapotában már nemcsak a praktikus analfabéták szavazhatnak, de ez még a holtaknak sem
tilos.]
b) Outgassing
Ehhez az effektushoz magyarázatképpen vagy csak a nagyon bátrak nyúlnak, vagy azok
akik végső elkeseredésükben máshoz már nem tudnak folyamodni. Ugyanis az óceáni
történések összetettsége jelenleg a legkevésbé sem megértett, dacára hogy bizonyos
mozaikok nemcsak ismertek de kézenfekvően egyszerűeknek is tűnnek. Illusztrálásképp, és
csupán figyelmeztetőül, állítanám egymás mellé egyfelől azt az állítást amely elfogadott
sarokpontként tekint az óceánra mint a leggyorsabb és legaktívabb CO2 nyelőre [~2 GtC/évben
rögzítve a jelenlegi-mértéket]; másfelől a Le Quéré méréseiből ránk köszönő valóságot, amely az
előbbi trendre fittyet hányva akár hátramenettel is szolgál – igaz, csupán a Déli Csendes
óceánra prezentáltan: ld. 7. a) ábra.
Emiatt, csupán szőrmentén vethető be az az érv is, amit a gázok vízben-oldódása
összefüggéseként rögzítő Henry-törvényből, valamint annak hőmérséklet-függéséből
származtatna le bárki is. De ha mégis ezt tenné, akkor kvázi-azonos hőmérséklet mellett (mint
amilyen a [Harde által elfogadott] mindösszesen 0,9oC/100 év emelkedés) a vízből a légkörbe kerülő
CO2 hozzájárulását prezentáló görbe alulról homorú [azaz: növekedése monoton-csökkenő]
kellene legyen. Ugyanis az előző-stációnál parányival melegebb vízben kevesebb CO2 képes
oldott-állapotban maradni, így a légkörbe-dobott CO2 mennyisége arányos ehhez a ΔT-hez
rendelhető oldékonyság-különbséggel, ami viszont növekvő T mellett egyre kisebb érték:
vö. 7. b) ábra. Ezzel szemben Harde egy alulról mind-erősebben domborodó [azaz:
monotonitásában mindinkább emelkedő] görbe nyakába szeretné varrni ezt a hátteret [vö: 4 ábra].

forrás: https://earthobservatory.nasa.gov/features/OceanCarbon
a) b)
7. ábra: a) Óceáni-kétségek; b) CO2 oldékonysága T függésében

11 Moana Lua data (ref.7)

7
 Figyelemre méltó, s az előbbiektől teljességgel független-hátterű ellenérvvel szolgál
Harde ezen pontjára az egyik publikált cáfolat12: „A large CO2 outgassing contribution from
the oceans, however, is at odds with the atmospheric oxygen records.13”

Eldobva egy pillanatra kritikám minden eddig felvonultatott rációját, és elfogadva Harde
állítását miszerint nem antropogén hanem Természeti-erők rejlenek e vitathatatlanul
jelentékeny légköri CO2 növekedés mögött, fel kell tenni ezt a kérdést is: Vajon miféle
Természeti-erő fogja ezt a szárnyalóan egyre csak növekvő változást csendeskésebbre fogni?
Ez lenne ugyanis a következő, megkerülhetetlen rébusz. Megengedek itt magamnak egy
halkszavú párhuzamosítást: Ha az IPCC vészjelzéseit tényleg komolyan kellene venni, akkor
adott a mentő-stratégia: visszafogva a (technológiai-eredetű) antropogén CO2 kibocsátást a
Természet (ha lassan is – és nem-feltétlenül a Bern-modell időállandói szerint) normalizálja majd az
állapotokat. Ha viszont Harde következtetése lenne paritásban a valósággal, akkor nincs
menekvés: Akármit csinálnánk is, sem elítélendő sem zseniális antropogenitásunk nem
nyom semmit a latba, hiszen az elszabadult Természet önkontroll nélkül megy rohanva a
maga útján. [Ennyiből talán még a filozófusok és az újságírók is értenének.]
5.) Berry, miközben így vagy úgy megismétli Salby és Harde állításainak és érveinek zömét, újabb
színfolttal gazdagítja a balgaságok gyűjteményét. Mielőtt a légköri 14C és 12C közt vonandó
párhuzamok mentén tovább nyomulna, utal rá [helyesen – bár a bekínált hivatkozása megér egy külön-
történetet] hogy ekkor figyelembe veendő az, amit mint kinetikus izotóp-effektust14 ismer a világ.
S jut el – további hivatkozásokon és fogalmi-zavarokon át – oda, hogy nála erre az effektusra
elképesztő érték adódik (anélkül hogy visszanézne/észlelné): „e-time” értékre vetítve 16:4. Holott –
bár az effektus reakció-variáns – átlagértéke a vonatkozó izotópok tömeg-arányához kötötten 1,2
körüli, moderált szórással ekörül. Ebből a hajmeresztő érték-hozzárendelésből azután Berry két
következtetést varázsol:
i) Igazoltnak láttatja általa „Fizikai-modellje” helyességét [Figure 8. Berry cikkében].
ii) Levezeti a segítségével: Ha megszűnne a légkörbe a CO2 input [„Hypothetical Lb drop in
2019” (Lb=balance level)], akkor a légköri CO2 helyzet szűk 10 éven belül csaknem
normalizálódna.
Hogy miért éppen 350 ppm a nagyszerű végállomás (s hogy ez vajon sok-e avagy
kevés), azt talán az újságíró McKibben15 által profi-módon a semmiből létrehozott, ám

12 Köhler, P. et al. Comment on “Scrutinizing the carbon cycle and CO2 residence time in the atmosphere” by H.
Harde, Global and Planetary Change (2017), doi:10.1016/j.gloplacha.2017.09.015
(https://www.soest.hawaii.edu/oceanography/faculty/zeebe_files/Publications/KoehlerGPC17.pdf )
13 Keeling, R. F., & Shertz, S. R. (1992). Nature, 358 , 723–727pp. https://doi.org/10.1038/358723a0
(https://www.nature.com/articles/358723a0 )
14 Berry hivatkozása: https://simple.m.wikipedia.org/wiki/Isotope . Amiben magáról az izotóp-effektusról egyetlen szó
sem esik. Figyelemre tarthat viszont számot ez az apróság (az oldal alján): „Last edited 2 days ago by LilyKitty”. S hogy ki
ez a LilyKitty, az is megtudható a felkínált linkje alól: „Hi! I'm LilyKitty, a girl who loves to play with dolls!”
A valóban útbaigazító források: Elméleti számításokból: https://aip.scitation.org/doi/10.1063/1.1676366 ;
Nagyobb áttekintésben: https://en.wikipedia.org/wiki/Kinetic_isotope_effect ;
https://personal.utdallas.edu/~biewerm/11-isotope.pdf
15 Billy, újságírói és mozgalmár tevékenységéért, 2014-ben elnyerte a „Right Livelihood Award” díjat – amelyet mint
Alternatív Nobel Díjat szeret bemutatni a kiadója. (https://en.wikipedia.org/wiki/Bill_McKibben )
Azt, hogy ez vajon mekkora csúsztatás a tudományokkal (hát még a természet-tudománnyal) szemben, alább
illusztrálnám:
1. Bill McKibben mellett (2014, mozgósítás a globális éghajlatváltozás fenyegetése ellen)
2. Megkapták a „Duna-Kör” tagjai (Varga János 1985).
3. Megkapta a magyar Bíró András is (1995, a roma kisebbség határozott védelméért és az önfejlődésük
elősegítésére irányuló hatékony erőfeszítésekért).
4. Míg a „VÍZGAZDA-rendszer” megalkotóját – magam nomináltam őt 2016-ra (kétségbeesett próbálkozás volt; hogy e
sok-értelemben vízválasztó tudásanyag végre szélesebb ismertséget kaphasson a díj fénye által), nem ismerve akkoriban az RLA
múltját és valóját – még csak meg sem vizitálták a kötelező interjújukkal.
5. Ja, igen. A Thundberg tini is megkapta, 2019-ben.
A 350.org és az RLA tehát kettő a világszervezetek azon összefonódásai közül, amelyek mozgatják a politikai-
szálakat; terjesztve az IPCC-dogmákat saját kitalációik mellett, s gondos háttérmunkával szervezik a tüntetéseket:

8
 mára igen jelentős tényezővé kinőtt 350.org szervezet lenne képes nyájasan
megválaszolni.

8. ábra: [Figure 13. az eredeti cikkben]

Lámcsak: Két önkényes kiindulási-feltétellel (12C_e-time=4 év, és Természeti-hozzájárulás=95%)
a helytelen modell „hozza” a 8. ábra első-felét. [Ez a sikeres adjusztálás szép példája.]
Ebből próbálja ránk erőszakolni az ábra második-felének a hitelességét.
Hasonló húzással, lehetne nagy-komolysággal érvelni akár amellett is, hogy a víziló Antarktiszi
élőlény – mihelyst ott feltételezzük egy melegvízű tocsogó és körülötte egy zöldellő legelő létét.
Afelől tippet kapni, hogy a „Hypothetical Lb drop” miként állhatna egyáltalán elő
amennyiben a Természeti-hozzájárulás [„Natural CO2 Level”] nemcsak kontrollálhatatlan de
mindegyre csak növekszik, a kérdező magához Berry-hez kell forduljon.
B.) Inadekvát a modell
Az alapozás adekvát-volta előzetes-rögzítése szükségességét Harde (2019) is érzi, s jelzi is ezen
megfogalmazással: „But good agreement between calculations and observations is only a necessary, not sufficient
prerequisite for reliable simulations, they must also be in conformity with all natural causalities. ” Az alábbi
szembesítés miatt ezúttal adom a magyarítást: „A megfigyelések és számítások közti jó egyezés pusztán
szükséges de nem elégséges feltétele/követelménye a megbízható szimulációnak; az összhangban kell álljon minden
Természeti-okkal is amely a folyamatot/eseményt befolyásolja.”
Nos, a jó egyezések kritériumán azonnal elbukik Salby [ld. I.)A.)1.)], de a kritériumot
megfogalmazó Harde is [ld. I.)A.)3.)]; a Természeti-összhang kritériumának pedig a közelébe sem
képes kerülni az általuk felállított modell [ld. a sziszifuszi erőlködést I.)A.)4.) alatt, valamint a sarkalatos
félreértést I.)A.)2.) alatt]. Mindezekből egyértelmű kell legyen, hogy nemcsak eredményeik
tarthatatlanok, de modelljük sem lehet alkalmas a jelenség leírására.
Berry megközelítésében az alapozás centruma [cikkének 6. szakaszából idézve] így fest: „Theories
Must Be Logical”. Ami ugyan hangzatos és tiszteletet követel, csak éppen nem elegendő. A
valóságot közelíteni óhajtó Teóriának elsősorban köze kell legyen a valósághoz – persze, logikus
módon rendezve a szálakat. Ha most – az előzőek felhánytorgatása nélkül – felidézzük azt a
lazaságot ahogyan Berry a kinetikus izotóp-effektus valóságos-értékét felülírta [ld. I.)A.)5.)], akkor
megállapítható: ezzel ugyan a Logika nem sérült, csupán a Valóság vérzett el. Ebből a szögből
tekintve, a Berry által is átvett Fizikai-modellről kijelenthető: az a valósággal nincs paritásban;
illogikus tehát az alkalmazása az esetre.
Akik az eddig sorolt szembesítések ellenére a Salby tábor felmutatott eredményei mellett kitartanak,
azoknak javasolható hogy velük közös klubba lépjenek; akár az előkelőség nimbuszát sugalló
zártabb intézmény keretei közt.
Ezek után, ha a gyökerekhez kívánnánk eljutni annak megértésében, vajon miért nem lehet jó a
mindhármuk által alkalmasnak ítélt modell, ahhoz tüzetesebben kell megvizsgálnunk ezeket az
alap-kijelentéseket [Berry cikkéből]: „[Physics model] shows how CO2 flows through the atmosphere” és „The
Physics Model has only ONE hypothesis, that outflow is proportional to level.”. Az első állítással kapcsolatban
fontos lenne észlelni: a CO2 nem átfolyik a légkörön, hanem abból ki- és abba vissza-kerül,

permanensen, világszerte, ezerszámra. – Magam is kapom az egyiktől a felhívó leveleket szünet nélkül (mióta egy
levélben kiigazítást és tanácsot küldtem feléjük); s őrzök ezekből egy csokornyit, bizonyságul.

9
 miközben molekulárisan [azaz: kémiailag] át- illetve vissza-alakul: ld. 9. ábra. A második állítás
alkalmazhatósága emiatt szemben áll a kémiai-átalakulásokat szabályozó legegyszerűbb törvénnyel
is – amely szerint ezen folyamatok mindegyikét alapvetően KÉT független tényező befolyásolja: a
rendelkezésre-álló mennyiség, és az átalakulás sebessége.

Physics model (Salby, Harde, Berry) Kémiai modell

9. ábra: „Fizikai” vs. Kémiai modell
Rögzíthetjük hát, hogy modellt keresgélve egy dolog a folyást orvosolni, s egészen más a kémia
felől közelíteni. Azt eldöntendő, hogy a kettő közül melyik megközelítésnek lehet létjogosultsága
(ha a Földi szén különböző molekulákba kötött állapotainak a különféle fázisok közti dinamikus
megoszlása és átalakulása a vizsgálat tárgya), talán nem lehet kétséges.
II.) Korrekció
A.) Alapok
A kémiai-modell szerint, egyensúly esetén, az oda-vissza folyamatok eredőjeként áll (1):
A*kA = VO*kVO (1)
Ahol A az Atmoszférának a folyamatokban-résztvevő CO2 mennyisége, VO* a Vegetáció (V) és
az Óceánok (O) együttes szén-mennyiségének az a hányada amelyik e gyors kicserélődési-
folyamatokban részt vesz, kA és kVO pedig a hozzájuk-tartozó átalakulás mértékét megszabó
sebességek.
* VO távolról sem egyező a Vtotal + Ototal  540 +38000 GtC mennyiséggel [adatok pl. a 3. ábráról].
Hiszen a jelölt hatalmas szén-tartalékoknak csupán egy része aktív az (1)-t leíró cserefolyamatban.
Jelesül, az óceánok mélységi CO2 tartalma e gyorsabb-folyamatokra csak rendkívüli késleltetéssel
képes reagálni; s hasonlóképp nem túlzó egyszerűsítés azt kiemelni hogy a vegetációnak is csak
limitált hányada aktív ebben a primer cserefolyamatban: a fa törzse, stb. nem azok.
Ha ezt az egyensúlyt megzavarja egy jelentékenyebb légköri Δ input (1) bal-oldalán (miként a
fosszilis tüzelőanyagok antropogén égetéséből származó CO2 nem-jelentéktelen mennyisége), akkor annak
kihatása lesz (1) jobb-oldalára is; ellenkező-esetben tartós maradna az egyensúly borulása – ami
dinamikus-egyensúlyi folyamatok esetén nem történhet meg, hiszen a különbségek az állandó oda-
vissza folyamatokon keresztül idővel kiegyenlítődnek. Ezt rögzíti egy igen általános hatósugárral
érvényes posztulátum is, amely Le Chatalier – Braun elv16 néven ismert.
S melynek alábbi megfogalmazásai segíthetik azt is, aki először találkozik vele:
Az alapos: Ha bármely, hosszú ideig egyensúlyban lévő rendszer változásnak van kitéve (adódjon az
koncentráció, hőmérséklet, térfogat vagy nyomás megváltozásából) akkor
i) a rendszer új egyensúlyra áll be,
ii) az előálló változás pedig részben ellensúlyozza az alkalmazott változást.
A tömör: Ha egy beállt rendszert perturbáció ér, az úgy reagál erre hogy tompítani igyekszik a keltett változást.
A filozófiai: A status quo bármilyen változása ellentétes reakciót vált ki a válaszadó rendszerben.
De minden további külön-magyarázat igénye nélkül közvetíti ezt (2) is, amely pusztán az (1) által
megfogalmazott (leendő) egyensúlyt követeli meg:
(A + Δ – x)*kA = (VO + x)*kVO (2)
Ahonnan x explicit-értéke:
x = Δ*kA/(kA + kVO) (3)

16 https://en.wikipedia.org/wiki/Le_Chatelier%27s_principle

10
 A következőkben megmutatom, hogyan s mit profitálhatunk ebből a könnyen nyert, szerénynek
tűnő eredményből.
B.) Közvetlen-adatok
Az atmoszférikus CO2 cseréjének az éves ütemére a mai-források ~210 GtC mennyiséget
rögzítenek (amiből ~150 GtC a szárazföldi-vegetáció és ~90 GtC lenne az óceánok hozzájárulása; vö. 3. ábra). Ez
az ütem azonban nem más mint a légköri CO2 A mennyiségének és a VO felé irányuló reakció
sebességének (kA) a szorzata – azaz: a (kémiai) cserefolyamat oda-alakulásának az üteme [ami nem
más mint (1) bal-oldala], s ami tehát ezen két tényezővel egyenesen arányos:
A*kA = 210 GtC /év (4)
Mivel a Földi légkör összes CO2 mennyiségére is létezik elfogadott becslés [Atotal750 GtC,
jelenleg], kA értéke ezáltal alulról behatárolható (A = Atotal választással):
kA,min = 210/750 = 0,28 /év (5)
Ennek a reciproka lenne az a ~3,5 év érték, amely által elterjedt az az egyszerűsítő nézet, miszerint
a légkör CO2 tartalma 3-4 évenként cserélődik…
…S amellyel Salby-ék is élnek, α-val jelölve ezt a tényezőt.

C.) Továbblépés
Ha ismernénk az A/VO arányt, ismernénk a kA/kVO hányadost is, (1) miatt. Ezzel pedig x
arányosító-tényezője is ismertté válik, hiszen (3) így is írható:
x = Δ*1/(1 + kVO/kA) (6)
És itt „hozhatnak a konyhára” valamit az egykor-volt atomrobbantások.
Az általuk képződött extra 14C (14CO2 formában a légkörben) jól-dokumentált éves-léptékű
lecsengése [azaz: ezen 14C atomoknak a VO nyelőbe történt stabilabb/hosszabb-távú beépülése mint
következmény] a kA és kVO által vezérelt gyors/felszínes cserefolyamatok arányára nézve hordoz
információt. [Ld. még: III.)A.)]:
Rögzíthetjük ugyanis, hogy mindeközben a gyors cserefolyamatok minden szén-izotópra
összesített egyensúlya folyamatosan fennáll. Vagyis, amennyi 14CO2 effektív-eltűnése észlelhető
évente a teljes-légkörből az oda-folyamat részeként [azaz: amennyi Atotal összes 14CO2 mennyiségének
VO-ban évente „irreverzibilisen” megkötésre kerülő E hányada], mennyiségre nézve ugyanannyi 12C tér
vissza évente az aktív-nyelők A-nál nagyobb forrásából [akár VOtotal mélyebb-bugyraiból is, VO
gyors/aktív komponensein keresztül] 12CO2 formájában a légkörbe.
A 14CO2 azonban ugyanúgy viselkedik mint a 12CO2 (a reakciósebességet befolyásoló kismértékű
kinetikus izotóp-effektustól eltekintve). Emiatt, a 14C észlelt légköri-lecsengése éves-üteme egyben azt
is jelzi, hogy a légköri 12C ugyanennyi hányada rögzül évente hosszabb időre a VO nyelő által.
Ha a rögzüléssel elnyelt légköri CO2 hányad egy év alatt E, akkor VO és A, mint egymással
közvetlen kölcsönhatásban levő molekula-halmazok, az E hányadnyi mennyiséget leszámítva
ugyanazokat a szénatomokat forgatják egymás között (az adott év alatt), máskülönben a légköri
14
CO2 eltűnési-mértéke E-től különböző érték lenne. Tehát VO és A moláris mennyiségei
mindösszesen ennyire különbözők.
Belátható az is, hogy VO > A kell legyen. VO < A esetén ugyanis VO nem képes az A-ból
befogottól eltérő szénatomot visszaküldeni A-ba, miáltal nem állhatna elő légköri 14C tartalom
csökkenés sem. (Vagy másképpen: VO-nak kezelnie kell a pusztán forgatottakon túl a megkötésre kerülő CO2
molekulákat, és intézkednie kell eltérő-molekulákban rögzítetten csücsülő szénatomok felszabadításáról is; ezekhez
együttesen pedig több molekula aktív részvétele szükséges VO részéről, mint amennyi A-ból odaérkezik.) Vagyis:
VO/A = 1/(1 – E) (7)
Amiből (1) alapján adódnak:
kVO/kA = 1 – E (8)
x = Δ*1/(2 – E) (9)
A 14C légköri-lecsengése sokak-által mért adatsoraiból az évente elnyelődő E hányad pedig
elég pontosan meghatározható.

11
D.) „E” meghatározása
Elfogadhatjuk az adatokból visszaköszönő exponenciális-lecsengés tényét, de le is vezethetjük.
A levezetést-kedvelőknek:
Adott-mennyiség (X) adott-idő (dt) alatti fogyása (dX) arányos (amint azt a kémiai-alapelv is rögzíti)
egyfelől a mennyiséggel másfelől a zajló-folyamatra jellemző sebességével (k) – és semmi mással:
dX/dt = k*X (10)
Közbevetés:
Figyeljük meg, hogy ugyanez a fogyás pl. (1) bal-oldalára is felírható. S ez a
dA/dt = kA*A (=0,28*A – ha A=Atotal) mennyiségű éves CO2 csökkenés (a felszínes
ámulók nagy csodálkozására) a légkör váratlanul-gyors „dekarbonizálásához”
vezetne [ld. Berry elképzelését is a 8. ábra második-felében]. – HA nem lenne ott
párhuzamosan, a vele egyensúlyt-tartó, vissza-irányú (jobb-oldali) folyamat is.
A felhagyott atomrobbantások keltette14C perturbáció esetében ilyennel
viszont nem kell számolni: Ugyanis a légköri (extra) 14C fixálásakor, a VO
rezervoárból praktikusan csakis 12C tér vissza a légkörbe (CO2 formájában).
Pontosabban: a VO rezervoár (természetes) 14C koncentrációja (a megelőző,
nyugalmi/egyensúlyi-állapotból adódóan) éppen a légköri 14C extra-
mennyiségéből adódó koncentráció nagyságával alacsonyabb. Így onnan a
14
C visszaküldése kisebb-ütemű mint a légköri extra-koncentráció
forszírozta elnyelődés.
A végeredmény: a légköri extra 14C megoszlása A és VO között.
(Pontosabban A és VOtotal között. Hiszen a stabilabban/hosszabb-távra
fixálódott 14C fokozatosan VO mélyebb-bugyraiba vándorol, azaz eloszlik
VOtotal-on belül. Ahonnan viszont csak a régi-egyensúlyból adódó
kevesebb 14C emelkedik feljebb az esetleges légköri-visszatéréshez)
Az előrehaladó folyamat tehát, Atotal<<VOtotal miatt [ld. 14. ábra ill. 3. ábra],
az induló (maximális) extra 14C mennyiségének csupán a marginális-
hányadát hagyja a légkörben. (Azaz: a lecsengés által praktikusan visszaáll az
eredeti (Természet-kontrollálta) 14C szint a légkörben.)
Ugyanez vonatkozik (még-tisztábban) a (bárhol levő) 14C izotóp
radioaktív-bomlásakor előálló fogyásra. Ekkor végképp nem tér vissza
helyette semmi, ami a vizsgált entitás csökkenése-mértékét
befolyásolhatná.
Emiatt, a légkör (10) szerint leírt X=14CO2 komponensére vonatkozó fogyása
valóságos.
Adódik hát, hogy a 14C légköri-koncentráció lecsengését leíró (10) egyenlet megoldását adó
(11) egyenletnek a feleződés tényét rögzítő (12) állapotából – melyhez a 10. ábrából nyerhető
felezési-idő (t1/2 = 11 év) által juthatunk – k értéke számolható (13):
Xt = X0*e-k*t (11) ahol X0 a kezdeti légköri 14CO2 koncentráció,
X0 / 2 = X0*e-k*11 (12)
k = – ln(1/2)/11 = 0,063 (13) Xt pedig a t időpontban aktuális.

12
 10. ábra (forrás: Berry, ref.4)
Berry ábrájából tehát kaptunk egy k14 értéket, amely azonban inkább csak tájékoztató-jellegű,
két okból: az 1964-68 időszakra az exponenciális illesztés elég nagy hibával bírónak tűnik; a valódi
lecsengést pedig torzítja a számításba nem vett hígulási-effektus [„neglecting dilution effects”]. – Ez
utóbbi az évek során emelkedő légköri 12C koncentrációjából fakad (bárhonnan is eredjen az).
Mivel a 10. ábrából nehézkes és pontatlan lenne kinyerni az éves adatokat, eredeti forrást
kerestem [ref.18], mely adataira támaszkodva a nyers (Raw) és a híguláshoz-igazított (adj) értékek
log 2 értékeit ábrázoltam. [Az igazítást két különböző évre (1960 és 1964) végeztem el; lényeges különbség nem
adódott. Ld. 11. ábra] Ezek trend-vonalaiból látható, hogy az adatpontok illeszkedése szinte tökéletes
(R2>0,999); a hígításhoz igazított függvény pedig t1/2  12 év felezési-időt szolgáltat.

11. ábra
A 12 éves felezési-időből (11) alapján adódik k14 = 0,058 /év.

E.) Előáll a magyarázat (váza)

Az éves eltűnési-hányad, a légköri 14C-t érintő valós-történések tény-adataiból következően,
tehát E14 = 0,058. Amiből, a kinetikus izotóp-effektus figyelembevételével*, a minket érdeklő
légköri 12C forgalmát érintő beépülési-hányad:
E12 = 1,17*0,058 = 0,068 (14)
* Az a becslés, amely az adott izotópok tömegei hányadosára támaszkodva fogadja el arány-
tényezőként azok kinetikus izotóp-effektusai hányadosát, a forrás-adatokkal már óhatatlanul
bevitt bizonytalanságok mellett elenyésző hibával jár. Közelítésként erre-vonatkozólag tehát azzal
élünk, hogy a 12C atomot tartalmazó molekula ~1,17-szer reagál gyorsabban a 14C izotópot
tartalmazó társánál.
Ezzel az alábbiak adódnak:
kVO/kA = 1 – 0,068  0,93 (15)
x = Δ*1/(2 – 0,068)  Δ*0,52 (16)

13
 Ha most ezek fényében térünk vissza Salby és követői meglepő kijelentéseihez, amiket a
bevezetőmben így tömörítettem:
 „kétségbe vonják a megnövekedett légköri CO2 antropogén eredetét”
 „Természeti-folyamatoknak kell tulajdonítani a ma is zajló, szokatlan-iramú légköri CO2
emelkedést.”
Vagyis, ha feltesszük most a kérdést:
Ha antropogén-tevékenységgel (fosszilis tüzelők égetése) a megelőzően kémiai-egyensúlyban
levő rendszer egyik oldalán (a légkörben) mérhető-mennyiségű éves CO2 inputtal perturbációt
keltünk, akkor annak vajon mi lesz a következménye?
Akkor:
a) Meglepően jó egyezést találunk a Moana Lua-i éves-emelkedést jelző légköri CO2 adatok és
a fosszilis-tüzelőkből számítható CO2 kibocsátásunk közti ~48% „hézaggal”.
b) Megállapítható, hogy (bármiféle) inputtal a légkörbe került CO2 mennyiség ~50%-a a
légkörben marad, megnöveli ezáltal a légköri-rezervoár tartalmát – miután a rendszer a Le
Chatalier Braun elv szerint az egyensúly felé törekedik (AMENNYIBEN ELÉRI AZT). S ez áll
minden-egyes éves input-mennyiségre; miáltal a fosszilis-tüzelőanyagok használatát
meglehetősen konkrét számadatokkal jellemezhető antropogén CO2 bevitel az
atmoszférában igenis halmozódik.*
* Az a nézet, amely az előző-évi hozzájárulásainkra idegenként tekint, mintha azok légkörben-
maradó hányadával ekvivalens CO2 mennyiséget maga a Természet öklendezné elő, elsiklanak
afölött hogy a Természet csak megforgatta az általunk betolt-mennyiségeket (pontosabban: ebből
is meg abból is véve, találomra, illetve ahogyan kínálták magukat), intenzív ám felületes
cserefolyamatok révén.
c) Észben-tartandó az is, hogy az adott évben betolt Δ mennyiségű légköri CO2-t a rendszer e
gyors CSERE-folyamattal csupán az egyensúlyi-állapot FELÉ/KÖZELÉBE képes tolni; a CO2
elemésztő-beépítéséhez MÁS* folyamatokra van szükség.
* Jól értsük meg: a 14C légköri-lecsengése kapcsán taglalt „mélyebbre-kerülést” is azonnal kíséri a
vele egyensúlyt-tartó mennyiségű 12C légkörbe kerülése; tehát össztömegében a légköri CO2
pusztán cserefolyamat által sohasem csökken. Bárminemű CO2 effektív elemésztéséhez a nyelők
EGYÉB átalakulásai/átrendeződései is szükségesek. És ezek azok a folyamatok amelyek jelenleg
sokkalta kevésbé megértettek – bár egyesekről annyi már kiderült hogy rendkívül lassúak.
Mint pl. az óceánok mélységi-vizeinek vonulása/átkeveredése; az óceán-fenéken ásványi-
karbonát formájában kiülepedő széntartalom elidőzése; vagy a (bolygatatlan) talaj szén-
raktározási folyamatai…
Azt pedig itt csupán érintem, hogy ezen folyamatok természetes-zajlásába is erősen (és emiatt
nem-kiszámíthatóan) beleavatkozunk*:
* Amikor tehát olyasvalamit kérnek számon, hogy valamiféle irregularitás a fossil fuel
felhasználat körül nem tükröződik a Moana Lua-i adatokban, érdemes e tényezőkre is
gondolni.
i) Föld-használattal
 terület-átalakítás: Vaktív módosulása (rendszerint csökkenés); talaj-széntartalom vesztés
 műtrágyázás: talaj-degradáció (kötött-szén vesztés folytán [a megelőző-tételhez hasonlóan]
„észrevétlen” additív légköri CO2 input + humusz-felélés)
ii) fakitermeléssel: V aktív-részének csökkenése
iii) szennyvízkezeléssel: értékes biotömeg megsemmisülés
 a talajok N, P, C + egyéb tartalékainak a kizsigerelése* (a rendszer-egyensúlyt tartó
mikroorganizmus-közösség fokozatos pusztulása: Vaktív hatásait alaposan legyengítő-
faktor)
* A belőle kivont és elszármaztatott termények hasznosulása után ürülékként
visszakapott, mikrobiálisan feldúsult anyag oktalan degradációjával.
 ugyanezek átcsatornázásával, ezek élővizekbe majd óceánba kerülése (Oaktív ismeretlen-
jellegű befolyásolása)
 amely szerves-anyag tömegnek (procedúrától függően) kb. a fele elhallgatott additív CO2
inputként végzi a légkörben

14
F.) A kinetikai-faktor
Marad tehát egy bökkenő – amelyet azonban nemhogy titkolnék, de fentebb már két-ízben is
kiemeltem. Nevezetesen: Vajon egy-év alatt mennyire képesek a zajló-folyamatok a (2) által
rögzített egyensúly közelébe kerülni? Merthogy lassú-folyamatok esetében ez több évre rúg.
kA,min = 0,28/év sebességi-tényező mellett 1 év alatt a légköri CO2 redukciójának a mértéke
(a ~50%-os végállapothoz képest) csupán ~14%, azaz a felhalmozódás ~86%-nak mutatkozna – viszont
nem ez a tapasztalat. Egyáltalán, mi által lenne lehetséges hogy a folyamatok sebessége nagyobb
legyen? kA,effektív  1 esetén ugyan beállhat a (2) által jelzett egyensúly 1 év alatt, de miként lehetne
kA,valós ekkora? Ad-e erre lehetőséget a fizikai-valóság?
Ennek kiderítéséhez aprólékosabban kell áttekintenünk:
1.) MI is történik a légkörben;
2.) MI is alakítja kA értékét?
1.) Alább két negligáltabb tényt hozunk a lupe alá, amelyek útbaigazítással szolgálhatnak a
légkörben zajló kiegyenlítődési folyamatokra.
i) Az atomrobbantásokhoz kapcsolódó légköri 14C adatai itt is hasznos információt hordoznak:
ld. 12. ábra. Ha a korai-évek adatait vizsgáljuk, azonnal feltűnik hogy a légkörbeli 14CO2
eloszlása globális-szintjének a stabilizálódásához ÉVEK kellettek – még a robbantások
befejezése, azaz 1963 után is. Mely tényt a korabeli szerzők verbális következtetéseikben is
rögzítették, egyben Természeti-faktorokat is rendelve magyarázatként a dolgok hátteréül.
„In the northern hemisphere the peak
concentration occurred during the spring of
1963, when it was about double the natural
concentration. In the southern hemisphere a
more gradual increase has taken place. This
is due to the fact that the seasonal injections
of 14C from the stratosphere into the
troposphere primarily occurred over the
northern hemisphere, while air is not easily
and simply transported across the equator.
The 14C increase only gradually leaked
through the equatorial regions to the
southern troposphere.”

12. ábra Eloszlás-különbség a két féltekén17

Még-pontosabb képet fest ugyanerről Hua18, [ld. a 13. ábrát is] ezzel a magyarázattal:
„The excess 14C produced by atmospheric nuclear detonation was mostly injected into the northern
stratosphere, then returned to the northern troposphere through the mid- to high-latitude tropopause
gap during the spring and summer. Injection of a large amount of artificial 14C from the stratosphere
during the late 1950s and 1960s created a great 14C disequilibrium between the troposphere and
other carbon reservoirs, and within the troposphere (north vs south, and high vs low latitudes). This
caused the transfer of bomb 14C from the atmosphere to the oceans and biosphere. For the
troposphere, excess 14C was transferred southwards by atmospheric circulation and its distribution
depended on regional wind patterns, the resistance of atmospheric cell boundaries, and the
Intertropical Convergence Zone (ITCZ). As bomb 14C (more or less) reached a global equilibrium
in the late 1960s, there has not been much difference between locations in terms of 14C for the period
from 1970 onwards.”

17 Natural abundance of radioactive isotopes of C and H

(http://www-naweb.iaea.org/napc/ih/documents/global_cycle/vol%20I/cht_i_08.pdf )
18 Radiocarbon, Vol 46, Nr 3, 2004, 1273–1298pp Review of Tropospheric Bomb 14C Data For Carbon Cycle
Modeling And Age Calibration Purposes (DOI: https://doi.org/10.1017/S0033822200033142 )

15
 Figure 8 Compiled summer atmospheric 14C curves for
4 different zones (NH zones 1–3, and the SH zone).
a) b)
13. ábra Eloszlás-különbség a két féltekén (ref.18): a) adatok; b) zónális összehasonlítás
(NH: Északi-félteke, SH: Déli-félteke)
Fentiekre támaszkodva tényként kezelhetjük, hogy az atmoszféra oly gyakran hangozatott
„jól-átkevertsége” limitációkkal bír. Az eloszlás kiegyenlítődéshez vezető folyamat pedig –
miként maga a légkör cirkulációja is – függ
 a regionális szelektől,
 a légköri-tömbök cella-határainak az ellenállásától,
 az Egyenlítő öve étlépésének a nehezítettségétől.
Ezen nem-elhanyagolható effektusok alkalmasint évekre-rúgóan elnyújthatják az
átkeveredésből adódó kiegyenlítődést; példánk alapján abban az esetben, amikor az
elkeveredés a sztratoszférából kell induljon, onnan lefelé haladva.
ii) Nem történhet az átkeveredés „pillanatszerűen” akkor sem, ha a perturbáció a légkör aljáról
indulna; hiszen az említett 3 effektus – midőn az elkeverendő anyag azok lokációjához ér –
az elkeverendőkre éppúgy befolyásolólag hat. Ez akkor is igaz, ha az alulról-induló
molekulák nem bírnak (miként a radioaktív 14C atomot hordozó 14CO2) „megkülönböztető-
masnival”. Következésképp, az antropogén-hatásként a légkör legalsóbb-régióiban
keletkező CO2 zöme még évekig a légkör alsóbb-régióiban marad. A globálisan-
megvalósuló gyorsabb légköri CO2 koncentráció-kiegyenlítődés nem effektív
átkeveredésből fakad, hanem elsősorban a molekulák ütközései révén, gáz-diffúzió által
valósul meg.
Hasonlatosan ahhoz, miként az utasokkal teli buszra a vezető-állásnál felszálló új utasok sem
oszlanak el a busz belsejében homogénen még jónéhány megálló megtételéig (legfeljebb az
izgágábbaknak sikerül hátrább tolakodniuk), hanem a már fennlevőket késztetik némi hátrább-
vonulásra.
2.) Ha – modellünkből eredendően is – kémiai-reakcióként tekintünk a cserefolyamatra, akkor nem
szabad átsiklani a nyilvánvaló felett: reakció (itt éppen a kicserélődési) csakis akkor történik ha
a reaktánsok találkoznak. Tehát mind a vegetációt érintő asszimilációs-légzési CO2 csere
mind az óceáni CO2 beoldódás-kibocsátás csakis a növényi/óceáni határfelület molekuláris-
szintjéhez közellevő CO2 mennyisége által befolyásolt. Mivel kA dimenziója 1/év,
meggondolandó hogy az egy év alatt e folyamatokhoz szóba-jöhető CO2 mennyiség a légkör
összes CO2 tartalmának mindössze az a része, amely 1 év alatt képes ezen határfelülethez
odakeveredni. Ez pedig – az előzőekből ismertté-vált átkeveredés korlátai miatt – csupán a
légkör alsóbb-töredéke (ahol egyébként az antropogén CO2 is dúsabb). Bizonyos magasság fölötti CO2
a cserefolyamatból (az adott évben) ténylegesen kizárt.*
* A) Mégpedig akár igen-hosszú időre is…
B) Ami azonban mégsem eredményez „totális-szeparálódást”. Ugyanis nem jöhet létre tartósabban
sem hígulás alant (midőn az ottani légkör-részlet egyik komponense koncentrációja a felszíni-
nyelőkkel kapcsolatba lépve megváltozik), sem pedig ugyanazon komponens relatív dúsulása
a légkör fentebbi-régióiban, mert az eltérő speciesek koncentráció-kiegyenlítődésére mindig
munkál a gázdiffúzió. [Máskülönben az extra 14CO2 sima-lefutású lecsengése is akadályozott
lett volna.]

16
 Az effektív légkörcsere 12. és 13. ábráiból tükröződő kép és számadatok alapján nem tartom
irreálisnak a dolgok alábbi közelítését: Az a légkör-részlet, amely CO2 molekulái képesek egy
éven belül a cserefolyamat megvalósulását kínáló határfelülethez keveredni (közülük sok többször
is megjárja oda-vissza a csere reverzibilis-folyamatát), nemigen lehet több mint a teljes légkör
tömegének a negyede (ami a felszíntől ~2 km magasságig terjedő domínium). Azaz, nem
alaptalan az Aaktív Atotal/4 = 750/4 = 185 GtC választás. Mivel maga a csereforgalom
(210 GtC/év) független/fix adat, a cserefolyamat effektív-sebessége (kA,eff) ezáltal jóval
nagyobb:
kA,eff = 210/ Aaktív  1,12/év (17)
Ekkora éves cserefolyamat-sebesség esetén viszont az éves-input kényelmesen átrendeződik
a (2) által jelzett egyensúlyba; miáltal garantált hogy annak számított (~50%) mértékénél
ténylegesen nem lesz nagyobb a felhalmozódás.
Megengedem, a légkör aktív-hányada mértékének a rögzítése számításokkal itt nem-igazolt,
önkényes érték; ám a pontosításhoz egyéb érdemleges adatok/felderítések szükségesek. (És
természetesen az is mindegy, hogy az alant-rekedt azévi antropogén-eredetű CO2 milyen-arányú részvétellel bírt
a növekedést ~50%-ra korlátozó cserefolyamatokban.)
Amennyiben kA,valós valamivel kisebb kA,eff értékénél, akkor az (2) egyensúly beállása 1 év alatt
némileg tökéletlen, azaz 52% helyett némileg kevesebb az éves-perturbációt csökkentő légköri CO2
átrendeződése a nyelőkbe. Ezzel pedig még-közelebb kerülünk a valóságban észlelt állapotokhoz.

III.) Kiegészítések
Mindenféleképp sort kell keríteni némely fentebb megtett kitétel korrekciós-célzatú
diszkutálására. Ezek azonban igencsak sokrétűek; emiatt beiktatásuk a törzsszövegbe szétfeszítette
volna az ottani keretet, és szétzilálta volna az ott alkalmazott gondolatláncot. Itt, a megemlítendő
tételek és hozzá-kötődő háttéranyag okozhat ugyan helyi-kuszaságot (már amiatt is mert a
hivatkozások tartalmai sem mentesek ettől), de mégis remélem: nem haszontalanok abban az
értelemben hogy világosságot is gyújtsanak. Abban a vonatkozásban is, hogy az általam
kényszerűségből megtett egyszerűsítések léptéke nem haladja meg azokét, amelyeket a bemutatásra-
kerülő források megengednek maguknak.
A.) Az alkalmazott Modellről: Szembesítések
Valójában, a II.) alatti levezetésben – egyenletek ide vagy oda – nagyon kevés a precizitás; inkább
rugalmasan igyekszik idomulni ahhoz a valósághoz amelynek részleteit szintúgy kevéssé ismerjük,
mégha vannak is bizonyos fogódzók. Emiatt is, sem az ottaniak sem az alább következők nem
deklarálhatók bizonyításnak, hanem inkább demonstrációnak és iránymutatásnak, arra vonatkozóan
hogy mi hogyan is áll.
A kémiai-reakciók egyensúlyi-folyamataira (1)-ben felírt egyenlőség algebrai-formája precízen
csak homogén-folyamatokra nyert rögzítést; azokra is csak akkor ha mind az oda- mind a vissza-
folyamat „egylépéses” [a koncentráció helyett használandó un. aktivitásról nem is szólva]. Ehhez képest, az
alkalmazott modell egyik kritériumot sem teljesíti: A légköri CO2 cseréjét előidéző és azt az
egyensúly-körül tartani igyekvő folyamatokra jellemző, hogy:
 Azok mindegyike heterogén-fázisú reakció [az egyik reaktáns (CO2) gáz-halmazállapotú,
a másik (pl. a CO2-t az asszimiláció kezdőlépéseként megkötő) pedig szilárd-fázishoz kötötten van jelen],
 Valamint egyedi-reakciók számos válfajának az eredője.
Mindemellett, a mainál zavartalanabb állapotokra bizonyos hogy áll az anyagmérlegek által is diktált
egyenlőséget-rögzítő formula; a perturbált-állapotokra vonatkozóan pedig irányadó a Le Chatalier
Braun elv általi eltolódások révén elérendő módosult egyensúly állapota. Ez érv lehet amellett hogy
az „egyetlen egylépéses reakció” szigorú kritériuma feloldható, és a formula alkalmazható több,
szimultán-zajló, összetettebb reakció esetén is, HA:
i) A rendszer a reaktánsok együttesére nézve zárt,
ii) Feltéve, hogy az algebrai-formula változóit valósághoz-köthető tartalmakkal tudjuk
feltölteni.
A homogén-heterogén konfliktus pedig azáltal enyhíthető ha figyelembe vesszük: a pillanat töredéke
alatt zajló heterogénnek kategorizált reakció esetén a kölcsönható-komponensek már néhány

17
Angström-nyi távolságban vannak egymástól, ekképpen a makroszkopikus-szemléletű
homogén/heterogén fogalmak az effektív-reakcióban értelmüket veszítik. Ha ezek után a pillanatok
egymásutánjából összerakódó év időtartamát tekintjük – hozzávéve hogy a légkörből mindig csakis
azok a CO2 molekulák lépnek effektív-reakcióba (pl. a növényi-szövettel) amelyek a légkör egy-év alatti
keveredése alatt a reakció-partner molekuláris-közelségébe jutnak – akkor nehezen vonható egy
homogén-heterogén határ bárhova, még a hosszabb terminus alatt lezajló cserefolyamatok esetén is
– s egyben felmerül a makroszkopikus-megközelítéskor mereven-rögzített különbségtétel
fenomenologikus jellege.
Akik azon morfondíroznak, hogy a „kötő-kritériumok” fenti oldása vajon milyen-mértékig
tekinthető elfogadhatónak, azoknak ajánlanám az alábbiak megfontolását:
Említést nyert I.)A.)4.)a) táján a Sztóma-analízis. A korreláció alapját adó összefüggés ott is a Le
Chatalier Braun elv elv megvalósulása következtében áll elő. Növekvő légköri CO2 koncentráció
esetén a CO2 felvételét szabályozó növényi mechanizmus érzékeli azt és visszacsatol: többet vesz
fel ugyan, de annak mértékét a saját rögzítettebb teljesítőképességéhez igazítja.
Párhuzamként említeném, hogy hasonlóképp érvényesül a háttérben a Le Chatalier Braun elv ott is,
amikor valaki vendégségbe megy, ahol bőséges az ételkínálat. Az élvezetekkel józanul élő vendég
ugyan többen vesz a tányérjára mint egyéb alkalmakkor szokott, ám mértéket tart, hiába a többszörös
kínálat. Habzsoló-típusú vendég esetében a Le Chatalier Braun elv megvalósulása késleltetéssel
mutatkozik. A rövid-idejű borulást előidéző zabálást hamarosan követő hányás/fosás/tartósabb-
étvágytalanság formájában.
Ha most valaki, bármekkora matematikai-apparátussal is, direkt-kapcsolatot kísérelne meg
levezetni a sztóma-jelenség előállása/megnyilvánulása és az igencsak korlátozott-feltételek
mellett érvényesnek rögzített (1) vagy a vele szoros-kapcsolatban levő (2) formula közt, annak
szintúgy át kellene lábalnia valahogyan konszekutív reakciók hosszú sorozatán (eközben érvényben
tartva a formulát valamilyen formában), akár egészen a sztóma-visszacsatolást determináló gének
kialakulása reakciójáig.
Ehhez képest az elmélet II.) alatt hallgatólagosan meglépett kiterjesztése meglehetősen mértéktartó.
Emellett, ha korlátok közt is de eleget tesz a két pótlólagos-kritériumnak:
a) Zártnak tekinthető a légköri CO2 gyors cserefolyamataira nézve az a rendszer, amelynek a
komponensei: a légkör (A); az óceánok felszíni aktív-rétege (O); és a vegetáció aktív-
hányada, vagyis annak az asszimiláló-légző (V) és a korhadó-bomló (B) fertályai. Ahol tehát
O, V, az Ototal, Vtotal aktív hányadai; B nem más mint V egyéb formáinak a része; A pedig
korlátos, és éppen-aktív hányada minden nyelő-komponensnek egyformán a rendelkezésére
áll. A zártság elfogadható-mértékű fennállása abban rejlik, hogy az aktív-hányadok a totális-
mennyiség többi-részével éves-szinten marginális-forgalmat bonyolítanak.
b) A változók tartalmi-feltöltéseit illetően, a forgalmak fluxusaira felírt anyagmérleg (18)
komponenseihez rendelt mennyiségek valósághoz-kötődése kiolvasható (19)-ből:
Oin + Vin = Oout + Vout + B (18)
khidratál*Onyel + kasszimilál*V = kdehidratál*Okibocsát + klégzés*V + kkorhad*B (19)
Ahol in a CO2 elnyelődését out pedig a képződését indexeli. (B esetén csak képződés van.) (19)
baloldala ugyanakkor nem más mint a teljes légköri CO2 mennyiség A-ból induló éves fluxusa:
kA*Aaktív.
Ahhoz hogy (19) felölthesse (1) alakját „mindössze” annyi hiányzik hogy (19) jobb-oldalát is képesek
legyünk összevonni, egyetlen sebesség [kVO] és egyetlen (összetett) „komponens” [VO] átlagértékkel
reprezentált szorzatába. Mivel ez nemcsak rendkívül körülményes, de a hozzáférhető adatok
birtokában is számos esetlegességet hordoz [ld. klégzés tekintetében 14. a) ábra információit; vagy akár az NPP
mögötti bizonytalanságokat: D.)1)Helyzetkép*1)i-iv) alatt], ennek részletezését mellőzöm. Azonban ezen út
által is adódik hogy kA > kVO kell legyen, pusztán a reláció mértékére nem nyerünk pontosabb
információt. (Ehhez ad óriási segítséget a légköri 14C regisztrált lecsengése kiaknázása.)
És még egy szó/érv a megtett egyszerűsítések mellé: Vajon mire lehetne vergődni az alábbi,
széleskörűen forgalmazott 14. b) ábra adatai alapján, ahol a (piros nyilakkal feltüntetett) fluxusok közt egy
~60 GtC mennyiségnek nincs ellensúlyozó tétele?

18
 a) Az asszimilált-mennyiség
ellélegzett-hányada.19
Az értékek nem azonos kísérleti-körülményekből
adódnak; mindamellett mind terepi (nem labor)
eredmény. Az ellélegzett hányad általában nő a
termesztett növény életkorával.
N.B.: Ezek tehát terményekre vonatkoznak. A fák
esetében az age-faktor még-jelentősebb lehet. b) Közkedvelt forrás20
14. ábra
B.) Fogalmi és egyéb zavarok
1) Tartózkodási-idő
Anélkül hogy kibogoznánk Harde residence-time és adjusment-time körül tett ugra-bugráit [saját
állításai és IPCC felé mutató kérdőre-vonás kuszaságait], annyi világos belőlük hogy nem képes a lovat
bekötni az istállóba, máskülönben nem kérne számon (Salby nyomán) olyasmit amit fentebb, a 2. ábrát
követően már elmagyaráztunk.
De előkelő klíma-berkek zsongásában is minduntalan megüti a fület a légköri CO2 tartózkodási-
ideje, élettartama, eltűnési-ideje; s egy idő után az utca embere is gyanítani kezdi, hogy ezen cuki
otthonosságok a disputáló felek közt mintázzák a házi-süteményeket: ahány pékség, annyiféleképp
készítik. Például, az IPCC globális cukrászat-hálózata, a legszélesebb közönségkört
kiszolgálandó, erre a termékére prospektusában a jótékonyan-egységesítő 5-200 évet jelöli meg.21
S ezzel a Cég nemcsak happy, de oktatja is a Világot.
Aki finnyásabb annál hogy az IPPC zusammen-kondérjából merítsen, az ellátogathat egy
kisforgalmú igényesebb kifőzdébe, ahol exkluzív tálalásmód mellett tényleges beltartalom is kerül
az asztalra. Három változóból (t = kronológiai-idő; τ = kor [a rezervoárba kerülés óta eltelt idő];
T= tartózkodási-idő [a rezervoárba be- és kilépés közt eltelt idő]) három függvényt generál a rezervoárban
megforduló részecskék leírására. Kor-szerint minden jelenlevő részecskére Ψ(τ,t); valamint az
egyes részecskék belépése Φ(T,t) és kilépése Θ(T,t) tekintetében. Majd ezekből négy időskálát
definiál.22 Az egész gondos elmefuttatásnak egyetlen kötöttsége van: csakis un. „jól-kevert”
rezervoárok esetviszonyairól tud pontos képet adni.
Ámhogy a Földi atmoszféra és a jól-kevertség közti kavarodáshoz az atomrobbantásokból
származó extra 14C már bemutatott több-évre rúgó koncentráció-kiegyenlítődése tényén túl további
adalékkal is szolgáljak, nézzük mit kínálnak a Keeling-féle 12CO2 légköri-adatok.
2) Homogén-eloszlás
Amennyiben a Földi légkör jól-kevertségét az jellemezné, hogy egy tetszőleges térfogatrésze
gáztartalma 1 héten belül a teljes légkörben homogenizálódva szétoszlik, úgy a Keeling-adatok

19 Respiration and Carbon Assimilate Use, by Jeffrey S. Amthor (doi: 10.2134/1994.physiologyanddetermination.c15)

(https://www.researchgate.net/publication/299694692_Respiration_and_Carbon_Assimilate_Use )
20 https://www.nasa.gov/images/content/544800main_globe-CarbonCycle-hi.jpg
21 https://archive.ipcc.ch/ipccreports/tar/wg1/016.htm
22 Brian C. O’neill et.al. (1994) Reservoir timescales for anthropogenic CO2 in the atmosphere,
Tellus B: Chemical and Physical Meteorology, 46:5, pp378-389pp, (https://doi.org/10.3402/tellusb.v46i5.15812 )

19
 regionálisan nemigen lehetnének egymástól különbözőek. Éppen a különböző délkörök
mérőállomásain észlelt, évente rituálisan jelentkező légköri CO2 koncentráció-változás a primer
bizonyíték arra, hogy még a gázdiffúzió-vezérelte koncentráció-kiegyenlítődés is lényegesen
lassúbb-ütemű – effektív átkeveredésről pedig még csak sejtelmeink sem lehetnek. Két ábrát
teszek közszemlére, néhány tényt illusztrálandó:

a) b)
15. ábra
i) A januártól juniusig terjedő féléves-időszak alatt az Északi-félteke 30o szélességi-köre fölötti
területein a légkör CO2 koncentrációja 6-8 ppm-vel magasabb mint az Egyenlítőtől délre
[15. a) ábra]. A kiegyenlítődésnek ez a huzamos késedelme elgondolkodtató kellene legyen
minden modellező számára. Annál is inkább, mert az még az Egyenlítőn innen is (10-30oÉ)
érzékelhető: a 30-70o északi-szélesség közt, az ottani nyelők ezen időszak alatti relatíve
inaktív állapota mellett, a mutatkozó ~2 ppm-nyi differencia nem képes kiegyenlítődni ezen
a ~4400 km É-D távolságon.
ii) Ugyanez mondható el a Déli-félteke felől nézve is. Az augusztus-szeptember időszakban 6-
9 ppmvel alacsonyabb Északi-féltekei CO2 szint nem hat mozgósítólag a Déli-féltekéről az
átáramlásra, de még az ekvatoriális-gátlással már nem terhelt északi 10-25o régió légtömegei
sem tülekednek feljebb, északabbra. Pontosabban: a „tülekedés” irama lényegesen lassúbb
az aktív vegetációs-folyamat (kVO) sebességénél. Ez megint hátrábblépésre késztethetné a
„jól-kevert” tábor hangadóit, de a viszonylatok által megerősíti kVO nagyobb sebességét is.
iii) Ha a leginkább tompított képet vizsgáljuk is, megállapítható: a légköri CO2 egy-évre
kiátlagolt eloszlása 4-5 ppm különbséget mutat jelentős nagyságú (Déli 90-30o és Északi
30-90o) glóbuszterületek fölött. És ez a kép nem kérdőjeles: áll 20 év távlatában is:
ld.15. b) ábra . Mivel pedig ez a 4-5 ppm kb. 2 év CO2 felhalmozódásával egyenértékű
[vö. 1. c) ábra trendvonalával], nem lehet tévedés rögzíteni: a kiegyenlítődésnek a kérdéses-
irányú (horizontális, szélességi-körökre merőleges) sebessége lassúbb mint 2 év.
iv) Figyelemre tarthat igényt a 15. a) ábra ama részlete is, mely szerint a relatív vegetatív-
nyugalomban szunnyadó 30-70o északi-szélesség régiójában a januártól áprilisig tartó
~4 hónap alatt előállni látszik a ~2 ppm-nyi éves CO2 felhalmozódás csaknem teljes
mennyisége. Ami arra lehet indikatív, hogy a légköri CO2 input-többletét ~50%-ban
stabilizáló kVO értéke ekkor nem lehet még 1/év közelében sem. A kVO1/év érték csak éves-
átlag szintjén állhat elő. Ennek viszont semmi akadálya: az említett 4 hónap alatt a terület
vegetációjának a zöme nyelőként inaktív volt; a kompenzációra viszont ott van 8 hónap.
3) Átkeveredés
Ami az átkeveredésre utaló tényanyagot illeti, azok szépen kiegészítik a „Homogén eloszlás”
alatt imént jelzett kétségeket. Itt, elsősorban a légkör vertikális-tengelye mentén észlelhető
koncentráció-változásokra vonatkozó megállapításokból merítek; majd egy gondolat-kísérlettel
engedem útjára az Olvasót.
i) Japán légterében végzett mérések alapján az adódott, hogy a légkör ~1 km fölötti rétege CO2
koncentráció tekintetében már kevéssé változik, ellentétben az alatta-levő réteggel, amitől

20
 viszont szignifikánsan különbözik: 16. a) ábra. Ami összhangban áll II.)F.)2.) alatti
feltevésünkkel, miszerint Aaktív valóban a légkör alsóbb domíniumára korlátozódik.

b) Napszaki változások: 0 – 350 m tartomány24

a) 2014 január: 0 – 4 km tartomány23 (stabil/hasonló meteorológiai körülmények közt)
16. ábra: Vertikális CO2 viszonyok a légkörben – fix időpontokban
ii) Az atmoszféra legalsóbb szegmensében zajló „keveredési” és CO2-részvételű folyamatok
egymáshoz-viszonyított sebességeit jól képezi le a Kínai kísérlet eredménye: 16. b) ábra.
[Helyszín: Xiamen szubtropikus tengerparti városa (Délkelet Kína)] A napnál is világosabb, hogy a
„keveredés” nem képes lépést tartani az asszimilációs/légzési folyamatok sebességével;
azaz, ugyanaz a CO2 molekula igen-sokszor megforgattatik az év során, miáltal a közkézen-
forgó „210 GtC éves légköri CO2 forgalom” is bővebb kiegészítésre szorulhat.
iii) A magasabb-légkörben pedig a következő csudának lehetünk tanui: 16-18 km magasságban
a CO2 koncentráció-hullámai mintegy féléves késéssel követik a 8-9 km magasságban
jellemzőeket25: ld. 17. ábra. Ami a régióbeli keveredés korlátozott-hatékonyságára utaló jel,
megintcsak. Arról viszont, hogy ez szinguláris jelenség-e (amely kizárólag a
troposzféra/sztratoszféra határához kötődik), sok szó nem ejtetik.

17. ábra: CO2 viszonyok a magaslati-légkörben.

Hozzátennék a képhez még egy összefüggést. Leszámítva hogy a görbék kissé túl fessek
a hozzájuk-rendelendő pontokhoz képest – ami azért menthető az áttételek sokasága által
bevitt adat-bizonytalanságokkal – a januártól eltelt év alatti amplitúdó-változás rendre 8 ppm
a 8-9-10 km magasságban. A felszín közelében ugyanez az érték (ugyanezen évek alatt) kb.
14,5 ppm.* Ami szintén a (bármilyen-mechanizmusú) koncentráció-változás tompulását
jelzi a magassággal. Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy a felszíni-mérőállások képeihez

23 Shibata, Yasukuni et al. Comparison of CO₂ Vertical Profiles in the Lower Troposphere between 1.6 µm
Differential Absorption Lidar and Aircraft Measurements Over Tsukuba.
Sensors (Basel, Switzerland) vol. 18(11) 4064p 21 Nov. 2018, doi: 10.3390/s18114064
(teljes cikk: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6263399/ )
24 Ke Du Vertical distribution of CO2 in the atmospheric boundary layer: Characteristics and impact of meteorological
variables Atmospheric Environment Vol. 91, July 2014, 110-117pp (https://doi.org/10.1016/j.atmosenv.2014.03.067)
25 Foucher, p. Y. et al. Carbon dioxide atmospheric vertical profiles retrieved from space observation using ACE-FTS
solar occultation instrument Atmos. Chem. Phys., 11, 2455–2470pp 2011 doi:10.5194/acp-11-2455-2011
(teljes cikk: https://acp.copernicus.org/articles/11/2455/2011/acp-11-2455-2011.pdf )

21
 viszonyítva nincs érzékelhető fáziskésés a troposzféra tetejéig, vagyis a gázdiffúziós
kiegyenlítő-mechanizmus vertikális-rugója mozgása távolról sem lomha.
* Az adat hozzávetőleges, áttételesen számolt a következő adatokból:
A legközvetlenebb összehasonlító-adat a „Station P” mérőállomásról (50oN &145oW) származó
lehetne, csakhogy ott mindössze az 1970-1980 időszak alatt gyűjtöttek adatokat. Az amplitúdó ott
ekkor 12,5 ppm-re volt tehető. Két közrefogó állomáson viszont hosszabb adatsorok állnak
rendelkezésre. La Jollában (33oN &117oW) 1980-ban 9,3, míg 2004-8 közt ~11,3 ppm nagyságúnak
adódtak a megfelelő amplitúdók. Point Barrow állomáson (71oN & 157oW) a hasonló évek amplitúdó-
értékei rendre 14,7 és 17,2 ppm. 26
iv) Most, hogy már ízelítőt nyertünk a simának tűnő fogalmak mögötti fizikai-valóság
összetettebb voltáról, nem-annyira a kérkedő állításokon ejtett sebet mélyítendő hanem
inkább a visszafogottabb kijelentéseket előmozdítandó, próbáljuk meg átgondolni: A
18. ábrán vázolt, alábbi két mechanizmus közül, vajon melyik tekinthető a légköri CO2
viselkedése közelebbi analógiájának? Különös tekintettel a keveredés viszonyaira,
figyelemmel arra hogy jelentős volumenű transzfer zajlik a CO2 komponenst érintően az
atmoszféra és a felszíni-nyelők között.
Tartalmazza a méretes alsó-tartály és a vele kommunikáló kisebb felső-tartály ugyanazt
az anyagot: X vegyület rögzített/azonos-koncentrációjú oldatát.

a) b)
18. ábra Légköri CO2 mozgások: a) valószerűtlen b) életszerű
Ha a 18. a) ábra elrendezése szerint, egy szivattyú egyenletes-ütemben pumpálja az alsó-
tartály anyagát a felső tetejébe, akkor (ha a felső-tartályban lamináris-áramlás alakul ki) nem járunk
távol a valóságtól midőn rögzítjük: ezen kisebb-tartály felső 1/4 részébe juttatott oldat
hatására az alsó 1/4 rész tartalma távozik ebből a tartályból – éspedig oly módon, hogy a
belőle kijutott oldat legkisebb-hányadát illetően is annak a visszakerülése a közeljövőben
rendkívül esetleges. Ekkor – és csak ekkor – könnyű-szívvel elmondható, hogy a felső-
tartálybeli X vegyület bármely molekulájának a tartózkodási-ideje azonos; a felső-tartályon
belüli lét ideje a bepumpálás üteméből számolható, azzal fordítottan arányos.
A másik elrendezésnek nem része az extra-szivattyú; ott a fecskendő dugattyúja
folyamatosan föl-le jár: 18. b) ábra. Ha a járatás a fecskendő hossza 1/4 részére terjed ki, akkor
az ürítési-forgalom azonos az a) állapothoz képest. Az X komponens ürülésére nézve viszont
drasztikusan más a helyzet. Az ürítést követő szívási-szakaszban X éppen-kijutott molekulái
közül soknak jelentős sansza van a fecskendő alsó-volumenébe visszakerülni. Míg az X
vegyületnek a fecskendő felső-fertályában tartózkodó molekulái akár az „öröklétig” is a
fecskendőben maradhatnak. (S mindeközben az X anyag koncentrációja a fecskendőn belül, annak
minden szegletében, azonos marad…)

C.) A jégkorszakok tanulsága

1) Időtartam, szimmetria
i) Miért oly hosszú?
A II.)E.) alatt meghatározott ~6%-nyi tartósabb beépülés a nyelőkbe (mely légkörből elnyelt
mennyiséget tehát más szénatomoknak a nyelőkből visszakerülése a légkörbe kompenzál) leginkább arra lehet
indikatív, hogy ekkora az a hányad amely (további folyamatok sorozatainak az útvesztőin
keresztül) szétosztódik a fennálló egyensúlyok szerint a nyelők különféle rezervoárjaiban. Ám
amint egy perturbáció beköszönt – s ennek vehető a folyamatos-input által keltett elnyújtott

26 Adatok letöltése és feldolgozása innen: https://scrippsco2.ucsd.edu/data/atmospheric_co2/sampling_stations.html

22
 perturbáció megszűnése is – akkor ehhez a perturbációhoz a Le Chatalier Braun elv szerint
igazodva, a légkörből évente elnyelt 6% immár nem pontosan ugyanoda pótlódik vissza, mert
a szétosztódási-arányok is megváltoznak a rezervoárok között az új-egyensúly felé törekvés
közben. A nyelőkben zajló folyamatok (különösen a szilárdfázisúak) ráadásul lényegesen
lassúbbak a légkörieknél; így az éves 6%-nyi elnyelt szénnek csupán a töredéke képes átmenni
egyikből a másik rezervoárba, mely éves töredék-mennyiségek által a különféle rezervoárok
közti átrendeződés csak igen-lassan halad előre, aprócska-lépésekkel az új-egyensúly felé. Ez
pedig valóban azt jelenti, hogy igencsak hosszú-távú folyamat lehet egy perturbáció
„felszámolása”.
Ilyen lenne bármely általunk keltett is; de ugyanez vonatkozik akármelyik a Természet által
keltettre is. A perturbáció „kisimításához” szükséges időintervallum ugyanis alapvetően nem a
perturbáció amplitúdójától függ, hanem a rendezését intéző folyamatok sebességétől, azok
egyensúly-beállásainak az időállandóitól – feltéve, hogy a lecsengés tompításához szükséges
puffer-kapacitás rendelkezésre áll.
Közbevetés: Ha a perturbációt a rendszer egy saját, éppen inaktív töredéke hozta valami-módon
létre [s az elfekvő fossil fuel szénvagyon, valamint annak elégetése, is ilyennek tekinthető], akkor
az nem képes borítani a nála sokkalta-nagyobb inerciájú rendszert, a perturbáció által keltett
hullámon és annak lecsengésén túl.
A jelzett lassúságot érdemben tükrözik azok a valós-történések (feltárt proxy-adatokon keresztül),
amelyek az egyes jégkorszakok kezdetéhez és végéhez köthetők, s amelyek tízezer-évekre
rúgnak: ld. 19. ábra. Ez a semmilyen szín alatt nem-megkérdőjelezhető ~6%-os beépülés adata
kvalitatív-értelemben tehát útbaigazító magyarázattal szolgálhat afelől, hogy miért is oly
éktelenül hosszú a légköri CO2 perturbáció lecsengésének az időtartama.

19. ábra (forrás: 27)

ii) Aszimmetrikus a lefutás
A 800 ezer évig visszamenő CO2 proxy-adatok által szemléltetett jégkorszakok sorozata is
hűen szemlélteti: Bármi is váltotta ki anno a légköri CO2 emelkedését, annak relaxációja (azaz:
a perturbáció lecsengése) időben mindig elnyújtottabb mint az emelkedés időszakasza
(leszámítva a 700 ±30 ezer évvel ezelőtti időszak [kaotikusabb/bizonytalanabb?] adatait). S ez a szimpla
megfigyelés is sok felesleges vitától és munkától mentesíthetne mindannyiunkat. Merthogy az
általunk keltett légköri CO2 perturbáció sem fog sem gyorsabban sem lassabban a nyelők totál-
rezervoárjaiban eloszolva megkötődni annál, mint amire a Földi Természetnek a múltból már
megismert képességei módot adnak. Akárhányan is modellezgetnek ekörül; s akárhányan is
vonják kétségbe ezek eredményeit, esetenként helyükbe tolva a magukét.
iii) Továbblépés
A lényegre koncentrálni-képes egyedek (ha máshonnan nem, hát Miskolczi Ferenc alapos
adatfeldolgozásaiból) annyit már tudhatnak, hogy a jelenbeli (és ténylegesen a tevékenységeink által
gerjesztett) légköri CO2 szintet növelő perturbáció miatt különösebb melegedéstől tartani nem
kell.*
* Merthogy az okozati-összefüggés éppenséggel fordított. Semmi nem támasztja
alá ugyanis az IPCC vészterhes sugallatát. Ha annak lenne bármi magva, akkor
a 100 év alatt a ~120 ppm-re rúgó CO2 emelkedésnek meglenne már a böjtje

27 https://keelingcurve.ucsd.edu/wp-content/plugins/sio-bluemoon/graphs/co2_800k.pdf

23
 [ld. alább: III.)C.)3.) alatt]. A fordított-reláció régóta keresett bizonyítékára
pedig rögtön alább, III.)C.)2.) alatt szolgáltatok egy negligált forrást.
Akörül viszont rendkívül kevesen gondolkodnak, hogy vajon lehet-e – és ha igen MIT, de
kiváltképp arról hogy HOGYAN – profitálni ebből a magunk-generálta helyzetből. Erre
kínálok némi útbaigazítással szolgálni III.) D.)4.) alatt.
2) Perdöntő momentum
A dekarbonizációs csatatéren döntő fordulatot hozhat annak egyértelmű prezentálása, hogy a
hőmérsékletváltozás vezérli a légkör CO2 szintjét, nem pedig fordítva. A hőmérséklet-általi
vezérlést amúgy egy rendkívül kézenfekvő fizikai-jelenség támasztja alá28, míg a CO2-vezérlés
nemigen állna meg egy újabban kifundált rendkívül-esetleges felépítmény nélkül.29 A Góliát-
teóriák állóháborúját azonban leghatékonyabban a tények-Dávidjai vihetik dűlőre.

20. ábra Bizonyíték: a lehűlést KÖVETI a légköri CO2 szint csökkenése

28 Amelyre magam is utaltam egy előadás kritikája kapcsán, ahol ez a nyilvánvalóság rendkívüli esetlegességgel bukkan
csak fel a vastag szellemi-köd prezentálása közben: Bonckés alatt
29 A Fundáció fundusai némely pillére (Tisztázandók), valamint Pantagrueli összképe: al-Klímia

24
 Az alapnehézség abból fakad, hogy a paleoklimatológiai-adatok időbeli-felbontása rendszerint
csekély ahhoz, hogy biztonságosan lehessen megjelölni, mi emelkedett előbb: T avagy a légkör CO2
szintje. Mígnem egy szép napon született egy dolgozat30, amelynek a gondos utófeldolgozása31 erre-
vonatkozóan is megdönthetetlen bizonyítékot tárt a Világ elé. A két munka releváns ábráját a
legközvetlenebb összevethetőséget biztosítandó helyezem egymás alá [ld. 20. ábra], hogy a primer-
forrás bárminemű utólagos adatmanipulációja kizárassék.
A jégkorszakokra vonatkozó asszimetria következtében a lecsengő-ág időszaka a hosszabb; így
a vezérlést erről az ellenoldalról követhetjük pontosabban nyomon. Több időtartományban is
félreérthetetlenül észlelhető hogy a hőmérséklet jelentős csökkenését csak később követte a légkör
CO2 szintjének a csökkenése. Ami pedig a két folyamat egyértelmű összekapcsolódását jelzi az
időtengely mentén: T húzza maga után CO2-t, akár csökken akár emelkedik T.
Az egyetlen meglepő a dologban az, hogy ezen a párját-ritkító bizonyíték nyomatékosításával
nem az eredeti-cikk szerzője rukkolt elő, hanem egy gondos „adatkurkász”. – De megtörtént ez már
máskor is: Tycho de Brache csak kémlelte mintaszerűen az eget, mért, és jegyzett. Kepler pedig
feltárta belőlük az összefüggéseket.
3) Útravaló
Az Antarktiszi-éghajlatot kedvelő egyik kutatócsoport nemrégiben olyan lokációra bukkant
[West Antarctic Ice Sheet Divide ice core (WDC) lokáció: 79,467o South, 112,085u West; 1,766 m tengerszint-felett],
ahol az évente leeső hó mennyisége más-helyszínekének a többszöröse [jelenleg ~20 cm/év]. Ez –
amennyiben hosszabb távon is jellemző (ennek kiderítésére és pontosításához a rétegek kor-szerinti
meghatározása ad módot – ami egyébként is része kell legyen minden hasonló adat-párosításnak) – az eddigieknél
sokkal finomabb időfelbontásban tárhatja elénk egy kor-részlet T vs. CO2 változásait.
Az eredeti-közlésből32 vett 21. a) ábra tanusága szerint 100-200 év alatt 10-15 ppm CO2 „ugrások”
is előálltak a jóval-vontatottabb történések epizódjaiként, miként ezt 3 időszak adatai is
alátámasztják. Mivel ekkortájt mi, emberek, csupán jámborul a köveket pattintgattuk és néhanap
játszadoztunk a barlangban a tűzzel, ezeket a CO2 ugrásokat a Természet kellett produkálja. Ennyire
volt képes, és ennyit akár ma is írhatunk a számlájára – de 120 ppm-t (100 év alatt) Salby sugallatára
semmiképpen.
A III.)C.)2.) alól visszaköszönő hőmérséklet-vezérlés itt nem mutatkozik, de ez itt nem is
kérhető számon: a történések hátterében ugyanis az Északi-féltekéről érkező közvetített-hatásokat*
vélnek a szerzők, amelyek módosítólag erősítik a délibb-környezetben előrehaladó lassúbb,
hasonló-előjelű folyamatokat.
* Elfogadva e plauzibilis feltevést, jelezném az adatok felett elmélkedőknek a következőket:
i) A nagyobb-távolságból érkező hőmennyiséget (egyetértésben a szerzőkkel) nem a diffúz és kósza
légkör közvetíti [ahol az Egyenlítő átlépése (mint már tudjuk) eleve nehezített] , hanem csakis a beállt
óceáni-áramlatok alkalmasak erre [a víz cirka ezerszer-nagyobb hő-kapacitásából adódóan].
ii) A nevesített 3 epizód közt eltelt időtartamok egymás egész-számú többszörösei: cc. 1600 év.
Emiatt olyan óceáni-áramlás útvonal/úthossz kerestetik, amely megtételéhez a ~1600 év periódusidő
szükséges. Ez azután támpontot nyújthat az Északi-félteke azidőtájt éppen „hőtermelő” régióira,
ahonnan az óceán vize által közvetített hő délre elszármazott.
Biztosabb lábon állna ez a sugallat akkor, ha a periódusok reguláris ismétlődéséről
beszélhetnénk – amit viszont, első-szemlére, nem támasztanak alá az adatok. Ha azonban
figyelmesebben vizsgáljuk a történések folyamatos-időskálájú képét [21. b) ábra], akkor
(az idő-tengelyen ekvidisztans-távolságra balra) 18300 táján is észlelhető egy CO2 ugrási
nekiveselkedés – amely azonban szinte rögvest a visszájára is fordul. Amire viszont
magyarázat lehet, hogy a melegedés eme korai, épp-meginduló stádiumában a hőátadási-
mérleg még csak ekként alakult; de az is hogy ekkor még Északon is csak
„gyermekcipőben” járt az a hő ami útrakelt Dél felé.

30 Petit, J., et al. Climate and atmospheric history of the past 420,000 years from the Vostok ice core, Antarctica.
Nature 399, pp429–436 (1999). https://doi.org/10.1038/20859 (https://www.nature.com/articles/20859 )
31 http://euanmearns.com/the-vostok-ice-core-and-the-14000-year-co2-time-lag/
32 Marcott, S. A. et al. Centennial-scale changes in the global carbon cycle during the last deglaciation
(https://doi.org/10.1038/nature13799 ) Nature 514, pp616–619 (2014)

25
 a) Természet-produkálta
légköri CO2 növekedés
az Antarktiszon:
10-15 ppm „ugrások”
100-300 év alatt.
Távolabbi-források
hatására:
Ugyanis a lokális lassú-
ütemű T emelkedéssel
semmiféle korreláció nem
áll fenn.

b) Az adatok-sugallta
hipotetikus
kvázi-regularitás.

21. ábra WDC adatok: a) finom-felbontásban, b) összefüggő időskálán

A 13000 táján elvárt hőmennyiség érkezése elmaradásáról már nehezebb számot adni.
Hacsak nem figyelembe vesszük: Az Északon zajló melegedés regulárisan-ismétlődő
voltáról nincs párhuzamos tudás/bizonyíték. Emiatt, a Délre szállított hőnek sem a
mennyisége az indikátor, hanem a transzport ciklus-ideje.
(Nem mintha ezek a nüánszok számítanának ma.)
D.) Az ásatag energiahordozók lehetséges szerepei
1) Helyzetkép
A légköri CO2 tartalmához való társadalmi viszonyulás mára különösen torz formát öltött.
Minden szempontot elsöpörni igyekszik egyetlen vád. Egy olyan, amelyik önmaga igazolására még
kellő megalapozással sem bír. A tolakodó vádaskodás eszköztárban pedig nem válogat:
 primitív állításokkal (és azok primitív képviselőivel) vonja a maga oldalára a képzetleneket
és a tudásukban labilisabbakat;
 az így szerzett többségre hivatkozva és támaszkodva lehetetleníti el a komolyabb-tartalmú
(és emiatt kevesebbek által követhető) ellenkező-értelmű tényeket és okfejtéseket;
 majd meglovagolva az így kivívott pozíciót, kötelező-részvételű, infantilis, kivihetetlen, és
költséges programok végrehajtásába hajszolja a már birkává-tett nyájat.
A szenvtelenebb objektivitás felől közelítve, az antropogén CO2 kibocsátásra mutogató vészharang-
kongatóknak 3 fő bűnük van:
1.) A hisztéria és bűntudat keltésén túl nemigen nyújtanak megfoghatót.
2.) Az a kevés amit kínálnak:
a) A Semmi („alkalmazkodás a körülményekhez” megfogalmazással),
b) A Kivihetetlen („dekarbonizáció”)

26
 3.) A keltett káosz és az értelmetlen cselekedeteik pedig:
a) Demoralizálják a társadalmakat,
b) Elveszik a figyelmet és a forrásokat az érdemben megléphető cselekedetek elől.
Ezekkel a bűnökkel sarkosan és mihamarabb szembe kellene fordulni, máskülönben veszett fejsze
az élhető jövő. Így:
A) A rémhírterjesztésre vonatkozó kemény szankciókat fel kellene újítani 1.) elkövetőire – hogy
megfontoltabbak legyenek a további kijelentések.
B) A „Semmit” kínálóknak viszonzásul ugyanezt kell nyújtani.
C) A „Kivihetetlent” sem erőltetni sem megvalósítani nem kell. Viszont közérthető
magyarázattal szükséges előállni ezek okán. Hogy:
i) a kedélyek lecsillapodjanak,
ii) a tekintetekből visszaköszönjön az elmondottak megértése,
iii) a majd ténylegesen érdemi-változásokat hozó projektek ne csupán a tömegek eszmei-
támogatását kapják meg, hanem a szükséges alkalmazkodás is a magatartásuk
elkötelezett, magától-értetődő része legyen.
D) olyan projektekkel kell előállni, amelyek:
i) tényleges korrigáló hatással bírnak a megborult állapotokra,
ii) megvalósíthatóak,
iii) egymással semmilyen vonatkozásban nincsenek ütközéssel.
Megítélésem szerint az A)-C) pontok kezelése tartozna a klímapolitikai tennivalók közé, míg a D)
pont alatt sorakoznak a kibontandó szakmai-tartalmak Amelyekből a tömegek megnyugtatását és
felvilágosítását végző klímapolitikusoknak (önmagukat is képezve) meríteniük kell. S amelyek
sarokpontjait* alább megvilágítani óhajtanám.
* Csakis a sarokpontjait – lévén a bizonytalanság az eddig felhalmozott és közzétett adat-sokaság
ellenére oly hatalmas, hogy az komoly kételyt kellene ébresszen a stabilnak-hitt adatok
tekintetében is. Kettő példával illusztrálnám a hatalmas diszkrepanciák jelenbeli békés
koegzisztálását:
1) Az éves NPP (Net Primary Production)33 értékére ~110 GtC/év az elfogadott. Ez pedig a mai,
becsülten ~750 GtC mennyiségűre felduzzadt légköri CO2 mennyiségből is évi ~14% fogyasztással
egyenértékű. A 14C légköri-forgalmára alapozható igencsak konkrét adatok azonban az éves 12C
effektív-cseréje mértékét 6,8%-ban rögzítik. Az NPP, ami a légköri széntartalom éves-szintű
beépülése mértéke az élő-anyagba, nem más mint az effektív-cserefolyamatok légköri-oldala szén-
mennyiségének a fotoszintézissel létrehozott organikus-anyagba rögzült hányada. Amely ekként
legfeljebb a 6,8%-át teheti ki a légköri széntartalomnak, hiszen az effektív-cserébe beletartozik még
az óceánok vizébe beoldódott CO2 azon hányada is, amely nem kerül (a planktonok által/abban az
évben) fotoszintetikus beépítésre.
A meghatározás esetlegességeire utaló néhány indikáció, a kételkedőbbek számára:
i) Gyakori hogy az érték az alábbi összefüggésből számolt: NPP = GPP - respiration [by plants],
ahol mindkét további-tényező (Gross Primary Production, és [növényi] légzés) hasonlóképp
meghatározási-nehézségekkel bír. (A légzésre vonatkozóakra már tettem jelzéseket: 14.a) ábra.)
ii) A számításokhoz használt adatok fő forrása a műholdak által végzett monitorozásból nyerhető
NDVI (Normalized difference vegetation index). Amely használhatósága ebben a vonatkozásban
limitált. Míg alapvető különbségtételekre a módszer kitűnő, a vegetációs-tényezők sokaságát
egyetlen skalár-tényező nem írhatja le. „Once the feasibility to detect vegetation had been
demonstrated, users tended to also use the NDVI to quantify the photosynthetic capacity of plant canopies.
This, however, can be a rather more complex undertaking”34 [Pl. a tömören zöldellő kukoricaföld és
a 30 méter magasságig levelek-borította erdő sugárzási-képe felülről nézve nem sokban
különbözik.]
iii) De a nehézkesebb (és pusztán szűkebb lokációkra limitált) helyszíni-mérésekben is óriási a
bizonytalanság: a föld-alatti részek ugyanis „láthatatlanok”: „Field estimates rarely account for
below ground productivity… The major unaccounted pool is belowground productivity, especially
production and turnover of roots. Belowground components of NPP are difficult to measure. ”

33 Ismeretterjesztő: https://en.wikipedia.org/wiki/Primary_production
tudományos: Primary Production of the Biosphere: Integrating Terrestrial and Oceanic Components
C. B. Field et al. Science 10 Jul 1998 Vol. 281, Issue 5374, 237-240pp DOI: 10.1126/science.281.5374.237
(https://science.sciencemag.org/content/281/5374/237.abstract )
34 https://en.wikipedia.org/wiki/Normalized_difference_vegetation_index

27
 iv) A GPP meghatározása ugyan történhet eltérő módszerrel is [a légköri CO2 12C16O18O izotópjának
a követésén keresztül35], dacára hogy az izotóp-frakcionálási folyamatok rendkívüli
bizonytalanságokkal terheltek: „GPP depends critically on the isotopic imbalance between GPP and
respiration, and large uncertainties remain associated with isotope fractionation processes ”. Nem
beszélve arról, hogy a betekintés mélyülésével más bizonytalanságok is színre-lépnek: a
talajmikrobák légzése eddig negligált összetevője a képet teljesen felborítja 36.
v) Gondolatokat vethet fel ennek az összefüggésnek a megalapozottsága is: GPP = 2*NPP. Amivel
operálni, persze, tényleg nagy számolási-könnyebbség: ld. 22 ábra.
Dacára hogy az erre-történő hivatkozásban37 ezen összefüggés nyoma nemigen lelhető fel;
viszont érdekességre tarthat számot hogy ugyanazon étek „Summary for Policymakers”
tálalásban is előtolakszik.38

22. ábra forrás: 39

Amivel összevetésre érdemes:

23. ábra forrás: ref.37 p203

vi) Végül egy példázat erről: nem klappolnak a leggondosabb felmérések adatai sem.
Az éves NPP mennyiség 24. a) ábrán mutatott ~6,5 t C/ha/év értéke mennyiség és állomány-
összetétel tekintetében remekül összhangban van 24. b) ábrájával. Hiszen a b) ábráról
leolvasható AnnualNPP–DecadalNPP1,5 t C/ha/év pontosan az a levélmennyiség amely évente
ugyan termelődik [éves NPP növelő, ld. a)], de tízévente 9 alkalommal „megsemmisül”.
Felborul az összhang viszont nyomban, mihelyst a 90-éves erdőállomány Ʃbiomassza értékét
tekintjük: a) szerint ez „Standing biomass”100 t C/ha/év; míg b) alsó képe alapján (a fiatalka
első 5 évet nem is számítva) az 5,2*85=442 t C/ha/év feletti kellene legyen…

35 Nature 363, pp439–443 (1993) https://doi.org/10.1038/363439a0 (https://www.nature.com/articles/363439a0 )

36 PNAS December 29, 2009 106 (52) 22411-22415pp https://doi.org/10.1073/pnas.0905210106
(https://www.pnas.org/content/106/52/22411 )
37 I. C. Prentice et al., Climate Change 2001: The Scientific Basis. Contribution of Working Group I to the Third
Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change, in J. Houghton, et al., Eds. (Cambridge
University Press, Cambridge, 2001), 183–237pp (https://www.ipcc.ch/site/assets/uploads/2018/03/WGI_TAR_full_report.pdf )
38 https://www.researchgate.net/publication/216811760_Climate_Change_2001_The_Scientific_Basis
[Letölthető és ellenőrizhető: TÉNYLEG politikai, merthogy hivatkozási-tételektől abszolúte mentes.]
39 C. Beer Terrestrial Gross Carbon Dioxide Uptake: Global Distribution and Covariation with Climate
Science 13 Aug 2010: Vol. 329, Issue 5993, 834-838pp DOI: 10.1126/science.1184984
(https://science.sciencemag.org/content/329/5993/834.abstract )

28
 a) NPP vs. Ʃbiomassza, 90-éves Michigani b) NPP növekedés:
erdőállományban („inventory-based methods”) éves és 10-éves viszonylatban.

24. ábra (forrás 40)

2) A biomassza Földi eloszlásába lapozgató kalandozók effélékre bukkanhatnak 41, egymás
tőszomszédságában:
i) „a dominant role for prokaryotic biomass has been advocated in a landmark paper by Whitman
et al. entitled “Prokaryotes: The unseen majority.” Belelapozva az eredeti publikációba42 ezt
találjuk:
„The number of prokaryotes and the total amount of their cellular carbon on earth are
estimated to be 4–6 × 1030 cells and 350–550 Pg of C (1 Pg = 1015 g), respectively. Thus,
the total amount of prokaryotic carbon is 60–100% of the estimated total carbon in plants,
and inclusion of prokaryotic carbon in global models will almost double estimates of the
amount of carbon stored in living organisms. In addition, the earth’s prokaryotes contain
85–130 Pg of N and 9–14 Pg of P, or about 10-fold more of these nutrients than do plants,
and represent the largest pool of these nutrients in living organisms.”
ii) „New sampling and detection techniques make it possible to revisit this claim.” Az új metodika
szerint pedig ez találtatik:
Egyrészről43: „we show that total microbial cell abundance in subseafloor sediment varies
between sites by ca. five orders of magnitude. This variation is strongly correlated with mean
sedimentation rate and distance from land. Based on these correlations, we estimate global
subseafloor sedimentary microbial abundance to be 2.9⋅1029 cells [corresponding to
4.1 petagram (Pg) C and ∼0.6% of Earth’s total living biomass].”
Másrészről44: „we find that the evidence continues to support a deep continental biomass
estimate of 1016–1017 g C, or 2–19% of Earth's total biomass.”
A tudományos cenzus szerint hát a megbízható érték: 350-550, vagy 4, vagy 10-100 GtC.
Ezen napvilágra-segített ismeretek megkönnyíthetik a helyükre tenni az általam korábban tett
egyszerűsítéseket és elhanyagolásokat [az elfogadás vagy elvetés tekintetében]. Mi több:
Visszalapozva megfigyelhető, hogy sem a kardinális kVO/kA hányados sempedig x értéke
nem függ egyetlen esetleges-adattól sem, egyedül csak a stabil E12=0,068 értéktől [ld. a II) alatti
(14)-(16) egyenleteket]. De hasonló mondható el a kA,eff értékéről is [ld. II.) alatt, (17) egyenlet], hiszen
a ƩCsere=210 GtC/év és az Atotal=750 GtC adatok becslési/meghatározási hibái is jobbára
egyirányba kell mozogjanak.

40 Gough, C. M. (2011) Terrestrial Primary Production: Fuel for Life. Nature Education Knowledge 3(10):p28
(https://www.nature.com/scitable/knowledge/library/terrestrial-primary-production-fuel-for-life-17567411/ )
41 The biomass distribution on Earth Y. M. Bar-On et al. PNAS June 19, 2018 115 (25) 6506-6511pp
https://doi.org/10.1073/pnas.1711842115 (https://www.pnas.org/content/115/25/6506 )
42 Prokaryotes: The unseen majority W. B. Whitman et al. PNAS June 9, 1998 95 (12) 6578-6583pp
https://doi.org/10.1073/pnas.95.12.6578 (https://www.pnas.org/content/95/12/6578 )
43 Global distribution of microbial abundance and biomass in subseafloor sediment Jens Kallmeyer et al.
PNAS October 2, 2012 109 (40) 16213-16216pp https://doi.org/10.1073/pnas.1203849109
(https://www.pnas.org/content/109/40/16213 )
44 Weighing the deep continental biosphere Sean McMahon, John Parnell
FEMS Microbiology Ecology, Volume 87, Issue 1, January 2014, 113–120pp https://doi.org/10.1111/1574-6941.12196
(https://academic.oup.com/femsec/article/87/1/113/506255 )

29
 2) Sarok-pontok, primer következmények
A sarokpontok (SX), amelyekre a továbbiakban építeni fogunk:
ST-O/K : Az alábbi állítás Nyelő=óceán esetén igaz, Nyelő=kontinens esetén pedig hamis.
Állítás: A Nyelő légkörrel bonyolított szénforgalma nem befolyásolja a Nyelő felszíni-
hőmérsékletét.
Ugyanis:
i) Az óceán-felszín bármely adott pontja hőmérséklet-ingadozását alapvetően az óceán közegét
adó víz kiemelkedően nagy fajlagos hőtározó-képessége határozza meg. A légköri ill. oldott
CO2 ki/beoldódása valamint a beoldódást kísérő kémiai-folyamatok kismértékű
exo/endotermitása a mennyiségi-viszonyok tükrében nem képesek a közeg hőmérsékletét
érdemlegesen megváltoztatni.
ii) Nem ez a helyzet a szárazföld esetén. Tapasztalati tény, hogy teljességgel eltérő hőmérsékleti-
szélsőségekkel bír az a táj amelyik összefüggően kopár (szikla-felület, sivatag; ahol tehát nincs
vegetáció, s emiatt az aktív-szénforgalom zéró), és az amelyik vegetációval borított (liget,
erdő; aktív/jelentős szénforgalommal [a vegetációs-időszak alatt]).
Az effektus nem-független ugyan a felületek különböző színeiből eredő albedo hatástól, de
az ezen felüli hozzájárulás mértéke kísérletileg egyszerűen ellenőrizhető: zöld-színűre festett
beton-felület kontra élő vegetáció.
SC-time : A légkörből asszimilációval beépített szén kötött-állapotú tartózkodási-ideje
drasztikusan különböző óceáni illetőleg kontinentális elnyelés esetén.
Az asszimiláció révén kötésbe-került szén sorsa ugyanis jellegzetesen más a kétféle nyelőben;
emiatt további-folyamatokhoz az elérhetőségük ill. rendelkezésre-állásuk (másképpen:
„maximális tartózkodási-idejük”) is egymáséitól nagymértékben eltér. Ennek egyszerű
magyarázatát kínálja, ha összevetjük a beépült szén mozgási-irányait és megteendő-távolságait a
kétféle nyelőben:
i) A mélységi-tényező az óceánok esetében a kilométer-nagyságrendbe tartozik, míg a
kontinentális-vegetáció beépülése révén az maximum néhányszor 10 méter.
ii) Az elmozdulás-iránya tényezőről pedig elmondható, hogy a kötött-formájú szén óceáni
lesüllyedését követően leginkább a nyugalmi-állapot valamint a vízszintes-irányú
elmozdulás dominál. Szemben a kontinensek talajába beépülő szénnel, ahol a
függőleges-irányú történéseknek meghatározóbb a szerepük.
Ezekből adódik az „időállandókra” az óriási különbség: talaj esetén néhány száz év, óceánfenék
esetén viszont 10-100 ezer év is lehet: ld. 25. ábra.

a) folyamatok b) időállandók
25. ábra: Az óceáni szén-elnyelés jellemzői. (forrás 45)
ST-víz : A szárazföldi hőmérséklet maximumát, valamint annak ingadozását a víz jelenléte
tompítja.
Ennek legismertebb vetülete az, amit óceáni vs. kontinentális éghajlatként rögzít a
meteorológia. De ugyanez okozza bármely tó környezetének a kiegyenlítettebb klímáját is. A
fizikai-alap pedig a víz jelentős párolgási-hőjében rejlik. Amely által az emelkedő-hőmérséklet

45 https://www.iaea.org/sites/default/files/18/07/oa-plankton-ziveri-021115.pdf

30
 hatására elpárolgó víz a környezetétől hőt von el, s amely pára lehűléskor a kondenzáció folytán
leadja ott ugyanezt a hőt.
SA-víz : Víz jelenléte szükséges a vegetációhoz; nélküle nincs a Nyelőbe irányuló organikus
szénforgalom.
Ez minden kétség nélkül kiolvasható az asszimiláció alapegyenletéből:
6*n CO2 + 6*n H2O  (C6H12O6)n + 6*n O2 (20)
STalaj : A szárazföldi vegetáció vízellátását elsősorban a talaj elérhető víztartaléka biztosítja.
(Ehhez SA-víz lokális teljesülése szükséges.)
Merthogy a növények gyökerei (mint a tápanyagokat vizes-oldat formájában felvevő hálózati-
rendszer – amely egyben a növény föld-feletti részének a stabilizáló támasztéka is) a talajba
mélyednek.
SStruktúra : A talaj víztározó-kapacitását annak szerkezete határozza meg: az növekszik a
talajkőzet elaprózódottságával, valamint a rendelkezésre-álló szervesanyag-tartalmával.
i) Az elaprózódottság fokozódása révén ugyanakkora mennyiségű talaj-kőzet felülete nő; az
adszorbeálható-mennyiség pedig a felület nagyságával arányos.
ii) A szervesanyag-tartalom – pontosabban: a humusz-jellegű poli-funkcionális alkotók – a víz-
molekula hidrogén-hidas rögződésére az ásványi-felület potenciális kötődési-helyeinek a
többszörösét kínálja.
A kőzet felülete ugyanis mélységében áthatolhatatlan, a felület kötődést-nyújtó aktív-centrumai
pedig csupán a mono-molekuláris víz-borítás töredékét teszik stabilabban lehetővé. Ezzel
szemben, a kőzethez (annak aktív-centrumai által, több ásványfelületi-centrumhoz több
ligandummal a humusz „molekulája” részéről [ld. 26. ábra], ebből adódóan lényegesen
stabilabban) kötődött humusz-anyag óriás-molekulái mélységükben átjárhatóak a víz-
molekulák számára. Így a humusz-anyag minden hozzáférhető poláris-csoportja megkötődési-
lehetőséget kínál a víz-molekulák számára.

26. ábra A humusz stabil rögzülése (kationnal, anionnak, H-híddal)

valamint bőséges funkciós-csoportjai, szabad hozzáférhetőséggel
SV-C : Magasabb szervesanyag-tartalmú talajon aktívabb az asszimiláció – azaz: nagyobb az
aktív szénforgalom.
Ezt mint tényt mindenki megtapasztalhatta aki valahais kertészkedett – akár voltak kémiai-
ismeretei akár nem. Sovány/kizsigerelt talajon lassúbb a növekedés és kisebb a hozam, mint
trágyázott talajon.
Mindezekből összerakhatók az alábbi következmények (KX):
KSansz : Pusztuló/csökkenő szárazföldi vegetáció esetén csökken a szárazföld aktív/építő
szénforgalma, miáltal a légkör CO2 forgalma átterelődik az óceánnal bonyolítottra:
arányaiban nagyobb légköri CO2 hányaddal fog gazdálkodni az óceán.
A folyamatos vegetáció ritkulás/pusztulás olyan állapotokhoz vezet, amelyek
tükörképei a régmúltnak: amikor a kontinenseken csak éppen megvetni készült a lábát a
vegetáció. Ezen régmúlt időkből ugyan nincs meglebegtethető meteorológiai-jelentés, a
fizika (idő-független) törvényei miatt mégsem megalapozatlan a következtetés: A
zömmel „meztelen” kontinensek hőmérsékleti-viszonyai adódnak ST-O/K sarokpontból.

31
 KC-V : Csökkenő talaj-széntartalom esetén gyöngül a vegetáció [SStruktúraii) & SV-C általi
befolyások] – ami KSansz rosszabbodásához vezet.
Kvíz-V : Csökkenő elérhető vízkészlet esetén ritkul/lassul a vegetáció [STalaj & SStruktúra
faktorok] – ami szintén KSansz rosszabbodásához vezet.
Kborul : Az óceánokba áttevődő szénforgalom által nem csupán átmenetileg borul az egyensúly,
de a létrejövő megborult szén-eloszlás rendkívül hosszú időkre rögzül (ld. SC-time); miáltal
a szárazföldi lét alapjai hasonló időtartamra meggyöngülnek.
A szén-tartalom hosszúidejű rögzülése bizonyos fitoplanktonok kalcifikációjával veszi
kezdetét. A szervezetükbe fotoszintézissel beépített szén, a védővázukba beépített CaCO3
széntartalmával együtt (mely szénnek szintén köze van/volt a légkör CO2 tartalmához) a
tengerfenékre süllyedve ott deponálódik. Mígnem onnan, jobbára geológiai-folyamtok
(mint kéreg-alágyűrődés, vulkáni-tevékenység) eredményeként (annak időskálájához
igazodva: ld. 25. ábra) elmozdul, s elfekvőből lassanként ismét aktívabb résztvevője lehet
a Földi szén forgalmának.
Kvíz : Csökkenő környezeti-víz esetén – Kvíz-V előnytelen alakulása mellett – T ingadozásai is
extrémbe fordulnak. ( ST-víz) [virtuális „IPCC-hatás”]
Kroppan : A szárazföldi vegetáció létének a megroppanása (KC-V, Kvíz-V által) pedig hozza
magával a kontinentális hőmérsékleti-extrémitásokat (KSansz folyamatán keresztül, ST-O/K
alapján) [eszkalálódó virtuális „IPCC-hatás”]; de még ennél is súlyosabban boríthatja az
alapvető élelmiszer-ellátást.
Nem győzök rámutatni Kvíz és Kroppan kapcsán itt is: Az IPCC és tótum-faktumai
által naponta fejünkre-olvasott globális T-változás – amennyiben előáll – nem a légkör
felől fenyeget, hanem víz- és vegetáció-menedzselési visszaélések állnak mögötte. Ha
tehát valamivel muszáj foglalkozni, akkor az nem a légköri CO2 lepkevadászata, hanem
új-alapokra helyezni a vizet, a talajt és az agráriumot érintő tevékenységeinket.
[Részletesebb elemzés III.)D.)4) alatt; summázat III.)D.)5) alatt.]
3) Tevékenységeink mai tükre
Ezekhez képest, nézzük, mik jellemzik a jelenlegi tevékenységeinket (TX)?
Tirtás : Irtják az erdőket. Ezért, meg azért, meg amazért. ( KSansz)
TSz : Szántanak dérrel-dúrral, erőgépekkel tetszés-szerinti mélyre. ( egyre súlyosbodó KC-V
és Kvíz-V következményekkel)
TMű : Műtrágyáznak agyba-főbe. ( hasonlóképpen lopakodó KC-V és Kvíz-V
következményekkel)
T-víz : Folyam-szabályoznak és belvíz-elvezetnek. Mindkettő intenzíven ront a vízháztartási-
mérlegen. ( Kvíz-V mind kedvezőtlenebbre fordul)
Töntöz : Diadalittasan öntöznek: a mélyből elcsaklizott vízzel.
Amiről nem ártana tudni az alábbi vonzatokat:
i) Tovább ront a vízmérlegen: a víz zöme a felszínről elpárolog. ( ront Kvíz-V tényezőn)
ii) Ront a talaj állapotán: A felszínbe ivódó hányad egyre koncentrálódó felhalmozódást
eredményez a talajfelszín közelében a mélyből felhozott oldott ásványi-anyagokból; ami
szikesedéshez vezet. Általa pedig megváltozik a talajszerkezet: romlik a vízháztartása
( Kvíz-V), de leépül a talaj-széntartalom jelentős része is ( KC-V).
iii) Ront a vegetáció életképességén ( KSansz): A felszíni vízellátottság hatására a
növények mindinkább a felszín-közeli gyökérzetükre támaszkodnak, kiszolgáltatva
magukat e preferáció által az aszályos környezetnek.
iv) A víz-kivéttel folyamatosan süllyedő talajvízszint és a fokozottabb felszíni párolgási-
veszteség együttes-eredőjeként a mélységi gyökérzónában súlyosbodik a vízhiány.
Folyamatos és intenzív víz-kivét egy idő után „szakadást”* is idézhet elő a víz
természetes feláramlásában, aminek a következményei igen-súlyosak:

32
 A vegetációra nézve gyöngítő-faktorok:
 A gyökérzet a felszín-közeli relatív-vízbőség hatására megreked a felszín közelében.
 Új ültetés soha nem éri el a mélységi (stabilabb) víztartalékokat, hiszen a felszín közeléből
induló gyökérzet a víznélküli rétegen képtelen áthatolni.
 Ezek miatt a növény mindössze a talaj-felszín közelében levő tápanyagokra támaszkodhat.
Amelyeket ezáltal igen-hamar kimerít; a pótlást célzó műtrágyázás bevetésével pedig
előállnak a TMű alatti károk.
A talajra nézve, a nedvesség-nélküli vertikális talaj-réteg (azaz: „szakadás”) kialakulása:
 Hatására a kiszáradt-talajszelvényben minden élet (jelenség/funkció) megszűnik, s ez az
állapot kedvezőtlenül hat mind az alatta mind a fölötte levő határrétegekben zajló
életfolyamatokra ( Kvíz-V).
 Megszüntetése/felszámolása szinte lehetetlen: újabb öntözési-célú víz-kivét alulról csak
tovább-növeli a szakadás mértékét. ( SA-víz nem-teljesülése rögzül.)
* A jelenség (tudtommal) tudományos közlésben rögzítést még nem nyert; ám kísérletileg már
megtapasztalt. Saját terciám kertészeti-gyakorlatában újszerű tapasztalat volt néhány ízben
évelő csemeték ültetését követő ismétlődően-sikertelen eredés. Amire figyelmeztető előjelek
már a telepítéskor is árulkodtak: a harmadik ásónyom mélyén sziklaszilárd volt az a vályogos-
talaj, ami a 2005-2008 időszak közötti nagybani telepítéseimkor egyre puhább és vízben
gazdagabb volt lefele, egészen a 6-7. ásónyom mélyéig. [De ugyanez volt a tapasztalat 2001-
ben a 90 cm ház-alap és a 3 m mélységű pince-gödör 2006. évi kiásásakor is.]
„Szakadást” nemcsak az öntözési-célú föld-alóli víz-kivét idézhet elő. Hanem az is, amikor
az eddig a talajba visszakerült vizet onnan messzire elvezetik. Pontosan ez történik a falvak
csatornázása címén: Összegyűjtik a használatot követően a (helyi-vízművek által a föld-alól
kitermelt) kommunális vizet, hogy (egy felesleges, pazarló, káros-folyamatok forrásaként
szolgáló „szennyvíztisztítási” manőver után) az egész vízmennyiséget oda vezessék ahol az (a
beavatkozás maradék-anyagai által) károkat okoz, míg ezáltal az eredeti helyén fokozatos
vízhiány alakul ki. Egy erőszakoltan keresztülvitt átgondolatlan „jobbításnak” (amelynek a
károkozásait már könyv is rögzíti46) tehát ebben a vonatkozásban is megmutatkozhatnak a
negatív következményei. [Lakóhelyemen 2014-15-ben lépett üzembe a közcsatornázással
egybekötött szennyvíztisztítás.]
Therdál : Biomassza megsemmisítés „szennyvíztisztítás” címén.
a) Az elherdált biomassza N és P tartalma nagyságrendileg a nehézvegyipar által létrehozott
műtrágyázási-célzatú N és P tartalmú anorganikumok közelében van.
Pontosítva: az ember napi-ürítéseiből számolt 4550 g fő/év N és 550 g fő/év P adatok
alapján47 ez az organikus-szénhez [élet-anyag] kötött 31 Mt/év N és 4 Mt/év P eltékozlását
jelenti, míg a gyártás évente 100 Mt N és 40 Mt P anorganikumot állít elő. Három súlyos
szempontot említenék itt átgondolásra:
i) Ezen irtózatos fölös-mennyiség deponálása a legszorosabb összefüggésben van a
rendkívüli-mértékű és óhatatlan fizikai-veszteségekkel. [Indikáció: III.)D.)4.)C)iv)]
ii) A foszfort illetően az ütem nemsokáig tartható: effektív kimerülés prognosztizálható a
közeljövőben, bányászati-oldalról.48
iii) Megfigyelhető az aránytalanság is: Ha a [felnőttkori, tehát étkezés-ürítés tekintetében
egyensúlyt tartó] szervezetünk folyamatos megújításához ~8:1 N/P arány tartós
biztosítása elegendő [az ürítési-adatokból számolva], akkor vajon mivégre az anorganikum
2,5:1 arányú adagolása? (Ami arányaiban 3-szor nagyobb P felesleget jelent – a valóban
szükséges mennyiség háromszorosát is meghaladó N anorganikum felhasználása
mellett.)

46 Fuggerth Endre: Szenny és Víz (2018, ISBN 978-615-00-3258-0 [https://www.omikk.bme.hu/ 425.015])

http://www.konyvmuhely.hu/konyvek/szenny-es-viz
47 pl. Kádár Imre: Szennyvizek, iszapok, komposztok, szervestrágyák a talajtermékenység szolgálatában (MTA ATK
Talajtani és Agrokémiai Intézet Budapest, 2013) p132 (https://www.mta-taki.hu/sites/all/files/dokumentumok/szervestragyak.pdf ),
idézve: Siralomkönyv 10. lábjegyzet.
48 Áttekintéshez: https://en.wikipedia.org/wiki/Peak_phosphorus ; 3 forrás (elemezve): REND 16. lábjegyzet.

33
 b) Az elherdált biomassza széntartalma a poli-funkcionális szerves-molekulák leg-
diverzifikáltabbjainak az a halmaza, amely életfunkcióhoz-kapcsolható részeiben sűrűbb
a humusznál is: ld. 27. ábra

27 ábra: fiktív humusz-részlet. Megfigyelhető a funkciós-csoportbeli változatosság és gazdagság.

(Vö 26. ábrával is: az ásványhoz-rögzülés [itt: baloldalt], és a mélységbeli-tartalékok tekintetében.)
A biomassza Szennyvízipari megsemmisítése tehát:
i) Elszegényíti a talajokat N és P tekintetében – hiszen a megtermelt és elfogyasztott
élelmiszerek azokat a talajból vették fel. (Amiknek anionokká degradált formáit a
technológiája átvezeti a vizekbe, hatalmas felfordulásokat okozva ezáltal ott – ezt
Kborul vonatkozásában III.)D.)4.)C)i) érinti.) Feladva ezzel alaposan a leckét a Világ
csökkenő foszfor-bányászatának.
ii) Elherdál egy pótolhatatlan anyagot, amely másutt óriási haszonnal bírna.
iii) Szennyvíz-iszapot produkál, amivel nemigen tud mihez kezdeni:
 Az alkalmazott technológiából kifolyólag nemkívánatos additív komponensekkel bír:
emiatt alapos utófeldolgozást követően kerülhet csak talajerő-visszapótlásra.
 Energetikai felhasználása célszerűtlen:
o Égetése nem gazdaságos – előzetes szárítása az elégetéssel kinyerhető energia
többszörösét igényli a magas (90% feletti) víztartalom miatt.
o Biogázzá alakítása maximális hozama a széntartalomra vetítve ~60%, a fermentációs-
maradék elhelyezése pedig még-nehézkesebb.
iv) Mindezen lépéseivel a biomassza jelentős hányadát CO2 formájában küldi az
atmoszférába. (Visszalépés a kontinentális helyzeti-előnyből:  SC-time)
Tfelél : És igen, égetik a fosszilis tüzelőanyagokat, nem kis-léptékben.
Arról hogy ez a lépték vajon mennyire szükséges, szintén nem ártana az eltöprengés. Az
energetikai-felhasználás megfontoltságáról elgondolkodtató képet kínál ez a tömörítés:
„A primerenergia-fogyasztás jelenleg 18 terawatt (1 TW = 1012 watt). Ez körülbelül százszor nagyobb
teljesítményt jelent annál, amennyit a Föld teljes népessége – jelenleg 7,2 milliárd ember – fizikailag
képes kifejteni. Mintha mindenkinek 100 képzeletbeli rabszolgája lenne…”49
Az égetés ténye kapcsán azonban a centralizáltan orkesztrált sikítozás vakvágányon rohan.
Ennek érdemi oldalát megérteni elegendő lesz visszamutatnunk a már rögzített pontokra.

49 Szarka László: A mai globális környezeti kihívások függetlenek az éghajlatváltozás éppen aktuális tendenciájától
Magyar Tudomány 187 2017 (6) 680-686pp (http://www.matud.iif.hu/2017/06/07.htm )

34
 4) Mi lenne a HELYES teendő?
A) Felülnézet
Nem kétséges, hogy a megnövekedett energiaigényt kiszolgálandó, elégetésre került és kerülő
szén-bázisú alapanyagok hatalmas volumene ténylegesen képes globális-szintű változások
előidézésére.
Mint ahogyan szintén képesek ugyanerre az egyéb sorolt tevékenységeink is: mára a teljes
vegetációs felület kb. 20%-a az emberiség által befogott, agrártevékenységek színtere.50
Azok minden fentebb-sorolt melléfogásával, mint: erdőirtás & terület-átalakítás, szántás,
műtrágyázás, öntözés…
Azonban a változás – ha majd ránk köszönt – nem a légköri CO2 növekmény általi melegedésből
fog előállani. Hanem KSansz romlása folytán az SC-time következményeként előálló ST-O/K
miatti szárazföldi-helyzet ingatagságából. Mint láttuk, jelenleg a légköri CO2 éves extra-
inputjának a ~50%-a kötődik meg a nyelők által; vagyis az újkori-szeszélyünk ennyivel növeli
meg az érintett rezervoárok szén-tartalmát. Mindeközben, egyéb tevékenységeink által
folyamatosan csökken a kontinentális-nyelő teljesítőképessége, a zsugorodó szénkészlet
(vegetációban és talajban egyaránt) hatására. Ez borulást idéz elő a szárazföldi és óceáni
asszimilációs-folyamatok versengésében ( Kborul), ami a kontinentális-helyzet tényleges
megroppanáshoz is vezethet ( Kroppan) – amiben pedig bőven benne van a kontinentális
hőmérsékleti-extremitások előállásának a („nem-megmondtam?”) valószínűsége is.
Távolról sem a tennivalók elnapolhatóságát óhajtanám bátorítani, de ez is igaz: Mindaddig,
amíg az éves légköri CO2 input-növekménye juttat valamennyi szenet a kontinentális-
rezervoárba is, addig az észlelhető romlást a potenciálisan aktív szénvagyon tartalékait faló
egyéb esztelen tevékenységeink üteme szabja csak meg. Mihelyst viszont, akár az elfekvő
(fosszilis) szénvagyon kiaknázható-mennyisége akár annak felhasználás-üteme csökken, a
légköri CO2 óceáni-nyelőkbe történő továbbhaladó átrendeződése már érzékenyebben fogja
érinteni a szárazföldi ökoszisztémákat, s rajtuk keresztül a szárazföldi
„meteorológiai/klimatológiai” körülményeket, beleértve az ottani létet is.
Ha tehát ennek az elkerülését óhajtjuk, akkor igencsak nagy melléfogás a légköri CO2
„elsüllyesztése”. Amennyiben nem a tengeri tehenek vízbe történt visszavonulása lekövetése az
emberiség maga elé tűzött célja, akkor a kontinentális „hadrafogható” szénvagyon mennyisége
megnövelésén kell munkálkodni, hogy ott minden rész-rezervoár széntartalma megnövekedjék.
A KSansz romlásán át Kborul és Kroppan bekövetkezése elkerüléséhez nem elegendő pusztán
csökkenteni a Kvíz , Kvíz-V , és KC-V állapotokhoz vezető tevékenységeket, hanem olyan
körülményeket szükséges teremtenünk amelyek által a kontinentális-nyelők széntartalékokat
képző/felhalmozó folyamatai felerősödnek. Amennyiben ilyeneket sikerül találnunk, akkor
kifejezetten előnyös a kívánt átrendeződések ütemére a hajtóerőt biztosító minél-magasabb
légköri CO2 koncentráció. Ugyanis: annak a szárazföldi-állapotnak a sikeres visszaállítása
amiben az óceáni-nyelő csak a 290 ppm szinthez szokottan veszi el a légköri CO2 mennyiségéből
a magáét, 300 ppm légköri CO2 esetén csupán a 10 ppm különbség által lenne hajtott; míg a
jelenlegi 410 ppm esetén ugyanaz akár 12-szer is gyorsabb lehet. Persze, csakis akkor,
amennyiben igazán jól sáfárkodunk azzal, hogy teret biztosítunk a szárazföldi szén-megkötő
folyamatoknak.
Ebben az értelemben tehát azt a meglepő/váratlan helyzetet rögzíthetjük, hogy a fosszíliák
elégetésével akkumulációsan jelentkező légköri „probléma” mintegy segítőtársunk lehet a
korrekciós-folyamatokban. Nem szabad ugyanakkor félvállról vennünk a következőket:
i) Minden elvesztegetett perc az óceánok malmára hajtja a vizet. Ahonnan a visszaút már
nem a „mi” időszámításunkba fog esni.
ii) A „vásár” alkalma szigorúan egyszeri. Akármilyen hatalmas is a még rendelkezésre álló
fosszilis szénvagyon, a fogyasztása gyorsabb lévén nem képes a kívánt ütemben pótlódni.
Ekként, a „kifogyása” után már elkésett lesz a legjobb javítási-szándék is.

50 Human Appropriation of Net Primary Production by C. B. Andersen and J. Quinn,

Encyclopedia of the World's Biomes 2020 22-28pp (https://doi.org/10.1016/B978-0-12-409548-9.12434-0 )

35
 B) Konkrétumok
Most pedig lássuk a megoldáshoz-vezető, bevetendő lépéseket (MX):
1. Az SA-víz kritériumnak [víz, mindenáron] eleget teendő Kvíz-V állapottal [csökkenő elérhető
vízkészlet] szemben kell dolgozni; amihez T-víz [víz le/kivezetés] és Töntöz [öntözés felszín-alól nyer
vízzel] gyakorlatával mindenféleképpen, és a legsürgősebben fel kell hagyni.
a) T-víz helyett maximális víz-visszatartást kell kezdeményezni (Mvíz, ld: Terv-javaslat51) –
aminek a szigorát csak bizonyos teljesüléseket követően lehet oldani.
b) Töntöz naiv vízpótló szerepét pedig önjáró természeti-folyamatokra lehet átirányítani –
bizonyos feltételek teljesülése mellett. Ezek egyike Mvíz-ből automatikusan adódik: A
visszatartott víz nem csak a mélységből hiányzót pótolja [s megszüntetheti a káros praxisok
következtében előállt vertikális vízforgalmi „szakadásokat”], de horizontális szétterülésével a
vízjárásoktól távoli talajokba is kerül belőle. Ezáltal STalaj kritérium [elegendő víz a talajban]
teljesülése lehetséges [= szükséges-feltétel].
2. STalaj azonban [megfelelő víztartalék a talajban] csak akkor lehet adott [= elégséges-feltétel], ha
SStruktúra kritériumai is teljesülnek.
a) SStruktúrai) [talaj-porozitás] alakítására nincs módunkban ráhatással bírni, de egy viszonylag
kedvező porozitás-érték hazánk túlnyomó területén teljesül. S bár e porozitásbeli
különbségek nem kicsik (homok vs. agyag), SStruktúraii) kedvező-irányú alakításával
egymáshoz közelíthetőek.
b) SStruktúraii) [a talaj szervesanyag-tartalma] alakítására viszont van mód; így egy előnyösebb
STalaj állapot kialakulása pusztán az okszerűen választott tevékenységeken múlik.
3. SStruktúraii) előnyös-irányba tolásához:
a) Fel kell hagyni a KC-V-hez [vegetáció-gyöngülés talaj-széntartalom csökkenéséből adódóan] vezető
talaj-szén pusztító/fogyasztó tevékenységekkel. Ezek:
i) A művelt területeken:
 Szántás [TSz] elhagyása:
 Amely talajforgatás szó-szerint is „felforgató” beavatkozás a rétegzettségében
is beállt mikroorganizmus-populáció életkörülményeinek az
ellehetetlenítésében: SV-C ellen [élénkebb talajélet = élénkebb asszimiláció] dolgozik,
az aktív élő-komponens „megtizedelésével”.
 Amely a talajforgatás által megnövekedő aeráltság következtében
intenzifikálódó talaj-légzéssel fokozott humusz-égetést produkál ( KC-V [direkt
talajszén-potenciál csökkenés]); melynek végtermékeként extra CO2 kerül a légkörbe
– várakozva ott ismét, majdani szárazföldi/óceáni versengésre.
 Műtrágyázás [TMű] jelentékeny visszaszorítása: Az alkalmazott anorganikum vizes-
környezetben [ami pedig az asszimiláció primer-feltétele: SA-víz] hatalmas ion-erősséget
produkál, ami a talaj-kolloid állapotokat összeomlasztja. Ezáltal:
 általános talaj-felület csökkenés áll be (a SStruktúraii) [emelt víztározó-kapacitás]
talaj-szerkezet a kedvezőtlenebb SStruktúrai) [csak az ásványi-felület kínálta víz-
megkötés] állapot felé közelít),
 mód adódhat a talaj-humusz jelentősebb kimosódására is („sár-lavinák”).
 (Egyéb kedvezőtlen összevetésre/hatásokra lejjebb, C)iv) alatt teszünk utalást.)
ii) Egyéb területeken: minimalizálni a beavatkozást.

51 Terv-javaslat: a régóta vergődő eredménytelen „VGT” foltozgatások 3. „ötéves-terve” elé. Messze kibővítve Balogh
Péter (a mai-állapotok mellett már többet-kívánó) korábbi-javaslatait. Rámutatva benne hogy a megvalósítás egyben
megkövetel bizonyos VÍZGAZDAI-elemek előzetes gyakorlatba-ültetését. És kitekintéssel abba az irányba is, miként
fogható be ebbe a rendszerbe az a napelemes-energiatermelés, amely az egységes energiaellátó-rendszerbe táplálva
azt csak károsan billegtetné, s abban egyéb szabályozási-nehézségeket okozna.

36
 b) Be kell vetni a legkülönbözőbb talajszén-növelő technikákat; élni az összes rendelkezésre-
álló lehetőséggel. Ezek eredendően kétfélék lehetnek:
i) Az automatikus természeti-folyamatok térnyerésének a minél szélesebb biztosítása.
α) A folyamatos termelés zavartalan fenntartása mellett ennek a Talajmegújító-
mezőgazdaság alkalmazása tesz eleget (MTMMG, ld: TMMG52). Ez a módszer
ugyanis:
 Kiiktatja a szántást [TSz] –a talajszén-felélő [KC-V -hez vezető] folyamatok ezáltal
háttérbe szorulnak,
 Miközben a művelt-terület állandó vegetációs-borítása folyamatos
asszimilációval építi be a légkör szenét [SV-C által a mérleg a kívánt irányba billen],
 Célzatosan alkalmazott „segéd-veteményekkel” azok földalatti raktározó-
szerveibe halmozva, bőséges organikus-szénraktárakat képezve így alant; amely
ezt követően in-situ humifikálódással hosszabb időre ott is marad, növelve
ezáltal a talaj termőerejét.
 Valamint a föld-feletti növényi-részekbe, amelyek eltávolítás helyett helybeni
talajtakaróul szolgálnak majd, élet-ciklusuk befejeztével. Ami által az
anyagaikból lassan képződő felszíni-humusz nemcsak további talaj-
széntartalékot kínál, de egyben azt a réteget teszi élő- és táp-anyagokban is
gazdagabbá, ahonnan a következő vegetáció hulláma (a magkelés ezek általi
megkönnyítésével) megindul.
β) Minden organikus-eredetű anyag maximális organikus szénhányada kerüljön vissza
a kontinentális Természetbe, hogy erősíthesse az ott zajló vegetációs-folyamatokat.
Az eddigi „takarítás” gyakorlatait tehát fel kell 100%-ban váltsák:
 Az alom célzatú felhasználás: ld. lejjebb, ii) β) alatt.
 Ésszerű komposztálás. (Mkomposzt, ld: Takarás53)
o Ott ahol a lehullott levelek zavaróak lehetnek (nedves járdákon csúszás-veszély):
összegyűjtést követően.
o Ott ahol nem okoz gondot (pillanatnyi szokatlanságán túl): helyben hagyva, a Természet
apró munkásaira bízva a felszín-közeli átalakítást.
ii) A mesterségesen beiktatott (rendszer-szinten átgondolatlan, biomassza-romboló,
káros-mellék/utóhatásokkal bíró) tevékenységek felszámolása.
A biomassza-megsemmisítő folyamatok helyére lépő, a Természet folyamatait
másoló, ám azokat többszörösére felgyorsított tempóban megvalósító VÍZGAZDA-
elrendezés széleskörű alkalmazása mindezeket messzemenően biztosítja (MVízgazda,
ld: Eautarcie54):
α) Miközben megoldja a kommunális szennyvíztisztítás minden gondját, felszámolja
annak minden hátrányos következményét.
β) Megoldja a természetes/organikus hulladék eltakarítását.
 Azáltal, hogy egyesíti ami összetartozik:
Az N+P-ben gazdag (ám szénben szegényebb) anyagcsere-végtermékeinket
[amely jelentékeny nitrogén-vesztés mellett bomlana] a szénben-gazdagabb
növényi-hulladéktömeggel [amely pedig sokáig lenne képes relatíve inaktívan
elfeküdni; s amely tápértéke ezek alacsony N és P tartalma miatt jóval csekélyebb]
 Valamint azáltal mert a problémák keletkezése és eszkalációja elé vág azzal,
hogy a „forrás-oldalon” kezdi meg a tevékenységet:
Köznapibban: a víz kimarad a szar-kezelés bulijából; ezáltal a jelen
Szennyvízipari-gyakorlat minden eszköz- és energia-igényes tevékenysége
szükségtelen, valamint elmaradnak azok „másodlagosnak” marginalizált
következményei is.

52 TMMG
53 Takarás
54 Eautarcie Országh József: A Víz és Gazdája (2019, Ekvilibrium) [https://www.omikk.bme.hu/ 388.420]

37
 C) Az ütközés-mentességről
A VÍZGAZDA-rendszer kínálta és nyújtotta megoldás eddig már illusztrált itteni morzsáin túl, a
legfontosabb kiemelni és megérteni való ez: A VÍZGAZDA eljárásai nem ütköznek sem egymással,
sem Mvíz és MTMMG alkalmazásaival [az utóbbi ütközéseket (21) egyenlet is egyértelműen kizárja], rossz
irányba pedig nem fordulnak.
Ugyanis azok nem csupán „kompatibilisek” a Természet folyamataival, hanem éppenséggel
azok. A VÍZGAZDA unikalitása és megkerülhetetlensége a rendszer-stabilizációhoz vezető úton
(szemben az összes technologizált esetei-kitalációval) éppen abban áll, hogy magát a Természet
erőit, folyamatait, és automatizmusát fogja hámba. Mégpedig a tudatosság ama elemével, amely
ezeket nagyobb-aktivitásra serkentve a megcélzott eltolódásokat gyorsított-ütemben teszi
elérhetővé.
E központi-tétel további konkrét részleteit világíthatják meg az alábbi mazsolák:
i) Míg a jelenlegi Szennyvízipari gyakorlat élővizekbe engedett anorganikus N+P maradékai
az óceánokba kerülve erősítik a plankton-tömegek által működtetett óceáni-nyelőket
[amely tehát vetélytársként ellene-dolgozik a szárazföldi-nyelők hatékonyabb érvényesülésének],
addig a VÍZGAZDA ezt a nemkívánatos versenyt nem támogatja. Általa ugyanis minden N+P
a kontinens talajába kerül, az ottani és abban gyökerező lét folyamatait segíti elő,
intenzifikálja.
ii) A VÍZGAZDA-rendszer elrendezése szerint tehát a talajba kerül vissza minden ami onnan
vétetett. Éspedig az elérhető legminimálisabb szervesanyag-veszteséggel. Úgy hogy
menetközben csakis a Természetben honos folyamatokon ment keresztül, a Természet
résztvevői kezdeményezésével és besegítésével. Ami egyfelől természetes; másfelől
garancia arra hogy sem romboló-hatásokkal nem kell számolni, sem későbbi korrekciót-
kívánó lépésekre nem lesz szükség.
iii) De a talajba visszajuttatás sem esetleges; a leghatékonyabb formában jutnak vissza oda az
elszármazott anyagok. A kétféle alapanyag (ürülék és növényi-hulladék) már a legkorábbi
stádiumban találkozik a VÍZGAZDAI-elrendezés által [Alomszék ill. Alomátitató-telep]
egymással. S nem is kerül e vegyíték a talajba azonnal, hanem csak egy komposztálódási-
folyamatot követően. Aminek a hatása kettős:
 Ezáltal meglehetősen stabil, ám mégis emelt-aktivitású pre-humifikált anyag képződik.
 Az ürülékkel e folyamat nélkül a környezetbe kijutható xenobiotikumok (gyógyszer-
maradékok és metabolitok) a komposztálás közbeiktatásával hatékonyan és bizonyítottan
lebomlanak. [Szemben a vonatkozó (jobbára kísérleti-stádiumban megrekedő) rendkívül-
költséges Szennyvízipari törekvések eredménytelenségével.]55
iv) A VÍZGAZDAI alom-komposzt tehát ténylegesen intenzifikálja a kívánatos szárazföldi-
nyelők működését, amellett hogy maga is raktároz szenet a talajban. Ez az intenzifikálás
egyben feleslegessé teszi az anorganikus (azaz talajromboló) műtrágyák alkalmazását a
földeken; hiszen éppen az ürülék N+P gazdag volta biztosítja a leendő vegetációnak ezen
fő-tápelemeket; éspedig folyamatosan, a szükséges-koncentrációban, alá nem-mosódó
[azaz: veszteség-mentes] formában. Az alapvető különbségek láttatásához:
 Az organikus-molekulába kötött N talaj-mikroorganizmusok általi felszabadítása üteméhez
igazodva a növények gyökerei mindig kapnak táplálékot, amelyek felszívódnak mielőtt a
bontás által képződött anorganikus-forma alább mosódhatna. A humifikált N tehát az a forrás,
amely a szükségletekhez igazodva bocsátja a növény rendelkezésére a tartalékait.
 Szemben a műtrágyákkal, ahol a kijuttatás után semmilyen kapcsolódó szabályozó-
mechanizmus nem lép fel. Egy kis-hányada növénybe-épülése hasznán túl, a földekre
kijuttatott tömény anorganikum előbb jelentékeny kárt tesz a talaj kolloid-rendszerében, majd
a könnyű vízoldhatóságával párhuzamos nagyobb mozgékonyságából adódóan a növények
által már elérhetetlen mélységbe vándorol [effektív gazdasági-veszteség], ahol másodlagos [és
hosszú-kihatású] kartételeket okoz: „nitrátos rétegvizek”.
A létrehozási-költségek – és azok (ha úgy tetszik) „CO2 lábnyoma” vagy energia-igénye –
közötti óriási különbséget itt nem is érintjük.

55 Drogok: ártalmatlanítás

38
5) Összegző áttekintés
Eljutottunk hát odáig, hogy mindösszesen 4-féle, jól-átgondolt tevékenységgel leváltható
minden eddigi, eszköz- és energia-igényes, károkat-okozó és több-fronton is egymásnak ellen-
dolgozó mai gyakorlat.
Ugyanez a 4 tevékenység egyben arra is módot ad, hogy az „észrevétlenül” halmozódó
félresiklásokat korrigálhassuk.
Azt a meglepő tényt is észleltük az elemzés közben, hogy ehhez jelentékeny segítséget kínál az
éppen „vétkesen” magas légköri CO2 szint – amennyiben ténylegesen élünk vele, éspedig az
újszerűnek-ható tevékenységek nagybani funkcióba-léptetése által.
Ugyanez az elemzés SC-time sarokpontján és Kborul következményén keresztül arra is
figyelmeztető, hogy mindenfajta halogatás/késlekedés valóban visszafordíthatatlan (belátható
időn belül megfordíthatatlan) változásokhoz fog vezetni.
Kiderült ígyen, hogy a légköri CO2 többlet felelőssége – abban az értelemben ahogyan azt
mostanában sulykolják (függetlenül attól is hogy az igaz-e avagy sem) – nem primer-tényező, nem
önmaga létéből fakad. Hanem, a (többek ijesztgetése által is) sugallott kedvezőtlenebb jövőbeli-
körülmények a szárazföldi-klímát elsődlegesen-alakító vegetatívan-aktív szénmennyiségek
átrendeződése révén állhatnak elő – amelyeket esetlenül-átgondolt tevékenységeink mára felfutó,
mind-intenzívebb űzésével mi magunk idézünk elő; s amikben a légköri CO2 pusztán vétlen,
közvetítő reaktáns.
Vagyis: ténylegesen fals nemcsak a dekarbonizációs teória, de erő-felélő forrás-pazarlás
minden ennek-feszülő megvalósítási tervezgetés és irányzat is. A teendők másutt várnak ránk:
 Víz-bőséget/biztonságot hozó vízgazdálkodás: Mvíz
 Talaj-termékenységet megőrző és növelő mezőgazdaságra átállás: MTMMG
 Maximálisan okszerű biomassza-gazdálkodás: MVízgazda (benne Mkomposzt-val).
Elkerülhetetlen hát a hamis-útra terelt „klímakatasztrófa” körüli kommunikáció-tartalom váltás,
valamint az újszerű tennivalók alapos megismerése, hogy azok minél előbb a gyakorlatba
helyeződjenek.
Ejtenem kell még egy-két szót a leg-elterjedtebbnek számító, nagy népszerűséget maga
mögött tudó jobbítási-javaslatról: az erdősítés hasznáról.
Senki ép-ésszel nem vonhatja kétségbe hogy bármely, nagyméretűre-növő évelő növény
telepítése ne lenne hasznos. Hiszen a telepítést követő kevés macera után az rengeteg CO 2-t
fog a levegőből kötött-szénné alakítani; amely talaj-feletti részének egy hányada [a levélzet]
folyamatosan aktív, föld-alatti részének teljes-tömege pedig az életciklus befejeztével a
következő fás-szárú generáció eredését és életfunkcióit segíti. Azonban ezek a folyamatok
nem túl gyorsak: jelentős levél-felület úgy ~10 év múltán alakul ki (addig a terület jelentős-része
kopár), a gyökérzet pedig ~100-500 év után válhat televénybe-forduló korhadékká.
Ezzel szemben, a TMMG minden évben (és az év teljes hosszában) 100%-os felületi-
borítást ad; több kultúra levél+szár valamint gyökérzet anyagait hagyva hátra évente, melyek
humuszként való rendelkezésre-állásához 1-5 év is elegendő rendszerint. Hasonlóképpen, a
ma oktalan elpusztításra kerülő biomasszák, a VÍZGAZDAI elrendezéseket követő komposztálás
után már egy évvel szétteríthetők és rendelkezésre bocsátják hatalmas vitalizáló-tartalékaikat.
Ekként, az alomkomposzt-használattal kiegészített TMMG még-intenzívebb hozzájárulással
bírhat abban a szerepkörben, amelynek elsődleges célzata minél nagyobb CO2 hányadot
kihasítani a légkörből a szárazföldi létformák számára.
Ha most felidézzük, hogy az agrárium TMMG által érintett része az össz-vegetációs terület
minimum 5%-át teszi ki (ref.50), akkor a folyamatok 10-100-szor gyorsabb volta miatt
tagadhatatlan, hogy a helyes biomassza-gazdálkodással [MVízgazda] kiegészített TMMG
[MTMMG] – a talajok megfelelő vízellátottságának a biztosítása [Mvíz] mellett – közvetlenebb
ráhatással bírhat a sürgős-tennivalókra mint az erdősítés. (Amely azonban a hosszú-távú
hatások stabilizálásához éppúgy nélkülözhetetlen.)

39
 Azok tehát, akik a helyzet tényleges normalizálása felé vezető utat kívánnák követni,
megkerülhetetlen hogy az említett módszereket minden porcikájában megértsék, tudásuk és
mindennapi-gondolkodásuk részévé tegyék. Ehhez segítséget nyújthat az a reduktív-összegzés56
is, amely az építőkövek tekintetében demonstrálja:
Mvíz ∪ MTMMG ∪ MVízgazda = MVízgazda (21)
2021. február10. Fuggerth Endre

56 REND

40