Két lábon járással keletkezett változások és a

gerincfájdalom

„A lábfájdalomról a hátfájdalomra váltottunk. Mi vagyunk az egyetlen két lábon

járó emlősök.” idézzük Bruce Latimer amerikai antropológust.
Aki hozzátette: „Sajnos már nem vagyunk képesek mind a négy végtagunkat
használni a járáshoz, mivel már túl sokat fejlődtünk az evolúció során.”

„A darwini evolúciós elméletet figyelembe véve nyilvánvalóvá vált miért

szenvedünk többet, mint az állatok, mondta Latimer. A négy lábról két lábra
való átállás számos változást idézett elő az idők folyamán. Ilyenek az ellapult
lábboltozatok (lúdtalp), a csigolyaközti porckorong magasságának fokozatos
csökkenése, és a sérvesedésre való hajlama, a kismedence előredőlése.
Bármennyire is furcsán hangzik a két lábon való járás az arc és a fej formáját is
megváltozatta, ennek köszönhetően alakultak ki egyes fogzási zavarok, a
bölcsességfog kialakulása, valamint a megfelelő hely hiánya a fogak számára.
Latimer szerint a függőleges pozícióba történő átállás váltotta ki a gerinc
egyenesről S-alakba történő görbülését, melynek jellegzetesen két kyphoticus
és két lordotikus görbülete jelent meg az embernél. Sajnos ugyancsak az
evolúció következménye a gerincferdülés, vagy a scoliosis is. A gerinc
görbületeinek kialakulása kedvező változásokat is eredményezett, mivel így a
szülőcsatorna jobban védett, mint a négy lábon járó emlősöknél.
A függőleges járás nagyobb terhelést közvetít a csigolyaközti porckorongra,
mint a négy lábon történő járás esetén. A normális járás következében a felső
és alsó végtagok között keresztmozgás jön létre. Mikor az egyik láb elől van,
akkor a másik oldali kéz szintén előre lendül, így a gerinc egy csavaró
mozdulatot is kénytelen követni a függőleges erőbehatásokon kívül. Ezek
együttesen vezethetnek a gerincsérv kialakulásához.
Latimer szerint a kor előrehaladtával, a csontok mésztartalmának
csökkenésével egyre nagyobb az esély a gerinc degeneratív betegségeinek
kialakulására. Ezt a változást napjainkban jobban megérezzük, mint elődeink,
mivel az életkor jelentősen meghosszabbodott, a gerinc terhelése pedig a
csontminőség romlásával is ugyanúgy megmarad”. (forrás: dr. Bozsódi Árpád)