mely másként azon megtisztelõ elnevezés alatt ismeretes, hogy: ››a tör-
A SZÉP ÚJ VILÁG AZ 1984 TÜKRÉBEN
ténelem áldozatai‹‹”. Brodszkij óvatos az irodalom „tanítói”, exhortatív
vagy figyelmeztetõ funkciójával kapcsolatban, ám ez az óvatos fogal-
mazás éppen kiemeli az irodalmi és a valós tér kapcsolatát. Az irodal-
mi mûvek nem elsõsorban direkt tanítások, hanem puszta létükben
hordoznak egyfajta politikai valóságon felüli valóságot; a fikciós tér
úgy válik el az empirikus/politikai tértõl, hogy visszautal rá, s annak a
kritikáját is jelenti – ha nem közvetlenül, akkor magával a létezésével.
Hogyan kapcsolódik mindez a disztópiákhoz? Vegyünk két pél-
dát. Margaret Atwood könyve, A szolgálólány meséje egy nõ túlélési
narratívája, amit egy olyan rendszer keretei között mond el, amely le-
hetetlenné teszi az egyén létét – ez egyébként a negatív utópiák gyako-
ri kiindulási pontja. Atwood hõsének, Fredének (az eredetiben Offred)
a történetmesélés az életben maradás eszköze: pszichikai ellenállás a
csendbe és az éjszakába való bezártsággal szemben. Egyben újjá is
éleszti önmagát mint egyént, valódi életét a visszaemlékezés bizto-
sítja: a könyv születésének oka és célja a fõhõs mentális túlélése. Ha-
sonló stratégiát alkalmaz, mint Winston Smith, az 1984 fõszereplõje,
aki naplót kezd írni. Számukra az alkotás, tulajdonképpen az iro-
dalmi tevékenység a túlélés módja; létezése ideje pontosításának,
önmaga elkülönítésének az az eszköze, amelyrõl Brodszkij beszélt,
s ami Winston nyomán az olvasónak is rendelkezésére áll. Winston
és Fredé saját rémálomvilágában a történetmondást, saját történetük
elbeszélését választotta a túlélés eszközéül. A fiktív fõszereplõk élni
akarásából született valóságos mûvek pedig az olvasóknak segíte-
nek értékelni az emberi létezés egyediségét; így némi pátosszal azt is
mondhatjuk, hogy az egyre embertelenebbé váló világban az egész
emberiség túlélését segíti a negatív utópiák fõszereplõinek túlélésért
folytatott küzdelme.
Azok a mûvek, melyeket ebben a kötetben tárgyalok, a társadalom
és az egyén konfliktusában következetesen az egyén mellett állnak
ki: a közösség nem az egyéni szabadság kibontakoztatásának lehet-
séges terepeként jelenik meg, hanem mint az egyén szabadságára ve-
szélyt jelentõ kollektív valóság. Nem feladata a jelen tanulmánynak,
hogy eldöntse: teljes-e a társadalom és az egyén viszonyáról így ki-
alakított kép, s nem fenyegethetik-e az egyén szabadságát veszélyek
a közösségtõl való elidegenedés révén is. Mivel a tárgyalt ellenutópi-
ák az egyéni szabadságot a közösség értékeinél magasabb rendûnek
állítják be, az elemzések alapvetéseiben is ez az értékrend a mérvadó.
5
2.
2.1. A két mû összefüggései
Talán nem túlzás kijelenteni, hogy hatását tekintve az ellenutópia
mûfajának két legfontosabb alkotása a Szép új világ és az 1984.29
Ezt a tényt Pintér Károly (2010, 188) Derbyshire-re (2007) hivatkozva
részben annak tulajdonítja, hogy „brit és amerikai középiskolai iro-
dalomtanárok elõszeretettel íratnak diákjaikkal összehasonlító elem-
zést” errõl a két mûrõl. Az összehasonlítást – feltételezve, hogy nem
kizárólag középiskolai diákok számára gyümölcsözõ – én sem kerül-
hetem meg, ám azt nem kronologikus sorrendben végzem, s nem a
korábban keletkezett mûnek a késõbbi könyv írójára gyakorolt hatá-
sát tekintem elsõdlegesnek. Elemzésemben az 1984 a központ, mi-
vel úgy tartom, hogy ez a legmeghatározóbb mû, amely befolyásol-
ja a többi utópia, így a korábban születettek befogadását – akár az
olvasás sorrendjétõl függetlenül is. Így paradox módon a korábbi
mûvekre is hat – nem a megírójukra, hanem a befogadójukra és ér-
telmezésükre; a Harold Bloom által apophradesnek nevezett revíziós
módozatra jellemzõ módon, amikor az „erõsebb” író azt a benyomást
kelti, hogy õ hatott az elõd mûvére. Ugyanakkor egyértelmûen ki-
mutatható Huxley Orwellre gyakorolt közvetlen hatása is.30 Valentine
Cunningham szerint (1988, 284) a Szép új világ legszörnyûbb je-
lenete, de az egész korszak irodalmában egyedülálló, amikor a
Westminster-apátsági Kabaréban „négyszáz egyforma pár táncol a
szómakirándulás meleg, eszképista kvietizmusában, egy mentális és
lelki élõhalálban” (Huxley 1982, 65). Orwell azonban egy nagyság-
renddel ezen is túllép: „A Párt által megrajzolt eszménykép […] egy
nemzet, amely harcosokból és fanatikusokból áll, akik tökéletes egy-
29 Megírásukkor persze még mindkét mûnek Wells könyveivel kellett versenyre
kelnie – azokkal a könyvekkel, amelyeket ma jellemzõen antikváriumokban találha-
tunk meg, s kevés kivételtõl eltekintve kulturális hatásukat közvetett módon, legin-
kább Huxley-n és Orwellen keresztül fejtik ki.
30 Nem tárgya ennek az elemzésnek, de érdemes megjegyezni, hogy Huxley há-
ború utáni életmûvére jelentõs hatást gyakoroltak Orwell könyvei.
55
 ségben menetelnek elõre, mind ugyanazokat a gondolatokat gondol-
ják és ugyanazokat a jelszavakat üvöltik, örökké dolgoznak, harcol-
nak, gyõznek és üldöznek – háromszázmillió egyforma arcú ember”
(Orwell 2007, 84−85). Az alapelv mindkét világban azonos: minden-
kinek ugyanazt kell gondolnia, az egyéniség veszélyforrás. Csak az a
technika különbözik radikálisan a két könyvben, amelyek révén az
állam ezt eléri.
Tekinthetjük mindezt a tudós Huxley és az egyéni szabadságért
síkraszálló, de sokkal kevésbé mûvelt Orwell szemléletbeli különb-
ségének. Az állam célja viszont mindkét könyvben azonos: hogy
külsõ sugalmazások alkossák mindenki gondolatvilágát, „míg végül
a gyermek agya nem más, mint e sugalmazások összege, és e sugal-
mazások összege maga a gyermek agya. És nem csupán a gyermeké.
A felnõtt agya is – egész élete során. […] De valamennyi sugalmazás
a mi sugallatunk! […] Az állam sugalmazásai” (Huxley 1982, 27−28).
A Világállamban a szabadság értelmét veszti, mivel lehetetlenné vá-
lik az önálló gondolkodás. A sugalmazások nem gondolatok, melyek
közül az ember a szabad akaratával formálhatja meg választását, ha-
nem az állami irányítás eszközei.
Ami a sugalmazásokat illeti, Óceániában ugyanez a lidérces álom
valósult meg; Winston a következõ véleményt fogalmazta meg
feleségérõl: „Egyetlen olyan gondolata nem akadt, amely ne lózung
lett volna, s nem volt olyan bárgyúság, a legsületlenebb sem, ame-
lyet ne lett volna képes lenyelni, ha a Párt nyújtotta feléje. »Élõ hang-
lemez«-nek csúfolta magában” (Orwell 2007, 76). Érdemes összeha-
sonlítani az angol szövegeket is. A „lózung” Orwellnél „slogan”; míg
a „sugalmazások” Huxleynál „suggestions” (például „a gyermek agya
nem más, mint e sugalmazások összege” Huxley 1982, 27; az eredeti-
ben „the child’s mind is these suggestions” Huxley 1994, 23). Hogy itt
lényegében ugyanarról van szó, azt megmutatja Lenina „gondolkodá-
sa”: „Milyen rémes szín ez a khaki – jegyezte meg Lenina, megismé-
telve kasztjának hipnopedikus elõítéleteit” (Huxley 1982, 54). Más-
hol pedig: „Szóma, ha mondom, segít a gondon – felelte Lenina, az
álmában tanult bölcsesség kincsestárából merítve” (Huxley 1982, 74).
Felmerülõ problémákra, de tulajdonképpen a valóság minden jelen-
ségére elõre gyártott panelekkel reagálnak nemcsak a Szép új világ
polgárai, hanem Óceánia párttagjai is. A két világ közötti fõ különb-
séget az jelenti, hogy milyen módszerrel árasztja el az állam alatt-
valóinak agyát a neki megfelelõ szólamokkal. Ebbõl a szempontból


a Szép új világ módszere teszi kiszolgáltatottabbá az embereket: a
folyamat már tehetetlen csecsemõkorukban, sõt már az embrioná-
lis korszakban megindul, s mire elérik azt a kort, hogy önálló dönté-
seket hozhatnának, már képtelenek rá (a kivételekrõl és a módszer
korlátairól késõbb). A Párt Óceániában kisgyermekkortól veszi keze-
lésbe alattvalóit, s a nevelés felnõtt korukban is folytatódik; itt létezik
az ellenállás elvi lehetõsége, de ez kevés kivételtõl eltekintve szigo-
rúan elméleti lehetõség marad.
A szabadságtól való megfosztás leghatékonyabb módja a tudástól
való megfosztás; azon túl, hogy az emberek elméjét a hipnopedikus
sugalmazások töltik ki, ismereteik minden vonatkozásban csak a
munkájuk elvégzéséhez szükséges legkevesebbre terjednek ki, így
valójában képtelenek bármiféle önállóságra. Jól mutatja ezt az isme-
rethiányt Linda válasza fia egyszerû kérdésére:
– Mik azok a vegyi anyagok? […]
– Ó, hát az olyan anyagok, mint a magnéziumsók vagy az alkohol, amitõl
a Delták és Epszilonok aprók és fejletlenek maradnak, vagy a kalcium-
karbonát, ami a csontoknak szükséges, és minden ilyesféle dolog.
– De hogyan készítik a vegyi anyagokat, Linda? Honnan származnak?
– Hát azt nem tudom. Üvegekbõl kapjuk õket. És ha az üvegek kiürül-
nek, az ember elküldi õket a vegyianyag-raktárba újabb adagért (Huxley
1982, 106).
A vegyi anyagok tehát azok az anyagok, melyeket a vegyianyag-
raktárból hoznak. Ezzel az ismeretanyaggal nem csoda, hogy Linda
nehezen illeszkedik be egy másik környezetbe (bár ebben elsõsorban
a rezervátumban érvényestõl radikálisan eltérõ erkölcsei akadályoz-
zák). Ez a tudásszint pontosan arra elegendõ, hogy egy adott helyen
elvégezze a munkáját, de semmiféle változtatást nem tudna elviselni:
ha csupán átkeresztelnék a vegyianyag-raktárt, már nem tudná, mi-
hez kezdjen. Linda – társaival együtt – a gépezetbe tökéletesen illõ
csavar, amely a gépezetbõl kiszerelve használhatatlanul hever. Illik
erre a helyzetre is, amit Gottlieb Erika (1992, 212) az 1984 kapcsán
mond, hogy az emberek fölöslegessé válnak, egyetlen funkciójuk,
hogy mozgásban tartsák az állam gépezetét.
Óceániában halálos bûnnek számít az önálló gondolkodás legár-
tatlanabbnak tûnõ formája is – azt sem állíthatja senki, hogy 2 + 2 = 4,
ha a Párt nem ezt tartja helyesnek. Huxley világa sokkal szabadabb-
57
 nak és engedékenyebbnek tûnik ehhez képest, s kétségtelen, hogy a
nonkonformisták büntetése összehasonlíthatatlanul enyhébb a Sze-
retet-minisztériumban tapasztaltaknál. Az állami ideológiával össze
nem illõ elképzeléseket azonban a Világellenõrök is szigorúan ke-
zelik, hasonlóan ahhoz, ahogy Óceániában a gondolatbûnt. Egy al-
kalommal tanúi lehetünk, amint Mustapha Mond egy biológiai tanul-
mányt véleményez:
A szerzõ matematikai módszere, amellyel a cél fogalmát taglalja, újszerû
és igen ötletes, de eretnek nézeteket rejt, és a jelenlegi társadalmi rend
szempontjából veszélyes és potenciálisan felforgató jellegû. Nem kiad-
ható. […] A szerzõt megfigyelés alatt kell tartani. Lehet, hogy szükséges-
sé válik áthelyezése a Szent Ilona szigetén levõ Tengerbiológiai Állomás-
ra (Huxley 1982, 142).
Ez bizony gyanúsan hasonlít a Gondolatrendõrség hangjához, még
ha a kilátásba helyezett büntetés nagyságrenddel enyhébb is a Párt
által minden gondolatbûnre kirótt halálnál,31 még akkor is, ha mesteri
Huxley ironikus utalása Bonaparte Napóleon sorsára. Sõt, akkor is, ha
tovább olvassuk, mit gondol a Világellenõr saját szakvéleményérõl:
Kár – gondolta, amint aláírta a nevét. Mestermû volt ez. […] Olyasfajta el-
képzelés volt ez, mely könnyen dekondicionálhatja a zavarosabb elméket
[…] Elvesztik tõle hitüket a boldogságban mint legfõbb jóban, s ehelyett
azt képzelik, hogy a cél valahol túl és kívül van a jelen emberi érdekkö-
rén; hogy az élet célja nem a jólét fenntartása, hanem az öntudat valami-
féle erõsítése és megtisztulása, a tudás valamiféle kiszélesítése. Ami per-
sze – tûnõdött az ellenõr – valószínûleg igaz is (Huxley 1982, 142).32
31 Ahogy Halász László (2006, 339) fogalmaz: a Szép új világ az 1984-hez képest
tündér(tan)mese; a szembeszegülõ Bernard sorsa üdülés Winstonéhoz mérve.
32 Alok Rai hívja fel rá a figyelmet, hogy az 1984-ben jelen levõ cenzúra erõsen
táplálkozik Orwell saját tapasztalatából, sõt gyakorlatából. Rai (1988, 122) a következõ
levélrészletet idézi, melyet Orwell írt a BBC nevében egy visszautasított kézirattal kap-
csolatban: „I am returning the enclosed script because I am afraid we cannot use it.
… I don’t mean that there is not a great deal to be said for the views that you express,
but we cannot of course broadcast anything that is not in line with official policy.”
Meghökkentõ, hogy Orwell itt szinte Mond szavait visszhangozza. A levél születése-
kor zajló háborúban természetesen nem elfogadhatatlan az ilyen kijelentés, s Óceáni-
ában sem véletlenül van folyamatos háború; nehezebb megmagyarázni, mi indokolja
a cenzúrát Huxley könyvében. Az emberi természet szabadságvágyával folytatott há-


Ezért is választja a könyv végén John, a Vadember a boldogtalan-
ságot, ahelyett, hogy – mint Murray fogalmaz – „élvezné a szolgaság
kábult szeretetét”.33
Mint azt fent már kiemeltem, Mond jogosan hasonlítható O’Brien-
hez, de a Belsõ Párt tagját sosem látjuk cinikusnak: intellektusa vitat-
hatatlan, át is látja a helyzetet, mégis mindig párthûnek mutatkozik.
Van azonban, ami arra utal, hogy ez a párthûség nem hatja át minden
gondolatát: mint késõbb ki fogok rá térni, az a tény, hogy olyan hosz-
szú ideig figyeli meg Winstont és Juliát (miközben már sokkal elõbb
rendelkezésére álltak a bizonyítékok), egyfajta voyeurségre utal, s
arra, hogy tulajdonképpen irigyli õket, maga is ilyen életre vágyik.
Vagyis Mustapha Mond kifakadása a Szép új világban, hogy „[m]ilyen
mulatságos is volna, ha nem kellene mindig a boldogságra gondol-
nunk!” (Huxley 1982, 143), csekély módosítással akár O’Brien szájá-
ból is elhangozhatna: „[m]ilyen boldogan is élhetnénk, ha nem kelle-
ne folyton a hatalomra gondolnunk!”
Figyelemre méltó Firchow (1984, 122) megfogalmazása, hogy az
1984-rõl beszélhetünk úgy is, mint egy kevésbé szórakoztató Szép
új világról – ez ugyan nem éppen a legkorrektebb leírása a könyv-
nek, de nem is egészen félrevezetõ. Mindkettõben tökéletes módon
fosztja meg a diktatúra az embereket szabadságuktól – a Szép új vi-
lágban kétségtelenül barátságosabb díszletek között. Tekinthetjük a
különbség gyökerének a kevésbé fejlett technológiát – a Világállam-
ban a hipnopedikus kondicionálás és a szóma együtt engedelmes alatt-
valókat biztosít az államnak (igaz, ez is megtesz mindent, hogy elke-
rülje a feszültségforrásokat), míg a Párt az 1984-ben kevésbé tökéle-
tes anyaggal dolgozva keményebb (és kiforratlanabb) módszerekkel
szoktatja engedelmességre polgárait. A különbség másik oka a fiktív
történelmi helyzet: Orwell könyve kevéssel a forradalom után játszó-
dik, még sokan vannak (Winstonhoz hasonlóan), akik ismerik a koráb-
bi világot. Huxley könyvének idejéül évszázadokkal a nagy változások
utáni idõpontot választott (A.F. 632-t), s Mond leírásából megtudjuk,
hogy az átalakulás nem volt zökkenõmentes: „A Kilencéves Háború
[Ford után 141−150], a nagy Gazdasági Összeomlás. Választani lehetett
borúság, mely látszólag gyengéd eszközökkel zajlik, valójában azonban nagyon ke-
mény küzdelem. Az 1984 közvetlen szatirikus inspirációiról lásd West (1992) mûvét..
33 Fordításom nem tudja teljesen visszaadni az eredeti kifejezés szellemességét:
„to enjoy a drug induced love of servitude” (Murray 2002, 259).
59
 a világellenõrzés és a pusztulás között” (Huxley 1982, 44). A választás a
világellenõrzésre esett, s a különféle akadályokat erõszakkal is eltávo-
lították34 – errõl az átmeneti (fiktív) korszakról alighanem az 1984-hez
nagyon hasonló regényt lehetett volna írni. Az ellenõrök azonban a ke-
vésbé erõszakos módszereket találták hatékonyabbnak („A kormány-
zás lényege az ülésben van, nem az ütésben. Az ember ésszel és fe-
nékkel kormányoz, sosem ököllel.” [Huxley 1982, 44]), így elkerülve
– vagy szükség esetén elpusztítva – a még meglévõ ellenállást, kiala-
kult a regényben leírt rendszer. Anthony Burgess körkörös történelem-
szemléletét figyelembe véve az itt bemutatott folyamat nem más, mint
az átmeneti korszak (Átkor) és az azt követõ ágostoni korszak leírá-
sa, ahol a világ irányítóinak nincsenek elvárásaik az emberekkel szem-
ben. Ennek a rendszernek az a legfõbb jellemzõje, hogy a felszínen
megengedõ, olyannyira, hogy a politikai követelmények szinte látha-
tatlanok – a velük szembeni ellenállás pedig elenyészõ. Nem véletle-
nül van ez így: az államszervezetnek azért van csak minimális mérték-
ben szüksége fegyelmezõ eszközökre, mert ezeket az eszközöket az
állampolgárok kondicionálásával már csecsemõ- és kisgyermekkorban
beépítette; az emberi szabadság korlátozására felnõttkorban csak rit-
kán kerül sor, és akkor sem túl erõszakosan, szabadságuktól ugyanis
már korábban megfosztotta a Világállam az embereket. Az a tény azon-
ban, hogy Huxley könyve sokkal kevésbé brutális az 1984-nél (a fen-
ti idézet például elképzelhetetlen O’Brien szájából, aki számára a hata-
lom nem más, mint egy emberi arcon taposó csizma35), összefügg az-
zal, hogy a két regény írása között közel két évtized telt el, s ezek igen
eseménydús évtizedek voltak. A Szép új világ megírásakor Huxley
még nem ismerhette Hitlert és Sztálint sem igazán – míg ezek a ta-
pasztalatok közvetlenül hatottak Orwellre (vö. Firchow 1984, 120). Így
lett a Szép új világ inkább az emberi beletörõdésnek, a szabadság fel-
adásának, a kényelemnek és a fogyasztásnak a regénye, míg az 1984
középpontjában az egyént a szabadságától erõszakkal megfosztó ha-
talom áll – jóllehet a két szempont nem független egymástól, s bizo-
34„Nyolcszáz egyszerûen élõt kaszaboltak le a géppuskák Golders Greenben. […]
Aztán jött a híres British Museum-mészárlás. Kétezer kultúrarajongót gázosítottak el
diklór-etil-szulfiddal” (Huxley 1982, 45). A módszerek figyelemre méltók, az áldoza-
tok viszonylag alacsony száma azonban azt tükrözi, hogy a könyv írásakor a totalitá-
rius diktatúrák gyakorlata még nem volt ismert.
35 „Ha el akarod képzelni a jövõt, képzelj el egy csizmát, amely örökké egy embe-
ri arcon tapos” (Orwell 2007, 295).
6

nyos mértékben feltételezik egymást. Az 1946-os kiadás elõszavában
Huxley arról ír, hogy véleménye szerint egy erõszakos állam helyett
a jövõ zsarnoksága „azoknak a szolgáknak a sokaságából fog fakad-
ni, akiket kényszeríteni sem kell, mert élvezik szolgaságukat” (idé-
zi Murray 2002, 257). Murray ugyanitt megjegyzi, hogy a XXI. század
konzumtársadalmában, amikor emberek tömegei követik a márka-
nevek diktátumait, Huxley saját véleményének igazolását látta vol-
na. Az embereket könnyebben és hatékonyabban lehet reklámok-
kal és agymosással engedelmességre szorítani, mint az arcukon tapo-
só csizmával. Bényei Tamás (2003, 167) is kiemeli, hogy „az azonosít-
hatatlan, nem »valahol« levõ direktívák, hanem ezernyi hajszálgyöké-
ren (diskurzusokon, praxisokon) át a szubjektum tudatába szivárgó
hatalom foucault-i” képe lehetetlenné teszi a heroizmust, amelyhez
a „legalább elméletben megdönthetõ hatalom” képére lenne szük-
ség. A Szép új világ így a jóléti társadalom képe, amely az 1984-gyel
szemben „nem a beígért fájdalom, hanem a beígért és gondosan ada-
golt élvezet révén teremt diktatúrát” (Bényei 2003, 167).
Az 1984 és a Szép új világ között számtalan jelentõs és kevésbé
jelentõs párhuzamot lehet találni. Mindkét könyvben szerepel a felsõ
hatalom képviselõje is (Mustapha Mond, a tíz világellenõr egyike, illet-
ve O’Brien, a Belsõ Párt tagja), s éppen akkor, amint eljár a dissziden-
sekkel szemben. Módszereik élesen különböznek, céljuk azonban azo-
nos: a nem megfelelõen illeszkedõ egyedet eltávolítani a társadalom
gépezetébõl. Ez igazából csak a Világellenõr számára jelent egyszerû
eltávolítást,36 O’Brien megpróbálja „megjavítani” Winstont, vagyis tel-
jesen elpusztítani belsõ szabadságát. A Világállam nem törekszik arra,
hogy megszüntesse renegát tagjainak szabadságát: a csecsemõ- és kis-
gyermekkori kondicionálás folyamán mindent megtesznek ennek ér-
dekében, de ha nem járnak sikerrel, megelégednek eltávolításukkal,
ami akár irigylésre méltó állapot is lehet. „Ott lesznek mindazok az
emberek, akik elégedetlenek az ortodoxiával, akiknek megvan a sa-
ját, önálló véleményük. Egyszóval mindazok, akik valakik. Csaknem
irigylem önt, Mr. Watson” (182) – mondja a Világellenõr, s késõbb ki-
fejti, hogy õ a saját boldogsága helyett, melyet valószínûleg egy ilyen
36 Ami egyáltalán nem rendkívüli eset, s nem csupán a Világellenõr élhet vele, pél-
dául a Keltetõ és Kondicionáló Központ igazgatója is így fenyegeti meg Bernardot:
„Ha még egyszer tudomást szerzek arról, hogy vétett az infantilis viselkedés tisztes
szabályai ellen, kérni fogom, helyezzék át egy alközpontba, lehetõleg Izlandra” (82).
61
 szigeten találhatott volna meg, mások „boldogságának” a szolgálatát
választotta. Mielõtt meghatódnánk Mustapha Mond szavain, érdemes
továbbolvasni vallomását: „Még szerencse, hogy olyan sok sziget van
a világon. Nem is tudom, mihez kezdenénk nélkülük. Valószínûleg
valamennyiüket halálkamrába zárnánk” (183). A felszínen is kemé-
nyebb diktatúra, az 1984 világának a lehetõsége tehát megtalálható a
Szép új világban is. Most még azzal is törõdnek, hogy a számûzöttek a
nekik tetszõ éghajlatú szigetre kerülhessenek („Errõl jut eszembe, Mr.
Watson, volna kedve a trópusi éghajlathoz? A Marquesas-szigetekhez
például, vagy Szamoához? Vagy valami élénkítõbb hatású éghajlatra
vágyik?” uo.), de a rendszer alapja az egyéneknek a szabadságtól való
megfosztottsága, s ez a fényesebb díszletek ellenére ugyanazt a való-
ságot rejti. Nem nehéz egyetérteni Phillip Wegnerrel (2002, 158), aki
úgy véli: bár az emberiség olyan társadalmi formára vágyik, ahol min-
denki szabad és boldog lehet, e kettõ gyakran egymás ellentéteként
jelenik meg. A Szép új világ társadalma határozottan állást foglalt a
kérdésben: boldogságot kínál szabadság helyett.
A könyvhöz 1946-ban írt elõszavában Huxley (2004, xxx−xxxi) kije-
lenti, ha újraírná a könyvet, megírná a számûzöttek társadalmát, amely
alternatívát jelenthetne az utópia õrült világa és az indián falu primitív
élete között. Huxley kései leírása szerint ezek a szigetek jelentenék az
értelem vagy józanság lehetõségét. Az elõszóban vázolt részleteknek
azonban csekély jelentõségük van a Szép új világ elemzése szempont-
jából, hiszen ez az alternatíva megíratlan maradt.37 Nicholas Murray
(2002, 260) kiemeli, hogy egy totális diktatúrától elvárnánk, hogy min-
denkit megpróbál ellenõrzés alatt tartani, ezért feltûnõ, hogy a Szép új
világban létezhetnek ellenállók szigetei; szerinte ezt okkal értelmez-
hetjük az értelmiségi helyzetének a metaforájaként, akire nincs szük-
ség egy olyan világban, amely nem tudja értékelni a szellemi életet.
2.1.1. Munka és szabadidõ
Mind a Szép új világban, mind az 1984-ben fontos szerepet kap a
mindennapi munka. A Szép új világ egy fontos nagyüzem, a Keltetõ
és Kondicionáló Központ részletes bemutatásával kezdõdik, s meg-
37 Huxley kései, Sziget címû könyvét tekinthetjük ennek az alternatívának, amit a
szerzõ a korábbi elõszóban jelzett. Lásd még: Farkas (2008a, 482).
$
%
ismerhetjük az egyik fõszereplõ, Lenina munkáját (s késõbb mások
munkájába is bepillantást nyerünk), míg az 1984 részletesen bemu-
tatja Winston feladatát az Igazság-minisztérium irattári osztályán.
Mindkét üzem alapvetõ jelentõségû az állam számára: az elsõben a
megfelelõen kondicionált állampolgárokat állítják elõ, a másodikban
pedig a múltat alakítják az igényeknek megfelelõen. „Kevésbé fej-
lett” társadalomban élõ ember számára mindkettõ hátborzongató –
az erõsebb képek miatt persze a keltetõüzem a meghökkentõbb, az
irattári osztály unalmas nevével elõször csak némi intellektuális bor-
zongást kelt; beletelik egy kis idõ, míg az ember rájön, hogy a múlt
relativizálásával itt is a normális emberi létezést teszik lehetetlenné.
A Szép új világban az alsó kasztok munkájába nyerünk bepillan-
tást, amikor John, a Vadember Bernard társaságában meglátogat egy
ipari üzemet, ahol minden munkafolyamatot az arra legalkalmasabb
egypetéjû ikrek csapata (Bokanovsky-csoport) végez:
nyolcvanhárom csaknem orr nélküli, fekete, brachifelikus Delta végezte a
hidegpréselés munkáját. Az ötvenhat négytárcsás esztergapadon ötvenhat
sasorrú, vörös hajú Gamma dolgozott. Az öntödében százhét hõre kon-
dicionált szenegáli Epszilon serénykedett. Harminchárom Delta nõ, mind
hosszúkás fejû, homokszín hajú, szûk csípejû (Huxley 1982, 128−129).
Nem minden ok nélkül merül fel az olvasóban a kérdés, ha ilyen
fejlett technikai civilizációt alkotott a Világállam, a fent részletezett
munkákat miért nem robotok végzik. A válasz az, hogy a gyárakban
valóban robotok dolgoznak: nem mechanikus, hanem bionikus ro-
botok, vagyis a szükséges munkafeladat elvégzésére legjobban al-
kalmas szénalapú, szerves mûködésû megalkotott szerkezetek, akik
esetében a szabadság nem releváns felvetés.38 Ez a szélsõséges ki-
jelentés persze csak akkor lehet megalapozott, ha ezek a Delták és
Gammák és társaik nem csupán a munkahelyükön végeznek szigo-
38 Szinnai Tivadar olyan jelentõsnek találta ezt a kérdést, hogy fordításába egy ma-
gyarázó mondatot is beszúrt, aminek a megfelelõjét nem találjuk az eredetiben: „Néha
szinte azt hiszem, hogy nem is emberekkel, hanem gépekkel van dolgom” (Huxley
1934, 165) – mondja nem kis büszkeséggel a gyár személyzeti igazgatója (az eredeti-
ben „Human Element Manager [Huxley 1994, 138]; Szentmihályi Szabó fordításában
„emberanyag-igazgató” [Huxley 1982, 129]; kérdés, hogy a manapság használt embe-
ri erõforrás, illetve human resources kifejezés nem emlékeztet-e a szükségesnél job-
ban Huxley kifejezésére).
63
 rúan meghatározott feladatokat, hanem a szabadidejük is hasonlóan
meghatározott. Miután családjuk nincs, mûvelõdésrõl pedig nem hal-
lunk, kizárólag szabadidõs szórakozásokról lehet szó. S azt tapasztal-
juk, hogy itt is hasonló rend uralkodik, mint az üzemben: „Shepherd’s
Bush közelében kétezer Béta-mínusz vegyes páros játszott éppen
Riemann-szõnyeg teniszt. Eszkalátorpályák kettõs sora szegélyez-
te a fõutat Notting Hilltõl egészen Willesdenig. Az Ealing Stadion-
ban nagyszabású tornagyakorlatokat és közösségi énekpróbát tartot-
tak; csupa Delta volt ott” (Huxley 1982, 54). Az alsóbb kasztok életét
csak az különbözteti meg a robotok mûködésétõl, hogy munkavég-
zésük és karbantartási periódusuk eltér: egy robot kevés karbantar-
tással hosszú ideig egyfolytában is képes munkát végezni, a Delták-
nak több üresjáratra van szükségük.
A felsõbb kasztok esetében a tökéletes egyformaság az elvégzendõ
feladatok nagyobb változatossága miatt nem lehetséges, ez azon-
ban nem jelenti, hogy itt ne hasonló sémákkal találkoznánk; errõl
Etonben szerzünk tapasztalatokat:
– Sok iker van itt? – kérdezte a Vadember elég ingerülten, [közvetlenül a
fent bemutatott üzembõl érkeztek az iskolába] amint szemlekörútjukra in-
dultak.
– Ó, nem – felelte a dékán. – Eton kizárólag a felsõbb kasztokból szárma-
zó fiúk és lányok rendelkezésére áll. Egy petébõl egy felnõtt lesz csak. Ez
persze nehezebbé teszi az oktatásukat. De mivel felelõsségteljes munka
vár rájuk, és váratlan helyzetekben kell majd dönteniük, nem tehetünk el-
lene semmit. – Felsóhajtott (Huxley 1982, 130).
A váratlan helyzetek lehetõsége mintha a szabadságot csillantaná
fel: ahol döntést kell hozni, ott döntési szabadság létezik, legalább
kettõ közül választhat az ember – szemben a gyárban dolgozó eszter-
gályos vagy öntész dolgozók lehetõségeivel. Ilyen mértékben tehát
léteznie kell szabadságnak legalább az Alfák és a Béták köreiben; ha-
mar példát is kapunk arról, hogy magánéletükben milyen szabályok-
nak kell megfelelniük: „Ha a fiataljaink szórakozásra vágynak, meg-
kaphatják a tapiban. Nem helyeseljük, ha bármiféle magányos szó-
rakozást folytatnak. – Öt buszrakomány fiú és lány, énekelve vagy
csöndesen átölelve egymást, gördült el mellettük az üveges felszínû
országúton” (Huxley 1982, 132). A magánéleti döntéshelyzetek tehát
alapvetõen arra korlátozódnak, hogy melyik ellentétes nemû egyed-
.
/
del töltse az illetõ a délutánt/estét/éjszakát, tapiba menjenek vagy
gátgolfozni, s hogy a buszon énekelve vagy csöndben öleljék át egy-
mást. Az olvasás például – melyre John eredeti kérdése irányult –, mi-
vel magányos tevékenység, tilos.
Megválaszolatlan kérdés, hogy a Szép új világban mi motiválja a
társadalom tagjait. Ha az alacsonyabb kasztok maradéktalanul boldo-
gok is helyzetükben, s ez biztosítja a stabilitást és a fentebb lévõk biz-
tonságát, nem derül ki a könyvbõl, hogy az Alfa-pluszok miért akar-
nak feljebb jutni a ranglétrán. Kaszt szerint ez már lehetetlen, hiszen
a legmagasabb rangú csoporthoz tartoznak, s az életmódjuk is töké-
letes, semmiben nem szenvednek hiányt, tehát nem világos, mi töb-
bet akarhatnának, mi motiválja õket. Például Helmholtz Watson, aki
„minden porcikájában Alfa-plusz volt, ahogyan titkárnõje fáradhatat-
lanul ismételgette róla. Foglalkozására nézve az Érzelmi Manipulá-
ciós Kollégium (Írás Tanszék) docense volt, s oktatómunkája szüne-
teiben gyakorló érzelmi manipulátor. Állandó munkatársa volt a Rá-
dió Óránként-nak [sic!], tapi-forgatókönyveket írt, és különös érzé-
ke volt a legjobb jelszavak és hipnopedikus rigmusok alkotásához”
(Huxley 1982, 58). Szokatlan álláshalmozás, különösen, ha figyelem-
be vesszük, hogy Helmholtz nem szereti a munkáját, és elõnye sem
származik sokirányú elfoglaltságaiból. Huxley könyvében viktoriá-
nus mintát követ, amikor magától értõdõnek tekinti, hogy az egyé-
ni elõmenetel, illetve a társadalmi felemelkedés az emberek alapvetõ
céljai közé tartozik. Nem számolt azonban azzal, hogy a társadalmi
rend statikussá tételével a motiváció értelmét vesztette. A tökéletes
stabilitás, amit a Szép új világ társadalma is megjelenít, az empirikus
világban csak a halál révén van jelen: ebbõl következik, hogy Huxley
társadalma is halott, s az egyének motivációi sem relevánsak, csupán
a halotti mozdulatlanság elfedését szolgálják. Helmholtz sokféle állá-
sa egy középkori haláltánc koreográfiáját helyettesíti.
Az emberek a Szép új világban meglehetõsen szigorú rend szerint
élnek, délelõtt és a délután egy részében mindenki a munkáját vég-
zi,39 mely ugyanúgy megszabott, mint az 1984-ben: egyik könyvben
39 Firchow (2007, 7) szerint a Világállamban javarészt felesleges munkát végeznek
azért, hogy az emberek úgy érezzék, hozzájárulnak a világ boldogságához. A fejlett
technológia korában szükségtelen munkára legjobb példa a liftkezelõ – jóllehet a mo-
dellként szolgáló harmincas években használt nemautomata liftekben még nagyobb
figyelmet igényelt a munkája.
65
 sincs utalás arra, hogy lehetséges lenne a hivatás megválasztása. Itt
azonban ez a kijelölés és felkészítés már embrionális korban megtör-
ténik. A munkaidõ azonban rövidebb, s a munka kevésbé lélekölõ,
s ami még fontosabb: a napirend lényeges része a szabadidõ eltölté-
se. Délután, este és éjszaka tehát a Szép új világ lakói elvileg azt csi-
nálnak, amit akarnak (noha az egyedüllét deviáns viselkedésnek szá-
mít), ezzel szemben az 1984-ben „a párttagoknak soha nincs szabad-
idejük, és soha nincsenek egyedül, csak az ágyukban. Feltételezték,
hogy ha a párttag nem dolgozik, nem eszik vagy nem alszik, akkor
valamilyen közös szórakozásban vesz részt; olyasmit csinálni, amibõl
arra lehetett következtetni, hogy valaki magányra vágyik, vagy ép-
pen céltalanul sétál: meglehetõsen veszedelmes dolog volt” (Orwell
2007, 93). Ha alaposan megvizsgáljuk a fenti idézetet, kiderül, hogy a
különbségek nem élesek: egyik világban sincsenek soha egyedül az
emberek, mindkét helyen közösségi tevékenységeket kell ûzni. Bár a
Szép új világban bemutatott szórakozások valóban valamivel kelleme-
sebbnek tûnnek, mint a felvonulások vagy a nyilvános akasztások40
Óceániában, Bernard ugyanúgy veszélybe kerül magánykedvelõ vol-
ta miatt, mint Winston a másik mûben; az, hogy valaki nem vesz részt
minden közös szórakozásban, a Világállamban is megütközést kelt:
– Milyen sporttevékenységet folytatott ma délután? – érdeklõdött felé for-
dulva a bal oldalán ülõ lány. - Gátgolfozott, vagy az elektromágnesessel
foglalkozott? Bernard a lányra nézett […], és pirulva be kellett vallania,
hogy egyik játékkal sem töltötte idejét. Morgana megdöbbenve bámult rá.
Kínos csend támadt. Aztán a lány tüntetõen elfordult… (Huxley, 1982, 67).
40A mai olvasónak talán hátborzongató, amikor Orwell a nyilvános akasztásokról
ír, de valójában nem túl régi hagyományt elevenít föl. Ugyan Angliában 1832-ben haj-
tották végre az utolsó nyilvános akasztást, de azt megelõzõen a legnépszerûbb nyil-
vános eseménynek számított: a londoni Tyburnnél akár százezer ember is összegyûlt
egy kivégzéshez. Arthur Koestler a néhány évvel az 1984 után írt mûvében így fogal-
maz: „Nagy-Britannia furcsa ország. Lakói az úttest bal oldalán haladnak autóikkal,
hüvelykekben és yardokban számolnak, és a nyakuknál fogva kötik fel az embere-
ket, hogy meghaljanak. […] Az akasztás egész folyamatában van valami vidám játé-
kosság, mintha a kötél végén rángatózó figura nem is élõ ember lenne…” (Koestler
1999, 37; a többi adat is ebbõl a mûbõl származik.) Vö.: „Sikerült akasztás volt – tért
vissza Syme esti emlékeihez. – Véleményem szerint elrontják az egészet, ha összekö-
tik a lábukat. Szeretem látni, ahogy rugdalóznak. S fõleg a végét, amikor szép kékek
lesznek. Fõleg ez a része érdekel” (Orwell 2007, 58). Ahogy Orwell azt az „Akasztás”
címû esszéjében írja – Burmában maga is szemtanúja volt egy akasztásnak. Részlete-
sebben lásd: 28. lábjegyzet.
:
:
Bernardnak persze kínzókamrától vagy akasztófától nem kell tarta-
nia, de hasonló viselkedése miatt deportálása felmerül (sõt, késõbb –
igaz, kissé megváltozott körülmények között – valóra is válik). A ma-
gány, pontosabban az egyedüllét lehetõsége ugyanolyan mértékben
hiányzik a Szép új világban, mint az 1984-ben.
2.1.2. Cipzárak és a szabadsághiány
Úgy tûnik, hogy a két állam polgárai valójában hasonlóan behatá-
rolt életet élnek; az 1984-bõl vett fentebbi idézetnek csak egy eleme
nem illik mindkét társadalomra: az, hogy a párttagok csak az ágyuk-
ban vannak egyedül. Ez, úgy tûnik, éppen a Világállamban lehetet-
len, legalábbis szokatlan. Ezért nem érti Lenina, mi mást akarhatott a
randevújuk végén Bernard,41 s ez okozza késõbb szakítását Johnnal
is. A könyv megírásának idején az ábrázolt szabad szexualitás sokak
számára forradalmi jelentõségû lehetett; a XXI. században, évtizedek-
kel a szexuális forradalom után már nem olyan meglepõ, legfeljebb a
mértéke kirívó. Éppen ez teszi szabadság helyett rabsággá: a regény
több pontján világossá válik, hogy a promiszkuitás nem szabadon
választott lehetõség, hanem kötelesség. Mindenkinek szabadságában
áll lefeküdni a másikkal, de nem áll szabadságában késõbbre halasz-
tani a testi szerelem kezdetét (vö. Bernard és John esetét Leninával),
netán megtartóztatni magát tõle, vagy tartósan egy személlyel élni.
Tulajdonképpen tehát a szerelem tilos, hiszen ez két személy kizá-
rólagosságon alapuló kapcsolatát jelenti; ezt cserélik fel a bárkivel
könnyen elérhetõ testi kapcsolatra. Huxley klasszikus szatirikus el-
járást alkalmaz, amikor a feje tetejére állítva abszurdba fordítja az er-
kölcsi normákat: a promiszkuitás a kötelezõ társadalmi elvárás, míg a
monogámia erkölcsileg elítélendõ és társadalmi számkivetéshez ve-
zethet. Ebben a kérdésben radikális különbség mutatkozik Orwell és
Huxley könyvének világában: a Világállam léte a gyönyörön alap-
szik, vagy ahogy Firchow (1984, 123) fogalmaz, a felszabadított libi-
dón. Ebben a világban a gyönyör azonban kötelességgé válik, s a sza-
badság útja az önmegtartóztatás lehetne; az 1984 világa az elõbbi fo-
41 „– Másképpen? Hát lehetett más befejezés?
– Én nem akartam, hogy az egész azzal végzõdjék, hogy lefeküdjünk – tette vi-
lágossá a férfi elõbbi szavait. Lenina meglepõdött” (Huxley 1982, 77−78).
67
 nákja: fájdalomra és gyûlöletre, a libidó végletes elfojtására épül. Itt a
szabadságnak a nemiségen keresztül vezethetne útja, ahogy Winston
és Julia meg is próbálja és idõlegesen meg is valósítja. Bár kapcso-
latuk néhány szerelmes együttlétre korlátozódik, Julia személyében
jelen van az az elem, amely Huxley Világállamában az elfogadott
norma lehetne. Elsõ együttlétük elõtti különös vallomásában Julia
elárulja, hogy talán száz férfival is volt már dolga, s Winston kifej-
ti, hogy minél többel, annál jobban szereti (Orwell 2007, 139−140).42
Talán már itt is sejtik, hogy egymáshoz a Szeretet-minisztérium kín-
zókamráiig hûek maradnak, de legelõször a Párt hûségkódexével
kell szakítaniuk. A Párt számára a szexualitás roppant veszély, nem
véletlen, hogy O’Brien a kínzókamrában sem feledkezik meg róla:
a jövõ fontos részének tartja, hogy meg fogják szüntetni az orgaz-
must.43 Firchow szerint (1984, 123) ez egyértelmû utalás a Szép új
világra: a Párt is neurológiai kérdésnek tekinti alattvalói szexualitá-
sának irányítását, tehát Huxley Világállama mûködéséhez hasonló
módszerrel kíván élni.
A két könyv által bemutatott fiktív világok alapvetõ különbségei
legjobban a szexualitásról szóló részekben mutatkoznak meg. A Szép
új világ egyik jelenete szinte azonos módon bukkan fel Orwell 1984-
ében; a két erotikus jelenetet nem csupán a harmincas években még
nagyon újszerûnek ható cipzár köti össze.44 Miután a Vadember sze-
relmet vall Leninának, õ a következõket teszi:
42 A Szép új világban Lenina a legtermészetesebben teszi azt, ami miatt az 1984-
ben Julia a börtönbe jut. Vö.: „Zsúfolt volt a lift azoktól a férfiaktól, akik most tódultak
ki az Alfa-öltözõkbõl, és Lenina belépését sok barátságos biccentés és mosoly üdvö-
zölte. Népszerû lány volt, s egyik vagy másik alkalommal már csaknem mindegyikük-
kel eltöltött egy-egy éjszakát” (Huxley 1982, 50).
43 „A nemzés évenként megismétlõdõ formaság lesz, mint az élelmiszerjegyek
megújítása. Az orgazmust megszüntetjük. Neurológusaink most dolgoznak rajta”
(Orwell 2007, 295).
44 Ami egyébként nagyon hasonló jelenetben tér vissza (igaz, csak gondolatban)
Czakó Gábor: Eufémia címû könyvében: „Vajon ha ott, a selymes erdei pázsiton el-
döntené a szépséges Thanuló Beátát, lehúzná a szoknyája villámzárát, akkor por-
celánbaba hõmérsékletû és állagú lenne-e alantabb a hús?” (Czakó 1983, 56). Mivel
a kérdés csak T ízpertzes Bernát gondolataiban fogalmazódik meg, választ nem ka-
punk rá.
Hasonló jelenetet olvashatunk (igaz, cipzár nélkül) Zamjatyin híres könyvében, a
Miben: „I valahol mögöttem volt, a szekrény mellett. Unifója zizegett, lehullott – egész
lényemmel ezeket a neszeket hallgattam” (Zamjatyin 1990, 53).
B
C
A lány [saját] nyakához emelte kezét, és hosszan, függõlegesen lehúzta a
cipzárt. Fehér tengerészblúza derékig szétnyílt. […] Izgés-mozgás a karral,
elõbb a jobb láb emelkedik fel, aztán a bal, s a cippikamiknik már élettele-
nül s mintegy leereszkedve hever a földön (Huxley 1982, 155).
A jelenetnek van egy elõzménye; amikor még a rezervátumban
John belopózik Lenina és Bernard lakásába, turkálni kezd a lány
holmija között: „Lenina tartalék mûbársony sortjának villámzára
elõször talányt jelentett számára, majd amikor megoldotta a rejtvényt,
gyönyörûségéül szolgált. Cipp, és aztán újra cipp-cipp és megint
cipp; el volt bûvölve” (Huxley 1982, 116). Ekkor még a rezervátum
zárt világából való kiszabadulásnak, és egyben a szerelemnek a jel-
képe a cipzár; késõbb a testiség kizárólagos lehetõsége megkeseríti
az örömöt John számára. A könyvben egyébként a cipzár és a szexu-
alitás gyakran találkozik, például amikor Lenina partnere beszélget
az öltözõben egy munkatársával: „Lenina Crowne? – mondta Henry
Foster, visszhangozva az elõrendelõ helyettes kérdését, amint felhúz-
ta nadrágja villámzárát. – Ó, igen, klassz lány! Csodálatosan pneuma-
tikus. Meglep, hogy még nem volt a tiéd” (Huxley 1982, 40).
Mivel Lenina csak a testi szerelmet ismeri, John vallomására adott
reakciója – ruháinak gyors levétele – logikus és saját világában ter-
mészetes. A Vadember azonban egy másik illúzió rabja: õ a testi sze-
relmet teljesen elválasztaná a spirituálistól. Lenina úgy a test embe-
re, hogy nincs tudomása a lelkérõl (amely idõnként mégis feltör ben-
ne), a Vadember azonban haláláig igyekszik a testet elválasztani a
lélektõl; egyikük sem tud róla, hogy az ember valójában e kettõ egy-
sége. Leninának nem áll szabadságában, hogy a szerelem kapcsán
szexen kívül másra is gondoljon; ez a szabadsághiány olyan magas
fokú, hogy megfogalmazni sem tudja, el sem tud képzelni másmilyen
szerelmet, mint a testit (noha hosszabb kapcsolatai mutatják, hogy a
vágy él benne). Firchow (1984, 22) szerint „az adja a helyzet igazi iró-
niáját, hogy Lenina szerelmes lesz, de nem fogja fel, mi történik vele.
Nincs szava az új érzésre, ezért nem is tudja azt felfogni. A szerelem-
re csak fiziológiai értelemben tud gondolni, mivel így kondicionálták;
érezni azonban mást érez.” Ugyanaz mûködik itt tehát, mint amit az
Az elsõ valóban használható cipzárt 1914-ben szabadalmazták az Egyesült Álla-
mokban, de nõi ruházaton a harmincas években még különleges újdonságnak számí-
tott, széles körben az ötvenes évek folyamán terjedt el; vö. Friedel 1996.
69
 1984-ben újbeszélnek fognak nevezni: a szavak vagy megszûnnek,
vagy leszûkül a jelentésük. A vákuumot nem tölti ki semmi: amire
nincs szó, az nem is létezhet. Lenina sorsa az, hogy nem áll szabad-
ságában szerelmesnek lenni, mert úgy kondicionálták, hogy a szere-
lemnek csak egy leszûkített értelmét ismerje, s képtelen megfogal-
mazni vagy megélni érzelmeit. Amikor találkozik a szerelemmel, s
az több, mint amit eddig átélt, úgy jár, mint azok a brit tudósok, akik
Londonban elõször látták a kacsacsõrû emlõs bõrét, s kijelentették,
hogy ilyen állat nincs. Lenina „tragédiája az, hogy megtapasztalt egy
érzést, amelyet soha nem tud kifejezni, kommunikálni vagy újra felis-
merni” (Firchow 1984, 23).
Hasonló dolog történik, mint Somerset Maugham Színház címû re-
gényében Rogerrel, Julia Lambert kamasz fiával, aki így meséli el any-
jának elsõ szexuális élményét: „Azt hiszem, végeredményben nem is
olyan nagy eset az egész. Nem értem, miért csinálnak akkora mókát
belõle. […] Most legalább mindent tudok errõl. Õszintén megvallva,
meglehetõs gusztustalannak találtam a dolgot” (1992, 173).45 Roger
itt egyszerre Lenina, aki nem ismer a szerelem testi vonatkozásánál
többet, s John, a Vadember, aki elutasítja ezt az aspektust (bár John
önmegtartóztatása feltûnõen hiányzik Rogerbõl). Julia Lambert ma-
gyarázza el aprólékosan a szerelemnek azt a vonatkozását, amelynek
nincs helye Huxley Világállamában:
– És csakugyan azt hiszed, hogy ez a szerelem?
– Hát a legtöbb ember ezt érti a szerelmen, nem?
– Hát nem; a szenvedést érti és az aggodalmat, a szégyent, az eksztázist,
mennyországot és pokolt; intenzívebb életérzést és kimondhatatlan unal-
mat; szabadságot és rabszolgaságot, békét és nyugtalanságot. […]
– Nem úgy hangzik, mintha nagyon mulatságos volna – morogta Roger
(Maugham 1992, 174).
A Szép új világ legtöbb szereplõje pontosan ennyit tud a szerelem-
rõl: mulatság aggodalom vagy szenvedés nélkül, mennyország pokol
nélkül, de nem veszik észre (s ha mégis, akkor természetesnek és el-
fogadhatónak találják), hogy nem vethetik el csak az egyiket: ha min-
45
A regény 1937-ben jelent meg eredetileg, alig néhány évvel a Szép új világ után,
s bár más vonatkozásban nem mutat rokonságot Huxley regényével, ez a jelenet azo-
nos problémát boncol.
L
M
dent megtesznek az unalom elkerülésére, nem ismerhetik meg sem
az intenzív életérzést, sem a szabadságot és a békét.
A Vadember felismerte, hogy a szexualitás két személyiség egye-
sülésének a pótlékává válik, ezért elutasítja a testi szerelmet, ez az út
azonban szintén nem járható. Konfrontációja Júliával, s e konfrontá-
ció tragikus kimenetele bele van kódolva a helyzetbe: kettejük eltérõ
felfogásába a szerelemrõl. Johnnak nem áll szabadságában az, hogy
ne forduljon szembe Leninával, mivel a Shakespeare-mûvekbõl lepá-
rolt, s a civilizáció testiségkultusza ellenhatásaként kiformálódott plá-
tói szerelem-elgondolása szükségszerûen konfrontálódik Lenina vi-
selkedésével, aki szintén nem viselkedhet másként, mivel a szerelem-
nek csak a szexuális vonatkozásait ismeri.
2.1.2.1. Cipzárak az 1984-ben
Az 1984 jelenete, mely párhuzamos a Szép új világban azzal a rész-
szel, amikor Lenina levetkõzik John elõtt, egészen más körülmények
között zajlik. Leninának nem kellett teleképektõl vagy mikrofonoktól
tartania, ráadásul, ha egy fordi gondolatrendõr mégis figyelte volna,
elégedetten állapíthatta volna meg, hogy sem gondolatbûnnek, sem
bármilyen önálló gondolatnak a nyomát sem találja benne. Juliának
Óceániában azonban igen elõvigyázatosan kellett konspirálnia, hogy
eljuthasson a következõ helyzetbe:
Egy pillanatig állt, s nézte Winstont, aztán megfogta az overallja cipzár-
ját. És igen! Mintha csak álmában történt volna. Épp olyan gyorsan tép-
te le magáról a ruhát, ahogyan Winston elképzelte, s amikor félredobta,
ugyanazzal a pompás mozdulattal tette, amely mintha egy egész civilizá-
ciót semmisített volna meg. Teste fehéren csillogott a napsütésben (Orwell
2007, 139).
Julia számára a szex, s a hozzá kapcsolódó meztelenség a lázadás
leghatározottabb formája, s ez az Egyes Leszállópályán halálos bûn;
ehhez a helyzethez illeszkedik Winston reakciója, aki politikai és eg-
zisztenciális jelentõséget tulajdonít együttlétüknek, s egyrészt a szo-
katlanság miatt késlekedik, másrészt meg akar bizonyosodni arról,
hogy tettük valóban hordozza azt a politikai jelentõséget, amit remél.
Õk sem élvezhetik szabadon, külsõ hatásoktól függetlenül a szerel-
met, nekik mégis lehetõségük van, hogy egy idõre nem csupán tes-
71
 ti értelemben egyesüljenek egymással, még akkor is, ha ez késõbb az
életükbe kerül.
Winston az aktus elõtt elmondja: annak örül, ha Julia már sokak-
kal „csinálta”, s „velejéig rothadt” (Orwell 2007, 140). Ha Julia megfe-
lel ennek az elvárásnak, akkor a Szép új világ hõsnõje még inkább.
Winston álma: Lenina. A két nõ már-már azonos egymással, Julia
nem más, mint Lenina egy másik világba helyezve, annak a szabályai-
hoz alkalmazkodva. Mindkettejük számára fontos a szex (Leninának
magától értõdõ mindennapi dolog, Juliának veszélyes küzdelem
árán elérendõ különleges csemege), s bár mindketten jó pár férfi-
val tartottak már fenn nemi kapcsolatot, valójában egyikõjük sem
promiszkuózus. Ez Lenina esetében megütközést is vált ki („De végül
is csak négy hónapja van körülbelül, hogy Henryvel járok – tiltako-
zott Lenina. – Csak négy hónap! Jó vicc! S mi több – folytatta Fanny,
s ujját vádlón felemelte – egész idõ alatt senki más nem volt, csak
Henry.” Huxley 1982, 36−37), hiszen az õ világában a promiszkuitás
a norma, amit a látszólagos szabadság ellenére meglehetõs szigorral
tartatnak be.
Fanny tovább gyõzködi Leninát: „egy kicsit illenék, hogy
promiszkuózusabb légy […] erõfeszítést kell tennünk, végig kell ját-
szani a játszmát – mondta szentenciózus bölcselkedéssel. – Végül is
mindenki mindenkihez tartozik” (Huxley 1982, 39). Az utolsó mon-
dat biztatóan hangozhat egy magányos emberekkel teli elidegene-
dett világban – a Szép új világban azonban egyfelõl olyan kötelezett-
séget jelenít meg, amely, mint Lenina példája is mutatja, igen terhes
lehet; másfelõl tartalmatlan, hiszen a mindenkihez tartozás általános-
sága nem jelent konkrét személyekhez való tartozást, amely oldhatná
az egyén egzisztenciális magányát. Buchanan (2002, 77) értelmezése
szerint az egyéni, személyes szexuális érzéseket ez a társadalom úgy
kezeli, ahogy a mi világunk a vérfertõzõ kapcsolatokat, mivel a társa-
dalmi szolidaritás ellen hatnak, ami pedig a békés élet kulcsa. Azon-
ban egyedül az ilyen szexuális érzések lehetnek az egyéniség olyan
aspektusai, amelyek nem illenek bele a rendszerbe. Thomas Horan
(2007) kiemeli, hogy a disztópikus irodalomban a nemi vágy az én-
nek olyan része, amelyet sosem lehet teljesen kisajátítani, ezért a to-
talitárius államban a politikai és szellemi megújulás potenciális ereje-
ként jelenik meg.
Az 1984-ben Julia számára egyszerûbb, ha nem váltogatja a part-
nereit, hiszen Óceániában hatalmas kockázattal jár randevúra hívni
W
X
valakit – mégsem ez a fõ ok, hogy a kínzókamráig kitart Winston mel-
lett. Ugyanúgy egymásra találtak és egymáshoz illenek, ahogy Lenina
és a Vadember. Kapcsolatuk kiteljesedését a megfelelõ körülmények
hiánya, a Párt, illetve a Gondolatrendõrség akadályozza meg. A Szép
új világban elsõsorban a Leninába hipnopédikus módszerrel beleol-
tott testiség fedi el a szerelem minden egyéb vonatkozását, másfelõl
a Vadember éretlensége, türelmetlensége és heves ellenreakciója a
testiség kultúrájának sivársága láttán, amely ellenreakció természe-
tesen fordul Lenina, illetve önmaga ellen.46 Peter Firchow (1984, 54)
szerint az önmérséklet (ami egyébként a valódi emberi egyéniség
meghatározó jegye), illetve az önmérsékleten való felülkerekedés
az, ami lehetõvé teszi Rómeó számára, hogy ne csupán szeretkez-
zék Júliával, hanem szeresse is. Leninából az önmérséklet hiányzik,
a Vadember képtelen felülkerekedni az önmérsékleten (igaz, egyi-
kük sem kap idõt a fejlõdésre); Winston és Julia esetében pedig az
önmérséklet olyan túlzó formája a kötelezõ modell, hogy embersé-
gük megõrzésének egyetlen útja az idõszakos felülkerekedés, vagyis
a megnyomorító önmegtartóztatás elutasítása. Vagy ahogy Firchow
(1984, 123) egy másik helyen fogalmaz: Huxley a teljesen felszaba-
dított libidó világát rajzolja meg, míg Orwell 1984-ében a tökélete-
sen elfojtott libidó uralkodik, amely halálvágyba torkollik. Mindeb-
ben Brad Buchanan kiemeli D. H. Lawrence szerepét, és bizonyos fo-
kig Freudét is; szerinte Freud hatása Huxley mûvére nem közvetlen,
hanem elsõsorban Lawrence-en keresztül érte ez a hatás, aki annak
ellenére, hogy támadta Freud nézeteit, mûveiben sok freudi elmélet-
re nyújt példát (vö. Buchanan 2002, 76).
Huxley egy, a családról írt cikkében arról értekezik, miért érez-
zük azt, hogy baj van a családdal, amikor évezredekig megfelelõ ke-
retet nyújtott az emberi élet számára. Huxley cikkében így érvel: az
emberek tudatosabban egyéniek, a „saját életüket akarják élni”, ezért
a családdal kapcsolatos kötelességeiket a lehetõ legminimálisabbra
csökkentik, s a gyermeknevelést mindinkább államilag fizetett hiva-
tásos nevelõkre bízzák („Babies – State Property”, Evening Standard,
1930. május 21, idézi Bradshaw 1994a, 47−48). Ennek a folyamatnak
a logikus végpontját mutatja be a Szép új világ, ahol a család telje-
46 Ahogy Buchanan (2002, 79) felhívja rá a figyelmet, mindezt kiegészíti John
Ödipusz-komplexusa, anyja iránti kötõdése és vérfertõzõ gondolatai, melyeket to-
vább bonyolít, hogy azonosítja magát Othellóval.
73
 sen megszûnt, s az állam nem csupán a nevelés, de a gyermeknem-
zés feladatát is átvette. Brad Buchanan (2002, 76) kiemeli, hogy az-
által, hogy az állam lép a szülõk helyébe, a gyermek (tehát a Szép
új világ társadalmának minden tagja) elveszíti ödipális potenciáljait;
sõt, odáig megy, hogy kijelenti: a társadalmi stabilitás fõ eszköze az
Ödipusz-komplexus aktív elfojtása. Az ödipális problémára a megol-
dást Huxley könyvében az szolgálja, hogy mindenki infantilis marad.
Buchanan (2002, 78) a Vadember alakjában fedezi fel Ödipuszt, aki
visszatér, és megöli az apját – legalábbis társadalmilag lehetetlenné
teszi a Keltetõközpont igazgatóját. A szexuális infantilizmus jelensé-
gét megerõsíti Philip Thody (1973, 54−55) is, aki kiemeli, hogy a Szép
új világban elvárt szexuális viselkedés megfelel a gyermek éretlen és
felelõtlen viszonyának saját testével. Azt, hogy az állam fontos célja,
hogy ezt a viszonyt megtartsa ilyennek, Thody a freudizmus ironikus
kritikájának tartja.
Ha Juliát Leninához hasonlítottuk, akkor legalább ennyire indo-
kolt, hogy összevessük Winstont a Vademberrel. Firchow (1984, 127)
megjegyzi, hogy Winston nagyon hasonlít Bernard Marxra, hiszen
mindketten gyenge fizikumúak, bizonytalanok az életben, s fõleg a
nõkkel szemben; nem érzik jól magukat a bõrükben, nem tudnak
beilleszkedni a társadalmi rendjükbe, viszont mindkettejük életében
gyökeres változást hoz a nõi fõhõssel való kapcsolatuk. Mindketten
szeretik a magányt (Woodcock szerint Bernard eretnek módon vá-
gyik az egyedüllétre), ami mindkét társadalomban az uralkodó ide-
ológia elutasítását jelenti.47 Ennél is fontosabb azonban Winston és
a Vadember hasonlósága, mely nem külsõdleges, hanem elsõsorban
gondolkodásmódjukban nyilvánul meg. A legszembetûnõbb párhu-
zam, hogy mindketten rajonganak a múltért, a múltat kutatják, és fel-
tétlenül jobbnak tartják a jelennél. A hatalom mindkettejük számára
megnehezíti a múlt megismerését: Winston maga is azon dolgozik a
minisztériumban, hogy a múlt megismerhetetlen legyen, de a Világ-
állam is elrejt minden hiteles forrást az emberek elõl, s csak a saját in-
terpretációjában engedi megismerni a múltat mint a szörnyû szenve-
dések kevéssé higiénikus helyét. Bernard, aki maga a kondicionálás
kudarca, éppen a kondicionálás szakembere. Ez is lesz – a Rezervá-
tumból való visszatéréséig tartó – cinizmusának egyik forrása: bárki
47 Woodcock (1972, 179).
a
b
bármit mond neki, pontosan tudja, hány éves korában hányszor hal-
lotta álmában, a kondicionálótermekben.48
2.2. A kondicionálás határai
Ahogy már láthattuk, a Szép új világban alapvetõ jelentõsége van a
kondicionálásnak és a hipnopédiának, vagyis a tudattalan tanulás-
nak. Nem egyszerûen ismereteket sajátítanak így el az emberek (a
Keltetõ és Kondicionáló Központ igazgatója ki is fejti, hogy erre a cél-
ra ez a módszer nem a leghatékonyabb49), hanem alapvetõ viszonyu-
lásaikat, gondolkodásmódjuk vázát, sõt gondolataik vagy legalábbis
tudattartalmaik döntõ részét, illetve érzelmi igényeiket is a saját ak-
tív közremûködésük nélkül, központi akarat szerint nyerik el. Sem-
miféle szabadságuk nincs tehát arra vonatkozóan, hogy milyen szug-
gesztiót fogadjanak be, és mit utasítsanak el. Tulajdonképpen egy
végtelen hatalmú hipnotizõr határozza meg a társadalom mûködését,
és minden egyes ember gondolkodását. Ahogy Mustapha Mondtól
megtudjuk, a társadalmat, illetve az embereket elõször erõszakosan
próbálták átalakítani, de hamarosan hatékonyabb módszert találtak:
„[a] lassúbb, de végtelenül biztosabb ektogenetikus, neopavlovi kon-
dicionálási és hipnopedikus módszerek[et]…” (Huxley 1982, 45).
A mû tanúsága szerint ezek a módszerek valóban roppant hatéko-
nyak, igaz, a könyv összes fontos szereplõje kilóg a sorból: a kondi-
cionálás az õ esetükben legalábbis részben nem mûködött.50 Ahogy
48 „Nyúlj ki minden öröm után, ne halaszd holnapra bután. – Lenina hangja ün-
nepélyes volt.
– Kétszáz ismétlés, kétszer egy héten, tizennégytõl tizenhat és fél éves korig – ez
volt Bernard összes megjegyzése” (Huxley 1982, 78).
49 „Az elsõ kísérletezõk – mondta az igazgató – rossz nyomon jártak. Úgy vélték,
hogy a hipnopédiát az értelmi nevelés eszközévé [tehetik]…” (Huxley 1982, 24−25).
Álmukban azonban a gyerekek nem tudják megtanulni az összefüggéseket, legfeljebb
egyes tényeket, melyek önmagukban értelmetlenek lesznek. „Ezzel szemben, ha az
erkölcsi neveléssel kezdtek volna kísérletezni” (uo.) az igazgató szerint jelent s ered-
ményeket értek volna el.
50 Hasonló problémával kerülnek szembe Czakó Gábor Eufémia címû könyvének
hatóságai is, csakhogy ott a „mutánsok” száma ijesztõ mértékû növekedést mutat: „A
korszerû lélektan és a fejlett pedagógia ugyanis eddig maradéktalanul megbirkózott a
szórványosan fölbukkanó zsenikkel, ilyen eltömegesedésükre tervszerûen nem szá-
míthatott” (Czakó 1983, 78).
75
 Henry Foster mondja Bernardról: „Egy orrszarvút képtelenség akro-
batamutatványokra tanítani […]. Vannak férfiak, akik csaknem tel-
jesen orrszarvúk; nem reagálnak megfelelõen a kondicionálásra”
(Huxley 1982, 73). Bernard és Helmholtz számûzetése tehát a kondi-
cionálás kudarcát jelenti.
Halász László arra hívja fel a figyelmet, hogy – mint a fent emlí-
tett példák mutatják – „nincs az a szép világ, amelyben a kondicio-
nálás mindenható volna” (Halász 2006, 335). A vízió megvalósítható-
ságának technikai háttere, vagyis a lélektani részletekkel kapcsola-
tos jogos kétségek, melyeket Halász kiemel, nem befolyásolják a fik-
ció mûködõképességét. Huxley mûvében – bár a szerzõ törekszik a
tudományos megalapozottságra – nincs perdöntõ jelentõsége annak,
hogy az elképzelés ténylegesen megvalósítható-e. A fikció jellegébõl
adódóan nem az a kérdés, hogy a rendszer a fikciós téren kívül létre-
hozható-e, hanem az, hogy elképzelhetõ-e ilyen valóság, koherens-e
az elképzelés. A gondolatkísérletet nem szükséges valóra váltani, a
fikciót pedig tévedés jóslatként olvasni; a könyv kiválóan alkalmas te-
repe az ember manipulálhatósága bemutatásának: annak, hogy haj-
lamos az értelmetlen örömöket boldogságként elfogadni. Halász ér-
tékes háttéranyagot szolgáltat, de õ maga is leszögezi, hogy Huxley
„regényében a veszélyeket inkább le-, mint túlbecsülte” (Halász 2006,
336). Talán úgy járt, mint elõdje és mintaadója, Jevgenyij Zamjatyin,
akinek 1920-ban írt Mi címû regényét a következõ évben már betiltot-
ták, ezzel is igazolva, hogy a mûvében még fikcióként ábrázolt veszé-
lyek nagyon is közeli valóságként jelenhetnek meg.51
2.3. A Világállam és a vallás
Mustapha Mond világmagyarázatában az istenhit kérdését – Newman
bíborosra hivatkozva – összeköti a halállal: „»Csak addig lehetünk
függetlenek Istentõl, amíg fiatalok vagyunk és jól megy a sorunk, de
a függetlenség nem vezet el minket biztonságban a végcélig.« Nos, mi
fiatalok vagyunk, és jól megy a sorunk végig. Mi következik ebbõl?
51 Vita tárgya, hogy Zamjatyin hatással volt-e Huxley-ra. Parkins (2007) szerint
Huxley nem ismerte a Szép új világ megírásakor az orosz szerzõ mûvét, legalábbis
egy levelében ezt állítja. Ha leszármazási homológiát nem is lehet bizonyítani, a tipo-
lógiai analógia nehezen vitatható a két mû esetében.
k
l
Nyilvánvalóan az, hogy függetlenek lehetünk Istentõl” (Huxley 1982,
187). Nem ateizmusról van szó tehát, mivel Mond egy pillanatig sem
vonja kétségbe Isten létét („én úgy vélem, egészen valószínû, hogy van.
[…] ma úgy nyilatkoztatja ki magát, mint hiány; mintha egyáltalán nem
is lenne”; Huxley 1982, 187−188), hanem fordított deizmusról: a te-
remtmény fordít hátat a teremtõnek, miután önmaga számára beren-
dezett egy olyan világot, amely kiválóan mûködik nélküle is, és nincs
benne hely külsõ autoritás számára. Itt azonban nem egyszerûen az
istenkérdésrõl van szó, sokkal tágabb horizontot érint ez a problé-
ma: az emberi létezés értelmét. Pontosan úgy jelenik meg a kérdés,
ahogy Szerb Antal Utas és holdvilág címû regényében, amikor a val-
lástörténész Waldheim Rudolf a következõt mondja az etruszkok ha-
láltudatáról: „Mi a civilizációtól már olyan nagyszerû lelki apparátust
kapunk készen, hogy életünk túlnyomó részében el tudjuk felejte-
ni, hogy egyszer meghalunk; lassanként a halált éppúgy félre fogjuk
tolni a tudatból, mint ahogy már félretoltuk isten létezését. Ez a civi-
lizáció” (Szerb 1964, 175). Ezt a civilizációs ártalmat tökéletesítette a
Szép új világ rendszere, ahol már a betegség és az öregedés sem em-
lékeztet a halálra, s ha az elmúlás bárkit megrémítene, a halálhoz való
kondicionálás kisgyermekkortól kezdve hatékonyan mûködik. A ha-
lált, Istent és az életnek az élvezeteken túli értelmét is félre lehet tol-
ni a tudatból. Harold Watts (1972, 79) szerint azonban a Szép új vi-
lágban alkalmazott módszerek nem alkalmasak arra, hogy kiirtsák az
emberbõl saját kontingenciájának tudatát – ennek fényében a halál-
kondicionálásról szóló részt (úgy is, mint a kondicionálás folyamatá-
nak megkoronázását) elsõsorban ironikusan lehet értelmezni.
Bizonyos tekintetben a társadalmi stabilitás és a szenvedés tu-
datos elkerülése visszahat magára a könyvre, a Szép új világra is,
amely a saját fikciós terébe kerülve önnön kelepcéjébe esik. Ahogy
a tapikban52 nem lehet sem igazi tragédiát találni, sem igazi jelleme-
ket, úgy ezek a jellemek, legalábbis a forsteri értelemben vett három-
dimenziós karakterek, hiányoznak magából a Szép új világból is.
A többség semmilyen szenvedést nem tapasztal meg, és nincs is va-
lódi személyisége; az a néhány kivétel, akik a történet vázát adják,
Marx, Helmholtz, a Vadember, a Világellenõr és Lenina nem tipikus
polgárai a Világállamnak (a Vadember esetében ez magától értõdõ);
52 A mozi taktilis ingereket is alkalmazó, fiktív megfelelõje. Totth Benedek fordí-
tásában „szenzi”.
77
 az õ esetükben nem mûködött megfelelõen a kondicionálás, ezért ki-
sebb-nagyobb mértékben szenvednek, és nagyjából ugyanilyen mér-
tékben plasztikussá váló személyiségjegyeket is fel lehet náluk ismer-
ni. A folyamatos, szómabódult, infantilis „boldogság” nem formálhat
személyiséget. De azért sem számíthatunk személyiségekre a Szép új
világban, mert mûfaja rövid szatirikus mese vagy fabula, hasonlóan
Voltaire Candide-jához: „ahogy a Candide-tól sem várunk teljesen ki-
fejlett, kerek személyiségeket, úgy a Szép új világtól sem várhatunk”
(Firchow 1984, 19). A könyv szereplõinek elsõdleges funkciója, hogy
demonstrálják a személyiségek nélküli társadalom mûködését, s mi-
nél inkább hasonlítanak egy személyiséghez, annál jobban kilógnak
társadalmukból.53 A demonstráció kiválóan sikerül: a szabadságra ab
ovo képtelen, személyiség nélküli „emberekbõl” álló társadalom tö-
kéletesen mûködik, zavart csupán azok okoznak, akiknek van egyé-
niségük vagy legalábbis annak valami csírája.
2.4. A jelszavak
Korábban, az ellenutópiák stabilitása kapcsán már szóba került a Vi-
lágállam hármas jelszava: Közösség, Azonosság, Állandóság (Huxley
1982, 7).54 Az 1984-ben a Párt szintén hármas szlogennel él: A hábo-
rú: béke. A szabadság: szolgaság. A tudatlanság: erõ (Orwell 2007,
10). Az 1984 paradoxonjai persze zavarba ejtõbbek; a Szép új világ
három szava látszólag sokkal egyszerûbb, és könnyebb azonosulni
is velük. Az elsõ, a közösség ellen senkinek nem lehet kifogása, mi-
vel az emberi szabadság (miként a legtöbb emberi tevékenység) is
közösségben tud igazán kibontakozni. A közösség azonban önálló
személyek szabad együttesét jelenti, s a második jelszó máris szer-
tefoszlatja azt az elképzelést, hogy ez a társadalmi forma megfelelne
az ember természetének. Ahogy a Magyar Katolikus Lexikon (Diós
2002, 426−427) fogalmaz:
53 „Amiben a két férfi [Bernard és Helmholtz] hasonlított egymásra, az annak tuda-
ta volt, hogy egyéniségek” (Firchow 1984, 58).
54 Az eredetiben: „COMMUNITY, IDENTITY, STABILITY” (Huxley 1994, 1). Ebben
az esetben is kétféleképpen értelmezhetõ a második szó: elképzelhetõ önazonosság-
ként (self-identity) is, de másokkal való azonosságként is. Szinnai a második értelme-
zés mellett teszi le a garast, nála „egyöntetûség” szerepel (Huxley 1934, 5).
t
u
Közösség (gör. koinónia, lat. communitas): szabad emberekbõl alakult
egységes egész, mely meghatározza tagjai létmódját, anélkül, hogy el-
nyomná egyéniségüket és szabadságukat. A közösséget tagjainak szabad
elhatározása hozza létre: elfogadnak egy szabályrendszert, mely kötelezõ
minden személyre. E szabályrendszer a természettörvényben gyökerezik.
Az emberi személynek ugyanis lényege szerint közösségi természete van,
kapcsolatok hálózatában él és fejezi ki önmagát, mind a jóban, mind a
rosszban. A közösség nem fizikai, hanem erkölcsi valóság; az összetarto-
zás és egymásrautaltság tudata vezeti.
A fenti definíciót olvasva az embernek az az érzése támad, hogy
szerzõje jól ismerte a Szép új világ közösségfogalmát, s azzal dialó-
gusban állította össze a fenti meghatározást; esetleg Huxley ismerte
volna ezt a definíciót, és ennek pontos ellentéteként alkotta meg a Vi-
lágállam személytelen közösségét (mely éppen a fenti definíció értel-
mében nem felel meg a közösség fogalmának). A Világállam közös-
sége ugyanis precíz részletességgel meghatározza tagjai létmódját,
miközben mindent megtesz azért, hogy a szabadság fogalma értel-
mezhetetlen legyen számukra; egyben lehetetlenné teszi azt is, hogy
egyéniségük alakuljon ki – ha ez mégis bekövetkezne, számûzik
az illetõt. A Szép új világ közössége megcsúfolása a természettör-
vénynek, vagyis az ember közösségi természetének: visszaélés az-
zal, hogy az ember nem tud önmagában, izoláltan létezni,55 s hajlan-
dó akár szabadságát is feladni a közösségért; az összetartozás tudata
mesterségesen (hipnopedikus eszközökkel) felerõsítve tökéletesen
elnyomja az egyéni szabadság, s ezzel együtt az egyéniség tudatát.
Fentiekben a Magyar Katolikus Lexikon meghatározását vizsgál-
tam, elsõsorban azért, mert a közösség fogalmának keresztény teo-
lógiai gyökerei vannak. Érdemes azonban egy ideológiailag kevés-
bé elkötelezett forrást is megvizsgálni; a Britannica Hungaricában
(1998, 50) a következõ definíciót találjuk:
Közösség (társ. tud.): társadalmi csoport, amelyet az érdekközösség, az
összetartozás tudata, az együttmûködés, a közös élet- és munkakörülmé-
nyek és olykor a közös eszmék tartanak össze. A közösség belsõ viszo-
nyait és a tágabb társadalomhoz fûzõdõ kapcsolatát meghatározott érté-
55 Vö. Winston elzártsága az 1984 világában, ahol a Párt egy látszatközösséget al-
kot, melyben mindenki a másik megfigyelõje.
79
 kek szabályozzák és közvetítik: a társadalomban való aktív és elkötelezett
jelenlét igénye, a tagok közötti kapcsolatok kiegyensúlyozottsága, a privi-
legizált csoportok hiánya, a teljesítmény és a közösség ügyéhez való hoz-
zájárulás etikuma és a szolidaritástudat. A közösség mindig a tagok ön-
kormányzatának elvén, a jogok és kötelezettségek kiegyensúlyozott mér-
legén nyugszik.
Ez a meghatározás kevésbé személyközpontú, az egyéni szabad-
ság sincs a középpontjában, noha a tagok önkormányzatának elve
magában foglalja a személyes szabadságot is. Ebben az értelemben
a Szép új világ társadalma nem felel meg ennek a meghatározásnak
sem, noha az összetartozás tudata, sõt, a közös eszmék hangsúlyo-
san vannak jelen a Világállamban, tehát Huxley világa közelebb áll
a Britannica követelményeihez. A kapcsolatok kiegyensúlyozottsá-
ga azonban kizárólag az elõzetes kondicionálás eredménye, aminek
következtében a Szép új világban nincsenek szabad cselekvõk, így a
definíció egyes kifejezései, mint az etikum vagy a már említett önkor-
mányzat igazából nem értelmezhetõk – egyúttal értelmezhetetlenné
téve a közösség fogalmát is.
Az azonosság, mint az Orgia Forddal kapcsán láttuk, vagy ahogy
a háromszáz egyforma táncos riasztó képe mutatta, csak a szabadság
feladása útján valósulhat meg. Mit is jelent az azonosság? Az igazga-
tó megmagyarázza: „A Bokanovsky-eljárás a társadalmi stabilitás biz-
tosításának egyik legfõbb eszköze. […] Egyforma férfiak és nõk azo-
nos adagokban. Egyetlenegy bokanovskizált pete alapanyagából ki
lehet hozni egy kisebb gyár teljes személyzetét. – Kilencvenhat telje-
sen azonos iker dolgozik kilencvenhat ugyanolyan gépen!”(Huxley
1982, 10). Ha a tökéletlen természetet 96-nál több azonos iker létre-
hozására is képes volna, mindenki teljesen egyforma lehetne: „A tö-
megtermelés elvét végre a biológiában is alkalmaznák” (Huxley 1982,
11). Az azonosság tehát véletlenül sem önazonosságot, hanem egy-
formaságot jelent, az egyéni különbségek, az egyéni szabadság ab-
szolút hiányát. Egyben az intellektus korlátozását is: mint Gottlieb
Erika (1992, 207) felhívja rá a figyelmet, egy kiegyensúlyozott, stabil
és állandó világ nem viselheti el az intellektus kiszámíthatatlanságát,
illetve szabadságát.
A szabadsághiány a keltetõben kezdõdik: „Mi elõre meghatározzuk
a sorsukat, és kondicionáljuk õket. Mint társadalmasított emberi lénye-
ket, […] csatornatisztítókként vagy […] leendõ keltetõigazgatókként”
~

(Huxley 1982, 15). A mesterségesen létrehozott emberszerû lények
szabadságtalanítása tehát két lépcsõben zajlik: elõször, a keltetés fo-
lyamán a várható társadalmi igényeknek megfelelõ fizikai és szelle-
mi képességekkel ruházzák fel az élõlényt, majd pedig a kondicioná-
lás útján a pszichéjét alakítják a korábban kijelölt társadalmi szerep-
hez, melyet a betáplált program alapján fog végrehajtani. Így jön lét-
re a biorobotoknak az a társadalma, amely a természet tökéletlensége
miatt (melyet a fejlett technológia sem tud objektív értelemben töké-
letessé tenni, vö. a Bokanovsky-technika korlátai) bizonyos egyedek-
nél nem kívánatos, az azonosság alapelvétõl eltérõ változatokat, de-
vianciákat hoz létre.56 A társadalom szempontjából ezek kijavítandó
vagy kiiktatandó problémák, irodalmi értelemben azonban a regényt
hozzák létre, lehetõvé téve valódi szereplõk s – legalább korlátozott
értelemben – valódi személyiségek megjelenését. Ezek a szereplõk
tehát nem elégedettek az elõre meghatározott sorsukkal, tökéletesre
hangolt körülményeikkel. Bár valódi szabadságról nemigen beszél-
hetünk, valamiféle ellenszegülés formájában mégis ilyesmi mutatko-
zik meg. Nem csupán az Alfa-pluszok között van erre példa, hanem
az egyszerûbb (leegyszerûsítettebb) egyedek között is.
A liftkezelõ alacsony, majomszerû lény volt, az Epszilon-mínusz félhülyék
fekete zubbonyában.
- Tetõ!
Kivágta az ajtót. A délutáni napsütés meleg ragyogásától összerezzent és
hunyorgott.
- Ó, a tetõ! – ismételte meg az elragadtatás hangján. Olyan volt, mintha
hirtelen és örömteli módon felébredt volna sötét, megsemmisítõ rémál-
mából. […] Aztán megszólalt egy csengõ, és a lift mennyezetén egy hang-
szóró nagyon halkan és mégis nagyon parancsoló módon elkezdte kiadni
utasításait. […] A liftkezelõ becsapta az ajtót, megérintett egy gombot, és
azonnal visszazuhant az akna zümmögõ homályába és saját, megszokott
rémálmának homályába is (Huxley 1982, 51−52)57.
56 Bowering (1970, 99) egyértelmûen összekapcsolja az emberek robotszerû lé-
tét a hatalom érdekeivel: „a race of standardized machine-minders for standardized
machines who will never challenge their authority”.
57 Szinnai fordítása hasonlóan adja vissza a jelenetet, de szükségét érezte, hogy
beszúrjon egy, az eredetiben nem szereplõ mondatot: „A liftes talán szeretett volna
még egy-két pillanatig lebzselni idefönt a napsütésben” (Huxley 1934, 72).
81
 Bernard, Helmholtz és Lenina a nagy kivételek, a mindenkire
szétspriccelõ boldogságzuhatag ázott verebei, akik látványosan ki-
lógnak a rendszerbõl. A fenti epizód mutatja, hogy ez a jelenség nem
lehet egészen ritka, és semmiképpen nem korlátozódik az Alfa plu-
szokra. John, a Vadember sorsa pedig azt mutatja, hogy egy kívülál-
ló, tehát nem kondicionált személy számára a Világállam nem bol-
dogságot, hanem nyomasztó körülményeket jelent. A liftkezelõ (aki-
re egyébként nem is igen lehet szükség egy ilyen fejlett technikai ci-
vilizációban) pedig azt mutatja, hogy a legegyszerûbb embernek is
vannak vágyai, melyeket megpróbálna követni (például fent marad-
na a napsütötte tetõn), ha szabadságában állna, s a kondicionálás,
illetve a külsõ nyomás nem tenné ezt lehetetlenné. A rendszer hibát-
lan mûködése azt kívánná, hogy a liftkezelõ a félhomályban érezze
jól magát, de õ szeretne a napon maradni – ahogy Helmholtz sem
boldog attól, hogy sikeres szlogeníró lehet.
A fenti jelenet párja a könyv utolsó harmadában található, amikor
Lenina a közösségi fõénekes kíséretében távozik Bernard balul sike-
rült bulijából: „Igyekezzen, fiatal barátom, akarom mondani, Lenina!
– kiabált a fõénekes türelmetlenül vissza a liftajtóból. Lenina, aki egy
pillanatra hátramaradt, hogy egy pillantást vessen a holdra, gyorsan
lesütötte szemét, és átszaladt a tetõn, hogy újból csatlakozzék a fér-
fihoz” (142). Nem nehéz meglátni a párhuzamot a liftkezelõ napfény
iránti vonzalma és Lenina holdra vetett pillantása között – és aközött
is, hogy mindkét eset, még ez a második, rövidke is – felkeltette a
felsõbbség figyelmét és rosszallását. De Lenina viselkedése érdeke-
sebb: a könyv végére változik meg – talán Bernard és John hatására –,
esetében tehát beszélhetünk bizonyos fokú jellemfejlõdésrõl. Õ, aki
korábban is kilógott ugyan kissé a társadalomból, mert nem volt elég-
gé promiszkuózus, most a holdra bámul, noha néhány hónappal ko-
rábban a hasonló látványt riasztónak találta: „Megrémítette az éjsza-
ka rohanó üressége, az alattuk emelkedõ fekete tajtékos víz, a hold
sápadt arca, mely oly ösztövér és távoli volt a rohanó felhõk között”
(Huxley 1982, 75). Ekkor még gondolatait hipnopedikus közhelyek
helyettesítették, s képtelen volt másképp érezni vagy gondolkodni,
mint ahogy betanították neki. A kondicionálás páncélján a partne-
re melletti „erkölcstelen” kitartása nyit némi rést – a fõénekessel való
jelenet azt mutatja, hogy ez a rés széles repedéssé tágul, és felszín-
re próbál törni egy valódi személyiség. Ez a folyamat (részben John
szélsõséges viselkedése miatt) nem juthat el a megfelelõ idõben ad-
ˆ
‰
dig a pontig, hogy felismerhesse a szerelem jelentését, ami valódi em-
berré tehetné, így a Vademberrel való (korábban részletezett) jelenet
kudarca elkerülhetetlen: a hipnopedikus kondicionálás találkozik az
emberi érzéseket suta módon keresõ férfival, ahelyett, hogy két sza-
bad személy találkozása történhetne meg.
Az embereknek nincs módjuk másként cselekedni, mint ahogy
elõírták nekik. Az állam ezért a helyzetért azzal igyekszik kárpót-
lást nyújtani (illetve rávenni az embereket a feltétlen engedelmes-
ségre), hogy a lehetõ legkellemesebbé teszi a helyzetet. Ehhez per-
sze megfelelõ ideológiai alátámasztást is kínál: „És ez a boldogság és
az erény titka – vágott közbe az igazgató a bölcsek fensõbbségével
[miközben egy beosztottja arról beszélt, hogy azokat az embriókat,
akikbõl trópusi munkások lesznek, már „lefejtésük” elõtt a hõséghez
szoktatják] –, hogy az ember szeresse azt, amit úgyis meg kell tennie.
Minden kondicionálás célja ez: az emberekkel megszerettessük elke-
rülhetetlen társadalmi rendeltetésüket” (Huxley 1982, 18). A Tolsztoj-
nál és Engelsnél is felmerült gondolat humánus voltát csupán az ár-
nyékolja be, hogy – ahogy az igazgató precízen fogalmazott – a Szép
új világban ez a társadalmi rendeltetés csakugyan elkerülhetetlen, mi
több, megváltoztathatatlan. Greenblatt (1965, 98) azonban felhívja a
figyelmet arra, hogy nem lehet senki sem egyszerre emberi és a rend-
szer része is, mivel szerinte Huxley az ember lényegének a kreativi-
tást, a szabad akaratot és a természetes szenvedélyt tartja: éppen eze-
ket nyomja el az állam a leghatározottabban a Szép új világban.
2.5. Értelmezési rétegek
A bevezetõben már szó esett róla, hogy a disztópiák, így a Szép új vi-
lág értelmezése két síkon lehetséges, a lokális, korhoz kötött szatíra
és a globális, általános disztópia szintjén. A korhoz kötött és a kor-
tól független rétegek mellett azonban a Szép új világban felfedezhe-
tünk egy harmadik, köztes réteget, mely kapcsolódik ugyan a meg-
írás korához, ám mégis túlmutat rajta: a technológiai veszélyekrõl van
szó, melyek a technológia változásával némileg módosultak, de sok
szempontból mégis relevánsnak érezzük õket akár nyolcvan évvel a
könyv megírása után is. Azokról az elemekrõl van szó, mint például
a fogamzásgátlás, melyeket azok a kritikusok emeltek ki (például H.
Szász Anna Mária 1984, 132), akik a szöveg prediktív jellegét hangsú-
83
 lyozták, mint Huxley jövõbe látásának, illetve extrapolációs képessé-
gének bizonyítékait.
A Szép új világ esetében tehát három réteget különböztethetünk
meg:
1. konkrét, korhoz kötött kritika (fõleg Amerika-ellenes)
2. a technológia veszélyei (korral változó)
3. az emberi természet igényei (korhoz nem kötött)
Ezek a rétegek azonban rendre átjárják egymást; a konkrét, kor-
hoz kötött kritika keveset veszített relevanciájából, mert a technoló-
giai fejlõdés kockázatait a könyv mindig az emberi szabadság csonkí-
tásának szempontjából mutatja be, s ez a szempont nem korhoz kö-
tött. Egyes szimbólumok veszítettek erejükbõl (a cipzárakat a XXI.
századi olvasó már magától értõdõen használja), de az ábrázolt je-
lenségek – mivel a minden történelmi korban jelen lévõ szabadság-
igénnyel szorosan összekapcsolódnak – nem látszanak veszíteni re-
levanciájukból.
Nem szükséges tehát eldönteni azt a kérdést, melyet Bradshaw
(1994b, XXI) említ, hogy a könyv elsõsorban Amerika- vagy ponto-
sabban amerikanizáció-kritikaként, vagy a harmincas évek Nagy-Bri-
tanniája zûrzavaros világának szatírájaként olvasandó, vagy távolabb
ható következményei vannak, mert ezek az olvasatok mind érvénye-
sek, s nem gyengítik, hanem erõsítik egymást. Közel nyolcvan évvel
a könyv elsõ megjelenése után azonban nem meglepõ, ha az olva-
só kevésbé aggódik a harmincas évek angol társadalma miatt, sok-
kal jobban foglalkoztatják azok a kockázatok, melyek az emberi sza-
badságot veszélyeztetik a kényelem- és élvezethajhászás irányából.
Nicholas Murray (2002, 257) is ezt az elemet emeli ki; szerinte nem
nyer elég teret az, hogy a könyv a modern konzumtársadalom kri-
tikája: annak a jelenségnek a leírása, hogy az emberi szabadság mi-
képp olvad fel a fordizmus világában.
Harold Watts a könyvvel kapcsolatban kettõs tükrözésrõl ír, ahol
a realista regényíró saját, egyéni érzékelése által tükrözi a valóságot,
míg az utópikus elem egy újabb tükrözési felületet ad ehhez, amely
azt mutatja, hogy a valóság milyen lehet – vagy milyennek kellene
lennie. Watts (1972, 73) szerint ebben a második tükrözésben a Szép
új világ esetében különleges szerepe van bizonyos meglévõ tenden-
ciáknak, elsõsorban a tudományba vetett hitnek, valamint annak,
hogy az anyagi és a társadalmi fejlõdés közös úton halad. Huxley
’
meggyõzõen igazolja, hogy a gyors technológiai fejlõdés társadalmi
káoszhoz vezet, amelynek lehetséges megoldása a Szép új világban
bemutatott totalitárius állam létrejötte. A csecsemõkori kondicionálás
az a módszer, amellyel létrejön a szabadságot tökéletesen kiiktató tár-
sadalom, ahol egyéniségek csak a kondicionálás tökéletlenségei mi-
att jelennek meg. A látszólag vonzó, de legalábbis kellemesnek ható
felszín mögött Huxley könyve az 1984-et is meghaladó mértékû és
hatékonyságú totalitárius diktatúrát ábrázol.
Szabadnak lenni nem könnyû és nem kényelmes dolog, és fõleg:
nem kiszámítható; a Világállamra jellemzõ társadalmi stabilitás pedig
olyan egyéneket feltételez, akiknek igényei és viselkedése teljesen
kiszámítható, ezért ellenõrizhetõ. Ez a feltétel a szabadság ellenté-
tének a definíciója, így az utópia mûködésének elengedhetetlen fel-
tétele ez a szabadsághiány. Ennek a hiánynak a kiegészítõje pedig
a tökéletes hatalom, amely láthatatlanná vált (leghatékonyabban a
kondicionálás folyamatában van jelen), az alávetettjei pedig tökéle-
tesen kiszolgáltatottak, hiszen nem is érzékelhetik a hatalmat. Ahogy
Firchow (1984, 82) érvel, ez az új világ a lehetõ legközelebb került
„a politikai szabadság teljes kiküszöböléséhez”. A világállamban csak
az ellenõrök képesek közvetlenül befolyásolni politikai körülménye-
iket, de ami még ennél is fontosabb: csak õk tízen – és még néhány
különc, mint Bernard Marx vagy Helmholtz Watson – számára merül-
het fel a lehetõség, hogy megpróbálják megváltoztatni ezeket a kö-
rülményeket. A politikai hatalom használatának tökéletes (az 1984-
ben alkalmazottnál is hatékonyabb) módja az, ha ez a hatalom olyan
láthatatlanná válik, mint a Szép új világban.
85