Felhık

búvár zsebkönyvek
Móra
ÍRTA DR. KOPPÁNY GYÖRGY DR.
CSOMOR MIHÁLY FOTÓIVAL

A CÍMLAPOT URAI ERIKA TERVEZTE

MÁSODIK KIADÁS

(© KOPPÁNY GYÖRGY, 1978

Elég néhány percig figyelni az égboltot, máris észrevesszük, milyen
élénk mozgásban vannak a felhık. Az elıbb még hatalmas gomoly-felhı
tornyosodott a szemünk elıtt, most már csak egy jelentéktelen foszlány
van a helyén. Máskor távoli, apró gomolyok tőnnek fel a látóhatár fölött.
Egy idı múlva az elszigetelt gomolyok sorba rendezıdnek, fokozatosan
egyetlen fallá egyesülnek, majd ebbıl a felhıfalból itt-ott hatalmas
bástyák, tornyok nınek egyre magasabbra, végül az egész eget egyetlen
sötét felhı borítja, és elered az esı.
A repülıgép ablakából figyelve a felhıket szokatlan, meseszerő világ
tárul a szemünk elé. A 8-10 km-es magasságból nézve alattunk hullámzik
a réteges gomolyfelhık takarója, mellettünk emelkedik a zivatarfelhık
tornya, fejünk felett csak elvétve láthatunk finom rajzolatú cirruszokat. A
felhık birodalma a légkör alsó 10-12 km-es rétege: a troposzféra. E
fölött kezdıdik a sztratoszféra, ahová felhık csak ritkán hatolnak fel.
A felhık szüntelen átalakulásuk miatt a formák végtelen válto-
zatosságát mutatják. Osztályozásuk éppen ezért nehéz, bár a múlt század
elején már megkísérelték a fıbb alakzatok rendszerezését. Legújabban a
Meteorológiai Világszervezet (WMO) állított össze rendszert a felhık
osztályozására. Ebben tíz fajt, ezeken belül számos fajtát és változatot
különböztetnek meg. A címszóban a felhık latin elnevezése szerepel,
szöveg közben azonban már a közhasználatba átment magyaros alakot
használjuk.
A felhıfajok, -fajták és -változatok nevének megtanulása helyett
fonlosabb számunkra, hogy a formák átalakulását, fejlıdését figyeljük,
hiszen ezek a légkörben lejátszódó eseményekrıl adnak hírt. Kellı
gyakorlattal olvasni és következtetni tudunk abból, amit a felhık
elárulnak.
3
 I. tábla

A FELHİKÉPZİDÉS MÓDJAI

1. Nappali felhıképzıdés. A levegıben mindig van víz, amely a

földfelszínrıl párolog cl és jut a légkörbe. A víz háromféle hal
mazállapotban fordulhat elı a levegıben: láthatatlan vízgız, apró
vízcseppecskék és jégtők vagy hópelyhek formájában. Ha a levegı
lehől, a láthatatlan vízgız kicsapódik a légkörben lebegı por
vagy koromszemekre, és apró vízcseppek vagy jégtők keletkeznek.
A felhı ilyen cseppekbıl vagy jégtőkbıl áll.
A földfelszín különbözıképpen melegszik fel az erıs napsütés hatására. A
száraz talaj vagy a dombok déli lejtıi erısebben fölmelegednek, itt a
levegı fölszáll. Emelkedése közben azután egyre jobban lehől, míg végül
elszigetelt kis gomolyok keletkeznek. Az erdık vagy a hegyek északi lejtıi
viszonylag hővösek maradnak, itt a levegı lefelé mozog, felhı nem jön
létre. Az erısebben fölmelegedett és ezért felemelkedı levegı hasonlít a
keményben fölszálló meleg levegıhöz, ezért termik kéménynek is nevezik.
A vitorlázórepülık a termik kéményben emelkednek a magasba.

2. Hegygerinc fölött kialakuló felhı. A vízszintesen áramló leve

gı, a szél a hegyoldalnak ütközve emelkedni kényszerül. Eközben
lehől, a benne levı vízgız kicsapódik, és felhı képzıdik. A hegy
gerincen átkapaszkodva azután a szél lefelé halad a lejtın, köz
ben fölmelegszik és kiszárad. A szélnek kitett hegyoldalt, ahol
a levegı fölfelé kényszerül, luv-oldalnak, a szélárnyékosat pedig,
ahol a levegı lefelé áramlik, lee-oldalnak nevezik. A felhı mindig
a luv-oldalon, illetve a hegygerincen képzıdik, a száraz, meleg
szél (a fın) a lee-oldalon.

4
 II. tábla

1. A felhık építıanyaga. A légkörben fölfelé haladva 10-16 km

magasságig a hımérséklet csökken. A fagypont nyáron 3000-3500 méter
magasan, télen a talaj közelében található. Az alacsonyabb szintekben ezért
a felhık leginkább apró vízcseppekbıl állnak. Ha a fölszálló légmozgás
továbbhatol a hidegebb légrétegek felé, elıször túlhőlt (0 C-foknál
hidegebb) vízcseppek, majd kb. -10 C-fok alatt jégkristályok, jégtők
képzıdnek. Télen a vízgızbıl átmenet nélkül hókristályok, majd hópelyhek
keletkeznek. A nyári tornyos gomolyfelhıben a víz mindhárom
halmazállapotban megtalálható. A meleg levegı föláramlik, és
gomolyfelhöt épít, amely alul vízcseppekbıl, felül jégtőkbıl áll. A jégtők
zuhanni kezdenek, közben egymáshoz és a vízcseppekhez ütközve egyre
nagyobb jégszemekké alakulnak. A jégszemek gyakran elolvadnak esés
közben, ilyenkor záporesı hullik; néha azonban jégesıként érik el a földet.

2. A felhık osztályozása. Magasságuk szerint vannak: alacsony szintő

felhık (2 km alatt), középmagas felhık (2-6 km között) és magas szintő
felhık (5-13 km között). Alakjuk szerint lehetnek réteges és gomolyos
felhık. A legújabb nemzetközi felhıosztályozás tíz felhıfajt, ezeken belül
számos fajtát és változatot különböztet meg. A tíz felhıtípus a következı: 1.
cirrusz (magas szintő felhı), 2. cirrokumulusz (magas szintő gomoly), 3.
cirrosztrátusz (magas szintő rétegfelhı), 4. altokumulusz (középmagas
gomoly-felhı), 5. altosztrátusz (középmagas rétegfelhı), 6. nimbosztrútusz
(esırétegfelhı), 7. sztrotokumulusz (réteges gomolyfelhı), 8. sztrátusz
(alacsony szintő rétegfelhı), 9. kumulusz (alacsony szintő gomolyfelhı), 10.
kumulonimbusz (zivatarfelhı).

6
 III. tábla

1. Cumulus humilis - lapos gomolyfelhö. A nyári napsütés már a

délelıtti órákban annyira fölmelegíti a talajközeli levegıt, hogy az
emelkedni kezd. Az emelkedı levegı általában az 1000 és 2000 méter
közötti szintekben telítetté válik, relatív nedvessége 100 százalékos
lesz, és megkezdıdik a nyári gomoiyképzödés. Ez a felhıképzıdés
tehát frontmentes, zavartalan, napos idıben szinte menetrendszerően
megy végbe. Ilyenkor hangzik el a meteorológiaijelentésben a „nappali
gomoiyképzödés" kifejezés. Ha a gomolyok a kora délutáni órákban is
laposak maradnak, akkor „jó idı"-gomolyokról beszélünk, ugyanis a
levegı ilyenkor nem elég páradús, vagy a légrétegzıdés elég stabilis
ahhoz, hogy zápor, zivatar ne alakulhasson ki. A légnyomás emelkedik,
vagy lényegesen nem változik.

2. Cumulus humilis orographicus - lapos gomolyfelhö, amelyet a

domborzaton felkapaszkodó szél hoz létre. A távolban, a nyugati
láthatáron jól látszanak a budai hegyek és a hegyek fölött felsorakozó
gomolyok. A felvétel készítésekor élénk északnyugati szél fújt, amely a
hegyeknek ütközve emelkedésre kényszerült. A hegyek szélnek kitett
luv-oldalán (lásd: I. tábla 2. kép) felhıképzıdés megy végbe, míg a
szélárnyékos lee-oldalon a leszálló légmozgás felhıoszlató. Jól látható
ez a kép elıterében, ahol egyetlen felhı sincs az égen. Minthogy az
élénk északnyugati szél tiszta, viszonylag pormentes tengeri levegıt
szállított, ezért az égbolt mélykék, csaknem sötét árnyalatú.

8
 IV. tábla

1. Cumulus congestus és Altocumulus - tornyos gomolyfelhö és

középmagas gomoly. A sarkvidékrıl származó hővös, liszta levegıben
zavartalanul érvényesül a nyári napsütés. Az erısen fölmelegedett
levegı tornyos gomolyokat épít. Ezekbıl azonban most nem tud
zivatarfelhı képzıdni, mert a levegı túlságosan száraz. A magasban
szétterülı gomolyokból fehéres, szürkés árnyalatú felhıpadok, lemezek,
gömbölyded párnák, azaz altoku-muluszok keletkeznek. Ez arra mutat,
hogy 3-4 km magasságban egy melegebb záróréteg található, amely a
felszálló légmozgást lefékezi, és szétterülésre kényszeríti. Azon a
napon, amikor a felvétel készült, hazánkban sehol sem esett az esı, ami
szintén arra utal, hogy száraz volt a levegı, és stabilis volt a
légrétegzıdés. A felhıtornyok dılésébıl a magasban uralkodó erıs
szélre lehet következtetni.

2. Cumulus congestus, Altocumulus - tornyos gomolyfelhö, amely

áttör a középmagas gomolyfelhırétegen. Az elızı égképhez képest a
szétterülı középmagas felhıtakaró jelentısen meggyarapodott.
Idıközben ugyanis az állandóan újrakeletkezı gomolyok egyre
szállították a talaj felıl a nedvességet, majd ezt a záróréteg alatt
„szétterítették". Amint az erıs napsütés hatására fokozódik a talajközeli
levegı fölmelegedése, a fölszálló légmozgások is erısödnek, végül egy-
egy ponton áttörik a záróréteget. Ez jól látszik a kép bal oldalán, ahol a
tornyos gomoly a középmagas felhıpad fölé emelkedik. A viszonylag
nyugtalan égkép ellenére sem képzıdött ezen a napon hazánkban esı-
vagy zivatarfelhı. Ezt részben az említett záróréteg, részben a kellı
nedvesség hiánya akadályozta. A felhıképzıdést fékezı záróréteg
gyakran úgy keletkezik a magasban, hogy a lassú leszálló légmozgás
miatt a levegı kiszárad és felmelegszik.

10
 V. tábla

1. Cumulus congestus, pileus - tornyos gomolyfelhı sapkával, illetve

gallérral. A talajközeli meleg és nedves levegı a magasba tör, közben
gomolyfelhıt épít fel. A felhıben kicsapódó vízgız hıt szabadit fel,
ami hozzájárul a levegı emelkedéséhez. így a felhıben feláramló
levegı képes kisebb záróréteget áttörni, sıt néha meg is emeli ezt a
záróréteget. Ilyenkor maga a záróréteg is hőlni kezd, a benne levı
vízpára kicsapódik, és íinom, fátyolszerő réteget alkot. A megemelt
zárórétegben képzıdött fátyolos felhı elıször sapkaként borul a
gomolyfelhıre. Késıbb, amint a gomoly tovább nı, annak derekán
jelöli az áttört réteghatás fekvését. Ilyenkor sapka helyett gallérra
emlékeztet. Képünkön a felhı jobb oldalán látható a fátyolos
felhıgallér, amely a gomolyfelhı éles körvonalát elmosódottá teszi.

2. Altocumulus cumulogenitus (vesperalis) - középmagas (alkonyati)

gomoly, amely a gomolyfelhık szétterülésébıl jött létre. A késı
délutáni, kora esti órákra a nappali gomolyképzıdés „leáll", a
gomolyok szétfoszlanak, újak nem keletkeznek. A napközben fel
tornyosodó gomolyfelhık azonban a magasban szétterülve jelentıs
középmagas felhızetet hoztak létre. Ezek mint maradványfelhık tovább
megmaradnak, és naplementekor változatos színhatásokat alkotnak. A
régebbi felhıosztályozás ezeket a felhıket alkonyati felhıknek
(vesperalisnak) nevezte. Az újabb felhıosztályozásban ez az elnevezés
már nem szerepel.

12
 VI. tábla

1. Melegfront. Az idıjárás gyökeres és tartós megváltozásáért a

légköri frontok felelısek. A frontokra legtöbbször jellegzetes kiterjedt
felhızet jellemzı, ezért fontos alaposabban megismerkedni velük. Ha
meleg levegı nyomul elıre, a melegebb és könnyebb levegı felsiklik a
hideg légtömeg fölé. Ilyenkor meghatározott sorrendben jellegzetes
felhık tőnnek fel az égen. Elıször a magasabb rétegekben fátyolfelhı
(cirrosztrátusz) jelenik meg, amely egyre jobban szétterjeszkedik az
égen. Ezt követi a valamivel alacsonyabb és egyre vastagodó,
középmagas lepelfelhı (altosztrátusz). Legutoljára az esırétegfelhı
(nimbosztrátusz) következik, amelybıl egyenletes esı hullik. A
melegfront közeledésekor a felhızet fokozatosan megvastagodik, a
front átlagos vonulási sebessége 20-30 km óránként.

2. Melegfront labilis meleg levegıvel. Ha a meleg levegı nedves és

labilis, a melegfront sokkal hevesebb idıjárási események színterévé
válik. A labilis levegıben kavargó - latin kifejezéssel: turbulens -,
általában élénk felszálló mozgások jönnek létre, amelyek
zivatarfelhıket alakítanak ki. A front mentén zivatarok, menny-
dörgések, villámlások törnek ki. A csapadék intenzitása változó, heves
záporok és csendesen szemerkélı esık váltogatják egymást. A felhızet
sem egyenletes, hanem a rétegfelhıket gomolyos, pamacsos szerkezető
felhık kísérik.

14
 VII. tábla

1. Cirrus fibratus, intortus - szabálytalan görbülető, fehér szálak-

ból álló, magas szintő felhı. A nagyon szabálytalanul görbülı
cirruszszálak gubancba csavarodnak, de kampók nincsenek raj-
tuk. A cirruszok csaknem kizárólag jégkristályokból állnak, mivel
a nagy magasságban, ahol képzıdnek, a hımérséklet mélyen a
fagypont alatt van (-30, -50 °C). A jégkristályok igen aprók, és
viszonylag ritkán helyezkednek el, ez az oka annak, hogy a
legtöbb cirruszfelhı meglehetısen átlátszó. Önárnyékuk nincs. A
felhın olykor szivárványszínő elszínezıdés (irizáció) vagy a Nap
körül udvar figyelhetı meg. A cirruszok különböznek az
altokumulusztól, mert szerkezetük rostos vagy selymes, és nem
tartalmaznak lemezes, hengerszerő elemeket.

2. Cirrus fibratus, vertebratus - bordázatra, halcsontvázra emlé-

keztetı, rostos cirrusz. A magas szintő felhık olyankor is megje-
lenhetnek, amikor egyébként napokig száraz, derült, napos idı-
járás uralkodik. Ilyenkor semmilyen idıváltozást nem jelentenek.
Ha azonban mennyiségük, kiterjedésük folytonosan növekszik,
majd középmagas felhık is kezdenek gyülekezni, akkor idıjárási
front közeledését jelzik. Még biztosabban következtethetünk a
melegfront közeledtére, ha a cirruszokat középmagas rétegfelhı
(altosztrátusz) követi, ugyanakkor a barométer a légnyomás
süllyedését mutatja. (A mellékelt vázlatos rajzon a kör a baromé-
tert, a fekete nyíl a barométer mutatóját, a piros nyíl pedig a lég-
nyomás változását jelöli.)

16
 VIII. tábla

1. Altostratus translucidus - áttetszı, középmagas szintő lepelfelhı.

Szürkés vagy kékes színő, rostos, csíkos vagy sima réteg. Ha
altosztrátusz borítja az eget, a tárgyak nem vetnek árnyékot, és a Nap
olyan, mintha homályos üvegen át látnánk. Az altosztrátusz majdnem
mindig nagy horizontális kiterjedéső réteget alkot, vízcseppekbıl és
jégtőkbıl tevıdik össze. Alsó részében a parányi vízcseppek száma elég
nagy ahhoz, hogy a Nap és a Hold körvonalait elmossa, és ne lehessen
nap- vagy holdudvart látni. Altosztrátusz kialakulhat a vastagodó
cirrosztrátusz-fátyolból (Altostratus cirrostratomutatus) és néha
elvékonyodó esırétegfelhıbıl (Altostratus nimbostratomutatus) is. Az
altosztrátusz-felhıréteg horizontális kiterjedése néhányszor tíz vagy száz
km, függılegesen pedig több száz vagy néhány ezer méter magasra
tornyosodik. Ha melegfront közeledik, az altosztrátusz megvastagodik,
ugyanakkor a barométer a légnyomás süllyedését mutatja.

2. Altostratus opacus, undulatus - vastag, középmagas rétegfelhı,

amely hullámszerő elrendezıdést mutat. A front közeledésével a
felhızet fokozatosan megvastagodik annyira, hogy eltakarja az eget, így
a Nap még körvonalaiban sem látszik (opacus). A szél iránya és
erıssége változik a magassággal, ezért szélnyíródás jön létre. Ez a
szélnyíródás alakítja ki a hullámszerkezetet (undulatus). A széles,
párhuzamos szalagokba rendezıdı vagy sávozást mutató rétegfelhı
látszólag a horizont valamely pontjához konvergál, mintha sugarak
indulnának ki ebbıl a pontból, képünk jobb alsó sarkából.

18
 IX. tábla

1. Altostratus opacus, Altocumulus - középmagas, vastag réteg-

felhı; középmagas gomolyfelhı. Az összefüggı felhıtakaró a
horizont közelében felszakadozott, itt a középmagas réteg és
gomoly közötti átmenet jól látható. A felhıformáknak ez a gya-
kori váltakozása, egymásba való átalakulása mutatja, hogy a ma-
gasban soha nincs nyugalom.

2. Nimbostratus - esırétegfelhı. Sőrőbb és sötétebb az Altostratus

opacusnál, alapja viszonylag alacsonyan helyezkedik el, és ál-
talában nehezen kivehetı. Gyakran megfigyelhetı, hogy a nim-
bosztrátusz vastagodó altosztrátuszból alakul ki, a felhıalap foko-
zatos süllyedése útján. A nimbosztrátusz olyan vastag és sötét,
hogy teljesen eltünteti a Napot. A felhıbıl folytonosan hulló,
egyenletes esı vagy hó következtében a felhı alapja elmosódik,
és gyakran alacsony, tépett foszlányok jelennek meg, amelyek
beleolvadhatnak a nimbosztrátuszba, de el is különülhetnek tıle.
A nimbosztrátusz általában nagy területre terjed ki, és jelentıs
vastagságot ér el. Vízcseppecskéket - néha túlhőlt állapotban le-
vıket -, hókristályokat vagy -pelyheket tartalmaz.

3. Nimbostratus, Stratus fractus - esırétegfelhı, alatta rétegfoszlá-

nyok. Az égboltot teljes egészében borító felhı a nimbosztrátusz,
alatta különbözı megvilágítású, egymástól többé-kevésbé elkü-
lönülı foszlányok a Stratus fractusok mint kísérıfelhık. Ezek a
nimbosztrátusz alatt a csapadék hatására benedvesedı rétegben a
kavargó, turbulens mozgások eredményeként jönnek létre.

20
 X. tábla

1. Cirrus fibratus, Cumulus - fonalas magas szintő felhı, alatta

gomolyfelhık. Napközben a láthatárhoz nem túl közel esı cirruszok a
legfényesebbek az összes felhıfajta között. Amikor a Nap már közel van
a horizonthoz, az alacsony szintő felhık sárga vagy narancsszínő
elszínezıdést mutatnak, míg a cirruszok továbbra is fehérek maradnak.
Mikor a Nap a horizont alá süllyed, a zenit közelében levı cirruszok
elıször sárgás, majd vöröses, végül szürke színt öltenek. A színsorozat
fordított sorrendben jelenik meg hajnalban. A horizont közelében levı
cirruszok gyakran sárgás vagy narancsszínben izzanak, mert a belılük
jövı fény igen vastag levegırétegen halad át, míg az észlelıhöz jut.

2. Stratocumulus, Cumulus - réteges gomoly és alacsony szintő

gomoly. A sztratokumulusz szürke vagy fehéres árnyalatú felhı-pad,
felhıtakaró vagy felhıréteg, csaknem mindig meglehetısen sötét
részekkel. A sztratokumuluszt néha össze lehet téveszteni a sötétebb
altokumuluszokkal. Ha azonban a felhıelemek szélessége 5 foknál
nagyobb szögben látszik, akkor a felhı sztratokumulusz. Létrejöhet
nimbosztrátusz alatt az elpárolgó csapadék által benedvesedı rétegek
turbulens mozgásai következtében (Sc. nimbostratogenitus) vagy a
nimbosztrátusz átalakulása útján is (Sc. nimbostratomutatus), továbbá
kumuluszok szétterülésébıl (Sc. cumulogenitus). A sztratokumulusz
lehet gyengülı front kísérıfelhızete is, ilyenkor a barométer emelkedı
légnyomást mutat, de helyi hatások miatt is kialakulhat, ha a függıleges
mozgások a magasban levı záróréteg alatt szétterülnek.

22
 XI. tábla

1. Hidegfront. A nem túl fejlett hidegfront csak átmeneti felhısö-dést

és némi szélerısödést okoz. Az erıteljes hidegfrontnak viszont
jellegzetes, túlnyomórészt gomolyos felhıkbıl álló és meglehetısen
kiterjedt felhırendszere van. Ismerkedjünk most meg a hidegfronttal. A
hideg levegı elırehaladása közben beékelıdik a meleg levegı alá,
mialatt a két légtömeg határán heves föláramlás kezdıdik. A talaj
közelében a súrlódás fékezi a hideg légtömeg mozgását, ezért gyakran
elıfordul, hogy a magasban a hideg levegı egy része elıresiet. így az
alul meleg, fönt hővösebb légtömegek labilis rétegzıdést alakítanak ki.
Ilyenkor a hidegfront elıtt, mintegy elıhírnökként, középmagas
pamacsfelhık jelzik a közelgı idıromlást. A hidegfront megérkezésekor
a lökésszerő szél megerısödik, és legtöbbször északnyugatira, északira
fordul. A hidegfront mozgási sebessége általában 35-40 km óránként.

2. Hidegfront stabilis levegıvel. Ha a lassan mozgó hidegfront stabilis

meleg levegıvel találkozik, az idıjárás és a felhızet alakja erısen
hasonlít a melegfrontéhoz. A szél egyenletesebb, és nem olyan erıs,
mint általában a hidegfrontoknál. A felhızet inkább réteges szerkezető,
az esı pedig zömmel a front átvonulása után esik. Tudnunk kell
azonban, hogy a csapadékhullás nem föltétlenül kísérıje a hidegfrontnak
vagy más frontoknak. Elıfordulhat, hogy a front nem elég erıteljes
ahhoz, hogy a felhızetbıl csapadék képzıdjön, illetve a gyenge
csapadék elpárolog a levegıben, mielıtt elérné a talajt.

24
 XII. tábla

1. Cumulus mediocris - mérsékelt, függıleges kiterjedéső gomoly-

felhö. Általában nem ad csapadékot. A lapos gomolytól az különbözteti
meg, hogy a föláramlások valamivel erısebbek, a föláramló levegı
alacsonyabb szinten válik telítetté, a záróréteg pedig magasabban
található. A föláramlást nemcsak a talajközeli légrétegeket erısen
fölmelegítı napsütés indíthatja meg, hanem a hidegfronttal érkezı
hővösebb légtömegek is. Ha ugyanis hideg levegı áramlik melegebb
talajfelszín fölé, akkor a légtömeg a talaj felıl melegedni kezd, és
labilissá válik. Ha a kumuluszcsúcsok elérik a magasan levı
záróréteget, szétterülnek, és átalakulnak altokumulusszá vagy
sztratokumulusszá, amely aztán gyakran hosszú ideig fennmarad. A
hidegfront közeledését a légnyomás süllyedése jelzi.

2. Cirrocumulus altocumulomutatus - magas szintő gomolyfelhı,

amely középmagas gomolyokból alakul át. A hidegfront átvonulása
során a felhık változatos formáit hozza létre. A nyári napsütés nappal
erısen hozzájárul a gomolyfelhık kialakításához. Késı délután
azonban, különösen ha a front nem elég erıs, a gomolyképzıdés
megszőnik. Ilyenkor a gomolyfelhık csúcsai átalakulhatnak
altokumuluszokká (középmagas gomolyokká), ezek tovább
alakulhatnak cirrokumulusszá, mint ezt képünk is mutatja. A
cirrokumulusz abban különbözik a cirrusztól, hogy vagy redıs, vagy
igen kis felhöcskékre esik szét, az altokumulusztól pedig abban, hogy
legtöbb eleme igen kicsi, továbbá nincs önárnyéka.

26
 XIII. tábla

1. Cirrocumulus altocumulomutatus - magas szintő gomolyfelhı,

amely középmagas gomolyokból alakult át. Az elızı képen látott
átalakulás egy késıbbi stádiuma látható ezen a felvételen. A kö-
zépmagas gomolyfelhık (altokumuluszok) építıanyagai apró víz-
cseppek, emiatt a felhık nagyobb tömbjei átlátszatlanok és éles
körvonalúak. Igen alacsony hımérsékleten azonban jégkristályok is
kialakulhatnak bennük. Ha a továbbiak során a vízcseppecskék
elpárolognak, a felhı anyaga teljes egészében jéggé alakulhat, és
elveszti éles körvonalait. A cirrokumulusz kizárólag jégkristályokból
áll, erısen túlhőlt (fagypont alatti hımérséklető) vízcseppek is
elıfordulhatnak benne, de ezek gyorsan kifagynak. A felhın olykor
szivárványszerő elszínezıdés (irizáció) vagy a Nap körül udvar
figyelhetı meg.

2. Cirrocumulus stratiformis - magas szintő gomolyfelhıréteg, illetve

lepel. A felhıréteg az égbolt jelentıs részére kiterjed, rajta lyukak,
hasadások figyelhetık meg, ugyanakkor a felhızet helyenként apró,
fehér rögökre töredezett. A cirrokumulusz gyakran cirusszal vagy
cirrosztrátusszal vagy mindkettıvel társulva jelenik meg. A képen a
horizont közelében távoli cirrosztrátuszt láthatunk. A cirrokumulusz
ismertetıjele, hogy vékony, fehér, ön-árnyék nélküli felhıpadot,
felhılepelt vagy felhıréteget képez, amely igen apró szemcsés,
fodorszerő elemekbıl áll. Ezek egybeolvadhatnak, vagy elkülönülhetnek
egymástól, és többé-kevésbé szabályos elrendezıdést vehetnek fel. Az
elemek legtöbbjének látszólagos szélessége kisebb, mint egy fok.

28
 XIV. tábla

1. Felvonuló Stratocumulus -réteges gomolyfelhı,amelynek meny-

nyisége fokozatosan növekszik. Gyakran alakul ki sztratokumulusz
gomoly- vagy zivatarfelhı szétterülése során (Sc. cumulogenitus, illetve
Sc. cumulonimbogenitus). A gomoly- vagy zivatarfelhıt létrehozó
feláramlások stabilabb levegırétegbe hatolva lelassulnak. A gomolyos
felhık ilyen réteghez közeledve hajlamosak a szétterülésre,
sztratokumulusz-padokat hozva létre. Nem ritka eset, hogy az eredeti
gomolyok késıbb feloszlanak, és csak a sztratokumulusz-padok
maradnak. Ilyen értelemben a sztrato-kumuluszt maradékfelhınek is
nevezhetjük. A képen látható réteges gomoly a reggeli órákban kezdett
terjeszkedni az égen, és egy közeledı hidegfronton elızıleg kifejlıdött
hatalmas zivatarfelhırendszer maradványaként kísérte a frontot. A
sztratokumulusz vízcseppekbıl áll, amelyekhez esıcseppek és hódara is
társulhatnak. Ebbıl a felhıtípusból néha csapadék is hullhat (Sc.
praecipitatio), ennek mennyisége azonban mindig csekély.

2. Altocumulus duplicatus - kétrétegő, középmagas gomolyfelhı. Az

altokumulusz kialakulásának kezdeti stádiumában gyakran kis
horizontális kiterjedéső, viszonylag sima felhı. Ezután indul meg a felhı
feloszlása ritmikusan elhelyezkedı kis elemekre, amelyek lemezes vagy
mozaikszerő alakzatot mutatnak. Az altokumulusz gyakran lép fel
egyidejőleg különbözı magasságú rétegekben (duplicatus), és sokszor
kíséri altosztrátusz. Az utóbbi esetben a levegı gyakran homályossá válik
az altokumulusz-takaró alatt vagy az ezt alkotó elemek között. Az
altokumulusz-réteg olykor altosztrátusszal téveszthetı össze.
Bizonytalanság esetén akkor tekintjük a felhıt altokumulusznak, ha meg
tudunk gyızıdni lemezecskék, kis párnák, hengerkék stb.
megjelenésérıl.

30
 XV. tábla

1. Cumulonimbus calvus; Cirrus fibratus, intortus - csupasz zivatar

felhı; magas szintő rostos, kuszált felhı. A zivatarfelhı tetejérıl
hiányzik a jellegzetesen szétterülı üllı, amilyet a IV. táblán már
láthattunk. A tornyos gomolyfelhıtıl (Cumulus congestus) többek
között az is megkülönbözteti, hogy gyakran villámlás és menny
dörgés kíséri. Létrejöhet elszigetelten, helyi tényezık hatására is
az erıs nyári napsütésben, de az egész országra kiterjedı zivatar
felhı-képzıdés nálunk elsısorban a hidegfront kísérıje. A hideg
front közeledését a légnyomás süllyedése is jelzi. Zivatarfelhı rit
kábban a téli hónapokban is kialakulhat olyankor, ha a hidegfron
tot megelızıen szokatlanul enyhe az idı. A hidegfront érkezését
ilyenkor heves viharok, erıs szélrohamok jelzik. A nagyon szabály
talanul görbülı cirruszszálak szeszélyes gubancba csavarodva azt
mutatják, hogy a nyugtalan légmozgások a nagy magasságokra is
átterjedtek.

2. Cumulonimbus capillatus, incus - borzas zivatarfelhı üllıvel.

A kumulonimbusz felsı része cirrusszerő, azaz határozottan rostos
képzıdményeket mutat; gyakran üllı alakú (incus), máskor többé-
kevésbé alaktalan hajgubancra emlékeztet. A Cumulonimbus ca-
pillatust sokszor kíséri zápor, sıt néha jégesı és heves széllökés is.
A zivatarképzıdés elıtt és a zivatarfelhı kialakulásának kezdete
kor a barométer a légnyomás süllyedését mutatja.

32
 XVI. tábla

1. Cumulonimbus incus - zivatarfelhı üllıvel. A zivatarfelhıt mindig

heves, fölfelé irányuló légmozgások hozzák létre. Heves föláramlások
alakulnak ki egyebek között olyankor, amikor az erısen fölmelegedett
levegıt az odaérkezı hidegfront a magasba kényszeríti. Ilyenkor rövid
idı alatt, általában néhány órán belül átalakul az égkép: az eredetileg
nyugodtnak, veszélytelennek látszó altokumulusz vagy sztratokumulusz-
pamacsokból zivatarfelhı képzıdik (Cb. altocumulogenitus, Cb.
stratocumulogenitus), az elıbbi esetben a felhıalap a szokottnál jóval
magasabban lehet. Az esetek többségében a kumulonimbusz kialakulása
során átmegy a Cumulus congestus (tornyos gomoly) stádiumon. A ziva-
tarfelhı vízcseppekbıl és - különösen a felsı részén - jégkristályokból
áll, de tartalmaz nagy esıcseppeket és sokszor hópelyheket, hódarát,
jégdarát vagy jégesıszemeket is. A vízcseppecskék és esıcseppek egy
része túlhőlt állapotban lehet.

2. Cumulonimbus arcus - boltíves zivatarfelhı. A kumulonim-

busznak csak két fajtáját különböztetjük meg: csupasz (calvus) és borzas
(capillatus) zivatarfelhıt. Ezeken belül nincsenek változatok, de vannak
járulékos alakzatok és kísérıfelhık. Ilyenek a szétterülı üllı alakzatok
(incus), amilyet az elızıekben már láttunk (IV. tábla 1. kép; XV. tábla 2.
kép és XVI. tábla 1. kép), továbbá a képen látható gallér vagy boltív
(arcus) is, amely rendszerint az igen heves hidegfrontbetörések
alkalmával képzıdik. Az erıs hidegfront megérkezésével az ég képe
fenyegetıvé válik, vastag, sötét felhızet borítja be az eget, a zivatarfelhı
alján változatos alakzatok figyelhetık meg. A légnyomás hirtelen és
erıteljesen emelkedni kezd.

34
 XVII. tábla

1. Cumulonimbus arcus, pannus - boltíves zivatarfelhı, alatta

tépett felhıfoszlányokkal. Ha a hidegfront haladási irányába
nézve a front mögött nagyon hővös, elıtte pedig rendkívül meleg
és nedves levegı található, akkor a felszálló mozgások különösen
hevesek lesznek. A hidegfront több száz km hosszú és néhányszor
tíz km széles, összefüggı, vastag felhıtakarót alakít ki, amely
sötét tömegként borítja be az eget. A zivatarfelhıbıl lezúduló esı
benedvesíti a felhı alatti légrétegeket. Ebben a nedves légrétegben
a heves, kavargó mozgások különféle felhöalakzatokat hoznak
létre, például tépett foszlányokat (pannus).

2. Cummulonimbus arcus, mamma- boltíves zivatarfelhı, tömlısze

rő felhıalappal. Az erısen kifejlıdött zivatarfelhık alsó felületén
olykor határozott domború formák, mammák jelennek meg. Ezek
oly módon képzıdnek, hogy az elızıleg egységesebb felhıtömeg
bıl a lazább részek kipárolognak, gyakrabban pedig úgy, hogy
a gomolyfelhı tömege még a felhıképzıdés állapotában szétterül.
Ilyenkor a hővös, nedves levegı átmenetileg lefelé is fejleszt dudo-
rokat. A fenyegetıen sötét felhıtömeg nagy vastagságra és sőrő
ségre vall. A hidegfront megérkezésétıl kezdve a légnyomás erı
teljesen emelkedni kezd.

36
 XVIII. tábla

1. Cumulonimbus, virga - zivatarfelhı esısávval. A zivatarfelhı

alapja és a látóhatár közötti világosabb háttérben elmosódott, sötét
függöny formájában (a kép jobb oldalán) fölfedezhetık az esı-sávok, a
virgák. A zivatarfelhı felsı részében a vízcseppecskék jégszemekké
fagynak, az erıteljes föláramlás azonban a jégszemeket magával
ragadja és továbbemeli. Eközben egyre több vízcseppecske fagy
hozzájuk, a jégszemek pedig fokozatosan meghíznak. Végül a föláramló
levegı már nem tudja továbbemelni ıket, hullani kezd a jég. Az alsóbb
légrétegekben a jég többnyire elolvad, és a felhıbıl már esı formájában
hullik le a talajra. Elıfordul, hogy az esısáv, a virga nem éri el a talajt,
mert esés közben a vízcseppek elpárolognak.

2. Cumulus congestus - tornyos gomolyfelhı erıs széllel. A hideg-

front egyik fontos jellegzetessége, hogy a változások gyorsabban
játszódnak le benne, mint akár a meleg-, akár az okklúziós frontban (VI.
tábla, illetve XXI. és XXIV. tábla). A felhızet viszonylag gyorsan
megnövekszik, hirtelen esni kezd az esı, a szél megerısödik, a front
átvonulása után pedig rövid idı alatt felszakadozik a felhızet, csak a
szél marad még egy ideig erıs. A hidegfront mögött, a beáramló hővös
levegıben azonban az egyensúlyi állapot labilis, ezért front mögötti,
azaz posztfrontális gomolyvagy tornyos gomolyfelhık képzıdnek. A
magasban uralkodó erıs szél miatt a felhıtornyok megdılnek, amint ez
a felvételen is jól látszik. A barométer a front mögött rendszerint a
légnyomás emelkedését jelzi.
 XIX. tábla

1. Altocumulus stratiformis és Altocumulus lenticularis - közép-

magas gomolyokból álló felhıréteg, lencse alakú képzıdménnyel. A
hidegfront mögötti hideg levegıben a leszálló légmozgások a
jellemzıek. Ezért bármilyen fenyegetı volt is az égkép a hidegfront
közeledésekor és megérkezésekor, a front átvonulása után a felhızet
gyorsan felszakadozik, és itt-ott elıbukkan az ég. A leszálló légmozgás
legömbölyíti a felhıszegélyeket, ezért a felhıszélek helyenként éles
körvonalúak lesznek. Az ovális, lencse alakú (lenticularis)
felhıformák megjelenése a leszálló légmozgást jelzi. A front után a
légnyomás viszonylag magas; ha újabb front nem közeledik, akkor áll,
vagy mérsékelten tovább emelkedik.

2. Altocumulus stratiformis - középmagas gomolyokból álló fel-

höréteg. A zivatarfelhı valóságos „felhıgyárként" mőködik. Hatalmas,
függıleges kiterjedése miatt az alacsony, középmagas és magas
szintekben egyaránt létrehoz kísérı- vagy maradvány-felhızetét. A
hidegfront átvonulása után a leszálló légmozgások gyorsan feloszlatják
a zivatarfelhıket, de a maradványfelhık még sokáig megmaradnak, és
önálló életet élnek: megritkulnak, majd újra összeállnak, lepelt,
rétegeket alkotnak. A frontot kísérı viharos szél elcsendesedik, az
égkép vihar utáni nyugalmat áraszt.

40
 XX. tábla

1. Stratocumulus cumulogenitus - réteges gomolyfelhı, amely go-

molyok vagy zivatarfelhı szétterülésébıl alakult át. Az égkép itt is,
akárcsak elızı képünkön, vihar utáni nyugalmat áraszt. A réteges
gomolyfelhı igen sokféle módon jöhet létre, illetve sok más
felhıtípusból alakulhat át. Keletkezhet esırétegfelhı átalakulása útján
(Se. nimbostratomutatus), valamely sztrátuszréteg megemelıdése során
vagy egy meglevı sztrátusztakaró hullámokat kialakító átalakulásával
(Se. stratomutatus). Sztratokumulusz gyakran képzıdik kumulusz vagy
kumulonimbusz szétterülése során (Se. cumulogenitus). Ez utóbbi
felhıtípus tehát a nappali gomoly-képzıdés vagy a hidegfront
maradványfelhızete.

2. Altocumulus lenticularis - lencse alakú, középmagas gomolyfelhı.

Ez a felhıfajta rendszerint olyankor jelenik meg, amikor a felhıépítı
föláramlásokat viszonylag rövid idın belül a leszálló légmozgások
uralma váltja fel. A leszálló légmozgások ugyanis nemcsak
feldarabolják a meglevı felhıtakarót, hanem a széleiken legömbölyítik,
„lecsiszolják", így a többé-kevésbé laposan elterülı felhıdarabok
elnyúló, lencsére vagy mandulára emlékeztetı alakot öltenek. Mivel a
hidegfront elıtt heves felszálló, mögötte pedig leszálló légmozgás
uralkodik, ezért a hidegfront átvonulása után gyakran jelenik meg
Altocumulus lenticularis. Létrejöhet azonban a nappali
gomolyképzıdés elmúltával, a késı délutáni vagy esti órákban is.

42
 XXI. tábla

1. A ciklon szerkezete. A felhıképzıdésben fontos szerepet játszó

frontok rendszerint alacsony nyomású légköri képzıdményekhez,
a ciklonokhoz kapcsolódnak. A nálunk elıforduló ciklonokban
fejlıdésük kezdetén, a ciklon nyugati felében hidegfront található,
keleti részén pedig melegfront. A ciklon rendszerint nyugatról
kelet felé mozog, ezért hozzánk elıször a melegfrontja érkezik
meg, amit a réteges felhık megjelenése jelez. A melegfront után
a felhısödés átmenetileg csökken, ilyenkor az úgynevezett meleg
szektorban vagyunk. Ezután nyugat felıl megérkezik a hidegfront,
amelynek felhızete többnyire gomolyos szerkezető. A hidegfront
mozgása azonban gyorsabb, mint a melegfronté, ezért a ciklon
fejlıdése során utoléri a melegfrontot, és így új fronttípus alakul
ki: az okklúziós front. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy hazánk
területére csak ritkán érkeznek szabályos egymásutánban a me
leg- és a hidegfrontok.

2. Okklúziós front. Kialakulása a ciklon fejlıdésének csúcsát

jelenti. A fiatal okklúziós front felhırendszere hatalmasan kiter
jed, többé-kevésbé összefüggı felhıtakaróként 3-5 millió négy
zetkilométernyi területet is elboríthat. Ezt a hatalmas felhıtakarót
elıször a meteorológiai mőholdak fényképezték le teljes nagysá
gában (XXIV. tábla). A földrıl figyelve csupán azt tapasztaljuk,
hogy napokig borult vagy erısen felhıs az ég. A borult idı tar
tóssá válik, ha az okklúziós front mozgása lelassul, és veszteglı
fronttá alakul. Ilyenkor csak az okklúziós front lassú feloszlása
hozhatja meg a felhızet felszakadozását.

44
Felsı képünk egy ciklon frontrendszerét mutatja felülnézetben, az alsó
kép pedig oldalnézetben
 XXII. tábla

1. Stratocumulus lacunosus - réteges gomoly felhı, amelyben töb

bé-kevésbé szabályosan elhelyezkedı lyukak figyelhetık meg,
ezek széle néhol „rojtos". A részletek gyakran változnak. A sztra-
tokumulusz elsı pillantásra a középmagas gomolyfelhıhöz hason
lít (Altocumulus), de általában csekélyebb magassága következ
tében elemei nagyobbak, és idınként simábbaknak tőnnek az
altokumulusz-bárányoknál. A hengerek és a nagy, lekerekített
tömbök kiterjedt takarót alkotnak. Az elemek meglehetısen la
posak. A réteges gomolyfelhık kialakulásáról már többször is
szó volt az elızıekben (X. tábla 2. kép; XIV. tábla 1. kép; XX.
tábla 1. kép). A fokozatosan vékonyodó sztratokumulusz gyakran
mint elöregedı okklúziós front maradványfelhızete jelenik meg.

2. Stratocumulus perlucidus - olyan réteges gomolyokból álló

felhötábla, amelynek elemei elég távol vannak egymástól ahhoz,
hogy a köztük levı réseken át a Napot, a Holdat, az ég kékjét
vagy a magasabb felhıket megfigyelhessük. Az égbolt nagy
részét beborító, láthatóan vékonyodó réteges gomolyfelhı rend
szerint elöregedett okklúziós front felhızetének maradványa.
Ebben az esetben elıfordul, hogy a sztratokumulusz változatai a
következı sorrendben figyelhetık meg: 1. sőrő, folytonos vagy
csaknem folytonos felhıtábla, amely teljesen eltakarja a Napot
vagy a Holdat (Se. opacus); 2. felszakadozó felhıtábla, kezdıdı
résekkel (Se. lacunosus); 3. szétnyíló felhıtábla, amelynek résein
át itt-ott láthatóvá válik a Nap vagy a Hold (Se. perlucidus);
4. egyik pontján sem túlságosan vastag felhıpad, amely legna
gyobb részén elég áttetszı ahhoz, hogy a Nap vagy a Hold hely
zetét rajta keresztül megállapíthatjuk (Se. translucidus).

46
 XXIII. tábla

1. Altocumulus translucidus, stratocumulorautatus - áttetszı kö-

zépmagas gomolyfelhö, amely réteges gomolyfelhö felbomlása útján
alakult ki. Az elızı táblán látott felhıátalakulás folytatásaként a réteges
gomolyfelhö tovább vékonyodik, és már csak a magasabb részei
maradtak meg: átalakult áttetszı középmagas gomolyfelhıvé. Az
altokumuluszok általában apró vízcseppekbıl állnak. Erre abból
következtethetünk, hogy nagyobb elemei alig átlátszóak, és az elkülönülı
elemek körvonala éles. Nagyon alacsony hımérsékleten jégkristályok is
kialakulhatnak benne. Ha a továbbiakban a cseppecskék elpárolognak, a
felhı anyaga teljes egészében jéggé alakulhat, és nagyobb elemei
elvesztik éles körvonalaikat.

2. Altocumulus translucidus - áttetszı középmagas gomolyfelhö.

Olyan aitokumulusz-takaró, amelynek a legnagyobb része elég áttetszı
ahhoz, hogy a Nap vagy a Hold helyét megállapíthassuk. Ez a változat
gyakran a stratiformis (rétegszerő) és lenticularis (lencse alakú) fajtákon
belül jelenik meg. Az altokumulusz-felhık vékonyabb részein gyakran
irizálást, vagyis a napkorong (esetleg holdkorong) körül szivárványszínő
fényjelenséget figyelhetünk meg, amit az apró vízcseppecskéken megtörı
fény hoz létre. A jelenség olyankor lép fel, amikor a felhı építıanyaga
igen parányi és egynemő részecskékbıl áll.

48
 XXIV. tábla

1. Fiatal ciklon felhızete mőholdról fényképezve. A Tyros-IV

amerikai mőhold által készített felvétel (770 km magasságból). A képen
baloldalt a hidegfront, jobboldalt a melegfront felhızete látható, a kettı
között viszonylag kevés felhıvel az úgynevezett nyílt melegszektor.

2. Kezdıdı okklúzió mőholdról fényképezve. Néhány nappal késıbb

a hidegfront lassan utoléri a melegfrontot, és megkezdıdik az okklúziós
folyamat. A melegszektor is egyre jobban megtelik felhıvel, de azért a
hidegfront zárt felhızete éles körvonalaival még jól kivehetı.

3. Okklúziós front felhızete jól fejlett ciklonban. Mőholdfelvétel 770

km magasságból. A hidegfront teljes hosszában utolérte a melegfrontot,
és egyesült vele; a két frontból közös okklúziós front alakult ki,
amelynek hatalmas felhırendszere el sem fér a fényképen.

4. Feloszló okklúziós front mőholdról fényképezve. A hatalmas

felhırendszer egyre jobban feldarabolódik, a még összefüggı
felhıtakarók spirális alakot mutatnak, amely megfelel a ciklonokban
uralkodó alapvetı áramlási iránynak. Körülbelül ezer méter fölötti
magasságban ugyanis, ahol a felhık nagy része elhelyezkedik, és ahol a
talajfelszínnel való súrlódás már elhanyagolható, a levegı spirális
alakban áramlik a ciklon középpontja felé. A felhızet felszakadozása a
ciklon gyengülését jelzi.

50
 XXV. tábla

1. Stratocumulus - felvonuló réteges gomolyfelhö. Az elızıekben

megismerkedtünk a meleg-, hideg- és az okklúziós front jellegzetes
felhıtípusaival. A frontok azonban nem mindig egyformán fejlettek, sıt
nálunk gyakoribb a kevésbé fejlett vagy már gyengülı fronttípus.
Ennek felhızete is más, viszonylag erısen töredezett, nem túl vastag és
tömött, legtöbbször hiányzik a csapadék, vagy csak jelentéktelen
mennyiség hullik belıle. Az eléggé lazán összefüggı felhıtakaró mégis
az égbolt jelentıs részére kiterjed. A kevésbé fejlett vagy gyengülı
front felhızete együtt vonul a fronttal, tehát a front közeledésével
fokozatosan beborítja az eget, de jelentısebb idıromlást vagy
csapadékhullást nem okoz. Elıfordulhat azonban, hogy a gyengébb
frontot néhány óra múlva erısebb front követi. Ezért érdemes az égre
gyakran felpillantani.

2. Cirrocumulus, Cirrostratus - magas szintő gomoly- és rétegfelhı.

A cirrokumulusz vékony, fehér, önárnyék nélküli felhılepel vagy
felhıréteg, amely igen apró szemcsés, fodorszerő elemekbıl áll. Ezek
egybeolvadhatnak, vagy elkülönülhetnek egymástól, és többé-kevésbé
szabályos elrendezıdést vehetnek fel. Az elemek legtöbbjének
látszólagos szélessége kisebb, mint egy fok. A cirrosztrátusz-felhık
gyakran alakulnak át cirrokumu-lusszá (Cc. cirrostratomutatus). Ez jól
látható a képen is: a kép alsó felében, a látóhatáron közelebb
cirrosztrátusz, a kép felsı felében cirrokumulusz figyelhetı meg.

52
 XXVI. tábla

1. Stratocumulus, Altostratus - réteges gomoly- és középmagas

rétegfelhı. A különbözı felhıtípusok egymást kialakító hatásá-
nak szép példáját láthatjuk a képen. Az átvonuló front közép-
magas rétegfelhızete elég sőrő ahhoz, hogy esı hulljon belıle.
A kihulló esı átnedvesítette az alatta levı légrétegeket, amelyek-
ben a kavargó, turbulens mozgások réteges gomolyfelhıt alakí-
tottak ki (Se. altostratogenitus). Az altosztrátusz-réteg abban kü-
lönbözik a hasonló külsejő esırétegfelhıtıl (nimbosztrátusz),
hogy vannak rajta olyan vékonyabb részek, amelyeken a Nap,
hacsak halványan is, de felfedezhetı. Nem tévesztjük össze az
altosztrátuszt a sztrátusszal, ha figyelembe vesszük az altosztrátusz
jellegzetes „homályos üveg" hatását.

2. Cirrostratus - nem változó magas szintő réteg (fátyolfelhı).

A magas szintő felhık különféle légköri mozgások során alakul-
hatnak ki. Ezek között vannak olyanok, amelyek az idıjárás je-
lentıs romlását okozzák (erısen fejlett frontok elıhírnökei), de
vannak olyanok is, amelyek csupán a légkör magasabb rétegeire
korlátozódnak, és semmilyen idıromláshoz nem vezetnek. Éppen
ezért igen fontos különbséget tenni a felvonuló, egyre növekvı
mennyiségő magas szintő rétegfelhık és az átmenetileg megjelenı
vagy mennyiségüket sokáig nem változtató cirrosztrátuszok kö-
zött. Képünk az utóbbira mutat be példát.

54
 XXVII. tábla

1. Altocumulus stratiformis - rétegszerő középmagas gomolyfelhı.

Képünk azt az idıszakot mutatja, amikor az országos esıt hozó front
már elvonult, felhızete felszakadozott. A légnyomás egyenletesen és
tartósan emelkedik. A front mögött a leszálló légmozgások veszik át az
uralmat, ezek legömbölyítik, legyalulják a felhık szegélyét. A
középmagas gomolyfelhıpadok egymástól meglehetısen eltávolodtak,
közöttük jókora rések, hézagok nyílnak, amelyeken át elıtőnik az ég
kékje. Az erısen szétterülı, lapos felhıformák itt-ott lencse alakot
öltenek (Ac. lenticularis). Ez a felhıtípus tehát az idıjárás határozott
javulását jelzi.

2. Altocumulus stratiformis, lenticularis - az elızı képen bemutatott

felhınek egy késıbbi változata. Az egymástól fokozatosan eltávolodó
felhıpadok között egyre nagyobb darab látszik az égbıl. A leszálló
légmozgások szárító hatása miatt a felhızet mennyisége rohamosan
csökken. Még jól látszanak a legyalult szegélyő, lencse alakú
felhıformák (lenticularis). A kép felsı részén kisebb-nagyobb,
feltöredezett középmagas felhırögök jelennek meg. Ezeket a fehér,
sorokba vagy laza tömbökbe rendezıdött felhırögöket
bárányfelhıknek is szokták nevezni, bár a cirrokumuluszokra ez a név
jobban illik. A felhırések között elıbukkanó ég tiszta, nincs rajta más,
egymás fölött elhelyezkedı felhıtípus. Ez arra utal, hogy a magasban
is leszálló légmozgás uralkodik, ezért a közeli napokban tartósan
száraz, napos idı várható.

56
 XXVIII. tábla

1. Cumulus pileus - gomolyfelhı sapkával. Ezzel a felhötípussal az

V. táblán már találkoztunk. A nyári hónapokban az erıs napsütés
hatására szinte törvényszerően kialakulnak a többé-kevésbé fel
tornyosodó nappali gomolyok. Az erıteljesen magasba törı
légáramlás, amely a gomolyfelhöt is fölépíti, néha zárórétegbe
ütközik. Ha a feláramlás nem elég erıs, akkor a záróréteg alatt elhal,
lapos marad a felhı. Ha azonban a fölfelé igyekvı meleg levegınek
nagy a nedvességtartalma, a kicsapódó sok nedvességbıl felszabaduló
hı tovább segíti a levegı föláramlását. így képes lesz megemelni a
záróréteget is. Emelkedés közben a záróréteg maga is hőlni kezd,
benne finom, fátyolszerő rétegfelhı keletkezik. Ez a gomolyfelhı
tetején vagy oldalán látható sapka (pileus).

2. Altocumulus és Cumulus - középmagas és alacsony szintő go-

molyok. A képen jól megfigyelhetjük, hogy a gomolyfelhık két
különbözı magasságban helyezkednek el. Az alacsony szintő
gomolyok 1000-2000 méter között találhatók, az altokumuluszok
magassága 3000-4000 méter lehet. A középmagas gomolyok hatalmas
tömbjei a nemrég elvonult front egész országot beborító felhızetének
maradványai. Az alattuk képzıdött alacsony szintő gomolyok annak
következtében jöttek létre, hogy a front mögötti hővös levegı a meleg
talajfelszínnel érintkezve alulról fölmelegszik. A talajközeli meleg
levegı pedig hajlamos arra, hogy a magasba emelkedve
gomolyfelhıket építsen fel. A gomolyfelhık azonban meglehetısen
laposak, és viszonylag kicsik. Ez arra utal, hogy a levegı elég száraz,
komolyabb idöromlásra nem kell számítani.

58
 XXIX. tábla

1. Cumulonimbus calvus - csupasz zivatarfelhı. Lenyőgözı látvány,

amikor a nyári égbolton megjelennek a magasba törı, hatalmas,
kelvirágra emlékeztetı tornyos gomolyok, majd a fejlıdés csúcsán
kialakuló zivatarfelhı. Ha ilyenkor néhány percen át figyeljük a
felhıket, észrevehetjük, milyen gyorsan növekednek: 20-30 perc alatt
a gomolyok csúcsa elérheti a 6-7 km magasságot! Elképzelhetjük,
hogy milyen viharosan tör a magasba a levegı a felhık belsejében.
Éppen ezért még a nagy utasszállító repülıgépek is igyekeznek
elkerülni a tornyos gomolyokat és a zivatarfelhıket. Ha mégis
belerepülnek egy-egy kiálló felhıtoronyba, a gép utasai úgy érzik,
jókora hullám kapta a hátára ıket: hirtelen fölfelé, majd lefelé tartó
dobást éreznek. A felhı felsı részében található túlhőlt vízcseppek
más veszélyt is rejtenek: a kormányzófelületekre fagyott jégpáncél
akadályozza a repülıgép irányítását.

2. Cirrus fibratus és Cirrus castellanus - rostos és tornyosodó

magas szintő felhı együtt. A cirruszok kimeríthetetlen forma-
gazdagságát bizonyítja ez a kép. Itt a cirruszfelhö két különbözı
fajtája együtt jelent meg: a jóval gyakoribb fibratus és a ritkább
castellanus. Az elıbbivel már találkoztunk (VII., X. és XV. tábla), az
utóbbi újdonság. A Cirrus castellanus apró, kerekded tornyocs-kákból,
a közös alapból felemelkedı gomolyszerő tömegekbıl áll. Az
oromcsipkézetre emlékeztetı tornyocskák arra utalnak, hogy nagy
magasságban hidegebb levegı kezd beáramlani, és emiatt ott az
egyensúlyi állapot labilissá vált. Ez a magasban elıresietı hideg
levegı a hidegfront elıfutára szokott lenni, ezért egy-két nap múlva
rendszerint a front is megérkezik. Ez történt akkor is, amikor ez a
felvétel készült.

60
NÉVMUTATÓ
(A római számok a színes lábiákat, az arab számok a képeket ismertetı
szövegoldulukat jelölik.
Alkonyati felhı V., 12 Altocunuilus
IV.. 10: IX.. 20; XXVIII.. 58
- cumulogenitus V., 12
- duplicatus XIV.. 30
- lenticülaris XIX., 40; XX..
42;XXV1I., 56
- stratiformis XIX., 40:
XXVI1.. 56
- translucidus X X I I I. , 48
Ahostratus XXVI., 54
- opacus VIII., 18; IX., 20
- translucidus VIII., 18
Bárányfelhı (Altocumulus)
XXVII., 56
Cirrocumulus. allocumulomuta-tus
XII.. 26; XIII.. 28
- cirrostratomutatus XXV., 52
- stratiformis XIII., 28
Cirrostratus XXV., 52; XXVI.,
54 Cirrus. castellanus XXIX.,
60
- fibratus VII., 16; X.. 22;
XV.. 32; XXIX., 60
Ciklon, felhızete mőholdról
XXIV., 50
- szerkezete XXI., 44
Cumulonimbus, arcus XVI., 34;
62
XVII., 36
calvus XV., 32; XXIX., 60
- capillatus XV., 32
incus XV., 32; XVI., 34
- virga XVIII., 38
Cumulus X., 22: X X V I I I . , 58
- congestus IV., 10; V.. 12;
X V I I I . . 38
humilis III., 8 mediocris
XII., 26 orographicus III..
8
Építıanyag, felhıké II., 6
Esırétegfelhı (nimbosztrátusz)
IX., 20 Esısáv (virga)
X V III. . 38
Fályolfelhı (cirrosztrátusz)
XXV., 52; XXVI.. 54
Felhısapka (pileus) V., 12;
XXVIII., 58 Felhık
osztályozása II., 6
Gomolyfelhı (lásd: Cumulus)
Hegyek lee- és luv-oldala I.. 4
Hegygerinc fölött kialakuló felhı
I.. 4; III.. 8
Hidegfront XI. 24
stabilis levegıvel XI., 24
Középmagas gomoly (lásd: Alto-
cumulus)
Lepelfelhı (lásd: Altostratus)
Mamma XVII., 36 Melegfront VI., 14
- labilis meleg levegıvel VI., 14
Nappali felhıképzıdés I., 4
Nimbosztrátusz IX., 20
Okklúziós front XXI., 44;
XXIV., 50
Réteges gomoly (lásd: Stratocu-
mulus)
Stratocumulus X., 22
- altostratogenitus XXVI., 54
- cumulogenitus XX., 42
- felvonuló XIV., 30;
XXV., 52
- lacunosus XXII., 46
- perlucidusXXII., 46
Stratus fractus IX., 20
Termikkémény I., 4
Tornyos gomoly (Cumulus con-
gestus) IV., 10; V., 12; X V I I I . ,
38
Zivatarfelhı (lásd: Cumulonimbus)
25,-Ft
A Búvár Zsebkönyvek
eddig megjelent kötetei:
Madarak (4. kiadás)
Vadvirágok 1. (4. kiadás)
Gombák (3. kiadás) Halak
(3. kiadás) Lepkék (3.
kiadás) Dísznövények (3.
kiadás) Csigák, kagylók (2.
kiadás) Fák, bokrok (3.
kiadás) Legyek, hangyák,
méhek, darazsak (3.
kiadás)
Vadak (3. kiadás)
Ásványok
Mohák, zuzmók, harasztok
(2. kiadás)
Bogarak (3. kiadás)
Kövületek
Kutyák (3. kiadás)
Kígyók, békák (2. kiadás)
Díszmadarak (3. kiadás)
Vadvirágok 2. (2. kiadás)
Kultúrnövények 1. (2. kiadás)
Pókok, skorpiók (3. kiadás)
Háziállatok (2. kiadás)
Gyümölcsök (3. kiadás)
İsállatok (2. kiadás)
Kultúrnövények 2.
Felhık (2. kiadás)
Állatkerti emlısök
(2. kiadás)
Állatkerti madarak
(2. kiadás)
Gyógynövények
Tengeri állatok 1.
Tengeri állatok 2.
Emberek
Kaktuszok, pozsgások
Főszernövények
Különös növények
Kisemlısök
Emberelıdök
Trópusi pillangók
Kabócák, bodobácsok
İsnövények