Ókor: Platón

cenzúrázta a zenét, az őrök nem hallgathattak ión zenét, csak dór-t

minden ami múlandó az utánzat, Platón szerint az emberi lélek
oligarchikus,
Kiből lesz jó vezető? – El kell vinni a fiatalokat Dionüszosz ünnepre, ha
nincs rá hatással az alkohol, akkor a kart tudja vezetni és jó vezető lesz

A művészet: képes megnyitni, fiatalnak tartani

(sémákat tanulunk, leckéket mondunk fel, bizonytalanság van, valamihez
mérni akarjuk magunkat, meg akarunk felelni)
paraszt= liberális
értelmiség= jobbágy (függ a felettesétől)
Paul Joseph Goebbels (Rheydt, 1897. október 29. – Berlin, 1945. május 1.)
német politikus, Adolf Hitler nemzetiszocialista Németországának
propagandaminisztere 1933 és 1945 között, Adolf Hitler közvetlen munkatársa
és a végsőkig kitartó híve. A náci rezsim kevés diplomás értelmiségi vezetője
közé tartozott. Gátlástalan propagandatevékenysége a második világháború után
világszerte fogalommá vált. Szónoki tehetségéről és szélsőséges
antiszemitizmusáról is nevezetes volt.
Hitler kedvenc zeneszerzője Wagner volt, az operaház megnyitását ünneplik
Minden német város mögött ott egy zeneszerző
Nyitány: összefoglalja az opera cselekményét
1942 Február: bombázták a németeket, március 30- Kölnt bombázták-
millenium- több mint 1000 repülő
30 éves háború: erős volt a német ipar/gazdaság pl. autógyártás
AEG-Gyár: Berlini filharmonikusok zenekara (Nietzche és Wagner barátok
voltak, Wagner bukása: hogyan szabadult meg N. Wagnertől)

Szókratész: demokrácia- zsarnokság, zsarnok- nem tanul meg uralkodni

ösztönein

Gyorsít,lassít, igazodik a terem akkusztikájához, fejlődés van a zenében

Richard Strauss : utolsó romantikus zeneszerző, fiatalként forradalmár, újító,

eljutott az atonalitásig, a végén visszafordult, rózsalovag, ezt megelőzőleg
modern dolgokat csinált pl.: árnyék nélküli asszony

Salome :
Oscar Wilde írta- minimum három dadája volt- angol, német, francia.
Vígjáték nak készült, dráma lett, megtudod élni a költészetéből, két gyermekem
volt, miután rájön hogy a férfiak felé kötődik, homoszexualitás miatt két év
börtön, gyerekeit elvették, nem tudták ki az apjuk.
Bibliai történet, nagy hatású, 1931-ig tiltott volt, 1905-ben fejezte be Strauss,
bemutatták, alapvetően Németország liberális volt.
Sok mindent megzenésített pl.Nichét. Programja van a zenének: Szimfónia
domestica. Bartók sokat köszönt neki, egy művét zongorázta először,
Ínhüvelygyulladás kapott, betévedt egy koncertre, ahol Strauss művét játszották.
Bartók Neoklasszikus.

Újszövetségi történet, főszereplő Heródes leánya Salome, aki hercegnő

Júdeában, szent János próféta Heródes fogja, Salome bármit kérhetett, Szent
János fejét kérte apjától.
A próféta szerint szent ember, akinek szubjektív meggyőződése van, objektív
azonos, az ember keresi magát
Keresztelő Szent János felfelé kiabál, megzavarja mások nyugodalmat,
SALOME nem tudja kicsoda ő, tiltotta az apja hogy találkozzanak, Salome
szolgálja kiengedi Szent Jánost, a hercegnő megszokta hogy folyamatosan
kiszolgálják, a Szent viszont elküldi.
A mű témája az hogy mi a szerelem, ott kevés hercegnőnek lenni. A nők
egyik emancipációjának egyik formája a prostitúció. Tánc: benne van a
hatalom, vannak benne visszatérő motívumok, nincs benne ismétlés, nincs benne
dobgép.

Louis Hector Berlioz (La Côte-Saint-André, 1803. december 11. – Párizs,

1869. március 8.) francia romantikus zeneszerző, karmester, író, zenekritikus.
Orvosi tanulmányait félbehagyva tért át a zeneszerzésre. Miután a párizsi
konzervatóriumban tanulva, több ízben pályázott sikertelenül a Római Díjra,
1828-ban megrendezte első nyilvános szerzői estjét. 1830-ban, a Fantasztikus
szimfónia befejezése után, Szardanapál utolsó éjszakája című kantátájával
végre elnyerte az áhított elismerést, és Rómába utazott, ahol azonban nem találta
helyét, és félbeszakítva az ösztöndíj feltételéül szabott ott-tartózkodást,
visszatért a francia fővárosba. 1833-tól mint zeneíróként és -kritikusként
működött. Műveinek java programzene, irodalmi eredetű témák feldolgozása,
fantáziadús zenei színekkel. Jellemző vonásuk az egységet biztosító visszatérő
téma. Elismert karmester volt. Művei nyitányok, szimfóniák, kórusművek,
operák, dalok. Meghangszerelte a Rákóczi-indulót, és belefoglalta a Faust
elkárhozása című szimfonikus művébe.
Faust elkárhozása: A Rákóczi-indulót beépítette a Faust-kompozícióba. Ugyancsak Pesten
– emlékiratai szerint – egy kiskocsmában komponálta a Faust paraszttáncának refrénjét.
Boroszlóban, ahová Pestről vezetett az útja, a latin diákdal szövege és zenéje készült el.
Prágában pedig az éjszaka kellős közepén kelt fel ágyából, hogy feljegyezze azt a dallamot,
amelyből majd az Angyal-kórus született meg. A Rómeó és Júlia, amelyet március 31-én és
április 17-én már átdolgozott formában mutatott be csehországi közönségnek, jelentős sikert
aratott.
Berlioz, mint minden hősét, Faustot is önmagáról mintázta, s ezzel a Byron,
Chateaubriand nyomán kialakult romantikus hős csapongó érzelemvilágának
adott hangot. Ezen a művön rengeteget dolgozott, rengeteget cizellálta, de a
bemutató 1846. december 6-án az Opéra Comique-ban közönybe fulladt.
Barátai úgy próbálták menteni, hogy a sajtóban kedvező kritikákat jelentettek
meg róla. A közöny oka az volt, hogy a mű bemutatója a legrosszabb
pillanatban történt, ugyanis Párizsban már érezhető volt az a politikai és
gazdasági válság, amely másfél év múlva a forradalomhoz vezetett. A
bemutató előtti hónapban Párizs egyik negyedében lázadás tört ki.

Schubert: Faust
Gratzban volt az ősbemutatója, amin Hitler is részt vett.
Amit hallgattunk, Margit éneke volt: Margit egy fiatal, tiszta, szűz
lány, aki hívő keresztény és először találkozik a szerelemmel.
A darabban Margit a rokkájánál ül és nagyon bánatos, annyira
vágyakozik a férfi (Faust) után. Végül meg is kapja, elveszíti vele a
szűzességét, de azzal együtt az anyját is, mivel ahhoz hogy ne halljon
semmit, elaltatják, de abba belehal. Emiatt Margit testvére párbajozik
Fausttal, de a párbajban meghal a testvér. Kiderül, hogy Margit
teherbe esett Fausttól, és annyira kétségbeesik és dühös lesz, hogy
megöli a gyerekét.

Schubert: Árnyék nélküli asszony

1919-ben volt az ősbemutatója ennek a meseoperának, de azonnal
meg is bukott. Nem nyerte el a nézők tetszését, és azt hiszem azt hitték
róla, hogy egy összeesküvés elméletet közvetít valamelyik uralkodó
ellen, de ez nem biztos.
Két színtéren játszódik: a Tündér- és a földi világban
Főszereplői: Kékfestő, a kékfestő felesége és a kékfestő 3 testvére
akik rokkantak és a házaspár tartja el őket.
Van egy császár is a történetben, aki éppen vadászik, és le akar lőni
egy gazellát, aki nővé változik( tündér) és feleségül veszi. Ennek a
tündérnek nincs árnyéka (nem tud teherbe esni). Amikor elveszi a
császár, kiderül, hogyha egy éven belül nem esik teherbe a nő, akkor a
férfi kővé dermed.
A tündér dadája elmegy ezért a kékfestő feleségéhez, aki nem akar
teherbe esni, mert karcsú akar maradni, meg elege is van a férje
testvéreiből és nem akar még egy éhes szájat eltartani. De amúgy a
férje szeretne tőle gyereket.
A dadának odaígéri az árnyékát, aki elviszi azt a tündérnek.
Mikor a kékfestő megtudja, hogy mit csinált a felesége nagyon
elszomorodik és mérges lesz, ami a darabban egy nagyon erőteljes és
fájdalmas duettel van megjelenítve.
Végül a nő rájön, hogy mit veszített, de akkorra már késő lesz.

Charles Gounod
A Faust Charles Gounod 1859. március 19-én, Párizsban bemutatott operája. A
műnek rendkívül nagy kultusza van Franciaországban. A párizsi opera
folyamatosan műsoron tartja a darabot, de a szerző más műveit is színpadra
szokták állítani. Gounod már 1855-ben foglalkozott a Faust-témával. A
szövegkönyv még kész sem volt, de a szerző számára a cím már véglegesnek
tűnt: Margaréta. Vagyis Goethe hatalmas drámai kompozíciójának csak az
első része, annak is csak azon részletei, melyek szorosan kötődnek Faust és
Margit szerelméhez, keltették fel a zeneszerző érdeklődését. Érdekesség,
hogy az jelenet, amikor Margit kilép a templomból és Mefisztó útját állja, a
cenzúra miatt kimaradt az ősbemutatón. Franciaország ugyanis nem rég kötött
paktumot a Vatikánnal, és nem akarta máris provokálni a szentszéket.

I. felvonás
Az öreg és az életből kiábrándult Faust dolgozószobájában öngyilkosságra
készülődik. Éppen egy méreggel elegyített italt készül felhajtani, amikor a
nyitott ablakon át behallatszik a fiatalok éneke, akiket az öreg tudós megátkoz.
Végül nem issza meg a mérget, hanem megidézi az ördögöt, aki meg is
jelenik Mefisztó képében. Faust az ifjúságát szeretné visszakapni, de mielőtt
eladná a lelkét, bizonyítékot kér Mefisztó varázserejére, aki megidézi neki
Margit alakját. Faust aláírja szerződést, a mérgezett italt Mefisztó kiönti.

II. felvonás
Búcsújelenettel indul a felvonás, a fiatalság vidáman iszogat és énekel. A
vidám forgatagban Valentin búcsúzik barátjától. Hadba kell vonulnia, és
nagyon félti húgát, Margitot. Siebel felajánlja, hogy gondját viseli a lánynak,
amíg barátja távol van. Megérkezik Mefisztó, elénekli híres rondóját, ami
nagy sikert arat, a társaság borral kínálja. Ezután a kocsma cégéréből bort
fakaszt (Goethe drámájában nem mást, mint tokajit!), majd jövendőt mond a
fiataloknak. Siebelnek azt mondja: elhervad a virág, amit a kezével érint,
Wagner rossz véget ér, Valentinnek dicstelen halála lesz, majd Margit
egészségére mond köszöntőt.
Valentin egyből felpattan és kérdőre vonja Mefisztót: kardot ránt, de az
ördög védő kört von maga köré. Valentin nem tud hozzálépni, kardja eltörik.
Ekkor maga elé tartja a kard kereszt alakú markolatát. Mefisztó a kereszt
láttán hátrálni kezd. Az ivó többi tagja is keresztet mutat felé, mire elszalad.

Faust lép színre, akit semmi más nem érdekel, csak Margit. Mefisztónak
aggályai támadnak: a lány túlságosan erényes. Színre lép Margit és Faustot
egyből megbabonázza. Mefisztó hiába próbálja magával rángatni a tudóst, az
odalép a lányhoz és felkínálja neki a karját, amit Margit visszautasít.

III. felvonás
Siebel virágot helyez Margit házának küszöbére. Rémülten fedezi fel, hogy a
keze által érintett szirmok elhervadnak. Elszalad, hogy szentelt vízbe mártsa
kezeit. Ezzel hinti meg a virágokat is, amik ennek következtében újra életre
kelnek. Faust és Mefisztó titokban kilesi a jelenetet. Mefisztó ékszereket
helyez Siebel virágai alá. A két férfi ismét elrejtőzik, Margit lép színre, és
egyre csak Faustról ábrándozik. Észreveszi Siebel virágait, majd az
ékszereket is felfedezi.

Jön Márta a szomszédból, aki az ékszerek láttán ájuldozni kezd. Mefisztó előlép
rejtekéből, és úgy tesz, mintha Mártához jött volna. Közli az asszonnyal férje
állítólagos halálát. Előlép Faust is. Mefisztó Mártának, Faust Margitnak kezd
el udvarolni. Az ördög kereket old, a szomszédasszony követi. A két szerelmes
kettesben marad, közben leszáll az éj. Elbúcsúznak. Margit ablakában
megvallja szerelmét, Mefisztó pedig visszatuszkolja Faustot a lányhoz.

IV. felvonás

Adelina Patti mint Margit

Margit a templomban a szenteltvíztartó előtt térdel. Bocsánatot kér bűnéért,
de Mefisztó ott leselkedik a háttérben, és azt suttogja, hogy nem nyerhet
bocsánatot. Démonok egész hada szólítja meg Margitot. Ezután megszólal a
papok kórusa, de mintha ők is a lányt vádolnák bűne miatt. Mefisztó hangja
szép lassan úrrá lesz a jeleneten: Margit átkozott vagy, a pokol már vár
rád.

Valentin eközben hazatért a hadjáratból, de csak Siebel fogadja. A férfi

húga után tudakozódik, Siebel zavartan felel. Valentin egyből tudja, hogy
valami történt Margittal, amíg távol volt.

Faustot lelkiismeretfurdalás gyötri, látni akarja még utoljára szerelmét.

Mefisztó szerenádot énekel a lány ablaka alatt. Ez úgy hangzik, mintha valami
kocsmaszépségnek szólna. Az ének hallatán Valentin ront ki a házból.
Rátámad Faustra, aki leszúrja. A tettes és Mefisztó elmenekül, a halott köré
gyülekezni kezd a környék lakossága, majd Margit is megjelenik. Valentin
utolsó szavaival megátkozza húgát.

V. felvonás
A Harz hegységben boszorkányok vigadoznak. Mefisztó azért hozza ide
Faustot, mert azt reméli, hogy el tudja vele feledtetni a történteket a
gyönyörök palotájában. Faust éppen a Walpurgis-éj csodaitalát készül
felhajtani, amikor látomása lesz: Margitot pillantja meg a börtönben, a
nyakán egy égő, vörös sávval. Feltámad a lelkiismeret-furdalása és elrohan
felkeresni a lányt.

Margit börtönbe került, mert megölte gyermekét. Most börtönében alszik,

Faust hangjára riad fel. Megrohanják az emlékek, majd elméje ismét elborul.
Már majdnem szerelemesen öleli át Faustot, de akkor meglátja Mefisztó
árnyékát és elborzad. Faust kezén bátyjának a vérét látja. A férfi meg akarja
menteni szerelmét, de az elutasítja. Közben egyre jobban hallatszik a közeledő
őrség éneke. Mefisztó is megpróbál hatni Margitra, de minden hiába,
Fausttal együtt elmenekül. Megjelenik az angyalok kórusa és a mindenkinek
megbocsátó Krisztusról énekel. A börtön falai leomolnak.

Liszt Ferenc
A Faust-szimfónia (német címe Eine Faust-Symphonie in drei Charakterbildern
[nach Goethe]) Liszt Ferenc 1854-ben komponált műve (S.108), amely Johann
Wolfgang von Goethe Faustja nyomán keletkezett. Bemutatója 1857-ben
volt Weimarban, Liszt vezényletével.

Goethe művének hatása Lisztre rendkívül furcsa, mert Liszt nem szerette,
mi több, ki nem állhatta Goethét, Victor Hugo és George Byron volt a
kedvence. „Minden Goethével kapcsolatos tárgy veszedelmes számomra” – írta
egy Wittgenstein hercegnének szóló levelében, 1854-ben. Ki is akarta kerülni a
Goethére való hivatkozást, és először Faust témájú operát akart írni, amely
szövegének megírására id. Alexandre Dumas-ra, majd Gérard de Nervalra
gondolt. Egyéb „Faustos” művei (Éjszakai menet, Tánc a falusi kocsmában,
vagyis a Mefisztó-keringő) sem Goethére alapozódtak, hanem Lenau műveire.
Írt ugyan néhány Goethe-dalt, de ezek nem kifejezetten sikerült darabok. Végül
a Faust-szimfónia lett Liszt egyetlen olyan műve, amely (alcímében)
Goethére utal.
A Faust-szimfónia háromtételes zenemű, és ahogy a darab alcíme – Három
jellemkép Goethe nyomán – is mutatja, a három tétel a Faust témakör három
főszereplőjének (Faust, Margit, Mefisztó), illetve jellemüknek zenei
ábrázolása. Liszt nem elmeséli a Goethe-művet, hanem zenei portrét ír a
három főszereplőről. Az ő programzenei műveiben a külső témaindíték
mindig is csak egy kisegítő, gondolatébresztő eszköz, nem követi pontosan a
forrásként jelölt mű történéseit.

Első tétel: Faust (Lento assai – Allegro impetuoso)

Nagyszabású tétel, általában 26 perc körüli időtartamban játsszák.
Szonátaformájú, amelynek már az első, csellókon és brácsákon megszólaló,
Faust „varázslói” jellemét megrajzoló dallamában Liszt kihasználja a teljes
tizenkétfokú hangrendszert (ha nem is a 20. századi formában, de ne feledjük: a
19. század közepén vagyunk, a tizenkétfokú szerkesztési elvet csak mintegy
ötven év múlva kezdik használni), így határozott tonalitást alig lehet felfedezni
benne. A második Faust-motívum oboán, majd hegedűn szólal meg, de a
szenvedélyes Faustot jelképező tulajdonképpeni főtéma csak később következik,
és hegedűkön szólal meg. Ez a dallam fordul elő a továbbiakban a legtöbbször –
természetesen rendre módosított formában. A tétel zárótémája egy fokozatosan
kibontakozó, harsány dallamvonulat.

Második tétel: Margit (Andanto soave)

Margit (a németben Gretchen) tétele a tiszta, „megváltó hatalmú”, szilárd pontot
jelentő nőideál zenei arcképe. A tétel egyszerű dalformájú, finom és
egyértelműen tonális dallamvilágú, érzékletesen, áttetszően hangszerelt anyag.
Ezt a dallamot Mefisztó sem tudja eltorzítani, még a Mefisztó-tételben is
változatlanul halljuk viszont. Faust témája a tétel közepén és a végén jelenik
meg. Körülbelül 18 perc hosszúságú tétel.

Harmadik tétel: Mefisztó (Allegro vivace, ironico)

Szintén hosszú, 24–25 perces tétel. A gonosz, a démonikus Mefisztó (eredetileg
Mephistopheles) ábrázolása a szimfónia egyik nagy újítása: Liszt úgy mutatja be
a tagadás, a rombolás megtestesítőjét, hogy a Faust-tétel témáit eltorzítja,
átalakítja groteszk, ironikus játékokká (talán az álmodozó Faust és a gonosz
démon egyazon alak természetének két szélsőséges oldala?). Bartók szerint a
zene történetében „Liszt fejezett ki először zenével iróniát”. Az idézetszerű,
módosított Faust-témákon kívül a tételnek egyetlen önálló témája van, az is
inkább egy erőteljes ritmikus-akkordikus jellegű képlet. A tétel végén
megjelenik a Mefisztót legyőző Margit, és az ő témája vezet át az epilógushoz.
Faust elbukik ugyan, de megmenekül, megdicsőül, és ezt fejezi ki végül a tenor
és a férfikar által énekelt szöveg, Goethe drámai költeményének sorai.

Gustav Mahler
VIII. szimfónia
A mű második részéhez Johann Wolfgang von Goethe Faustjának záró
jelenetét használta fel Mahler. A történet szerint Faust szerződésileg eladja
magát az ördögnek, ha az kívánságait teljesíti. Az egyezség után Faust hatalmát
kivétel nélkül jó és nagyléptékű dolgok megvalósítására használja fel hatalmát.
Amikor meghal, az ördög birtokába akarja venni a lelkét, de az angyalok –
tekintettel nemes voltára – elragadják, és a legmagasabb régiókba viszik.
Faustról egymásután válnak le bűneinek nyomai, mindaz, ami tökéletlen volt
benne. Eljut az örök szeretet honába, ahol a női ideál, a Mater Gloriosa, az Isten
Anyja veszi pártfogásába Isten előtt. Faust, mivel hatalmát jóra használta fel, és
bűneit megbánta, méltónak találtatik az örök üdvösségre. Az ördög előtt
ismeretlen fogalom a szeretet, a bánat, megbocsátás, és ezeket ki is felejtette a
számításából, így Faust nem lehet az övé. Az utolsó jelentben hegyszakadék,
erdő, szikla, kietlen magány tárult a hallgatók elé. Szent anakhoréták, bűnbánó
remeték lakják a hegyeket a szirtek hasadékaiban, a hegyek lábától a csúcsokig.

A mű ősbematatóját maga a zeneszerző vezényelte 1910 szeptemberében.

Néhány negatív észrevételtől eltekintve a mű a nagyközönségre lesújtó és
egyúttal fölemelő hatást gyakorolt. A kritikák elsősorban azt emelték ki, hogy
a mű az énekesek nagy szerepe miatt nem igazán tekinthető szimfóniának
(inkább kantátának). Mahler ugyanakkor a legtökéletesebb és legszebb
hangszernek az emberi gégét tartotta, ás úgy érezte, hogy az emberi hangok által
létesíthető hanghatások nélkül műve nem volna tökéletes.

Richard WAGNER: Trisztán és Izolda

műfaj: opera
eredeti cím: Tristan und Isolde
keletkezés: 1857-59
bemutató: 1865. június 10.
különféle középkori
szöveg: legendák alapján Richard
Wagner
történet: - Az Írországból
Cornwallba tartó hajón
Trisztán, a győztes
cornwalli hadvezér viszi a
legyőzőtt
írek hercegnőjét, Izoldát,
aki Marke királynak,
Trisztán nagybátyjának lesz
felesége. Az úton
apránként kiderül, hogy
Trisztán a harcban megölte
Izolda vőlegényét,
Moroldot, de maga is sebet
kapott, melyet álnéven
Írországban éppen (a
varázslatos gyógyítási
tudományáról ismert)
 Izoldával gyógyíttatott meg.
Izolda rájött, ki a sebesült,
de későbbre halasztotta a
bosszút. A hajóút
végén, mielőtt partot érnek,
Izolda mérget készít elő,
hogy mindketten
meghaljanak, de komornája
a mérget bájitalra cseréli.
- Marke király kastélyában
a két, szerelembe esett fiatal
küzd a színleléssel, s mikor
a szenvedélyt
megsejtő Melot vadászatra
megy a királlyal, azonnal
egymáshoz sietnek.
Szenvedélyes
együttlétüket a váratlanul
visszaérkező király és
kísérete zavarja meg: Marke
szomorúan vádol,
Melot összecsap Trisztánnal
és súlyosan megsebesíti.
- Trisztan saját várában
haldoklik, s a tengerparton
várakozik, remélve Izolda
érkezését. A lány
végül megjön, de már nem
tud segíteni szerelmesén.
Hamarosan megérkezik
Marke király, aki
Izolda komornájától
időközben megtudta a
végzetes szenvedély
magyarázatát, de
bocsánatát már
csak két haldoklónak
adhatja. Trisztán a sebeibe,
Izolda bánatába hal bele.
felépítés: 3 felvonás
1. Hajóút Írországból
Cornwallba;
- a közelgő események és a
velük kapcsolatos érzelmek
ismertetése
- az előzmények elbeszélése
- Trisztán és Izolda végzetes
találkozása
2. Királyi kastély
Cornwallban;
 - Trisztán és Izolda
szenvedélyének beteljesülése
- a kapcsolat lelepleződése;
felelősségrevonás, párbaj,
sebesülés
3. Trisztán vára Kareolban;
- a haldokló Trisztán
várkozása Izoldára
- Izolda érkezése és
búcsúzkodása
- Marke és kíséretének
érkezése, az események
tisztázódása, a szerelemesek
halála

Johann Sebastian BACH (1685-1750)

1. Élete
1.1. Tanulóévek; 1685-1708
* 1685.03.21. Eisenach
– 1685-95, Eisenach: gyermekévek, zenész környezet, szülők korai halála (1694-95)
– 1695-1702, Ohrdruf, Lüneburg: felsőbb tanulmányok, utazások (Hamburg); látványos
előrehaladás a zenében (éneklés, vonósjáték, orgona, csembaló); művek: első önálló
kompozíciók;
– 1703-1708, Weimar, Arnstadt, Mühlhausen: első munkahelyek, tapasztalatszerzés
hegedűsként és orgonajátékosként; egyházi szolgálat, utazások, orgonavizsgálatok,
házasodás
1.2. A beérkezés (ismertté válás) évei; 1708-1723
– 1708-1717, Weimar: udvari orgonista és kamaramuzsikus, majd koncertmester; koncertek,
hangversenymeghívások, orgonaszakértői feladatok; gazdag orgonamű-termés; a család
gyarapodása
– 1717-1723, Köthen (Cöthen): udvari karnagy, zeneigazgató; egyházi zene, udvari szolgálat
(rendszeres
hangversenyek, ünnepi zenei alkalmak); utazások, szakmai ismertség; elsősorban zenekari
darabok; az első
feleség halála; újraházasodás
1.3. A muzsikuspálya beteljesedése; Leipzig / Lipcse; 1723-1750
négy templom zeneigazgatása, majd a Collegium Musicum irányítása; tanítás,
hangversenyek; gazdag termés minden műtípusban (oratóriumok, kantáták, nagyszabású
billentyűs sorozatok, összefoglaló kompozíciók, motetták, alkalmi darabok); 13 gyermek
születése
– 1723-1729, Leipzig: zeneoktatás, intenzív egyházzenei szolgálat a templomokban és az
iskolában;
– 1729-1740, Leipzig: a Collegium Musicum (a város civil zeneéletének vezető hangszeres és
énekes együttese: való-
jában Filharmónia) vezetésének átvétele; intenzív részvétel a város világi hangverseny-
életében (Zimmermann-kávé-
ház);
– 1740-1750, Leipzig: folyamatos munka, ritkuló utazások; egy-egy jelentékeny társadalmi
elismerés (udvari látogatások és kiemelkedő címek elnyerése); egyre elmélyülő kísérletezések,
illetve a kompozíciós technikák összefoglalása;
† 1750.07.28 Leipzig

Passió-oratórium:
– meghatározás: olyan oratórium, melynek szövegéül a bibliai evangéliumok Jézus Krisztus
szenvedéséről és haláláról szóló szakasza szolgál (passio /lat./: szenvedés, szenvedély)
– eredet: a szenvedéstörténet énekelt fölolvasása (Virágvasárnap, Nagypéntek) – gregorián
passió (egyszerű fölolvasás) – dramatikus passió (fölolvasás szereposztással /Jézus, Péter,
Júdás, tömeg stb./) – motettapassió (dramatikus passió tanulságos kórus-kommentárokkal)
– elemek, fölépítés: mint az oratóriumnál; új elemek: turba-tétel, korál-tétel
– turba (turba /lat./ = csoport): bibliai szöveg; a történet tömegjeleneteinek megszólaltatása;
ea: kórus és zenekar
– korál (choral [Lied] /ném./ = kardal): költött szöveg; a történet személyes tanulságainak
megfogalmazása egyegy közismert gyülekezeti ének segítségével /a hallgató szembesítése a
történetből fakadó személyes tanulsá-
gokkal = te vagy a felelős Krisztus haláláért; téged váltott meg /; négyszólamú feldolgozás;
ea: kórus és gyülekezet (!) és orgona vagy zenekar ad libitum

A Máté-passió (BWV 244) Johann Sebastian Bach szólistákra, kettős

kórusra és zenekarra írott oratorikus passiója. A mű gerincét Jézus Krisztus
szenvedésének és halálának Máté evangéliuma szerinti elbeszélése
szolgáltatja. Ezt egészítik ki közbeékelt passió-korálok, valamint Picander
nevelő célzatú, áhítatos költeményei szabad kórustételek és áriák formájában
megzenésítve. A Máté-passió és a János-passió Bach egyedüli, teljességében
fennmaradt, hiteles passiói. Közel három órás előadási idejével a Máté-passió
Bach legterjedelmesebb műve, mely csúcspontot jelent a protestáns
egyházzenében.Az ősbemutatóra 1727. április 11-én került sor a lipcsei
Tamás-templomban. Bach halála után a mű feledésbe merült. 1829-ben a
darab Felix Mendelssohn-Bartholdy vezényletével újra megszólalt, és ez
indította el a Bach-reneszánszot.
A monumentális dramatikus-epikus mű impozáns sztereofón hatása a
kettős kórus és -zenekar révén bontakozik ki, melyen belül a kórusok
gyakran párbeszédet folytatnak egymással. A mű mindkét részét keretezi
egy-egy nagy nyitó- és zárókórus, melyek közül kiemelkedik a lenyűgöző
és egyedülálló nyitókórus. Köztük sokféle, átlátható terjedelmű,
elmélkedő ária található, melyek Jézus szenvedését fejezik ki
érzékletesen. 
A Cantata Profana Bartók legjelentősebb alkotásai közé tartozik. Ezt
vallja róla világszerte a zenei szakvélemény, s ezt halljuk róla itthon is.
A zenei értelmezés igényével készült és nálunk is elérhető tanulmányok
(Ottó Ferenc: Bartók Béla a Cantata Profana tükrében, 1936; Molnár
Antal: Bartók művészete, 1948; Demény János: Bartók élete és müvei,
1948 stb.), illetve kiadványok a mű értelmezését — jeleni őségéhez mérten, illőn
és méltón — nem adják meg. Ezeknek az írásoknak tanulmányozásával nem
jutunk el a mű értelméhez, sőt még közelebb sem igen
jutunk hozzá. Ezekről tehát céljainknak megfelelőleg elég csak ennyit
mondanunk.
A mű megértéséhez sokkal közelebb visz bennünket Kerényi Károlynak Bartók
Béla Cantata Profanájáról c. német nyelvű, rövid, de fontos utalásokra és
eredményekre jutó tanulmánya, amely a Zürichben megjelenő Schweizerische
Musikzeitung 86. évfolyamának 89. száma 325—328. lapjain jelent meg 1946-
ban.
E tanulmányában Kerényi kifejti, hogy bár a Cantata Profana maga mondja el
értelmét, mint minden igazi műalkotás, (csak éppen meg kell érteni, s ehhez már
bartóki koncepció szükséges), mégis Bartók maga jogosít fel bennünket arra,
hogy szerzeményének a zenei értelmén túl, helyesebben: a mellett, szavakba
önthető jelentését is kutassuk, keressük.
Kerényi tanulmányának legfőbb érdeme az arra történő éles rámutatás, hogy
magyarázatunknak a mű címéből és az alapjául szolgáló szövegéből kell
kiindulnia, ha célhoz akar érni. E felfogásához híven föl is tárja, hogy maga a
mű címe, „Cantata Profana", szándékos ellentmondást tartalmaz, amellyel
Bartók elkülöníti művét általábam a kantátáktól, és megállapítja, hogy a mű
szövege azon mitológiai elbeszélések közé tartozik, amelyek különösen Kelet-
Európában és Észak-Ázsiában sok népnél elterjedtek. A mű teljes szövegének
közlése után Kerényi ezt fűzi hozzá kommentárul: „Bizonyára megértjük,
hogyan válhatott ez az ének azoknak az énekévé és hitvallásává, akik nem
akartak ott maradni, ahol a szabadságot mindjobban elfojtották, és ahol az végül
is elveszett. A kivonulás, az exodus éneke az, ami itt felcsendül, profetikus ének,
amennyiben a kantáta, amikor keletkezett, eleinte csak szellemi elkülönülést és
kivándorlást jelentett, nem mint program, hanem mint a művész tudata saját
helyzetéröl, és csak később, az elviselhetetlen események kényszerítő hatása
alatt indult Bartók Amerikába, hogy ott, hazájától távol haljon meg."
A mű egy öregemberről és kilenc fiáról szól. Az öregember állandóan vadászni
jár, és a gyerekek is ezen nőnek fel. Egy napon, amikor egyedül maradnak,
szarvassá változnak. Amikor az apjuk észreveszi ezt, arra kéri őket, hogy
jöjjenek vele haza, de a kilenc szarvassá vált fiú már nem megy többé haza.