BRAUN ÉVA

SZÖVEGGYŰJTEMÉNY
magyar nyelvből

9. osztály

Ungvár, 2014

7
A szöveggyűjtemény a magyartanárok számára készült
módszertani segédkönyv. Az itt található tollbamondások a
sikeres vizsgadolgozat megírásához nyújtanak segítséget a 9.
osztályban.

Lektorálta:
Györke Magdolna, az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar
Filológiai Tanszékének docense
Szerhijcsuk Júlia, a Kárpátaljai Pedagógus-továbbképző
Intézet nemzetiségi osztályának módszerésze

A módszertani segédkönyv a Kárpátaljai Pedagógus-

Továbbképző Intézet tudományos-módszertani gyűlésén volt
elfogadva.

2
 БРАУН Є. Л.

ЗБІРНИК ДИКТАНТІВ
для державної підсумкової атестації
з угорської мови для загальноосвітніх
навчальних закладів з навчанням угорською
мовою

9 клас

Ужгород – 2014
3
 Рекомендовано Міністерством освіти і науки України
(наказ від 27.12.2013 № 1844)

ЗБІРНИК ДИКТАНТІВ для державної підсумкової атестації

з угорської мови для загальноосвітніх навчальних закладів з
навчанням угорською мовою. 9 клас – Ужгород, 2014

Укладач: Браун Є. Л.

Рецензенти:
Дєрке М. Ж. – доцент Ужгородського національного
університету, кафедра угорської філології
Сергійчук Ю. П. – методист кабінету освіти національних
спільнот ЗІППО

4
 Bevezető

A szöveggyűjtemény a 9. osztályban oktató magyar

tannyelvű általános és középfokú iskolák magyartanárai számára
készült segédkönyv. Az itt található szövegek a vizsgára való
felkészülésben, a helyesírás gyakorlásában nyújtanak segítséget
az adott osztály tanulói számára.
Az anyanyelv megőrzése, helyes használata egyik
legfontosabb feladata az iskolának, a pedagógusnak, a
magyartanárnak egyaránt. A tollbamondás gyakorlására és a
sikeres vizsgázás céljából összeállított gyűjtemény változatos
szövegeket tartalmaz. A gyűjteményben egyaránt megtalálható
részlet szépirodalomi alkotásokból, tanulmányokból,
leírásokból.
A szöveg diktálásakor figyeljünk a tollbamodás
felolvasásának módszertani követelményeire. A szöveget
háromszor olvassuk fel:
 először az egészet folyamatosan, miközben senki sem ír
(a tanulók számára ismeretlen vagy idegen eredetű
szavakat írjuk fel a táblára);
 másodszor mondatonként, tagolva, a tanulók
írástempójához igazodva;
 harmadszor újra az egészet folyamatosan, mialatt a
tanulók ellenőrzik munkájukat.
Írásban a tanulóknak nem kell feltüntetniük azokat a jeleket
[(...)], amelyek az eredeti szövegből bizonyos részek
kimaradását jelzik a hitelesség végett, valamint a szöveg
szerzőjének nevét sem.

Braun Éva

5
 A nyelvről

Sok mindent hagy örökül egyik nemzedék a másiknak,

de mind között a legfontosabb a nyelv. Ez a hagyomány
hordozza az évezredekben összegyűjtött tudásunkat, közvetíti az
időben, s így folytonosságot biztosít az értelmes emberi életnek.
De nemcsak az ismereteinket őrzi és nyújtja át korról korra,
emberről emberre, hanem ő maga ösztökél arra, hogy többet
ismerjünk meg a világból: több dolognak adjunk nevet. Vagyis
több dolgot érintsünk meg a gondolatunkkal. Mert a nyelv
gondolat: ez tehát, ami egyedül képes birtokunkba adni a
világot. A legértékesebb minden lehetséges között, mert értelmét
is minden csupán akkor tárja fel, ha szavakkal kezdjük
felruházni.
A nyelvet jól és szépen használni egyike a legnagyobb
örömnek. Megnyugtató beteljesedést jelent, amikor valamihez
pontosan illő, tartalmát hiánytalanul kifejező szót találunk.
Megérteni akkor kezdünk valamit, amikor beszédünk tárgyává
tesszük, s sajátunknak akkor mondhatjuk, mikor megtaláltuk a
nevét.
De nem csupán beteljesít és gyönyörködtet a nyelv,
hanem szabaddá is tesz. S ez a legnagyobb dolog. Miközben a
tárgyához közelít – fölé is emel.
S még valami a nyelv csodái között, amit semmiképpen
sem szabad említetlenül hagynunk. Legalább annyira fontos,
mint minden egyéb, amiről eddig beszéltünk. Ő általa él
valamely nemzet. Magunk, magyarok is. És tudnotok kell: ha a
nyelv pongyolasága, botladozása a gondolat hitványulásának a
jele, akkor romlása a nemzet életét veszélyezteti.

(Sánta Ferenc)

6
 Magyar népviseletek

„Ruha teszi az embert” – ennek a szólásnak az elmúlt

századokban nagyon határozott jelentése volt. Részletesen
kidolgozott szabályok írták elő, milyen ruhaanyagok, milyen
díszek, ékszerek viselése a nemesemberek kiváltsága. Ezeket a
városi polgárok, a parasztemberek nem viselhették. A ruháról
lehetett megítélni egykor, hogy valaki magyar-e vagy olasz,
német-e vagy éppen görög. A népviseletek, kivált a későbbi
változatos, színes viseletek tájanként, sőt községenként is
különböztek – ruhájáról meg lehetett mondani, ki hová való.
A bőrből készített ruhadarabok közül a ködmön volt a
legáltalánosabb. Viselték férfiak, nők, volt térdig érő változata
is, de gyakrabban csípőig, derékig ért. Egyszerű példányait
cserzetlen bőrből a pásztorok maguk is megcsinálták, a
parasztemberek számára általában a szűcsmesterek készítették.
A régi leltárak, történeti feljegyzések a nemesi viseletben
sohasem említettek ködmönt. Az kizárólag a parasztemberek,
mezővárosi polgárok öltözékéhez tartozott.
A suba a szabadban élő, dolgozó parasztemberek,
pásztorok, hosszú utakra járó fuvarosok nélkülözhetetlen
ruhadarabja volt. A subát szőrével befelé viselték hidegben,
szőrével kifordítva eső ellen, mivel a zsíros, természetes
gyapjúfürtökről lepergett az eső. Szőrével kifelé öltötték fel
melegben is. Az egész nap nyájat vigyázó pásztoroknak szinte
háza volt a suba: benne vészelték át a vihart, esőt, belé
burkolózva aludtak a földön, az összehajtott subára ültek, néha a
kiterített suba volt az asztaluk.

(Flórián Mária)

7
 Népmeséink sorsa

Aki a gyermek és ifjúsági olvasmányok kérdését

komolyan veszi, be kell 1átnia, hogy az ilyenfajta
olvasmánynak nem szabad egyszerűen csak a
szórakoztatás, gyönyörködtetés célját szolgálnia,
hanem észrevétlenül is bele kell lopnia valamit a
gyermek gondolatvilágába azokból az eseményekből,
amelyek egy közösség, egy nép, egy nemzet tulajdonságai
és eszményei.
Márpedig a magyar mesékben a magyarság
tulajdonságai, eszményei tükröződnek vissza.
Derűlátás, törhetetlen akaraterő, céltudat, szótartás, a
gyengébbeken va1ó segítés és még mennyi minden olyan
tulajdonság árad ezekből a mesékből, amely
hiányzik belőlünk, és hiányzik abból a társadalomból is,
amelyben élünk.
A népmese azonban nemcsak szórakoztat,
nemcsak jellem- és erkölcsnevelő hatása miatt
jelentős, de fontos anyagot szolgáltat az ősi hitvilág
ismeretéhez is. E hitvilágban a primitív népek
hiedelemvilágának mindenütt feltalálható elemei
keverednek olyanokkal, amelyek csak a keleti népek,
vagy éppen csak a finnugorság világfelfogására
jellemzőek. Például a magyar mesei világkép hármas
felépítésében az ég, a föld és a víz képzete megvan mar
az asszír - babilóniai vallásban is.
A tetejetlen vagy égig érő fa meséjében a
mesehősnek a Szél, a Hold és a Nap birodalmában
kell áthatolnia ahhoz, hogy célját elérje.

(Szabó T. Attila)

8
 A megtestesült gondolat

Legjobb szellemeink a nyelvről szólván a beszélők

közösségét mindenkor a nemzet egészével azonosították, a
nyelvet pedig megtartó erejűnek tekintették. Az anyanyelvhez
való ragaszkodás a néphez va1ó hűségnek vált a fokmérőjévé, s a
szó így az emberség hordozójává.
Csak olyan nyelv é1het és szolgálhat igazán egy népet,
amelyik az igazság hirdetésére kötelezi el magát. Amikor
napjainkban gyakran kesergünk a nyelvi torzulásokon, akkor
tudnunk kell azt is, hogy e torzulások nem véletlenül
következtek el: amikor a szót az igazság elfedésére használtuk,
akkor kényszerültünk a nyelvet kiforgatni természetes állapotából.
Pedig tudnunk kellett volna, hogy a természetesség és
igényesség édestestvérek, hogy emberül csak akkor szólunk, ha
az igazságot mondjuk, azt pontosan közöljük, és a gondolat
szépen formált köntösében jelenítjük meg.
A példákat vég nélkül sorolhatnánk.
A kérdés inkább az: mindezek tudtán mi a teendő?
Elsődleges az, hogy az anyanye1v műveléséért, tudatos
használatáért – és ha szükséges: védelméért – minden tőlünk
telhetőt meg kell tenni. Hiszen a megromlott és eltorzult
érintkezésformák miatt a gondolatok cseréje vált nehézkessé,
olykor lehetetlenné, és válságba jutott a társadalmi párbeszéd
mindenféle formája. Ha ez így van, akkor be kell látni
mindenkinek, hogy az anyanyelv tudatos ismerete és igényes
használata nélkül lehetetlen a társadalmi együtté1és, bármiféle
reform, szellemi megújulás. Erre a tudatosságra és igényességre
viszont nevelni kell; nevelni a legkisebb közösségtől, a családtól
kezdve az egész társadalomig mindenkit.

(Z. Szabó László)

A magyar nyelv védelme

9
 A nyelv, a magyar nyelv nem romlik, nem javul: jelei
őrzik magyar műveltségünk ősi és újdonatúj kincseit egyaránt,
őrzik a magyar szellemet. Nem nyelvünk romlik, hanem egyre
többen vannak, akik csak szavait, fordulatait tanulják meg
kötelességszerűen, de hajlamaik más nyelv, más műveltség
bűvöletébe vonják őket. Ez a hajlam, mint bujkáló betegség,
kipörsen nyelvünkön is, ezt lehet leplezni, de csak tüneti
kezeléssel. Ezek a hűtlen hajlamok lassan érvényesülnek, s
valósággal új nyelvet alkotnak, mely egyes elemeiben magyar,
magyaros, de tartalmában, szerkezetében s jeleik nagy részében
idegen. Ezt az egyveleg álmagyar, hivatalos használatra magyar
nyelvet nem lehet s nem is érdemes tisztogatni, ha azoknak
lelkét, akik ezt beszélik, nem tudjuk a magyar szellem tiszta
tűzkörébe vonni. Aki pedig a magyar szellem tején nőtt fel, s
felcseperedve lelke táplálójában, édes anyanyelvünkben
megtalálta férfieszményét, a magyar hagyomány, a magyar
műveltség, a magyar hivatás tudatát, az hiába hoz szellemi
tanulmányútjáról idegen szót, hiába tapad rá egy-egy idegen
szókapcsolat, nyugodtan élhet vele: díszíti nyelvét idegen
szóval, mint meghódított szókapcsolattal. Nyelvének magyar
szerkezete, beszédének magyar kiejtése úgyis elveti, vagy úgy
magyarítja, hogy csak nyelvészeti firtatás után vall rá idegen
voltára.

(Bóka László)

Népszokások

10
 A Pünkösd a Húsvét utáni 7. vasárnapra, tehát az 50.
napra eső ünnep. A tavaszvárásnak, a jó idő megérkezésének a
napja, a virágfakadásnak ünnepe. Ezért is mondjuk májusról,
hogy az év legszebb hónapja. Hogy a magyarságnak volt-e az
őshazában tavaszünnepe, vagy csak itt ismerkedett meg vele,
nem tudjuk. Későbbi adataink azonban valószínűsítik azt a
feltételezést, hogy már a kora középkorban élt két jellegzetes
szokása: a pünkösdi királyválasztás és a pünkösdi királyné-járás.
A pünkösdölés szokása ismert volt Bácskában, a
Muravidéken is. A felnőttek szokásaira, a pünkösd napján tartott
lóversenyre, a pünkösdi király és királyné választására is
emlékeznek még. Az Alföldön - egyetlen kiskunfélegyházi
változattól eltekintve - csak Szeged vidékén volt ismeretes a
pünkösdölő, de ez a szokás is immáron már a múlté.
A rózsa a pünkösdi énekekben majdnem mindig
előkerült. (...) A rózsa-jelkép útja az ókortól szinte napjainkig
végig követhető. A középkori misztika a rózsát, a virágok
királynőjét a mennyek királynőjére vonatkoztatta. Számos
középkori Madonna-ábrázoláson tart Mária a kezében rózsát
jogar helyett. Mária a "tövis nélküli rózsa": a pünkösdi rózsa is
ilyen, és ezért Mária kedvelt attribútuma, csakúgy, mint a
rózsákkal teli kosár, amivel Szent Dorottyát és Árpád-házi Szent
Erzsébetet jelképezik.

(Dömötör Tekla)

Az Isten kardja

11
 Attila már az új hazában volt, mikor egyszer különöset
álmodott. Azt álmodta, hogy meghasadt az ég, leszállt belőle
egy ősz öregember, s egy kardot kötött a király oldalára. De
nagyon különös kard volt az. Arany a markolata, s az volt a
legkülönösebb, hogy amint a kardot kezébe vette, egyszerre
maga előtt látta az egész világot, rengeteg erdőket, végtelen
tengereket, fényes városokat, rettentő hadseregeket. S ahogy
megsuhogtatta a kardot a világ négy tája felé, hát az erdők
meghajoltak, a tengerek meghasadtak, a városok lánggal égtek, a
hadseregek földre hulltak.
– No, ez különös álom volt. Ugyan mit jelenthet? - tűnődött a
király, s magához parancsolta tanácsadó papjait, a táltosokat,
hogy fejtsék meg álmát.
– Nem nehéz ezt megfejteni, nagyúr - mondja a legöregebb
táltos. - Azt jelenti ez, hogy Isten a maga kardjának mását adja
neked, s te azzal hatalmad alá hajtod az egész világot.
Abban a szempillantásban suhog az ajtófüggöny, s az őrt
álló vitézek egy pásztorfiút vezetnek a király elé. Különös kard
volt a fiú kezében, aranymarkolatú. Odanyújtotta a királynak.
(...)
– Ahogy ma hajnalban nyájamat terelgettem, uram királyom,
észreveszem, hogy sántít a fehér üsző, és véres nyomot hagy a
lába. Körülnézek, mi szúrhatta meg ezen a selyemfüvön? Hát
ennek a kardnak a hegye állt ki a földből. (...) Fölemeltem, és
elhoztam neked, nagyúr, mert téged illet!
– Ez az Isten kardja! – kiáltották a táltosok.

(Móra Ferenc)

A készülődés

12
 Csendes, ünnep előtti délután. A mezők üresek már,
csak egy kis szél jár a vetések között, s a búzaszálak
hajlonganak, igazodnak, mint a katonák a nagy parádé előtt. A
kocsik pora leszállt már az út mellé, zörgés nem hallatszik sehol,
s a gébicsek elgondolkodva ülnek a kökény ágán, mint a
csizmadia a műhely előtt, amikor már letette a kalapácsot.
A gyalogúton öregasszony lépeget. Fején fekete kendő,
karján kosár, és csak a szoknyája suhog, mert mezítláb van.
A kosárban egy kis cukor, egy méter rózsaszín pántlika,
a levetett cipők, egy szál gyertya, s a kosáron sötét hárászkendő.
A szalag pedig szép. Fele Annáé, fele Magdáé. Megint
egyformák lesznek. Szőke hajuk megcsillanik, a pántlika ide-oda
hajladozik hosszú varkocsukban, mint a rózsa, s az asszonyok
összesúgnak egy kis irigységgel:
– Az ikrek! Meg kell hagyni, szépen öltözteti őket az
öreganyjuk… (…)
A nyárfás úton hosszú árnyékot vetettek már a fák, s
odalátszott, hogy a falu felett száll a por, s a porból felkanyarog
a kémények füstje.
A nyárfákon a verebek dicsérik az Urat, ám az is lehet,
hogy csak a lebukó naphoz imádkoznak. Amilyen pogány
népség: kitelik tőlük. Mert a nap már a házak felett pihen,
mintha gondolkodna: itthagyja-e azt a szép júniusi világot, s a
falu pora és füstje – valószínűleg a sütés-főzés illatai is – vörös
aranyban ködlenek az ég alján.

(Fekete István)

Tüskevár
13
 A madárság szertekóborolt, s a levegőben állandó volt a
mozgás. Egyeseket már repülésükről megismerte Gyula, de a
legtöbbjét nem. De így volt nem csak a madarakkal, hanem a
füvekkel és a fákkal is, nem beszélve a repülő és mászkáló
rovarokról.
Általában azonban otthonosabban érezte magát a fiú, s
az izomláz is mintha megnyugodott volna. A táj most már
ismerős volt. Messziről látszott a nagy szilfa a rétség szélén,
Tüskevár dombja a nádasban, háta mögött a folyókanyar, és
világosan érezte, hol van a kunyhó. Nem látta, de érezte, és
egyenes vonalat tudott volna húzni az öreg csónak és a kunyhó
között, és az volt az érzése, hogy egy háromszög egyik szegletén
áll, melynek másik két pontja a szilfa és a kunyhó.
Tutajos önkéntelenül is tájékozódott, bár nem vetett
számot azzal, hogy ezt cselekszi. (…) Meg-megállt, és árnyékára
nézett, amelyre eddig nem volt mint időjelzőre szüksége, de
most azt gondolta: öt óra lehet. Az idő múlását egyébként – a
hatalmas ebéd ellenére – a gyomra is jelezte.
Természetesen Tutajosnak volt órája, de Matula
tanácsára otthon hagyta. (…)
Így az óra otthon maradt, de nem is hiányzott. Itt nem
kell lesni, hogy mikor csengetnek, és a felkelés perceit sem kell
odázgatni. Eddig észre sem vette, hogy három-négy órával előbb
kelt, mint odahaza, de el is aludt ebéd után azonnal, holott
otthon ez alig fordult elő.

(Fekete István)

Szent István és a magyar kultúra

14
 Ha azt vizsgáljuk, hogyan alakult a magyar kultúra
István király idejében és a következő századokban, akkor abból
kell kiindulnunk, hogy István király folytatta apjának, Géza
fejedelemnek az örökét, aki már felismerte, hogy népe csak
akkor képes beilleszkedni Európába, ha felveszi a
kereszténységet. Igazán kereszténnyé mégis csak fia, István vált,
aki azzal, hogy a pápától kapott koronával koronáztatta meg
magát, jó politikai érzékkel az országot Rómához, és ezzel a
latin írásbeliséghez és műveltséghez, valamint az európai
országokhoz kapcsolta. Természetesen törvényeket alkotott, és
tartós intézményeket létesített.
Az egyházi központok, az általuk fenntartott iskolák,
könyvtárak, tudós műhelyek tevékenységének a
következményeképpen kezdetét veszi Magyarországon az
írásbeliség. Az első írott szövegek latin nyelvűek. De több oknál
fogva korán megjelentek a magyar nyelvű írások is. A
fordítóknak új szavakat, kifejezéseket kellett alkotniuk, és meg
kellett birkózniuk a fejlett latin nyelv mondatszerkezeteivel.
Ilyenformán nem csodálkozhatunk, hogy a finnugor nyelvek
közül messze a legkorábban a magyarnak vannak nyelvemlékei,
és már a XII-XIII. századtól olyan magas szintű irodalmi
szövegek maradtak fent – a Halotti beszéd, az Ómagyar Mária-
siralom – , amelyekből következtethetünk nemcsak a magyar
nyelv színvonalára, sőt még a beszélt társalgási nyelvre is.

(Szathmári István)

Lázár Ervin öröksége

15
 Minél kevesebb meseíró van a világon, annál szomorúbb
a világ. Akkor mentek igazán jól a dolgok, amikor minden
falura, minden közösségre jutott egy mesemondó: az emberek
boldogabbak voltak, a bajok könnyebben megoldódtak. Aztán,
ahogy fogyatkoztak a mesemondók, úgy lett egyre nagyobb baj.
Most, hogy elment közülünk a legnagyobb meseíró,
most vagyunk csak igazán pácban. Ki fogja nekünk megmutatni
ezután, hogy a legsötétebb sötétben is lehet élni? Ki tanít meg
bennünket bukfencezni, bárányfelhőt bodorítani, s ki fog
kirángatni a vízzel telt szarvasnyom-szomorúságból?
Legjobb lesz, ha ez ügyben a mesékhez fordulunk
segítségért. Lázár Ervin meséi engem ugyanis arra tanítanak,
hogy mindig van remény. Még akkor is, ha a kerek erdő
négyszögletűre sikeredik. Mert nem az a fontos, hogy a kerek
négyszögletű lesz, hanem az, hogy mégiscsak létezik egy hely,
ahol nem számít, ha az ember kicsit elüt a megszokottól: például
kék, fenyőfa létére lépkedni tud, fékezhetetlen agyvelejű,
szeleburdi, öreg vagy csak annyit tud mondani: „dömdödöm”.
Az egész ifjúkoromat áthatotta ez a Lázár Ervin meséiből
merített remény, hogy egyszer én is megtalálom majd ezt az
erdőt, és végigbukfencezem az elejétől a végéig.

(Boldizsár Ildikó)

A könyv

16
 Elsőként beszéljünk a könyvről, hiszen az ismeretek
fontos forrása, és hagyományos szerepe van a kultúra
terjedésében. Sajnálatos, hogy manapság egyre kevesebbet
olvasnak az emberek. Készen kapott történeteket néznek,
hallgatnak, ami nem mozgatja meg a fantáziájukat és
érzelmeiket. A televízió, a videó sajnos nagyon sok hívet
szerzett, ezért ma a könyvek egyre inkább háttérbe szorulnak.
Szomorú lenne, ha kikerülnének az érdeklődésünkből.
Könyv sokféle létezik. Vannak tudományos,
ismeretterjesztő, szépirodalmi, magas színvonalú, és sajnos
kevésbé magas szárnyalásúak is. Ki kell tudnunk választani a
számunkra értékeset és fontosat. (…)
Az olvasás sok nyomot hagy az emberben. Sokszor
társalgási téma is lehet a legutóbb olvasott könyv. Olvassunk
tehát rendszeresen, ha időnk engedi.
Vigyázzunk a saját és a kölcsönkapott könyvekre.
Ügyeljünk arra, hogy a könyveink lapjai ne legyenek gyűröttek.
Ne hajtsuk be a lap sarkát, ne hagyjuk nyitva, szétfeszítve.
Használjunk könyvjelzőt.

(Balogh László)

Nyelvhasználat

17
 Édesanyánk szájából ismertük meg az első szavakat,
majd használni is megtanultuk őket. Észrevétlen gyarapodott,
gazdagodott ez a kincsünk. Naponta élünk vele: elmondjuk
fájdalmainkat, örömeinket, megosztjuk titkainkat legjobb
barátainkkal. A nyelv engedelmes eszközünk, segít a
kapcsolatokat megteremteni és megtartani. Szólítjuk egymást,
köszönünk, érdeklődünk, mesélünk, (...) és élünk e kinccsel
százféle módon az ébrenlét minden percében. Üzenünk
társainknak, üzennek az írások, a könyvek milliói éppúgy, mint
a címek, feliratok vagy a családtagok apró levélkéi a
konyhaasztalon.
„Szavak nélkül is megértik egymást” – mondják sok jó
barátról, régi ismerősről. A tekintet, a mozdulat, egy
szemvillanás elég, hogy a társ tudja, mit akar mondani a másik,
vagy mit kell tennie neki. A kapcsolattartásnak vannak ilyen
szavakkal ki nem fejezett eszközei is. Naponta használjuk ezeket
minden különösebb erőlködés, gondolkodás nélkül.
A szavak nélküli üzenetek formái, szokásai évezredek
alatt formálódtak ki az emberek között, eltérések lehetnek a
földrészek, de még egyes országok, népek között is.

(Schiller Mariann)

A festett ládától a világhírig

18
 Munkácsy Mihályról, a festőművészről van szó. Ő
kezdte asztalossegédként, hogy a maga készítette faládákra
színes képeket festett. Tehetségét hamar észrevették szakértő
felnőttek és taníttatni kezdték. Előbb Békésgyulán, majd a
fővárosban, hamarosan innét tovább: Bécsben, majd
Münchenben tanult különböző festőiskolákban. Hol rajzolt, hol
festett képei azt a művészetben nagyon is igényelt valóságot
mutatták, amelyet az egyszerre bontakozó romantika és
realizmus az irodalomban lázasan keresett. 1844-től 1900-ig élt.
Ez az 56 esztendő elegendőnek bizonyult a nagy életmű
kibontakoztatására, és ő lett a realizmus legnagyobb magyar
alakja a festészetben. Az egyre divatosabb arcképfestő fokozott
érdeklődéssel fordult a nagyvilág változatosságai felé. 1863-ban
Regélő honvéd című nagyalakú festménye kiállításon keltett
országos feltűnést. Ettől kezdve művészhíre már túlterjedt az
ország határain is. Müncheni tartózkodása után Düsseldorfba
költözött. Az itt alkotott Ásító inas című, meglepő festménye
egyik leghíresebb műve. Az ugyancsak itt alkotott Siralomház
című festménye egy csapásra nemzetközi hírnevet szerzett neki,
mert a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert vele. (…) Majd
egyre nagyobb formátumú vásznai születtek meg. (…) A
legfőbb múzeumok vetélkedtek érte, az ezután létrejött bibliai
tárgyú, azóta is világhírű képeiért, a Krisztus Pilátus előtt, majd
az Ecce homo című művekért.

(Hegedüs Géza)

Felhők

19
 Bár nem beszélünk manapság az Árpádok nyelvén, de
megértenénk, megéreznénk egymást, ha egy lovas vitéz életre
ébredne a nyírségi homokbuckák alatt régi sírjában. Tudnánk
felelni Mátyás királynak, ha halottaiból felébredve az utat
tudakolná Buda felé. A Rákóczi korabeli kurucokkal
elmulatozhatnánk, ha egy hegyaljai pincében kilépnének a
falból.
Kis forrásból eredő folyó a nyelvünk, táltosok és
hittérítők, a Don mellől jött harcos keleti fejedelmek és
furulyázó pásztornépek szavaiból keletkezett. Szerelmes költők
és névtelen történetírók tollán és lantján átjöttek az új magyar
szavak, mint korai ősszel elszállnak a virágok pelyhei a
hegytetőkről, elgurul az őserdei makk, útra kél a pókháló. Az
első költők leszedegették a süvegjük mellől a pókhálót, és szép
magyar szavakat szőttek a puszták felett lebegő virágpelyhekből.
A névtelen jegyzők a tölgyfák lehullott gyümölcsét szedegették
össze.
Fegyverkovácsok munkája közben, harci mének
legeltetése alatt, a holdfénynél éneklő pogány asszonyok
dalolásából született a magyar nyelv. A csodaszarvas rázta le
agancsával az erdő ékszereit, a piros bogyókat, hogy szép
magyar szavak legyenek belőlük. A Tiszán, sötét éjjelen, egy
andalgó halászlegény meglepett szívéből pattant fel egy új
szerelmes szó, mint a hóvirág. És az Árpád-királyok sírboltjaira
új magyar szavakat véstek. Az igricek nyelve sok
viszontagságon ment keresztül, amíg mai ékességeihez jutott.

(Krúdy Gyula)

Lakóházak a középkorban

20
 A XIV-XV. században megjelentek a falvakban a két,
sőt három részre osztott házak. Ezek szobából, pitvarból és
kamrából álltak. Sőt ekkor már két szobás házak is voltak.
A falusi ház központja a tűzhely volt. A nyílt lángú
szabadtűzhelyet a XV. században váltotta fel a kívülről fűthető
kemence. A kémény még akkoriban ritkaságnak számított. A
ház szellőzése és világítása az ablakokon történt. (…)
A parasztház bútorzata meglehetősen egyszerű volt:
asztal, pad, székek, polcok a falon, ágyak, amelyek leginkább az
egyszerű priccsekre hasonlítottak. (…) A férfiak általában
subával, bundával takaróztak, kemény derékaljon feküdtek.
Szekrény nem volt, helyette ácsolt ládát használtak, amely
egyben ülőalkalmatosságnak is megfelelt. A ládát olykor
egyetlen fatörzsből faragták ki. (…)
Cserép- és vasedényekben, serpenyőkben készítették az
ételt. A lábas ekkor még a szó szoros értelmében három lábon
álló főzőedényt jelentett. A tálalóedények cserépből készültek.
Evőeszköz a kanál és a kés. Villát nem használtak. A szövő-fonó
eszközöket is a házban tartották, azon készítették az asszonyok
az egész család ruházatát.

(Bíró Ferencné – Csorba Csaba – Rékassy Csaba)

A Grimm testvérek

21
 Olvasó emberek körében világszerte ismerős a Grimm
testvérek neve. Jó stílusú írók, gyönyörködtető mesemondók és
nagyhírű, nagyhatású mesegyűjtők voltak. A modern néprajz-,
népköltészet-kutatás, irodalomtörténet nem foglalható össze
említésük nélkül.
Nevükből következtethető, hogy németek voltak. (…) A
két fiú egymás utáni évben született, Jacob 1785-ben, Wilhelm
1786-ban. Apjuk nagy hírű jogtudós volt, öccsük híres festő, a
rokonságban és az utódok közt számos tudós és művész akadt.
Ez a két Grimm fiú nyelvésznek és néprajztudósnak indult.
Számos tankönyvet írtak, járták a vidéket, népmeséket és
népdalokat gyűjteni. És felfedezték a mesélgetés új módszerét:
megfigyelni a népek meséit, és azokat saját írói-költői
szavaikkal elmesélni. Gyűjteményeiknek óriási sikere volt, a dán
Andersen, nálunk Benedek Elek is tőlük tanulta a módszert. (…)
A Grimm testvérek többi műve már rég irodalomtörténeti emlék
csupán, de a Gyermek- és házi mesék című mesegyűjteményük
három kötete első megjelenésük óta mindmáig az élő
világirodalom része.

(Hegedüs Géza)

Az emberről

22
 Ha a fák, füvek vagy akár az erdei állatok szólni
tudnának, látván az embert és viselt dolgait, azt mondanák
szánakozva: Óh, te szerencsétlen, honnan tévelyedtél ide, és
hogyan fogsz te itt élni? Azt hallottuk, hogy minket is
csoportosítottál, nevet adtál nekünk, de még a csillagokkal is
foglalkozol, és egyáltalán mindenbe beavatkozol, bár a lábad
lassúbb a zergénél, fogaid gyöngék, a gégédből pedig olyan
hangok jönnek elő, hogy a hozzád hasonlók sem értik meg
mindig.
Rajtunk pihenhetsz, mondanák a füvek, de ki ne tépkedj
bennünket a földből, mert neked fogunk hiányozni. Mialánk
menekülsz az eső meg a tűző nap elől, mondanák a fák, de ne
akarj minket leigázni, mert akármilyen furcsa, idegen jövevény
vagy, azt az oxigént szívod, amit mi, növények kibocsátunk,
azon a fehérjén élsz, amihez csak általunk juthatsz hozzá.
Egyszóval hiába minden: bricsesznadrágodban és a
motorbiciklis sisakodban és az űrhajós-szkafanderedben se
tudod letagadni, hogy a természet egy darabja voltál, és az vagy
ma is.
Úgy döntöttél, hogy ilyen kényelmetlenül, csak a hátsó
végtagjaidat használva közlekedsz a földön. Azért, hogy tőlünk
magadat megkülönböztesd? Enélkül is látnánk, hogy jövevény
vagy, de azért ne félj tőlünk, inkább békülj meg velünk! Próbáld
meg, és járj el dolgainkban és dolgaidban a természet és saját
mértéked szerint!

(Ancsel Éva)

A néphagyomány és a nemzeti művelődés

23
 A hagyományon általában az elődeinkről reánk maradt
szellemi javakat értjük, míg a hagyaték és az örökség szók a
reánk szállott anyagi javakat jelölik. A hagyomány ősi soron
szájról szájra terjed. Többé-kevésbé minden ember tanítómestere
ennek az ősi „iskolánkívüli népművelés”-nek, mégis a
hagyományátadásnak és –átvételnek megvannak az erre született
mesterei, aminthogy a népkötészetet, népdalt sem a nép minden
tagja költi, hanem erre született kiválóságai.
Vannak szóval ki nem fejezhető hagyományok, nem
tárgyi örökségek, ezek a szokások, a népélet íratlan törvényei.
Az írásbeliség módot ad arra, hogy hagyományainkat ne
csak szájról szájra, hanem írás által is terjesszük. A lejegyzett
hagyomány is átöröklődik az utánunk jövő nemzedékre, de ha az
élők emlékezetében nem marad meg, akkor az élettelen
hagyomány, melynek már nincs meg az a hatalmas,
életkormányzó ereje, mint az élő hagyományoknak vagy
szokásoknak. (...)
Ma a nyugat-európai szabású iskola- és könyvműveltség
fénykorát éljük, s a nemzetmegtartó hagyományok ápolásával
nem törődünk. Valami alacsonyabbrendűség vett erőt rajtunk.
Nem becsüljük azt, ami a miénk. Kapva kapunk mindenen, ami
idegen, ami „európai”. Pedig Európa nem arra kíváncsi, hogy
átvettünk-e mindent, amit az európai művelődés nyújthat, hanem
arra, hogy a magunkéból mivel gyarapítottuk az európai
művelődést!

(Györffy István)

A babiloni függőkertek

24
 Az ókori Babilon városának legfőbb nevezetességei a
függőkertek voltak. A régészek rábukkantak olyan nyomokra,
amelyek talán e kertekhez tartoztak, de erre nincs bizonyíték. Mi
csak azért tudunk e kertek létezéséről, mert a kortársak látták és
írásukban megörökítették szépségét.
Görög és római szerzők tanúsága szerint Babilon
királyának parancsára készültek a függőkertek Kr. e. 600 körül.
Babilon nagy városa a modern Irak fővárosától, Bagdadtól délre,
az Eufrátesz folyó partján feküdt. Az egyik történet szerint a
király honvágytól gyötört fiatal felesége, Amytisz számára
építtette a függőkerteket, hogy azok emlékeztessék Perzsia
hegyei között elterülő szülőföldjére.
A függőkerteket valószínűleg a folyó közelében, a város
falainál alakították ki. Teraszokból álltak, és a legfelső terasz
akár negyven méter magasságban is lehetett a földfelszín felett.
(…) A növényeket ökrös szekerek és uszályok szállították a
birodalom minden részéből. A kertekben valószínűleg
megtalálható volt a füge, a mandula, a dió, a gránátalma, a
bodorrózsa, a vízililiom és a tömjénfa is.
A kertek szépségét bizonyára egy kitűnő öntözőrendszer
biztosította, amely a vizet az Eufráteszből nyerte.

(Reg Cox – Niel Morris)

A stílus gazdagsága

25
 Akinek több szava van, több ismerete van. Sőt, mivel a
rokon értelmű szavak sohasem egyértelműek, akiknek több
szava van egy dologra, több gondolata is van róla. Mikor a
rokon értelmű szavakat gyűjtöd, képzeteidet sokasítod,
szellemedet, lelked világát népesíted. Így van a szólamokkal is.
A szólam átöröklött, megcsontosodott gondolatkapcsolás, azaz
szókapcsolás.
Lelked építőszekrényében kockák a szavak, oszlopok a
szólamok. Mennél több oszlopod van, annál gazdagabb vagy,
annál könnyebb lesz, hajlékonyabb és gazdagabb lesz elméd. Ez
a gazdagságod folyton gyarapodik, s a számtanórán éppúgy,
mint a történelemórán szólamokat tanulsz, melyek képessé
tesznek számtani vagy történeti dolgokról gondolkodni. De mást
is jelentenek neked a szólamok, mint könnyebbséget és
eszközöket: másképpen is kincset jelentenek, kincses örökséget.
Apáidtól örökölted őket, apáid gondolkodásmódját örökölted
velük. Örököse vagy őseid szellemi kincseinek, és rajtad a sor
megőrizni őket. Ismerd meg ugyan az idegen gondolkodását is,
tanulj idegen nyelveket, és a magadét is jobban fogod érteni.
Semmit sem lehet igazán ismerni önmagában, csak mással
összehasonlítva.
Ismerj meg hát idegen nyelveket is, hogy jobban
gondolkodhass a magadén.

(Babits Mihály)

A Csatorna-alagút

26
 A világ leghosszabb tengeri alagútja a La Manche
csatorna alatt létesült, Anglia és Franciaország között.
Csodálatos mérnöki munka eredménye. Az alagút, amelyet néha
Csalagútnak is hívnak, ötven kilométer hosszú, és ebből
harmincnyolc kilométer hosszúságban a tengerfenék alatt fut.
1994-ben nyitották meg, mint annak a modern közlekedési
rendszernek a részét, amely Nagy-Britanniát összeköti a
kontinenssel.
Az utóbbi kétszáz évben a mérnökök számtalan
javaslatot tettek a csatornán keresztül kialakítandó
összeköttetésre. (…) Egyes mérnökök a csatorna felett átívelő
híd megépítésének a gondolatával foglalkoztak. Csak 1985-ben
kért fel azonban a brit és a francia kormány tervezőtársaságokat,
hogy komoly terveket dolgozzanak ki. Kilenc terv készült el egy
év alatt, s azok közül választották ki a legjobbat.
A Csalagút valójában három alagútból áll, kettőben
vonatok járnak, és a harmadik, a kisebb, a kiszolgáló alagút. (…)
Az autók, buszok és teherautók a Csalagútban futó
vonatszerelvények egyik végén felhajtanak egy kocsiba, és
harmincöt perces utazás után legördülnek a vasúti kocsikból.
(…) Vannak különleges, nagy sebességű személyszállító
vonatok is, amelyek megállás nélkül teszik meg az utat London,
Párizs és Brüsszel között.

(Reg Cox – Niel Morris)

A kételemű nevek kialakulása

27
 A XII. század első feléig osztályhelyzettől függetlenül a
magyarság egynevű volt. Ez a név lehetett eredeti, törökös vagy
keresztény név egyaránt. (...)
A XIII-XIV. században azonban (...) a régi nemzetségek
fölbomlanak, a földbirtokok családi birtokká válnak,
öröklődnek. Az öröklés jogi szabályai megkövetelik, hogy a
családi összetartozás, az öröklési jog külső formában is
kifejezésre jusson, hogy az örököst az okleveles gyakorlat
pontosan körülírja, megkülönböztesse hasonló nevűektől. A
körülírás először még nem igazi vezetéknév, hanem csak
megkülönböztető név. Még nem öröklődik, ugyanazt a személyt
egyik oklevél apjáról, a másik birtokáról, a harmadik esetleges
ragadványnevéről is elnevezheti. (...)
A szabályos, öröklődő vezetéknevek kialakulását a
nemesség körében a XIV., a jobbágyság körében a XV. századra
lehet tenni. Természetes dolog, hogy a vezetéknév kialakulása,
megszilárdulása és szabályos öröklődése évszázadokig tartó
lassú folyamat. (...)
Miért váltak öröklődővé a megkülönböztető nevek?
Kezdetben a nemesek megkülönböztető neve rendszerint, vagy
igen gyakran birtokuk nevéből keletkezett. Az ilyesfajta név
öröklődése könnyen érthető: a fiú a birtokkal együtt örökli annak
nevét is. A Nógrád megyei Szécsény birtokosa volt a Széchenyi
család. A fiú nemcsak a szécsényi kastélyt és birtokot örökölte,
hanem a Széchenyi nevet is.

(Kálmán Béla)

A magyarok útra kelnek

28
 Ötszáz esztendeje volt már, hogy a hunok elváltak a
magyaroktól, és elindultak új hazát keresni. Ötszáz esztendő
alatt a magyarok is megszaporodtak Szittyaországban, és elég
erősnek érezték magukat arra, hogy Attila örökét meghódítsák.
Mielőtt elindultak volna a nagy útra, a nép öregjei,
vezérei, táltosai összeültek tanácsot tartani. Hét törzsből állt
akkor a magyarság. Mindegyiknek megvolt a maga külön
vezére, és egyik se avatkozott a másik dolgába. (…)
A hét törzs hét vezére közül Álmost választották meg a
magyarok fejének, aki legöregebb és legbölcsebb volt köztük.
Álmos aztán öregsége miatt fiára, Árpádra bízta a főhatalmat.
Elindultak, s el is jutottak hegyeken, vizeken, ellenséges
országokon keresztül, egészen addig a földig, amely Attiláé volt
valaha. Lassú és sokáig tartó út volt ez. Elöl lovagoltak a
fegyveres vitézek, utánuk következtek a négykerekű ökrös
szekereken a nők és a gyermekek. Ezek között terelgették a
szolgák az óriási nyájakat, marhákat, juhokat, amelyek tejjel és
hússal látták el a vándorló népet.
Amely ország népe barátságosan fogadta őket, azon
békességgel haladtak át, ahol ellenük szegültek, ott karddal
nyitottak utat maguknak.
Így értek el a sok harc és hosszú pihenők közt a
Vereckei-szorosig.

(Móra Ferenc)

Téli asszonyi ünnepek

29
 A mezőgazdasági munkák ősszel befejeződtek, ezért az
asszonyok télen fonással foglalkoztak. November második
felében kezdődött a fonás, és gyakran farsangig tartott. Sok téli
estét töltöttek el együtt az asszonyok és a lányok, hiszen
beszélgetés, énekszó, játék mellett jobban ment a munka. Nem
otthon dolgoztak, ennélfogva megtakarították a világítás árát.
Tilos volt azonban fonni az egyházi és népi ünnepeken, jeles
napokon, így Borbála napján, Luca napján, karácsony két napján
nem fontak az asszonyok.
November-december hónapban egy sor női
munkatilalommal kapcsolatos jeles napot is találunk, s ilyenkor
szokták a lányok találgatni, hogy ki lesz a férjük. András-napon
a lányok böjtöltek, vagyis csak három szem búza, három csepp
víz volt az élelmük. Ekkor akarták megtudni jövendőbelijük
nevét, ezért a szilvás gombócokba férfineveket tettek. A víz
színére kerülő első gombócból jósolták meg, azaz abból olvasták
a leendő férjük nevét. Hasonló jósló szokások fűződtek Katalin
napjához, a Borbála-naphoz és Luca napjához is.

(Dömötör Tekla)

Tartalom

30
Bevezető………………………………………... 7
A nyelvről ………….………………………… 8
Magyar népviseletek ........................................... 9
Népmeséink sorsa ……..…………………......... 10
A megtestesült gondolat……………………..... 11
A magyar nyelv védelme..……………………….12
Népszokások ………………………………… 13
Az Isten kardja…………………………………..14
A készülődés ….…………................................... 15
Tüskevár………….…………….......................... 16
Szent István és a magyar kultúra ……………… 17
Lázár Ervin öröksége…………………..……… 18
A könyv…………………………. …………….. 19
Nyelvhasználat ………………………………… 20
A festett ládától a világhírig .…………………. 21
Felhők…………… ………………………......... 22
Lakóházak a középkorban ……………………. 23
A Grimm testvérek… ………………………… 24
Az emberről ………….. ……………………... 25
Néphagyomány és a nemzeti művelődés………. 26
A babiloni függőkertek……………….. ……….. 27
A stílus gazdagsága ....…………………….….... 28
A Csatorna-alagút ………………………….…... 29
A kételemű nevek kialakulása............................. 30
A magyarok útra kelnek .……………………… 31
Téli asszonyi ünnepek………………….............. 32
Tartalom....................……................................... 33

31
32