Fokföldi ibolya, Afrikai ibolya

(Saintpaulia ionantha)

Fényigény: Fényigényét tekintve a világos, de nem tűző nappal érintett helyeket szereti. A
tapasztalatok szerint ősztől tavaszig az ablakpárkányon (akár déli fekvésű is) érzi a legjobban magát,
nyáron pedig egy északi vagy keleti fekvésű ablakban, ahol nem égeti meg a leveleit a tűző napsugár.

Virágoztatás: Virágzásra csak akkor tudjuk rábírni, ha a közvetlen fényt biztosítjuk számára, naponta
12-14 órát. A virágzás mesterséges fény biztosításával is elérhető, ám jobb, ha természetes fényt
tudunk számukra biztosítani, a már említett ablak-közeli helyeken. Ilyenkor akár télen is virágzik, sőt
elvirágzás után, némi pihenőidőt közbeiktatva, már hozza is az újabb bimbókat.

Hőigény: Fontos számára a magas hőmérséklet, nyáron 18-22 fok, télen, pihenési időszakban
legalább 16 fok. Nem tűri a huzatot és a hideget, de az égető napfényre is negatívan reagálnak a
levelei. Nem kedveli a hirtelen hőmérsékletváltozást sem, a fűtőtest közelében pedig túl száraz a
levegő, amit szinten nem kedvel.

Vízigény: Az öntözés tekintetében is körültekintőnek kell lennünk: csak alulról öntözhetők az afrikai
ibolyák, hiszen a víz csúnya, barna foltokat hagyhat a levelein, és tövének rothadásához is
hozzájárulhat. Az alátétben maradt vizet 15 perc után öntsük ki. Csak akkor öntözzük, ha a földje
kiszárad, és használjunk állott, szobahőmérsékletű vizet (az afrikai ibolya ugyanis nem kedveli a túl
hideg vizet).

Tápoldatozás: Virágzási időszakban igényel káliumtartalmú műtrágyát vagy tápoldatot, minden

második öntözésnél. Nátriumos műtrágyával a levelek fejlődését segíthetjük elő a nyugalmi
időszakban.

Páratartalom: Igényli a magas páratartalmat, de közvetlenül ne párásítsunk körülötte, a már említett

levélfoltosodás miatt. Inkább állítsuk a növényt kavicstálcára vagy rakjuk körbe a cserepet nedves
tőzeggel.

Egyéb: A szőrös levelek egy idő után nagyon be tudnak porosodni. Nyáron kint a szabadban, ecsettel
és fújogatva, télen porszívóval szoktuk óvatosan portalanítani, amennyire lehet.

Az elhalt leveleket mielőbb távolítsuk el, mert a tő rothadásához vezethet, ha a növényen hagyjuk.
Ugyanígy az elvirágzott virágszárakat is távolítsuk el, ha tudjuk, akkor teljesen tőből. Ezzel több erőt
hagyunk a fokföldi ibolyánknak és újabb virágokat is tud nevelni.

Átültetés: Átültetése tavasszal esedékes, bár személyes tapasztalatok alapján igényli az évenkénti
többszöri átültetést is, főleg, ha intenzív a növekedése. Ezt bőséges virágözönnel hálálja meg. Laza,
jól levegőző talajban érzi jól magát. A virágboltokban kapható hagyományos talajkeverék megfelelő
számára, de azt még esetleg kiegészíthetjük egyharmad részben tőzeggel, valamint egy kevés
dolomitporral és szuperfoszfáttal is gazdagíthatjuk.

Szaporítás: A fokföldi ibolyát levéldugványról szaporíthatod a legegyszerűbben.

Kártevők: A kártevők közül a levéltetvekre, atkákra és a viaszos tetvekre is érzékeny. A kártevőket

száraz papírtörlővel vagy ronggyal alaposan töröljük le.

Betegségek: Lisztharmat vagy botrítisz is megfertőzheti, ezt a penészes levelek és virágok jelzik.

Gondozási hibák: Ha túlöntözöd tőrothadás jelentkezhet, a tűző nap, a levelek sárga foltos
elszíneződését eredményezi.
A virágok elmaradásának oka a túl kevés fény, a hideg, a túl sok nedvesség vagy tápanyag hiány
lehet.

Ha sikerült túlöntözni - például a levelek már nagyon kókadtak - akkor véletlenül se adjunk neki
további vizet. Sőt inkább, amíg nem érezzük teljesen száraznak a földjét, ne is locsoljuk újra (persze
kiszárítani sem kell).

Másik megoldás, hogy azonnal vegyük ki a fokföldi ibolyát a cserépből, óvatosan szedjük le
gyökeréről a földet és hagyjuk fél - 1 napig száradni. Papírtörlővel akár meg is próbálhatjuk felszívni
gyökérzetéről a vizet. Ezután ültessük el újra, de csak mérsékelten kezdjük el újra locsolni.