A légzés

 Átlag 14-16-szor veszünk levegőt percenként

 Egyszerre 0,5 liter levegőt cserélünk ki
 A légutak megvédik a tüdőt a káros hatásoktól
 Az orrüreg falában sok nyálkatermelő mirigy és gazdag vérérhálózat van
 Az átáramló vér melegíti a beáramló levegőt
 A mirigyek váladéka vígőzzel telíti a levegőt
 A légutak csillós hámszövete megtisztítja a levegőt az apróbb szennyeződésektől
 A szaglóhám az orrüreg felső részében található
 A garatban keresztezi egymást a táplálék és a levegő útja, kapcsolatban áll vele az orrüreg a
szájüreg s gége és a nyelőcső
 A gége vázát porcok alkotják, melyek közül a legnagyobb a pajzsporc
 A beáramló levegő útja: Gége→Légcső→Hörgőrendszer
 A légcsövet C alakú porcok merevítik, ezek mindig nyitva tartják az átáramló levegő számára
 A tüdő belsejében a hörgők egyre kisebb hörgőkre ágaznak
 Legkisebb ágak a hörgőcskék végén szőlőfürt szerűen élhelyezkedő léghólyagocskák
 A léghólyagocskák falában lévő simaizomréteg szabályozza a léghólyagocskákba jutó levegő
mennyiségét
 Itt történik a légzési gázcsere léghólyagocskáknál
 Ezt egy vékony egyrétegű hám borítja, melynek külső felszAínét behálózzák a hajszálerek
 Az oxigén a léghólyagocskák falán keresztül a vérbe áramlik, a szén-dioxid, pedig a
léghólyagocskákba ürül.
 Fő légzőizmok: Rekeszizom, bordaköziizom (mindkettő vázizom)

Belégzés

 A légzőizmok összehúzódnak
 A rekeszizom ellaposodik, lefelé a hasüreg felé mozdul
 A bordaközi izmok előrefelé, vízszintesig emelik a bordákat
 A táguló tüdőben csökken a levegő nyomása, ezért a külvilágból beáramlik a levegő

Kilégzés

 A légzőizmok elernyednek.
 A bordák visszatérnek eredeti helyzetükbe
 A szűkülő mellkasban nő a tüdő nyomása, ezért a külvilágból beáramlik a levegő
 A kilégzést segíti a tüdő rugalmas kötőszöveti rostjainak összehúzódása

Betegségek

 A tüdőgyulladás a tüdőhólyagocskák a hólyagok közötti tér gyulladásos megbetegedése.

Kiterjedése, kórokozói alapján számos fajtája kialakulhat, lehet lebenyes és gócos, okozhatják
vírusok és baktériumok egyaránt.

 A tüdőembólia, mint érkatasztrófa akkor jön létre, amikor valamelyik ér üregében idegen test
jelenik meg és elzárja az áramló vér útját. Ez az idegen test leggyakrabban trombózisból leszakadt
vérrög, azonban estenként légbuborék, zsírcsepp, levált atorémás lemez, daganatos sejtek vagy
baktériumgyülem is képezhet akadályt az ér
belsejében

 A nátha, mindazon betegségek gyűjtőfogalma, amelyet a felső légutakban vírusok okoznak. Igen
gyakori megbetegedések, de többnyire komplikációk nélkül zajlanak le.

 A hörghurut a tüdő hörgőinek belső felszínét bélelő nyálkahártya gyulladását jelenti.

 A szénanátha a légúti allergia egyik megjelenési formája, a szezonális allergiás orrnyálkahártya-

gyulladás és kísérő tüneteinek összefoglaló, közkeletű neve.

 Az allergia egy biológiailag célszerűtlen, bizonyos szempontból haszontalan immunreakció.

Valamilyen idegen inger hatására a szervezet elhárító mechanizmusa túlzottan vagy nem megfelelő
irányban aktiválódik. Ilyenkor az immunrendszer úgymond túllő a célon, aminek kellemetlen
következményei lesznek.

 Aztma: Asztmás állapotban a légutakat a hörgő-nyálkahártya speciális gyulladása miatti duzzanat és

a hörgők simaizomzatának görcsös összehúzódása beszűkíti. A nehézlégzést és fulladást a kilégzés
nehezítettsége okozza. Ennek elnyúlása miatt a beteg nem tud friss, oxigéndús levegőt beszívni.

 a tüdőfibrózis: tüdő szövete normálisan olyan, mint egy rugalmas szivacs. a kis léghólyagocskák
falában futó erek biztosítják a tüdőbe bekerülő oxigén eljutását a szervezet minden sejtjéhez, majd
onnan a szén-dioxid kijutását a szövetekből a tüdőn keresztül a külvilágba. amikor tüdőfibrózis jön
létre, ez a rugalmas szövet megkeményedik, rugalmatlanná válik és a léghólyagocskák falába
lerakódó kötőszöveti réteg megnehezíti a gázcserét, azaz az oxigén átjutását a keringés felé, illetve
a szén-dioxidét onnan a külvilágba.