Manicheizmus

Mani (216-276), a harmadik század egyik legnagyobb hatású gondolkodója, filozófus,

államférfi és vallásalapító.

Ő az, aki a Zarathuszra-, Mithrász-vallás, valamint a platonikus és a gnosztikus filozófia

pozitív elemeit
egyesítve egy vallást formált, amit róla manicheizmusnak neveztek. Mindez az
utólagos rekonstrukció eredménye. Ő maga tanaiban leírja, hogy egy idős asszony,
Budda özvegye hagyta rá volt férje ötkötetes szent könyvét, amiből átvette a
tanokat. Ezeket a könyveket Scithianos, Budda mestere írta.

Mani perzsa, párthus királyi rokon és a mágusok előkelő családjának ivadéka

volt. Tanult ember volt és kitűnő szervező is egyben. Az egyháza olyan
jólszervezettnek bizonyult, hogy még egy ilyen nagy kaliberű egyéniségnek,
magának az alapítójának a halálát is túlélte. Sőt, mivel tanait egyszerűen,
áttekinthetően, és mindenki számára kedvezően, erőszakmentesen, (nem hirdettek
erőszakos térítést, stb.) nem kiválasztottságra alapozva fogalmazta meg, az
széleskörűen terjedt mindenhol világszerte. A manicheizmus olyannyira elterjedté
vált egész Európában , és a világ más területein - a korabeli Párthus Birodalom
területén (mai Irán, India, közép-Ázsia), és Kínában- hogy kihívta maga ellen a
Római Birodalom(eleinte az Olümposzi többistenhivő tanokra hivatkozva üldözték
őket) és a Római Katolikus Egyház haragját (I. Leó pápa kezdte meg a manicheista
keresztények elleni pereket melyben a fennmaradt iratok alapján a főbb vádpontok
azok, hogy a manicheista egyház több hívet számlál, és jobban szervezett, mint a
római; ez a közvetlen támadás természetesen elkerülhetetlen konfrontációkat
okoz; Attila azért fordul vissza Róma alól, mert a pápa megígéri, hogy nem fogja
perbe az egyik északi manicheista püspököt, és híveit) .

A manicheusok filozófiai iskolákat alapítottak eleinte a görög provinciákban,

majd Olaszországszerte, végül Európaszerte. Befolyása mind a zsidó, a keresztény
és a későbbi mohamedán vallásban is érezhető. A manicheista tanok ezen kívül
hatással voltak még a korabeli eretnek szektákra is.

Mani tanításának egyik fő jellemzője a Mithrász-kultuszból ismert jó és rossz

harca, egymásra hatása. A manicheisták a tudást a hit alapjának, támaszának
tartották, tehát tudományosan rugalmasak voltak, a Római Katolikus Egyházzal
ellentétben.

Mani tanításai szerint:

öröktől fogva két ország van: a világosság és a sötétség országa. A világosság
országában teremtette Isten az ősembert, a sötétség országából származott a
sátán. A sátán berontott a világosság országába és nagy részét elrabolta. Egy
angyal a világosság és a sötétség országának keverékéből alkotta meg a földet.
Az ember is ilyen keverékből áll, de a nőben több a sötétség. Jézus óvta az
embereket a nővel való nemi érintkezéstől. Mani ezen felül még az érintését is
megtiltotta annak ami a sötétségből származott. Azt tanította, hogy a vallás a
földhöz kötött világosság megváltásából a fényfelszabadításból áll.
Követőit ez alapján két csoportra osztotta:
1. tökéletesek: - kiválasztottak - ennek a rétegnek tiltott volt a tisztátalan
beszéd és élvezetek(főként hús és bor), a közönséges (fizikai) munka, és a nemi
érintkezés.
2. tökéletlenek: nekik a tíz parancsolatot kellett betartaniuk; engedélyezve
volt számukra a házasság és a fizikai munka; mindnyájuk köteles volt böjtöket
tartani, imádkozni, és mindnyájuknak hinniük kellett Istenben, az ő
világosságában, erejében és igazságában; az úgynevezett négy nagy dicsőségben;

A manicheusok teljesen elvetették az Ószövetséget, és az Újszövetségből az

Apostolok cselekedeteit. Az evangéliumokat félreértelmezettnek, és ennek
következtében félremagyarázottnak, valamint így a másolások által
meghamisítottnak, eltorzítottnak tartották.

Diocletianus császár is üldözte őket, mert nem politizáltak és így nem foglaltak
állást sem. Szent Ágoston is kilenc évig manicheista hívő volt, azonban ennyi
idő után sem avatták fel a felsőbb rendbe. A római egyház szolgálatába állt, és
vezetőjük, Faustus ellen 33 könyvet írt.

Ez a vallás nem egészen idegen a magyarságtól. Bár a legutóbbi kutatások szerint

nem a Mani-i forrásból, de Scithianos tanai voltak az ősmagyarok vallásának
alapjai. Erre utal a Szent Korona szimbólumrendszere, melynek a négy
napkorongból álló eddig térkitöltő elemnek nevezett zománckép-motívumai
manicheisták. A négylábú állat és a madár a tűz és a levegő közegének
szimbólumai a manicheizmusban, ahol (kizárólag itt) megtörténhet a
fényfelszabadítás. A 8 manichesta apostol a manicheista felsorolás szerinti
sorrendben szerepel a koronán. A népköltészetünkben is bőven található
manicheista-rokon szimbólum, és a nemesi kúriáink szőlő és dinnyemotívumai sem
elhanyagolhatók (nagy fénytartalmú gyümölcsök). Érdemes megemlíteni a Corpus
Juris Hungaroris - a magyar törvénytár - tartalmát is, amely 1046-ban a Vata
féle pogánylázadás után tiltja az alábbiakat: rítos etnikos gentilis skitikos
- azaz a szkíta nemzeti népi szokásokat.

Irodalomjegyzék:
* Révai Nagy Lexikona /Automex
* Hegedüs Géza: Az európai gondolkodás évezredei /Trezor kiadó 1992
* Szimonidesz Lajos: A világ vallásai /Könyvértékesítő vállalat 1988

1997. január 19. Készítette: Kulla Henrik 12.B