Forrás: http://www.doksi.

hu

Biológiai alapfogalmak

1. Egysejtű eukarióta élőlények jellemzése

Sejtjeikben körülhatárolt, valódi sejtmag található. Nagyon valószínű, hogy az ősi egysejtű
eukariótákhoz hasonló felépítésűek a ma élő ostorosmoszatok és a különböző állati egysejtűek
is.

2. Gombák rendszerezése, általános jellemzése

A gombák lehetnek egysejtűek (élesztőgomba) és többsejtűek (gombafonalakból álló

sejtfonalas szerveződés). Spórával szaporodó heterotróf élőlények. Osztályozásuk két nagy
törzs szerint:
- nyálkagombák
- valódi gombák

A valódi gombáknak 3 osztálya van:

a.) moszatgombák (hosszú megnyúlt sejtjeik nem alkotnak szövedéket,

pl. peronoszpóra, fejespenész)
b.) bazídiumos gombák (bazídium: a gombafonal végén kiszélesedő sejt,
amelyen a spórák termelődnek, pl. kalapos gombák, üszökgombák
c.) tömlős gombák (a gombafonalak végén tömlőkben 8 spóra fejlődik,
pl. vánkospenész, lisztharmat)

3. Mohák általános jellemzése, evolúciós helyzete

A mohák a zöldmoszatokból származnak. Telepes növények, a fejlettebbek már vízszállító

szövettel is rendelkeznel. Spórával szaporodnak, az ivartalan és ivaros nemzedék váltja
egymást. Az ivarsejtek az ivarszervben fejlődnek és ostorral mozognak. Két szakaszos
fejlődésük van: a petesejt mozdulatlan, az ivarsejt vízben úszva közelíti meg azt.
Megtermékenyítés után a hím- és nőivarsejt egyesül és zigóta jön létre. A zigótából spóratartó
fejlődik ki, spórával.
Ivartalan fejlődés szakaszai: sóra, előtelep, növényke.
Ivaros fejlődés szakaszai: hímivarszer, nőivarszerv, ivarsejtek egyesülése, zigóta, spóratartó,
spóra.
Pl.: csillagmoha, ezüstmoha, csillagos májmoha, lombos moha, szőrmoha.

Evolúciós helyzetüket tekintve am ohák az evolúciós törzsfa egyik oldalágát képviselik,

amely nem vezetett tovább a fejlettebb növények kialakulása felé.

4. Harasztok általános jellemzése és evolúciós helyzete

Evolúciós helyzetük:ők a legfejlettebb testszerveződésű hajtásos növények. A nyitva- és

zárvatermők törzsébe tartoznak. Közös jellemző a szárból és levelekből álló hajtás, valamint a
hajtással összefüggő gyökér. Őseik a vízpartok élő, de a vízi életmódtól részben már elszakadt
ősi zöldmoszatok voltak.
Forrás: http://www.doksi.hu

Testfelépítésük főbb jellemzői, hogy hajtásuk valódi szövetes szerkezetű szárból és levelekből
áll. Jól fejlett szállítószövettel rendelkeznek, ami a gyökérből a száron ál a levelekre is
kiterjed. Életmódjukat a spórás szaporodásuk határozza meg. Többnyire nedves, árnyékos
helyen élnek. Két osztályuk van:

a.) zsurlók osztálya (lágyszárú növények, leveleik nincsnek, csak pikkelyeik, pl. mezei
zsurló)
b.) páfrányok osztálya (szeldelt karélyos levelek, melynek fonákják spóratartók vannak,
földalatti szára a gyöktörzs, hajtása leveles szár, ami spórával szaporodó virágtalan
növény, fejlődése ivaros és ivartalan)

5. Kétszikűek osztályának általános jellemzése, evolúciós helyzete

Magjuk 2 sziklevéllel csírázik. Gyökérzetük főgyökérrendszer. Fás vagy lágyszárú növények,

levelük főerezetes, a szállító szövetek körkörösek. Viráguk felépítése: csészéből és pártából
állóü kettős virágtakaró. A virág ivarlevelei a porzóból és a termőből állnak. A virág belső
szerkezetére (termőlevelek száma, porzók száma, termők felépítése) az 5-ös, illetve 4-es
szám, és ezek többszöröse jellemző.
Evolóciós helyzetük: legősibb típusai a boglárkák alosztályába tartoznak.

6. Egyszikűek osztályának általános jellemzése, evolúciós helyzete

Magjuk 1 s ziklevéllel csírázik. Gyökérzetük mellékgyökérrendszer. Többségükben

lágyszárúak. Leveleik mellékerezetesek. A virágtakaró levelei nem különülnek el csészére és
pártára, lepel virágtakarót alkotnak. A virágtakarón belül porzók és termő van. A virág belső
szerkezetére a 3-as szám és többszöröse jellemző.

7. A férgek törzseinek összehasonlító elemzése

A férgeknek 3 törzse van, úgymint:

a.) laposférgek törzse
b.) hengeresférgek törzse
c.) gyűrűsférgek törzse

A laposférgek és a h engeresférgek is kétoldali szimmetriával rendelkeznek, de míg a

laposférgek egy-, a hengeresférgek kétnyílásuak. Mindkettőnek valódi szövetei, testtájai
vannak, de bélcsatornája csak a hengeresférgeknek van. Mindketten bőrizomtömlővel
mozognak, és bőrlégzésük van.
A gyűrűsférgek új vonása a szelvényezettség, valamint, hogy keringési rendszerük van (vér).

8. Ízeltlábúak osztályainak jellemzése és összehasonlítása

A ma élő állatokfajok több mint ¾ része az ízeltlábúakhoz tartozik. Szelvényes testük a

gyűrűsférgekkel mutat közelebbi rokonságot. Három osztályuk van.

a.) A rákok osztályába tartozók vízben élő állatok, kopoltyúval

lélegeznek, de egyes fajaik a szárazföldön is megélnek. Testük fej- és
torszelvényei összenőttek (fejtor). 5 vagy több pár járólába van.
Ragadozók és növényevők lehetnek.
Forrás: http://www.doksi.hu

b.) A rovarok osztályába tartozóknak 3 testtája van. A fejhez tartoznak a

szemek, az érzékelő csápok, a szájszervek. A torhoz a járólábak (3
pár) és a szárnyak (2 pár). a potrohnál találhatók a légcsőnyílások.
Táplálkozásuk rendkívül sokrétű.
c.) Pókszabásúak osztályába tartozóknak 2 fő testtája van. Az előtesten
találhatók az érzékelőszervek, a szájszervek és a járólábak (4 pár).
Szájszervük csáprágó. Többnyire szárazföldön élnek, ragadozók,
ritkán élősdiek.

9. Halak és kétéltűek osztályainak jellemzése és összehasonlítása

A halak áramvonalas testalkatúak, mert vízben élnek. Bőrük nyálkás, ami véd a víz bakteriális
hatásaitól. Kopoltyújuk felülete nagy, és vízerekkel van tele, kopoltyúívei a víz alatti nagy
felületű áramláshoz kellnek. A vizet szájüregükből a kopoltyúlemezekbe préselik. Ikrával
szaporodnak. Az ikra a pete külső megtermékenyítése. A halak voltak az elsőgeringes állatok.
Az ún. „maradványhalak” úszóhólyagjai a tüdőt helyettesítik. Lehetnek porcos és csontos
felépítésűek.

a.) A porcos halak ősibb kialakulásúak. Teljes vázuk porcszövetből épül

fel. A porc azonban nem lágy, hanem kemény. Úszóhólyagjuk nincs.
Példa: cápák és ráják.
b.) A csontos halak belső váza csontszövetből épül fel. Úszóhólyagjuk
van. Édesvizekben és tengerekben is élnek. Példa: hering, keszeg.

A kétéltűek legősibb fajai életük nagy részét a vízben töltötték. Testük áramvonalas. Száraz
időszakokban azonban képesek voltak mocsaras területen is élni. Párosúszójuk végtaggá
alakult át. Átmenetet képeznek a halas és a hüllők között. Ragadozó állatok. Kopoltyújuk
megszűnt, helyette tüdő fejlődött ki, amely bőrlégzéssel egészül ki. Sosem tudnak egészen
elszakadni a vízi közegtől, ott szaporodnak.

10. Kétéltűek és a hüllők osztályainak jellemzése és összehasonlítása

(Kétéltűeket ld. fent)

A hüllők osztályába tartoznak a legősibb szárazföldi gerincesek. Nincs szükségük vízre sem a
peterakáshoz, sem az egyedfejlődés kezdeti szakaszához. A megtermékenyítés az anyaállat
testében megy végbe (lágy héjú tojás). Nincs átmeneti lárvaalakjuk, közvetlenül fejlődnek
felnőtt állattá. Felnőtt korukra bőrük erősen elszarusodik, ez védi őket a kiszáradástól.
Tüdejük fejlett, bőrlégzésre képtelenek.
A hüllők az ősi kétéltűekből fejlődtek ki. Legtöbbjük ragadozó.

11. A hüllők élettere, szaporodása, táplálkozási formái

A hüllők élettere a százazföld. Az ősi kétéltűekből fejlődtek ki, így függetlenedtek a víztől.
Lágy héjú tojással szaporodnak, vízre ehhez sincs szükségük. A megtermékenyítés az
anyaállat testében megy végbe. (Néhány fajuk eleventojó.) Legtöbbjük ragadozó életmódot
folytat.

12. Madarak általános jellemzése,evolúciós helyzete

Forrás: http://www.doksi.hu

Evolúciós elődjeik az ősi hüllőktől származnak. Testüket módosult szarupikkelyek (tollak)

fedik. Lábukon hiányoznak a tollak, itt megmaradtak az ősi jegyek, a szarupikkelyek. Mellső
végtagjuk az evolúció során szárnnyá alakult. A repülő életmódnak megfelelően fejlett
tüdővel rendelkeznek, amelyhez légzsákok tartoznak. Testhőmérsékletük állandó. Kemény,
meszes héjú tojással szaporodnak, amelyet testük melegével költenek ki. Ivadékaikat
általában hosszabb időn keresztül gondozzák. Járólábuk és csőrük felépítése életmódjuknak,
táplálkozásuknak megfelelő.

13. A madarak és az emlősök összehasonlítása élettani folyamataik és evolúciós

szerepük szerint

Bár mindketten a gerincesekhez tartoznak, az emlős állatok a legfeljettebbek. A madarakkal

szemben az emlősök elevenszülők, és testüket szőr borítja. Testhőmérsékletük hasonlóan
állandó. Végtagjaik, koponyájuk azonban, a maradakéval szemben, életmódjuktól függően
változik. Bár néhányuk tojást rak, a döntő többség elevenszülő. A tojásrakó emlősök egyes
tulajdonságaikban még a madarakra emlékeztetnek.

14. Az emlősök táplálkozási, mozgási és szaporodási formái

Az emlősök táplálkozási formái változatosak. Lehetnek ragadozók (pl. rovarevők, mint a

méhlepényes emlősök), növényevők (mint az erszényes emlősök) és ragadozók, valamint
mindenevők is.
Szaporodásuk az anyaméhen belül történik, az erszényes emlősök kivételével mindegyikük
rendelkezik méhlepénnyel, amelyen keresztül az utód lélegzik és táplálkozik. Az utódok
szülés során jönnek világra (elevenszülés). A megszületett állatok anyjuk emlőiből szopnak,
amíg nem képesek önállóan táplálékot szerezni.
Mozgásuk történhet lábak segítségével, vagy uszonyokkal (vízi állatoknál).