Forrás: http://www.doksi.

hu

GÁBOR DÉNES FŐISKOLA

KECSKEMÉT

Aquinói Szent Tamás

élete és filozófiája

Filozófia házi dolgozat

Készítette:

Boromisza Ferenc
MI/0525/04

Kecskemét, 2005
Forrás: http://www.doksi.hu

1. Tamás élete

Ez a dolgozat Aquinói Szent Tamásról szól, aki bár elsősorban hívő katolikusnak
és teológusnak tartotta magát, műveiben rejlő elmélyült filozófiai gondolatai
alapján őt minden idők egyik legnagyobb filozófusának tartják.

1.1. Az ifjú Tamás

Aquinói Tamás valószínűleg 1225-ben született Nápoly közelében, egy Landulf

gróf nevű nagybirtokos hetedik fiaként. Itáliára ebben a korban rányomta
bélyegét a Né met-római Birodalom és a Pápai Álla m közötti állandó
viszálykodás. Kulturális téren pedig az egységes latin kultúra volt a meghatározó.
Tamás ötéves korában került a Monte Cassinó-i bencés kolostorba, tanulóként.
Kilencévnyi tanulás után rövid megszakítás következett tanulmányaiban, majd
elküldték őt a nápolyi egyetemre. Itt filozófiai művelődése a logika és a
csillagászat tanulmányozásával kezdődött.

Tamás 1244-ben dominikánus barát lett, ám ez rokonságának nem tetszett, ők

ugyanis Tamást bencés szerzetesnek s zánták. Így történhetett meg az, hog y
amikor a domonkosok Tamást Párizsba küldték, testvérei egyszerűen elrabolták
és több mint egy évig tartották házi őrizetben. E fogság ideje alatt írta meg első
értekezéseit. A rabságból való ki szabadulása után a kölni domonkos kolostorba
került, hogy Nagy Szent Albert irán yításával folytathassa tanulmányait. Itt
hatották át igazán Arisztotelész tanai. Tamás csöndes, nyugodt ember volt,
diáknak pedig felettébb szorgalmas, akiben tanítómestere is megérezte a
géniuszt. Albert 1252-ben elérkezettnek látta az időt, hogy Tamás felsőfokú
tanulmányokba kezdhessen.

1.2. Az első párizsi időszak

Mivel teológiai és filozófiai jártassága n yilvánvalóvá vált, 27 éves korában

Párizsba küldték tanársegédnek, hogy teológiai előadásokat tarthasson, ezzel
esetleg elnyerve a tanári címet. Az akkori időkben az európai egyetemek még
újdonságszámba mentek és a teológiai és f ilozófiai tanulmányok nemzetközi
súlypontja a párizsi eg yetemen volt. Elképzelhetjük, hogy micsoda aranybányára
lelt itt a szemlélődő, érzékeny felfogású Tamás. Tamás baccalaureus korában két
monográfiát is írt, melyek az arisztotelészi fizika és metafizika terminológiáját
magyarázták. Az 1255/56-os tanévben az alig harminc éves Tamást professzorrá
nevezték ki és megbízták a teol ógiai tanszék vezetésével, melyet 1259-ig
vezetett. Ez idő alatt teológiai tevékenysége mellett legfontosabb értekezési
területe az igazságról és a vele kapcsolatos dolgokról szóló viták voltak.

1
Forrás: http://www.doksi.hu

1.3. A professzor Itáliában

Miután 1259-ben átvették tőle a teológiai tanszék vezetését, visszatért Itáliába,

tanított, valamint a pápai udva rban tudósokkal, diplomatákkal,
misszionáriusokkal érintkezett. Ezen időszak alatti legjelentősebb műve a
Teológiai összefoglaló a pogányok ellen , melyet zsidók és muzulmánok között
tevékenykedő misszionáriusok számára készített. A mű különlegessége abban
rejlik, hogy nem csupán a zsidók és a muzulmánok megtérítésére volt alkalmas,
hanem az arisztotelészi tant is terjesztette. 1264-ben a pápa törvénybe iktatta az
úrnapja ünnepét és felkérte Tamást, hogy ezen ünnepre írjon himnuszokat. Ezen
három himnusza máig nagyon népszerű katolikus körökben.

1265-ben Tamást Rómába küldték, hogy ott nyisson domonkos iskolát. Itt két
évig tanított teológiát. Itteni tevékenységének igazi gyümölcse tíz vitatott kérdés
sorozata amelyek az Isten hatalmáról kapták nevüket. Itteni oktatói tapasztalatai
alapozták meg egyik legnagyobb műve, a Summa Theologiae megírásának
megkezdését. E három kötetes nagy művet Tamás valószínűleg Viterbóban
fejezte be, miután 1267-ben ismét csatlakozott a pápai udvarhoz. Ezen időszak
alatt felkínálták neki a nápolyi érsekséget, de ő ezt elutasította.

1.4. A második párizsi időszak

1268-ban Tamás visszakerült a párizsi egyetem teológiai tanszékére. E második

Párizsban töltött időszak vitái legfőképpen a remény és a szeretet teológiai
erényeiről, valamint az okosság, az önfegyelem, a bátorság és az igazságosság
erkölcsi erényeiről szólnak. Arisztotelész fizikai és m etafizikai írásaira sokáig
gyanakodva tekintettek az akadé mia egyházi hatóságai, de 1255-ben a
Bölcsészkar elrendelte Arisztotelész minden munkájának alapos
tanulmányozását. Ezen időszakban a Kar hivatásos arisztoteliánus filozófusai és
az egyházi hatóságok között komoly filozófiai vita bontakozott ki és Tamásnak a
maga szerény arisztotelianizmusával védenie kellett m agát mindkét táborral
szemben. Ezért megírta értekezéseit Az értelem egységéről és A világ
örökkévalóságáról. Majd, hogy Arisztotelész munkáinak téves megítélését
kiküszöbölhesse, egész sorozat kommentárt írt 1 269 és 1273 között annak
műveiről. A párizsi egyetemen a teológusok mihamarabb nagy becsben kezdték
tartani e ko mmentárokat. Tamás második párizsi korszakának legjobban ismert
műve a Summa teologiae második része melynek alapja é s szerkezete
arisztotelészi, de egész ében tekintve A risztotelész meghaladása. Ezért máig úgy
gondolják, hogy a Summa teologiae második része Tamás legnagyobb műve. Ez
az időszak egyébként Tamás legtermékenyebb időszaka volt, elképesztő
munkabírásról és rendszerező képességről téve tanúbizonyságot.

2
Forrás: http://www.doksi.hu

1.5. Az idős Tamás

Tamás 1272 tavaszán elhagyta Párizst, hogy Firenzében részt vehessen a

dominikánusok összejövetelén. Ott kapt a azt a f eladatot, hogy új dominikánus
iskolát alapítson Itáliában. Úgy határozott, hogy ezt az intézményt a nápolyi
Szent Domonkos kolostor alá rendeli és itt fejezte be oktat ói pályafutását.
Belekezdett a Summa harmadik részének megírásába, de ez a mű már
befejezetlen maradt. Tamás a kor előrehaladtával egyre szórakozottabb lett, végül
1273 december 6-án misézés közben misztikus élményben volt része, mely véget
vetett tudományos tevékenységének. Mikor arra kérték, f olytassa munkáit, csak
annyit válaszolt: „Képtelen vagyok, mert mindaz, amit írtam, most úgy tűnik,
fabatkát sem ér.”

1274 év elején X. Gergely pápa egyetemes zsinatot hívott össze Lyonban, hogy a
görög és a latin egyházat összebékítse. Tamást is meghívta, mint a görög teológia
szakértőjét. Tamás rossz egészségi állapota ellenére nekivágott az útnak, ám
baleset érte és néhány héttel később a Fossanova közeli cisztercita monostorban
halt meg 1274. március 7-én.

1.6. Tamás a szent

Halála után Oxfordban és Párizsban számos nézetét nyíltan eltiltották és bő fél

évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, ho gy írásait teológiailag elfogadhatónak
ítéljék.
Tamás szentté avatási eljárását 1316-ban indította el XXII. János pápa. Bár kevés
tanú jelentkezett csodatetteit igazolni, szentté avatását semmi sem akadályozhatta
meg. A pápa állítólag ezt mondta: „Pontosan annyi csoda van, ahány cikkely
szerepel a Summában.” Tamást 1323. július 21-én szentté avatták.

2. Tamás filozófiája

Aquinói Tamás filozófiáját jelenleg a theocentrikus rendszerbe sorolják, mely

rendszer különleges ötvözete a vallásnak és a filozófiának. E rendszer
megvizsgálja az ész és a hit viszon yát, azt vallva, hogy a tudásnak két forrása is
van: a természetes és a természetfeletti ész. Ta más már korán megismerkedett
Arisztotelész filozófiájával és ez egész munkásságára nagy hatással volt. Ő volt
az a géniusz, aki Aris ztotelész segítségével és mintájára képes vol t összefogni
egyetlen filozófiai szintézisbe mindazt, amit a katoliciz mus a pogán y
bölcseletből és az előző keresztény filozofémákból felhasználhatott.

3
Forrás: http://www.doksi.hu

Tamás nem eredetiségre, hanem az igazságra vágyakozott és készséggel

támaszkodott mások felfedezéseire, eredményeire. Ő a középkor legnagyobb
szisztematikus elméje, aki rendszerező erő tekintetében még a csodált
Arisztotelészt is f elülmúlta. Tamás filozófiája szerves része a teol ógiának, mert
nem egyéb, mint a val lás igazságának filozófiai fejtegetése. Kifejti, hogy a lét
minden megnyilvánulásában ugyanaz a rend uralkodik: I sten rendje. Aki tehát
hisz, az ért is. Ez a meggyőződés teszi Tamást filozófussá. Minden létezőnek
csak Istenre vonatkoztatva van értelme és a világ fejlődése az ő változatlan
lényét, mint végső célt tételezi föl. A világ a maga egészében Isten maga
megmutatása. Isten létének bizon yításában Tamás úgyszólván minden
bizonyítási formát kimerített. Szerinte Isten nem egy a világgal, hanem a világ
csak kifejezése az abszolút létnek. És mit tanít az emberről? Az isteni kegyelem a
természet világából átemeli az e mbert a ter mészetfeletti világába. A f öldi élet
ezért előkészület erre a másikra: a szebbre, a jobbra, az örökkévalóra. Jónak lenni
annyi, mint Istennek szolgálni. Szent Tamás bölcselete a theocentrikus
filozófiának csaknem tökéletes kif ejezése, ezért lett Tam ás filozófiája minden
katolikus hittudományi főiskolán tanított filozófiává.

2.1. Lét

Tamás a létet a szubsztanciális változás felől próbálja magyarázni, legalábbis

több helyen így magyarázza az összefüggéseket: Minden változásban lennie kell
egy változó tárgynak, amely előtte potenciális(képességi), utána pedig
aktuális(tényleges)…Annak a formája, amivé valami változik, teljesen újonnan
kezd létezni annak anyagában, ami ezzé változott. Ekképp ha a levegő előzetesen
nem létező tűzzé változik, akkor a tűz formája újonnan kezd létezni a levegő
anyagában. Hasonlóképpen ha az élelem előzetesen nem létező emberi lénnyé
változik, akkor az ember formája az élelem anyagában kezd létezni.

Tamás szerint az an yag és a forma elemzése egy kezdetleges tudományos

elmélettel függött össze, melynek értelmében világunk testeinek elemei a föld, a
levegő, a tűz és a víz, tehát a testek e négy elemre bonthatók szét, ezért ezeket az
elemeket tekinthetjük az anyagnak. Ezek az elemek külön-külön is létezhetnek,
de önmagukban nem olyan részecskékből állnak, amelyek külön is létezhetnek.
Tamás szerint azonban átváltozhatnak egymásba, ezért mindannyiban kell valami
közösnek lennie. Ezt hívja ő elsődleges anyagnak. Szerinte az anyagnak
önmagában nincsenek formái, csak az anyag-forma összetételnek, mint
szubsztanciának van formája. Egyrészt tehát az anyag csak valamilyen formához
kapcsoltan létezhet, de ugyanaz az a nyag maradhat, b ármilyen formától
elválasztva is. Valamint természetesen nem létezhet forma anyag nélkül sem. Így
kissé meglepő lehet az a gondolata, hogy léteznek tiszta anyagtalan formából álló
szubsztanciák is.

4
Forrás: http://www.doksi.hu

Például az ang yalokat anyagtalan, tisztán formai lényeknek tartotta, és a látható

égitestekről is úgy gondolta, hogy egy úgynevezett kvintesszenciából állnak,
mely nem képes egyéb szubsztancionális forma felöltésére. Az élőlényekről
Tamás úgy értekezett, hogy valamely élő teremtményben csak egyetlen egy
szubsztancionális forma van adott időben.

De mit gondolt Tamás a lélekről? Tamás minden élőlény lelkét szubsztancionális

formák egyedi példányainak tekintette. A lélek csupán az élőlények
szervezetének életelve. Az ember kiváltsága abban rejlik, hogy lelkük értelmes és
gondolkodó. Azt tart otta, hogy az eg yedi testetlen lélek a tes t halála után
továbbra is gondolkodik és akar.

Tamás szerint Isten lényege és léte nem különbözik egymástól. A teremtmények

léte és lényege között azonban különbséget kell tennünk: Ha igaz, hogy minden
teremtmény léte po ntosan addig tart, a meddig lényege, akkor az a különbség,
hogy léte egy bizonyos időben nincs következménnyel a létére egy későbbi
időpontban, oly módon, ahogy lényege egy bizonyos időpontban
következményekkel lehet létére egy későbbi időpontban. Eszerint a lényeg úgy
különbözik a létezéstől, ahogy az ok különbözik az okozattól.

A lényeg és a lét valóságos különbségének elméletét és azt a tételt, hogy Isten

önmagát fenntartó lét, gyakorta Tamás filozófiájának legmélyebb és legeredetibb
hozadékának tekintik.

2.2. Tudat

Tamás szerint az e mbereknek az állatokkal szemben van olyan képességük,

amelynek intellektus vagy értelem a neve. Tamás egyébként nem tartja kizártnak,
hogy az állatok is képesek bizonyos fajta gondolatokat elgondolni. Ám amíg az
ember képes szándékosan emlékezni, vagy erőfeszítést tenni arra, hogy valami az
eszébe jusson, addig az állatok csak memóriával rendelkeznek, reminiszcencia
nélkül. Tamás szerint az emberi értelem képzeleti képekből elvonatkoztatva ért
meg dolgokat és gondolkozik. Ő az értelmet kettő részre osztja: ható és befogadó
értelemre. Ezek eg yütt alkotnak eg ységet az em beri értelemben. A ható
(cselekvő) értelem adja meg számunkra azt a képességet, hogy a világot nem
csak észlelni tu djuk, hanem gondolkodunk róla és meg is ér tjük, mert a
természeti világ anyagiságából képzeteket tudunk elvonatkoztatni. A képzet
pedig nem az, amiről gondolkodunk, hanem az, ami által a gondolat születik.

5
Forrás: http://www.doksi.hu

TARTALOMJEGYZÉK

1. Tamás élete 1
1. 1. Az ifjú Tamás 1
1. 2. Az első párizsi időszak 1
1. 3. A professzor Itáliában 2
1. 4. A második párizsi időszak 2
1. 5. Az idős Tamás 3
1. 6. Tamás a szent 3

2. Tamás filozófiája 3
2. 1. Lét 4
2. 2. Tudat 5

Felhasznált irodalom 6