Forrás: http://www.doksi.

hu

ARISZTOTELÉSZ POLITIKAI

FILOZÓFIÁJA

Főszöveg: Arisztotelész: Politika VII-VIII. könyv. Bp., Gondolat Kiadó, 1994. 238-

301. oldal ( A továbbiakban: i.m.)

Fejezetek: 1. Az alkotmány és célkitűzések

2. A boldog és helyes kormányzatú városállam

3. A nevelés feladatai

4. A zsarnok és a szabad ember

Felhasznált irodalom: Sir David Ross: Arisztotelész Bp., Osiris Kiadó, 1996.
Forrás: http://www.doksi.hu

1. Az alkotmány és célkitűzések

Arisztotelész Politika című írása Ross szerint öt különböző értekezés

egybeolvasztásából keletkezett i A VII., VIII. könyv a tökéletes államról szól, azonban

ennek értelmezéséhez tisztában kell lenni olyan – Arisztotelész által használt –

fogalmakkal, mint „állam” vagy „polgár”.

A módszere az indukció, amit egy teleologikus nézőpont egészít ki: a

jelenségek magyarázatát rendeltetésükben kell megtalálni. Arisztotelész kiindulópontja

szerint minden közösség valami jó miatt alakul meg, ezért az államnak, ami a legfőbb

közösség, a legfőbb jóra kell irányulnia. Az „állam” alatt városállamot ért, melyet az

emberi természetből (szaporodás és önfenntartás ösztöne) kiindulva alapoz meg.

Módszerében analitikus is, hiszen az államot mintegy elemeire bontva próbálja

megkonstruálni a tökéletes államot. Miért kap olyan nagy szerepet politikai

filozófiájának megalapozásának az alkotmány?

Alkotmányon a hivataloknak, főként a legmagasabb tisztségeknek a rendjét érti

a városállamokban: ii Az alkotmányokat tipizálva felismeri, hogy az alkotmányok

torzulásai az államformák torzulásait hozzák magukkal (pl. oligarchia, trüannisz), ezért

célja a lehető legjobb alkotmány kidolgozása. Célkitűzését maga fogalmazza meg:

„Minthogy kitűzött célunk a legtökéletesebb alkotmány megismerése, ez pedig az,

amely szerint a városállam legjobban tud berendezkedni,…amelyik a boldogságot a

legtökéletesebben biztosítja.” iii

Forrás: http://www.doksi.hu

2. A boldog és helyes kormányzatú városállam

A tökéletes állam arisztotelészi kifejtésénél alig találkozunk alkotmánytani

megfontolásokkal, sokkal inkább egy általános értekezés a nevelésről. A tökéletes

állam megalapozása egyértelműen etikai, már a VII. könyv elején rögzíti, hogy

„elsőként abban kell megegyezésre jutnunk, hogy melyik a mindenkinek egyaránt

legkívánatosabb élet.” iv

A boldog ember a javak mindhárom fajtájával (külső, testi és lelki)

rendelkezzen, azonban Arisztotelész szerint a külső javak tekintetében mértékletesnek

kell lennie. Az erényes ember tehát boldog ember, s mivel a városállamot az emberek

összessége adja, logikusan adódik számára, hogy „egy városállam akkor boldog és

akkor megy jól a sora, ha az a legtökéletesebb.” v Ezt alapelvként rögzíti Arisztotelész,

így a kérdés az marad: melyik életforma kívánatosabb, a tevékeny közéleti működés

vagy a filozofikus?

A kérdésre más-más poliszok eltérő választ adtak, mindazonáltal az államok

többségében a törvények célja a hatalom megtartása. A fenti kérdésre válaszolva

Arisztotelész mindkét nézetet részben elfogadja, azonban egyértelműen nem érvel

egyik mellett sem.

Az etikai alapvetés után tér rá a tökéletes állam leírására. Először az

előfeltételeket veszi számba. Első a népesség: nem a számarány a lényeges, hanem

azon képesség, mely a városállam feladatainak ellátásához szükséges. Sem a túl nagy

sem a túl kicsi nem megfelelő. Az optimális állapot szerint a „lakosság száma

legfeljebb akkora, amekkorát az ant…. rendelkező élet szempontjából jól át lehet

tekinteni. vi
Forrás: http://www.doksi.hu

A második kardinális kérdés a terület, ahol szintén a középmérték arisztotelészi

eszménye jelenik meg. Elég nagynak kell lennie a szabad és nyugodt élet

biztosításához (pl. a földnek mindent meg kell termelnie), ugyanakkor ne legyen

akkora, mely a védelmét lehetetlenné tegye. A tengerpart közelsége pedig mind

biztonsági, mind pedig kereskedelmi szempontból fontosnak tartotta Arisztotelész.

A polgárok természete és az állam jellege azonos kapcsolatban áll Arisztotelész

politikai gondolkodásában, hiszen az államot a polgárok alkotják (nem véletlenül

szentel a II., III. könyvben olyan nagy teret a polgár jellemzésének). A tökéletes

államban a polgár jellemében az intelligencia és az akaraterő egyesül. Arisztotelész és

a hellén nép képes erre, mivel az északi népek akaratereje a keletiek intelligenciájával

párosul. Ez a klklk két okból is fontos: egyrészt a szabadságszeretet hordozza,

másrészt ezáltal a törvényhozó könnyen vezetheti őket az erény felé.

Arisztotelész ezt követően az állam funkcióit vizsgálja. Alapelvként

fogalmazza meg, hogy a „városállam a hasonlóak társulása a lehető legtökéletesebb

élet céljából.” vii Az erény alkalmazása mindenütt más eszközökkel történik, erre vezeti

vissza a városállamok és alkotmányok különbözőségét. Milyen funkciók szükségesek a

tökéletes állami élethez?

Legyenek benne földművesek, kézművesek, fegyveresek, jómódú réteg, papok

és vezetők, Arisztotelész tökéletes államában azonban csak a harcosok szerves részei

az államnak. „Hiszen akiknek a kezében a fegyver van, mindig azok döntenek abban

is, hogy az alkotmány maradjon-e vagy sem? viiiEmiatt mind a katonai, mind a politikai

szerepre a harcosok alkalmasak, abból a kritériumból pedig, hogy a polgárok jólétben

éljenek, adódik, hogy a kezükbe kell helyezni a vagyont is.

A városállam polgárságának szigorú kettéválasztása (harcosok és más rétegek)

azonban nem csupán az előbbi gondolatmenetből rajzolódik ki. a földterületről szólva

Forrás: http://www.doksi.hu

Arisztotelész két részre osztja azt: magántulajdonra és a közösségi tulajdonra (ez

fedezi a kultikus ünnepségek és a közös étkeztetés költségeit). a földművesek lehetőleg

rabszolgák, akik vagy magántulajdonban vagy köztulajdonban vannak.

3. A nevelés feladatai:

Láthattuk: Arisztotelész politikai filozófiájában, szűkebben a tökéletes állam

megrajzolásában, az erény kiemelt szerepet játszik. a látszólag egymástól távol állónak

tűnő nevelést és a politikát is az erény kapcsolja össze.

A gondolatmenete röviden a következő: a boldogságot az erény teljes és

tökéletes alkalmazásában határozza meg Arisztotelész, így szükségszerű számára,

hogy a tökéletes államot – ami éppen a boldogságot biztosítja – erényes polgárok

kormányozzák. Az erény három tényezőn alapul: természeten, a szokáson és az

értelmen. Az utóbbi kettőt tartja a nevelés területének, „mert hiszen mindent vagy

megszokás vagy tanulás útján sajátítunk el.” ix

A nevelés elveinek és gyakorlatánakkülönbsége abból fakad, hogy a politikai

vezetést a polgárok felváltva gyakorolják-e vagy egész életükön át ugyanazok. az

egyenlőség és igazságosság azt kívánja, hogy a politikai vezetésben mindenki részt

vehessen, ugyanakkor a vezetőknek különbözniük is kell az alattvalóktól. A

természetre hivatkozik Arisztotelész, amely megkülönbözteti a fiatalokat és az

idősebbeket; az előbbiekhez az engedelmességet, utóbbiakhoz a vezetést rendelve.

„Tehát a nevelésnek is bizonyos szempontból egyformának, más szempontból meg

különbözőnek kell lennie: aki jól akar uralkodni, annak...előbb engedelmeskednie

kell.” x Az arisztotelészi teleologikus szemlélet a nevelési elképzeléseiben is

megjelenik, hiszen a nevelés célja révén lesz azzá, ami.

Forrás: http://www.doksi.hu

A lélek két részből áll: értelemes lélekből és engedelmeskedő lélekből. Az

értelemnek szintjén két része van, a gyakorlati és a gondolkodó értelem, s főként ez a

distinkció fontos Arisztotelész számára, hiszen az egész élet ennek megfeleően

osztható fel (pl háború és béke, életfenntartás és erény). A nevelésnek is ezekre a

célokra kell koncentrálnia. Ehhez kapcsolódva élesen bírálja a spártai

(lakedaimoniak”) alkotmányt, amely mindent a hatalom és hadviselés szemszögéből

alkotott meg.

Milyen rényekre kell nevelnie a törvényhozónak? Arisztotelész szerint elsőként

a hadi erényekre, mivel a szolgasorba jutást akadályozza meg, ami az erényes, békés

élet előfeltétele. De nem ez a legfontosabb, hiszen „a törvényhozónak különösen arra

kell törekednie, hogy a hadügyi, valamint a többi törvényes intézményeket a

kényelmes élet és béke szempontjából szerezze meg...” xi A békés és nyugalmas életet

Arisztotelész a bölcsesség és az erényes élet előfeltételének tekinti.

A nevelés feladatait tehát egyértelműen a tökéletes állam erényei kell, hogy

megszabják, hiszen a közösség és az egyén célja egy: a boldog élet. A nevelés

módszertani kérdései közül csupán azokat emeljük ki, amelyek a tökéletes állami élet

megvalósítását szolgálják. A nevelés egységességét több tényező együttesenbiztosítja:

elsőként a közös felügyelet, másfelől a nevelésről törvényhozási úton kell

gondoskodni. Erre azért van szükség, mert minden kormányzat más és más jellemet

alakít ki polgáraiban.

Elsőként a test edzésével kell kezdeni a nevelést – ekkor még inkább szoktatást

-,csak ezután következhet az értelmi nevelés. Arisztotelész nevelési eszményében

kritizálható a nevlés abszolút célorientáltsága, hiszen a hasznos képzésekkel alig

foglalkozik és az erkölcsi képzés az uralkodó.

Forrás: http://www.doksi.hu

4. A zsarnok és a szabad ember

A VII. könyv elején Arisztotelész cáfolni próbálja azon véleméényeket, mely

szerint csak a türannikus alkotmány biztosíthatja a boldogságot. Kérdésként tehát az

merül fel: a zsarnok vagy a szabad ember életformája alkalmasabb-e a boldogságra?

A zsarnok államférfi azt tekinti fő feladatának, hogy zsarnoki uralmát

kiterjessze.Ezen államok bár rendelkeznek alkotmánnyal – egyfajta formális

törvénykezéssel -, mindazonáltal ezen törvények végső célja a hatalom (pl. Kréta).

Arisztotelésznél azonban „nem törvényes az uralom, ha az nemcsak hogy nem

igazságos, hanem egyenesen igazságtalan. Márpedig az erőszakos uralom, igenis lehet

igazságtalan.” xii Mikor nem igazságos az erőszakos uralom?

Ha az önmagáért való uralom nem veszi figyelembe a szükségleteket, ezzel

megmagyarázható az a kivétel („született szolgák”), ahol Arisztotelész szerint

elfogadható az erőszakos uralom. A zsarnokság veszélye a legtöbb városállamban

fennáll, mivel a tömeg a korlátlan hatalmat tartja politikusnak.

Bár Arisztotelész szerint a szabad ember életformája jobb mint a despotáé,

azonban nem szabad minden kormányzást önkényesnek tartani. Nem mindegy

ugyanis, hogy ezen kormányzás szabad vagy szolga embereket élrint.

A szolgákon uralkodni nem igazságtalan, „az egymáshoz hasonlóaknál viszont

az a helyes és igazságos, ha váltják egymást..., mert az egyenlőtlenség az egyenlők és a

hasonlók között természetellenes.” xiii A legfőbb baj a zsrnokokkal az, hogy nem az

erényük, hanem a hatalmuk miatt állnak a többiek felett, sőt a hatalmuk erőszakos

gyakorlása során éppen az erénytől távolodnak el. A helyes cselekvés lesz

Arisztotelésznél az a kritérium, ami alapján a kormányzást meg lehet ítélni. Legyen

szó közösségi kormányzásról vagy az egyes emberről.

Forrás: http://www.doksi.hu

i.Ross: Arisztotelész 304. oldal

ii. u.o.::322. oldal

iii
i.m.: 266
iv
i.m.: 238. oldal
v
i.m.: 240. oldal
vi
i.m.: 250. oldal
vii
i.m.: 255. oldal
viii
i.m.: 257. oldal
ix
i.m.: 268. oldal
x
i.m.: 269. oldal
xi
i.m.: 273. oldal
xii
i.m.: 243. oldal
xiii
i.m.: 246. oldal