Professional Documents
Culture Documents
Augustinus Vallomasok
Augustinus Vallomasok
hu
Vezető tanár:
Dr Bíró Gábor
1
Forrás: http://www.doksi.hu
AUGUSTINUS Vallomások
2
Forrás: http://www.doksi.hu
3
Forrás: http://www.doksi.hu
4
Forrás: http://www.doksi.hu
Az ember sok mindenben kételkedik élete során, csak saját létét nem
kérdőjelezheti meg, a saját lét bizonyossága igazolja az igazság fennállását és
megismerhetőségének lehetőségeit. Ezzel a gondolatmenetével nyit kaput az
irracionalizmus, a szubjektív idealizmus előtt.
Az igazság örökké érvényes valóság, a lélek nem önmagából hozza létre
(bár az ember belsejében lakozik), hanem a következtetés találja meg. Isten
láthatóvá teszi az ember számára a dolgokat, a földi létezők, az anyagi világ
tekintetében tevékenysége a Naphoz hasonlatos .(Platón : Állam; „Nap hasonlat”)
A platonikus hagyományoknak megfelelően a jóság és a szépség is Istenhez
vezetnek, Isten az abszolút lét, tiszta szellem, Istent Augustinus a végtelen
terekre szerteömlő, a világban széjjeláramló, sérthetetlen, változtathatatlan
lénynek gondolta (VII.I.1.)
Azonban ezt a nézetét is felülvizsgálta, és kijelentette : Istenről a
teremtményekkel azonos értelemben semmilyen tulajdonság sem állítható.
Minthogy a szeretet nem más- Augustinus szerint, mint Isten, ezért egyrészről
törekedni kell Isten felé, másrészről valamilyen módon birtokolni is kell Istent.
Az Istennek, mint szeretetnek a bírása az Isten ajándéka, ami a kegyelem révén
történik, így kap központi helyet művében a kegyelem, amelynek kifejtése és a
keresztény teológiába és erkölcstanba való beépítése miatt kapta az egyháztól a
„doctor gratie”, a kegyelem tudósa címet.
A kegyelem, amely az ember üdvösségének nélkülözhetetlen feltétele,
megelőzi a jócselekedetet, és így nem szerezhető meg az ember ereje által, hanem
az isteni kiválasztás következménye.
5
Forrás: http://www.doksi.hu
FELHASZNÁLT IRODALOM :
Filozófiai kislexikon (1976.)
Augustinus: Vallomások (1987.)
Hegedűs Géza: Az európai gondolkodás évezredei (1992.)
Dörömbözi János: A filozófia története és elmélete I. (1994.)
Papini: Szent Ágoston (1998.)