DEME LÁSZLÓ: MONDATSZERKEZETI SAJÁTSÁGOK

GYAKORISÁGI VIZSGÁLATA
(MAGYAR SZÖVEGEK ALAPJÁN) NYELVÉSZETI TANULMÁNYOK 15.

Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 406 p.

1. A mondatszerkezeti sajátságok — Deme László könyvében — a szöveg

mondatszerkezeti sajátságai; nemcsak a magyar mondatkutatásban nyitott tehát e
könyv új fejezetet (a mondatstatisztikát), hanem a magyar szövegkutatásban is.
„S ha (...) bebizonyosodik — írja a szerző —, hogy ezek a konstrukcionális sajátságok
nem is csak a mondatokat és a mondattípusokat jellemzik, hanem a szövegeket és a
szövegtípusokat is, akkor a statisztikai számbavétel tulajdonképpen nem is csak
»szentenciológia«, azaz mondatisme, hanem bizonyos tekintetben »textológia«,
azaz szövegisme is. S ez már lépés volna a »parole-nyelvészet«, azaz a beszéd fel-
építése és működése sajátos törvényeinek megismerése felé" (25).
A megjelenés óta eltelt húsz év igazolta Deme László várakozásait. Különféle
szövegtípusok mondatszerkezeti vizsgálatait építették azóta a könyvében lefektetett
alapokra; így például nyelvjárási (Szabó József), esszé (S. Virágh Erzsébet), publi-
cisztikai szövegekéit (Békési Imre); szövegértékű mondatok (Galgóczi László, R.
Molnár Emma) és iskolai fogalmazások elemzéseit (Bicskei Dezsőné, Fejes Katalin).
2. Deme László könyve négy részre tagolódik: a bevezető és a befejező, köztük
pedig a módszertani, valamint a tüzetes részre.
2.1. A B e v e z e t ő rész — mivel a könyv gyakorisági vizsgálatról számol be
— először a nyelvi statisztika korabeli (s korábbi) értelmezéseit tekinti át.
Deme László figyelme a nyelv (az állomány) és a használat, ez utóbbin belül a
mondat statisztikai vizsgálatának lehetőségét kutatja, s egyetértően idézi a Jesper-
senre hivatkozó Berrár Jolán megállapítását: „hogy mi a mondat, abban a gramma-
tikusok aligha tudnak megegyezésre jutni; de szinte minden konkrét esetben egyet-
értenek abban, hogy egy adott szócsoport mondat-e vagy sem" (15). Deme László
ebből a maga számára azt a tanulságot vonja le, hogy mivel „a statisztikai felmérés-
ben nem a mondat szerepel, hanem mindig konkrét mondatok, (...) a gyakorlatban
a konkrét egységek minősítése és besorolása általában elvégezhető. (...) Dolgozatom-
nak tehát — összegzi az addigiakat — semmiképp sem az a célja, hogy megoldjam
vele a mondatnak immár több mint két évezredes problémáját. (...) Mindössze
annyira vállalkozhatom itt, hogy néhány sajátságát — nem is a legvitatottabbakat —
elvében és gyakoriságban megvizsgáljam" (15).
Igen körültekintően jelölte ki tehát, s indokolta kutatása tárgyát Deme László,
de erre — a tárgy: a mondat kétarcúsága miatt — szüksége is volt. Vizsgálata a
szövegből indult ki. Ez olyan kutatói megközelítés, amelyben a mondatnak f u n k c i o -
nális vonásait látja meg az elemző', vagyis azokat, amelyek által a mondat része
marad a viszonylagos egésznek (=amelyek révén beépül abba). E vonások egyik
csoportja a hangsúly- (s a hangsúlyokat kifejező szórendi) viszonyok, amelyeket
(mivel nem kötődnek eléggé morfológiához, szintaxishoz) Deme László itt nem vizs-
gált, valamint — kutatása tárgyaként — az a szerkesztési rendszer, amelyben a szö-

123
vegegész jelentése következetesen széttagolódik. E széttagolódás adekvát követése a
vizsgálati apparátussal s ezen apparátus statisztikai alkalmazása megfelelő szöveg-
típusok gondosan kiválasztott korpuszaiban az a tudományos nóvum, amellyel —
ismereteim szerint — Deme László megelőzte a hasonló indítékú külföldi kutatáso-
kat. E szerkesztési rendszert egységek, valamint ezen egységek közti s belüli viszo-
nyok (kapcsolások) alkotják. Összefoglalom ezek vázlatát.
Az egységek vázlata:
A b e s z é d m ű (mint a kommunikáció alapegysége) szövegegységekre (mondat-
egész-tömbökre) tagolódik szét, ezek pedig mondategészekre. A m o n d a t e g é s z
maga vagy mondategységnyi (=egyszerű mondat), vagy több mondategységre (tag-
mondattömbökre, tagmondatokra) tagolódik tovább. A m o n d a t e g y s é g e k mon-
datfunkciós részekre ( = mondatrészekre), a m o n d a t r é s z e k szerkezetrészekre
(=szintagmatikus komponensekre) tagolódhatnak szét. A s z e r k e z e t r é s z e k tagjai:
a viszonyított fogalmak ( = g l o s s z é m á k ) állnak Deme László vizsgálatában a sta-
tisztikailag számba vett rendszertag-sorozat végén.
Az egységeket viszonyító v i s z o n y o k (kapcsolások) vázlata:
A beszédműn és a szövegegységeken belül (mondategészek között) m e l l é r e n -
d e l ő (tartalmi-logikai) és b u r k o l t a l á r e n d e l ő ; a mondategészen belül (tagmon-
datok között) m e l l é r e n d e l ő , a l á r e n d e l ő (grammatikai) és k ö z ö m b ö s ; a mon-
dategységen belül (mondatrészek, valamint szerkezetrészek között) a l á r e n d e l ő ,
m e l l é r e n d e l ő és k ö z ö m b ö s . (Legutóbbit — ebben a helyzetben — „közvetett
heterogén" viszonynak is nevezik.)
2.2. M ó d s z e r t a n i rész: A mondat szerkezetéről és elemzéséről
A könyvnek mintegy negyedét kitevő rész középpontjában a mondategység és a
mondategész értelmezése s szerkezetük elemzése áll. A mondategészek mint a vizsá-
lat szöveg-alapegységei — bármily heterogének is belülről — mennyiségükkel jellem-
zik szövegük tagoltságát, s hasonlóképpen jellemzi ez a mondategységeket is. A mon-
dategységek azonban pontosabban jellemeznek. Az ő belső tagoltságuk is heterogén
ugyan, de — fő viszonyaikban grammatikai szabályokat követve — homogénabb
jellegét tükrözik szövegüknek, mint a mondategészek.
„A mondategység szerkezete és elemzése" című fejezet legmarkánsabb kutatói
állásfoglalása az alany lesüllyesztése a tárgy és a határozó mellé, vagyis a mondat-
egység á l l í t m á n y k ö z p o n t ú felfogása:
\ | { ÁLLÍTMÁNY
Alany Tárgy Határozó
E négy mondatrész áll a mondat szintjén, „ahol a szabad mondatrészeknek mind-
egyike közvetlenül az állítmányhoz tartozik mint központi taghoz" (52). Az már nem
a mondategységnek, hanem egyes mondatrészeinek „belügye", hogy szintagmatiku-
san tovább osztódnak-e, mint pl. a következő példamondat alanya és tárgya, vala-
mint első minőségjelzője (A szorgalmasan tanuló fiú jó eredményt ér el):
I { I { ÁLLÍTMÁNY
I J Alany J Tárgy
1 minőségjelző minőségjelző
módhatározó
Mivel a fentiekben — Deme László felfogásától eltérően — G. Varga Györgyi
(Rácz—Szathmári: 99) három szintet lát, érdemes visszatérnünk a könyv kiinduló-
pontjához. Innen nézve világos, hogy Deme László nem meglévő mondatfelfogáshoz
konstruált mondatstatisztikai vizsgálatot, hanem maga a feladat (vagyis a nyelvi va-

124
lóság statisztikai vizsgálata) írta elő ezt a mondatfelfogást. Az elvégzett vizsgálat
(a könyv tüzetes része) meggyőzi erről az olvasót.
A mondategység szerkezeti sajátosságai feltárásának legáltalánosabb törekvése,
hogy a szerkezettagok ne keveredjenek össze a mondatrészekkel. A mondategység
átlagos tagoltságában ezért — természetesen — az állítmány is benne van; nem lehet
benne viszont a főnévi állítmány jelzője, sem a melléknévi állítmány fokhatározója.
Ezek ugyanis mindenekelőtt egy-egy szófajhoz tartoznak, amelyek adott esetben
állítmány szerepet töltenek be. Két szinten vizsgálódik tehát Deme László: a mondat-
egység mondatrészi, valamint a mondatrészek szerkezettagi szintjén.
Annak, hogy a mondat szintjén egyedül az állítmány áll uralkodó helyzetben,
vannak mondatelméleti konzekvenciái is. Közülük talán legfontosabb, hogy szintag-
matikus viszony így nem a mondatfunkciós részek között, hanem az egyes mondat-
funkciós részeken belül van. E szerint A fiú Nellit bámulja mondatban a Nellit bá-
mulja nem tárgyas szintagma, hanem tárgyas viszony; tárgyas szintagmának — Deme
László felfogásában — csupán a Nellit bámuló fiú Nellit bámuló szerkezetét tekinthet-
jük (53—54).
Azzal az állásfoglalással, hogy az egyes mondatrészek szerkezeti továbbtagoló-
dását ezen mondatrészek „belügyének" tekinti, Deme László áttekinthetőbbé s ke-
zelhetőbbé teszi a mondategység szerkezetét. Az alárendelő főkapcsolású szintagmát
x-szel, a mellérendelőt y-nal jelölve, egyszerű ábrát rajzolhatunk a bővített monda-
tokról is. Az alábbi példában a nagybetűvel jelölt mondatrészeket — statisztikai fel-
dolgozásuk során — az átlagos mondatrészi tagoltsághoz, az x-szel megjelölteket a
mondatrészek szerkezetességéhez számláljuk hozzá (A szabályoknak túlságosan
gyakori változtatgatása veszélyezteti a szépen alakuló helyesírási egységet):
xA — Á — xT.
Ez a — megszámlálásra előkészített — képlet is szemlélteti, hogy Deme László
két szinten vizsgálja a mondategységeket: a mondat részeként, valamint (az itt x-szel
jelölt) szerkezet részeként. A szerkezetes mondatrészek belső tagolódásáról mint
tömbösödésről az 58—61. oldalakon a szintagmaformákat tömören kifejező sémá-
kat kapunk.
„A mondategész szerkezete és elemzése" című fejezet ugyancsak a funkció függ-
vényében vizsgálja a szerkezeti széttagolódást. Itt is két fő szint van. Egyik a beszéd
szintje, amelyen az egyszerű mondat, valamint az összetetteknek legalább egy tag-
mondata áll; a másik a beszéd szintje alatti szinteződés (a mellékmondatok első,
második stb. mélységi szintje). Három és háromnál több tag itt is tömbösödik; s
ezek szinteződésének — tömbösödésének képletbe foglalására (megszámlálhatósá-
gára) Deme László könnyen értelmezhető szimbólumrendszert alkotott. A főmon-
dati helyzetű mondategységeket F-fel, a mellékmondatiakat m-mel (mélységfokoza-
tukat indexszámmal: m 1} m2) jelöli; viszonyaikat vízszintes vonallal ( = mellérendelő),
ferde vonallal (alárendelő), közömbös viszonyukat ~ jellel szimbolizálta. Ezek,
valamint 39 sorszámozott példa segítségével áttekintést ad a szerző az összetett
mondat elvi szerkezetéről. Az elvi áttekintés rendszerességét jól szemlélttei a 15.—24.
közti tíz példán (79—82):
F—F : Felkapta a villát, majd mérgében odavágta a földhöz.
F/mi : Felkapta a villát, mikor a szénát már összekaparták.
F—F—F : Felkapta a villát, mérgében odavágta, s elindult hazafelé.
F—F/m x : Felkapta a villát, és akkor vágta oda mérgében, amikor a szénát már
összekaparták.

.125
F/nij—F : Felkapta a villát, mikor a szénát már összekaparták, és odavágta mér-
gében.
F/nii—mi : Felkapta a villát, mikor a szénát már összekaparták, de a boglyázás
még hátra volt.
F/üli—nij : Mérgében földhöz vágta a villát, mikor a szénát már összekaparták,
mert a boglyázás hátravolt még.
F/mi/ma : Mérgében odavágta a villát, mert a boglyázás még hátra volt, bár a szé-
nát már összekaparták.
És további két eset, amelyben a tömbösödést is jelölni kell:
(F—F)/mx : Akkor kapta fel a villát, és vágta oda mérgében, amikor a szénát már
összekaparták.
(F—F)—F : Vagy felkapja a villát, és odavágja mérgében; vagy azonnal itthagy csa-
pot-papot.
2.3. A könyvnek több mint felét a T ü z e t e s r é s z (a mondat egyes szerkezeti
jellemzői s ezek gyakorisága) tölti ki.
„A vizsgálat anyaga és szempontjai" című fejezetben a szerző a vizsgálat statisz-
tikai kívánalmait veszi sorba. Ismerteti az anyagot s az anyag kiválasztásának szem-
pontjait, majd a vizsgálat szempontjait. Ezek: a mondategészeknek (mondategységek
számával mért) h o s s z ú s á g a ; a mondategészeknek és a bennük foglalt mondategy-
ségeknek (tartalmas szavaik számával mért) t e r j e d e l e l m e ; a s z i n t v i s z o n y o k ;
a k a p c s o l ó d á s i v i s z o n y o k és kapcsolódásformák; valamint a t ö m b ö s ö d é s i
f o r m á k . — A Tüzetes rész e szempontok érvényesítésének adatait és tanulságait
mutatja be.
„A mondathosszúság vizsgálata és a szerkesztettségi mutató keresése" című
fejezettől válik számunkra nyilvánvalóvá, hogy bizonyos mondatszerkezeti sajátsá-
gok kölcsönös összefüggéseinek gyakoriságával Deme László meghatározott szöveg-
típusokhoz tartozó konkrét szövegek sajátosságait méri.
Elsőként ezek átlagos szerkesztettségét, vagyis azt, hogy egy-egy mondategé-
szükre átlagosan hány mondategység jut. A s z e r k e s z t e t t s é g i m u t a t ó tehát egy
osztási művelet eredménye. Ez a szám — hacsak nem csupa egyszerű mondatra ta-
golódik egy szöveg — 1 egésznél nagyobb lesz; a vizsgált első szövegben például
2,08, a másodikban 1,92 (138).
A nyelvhasználatnak is vannak törvényszerűségei — vonja le a következtetést
Deme László: „a mondathosszúság megválasztása, a »vesszők« és »pontok« ide
vagy oda tétele alapvetően nem szubjektív, hanem objektív indítékú eljárás; akár
azt is mondhatnánk: műfaji kényszer" (159).
„A kapcsolások vizsgálata és a bonyolultsági mutató keresése" című fejezetben
közelebbi képet kapunk az egyes szövegekről. Itt a mondategységek mondategészen
belüli kapcsolódásait vizsgálja a szerző: „nem jellemző-e legalább az adott szövegre
— de azon túlmenően a szerzőre, műfajra, esetleg a nyelvhasználatra általában is —
az, hogy a tagmondatok kapcsolódásának mi a módja, a lehetséges kapcsolásformák-
nak milyen az előfordulási sűrűsége, megoszlása, részesedési aránya" (161). Statisz-
tikai vizsgálatról lévén szó, itt is létrehoz egy mutatót Deme László. Az adott szöveg
(szövegegység) összes kapcsolásainak számát elosztja az ezeket magukba foglaló
mondategészek számával. Ez a hányados a b o n y o l u l t s á g i m u t a t ó . Ennek szám-
értéke annál magasabb, minél kevesebb egyszerű, illetőleg minél több többszörösen
összetett mondat van a vizsgált szövegben.

.126
 „A szinteződés vizsgálata és a mélységi mutató keresése" című fejezet legáltalá-
nosab kérdése, hogy hány szintűek egy szöveg mondategészei, s ezeken a szinteken
hány mondategység található. Ezek átlagos arányát fejezi ki a mélységi m u t a t ó .
Jellemző lesz a vizsgált szövegre, hogy az egyes szinteken átlagosan hány mondat-
egység helyezkedik el, azaz az egyes szintek átlagos n é p e s s é g e is.
„A tömbösödés vizsgálata és a tagoltsági meg a zsúfoltsági mutató keresése"
című fejezet (a főként stilisztikai) szövegvizsgálatok egyik általános feladatához, a
szegmentáláshoz nyújt elméleti s gyakorlati segítséget. Ott a szövegegységet alkotó
mondategészek, itt a mondategészben foglalt mondategységek viszonyának szoro-
sabb vagy lazább volta (vagyis a komprimáció) kerül a figyelem előterébe.
A szöveg tömbösödéséről, valamint a tömbről mint átmeneti nagyságrendről
Deme László nagyon fontos megállapításokat tesz: „A t ö m b átmeneti nagyságrend
a mondategész és a mondategység között. Átmeneti; de nem önálló, hanem ad hoc;
azaz nem konstrukcionális egység, hanem konstrukciós forma. Olyan helyzetet
foglal el tehát a mondategész és a mondategység között, mint a szintagma (illetőleg
a szintagmatikusan szerkesztett konstruéma) a mondategység és a glosszéma között.
Lehet; de nem feltétlenül van" (221).
A szövegek tömbösödését — statisztikai megközelítésben — két mutatóval jel-
lemzi Deme László. Mondategészeik átlagos t a g o l t s á g á n a k mutatójával, ami a
három- vagy több tagmondatos mondategészek tömbszámának elosztása ezen mon-
dategészek számával. A z s ú f o l t s á g i m u t a t ó a tömbök átlagos népességét fejezi
ki, azt tehát, hogy egy-egy tömbben átlag hány tagmondat található. A tagoltság és
a zsúfoltság „egymást feltételező s egymást nagyjából egyensúlyban tartó két saját-
ság" — állapítja meg a szerző. „Sem abszolút tagolt, sem abszolút zsúfolt szöveg
nincsen, nem képzelhető el" (242).
,,A mondatterjedelem vizsgálata és a telítettségi mutató keresése" című fejezet
a szövegmondatok eddigi néhány sajátosságát a tartalmas szavak mennyiségéhez
viszonyítja. A vizsgált szöveg mondategészeinek és mondategységeinek terjedelmét
a bennük foglalt tartalmas szavak átlaga minősíti.
Az eddigi mutatók keresésében is figyelembe kellett venni az egyes mondat-
hosszúsági csoportok mutatóit, itt azonban csak így lehet a szövegre jellemző mu-
tatókat kapni. Azaz mi a t e l í t e t t s é g i m u t a t ó j a a vizsgált szöveg egyszerű mon-
datainak (átlagosan hány tartalmas szó van bennük)? Az egytagú (egyszerű) mondat,
valamint a kéttagú, a háromtagú stb. összetett mondat átlagos telítettségét 52 grafi-
konon mutatja be Deme László.
2.4. B e f e j e z ő rész: Előre- és visszapillantás
A vizsgálat komponenseinek, szempontjainak, valamint általánosított tanulsá-
gainak áttekintése után Deme László számba veszi a további lehetőségeket. „De
anyagunk felhívja a figyelmet arra is — írja —, hogy a nyelvtudománynak nemcsak
a mondat szintje alatt vannak még keresni- és mondanivalói, hanem fölötte is.
A mondatot a tüzetes részben úgy vizsgáltuk, mint a beszédmű részét. S ha bebi-
zonyosodott róla, hogy bizonyos aspektusból valóban az, minthogy sok sajátságával
önmagán kívül azt is jellemzi: akkor figyelemre érdemes maga a magasabb egység,
azaz a beszédmű (a szöveg) is. A vele foglalkozó stúdiumot hirtelenében t e x t o l ó g i á -
n a k (szövegtannak) nevezném el; nem tekintet nélkül bizonyos továbbiakra" (380).
E tekintetbe vett „továbbiakban" Deme László könyvének — a szöveg mondat-
szerkezeti sajátságai vizsgálatának — megalapozó és ösztönző szerepe volt és van.
A mondatmegközelítésű empirikus (jelenségvizsgáló, statisztikai, stilisztikai) szöveg-
kutatásoknak — az itt ismertetetteken kívül — rengeteg további, eddig észre nem

.127
vett s ki nem aknázott tanulságokat kínál a magyarul értő olvasóknak. A magyarul
nem olvasó kutatóknak pedig — mivel ilyen következetességű mondatstatisztika
azóta sem jelent meg — hozzáférhetővé kellene végre tenni angol vagy német váltor
zatban.
Fejes Katalin

Irodalom

Benkő László, Nyr. 96. (1972.) 2. 233—238.

Szende Tamás, NyK 74. (1972.) 2. 463—465.
Heller Mária, ÁNyT. XI. (1976.) 327—331.

.128