Bicskei Zsuzsa

Sigfried a sárkány
Verses mese

Holnapország határában

Üveg-hegynek oldalában

Egy nagy barlang tátongott,

Hogy ki élt ott, titok volt.

Egy századon, s egy éven át

Nem járt arra senki más

Csak szürkeholló egy fia,

De ő se talál már oda.

Pedig ott élt, éldegélt,

Kitől minden ember félt.

Sigfried volt az ő neve

És sárkány volt őkelme.

Úgy élt ott, mint nemes úr,

Aranyhalmon, hintóstul.

Két feje volt mindössze,

Magával veszett össze.

Jó sárkány volt Sigfried-koma,

Sokat járt le a faluba.

Üveg-hegynek lába alatt,

Szerette a lakosokat.

Gyermekeknek cukrot osztott,

Idősekkel meg sakkozott

Egy jó pohár bor mellett

Egyszer-egyszer felnevetett.

1
Mikor úgy tartotta kedve,

Kútkáván ült énekelve.

Tüzet csak akkor okádott,

Hogyha senkinek sem ártott.

Segített tarlót égetni,

Parasztokkal szántani-vetni.

Magas ágról almát szedett,

Közben néhányat megevett.

Így történt ez évről évre,

Falura szállt csendes béke.

Nem járt oda haramia,

Nem járt arra emberfia,

Mert messzi földön ismerték

E falunak védőszentjét,

A béke kétfejű királyát,

Kis falunak hű szolgáját.

Mígnem aztán egyik este

Ágynak esett fáradt teste,

Pikkelyét a hideg rázta

Egekbe szökött a láza.

Torkából kormot pöfékelt,

Nem kívánta már az ételt.

A négy szemét mind lehunyta,

Görcsbe rándult minden ujja.

2
Feküdt Sigfried három éjjel

Nem bírt a nagy betegséggel,

Aztán mikor harmadnapra

Sem ment le a kis faluba,

Találgatták már a népek:

„Sigfried, mi történt tevéled?”

Mígnem aztán nagysokára

Felkereste a falu boszorkája.

Ingrid volt a becses neve,

Macskája is elment vele.

Barlang előtt megállottak

S jó sokáig kiáltoztak,

Míg Sigrfried végül kitámolygott

És végszóra ajtót nyitott.

Keresztbe állt a négy szeme,

Borogatva mindkét feje.

„Isten áldjon, te jóasszony”

- mondta Sigfried hálás hangon.

„Kell a segítséged nagyon,

Alig állok a talpamon,

És a fejem úgy hasogat,

Mint ahogy a kovács fújtat.

Már nem megy a tűzokádás,

Alig maradt némi parázs.”

3
„Várj csak, Sigfried, hadd nézzelek!”

- intette őt Ingrid közel,

S lehajtotta egyik fejét,

Kinyitotta minden szemét.

Öblös száját kitátotta,

Ahogy Ingrid megvizsgálta.

Hímezett-hámozott a boszorka,

Még a nagyítóját is előkotorta.

Aztán csóválta a fejét,

Végül elővett egy edényt.

„Megmondom én, mi a bajod”

- mondta Ingrid, s felsóhajtott.

„Nem élsz te rendes életet,

Egy sárkány ilyet nem tehet!

Mikor ettél lovagot?

S romboltál egy jó nagyot?”

„Én ilyet sosem teszek!”

Sigfried feje remegett.

„Nem leszek olyan, mint más

Sárkányfejű létrontás.

Én szeretem a falut

És jól érzem magam ott.

Nem érdekel a rombolás,

Az eszetlen vérontás…”

4
„Pedig ez természeted,

Amit nem tagadhatsz meg.

Gyógyfüveket adhatok,

Forrásvízzel ihatod

Hét nap, hét éjjelen át,

De ez nem művel csodát.”

Ingrid átadta az edényt,

S otthagyta a névjegyét.

A faluban híre kélt,

Ami az Üveg-hegyen történt,

S összeült a Nagytanács,

A falu bölcse, s a kovács.

Összedugták fejüket,

Sigfriednek hogyan segítsenek.

Ingridet is odahívták,

S az egészet megvitatták.

Végül úgy határoztak,

Hogy ez így nem maradhat:

Háborút kell indítani,

Lovagot kell idehívni,

Lehetne még szép szűz leányt,

Meg még néhány paripát,

Hogy legyen miért harcolni,

Sigfriednek meggyógyulni.

5
Így aztán másnapnak reggelén

Felkelt a bátor kovácslegény,

Pejlovát felszerszámozta,

Tarisznyáját megpakolta,

S elindult a szomszéd várba,

A közeli kis országba,

Hogy lovagot toborozzon,

Sigfriednek, hogy meggyógyuljon.

Három nap és három éjjel

Vágtatott minden erejével,

Mígnem végül odaért,

Hol Tegnapország lovagja élt.

Bevágtatott ő a várba,

Tegnapország udvarába.

Ott a népek csodálkoztak,

„Ezt az embert mi szél hozta?”

A kovács nem szólt senkihez sem

Rögtön a lovaghoz ment be,

Aki éppen sziesztázott,

Pecsenyézett, s ivott rá bort.

Istenesen el volt hízva,

Túl jól ment neki a sora.

Jó rég nem volt miért harcolni,

Seregekkel háborúzni.

6
Kardja, pajzsa falon lógott,

Páncélja is elkallódott,

A kovács meg egyre csak sorolta,

Falujának mi a gondja.

Elmondta a történetet,

Ami Sigfrieddel megesett.

A lovag szája tátva maradt,

Még a szeme is fennakadt.

Aztán nagyot hahotázott,

Egész arca könnyben ázott.

„Hát ilyet még nem pipáltam,

Pedig már sokmindent láttam.

Kovács úr, miért jött el hozzám?

Kit érdekel olyan sárkány,

Aki nem akar harcolni,

Hát még tüzet okádani?”

„Éppen ezért jöttem érted,

Jó uram, tisztelettel kérlek,

Segíts rajtam és a falun

Sigfried barátai vagyunk,

S csak akkor áldja jó egészség,

Hogyha akad lehetőség,

Hogy erejét fitogtassa,

S természetét megmutassa.

7
Nem is ingyen kérünk téged,

Megfizetnénk segítséged.

Csak mondd meg, mit kérsz cserébe.

Holnap meglesz, ígérem.”

A lovag a homlokát ráncolta,

A dolgot át meg átgondolta.

„Egye kutya, megteszem”

- mondta végül kegyesen.

„S hogy mi legyen a fizetség?

Nem kell nékem nagy szentség.

Én egy szép lányt keresek,

Kit feleségül vehetek.”

A kovács ennek megörült,

Nincs is ennél egyszerűbb.

A szavát is adta mindjárt,

Rég csinált ilyen jó vásárt.

Vidáman vágtatott vissza

A jó hírt kidoboltatta:

„Tegnapország lovagja jön

Seregével, milyen öröm!

Fegyvereket fognak hozni

És a falut megtámadni.”

Az emberek táncra keltek,

Örömükben énekeltek.

8
Sigfried ismét régi fényben

Tündökölhet napsütésben.

Lángcsóvát lehel az égnek,

S jaj a lovag jóhírének.

Igen ám, de kell egy leány,

Aki lovag-feleségnek áll.

Akadt is pár jelentkező,

Bár egy se volt fiatal nő.

Ismét összeült a tanács,

Ment is a nagy gondolkodás

A kocsmában éjjel-nappal,

S a kántorral meg a pappal

Is beszéltek, nagy titokban,

Megkötik a frigyet nyomban,

Ahogy megvolt a küzdelem,

A türelem rózsát terem.

Mindeközben Üveg-hegyen,

Sigfried kúrálta magát serényen.

Forrásvízzel öblögetett

És ette a gyógyfüveket.

Kicsit javult is a kedve,

Nem szédelgett már a feje,

De még csak gőzfelhőt köhögött

Időnként a lángok mögött.

9
Másnap aztán kora reggel,

Nagy visongásra kelt fel.

Kilépett a barlang elé,

Rémes látvány tárult elé.

A faluban a nagy pajta

Lángokban állt, s füstölt nagyban.

Az utcákon sisakos legények,

Napsütésben pengeélek.

Nosza, több se kellett néki,

Ezt nem lehet tétlenül nézni,

Hogy a kedves kicsi falu

Nyomán nem lesz más, csak hamu.

Fogta magát dirrel-dúrral,

Nem törődött már a búval,

Szárnyait szélesre tárta,

Másodperc sem veszett kárba.

Ott termett lenn a főtéren

És először életében,

Nem kérdezett, nem is látott.

Nagy dühében nem is hallott.

A levegőt mélyen beszívta,

S láng-formában köpte vissza.

Menekült is a nagy sereg

A lovak tomporát pörkölte meg.

10
Egy lovas maradt csak hátra,

Épp a lovag, nagykabátban,

Mert a páncélt rég kihízta,

Ám a kötelesség hívta.

A lova kimúlt, szegény pára,

Ízületi gyulladásba,

Így a lovag hoppon maradt,

Már csak a megadás maradt.

„Ne bánts engem, kérve kérlek!”

- Könyörgött a lovag tényleg.

„Látom, sokkal jobb a kedved,

Erőtől duzzad a kebled.

Ez volt a cél, esküszöm,

Engedj el, vagy megszököm.”

Sigfried ilyet még nem hallott,

Ilyen lovagot nem látott.

Odafordult a kovácshoz,

Ingridhez és a falutanácshoz.

„Mit tettetek, balga ember?

Így egy sárkány bízni nem mer.

Többet biza nem is teszem,

Holnapország rajtam nevet.”

Ahogy a beszédet befejezte

Lehorgadt mindkét feje.

11
Barlangjába bezárkózott,

És évekig nem is mozgott.

A faluban idő közben

Frigy köttetett nagy-nagy csendben.

A lovag és egy Marcsa nevű leány

Egybekeltek vár fokán.

De még a templom előtt,

Marcsa megkérte a vőt:

„Csak akkor megyek én tehozzád

- Egyébként meg istenhozzád –

Ha megteszel valamit,

Hogy ápoljuk Sigfried lelkit.

Keress neki sárkánylányt

Tegnaporszában talán.

Hogyha eztet megteszed,

Teljesen tiéd leszek.”

A lovag megtartotta szavát,

Negyven napig meg nem állt,

Seregével napon, szélben, esőben,

Kereste azt minden kőben:

Sigfriednek egy sárkánypárt,

Marcsának kívánságát.

Vashegynél meg is találta:

Három feje, három szája…

12
Így lett vége a mesének,

Sigfried, s párja együtt élnek

Azóta is Üveg-hegyben,

De már azóta nem ketten.

Lett nekik egy ötfejű

Gyönyörű sárkányfiú

Pentaton lett a neve,

Mindene pedig a zene…

Viszont ez egy másik ének,

Amit tán egyszer elmesélek…

2020.12.24

Budapest

13