Páfrányfenyő – Ginkgo biloba

Ország: Növények (Plantae)

Törzs: Páfrányfenyők (Ginkgophyta)
Osztály: Ginkgoopsida
Rend: Ginkgoales
Család: Páfrányfenyőfélék (Ginkgoaceae)
Nemzetség: Ginkgo
Faj: G. biloba

Jelentősége:
• Botanikai jelentőség: 150 millió éves faj
• Fennmaradása: Kínában, Japánban szent fa
• Magyarországon 1848ban terjedt el

Elterjedése:
• Kína, közepes szintmagasság
• Állományban nem fordul elő, csakis egyesével

Magyarországi elterjedése:
• Nem őshonos, 1848 óta díszfa

Termőhelyigény:
• Mérsékelt meleg
• Mély rétegű, üde talajt szeret, de megél máshol is
• Betegségeknek ellenáll
• Jól tűri a légszennyezést
• Fényigényes!

Alak:
• 30-40 méter magas
• Átmérője: 5 méter is lehet (törzs)
• Törzse egyenes, karcsú
• Erős ágai hegyesszögben felfelé törnek
• Piramis alakú korona
• Idősen a koronája elágazik

Gyökér:
• Főgyökérrendszere nem hatol mélyre
• Az idősebb fa léggyökeret is fejleszthet

Kéreg:
• Barnásszürke, sötétbarna, sokszor bütykös
• Mélyen repedezett vagy hálósan barázdált
• Felfelé haladva vékonyodik a kérge

Hajtás:
• Hosszúhajtás egyenesen, kinyúló
• Törpehajtásai pirosas rügyben végződnek

Levél:
• 10 cm
 • Legyező formájú, bőrszerű, lapos
• Hosszú szár, villás erezet
• Hosszú hajtás: csavarvonalban, egymástól messze
• Rövid hajtás: 3-5-ös csomókban
• Lombfakadás: porzós egyedek áprilisban, termős egyedek májusban
• Zöldek, ősszel sárgára színeződnek és lehullanak

Virága: kétlaki
• Hím virág:
◦ Barkaszerű fürtök a levélcsokrok tövében
◦ Sok a porzólevél
◦ 1 porzólevélen 2 pollenzacskó
• Női virág:
◦ Hosszú kocsányának csúcsán 2 termőlevél van
◦ A termőlevél magrügyből és ennek tövén egy csekély duzzadmányból áll
◦ Szélbeporzás
◦ Levélcsokrok tövében
◦ Megtermékenyítés már a földön történik

Termése:
• Húsos, ragacsos magköpeny, hosszú kocsány
• Aranysárgára érő
• Kellemetlen szag (vajsav)
• 25 éves korától terem, több mint ezer évig

Mag:
• 2-3 élű magház
• Csonthéjas
• Lehullás után egy év múlva lesz csak csíraképes

Növekedés:
• Kezdetben lassú
• 30-40 év után gyors
• Több, mint 2000 évig él

Fája:
• Egyszínű
• Tömör rostszerkezet
• Fehéres-sárgás színű
• Nincsenek gyantajáratok
• Évgyűrűk jól láthatóak
• Korai és késői pászta alig határolódik el
• Kiterjedt bél
• Álgeszt

Felhasználás:
• Gazdasági jelentősége nincs
• Gyógyhatása: termése vérellátást javítja
 Közönséges jegenyefenyő – Abies alba

Ország: Növények (Plantae)

Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Jegenyefenyő (Abies)

Jelentősége:
• Magyarországi területe 200 hektár
• Vadkár miatt háttérbe szorult
• Légszennyezésre érzékeny

Elterjedése:
• Közép és Dél-Európa magashegységei (Alpok, Kárpátok)
• Bükkös öv felső és a lucfenyves öv alsó részén elegyfaként fordul elő

Magyarországi előfordulása:
• Nem őshonos
• Nyugat-Dunántúl

Termőhelyi igénye:
• Hűvös, párás csapadékos klíma, a lucnál jobban viseli a szárazságot
• Meszes és SAVANYÚ talajt is szereti
• Kalciumot és foszfort igényel

Fényigénye:
• Nagyon árnyéktűrő, saját maga alatt még a moha is kipusztul
• Hidegre érzékeny, fiatalon elfagyhat

Alak:
• 40-50 méter magashegység
• Egyenes törzs
• Örvös ágak
• Idősen ellaposodó csúcs
• Fiatalon kúpos korona
• 200 évig is elél

Gyökér:
• Nem hatol túl mélyre, sekély gyökérzete van
• Karógyökér
• Széldöntésre kevésbé érzékeny, int a lucfenyő

Kéreg:
• Sokáig sima, vékony szürke
• Dudorok: gyantatömlők
• Idősen repedezett

Hajtása:
• Világosbarna, szőrös, vékony
• Illóolajok nem szabadulnak fel, a levelek illatát csak akkor érezzük, ha megdörzsöljük
Tűi:
• 12-30 mm
• Lapos
• Fonákon két fehér sáv: sztómák
• Vegetatív hajtás: kicsípett csúcs
• Termős hajtás: hegyes csúcs
• Koronggal kapcsolódik a hajtáshoz
• Oldalhajtás: fésűs
• Vezérhajtás: körkörösen
• 6-10 évente hullanak le, gyorsan korhadnak

Virág:
• Egyivarú, egylaki
• Korona felső ágainak hajtásvégein női virág, áprilisban nyílnak
• 25-30 mm hosszú
• A zöldessárga hím virágok az előző évi hajtás tűi között ülnek, csoportosan erednek
• Korona felső harmadában

Toboza:
• Hengeres 10-16 cm
• Éretten is felálló marad
• A fedőpikkelyek csúcsa kinyúlik és visszahajlik
• Októberben széthullik

Mag:
• Ék alak, 7-9 mm
• Gyűrött felületű
• Csak tavaszig csíraképes
• Kb 50 éves korától terem magvat, minden 2.-5. évben rengeteget

Növekedése:
• 10 évig lassan, a csemete 4-5. évben kezd megnyúlni
• Magassági növekedés leállása után vastagodás folytatódik

Fája:
• Egyszínű
• Lucnál világosabb
• Jól látható évgyűrűk
• Gyantát nem tartalmaz a fája
• Nagyon kevés mennyiségű gyanta a kéregben (1%)
• Lucnál durvább a felülete, repedésre és vetemedésre hajlamosabb.

Felhasználása:
• Luchoz hasonló
• Tartóssága kicsi
• Ragasztható felülete kezelhető
• Szálkásodik, kiszakad
 Közönséges lucfenyő – Picea abies

Ország: Növények (Plantae)

Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Lucfenyő (Picea)
Fajcsoport: Picea
Faj: P. abies

Jelentősége:
• Az asztalos ipar legfontosabb fája
• Terület aránya 1% Magyarországon, túl meleg és túl száraz a hazai klíma
• Sokat importálunk

Elterjedés:
• Közép és Dél-Európa magashegységei (Kárpátok, Alpok, Dinári-hg)
• Észak-Európa: síkságok is
• Óceánok mellett nincs, az enyhe telet nem szereti
• Európa egyik legelterjedtebb fafaja

Magyarországi előfordulása:
• Őshonossága kérdéses
• Nyugat-Dunántúl néhány pontján, Középhegységekben, + Főleg völgyekben

Termőhelyi igény:
• Hűvös, párás, csapadékos klíma (min. 1000 mm csapadék)
• Nálunk min. 700 mm + szivárgó víz
• Főleg savas talajon

Fényigény:
• Fiatalon árnyéktűrő, később félárnyéktűrő

Alak:
• 40 m
• Átmérő: 40-150 cm (mellmagasságban) vágás érettségi korban
• Vékony ágak hegyesszögben állnak
• Az ágak szórtan helyezkednek el, ággöcsök általában kicsik
• Alsó ágai 15-20 éves korban kezdenek el száradni

Gyökere:
• Sekély gyökérzetű
• Nem hatol mélyre, széldöntésre érzékeny
• 4-6 felszínen futó vastagabb gyökér

Kéreg:
• Fiatalon vöröses, apró pikkelyekben leváló, később barnásszürke, vékony

Rügy:
• Megnyúlt tojásdad, barnák
 • Nem jellemző a gyanta, a fájában gyantatáska
• Hártyás rügypikkely

Hajtás:
• Világosbarna
• Tűk lehullása után érdes, rücskös

Tűi:
• 15-25 mm
• Keresztmetszete négyoldalú, rombuszalakú
• Hegyes, szúrós
• Elfásodott nyelekkel kapcsolódnak a hajtáshoz, durva tapintásúvá teszik az ágat, ha
lehullanak
• Fényhajtáson körkörösen , árnyékhajtáson félkörösen vagy fésűsen helyezkednek el
• Alacsonyabb vidékeken 5-7, a legmagasabb helyeken 10-12 évig élnek

Virág:
• Egyivarú, egylaki
• Hím virág: bimbósan piros, portokok felrepedése után sárga
• Nővirágok: ibolyáspiros
• Virágzás április végén, május elején, de nem minden évben (általában hétévente)

Toboz:
• Hengeres vagy orsó alakú, 10-15 cm
• Éretten lecsüngő, termőpikkelyek nagyobbak, mint a fedőpikkelyek
• Októberben érik, januárban kinyílik, majd egészben lehullik

Mag:
• Hegyes tojásdad (3-4 mm)
• 30-50 (szabad állás) illetve 60 (zárt állás) éves kortól 3-3 évente közepes termést ad, 8
évente bőt
• Egyik oldala lapos, a másik oldala domború, a szárny a mag lapos, világos oldalához tapad
(repítőkészülék)

Növekedése:
• 10 évig lassú, 80 éves koráig erőteljes (átmérő, magasság) 500 évig is élhet

Faanyaga:
• Egyszínű, 80-100 éves korától a bél könnyen elszíneződik
• Sárgásfehér
• Kevés gyantát tartalmaz a szíjács külső részében
• Gyantajáratok gyakoriak (főleg rossz egészségi állapotban)
• Lágy könnyű és puha
• Őshonos helyről származó fák évgyűrűje keskeny (hangszer)
• A hazai fák évgyűrűje széles, inhomogén
• Jól megmunkálható, rugalmas

Felhasználása:
• Bútoripar
• Épületasztalos ipar
• Papír és cellulózgyártás
• Magjában értékes anyagok vannak
 Normand fenyő – Abies nordmanniana

Őshazája: Nyugat-Kaukázus

Elterjedés:
• Magyarországon helyenként állományban fordul elő (Sopron-Várhegy)
• Bükkel együtt 1000m-en is megél
• Parkok leggyakoribb fenyője
• Eredeti termőhelyén erdőket alkot
• Légyszennyezésre nem érzékeny!!
• Karácsonyfa

Termőhelyi igény:
• Fagyra nem érzékeny (rügyei májusban fakadnak)
• Sekélyebb, Abies alba-nál kevésbé kedvező tápanyagtartalmú talajon is megél
• Nedves talajokat kedveli
• Savas-semleges ph igényű
• Edzett fajnak számít az Abies nemzetségen belül

Alakja:
• 20-30 méter magas
• Tömött, kúpos koronája sűrű, sötétzöld
• Ágai kissé felfelé állnak, végül felhajlik
• Fiatalon gyorsan nő

Kérge:
• Barnásszürke
• Idős fa kérge mélyen berepedezik

Vesszője:
• Fiatalon kopasz

Rügye:
• Vörösesbarna, tojásdad alakú
• Nem gyantás
• 4-ből 3 egy síkban, 1 alatta
• A rügypikkelyek picit hegyesek

Levele:
• Kicsípett csúcsúak
• Fényes sötétzöld
• 16-31 mm
• Sűrűn körben állnak, az ágakon előre irányulnak, felül rövidebbek, idős ágakon
kettéválasztottak
• AKifelé ívelő levelek fonákán két fehér csík húzódik végig gázcserenyílásokkal és
viaszpöttyökkel. Megdörzsölve kellemesen narancsos illatúak.

Toboz:
• Fedőpikkelyei kilógnak
• Kezdetben zöld, majd sötétbarna
• Mindkét végén lekerekített
 • Erősen gyantás
Kolorádó fenyő – Abies concolor

Elterjedése:
• Őshazája: A Sziklás-hegység középmagas régióinak pionír jellegű erdőalkotó fája.
• USA DNY-i része
• Parkfa, de Közép-Európában nem hosszú életű
• Nem való nagy városokba
• Fagyra nem érzékeny

Termőhelyi igénye:
Szárazságot legjobban tűrő jegenyefenyő faj
Humuszban gazdag, enyhén savas talajt kedvel

Alakja:
20-40 m, tömött kúpos koronája ezüstös
Vízszintes ágai szabályos örvökben állnak

Kérge:
Világosszürke
Idős korra mélyen repedezett

Vesszője:
Fiatalon általában kopasz, lehetnek rövid szőrök
Szürkészöld

Rügye:
Kerek, ibolyás rózsaszín
Dúsan gyantázott

Levele:
Felül fehér sávos
Szürkészöld
40-60 mm
Szabálytalanul állnak két sorban, sarlószerűen görbülnek felfelé

Toboz:
Hosszúkás, hengeres, keskenyedő, felálló
Kezdetben zöld, piros, majd ibolyás
Fedőpikkelyek részben rejtettek
 Ezüstfenyő – Picea pungens ‘Glauka’

Magvetésből kiválogatott ezüstös lombú példányok gyűjtőneve.

Válogatás után az ezüstös egyedeket vegetatívan, oltással szaporítják tovább.

Termőhelyi igénye:
A legigénytelenebb fenyők közé tartozik.
Bármilyen talajon megél.
Elviseli a szárazságot és a szennyezett levegőt.
Párás klímán és jó talajon fejlődik a legjobban.
Fényigényes

Alakja:
12-15 méter magasra nő, koronája széles szabályos kúp.
A nagyobb ágak vízszintesek, az idősebb példányokon a talajhoz közeliek enyhén lecsüngenek.
3-5 éves kora után 1 métert nő
Lassan nő
Sok ága van

Levele:
Tűlevelei körkörösen nőnek
A hajtások felső oldalán sűrűn, a csúcsokon csomókban
1,5-3 cm
Merevek, szúrósak
Enyhén előre és felívelők
Színe hamvas szürkészöld

Toboz:
Görbült, hengeres
6-11 cm
Fiatalon barnásbíbor, később szürkésbarna
Lazán elhelyezkedő (papírszerű) szegélye hullámos, a csúcsnál finoman fogazott
Megporzás (április) után 6-7 hónapig érik
A 2. év őszéig a fán marad
 Szerbluc - Picea omorika

Előfordulása:
• Szerbia és Bosznia határvidékén a Drina völgyében, viszonylag kis területen.
• 1000-1500 m magasan is él.
• Összefüggő állomány ritka.
• Bükkel elegyedik, jegenyefenyővel is.
• Nagyon ellenálló faj, betegségeknek ellenáll.

Termőhelyi igény:
• Szárazabb klímát igényel
• Napos félárnyékos fekvés
• Fagyra nem érzékeny
• Savasabb, nedves talajt szereti
• Megél meszes talajon
• Mélyre hatoló gyökere miatt jobban tűri a szárazságot.

Alak:
• 20-30 m magas, kicsi térigény
• Keskeny, kúp alakú, oszlopos korona
• Ívesen felfelé hajló ágai rövidek
• Hosszú hajtásai lecsüngenek
• Ágak a földig érnek
• Gyors növekedés

Levele:
• Tompa végű, rövid csőrszerű csúccsal
• 1,2-2 cm
• Alsó tűi elállnak, felső előre
• Csokrosan a végén

Toboza:
• Hosszúkás, tojásdad
• 4-6 cm
• Lecsüngő tobozai éretlenül sötétlilák, éretten fahéjbarnák
• Termőpikkelyei csészeszerűek, széle befelé hajló
• Nagyon hamar terem

Felhasználása:
• Díszfenyő
Duglászfenyő - Pseudotsuga menziesii

Jelentősége:
• Észak-Amerika értékes faanyaga
• Erdeinkben ritka, főleg parkfa
• Őshonos fajokat felülmúló fahozam
• 1000 évig is elél

Elterjedése:
• Észak-Amerika nyugati része
• Két változata:
• Zöld duglász (P. m. var. viridis)
• Kék duglász (P. m. var. glauca)

Magyarországi előfordulása:
• Kis állományban, (zöld duglász)
• Főleg bükkösökben

Termőhelyi igénye:
• Hűvös, párás, csapadékos klíma
• Bükkös övben
• Tartós hideget nem szereti
• Nagyon kevés a károsítója
• Kicsit érzékeny széldöntésre

Fényigénye:
• Árnyéktűrő
• Szereti a laza talajt
• Elviseli a szárazságot
• Félárnyékos, napos helyeket szereti

Alak:
• Nálunk 30-40 m (100m is lehet)
• Egyenes törzs
• Kúpos korona
• Első három évben gyökeret fejleszt, 8-10 éves korától évente 1 m-es vezérhajtást képez
• Magassági növekedésének mértéke 40-50 év után csökken
• Átmérője: 2,5 méter

Gyökér:
• Terjedelmes, mélyre hatol

Kérge:
• Fiatalon sima, szürke
• Gyantatömlők
• Idősen durván repedezett
• Nagyon vastag

Hajtás:
• Barna (szürkés, vöröses)
• Kopasz, előfordulhat merev-pici szőr
Tűi:
• Laposak
• Lágyak
• 2-4 cm
• Ha megdörzsöljük, narancs illatú
• Két világos sáv a fonákon
• Kapcsolódása ferde, csavart nyelvecskével
• Zöld duglász: élénkzöld
• Kék duglász: szürkészöld
• 8 évig is fenn lehet a fán

Virága:
• Egyivarú, egylaki
• Női virág: 1,5-2 cm
• Áprilisi virágzás
• Piros vagy zöld színűek
• Rövid hajtás végén egyesével vagy csoportban
• Hím virág: narancssárga vagy sárga színűek
• Többnyire csoportosan állnak a hajtások alsó oldalán

Toboz:
• 25-30 éves korában kezd el teremni
• Tojásdad
• 4-10 cm
• Szeptemberben érik
• Az üres toboz tavasszal esik le
• Fedőpikkelyek kilógnak, szálkában végződnek, háromágú villás csúcs
• Zöld duglász: simuló
• Kék duglász: elálló

Mag:
• Télen hullik ki
• Háromszögletű tetraéder
• Laposak
• 5-7 mm
• Szárnya alsó harmadában vagy középen a legszélesebb
• Domború oldala barna, lapos oldala márványozott színű

Növekedése:
• 40-50 évig nagyon gyors

Faanyaga:
• Kettős színű
• Narancssárgás a fája
• Szíjács-geszt 1/3 , 2/3
• Gyantás fája értékes, sokoldalúan használható

Felhasználása:
• Az erdei fenyőhöz és a lucfenyőhöz hasonlítható
• Zöld duglászt használják inkább