1.

tétel: A jelek; a nyelv mint jelrendszer

1.) A jel fogalma:
- Olyan fizikai, érzékelhető tulajdonság, amely túlmutat önmagán. Értelmezni tudjuk.
- Egy jelnek lehetnek egymástól egészen eltérő jelentéskörei is (pl. a vörös szín jelentheti a
forradalmat, kommunista pártokat, közlekedésben „piros” jelzést, a szerelem, szeretet jelképe
is lehet).
- A jelentés függ nagymértékben attól is, hogy milyen helyzetben és milyen jelrendszer
elemeként használjuk az adott jelet.
- A jelek sohasem önmagukban állnak, hanem más jelekkel együtt. Így egy jel több
jelrendszerhez is tartozhat. Egy rendszer jelei kiegészülhetnek más jelrendszerekkel is. Ezek
pontosabbá teszik az információs áramlást.

2.) A jel szerkezete:

Jelölő (pl. g+a+l+a+m+b hangok) – jelölt—amire a jelölő rámutat (pl. egy madár)
Jelentés – ami mögötte van (pl. egy madárfajta, béke)
- a három együtt szerves egységet alkot

3.) A jelek legfontosabb ismertetőjelei

- egyszerűbbek mint a valóság, amire vonatkoznak.
- a szerepük általánosító: nem egyetlen tárgyat, hanem egy egész jelenségnek az osztályát
jelenti
- egy kisebb- nagyobb közösség minden tagja elfogadja, jelként értelmezi őket.
- szerepüket csak az által teljesíthetik, hogy egy jelrendszer tagjai
- csak az emberi érintkezésben töltheti be lényegi szerepét, a jelzést

4.) A jel típusai:

a) Eredet szerint:
- természetes jelek pl. a füst a tűznek természetes jele, az elpirulás a szégyen jele
- mesterséges jelek: pl. KRESZ-táblák, szavak
b) Jelölő és jelölt kapcsolata szerint:
- ikon: a jelölő hasonlít a jelöltre (pl. a zebránál a zöldlámpában a kis zöld emberke, térkép)
- index: a jelölő és jelölt között valamilyen logikai, ok-okozati vagy egyéb kapcsolat van, a
jelölőből következtetni lehet a jelöltre (az irányjelző használata, füst következménye a tűznek)
-szimbólum: a jelölő és a jelölt kapcsolata pusztán közmegegyezésen, megállapodáson alapul
(pl. közlekedési lámpa színei)

5.) A jelrendszer fogalma:

 Azonos minőségű és funkciójú jelek csoportja
 A jelek használatát szabályok írják elő
 Maguk a csoportok is szabályok alapján alakulnak ki

6.) A nyelvi jel és jelrendszer:
a) A nyelvi jelrendszer jellemzői:
- nyitott, azaz változó (új szavak jönnek létre, régiek eltűnnek)
- szabályrendszer: a nyelv szabályozza a hangok összekapcsolódását, a szerkesztését
(morfémák kapcsolása), a mondatformálást, helyesírást, stb.
- a kommunikáció legteljesebb, legpontosabb, legtudatosabb formája
- a legegyetemesebb jelrendszer
- egy közösség alkotása, évezredek folyamán a társadalom hozta létre
- a nyelvi jelek egyik legjellemzőbb vonása a jelentésük többszörös rétegzettsége.
- nyelvi jelek használatát alapjelentésük, stílusárnyalatuk, nyelvrétegbeli hovatartozásuk
befolyásolja.
- valóságfelidéző szerepe az elvonatkoztató gondolkodáson alapszik
- nyelvi jel a tárgyak, jelenségek egy egész csoportjának közös neve, nema valóság egyetlen
darabjának megnevezése.
- a nyelv alkalmas arra, hogy ne csak a valóság egyes elemeit nevezze meg, hanem az elemek
kapcsolatát is kifejezze
b) A jelszerkezet nyelvi ételemben
1.szint:a jelelemek (hangok = fonémák)
Nem önállóak, de belőlük épülnek fel a jelek
Nincs önálló jelentésük, csak jelentésmegkülönböztető szerepük (pl. á - ü hang: sál, sül)
Számuk a nyelvben, mint absztrakt rendszerben, normában adott, (magyarban 39db hang)a
beszédben, gyakorlatban végtelen (függ az egyéni használattól, a beszédhangok találkozáskor
módosítják a kiejtést)
2.szint: a szóelemek (szótövek és toldalékok= morfémák)
Valóságos jel, önálló jelentéssel bír
Többségük szimbolikus jel, kisebbik körük ikonos, pl.: motivált szavak (pl. hangutánzó
szavak)
A szóalak (lexéma) már szerkesztett jel

Szerkesztett jelek:
3.szint: szókapcsolat, szószerkezet =színtagma
4.szint: a mondat (a szöveg láncszemnyi része)
5.szint: a szöveg
A nyelv legmagasabb szintű egysége