NNCL53-00011015v1.

AZ ELMÚLT 2000 ÉV
LEGFONTOSABB TALÁLMÁNYAI
SZERKESZTETTE
John Brockman

A mű eredeti címe: The Greatest Inventions of the Past 2000 Years

A fordítás a Simon & Schustce (NewYork) 2000. évi kiadása alapján készült.
Copyright © by John Brockman
Minden jog fenntartva. A jogtulajdonos engedélye nélkül e mű vagy bármely
részlete semmilyen eljárással nem sokszorosítható
Fordította: Pesthy Gábor

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Anthony Cheetham, a londoni Orion Kiadócsoport elnöke vetette fel elsőként, hogy az Edge körkérdésére
adott válaszokból érdemes lenne könyvet készíteni. Köszönettel tartozom neki szívből jövő jóakaratáért és
támogatásáért. Az Atlanti-óceánnak ezen az oldalán Bob Bender a Simon & Schustertől lelkes és határtalanul
segítőkész volt. Sara Lippincottot gondos szerkesztőmunkájáért szintén köszönet illeti. A leghálásabb
természetesen az Edge körkérdéséhez bölcsen hozzászólóknak vagyok.

Bátyámnak,
Philip Brockman fizikusnak

TARTALOM

Előszó

ELSŐ RÉSZ
Ahogyan élünk

MÁSODIK RÉSZ
Ahogyan gondolkodunk

Utószó
Írta: Jared Diamond

A válaszadók
 ELŐSZÓ
A The Third Culture (A harmadik kultúra) című könyvem 1995-ös megjelenését követően 1997 januárjában
indítottam útjára az Edge (www edge.org), meghívásos alapon működő honlapot mint a "harmadik kultúra
levelezőlistáját".

A harmadik kultúra körébe azok a tudósok és más gondolkodók tartoznak, akik munkásságuk és
tudománynépszerűsítő írásaik révén mindinkább átveszik a hagyományos értelmiségi szerepét annak
újrameghatározásában, kik és mik vagyunk. Az Edge nekik nyújt lehetőséget, hogy ne csak a nagyközönség,
hanem egymás számára is hozzáférhetővé tegyék nézeteiket, vállalva a vitát. Az Edge (magyarul: "határ")
mottója: "Ismereteink határáig akkor juthatsz el, ha a legcsiszoltabb és legképzettebb elméket egy szobába
tereled, hogy tegyék fel egymásnak az őket foglalkoztató kérdéseket:”

Az Edge-en megjelenő gondolatok gyakran elméletiek; tudásunk határait feszegetik az evolúcióbiológia, a

genetika, a számítástechnika, a neurofiziológia, a pszichológia és a fizika területén. Néhány példa a felvetett
alapvető kérdések közül: Miként jött létre a világegyetem? Hogyan keletkezett az élet? Milyen módon
alakult ki a tudat?

A harmadik kultúrából jött létre az új természetfilozófia, amely a komplexitás és az evolúció

újrafogalmazására épül. Új hasonlategyüttesekkel ír le minket, tudatunkat, a világegyetemet és mindazt, amit
ismerünk benne. Az új eszmékkel és elképzelésekkel foglalkozó értelmiség - a tudósok, akik saját
munkájukról könyveket írnak - jelenti korunk vezető erejét. Olyan harmadik kultúrás tudósok szerepeltek
már az Edge-en, mint az evolúcióbiológus Richard Dawkins, a filozófus Daniel C. Dennett, a fiziológus
Jared Diamond, a számítógéptudós szakember Marvin Minsky és a pszichológus Steven Pinker.

1998 novemberében körlevelet küldtem a levelezőlista tagjainak, egy cikkhez kérve választ a kérdésekre:
"Mit tart az elmúlt kétezer év legfontosabb találmányának? És miért?" A cikk az után 1999. január 4-én
megjelent az Edge 48-ban. A szerteágazó és olykor szórakoztató elektronikus eszmecserét a többi média
(ABC News, The Wall Street Journal, Newsweek, The Daily Telegraph) szokatlan figyelemmel kísérte, a
kiadóimmal egyetemben. Elhatároztuk, hogy az új évezred méltó fogadása nem lenne teljes az elmúlt korok
leglényegesebb technikai vívmányairól készült felmérés nélkül, a technikával és annak ránk gyakorolt
hatásaival sokat foglalkozó emberek részvételével. Számos tudóstól, filozófustól és a tudományos közélet
szereplőitől érkezett válasz. Nagyjából százat válogattam ki közülük ebbe a könyvbe elkerülhetetlenül
önkényesen, amiért nem kívánok mentegetőzni.

Ilyesfajta összeállítás esetében a hagyományos tartalomjegyzék szükségszerűen hosszadalmas és fejfájdító

lenne, ezért tehát az olvasó végigböngészheti a könyvet, de felütheti bárhol, vagy válogathat a válaszadók
névsora alapján.

Természetesen nekem is van saját elképzelésem a "legjelentősebb találmányról", amit ezennel

közrebocsátok.

Pályafutásom kezdetén szerencsém volt producerként és impresszárióként dolgozni olyan művészekkel, akik
érdeklődése többek között Norbert Wiener kibernetikus, Claude Shannon információelméleti szakember és
Marshall McLuhan kommunikációs szakember munkáiból származó új gondolatokra és metaforákra irányult.

LaMonte Young zeneszerző a Theatre of Eternal Music (Örökkévaló Zene Színháza) intézményében egy
akkord órákon (vagy napokon) át zengett. Ide belépve olyan akusztikai térbe merültem bele, amelyben az én
érzékeim teremtették meg a kompozíció összhangját. Andy Warhol nyolcórás filmjét, az Empire State
Buildinget vetítve (és egyhuzamban végigülve) - bár beismerem, hogy nem szeretnék ebből rendszert
csinálni - egyedülálló és hosszan tartó benyomás maradt bennem az idő és az unalom mibenlétéről. Az
általam 1967-ben kitalált és a segítségemmel egy elhagyott repülőgéphangárban, Long Islanden, Roosevelt
Fieldben létrehozott első multimédiás diszkotékában, a Murray the K's Worldben, amelynek berendezését
Gerd Stern USCO Csoportja tervezte - több száz lüktető audio- és videoforrásból zúdult kép és hang
egyszerre mindenfelől a jelenlevőkre -, megértettem a visszacsatolás mint a kimenet és a bemenet közötti
nemlineáris kapcsolat kibernetikus gondolatát. Az "információ" és a "kommunikáció" szavak új, radikális
jelentést nyertek: az elmék egymásra hatásának módjait jelzik.
Néhány évvel ezelőtt Gerd Stern több egyetemet végiglátogatott a kanadai kommunikációs guruval, Marshall
McLuhannal. Különös páros volt. Stern és az USCO Csoport leginkább talán az általuk felújított
templomban (Garneville, New York) létrehozott "Psychedelic Tabernacle" körében volt ismert. Sternék
foltosra festett ruhákban előadott multimédiás performance-a után következett az igen konzervatívan öltözött
torontói professzor előadása. McLuhan híres gondolata szerint, amely az 1964-es Understanding Media: The
Extensions of Man (A média megértése: az ember kiterjesztései) című könyvében szerepel, a számítógép
feltalálása révén kiterjesztettük központi idegrendszerünket - azaz az elménket. Munkatársa, Edmund
Carpenter antropológus, aki az észak-amerikai eszkimók akusztikai környezetét tanulmányozta, 1967-ben
meghívott ebédre Fordhambe, hogy vitassuk meg nézeteit az akusztikus térről. Ott találkoztam először
McLuhannal, és emlékszem egy megjegyzésére, miszerint Freud felfedezte a tudattalant, ám mi tovább
léptünk, mert elsőként tettük láthatóvá a tudatost.

A zeneszerző John Cage-t ilyesfajta gondolatok foglalkoztatták a hatvanas évek közepén, egy vacsorasorozat
során Dick Higgins otthonában, aki a Fluxus művészcsoport társalapítója volt. Cage azt tartotta, hogy "csak
egy elme létezik, amelyen mindannyian osztozunk". Szintetizálva McLuhant és a zent úgy vélte, hogy az
elme szocializálódott, és ennek következtében "nem változtathatjuk meg a gondolatainkat anélkül, hogy a
világ is meg ne változna". Cage új környezetnek tekintette az elmét: "kollektív tudat"-nak hívta, és
fenntartotta, hogy egy "globális hálózat" megteremtésével csatlakozhatunk be ebbe az új környezetbe.

Ebben az új ismeretelméletben Occam borotvája találkozik Gödel tételével, és megszokott

gondolkodásrendszerünk elemeire bomlik. Az alany és a tárgy egyesül. A valóság átmegy leírásba, és ezáltal
felfedezéssé válik. Az ilyenfajta gondolatok rombolónak tűnhetnek; de valójában felszabadítóak, és
megengedik, hogy eltemessük a korábbi korszakok általánosításait, amit a szavak történelmi összegzésével
tartunk fenn. Ahogy Wallace Stevens mondta: "A világ szavai adják a világ lelkét. Az igazság beszéde a
maga valós magányában az a természet, amely a saját szavai által keletkezik."

A "valóság" nem az univerzum részecskéinek kölcsönhatásáról szól, hanem egy olyan univerzumról, amely
folyamatosan hat önmagára, ahol a részeket összekötő mintákban rejlik a lényeg. Az új helyzet megfelelő
nyelven való bármilyen elemzése az emberek többségének gondolkozását tükrökkel szegélyezett spirális
létrán vezeti. Nincs "válasz" erre a rejtvényre; a nyelv síkjának leírása a leírásaink síkja. A nyelv
megbízatássá, tánccá, játékká, dallá válik.

Az utóbbi két évezred legfontosabb találmányának a Szerteágazó Hálózatos Intelligenciát (Distributed

Networked Intelligence - DNI) javaslom. A DNI a kollektív, kiterjesztett tudat - az elme, amin mindannyian
osztozunk, az önmagával kölcsönhatásban álló, önmagának tudatában lévő kollektív tudatunk végtelen
rezgése, egy teljesebb, gazdagabb dimenziót hozzátéve ahhoz, ami maga az ember.

BETHLEHEM, CONNECTICUT
1999. JÚNIUS
 AZ ELMÚLT 2000 ÉV
LEGFONTOSABB TALÁLMÁNYAI

ELSŐ RÉSZ
Ahogyan élünk
 BRIAN C. GOODWIN
A nyomdagép

Az elmúlt kétezer év legjelentősebb találmánya a nyomdagép. Amikor William Caxton a 15. században
megjelentette a Canterbury meséket az akkoriban feltalált nyomdagépen, drámai mértékben fölgyorsította az
emberi kultúra elválását a természettől. Azt a szerepet, amit a szájhagyomány töltött be a természeti
folyamatokról tapasztalati úton szerzett ismeretek továbbadásában, ettől kezdve a nyomtatott szavak vették
át.

Ez az újítás két irányt jelölt ki. Elkezdhettük módszeresen fölhalmozni a tudást, hogy uralkodjunk a
természeten, s ily módon megszabadulva a kulimunkától, fölszabadíthatjuk képzelőerőnket. Ezzel egy
időben a természetről alkotott képünk is megváltozott: kezdtük alig többnek tekinteni, mint mechanizmusok
összességének, amelyet saját céljainknak megfelelően manipulálhatunk. Ennek az lett a következménye,
hogy ténylegesen megkezdődött a "természet leigázása".

Most kettős "termést" takarítunk be: egyrészt az írott kommunikáció lehetősége az internet révén
mérhetetlenül megnövekedett (hiszen ez az eszmecsere is az Edge webhelyén zajlik), másrészt végtelenül
lepusztítottuk bolygónkat, amely - a dolgok jelenlegi állása szerint - nem fog már sokáig eltartani bennünket.
Valamennyien tudatában vagyunk a válság kézzelfogható jeleinek: ilyen a globális fölmelegedés, a kémiai
környezetszennyezés, az élet fönntartásához nélkülözhetetlen rendszerek leromlása, a fajok kihalása és a
bolygó túlnépesedése.

Föl tudjuk-e használni a két következmény egyikét arra, hogy megmentsen bennünket a másiktól?
Embertársainkkal korábban sosem tapasztalható mértékben létesíthetünk kapcsolatot. De mi a helyzet a
természettel? Föl tudjuk-e használni tudásunkat arra, hogy helyreállítsuk a kölcsönös függőség kötelékeit
köztünk és bolygótársadalmunk más tagjai között azért, hogy ne legyünk többé kizsákmányolók és
felelősségteljes résztvevőkké váljunk abban a kreatív drámában, amelynek mindnyájan szereplői vagyunk?
Képzelőerőnket fölhasználva meg tudunk-e szabadulni attól a kulturális torzulástól, ami abból ered, hogy a
természetet felcseréltük a papírra vetett jelekkel?

BRIAN C. GOODWIN biológiaprofesszor, a dartingtoni Schumacher College-ban (Devon, Anglia) a

holisztikus tudomány doktori programját irányítja. Művei többek között: Analytícal Physiology of Cells and
Developíng Orgnnisrns, How the Leopard Changed Its Spots: The Evolution of Complexity és Form nnd
Transformation: Generative and Relational Principles in Bíology (Gerry Websterrel).

RODNEY BROOKS
A villanymotor

Válaszom a villanymotor, minden olyan megjelenési formájával együtt, amelyben az elektromosság

mechanikai mozgást hoz létre.

Az ipari forradalom a közösségi termelő- és munkahelyekre korlátozódott egészen addig, amíg a viszonylag
kis méretű és tiszta villanymotor lehetővé nem tette jótékony hatásának otthoni alkalmazását: hűtés,
takarítás, légkondicionálás, hatékonyabb fűtés, szórakoztatás, tömeges adattárolás, otthoni gyógyászati
kezelés és kényelmesebb személyi közlekedés.

Való igaz, e jótétemények nagy része - az egyszerűbb technológiáknak köszönhetően - már korábban is jelen
volt a háztartásban, például a gravitáció működtette vízvezeték-hálózat vagy a konvekciós szellőztetés
formájában, de a villanymotor tette ezeket igazán elterjedtté. Nyugati életformánk átalakulása mélyreható
volt, és teljesen megváltoztatta elvárásainkat arról, hogyan illeszkedjék testünk a környezetünkbe.

Kérdés: milyen árat követel majd a számítógépes forradalom, ha oly módon lép be életünkbe, ahogyan a
villanymotor révén az ipari forradalom?
RODNEY BROOKS számítógéptudós, az MIT's Artifical Intelligence Laboratory igazgatója. Művei: Model-
Based Computer Vision, Programming in Common LISP és Cambrian Intelligence: The Early History of tke
New AI. A The Artificial Life Route to Artificial Intelligence (Luc Steelsszel).

TOM STANDAGE
A telekommunikációs technológia

Természetesen minden attól függ, mit értünk azon, hogy "fontosabb". Számomra a legjelentősebb a
telekommunikációs technológiák felfedezése: a távíró, a telefon és napjainkban az internet. Úgy százötven
évvel ezelőttig csak azzal válthattunk szót, aki egy szobában tartózkodott velünk. Legfeljebb lovasfutárral
vagy hajóval küldhettünk üzenetet, vagy magunk kelhettünk útra.

Az 1790-es évek első optikai távírói megteremtették a gyors távolsági hírközlést, legalábbis a rendszert
kiépítő kormányzatok számára; a közember azonban nem juthatott hozzá. Az 1840-es években azután az
elektromos távíró tette lehetővé, hogy nagy távolságokra, nagyon gyorsan jussanak el az üzenetek. Ez
jelentős lépésváltás volt, noha eltartott egy ideig, amíg társadalmi következményei nyilvánvalóvá váltak.
Először a távírókezelők lettek az új határvidék pionírjai: valahogy úgy jöhettek egymással össze, ahogy ma
az internetes csevegőhelyeken lehetséges, játszhattak a kábeleken keresztül, és így tovább. Számos
esküvővel végződő románc szövődött. A nagyközönség természetesen még mindig ki volt rekesztve, és a
technika valós előnyeiben nem részesülhetett egészen az 1870-es évekig, a telefon föltalálásáig.

Napjainkban - legalábbis a fejlett világban - természetesnek vesszük, ha a világ másik felén élő emberekkel
beszélni tudunk. Egy munkanap folyamán sokan több időt töltünk el embertársaikkal közvetett úton, mint
szemtől szemben. A telekommunikációs technológia mindenütt jelenvalósága kultúránk része. Televíziót
nézünk, telefonokat, faxberendezéseket és - egyre növekvő mértékben - internetet használunk, szinte

magától értetődő természetességgel. Ha a legkorszerűbb technikai eszközök legfőbb ismérve, hogy már-már
megkülönböztethetetlenek a varázslattól, akkor a fontos technikai eszközök fő ismérve az észrevétlenség -
fel sem tűnik, amikor használjuk. A telekommunikációs technika jelentőségét ezért oly könnyű figyelmen
kívül hagyni, illetve alábecsülni.

TOM STANDAGE a The Economist tudományos tudósítója és a Daily Telegraph technológiai mellékletének
(Connected) korábbi helyettes szerkesztője. Könyve: The Victorian Internet: The Remarkable Story of tyre
Telegraph and the Nineteenth Century's On-line Pioneers.

COLIN TUDGE
Az eke

Ha medvékre, farkasokra, orrszarvúakra vagy tigrisekre gondolunk, érintetlen táj - hegyek, erdők, sivatagok
és mocsarak - lakóiként jelennek meg a képzeletünkben. Miért nem tűnnek föl lelki szemeink előtt Berkshire
vagy a Napa Valley lankás lejtőin? Természetesen azért, mert e vidékek arculatát már rég megváltoztatta a
mezőgazdaság, és innen a vad fajok zöme kiszorult. Hogy történhetett ez meg ilyen mértékben - világszerte -
és ilyen gyorsan? Elsősorban egyetlen találmánynak, az ekének köszönhetően. Az emberek valószínűleg
legalább harmincezer éve foglalkoznak földműveléssel, de csak attól fogva kezdtek igazán uralkodni a tájon
és több évszázada ipari méretekben mezőgazdasági terményeket előállítani, amióta módszeresen föltörik a
talajt. A tízezer éve lejátszódott ún. neolitikus forradalom jelentette ennek talán a kezdetét - nem a
földművelés kezdeteit, hanem a nagyobb hozamú mezőgazdaság kiindulópontját. Az eke tette lehetővé, hogy
az emberek áthágják azt az ökológiai törvényt, miszerint a nagy, erőszakos állatok száma csekély, ugyanis mi
vagyunk a legfélelmetesebbek, és mégis hatmilliárd egyedünk él a földön. Az eke átalakította a Föld tájait, és
a velünk rokon fajokat "félresöpörte". Jóllehet az első ekék minden kétséget kizáróan korábbi időszakból
származnak, mint e könyv kijelölte időkeret - az elmúlt kétezer év -, de ez az eszköz nagyot fejlődött ez idő
alatt is, tehát feltétlenül szólni kell róla.
A földművelés - nagy vonalakban - a környezet átalakítása az emberek élelemellátásának növelése
érdekében. Erre sok módszer kínálkozik a talaj in extenso föltörése nélkül is, s ezeket minden bizonnyal
jóval a neolitikus forradalom előtt alkalmazták. Az egyedi növények termesztése a "kertészkedés", ami
magában foglalja a növényvédelmet (a majmok elkergetését éppúgy, mint a rovarokét), a gyomlálást és a
szaporítással egybekötött metszést. Az állatokkal való foglalkozás az állattenyésztés, és ennek is sok formája
létezik a háziasításhoz (domesztikációhoz) vezető úton. Az ausztrál bennszülöttek például előre megtervezett
bozóttüzekkel irányítják a kengurukat. Az ilyen kezdetleges gazdálkodás jelentősen előmozdítja az emberi
jólétet, de hozama mindig korlátozott, és a tájat többé-kevésbé érintetlenül hagyja.

A szántóvető földművelők azonban leigázzák a tájat. Az őshonos flórát a csupasz talajig - a puszta alapig -
letarolják. Az eredeti táj lényegtelen. Sok tudós fölvetette, hogy Ádám és Éva kiűzetése a Paradicsomból
valójában a nagy léptékű mezőgazdaság kezdete, az emberek ugyanis kipusztították az adott helyen élő
szarvasokat és gazellákat, s az utolsó jégkorszak idején emelkedő tengerszint elárasztotta a part menti
síkságokat. Azok az emberek, akik korábban csak kedvtelésből gondozták a helyi növényzetet,
rákényszerültek a teljes munkaidejű növénytermesztésre. Úgy hiszem, hogy Káin Ábel ellen elkövetett
gyilkossága a szántóvető földművelés kezdetének szimbóluma: a "szántóvető" megöli a szelíd pásztort. A
Genezis szerzői világosan felismerték ennek jelentőségét. Számukra a talaj feltörése - az Isten alkotta táj
megváltoztatása - istenkáromlásnak számított. A felszántott talaj tényleg Káin-bélyeg. A szántóvető paraszt
és az állattenyésztő közti ősi konfliktus a 20. században is tovább él, amint ezt az Oklahomából származó dal
is mutatja: "Ó, a gazda és a pásztor legyen bará-á-át!"

Az első ekék ember vontatta villás faeszközök voltak - vitathatatlanul fáradságos elfoglaltság, mint a legtöbb
mezőgazdasági munka, egészen a közelmúltig. Ám minden erőfeszítés ellenére csak alig karcolták meg a
talajt. A fejlődés három irányban következett be. Egyre erősebb és többféle anyagot használtak: a vassal
borított fát előbb a vas, majd az acél váltotta fel. Később a forma is változott: a favillára vasat szereltek, hogy
feltörje a földet, majd olyan vaslemezt, ami meg is forgatta. Végül megnövelték a vonóerőt, melytől az
előbbiek használata is függött. Már jóval Krisztus előtt igénybe vették az ökröket, ám később az igáslovak
gyorsabbnak és hatékonyabbnak bizonyultak (jóllehet többet ettek, és ezért gazdaságtalanabbak voltak). A
kínaiak föltalálták a hámot, így a lovak a megfulladás veszélye nélkül húzhatták a terhet. Igazából azonban a
traktor lendítette át modern szakaszába a világot. A traktorok igazolják Isambard Kingdom Brunel mérnöki
tudományokról vallott filozófiáját: ha adott erő nem elég a feladathoz, tízszerezd meg és próbáld újra. A
kemény agyagtalajt a lovak nem tudják fölszántani, de a traktorok igen. Így például a nagy-britanniai
Lincolnshire földjén kétezer évig a birkák legeltek, ma viszont - hála a modern traktoroknak - az egész
régióban gabonát és burgonyát termesztenek. Az amerikai prériken ugyanaz történt, csak jóval nagyobb
léptékben.

Felejtsük el a számítógépet és a távírót, felejtsük el az írást, sőt még a kereket is. A világot az eke változtatta
meg.

COLIN TUDGE a London School of Economics mellett működő Centre for Philosophy kutató munkatársa.
Közelmúltban megjelent könyvei közül néhány: Last Animals at the Zoo, The Engíneer ín the Garden, The
Tíme Before History és Neanderthals, Bandits, and Farmers.

ARNOLD TREHUB
Otto von Guericke gépezete

Az elmúlt kétezer év legfontosabb találmánya az lehet, amelynek hatása a legszélesebb kört érintette és a
legjelentősebb következményekkel járt. Véleményem szerint ez Otto von Guericke 1660-ból származó
találmánya, a sztatikus elektromosságot létrehozó gépezet. Bár az elektromos és mágneses jelenségeket sok
évszázaddal korábban is észlelték és magyarázták, von Guericke találmánya tudott első ízben
elektromosságot előállítani. Ez az egyszerű szerkezet nyitotta meg az utat az elektromosság megértéséhez és
alkalmazásához. A következő évszázadokban aztán ezt a masinát viszonylag gyorsan továbbfejlesztették és
finomították, elősegítve az elektromosság egyre jobb megértését és gyakorlati alkalmazását. A modern
energiatermelés, a távközlés, a számítógépes adatfeldolgozás, a szállítás és szinte minden fontos eszközünk
von Guericke találmányából eredeztethető. A mindennapi élet szintjén nehéz elképzelni bármely üzemünket
vagy akár a háztartásunkat elektromosság nélkül. Alapvető elméleti felfedezések hosszú sora - például az
elektromágnesség vagy az agy bioelektromossága - köszönhető ennek a találmánynak. Amikor majd
megismerjük, miként hozza létre az agy saját találmányainak rejtett modelljeit, a magyarázatnak
kétségtelenül létfontosságú vetülete lesz az agy saját elektromos tevékenységének szerkezete és működése.

ARNOLD TREHUB az amhersti University of Massachusetts pszichológiaprofesszora, a The Cognitive

Brain című könyv szerzője.

ALUN ANDERSON
A karavella

A 15. század eleji portugál karavella első pillantásra inkább két földrész vitorlás hajójából összetákolt hibrid,
semmint az Apollo űrhajó utaskabinjának középkori megfelelője. Pedig több szempontból is közeli rokon. Az
Apollo azzal változtatta meg a világunkat, hogy képet adott róla Hold-távlatból. A karavella ennél is job ban
megváltoztatta a középkori világot: Afrika partjai mentén hajózva, ismeretlen tájakra bukkant, és utat nyitott
a felfedezések korának, amelyet Vasco da Gama és Kolumbusz neve fémjelez. Az Apollóéhoz hasonlóan a
karavellák építése és útra bocsátása is rettentő költséges volt, ami végül teljesen fölemésztette fő
támogatójuk, a portugál Henrik herceg (Tengerész Henrik, 1394-1460) hatalmas vagyonát. Abban is
hasonlítottak az Apollóra, hogy a korai karavellákat olyan gazdaságos - szükséges és elégséges - mér etűre
építették, amennyire csak megengedte hatalmas felfedezőfeladatuk, s ez akkoriban minden részletében
ugyanolyan nehéznek számított, mint most eljutni a Holdra.

Egyetlen karavella sem maradt fönn, még részletes tervrajza sem.A portugál ácsoknak megtiltották, hogy a
konstrukcióról bárkinek beszéljenek, sőt azt is, hogy effajta hajót építsenek külföldieknek. Ám elég jó képet
alkothatunk róluk a fennmaradt vázlatok alapján. A hajótest a gyerekek számára készült kalózfilmekben
látható kis spanyol gályákéra emlékeztet, a fedélzet alatti ágyúsor nélkül. A vitorlák azonban nem
négyszögletesek, mint várhatnánk, hanem háromszög alakúak, és egy rézsútosan elhelyezkedő keresztrúdról
lógnak le, hasonlóan az arab dhow vitorlázatóhoz - effajta vízi járművek még mindig közlekednek az Indiai-
óceánon.A karavelláknak azonban két, három és később négy árbocuk volt.

Ez a hajótípus valóban az európai és az arab hatások keverékét mutatta. A modern versenyjachtokéhoz

hasonló, feszesre húzott, háromszög vitorláival - a korai keresztvitorlás árbocozatú hajóktól eltérően - a
széliránnyal kis szöget bezárva is képes volt hajózni. Az utóbbiak ugyanis a legjobb esetben csak a
széliránnyal több mint 65 fokos szögben tudták kifeszíteni vitorláikat, és arra voltak ítélve, hogy vagy
megkeresik a megfelelő szeleket, vagy állandóan tehetetlenül előre-hátra manővereznek.

A konstrukciót a 15. század elejétől a közepéig tökéletesítették a Tengerész Henrik által finanszírozott utak
folyamán. Portugália az akkor ismert világ legtávolabbi szélén feküdt, több tízezer kilométernyire Ázsia
kincseitől és a fűszerkereskedelem útvonalától, s Henrik egyrészt déli tengeri utat akart találni Ázsiába az
észak-afrikai partok ismert határain túl. (Másrészt abban is reménykedett, hogy megtalálja János apostol
mesebeli keresztény királyságát.) E küldetés teljesítéséhez nemcsak a hajókat kellett tökéletesíteni, hanem a
navigációt, a térképészetet, a csillagászatot és a szelekről, valamint az áramlatokról szerzett tudást is - és ez
így is történt egy igen költséges program keretében, amelynek központja a Henrik herceg által alapított
navigációs iskola volt Sagresben.

A karavellák mintegy húsz-harminc méter hosszúak voltak. Nem alakítottak ki rajtuk nagyobb rakteret, mivel
nem kereskedelmi, hanem felfedezőhajók voltak - az űrszondák tengeri megfelelői. Szorosan zárt
fedélzetekkel és kis fenékterekkel épültek, s kátránnyal borították őket, hogy a lehető legkevesebb víz
szivárogjon be. Később, amikor már erős, új köteleket és drága pamut- vagy vászonvitorlákat tudtak
beépíteni, a vitorlázat egyszerűsödött. Így egy-egy hajóhoz elegendőnek bizonyult a huszonöt fős legénység,
és hosszabb utat tudtak megtenni a készletek feltöltése nélkül. A sekély merülésű hajók a széllel szemben is
tudtak manőverezni.

A Portugália délnyugati csúcsán elhelyezkedő Sagresben Henrik által alapított tengerészeti akadémián új
navigációs módszereket és a csillagok felhasználásának új módjait fejlesztették ki. Amint a karavellák
megkezdték dél felé vezető útjukat és az északi félteke csillagai eltűntek a horizont alatt, használhatatlanná
váltak azok a navigációs módszerek, amelyek a Sarkcsillag magasságának az asztrolábiumon leolvasott
értékét használták a szélesség meghatározásához. Ehelyett táblázatokat dolgoztak ki, amelyek a Nappal
helyettesítették a Sarkcsillagot. A legfontosabb azonban, hogy elkezdődött a módszeres információgyűjtés és
térképkészítés. A karavelláktól azt remélték - sőt végül megkövetelték -, hogy részletes hajónaplókkal
térjenek vissza útjaikról, s ez nemcsak az Afrika körüli útvonal, hanem az óceáni áramlatok föltérképezését is
lehetővé tette.

A portugálok rendkívül kockázatos utazásokra vállalkoztak. 1410-ben semmit sem tudtak Afrikának a
Boujdour-foktól délre eső részéről (ez a mai Marokkó határán túl fekszik). E ponton túl a kopár partvidék
mögött a nagy sivatag húzódott, és a szél, valamint az áramlatok nem kedveztek a visszatérésnek
Portugáliába. Úgy tartották, soha senki sem fog visszatérni, aki áthalad ezen a fokon. Henriknek azok az
expedíciók hozták meg az első nagy sikereket, amelyek során fölfedezte Madeira szigetét (1419) és az Azori-
szigeteket (1431). E part menti szigetek segítségével a legénység biztonságosabban talált utat Észak-
Afrikából hazafelé a nyílt tengeren, és elkerülte a kedvezőtlen áramlatokat. Még így is további tizenöt
próbálkozás után tudtak az első hajók áthaladni a Boujdour-fokon és délre, Szenegál irányába vitorlázni.

Ezekben az évtizedekben Tengerész Henrik kevés támogatót talált költséges felfedezőútjaihoz. 1441-ben
azonban, amikorra a karavellatervezés gyorsan fejlődött, hajóinak egyike eléggé délre hatolt ahhoz, hogy
kapcsolatot létesítsen az afrikai kultúrákkal. Ez volt az első közvetlen kapcsolat a tengeren keresztül Európa
és a fekete Afrika között, és nagy visszhangot váltott ki jóval Portugália határain túl is.

Megkezdődött a felfedezések kora. 1460-ban Henrik meghalt, utolsó expedíciója ekkor érte el a Zöld-fokot,
melytől még távol esik az a pont, ahol az afrikai partvonal keletre fordul a rnai Nigéria felé. Vasco da Garna
azonban még a századforduló előtt megkerülte Dél-Afrikát és elérte Indiát. Különálló kultúrák kerültek
kapcsolatba egymással (néha borzalmas következményekkel, amint gyökeret vert a rabszolga-kereskedelem),
és megindult a nemzetközi tengeri forgalom. Az apró, remekül megszerkesztett karavelláknak és az új
navigációs és térképkészítési szakismeretnek köszönhetően áthaladtunk a történelem egyik fordulópontján.

ALUN ANDERSON a New Scientist folyóirat szerkesztője.

SAMUEL H. BARONDES
A szervezett tudomány

A modern kor nagy leleményének tartom a tudományos társaságok és folyóiratok megalakulását, amelyek
elősegítették a bizonyítékokon és nem a tekintélyen vagy a kinyilatkoztatáson alapuló tudás fölhalmozását és
terjesztését. E szervezetek létrejötte előtt a tudományos ismeretek fölhalmozása lassan haladt, mivel nem
voltak a közzétételre és a bírálatra szervezett illetékes fórumok - pedig ezek az eljárások nélkülözhetetlenek
az új elképzelések ösztönzéséhez, a tarthatatlan dolgok megcáfolásához, és rendszert nyújtanak a valódi
teljesítmény és érték elismeréséhez s díjazásához. Noha ezek a szervezetek fokozatosan igen naggyá és
személytelenné válnak, ami sok alegység létrehozását teszi szükségessé az emberi léptékű kölcsönös
együttműködés érdekében, mégis létfontosságú társadalmi szervezetek maradnak a tudomány központjában -
ez az a briliáns találmány, amely lehetővé teszi a tudás mindennapos növekedését, és oly sokunk számára
szerez örömet.

SAMUEL H. BARONDES, M. D. a San Franciscó-i University of California Center for Neurobiology

professzora és igazgatója, a Molecules and Mental Illness, valamint a Mood Genes: Hunting for Origins of
Mania and Depressíon című könyvek szerzője.

JOHN R. SEARLE
 A "zöld forradalom"

Ha "találmányon" technikai haladást értünk, szemben az elképzelésekkel, elméletekkel és fogalmakkal,

akkor nem kevés jelentős akad. Gondoljunk például a nyomdagépre és az órára. Túl korai még biztosat
mondani, de az elmúlt kétezer év legfontosabb találmányai közül választásom az összefoglalóan "zöld
forradalomként" emlegetett mezőgazdasági módszerek együttesére esne. Ez a találmány az 1960-as években
kezdett alakot ölteni, és az 1990-es években folytatódott; valójában mostanság olyasvalamivé fejlődik,
amelyet joggal lehet majd "zöld-kék forradalomnak" hívni, mert kiterjeszti az új mezőgazdasági eljárásokat
az óceánokra.

Minden idők legfontosabb találmányának a kőkorszaki forradalmat tartom, amikor az emberiség

módszeresen kezdett növényeket termeszteni, és ily módon felülkerekedett a vadászó-gyűjtögető életmód
kiszámíthatatlanságán és halálos veszélyein. A vadászó-gyűjtögető emberek egyrészt nem maradhattak elég
ideig egy helyen ahhoz, hogy stabil civilizációt alakítsanak ki, másrészt aligha élték túl az aszályt vagy más
természeti csapásokat. A kőkorszaki forradalommal mindkét probléma megoldódott, és a civilizáció valós
lehetőséggé vált.

Ez a forradalom azonban megteremtette a saját problémáit - nevezetesen a malthusi problémát. A populáció

növekedése állandóan azzal fenyegetett, hogy meghaladja az élelemutánpótlás növekedését. A zöld
forradalom - legalábbis a belátható jövőben - megoldja ezt a gondot. Az élelemkészlet nagysága jelentősen
meghaladta a népesség növekedését. Manapság, ha Afrika vagy Ázsia egyes részein pusztító éhínségről
olvasunk, tudjuk, hogy politikai okok húzódnak meg mögötte. Nemzetközi szinten nincs élelemhiány.
Mindenki számára elegendő élelem van, és a zöld forradalomnak köszönhetően ez még sokáig így lesz.

JOHN R. SEARLE a berkeley-i University of California filozófiaprofesszora. Könyvei többek közt:

Intentionality: An Essay in the Philosophy of Mind, Mínds, Brains, and Science, The Rediscovery of the
Mind, The Construction of Socíal Reality, Elme, nyelv és társadalom (Budapest,Vince Kiadó, 2000) és The
Mystery of Consciousness.

MARC D. HAUSER
Az elektromos világítás és az aszpirin

Egy régi viccet próbálok felidézni: egy pasas országos közvélemény-kutatást folytat minden idők
legcsodálatosabb találmányáról. Utazásai folyamán eljut a messzi délre, ahol is egy idős úriember a háza
előtti tornácon ringatja magát hintaszékében. Odamegy hozzá, és megszólítja: - Uram, ne haragudjon a
zavarásért, közvélemény-kutató vagyok, és szeretnék föltenni egy kérdést. Az érdekel, mit tartanak az
emberek minden idők legnagyobb találmányának. Önnek mi a véleménye?

Az öregúr megvakarja a fejét, majd így felel:

- Szerintem a termosz.

A közvélemény-kutató megdöbben.

- Uram, az általam összegyűjtött milliónyi válaszban még senki sem említette a termoszt. Elmondaná nekem,
miért ezt választotta?

- Hisz ez egyszerű - mondja az öregúr.-Tudja, a termosz hidegen tartja a hideg dolgokat és melegen a
melegeket. De honnan tudja, melyik melyik?

Nos, van két saját javaslatom is. Az első az 1828-ban megszületett elektromos világítás, nagyjából ötven
évvel azelőtt, hogy Joseph Swan szabadalmaztatta az izzólámpát. Régebben Afrikában éltem, ahol az ember
gyakran kénytelen volt a tűz fényénél olvasni, így isteni ajándéknak tartottam az elektromosságot. Mi több,
miután föltalálták az izzólámpát, nem sokkal később előrukkoltak az elemlámpával, a praktikus eszközzel
azok számára, akik a sötét őserdőben dolgoznak.
Második javaslatom a legnagyobb találmányra az 1853-ban, furcsa módon Franciaországban fölfedezett
aszpirin. Nyilvánvalóan bőven van más gyógyszer is, amelyek közül sok hasonló célokat szolgál, de milyen
hasznos ez a kis tabletta a fejfájás, a testi fájdalmak és a láz csillapítására! A maszájok a fejfájást a homlokra
helyezett, összepréselt kecskeürülékkel gyógyítják. Én megmaradok az aszpirinnél!

MARC D. HAUSER kognitív idegtantudós, a Harvard University pszichológia tanszékének professzora,

ahol az elmével, az aggyal és a viselkedéssel foglalkozó kutatási program egyik résztvevője; ezenkívül a The
Evolution of Communication című könyv szerzője.

JOHN D. BARROW
Az indo-arab számrendszer

A legfontosabb találmány az índo-arab számrendszer: 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 a helyi érték fogalmával

(vagyis 111 jelentése: "egyszer száz plusz egyszer tíz plusz egy egység"), a nulla szimbólumával, valamint
azzal az operatív tulajdonságával, hogy a nulla hozzátétele a számsor jobb oldalához a szám alapértékének
10-szeresét jelenti. Ez a szám- és számolási rendszer jelenleg egyetemes, és minden kvantitatív
természettudomány, közgazdaságtan és matematika alapját alkotja.

JOHN D. BARROW az angliai University of Cambridge matematikaprofesszora és a Millennium

Mathematics Project igazgatója. Könyvei többek közt: Pi in the Sky, Theories of Everything, A fizika
világképe (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994), The Anthropic Cosmological Principle (Frank J. Tiplerrel
közösen), A Világegyetem születése (Budapest, Vince Kiadó, 1997), A művészi Világegyetem (Budapest,
Vince Kiadó, 2000), Impossibility:The Limits of Science and the Science of Limits és Between Inner Space
and Outer Space.

LEON LEDERMAN
A nyomdagép, de a termosz fontosabb

Ha nem a nyomdagépet nevezzük meg, Brockman töröl bennünket az újévi jutalomlistáról, és pulykát sem
küld szilveszterre. Tehát az elmúlt kétezer év legfontosabb találmánya a nyomdagép. Aztán a termosz.

LEON LEDERMAN a Fermi National Accelerator Laboratory nyugalmazott igazgatója, fizikai Wolf-díjas
(1982) és fizikai Nobel-díjas (1988). 1993-ban Clinton elnök Enrico Fermi-díjjal tüntette ki. Művei többek
közt: From Quarks to the Cosmos: Tools of Discovery (David Schramm-mal) és Az isteni atom: mi a kérdés,
ha a válasz a világegyetem? (Budapest, Typotex, 2000).

RICHARD POTTS
A repülőgép

A legfontosabb evolúciós találmányok 4,6 milliárd éven át azok voltak, amelyek új módon kódolták, tárolták
és használták az információt: a DNS, az idegrendszer, azok a szervrendszerek, amelyek lehetővé tették az
információ kulturális átadását. Nagy távlatban az elmúlt kétezer év legjelentősebb találmánya valószínűleg
valami számítógépekkel - az élő testeken kívül kódolt és kezelt elektronikus információval - kapcsolatos
dolog. Én azonban olyasvalamit választok, aminek a

hatása mindeddig nyilvánvalóbb. A bennem lévő paleontológus olyasmit mondana, hogy "az idő fölfedezése"
- azoktól a találmányoktól, amelyek a személyes idő határozott érzékeléséhez vezettek, azokig, amelyek a
világegyetem vagy az emberi faj korát vizsgálják. Ezek a találmányok megváltoztatták az észlelést. Van
azonban egy még ennél is nagyobb hatású találmány.
Végül is a repülőgépre szavazok, hiszen a repülés a különféle mitológiák középponti témája. A történelem
előtti ember leigázta a tüzet, a vizet és a földet, mert rájött, miként lehet tűzhelyet, csónakot építeni és
kereket készíteni. De a levegő meghódítása csak a 20. században kezdődött - a repülőgépekkel.

A repülőgépek oly módon változtatták meg a világ érzékelését, amelyet evolúciós szempontból nem lehetett
megjósolni. Sok találmány változtatta meg életünket, de nem mozdított ki bennünket az alapvető emberi
lehetőségek (vagy az emberi természet) korlátai közül. Vegyük például a tűzfegyvereket. Ezek elsősorban a
fenyegetésre, a leigázásra vagy az azonnali gyilkolásra amúgy is meglévő hajlamot fokozták testközeli
helyzetekben. A repülőgép viszont - a történelem folyamán korábban példátlan - interkontinentális
méretekben tette lehetővé fegyverek, mégpedig igen pusztító fegyverek szállítását. A Kennedy-repülőtérről
egy influenzavírus-mutáns egy-két nap alatt világszerte elterjed. Ily módon a betegség kórtörténete
megváltozik: terjedésének sebessége hónapok vagy évek helyett órákban mérhető.

Manapság egy napnál rövidebb idejű utazással bárkivel találkozhatunk a világon. Az idegen, a más ismerőssé
válik. Régi fóbiák és előítéletek változtak meg széles körben. Ehhez járul hozzá a CNN, mely azonnal és az
egész világon egyidejűleg teszi közzé az információkat, de nézetem szerint legjelentősebb, előítéleteket
romba döntő fejlemény az emberek tényleges keveredése. A kulturális és fizikai elszigeteltségben élők között
a legádázabb a polgári viszálykodás.

Végül a repülőgép globális méretekben változtatta meg az élelmiszer és más erőforrások szétosztását. Az
embereket most már világméretű gazdálkodás (erőforráscsere) köti össze, amelynek egymásra utaltságunk a
mozgatórugója. Kétmillió éve az élelem és a kőszerszámok elszállítására való képesség az emberi evolúció
szempontjából kivételes horderejű fejlődésnek számított. De még kétezer évvel ezelőtt sem láthatta előre
senki, milyen nagy méreteket ölt mára az erőforráscsere, nem kis részben a repülőgépeknek köszönhetően.

RICHARDS POTTS a Smithsonian Institution National Museum of Natural History, az ember eredetével
foglalkozó kutatási program vezetője. Az Early Hominid Activities at Olduvai és a Humanity's Descent: The
Consequence of Ecological Instability című könyvek szerzője.

PAOLO PIGNATELLI
Az egyetem

Választásom az egyetemre esik. A tudás az együttműködés révén növekszik: milliónyi neuron, neuroncsalád
és a gondolkodó egyedek között szétszórt neuroncsaládok egyre terjedő aktivációja révén. Az egyetemek -
azzal, hogy közös intellektuális alapokon nyugvó, a termékeny kommunikációt lehetővé tevő közelségbe
hozzák az egyéneket - ugrásokat idéznek elő a metaforikus kollektív neuronnkon át: jeleket keltenek,
amelyek azután továbbterjednek a neuronnk társadalmán (á la Minsky), és új tudást hoznak létre. Az
egyetemek kitágítják univerzumunkat. Ha John kétezer évvel ezelőtt tette volna föl ezt a kérdést, akkor a
könyvtárt választottam volna.

PAOLO PIGNATELLI két internetes cég, egy szoftverkereskedelmi és egy médiatársaság tulajdonosa és
üzemeltetője: ez a wwwTheCornerStore.com és a ContentPlace.com.

DOUGLAS RUSHKOFF
A radír

A radír. Ugyanúgy, mint a "delete" (törlés) billentyű, a korrektor folyadék, az alkotmánymódosítás és

valamennyi olyan eszköz, amellyel kijavíthatjuk hibáinkat.

A visszatérés, törlés és újrapróbálás képessége nélkül nem lenne tudományos modellünk, sem módunk a
kormányzás, a kultúra vagy az etika fejlesztésére. A radír a gyóntatónk, a feloldozónk és az időgépünk.
DOUGLAS RUSHKOFF a Coercion: Why We Lísten to What "They" Say, valamint a Cyberia, a Media lirus,
a Playing the Future, a The GenX Reader, az Ingyen betépni: drog nélkül - ugyanazt (Budaörs, Maitreya,
1998) című könyvek és az Ecstasy Club című regény szerzője. Könyveit tizenhat nyelvre fordították le,
állandó rovata van a New York Timesnál. Virtuális kultúrát tanít a New York Universityn, az NPR
kommentátora, és világszerte előadásokat tart a média és a technika kultúrára gyakorolt befolyásáról.

VIVIANA GUZMAN
A televízió

Miért nem említette senki a televíziót? Túl kézenfekvő? Szerintem a valaha föltalált leghatékonyabb és
legnagyobb befolyású eszköz. A legfontosabb információforrás napjainkban, és a viselkedést félelmetes
mértékben befolyásolja. Megszületése óta növekedett a bűnözés, előtérbe került a szex, és csökkent az élő
előadások látogatottsága.

VIVIANA GUZMAN fuvolaművész a Juilliard Schoolon szerzett diplomát. Fuvolafantáziák című

klasszikus albumán G. P. Telemann műveit adja elő. Jelenleg világszerte koncertezik saját World-Beat
együttesével, a koncertprogram zenéje a Fuvolabolygó című albumán hallható.

GARNISS CURTIS
Gutenberg nyomdagépe

Kapásból Gutenberg cserélhető betűs nyomdagépe jut eszembe. Majd töprengeni kezdek. Mit jelent a
"találmány"? Nézzük meg az értelmező szótárban! Lényegében bármi, ami korábban nem létezett, legyen az
mechanikus eszköz vagy műtárgy, irodalmi alkotás vagy zene. Ekképpen kijózanodva újra elgondolkodom.

Az 1930-as években tíz darab nyolcvanezer éves koponyát találtak Izraelben, a Mount Carmel lábánál lévő
Skhul barlangban; méretük és alakjuk nagyon hasonlított a modern Homo sapienséhez. Később egy hasonló,
több mint kilencvenezer éves koponyát találtak Izraelben, egy Qafzeh közeli barlangban. Az, hogy ezeknek
az ősi hominidáknak az agykoponyája ugyanolyan volt, mint a miénk, természetesen nem jelenti
szükségszerűen azt, hogy intelligenciájuk is megegyezett a mienkkel, bár kitűnő kőszerszámokat készítettek.

Most ugorjunk át a franciaországi Chevaux barlangba, ahol több mint harmincezer éve az Európában akkor
még élő állatokat gyönyörű falfestményeken örökítették meg. Tizenötezer évvel később, Le Portel és
Lascaux barlangjaiban őseink csodás, színes állatfestményeket alkottak. Úgy ötezer évvel korábban
kifejlesztett kőszerszámaik technikában és szépségben kiállják az összehasonlítást a Kolumbusz előtti
Amerika sokkal újabb keletű eszközeivel. Kételkedhet-e bárki, hogy ezek a cró-magnoni emberek képesek
lennének megtanulni olvasni és írni, filozofálni, magas szintűen foglalkozni matematikával, megtanulni a
kémiát és a fizikát, ha valamilyen csoda folytán mai kultúránkba csöppennének? (Ne kérdezzük a
fundamentalistákat, akik még mindig nem hisznek az evolúcióban.)

Az ékírás - kezdete nagyjából ötezer évvel ezelőttre tehető - gyorsan fejlődött. Kétezer-ötszáz évvel később a
görögök remekműveket alkottak az irodalom, a képzőművészet és az építészet területén, ezenkívül
csodálatos dolgokat műveltek a matematikában és más tudományágakban. A rómaiak egészen birodalmuk
bukásáig továbbvitték ezeket a hagyományokat. Majd színre lépett a kereszténység, és Nyugat-Európában
annyit rombolt le ebből a hatalmas örökségből, amennyit csak tudott - az alexandriai nagy könyvtárat is
beleértve -, így Európában beköszöntött a sötét középkor. A vallásos tanokon kívül eső tudás rendkívül lassan
terjedt. Így érkezünk el a 15. század közepére, Gutenberghez, nyomdagépéhez és annak cserélhető
betűkészletéhez. Szinte a legelső dolog, amit tett, természetesen egy vagy két Biblia nyomtatása volt, s ezek
igen kapósnak bizonyultak. Léteztek rögzített (nem cserélhető) betűkészletek, de az eljárás nem volt sokkal
gyorsabb a kézi másolásnál és igen költségesnek bizonyult, így a tudás gyors terjesztése nyomtatott könyvek
által Gutenberggel kezdődött.
Míg a sötét középkor nagyjából 1000 táján kezdett a végéhez közeledni, igazi haladás csak a reneszánsszal
köszöntött be - különösen a Gutenberg-típusú sajtóval készült könyvek elterjedésével. Mihelyst könyveket
adtak ki, az emberek indíttatást éreztek, hogy megtanuljanak olvasni. S ha már olvastak, elgondolkodtak az
olvasottakon, s ez további publikációkhoz és az emberek közötti kommunikációhoz vezetett. Megérkezett az
első világháló (World Wide Web). Akinek van egy kis sütnivalója, láthatja, mihez vezetett ez!

Tehát John, a dolgok imént felvázolt mérlegelése után még mindig úgy vélem, hogy az elmúlt kétezer év
legnagyobb találmánya a cserélhető betűkészletes Gutenberg-sajtó - sőt talán még az elmúlt ötezer évé is, az
ékírás feltalálásától számítva.

GARNISS CURTIS a berkeleyi University of California geológiai és geofizikai tanszékének nyugalmazott

professzora, és a Berkeley Geochronology Center alapítója. Louis Leakey kollégájaként ő határozta meg a
híres Zinjanthropus ősmaradvány korát (1,85 millió év), amely az egész antropológusvilágot fölrázó lelet.
Kutatásai e területen folytatódtak, és 1994-ben - kollégájával, Carl Swisherrel közösen - újrahatározta a jávai
Homo erectus korát, amelyet 1,8 millió évesre datált a sokáig vélt 0,8 millió évvel ellentétben.

SUSAN BLACKMORE
A fogamzásgátló tabletta

A születésszabályozás (vagy ha jobban tetszik, a fogamzásgátló tabletta).

Miért? Mivel a nők megszabadultak a folytonos gyerekszülés kényszerétől, éppoly hatékonyan terjeszthetik
mémjeiket, mint a férfiak. A mérnek utánzással terjedő ötletek, készségek, szokások, divatok vagy történetek.
A génekhez hasonlóan vetélkednek a másolódási lehetőségért, és eközben formálják gondolkodásmódunkat
és kultúránkat. A kevesebb gyerekes asszonyok több mémet tudnak elterjeszteni, és ez megváltoztatja azokat
a mémfajtákat, amelyek hatékonyan szaporodnak, többek közt más találmányok és a tudományok, a
művészetek, a vallás, valamint a médiumok mémjeit. Más szóval a fogamzásgátló tabletta azért jelentős,
mert megváltoztatta az egész kultúrát. Kevés találmánynak volt ilyen hatása a teljes mémkészletre.

SUSAN BLACKMORE a bristoli University of West of England pszichológiadocense, a The Independent

rovatvezetője. Könyvei többek közt: Beyond the Body, Dying to Live: Near-Death Experiences, In Search of
the Light: The Adventures of a Parapsychologist és The Meme Machine.

PATRICK BATESON
A villanyáram

Miközben a számítógépemen írom ezt a szösszenetet, tudatosul bennem, milyen sok időt töltök e sápadt
képernyő előtt. Mennyire megváltoztatta munkamódszeremet a felhasználóbarát szoftver! A tökélyre
törekedve, amikor kézzel írok, szinte rögtön változtatni kezdem papírra vetett szövegemet. Nagy
szövegtömböket áthúzok, megváltoztatom a szórendet, átrendezem a mondatokat, ide-oda helyezek
bekezdéseket. Kéziratom nemrégiben gallyakból rakott madárfészekre emlékeztetett. Ennyi javítás után
korántsem könnyű "tiszta" kéziratot készíteni. A modern szövegszerkesztő programok lehetőségei annyira
kézenfekvőek, hogy a kusza kéziratok múltam részévé váltak. Az új technikák valóban felszabadítóak. Első
gondolatom tehát az volt, hogy a felhasználóbarát szövegszerkesztőket jelölöm ebbe a gyűjteménybe. De
álljunk meg egy pillanatra!

A technikatörténészek jó alapelvként először azt a kérdést teszik fel, mi kellett ahhoz, hogy a fejlődés egy
adott lépése bekövetkezzék. Például a ma ismert hatékonyságú és rugalmasságú személyi számítógépek
aligha jöhettek volna létre a szilíciumlapka feltalálása nélkül. Az új technikák effajta vizsgálata egy legyező
alakú rendszert tár fel, pontosabban egy kifelé ágazó gyökérrendszert, ahogy a történészek vissza felé
haladnak az időben. E gyökerek egy része kétségtelenül jelentősebb, mint mások, egyesek biztosan
meghatározóbbak. Vegyük újra a számítógépet az asztalomon. Elképzelhetetlen, hogy ilyen masina
villanyáram nélkül is megvalósítható lett volna.
El kell ismerni, hogy már az 1830-as években Charles Babbage kidolgozta egy - általa - analitikus gépnek
(analytical engine) nevezett szerkezet terveit. Elképzelése az volt, hogy a gép bármilyen aritmetikai
műveletet végrehajt lyukkártyákról származó utasítások alapján. A számok tárolására memóriaegységet
használt, amely soros irányítású volt, és a mai számítógépek legtöbb alapelemét tartalmazta. A Babbage
specifikációinak megfelelő analitikus gépet a következő százötven évben nem építették meg. Mechanikus
alkatrészei miatt hatalmas méretű lett volna, és Babbage gépezetének mai változata kiszorítaná asztalomat
(és jómagamat is) abból a szobából, amelyben terpeszkedik, ráadásul csak töredékét tudná elvégezni annak a
feladatnak, amelyet kis asztali számítógépem tud. Az elmúlt kétezer év legfontosabb találmányára a jelöltem
tehát az elektromosság hasznosítása.

Az első, nagy mennyiségű elektromos töltés tárolására alkalmas eszköz a leideni palack volt, amelyet 1745-
ben talált föl Pieter van Musschenbroek leideni fizikus. A részben vízzel töltött palackban jelentős
mennyiségű töltés tárolására képes vastag drót helyezkedett el. A drót egyik vége átnyúlt a palackot lezáró
dugón, s egy dörzs- és sztatikus elektromosságot gerjesztő készülékkel állt összeköttetésben. Nem sokkal a
találmány létrejötte után Európa-szerte "elektrikusok" keresték kenyerüket állatok áramütéssel való
elpusztításával és más mutatványok végrehajtásával. Az egyik franciaországi bemutatón vasból készült
huzalt csatlakoztattak egy sor karthauzi szerzetesre; amikor kisütötték a leideni palackot, a fehér ruhás
barátok egyszerre ugrottak a levegőbe. A frivolságok gondolkodásra késztettek. Az egyesült államokbeli Ben
Franklinnek és az angliai Joseph Priestleynek hála, rohamléptekkel haladtak a kísérletek, és lázasan folyt az
elméleti háttér kidolgozása. A 19. század közepére az elektromosság tanulmányozása precíz, kvantitatív
tudománnyá vált, amely kikövezte az utat a ma mindnyájunk által természetesnek vett technikai
eszközökhöz.

Szükségünk van az elektromosságra, hogy nyáron hűvös, télen meleg környezetet teremtsünk magunk körül,
bár őseink megdöbbennének azon, mily pazarló módon tesszük ezt. Villanyárammal főzünk, később
fogyasztandó ételeinket mélyhűtőben tároljuk. Elektromos energiát használunk a közlekedésben, a
távközlésben, mindennapi szórakozásunk során, és életvitelünk ma már nem függ attól, hogy mikor kel és
nyugszik a Nap. A legfőbb emberi vágyak közül úgy tűnik, hogy csak a nemi életre van jó hatással az
áramszünet.

PATRICK BATESON a Cambridge University etológiaprofesszora, a King's College (Cambridge)

igazgatója, a londoni Royal Society tagja és a biológiai szekció titkára. Tíz évig az állatviselkedési alrészleg
igazgatója volt Cambridge-ben. Társszerzője a Measuring Behaviour and Design for a Life: How Behaviour
Develops című műnek (Paul Martinnal). Ezenkívül több könyv szerkesztője és társszerkesztője, ezek közé
tartozik a Mate Choice, The Development and Integration of Behaviour, Behavioural Mechanisms in
Evolutionary Perspective, továbbá a Perspectives in Ethology című sorozat szerkesztője.

CARL ZIMMER
A vízmű

A vízműre esik választásom, vagyis arra a vízvezeték- és csatornarendszerre, amely eljuttatja hozzánk a
tiszta vizet, és elszállítja tőlünk a szennyezettet. Nehezemre esne más olyan találmányt fölidéznem, amely
ilyen sok betegséget és halált akadályozott volna meg. Talán nem ösztönöz olyan intellektuális áhítatra, mint
mondjuk a kvantum-számítógép, de a neki köszönhető jótétemények súlya könnyedén lenyűgözővé
varázsolja. John Snow-nak nem kellett meghatároznia a Vibrio cholerae genomjának szekvenciáját ahhoz,
hogy 1854-ben megakadályozza az emberek halálát Londonban - még azt sem tudta, mi fán terem a V.
cholerae -, de a halálesetek mintája azt mutatta neki, hogy a kolerajárvány megállításához csak egy
szennyezett kutat kell bezárnia. Vízművek nélkül a modern világ zsúfolt körülményei teljesen
elviselhetetlenek lennének, és ennek belátásához elég, ha egy tiszta víz nélküli, szegény városba látogatunk.

Egy találmány jelentőségének másik jele, mekkora pusztítást tud végezni, s a vízmű e szempontból is nyerő.
A gyerekhalandóság csökkentésével a vízművek elősegítették a népességrobbanást, vagy lehetővé tették,
hogy bizonyos területek, például Las Vegas környéke, sivataggá váljon.
Még arra is vetemedem, hogy a vízmű feltalálásának jelentőségét az evolúciós skálán a nyelv
kialakulásáéhoz hasonlítsam. Az évmilliók folyamán a szárazföldi élet különféle módszereket dolgozott ki a
víz megszerzésére és megtartására. A vízvezetékkel azonban nem mi megyünk a vízhez, hanem az jön
hozzánk.

CARL ZIMMER az At the Water's Edge: Macroevolution and the Transformation of Life című könyv
szerzője. A Discover korábbi felelős szerkesztője, jelenleg a Natural History rovatvezetője, és cikkeket ír a
Natíonal Geographíc, az Audubon és más folyóiratok számára.

ROBERT SHAPIRO
A genetikai térkép

Az eddig említett találmányok zöme az emberiség és a természeti világ közötti határokat próbálta
befolyásolni. De az emberi test és benne az agy működése gondoskodik a létünket alkotó tapasztalatokról.
Azok a fölfedezések, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy végül is átvegyük e működés irányítását és
óhajunknak megfelelően alakíthassuk ezeket, bizonyára megérdemlik a jelölést az elmúlt kétezer év
legjelentősebb találmánya címre.

Ezek az intuíciók bőven áramlanak napjainkban a molekuláris biológiának nevezett tudományág területéről.
Ha azonban ki kellene választanom a folyamatot lehetővé tévő legfontosabb találmányt, akkor a genetikai
térképezést emelném ki. Ez az új eljárás - amelyet az 1970-es évek közepén Fred Sanger Cambridge-ben és
Walter Gilbert a Harvardon dolgozott ki - kezünkbe adta a lehetőséget, hogy gyorsan kiolvassuk génjeinkben
és a Föld valamennyi élőlényének génjében tárolt specifikus információt.

Az új módszerek tudományos "energiarobbanást" váltottak ki, amely a következő évtizedben éri el

csúcspontját, amikor az átlagos emberi lényt kódoló DNS nagyjából hárommilliárd karakterének sorrendjét
teljesen megfejti a Human Genome Project. Ezt követően meghatározható lesz, miben különböznek örökletes
szempontból az egyedek, és miként fejeződik ki ez az információ, hogy létrehozza az emberi testet.

Idáig a géntérképezés olyan - a média számára fontos - eseményeken keresztül gyakorolt ránk nagy hatást,
mint a Monica Lewinsky ruháján lévő folt meghatározása, vagy a Romanov-csontok azonosítása Anna
Anderson azon állításának cáfolata érdekében, hogy ő Anasztázia, és Thomas Jefferson Sally Hemingsszel
folytatott viszonyának megerősítése. Ennél még sokkal, de sokkal több van hátra. A Human Genome Project
befejezése molekuláris szinten teszi érthetővé számunkra az öröklődő emberi betegségeket; már eddig is
sokat tudtunk meg a Huntington-kór, a cisztás fibrózis és más betegségek mibenlétéről. A modern
molekuláris biológia más eszközeinek alkalmazásával a közeljövőben már valamit tehetünk is e bajok ellen.
Kezelhetők és génszinten kijavíthatók lesznek (feltéve, ha a társadalom hozzájárul). Ezen túlmenően
megértjük, s talán szabályozni is tudjuk az emberi állapot sok, mostanáig természetesnek vett, kellemetlen
aspektusát - a kopaszodástól az öregedésig. Végül úgy is dönthetünk, hogy átírjuk genetikai szövegünket, így
megváltoztatjuk magunkat és a világegyetem megtapasztalásának módját.

Azt is állítom, hogy ma egyetlen közvélemény-kutatásban sem kapna méltó helyet ez a találmány, mivel a
hatása majd a jövőben lesz érzékelhető. Talán 3999-ben újra fel kellene tenni a kérdést, amikor újabb két
évezred múltán történelmi távlatból ítélkezhetnénk.

ROBERT SHAPIRO a New York University kémiaprofesszora. Művei: Origins:A Sceptic's Guide to the
Creation of Life on Earth, The Human Blueprint és Planetary Dreams: The Quest to Discover Life Beyond
Earth.
 HOWARD GARDNER
A klasszikus zene

Jó kérdés! Az én talán excentrikus, mindazonáltal szívből jövő szavazatom a Bach, Beethoven, Brahms és
mindenekfölött Mozart szerzeményeivel fémjelzett klasszikus zenére esik. A zene az emberi szellem kötetlen
leleménye, más találmányokhoz képest kevésbé függ fizikai vagy fiziológiai felfedezésektől. A nyugati
hagyományban a zeneművek hihetetlen elmebeli teljesítményt testesítenek meg, olyat, amelyet nemcsak
megbecsültek, hanem utánoztak vagy átdolgoztak, amerre csak eljutott. A találmányok többségét - az
atomenergiától az antibiotikumokig - lehet jóra vagy rosszra használni.A klasszikus zene valószínűleg több
élvezetet nyújtott több egyénnek - kevesebb negatív mellékhatással -, mint bármely más emberi alkotás.
Végül, bár senki sem tud úgy zenét szerezni, mint Mozart, és kevesen tudnak úgy játszani, mint Heifetz vagy
Casals, kellő erőfeszítéssel bárki elfogadható módon képes előadni egy zeneművet, és - a számítógépes
programoknak hála - most már azok is hozzáadhatják saját töredékeiket az egyre növekvő örökséghez, akik
nem játszanak semmilyen hangszeren vagy nem értenek a kottaíráshoz.

Részben azért emeltem ki a nyugati klasszikus zenét, mert számomra annyira mély és személyes jelentőségű.
Az általánosabb válasz, amit adhattam volna, a "tudományágak" vagy egyszerűen a "diszciplínák" lettek
volna. Akik tanulmányokat folytattak, magától értetődőnek vesznek olyan diszciplínákat, mint a történelem,
a matematika, a természettudományok és számos művészeti ág. Túl sokszor feledkezünk meg arról, hogy
ezek a diszciplínák megszámlálhatatlan gondolkodó egyén révén, sok évszázadon át fejlődtek - mondhatni
szimbólumról szimbólumra, fogalomról fogalomra, módszerről módszerre. A diszciplínák választanak el
bennünket a barbároktól. Középkori őseink megértették ezt: a fiatal diákoknak el kellett sajátítaniuk a
triviumot és a quadriviumot, s ez utóbbi az aritmetika, a geometria és az asztronómia mellett magában
foglalta a zenét is. Milyen ironikus, hogy a quadrivium éppen akkor vált divatjamúlttá, amikor a klasszikus
zene kezdett önállósulni.

HOWARD GARDNER a Harvard University pedagógiaprofesszor. Számos műve közül néhány: The Mind's
New Science: A History of the Cognitive Revolution, Frames of Mind, Leading Minds, Creating Minds,
Rendkívüliek (Budapest, Vince Kiadó, 1998), The Disciplined Mínd és Intelligence Reframed: Multiple
Intelligences for the 2lst Century.

ROGER C. SCHANK
Az internet

Az elmúlt kétezer év messze legjelentősebb találmánya az internet. Természetesen számos más felfedezés -
szilíciumlapkák, hálózatok, katódsugárcsövek, telefonok, villanyáram - nélkülözhetetlen hozzá, befolyása
mégis sokkal nagyobb, mint részeinek összességéé. Két oka is van, amiért nem tűnik egyértelmű
választásnak erre a kitüntető címre. Először is annyira elterjedt életünkben, hogy sok ember valójában észre
sem veszi. Másodsorban, idáig még nem mutatkozott meg teljes mértékben, hogy mire képes.

Az információtovábbítási módszerek már ma is radikális hatást gyakorolnak életünk szinte minden területére.
Még mindig járunk iskolába, hivatalba, postára, szórakozóhelyekre vagy áruházakba, de ha nem kell
bemenni a városba, hogy megtudjuk, mi történik ott, vagy vásárolni, vagy tanulni, miért mennénk be
egyáltalán a városba. Az iskolák hamarosan átalakítják magukat, mivel jobb kurzusok kialakítására vagyunk
képesek az interneten, mint amilyet az osztálytermekben feltehetőleg tarthatnának. Mondok egy példát, mire
is gondolok. Már megvan az ahhoz szükséges technológiánk, hogy az on-line hozzáférhető legjobb
fizikusokkal (vagy matematikusokkal, biológusokkal) alakítsunk ki tanfolyamokat, nemcsak azért, hogy
szimulációkat továbbítsanak a kísérletezve tanuláshoz, ami lehetővé teszi a tanulók számára a dolgok
kipróbálását, kísérletek végzését és valódi problémák megoldását, hanem azért is, hogy válaszoljanak a
tanuló kérdéseire, és tanácsot adjanak pont akkor, amikor a tanulónak segítségre van szüksége. Ilyen
tanfolyamok mindenféle témakörből kialakíthatók, és a tanulók arra használhatják az internetet, hogy akkor
vegyék föl a tantárgyakat, amikor valódi érdeklődés készteti őket a tanulásra. A főiskolák és az egyetemek - a
ma ismert formájukban - megszűnnek, hiszen csak a futball és a diák-összejövetelek vonzanák az ifjakat.
És ezek a radikális változások nem csak az iskolákat érintenék. A bevásárlóközpontok is bezárnak majd. Ma
már egyre kevesebben vásárolnak CD-ket üzletekben. Az internet segítségével bárki meghallgathat
zenerészleteket, azután a kívánt CD kikézbesítéséhez egyszerűen rákattint a webhely egyik gombjára,
eközben ki sem teszi a lábát otthonról. Az olyan árucikkek számára, amelyeket nem kell vásárlás előtt
megtapogatni vagy szemrevételezni, nincs az internetnél jobb továbbítási mód. Újságok? Még nem haltak
meg, de meg fognak.

Életünk bármely aspektusa az elkövetkező években gyökeresen meg fog változni az internet következtében.
Ötven éven belül az élet (és az emberek kölcsönhatása) annyira más lesz, hogy fogalmunk sincs a majdan
kialakuló társadalmi struktúrákról. Nem tudom, boldogabbak leszünk-e, de legalább tájékozottabbak.

ROGER C. SCHANK számítógéptudós és kognitív pszichológus, az Institute for the Learning Sciences
(Northwestern University) igazgatója, ahol a számítástechnika, a pszichológia, valamint a oktatás- és
szociálpolitika professzora. Könyvei közül néhány: The Creatíve Attitude: Learning to Ask and Answer the
Right Questions, Tell Me a Story, Engínes for Education és Virtual Learning.

RANDOLPH NESSE
A nyomtatás

Szerintem - és alighanem sokan mások is így gondolják - a nyomdagép sokkal inkább megváltoztatta a
világot, mint az elmúlt kétezer év bármely más találmánya. De miért gyakorolt ilyen óriási hatást egy ilyen
egyszerű technológia? És miért nem talált ki senki különb helyettesítőt ötszáz év múltán sem?

A szöveg különleges volta lehet a válasz. Egyedülálló kapcsolatban áll az emberi elme fölépítésével, és
központi szerepet játszott gondolataink és kultúránk fejlődésében. Ez a legnagyobb újítás harmadik hulláma,
azé, amely a nyelv, a gondolkodás és a beszéd koevolúciójával kezdődött.

A beszéd lehetővé tette számunkra, hogy megosszuk és összehasonlítsuk a külső világ belső modelljeit, ez
olyan képesség, ami hatalmas szelekciós előnyt nyújtott az emberi faj számára. Az akusztikus rezgések
azonban kérészéletűek, pillanatokon belül olyan kérdésekké fakulnak, hogy ki, mit, mikor mondott.

Az írás a második hullám: akár egy jéghideg széllökés, röptében fagyasztotta meg a szavakat, és kőtáblára
vagy egy tekercsre csapta azokat, ahol azután bárki, bárhol, bármikor tanulmányozhatta őket. Az írás tette
lehetővé a törvényalkotást, a szerződések rögzítését, a történeti események megörökítését, elbeszélések és
versek lejegyzését - nem is beszélve az elemi erővel ható szent szövegekről.

A nyomtatás, a harmadik hullám, változtatta elsőként tömegkommunikációs eszközzé az írást, és azóta a

világ megváltozott. A Gutenberg 1455-ös Bibliáját követő fél évszázad alatt ezernél több kiadó több mint
egymillió könyvet nyomtatott ki. Hirtelen érdemessé és hamarosan elengedhetetlenné vált a hétköznapi
emberek számára is, hogy megtanuljanak olvasni. Napjainkban jelentős hátrányt szenvednek azok, akiknek
az agya valamiért nem képes elsajátítani ezt a fortélyt, a különleges verbális képességekkel megáldott
emberek viszont abból élnek meg, hogy szavakat rendeznek sorba a papíron.

Vajon a szöveg csupán átmeneti eszköz, amelyet az tett szükségessé, hogy korábban képtelenek voltunk
rögzíteni és továbbadni a beszédet és a képeket? Hamarosan meglátjuk. Néhány éven belül az érzékelők, a
tárolás és a sávszélesség olyan olcsó lesz, hogy sok embert nem kötnek majd a technika korlátjai. Ez jó
lehetőséget nyújt - megengedem teljesen és zavarba ejtően téves - merész jóslásokra, mint ahogy a jóslat is
hibásnak bizonyult, amely szerint az e-mail soha nem fog elterjedni. Ebben a szellemben jósolom meg, hogy
az e-mailekhez fűzött hang- és videocsatolások - nevezetesen a v-mail és a vid-mail - lesz a következő nagy
dolog, és hogy mindenféle szörnyülködést fog kiváltani. Először személyesebb és természetesebb médiaként
köszöntik ezeket, hiszen a szöveget hanglejtés és -erő teszi elevenebbé. De - jóslatom szerint - hamarosan
problémákat okoznak majd a szokásos emberi törekvések.

Sok embernek korábban megbocsátották, hogy "szereti hallani a saját hangját". Ők most valóban hallatni
fogják a hangjukat. Egyesek, különösen a főnökök, hosszú monológokat küldenek majd több száz embernek,
az odaadó figyelem reményében. Megszűnik az olvasás intim varázsa. A v-mail és a vid-mail esetében
képtelenek leszünk úgy megúszni a dolgokat, hogy egész bekezdéseket átugrunk, mint az e-mailben. Kiderül
majd, milyen értékes erőforrás az idő és a figyelem. Szavainkat nyomtatásban látni abban a megnyugtató
hitben ringat bennünket, hogy milliókkal kommunikálunk, de többségünk (kivéve azokat a főnököket)
hamarosan belátja: szinte senkit sem érdekel szóbeli közlendőnk. Egyesek az egyik barátom üzenetrögzítőjén
lévőhöz hasonló elektronikus figyelmeztetéseket küldenek majd: "Hagyj üzenetet, de FOGD RÖVIDRE!"

Leküzdendő az e technika okozta szociális dilemmákat, természetesen megint a technikához fordulunk

segítségért. A v-mail automatikusan szöveggé alakítható lesz, így megválaszthatjuk majd a médiát. Melyik
mellett döntünk? Attól függ. Az érzelemteli kedveskedések és sok élménybeszámoló számára a v-mail és a
vid-mail lesz a befutó. Az egyszerű tények és a szövevényes gondolatok számára azonban úgy hiszem, hogy
azt a diadalmas találmányt választjuk, amely újfajta magánszférát hozott létre: a szöveget. Vagyis, amíg
agyunkat meg nem változtatják az új médium szelektív erői.

RANDOLPH NESSE orvosdoktor, pszichiátriaprofesszor és az Institute for Social Research (University of

Michigan) az evolúcióval és az emberi adaptációval foglalkozó kutatási programjának vezetője, valamint
társszerzője a Why We Get Sick: The New Science of Darwinian Medícine (George C. Williamsszel) című
könyvnek.

RON COOPER
A desztilláció

Meglepő módon senki nem említette a desztillációt, az átalakítás nagy alkímiai felfedezését, amely a lét
lényegének keresése közben született.

Az alkímia az ősi Egyiptomban született. (Az arab al-khem jelentése: "az egyiptomi tudomány".) Az
iszlámnak köszönhetően elterjedt Észak-Afrikában, és Andalúzia mór megszállásával a 10. században átjutott
az európai kontinensre is. Az alkimisták többek közt úgy akarták megismerni a világot, hogy az elemek
segítségével kívánták átalakítani az anyagot, eltávolítva a feleslegest, megtalálni a legtisztább esszenciát.
Egyesek azt állítják, hogy az alkímia szülőatyja az egyiptomi Thot isten (akinek görög megfelelője
Hermész). Mindketten a misztikus tudomány, az újjászületés és az átalakulás jelképei.

Alkoholok desztillációjára az első bizonyítékot a 4. századi Kínában találjuk, ahol Ko Hung alkimista így írta
le a cinóber higannyá alakítását: olyan "mint az egyszer erjesztett bor: nem lehet összehasonlítani a
kristálytiszta, kilencszer erjesztett borral". Vajon a desztillációról beszél? Lehetségesnek tűnik; l epárlás
nélkül ugyanis hogyan erjesztünk kilencszer egy bort? Akkorra az alexandriai görögök már fölfedezték, hogy
forralással átalakíthatunk egy dolgot valami mássá. Plinius ír a terpentinnek a gyantától való elválasztására
használt desztillálásról, Arisztotelész pedig részletesen elmondja, hogyan lehet ivóvízzé alakítani a
tengervizet. Leszámítva azt, hogy az alkímia a modern tudomány és ipar alapja, vajon milyen változás
következik be az emberben az égetett szeszes italok hatására.

RON COOPER képzőművész. Számos csoportos és egyéni kiállításon vett részt szerte a világon. Művei
megtalálhatók jelentős közgyűjteményekben, többek közt a következőkben: Whitney Museum of American
Art, Guggenheim Museum Los Angeles County Museum of Art, Chicago Art Institute, az amszterdami
Stedlijk Múzeum és a párizsi Bibliothéque Nationale. A Del Maguey, Single Village of Mezcal cég alapítója
és elnöke.A társaság agávéból próbál meg előállítani olyan elixírt, amely alkalmas a mitikus múlt
megidézésére.

DAVID BUSS
A televízió, különös tekintettel a párválasztási szokásokra

Nehéz a "legjelentősebb találmányról" beszélni, ha nem tesszük fel a kérdést: "milyen szempontból
jelentős?"Az egyik kritérium lehet, például, megváltoztatta-e, és ha igen, milyen mértékben az emberi
párválasztás szokásait. Az effajta változások ugyanis hatással lehetnek az egész faj további evolúciós
folyamatára, halmozódó következményekkel az emberi élet jóformán minden aspektusára. E hatástartomány
miatt élénk érdeklődés tárgya a tudósok között a biológusoktól és a genetikusoktól kezdve a
pszichológusokig és a szociológusokig az, hogy ki kit választ párjának. Az emberek többsége élete során
megházasodik, és a házasság befolyásolja a szociális trendeket, például a vagyoneloszlást. Az egyetemek és
főiskolák úgy gyakorolnak hatást a párválasztásra, hogy hasonló egyéneket hoznak szoros közelségbe,
ezáltal elősegítik a párválasztást. A szelektív párválasztási szokások befolyásolhatják a populáció genetikai
szerkezetét a következő nemzedékekben: a perifériára szorultak nem szaporodnak; a kívánt tulajdonságokkal
bírók pedig nagy valószínűséggel továbbadják génjeiket.

Noha az elmúlt kétezer évben sok találmány hatott az emberi párválasztásra, a legjelentősebbek közé a
televíziót és a rokon médiát kell sorolni. A televízió megváltoztatta a státus és a tekintély kritériumait azzal,
hogy egy pillanat alatt hírességeket kreált és meggyorsította a vezetők bukását. Egy ismeretlen pincér vagy
pincérnő egy csapásra szenzációvá válhat a médiaszereplés következtében - ilyesmi aligha fordulhatott elő az
emberiség korábbi evolúciós története folyamán. A hírnévvel több és kívánatosabb nemi partnerhez való
hozzájutás társul, nagyságrendekkel több, mint amit őseink megtapasztalhattak.

A vizuális média feltehetőleg megnövelte a fizikai megjelenés fontosságát. A potenciális hitves külső
megjelenésének jelentőségét az 1930-as évektől kezdve nagyjából évtizedenként dokumentálták
Amerikában. Az idő előrehaladtával ennek jelentősége folyamatosan növekedett, napjainkban hozzávetőleg
kétszer olyan fontos, mint a televízió megjelenése előtt. Másfelől viszont a fizikai megjelenés jelentősége
felgyorsította a nemen belüli vetélkedést, különösen a nők körében. A gyomorpanaszok ugrásszerű
emelkedése Amerikában - majd később Európában is - valószínűleg abból az elszabadult nemen belüli
versengésből ered, amelynek oka a megjelenés, a külső fontossága. Másrészt a nemen belüli fokozott
versengés ártalmasan hat az önbecsülésre, sőt talán még a meglévő párkapcsolatok minőségére is. A
kutatások azt mutatják, hogy ha a nőket vonzó testű női modellek "sortüzének" vetik alá, az csökkenti
önbecsülésüket. Ha férfiakat visznek vonzó női modellek közé, ez gyengíti az állandó partnerük iránt érzett
elkötelezettségüket. Ennek következményeként általában romlik a pszichés jó közérzet, és fokozódik az
elégedetlenség a meglévő kapcsolatokkal szemben.

Ezek és a kapcsolódó jelenségek erősen átalakították a szexualitás és a párválasztás természetét. Nem tudunk
vagy nem akarunk visszamenni a médiaképek előtti korba; ezek megigéznek bennünket, fejlett pszichológiai
mechanizmusainkat kiaknázva. És mivel a vizuális médiumok megváltoztathatják, hogy ki kit választ
párjának, ezért örökre módosíthatják fajunk evolúciós pályáját.

DAVID BUSS az austini University of Texas pszichológiaprofesszora. Művei: The Evolution of Desire:
Strategies of Human Mating és Evolutionary Psychology: The New Science of the Mind.

DAN SPERBER
A számítógép és az atombomba

Az elmúlt kétezer év két legfontosabb találmánya a számítógép és az atombomba. A neolitikus forradalom

óta a számítógép idézi elő a legnagyobb változást az emberi életben, hacsak a bomba végképp el nem
pusztítja az emberi életet.

DAN SPERBER a párizsi Centre National de la Recherché Scientifique kutatója. Művei: Rethinking
Symbolism, On Anthropological Knowledge, Relevance: Communication and Cognition (DeirdreWilsonnal)
és Explaíning Culture: A Naturalistic Approach.

MARIA LEPOWSKY
A fogamzásgátló tabletta, a lőfegyver és a vízműépítés

Eltűnődve az elmúlt kétezer évre vonatkozó kérdésen, kicsit csalni szeretnék: több választ is adok.
Egy szavazatot én is adnék a fogamzásgátló tablettára. Két okból is forradalmi. Először is hatalmas ugrást
jelent az emberi termékenység szabályozására irányuló próbálkozások hatékonyságát tekintve. Effajta
próbálkozások ugyanis minden ismert kultúrában föllelhetők, és valószínűleg több mint százezer évre
nyúlnak vissza. A fogamzásgátló tabletta és a nők életében a később alkalmazott módszerek forradalmi
változást idéznek elő a pubertáskortól a klimaxig szerte a világon, mivel az emberi népesség fele a
termékenység szabályozásával maga irányíthatja életét a felnőttkorban.

Ráadásul a fogamzásgátló eszközök megmenthetik a Földet az emberi túlnépesedés már érzékelhető

katasztrófájától, a tömeges szegénység, a járványok, a háborúk, a gyér erőforrásokért folyó heves
összecsapások, a környezeti pusztítás és nagyarányú fajkipusztulás most tapasztalható és a jövőbeni szörnyű
következményeitől.

Következő szavazatomat - mint az elmúlt kétezer év legjelentősebb technikai találmánya - a lőfegyver kapja,
pontosabban a hatékonyabb gyilkoló technikák kifejlesztésére irányuló európai találmánysor: a hajóra szerelt
ágyú, a spanyol trabuco és a brit Snider-puska - hogy csak néhány fegyvert említsek az elmúlt századokból.
Azok a tekintélyelvű európai társadalmak, amelyek népességét országuk erőforrásai már nem tudták
eltartani, ezeknek az eszközöknek a birtokában tudtak újabb területeket, erőforrásokat szerezni és más
népeket leigázni. Új területek megszerzése érdekében az európaiak koruk legmodernebb tengerészeti
technológiáinak fölhasználásával épített hajókkal keltek át az Atlanti- és a Csendes-óceánon. Az európai
hódítás jelentős következményei még a következő évezredben is szerepet játszanak majd bolygószeme az
emberi élet minden területén.

Utolsó szavazatomat a 19. század vége felé a vízműépítésben végbement forradalmi fejlesztésekre adom.
Ezek oldották meg a városi élet évezredek óta fennálló legnagyobb problémáját: hogyan szállítsanak tiszta
vizet, és miként távolítsák el az emberi szennyvizet egy nagy, városba tömörült településről. Míg a római
vízvezetékek briliánsan megtervezett létesítmények voltak (és korszakuk metszi e tanulmány kétezer éves
töréspontját), a közegészségügyben csupán nagyjából az egy évszázada bevezetett újítások tették lehetővé a
Nagy-Britanniához és az Egyesült Államokhoz hasonló ipari társadalmakban, hogy a szennyezett ivóvízzel
terjedő fertőző betegségek okozta halálozási arány radikálisan csökkenjen. A víz- és csatornahálózat
kiépítésének köszönhetően nagyobb mértékben hosszabbodott meg az emberi élettartam, mint később az
antibiotikumok révén.

Ez a technikai találmány csak lassan terjed el bolygószerte, mivel az anyagi és más erőforrások egyenlőtlen
eloszlása gátat szab neki. Ennek ellenére - ironikus módon - a megnövekedett élettartam és a halálozási ráta
(ha más változók nem hatnak rá) csökkenésének köszönhetően növekvő népszaporulat nagyban hozzájárul az
emberi túlnépesedés jelenlegi kríziséhez. Ez még kritikusabbá teszi fajunk és az egész bolygó túlé lése és
jóléte szempontjából a két generációval később föltalált fejlett fogamzásgátló módszerek széles körű
hozzáférhetőségét.

MARIA LEPOWSKY a madisoni University ofWisconsin antropológia tanszékének professzora. A Fruit of

the Motherland: Gender in an Egalitarian Society című könyv szerzője.

ROBERT R. PROVINE
Az általános iskoláztatás

Egyetlen eszköz helyett azt az oktatási folyamatot jelölöm, amely elősegíti a találékonyság hatékony
fejlesztését, a technológiai társadalom evolúcióját és a kultúra terjedését. Míg az elit számára már az ókor óta
léteztek iskolák, annak felismerése, hogy a gyermekkor az élet egyedülálló időszaka - speciális
iskoláztatással, társadalmi és érzelmi igényekkel és másfajta értékítélettel - viszonylag új keletű, és
Rousseau-hoz, Freudhoz és Piaget-hez kötődik. Annak fölfedezése, hogy a gyermekek nem miniatűr
felnőttek, sokkal humánusabb társadalomhoz és a tanuló fejlődési szintjéhez igazított oktatási programok
kialakításához vezetett. Az általános iskoláztatás (sőt még a modern egyetem is) a gyerekek speciális
igényeinek az említett megnövekedett elfogadásából született - és kényszerűségből is, hiszen az ipari
forradalomnak szakképzett munkásokra, tudósokra és mérnökökre volt szüksége. A sokrétű modern technika
és hozzákapcsolódóan a növekvő innováció miatt nagy számban van szükség kreatív elmékre és dolgozókra.
A feladatok már nem oldhatók meg magányos zsenikkel.

ROBERT R. PROVINE a Baltimore megyei University of Maryland pszichológia- és idegélettan-

professzora.

DUNCAN STEEL
A harminchárom éves, angol protestáns kalendárium

Sommás válasz: a nem bevezetett, 33 éves, angol protestáns kalendárium.

A kérdés körüli gondolatbeli barangolásaim végkövetkeztetése az, hogy a mostani és a korábbi évek
valamennyi technikai alkotását előbb-utóbb mindenképpen föltalálták volna, és azok minden esetben az
ötletek puszta alkalmazásai. Egy ötlet jelentős lehet akkor is, ha nem vezet közvetlenül fizikai találmányhoz;
az aktuális összefüggésben magát az ideát is találmánynak tekintem. Ráadásul az, hogy miként jutottunk el
oda, ahol vagyunk, a történelemben elágazódásokat létrehozó, sok, jelentős gondolat eredménye. Valaki azt
is állíthatná, hogy minél régebbiek az elágazási pontok, annál jelentősebbek (ha nem élt volna Nagy Sándor,
Nagy Károly és Hódító Vilmos, Hitler se lett volna). De az érvelésnek ez a formája reductio ad absurdumhoz
vezet. Úgy döntöttem, hogy a következő kérdést teszem föl: "Hogyan jutottunk oda, ahol most vagyunk?"
Vagyis hogyan lett az Amerikai Egyesült Államok a világ jelentős részének erőműve, gazdaságilag, a
tudományos élet szempontjából, technikailag, mitológiailag, kulturálisan (legalábbis, ami a tömegkultúrát
illeti), eszménykép tekintetében. Azt az elágazási pontot kerestem tehát, amely az USA létrejöttéhez vezetett.
Nem a Függetlenségi Nyilatkozatra gondolok, hanem arra, hogy "mi késztette az angolokat elsőként arra,
hogy útnak induljanak, és letelepedjenek Észak-Amerika atlanti partvidékén".

Az általam adott választ nem én találtam ki, hanem egy Kaliforniában élő brit matematikus, Simon Cassidy
vetette fel. Íme a történet. Amikor a katolikus egyház 1582-ben, XIII. Gergely pápa uralkodása alatt
naptárreformot vezetett be, a második legjobb megoldás mellett döntött a probléma orvoslására. Ahhoz, hogy
ezt megértsük, tisztában kell lennünk azzal, miszerint az egész keresztény naptár ügye a húsvét időpontja
kiszámításán múlik, ami a tavaszi napéjegyenlőség időpontjától függ. Ezt az egyház március 21-ében
határozta meg, a Nap égen elfoglalt helyzetétől függetlenül; ehhez hasonlóan a húsvét kiszámításához
használt egyházi holdfázis kevés figyelmet szentel a valódi, égi holdfázisnak. Csillagászati szempontból
nézve a dolgot a Gergely-naptárban a napéjegyenlőség március 19-e és 21-e között több mint 53 órás
intervallumban ingadozik az egész 400 éves szökőévciklust tekintve. Azaz a Gergely-féle szökőévszabály
(nincs szökőnap a 100-zal osztható, de 400-zal nem osztható években) 400 év alatt 97 plusz napot produkál,
és ez elég jól, bár nem egészen tökéletesen, megfelel annak, hogy az átlagos évhosszat a kívánt érték
közelében tartsák. 1901 és 2099 között négyévente van szökőnap (2000 nem esik ki, és 366 napos), aminek
az a következménye, hogy fokozatos eltolódás van a napéjegyenlőség időpontjában, a teljes intervallum az
említett 53 óra. Ez ahhoz vezet, hogy a csillagászati napéjegyenlőség az említett három dátum egyikére esik,
ezt az eltérést a hosszú időciklus (400 év) okozza. Az egyházi szabály egyszerűen nem vesz tudomást erről,
és ehelyett március 21-ét rögzíti örökös dátumként.

Vallási nézőpontból sokkal kívánatosabb lenne egy olyan naptár, amely - rövidebb ciklust alkalmazva -
mindig ugyanazon napra kényszerítené a napéjegyenlőséget. Már Kr. u. 1079-ben Omar Khajjam kimutatta,
hogy 8 szökőév egy 33 éves ciklusban kiváló közelítést ad a tavaszi napéjegyenlőségek között mért évhez.
Ez a 8/33 éves ciklus két szempontból is jobb: közelebb áll a valódi átlagos évhosszhoz és 24 órás
intervallumon belül tartja a napéjegyenlőséget. XIII. Gergely tanácsadói tudták ezt, ám mégis a rosszabb,
97/400-as szökőévrendszert ajánlották, amelyet még mindig használunk. Talán arra gondoltak, hogy a
protestánsok nem ismerik a 8/33-as elképzelést.

Angliában azonban ismerték! John Dee és mások (többek közt Thomas Harriot és Walter Raleigh) titokban
előhozakodtak azzal a tervvel, hogy bevezessenek egy "tökéletes keresztyén naptárt" a 33 éves ciklus -
Krisztus hagyományok szerinti élethossza - használatával. Ebben az időintervallumban hét négyéves ciklus
található, ezek mindegyike 18 óránál valamivel kevesebb eltolódást okoz a napéjegyenlőségben. A gondot az
egy 5 éves ciklus (a 29-33. évet magában foglaló) jelenti, melynek során a napéjegyenlőség a négy 365
napos év mindegyikében 5 óra 49 percet tolódik előre, mielőtt a következő szökőév a plusz napjával viss za
nem állítja pontosan 24 órával. A mozgás teljes amplitúdója 23 óra 16 perc. Azt várhatnánk, hogy a 33 éves
szökőévciklust használva egy 11 hosszúsági fok szélességű sávon (ami 44 perces időintervallumnak felel
meg) bárhol egyetlen napon belül lehet tartani a napéjegyenlőség dátumát, vannak azonban más hatások is. A
napéjegyenlőség idejében előfordul némi ingadozás. Ráadásul kritikus az, hogy a valódi Napot vagy az
elméleti "középnapot" ("mean sun", innen a "Greenwich Mean Time", azaz a Greenwich-i középi dő)
használjuk-e, mivel az év folyamán a középidő akár 16 perccel is eltérhet az égen lévő Nap által jelzett
valódi időtől. Ennek oka részben a Föld forgástengelyének ferdesége, részben a Föld pályájának eltérése a
kör alaktól. Ez leszűkíti az ilyen naptári célra használt, elfogadható főmeridiánt. Ahhoz, hogy a 33 éves
ciklus alatt egy naptári napon belül maradjon a napéjegyenlőség, gondosan kell kiválasztani a Meridiánt. A
16. század vége felé a nyugati hosszúság 77. foka volt a javallott hely - az "Isten hosszúsági köre". (A Föld
forgásának lassulása az árapály-ellenállás - amely szökőmásodpercek beiktatását teszi szükségessé - és más
kisebb eltérések miatt azóta nagyjából a nyugati hosszúság 75. fokára tolódott.)

Az 1580-as években a 77. hosszúsági kör mentén húzódó lakott területek (az Antillák, Peru stb.) spanyol -
ebből következően - katolikus fennhatóság alatt álltak. Ahhoz, hogy elragadják Isten hosszúsági körének egy
részét és megalapítsanak egy Új-Albiont, ami lehetővé tenné számukra a rivális "tökéletes keresztyén naptár"
bevezetését, Anglia különféle expedíciókat vezetett, amelyeket a történészek azóta is félreértelmeznek: azt
gondolják, hogy csupán új területek és új termékek felkutatása céljából indultak útnak. A valódi indíték
egészen más volt: a kalendáriumi meridián egy darabjának elragadása azért, hogy a Gergely-naptárnál jobb
kalendáriumot vezethessenek be, olyan fegyvert, amellyel a protestantizmus oldalára állíthatják a tétovázó
keresztény európai államokat. 1585-ben, az előző évben vezetett előkészítő expedíció után, az angol
gyarmatosítókat elküldték a mai Észak-Carolina partja mentén fekvő Roanoke-szigetre. Az ún. Elveszett
kolónia furcsa hely volt ahhoz, hogy innen kezdjék az Újvilág gyarmatosítását, viszont kitűnő helynek
számított a hosszúság meghatározásához szükséges csillagászati vizsgálatok elvégzéséhez és ily módon
annak eldöntéséhez, milyen messze kell lennie Új-Albionnak a szárazföld belsejében. Ehhez hasonlóan a
James folyón 60 mérföldre fölfelé fekvő Jamestown-sziget 1607-es kiválasztása pihent agyú ötletnek tűnik a
letelepedés szempontjából. Miért nem kint a Chesapeake-öbölben és a helyi algonkinok támadásaitól távol
kerestek megfelelő területet? A választás azonban értelmet nyer, ha azt a mindennél fontosabb szükséget
tekintjük, hogy megszerezzék Isten hosszúsági körének egy darabkáját. Az angoloknak sikerült megvetniük a
lábukat a talpalatnyi helyen, Old Virginny növekedett, és később más gyarmatosítók érkeztek Új-Angliába, s
Új-Amszterdamot is elragadták a hollandoktól. Ezek a későbbi haszonelvű fejlemények azonban nem
tükrözik jobban a Roanoke- és a Jamestown-szigetre vezetett angol expedíciók eredeti célját, mint az,
miszerint az Eiffel-tornyot azért építették, hogy támasztékot nyújtson a most a csúcsán álló sok
rádióantennának.

Végül az angolok nem fedték fel Raleigh amerikai kalandjainak és a balvégzetű Jamestown-kolóniába
irányuló hatalmas befektetés elsődleges motivációját, és mindez a mai napig tulajdonképpen tisztázásra vár.
De ha az angolok soha nem találták volna fel a be nem vezetett 33 éves protestáns kalendáriumukat, akkor az
USA nem létezne jelenlegi formájában, és a tudomány, a technika és a kultúra az elmúlt néhány évszázadban
teljesen más irányba fejlődött volna. Emiatt - John Dee-nek köszönhetően - jómagam ezt a kalendáriumot
nevezem meg, mint az elmúlt kétezer év legjelentősebb találmányát.

DUNCAN STEEL jelenleg Angliában él, kisbolygókat, üstökösöket és meteorokat kutat, valamint ezek
hatását vizsgálja a földi környezetre. Nagyon érdeklődik még aziránt, miként hatottak a különféle
csillagászati szempontok a civilizáció kacskaringós fejlődésére. Művei: Rogue Asteroids and Doomsday
Comets, Eclipse és Marking Time.

PETER TALLACK
A kengyel és a hám

Bármilyen földhöz ragadtnak is tűnhet, a lónak köszönhetünk két olyan technikailag igénytelen találmányt,
amely a világ szinte valamennyi nagy civilizációjának fejlődésében felmérhetetlen szerepet játszott: ez a
kengyel és a hám.
A kengyel egészen a Kr. u. első évszázadokig ismeretlen volt, de mihelyt széleskörűen elterjedt a használata,
a lovas katonák szabadon forgathatták a lándzsát, az íjászok pedig némi gyakorlás után a nyeregből is ki
tudták lőni a nyilaikat. Ez nemcsak azt tette lehetővé, hogy gyakorlatlan, földművelő parasztokat is
besorozhattak lovasnak, hanem a korábbinál nagyobb védelmet nyújtó páncélzatot is használhattak. Az
utóbbi miatt erősebb lovak tenyésztésébe fogtak, amelyek elbírták a lovag és a fegyverzet súlyát. Észak-
Európában a középkorban igáslovak váltották fel a szarvasmarhákat a szántásban és a tehervontatásban, és
kezdetét vette, amit Juliet Clutton-Brock 1992-es Horse Power (Lóerő) című könyvében lókorszaknak
nevez. E könyv szerzője szerint a gyökeres változások nem csupán a kengyel elterjedése miatt következtek
be, hanem a hám feltalálásának is köszönhetően. Ez utóbbit a nyakszíj helyett használták a ló befogási
módszereként, így lehetővé téve, hogy a lovak nagyobb hatékonysággal húzzák a terheket.

Lynn White az 1962-ben közreadott, Medieval Technology and Social Change (A középkori technológia és a
társadalmi változás) című tanulmányában amellett érvelt, hogy e változások következtében a ló döntő
szerepet játszott a civilizáció fejlődésében: tőle függött a távolsági közlekedés, a mezőgazdaság, az ipar, a
hadviselés, a vadászat, a lovagi intézmény - valójában a feudális társadalom egész felépítése. Egyik
nagyhatású, provokatívabb állítása szerint sok földművelő paraszt, aki korábban kis tanyákon élt a földjei
közelében, két-háromszáz családból álló falvakba kezdett tömörülni. Ezenkívül természetesen a lovagok
seregei nekivághattak a világnak, és nemzetek sorsát megváltoztató csatákba bocsátkozhattak.

PETER TALLACK korábban a Nature Könyvszemle és Kommentár rovatának szerkesztője volt, jelenleg a
londoni Weidenfeld & Nicolson tudományos kiadói igazgatója.

JOHN C. BAEZ
A találmányokat lehetővé tevő társadalmi struktúrák

Íme válaszom az ördögien gonosz kérdésre.

Hogyan választhatjuk ki jó eséllyel az elmúlt kétezer év legjelentősebb találmányát? Az igazán nagy dolgok -
nyelv, tűz, kőszerszámok, mezőgazdaság, művészet - sokkal régebbiek. Az utóbbi két évezredben pedig
századunk olyan sok találmányt látott, hogy alig lehet kitalálni, melyik emelkedik a többi fölé. A
nyomdagép? A számítógép? Az atombomba?

Némi töprengés után az ember megkísérel valami nagyokos választ adni, és azt alátámasztani egy komolynak
tűnő okfejtéssel. "Az Ezersziget öntet! Azért, mert..."

Nos, ha a találmányok jelentősek, akkor biztosan még jelentősebb volt azoknak a társadalmi struktúráknak a
feltalálása, amelyek lehetővé tették az új találmányok folyamatos áramát. Azt hallottam, hogy állítólag
Edison volt az első, aki üzletté alakította a feltalálást. Mindennap besétált a laboratóriumába, és azt kérdezte:
"O. K. ma mit találunk föl?"Az alapot azonban már korábban lerakták. Talán a szabadalmi iroda feltalálása
volt a kulcslépés? Vagy még jobban visszamenve az időben, Francis Bacon 1627-ben megjelent New Atlantis
(Új Atlantisz) című könyve, amely látomásszerűen fölvázolja azt a technoparadicsomot, amelyet most
valamennyien oly szorgosan próbálunk fölépíteni?

Mihelyt módszeresen hozzálátunk minden elképzelhető dolog feltaláláshoz, az egyedi feltalálások elvesztik
jelentőségüket.

JOHN C. BAEZ a riverside-i University of California matematikai fizikusa. Társszerzője az Introduction to

Algebraic and Constructive Quantum Field Theory (Irving Segallel és Zhenfang Zhouval) és a Gauge
Fields, Knots and Gravity (Javier Muniainnel) című műveknek. "This Week's Finds in Mathematical
Physics" (E heti felfedezések a matematikai fizikában) című írásaival rendszeresen jelentkezik az interneten
(http://math.ucr.edu/home/baez). Szívesen válaszol fizikai kérdésekre a világháló sci.physics.research
hírcsoportján.
 TERRENCE J. SEJNOWSKI
A digitális bit

A kommunikáció technikai fejlődése - az agyagtábláktól a papiruszig, a cserélhető betűs nyomdagépig -

befolyásolta a társadalom alakulását, és ez a fejlődés egyre gyorsabb. A felhalmozott emberi tudás szinte
egyik napról a másikra szétosztott digitális archívumban kristályosodik ki.

A képek és a zene, akárcsak a szöveg, átváltódott az általánosan elfogadott információvalutára, a digitális

bitre, amely szerintem az elmúlt kétezer év legnagyobb felfedezése. Az irattári tárolás más formáival
ellentétben a bitek örökkévalók. Az agyag összetörik, a papirusz szétmállik, és a festmények megsötétednek,
de a digitális dokumentumban tárolt információ független a tárolására használt médiumtól, és tökéletesen
másolható.

A következő évezredben ez a digitális archívum oly módokon nő tovább, amelyeket még el sem tudun k
képzelni, nagymértékben gyarapítva azt, amit egyetlen ember az élete folyamán megvalósíthat, és amit
kultúránk kollektíven föl tud fedezni a világról és saját magunkról.

TERRENCE J. SEJNOWSKI a számítógépes neurobiológia úttörője. Sokan őt tartják a világ egyik

legkiválóbb elméleti agykutatójának. A Howard Hughes Medical Institute kutatója, a Computational
Neurobiology Lab (Salk Institute) igazgatója és társszerzője a The Computational Brain (Patricia
Churchlanddel) című könyvnek.

NICHOLAS HUMPHREY
Az olvasószemüveg

A legfontosabb találmány az olvasószemüveg. Kétszeresére növelte minden olvasó ember aktív élettartamát,
és azokét is, akiknek munkájához éles szemre van szükségük - és megakadályozta, hogy a világot a negyven
év alatti emberek uralják.

NICHOLAS HUMPHREY a Center for Philosophy of Natural and Social Sciences (London School of
Economics) elméleti pszichológusa. Művei: Consciousness Regained, The Inner Eye, A History of the Mind
és Leaps of Faith: Science, Miracles, and the Search for Supernatural Consolation.

CLIFFORD PICKOVER
A papírkészítés

Kr. u. 105-ben Csai Lun különféle papírmintákat nyújtott át Ho Ti kínai császárnak. Csai Lun a kínai császári
udvar tagja volt, és szerintem kezdetleges papírja tekinthető az emberiség legjelentősebb találmányának - az
internet előfutárának. Noha a jelenlegi régészeti bizonyítékok a papírkészítés tényleges föltalálását két
évszázaddal korábbra teszik, és ez így átnyúlik időkeretünk határain, Csai Lun fontos szerepet játszott e
forradalmi változást előidéző anyag fejlesztésében. Kína után Korea és Japán szintén megismerte a
papírgyártás titkát. A kínai mesterek révén Közép-Ázsiába és Perzsiába is eljutott a kézzel készített papír,
ahonnét kereskedők szállították ezt a terméket Indiába.

A mai internet a Csai Lun által elvetett parányi magból fejlődött ki. Mind a papír, mind az internet áttöri az
időbeli és a távolsági korlátokat, és példátlan növekedést s lehetőséget nyit meg. A következő évtizedben a
gondolatok olyan erős közösségeket hoznak létre, mint amilyeneket a földrajzi határok teremtettek. Az
internet eltünteti a mai nemzet fogalmát. Az emberiség egyetlen közös elmévé válik, csoportintelligenciával,
miközben a földrajzi határok értelmüket vesztik.

A káoszelmélet arra tanít bennünket, hogy még a legkisebb cselekedeteinknek is fölerősített hatásai vannak.
Napjainkban ez minden korábbinál nyilvánvalóbb. Éjszaka, amikor magányosnak érzem magam, egy nagy
térképet nézegetek, amely hatvanegyezer, világszerte szétszórt internet-routert ábrázol. Elképzelem, hogy
útjára bocsátok egy szikrát, egy ötletet, és egy más országbeli kolléga újra meg újra megismétli ezt az ötletet
kollégáinak, egészen addig, amíg az elektronikus csevegés szerzetesek kántálásához kezd hasonlítani.
Egyetértek a spiritualista Jane Robertsszel, aki azt írta egyszer: "Olyannyira részei vagyunk a világnak, hogy
legkisebb cselekedetünk hozzájárul a létezéséhez. Lélegzetünk megváltoztatja a légkört. Találkozásunk
másokkal megváltoztatja életük szövetét és azok életét, akik érintkezésbe kerülnek velük."

CLIFFORD PICKOVER az IBM New York állambeli Yorktown Heightsben lévő T. J. Watson Research
Center tudóscsoportjának tagja. Több mint tucatnyi számítógépes interfésszel kapcsolatos szabadalom
birtokosa, és mintegy húsz legkülönfélébb témával - többek közt a fekete lyukakkal, az időutazással, a
számítógépes művészettel és a Földön kívüli élet lehetőségével - foglalkozó könyv szerzője. Pickover
legfőbb célja, hogy a kreativitás új módjait találja ki a művészetek, a tudomány, a matematika és az emberi
igyekezet más, látszólag összeegyeztethetetlen területeinek összeolvasztásával. Internetes webhelye kis híján
kétszázezer látogatót vonzott.

FREEMAN DYSON
A széna

Jó a kérdés. A válaszom viszont nem túl eredeti. Nem emlékszem, ki adta az ötletet, de valószínű leg Lynn
White - Murray Gell-Mann közvetítésével.

Az elmúlt kétezer év legfontosabb találmánya a széna volt. A görögök és a rómaiak klasszikus világában és
még korábbi időkben nem volt széna. Civilizáció csak meleg éghajlatú területeken létezhetett, ahol a lovak
télen is legelhettek. Ahol télen nem nőtt fű, nem lehetett lovakat tartani, lovak nélkül pedig nem alakulhatott
ki városi civilizáció. Valamikor az ún. sötét középkorban egy ismeretlen géniusz föltalálta a szénát, az
erdőket mezőkké változtatták, a szénát lekaszálták és raktározták, s a civilizáció északra, az Alpokon túlra
húzódott. Így tehát Bécset és Párizst, Londont és Berlint, majd később Moszkvát és New Yorkot a szénának
köszönhetjük.

FREEMAN DYSON a princetoni Institute for Advanced Study fizikaprofesszora. Szakmai érdeklődési köre
a matematika és a csillagászat. Művei többek között: Disturbing the Universe, Infinite in All Directions,
From Eros to Gaia és Imagined Worlds.

DANIEL C. DENNETT
Az elem

Az elem, az utóbbi néhány milliárd évben az első jelentősebb hordozható energiacsomag.

Amikor az egyszerű prokarióta szervezetek több milliárd éve szert tettek a mitokondriumokra, ez a
bámulatosan hatékony, hordozható energiatermelő eszköz tervezőműhelyt nyitott meg a többsejtes élet
számtalan faja számára. Sok többsejtű állatban összetett idegrendszer fejlődött ki, s ez először adott szemeket
és füleket a bolygónak, nagyságrendekkel kitágítva az élet episztemikus horizontjait. Az egyszerű elem és
kifinomultabb üzemanyagcella leszármazottai azzal, hogy energiát szolgáltatnak az önálló, hordozható,
elektromos hálózattól független műszaki termékek káprázatos sokféleségének, már elindították a fejlesztések
hasonlóan forradalmi zuhatagát.

Politikai szempontból a tranzisztoros rádió és a mobiltelefon minden korábbinál hatékonyabb fegyvernek

bizonyul a diktatúrák ellen, mivel reménytelenné teszi az információ központi ellenőrzését. Érzékszerveink
autonóm kiterjesztésével (gondoljunk például arra, miként forradalmasították a videokamerák a tudományos
adatgyűjtési lehetőségeket) az elemek alapvető tökéletesedéseket tesznek lehetővé fajunk ismeretelméleti
felépítésében.
A tudományos és a technikai robbanás - ennek köszönhetjük a világűr meghódítását, és ez mentheti meg
bolygónkat egy végzetes összeütközéstől - attól függ, tudunk-e korlátlanul kinyerni és tárolni elektromos
energiát. Az elektromosság működteti automatizált eszközeink érzékelőit (kamerák, mikrofonok,
gyorsulásmérők, rádió-vevőkészülékek, ütközésdetektorok stb.) és végrehajtó egységeit (motorok, tekercsek,
kapcsolók), és ha e szellemi gyermekeink a napfény (vagy a plutónium) energiáját fölhasználva működnek
majd, akkor is szükségük lesz elemekre az energia kívánt ideig való tárolásához. Sol Spiegelman egyszer azt
mondta: "A nukleinsavak föltalálták az embereket azért, hogy akár még a Holdon is képesek legyenek
szaporítani önmagukat:' Az emberek viszont föltalálták az elemeket, hogy ezt az utat valóban bejárhassuk.

Az elemek még mindig nem veszik föl a versenyt a mitokondriális ATP-rendszerrel - egy egészséges ember
egy hétig is képes hegyet mászni egy hátizsákkal újratöltés nélkül, egy robot meg sem tudná közelíteni ezt a
teljesítményt -, de a képességek új és különféle bőségszaruját nyitották föl.

DANIEL C. DENNETT filozófus, a Center for Cognitive Studies and Distuinguished Arts and Sciences
(Tufts University) igazgatója. A Darwin's Dangerous Idea, Consciusness Explaíned, a Micsoda elmék
(Budapest, Kulturtrade Kiadó, 1996), Az intencionalitás filozófiája (Budapest, Osiris, 1998) és a
Brainchíldren című könyvek szerzője. Douglas Hofstadterrel közösen írta a Mínd's I című kötetet.

LAWRENCE M. KRAUSS
A programozható számítógép

Ha a "fontos" szót úgy értelmezem, hogy melyik találmánynak lesz a legnagyobb hatása a következő kétezer
esztendőre (elvégre a jövő számít, nem a múlt!), akkor számomra a programozható számítógép tűnik az
elmúlt kétezer év legfontosabb találmányának. (A lehetőségeket számba vevő listámra nem vettem föl az
ötleteket és fogalmakat, mert azokat nem tekintem találmányoknak - és feltételezem, hogy a kérdés
ténylegesen megvalósult dolgokra vonatkozik, nem pedig elméleti lehetőségekre.) Míg a nyomdagép
kétségtelenül forradalmasította a kort, amelyben megalkották, a számítógépek minden cselekedetünket uralni
fogják az elkövetkező húsz évszázadban. A mesterséges intelligencia fejlődése mélyreható lesz, a
kvantumszámítógépeket valószínűleg jelenleg is meg lehet építeni, és számomra rokonszenves az a gondolat,
amelyet először barátomtól, Frank Wilczektől hallottam: vagyis hogy a számítógépek az emberi evolúció
következő fázisát képviselik. Mihelyt az öntudatos, önprogramozó számítógépek valósággá válnak, aligha
tudom elképzelni, hogy az emberek elkerülhetik a saját fejlődésükbe való integrálásukat.

Szervezetünk felépítése biológiailag meghatározott, és jelenleg nehéz lenne úgy megváltoztatni működését,
hogy mégis életképesek maradjunk. Ám ha egyszer a számítógépek öntudatosak és önprogramozók lesznek,
nagyon valószínű, hogy funkciójukban hatványozott mértékben következnek be radikális változtatások.
Ezeket a változtatásokat többféleképpen is beilleszthetjük saját fejlődésünkbe. a) Biológiai adottságainkat
alkalmassá tennénk arra, hogy a kibernetikát közvetlenül beépítsük működésünkbe (a "Borg-út"). b)
Felhasználhatnánk a számítógépek által megszerzett tudást saját biológiai adottságaink fejlesztésére. c)
Egyszerűen átadnánk tudásörökségünket a számítógépeknek, majd hátradőlnénk, és hagynánk, hogy
mutassák az utat. d) Vagy - és ez a legvalószínűbb - a fejlődés oly módon megy végbe, amire nem
gondoltam.

Még egy tudományos felfedezés jöhet szóba, amely jelentőségében megközelíti a számítógépét. Ez pedig a
genetikai térkép elkészítése, amely kétségtelenül a genetika és a biológia újfajta felfogásához és
szabályozásához vezet majd, mivel meg fogja változtatni az "élet"-ről alkotott felfogásunkat. Bizonyos
értelemben ez a "találmány" is szorosan kapcsolódik a fenti fejtegetéshez. Ugyanis a testi adottságaink
manipulálására való képesség alapvető szerepet játszik majd fajként való túlélésünkben, függetlenül attól,
milyen más fejlemények következnek be.

LAWRENCE M. KRAUSS fizikaprofesszor, a Case Western Reserve University fizika tanszékének

vezetője. Jelentős művei: The Fifth Essence, Fear of Physics, The Physics of Star Trek és Beyond Star Trek.
 GINO SEGRE
A lencsék

Az elmúlt kétezer év legnagyobb találmányának a lencsét választom. Először is lehet, hogy lencse nélkül
most nem tudná elolvasni az itt leírtakat - és rosszabb esetben egyáltalán nem tudna olvasni, amennyiben
látása korrekcióra szorul. Emlékszem, hogyan fogalmazta meg Teddy Roosevelt azt az érzést, amikor
megkapta első szemüvegét és a világ hirtelen kitisztult előtte. Az éleslátás természetesen nem lebecsülendő,
de (elnézést kérve Nicholas Humphrey-től) túlságosan leszűkítettnek tűnik az elmúlt kétezer év
legjelentősebb találmányaként a szemüveget emlegetni. Ezért én a lencsékre szavazok, nagyokra és kicsikre,
önállókra és összetettekre. Azok a lencsék, amelyekkel a világegyetemet és az élet bonyolultságát
fürkésszük, csupán változatai azoknak, amelyeket az írott szó olvasásához használunk.

Mégis az egyszerű, öreg pápaszemmel kezdem. Valójában nem tudjuk, mikor kezdték használni. A 14.
századi Itáliában nem volt szokatlan, és 1600-ra már szakosodott mesteremberek csiszolták a lencséket,
mesterségük fogásait gondosan titkolva. Egyikük, egy Lippershey nevű holland szemüvegkészítő észrevette,
hogy két lencse kombinációja fölnagyítja a távoli tárgyakat. Fölfedezését megpróbálta arra használni, hogy
meggazdagodjék. Ez nem sikerült neki, de sokat készítettek kétlencsés eszközéből. 1609-re ezek egyike
eljutott egy Galileo Galilei nevezetű áttelepült firenzeihez, aki a padovai egyetemen tanított. Ő az eszközzel -
vagy teleszkóppal, ahogy később hívták - az éjszakai égboltot fürkészte. Szétszedte távcsövét, újraépítette,
javított rajta, és valamivel többet látott. Amit látott, megváltoztatta világképünket. Felfedezte, hogy a Nap
saját tengelye körül forog, a Vénusz a Nap körül kering, a Holdon hegyek és völgyek húzódnak, a Jupiternek
négy holdja van, a Tejút pedig megszámlálhatatlan csillagból épül föl. Teljesen nyilvánvaló lett, hogy a jó
öreg ptolemaioszi világkép téves. Kopernikusznak és Keplernek igaza volt: nem a Föld a világegyetem
központja, és nem volt visszaút. Nekiláttunk a világűr fölfedezésének.

A teleszkóptól rövid az út a mikroszkópig. Nem meglepő módon szinte egy időben fedezték föl ezeket.
Végül is mindkettő csupán két alkalmas lencse megfelelő helyzetbe illesztésének az eredménye. Galilei
briliánsan használta a távcsövet, de valamiféle mikroszkópba is belekémlelt. Birka nagyságú legyeket látott
és szikláknak tűnő piszokfoltokat, de nem tudta, mit is kezdjen ezzel. 1665-ben Robert Hooke kiadott egy
bestsellert, a Micrographia című művet. A könyv egy sor gyönyörű metszetet is közölt: Hooke így
szemléltette, amit mikroszkópjával látott. Szerepelt egy légy szeme, rózsalevélen növő penész, egy tetű
alakja és így tovább. Ám a tetszetős képek nem vezettek semmire. A mikroszkóp feladatot kereső eszköz
volt. Végül fölbukkant a megoldandó feladat, és ez nem volt kisebb, mint az élet eredetének megértése. Ez
került a fókuszba (a szójáték nem szándékos), amikor 1678-ban Antoni van Leeuwenhoek elég jó lencsét
készített ahhoz, hogy elérje vele a majdnem 500-szoros nagyítást. Ezen a ponton föltárult az egész gazdag
szubstruktúra. A tócsából származó vízcseppről kiderült, hogy tele van úszkáló, parányi "ázalékállatokkal".
Van Leeuwenhoek fölfedezte a baktériumokat. Újabb kétszáz évbe telt, mire tényleg megértették, mit is
látott, de az is háromszáz évbe telt, hogy megértsük, a Tejútrendszer csak egyike a számos galaxisnak.

Azt bizonygattam, hogy a lencse az elmúlt kétezer év legjelentősebb találmánya, de egy kiváló lencsét már
évmilliók óta tökéletesítettek olyan primitív élőlények, amelyek még tüzet sem tudtak gyújtani. E
viszonylagos tudatlanság ellenére lencséik éppen olyan jók voltak, mint amilyenek elkészítéséről csak
álmodni tudunk a mai laboratóriumban. Természetesen őseinkről beszélek, és az általam leírt lencse a
szemünk lencséje. Az ördögien ügyes konstruktőrt, amely kifejlesztette, evolúciónak nevezzük. Sok hely és
mód áll rendelkezésünkre, hogy meggyőződhessünk, milyen jó munkát végzett az evolúció, a kedvencemet
azonban Richard Feynman ajánlotta egy Caltech-en tartott fizika-előadássorozaton. Tudva, ki volt Feynman,
nem meglepő, hogy egyetlen előadása sem volt szokványos, néhány pedig egészen kiemelkedett a többi
közül, egy igazi zseni műalkotása. Ismerteti, miként lépnek be a fénysugarak a szemünkbe, rögtön
megtörnek, és a retina felé fokuszálódnak a szaruhártyának nevezett felületi lencsén. Az első fokuszálás után
a sugarak folyadékkal teli kamrán haladnak át, és ezután találkoznak az egyszerűen csak lencseként ismert
második fokuszálóval. Ez a lencse kitűnő, páratlan szépségű valami. Szerkezete hagymaszerű: a szélek felé
kissé ellaposodó átlátszó rétegek építik fel, amelyek fokozatosan változtatják a fénytörést; minden az
optimális fokuszálás szolgálatában áll. A lencse görbületét a lencse oldalai mentén elhelyezkedő izmok
szabályozzák. Ezek az izmok gyengéden, de szilárdan tartják a helyén. Kis szerencsével a lencse tökéletes
képet alkot minden képernyők legjobbikán, a retinán. A retina összeköttetésben áll az agy látókérgével, és
íme, már látjuk is a képet. Éppen most utaltam rá, hogy az agy és a retina két elkülönülő dolog, de helyesebb
úgy beszélni a retináról, mint az agy darabkájáról, mivel sok információfeldolgozást végez, mielőtt a
látóidegen keresztül elküldené eredményeit az agykéregbe.

Az elmúlt kétezer év legnagyobb találmányának tehát a lencsét tartom, de minden idők legnagyobb
találmánya az agy, amely rájött arra, hogyan használja a lencsét, és megtanulta, hogyan építse be a
világegyetem megértését célzó, soha véget nem érő próbálkozásába.

GINO SEGRE a University of Pennsylvania fizika- és csillagászatprofesszora. 1987-től 1992-ig az egyetem

fizika és csillagászat tanszékének vezetője volt.

GEORGE DYSON
Az univerzális Turing-gép

Válaszom az univerzális Turing-gép - mert univerzális. Nemcsak a ma használt digitális számítógép

archetípusa, hanem mint a legkisebb diszkrét állapotú közös nevező, kapcsolatot teremt az időbeli sorrend és
a térbeli mintázat között. Az univerzális Toring-gép összekapcsolódik a matematika alapjaival, jelentős
horderejű a biológia jövője szempontjából, és olyan kommunikációs formákat sugall, amelyeket még csak
most kezdünk fölfedezni.

Az intelligens életnek digitális megjelenési formában sikerül majd áthatolnia a kozmoszon (és az időn) -
legalábbis az életciklus egyes szakaszaiban -, hogy lehetővé tegye az elektromágneses továbbítást, a tér- és
idősíkok közötti kompatibilitást és a hosszú távú tárolást. Ehhez helyi anyagra van szükség. És mi
megtesszük, ami tőlünk telik - hála az univerzális Turfing-gép jelenlegi megtestesítője, a személyi
számítógép elterjedésének. Amikor kapcsolatot létesítünk egy ilyen intelligenciával, kapunk-e utasításokat
egy gép megépítésére, hogy föltölthessük Jodie Fostert [utalás A kapcsolat című, nálunk is bemutatott,
tudományos-fantasztikus filmre - a ford.]. Valószínűleg nem. A transzmisszió éppen fordítva történik majd.
Marvin Minsky szavaival élve, nem a macska képét, hanem magát a macskát küldik majd el nekünk.

GEORGE DYSON a Western Washington University történész munkatársa, a Baidarka és a Darwin Among
the Machines című művek szerzője.

KARL SABBAGH
A szék és a lépcső

Ebben a játékban nyilvánvalóan senki sem tartja be a szabályokat. Ellenkező esetben valamennyien néhány
kulcsfontosságú találmányra összpontosítanánk, amelyekről a napnál is világosabb, ezek a legfontosabbak: a
nullát is magában foglaló indo-arab számrendszer, a számítógépek és a fogamzásgátló tabletta. E helyett
elolvassuk az eddigi válaszokat, és megpróbálunk valami újabb ötlettel előállni. Mivel későn kapcsolódtam
be, barátom, Nicholas Humphrey már elorozta első gondolatomat - az olvasószemüveget -, így tehát
szabálytalanul olyasmit választok, amit több mint kétezer éve találtak föl, de az utóbbi kétezer évben
tökéletesítettek.

Valójában azzal is megszegem a szabályokat, hogy két találmányt választok: a széket és a lépcsőt. Mindkettő
annak az ötletes felismerésnek a szülötte, hogy milyen jelentőséggel bír a tér bizonyos magasságában
elhelyezkedő idealizált emelvény az emberi test számára. Mondjuk egy tizennyolc centiméter magas
emelvényről túlzott erőfeszítés nélkül lehet közelebb jutni egy magasabban fekvő célponthoz. De csak
közelebb. Ha azonban erről az új kiindulópontról egy ugyanilyen magas további platót tudnának készíteni,
még közelebb a cél. Az már a továbbgondolás eredménye, hogy minél magasabbra akarunk jutni, anná l
nagyobbnak kell lennie a lépcsőt befogadó lépcsőháznak. A lépcsőpihenők és a 180 fokos fordulók, majd
később a csigalépcsők oldották meg a problémát. Nyilvánvalóan a lépcsőknek köszönhető az alapterület jobb
kihasználása, de hozzájárultak a mohamedán vallás terjesztéséhez is, hiszen a müezzinek minaretekből
hívják imára az igazhitűeket.
A székek ugyanennek a gondolatmenetnek a szülöttei: felismerték a térdmagasság fölött elhelyezkedő
emelvény fontosságát, majd elkészítették e tárgyat. Aztán a hordozhatóság is szempont lett, a leüléshez már
nem kellett megfelelő magasságú helyet - falat, sziklát stb. - keresni, a széket magukkal vihették, és
elhelyezhették a kívánt helyre. Valahogy a magasság kiválasztódott vagy kialakult, hogy a lehető
leghosszabb ideig tudjunk egy helyben ülni, miközben szemünk, kezünk és karunk szabadon
tevékenykedhet. A fekvő, az álló és a guggoló helyzet egy idő után kényelmetlen, különösen ha olvasni vagy
írni akarunk. Bár meg kell jegyeznünk, hogy a középkori szerzeteseknek láthatóan sikerült álló helyzetben is
kiválóan lemásolniuk a kéziratokat.

KARL SADBAGH író és televíziós producer. A BBC és a PBS számára készített programjai felölelik a
fizikát, az orvostudományt, a pszichológiát, a filozófiát, a technikát és az antropológiát. Négy televíziós
műsorához könyvek is tartoznak: The Living Body, Skyscraper, 21st CenturyJet: The Making and Marketing
of the Boeing 777, valamint (Robert Buckmannel) Magic or Medicine? An Investigation of Healing and
Healers.

GORDON GOULD
A kettős könyvelés

Az idáig beérkezett illusztris javaslatok mellé én is leteszem a garasomat: a kettős könyvelés. Nem túl
hivalkodó, mégis jelentős erőt képviselt a Nyugat alakításában, és a piac diktálta gazdaság globalizációja
révén a világéban. Az 1494-ben egy ferences szerzetes, Luca Pacioli által feltalált kettős könyveléssel a
gazdag velencei kereskedőket segítették, hogy kézben tartsák bimbózó gazdasági birodalmaikat.
Napjainkban is a legtöbb könyvelési rendszer világszerte erre épül. Ez a pénz DOS-a.

Az egyensúlyi helyzet alapelvére (mérlegre) alapozva a kettős könyvelés segítségével ellenőrizhető egyrészt
egy gazdasági egység belső állapota, másrészt azok a szükséges struktúrák, amelyekben együttműködhetnek
a modern piacgazdaságokban. Más szóval a kettős könyvelés egyidejűleg biztosítja egy gazdasági egység
szabályozását, a belső könyvelés és a kontrollmechanizmusok által, miközben a gazdasági élet részeként
egységes mércével mérhető a vállalatok állapota és értéke. Ha a világgazdaságban pénz a vér és a piac a
keringési rendszer, akkor a kettős könyvelés főkönyvei az idegsejtek, amelyek szabályozzák a pénzáramlást
és reagálnak a változásokra.

GORDON GOULD a Silicon Alley Reporter és a Digital Coast Reporter társvállalatának, a Rising Tide
Studiosnak az elnöke. Az RTS-hez csatlakozása előtt egy interaktív szórakoztatással és adatbázis
technológiákkal foglalkozó társaság, a Thinking Pictures vezetője volt, és felügyelte a Multimedia/Internet
Group for Sony Worldwide Networks céget.

BOB RAFELSON
A Gatling-géppuska

Richard Gatling gyapotmagvető géppel kezdte, és fokozatosan eljutott egy fegyverhez, amely hat 58-as
kaliberű, rézgyutacsos töltényt befogadó csövet forgatott percenként négyszázas fordulattal. Harcászati
értékét az amerikai polgárháború utolsó napjaiban bizonyította, a Virginia állambeli Petersburg ostroma alatt.
A következő évtizedekben erős hadseregek lényegesen nagyobb pusztító erejű változatokat vásároltak és
használtak szerte a világon. A Gatling-géppuska volt az első tömegpusztító fegyver; és mint ilyen vi lágra
hozta a - nehézkesen, de jelenleg is folyó - tárgyalásokat, melyek szerint a fegyvereket be kell tiltani az
emberiség jóléte érdekében.

BOB RAFELSON filmrendező és író-producer, többek közt az Öt könnyű darab, A Marvin-kert királya, A
postás mindig kétszer csenget, A Hold hegyei és a Vér és bor című filmek rendezője.
 STEPHEN BUDIANSKY
A ló háziasítása

Az effajta felmérések óhatatlanul torzítanak, mert mindenki igyekszik eredeti és meglepő lenni, és ezért
elkerüli a nyilvánvaló, de valószínűleg helytállóbb válaszokat, mint amilyen az acél, a cserélhető betűkészlet
vagy az antibiotikumok, hogy csak hármat említsek a kézenfekvőbb találmányok közül, amelyek nemcsak az
emberek életmódját, hanem az életminőségét is megváltoztatták.

Csak akkor tudok meglepő ötlettel előállni, ha áthágom John időkorlátját, és visszamegyek hatezer évvel
ezelőttre. De ha ezt elnézik nekem, akkor amellett törnék lándzsát, hogy az egyetlen olyan találmány, amely
minden másnál jobban megváltoztatta az emberi életet, az a ló; ezen a ló hátas állatként való háziasítását
értem. A ló már erőteljesen haladt a kipusztulás felé, amikor hatezer éve háziasították Ukrajna sztyeppjein.
Ám az ember társaságába kerülve, a ló révén olyan sebességgel népesült be Európa, hogy egy új élettempó
kialakulása és kulturális változás is várható volt. A kereskedelem hirtelen több ezer kilométeres távolságokat
fogott át, kialakult a rendszeres kommunikáció; valaha tiltottnak számító területeket fedeztek fel, az
erőszakos és meglepetésszerű háborúk kikényszerítenék megerősített állandó települések létesítését és
növekedését. Így jöttek létre Európa és Ázsia nagy városainak magjai. Ló híján tehát lehanyatlott volna az
emberi civilizáció.

STEPHEN BUDIANSKY a The Atlantic Monthly tudósítója. Művei: The Covenant of the Wild: Why
Animals Choose Domestication, The Nature of Horses: Exploring Equine Evolution, Intelligence, and
Behavior és If a Lion Could Talk: Animal Intelligence and the Evolution of Consciousness.

DAVID HAIG
A számítógép

Az elmúlt kétezer év legfontosabb találmányának a számítógépet tartom, mert megnövelte az emberi elme
kapacitását, hogy nagy tömegű számítást tudjon végrehajtani és hatalmas mennyiségű adatot kövessen
nyomon és kezeljen. Mint minden nagy találmánynak, ennek is van előnye és hátránya. Tudósként most már
képes vagyok megválaszolni olyan kérdéseket, amelyeket nem tudtam volna a számítógép kifejlesztése előtt.
Hátránya viszont, hogy elveszett a magánszféra, és megnövekedett a társadalmi ellenőrzés lehetősége, mivel
a személyes információkat tartalmazó nagy adatbázisok manipulálhatók.

DAVID HAIG evolúcióbiológus, a Harvard University szerves és evolúcióbiológiai tanszékének

professzora.

WILLIAM H. CALVIN
A számítógép, tekintettel az éghajlat-modellezésre

Válaszom: a számítógép. De nem a kézenfekvő okból. Létfontosságú eszköznek tartom, mert

megakadályozhatja, hogy az emberi civilizáció elpusztuljon az éghajlatváltozások következtében.

A számítógépes szimulációk révén érthetjük meg a Föld éghajlatának változását és azt, hogy miként hatnak
rá a nagy óceáni áramlatok kitérései. E kitérések hirtelen lehűléseket okoznak - az átlagos bolygóhőmérséklet
néhány éven belül drámai mértékben lecsökkenhet, az aszályok a trópusi erdőtüzekéhez mérhető károkat
okoznak. A vulkánkitörések és az antarktiszi jégperem összeomlásai szintén lehűléseket okozhatnak. Amiről
most itt beszélünk, egy "csiki-csuki": néhány évszázad múlva hasonlóan hirtelen fölmelegedés következik
be. Ez a ciklus 2-3 ezer évenként ismétlődik (bár a legújabb tizenkétezer éve kezdődött).

Ha effajta események fokozatosabban következnének be - a hőmérséklet csökkenése évszázadokon át menne

végbe -, valószínűleg meg tudnánk birkózni velük technikai eszközök bevetésével. A nagy gond nem a
hőmérséklet-változás önmagában, hanem az átmenet egy évtizednél is rövidebb időtartama. A következő
lehűlés és szárazság biztos nagy háborúskodáshoz vezet a megmaradt erőforrások birtoklásáért.

Noha ezek a világméretű lehűlések megszokottak voltak a múltban, ma már korántsem következnek be olyan
szükségszerűen, mint a helyi áradások. Képesek lehetünk stabilizálni a dolgokat, ha eleget tudunk meg a
nemlineáris kiváltó okokról. Minden, amit a geofizikai mechanizmusokról tudunk, azt sugallja, hogy
könnyen bekövetkezhet egy újabb hirtelen lehűlés - való igaz, hogy az üvegházhatás okozta felmelegedés
több eltérő módon is kiválthat hirtelen lehűlést.

A "csíki-csuki" tendenciákból inkább azt értjük, hogy mi történik a meleg Golf-áramlattal Írország partjainak
közelében, amikor szétválik az Észak-Atlanti-áramlat két fő ágára. A vízáramok lesüllyednek a Grönlandi-
Norvég-tenger, valamint a Labrador-tenger mélyére. Ennek oka, hogy a Kanada felől érkező hideg, száraz
szél olyan sok meleg vizet párologtat el, hogy a felszíni vizek hideggé és különlegesen sóssá válnak, ezért
igyekeznek a mélyebb vizekbe süllyedni. Egyes süllyedési helyeken 15 kilométer átmérőjű, gigantikus
örvények szállítják a felszíni vizeket a mélybe. A hideg víz folyamatos, menetrendszerű lesüllyedése miatt
több meleg víz áramolhat északi irányba, és ezért Európa mezőgazdaságilag jóval termékenyebb, mint
Kanada vagy Szibéria.

E süllyesztő mechanizmus működése azonban meghibásodhat, ha édesvíz halmozódik föl a felszínen,

felhígítva a sűrű vizet. A globális fölmelegedés növeli a csapadékmennyiséget, és a magasabb szélességi
fokokon több esővíz jut az óceánokba.Az óceánba szokványosan hulló csapadék nem jelent problémát, de a
Labrador- és a Grönlandi-Norvég-tenger körzetében katasztrofális lehet. Akárcsak a közeli Grönland
jégsapkájából származó olvadt víz, különösen, amikor áradatokban jön (ez olyankor fordul elő, amikor a jég
elzár egy fjordot, visszatartva az évi olvadékot, majd a jéggát egy nap összeomlik). Eme "északi hőpumpa"
magas szélességi fokon fekvő részeinek lezárásával a globális fölmelegedés ilyen jellegű következményei
hirtelen lehűthetik Európa éghajlatát. Ha az európai mezőgazdaság produktivitása visszaesik a kanadai
szintjére (ugyanazon szélességi fokokról van szó, csakhogy a Csendes-óceán felől fújó szél nem melegszik
föl úgy, mint az Atlanti-óceán felől érkező), huszonhárom európai lakosból huszonkettő éhen halna.

Az a meglepő, hogy ez nem csupán Európát sújtaná ilyen keményen. A világ lakható részeinek zöme
hasonlóképpen lehűlt a múltbeli epizódok folyamán, valószínűleg a vízgőz - az üvegházhatás szempontjából
legnagyobb jelentőségű gáz - változásai révén. Az északi hőszivattyú újabb leállása olyan populáció-
összeomlást okozna, amely magával rántaná a civilizációk zömét, mindezt egy évtizeden belül.

Elképzelhetők azonban módszerek az effajta éghajlatváltozás elodázására; a mesterséges esőcsinálás azért,

hogy csapadékmentessé tegyék a kritikus óceánterületeket, csupán az

egyik lehetőség. Noha még nem sokat tehetünk a hétköznapi időjárással vagy az üvegházhatás okozta
fölmelegedéssel, mégis képesek vagyunk annyira stabilizálni az éghajlatot, hogy megelőzzük a hirtelen
lehűlést. Az észak-atlanti süllyesztő mechanizmus stabilizálásának hosszú távú kidolgozása most már
civilizációnk egyik fő feladatává vált, létfontosságú ahhoz, hogy megakadályozzuk az emberi populáció
összeomlását. A népesség harca az élelemért balkáni világot hagyna maga után, amelyben az emberek jó
okkal gyűlölnék szomszédaikat.

Majd kiderül, hogy vizsgázik az emberiség az éghajlat által számára összeállított intelligenciateszten. Az
éghajlat ingadozásait valószínűleg csak számítógépes modellekkel érthetjük meg, és a lehetséges
beavatkozások számítógépes szimulációja a biztonságos beavatkozás kulcsa. Ha azonban sikerül, akkor
képesek leszünk visszatartani civilizációnkat attól, hogy a lehűlés az összeomlás és a világégés újabb
epizódját idézze elő.

WILLIAM H. CALVIN elméleti neurofiziológus a University of Washington orvostudományi fakultásán.

Több könyvet írt az agyról: Conversations with Neil's Brain (A. Ojemann idegsebésszel közösen), The
Cerebral Code, A gondolkodó agy (Budapest, Vince Kiadó, 1997) és Lingua ex Machina: Reconciling
Darwin and Chomsky with the Human Brain (Derek Bickerton nyelvésszel közösen).

V. S. RAMACHANDRAN
 Az indo-arab számrendszer

A legfontosabb találmánynak a számírás helyi értékes rendszerét tartom, beleértve a 0 szimbólum

bevezetését a nulla, azaz a nem létező mennyiségek jelölésére. Ezzel született meg a modern matematika. Ezt
a rendszert Indiában találták föl, valószínűleg a Kr. e. 1. évezredben, de először a hindu matematikus és
csillagász, I. Árjabhata rendszerezte az 5. század legvégén, majd az arabok révén került Nyugatra (innen ered
az "arab számok" kifejezés). Ez idő előtt még az egyszerű számtan is fáradságos és időrabló volt (mint
amikor a rómaiak és a görögök a nehézkes "római számokat" használták - amelyek néha még ma is
használatosak Nyugaton). A matematika pedig természetesen nélkülözhetetlen minden tudomány számára. A
nulla és a helyi érték korai föltalálása nélkül - továbbá az egyenletekben az ismeretlen mennyiség jelölésére
használt szimbólum hiányában - nem lenne differenciálszámítás, newtoni vagy Galilei-féle tudomány, nem
lenne számítógép, és mindenekelőtt nem lenne modern világ.

V. S. RAMACHANDRAN a San Diegó-i University of California idegtan- és pszichológiaprofesszora,

valamint a Center for Brain and Cognition igazgatója.A Phantoms in the Brain: Probing the Mysteries of the
Human Mind című könyv szerzője (Sandra Blakeslee-vel közösen).

PETER COCHRANE
Az elektroncső

Az elektronikus korszak születésének éve 1915, amikor is az amerikai Lee de Forest feltalálta az
elektroncsövet. E találmány nélkül legtöbben meg sem születtünk volna. Elektronika nélkül ez a bolygó nem
tudná eltartani azt a sok embert, akik Nyugaton élnek. Képtelenek lennénk kommunikálni, számítógéppel
dolgozni, termékeket előállítani. Nem lenne rádió, tv, számítógépek, internet, modern orvostudomány,
műszaki tudomány, bármiféle nemzetközi utazás, atomenergia és szinte semmi, amit jelenleg magától
értetődőnek veszünk. Valójában fajunk és civilizációnk fejlődése megtorpant volna.

Az izzókatódos csövet hamarosan követte a John Bardeen és William Shockley által 1948-ban feltalált
tranzisztor, amely a személyi számítógép alapjául szolgált.

PETER COCHRANE kutatásvezető a British Telecommunication Laboratories-nál, a Tips forTime Travelers

című könyv szerzője.

HENDRIK HERTZBERG
A nyomtatás

Hát nem magától értetődő, hogy a nyomtatás - beleértve az írott szöveg nagyarányú sokszorosításának
minden formáját, a kézi készítésű fabetűktől a számítógépig és a szövegszerkesztő programig, amelyet e
szöveg írásához használok - az elmúlt kétezer év legjelentősebb találmánya? A nyomtatás közvetlenül
vezetett az analfabetizmus tömeges méretű felszámolásához, a demokráciához, a tudományos forradalomhoz,
a kibervilág jelenségeihez és sok más jó dologhoz.

Általánosabb megjegyzés. Megfigyeltem, hogy a hozzánk intézett kérdésre adott válaszok zöme azt sugallja,
hogy az elmúlt kétezer év legjelentősebb találmánya - bármi volt is az - történetesen éppen az elmúlt száz
évben született meg. Nem tükröz ez valami téves kronocentrizmust -, vagyis azt az irracionális hitet, hogy
micsoda szerencse a történelem legfontosabb időszakában élni? Figyelembe véve, hogy az emberek mindig
is találtak fel új dolgokat, nem valószínűtlen az, miszerint a legfontosabb találmányok közül ilyen sok
egyetlen röpke században született a húszból? Nem lenne logikusabb feltételezni, hogy véletlenszerűen
oszlanak el a teljes húsz évszázad folyamán? Még ha beszámítjuk a népességnövekedést és azt a lehetőséget,
hogy a technológiai képzelőerő (a képzőművészetivel és az irodalmival ellentétben) hatékonyabbá vált az
idők folyamán, nem rövidlátó nézőpont-e azt képzelni, hogy az a század, amelyben éppen élünk, hússzor
találékonyabb, mint az összes többi? Talán négy- vagy ötször találékonyabb, de még ez is túlzás lehet.
HENDIRK HERTZBERG: a The New Yorker főszerkesztője, a One million szerzője, korábban a The New
Republic szerkesztője.

CHARLES SIMONYI
A nyilvános kulcsú rejtjelező rendszerek

A teljesség szellemében és az időhatárt nagymértékben leszűkítve, én a nyilvános kulcsú rejtjelező

rendszereket (Public Key Cryptosystems - PKC) ajánlom az elmúlt kétezer év olyan találmányaként,
amelyek jóval azután is hasznosak maradnak, amikor a nyomdagép csupán az (elektronikus)
történelemkönyvekben létezik majd a gőzgéppel egyetemben. A PKC-nek három csodálatra méltó
sajátossága van: biztosítja a megfelelő titoktartást, lehetővé teszi a tökéletes azonosítást, és megbízható
értékhordozóként szolgálhat, mint annak idején az arany. A PKC egy csapásra átalakította az információs és
hálózati technológiáról alkotott aszimptotikus eredményű látásmódunkat: az 1984-ben felvázolt vízió helyett
megnyílt a vonzó kibertér, ahol nem vész el az identitás és a magánszféra, jóllehet józan eszünk (és Orwell
is) az ellenkezőjét sugallja.

A PKC leírása túl bonyolult lenne, és különben is számos forrásból hozzáférhető. Inkább számba veszem az
okokat, amiért szinte varázslatosnak tűnik. Ezek a számokkal és a matematikával kapcsolatosak.

Először is bámulatra méltó, hogy Ön, bárki, egyetlen személy egyáltalán "birtokolhat" egy számot. Ez nem
az állam által a személyhez rendelt szám, mint amilyen a társadalombiztosítási azonosító szám vagy az
európai országokban oly népszerű személyi szám. Nem is a természet megszabta azonosító, mint a DNS
elemeinek sorrendje, az ujjlenyomat vagy bármilyen más, számmal kifejezhető biometrikus érték. Nem is a
hagyományok vagy a polgári jog által szentesített név (ami tulajdonképpen ugyancsak számnak tekinthető),
mint például a családi név vagy a márkanév. Amikor egy nagyon nagy számot kiválaszt, biztos lehet benne,
hogy ez kizárólag az Ön száma lesz. Ezt a számot nem az Ön testi sajátosságai határozzák meg, de nem is
egy kifürkészhetetlen szándékú hivatal adja. Ez a szám az Ön elméjében született, megismert, azt akarja,
hogy legyen egy száma.

Másodszor, lenyűgöző, hogy nyilvánosan felhasználhatja a számát, anélkül hogy felfedné. A józan ész azt
mondja nekünk, hogy ha a számot mindenki és minden eszköz előtt titokban tartja, akkor nem lehet semmi
haszna, viszont, ha valahogy felfedi, akkor sebezhető. Végül is egy számot leírni nem nagy ördöngösség. Ha
egy számot leírt valamilyen hivatal, akkor többé az már nem az Ön tulajdona. A számot és a hamisítványát
nem lehet megkülönböztetni. Egyenlőek, azonosak. Ez a józan érvelés, ha a szám felfedezéséből származó
veszélyekre gondolunk, a PKC azonban azt bizonyítja, hogy a józan ész csődöt mond, ha a számot akkor is
hatékonyan használhatjuk, ha nem fedjük fel.

Végül bámulatra méltó, hogy e használati lehetőségek közé tartozik a magánjellegű intézkedés, a hitelesítés
és az értékhordozás.

CHARLES SIMONYI, a Microsoft Corporation főtervezője az intencionális programozásra -

számítógépprogramok létrehozásának és karbantartásának módszerére - koncentrál.

JOHN RENNIE
A Volta-elem

Tintanyaló foglalkozásom árulója lennék, ha nem csatlakoznék a Johann Gutenberg cserélhető betűkészletére
szavazókhoz. De a játék szellemében hadd karoljak fel valami mást: Alessandro Volta 1800-ból származó
elektromos elemét.

A sztatikus elektromosságot minden bizonnyal ismerték a görögök is, de különösebben nem foglalkoztak
vele. 1745-ben, amikor Pieter van Musschenbroek megépítette és kisütötte az első leideni palackot, majdnem
megölte magát. Ő keltette életre az elektromosság tanulmányozását is. Azonban Volta találmánya, a Galvani
elektrokémiai megfigyelései által inspirált folyamatos áramforrás volt az, amely forradalmasította a technikát
és a fizikát. Nélküle Hans Christian Oersted nem tudta volna bizonyítani, hogy az elektromosság és a
mágnesség ugyanannak az erőnek a két különböző megjelenési formája. Az elektrokémia önmagában is
kulcsot szolgáltatott minden anyag elektromos természetéhez. És természetesen Volta eleme volt az előf utára
minden elektromos eszköznek, amely az elmúlt két évszázadban átalakította a világot.

Volta készülékét részben hatalmas gyakorlati jelentősége miatt tartom vonzónak, részben, mert megnyitotta
előttünk a fizikai jelenségek olyan világát, amelyek önmagukban megváltoztatták a világegyetemről alkotott
felfogásunkat. El kell ismerni, nem volt derült égből villámcsapásként ható találmány; Volta kortársainak
részeredményeiből állt össze. Valahol benne rejlik a nagyságról szóló tanulság.

JOHN RENNIE a Scientific American főszerkesztője.

STUART R. HAMEROFF
Az érzéstelenítés

Az elmúlt kétezer év legjelentősebb találmánya az érzéstelenítés.

Esett már valaha át műtéten? Ha igen, akkor vagy a) testének egy részét "elzsibbasztották" helyi
érzéstelenítést használva, vagy b) általános érzéstelenítéssel "elaltatták". El tud képzelni egy műtétet
érzéstelenítés nélkül - vagy a műtét lehetőségét, illetve szükségességét az érzéstelenítés reménye nélkül?
Ráadásul a kínokat megspóroló tényezőn túl létezik még egy szempont: az érzéstelenítés mechanizmusának
megismerése a tudat megértésének legjobb útja.

Az érzéstelenítés szerény kezdetekből nőtt ki. A koponyalékelést (lyukat fúrtak a páciens koponyájába, hogy
kiengedjék a gonosz testnedveket) végző inka varázslók kokaleveleket rágtak, majd a sebbe köpték:
hatékony helyi érzéstelenítés. A kokainnak a szervezetre gyakorolt hatását Sigmund Freud tanulmányozta, de
a kokain helyi érzéstelenítőszerként való felhasználását a sebészetben Freud egyik munkatársának, az
amerikai szemésznek, Carl Kollernek tulajdonítják, aki 1884-ben folyékony kokaint használt a szem
ideiglenes elzsibbasztására. Azóta többtucatnyi helyi érzéstelenítő vegyületet fejlesztettek ki és használtak a
célból, hogy időlegesen blokkolják a perifériás idegek és/vagy a gerincvelő felőli vezetést. A helyi
érzéstelenítőket általában folyékony formában injektálják be, és molekuláik specifikusan kötődnek az
injekciós hely közelében a neuronnk axonmembránjában elhelyezkedő nátriumcsatorna-fehérjékhez, így
lényegében nem gyakorolnak hatást az agyra. Ezzel ellentétben az általános érzéstelenítők gázok, és
figyelemre méltó módon hatnak az agyra. A tudat kiiktatódik, míg más agyműködések érintetlenek
maradnak.

A belégzéssel történő általános érzéstelenítést az 1840-es években fejlesztették ki, két - korábban
mérgezőnek tartott - gázt használva. A dietil-éter ("édes vitriol") altató hatását a 14. század óta ismerték, a
nitrogén-oxidot ("kéjgázt") Joseph Priestley szintetizálta 1772-ben. 1842-ben Crawford Long, georgiai orvos
- nyilvánvaló személyes tapasztalattal az "étermámorról" - sikerrel alkalmazta a dietil-étert James W. Venable
nevű betegén egy nyakdaganat eltávolításához. Long sikerét azonban nem ismerték meg széles körben, és
Horace Wells fogorvosra maradt, hogy a Massachusetts General Hospitalban, 1844-ben nyilvánosan
bemutassa a belélegzett nitrogén-oxid használatát foghúzáshoz. Noha Wells korábban nyilvánvalóan teljes
sikerrel használta a technikát, a nyilvános bemutató folyamán túl hamar eltávolították a gázt tartalmazó
zacskót, és a páciens ordított fájdalmában. Wellst csalónak bélyegezték. Két évvel később azonban egy
másik fogorvos, William T. G. Morton visszatért a korábban említett kórházba, és sikerrel használta a dietil-
étert William Abbott fogának kihúzásához. Morton "letheon"-nak nevezte a gázt, és összetételét titokban
tartotta kollégái előtt. Később a bostoni orvos-anatómus, Oliver Wendell Holmes (a Legfelsőbb Bíróság
korelnöke) rávette őt, hogy az érzéstelenítés megjelölésére használja az anesztézia (anaesthesia) kifejezést.

Noha használata egyre népszerűbb lett, az általános érzéstelenítés megbízhatatlan eljárásnak bizonyult,
egészen a II. világháború utáni időkig sokan haltak meg az érzéstelenítés következtében fellépő légzési és
szívelégtelenségben. Pearl Harbor is kemény leckét adott: az egészséges páciens által könnyedén elviselt
érzéstelenítésnek tragikus következményei voltak a vérveszteségtől sokkos állapotba került betegeknél. A
légcsőtubus alkalmazása - amely megkönnyíti a légzést és megvédi a tüdőt a gyomortartalomtól - az
altatógázt adagoló gépekkel, a biztonságosabb érzéstelenítőszerekkel, valamint a szív, a tüdő, a vese és más
szervrendszerek közvetlen monitorozásával együtt különösen biztonságossá tette a modern anesztéziát. Egy
rejtély azonban megmaradt: hogyan is működnek pontosan az érzéstelenítőgázok. A válasz lehet, hogy
megvilágítja a tudat nagy rejtélyét.

A belélegzett érzéstelenítőgáz molekulái áthaladnak a tüdőn és a véren az agyba. Rossz vízoldékonyságuk

miatt a vér alig tudja lekötni őket, az érzéstelenítőanyagok viszont jól oldódnak egy bizonyos, az olívaolajjal
rokon jellegű, lipidszerű környezetben. Kiderült, hogy az agy tele van ilyen anyagokkal, mind a
lipidmembránokban, mind a bizonyos agyfehérjékben található apró, vízmentes (hidrofób), lipidszerű
zsebekben. Rövidre fogva a történetet, az 1980-as években Nicholas Franks és William Lieb a londoni
Imperial College-ban cikkek sorában kimutatták, hogy az érzéstelenítőanyagok elsősorban többféle
agyfehérje e parányi hidrofób zsebeiben hatnak. Az érzéstelenítőkötés rendkívül gyenge, és a zsebek csupán
minden egyes fehérje térfogatának ötvened részét teszik ki, így nem tisztázott, miért van ilyen látszólag
minimális interakcióknak ennyire jelentős hatásuk. Franks és Lieb az sugallja, hogy egy
érzéstelenítőmolekula puszta jelenléte zsebenként és fehérjénként fizikailag meggátolja a fehérje feladatának
ellátásához nélkülözhetetlen alakváltozását. A későbbi tények azonban azt mutatták, hogy bizonyos más
gázmolekulák el tudják foglalni ugyanezeket a zsebeket anélkül, hogy anesztéziát okoznának (ténylegesen
halált vagy görcsöket okoznak). Az érzéstelenítőmolekulák puszta "ottléte" nem szolgál magyarázatul az
anesztéziára. A zsebekben le kell játszódniuk bizonyos természetes folyamatoknak, amelyek kritikusak a
tudat szempontjából, és amelyeket megzavarnak az érzéstelenítőszerek. Mik lehetnek ezek?

Az érzéstelenítőgázok különösen gyenge kvantummechanikai erők, ún. London-féle diszperziós erők által
oldódnak a hidrofób zsebekben. Ezek a gyenge erők magyarázzák a könnyű megfordíthatóságot: amint
elzárják az érzéstelenítőgáz áramlását, a koncentráció lecsökken a légzőkörben és a vérben, az
érzéstelenítőmolekulák óvatosan kiszippantódnak a zsebekből, és a páciens felébred. Gyenge, de hatással
levő London-féle kvantumerők érzéstelenítőszerek hiányában is előfordulnak a hidrofób zsebekben, és
befolyásolják a normális fehérjemozgást és -alakot. Logikus következtetés, hogy az érzéstelenítők
megzavarják az agyfehérjék hidrofób zsebeiben előforduló kvantumhatásokat.

Az anesztézia kritikus hatásainak természetében a kvantumtermészet jelentős támpont lehet. Több divatos
tudatelmélet kvantumállapotokat feltételez az agyban, és mivel történelmileg felismerték, hogy a tudat az
információfeldolgozás jelenkori előőrse (John Brockman: "új technológia = új észlelés"), a
kvantumszámítógépek eljövetele elkerülhetetlenül kvantumfolyamatként vizsgálja az elmét. Az anesztézia
mechanizmusa azt sugallja, hogy ez az összehasonlítás több lesz puszta metaforánál.

STUART R. HAMEROFF orvos, a tucsoni University of Arizona Center for Consciousness Studies
társigazgatója; az egyetem aneszteziológiai és pszichológiai tanszékének professzora, továbbá a Medical
Center klinikai aneszteziológusa. Az egyetem konferenciasorozatot indított a tudat interdiszciplináris
megközelítéséről, és ő a vezető szerkesztője a Toward a Science of Consciousness: The Tucson Discussions
and Debates sorozatnak. Hameroff webhelye: www.u.arizona.edu/~ham.

JAMES J. O'DONNELL
A 20. század végi egészségügyi ellátás

Ha elolvassuk e növekvő listát, mintha a válaszadók azt tekintenék az elmúlt kétezer év legjelentősebb
találmányának, amelyről valamilyen oknál fogva sokat tudnak. Nos, jómagam elég alaposan ismerek néhány
jelentős találmányt - mint például az állami gyógyszerkönyv (ehhez kapcsolódik a gondolat, mely szerint egy
könyv egy életen át vezérfonalul szolgálhat, s ez elvezet bennünket a 19. századhoz és a zsákutcáihoz) és a
számítógép (amely példázza, hogy a kézikönyv figyelmen kívül hagyható és lehet csupán a tapasztalat okra
hagyatkozva élni). Azt gondolom azonban, hogy valami sokkal fontosabb történik napjainkban: ez pedig az
élettartam kitolódása. Ez nem csupán az antibiotikumoknak vagy az érzéstelenítésnek köszönhető (csak
néhányat kiemelve a már említett találmányok közül), hanem annak az alapvető ténynek, hogy megtanultuk,
miként mentsünk és hosszabbítsuk meg az életet a tudományos módszerek és az emberekről való
gondoskodás együttes alkalmazásával.
A következő gondolatkísérletet szeretem eljátszatni az emberekkel: vegyék számba életüket, és képzeljék el,
milyen lett volna a 20. század vége egészségügyi ellátás nélkül. Még mindig élnének-e? Meglepően
nagyszámú ember arca komorul el, és ismeri el, hogy nem. Én sem élnék, az egészen biztos. Vannak orvosi
technikák, vannak antibiotikumok, de vannak vitamintabletták is és (a ráfordítás-haszon arányt tekintve
bizonyos szempontból az összes közül a legcsodálatosabb módon kifizetődő) a szappan - mivel az orvosok
szappannal mosnak kezet.

JAMES J. O'DONNELL a University of Pennsylvania klasszikafilológia professzora és az információs

rendszerekért felelős számítástechnikai aligazgató. Az Avatars of the Word: From Papyrus to Cyberspace
című könyv szerzője.

STEVEN JOHNSON
A város

Figyelembe véve az eddig beérkezett válaszokban lévő önreferencia mennyiségét, kísértést érzek arra, hogy
az elmúlt kétezer év legnagyobb találmányának ezt az egész fejtegetéslistát jelöljem, és ezzel remélhetőleg
kiütöm az összes többi versenyzőt.

Úgy vélem, a probléma részben abban rejlik, hogy a találmányok természetüknél fogva kumulatívak, és így
amikor arra kérnek, hogy válasszuk ki a legfontosabbat, akkor elkerülhetetlenül hátrább és hátrább kell
lépnünk: ha az automobil a legfontosabb találmány, akkor miért nem az a robbanómotor. És így tovább.
Ebben a szellemben - és abban, hogy olyasmit jelölünk meg, amiben történetesen szakemberek vagyunk - az
abszolút kumulatív találmányt, a várost jelölném. Vagy legalábbis a modern városnak az információtároló és
-visszakereső szerepét. Mielőtt a különféle hálózatok és a távírók megjelenése fölgyorsította az
információáramlást, a városok hozták fizikailag közelebb egymáshoz az információkat, és rendezték azokat
úgy, hogy érthetőek legyenek. Nem erőltetett, ha úgy képzeljük el az eredeti városi céheket, mint a koll ektív
tudat tárolóeszközének fájlkönyvtárait, amelyek összekapcsolják és a megfelelő rekeszekbe helyezik az
eltérő szakismereteket és tudásalapot. (Manuel De Landának van erről egy nagyszerű okfejtése új könyve, A
Thousand Years of Nonlinear History - A nemlineáris történelem ezer éve - első fejezetében.)

Természetesen a város nem a szó szoros értelmében vett találmány, legalábbis a találmányokról alkotott
hagyományos felfogásunk szerint. Sokféle találmány végeredménye, és ha e találmányok közül bármelyik
hiányozna, nem létezhetne az általunk ismert modern város.

Úgy vélem, ez az eszmefuttatás egyértelművé teszi, hogy szükségünk van a "találmány" jobb definíciójára!

STEVEN JOHNSON az Interface Culture: How New Technology Transforms the Way We Create and
Communicate című mű szerzője, a Feed folyóirat főszerkesztője.

JEREMY CHERFAS
A kosár

Úgy tűnik, hogy újsütetű barátaid és kollégáid közül néhányan figyelmen kívül hagyták (önkényes?) időbeli
határvonalad - így én is ezt teszem. Úgy gondolom, sokat kellene keresgélnünk, hogy a kosárnál jelentősebb
találmányt találjunk.

Olyasvalami nélkül, amelybe gyűjtögetni lehet, nem alakulhat ki valamelyest is fejlett gyűjtögető társadalom
- se otthon, se munkamegosztás, se emberiség.

Ez nem eredeti meglátás. En Glynn Isaacnek, a fájdalmasan hiányolt paleoantropológusnak tulajdonítom.

Számomra a kosár egyenlő rangú a szénával, a kengyellel, a nyomtatással és mindennel, amit mások
választottak.
Ha már a témánál tartunk, szeretnék hangot adni annak, hogy nem értek egyet Dan Dennett választásával, az
elemmel. Elismerve, hogy minden általa említett dolgot lehetővé tett (és én komolyan fontolóra vettem a
sétálómagnó jelölését - egy bizarr ötletet: magnó, amelyik nem vesz föl - mint olyan találmányét, amely
legnagyobb hatással van életünkre), de milyen áron!? Valamennyi létező elem (bár az energiacellák nem)
eredendően környezetszennyező és pazarló. Nagyjából hatszor annyi energiát kell befektetni egy cink-alkáli
elem előállításához, mint amennyit az elem tárolni képes. Rendben, tényleg vannak újratölthető elemeink és
napelemeink, de ezek nehézkesek és rossz hatásfokúak. Nem tudom elhessegetni a gondolatot, hogy ha a
"jobb" hagyományos elemek kifejlesztésébe fektetett erőfeszítés kis részét a megújíthatóakra fordítanák, ez
jelentősen csökkentené a modern civilizációt megfertőző "eldobós" mentalitást. Mint a nagy ökológus
gondolkodó, Garrett Hardin megfogalmazta: ha bolygónk egészére gondolunk, nincs "el", ahová dobhatnánk
a dolgokat. Ha még itt leszünk, hogy újabb két évezred elteltével föltehessük ugyanezt a kérdést, az egy
olyan találmánynak lesz köszönhető, amely tesz valamit a hulladékkal vagy a hozzáállásunkkal.

JEREMY CHERFAS biológus és a BBC Radio Four műsorvezetője. Legutóbbi könyve: The Seed Savers'
Handbook.

KEITH DEVLIN
Az indo-arab számrendszer

"Mi az elmúlt kétezer év legfontosabb találmánya?" E kérdésre nincs helyes felelet, mint ahogy arra sem,
hogy "Melyik a legjobb regény/szimfónia/film?"

De ha mindenképpen választanom kellene, akkor a válaszom az indo-arab számrendszer lenne, amelynek a

jelenlegi formája lényegében a 6. században alakult ki. Nélküle Galilei nem tudta volna a természetet
mennyiségi szempontból tanulmányozni - ezt hívjuk ma tudománynak -, és nem lett volna
számításrendszerünk, a szóban forgó időszak másik nagy találmánya.

Az indo-arab számrendszer lehetővé teszi az emberek számára - akiknek veleszületett nyelvérzékük, de

csupán nagyon primitív számérzékük van -, hogy nyelvileg bármely nagyságrendű számot a lehető
legpontosabban fejezzenek ki. Napjainkban szinte az egész életünket befolyásolja, hogy milyen hatékonyan
és pontosan tudunk bánni a számokkal. Igaz, sok fárasztó számítást jelenleg számítógépekkel végzünk, de az
indo-arab számrendszer nélkül számítógépeink sem lennének.

Aritmetikai és tudományos felhasználásán túl az indo-arab számrendszer az egyetlen valódi univerzális nyelv
a Földön - leszámítva talán a Windows operációs rendszert, mely esetben pusztán a piaci uralom nyers ereje
révén érték el egy koncepciójában és technológiai kivitelezésében gyenge termék szinte univerzális
alkalmazását. Ezzel ellentétben az indo-arab számrendszert azért fogadták el világszerte, mert bármely más
számrendszernél sokkal jobban megtervezett és hatékonyabb az emberi használatra.

KEITH DEVLIN matematikus és szakíró, számos könyv szerzője, néhány ezek közül: Goodbye, Descartes:
The End of Logic and the Search for New Cosmology of the Mind, Lífe by the Numbers, The Language of
Mathernatics: Making the Invisible Visible, valamint az InfoSense: Turning Information into Knowledge to
Survive and Prosper in the Modern Age. A Saint Mary's College of California tudományos dékánja és a
Stanfurd University Nyelv- és Információkutatási Központjának vezető kutatója.

EBERHARD ZANGGER
Semmi említésre méltó

A kérdés fogós része nem az, hogy mi a legfontosabb találmány, hanem a kikötés: "az elmúlt kétezer évben".
A technikai újítások megváltoztatták az emberek és a természetes élőhelyük között húzódó határvonalat. A
környezet és erőforrásainak megkerülhetetlen jelentősége miatt az emberek mindig azt kutatták, hogyan
maximalizáljanak bármilyen előnyt, amit a természet törvényeiből kifacsarhatnak. Ennek következtében az
igazán alapvető találmányok sok ezer évvel ezelőttre datálhatók. Minden idők legkiemelkedőbb találmánya
valószínűleg az állatok háziasítása volt, amely a növényeké után következett. A letelepült életmód; falvak és
városok; a kerék; a vitorlás hajó; mérnöki tudományok; írás; konceptuális eredmények, mint például a
nemzetek, a demokrácia, a vallás, a zene és az ének; adózás, kamat és infláció - mind-mind jóval megelőzte a
kereszténység korát. A fenti körkérdésre adott válaszokban számos olyan találmány szerepel, amely
valójában a bronzkori emberek mindennapi életének része volt - többek közt (hogy csak néhányat említsek) a
nyelv, az acél, a papír és a szemüveg. Rendelkeztek bizonyos tudományos ismeretekkel is, hiszen a Kr. e. 14.
században az adott környezet paramétereinek tökéletesen megfelelő hidraulikus szerkezeteket használtak.
Még a cserélhető betűt is ismerték Kr. e. 1600 táján, amint azt a minószi Krétáról származó phaisztoszi
korong mutatja.Végül a napközpontúságot elsőként a szamoszi Arisztarkhosz csillagász fedezte föl a Kr. e. 3.
században, de az elképzelés nem vált széles körben ismertté, így elfogadása tizennyolc évszázadot késett.
Mivel az emberek mai életét irányító alapvető tényezők már kétezer évvel ezelőtt léteztek, a bennem bujkáló
szkeptikus ösztönösen arra szavaz: semmi említésre méltó.

Ha kétezer évvel ezelőtt egy római városban kószálnánk - és az ősi Pompeji kitűnő példaként adódik a
hétköznapi élet egy pillanatában megdermedt városra -, olyan várost találnánk, amelyben gyárak (többek
közt egy halmártást készítő), nyilvános fürdők, atlétikai stadionok, színházak, kövezett utak, valódi járdák,
kocsmák, padlófűtéses lakóházak és (szükségszerűen) bordélyházak vannak - szórakozási lehetőségek olyan
emberek számára, akik nagyobbrészt jobb fizikai kondícióban voltak, mint mi. A nyugati világ feletti római
uralom nagyjából ezer évig tartott, és lehet, hogy még mindig a római korban élnénk, ha nem jön közbe az,
amit az elmúlt kétezer év legnagyobb fogalomalkotásának tekintek: Jézus Krisztus. Legnagyobbrészt - ha
nem teljes egészében - Márk, Máté és Lukács evangéliuma, valamint Pál levelei által megalkotva, a
kereszténység lett a közös nevező a birodalom által elnyomott számos törzs egyesítéséhez, s egyben annak a
vallásnak a forrása, amelyet ma a világ népességének több mint egyharmada követ. Végül is csupán e
találmány miatt emlékezünk meg a kétezredik évről. A kereszténység fogalmi megvalósulását figyelmen
kívül hagyva és világibb találmányok felé fordulva, miben is különbözik még a modern város római
elődjétől? Elsősorban az elektromosság jut eszembe. Kizárólag az elektromosság feltalálása révén vált
lehetővé a mosógépek és a hordozható számítógépek - az általam legjobban becsült két találmány -
működtetése, akárcsak számos más, e fórumon említett dologé.

Emlékszem azonban mennyire élveztem egy különösen romantikus estét a rendszerint túlzsúfolt, zajos krétai
üdülőhelyen, Eloundában. Némi idő múltán jöttem rá, mi tette olyan különlegessé ezt az estét: áramszünet
miatt kihunytak a neonfények és elhallgattak a hangszórók. A konyhai tűzhelyek és a gázlámpák továbbra is
működtek. És most kanyarodok vissza első válaszomhoz. Mi volt az elmúlt kétezer év legfontosabb
találmánya? Semmi említésre méltó.

EBERHARD ZANGGER geoarcheológus. Számos archeológiai terepkutatáson dolgozott vezető

természettudósként a mediterrán országokban. Állítása szerint Atlantisz azonos Trójával. A következő
könyvek szerzője: We Flood from Heaven: Deciphering the Atlantis Legend és The Future of the Past:
Archaelogy in the 2lst Century.

HENRY WARWICK
Semmi

Miután elolvastam a kérdésed és a rá adott válaszokat, levonom saját következtetéseimet. Engedd meg, hogy
kicsit elkalandozzak a tárgytól. Alapvetően én túlságosan eltávolodtam és elidegenedtem a messiásként
tisztelt technika uralkodó kulturális paradigmájától, hogy azt gondoljam, akad "legnagyobb találmány" az
eltelt kétezer évben. Minden egyes találmány vagy szenvedést, vagy értelmetlen kitérőt okozott, ami egészen
haszontalanná tette. Nem hiszek az emberi nem fejlődésében, szerintem a változó idők és események
formáltak bennünket, és azokhoz alkalmazkodtunk. Valójában nem vagyunk "jobbak" korról korra; csupán
mások.

Elcserélném-e az én időmet bármely másikra? Soha. De vajon egy másik korból bárki más elcserélné-e az
enyémre? Úgy vélem, nem. Vegyünk egy 650 táján, Észak-Európában élő, középkori embert. Tetszene-e neki
a fájdalommentes fogkezelés, és élvezné-e a burgonyát? Biztosan. Föladna-e egy olyan világot, ahol Isten
uralkodik mindenek felett és a világegyetem tökéletes rendben van a legapróbb részletekig egy olyanért, ahol
semmi sem biztos, ahol az Istent a perifériára száműzték, és az emberi mészárlás, szegénység és nyomorúság
még középkori mércével mérve is példátlan? Erősen kétlem, hogy föladna egy bizonyosságon és hiten
nyugvó életet azért, hogy szörfözhessen a weben, és műanyag tányérból ehessen előre gyártott ételeket.

Valamennyien saját korunk szülöttei vagyunk, és noha álmodozhatunk más korokról, mindig a saját időnkben
ábrándozunk. Szerintem Augustus császár - meglepő módon - teljesen érthetőnek találná, mondjuk Descartes
életét. Valószínűleg nem értene egyet a vallásos tanokkal, és meglehetősen ötlettelennek találná az
öltözködést, de a lényeget értené. És az élet szinte minden egyes aspektusát tekintve, Descartes többet tudna
kezdeni Augustus császár idejével, mint az enyémmel. Közlekedés, kommunikáció, étkezés - valamennyi
mindennapi életem egy része - olyan dolgok, amelyet Descartes se megérteni, se elfogadni nem tudna.
Mágikusnak tartaná őket. Mint ahogy én is így tekintenék a több évszázaddal később élőkre.

Ezért nem érdekel az emberi élet meghosszabbítása. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne az embereknek
háromszáz évig élni. Képzeljék el, ha néhány Jefferson Davishez hasonló seggfej középkorú lenne most és
aktívan politizálna. Aligha viselném el Jesse Helms további kétszázhúsz évét vagy Adolf Hitler száznyolcvan
évét. Nem tartom tehát jó ötletnek az életkor meghosszabbítását. Minden hosszú életű remek művészre és
feltalálóra százával jutnának ördögi elmebetegek, akik mindenki életét megkeserítenék, és ezrével az
önelégült tökfejek, akik kezüket nem mozdítva várnák, hogy mindez elmúljon - s valamennyien több száz
évig élnének. Összeomlana a társadalom!

Amikor egy találmányt látok, mindjárt látom az ellenkezőjét vagy - ami még rosszabb - az eltorzulását. Jó
példa a műanyag. Olyasvalamit készíteni, ami örökké tart. Pompás ötlet. Meg tudom érteni. Nyersanyagát
(olaj) korlátlan mértékben hozzák felszínre, a nagy mennyiség miatt az ár elhanyagolható, legfeljebb csak
átmeneti politikai események keltenek néha zavart. És ezt az anyagot az elképzelhető legtriviálisabb célokra
használjuk. Valamilyen nem megújuló erőforrásból "eldobható terméket" előállítani - ezt aztán különösen
gyalázatosnak tartom. Az ősi moszatok sok millió évnyi értékét hagyják elporladni New Jersey egyik
szemétdobján szendvicszacskó vagy dezodorpalack formájában. Briliáns!

Másik példa: alumínium. Az alumínium egykor többet ért az aranynál vagy a platinánál. Miért? Mert igazán
nehéz volt előállítani. De manapság odamehetünk egy hotdog-árushoz, aki alumíniumfóliába csomagolva
nyújt át nekünk valamilyen konyhakész állati zsiradékot. Azután megesszük a hot dogot, és a szemétbe
dobott fólia szintén a szemétdombon végzi. Tényleg olyan nagy ötlet a posztvaskorszak?

Nyomdagép = Heti videovilág = Barney, a rózsaszín dínó. Belső égésű motor = az Ostoba Haszontalan
Jármű. Rádium = Csernobil. Számítógép = finn pornográf webhelyek. Érzéstelenítés = ráncfelvarrás öregedő
filmsztároknak. És így tovább. Még az alapfogalmaknak sincs értékük. Egyik kedvencem Püthagorasz.
Geometrikus szerkezetnek látta a világegyetemet, és mi évezredeket töltöttünk azzal, hogy megpróbáljuk
bizonyítani az igazát, és még mindig ezt kell tennünk. Egyik absztrakciós rendszerünk sem vezetett el az
igazsághoz - és a dolog természetéből adódóan nem is tud. Bámuljuk múltbéli eredményeinket - piramisok,
számtan, fizika, sárga műanyag villa - és azt gondoljuk: igen, a világ megérthető! De nincs rá bizonyítékunk.
Nincs bizonyíték arra sem, hogy a világegyetem felfogható. Azt hisszük, hogy az. Kénytelenek vagyunk
hinni, hogy próbálkozásaink és fogalmaink egybevágnak a valósággal, hogy a világegyetem matematikailag
felfogható, hogy megérthetjük működését, mert ha mindebben nem hinnénk, az őrületbe menekülhetnénk.

Mint a By the Late John Brockman (A néhai John Brockmanról) című könyvedben rámutattál, a tudomány
egy dolgot bizonyított: semmit. Bárcsak az összes többi következne ebből a konklúzióból. Sajnos a valóság
olyan bonyolult, és az elme annyira korlátolt, hogy kénytelen vagyok a bizonyítékokból arra következtetni,
miszerint a valóságot soha nem fogjuk felfogni, és szerencsések vagyunk, hogy tudunk csodálatot és áhítatot
érezni.

Stephen Hawking gondolatai alighanem kétszáz éven belül elavulnak. Az emberek úgy tekintenek majd Bill
Gatesre, mint valami farmernadrágos, atavisztikus Medicire. Minden, amit gondolunk és elképzelünk,
túlhaladott lesz és feledésbe merül, vagy egyszerűen rögtön elfelejtik.

Ezek után valamiféle megátalkodott nihilistának tarthatnak, pedig valójában nem vagyok az. Azt aka rom,
hogy a tudomány továbbra is tágítsa határait, és még több rejtélyt tárjon föl. Azt akarom, hogy a humán
projekt folytatódjék (jóllehet tizedannyi emberrel), és hiszem, hogy az ember társadalmi fejlődésének
folyamata fajunk evolúciójának legkritikusabb aspektusa és az is marad. Legegyszerűbb tettünknek is vannak
következményei hosszú távon, és jóllehet korántsem mindig pozitív, mégis elősegítik a játék folytatását.
Csupán reménykedem, hogy valami értékeset tudok hozzátenni - olyasmit, ami az egyenleg pozitív oldalán
jelenik meg. Ha ez sikerül, akkor megtettem a dolgom. Most látom, hogy ellentmondásba keveredtem, de
sebaj, képes vagyok ellentmondásokkal együtt élni.

Tehát, mi volt az elmúlt kétezer év legnagyobb találmánya? "Legnagyobb" nem volt egy sem. Valamennyi
meglehetősen nagyszerű és csodálatra méltó. Hosszú, éles késként szegeződnek a torkunknak, miközben a
szakadék peremén kapaszkodunk kedves életünkért. Természetesen ilyen emelkedett helyzetben kitűnő a
rálátás a szakadék mélyére.

HENRY WARWICK művész, zeneszerző és tudós. A Rutgers Universityn a vizuális rendszerek

tanulmányozása terén - egyik legnagyobb saját találmánya - szerzett tudományos fokozatot. San
Franciscóban él, és munkái megítélhetők a www kether.com címen.
 MÁSODIK RÉSZ
Ahogyan gondolkodunk
 MURRAY GELL-MANN
Kétkedés a természetfölöttiben

Kapásból megvolt a válaszom a kérdésre, de korántsem biztos, hogy megfelelő. Egyrészt, magam sem
tudom, hogy találmánynak számít-e vagy inkább fölfedezésnek. Másrészt, belefér-e a kétezer éves
időkeretbe? Alighanem sokan eljutottak ehhez a gondolathoz már a Kr. e. 2. évet megelőzően, és ha így van,
néhányan - érthető félelmüket legyőzve - minden bizonnyal nyilvánosan hangot adtak neki. Ennek
következtében akár hiteles dokumentum is fennmaradhatott több mint kétezer évvel ezelőttről.

Mindenesetre a legnagyobb "felfedezés", amit el tudok képzelni, az a kétkedés a természetfölöttiben: annak

fölismerése, hogy olyan világegyetem részei vagyunk, amelyet teljes egészében a törvény és a
véletlenszerűség ural. (A véletlenszerűség alapvető szerepét a törvényszerűség mellett természetesen csak a
kvantummechanika fölfedezése után fogadták el teljes mértékben. A korábbi időszakban a véletlent úgy
tekinthették, mint ami teljesen a kezdeti feltételek nem ismeréséből fakad egy teljesen determinisztikus
világban.)

MURRAY GELL-MANN elméleti fizikus. Fizikai Nobel-díjat kapott 1969-ben. A Santa Fe Institute
társalapítója, ahol professzor és a tudományos igazgatótanács társelnöke; a John D. and Catherine T.
MacArthur Foundation igazgatója, valamint a The Quark and the Jaguar: Adventures in the Simple and the
Complex című könyv szerzője.

STEVEN ROSE
Demokrácia és társadalmi igazság

Nincs szükségem egy oldalra. A válasz egyértelmű: a találmányok fogalmak is, nemcsak technikai eszközök,
így tehát a legfontosabb találmányok a demokrácia és a társadalmi igazság fogalma, valamint a hit abban a
lehetőségben, hogy létre lehet hozni osztály, faji és nemi elnyomás nélküli társadalmat.

STEVEN ROSE neurobiológus, biológiaprofesszor és a Brain and Behawiour Research Group (Open
University, Milton Keynes,Anglia) igazgatója. Szerzője a Molecules and Minds, The Makíng of Memory, a
Lifelines és a Not in Our Genes (R. C. Lewontinnel és Leon Kaminnel közösen) című könyveknek, továbbá a
From Brains to Consciousness? Essays on the New Science of the Mind című kötet szerkesztője.

JOSEPH LEDOUX
Többféle, többek közt a hit, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett

A fizikai találmányok kategóriájában éllovasaim az energiahasznosítás módozatai, a világ körüli közlekedés

és a kommunikáció módjai lennének. S mivel az utolsó kettő az elsőtől függ, az energiaszabályozásra és
-felhasználásra adnám a voksomat.

Ezenkívül azonban számos pszichológiai és társadalmi találmányunk is van. A lista élére azt a gondolatot
helyezném, hogy minden ember egyenlő. E találmánnyal jobban is élhetnénk.

JOSEPH LEDOUX a Center for Neural Science (New York University) professzora. Nemrég jelent meg a
The Emotional Brain: The Mysterious Underpínnings of Emotional Life című műve. Társszerzője a The
Integrated Mind (Michael Gazzingával) és társszerkesztője a Mind and Braín: Dialogues in Cognitive
Neuroscience (W Hirsttel) című könyvnek.

DON GOLDSMITH
 Helyünk fölismerése a kozmoszban

A legfontosabb találmány egy szellemi konstrukció: a fölismerés, miszerint mi itt a Földön egy óriási
világegyetem szerves része vagyunk, nem pedig egy kiszemelt helyen a létezés privilegizált formájának
képviselői. Ezt a találmányt - amely valaha a világ eldugott szegletében élő néhány értelmiségi illet ékességi
körébe tartozott - ma már sokan ismerik, noha az egész népességet tekintve továbbra is kisebbségi nézet.

DONALD GOLDSMITH csillagász és tucatnál több könyv szerzője, többek közt: Voyage on the Milky Way,
Einstein's Greatest Blunder? The Cosmological Constant and Other Fudge Factors in the Physics of the
Universe, The Astronomers (a hasonló elnevezésű PBS-sorozat kísérő kötete), és The Hunt for Life on Mars.
1995-ben életművéért megkapta az Amerikai Csillagászati Társaság Annenberg Foundation díját. A
csillagászat népszerűsítéséért Dorothea Klumpke-Robert-díjjal tüntette ki a Csendes-óceáni Csillagászati
Társaság.

STEVEN PINKER
Az ábécé és a lencse

A megismeréssel foglalkozó tudósként, a nyelv és a látás megszállott kutatójaként, olyan találmányokat

kellett választanom, amelyek mérhetetlenül fölnagyítják ezen adományok erejét: így az ábécét és a lencsét.

Az ábécé természetesen nem az elmúlt két évezred találmánya, de uralma ebben az időszakban két
alkalommal is erőteljesen megerősödött: előbb a nyomdagépnek, majd a távírás és a szövegre épülő
számítástechnika alapjául szolgáló a digitális kódolásnak (Morse, Hollerith, ASCII, EBCDIC stb.)
köszönhetően. Én sem tudom szebben megfogalmazni az ábécé csodáját, mint Galilei tette 1632-ben:

De minden fantasztikus találmányt felülmúlva, miféle fenséges elme álmodta meg, miként oszthatjuk meg
legmélyebb gondolatainkat térben és időben távoli embertársainkkal. Társaloghatunk az Indiában élővel,
szólhatunk a meg nem születetthez, aki majd ezer vagy tízezer év múlva jön a világra; és milyen könnyedén
tehetjük: mindössze húsz betűt kell különféle módokon elrendeznünk az oldalon.

A lencse segítségével időben és térben egyaránt távolabbra tekinthetünk. Nélküle nincs optikai távcső,
következésképpen a bolygók, a Naprendszer, a galaxisok vagy a világegyetem modern felfogása sem
alakulhatott volna ki. Nem lenne fénymikroszkóp, következésképpen a mikroorganizmusok, a sejtek, a
kromoszómák, a gének vagy az agy modern fogalma sem született volna meg. Nem lenne fénykép vagy
mozgófilm, helyeket és korokat legfeljebb festők és írók közvetítésével ismerhetnénk meg.

E két találmány nélkül tapasztalásunknak centiméterek és másodpercek szabnának korlátot. Így viszont
angströmöktől fenyévekig, mikroszekundumoktól a világegyetem koráig tágul számunkra a tér és az idő.

STEVEN PINKER a Massachusetts Institute of Technology agy- és megismerés-tudományi tanszékének

professzora; a MIT McDonnell-Pew Center for Cognitive Neuroscience igazgatója. Művei: Language
Learnability and Language Development, Learnabílity and Cognition, A nyelvi ösztön (Budapest, Typotex,
1999) és How the Mind Works.

PAUL W. EWALD
A szelekció általi evolúció

Jelöltem a szelekció általi evolúció fogalma, amely magában foglalja a természetes kiválasztódást, a
szexuális szelekciót és azokat a kiválasztó folyamatokat, amelyek kulturális evolúciót gerjesztenek. Ez
nyújtja a legjobb magyarázatot arra, mik vagyunk, honnan jöttünk és az élet természetére a világegyetem
többi részén. Azt is megmagyarázza, miért találunk föl, és miért hisszük, hogy az itteni listán leírt
találmányok jelentősek. Ez az a találmány, amely megmagyarázza a találmányt.
PAUL W. EWALD evolúcióbiológus, az Amherst College biológiaprofesszora. Az Evolution of Infectious
Disease című könyv szerzője.

BRIAN GREENE
A távcső

Először úgy próbáltam meghatározni egy találmány jelentőségét, hogy vajon mit jelentene a hiánya. Ám
miközben - ki tudja, hányadszor - Az élet csodaszép című film nézésébe merültem el, rájöttem, töprengjenek
csak mások, a nálam érdemesebbek a történelem esetlegességein. Ösztönösen beugró válaszom: a távcső.

A távcső feltalálása, majd tökéletesítése és használata Galilei által a modern tudományos módszer születését
jelezték, és előkészítették a terepet a világegyetemben elfoglalt helyünk drámai átértékelésére. E technikai
eszköz meggyőzően tárta föl, hogy mennyivel nagyobb az univerzum, mint amennyi puszta érzékeinkkel
észlelhető. És ez a felismerés idővel elvezetett dinamikus, táguló világegyetemünk korábban nem gondolt
hatalmas méreteinek feltételezéséhez, megmutatva számunkra, hogy galaxisunk csupán egy a
megszámlálhatatlan többi közt, és bevezetett bennünket az egzotikus asztrofizikai képződmények
gazdagságába.

BRIAN GREENE a Columbia University fizika- és matematikaprofesszora, a The Elegant Universe:

Superstrings, Hidden Dimensions, and the Quest for the Ultimate Theory című könyv szerzője.

JOSEPH TRAUB
A tudományos módszer

Az elmúlt kétezer év legjelentősebb találmányának a tudományos módszert jelölöm, mert neki köszönhetően
jött létre a világot átalakító tudomány és technika. A tudományos módszer megfigyelésből vagy kísérletből
származó empirikus adatokra támaszkodik.

A görögök egykor azt hitték, hogy a világegyetem rendezett struktúra, és szabályos mintákat mutat. Ezt a
gondolatot először a milétoszi Thalész fejtette ki a Kr. e. 6. században. Arisztotelésznek (Kr. e. 4. század)
tulajdonítják, hogy saját megfigyeléseire alapozva kifejlesztette a természeti világ rendszertanát. A
megfigyelés központi szerepet játszott a csillagászatban is: Hipparkhosz, az antik világ legnagyobb
megfigyelő csillagásza (Kr. e. 146-127 között tevékenykedett), a világegyetem heliocentrikus elképzelését
saját megfigyelései alapján vetette el. Leginkább a tavaszpont precessziós mozgásának fölfedezéséről ismert.

A görögök azonban nem folytattak ellenőrzött kísérleteket, ami a tudományos módszer nélkülözhetetlen
része a tudomány más területein, például a fizikában. Ezért nézetem szerint a tudományos módszer belefér az
elmúlt kétezer év adta időkeretbe.

A tudományos módszer felfedezését nem lehet egyetlen embernek tulajdonítani vagy egy bizonyos
időponthoz kötni. Noha Roger Bacon (kb. 1220-1292) egyik elkötelezett és korai harcosa volt a
kísérletezésnek, Francis Bacon foglalta szabályba az empirikus megfigyelés rendszerét a 17. század elején.
Ez röviden összefoglalva négy lényeges lépésből áll: (1) a probléma meghatározása, (2) az idevágó adatok
összegyűjtése, (3) hipotézis fölállítása az adatok alapján és (4) a hipotézis empirikus tesztelése.

Isaac Newton Philosophiae Naturalis Principia Mathematica (1687) című művét általában a 17. századi
tudományos forradalom betetőzéseként tartják számon, a módszeres, rendszerezett és empirikus tudomány
nagy áttöréseként, noha Newton előtt is nagy sikereket könyvelhettek el az élettan (például Vesalius Itáliában
és Harvey Angliában), valamint a csillagászat területén.

A tudomány nem minden területe ért meg még erre a módszerre az 1600-as években. Robert Boyle
megpróbált rendet és világosságot teremteni az alkimisták jelentős munkájában (amelyet homályba burkolt a
"tolvajnyelv"), de a kémia még nem állt készen olyanféle tisztázásra, amelynek más területek alávetették
magukat. Ráadásul új eszközök (a mikroszkóp és a látcső) az Újvilágot fölfedező utazásokkal együtt tények
és minták áradatát ontotta, amelyek még nem tudtak beilleszkedni egy összefüggő egészbe.

Az ilyen munka elterjedése és bírálata - ami szintén nélkülözhetetlen része a modern tudományos
módszernek - az erre a célra alapított intézmények létét követelte meg. A 17. század vége előtt társaságokat
alapítottak Európa-szerte, amelyek arról váltak híressé, hogy a tudományos eredményeket érthető nyelven
tették közzé. Ennek alapján mások megismételhették és ellenőrizhették a kísérleteket és fölfedezéseket.

Az elmélet és a kísérlet közötti kapcsolatról jelentős vita alakult ki. Albert Einstein gyakorta idézett
aforizmája szerint az elmélet szabja meg, mit lehet megfigyelni. Mindazonáltal a tudományos módszer a
hajtómotorja sok mindennek, amit kollégáim és jómagam ezeken az oldalakon ismertettünk.

JOSEPH TRAUB a Columbia University számítástechnika-professzora. 1959-ben úttörő munkába kezdett

azon a területen, amelyet ma információ alapú komplexitásnak hívunk. Ma is folytatja ezt a munkát,
ezenkívül olyan szerteágazó problémákkal foglalkozik, mint a gazdasági modellek számítógépes
komplexitása, a tudományos megismerés határai, az információ értéke, a matematikai elméletek értéke és a
számítógépes matematikai könyvelés. Kilenc könyvet írt, ezek közé tartozik a Complexity and Information.

STANISLAS DEHAENE
Az oktatás koncepciója

A legfontosabb emberi találmány nem kézzel fogható tárgy, mint mondjuk a fogamzásgátló tabletta vagy a
villanyborotva. Hanem egy gondolat - mégpedig éppen az a gondolat, amely a technikai sikereket
elősegítette: az oktatás koncepciója.

Agyunk nem más, mint neuronok és szinapszisok hálózatainak együttese - olyan hálózatoké, amelyeket
specifikus problémák megoldására alakított ki az evolúció. Mégis az oktatás és a kultúra révén megtaláltuk a
módokat, hogy másra is újból fölhasználjuk ezeket a hálózatokat. Az írás föltalálásával látásunkat az
olvasásra is fölhasználtuk. A matematika föltalálásával velünk született hálózatainkat az eredeti kiindulási
tartományt meghaladó különféle problémák kiszámítására, térben és időben való elhelyezésére alkalmaztuk.
Az oktatás az a kulcsfontosságú találmány, amely lehetővé teszi, hogy mindez az "átkábelezés" végbemenjen
akkor, amikor agyunk még optimálisan alakítható.

Mint David Premack előszeretettel emlékeztet bennünket: a Homo sapiens az egyetlen főemlős, amely
föltalálta az aktív pedagógiát. Oktatás nélkül egyetlen nemzedék alatt eltűnne a föld felszínéről a mások által
itt említett valamennyi találmány.

STANISLAS DEHAENE a L'Institut National de la Santé et de la Recherche Médicale (Orsay) kognitív

idegtantudósa. A nyelv és az emberi agy számfeldolgozásának kognitív neuropszichológiáját tanulmányozza.
A The Number Sense: How the Mind Creates Mathematics című könyv szerzője.

JOHN C. DVORAK
A számítógép-hálózatok

Kiindulásképpen hagyjuk figyelmen kívül a fölfedezéseket (például kórokozók) és a technikákat (például

tudományos módszer). Sőt, a nyomdagépet - melyet a bibliavásárló nagyközönség megkopasztására találtak
ki - az őt megillető második helyre kellene száműzni, egy újabb találmánynak, a számítógép-hálózatnak
biztosítva az elsőséget. Könnyű romantikus képet festeni a múltról, emlegetve a nyomdagépet, a gőzgépet, a
18. századi csapszegeket, ha nem veszünk tudomást arról, hogy civilizációnk találékonysága nőttön-nő, nem
pedig hanyatlik, és feltehetőleg mindig az újabb találmányok a legfontosabbak. Válasszunk ki egy találmányt
önmagában és önmagáért, és hagyjuk az előzményeket. Korunk forradalmi találmánya a számítógép-hálózat
- különösen az internet, maga mögé utasítva a televíziót. Az értékét mérlegelve, ostobaság azzal érvelni,
hogy semmi sem valósulhatna meg belőle, ha az emberek nem tanulnak meg előbb morgó hangokat kiadni,
következésképpen a morgás a legfontosabb találmány.

Figyelemre méltó, hogy a hozzászólók többsége - magamat is beleértve - a saját szakterületéről választotta ki
a "legfontosabbat". Nem inkább azt kellene megkérdezni magunktól, mi volt az elmúlt kétezer év
legalattomosabb találmánya? Mit szólnak a szakosodáshoz? Figyeljék meg, mennyire alattomosan jelenik
meg ebben az eszmecserében. Olyannyira, hogy szinte ijesztő. Váltsunk tehát témát! Sokkal szórakoztatóbb
lenne a legalattomosabb találmányokról értekezni, mint a széna, a végtelen fogalma vagy Gödel jelentőségét
bizonygatni. Gondoljunk csak bele a lehetőségekbe: jelölhetnénk a műanyagot, az értéktőzsdét, a vibrátort, a
szappanoperákat, az irodalmi ügynököt, a Microsoft Visual BASIC-et, a rajzfilmet, a CNN-t, a karórát, a
görkorcsolyát, a spenótfelfújtat. A lehetőségek végtelenek. Vágjunk bele!

JOHN C. DVORAK a PC Magazine, a PC/Computing, a Computer Shopper, a PC-UK, az Info (Brazília), a

Boardwatch, a Barrons Online állandó cikkírója, valamint a Public Radio Real Computíng és a ZDTV
Silicon Spin műsorának házigazdája. Számos szoftverkézikönyv szerzője és az Oswald Spengler Society
társalapítója.

GEOFFREY MILLER
A piackutatás

A piackutatás a kultúra meghatározó erejévé lett. Gyakran összekeverik a kérkedő reklám (hirdetés)
kifejezéssel. De ennél jóval többet jelent. Módszeres erőfeszítés az emberi igények kielégítésére olyan
termékek és szolgáltatások előállításával, amelyeket az emberek meg is fognak vásárolni. Azt a vad
mezsgyét veszi célba, ahol az emberi természet és a technika erői összetalálkoznak. Szinte minden
vásárlásunkra valamilyen cég valamilyen marketinges szakemberei késztetnek, akik erősen törik a fejüket,
hogyan tegyenek bennünket boldoggá. Ez nem mindig sikerül nekik, de próbálkoznak. A termelést már nem
az utolsó negyedév nyereséggörbéi irányítják, hanem az emberi választások és személyiségek kutatása
fókuszcsoportok, kérdőívek és demográfiai felmérések segítségével. A pszichológia - az emberi természet
tanulmányozásának legfőbb eszközeként - betört a piackutatásba.

Piacok már réges-régen kialakultak, de piackutatásba csak a 20. század közepén kezdtek. A földművelésre és
kereskedésre építő társadalmakban voltak termelők, céhek, nagykereskedők, bankárok és kiskereskedők, de a
gazdasági tudat a pénzcsinálásra összpontosult, nem pedig a fogyasztó igényeinek kielégítésére. Az ipari
forradalom korában a tömegtermelés számára a költséghatékonyság fontosabb volt, mint a fogyasztó
elégedettsége. A 20. század elejére kialakult piacokon a cégeknek egyre erőteljesebben kellett versenyezniük
a piaci részesedésért, de ezt reklám- és eladási kampányok útján tették, igyekeztek rásózni a fölösleges
árucikkeket a vonakodó vásárlókra.

Mire Arthur Miller Az ügynök halála című darabja a színpadra került az 1940-es évek végén, a fogyasztási
cikkeket előállító cégek, mint a Procter & Gamble és a General Electric egyre nagyobb tisztelettel és
érdeklődéssel fordult a vásárló felé: piackutató részlegeket létesítettek, hogy kiderítsék, mit is várnak a
fogyasztók mosószereiktől és villanykörtéiktől. A siker nyomán utánzók támadtak, s manapság már a legtöbb
társaságnak van piackutató csoportja, amely a termékkutatást, a fejlesztést, a reklámtevékenységet, a
hirdetési kampányokat és az értékesítést hangolja össze.

E cégek minden erőfeszítése arra irányul, hogy profitot termeljenek a fogyasztói igények kielégítése révén.
Ez volt az 1960-as években zajló láthatatlan forradalom, az emberi történelem legelentősebb, de legkevésbé
megértett forradalma, ugyanis ekkor helyeződött át a hangsúly az intézményekről az egyénekre. Nem kapott
ugyan akkora sajtónyilvánosságot, mint a polgárjogi mozgalmak, az új baloldal, a feminizmus vagy a
környezetvédelem, mégis gyökeresen változtatta meg a gazdaság működési módját, és e folyamat még ma is
zajlik. A piacra irányultság megszokottá vált azoknál a társaságoknál, amelyek a nagyközönség számára
termelnek fogyasztási cikkeket - ruhát, autót, televíziót, filmet -, de korántsem jellemző a nehéziparra, ahol a
közvetlen fogyasztók más vállalatok, és gyengén fejlett a szolgáltatói ágazatban (bankügyek, jog,
közigazgatás, egészségügy, oktatás és hasonlók). Valaha a vállalkozás azt kérdezte először, mit tudunk
előállítani, és másodszor azt, akarja-e ezt bárki. Most először azt kérdezzük, mit akarunk, és másodszor azt,
hogyan találhatjuk meg a módját, hogy hozzájussunk. Ez a változás Marx tanainak jó részét
érvénytelenítette. Mit jelenthet az elidegenedés és a kizsákmányolás akkor, amikor az üzleti élet olyan
odaadóan hallgatja kívánságainkat?

Az értelmiségiek nem értik a piackutatást. Nem vesznek róla tudomást a jobboldali közgazdászok, akik
szerint az árak hordoznak minden információt a piacokhoz szükséges keresletről és kínálatról. Nem volt
helye a piackutatásnak Adam Smith, Friedrich Hayek, Milton Friedman vagy Gary Becker munkásságában.
A baloldali társadalomtudósok, újságírók és a hollywoodi forgatókönyvírók számára a marketing pénzsóvár
vállalatok manipulatív reklámhadjáratával egyenlő. Az üzleti életben még a menedzserek gyakorlati szinten
megértik a piackutatás fontosságát, de nem ismerik föl e kulturális, gazdasági-társadalmi és pszichológiai
forradalom jelentőségét. Nem így tanítják nekik a közgazdasági iskolákban. A gazdasági újságírók még
mindig úgy beszélnek, mintha a tömegtermelésre alapozott ipari korszakból a tömegszórakoztatáson alapuló
információs érába tartanánk. Ahogy a halak sem veszik észre a vizet, mi sem fogjuk föl, hogy a piackutatás
korát éljük. Szinte teljesen mindegy, hogy üzletekben vagy elektronikusan hozzáferhető termékről vagy
kulturális szolgáltatásról van-e szó. Csak az számít, hogy a termékeket a vásárlók igényeinek, és nem az
előállítók kénye-kedvének megfelelően, módszeresen kigondolják, megtervezik, tesztelik, előállítják és
terjesztik.

Hogyan érthetjük meg ezt a forradalmat? Két történelmi analógia nyújthat segítséget. Az amerikai és a
francia forradalom idején a piackutatás fogalma előbb nyert teret a politikában, mint az üzleti életben. A
termelés-beállítottságú állam azt kérdezi, mit tehetnek érte az adófizetők; a piacorientált állam azt kérdi, mit
tehet ő a szavazókért. Az emberek kikövetelték a választójogot, hogy tudtára adhassák a kormánynak, milyen
szolgáltatásokat várnak el tőle. S mindez jóval azelőtt történt, hogy piackutatók fürkészték volna, milyen
termékre vágyunk. A "nincs adófizetés képviselet nélkül" jóval megelőzte a "nincs nyereség piackutatás
nélkül"-t.

E politikai forradalmakat megelőzően már a protestáns reformáció is alkalmazta a vallásra a marketing

szemléletét. Luther Márton és Kálvin János olyan egyházakat szervezett, amelyek kielégítették a
termelésorientált pápasággal - amely holt nyelven mutatott be költséges szertartásokat - elégedetlen hívek
igényeit. A keresztény hit háromezer felekezete éppen úgy, ahogy a hatékony piacfelosztástól elvárjuk,
megadja a különböző fogyasztóknak a vallási szolgáltatásokat. Hasonló váltás történt a termelésorientált
hínajána buddhizmusról a piacorientált mahájána buddhizmusra, és az ortodox judaizmusról a reform
judaizmusra. Az üzleti marketingben, a politikai demokráciában és a vallási reformokban az a közös nevező,
hogy átruházták a hatalmat a szolgáltatást nyújtóktól a szolgáltatást igénybe vevőkre.

Jó dolog-e a marketingforradalom? Előnye, hogy aranykort ígér, amelyben a szociális intézményeket és a

piacokat módszeresen megszervezik a lehető legnagyobb emberi boldogság elérésére. Henry Ford azt
gondolta, tudja, mit várnak el az emberek egy autótól: legyen olcsó, megbízható és fekete. Ford több millió
T-modellt adott el az 1920-as években ezzel a tömegpiaci stratégiával. Azután fölbukkant a General Motors,
amely felosztotta a piacot jövedelem, életkor és ízlés alapján, azzal csábítva magához a vevőket, hogy
precízebben elégítette ki igényeiket. Ma valamennyi autógyártó cég keményen dolgozik annak kiderítésén,
mit várnak el az emberek valójában az autótól, és megpróbálnak olyan kocsikat gyártani, amelyek
megfelelnek e követelményeknek. A piackutatás ugyanazokat az empirikus eszközöket használja, mint a
kísérleti pszichológia, de nagyobb kutatási költségvetéssel, pontosabban megfogalmazott kérdésekkel,
reprezentatívabb mintákkal és nagyobb befolyással.

E forradalom hátulütője pedig az, hogy a piackutatásban Buddha rémálma ölt testet. "Maja lenge öltözéke",
amely tudományos, dollármilliárdokkal megtámogatott kampányokat szervez, és fenntartja azt a nagy
illúziót, hogy a vágy beteljesüléshez vezet. Elősegíti az élvezeten, a társadalmi helyzeten és a romantikán
alapuló narcisztikus életmódot. A termékhez kapcsolódó képzetek fontosabbak a minőségnél. Nem az
atomháború, hanem az elszabadult piackutatás pusztíthatja el az értelmes életet a világegyetemben.

A marketing közvetlenebb problémákat is fölvet. A demokráciához hasonlóan, zavarja az intellektuális elitet,

amely nem mindig szereti az olyan vállalatokat és államokat, amelyek azt nyújtják, amit a tömeg akar. Lehet,
hogy sok fogyasztó cukorral, zsírral és sóval teli ételeket akar; továbbá cigarettát, sört, marihuánát,
motorbiciklit, pisztolyt; pornófilmet, prostituáltat, mellimplantátumot, Viagrát, Baywatch-ot,
tévégladiátorokat, benzinfaló, gyalogostipró közlekedési eszközöket. Ha valamennyi átlagpolgár elmenne
szavazni, lehet, hogy a halálbüntetésre, az iskolai hittanra, a könyvégetésre vagy az etnikai tisztogatásra
voksolnának. Platón fölismerte az általános szavazati jogon alapuló demokrácia és a jó szándékú elit utópista
látomásai közötti politikai feszültségeket. A filozófuskirály elsőként utasította el határozottan a
marketingorientáltságot mint a társadalom alapját.

A marketing - a demokráciához hasonlóan - önteltség- és hatalomellenes, s antiidealista. A népi beleegyezés

illúziójára épülő, paternalista, haladó látomásokat a hétköznapi emberi vágyak kielégítésére alakított világ
realitásával váltja fel. Csábító e forradalmat figyelmen kívül hagyva naivan azt állítani, hogy az elmúlt
kétezer évben azok a technikai találmányok voltak a legjelentősebbek, amelyek a termelés növelését tették
lehetővé, vagy pedig az elit eszményeit megtestesítő tudományos gondolatokra szavazni. Szívesen
megfeledkezünk a marketingforradalomról, mert megrémít bennünket egy olyan világ víziója, ahol az
eszmények nem tudják uralni a technika vívmányait. A piackutatás azért az elmúlt két évezred legjelentősebb
találmánya, mert ez volt az egyetlen forradalom, amely valóságos hatalmat adott a népnek. Ez a hatalom nem
a vagyon újrafelosztására irányul, hanem arra, hogy a termelőeszközök segítségével a természeti világot az
emberi szenvedélyek játszóterévé alakítsuk. A marketing nemcsak cukormáz az anyagi világra, hanem a
recept, a konyha és a szakács egyszerre.

GEOFFREY MILLER a Centre for Economic Learning and Social Evolution (ELSE, University College
London) evolúciópszichológusa. Az emberi elme nemi szelekció általi evolúciójának kutatására szakosodott.

LUYEN CHOU
A filozófiai kétkedés

Az elmúlt kétezer év legfontosabb "találmányaként" (amennyiben a találmányt inkább szellemi terméknek

tekintjük, mint felfedezésnek) a filozófiai kétkedésre kell szavaznom. Valamennyiünkbe - legyünk tudósok,
filozófusok, teológusok vagy átlagemberek - belénk nevelték, hogy a dolgok "mögött rejlik az igazság" és
valaminek a "végére kell járni". E mániás rögeszmével tesszük jobbá értelmező képességünket. A kétkedés a
tudomány és a technika hajtóerője, és belőle fakad a hit és a lélek modern felfogása. Persze bárki érvelhet
azzal, hogy a szkepticizmus túlnyúlik a kétezer éves időkereten. De alapvető problémaként való
megfogalmazása, mely szerint bármely alkotómunka megkezdése előtt meg kell küzdeni kételyeinkkel,
számomra sajátosan modern gondolat, és felettébb jellemző öntudatos, posztkarteziánus világunkra.

LUYEN CHOU a Learn Technologies Interactive elnök-vezérigazgatója, interaktívmédia-fejlesztő és kiadó

New Yorkban.

PIET HUT
Az autonóm eszközök megépítése

Az autonóm eszközök megépítését tartom az elmúlt kétezer év legfontosabb találmányának.

A mesterségesen létrehozott, bonyolult alkalmazkodó rendszerek - a robotoktól az öntörvényűen cselekvő

intelligenciáig - minőségileg változtatják majd meg világfelfogásunkat, mint ahogy akkor is végérvényesen
megváltozott a világképünk, amikor szerszámokat kezdtünk használni.

A szerszámhasználat átalakította a világról és az önmagunkról alkotott képünket. Például a szivattyú

föltalálása révén értettük meg a szív mechanikai működését. A tudomány akkor született meg, amikor
laboratóriumi eszközök segítségével a fizikai világ matematikai leírásai közül a valóságnak leginkább
megfelelőt választották ki. De ezek élettelen és lélektelen eszközök voltak, nem csoda hát, hogy tudományos
világnézetünk mindent tárgyiasítani próbált. Ha megfelelő szerepet tulajdonítunk a szubjektumnak a
megismerésében, a szubjektumszerű eszközök feltalálása kulcsot ad a kezünkbe, hogy nagyobb rálátásunk
legyen a világra.
Amikor a középkor végén fölfedezték e perspektívát, a nyugati világban a kollektív megismerés egyoldalúan
az objektum felé tolódott el, a szubjektum érdektelenné vált. Ettől kezdve a világot egy ablakon át
szemléltük, majd néhány évszázaddal később a tudósok isteni távlatból próbálták szemügyre venni a világot.
Most a kör bezárul, hiszen a tudomány és a technika segítségével a szubjektum szerepének fölfedezése is
lehetővé vált.

Csupán az első lépéseket tettük meg a mesterséges szubjektumok építése felé. Éppúgy, ahogy jelenlegi
mesterséges objektumaink sokkal összetettebbek, mint korábbi eszközeink - például a kerék vagy a nyíl és az
íj, mesterséges szubjektumaink is összetettebbé, hatékonyabbá és érdekesebbé válnak majd az évszázadok
folyamán. De már halványan dereng előttünk a jövő: első próbálkozásaink az autonóm szubjektumok
építésére, új fogalmakra tanítottak bennünket. Ennek következtében kezdjük vizsgálni az önszervező
ökológiai, ökonómiai és társadalmi rendszereket - olyan területeket, ahol a tárgyi világból vett metaforák
reménytelenül csődöt mondanak.

PIET HUT a princetoni Institute for Advanced Study asztrofizika-professzora. Részt vesz a Tokyo
University programjában, amelynek célkitűzése GRAPE-k (a GRAvity PipE rövidítése), a világ leggyorsabb,
különleges rendeltetésű - a csillagdinamika nagy léptékű szimulációira tervezett - számítógépeinek építése.

THOMAS DE ZENGOTITA
A geometria

Bár kilóg a megadott időkeretből, mégis a geometriát tartom a legfontosabb találmánynak. Geo = föld,
metron = mérték - az eredeti görög szó mindent kifejez. A geometria előtt volt a barkácsolás. A geometria
után a világ kitárult a teóriának (görögül "látnivaló") - s így az emberi beavatkozásnak.

Gyakorlati hatásait - az elméletivel ellentétben - csak a 17. században ismerték föl, amikor a
"természetfilozófusok" útjára indították a modern tudományt és technikát a Descartes és Bacon által
világosan kifejtett programokban. A cogito ismeretelméleti börtönében gondolkodva és annak a problémának
szentelve magukat, miszerint az "ideák fátyla" az "új értelem" szolgálatába állított kísérlettel felhasítható,
hozzáláttak a fátyol széthasításához, és az így szerzett tudás alapján a világot saját elgondolásuk szerint
kezdték formálni. A fátylat - a szubjektív tapasztalatok adatait - ugyanis úgy értelmezték, mint ami az emberi
érzékeken túl terjedő, ismeretlen objektív okok hatásait módszeresen felfogja. Ismeretlen okok, de nem
megismerhetetlenek, és miért nem ismerjük meg őket? Azért, mert a szubjektív tapasztalatok adatai közül
bizonyos tulajdonságok kiváltságosként emelkedtek ki. Például az alak, a mozgás, a mennyiség és az
elhelyezkedés - a színnel, a szaggal és a textúrával ellentétben - a szubjektív tapasztalatnak mérhető
tulajdonságai, és történetesen ez a térben létező anyagi dolog fogalma szempontjából alapvető. Ebből
adódóan a logikailag bizonyosan létező, ám az érzékekkel nem elérhető fizikai dolgok, mint a módszeresen
mérhető szubjektív tapasztalataink okai szintén bizonyosan leírhatók a mérhető dimenziók
szakkifejezéseivel, vagyis a geometria fogalmaival. A molekulák lehetnek láthatatlanok, de alakjuk,
mozgásuk és helyzetük van éppúgy, mint az általuk felépített, látható entitásoknak - azoknak az entitásoknak,
amelyekkel kísérletezni lehet. Galilei tehát ezért tudta megmagyarázni a hőt a részecskék mozgásának
eredőjeként, és Boyle megalkotni gáztörvényeit; és általában véve ezért volt, hogy a modern fizika és kémia
egész mechanizmusát - az összes technikai alkalmazásával együtt - az érthető és az érzékelhető között
húzódó ősi vonal mentén fektették le.

A józan észt az atomok, nem pedig a platóni ideák felé irányították, s ehhez a most már algebrailag
kifejezhető és a tömeg fogalmával kiegészített geometria nyújtott segítséget, amely továbbra is "ge" o
"metria".

THOMAS DE ZENGOTITA filozófiát és antropológiát tanít a The Dalton Schoolban és a Draper Graduate
Programban (New York University).

MARNEY MORRIS
 Az atombomba

Nos, John, azt kérdezted, mi a "legfontosabb találmány", nem azt, melyikre vagyunk a legbüszkébbek. Az
atombomba feltalálása (és felrobbantása) alapvetőbben változtatta meg a világot, mint az utóbbi kétezer év
bármely más találmánya. Másodpercek alatt majdnem kétszázezer ember halt meg vagy szenvedett halá los
sérülést Hirosimában, és ez visszafordíthatatlanul megváltoztatta az emberi tudatot a bolygónkon. Noha a
fegyverkezési verseny még néhány évtizedig táplálta gazdaságunkat, a bomba "háborús patthelyzetet"
teremtett. Mivel képesek lettünk ténylegesen elpusztítani bolygónkat, felül kellett vizsgálnunk a háború
szabályait és új megegyezési lehetőséget keresni a nézeteltérések leküzdésére. Bár bolygónkon azóta is
minduntalan százával folynak háborúk, Hirosima és Nagaszaki borzalmai beiktattak fékeket, és egyensúlyi
állapotot hoztak létre.

Vedd figyelembe, légy szíves, hogy ha kétezer évnél korábbi időszakra is kiterjedne a kérdésed, akkor
leghatalmasabb találmányunknak az éneket javasoltam volna.

MARNEY MORRIS az Animatrix elnöke, a Sprocketworks - egy következő generációs, interaktív

tanulócsatorna és CD-sorozat - kiadója. Interaktív tervezést is tanít a Stanford University mérnöki tanszékén.

DAVID E. SHAW
A tudományos módszer

Alighanem hasznosabb lenne újabb ötlettel gyarapítani a listát, de annyira lenyűgözött Joe Traub jelöltje,
inkább hozzá csatlakozom. Nehéz elképzelni, mennyire más lenne ma az élet a tudás és a technika állandó
gyarapodása nélkül, amely a tudományos módszer következetes alkalmazását kísérte meglepően kevés
emberöltő alatt. Mivel ma már minden tudós vérében van, hogy körülírt, tesztelhető feltevéseket
fogalmazzon meg és vessen el, ha a kísérletek (és ahol lehetséges, statisztikai elemzések) nem igazolják
helyességét, könnyen megfeledkezünk arról, hogy nem születtünk e megközelítés ösztönös belátásával, és ha
kétezer évvel ezelőtt élünk, sosem tanultuk volna meg a használatát. Noha a formális logika mechanizmusát
majdnem olyan fontosnak tartom, mint a tudományos módszert, szavazatommal csatlakozom.

DAVID E. SHAW a D. E. Shaw & Co., Inc., egy világméretű beruházási bank elnöke, amely a technika és a
finanszírozás kereszteződési pontjaival foglalkozik. A Juno Online Services, a világ második legnagyobb
internet-szolgáltatójának a vezetője. Clinton volt elnök tudományos és technikai tanácsadó t estületének is
tagja, korábban a Columbia University számítógép-tudományi tanszékén volt munkatárs.

DAVID BERREBY
Az információgazdaság

Javaslatom az információ fogalma lenne, függetlenül az információ tartalmától. Az információt tehát

vásárolható és eladható árucikként fogom fel. Mondhatják, hogy ez ősrégi lelemény, amely a gyors lábú
hírnökök koráig vezethető vissza, de a valóságos értékét csak az információátviteli technikák fejlődésének
felgyorsulása - például a távíró és az internet - után lehetett felismerni. Csak most vesszük észre a halmozódó
hatást, ahogy az információ-adásvétel kezdi fölülmúlni az anyagi dolgok adásvételét.

Ez azért fontos, mert az információval kereskedő emberek inkább a vadászó-gyűjtögető őseinkre, nem pedig
az ekéhez és a gyárhoz láncolt közvetlen elődeinkre hasonlítanak. Az információgazdaságban azok a
sikeresek, akik éberen figyelnek, és alkalmazkodni tudnak a folyton változó környezethez. Kis csoportokban
dolgoznak. Független gondolkodók, nem szeretik, ha parancsolnak nekik, és az egyenlőség lelkes hívei. A
személyes kapcsolatokban hisznek, a hatalom vagy a rang nem hatja meg őket. Amíg az embereknek a
földművelés vagy az ipar biztosított megélhetést, effajta viselkedésnek nem volt helye, jobban járt, aki
elfogadta a centralizációt, engedelmeskedett a hatalomnak és elfogadta parancsok hosszú láncolatát.
Ez az időszak a végéhez ér. A posztindusztriális Nyugat már nem értékeli többre a stabilitást, a
rendíthetetlenséget és a kiszámíthatóságot a változásnál, az alkalmazkodóképességnél és a rugalmasságnál.
Az egyenlőségre törekvő szellemiség jele, hogy a politikai hatalom már nem tölt el bennünket félelemmel
vegyes tisztelettel, a politikusokat ugyanolyannak látjuk, mint magunkat. (Gyerekkoromban az emberek attól
féltek, hogy a "birodalmi elnöki hivatal" túlnő azon, amit egy demokrácia elvisel, viszont gyerekkoromban
nem választhattak volna meg egy volt birkózót Minnesota állam kormányzójának.) Így viselkednek a
gyűjtögető emberek - gyakorolva azt, amit egyes antropológusok "ellendominanciának" hívnak -
gondoskodva arról, hogy a leggyorsabb, a legaljasabb és a legerősebb ne ragadhassa magához az összes húst,
párzási lehetőséget és szabadságot. Üzletemberek gyakran tapasztalják, hogy húsz-egynéhány alkalmazottuk
nem engedelmeskedik az utasításoknak, úgy öltözködik, ahogy neki tetszik, és behozza papagáját a
munkahelyére.

Mindezt a jólét következményének tulajdonítják. Számomra azonban úgy tűnik, hogy a változás jóval
mélyebb. A földműveléssel és az ipari munkával töltött hétezer éves kerülőút után, visszatérőben vagyunk
büszke, individualista, önfejű, kis csoportban lakó őseink életformájához - ez olyan körülmény, amely
mélyen átalakítja majd az emberi társadalmat. És ez az árugazdaságról az információgazdaságra való áttérés
miatt történik. Tehát az utóbbi ötszáz évben kifejlődött információgazdaságot jelölöm azért a tendenciájáért,
hogy a szabadság és az egyenlőség ősi viselkedésmódja felé lök bennünket (legalábbis közülünk a szerencsés
keveseket).

DAVID BERREBY számos más publikáció mellett a The NewYork Times Magazine, a The New Republic, a
Slate és a The Sciences hasábjain foglalkozott a tudomány és a kultúra kérdéseivel.

JOHN MCCARTHY
A folyamatos tudományos és technikai haladás gondolata

A legfontosabb találmány a folyamatos tudományos és technikai haladás gondolata. Ezért a gondolatért az

érdem legnagyobb része személy szerint Francis Bacont illeti meg. Bacon előtt is volt haladás, de
sporadikus, és az emberek zöme nem számíthatott arra, hogy új találmányokat lát élete folyamán. A
folyamatos tudományos haladás gondolatát az Academei dei Lincei, a Royal Society és más tudományos
akadémiák intézményesítették; a folyamatos feltalálás gondolatát pedig a szabadalmi törvényekkel tették
intézményessé.

JOHN MCCARTHY számítógéptudós, a mesterséges intelligencia első generációs úttörőinek egyike, a

Stanford University számítástechnika-professzora.

DAVID G. MYERS
A kontrollcsoport

A tudomány-centrikus elmék közül már többen említették a tudományos módszert - nagyon helyesen.
Szakterületem érdekében hadd fogalmazzak még élesebben. Ha józan gondolkodásról van szó - azaz a
valóságtól elkülönül az ábrándozás -, minden idők egyik legnagyobb találmánya a kontrollcsoport.

A gyógymódok értékelésére (az érvágástól az új gyógyszereken keresztül a kézrátétes gyógyításig), a

szociális programok hatékonyságának vizsgálatára vagy az emberi viselkedést befolyásoló tényezők
elkülönítésére ellenőrzött valóságot teremtünk. Véletlenszerű kiválasztással létrehozott csoportok közül az
egyiket alávetjük a kísérletnek, a másikat nem - ily módon különítve el az éppen tanulmányozott tényezőt. A
kontrollált kísérlet sok vad és különc állítás halálát jelentette, és egyúttal hozzájárult a kritikus gondolkodás
és a racionalitás felvirágzásához is.

DAVID G. MYERS a Hope College pszichológiaprofesszora, a The Pursuit of Happiness: Who is Happy,
and Why és a The American Paradox című művek, valamint számos tankönyv szerzője; utóbbiak közé
tartozik a Psychology and Social Psycyiology.
 JAY OGILVY
A szekularizmus

O. K., én a szekularizmussal - az istenek uralma alóli kiszabadulással - hozakodom elő.

A történészektől és antropológusoktól nyert ismereteink szerint minden ősi társadalom imádott valamiféle
istent. Eluralkodott a babona. Az emberek feladták szabadságukat és önállóságukat, mert sorsukért az
isteneket magasztalták vagy hibáztatták. Csupán néhány merész elme - mint Ludwig Feuerbach, Karl Marx,
Friedrich Nietzsche és Sigmund Freud - megjelenésével vált elképzelhetővé (de divatossá sokkal kevésbé) az
ateizmus hirdetése. Ők voltak annak az új rendnek a kigondolói, amelyben a saját játszmánkat játszhatjuk,
megszabadulva az isteni akarathoz fűződő babonáktól vagy az isteni büntetés félelmétől.

Engem megdöbbent, milyen lassan fogadják el ezt a találmányt. Az amerikaiak több mint 60 százaléka még
mindig egyetért azzal (legalábbis nagyrészt vagy teljesen), hogy a "világot szó szerint hat nap alatt
teremtették, ahogy a Biblia mondja". - Ezt az adatot az SRI Interriational (ahol én voltam a kutatási igazgató
az 1980-as években) Values and Lifestyles (értékekkel és életmódokkal foglalkozó kutatási) programjának
három egymást követő, nemzeti szinten végzett valószínűségi mintafelvétele erősítette meg. Az iszlám több
mint egymilliárd hivőt mondhat magáénak. Figyelemre méltónak találom a magas iskolai végzettségű,
intelligens felnőttek számát, akik még mindig ragaszkodnak a gyermeki, vágyálomszerű istenhithez.

Anélkül, hogy térdre borulnánk a pozitivizmus előtt vagy túlbecsülnénk a megismerhetőt, illetve
alábecsülnénk az egyéni és a társadalmi tudattalanban meghúzódó rejtélyeket, mégis ünnepeljük meg a
babonák alóli fölszabadulásunkat, maradjunk alázatosak a saját egónkat meghaladó erők előtt, de fogadjuk el
az emberi fölszabadulás kollektív felelősségét, és énekeljük - Stewart Branddal, partneremmel a Global
Business Networknél - a Whole Earth Catalog mottóját: "Istenek vagyunk, így akár jók is lehetünk."

JAY OGILVY a Global Business Network alapítótársa és alelnöke, az SRI International értékekkel és
életmóddal foglalkozó kutatási programjának korábbi igazgatója, a Yale and Williams College korábbi
filozófiaprofesszora, a Living Without a Goal és a Many Dimensional Man című könyvek szerzője.

MILFORD H. WOLPOFF
A tudomány

A tudomány - mivel olyan magyarázatokat ad világunkról, amelyre reagálni tudunk - ezen időszak messze
legjelentősebb találmánya. Az a tény, hogy a tudományos magyarázatok rendszerint tévesek, a haladás
részbeni illúzióját kelti éppúgy, mint bizonyos állandóságát, amely annak következménye, hogy a különböző
publikációk különféle tévedéseket ostoroznak.

Legjobb formájában a tudomány egyfajta darwini keretben működik, ahol a hipotézisek a variáció forrásai
(rátermettségi mutatók) és a cáfolatok a kihalások. A hipotézisekből való kifejlődés az egyedfejlődés
megfelelői; ezenkívül még számos más folyamat van, amely párhuzamba állítható a biológiai világgal,
úgymint a véletlenszerűség (az első publikációk mindig nagy hatásúak, éppen azért, mert elsők, pont úgy,
ahogy a Microsoft rendszereinek sikerült a legelterjedtebbekké válni, noha nem szükségszerűen a legjobbak)
és az ugrásokkal tarkított egyensúly (a tudományos forradalmak a teljes kicserélődéshez vezető események).
Még a biológia nyelvéhez hasonló szakkifejezések is léteznek, mint amilyen a mérnek, amelyek azt írják le,
hogyan adódnak át a hipotézisek. Mindent egybevetve, még jóval a neandervölgyi idők előtt, amikor mi,
hominidák kifejlesztettük jelentősen összetett kultúránkat és nyelvrendszerünket, hogy átadhassuk azt és
fennmaradjon a résztvevők pusztulása után is, érdekes időknek örvendtünk (a kínai átok értelmében).

MILFORD H. WOLPOFF paleoantropológus, a University of Michigan antropológiaprofesszora. Az emberi

evolúció multiregionális elinéletének kiötlője, a Paleoanthropology és a Race and Human Evolution (Rachel
Casparival közösen) című könyvek szerzője.
 REUBEN HERSH
A kérdő mondat és az űrutazás

Minden idők legfontosabb találmánya a kérdő mondat - azaz a kérdések feltevése - volt.

Mivel azonban az eredeti kérdés az elmúlt kétezer év - és nem minden idők - legjelentősebb találmányára
vonatkozott, a kérdésre adott válaszom: az űrutazás. Amennyiben minden valószínűség szerint lakhatatlanná
változtatjuk bolygónkat, az űrutazás biztosíthatja az emberiség fennmaradását. Ez ma még nagymértékben
elméleti feltevés. Talán egy vagy két évszázad múlva tudni fogjuk, vajon fejlődhet-e annyit az űrutazás, hogy
új otthonhoz juttassa a Homo sapienst.

REUBEN HEUSH matematikus, a University of New Mexico nyugalmazott professzora. A The

Mathematical Experience (Philip J. Davisszel és Elena Marchisottóval) című könyve megnyerte az 1983-as
Nemzeti Könyv Díjat. További műve: A matematika természete (Budapest, Typotex, 2000).

CHRISTOPHER WESTBURY
A valószínűség-elmélet

Az elmúlt kétezer év legjelentősebb találmányának a valószínűség-elméletet tartom, amely több lépésben

alakult ki 1654 és 1843 között. Az előbbi dátum az az időpont, amikor Blaise Pascal megoldást javasolt a tét
szétosztására egy befejezetlen szerencsejátékban, ez utóbbi pedig arra utal, amikor Antoine Cournot úgy
határozta meg a véletlent mint események két független folyamának kereszteződését.

Több okból is érdemes a valószínűség-elméletre szavazni. Például azért, mert a valószínűség-elmélet

szolgáltatott először megbízható segítséget annak eldöntésére, hogy többféle bizonyítékforrás közül
melyiknek higgyünk, érvelési folyamatainkban kiegészítve az addig egyedüli eszközt, a logikát, mely
korántsem bizonyult elegendőnek a részrehajlások felismerésében és kiküszöbölésében. Ugyanolyan jogosan
jelölheti valaki azért is, mert lefektette a statisztikai analízis alapjait, így olyan kifejezésieszköz-készletet
adott az emberek kezébe, amely nélkül a legutóbbi évszázad legtöbb tudományos fölfedezése (szó szerint)
elképzelhetetlen lett volna. Egy harmadik, gyakorlatiasabb ok miatt is nevezhetné valaki: mivel a
valószínűség-elmélet lehetővé tette nagy összegű biztosítások kötését, megindulhattak a modern kor
beköszöntét elősegítő, rendkívül kockázatos és költséges hajós felfedezőutak.

Én mégsem a fenti előnyök, hanem egy negyedik, sokkal lényegesebb ok miatt nevezem a valószínűség-
elméletet. E teóriának alapvető ismeretelméleti következményei vannak, amelyek jelentőségét mai
korunkban alulértékelik, mert ezek észrevehetetlenül épültek be modern világnézetünk alapjaiba. Egészen a
19. századig szinte fel sem vetődött, sőt filozófiailag valójában visszatetsző gondolat volt, hogy a puszta
véletlen mögött nehezen felfogható szabályszerűségek rejtezhetnek - olyan szabályszerűségek, amelyek az
események, mégpedig önmagukban is sokféle, meghatározhatatlan okból bekövetkező események
eloszlásából erednek. Arisztotelész utalt e lehetőségre, mint ahogy - úgy tűnik - szinte mindenre. A
Metafizikában az esetlegességről szóló elmélkedésében rámutatott, hogy nem minden potenciálisan
megvalósulható (esetleges) eseménynek azonos az esélye a tényleges megvalósulásra. Ezzel mérte az első
csapást (leszámítva a tiszta szkepticizmushoz forduló, legkevésbé hasznos csapást) arra az elképzelésre,
hogy a világ alapjául végső soron a tiszta szükségszerűség szolgál. Tanulmánya maga után vonta azt, hogy a
törvényeknek engedelmeskedő formák kézzelfogható világát akár esetleges építőkövek is alkothatják. A
valószínűség-elmélet föltalálása kellett ahhoz, hogy ezt a radikális gondolatot általánosan elképzelhetővé
tegye, mint amilyen ma.

A valószínűség-elmélet - lehetővé téve a módszeres gondolkodást az absztrakt szabályszerűségekről -

megszabadította az emberiséget a racionális gondolkodás kezdete óta kötöttséget jelentő három filozófiai
béklyótól. Ezek a következők: egy mindent megfelelően elrendező központi szabályozó megjelölésének
szükségessége; a végletekig leegyszerűsített, empirista feltevés, mely szerint "azt kapod, amit látsz" (vagyis
a tudományos vizsgálat tárgyai nagyjából azonosak az érzékekkel felfogható tárgyakkal); és végül a tudás
"mindent vagy semmit" dolga univerzálisan és tökéletesen igaz definíció alapján. E filozófiai béklyókat - ha
teljesen leoldozni máig sem lehetett - legalábbis meg kellett lazítani, hogy a tudomány haladhasson.

A valószínűség-elmélet révén a törvényeknek engedelmeskedő objektumok egész új világa nyílt meg a

tanulmányozás számára. A valószínűség-elmélet nélkül nem született volna meg Darwin elmélete a
természetes kiválasztódásról, vagy Maxwell elmélete a statisztikus mechanikáról (mindkettő ugyanabban az
évben kapott nyilvánosságot, csupán száznegyven éve). A valószínűség-elmélet nélkül az emberiségnek
elképzelése se lett volna annak a számos (valószínűleg a legtöbb) jelenségnek a magyarázatáról, amelyekre
már azóta magyarázatot találtunk.

CHRISTOPHER WESTBURY a University of Alberta pszichológia tanszékének neuropszichológusa.

W. DANIEL HILLIS
Az óra

Egyetértek azzal, hogy a tudomány az emberiség legfontosabb vívmánya az elmúlt kétezer évben, de nem
igazán minősül találmánynak. Ezért az órát nevezem meg a legjelentősebb találmányként, mint olyan
szerkezetet, amely lehetővé tette a természettudomány gyakorlati és szemléleti fejlődését.

Christiaan Huygens azért találhatta fel az ingaórát a 17. században, mert Galilei megfigyelte, hogy az inga
lengési ideje állandó. Nem véletlen, hogy ezek az események a felvilágosodás kezdetére esnek. Az ingaóra
feltalálása előtt az időt napórával mérték, mely szerint nyáron hosszabbak, télen rövidebbek voltak az órák.
Képzeljük el Newton fizikai törvényeit évszakonként változó idővel!

Az óra mint az objektivitás megtestesítője készítette elő az utat az objektív tudomány pontosságához. Az időt
személyes tapasztalatból az észleléstől független valósággá alakította át. Kijelölte azt a keretet, amelyben a
természet törvényei megfigyelhetővé és mennyiségileg kifejezhetővé váltak. Az óra szerkezete metaforaként
szolgált a gondolkodóknak - például Descartes-nak és Leibniznek - a természeti törvények önszabátyozó
működésére. A számítógép - az előre meghatározott szabályok mechanisztikus lejátszásával - az óra
közvetlen leszármazottja. Amint képesek lettünk a Naprendszert óraműves automataként elképzelni, más
természeti jelenségek effajta szemlélése szinte elkerülhetetlenné vált, és elkezdődött a természettudományok
fejlődése.

W. DANIEL HILLIS fizikus és számítástechnika-tudós; kutatási és fejlesztési alelnök a Walt Disney

Companynál; a Thinking Machines Corporation társalapítója és vezető tudósa, ő tervezett és készített e
cégnél a világ leggyorsabb számítógépei közül néhányat; társelnöke a Long Now Foundationnak, amely
tízezer éven át működő órát tervez. A The Connection Machine és az Üzenet a kövön. Hogyan működik a
számítógép? (Vince Kiadó, 1999) szerzője.

MARY CATHERINE BATESON

A "gazdaság-orientált férfi"- a legunalmasabb találmány

Apám, Gregory Bateson egyik találó megjegyzése szerint az emberiség legunalmasabb találmánya a
"gazdaság-orientált férfi". Ehhez szeretnék néhány megjegyzést fűzni.

Hálásak lehetünk, hogy ebben az esetben senki nem változtatta meg a nemi elfogultságot tükröző
nyelvezetet, mert ez a fogalom nemi szempontból nem semleges és sosem volt az. A megfogalmazás azt rejti,
hogy bármely férfi lehet teljesen racionális vagy teljesen önző. A következtetés önként adódik - erről
általában nem szólunk a közgazdasági tankönyvekben: a nőktől effajta steril állapot nem várható el, ugyanis
őket befolyásolhatják az érzelmek vagy a másokkal való törődés. A "gazdaság-orientált férfi"-hoz számos
káros és elavult, az elmét a testtől és az érzelmet a gondolattól - mennyi rossz találmány! - elválasztó képzet
társul. Gregory - Pascallal együtt - úgy érvelt, hogy vannak a szívnek olyan indítékai, amelyeket nem ismer
az ész, és az ész-szív ember aligha hoz rossz döntéseket. Gregory nem tett különbséget a nemek között, de
felhívta a figyelmet arra, hogy az intézményesített szerepek miként vezetnek nem a teljes személyiség által
hozott döntésekhez. Ha megváltozik a mód, ahogy a nők és férfiak e szerepekhez hozzájuthatnak, újra
feltaláljuk ezeket. A "gazdaság-orientált férfi" akár emberi lénnyé is válhat.

MARY CATHERINE BATESON kultúrantropológus a George Mason Universityn. A Composing a Life,

With a Daughter's Eye: A Memoir of Margaret Mead and Gregory Bateson és a Peripherial Visions:
Learning Along the Way című könyvek szerzője.

JULIAN B. BARBOUR
A harang és a szimfonikus zenekar

Ha nem több mint háromezer éve találták volna föl, akkor a harangot nevezném, így azonban a szimfonikus
zenekart választom helyette. Azért, mert - a haranghoz hasonlóan - drámai kapcsolatot létesített két, láts zólag
elkülönülő világ - a tudomány anyagi világa és a lélek, valamint a művészetek világa - között. A szimfonikus
zenekar kétségtelenül fontos, mert segítségével szólal meg a klasszikus zene, a Howard Gardner által
választott legfontosabb találmány. Én azonban olyasvalami szimbólumaként választom, ami lehet, hogy még
a jövő zenéje. Ráadásul pontosan azért is döntöttem mellette, mert egy ponton nem értek egyet Howard
Gardnerrel, miszerint a klasszikus zene döntően a fizikai találmányoktól, azaz a hangszerektől függne.
Régóta lenyűgözött a filozófia egyik nagy talánya, amelyet Newton kortársai világosan megfogalmaztak: ha
csupán anyagi világ létezik, amelyet az ún. elsődleges jellegek - mint amilyen a kiterjedés, a mozgás és a
tömeg - írnak le, akkor miként magyarázzuk tudomásunkat oly sok másodlagos jelleg - színek, hangok, ízek
szagok - változatosságáról? Az anyagi világnak nincs szüksége rájuk, és sosem tudja megmagyarázni ezeket.
Természetesen mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy a tudomány most már ki tudja mutatni, miszerint a
specifikus érzetek fizikai jelenségekkel állnak összefüggésben, de a korreláció nem szükségszerűen ok - a
korrelációban lévő dolgoknak lehet közös oka - és még kevésbé magyarázat. Hogyan váltják ki bennem a
vonós hangszer rezgései azt az érzelmet, amely Beethoven vonósnégyeseinek hallgatása közben lesz úrrá
rajtam? Talán naiv vagyok, de elkötelezett tudós is. Nem lehetek elégedett a másodlagos jellegek
epifenoménaként való fölfogásával. Azt hiszem, létezhetne olyan fizika - sokkal gazdagabb, mint amiről
most tudomásunk van -, amelyben a másodlagos jellegek éppoly valóságosak, mint mondjuk az elektromos
töltés. A harang és a szimfonikus zenekar magasabb dolgokon és szélesebb lehetőségeken való tűnődésre
csábít bennünket, olyan területre, ahol a tudomány összhangba hozható a művészetekkel.

JULIAN B. BARBOUR elméleti fizikus, az Absolute or Relative Motion? Volume 1: The Discovery of
Dynamics és a Time Does Not Exist: The Next Revolution in Physics című könyvek szerzője.

MARVIN MINSKY
A szag felismerése

A kémia alapjainak lerakásán fáradozó Antoine Lavoisier fejében (de azt hiszem, Joseph Priestley-ében is)
megfordult az a gondolat, hogy egy kémiai anyag szaga nem feltétlenül a kérdéses anyag tulajdonsága,
hanem valamilyen más, azzal összefüggő anyagé, amely légnemű, s így a vizsgáló beszippanthatja. Ezért az
elemi kén kristályainak nincs szaguk, annál inkább a kén légnemű "leszármazottjainak", a kén-dioxidnak és a
kénhidrogénnek. Talán éppen ennek az apró felismerésnek köszönhetjük, hogy az egymástól független
vegytani megfigyelések halmazából megszülethetett a 19. és 20. század nagyszerű tudománya, a kémia.

MARVIN MINSKY matematikus és informatikus, a Massachusetts Institute of Technology (MIT)

médiaművészeti és -tudományi professzora, valamint az Artificial Intelligence Laboratory egyik alapítója.
Nyolc könyve jelent meg, köztük a The Society of Mind című.
 CHRISTOPHER G. LANGTON
A távcső és az evolúciónak a természetes kíválasztódáson alapuló elmélete

Más válaszadókhoz hasonlóan én is úgy vélem, a döntés nem lehet kétséges. A különös csak az, hogy ez a
"nem kétséges" döntés mindenki számára más és más!

Nézetem szerint a legfontosabb találmányok azok, amelyek a legnagyobbat fordítottak a világképünkön. E

kritérium alapján kettőt kell kiemelnem a sok közül: a távcsövet és a természetes kiválasztódáson alapuló
evolúció elméletét. Azért választottam kettőt, mert úgy érzem, a fontos találmányoknak két csoportja van: az
egyiktől összetettebb, a másiktól viszont egyszerűbb lesz a világ.

A komplexitást növelő találmányok az új, a korábbi világképbe be nem illeszthető adatok és megfigyelések
sokaságát adják a kezünkbe, s ettől a világegyetem még átláthatatlanabb, vagyis látszólag még összetettebb
lesz. A komplexitást csökkentő találmányok viszont kijelölnek valamilyen szabályszerűséget, algoritmust az
adatok roppant útvesztőiben, megfosztva azokat látszólagos bonyolultságuktól. Az ilyen találmányok azért
teszik szükségessé világképünk megváltoztatását, mert csak ezen az áron válnak értelmezhetővé az addig
értelmezhetetlen adatok, vagy mert így közvetlenebbül és egyszerűbben értelmezhetők; ily módon tehát a
világegyetem felfoghatóbbá válik, látszólag veszít összetettségéből. Az előbbi típusú találmányok jobbára
műszerek, eszközök - fizikai konstrukciók -, az utóbbiak pedig fogalmak, elméletek, hipotézisek - szellemi
konstrukciók. Úgy gondolom, a "találmány" titulus mindkettőnek kijár. (A pontosság kedvéért meg kell
jegyeznem, hogy a szellemi konstrukció a találmányok első csoportjában is jelen van: egy eszköz
önmagában, a hozzá iránytűt adó szellemi konstrukció nélkül fabatkát sem ér.)

Az első kategóriában a távcső verhetetlen. Nincs még egy eszköz, amely világképünk ily mélyreható
átalakulását indította volna el. Kikényszerítette, hogy a Földet (és önmagunkat) egy nagyobb kozmosz
szerény részeként szemléljük. Természetesen a távcső feltalálása előtt számos más kozmológiai elmélet is
létezett a földközéppontú világkép mellett, de a távcső indította el azt az adatáradatot, amely immár
eldönthette a korábban jórészt filozófiai természetű vitákat. A mikroszkóp - a távcső unokatestvére - szintén
egy addig soha nem látott világot tárt fel előttünk, és a világképrengetés Richter-skáláján nem sokkal marad
el a távcső mögött.

A második kategóriában sok nagyszerű "versenyzőt" találunk, de azt hiszem, mind közül Darwin evolúció-
elmélete a legnagyszerűbb. Könnyen meglehet, hogy a - fizikánál lényegesen összetettebb - biológiai
tudománynak ez az egyetlen, valóban általános érvényű elmélete. Ha kiderülne, hogy a világegyetem
valamely más pontján is kialakult az élet, alighanem a természetes szelekción alapuló evolúció teóriája lenne
az egyetlen biológiai elmélet, amelyet az ottani biológia átvehetne a földitől. Darwin elmélete hihetetlen
mértékben növelte a zoológiai adatok áttekinthetőségét. S miként a távcső, óriási nyomást gyakorolt
világképünkre, amelyben az emberiség most már csak egy sokkal nagyobb természet elemeként
szerepelhetett. Mindmáig alig engedtünk ennek a nyomásnak, de a végeredmény nem lehet kétséges.

A komplexitást csökkentő kategóriában a nagy esélyesek közé tartozik a termodinamika második főtétele is.
Bár ez talán nem rendítette meg alapjaiban a kollektív világképet, rendkívüli mértékben csökkentette az
adatok tömkelegének komplexitását. Alaposabb tanulmányozása pedig a világképen is mély nyomokat hagy!

Említhettem volna a számítógépet is, de azt hiszem, az eddig csak a mindennapi életre nyomta rá a bélyegét,
világképünk hitbéli alappilléreit nem lazította meg. A számítógép egyfajta matematikai távcső, amely új
adatok hatalmas tartományait tárja fel, rámutatva arra, hogy milyen típusú szabályokból milyen dinamika
következik. A számítógépek segítségével sorozatban fedezzük föl a matematikai valóság új és új galaxisait,
ahhoz azonban kell még egy kis idő, hogy ezek az empirikus fölfedezések mélyreható világképbeli
változásokhoz vezessenek. Ezzel együtt nagyon is elképzelhetőnek tartom, hogy ha a következő
ezredfordulón ismét megfogalmazódik a kérdés: "Mi volt az elmúlt három évezred legfontosabb
találmánya?", ennek föltevői éppúgy, mint megválaszolói a mai számítógépek leszármazottjai lesznek.

CHUISTOYHER G. LANGTON informatikus, a mesterséges élet kutatásának nemzetközi hírű

megalapítója, a Swarm Corporation műszaki igazgatója és az Artificial Life folyóirat szerkesztője.
 CLAY SHIRKY
A Gödel féle nemteljességi tétel

Az elmúlt kétezer év legfontosabb találmánya a magam részéről Kurt Gödel nemteljességi tétele - teljes
nevén a (Bertrand Russell-féle) Principia Mathematica és az ahhoz hasonló rendszerek formálisan
eldönthetetlen állításairól szóló teoréma. Az 1931-ben napvilágot látott Gödel-tétel azt bizonyítja be, hogy
bármely matematikai rendszerben szükségképpen megfogalmazhatók olyan állítások, amelyek a rendszer
keretein belül sem nem bizonyíthatók, sem nem cáfolhatók (azaz "formálisan eldönthetetlenek"). Más szóval
egy matematikai rendszer lehet elegáns, működhet jól, de sohasem lehet hiánytalan.

Ez a csinos kis matematikai dzsiudzsicu, a bizonyíthatatlanság bizonyítása formálisan véget vetett a nyugati
gondolkodás ama Szókratésszel kezdődő és első ízben teljes egészében Arisztotelésznél megfogalmazott
törekvésének, mely szerint az intellektuális érdeklődés valamilyen teljesen megismerhető igazsághoz
vezessen el, hogy a világegyetemről alkotott képünk egyszer a jövőben teljes legyen. A Gödel-tétel azt
mutatja meg, hogy a világegyetem teljes megértése még elméletben sem lehetséges.

E megvilágosodás járulékos hatásai - tudásunk korlátainak felismerése, az ellentmondás elfogadása és a

megbarátkozás a komplexitással - még csak most kezdenek érezhetővé válni, a "posztkomplett" világ
hajnalán.

CLAY SHIRKY az új média professzora a Hunter College film és média tanszékén.

COLIN BLAKEMORE
A fogamzásgátló tabletta

Mit neveznék a legfontosabb találmánynak? A fogamzásgátló tablettát.

Miért? Nos, természetesen válaszolhatok a lépten-nyomon hangoztatott érvekkel. A tabletta tényleg

elősegítette az 1960-as években a szexuális felszabadulást, lendületet adott a feminizmusnak és
következésképpen felgyorsította a nyugati társadalmak hagyományos családszerkezetének felbomlását - a
sámánizmus kialakulása óta ez volt a legfontosabb változás az emberi faj viselkedésében. Hozzájárult a
munkamegosztásról alkotott felfogásunk megváltozásához, és előmozdította a nők társadalmi helyzetének
másfajta megítélését. Ugyanakkor védhető az az állítás, mely szerint ennek a nem különösebben high-tech
találmánynak a legfontosabb következményeként erősödött a meggyőződés, mely szerint a test áll a szellem
szolgálatában, nem pedig fordítva.

A fogamzásgátló tabletta kulturális és kognitív forradalmat indított el az ember önértékelésében. Része van
abban, hogy ma elfogadjuk a szervátültetést és a génterápiát, meg abban, hogy kutatni kezdtük a mesterséges
intelligenciát és (egyes helyeken) a kromoszómák genetikai manipulálásának lehetőségét. Jelentős
hangsúlyeltolódás következett be: a bennünket körülvevő környezet helyett ma már egyre inkább magunkat -
testünket, fizikai értelemben vett sorsunkat - akarjuk kontrollálni.

COLIN BLAKEMORE, az Oxford University élettan professzora, az Oxford Center for Cognitive
Newsciense igazgatója és a The Mind's Brain című könyv szerzője.

OLIVER MORTON
A génsebészet

Fel nem foghatom, miért ilyen közömbös mindenki a génsebészet iránt! Ahogy én látom - ha tévednék,
javítsanak ki -, mindössze ketten szavaztak a gének szekvenálására, és kettejük közül Lawrence Krauss
szavazata amolyan utógondolatból született. A genetikai manipuláció mint olyan egyetlen szavazatot sem
kapott, bár Robert Shapiro beszél róla a genetikai térképezéssel összefüggésben, s John Searle és Colin
Blakemore is megemlíti, az egyik mint segédeszközt, a másik mintegy kitekintés gyanánt.

Sok más válaszadó jelöltjétől eltérően az irányított genetikai manipuláció a szó igazi értelmében vett
találmány: egyértelműen meghatározott cél megvalósítása érdekében kifejlesztett eszközök és technikák
összessége; és a feltalálók neve is ismert (meg kell nézni a szabadalmi leírásban). Alapjaiban valószínűleg
maradandónak bizonyul. Nehezen tudom elképzelni, hogy a naponta szedett fogamzásgátló tabletták száz
évnél tovább használatban maradjanak (nem is szeretném, ha így lenne), viszont valószínűnek látszik, hogy a
DNS-molekulák laboratóriumi másolására és javítására használt alapvető rendszerek stabiln ak bizonyulnak,
miközben gyakorlati alkalmazásuk kétségkívül óriási fejlődésen megy majd keresztül. A genetikai
manipuláció föltehetően évszázados-évezredes időléptékben fog kifejteni mérhetetlenül nagy hatást. Bár el
tudok képzelni olyan jövőt, amelyben sem a különböző biológiai entitások, sem a környezet, sem az emberek
nem esnek át mélyreható génsebészeti beavatkozásokon, a megvalósulásának sok esélyt nem adok, és nem is
tartom feltétlenül kívánatosnak az ilyen jövőt.

A genetikai modifikációk nyilvánvalóan számtalan úton-módon árthatnak nekünk - éppen ez a biztos

mutatója "fontosságának", és nem ok arra, hogy egy technikáról lemondjunk vagy kicsinyítsük a
jelentőségét. Ha az élővilággal kapcsolatban tett fölfedezéseinket át akarjuk vinni a gyakorlatba, az egyik
alapvető eszköz, amivel ezt megtehetjük, az irányított genetikai manipuláció. Fogalmi síkon pedig a
genetikai manipuláció bizonyosan új vágányra tereli majd a természetről és az embernek a természetben
elfoglalt helyéről folyó eszmecseréket, pontosabban ez a hatása máris érezhető.

Föltételezem, ha hajlamosak vagyunk bizonyos értékállósági szorzót alkalmazni egy találmány jövőbeni
fontosságának értékelésekor, akkor háttérbe szorulhatnak a lehetőségeikben nagyszerű, de még új dolgok a
régi, jelentőségteljes eredményekhez képest. Ebben az értelemben a nyomtatás a maga ötszáz éves
történetével előnyt élvez a genetikai manipulációval szemben, amely mindössze két évtizede fejti ki hatását.
Az ilyen gondolkodásmód azonban két okból is hibás. Először is, mert kiemel egy momentumot a többi
közül, másodszor pedig, az idő mérlegelésével szőröstül-bőröstül félre kell tolnunk a számítástechnikát - és
persze a fogamzásgátló tablettákat is. Mindkettő nagy hatást fejt ki (bár a fogamzásgátlókat sok országban
csak a nők kis része, olykor csak nagyon kis része szedi, és a gyógyszeres fogamzásgátlás bizonyos
értelemben kisebb jelentőséggel bír, mint a biztonságos és legális terhességmegszakítás), de e találmányok
igazi jelentősége - különösen, ami a számítógépeket, hálózataikat, rejtjelezési és egyéb lehetőségeiket illeti -
minden bizonnyal még csak eztán fog megmutatkozni. Pontosan ugyanezt mondhatjuk az élőlények
áttervezésének lehetőségéről is.

Nem azt akarom mondani, hogy az irányított genetikai manipuláció fontosabb, mint a demokrácia, mint az
esélyegyenlőség eszméje, vagy mint sok más fontos dolog, ami a válaszokban olvasható. Ám nyilvánvalóbb
módon tartozik abba a kategóriába, amit találmánynak szokás nevezni, és nagyon meglepett, hogy nem
találkoztam vele.

OLIVER MORTON író, a Wired és a Newsweek International munkatársa. Korábban a Wired UK

szerkesztője, illetve a The Economist tudományos és technikai rovatvezetője volt.

JOHN HENRY HOLLAND

A táblajátékok

A táblajátékok minden más találmánynál előrelátóbban jelzik, milyen szerepet játszik majd a tudomány a
világegyetem szimbolikus érveléssel történő megértésében. Lényegük az, hogy egy egyszerű szabályegyüttes
bábuk, korongok tologatásával a lehetőségek összetett hálózatát hozza létre a mezőkre osztott táblán.

A táblajátékok mint tárgyi emlékek már a legkorábbi egyiptomi dinasztiák idejéből is fennmaradtak, így ezek
áthágják a kétezer évben megszabott időhatárt, de az időkereten belül gyors "adaptív radiációjuknak"
lehettünk tanúi. Thalész logikai találmánya (absztrakt bábuk tologatása rögzített szabályok szerint)
valószínűleg a táblajátékok ismeretében született, és a táblajátékok - képletes sugallataikkal - mind Keleten
(go), mind Nyugaton (sakk) régóta szerepet játszanak a politikusok és a hadvezérek döntéseiben. A be lőlük
kiolvasott felismerések nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az a hit, mely szerint a bennünket körülvevő
világot az istenek szeszélye és akarata irányítja, a világ törvényekkel való leírhatóságába vetett hitnek adta át
a helyét. A 19. és a 20. században a táblajátékok matematikai modellek megalkotásához adtak ihletet, s a
genetikától és az evolúcióelmélettől a piacokon át a szociális kölcsönhatásokig nagyon sok területen fejtettek
ki serkentő hatást. Egyszerű példát kínálnak a "kibontakozó fejlődésnek" nevezett rejtélyes jelenségre is,
vagyis arra, amikor egyszerű kezdeményekből - mint a megtermékenyített petesejt - valami összetettebb
dolog - mondjuk, sejtek tízmilliárdjaiból álló bonyolult szervezet - alakul ki. És a videojátékokban
bekövetkezett mutációjuk révén a táblajátékok lehetőséget adnak a következő nemzedéknek a nagy távlatok
és szigorú logikai összefüggések világának megismerésére is, noha a mi világunk ezen a téren még nem
kényezteti el a mai nemzedékeket.

JOHN HENRY HOLLAND az Ann Arbor-i Michigan University informatika- és pszichológiaprofesszora.

Megkapta a MacArthur Alapítvány díját, és neki tulajdonítják a genetikai algoritmusok fölfedezését - egy
olyan problémamegoldó módszerét, amely a szexuálisan szaporodó élőlények evolúcióját szimulálja. A Santa
Fe Institute-ban kiemelkedő szerepet játszik a komplexitás-elmélet kidolgozásában. A következő könyvek
szerzője: Hidden Order: How Adagtation Builds Complexity és Emergence: From Chaos to Order.

JARON LANIER
Az emberi ego

Sajnos John Traub már lenyúlta azt a találmányt, amit választani akartam: az empirikus módszert. Mondok
tehát valami mást. Nézetem szerint az itt vizsgált szempontból az utóbbi két évezred legfontosabb találmánya
az emberi ego.

Az ego (én), amelyről beszélek, nem más, mint az én-tudatú ember, akit Harold Bloom szerint Shakespeare
talált ki, és aki - mint William Manchester állítja - a középkori gondolkodásból teljességgel hiányzik.
Filozófiai gyermekregényében - Sophie's World (Sophie világa) - Jostein Gaarder Szent Ágostont teszi
felelőssé a megjelenéséért. Nietzschét is ugyanez az ego foglalkoztatta, és ez jelenik meg az egzisztencialista
filozófiában ís.

Őszintén szólva, nem vagyok teljesen biztos abban, hogy a kereszténység előtti, illetve a korai kereszténység
korából származó szövegekben ne találhatnék jó bizonyítékokat ennek az embertípusnak a létezésére.
(Thomas Cahill szerint a zsidóság örökségéről van szó.) Mindenesetre úgy tetszik, hogy az egyéniség a saját
maga által kinyilatkoztatott morális felelősségérzetével, szabad akaratával, tudatosságával és mindenekelőtt
neurotikusan önközpontú gondolkodásával valamikor régen még nem létezett, később pedig már igen.

Ez az ego szükségképpen meg kellett hogy előzze az empirikus módszer feltalálását, érvelhetnénk. A tiszta
racionalizmus akkor adta át a helyét az empirizmusnak, amikor felismerte, hogy a megfigyelés eredménye
függ a megfigyelő nézőpontjától (a tiszta racionalizmust ezzel szemben a személyes nézőponttól
függetlennek gondolták). Eszerint a többi embertől elszigetelt egyén volt a kiindulópontja az elméletek
megalkotásának és az azok ellenőrzésére alkalmas mérések elvégzésének is. Csak az ego tudása lehet olyan
tökéletlen, hogy holmi találgatásokba bonyolódjék arról, mi folyik a világegyetemben, és csak az ego lehet
olyan önhitt, hogy tapasztalatilag ellenőrizze és az eredmények alapján továbbfejlessze feltevéseit.

Lehet, hogy az ego egyszer eltűnik a világból: semmivé lesz, ahogyan a semmiből jött. Az Edge közösség
kibernetikai beállítottságú tagjai szüntelenül támadják. Gúny tárgyává teszik, mondván, hogy illúzió, hogy
csak zavart kelt, hogy nem több semmivé foszló misztikus érzékcsalódásnál. Talán éppen az ego/én lesz az
utoljára bevett végvár. Miután Galilei szétoszlatta azt az elképzelést, hogy a Föld a világegyetem
középpontja, majd Darwin porrá zúzta azt az ideát, mely szerint az ember egyedülálló, központi helyet foglal
el az élővilágban, végül maga az én veszíti majd el központi helyzetét.

Ha az ego/én valaha nem létezett, az azt jelenti, hogy nem változhatatlan. Természetesen jó volna tudni, hogy
a kibernetikai metafora elpusztíthatja-e. Lehet, hogy száz év múlva az emberek nem mint elkülönült
egyénekre gondolnak majd magukra. Lehet, hogy sokkal inkább tudatában lesznek az agyukban versengő
kémiai folyamatoknak vagy a világháló közvetítette multiperszonális vagy mesterséges intelligencia-
folyamatoknak, mint a régimódi egyéniségnek.

Kiderülhet, hogy ego a természetben csak az elmúlt körülbelül kétezer évben létezett.

Személy szerint én azt remélem, hogy az ego túléli a számítógépet.

JARON LANIER informatikus és zenész, a virtuális valóság kutatásának egyik úttörője. Jelenleg az új
internet-technikák jeltőségét és alkalmazási lehetőségeit tanulmányozó egyetemközi konzorcium, a National
Tele-Immersion Initiative vezető kutatója.

ESTHER DYSON
Az önkormányzás

Választásom: az a felismerés, hogy az emberek képesek magukat irányítani anélkül, hogy egy isteni jogokkal
felruházott személyt helyeznének maguk fölé. Ennek igen szerteágazó következményei vannak. Fölvetődik a
kérdés, milyen kormányzásnak van értelme? Ki kormányozzon kit? Hogyan szerezhető meg és hogyan
korlátozható a hatalom? Manapság érdekes helyzet alakult ki, mivel a kormányzatok és a gazdasági társa -
ságok hatalma kiegyensúlyozza egymást... s közben a kormányzati hatalom további eróziójával fenyeget az
internet, amely - legalábbis némelyek számára - lehetővé teszi, hogy tevékenységüket (pénzügyi
tranzakciókat, véleménynyilvánítást, postaforgalmat) viszonylag szabadon kiterjesszék az egész világra.

ESTHER DYSON az EDventure Holdings elnöke és a Release 1.0 szerkesztője. A PC Forum elnevezésű
konferenciája minden évben jelentős ipari esemény. Ő írta a 2.0 verzió: életünk a digitális korban (Budapest,
HVG Rt., 1998) című könyvet. Emellett az ICANN (Internet Corporation for Assigned Names and Numbers)
ügyvezető elnöke, az Electronic Frontier Foundation és a Santa Fe Institute igazgatója, valamint az Egyesült
Államok elnöke árukiviteli tanácsadó bizottsága rejtjelezési albizottságának tagja.

JOHN MADDOX
A differenciál- és integrálszámítás

Csodálom, hogy a megkérdezetteknek ennyire meggyűlt a bajuk ezzel az ezredforduló előtti leckével.
Mellesleg többen meg is sértették a szabályokat, mivel az általuk említett sumerok, asszírok és egyiptomiak -
nem beszélve a kínaiakról, görögökről és rómaiakról - kétezer évnél jóval régebben kezdték írni a maguk
történelmét.

Hogy helyrebillentsem a mérleget, legszívesebben a modern gépkocsik központi zárját választanám, hiszen
ez járult hozzá a legnagyobb mértékben a kényelmünkhöz. De ez nagyon hétköznapi találmány.

Szerintem vitathatatlan, hogy az elmúlt kétezer év kimagasló találmánya a differenciál- és integrálszámítás

volt, amelyet Newton és Leibniz dolgozott ki egymástól függetlenül.A differenciál- és integrálszámítás
jóvoltából lett a modern természettudomány azzá, ami. S ez a találmány nem triviális. Newton tudta, hogy a
sebesség a távolság (időbeli) változása, és hogy a gyorsulás a sebesség (időbeli) változása, de távolról sem
volt magától értetődő, hogy ezek a mennyiségek a bolygók Kepler-féle pályájának geometriájából
kikövetkeztethetők. Napjainkban persze egy iskolás is játszadozhat Newton játékával - elég egyik változót a
másikkal behelyettesítenie.

A 17. században egyáltalán nem volt nyilvánvaló, hogy a differenciál- és integrálszámítás olyan nagy hatású
módszerré válik, mint amilyennek a későbbi fejlemények fényében látjuk. Olyannyira nem, hogy Daniel
Bernoulli meg is vádolta Newtont azzal, hogy szándékosan fogalmazta meg homályosan a "fluxiók
módszerét", mert titkát meg akarta tartani magának. De Leibniz technikája valóban nem volt könnyen
áttekinthető, és magára Bernoullira hárult a feladat, hogy értelmezze azt, körülbelül úgy, ahogy az 1940-es
években Freeman Dyson emészthetővé tette a feynmani elektrodinamikát.
Newton is és Leibniz is rájött, hogy a differenciálás fordított művelete lehetőséget ad a "görbe alatti terület"
kiszámítására (amibe Newton korábban már sok energiát ölt), de a mai matematikai munkákban hemzsegő
integráljelet Leibniz találta ki. Aligha kell bizonygatnunk, hogy ezek a fejlemények teljesen átalakították a
matematikát.

Ám a fizikára és végeredményben a többi természettudományra is a differenciál- és integrálszámítás még

mélyrehatóbb befolyást gyakorolt. Hol lennének a térelméletek - Maxwell, Einstein vagy
Schrödinger/Feynman/Schwinger/Weinberg és mások elméletei nélküle?

Nagyjából ugyanezt mondhatnánk el az aritmetika feltalálásáról is, ez azonban kétezer évnél sokkal régebbi
találmány. A számolás után a következő nagy ugrás a differenciál- és integrálszámítás feltalálása volt.

JOHN MADDOX fizikus, a Nature nyugalmazott szerkesztője. Művei: Revolution in Biology, The
Doomsday Syndrome, Beyond the Energy Crisis, Ami a tudományban még felfedezésre vár (Budapest, Vince
Kiadó, 2000).

BART KOSKO
A differenciál- és integrálszámítás

Egész más lenne ma a világ, ha nem Newton/Leibniz, hanem a görögök találták - vagy "fedezték" - volna fel
a differenciál- és integrálszámítást. Lehet, hogy a mai világ egy-két évezreddel korábban érkezett volna el.

A differenciál- és integrálszámítás a reneszánsz kor igazi gyümölcse. Akkor kezdődött, amikor a nagy
gondolkodók újra vizsgálni kezdték a végtelen fogalmát - inkább a végtelen kicsit, mint a végtelen nagyot.
És ez egyszeriben két nagy előrelépést hozott: megmutatta, hogyan modellezzük a változást
(differenciálegyenlet), és utat mutatott egy jól meghatározott probléma legjobb megoldásának megtalálása
felé (optimalizálás). Az első lépés a matematikát a világ statikus leírásától dinamikus leírásokhoz vezette,
ami megengedte a dolgok időbeli változását vagy átalakulását. Ekkor vált a "rakétatudomány" igazi
tudománnyá. A második lépés ennél is gyakorlatiasabb hasznot hozott. Megmutatta, hogyan
minimalizálhatók a kiadások vagy hogyan maximalizálható a profit. Thomas Jefferson állítása szerint a
szántás hatékonyabbá tételére használta a differenciál- és integrálszámítást. Egy napon talán gyermekünk
tervezésére használjuk majd (legalábbis részben), a legkisebbre csökkentve a betegségek öröklését, vagy (ne
adj' isten) maximálisra emelve a jó magaviseletet.

A differenciál- és integrálszámítás a mai modern világ szíve. Az egyenletei segítségével voltak

megjövendölhetők a fekete lyukak és a gravitációs hullámok. Az első számítógépeket is azért építettük, hogy
egyszerű differenciál- és integrálszámítási egyenletek futtatásával előre jelezze a bombák becsapódási helyét.
A differenciál- és integrálszámítás jelenlegi fejlődési iránya a véletlen változat (sztochasztikus differenciál-
és integrálszámítás) felé segített nekünk felmérni a világgazdaságot aláásó rejtélyes pénzügyi
összefüggéseket. A differenciál- és integrálszámítás a démokritoszi "atomok és űr" világától elkalauzolt
minket egy másikhoz, amelyben atomok mozognak egy mozgó űrben.

BART KOSKO a University of Southern California elektromérnök-professzora. Művei: The Fuzzy Future,
Fuzzy Thinking, Nanotime (kiber-detektívregény), Neural Networks and Fuzzy Systems, Neural Networks for
Signal Processing és Fuzzy Engineering. Az első szakcikke (Egyensúly a helyi marihuána játékban) a
differenciál- és integrálszámítást arra használta, hogy kiszámítsa az ültetett marihuána vagy kokaincserje
optimális mennyiségét egy tetszőleges számú termelőt, tolvajt és rendőrt tartalmazó területen.

VERENA HUBER-DYSON
A matematikai analízis

Az első reakcióm a kérdésre a "nulla" volt, a második a "végtelen" - de a végső válaszom dióhéjban a
matematikai analízis vagy más néven az infinitezimális számítás.
A matematikai analízis a "nulla" és a "végtelen" összekötésével mindkét őstípusnak értelmet ad.
Nélkülözhetetlen eszközzé vált a mérnöki szakma és a természettudományok szinte minden területén, míg
alapfogalmai elválaszthatatlanul összefonódtak a matematika alapjaival. Segítségével egyaránt
megfogalmazhatók a problémák és a törvényszerűségek, és leírhatók a magyarázatok, a megoldások és a
sejtések.

A történet a következő. Amikor Newton és Leibniz a 17. században kitalálta az infinitezimális számítást,
ezzel a helyére került egy halványan már régóta sejtett és hallgatólagosan használt fogalom. Az angol
empiristának (Newtonnak) szüksége volt a fizikai testek mozgását leíró módszerre, s e törekvését siker
koronázta a "fluxió" elmélete formájában. A német filozófus (Leibniz) azonban, készen arra, hogy
megbirkózzék a matematika egyetemes természetével, az általa "a kontinuum labirintusának" nevezett
jelenséggel küzdött, még a differenciál- és integrálszámítási formulájának általános elfogadása után is; azaz
hogyan képesek végtelenül kis mennyiségek egy nullától különböző összeggé összeadódni? A matematika
csak a 19. században tudta a differenciál- és integrálszámítást szilárd alapokra helyezni azáltal, hogy két,
egymást kiegészítő módon tanulmányozta a határérték és a végtelen fogalmát: a Cauchy-Weierstrass-féle
aritmetikus módszerrel és Dedekindnek az akkoriban születő halmazelméleti levezetésével.

A differenciál- és integrálszámítás ma is hatékonyan alkalmazható. Miközben segítségével megoldódtak

olyan régi problémák, mint Zénón paradoxom, újakat is felszínre hozott - ilyen például a folytonossági
elmélet -, és még mindig tágul az alkalmazási területe. Sőt mi több, az olyan újabb fogalmak, mint a
kategóriaelmélet - a szerkezeti algebra történelmi utódja és elméleti őse -, valamint a racionális érvelés
digitális (0, 1) modellezéséből kifejlődő matematikai logika új fényt vexnek az alapjaira. A laikusok
megdöbbenésére kiderült, hogy a "nemstandard elemzés" igazolja Leibniz "végtelenül kicsi" nemzérus
mennyiségeit!

VERENA HUBER-DYSON matematikus, cikket írt a csoportelméletről és több matematika tanszéken

tanított, beleértve a berkeleyi University of Californiát és a chicagói University of Illinoist. Jelenleg a
University of Calgary filozófia tanszékének nyugalmazott professzora, matematikai logikát, valamint
természettudományos és matematikai filozófiát tanított. A Gödel's Theorems: A Workbook on Formalization
című monográfia szerzője (Teubner Texte zur Mathematik, Band 122, B. G. Teubner Verlagsgesellschaft,
Stuttgart-Leipzig 1991).

JOHN HORGAN
A szabad akarat

O. K., akkor mondom. A szabad akaratot jelölte már valaki? Már több mint kétezer éves a fogalom, de
kétségtelenül érdemes az egyik legfontosabb találmány címre. Amióta a filozófusok fejében megfogant a
szabad akarat gondolata, azzal küzdenek, hogy összeegyeztessék a természettudományok által a természetről
hangoztatott materialista, determinista nézetekkel. Epikurosz erősködött, hogy a természetben lennie kell egy
olyan véletlenszerű elemnek, ami megengedi a szabad akarat létezését. Lucretius ezt a véletlenszerűséget
"elhajlásnak" hívta. A mai "szabad akaratúak" ezt az elhajlást a káoszelméletben vagy a
kvantummechanikában találják meg. Egyik elmélet sem igazán meggyőző. A tudomány egyre világosabbá
teszi (számomra legalábbis), hogy a szabad akarat csak ábránd. De - talán inkább, mint az Isten - egy
csodálatos, nélkülözhetetlen ábránd.

JOHN HORGAN tudományos író, a The End of Science: Facing the Limits of Knowledge in the Twilight of
the Scientific Age és a The Undiscovered Mind: How the Human Brain Defies Replication Medication, and
Explanation című művek szerzője. A Scientific Ancerican (ahol tíz évig belső munkatárs volt), a The New
York Times, a The Washington Post, a The New Republic, a Slate, a The London Times, a Discover, a The
Sciences és más folyóiratok cikkírója.

TOR NORRETRANDERS
 A tükör

Az elmúlt kétezer év legnagyobb hatású találmánya a tükör volt. Megmutatta az embereknek, hogy
milyennek látja őket a Föld többi lakója. A tükrök széles körű, reneszánsz kori gyártása és elterjedése előtt az
emberek csak a vízfelszínen és fémfelületeken láthatták képmásukat. De önmagunk kívülről történő
szemlélése csak a tükör mindennapos elterjedésével vált napi szokássá. Ez egybeesett az étkezési szokások
és az öltözködési stílusok fejlődésével, és megalapozta az öntudat mai értelmezését - azaz magunknak mások
szemével történő figyelését ahelyett, hogy csak benső énünkre figyelnénk, vagy Isten szemével néznénk
magunkat.

Tehát az öntudat, ahogy mi ismerjük, egy magasabb szintű gondolkodás eredménye, amikor a "kint a
tükörben" észlelt személy és a benső énünk egy időben tudatosul; annak a felismerése, hogy a kint a
tükörben látszó személyt én, innen belülről irányítom. A modern élet legtöbb problémája abból adódik, hogy
a tükörképünket valóságosabbnak képzeljük a benső énünknél. A tükör feltalálása Jaron Lanier szerint
szorosan összekapcsolódik a szabad akarat kérdésével és a modern emberi én kialakulásával.

A "benső én által szemlélt külső személy" új értelmezésének nemrégiben analógiája akadt: az első Holdról
készített, Földet ábrázoló fényképek. A Föld az emberek lakta bolygóból égitestté vált, eggyé a sok közül.

De az elmúlt kétezer év talán legnagyobb jelentőségű találmánya a feltalálás maga volt: az a felfogás, hogy a
jobb fejsze nem csupán egy jobb szerszám, hanem magában foglalja a fejszetervezés új alapelvének a
felfedezését is. A gondolat, hogy az ember képes módszeresen és célra orientáltan új utakat keresni a
megszokott dolgok elvégzéséhez, valamint teljesen új dolgokat alkotni, már önmagában is figyelemre méltó
találmány.A találmány szó maga viszonylag fiatal; az újítások utáni módszeres kutatás a mai
versenygazdálkodás melléktermékének tekinthető. Az, hogy minden tárgyat változónak tekintünk és minden
folyamatot nyitottnak a fejlődésre, hogy a természetes megoldásokat nem tartjuk automatikusan a
legoptimálisabbnak, és hogy mindig új, jobb utakat keresünk - ez a feltalálás feltalálásának az eredménye.

TOR NORRETRANDERS Koppenhágában élő tudományos író és levelező, a The User Illusion: Cutting
Conscíousness Down to Size című könyv szerzője.

SHERRY TURKLE
A tudattalan fogalma

Az én jelöltem a tudattalan - az a fogalom, mely szerint szavaink, tetteink és érzéseink nem irányítható
forrásból fakadnak, és a választásainkat és a kapcsolataink minőségét mélységesen befolyásolja az életutunk.

Újabban hajlunk arra, hogy a freudi felismeréseket történelminek, vagyis túlhaladottnak tartsuk, főként azért,
mert a pszichodinamika alapgondolatai már beivódtak a közgondolkodásba. E gondolatok segítségével értjük
meg szerepünket a családban, a barátaink között és a munkahelyünkön. Új dimenzióval járulnak hozzá annak
megértéséhez, mit jelent embernek lenni. Az effajta tudás egyre fontosabbá válik, amint gyermekeinkkel
együtt szembekerülünk egy mesterséges intelligenciával túlzsúfolt világgal, ahol párbeszédeket kell
folytatnunk és kapcsolatokat kell kialakítanunk, és a gondolatok egy új szintjén kell felismernünk, miért
olyan különleges dolog embernek lenni.

SHERRY TURKLE a Massachusetts Institute of Technology tudományszociológus professzora, a The

Second Self Computers and the Human Spirit, a Psychoanalytic Politics: Jaques Lacan and Freud's French
Revolution és a Life on the Screen: Identity in the Age of Internet című művek szerzője.

RICHARD DAWKINS
 A spektroszkóp

A teleszkóp felfogja a nagy távolságból érkező fényt, a spektroszkóp viszont elemzi és meghatározza. A
spektroszkópia segítségével ismerjük meg a csillagok összetételét. A spektroszkóppal kimutatható, hogy a
világegyetem tágul és a galaxisok távolodnak egymástól, az időnek volt kezdete és mikor, és a Naphoz
hasonló csillagok körül az élet kialakulására alkalmas bolygók keringenek.

1835-ben Auguste Comte, francia filozófus és a szociológia megalkotója azt mondta a csillagokról: "Soha
semmilyen módszerrel nem leszünk képesek tanulmányozni a kémiai összetételüket vagy az ásványtani
szerkezetüket... Tudásunk a csillagokról az alakjukra és a mozgásukra korlátozott:"

Amikor ezt írta, már felfedezték a Fraunhofer-vonalakat, ezeket a spektrumban pontosan meghatározott
helyű, fantasztikusan finom vonalkódokat - az elemek árulkodó ujjlenyomatait. A spektroszkópos
vonalkódok segítségével kémiai elemzést készíthetünk egy távoli csillagról, miközben paradox módon
(éppen, mert olyan közel van) a Holddal ugyanezt nem tehetjük meg. A Hold fénye teljes egészében
visszatükrözött napfény, tehát a vonalkódjai a Napéval azonosak. A Hubble-féle vöröseltolódást - a
világegyetem tágulásának és az ősrobbanásnak a fenséges kézjegyét - ugyanezekkel a vonalkódokkal mérik.
A csillagoknak a bolygók jelenlétét eláruló ritmikus távolodásait és közeledéseit a spektroszkóp oszcilláló
vörös és kék eltolódásként észleli. Az a spektroszkópos felfedezés, hogy más csillagokhoz is tartoznak
bolygók, sokkal valószínűbbé teszi, hogy máshol is létezik élet a világegyetemben.

Számomra a spektroszkóp költői jelentőséggel bír. A romantikus költők a szivárványt tartották a tiszta
szépség jelképének, s e szépséget a tudományos magyarázat csak tönkreteheti. Ez a felismerés ihlette Keats
1817-es híres köszöntőjét - "Newton egészségére és a matematika pusztulására", valamint jól ismert sorait
1820-ból:

Angyal-szárnyat lenyír a filozófia,

rejtélyt szabályba tör, s szellem-lakott
eget kifoszt és kincses gnóm-lakot -
szivárványt bont...
(fordította Nemes Nagy Ágnes)

Mai széles körű ismereteinkkel már tudjuk, hogy a látható fény szivárványa a teljes elektromágneses
spektrum egy parányi szelete. És a spektroszkópia még a szivárványt is tovább boncolja. Ha Keats tudta
volna, mihez vezet Newton munkája - hogy az emberi látásmód a táguló világegyetem ihle tésére kitágul -,
biztosan nem mondja el azt a pohárköszöntőt.

RICHARD DAWKINS evolúcióbiológus, az Oxford University professzora. A New College tudományos

munkatársa, Az önző gén (Budapest, Gondolat Kiadó, 1986), A hódító gén (Budapest, Gondolat Kiadó,
1989), A vak órásmester (Budapest, Akadémiai Kiadó és Mezőgazda Kiadó, 1994), a Folyam az Édenkertből
(Budapest, Kulturtrade Kiadó, 1996), a Climbing Mount Improbable és az Unweaving the Rainbow című
könyvek szerzője.

PHILIP ANDERSON
A kvantumelmélet

A kérdésre lehetetlen egy találmánnyal válaszolni. Javasolhatnánk például a "betegségek eredetének

baktériumelméletét", ami azután visszavezet bennünket a mikroszkóphoz - enélkül soha senki sem látott
volna baktériumot -, majd a lencséhez, tehát a szemüveg ugyanolyan fontos lehet, mint a baktériumok, és így
tovább. De megmondom, mit választottam. Munkatársaim meglepetésére, akik azt tartják rólam, hogy
megrögzötten csak nagy méretekben gondolkozom, egy meglehetősen kis léptékű dolgot javasolok: a
kvantumelméletet, és hangsúlyozom, hogy ebbe beleértem a kvantumtérelméletet is.

A kvantumelmélet gondolkodásmódunk megváltoztatására kényszerít bennünket, méghozzá sokkal

mélyrehatóbban, mint korábban a newtoni mechanika, a kopernikuszi világkép vagy a relativitáselmélet.
Bizonyos értelemben pont a kis léptékben való gondolkodás elvetésére kényszerít minket - már amennyiben
meg akarjuk őrizni ép elménket -, mivel azt állítja, hogy a különféle kvantumterek névtelen, egyforma
kvantumai építenek fel minket, és csak az egésznek van valamiféle identitása vagy integritása. De egyúttal
azt is állítja, hogy teljes mélységéig ismerjük annak a játéknak a szabályait, melyben e részecskék és
kvantumok a résztvevők, tehát ha elég okosak vagyunk, mindent megtudhatunk magunkról és a világról. Más
szóval, nincs olyan "miért" kérdés a minket körülvevő világgal kapcsolatban, amire a kvantummechanika
nem tudja a választ: Miért kék az ég? Miért átlátszó az üveg? Mi tartja egybe a DNS-molekulát? Miért süt a
nap? - és így tovább. Nehéz belegondohi, hogy száz évvel ezelőtt milyen keveset tudtunk. Az az érzésem,
hogy az emberek többsége még nem fogta fel, hogy az élettelen világ és az élővilág nagy része lényegében
már nem titokzatos.

Nem véletlen, hogy a "megtudhatjuk" s nem pedig a "megjósolhatjuk" szót használtam. Az utóbbi
lényegében lehetetlen, olyan okokból, amelyeknek aligha van közük a híres határozatlansági elvhez, ám
annál több a számítástechnika rohamos fejlődéséhez. Az általunk észlelt világ valamennyi szintje - az
elektronmező és a kvarkmező névtelen kvantumjaitól egészen az olvasóig és hozzám - kibontakozó fejlődés
révén jön létre, olyan folyamattal, amelyben a nagy anyaghalmazok tulajdonságai nem vezethetők le az őket
felépítő kisebb egységek tulajdonságaiból. Egy sejt még nem a tigris, ahogyan az arany egy atomja sem
sárga és csillogó. A határozatlansági elv nem egy különleges tulajdonsága az elektronnak, hanem a szerkezet
kvantumos tulajdonságainak a különösségétől és bonyolultságától függ. Lehetetlen részleteiben követni egy
makroszkopikus anyagrészecske kvantumdinamikáját, csupán átlagolásra van lehetőségünk.

Egyetértenék azzal, aki a "tudományos módszert" jelölte, ha elfogadnám, hogy egy meghatározható
időpontban keletkezett, egyetlen dologról lenne szó - de túl sokféle tudománytörténetet ismerek, és túl sok
eltérést látok a különböző tudományterületek fejlődése között.

A másik lényeges felfedezés az evolúció molekuláris alapja, amiért a dicsőség mindenekelőtt Oswald Averyt
illeti. A tudományos módszerhez hasonlóan az evolúció története is túl összetett ahhoz, hogy egyszeri
találmánynak tekintsük.

PHILIP ANDERSON Nobel-díjas fizikus Princetonban, egyike a szupravezetés élvonalbeli elméleti

kutatóinak. Az A Career in Theoretical Physics című műnek és az extra sűrű anyagok fizikájáról szóló több
könyvnek a szerzője, valamint a The Economy as a Complex Adaptive System társszerkesztője.

MICHAEL NESMITH
A kopernikuszi világkép

A különféle válaszokat olvasva én átsettenkedem a Philip Anderson által kitárt ajtón, és inkább egy
felfedezést jelölök, mint egy találmányt. Ez pedig a kopernikuszi világkép. Ez az ösztöneinket
meghazudtoló, az érzékelésünkkel (sőt a katolikus egyházzal) is ellentétes gondolat volt. Úgy értem, "látjuk",
amint a Nap keresztülhalad az égen! Mi lehetne ennél világosabb? Ügyes húzás! Nem kevés szellemi
bátorságra volt hozzá szükség, és többre tanított minket, mint amit szorosan véve állított.

MICHAEL NESMITH művész, író, üzletember és a Monkees együttes korábbi tagja.

PHILIP CAMPBELL
A nyomdagép

Íme az én választottam. A legnagyobb érdeklődésre számot tartó találmányok talán azok, amelyek új morális
kérdéseket vetnek fel, és így arra késztetik az embereket, hogy megkérdőjelezzék a találmánynak (vagy az
arra irányuló kutatásnak) a létjogosultságát. Ez még Howard Gardner "klasszikus zene" javaslatára is
vonatkozik. Megemlíteném Theodor Adorno állítását, miszerint egyes zeneszerzők kompozícióival
ellentétben nincs olyan bűn, amit Mozart zenéje hatására követtek volna el. Ezzel szemben, ha jól tudom,
Wagner zenéje még mindig be van tiltva Izraelben.
De az én javaslatom közelebb áll szakmai érdeklődésemhez. Amint azt Jared Diamond örvendetes módon
kimutatta Gums, Germs and Steel (Fegyverek, baktériumok és acél) című könyvében, az írás minden idők
egyik legfontosabb találmánya, de a háromezer éves sumer ékírás túl régi ahhoz, hogy azt javasoljam. Tehát
az én válaszom a kérdésre a nyomdagép. Végül is a világháló (World Wide Web) is csak egy nyomdagép
elektronikus és fotonikai finomításokkal. Nem tudok azonban megszabadulni egy fantáziaképtől (tagadva a
józan ésszel előre látható nehézségeket): egy mindent behálózó találmány képétől, amelynek biztosan
hatalmában lesz a jó és a rossz. Hogy William Gibson Neuromancerét idézzem: "...és ő mégis a kibertérről
álmodott... mégis a mátrixot látta álmában, a színtelen űrt beborító fényes logikai hálót.” Nincs billentyűzet,
nincs egér vagy képernyő, csupán idegi kapcsolat és egy sokdimenziós információs tér, amelyben tetszés
szerint felfedezhetünk, szervezhetünk és kommunikálhatunk - ha javasolhatom, egy szerkesztő időnkénti
segítségével. Sajnos én ezt valószínűleg nem fogom megérni, de az unokáim imádni fogják!

PHILIP CAMPBELL (akinek legidősebb gyermeke tizenhárom éves) volt az alapító szerkesztője a Physics
Worldnek, és 1995 óta a Nature szerkesztője.

STEWART BRAND
A kereszténység és az iszlám

A kérdés behatárolja a feleletet. "Mi az elmúlt kétezer év legfontosabb találmánya?" Kimarad a földművelés,
az írás, a matematika és a pénz. Ezek ugyanis korábbiak.

A "legfontosabb" kifejezés miatt az időszak elején kellene keresnünk a találmányokat, hiszen így volt a
legtöbb idejük kifejteni a hatásukat. Miért "kétezer"? A keresztény időszámítás 2000. éve miatt. Ez lehet a
nyitja.

A legfontosabb kulturális (és így legátfogóbb) találmány egy vallás lehet. Csak két, széles körben elterjedt
vallás keletkezett az utóbbi két évezredben: a kereszténység és az iszlám. Próbáljuk meg elképzelni az elmúlt
két évezredet - vagy ami azt illeti, akár csak a jelen pillanatot - nélkülük.

STEWART BRAND a Whole Earth Catalog alapítója, a The Well és a Global Business Network
alapítótársa, a Long Now Foundation elnöke. Művei: The Media Lab: Inventíng the Future at MIT, How
Buildings Learn és Amíg világ a világ (Budapest, Vince Kiadó, 2001 )

CSÍKSZENTMIHÁLYI MIHÁLY
Több minden, köztük a zászló

Mindig is szerettem Lynn White történetét a kengyelről, amely forradalmasította a hadviselést, és elősegítette
a feudális társadalom és kultúra létrejöttét. Vagy Lefebre des Noettes eszmefuttatását arról, miként tette
lehetővé a kormánylapát feltalálása a kiterjedt hajózást és ezzel együtt a világ Európa általi gyarmatosítását.
Habár kiábrándító látni, hogy több mint ezer évnek kellett eltelnie, mire észrevettük ezeknek az eszközöknek
a hatását. Így aztán egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy jelen pillanatban kellőképpen átlátjuk, melyek
voltak az elmúlt két évezred legfontosabb találmányai.

A fogamzásgátló tabletta mindenképpen megfelelő jelölt, ahogyan a tudományos módszer is az. Engem az
olyan találmányok is foglalkoztatnak, mint a zászló - az összetartozásnak az a fajta jelképe, amelyet milliók
követnek a pusztulásba vagy a győzelemre biológiai kapcsolattól függetlenül. Vagy a társadalombiztosítási
kártya, hiszen azt jelképezi, hogy nem vagyunk egyedül és jólétünk az egész társadalom feladata; vagy a
polgárjogok, amelyek, tapossák őket a sárba és éljenek vissza velük, mégis egy olyan egyetemes emberi
méltóság felé vezetnek bennünket, amely fontosságával elhomályosíthatja az elmúlt évezred összes technikai
csodáját.

CSÍKSZENTMIHÁLYI MIHÁLY a kaliforniai Claremont Graduate University ügyvitelprofesszora. Az

áramlat (Budapest, Akadémiai Kiadó,1997), a The Evolving Self: A Psychology for the Third Millennium, a
Creativity, az És addig éltek, amíg meg nem haltak (Budapest, Vince Kiadó, 1998) és a Finding Flow című
könyvek szerzője.

LEE SMOLIN
A matematikai megfeleltetés

Azt hiszem, a legfontosabb találmány egy matematikai ötlet volt: a megfeleltetés fogalma -, amely szerint
egy függvényrendszer, legyen az matematikai vagy fizikai, megbízhatóan leírható egy másikkal.

A megfeleltetést először Descartes analitikus geometriája használta, amelynek az alapja két különböző
matematikai objektum közötti pontos kapcsolat megismerése - ebben az esetben a számok és a geometria
közötti kapcsolaté. Ez az összefüggés lehetővé tette, hogy általános kérdéseket tegyünk fel a számokkal és
függvényekkel kifejezhető geometriai alakzatokkal kapcsolatban; és mire az ember rájött a válaszokra,
feltalálta az analízist. Ma már tudjuk, hogy a matematikát e függvényrendszerek közötti kapcsolatok teszik
igazán erőssé. A 20. századi matematika legfontosabb felfedezéseinek nagy része - ilyen az algebrai
topológia, a differenciálgeometria, az ábrázoláselmélet és az algebrai geometria - és az elméleti fizika
legfigyelemreméltóbb gondolatai a megfeleltetés fogalmára épülnek, ami általános kifejezés egy matematikai
függvényhalmaznak egy másik segítségével történő leírásához. Még a különböző matematikai rendszerek
közötti összefüggéseket tanulmányozó matematikai ág, a kategóriaelmélet is kialakult. Egyes kutatók szerint
a matematika gyökere nem más, mint ezeknek a függvényeknek a vizsgálata, és sok kutató matematikus
szerint a kategóriaelmélet a halmazelmélet helyébe lépett mint olyan nyelv, melynek segítségével az egész
matematika kifejezhető.

Ráadásul, amint világossá vált, hogy egy matematikai rendszer leírhat egy másikat, nyitva állt az út a
találgatások előtt: vajon egy matematikai rendszer ábrázolhat-e egy fizikait is és fordítva. Kepler értette meg
elsőként, hogy a bolygók az égen a megfelelő vonatkozási ponthoz viszonyítva zárt pályán mozoghatnak. Ez
a felfedezés a mozgás és a geometria közötti összefüggésről sokkal figyelemreméltóbb volt a ptolemaioszi
elképzelésnél, miszerint a bolygópályák körökön elmozduló körökkel írhatóak le. Kepler előtt a geometria
szerepet játszhatott a mozgás létrehozásában, de csak Kepler kísérelte meg maguknak a pályáknak a
geometriai leírását. Ugyanakkor Galilei - a mozgás különböző szerkezetekkel, például ingával és lejtővel
történő lelassításával - rájött, hogy a közönséges testek mozgását is le lehet írni geometriai úton. Ha ezt
egyesítjük a Descartes-i gondolattal, mely szerint a geometria és a számok összefüggnek, ez lehetővé teszi a
tér és az idő összekapcsolását - azaz az idő és a mozgás tisztán geometriai leírását. A tér és az idő
összekapcsolásának köszönhetően született meg a newtoni fizika, sőt mi is ezt a módszert alkalmazzuk,
valahányszor grafikonon ábrázoljuk egy test mozgását vagy egy mennyiség változását az idő függvényében.
Arra is képessé tett minket, hogy most először olyan pontos órákat készítsünk, amelyekkel az égitestek után
végre a földi testek mozgását is mérhetjük.

A következő lépést a matematikai és fizikai függvényrendszerek közti összefüggések feltárásában azok a

szerkezetek jelentették, amelyek fizikai mozgásokkal fejezik ki a logikai műveleteket. Ezt az elgondolást
alkalmazták az első mechanikus számológépekben és a lyukkártyás logikai gépezetekben, de valójában a
modern számítógép feltalálásával nyerte el méltó alkalmazását.

De a Descartes analitikus geometriájával kezdődő folyamatban a végső lépést az a felfedezés hozta, hogy ha
egy fizikai rendszer megfelel egy matematikai rendszernek, akkor fizikai rendszer leírhat egy másik fizikai
rendszert is.

Ilyenformán elektromos impulzussorozatokkal leírhatjuk a hanghullámokat vagy a képeket, és mindezeket

ábrázolhatjuk elektromágneses hullámokkal. Így jöhetett létre a telekommunikáció - amely önmagában is az
egyik legfontosabb találmány -, ami elképzelhetetlen lenne az egyik rendszernek a másik által történő
megjelenítése nélkül.

A telekommunikáció egy kérdést is felvetett: mi az, ami nem változik, miközben egy jelet hanghullámból
elektromos impulzusokká vagy elektromágneses hullámokká alakítunk? A válasz az információ, de nem
hiszem, hogy értjük is a szó valódi jelentését. Néhányan például nemcsak azt állítják, hogy valamely fizikai
vagy matematikai rendszer leírható egy másikkal, hanem azt is, hogy létezik egy kódolás, amely megengedi,
hogy bármely eléggé bonyolult fizikai vagy matematikai rendszer leírható legyen bármely másikkal. Ez
visszavezet bennünket Descartes-hoz, aki az elme és az agy közötti kapcsolatot akarta megfejteni. Az
információ fogalma nem a teljes válasz, de egy olyan nyelv, amin kérdéseket tehetünk fel - egy nyelv,
amelyet Descartes nem ismert. Akárhogy is, az ő felfedezése nélkül két függvényrendszer közötti
megfeleltetésnél nem beszélhetnénk "információról". Nem ismernénk a matematika nagy részét, nem létezne
telekommunikáció és számítógép. Így tehát a megfeleltetés fogalma nemcsak a legfontosabb matematikai
találmány, hanem előfeltétele az utóbbi néhány évszázad számos fontos találmányának is.

LEE SMOLIN elméleti fizikus, a Pennsylvania State Universityn működő Center for Gravitational Physics
and Geometry munkatársa, a Life of the Cosmos című könyv szerzője.

GEORGE LAKOFF
A fogalom fogalma

Mint elemző nyelvész, akinek a dolga a tudatos és a tudattalan fogalmi rendszerek tanulmányozása,
elgondolkodtam a találmány szó jelentésén.

A javasolt legkézzelfoghatóbb "találmányok" mechanikus vagy biológiai lelemények voltak: nyomdagép,

számítógép, fogamzásgátló tabletta. Egy lépéssel távolabb állnak a konkrét, technikai találmányoktól a
különleges szellemi jellegű technikai találmányok: Gödel tétele, arab számok, a nem Föld központú
világegyetem, a természetes kiválasztódás elmélete, számítástechnika. Még egy lépéssel távolabb vannak
ezektől az általános szellemi jellegű találmányok valamilyen speciális területhez - tudomány, politika stb. -
kötötten, például a tudományos módszer és a demokrácia. Én még egy lépéssel tovább szeretnék menni, és
egy olyan találmányt megemlíteni, amire az összes fent említetthez szükség volt.

A legalapvetőbb, legáltalánosabb szellemi jellegű találmány a fogalom fogalma.

Valamivel több mint kétezer éves - inkább kétezer-ötszáz -, legalábbis Nyugaton. Olyan értelemben
"találmány", hogy az emberek szándékosan és tudatosan fogalmazták meg: ismereteim szerint a világ nem
minden bennszülött kultítrájában alkotnak fogalmakat, mint olyan valamit, ami tudatosan alakítható.

Minden más emberi találmányhoz szükséges az a tudat, hogy az ember szándékosan, tudatosan alakíthat ki új
fogalmakat. Ezt magától értetődőnek véljük, de valójában egyáltalán nem természetes dolog. A hároméves
gyerekek sok fogalmat ismernek, és újakat is kitalálnak. Ide nincs képük a fogalomról, mint Fogalomról - a
fogalomról, amit átalakíthatnak; nem természetes nekik a gondolat, hogy az emberek maguk alkotnak új
fogalmakat. A fogalom fogalma kulturális képződmény, amit a gyerekeknek meg kell tanulniuk.

Csak a fogalom fogalmának segítségével alkothatunk olyan tudatos, sajátos szellemi termékeket, mint
demokrácia, tudomány, számrendszer, számítógép, fogamzásgátló tabletta és így tovább. Minden egyes
találmánynak a fogalom fogalma a kiindulási alapja, és ezért szükségszerű feltétele.

GEORGE LAKOFF a berkeleyi University of California nyelvész-professzora, ahol az Institute of Cognitive

Studies munkatársa. Művei: Metaphors We Líve By (Mark Johnsonnal), Women, Fire, and Dangerous
Things: What Categories Reveal About the Mind, More than Cool Reason: A Field Guide to Poetic
Metaphor (Mark Turnerrel), Moral Politics és Philosophy in the Flesh (Mark Johnsonnal).

ANDY CLARK
A digitális ökoszisztéma

Én a digitális ökoszisztémát tartom a legfontosabb találmánynak.

A digitális ökoszisztéma egyfajta univerzum, amely az elektronikus médiában keletkezik - egy olyan
univerzum, ahol evolúció és komplex kölcsönhatások figyelhetők meg. A klasszikus példákat a mesterséges
élet kutatásából vehetjük. Tom Ray Tierra-tervét idézhetjük: kódsorozatok versenyeznek olyan
erőforrásokért, mint a CPU mikroprocesszor-idő, és a sikerért folytatott stratégiák sorozata fejlődik, amelyek
újra és újra kihasználják elődeik gyengéit és a hibáit (lásd An Approach to the Synthesis of Life - Az élet
szintézisének egyfajta megközelítése című cikkét az Artificial Life 2-ben).

De a terv sokkal nagyobb volumenű. A világháló és a különböző keresőprogramok összefogtak egy óriási,
egységes digitális ökoszisztéma felépítéséért, s ebben a rendszerben olyan ötletek és termékleírások kapnak
helyet, amelyeknek az életmódunkra gyakorolt hatását még éppen csak érezni kezdjük. Az emberi elmének
sohasem jelentett korlátot a fej, az emberi elme mindig a fej, a mesterséges eszközök (mint a toll és a papír),
valamint a kommunikációk és a kölcsönhatások hálójának összessége volt. Ahogy a Being There-ben állítom,
az emberi faj nagy vívmánya, hogy világunkat elég okossá tette ahhoz, hogy a miénkhez hasonló elmék
békés butaságban nyugodhassanak. Ezt a nyomot követve, a világháló és az internet-technológiák fejlődése
jól jelzik a következő nagy ugrást az emberi gondolkodás és értelem fejlődésében. Hiszen most már létezik
egy olyan közvetítő közeg, ahol a gondolatok eddig sehol nem tapasztalt könnyedséggel utazhatnak,
mutálódhatnak, újra összekapcsolódhatnak, terjedhetnek és - egyre inkább - áttörik a régi kulturális, nyelvi,
földrajzi és politikai határokat.

Mi több, elkezdhetjük kísérleteinket a digitális ökoszisztémák szűkebb területein, mint egy aranyketrecben,
hogy egyre jobban megértsük azoknak a nagy, szerteágazó, önrendszerező (jelenleg hálózatra épülő) digitális
ökoszisztémáknak a tulajdonságait, amelyeknek most már mi is szerves részeivé váltunk. Ezeknek a
tulajdonságoknak az ismerete fontos mind az irányelvek meghatározásában (milyen szabályozás hozza létre
és tartja fenn a hatékony önszervezéshez az optimális körülményeket egy komplex és igen bizonytalan
világban?), mind morális és gazdasági okokból. Az emberi agy egyszerűen alkalmatlan a komplex, összetett,
folyamatos, kétirányú kölcsönhatások eredményeképp kialakuló rendszer áttekintésére. Erre szolgáltatnak
példát Mitchell Resnicknek a MIT Média Laborban végzett számítógépes modellezései, melyeket a Turtles,
Termites, and Traffic Jams (Teknősök, termeszek és közlekedési dugók) címen adott közre 1994-ben).
Ezekből meglepő módon az derül ki, ha egy csoport minden tagja ragaszkodik ahhoz, hogy szomszédai
minimum 30%-a vele "azonos x"-ű legyen (az x lehet a nem, a származás, a szexuális beál lítottság vagy
bármi más), akkor rövid időn belül egy határozottan elkülönülő ökológiai alrendszer jön létre, amely
rendkívül sok "tiszta x" szomszédsági viszonyt tartalmaz. Talán ha gyermekeink képesek nagyon nagy
méretű digitális ökoszisztémákkal játszani - a Sim Cityhez hasonló játékokkal vagy a Resnick-féle
Starlogóhoz hasonló új modellezésre épülő oktatóeszközökkel -, még megtudhatnak valamit arról, hogy
miként jelezzük előre, ismerjük meg vagy kerüljük el az ilyen kialakuló rendszereket.

A digitális ökoszisztémák nem pusztán radikálisan alakítják át a teret, amelyben az emberi agy gondolkodik
és megoldásokat keres, hanem segítségével az is lehetővé válik, hogy jobban megfejtsük azt a fajta komplex
rendszert, amelynek most részei vagyunk. Én a kettős átokra szavazok.

ANDY CLARK filozófiaprofesszor az Institute of Cognitive Studies (Washington University, Saint Louis)
igazgatója. Művei: A megismerés építőkövei (Budapest, Osiris, 1999), Associative Engines és Being There:
Putting Brain, Body, and World Together Again.

GEORGE JOHNSON
A matematikai megfeleltetés

A leghatékonyabb földi találmányok egyike biztosan az, hogy képesek vagyunk a jelenségeket analóg vagy
digitális módon számokkal megjeleníteni, majd ezt a modellt a valódi világ eseményeinek előrejelzésére
felhasználni. Ez az információrobbanás tulajdonképpen a nulladik év előtt kezdődött a püthagoreusokkal és
több lépcsőben fejlődött, többek között a differenciál- és integrálszámítás feltalálásán át a legutóbbi idők
Boole-algebrájáig és a digitális modellezésig.

Éppilyen fontos volt nemrégiben az a bennünket alázatra intő felfedezés, hogy megvannak a határai ennek a
tudományos térképészetnek - és bármilyen nagy a kísértés, a térkép sohasem helyettesítheti a valóságot.
GEORGE JOHNSON a New York Times külsős munkatársa. Könyvei többek között: Fire in the Mind:
Science, Faith, and the Search, for the Order, In the Palaces of Memory: How We Build the Worlds Inside
Our Heads, Machinery of the Mind: Inside the New Science of Artificial Intelligence és Strange Beauty:
Murray Gell-Mann and the Revolution in 20th Century Physics.

HOWARD RHEINGOLD
A technika fejlődése

Az a fajta gondolkodásmód, ami lehetővé teszi, hogy a válaszadók kifejtsék nézeteiket "az utóbbi két
évezred legfontosabb találmányáról", az maga az utóbbi két évezred legfontosabb találmánya. Nem lehet
egyetlen dolgot a legfontosabb találmányként kiválasztani az elmúlt kétezer évből. A technika fejlődése nem
így működik. Inkább tekinthető gondolatok hálózatának, mint nulla összegű játéknak.

Akkor leghatékonyabb a tudás, ha rájövünk, hogyan váltsuk át tudásunkat hatékonysággá. A technológia

haladását lehetővé tévő gondolathalmazok, gondolati eszközök és szokások mind egy láthatatlan kulturális
rendszer részei: egy tanult és nem öröklött, egy feltalált és nem kifejlődött rendszeré, amely megbabonázza
az embert, hogy bizonyos módon lássa a világot.

A "technika" - ami látható, ami hangokat ad ki és ami ragyog - csupán egy sajátos szociális rendszer fizikai
megnyilvánulása. Ez a - Jacques Ellul által "la technique"-nak és Lewis Mumford által "technics"-nek hívott
- láthatatlan rendszer az utolsó három évszázadban bukkant fel, és fontosabb a hatására létrejött bármely
találmánynál.

Hiányzik-e valamilyen fontos találmány még a sorból most, amikor a találmányaink az egyetlen evolúciós
vetélytársunkká válnak? Nincs kialakult és egységes véleményünk egy megfelelő döntéshozó irányelvről
azokkal a hatékony technológiákkal kapcsolatban, amelyeknek a létrehozásában olyan kiválóak vagyunk.
Sok mindent tudunk arról, hogyan tehető leghatékonyabbá a tudás. De még hiányzik a bölcsességünk, hogy
megfelelően éljünk a feltalálás hatalmával.

HOWARD RHEINGOLD a Webzine és az Electric Mínds nevű virtuális közösségek alapítója, az első
kereskedelmi Webzine, a HotWired alapító ügyvezető szerkesztője. Művei: Tools for Thought, Virtual Reality
és Virtual Community.
 UTÓSZÓ
Írta: Jared Diamond

Tizenegy éves ikerfiaim éppen most mesélték, hogy mit tanultak ma az iskolában. "Apu, Johannes Gutenberg
találta fel a nyomdagépet, és ez volt a történelem egyik legnagyobb találmánya." Gyerekkoromban nekem is
ezt tanították. Gyanítom, a legtöbb amerikai és európai iskolában - a kínai iskolákban viszont nem - ez
hangzik el.

Amit a nyomtatásról mondanak nekünk, részben igaz vagy legalábbis védhető. Én személy szerint az évezred
legjobb "találmányának" nevezném. (Később majd elmagyarázom, hogy a "találmány" miért nem egészen a
megfelelő szó rá.) Gondoljunk csak a modern társadalmakra kifejtett óriási hatására! Nyomtatás nélkül nem
olvasták volna rövid idő alatt emberek milliói Luther Márton 95 pontjának eredeti szövegét, a Függetlenségi
Nyilatkozatot, a Kommunista Kiáltványt vagy egyéb forradalmi gondolatokat, amelyek társadalmi
megmozdulásokhoz vezettek. Nyomtatás nélkül nem fejlődhetett volna ki igazi, sok emberre érvényes
demokrácia. Nyomtatás nélkül nem lenne modern tudomány, amelynek alapkövetelménye, hogy sokkal több
ember sajátíthassa el a múltban felhalmozott tudást és sajátjával gazdagítsa azt, mint Arisztotelész korában.
Nyomtatás nélkül aligha rajzottak volna ki az európaiak a világ különféle régióiba 1492 után, mivel a
kezdetben elfoglalt területek (például ahogy Pizarro elfogta az inka uralkodót, Atahualpát) megőrzéséhez
több ezer további hódító bevándorlására volt szükség, akiket a Pizarro tetteiről szóló beszámolók késztettek
útra kelni.

Tehát részben egyetértek azzal, amit a gyerekeimnek tanítottak - azzal, hogy a nyomtatás fontos. Semmilyen
más "találmánynak" nem volt ehhez fogható hatása. De a dolgokat bonyolítja, ha kizárólagosan
Gutenbergnek tulajdonítjuk ezt a találmányt, sőt ha magát a nyomdagépet tulajdonítjuk neki: Gutenberg
sokkal többet tett a nyomdagép feltalálásánál, és sokkal kevesebbet a nyomtatás feltalálásánál. Pontosabb
lenne az igazsághoz szó szerint ragaszkodó mondat: "Gutenberg egy erre fogékony társadalomban fontos
gyakorlati és szimbolikus szerepet játszott annak a nyomtatástechnikának az újbóli, fejlettebb formában
történő feltalálásában, amelyet korábban a minószi Krétán Kr. e. körülbelül 1700-ban fejlesztettek ki:'

Miért terjedt el a Gutenberg-féle nyomtatás és a minószi miért nem? Ennek lebilincselő története megingatja
a szokványos elképzelést a magányos feltalálókról - Gutenbergről, James Wattról, Thomas Edisonról és a
hasonlókról. Gutenberg úgy alkotta meg az évezred legjobb találmányát, hogy közben az elmúlt évezred
legjobb példáját szolgáltatja a találmányok valódi kibontakozásáról.

Még az amerikai és az európai iskolások is, akik Gutenberg magasztalásán nőttek fel, hamarosan
megtanulják, hogy Kínában már hosszú idővel Gutenberg előtt létezett nyomtatás, tehát nyilvánvalóan nem ő
találta fel. A kínai nyomtatás valószínűleg a Kr. e. 2. század tájékán kezdődött, amikor márványhengerekre
vésett buddhista szövegeket tintával kentek be, és rányomták az új kínai találmányra, a papírra. Kr. u. 868-ra
Kínában már könyveket nyomtattak. De a kínai nyomdászok többsége fakockákra véste vagy valahogy
máshogyan írta rá a szöveget ahelyett, hogy betűnként rakta volna össze, mint Gutenberg (és szinte
valamennyi későbbi nyomdász, akik alfabetikus kéziratokat használtak). Gutenberg tehát nem a
"nyomtatást", hanem a "cserélhető betűs nyomtatást" találta fel - azaz önálló, ólomból öntött betűket
használt, amelyeket össze lehetett állítani szöveggé, kinyomtatni, szétszedni és újra használni.

Most már minden a helyére került a történetben? Nem, még ez sem Gutenberg érdeme. Már Kr. u. 1041 körül
a kínai alkimista Pi Cseng megszerkesztette a cserélhető betűtestet agyag és enyv keverékének a
kiégetésével. A Pi Cseng találmányát továbbfejlesztő számos feltaláló között ott van a koreai király, Htai
Tjong (öntött bronz betűtest Kr. u. 1403 körül) és a holland nyomdász Laurens Janszoon (fa betűtest, kézzel
belevésett betűkkel Kr. u. 1430 körül). Ennyi feltaláló közül Gutenberget - azt gondolom, megérdemelten -
emelhetjük ki azokért a különlegesen kulcsfontosságú fejlesztéseiért, amelyek sokkal hatékonyabbá tették a
nyomtatást. Ezek közé tartozik a legeredetibb fejlesztése, a (nyomda)gép használata, valamint a már meglévő
módszerek továbbfejlesztése: a tartós ólombetűk tömeggyártásának technikája, az új fémötvözet a
betűtesthez és az olaj alapú nyomdafesték. De szimbolikus okok miatt is kényelmes nekünk Gutenberg
kiemelése: az 1455-ben általa nyomtatott csodálatos Biblia, a mai napig fennmaradt első európai könyv
egyben a nyugati könyvnyomtatás kezdetét is jelzi.
A legkorábbi, cserélhető betűs nyomdagép feltalálójának címére nem pályázhat se Gutenberg, se Pi Cseng,
az egy ismeretlen nyomdászt illet az ősi minószi Krétáról. A minószi nyomdagép létét csupán egy darab 15
cm átmérőjű égetett agyagkorong bizonyítja, amely az egyik legizgalmasabb régészeti rejtély A krétai
Phaisztoszban Kr. e. 1700-ban épített palota romjai alatt mélyen eltemetve talált korong mindkét oldalát 241
gyönyörű, spirálisan sorakozó jel borítja, amelyek 45 különböző "betűre" (tulajdonképpen szótagjelekre)
oszthatók, s jelentésüket csak néhány évvel ezelőtt sikerült megfejteni: ezt az ősi görög írást használták a
Homérosz előtti időkben. Megdöbbentő módon a phaisztoszi korong jeleit nem kézzel vésték bele az
agyagba, mint az összes többi agyagtáblán talált ősi írást, hanem a 45 jel egy-egy ütéssel volt rányomva.
Nyilvánvalóan valamelyik krétai úgy 2741 évvel megelőzte Pi Csenget. Miért merült feledésbe a minószi
nyomtatás ahelyett, hogy további fejlesztésekre ösztönzött volna a nyomtatási technika terén, ahogyan a
kínai és a reneszánsz kori európai nyomtatás? Miért volt hajlandó a reneszánsz Európa az évezred legjobb
találmányát a javára fordítani, és miért volt erre képtelen a minószi Kréta?

Néhány dolog erősen csökkentette a minószi nyomtatás értékét. Technológiailag a fogantyús, kézzel készített
dúcok nehézkesek voltak. (A nehézkes technológia a legelső, 1866-ban feltalált belső égésű motor
hasznosítását is meggátolta: a motor két méter magas volt, így nem lehetett motorkerékpárokba és
gépkocsikba beépíteni). A minószi nyomtatás eredményessé tételéhez még sok egyéb technikai eszközre lett
volna szükség, amelyek csak később váltak elérhetővé, mint a papír, a jobb minőségű tinták, fémek és
prések. A korai minószi írásrendszer - amely inkább szótagokból, mint betűkből állt - maga is annyira
nehezen érthető volt, hogy csak néhányfajta szöveg írására volt alkalmas, talán csak az adólisták és a királyi
propaganda rögzítésére. Ennek következtében alig volt, aki a minószi írást olvasni tudta volna - feltehetően
nem több pár palota néhány tucat írnokánál. A kínai nyomtatás hasznosságát ugyanennyire gátolta a sajátos
kínai, nem alfabetikus írásrendszer. Az, hogy több ezer különböző cserélhető betűre van szükség,
mindegyiken egy-egy külön kínai írásjellel, Pi Cseng találmányát sokkal kisebb hatékonyságúra kárhoztatta,
mint a már létező, Kína-szerte elterjedt kézinyomás.

Ennek tükrében Gutenberg fejlesztése a nyomtatás terén a reneszánsz Európában nagy előnnyel bírt a kínai
nyomtatáshoz és sok előnnyel a minószihoz képest. A kínaitól eltérően az európai írás alfabetikus volt,
miáltal lehetővé vált a több ezer helyett csupán néhány tucat cserélhető betűvel való nyomtatás. Az ősi krétai
nyomtatással ellentétben a reneszánsz európai nyomdagépek papírt használhattak (amely Kr. e. 1700-ban
még ismeretlen volt) és százszorta fejlettebb fémeket, tintákat és préseket.

Említettem, hogy Gutenberg nem csupán az évezred legjobb találmányát fejlesztette ki, de a legjobb példa
arra, hogyan bontakozik ki egy találmány. Az egyik körvonalazódó következtetés az, hogy a találmányokkal,
mint a fejlődés motorjaival kapcsolatos elfogadott nézeteink gyakran nem a lényeget érintik. Egy találmányt
megalkotni talán a könnyebbik dolog; az igazi akadályt a haladáshoz az is jelentheti, hogy a társadalomból
hiányzik a befogadókészség a találmány hasznosításához. Az ólombetűs nyomtatást nem lehetett olyan nehéz
kieszelni, hiszen Pi Cseng, Laurens Janszoon és több ismeretlen minószi egymástól függetlenül ugyanazzal
az ötlettel állt elő. Tehát a minószi "Gutenberget" a minósziak nyomtatás iránti érdektelensége akasztotta
meg. A korukat híresen meghaladó egyéb találmányok között szerepel a kerék a Kolumbusz előtti
Mexikóban (a játékok közé száműzték, mivel a mexikói indiánok nem tartottak igásállatot) és a cro-magnoni
cserépedények Kr. e. 25.000-ből (ugyan melyik nomád vadász vagy gyűjtögető akar cserépedényeket cipelni
egyik táborból a másikba?). Néhány évtized múlva a magazinok talán arról fognak cikkezni, hogy vajon
miért volt képtelen a 20. század végi Amerika a szuperszonikus közlekedés polgári felhasználási módjait
megtalálni, holott már tökéletesen képesek lennénk a kivitelezésére.

Amint arra a nyomtatás története megtanít bennünket, a nagy feltalálásokhoz vezető technológiai áttörések
általában teljesen más területekről érkeznek. Például ha egy királynő az ősi Krétán egy Minószi Manhattan
Tervbe kezdett volna, hogy a fejlett nyomtatás segítségével elterjedjen az általános műveltség, feltehetőleg
nem a sajt-, a bor- és az olajbogyóprések fejlesztését szorgalmazta volna - holott ezek szolgáltatták a
prototípusokat Gutenberg legeredetibb nyomtatástechnikai felfedezéséhez. Hasonlóképpen, az 1930-as évek
amerikai katonai stratégiai vezetői, akik iszonyú pusztító erejű bomba kidolgozásával próbálkoztak,
valószínűleg jót nevettek volna, ha valaki olyan misztikus célra kér tőlük pénzt, mint a transzurán elemek
kutatása.

A feltalálókat hősöknek tartjuk, akik zsenijükkel felismerik és megoldják koruk legégetőbb problémáit.
Valójában a legnagyobb feltalálók kísérletezgetők voltak, akik a kísérletezést önmagáért szerették, és utólag
kellett kitalálniuk, mire is lehet jó (ha egyáltalán jó valamire) a kifejlesztett eszköz. Amikor Ott o Hahn és
Fritz Strassman 1938-ban felfedezte a maghasadást, ők nem német bombacsinálók voltak, hanem érdeklődő
német kémikusok, akik az uránnal kísérletezgettek.Ami Gutenberget illeti, fogalmunk sincs, eredetileg mivel
kísérletezett, de azt tudjuk róla, hogy ügyes fémmunkás volt, egy aranyműves céh tagja, és nyilvánvalóan
fantasztikusan bánt a fémekkel.

A kísérletezgetés eredményeképp létrejött találmányok ékes példája Thomas Edison fonográfja, amelyet
általában Amerika legkiválóbb feltalálója legkiválóbb találmányának tartanak. Edison 1877-ben nem azért
építette meg első fonográfját, mert tömegek követelték volna, hogy Beethoven szimfóniáit otthon akarják
hallgatni. Őt az a kérdés izgatta, hogy milyen eszközzel lehet a hangot rögzíteni. Miután elkészítette a
szerkezetet, nem igazán tudta, mihez kezdjen vele, tehát összeírt magának tíz lehetséges felhasználási módot.
A lista élén olyasmik álltak, mint haldokló emberek utolsó szavainak a rögzítése, az idő bemondása, a kiejtés
tanítása. Amikor ügyes vállalkozók a találmányt zenélő szerkezetté alakították, Edison tiltakozott ötletének a
lealacsonyítása ellen.

A feltalálókat illető általános félreértéssel kapcsolatban, miszerint társadalmi problémákat akarnak

megoldani, az a szólás járja, hogy a szükség a feltalálás anyja. Valójában a feltalálás a szükség anyja, mivel
olyan szükségleteket ébreszt, amelyek azelőtt nem léteztek. (Legyenek őszinték: vágytak-e igazán egy
hordozható CD-lejátszóra azelőtt, hogy létezett volna?) A társadalom nemhogy örömmel üdvözölné a
feltételezett igényeinek kielégítését célzó találmányokat, hanem korlátozott érdeklődése miatt inkább ellenáll
az újításoknak. Gutenberg idejében senki sem sóvárgott egy új módszerért, amellyel könyveket lehet
sokszorosítani: a munkájukat féltő másolók tömeges nyomására egyes helyeken be is tiltották a nyomtatást.
Sok évtizeddel az első belső égésű motor 1866-os megépítése után is szükségtelennek ítélték a motoros
járműveket, mert az emberek meg voltak elégedve a lovakkal és a vasúttal. A tranzisztort az Egyesült
Államokban találták fel, de az amerikai elektronikai ipar nem vett róla tudomást, mert védte az
elektroncsöves termékekbe fektetett tőkéjét; a háború után a szétbombázott Japánban a Sonyra várt, hogy
tranzisztorokat alkalmazzon az elektronikus fogyasztási cikkekben. Hasonló példákban bővelkedünk ma is: a
japánok továbbra is ragaszkodnak szörnyen bonyolult írásjeleikhez az ábécével szemben, a Los Angeles-i
kocsitulajdonosok ellenállnak a földalattinak és az írógépekhez és számítógépekhez gyártott billentyűzetek
szerkezete továbbra is a nem túl hatékony QWERTY típusú, ahelyett hogy egy ésszerűbben tervezettre
térnénk át.

Mindezek a félreértések a találmányokkal kapcsolatban beleivódnak a nemzeti tudománypolitikába. Minden

évben akad néhány választott tisztségviselő, aki némely alapkutatásokra fordított támogatást az adófizetők
pénze elpocsékolásának tekinti, és arra biztat, hogy a "problémamegoldásra" összpontosítsunk - tehát az
alkalmazott kutatásra. E gondolkodásmód legártalmasabb képviselője Wisconsin korábbi szenátora, William
Proxmire volt, aki rendszeresen meghirdette saját "Aranygyapjú" díjait, gyakran nevetségessé téve azokat az
alapkutatásokat, amelyeket különösen hiábavalónak vélt. Természetesen nagy mennyiségű alkalmazott
kutatásra van szükség, hogy az alapfelfedezéseket működő termékekké alakítsák - egyik ékes példa erre a
Manhattan Terv, amely három évet és kétmilliárd dollárt fektetett Hahn és Strassman maghasadással
kapcsolatos felfedezésének atombombává alakításába. De a világ tudatlan Proxmire-jei elsiklanak afölött,
hogy sem a legnehezebb technikai problémák megoldása, sem a legtöbb alapkutatási felfedezés lehetséges
hasznosítását nem lehet megjósolni. Ugyanis a penicillint, a DNS-láncot és a 20. századi tudomány és
technika összes többi csodáját véletlenül fedezték fel kíváncsiságtól vezérelt kísérletezők.

Tehát felejtsük el a történeteket a zsenikről és a feltalálókról, akik a társadalmi szükségletek kielégítésén

mesterkedtek, egyedül megoldották a problémát és megváltották a világot.

Ilyen zseni sohasem létezett; csak kreatív elmék hosszú sora, akik váratlanul és hatékonyan járultak hozzá
történelmünkhöz. Ha Gutenberg nem tervezett volna jobb ötvözeteket és tintákat a korai nyomtatáshoz,
akkor valaki más tette volna meg, aki fémekkel és olajokkal kísérletezett. Az évezred legjobb felfedezéséért
Gutenberget illeti a dicsőség egy része - de nem a legnagyobb része.

JARED DIAMOND a University of California, Los Angeles Medical School orvosprofesszora, a Guns,
Germs, and Steel: The Fates of Human Societies című könyv szerzője, amely 1998-ban megkapta az
általános kategória Pulitzer-díját és a brit Rhone-Poulenc Tudományos Könyv Díjat. Művei között szerepel
az 1992-ben a Los Angeles Times legjobb tudományos könyvnek járó díját és a brit Rhone-Poulenc
Tudományos Könyv Díjat elnyerő The Third Chimpanzee, valamint a Miért élvezet a szex? (Budapest, Vince
Kiadó, 1997).
 A VÁLASZADÓK

Anderson, Alun (a karavella)

Anderson, Philip (a kvantumelmélet)
Baez, John C. (a találmányokat lehetővé tevő társadalmi struktúrák)
Barbour, Julian B. (a harang és a szimfonikus zenekar)
Barondes, Samuel H. (a szervezett tudomány)
Barrow, John D. (az indo-arab számrendszer)
Bateson, Mary Catherine (a "gazdaság-orientált férfi" - a legunalmasabb találmány)
Bateson, Patrick (a villanyáram)
Berreby, David (az információgazdaság)
Blackmore, Susan (a fogamzásgátló tabletta)
Blakemore, Colin (a fogamzásgátló tabletta)
Brand, Stewart (a kereszténység és az iszlám)
Brooks, Rodney (a villanymotor)
Budiansky, Stephen (a ló háziasítása)
Buss, David (a televízió, különös tekintettel a párválasztási szokásokra)
Calvin, William H. (a számítógép, tekintettel az éghajlatmodellezésre)
Campbell, Philip (a nyomdagép)
Cherfas, Jeremy (a kosár)
Chou, Luyen (a filozófiai kétkedés)
Clark, Andy (a digitális ökoszisztéma)
Cochrane, Peter (az elektroncső)
Cooper, Ron (a desztilláció)
Cumis, Ciarniss (Gutenberg nyomdagépe)
Csíkszentrnihályi Mihály (több minden, köztük a zászló)
Dawkins, Richard (a spektroszkóp)
Dehaene, Stanislas (az oktatás koncepciója)
Dennett, Daniel C. (az elem)
Devlin, Keith (az indo-arab számrendszer)
de Zengotita,Thomas (a geometria)
Diamond, Jared (utószó)
Dworak, John C. (a számítógép-hálózatok)
Dyson, Esther (az önkormányzás)
Dyson, Freernan (a széna)
Dyson, George (az univerzális Tarring-gép)
Ewald, Paul W (a szelekció általi evolúció)
Gardner, Howard (a klasszikus zene)
Gell-Mann, Murray (kétkedés a természetfölöttiben)
Goldsmith, Don (helyünk fölismerése a kozrmoszban)
Goodwin, Brian C. (a nyomdagép)
Gould, Gordon (a kettős könyvelés)
Greene, Brian (a távcső)
Guzman, Viviana (a televízió)
Haig, David (a számítógép)
Hameroff, Stuart R. (az érzéstelenítés)
Hauser, Marc D. (az elektromos világítás és az aszpirin)
Hersh, Reuben (a kérdő mondat és az űrutazás)
Hertzberg, Hendrik (a nyomtatás)
Hillis,W Daniel (az óra)
Holland, John Henry (a táblajátékok)
Horgan, John (a szabad akarat)
Huber-Dyson, Verena (a matematikai analízis)
Humphrey, Nicholas (az olvasószemüveg)
Hut, Piet (az autonóm eszközök megépítése)
Johnson, George (a matematikai megfeleltetés)
 Johnson, Steven (a város)
Kosko, Bart (a differenciál- és integrálszámítás)
Krauss, Lawrence M. (a programozható számítógép)
Lakoff, George (a fogalom fogalma)
Langton, Christopher G. (a távcső és az evolúciónak a természetes kiválasztódáson alapuló elmélete)
Lanier, Jaron (az emberi ego)
l.edernran, Leon (a nyomdagép, de a termosz fontosabb)
LeDoux, Joseph (többféle, többek közt a hit, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett)
Lepowsky, Maria (a fogamzásgátló tabletta, a lőfegyver és a vízműépítés)
Maddox, John (a differenciál- és integrálszámítás)
McCarthy, John (a folyamatos tudományos és technikai haladás gondolata)
Miller, Geoffrey (a piackutatás)
Minsky, Marvin (a szag felismerése)
Morris, Marney (az atombomba)
Morton, Oliver (a génsebészet)
Myers, David G. (a kontrollcsoport)
Nesrnith, Michael (a kopernikuszi világkép)
Nesse, Randolph (a nyomtatás)
Norretranders,Tor (a tükör)
O'Donnell, James J. (a 20. század végi egészségügyi ellátás)
Ogilvy, Jay (a szekularizmus)
Pickover, Clifford (a papírkészítés)
Pignatelli, Paolo (az egyetem)
Pinker, Steven (az ábécé és a lencse)
Potts, Richard (a repülőgép)
Provine, Robert R. (az általános iskoláztatás)
Rafelson, Bob (a Gatling-géppuska)
Ramachandran, V S. (az indo-arab számrendszer)
Rennie, John (a Volta-elem)
Rheingold, Howard (a technika fejlődése)
Rose, Steven (demokrácia és társadalmi igazság)
Rushkoff, Douglas (a radír)
Sabbagh, Karl (a szék és a lépcső)
Schank, Roger C. (az internet)
Searle, John R. (a "zöld forradalom")
Segre, Gino (a lencsék)
Sejnowski, Terrence J. (a digitális bit)
Shapiro, Itobert (a genetikai térkép)
Shaw, David E. (a tudományos módszer)
Shirky, Clay (a Gödel-féle nemteljességi tétel)
Simonyi, Charles (a nyilvátos kulcsú rejtjelező rendszerek)
Smolin, Lee (a matematikai megfeleltetés)
Sperber, Dan (a számítógép és az atombomba)
Standage,Tom (a telekommunikációs technológia)
Steel, Duncan (a harminchárom éves, angol protestáns kalendárium)
Tallack, Peter (a kengyel és a hám)
Traub, Joseph (a tudományos módszer)
Trehub,Arnold (Otto von Guericke gépezete)
Tudge, Colin (az eke)
Turkle, Sherry (a tudattalan fogalma)
Warwick, Henry (semmi)
Westbury, Christopher (a valószínűség-elmélet)
Wolpoff, Milford H. (a tudomány)
Zangger, Eberhard (semmi említésre méltó)
Zimmer, Carl (a vízmű)