20 oldat
L f 938 rfofite 17
/
l| Äv A7 f3k lE 1E AA TI TI BI IL ^Ai y “az ® ngyiHíos ma9ya*
József Attila tragikus sorsa örök tö­
visként égeti nemcsak a magyar, hanem
a világ dolgozó tömegének lelkiismere-
*tét is.
Minden adat, amely hozzájárul e
nagy művész lelkének megismeréséhez, a
legnagyobb érdeklődésre tart számot.
Ezért jónak láttam, hogy J. A. egyik
írását, amely elsősorban tudományos
céllal íródott és szakembereknek szánt
irás, a B. L. utján szélesebb olvasókörök
számára is hozzáférhetővé tegyem.
A z olvasó tehát gyönyörködni fog
J. A. alábbi „öngyilkosság?” című el­
beszélésében, de, hogy a benne rejlő
lélektantudományi értéket is élvezhesse,
szükséges egynéhány sorban összefog­
lalni a mély lélektani kutatásnak mai
álláspontját az öngyilkosság nagyon bo­
nyolult kérdéséről.
1935-ben megjelent egy füzet az ön-
gyilkosság kérdésében indított ankét
eredményeképpen. A kérdéshez számos
idegorvos, jogász, theológus, pszihológus
és iró szólt hozzá, töbebk között József
Attila is.
Irótársaitól eltérőleg J. A. nem ma­
gyaráz, nem fejteget, hanem egyik gyer­
mekkori élményét írja le. Ez az irás
szemléltető anyag a szakember számá­
ra, mert élesen világit rá az öngyilkos
lélek lényegére. Ha az iró öngyilkossági
kísérlete halálosvégü lett volna, a napi­
lapok ezt Írták volna: „öngyilkos lett
egy kilencéves kisfiú, mert testvére fel­
pofozta.”
Ámde J. A. élménye elbeszéléséből a
törvényszerűség erejével csendül ki a
modern pszihológia által minden öngyil­
kosság végső oka-kepen megjelölt szere­
tet!» iány.
Az öngyilkosság kizárólag emberi je­
lenség. Mindaz, amit az állatok öngyil­
kosságáról összeírtak, legendának bizo­
nyult. A kutatókat megzavarta az a
gyakori tapasztalat, hogy a fogságba
ejtett vad, a kölykét vesztette nőstény
épugy, mint a gazdájától elszakított bá-f
eiállat, tilakozása jeléül „éhségsztrájk­
ba” lép, amely mellett haláláig kitart.
Nyilvánvaló azonban, hogy ezekben az
esetekben hiányzik a szándék és a cél­
tudatosság. A fájdalom apatikussá te­
heti az állatot, ami étvágytalansággal
jár együtt. A halálbamenekülés kétség-*
beesett tette hosszú elmélkedésnek,
helyzetanalizisnek és annak a belátásnak
eredménye, hogy számunkra kivezető
ut nincs.
Könnyű belátni, hogy az állati lélek
erre a premeditációra képtelen, hiszen
magáról a halálról sincs fogalma, akár­
csak a gyermeknek. Nem, az állat nem
filozofál, mert nem gondol a halálra. Sőt
a primitiv társadalomban élő embertől is
meglehetősen távol áll az önkéntes halál
gondolata, amint látni fogjuk azért,
mert az emberek egymáshoz való viszo­
nya egyszerűbb.
A statisztika, épugy, mint a nagykö­
zönség, egyetlen okra vezeti vissza az
öngyilkosságot, megfeledkezve _ róla,
hogy az anyagi romlás, a szerelmi csa­
lódás, a hozzátartozók elvesztése, a rossz
iskolabizonyitvány, a kegyetlen bánás­
mód, stb., amit rendesen öngyilkossági
okként jelölnek meg, csak kivá'tó okok,
az öngyilkosság alapoka, amely nem
szokott belekerülni a rendőrségi jegyző­
könyvbe, mégcsak a búcsúlevélbe sem,
sokkal mélyebben keresendő.
A modern pszihológia kimutatta, hogy
az öngyilkossághoz legalább két ember
szükséges. Az öngyilkos, amikor önma­
gával végez, még valakit gyilkol meg:
azt, akinek szeretetéért hiába küzd.
„A Jolánt meg széttépi a mama, hogy­
ha megtudja estére, hogy miért haltam
meg. . . És sajnálni kezdtem a mamát,
szegényt, — mihez is fogjon, amikor vé­
ge mindennek. De úgy kell neki, tettem
hozzá magamban, ő miatta van az egész.
Ő az oka. ő parancsol, ő rendelkezik, az
6 lelkén szárad egy ilyen édes, jó okos,
kellemes, bátor, tehetséges kisgyerek
halála”, — Írja József Attila.
Meg kell büntetni tehát Jolánt, meg a
mamát! íme ezért kell lehajtani a bögre
tartalmát.
Minden öngyilkosság egyben gyilkos-'
«ág is. Miér* ez a bosszú, ez a gyilkos­
ság? József Attila felel:
„Az Etus a mamáért is elfutott és a
mama a munkát otthagyva szaladt haza.
Mindenkit f«w m kve szaladt c - á£, ’iO'j
B.
a z öngyilkosságról
Szája reszketett, szeme könnyes volt.
Aztán — engem, a kilencéves kölyköt —
felvett a karjára, simogatni kezdett és
vitt a konyhába. És csendesen, csaknem
súgva kérdezte: Mondd, mutasd, fiacs­
kám, kis fiacskám, mit ittál?”
Minden öngyilkosság az elvesztett pa­
radicsomért történik. Már a születés pil­
lanatában felrémlik. Az anyaméh el­
vesztett nyugalmáért, melegéért, a ké­
szen szállított Oxigénért, a magzat vér­
keringés kitűnő kosztjáért, ezek ködle­
nek fel az öngyilkos lelkében.
A világrajövő ember első szava a két­
ségbeesett sirás. Bizony, sok itt a sirni-
való! A fürdővíz rémes, a levegő szúr,
harcolni kell az anyatejért, a fekvő hely
Ö n g y i l k o s s á g?
Kilenc esztendős voltam akkor. A mama
munkába ment korán és későn jött haza.
Apám két évvel ezelőtt kivándorolt volt.
Egy kis szohakonyhás lakásban éltük a
szegények életét, — persze én sohasem
éreztem, hogy szegények vagyunk, örül­
tem, hogy tavasztól őszig mezítláb kellett
járnom és éppen hősnek éreztem naga-
mat, amikor tüzelőt loptam a ferencváro­
si pályaudvarról. Rosszul csak az esett,
hogy néha megcsíptek és megraktak, —
de hiszen ilyen veszedelem nélkül nem is
éreztem volna hősnek magamat. Ilyen al­
kalmakkor sírva fakadva és valóságos
szegénységünket inkább felhasználva,
mint érezve, az igazat hazudva, meg-meg-
lágyitottam a felnőttek szamár szivét és
elszeleltem. Ezenkívül csak néha bőgtem
esténként, amikor lábat kellett mosnom.
Különben én voltam az egyedüli férfi a
háznál, két idősebb néném bosszantója és
vasárnap délutánonként a mama szeretett
reménysége.
Egyszer, — a mama éppen munkában
volt —, én már nem tudom, miért nem
h o g y f o g a i t h ó f e h é r r é é s fog«
h ú s á t e g é s z s é g e s s é v a r á z s é iig
Világot» "sok eze r fo g o r v o s a já n lja a
K olynost. amely kiváló tulajdonságai
á ltal e ltü n te ti a v issz a ta sz ító a n h a tó fol­
to k at és ra gyogó f e h érsé g e t kölcsönöz
fogainak anélkül, hogy z o m áncukat m eg ­
támadná.
T eg y e n k ísé r le te t ezzel a fogorvosa á ltal
a j á n l o tt a n tisz ep tik u s és tis z t i tó fo gápoló -
Növelje mosolya varázsát
KOLYNOS által ~
»
sem mindig kifogástalan, leráncigálnak
az anyamellről, elválasztanak, „iskoláim
kergetnek”, nem szabad játszani, sőt
tanulni kell, köszönj szépen! — rivainak
rád, vagyis bepofoznak a társadalomba.
Az ösztön-Én mind csendesebb lesz, a
kultur-Én mind hetvenkedőbb. Vágyai­
dat alá kell rendelned a társadalom ér­
dekeinek.
A többi emberhez való viszonyod
mind komplikáltabbá válik, minél bo­
nyolultabb, minél rendezetlenebb a tár­
sadalom, amelyben élsz, annál erősebb
elfojtásokra kényszerítenek. Az elfojtás
bosszúvá erősödik és mert a bosszú nem
törhet ki a náladnál hatalmasabb kör­
nyezeted ellen, amely csak elvesz, de rit-
ÍRTA : JÓZSEF A T T IL A
i csatangolhattam az utcákon. Lehet, hogy
I tél felé járt az idő és nem volt cipőm.
j Nem emlékszem. Az egyik néném táská­
I jából — ő már jegyben járt —, loptam
egy cigarettát s ahelyett, hogy zsákmá­
nyommal kivonultam volna a klozetra —
a szegény gyermek csupán ott tehet azt,
amit akar — a konyhában gyújtottam rá.
Ez persze lázadás volt. A Jolánnak sza­
bad? Nekem nem? Pedig engem küldenek
mindig a boltba. Én hozok fát a kiserdő­
ből, ő meg nem. (Ilyen lázadások alkal­
mával mindig módját leltem annak, hogy
mindama cselekedeteimnek, amiké*, ön­
ként szívesen tettem és talán tilalom elle­
nére is megtettem volna, szociális jelen­
tőségével érveljek magam előtt.) Hát
azért is!
Rágyújtottam, de azért óvatosan a
konyha egyik sarkába telepedve, Jolán
megszagolta a füsöt, kikotort a tűzhely
mögül és jobbról és balról egy-egy csár­
dás pofonnal illetett. Én — nem annyira
a pofonok csipős sajgása miatt (erre sem
emlékszem), mint inkább a jogaimat csor-
sz e rre l, am ely az ö n m e g e lég e d és ére sz á j ­
í z é t kellemessé, le h e le té t üdévé és fogait
széppé, e gészsé ge ssé varáz solja .
K o lynos a legga zda gsá gosa bb f o gá poló­
sz e r. a m e lyből csak féla nnyi szükséges,
m in t b á rm e ly m ás közönséges fogkrémből.
E g y c e n tim é te r n y i a szá ra z k e fére kenve
elegendő.
Nagyobb takarékosság kedvéért
vásároljon nagy tubus
KOLYNOS
A n tis z e p ti k u s
FOG K RÉM É^.
kán kárpótol, azért saját magad ellen
fordulsz és rajtad keresztül gyilkolod
meg azt, vagy azokat, akiknek a szere­
tetéért hiába harcolsz. Az elárvult lélek,
a szeretettől megfosztott lélek áU legkö­
zelebb az öngyilkossághoz.
Szegény József Attila, egész életén ke­
resztül harcolt a „mama” szeretetéért.
Amikor megértette, naponta tapasztalta,
hogy eredménytelenül küzd a „Társa­
dalom-mama” szerelméért, bosszút állott
rajta: szívtelen szerelmesét szimbolizáló
vágtató mozdonyba verte bele a kopo­
nyáját, mintha föl akarta volna öklözni,
mintha — ki akarta volna emelni a sí­
nekről, >- -
DÉRI GYULA
bitó erőszak miatt támadó, hihetetlenül
mély erkölcsi fölhóborodásomtól zokogva,
üvölteni, ordítani, toporzékolni kezdtem.
Jolán nem is sokáig bírta, fogta magát és
elment. De lehet, hogy éppen dolga volt
Alig húzta ki a lábát, leültem csende­
sen az egyik zugba és amilyen tehetetlen­
nek éreztem magamat, olyan sötét bosz-
szut forraltam. Szerbusz, mondta Etus
nővérem, aki közben megjött egy barát­
nőjével. — Szerbusz — sziszegtem vissza
Azzal ők bementek a szobába. (Azt hi­
szem kártvát vetettek.)
Én pedig elhatároztam, hogy I »gkövet
iszom. A sarokban lelapulva, néha még
föll-fölosukló zokogással élveztem a gon­
dolatot. Nagyon meghatottan képzeltem
el, hogy amikor meghalok és nem leszek,
állandóan engem festenek sírva maguk
elé. Majd akkor tudják meg, hogy ki vol­
tam, ha hiába keresnek. A Jolán pedig,
az a dög, maga megy a boltba, ha akar.
Vagy az Etust küldik. A Jolánt meg szét­
tépi mama, hogyha megtudja estére
hogy miért haltam meg. Itt sírni kezd­
tem. Határozottan úgy sírtam, mint akit
megindít a mély részvét egy olyan más­
valakinek a halálakor, akit nagyon szeret
és sokra becsül az ember. És sajnálni
kezdtem a mamái, szegényt, — mihez ii
fogjon, amikor vége mindennek. De úgy
kell neki, tettem hozzá magamban, ő mi­
atta van az egész. Ő az oka. Ő parancsol,
ő rendelkezik, az ő lelkén szárad egy
ilyen édes, jó, okos, kellemes, bátor, te­
hetséges kisgyerek halála.
Elkomorodva álltam föl. A stelázsihoa
mentem, az alatt szokott lenni a lugkő,
egy vastagfalu, barna, alacsony bögrében.
A bögrében azonban nem volt semmi,
csak a fenekén csillogott egy kis nedves­
ség. Sötéten, mozdulatlanul álltam. Az­
után hirtelen eszembe jutottak a mama
szavai: „Hozzál ötér lugkövet, 4 nyolcért
keményítőt és négyért kékitőt!” Lugkő,
keményítő, kékitő — ugylátszik együtt
járnak ezek a dolgok. Egy kevés motozás
után rá is találtam a keményítőre, egy
fél tábla volt. A lugköves bögrébe vizet
engedtem, föloldottam benne és fölhaj­
tottam. (Ma sem tudom, hogy miért nem
kékitőt ittam). Aztán — aki meghal, az
összeesik — a bögrét ügyesen a konyha­
székre ejtve, összeestem. Yégignyultam a
konyha kövezetén és vártam a halált.
Sóhajtottam s nagyon meg voltam ijed­
ve. Nagyokat nyeltem, habzani kezdett a
6zám. Ijedtségemben is egyedül a hatásra
gondolva, rájöttem, hogy akkor nyújtok
csak igazán megdöbbentő látványt, ha a
hab vastagon tódul ki a számon. Most min
den figyelmemet arra fordítottam, hogy
a nyelvemmel minél több habot toljak KJ
az államra. De azért egész testemben resz­
kettem, vonaelásszerü mozdulataimra em­
lékszem, — komolyan azt hittem, hogy
most meghalok.
Nagy szomorúságot éreztem és talán
meg is bántam volna cselekedetemet, ha
nőttön nem nőtt volna elkeseredésem ami­
att, hogy senki nem veszi észre haldoklá­
somat. Forrni kezdett bennem, a harag,
a düh — mégpedig az Etus ellen, aki a
szobában szórakozott nyugodtan barátnő­
jével. Hangosan föl-föl nyögtem. Ke-
zemmel-Iábammal, mint akit görcs fo­
gott el. kaparni kezdtem a kópadlót. Mind
ez azonban oly komolyan hatott át, mintha
valóban görcs rángatna. És valóban górc>
rángatott, csakhogy ez a görcs az én
„görcsös akaratom” volt. Semmi hatás.
Úgy feküdtem, fejjel a konyha, lábbal a
 1938. dpriVs 17
MOTT
ezoba ajtaja felé, hanyatt. Sóvárogtam,
hogy jöjjön már valaki és vegyen észre.
És mert tudtam, hogy tényleg beléphet
valaki és észrevehet, azért anélkül, hogy
fölemelkedtem volna fektémből, valahogy
odavergődtem a szobaajtóhoz olyan kö­
zel, hogy lábammal elérhettem. Ekkor
aztán a haragtól némileg megkönnyebbül­
ten, de még mindig s%omoruan folytattam
a vonaglást. Az ajtó zörgését végre ész­
revette az Etus, mert kiszólt: Na.. . . Ez
igy meDít néhány percig, végre türelmet
■vesztve kijött, de már bent rákezdte:
Attila, meg vagy bolondulva?!
De mikor meglátta az alkonyati ho­
mályban habzó, sírástól vörös, szomorú­
ságtól fáradt, elkeseredéstől torzult ábra-
zatomat, elrcmültön kiáltott föl. Én még
jobban megijedtem elszörnyedésétől és
sírni kezdtem, úgy tördeltem ki^ a szava­
kat; magamból: Istenem, Etuskáin, meg­
halok, megittam a lugkövet. „ prímé ruhák főleg zsömper fazónuak
(Eszembe sem jutott hogy a keményítőt
hörpintettem föl.)
Az Etus leszaladt a házmesternehez, az
lefektetett az ágyba és a szobácska csak­
hamar megtelt sopánkodó öregasszonyok­
kal. Nagyon féltem és nagyon büszke vol­
tam. Az sem bántott, hogy az öregasszo­
nyok a végén már nem is rólam beszéltek,
hanem azon sopánkodtak, hogy drága a
krumpli.
Az Etus a mamáért is elfutott és a ma­
ma a munkát otthagyva, szaladt haza.
Mindenkit félrelökve szaladt az ágyhoz.
Szája reszketett, szeme könnyes volt. Az­
tán — engem, a kilencéves kölyköt —
fölvett a karjára, simogatni kezdett és
vitt a konyhába. És csendesen, csaknem
súgva, kérdezte: „Mondd, mutasd, fiacs­
kám, kisfiacskám, mit ittál?”
Én majdnem végtelenül boldog voltam,
hogy a mama fölvett a karjára. Minden
vádat elfelejtettem, csak erősen odasi-
múltam hozzá. Ismét fölcsuklott belőlem
a sirás, mert azt éreztem, hogy akkor len­
nék tökéletesen boldog, ha a mama úgy
vett volna föl, úgy simogatna és úgy be­
szélne ilyen csendesen hozzám, hogy en
nem csináltam volna azt, amit ^csináltam.
Aztán rámutattam a keményítőre és csak
ennyit mondtam: Ezt!
A mama megkönyebbülten sóhajtott.
Erre én magam is megszabadultam a belső
terhein tői. Már nem is gondoltam semmi­
re, csak őt éreztem, amikor bevit a szo­
bába, lefektetett az ágyba és betakart.
Ott ült egy kis ideig, halkan beszélt egy
kicsit, egy-egy szót mondott csak, nem
emlékszem, hogy mit, de nagyon szép
Aztán kiment a konyhába, az Etust le­
kül d te a boltba, hogy herbateát hozzon
nekem, begyújtott, vizet tett egy fazékba,
— koccanását hallom — a tűzhelyre------
én pedig elaludtam. _____
ü y e rm e k fü rö sz lé sh e z
B a b y -sz a p p a n
u tá n a h in tő p o r
de csak
S o h a s e aeiedje i
Nem létezik jobb mint,
Brilliant-Extra-Primissima és Luxus Siik«H"
f nest
n: l
Bucurestí levél
Bucurestí, április 15.
Drága Barátnőm! Néhány napja Bucureq-
tiben tartózkodom és teli tüdővel élvezem
ennek a különös párosnak benzinszaggal és
parfőmUlnttal átitatott leoegőjét. Itt már
félreérthetetlenül taoasz van. Zöldéinek a
Cismigiu fái, bimbóznak a virágok és virág­
zanak a nők a Calea Victoriei tükörsima asz­
faltján, Kedvesem, úgy érzem, a keserűség
szoiongatná torkodat és az irigység legdiva­
tosabb színe lepné el édes arcodat, ha lát­
nád, milyen fantasztikusan vékonyak itt a
nők. Ennyi lenge karcsúságot ilyen tömören
összezsúfolva — azt hiszem — a világon se­
hol sem látni, csak a Calea Victoriei-n, Az
ember legszívesebben egyenesen elbujdosna
és fogpiszkálóoal emésztené magát, ha időn­
ként meg nem vigasztalná némely magas-
sarkon imbolygó molettség, egészen csekély
éjfekete pihéoel pikáns orrocskája alatt.
A nők ezen a tájon — feltételezem, hogy
téged ők érdekelnek leginkább — csinosak,
kecsesek és — tisztelet a kivételeknek — öl­
tözni is kitünően tudnak. A stílusuk merő­
ben más, mint a tiétek. Merészebbek, színe­
sebbek, mint a Duna-korzó hölgyei, képze­
letük szabadabban csapong, irányvonaluk
egyenesen és közvetlenül Paris, némi áttétel­
lel a Dámbooi\a partjára. Az utcán renge­
teg színes kosztümöt látni. Egyszínű szok­
nyák, csikós és kockás kabátokkal és színes
blúzokkal, pulóverekkel. Ma délelőtt például
egy jólöltözött hölgyön a következő színeket
számoltam össze: drapp, barna, méregzöld,
borvörös és egy Más rózsaszín virág a gomb
lyukában.
A kalapok feltüenöen jóformájuak, ren­
geteg a magas és hegyes tető, a színes sza­
lag és toll disz, de látni finom, laposletejü
fekete szalmakalapokat is, főleg könnyű fe­
kete szövetkosztümököhöz. A frizurák egye­
nesen megrendítsek„ A nők fején legkepe-
sebb huszonöt apró, de sziklaszilárd kacska-
ringó kötelező, de láttam olyan frizurát is,
amely számtalan szabályos gyűrűből tevő­
dött össze, olymódon, mint a méhkaptárban
a lép, csak a szorgalmas méhecske hiány­
zott, mely szokásához híven a lyukacskákba
mézét belerakja. Nem kevésbé csodálatosak
az apród-frizurák sem, főleg korosabb höl­
gyek nyakszirtjén elszántan és tömören be­
felé k anyaritva.
A cipők persze jó hírnevükhöz méltóan:
gyönyörűek. Láttam olyan lapossarku, na­
túr színű disznóbőrcipőt, hogy összefutott a
nyál a számban. Mert az elegáns bucurestí
hölgy délelőtti bevásárláshoz ma már
Ugyanúgy lapossarku trottőrcipöt visel,
olyan sportszerűen öltözködik, mint nyugati
szomszédai. Délután viszont már nagykala­
pokat és rókákat viselnek és bokájukat sem
kímélik a keskeny, magassarku cipőkben.
Az üzletekben rengeteg a finom és Ízléses
holmi, bécsi kötött ruhák, angol bőrmellé­
nyekkel és párisi imprimékkel váltakoznak.
Az árak természetesen ennek megfelelően
eléggé borsosak, de a vásárlókedv olyan ta-
EŐ 0 h a s z n o s r e c e p tf
hogyan k é s z ít h e t e g y e d ü l o l y a n h a j v iz e t , a m e l y v is s z a ­
a d ja A FEHÉR VAGY ŐSZ HAJ TERMÉSZETES SZÍNÉT?
Vegyen egy tiszta, mintegy 150 gra- megszűnik.
mos palackot, tegyen bele 5 kanál for­
ralt és lehűtött vizet, 1 kanál fehér szeszt,
vagy kölnivizet, 1 kanálka glicerint és
egy tubus „Florol” port. Az egészet jól amnei 7. (Galeriile Blandutiei) emelet,
rázza össze. Az igy nyert illatosított fo­
lyadékkal dörzsölje be haját naponként
és különösen a fehér helyeket. Rövid mint a hajfestékek, olcsó és a hajat fé­
időn belül a fehér vagy ősz haj eltűnik nyessé, selymessé teszi.
és visszanyeri eredeti színét. Eltűnik a
feikorpa is és ha hull a haja, a kihullás szertárakban kérjen „FloroI”-t.
21. oldal
vasziasan friss és élénk, mintha ingyen ad­
nák a kincseket. Az üzletekben általában
félóra hosszat kell várakozni, amíg a kegyes
alkalmazott téged — szegény fogyasztó —
kiszolgálni méltóztatik és még akkor is oly
leereszkedő és fölényes, hogy modorát a
mindsori herceg is megirigyelhetné. És bár,
mint tudod, kedvesem, én nem vagyok köz­
gazdász, vagy gazdaságpolitikai szakértő,
e fölényből mégis arra következtetek, hogy
az üzletmenet kielégítő.
Szerettem volna még a bucurestí férfiakról
is beszámolni neked, de tudom , hogy ez té­
ged — végtelen elfogultságodban a gyön­
gébb nem iránt —, oly kevéssé érdekel,
hogy csak untatnának soraim,. Ha netán
mégis tévednék és érdeklődésed a férfiakra
is kiterjed, ülj fel drágám, mielőbb a nem-
zeiközi gyorsra és látogasd meg szerető ba­
rátnőd. A z ilyesmiről legokosabb önállóan
véleményt alkotni.
Csókollak miliiószor
barátnőd
ANNA
N éhány
divattanács
A tavaszi divat vonalaiban annyin
egyszerű és annyira változatlan, hogi
tavalyi ruhánk csekély frissítéssel az ide»
is tökéletesen megfelel. A szövet és im-
vagy simán egybeszabottak elől, vagy ol
dalt, néhány berakással. Díszük fehá
piké, vagy zsorzsett gallér, egy gomb
lyukba tűzött fehér virág, esetleg színe
bőröv, néhány aprógomb, 6tb.
*
Sporthoz még mindig divat a nadrág
szoknya, csípőig érő bőröves kabáttal é
színes trikóbluzzal. A sportbluzokon ha­
talmas, elütőszinii monogrammokat visel­
nek.
*
Csikós, kockás és pöttyös a tavasz há­
rom legkedveltebb anyaga. Valóban, üde-
ségben, fiatalosságban semmi sem verse­
nyezhet ezekkel a kedves mértani ábrák­
kal.
*
A kalapok lassan, de biztosan csúsznak
fel a fejtetőre, útjukat onnan — a jelek
szerint — a tarkó felé fogják folytatni
Vájjon hol állapodnak meg?...
*
Estére legkedveltebb a tiill és organza,
az anyagból, de különböző pasztell szí­
nekben készült virágdísszel. Láttunk
olyan estélyiruhát, amelynek egész mélyéi
kivágott dereka virágokból készült.
*
Sötét szövet, vagy selyem délutáni tu -
hák legszebb dísze a fehér gyöngyvirág
csokor.
*
Esős időben fehér magasszáru gumiéi-
őket viselnek. Tiz lépés után ezek a fe-
E ér cipők már feketék.
— ALACSONYABBAK, DE ASSZO­
NYOSABBAK. Egy angol antropológus
hosszú megfigyelésekre hivatkozva, azt
állítja, hogy az utolsó öt esztendő alatt a
nők alacsonyabbak, de asszonyosabbak
lettek. ,.Miss 1938“ 3 centiméterrel kisebb,
mint „Miss 1933“ s a testsúlya öt fonttal
kevesebb. Ezzel szemben mellkasának és
csípőjének átmérője három-három centi­
méterrel nagyobbodott. Azt is megállapí­
totta ez az antropológus, hogy ma a vök
nagyobb lábon élnek, mint öt esztendővel
ezelőtt, mert a vásárolt cipók nagysága
átlag egy fél számmal emelkedett.
Egy doboz „FLOROL” 95 lej, 2 doboz
180 lejbe kerül.
Lerakat: Opac, Bucurestí, Str. Do-
l’elefon: 4.28.60. Ez a viz nem hagy foltot a
fejbőrön, a kezeken, vagy az ágyneműn,
IHatszertárakban, drogériákban, gyógy­