A5-Ember és személy, élet és emberi méltóság.

(Az emberi élet, mint kár (1/2008 PJE): wrongful life és a

wrongful birth keresetek. A jogképesség fogalma, kezdete és vége, abortusz (64/1991 ABH és 48/1998 ABH) és
eutanázia (22/2003 ABH)

I. Emberi méltóság

Az ember a magja mindennek, ezért is lett a 2. könyv az ember mint jogalany. Személy az ember, a jogi
személy és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek.

Az Alaptörvény Szabadság és felelősség II. cikke szerint: „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden
embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem
illeti meg”. Az ember élete tehát a fogantatás pillanatától védendő alkotmányos érték.

Az emberi méltóságot sértik az olyan magatartások, amelyek megkérdőjelezik a jogosult emberi mivoltát,
illetve elmulasztják, megtagadják azt a minimális és kötelező tiszteletet, amely az embert pusztán emberi
minősége alapján megilleti. Az emberi méltóság elismerésével a jog a másik ember iránti minimális, őt
ember mivoltánál fogva megillető tiszteletet, elismerést követeli meg. Az emberi méltóság egy eleve adott
emberi tulajdonság, az embert az állatvilágból kiemelő minőség, amely az embernek és csakis az
embernek, mégpedig minden egyes embernek származásától, vallásától, nemétől stb. függetlenül kijár.
Egyenlő és abszolút jog. Az egyházi tanításnak is immanens része.

Az emberi életnek az Alaptörvényből folyó majdnem feltétlen védelmét mindenekelőtt a büntetőjog

hivatott szolgálni. Ezt szolgálja a többi között az emberölés, az öngyilkosságban való közreműködés, a
testi sértés, a segítségnyújtás elmulasztása, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés stb.
büntetendősége.

„Az emberi élet és az emberi méltóság elválaszthatatlan egységet alkot és minden mást megelőző
legnagyobb érték. Az emberi élethez és méltósághoz való jog ugyancsak egységet alkotó olyan
oszthatatlan és korlátozhatatlan alapjog, amely számos egyéb alapjognak forrása és feltétele.” [23/1990.
AB határozat]
II. Jogképesség:

2:1. § Minden ember jogképes: jogai és kötelezettségei lehetnek. A jogképességet korlátozó jognyilatkozat
semmis.

Jogképessége nem csak az embernek, hanem a jogi személyeknek is lehet. A jogi személy jogképességét
az ember jogképességével egyezőnek, lényegében és elvileg korlátlannak nevesíti azzal a kivétellel, hogy
az emberi léthez kapcsolódó jogokkal – például végrendelkezés, házasságkötés, eljegyzés – a jogi
személy nem rendelkezik, továbbá törvény mondhat ki tilalmakat, pl. alapítvány nem hozhat létre
alapítványt. Továbbá az emberre alakított jogi személyiségből ered az a szabály, hogy a személyiségi
jogok a jogi személyekre is alkalmazandók, kivéve mindazokat, amelyek az ember antropológiai
sajátosságaihoz tapadnak, mint pl. élet, testi épség, egészség megsértése.

Ember jogképessége: A jogképesség absztrakt kategória, a magánjogi jogviszonyokban az emberi

személy jogalanyiságát jelöli, hogy jogviszonyok alanya lehet, polgári jogi jogokat szerezhet és
kötelezettségeket vállalhat. A jogképességéről az ember nem rendelkezhet. Nem lehet róla lemondani,
átruházni, elidegeníteni. A jogképesség általános, feltétlen és egyenlő.
a) Általános: mert minden embert kivétel nélkül megillet. Minden embernek van jogképessége.
b) Feltétlen: Mert a törvény e rendelkezéséből ipso iure, közvetlenül fakad, egyéb fenntartáshoz,
megszorításhoz, feltételhez nem köthető.
c) Egyenlő: mert minden emberre egyenlő mértékben terjed ki a jogképesség.
+) Alapjogi szempontból: kötődik az emberi méltósághoz való joghoz (az ember nem válhat eszközzé,
tárggyá), élethez való joghoz (az emberi életek értéke között jogilag nem lehet különbséget tenni).
A kódex a jogképesség egyenlősége tekintetében elhagyja a korábbi szabályozásban szereplő az életkorra,
nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra való utalást, hiszen a jogképesség bármilyen
megkülönböztető okra tekintet nélkül mindenképpen egyenlő, így a példálózó felsorolás felesleges.
ELHATÁROLÁS a szerzőképességtől: a szerzőképesség mindig egy konkrét jogviszonyban, konkrét
jogosultságok megszerzésére vonatkozik, itt már lehetnek korlátozások. Így attól még, hogy jogképes
minden ember, nem minden ember rendelkezik szerzőképességgel.

Jogképesség kezdete és vége

A jogképesség az élve születés feltételétől függően a fogantatástól kezdődik és a halállal ér véget.
Ugyanakkor sem a kezdet, sem a vég nem feltétlenül jelent egyértelmű meghatározást, rendre orvosi
szakkérdésekbe botolhatunk, hiszen maga az élve megszületés ténye és a halál bekövetkezése is az.

KEZDETE
2:2. § (1) A jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától illeti meg.

Élve születés esetén az ember jogképességének kezdete a fogantatás. Az élve megszületett ember
megszerzi a jogképességet, függetlenül attól, hogy az élve megszületés után milyen rövid ideig él. Ebből
következik, hogy a jogképesség megilleti a méhmagzatot is. Azonban a méhmagzat jogképessége
feltételes, mivel az élve születéstől függ. pl. magzatot végrendeletben örökösnek lehet nevezni, de csak
akkor válik az öröklési jogviszony alanyává, ha élve megszületik. Ugyanakkor a magyar jogrend nem
tekinti teljes mértékben jogalanynak, embernek, személynek a magzatot. Az alkotmány is rögzíti a
magzat védelmét, azonban figyelembe kell venni az anya önrendelkezési jogát is.

A 2:2.§ (2) A fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított 300 napot kell tekinteni;
ugyanakkor megdönthető vélelmet állít, ugyanis bizonyítani lehet, hogy a fogamzás korábbi vagy későbbi
időpontban történt. Lényegében azt, hogy a jogképesség korábban vagy későbben keletkezett. A születés
napja a határidőbe beleszámít, ami azt jelenti, hogy a feltételes jogképesség akkor is az élve születés
napjának 0. órájától válik feltétlen jogképességgé, ha az élve születés az adott nap 23. órájában történt.

2:3. § A gyámhatóság - kérelemre vagy hivatalból - gyámot rendel a magzat részére, ha ez a magzat
jogainak megóvása érdekében szükséges. Gyám rendelését a magzat szülője, nagyszülője, az ügyész és a
jegyző kérheti.

E szabály számol azzal a lehetőséggel, hogy a még meg nem született ember jogai – amelyek ugyan még
csak feltételesek – védelemre szorulhatnak, akár a szülővel szemben is, és ebben az esetben a magzat
részére gyám rendelése válhat szükségessé. A bíróság mérlegelésére van bízva, hogy melyek azok az
esetek, amikor a magzat jogainak megóvása érdekében szükséges.
A magzat gyámja útján azonban nem érvényesíthet mindenféle igényt. Pl. nem indíthat pert anyjának a
terhesség megszakítására irányuló jognyilatkozata érvénytelenségének vagy hatálytalanságának
megállapítása iránt.
MEGSZŰNÉSE
2:4. § A jogképesség a halállal szűnik meg.
A halál tényét – halottvizsgálat alapján – halotti anyakönyv tartalmazza, s azt a halotti anyakönyvi
kivonattal lehet igazolni. A halál megállapítása orvosi szakkérdés, s akkor következik be, amikor a légzés,
a keringés és az agyműködés teljes megszűnése miatt a szervezet visszafordíthatatlan, felbomlása
megindul.

Jelentősége polgári jogi szempontból nagyrészt az öröklésben rejlik. Szükséges annak pontos
megállapítása, hogy mikor következett be a halál, s ez alapján mikor nyílik meg az öröklés más személy,
az örökös javára. Az ember halála pillanatában fennálló jogai és kötelezettségei az öröklési jogi szabályok
szerint, mint egész szállnak át az örökösére. Másrészt a halál idejének pontos megállapítása ad választ
arra is, hogy meddig tartott az embernek a jogképessége, tehát meddig volt jogalany, meddig illették meg
őt jogok és kötelezettségek. Az elhunytnak személyiségi jogai sincsenek, azok helyébe a hozzátartozókat
megillető kegyeleti jog lép.
HOLTNAK NYILVÁNÍTÁS
2:5. § Az eltűnt személyt a bíróság kérelemre holtnak nyilvánítja, ha eltűnésétől öt év eltelt anélkül, hogy
életben létére utaló bármilyen adat ismert volna. A holtnak nyilvánított személyt az ellenkező
bizonyításáig halottnak kell tekinteni. A holtnak nyilvánítást az eltűnt személy közeli hozzátartozója, az
ügyész, a gyámhatóság és az kérheti, akinek az eltűnt holtnak nyilvánítása jogi érdekét érinti.

Jelentőség: Arra, hogy hosszabb ideje távollevő, eltűnt személyt holtnak lehessen nyilvánítani, azért van
szükség, mert bizonyos esetben annak bizonyítása, hogy a jogképesség a halállal szűnik meg,
nehézségekbe ütközik és fontos, hogy a bizonytalan állapot is megszűnjön. A holtnak nyilvánítás
következménye a jogképesség megszűnése, így az eltűnt személy személyi és vagyoni viszonyainak
egyértelmű, világos rendezése. (Vagyonjogi szempontból a legfontosabb az öröklés megnyílása, személyi
jogi szempontból pedig, hogy a holtnak nyilvánított személy házastársa újból házasságot köthet.)

A bíróság kérelemre az eltűnt személyt holtnak nyilvánítja, feltételei:

1) csak eltűnt személyt lehet,
2) a személy eltűnésétől öt év teljen el,
3) ez idő alatt semmilyen életben létre utaló adat ne kerüljön nyilvánosságra

A holtnak nyilvánítás az eltűnt személy halálának megdönthető vélelme, ugyanis a bíróság határozata
után is van lehetőség bebizonyítani, hogy a személy életben van. Az eljárás megindítására jogosultak a
közeli hozzátartozók, az ügyész, a gyámhatóság és az, akinek jogi érdeke fűződik a személy holtnak
nyilvánításához.

2:7.§ Változás a holtnak nyilvánítás alapjául vett körülményekben

A holtnak nyilvánító határozat után bizonyítást nyerhet, hogy az adott személy a határozatban foglalt
időpontnál korábban vagy később tűnt el. De ha a holtnak nyilvánítás feltételei továbbra is fennállnak, a
bíróság a holtnak nyilvánító határozatát módosítja. A jogkövetkezmények, így a jogképesség megszűnése
a módosított határozat szerint fog alakulni.

A holtnak nyilvánító határozat után az is bebizonyosodhat, hogy a személy a határozatban jelölt

időpontnál később tűnt el és ezzel az 5 éves határidő még nem telt le, így a holtnak nyilvánításra nem
kerülhetett volna sor. Ez esetben a holtnak nyilvánítás feltételei nem állnak fenn, a bíróságnak határozatát
hatályon kívül kell helyeznie és az annak alapján korábban beállott jogkövetkezmények semmisek.
(Azonban ha az 5 éves határidő eltelik, akkor ismét sor kerülhet a holtnak nyilvánítási eljárásra.)

Mind a módosítást, mind a hatályon kívül helyezést kérheti az eltűnt közeli hozzátartozója, az ügyész, a
gyámhatóság, és az, akinek jogi érdeke fűződik a határozat módosításához, vagy hatályon kívül
helyezéséhez.

Ha a holtnak nyilvánított utóbb előkerül, - nem feltétlen maga a személy, hanem például valamely, az
életben létére utaló adat - akkor a holtnak nyilvánító határozat ipso iure hatálytalanná válik, ehhez nem
szükséges bírósági eljárás és a korábban beállott jogkövetkezmények semmisek lesznek. Azonban ha
jóhiszemű harmadik személy jogát érinti a hatálytalanná válás, akkor a semmisség csak polgári per útján
tisztázható.

Kivétel a holtnak nyilvánító határozat hatálytalansága és a jogkövetkezmények semmissége alól az a

családi jogi rendelkezés, hogy az eltűnt személy házastársa újabb házasságot köthet a holtnak nyilvánítást
követően és ez hatályban is marad, függetlenül attól, hogy az eltűnt személy később visszatér, vagy
előkerül. Ha azonban valamelyik fél az újabb házasságkötéskor tudta, hogy a holtnak nyilvánítás feltételei
nem állnak fenn, az újabb házasság érvénytelen.

A HALÁL IDŐPONTJÁNAK MEGHATÁROZÁSA

2:6. § A bíróság a halál időpontját a körülmények mérlegelése alapján határozza meg. Ha a körülmények
mérlegelése nem vezet eredményre, a halál időpontja az eltűnést követő hónap 15. napja.
Erre akkor kerül sor, ha a halál ténye, helye és ideje pontosan meghatározható, de az anyakönyvezés
elmaradt, így a halál közhitelesen nem igazolható (pl.: repülőgép- szerencsétlenség).

III. Abortusz

64/1991 ABH: A 90-es években az AB-hez fordult egy magzatvédő társaság az abortuszrendeletek
alkotmányellenességének kimondása és megsemmisítése érdekében. (Mire hivatkoztak? alapjogokat sértő
rendeleti szabályozás, magzati élet/státusz jogi védetlensége, a nőgyógyászók-szülészek lelkiismereti
szabadságának sérelme, emberi élet kezdetével kapcsolatos kétségek) – AB: az abortusz rendeletben való
szabályozása alkotmányellenes, így azokat egyhangúlag hozott határozatával megsemmisítette, és a
magzati élet védelméről szóló törvény megalkotására kötelezte a jogalkotót, amely indikációkat és
határidőket tartalmaz -> a magzati élet védelme állami kötelezettség, így az indok nélküli abortuszt az
állam nem engedheti. Döntésében leszögezte azt is, hogy a magzat jogalanyiságáról szóló döntés azonban
alapvetően meghatározza a szabályozás többi elemét. Ha a magzat jogalany, akkor az élethez és emberi
méltóságához való jogát sérti az abortusz, mert e jogokhoz képest az anyag önrend. joga másodlagos, ha
nem jogalany, akkor viszonyt az anya önrend. joga lép előtérbe, de a magzat védelme akkori is állami
kötelezettség. + E határozatban az AB meghatározta az abortusz fogalmát: előre meghatározott egyedi
élet szándékos kioltása.

A határozat megfogalmazta az abortusz-szabályozás alkotmányos kereteit: eszerint a nők önrendelkezési

joga miatt az abortusz nem tiltható be, ugyanakkor a magzati élet védelme érdekében nem engedhető meg
indok nélkül. 1992-ben az Országgyűlés e határok között maradva, európai összehasonlításban
mérsékelten korlátozó törvényt fogadott el. Az abortuszt akkor engedélyezik Magyarországon, ha a
törvényben meghatározott indokok valamelyike fennáll, és a terhes nő tanácsadáson vesz részt.
Mindehhez várakozási idő is kapcsolódik: a terhességet megszakító műtét elvégzésére az abortusz-
kérőlap kiállítását és a tájékoztatást követő harmadik nap eltelte után kerülhet sor.

48/1998 ABH: AB kifejtette, hogy a magzatvédelmi tv. nem rendelkezik a magzat jogalanyiságáról,
azonban az abortusz szabályozásával az ogy. azt juttatta kifejezésre, hogy szerinte a magzat jogilag nem
ember, ebből az következik, hogy a magzat nem jogalany. A magzat jogalanyiságának el nem ismerése
azonban nem jelenti azt, hogy a magzati élet nem élvez alkotmányos védelmet. A magzatot is megilleti az
a védelem, amelyet az élethez való jogból következően az állam a megfogant, keletkezőben lévő emberi
életnek is nyújtani köteles. A magzati élet védelme pedig azt követeli, hogy az abortusz nem lehet indok
nélküli. + AB kimondta, hogy a nő súlyos válsághelyzete miatti abortusz nem alk.ellenes., de az nem
alkotmányos, hogy a súlyos válsághelyzet fennállását csupán az anya nyilatkozatára alapítva állapítják
meg. Vagyis az AB a súlyos válsághelyzet akkori definícióját az alkotmányellenesnek tartotta – ennek
nyomán született meg a mai szabályozás (tanácsadás kell előtte).

1992/79. magzati élet védelméről szóló tv. alapján a terhesség csak veszélyeztetettség, illetve az állapotos
súlyos válság helyzete esetén szakítható meg – a törvényben meghatározott feltételek szerint. A súlyos
válsághelyzet az, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz.
A terhesség megszakítás feltételei a következők:

12. hétig - azt az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok indokolja;

- a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban
szenved
- a terhesség bűncselekmény következménye, valamint
- az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén
18. hétig HA fennáll az előző 4 feltétel valamelyike, és emellett teljesül ezek közül még egy:
- az állapotos nő korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen; vagy
- terhességét neki fel nem róható egészségi ok, illetve orvosi tévedés miatt nem ismeri fel
korábban, vagy az eü-i intézmény, illetve valamely hatóság mulasztása miatt haladta meg a
terhessége a 12 hetes időtartamot
20. hétig kivételes esetben, ha elhúzódnak a diagnosztikai eljárások, a 24. hétig, feltéve, hogy a
magzat genetikai, teratológiai ártalmának (fejlődési rendellenességének) valószínűsége az
50%-ot eléri
 Időtartamra - várandós nő életét veszélyeztető egészségügyi ok miatt, vagy
tekintet - ha a magzatnál a szülés utáni élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség állna fenn
nélkül
Az állapotos nő írásbeli kérelmére csak akkor van szükség, ha nem egészségi indoka van a terhesség
megszakításának. A kérelmet a családvédelmi szolgálat munkatársa előtt kell személyesen előterjeszteni.
Korlátozottan csel. nyilatkozata csak a tv-es képv. kérelmet tudomásul vevő nyilatkozata mellett érvényes.
Cselekvőképtelen helyett törvényes képviselője terjesztheti elő. A kérelemhez szükség van a szülész-
nőgyógyász szakorvos terhességet megállapító igazolására.

IV. Eutanázia (aktív (pl. méreg beadása)/passzív (pl. beavatkozás elmulasztása), önkéntes (beteg
akarja)/nem önkéntes (nem beteg önrendelkezési joga alapján) – nálunk passzív önkéntes lehet, ami
Jobbágyi szerint önálló betegjog!)

A 22/2003. ABH foglalkozott Magyarországon először jelentős mértékben az eutanáziával. Az

indítványozók kifogásolták az akkor hatályban lévő Btk. azon rendelkezéseit, amely szerint a törvény
büntetéssel sújt olyan tevékenységet is (a gyógyíthatatlan beteg kívánságára halála bekövetkeztéhez
nyújtott orvosi segítséget), amelyet a beteg alkotmányos joga, önrendelkezési joga alapján jogszerűnek
kellene tekinteni. Az AB elutasította a kérelmét. Az indokolásban kifejtették, hogy az élethez való jog és
az emberi méltósághoz való jog abszolút jellegű, korlátozhatatlan. A korlátozhatatlanság csak olyan
helyzetekre vonatkozik, amikor az életet, és az attól elválaszthatatlan emberi méltóságot mások
korlátozzák. Ebben az esetben viszont a két jog nem egységes, nem külső korlátozási szándék
elhárításáról van szó. Ezért az Alkotmánybíróság az önrendelkezési jog korlátozását az állam életvédelmi
kötelezettségével indokolta. Az orvos közreműködése a beteg halálában nem tekinthető az önrendelekzési
jog részének, ezzel ellentétben viszont a beteg emberi méltóságából fakadó önrendelkezési jogának részét
képezi az életmentő, életfenntartó beavatkozásról történő lemondás.

A beteg önrendelkezése nélküli aktív, tevőleges vagy passzív, mulasztásban megnyilvánuló halálba
segítése nem megengedett, annak büntetőjogi következménye van. Lehetőség van azonban az
életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítására (önkéntes passzív eutanázia), amelynek
azonban szigorú szabályai vannak: (ez a bünti tk-ban a sértett beleegyezésénél nagyon szépen le van írva)
- teljes bizonyító erejű magánokirat/közokirat,
- olyan betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül –
megfelelő ellátás mellett is – halálhoz vezet, gyógyíthatatlan,
- 3 tagú orvosi bizottság
- 3. napon meg kell ismételni a nyilatkozatot
- döntés visszavonható
- acsa, ha beteg a döntését annak következményei tudatában hozta meg
- NEM lehet: ha visszautasítással mások életét, testi épségét veszélyeztetné

V. Az emberi élet mint kár (1/2008 PJE)

„A genetikai, teratológiai ártalom következtében fogyatékossággal született gyermek a saját jogán nem
igényelhet kártérítést a polgári jog szabályai szerint az egészségügyi szolgáltatótól amiatt, hogy a
terhesgondozás során elmaradt vagy hibás orvosi tájékoztatás következtében anyja nem élhetett a
terhesség-megszakítás jogszabály által biztosított jogával.”

A nemzetközi szakirodalom a nem kívánt gyermek születésével kapcsolatos kártérítési igényeket három
esetkörre bontja:
- az egészséges, de nem kívánt gyermek világra jövetele esetén a szülők részéről a gyermek
fogantatásával vagy megszületésével kapcsolatos orvosi tévedésre vagy mulasztásra alapított
kártérítési igényre (wrongful pregnancy),
- a szülők által fogyatékos gyermek születése esetén előterjesztett kárkövetelésre, ami azon alapul,
hogy a megfelelő diagnosztizálás, illetve tájékoztatás hiányában az anya nem élhetett a
terhességmegszakítás jogával és ezáltal a szülőknek a fogyatékos gyermek ellátásával,
gondozásával, neveltetésével kapcsolatban vagyoni, továbbá nem vagyoni kára keletkezett
(wrongful birth),
 - végül magának a fogyatékos gyermeknek a kárigényére, amit azért érvényesít, mert a hibás
tájékoztatás következtében elmulasztott abortusz miatt megszületett és fogyatékosan kénytelen élni
(wrongful life).

Wrongful birth: ezekben az esetekben a szülők kártérítési igényét az egészségügyi intézménnyel szemben
a bírói gyakorlat a polgári jogi kárfelelősség szabályai szerint elismeri.

Wrongful life: A Ptk. szerint a kártérítési felelősség elemei: jogellenes magatartás + okozati összefüggés a
jogellenes magatartás és a kár között + felróhatóság. Így a kérdés az, hogy az orvosnak az a mulasztása,
hogy nem tájékoztatta a gyermek szüleit a gyermek valószínűsíthetően bekövetkező fogyatékosságáról és
ezáltal megfosztotta az anyát a terhesség-megszakítás jogszabályban biztosított lehetőségétől, jogellenes
magatartásnak tekinthető-e a fogyatékosan megszületett gyermekkel szemben, és e jogellenes
magatartással összefüggésben a gyermeknek merült-e fel jogilag értékelhető kára.

A természetnél fogva károsodott magzatnak nincs olyan jogosultsága, hogy a saját leendő életét
értéktelennek tételezve az abortuszt "válassza" vagyis azt állítsa, hogy jobb lett volna meg sem születnie,
mint fogyatékosan élnie. Erre vonatkozó alanyi jog hiányában vele szemben az orvos nem követhet el
jogellenes magatartást azáltal, hogy a szülőkkel szembeni tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget.

A kár egy a korábbiakhoz képest hátrányosan megváltozott állapotot jelent. Az emberi élet nem tekinthető
kárnak, így a fogyatékos élet sem, a fogyatékos életet az egészséges élettel összemérni nem lehet, mert a
természetnél fogva fogyatékos személynek esélye sem volt az egészséges életre, így nincs kompenzálható
hátránya. A magzatnak nem lehet igénye arra, hogy elpusztítsák, így vele szemben az orvos nem követhet
el jogsértést és az orvosi hiba e körben nem áll oksági kapcsolatban a fogyatékosságban megnyilvánuló
kárral.

Az orvosi mulasztás a gyermek fogyatékosságával nincs okozati összefüggésben, mert az nem az orvos
mulasztásának következménye. Az egészséges élveszületés, illetve a fogyatékos világrajövetel közötti
életminőség-különbség nem vezethető vissza az orvosi mulasztásra.