Márk 5,21-24.35-43
 21Amikor Jézus ismét átkelt a hajón a túlsó partra,
nagy sokaság sereglett köré, de õ a tenger partján
maradt. 22Ide jött hozzá az egyik zsinagógai elöljáró,
név szerint Jairus, aki meglátva õt, lába elé borult, 23és
esedezve kérte: „Kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a
kezed, hogy meggyógyuljon, és életben
maradjon." 24Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság
is követte õt, és tolongott körülötte. 35Még beszélt
Jézus, amikor a zsinagógai elöljáró házától érkezõk ezt
mondták: „Leányod meghalt. Miért fárasztod még a
Mestert?" 36Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így
szólt a zsinagógai elöljáróhoz: „Ne félj, csak
higgy!" 37És senkinek sem engedte meg, hogy vele
menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a
Jakab testvérének. 38Amikor megérkeztek a zsinagógai
elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat
és jajgatókat, 39bement, és így szólt hozzájuk: „Miért
csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek
nem halt meg, csak alszik.”  40Erre kinevették; de õ
mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját,
anyját és a vele levõket, bement oda, ahol a gyermek
feküdt.  41Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta
neki: „Talitha kúmi!” - ami azt jelenti: „Leányka,
neked mondom, ébredj fel!" 42A leányka pedig azonnal
felkelt és járkált, mert tizenkét éves volt már. Azok
pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy
ámulattól. 43Jézus azonban szigorúan meghagyta
nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; aztán szólt, hogy
adjanak enni a leánykának.
Kedves testvérek!
A feltámadásnak az ünnepén az Ige nem Jézus
feltámadásáról szól, hanem arról beszél, hogy miként
támasztott fel másokat.
Olyan Megváltónk van nekünk, aki nemcsak önmagáért
támadt fel. Olyan Megváltónk van nekünk, aki azért járta
meg a halált és azért támadott fel harmadnapon, hogy
feltámasszon másokat is, hogy megfogja a te kezedet,
hogy megfogja minden szerettünk kezét és nekünk is örök
életet adjon!
Az Ige azzal kezdődik, hogy Jézus megérkezik arra a
partra, ahol Jairusnak, a zsinagóga fejének haldoklik a
gyermeke. Egyszerre elterjed a hír: Itt van Jézus. És
elkezdik vinni hozzá a betegeket.
Jézus megérkezik tehát a partra.
Úgy lenne a legjobb, ha Jézus nemcsak az ünnep partjaira,
hanem a szívünk partjára érkezne. Úgy jó, ha nemcsak a
naptárban van piros betűkkel megjelölve a húsvét ünnepe,
hanem szívünkben a hétköznapokon is piros betűvel van
feltüntetve, mert a hétköznapokon is ott van Jézus csak
észre kell venni és el kell indulni feléje.
Jairus észrevette, mert egyetlen kislánya beteg volt.
Mennyit járhatott ez az ember az orvosokhoz, mennyi
gyógyszert próbálhatott beszerezni.
A kislány már halálán volt és akkor érkezett hozzá a hír,
hogy itt van Jézus. Van még valaki, aki segíthet. Elindult
tehát Jézus fele.
Milyen jó volt Jairusnak, hogy ott volt Jézus. Milyen jó
volt, hogy valakinek el lehetett mondani: baj van otthon,
Uram, jöjj és segíts, tedd rá a kezedet, hogy
meggyógyuljon és éljen.
Milyen jó, hogy van Megváltónk, akihez mindig el lehet
menni, akkor is, amikor beteg valaki, akkor is, amikor baj
van az életünkben, akkor is, amikor beteg a szívünk,
amikor úgy érezzük, hogy itt belül bennünk is haldoklik
az az igazi szép élet, amit rendelt nekünk az Isten.
Milyen jó, hogy el lehet menni hozzá, és el lehet mondani:
Uram, az én boldogságom halálán van! Uram, az én
családi életemben baj van! Uram, akit szeretek, az beteg!
Milyen jó, hogy van valakid, akihez elmehetsz és azt
mondhatod: Uram, én nem tudom, hogy lehet megmenteni
azt, akit én szeretek, mert beteg a lelke, de neked
hatalmad van, tedd rá a kezedet, hogy visszatérjen hozzád,
hogy visszatérjen hozzám.
Kedves testvérek!
Ebben a történetben azt üzeni nekünk Isten, hogy Jézus
meghallgat minket. Megígéri Jairusnak, hogy elmegy
hozzá.
Telt-múlt az idő. Mindenkinek szüksége volt Jézusra, és
mindenki kért valamit tőle. Jairus szinte már felemésztette
a félelem, vajon mi lesz, ha elkésik Jézus.
Hisz ezt is meggyógyította, már azt is meggyógyította,
azonban otthon haldoklik a gyermeke És valóban jöttek is
a hírnökök és jelentették: A lányod meghalt ne fáraszd
tovább a Mestert.
A kérdés az: Vajon elkésik Jézus? A mi életünkben is
vajon előfordult az, hogy mi kértük Istent és elkésett és
nem segített? Hát megtörténhet az, hogy megígéri, hogy
meghallgat bennünket, és aztán végleg elkésik?
A hitetlen emberi szívben sokszor felmerül a kérdés:
Vajon elkéshet-e az Isten? Beteg vagyok, és nem segít
rajtam? Valakiért imádkoztam, és nem hallgatott meg
engem? Elkésik Isten az életemből? Jézus látja ezt a
kételyt a Jairus szemében. Jézus hallja a követek szavát is.
Talán sajnálattal mondhatták: Szegény Jairus, hát látod,
még Jézus sem tud segíteni rajtad.
Talán gúnyolódva mondták: A lányod meghalt; hát azt
hitted, hogy segít Jézus rajtad, éppen rajtad, a bűnös
Jairuson?
De Jézus látja, hogy mi megy végbe a Jairus szívében.
Jézus látja, hogy mi megy végbe a mi szívünkben is. Mert
hozzánk is sokszor jönnek a hírnökök. Jön a hitetlenség és
mondja: ne imádkozz tovább, nem hallgat meg téged
Isten!
Sokszor jön a gúny és azt mondja: azt hitted, hogy boldog
leszel? Nem segít rajtad Jézus! Sokszor jön a mi
életünkhöz a szomorúság és mondja: Véged van, végleg
eltűnt már a te örömöd.

Jézus ránéz Jairusra, és azt mondja neki: Ne félj, csak
higgy! Nekünk is ezt mondja: ne félj, csak higgy! Még a
legnehezebb napokon is!
Jézus elindul a háza felé. Jairus nem tudja, hogy a
következőkben mi fog történni. Jairus csak azt tudja, hogy
emberileg már mindennek vége, hogy az orvos a
gyermeken már nem segíthet, hogy itt már vége van az
emberi tudománynak. De Jairus azt is tudja, hogy van
valaki más az emberi tudomány felett, és ez a más valaki
azt mondta neki: Ne félj, csak higgy!
És Jairus elindul Jézussal hazafelé. Ez az út Jairus hitének
a próbája. Mert ez a hit! Nem az a hit, hogy a szép, boldog
ünnepen egészségesen részt veszünk egy szép
istentiszteleten, utána hazamegyünk a szépen megterített
asztal mellé. Nem ez a hit próbája.
A hitnek a próbája az, amikor nincs egészség, nincs
szépen terített asztal, amikor nincs boldogság, amikor
emberileg minden összetörik és úgy látod, hogy vége van
az örömödnek, vége van az egészségednek, de akkor a
szívedbe beleszól Jézus: ne félj, csak higgy!
Meg kellett járnia Jairusnak ezt az utat, mert csak így
nyerhetett igazi hitet. Meg kell járnunk nekünk is ezt az
utat. Sokszor könnyeket hullatva, sokszor félig hitetlenül.
Megfogva Jézus kezét, nekünk is végig kell járnunk ezt az
utat. Meg kell próbálnunk nem félni, csak hinni benne,
hogy Ő tud segíteni, és Ő nem késik el.
Jézus odaérkezik a Jairus házához. Hallja a zűrzavart, a
siránkozást, és a tanácstalanság hangját.
Jézus odaérkezik a te szívedhez is, és hallja belőle a
zűrzavart, a bánatot, a tanácstalanságot, és belép oda, mint
ahogy belépett Jairus házába is és ezt mondja: akit
szerettél, az nem halt meg, az csak elaludt, de
felébresztettem őt odaát
Akkor régen ott a Jairus házában kikacagták Jézust. Benne
volt ebben a kacagásban az, hogy mi magunk is úgy
gondoljuk, hogy valóban meghalt a kislány. Sokszor így
nevetjük ki mi is az evangéliumot, amikor nekünk az
életet hirdeti.
A továbbiakban Jézus elindul befele a házba és maga
mellé vesz három tanítványt: Pétert, Jakabot és Jánost.
Pétert, aki először mondta, hogy „Te vagy a Krisztus, az
élő Istennek Fia”, akit minden elbukása ellenére is úgy
szokták emlegetni, mint a hit apostolát.
És Jánost, akinek ha felnyitod a leveleit, láthatod, hogy
mind csak a szeretetről ír. János a szeretet apostola.
És Jakabot. Hogyha olvassuk a Jakab levelét, akkor azt
látjuk, hogy az mind az igazságról is. Jakab az igazság
apostola.
Maga mellé vette tehát a hit, a szeretet és az igazság
apostolait. És elindult velük Jairus házának belső szobája
felé. Amikor odaért a kislányhoz, megfogta a kezét, és azt
mondta neki: „Talita kumi”. Ez az arám kifejezés azt
jelenti magyarul: Leányka, neked mondom, kelj fel.
A biblia magyarázok szerint azért került bele ez az arám
nyelvű szöveg a Szentírásba, mert ezt a szöveget
tulajdonképpen nem lehet lefordítani. A „talita kumi”
kifejezésben az eredeti nyelven annyi szeretet, annyi jóság
van, hogy azt nem lehet tökéletesen lefordítani más
nyelvre.
Így van ez a mi életünkben is. Amikor Jézus megfogja a
kezünket, amikor nekünk is azt mondja: „Talita kumi”,
amikor találkozunk vele, amikor hitet és bocsánatot ad
nekünk, akkor ebben annyi melegség, annyi szeretet hogy
azt nem lehet másnak elmondani.
A kislány egyszer csak felkelt.
Milyen boldogság lehetett abban a szobában, amikor a
gyermek ismét játszani kezdett, hogy ragyogott a szülők
szeme.
Kedves testvéreim!
Sok szomorúságban van részünk ebben az életben. És
minden kereszt ellenére sok boldogságban is részünk van
ebben az életben. Mert mi sokszor megtapasztaljuk ebben
az életben, hogy nem késik el Jézus, hogy nem késik el
Isten, ahogyan Jairus is megtapasztalta.
De lesz majd nekünk egy végső boldogságunk, amikor a
mi kezünkbe is beleteszi Jézus a mi szeretteink kezét az
örök élet fényességében, és amikor majd úgy
megölelhetjük egymást, ahogyan magához ölelte Jairus a
kislányát.
És majd akkor fogjuk mi igazán megérteni, hogy nem
késik el Jézus! Sohasem késik el Isten a mi életünkből.
Ámen.

Ilyen boldogság van abban a az emberben is, akinek

szívébe belép Jézus.

Amikor Jézus visszaadta a gyermeket a szüleinek, azt

mondta nekik: Adjatok neki enni.

Ezt mondja Jézus neked is!

Ha úgy érzed, hogy benned most már feltámadt az új élet,
a Krisztus szerinti élet, akkor adj ennek az új életnek enni,
nehogy még egyszer meghaljon! Tápláld Igével,
imádsággal és istentisztelettel.
Imádkozzunk! 1
Köszönjük, Istenünk azt, hogy te irgalmas vagy, és a te
szereteted végtelen. Köszönjük, hogy nem hagytad Jézust
a sírban, hanem feltámasztottad, mert a halál nem foghatta
meg Őt végleg. Köszönjük, Urunk, hogy az az öröm lehet
ott a szívünkben ezen a mai reggelen is, hogy legyőzted a
sírt, halált, poklot, kínt, szenvedést, ezért mi is tudunk a te
erőddel győzni poklon, síron, halálon, szenvedésen.
Köszönjük, Urunk, az örömet, amit elkészítettél ma
reggelre is a számunkra. Kérünk, vegyél el minden
szomorúságot, minden olyan befelé fordulást, ami sokszor
annyira jellemző ránk. Hadd tudjunk kifelé, sőt felfelé
fordulni feléd. A te vigasztalásodat, békességedet,
örömödet elfogadni. Hadd nyissuk ki a szívünket, és
fogadjuk be a jó hírt, az örömhírt a te szeretetedről és
feltámadásodról. Úr Jézus, köszönjük, hogy te a világ
terhét magadra vetted, és a mi bűneinket is. Azért haltál
meg, hogy mi éljünk. Azért volt olyan gyötrelmes
kereszthalálod. Köszönjük, Urunk, hogy te, mint zsenge,
elsőnek föltámadtál, s azt mondod, hogyha valaki hisz
tebenned, ha meghal is, él az. Kérünk, add nekünk ezt a
húsvéti bizonyosságot, hogy aztán ez tartson egész éven
át, sőt egy egész életen át. Jézus Krisztus nevében kérünk
hallgasd meg a mi imádságunkat. Ámen.
Imádkozzunk! 2
Dicsőítünk téged Úr Jézus, hogy téged soha sem az
befolyásolt, amit mások mondtak rólad, hanem mindig
tudtad, hogy mit, mikor és hogyan tegyél. Magasztalunk,
hogy te mindig a lényegre figyeltél és aszerint tetted
csodáidat is, vagy aszerint adtál elég kegyelmet hordozni
a csoda hiányát. Áldunk Urunk, hogy az a kislány akkor
feltámadhatott. Köszönjük Urunk, hogy te a halálból is fel
tudsz támasztani bárkit, bármikor. Urunk, szeretnénk ezt
hinni, amikor a beteg családtag mellett vagyunk,
szeretnénk ezt vallani, amikor gyászolunk és szeretnénk a
"csak hinni" igazságát átélni mindig, amikor nekünk
mondod, hogy ne félj, csak higgy. Most is szeretnénk úgy
rád tekinteni, hogy minden akadályt és megkörnyékező
bűnt félre teszünk. Áldunk Urunk, hogy te a
várakozásunkat is betöltöd. Köszönjük, hogy te sohasem
késel el, segíts ezt hinnünk, amikor úgy tűnik, mintha
mégis késnél. Arra kérünk, hogy hadd tudjunk szívből
örülni annak, amikor a mások életében látjuk a csodát, de
talán a miénkben még hiányzik. Erősíts meg minket is
arra a hitre, amikor a csoda ellenére is hittel bízunk
benned és merünk annak engedelmeskedni, amit te
mondasz. Köszönjük, hogy amikor bennünket is rossz
hírek érnek, akkor is arra tekinthetünk, amit te
kijelentettél magadról velünk kapcsolatban. Szeretnénk
megalázni magunkat előtted. Bevalljuk őszintén, hogy
sokszor voltunk tehetetlenek. Bocsásd meg, ha ilyenkor
sem jutott eszünkbe, hogy neked minden lehetséges, az is,
ami az embereknél lehetetlen. Jézus Krisztus érdeméért
kérünk hallgasd meg a mi imánkat. Ámen.
Mk 16,1-15
1
Amikor elmúlt a szombat, a magdalai Mária és Mária, a
Jakab anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak,
hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus testét. 2A hét első
napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek a sírbolthoz,
3
és erről beszéltek egymás között: „Ki hengeríti el nekünk
a követ a sírbolt bejáratáról?” 4Ekkor felnéztek, és látták,
hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt. 5És
amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér
ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek. 6De az
így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! A názáreti Jézust
keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme,
ez az a hely, ahova őt tették. 7De menjetek el, mondjátok
meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy
Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek.”
8
Ekkor kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és
döbbenet fogta el őket; és senkinek sem mondtak el
semmit, mert féltek. 9(A hét első napján, korán reggel,
miután feltámadt, először a magdalai Máriának jelent
meg, akiből hét ördögöt űzött ki. 10Ő elment, és megvitte a
hírt követőinek, akik gyászoltak és sírtak. 11Amikor ezek
meghallották, hogy ő él, és hogy Mária látta, nem hitték
el. 12Ezután más alakban jelent meg közülük kettőnek
útközben, amikor vidékre mentek. 13Ezek is elmentek, és
megvitték a hírt a többieknek, de nekik sem hittek.
14
Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is,
amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette
hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek
azoknak, akik látták őt, miután feltámadt. 15Ezután így
szólt hozzájuk: „Menjetek el szerte az egész világba,
hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.
Kedves testvéreim!
Nagy szeretettel köszöntök mindenkit húsvét
másodnapján. Kedves testvérek a kövi beszéd rendjén
most csak egyetlen mondatot szeretnék kiemelni a mai
történetből. Ebben a történetben hangzik el Jézus híres
mondása: „Ne félj csak higgy” Úrvacsoraosztáskor is
szoktuk mondogatni ezt az igét. A tegnap is többször
elhangzott. A történet szerint, amikor jönnek a hírnökök
Jairushoz, hogy meghalt a lánya, ne fárassza tovább a
mestert, akkor talán benne is felvetődhetett az a kérdés,
ami sokunkban felszokott tevődni, hogy elkéshet Jézus az
életemben, amikor kérek tőle valamit, amikor imádkozok
hozzá. És ezután érkezik Jézus válasza ne félj csak higgy.
Mert hinni nagyon könnyű akkor, amikor minden jól
megy az életünkben. És pont ez a másik tanulsága a mai
történetnek, hogy ne csak ilyenkor higgyünk, ne csak
akkor amikor csodák történnek. Jézus mondta egyszer az
akkori tanítványainak, hogy ha nem láttok jeleket és
csodákat, nem hisztek. Ez azért fontos mert nem mindig
történik csoda. Van amikor a csak higgy, azt jelenti, hogy
nem maradt senki más, csak Jézus a te életedben.
Jézusban hinni azt jelenti, hogy akkor is hiszek, amikor
kilátástalannak, reménytelennek tűnik az életem, amikor
úgy gondolom, hogy most már mindent elvesztettem. Ez
az igazi hit. Ámen.