Bölcsességek!

Tanulni annyi, mint rájönni mi az, amit már tudsz! Cselekedni annyi, mint megmutatni, hogy tudod!
Tanítani annyi, mint másokkal tudatni, hogy ők is éppúgy tudják, mit Te magad! „Richard Bach”

Mahabharata

Peter Brook filmből:

Aki elutasítja a jótanácsot, megégeti a gyomrát, mintha éretlen gyümölcsöt enne. Barátai segítik,
ameddig tudják, aztán utoléri a katasztrófa, a Föld irtózik tőle és eltaszítja.

Az hal meg, aki nem éber, alszik nyitott szemmel. A halhatatlanság az éber bölcseké. A halál a
bozótban lapuló vad tigris, számára nemzünk gyermekeket. Ám azt az embert, aki lerázta porát,
nem pusztítja el a halál. Az Örökkévalóságon semmi hatalma sincs. A szél, az élet, a végtelenből
fakad. A Hold az élet leheletét issza, a Nap a Holdat issza, a Végtelen pedig a Napot issza. A bölcs
ember lebeg a Világok között, amikor teste elpusztul, amikor nyoma sem marad, akkor maga a halál
is elpusztul, és a bölcs a Végtelent szemlélheti.

Sorozatból:

Mikor valaki minden mást félretéve, egy kihívásra egy akadályra élete középpontjaként tekint, soha
nem fog boldogulni az életben. Sem a boldogságot, sem a békét nem tudja elérni. Az élet
megváltoztatása helyett alkalmazkodni a változó körülményekhez az egyetlen út a sikerhez és a
boldogsághoz.

Ha az ember abbahagyja az elvárásokon alapuló kapcsolatépítést, és kizárólag azért fogadnák el a

kapcsolatokat, amiét azok vannak, nem lenne tele az élet békével és boldogsággal?

Az elődök vágyai és törekvései az ellenségeskedésük, dühük és bosszújuk szintén a jövő generáció

örökségévé válik. A szülők a tőlük lehető legjobbat próbálják a gyerekeiknek adni, de végül
azonban csak az aggodalmaikkal gazdagítják őket. A szeretetüket szándékozzák adni, végül mégis
utálattal töltik meg őket. Mit tanítottál a gyerekeidnek? Adnod kellett nekik szeretetet, tudást és
jólétet, de nem töltötted meg a szívüket te is utálattal? Nem részesítetted őket a jó és a rossz előre
megalkotott elképzeléseiben? Két ember küzdelmét, úgy mint két társadalmét, vagy mint két
nemzetét, nem ezek az előre megalkotott elképzelések döntik el? Gyilkosság, halál és vérontás nem
ezekből az előre megalkotott elképzelésekből erednek? Más szóval: A szülők adják gyerekeiknek az
életet, és a halált. Ők adják nekik az élet fényét, valamint a gyűlölet sötétjét. A sötétség pedig
legyen akár a fejben, akár a valóságban, az eredmény csak a félelem. Csak a félelem.

Mikor az ember nyugodt elmével hoz döntést, boldog jövőt biztosít magának. Viszont, mikor valaki
a szíve megnyugtatása miatt dönt, az később mindig fájdalmat és szenvedést fog neki okozni!

Mikor valaki nem fogadja el a másik munkáját, vagy a hitét, és próbál rajta változtatni, a küzdelem
létrejön. Más szóval minél több az elutasítás, annál nagyobb a küzdelem. És minél több az
elfogadás, annál nagyobb a boldogság. Nem így van? Ha az ember készséggel visszatartja az
elvárásait, elemzi a gondolatait, és ahelyett hogy próbálna változtatni a másikon, saját magán próbál
változtatni akkor az elégedettség elérése a kapcsolatokban nehéz feladat lenne? Más szóval: a
kapcsolatok valódi értelme nem az elfogadás? Gondolkodj ezen!
Mikor valaki igazságtalannak vél egy esetet, az eset megzavarja az elméjét! Az egész világot az
ellenségének látja. Minél intenzívebb az igazságtalannak tűnő eset, annál nagyobb az ember
szívének a tiltakozása. Az esetre reagálva igazságot kér. És ez helyes. A társadalomban bármilyen
jellegű igazságtalanság elpusztítja egy ember bizalmát és hitét. De mi az igazságosság? Mit jelent
az igazságosság? Aki igazságtalan volt, annak meg kell bánni a bűneit. Az igazságtalanság áldozata
pedig, meg kellene újítsa a társadalomba vetett hitét. Nem ez az igazságosság jelentése? De egy
becstelen ember visszautasítja az igazságosságot és a bosszúvágyat táplálja. Úgy dönt, hogy az
erőszakot erőszakkal győzi le. Aki gyötrelmet tapasztalt, próbál másoknak még nagyobb gyötrelmet
okozni. S miközben halad lefelé ezen az úton, az elnyomóból elnyomott lesz. Hamarosan bűnözővé
válik. Más szóval, nagyon kicsi a különbség az igazság és a bosszú között, és ezt a különbséget
hívják tisztességnek. Nem így van?

Két ember, amikor közeledik egymáshoz, biztos, hogy megpróbálják a másikat határok és szabályok
közé szorítani. Ha eltűnődünk, valamennyi kapcsolatnál észre vehetjük, hogy, azok forrása a
határok, melyeket egymásnak húzunk. És még ha tudtán kívül is, de valaki átlépi ezeket a határokat,
abban a pillanatban a szívük reszket a dühtől. Mik is ezek a határok valójában? Gondolkoztunk már
ezen valaha? A határok kiszabásával elvesszük a másiktól a döntés jogát. Döntésünket a másikra
erőltetjük. Más szóval megvonjuk a másiktól a szabad akaratát. És ha nincs szabad akarat, a másik
szíve keserűséggel telik meg. És mikor áttöri ezeket a határokat, a mi szívünk telik meg haraggal.
Nem így történik mindig? De ha mindenki tiszteli a másik szabad akaratát, a határok és a szabályok
eltűnnek. Más szóval, ahogy az egyetértés a teste egy kapcsolatnak, úgy lehet, hogy a szabad akarat
a lelke? Gondolkodj ezen!

Döntéseinkkor mindig mások javaslatát és a velük való tanácskozást véljük a döntéseink alapjának.
A jövőnk alapja a jelenben hozott döntéseinktől függ. Akkor a jövőnk valaki más tanácsának és
javaslatának az eredménye lenne? Az egész életünk valaki más intellektusának az eredménye?
Elgondolkoztunk már ezen valaha? Tapasztalhattuk, hogy különböző emberek ugyanabban a
helyzetben eltérő tanácsot adnak. Egy templomban egy hívő hisz a jótékony tettekben, egy tolvaj
viszont, amint lehetősége nyílna rá, ellopná a murti ékszereit. Egy jámbor szív erényes tanácsokat
osztogat, egy romlott szív pedig becsteleneket. Erényes tanácsokat megfogadva az ember a
boldogság felé halad. Ilyen tanácsokat azonban csak akkor tud valaki elfogadni, ha jámbor. Ezért
nem lenne e fontos a becsületességet ápolni a szívünkben, mielőtt elfogadnánk valakinek a
javaslatát vagy tanácsát? Gondolkodj el ezen!

Egy apa mindig a gyermeke jólétére gondol. Az utódainak a jővője miatt aggódik. Ezért mindig
próbálja a jövőjüket személyesen elrendezni! Az út, amit már az apa kitaposott, az út melynek
csapdáival tisztában van. Tudja hol van árnyék és napsütés, ezért a fiának is ezt kellene járnia. Ez
minden apa vágya. Ez valóban nemes kezdeményezés. Csakhogy három kérdést mindig elfelejtünk
mérlegelni. Melyeket? Az első kérdés: Nem változik idővel minden út? Sosem hoz az idő újabb
kihívásokat? Akkor az idő múlásával hogyan jut haszonhoz az új generáció? A második kérdés:
Amilyen a szülő, olyan a gyerek? Igen. Az erkölcsi elveket a szülőktől tanulja, de a belső
képesség...A belső képességet Istentől kapta. Szóval úgy gondolod, hogy az út, amin az apa
megtalálja a sikerét, az az út, amin a fiú is sikeres és boldog lesz! Harmadik kérdés: Az élet
küzdelmei és kihívásai nem hasznosak? Egy új kérdés nem nyitja meg új válaszok kapuit? Szóval
megfosztani a gyerekeket a küzdelmektől, a kihívásoktól és az új kérdésektől hasznos vagy káros a
számukra? Ezért legjobb lenne a gyermek személyiségét fejleszteni, mintsem a jövőjét formálni.
Hasonlóképpen ,ahelyett, hogy eldöntjük a gyermek életének útját, nem lenne hasznosabb a
számukra inkább tudással és önbizalommal felruházni az újabb konfliktusokkal szemben?
Gondolkozz ezen!
Mindenkivel előfordul az életben, hogy egy titok feltárására szánja rá magát, az igazság azonban
nem akar kijönni a száján. A szívet félelem keríti hatalmába. Legyen szó akár egy esetről, vagy
bármilyen hibáról, amit elkövetett... Ez egy őszinte érzés? Nem. Ez csak tényszerűség. Ez azt
jelenti, hogy az eset pontos feltárása csupán egy szokás. De néha, miközben valaki feltárja az
igazságot, félelmet érez. Ilyenkor talán a másik érzéseire gondol. Tétovázik, nehogy a beszéde
megsértsen valakit. Akkor... mi az őszinteség? Gondolkodtunk már ezen valaha? Mikor valaki a
félelme ellenére is feltárja az igazságot, azt hívják őszinteségnek. Valójában az őszinteség nem más,
mint a bátorság egy másik neve. A bátorsághoz nem kell várni a megfelelő pillanatra, mert a
bátorság a lélek természete. Más szóval... nem alkalmas -e minden pillanat az igazság feltárására?
Gondolkodj ezen!

Ha valaki reményvesztett és vágyai összetörnek, szíve haraggal telik meg. Azt akarja büntetni, akit
a megbántójának gondol. De ha elveszítjük a reményt, vagy összetörnek a vágyaink, mindig valaki
mást kell hibáztatnunk? Számtalan oka lehet a vágyak beteljesületlenségének. Néha a halál vagy a
sors miatt marad beteljesületlen. És néha maguk a vágyak olyanok, hogy nem tudnak beteljesülni. A
körülményeket figyelmen kívül hagyva nem helyes mást okolni. Az inkább bosszú. Az igazságosság
alapja a könyörület, a szánalom. A bosszú alapja pedig a harag és a büszkeség. Vagyis valakit
szánalom nélkül letámadni, vagy megbüntetni nem igazságtalan? Gondolkodj el ezen!

A vallás a hagyományban lakozik. És igaz hogy a hagyomány fenntartja a vallást, de a vallás

kizárólag a hagyomány miatt van? Gondolkodj el ezen! Valójában, ahogy egy kő rejt magában egy
szobrot, úgy van a vallás a hagyományokban. Van egy szobor ebben a kőben. Ez a kő nem a szobor
maga. Hogy kihozzuk belőle szét kell törni. A felesleges részeket le kell vésni. Ehhez hasonlóan a
vallást a hagyományokon belül kell keresni. Ha Indra imádatának hagyománya nem lett volna
széttörve, a Ghovardan imádat hagyományának elkezdésével a Yadavák sem találták volna meg a
felszabadulásuk útját. Tehát, aki változatlanul hagyja a hagyományt az meg lesz fosztva a vallástól.
És aki a hagyomány vak követője, az szintén nem tudja megszerezni a vallást. Azt mondják, a
hattyú bölcsessége a megkülönböztető képessége. A vízbe öntött tejben a vizet otthagyja és csak a
tejet fogyasztja el. Akkor az igaz vallás megszerzéséhez fontos rendelkezni a bölcsességből eredő
tudással? És ilyen bölcsesség nélkül vajon el tud- e fogadni valaki valódi vallást? Gondolkodj el
ezen!

Mindenki ma akar döntéseket hozni egy fényes jövőről. Hogy boldog és biztonságos jövője legyen,
mindenki ma próbál döntéseket hozni. Gondolj például a saját életedre! A legtöbb döntésed nem a
jövőről való gondoskodást támogatja? És miért ne? Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az életét
egyszerűvé és boldoggá tegye. De a jövőt senki sem ismeri. Csak elképzelni lehet. Tehát az életünk
minden kulcsfontosságú döntése a képzeleten alapszik. Van harmadik lehetőség is helyes döntésre
jutni? Gondolkodj ezen! Minden öröm alapja a kötelességérzet. És a kötelességérzet az emberi
szívben lakozik. Tehát mielőtt bármilyen döntésre jutsz, tedd fel a kérdést a szívednek, hogy vajon e
döntés az önzésből fakad-e, vagy a kötelességérzetből. Ez nem ésszerű? Tehát, nem lenne sokkal
örömtelibb a jövő, ha a jövőd helyett a kötelességen gondolkodnál? Gondolkodj el ezen!

Mikor egy ember a vétkei miatt bűnhődik, az ítélet gyakran mérhetetlen fájdalmat okoz.
Felmerülhet a kérdés, hogy a bűn elkövetésekor az illető más ember volt, miután ellensúlyozta a
rosszat, és annyit változott, miért kell bűnhődnie? De egy tettnek mindig van visszahatása.
Gyümölcsöket kapsz a tetteid szerint. Ha szeretetet adsz, boldogságot kapsz. Ha gyilkolsz, a
büntetés halál. Ítélet a tettek szerint. Akkor a bűnbánatnak és a vezeklésnek nincs értéke? De van.
Természetesen értékes. A bűnbánat és a vezeklés az embert erőssé teszi. Felkészíti a büntetés
elfogadására. Akkor van értelme büntetést elfogadni vezeklés nélkül? Gondolkodj ezen!
Mikor egy kedves gesztust durván viszonoznak, vagy ha a jutalom a másik személy durvasága,
akkor kénytelenek vagyunk elgondolkodni azon, mit jelent jót tenni, és mi az erkölcsi haszna. De
arra is gondolni kell, hogy egy durva ember mit ér el! Aki durván viselkedik ritkán békés, és
sohasem tapasztal stabilitást. Egy ilyen ember mindig aggódik. A hitével sajátmagát űzi örökösen.
Ez lenne a boldogság? De aki erkölcsös és kedves, kedvesen viselkedik, az békés. Számára semmi
sem bizonyul akadálynak. Az ilyen embert mindig tisztelik, és nyugalmat érez. Ez a bizonyítéka
annak hogy egy kedves gesztus nem csak a boldogság elérésének útja. Valójában aki kedves, az a
boldogság megszemélyesülése. Egy rossz gesztus sem a bánat elérésének az útja. A gonoszság az
adott pillanatban okoz bánatot. Az igazságosság nem boldogsággá válik, hanem maga a boldogság.

Az emberi élet mozgatórugója a félelem. Az embereknek mindig sikerül jó okot találni a félelemre.
Ha válaszút elé érkezünk az életben, szintén félelemből döntünk. De valósak e ezek a félelmek?
Gondolkodj el ezen! A félelem azt jelenti, hogy a jövő időben problémákra számítunk. De ki is az
idő Ura? Az idő urai nem mi vagyunk és nem is a vetélytársaink. Az idő Istennek van alárendelve.
Tehát, ha valaki csak tervezi, hogy bántani fog, azzal valóban ártani tud neked? Nem. De a
félelemmel teli szív sokkal többet árt magunknak. Nem így van? Vészterhes időkben a félelem
rossz döntésekhez vezet, ami a bajt még fájdalmasabbá teszi. De a hittel teli szív könnyedén túlteszi
magát a nehézségeken. Más szóval, a félelem épp az ellentétes eredményt adja, mint amiért
valójában félünk. Nem így van? Gondolkodj el ezen!

Amikor az élet küzdelmessé válik, és az ember kevésnek érzi önmagát s elveszti hitét saját erejében,
akkor felhagy az erénnyel és a bűnt választja. Valójában a gonoszság csak akkor születik meg,
amikor a magabiztosság elvész az elméből. A tisztesség csak magabiztosságból származik. És mi a
magabiztosság? Mikor valaki úgy véli, hogy a nehézségek legyengítik, elveszti a hitét önmagában.
Ahelyett, hogy szembenézne velük, inkább a kibúvókat keresi. De amikor abban hisz, hogy a
küzdelem megerősíti, ahogy a testet edzik a gyakorlatok, akkor minden kihívás növeli a
lelkesedését. Más szóval az önbizalom nem más, mint tudatállapot. Pusztán életszemlélet. Csak az
embertől függ, hogyan tekint az életre. Gondolkodj el ezen!

Minden világra jövő gyermek egészen műveletlen. Belső énjében nincsen sem jóság, sem bűn.
Tehát születéskor nincsenek sem jó tulajdonságai, sem bűnei. Akkor hogyan tesznek szert ezekre?
Végiggondoltuk már ezt? Amit a szüleiktől hallanak minduntalan, azokat az értékeket fogadják el.
Éppúgy, ahogy létrejön az út a falu folyója felé csak mert az emberek folyton arra járnak. Tehát a
szülők vágyai testet ölthetnek a gyermekeik bűneiként vagy erényeiként. Nem így van? Mégis,
amikor gyermekük bűnével szembesülnek, a szülők megdöbbennek és csalódottak. Azt kérdik
magukban, hol látott a gyerek ilyen rossz példát? Az igazság az, hogy a szülők tudtukon kívül
elvetik a rossz erkölcs magvait gyermekeikben, amely a romlottság fajává növekszik szívükben.
Tehát, azok a szülők, akik erkölcsös és becsületes gyereket szeretnének nevelni, először saját
vágyaikat kell szabályozniuk. Elengedhetetlen ugye? Minden szülőnek gondolkodnia kell ezen.

Az ember természete az, hogy magának és a családjának és gyerekeinek teljes boldogságot adjon.
Ezért próbáljuk mindig elkerülni a kemény munkát és a nehézséget. A kényelmet és a lehetőségeket
szeretnénk növelni. Gondolj csak az életedre. Nem úgy van, hogy a gyerekeinknek mindig
kényelmet és lehetőségeket adnánk? De átgondoltad már mit is nyernek ezzel a kényelemmel?
Milyen lesz az élete azoknak, akik kényelmet és lehetőségeket kapnak? A kemény munka edzi a
testet. Amikor elménk kihívásokkal néz szembe, akkor élesebbé válik. Megtapasztaltuk ezt. De
hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy a szív és a lélek is meg tud erősödni a nehézségek hatására.
Vagyis, amikor gyerekeinket megkíméljük a kemény munkától és a bánattól, nem a boldogság útját
zárjuk le éppen előttük? Gondolkodj el ezen!
A tudás megszerzése odaadással lehetséges. Ezt mindannyian tudjuk. De mi az odaadás tényleges
fontossága? Gondolkodtunk valaha ezen? Egy emberi elme a tudás megszerzése során mindig
akadályokkal néz szembe. Az egyik diák néha féltékeny a másikra. Néha valaki a tanárban
kételkedik. Néha pedig a tanár adta büntetés tölti meg dühhel az elmét! Nem? Nem nem ez
történik? Az elmét számos gondolat zavarja meg. És az ilyen ingatag elmeállapot miatt képtelenek
vagyunk megszerezni a tudást. Egy elme csak az odaadástól válik stabillá. Az odaadás elpusztítja az
önteltségét. Eltünteti a féltékenység és a becsvágy hangulatát, megnyugtatja a szívet és segít az
elme összpontosításában. Valójában Isten teremtésében nincs határa a tudásnak, sem az értelmes
embereknek. Dattatraya gurutól származik a tudás a tehéntől a kutyáig. Más szóval legyen az akár
lelki tudás, az életről szóló tudás, vagy egy remetelakból származó tudás, a megszerzéséhez akár a
tanárnál is jobban, a tanár iránti odaadásunk nagyon fontos. Nem igaz? Gondolkodj el ezen!

Akik tanítómesterektől nyernek ismereteket, különböző fajta tudásra tesznek szert. Azt látjuk, hogy
minden tanuló hallgatja a mestert, hogy hódolatukat fejezik ki, mégsem képesek ugyanolyan tudást
elérni. Átgondoltátok már, hogy miért van így? Az igazság az, hogy akik nem szerzik meg a tudást,
kimutatják ugyan odaadásukat, de nem értik az önátadás, igazi jelentését. Ha valaki virágot ajánl
mestere lábaihoz, vagy követi az utasításokat, bizonyítja ezzel odaadását? Nem. Az odaadás igazán
akkor fejlődik ki, amikor nincsenek kétségek a mester iránt. A tanítvány még a mester utasítása előtt
cselekedjen. Gondolkodjon úgy mint a tanítója. Amíg a tanítvány nem látja az Úr Brahma, Vishnu
és Mahesh formáját az ő mesterében, addig odaadása nem valós. Valójában az elköteleződés nem is
feladat, hanem érzés a szívben és elmeállapot. Más szóval a tudatlanságunkért nem csupán az
elménk felelős? Gondolkodj el ezen!

Mit jelent a felsőbbrendűség? Azt, hogy másoknál több tudással rendelkezünk. Vagyis lényegtelen,
hogy mekkora a tudásod. Az számít, hogy mennyivel többet tudsz másoknál. Más szóval a
felsőbbségre irányuló vágy még a tudásszerzésből is versenyt teremt. És mikor dől el a győzelem
egy versenyben? Előfordul, hogy bizonyos időre fölénybe kerülünk, de ez senkinek sem örökös.
Ekkor alakul ki az elégedetlenség, gyötrődés és küzdelem. De ha valaki ahelyett hogy élre törne,
kiválóságra törekszik, mi lesz annak az eredménye? Kiválóság azt jelenti, hogy amit kellett,
megkaptuk. Nem az a vágy fűti, hogy másoknál többet szerezzünk, hanem pusztán a lélek
elégedettsége. A kiválóság útján nem kell másokkal versenyezni. Saját magával verseng az ember.
Tehát, aki kiválóságra törekszik, minden tudást megkap. Verseny nélkül is a legjobbá válik. De aki a
legjobb akar lenni annak sikere bizonytalan, de kiváló nem lesz. Gondolkozz ezen!

Amikor az ember ijesztő helyzetben van, Istenhez imádkozik. Arra kéri az Urat, hogy segítsen
leküzdeni azt. De mi is az értelme az ilyen imának? Végiggondoltuk már? Az ima célja, hogy
nyugtalanságunkat, aggodalmunkat, elhatározásunkat, lehetőségeinket, terveinket a Mindenható
lábai elé helyezzük. Vagyis ahelyett, hogy aggódnánk tetteink eredménye miatt, becsületesen
cselekszünk, és az Úr tervét sorsunkként fogadjuk el. Nem ezt jelenti az ima? De képesek lehetünk
e az Úr tervét bármikor megérteni? A tervei mindig tetteink eredményében mutatkoznak meg. De ha
valaki abbahagyja a cselekvést, akkor imáját tekinthetjük annak? Igazság szerint a cselekvés az élet.
Amikor nem vágyunk az eredményekre, az az igazi ima. Ha az imádkozás miatt nem végzünk
tetteket, a cselekvésünket akadályozza, akkor ima az vagy kudarc? Gondolkodj el ezen!

Kötelesség. Mindenki meditál rajta. Valaki saját kötelességeiről beszél, valaki pedig másokéról. Az
emberek kibeszélik mások elítélendő tetteit. Nincs olyan, aki ne meditált volna a kötelességein. De
mit is jelent valójában a kötelesség? Megértette -e valaha valaki? A becsületes tettek megtanítanak
együtt élni másokkal, és békében élni a mindenséggel. Ezért van az, hogy a kötelesség végzése
közben mindig békés a hangulat. Megtapasztaltad már? Vagyis a becsület véget vet az ember
küzdelmeinek. De elképzelhető- e az, hogy az emberek ne viaskodjanak egymással? Gondold
végig! A viszály a szeretet mellett is ott van? Erre igennel fogsz válaszolni, de ha jobban
belegondolsz, akkor ráébredsz, hogy amikor küzdünk valamivel a szeretetről megfeledkezünk.
Akkor pedig feltörnek a vágyak, megjelenik az önteltség és a düh. Na és a szeretet? Nem, a szeretet
nem jelenik meg, mert, amikor a szeretet jelen van, a viták, a viszályok és veszekedések mind
eltűnnek. Mi lenne ha ilyen szeretet uralná az egész világot? Nemcsak az emberekben, de az
élővilágban, akár a fűszálakban is, ha szeretet tölti el a szívet, jelen lesz e benne a harag? Biztosan
nem. Amikor az egymás iránti szeretet érzése kiterjed a teremtés egészére, azt együttérzésnek
hívják. Ez más szóval azt jelenti, hogy az egész világot elfogadni. Csakis szeretettel viseltetni
mindenki iránt. Senki ellen sem tiltakozni. A becsület igazi lényege az együttérzés. Ha a becsület
egy fa, akkor az együttérzés a törzse és a gyökere. De az ember életében előfordul, hogy
megfeledkezik a becsületről. Pár szabályba és hagyományba kapaszkodik. De az együttérzésről
teljesen megfeledkezik. Így a világot átitatják a viszályok, az irigykedés, kizsákmányolás, harag és
gyűlölet. Más szóval a becstelenség. Akkor pedig a Mindenhatónak avatar formájában kell átadni a
valódi tudást az embereknek. A Mahabharata eposza egy olyan korról szól, amikor egyesek
helyesnek tekintették a hagyományt, míg mások becstelenül éltek, a harag, gyűlölet és ambíciók
örvényében, amely a törvény hanyatlásához vezetett. Akkoriban az emberek szerették egymást.
Nem volt bennük együttérzés. Ezért én avatárként jelentem meg. „Paritranaya sadhunam” A
jámborok felszabadítása, „Vinashaya cha dushkritam!” a gonoszok megsemmisítése, „Dharma
samsthapanarthaya!” valamint a vallás elveinek visszaállítása végett, Én Vasudeva Krishna,
megjelenek a Mahabharata eposzában!

Valóban elismerésre méltó az, aki felismeri, hogy a fáradozás e világi, és a lemondás a pihenés
egyetlen módja. A többség szerint a boldogság e világi, és fáradoznak érte, de a pihenésre nem is
gondolnak. Az ember élete és élethelyzete segítenek neki megérteni a dolgokat. Az esőben a páva
táncra perdül, a karvalykakukk viszont sírni kezd. Egy ember szavainak igazi értelmét, csak nagy
tudású személy értheti meg. Nemcsoda, hogy az emberek félreértik egymást. Az igazság az, hogy
nem cselekszem. És aki felismeri, hogy ő maga sem cselekszik, csak ő érhet el komoly eredményt.

Az emberek megsegítése mindig növeli erőnket.

Igazság szerint minden élőlény szabad akarata szerint élhet, ez Istentől kapott joga. Ezt a
szabadságot elvenni helytelen dolog.
Akinek tudata képes a megértésre, csak ő kaphat meg valamit barátom!

Sokan a büszkeséget teszik életcéljukká. Ész nélkül gürcölnek, hogy büszkeségüket tovább
fényezzék. De igazából, mi áll e büszkeség mögött? Az a személy, akit elvakít a büszkeség,
tiszteletet követel. Azt akarja, hogy mindenki őt dicsérje. Folyton azért sóvárog, hogy múltbéli
dicsőségéről halljon. Ezért aztán elvárja, hogy mások elismerjék az erősségeit. Saját magában
egyáltalán nincs hite. Retteg attól, hogy gyengének tartják. Igazából nincs is ereje. Vagyis aki tele
van büszkeséggel, azt félelem veszi körül. A büszkeség nem csupán a félelem szinonimája? A
félelem leláncolja a szívet, és a büszkeség az egyik szem ebben a láncban. A felfuvalkodott ember
nem értékeli a szeretetet. A szeretet mantráját mindenki ismeri, de senki sem képes használni. Ha
önmagad ismered, akkor minden választ megkapsz. Minden ember a mindenható arculata, de senki
sem tudja ezt. A hamuban rejtve van a parázs, a tudatlanságban pedig a lélek van elrejtve. És aki
képtelen önmagát meglátni, arra vágyik, hogy mások lássák meg őt. Másoktól várjuk a választ,
hogy kik és mik vagyunk. De másokat a saját tudatlanságuk fedi be. És aki nem ismeri saját magát,
az nem tudja megmondani, hogy kik vagyunk. Mit kell tenni azért, hogy megtudjuk kik vagyunk? A
vallás elveit kell betartani, és a vallásos elvek visszaállítására erőfeszítéseket kell tenni. Hogyan
ismerhetjük meg a vallás elveit? Mielőtt megismerhetnénk a vallás elveit, annak alapjairól kell
tudást szereznünk. A vallás öt dolgon alapszik: tudás, szeretet, igazság, odaadás és türelem.

A tiltakozás nem az erő jele. Azok az erősek, akik tűrnek, akik képesek tűrni. Amikor az ellenkezés,
a düh miatt a szív nincs a helyén, a béketűrés jelenti a jellem erősségét. A dühből bosszú származik,
a tiszta jellemből pedig , a tiszta jellemből ered az igazság. Ha az életedben igazságtalanság ér, csak
azután folyamodj igazságért, ha megzaboláztad a haragodat!
Az ember abban az illúzióban van, hogy minden döntését ő hozza meg, de aki úgy él, hogy látását
érzelmekkel fedi be, nem hozhat döntést saját maga. Igazság szerint azokat a döntéseket a sors
hozza meg.

Aki vágyik a boldogságra, az nem éri el. Aki ismeri a boldogságot, az kapja meg. Ha megérted,
hogy neked mit jelent a boldogság, akkor tényleg boldog leszel.

A válaszok megtalálására tett erőfeszítéseket nevezik életnek. A válaszok a felszabadulás egy másik
formája.

A jövő minden napja és perce már meg van írva. A jövő nem más, mint mostani döntéseink és
tetteink eredménye. Ha elégedett a döntésekkel, melyeket ma hozott, akkor higgyen benne, hogy a
boldog jövő áldását biztosan megkapja.

Amikor az élet magával sodor, fontos, hogy békések tudjunk maradni.

A szívvel gondolkozni és az értelemmel szeretni, az első lépések a becstelenség felé.

Amikor egy apró kavics bekerül a kagylóba, a kagyló átváltoztatja azt egy gyönggyé.

Az együttérzés az erény egyik alapja. A tudás megnyugtatja az értelmet, a türelem megnyugtatja az

elmét, a szeretet megnyugtatja a szívet, az odaadás pedig a cselekvés igényét csillapítva
megnyugtatja a testet. És az igazság a lelket nyugtatja meg. Az elme, az értelem, a szív, a test és a
lélek, amikor az erénynek ez az öt pillére nyugodt és szilárd, akkor az ember teli van együttérzéssel.
Ezt nevezik erénynek.

A szülők egy nagyszerű tulajdonsága a türelem.

Minden ember szembesül azzal, hogy az álmai és reményei darabokra törnek. Az összes terve
kudarcba fullad. Egyrészről ott van a tisztesség, másrészről pedig a boldogság. Holtpontra jut az
ember. Amikor a tisztesség nehézségekhez vezet. És annak feladása boldog életet teremt.
Gondolkodj ezen!
Néha rosszakat mondhatunk egy tisztességes emberről, vagy szegényebb időkben, könnyedén
ellophatunk valamit. Néha magas rangú vezetőről vagy a király beosztottjáról erkölcstelen dolgok
derülnek ki. Mindenkinek szembe kell néznie ilyen helyzetekkel. A legtöbb ember nem veszi észre,
hogy az ilyen helyzet egy holtpont. Nem tapasztalunk semmilyen küzdelmet. Könnyen a boldogság
bűvkörébe kerülünk, ahogy a méhecskét is vonzza a virág. Valójában egy ilyen holtpont a legjobb
alkalom közelebb kerülni Istenhez. Ha nem riadunk vissza a küzdelmektől, nem ragaszkodunk a
boldogsághoz és tisztességesek maradunk, akkor közel járunk ahhoz, hogy találkozzunk Istennel.
Amikor a széllel viaskodó falevél leszakad a fáról, az ég felé repül, még a szélben meghajló fű a
földön marad. Vagyis a könnyű utat választani a holtponton megadja a boldogságot és a hosszú
életet, de nem hagy-e foltot a jellemünkön? Nem feketíti-e be a lelket? Nem távolít-e el minket
Istentől? Gondolkodj el ezen!

Egy férj szeretetét a bátorsága mutatja meg, a feleségét pedig a türelme. Ennek más értelme is van.
Próbatételek idején a férjnek kell türelmesnek lennie, és a feleség mutassa meg bátorságát.

„Yato darma tato jaya” - Ahol tisztesség van, ott van a győzelem is!
Minden becstelenség alapja a kapzsiság. Szerezhetsz vagyont, de ne ragaszkodj hozzá! Soha ne
sóvárogj mások vagyona után! És soha ne kérkedj a gazdagságoddal! Csakis az elégedettség és az
önmegtartóztatás szilárdíthat meg az erényben.
Az idő fontos tényezője az áldozatnak. Olyan áldozat ez, amely örökké tart. Ebben az áldozatban
magunkat kell felajánlanunk. És ez az áldozat segít megalapozni az erényt a világon.
Fontos tulajdonság az egyéni képességek tiszteletben tartása.

Az eljegyzés a szülők hozzájárulását jelenti, de a házasság csak a férfi és a nő beleegyezése által

valósul meg. Az eljegyzést nem lehet házasságnak tekinteni. Amikor a kókusz gyümölcse beleesik a
tengerbe, akkor a fa lemond a gyümölcsről. Hogy melyik partot, melyik földet választja ki arra,
hogy fává növekedjék, ezt a gyümölcs és annak sorsa határozzák meg. A lány elbocsájtó
ünnepségén a szülők lemondanak lányukkal kapcsolatos jogaikról. De azt, hogy kinek akarja
odaadni e jogokat, a leány dönti el.

A hagyományok a mangóhoz hasonlíthatóak. Amikor kinőnek, keserűek. Egy idő után savanyúak
lesznek. Csak a savanyú ízt kedvelők fogadják el azokat. Még több idő után édes ízűek lesznek. Azt
már mindenki szeretni fogja. De egy idő után pépessé válnak. Elkezdenek büdösödni. Aki megeszi
azokat, megbetegszik. Végül csak az elszáradt mag marad, ami semmire sem jó már.

A becstelenséget választók indítják el a változást, és a becsület pártolói alapítják meg az új

korszakot.

Ahol az erő nem működik, ott a szeretet mindig győzedelmeskedik.

Az ember eldönti, hogy miért tesz meg dolgokat, de azok célját a Mindenható dönti el.

Az emberek szíve is úgy szárnyal a vágyak szelein, akár a papírsárkány. Ha az irányító zsinór
kicsúszik vagy elszakad, a szívet széttépik a vágyak zord szelei. Megbolondul tőle. Amíg a zsinór
meg tudja tartani a sárkányt, addig az ember nem sérül meg, de amikor a sárkány rángatni kezdi a
zsinórt, megvágja a kezünket.

Néha az emberek mások miatt nem tudnak uralkodni magukon. Néha mások tettei megtépázzák a
szívet, és közel kerülünk ahhoz, hogy elveszítsük az irányítást. De ilyen időkben higgadtnak
maradni, és uralkodni a szívünk fölött nagyon lényeges.

Az emberiség mindig kitette a nőket a kizsákmányolásnak, az igazságtalanságnak, és a

megaláztatásnak. Nézzenek csak körül! Gondoljanak a múltra, csak ezt fogják látni! A férfiúi
féltékenységet, kéjt, büszkeséget és viszálykodást. A nők isszák meg a levét mindezeknek a negatív
érzelmeknek. A férfiak hadakoznak, de a legyőzött királyság nőit fogják megkínozni. A férfiak
elisszák és eljátsszák a javaikat. És a nők? A nők sorsa az éhezés emiatt. A büszkeség uralta férfiak
a nők szabadságát korlátozzák, a boldogságukat veszik el. A férfiakat megbünteti a sors, és
elhagyják a családjukat. És a nők? A nők tovább küszködnek, hogy meg tudják etetni a kicsi
gyerekeiket. Vessék össze a világ minden szenvedését! Egyértelmű lesz, hogy a nők sokkal többet
szenvednek, mint a férfiak. Miféle társadalmat hoztunk létre? Ahol az emberek egyik fele
könyörtelenül kihasználja az emberek másik felét. És ezek a kihasznált nők adnak életet az
emberiség következő generációjának? Nézzék meg a természetet! Az új növényt adó magokat
szirmok veszik körül. Színek és illatok veszik őket körül. A helyet, ahol a jövő megfogan
szépséggel és boldogsággal, elégedettséggel és tisztelettel kell körbe venni. Nem így van? De a nők
szenvedésével az utódok szenvedését is okozzák. Kín, kihasználás, fájdalom... Ilyen gyötrelmeket
megtapasztalva hogyan szülhetnének a nők boldog és egészséges utódokat? Gondolkodj el ezen!
Barátok, azok, akik megosztják egymással, amit a szívükben éreznek.

Aki megfürdik a folyóban, az megtisztul, de ettől még a folyó nem szennyeződik be. A folyó elvisz
minden szennyet, amit beledobnak és az óceánba sodorja. Így tisztítja meg magát.

A jó cselekedet még jobbhoz vezet, míg a rossz cselekedet egyre rosszabbakhoz.

Bosszú, bűnök, igazság, helyes tettek... A fájdalmadban lásd meg a világ fájdalmát. A bánatodat
formáld át küzdelemmé. Aki hagyja, hogy a saját bánata feleméssze, az gyengévé válik. De az a
személy, aki sajátjának tekinti a társadalom bánatát, az erős lesz. Megoldást keresni a világ
problémáira az a helyes.

Ha valami félelmet kelt az emberben, akkor ő vesztes marad. És aki annak ellenére, hogy elveszített
valamit, nyugodt és határozott marad, ő a valódi győztes.

Valamit elérni nem győzelem, és nem kudarc elveszíteni valamit. A változás az egyetlen állandó
dolog az életben.

Mi az élet és a halál? Rig Véda szerint... „A Legfelsőbb Igazság szívében vágy született a
teremtéshez. E vágy sugarai szétterjedtek, így jöttek létre az irányok. A Mindenható vágya vezetett
a teremtéshez. Három világ, három minőség, és az idő három aspektusa. Sok élőlény és elem
született meg a Mindenható szívében. Mindezek egyek a Teremtővel. Vagyis a Teremtő maga az
élet. Aki ezt megérti a szívében, nem lesz dühös vagy irigy másokra. Az üdvösség útját járja, és
tiszteli az igazságot. Ez az élet lényege.
A szeretetet, önzés és harag révén az emberek összekapcsolódnak. E kapcsot ragaszkodásnak
hívják. Emiatt a testet hiszik életnek, és annak elvesztését halálnak. Azonban az egész világ Isten
szívében született meg, és egyedül ott szűnhet meg. Ha két ember egyazon úton jár, egy ideig együtt
mehetnek, de aztán elválnak. Ekkor érzik úgy, hogy a másik találkozott a halállal, valójában
azonban mindketten ugyanazt az utat járják. És amit mi halálnak nevezünk, az pusztán a távolság
két ember között. Amíg létezik a világ, egyetlen élőlény sem szűnik meg. Akkor hogyan halhatna
meg az ember? Vagyis a Mindenható a világ, és a világ az élet. A halál pusztán képzelet, és illúzió.

Az ember legnagyobb ellensége a szívében lévő fájdalom.

Amikor a folyó a vízeséshez ér, akkor még inkább felgyorsul. Amikor a társadalom erkölcstelen
utakon jár teljesen átjárja az igazságtalanság.

Az olyan tisztesség a hibás, amit a rosszindulat gúzsba köt. Ami behódol a rosszindulatnak.
Valójában a hagyomány vakságáról van szó. Az erkölcs nem létező dolog. Amikor az ember
makacsul kitart esküi mellett, az kitűnő dolog. De minden helyzetben makacsul ragaszkodni helyes
lenne? A becsület olyan mint egy fa. Az eskü és a fogadalom annak ágai. De a fa gyökere az
együttérzés. Az ágak is nagyon fontosak, de nem annyira mint a gyökér. Ha a gyötrelmek
lezárásához meg kell szegni egy ígéretet, akkor az helyénvaló.

Az ember előbbre helyezi saját fájdalmát szeretteinél. És a szerettei fájdalmát a társadalom

fájdalmánál. Az együttérzés eltűnt a társadalomból. Amikor a társadalom nem együtt érző, az
emberek nem tartanak össze. Csak a saját boldogságuknak élnek.

A fáról leszakadó ág elszárad, tüzifa lesz belőle. Hasonlóképpen az erény élettelenné vált e korban.
Amikor az együttérzés kihal a társadalomból, maga a társadalom dönt a háború mellett. A folyónak
vannak partjai, de az árvíznek nincsenek.
A büszkeség a magasabb helyzetre törekszik, míg a szeretet foglalja el a megfelelőt.

Ha az ember adományozhat, akkor először azt teszi meg. A világon semmi sem fontosabb az
adakozásnál.

Néhány ember arra alapozza a döntését, hogy mi kecsegtet nyereséggel, míg mások a természetük
alapján döntenek.

A jogaink feladását nem tartják bátorságnak. Jogunk csak a tulajdonunkhoz van. A szeretet, a tudás,
az igazság az ember felett rendelkezhetnek.

A jövő szomorúsága megöli a jelen örömét. A jövő örömei nem enyhítik a jelen fájdalmát.

Az ember életében nincs olyan pillanat, amikor nem a halál felé menetel. Igazából minden tettének
nem a halál a célja? A tavasszal kihajtó levelek nem úgy születnek, hogy ősszel lehulljanak? A
napsugarat elnyelő születésük, és a zene, amit a szélben suhogva hallatnak teljesen felesleges?
Amikor a forgószél megtépázza a fát, annak összes levele mindent megtesz, hogy
belekapaszkodjon. És amikor elsárgulnak a levele, örömmel hullanak le. A teremtés is olyan mint
egy nagy fa. Minden ember, növény és állat egy-egy levél, amely ezen a fán növekszik és lehull.
Biztos, hogy lehullanak, de amíg a fán vannak, fontos, hogy a békét, és a küzdelmet is
megtapasztalják.

Egy társadalomban példaképek, etika és tisztesség vezet minket. Ez a három dolog, olyan mint a
homokvárak a tengerparton. Az idő hullámai folyton lerombolják őket. Újra és újra fel kell építeni
őket, másképp a példaképek, az etika és tisztesség megsemmisülnek.
Isten nagyon keveseknek ad olyan erőt, ami a vallás elveinek visszaállításához szükséges. Még ha
mindenét fel is kell áldoznia, akiben megvan ez az erő, az a tisztességért harcol. Ez a világ azokat
becsüli, akik az igazság elveit alapozzák meg.

A bűnök és az érdemek olyanok mint egy gyöngysor. Ahogy az első gyöngy a másodikhoz ér és a
második a harmadikhoz, ugyanígy az egyik jótett a másikhoz vezet, és az egyik bűn a másikhoz. A
bűn táplálja az ember gőgjét. Az ember csak akkor tudja megállni az újabb bűnöket, amikor látja
azok súlyos következményeit. De az önteltségtől elvakult ember képtelen meglátni a
következményeket. A becstelenség és a bűnei láncolatát egyre csak bővíti. Hogy mennyi álnok és
csaló tettet, mennyi bűnt visel el és bocsájt meg a társadalom azt maga a társadalom dönti el.
Akinek hatalmában áll megbüntetni, ami helytelen, annak meg kell hoznia ezt a döntést.

A tisztesség megalapozóinak mennyi áldozatot kell hozniuk? A bűnösök bűneiknek a száma adja ki
az áldozataik számát. Vagyis addig amíg a bűnösök és bűneik nem vesznek ki, addig az áldozatok,
amit a tisztességesek meghoznak szintén nem érnek véget.

Halandóként születve nem lehet csodákat végezni. Aki egy nő méhében született, azt megkötik a
halandó test szabályai. Nem szabadulhat a születéstől, öregségtől, betegségtől és haláltól. Csodát
Isten viszi véghez.
Amikor mindenki átérzi, hogy a káosznak véget kell vetni, hogy törvény uralkodjon a
társadalomban, miközben a bűn minden határon túlmegy, akkor Isten csodát tesz, hogy megvédje az
erkölcsöt. Amikor a törvény megalapozásáért az ember föladja önző ragaszkodását, és felkészül az
áldozatra, akkor az egész teremtés megtelik csodákkal. Bár Isten csak akkor visz véghez csodákat,
amikor becstelenség honol mindenütt, az igazság mégis ott lakozik az emberek szívében. Azért,
hogy az emberek ne féljenek a küzdelmektől. Amikor valaki utolsó erejével küzd a bűn ellen, Isten
csodákat tesz, hogy megvédje őt. Ha az Univerzum és Isten segítségét kéritek, akkor először is
adjátok fel az önzést és a ragaszkodást, és tanuljatok meg harcolni a körülmények ellen.
Mindenki tesz erőfeszítést és ez az egy dolog szükséges a győzelem eléréséhez. Isten sohasem
részrehajló. Mindenki a szükséges képességekkel születik meg. De az olyan okok miatt, mint a
félelem, ragaszkodás és mohóság felhagy a próbálkozással. És aki nem próbálkozik, sohasem lehet
sikeres.
Az életet mindig veszély fenyegeti. Amikor valaki próbálkozik a siker és kudarc esélye egyenlően
oszlik meg, de ha nem próbálkozunk akkor a kudarc bizonyos. Kiállni mások gaztettei és
igazságtalansága ellen csak egyféle bajt okozhat. Legrosszabb esetben halált. De felhagyni a
próbálkozással félelemből vagy ragaszkodásból biztosan kétféle bajt okoz. Lélekben alulmaradunk,
és a zsarnokok igazságtalansága megnő.

Az erény hegyét, amelyet felemelsz, nem lehet letenni. Ha ezt az erényt félreteszed a
menedékedben lévőknek nem lesz hova menniük.

Ahol ragaszkodás van, ott az elme is nyugtalan lehet. Ha halálát okozod azoknak, akik életet adtak
neked, az olyan gyötrelmes, mintha a gyerekeid halálát idéznéd elő. De egy alapigazság ritkán jut az
emberek eszébe: a teremtés minden részecskéje Isten részét képezi. Ezért mindig kapcsolatban
maradnak. Ahogy egy virág az egész szobát betölti illattal, és egy bűzös tárgy rossz szagot terjeszt
benne, ugyanúgy az emberi öröm és bánat az egész világra kihat. Egy ember öröméből mindenki
tapasztal egy keveset. Egy ember bánatából is mindenki tapasztal egy keveset. Vagyis az öröm és a
bánat hasonlítanak egymásra. Ilyen az Isteni teremtés. És amikor a becstelenség megnő ez az
egyensúly felborul.
Amikor a világban növekszik a boldogtalanság, csak kevesen örülhetnek, a többség boldogtalan.
Végeredményben a társadalom betegségéről van szó. Ilyen időkben a betegség gyógyítása kötelező
dolog. Önmagunk feláldozása a becstelenek megölése érdekében: kötelező dolog. Ilyen időkben a
rokonságnak és a szeretetnek nincs jelentősége. Az önzésnek nincs értéke, és örömet sem remél az
ember.

Az ember nyitva vagy csukva tarthatja a szemeit, de amikor felkel a nap, akkor csukott szemmel is
érez fényt. Ugyanígy az ember akár követi a kötelességét, akár nem, akkor is tisztában van velük.

Az életben csak egyetlen út létezik. Az utazó elméje teszi békés vagy viszályokkal teli úttá.

A boldogságot meg kell érteni, elérni nem lehet. Aki az anyagban keresi a boldogságot, a valódi
boldogságot nem éri el. Aki a hatalomtól és a gazdagságtól boldog, a pusztulását idézi elő.

Csak akinek érdeke fűződik a hazugsághoz, az tekinti sértésnek az igazságot.

A sors kikövezi az útját. Az emberek értelmük és műveltségük szerint, csak szerepet játszanak a
végzet terveihez.

Amíg egy személy nem tesz erőfeszítést, hogy tanuljon, akkor még Isten sem tudja megvilágosítani
őt.

Aki az erényt védelmezi, azt őt az erény védi meg.

A háborúkat nem csak a csatamezőn vívják. Néha a háború a szívben zajlik. És akkor a szív
sötétségét nem lehet szétoszlatni. Ahol ragaszkodás van, ott küzdelmek is vannak. És ahol küzdelem
van, a győzelem reménye is. A siker reménye. De legyen az akár élet vagy háború a sikert csak
három fegyver révén lehet elérni. Kötelesség, türelem, és bátorság. A többi fegyver csak eszköz.
Még egy fegyver a lehetőség. Lehetőségek nélkül a tisztesség rejtve marad, ahogy a bátorság és a
türelem sem nyilvánul meg.
A tudás megszerzése által az ember lehetőségeket teremt magának a jövőbeli sikereihez.

Nevezd csalásnak, trükknek vagy lehetőségnek, de minden próbálkozás lecsillapítani a nyugtalan

elmét hasztalan. Ahol jelen van a kötelesség, türelem és bátorság, ott van a siker is. Az embernek
ezek segítségével kell sikert elérnie. A tisztesség pusztán hazugság, ha a lehetőségektől függ. A
bátorság nem teljes, ha az alkalmas pillanatig csak szunnyad. A türelem haszontalan, ha a siker
elérése előtt odaveszik. A becsületért folytatott háborúban minden hozzájárulás értékes. Az ellenség
meggyengítése egy háborúban szintén egy lehetőség.

Sok olyan helyzet van, amitől az ember hajlamos önhitté válni. Az emberek tettei idéznek elő
helyzeteket. És ahogy azokra a helyzetekre reagálunk, azok magukhoz kötnek minket.

Aki az áldozatot üzletnek tekinti, az kétségtelenül szenvedni fog.

Az életnél fontosabb, hogy lemondjunk róla. És az életünknél is fontosabbnak tűnő szeretetről és

ragaszkodásról szintén le kell mondani.

A jelenben formáljuk a jövőnket. Ha ismerni szeretnénk a jövőnket, meg kell értenünk a jelent.
Csak értsd meg! Végül tudni fogod a jövőt!

Adományozás az, ahol az adakozó veszít és a kérelmező kap. Az áldozat viszont olyan, hogy az
adakozó veszít és az egész világ nyer!

Aki megtanulja, hogy ő maga nem csinál semmit, az fog jelentős dolgot elérni.

A pusztulás az új alapja! Ha egy fa ágát levágják, kettő is nő a helyén! Ha egy fa lehullajt pár
levelet, és újakat növeszt, az nem lehet ok örömre vagy bánatra. A levél teremtésének az oka, és
létezésének értelme, pusztán az hogy életben tartsa a fát. Ugyanígy egy ember születésének és
halálának a célja a társadalom boldogsága. A társadalom a világért van, a világ pedig a teremtésért.
És az egész teremtés Isten személyéért van. Aki felismeri ezt, az mindig tisztán látja az erény útját.

Valójában az ember azonossága nem a testéből ered, és a kapcsolatai sem a testében gyökereznek.
Az embernek a viselkedése, természete, és tettei adják azonosságát. A viselkedés, természet és a
tettek hogyan jönnek létre? Egy emberi élet csak látható és láthatatlan összetevők harmóniája.
Mégis minden ember természete és tettei jelentősen eltérnek. Ennek oka a természet három
kötőereje. Tamas, Rajas, és Sattva. A Tamas sötétséget jelent. A jó és a rossz ismerete nélkül leélni
az életet, erre mondják, hogy Tamas-jellegű viselkedés. Ahogy a madarak és állatok élnek, pusztán
a testi igények megszerzéséért. Sattva a tudás fényét jelenti. Amikor egy személy minden
helyzetben az igazságra és a hagyományra gondol mielőtt cselekedne, akkor azt Sattva-jellegű
életmódnak nevezik. E kettő között áll az a személy, aki rendelkezik tudással, de gúsba kötik a test
és az elme vágyai. Ő a Rajas-jellegű, hiúsággal teli gondolkozású ember. A Tamas, Rajas, és Sattva
kötőerők egyensúlya határozza meg egy ember természetét.
Az ember nem csak az öt elem, az ötféle anyag, öt tudásszerző érzékszerv, öt cselekvő érzékszerv,
három kötőerő. Nem ennek a 23 összetevőnek a keveréke. Ahhoz, hogy járjon és cselekedjen,
életerő kell. Ezt az energiát tudatnak nevezik. A tudat és a 23 összetevő mellett ott van az anyagi
természet. Az embernek nevezett, 24 összetevős szerkezetben ott lakik az, amely Isten parányi
része. Ezt nevezik léleknek. Amikor a teremtés és az ember egyesül, vagyis Isten parányi része
lélekként a testében lakozik, akkor kel életre az ember. Mi a lélek? És hogyan lehet megérteni?
Ahogy az ember szekeret használ, ugyanúgy használja a lélek a testnek nevezett eszközt. A test
révén tapasztalja meg az örömöt és a bánatot. De a lélek nem azonos a testtel. A test elpusztulhat.
De a lelket nem lehet elpusztítani. A lelket fegyver nem darabolhatja, tűz sem égetheti. Víz nem
nedvesítheti és szél sem száríthatja. A lélek ugyan a testben lakozik, de halhatatlan. Ha a testet meg
is ölik, a lélek akkor sem pusztul el. Mindenhol jelen van, változatlan, rendíthetetlen, és örökké
ugyanaz. Ahogy az ember leveti elnyűtt ruháit, s újakat ölt magára, úgy válik meg a lélek is az öreg
testektől, hogy újakat fogadjon el helyükbe. Nem ismerhetjük meg magunkat a lelki formánkban. A
vakok is élnek, a némák is élnek. Akiknek nincs karjuk, vagy lábuk ők is élnek. Nyilvánvaló, hogy
nem a test teszi az embert. Akinek csökken az életereje, vagy tudatossága, az is él. Érthető hát, hogy
az ember tudat nélküli formája szintén nem a test.
Aki bensőjében úgy ismeri magát, hogy „nem vagyok sem az érzékek, sem a test, sem az érzelmek,
sem a gondolatok, a gondolataim sem én vagyok”. Aki megérti ezt, az végül megértheti magát lelki
formájában.
Mi a lélek célja? A teremtés kezdetén, amikor a különféle fajok és a természet megteremtődtek, a
lelkek, akik Isten töredék részei, testet öltöttek a teremtés különféle létformáiban. E lelket vágy és
sötétség vette körül. E vággyal teli álomból felébredni, és megérteni, hogy Isten parányi, szerves
része, ez a kötelessége, hivatása és célja a léleknek. A természet 24 elemével körbevett lélek
megtanulja, hogy Isten szerves része. A lelkek gyakran úgy vélik, hogy a testük a minden. Azt, hogy
különböznek a testtől, nem ismerik fel. Az öröm, bánat, illat, íz stb..., amit a test érzékel, ezt tekintik
élményeiknek, és nem törekszenek változásra. A lelkek, akik nem törekszenek változásra,
szüntelenül vallástalanok, elkerülhetetlen megbüntetni őket a felébresztésük érdekében. Nem test
vagy, csupán lélek.
A harcosok ezen a csatamezőn nem azok, akiknek gondolod őket. Valamennyien egy ideje testben
élnek. A testük meg fog halni, de ők halhatatlanok! Új testeket fognak elfogadni, amíg nem tiszta
lélekként ismerik magukat, amíg a becstelenséget fel nem adják, az erényt el nem fogadják, addig
továbbra is megszületnek és meghalnak. Ez az Isteni tudás első leckéje. A megszületett számára,
biztos a halál, s halála után újra megszületik kétségtelenül. Ezt a hatalmas tudást Sankhya-jógának
hívják.
Mi erényes és mi erkölcstelen? Az út melyre rálépve az ember léleknek tekinti magát, és Isten
szerves részeként gondol magára azt az utat nevezik erénynek és vallásnak. Amikor az ember úgy
tekint magára, mint Isten töredék része, akkor megérti azt is, hogy a teremtésnek Isten a forrása. A
teremtés egésze Isten lényében nyugszik. Aki megérti ezt, az nem kegyetlen vagy szigorú más
emberekkel és állatokkal. Tudja, hogy egy szerv kivágása másiknak is fájdalmas. Az egész test
tapasztalja a fájdalmat. Ugyanígy, amikor egyetlen ember szenved, az egész világ érzi a fájdalmat.
Amíg egyetlen ember is szenved ebben a világban, addig senki sem érezhet teljes örömöt.
Amikor ezt felismerve az ember elméjét együttérzés tölti meg, azt nevezik erénynek. Ha valaki a
Tamas kötőerejének hatása alatt áll, akkor durván, kegyetlenül, önzően bánik másokkal. Pusztán az
általa tapasztalt örömökért bánatot okoz másnak. Nem kerülhet közelebb Istenhez. Tehát a
becstelenség az az út, ami Istentől távolra vezet.
Vagyis a becstelenség egy másik szó a tudatlanságra. Tehát a tudatlanok iránt szánalmat kell érezni.
Mi a büntetés célja? Amikor egy tudatlan nem akarja megismerni a tudás értékét, és a tudás felé sem
akar nézni, akkor a büntetés által őt is és másokat is megszánunk. Mert elkerülhetetlen, hogy a
teremtés Isten felé haladjon! De időnként olyan a helyzet, hogy megnő a tudatlanság, a vágyak és a
becstelenség, az erény majdnemhogy kiveszik a világból, ahol nincs már vallás, ahol az együttérzés
és igazság egyaránt kipusztul. Azért, hogy a jövő nemzedékeknek igazság jusson, a becstelenek
megölése és a vallás megalapozása elkerülhetetlen.

A tettek természetesen behatároltak. De a cselekvést nem korlátozza semmi. Minden tett cselekvés,
de nem minden cselekvés tett. A tett olyan cselekvés, amelytől eredményt várnak. Akik ilyen tettet
végrehajtva örömöt, vagyont, dicséretet várnak, azokat megkötözi a munkájuk gyümölcse. Amikor
a tettet gyümölcsének reményében hajták végre, azt sakama-karma jógának nevezik. Amikor pedig
eredményre nem vágyva cselekszenek, azt nishkama-karma jógának nevezik. Emiatt kell az
embernek újra és újra megszületnie. Valójában az embert nem kötik meg a cselekedetei. A tetthez
kapcsolódó vágyak kötözik meg őt.
Egyenlőnek tekintve az örömöt és bánatot, nem törődve a nyereséggel és veszteséggel. Ezt nevezik
Karma-jógának. Aki megszerzi a Sankhya tudását, felismeri, hogy ő nem a test, hanem csak egy
lélek. Hogy a test tapasztalata és öröme csak a halálig tart, ezért aztán nem valóságos, hanem csak
illúzió. Ő könnyedén válhat Karma-jógivá.
Amikor a jóságban lévők, a tudás ismerői lemondanak a tettekről, akkor a becstelenek kezébe kerül
a világ. Csak az erényesek révén nyer a világ. De ők gyakran a lemondott életrendet fontolgatják.
Ahogy a vízgőz elpárolog és a piszok hátramarad, hasonlóképpen az erényesek és tanultak
lemondanak a világról, és a tudatlansággal teli igazságtalanok érvényesülnek. Éppen emiatt nőnek a
bűnök és a vallástalanság a világban. De a Karma-jóga megvédi a világot ettől a sajátságos
helyzettől. A Karma-jógi lemond a tettek gyümölcséről, de a cselekvést nem adja fel. Ebben a
világban marad lemondott személyként. Minden tettet végrehajt, de nem veszik el azokban. A
Karma-jógi nem vár el semmit a gyermekeitől, szeretteitől, még alattvalóitól sem. Csak a
lemondásnak gyümölcsét aratja le. De a társadalmat, annak tagjaként szolgálja.
Az ember keményen dolgozik utódai jólétéért. Miért nem akarná az örömüket? Bármit is tesz
gyermekeiért, az üzletből vagy szeretetből teszi? Szeretetből. Akkor miért vár eredményt a
tetteiből? A jövőbeli hasznot üzleti kapcsolatban mérik fel, nem a szeretetben. Azt, aki szépen
formálja gyermekei karakterét, átadva nekik a szeretet és igazság erényeit, a gyermekei szeretni és
védelmezni fogják. A szeretteink viselkedése saját tetteinket tükrözik. És mivel nem
rendelkezhetünk az ő tetteik felett, mi haszna reményeket és elvárásokat táplálni feléjük? Ha jobban
belegondolsz hamar felismered, hogy nincs olyan tett, amihez elkerülhetetlenül elvárást kellene
táplálnunk. Mivel a teremtés Istentől ered, és minden lény Isten szikrája, ezért mindent Istenért kell
tennünk. Az ember semmit sem tesz saját maga. Ez a Karma-jóga alapelve. Fel kell adnod a vágyat,
hogy elérsz vagy megvédesz valamit, amit elértél! Szabadítsd fel a Lelkedet! Csak a cselekvéshez
van jogod! Az eredmény Istentől függ. Tehát helytelen elfutni a cselekvés elől, vagy viszonzást
várni tetteidért.
Valaki feladhatja az ételt, hogy ne érezze az ízét, de valójában az elme még mindig vágyódik az íz
után. Két okból is hiányt szenved. Először is legyengül, ami miatt nem tud erőfeszítést tenni, hogy
elérje az Urat. Másodsorban az elméje még mindig vágyódik az ízek után. Így ahelyett, hogy az
ételt adja fel, jobb ha az íz utáni vágyáról mond le. Egy Karma-jógi a vágyakat eltávolítja
elméjéből. Elfogadja és végrehajtaja a kötelességét az életben. De nem merül el azokban a
tettekben. Akinek tettei mögött nincsenek remények és elvárások, annak a törekvései válnak valóra.
Akinek egyetlen kudarc sem rendíti meg az elméjét, aki egyetlen sikertől sem gondolja jobbnak
magát, az ilyen személyt nevezik Karma-jóginak. És ő folyton sikert arat.
A vágyak az eredmény utáni reményből születnek. És a vágyakra az jellemző, hogy
beteljesületlenül maradnak. Az ilyen vágy dühöt szül. A düh eredménye illúzió. Az illúzió miatt az
ember elfelejti a helyes viselkedést. Ha zavart az emlékezet, elvész az értelem. Helytelen módon
fog cselekedni. És a társadalom az ilyen ember ellenségévé válik. Végül ő visszasüllyed az anyagi
lét mocsarába.
A Karma-jóga a második lépés az isteni tudás útján. Az értelmedet rögzítsd a Felsőlélekre!
Lélekként gondolj magadra! Szabadulj meg a kötelékektől! Áldozd fel az eredményre való vágyad
és végezd kötelességed! A Sankyha-jóga révén az ember folyton a Felsőléleke gondolhat. A
Legfelsőbbre gondolva alázatos hangulat születik meg a szívében. Ezt a hangulatot odaadásnak
nevezik. Az odaadás által az ember megérti mi az igazság, és a tudás révén látni fogja a
Mindenhatót. És aki meglátja a Legfelsőbbet, belőle valódi karma jógi válhat. Megszabadul az
anyagi lét körforgásából és felszabadul. Ez minden lélek végső célja és a vallás végső állomása.
Isten megpillantása érdekében szabadulj meg a mohóságtól, büszkeségtől, dühtől, és az előítélettől.
Ha egy sötét szobában ülő embe a Napot szeretné látni akkor mit mondasz neki? Nem azt
mondanád, hogy jöjjön ki a szobából, és álljon ki az ég alá? A Nap már ott van! Ugyanígy, az
Univerzum Isten teremtése. A Mindenható mindenütt jelen van, és semmi sem független Tőle.
Aki megérti magát, mint lelket, az megértheti a Mindenhatót is. Ahogy egy só szemcse íze
megegyezik az óceán ízével, hasonlóképpen a lélek sem különbözik minőségileg a Legfelsőbbtől.
Én vagyok az Univerzum forrása. A világon mindenhol jelen vagyok. Én vagyok a Nap és a Hold.
Én vagyok a csillagok és a bolygók. Idősebb vagyok a Napnál, és fiatalabb a nyíló virágnál. Én
vagyok az emberi faj. Energiámból jön létre a menny és a pokol. Másotk teste anyagi, az Én testem
azonban transzcendentális. Számtalanszor megszülettem már. Sok avatárom volt. Már számtalan
formában megjelentem és eltávoztam. És a jövőben is sokszor meg fogok születni. Bárhol legyen a
vallás gyakorlása hanyatlóban s kerüljön fölényes túlsúlyba a vallástalanság, a jámborok
felszabadítása, a gonoszok megsemmisítése, és a vallás visszaállítása érdekében megjelnek Én. Ez
minden korban megtörtént, és a jövőben is így lesz. Az örökké létező Legfelsőbb vagyok! Én
voltam a Matsya avatár, és a Vamana avatár. Én vagyok Parashurama és Én voltam Ramachandra is.
Én vagyok a forrása Brahmának, Vishnunak és Mahesnek, éppúgy, ahogy Sarasvatinak, Kálinak és
Lakshminak is. Férfi és női alakban egyaránt megjelenek. Sem a testem, sem annak részei nem
vagyok. Én vagyok a tudás, a teremtés, az ok és az örökkévalóság. Mindenben benne vagyok, de
mindenen kívül is létezem. Ez minden korban így volt , és a jövőben is így marad. Amikor a lelki
tudást megérted, rájössz, hogy kapcsolatban vagy velem.
Mi a meghódolás? Olyan tudatállapot, amikor az ember feladja minden vágyát, nem maga hozza
meg a döntéseit, és a fogadalmait. Elvégzi azt a munkát, amivel meg van bízva. A meghódolás
igazából azt jelenti, hogy átadod, magadat, az elmédet, az értelmedet, tudásodat, vágyaidat,
óhajaidat, érzelmeidet és mindenedet valaki számára. Az ilyen elhivatottságot nevezik odaadásnak.
Ha valaki átadja magát valaminek, akkor igazodik hozzá. Nem hagy teret semmilyen kételynek
vagy kérdésnek. Egy bűnös előtti meghódolás beszennyezi az ember tetteit. Az embernek a
Legfelsőbb előtt kell meghódolnia. Ez emeli fel az embert. Csak a bűnösöket bilincselik meg
vasláncokkal. A templomi láncok rézláncon függenek. Az aranylánc pedig a nyakunkat ékesíti.
Odaadás a férj, a tanítómester, és a barátok iránt, az odaadásnak sok formája van. De a legfontosabb
odaadás a Legfelsőbb iránti.
De mi köze az Isten iránti odaadásnak a sankhya-jógához és a karma-jógához?
A sankhya-jóga révén az ember lélekként ismeri fel magát. Karma-jóga révén megszabadul az élet
minden kötelékétől. És az odaadás által ismeri meg Isten igazi formáját. Istent megismerve
felülemelkedik a születés és halál körforgásán és eléri az örökké boldog eredeti formáját. A
Legfelsőbbnek szentelve magát az Ő szolgájává válik. Amikor egy halat visszadobnak a folyóba, az
a folyó részévé válik, mégis hal marad.
Akkor mi az értéke az embei testnek?
Az emberi test nagyon értékes. Az emberi test eszköz, amellyel a lélek elérheti a Legfelsőbbet. A
reinkarnáció folyamata során a lélek különféle testeket ölt magára, ám csak emberi testben
megszületve kap lehetőséget a tökéletesség elérésére. Ezért olyan értékes az emberi születés.
A bűnösöknek korlátozott számú esélyt adhatunk a javulásra. Ha hagyjuk, hogy a bűnös vétkezzen,
csak egyre jobban lealjasul. A becstelenséget megállítani jószándékú dolog. Ezek a lelkek nem
pusztulnak el, hanem elhagyják testüket, amit a becstelenség szennyezett be, és új testet kapnak,
melyben esélyük lesz fejlődni.
Az ember számára a teste, tulajdona is, és korlátja is. Akik az erény útját járják, megtisztítják
testüket, és ezáltal a lélek igazi lakhelyévé teszik. Ez a kapcsolat a mező és a mező ismerője között.
Amikor az ember tudja, hogya teste éppolyan, akár a földje, vagyis egy "kshetra", ő tud mindent
arról a földről, és ő lakik rajta, vagyis ő a mező ismerője. Ezek után a teste által felbecsülheti a
fejlődését. A lélek a testben lakozik és a kötőerők között egyensúlyoz. A tudatlanságot
megszüntetve a jóság növelésére törekszik. És az Úr iránti odaadása által, a lélek eljut Isten örök
birodalmába.
Kiben van meg a bhakti? A meghódolás nem odaadás?
Nem. A meghódolás az első lépés az odaadás útján. Igazából az odaadás nem cselekvésre
vonatkozik. A tudatállapotot nevezik így. Az embernek meg kell tisztítania a lelkét imák, lemondás,
áldozat, szabályozó elvek, jóga és tanulás révén, és meghódolva a Legfelsőbb előtt. Az ember
minden tettével, azok minden gyümölcsével, minden lélegzetével hódoljon meg a Legfelsőbb előtt.
Ha az odaadás csak tudatállapot, akkor mi a jelentősége az imának, lemondásnak és a többinek?
Ahogy a ma megtisztított szerszám újra piszkos lesz, úgy az emberi elme időről időre megfeletkezik
a Mindenhatóról. Ezért szükséges, hogy imákkal, lemondással, tanulással, folyton emlékeztesse
magát, hogy életét Istennek szentelte. Nem számít, hogy hol ugrasz a folyóba. Az a fontos, hogy
beleugorj. A bhakti-jógának csak egy célja van, hogy az ember a Felsőlélek előtt meghódolva
fenntartsa odaadását a Legfelsőbb iránt, és ápolja magában a jóság minőségét.
Mit neveznek a jóság minőségének?
Az ok nélküli erőszak becstelen dolog. Igazából az erőszakmentesség a vallás egyik célja, és vele
együtt az igazság, béketűrés, lemondás, békesség, idegenkedés a hibakereséstől, könyörületesség,
nem kötődés a boldogsághoz, a céltalan cselekvés elkerülése, életerő, megbocsátás, kitartás,
tisztaság, nem büszkélkedni saját erényünkkel, alázatosság. Ezek az isteni természettel megáldott
ember jellemzői. Az ember csak ezek által képes elérni az odaadást a Legfelsőbb iránt, véghez vinni
életbeli kötelességeit, megalapozni az erényt, és a tettek gyümölcsére nem vágyva élni. A
Legfelsőbb biztosítja neki az elégedett életet. És halála után visszafogadja Magához.
A sankhya-jóga révén megtudja az ember, hogy lélek. Halhatatlan, csak egy ideig halandó testben
él. A karma-jóga révén megtudja az ember, hogy aki a tettek gyümölcsének vágyáról lemondva
cselekszik, annak az élete békességgel és sikerrel telik meg. A bhakti-jóga révén az ember
megismeri a Legfelsőbb előtt való meghódolás fontosságát.
Én vagyok az igazság! Teljes vagyok! Én vagyok az Isten és Én vagyok az élet! Én vagyok az ABC
kezdete. A Védák közül a Sama, az Istenek közül Indra vagyok. Én vagyok az élőlények tudata a
yakshák közül Kuvera vagyok. A rudrák közül az Úr Shiva vagyok. A vasuk közül Agni, a hegyek
közül pedig Meru vagyok. A nagy bölcsek közül Bhrigu, a hangvibrációk közül a transzcendentális
OM, az áldozatban a mantrázás vagyok. A fák közül banyan vagyok. Memória, értelem,
álhatatosság és türelem vagyok. Én vagyok a hírnév! A gandharvák közül Chitraratha vagyok. A
szentek közül Narada, a bölcsek közül Kapila vagyok. A lovak közül Ucchaihshrava, az elefántok
közül Airavata, az állatok közül az oroszlán, a madarak közül Garuda, az emberek közül a király, a
fegyverek közül a villám vagyok. A tehenek közül a surabhi, a kígyók közül Vasuki vagyok. Én
vagyok a Shesha kígyó, és vagyok Yamaraja. Én vagyok az eső és a szél Istene is. Én vagyok az Úr
Rama és a szent Gangesz folyó. A teremtésben Én vagyok a kezdet, a vég és a közép is. Én vagyok
a kimeríthetetlen idő, a teremtők közül Brahma, de én vagyok a győzelem és az erősek ereje. Én
vagyok a büntetés, a hatalom, a csend, a bölcsek között pedig a bölcsesség vagyok. Vasudev, Arjun,
Vedavyasa is tőlem származik. Minden lét teremtő magja is Én vagyok. Nincs olyan hely, ahol ne
lennék jelen. Én vagyok az idő, valamint az élet és a halál is. Úgy állok itt mint minden jelenlévő
végzete.
Nem csak a harc, hanem életünk minden pillanata is új tapasztalat. Akik a múltbéli tapasztalat
alapján terveznek, csalódnak.
A változás nem szomorúságot hoz el, de fájdalmat hoz magával. Ezért az ember mindig fél a
változástól. Próbál ellenállni neki. A változás a természet törvénye. Az öröm a teremtés természete.
Eszerint mindegy, hogy milyen fájdalmat okoz a változás, végül örömet lel az ember. Van aki a
siker örömét élevezi, és van aki a felszabadulás örömét.
A döntés a háborúzásról, és a fogadalmak az elméből jönnek, de a szív nem ismer sem érvet, sem
kötelességet. Ez az emberi természet jellegzetessége. Ahogyan egy hinte eléri egyik végpontját, a
másik irány magával húzza, és elindul abba az irányba. Ugyanígy az intelligens emberi lényben
ellentétes gondolatok születnek meg, amint egy feladatot befejezett. Ez a jellegzetesség az ő
gyengesége, és az ereje is egyben. Ez az a tulajdonság, ami távol tartja az embert a bűnös
cselekedetektől. Ugyanakkor ez a tulajdonság, távol tartja a sikertől is.

A RAGASZKODÁS KORLÁTOZNI AKAR MÁSOKAT! A SZERETET PEDIG MAGÁT ADJA

MÁSOKNAK!

A keserű gyömölcsű fát ki kell vágni, és édes gyümölcsűt kell helyette ültetni. A keserű gyümölcsű
fának több trágyától vagy jobb metszéstől sem lesz édes a gyümölcse.