Adoc - Tips - Magyar Irodalom Es Gyermekirodalom

MAGYAR IRODALOM
ÉS
GYERMEKIRODALOM
VÉGH BALÁZS BÉLA
VÉG ADALBERT
2006.
TARTALOM
TARTALOM
_______________________________________________________________________
Bevezetés
1. Tanulási egység: GYERMEKIRODALOM 1
A tanulási egység követelményei 2
1. 1. Fogalomismertetés 2
1. 2. A gyermekirodalom sajátosságai 5
1. 3. A gyermekirodalom forrásai és rétegei 7
1. 4. A gyermekolvasó 9
1. 5. A gyermekkönyv 12
1. 6. A gyermeksajtó 16
1. 7. Útmutató az önellenőrző tesztek, feladatok megoldásához 17
1. 8. Ellenőrző dolgozat 18
1. 9. Szakirodalom 18
2. Tanulási egység: A gyermekirodalom műfajai 19
2. 1. A gyermekvers 20
2. 2. A mese 24
2. 3. Mondák, legendák, történelmi elbeszélések 28
2. 4. A meseregény 30
2. 5. Az ifjúsági regény 32
3. Tanulási egység: A KLASSZIKUS MAGYAR GYERMEKIRODALOM 41
3. 1. Bezerédj Amália 42
3. 2. Petőfi Sándor 44
3. 3. Arany János 46
3. 4. Jókai Mór 47
3. 5. Móricz Zsigmond 48
3. 6. Móra Ferenc 52
3. 7. Kosztolányi Dezső 54
3. 8. Molnár Ferenc 55
3. 9. Szabó Lőrinc 57
3. 10. József Attila 60
4. Tanulási egység: AZ ERDÉLYI MAGYAR GYERMEKIRODALOM 65
A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT
4. 1. Benedek Elek gyermekirodalmi kánonja 66
4. 2. Gyermekirodalom a Cimborában 70
4. 3. Benedek Elek Öcsike-történetei 74
4. 4. A mese bűvöletében (Balázs Ferenc meséi) 79
4. 5. Dsida Jenő gyermekversei a Cimborában 84
I
TARTALOM
5. Tanulási egység: A MODERN MAGYAR GYERMEKIRODALOM 93
5. 1. Nemes Nagy Ágnes 95
5. 2. Weöres Sándor 96
5. 3. Fekete István 99
5. 4. Lázár Ervin 100
5. 5. Kányádi Sándor 102
5. 6. Fodor Sándor 107
5. 7. Szilágyi Domokos 108
5. 8. Kovács András Ferenc 113
Általános könyvészet 122
II
BEVEZETÉS
BEVEZETÉS
A jegyzet a minőségi oktatáshoz való hozzáférést biztosítja a
távoktatásban és a vidéki oktatásfejlesztési programban részt vevő
hallgatók számára. Abban reménykedve nyújt nekik segítséget, hogy
könnyebbé válik a felkészülésük a vizsgákra. Úgy próbál megfelelni a
távoktatási forma általános követelményeinek, hogy figyelmembe
veszi az irodalomoktatás feladatait is. A gyermekirodalom a Vidéki
Oktatásfejlesztési Programban a magyar irodalom tanulmányozását
követi, és a maga módján hozzájárul az irodalmi megértés
alakításához. Ez elengedhetetlen feltétele a gyermekirodalom
befogadásának és értelmezésének. Ezeknek a feltételeknek és
lehetőségeknek a szem előtt tartásával szeretne ez a jegyzet egy
sajátos önképzési stílust kialakítani. Közvetlen célja a tanítók
óvodapedagógusok szakképzésének javítása, az önképzés
feltételének biztosítása. Közvetett célként pedig a gyermekirodalom
oktatásának javítását nevezhetjük meg. Feltételezésem szerint a
tananyag alapos áttanulmányozása hozzásegíti a pedagógust ahhoz,
hogy több szakértelemmel közelítsen a gyermekirodalomhoz és az
irodalmi alkotásokhoz. A pedagógus értékszempontú közvetítése
alakítja a gyermekolvasói ízlést, és befolyásolja a kisgyermekek
olvasási szokását.
Jegyzetünk öt tanulási egységből áll. Ezek közül az 1 és a 2,.
Valamint a 3. 4. és 5. szorosabban összefügg. Az első két tanulási
egység – A gyermekirodalom A gyermekirodalom műfajai -
bevezetés a gyermekirodalom fogalomhasználatába, sajátosságaiba
és műfajaiba. Olyan alapismereteket tartalmaz, amelyek segítenek
eligazodni a gyermekirodalommal kapcsolatos általános
kérdésekben, előzetes ismeretként pedig megkönnyíti a második
tanulási egységben tárgyalt tananyag megértését. A közölt
szakirodalom lehetőséget teremt arra, hogy a kérdéskör iránt
érdeklődők további ismeretekhez juthassanak. A témához
kapcsolódó kérdések és feladatok elősegítik a szerzett ismeretanyag
alkalmazását és begyakorlását, esetleges kibővítését. A jegyzet
használója aktív módon sajátíthatja el az előírt ismeretanyagot. A 3.
4. és 5. tanulási egység – A klasszikus magyar gyermekirodalom, Az
erdélyi magyar gyermekirodalom, A modern magyar
gyermekirodalom - a kezdetektől napjainkig fogja át a magyar
gyermekirodalom történetét. Áttekinthetővé és hozzáférhetővé teszi
ennek az irodalomnak az egyes korszakait és fontosabb irodalmi
alkotásait. A történeti módszerhez igazodva az egyes alfejezetek
kronológiai sorrendben követik egymást, de ezeken belül is
érvényesül a történeti szempont. Így jobban követhetők a fejlődési
folyamatok a kezdetektől napjainkig, és olyan összefüggések válnak
nyilvánvalóvá, amelyek egyébként elsikkadnának.
A gyermekirodalom korszakain belül az egyes életművek és
irodalmi alkotások ismertetésekor, illetve értelmezésekor
befogadásközpontú szemléletet követek. Ezzel is a gyermekolvasó
elváráshorizontjának bővítési lehetőségeit példázom, és az
élményközpontú irodalomoktatás hatékonyságát szeretném sugallni
a tankönyv használói számára. A tanegységeken belül azonos logika
szerint épülnek fel és azonos munkamódszert követnek az egyes
alegységek. A gyermekirodalmi korszakok általános bemutatásával
III
BEVEZETÉS
kezdődik minden alegység, ezt követően a fontosabb szerzők
gyermekirodalmi munkásságát ismertetem, és szerzőnként legalább
egy irodalmi alkotás értelmezésére vállalkozom, modellt adva az
értelmező megközelítéshez. Ehhez figyelembe veszem az első
tanulási egységben tárgyalt gyermekirodalmi műfajokat és
sajátosságokat.
Az 1920-as évet követően a jegyzetben egyenlő arányban van
jelen az anyaországi és az erdélyi magyar gyermekirodalom. Ezzel
nem az elkülönülést, hanem az egyenértékűséget szeretném
hangsúlyozni. A korábban íródott gyermekirodalmi tankönyvekben
sajnálatosan kevés szó esik az erdélyi magyar gyermekirodalomról,
annak klasszikus és modern korszakáról. A sajátosságok, az
események, a szerzők és fontosabb alkotásaik bemutatásával ezt a
hiányosságot igyekszem pótolni. Ezt a szándékot szolgálja az a tény
is, hogy a fontosabb gyermekirodalmi antológiák és az általános
könyvészet közé felvettem az Erdélyben megjelenteket is.
Az alegységek megírásához felhasznált szakirodalom valamint
a tanulási egységek széljegyzeteiben kiemelt kulcsfogalmak sokat
segítenek az ismeretek kibővítésében, illetve a megadott kérdések
és feladatok alaposabb megválaszolásában. Az általános
könyvészeti jegyzék azoknak ajánl tájékozódási lehetőséget, akik a
jegyzet anyagán kívül egyéb információkhoz is hozzá szeretnének
jutni. Erre és további lehetőségekre gondolva tartalmaz a magyar
nyelvű szakmunkákon kívül néhány idegen nyelvűt is az összeállítás.
A Magyar gyermekirodalom című jegyzet az oktatásfejlesztési
programban részt vevő pedagógusok számára készült. A benne
tárgyalt tananyag tartalmi és szerkezeti felépítése is ennek a célnak
rendelődik alá. Minden tanulási egységben a tárgyalt témakörrel
kapcsolatos önellenőrző tesztek találhatók, amelyek segítik az önálló
tanulás és az önértékelés képességének kialakítását és fejlesztését.
Az egyes feladatok megoldását segítő útmutatások a tanulási
egységek végén találhatók, ezek eligazítják a távoktatásban
résztvevőket a feladatok megfelelő kivitelezésében. A feladatok
megoldásához a megfelelő szövegrészek elolvasására van szükség.
A távoktatás résztvevőinek az egyes feladatok megoldását a
jegyzetben megadott kertekbe kell beírniuk. A szövegeket tömören
fogalmazzák meg; csak a feladatokban megadott dolgokra
válaszoljanak; figyeljenek a keret aljába írt utasításokra! Lényeges az
egyéni hozzáállás.
Ennek a jegyzetnek öt tanulási egysége van, és mindegyikhez
tartozik egy-egy ellenőrző dolgozat. A tanfolyam résztvevőinek
kötelező kidolgozniuk mind az öt ellenőrző dolgozatot. Használják fel
a feladatoknak megfelelő alegységekben tárgyalt formai, tartalmi
sajátosságokat és esztétikai minőségeket. Fogalmazzanak
világosan, helyesen és figyeljenek a logikus gondolatmenetre,
szövegkohézióra. A témák kidolgozásához tanulmányozzák át a
megfelelő alegységeket. Kiegészítésként használják fel a fejezet
végén található Szakirodalmat. A dolgozatírók nem elégedhetnek
meg a jegyzet idevágó információival, hanem a szakirodalom
segítségével bővítsék ki ismereteiket. A kötelező dolgozatkészítés
megkönnyíti a későbbi tanulmányzáró szakdolgozat elkészítését,
amelyhez a magyar gyermekirodalom is választható témaként,
IV
BEVEZETÉS
ugyanis megismerik a tudományos munka mozzanatait: az
anyaggyűjtést, a jegyzetelést, a válogatást, a rendszerezést, a
jegyzetkészítést, a szerkesztést, a könyvészet összeállítását.
Az oktatásban részt vevő hallgatók tanulási egységenként egy-
egy házi dolgozatot készítenek el, és juttatnak el a tutorhoz. Ezek a
dolgozatok a hallgatók teljesítményének folyamatos értékelését
szolgálják. A dolgozatok elbírálásakor érdemnek számít az egyéni
hozzáállás, az eredetiség, a szakirodalom ismerete, a helyes
fogalomhasználat és az arányos szerkesztés (bevezetés, a téma
kifejtése, összefoglalás).
Mindegyik tanulási egység végén megtalálhatók a kötelező
ellenőrző dolgozatok értékelési szempontjai és a terjedelmükre
vonatkozó információk. Az öt ellenőrző dolgozatra kapott osztályzat
része a végső vizsgajegynek, annak 50 %-át teszi ki. Az írásbeli záró
vizsga a végső jegy másik 50%-a. Az ellenőrző dolgozatokat külön
lapokra kell írni, és átadni a tutornak.
V
A GYERMEKIRODALOM
1. Tanulási egység
A GYERMEKIRODALOM
_________________________________________________________________
TARTALOM
1. Tanulási egység: A GYERMEKIRODALOM 1

1. 1. Fogalomismertetés 2
1. 2. A gyermekirodalom sajátosságai 5
1. 3. A gyermekirodalom forrásai és rétegei 7
1. 4. A gyermekkönyv 9
1. 5. A gyermekolvasó 12
1. 6. A gyermeksajtó 16
1
A GYERMEKIRODALOM
A GYERMEKIRODALOM
Az 1. Tanulási egység követelményei
Az 1. Tanulási egység elolvasása után a tanfolyam résztvevőinek meg kell

felelniük az alábbi követelményeknek:
 Meghatározzák a gyermekirodalom fogalmát.

 Szabatosan és következetesen használják a megismert
gyermekirodalom-fogalmat a megadott feladatokban.
 Kritikailag értelmezik a szakirodalomban használatos
fogalmakat.
 Bemutatják írásban a gyermekirodalom sajátosságait.
 Felsorolják a gyermekirodalom forrásait és rétegeit.
 Osztályozzák és minősítik a gyermekkönyvek típusait.
 Megfogalmazzák a gyermekolvasó életkori sajátosságait.
 Meghatározzák a gyermeksajtó szerepét a
gyermekirodalom közvetítésében.
1. 1. Fogalomismertetés
A gyermekirodalomban használatos fogalmak nagyrészt

azonosak az egyetemes irodalom fogalmaival. Fejezetünkben főleg
azoknak a fogalmaknak a megismertetésére törekszünk, amelyek a
gyermekirodalomra jellemzőek, külön választva a használatukkal és
fogalom- az értelmezésükkel kapcsolatos információkat, azzal a szándékkal,
használat hogy megkönnyítsük a megértésüket.
Tágabb összefüggésben szemlélve a gyermekirodalom része a
gyermekkultúrának, a gyermeklélektannal, a gyermekpedagógiával, a
gyermekfilozófiával stb. együtt hozzájárul valamely történelmi
korszak, illetve társadalom gyermekkepének (gyermekekről vallott
- gyermek- felfogásának) kialakításához. Esztétikai értékeket közvetít, véleményt
irodalom fogalmaz meg a világról, és hírt ad, információkat közvetít az egyes
- children’s civilizációk és társadalmak gyermekképéről. A gyermekirodalom
literature fogalma kultúránként és koronként egyaránt változik, ennek a
- gyetszkaja változásnak a megértéséhez célszerűnek látszik külön-külön
lityeratura megvizsgálni a gyermekirodalom fogalmának a használatát és az
- litterature értelmezését.
enfantine A fogalomhasználatban tapasztalható eltérések első sorban
- literatura irodalomtörténeti jellegűek, és az egyes nemzeti irodalmakban
pentru copii kialakult szóhasználattal függenek össze. Az angol és az orosz
- Kinder- und irodalomban a gyermekirodalom szót használják: children’s literature,
Jugend- gyetszkaja lityeratura, (детьская литератуа), s többnyire a francia
literatur elegendőnek tart annyit, hogy litterature enfantine, ennek nyomán
használják a román irodalmi kultúrában is a literatura pentru copii
elnevezést. A magyar nyelv az árnyaltabb gyermek- és ifjúsági
irodalom kifejezést vette át a német Kinder- und Jugendliteratur
nyomán.
2
A GYERMEKIRODALOM
Az ifjúsági jelző pontosabbá teszi a szóhasználatot, de több
okból is problematikus. Nem a tizennyolcadik életévét betöltő ifjú az
ún. ifjúsági irodalom olvasója, hanem a serdülő kamasz. Sőt az
életkori fejlődésnek ezt a szakaszát is pontosítanunk kell. Ezen belül
a modern pszichológia három alszakaszt különböztet meg: a korai
serdülőkort (11 – 14 év), a középső serdülőkort (15 – 18 év) és a
kései serdülőkort (19 – 21 év). Vannak olyan felosztások is, amelyek
a 12 – 14., 15 – 17. és a 18 – 20. évben látják a serdülőkor hármas
határát. E három, karakteres korszak ellenére sokan csupán a
gyermek- és a felnőttkor közötti átmenetnek tartják a pubertás kort.
Az ifjúsági irodalom olvasója úton van a felnőttek irodalmához.
Hamarabb ér oda, mint ahhoz, hogy felnőtt státusát a társadalomban
kivívja. A felnőtté válás kalandos folyamata ugyanis tovább tart a
civilizált országokban, mint az ifjúsági irodalom olvasása. A gyermek-
és ifjúsági irodalom olvasója végül is gyerek, pszichológiai,
szociológiai és jogi értelemben egyaránt. Nem téves tehát az angol,
az orosz, a francia és a román szóhasználat. A mindennapi életben
igen gyakran mi is csak a gyermekirodalom szót használjuk.
Meghonosodni látszik. Egyetemi jegyzetünkben mi is
gyermekirodalomként emlegetjük tárgyunkat, hozzájárulva a fogalom
elterjedéséhez.
Önellenőrző teszt
1. Sorolja fel az ismertebb idegen nyelvek gyermekirodalom

megnevezését! Olvassa újra a fogalomhasználatra vonatkozó
oldaljegyzetet! Válaszát írja be a keretbe!
_______________________________________________________
A fogalomhasználatban megismert kettősség a

fogalom- gyermekirodalom fogalmának értelmezésében is fellelhető. A
értelmezés hagyományos felfogás szerint a gyermekirodalom elsősorban
alkalmazott irodalom. Szolgálólánya például a pedagógiának, emiatt
hagyomá- gyakran erkölcsi példatárrá degradálódik. Szövegvilágának könnyen
nyos azonosítható struktúrái vannak és jól elkülöníthető tematikus
felfogás motívumai. Ez a felfogás sajátos írói státuszt feltételez, feltételnek
tekinti továbbá a gyermekirodalom speciális intézményrendszerét.
Konzervativizmusa ellenére ennek az elképzelésnek is vannak
3
A GYERMEKIRODALOM
igazságtartalmai: bőven akad benne olyasmi, amit az alkalmazott
irodalom (adaptáció) tárgykörébe sorolhatunk, az általa létrehozott
intézményrendszer pedig kimondottan hasznosnak mondható
(gyermeksajtó, gyermekkönyvtár, gyermekszínház stb.).
A korszerűbb felfogás szerint a gyermekirodalom elsősorban
irodalom, integráns része a nemzeti és a világirodalomnak.
Jelenségei elválaszthatatlanok s mindenkori kortárs irodalom
állapotától és az irodalomtörténeti folyamatoktól. Akkor járunk el
helyesen, ha a gyermekolvasó felől próbáljuk meg értelmezni. A
korszerűbb gyermekirodalmi műfajoknak (gyermekvers, gyermekpróza) nincs
felfogás külön poétikai sajátosságuk, csak a „címzettjük” (szándékosan vagy
szándék nélkül) a gyermekolvasó. A gyermekirodalmi alkotás sem
más, mint a valóság komplex modellje. Emberi élmények rögzítése,
tárolása és továbbítása az irodalom eszköznyelvének segítségével.
Az irodalmi mű befogadása sajátos kommunikációs folyamat
eredménye. Ha a műalkotás és a gyermekolvasók között létrejön a
kommunikáció, akkor az ő könyvükről van szó. Ha a mű nem jut el a
címzetthez, kommunikációs zavar áll be, nem történik meg az átélés,
beleélés és a befogadás. Nekünk közvetítő felnőtteknek kell
mérlegelnünk, hogy tud-e azonosulni a gyermekolvasó a hőssel, el
tud-e igazodni a mű világában.
2. Melyek a gyermekirodalom hagyományos és modern felfogása

 közötti különbségek? Figyelje meg a fogalomértelmezés
oldaljegyzet melletti bekezdéseket! Válaszát írja be a keretbe!
_______________________________________________________
4
A GYERMEKIRODALOM
1. 2. A gyermekirodalom sajátosságai
A fogalom értelmezéséből következik, hogy a gyermekirodalom

sajátosságai csakis a befogadó, a gyermekolvasó szempontjából
írhatók le. A német kifejezés nyomán és csupán módszertani
megfontolásból a sajátosságok árnyalatainak érzékeltetéséhez
gyermek- szétválasztjuk a gyermek- és ifjúsági irodalmat. Az életkorhoz
irodalom köthető olvasói érdeklődés más-más jellemzői nem csupán
pszichológiai sajátosságok, hanem a szociológiai állapot és számos
más külső tényező következményei is.
Nem véletlen, hogy a gyermekirodalomnak értékekben
folyamatosan gazdagodó világa van. A különböző értékeknek a
ifjúsági gyermekirodalom piacán van nagyobb esélyük. Azáltal is, hogy a
irodalom gyerek helyett a felnőtt választ, vásárol könyvet. Mivel magatartása
értékorientáltabb, sokban befolyásolja a gyermekirodalom
presztízsét. Jobban vonzza a tehetségeket, mint az ifjúsági irodalom,
ezért műfaji gazdagsága is teljesebb (gyermekvers, verses mese,
meseregény, gyermektörténet, gyermekregény). Nem véletlen tehát,
ha a kisgyermekeknek szóló irodalomban több az eredeti mű, és
kevesebb az adaptáció.
3. Mivel magyarázható, hogy a gyermekirodalom világa értékekben

folyamatosan gazdagodik? Olvassa újra a második bekezdést!
Válaszát írja be a keretbe!
_______________________________________________________
5
A GYERMEKIRODALOM
Az ún. ifjúsági irodalom történetében sokkal több a máról
holnapra fellelhető tömegcikk, melyben tobzódnak a népszerű
műfajok kellékei. A kaland és a szép érzelmek jegyében született
művek jó része nem a romantikához vezet, hanem a lektűr és a
ponyva előszobája. A kamasz maga választ és vásárol olvasnivalót,
gyakran a kortársak befolyása alatt. Az értékek nagyon
viszonylagosak és nehezen érhetők tetten ebben az átmeneti
közegben. Ezért az ifjúsági prózának nagyobb szüksége van az
adaptációkra. A jelentősebb írókat nagyon ritkán vonzza ez az
irodalomtípus.
A lélektani- szociológiai jellemzők mellett poétikai- esztétikai
sajátosságok is társíthatók a korábban differenciált befogadói
rétegekhez. Más-más esztétikai minőségek és esztétikailag
értékelhető mozzanatok jellemzik a gyermekirodalmat és az ifjúságit,
mert eltérő a gyermek és a kamasz elváráshorizontja is. A
szép gyermektörténetek többsége nem szép, hanem bájos. Nem tragikus,
bájos de a mindent belengő optimizmus mögött ott bujkálhat a
tragikus szomorúság. A képtelenség természetes a kisgyerek számára, így a
szomorú gyermekirodalomban otthonos a nonszensz. A kamasz inkább az
nonszensz eseményességet, az érdekességet honorálja, de elviseli a tragikust
is. Viszont mindkettő számára érték a humor.
Nyilvánvaló, hogy pedagógiai elvek is befolyásolják a
gyermekirodalmat, különösen annak szerzői és közvetítői oldalát.
Lehetőleg kerüli az alantast, az öncélú agresszivitást, a
dühkitöréseket vagy a kétértelmű kifejezéseket. Bármennyire őszinte
a gyermekvilághoz, védelmezni és oltalmazni is akarja. Pedagógiai
szempontból követelmény az is, hogy ne vezessük félre a gyereket:
se a valóságban, se a történelemben, se a természet világában. Az
ábrázolásnak a befogadó érdekében egyértelműnek kell lennie.
Pedagógiai szempont az is, ha a gyermekirodalom segítségével
fejlődik a gyermekolvasó nemzeti identitástudata. Miközben olvas a
gyerek, anyanyelvét is tanulja. A gyermekirodalom szövegvilága nem
véthet az anyanyelv szabályai ellen: szabatosnak, világosnak,
magyarosnak kell lennie. A gyerek sokszor feledésbe merül, fontos
mágikus szavakat tanul meg az irodalmi művekből. Szókincsével együtt tágul
animisztikus számára a valóság.
A gyermekirodalom jellemzője az is, hogy igazodik a befogadó
mitikus világképéhez. A kisgyermek világképe mágikus, animisztikus, kettős
tudatával ideális befogadója a mesének. A mese valójában a
gyermekolvasó szemével nézett világ. Az ifjúsági regény valósága
pedig olyan egyszerű, mint a romantikáé: a jó és a gonosz világa. A
mindenkori gyermekirodalom következetesen ragaszkodik ehhez a
morálhoz, amit még a mesétől, a mítosztól örökölt, s ami a fekte-
fehérgondolkodás sajátja. A gyermekirodalomban erkölcsi világrend
uralkodik: összeköttetés van a sors és az érdem között, a
szenvedések pedig nem esnek hiába. Mindig érvényesül a
mesemorál, amelynek alaptörvénye: „jó tett helyébe jót várj”. Az
adok-kapok világa érthető és egyszerű. Erkölcs jóra is nevel a
gyermekirodalom.
Az a befogadó, aki felől próbáltuk megérteni ennek az
irodalomnak a sajátosságait, ítéletekben nem tudja megfogalmazni a
gyermekirodalmi alkotások művészi és erkölcsi üzenetét. Legfeljebb
6
A GYERMEKIRODALOM
beszámol a reakcióiról, megfogalmazza benyomásait és
olvasmányélményeit, vagyis az irodalomnak a rá mint olvasóra
gyakorolt érzelmi hatásait.
4. Melyek a gyermekirodalomra jellemző szociológiai-lélektani és

esztétikai sajátosságok? Figyelje meg az oldaljegyzetben felsorolt
esztétikai minőségekhez tartozó bekezdést! Válaszát írja be a
keretbe!
 _____________________________________________________
1. 3. A gyermekirodalom forrásai és rétegei
A gyermekirodalomnak több forrása és rétege van.

Természetesen ez egyfajta elméleti konstrukció, a szakirodalom
hipotézise, és annyiban értékelendő, hogy megkönnyíti a
tájékozódást. Tudnunk kell viszont, hogy a gyermekirodalom határai
nem vonhatók meg egyszer s mindenkorra. A gyermekirodalomnak
három forrása és rétege van, valamit egy nagyon sajátos negyedik is:
7
A GYERMEKIRODALOM
 Szövegek, amelyeket eredetileg is gyerekeknek írtak (pl. A. A.
Milne: Micimackó, Carlo Collodi: Pinokkió, Móricz Zsigmond:
Pipacsok a tengeren, Lázár Ervin: Négyszögletű kerek erdő).
 Szövegek, amelyeket eredeti vagy átigazított formában a
népköltészetből vett birtokába a gyermekirodalom (Mondókák,
találós kérdések, mesék, népdalok, gyermekjátékok).
eredeti
 Szövegek, amelyek változatlan formában vagy adaptációként,
alkotások
a szerző szándékától függetlenül vagy a szerző tudtával lettek
gyermekirodalmi alkotások (Cervantes: Don Quijote, D. Defoe:
adaptációk Robinson Crusoe, Stevenson: A kincses sziget, Móricz
Zsigmond: Légy jó mindhalálig).
 Szövegek, amelyeket 6–14 éves gyerekek írtak és írnak (pl.
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem, József Attila gyerekkori
versei).
Mindez elméleti konstrukció, tájékozódásképpen használható. A
valóság ennél sokkal bonyolultabb, és gyakran kifog rajtunk, amikor
kategorizálunk. A gyermek- és ifjúsági irodalom határai nem
vonhatók meg egyszer s mindenkorra. Elég, ha a „gesunkenes
Kulturgut” (lesüllyedt kulturális érték) jelensége által okozott
források és változásokra gondolunk. A 19. század végén Jókai műveitől még
rétegek óvták a kislányokat. A harmincas években már a kamaszlányoknak is
közötti volt „Jókai-korszakuk”. Egész gyerekkorosztályok felnőhetnek
határok valamely műhöz.
A rétegek között nincsenek merev határok. Mark Twain például
nem gyerekeknek szánta a Tom Sawyer kalandjait, de már az első
kiadás gyerekeknek jelent meg. A mai gyermekolvasó számára ez a
mű ugyanúgy adaptáció formájában olvasmány, mint a Robinson
Crusoe vagy a Bőrharisnya-ciklus.
A gyermekirodalom fogalmának tágabb értelmezése nemcsak a
szépirodalmat, hanem a gyerekeknek szánt ismeretterjesztő
irodalmat is magában foglalja. A gyermekolvasó különösen erős
vonzalmát egy-egy ismeretterjesztő könyv iránt néha csak évtizedek
múltán értjük meg igazán. Az utóbbi időszakban látványosan megnőtt
a szépirodalom és az ismeretterjesztés határvidékén lévő műfajok
szerepe (pl. tudományos-fantasztikus irodalom). Az ismeretterjesztő
irodalom esélyeit az is növeli, hogy a gyermekolvasóban a nonfiction
iránti érdeklődés együtt nő a kamaszsággal.
5. Sorolja fel egy-egy példával igazolva a gyermekirodalom forrásait

és rétegeit! Figyelje meg az oldaljegyzet melletti felsorolást! Válaszát
írja be a keretbe!
____________________________________________________
8
A GYERMEKIRODALOM
1. 4. Gyermekkönyv
Az sem egészen mindegy, hogy gyermekkönyvet vagy

gyerekkönyvet emlegetünk. Hol ez, hol az illik jobban a
gyermek- mondandónkhoz meg a könyvhöz. Weöres Sándor Bóbitája plédául
könyv gyermekkönyv, Janikovszky Éva Ha én felnőtt volnék című műve
gyerekkönyv pedig gyerekkönyv. (Ugyanez érvényes a gyermekirodalom és a
gyerekirodalom kifejezésekre is. De megemlíthetjük a gyermekíró,
gyerekíró kifejezéseket is).
Azt, hogy mi a gyermekkönyv, nem is olyan könnyű
megmondani. A tankönyvtől megkülönböztetve Szentkuty – Drescher
ál- és valódi Pál egyszerűen a szabad gyermeki olvasmányt nevezte
gyermek- gyermekkönyvnek. De ennél sokkal összetettebb a kérdés. A
könyv gyermekkönyv már csak aszerint is háromféle, hogy kié valójában.
Mert van álgyermekkönyv és van valódi. Olyant is számontartunk,
dupla fedelű amin a gyermek és felnőtt békésen osztozik. Ezt nevezzük dupla
fedelűnek. Az ilyen könyveket a gyerek élvezi, a felnőtt érti. (A
játék és belőlük készült filmeket nevezik családi filmeknek).
dominó- A gyermekkönyv (bár sok minden szól mellette) nem mindig
könyv azonos a gyermekirodalommal. Ebbe a fogalomba más is belefér az
irodalmon kívül. A kétéves gyermek könyvei játékszerek. Anyaguk
sem mindig papír. A „játékvers” kifejezés nyomán nevezzük játék
könyvnek ezt a típust. Természetesen a nagyobb gyermekeknek is
megvannak a játékosság jegyében született könyveik, de már van
valami közük az irodalom szövegvilágához. Ilyen például a
dominókönyv (libri domino). A szerzők arra biztatják a gyermekeket,
hogy a megadott történetekből találjanak ki újabb és újabb
történeteket. Ez már játék az irodalommal. A gyerekkönyveket
régebben szokás volt szórakoztató és tanító könyvekre osztani. Ma
már nincs közöttük éles határ, ugyanis a legtöbb gyerekkönyv
szórakoztatva tanít, vagy tanítva szórakoztat.
A megjelenés módja szerint is kétféle a gyermekkönyv:
 A kép uralkodik a könyvben (játék könyvek, lapozók,
leporellók): a kép mellett megjeleni a szöveg is; a kép
a gyermek- mellett egyéb érzéki ingerek szolgálnak örömforrásul (pl. a
könyvek könyv rágható, nyalogatható stb. Az ábrázolt tárgyaknak,
típusai figuráknak hangjuk van, ha megérintik őket: az autó dudál, a
kutya ugat stb.).
 A szöveg, a betű uralkodik a könyvben : a szöveg mellett
kép is szerepel; a szöveghez beragasztható képeket,
hanglemezt, hang- és képkazettát vagy CD- ROM-ot
esetleg DVD-t mellékelnek.
A fentiekből kiderül, hogy valójában nincs gyerekkönyv
illusztráció nélkül. Az illusztráció (latin illustrare) elsődleges jelentése
megvilágítani, magyarázni, példával vagy képi ábrázolással
szemléletessé tenni. A szó másodlagos értelme utal az ékítés,
díszítés, fölcifrázás tartalomra. A két jelentés együtt fejezi ki azt az
alkalmazott grafikai műfajt, amely valamely szöveg művészi képekkel
történő díszítését, értelmezését, kiegészítését valósítja meg. Ez a
meghatározás gyökereiben mutatja az ember művészi
megnyilatkozásának két alapformáját: az ábrázoló- és a
9
A GYERMEKIRODALOM
kifejezőművészetet. A gyermekkönyvek illusztrálásában mindkettő
jelen van.
6. Sorolja fel és minősítse a gyermekkönyvek legfőbb típusait!

Figyelje meg a széljegyzeteket! Válaszát írja be a keretbe!
_______________________________________________________
Az illusztráció szemléletessé és érthetővé teszi a szövegvilág

tartalmát, és növeli a művészi alkotás keltette esztétikai élményt.
Funkciója attól függ, milyen szöveghez társul. Szerves tartozéka a
könyvnek, vele összefüggő egészet alkot. Ha a képíró és a költő
egyenrangú művész, jól kiegészíthetik, és gazdagíthatják egymás
tevékenységét. A szöveg általában előbb jön létre, mint a hozzá
kapcsolódó kép. Kivételek azonban előfordulhatnak. A tökéletes
megoldás az, ha az író, az illusztrátor és a nyomdász együtt tervezi
meg a könyvet.
A gyermekkönyv-illusztráció három fajtáját különböztetjük meg:
 A nyersfordításhoz hasonló képi megelevenítés. Ebben az
a gyermek- esetben az illusztrátornak elsősorban értelmező szerepe van.
könyv- Főleg a klasszikus ifjúsági irodalmi művek szövegeit kísérik
Illusztráció ilyen illusztrációk. Pl. Würtz Ádám magas szinten képviseli ezt
fajtái a megoldást.
 A gyermekvilághoz alkalmazkodó, a naivitásra tudatosan
törekvő, hangulatos képek sora. A gyermekolvasó képzeletére
hangolódik a művész: egyszerűsít, a tárgyakat síkban helyezi
el és torzítja, színei élénkek, a természetet antropomorfizálja
stb. Kifinomult művészi ízlés kell ahhoz, hogy a megjelenítés
ne legyen a gyermekrajz utánérzése. Ilyenek többek között
Anna Margit és Rusz Lívia illusztrációi.
 Tartalmi és hangulati rokonságot magán viselő illusztráció.
Szöveg és kép harmonikus együttélése. Játékosság, humor,
10
A GYERMEKIRODALOM
egyéni hang és önálló képi érték jellemzi például Hintz Gyula,
Reich Károly, Gyulai Líviusz, Deák Ferenc, Unipán Helga
illusztrációit.
Az egyes alkotókat nem is lehet egyértelműen egyik vagy másik
kategóriába beszorítani. Annyi azonban bizonyos, hogy az
illusztrációt a könyvegész részeként kell értékelni, és mindig a
szöveghez való szorosabb vagy lazább kapcsolódása, valamint a
művészi színvonal alapján ítélhetjük meg. A jó illusztráció emelheti a
szöveg értékét, sohasem öncélú: mindig szolgál valamit (a szöveget,
az olvasót, de az alkotót is). Olvashatónak és tisztának, értékálló
művészi alkotásnak kell lennie, nem veszítheti el hitelét azzal, hogy
mást mond, mint a szöveg.
A könyvben való elhelyezkedésük alapján az illusztrációk és a
könyvdíszek lehetnek egész oldalasak és képtáblák, féloldalasak,
elszórt vagy marginális rajzok, illusztratív címkék, záródíszek,
iniciálék, fejezetlécek és kertek.
Önellenőrző teszt.
7. Sorolja fel a könyvillusztrációk típusait, és nevezze meg az egyes

típusok ismertebb grafikusait! Figyelje a kiemeléshez tartozó
bekezdést! Válaszát írja be a keretbe!
_______________________________________________________
a képi kultú- A gyermekkönyv és a gyermekirodalom része a

ra hatásai gyermekkultúrának. A képi kultúra korában előbb találkozik a
gyermek filmvásznon és képernyőn a gyermekirodalom alkotásaival,
mint könyvben. Az eredetiség fogalmára épülő kultúra manapság a
gyermek- centrumból a perifériára került. Ehhez a helyzethez kell igazodnia az
könyvek olvasásra nevelés stratégiájának. Nemcsak a könyvtől a filmig,
holdudvara hanem a filmtől a könyvig is vezethetnek utak.
A fogyasztói társadalom gyermekkultúrájában egy-egy
gyermekkönyvnek valóságos holdudvara van. Nemcsak regény,
hanem például képeskönyv, képregény, rajzfilm, hangjáték,
hanglemez, diafilm, kifestőkönyv, öntapadós poszter, logikai játék,
puzzle, matrica készülhet egy-egy gyermekirodalmi témából.
Gyakran lesz a hős marcipánfigura, a történet ott van az
ágyneműmintán, a feliratos trikón, és végül a műanyag szatyrokon
köt ki.
11
A GYERMEKIRODALOM
Ezekről a jelenségekről sokféleképpen vélekedhetünk. Egyet
azonban nem tehetünk meg: azt, hogy a képi kultúra és a modern
gyermekkultúra hatásait semmibe vesszük. A gyermekirodalom
jelenségeit ritkán szemlélhetjük már önmagukban.
8. Minősítse néhány mondatban a kortárs gyermekkultúra és a

gyermekkönyv kapcsolatát! Olvassa újra a fenti szöveg bekezdéseit;
figyeljen a széljegyzetekre! Válaszát írja be a keretbe!
_______________________________________________________
1. 5. A gyermekolvasó
Amennyiben a gyermekirodalom létszükséglet, az óvodáskor

kezdetétől a pubertás végéig éli, élvezi, igényli az irodalmat a fejlődő
korosztály, előbb a szóbeliség, aztán az olvasás szintjén.
Tulajdonképpen az egész olvasmányanyagra egyetlen megszorítás
érvényes: a befogadhatóság, az életkori megfelelés. Az olvasás
fejlődéslélektani történetében nincsenek merev határok, sok az
egyéni eltérés az olvasó gyermektípusok között. a vázlatos kép a
következő:
12
A GYERMEKIRODALOM
 Óvodáskor (2 – 6. év). A gyermek kétéves kora körül kapja az
első irodalmi impulzusokat. A konkrét élethelyzetekhez
kapcsolódó mondókák hangzása, ritmikus zenéje esztétikai
élményt nyújt. Az óvodáskor kezdetén is uralkodik a
óvodáskor gyermekvers, illetve annak egyszerűbb formája; itt már a
mondókahallgatás mondókamondással váltakozik. Az
óvodáskor kezdetéig a képeskönyv jelentette az élményt, most
a szöveg iránti érdeklődés váltja fel a kép uralmát.
Az óvodáskor alakítja ki a versszeretet. Fokozatos a haladás a
képtől a szöveg felé, a hangzásélmény felől az értelmes
szöveg felé. A 4 – 6 éves kor a mese fénykora. Az ún. kettős
mesetudat is azt jelenti, hogy a gyermek el tudja határolni a
mesét a képzelettől, s már 5 – 6 éves korban sem a mese
valóságában hisz, hanem a vágyott igazságban. Többnyire
törvényszerűnek tartható sorrendben lép föl ebben az
életkorban a mese három típusa. Először a rövid állatmese,
aztán a tündérmese, amely összetettebb jellegénél fogva a
képzelet magasabb fokát feltételezi. A tréfás mese
egyszerűbb formája is bekerülhet az óvodáskori mesemondás
repertoárjába.
9. Sorolja fel az óvodáskori gyermekolvasóra jellemző

sajátosságokat! Figyelje meg az óvodáskor kiemelés melletti
_______________________________________________________
 Kisiskoláskor (6 – 10. év). A gyermekolvasónak ez a korszaka

két szakaszra bontható. Az elsőben (6 – 8. év) kialakul az
olvasási készség, a második (8 – 10. év) már az önálló
olvasás kora. Szó sincs merev határról, inkább fokozatos
kisiskolás- átmenetről, az egyéni tempókülönbségek pedig jelentősek. Az
kor olvasási készség és kedv kölcsönhatását az első olvasói
sikerélmények erősíthetik fel. A mesetípusok közül előbb az
állatmese és a tündérmese a jellemző, később a tréfás, a
vidám elbeszélés dominál. A 8 – 9. év körül lassú változás
érződik, majd átbillen az érdeklődés a reális olvasmányok
oldalára. Az olvasó érdeklődése tárgyi és tárgyilagos lesz, és
a novellisztikus- humoros mese kerül előtérbe. Ekkor a térben
és időben valósághoz köthető monda (helyi és történelmi)
zárkózik föl a meséhez. A gyermekvers mint olvasmány új
híveket toboroz mind a mesehangulatú, mind pedig a komoly
vagy humoros tónusú realista gyermeklírában.
13
A GYERMEKIRODALOM
10. Sorolja fel a kisiskolás gyermekolvasóra jellemző sajátosságokat!

Figyelje meg a kisiskoláskor kiemelés melletti bekezdést! Válaszát
írja be a keretbe!
_______________________________________________________
 Serdülőkor (10 – 16. év). Ennek a korszaknak a bevezető

szakasza a pubertáskor (10 – 12. év). A gyermekolvasó
sajátos módon újrakezdi a mesét, ez azonban elemző,
elméleti ismeretekkel közeledő olvasás. Ugyanilyen a viszony
a mondához is, mely a földrajz és a történelem sajátos
szinkron-olvasmányává válik. A megismerés és a tett
felfokozott vágya romantikába, fantasztikumba hajszolja a
a serdülőkor képzeletet. A korosztály olvasmányélményeinek a
kalandregény különböző típusai felelnek meg. Egyik típusa a
robinzonád (innen a Robinson-korszak elnevezés). Nevezik a
kalandregény korának is. Továbbá a vernei tudományos-
fantasztikus könyvek, az indiánregények, az egzotikus tájak,
őserdők dzsungelvarázsa ragadja magával ezt a korosztályt.
Lányoknál az érzelmek gyöngéd, nemes rajza számíthat
érdeklődésre (lányregény). Az ismeretterjesztő műfaj az
iskolai tárgyak ösztönzésére válik fontossá. Létszükséglet
ebben a korban a könyv, a valóság élményszerű
megismerésének eszköze.
11. Sorolja fel a serdülőkorú olvasóra jellemző sajátosságokat!

Figyelje meg a serdülőkor kiemelés melletti bekezdést! Válaszát írja
be a keretbe!
_______________________________________________________
14
A GYERMEKIRODALOM
1. 6. A gyermeksajtó
A gyermeksajtó szóban is ott van a sajtó. Nyomdai nyomógépet

jelent. Más nyelvek is használják ezt a kifejezést, nemcsak a magyar
(pl. the press, la presse, die Presse). A szóhasználatot megtartják a
sajtó modern idők is, pedig az újság, folyóirat már nemcsak nyomdagépen
készül. A sajtó körébe tartoznak az elektronikus (rádiós, televíziós,
számítógépes) újságírás termékei is. Így van ez a gyermeksajtó
területén is.
gyermek- A gyermeksajtó – sajtó, csak gyerekek, kamaszok a címzettjei.
sajtó A gyermeksajtóra is jellemzőek a sajtótermékek alapvető jegyei: az
időszerűség (aktualitás), az időszakosság (periodicitás) és a
nyilvánosság (publicitás). Az időszakosság valamennyi sajtótermék
jól látható jellemzője. Idegen szóval éppen ezért periodikumnak is
nevezzük a sajtótermékeket. Összességüket pedig a szó többes
számával periodikának. A sajtótermékek is a média világába
tartoznak.
műfaji A gyermekek számára megjelenő időszaki kiadványok ugyanazt
sokféleség a műfaji sokféleséget mutatják, mint a felnőttek sajtótermékei. A
gyermekfolyóiratok, gyermeklapok, gyermekmagazinok, iskolai
diákújságok egyaránt ebbe a körbe tartoznak. Csupán a napilapokat
keressük hiába. De ha a gyermeksajtó világában vizsgálódunk, nem
zárhatjuk ki érdeklődésünk köréből a felnőtteknek szóló napilapok és
a képes, családi hetilapok gyermekrovatait sem.
tartalom A sokféleség akkor is igaz, ha a tartalom jellegzetességeit
ragadjuk meg. A gyermekek időszaki kiadványai között ott vannak a
kulturális, irodalmi lapok, az ismeretterjesztő folyóiratok, a
képregény-, hobbi- és reklámújságok, valamint a pedagógiai-
didaktikai céllal szerkesztett sajtótermékek. A gyermeksajtó termékei
aszerint is mások, hogy a gyermekkor melyik szakaszához kötődnek.
Vannak folyóirataik az óvodásoknak, a kisiskolásoknak és a
kamaszoknak. De van olyan folyóirat is, amelynek a család gyerekei
a címzettjei, a legkisebbtől a legnagyobbikig.
12. Foglalja össze három-négy mondatban a gyermeksajtó általános

jellemzőit! Figyelje meg a kiemelések melletti bekezdéseket!
_______________________________________________________
15
A GYERMEKIRODALOM
Első gyermekfolyóiratunk címe német minták nyomán
Gyermekbarát (1843 – 1844) volt. Jelentősége csupán abban áll,
hogy az első. Ezért inkább híres utódait emlegetjük. Ilyen az Ágai
az első Adolf szerkesztette Kis Lap (1871 – 1904) és Dolinay Gyula
gyermek- folyóirata, a Lányok Lapja (1875 – 1912).
lapok A magyar irodalmi folyóiratok bibliográfiája mintegy másfélszáz
gyermek és ifjúsági lapot tart nyilván. Az irodalmi emlékezet
komolyabban csak három magyar gyermeklapot őriz meg a múltból:
Én Újságom Az Én Újságomat, a Jó Pajtást és a Cimborát. Különösen sok volt az
Jó Pajtás éppen csak beköszönő és máris búcsúzó lap a trianoni határokon túl.
Cimbora Hét esztendejével a ritka kivételek közé tartozott Benedek Elek
Kisbaconban szerkesztett és Szatmáron kiadott legendás Cimborája
(1922 – 1929).
Volt néhány korról korra, nemzedékről nemzedékre öröklődő
gyermeklapunk, amelynek élettartama máig irigylésre méltó. Ilyen lap
volt az Én Újságom (1889 – 1944), a Magyar Lányok (1894 – 1944),
az Örömhír (1896 – 1944), a Zászlónk (1900 – 1948) és a Jó Pajtás
(1909 – 1925).
Kincskereső Az Én Újságom legméltóbb utóda ma a Kincskereső. 1971-ben
Napsugár alapították Szegeden, 1974-ben vált országos terjesztésű folyóirattá.
A lap feladata kettős: megismertetni a klasszikus értékeket, és teret
kínálni a modern magyar gyermek- és ifjúsági irodalom alkotásainak.
A Cimbora hagyományit folytatja a Kolozsváron megjelenő
Napsugár. 1955-től jelenik meg folyamatosan alapító főszerkesztője
Asztalos István. Félévszázados története során sok olvasót nevelt az
irodalom szeretetére. Testvérlapja a Szivárvány szintén a
gyermekirodalmi ízlést alakítja az erdélyi magyar sajtóéletben.
magyar A gyermeksajtó mai kínálata szinte átláthatatlan. Folyóiratok,
gyermekmagazinok születnek és tűnnek el. Viszonylagos állandóságot jelent
lapok és értéket hordoz a Dörmögő Dömötör és a Kincskereső
Magyarországon; a Napsugár, a Szivárvány és a Cimbora Erdélyben;
a Jó Pajtás és a Mézeskalács a Vajdaságban; a Tábortűz
Szlovákiában; és az Irka Kárpátalján.
13. Sorolja fel a megjelenési helyükkel együtt a gyermeksajtó egykori

és mai folyóiratait! A megoldást ellenőrizze a fenti szöveg
bekezdéseiben! Válaszát írja be a keretbe!
_______________________________________________________
16
A GYERMEKIRODALOM
1. 7. Útmutató az önellenőrző
tesztek, feladatok megoldásához
1. Feladat: A megoldás az 1. 1. alegységben keresendő.

2. Feladat: A téma a nevelés- és a befogadásközpontú értelmezés
felől közelíthető meg. A megoldás megtalálható az 1. 1.

alegységben.
3. Feladat: A kérdés megválaszolásához felhasználható az 1. 2.
alegység pedagógiai, szociológiai és esztétikai megközelítése.
4. Feladat: A megoldást az 1. 2. alegységben találhatjuk.

5. Feladat: A jegyzet 1. 3. alegysége választ ad a kérdésre.
6. Feladat: A megoldást az 1. 4. alegységben találja meg.

A szövegeket tömören fogalmazza meg; csak a feladatokban

megadott dolgokra válaszoljon. A feladatok megoldásához a
megadott alegységek elolvasására van szükség. Lényegesnek
tartom az egyéni hozzáállást.
17
A GYERMEKIRODALOM
1. 8. Ellenőrző dolgozat
1. Értelmezze a gyermekirodalom és az ifjúsági irodalom

kifejezéseket!
2. Hogyan határozná meg a gyermekirodalom általános
jellemzőit (sajátosságok,)?
3. Sorolja fel a gyermekirodalom legfontosabb forrásit és
rétegeit!
4. Ismertesse a gyermekkönyv összetett szerepét az olvasóvá
nevelésben!
5. Fogalmazza meg a gyermekolvasónak a gyermekirodalommal
szembeni elvárásait!
6. Írja le a gyermeksajtó jellemzőit, konkrét példákkal
szemléltetve!
A dolgozat értékelési szempontjai:
Az ellenőrző dolgozat megoldásához tanulmányozzák át a

végén található Szakirodalmat és a jegyzetet záró Könyvészetet.
A teljes dolgozat 20 pontot ér, a 10-es osztályzatnak felel meg.
!
Ez a pontszám a következőképpen oszlik meg: 3 – 3 pontot érnek az
1. 3. 4. 6. feladat megoldásai; 4 – 4 pontot érnek a 2. és 5. feladat
megoldásai. Az így kapott pontszámot kétfelé osztjuk, és így kapjuk
meg az 1 - 10-ig terjedő skálán elhelyezhető végső jegyet. A hiányos
válaszok fél pontszámot érnek. (A 0, 50 pontot felkerekítjük).
Az ellenőrző dolgozatot külön lapokra kell írni, aztán át kell adni
a tutornak (felelős tanárnak). A dolgozat terjedelme legalább három
oldal, számítógépen szerkesztve. Az Ellenőrző dolgozat megoldása
minden résztvevő számára kötelező.
1. 9. Szakirodalom
1. Cs. Nagy István: Gyermek- és ifjúsági irodalom.

Tankönyvkiadó, Bp. 1991. 3 - 27. oldal.
2. Komártomi Gabriella (szerk.): Gyermekirodalom. Helikon
Kiadó, Bp. 1999. 7– 168. oldal
3. Kis Judit: Bevezetés a gyermekirodalomba. Erdélyi
Tankönyvtanács, Kv. 2000. 11 – 36. oldal
4. Demény István Pál – Gazda Klára – Keszeg Vilmos – Pozsony
Ferenc – Tánczos Vilmos: Magyar népi kultúra. Erdélyi
Tankönyvtanács, Kv. 2000. 35- 87. oldal
5. Vistian Goia: Literatura pentru copii si tineret. Ed. Dacia,
Cluj-Napoca, 2003. 11 – 18. oldal
18
A GYERMEKIRODALOM MŰFAJAI
TARTALOM
2. Tanulási egység: A GYERMEKIRODALOM MŰFAJAI 19

2. 1. A gyermekvers 20
2. 2. A mese 24
2. 3. Mondák, legendák, történelmi elbeszélések 28
2. 4. A meseregény 30
2. 5. Az ifjúsági regény 32
19
A 2. Tanulási egység követelményei
Az 1. tanulási egység elolvasása után a tanfolyam résztvevőinek meg kell

felelniük az alábbi követelményeknek:
 Osztályozzák a gyermekirodalom műfajait.

 Megfogalmazzák a gyermekvers sajátosságait.
 Minősítik írásban az egyes mesetípusokat.
 Összehasonlítják a mese és a meseregény műfaji
jellemzőit.
 Felsorolják az ifjúsági regény típusait, és összefoglalják
műfaji sajátosságát.
2. 1. A gyermekvers
A gyermekirodalom legismertebb műfajai: a gyermekvers, a

mese, a monda, a legenda, a történelmi elbeszélés, a meseregény
és az ifjúsági regény.
A gyermekvers. A gyermekköltészet egyidős az emberiség
kultúrájával. A mondókák eredete például az őskorban gyökerezik. A
gyermekirodalom művelői tisztában vannak azzal, hogy az első
„versélményeket” tudatosan vagy akaratlanul az édesanya közvetíti
gyermeke számra mondókák formájában. Ezek a mondókák lehetnek
altatók, tornásztatók, állni és járni tanítók, csiklandozók, lovagoltatók,
hintáztatók stb. A kisgyermek élvezi a ritmust, a mozgást, a szülő
mondókák testi közelségét, az együttlétet.
A kisgyermeket közösségbe, óvodába kerülve újabb élmények
érik. Az óvodapedagógusok feladata, hogy a szülők által kialakított
versszeretetet tudatosan tovább mélyítsék. A mondókahallgatás
időszakát fokozatosan felváltja a mondókamondás. A ritmus mellett
mindinkább a szöveghatás kezd élni, és az öt-hat éveseket egyre
jobban megfogják a versekből áradó hangulatok, érzelmek,
gondolatok.
Az óvodás korosztálynak szánt irodalmi alkotások közül első
helyen a népköltészet kis remekei, a mondókák állnak. Ezek az
ételekről, állatokról, időjárásról, jeles napokról szóló alkotások új
ismereteket közölhetnek, illetve rögzíthetik a meglévőket. A
gyermekvers kitűnően alkalmas a közismereti anyag élményszerű
közvetítésére. A szerepjátszás és általában a játék segítségével
felkészít a felnőtt életre, megkönnyíti a szocializációs folyamatot.
Vonatkoznak ezek a megállapítások azokra a gyermekversekre is,
amelyek épp a folklórtól ihletetten vagy a gyermekkori élményt
megidézve segítik hozzá az óvodásokat az önfeledt átéléshez.
20
Egységes szakmai vélemény szerint a népi gyermekvers
általában mondóka, azaz rövid versike, amely inkább rigmus, és alig
van benne tartalmi- logikai közlés. A szakirodalmi felosztás szerint
két nagy csoportja van a mondókáknak: 1) A felnőttek mondják
gyerekeiknek; 2) A gyerekek mondják egymásnak és/vagy
környezetüknek.
első irodalmi Először a felnőttek mondókáit mutatjuk be. A kisgyermek első
élmény: irodalmi élménye az ún. dajkarímekhez fűződik, amelyeket a szülő
dajkarímek tolmácsolásában hallanak. Az így kialakuló játékos tevékenység,
amelynek a felnőtt és a gyermek egyaránt aktív résztvevője, meghitt,
bensőséges, érzelmileg telített. A gyermek életének fontos velejárója
a ritmus: szívesen ismételget különböző műveleteket (gyakorló
játék), mert az így begyakorolt mozdulatok biztonságot adnak.
Örömöt jelent számára a különböző szavak ismételgetése is. A
altatók felnőttek által közvetített mondókák játékos szóalkotásai, hangutánzó
bölcsődalok és hangfestő szavai és a hozzájuk kapcsolódó játékos mozdulatok,
valamint a ritmus nagy élményt jelentenek a gyermekeknek.
Az altatók vagy bölcsődalok alkotják a népi gyermeklíra egyik
nagy csoportját. Az anya így szeretné megnyugtatni kicsinyét. A
bennük előforduló becéző kifejezések, a ringató szavak gyöngéd és
meghitt hangulatúvá teszik a bölcsődalokat. Terjedelmük rövid,
ritmusuk a ringatáshoz hasonló. A hangos, monoton és gyakori
kézjátékok ismételgetés segíti álomba a gyermeket. Ezek téma szerint
szólhatnak az alvó természetéről (Tente, baba, tente), a szülők
munkájáról (Aludj baba…), ígérhetnek ajándékot (Csícsíjj, csícsíjj,
babája), kívánhatunk szép álmokat (Aludj, baba, aludjál).
Nagyon elterjedtek és változatosak a kézjátékok: a
-állni és járni tenyércirógatók (Kerekecske-dombocska), a tapsolók (Tapsi, tapsi
tanítók mamának), a csipkedők (Csíp, csíp, csóka). A kiolvasók felhívják a
-lovagoltatók gyermek figyelmét az ujjak külön életére: nemcsak mozgathatók,
-hintáztatók hanem mindegyiknek saját funkciója van (Ez elment vadászni,
-arcjátékok Hüvelykujjam almafa).
homlok- A mondókák egy sajátos csoportját alkotják az állni és a járni
össze- tanítók (Áll a baba, áll; Ki fut ide hamarább…). Közismertek a térden
koccintók lovagoltatók (Gyí te, lovam) vagy hőcögtetők (Hőc, hőc, katona), és a
-arcsimo- karjaikban hintáztatók (Hinta-palinta). Játék közben a gyermek
gatók ismereteket szerezhet saját testéről: ezeket segítik a különböző
-rajzoltató arcjátékok (Hazajövök, kinyitom az ajtót), a homlok-összekoccintók
mondókák (Egy hegy megy), az orr-összedörzsölők (Én is pisze), az
arcsimogatók (Ciróka, maróka). Ebbe a műfajcsoportba tartoznak a
gyermek- rajzoltató mondókák (Pont, pont, vesszőcske).
mondókák A népi gyermeklíra másik csoportja a gyermekmondókákat
foglalja magában. A kisgyermek lelkesen mondja, ismételgeti az
állatokról szóló mondókákat, a csigahívogatókat, a katicabogár-
röptetőket, a lepkekergetőket (pl. Katalinka, száll jel!). A háziállatok
naphívoga- külön élményt jelentenek minden gyermeknek, boldogan üdvözlik
tók őket, és utánozzák hangjukat. Természetszerűleg védelmezik a
esőüdvözlők szelíd vagy gyenge állatokat a ragadozóktól, de csúfolódnak is velük
(Szebb a páva, mint a pulyka).
A madarakról szóló mondókák megszólítottja leggyakrabban a
fecske, a csóka és a varjú. De ide tartoznak a gólyával kapcsolatos
mondókák is: Gólya, gólya, gilice; Hosszú lábú gólyabácsi. Némely
21
gyermekvers rég eltűnt szokásokat idéz. A naphívogatók például a
pogány kori természetkultuszra utalnak (Süss fel, nap!). A
termékenység és növekedés kultuszának emlékét idézik az
esőüdvözlők (Ess, eső, ess!). Az idő fogalmának tisztázására
szolgálnak az ún. naptárversek, amelyek az esztendőről, az
évszakokról, a hónapokról szólnak (Január elöl jár).
Meg kell említeni a jeles napokhoz, népszokásokhoz
naptár- kapcsolódó köszöntőket. Jeles napoknak nevezi a néprajz azokat a
versek napokat, amelyekhez valamilyen állandó szokás, hiedelem,
szertartás kapcsolódik. A népszokások, köszöntők részben a
köszöntők keresztény ünnepekhez (karácsony, húsvét, pünkösd), a paraszti
munkákhoz (aratás, szüret), részben a családi ünnepekhez
(lakodalom, névnap) kapcsolódnak.
játékos A játék létfontosságú gyermeki szükséglet, a kikapcsolódáson
munkadalok túl felkészülés is az életre, és nem egyszer a felnőttek foglalkozási
tevékenységének a mása. A játék közben elhangzó munkadalok,
mondókák (Szita, szita…) készítik fel a gyermekeket arra, hogy
tárgyak nélkül – az izmok beidegzésével – hogyan bánjanak majd az
eszközökkel. A gyermekek kedvencei az ún. sebes mondások,
valamint a nyelvgyakorlók, ill. nyelvtörők, nyelvgyötrők (Répa, retek,
mogyoró).
nyelvgyötrők A beszédgyakorlat szempontjából is fontos nyelvgyötrőknek
három csoportja van: a. előrímes, alliterációs mondókák (Csalitban
csicsergő, csattogás / csörgedező csermely csobogás…); előrímes
és magánhangzó- ismétlő mondókák (Öt ördög görbe úton görgőn
görget / gömbbé gombolyodott öt görögdinnyét); szóismétlő
mondókák (Nem minden szarka farka tarka…).
A gyermekek 4-5 éves korban egyre jobban vonzódnak a
társas- vagy páros játékokhoz. A társas játékok szereplőit, pl. a
kiszámolók
hunyót kiszámoló verssel választják ki. Ezek lehetnek számokból
alkotottak (Egy, kettő, három), egy képet felidézők (A sámsoni
piacon), illetve meseszerűek (Egyszer volt egy ember). A
legérdekesebbek a halandzsázó kiszámolók, amelyeket két csoportra
lehet osztani. Egyesek szövegében még fellelhető jelentéshordozó
szó (Ecem, ecem, pityfalvára), másokban értelmetlen szavak
sorakoznak egymás után (Antanténusz). A halandzsaszövegek
eredete a babonák, a mágia, a szóvarázslat világára utal, az
értelmetlen szavak mormolása a mágia egyik eszköze volt, ma már
csak játék a hangokkal.
biztatók,
Az érdeklődés, a játékkedv felkeltését szolgálják a különféle
játékra
biztatók, játékra szólítók. Kiváltképp a körjátékoknak van szép kísérő
szólítók
szövege (Dombon törik a diót; Lánc, lánc, eszterlánc, Bújj, bújj, zöld
ág…). Meg kell említenünk még a találós kérdéseket, a magyar
folklór szóbeli rejtvényeit, amelyekben a találékonyság, a fantázia és
a humor ötvöződik.
A gyermekköltészet elválaszthatatlan része irodalmunk
egészének. Kincsestárát azok a költői művek alkotják, amelyeket
szakértő felnőttek a gyermekolvasók számára hasznosnak,
alkalmasnak találnak. A gyermekvers zeneisége miatt a műfaji skála
sokkal szélesebb, mint az irodalom egyéb tartományaiban: a
szépség boldogító mámorától egészen a gépies szövegismétlésig
terjedhet. Hogy közelebb jussunk a gyermekvers lényegéhez,
22
célszerű megvizsgálni azokat a területeket, amelyeken a gyermek-
és a felnőttköltészet egymással érintkezik: a lírai hőst, a költői képet
és a zeneiséget.
A lírai hős. A kortárs költészet egyik tendenciája a lírai hős
egyre személyesebbé válása. A gyermekversek hőse alapvetően
különbözik a felnőttversek lírai ideáljától. A művek többsége vállalja a
felnőtt alkotó – gyermekbefogadó alaphelyzetet. A vers hőse
a lírai hős sohasem lehet mesélő felnőtt, és ez meghatározó sajátossága a
gyermekköltészetnek. Gyakran a vershallgató gyerek a hős vagy
olyan külső szereplő, akivel azonosulhat a gyermekolvasó. Ebből
következik, hogy a gyermekköltészetnek erős epikai kötődése van. A
gyermekeknek szánt lírát a nekik szóló verses epikától időnként
sajátos nagyon nehezen lehet, talán nem is érdemes elválasztani.
képalkotás A kép. A gyermekköltészetnek a másik előnyös eltérése a
felnőttköltészettől a sajátos képalkotásban rejlik. Ez a sajátosság
megelevene nem a költőktől ered, hanem a befogadóktól. Ha a vers által kiváltott
dett látvány azonos a valósággal, akkor elmondhatjuk róla, hogy
tárgyak unalmas, költőietlen. A költészet világában, mint a mesében,
természetesnek tartjuk, hogy megelevenednek a tárgyak, a színek
daloló színek dalolnak, és a hangok kiszínesednek. A mesének természetes eleme
a végbement csoda, a költői kép is ilyen csodatétel. A mesén
kiszínesedett iskolázott gyermekolvasó kevésbé absztraktan, inkább plasztikusan
hangok látja a költői képeket. Vizuálisan képes újra átélni a felnőttek által rég
elfogadott elnevezések keletkezését. Ez a magyarázata annak, hogy
miért fogadhatnak be a gyermekek a racionális, fogalmakban
gondolkodó felnőttek által érthetetlennek minősített költői alkotásokat
is. Ez magyarázza meg a magyar gyermeklíra legmeghatározóbb
egyéniségének, Weöres Sándornak a fogadtatását is.
A gyermekek plasztikus képi látásmódja és többnyire
érzelmeken alapuló, gyakran öncélúan játékos képzettársítási
képessége azt is döntően meghatározza, mely költők és milyen költői
érzelmeken irányzatok kapcsolódhatnak be a gyermekköltészetbe. Az elkötele-
alapuló, zett realistáknak kevés az esélyük, az expresszionistáknak még
játékos kevesebb. A szürrealisták és a dadaisták már eleve gyermeki
képzet- ösztönösségből próbálták leszűrni maguknak a konvenciók által nem
társítás csonkított zseniális mű megalkotásának titkait. A korízlés és a
gyermeki sajátosságok igényeinek közeledése jelentős felvirágzást
eredményezhet, ennek a hatása akár több generáción keresztül is
kimutatható.
A zene. Amit mi versnek hívunk, az mesterséges képződmény.
a zene Az írásbeliség hozta létre, a könyvnyomtatás kodifikálta, és
terjesztette világszerte. Valaha minden szövegnek dallama volt, és a
szövegritmus a dallamritmushoz igazodott. A rögzíthetetlen dallam az
idők folyamán lekopott a versről, kihalt belőle, mint csiga a
csigaházból. Gyermekverseink efféle csigaházak, melyeknek ritmusa
még őrzi az egykori dallam lenyomatát.
Gyermekverseink többsége az ún. ütemhangsúlyos
versformában készült. Ez természetesen következik a szavak első
szabadvers szótagjára eső magyar szóhangsúlyból, ez adja népdalaink
szövegeinek ritmusát is. A hangsúlyos vers kényelmes, kevésbé
alkalmas ritmikai mutatványokra, merész játékokra. Ezen segít az
ütemes és az időmértékes vers szabályai szerint egyaránt
23
ritmizálható szimultán vers, amelynek legkülönfélébb változatait
találhatjuk meg modern gyermekköltészetünkben. Korunkban
polgárjogot nyert a szabadvers, a svéd gyermekversek nyomán
kezdték utánozni a gyors sikert ígérő mintát. A szabadvers végül
pontosan megtalálta a maga helyét: szinte kötelező formája lett a
gyermekmonológoknak.
Önellenőrző feladat
1. Milyen mondókatípusokat tart számon a gyermekirodalom?

Olvassa el a mondókák oldaljegyzet alatti felsorolásokat!
2. Melyek a gyermeklíra általános jellemzői? Az általános jellemzőket
felsorolja a fejezet oldaljegyzete! Írja be a keretbe a válaszokat!
_______________________________________________________
1.
_______________________________________________________
2.
2. 2. A mese
Nincs egyetlen olyan műfaj sem, amelyet, annyit vizsgáltak

volna, mint a mesét, ezen belül is a népmesét. Kutatták eredetét,
elterjedését és változatait, történetét, elnevezéseinek és
műfajváltozatainak sokszínűségét, a mesemondás körülményeit, a
mesemondó egyéniségét, vizsgálták a mesekutatás és mesegyűjtés
történetét; monográfiák születtek a mese kultikus- szakrális hátteréről
folklorisz-
stb. Elemeire bontották és összehasonlították motívumaikat,
tikai
tömbösítették a szereplők funkcióit, és oppozíciós paradigmatikus
rendsze-
viszonyokat állítottak fel közöttük. A kutatások eredményeiből és a
rezés
meghatározások tarkaságából kiderül, hogy szinte lehetetlen
nemzetközi
általánosságban beszélni a népmeséről, közelebb jutunk a
mese-
meghatározáshoz, ha a műfajt az alcsoportjai szerint vizsgáljuk meg.
katalógus
Amikor a 19. század közepén a Grimm testvérek úttörő munkája
nyomán megkezdődött a nemzeti mesekincsek összegyűjtése és
feldolgozása, a kutatók meglepődve tapasztalták, hogy a mesék
24
nagyon hasonlítanak egymáshoz. Ezt minden mesekutatói irányzat
másképp magyarázta: a földrajztörténeti irányzat vándorláselmélete
szerint minden mese Indiából ered, onnan terjedtek el a
mesemotívumok az egész világon. Mások szerint valamennyi azonos
mesemotívumnak görög, keleti vagy kelta eredete van. A
pszichoanalitikus mesekutatók azt állítják, hogy a mesék azért
hasonlítanak egymásra, mert a meseteremtő lelki folyamatok az
egész világon egyformák.
A típuskutató és katalógusíró iskola legelső képviselői azon
fáradoztak, hogy a hatalmas meseanyag ismeretében elvégezzék a
folklorisztikai rendszerezést, azaz megalkossák a nemzetközi
Magyar mesekatalógust és a típusszámokat (1928). Ez a mai napig az
Népmese- alkotók nevének kezdőbetűit viselik: AaTh = Antti Aarne (finn) és
katalógus: Stith Thompson (amerikai). A mesei alcsoportokat a katalógus
a mesék szerkesztői a mesék főbb szereplői, alakjai és cselekménymagja
alcsoportjai alapján határolták el egymástól. Így állapították meg a
mesetípusokat: állatmesék, mitikus vagy valódi mesék, tréfás mesék
és formulamesék. A Magyar Népmesekatalógus megjelent kötetei
ezeken belül is alcsoportokat különböztetnek meg, s külön tárgyalják
az állatmeséket, a tündérmeséket, a novellameséket, a
legendameséket, az ostoba ördögről szóló meséket, a rátótiádákat, a
tréfás meséket, a hazugságmeséket és a formulameséket. Az
említett változatok közül mutatunk be néhányat.
3. Fogalmazza meg néhány mondatban a népmese műfaji

sajátosságait! Olvassa újra a fejezet első két bekezdését!
4. Melyek a mese ismertebb osztályozási szempontjai? Olvassa újra
a fejezet harmadik bekezdését! A válaszokat írja be a keretbe!
_______________________________________________________
3.
______________________________________________________
4.
Állatmesének nevezünk minden olyan mesét, amelyben az

állatok az emberrel egyenrangú módon gondolkodnak, beszélnek és
cselekszenek anélkül, hogy ezáltal akár a mese emberszereplőiben,
akár a mesemondóban vagy a hallgatóban a csoda érzetét keltenék.
25
Az állatmesék általában életbölcsességek, erkölcsi igazságok,
társadalmi fonákságok szemléltetésére szolgálnak. Az állatmese
gyökerei az állatmítoszokig és az irodalmi eredetű indiai – görög –
latin moralizáló fabuláig nyúlnak vissza. Az archaikus mesék, melyek
szoros kapcsolatban állnak a mítoszokkal, rítusokkal, szokásokkal,
azt mutatják, hogy az állatok fontos szerepet töltöttek be az egyes
törzsek életében, beletartoztak a hierarchiába, sőt előkellő helyet
foglaltak el benne.
Az állatmesékben az állatok nem sietnek az ember segítségére,
mint a tündérmesékben, mivel erkölcsi példázat szereplőiként vannak
jelen. A 19. század első feléig az állatmese moralizáló fabulát
jelentett (ezópusi mese, tanítómese), és bizonyos
életbölcsességeket, erkölcsi igazságokat fogalmazott meg.
Hangneme, valamint tanító- okító szándéka miatt az állatmese igen
népszerű műfaj volt Magyarországon. A magyar állatmesék
legkedveltebb állatai: a róka, a farkas, a medve, a kakas, a sün, a
macska, a kutya, a ló, a nyúl, az egér, a béka és az oroszlán. Az
állatok közötti viszony mindenkori alapja az állatmesékben a
rivalizálás. Nemcsak a vadállatok között folyik vetélkedés, hanem a
vadállatok, a háziállatok, valamint az állatok és az emberek között is.
A tündérmesék fogalmát legpontosabban Vlagyimir Jakoblevics
Propp orosz mesekutató határozta meg, mégpedig a szerkezet felől.
Varázsmesének nevezte azt, amit a nemzetközi mesekutatás
tündérmesének hív: „Varázsmesének az olyan műfajú mesék
tekinthetők, amelyek valamilyen kár vagy veszteség (elrablás, elűzés
stb.) bevezetésével kezdődnek, vagy valami birtoklásának óhajával
(pl. a király elküldi fiát a tűzmadárért); folytatódnak a hős otthonról
való távozásával, segítőjével való találkozással, akitől mágikus
tárgyakat kap, melyek segítségével a keresés tárgyát megtalálja. A
szerkezet továbbiakban a hősnek az ellenséggel való találkozása (fő formája a
mesebeli sárkányküzdelem) szerepel, majd visszatérés és üldözés. Ez a
elemek kompozíció gyakran tovább bonyolódik. A hős már visszatérőben
van, amikor testvérei szakadékba taszítják. Ezután mégis
megérkezik, nehéz próbákon esik át, megnősül és király lesz vagy
saját országában vagy apósáéban. Ez a rövid kompozicionális mag,
amely igen sok és nagyon sokféle szüzsé alapját képezi”. A
tündérmesék legkedveltebb alakjai a természetfölötti vagy
emberfölötti tulajdonságokkal rendelkező lények, valamint a
csodálatos segítőtársak és varázstárgyak. Éppen ezért a Magyar
Népmese-katalógus készítői külön tárgyalják a szörnyetegről szóló
tündérmeséket, a csodálatos feleségről, férjről vagy testvérről szóló
meséket, valamint az emberfeletti feladatokkal, természetfölötti
segítőtársakkal, mágikus tárgyakkal, bűvös képességekkel
kapcsolatos meséket.
A novellamesét az különbözteti meg a tündérmesétől, hogy
nincsenek benne csodás elemek; e világi szintéren e világi szereplők
mozognak bennük. A történetek közös sajátossága, hogy okos, de
alacsony társadalmi helyzetű szereplők kerülnek konfliktusba
gazdag, általában ostoba ellenfeleikkel, s a próbatételeket ésszel
vagy cselvetéssel oldják meg.
A legendamesék átmenetet képeznek a mese és a legenda,
olykor a monda és a legenda között. A legendamese olyan népi
26
epikum, amely nem az egyházak által beiktatott, követendő
példaként bemutatott szentek életét meséli el, hanem elsősorban
Krisztus személyével kapcsolatos eseményeket mond el. A magyar
legendamese leggyakoribb cselekménytípusa a következő három:
 Krisztus szállást kér valahol, a háziak hozzáállásától függően
jutalmaz vagy büntet.
 Krisztus és Szent Péter vándorlásai a földi világban, és
konfliktusaik az emberekkel.
 Krisztus igazságot szolgáltat vagy bebizonyítja igazát.
Ezen a négy fő mesecsoporton kívül további alcsoportok is
alakíthatók a magyar mesekincsben. A rászedett ördögről szóló
mesék közé tartozók központi motívuma az Ördög, a Sárkány, az
Óriás, a Halál vagy a hozzájuk hasonlatos mitikus lények becsapása.
A velük szemben álló hős nem rendelkezik természetfölötti
képességgel, e helyett furfanggal és ügyességgel győzi le ellenfelét,
miközben nevetségessé is teszi. E mesék komikumának forrása az
emberek világában esetlenül csetlő-botló szörnyek megjelenítése,
akik elveszítik titokzatosságukat, viszont ostobaságuk mitikus
méreteket ölt.
A rátótiádák (falucsúfolók) ismert személyekhez, helységekhez
kötődő történetek. Ezek egy része valóban megtörtént, vándortéma,
mely több évszázada tapad egy-egy településhez. Pl. a kikindai
nagyharangról vagy a rátóti csikótojásról szóló mese. A tréfás
mesékben a rátótiáda, az anekdota, a tréfa és adoma formai
sajátosságai keverednek, méghozzá úgy, hogy a mesék a nyelvi
elemek spontán szerveződéséből teremtődnek. Tréfás mesék
legjellemzőbb vonása két fél közötti konfliktus keletkezése és
megoldása. Az ellentétek oka lehet társadalmi, foglalkozásbeli,
etnikai, vallási, nemi és generációs különbség, a konfliktus jellege
pedig intellektuális, morális vagy fizikai. Lényeges elem, hogy a
viszonyítási alap sohasem az abszolút érték, hanem az adott
közösség által elfogadott norma. A legtöbb tréfás mese ravasz
fickókról szól, de ide tartoznak az ostoba házaspárokról, a minden
áron férjhez menni akaró lányokról, a vénlányokról, a pórul járt
szeretőkről és a kicsapongó életű papokról szóló mesék is.
A hazugságmesék jellegzetes típusa a nagyottmondásokról
felismerhető münchauseni mese, de ide tartoznak az „ekkora”
halakról és vadakról szóló vadászhistóriák, a versenyhazudozások
és egyéb képtelenségek is. A hazugságmesék eszköze a túlzás és
az egyes szám első személyben előadott hitelesítés.
A népmesék utolsó csoportjába a formulamesék tartoznak: a
halmozómesék, a beugrató mesék, a csali mesék, a végtelen mesék,
a nyelvtörők és a halandzsamesék. A formulamesék akkor kerültek
elő mesemondás közben, amikor a mesélésbe belefáradt
mesemondó már nem akart újabb mesébe kezdeni, a
visszavonulásra csak egy módja volt: a hallgatóság beugratása.
27
5. Sorolja fel az egyes mesetípusok jellemzőit! A megoldást

ellenőrizze a mesetípusok melletti bekezdésekben! Válaszát írja be a
keretbe!
_______________________________________________________
2. 3. Mondák, legendák, történelmi elbeszélések
A magyar monda szó a nyelvújítás korából származik. A

mende-monda ikerszóból keletkezett szóelvonással. Korábban
históriának, igaz történetnek, boszorkánymesének hívta a népnyelv.
Mai értelemben a monda olyan meseszerű történet, amelynek
mondák valós alapja van. Juhász Gyula szerint mondája olyan mesélő
népnek van, amelynek múltja van. Tehát a monda olyan „igaz
történet”, melyet egy mese magyaráz. Felosztása mindig az igaz
történet alapján történik. Ez foglalja magába az ismeretet, mely
jellege szerint történelmi, földrajzi vagy természeti lehet. A mese
funkciója, hogy valamiféle valós, ám rendkívüli dolgot magyarázzon
meg. A „rendkívüli” fogalmába sok minden belefér: esemény, hős,
jelenség. Rendkívüli lehet mindaz, ami az emberek rendes,
mindennapi tapasztalatától eltér.
Az európai kutatók négy fő mondacsoportot állapítottak meg: az
első valamely nép természetismeretével kapcsolatos, a második
történelmi-földrajzi érdeklődését tükrözi, a harmadik forrása a néphit,
a negyediké a vallás. Ehhez a tematikához igazodik a mondák
csoportosítása:
 Eredetmagyarázó természeti mondák a világ keletkezéséről
és végéről; állatok, növények, természeti jelenségek
eredetéről szóló történetek.
 Történeti és kultúrtörténeti mondák, ide tartoznak a helyi
mondának nevezett történetek is.
 A hiedelemmondák természetfölötti lényekről és erőkről
szólnak: boszorkányokról, lidércekről, garabonciásokról stb.
 Vallásos legendák
A magyar történeti mondák típusai: alapítási, névmagyarázó,
helyi, őstörténeti, háborús és hősmondák. A mondákat származási
28
helyük szerint is megkülönböztetjük: élő népmondák; krónikákból,
gesztákból származó mondaszerű elbeszélések.
A magyar mondák első írott változatát középkori krónikáink
eredetmonda őrizték meg, keletkezésük azonban a honfoglalás előtti időkre tehető.
Ilyen az Emese álma, az Árpád-nemzettség totemisztikus mondája, a
Csodaszervas-monda, a magyarság eredetmondája. A fehér ló
mondája már az új hazáért folytatott harcokról szól. Ezeket a
mondákat valószínűleg hivatásos énekesek terjesztették, őrizgették
évszázadokon át, és így váltak forrásaivá a krónikáknak is.
Kronológiailag így oszthatjuk fel mondakincsünket: hun-magyar
mondák, a honfoglalás és a kalandozások mondái, az Árpádházi
királyok mondái, ún. vegyesházi királyok mondái, mondák Hunyadi
Jánosról és Mátyás királyról. A magyar nép Mátyás királyra
emlékszik a legnagyobb szeretettel. Róla szóló mondák számos
kiadást megértek már, közülük irodalmilag kiemelkedő Szép Ernő
történeti gyűjteménye Mátyás király tréfái címmel, amely közel félszáz vidám
mondák mesében adja közre az igazságos király mondáit. Szakmailag
értékes gyűjteménynek számít Kriza Ildikó válogatása: Mátyás, az
igazságos.
A magyar történelmi mondák igen alkalmasak a történelmi
szemlélet kialakítására, az identitástudat formálására. Ezt igazolja
Benedek Elek ötkötetes munkája is: Magyar mese- és mondavilág
(1849 - 1896). Gál Mózes feldolgozása a kisebb olvasókhoz szól:
Magyar hősök és királyok (1900 – 1901). Számos mondai elemet
találunk Jókai Mór, Mikszáth Kálmán és Krúdy Gyula műveiben. A
történelmi legátfogóbban Lengyel Dénes dolgozta fel a különféle történelmi
szemlélet mondákat: Régi magyar mondák (1972), Magyar mondák a török
identitás- világból és a kuruc korból (1975), Kossuth Lajos öröksége (1977).
tudat Haszonnal forgathatók Komjáthy István kötetei is: Mondák könyve
(1955) és Botond (1958).
legenda A legenda műfaja sokat módosult az évszázadok során.
Kezdetei azok a rövid följegyzések, amelyeket a
keresztényüldözések mártírjairól készítettek. A 13. századtól vált
tudatossá a vértanúk számontartása és megörökítése. A
kereszténység térhódításával együtt jelenetek meg azok a szentek,
akik egész életükkel szolgálták hitüket. Ezt a hosszú esztendőkön át
tartó tanúságtételt, csodatételük sorozatát rögzítették rövidebb-
hosszabb történetekben. Innen ered a latin legenda elnevezés,
amely magyarul olvasnivalót jelent, még pontosabban kegyes
olvasmányt a hívők épülésére.
A magyar legendárium szentjei: István, Gellért, Imre, László,
Margit, Erzsébet, Kinga. A színes feldolgozások közül kiemelnénk
Móra Ferencét, aki a gyermekolvasó számára is érthetően meséli el
Szent Erzsébet cselekedeteit. A Margit-legenda is csodálatos
történelmi regényformát kap Gárdonyi Géza Isten rabjai című művében.
A történelmi elbeszélések a história egy-egy epizódját örökítik
elbeszélések
meg. A történet főhőse lehet uralkodó vagy más ismert személyiség,
és általában a kisember nézőpontját képviseli az író. Többnyire tehát
történelmünk epizódszereplői kerülnek ezeknek az elbeszéléseknek
a fénykörébe, sokszor gyerekek, akikkel szívesen azonosul az
olvasó. A magyar irodalomban Mikszáth Kálmán (Magyarország
lovagvárai regékben, A két koldusdiák), Krúdy Gyula (Rákóczi
29
harangja, Az utolsó várkisasszony, A Tisza fia, A cirkuszkirály,
Magyarország aranykertje) és Móra Ferenc (Történeti elbeszélések,
A kóchuszár, Titulász bankója) ennek a műfajnak a jeles művelői.
A történelmi regénytől eltérően a kisepikának nincs ideje és tere
arra, hogy nagyobb panorámát mutasson be a múltról. Csak egy-egy
emlékezetes pillanat krónikása lehet, ám az élményszerű
történelemszemlélet így is felragyoghat benne.
6. Ismertesse felsorolásszerűen a mondák, a legendák és a

történelmi elbeszélések műfaji sajátosságait! A megoldást ellenőrizze
az oldaljegyzetben kiemelt műfajok melletti bekezdésekben! Válaszát
írja be a keretbe!
_______________________________________________________
2. 4. A meseregény
A meseregény átmeneti műfaj, egyike az ismert hibrid irodalmi

műfajváltozatoknak, ugyanis a mese és a regény műfajának
ötvözete. Ezért párhuzamos bemutatáshoz kell folyamodnunk, ha be
akarjuk mutatni, az azonosságok és az eltérések számbavételére
teszünk kísérletet:
 A mese ősi műfaj, a regény viszonylag új keletű. A mese
népköltészeti alkotás, a regény a feltörekvő polgárságé. A
köztük levő hasonlóság: mindkettő jó ideig kirekesztődött a
magas irodalomból, háttérbe szorította a líra, a dráma és az
eposz.
 A mese viszonylag rövid, lineáris vonalvezetésű, egyenesen
célba tart. A regény terjedelmesebb, lassú folyású, kitérőkkel
tarkított. A meseregény mindezt igyekszik elkerülni, ezért
meseelemeket rak egymás mellé. Az epizódsorozatok
általában nem feltételezik egymást, azaz nincs közöttük ok-
azonosságok okozati összefüggés, akár össze is keverhetőek. Az
és eseménysort jobbára csak a főhős tartja össze.
eltérések  A mese jellemei statikusak. A regény inkább a jellemek
változásának, fejlődésének a műfaja. A meseregény ezt a
jellemfejlődést adaptálta sikeresen: a kis hősök egyre
okosabbak, ügyesebbek, karakteresebbek lesznek kalandjaik
során.
 A mesék, főként a meseátdolgozások naiv, gyermeki igény
kielégítésére születnek. A regény többnyire tapasztalt és
művelt olvasóra számít. A meseregény kettős műfajú,
gyermek és felnőtt egyaránt befogadhatja, bár az írói horizont
30
a gyermekvilágban húzódik, ugyanakkor parabolisztikus
igénnyel is dolgozik (a parabola az epika ősi eszköze).
 A mese őrzi a csodát, valójában ez az éltető eleme. A
regénynek viszont illik leszámolnia vele. A meseregény
mégsem lehet meg csodás elemek nélkül, élnie kell a
tündérkedés, a varázslás, az álom eszközeivel. Kiindulópontja
a valós világ, ebből szökken szárba a mese, és ide tér vissza
az esemény. Ezért is használja gyakran a legtöbb
meseregény a keretes megoldást.
 A meseregény epizódjai valójában kalandok, így rokonítható a
korai lovag-, illetve pikareszkregényekkel. Itt kell
megemlítenünk azt is, hogy az izgalom, a mozgalmasság, az
egzotikum a gyermekolvasó elemi igénye.
 A regénynek többféle előadásmódja van. A meseregény
általában szerzői elbeszélést alkalmaz; az író imitálja a
mesemondó (anya, idősebb testvér, pedagógus) szerepét. Jó,
ha elfogulatlanul közli, amit látnunk, hallanunk kell, rossz,
amikor okítani is akar. A meseregény írója akkor teszi jól a
dolgát, ha közérthető nyelven, ám fordulatosan mesél,
mesél… Az sem baj, ha például vázlatosak maradnak a
leírásai, de a művészi igényességről sohasem mondhat le.
Az igazi jó meseregény kortalan, egyaránt szól gyermekhez és
felnőtthöz. A felnőtthöz nemcsak azzal, hogy megidézi egykori
gyermek önmagát, hanem újabb értékeket is felfedezhet a műfajban.
A meseregény kisegítő műfaj az olvasáspedagógia számára. A
kisiskoláskor végén komoly fordulat következik be a gyermekolvasó
személyes életében. Most már olyan fokon tud olvasni, hogy nem terhelik
élmény figyelmét az olvasástechnikai nehézségek, és személyes élményeivé
válhatnak az olvasmányok, a meseregénnyel lép be igazán az
a meseirodalom gazdag birodalmába.
regény A meseregény két évszázados történetét címekben foglalhatjuk
története össze röviden: G. A. Bürger: Münchausen báró (1786), C. Collodi:
címekben Pinokkió (1883), Lewis Caroll: Alice Csodaországban (1865), Alice
Tükörországban (1871), J. Frank Baum: Óz, a nagy varázsló (1900),
J. M. Barrie: Peter Pan (1906), Selma Langerlöf: Nils Holgersson
csodálatos utazása (1907), Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön
(1920), P. J. Travers: A csudálatos Mary (1924), A. A. Milne:
Micimackó (1926), Micimackó kuckója (1928), A. de Saint –Exupéry:
A kis herceg (1943), Lázár Ervin: Négyszögletű Kerek Erdő (1985).
7. Bizonyítsa be rövid szövegben, miért átmeneti műfaja a

meseregény a gyermekirodalomnak! Olvassa újra a kiemelés melletti
felsorolásokat! Válaszát írja be a keretbe!
_______________________________________________________
31
2. 5. Az ifjúsági regény
A világ hosszú ideig megvolt regény nélkül, az ifjúsági próza

viszont nem. A gyermek- és ifjúsági irodalom születése ugyanis
egybeesett a regényírás kezdeteivel. A nemzeti gyermekirodalmak
kibontakozása pedig akkor történt, amikor a regény műfaja
kiteljesedett.
A regény történetéből hasznosítható információk az ifjúsági
műfajváltozathoz:
 A középkori lovagregény vagy kópéregény eredetileg
történetek és kalandok füzére, a meseregény és az ifjúsági
lovagregény regény a mai napig hasznosítja ezt a struktúrát. Ezek a
vagy regények valójában prózában írt románcok voltak. A románc
kópéregény írója meg sem próbált valóságos elemeket teremteni, inkább
stilizált figurákat alkotott, amelyek fokozatosan pszichológiai
aspektusokká minősültek át (pl. a hős, a hősnő, az áruló, az
intrikus stb.). Valójában szerepköröket töltenek be a műben,
mint a népmese hősei, emiatt könnyedén léphetnek át egyik
történetből a másikba. A magyar irodalom közismert románca
Arany János Rózsa és Ibolya című műve.
 A világirodalom első igazi regénye Cervantes Don Quijote-ja
a lovagregény (1605, 1615). „A lovagregények paródiája, közbeszőtt novellái
paródiája kis pásztorregények, az egész pedig a pikareszk világában
játszódik”. (Szerb Antal).
 A regényirodalom következő fejlődési fokát a robinzonád és a
lányregény jelenti. D. Defoe Robinson Crusoe (1719) című
robinzonád regényét tekintjük a robinzonád prototípusának. A
és lányregények klasszikusai: Richardson Pamela (1740), Jane
lányregény Austen Büszkeség és balítélet (1813) és Charlotte Bronté
Jane Eyre (1847).
 A lovagregény és a románc műfaját hasznosítja a romantika,
és a történelmi téma feldolgozásával újra aktualizálja a 19.
lovagregény század első felében: Walter Skott Ivanhoe (1819), Stevenson
A kincses sziget.
 A 19. századi amerikai regénynek elvitathatatlan érdemei
az amerikai vannak az ifjúsági regényváltozat kialakulásában: Melville
regény Moby Dick, a fehér bálna, Mark Twain Hucklebery Finn, H.
Beecker – Stowe Tamás bátya kunyhója.
 A romantikus kalandregény összegezi az eddig felsorolt
kalandregény típusok műfaji sajátosságait: Dumas Monte Christo grófja,
Wilhelm Hauf A spessarti fogadó, Ch. Vulpius A haramiák
kapitánya. A sajátos ifjúsági regényműfajok (robinzonád,
indiánregény, lányregény, állatregény) tulajdonképpen
változatok a romantikus kalandregényre.
 A 19. század végén a regényirodalomban polgárjogot nyert a
bandaregény gyermekábrázolás: Dickens Copperfield David, Twist Oliver,
M. Twain Tom Sowyer. A 20. század elején jelenik meg a
bandaregény: Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk, L. Pergand
Gombháború, Gajdar Timur és csapata.
Az ifjúsági regény legismertebb műfajai: robinzonád, indiánregény,
lányregény, állatregény, tudományos-fantasztikus regény.
32
8. Sorolja fel rövid minősítéssel az ifjúsági regény műfajváltozatait! A

megoldást ellenőrizze a kiemelt részek melletti felsorolásokban!
_______________________________________________________
A robinzonád több-kevesebb művészettel megírt kalandregény.

A műfaj jellemző motívumai: leleményes és bátor utazó; hajótörés;
robinzonád lakatlan sziget; a hős megszervezi életét, és civilizációt teremt. Az
alapmotívumok egyike- másika idővel módosult, pl. magányos hős
helyett lehet család vagy csapat, hajótörés helyett idegen partokra
vagy elszigetelt tájra vetődhetnek a hősök. A robinzonád rokonai a
18. századi tengerészregények és a késő középkori utópiák. A
tengerészregény motívumai nélkülözhetetlenek a műfaj számára, az
utópia úgyszintén, a legtöbb hős eszményi társadalmat akar
megvalósítani a maga szigetén. A robinzonád világképe általában
vallásos, eszményíti az egyszeri és természetes életformát, de a
didakszis sem áll távol tőle.
a műfaj A műfaj prototípusa Defoe Robinson Crusoe kalandjai című
prototípusa műve, a mai napig őt utánozzák a robinzonádok írói. Világirodalmi
előzményei: a keleti meseirodalom (Szinbád), Homérosz Odüsszeia,
Szophoklész Philoktétész című drámája és Grimmelshausen
Kalandos Simplicissimusa. A Robinson Crusoe nyomán számos
adaptáció készült, jelentős Compe Ifjabb Robinsonja, és ismerünk
francia, svájci, amerikai, svéd, magyar Robinsont (Szekér Aloysius
Magyar Robinson, az újvári és a miskolci magyar vitézek
viszontagságairól). A magyar regényirodalomban ismerjük Robinson
hasonmásait is: Jelky Andrást (Sándor István: Jelky Andrásnak, egy
született magyarnak történetei, 1791; Hevesi Lajos: Jelky András
bajai fiú rendkívüli kalandjai ötödfél országrészben, 1872) és
Benyovszki Móricot. A robinzonád a 19. és a 20. században is
tovább él: Stevenson A kincses sziget, Verne A rejtelmes sziget, L.
Golding A legyek ura.
33
Az indiánregény. Ez a műfaj az ifjúsági próza egzotikus táját
jelenti. A gyermekolvasók nemcsak elolvassák, hanem át is élik. A
kamasz képzeletében a játék és az irodalom észrevétlenül tűnik át
egymásba. Minden korban létezik egy úgynevezett indiánláz, mely
hol magasra szökik, hol alábbhagy, más műfajokban is hódít:
cowboy-történetek, western (könyv, képregény, filmvászon).
indiánregény Indiánregényeken azokat a műveket értjük, amelyek az indiánok
életéről, a rézbőrűek és a fehérek harcáról szólnak. A történetek
központi figurái példaképhősök, akik erős akaratúak, nemesek,
hűségesek, büszkék, becsületesek, kitartóak, ügyesek és önuralmuk
csodálatra méltó. A regényfigurák arzenálja: fehérek, telepesek,
vadászok, katonák), indiánok (jók és rosszak), valamint lányok,
akikbe bele lehet szeretni, akiket meg lehet menteni, és ki lehet
példakép- szabadítani. A legfontosabb cselekménymotívumok: harc, vadászat,
hősök hírszerzés, nyomolvasás. Ez a 19. század második felétől kibővül
aranyásással, vasútépítéssel, vonatrablással, a Vadnyugat
meghódításával.
Az első indiánregényt Ch. B. Brown írta 1789-ben (lexikonadat).
meg- A műfaj megteremtője J. F. Cooper A nagy indiánkönyv (1823 –
teremtője: 1841): Vadölő, Az utolsó mohikán, Nyomkereső, Bőrharisnya, A
J. F. Cooper préri. Th. M. Reid kalandos írása (A fej nélküli lovas) és F. F.
Gerstacker regényei (Az indián bosszúja, Az arkansasi lókötő)
tartósították a műfaj sikerét, ha a trivialitás felé vitték is el. Az
indiánregény igazi közönségsikerének Karl May életműve mondható,
fő műve Winnetou (1893). Az ő regényei kevésbé gazdagok
információkban, mint Cooperéi, viszont nagy mestere a kalandnak,
és értett a várakozás felcsigázásához, ügyesen forgatva a műfaj
sémáit, kliséit. Az Ezüst-tó kincse című regényében szinte
valamennyit együtt találjuk, mintha összefoglalná benne sajátos
regényvilágát. A 20. században nem volt az indiánregénynek
Cooperhez és Mayhoz fogható hiteles és sikeres alkotója, ennek
ellenére tovább él a műfaj. (Anna Jürgen Az irokézek fia, Liselotte
Welskopf–Henrich A Nagy Medve fia).
lányregény A lányregénynek is vannak rangos irodalmi ősei: Richardson,
Jane Austen, a Bronté nővérek. A műfajnak máig van köze a
szentimentalizmushoz és a romantikához, különösen a magyar
irodalomban Kármán József és Kazinczy Ferenc nyomán. A műfaj
legfontosabb jellemzői, hogy elsősorban érzelmeket vállal témaként,
érzéseinkre akar hatni, könnyedén szórakoztat, és regényvilágában
egyfolytában az erényé az ellenőrző szerep, emiatt giccsveszélynek
külső van kitéve.
ismertető- A lányregénynek külső ismertetőjegyei vannak: elárulja magát a
jegyei címmel, sorozatokban él (pl. a Móra Könyvkiadó pöttyös és csíkos
könyvsorozata). Malte Dahrendorf kutatásai szerint a
lányregényeknek közel a felében lánynév szerepel címként, kisebb
hányadában a lány szó, illetve annak valamely változata. Egy részük
a családdal kapcsolatos asszociációkat tartalmaznak, és őrzik a
szentimentalizmus rekvizitumait.
A műfaj nemcsak az érzelmek gazdag világával kötődik a
szentimentalizmushoz és a romantikához, hanem a regénytechnika
és a stílus is kötődéseket mutat. A lányregények életmesék: gyakran
valakinek a naplója, regénye, története. Az író azt próbálja elhitetni
34
az olvasóval, hogy csupán közread valamit. A naplóregény- vagy
levélregényforma hitelesíti, és közvetlenebbé teszi a történetet. A
műfaj leggyakrabban használt poétikai eszköze az áttetszően naiv,
késleltető manipuláció. Tulajdonképpen ez a lányregény
játékszabálya. Az ébredező érzelmek, a kuszálódó szerelmi szálak, a
párcserék, a párválasztások dolgában a kezdet kezdetén
a történet- felismerhetők a gyanúsítottak. Az események kiszámíthatók, a
sémák késleltetéssel pedig eleve számol az olvasó.
változatai A szüzsék elemzése régóta bizonyítja, hogy a lányregény
sablonokból, történetsémákból építkezik, melyek idővel megkopnak
és változnak. A századelő lányregényeiben a következő sablonok
azonosíthatók:
1. Az elszegényedett árva (félárva) lány kikerül a nemesi fészekből,
és nevelőnőként, társalkodónőként keresi meg a kenyerét. Büszkén,
önérzetesen viseli sorsát, és őrzi szüzességét. Végül megváltja a
szerelem, és a házasságban nyeri el boldogságát (Jane Eyre).
2. A másik sémaváltozat azt példázza, miként lesz a rossz modorú,
egyszerű cifrálkodó, kényeskedő, lusta leányzóból minden női erénnyel ékes,
világkép tökéletes kisasszony.
3. A harmadik változat szerint a hősnő elveszíti rangját, otthonát,
alapértékek: csak másokért él. A munka és az áldozatvállalás örömével is beéri.
jóság, Ebben a típusban a bánat „előkellőbb, mint az öröm, miért, miért
hiszékeny- nem, nehéz megmondani” (Szerb Antal). Az álom és az ábrándozás
ség, pedig gyakran igazibb, mint maga az élet.
takarékos- Nemcsak tematikája és műfaji szabályai vannak a
ság, lányregénynek, hanem sajátos világképe és értékvilága is. Világképe
hűség, egyszerű, mint a népszerű műfajoké általában: menny – föld – pokol.
tisztesség Társadalomképében úgy válik szét a jó és a rossz, mint a mesében.
Itt nem a világ egészéről van szó, ez csak a „kisvilág” regénye, amely
ritkán veszi tudomásul, hogy „nagyvilág” is van. Magánszférás, mint
a hajdani női lét, ebben akarja eligazítani olvasóját. A lányregény
értékvilága néhány alapértéke épül: jóság, hiszékenység,
takarékosság, hűség, tisztesség.
9. Foglalja össze néhány mondatban a lányregény szerkezeti és

tartalmi sajátosságait! Figyelje meg a lányregény széljegyzet melletti
bekezdéseket! Válaszát írja be a keretbe!
_______________________________________________________
A lányregény írói között egyaránt találunk klasszikusokat és

lektűr-szerzőket. Richardson Pamela, Jane Austen Büszkeség és
35
balítélet, Charlotte Bronté Jane Eyre, Benedek Elek Uzoni Margit,
Astrid Lindgren Britta követi a szívét, Tutsek Anna Cilike, Szabó
Magda Abigél, Szentmihályiné Szabó Mária Lorántffy Zsuzsanna,
Dániel Anna Erzsébet királyné. A modernek közül Janikovszky Éva,
Nagy Olga és Marton Lili lányregényei említhetők.
Az állatregény. Az állatokról szóló történetek igen sokfélék.
Közéjük tartoznak a fabulák, a Grimm-mesék egy része, A dzsungel
könyve, Jack London alaszkai elbeszélései, Kästnertől Az állatok
állatregény konferenciája vagy Brehmtől Az állatok világa. Szinte minden műfaj
belefér az állatirodalomba, így az állatregény is. Magának a témának
fél tucat típusa van:
 A történet központi szereplői állatok, akiket emberi
érzelmekkel, indulatokkal, azaz antropomorf módon ábrázol a
szerző.
 Az ábrázolt állatvilág az emberi társadalom szatirikus
a téma tükörképe.
típusai  Az állatok világa egészen más, mint az emberi társadalom.
 Az emberek és az állatok törvényeket, szabályokat betartva
eszményi módon élnek együtt.
 Az ábrázolt állatvilágnak nincs semmiféle emberi vonatkozása.
 A szerző beszámol az állatok életéről, tudományos
ismeretekkel szolgál az olvasónak. Ezek a tématípusok
természetesen keveredhetnek is. Az első öt típus a fikció
világába tartozik, a hatodik a nonfiction területe.
Az állatregény a 19. század végén tűnik fel, karrierje viszont a
20. században kezdődik, népszerűségének csúcsára pedig a mi
A dzsungel korunkban ért el. A műfaj első világsikerét Kipling A dzsungel könyve
könyve (1893) című műve aratta. Viszonylag gyorsan átültetik magyar
nyelvre is, 1902-ben jelenik meg Mikes Lajos klasszikus értékű
fordítása. Tanulságos a könyv korabeli recepciója: egyesek szerint
egzotikus, Kipling az angol gyarmatbirodalmat dicsőíti, mások a felsőbbrendű
izgalmas, fehér ember legendáját látják benne. A gyermekolvasó viszont
értékes, önmagáért szereti ezt a művet, mert egyszerre egzotikus, izgalmas,
lírai értékes és lírai. Kipling nyomán megszületett az első magyar
állatregény is: Bársony István A rab király szabadon (1903).
Az amerikai Jack London állatregényei és állattörténetei a
századforduló, illetve a századelő szülöttei: A vadon szava,
Farkasvér 1903-ban, A beszélő kutya és az Éneklő kutya 1917-ben
jelent meg. A műfaj ifjúsági változatának történetében egyik
legsikeresebb könyv az osztrák Felix Salten nevéhez fűződik, aki
1923-ban írta meg a Bambit, később Bambi gyermekei címmel
folytatta a történetet. A cseh Karel Čapek Dásenyka névre hallgató
kiskutyáját tette meg irodalmi hősnek (Egy kis foxi élete, 1933). Az
angol Virginia Woolf pedig olyan ebről írt, amely az
irodalomtörténetbe is bekerült, miután a gazdáját Elisabeth Barett-
Browningnak hívták (Flush, 1933). Grey Owl kezdettől az ifjúság
írója. Lehetne regényhős is: skót származású, aki Kanadában az
ősvadonban indián néven élt. A kicsi hód (1935) című regényét
Baktay Ervin ültette át magyarra.
A kiskamaszok legkedvesebb állatregényei közé tartozik az
angol Eric Knighttól a Lassie hazatér (1940). A negyvenes évek
szülötte a német Hans Fallada állatregénye, a Fridolin, a pimasz
36
borz. A negyvenes években már készen voltak Fekete István
állatregényeinek alaptörténetei is: a Hu, a Csí, a Kele, a Vuk
elbeszélésként meg is jelent.
10. Sorolja fel rövid minősítéssel az állatregény típusait! Válasszon

az egyes típusokhoz egy megfelelő regénycímet is! Olvassa el
figyelmesen az állatregényre vonatkozó szöveg első bekezdését!
_______________________________________________________
A tudományos-fantasztikus regény. Ez a műfaj a tudomány

mítosza, ugyanakkor a kalandregények leszármazottja is. Amióta
tudományos- megszületett, van ifjúsági változata. Egyik alapítója az ifjúsági próza
fantasztikus klasszikusa Jules Verne. A másik műfajteremtő H. G. Wels: könyvei
regény megjelenésük óta kizárólag felnőtt olvasmányok.
A sci-fi a tudománynépszerűsítés szépirodalmi formája. Olyan
történet, melynek mindene a matematikai eleganciával felépített
szerkezet. A történetek középpontjában az ember áll, aki ismeretlen
térbe vagy ismeretlen időbe hatol. A műfaj előadásmódja aprólékos,
részletező, realisztikus, így akar fantasztikus dolgokat elhitetni. Nem
követelmény, hogy a tudomány és a fantasztikum egyenlő arányban
keveredjen, bármelyik felülkerekedhet a másikon. Viszont a fantázia
csak egy logikus tudományos rendszer határain belül mozoghat.
A fantasztikus regény részben a napkeleti tündérmesékből,
mondákból, legendákból és a középkor végének utópiáiból nőtt ki.
Atlantisz, az elsüllyedt földrész históriáját például Platón találta ki
több mint 2400 éve. A Bibliában Ezékiel próféta látomásaiban mintha
idegen bolygóról származó űrhajó szerepelne. Homérosz Iliászában
aranyból való beszélő robotok jelennek meg. Az ősi mítoszokban az
ember megálmodta a repülést, a magától őrlő malmot, a távolba látó
kristálygömböt. Kitalált magának fantasztikus, „seholnincs” országról
szóló történeteket, amelyeket utópiának nevezünk. Ilyen mű Th.
37
Morus Utópiája (1516), F. Bacon könyve az Új Atlantisz (1642),
Campanellától a Napváros (1623) és Swiftől a Gulliver utazásai
(1726).
A rangos ősök művei közül különösen érdekesek a
holdutazások. Lukianosz már 160-ban leírt egy holdutazást. Ariosto
Őrjöngő Lórántja (1516) csodaparipán repült a holdra, és ott
megtalálta az eszét egy palackban. Rostand drámájának hőse,
holdutazás Cyrano de Bergerac valóban élt, és a 17. században megírta egy
regényes holdutazás történetét. A 18. század már a modern sci-fi
előképét mutatja. Nemcsak valóságos utazásokkal, hajótörésekkel
vannak tele a század könyvei, a képzelt utazásoknak, a kabalisztikus
(rejtélyes, titokzatos) regényeknek s nagy sikerük van. A Guliver
utazásiban a repülő sziget története már valóságos sci-fi, és az egyik
18. századi időutazás már a 2440. évbe visz.
A 19. században Mary Shelley olyan könyvet írt, mely nemcsak
a sci-fi, hanem a fantasy ősei közé is tartozik. A Frankenstein
vadromantikus, fantasztikus rémregény. A főhős létrehozza a
mesterséges embert, s ezzel veszedelmet szabadít az emberiségre.
rémregény A szerző megelőlegezi korunk egyik jelenségét a klónozást. E. T. A.
Hoffmann fantasztikus elbeszélései szinte azonos tőről fakadnak
Mary Shelley rémtörténeteivel. Stevenson, A kincses sziget írója
olyan művekkel lett a sci-fi egyik őse, melyekben az embereket
állattá és a jókat gonoszakká varázsolják. Elképzelte az utolsó ember
történetét is. Edgar Allan Poe novellái és regényei olyan sikeres
előképeknek számítanak, hogy közülük az egyiket (Arthur Gordon
Pym, a tengerész) Jules Verne is érdemesnek tartotta a folytatásra.
Fontos előzmények után a 19. század második felében
a technika polgárjogot nyert és kivirult a műfaj. Mire véget ért a század,
ereje - Verne csaknem kész lett Verne életműve, és H. G. Wells is megírta az
Időgép és A láthatatlan ember című regényeit. Verne romantikusan,
Wells realista módon volt fantasztikus. Verne hitt a technika
megváltó erejében, Wells pedig a társadalom javíthatóságában.
Követőik (Huksley, Bradbury, Asimov és mások) hol ebben, hol
abban követték őket. A magyar irodalomban Jókai Mórnak és
Karinthy Frigyesnek vannak klasszikus értékű tudományos-
fantasztikus regényei. Jókai A jövő század regényében utópisztikus
képet tár olvasója elé egy technikailag fejlettebb 20. századról.
Karinthy az Utazás Fáremidóba és a Capillária című regényeiben a
fantázia világába kalauzolja olvasóját.
A tudományos-fantasztikus regényekre jellemző tematikai
tematikai motívumokat öt pontban foglalhatjuk össze a teljesség igénye nélkül:
motívumok a) Az emberiséget idegen, értelmes lények fenyegetik, sőt el is
pusztíthatják. b) Utazás a világmindenség eddig fel nem tárt
múltjába. c) Az emberiség jövőjének bemutatása (háborúk,
katasztrófák, túlélés). d) Utazás a Holdra, Marsra, más bolygókra,
csillagközi utazások stb. e) A robotok világa.
38
11. Foglalja össze röviden a tudományos-fantasztikus regény

sajátosságait! Olvassa újra figyelmesen az első három és az utolsó
_______________________________________________________
2. 6. Útmutató az önellenőrző tesztek,

feladatok megoldásához
1. 2. Feladat: Ezeket a jellemzőket A gyermekvers című alegységben

ismertettem (2. 1. alegység).
3. 4. Feladat: A megoldás a 2. 2. alegységben keresendő.

5. Feladat: A megoldást a 2. 2. alegységben találja.
6. Feladat: A megoldáshoz a 2. 3. alegységet ajánlom.
7. Feladat: A bizonyítást A meseregény c. alegység tartalmazza.
8. Feladat: A megoldást Az ifjúsági regény c. alegységben találja.

9. Feladat: A megoldáshoz a 2. 5. alegységet használja fel.
10. Feladat: A megoldáshoz a 2. 5. alegységet ajánlom.
11. Feladat: A megfelelő választ a 2. 5. alegységben találja.
megadott dolgokra válaszoljon; figyeljen a keretben megadott
utasításokra! A feladatok megoldásához a megadott alegységek,
bekezdések elolvasására van szükség. Lényegesnek tartom az
egyéni hozzáállást.
39
1. Melyek a gyermekvers esztétikai sajátosságai? (lírai hős,

ritmus, zene, kép)
2. Hogyan határozná meg a mese helyét a
gyermekirodalomban?
3. Milyen hatással lehetnek a gyermekolvasó jellemére a
mondák, a legendák és a történelmi elbeszélések?
4. A kettős műfaj milyen tartalmi és formai jegyei azonosíthatók a
meseregényben?
5. Milyen módon használja ki az ifjúsági regény a kamaszolvasó
életkori sajátosságait?
A házi dolgozat megoldásához tanulmányozzák át a megfelelő

alegységeket. Kiegészítésként használják fel a fejezet végén
!
található Szakirodalmat és a jegyzetet záró Könyvészetet.
A teljes dolgozat 20 pontot ér, ez a pontszám felel meg a 10-es
osztályzatnak. A dolgozat pontszáma a következőképpen oszlik meg:
3 – 3 pontot érnek az 1. 3. 4. 6. feladat megoldásai, 4 – 4 pontot
érnek a 2. és 5. feladat megoldásai. Az elért pontszámot kétfelé
osztjuk, és így kapjuk meg az 1 - 10-ig terjedő skálán elhelyezhető
végső jegyet. A hiányos válaszok fél pontszámot érnek. (A 0, 50
pontot felkerekítjük).
Az ellenőrző dolgozatot külön lapokra kell írni, aztán át kell adni
a tutornak (felelős tanárnak). A dolgozat terjedelme legalább négy
oldal, számítógépen szerkesztve. Az Ellenőrző dolgozat megoldása
1. 8. Szakirodalom
1. Propp: A mese morfológiája. Gondolat, Bp. 1975. 132 – 168.

oldal
2. Petrolay Margit: Könyv a meséről. Trezor Kiadó, Bp. 1996. 5 –
14. oldal.
3. Komártomi Gabriella (szerk.): Gyermekirodalom. Helikon
Kiadó, Bp. 1999. 7– 168. oldal
4. Bognár Tas: A magyar gyermekvers. Nemzeti Tankönyvkiadó,
Bp. 2001. 11 - 22. oldal
5. Bálint Péter (szerk.) Közelítések a meséhez. Didakt Kiadó,
Debrecen, 2003.
40
A KLASSZIKUS MAGYAR GYERMEKIRODALOM
___________________________________________________________________
TARTALOM
3. Tanulási egység: A KLASSZIKUS MAGYAR GYERMEKIRODALOM 41

3. 1. Bezerédj Amália 42
3. 2. Petőfi Sándor 44
3. 3. Arany János 46
3. 4. Jókai Mór 47
3. 5. Móricz Zsigmond 48
3. 6. Móra Ferenc 52
3. 7. Kosztolányi Dezső 54
3. 8. Molnár Ferenc 55
3. 9. Szabó Lőrinc 57
3. 10. József Attila 60
41
A 3. Tanulási egység áttanulmányozása után a tanfolyam résztvevőinek meg

kell felelniük az alábbi követelményeknek:
 Leírják a klasszikus magyar gyermekirodalom jellemzőit.

 Értelmezik a klasszikus gyermekirodalmunk fontosabb
szerzőit és azok műveit.
 Összehasonlítják a 19. század második fele és a 20.
század első fele magyar gyermekirodalmának
 stílusirányzatait.
 Értékelik írásban a korszak gyermekirodalmi törekvéseit,
tematikai és formai újításait.
 Felsorolják a klasszikus gyermekirodalom főbb
intézményeit (folyóiratok, könyvkiadók stb.)
A magyar irodalomban a gyermekirodalom megjelenését 1840-

től, Bezerédj Amália Flóri könyvének kiadásától számítjuk. Ezt
megelőzően is keletkeztek gyermektémájú szépirodalmi alkotások,
de ez az első olyan könyv, amely kimondottan gyermekolvasók
számára készült. Az európai hagyományhoz hasonlóan a magyar
irodalomban is a 19. században kanonizálódik a gyermekirodalom;
ekkor körvonalazódnak ismérvei, alakulnak ki műfajai, és jelennek
eredeti meg intézményei. A kezdeti fordításirodalmat a század végére
magyar felváltja az eredeti magyar gyermekirodalom. Ezek a törekvések
gyermek- valójában a 20. században teljesednek ki, ekkor teremtődnek meg a
irodalom modern gyermekirodalom feltételei, új műfajok és intézményi formák
jelennek meg, gazdag formakultúrával és irodalmi tekintéllyel
rendelkező prózaírók és költők írnak a gyermekolvasóknak.
A magyar gyermekirodalom alakulását korszakonként követjük
nyomon, először felvázoljuk az egyes korszakok sajátosságait és a
rájuk jellemző tendenciákat, ezt követően pedig az egyes szerzőkkel
és a fontosabb irodalmi alkotásokkal foglalkozunk. Hosszabban is
elidőzünk a fontosabb irodalmi jelenségeknél és eseményeknél, és
bővebben foglalkozunk azokkal az irodalmi alkotásokkal, amelyek
korszakonként meghatározóak a magyar gyermekirodalomban.
3. 1. Bezerédj Amália
A magyar gyermekirodalom történetében az 1840-es esztendő

jelenti a klasszikus korszak kezdetét. 1840-ben Pesten jelent meg
Bezerédj Amália Flóri könyve „sok szép képpel, földrajzokkal és
Flóri könyve muzsika melléklettel”. Benedek Elek véleménye szerint nem az első
„eredeti” gyermekkönyvünk, hanem az első „igazi”. Könnyed, tiszta,
népies hangjával azonnal meghódította a gyermekeket, és szinte
száz kiadást ért meg. Bezerédj Amália ismerte fel először, hogy a
gyermekeknek közvetlenül, egyszerűen, a nép hangján kell írni, hogy
a gyermekeket a környező világot megjelenítő játékos versek
42
ragadják meg leginkább. Könyvének első részében dajkarímeket,
bölcsődalokat, az állatokról, a virágokról, a természetről szóló ötletes
kis versikéket, verses játékokat és találós kérdéseket közölt. A
második felében versbe szedett földrajzi, természetrajzi, csillagászati
ismereteket találunk. Népies mondókái az iskolai olvasókönyvekbe is
bekerültek, és serkentő, megtermékenyítő hatással voltak a magyar
gyermekirodalomra. A teljes gyűjtemény körültekintő pedagógiai
pedagógiai szemléletről árulkodik, az alcímek magukért beszélnek: I. Olvasási
szemlélet gyakorlatok; II. Dajkarímek, bölcsődalok; III. Apró versek és
mondások; IV. Az állatokról; V. Az állatokról kisebbeknek; VI.
Virágok, növények, fák; VII. Játékok; VIII. Talányok és találós
kérdések; IX. A négy évszak; X. Mulattató olvasmányok; XI. Imák és
erkölcsi mondások.
„Ennek a könyvecskének lelkéből sarjadzott ki az én gyermek-
Benedek ifjúsági könyveimnek terebélyes fája. Ez tette adósává a
Elek gyermekvilágnak mindazt a gyönyörűségét, mit egyetlen könyv
vallomása szerzett gyermeki léleknek, tetézve adni nektek gyerekek” (Benedek
Flóri Elek).
könyvéről A Flóri könyve körüli évtizedekben sok minden született az
eredeti magyar gyermekirodalomban, de mindez mára pusztán
számon tartandó irodalomtörténeti, bibliográfiai adalékká lett. A
könyvek sorsát megpecsételte a feledékeny irodalomtörténet, és
csak az értékesebb alkotások maradtak fenn. A magyar
gyermekirodalom a 19. század második felében is szüntelenül a
létéért küszködött, versenyzett a fordításirodalommal (pl. a német
nyelvű magyarországi gyermekirodalommal, de a franciával is). Nem
csoda, hogy esztétikai értékű nemzeti gyermekirodalmunk csak
nagyon sokára tudott erőre kapni. Nemzeti kultúránk egészéhez
képest fáziskéséssel indult meg szellemi küzdelmünk az eredeti
magyar gyermekirodalom létéért és jövőéért.
1. Milyen fejezetei vannak Bezerédj Amália Flóri könyvének?

Válaszát ellenőrizze a fejezet első bekezdésének újraolvasásával!
 _______________________________________________________
43
3. 2. Petőfi Sándor
A magyar gyermekirodalom sikerét sokminden gátolta és

segítette (pl. osztrák mintára elterjedtek a karácsonyfák, alattuk
olvasnivalóval). A nemzeti tudat különféle történelmi gyökereinek
felkutatása, életben tartása a 19. század szinte valamennyi költője
számára magától értetődő kötelesség volt. Gyermekköltészetünkre is
vonatkoznak az irodalom nagy korszakait minősítő igazságok. A
magyar romantika a reformkorban virágzik ki, a forradalom és a
szabadságharc idején éri el csúcsait, léte a kiegyezésig indokolható,
ezt követően egyre anakronisztikusabbá válik.
Gyermekköltészetünkben is a negyvenes évek a legdöntőbbek,
mennyiségben és minőségben egyaránt. A meghatározó szintet
ekkor Petőfi Sándor versei jelentik, neki köszönhetjük a magyar
Arany
gyermekköltészet első remekművét. Az Arany Lacinak című versről
Lacinak
van szó, amelynek néhány műfajteremtő értéké kell kiemelnünk.
Ravasz vers ez, ha megpróbáljuk összefoglalni, arról szól, hogyan
öntötte ki a nagybajuszos ember a kis ürgét. Ha jobban
megvizsgáljuk, az ürgeöntő ténykedése vízmerítéssel együtt is
legfeljebb a vers egyharmadát teszi ki. A lényeg ugyanis nem az,
hogy mit csinál a nagybajuszos az ürgével, hanem az, hogyan meséli
ezt el Petőfi Arany Lacinak. A vers kulcsa ennek a mesélésnek a
jelenidejűsége, és a verset olvasó ezt éli újra, az elmondó pedig ezt
kénytelen újra eljátszani.
A mesélő a gyereket először ölbe csalja, játszik vele, majd
hatékony
kialakít egy különlegesen hatékony párbeszédformát. Kérdései
párbeszéd-
ugyanis válaszokat feltételeznek, elvileg az ilyen válaszok
forma
beépíthetők a versbe, ám ettől rögtön megszűnne a mesélés
spontaneitása. Így azonban minden kérdést a hallgató válaszol meg,
és a gyerekválasz nem tartozik bele a versszövegbe, de nem is
zavarja azt. A válaszba foglalt információt mindenképpen megkapjuk,
amikor a mesélő végül maga válaszol saját kérdéseire.
A mesemondás hatásmechanizmusa elsősorban a
késleltetésen alapszik. A mesélő szándékosan húzza az időt, a
kútnál üres a vödör, tele kell merni, és sokáig kell találgatnunk, mit
akar a mezőre kiballagó ember a vödör vízzel. Ez a lassítás nemcsak
a verspoén
a versbeli hallgatónak, hanem a verset hallgatónak is felcsigázza a
szerepe
figyelmét. Maga az ürgeöntés gyorsan megtörténik. Ettől sokkal
érdekesebb a poén: az ürgéről ugyanis nemcsak az derül ki, gyors
egymásutánban, hogy kiöntötték, nyakoncsípték, hazavitték, hanem
az is, hogy maga Laci a pórul járt kis mezei állat. Ebben a pillanatban
kötődik össze egyetlen csomóba a vers valamennyi szála. A
mesehős azonos lesz a mesehallgatóval. Sőt, további azonosságok
is előkerülhetnek, amikor a nagybajuszos emberről kezd Petőfi
mesélni, egyértelmű, hogy a képzelet a házigazdára, Aranyra osztja
ezt a szerepet.
A folytonos ihlet hevében alkotó Petőfi ritkán mutatkozik ilyen
formavirtuóznak, mint ebben a versben. A magyaros vers ütemeit
szimultán időmértékes elemekkel is gyorsítja, ha szükséges.
Ütemelőzőkkel, csonkított ütemekkel, együtemes verssorokkal is
játszadozva, hallatlan érzékenységgel követi nyomon a mesemondás
44
és a formaként használt párbeszéd lélegzetvételeinek ritmusát.
Verstörténetileg is jelentős alkotás tehát az Arany Lacinak.
Petőfi csak egyetlen gyerekverset írt szándékosan, de
költészetének alapvető sajátossága, hogy nagyon sok verse és
önálló életre kelthető versrészlete adható a gyermekolvasó kezébe.
Gazdag fantáziával áradó, ugyanakkor realista képei, elapadhatatlan
természetes humora, keresetlenül egyszerű nyelve és ehhez kötődő
természetes ritmusa, műveinek világos, lényegre törő szerkesztése
gyermek- csupa olyan erény, amely a gyermekköltészetben még inkább
irodalmi alapkövetelmény, mint a tanult felnőttnek szóló poézisban.
adaptációk A magyar költészettel ismerkedő gyermek Petőfi verseiben
találkozik először a család élményével. A Füstbe ment terv, az
Anyám tyúkja, az Egy estém otthon, az István öcsémhez című versek
hatásának titka elsősorban a mondanivalójukat hitelesítő kettős
igazságban rejlik. Petőfi reálisan ábrázolja a szülői házat, a világ
családi dolgaiban tudatlanul is magabiztosan ítélkező apját és a szerény
élmények édesanyját, ám a reális képeket a versekben áradó szeretet végül
igazi szentképekké aranyozza.
Főleg a tíz éven felülieknek élvezetes és hasznos Petőfi
tájverseinek tanulmányozása. Ezekben ott van a kor teljes (földrajzi,
társadalomrajzi, néprajzi) képe. A jól kiválasztott versrészletek
látomásszerű realizmusukkal már az egészen kis gyermekek
számára is élményt nyújtanak. A hosszú verslista legelejére
kívánkozik az Alföld, Kiskunság, A puszta télen, A gólya stb. Ide
kapcsolhatók az olyan zsánerképek, mint a Kutyakaparó vagy a
tájversek családi képekhez is visszakanyarodó Jó öreg kocsmáros. Népszerű
gyermekolvasmányok a Tintásüveg, az Orbán és a Csokonai. A
zsánerképek Petőfi-életmű kiapadhatatlan forrása azoknak, akik a gyermekek
számára keresnek hiteles verseket. Az Anyám tyúkja és A mi Pe-
tőfink legfontosabb gyermekköteteink közé tartoznak. A János vitéz
pedig gyermekkorunk legszebb verses meséje.
2. Ismertesse az Arany Lacinak című vers gyermekirodalmi

jelentőségét! A megoldásban segít a fenti szöveg első három
 bekezdésének újraolvasása. Válaszát írja be a keretbe!
_______________________________________________________
45
3. 3. Arany János
Petőfi költőbarátja, Arany János életműve már nehezebben

adaptálható a gyermekirodalom számára, a hatalmas terjedelmű
Arany nagyepikából egyedül a Toldi került be a kánonjába. A János
vitéz mívesebb változatú ellenpárjának készült Rózsa és Ibolya a
magyar epikai költészet soronként megbecsülhető különleges
Juliska remeke, amely éppen mívessége folytán nem válhatott igazi
elbujdosása gyermekolvasmánnyá. Egyetlen gyermektárgyú versét, Juliska
elbujdosását a költő nem tudta befejezni. Pedig a téma kedves és
mulatságos: a kis Juliska világgá akar menni. Készülődését mindenki
teljes komolysággal figyeli, előre sejtve a végeredményt. A kislány a
kertek alatt megijed egy kutyától, és hazaszalad. Kedves történet
lehetne, de megírásába Arany is belefáradhatott. A hagyományos
patriarchális értékrend, amelyet az okos felnőtt az oktondi gyereknek
közvetít, az ő kifinomult ízlése számára kevésnek bizonyult egy jó
vershez. Arany pedig csak azokat a műveket tudta megírni, amelyek
értékében az utolsó pillanatig bízott.
Arany gyermekversei szintén az iskolán keresztül
kanonizálódtak. Ilyen mindenek előtt a Családi kör, amelynek kettős
hitelessége van. Hőseit és környezetét saját gyermekkorából veszi,
ám a külvilág, a szabadságharc utáni terror néhány sorral elárult
rettenetként van jelen. Arany anekdotikus meséi a gyermekek
számára is élvezetesek (A fülemüle, A bajusz), történelmi balladái
pedig a legkülönbözőbb korosztályoknál találnak fogadtatásokra.
3. Foglalja össze néhány mondatban az említett Arany János művek

gyermekirodalmi jelentőségét! A megoldást ellenőrizze a fenti szöveg
újraolvasásával! Válaszát írja be a keretbe!
 _______________________________________________________
46
3. 4. Jókai Mór
A kamaszkort Jókai-korszakként is emlegetik. Ez a „címke” a

romantikus történelmi regény iránti vonzalmat fejezi ki. Jókai Mór
varázsa éppen azzal magyarázható, hogy romantikájának vonásai
romantikus egybeesnek a serdülő olvasó életkori igényeivel. Mindenekelőtt a
vonások történelmi érdeklődést, az ideálkeresést elégíti ki, vagyis a kamasz
személyiségének lényegét találja el. Mi biztosítja még Jókai sikerét?
A meseszövés készsége, az anekdotikus előadásmód, az
emberfölötti erővel vonzó vagy taszító, hiperbolikus arányú, élesen
ütköztetett hősök. A nyelv dallama népi, zsargon és a ma már
nehezen követhető latin elemekkel tarkítva. Hangneme változatos
skálájú: a fölemelő pátosztól a mélységesen emberi humorig tart.
A Melyiket a kilenc közül? című elbeszélése az apai szeretet, a
családi összetartozást, az egyszerű ember erkölcsi fölényét, lelki
gazdagságát hangsúlyozza. A legvitézebb huszár című kisregény a
közlegényből huszárezredessé emelkedett Simonyi Józsefről szól. A
tehetséges parasztgyerek pályafutásának, csatákban szerzett
hírnevének, szilárd jellemének, Bécs által történt bebörtönzésének
A szemléletes ábrázolása ez a mű. A nagyenyedi két fűzfa Jókai
nagyenyedi legtökéletesebben megkomponált kisepikai alkotásai közé tartozik. A
két fűzfa magja történelmi anekdota, amely egyben helyi mondának is
tekinthető, két fűzfa eredetmondájának. Zetelaky József és Karassiay
alapja Áron, a két felsőosztályos diák ültette a két fűzfát, amely 1704-ben
történelmi még a két diáknak a győzelem emlékére földbe dugott fűzfadorongja
anekdota volt. A Rákóczi- szabadságharc nagyenyedi epizódja arról
tanúskodik, hogy a kollégisták helytálltak a történelmi időben,
megverték a várost sarcoltató labancokat. Az anekdotázó Jókai
elemében van az elbeszélés bonyolításakor. A kétszálú cselekmény
nemes célt érvényesít: a diákokkal az iskolában és a csaták
színterén is azonosulni tud az olvasó. A két szál egybefonódik:
Zetelaky József, az eminens tanuló a labancok vezérében,
Trajtzigfritzigben nemcsak az ellenséget, hanem szerelmének,
Klárikának elrablóját is látja. Bőven árad a humor is ebben a remek
kisregényben. Jókai a diákhumort a mindennapi közegből átemeli a
harcok hősi szférájába.
Jókai ifjúsági novellái számos kiadást megértek már. A legtöbb
elbeszélés a „zivataros századok” romantikus látomása. Sok
közöttük a mondai, anekdotikus ihletésű, de az ábrázolás túlzó
arányai ellenére a történelem valóságos borzalmait, a honvédő
romantikus hazafiság legendás példáit idézik. A Fulkó lovag a tatárjárás
látomás vámszedőjének rémtörténete. A rablólovag vásárba csalogatja a
történelmi tatárok elől menekülőket. Fényűző termeiben lakomával és
téma házassági ajánlattal fogadja őket. A Százszorszépek című elbeszélés
is a tatárjárás korába visz. Jókai mintegy párbeszédet folytat az
nevelés íróasztalán álló koponyával, amelyről azt állítják, hogy Karadzin kán
feje volt valaha. Az utolsó csatár Kezy Domokos nevű mohácsi
hősnek állít emléket. Karamán Ogli húszezer törökkel akarja Mohács
után az egész országot meghódítani. „Sok ilyen történet volt a mi
múlt életünkben, jó, ha egyet lejegyzett abból valaki” – ez az utolsó
mondat. Az első pedig: „Sok dicsőt fed a föld, kinek nevéről hallgat a
47
hír”. Jókai tudatosan vállalta a történelem népszerűsítését, a
példákkal való nevelést. A kuruc korszakról szól a Huszti
Huszti beteglátogatók. Tallósy uram Huszt várának labanc kapitánya volt.
beteg- Mikor megbetegedett, Rédey uram csellel foglalta el a várat: kurucai
látogatók mint „beteglátogatók” sorra érkeztek, az őröket pedig elküldték
„orvosságért”. Így szállták meg Huszt várát. Szinte kimeríthetetlen a
Jókai-életmű, és ez az ifjúsági irodalom szempontjából is érvényes: a
Csataképek éppúgy része ennek az irodalomnak, mint A kőszívű
ember fiai.
4. A prózának milyen műfajváltozatait honosította meg Jókai Mór a

magyar gyermekirodalomban? Rövid minősítéssel sorolja fel a
 műfajváltozatokat! Ellenőrzéskor olvassa újra a fenti szöveg

műfajokra vonatkozó bekezdéseit! Válaszát írja be a keretbe!

_______________________________________________________
3. 5. Móricz Zsigmond
a magyar A magyar gyermekköltészet megújulását Móricz Zsigmondnak

gyermek- köszönhetjük, akit a megélhetési gondok kényszerítettek erre a
költészet „keserű kenyérre”. Móricz Zsigmond Zsiga bácsiként nem csupán
megújulása meséket, tanulságos történeteket irt a gyerekeknek, hanem verseket
is. A török és a tehenek, az Erdő-mező világa című gyűjteménye
48
(1906), Ady Új versek című kötetével és Molnár Ferenc A Pál utcai
fiúk című regényével egy időben született. A hatása is felér azokéval.
Ha az említett A török és a tehenekhez hozzászámoljuk az Iciri-
picirit és a Disznók az esőben című verseket, nyugodtan állíthatjuk,
hogy ugyan olyan korszakhatárhoz értünk, mint amikor az Arany
Lacinak című költemény megszületett. Pontosabban: mint egy hat
évtizedes kitérő után Móricz onnan folytatta, ahol Petőfi annak idején
abbahagyta. A pesti segédszerkesztő, még a mesélő szerepét is
ugyan úgy fogja fel, mint a nagyszalontai ház költő vendége.
A török és a tehenek című vers meséje kiszakítva a
A török
szövegkörnyezetből nagyon primitív történet, és első látásra ugyan
és a
ilyen primitív stílusban fogalmazódik meg. Ám ez csak látszat. Az
tehenek
egész vers rímpár-fűzér, amelyet a vers hallgatója hamar
megtanulhat. A versben Móricz előre sejthető végzetdrámává emeli a
rímpár-fűzér
tehenekhez tudatlanságában vigyázatlanul közelítő Mehemed
történetét. Ráadásul mi, a beavatottak titokban még egyet is értünk a
Iciri-piciri
tudatlanság bűnhődésével.
Az Iciri-piciriben a macskagazda ökreit keresi, és ez igazi
lehetőséget teremtene egy kis kalandozásra, de a lényeg éppen az,
búcsú a
hogy a gazda hiába jár be minden elképzelhető helyet, a csavargó
tanmeséktől
ökrök otthon lapulnak egy tökben, ahová mohóságukban berágták
magukat. Egy másik versében a disznók egyszerűen hazaszaladnak
a váratlan esőtől. A vers lényege nem több mint ennek a nagyon
mulatságos futásnak a szemléletes leírása (Disznók az esőben). A
három mű titka – ha óvatosan is kell fogalmaznunk - úgy
összegezhető, hogy a tanulságos versek, történetek írására fogott
felnőtt fellázadt, összekacsintott a gyerekekkel: Hagyjuk a
a vers
tanmeséket, inkább játsszunk! Elvégre maga a vers is játék.
is játék
Ezzel a precedenssel valóban új korszak kezdődött el
gyermekköltészetünkben. Eddig a költő vagy szigorú tanító bácsi
volt, aki verselve, mesélve oktatott, jobb esetben jóságos szülő, aki
oktatva verselt vagy mesélt. Ettől kezdve a gyerekeket ki lehet vinni a
tanteremből vagy a patriarchális értékrendet képviselő családi
asztaltól a játszótérre, ahol maga a költő fog előviháncolni
gyermekközönségének, mint a garantáltan legtalálékonyabb és
legvásottabb nebuló.
5. Ismertesse kulcsszavakban Móricz gyermeklírájának újszerűségét!

Olvassa újra a széljegyzetek melletti bekezdéseket! Válaszát írja be
a keretbe!
_______________________________________________________
49
Móricz állatmeséivel egy időben született prózai írásai közül

kiemelkedik vékonyka gyermekregénye, A magyar tengeren (később
Pipacsok a tengeren). Tizennégy folytatásban, 1908. július 25-től
október 24-ig jelent meg szombatonként Az Újság hasábjai. Ebben
szerkesztőségben dolgozik a pályakezdő író, méghozzá a
Pipacsok
gyermekrovatnál. A történet akár egy mondatban is elmondható. A
a tengeren
parittyási tiszteletes unokája, Gabi úrfi meséli el azt a napot, amelyet
a Tisza által elöntött határban tölt Bucsi bácsival, annak unokájával,
Miskával és legfőképpen titkos szerelmével, Szabados Zsuzsikával.
Az alapkonfliktus szerelmes Gabi úrfi és a parasztlány Zsuzsika fiú-
valóság és
lány párharcából bontakozik ki. Bár Móricz regényének megjelenése
fantázia
óta nagyot változott a világ, de melyik gyerek ne álmodozna arról ma
is, mi lenne, ha ő...? Szeretnének olyak bátrak és hősiesek lenni,
mint az általuk választott példaképek, ezért is lehet érdekes
számukra ez a regény, amelyben izgalmasan keveredik egymással a
valóság és a fantázia világa. Az árvíz leírásának naturalisztikus képei
pedig még napjaink vizuális ingerei között is élményt jelentenek a
maguk drámai és nagyon hiteles képeivel.
A Légy jó mindhalálig című Móricz-remekmű már több tucat
Légy jó ifjúsági kiadást is megért. Ez a könyv mégsem egyszerűen ifjúsági
mindhalálig regény. A századforduló Debrecenéről, a kapitalizálódó társadalom
pedagógusairól, és kamasz diákjairól, kollégiumi nevelő
tevékenységéről valóban nincs szebb írás. Mégis másról van itt
szó:”... nem a debreceni kollégium szenvedéseit írtam meg - vallotta
Móricz egyik levelében-, hanem a kommün alatt s után elszenvedett
dolgokat...Én akkor rettenetes vihar áldozata voltam. Valami olyan
naiv és gyerekes szenvedésen mentem át, hogy csak a gyermeki
szív rejtelemi közt tudtam megmutatni azt, amit éreztem, s lám az
egész világ elfogadta, s gyermek sorsát látták benne. Az ember örök
környezet- gyermek, s gyermek marad, ha a feje deres is...”
rajz, Móricz a gyermeknek, a serdülőnek a dolgokat nevén nevező
társadalombí gondolkodásán, közvetlenül és őszintén reagáló érzelmein keresztül
rálat valami többet és mélyebbet akart elmondani a „felnőttek” világáról és
önmagáról. Többen kimutatták, hogy különösen Törökék és
Doroghyék bemutatása tágítja a környezetrajzot olyan széles
társadalombírálattá, amely már túlmutat az ifjúsági irodalom
társadalomábrázolási lehetőségén, de a hangja és írói módszerei
sem ifjúsági regényre vallanak. Csupán a gyerekek szerepeltetése
egyedül természetszerűleg nem meríti az ifjúsági irodalom
kritériumait, ilyen alapon ebbe a körbe vonhatnánk a többi Móricz-mű
közül mindazokat, amelyek felismerik és felhasználják a gyermeki és
serdülő psziché sajátosságait, s ahol megnyilvánul gyermek-és
kamaszrajzoló művészete (Forr a bor, Bál, Kamaszok, Árvácska).
morális Az igazán jelentékeny művekre jellemző, hogy több rétegük
érzékenység van. Ezek egyikét-másikát a serdülő ifjúság is képes átélni,
értelmezni. Csak az a baj, hogy a többi érék homályban marad, és
felnőtt fejjel nem vállalkozunk újra arra a szellemi kalandra, amit az
újraolvasás jelent, azaz, hogy az ifjúkori olvasmányélmény
gazdagodjon mindazzal, amit a gyermekész, a még eszmélődő
értelem és érzelem természetszerűleg nem tudott befogadni. A Légy
jó mindhalálig lapjain elsősorban a regény kiskamasz hősében
50
roppant erős morális érzékenység munkál. Nyilas Misi felháborodik a
diákok csínytevésein. Szörnyű megaláztatásként éli meg, hogy társai
távollétében felfalják a pakkot, amelyet édesanyja küldött neki.
Naivitásában azt hiszi, hogy csak a gyermektársadalomban léteznek
ilyen igazságtalanságok. Borzadva kell aztán tapasztalnia, hogy a
felnőttek közt is hasonló az erkölcsi felfogás. Drámai, ahogyan a
reskontó-ügybe belekeveredik. Igazi tragédiája azonban az, hogy
virágzik benne a jóság eszménye, amelyet az élet posztulátumának
„nevelődési” tud a kis gimnazista, de amelyet naponta meggyaláznak a külső
regény körülmények.
Móricz művét tekintsük amolyan „nevelődési” regénynek,
amilyen Robert Musil (Törless iskolaévei) vagy Ottlik Géza (Iskola a
határon) munkája. Megismerve a kollégium talmi értékrendjét és a
cívisváros érdekvilágát, Nyilas Misi végül is szocializálódik. Igaz, nem
kér belőle, inkább meghasonlik önmagával, nem akar debreceni diák
lenni. Sőt: nem akar élni. Nyilas Misi konfliktusai az író és a világ
összecsapásának válsághelyzeteit tükrözik.
6. Fogalmazza meg néhány mondatban a gyermekábrázolás

sajátosságait Móricz Zsigmond prózájában! Olvassa újra a
széljegyzetben levő Légy jó mindhalálig regénycím melletti
bekezdéseket! Válaszát írja be a keretbe!
_______________________________________________________
51
3. 6. Móra Ferenc
Ha Móra Ferenc költői munkái nem is mérhetőek prózaírói

jelentőségéhez, néhány nagyszerű vers, verses mese, mégis
található az életművében. A Didergő király, amelynek verses
szövege ma is népszerűbb prózai változatánál, vagy Az aranyszőrű
bárány, amely a Móra-életmű jelentősebb darabjaihoz tartozik. A
Panka-versek épp úgy fülbemászóak, mint Az egyszeri szarka, A
csókai csóka, A cinege cipője. Versei közül a legmaradandóbbnak
különféle kiegészítésekkel teljes könyvvé dagasztott és így újra és
Zengő ÁBC újra feltámasztott Zengő ÁBC bizonyult. Látszólag egyszerű iskolai
tanköltemény, amely soronként egy plasztikus képpel és legalább két
összetett ismételt hanggal kitűnően alkalmas hangok és betűk gyakorlására. A
világkép vers észrevétlenül rejtegeti magában írójának összetett világképét. A
gyermekkorból hozott harmonikus természeti képek közé
belopakodik a világháború, a Trianont megért, felnőtt ember
tapasztalata. Még pontosan emlékszik a „jó az Isten” kezdetű
közmondásra, de már nem úgy folytatja, hogy „jót ad”, hanem csak
úgy „jót akar”. A borzalmak, igazságtalanságok éppen az égi
mindenhatóság iránt tápláltak belénk olykor ilyen rejtett formában is
kételyeket.
A pályakezdő Móra egykor nemcsak a Szegedi Napló
szerkesztőségében telepedik Mikszáth és Gárdonyi hajdani
íróasztala mellé, hanem irodalom felfogásában is. A hazai literatúra
Öreg diófák már jó néhány sikeres kísérlettel megújult, mikor Móra mindvégig
alatt ragaszkodik a magyar próza hagyományos beszélgető-anekdotázó
modorához. Mindez jellemző gyerekeknek irt műveire is. Az Öreg
Dióbél diófák alatt 1906-ban és a Dióbél királyfi1922-ben megjelent könyve
királyfi valósággal keretet ad Móra ifjúsági munkáinak. A két kötetről
felületesen azt is mondhatjuk, hogy voltaképp azonosak. Mindkettő
történelem- azonos mesék füzére, csak az utóbbi valamivel gazdagabb, néhány
szemlélet időközben megálmodott történettel egészül ki. A szerző utólag
neveket cserél ki, és újabb népmesei fordulatokat emel a szövegbe.
Az alcímben megfogalmazott alaphelyzet azonban marad: „Egy öreg
ember emlékei fiatal gyerekeknek.” Az emlékezés középpontjában
1848 áll, sokat segíthet kisiskolások történelemszemléletének
formálásában, a reformkor, a szabadságharc az önkényuralom
Rab ember lényegének megértésében.
fiai A Rab ember fiai (1908) teljesen hagyományos, előírásszerű,
lineáris cselekményvezetésű történelmi regény, kicsit meghintve ckel.
hagyomá- A történt Apafi Mihály erdélyi fejedelem környezetében játszódik. A
nyos regénynek mégsem a történelmi hűség az erénye, az olvasó
szerkezet figyelmét a két siheder főhős kalandjai ragadjak magukkal. Tamás és
történelmi Ádám, a jó Szitáry Kristóf uram két növendék fia, a fejedelem
téma apródjai apjuk igazságtalan bebörtönzésekor bölcs öreg szolgájukkal
mesés szövetkeznek a kiszabadítására. Ennek a szöktetésnek a története
elemek voltaképp a regény szüzséje. Van itt cselekvés, túszejtés, törökfogás
és igazságszolgáltatás.
Van Móra Ferencnek egy elmés aforizmája: „A jó könyveket el
kellene tiltani, hogy olvassák őket”. Jól tudjuk, a gyermeki érdeklődés
sokszor dacból serken ki. Ha erőltetünk valamit, csak azért sem
52
foglalkoznak vele. Móra Ferenc legismertebb és legtündéribb
története a Kincskereső kisködmön (1920). Túlerőltettük
népszerűségét, hivatkozunk rá úton-útfélen, így a cím és a történet is
banalizálódott. Sokan népmesének hisszük ezt a művet s ez nem is
Kincskereső csoda, hiszen ez a gyönyörűséges gyerekregény tele van
kisködmön folklorisztikus motívumokkal. A szegény foltozó szűcs olyan
ködmönkét ígér fiának, amely kis gazdáját minden bajban megsegíti,
népmesei s előbb vagy utóbb még kincshez is juttatja Gergőt, az
motívumok elbeszélésfüzér kis hősét. A kincskereső kisködmön ugyan nem talál
kincset, de emberi értékeket igen, sőt a lelkiismeret szavát is
erkölcsi tolmácsolja. Az érzékletesen megirt, megszenvedett hitelű
értékek könyvecske végső tanulsága: „A szeretet: az élet”. A kezdeti irigység,
csalás magának való, önző szellemét legyőzve jut el Gergő az
áldozat és a barátság erkölcsi magaslatára. Legnagyobb kincsét
áldozza fel a megbántott bicebócáért. A szeretet kiterjed Gergő
rokoni, ismerősi körére (szülei, a kis bicebóca, Küsmödi, Messzi
a dzsungel- Gyurka), kizárva belőle a zsugori Bordácsot.
erkölcs Móra gyermekirodalmi életművének egy csúcsteljesítménye a
kritikája Csilicsali Csalavári Csalavér. Ez a meseregény a világirodalom
„rókaregény” mintáját követi. A Csalavári rókacsalád nem valami
kópés-humoros, kedélyes játékos kalandok sorát ígéri az olvasónak,
bár akad ilyen is. A legjellemzőbb mégis a kíméletlen ragadozó
állatmesei torzképe, az ember embernek farkasa, a dzsungel-
erkölcs kritikája.
7. Ismertesse tömören azokat a meseregény-típusokat, amelyeket

Móra Ferenc honosít meg a magyar gyermekirodalomban! A
megoldást megtalálja a fenti szöveg 3. és 5. bekezdéseiben.
_______________________________________________________
53
3. 7. Kosztolányi Dezső
A költészetben a kezdődő 20. század teljesen új

gyermekszemléletét Kosztolányi Dezső fogalmazta meg A szegény
kisgyermek panaszai (1910) című verseskötetében. Természetesen
ezek a versek elsősorban nem gyerekeknek szólnak. Kosztolányinak
A szegény ebben sikerül valamilyen gyökeresen újat mondania a század elő
kisgyermek állandó újdonságra éhes publikumának. Amikor a felmutatni való
panaszai titkokat mindenki önmagában keresgélte, Kosztolányi felfedezte –
mint közérdeklődésre számon tartó titkot – a saját gyermekkorát.
Gyermekkora mindenkinek van, a költőnek is. Ez többnyire akkor
válik érdekessé, ha valamilyen távolság, fal választja el ezt a
gyerekkort a felnőtt világtól. Kosztolányi esetében ez a távolság
összefügg Magyarország szédült tempójú városiasodásával, ami a
lüktető életű főváros és a békésen szunyókáló Szabadka között
idejétmúlt legalább a duplájára nyújtotta az emlékező költő és a megidézett
hiedelmek gyerek közötti negyedszázadot. A patriarchális középosztályi
lerombolása családban felnövekvő polgárgyerek élete a maga elzártságában,
különféle védettségeivel éles kontrasztot képez a különlegesen
művelt pesti költő mai világával. Ez a távolság ugyanakkor kitűnően
alkalmas arra, hogy Kosztolányi emlékezései során lerombolja az
ártatlan-tudatlan gyermeki lélekről a még mindig fennálló, bár
teljesen idejétmúlt hiedelmeket.
az élet titkai A szegény kisgyermeknek csak a környezete ilyen
klasszikusan patriarchális. A felidézett szülői ház díszletei, az odaillő
hősök (rokonok, ismerősök) még korábbi szemléletű
gyermekábrázolást sugallnának. Ez a kisgyerek azonban a maga
különleges áttételek alapján működő információs csatornarendszerén
keresztül sokkal többet tud a világról, mint azt sejteni lehetne róla. Az
úgynevezett gyermeki dolgok lényegében nem is érdeklik. Az élet
köti le a fantáziáját misztikussá növekedett titkaival. Elsősorban a
halál izgatja, amelyet nagyapja eltávozásakor közelebbről is
megpillanthat, ugyanakkor gyermeki mámorral élvezi a közös erővel
kivégzett béka felett a gyilkolás borzongó örömét. Ugyanígy
foglalkoztatja az öngyilkosság képzete. A felnőtteket sem a kötelező
gyermeki tisztelet protokollja szerint figyeli. Édesanyja fiatalkori
képére úgy néz, mint egy kíváncsi leendő férfi egy szép fiatal nőre.
új szemlélet Ez a szemlélet egészen új a mi gyermekköltészetünkben.
Tulajdonképpen lekicsinyellhetnénk jelentőségét, hiszen igazi
gyermekverssé a kötet alig néhány darabja vált. De a 20. század
könyvkiadókkal és folyóiratokkal telitett irodalmi infrastruktúrájának
köszönhetően alig találunk olyan költőt, akitől Kosztolányihoz
hasonlóan ne lehetne összeállítani egy gyerekverskötetet.
Szempontunkból főleg azok az alkotók lényegesek, akik
szemléletváltásukkal meg tudták határozni költőtársaik művészetét
is. A szegény kisgyermek panaszai ilyen alapvetően utat mutató
kötet, és néhány verse a legszebb magyar gyermekversek között
van: Mostan színes tintákról álmodom, A húgomat a bánat eljegyez-
te, A rút varangyot véresen megöltük, Én öngyilkos leszek, Akarsz-e
játszani?
54
8. Keressen verseket A szegény kisgyermek panaszai című ciklusból

a tematikai újszerűség bizonyítására! A megoldásban segít a fenti
szöveg utolsó bekezdése. Válaszát írja be a keretbe!
_______________________________________________________
3. 8. Molnár Ferenc
Ahogy a magyar regény születésénél fordítások, átdolgozások

bábáskodnak, a hazai ifjúsági irodalom első regénypróbálkozásai is
külföldi könyvek ösztönzésére keletkeztek. A 19. század közepétől a
magyar nemzeti identitástudat és a polgárosodás megerősödésével
lassan megtalálja a helyét a hazai művészeti életben a
gyermekkultúra. A gyermek olvasmányai között pedig egyre
fontosabb szerepet játszik a regény. A magyar ifjúsági regény
csúcsteljesítménye A Pál utcai fiúk. Szerzője Molnár Ferenc
készséggel áll rendelkezésünkre ifjúsági regényének
A Pál utcai keletkezéstörténetével. „ A Pál utcai fiúk a legjobban szívemhez nőtt
fiúk könyvem, 1906-ban írtam folytatásokban egy ifjúsági lap számára,
amelyet volt tanárom, Dr. Rupp Kornél szerkesztett. Abban az időben
természetesen még nem volt rendezett írói beosztásom, s így a
körúti művészkávéház karzatán írtam délutánonként az egyes
folytatásokat. Erre a szedő személyesen ügyelt fel, és szinte
kitépkedte kezemből az esedékes kéziratlapokat. Egyébként is
szerettem a karzaton dolgozni a nagy csend miatt, mert a szokásos
55
kávéházi zsibongáson és a szünet nélkül szóló katonazenekaron
kívül semmi sem zavart meg a munkában. Szóval ezen a nyugodt
helyen álmodtam vissza a gyerekkoromat, amikor még a Lónyai utca
református gimnáziumába jártam, és valóban megvolt a grund a Pál
utcában.”
Molnár Ferenc műve kalandregény a javából. Két fiúcsapat küzd
egymással a grundért, hogy legyen hol játszaniuk. A Pál utcaiak
kaland- védik a „hazájukat”, a vörösingesek a Füvészkertből támadnak. Hogy
regény kinek az oldalán áll a mindenható narrátor-író?! Minden esetre
Molnár Ferenc számára nincsenek ellenszenves, vásott gyerekek. A
Pál utcaiak kedves kiskamaszok, de a füvészkeretiek is derék fiúk.
Igaz, a két Pásztor eléggé nagy imposztor: elszedik a kisebbektől a
golyókat. De az író láthatóan mégis szakit a romantika „jó vagy
rossz” végtelen sablonjával.
„gyermek- Mindkét csapat eszményképe történelmileg ma is igazolt. A Pál
eposz” utcaiak Kossuth Lajos serdülő honvédjei, a füvészkertiek Garibaldi
növendék katonái. Az ifjúság persze túldimenzionál mindent. Így lesz
a regény „valóságos kis gyermekeposz”, ahogy Beöthy Zsolt
definiálta. Molnár Ferenc tartja magát az eposz etikájához: a
szereplők tisztelik egymást, felelőséggel tartoznak egymásnak. A
regényíró ismeri a nagy titkot, a játékot halálosan komolyan kell
venni.
A regény kitűnő leírásokat nyújt a metropolissá terebélyesedő
Budapestről. A sarkon szól a verkli, árulják a törökmézet, jár a
lóvasút... És új házakat építenek az üres telkekre. De ezek a külső
zajok alig szűrödnek be a fiúk öntörvényű világába, mindössze résnyi
gyermek- bejárás van a felnőttek életébe. Geréb árulása szükséges ahhoz,
halál hogy megtudjunk valamit ügyvéd apjáról. Nemecseknek halálosan
meg kell fáznia, hogy beléphessünk szabó édesapja szegényes
lakásába. Csak egy pillanatra villan egy-egy felnőtt arcéle, és a
fiúkról is csak vázlatokat készít az író. Csele gigerli, Csónakos
nagyokat füttyentget, Csengey az „első pad első”, Wendauernek alig
van nagyobb lába, mint Nemecseknek. Csak három gyerek
arcvonásai markánsabbak a regény lapjain: a Pál utcaiak vezére,
Boka János okos, értelmes, jó rányitó. A vörösingesek parancsnoka
Áts Feri, az író neki kölcsönözte utónevét. Rámenős, de lovagias
típus. Nemecsek Ernő az örök közlegény, akinek életében eljön a
nagy pillanat, hogy legyőzze Áts Ferit és önmagát. Ez az életébe
kerül. A gyermekhalál általában tabu az ifjúsági irodalomban. Molnár
Ferenc nem tiszteli ezt a tabut, és eleget tesz az események
logikájának: az igazi hősnek meg kell halnia, hogy felmagasztosuljon.
Az már a történelem szokásos fintora, hogy Nemecsek önfeláldozása
nem volt elegendő a „haza” megvédésére, az urbanizáció mohósága
beépíti az „édes grund”-ot is.
56
9. Jellemezze tömören Nemecsek Ernőt, A Pál utcai fiúk című regény

főhősét! Válaszát ellenőrizze a fenti szöveg újraolvasásával! A
megoldást írja be a keretbe!
_______________________________________________________
3. 9. Szabó Lőrinc
A két világháború közötti magyar költészet egyre sűrűbben

érkező új és új generációi fokozatosan szinkronban kerülnek a
kordivatokkal. A gyermekköltészet remekei sok mindenben meg is
haladják elődeik szintjét. De a különféle esztétikai és politikai
racionális- értékrendek áttekinthetetlenné váló kavalkádjában dilettánsokat lehet
analitikus költővé koronázni, és József Atillát lehet barátságos vállon
gondolkodás veregetéssel lefokozni. A diszharmonikus kor kultúrája túl felnőtté
vált. A gyermekkönyvet a mostoha körülmények között fennmaradó
kiadók egyre inkább üzleti vállalkozásának tekinthették.
Szabó Lőrinc nem a tömeg kollektív, hanem az ember
személyiségi jogainak nevében lázad. Erkölcse is sajátságos. Nem a
ránk hagyományozott – Isten által szentesített- törvényeken alapszik,
57
hanem a valóság törvényeinek racionális felismerésén. A „bűnös”
ember szerinte csak ösztöneinek enged, önzése jogos önvédelem.
Az intellektusnak viszont épp az a kötelessége, hogy ezzel
szembenézzen. Kegyetlenség „semmiért egészen” áldozatot
követelni szeretteinktől, de önzésünket leplezni erkölcsösebb, mint
kegyes hazugsággal eltekerni az igazságot. A költészetnek éppen az
a dolga, hogy kifordítsa köznapi gondolkodásunkat, hiszen a
megbolygatott felszín alatt közelebb jutunk a mélységekhez. Ez a
racionális-analitikus gondolkodás azonban riasztóan szemben áll
mindazzal, amit eddig a gyermekköltészet normatíváiról
megállapítottunk. Ha ehhez még hozzászámítjuk Szabó Lőrinc
bonyolult, szikár, olykor már tudományosan pontos versmondatait, a
szóképek, a szóalakzatok, a „varázslás” teljes hiányát, a prózához
mesterségesen közelített versritmust, a legendásan tompított
rímeket, akkor végképp nem tudjuk megmagyarázni, hogyan
születhettek meg nem csupán jó, hanem megunhatatlan
gyermekversei.
Esik a hó Szabó Lőrinc gyermekverseiben elsőnek éppen a ritmus
dinamizmusa ragad meg bennünket. Táncvers - mondják erről a
műfajról -, de Szabó Lőrincnél a tánc váratlan váltásaival inkább a
tornára hasonlít. Az Esik a hó például a gyermekversek kedvelt
táncvers formájában, a kétütemű nyolcas sorokat hetesekkel váltogatva indul:
dinamika „Szárnya van /de nem madár, / Repülőgép / amin jár, / Szél röpíti, /
az a gépe, / Így ül a ház tetejére.” Az indító sor ismert találós kérdés.
képváltások A képváltások meghökkentők, ugyanakkor ügyelnek a
folyamatosságra. A hó a ház tetején található drótok között „belebúj a
folyama- telefonba / lisztet rendel a malomban”. Az új képváltást aztán
tosság ritmusváltás jelzi négy- kettős beosztású, hat szótagos sorokkal
(„fehér már az utca / fehér már a muszka / pepita a néger / nincs
Fekete Péter...”). Ezek után észrevétlenül időmértékesre vált a
verselés:” Sehol, / de sehol / nincs más / fekete, / csak a Bodri /
kutyának / az orra / hegye- / és reggel az utca, a muszka, a néger / a
taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter...”. Miután a vers a maximális
fordulatszámra pörgött fel, a költő prózaibbra kuszálja a ritmusát: „És
ráadásul a rádió / mind azt kiabálja, hogy esik a hó!” Mintha az Arany
Lacinak motorizált változatát hallanánk. Hasonló ritmusjáték a
Hörpentő és a Szél meg a Nap. A látvány pedig úgy hasonlít a Petőfi
képzeletéből elkanyargó képsorokhoz, mint a kényelmes valóság a
filmvásznon látható rohanáshoz.
Lóci versek Lóci a legismertebb gyermekhősünk. Ő a magyar Róbert Gida,
akinek azonban nem a kedvenc játékairól mesélnek, hanem róla
mesélnek a felnőtt-titkok gyermeki megnyilvánulásaira kíváncsi
olvasónak. Apjától örökölt lázadó alkata predesztinálta erre a
szerepre. Nővére, a kis Klára legfeljebb ártatlanul csodálkozott azon,
miért nem tudnak szülei egy pengőt adni neki irkára, amikor egy
„rendes házban” legalább 100 pengőnek kellene lennie. Lóci
körömszakadtáig harcol érdekeiért. Szimbolikusnak tekinthető az,
hogy egy bicikli megvásárlására képtelen apjából kisírja a bicikli-
verset, amely aztán meghozza neki az ajándék biciklit. Lóci csak
távoli rokona az áldozat gyermekhősöknek. Ő is szenved családja
anyagi helyzetétől, ám a családfői hatalmat kényszerből képviselő
költővel állandó szellemi háborúban áll. A családfő megvívja ezeket a
58
háborúkat, a költő pedig gyermek nézőpontjából mindent
újragondolva az ellenfél mellé áll. Ennek a tudathasadásos
helyzetnek leghíresebb versbéli ábrázolása Lóci óriás lesz. De
ugyanerről szól a Lóci lázadása című vers is. A tekintélyelv
elviselhetetlen súlya egyébként legpontosabban a Rádió című
versben mérhető meg. A beteg kisfiút azzal vigasztalja az apja, hogy
magára vállalja a családi rádió elrontását. És amikor a játékba
bekapcsolódó anya azt javasolja, hogy ezért meg kellene verni az
távol-keleti apát, Lóci boldog eufóriájában megfeledkezik a betegségéről is.
mítoszok Szabó Lőrinc távol-keleti mítoszokhoz kapcsolódó verseiből is
sokat profitálhatnak a szellemi kalandozásra kapható kisiskolások.
Hiszen a költő a saját gyermekeinek is mesélte ezeket a történeteket.
parabolisz- A versek születésének indoklása tanulságos: „ ...Antikrisztiánus
tikus méregből, ifjúkori düh maradványokból, de igazságérzetből is
történet elhatározta, hogy ebből a nyavalyás keresztény Európában illetve
Magyarországon terjeszteni fogom más, nekem tetsző vallásoknak
és népi hiedelmeknek az anyagát: Akadtak jó bölcs és szent
keresztény- emberek nem csak ebben a vén Európában...” Inkább kamaszoknak
ség szólnak ezek a mesék. Dsuangi Dszi álma például kitűnő
buddhizmus kiindulópont lehet a megismerés objektív és szubjektív voltának. A
Van An-Si, amely költője szerint „egy majdnem ezer éves kínai
kommunista próbálkozás” parabolisztikus története, többet elmond az
elmúlt kor alapellentmondásairól, mint bármilyen más hasonló
terjedelmű szöveg. A SzunVu Kung lázadása megidézi Buddha
apa - fiú alakját, és rögtön képet kapunk a kereszténység és a buddhizmus
különbségeiről és azonosságairól is.
Vannak szabályos gyermekversei Szabó Lőrincnek (Falusi
újra- hangverseny, Csibe, Sokat tud az én kezem, Vadliba), és annak
értelmezett témái szerint egészben, vagy részben gyermekverssé vált gyönyörű
szerep- költeményei (Ima a gyermekekért, Nyitnikék). Gyermekköltészetének
osztás legfőbb érdeme az apa-fiú viszony újraértelmezett szereposztása.
Okos felnőtt néz szembe itt is oktondi gyermekekkel, ám a felnőtt
annyira okos, hogy rájön oktató szándékainak kudarcára, és
mindebből ő maga okul. „Örülni tanulok a gyermekeimtől” – mondja,
bár nem öröm ez a tanulás.
10. Elemezze tömören a képváltás és a ritmusváltás technikáját

Szabó Lőrinc Esik a hó című versében! A megoldást megtalálja az
Esik a hó széljegyzet melletti bekezdésben. Válaszát írja be a
keretbe!
_______________________________________________________
59
3. 10. József Attila
József Attila örök gyermek marad a költészetben, pontosabban

szökevény, aki hiába akart minduntalan normális felnőtté válni érte
jött a saját gyermekkora. Hároméves, amikor kalandos természetű
Mama apja otthagyja családját a legreménytelenebb nyomorban. Tizennégy
éves, amikor anyját is elveszíti. A jóságos mama érzelmes képét a
Mama című versben idézi fel. Ez a világirodalom egyik legszebb
korhatár anyaverse. Még a nyelvi határokon is átsugárzik ereje. Croce, a nagy
nélküli vers olasz esztéta csupán nyersfordításban olvasta, mégis rajongó
sorokat irt róla. A Mama korhatár nélküli vers, benne mindeni ugyan
azt találja gyönyörűnek. Pedig már nem is figyelünk a titkaira. Arra,
hogy a költő „már egy hete” gondol a mamára. Ez a vers hosszú
töprengéssel kikínlódott igazság. A föl-alá járkálva közben
megtorpanó fiú idézi fel a hasonló mozgással robotoló mamát. A
második rész derűs anekdota is lehetne. A némi eufémiával
őszintének nevezhető oktondi gyermek, semmit nem értve a
helyzetből játéknak fogja fel anyja pokoli robotját, és sértetten veszi
tudomásul, hogy a „dagadt ruha” fontosabb nála. A felidézett mama
azonban néma és provokálhatatlan. Nem büntet, de nem is
magyaráz. Az egykori konfliktust végül nem a szavak, hanem a
látomás képi sajátosságai döntik el. Az, hogy gyermekszemmel
alulról látunk mindent. Fönt van a padlás, a szárítókötélre kerülő ruha
és mindenekelőtt mama, akinek alakja ebből a megmagyarázhatatlan
perspektívából válik egyre monumentálisabbá.
a látomás A Mama eléggé nem értékelhető sajátossága, hogy a gyermek
képi számára nem csupán befogadható, hanem pontosan értelmezhető,
sajátossága átélhető. Különösen, ha keresünk még néhány más példát a költő
verseiben megjelenő édesanyáról. Gondoljunk például A Dunánál
gyönyörű két sorár, amelyben a költő lába előtt elhömpölygő folyam „
Min édesanyám, ringatott, mesélt/ mosta a város minden
szennyesét”.
Csoszogi, az József Attila rajzolta meg műveiben a leghátborzongatóbb
öreg suszter pontossággal a gyermeklélek átélhető, de kimondhatatlan titkait.
Nem csak a versek vallomásait kell figyelembe vennünk, hanem
olyan hiteles történeteket is, mint a Csoszogi, az öreg suszter. Vagy
a Szép Szó egyik szerkesztői levelében leírt kalandját, a kísérletező
a gyermek- kedvében eltört lámpaburával. De ide sorolhatjuk betegségének
lélek titkai gyorsírással lejegyzett dokumentumát is. Ebbe a körbe tartozik az
Iszonyat című vers-triller, amely azt demonstrálja, hogyan kelt gyilkos
ösztönöket egy kislányban a bezártság.
Nagyon fontos tisztáznunk: a József Attila gyermekvilágnak
csupán egy töredéke adható át a gyerekeknek. Sokkal pontosabb
mérlegeléssel kell vigyázni a korosztályi szempontokra, mint
általában. Többször kell részleteket használni az egész mű helyett.
Vannak kevésbé kiaknázott lehetőségek a gyermekek számára
Isten készült József Attila versválogatásokban. A hitvalló materialista
József Attila ugyanis költészetünk egyik legnagyobb istenkeresője
volt. Szerencsénkre Istent is mindig gyermekperspektívából látta.
Tizenkilenc évesen írt Isten című versciklusa kedvelt darabja az
60
iskolai szavalóversenyeknek. A gyermekszemmel nézett Isten alakja,
ugyanis csodálatosan életszerű: „Ő vigyáz a tiszta cipőre, / az utcán
is kitér előre. / Nem tolakszik, és nem verekszik, / ha alszunk,
csöndesen lefekszik.” Ezek után természetes, hogy a költő boldogan
vállalja érte az általa leggyűlöltebbnek tartott gyermeki feladatot: Ha
sugárzó
Ő küldené, elmenne a boltba is.
szeretet,
József Attila költeményeinek egyik jellegzetes sajátossága a
belőlük sugárzó szeretet az emberek, az állatok és a környező
természet iránt. Ilyen vers például a Hangya, a Tél, a Kertész leszek.
plasztikusan
Tulajdonképpen minden tájleírása - a gyermek szemével nézve is -
rekonstruáló
plasztikusan rekonstruálódó képekből áll. Ám ezek a képek nagyon
dó képek
sok elvont gondolatot hivatottak hordozni. József Attila - Szabó
Lőrincet követve – távol-keleti mesével is megpróbálkozott (Indiában,
hol éjjel a vadak...)
József Attila tulajdonképpen csak egyetlen verset írt a
gyerekeknek, az Altatót. Ez nem csupán költői remekmű,
mesterségbeli fogásait is tanítani lehetne. A praktikus céllal mondott,
énekelt Altató a műfajteremtő elődök nyomdokain jár. Egyfelől
Altató állandóan visszatérő refrénjének monotonitásával segíti az álomba
ringatást, másrészt a gyermek számára vonzó, színes
fantáziaképekkel megelőzi a kellemes álmokat, enyhítve ezzel az
elalvás előtti szorongást. Az indító kép („Lehunyja kék szemét az ég,
/ Lehunyja sok szemét a ház”) nagyon plasztikus. Segít elhitetni,
hogyan alszik el minden más, aki, vagy ami fontos kis Balázs
költői számára. Természetesen minden egyes kép külön példája a költői
remekmű varázslásnak, ennek tetten érhető eszközét pedig - József Attila híres
kifejezését parafrazálva – akár képes képtelennek is nevezhetjük.
Minden szakaszban van egy vizuálisan elképzelhetetlen absztrakt
fogalom. A bogárral és a darázzsal együtt elalszik a zümmögés, a
villamossal a robogás, a kabáttal a szakadás, a játékokkal és az
erdővel a kirándulás. Az utolsó előtti versszakban a költő egy rafinált
trükkel a vers ritmikáját is megbolondítja. Amit eddig tett, az nem volt
igazán „szabályszerű ” egy gyermekversben. Nem elég, hogy
jambusokban verselt, de még egy kis színező, öt- háromosztású
ütemhangsúllyal sem próbált enyhíteni a felnőttesen lüktető
álomvilág versritmuson. A hatodik szakaszban azután egy gyermekversből
szabályszerűen kitiltott enjambement-nal majdnem prózát formál
versből. Ezzel a változással azt érzékelteti, hogy ebben az elalvás
előtti pillanatban már egy kicsit összekavarodnak a látomások,
közeledünk az álomvilághoz. Balázs eddig példákat hallott arról,
hogy minden elalszik, hallott érveket, hogy ami neki kedves, azt már
úgysem találja ébren. Bepillanthatott álomország perspektíváiba, az
üveggolyókent megkapható távolság csábításával. Az utolsó szakasz
kizárólag róla szól. Álmában az lehet, amire vágyik. Már ezt csak a
legfontosabb érv tetőzheti be, hogy anyuka is elalszik.
sajátos Az érték a gyermekversek terén más, mint az ún.
versritmus nagyköltészetben. Megfelelő minták birtokában a formakultúrával
rendelkező költő tud jó gyermekverset írni. Ezeknek a mintáknak a
formakultúra megalkotása a költő igazi feladata. A megfelelő minták kanonizálása
pedig a gyermekkultúra infrastruktúrájában tevékenykedő
szerkesztőké, kritikusoké. A József Attila művészetéből
61
összeállítható minta a legutánozhatatlanabb. Tartalmilag és formailag
egyaránt túlzottan kötődik egy konkrét valósághoz.
11. Írjon rövid értekezést Az anya-élmény újszerűsége József Attila

életművében címmel! A megoldásban segít a széljegyzetbe írt Mama
című vers melletti bekezdés újraolvasása. Válaszát írja be a keretbe!
_______________________________________________________

1. Feladat: A szükséges információ a 3. 1. alegységben

található.
2. Feladat: A megoldást a Petőfi Sándorról szóló alegység
tartalmazza
3. Feladat: Az ismereteket az Arany Jánosról szóló alegységben
találjuk.

4. Feladat: A megoldáshoz a Jókai Mórról készült alegység és a
gyermekolvasóknak kiadott Jókai-kötetek nyújthatnak
segítséget.
5. Feladat: Ehhez a feladathoz ajánlatos elolvasni Móricz

gyermekvers-kötetét. Az alapismeretek a 3. 5. alegységben
találhatók.
62
6. Feladat: A Légy jó mindhalálig, a Pipacsok a tengeren és az
Árvácska című kötetek ismerete szükséges a megoldáshoz.
Az alapismereteket a 3. 5. alegység tartalmazza.
7. Feladat: A Móra Ferencről szóló alegység támpontokat ad a
feladathoz (3. 6. alegység).
8. Feladat: Feltétlenül szükséges a ciklus verseinek ismerete. Az
alapismerteket a 3. 7. alegység tartalmazza.
9. Feladat: A jellemzés egyaránt elfogadható a regény és a
belőle készült filmváltozat lapján. Az alapismertek a 3. 8.
alegységben találhatók.
10. Feladat: A megoldásban segít a Szabó Lőrincről megírt
alegység áttanulmányozása (3. 9.).
11. Feladat: A feladathoz nélkülözhetetlen József Attila ún. Mama-
verseinek ismerete. Az alapismereteket a 3. 10. alegység
tartalmazza.

megadott dolgokra válaszoljon. A feladatok megoldásához a
megadott alegységek elolvasására van szükség. Lényegesnek
tartom az egyéni hozzáállást.
1. Milyen kulcsszerepe van Bezerédj Amália Flóri könyvének a

magyar gyermekirodalomban?
2. Milyen típusú verseket adaptál a magyar gyermekirodalmi
kánon Petőfi Sándor életművéből?
3. Melyek azok az Arany-balladák, amelyek erkölcsi világképével
könnyedén azonosulhatnak a gyermekolvasók?
4. Milyen azonosságok mutathatók ki a Jókai-művek és a
gyermekolvasó fantáziavilága között?
5. Hogyan újítja meg a magyar gyermekverset Móricz Zsigmond
játékfelfogása?
6. Milyen népmesei hatások mutathatók ki Móra Ferenc
Kincskereső kisködmön című meseregényében?
7. A gyermekkor milyen emlékrétegeit dolgozza fel Kosztolányi
Dezső A szegény kisgyermek panaszai című versciklusában?
8. Milyen szempontok szerint jellemezhetők Molnár Ferenc A Pál
utcai fiúk című regényének gyermekhősei?
9. Milyen lényeges reformpedagógiai kérdést feszeget Szabó
Lőrinc a Lóci-versekben?
63
10. Milyen hagyományteremtő elemek mutathatók ki József Attila
Altató című versében?

!
végén található Szakirodalmat és a jegyzetet záró Könyvészetet. A
teljes dolgozat 30 pontot ér, ez a pontszám felel meg a 10-es
osztályzatnak. Minden feladat maximum 3 ponttal osztályozható. A
végösszeget háromfelé osztjuk, és így kapjuk meg az 1 – 10-ig
terjedő osztályzatot. A hiányos válaszok fél pontszámot érnek. (A 0,
50 pontot felkerekítjük).
Az ellenőrző dolgozatot külön lapra kell írni, és el kell juttatni a
tutornak (felelős tanárnak). A dolgozat terjedelme legalább 5 oldal
számítógépen szerkesztve. Az Ellenőrző dolgozat megoldása
3. 13. Szakirodalom
1. Borbély Sándor (szerk.): Ötven nagyon fontos gyerekkönyv

(Műismertetések és műelemzések). Lord Könyvkiadó, Bp.
1996. / 128 – 137. oldal
2. Bognár Tas: Elemzések a gyermek- és ifjúsági irodalom
köréből. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1996.
3. Komáromi Gabriella (szerk.): Gyermekirodalom. Helikon
Kiadó, Bp. 1999. / 137– 168. oldal
4. Bognár Tas: A magyar gyermekvers. Nemzeti
Tankönyvkiadó, Bp. 2001. / 27 – 85. oldal
5. Komáromi Gabriella: Elfelejtett irodalom. Móra Könyvkiadó,
Bp. 2005. / 275 – 340. oldal
64
Az erdélyi magyar gyermekirodalom a két világháború között
AZ ERDÉLYI MAGYAR GYERMEKIRODALOM
TARTALOM
4. Tanulási egység: AZ ERDÉLYI MAGYAR GYERMEKIRODALOM 65
4. 1. Benedek Elek gyermekirodalmi kánonja 66
4. 2. Gyermekirodalom a Cimborában 70
4. 3. Benedek Elek Öcsike-történetei 74
4. 4. A mese bűvöletében (Balázs Ferenc meséi) 79
4. 5. Dsida Jenő gyermekversei a Cimborában 84
65
AZ ERDÉLYI MAGYAR GYERMEKIRODALOM

A 4. Tanulási egység áttanulmányozása után a tanfolyam résztvevőinek meg

 Értelmezik az erdélyi magyar gyermekirodalom

létrejöttének körülményeit.
 Bemutatják rövid szövegben az erdélyi magyar
gyermekirodalmi kánont.
 Leírják monografikusan az erdélyi magyar
gyermekirodalom két világháború közötti korszakát és
intézményeit.
 Bemutatják tömör összefüggő szövegben a fontosabb
szerzőket és irodalmi műveket.
 Írásban elemzik a korszak tipikus műfajait.
4. 1. Benedek Elek gyermekirodalmi kánonja
1921-es erdélyi hazatérését megelőzően Benedek Elek

évtizedekig tevékenykedik Budapesten a magyar gyermekirodalom
megfogalma- érdekében, és válik sokoldalú mindenesévé: mesegyűjtőjévé,
zás országgyűlési szószólójává, írójává, szerkesztőjévé, fordítójává és
terjesztőjévé. A tizenkilencedik század végén a magyar
irodalomtörténetben először tesz kísérletet egy gyermekirodalmi
-a kánon kánon megfogalmazására. A szakirodalom mintakövetőként tartja
részei: számon ezt a kánontípust, mivel nem műfaji szabályok és normák
az értékek, megfogalmazására, illetve egy tekintélyelv minden áron való
nézőpontok, érvényesítésére törekszik, hanem az irodalmi alkotások olyan
vélekedések, mintagyűjteményét szorgalmazza, amely a magyar nemzeti
szimbó- közösség történelmi, erkölcsi és irodalmi hagyományaihoz és
lumok, a értékeihez igazodik. Az így létrejövő kánon olyan gyermekirodalmi
mintaszöveg szövegek gyűjteménye, amelyeket megillet a tisztelet, benne vannak
mentén a mindenkori irodalmi tudatban, a kultúra és a hagyomány
jelentkező alapműveinek számítanak. Az ilyen irodalmi kánon esetében már
járulékos nem csupán maguk a kiválasztott szövegek tekinthetők
tényezők kanonizáltaknak, hanem az általuk kiváltott esztétikai hatás is,
valamint azok a cselekedetek, amelyekre a szövegek utalnak, és
amelyek a nyelvi jelen túl is közölnek információkat. Ennek a
kánonnak részei továbbá az értékek, a nézőpontok, a vélekedések, a
szimbólumok és a motívumok is, mindazok a járulékos tényezők,
amelyek a szövegek mentén jelentkeznek. Zsélyi Ferenc szerint
ebben az esetben a kánonnak valóságos holdudvara jön létre, tehát
emiatt a kanonizált szövegeknek egyfajta rituális funkciójuk is
kialakulhat, már nem csupán a szöveg a minta, a kanonizált entitás,
66
hanem vele együtt a pragmatikus vonatkozások is részei az irodalmi

kánonnak.
Benedek Elek korában a magyar szellemi életben a
kanonizációnak két fő célelve jut érvényre: egyesek elsősorban a
nemzeti jellem kibontakozását és érvényesülését keresték az
irodalomban (Horváth János, Szabó Dezső), mások pedig az
nemzeti újszerűség, az eredetiség megnyilvánulásait követték nyomon (Fülep
jellem Lajos, Kassák Lajos). Benedek Elek mindkét irányt hasznosítani
eredetiség szeretné, ezért az értékőrző nemzeti jelleget kiegészíti az újszerűség
és az eredetiség követelményével. Felfogásában a klasszikus
nemzeti értékekre és a korszerű szemléletekre egyformán
hagyatkozó gyermekirodalmi tudat döntő szerepet játszhat a
felnövekvő nemzedékek azonosságának és önmagáról formált
befogadó- képének kialakításában. A tizenkilencedik századi nemzeti kánon
központúság korszerűsítése egyben átértékelés is, ennek egyik legfőbb kritériuma
az eredetiség, a másik pedig a befogadóközpontúság. Benedek Elek
következetesen hirdeti, hogy a másodlagos irodalom, az idegen
nyelvű szövegek magyar fordítása rombolja, a selejtes hazai
irodalom pedig konzerválja az irodalmi tudatot, és ez előbb-utóbb a
gyermekirodalmi ízlés megmerevedéséhez vezet, holott ennek az
ízlésnek fontos szerepe van a folyamatos kanonizációban.
Értékdifferenciáló jellegénél fogva általa történik meg a lényegesnek
és az értékesnek az elkülönítése a lényegtelentől és az értéktelentől,
ugyanakkor döntően befolyásolja az irodalmi értékek revízióját.
a kánon A nemzeti irodalmi kánon analógiájára Benedek Elek
tartópillérei: gyermekirodalmi kánonja is négy tartópillérre épül: a közösségre, az
közösség, értékekre, a történetiségre és az intézményekre. Kanonikus
értékek, értékrendjében a gyermekirodalom közösségi jellege nemzetorientált.
történetiség, Emlékezetes képviselőházi beszédében is a nemzeti értékrend
intézmények elvárásai alapján bírálja saját korának gyermekirodalmát, az eredeti
műveket és a külföldi alkotások magyarországi adaptációját
egyaránt. Mindkettő egyformán kirekesztődik esztétikai értékelvű
esztétikai virtuális gyermekirodalmi kánonjából: „Nagy részben külföldről
értékelv importált, rendesen silány fordításban terjesztett, kisebb részben
hazai termékek, amelyek minden kritika nélkül kerülnek a gyermekek
kezébe”. (Idézet Benedek Elek képviselőházi beszédéből). Az előadó
nem elégszik meg az egyszerű helyzetelemzéssel, ill. a tények
ismertetésével, hanem kitér a lehetséges következmények és
fejlemények értékelésére is. Következtetéseiben minden irányban
szociális és leépülőnek látja a korabeli gyermekirodalom perspektíváit;
lélektani igénytelenségével és értékhiányával évekre alááshatja a
sajátosság gyermekolvasó ízlését: „Míg együgyű tartalmakkal megtompítják az
ébredező elmét, idegen szellemükkel csírájában fojtják el a hazafias
szellemet, évekre vetítik vissza a magyar irodalom jó termékei iránt
való egészséges érzés kifejlődését”. Ami ezután következik a
képviselőházi felszólalásban, újdonságnak számít a magyar
gyermekirodalom addigi történetében, és újszerűségénél fogva a mai
napig időszerű. Felvillantja kortársai számára azokat a távoli
horizontokat, amelyeket a modern magyar gyermekirodalomnak el
kell érnie: komplex értékrendszeren alapuló eredeti irodalomra van
szükség, amely figyelembe veszi a befogadó elvárásait, azaz a
67
gyermekolvasó szociális és lélektani sajátosságait. Az így létrejövő

irodalomnak a produkción kívül figyelnie kell tehát a recepcióra is,
csakis így alakulhat ki egészséges gyermekirodalmi tudat és ízlés, a
„felnőtt” irodalom befogadásának előfeltételeként.
Benedek Elek képviselőházi interpellációjában a
képviselő- gyermekirodalom befogadásának állandó aktualitással bíró
házi beszéd alapkérdései fogalmazódnak meg. Egyik ilyen kérdés az érték és az
értéktelenség, a minőség és a selejt viszonya. A kérdésfeltevő
Benedek Eleknél ezek az értékviszonyok és értékdilemmák
a minőség egyértelműen a pozitív értékoldalon jutnak nyugvópontra, szerinte az
és selejt irodalomnak feltétlenül és következetesen az esztétikai értéket és az
viszonya, egyetemes minőséget kell szolgálnia. Ezzel a letisztult
az esztétikai irodalomszervezői, szerzői és szerkesztői felfogással lát hozzá
érték és az gyermekirodalmi kánonjának a megvalósításához, legfőbb célja: értő
egyetemes olvasót nevelni a magyar irodalom befogadására. Kánonjának másik
minőség újdonsága a befogadó kérdéskörét érinti, és a gyermeki, a
szolgálata gyermekség lényegével van összefüggésben. Végső következtetése:
a gyermekirodalom művelésének előfeltétele a gyermekolvasóhoz
közeledés a való közeledés. Ennek a pedagógiai-irodalmi kommunikációnak
gyermek- mindenkori követelménye a tehetség, spontaneitás az író és olvasó
olvasóhoz: közötti párbeszédben, semmiképpen a modoros leereszkedés: „A
párbeszéd legzseniálisabb író is kudarcot vall, ha tehetségéhez nem járul
író és olvasó mélységes mély kedély s mindenek felett a gyermekvilágnak erős
között szeretete. Annak, ki gyermekkönyv írásába fog, kell hogy érezze
vagy érezte legyen valaha a családi élet melegét, kell hogy részese
legyen vagy lett légyen valaha a családi élet örömeinek és
nevelés és aggodalmainak; kell hogy le tudjon szállni a gyermekvilág esze
szórakozta- járásához, kedvteléseihez, s éppen nem felesleges, ha mindezekhez
tás lelkében van még a gyermekével rokon vonás: egy csepp naivitás”.
Benedek Elek elvárja tehát kortársaitól, hogy irodalmi alkotásaik
világképét hozzáigazítsák a gyermekvilág elvárásaihoz, csak így
tudnak hatékonyan közvetíteni erkölcsi és esztétikai értékeket.
Továbbra is szorgalmazza a pedagógiai elvek szépirodalmi
közvetítését, viszont mérsékletet tanúsít a gyermekirodalmi alkotások
nyitott nevelő értékének megítélésében: a nevelés nem mehet az
pedagógia esztétikum rovására, a jó gyermekirodalmi mű egyszerre nevel és
szórakoztat.
Benedek Elek nyitott pedagógiát gyakorol, a gyermeket
lehetséges komplex jellemnek tekinti, aki harmonikus
a jellemalakítással formálható. A gyermekjellemről nem csupán
gyermekköz empirikus úton szerez gazdag tapasztalatokat, hanem felhasználja a
pontúság kortárs gyermeklélektani, gyermekpedagógiai szakismereteket, és az
kanonizálása így megszerzett tudásanyagot elsősorban gyermekirodalmilag
hasznosítja. Modern nevelői mentalitásának lényege röviden így
foglalható össze: a gyermeki lény potenciális értékhordozó, a
gyermekkorban felhalmozódó értékek felnőtt korban kamatozódnak
majd, a gyermekkultúra és benne a gyermekirodalom érték, része az
össznemzeti kultúrának. Ellen Key svéd pedagógusíró 1900-ban
megjelent a Gyermek évszázada című könyvében a modern
társadalom gyermekközpontúságát fogalmazza meg, Benedek Elek
pedig a magyar irodalomban kanonizálja a gyermekközpontúságot.
68
Erdélybe hazatérve, majd a Cimbora szerkesztését átvéve ezt a

gyermekközpontú irodalom-felfogást adaptálja kisebbségi
körülmények között. Ehhez egyáltalán nem kell átírnia korábbi
programját, csupán pragmatikusabbá kell tennie, és néhány
aspektusát nyomatékosítania (helyzettudatát, anyanyelvi jelegét,
történelmi vonatkozásait).
Ennek a gyermekirodalmi kánonnak fontos része a történetiség,
Benedek Elek a magyar történelmi hagyomány gyermekirodalmi
olvasatát, átértékelő értelmezését valósítja meg, beleértve a folklórt
történelmi
is. Az egy évtized alatt közzétett mesegyűjteményekkel (Székely
hagyomány
Tündérország, 1885 Székely mesemondó, 1888 Magyar mese és
mondavilág, 1894 – 1896) kanonizálja a magyar népmesét a
(gyermek)irodalomban: „Az volt s lesz a törekvésem, hogy az általam
megírt, s még megírandó mesék irodalmi művek hatását tegyék az
olvasóra, anélkül azonban, hogy emiatt meghamisítsam a nép
észjárásának, mesemondó nyelvének karakterét.” Meséiben
egyszerre van jelen a nevelői és a szórakoztató szándék, arányosan
alkalmazva Horatius docere et delectare klasszikus elvét. Hasonlóan
jár el történelmi tárgyú munkáiban is: A magyar nép múltja és jelene
1–2, 1898 Hazánk története, 1905 Történeti olvasmányok, 1909
Nagy magyarok élete 1-13, 1905-1914. Történelmi
áttekintéseinek fontos kanonizációs eljárása a kiválasztás és az
értelmezés, azaz a mit? és a hogyan? kérdése. Szempontjai az örök
érték eszményeit, a kanti abszolút értékkategóriát szolgálják,
miközben nem téveszti szem elöl a közösségi perspektívát sem,
összhangot teremtve a múlt történései és a jelen érdeklődése között.
Benedek Eleknek ez a harmóniaeszményt követő értékkánonja
emlékezet kisebbségi körülmények között pragmatikus irodalmi törekvéseket
szolgál. A húszas évek erdélyi magyar irodalmában szintén a tradíció
történelem „reflexívebbé válásával” kezdődik el, a kanonizáció és elsősorban a
múlttá vált értékek kerülnek át a jelen horizontjába. Olyan múlt
érték- rekonstruálódik ezáltal, amely befolyásolni képes egy adott közösség
teremtés identitását. A kánonalkotók szerint a történelemre emlékezve, és
ennek az emlékezetnek a sarkalatos alakzatait kiemelve
bizonyosodhat meg egy közösség saját önazonossága felől. A
benedeki modellhez hasonló kisebbségi kánonok is azonos
paradigmasorba rendezik az emlékezetet, a történelmet és az
értékteremtést.
szociális- Benedek Elek elképzeléseiből nem hiányoznak a
intézményes gyermekirodalom kanonizációs eljárásainak egyéb aspektusai sem: a
feltételek befogadásbeli szükségszerűségeken kívül a szociális-intézményes
feltételek és az irodalom önreflexivitása, vagyis a kritika. Ezek
együttesen határozzák meg az irodalmi tudat létrejöttét és
szerkezetét. Századvégi hátrányos helyzete miatt a magyar
gyermekirodalom saját intézményrendszerének a kiépítésével van
elfoglalva, olyan infrastruktúrára van szüksége, amely biztosíthatja a
folyamatos irodalmi életet. A fokozatosan megerősödő intézmények
képesek akaratlagosan befolyásolni a kánon alakulását, ezért is
fontos a könyvkiadók, valamint az irodalomkritika aktív jelenléte, és
természetesen a gyermekirodalmi folyóiratok megalakulása.
Benedek Elek kétszer is tevékenyen éli át a magyar
69
gyermekirodalom önszerveződő szakaszát: először a századforduló

Magyarországán és másodszor a húszas évek Erdélyében. Az általa
szerkesztett, illetve társszerkesztett gyermekirodalmi lapok (Az Én
Újságom, 1889 - 1944 Jó Pajtás, 1909 - 1925 Cimbora, 1922 -
1929) alkalmazkodtak a huszadik század sajtóelvárásaihoz az
irodalom- időszerűség, az időszakosság és a nyilvánosság követelményével.
kritika Alapelvük, felmutatni a sokféleségben az állandóságot, lehetővé téve
ez által is, hogy a gyermekirodalom minél több olvasóhoz jusson el.
Benedek Elek valósággal össztársadalmi üggyé teszi a
gyermekirodalmat: erkölcsi, szakmai, pénzügyi támogatást kér
egyetemes számára. Ha szükséges, akár kormányszinten is szorgalmazza
esztétikai például a pályadíjak kiírását, ily módon is legitimizálva a
értékek gyermekeknek szánt irodalmat. Az irodalmi ízlés egyik hasznosítható
intézményének tekinti az irodalomkritikát, és fontos ellenőrző
szerepet szán neki. A korabeli piacorientált gyermekirodalom
kizárólag külföldi termékekre épít, főleg német és angol művek
fordítására és adaptálására. A kapitalizálódó könyvpiac igényeinek
nem felel meg a „selejtes” magyar gyermek- és ifjúsági könyv, ezért
is marad el a gyermekirodalmi kánon az egyetemes esztétikai
értékektől. Ezeknek a számonkérése és érvényesítése lenne a kritika
feladata: „Cím szerint sok gyermek- és ifjúsági könyvünk van, de
érték szerint még mindig kevés. Vannak írók, akik azt hiszik, hogy a
világon nincs valami könnyebb, mint a gyermekeknek való írás, holott
ez a legnehezebb.” (Benedek Elek Ifjúsági irodalom).
1. Sorolja fel rövid minősítéssel Benedek Elek gyermekirodalmi

kánonjának világnézeti és esztétikai elveit! A megoldáskor figyeljen a
fenti szöveg széljegyzeteire! Válaszát írja be a keretbe!
_______________________________________________________
4. 2. Gyermekirodalom a Cimborában
gyermek- Hazatérése után Szentimrei Jenő kéri fel Benedek Eleket arra,
irodalmi hogy legyen az erdélyi gyermekolvasók irodalmi lapjának, a
kánon Cimborának a főszerkesztője, ténylegesen csak 1922. augusztus 27-
től, az I. évfolyam 29. számától veszi át a lap rányitását. A kisbaconi
szerkesztő azonnal rátér gyermekirodalmi kánonjának a
70
megvalósítására, szerencsésen kamatoztatva Az Én Újságomnál és

a Jó Pajtásnál szerzett szerkesztői tapasztalatokat. Hamarosan
felismeri, hogy az új politikai körülmények közé került, és a lelki meg
tudatbeli megrázkódtatást elszenvedett erdélyi magyar nemzeti
közösségnek olyan gyermekkultúrára van szüksége, amely részben
kompenzálni tudja az elveszített intézményeket (könyvkiadás,
benedeki anyanyelvi oktatás stb.). Egyik „nagyapós” üzenetében így hozza ezt
küldetés- kis olvasóközönsége tudomására: „Ennek az újságnak minden sora
tudat egy szent célt szolgál: nemesen, emberségesen gondolkodó, művelt
magyarokká nevelni titeket.” Szerkesztői ars poeticájába is átemeli
a korszak gyermekirodalmi kánonjának azokat az elemeit, amelyek a klasszikus
gyermekiro- nemzeti kánonnak is erősségei: a közösségi tudatot, az
dalmi értékközpontúságot és a történetiséget. Ezeket a kisebbségi
anyaga helyzettudatból fakadó messianizmussal egészíti ki és erősíti meg. A
mai olvasatban kissé patetikusnak ható benedeki küldetéstudat az
erdélyi magyar irodalom hőskorában, az irodalmi élet
újjászervezésének küzdelmeiben lelki és szellemi energiát kölcsönző
rovatok erőnek számított. Ennek tudható be, hogy megjelenésének hét éve
alatt a Cimbora helyettesíteni tudta a gyermekirodalom és általában a
gyermekkultúra egyéb intézményeit is: lapjain látott napvilágot
például a korszak teljes gyermekirodalmi anyaga, gyermekkönyvek
széles csak jóval később jelentek meg (helyettük brosúrák vagy műsoros
műfajskála: füzetek forogtak közkézen különféle társadalmi szervezetek
széppróza, kiadásában)
értekező Benedek Elek pragmatikus elveket követ a gyermekolvasóval
próza, való kapcsolattartásban is, Elek nagyapó üzeni című rovaton,
publicisztika leveleken keresztül érintkezik az olvasókkal, a Cimbora-
közönségtalálkozókon pedig személyesen szól hozzájuk. Így a lehető
színpadi legdifferenciáltabb olvasóképet alakítja ki önmagának, ez pedig
jelenetek, kedvezően hat vissza a folyóirat szerkesztési gyakorlatára és
mesejátékok szépirodalmi anyagára. Egyaránt gondol óvodás-, iskolás- és
kamaszkorú olvasóira, igyekszik megfelelni a különféle elvárásoknak.
Ezzel magyarázható a folyóirat széles műfajskálája, sőt az egyes
műfajokon belül is változatosságra bukkanhatunk, a prózán belül
például több változatot is megismer az olvasóközönség: szépprózát
(mese, monda, novella, elbeszélés, folytatásos regény, anekdota,
vicc, igaz történet), értekező prózát (tudománynépszerűsítés, levél),
a gyermek- publicisztikát (érdekes élménybeszámolók, hírek, tudósítások).
olvasó Lírára, prózára és drámára egyaránt gondol. Az egykor általa közölt
ízlésvilága vagy megirt színpadi jelenetek és mesejátékok ma is közismertek a
gyermekirodalomban. A Cimbora komplex irodalom-felfogását a
népi kultúra szerzők névsorából és az általuk képviselt irányzatokból is
rekonstruálhatjuk. Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc és Benedek Elek
nevéhez a népnemzeti hagyomány, műveikhez a klasszikus irodalmi
ízlés társítható. A kortárs erdélyi szerzők (Áprily Lajos, Berde Mária,
Tamási Áron, Szentimrei Jenő, Tompa László, Kós Károly, Ligeti
Ernő, Molter Károly, Reményik Sándor, Sípos Domokos és mások)
jelenlétével az alakuló transzszilván kánon kerül be a
gyermekirodalomba, így van benne szinte minden lapszámban az
erdélyi történelem, az erdélyi táj és általában az erdélyi lélek. A
gyermekolvasó ízlésvilágának alakításában fontosak a népi kultúra
71
eredeti alkotásai és különféle adaptációi. Ezek mellett a modernebb

irodalmi ízlés is fel-feltűnik a Cimborában: a Nyugat köréhez tartozó
Kosztolányi Dezsővel, Krúdy Gyulával, vagy az erdélyi Balázs Ferenc
újszerű mesekísérleteivel és Dsida Jenőnek a modernség változatait
próbálgató korai verseivel. Benedek Elek Öcsike-történeteivel pedig
a huszadik század eleji reformpedagógiai elvek költöznek be a
reformpeda- Cimborába. A világirodalmat többek között J. W. Goethe, Lev
gógiai elvek Tolsztoj, Anatole France és Romain Rolland képviseli. Rendszeresen
közölt a Cimbora meséket és verseket román íróktól is.
nevelői, Leggyakrabban Ispirescu meséivel, Alecsandri, Cosbuc, Eminescu
erkölcsi, és Goga verseivel találkozhattak az olvasók. Benedek Elek mindig
esztétikai figyel arra, hogy a nevelői és erkölcsi érték mellett az esztétikai is
értékek érvényesüljön az olvasnivalókban. Következetesen érvényesíti még
1898-ban megfogalmazott értékszempontjait: „Valamint a házat is
tananyag- alulról kezdik építeni, azonképpen a magyar irodalom
kiegészítés olvasóközönségének nevelését is alul, a gyermeknél kell kezdeni.”
Tananyag-kiegészítésként művelődéstörténeti,
tudomány- irodalomtörténeti, történelmi és néprajzi anyagot is beszerkeszt
népszerűsí- Benedek Elek az egyes lapszámokba. Különösen sokat jelent ez a
tés szórványvidéken élő kis olvasóknak, akik magyar nyelvű oktatás
híján, a Cimborából sajátíthatják el, illetve bővíthetik anyanyelvi
ismereteiket. Tágabban értelmezett gyermekkultúrájában helyet kap
képzőmű- a tudománynépszerűsítés is, Tamás érdeklődik címmel külön
vészeti kész- sorozatot indít. A tág témakör (kábítószer, mélytengeri élővilág,
ség tűzhányók, lovagkor stb.) összeállítója és megszövegezője dr.
Lengyel Miklós, aki szinte a kamaszokat érdeklő minden témát
igyekszik beemelni rovatába. Pedagógus társszerkesztők
fogalmazási segítségével gyakorlati jellegű rovatot is indít a Cimbora: a kémia
versenyek népszerűsítésére vállalkozik a Kísérletezzünk!, a Rajziskola pedig a
kis olvasók képzőművészeti készségeinek kialakításán fáradozik.
gyermek- Benedek Elek olvasóinak kognitív nevelése és ismeretszerzése
szerzők mellett nem hanyagolja el a nyelvi kifejezőkészségek kialakítását és
művei a képességek gyakorlását sem. Fogalmazási versenyeket hirdet
gyermek- megadott témára (Beszámoló a nyári vakációról), mesét, verset,
olvasó fordítást, karcolatot közöl a tehetségesebb levelezőktől. Új
társszerző jelenségnek számit a magyar gyermekirodalomban, hogy a
gyermekszerzők együtt szerepelnek ismert költőkkel és prózaírókkal.
Benedek Elek ezzel a szerkesztői gesztussal bővíti a
gyermekirodalom addigi fogalmát: a gyermek már nemcsak olvasója
és témája lehet az irodalomnak, hanem szerzője is. A Cimbora közli
a Cimbora például Dsida Jenő és Ignácz Rózsa első irodalmi alkotásait, rajtuk
megszűnése kívül még sok más gyermekszerző jelentkezik egyszeri vagy
többszöri próbálkozással (Csűrös Emília, Marton Lili és mások).
Ezzel teljesedik ki igazán Benedek Elek gyermekközpontú irodalom-
felfogása, precedenst teremtve a később megjelenő magyar nyelvű
gyermeklapok számára, amelyek következetesen társszerzőnek
tekintik a gyermekolvasót, és külön rovatot indítanak számára.
A Cimbora megszűnésével évtizedekre visszafejlődik a magyar
gyermekirodalom Erdélyben, nem akad megfelelő fóruma és rangos
művelője, a kiművelt formakultúrával és irodalmi presztízzsel
rendelkező szerzők keveset törődnek az irodalomnak ezzel a
72
változatával, vagy pedig kivándorolnak Erdélyből. Nincs folytatása

annak a folyóirattípusnak sem, amelyet Benedek Elek keltett életre a
Cimborával, majd csak a világháború után újraszerveződő
gyermekirodalom neves fóruma, a Napsugár lesz hozzá fogható. A
gyermek- harmincas években megjelenő felekezeti lapok jellegüknél fogva más
folyóiratok, feladatot látnak el gyermeknevelésben, differenciált olvasóréteget
lapok alakítanak ki maguknak külön-külön szólítva meg a legkisebb és a
sokfélesége nagyobb gyermekeket, illetve serdülőket. Szépirodalmi anyaguk sem
mindig felel meg a húszas években megfogalmazott gyermekirodalmi
kánonnak. „Gyermeklap a főhatalom változása utáni eszmélés első
éveiben több is megjelent – így az Angyalkert (Kolozsvár), a Jó
Gyermek (Nagyvárad), a Gyertyafény (Braila), a Kis Pajtás (Szatmár)
és mások – maradandó, máig érezhető hatást azonban csak
Benedek Elek és lapja gyakorolt, megalapozva az anyanyelvi
irodalmi nevelést. Más feladatot láttak el a legkisebbeknek és a
nagyobb gyermekeknek szerkesztett felekezeti lapok, melyeknek
fontossága ma sem lebecsülhető – köztük a szatmári Apostol
Szívgárdista – melléklapja, az evangélikus Gyermekvilág, a
református Az Én Kicsinyeim (felnőttebbeknek, jobbára az ifjúságnak
a nevezetes Ifjú Erdély) -, és sok más (baptista, zsidó) lap, folyóirat,
melyek irodalmat is közöltek”. (Csapody Miklós: Csipike és testvérei).
A Cimbora megszűnésével és főszerkesztőjének halálával megdől az
az alapelv, amelyre a húszas években, az erdélyi magyar
gyermekirodalom „hőskorában” hagyatkozni lehetett: „tudósnak,
írónak különösen nagy érdeke, hogy a fiatal nemzedék a lehető
legjobb könyveken nevelődjék.”
2. Fogalmazza meg rövid szövegben, hogyan érvényesül a Cimbora

szerkesztésében Benedek Elek gyermekközpontú
irodalomszemlélete! Szövegét a 2. és 3. bekezdés széljegyzetei
alapján építse fel. Megoldását ellenőrizze a fenti szöveg 2. és 3.
bekezdésében! Válaszát írja be a keretbe!
_______________________________________________________
73
4. 3. Benedek Elek Öcsike-történetei
A Cimborában közölt műfajok közül az Öcsike-történetek a

gyermektörténetek valószerű változataihoz sorolhatók: a címszereplő
valóságos személy, egyike Benedek Elek tizenkét unokájának
gyermek- (később professzorként és polihisztorként vált ismertté Benedek
kaland- István néven), mozgékony, eleven eszű gyerek, csínytevéseivel,
sorozat eredeti ötleteivel gyakran szórakoztatta, olykor meg is hökkentette
családját. Folyóiratában Öcsike nadselű gondolatai címmel közölte
Benedek Elek ezt a gyermekkaland-sorozatot, szinte minden héten
meglepte vele az olvasókat. Történeteinek egy része a nyaranta
Kisbaconban vakációzó unoka élményeit dolgozza fel rövid
prózában, másik része a budapesti tapasztalatokat levél formában.
Mindkét változatban olyan újításokra bukkanunk, amelyek csak
Benedek Eleknél fordulnak elő a korabeli gyermekirodalomban: ezek
az újdonságok egyrészt a szövegek felszíni struktúrájában
keresendők, a műfajisághoz, illetve a marrációs technikához
köthetők, másrészt téma- és tartalombeli nóvumok, vagyis a
műfaji szövegvilág részei. Különösen érdekesek lehetnek számunkra a
sajátos- gyermekvilághoz és a gyermekpedagógiához köthető korszerű
ságok nézetek, ezek segítik hozzá Benedek Eleket, hogy történeteivel saját
gyermekirodalmi műfajt teremtsen, tovább erősítve gyermekközpontú
irodalmi kánonját.
A valószerű eseménysorozatra épülő Öcsike-történetek a
a „nadselű gyerektörténetekhez, illetve az igaztörténetekhez sorolhatók. Ezek
gondolat” általában sematikusan ismétlődő egyszerű műfaji struktúra alapján
lényege szerveződnek, egy alapötletből építkeznek. A történetsorozat
leitmotívuma, a „nadselű gondolat”, nemcsak az alkotásban van jelen
szövegszervező tényezőként, hanem a befogadást is befolyásolja, és
nyitott elváráshorizontot alakít ki az olvasói tudatban. A
műfajteremtéshez szükséges kreativitást és felfedező kedvet próbálja
felébreszteni a szerző az olvasóban is, ehhez mesterfokon használja
fel a késleltető narrációs technikát, ugyanis sohasem árulja el előre a
„nadselű gondolatok” lényegét, hanem módszeresen, történetről-
„kópéság” történetre adagol hozzá újabb ismérveket. Ez Benedek Elek
„gyermeki olvasóknak szánt olyan „nadselű gondolata”, mint amilyennel Öcsike
csínytevés” tréfálja meg a felnőtteket. A „nadselű” gyermeknyelvi kifejezés nem
teljesen azonos a felnőtt nyelvhasználat „nagyszerű” szavával, van
némi többletjelentése, mely leginkább a „kópéság”, „gyermeki
csínytevés” fogalmakkal írható körül. A szóhoz tapadó
többletjelentést maga Benedek Elek így értelmezi a Stánci néni
zongorázni tanul című történet végén: „… szép volt a gondolat, hogy
Stánci néni rám testálta a házát, de más a ’nadselű’ gondolat. Ehhez
már csak én értek igazán.” További megsejtésekkel bővülhet alakuló
fogalomképzetünk, miután elolvassuk a Kísértetjárás című történetet,
itt Öcsike már egyértelműbb utalást tesz saját ötletének jellegére:
„Ma este kísértetjárást rendezünk. Megijesztjük a lányokat.” Az
Öcsike farsangi tréfája című történetből megtudjuk, hogy a „nadselű
gondolatnak” gyerekáldozata is van, a vendéggyerek, aki egyébként
„legkülönb tanuló a második Á-ban”, valósággal viszolyog Öcsike
74
kópéságaitól: „Én nem barátkozom ilyen kölyökkel, majd hogy még

velem is csináljon valami gonosz tréfát.” Ebből a meglehetősen
szubjektív értékítéletből kitetszik, a „nadselű gondolat” gyerektréfa,
mely az érintettek kedélyétől függően egyaránt lehet „gonosz” vagy
„nadselű”.
A „nadselű gondolat” valósággal önállósodik, és a
-az ötlet történetsorozat végére sajátos műfajként körvonalazódik, egyfajta
születése, műfajpoétikája kerekedik. Szerkezetét elemezve három részre
-ötletpróba, tagolhatjuk: a legelső mozzanat heurisztikus jellegű, megszületik egy
-végkifejlet, gondolat vagy kipattan egy ötlet Öcsike fejéből. Máskor előre
a kiváltott megtervezett, átgondolt csínytevéssel van dolgunk. Az ötlet
hatás születését követi a kivitelezés, az ötletpróba. Ez a leghosszabb része
ennek az alkalmi műfajnak. Végül az utolsó fázis, a végkifejlet
következik, amely a gondolat csattanóján kívül a kiváltott hatást, a
harmadik környezet reakcióját is tartalmazza. A változatos narrációs technika
személyű ellensúlyozza a rutinszerűen felépített „nadselű gondolat”-sort.
szerzői és Benedek Elek kétféle elbeszélői perspektívát is kipróbál az Öcsike-
első történetekben: a harmadik személyű szerzői és az első személyű
személyű narrációt. A szerzői elbeszélésben az általa sokat gyakorolt
narráció mesemondó szerepben jelenik meg: a mesélő nagyapa adja elő az
unoka csínytevéseit. Sikeresen alkalmazza mesefeldolgozásainak
kipróbált retorikai fogásait. Gyakran szól ki például a szövegből
képzeletbeli hallgatóságához, hogy ébren tartsa érdeklődését, vagy
előkészítsen egy-egy érdekesebb eseményt, cselekménybeli
fordulatot, olvasóit közvetlenül is érdekeltté teszi a befogadásban:
„Kezében fáklya lobogott. (Vagy csak faggyúgyertya volt? Nem
tudom?)”; „–Gyere csak, Fokszikám – szólt gyöngéden a kutyájához
beszélt (Mellesleg mondva több esze volt ennek a kutyának, mint a Stánci
nyelvi néni Pufijának)”; „Pedig mondhatom, gyerekek, nagy kár volt érte,
fordulatok mert gyönyörű szép szakáll volt”. A történetek epikai hitelét,
valószerűségét erősítik a beszélt nyelvi fordulatok és a
gyermeknyelvi kifejezések. Ennek a retorikai fogásnak a hitelesség
érzékeltetésén túl jól meghatározható stílusbeli többlete is van:
gyermek- változatosabbá, élvezetesebbé teszi a mesélést, a varietas delectant
nyelvi klasszikus retorikai elvnek a jegyében. A köznyelvből vett szólások, a
kifejezések, mindennapi nyelv fordulatai egyszerre teszik szemléletesebbé,
sajátos- elevenebbé és közvetlenebbé a szövegeket: „Igenis, szokott Hazug
ságok Péter bácsi aludni ebéd után, mégpedig olyan mélyen, hogy akár
ágyút is sütögethettek el a füle mellett”, vagy „No jól van, ördögadta,
a te lelkeden szárad, ha szégyent vallok”. A gyermeknyelvi
kölcsönzések elsősorban a gyermekvilággal való azonosulást jelentő
a retorikai elemekként kezelendők, amelyek játékosságukkal,
népmeséből eredetiségükkel frissítik is a szövegeket. Ilyen tipikus gyermeknyelvi
vett retorikai sajátossága selypítés („Adja vissa a salagomat – kiáltotta Hancika,
motívumok aki tüstént megismerte a maga holmiját. – Adja vissa! Azs azs
enyém!”; „Kélem, kélem, kedves Pepi bácsi – mondta Öcsike
szolgálatkészen”.) és a kicsinyítő képzők halmozása („Szép gyöngén
megfogja a kedves kis legyecske szárnyacskáját. Aztán fülecskéjét a
kalapra nyomta, s úgy hallgatta Öcsike a kedvenc legyecske
röpködését és zümmögését”.) A népmeséből kölcsönzött retorikai
motívumok a fikcióhoz közelítik az eseményeket, és a valószerűség
75
felé terelik az olvasói figyelmet: „Akár hiszitek, akár nem, Fokszi

olyan okos volt, hogy parancsot sem várt, tüstént szájába kapta a
vajaskenyeret.”; „No de, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem
…”; „Mesélek valami olyat, amilyen még sosem volt a Cimborában”. ;
„Hírük bejárta nemcsak az egész utcát, de még a várost is, azon is
egy sánta arasszal túl”.
műfajváltás→ Az Öcsike-történetek egy része budapesti élmények
levél rekonstrukciója, megszövegezésükhöz Benedek Elek másik
prózaműfajt, levelet választ, a műfajváltással együtt jár az elbeszélői
az események perspektíva megváltoztatása is. A levelekben a lineáris
felidézése cselekményvezetést felváltja a felidézés (például Öcsike álma).
Ehhez a szerzőnek mindent gyermeki perspektívából kell láttatnia,
átélt úgy kell felidéznie az eseményeket, ahogy azokat a gyerek-narrátor
gyemek- megtapasztalta. Az átélt gyermekélmény és a befogadói élmény
élmények hitelességét, illetve hatását nem ronthatja el, inkább fokozni próbálja
a közvetítésre vállalkozó felnőtt. Egyszerre két címzettje is van a
az Öcsike- levelekbe foglalt Öcsike-történeteknek, a tulajdonképpeni vagy
történetek közvetlen címzett a „nagyapó”, a közvetett pedig a Cimbora
címzettjei olvasóközönsége. Így van az Öcsike-leveleknek egy konkrét és több
virtuális címzettje, ugyanakkor egy jól azonosítható feladója. Olyan
játékhelyzet teremtődik ezáltal, amelyben a résztvevők derűs
közös játék szerepjátékot játszhatnak: Öcsike, a levélíró egyben leveleinek hőse
is, a leveleket közreadó Benedek Elek szerző és olvasó is
egyszemélyben, a sok-sok gyermekolvasó pedig megannyi játszótárs
ebben a furfangos játékban. A közös játék lényege a folyamatos
folyamatos dialógus, Benedek Elek az Öcsike-levelekben tudatosítja a felvázolt
dialógus szerepeket, nem hagy kétséget, és nem okoz identitászavart a
befogadóban, ezért iktat be következetesen különféle
megszólításokat a levélszövegekbe: „Hát én megírom, édes
Nagyapóka, az már a maga dolga, hogy beteszi vagy sem”. ; „Édes
nagyapóka lelkem, nem állhatom meg, hogy ne közöljem magával
ezt a pompás történetet”
pedagógiai Az Öcsike-történetek tartalmi és világképi újításainak forrását a
nézetek korabeli gyermekpedagógiában kereshetjük. A történeteket
egyértelműen Benedek Elek gyermekközpontú szemlélete hatja át, a
század eleji új pedagógiai irányzatok hatására az autarktikus,
tekintélyelvű nevelést fokozatosan egy demokratikusabb
gyermekközpontú pedagógia váltja fel. A felnőtt-gyermek viszony
megítélésében az Öcsike-történetek meghaladják a hagyományos
patriarchális szemléletet, amelyben a mindentudó, tekintélyt
a felnőtt – parancsoló felnőtt gyámkodik az oktondi gyermek fölött. Ez a
gyermek felülvizsgált pedagógiai alapkérdés így fogalmazódik meg a Pepi
viszony bácsi korcsolyázik című történetben: „Őszintén szólva Öcsike nem
radikális szerette Pepi bácsit, mert folyton leckéztette”. A pedagógiai
átértékelése perspektívaváltás a felnőtt-gyermek viszony radikális átértékeléséhez
vezet. A Péter bácsiról szóló történetekben (Hazug Péter bácsi
szakálla, Pepi bácsi korcsolyázik) az okos és leleményes gyermek
leckézteti meg a felnőttet, aki néha éppen olyan esendő tud lenni,
mint a gyermek, így könnyen áldozatává válhat az ártatlan
gyermektréfának is, például Öcsike valamelyik „nadselű
gondolatának”: „No, megállj Pepi bácsi – gondolta Öcsi magában -,
76
egyszer majd felültetlek az én kelekes kolcsolámra, aztán akkor

beszélj!” Természetesen ez a szemléletváltás nem konfliktusmentes:
a fenyegetőzésre az érintett szintén fenyegetőzéssel replikázik: „No,
megállj, mindjárt megtanítlak én, ha apád meg nem tanított”. A felnőtt
generáció nehezen viseli el a megleckéztetést, ilyenkor a sokszor
bevált tekintéllyel lép fel, ahogy azt Öcsike édesapja is teszi: „Hogy
megvalljam az igazat, a kedves papa tulajdonképpen az egyik
karjával ölelte át Öcsikét, a másikkal alaposan kiporolta a nadrágját”,
vagy: „Hiszen az ő nadselű gondolatai rendszerint azzal végződtek,
hogy apuska pálcája…nem, nem fejezem be ezt a gondolatot”. A
szakirodalom a fekete pedagógia tárgykörébe sorolja a testi fenyítést,
és a felnőtteknek ezt a fajta nevelési ambícióját elsősorban
társadalmi-lélektani eredetűnek tekinti. Nevelésre voltaképpen nem is
a gyermeknek van szüksége, a felnőtt nevelő követeli, hogy
nevelhessen, ily módon éli ki lappangó ösztöneit.
Az Öcsike-történetekben bőven találunk olyan felnőtteket, akik
a felnőttek
előítéletekkel közelednek a gyermekekhez. Ilyen például Ludmilla és
előítéletei
Stánci néni, nekik rendszeres kirohanásaik vannak a
gyerektársadalom ellen: „- Hogy mertétek, akasztófára való kölykei?”
vagy: „- Megölöm a gaz kölykeket! – sivította Ludmilla néni, s eszén
kívül rohant a kertbe”. Nem próbálkoznak sem a közeledéssel, sem a
megértéssel, képtelenek leereszkedni a gyermekvilág szintjére,
esetükben fel sem merül az elfogadó magatartás, egyetlen
pedagógiai érvük és eszközük a testi fenyítés, illetve az azzal való
klasszikus
fenyegetőzés: „- Szemtelen kölykek! Hiszen megálljatok, majd adok
pedagógiai
én nektek!” Olyan lénynek tartják a gyermeket, aki állandó
felfogás
felügyeletre szorul, és akit kizárólag a nevelés tehet értékes emberré.
Annak a klasszikus pedagógiai felfogásnak az emblematikus figurái
ők, amely szerint egyedül a pedagógia képes az ember
„megteremtésére”, és ez a jellemteremtő tevékenység még fokozható
is, kiterjeszthető az iskolán kívüli éltre (például a családra).
Rousseau és Pestalozzi nézetei szerint a gyermek ártatlannak
születik, de hamar romlottá válik az emberek között, ezért szorul
állandó nevelésre és pedagógiai felügyeletre. Nevelési tanácsadásuk
vezérmotívuma: a társadalom generálta viselkedésbeli hibákat
nyitott
megfélemlítéssel, elrettentéssel lehet javítani.
pedagógiai
Benedek Elek nyitott pedagógiai szemléletének tudható be,
szemlélet: a
hogy az Öcsike-történetekben nem a távolságtartó, hanem az
gyermek
elfogadó nevelői attitűd érvényesül, a reformpedagógia híveként
alakuló
olyan alakuló egyéniségnek tekinti a gyermeket, aki képes önálló
egyéniség,
gondolkodásra és tevékenységre. Ehhez egyfajta modellnek,
önállóan
pszicho-pedagógiai prototípusnak szánja Öcsikét, akivel bátran
gondolko-
szövetkezhet a tekintélyelvűség ellen. A magyar irodalomban először
dik,
Petőfi Sándor Szeget szeggel című versének gyermekalakja érteti
tevékenykedik
meg velünk, hogy a felnőtt is követhet el hibát, nemcsak a gyerek.
Éppen a felnőtt társadalom kanonizálta pedagógiai szabályként, hogy
a viselkedésbeli, illetve a jellembeli hibákat büntetni, javítani kell.
Csakhogy a társadalmi hierarchia alacsonyabb fokon álló gyermek
nem büntethet testi fenyítéssel, ez a felnőttek kiváltsága, ezért
gyermekcsínyekhez folyamodik, az Öcsike-féle „nadselű
gondolatokhoz”. Benedek Elek ezt az esélyegyenlőtlenséget
77
szeretné kompenzálni, amikor Pepi bácsi megleckéztetésében Öcsi

mellé áll: „Hiszen a kiporolást megérdemelte, de a célt, mit maga elé
tűzött, mégis elérte Öcsike: Pepi bácsi rögtön csomagolt s többet
sohasem jött Öcsike kedves szüleihez nyaralni. – Köztünk legyen
mondva – mondta anyus apusnak -, kár volt oly erősen kiporolnod az
Öcsike nadrágját. Valamennyi közt ez volt a legnadselűbb
gondolata!”
Ennek a nyitott pedagógiának az egyik emlékezetes
momentuma a történetekben, amikor a felnőtt (apa) szövetkezik a
gyerekkel (Öcsike) egy másik felnőtt (Stánci néni)
megleckéztetésére. Öcsike „nadselű gondolata" menti meg a
családot Stánci néni dilettáns zongorajátékától: bezárják a macskát a
zongorába, meghiusítva a néni környezete számára terhes művészi
ambícióit. Öcsike magára vállalja a csínytevést, ám fenntartási
vannak a korábban tekintélyelvet érvényesítő és vele szemben
a felnőtt apa fekete pedagógiát gyakorló apával szemben, némi gyanakvással
szövetkezik fogadja a cinkosságot. Az apa nem meri vállalni a gyermeki
a gyerekkel csínytevést, felnőtt tekintélyét és rokoni presztízsét féltve. Viszont
nem következetes pedagógiai elveiben meg erkölcsi nézeteiben, és
engedményeket tesz, a cél szentesíti az eszközt, machiavellista
felfogás szellemében. Korábbi tilalmait és előítéleteit félre téve
gyermeke ösztönös igazságérzetére hagyatkozik, ugyanis őt köti a
rászabott társadalmi szerep. Ezt érzékelteti a kettejük között
elhangzó egyezkedő párbeszéd: „ – No, hát mégis … Stánci néni,
meg a zongora … Nem tudnád valahogy elriasztani attól a
zongorától? Tudod, nekem nem illik. De ha neked véletlenül …
valami nadselű gondolatod támadna … - Nem vernél meg? –
kérdezte gyanakodva Öcsike. – Dehogy vernélek, dehogy vernélek –
nagyapa – mondta apuska – Itt a kezem, nem disznóláb!”
unoka Az Öcsike-történetekből megismerhető nagyapa-unoka viszony
viszony megerősíti számunkra azt a nemzedékről nemzedékre öröklődő
megállapítást, miszerint a nagyszülők sokkal engedékenyebbek a
pajtási jelleg nevelésben az unokáikkal, mint egykoron saját gyerekeikkel. Ebben
a kapcsolatban nem a tekintélyelv a domináns, mint a hagyományos
szülő-gyerek viszonyban, hanem a demokratikusabb pajtási jelleg.
Öcsike „nadselű gondolatainak” kivitelezésében gyakran szövetkezik
„nagyapóval”, beavatja terveibe, csínytevéseinek részleteibe. A
nagyapa azzal nyeri el unokája bizalmát, hogy fogékony az ötletekre,
megőrzik közös titkukat, vagy a felnőttek háta mögött huncutul
összekacsint kedvenc kis unokájával. „Édes nagyapóka lelkem,
képzelje csak, Stánci néni megirigyelte az én nadselű gondolataimat,
nagyszülői sehogy sem akar belenyugodni abba, hogy neki ne legyen oly, sőt
szerep és olyanabb nadselű gondolata, mint nekem”; „Mondanom sem kell tán,
pedagógiai hogy Stánci néni örökre lemondott a velem való versengésről. Mert
nyitottság tetszik tudni, nagyapóka lelkem, gondolat és gondolat között
különbség van”. Benedek Eleknél ez a nagyszülői szerep kiegészül a
már említett reformpedagógiai eredetű nyitottsággal. A gyermekre
úgy tekint, mint teljes értékű családtagra, aki majdan önálló és
szabad individuumként könnyebben be tud illeszkedni a
társadalomba. Ez a gondolat, úgy tűnik, örök legitimitást kapott a
78
gyermekkultúrában, és a mai napig sem veszített semmit az

időszerűségéből.
3. Mutassa ki írásban a reformpedagógiai nézetek hatását Benedek

Elek Öcsike-történeteiben! Ellenőrzéskor figyelje meg a
széljegyzetek melletti bekezdéseket! Válaszát írja be a keretbe!
_______________________________________________________
4. 4. A mese bűvöletében (Balázs Ferenc meséi)
népmese- Balázs Ferenc gyermekkori székelyföldi barangolásai

gyűjtés alkalmával ismerkedett meg a népmesével. Szorgalmasan
jegyezgette, gyűjtögette őket, nyolcadikos korában már jutalmat nyert
saját népköltési gyűjteményével. A középiskola elvégzése után is
irodalmi gyűjtött még néhány népmesét Csehétfalván. Életének
mesék a „mesekorszakára” esik írói indulása is: irodalmi meséinek először a
Keleti Kolozsváron megjelenő Keleti Újság című napilap Mesevilág rovata
Újságban ad helyet 1921-ben. Az itt közölt huszonhat mese egytől egyig naiv
gyermektörténet embernevelő, erkölcsnemesítő szándékkal. A
szintén gyermekeknek szánt újabb mesegyűjteménye 1922
novemberében jelent meg Mesefolyam címmel a Cimbora Könyvtár
harmadik köteteként. Ez a könyv sikerültebb és kevésbé sikerültebb
parabolák sorozata a szeretetről, valószerű és fiktív történetekből áll
össze bennük a mesei szüzsé. Balázs Ferenc felnőtteknek szánt
meséi szintén a húszas évek elején íródtak: huszonöt meséből álló
gyermekek- ciklust ír ifjúkori szerelmének, Kúti Ilusnak. A mesék csak 1973-ban
nek írt jelentek meg a Kriterion Könyvkiadónál Marosi Ildikó
mesék szerkesztésében. Ezeket a szerelemről szóló szecessziós meséket
kétpólusú még két allegorikus mese követi az 1923-ban kiadott Tizenegyek
világképe antológiában.
Balázs Ferenc meséinek több címzettje is van,
műfajváltozatainak jellegét az az olvasói réteg határozza meg,
amelynek a mesék íródtak. A gyermekolvasóknak szánt mesék
kétpólusú világképre épülnek: a jó és a rossz, a helyes és a
helytelen, az igaz és a hamis kategorikus szembeállítására. A
79
meseíró egyértelműen a pozitív értékpólus mellé áll, a kor pedagógiai

elvárásainak eleget téve. A felnőtteknek szánt mesék összetettebb
felépítésűek, művészileg igényesebbek, sokkal mélyebben rejtőzik
bennük az üzenet, mint a gyermekeknek szánt mesében, s „a
A mese megtalálása esztétikai élvezetté válik, mert a mese indítéka:
megőrizte a művészet, játékos formatökély, amely élvezetté, ’rejtvényfejtéssé’
mítoszteremt fokozza az egyszerűséget”.(Mikó Imre–Kicsi Antal–Horváth Sz.
és István: Balázs Ferenc). Balázs Ferenc értelmezésében a meseírás
képességét és –olvasás kontempláció, vagyis bölcs elmélkedés olyan emberi
és erejét. értékekről, mint az erkölcs és a szerelem. Mesei szimbólumaival és
allegóriáival olyan koncentrált gondolatokat, megállapításokat
közvetít, amelyek az értekező prózában leegyszerűsítve, lakonikusan
hatnának, rejtve hagyva bennük a mélyebb összefüggéseket az
érzelmi és a gondolati nüánszokat. A szerző elismeri, hogy a létező
irodalmi műfajok közül nem csupán a mese képes erre a csodára,
első meséi viszont ez a műfaj őrizte meg a mítoszteremtés képességét és az
ehhez szükséges erőt: „Valakiből úgy szakadnak ki a szavak, hogy
azok zenélnek és színesek és áradnak: ez a vers. Más körülöleli a
dolgokat, megfesti képzelete színeivel, átdobja a látott dolgok
határain s játszik: ez a mese”.(Balázs Ferenc: Székely mitológia).
meseszerű Balázs Ferenc első meséje a Keleti Újság 1921. jún. 5-i számá-
példázatok ban jelent meg (A jószívű kis leánykáról), ezt további huszonöt mese
követi (Jólánka és Rosszlánka, A jóság forrása, Kapzsika, Jó
okító, nevelő gyermekek háza, Útitárs, Hirtelenke, Morcoska, Hiúcska, Játék stb.).
cél Ezeket a Pósa Lajos-i hagyományokon iskolázott nevelő és
erkölcsnemesítő szándék íratja meg vele, mindegyik mese egy-egy
szóval megjelölhető erkölcsi kategóriára épül: szeretet, tisztelet,
szolidaritás, állhatatosság, becsület stb. A meseszerű példázatoknak
közvetlen nevelő, okító céljuk van, velük a szerző annak a
gyermekideálnak a kimunkálásán fáradozik, amelyből később
erkölcsös felnőtt válhat. Mivel Balázs Ferenc erkölcsi kategóriákat
tárgyiasít, a mese sokszor egyszerű eszközzé degradálódik. Sajátos
viszony alakul ki a népmesével: hol stilizált mesei cselekményt, hol
Mesefolyam mesei toposzokat (hősöket, motívumokat, eszközöket)
azonosíthatunk, máskor pedig a népmese már egyszer megfejtett
üzenetének sematikus visszamesésítésével találkozunk.
A szerző nem áll meg a meseírásnak ezen a kezdetlegesnek
mondható szintjén, a kolozsvári napilapban megjelent mesesorozatát
egyfajta meseírói ujjgyakorlatnak tekinthetjük az 1922-ben írt
Mesefolyamhoz. A korabeli irodalmi élet is kedvez a meseírásnak és
kigondolt a mesének, ezekkel a mesékkel azonos időpontban jelenik meg a
kompozíció, Cimbora, és tér vissza Erdélybe Benedek Elek, a gyermekirodalom
mese- szervezője. Balázs Ferenc az első évfolyam 9. számától
rendszer rendszeresen szerepel a Cimbora hasábjain, készülő
mesekönyvének, a Mesefolyamnak a mintadarabjai a 34 – 35.
számban jelennek meg. A teljes mesesorozatot 1922. aug. 15 – 31.
között írja meg, és még ebben az évben meg is jelenteti. A könyv
valóságos meserendszer, alaposan kigondolt kompozíció, és az
Ezeregyéjszakára emlékeztet az egymást követő mesék
architektúrája. Ennek a zárt szerkezetű mesefüzérnek a kettős
mottója (az elején és a végén) valósággal kitágítja az irodalmi mese
80
dimenzióit: a konkrét térből (folyópart) kozmikus térbe (égbolt)

költözik a befogadói tudat. Ezzel a horizonttágítással a mindenkori
mese egyetemességét sugallja a szerző: „A mesék megindulnak s
szimbó- folynak, mint a folyam vize. Elhaladnak a parti virágok mellett, és
lumok tükrözik az eget”. A mesefolyamot lezáró gondolat megerősít
bennünket a mese műfajához köthető egyetemességtudatunkban:
„Feri bácsi még egyszer visszanézett a mesefolyamra … A parti
virágok megfürdették benne fejecskéjüket; az ég kéken világított
benne … A mesefolyam aztán beleömlött a tengerbe”. Balázs Ferenc
így érzékelteti, hogy meséi tartalmi és formai jegyei, metaforái és
szimbólumai révén kapcsolódnak az egyetemes meseirodalomhoz,
szóbeliség, ugyanabból a valóságból és fikcióból építkeznek, mint a klasszikus
ritus mesék. Ezért szólítják meg egyszerre a gyermek és a felnőtt olvasót:
„Balázs Ferenc pompás Mesefolyam című kötetében igen sikerülten
egyezteti össze a gyermek mesekedvét kielégíteni akaró
közvetlenséget és egyszerűséget a művészibb megformálással és a
jelentések, szimbólumok leleményes bevitelével. Az ő kötete igazán
már nemcsak az ifjúság számára jelent élvezetet, hanem a
nagyközönség részére is, sőt annak még fokozottabbat”.(Walter
Gyula: A „Cimbora” könyvei ).
A könyv borítóján mesélő nagyapót körülvevő gyerekeket
láthatunk. A mesélésnek ebből az ősi helyzetéből eredeztethető a
mesekeret mesefüzér kerettörténete, és ebből erednek az egyes meséket
összefűző mesemozzanatok. Feri bácsi mesét mond a gyerekeknek,
akik kíváncsian hallgatják őt, sőt minden mese után újra kérlelik:
„Még, bácsi, még!” Balázs Ferenc ezzel a gondosan kimunkált
szituációval azt szeretné példázni, hogy a mese eredendően szóbeli
műfaj, a hozzá társítható mesélésnek pedig hagyományokon alapuló
rítusa van. Ennek érzékeltetésére használja a mesemondó
begyakorolt gesztusait, kipróbált mesefordulatait. A mesemondó
állandó kapcsolatban áll hallgatóival, a gyerekekkel, akiket ölbe vesz,
vagy térdére ültet, tudatosan rekonstruálja ezt a legősibb
mesemondói- mesehallgatói rítust.
A mesefolyam másik klasszikusnak tekinthető formai motívuma
a mesekeret, ez elsősorban magáról a mesefolyamról, a mese
műfajáról és fogadtatásáról szól. Az itt található mitikus vonások,
„mesei titkok” tovább hitelesítik a befogadói tudat számára a meséről
kibontakozó képet. A „mohos fa” motívuma úgy nyeri el Mesefolyam-
béli legitimitását, hogy tövéből ered a mese forrása, amelyből az
a mesélő általánosan ismert átváltozásokat (forrás – patak – folyó) követően
mentalitása folyam lesz. A földrajztudományból ismert párhuzamot hasonlatok
sorozata, a narrációs technika tölti meg mitikus tartalommal: „Aztán
megnő, mint hajnalra az álom. Szétterül, mint könny a szempillán.
Hatalmas hullámokat ringat, mint sok kicsi bölcsőt, amelyben valaki
szendereg. Abban a sok kicsi bölcsőben szendereg a mese”. Balázs
Ferenc mesefolyama egyszerre sugallja az időtlenséget, villantja fel
nekünk az örökkévalóságot, és sejteti meg velünk a végtelen
mesekincset. Ebből a békésen szendergő, csendesen hömpölygő
mesekincsből ébreszt fel, választ ki egy-egy mesét a mesemondó. A
felébresztés gesztusával, a személyre szóló mese kiválasztásával a
81
hallgató belekerül a mesék mitikus világába, magával ragadja a

mesefolyam, és személyesen éli át a történéseket.
A keretes szerkezet az ezeregyéjszakai hagyományokhoz is
kötődik: a mesélő mentalitása azonos a Seherezádéjéval, és a
fiktív keretmese végkifejletében is további azonosságokat sejthetünk. A
történetek mesében rejlő mitikus erő meg tudja változtatni életünket, sorsunk
közömbös folyását. Balázs Ferenc hisz a mese valóság- és
jellemformáló erejében, ezért is dolgozza ki aprólékosan meseszerű
történeteinek erkölcsi- érzelmi aspektusait. A húsz meséből álló
Mesék mesefolyamban valószerű és fiktív történetek váltják egymást a
szeretetről. A bennük körvonalazódó pedagógiai modell a gyerek-
gyerek és a gyerek-felnőtt viszony különböző vonatkozásait villantja
fel. A szerző engedelmes, hálás, szülő-, testvér-, emberszerető
gyermekideált és gondoskodó, áldozatkész, gyermekszerető
felnőttideált mintáz meg kortársai számára. Minden meséje ennek
megfelelő tanulsággal végződik, magát a mesenapot is tanulsággal
zárja: „- Menjetek játszani – mondotta csendesen – Ma igen sokat
tanultatok, megérdemlitek”.
hagyomány A felnőtteknek szánt mesében (Mesék, Kriterion Könyvkiadó,
és Buk. 1973.; A márciusi akarat meséje, Mese a lelkekről és a
modernség szavakról. Tizenegyek antológiája, Kolozsvár 1923. 21 – 26.) a
művészi üzenet feltárása esztétikai, erkölcsi, világnézeti stb.
szempontok együttes alkalmazásával lehetséges. A különféle értékek
szimultán jelenléte ezekben a meseszövegekben meghatározza
befogadói mentalitásunkat is, meditációt feltételez a felmerülő
kérdések fölött, illetve előzetes ismereteink mozgósítását vagy
átértékelését. Megértésükhöz a klasszikus meséktől egyben-másban
eltérő befogadói rítust kell kialakítanunk. Ezekben a mesékben
egyszerre van jelen a hagyomány és a modernség, egyszerre kell
számba vennünk a népiest és az avantgárdot. Mesekultuszának
animizmus hagyományrétege a székely mitológiából eredeztethető, valamint a
faj s a kultúra Szabó Dezső által feltárt összefüggéseiből. Balázs
Ferenc olvasatában a népmese a mitikus világkép és világlátás egyik
konkretizációja: metaforákra, szimbólumokra és egyéb mesei
toposzokra épülő nyelvi megformálása a kollektív népi
tapasztalatoknak és az anyagi világról szóló elmélkedéseknek.
Ennek a mítoszképzésnek egyszerre eszköze és tárgya is a nyelv, a
benne rejlő mitikus erő táplálja Balázs Ferenc szerint a székely
mesetoposz népmesét, „amelyben bővérű, ágaskodó, dús képzelőerő nyilatozik
meg”. Faji elfogultsága ellenére a meseértelmező tudatában van
annak, hogy azoknak a természeti népeknek „kiváltsága” a mítosz és
a mese, akik megőrizték primitív, animisztikus világlátásukat, az a
nép, amely elveszíti naivitását, vele együtt veszíti el mesealkotó
képességét is. A huszadik század elején a hagyományosból a polgári
létformába történő áttérés alapos értékváltással jár, átértékelődnek
vagy teljesen kicserélődnek a hagyományos mítoszok. Módosul
Balázs Ferenc meseműfaja is, a hagyományos meseformába
avantgárd elemeket, motívumokat épít. Anatole France, Oscar Wilde
és Balázs Béla nyomán megteremti az erdélyi magyar irodalom
számára is a szecessziós mesét. Ebből a típusból a megszokott
cselekményességet, a mesei fabulát kiszorítja az elmélkedés, a hús-
82
vér mesehőst az elvont szimbólum és allegória. A klasszikus

mesetoposzok helyét újabbak veszik át, és ezek már az intuícióra, a
megsejtésre hagyatkoznak, ez egyfajta felfokozott miszticizmust
eredményez. A vázolt tartalmi és formai változások jelentősen
módosítják a mese műfaji határait és jellegét. A jelzett változás
abban is lemérhető, hogy a modern mese elveszti hitét a
metamorfózisokban és általában a csodás elemekben. Részben
innen eredeztethető Balázs Ferenc székely népmese iránti
nosztalgiája: „A hegyvidék a képzelő erejét színesítette, gazdagította
– az ősfoglalkozások a földdel való együttérzését mélyítették el [ti. a
székely népnek – V. B. B.]. Ezért nő ki a székely mese minden alakja
a földből; ezért szóló testvére az embernek a székelyek földjén
minden ágon ülő madár, halványarcú virág, vagy megriasztott
patak”.(Balázs Ferenc: Erdélyi magyar irodalom).
Balázs Ferenc szecessziós meséi egyszerre megerősítik, és
meg is haladják Benedek Elek mesekánonját. A műfaj
történetiségéből és jellegéből erednek azok az általános jegyek,
amelyek jellemzőek a székely mesekincsre. Mégis a sajátosságok
számítanak igazán kánonerősítő tényezőknek, hiszen ezek is az
egyetemest szolgálják: „Az erdélyi ember nem szakította ki magát a
természet öleléséből, s érzi a dolgok – állatok, fák, emberek –
mitikus misztikus együvétartozását”. Szerzőnk a székely mesének ebből a
ember- és mitikus ember- és világmagyarázatából kölcsönzi szecessziós
világmagya- meséinek szimbólumait és allegóriáit, amelyek ennek a
rázat mesevilágnak a stilizált toposzaiként jelennek meg. Eredeti
funkciójukhoz hasonlóan az emberi lét általános kérdéseit feszegetik
a filozófiai gondolkodásra jellemző egyetemes perspektívából.
„Balázs Ferenc a valós tények irodalma mellett a mesei szimbolikát is
olyan irodalmi eszköznek tekintette, amellyel elvonatkoztatva és
stilizálva ugyan, de kitűnően ki lehet fejezni az emberről és a
társadalomról alkotott gondolatokat”. (Mikó Imre–Kicsi Antal–Horváth
Sz. István: Balázs Ferenc).
4. Foglalja össze röviden Balázs Ferenc mesekoncepcióját! A

megoldáshoz olvassa újra a Mesefolyam és a Mese széljegyzetek
melletti bekezdéseket! A megoldást írja be a keretbe!
______________________________________________________
83
4. 5. Dsida Jenő gyermekversei a Cimborában
Benedek Elek gyermeklapja, a Cimbora közli Dsida Jenő első

irodalmi próbálkozásait: 1923 és 1927 között összesen negyvenöt
anya- lapszámban leljük fel írásait (verseket, novellákat, elbeszéléseket és
központúság meséket). A korai Dsida-versek egy részére nagy hatással van a
családi környezet, főleg anyja matriarchális nevelési felfogása
(Gyöngyvirág, Vissza, Édesanyám nevenapjára). Anyaközpontúsága
alapvetően érzelmi indíttatású, ezt még fokozza korai betegségéből
fakadó érzékenysége. Az apa kényszerű szolgálati és katonai
távolléte miatt gyerekkora nagy részét édesanyja társaságában tölti,
különösen 1914 és 1918 között, amikor a nagyszülőknél laktak
Beregszászon. Az anya feltétlen engedelmességre neveli fiát: „Igen
okos és nagyon jó, engedelmes gyermek volt. Ha elmentem
bevásárolni, beültettem a nagydívány sarkába, kioktatva, hogy bárki
csenget vagy kopog, ne szóljon, és senkit be ne engedjen, ha órák
múlva jöttem haza, úgy volt, ahogy hagytam”. Végzetessé váló
Édesanyám betegségét követően állandó tilalmak között nő fel, és kímélő
névnapjára bánásmódban részesül, ez csak erősíti betegségtudatát és a vele
járó szorongásérzetét.
Az utóbbi évtizedekben Erdélyben kiadott magyar nyelvű
tankönyvek és irodalmi antológiák az Édesanyám névnapjára című
verssel kanonizálták leginkább Dsida Jenőt a gyermekirodalomban.
[Székely Erzsébet (szerk.): Költögető. Gyermekek verseskönyve.
kezdetleges Kriterion Könyvkiadó, Buk. 1983. Csetriné Lingvay Klára (szerk.):
formai Aranyos pillangó. Kriterion Könyvkiadó, Buk. 2002. Fekete Vince –
megoldások Ferenczes István (szerk.): Tündérkert. Csíkszereda, 2004.]. Először
1923. aug. 19-én jelent meg a Cimbora második évfolyamának 33.
számában a tizenhat éves költő édesanyjának szánt verses
köszöntőjeként. Esztétikai szempontból kevésbé értékes ez a vers,
formai megoldásai kezdetlegesek, és ez a trópusok teljes hiányának
tudható be. Hiányérzetünket a jól nevelt gyermek udvarias gesztusa
(az édesanya köszöntése), valamint a fiúi szeretet, a szívből jövő
őszinte hang kompenzálja valamelyest. A költő hat évvel később
megjelent önéletrajzában sem esztétikai értékei miatt említi meg első
versközlését: „Tizenöt és fél éves voltam, mikor első versem – valami
kis névnapi köszöntő – megjelent Benedek Elek nagyapó
a későbbi Cimborájában, s akkor kaptam az első honoráriumot. Azóta sem
versek voltam olyan boldogan büszke és magammal megelégedett, mint
prototípusai akkor”.
Ezt követően a Cimborában egy sor olyan vers is megjelenik,
amely egyértelműen előrehaladást mutat: Játék, Vissza, Csengő-
bongó versike a mókuskáról, Papírhajók. Ezek a versek az életmű
későbbi nagy költeményeinek prototípusaiként kezelendők, majdan
visszatérő témák és formai megoldások sejlenek fel bennük. Már
most is feltűnik a költő vonzódása az élet parányi, nélkülözhetetlen
örömei iránt, miközben még ezer szállal kötődik a gyermekkorhoz,
amelyet a rá jellemző aprólékos gonddal jelenít meg. Ettől kezdve a
versírás rendszeres tevékenységgé, önkifejezésbeli szükségletté
válik számára, ahogy ez Benedek Elekhez írott leveléből is kitűnik: „A
84
versírás éppenséggel semmiféle nehézséget nem okoz, és pihenésül

szoktam szórakozni vele. Pl. a Hervad a virágom című versemet egy
negyed óra alatt írtam. Egyike legkedvesebb verseimnek, és igen
örülnék, ha a többi előtt tetszene közölni”. Bányai László is
hasonlókat ír Dsida költői hajlamairól önéletrajzi regényében:
„Költőiségben annyira előre van, hogy én ezt a távolságot őszinte
csodálkozással nézem. Versei rögtön születnek. Amíg aludtam
délután, már kettőt is írt. Mintha sietne az élettel”.( Bányai László:
Játék
Kitárul a világ ).
A Játék 1924. szeptember 28-án jelent mag a Cimbora 39.
számában. A gyermekjáték szabályai szerint építkezik, hűen követve
a játékosságot és igazodva a kiválasztott műfajtípus, a bújócska
a tragikum
dramaturgiájához. A tragikum felvillantásával a játék túlmutat a
felvillantása
gyermekkori naivitáson és megsejteti olvasójával a játékosság
mögött meghúzódó realitást. Erre a fordulatra készíti fel a befogadót
a vers alcímében megfogalmazott paradoxon: „megtörtént mese”,
erre rezonál a meghökkentő verszárlat is: „És nem látták meg soha
egymást”. Ebben az összefüggésben nem tűnik véletlennek a
játéktér kiválasztása, a bújócskázás hagyományos helyszíne: az
erdő, amelyet a valóság metaforájaként azonosíthatunk. Az erdő /
élet ismeretlen közegében véletlenszerűek a találkozások és
végzetesek az elválások: „S tovaszaladt a kisleányka / - Szomorú
lesz a vége, meglásd! - / Egyik ment jobbra, / Másik ment balra, / És
nem látták meg soha egymást”.
Már ezekben a versekben is visszatérő motívumként jelenik
félelemérzet
meg a félelemérzet meg a szorongás: egyrészt a kortárs költészet
(Ady Endre és Kosztolányi Dezső) hatásaként, másrészt saját
élettapasztalatként. Erről így ír a már említett önéletrajzában: „A
szenvedést is megkóstoltam már, néhány évig állandóan levert
voltam és szomorú”. Közeli barátja, Bányai László szatmári
látogatásakor (1924. szeptember) valósággal megdöbbent Dsidának
a kedélyállapotát látva: „Úgy búcsúztunk, mintha sohase látnók többé
egymást. Jenő belsejében nagyon pesszimista”. Ennek az
életérzésnek a hatására keletkezett versekben egyszerre van jelen a
Vissza nosztalgia és a szorongás. A költő nosztalgiával búcsúzik a
gyerekkortól, és mindattól, ami hozzá köthető: a játéktól, az
édesanya gondoskodó szeretetétől, az önfeledt boldogságtól, a
gyermekkor helyszíneitől és tárgyaitól. Szorongással fogadja azt az
ismeretlen világot, amelyet majd a felnőtt kor hoz magával, hiszen
szorongás már eddig megsejtett üzeneteihez is negatív tapasztalatok társulnak.
A Vissza (Cimbora 1925. aug. 11. negyedik évfolyam 33. szám) című
vers ennek a nosztalgiaélménynek az egyik nyelvi konkretizációja,
benne a költő egyforma intenzitással idézi fel a gyermekkort és az
anyaélményt. A felnőtté válással egyidőben hatalmasodik el rajta a
hiányérzet, és fokozódik vágyódása a kisgyermekkor és benne az
édesanya után. A gyermekkorba történő megvalósíthatatlan
visszatérés helyett a költő már megelégedne annak illúziójával,
ugyanis a visszatérés imitálása pillanatnyilag enyhíti az állandó
szorongást és félelemérzetet: „Álmodjunk nagyon, nagyon szépet, /
ringatózz szépen el velem, / álmodjuk most a régi álmot, / hogy ne
féljek a kebleden”
85
5. Fogalmazza meg három-négy mondatban, milyen érzések és

hangulatok jellemzik Dsida Játék és Vissza című verseit? A
megoldáshoz olvassa újra a verscímek alatti széljegyzetet! Válaszát
írja be a keretbe!
_______________________________________________________
1926. április 18-án a Cimbora ötödik évfolyamának 16.

számában jelent meg a Csengő-bongó versike a mókuskáról című
Csengő- Dsida-költemény. Benne ismét a gyermekkortól, a gyermekitől
bongó búcsúzik a felnőtt életszakaszba lépő költő. A gyermekkorról való
versike a kényszerű lemondás megrendítő élmény számára, nosztalgiával
mókuskáról tekint vissza közeli gyermekkorára, az emlékeket a közismert
gyermekmondóka hívja elő: „Mókuska, mókuska / felmászott a fára”.
A versben megidézett apró termetű állatka fokozatosan minősül át
metaforává, majd szimbólummá, egyszerre jelképezve a játékot, a
boldogság- játszó gyereket, magát a gyermekkort és a szabadságot:
keresés „Okosszemű jószág, / gyermekvágyam lelke”; „Ilyen hűtlen, fürge
mókus / lelkem minden vágya”. A vers fontos momentuma a
mókuskergetés, azaz a gyermekkor és a vele együtt tovatűnő
boldogság felkutatása, amelyet a magyar mitológia egyik ismert
motívumával, a csodaszarvas-üldözéssel egészít ki, időben és térben
egyaránt kitágítja szenvedélyes boldogságkeresését: „Nem kellett
karácsony, / csörgő dió, alma - / ugrált a kis mókus / maga után
csalva / Csodaszarvas elcsábított / Epedés-országba; / Mókuska,
Papírhajók mókuska / felmászott a fára”. A felnövekedő költő nosztalgiával tekint
a tovatűnő örömvilágra, a nyelvi játék megannyi lehetősége sem
feledteti vele a megsejtett tragikumot: „Távol tavaszt nézve, /
ahonnan elkéstem, / délibáb-hívásban, / álom-kergetésben / sírni kell
emlékezés egy bohó kis vers / régi dallamára: / Mókuska, mókuska felmászott a
fára”.
A Papírhajók című versben (Cimbora, 1926. október 20. ötödik
évfolyam, 42. szám) szintén a kisgyermekkor emlékei idéződnek fel.
Az emlékezést kiváltó vershelyzet, a folyóparton papírhajókat eregető
gyerekek látványa emlékeket idéz a költőben, megelőlegezve a vers
egészén végigvonuló emlékező attitűdöt: „A folyó partján, melyet
ismerek, / mint múltam halkan dongó vízimalmát”. A malom, a
világirodalom ismert toposza, a múló idő szimbóluma az egyéni
sorsot jelzős hasonlatként idézi meg. A továbbiakban egymást váltják
a jelen, a közvetlen élmény konkrét képei és a múlttá vált
86
gyermekkor emlékképei. Így válik fokozatosan személyessé a

befogadó számára is az első két sorban megfogalmazódó
vershelyzet, a továbbiakban a költő soronként közelít bennünket
annak a sejtésnek a megértéséhez, illetve annak az élménynek az
átéléséhez, amelyet így fogalmaz meg: „Égszínkék szeműk
személyes összemosolyog, / s mennyországosan, báránykásan villan / benne
élmény valami igen nagy dolog”. Bár a gyermekkor és a hozzá kapcsolódó
értékek általános és egyetemes jellegűek, ezeket mégis mindannyian
személyesen éljük át és tapasztaljuk meg. Ezért fogják fel tragikusan
a papírhajón tovatűnő gyermekkori boldogság elvesztését a folyó
partján játszadozó gyerekek, illetve velük együtt a költő, majd
mindnyájukkal a versolvasó is: „És gondolatban én is vetem-hányom,
/ hogy minek kell még könnyezni is néha / egy kéményseprőn meg
egy kicsi lányon”.
Már a korai versekben megjelenik témaként a kereszténység,
az elmúlás és a transzcendencia, ezek egyre inkább az életmű
alaptémáivá válnak (Templom, Estharangok, Őszi dal). A létkérdések
halálélmény fokozatosan átveszik a gyermekség és a gyermekkorhoz kapcsolódó
témakör helyét az életműben. Ezzel a váltással végérvényesen
felnőtté és egyre érettebbé válik Dsida Jenő költészete és a benne
megfogalmazódó világkép, életkorához képest talán túl korán is,
visszaigazolva Bányai Lászlónak a már idézett megállapítását:
mintha költőnk „sietne az élettel”. Az Őszi dal című verse 1923.
október 14-én a Cimbora harmadik évfolyamának 41. számában
jelent meg először. Dsida dalformában előlegezi meg későbbi
elmúlásról írott verseinek fájdalmasan szép világát, azt a látszólag
könnyed hangot, amellyel a magyar irodalomban csak ő tudja
megfogalmazni a tragikus halálélményt. Ekkorra a magyar
gyermekirodalomban sem számít már újdonságnak a téma, egy
évtizeddel korábban Kosztolányi Dezső A szegény kisgyermek
panaszaiban és Csáth Géza gyermektémájú novelláiban egyaránt
megjeleníti a természetes és az erőszakos halált. Mindketten az
újdonságot, a felfedezésre váró titkot látják a témában, amely a
korábbi időszakban még tabunak számított. Kosztolányi a
szecessziót és az impresszionizmust, Csáth Géza pedig az
ösztönvilágot kutató freudizmust választja a gyermekkori halálélmény
irodalmasítására. Dsida Jenőnél a haláltéma nem kuriózum, nem az
érdekesség szférájába tartozó verstéma, hanem rendhagyó
Őszi dal gyermekkori egészségi állapotából eredeztethető állandó
veszélyérzet, amelyhez a közösségből kirekesztő magányérzet is
társul. Súlyos szívbetegsége már kisgyerekkorban is távol tartja a
megerőltető játékoktól, és megfosztja minden fizikai próba
gyakorlásától. Az Őszi dal című verse ezt a halálfélelemtől árnyékolt
gyermektudatot fogalmazza meg a későbbi haláltémájú versek egyik
sikerültebb prototípusaként: „Te előtted már / Lehull a fátyol / Arról a
szinonimák titkos / Rejtett világról, / Ahonnan senki / Vissza nem tért még / S
viszontlátsz sok-sok / Levéltestvérkét”. Ezekben az első
változatokban eufemizáltan fogalmazódik meg a haláltudat: a költő
valóságos szinonimasort és perifázis-készletet dolgoz ki
halálélményének megfogalmazására, következetesen mellőzve és
kerülve a riasztó halál kifejezést vagy annak származékait: „Örökre
87
elment, itthagyott!” (Dal a kis fehér kutyáról); „Itthagy bennünket, /

Szegény árvákat. / S felmegy Hozzád a / Csillagos égbe”
(Templomban). Ha mégis leírja, akkor különös nyomatékot,
riadtságából fakadó érzelmi többletet tulajdonít a szónak. Az Új
imádság című versében például adys megoldást választva a
„Csontkezű Halál” szimbólumát képzeli bele a világ pusztulásának
víziójába, amely majd „a lázas világnak hörgő mellét … végigsimítja”.
A Címborában közölt versek némelyikében a szorongásélmény
és a szorongató haláltudat keltette feszültség elégiává szelídül,
illetve elégikus hangnemben oldódik fel. A Dsida életművet kutató
Láng Gusztáv a korai versek közül az Estharangok címűt tartja ebből
Estharangok a szempontból tipikusnak. A vers 1924. április 6-án, a Címbora
harmadik évfolyamának 14. számában jelent meg. A költő az
elégikus tartalmat a szonett szerkezeti követelményeivel hangolja
össze. A négysorosok párhuzam formájában tájleírást és
lélekállapot-rajzot nyújtanak, az estébe hajló természetet és a
szomorú lírai hangot vetítve egymásra. A háromsorosok kötelező
szerkezeti fordulatát a „De most!” felkiáltás vezeti be, felkészítve az
olvasót a várható retorikai változásra. A hetedik-nyolcadik sor
szomorúságról („zokogásomat”) és magányról („senki meg nem
hallja”; „senki nem felel”) vall, majd mindkettő a hitben talál
feloldódást: „És imádságba halkul zokogásom”.
„A szerkesztés biztonságára vall, ahogy a tercettekben
mondatformát is vált a vers: a két katrénban verssor és mondat
következetesen egybeesett, ami egyhangúvá is tette e versszakokat.
arányos (Kérdés persze, hogy ez a monotónia mesterségbeli
szerkesztés bizonytalanságból ered-e, avagy abból a szándékból, hogy ritmus s
mondat feszültséget kerülő egybeesése is éreztesse az alkony
’álmosságát’). A tercettekben kétsoros mondatokat találunk (9 – 10.
és 12 – 13. sor), enyhe áthajlással (a sorvég nem sérti a szintagma-
határt), s mindkét esetben egysoros mondat zárja a mellérendelő
(kapcsolatos) összetételt. Az egy sornyi mondatok nemcsak az
előzőhöz, hanem egymáshoz is szorosan kapcsolódnak:
’Szempilláimat csendesen lezárom … // És imádságba halkul
zokogásom.’ Ez a két tercett igazi közlendője, melyet két
szimmetrikus elhelyezésű bővítmény-mondat magyaráz. A szonett
költői közhelyei ettől a biztos és arányos ritmikai és nyelvtani
szerkezettől válnak mégis hatásossá. A befejező rész szókincsében
is kiemelhetjük az elégikus feloldás sejtetett-közvetett voltát: a
harang és az imádság utal ennek igazi mibenlétére, az Istenhez
forduló áhítatra”.( Láng Gusztáv: Dsida Jenő költészete ).
népnemzeti Nem zárhatjuk a Címbora-beli versek szemléjét anélkül, hogy
irány ne beszéljünk Dsida Jenő és Benedek Elek kapcsolatáról. A téma
elemzői általában a „nagyapó”-„unoka” viszonyban látják
megvalósulni költőnk szempontjából szerencsésnek mondható
egymásra találást. Ám Dsida számára nem csupán lelki-emberi
kapcsolatot jelent a Benedek Elekkel kötött barátság, hanem
szakmait is. A szerkesztő „nagyapó” irodalmi ízlésének hatása, a kis
tollforgatókkal szembeni elvárásai is kimutathatók a korai Dsida-
versekben. Benedek Elek az irodalom esztétikai megítélésében a
tizenkilencedik századi népnemzeti irányt tekinti mérvadónak, illetve
88
népnemzeti
stílus
annak századvégi epigon változatát. A gyermekirodalomban pedig a

Pósa Lajossal együtt kialakított kánont érvényesíti, jellemzői: világos
szerkesztés, egyszerű forma, közérthetőség, nyelvi tisztaság,
erkölcsi (nemzeti, keresztényi, humánus) értékek. Ezeknek a
preferenciáknak a szem előtt tartásával írja meg Dsida Jenő A
A csemetefa csemetefa éneke című versét (Cimbora, 1927. március 1. hatodik
éneke évfolyam, 7. sz.). Ebben a tipikusan Cimbora-versben teljesedik ki a
költő metaforikus nyelve, és zárul folyóiratbeli közléssorozata. Az
alcím „jóságos faültető” jelzős metaforája határozza meg a vers teljes
jelentésvilágát, a szöveg formaszervezőjeként viselkedik. Elsődleges
jelentésével arra a gazdálkodó, növénytermesztő életformára utal,
amelyet Benedek Elek saját kisbaconi birtokán gyakorol. Metaforikus
jelentésével a gyermeki lélekbe értékeket, irodalom- és
nyelvszeretetet plántáló „jóságos faültetőre” gondolhatunk. A költő
egyszerre tartja fent ezt a megsejtett kettősséget, egyidőben beszél a
táj és élmény gyümölcsfa és a saját nevében, tovább erősítve és mindvégig
fenntartva a metaforikus jelleget. A verszárlatig megőrződik ez a képi
szinten végigvonuló kettősség. A szonett zártságával és formai
kötöttségével fegyelmezi az érzelmek szabad áramlását, ehhez a
nyugatosok által felfedezett modern formával társítja a hagyományos
költői manírt, a már említett népnemzeti epigon stílust. A szonett
négysorosait személyleírásra és jellemzésre használja, a
háromsorosok pedig saját köszönetét és háláját tolmácsolják. Az első
versszak hangulatkeltéssel indul előkészítve a későbbi
érzelmes mondandókat, a költő már itt leüti azt a gyöngéd és szeretetteljes
portréfestés alaphangot, amely aztán az egész verset kitölti. Szimpátiájának és
érzéseinek érzékeltetésére „Elek Nagyapó” közvetlen környezetéből,
a szeretett tájból rekonstruál hasonlóan szelíd jelenségeket, finom
mozgásokat: „szálló lepkék”, „döngicsélő méhek”, „lágy zsongás”.
(Egyébként ezek más vershelyzetben az epigon líra jellegzetes
kellékei). A költő „unoka” ezekkel a visszatérő gesztusokkal lépésről-
lépésre készíti fel lelkét a köszönetmondásra, ezzel egyidőben a
nyelv és a költészet eszközeivel az érzések hasonló átélésére készíti
fel a versolvasót is. A második versszak a korábban megjelenített
környezettel analóg leírást tartalmaz Benedek Elekről, az „ifjú, tiszta
öröm” jelzős szerkezet harmonizál a természetből rekonstruált
idillikus képpel. Ez az érzelmes portréfestés retorikai eszközökben is
bővelkedik: egyetlen versszakon belül halmozza fel a költő például a
párhuzamot, az ellentétet és a fokozást: „Haja fehér, de szíve még
fehérebb”, vagy: „Ha rút-gorombán bántja is az élet, / Ő mindig
szeret, mindig könyörül”. A szonett háromsorosaiban egyszerűsödik
a költői retorika: a köszönet és a hála gyermeki hangján szólal meg a
költő, mint az öt évvel korábban írt Édesanyám névnapjára című
látvány és versben: „Minden örömet tőle kaptam kölcsön: / Övé legyen majd
érzés minden ízletes gyümölcsöm, / virágomat az ő fejére hintsem, / hűsen
legyezve, árnyékkal kínálva, / sátorom legyen leghívebb tanyája! /
Jóságos ember – áldja meg az Isten!”
A Benedek Elekhez írott költemény egyfajta összegezése Dsida
Jenő gyermekverseinek, aki kezdetben két jól kivehető
élményszférából teremti meg versvilágát: a látványéból és az
érzésekéből. Folyamatos tökéletesedés mutatható ki abban, ahogyan
89
kialakítja a kétféle szférának megfelelő költői nyelvet, ahogyan

megbirkózik a korai versekben jelentkező stiláris eklekticizmussal,
előre vetítve a majdani poeta doctust. A korai versekben jelentkező
komplexitás a tökéletesedés, a gazdagodás érzékelése mellett egyéb
hatást is kiválthat az érzékeny befogadóban. Dsida verseiben a
látvány síkjához tartozó gyermekkori és természeti képek életörömöt
sugallnak, a szépség és általában az értékek iránti határtalan
vonzódást, azonban az állandó szorongással és félelemérzettel
terhelt érzelmi sík következetesen fékezi, vagy teljesen visszafogja
ezt a hedonista hajlamot, egy sajátos hangszerelésű, csakis Dsidára
jellemző fájdalmasan szép költészetet eredményezve. Ez az
életműben jelentkező paradoxon nem megy a költészet rovására,
inkább gyarapodást eredményez, bár minden szépségért magának a
költőnek kell megszenvednie. Bányai László már a korai versekben is
felismerhetőnek véli az általunk megsejtett sajátosságokat: „Jenő
felolvasta nekem legtöbb versét. Megvitattuk mindahányat. A magyar
klasszikus poézisnek minden új gyakorlatát elsajátította. A modernek
közül Tóth Árpád és Kosztolányi áll hozzá közel. Ady viharzásában a
sorok különös zenéjét, a képek, szavak bizarrságát követi, akárcsak
saját beteg szíve aritmiás dohogó ütemét”.
6. Értelmezze tömören Dsida Jenő korai gyermekverseinek

élményvilágát! Olvassa újra a széljegyzetben kiemelt versekről szóló
elemzéseket! Válaszát írja be a keretbe!
_______________________________________________________
90

1. Feladat: A megoldásához a 4. 1. alegység használható fel.

2. Feladat: A feladat megoldásához a 4. 2. alegység használható fel.

megadott dolgokra válaszoljon; figyeljen a keretben megadott
utasításokra! A feladatok megoldásához a megadott alegységek,
bekezdések elolvasására van szükség. Lényegesnek tartom az

egyéni hozzáállást.
1. Melyek az általános jellemzői a két világháború közötti erdélyi

magyar gyermekirodalomnak?
2. Milyen elvekre épül Benedek Elek gyermekirodalmi kánonja?
3. Milyen gyermekirodalmi műfajok szerepelnek a Cimborában?
4. Melyek Benedek Elek Öcsike-történeteinek szövegretorikai
eszközei?
5. Milyen sajátos vonásai vannak Balázs Ferenc meséinek?
6. Hogyan illeszkednek bele a költői életműbe Dsida Jenő
Cimborában közölt gyermekversei?

végén található Szakirodalmat és a jegyzetet záró Könyvészetet.
A teljes dolgozat 20 pontot ér, ez felel meg a 10-es
!
osztályzatnak. A 20 pont a következőképpen oszlik meg: az 1. 3.
feladat megoldásai 4 – 4 ponttal mérhetők; a 2. 4. 5. 6. feladat
megoldási 3 – 3 ponttal mérhetők. A végösszeget kétfelé osztjuk, és
így kapjuk meg az 1 – 10-ig terjedő osztályzatot. A hiányos válaszok
fél pontszámot érnek (A 0, 50 pontot felkerekítjük). Az ellenőrző
dolgozatot külön lapra kell írni, és el kell küldeni a tutornak (felelős
tanárnak). A dolgozat terjedelme legalább 4 oldal számítógépen
szerkesztve. Az Ellenőrző dolgozat megoldása minden résztvevő
számára kötelező.
91
4. 8. Szakirodalom
1. Mikó Imre – Kicsi Antal – Horváth Sz. István: Balázs Ferenc.

Monográfia. Kriterion Könyvkiadó, Buk., 1973. 25 – 45. oldal
2. Bányai László: Kitárul a világ. Kriterion Könyvkiadó, Buk. 1978.
120 – 140. oldal
3. Nagy Olga: A táltos törvénye. Népmese és esztétikum. Kriterion
Könyvkiadó, Buk., 1978. 16 – 30. oldal
4. Csapody Miklós: Csipike és testvérei. Az erdélyi magyar
gyermekirodalomról. Alföld, 1998. 2. sz.
5. Láng Gusztáv: Dsida Jenő költészete. Kriterion Könyvkiadó, Buk.
– Kv., 2000. 20– 23. oldal
92
A MODERN MAGYAR GYERMEKIRODALOM
___________________________________________________________________________
TARTALOM
5. Tulási egység: A MODERN MAGYAR GYERMEKIRODALOM 93

5. 1. Nemes Nagy Ágnes 94
5. 2. Weöres Sándor 96
5. 3. Fekete István 99
5. 4. Lázár Ervin 100
5. 5. Kányádi Sándor 102
5. 6. Fodor Sándor 107
5. 7. Szilágyi Domokos 108
5. 8. Kovács András Ferenc 113
93
Az 5. Tanulási egység követelményei
Az 5. tanulási egység áttanulmányozása után a tanfolyam résztvevőinek meg

 Összefüggő szövegbe foglalják a modern magyar

gyermekirodalom sajátosságait, értelmezik ezeket a
jellemzőket.
 Rövid minősítéssel felsorolják a fontosabb gyermekirodalmi
irányzatokat, figyelnek a szöveg arányos szerkezetére.
 Elemzik a korszakra jellemző műfajokat, és összefoglalják
szerzőik életútját.
 Meghatározzák a gyermekközpontú irodalomfelfogást, és a
tetszés szerint kiválasztott szépirodalmi alkotás
értelmezésével igazolják ennek a szemléletnek a
jellegzetességeit.
 A dolgozatok, írott szövegek megalkotásában használják az
egységes magyar gyermekirodalom fogalmát.
5. 1. Nemes Nagy Ágnes
A magyar gyermekversről ő mondta ki a máig legfontosabb

kérdéseket és legérvényesebb válaszokat: „Lehet-e ma vagy
bármikor olyan gyerekeknek szánt verseket írni, amelyek a gyerekek
igényeinek megfelelnek, és ugyanakkor, magas mércével mérve jó
versnek minősülnek? A válasz - előrebocsátom - igen...Meg szoktam
különböztetni bármely irodalmi termék értékelésében kétféle
tényezőt: a presztízsértéket és a szöveg önértékét. Az önérték
fogalma világos, csak az nem szokott mindig világos lenni, hogy ezt
az önértéket milyen fokig tudja befolyásolni a presztízsérték, amely
véleményekből, hallomásokból, értesülésekből áll össze, hozzájárul
presztízs- az író általános hírneve, a kritika állásfoglalása, és az a nehezen
érték meghatározható, szállongó köztudat, ami egy író holdudvara.”
Nemes Nagy Ágnesnek pontosan annyi gyermekverse van, amennyit
önérték erre a célra megírt. Nála nem kell keresnünk, milyen alkati
sajátosságok vezették erre a területre. Egykor feladatként kapta ezt a
versírói munkát az Újhold köréhez tartozó reménytelenül polgári
költőpalántaként, akinek műveit nem óhajtotta a Rákosi-kultúrpolitika
közrebocsátani. A reményteljesen indult és a teljes
reménytelenségbe taszított fiatal költőnő verset csak a fiókjának
írhatott, illetve a gyerekeknek. Férje, Lengyel Balázs ugyanis a Móra
Kiadónál kapott munkát. Nemes Nagy Ágnes első gyermekversein jól
látható, hogy költőjük következetesen elválasztja őket igazi
életművétől. Pontosan kimutatható az egyes darabokon és az
egészen belül is a feladatot kijelölő szerkesztői szándék, amely
tökéletesen ellentétes Nemes Nagy Ágnes költői gyakorlatával. Nála
94
a verset indukáló élmény konkrétumai teljesen feloldódnak a műben,
a költő pedig igyekszik elrejtőzni a szöveg mögé. A gyermekversek
költője ezzel szemben sosem titkolt szándékkal és meglepő
alapossággal térképezi fel a környező világot. Az első témakör a
tágabb környezet, a Budai utca, ahol meg lehet kérdezni Ki lakik az
első témakör utcában? Mi van a titkos úton? Hány ujja van a gesztenyelevélnek?
Egyébként van még az utcában Ugróiskola, Tarka ló és Piros autó,
virágzik Az akácfa és a Gondolj-rám-virág. Az utóbbit persze csak
ebből a versből lehet megismerni: „A nefelejcs azt mondja: nem, / a
gondolj - rám: igen, igen, / azt mondja, hogy: igen ".
Egy másik verssorozatban, a szobában nézhetünk körül együtt
a költővel, akinek egyébként is alapelve: „az én szívemben boldogok
Madarak- a tárgyak ". Külön világot alkotnak Nemes Nagy Ágnes költészetében
ciklus a madarak, a Gólya az esőben, a verebek a Hóesésben, a furcsán
beszelő tengelice és a harangnyelvként hintázva leszálló galamb.
Lehet látni titokzatos lappantyút, akinek „két szeme lángja, két pici
lámpa, / gurgula-hangja úszik utána.” Ott van a Fekete hattyú és vele
Nemes Nagy Ágnes legkülönösebb gyermekverse, a Lila fecske.
Gyermekköltészetének csúcsa azonban Bors néni és a
Bors néni Mondókák. A mindig nagyon tudatos Nemes Nagy Ágnes megérezte,
hogy mesélőként sem tud igazán plasztikus élő szereplője lenni
Mondókák gyermekverseinek. Kitalálhatott volna valódi gyermekhőst magának,
ő azonban a csodálatos öregasszonyok sorát folytatta Bors nénivel.
Ez a ciklus nagyon ökonomikus, vannak benne olyan versek is,
amelyeket egyszerűen ide sorolt költőjük egy címmel vagy egy-két
nyelvi sorral Bors-nénisítve őket. Bors néniről (pontos neve és címe
avantgárd egyébként Bors Józsefné, Balogh Borbála Báthory u. 3.) megtudjuk
még a versekből, hogy nyolcvan éves, és valaha gyerek volt, ami
ezután történt vele mostanáig, az nem érdekes. Bors néni varázslatai
valódi gyermekjátékok és -álmok. A Bors néni képi szürrealizmusát
hasonló nyelvi avantgárd játék egészíti ki. Mindezt nagyon nehezen
lehet kimutatni Nemes Nagy Ágnes klasszikusan fegyelmezett
verseiben. Nemcsak olyan szavakat ad a cipővel beszélgető Bors
néni szájába, mint „maszkeráltál”, „karingáztál”, hanem egészen
Weöres Sándor-i bátorsággal olyan mondókákat talál ki, amelyeket
„villamosmegállónál / kell mondani télen", és amelynek nyelvi
eszközei még csak a költői fantáziában léteznek: „Álldiga és várdiga,/
járdiga és tánciga.// Erre arra,/ arra erre,/ nincs semerre, / nincs
mondókák semerre.// Álldiga és várdiga, / járdiga és tánciga, / sejehuja- haj!" Aki
ezt tudja, az lehet, hogy fázik, de biztosan nem unatkozik.
Nemes Nagy Ágnes gyermekverseinek ugyanaz a sorsa, mint
egész életművének. Csodálták, de követni kevesen próbálták. A
tartalomban sokszor akarata ellenére is mindig magát mondta ki, a
formában azt csinálta, amit mások, csak sokkal jobban. Ez a
minőségi többlet teszi, hogy amíg egykori kortársai halványulnak, az
ő költészete egyre erősebben él. Ha egyszer visszatér a magyar
gyermeklíra aranykora, belőle is egészen biztosan minta lesz.
95
1. Összegezze röviden Nemes Nagy Ágnes gyermekverseinek műfaji

sajátosságait! Megoldáskor olvassa újra a széljegyzetben kiemelt
versekre vonatkozó bekezdéseket! Válaszát írja be a keretbe!
_______________________________________________________
5. 2. Weöres Sándor
Weöres Sándor gyermekverseihez kívülről – vagyis először a

nyelv ritmusára, zenéjére figyelve - kell közeledni. Legalábbis költő-
jük ezt üzeni: „Olvass verseket oly nyelveken is, amelyeket nem
zenei világ értesz... így megismerheted a nyelvek zenéjét, az alkotó-lelkek belső
zenéjét. S eljuthatsz oda, hogy anyanyelved szövegeit olvasni tudod
tartalomtól függetlenül is, a vers belső, igazi szépségét, testtelen
táncát csak így élheted át.” (A teljesség felé). Ennek az elvnek a
jegyében Weöres többször írt vakszöveget általa kitalált nyelveken:
„Dzsa gulbo rár kicsere / áj ni musztász emo” - mondja a Barbár
dalban, és rögtön le is fordítja: „Szél völgye farkas fészke / mért nem
őriztél engem.” De verseiben lefordíthatatlanul is megjelennek nem
létező nyelven írt sorok („Mántikaténi katá - már arcod esőben
elolvad..."). Weöres esztétikája szerint a versben zenei lehetőségeit
kereső nyelv már a mű születésében is szerepet játszik. Erről írt
tanulmányában Arany Jánost is idézi önigazolásul: „Kevés számú
lyrai darabjaim közül most is azokat tartom sikerültebbeknek, a
melyek dallamát hordtam már mielőtt kifejlett eszmény lett volna -
úgy, hogy a dallamból fejlődött mintegy a gondolat...” (A vers
születése).
ritmus- Gyermekverseit Weöres többnyire nem kész műveknek, hanem
változatok az alkotás folyamatában nélkülözhetetlen változatoknak tekinti. Mint
ahogy József Attilánál vándorolnak bizonyos képek, Weöresnél
elsősorban a ritmusváltozatokban rejtőző dallamok reinkarnálódnak
különböző versekben. Az Országúton hosszú a jegenyesor... kezdetű
népszerű katonanóta például kétszer is saját verset vált ki belőle
(„Őszi éjjel / izzik a galagonya...” „Árok mellett / üszkös fa dereka...”).
Ugyanakkor sok jellegzetes versritmusának nincs ilyen konkrét
előzménye. Weöres Sándor nem csupán költője, hanem tudatosan
komponáló zeneszerzője is verseinek: „Zenei műfajokat próbálok
behozni a költészetbe... Az első részben fölteszek egy téma-, kép- és
ritmuscsoportot, és ezt két vagy három részen keresztül variálom..."
96
(pI. Valse Triste). A Weöres-életműben a szimultán vers egyik
legérdekesebb példájának az egyébként is sok tekintetben mérvadó
költeményt, A tündért tekinthetjük. A vers alapritmusa – „Bóbita, /
bóbita / táncol..." vagyis tá - ti - ti /tá - ti - ti / tá - tá, két daktilusból és
egy záró spondeusból adódik össze, amely egyúttal 3 - 3 - 2 alapon
szimultán ütemekre is osztja a verssort. Ám a szakaszok 3-4. sorában
vers („Békahadak / fuvoláznak”) az időmérték marad, az ütemelosztás
viszont átmegy felező nyolcasokba. Az ütemhatároknak ez az
állandó változása hozzájárul ennek a tizenhat soros vers-
mikrokozmosznak a mozgalmasságához.
A Weöres-versek ritmikája meg egy fontos elméleti kérdést vet
fel. A dallamvers nála behatol a beszélt vers világába. Vagyis a költő
egy konkrét kész vagy kitalált dallamra írja a szöveget, és így
szövegen kívüli eszközökkel is befolyásolja verse ritmusát. Ez sok
ritmika más probléma mellett újragondolásra késztet bennünket a szótagok
hosszúságát illetően. A versben csak rövid meg hosszú szótagot
ismerünk, az éneklésben pedig az egész hangoktól a nyolcadokig
vagy tizenhatodokig széles ez a skála. Az Építők című dalban
Weöres egyszerű tá - ti - ti ütemezésű sorokkal kezd („Szív dobban”),
ám a következő sorban a szív szó helyére a kalapács kerül, amivel
három emeletessé válik a ritmikai képlet. Vagyis a hosszú és a rövid
szótag között megjelenik egy relatív középhosszú szótag is.
A Weöres-gyerekköltészet titkainak másik rétegét a költő
sajátos képi világában kell keresnünk. Weöres a varázslás minden
eszközével él. Egyes képei külön meséket idéznek fel verseinek
olvasóiban. A természet minden igazi gyerekköltő műveiben
képi világ megelevenedik, de Weöresnél ez az animálódás folyamatos
tűzijátékká alakul. A 19. századi költő látomását egy lassan
végigpásztázott panorámaképhez hasonlíthatjuk, a 20. századi költő
képeinek gyorsvágása már a mozit idézi, akkor Weöres látomásai
leginkább a videoklipre emlékeztetnek. Talán ezért tudják az efféle
látványon edzett gyerekek könnyebben befogadni az ő sorait, mint
konzervatívabb szüleik.
Weöres képváltásai többnyire váratlanok és meghökkentők,
ugyanakkor nagyon természetesen elképzelhetők. Ha a
galagonyabokor lánnyá válik, nehezen fogadjuk el, ha mindez
éjszaka, holdfátyollal felékesítve történik, akkor az is természetes, ha
az immár menyasszonyi ruhába öltöztetett bokorlány elsírja magát.
képváltás Ezeknek a képeknek még a gyermek képzeletét megdolgoztató
bonyolultsága is erény, hiszen megfejtésük után a közös tudás
cinkossága is növeli népszerűségüket. Weöres jellegzetességei közé
tartozik az absztrakt fogalmak természetes képszerűsítése: „Az időt
bemeszeli a korai kikeriki...” A nyár „égi csikón léptet”, a szél
„tekereg” és közben szavanként válik ember formájúvá: „Széles
világba / Fut a szél magába, / Nyakában a lába, / Sosem érsz
nyomába”. Weöres költészetének egyik titka a konkrétnak és az
elvontnak, a hétköznapinak és a csodálatosnak közös képben
történő megjelenítése. Ahogy magáról mondja, ő vadrózsából
csinálja a tündérsípot. A tündérek, angyalok és más csodalények egy
ilyen közegben természetesen mozognak.
Weöres a nagy bűvészek bátorságával gyakran enged
bepillantást képteremtő varázslatának titkaiba. A költői kép sokszor a
97
közvetlen látványból, pontosabban annak sajátosan szemlélődő
befogadásából születik. Az alkonyi felhők „mennyei őzre vadásznak”,
de „felhő-cápa” is „úszik az egeken át”, a déli felhőket leső Katóka
pedig egész mesevilágot lát bele az égboltba. De ugyanúgy születik
meg az anya iránti szeretet egyik klasszikus műve, amelyben a
képteremtő gyerek egyszerre menne és maradna, elvágyódását pedig
varázslatok szerepjátékkal fejezi ki. A cinke és a szellő szerep jó, mert
lehetőséget ad a kalandra („hömpölygő sugárban / énekelnék",
"minden bő kabátba belebújnék”), ugyanakkor a hazatérést is
lehetővé teszi. A csillagsors azonban a vigasztalhatatlan és örök
elválást jelentené.
Weöres nem őrzi elődeinek meséit, mítoszait. Ő mindig maga
A tündér keresi, sőt magának találja ki azt, amit tovább adandó
hagyománynak szán. Ennek legtisztább példája éppen a sokféle
szempontból mértékké vált vers, A tündér. Ezt azért szeretjük, mert
valójában nem egy tündérről szól, hanem a mi tündérálmainkról. A
hőse, ha egyáltalán megszemélyesíthető, egy kisleány, aki Bóbita
szerepében éli át leendő nőiségének diadalait. Ha táncol, akkor csak
az angyalok méltók arra, hogy láthassák, és csak elvarázsolt állatok
szolgáltathatnak hozzá zenét. Ha játszik, varázshatalmával irgalom
nélkül győz. Ha épít, egy pillanat alatt kész a vára, és máris ott a
hozzá illő előkelő közönség, és ha álmosan megunja a játszadozást,
konklúziók álmát is a mesék illendő etikettje szerint őrzik a következő játékig.
Weöres Sándor kalandja a gyermekköltészettel több
konklúzióval jár, amelyeket célszerű levonni. Hasznos verseket -
megfelelő pedagógiai ismeretek birtokában - lehet a gyerekek
számára találni, nagy verseket csak nagy költő írhat. A gyermekvers
nem feltétlenüI az alkotó szándékából, hanem alkatából születik.
Nem az a fontos egy versben, hogy gyerekeknek írták, hanem hogy
gyerekeknek való. A magyar gyermekköltészet nagyon sokat
köszönhet Weöres Sándornak, ám ez a hála kölcsönös lehet.
Weöres költészetének csak egy töredéke jutott el a gyerekekhez, ez
a töredék azonban mindmáig népszerűbb és maradandóbb az
életmű súlyosabb részeinél. Ez nemcsak őrá vonatkozik, hanem
általában a gyermekköltészetre, gyermekirodalomra.
2. Foglalja össze tömören Weöres Sándor gyermeklírájának műfaji

újításait! A választ megtalálja a széljegyzetben kiemelt verscímekhez
tartozó bekezdésekben. Válaszát írja be a keretbe!
_______________________________________________________
98
5. 3. Fekete István
Fekete István százezrek írója. Ez akkor is igaz, ha az

irodalmárok az író voltát is kétségbe vonták. Úgy járt, mint Saint-
Exupéry, akit az írók irodalomba tévedt pilótának, a pilóták pedig
repülőbe tévedt írónak tartottak. Fekete István az írók között tudós
ismeretterjesztője a természet világának, amolyan irodalomba tévedt
vadász. A vadászok, természettudósok között meg író. Sehol sem
volt otthon. Mindettől volt benne egy holtig tartó sértődöttség.
Szépírói karrierje ifjúsági regénnyel kezdődött. A regény romantikus
és történelmi, a Fekete István-i eleműben nincs előzménye, és nincs
is folytatása. Ez a könyv A Koppányi aga testamentuma (1937).
Számos kiadást megért, és több nemzedék sorolja
olvasmányélményei közé.
természet- Életművének legsikeresebb és legsikerültebb darabjai a
és állat- természet- és állattörténetek. Egy fecskepár története a Csí (1940),
történetek egy gólya históriája a Kele (1955), egy vidra regénye a Lutra (1955),
egy puli kalandos élete a Bogáncs (1957), egy rókakölyök
meseregénye a Vuk (1965), egy bagolycsalád élete a Hu (1966).
Mára valamennyi az ifjúságé - könyvben is, filmen is. Fekete István
kamaszregények írója is. A Tüskevár 1957-ben jelent meg, folytatása
a Téli berek két esztendővel később. A Tüskevárnak az sem ártott,
hogy ún. „kötelező irodalommá” lépett elő, és hogy ma is ott van a
„házi olvasmányok” ajánlólistáján.
Gyermekprózánk sötét, 50-es évei után Tutajos és Csutak
egyszerre léptek színre. Fekete István megrendülten csodálkozott rá
Téli berek a másfele gyermekfigurára, akit már nem nevelnek reggeltől estig,
aki öntörvényű személyiség, aki a világ dolgait érzékenyen megsejti,
felfedezi. A Téli berek megpróbált lelépni a maga ösvényéről.
Hőseinek belső történetei lesznek, és körülöttük is több az élet
mindenkiben. Kicsit bonyolultabbak a figurák és világuknak képlete
is. A falu nem idill, a város nem megvetés tárgya. A természet
nemcsak bölcs és hasznos, tartanunk is kell tőle. „A berekkel nem
lehet okoskodni, nem lehet vitatkozni - írja - nem lehet bocsánatot
kérni, és nem lehet semmit jóvátenni.” A természet nem ismer
pótvizsgát. „A természet bölcs, de könyörtelen”.
Fekete István állattörténeteiben és kamaszregényeiben az a
Tüskevár legszebb, hogy a természet eleven valóság. Csak fontos és igaz
dolgokat hallunk róla. A Tüskevárban apró dráma a kis szárcsák
árvasága, parádézik a gém, Csikasz töpreng („mintha még tudnék
enni”), a bagoly ásít, unja a beszélgetést, az özvegy ölyv „boldogult
első férjéről” mesél, a barnakánya elvetemült gyilkos, él a nád,
kimerült az eső. Animisztikus ez a világ. Minden lélekkel bír, mint a
mesében. S ennek ellenére még a természetrajzi pontosságon se
esik csorba. Fekete István minden titka közül ez a legnagyobb.
Tudása és tehetsége egyszerre kötötte a természethez. A társadalmi
valóság ábrázolásához már sokkal kevésbé értett.
99
3. Nevezze meg az állatábrázolás eszközeit Fekete István

állatregényeiben! A megoldást megtalálja a szöveg utolsó három
bekezdésében. Válaszát írja be a keretbe!
_______________________________________________________
5. 4. Lázár Ervin
Lázár Ervin A kisfiú meg az oroszlánok című meseregényével

A kisfiú meg tűnt föl (1964). A gyermekhős Peti fantáziája életre parancsolja a
az pajtába képzelt oroszlánokat. A magányos gyermek ért ahhoz, hogy
oroszlánok minden cinkos erőt belerántson ebbe a magány elleni sajátos
összeesküvésbe. Tekintélyes társaságra tesz szert, három
oroszlánnal dicsekszik, élükön Bruckner Szigfriddel, a „szavannák
urával”. Végül a kisfiú apja is tudomásul veszi a pajtai seregletet
("elhiszi”, látni véli). Lemond a pajta lebontásáról. „Még nem késő”, -
állapítják meg róla kórusban. Még az elfoglalt, komoly apa is
megértheti kisfia magány elleni lázadását!
Hétfejű A Hétfejű Tündér (1979) első meséje olyan, mint Móra
Tündér Körtemuzsikája, Cinegekirálya. A mesék egy másik csoportja a
népmesetípusokra hasonlít. De csak azért, hogy ,,lázári” csapdába
ejtsen. A fába szorult hernyó című történet az állatmese logikájára
épül. Az állatsereg összefog a „fateteji” hernyó megmentésére.
Lendülettel halad az akció a mentő javaslatok vitázó
gondolatritmusára. A katica ötlete győz: egymás határa kell állni. A
végső bölcsesség mégis hiányzik. Erre a magasításra már nem telik.
Mesei boldog vég nélkül marad a vállalkozás. A kijózanító
gondolkodtatás legalább annyira alkatrésze ennek a mesevilágnak,
mint a feltétlenül szerencsés befejezés.
szeretet Lázár Ervin minden irányzatból sokat fölhasznál, hogy egyénit
teremtsen. Összegezően egyéni az eljárása. Gyakran találkozunk
anderseni átlelkesítéssel, a „tárgyhősök” realista mesetechnikájával.
Bár Lázár meséiben központi „érzelmi kategória” a szeretet, ezekben
a tárgyias „fabulákban” inkább moralizál-filozofál. A „tárgyi
konfliktusok”, meséi valóságos ellentéteket példáznak, folyamatszerű
Bikfi - megjelenítéssel, okos tűnődéssel.
Bukfenc - A Bikfi - Bukfenc - Bukferenc című meseregény (1976) minden
Bukferenc fejezete önállóan is megállná a helyét. A cím is utal a
„bukfencszerűségre”, a nyelvi-logikai bakugrástól a cigánykerekező
dévajságig. Mind a hat történet sajátos ötletű. A „gyülekezőben” az
író is társul az erdei néphez, s a meghatottságtól maga is csak a
"dömdödöm" bűvigét ejti ki, ez pedig a kimondhatatlan szeretetvágy
formulája. A Szörnyeteg Lajos - jelenetben a tudákos bugyutaság
burleszkes kritikáját kapjuk.
100
A népi mesemondásnak is van saját stílusa. Lázár Ervin
mesevilága, mesetechnikája összetéveszthetetlen. Elementáris
játékossága, tartalmas humora, gyermeki igazsága kristályos nyelvi
formává válik. Ennek a mesei nyelvi formának egyéni jegyei jelentik a
műfajt megújító többletet. A Lázár Ervin által tudatosan és tálalóan
versszerűnek nevezett mese stilisztikája érvényesül (alliterációs
vonulatok, szóhalmozások, a játszi szóalkotás gyakorisága,
játékosság metaforizálás). A nyelvi humor sohasem marad puszta szójáték,
és humor hanem nyelvi és gondolati invenció egyszerre, s a játék határait
messzebbre tágítja: a jellem logikájáig. Ezzel a poétikai tömörséggel
teremt korosztályok fölötti mesét. Lázár Ervin gyermekirodalmi
életműve sajátosan építkezik. Kitalál figurákat, akik egyik könyvből
átlepnek a másikba. Bruckner Szigfrid például már A kisfiú meg az
oroszlánok lapjain megszületett. Könyvről könyvre vándorolt, míg A
Négyszögletű Kerek Erdő lakója lett. A Bab Berci kalandjai című
regényből Rutaldó és Tupakka átvándorolt a Manógyár
mesevilágába. Lázár a figuráiról először meséket ír (l. A Hétfejű
Tündér), aztán keretes mesefűszer szól róluk (l. Bikfi - Bukfenc -
Bukferenc), végül meseregény is születik, és benépesül A
Négyszögletű Kerek Erdő (l. Gyere haza, Mikkamakka). Nemcsak
meséket ír, világot teremt. Mesevilágában szeretet és tolerancia
uralkodik. A Négyszögletű Kerek Erdőben ugyanolyan jó lenne élni,
Kossuth-díj mint az Elvarázsolt Völgyben.
Ő az első magyar író, aki 1996-ban gyermekirodalmi
munkásságáért kapott Kossuth-díjat. Lázár Ervin mesekönyvei,
meseregényei időrendbe szedve: A kisfiú meg az oroszlánok (1964),
A nagyravágyó feketerigó (1969), A Hétfejű Tündér (1973), Öregapó
madarai (1974), Bikfi - Bukfenc - Bukferenc (1976), Berzsián és
Dideki (1979), Gyere haza, Mikkamakka (1980), Szegény Dzsoni és
Árnika (1981), A Négyszögletű Kerek Erdő (1985), December
Tábornok (1988), Bab Berci kalandjai (1989), Lovak, kutyák,
madarak (1990), Manógyár (1993), Hapci király (1998), Az
aranyifjítószóló madár (2002), Tüskés varabin (2003).
4. Sorolja fel Lázár Ervin tárgyalt meseregény-hőseinek neveit, és

nevezze meg a játékos névadás indítékait! A megoldásban segít a
fenti szöveg harmadik, negyedik és ötödik bekezdése. Válaszát írja
be a keretbe!
_______________________________________________________
101
5. 5. Kányádi Sándor
Kányádi Sándor 1960-tól lesz a Napsugár belső munkatársa, és
jelenléte három évtizedre meghatározó lesz a lap életében.
Gyermekek számára írt verseiből, prózájából szinte egész életmű állt
össze. Kép- és gondolatgazdagság, a népies formák változatos
kezelése, erős történelmi érzék jellemzi ilyen tárgyú munkásságát a
Napsugárban, illetve önálló kötetekben megjelent gyermekverseit,
meséit, történeteit. (A bánatos királylány kútja, 1978, Kenyérmadár
1980, Küküllő kalendárium, 1988).
A Kenyérmadár verseket, meséket és történeteket tartalmaz. A
gyermekirodalom követelményei közül elsősorban az
Kenyér- egyszerűségnek és a közérthetőségnek felel meg. A kötet további
madár ereje meg a műnemi és a műfaji változatosság, amely mégsem vezet
a kötet széteséséhez, hanem az olvasót gyönyörködteti a
változatosság. A kötet kohézióját a költő létszemléletéből fakadó
derű és játékosság biztosítja. Kányádi nem egyszerűen partnere kis
olvasójának a játékban, hanem ő a kezdeményező, aki előviháncol,
kitalálja a csínytevéseket, az unaloműző játékokat. Egészen a kötet
legvégéig kiapadhatatlannak bizonyul az újabbnál újabb játékos
ötletekben (Három székláb, Kelekótya lapótya, Befagyott a folyó
stb.). A kötetben az évszakokhoz igazítja szövegeit, a tél, a tavasz, a
nyár és az ősz kapcsán mondja el gyermekperspektívából
véleményét a világról. (Fából vaskarika, Pacsirtapör, A báró és az
szórakozta- egerek, Kicsi legény, nagy tarisznya stb.). A szórakoztatás mellett
tás, nevelés Kányádi Sándor nem feledkezik meg a gyermekirodalom nevelő
funkciójáról sem, bár távol áll tőle a didakticizmus, közvetlenül, szinte
észrevétlenül és igazi pedagógusi türelemmel és szeretettel
irányítgatja kis olvasóinak jellemét. Ezt a célt szolgáljak elsősorban a
kötet történelmi és népmesei tárgyú szövegei (Patkánysíp, A
nagyságos fejedelem és a segesvári szászok, A bánatos királylány
kútja, Az elveszett követ stb.).
Kányádi Sándor lírai hangvétele tükröződik prózájában is. Ezek
többnyire gyermekkori élményeire támaszkodnak, mint például a
Kenyérmadár, amelyben a kis kétéves gyermek a lovakat keresni
lírai indul a sűrűbe. A felnőtt olvasót a Fától fáig hangulata ragadja meg:
hangvétel „Loptam magam fától-fáig. Meg-megálltam, füleltem. Nem hallottam,
majd újra mintha hallottam volna a csengettyűt. Fogyott mögöttem a
tisztás s igen a világosság is...” Még a ritmus is a versére emlékeztet.
A félelem feloldását az édesanya kenyérmadár-meleg keze hozza.
5. Mihez igazítja a költő a Kenyérmadár című kötet szövegeit, miről

mondanak véleményt ezek a szövegek? Válaszát fogalmazza meg
két mondatban, és írja be a keretbe! A megoldást megtalálja a fenti
szöveg második bekezdésében.
_______________________________________________________
102
Kányádi Sándor Küküllő kalendáriuma is rendhagyó alkotás;
nem kötődik a jeles napokhoz, mint a naptári csíziók, nem sorolja fel
a megszokott rendben az év hónapjait, heteit és napjait, nem
Küküllő vállalkozik ünnepek, asztrológiai adatok és névnapok közlésére,
kalendárium ennek ellenére benne érezzük a magyar népi és irodalmi
naptárhagyományt. Látszólag a tizenkét hónapról szól a vers, mégis
a Küküllő, a szeretett folyó a fő téma. Lírai kalendáriumát is róla
nevezi el a költő, aki a naptári etikettnek megfelelően felsorolja a
hónapokat, számba veszi jellegzetességeiket, miközben nem tud
elszakadni a folyó mikrovilágától: állataitól, növényeitől. Így lesz
mindegyik vers egy-egy személyes vallomás a Küküllőről, ez az
érzelmi kötődés a Nyárelő című versben érhető tetten: „Kékellő
Küküllő / kökényszemű tündér. / Szívemhez, nyelvemhez /
hozzáédesültél.”
Székely János természetes költőnek nevezi Kányádit, akinek
„ritmusából, lélegzetvételéhez igazodó szólamtagolásából, talán ujja
begyéből is természetesség árad.” Ez a jellemzés rövid elmélkedésre
késztet bennünket arról, miért természet- és valóságközeli költő
klasszikus Kányádi. Nemcsak tematikája és gazdag motívumvilága kötődik az
jegyek erdélyi tájhoz, de költészetének sajátos metaforikája is természetes
módon nő ki ebből a tárgyi világból, ill. földrajzi régióból, sőt ide is tér
vissza. A Küküllő kalendárium művészi mikrovilága a magyar
népköltészeti hagyomány kincsestárából építkezik, színes
olvasmányanyaggal kedveskedik, mint az egykori kincses
értékközpontú kalendáriumok. Benne a kollektív hagyomány klasszikus értékei
költészet nemesednek sajátos hangvételű költészetté. Csakis az
értékközpontú költészet létrehozója képes arra, hogy a kicsiny részt
is az egész, a teljesség összefüggésében láttassa. Tudjuk, csak
klasszikusainknak adatik meg, hogy egységében szemléljék a
világot. Kányádi költészete is ettől a klasszicizmustól hiteles,
időszerűségének is ez a forrása: nem a mindenkori divathoz
igazodik, hanem az állandóságot látja meg a változóban. A
klasszikus minőségek (szép, jó, igaz stb.) jegyében alkotó költő így
teremt és őriz értékeket folyamatosan elértéktelenedő korunkban.
Láng Gusztáv találóan összegezi ennek az alkotói magatartásnak a
művészi hozadékát: „Kányádi azok közzé tartozik, akik a modern
költészet sokrétűségében nem fölébe emelkednek a népi hagyomány
egyszerűségének, hanem magukkal emelik azt a költészet legszebb
naptár- magaslataira.”
költészeti Ebben a versciklusban a népköltészeti hagyomány általam
hagyományok feltételezett klasszicizálódása összetett jelenségként értelmezhető.
Ez a hagyomány kiindulópont a költő számára, a művészi és az
erkölcsi értékeknek olyan kincses tárháza, amelyből a megfelelő
mandátummal rendelkező lírikus szabadon meríthet témát, formát és
az alkotáshoz szükséges egyéb eszközöket. Jelen esetben irodalmi
hagyományunkból a naptárverset veszi át műfaji kellékeivel, a témát
pedig maga adja hozzá. Versépítés közben nem hagyatkozik az
egyszerű utánzásra, hanem kreatív módon a teljes magyar népi
klasszicizmus örököseként lép fel. Alkalmazza például a mindenkori
naptárköltészet ősi ihletésű időritmizálását, de nem követi a
hagyományos kronológiát, sem az évszakok, sem pedig a hónapok
sorolásában; az őszbe hajló természettel (Őszelő) nyitja és a nyártól
103
búcsúzó tájleírással (Nyárutó) zárja versciklusát. Rendhagyó abban
is, hogy nem a gregorián naptár latin eredetű hónapneveit használja,
hanem a magyar néphagyomány egykori elnevezéseit idézi fel.
Őszelő (szeptember), ősz (október), őszutó (november), télelő
(december), tél (január), télutó (február), tavaszelő (március), tavasz
(április), tavaszutó (május), nyárelő (június), nyár (július) és nyárutó
népi (augusztus). A költő így érzékelteti az évszakváltozásban
elnevezések megfigyelhető ciklikusságot, a hónapok egymást váltó ritmusát,
valamint az idő múlásának folyamatosságát. Évszakonként három és
hónaponként egy-egy vers szól a Küküllőről, és ahogy kitelik a
naptári év, összeáll a Küküllő kalendárium is. A néphagyomány
hasznosításáról elmondhatjuk azt is, hogy a naptárvers
prozódia klasszicizálódása nem műfajidegen eszközökkel történik, hanem a
népköltészet és általában a népi klasszicizmus eszközeivel.
Felhasználja prozódiáját (kétütemű, hatos sor), rímelését (félrím),
egyszerű képeit és szövegretorikai eszközeit: a megszemélyesítést
(„Vacog a Küküllő, / éjjel-nappal fázik, / lábujjhegyen lépked / fűzfától
fűzfáig.”), a hasonlatot („Langyos a Küküllő; / vize mint a vászon”), a
metaforát („Kékellő Küküllő, / kökényszemű tündér”), az alliterációt
(„Kikeleti kék ég”), az ellentétet és párhuzamot („Hinnéd-e, hogy
természeti volna, / ki rámerészkedne? / S fél szárnyával bátran / beleszánt a
képek fecske.”). Ebben a klasszicizált egyszerűségben nem hatnak
idegenül a tájszavak sem: „ködfióka”, „megridegedik”, „szajzik” stb.
Szintén a hagyományból átvett formaeszközöknek számítanak a
természeti képek. A modern és a posztmodern költészet ún. komplex
képeihez képest a naptárversek képei egyszerűek, nincs rejtett,
szimbolikus üzenetük, és nem sajátítja ki őket a költő minden áron.
Mivel nem tartalmaznak egyéni érzelmeket, személyes hangulatokat,
a népköltészet kollektív befogadásához igazodnak, így mindenki
magáénak érezheti őket: „Játszik az esővel / a nap mosolyogva, /
szivárványhidakat / ível a folyóra. // Réce fiókákat / vezényelő vének /
tanítgatják a szép búvármesterséget. // Messzi jár a zápor, / viszi a
szél, húzza: / szemlátomást nő a / nyomában a búza” (Tavaszutó).
Kányádi naptárverseiben a hagyományos leírótechnikát a
látvány és megjelenítő helyettesíti, emiatt jut elsődleges szerephez a költői kép.
hangulat Ennek a versprodukcióban jelentkező esztétikai többletnek a
recepcióban is van hasznosítható hozadéka, ugyanis a
befogadásban a képek által teremtett látvány és hangulat válik
elsődlegessé. A Küküllő-versek olvasásakor komplex befogadói
élményben lehet részünk, hiszen egyszerre hat ránk a
képgazdagság, a képek intenzitása és belső dinamikája. A versciklus
további népdaltól nyert öröksége a természetközelség és a belőle
lírai táplálkozó motívumrendszer. A Küküllő áll a költői modellként
miniatűrök szolgáló táj középpontjában, a folyót szegélyező tájból mindig annyit
emel át verseibe a költő, amennyi az éppen szóban forgó évszak, ill.
hónap megjelenítéséhez szükséges. Az így létrejövő versvilágban
minden változik, vagy a változást sugallja, csak egyedül a Küküllő
állandó, ha évszakonként másképpen viselkedik is, azt az illúziót kelti
az olvasóban, hogy a folyó együtt változik a természettel. A
varázslatos költői technika miatt érzékelünk őszi, téli, tavaszi és nyári
Küküllőt, sőt havonként is más-más Küküllő-változatot láthatunk. A
népköltészetre jellemző nyelvi takarékosság, a képekkel
104
megvalósított nyelvi sűrítés és a klasszicizmus ihlette teljességigény
pasztellszerű lírai miniatűröket eredményez, a magyar irodalom
nemes tájköltészeti hagyományát gazdagítva: „Langyos a Küküllő; /
vize mint a vászon, / egy nagy szövőszéken / fordul át a gáton. //
lenn a gát alatt az / ezüst zubogóban / fürdik az aranynap, / most van
vizualitás lenyugvóban. // És még lennebb növekvő / árnyukkal a fűzfák / a
lassú folyót / át meg átalússzák. // Ott egy kislegény is / prüszkölő
lovával - / úsztat a Küküllőn / ő is át meg átal. // Maradna még a nap,
/ de nőnek az árnyak; / kár, hogy nemsokára / vége lesz a nyárnak”
(Nyárutó). A szövegben kimutatható erőteljes vizualitás nem egyszeri
gyermek- jelensége a versciklusnak, hanem folyamatosan és szervesen jelen
irodalmi lévő szöveg- és ciklusszervező formaeleme. Így határozza meg és
olvasat teszi emlékezetessé a versek befogadását.
A Küküllő kalendárium 1988-ban jelent meg először, azóta több
kiadást is megért már, megjelent többek között a kolozsvári
Napsugár című gyermekirodalmi lappban is. Van tehát a
gyermekolvasók számára is üzenete, bár a költő szerint nincs külön
felnőtteknek írott vers, és külön gyermekvers, csak egyszerűen vers
van. Eddigi életművét ismerve talán fölösleges is lenne olvasóinak
életkor szerinti és költeményeinek befogadók szerinti kategorizálása,
hiszen verseivel szembeni legfőbb elvárás mindenkor a tökéletesség
eszménye. Amint láttuk, verseinek értelmezői ezt a művészi
eszményt a (népi) klasszicizmusban találták meg. Kányádinak ez az
irányzatok fölötti minőségeszménybe vetett hite tesz eleget a
gyermekolvasói elvárásoknak is, megerősítve azt a sokat
hangoztatott tételt, miszerint csak a tökéletes formakultúrával
rendelkező költő képes értékes műveket alkotni a gyermekirodalom
animisztikus számára.
jegyek Sok közös jegy mutatható ki a gyermekolvasó tapasztalati és
fantáziavilága, valamint a Küküllő kalendárium versvilága között.
Ilyen például a jó értelemben vett naivitás és a vele összefüggő
animisztikus gondolkodás. Kányádi Sándor őszinte és szeretetteljes
rácsodálkozása a külső tárgyi világra, és benne a Küküllőre, ill. a
folyót körülvevő tájra, megegyezik a gyermeki lélek mindent
befogadó naivitásával. Szinte együtt fedezik fel a Küküllőt és a
természetet, ill. a költő újra felfedezi mindezt a gyermekolvasó
kedvéért. Úgy érezzük, mintha eddig lappangó titkokat mutatna meg
nekünk, élményszerűvé téve számunkra felfedezéseinket, rejtőzködő
naivitás és érzéseket, gondolatokat fogalmaztat meg velünk. Görömbei András
fantázia így látja ezt a költői képességet: Kányádi Sándor úgy képes a
„közérthető összetettség” költője lenni, hogy „etikai és esztétikai
értékeit nem kel szétszálaznunk”. Példaként az Őszutó című verset
hozhatnók fel, itt csodatévő módon szövetkezik a naivitás és a
fantázia, a gyermekkor két legfőbb erénye: „Jó volna egy tartós / eső
biztatólag / a megridegedett / soványka folyónak. // Örülne a gát is, /
fölgyűlt a postája. / A Maros a füzek / levelét rég várja. // És ha
megjön a tél, / vet azonnal véget / mindenféle őszi /
levelezgetésnek.” A levél szó azonosalakúsága játékos képzelődésre
serkenti a költőt és az olvasót. A főnév kétféle jelentése (’falevél’,
’postai levél’), ill. a belőle képzett cselekvés (’levelezgetés’) teszi
emlékezetessé a verszárlatot. Ehhez a modellhez hasonlóan a
105
játékos fantázia szinte a semmiből teremt komplex versvilágot az
egész Küküllő-ciklusban.
Az idézett vers jó példa az animizmus gyermekirodalmi
hasznosítására is. Jean Piaget szerint az animisztikus gondolkodás a
gyermekkori fejlődés egyik korai, átmeneti, a fogalmi gondolkodást
megelőző szakasza. Lényege: a kisgyermek lelki tevékenységének,
főleg érzelmeinek kivetítése az őt körülvevő tárgyakra, jelenségekre
naív, (Hasonló módon működik a primitív népek animizmusa is, ám ezt az
természetes antropológia vizsgálja). Kányádi Sándor ebben a versciklusában a
világ Küküllőt animizálja: emberi érzéseket, cselekedeteket tulajdonít neki.
A köréje teremtett naiv, természetes világba szervesen illeszkedik
bele a folyónak ez a megelevenedő képe. Minden vers elején az így
„fellelkesített” Küküllővel találkozhatunk. „Fázik a Küküllő, / lúdbőrös
a háta” (Őszelő). „Reszket a Küküllő, / éjjel-nappal fázik” (Őszutó).
„Szajzik a Küküllő” (Télelő). „Beáll a Küküllő, / jégpáncél van rajta”
(Tél). „Enged a Küküllő, / helyen-helyen kásás” (Télutó). „Zajlik a
Küküllő, / vonszolódva lépdel” (Tavaszelő). „Árad a Küküllő, / elönti a
berket” (Tavasz). „Ázik a Küküllő, / paskolja a zápor” (Tavaszutó).
naiv „Kékell a Küküllő” (Nyárelő). „Ballag a Küküllő, / meg-megállva
viselkedés baktat” (Nyár). „Langyos a Küküllő, / vize mint a vászon” (Nyárutó).
Ezekben a verssorokban a (gyermek) ember különböző körülmények
között megfigyelhető naiv viselkedésére ismerhetünk. A folyónak a
környezet kihívásaira, az időjárás viszontagságaira adott válaszai
azonosak a gyermeki reakcióval, mindkettőre az ösztönösség és az
őszinteség a jellemző: „Vacog a Küküllő, / éjjel nappal fázik, /
összegezés lábujjhegyen lépked / fűzfától fűzfáig.// Úgy kihűlt a medre, / égeti a
talpát. / A felhők is hol ki -, / hol meg betakarják” ( Őszutó).
Amikor a Küküllő kalendáriummal kapcsolatos gondolataim
összefoglalásához érek, leginkább azt a feltételezésemet látom
bizonyítottnak, hogy Kányádinak ez a versciklusa egyszerre
klasszikus értékű és komplex irodalmi alkotás. A költő többféle
irodalmi hagyomány (kalendáriumköltészet, népi klasszicizmus,
gyermekköltészet) szintézisét valósítja meg, esélyt adva a klasszikus
értékek továbbélésének. Amint láttuk ezt korszerűen, a mai
befogadói igényt is kielégítően tudja megoldani, elkerülve az
anakronizmus leselkedő csapdáit, és feledtetve a hagyományos
naptárköltészet avíttságát.
6. Foglalja össze tömören Kányádi Sándor Küküllő kalendárium című

versciklusának gyermekirodalmi jegyeit! A megoldásban segít a
Küküllő kalendárium címhez tartozó bekezdések újraolvasása.
_______________________________________________________
106
5. 6. Fodor Sándor
Fodor Sándor évtizedekig a Napsugár és a Szivárvány

(korábban Haza Sólymai) című gyermeklap belső munkatársa, az ő
nevéhez fűződik a közkedvelt Csipike postája című rovat.
Gyermekirodalmi remekműve a Csipike-regény, amelyről így vall a
kritikus:„... Csipike története korunk egyik szép meséje, irodalmunk
kimagasló alkotása...melyből az irodalom és a Kor néz vissza ránk.”
(Szavai Géza). A meseciklus (Csipike, a gonosz törpe, Csipike és
Kukucsi, Csipike, a boldog óriás 1966-1970, Csipike és Tipetupa
1982; Csipike és a gonosz Ostoba 1998) megőrzi a hagyományos
mesekeretet és a sajátos erdei mesefigurákat, a színhely is egy kis
erdei táj. Ebben a keretben talál érdekes világra az olvasó, s e
maroknyi erdőrészben a képzelet szárnyán eljutunk egész a
"világrengetésig".
Csipike Az események középpontjában Csipike, a kedves és
szorgalmas törpe áll, aki úgy érzi, hogy az Erdő összhangja, békéje
az ő jelenlétének és munkájának eredménye. Kecskebéka azonban
kételyt ébreszt benne, s mikor rádöbben, hogy nélküle éppen úgy
zajlik az élet, a Hatalom megszállottjaként rémuralmat akar teremteni
mosolytalan az Erdőben. A pöttömnyi Csipike azonban csak úgy válhat
világ félelmetessé, hogy okosságával, fantáziájával megteremti a
Rettenetes Réz Urat, és az ő hatalmas erejével akar új rendet
teremteni, holmi mosolytalan világot. A hatalom teljében azonban
hiányzik neki a mosoly, ezt éppen az ő hatalmaskodása törölte le az
alattvalók ajkáról.
„Amíg gonosz volt, példátlanul gonosz és Erdő Réme, senki
nem mosolygott. És ez volt az a bizonyos valami, ami netovább óta
annyira hiányzott neki. Elhatározta, ha megindulnak a kitartó
esőzések, helyenként zivatarokkal, új mesét mond Madárnak és
Nyúlnak. Arról, hogy milyen szörnyű dolog az, ha valakire nem
mosolyognak. És ezt a példátlanul vadonatúj mesét úgy kezdi el,
ahogyan senki, sehol a világon nem kezdett el mesét. Ezekkel a
mese- vadonatúj szavakkal:
hangulat - Hol volt, hol nem volt.”
Az ötletes, fordulatos megoldások egymást váltva teremtik meg
a mesehangulatot. A mese végén Csipike beveszi a tudós Bagoly
készítette Góliátport. Így a tudomány ereje révén óriásira növekedik,
mindent eltiporhatna, de szétszórja a port, hogy növekedjék a világ
is. Így lesz boldog óriás az általa óriásivá tett világban. A meseciklus
a kisgyerekek és a felnőttek számára egyaránt élményt nyújt. A
kicsinyeknek a hagyományos mesekeret, a felnőtteknek az áttételes
Fülöpke mondanivalót hordozó, az intellektuális prózához közeledő
előadásmód biztosítja az élményszerűséget.
Fodor Sándor a kis pajkos Fülöpke csínytevéseivel jóízűen tudja
megnevettetni a kicsinyeket és nagyokat, akikről kiderül, hogy mindig
idegesek (Fülöpke beszámolói) Egymást érik a kópéságok, s ezeket
az elsőszemélyes beszámolók oly ártatlan hangon hozzák
tudomásunkra, hogy szinte várjuk a következőt. Fülöpke és Bütyök a
szabad természet - amely két buszmegállónyira van - örömeit
élvezve íjakat készített, s így indulnak haza. "Még nem esteledett be,
amikor hazaértünk és azt és azt mondtam Bütyöknek, kopogtassunk
107
Fülöpke
beszámolói
az ajtón úgy, ahogy igazi íjászokhoz illik. Vagy húsz méterrel
megcéloztuk az ajtót. A Bütyök nyila koppant, az enyém csörrent,
mivel egy kicsit lefelé hordott és az üvegnek ütközött. Ha lenne ilyen
szólásmondás, hogy 'ha nem koppan, csörren,’ az bizonyosan innen
származnék. A tányérokat nem a nyíl találta el, hanem édesanyám
kezéből hullottak ki az ablakcsörömpölés hatására.” A nyakleves
nem akadályozza meg abban, hogy másnap ne folytassa újabb és
újabb huncutsággal, amelyet jóízű humorral ír le beszámolójában.
7. Minősítse röviden Fülöpke csínytevéseit! A megoldást ellenőrizze

a fenti szöveg utolsó bekezdésében! Válaszát írja be a keretbe!
_______________________________________________________

5. 7. Szilágyi Domokos
Szilágyi Domokos gyermeklíráját tanulmányozva abból kellene

kiindulnunk, hogy a gyermekirodalom integráns része az irodalom
egészének, illetve valamely szerző életművének, és hogy közvetve
vagy közvetlenül a gyermekirodalomra is kihat az irodalom általános
fejlődése, benne is munkálkodnak irányzatok és poétikai változások.
Így gyermekirodalmi alkotásaiban is megtalálhatjuk azokat a
jellemzőket, amelyeket a költő értelmezői az életmű egészében már
kimutattak: modernség, kísérletezői kedv, játékosság, zeneiség,
invenciozitás, egyéni képalkotási és létértelmezési mód. Ezek a
négy sajátos jegyek mindenkor aktualitást adhatnak gyermeklírájának is,
gyermekvers és helyet biztosíthatnak neki az újabbkori gyermekirodalmi
kötet antológiákban, folyóiratokban és tankönyvekben. Különös hangsúlyt
kap mindez, ha tudjuk, hogy Szilágyi Domokos nem tekintette
másodlagos költői tevékenységnek a gyermekversírást. Életében
négy gyermekverskötetet jelentetett meg: 1963-ban Új kenyér, 1965-
ben Csali Csöpp, 1970-ben Erdei iskola, 1976-ben Pimpimpáré
(Vermesy Péterrel közösen). Halála után pedig ezekből készült két
autentikus válogatás: 1980-ban Liliompalota, 1999-ben Abrakadabra címmel.
gyermeklíra A két világháború közötti és a negyvenes-ötvenes évek
támogatott, az oktatáspolitika által is kanonizált gyermekirodalmát a
didaktikum és az ideologikum befolyásolta. Ezzel az
irányzatossággal dúsított horátiusi vétetésű docere elvet csakis egy
autentikus gyermeklíra és annak delectare elve válthatta fel. A
hatvanas évek gyermekköltészetében már olyan új, szabadabb
elváráshorizontok is felderengtek, amelyekhez alkotó és befogadó
108
egyaránt igazodni vágyott. Változó félben van tehát a
gyermekirodalomhoz való viszonyulás, ráadásul az egyetemes
magyar irodalomban ekkor hatnak újszerűségükkel Weöres Sándor
és Nemes Nagy Ágnes gyermekversei. Sőt már az ötvenes évek
második felétől is kimutatható egy visszafogottabb szabadulási
Új kenyér törekvés: a felnőtt irodalom politikai- világnézeti- cselekvésbeli
korlátozottságához képest a szolgálatos politikacsinálók megtűrik a
gyermekirodalom viszonylagos szabadságát. Ez egyfajta
kompenzáló erőnek számított az akkori irodalmi életben, általa és
benne élhették ki az alkotók elfojtott szabadságigényüket. Az 1956-
ban induló gyermeklap, a Napsugár biztosította hozzá a fórumot,
azután pedig a Dolgozó Nő gyermekmellékletével bővült a repertoár.
Mindkettőnek Szilágyi Domokos is állandó munkatársa, ennek az
művészi időszaknak a gyermekverseit gyűjti össze az 1963-ban megjelenő Új
tükrözés kenyér című kötetben.
Ebben az időszakban a produkcióesztétika külső és a
szabadságesztétika belső ösztönzést ad a költőnek a versíráshoz.
Gyermekverseinek kisebbik hányada valóságmegjelenítő, bennük
Szilágyi Domokos (korának hű fiaként) tükröz, azaz: „hozzáadja a
valóságot a betűköz” (A tücsök és a hangya). Még akkor is így kell
fogalmaznunk, ha tudjuk, hogy nem egyszerű valóságábrázolásról,
hanem a lukácsi értelemben vett mimézisről, művészi tükrözésről van
szó. A marxista esztétika sugallta versekben a görög poétikából
ismert valószínű verseng a valószerűvel (Aratási mondóka, Ócskás,
Új iskola, Iskolába indul Péter, Betű-induló, Évzáró, Június, Nyaralás,
Télifa, Új kenyér). A kortárs sematikus gondolkodást ellensúlyozandó
a versekben ott munkál a költői intuíció, a hivatalos politikai kánontól
szabadság- közhelyesített témában villantva fel az egyedit: „Anya mos, apa ás, /
esztétika Petinél kalapács, / Marika kicsi, kék / kötényét leteszi: / pihen egy
kicsikét” (Munka). Szilágyi Domokos ösztönösen ráérez arra, hogy a
napi politika konkrét gondolkodásával elpusztíthatja a költőt a
versíróban, és száműzi a költészetet a versből. Ezért a lírát (a
gyermeklírát is) a szabadságesztétika mentheti meg. Ezt a
felismerését fogalmazza meg a Gyermekek című versében: „Amíg
kisded lángjaink égnek, / nincs helye ócska bölcsességnek.” A költő
számára újfajta rendet szül tehát a szabadság; belső rendet, amely
versekben konkretizálódik. A választott szabadság különösen
gyermekverseiben szabadít fel lappangó lírai energiákat, ugyanakkor
feloldódást, megkönnyebbülést, áradó életörömöt, létünkre való
csodálkozást is jelent. Ezért is érezhette korának gyermekolvasója,
hogy a költő „szabad” versei a saját „nyelvén” íródtak, és neki
szólnak: „Akinek a szeme kék, / takarója a nagy ég, / akinek a szeme
Mondogató zöld, / puha ágyat vet a föld, / akinek barna, / eledele alma, / akinek
fekete, / liliom a tenyere” (Mondogatók).
A kötet néhány verse későbbi gyermekirodalmi antológiák és
tankönyvek törzsanyagába került: Január, Tavaszodik, Olvadás, Két
ibolya-vers, Marika meg a karika, Liliom-palota, Október, Négy vers
kicsi Klárikának. A Mondogató közül pedig néhány az olvasói
gyakorlatban külön verssé önállósodott (Akinek a szeme kék,
Csigabiga-palota, Pimpimpáré), sőt kötetcímmé lépett elő, vagy
megzenésítve vált közismertté. Eredetiségük és szuggesztivitásuk
révén főleg ezek a versek váltak a hazai gyermekköltészet
109
ízlésformálóivá, Weöres Sándor-i perspektívát villantva fel az
alkotásban és a befogadásban egyaránt.
A hatvanas évektől oldottabbá válik tehát a társadalmi élet,
ezáltal több szabadsághoz jut az irodalom, és 1968-tól a Forrás-
nemzedék „lázas” korszakával telítődik. A közfigyelem a felnőtt
irodalom felé fordul, itt történnek az igazi események, kevesebb
művészi figyelem jut a gyermekirodalom számára, így az irodalmi tudat hátsó
szabadság traktusába kerül. Egyfajta biztonságot jelent a Napsugár rendszeres
megjelenése, sőt új fórumot is kap, az 1968-tól megjelenő Jóbarátot.
Velük válik teljessé több mint két évtizedre az ú. n. romániai magyar
gyermeksajtó. A két folyóirat körül szerveződő gyermekirodalom a
közéletiség mellett értékteremtő és esztétikumhordozó funkciót is
betölt. A romániai magyar gyermekirodalom különösen két
alapműfajban jeleskedik ebben az évtizedben: a mesében és a
versben. Egyszerre három kiadó is felvállalja a gyermekkönyvek
kiadását: a Ion Creanga, a Kriterion és a Dacia ebben az időszakban
gyermekpróza- és gyermekverskötettel jelentkezik: Sütő András,
Csali Csöpp Kányádi Sándor, Fodor Sándor, Bajor Andor, Veress Zoltán, Szilágyi
Domokos, Hervay Gizella, Palocsay Zsigmond, Majtényi Erik és
Erdei iskola mások. A korszak gyermeklírájának törekvéseit Szilágyi Domokos
Csali Csöpp és Erdei iskola című köteteiben érhetjük tetten.
Felnőtt lírájában ekkor járja be a költő „a megismeréstől a
felismerésig” vezető gyötrelmes utat: pöröl, dacol a világgal, végül
megveti azt. Az évtized gyermekverseiben viszont egy másik Szilágyi
Domokosra ismerhetünk: a szabadságkeresés életre kelti benne a
gyermekit, és újra megélheti egykori naiv rácsodálkozását a világra.
Több pályatársával ellentétben számára nem menekülés a
teremtett gyermeklíra, hanem maradéktalan beteljesedése annak az irodalmi
gyermek- közhelynek, miszerint a lelke mélyén minden költő gyermek.
világ Teremtett gyermekvilágában megéli a szabadságot, felnőttvilágában
meg kell küzdenie érte, de ettől függetlenül mind a kétféle szabadság
esztétikummá nemesedik. Gyermekverseiben nem leereszkedik egy
alacsonyabb szintre, hanem inkább felemelkedik a szabad gyermeki
lélekhez, azonosulva természetes naivitásával, világnézeti
közhelyektől, nyelvi sémáktól szabadulva közelít mindahhoz, amit a
huszadik századi gondolkodás gyermekinek tekint: „ -Víz, víz, /
szőke víz, / hosszú utad / merre visz? / - Arra, hol a / nap világít / -
Vidd magaddal / kicsi Klárit! / - Nem vihetem / olyan messzi, / apja-
anyja / nem ereszti, / de ha jó lesz / kicsi Klára, / visszajövök
nemsokára, / hozok arany- / csónakot, / s benne hozom / a Napot!”
(Vízparton). Gyermekverseiben a felnőtt Szilágyi Domokos
újrafogalmazza a világot, mozgósítva teljes költői eszköztárát, sőt
megpróbálkozik animisztikus eszközökkel is Weöres Sándor módján,
valóságos versvarázslatokat teremtve: „Csirr-csurr, / csöpög az
eresz, / háztetőről a hó lassan / földre szekerez, / szelek dalolnak –
epikus mulatnak, / kurjongat a szélben az ablak, / Tavasz-tündér lakomázik,
gyermek- / folyik a lé / Hencidától Boncidáig!” (Olvadás).
versek A hatvanas években a gyermekirodalom két alapműfajának, a
versnek és a mesének a találkozásából epikus gyermekversek
születnek Szilágyi Domokos tollán: Erdei iskola, Tréfás mese,
Medve-lakodalom, Szegény ember sütet lisztje, Kinek nehezebb a
dolga?, Gazdag Hasszán és koldus Ali. A magyar és más (román,
110
kazah és norvég) népmeséket nem csupán megverseli, hanem
átkölti, költői gyermekvilágába telepíti. Ezekben az epiko-lírai
alkotásokban az epika szabályai szerint alakulnak az események,
viszont a művészi többletet a rafinált verstechnika adja hozzá: „Ide
járnak a csöppségek / erdei okosság végett. / Nevelni a sok ebadtát /
a jó szülők fölfogadták / Dr. Bagoly Balambért / heti három
galambért.” (Erdei iskola).
8. Fogalmazza meg tömören, mi jellemzi Szilágyi Domokos epikus
gyermekverseit! Megoldáskor olvassa újra az epikus
gyermekversek széljegyzet melletti bekezdést! Válaszát írja be a
keretbe!
_______________________________________________________
A hetvenes évek újabb változásai értékváltáshoz vezettek a

hazai magyar gyermekirodalomban és természetesen Szilágyi
Domokos gyermeklírájában is: a korábbi eszközértékek helyét
átveszik az esztétikai értékek. Ezek a maguk rendjén az egyetemes
esztétikai és értékek számára biztosíthattak szabad bejárást az irodalomba,
egyetemes kiszorítva a politikum és az ideologikum sokszor kierőszakolt
értékek aktualitását. Így alakulhatott ki a hetvenes években a romániai
magyar gyermekirodalom alkotói és olvasói presztízse. Bár közben
módosult az irodalmiság fogalma is: megdölőfélben volt az
állandónak tételezett esztétikai érték nimbusza. A gyermekolvasóval
már nem kizárólagosan a műbe kódolt erkölcsi- esztétikai értékeket
ismertették fel, hanem az alkotások nyitottságát hangsúlyozva az
egyéni és az egyszeri olvasatra kezdtek figyelni, illetve azokra az
értéktársításokra, amelyek a befogadó tapasztalati (játék)világából
eredtek.
Pimpimpáré Szilágyi Domokos ebben az időszakban adja ki legismertebb és
legolvasottabb gyermekverskötetét, a Pimpimpárét (A verseket
Vermesy Péter zenésíti meg). Költőnk a verszenében találja meg a
gyermeklíra megújításának eszközét, és a költészet eme legősibb
komponensével éri el a modernség hatását. Ezt méltatják a kötet
szakolvasói is: „Kiindult egy szóból, egy játékos szóösszefüggésből,
zeneiség egy hangulatában vagy zeneiségében érdekes, jellegzetes
egységből, aztán hagyta magát sodortatni, (…) improvizálva
rögtönzésszerűen. Talán ez az, ami a versikék utánozhatatlan
frissességét eredményezte.” (Vermesy Péter). „Ezek a versek
annyira a zene szellemében fogantak, hogy a zene lényegi
elemeinek megközelítése segítségükkel kiválóan megvalósítható.
Szilágyi Domokos gyermekversei zenén innen és zenén túl lüktető
majdnem- muzsika, annyira a gyermeki lét legmélyében
111
gyökereznek, hogy a mágikus kort idéző szinkretizmus – a mozgás, a
ritmus, a (már- már) ének hármas igézete mindegyikükben ott
lappang.” (László Bakk Anikó). Szilágyi Domokos verseiben
„fölforrósodik a szó, a hangzás átitatja a verset, s az élővé válik,
önnön zenéjétől és az emberi hangtól.” (Balla Zsófia). De verseinek
zenéje ott lappang a kortárs gyermeknyelv zenéjében is, és ezt csak
az igazi költészet és a tökéletes formakultúrával rendelkező költő
nyelvzene képes felszínre hozni. Ez a nyelvzene, illetve verszene mégis
verszene meglepetésszerűen hat olvasójára, várakozás-serkentő / ébresztő
hatása van, végül a befogadás betetőzéseként a beteljesedés
élményével ajándékozza meg a versolvasót: „Pimpimpáré,
retyerutya, hej! / Alszik a város, aluszik a tej. / Macska vadászik,
csizma a lábán, / egerek sírnak-rínak a ládán. / Receruce, sejhaj,
pimpimpáré! / Forró kályhán duruzsol a kávé. / Aluszik Marika, Jancsi
is álmos, / szép holnapról álmodik a város.” (Pimpimpáré). Szilágyi
játék- Domokos verseiben nemcsak a nyelv zenél, hanem a belső forma is,
pedagógia sőt az egész versvilág. Ezt az általa is csodált T. S. Eliot fejti ki
tételesen: „A költészet zenéje nem sorról sorra, hanem a
költemények egészében keresendő”, mert „nemcsak a hangok
zenéjéről van szó itt, hanem a képi világ zenéjéről is”, hiszen „a
költészet zenéje nem a jelentéstől független valami.” Erre példának a
Láncos-lobogós című verset idézhetnők: „Láncos-lobogós, / ez a
Ízlés- makk kopogós, / haza fut a mókus, / ha az ég zokogós. / Ázik a tölgy
formálás is, / fürdik a völgy is, / halkan muzsikál / künn az esővíz.”
Szilágyi Domokos gyermeklírája példa lehet arra is, hogy a jó
irodalom szerencsés a befogadásban: a hetvenes években
ismerkedik a hazai oktatás a játékpedagógiával, a játék szerepével a
jellemformálásban és az ismeretszerzésben. Ekkor vált a
Pimpimpáré című kötet is a hazai óvodák és iskolák kedvelt
olvasmányává, készen vagy félkészen kínálva oktatói segédanyagot
a komplex foglalkozásokhoz és tanórákhoz. Ezekről a kötet
verseiben rejtőzködő lehetőségekről így ír a zenepedagógus László
Bakk Anikó: „Óráról órára nyújt valami érdekeset gyermekeinknek
Szilágyi Domokos költészete. Gyöngyöző nevetésük, izgő-mozgó
vidám versmondásuk bizonyítja a Pimpimpáré-versek vonzerejét.”
Csupán a költő halálának negyedszázados évfordulóján, ennek
a magába feledkezett költői játéknak a tragikus végkifejletén is
jócskán túl derül ki, hogy gyermeklírájában semmi nem történt hiába:
Szilágyi Domokos versjátékai gyermekkorunk ízlésformálói voltak, és
mi, egykori kis olvasói már tudjuk azt, hogy iskolázott gyermekízlés
nélkül nincs értő befogadója a felnőtt költészetnek.
9. Sorolja fel rövid minősítéssel a Pimpimpáré kötet játékos jegyeit! A
megoldást megtalálja a szöveg kötetcím utáni bekezdéseiben.
_______________________________________________________
112
5. 8. Kovács András Ferenc
Az egyetemes kultúra egyik huszadik századi bravúrja a

gyermek és a gyermeki felfedezése, ebben már nem kizárólag a
didaktikáé a főszerep, hanem a játékelméleten keresztül szinte
egyszerre talál rá korunk gyermekére a pedagógia, a lélektan, a
filozófia és az esztétika. Kovács András Ferenc már ebben az
Miénk a világ
újszemléletű gyermekvilágban nő fel, és költőként is ebbe
helyezkedik bele. A gyermek nem csupán olvasója, hanem
játszótársa is, a versszöveg észrevétlenül válik a játék
forgatókönyvévé. Erre a költői elképzelésre épül a Miénk a világ
(Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2000) kötetének Gyermekjáték című
verse, amely két műfajt (találós kérdést és kiszámolót) montíroz
egyetlen gyermekverssé. A homonímiák és a metonímiák játékos
variálásával a költő mesterien fokozza a vers pajkos hangulatát, így a
gyermekolvasó sem maradhat sokáig kívülálló: a költő, a huncut
játékmester „Te vagy a hunyó!” felkiáltással pajtásává teszi.
Kovács András Ferencben a romániai magyar gyermeklíra
megújítóját köszönthetjük, aki a modern magyar gyermekköltészet
gyermeklíra
formavirtuózaival jár egy csapáson: Szabó Lőrinccel, Weöres
megújítója
Sándorral, Tamkó Sirató Károllyal. Ő is szakít a hagyományos kánon
által előírt hangsúlyos verselés kizárólagosságával, és a klasszikus
időmértékessel meg a modern nyugat-európaival is kísérletezik, sőt a
szimultán formát is kedveli. Költőelődei közül Szabó Lőrinc a modern
táncritmust lopta be a modern gyermeklírába, Weöres Sándor pedig
a nyelv és a zene szinte valamennyi lehetséges dallam- és
ritmusvariációját kipróbálta, megteremtve a polifon magyar
gyermeklírát. Kovács András Ferencnek egész életére kiható
gyermekkori élménye Szabó Lőrinc, Áprily Lajos és Weöres Sándor.
Bár gyermekverseiben vissza- visszaköszönnek a költőelődök,
mégsem mondhatjuk el róla, hogy rabja a hagyománynak.
Olvasmányélményei és költői tapasztalata egyaránt merész
kísérletezésekre ösztönzik a gyermekversírásban. Felnőtteknek
szánt verseinél is virtuózabb módon kezeli a formát, és a magyar
gyermeklíra archetípusaitól (mondóka, kiszámoló, táncritmus,
népdal) a keleti (japán és kínai) és a dél-amerikai versformákon át jut
formakultúra
el a képversig. Újra bebizonyítja azt, hogy csak a megfelelő
formakultúrával rendelkező költő tud igazi gyermekverseket írni.
A romániai magyar gyermekirodalom változásai összefüggenek
befogadójának horizontváltásával is. Korunk információrobbanásába
beleszülető gyermekolvasó újfajta tájékozódási képességet alakít ki
magának a világban való eligazodáshoz. Érdeklődése többirányú lett,
tapasztalatszerzése felgyorsult már nem az a naiv, állandó nevelésre
és okításra szoruló nebuló, aki a felnőttek eligazítását várja. Ehhez
az olvasóhoz partnerként, egyenrangú félként kell viszonyulnia a
gyermekírónak, és meg osztania vele titkait. Így válhatott a gyermek
nemcsak olvasójává és játszótársává Kovács András Ferencnek,
Fanni verse
hanem verseinek tárgyává, sőt társzerzőjévé is. Példaként idézhetjük
a Miénk a világ kötetzáró Fanni versét, azaz a költő Fanni nevű
kislányának a szerzeményét: „álmomba kivirágzik a fa / leesik az ég /
elteszem a szívedet / miénk a világ.” A záró sor, amely egyben
kötetcím is, maradéktalanul kifejezi azt a gyermekközpontúságot,
113
amely kortárs gyermekképünk sajátja. A kötet másik verséből is
idézhetünk hasonló sorokat: „Ősszé válok. / Már nem bánom. /
Szélvész rázhat: / van két lányom!” (Kínai dallam). Fontos tehát a
gyermek és a gyermeki Kovács András Ferenc életében is: korábban
a Simfonietta bambinesca cikluscímmel a Saltus hungaricus
(Jelenkor, Pécs, 1999.) című kötetbe is beleszerkeszti
gyermekverseit. Itt jelenik meg először a Fanni verse is a következő
lábjegyzettel: „Megjegyezném, hogy a Simfonietta bambinesca
gyermek- záródarabja nem az enyém ; valóban Fanni kislányom verse! Ő
központúság rögtönözte ugrándozván, tánc közben, mintegy tollba mondta,
lediktálta pillanatok alatt édesanyjának, Juli pedig hűségesen
lejegyezte. Történt mindez 1998. május 4-én, egy hétfő este. Fanni
akkor éppen három éves és két hetes volt. Rögtön megmutatta
nekem művecskéjét, majd még megkérdezte, hogy: ezek szerint ő
már költő? Ritka gyönyörű érzés volt. Természetesen, nem
mosolyogtam meg. De a lelkem, hosszú idők óta, végre megint
mosolyogni tudott örömében ennyi titoktól…Ó, kicsi lányom!
Elteszem a szívedet. Miénk a világ.”
10. Sorolja fel azokat a szerzőket, akik Kovács András Ferenc

gyermekverseire hatottak! A választ megtalálja a fenti szöveg
második bekezdésében. Válaszát írja be a keretbe!
_______________________________________________________
A Vásárhelyi vásárban (Koinónia Könyvkiadó, Kolozsvár, 2003)

megkopott, elkoptatott, elfelejtett, eddig fel sem fedezett műfajok és
Vásárhelyi versformák feljavított, rekonstruált és aktualizált változataira lehetünk
vásár vevők: naptári versekre és csíziókra, tájversekre, gyermekdalokra,
tavaszhívogatókra, farsangi rigmusokra, csujogatókra, falucsúfolókra,
falvédőszövegekre, emlékversekre, köszöntőkre, portréversekre,
keleti versformákra stb. Ilyen és hasonló vásárfiák közül
szemelgethet a (vers)kuriózumokat kedvelő olvasó, hiszen a kötet
legtöbb „vásárcikke” nem standard műfaja az irodalomnak.
Kovács András Ferenc kötetcímének is vannak referenciái.
a kötetcím Azonos az egyik vers címével, metaforikus jelentése és jelenléte a
referenciái borítón átsugárzik az egész kötetre, így tekinthetjük ezt a könyvet
gyermekversek nagyobb arányú adásvételének, kirakodó vásárának.
Továbbá költői formák színes forgatagának, lírai műfajok
„szekértáborának”, melyben mindenki megtalálhatja a neki tetsző
vásári darabot. Miként a vásárosok ponyvára rakva, a költő is kötetbe
rendezve kínálja (vers)portékáit. A cím „vásárhelyi” jelzője az
alliterációra csábító lehetőségen túl utal még a versek
keletkezésének helyszínére és a költő földrajzi életterére, vagyis „a
hely szellemére”.
114
Ez a (gyermek)versreneszánsz egyetemessé minősíti át az
aktuális költészetnek azokat a műfajait, amelyek fokozatosan
szorultak a magyar verskultúra perifériájára, végérvényesen kikerülve
az elit költészetből (Vagy talán alkalmuk sem volt oda bekerülni?).
Helyszűke miatt el kell tekintenem a felsorolt műfajok teljes és átfogó
versrene- tanulmányozásától, ehelyett a naptárversek és csíziók, a falucsúfolók
szánsz és a falvédőszövegek kötetbeli variánsait vizsgálom és értelmezem,
bennük mutatva ki Kovács András Ferenc versújításának
sajátosságait. Mivel ezeket a műfajváltozatokat már korábban a
közhelyköltészet és a klapanciázó versfaragók sajátították ki
maguknak, irodalmi giccsként kanonizálódtak a befogadói tudatban.
Ehhez az elváráshorizonthoz igazodva a mindenkori olvasó
előítéletekkel, negatív tapasztalatokkal közeledik hozzájuk. Kovács
András Ferenc merész újítása az, hogy az alkalmi költészetnek
ezeket az archaikus giccseit irodalmi értékként aktualizálja
naptárvers gyermeklíránk számára, a kiüresedett, elközhelyesedett formákat
egyedi képekkel, a rá jellemző nyelvi kreativitással tölti fel.
A kötet legelső verse, a Napsugár-csízió a népi kalendáriumok
kedvelt műfaját, a naptári csíziót rekonstruálja. Igyekszik megőrizni a
műfaj karakterjegyeit: a naptári évről, az évszakokról, a természet
örök körforgásáról közöl ismereteket, jóslásokba bocsátkozik, és
empirikus megfigyeléseken alapuló népi bölcsességeket közvetít. A
költőt mégis a műfajban rejlő játéklehetőségek érdeklik leginkább.
Szerepjátszással teszi mozgalmassá az egyébként statikus, leíró
metaforikus jellegű műfajt, a napsugarat használja médiumként a természet
beszédmód változásainak bemutatására. A formai megoldásokban is túllép a
közhelyeken, és az egykori kalendáriumok ikonikus nyelvét
metaforikus beszédmódra cseréli, bőven merítve a költői retorika
értékesebb eszköztárából (megszemélyesítés, költői kérdés, jelzős
és igei metafora, alliteráció, enjambement stb.): „Tavasszal a
napsugár, / ha a fagy felenged, / tenyerében madárfüttyöt, / rügyeket
melenget. // Örömében ficánkol, / ághegyen cikázik - / szirmot
rezzent, pihét lehel, / fűre fekszik, játszik.” A költő a játék hevében
bele-belelopja versébe a modern gyermekirodalom egyre
általánosabbá váló világértelmezését, az animizmust, szubjektív
rímtechnika emberi (gyermeki) jellemvonásokkal ruházva fel a napsugarat, ezt az
abszolút objektív természeti jelenséget: „Patak hátán csörgedez, /
búzatáblán csordul, / s tarlót tikkaszt, ha jókedve / hevesebbre
fordul.” Kovács András Ferenc jócskán nemesít a műfaj avítt rímelési
technikáján is, és változatos rímekkel helyettesíti a fantáziaszegény
kalendáriumi rímkészletet. Nem valamiféle öncélú rímgyártás ez
tehát, a játékélményen túl helyzetértéket is felfedezhetünk a
gyakorítóképzős (csúszkál – húzgál, felenged – melenget) vagy a
hangulat- hangutánzó – hangulatfestő igei (illan – villan, cikázik – játszik, lenget
festés – penget) rímpárokban. Ezeknek elvitathatatlanul döntő szerepük van
a vershangulat alakításában és fokozásában.
A kötet többi naptárverse hónapokat jelenít meg:
Boldogasszony hava, Böjtmás hava, Kisasszony hava, Mindszent
hava, Karácsony hava. Ezeket a verseket a hónapok jellegzetes
képei és az általuk felidézett hangulatok uralják. Bennük a
hangulatkeltés fontos eszközének számít a régi magyar hónapnevek
használata is. Jellemzőjük a leírás, a mellérendeléses szerkesztés, a
115
képek sorozata, mintha a klasszikus poétikák pictura verstípusának
korszerűsített, aktualizált változatai lennének. A vers a közeli és a
távoli, a lenti és a fenti, az objektív és a szubjektív
perspektívaváltásaiból, valamint a megidézett hangulatokból áll
szöveg- össze. A statikus képek és az irányultságot meg a létezést kifejező
harmónia igék harmonikusan szerveződnek versszöveggé, és egyszerre
váltanak ki az olvasóban vizuális és hangulati élményt: „Haranglábon
varjak törvényt zsinatolnak, / Havak alatt falka ösvényt szimatolgat…
falucsúfolók / Monostori dűlőn böllér disznót perzsel - / Kondul üres mennybolt,
mint templomi persely” (Boldogasszony hava).
A falucsúfoló vagy falusoroló eredetileg folklórműfaj, jellemzője
a településnevek rímbeszedése, humoros megjegyzések
kíséretében. Kovács András Ferenc éppen a humor- és a
játéklehetőség miatt adaptálja ezt a műfajt is a gyermekirodalom
számára. Falucsúfolóiban felsorakoztatja a humor lehetséges
fokozatait, a szelíd csipkelődéstől az iróniáig és a szatíráig, de
asszociáció- versváltozataiban végig ott bujkál a választott műfaj és téma iránti
sorozat szimpátia is. A településnevekkel való költői játék asszociatív jellegű:
egy-egy helységnév gyermekkori, művelődéstörténeti, esetleg nyelvi
élményen alapuló asszociáció-sorozatot indít el a költőben, aki úgy
játszik el a nevekkel, az egyes szóötletekkel, miként az anyanyelvét
most ízlelgető gyermekolvasója. A felfedező örömével csodálkozik rá
az őt körülvevő világot megnevező szavakra: Egeresi nóta, Sárpataki
csujogatók, Szamár jósol Pürkerecen, Kászoni nóta. A Sárpataki
csujogatókban a Maros megyei településnevek a falucsúfoló műfaji
szabályaihoz igazodva rímhívókként vannak jelen, és a rímfelelő
szavakkal együtt lesznek a humor közvetlen forrásai. Szövegbeli
viszonyukat a sorvégi kettőspont jelöli, így kap ez az írásjel poétikai
funkciót: „Sáromberke, Sárpatak: / három este vártalak!”, „Hej,
Szentivány, Gernyeszeg: / nélküled már megleszek!”, „Ihaj, Ernye,
csuhaj, Ikland: / talpam egyre táncra csikland!” A formai, tartalmi és
hangulati jellemzők azonosítása arra ösztönöz bennünket, hogy a
verset szimultán műfajváltozatnak tekintsük, benne a falucsúfoló
szimultán intertextuális viszonyban áll a csujogatóval (maga a verscím is erre
műfaj utal), amely településenként is más-más variánssal van jelen a
versszakok végén: „Ujjujujujujuju!”, „Hí, ha, hateha!”
A falucsúfoló és a portrévers szerencsés keveredése szintén
szimultán műfajt eredményez: Szegény lelkész Bonyhán, A körmendi
Döbrentey, Szatmári ballagó. Befogadáslélektani tapasztalatok
szerint az olvasói motiváció felkeltője és ébren tartója a költői kép, a
rímjáték gyermeklírában még ennél is többre, képek egész sorozatára van
szükség (l. Weöres Sándor gyermekverseit). Természetesen Kovács
András Ferenc is figyelmez erre az elvárásra, sőt alkalmasint túl is
lép rajta, és másfajta trópusokkal is megkísérli a hatáskeltést.
Sorvégi helyzetével, önértékével és felhívó funkciójával számtalan
lehetőséget rejt magában a rím, a rímmel való végtelen játék
helyettesíteni tudja például a képi gazdagságot, anélkül, hogy
hiányérzet támadna a befogadásban, és valamelyest is sérülne a
befogadói elváráshorizont. A Szatmári ballagóban ennek a
rímjátéknak a perspektívái sejlenek fel, tovább tágítva a versvilág
virtuális határait, amelyet a műfaji szimultaneitással amúgy is
kitágított már a költő. A vers rímhívó szava a Gál családnév,
116
egyediségét és érdekességét viselőjének egyénisége és viszonylag
ritka regionális (szatmári) előfordulása biztosítja. Ez a név egyrészt
gyermekkori emlékeket idéz fel a költőben, másrészt nyelvi
homonimákat, szinonimákat és paronimákat hív elő a versíró egyéni
szókincséből, és állít fel belőlük végtelennek tűnő paradigmasort. Az
emlékképek sorozatából és a felidézett nyelvi elemekből áll össze
Gálnak, szamarának és kutyájának alakja és jelleme. A lírai
portréfestés másik szerencsésen megválasztott eszköze a bokorrím,
amely egyszerre kelti a teljesség érzését, illetve idézi fel a költői
zsenialitás képzetét az olvasóban. Ennek a rímfajtának az
lírai irodalomtörténetből is ismert és kárhoztatott monotóniáját itt kreatív
portréfestés és zseniális szójátékok sorozata ellensúlyozza, ismét a
gyermeknyelvre emlékeztetve bennünket: „Hazafelé ballag Gál: /
Szamarával ballagdál. / Lassún, lomhán halad Gál: / Csak kutyája
szaladgál.” A rímnek még más funkciója is van a versben, a költő
hangszínváltoztatással érzékelteti a megidézett alakok
hangulatváltozását és mozgásuk intenzitását. A vers végére, mire
Gál és állatai kellőképpen elfáradnak, elcsendesedik a rímjáték is, a
hosszú bokorrím sorozat a verszárlatban szerény rímpárrá rövidül.
Ezzel a frappáns befejezéssel azonosul a költő kóborlásának
falvédő- végcélját sóvárgó Gállal és állataival: „Bárcsak jutna haza már / Gál,
szöveg a kutya s a szamár.”
A falvédőszöveg vagy falvédő vers a folklór és a giccs határán
meghúzódó műfaj. Gazdag falvédő-kultúránk van, és ez nemcsak az
interspecifikus jelleg miatt van így: „Régebben miden házban volt
falvédő s általában nemcsak egy. Még napjainkban is elég gyakran
megtalálható elsődleges szerepe, a tisztaság megőrzése mellett
díszítő szerepet is betölt, és a felirat tartalma sem közömbös”.
(Keszeg Vilmos: A folklór határán. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest,
1991. 193.) Az eddigi gyűjtések alapján a szakirodalom a normatív
tartalmú és a műdalok, nóták, érzések idealizált szituációit,
zsánerhelyzeteket megragadó falvédők csoportját különíti el. Az
utóbbi csoporthoz tartozó falvédők feliratai líraibbak, gyakrabban
folyamodnak a sejtetéshez, a jelképes megfogalmazáshoz. A
szövegek eredete szélesebb kultúrkörbe kapcsolja be ezeket a
falvédőket, amennyiben valamely műdalra, nótára, illetve
meseidézetre ismerünk benne. Kovács András Ferenc is ebben a
változatban lát fantáziát és lehetőséget, ösztönösen vonzódik a
tágabb perspektívához, a szabadságot tekintve az alkotás
falvédö- előfeltételének. Kiválasztott falvédőmintáin is az élettér, az
felirat életkörülmények kiszélesítésének vágyára, fiktív valóságok
típusok felidézésére ismerhetünk: „Daru madár, ha lehet, / Vidd el ezt a
levelet.”; „Én vagyok a falu rossza egyedül, / Engem ugat minden
kutya messziről”. „Gyere Bodri kutyám, / Szedd a sátorfádat!” A
Kovács András Ferenc-féle változatokban ezeknek a szövegeknek a
kontextusa tovább szélesedik, közben árnyaltabb, művészibb is lesz,
esztétikai minőségekkel gazdagodik (humor, irónia, groteszk), és az
eredeti szöveg valósággal önmaga ellentétébe csap át: „Darumadár
fönn jön, / Magányosan krúgat, / De engem a földön / Minden kutya
úgat.” ; „Gyere Bodri kutyám, / Jól meghegyezd füled: / Nekünk a
faluban / Boldogság nem szület!” A legtöbb falvédőn feltűnő a
gondolatiság háttérbe szorulása, helyette a gyakorlatias szellem, a
117
táplálkozás, pénzkeresés, tisztálkodás, takarítás, vendéglátás jelenti
a szemléleti-tartalmi többletet. Tipikusan feminista beállítódás ez, és
lefoszlik róla mindaz, ami a családi házon kívüli világgal kapcsolatos,
élményköre beszűkül, az egyén csak háziasszony pozícióját keresi, a
falvédőszövegek ennek az életformának a tartozékai: „Az ebéd
készen vár, / Kedves férjem jössz-e már?”; „Az én konyhám azért
fényes, / Mert a férjem nagyon kényes.”; „Az én uram csak a vizet
paródia issza, / Nem siratom lányságomat vissza.” Kovács András Ferenc
nem a gondolatiság hiányát kompenzálja, hanem megírja ennek a
falvédőtípusnak a paródiáját, elkészíti műfaji karikatúráját: „Derék az
én uram, / a bajusza pödrött: / Magyarosan hordja / Helyettem a
vödröt!”
kép és A falvédők esetében fontos a kép és a szöveg együttes
szöveg üzenete, összetartozása. A háttérrajz olyan hírértéket hordozó
üzenete szimbólumokat tartalmaz, amelyek a szöveggel együtt alkotnak
komplex egységet. Együttes előfordulásukat ezekben a példákban is
a közmegegyezés szentesíti: „Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs, /
Ritka kislány, aki takaros” ; „Érik, hajlik a búzakalász, / Nálamnál
hűbb szeretőt nem találsz” ; „Kék a búzavirág, / Kék az egész világ, /
Mikor a szemedbe nézek.” Deák Ferenc is ezeket a konvencionális
szimbólumokat használja fel, amikor Kovács András Ferenc
szövegeihez készít rajzokat. A rajz és a szöveg legsikeresebb
találkozása a falvédők szerelmi szimbólumainak (búzakalász, pipacs,
búzavirág) giccsparódiáját eredményezi, a rajz részletesen ábrázolja
azokat a lírai eszközöket (hasonlat, metafora, szimbólum), amelyeket
a költő ironikusan egy gyűjtőfogalomba gyömöszöl bele,
középpontban a címzettel, az imádott lányalakkal. Grafikus és költő
egymással versenyezve parodizálja a falvédők képi zsúfoltságát:
„Barna kislány / Az én babám, / mint a búza- / Mező, az ám!”
Kovács András Ferenc valójában stílusparódiát ír a
stílusparódia falvédőszövegekről, felhasználva a típusokon belüli
jellegzetességeket. Ám a költő-parodista nem feltétlen és egyértelmű
elutasítással közeledik ehhez a periférikus műfajhoz, hanem némi
szimpátiával is, megsejtetve benne az értékteremtés lehetőségeit, az
önkifejezés igényét. A falvédők iránti rokonszenvünket a költő
szöveg- és a grafikus rajzparódiái mellett az is fokozhatja, hogy
napjainkban a varrott falvédőket lakásainkból kiszorítja a festett, a
papír, a bádog falvédő, a perzsa, a plüss fali szőnyeg, a fali csempe,
a plakát és a poszter. Bár tartalma miatt is anakronisztikussá vált ez
a műfaj, hiszen olyan üzeneteket közvetít, amelyek idegenek a mai
életformától (emiatt is válhatott a varrott falvédő a giccsen belüli
értékváltás áldozatává), viszont a költő és a grafikus értékteremtő
közbenjárásával a gyermekirodalom egyik kedvencévé is válhat.
118
11. Fogalmazza meg röviden, hogyan újítja meg Kovács András

Ferenc irodalmon kívüli műfajokkal a gyermekverset! A megoldást a
naptárvers, falucsúfoló, falvédőszöveg széljegyzetek melletti
szövegrészekben keresse. Válaszát írja be a keretbe!
_______________________________________________________

1. Feladat: A megoldásához a 4. tanulási egység 4. 1. alegysége

használható fel.
2. Feladat: A feladat megoldásához a 4. tanulási egység 4. 2.
alegysége használható fel.


használható fel.

119
megadott dolgokra válaszoljon; figyeljen a keretbe írt utasításokra!
1. Milyen gyermekirodalmi sajátosságokat fedez fel

Nemes Nagy Ágnes Lila fecske című versében?
2. Milyen képalkotási sajátosságokat figyelhetünk meg

Weöres Sándor gyermekverseiben?
3. Melyek Fekete István állatregényeinek műfaji újításai?
4. Hogyan határozható meg Lázár Ervin meseregényeinek

erkölcsi világképe?
5. Hogyan jelentkezik a népi klasszicizmus Kányádi

Sándor Küküllő kalendárium című versciklusában?
6. A meseregény milyen műfaji sajátosságai mutathatók ki

Fodor Sándor Csipike című művében?
7. Melyek Szilágyi Domokos gyermeklírájának műfaji

sajátosságai?
8. Milyen formákat újít fel Kovács András Ferenc a

gyermekverseiben, és hogyan?
Ennek a tanulási egységnek nyolc alfejezete van, és

mindegyikhez tartozik egy-egy ellenőrző dolgozat téma. A tanfolyam
résztvevőinek kötelező egyet választaniuk a fenti ellenőrző dolgozat
nyolc témája közül. A kiválasztott témát esszészerűen kell
kidolgozniuk. Az esszé megírásakor kerüljék a témához nem tartozó
!
információk felhasználását. Használják fel a feladatnak megfelelő
alegységben tárgyalt formai, tartalmi sajátosságokat és esztétikai
minőségeket. Fogalmazzanak világosan, helyesen és figyeljenek a
logikus gondolatmenetre, szövegkohézióra.
A választott téma kidolgozásához tanulmányozzák át a
megfelelő alegységet. Kiegészítésként használják fel a fejezet végén
található Szakirodalmat és a jegyzetet záró Könyvészetet.
120
A választott témából írt dolgozat 100 pontot ér. Ezek a
következőképpen oszlanak meg: 50 pontot ér a tárgyi tudás, 20
pontot a jegyzetben szereplő kifejezések használata, 10 pontot a
műfaji sajátosságok értelmezése, 10 pontot a logikus gondolatmenet
és szövegkohézió, 10 pontot pedig a részvétel. A végösszeget
elosztjuk, tízzel, és így kapjuk meg az 1 – 10-ig terjedő osztályzatot.
A hiányos válaszok fél pontszámot érnek (A 0, 50 pontot
felkerekítjük).
Az ellenőrző dolgozatot külön lapokra kell írni, és el kell juttatni
a tantárgyfelelőshöz. A dolgozat terjedelme legalább 4 oldal
számítógépen szerkesztve.
5. 11. Szakirodalom
1. Borbély Sándor (szerk.) Ötven nagyon fontos gyerekkönyv.

Lord Könyvkiadó, Bp., 1998. 263 – 268. oldal
2. Komáromy Sándor: Költők és művek a XX. század
gyermeklírájából. Eötvös Kiadó, Bp., 1998.
3. Komáromi Gabriella (szerk.): Gyermekirodalom. Helikon kiadó,
Bp., 1999. 173 – 203. oldal
4. Bognár Tas: A magyar gyermekvers. Nemzeti Tankönyvkiadó,
Bp., 2001. 298 – 302. oldal
5. Bognár Tas: Gyermekpróza. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp.,
2004. 259 – 265. oldal
121
Általános könyvészet
I. Gyermekirodalommal foglalkozó tankönyvek és felsőoktatási jegyzetek
1. Seres József: Gyermek- és ifjúsági irodalom. Tankönyvkiadó, Bp., 1960.

2. Vargha Balázs: Gyermekirodalom. OSZKKMK, Bp., 1964.
3. Kolta Ferenc: Ifjúsági irodalom. Tankönyvkiadó, Bp., 1964 / 1976.
4. Bauer Gabriella: Gyermekirodalom. Tankönyvkiadó, Bp., 1966.
5. Hegedűs András: Gyermek- és ifjúsági irodalom. Tankönyvkiadó, Bp., 1966.
6. Cs. Nagy István: Gyermek- és ifjúsági irodalom. Tankönyvkiadó, Bp., 1978 /
1991.
7. Kelp. Erna – Maurer, Ute: Kinder- und Jugendliteratur. Lherbuch für die XII.
Klasse des pädagogischen Lyzeums, EDP, Buc. 1980.
8. Vita Zsigmond – Józsa Miklós – Király László – Jarosievits Erzsébet: Gyermek-
és ifjúsági irodalom. Tankönyv az óvónő- és tanítóképző pedagógiai líceumok
számára, EDP, Buk., 1983.
9. Stoica, Cornelia – Vasilescu, Eugenia: Literatura pentru copii. Manual pentru
clasa a XII-a, şcoli normale. EDP, Buc., 1994.
10. Costea, Octavian ... Vlăduţ, Anica: Literatura pentru copii. Manual pentru clasa
a XIII-a, şcoli normale. EDP, Buc., 1994.
II. Egyéb könyvek és tanulmányok
1. Péczely László: Bevezetés a műelemzésbe. Tankönyvkiadó, Bp. 1970.

2. Petrolay Margit: Gondoltak az ifjúsági irodalomról. Tankönyvkiadó, Bp. 1978.
3. Nagy Olga: A táltos törvénye. Népmese és esztétikum. Kriterion Könyvkiadó,
Buk., 1978.
4. Gazda Klára: Gyermekvilág Esztelneken. Néprajzi monográfia. Kriterion
Könyvkiadó, Buk., 1980.
5. Faragó József – Fábián Imre (szerk.): Bihari gyermekmondókák. Kriterion
Könyvkiadó, Buk., 1982.
6. Bognár Tas: Elemzések a gyermek- és ifjúsági irodalom köréből (Regények,
meseregények). Tankönyvkiadó, Bp. 1982.
7. Vargha Balázs: A magyar gyermekkönyvcsoda (Kormos és Lázár felől nézve),
Kortárs, 1984. 2. sz.
8. Bocsák Veronika – Benkő Zsuzsanna – Hölgyesi Györgyi: Olvass nekem!
Kalauz szülőknek, óvónőknek, tanítóknak a gyermekkönyvek útvesztőjében.
Trezor Kiadó, Bp., 1985.
9. Bettelheim, Bruno: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek (Ford.
Kúnos László), Korvina, Bp., 1985.
10. Lukácsy Sándor: Magyar Robinson – és egyéb irodalmi ritkaságok. RTV –
Minerva, Bp., 1987.
11. Fogarassy Miklós (szerk.): Ki kicsoda a mai magyar gyermekirodalomban?
OSZKKMK, Bp. – Csokonai Kiadó, Debrecen, 1988.
12. Az Alföld c. folyóirat gyermekirodalmi száma, 1988. dec.
13. Bognár Tas: Elemzések a magyar gyermekversek köréből. Tankönyvkiadó,
Bp., 1990.
14. Komáromi Gabriella: Elfelejtett irodalom. Fejezetek a XX. századi prózánk
történetéből. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp., 1990 / 2005.
15. Bognár Tas: Elemzések a gyermek- és ifjúsági irodalom köréből. Nemzeti
Tankönyvkiadó, Bp., 1991.
122
16. Dési Ferencné – Aszalós Imréné – Suppné Tarnai Györgyi (szerk.): A gyermek-
és ifjúsági irodalom elméleti kérdései és kritikái (1975 – 1995.). Debreceni
Városi Gyűjtemény, 1991 / 1993.
17. Zilahi Józsefné: Mese – vers az óvodában I – II. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp.,
1995.
18. Borbély Sándor (szerk.): Ötven nagyon fontos gyerekkönyv. Műismertetések és
műelemzések. Lord Könyvkiadó, Bp., 1996.
19. Borbély Sándor: Kik írtak a gyerekeknek. A gyermek- és ifjúsági irodalom
kislexikona A-tól Z-ig. Junior Kiadó, Bp., 1996.
20. Petrolay Margit: Könyv a meséről. Trezor Kiadó, Bp., 1996.
21. Komáromy Sándor: Költők és művek a XX. század magyar gyermeklírájából.
Eötvös József Könyvkiadó Bp., 1998.
22. Csapody Miklós: Csipike és testvérei. Az erdélyi magyar gyermekirodalomról.
Alföld, 1998. 2. sz.
23. Stoyan, Hajna – Spinner, Kasper H. – Németh, Maria: Moderne
deutschsprachige Kinder- und Jugendliteratur. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp.,
1998.
24. Kis Judit: Bevezetés a gyermekirodalomba. Studium Könyvkiadó, Kv., 1998.
25. Komáromi Gabriella (szerk.): Gyermekirodalom. Helikon Kiadó, Bp., 1999.
26. Balázs Imre József: Kobak könyve, avagy fordított-e a fordított világ? Helikon,
1999. 18. sz.
27. Szentgyörgyi Georgina: Csipike, a rokonunk. Helikon, 1999. 23. sz.
28. Tarbay Ede: Gyermekirodalomra vezérlő kalauz. Szent István Társulat, Bp.,
1999.
29. Demény István Pál … Tánczos Vilmos: Magyar népi kultúra. Erdélyi
Tankönyvtanács, Kv., 2000.
30. Bognár Tas: A magyar gyermekvers. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2001.
31. A Korunk című folyóirat gyermekirodalmi száma, 2002. 10. sz.
32. Szabó Zsolt: Kommunikációs készség és nevelés. Benedek Elek a gyermek- és
ifjúsági irodalomért. Korunk, 2002. 10. sz.
33. Bálint Péter (szerk.): Közelítések a meséhez. Didakt, Debrecen, 2003.
34. A Székelyföld című folyóirat gyermekirodalmi száma, 2004. nov.
35. Bognár Tas: Gyermekpróza. Világ- és magyarirodalom. Nemzeti
Tankönyvkiadó, Bp., 2004.
36. Bálint Péter – Bódis Zoltán (szerk.): Változatok a gyermeklírára. Didakt,
Debrecen, 2006.
37. Hegedűs Imre János: Benedek Elek. Monográfia. Pallas- Akadémia,
Csíkszereda, 2006.
38. Gyárfásné Kincses Edit: Házi olvasmányok 9 – 10 éveseknek. OKKER
Oktatási Iroda [é.n.].
39. Bálint Péter – Bódi Zoltán (szerk.) Változatok a gyermeklírára I – II, Didakt,
Debrecen, 2006/2009
40. Végh Balázs Béla A gyermekirodalom változatai. Komp – Press, Kolozsvár,
2009
41. www.csodaceruza.com
123
KIEGÉSZÍTÉS
1. Páskándi Géza
A hatvanas évek erdélyi gyermekköltészetében olyan

szabadabb és tágabb horizontok is felderengnek, amelyekhez
alkotó és befogadó egyaránt igazodni vágyik. A megelőző
évtized kollektív ideológiai-esztétikai kánonját felváltják az
egyéni, az öntörvényű kánonok, ill. a mögöttük meghúzódó
szabadságeszmények, egyszerre valósítva meg a világnézeti és
az esztétikai paradigmaváltást. Folyamatos megjelenésével
egyfajta intézményi stabilitást jelent az 1957-ben induló
Napsugár, amely hamarosan az esztétikai és erkölcsi minőséget
szolgáló nyitottabb gyermekirodalom fórumává lép elő.
Munkatársaiban ott munkál a szándék, hogy a hivatalos politikai
paradigmaváltás és közéleti kurzustól közhelyesített, uniformizált témákban is
a hatvanas
években felvillantsa az egyedit, az egyszerit: ”Anya mos, apa ás,/ Petinél
kalapács,/ Marika kicsi, kék/ kötényét leteszi:/ pihen egy kicsikét”
(Szilágyi Domokos: Munka). A kezdeti változások további
értékváltásokhoz vezetnek: a konkrét eszközértékeket, a
pragmatikus költészetet esztétikai értékek, metafizikusabb líra
váltja fel. Az ötvenes évek társadalomépítéséről hírt adó
információk helyett a hatodik évtizedben az esztétikumot keresik
a költészet művelői. Ezek a maguk rendjén egyetemesebb
értékeknek, gondolatoknak biztosítanak bejárást a
gyermekirodalomba. Ennek az értékváltásnak a lehetséges
módozatairól vitasorozat indul az évtized elején a kolozsvári
Utunk és a marosvásárhelyi Igaz Szó hasábjain. Az irodalom
szerepéről folytatott eszmecserében egyaránt részt vesznek
kritikusok és szerzők, arra a következtetésre jutva, hogy az
irodalom korábbi társadalmi elkötelezettségét fel kell váltania
egyrészt az egyetemesebb esztétikai és erkölcsi értékeknek,
124
másrészt az olvasók iránti elkötelezettségnek. Néhányan
eljutnak az ideologikum és az esztétikum
összeférhetetlenségének felismeréséig, az irodalmiság
követelményéig. Állásfoglalásukat kiterjesztik a
gyermekirodalomra is, ez a körvonalazódó másfajta kánon
polifon gyermeklírát eredményez a hetvenes évekre. A költők
lírai eszközeiket a játék, az életöröm, a világ újrafelfedezésének
a szolgálatába állítják. A valóság megismerésének gyermeki
dimenzióival (konkrét gondolkodás, szimbólumalkotás,
antropomorfizmus, animizmus) olvasó közeli lírai szituációkat
teremtenek, és befogadó központú gyermekköltészetet
művelnek. A költők felismerik, és tiszteletben tartják a
gyermekkor sajátos világtapasztalási módját, elfogadják azt és
megpróbálnak azonosulni vele. Költői játékká válik a valóság
érdek nélküli újrafelfedezése, és létrejön Horatius kétféle
poétikai elvének (docere, delectare) termékeny és hatékony
kombinációja: a szórakoztatva nevelés. Ekkor alakul ki az erdélyi
magyar gyermekköltészet alkotói és befogadói presztízse
Kányádi Sándor, Páskándi Géza, Szilágyi Domokos, Lászlóffy
Aladár, Hervay Gizella, Palocsay Zsigmond, Veress Zoltán és
Majtényi Erik életművében.
A gyermekverseket író Páskándi Géza számára nem
bizonyítási kényszer és nem menekülés a gyermeklíra, inkább
maradéktalan beteljesülése annak az általános nézetnek,
miszerint a lelke mélyén minden igazi költő örök gyermek marad.
azonosulás a Ő nem leereszkedik egy alacsonyabb szintre (ami sokszor lírai

gyermeki lélekkel gügyögéshez, a gyermeknyelv és a gyermeki gondolkodás
infantilis, nevetséges utánzásához vezet), hanem felemelkedik a
szabad, előítéletektől mentes gyermeki lélekhez, azonosul
természetes naivitásával, és felszabadultan, nemzedéki,
világnézeti kötöttségektől megszabadulva közelít mindahhoz,
amit a huszadik századi gondolkodás a gyermeki
gyűjtőfogalmával nevez meg. Verseiben sorra lebontja a korábbi
évek funkcionális világmodelljét, a mesterségesen létrehozott, az
egyénre kényszerített élettérből eredeti állapotába és
125
természetes közegébe helyezi vissza a gyermekegyént.
Meggyőződése, hogy a mitikus-animisztikus gyermeki
gondolkodásra, szemléletre épülő világmodell felsőbbrendű
bármely ideológiától fertőzött, mesterségesen működtetett
társadalmi vagy világrendszernél. Gyermeklírájában visszatér a
gyönyörködtetés, költészet arisztotelészi funkcióihoz (gyönyörködtetés,
szórakoztatás
szórakoztatás) és a népköltészet szinkretizmusához. A
szinkretizmus kölcsönösség sajátos poétikáját teremti meg, amikor a
klasszikus poétikai és a magyar népköltészeti hagyománnyal
újítja meg a gyermekverset, ill. az így megújított műfajban
mutatja fel a tradíció vitalitását. Ennek a kísérletnek a művészi
konkretizációi a Szebb a páva, mint a pulyka (1968), a Tréfás-
pipás-kupakos (1979) című kötetekben olvashatók.
Kortársaihoz hasonlóan Páskándi is polifóniára törekszik, a
korábbi homogenizáló tendencia után több irányba is próbálkozik
a gyermekvers megújításában. A történelmi téma, az erdélyi táj,
a szülőföld a két világháború közötti transzszilvanizmust idézi.
Hasonló megújulási lehetőséget lát a népköltészetben, ill. annak
polifon
gyermeklíra gyermekműfajaiban (mondóka, gyermekjáték, gyermekdal),
adaptációit a gyermekkor és a folklór közös naiv
világszemléletére alapozza. A hatvanas évek neomodernizációs
törekvéseihez csatlakozó Páskándi az abszurdban fedez fel
újabb önkifejezési lehetőséget. Ez utóbbi nem kizárólagosan és
nem konzekvensen van jelen gyermekverseiben, inkább ritka,
ám felejthetetlen alkalomként (Tündérek szakácskönyve). A
neoavantgárd rafinált és szokatlan formai megoldásait,
metafizikusabb világszemléletét nem tartotta teljesen
összeegyeztethetőnek a gyermekköltészet naivitásával.
A bemutatott lírai törekvések egymással keveredve,
szimultán módon vannak jelen a versekben, komplex
versszövegeket és szövegvilágokat teremtve. Bennük kódoltan
van jelen a befogadás és az azonosulás alapfeltétele, és saját
mitikus gondolkodásával analóg világszemlélettel találkozik a
gyermekolvasó. Páskándi Gézának azok a gyermekversei a
legsikerültebbek, amelyekben a költői világteremtés észrevétlen,
126
természetes módon hat, és semmilyen erőszakolt pragmatizmus
sem tolakszik a művészi értékek elé. Ilyen például a román
népköltészetből átvett (a költő megfogalmazása szerint „tréfás
román népköltemény nyomán” létrejött) Csodamalom, amely
Házasodik a tücsök című magyar népdalra emlékezteti a
Csodamalom gyermekolvasót. A részleges befogadói tapasztalatnak az
aktivizálásával is megtalálja helyét a téma a magyar olvasó
elváráshorizontjában. Csupán maga a választott téma átvétel,
minden egyéb (különösen a megformálás) a költő Páskándi
invenciója, aki valóságos lírai varázslatot teremt a magyar nyelv
potenciális értékeiből. Antropomorfizált emlősök, madarak és
rovarok gyors egymásutánban nélkülözhetetlenségük tudatában
sorakoznak fel a versszövegben. A visszájára fordított világban
nem értük, hanem általuk történnek a dolgok, ők alakítják az
eseményeket. Szokatlan szerepkörben állatok (csóka, kakas,
bogár, jérce, szúnyog, bagoly, kacsa, tyúk, féreg, légy, ökör,
pulyka, daru, liba, fakopáncs, túzok, fecske, rigó, szarka, kakukk)
tüsténkednek a malomban. Az abszurd vershelyzet játékos költői
megoldások sorozatát indítja el, számtalan forrását vonultatva fel
a verskomikumnak: „ A malomban/ liszt halomban./ Mi a kő?/
Malomkő!/ Csóka farka/ tölt garatra,/ kakas csőre/ tölt a kőre,/
két kisbogár/ a zsákon áll,/ ott egy jérce,/ nála mérce,/ kasban
derce,/ kövön korpa,/ árpa porba,/ szúnyog szitál,/ bagoly pipál,/
kicsi kacsa/ piszkavasa/ kotorász,/ kelekedik a kovász- / tyúk
szakács,/ kotkodács!”
Konyhakertben s a kert körül című versben a tájleíró
hagyományt ötvözi a leány- és fiúcsúfoló műfajával, mintájukra
növénycsúfolókat ír. Személyek helyett konyhakerti növények
Konyhakertben (saláta, vöröshagyma, ribizli, paprika, retek, sóska, kapor, tök)
s a kert körül
válnak céltáblává. A költő megtartja a műfaj szerkezeti ismérveit,
nyelvi fordulatait, jellegzetes asszociációit, ha hellyel-közzel
módosít is rajta. Mindvégig érvényesülési lehetőséget biztosít a
befogadói tapasztalatnak. Viszont a tárgyválasztásban
(konyhakert) nem mond le az abszurd lehetőségéről, váratlan
vershelyzetet teremtve provokálja az olvasói elvárásokat. A
127
versíró sorra kigúnyolja „jellembeli” gyengeségeiket,
fogyatékosságaikat, együtt szórakozva a rigmusokat skandáló
gyerekekkel: „Járj a kertben s a kert körül,/ mikor a természet
örül.// Kis kukac megy kalákába,/ a zizegő salátába. //
Vöröshagyma irigyli:/ pirosabb a ribizli.// Nagy bohóc a paprika,/
veres orra, orrlika.// Retkes ez a retek,/ mosdani nem szeret.//
Úgy áll ott a sóska,/ mint savanyújóska.// Ernyőt nyit a kapor,/
hogy ne verje zápor.”A pergő ritmusú, gyors iramú kerti szemlét
rövid időre megszakítva elidőz a terebélyes töknél, a rövid
szentenciázást, a játékos klapanciákat felváltja a lassúbb leírás,
a látvány meditatív feldolgozása, a költő így érzékelteti a
valóságélményben beálló változást. A rövid, kétsoros
versszakok sorozatát tizenegy sorból álló hosszabb leírás
szakítja meg, a rímelést is hozzáigazítva ehhez a másfajta
valóságmegjelenítéshez, a páros rímet felváltja az ölelkező rím:
„Tülköl a tök, dudál,/ hasát kidülleszti,/ virágát szárítja/ indáit
repeszti./ Kökény könnye,/ gyónó gyöngye - / kék sírás./ Darvak
véje/ száll az égre- / irkalapra/ szépírás.” A verszárlatban újra
visszatér az eredeti megoldásokhoz, ismét pörgősebbre vált a
ritmus, és újra mozgalmasabb lesz a vers kép- és
rímtechnikájában egyaránt: „Piros-pörös hecserli,/ szomszédait
beperli.// Este tüzes zenebona,/ férjhez megy a galagonya.”
A gyermekeknek írt mondókáiban a népköltészeti műfajokat
időszerűsíti Páskándi. A magyar gyermekfolklór gazdag
mondókaanyagából a naptárverseket, a gyermekjátékok
mondókáit, a nyelvtörőket, a kiszámolókat hasznosítja
előszeretettel, megőrizve a műfajra jellemző tömörséget,
Mondóka játékosságot, kreativitást, nyelvi invenciót. Mondóka cím alatt öt
mondókát is találunk a Tündérek szakácskönyve című kötetben
(Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2006). Négy állatokhoz (varjú,
sün, ürge, macska), egy pedig személyhez köthető. A többnyire
hangutánzó és hangulatfestő szavak segítségével megjelenített
állatfigurák a hallgató-olvasó szórakoztatását szolgálják,
játékkedvét elégítik ki. A műfajra jellemző pergő ritmus, az ún.
mondókaritmus ezt a szórakoztató jelleget hivatott felerősíteni:
128
„Csörr, csörr, csörr,/ varjúcsőr,/ hessegeti három őr,/ kergeti az
öreg csősz- / csörr, csörr, csörr: csörög az ősz.// Varjú csőre/
csip-csup bokrot/ csipked itt-ott:/ kipp-kopp, kipp-kopp- / a
bögyébe szedeget/ szedte-vedte szemeket./ Csörr, csörr, csörr:
csörög az ősz.”(Varjúcsőr). Egy másik mondókájában az
elsődleges szórakoztatás mellett rejtett nevelő szándék is
fellelhető, ahhoz hasonló, amit dorgálásként tart számon a
pedagógia: „Aladár, Aladár,/ mért vagy olyan feledér?/ Rétesed
rögvest megetted,/ ám reggelre elfeledted,/ tücsköt ígérsz
holnap délre,/ bogarat se adsz ebédre,/ kérsz, hogy visszaadod /
kedden,/ várhatja a májusnegyven.// Ilyen vagy te, Aladár,/
kancsalrím ígérgető feledér- / ki adna egy lyukas huszast/ feledékeny
sorátvitel
fejedért?” (Feledér Aladár). Ebben a mondókában a
gyermekköltészetben ritkábbnak számító megoldásra is
bukkanhatunk. Az egyik a kancsalrím: „Aladár, Aladár,/ ígérgető
feledér”- Ezt a rímfajtát más gyermekversében is használja
Páskándi, abból kiindulva, hogy az új, az érdekes, a szokatlan
ösztönözheti a befogadói kreativitást: „Ahol él a szerecseny,/
soha nincsen karácsony,/ de van, ezer szerencse,/
szerecsenynek narancsa.”( Kancsalvers a szerecseny
karácsonyról). A másik pedig a sorátvitel (enjambement): „kérsz,
hogy visszaadod/ kedden.” A korábbi gyermekköltészeti
hagyomány (Benedek Elek, Pósa Lajos) a tiszta rímeket
kedvelte, a verssorok formálásában pedig az egy sor egy
gondolat elvet követte. Ezekkel a formai újításokkal már a
klasszikus modernek (Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, József
Attila) is kísérleteztek, majd pedig a modern gyermeklíra művelői
(Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Tamkó Sirató Károly)
általánosítják. A gyermekolvasót ezzel is megfelelő, sőt egyenlő
partnernek tekintik a befogadásban, gyakran az alkotásban is. A
tréfás-pipás-kupakos című nyelvtörő csupán kiejtési játéknak
tekinthető, szó sincs benne valamilyen tartalomról. A cél az,
hogy a nehezen kiejthető szöveget – egy kis gyakorlás után –
hibátlanul elhadarjuk. Páskándinak ebben a mondókájában a
szóismétlő nyelvtörők csoportjának jellemzőire ismerhetünk:
129
azonos szavakból álló szövegvariáció állandó és egyre gyorsuló
ismétlése, lehetőleg hibátlanul: „A nagyapám pipájának kupakja/
nem a pipám kupakjának a nagyapja.// Mert a pipám kupakjának
a nagyapja/ nem nagyapám pipájának kupakja!” Ennek a
nyelvtörőnek a prototípusa a közismert Ipafai papnak fapipája
van című népi mondóka, ez ihlette saját mondóka megírására
Páskándit.
A költő mondókaparafrázisai azt példázzák, hogy a
gyermekköltészetben bármiről lehet mondókát mondani, pl. a
varjú csőréről, a sünről, Aladárról, az ürgéről és a Cirmosról. A
mondókázás képességeket mozgósító és alakító kreatív
szójáték, szórakozás, ugyanakkor a nyelvgyakorlás is.
Komplexitásánál fogva a mondókának több műfajjal is vannak
közös jegyei: a bölcsődallal, a népi (gyerek) játékokkal, a
mesével, a népdallal. Továbbélteti a folklór szinkretizmusát:
testmozgáshoz kötött műfaj, dinamizmusa, pergő ritmusa éppen
ennek a jellegnek a formai kifejeződése. Páskándi kortársai
közül többen is kísérleteztek ezzel a sajátosan gyermekirodalmi
műfajjal (Nemes Nagy Ágnes egész mondókaciklussal
ajándékozta meg gyermekolvasóit), egyetlen esetben sem
maradt el az érdeklődés, a mondókát a gyermekirodalmi
recepcióban sikerműfajként tartják számon, benne van az óvodai
és az elemi oktatás tantervében is.
A Hetes vers a népköltészetből ismert naptárvers műfajának
Hetes vers a gyermekirodalmi adaptációja. Páskándi a műfaj gazdag
hagyományából a napsorolót veszi át, és a hét napjairól ír
naptárverset. Megőrzi a folklórműfaj formai elemeit. A
napsorolók egyik kötelező formai kelléke a hét napjainak
kezdőbetűire felelő betűrím (alliteráció):”Hétfőre hó, egészség.”,
„Keddre kedvet, szép könyvet.”, „Szerdán szűrt, szép ruhát.”,
„Csütörtökön csütörtököt.” A naiv népi világfelfogást a
másképpen elképzelve, naiv gyermeki világképpel,
optimizmussal cseréli fel: „Keddre kedvet, szép könyvet,/ így lesz
a nap még könnyebb,/ mézes-vajas kenyeret,/ Cirmosnak meg
egeret,/ egérkének mély lyukat,/ hadd leljen egérutat!” A
130
mondókák témáiban a gyermekléthez köthető élmények
dominálnak: tanulás, iskolai munka, étkezés, ruházkodás, játék.
A gyermekkor tapasztalati világát kitöltő közvetlen élettények a
versben irodalmi tényekké minősülnek át, meghatározva az
általuk létrehozott versvilág természetét. A gyermekség mint
világ-meghatározó minőség a vers egyéb aspektusaiban is jelen
van, pl. a játékosságban. A nyelvvel és általában a formai
komponensekkel történő folyamatos költői játék egyfajta
azonosulás a gyermekivel. Ez a költői attitűd explicite is benne
van a versben: „Vasárnapra virradóra/ később kelt a csergőóra,/
aztán játék, játék, játék - /új hét, mennyi játék vár még!”
Páskándi gyermekverseinek olvasásakor elsődleges élmény a
játék, ill. a játéknak a költészetben megvalósuló variációi és
lehetőségei. Értelmezésünkben a játék összetett fogalom,
amelynek egyszerre vannak pszichológiai, pedagógiai és
poétikai nüanszai. Ez a komplexitás teszi alkalmazhatóvá
Vers Páskándi gyermekköltészetét az óvodai és az iskolai oktatásban.
Szemere
szomorú Kimeríthetetleneknek tűnnek a költő játéklehetőségei: vagy a
szamaráról témával, a formával és a nyelvvel játszik, vagy játékos
vershelyzeteket teremt, de verset ír a játékeszközökről is. A Vers
Szemere szomorú szamaráról szintén a játéklehetőségek
variációira épül. Sokkal több ez a gyerekolvasó spontánul
megnyilvánuló szójátékainál, inkább azoknak rafináltabb
művészi analógiája. Tobzódó szójáték az azonos hangzású
szavakkal, a homonimákkal, a rímmel, a betűrímmel, valamint a
magánhangzókkal. Ezek a felsorolt nyelvi játéklehetőségek nem
szétszórtan vannak jelen a szövegben, hanem egyetlen
szószerkezetbe összevonva. A „Szemere szomorú szamara”
kettős jelzős szintagma úgy vesz részt a költő szóvariációs
játékéban, hogy tagjai mindvégig egymás vonzáskörében
maradnak, saját anyagból biztosítva a sorvégek rímhívóit és
rímfelelőit. Ez a szópárosításon alapuló rímjáték a magyar
költészetben kevésbé ismert rímfajtát eredményez, az ún.
mássalhangzós asszonáncot ( A franciák vontre-assonance-nak,
az angolok pararhyme-nek vagy half rhyme-nek, az olaszok
131
pedig consonanzonak nevezik). Míg a magánhangzós
asszonánc esetében csak a magánhangzók csengenek egybe,
és a mássalhangzók teljesen eltérőek (pl. álma-vágja), addig a
mássalhangzós asszonáncban fordított a helyzet: a
mássalhanzók teljesen azonosak, a magánhangzók pedig
váltakoznak. Páskándi versében például a magashangrendűeket
mély hangrendűek váltják: „Szatmáron élt Szemere/ meg a
szürke szamara,// Nem eteti Szemere,/ szomorú a szamara.// A
szamara szomorú,/ üti-veri Szemere.// Kehesedik szamara,/ s
Szemere nem szomorú.// Mit is bánja Szemere,/ hogy szomorul
szamara.// Ám szomorult Szemere,/ megdöglött a szamara.//
Későn lettél szomorú,/ bizony későn, Szemere!// Ha Szemere
szamara/ nem lett volna szomorú,// vidám volna Szemere,/ ma is
élne szamara.” A szokatlan rímjáték újszerű hangzást
eredményez, továbbá váratlan recepciós és megértéshelyzet elé
kerül a versolvasó. Ezáltal válik érdekessé számára a verssel
való találkozás.
Páskándi játékos vershelyzetet teremt akkor is, amikor a
játékeszközöket választja témaként. Ilyen a Szelíd állatkert című
Szelíd
állatkert verse, melyben játékokkal népesíti be virtuális állatkertjét. A
„szelíd” állatkert lakói közismert vadállatok plüss alteregói: az
elefánt, a majom, a kenguru, a páva csak nevükkel
emlékeztetnek szabadon élő, eleven prototípusaikra. Egyébként
„ Minden békés, semmi zordas,/ sose éhes itt az ordas,/ nem
üvölt a pávián,/ úgy hallgat, mint hátsó padban/ ha nem készült -
/ Fábián.” Visszájára fordulnak az állatok lényegi tulajdonságai,
ezek élőként előnyükre válhatnának, ám elesettségükben is
szeretetre méltóak maradnak, erre különösen odafigyel a költő.
A karikatúraszerű állatportrékban megérezni a portrékészítő
szimpátiáját. Az (élő és a játék)állatok iránti szeretetben
Páskándi azonosulni tud gyermekolvasóival és animisztikus
gondolkodásukkal: „Kenguru hasán, ha szegény,/ saját bőrből
van az erszény./ Ez meg itt most ég a gőgtől:/ az erszénye
disznóbőrből.” (A kenguru).
132
A Tündérek szakácskönyve című hosszabb költeménye
abszurd vershelyzetre épül: a tavi béka és a vízitündérek
Tündérek találkozására, alkalmi társasági viszonyára. Ez az abszurdoid
szakácskönyve
versdráma (Páskándi Géza kedvenc műfaji megjelölése)
egyrészt az állatmesék antropomorfizmusából, másrészt a
tündérmesék varázslatos-mitikus jegyeiből tevődik össze. A
helyzetből fakadó abszurditást tovább fokozzák azok az emberi
érzések és érzelmek, amelyek etológiába oltva teremtenek fonák
helyzeteket. Hiszékenysége és butasága emberien esendővé,
szimpatikussá teszi a gyermekolvasó számára a tündérek előtt
ágáló, hamis illúziókat kergető varangyot: „S fejét attól kezdve
törte,/ sütnivalóját gyötörte,/ hogy miféle állatfajta/ lehet ez a
táncos, lebke,/ s ni, hogy leng a ruha rajta.// És a buta, baksi
béka/ azt hitte, hogy kutykuruttyra,/ az ő csudás énekére,/ táncol
azok pereputtya.” A varangy tulajdonságai (csúnyaság, butaság,
hiúság, kicsinyesség) a közönségest, a tündéreké (szépség, báj,
könnyedség, kecsesség) pedig a fenségest sugallják esztétikai
minőségként a befogadásban. Recepcióesztétikai szempontból
kimutathatók a már említett kettős műfaji (fabula és varázsmese)
világképnek, ill. a gyermekolvasó alakuló világképének a közös
karakterjegyei: mitikusság, szimbolikus jelleg, animizmus.
Mindhárom az egységes (mesei és gyermeki) valóságkép
szerves komponense. A titokzatos vízilények, az elvarázsolt
láplakók a varázsmesék és a lápmondák alakjai, akik
szerencsétlenséget, pusztulást hoznak az útjukba kerülőkre. A
költő tovább élteti ezt a hiedelmet, az ősi tündérmítoszt, ezzel
egyidőben a befogadónak a meseolvasással szerzett olvasói
tapasztalatát: „szép tündérek/- tavirózsa-szirmon élnek- / táncra
kelnek zizge sások/ élén, s jönnek újra mások/
gyöngyrajokban.” A vers mítoszőrző és mítoszteremtő
aspektusait erősíti a népi gyógyászatból ismert ráolvasás-
parafrázis. A javasasszonyok bájoló szövegeit vagy a
varázsmesék boszorkányreceptjeit modellező tündérek
szakácskönyve egyben a vers legművészibben megírt részlete
is: a sorvégi és a belső rímek (alliterációk) „tündéri” variációja, a
133
zöngés mássalhangzók (különösen a nazálisok), és a mély
magánhangzók monoton, búgó zenéje, duruzsolása felerősíti a
szöveg mitikus erejét: „Fond finom hold hulló szálát,/ vedd
ínyedre kormos éjjel./ Harmat hamvát fogd fogadra,/
nyelvecskéddel mállaszd széjjel./ Bibés barkát hints borodba,/
fodor felhőt igyál rája,/ jácintot nyelj, rágj szelecskét,/ hámozd
hamuval tisztára,/ mindet sózd meg, fűszerezd meg/
animisztikus színszagával friss füveknek - /ám az első fogás már ma/ legyen:
jegyek vízben csillag árnya.” A vers szövegének animisztikus jegyeiben
szintén a varászmese és a gyermekolvasó közös
világszemlélete nyilvánul meg, például a „fellelkesített”, a
megelevenedő vízi növényzet a klasszikus görög tragédiák
kórusára, az erkölcsi szentenciákat megfogalmazó
közvéleményre emlékeztet bennünket: „csak a csomós/ káka/
látta,/ a szipirtyó/ öreg szittyó,/ zsémbes zsombék,/ susu sás,/
nádi szellő suhogás.” Az egész versben érzékelhető az
animizmus jelenléte, hol felerősödve, hol elhalványulva. A béka
jellemrajzában a fabulák hagyományos antropomorf ábrázolását
(az emberi nyelven történő megszólalást, az emberi viselkedést
és gondolkodást) kiegészíti a belső, lelki folyamatok, történések
megjelenítése: „Fonta, fonta, egyre fonta/ - persze, csak úgy
alattomba -/ a holdsugár mézes szálát,/ s nyalta utána a száját./
Rágta, rágta a harmatot/ - számolt közben hatvanhatot-,/
kóstolgatta szirom szagát/ - közben biztatgatta magát-,/ elnyelt
árnyat, falt szelecskét/ - közben hideg rázta testét-,/ csámcsogott
a csillagokon/ - tőle nem vették ezt zokon-,/ szívta színét hars
füveknek,/ s jó lett a bőre – üvegnek…”
Páskándi Géza felnőttek számára írott verseinek kipróbált
retorikai eszközeit adaptálja a gyermeklíra számára. Ezek mellett
további költői invenciókkal, poétikai újításokkal próbálkozik, és
ennek egyik sikeres megvalósítása az általunk elemzett
Tündérek szakácskönyve című kötet. Egyfajta művészi tisztelgés
ez a gyermekolvasó előtt, különösen annak számított a hatvanas
években, amikor a kötet versei először láttak napvilágot. A
gyermekvers címzettje nem lebecsült, hanem megbecsült
134
partnere a költőnek, aki újabb befogadói perspektívákat, olvasói
horizontokat teremtve a költői értékek régióiba emeli olvasóját.
Ezekből a perspektívákból megítélve Páskándi
gyermekverseinek értékteremtő és ízlésformáló erejük és
kisugárzásuk van az erdélyi és az összmagyar gyermeklírában.
1. Írjon rövid esszét Páskándi Géza gyermekverseinek

sajátosságairól!
___________________________________________________
135
136

Adoc - Tips - Magyar Irodalom Es Gyermekirodalom

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Adoc - Tips - Magyar Irodalom Es Gyermekirodalom

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

MAGYAR IRODALOM

VÉGH BALÁZS BÉLA

1. Tanulási egység: A GYERMEKIRODALOM 1

Az 1. Tanulási egység elolvasása után a tanfolyam résztvevőinek meg kell

 Meghatározzák a gyermekirodalom fogalmát.

A gyermekirodalomban használatos fogalmak nagyrészt

1. Sorolja fel az ismertebb idegen nyelvek gyermekirodalom

A fogalomhasználatban megismert kettősség a

2. Melyek a gyermekirodalom hagyományos és modern felfogása

A fogalom értelmezéséből következik, hogy a gyermekirodalom

3. Mivel magyarázható, hogy a gyermekirodalom világa értékekben

4. Melyek a gyermekirodalomra jellemző szociológiai-lélektani és

1. 3. A gyermekirodalom forrásai és rétegei

A gyermekirodalomnak több forrása és rétege van.

5. Sorolja fel egy-egy példával igazolva a gyermekirodalom forrásait

Az sem egészen mindegy, hogy gyermekkönyvet vagy

6. Sorolja fel és minősítse a gyermekkönyvek legfőbb típusait!

Az illusztráció szemléletessé és érthetővé teszi a szövegvilág

7. Sorolja fel a könyvillusztrációk típusait, és nevezze meg az egyes

a képi kultú- A gyermekkönyv és a gyermekirodalom része a

8. Minősítse néhány mondatban a kortárs gyermekkultúra és a

Amennyiben a gyermekirodalom létszükséglet, az óvodáskor

9. Sorolja fel az óvodáskori gyermekolvasóra jellemző

 Kisiskoláskor (6 – 10. év). A gyermekolvasónak ez a korszaka

10. Sorolja fel a kisiskolás gyermekolvasóra jellemző sajátosságokat!

 Serdülőkor (10 – 16. év). Ennek a korszaknak a bevezető

11. Sorolja fel a serdülőkorú olvasóra jellemző sajátosságokat!

A gyermeksajtó szóban is ott van a sajtó. Nyomdai nyomógépet

12. Foglalja össze három-négy mondatban a gyermeksajtó általános

13. Sorolja fel a megjelenési helyükkel együtt a gyermeksajtó egykori

1. Feladat: A megoldás az 1. 1. alegységben keresendő.

A szövegeket tömören fogalmazza meg; csak a feladatokban

1. Értelmezze a gyermekirodalom és az ifjúsági irodalom

Az ellenőrző dolgozat megoldásához tanulmányozzák át a

1. Cs. Nagy István: Gyermek- és ifjúsági irodalom.

2. Tanulási egység: A GYERMEKIRODALOM MŰFAJAI 19

Az 1. tanulási egység elolvasása után a tanfolyam résztvevőinek meg kell

 Osztályozzák a gyermekirodalom műfajait.

A gyermekirodalom legismertebb műfajai: a gyermekvers, a

1. Milyen mondókatípusokat tart számon a gyermekirodalom?

Nincs egyetlen olyan műfaj sem, amelyet, annyit vizsgáltak

3. Fogalmazza meg néhány mondatban a népmese műfaji

Állatmesének nevezünk minden olyan mesét, amelyben az

5. Sorolja fel az egyes mesetípusok jellemzőit! A megoldást

2. 3. Mondák, legendák, történelmi elbeszélések

A magyar monda szó a nyelvújítás korából származik. A

6. Ismertesse felsorolásszerűen a mondák, a legendák és a

A meseregény átmeneti műfaj, egyike az ismert hibrid irodalmi

7. Bizonyítsa be rövid szövegben, miért átmeneti műfaja a

A világ hosszú ideig megvolt regény nélkül, az ifjúsági próza

8. Sorolja fel rövid minősítéssel az ifjúsági regény műfajváltozatait! A

A robinzonád több-kevesebb művészettel megírt kalandregény.

9. Foglalja össze néhány mondatban a lányregény szerkezeti és

A lányregény írói között egyaránt találunk klasszikusokat és

10. Sorolja fel rövid minősítéssel az állatregény típusait! Válasszon

A tudományos-fantasztikus regény. Ez a műfaj a tudomány

11. Foglalja össze röviden a tudományos-fantasztikus regény

2. 6. Útmutató az önellenőrző tesztek,

1. 2. Feladat: Ezeket a jellemzőket A gyermekvers című alegységben

1. Melyek a gyermekvers esztétikai sajátosságai? (lírai hős,

A dolgozat értékelési szempontjai:

A házi dolgozat megoldásához tanulmányozzák át a megfelelő

1. Propp: A mese morfológiája. Gondolat, Bp. 1975. 132 – 168.