Kollár-Völgyi Vasbeton Szerkezetek 1.rész (95062)

BME Hidak és Szerkezetek Tanszék – kizárólagos használatú, belső oktatási anyag
Vasbeton szerkezetek
Kollár László P. és Völgyi István
Tartalom
Előszó ......................................................................................................................................... 4
1 Bevezetés ............................................................................................................................ 6
1.1 Vasbeton szerkezetek viselkedése ............................................................................... 9
1.2 Vasbeton alkalmazásának szempontjai ..................................................................... 10
1.3 A vasbetonépítés rövid története ............................................................................... 15
1.4 Szabványok ................................................................................................................ 16
2 A vasbeton anyagai .......................................................................................................... 17
2.1 Beton .......................................................................................................................... 17
2.2 Betonacél ................................................................................................................... 22
3 Tervezés és ellenőrzés ...................................................................................................... 23
3.1 Modellalkotás, statikai váz ........................................................................................ 23
3.2 Határállapotok ........................................................................................................... 26
3.3 Analízis, a közelítés szintjei ...................................................................................... 26
3.4 Gerendák és lemezek méretfelvétele ......................................................................... 28
3.5 Rugalmas és képlékeny számítás ............................................................................... 31
GERENDÁK ............................................................................................................................ 33
4 Vasbeton gerendák keresztmetszetének hajlítása ............................................................. 33
4.1 Nyomaték-görbület összefüggés ................................................................................ 33
4.2 Repedésmentes keresztmetszet (I. feszültségállapot) ................................................ 35
4.3 Berepedt keresztmetszet (II. feszültségállapot) ......................................................... 37
4.4 Nyomatéki teherbírás (III. feszültségállapot) ............................................................ 44
Ellenőrzés ........................................................................................................... 45
Téglalap keresztmetszet tervezése...................................................................... 57
Egy irányban teherviselő lemezek...................................................................... 64
Bordás lemezek .................................................................................................. 65
4.5 Vasbeton gerendák képlékeny nyomatékátrendezése................................................ 68
5 Lehorgonyzás, együttdolgozás ......................................................................................... 81
5.1 Beton és betonacél együttdolgozása .......................................................................... 81
5.2 *Beton és beton együttdolgozása ............................................................................... 82
5.3 *Beton és acél, beton és fa együttdolgozása .............................................................. 84
6 Nyírás ............................................................................................................................... 85
6.1 Méretezett nyírási vasalást nem tartalmazó gerendák ............................................... 85
6.2 Nyírási vasalás méretezése ........................................................................................ 86
6.3 A nyírási teherbírást módosító hatások ..................................................................... 91
6.4 *Nyírás a gerinc és az öv között, felkötött terhek ...................................................... 95
7 Csavarás ........................................................................................................................... 97
8 Vasbeton gerenda vizsgálata .......................................................................................... 103
8.1 A nyírási tervezés és ellenőrzés folyamata .............................................................. 103
8.2 Hajlítás és nyírás ...................................................................................................... 104
8.3 Tartóvég vizsgálata .................................................................................................. 107
8.4 Összetett igénybevételek ......................................................................................... 110
8.5 Gerenda kialakítása, szerkesztési szabályok, vasalási terv ...................................... 111
8.6 *Gerendák és egy irányban teherviselő lemezek összehasonlítása .......................... 114
8.7 Kifordulás ................................................................................................................ 132
9 Használhatósági határállapotok ...................................................................................... 132
1
*
9.1 Húzott, berepedt vasbeton rúd merevsége.............................................................. 133
9.2 Lehajlás .................................................................................................................... 136
A lehajlás határértékei ...................................................................................... 136
A lehajlás számítása a terhekből ...................................................................... 136
A lehajlás számítása a zsugorodásból .............................................................. 138
A lehajlás ellenőrzése karcsúság alapján ......................................................... 139
9.3 Repedéstágasság korlátozása ................................................................................... 142
Repedéstágasság számítása .............................................................................. 143
Ellenőrzés a vasátmérő alapján ........................................................................ 145
9.4 *Feszültségek ........................................................................................................... 145
9.5 Ellendülés, relatív szinteltolódás ............................................................................. 148
9.6 *Rezgések................................................................................................................. 148
9.7 Tartósság .................................................................................................................. 150
10 Gerenda és lemez méreteinek változtatása, ha nem felel meg ....................................... 151
OSZLOPOK ........................................................................................................................... 152
11 Vasbeton oszlopok nyomott keresztmetszete ................................................................. 152
*
11.1 Nyomaték-görbület összefüggés ......................................................................... 153
11.2 Repedésmentes keresztmetszet (I. feszültségállapot) .......................................... 154
*
11.3 Berepedt keresztmetszet (II. feszültségállapot) .................................................. 154
11.4 Axiális teherbírás (III. feszültségállapot) ............................................................. 157
Külpontos nyomás ............................................................................................ 158
Ferde külpontos nyomás ................................................................................... 170
*
11.5 Spirálkengyeles oszlop keresztmetszete ............................................................. 174
12 Vasbeton oszlop vizsgálata ............................................................................................ 175
*
12.1 Vasbeton oszlop „pontos” számítása .................................................................. 177
12.2 Központosan nyomott oszlop ............................................................................... 179
12.3 Külpontosan nyomott oszlop ............................................................................... 182
12.4 Oszlopok kialakítása, szerkesztési szabályok, vasalási terv ................................ 195
SPECIÁLIS MÉRETEZÉSI KÉRDÉSEK ............................................................................. 197
13 *Vasbeton szerkezetek időben lejátszódó alakváltozásai ............................................... 197
13.1 Kúszás .................................................................................................................. 197
13.2 Zsugorodás ........................................................................................................... 202
14 Feszítés ........................................................................................................................... 203
15 Képlékeny és rugalmas méretezés .................................................................................. 211
16 Tűzállósági méretezés .................................................................................................... 217
16.1 A tűzállósági követelmények ............................................................................... 218
16.2 A tűzállóság biztosításának módszerei, eszközei................................................. 219
16.3 A tűz hatása a vasbeton szerkezetekre ................................................................. 219
16.4 A tűzállósági teljesítmény igazolásának lépései .................................................. 220
16.5 A tűzállósági teljesítmény igazolásának módszerei ............................................. 220
Teljesítőképesség igazolása minimális szerkezeti méretek előírásával ........... 221
Egyszerűsített számítási módszerek izotermák alapján ................................... 222
Laboratóriumi tűzállósági vizsgálatok ............................................................. 224
16.6 Tervezési tűzmodellek, tervezési tűzhatások ....................................................... 224
16.7 A mértékadó szerkezeti hőmérséklet meghatározása........................................... 225
16.8 Tűzállóságra való tartószerkezeti tervezés javasolt stratégiája, a tűzállósági
teljesítmény növelésének módszerei .................................................................................. 226
SZERKEZETEK .................................................................................................................... 228
17 Vasbeton keretek ............................................................................................................ 228
17.1 Tökéletes szerkezet, elsőrendű igénybevételek ................................................... 232
2
17.2 Méretpontatlanság (imperfekció) ......................................................................... 247

17.3 Másodrendű igénybevételek (keretek stabilitása) ................................................ 249
17.4 Keretek számítása, keretoszlop méretezése ......................................................... 255
17.5 Vasalás kialakítása ............................................................................................... 258
18 Merevítés, falak .............................................................................................................. 260
*
18.1 Merevítőfalak globális stabilitásvizsgálata ......................................................... 262
18.2 Síkbeli falakból álló merevítőrendszer ................................................................ 265
Nyírási (merevségi) középpont ........................................................................ 267
Merevítések elhelyezése ................................................................................... 274
18.3 Vasbeton falak méretezésének néhány kérdése ................................................... 275
*
18.4 Merevítő magok .................................................................................................. 277
*
18.5 Vasbeton tárcsa teherviselése síkbeli erőkre ...................................................... 278
19 Vasbeton lemezek .......................................................................................................... 279
19.1 Lemezek közelítő számítása ................................................................................ 281
19.2 Négyzetlemezek „pontos”, rugalmas igénybevételei ........................................... 283
19.3 Egy irányban teherviselő lemezek ....................................................................... 285
19.4 Lemezek merevsége és lehajlása.......................................................................... 286
19.5 Lemezek képlékeny méretezése ........................................................................... 294
19.6 Vasbeton lemez teherbírása összetett igénybevételekre ...................................... 305
19.7 Peremgerendákkal megtámasztott lemezek ......................................................... 306
19.8 Síklemez födémek ................................................................................................ 311
„Pontos” (VEM) számítás ................................................................................ 311
Közelítő számítás ............................................................................................. 312
Átszúródás/átlyukadás ...................................................................................... 316
19.9 Vasalás kialakítása, szerkesztési szabályok ......................................................... 321
19.10 Lépcsők ................................................................................................................ 324
19.11 Erkélyek ............................................................................................................... 326
19.12 *Kikönnyített lemezek .......................................................................................... 327
20 Különleges szerkezeti elemek ........................................................................................ 329
20.1 A Saint-Venant-elv .............................................................................................. 329
20.2 Rácsos tartó (Strut and tie) modell ....................................................................... 330
20.3 Részlegesen terhelt oszlop ................................................................................... 331
20.4 Rövidkonzol ......................................................................................................... 334
20.5 Keretsarok, lemezsarok ........................................................................................ 340
20.6 Egyéb íves vagy töröttvonalú tartók .................................................................... 343
21 *Alapozás ....................................................................................................................... 345
22 *Támfalak ....................................................................................................................... 348
23 Előregyártott vasbeton szerkezetek ................................................................................ 350
24 Betonnal együttdolgozó szerkezetek .............................................................................. 352
24.1 Merevbetétes vasbeton szerkezetek ..................................................................... 352
24.2 Beton és acél együttdolgozása (öszvérszerkezet) ................................................ 353
24.3 Fa-beton együttdolgozó szerkezetek .................................................................... 354
24.4 Zsaluelemes szerkezetek ...................................................................................... 354
KAPCSOLÓDÓ KÉRDÉSEK ............................................................................................... 356
25 Különleges betonok ........................................................................................................ 356
26 *Zsaluzatok ..................................................................................................................... 357
26.1 A zsaluzat fogalma, funkciói ............................................................................... 357
26.2 A zsaluzatok típusai, erőjátékuk .......................................................................... 357
Hagyományos zsaluzatok ................................................................................. 358
Táblás zsaluzatok ............................................................................................. 359
3
Modern zsaluzási rendszerek ........................................................................... 359

26.3 A zsaluzatok erőtani tervezése ............................................................................. 359
26.4 A zsaluzat betontechnológiai szerepe .................................................................. 361
27 A tervdokumentáció ....................................................................................................... 362
27.1 Tervszintek ........................................................................................................... 362
27.2 A statikai számítás ............................................................................................... 362
A statikai számítás szerepe, tartalma................................................................ 362
A statikai számítás felépítése ........................................................................... 363
A statikai számítás és a tervdokumentáció egyéb részeinek kapcsolata .......... 363
27.3 A vasalási terv ...................................................................................................... 363
Irodalom ................................................................................................................................. 367
Melléklet a 11. fejezethez....................................................................................................... 368
Kiegészítés az átszúródás számításához ................................................................................. 378
Előszó
A jegyzet tárgya vasbeton tartószerkezetek modellezése és számítása. A könyv elsősorban építőmérnök BSc hall-
gatóknak szól.
A számítógép megjelenése alapvetően megváltoztatta a mérnöki tevékenységet, ezen belül a vasbeton szerkezetek
tervezését is. Egy generációval ezelőtt a mérnöki munka jelentős idejét a statikai számítás elvégzése tette ki, és a
mérnököt arra kellett megtanítani, hogy hatékonyan, kicsiny hibaszázalékkal oldjon meg bonyolult feladatokat.
Ennek megfelelően az oktatásban is ennek kellett tükröződnie. A számítógép és a rendelkezésre álló szoftverek
(ezen belül is a végeselemek módszerének elterjedése) ezt alapvetően megváltoztatta: egyrészt szükség van a „pon-
tos” számítások megértését szolgáló ismeretek átadására, másrészt pedig arra, hogy a mérnök képes legyen a he-
lyes modellalkotásra és a számítógépes eredmények közelítő ellenőrzésére, de felesleges, hogy komplikált kézi
számításokkal terheljük.
Ennek megfelelően a jegyzet kialakításában alapvető szempont volt, hogy a mechanikai modell világosan megje-
lenjen, a jelenségek befolyásoló tényezők világosan látszanak. Ezért hangsúlyozzuk pl. a lehajláskorlátozás-vizs-
gálatnál, az l/d arány ellenőrzését, a központosan nyomott oszlopnál a karcsúság szerepét, ezért vizsgáljuk a repe-
déstágasságot közelítően a vasátmérő és az acélfeszültség függvényében, és ezért indulunk ki a számpéldákban
mindenhol a fizikai egyenletekből, jóllehet egyszerű képleteket is adhatnánk, amelyek a kézi számítást gyorsítják.
És ezért tekintünk el sokszor egyes (általában nem mértékadó) vizsgálatok elvégzésétől is.
Tudni kell azonban, hogy a példákban bemutatott feladatokat akár a piacról beszerezhető programokkal, akár egy-
szerűen megírható MATHCAD programmal pontosabban is számíthatjuk. Ezek használata fontos, és a gyakorlat
számára lényeges, de a bevezető vasbeton szerkezeteket oktató tárgyunkban nem ezekre fektettük a hangsúlyt.
A könyv elsősorban tankönyv, egyetemi jegyzet, nem mérnöki kézikönyv vagy mérnöki segédlet. Célunk, ahogy
már írtuk, a megértés, a modellalkotás tárgyalása, és azt reméljük, hogy azok is hasznos mérnöki gondolkodást,
szemléletet tanulnak belőle, akik a későbbiekben nem fognak vasbeton szerkezeteket tervezni.
A jegyzetben több helyen (a számpéldákban igen sűrűn) hivatkozunk a „Vasbeton szerkezetek” segédletre. A se-
gédlet az EC2 szabvány sok részét közli egyszerűsítve és tartalmazza a vasbeton méretezéséhez szükséges alapvető
összefüggéseket, adatokat, segédmennyiségeket, szerkesztési szabályokat. Ezek egy részét megismételjük a jegy-
zetben (a jegyzet önállóan olvasható és érthető), de pl. a konkrét szerkesztési szabályok, vagy a vas-keresztmetszeti
területek csak a segédletben (a jegyzetben nem) találhatók meg. Az a javaslatunk, hogy az elméleti anyagot a jelen
jegyzetből sajátítsa el az olvasó, de egy konkrét számpéldák végrehajtásához a Vasbeton Segédletet [3] alkal-
mazza. A segédletre rövidítve VS-sel fogunk utalni, a VS-t követő szám pedig oldalszámot jelent.
Felhívjuk a figyelmet annak fontosságára, hogy az egyes képletekbe összetartozó mértékegységekben kell behe-
lyettesíteni. Az alkalmazott mértékegységek N, vagy kN, m vagy mm, N/mm2=MPa esetleg GPa=1000MPa. A
képletek eredményeihez a mértékegységet mindig megadjuk, de a könnyebb áttekinthetőség kedvéért a képletek-
ben általában nem. A számításban általában nem a konkrét táblázati értékeket használjuk (pl. ξo-ra 0.49 értéket),
4
hanem a „pontos” képleteket (560/(700+fyd) és a szilárdságot is az fyd= fyk/1.15 összefüggéssel vesszük figye-
lembe). Ezért lehet eltérés a számítások utolsó jegyeiben.
Szerkezetek méretezésében fontos szerepet játszanak a szabványok (jelenleg idehaza az európai szabványok, az
Eurocode-ok, rövidítve EC-k), amelyek nemcsak a terhek nagyságát és a szerkezeti anyagok szilárdságát adják
meg, hanem a szerkezetek számításában követendő modellezési lépéseket, lehetséges elhanyagolásokat és közelí-
téseket is. A jegyzet a vasbeton szilárdságtanra, a mechanikai alapokra helyezi a hangsúlyt, de az alkalmazások az
érvényes szabványok előírásait követik, ez alapján készült a fent már idézett VS is. Ugyanakkor a szabvány direkt
és komplett megismétlése nem célunk, nemcsak azért mert csak a vasbeton szabvány (EC2) teljes hossza 226 oldal,
így nem tudnánk ezt reális terjedelmi korlátok között átadni, hanem azért is, mert ez háttérbe szorítaná az elsődle-
ges célunkat, azaz a vasbeton szerkezetek viselkedésének és modellezésének megértését.
Azon Kidolgozott Feladatokat, amelyek a vasbeton méretezés alapfeladatait tartalmazzák ☺ jellel különböztettük
meg; célszerű ezeket megérteni a többi feladat tanulmányozása előtt.
A könyvben a nehezebben érthető (kisebb fontosságú) részeket kisebb betűkkel írtuk. Ezeket a tárgyat tanító oktató
(vagy az olvasó) elhagyhatja, a teljes anyag így is érthető kell, hogy legyen. Hasonló mondható el a lábjegyzetekről
és egyes nehezebben érthető alkalmazást tartalmazó(*) Kidolgozott feladatról is. A csillaggal jelölt fejezetek idő
hiányában szintén elhagyhatók.
A vizsgálati módszereket többfajta tartótípuson mutatjuk be. Ugyanakkor egy, egyenletesen megoszló erővel ter-
helt, kéttámaszú gerendát (amely a leggyakrabban alkalmazott tartótípus) több fejezetben is (azonos geometriával
és anyagjellemzőkkel) tárgyalunk. Azokat a példákat, amelyekben ezt a tartót vizsgáljuk a címekben a „pikk” jellel
(♠) azonosítottuk.
A jegyzetben rendszeresen használni fogjuk az „elkülönített szerkezet ábrája” fogalmat, amely az angol „free body
diagram”-nak felel meg, vagyis egy olyan ábrának, ahol a szerkezet, (vagy annak egy része) el van különítve a
támaszoktól (és/vagy a szerkezet többi részétől). A terhek és az elkülönítések helyén működő erők hatására az
elkülönített szerkezet egyensúlyban kell, hogy legyen.
Az 1-15. és 17-21. fejezetek elméleti anyagait Kollár László, a 16., 22-27. fejezeteket Völgyi István írta. Az 1-6
és 8-12. fejezetek példáit Kollár László, a külpontosan nyomott rúd alakváltozását tárgyaló, a 7. és a 13-27. feje-
zetekben szereplő feladatokat Völgyi István készítette.
Lektorunk, dr. Sajtos István docens úr számos korrekciót, a megértést javító változtatást és szakmai pontosítást
javasolt, ezúton is köszönjük gondos munkáját.
Köszönjük Dr. Horváth László és Dr. Majorosné Dr. Lublóy Éva tűzállósággal kapcsolatos fejezethez nyújtott
segítségét.
Köszönjük továbbá Dr. Strobl Andrásnak a vasalási terveket bemutató digitális melléklet összeállításában nyújtott
segítségét.
A címlapon egy kiharapott végű, előregyártott vasbeton szelemen 3D vasalási rajza látható (Skalár-Terv Kft.)
Az észrevételeket kérjük a volgyi.istvan@epito.bme.hu címre eljuttatni.
A könyv azonosítója:
ISBN 978-963-313-267-8 Vasbeton szerkezetek
Kollár László P.,Völgyi István
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
2. javított kiadás. 2018.
5
1 Bevezetés
A vasbeton szerkezet betonból és a benne elhelyezett acélbetétekből áll. Alapvetően a beton
veszi fel a nyomó-, az acélok pedig a húzóerőket. A vasbeton ma hazánkban és a világon is a
legelterjedtebben alkalmazott építőanyag.
1. ábra. Téglafalas épület (a), födémszerkezet (b) és lépcső (c)

A 1-6 ábrákon bemutatjuk a vasbeton gyakori alkalmazásait. Egy téglafalas családi ház (1. ábra)
födéme, a koszorú és a nyílások feletti kiváltó gerenda általában vasbeton szerkezet. A födém
a támaszközétől függően lehet síklemez, vagy bordás lemez (1b ábra). Az alap, a talajviszo-
nyoktól függően beton vagy vasbeton szerkezet. A ház pincefalát gyakran zsalukővel alakítják
ki, amelybe acélbetéteket helyeznek el és utólag betonnal kiöntik, így ez a szerkezet is vasbeton
szerkezet. A szintek közt elhelyezett lépcső is gyakran vasbetonból készül (1c ábra).
2. ábra. Előregyártott födémszerkezetek. Feszített födémpallós közbenső csarnokfödém, EU

gerendás, béléstestes födémszerkezet. Forrás: Skalár Terv Kft.)
A födém (és általában a vasbeton szerkezet) monolit vagy előregyártott (2. ábra). Az előbbi úgy
készül, hogy először elkészítik a zsaluzatot, majd ebbe elhelyezik a vasalást, ezt követően tör-
ténik a betonozás, a beton megszilárdulása után a kizsaluzás. A monolit (ógörögül „egyetlen
kő”) szó arra utal, hogy az elkészült vasbeton egyetlen, egyben működő szerkezet. Az
előregyártott szerkezet elemeit (gerenda, béléstest, födémpalló, stb.) üzemben előre gyártják, a
helyszínre szállítják, majd a helyére emelik, és helyszíni betonozással biztosítják az együttdol-
gozását és kialakítják az előregyártott födémek feltámaszkodásánál a monolit koszorúkat. (A
fent említett kiváltó gerenda is általában előregyártott.)
6
A monolit vasbeton szerkezet alakját a zsaluzat határozza meg, amely nagyon nagy szabadságot
ad a tervezőnek. Számos görbült felületű, ún. héjszerkezet készült vasbetonból, ahol az alak,
egyrészt esztétikus, másrészt erőtanilag kedvező (3. ábra).
3. ábra. Vasbeton héjszerkezet. Candela: L’ Oceanográfic, Valencia, Spanyolország, 2003.

A héjak térbeli erőjátékú szerkezetek, de a vasbeton szerkezet leggyakrabban hierarchikus, a
vasbeton lemez gerendára (vagy falra), a gerenda pedig oszlopra támaszkodik (4a ábra). Ennek
a szerkezetnek hátránya, hogy a gerendák alsó síkja és a födémlemez alsó síkja közötti tér sok-
szor nem hasznosul, ezt gyakran álmennyezettel el is takarják. E miatt a tervező arra törekszik,
hogy a gerendák magasságát csökkentse, szélső esetben a gerendákat teljesen megszünteti. Így
nyerjük a síklemez-födémet (angolul flat slab), amelyet az oszlopok pontokon (pontosabban az
oszlopok keresztmetszetének megfelelő felületen) támasztanak meg (4b ábra). Ez a szerkezet
funkcionálisan kedvező (a lelógó gerendák nem zavarják a belső teret), kivitelezése (zsaluzás,
vasszerelés) az egyszerű geometria miatt olcsóbb, statikailag viszont nem szerencsés: a legna-
gyobb igénybevételek az oszlopok környezetében vannak, ahol ugyanakkora a födémvastagság,
mint a födém többi részén. Egy kompromisszumot jelent az ún. gombafödém, ahol az oszlopok
környezetében megvastagítjuk a lemezt (4c ábra).
(a) (b) (c)

4. ábra Gerendás födém (a), síklemez-födém (b) és gombafödém (c) metszete és perspektivi-
kus rajza
7
5. ábra Vasbeton keretváz (a) és vasbeton merevítőfalak (b) (az utóbbi esetben az oszlopokat
és gerendákat nem mutatjuk)
Többszintes épületeket gyakran vasbeton keretvázzal alakítunk ki, ahol az oszlopok és geren-
dák kapcsolata általában képes a nyomaték felvételére (5a ábra). Magasabb épületeknél, (vagy
ha az oszlop és gerenda kapcsolata csuklós) a szerkezet vízszintes hatásokkal szembeni merev-
ségét vasbeton (merevítő) falakkal biztosíthatjuk (5b ábra).
Végül megemlítjük, hogy vasbeton a hidak, víztornyok, támfalak, cölöpök tipikus építőanyaga
is (6. ábra).
A beton húzószilárdsága kicsiny, így húzásra és hajlításra is megreped. A repedéseket jelentő-
sen csökkenti, ha a betonban elhelyezett acélokat megfeszítik. Így nyerjük az ún. feszített vas-
beton szerkezetet, amely gyakori hidak, födémek és előregyártott gerendák, oszlopok esetében.
6. ábra. Köröshegyi völgyhíd, (2007, Wellner P., Hídépítő), Margitszigeti víztorony, (1911,
Zielinski Szilárd)
A tervezés legelső szakaszában célszerű, hogy legyen legalább egy durva becslésünk arra, hogy
milyen méretű vasbeton szerkezetet fogunk létrehozni. Ebben segít a korábban megépített vas-
beton szerkezetek elemzése. Ennek alapján [33][34] megadunk, néhány tájékozató adatot,
amely eligazodást ad, de nem szabad ezeket abszolút szabályként kezelni, a helyi viszonyoknak
megfelelően adott esetben el kell térni ezektől:
1. A (kéttámaszú) gerenda teljes magassága a támaszköz tizenkettede: h≈L/12.
2. A gerenda szélessége a magasság fele: b≈h/2.
3. Kétirányban teherviselő lemezek vastagsága a támaszköz harmincada: h≈L/30.
8
4. Egy irányban teherviselő (kéttámaszú) lemezek (és a pontokon megtámasztott lemezek)

vastagsága a támaszköz huszonkettede: h≈L/22.
5. Négyszintes (merevített) épület pilléreinek mérete 25-35 cm, nyolcszintes épületé 40-
50 cm.
6. Vasbeton födémszerkezet négyzetmétersúlya mintegy 7-10 kN/m2.
7. Vasbeton gerendákba köbméterenként mintegy 70-130 kg acél kerül.
8. Vasbeton lemezekbe köbméterenként mintegy 50-90 kg acél kerül.
1.1 Vasbeton szerkezetek viselkedése

Hasonlítsuk össze egy rugalmas (pl. acél) és egy vasbeton gerenda viselkedését!
Terhelje a kéttámaszú gerendát egyenletesen megoszló teher, a középső keresztmetszet lehaj-
lását jelöljük v-vel! Kis elmozdulásokat feltételezve a rugalmas anyagú gerenda lehajlása ará-
nyos lesz a teherrel, egészen a teherbírás eléréséig, azaz az erő-elmozdulás diagram egyenes
lesz (7a ábra). Emlékezzünk arra, hogy egy rugalmas tartó lehajlását oly módon tudjuk megha-
tározni, hogy először a terhekből meghatározzuk a nyomatékot (M), a nyomatékból a görbüle-
teket1 (κ), majd ennek kétszeres integrálásával a lehajlásokat:
7. ábra. Kéttámaszú tartó teher-lehajlás (nyomaték-görbület) összefüggése rugalmas (a) illetve

beton és vasbeton gerenda (b) esetében (az utóbbi esetben nem mutatjuk a meggörbült alakot)
p → M → κ=M , → v = − ∫∫ κ + peremfeltételek (1-1)

EI
ahol EI a rúd hajlítómerevsége. Az M = EI κ úgy tekinthető,
mint a gerenda „anyagegyenlete”, amely a gerenda igénybe- EMLÉKEZTETŐ
vétele és deformációja közt teremt kapcsolatot. (Hasonlókép- Mechanika: a lehajlás és a görbü-
pen, mint az E rugalmassági modulus, amely egy a szerkezet- let kapcsolata: κ = −v′′ .
Matematika: egy v(x) függvény
ből kivágott elemi rész feszültsége és deformációja között te-
görbülete v ′′ / (1 + v ′2 )
3/ 2
remt kapcsolatot: σ=Eε2.) A nyomaték görbület összefüggés . Ha a

lineáris, (7a ábra). függvény lapos – azaz ha kicsik
a lehajlások, – akkor az első x
Az 1. táblázatban egy kéttámaszú csuklós megtámasztású ge- szerinti derivált v ′2 << 1 , így
renda esetére megadjuk a lehajlás számítását néhány tipikus κ v ′′ / (1 + v ′2 )
3/ 2
≈ v ′′ .)
ábra esetére. A lehajlást a
1
A görbületet kétféleképpen is értelmezhetjük: (i) a görbület a gerenda meggörbült tengelyéhez simított kör suga-
rának reciproka (κ=1/R), illetve (ii) a keresztmetszeti elfordulás fajlagos értéke, azaz az egységnyi hosszúságú
rúdszakasz végkeresztmetszeteinek elfordulás különbsége. Ez utóbbiból következik, hogy az ε ábra meredeksége
egyenlő κ-val, ha érvényes a Bernoulli-Navier hipotézis.
2
A húzott rúd „anyagegyenlete”: N=EAε, a csavarté pedig: T=GItϑ , ahol EA és GIt a húzó- és a csavarómerevség.
9
κl 2
v= (1-2)
γ
összefüggésből számíthatjuk, ahol γ az 1. táblázatban található, κ pedig a jelölt helyeken a
görbület értéke.
(a) (b) szinusz (c) parabola (d) (e)
κ ábra
κl 2
v= γ 12 π2=9.87 9,6 10,5 8
γ
1. Táblázat Kéttámaszú tartó lehajlásának számítása a maximális görbületből3 [4] (A
d esetben feltételezzük, hogy a görbületet egy-egy másodfokú görbe írja le, amely a
támaszköz negyedében a felére esik vissza.)
Vizsgáljunk most egy (vasalatlan) betongerendát! A beton viselkedése kis mértékben eltér a
lineáristól, de ennél fontosabb, hogy kicsiny teherszinten a beton megreped, és a repedés után
továbbiakban terhet felvenni nem képes, a tartó a repedés mentén két darabra törik, tönkremegy
(7b ábra).
Hogyan változik meg a gerenda viselkedése, ha a gerendába alul acélbetétet helyezünk el? Ki-
csiny terhekre a különbség csak annyi lesz, hogy a gerenda merevsége az acél jelenléte miatt
kis mértékben (~5-40%) megnő. A megrepedés lényegében a vasalatlan gerendával egyező le-
hajlásnál jelenik meg, de ekkor a viselkedés alapvetően megváltozik, a húzóerő, amelyet eddig
döntően a beton viselt, átterhel a betonacélra. Ezzel a betonacél gátolja a repedés gyors terjedé-
sét, megnyílását. Ez természetesen csak úgy tud létrejönni, hogy a gerendában lehajlások jön-
nek létre (7b ábra). További terhekre a lehajlásábra közel lineáris, de kisebb merevéggel, mind
a beton berepedése előtt. A görbe nagyobb terhekre ellaposodik, ennek az az oka, hogy az acél-
betét folyási (képlékeny) állapotba kerül. Ezt követően a vasbeton jelentős elmozdulásokat
szenved, majd a nyomott beton összemorzsolódásával, esetleg a húzott betonacél szakadásával
tönkremegy. Ezt a nagy deformációkkal járó folyamatot szoktuk duktilis (vagy képlékeny) vi-
selkedésnek nevezni.
A gerenda rugalmas lehajlásának számítására vonatkozó (1-1) egyenlet minden lépése érvényes
a κ számítását leszámítva, a gerenda egy keresztmetszetéhez tartozó görbületet a nyomatékból
úgy kell meghatározni, hogy figyelembe vesszük, mind a beton berepedését, mind pedig a beton
és a betonacél képlékenyedését. Ha ismerjük a görbületfüggvényt a rúd hossza mentén, akkor
a lehajlás (kétszeres integrálással) egyértelműen számítható.
1.2 Vasbeton alkalmazásának szempontjai

Először néhány szerkezeti anyagra a 2. Táblázatban [15] megadjuk a rugalmassági modulust,
az anyag szilárdságával és fajsúlyával együtt.
3
Például egy egyenletesen megoszló p teherrel terhelt kéttámaszú tartó esetében κ = pl 2 / 8 EI , amelyből a (c)
pl 2 l 2 5 pl 4
oszlopban adott konstanssal: v = = .
8 EI 9.6 384 EI
10
Rugalmassági Szilárd- Fajlagos Szilárdság

Fajsúly
modulus ság4 szilárdság ára
anyag E f γ f γ acél
(acél=1)
kN/mm2 N/mm2 kN/m3 γ f acél
Acél 200 500 78 1 1
Beton 15 20-50 24 0.25 0.1
Tégla 4 10 16 0.10 0.5
Fa 15 20-100 4.5-8 0.9 0.15
Grafit/epoxi 200 500-2000 20 10 10
2. Táblázat Építőanyagok összehasonlítása
Az utolsó sorban megadott grafitszálas epoxit egyre többször alkalmazzák építőanyagként, és
valószínűleg sokan találkoztak már vele, hiszen gyakran ez a síléc, a teniszütő és a sporthajók
anyaga.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az acél szilárdsága és merevsége is körülbelül tízszerese a
betonénak és a fa szilárdsági jellemzői közel vannak a betonéhoz.
Az utolsó előtti oszlopban a fajsúllyal osztott (azaz fajlagos) szilárdságot adtuk meg, úgy, hogy
az összes értéket elosztottuk az acélra kapott fajlagos szilárdsággal. A táblázatból látszik, hogy
azonos (nyomó) teherbírás eléréséhez négyszer olyan súlyú betonra van szükség, mint acélra,
ez magyarázza, hogy a nagy támaszközű szerkezeteink, ahol a szerkezet önsúlya fontos szerepet
játszik, általában acélból és nem vasbetonból készülnek. Például az építésükkor legnagyobb
támaszközű hidak mind acélból épültek és a legmagasabb épületek is vagy acélvázasok, vagy
ún. nagyszilárdságú betonból készültek (10. ábra). A grafitszálas epoxi fajlagos szilárdsága vi-
szont tízszer kedvezőbb, mint az acélé, ezért választjuk ezt vadászrepülőgépek anyagául.
Az utolsó oszlopban tájékoztató értékek vannak a szilárdság (magyarországi) áráról. Kiszámí-
tottuk, hogy tiszta nyomás esetén az egyes anyagokból mennyibe kerül egy 1m hosszúságú rúd,
amelynek teherbírása 100 kN, majd az így nyert számokat elosztottuk az acélra kapott értékkel.
A betonnal elért szilárdság (azaz a teherbírás) mintegy tizedébe kerül az acéllal nyerhetőnek,
ez magyarázza, hogy a leggyakrabban alkalmazott építőanyag a vasbeton.
Előnyök
A vasbeton szerkezet alkalmazásának legfőbb előnye az anyag alacsony ára. A fenti táblázat
szerint azonos nyomószilárdság elérése lényegesen olcsóbb betonból, mint acélból. A költség-
nek fontos eleme a fenntartás költsége is, a vasbeton ebben is kedvező. (A vasbeton újrahasz-
nosíthatósága megoldható.)
Kiemelhetjük, a vasbeton építéskori szabad alakíthatóságát: görbült héjak és hierarchikus szer-
kezetek egyaránt létrehozhatók. (Meg kell azonban jegyezni, hogy a bonyolult forma jelentősen
növelheti a vasszerelés és a zsaluzás költségeit.)
További előny, hogy a kavics, cement, vagy a kevert beton egyszerűen szállítható. A vasbeton
alkalmazása nem kíván nagyon igényes szakmunkát, a vasbeton odafigyeléssel akár házilag is
elkészíthető.
Jelentős előny, hogy nem igényel külön tűzvédelmet, a vasbeton szerkezet néhány órán keresz-
tül tűzben is állékony marad, az acélszerkezetet tűzvédelemmel el kell látni.
4
A táblázatban megadott számok az anyagok átlagos szilárdságának tájékoztató értékei. A méretezésben ezeknél
általában kisebb értékeket kell figyelembe venni. A betonra a nyomószilárdságot, a fára a rostirányú húzószilárd-
ságot vettük figyelembe.
11
A beton egyik szerepe, hogy lúgos közegével közrefogja és a korróziótól megvédi az acélszer-
kezetet, amelynek így további korrózióvédelméről nem kell gondoskodni. A beton és az acél
hőtágulási együtthatója gyakorlatilag megegyezik, így a (egyenletes és lineáris) hőmérséklet-
változásból (statikailag határozott) vasbeton szerkezetben nem keletkezik belső feszültség.
Hátrány
A vasbeton szerkezetnek ugyanakkor hátránya, hogy a húzószilárdsága kicsiny, mintegy a nyo-
mószilárdság tizede, ezért alacsony teherszinten bereped.
Hátrány az is, hogy az önsúlya (bár fajsúlya az acél harmada!) magas, mivel azonos teherbírás
elérésére, ahogy a korábbiakban láttuk, durván négyszer nehezebb betonszerkezetre van szük-
ség, mint acélra.
Monolit vasbeton szerkezetek esetén a zsaluzás élőmunkaigényes, költséges lehet.
További hátrány, hogy nehézkes az utólagos átalakítás.
Végül hátrány a jelentős időben lejátszódó alakváltozás, amely a rugalmas alakváltozásnak akár
a kétszerese is lehet.
A fentiekből következik, hogy a vasbetont ideális olyan szerkezetekben használni, amelyek do-
minánsan nyomást kapnak (kupolák, ívek, oszlopok, tornyok), ahol az önsúly szerepe bár fon-
tos, de nem meghatározó (családi házak, közepesen nagy támaszközű csarnokok, hidak, úszó
pontonok), illetve a talajba kerülő szerkezetek, ahol a korrózióállóság biztosítása fokozott
igény.
A fentiek fényében érdemes újra áttekinteni a [15]-ban tárgyalt „legek” listáit.
Az acél megjelenéséig a beton, vasbeton versenyben volt a legnagyobb támaszközű kupolák
sorában, de az elmúlt hatvan évben – a nagy fajlagos szilárdsága miatt – minden rekord támasz-
közű kupola acélból készült (3. Táblázat). Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Pantheon beton
kupolájának falvastagsága 5.9 és 1.5 m között változik, a Lipcsei Vásárcsarnok vasbeton héj-
szerkezetének falvastagsága pedig mindössze 9 cm (8. ábra). A valaha épített legnagyobb tá-
maszközű vasbeton kupola az 1976-ban Seattleban (USA) épült Kingdome: 201 m támaszköz-
zel, de ezt 2000-ben elbontották.
12
támasz-
átadás név hely anyag
köz
Kr.e.~1250 Atreusz kincsesháza Mükéne, Görögország 14.5 m kő
Kr.e.~100 Merkúr-temploma Baiae, Olaszország 21.5 m (római) beton
Kr.e. 19 Agrippa fürdője Róma, Olaszország 25.0 m beton
~100 Traianus fürdője Róma, Olaszország 30.0 m beton
128 Pantheon Róma, Olaszország 43.4 m beton*
1436 Santa Maria del Fiore Firenze, Olaszország 45.5 m tégla boltozat*
1881 Devonshire Royal Hospital Buxton, Anglia, 46.9 m öntött vas
1902 West Baden Springs Hotel West Baden, USA 59.5 m acél
1913 Centennial Hall (Jahrhunderthalle) Wrocław, Lengyelország 65.0 m vasbeton
1930 Lipcsei Vásárcsarnok Lipcse, Németország 65.8 m vasbeton
1955 Bojangles' Coliseum Charlotte, USA 102 m acél
1957 Belgrade Fair - Hall 1 Belgrád, Szerbia 109 m feszített vasbeton
1963 Assembly Hall Champaign, USA 122 m vasbeton
1965 Astrodome Houston, USA 195 m acél
1975 Louisiana Superdome New Orleans, USA 207 m acél
1992 Georgia Dome Atlanta, USA 227 m acél
2001 Ōita Stadium Ōita, Japán 274 m acél (nyitható)
2009 Cowboys Stadium Arlington, USA 275 m acél (nyitható)
2013 Singapore National Stadium Singapore 310 m acél (nyitható)
3. Táblázat Építésükkor legnagyobb támaszközű kupolák

http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_largest_domes
A legnagyobb támaszközű hidak kivétel nélkül acélhidak (4. Táblázat). A legnagyobb támasz-
közű vasbeton híd ívhíd, amelyben döntően nyomások keletkeznek. Ennek támaszköze (445 m)
a legnagyobb acél függőhídénak csak a negyede (9. ábra). Ennek oka szintén az, hogy az acél
fajlagos szilárdsága lényegesen nagyobb, mint a betoné.
13
8. ábra. Építésük idején a világ legnagyobb támaszközű kupolái
típus támaszköz név hely átadás

függőhíd 1991 m Akashi-Kaikyo Kobe-Naruto, Japán 1998
ferdekábeles híd 1104 m Russky Vladivostok, Oroszo. 2012
acél konzolos rácsos tartó 705 m Howrah Bridge West Bengal, India 1943
acél rácsos ív 552 m Chaotianmen Chongqing, Kína 2009
acél ív 550 m Lupu Bridge Shanghai, Kína 2003
vasbeton ív 445 m Beipanjiang Quinglong Guizhou, Kína 2016
acél folytatólagos rácsos t. 400 m Ikitsuki Bridge Nagasaki, Japám 1991
feszített beton gerenda híd 330 m Shibanpo Chongqing, Kína 2006
acél gerenda híd 300 m Ponte Costa e Silva Rio de Janeiro, Brazília 1974
fa rácsos ív (jeges ár elsodorta) 108 m McCall’s Ferry Bridge Lancaster, USA 1815
vasalatlan beton ív 96 m Pont de la Libération Villeneuve-sur-Lot, Fr. 1919
kő ív 90 m Longmen Bridge Luoyang, Kína 1961
4. Táblázat Típusonként (forma és anyag) máig világrekord támaszközű hidak
14
9. ábra. A legnagyobb támaszközű acél és vasbeton híd
10. ábra. Építésük idején a világ legmagasabb épületei, valamint a Gellért-hegy, a Gízai pira-
mis és az Eiffel-torony (az utóbbi kettő építésekor a világ legmagasabb szerkezete volt)
A XX. század legvégéig az összes rekord magasságú épület tartószerkezete acélszerkezet volt
(10. ábra); a Petronas Towers és a ma is világrekorder magasságú Burj Khalifa vasbeton épü-
letek. Ezek megvalósítását az tette lehetővé, hogy egy speciális építőanyagot fejlesztettek ki, az
ún. nagyszilárdságú betont, amelynek szilárdsága a normál betonénak 3-5-szöröse.
1.3 A vasbetonépítés rövid története

Kr.e. 2000-ben már a krétaiak használtak habarcsot, amelyet az égetett mész és a homok keve-
rékeként nyertek.
A betont a rómaiak találták fel Kr. e. a 3. században: a habarcsot finom vulkáni hamuval kever-
ték, amely (a habarccsal ellentétben) a víz alatt is megköt. Ezt nevezzük római betonnak. A
betonépítésük egyik szép, ma is álló példája a Pantheon kupolája (Kr. u. 128), amelynek tá-
maszköze 43 m. A kupola anyaga beton, ahol az adalék sűrűsége a kupola közepe felé csökkent:
a szélen téglatörmeléket, középen pedig könnyű, lyukacsos vulkáni tufát alkalmaztak. A Pan-
theon 1300 éven keresztül a világ legnagyobb támaszközű kupolaszerkezete volt.
A rómaiak alkalmaztak először vasbetont is: Klagenfurt közelében egy az első századból szár-
mazó ház kb. 1 m széles fűtéscsatornáit 16 cm vastag beton lemezzel fedték le, amelynek alsó
részébe erősítő vasalást ágyaztak. A kb. 5×25 mm-es laposvasakat egymástól mintegy 20 cm-
re helyezték el.
15
A rómaiak leleménye csaknem 2000 évre feledésbe merült. 1796-ban találtak Angliában, ké-
sőbb több más helyen Európában cementkövet, amit „római cement” néven árultak és néhány
évtizedig alkalmaztak is, elsősorban kőfalazatok kötőanyagaként.
1824-ben Joseph Aspdin angol téglakészítő szabadalmaztatta cementkészítő módszerét: agya-
got mészkővel kevert össze, kiégette, majd finom porrá őrülte. Az így nyert anyagot „portland
cement”-nek nevezte, mert színe hasonló volt az angol part közelében fekvő Portland szigeté-
nek szikláiéhoz.
Nehéz eldönteni, hogy ki alkalmazta először az újkorban a vasbetont. Az angol Brunel 1832-
ben téglaívet erősített vassal, ennek elve azonos volt a vasbetonéval, de ez szigorúan véve nem
volt vasbeton.
Az egyik első alkalmazó Monier francia kertész volt, aki 1850 körül készített beton virágtartó
edényeket, amelyeket vassal erősített. Ezt 1867-ben szabadalmaztatta. A következő évtizedben
szabadalmaztatta csövek, lemezek, hidak és lépcsők vasbeton szerkezeteit is.
Feltehetően kissé megelőzte Moniert honfitársa Lambot,aki 1848-ban vasbeton csónakot készí-
tett, majd 1855-ben szabadalmaztatta.
Az első vasbeton ház Coignet nevéhez fűződik (1853). 1854-ben az angol Wilkinson beton
födémeket erősített vassal.
A kezdeti kísérletezés után kialakultak a vasbeton tartószerkezeti elemek máig szokásos vasa-
lásai. A francia Hennebique nevét említjük még, aki 1892-ben szabadalmaztatta rendszerét,
amely lényegében a ma is szokásos gerenda-oszlop vasalást tartalmazta.
Az első vasbeton felhőkarcoló 1903-ban épült Cincinnatiban, az USA-ban (Ingalls Building, 65
m magas, 16 emelet, E.L. Ransome).
Végül megemlítjük a francia Freysinnet nevét, ő volt az első, aki az 1910-es években sikerrel
alkalmazta a feszített vasbeton szerkezeteket.
Monier szabadalmát 1885-ben megvásárolta Gustav Wayss németországi vállalata, amely meg-
bízta a stuttgarti egyetem professzorát, Mörsch-t kísérletek elvégzésére, Koenent pedig számí-
tási módszer kidolgozására. Koenen 1887-ben publikálta módszerét, amelyben úgy méretezte a
vasbeton gerendát, hogy elhanyagolta beton húzószilárdságát, feltételezte, hogy a teljes húzó-
erőt a vasalás veszi fel. Bár a számítási modellje hibás volt, e fenti gondolat, azonban maradan-
dónak bizonyult, máig így – a húzófeszültségek elhanyagolásával – méretezzük vasbeton szer-
kezeteinket.
1894-ben Coignet és Tedesco általánosították és korrigálták Koenen elméletét, az ő módsze-
rükre alapult a vasbeton hajlítási méretezése, egészen az 1950-es évekig. (Ezt az elméletet II.
feszültségállapot névvel fogjuk tárgyalni.)
Magyarországon az első vasbeton híd, a Monier-rendszerű solti vasbeton ívhíd (1889, Zoltán
Győző). A hazai vasbetonépítés elterjedésében Zielinski Szilárdnak volt legnagyobb szerepe.
Fontosabb munkái: a szegedi víztorony (1904), a zeneakadémia épülete (1906), a margitszigeti
víztorony (1911). A Műegyetem professzoraként ő indította el 1904-ben, heti két órában a
„Vasvázas betonszerkezetek” című tárgyat, amit azóta is, kissé változó nevekkel, oktatunk, en-
nek az oktatásnak a háttéranyaga ez a jegyzet.
1.4 Szabványok
Szerkezetek méretezésében fontos szerepet játszanak a szabványok, amelyek közlik a figye-
lembe veendő terhek nagyságát [28][29] és a szerkezeti anyagok szilárdságát [30], megadják a
16
szerkezetek számításában követendő modellezési lépéseket, lehetséges elhanyagolásokat és kö-

zelítéseket.
A vasbeton szerkezetek alkalmazását igen korán szabványosították. A svájci (1903), német
(1904), francia (1906) és angol (1907) szabvány megjelenését 1909-ben követte a magyar is.
Magyarországon évtizedeken keresztül az MSZ szabványok voltak érvényben. Ezek szerepét a
2000-es évek elején az Eurocode-ok vették át. Az Eurocode szabványrendszer első kötete (EC1)
tartalmazza a terheket, a második (EC2) pedig a vasbeton szerkezetek méretezését.5
Érdekes összevetni az első magyar vasbetonszabványok és a jelenlegi szabvány hosszát. Előb-
biek mintegy 50 A5-ös oldalon tartalmazták a terheket és az anyagvizsgálati előírásokat is,
utóbbi terhek nélkül mintegy 220 oldal, a terhekkel együtt ennek kétszerese.
Újra hangsúlyozzuk, hogy a szabványok igen fontosak a mérnöki munkában, és a tervezőnek
naprakészen ismernie kell a folyamatosan változó szabványokat. Ugyanakkor az oktatás köz-
ponti része a szabványok mögötti szakmai háttér, amely nem, vagy csak sokkal lassabban vál-
tozik, mint a konkrét előírások.
A számpéldákat ugyanakkor az érvényes EC2 előírások alapján fogjuk bemutatni. Megjegyez-
zük azonban, hogy a példák elsősorban oktatási célra szolgálnak és gyakran nem az EC teljes
előírásrendszerét tartalmazzák. Mint írtuk fontosabb a jelenségek megértése, mint a számítás
esetleges pontosítása.
2 A vasbeton anyagai
A vasbeton alapvetőn két összetevőből áll: beton és betonacél.
A beton cementből, homokos kavicsból és vízből áll, amelyek térfogataránya durván 1:3:0.5.
A betonhoz gyakran ún. adalékszereket és/vagy szálakat adnak hozzá.
A beton és a betonacél legfontosabb tulajdonságait a következő két alfejezetben tárgyaljuk, az
adalékszerekkel nem fogunk foglalkozni, de felsoroljuk a legfontosabbakat: kötésgyorsító,
plasztifikátor, fagyásgátló.
2.1 Beton
A tervezéshez a legfontosabb ismerni a beton σ(ε) diagramját és annak maximumát, azaz a
beton (nyomó) szilárdságát. Egy tipikus diagram látható a 11. ábrán. Hagyományosan, ellentét-
ben a Szilárdságtanban tanultakkal, a diagram nyomott oldalát a jobb felső síknegyedbe rajzol-
juk, és a beton nyomófeszültséget pozitívnak tekintjük.
Az anyagjellemzőknek és ezen belül a szilárdságnak is, megkülönböztetjük az átlag, a karak-
terisztikus és a tervezési értékét, amelyeket az m (mean), k (characteristic) és d (design) inde-
xekkel különböztetünk meg.
5
Az EC köteteinek témakörei:
EC0: Általános elvek EC5: Faszerkezetek
EC1: Terhek EC6: Falazott szerkezetek
EC2: Betonszerkezetek EC7: Alapozás
EC3: Acélszerkezetek EC8: Földrengési méretezés
EC4: Öszvérszerkezetek EC9: Alumínium szerkezetek
17
A beton szilárdsági osztályát a következőképpen adjuk meg (VS14): pl. C25/30, ahol a C-t
követő szám a beton karakterisztikus szilárdsága, amelyből a tervezési szilárdságot a beton-
anyagra vonatkozó γ c = 1.5 biztonsági tényezővel való osztással kaphatjuk. Azaz pl. C25/30
jelű betonra:
N f ck 25 N
C25/30 → f ck = 25 → f cd = = = 16.7 .
mm 2 γc 1.5 mm 2
(Az első szám a C után a szabványos hen- Emlékeztető [15]
geren mért szilárdság, a második szám pe- Szerkezetek méretezéséhez olyan szilárdsági értéket
dig a kockán mért szilárdság. Csak az előb- kell használnunk, amelynél az anyag szilárdsága csak
bit használjuk.) kis valószínűséggel kisebb. Az anyag karakterisztikus
szilárdságának nevezzük azt a szilárdságot (fk), amelyet
a szilárdság 95%-os valószínűséggel meghalad. A te-
herbírási számításokban egy ennél kisebb szilárdsági ér-
téket veszünk figyelembe, az ún. tervezési szilárdságot
(fd).
11. ábra A beton σ(ε) diagramja (a diag-

ram megadható a karakterisztikus, a ter-
vezési vagy az átlagértékekre)6.
A szilárdság a betonban az időben alakul Az ábrán γ M az anyagra vonatkozó parciális (bizton-
ki, a szilárdsági osztályhoz tartozó szilárd- sági) tényező, úgy kell elvileg megállapítani, hogy a ter-
vezési szilárdságot a tényleges szilárdság mintegy
ság eléréséhez normál, monolit betonban 99.9%-os valószínűséggel meghaladja, vagyis csak kb.
28 napra van szükség. Egy hét alatt a szi- 1‰ legyen annak a valószínűsége, hogy a szilárdság en-
lárdságnak mintegy a fele, két hét alatt a nél kisebb. fm a szilárdság átlag (mean) értéke.
70%-a alakul ki, a 28 napot követőn a be-
tonban mintegy 10% szilárdságnövekedés figyelhető meg (12. ábra). A szerkezet általában dur-
ván 7-10 nap után kizsaluzható, az önsúlyát képes hordani, de célszerű támrudakkal alátámasz-
tani, hogy ne keletkezzen a szerkezetben nagy maradó alakváltozás.
A beton 0 C°-on nem köt, –2-4 C°-on pedig megfagy.
A beton húzószilárdsága (amelyet a t alsó indexszel jelölünk) durván a nyomószilárdság tizede-
tizenötöde. Az átlagos húzószilárdságot fctm-mel, a tervezésit fctd-vel jelöljük. [4] alapján a 5.
Táblázatban megadtuk a betonok legfontosabb jellemzőit.
12. ábra Normál, monolit beton szilárdulása az idő függvényében

A beton diagramja nemlineáris, a rugalmassági modulusát húrmodulusként értelmezzük (11.
ábra).
6
Jellemző nyúlásértékek: εc1=2‰; εcu1=3.5‰ normálszilárdságú betonok esetén. εcu1<3.5‰ nagy- és ultranagy
szilárdságú betonok esetén.
18
Az időben lejátszódó alakváltozások. A beton, ha megterhel-

Emlékeztető [15]
jük és a terhet tartósan rajta hagyjuk, az időben folyamatosan A rugalmas és kúszó anyagú szer-
növekvő alakváltozást mutat. Ha a terhet elvesszük róla, a kezet elmozdulásai az idő függvé-
deformáció egy része megmarad. Ezt a jelenséget kúszásnak nyében. wϕ a tehermentesítés után
nevezzük. Vasbeton szerkezet esetében a kúszásból kelet- megmaradó elmozdulás.
kező lehajlás többszöröse lehet a rugalmas lehajlásnak.
A beton a terheléstől függetlenül is változtatja a méretét, ez
a zsugorodása, amely gyakran okozza a vasbeton szerkeze-
tek megrepedését.
Vizsgáljuk az alábbiakban az anyag kúszását állandó ( σ o )
feszültség esetében. A rugalmas deformációt jelöljük εe -vel
a kúszási deformációt pedig ε ϕ -vel (13. ábra). Feltételezzük,
hogy két-háromszorosára növelt feszültség esetén egy adott
időpontban a kúszási deformáció is két-háromszorosára nö-
vekszik (ezt nevezzük „lineáris” kúszáselméletnek). A kú-
szási deformáció a rugalmas deformációval is arányos. A két
deformáció közti arányossági tényező, ϕ az ún. kúszási té-
nyező:
σo
ε ϕ = ϕε e = ϕ . (2-1)
E
A kúszási tényező időben változik (13c ábra), és a kúszás az új szerkezeti anyag esetén na-
gyobb, az öreg anyagok kevésbé kúsznak.
ϕ o a kúszási tényező végértéke, azaz a kúszási tényező a t = ∞ időpontban (vasbeton esetében
kb. ϕo ≈ 2 ). A teljes deformáció a rugalmas és a kúszási deformáció összege:
σo σo
ε = ε e + ε ϕ = ε e + ϕε e = (1 + ϕ ) = , (2-2)
Ec Ec,eff
ahol Ec,eff az ún. effektív rugalmassági modulus:
Ec
Ec,eff = . (2-3)
1+ ϕ
Az egyszerűsített számításainkban a beton kúszását úgy szoktuk figyelembe venni, hogy tartós
terhekre ezzel a rugalmassági modulussal számolunk, de megjegyezzük, hogy ez csak konstans
(időben nem változó) feszültség esetén ad megbízható eredményt.
13. ábra A kúszási deformáció konstans feszültség esetén
19
( fck≤ 50 N/mm2) C12/15 C16/20 C20/25 C25/30 C30/37 C35/45 C40/50 C45/55 C50/60
fck 12 16 20 25 30 35 40 45 50
fcd 8,0 10,7 13,3 16,7 20,0 23,3 26,7 30,0 33,3
N/mm2
fctd 0,73 0,89 1,0 1,2 1,4 1,5 1,6 1,8 1,9
(MPa)
fctm 1,6 1,9 2,2 2,6 2,9 3,2 3,5 3,8 4,1
fbd 1,6 2,0 2,3 2,7 3,0 3,4 3,7 4,0 4,3
ϕ (∞,28) - 3,02 2,76 2,55 2,35 2,13 1,92 1,76 1,63 1,53
Ecm kN/mm2 27 29 30 31 33 34 35 36 37
Ec,eff (GPa) 6,7 7,7 8,5 9,3 10,5 11,6 12,7 13,7 14,6
εcs,∞ o/
oo 0,4 (átlagos, közelítő érték)
αt 1/oC 10-5
5. Táblázat Betonok legfontosabb jellemzői (VS)

A 14. ábrán a kúszás időbeli lefolyását logaritmikus skálán is megadtuk [33]. Durván két év
alatt a kúszás 90 %-a lejátszódik.
Megjegyezzük, hogy a kúszás mértéke függ a beton összetételétől és a páratartalomtól, száraz
közegben a kúszás 2-3-szor akkora, mint nedves közegben.
14. ábra A kúszás időbeli kialakulása (logaritmikus skála). A zsugorodás gyorsabb lefolyású,
de hasonlóan változik az időben.
A beton zsugorodás körülbelül 0.4‰, de a zsugorodás is erősen függ a páratartalomtól, 100%-
os páratartalomnál gyakorlatilag nincs zsugorodás.
A beton megadásánál nemcsak a szilárdsági osztályt kell előírni. A teljes beton jel (VS14) pl.
C30/37-X0-24-F3, ahol X0 a kitettségi vagy környezeti osztály (X0 a száraz környezetre utal,
VS68), 24 a maximális adalékátmérőre (mm-ben), F3 a
képlékeny konzisztenciára utal. Emlékeztető
A HMH (vagy von Mises) törési feltétel
Monolit vasbeton szerint a törés nem következik be, ha:
(σ 2 -σ 3 ) + (σ1 -σ 3 ) + (σ1 -σ 2 ) < σ M2 ,
2 2 2
szerkezetekben általában C25/30, hídépítésben C35/45
betont alkalmaznak, előregyártott vasbeton szerkezet ahol σ1, σ2 és σ3 a főfeszültségek, σM
esetén lehetséges a C50/60 vagy ezt meghaladó beton pedig az anyagra jellemző szilárdság.
szilárdsági osztály, az utóbbi esetre külön előírások vo-
natkoznak.
A beton „szilárdságával” kapcsolatban három megjegyzést teszünk.
Nyomási szilárdság önmagában nincs, a beton tönkremenetele általában egy mikrorepedés mentén indul meg,
amikor a növekvő húzó főfeszültség annak terjedését okozza. A mikrorepedések miatt a figyelembe vehető „szi-
lárdság” függ a méretektől, elvileg egy nagyobb műtárgyban (ahol nagyobb valószínűséggel található
20
mikrorepedés) a „szilárdság” kisebb, mint egy kisebben. Ez az ún. statisztikai mérethatás. Ezzel nem fogunk fog-
lalkozni, a determinisztikus mérethatás csak egyetlen egy esetben, a nyírási méretezésnél fog előkerülni.
A másik megjegyzés, hogy a megadott szilárdsági érték egytengelyű
feszültségállapotra vonatkozik. Ha a betont a tér mindhárom irányá- Emlékeztető [15]
ban egyenletesen nyomjuk (ez az ún. hidrosztatikus feszültségálla- Belső p nyomással terhelt cső falában
pot), akkor (hasonlóan, mint a HMH feltételben) a teherbírása vég- ébredő fajlagos erő illetve feszültség a
telen nagy lesz. Végezzük el a következő gondolatkísérletet: egy nej- kazánképlet szerint:
lon zacskóba homokot töltünk és az így nyert rudat axiálisan meg- N = pR , σ = N / t = pR / t .
terheljük (15a ábra). Mivel a zacskó megtámasztja a homokot ezért ahol t a falvastagság.
lesz teherbírása, mindaddig, amíg a megtámasztó feszültséget a
zacskó képes közvetíteni. Ha nem homok, hanem víz a töltőanyag
(és a terhelés egy olyan felületen – dugattyún – történik, amely meg-
gátolja a víz kifolyását) az axiális, fajlagos teherbírás pontosan
egyezni fog a zacskó által közvetített megtámasztó feszültséggel. Je-
lölje a megtámasztó feszültséget σ2.7 A vízzel töltött zacskó teherbí-
rása így f = σ2, lesz, a homokkal töltött zacskó teherbírása, mivel a
homoknak van belső súrlódása: f > σ2. A pl. spirálkengyellel, acél-
csővel, stb. nyomásirányra merőlegesen, körkörösen megtámasztott
beton szilárdságára alsó becslés adható az fck,c > fck + σ2 összefüg-
géssel (fcd,c > fcd + σ2/γc). A betonnak súrlódása és kohéziója is van,
ezért a teherbírása ezt jelentősen meghaladja, az EC-ben javasolt
összefüggés (15b ábra):
15. ábra. Nejlon zacskóval megtámasztott homok henger (a) és a beton szilárdságnövekedése
a keresztirányú megtámasztás miatt (b)
 f ck σ2
 γ (1 + 5 f ), ha σ 2 ≤ 0, 05 f ck
 c (2-4)
f cd,c = 
ck
 f ck (1,125 + 2,5 σ 2 ), ha σ 2 > 0, 05 f ck

 γ c f ck
A harmadik megjegyzés, az előző következménye, az ún. „pecsétnyomás” (vagy helyi nyomás) figyelembevétele.
Abban az esetben, ha a felületre merőleges egyenletesen megoszló teher nem terjed ki a teljes betonfelületre, a
Poisson hatás miatt a terhelt rész keresztirányban kitágulna, amit korlátoz a környező beton, így keresztirányú
megtámasztó feszültség keletkezik; és a határerő számításához a beton tervezési szilárdságát meg szabad növelni.
A határerő számításának összefüggése az EC szerint:
 A / A 
FRd = α f cd Ac 0 , ahol α = min c1 c0  , (2-5)
 3 
ahol Ac0 a terhelt felület, Ac1 pedig a maximális „tervezési” felület. Ac1 meghatározását, derékszögű négyszög alakú
terhelt Ac0 felület esetén a 16.ábra két példáján vázoltuk. Ac1 (= x1 × y1) egy derékszögű négyszög területe, amelynek
súlypontja ráesik a terhelő erő hatásvonalára, legfeljebb 2:1-es hajlásszögű feszültségterjedést figyelembe véve.
Ezt a feltételt veszi figyelembe az ábrán a x1- x0 ≤ h és a y1- y0 ≤ h korlátozás. Ebből h értéke kiadódik.
Több foltszerű teher esetén az Ac1 felületek nem metszhetnek egymásba.
7
A maximális lehetséges megtámasztó feszültség a kazánképlet alapján számítható: σ 2 = p = N / R →
σ 2 = f nejlon t / R , ahol fnejlon a megtámasztó nejlonzacskó húzószilárdsága.
21
16. ábra. Részlegesen terhelt beton felület (pecsétnyomás)
2.2 Betonacél
A betonacél tipikus σ(ε) diagramja a 17. ábrán látható. A betonacélt a folyáshatárával soroljuk
kategóriába, a B-t követő szám az acél folyáshatárának karakterisztikus értéke, amelyből a ter-
vezési értéket az acélra vonatkozó γ s = 1.15 biztonsági tényezővel való osztással kaphatjuk. Pl.
B 500 jelű acél esetében:
N f yk 500 N
B 500 → f yk = 500 → f yd = = = 435 .
mm 2 γs 1.15 mm2
Az acél rugalmassági modulusa Es = 200 GPa = 200 ×103 N / mm2 . Az acél folyáshatárához
tartozó nyúlása általában néhány ‰, a szakítószilárdság elérésénél fellépő nyúlása (εsu) pedig
~10-20%.
Az acél a folyás bekövetkezése után „felkeményedik”, amelynek értéke meghaladhatja a 10%-
ot. A Magyarországon kapható betonacélok általában hegeszthetők [4]. A jobb együttdolgozás
érdekében a betonacélokon bordákat alakítanak ki (18. ábra).
A betonacélok legfontosabb jellemzői VS-ben megtalálhatók (VS15).
A betonacél általában 6 és 12 m-es szálakban kapható (a 6 mm átmérőjű tekercsben), a szokásos
betonacél átmérők 6, 8, 10, 12, 14, 16, (18), 20, (22), 25, 28, 32, 36, 40 mm.
17. ábra A betonacél tipikus σ(ε) diagramja
18. ábra Csavarbordás és nyílbordás betonacél
22
3 Tervezés és ellenőrzés
Ahogy a [17]-ban részletesen kifejtettük, a koncepcionális tervezés során az igényekhez, köve-
telményekhez kívánunk egy megfelelő formájú és anyagú szerkezetet létrehozni. Esetenként
változó, hogy ez a tartószerkezet-tervező vagy építész szerepe domináns, de célszerű, hogy a
tartószerkezet koncepcióját közösen dolgozzák ki.
A szerkezettervező számára gyakran már adott a szerkezet geometriájával, anyagaival és terhe-
ivel, és a feladat a szerkezet ellenőrzése, azaz a statikai számítás alapján annak kimutatása, hogy
a szerkezet eleget tesz a (teherbírási és használhatósági) követelményeknek (19. ábra). Ebben
az esetben a szerkezettervező csak részlettervezést végez (gerenda méretfelvétel, vasalás terve-
zése, stb.). A statikai számítás a mechanikában tanult három egyenletcsoporton (egyensúlyi-,
geometriai-, anyagegyenlet) alapszik (19. ábra).
19. ábra Az ellenőrzés (tervezés) folyamata, a statikai számításban használt egyenletek

A [MA] jegyzetben ismertettük a modellalkotás lépéseit. Az összefoglaló ábrát a 20. ábrán mu-
tatjuk be:
Mechanikai Matematikai modell
Szerkezet → → → Követelmények
modell & megoldása
20. ábra A modellalkotás lépései

A mechanikai modell tartalmazza a statikai váz felvételét, a terhek és az anyagegyenlet meg-
adását. A mechanikai modellt és a statikai vázat a 3.1 Fejezetben, a követelményeket a 3.2
Fejezetben, a matematikai modellt és megoldását pedig a 3.3 Fejezetben tárgyaljuk röviden.
3.1 Modellalkotás, statikai váz

A statikai váz a valósághoz képest mindig egyszerűsítéseket tartalmaz, ezek egy lehetséges so-
rozatát mutatja a 21. ábra: jobb felé haladva egyre egyszerűbb modelleket találunk. Minden
szerkezet térbeli, de legtöbbször síkbeli(k)nek modellezzük. A szerkezetet szerkezeti elemekre
bontjuk, ezek a közül a legfontosabbak a gerenda, a lemez, az oszlop, a fal és az alaptest. Végül
ezen szerkezeti elemeknek a keresztmetszeteit vizsgáljuk. A későbbiekben látni fogjuk, hogy
különböző célokra, különböző modelleket alkalmazunk. Az igénybevételek számítására általá-
ban síkbeli modellt alkalmazunk, máskor az igénybevételt a szerkezeti elemen határozzuk meg;
a vasbeton méretezéséhez általában a keresztmetszetet vizsgáljuk, de bizonyos jelenségeket a
méretezésben a szerkezei elemek szintjén vesszük figyelembe. Mindig az adott feladat dönti el,
hogy milyen összetettségi modellt kell alkalmaznunk.
23
21. ábra Modellezés: síkbeli szerkezet, szerkezeti elem, illetve a keresztmetszet

Az alábbiakban három, kifejezetten vasbeton modellezési kérdést tárgyalunk: az elméleti tá-
maszköz meghatározását, a nem pontszerű támasz miatti korrekciót és a részleges megtámasz-
tás hatását.
A 22a ábrán egy kéttámaszú vasbeton gerenda látható, amelynek szabad nyílása (a feltámasz-
kodási felületek belső éle közti távolság) ln, a feltámaszkodások hossza pedig t. A terheket a
feltámaszkodásnál fellépő megoszló reakciók ellensúlyozzák. A gerenda globális viselkedése
szempontjából a megoszló reakció helyettesíthető koncentrált erőkkel. A koncentráltnak tekin-
tett reakcióerők közti távolságot nevezzük elméleti (vagy effektív) támaszköznek, amelyet leff -
fel jelölünk. Ha ezzel a támaszközzel számítjuk az igénybevételeket, akkor az mindenhol “pon-
tos” lesz, kivéve a támasz felett. Abban az esetben, ha feltételezzük, hogy a reakcióerő meg-
oszlása egyenletes, a reakciók eredője a feltámaszkodás felében van: leff = ln + 2×t/2.8
A fenti gondolatmenet csak akkor igaz, ha a feltámaszkodás hossza viszonylag kicsiny, ugyanis
nagyobb feltámaszkodásnál (t>h, 22b ábra) a megoszló reakció megoszlása nem lehet egyenle-
tes: a feltámaszkodás szélétől távolodva értéke csökken. Egy határérték után nem is számít a
feltámaszkodás hossza, a tartó vége a támasztól elemelkedhet. Az ellenőrző számítások szerint
ekkor a reakcióerők távolságát közelíthetjük leff = ln + 2×h/2-lel, ahol h a tartó magassága. A
fenti megfontolások alapján az alábbi összefüggéssel becsülhetjük meg egy – tetszőleges hosz-
szon feltámaszkodó – tartó támaszközét:
22. ábra Kéttámaszú tartó elmélet támaszköze, leff

h / 2
leff = ln + a1 + a2, a i = min  , (3-1)
t / 2
ahol ai (i=1,2) a bal és a jobb oldalon az elméleti támaszvonal és a feltámaszkodás széle közti
távolság, h a tartó (gerenda vagy lemez) magassága, t a feltámaszkodás hossza (23. ábra).
8
A valóságban a gerenda meggörbül és a reakciók nem egyenletesen fognak megoszlani: a reakció a gerenda vége
felé csökken. Ennek következtében a reakciók eredője közelebb lesz a feltámaszkodás széléhez, mint t/2, és az
elméleti támaszköz a fenti értéknél kisebb lesz, vagyis ez az összefüggés a támaszközt túlbecsüli, a biztonság
javára közelít.
24
h h h
ai ln ai ln ai ln
leff leff leff
t t t
23. ábra A szabad nyílás (ln) és az elméleti támaszköz (leff)

Ha egy folytatólagos tartó (gerenda vagy lemez) közbenső megtámasztása fölötti nyomatékát (24a ábra) a feltá-
'
maszkodások felezőpontja közt mért leff alapján határoztuk meg (azaz t ≤ h), akkor a számított nyomaték, M Ed a
valóságosnál nagyobb, így csökkenthető. A csökkenést mértékét a 24c ábra magyarázza: a megoszló és a koncent-
rált erő nyomatékának különbsége:
1 1 Ft
∆M = Ft − Ft = , (3-2)
4 8 8
azaz a figyelembe veendő nyomaték (24b ábra): M = M ′ − ∆M . (A fentieket kiterjeszthetjük arra az esetre is, ha
a h tartómagasság kisebb, mint a feltámaszkodás t hossza. Ebben az esetben a ∆M (3-2) képletében t helyett h
írandó.)
E szerint a modellezésben a következő gondolatmenetet követjük: az igénybevételek meghatározása szempontjá-
ból elhanyagoljuk a megoszló támaszerők hatását (és koncentrált támaszokkal futtatjuk pl. a VEM programot), de
a kapott eredményeket korrigáljuk a megtámasztó erő megoszló volta miatt. (Ha ezzel a korrekcióval nem élünk,
akkor a biztonság javára térünk el.)
24. ábra A nyomaték csökkentése a nem pontszerű megtámasztás miatt

A gerendáink igen gyakran egy falba vannak beépítve, amely nem tudja ugyan tökéletesen befogni a gerendát, de
a megtámasztás nem is csuklós. A tényleges modell egy „rugós” megtámasztás (25. ábra). Minél erősebb megtá-
masztó rugót veszünk figyelembe, annál nagyobb lesz a befogási nyomaték, ezzel együtt viszont a tartó pozitív
nyomatéka csökkenni fog. Felmerül a kérdés, egy bizonytalan hatékonyságú befogás miatt szabad-e a mezőnyo-
matékot csökkenteni? A mérnöki válasz erre: nem. Úgy járhatunk el például, hogy a mezőnyomatékok szempont-
jából csuklós modellen határozzuk meg a nyomatékokat, (így a legegyszerűbb a számítás is), majd a részleges
befogás hatását egy becsült nyomaték értékkel vesszük számításba, pl. az EC javaslata szerint:
M bef
= 0.15 M mező
, (3-3)
ahol Mmező a csuklós megtámasztás feltételezésével számított pozitív (mező) nyomaték. Megint érdemes végig-
gondolni a modellalkotás filozófiáját: olyan közelítéssel élünk, amely a biztonság javára közelít és egyszerű szá-
mítást tesz lehetővé.
25
25. ábra Részleges befogás figyelembevétele
3.2 Határállapotok
A statikai számításban választ kell adnunk arra a kérdésre, hogy a szerkezet eleget tesz-e az ún.
teherbírási- és használhatósági követelményeknek (19. ábra), másként fogalmazva, a szerkeze-
tet vizsgálni kell teherbírási és használhatósági határállapotban. Ezeket a [17] jegyzetben rész-
letesen vizsgáltuk, itt csak egy egyszerűsített táblázatot közlünk (6. Táblázat). Ebben összefog-
laltuk a teherbírási- és a használhatósági határállapot vizsgálatának legfontosabb különbségeit.
A terhek oszlopában csak a két legfontosabb teherkombinációt tüntettük fel, de a szabvány sze-
rinti méretezésben további teherkombinációkat is kell vizsgálni.
Bekövetkezés Anyag-,
Határállapot valószínűsége geometriai Terhek
(Kockázat) jellemzők
tartós, ill. átmeneti tervezési helyzet:
Teherbírási-
10-4-10-5
Szélsőérték ∑ γ G,i g k,i "+ "γ Q,j qk,j "+ " ∑ γ Q,i ψ 0,i qk,i
i i≠ j
parciális (biztonsági) tényezővel

kvázi állandó teher:
Használhatósági-
10-2-10-3
Alapérték ∑ g k,i "+ " ∑ψ 2,i qk,i
i i
parciális (biztonsági) tényező nélkül

6. Táblázat Határállapotok összehasonlítása
Az Eurocode (EC) szerinti parciális (biztonsági) tényezőket (γ), valamint az egyidejűséget (ψ0)
és a teherszintet (ψ2) figyelembe vevő tényezőket a VS 4. fejezetében található táblázatokban
adtuk meg.
3.3 Analízis, a közelítés szintjei

Mielőtt nekifogunk vasbeton szerkezetek számításának röviden tekintsük át, hogy milyen kö-
zelítésekkel fogunk élni. A számításainkban – kézi és gépi (VEM) számításban egyaránt – há-
rom egyenletcsoportot használunk: az egyensúlyi egyenleteket, a geometriai (vagy kompatibi-
litási) egyenleteket és az anyagegyenleteket (19. ábra). Az első kettő független attól, hogy a
szerkezetnek mi az anyaga, acélra, fára vagy kompozitra is megegyeznek, az utóbbi természe-
tesen anyagfüggő.
26
Anyagi nemlinearitás.
Elvileg, ha rendelkezésünkre áll a rudak anyagtörvénye, azaz nyomaték-görbület (nemlineáris)
összefüggése9, akkor ennek felhasználásával a vasbeton szerkezet számítása „pontosan” végre-
hajtható. Ezt az utat ritkán követjük.
Általában úgy járunk el, hogy az igénybevételek számításában lineárisan rugalmas anyagtör-
vényt tételezünk fel, a keresztmetszeti teherbírást pedig nemlineáris anyagmodell alapján el-
lenőrizzük. Ez nyilvánvaló ellentmondást rejt: ha a teherbírás közelében az anyagtörvény nem-
lineáris, akkor a statikailag határozatlan tartók igénybevételei átrendeződnek. Az évtizedes
mérnöki gyakorlat alkalmazását a képlékenységtan statikai tétele teszi lehetővé.
Egyes esetekben az igénybevétel számításában figyelembe fogjuk venni a nemlineáris anyagi
viselkedést, erre „képlékeny számításként” illetve „képlékeny nyomatékátrendezésként” fo-
gunk utalni.
Geometriai nemlinearitás
Számításainkban a legtöbb esetben a kis elmozdulások elvét követjük, azaz geometriailag line-
áris számítást végzünk. (Két kivétel van, a nyomott oszlop (12. Fejezet) illetve azon komplett
szerkezetek, ahol a szerkezet függőleges terhe eléri a kritikus teher 10%-át (17.3 Fejezet). Ezen
esetekben figyelembe vesszük a másodrendű hatásokat10, de általában nem direkt módon: az
első esetben csak az oszlop méretezését módosítjuk, a másodikban pedig egy fiktív vízszintes
terhet vezetünk be. Ezekkel a „trükkökkel” az igénybevételek számítása lineáris marad.)
Szuperpozíció elve
A terhek hatását általában a szuperpozíció elve alapján számítjuk: azaz az egyes teherkompo-
nensekből külön-külön számítjuk az elmozdulásokat és az igénybevételeket, majd ezeket ösz-
szegezzük. Ez az eljárás elvileg csak lineáris számítás (kis elmozdulások, lineárisan rugalmas
anyag) esetében alkalmazható.
Kúszás
A beton kúszása jelentős, mint írtuk nagysága jelentősen meghaladja a rugalmas deformációkat.
Ennek pontos figyelembevétele igen körülményes, mert a kúszás nagysága függ a teljes terhe-
léstörténettől (13. Fejezet). Ezt a komplikált számítást csak igen ritkán hajtjuk végre (pl. szaba-
don betonozott hidaknál, ahol a konzolok elmozdulása kritikus). Általában oly módon járunk
el, hogy a beton rugalmassági modulusát (Ec) csökkentjük, az így nyert Ec.eff modulust hívják
effektív rugalmassági modulusnak vagy a tartós terhekhez tartozó rugalmassági modulusnak.
(Gépi számítás esetében mindig meg kell vizsgálnunk, hogy milyen rugalmassági modulust
használ a program.)
Közelítő számítás
Számításainkban általában közelítésekkel élünk, és gyakran a tervezőnek kell döntenie a lehet-
séges egyszerűsítésekről. A Szilárdságtan és Statika tárgyak kapcsán ahhoz szokhatott hozzá
az olvasó, hogy teljesen egyértelmű megoldási lépések vannak. A valós szerkezeteinknél gyak-
ran eseti döntés, hogy milyen közelítésekkel élünk, általában azt mondhatjuk, hogy ha valami-
nek kicsiny (néhány százalék) a hatása, azt elhanyagolhatjuk, illetve ennél jelentősebb hatást
is, ha az elhanyagolás a biztonság javára történik. Gondoljunk arra, hogy milyen jelentős bi-
zonytalanságok vannak, mind a terhekben, mind pedig az anyagjellemzőkben! (Esetenként a
9
A nyomaték-görbület összefüggés a normálerőtől is függ.
10
Tehát a geometria megváltozásának közelítő hatását az egyensúlyi egyenletekre, azaz a geometriai
nemlinearitást.
27
szabványok tartalmazzák, hogy milyen közelítéssel szabad élni, de ez sem menti fel a tervezőt
a gondolkodás alól.)
Saint-Venant elv
A Saint-Venant elv azt mondja ki, hogy a szerkezeteink globális viselkedése szempontjából az
erőrendszereket helyettesíthetjük az eredőjükkel (pl. a megoszló reakciót koncentrált erővel),
az ebből keletkező hiba csak a helyettesített erőrendszer közvetlen környezetére terjed ki. Ez
az elv a vasbeton méretezés fontos alapját képezi, részletesen fogjuk tárgyalni a 20.1 fejezetben.
3.4 Gerendák és lemezek méretfelvétele

A Bevezetésben már írtunk röviden a vasbeton szerkezetek tipikus méreteiről. A tervezés korai
szakaszában nagyon fontos, hogy elsősorban a vízszintes teherhordó elemek (gerendák, leme-
zek) magassági méretét jól becsüljük meg. Magasépítési szerkezetek esetében az a tipikus, hogy
a vasbeton gerenda magasságát nem a teherbírás, hanem a lehajláskorlátozás szabja meg. Úgy
érdemes ezért eljárni, hogy először a lehajláskorlátozás alapján – közelítően – felvesszük a ge-
renda méretét, majd a teherbírásvizsgálat alapján megtervezzük a vasalást, végül ennek isme-
retében elvégezhetjük a gerenda lehajlásának „pontos” vizsgálatát.
A gerenda méretfelvétele általában a karcsúság (l/d) felvételével történik, ahol az l az elméleti
támaszköz (l=leff), d pedig az ún. hatékony vagy hatásos magasság, amely a húzott acélbetétek
súlypontja és a nyomott beton szélső szála közti távolság (26. ábra). Az alábbiakban, megadjuk
a karcsúság felvételének gyakorlati végrehajtását, mert a példákban erre szükségünk lesz, de a
részletes magyarázatra csak a 9.2.4 Fejezetben fog sor kerülni.
26. ábra Hatékony magasság kéttámaszú tartó középső és konzol befogási keresztmetszetében
Vasbeton lemez vagy téglalap keresztmetszetű gerenda eleget tesz a lehajlási korlátozásnak, ha
karcsúsága kisebb vagy egyenlő, mint a megengedett karcsúság, azaz11
l/K
≤ (l / d ) eng , (3-4)
d
megengedett
karcsúság karcsúság
K a megtámasztási viszonyoktól függ12 a 7. Táblázat szerint.
11
A képlet alakjának nagyon egyszerű magyarázata adható a rugalmas téglalap alakú gerendák lehajlása alapján.
( )
A kéttámaszú gerenda lehajlása v = ( 5 / 384 ) pl 4 / EI = (12 × 5 / 384 ) pl 4 / Ebh3 . A megengedett lehajlás a tá-
maszköz 250-e, így a v ≤ l / 250 összefüggés átrendezésével, a konstansokat egy c1 tényezőbe összefoglalva az
l / h ≤ 3 c1 E / ( p / b ) adódik. Természetesen a berepedt vasbeton gerendára ez közvetlenül nem használható (pl. a
II. feszültségállapotban h helyett a d≈0.85h hatékony magasságtól és a vasmennyiségtől függ a lehajlás), de azt
mutatja, hogy a lehajlást az l/d korlátozásával lehet a megengedett értéken belül tartani, és a határérték függ (E-n
keresztül) a beton szilárdsági osztályától és a fajlagos tehertől.
12
Kétvégen befogott tartó lehajlása a kétcsuklós ötöde: v = (1/ 384 ) pl 4 / EI . Ez egyezik egy olyan kéttámaszú
tartó lehajlásával, amelynek támaszköze l / 4 5 = l / 1.5 . Ez magyarázza a K=1.5 értéket a táblázatban.
28
Kéttámaszú, konzol nélküli gerenda vagy lemez K=1

Többtámaszú gerenda vagy lemez szélső nyílása K = 1,3
Többtámaszú gerenda vagy lemez közbenső nyílása K = 1,5
Pontokon megtámasztott síklemez K = 1,2
Befogott konzol K = 0,4
7. Táblázat K tényező a karcsúság meghatározásához
Kétirányban teherviselő lemezek (54. ábra) esetében a két irányban számított l/K értékek közül
a kisebbiket kell figyelembe venni. A terhet becsülhetjük a tartókereszt-eljárás (19.1 Fejezet)
alapján.
A megengedett karcsúság (l / d ) eng alapértéke a beton szilárdsági osztálya és a teher függvényé-
ben a 8. Táblázatból vehető. A táblázatban pEd a gerenda illetve az 1,0 m széles lemezsáv mér-
tékadó (tervezési) terhe kN/m-ben.
pEd
Beton [kN/m2] (gerendáknál b a gerenda szélessége m-ben, lemezeknél
b
szilárdsági
b=1,0 m)
osztálya
300 250 200 150 100 50 25 20 15 10 5
≥C40/50 13 14 14 15 17 20 25 27 30 35 47
C35/45 13 14 14 15 16 19 24 26 29 34 45
C30/37 13 13 14 15 16 19 23 25 28 33 43
C25/30 13 14 14 16 18 22 24 27 31 41
C20/25 14 14 15 18 21 23 25 29 39
C16/20 14 15 17 21 22 24 28 37
――„gerenda” ―――――――→ ←――――――„lemez” ―――――
8. Táblázat A megengedett karcsúság (l/d)eng alapértékei téglalap keresztmetszet ese-
tében13 (Javasoljuk az (l/d)eng ≤ 40 korlát betartását.)
Abban az esetben, ha a tartó terhe nem egyenletesen megoszló, közelítésként egy olyan egyen-
letesen megoszló teher használható, amely a mezőnyomatékkal (konzol esetén a befogási nyo-
matékkal) egyező nyomatékot okoz.
Alulbordás födém (T keresztmetszetű gerenda) esetében a fentitől eltérő táblázatot kell hasz-
nálni, amely VS61-en található.
3-1 Kidolgozott feladat. ☺ ♠ Kéttámaszú gerenda méretének felvétele
Egy kéttraktusos családi ház födémét előregyártott szerkezettel alakítjuk ki. A ház középső főfalában egy Ln=5 m
méretű nyílást készítünk, amelyet vasbeton gerendával váltunk ki, a feltámaszkodási hossz t=300 mm. A főfalak
közti távolság Ly=4.5m, a főfalvastagság 300 mm. A födém önsúlyterhe gs=5.2 kN/m2, a hasznos teher qs=2 kN/m2.
A vasbeton fajsúlya14 γc=25kN/m3. A beton szilárdsági jele C25/30.
Határozzuk meg a vasbetongerenda szükséges magasságát, h-t!
13
A táblázatban található értékeket úgy határoztuk meg, hogy figyelembe vettük a zsugorodás kedvezőtlen és a
húzott betonöv merevítő hatását, továbbá feltételeztük, hogy, pEd≈pRd,, pqp/pEd≈0,5. Ha a terhek ettől jelentősen
eltérnek, akkor a VS-ben közölt pontosított – α ≠1.0 és β ≠ 1.0 – számítást alkalmazhatjuk.
14
Az Eurocode γ szimbólumot használja a parciális tényezők és a fajsúlyok jelölésére egyaránt. Az itt szereplő γc
nem keverendő össze a betonszilárdság parciális tényezőjével.
29
Emlékeztető
A terhek számítása tartós és ideiglenes ter-
vezési helyzetben a teherbírási (pl. hajlítás)
vizsgálatokhoz:
p Ed = ∑γ
i
G ,i g k,i + γ Q ,j q k,j + ∑γ
i≠ j
Q ,i ψ 0,i q k,i
ahol g az önsúly teher, q az esetleges teher,

Megoldás ψ0 a terhek egyidejűségi tényezője, γ a biz-
A elméleti támaszközt becsüljük a feltámaszkodások tonsági tényező.
felezőpontja közti távolsággal: leff = 5.3 m.
A gerenda önsúlyához meg kell becsülni a gerenda magasságát: h1 = leff /12 = 0.442 m, vegyük 450 mm-re.
A gerenda szélessége egyezik a fal szélességével: b=300 mm. Így a gerenda önsúlya:
gb=bh1γc=0.300×0.450×25=3.38 kN/m.
A gerenda teljes terhét a terhelési mező alapján számíthatjuk, amelynek szélessége 2×4.5/2+0.3=4.8 m.
A terhek tartós és átmeneti kombinációjához (VS19) a biztonsági tényezők γG = 1,35 és γQ = 1,5. Így, figyelembe
véve, hogy a terhelési mező 4.8 m:
pEd=1.35× (4.8×5.2+3.38)+1.5×4.8×2=52.65 kN/m.
A megengedett karcsúság a fajlagos teher függvénye, így VS59 (8. Táblázat) szerint:
p Ed 52.65 kN →  l 
= = 175.5 = 14
b 0.30 2
m  d  eng
Innen a szükséges hatékony magasság d = leff /14 = 0.379 m. 20 mm betonfedés, 8 mm átmérőjű kengyel és 20
mm-es egy sorban elhelyezett fővasalás esetében hrequ =379+20+8+20/2= 417 mm. cm-re kerekítve a gerenda h
magassága legalább 420 mm kell, hogy legyen.
3-2 Kidolgozott feladat. ☺ Gerenda és lemez méretfelvétele

(A) Egy leff = 10 m támaszközű vasbeton gerenda (C25/30) teljes terhe p Ed = 60 kN/m feltételezett szélessége
b = 0 . 3 m . Határozzuk meg a tartó magasságát, úgy hogy a gerenda tegyen eleget a lehajláskorlátozási követel-
ménynek!
Megoldás: A gerenda fajlagos terhéből a VS59 táblázata alapján
pEd 60 l
= = 200 kN/m 2 →   = 14 ,
b 0.3  d eng
10 000
azaz d = = 715 mm , a gerenda szükséges magassága ~750 mm.
14
(B) Hogyan módosul a megoldás, ha a gerenda fejlemezzel egybeépített és a fejlemez együttdolgozó szélessége15
beff = 2.4 m ? A VS61 táblázata alapján:
pEd 60
= = 25 kN/m2 l
→   = 18 ,
beff 2.4  d  eng
10 000
azaz d = = 556 mm , a gerenda szükséges magassága ~600 mm.
18
(C) Hogyan módosul az (A) példa megoldása, ha a teher nagysága: p Ed = 120 kN/m ? Ebben az esetben a fajlagos
2
teher értéke 400 kN/m, amely már nem található meg a táblázatban. Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben a tartó
15
Az együttdolgozó szélességet a 4.4.4 Fejezetben fogjuk tárgyalni (VS27)
30
mérete szempontjából nem a lehajlás, hanem a teherbírás a mértékadó, ekkor a méretet „szabad tervezés”-sel kell
maghatározni.16
2
(D) Egy leff = 6 m támaszközű egy irányban teherviselő vasbeton lemez (C25/30) teljes terhe pEd = 15 kN/m .
Határozzuk meg a lemez vastagságát, úgy hogy eleget tegyen a lehajláskorlátozási követelménynek!
Megoldás: A VS59 táblázata alapján
15 kN/m2 → l
  = 27 ,
 d  eng
azaz d = 6000 / 27 = 222 mm , a lemez szükséges vastagsága ~240 mm.
(E) Határozzuk meg a (D) példában adott lemez vastagságát, de a lemez legyen kéttámaszú helyett folytatólagos
háromtámaszú!
Megoldás: Többtámaszú lemez szélső nyílása esetén
 l / 1.3 
  = 27 ,
 d 
innen d=(6000/1.3)/27=171, a lemez szükséges vastagsága ~200 mm.
(F) Határozzuk meg a (D) példában adott lemez vastagságát, de a lemez legyen négyzetes alaprajzú, élei mentén
csuklósan megtámasztott, kétirányban teherviselő!
Megoldás: Kétirányban teherviselő (négyzet) lemez esetében feltételezhetjük, hogy a terhek felét viseli a lemez az
egyik irányban felét a másik irányban, így a figyelembe veendő teher feleződik és VS59 táblázata alapján
7.5 kN/m2 l 
→   = 36 ,
 d  eng
azaz d = 6000 / 36 = 167 mm , a lemez szükséges vastagsága ~200 mm.
3.5 Rugalmas és képlékeny számítás

A képlékeny számítás sokszor mindössze a keresztmetszeti méretezésre korlátozódik, máskor
a szerkezet globális erőjátékát is érinti. Ezekre mutatunk egy-egy magyarázó példát az alábbi-
akban.
Központosan nyomott keresztmetszet rugalmas és képlékeny számítása
Az alábbiakban a nyomott vasbeton keresztmetszet példáján bemutatjuk az alapvető különbsé-
get a rugalmas és a képlékeny keresztmetszeti számítás között.
Egy szimmetrikus vasbeton oszlop keresztmetszetében (27. ábra) a beton területe Ac , az acél
területe As 17, a kettő hányadosa az ún. vashányad:
As
ρ= . (3-5)
Ac
Az oszlopot terheljen N központos nyomóerő, amelyet részben a beton, részben pedig az acélok
viselnek:
N = Nc + Ns . (3-6)
16
A szabad tervezést a 4.4.2 Fejezetben fogjuk tárgyalni, de a teljesség kedvéért itt is megadjuk az alapösszefüg-
 xc   ξ 
géseket. A nyomatéki egyenlet M Ed = M Rd = f cd bxc  d −  = f cd bd 2ξ c 1 − c  , ennek átrendezésével kap-
 2   2 
juk a hatékony magasságot ( ξ c = 0.49 , fcd= 16.67 N/mm2, fyd= 435 N/mm ): 2
M Ed 2
pEdleff /8  ξ 
d= = 8 f cd ξ c 1 − c 
 ξ   ξ  l  2 
f cdbξ c 1 − c  f cdbξ c 1 − c  →   = = 11.1
 2  2  d  eng p Ed / b
17
A c index a „concrete”-ra, az s pedig a „steel”-re utal.
31
Feltételezzük, hogy betonacél nem csúszik meg a betonban, így a betonban és az acélban azonos
(axiális) összenyomódás keletkezik:
ε = εc =εs . (3-7)
27. ábra Vasbeton keresztmetszet központos nyomása

Rugalmas számítás. Ha mindkét anyag rugalmas, rugalmassági modulusuk Ec és Es , akkor a
nyúlások egyenlőségéből:
σ σ E
εc = c = εs = s , → σs = s σc =αeσc , (3-8)
Ec Es Ec
αe
ahol αe a rugalmassági modulusok hányadosa (tipikusan 10 és 20 közötti érték):

Es
αe = . (3-9)
Ec
A (3-6) és (3-8) egyenletekből:
N = Nc + Ns = σ c Ac + σ s As = σ c ( Ac + αe As ) , (3-10)
AI
ahol
AI = Ac +αe As (3-11)
az egyenértékű homogén keresztmetszet területe (szokták idealizált keresztmetszetnek is ne-
vezni). A korábban – a központos nyomásra – közölt összefüggések lényegében érvényben ma-
radnak ( σc = N / AI , εc = N / Ec AI ), a keresztmetszetet „homogén” beton keresztmetszetként számít-
juk oly módon, hogy az acélt a rugalmassági modulusával „súlyozzuk”. (A teherbírást a feszült-
ségek, σc és σs = αeσc alapján ellenőrizhetjük.)
Képlékeny számítás. Ha mindkét anyag jelentős képlékeny deformációra képes, szilárdságuk
f cd és fyd , akkor kellően nagy alakváltozás esetén mindkét anyag feszültsége eléri a szilárdsá-
gát, így a rúd maximális terhe:
NRd = Nc + Ns = fcd Ac + fyd As . (3-12)
A teherbírás elérése után, ha az anyagoknak van további összenyomódóképessége, a kereszt-
metszet változatlan teher mellett további deformációk elviselésére képes.
Két végén befogott vasbeton gerenda nyomatékának átrendeződése
A korábbiakban bemutattuk, hogy a vasbeton szerkezet kis terhekre rugalmasan viselkedik, így
nyomatéka ennek megfelelőn (a megszokott módon) számítható, egy két végén befogott tartó
32
példája látható a 28a ábrán. A teher növelésével nőnek a nyomatékok is, és egy adott teherszin-
ten a legnagyobb nyomaték helyén, a befogásnál a tartó megreped. A megrepedt keresztmet-
szetben a nyomaték csökkenni fog (28.b ábra), de ez – változatlan teher mellett – csak úgy jöhet
létre, hogy a mezőnyomaték meg fog nőni. Vagyis a (statikailag határozatlan) tartó megrepe-
dése megváltoztatja a tartó nyomatékábráját. (Ezt a jelenséget a 4.5 Fejezetben fogjuk tár-
gyalni.)
28. ábra. Vasbeton gerenda nyomatéka rugalmas állapotban (a) és a támaszoknál való berepe-
dés után (b)
GERENDÁK
Rudaknak azokat a szerkezeteket nevezzük, amelyek egyik mérete lényegesen nagyobb, mint a
másik kettő. A rudak geometriáját megadhatjuk tengelyvonalukkal és a keresztmetszetükkel. A
gerendák olyan rudak, amelyek tipikus terhe a tengelyre merőleges, tengelyvonaluk általában
egyenes és közel vízszintes.
Az alábbi 4-9 Fejezetekben csak olyan gerendákkal foglalkozunk, amelyekben tengelyirányú
(normál) erő nem lép fel, azaz hajlítva (M, 4. Fejezet), nyírva (V, 6. Fejezet) és csavarva (T, 7.
Fejezet) vannak. Látni fogjuk, hogy a 4.2 és a 4.3 fejezetekben tárgyalt modelleket a használ-
hatósági határállapotok vizsgálatához alkalmazzuk, amelynek részletes tárgyalására a 9. Feje-
zetben kerül sor. A 4.4–8.7. Fejezetekben a teherbírás vizsgálatát tárgyaljuk.
4 Vasbeton gerendák keresztmetszetének hajlítása

A 1.1 Fejezetben bemutattuk a rugalmas, homogén
gerenda és a vasbeton gerenda viselkedése közti kü- Emlékeztető
Szilárdságtanban tanulták, hogy (homo-
lönbséget (7. ábra). Ebben a fejezetben megtárgyal- gén km, rugalmas anyag és sík kereszt-
juk a hajlított gerendák modellezési lehetőségeit. metszet esetén):
Ehhez a legfontosabb elem, a gerenda „anyag- M
egyenlete”, azaz a nyomaték-görbület összefüggés. M = EIκ , κ =
EI
ahol EI a rúd hajlítómerevsége.
4.1 Nyomaték-görbület összefüggés Ha ismerjük a görbületet a rúd hossza
mentén, akkor a lehajlás egyértelműen
A 29. ábrán megismételjük a vasbeton gerenda nyo- számítható, mivel (kis elmozdulásokra)
maték-görbület ábráját. A vasbeton nem homogén
κ = − v ′′ → v = −∫∫ κ + peremfelt.
és anyaga nem rugalmas, ezt a modellezésnél figye-
lembe kell venni. A legfontosabb alapfeltevések:
• a tengelyre merőleges keresztmetszetek a deformációk lejátszódása után síkok, és a ge-
renda tengelyére merőlegesek maradnak,
• a beton és az acél tökéletesen együttdolgozik (εc=εs)18.
18
Tökéletes együttdolgozás valóságban nincs. Az anyagok közti erőátadáshoz kismértékű relatív elmozdulás
(megcsúszás) szükséges.
33
Az előbbi azonos a klasszikus rúdelméletben tanult „sík keresztmetszetek elvével”, az ún. Ber-
noulli-Navier hipotézissel. Ennek következménye, hogy a keresztmetszeti nyúlás (ε) ábrája li-
neáris. Ezekkel a feltételezésekkel, ha ismert a beton és az acél anyagegyenlete, a nyomaték-
görbület ábra egyértelműen számítható19. Az ábra tetőpontja adja a teherbírást, azaz határnyo-
matékot (MRd).
29. ábra. Kéttámaszú vasbeton gerenda (a), a görbület értelmezése (b), a gerenda sematikus
teher-lehajlás (középső keresztmetszet nyomaték-görbület) összefüggése (c) valamint a beton
(d) és az acél (e) σ(ε) diagramja (a diagramok nem azonos léptékűek)
Mivel az anyagok σ(ε) diagramja nemlineáris, a keresztmetszeti σ ábra alakja erősen függ a
teher nagyságától. A 30a ábrán három teherszintre megadtuk a keresztmetszeti feszültségek
tipikus ábráját normálisan vasalt keresztmetszet esetére. Ha a teher kicsiny (p1): a keresztmet-
szet nem reped meg, a beton húzásra és nyomásra egyaránt dolgozik, az acél nem folyik meg.
Közepes teherre (p2): a keresztmetszet megreped, a keresztmetszet húzott részének csak egy kis
része dolgozik, nyomásra a beton viselkedése csak kicsit tér el a lineáristól, az acélbetét nem
folyik. Végül nagy terhekre, pl. a teherbírással azonos teherre (p3): nyomásra a beton erősen
nemlineárisan viselkedik, az acél pedig folyik. A három teherszintet szokták repedésmenetes,
berepedt és teherbírási (képlékeny) állapotnak nevezni.
30. ábra. Feszültségek alakulása a teher függvényében a valóságban (a) és a modell szerint
(b), a nyomaték-görbület összefüggés (c)
19
Adott κ és nyomott zóna magassághoz (x-hez) egyértelműen meghatározható az ε ábra, majd ehhez a σ ábra,
amelyből számítható a feszültségek N eredője. Addig változtatjuk x-et, amíg az N≈0 nem teljesül. Az ehhez az x-
hez tartozó σ ábrának meghatározzuk a nyomaték eredőjét (M), az így kapott (M , κ) értékpár a nyomaték-görbület
összefüggés egy pontja.
34
Mint írtuk ez a folyamat a fenti két alapfeltevéssel és a 29d és e ábrákon vázolt σ(ε) diagrammal
számítható. A számítás egyszerűsítése érdekében a 30a ábrán adott σ ábrákat közelíthetjük a
(b) ábrán vázoltak szerint: az első két esetben lineáris, a harmadik esetben konstans beton fe-
szültséget tételezünk fel, a második és harmadik esetben teljesen elhanyagoljuk a húzott beton-
ban keletkező feszültséget. Ezt a három modellezési módot – amelyeket a következő három
alfejezetben fogunk részletesen tárgyalni – I., II. illetve III. feszültségállapotnak nevezzük. A
három modellnek megfelelő számítás eredménye a 30c ábrán látható: az I. feszültségállapot kis
terhekre, a II. feszültségállapot közepes teherre, a III. feszültségállapot pedig teherbírásra kö-
zelíti jól a vasbeton viselkedését.
Úgy járunk el tehát, hogy a viszonylag komplikált modellt (29. ábra, 30a ábra) helyettesítjük
három lényegesen egyszerűbb modellel, amely közül egyik sem írja le jól a tetszőleges nagy-
ságú teherrel terhelt vasbeton gerenda viselkedését, de a terhelés három szakaszában egyenként
jól működnek (30 c ábra).
Emlékeztetünk arra, hogy a használati határállapotban kisebb terheket veszünk figyelembe, mint a teherbírás vizs-
gálatához (6. Táblázat). Így az előbbi esetben a vasbetont általában az I. vagy a II., az utóbbi esetben pedig általá-
ban a III. feszültségállapot szerint modellezhetjük (31. ábra).
31. ábra. Terhek a használhatósági (pqp) és a teherbírási(pEd) határállapotban
4.2 Repedésmentes keresztmetszet (I. feszültségállapot)

Repedésmentes állapotban a vasbetont az I. feszültségállapottal modellezhetjük, amelyben fel-
tételezzük (9. Táblázat I. oszlop):
• a sík keresztmetszetek elvét,
• a beton és az acél tökáletes együttdolgozását, valamint, hogy
• mind az acél, mind pedig a beton lineárisan rugalmasan viselkedik.
A számítás módját az egy oldalon vasalt téglalap keresztmetszet példáján mutatjuk be.
32. ábra. Téglalap keresztmetszet I. feszültségállapotban (xI = cI)

A modellezés első lépéseként az egyoldali acélbetéteket (amelyek lehetnek több sorban is) a
súlypontjukban egyetlen acél réteggel helyettesítjük (32b ábra).
35
Az acél αe szeresen merevebb, mint a beton (lásd 3-9), így az

acélban ébredő erő is αe szerese, az acéllal azonos területű
betonban ébredőnek. A végeredmény szempontjából mind-
egy, hogy a feszültséget, vagy a területet szorozzuk αe -vel, a
számított acél eredő azonos lesz. Az utóbbi módon fogunk
eljárni és a vasbeton keresztmetszetet helyettesítsük egy
egyenértékű homogén beton keresztmetszettel oly módon,
hogy az acélokat αe súllyal vesszük figyelembe [11] (32c
ábra). Így a keresztmetszet területe és súlypontja20:
bh2 / 2 + αe Ad
AI = bh +αe As , cI = s
. (4-1)
AI
33. ábra. Téglalap keresztmetszet inercianyomatékának számítása I. feszültségállapotban

A Szilárdságtan alapján tudjuk, hogy a keresztmetszet súlypontja21 ráesik a tiszta hajlítás sem-
leges tengelyére.22 Jelöljük a semleges tengely helyét xI-gyel, amely xI = cI. A keresztmetszet
inercianyomatéka a szilárdságtanban tanult összefüggések szerint számítható (33. ábra):
bxI3 b( h − xI )
3
II = + +αe As ( d − xI ) ,
2
(4-2)
3 3
feszültségi állapot I. II. III.
beton
acél
9. Táblázat A három feszültségállapotban jó közelítést adó beton/acél σ(ε) diagramok
20
Az összefüggésekben elhanyagoltuk, hogy az acélbetét helyén nincs beton. Ha ezt is figyelembe kívánjuk venni,
a képletekben α e helyett α e − 1 írandó.
21
Az inhomogén keresztmetszet súlypontját úgy értelmezhetjük, mint annak a nyomóerőnek a támadáspontját,
amely a keresztmetszetben konstans összenyomódást okoz. Jelölje ennek a pontnak a keresztmetszet szélétől mért
távolságát cI. Amennyiben a beton feszültsége σ c , akkor az acélé (3-8) σ s = α e σ c . A normálerő egyenlő az acél
és a beton feszültségek eredőjével (3-10): N =σc Ac +σs As =σc ( Ac +αe As ) =σc AI , ahol AI = Ac + α e As ≈ bh + α e As az
egyenértékű homogén keresztmetszet keresztmetszeti területe. (Az utóbbi összefüggésben elhanyagoltuk, hogy az
acélbetét helyén nincs beton.) A normálerő statika nyomatéka a felső szélső szálra megegyezik a beton és az acél
feszültségek nyomatékával: NcI = (σcbh) h / 2 +σs Ad (
s = σc bh / 2 + αe Ad
2
s ) ( )
. Innen cI = bh2 / 2 + αe As d / AI , amely a
súlypontszámítás (4-1) összefüggésének felel meg, ha az acélok területét α e súllyal vesszük számításba.
22
Ez a Maxwell-féle felcserélhetőségi tételből következik.
36
ahol az utolsó tag, az acélokra számított ún. Steiner-tag (elhanyagoltuk az acélok saját súlyponti
tengelyére számított inercianyomatékát). Az inercianyomaték ismeretében egy tetszőleges
pontban a beton, illetve az acél feszültsége (32e ábra):
M M
σ c = ( −) y, σs = αe ( d-xI ) . (4-3)
II II
A negatív előjel azt fejezi ki, hogy a beton feszültséget pozitívnak tekintjük, ha nyomás. A
görbület összefüggése szintén a szilárdságtanban tanultak szerint:
M
κI = . (4-4)
Ec I I
Megjegyzés: Ugyanerre az eredményre jutunk, ha felírjuk egy keresztmetszet belső és külső erőire a vetületi
egyeletet és a súlyponton (C) átmenő z tengelyre vonatkozó nyomatéki egyenletet (34a ábra):23
ΣN = 0: xI h − xI
0 = Nc − Nc′ − Ns = κI xI Ecb − κI ( h − xI ) Ecb − κI ( d − xI ) Es As
2 2
(4-5)
 1 
= κI Ec bhxI + αe As xI − bh2 −αe As d 
 2 
ΣMz =0: M = κ x E b xI 2 x + κ ( h − x ) E b h − xI 2 ( h − x ) + κ ( d − x ) E A ( d − x )
I I c I I I c I I I s s I
23 2 3
1 1 2
. (4-6)
= κI Ec  bxI3 + b ( h − xI ) + αe As ( d − xI )  = κI Ec II
3
3 3 
34. ábra. Az elkülönített szerkezetek ábrája egy rúdelemre I. és II. feszültségállapotban

A vetületi egyenletből a súlypont (4-1) képlete adódik, a nyomatékegyenletből pedig a (4-4) összefüggés, a kap-
csos zárójel azonos az inercianyomaték (4-2) képletével.
A keresztmetszet akkor reped be, ha akkora nyomaték terheli, amelynek hatására a húzott szélső
szálban pontosan a beton húzószilárdságával egyenlő feszültség lép fel ( σ = − fctm ), amelyből
repesztőnyomaték ( Mcr ) kifejezhető:
M II
σ = ( −) ( h − xI ) → M cr = fctm . (4-7)
II h − xI
4.3 Berepedt keresztmetszet (II. feszültségállapot)

Berepedt állapotban a vasbetont az II. feszültségállapottal modellezhetjük, amelyben feltételez-
zük (9. Táblázat II. oszlop)
• a beton és az acél tökéletes együttdolgozását, valamint, hogy
• az acél lineárisan rugalmasan viselkedik,
23
A nyúlásábra meredeksége egyenlő a görbülettel, így a nyúlás a görbület és a súlyponttól való távolság szorzata.
37
• a beton nyomásra lineárisan rugalmasan viselkedik, húzást egyáltalán nem vesz fel.
Ez utóbbi a modellünkben azt jelenti, hogy a beton σ(ε) diagramjának az origóban töréspontja
van.
A számítás módját egy egy oldalon vasalt téglalap keresztmetszet példáján mutatjuk be.
35. ábra. Téglalap keresztmetszet II. feszültségállapotban

Elvileg most is létrehozhatunk egy egyenértékű homogén beton keresztmetszetet (35c ábra), de
ebben csak a keresztmetszet nyomott részét kell figyelembe venni és a semleges tengely helye
(xII) nem ismert. xII-őt a vetületi egyenletből tudjuk meghatározni (35e és f ábra, 34b ábra):
ΣN = 0: 0 = Nc − Ns = κII xII Ecb
xII
− κII ( d − xII ) Es As
2
(4-8)
1 
= κII Ec  bxII2 − αe As ( d − xII ) 
2 
A kapcsos zárójelet egyenlővé téve zérussal xII-re egy másodfokú egyenletet kapunk, amelyből
a semleges tengely helye egyértelműen meghatározható. A 4-8 összefüggés az egyenértékű ho-
mogén keresztmetszet statikai nyomatéka (a még ismeretlen pozíciójú) C súlypontra.
Az egyenértékű homogén keresztmetszet inercianyomatéka a szilárdságtanban tanult összefüg-
gések szerint számítható (35c ábra):
bxII3
I II = + αe As ( d − xI ) ,
2
(4-9)
3
amely csak egy elhagyott tagban (és x indexében) különbözik (4-2)-től.
Az inercianyomaték ismeretében egy tetszőleges pontban a beton, illetve az acél feszültsége:
M M
σ c = ( −) y, σ s = αe ( d -xII ) . (4-10)
I II III
A görbület összefüggése szintén a szilárdságtan alapján:
M
κ II = . (4-11)
Ec I II
Megjegyzés: Ugyanerre az eredményre jutunk, ha felírjuk egy keresztmetszet belső és külső erőinek nyomatéki
egyensúlyát a súlyponti tengelyre (34b ábra):
2 x 2
M = Nc xII + Ns ( d − xII ) = κII xII Ecb II xII + κII ( d − xII ) Es As ( d − xII )
3 2 3
ΣMz = 0: . (4-12)
1 2
= κII Ec  bxII3 + αe As ( d − xII )  = κII Ec III
3 
A kapcsos zárójel azonos az inercianyomaték képletével (4-9).
38
Az alábbi két példában vasbeton gerenda lehajlását számítjuk. Emlékeztetünk arra, hogy használhatósági határál-
lapotban az anyagjellemzőket a várható értékkel vesszük figyelembe (Ecm, Ec,eff), a terheket pedig a kvázi állandó
tehercsoportosításban számítjuk.
4-1 Kidolgozott feladat. ☺ ♠ Repedésmentes keresztmetszet (I. feszültségállapot).

Egy kéttraktusos családi ház födémét előregyártott szerkezettel alakítjuk ki. A ház középső főfalában egy Ln=5 m
méretű nyílást készítünk, amelyet vasbeton gerendával váltunk ki. A főfalak közti távolság Ly=4.5m, a főfalvas-
tagság 300 mm. A födém önsúlyterhe gs=5.2 kN/m2, a hasznos teher qs=2 kN/m2. A vasbeton fajsúlya
γc=25kN/m3.
Határozzuk meg az Ln=5 m szabadnyílású vasbetongerenda lehajlását az I. feszültségállapot feltételezésével!
A gerenda magassága h= 450 mm, szélessége b=300 mm, a feltámaszkodási hossz t=300 mm. A gerenda vasalása:
a kengyel φs=8mm, a fővasalás 5 φ18, betonfedés (a kengyelen értelmezve) c=20 mm. A beton szilárdsági jele
C25/30, az acél szilárdsági jele B500. Feltételezzük, hogy a teher tartósan működik.
Emlékeztető [15]
A terhek kvázi állandó
kombinációja használha-
tósági határállapotok (pl.
lehajlás) vizsgálatokhoz:
p qp = ∑ g k,i + ∑ ψ 2,i q k,i ,
i i
ahol g az önsúly teher, q

az esetleges (itt hasznos)
teher, ψ 2 a terhek tartós
(kvázi állandó) részét
megadó tényező.
(A példát már tárgyaltuk a Méretezés Alapjai tárgyban, de ott mind az elméleti támaszközt, mind pedig a gerenda
hajlítómerevségét megadtuk.)
Megoldás. Kiindulási adatok meghatározása. (A továbbiakban a „Vasbeton szerkezetek” segédletre VS-sel fogunk
utalni, a VS-t követő szám pedig oldalszámot jelent.)
A gerenda önsúlya: gb=bhγc=0.300×0.450×25=3.38 kN/m. A gerenda teljes terhét a terhelési mező alapján számít-
hatjuk, amelynek szélessége 2×4.5/2+0.3=4.8 m = 2×4.8/2.
A lehajlást a kvázi állandó terhekből számítjuk, amelynél (VS18) ψ2 =0.3 a terhek tartós (kvázi állandó) részét
megadó tényező. Így
pqp=4.8×5.2+3.38+0.3×4.8×2=31.2 kN/m.
A beton rugalmassági modulusa (VS14) tartós teherre (amely tartalmazza az ún. kúszás hatását is) Ec,eff=9.3 GPa
= 9.3×103 N/mm2. Az acél rugalmassági modulusa (VS15) Es=200 GPa = 200×103 N/mm2. A beton húzószilárd-
sága (pontosabban a beton húzószilárdságának várható értéke) (VS14) fctm=2.6 N/mm2.
A betonacél keresztmetszeti területe (a felső acélokat nem vesszük figyelembe, VS16, 5φ18) As=1272 mm2.
A betonacélok súlypontjának távolsága a nyomott (felső) szélső száltól:

d = h − c − φs − φ / 2 = 450 − 20 − 8 − 9 = 413 mm .
A megtámasztó erő, ahogy a korábbiakban szerepelt, a feltámaszkodási felületen oszlik meg, de közelítően kon-
centráltnak tekintjük. Az ún. elméleti támaszköz (leff) a megtámasztó erők közti távolság. A VS19 szerint:
h / 2
leff = l n + 2 × min  = 5 + 0.3 = 5.3 m.
t / 2
39
Első feszültségállapotban feltételezzük, hogy mind az acél, mind a beton lineárisan rugalmasan viselkedik és tö-
kéletesen együttdolgoznak (nem csúszik meg az acél). Ennek következtében az acél- és a beton feszültségének
aránya a keresztmetszet egy-egy pontjában:
αe=Es/Ec,eff=200/9.3=21.5.
Keresztmetszeti jellemzők.
Korábban megmutattuk, hogy I. feszültségállapotban, a keresztmetszet pontosan úgy viselkedik, mint ahogy azt a
szilárdságtanban (mechanikában) tanulták, mindent átszámítunk „beton”-ra, így az acélt, amelynek merevsége lé-
nyegesen nagyobb, mint a betoné, αe „súllyal” vesszük figyelembe. Azzal a közelítéssel is szoktunk élni, hogy az
acél kiterjedését nem vesszük figyelembe, elhanyagoljuk a saját súlyponti tengelyre az inerciáját, és elhanyagol-
hatjuk azt is, hogy ahol az acél elhelyezkedik, ott értelemszerűen nincs beton.
A keresztmetszet területe és súlypontjának (C) helye téglalap keresztmetszet esetében24:

bh 2 / 2 + α e As d
AI = bh + α e As = 300 × 450 + 21.5 × 1272 = 162.4 × 10 3 mm 2 , cI = xI = = 256.7 mm .
AI
Szilárdságtanból tanulták, hogy a súlypont ráesik a tiszta hajlítás semleges tengelyére xI = cI . A keresztmetszet
másodrendű inercianyomatéka a súlyponti tengelyre25:
bxI3 b ( h − xI )
3
II = + + α e As ( d − xI ) = 3.082 × 109 mm 4 .
2
3 3
Steiner − tag
A vasbeton keresztmetszet hajlítómerevsége EceffII=28.7×103 kNm2, így a kéttámaszú tartó lehajlása I. feszültség-
állapotot feltételezve (VS21):
31.2 × 53004
4
5 pqp Leff 5
vI = = = 11.2mm
384 Ec,eff II 384 9.3 ×103 × 3.082 ×109
vagy a görbület alapján (VS58, vagy a 3. lábjegyzet):
M qp L2eff
= 11.2mm , M qp = qp eff = 31.2 × 5.3 = 109.6kNm ,
p L2 2
vI =
Ec,eff I I 9.6 8 8
κI
ahol κ I = M qp a középső keresztmetszet görbülete.

E c,eff I I
24
A képletekben nem vesszük figyelembe, hogy az acélbetétek helyén nincs beton (a beton területe bh helyett bh-As kellene,
hogy legyen). Ez a közelítés igen kis hibát eredményez. Megjegyezzük, hogy I. feszültségállapotban – 0.5%-nál kisebb vashá-
nyad esetén – az acélkeresztmetszet elhanyagolása sem jelent nagy hibát.
25
Ha figyelembe vesszük, hogy az acélbetét helyén nincs beton I I = 3 .05 1 × 1 0 9 m m 4 adódik, a hiba tehát mind-
össze 1%.
40
4-2 Kidolgozott feladat. ☺ ♠ Berepedt keresztmetszet (II. feszültségállapot)

Határozzuk meg az előző feladatban adott gerenda lehajlását, ha feltételezzük, hogy a beton nem vesz fel húzást!
Megoldás. Keresztmetszeti jellemzők.
A korábbiakban megmutattuk, hogy II. feszültségállapotban a keresztmetszet úgy viselkedik, mint ahogy azt a
szilárdságtanban (mechanikában) tanulták, feltéve, hogy a betonkeresztmetszetnek azt a részét, ahol húzás kelet-
kezik, nem vesszük figyelembe. A nehézséget az okozza, hogy nem tudjuk előre, hogy mekkora részre terjed ki a
nyomás és a húzás, ráadásul a nyomott rész függ a terheléstől, pl. nyomóerő működtetése esetén a nyomott rész
területe nagyobb, mint tiszta hajlítás esetében.
A keresztmetszeti mennyiségeket az alábbiakban tiszta hajlításra értelmezzük (N=0). A dolgozó keresztmetszet
súlypontja ráesik az elfordulási (semleges) tengelyre (cII= xII). xII-t a vetületi egyenletből lehet meghatározni (lásd
VS64):
1
Nc − Ns = 0 → Ec κ II xII xIIb − αe Ec ( d − xII ) κ II As = 0
2 ε c,max E s εs
1 2 α e As
xII + ( xII − d ) = 0 26
→ 0.5 x II2 + 91.21 x II − 37669 = 0
2 b bˆ cˆ
Amelyből xII = −bˆ + bˆ2 − 2cˆ = 198.03 mm .

A keresztmetszet másodrendű inercianyomatéka a súlyponti tengelyre:
bx 3
I II = II + α e As ( d − xII ) = 2.041 × 10 9 mm 4 .
2
3
A vasbeton keresztmetszet hajlítómerevsége Ec.effIII=18.98×103 kNm2, így a kéttámaszú tartó lehajlása II. feszült-
ségállapotot feltételezve a gerenda teljes hosszán:
4
5 pqp Leff
vII = = 16.90 mm .
384 Ec,eff I II
L2eff M qp
(Vagy a görbületekből: vII = κ II = 16.90 mm ahol κ II = a középső keresztmetszet görbülete. Érde-
9.6 E c,eff I II
mes összevetni az inercianyomatékokat a homogén, betonkeresztmetszet inerciájával:
3
bh
I = = 2.278 × 109 mm 4 , ennél II 35%-kal nagyobb, III pedig 10%-kal kisebb. (Lásd a VS60 táblázatának első
12
sorát!)
Az alakváltozás pontosabb számítását a 9. és a 11. fejezet mintapéldái mutatják be.
Táblázatos formában összefoglaltuk az eredményeket. Az utolsó sorban megadtuk azt is, hogy
hogyan alakulnak az eredmények, ha a beton rugalmassági modulusát a rövid idejű terheknek
megfelelően vesszük fel (VS14 szerint Ecm=31 GPa = 31×103 N/mm2).
Repedésmentes keresztmetszet (I) Berepedt keresztmetszet (II)
αE II EII vI III EIII vII
Tartós teher (Ec,eff) 21.5 3.08×109 28.67×103 11.19 2.041×109 18.98×103 16.90
9 3 9 3
Rövid ideig ható teher (Ecm) 6.45 2.55×10 79.1×10 4.05 0.876×10 27.16×10 11.81
Tanulságok:
26
Az egyenlet jelentése, hogy a II. feszültségi állapotban dolgozó keresztmetszet statikai nyomatéka a súlíponti z
tengelyre zérus.
41
Az idő előrehaladtával a lehajlások másfél- kétszeresükre nőnek (repedésmenetes keresztmet-

szet esetén közel háromszorosra).
A keresztmetszet berepedése másfél – háromszorosára növeli a lehajlásokat (jelentősen csök-
kenti a hajlítómerevséget).
A vasbeton gerenda egyes keresztmetszetekben bereped, másban nem, így a valóság a fenti
értékek közt van. A “pontos” számítással a későbbiekben foglalkozunk (9-1 Kidolgozott fel-
adat. Látni fogjuk, hogy a „pontos” lehajlás nagyon közel van a II. feszültségállapotban számí-
totthoz: 16.5 mm. Megjegyezzük, hogy lehajlás a zsugorodásból is keletkezik, amely a 9-1 Ki-
dolgozott feladat szerint 3.9 mm.
4-3 Kidolgozott feladat. ☺ Repesztőnyomaték, acélfeszültségek
Határozzuk meg a repesztőnyomatékot (Mcr), és a repesztőnyomatékhoz tartozó feszültségeket I. és II. feszültség-
állapotban.
A betonban és az acélban keletkező feszültség I. feszültségállapotban a
M M
σ c = (−) y, σs = αe ( d -xI ) = α eσ c,s
II II
összefüggésekből számíthatók. Így a repesztőnyomaték a σc,max= (−) fctm= (−) (Mcr/II) (h-xI) összefüggés átrende-
zésével számítható:
II 3.082 × 10 9
M cr = f ctm = 2.6 = 41.45 × 10 6 Nmm = 41.45 kNm .
h -x I 450 − 256.7
A felső szélső szál feszültségei M=Mcr nyomatékra, I. és II. feszültségállapotban:
M cr 41.45 × 10 6 N M N
σ cI = xI = 256.7 = 3.45 (nyomás) , σ cII = cr xII = 4.02 (nyomás) .
II 3.082 × 10 9
mm 2
I II mm 2
Az acélban keletkező feszültségek I. és II. feszültségállapotban a repesztőnyomatékhoz tartozó teherből:
M cr N M cr N
σ sI = α e ( d -x I ) = 45.2 (húzás) , σ sII = α e ( d -xII ) = 93.9 (húzás) .
II mm 2 I II mm 2
A beton feszültségábrák ennek megfelelően a mellékelt ábrán láthatók.
A megrepedés következtében a semleges tengely felfelé mozdul el és
az acélfeszültség megugrik!
Az acélfeszültség a kvázi állandó teherből a II. feszültségállapotban,
mivel a feszültség lineárisan függ a nyomatéktól:
M qp 109.6 N
σ sII = 93.9 = 93.9 = 248.3 .
M cr 41.45 mm 2
Megjegyzések:
1. Ha a betonacélok nemcsak egy sorban helyezkednek el, akkor a fenti számításokban (súly-
pont, terület, inercia) egy acél „tag” helyett mindenhol annyi tag szerepel, ahány sorban vannak
az acélok (36. ábra). A leggyakoribb esetre, azaz nyomott és húzott oldali acélokra (ez az ún.
kétszeresen- vagy kétoldalon vasalt keresztmetszet) a VS59 tartalmazza a képleteket.
36. ábra Egyenértékű homogén keresztmetszet kétoldali vasalás esetében

2. Abban az esetben, ha pl. az alsó, húzott acélbetétek nem férnek el egy sorban (az acélok közt
legalább vasátmérőnyi vagy 20 mm vagy a maximális szemnagyság +5 mm-es rést kell hagyni,
hogy betonozni lehessen, VS65, erről még lesz szó később), a számításban két választásunk
van:
42
(i.) az acélokat úgy kezeljük, mintha két sorban lennének, és így végezzük el a számítást,
(ii) az acélokat helyettesítsük a súlypontjukban
egyetlen koncentrált területtel. Például az ábra sze-
rinti acélkiosztás esetében az acélok súlypontjának
távolsága a felső szélső száltól
d = 413 – 38 × 2 / 7 = 402.1
Az első számítás természetesen pontosabb, gépi számításnál mindenképpen ez követendő, a
második egyszerűbb, kézi számításnál szabad így eljárni. Ismételten felhívjuk a figyelmet arra,
hogy az alkalmazott közelítésekről gyakran a tervezőnek kell döntenie.
3. Hogyan változik a számítás, ha a tartó a két végén
befogott? A tanult lehajlás-képlet szerint a lehajlások
ötöde jön csak létre. Ez a számítás jó közelítéssel igaz
egy többtámaszú tartó közbenső nyílására is, ahol a
szomszédos mezők „befogják” a támasz melletti ke-
resztmetszetet. (A lehajlások számításához a terhek kvázi állandó kombinációját vesszük, eh-
hez totális terhet tételezünk fel, nem kell tehersémát, azaz parciális terhelést alkalmazni.)
4. Tetszőleges keresztmetszet esetén is alkalmazhatók a szilárdságtan összefüggései az I. fe-
szültségállapotnak megfelelő számításra azzal a trükkel, hogy az acélokat αe súllyal vesszük
figyelembe (37. ábra).
37. ábra Egyenértékű homogén keresztmetszet I. és II. feszültségállapotban

5. Az II. feszültségállapotnak megfelelő számítás kulcsa az volt, hogy a semleges tengelyt (vagy
másként a „dolgozó rész” határát) a vetületi egyenletből határoztuk meg, amely egy másodfokú
egyenletet adott, amelyet könnyen meg tudtunk oldani. A megoldás elve tetszőleges kereszt-
metszet esetén is alkalmazható, de az egyensúlyi egyenlet(ek)ből a semleges tengely helyét
numerikusan kell meghatározni. Erre számos hatékony program áll rendelkezésre. A dolgozó
rész ismeretében a szilárdságtani módszereket (azzal a trükkel, hogy az acélokat αe súllyal vesz-
szük figyelembe) alkalmazhatjuk.
6. Külpontos nyomóerő esetén is alkalmazhatók a szilárdságtan összefüggései az I. feszültség-
állapotnak megfelelő számításra olyan módon, hogy az acélokat αe súllyal vesszük figyelembe.
7. Külpontos nyomóerő esetén II. feszültségállapotban a semleges tengelyt nem lehet a vetületi
egyenletből meghatározni, a vetületi és a nyomatéki egyenleteket együttesen kell alkalmazni,
amely az egyszerű téglalap keresztmetszet esetében is harmadfokú egyenletre vezet.
8. Érvényes-e a szuperpozíció elve?
43
Vasbeton esetében (a nyomott oszlopot nem számítva) álta-

lában kis elmozdulásokat tételezünk fel. A lineáris rugalmas- Emlékeztető
ság csak az I. feszültségállapot esetén áll fenn. (A figye- Szuperpozíció: Ha egy szerkezetre
több teher működik egyidejűleg, ak-
lembe vett beton σ(ε) diagramnak II. feszültségállapotban –
kor a szerkezet elmozdulásait, fe-
ε=0-nál – törése van.) szültségeit stb. számíthatjuk a ter-
hekből külön-külön, és a terhek
Így csak az I. feszültségállapotban érvényes a szuperpozíció.
együttes hatásából keletkező lehaj-
Abban a speciális esetben azonban, ha a keresztmetszetben lások és feszültségek ezek összege-
nem működik normálerő, csak (egyirányú) nyomaték, akkor ként kaphatók.
Alkalmazhatóság:
– mivel a semleges tengely nem változik a nyomaték változ- • lineárisan rugalmas anyag,
tatásának hatására – a szuperpozíció a II. feszültségállapot- • kis elmozdulások.
ban is alkalmazható.
4.4 Nyomatéki teherbírás (III. feszültségállapot)

Emlékeztetünk arra (6. Táblázat), hogy a teherbírási határállapotban az anyagjellemzőket a tervezési értékkel vesz-
szük figyelembe (fcd, fyd), a terheket pedig a tartós és átmeneti tervezési helyzetnek megfelelő tehercsoportosításban
számítjuk.
Teherbírási határállapotban a vasbetont az III. feszültségállapottal modellezhetjük [24], amely-
ben feltételezzük (9. Táblázat III. oszlop, 36. oldal)
• az acél bilineárisan viselkedik,
• a beton nyomásra képlékenyen viselkedik, húzást egyáltalán nem vesz fel.
Ebben az állapotban értelmeznünk kell azt is, hogy mikor tekintjük a keresztmetszetet tönkre-
mentnek.
• a keresztmetszet a teherbírás határán van, ha vagy
A. a nyomott betonban elérjük a határösszenyomódást (εc = εcu), vagy
B. a húzott acél elszakad (εs = εsu).
A beton és az acél σ(ε) diagramjára többféle közelítést tehetünk.
A 38. és 39. ábra beton σ(ε) diagramjaiban közös, hogy a húzott részt elhanyagoltuk. A leg-
komplexebb a 38. ábrán vázolt, amelyben a görbének eső ága van, ez igen megnehezíti a szá-
mításokat27, ritkán alkalmazzuk, de a beton viselkedését ez követi a legjobban. A 39a-c görbék
bármelyike alkalmazható, kézi számítás esetén a legegyszerűbbet, a 39a ábrán vázoltat célszerű
használni, a következő számpéldákban ezt fogjuk alkalmazni.28 (Az EC mind a négy diagram
alkalmazását megengedi.)
A betonacél σ(ε) diagramjára kétféle közelítést szoktak tenni: rugalmas-képlékeny, illetve ru-
galmas-felkeményedő (40. ábra). A továbbiakban csak az egyszerűbb, rugalmas-képlékeny di-
agramot használjuk, de megjegyezzük, hogy a gyakorlatban a felkeményedés figyelembevétele
fontos lehet, mintegy 8%-os teherbírás növekedés mutatható ki.
27
Eső diagram esetében nem biztos, hogy a törési állapotban a keresztmetszet szélén (vagy az acélban) a
határösszenyomódás jön létre. Ekkor az M(κ) görbe tetőpontjával számítjuk a nyomatéki teherbírást.
28
Fizikailag ez a σ(ε) diagram abszurd: egy bizonyos összenyomódás értékig nem keletkezik a betonban feszült-
ség, majd hirtelen egy viszonylag nagy feszültség ébred benne. Ez a diagram nem is alkalmas arra, hogy a kereszt-
metszet egy tetszőleges pontjában meghatározzuk a betonban a feszültségeket, nem is erre használjuk, hanem a
keresztmetszet nyomatéki teherbírásának számítására, amire viszont kellő pontossággal alkalmas.
44
38. ábra A beton egy lehetséges – eső ágat is tartalmazó – σ(ε) diagramjai
39. ábra A beton javasolt (monoton) σ(ε) diagramjai
40. ábra Az acél javasolt σ(ε) diagramjai
Ellenőrzés
Határozzuk meg egy adott vasalású vasbeton keresztmetszet határnyomatékát, MRd-t! Az EC
szóhasználata szerint MRd a nyomatéki teherbírás tervezési értéke.
A számítás módját egy egy oldalon vasalt téglalap keresztmetszet példáján mutatjuk be (41.
ábra).
Egy oldalán vasalt téglalap keresztmetszet
A modellezés első lépéseként az egyoldali acélbetéteket (amelyek lehetnek több sorban is) a
súlypontjukban egyetlen acél réteggel helyettesítjük (41c ábra).
A) Tegyük fel, hogy a teherbírás határán a keresztmetszet nyomott szélső szálában törési ösz-
szenyomódás jön létre (εc = εcu). A semleges tengely helyét jelöljük x-szel, a nyomott betonzóna
magasságát pedig xc-vel! Hasonló háromszögekből (41d ábra):
0.7 x − xc
= → xc = 0.8x , x =1.25xc . (4-13)
3.5 x
A feladatban két ismeretlen van, amelyet két egyensúlyi egyenletből határozhatunk meg:
Ismeretlenek: xc (vagy x) és MRd.
Egyenletek:29 vetületi és egy nyomatéki egyenlettel (ΣN = 0, ΣM = 0).
29
Párhuzamos síkbeli erők egyensúlyát két egyenlettel tudjuk megadni.
45
41. ábra Egy oldalán vasalt gerenda hajlítása. Az (e) ábra a rúdelemre az elkülönített szerkezet
ábrája
A 41e ábrán felrajzoltuk egy rúdelemre az elkülönített szerkezet ábráját, ahol a rúdelem egyik
oldatán az igénybevételt, a másikon a belső erőket tüntettük fel. A vetületi és a nyomatéki
egyenlet a húzott acélok súlypontjára:
ΣN = 0 : 0 = Nc − Ns → xcbfcd = Asσs (4-14)
 x 
ΣM s = 0 : MRd = Nc z → MRd = xcbfcd  d − c  (4-15)
 2
A1. Tegyük fel azt is, hogy az acélok folyási állapotban vannak ( σs = fyd )! Ekkor a (4-14)
egyenletből a nyomott zóna magassága meghatározható:
As fyd
xc = , (4-16)
bfcd
majd a (4-15)-ből a határnyomaték is. A legtöbbször a gyakorlatban az acélok valóban folyási
állapotban vannak, de vizsgáljuk meg az alábbiakban azt is, ha rugalmasak!
A2. Tegyük fel, hogy az acélok rugalmas állapotban vannak ( σs = Esεs )! Az acélban ébredő
nyúlás hasonló háromszögekből határozható meg (41d ábra):
εs d − x d −x
= → εs = εcu . (4-17)
ε cu x x
A (4-13) és a (4-17) egyenletekből az acélbetétekben ébredő feszültség:
d − x Esε cu d
σ s = Esε s = Esε cu = − Esε cu . (4-18)
x 1.25 xc
Figyelembe véve, hogy Es = 200×103 N/mm2 és εcu=3.5‰:
d  N 
σs = 560 −700 mm2  . (4-19)
xc
Jelöljük a nyomott zóna relatív magasságát ξc -vel:
x
ξc = c , (4-20)
d
így (4-19) az alábbi alakba írható:
46
560  N 
σs = −700 mm2  . (4-21)
ξc
A (4-14) egyenletbe (4-19)-et behelyettesítve, xc -re másodfokú egyenletet kapunk:
 d 
xcbfcd = As  560 − 700  , (4-22)
 xc 
amelyből xc meghatározható, majd a (4-15)-ből a határnyomaték is.
Hogyan tudjuk eldönteni, hogy az acél folyási állapotban van-e, vagy rugalmas? Az acél nyú-
lása annál nagyobb, minél kisebb x (42a ábra), azaz minél kisebb xc vagy ξc . Kell, hogy legyen
egy határ, amikor az acél a rugalmas állapot határán van. Ezt akkor érjük el, amikor a (4-21)
összefüggés pont az acél folyáshatárát adja vissza σs = fyd , amelyből a ξc határhelyzet megha-
tározható:
42. ábra Az acél nyúlásának változása a semleges tengely helyének módosulásával

560 560
σs = − 700 = f yd . → ξc o = . (4-23)
ξc 700+ fyd
ξco a nyomott betonzóna relatív magasságának határhelyzete, amelynek nagysága csak az acél
folyáshatárától függ, B500-as acél esetében ξ co = 560 / (700 + 435) = 0.49 , más acélokra lásd
VS15. Úgy tudjuk eldönteni, hogy az acél folyási állapotban van-e, hogy ξc -t összehasonlítjuk
ξc o -lal:
ξc ≤ ξc o → σs = fyd
560 . (4-24)
ξc > ξc o → σs = − 700 < fyd
ξc
A gyakorlatban úgy járhatunk el, hogy először feltételezzük, hogy az acél folyik. Ha ξc ≤ ξco
adódik, akkor a feltételezés helyes volt és a határnyomaték a (4-16) és (4-15) összefüggésekből
számítható, ha viszont ξc > ξco , akkor a feltételezés téves volt és a nyomott zóna magasságát
újra kell számolni a (4-22) egyenletből, majd a határnyomatékot (4-15)-ből. Vezessük be a nyo-
mott zóna határhelyzetére az alábbi jelölést:
xc o = ξc o d . (4-25)
A vizsgálat elején feltételeztük, hogy tönkremenetel úgy jön létre, hogy a keresztmetszet nyo-
mott szélső szálában εc=εcu; de az is lehetséges, hogy ezt megelőzi az acél szakadása. A fenti
számítások végrehajtása után meg kell határozni az acél nyúlását és megvizsgálni, hogy fenn
áll-e a εs<εsu összefüggés, ha nem, akkor az alábbi (B) vizsgálatot kell követni.
47
B) Tegyük fel, hogy a teherbírás határán az acélbetét szakad (εs=εsu)! Ebben az esetben a nyo-
mott szélső szálban az összenyomódás kisebb lesz, mint εcu. A semleges tengely helyét (x) cél-
szerű ismeretlennek választani, amelynek függvényében az ε ábra egyértelműen megrajzolható.
A vetületi és nyomatéki egyenlet alapján (ΣN=0, ΣM=0) a két ismeretlen: x és MRd meghatá-
rozható.
A számítás [19]-ban megtalálható, itt nem adjuk meg, mivel csak ritkán, igen alacsony vashá-
nyad esetén fordul elő. (Az EC megengedi, hogy a 40a ábrán vázoltnak feltételezett acél σ(ε)
diagram esetén az acél nyúlását egyáltalán ne vizsgáljuk. Amennyiben az acél felkeményedését
figyelembe vesszük – 40b ábra –, akkor az EC szerint a figyelembe veendő acél határnyúlás
1%.)
A fenti három esetnek megfelelő vasalású keresztmetszeteket (B, A1 és A2)
• gyengén vasalt,
• normálisan vasalt és
• túlvasalt
keresztmetszeteknek nevezzük. Ábrázoljuk a határnyomatékot a (húzott) vashányad
As
ρ= (4-26)
bd
függvényében (43. ábra)! Minél nagyobb a vasmennyiség, az acélban ébredő erő egyensúlyo-
zásához annál nagyobb nyomott betonzóna alakul ki. Ha xc eléri xco értékét, akkor a további
acél keresztmetszet növeléshez csökkenő ( σs < fyd ) acélfeszültség tartozik, ezt mutatja a görbe
töréspont utáni szakasza. Az a maximális nyomaték, amely folyási állapotban lévő acélhoz tar-
tozik a (4-15) egyenletből ( xc = xco ):
 x 
MRdo = xc obfcd  d − c o  . (4-27)
 2 
43. ábra Keresztmetszet határnyomatéka a vashányad függvényében
48
A 43. ábra görbéje azt mutatja, hogy a normálisan vasalt keresztmetszet esetében (az acélok
folynak és) a határnyomaték közel lineárisan függ az acélbetét mennyiségétől30:
M Rd ≈ As f yd 0.8d . (4-28)
A túlvasalt keresztmetszet nem szerencsés, az acélok rugalmasak, és az acélbetét mennyiségé-
nek növelése alig növeli a határnyomatékot.
Emlékeztetjük az olvasót, hogy az összetett szerkezet egyetlen keresztmetszetét vizsgáltuk az
előzőekben, a keresztmetszet hajlítási ellenállásának tervezési értékét (azaz a határnyomatékát)
határoztuk meg (44. ábra).
44. ábra. Keresztmetszet határnyomatéka

4-4 Kidolgozott Feladat. ☺ ♠ Normálisan vasalt keresztmetszet határnyomatéka
Határozzuk meg a 4-1 Kidolgozott Feladatban ismertetett kiváltógerenda határnyomatékát (a nyomatéki teherbírás
tervezési értékét) és mutassuk ki, hogy a tartó hajlításra megfelel, azaz MRd≥MEd, ahol az utóbbi a terhekből szá-
mított nyomaték.
h=450 mm, b=300 mm,beton-
fedés: c=20 mm, kengyel
φs=8mm, fővasalás 5 φ18,
Beton: C25/30, Betonacél
B500
VS14,15: fcd= 16.67 N/mm2,
f = 435 N/mm2, ξ = 0.49
Megoldás. A III. feszültségállapotban feltételezzük, hogy a hajlítási tönkremenetel esetén a keresztmetszet vala-
mely pontjában a betonban elérjük a beton törési összenyomódását, εcu-t. (Az acél tönkremenetelét nem vizsgál-
juk.)
Kiindulási adatok meghatározása.
A gerenda önsúlya: gb=3.38 kN/m. A födém önsúlyterhe gs=5.2 kN/m2,
a hasznos teher qs=2 kN/m2.
A teherbírást a terhek tartós és átmeneti kombinációja alapján Emlékeztető
számítjuk, amelynél (VS19) a biztonsági tényezők γG= 1,35 és A terhek számítása tartós, ill. ideiglenes
γQ= 1,5. Így, figyelembe véve, hogy a terhelési mező 4.8 m: tervezési helyzetben a teherbírási határ-
pEd=1.35× (4.8×5.2+3.38)+1.5×4.8×2=52.7 kN/m. állapot (pl. hajlítás) vizsgálatához:
A beton szilárdságának tervezési értéke (VS14)
p Ed = ∑γ
i
G ,i g k,i + γ Q ,j q k,j + ∑γ
i≠ j
Q ,i ψ 0,i q k,i
fcd= fck/1.5 = 16.67 N/mm2. ahol g az önsúly teher, q az esetleges te-

her, ψ0 a terhek egyidejűségi tényezője,
Az acél folyáshatárának tervezési értéke γ a biztonsági tényező.
fyd= fyk/1.15 = 435 N/mm2.
A betonacél keresztmetszeti területe (VS16, 5φ18)
As=1272 mm2.
30
A belső erők karja d és 0.75d között változik. A megadott képletben z≈0.8d. (Biztosan a biztonság javára közelít
a MRd ≈ As fyd d (1−ξco / 2) ≈ As fyd 0.75d összefüggés, ha M Rd ≤ M Rdo .
49
Vasbeton keresztmetszetek minden sarkában elhelyezünk acélbetéteket, de ezek között meg szoktuk különböztetni
a „fő” vagy teherhordó acélbetéteket és az ún. szerelő acélbetéteket. Az utóbbiak általában vékonyak (8-12 mm
átmérőjűek). Jelenesetben a két felső, 8 mm átmérőjű acélt nem vesszük figyelembe. A húzott betonacélok súly-
pontjának távolsága a nyomott szélső száltól, azaz a hatékony magasság:
d = h − c − φs − φ / 2 = 450 − 20 − 8 − 9 = 413 mm .
Az ún. elméleti támaszköz (lásd a 4.1 Kidolgozott feladatot):
l eff = 5.3 m.
Igénybevételek.
A kéttámaszú tartó középső keresztmetszetének nyomatéka (a „nyomaték tervezési értéke”):
p l2 52.7 × 5.32
M Ed = Ed eff = = 184.9 kNm .
8 8
Határnyomaték (azaz a nyomatéki teherbírás tervezési értéke, MRd)
A nyomaték alul húzást, felül nyomást okoz, a keresztmetszet felső részén a tönkremenetel állapotában εcu jön
létre. Így a mellékelt ε és a hozzátartozó σ ábra jön létre, amely ismeretlenként a semleges tengely helyét x tartal-
mazza. Megmutattuk, hogy
xc=0.8x,
ahol xc a nyomott betonzóna magassága.
Ismeretlenek: MRd és xc
Egyenletek:
ΣN=0: N c − N s = f cd xc b − Asσ s = 0 ,
 x 
ΣMs=0: M Rd = N c z = f cd xc b  d − c  .
 2
A határnyomaték meghatározásánál a vetületi egyenletből (ΣN=0) indulunk ki,
mert ez csak egy ismeretlent, xc -t tartalmazza. Nem tudjuk, hogy az acél
folyási állapotban van-e, ahol a feszültsége σs=fyd, vagy rugalmas, ahol
Emlékeztető
Síkbeli, párhuzamos erők
σs=Es εs≤ fyd.
egyensúlyának feltétele:
Tegyük fel, hogy az acél folyási állapotban van (σs=fyd)!
vetület: ΣN=0,
A f 1272 × 435 nyomaték: ΣM=0.
A ΣN=0 egyenletből átrendezéssel xc = s yd = = 110.6 mm. ,
f cd b 16.67 × 300
xc 110.6
és ebből a nyomott betonzóna relatív magassága ξ c = = = 0.268 .
d 413
Bizonyítottuk, hogy az acél folyásának feltétele: ξ c ≤ ξ co , ahol ξco (a nyomott betonzóna relatív magasságának
határhelyzete) csak az acél szilárdsági osztályától függ, értéke (VS15) ξ co = 0 . 49 . Vagyis a feltételezés helyes
volt, az acélbetét folyik.
A határnyomatékot a nyomatéki egyenletből tudjuk meghatározni:
ΣM=0: M = N z = f x b d − xc  = 197.9 × 106 Nmm = 197.9 kNm .
Rd c cd c
 2
z = 357.7
Mivel MRd>MEd, a keresztmetszet hajlításra megfelel.
Megjegyzések:
1. A megoldás elve ugyanez abban az esetben is, ha a beton σ(ε) diagramjának parabola-lineáris, vagy bilineáris
anyagtörvényt tételezünk fel (39. ábra). Az előbbi esetben a határnyomaték MRd =197.0 kNm, az utóbbiban pedig
MRd =197.3 kNm. Látható, hogy az eltérés minimális, ezért kézi számításhoz a legegyszerűbb – téglalap alakú –
diagramot alkalmazzuk. (Jelentősebb eltérés akkor lehet, ha olyan a keresztmetszet alakja, hogy a nyomott zóna
felé keskenyedik. Ebben az esetben az EC egy büntető szorzó alkalmazását javasolja.)
2. A határnyomatékot úgy becsülhetjük, hogy a belső erők karját z=0.8d-vel közelítjük:
M Rd ≈ Ns z = f yd As 0.8d = 183 kNm , vagyis e közelítés szerint a keresztmetszet kis mértékben nem felel meg.
3. Jelen példában a nyomott betonzóna relatív magassága ξ c = x c / d = 0 .268 volt. ξc gerendákban tipikusan 0.2 és
0.4 között változik, a kisebb ξc érték előnye, hogy kisebb ξc esetén nagyobb a keresztmetszet duktilitása
(képlékenyedő képessége). Vasbeton lemezek is, a nyomatéki teherbírás szempontjából – egységnyi szélességű –
gerendának tekinthetők, de tipikus különbség, hogy a lemezek relatív nyomott betonzóna magassága legtöbbször
kicsi, általában kisebb, mint 0.1-0.2.
50
Szerkesztési szabályok
A keresztmetszet ellenőrzéséhez az is hozzátartozik, hogy megvizsgáljuk a vasalás eleget tesz-e az ún. „szerkesz-
tési szabályoknak”, amelyeket a VS 8. fejezetében összefoglaltunk. Az adott anyagjellemzőkhöz tartozó minimális
vashányad (VS72) ρmin =1.5‰ = 0.15%, az alkalmazott vashányad (amit a hatékony magasságból számított ke-
resztmetszetre számítunk):
As 1272
ρ = = = 1 .03 % > ρ min = 0 .15 % .
bd 300 × 413
Az acélbetéteknek el kell férnie egy sorban. Mivel két acélbetét egymástól mért legkisebb távolsága (VS69):
 20 mm

a min = max φ .
 d + 5 mm
 g
ahol φ a betonacél átmérője és dg beton-adalék maximális szemnagysága. (Az első és utolsó a beton bedolgozha-
tóságát biztosítja, a második pedig a beton és betonacél együttdolgozását.) Jelen példában az acélok elférnek egy
sorban (ha dg ≤15 mm):
2c + 2ϕs + 5ϕ + 4 × 20 = 2 × 20 + 2 × 8 + 5 × 18 + 4 × 20 = 226 ≤ b = 300 mm .
4-5 Kidolgozott feladat. ☺ Túlvasalt keresztmetszet határnyomatéka

Határozzuk meg az előző példában adott keresztmetszet határnyomatékát, ha az acélbetétek átmérője φ25!
h=450 mm, b=300 mm,betonfedés: c=20 mm,

kengyel: φs=8mm, fővasalás 5 φ25,
Beton: C25/30, Betonacél B500
VS14,15: fcd= 16.67 N/mm2, fyd= 435 N/mm2,
ξ co = 0 .4 9
Megoldás. Hatékony magasság:

d = h − c − φ s − φ / 2 = 450 − 20 − 8 − 12 . 5 = 4 0 9.5 mm .
2
As=2454 mm (VS16)
As 2554
Alkalmazott vashányad: ρ= = = 2.00% > ρ min = 0.15% .
bd 300 × 409.5
(Az acélok elférnek egy sorban.)
Ismeretlenek: MRd és xc Egyenletek: ΣN=0, ΣM=0
TF (azaz Tegyük Fel): σs=fyd!

As fyd xc
ΣN=0 → f cd x c b − As σ s = 0 → xc = = 213.42 mm. , ξc = = 0.521 > ξ co = 0.49 → Feltételezés téves, acél
fcd b d
rugalmas állapotban van!

Mivel a feltételezés nem áll fenn, ezért a fent kiszámított xc hibás, újra kell számítani!
TF: σs=Es εs!
Bizonyítottuk (VS26), hogy az acélfeszültség σ = 560 − 700 .
s
ξc
 560 
ΣN=0: N c − N s = f cd xc b − As  d − 700 = 0 , → f cd xc2b − As (560d − 700xc ) = 0

 xc 
→ x 2 + As (700 x − 560 d ) = 0 → x c = 205 .14 mm.
c c
f cd b
xc
ξc = = 0.501 > ξ co = 0.49 , OK, acél rugalmas
d
(Acél feszültsége: σ = 560 − 700 = 417 . 9 N )
s
ξc mm 2
51
A határnyomaték a nyomatéki egyenletből (ΣM=0):

x
Erőkar: z = d − c = 306 . 9 mm
2
ΣMs=0: M  xc 
Rd = N c z = f cd x c b d −  = 314.8 × 10 6 Nmm = 314.8 kNm
 2 
z = 306.9
Megjegyzések:
1. A példában az acélbetétek rugalmas állapotban voltak, a helyesen megtervezett gerendák általában NEM ilyenek
(hisz az acélbetéteteket általában ki kívánjuk használni). Ha a húzott acélbetétek a tönkremenetelkor rugalmasak,
a keresztmetszetet túlvasalt keresztmetszetnek nevezzük. Lemezek és az alulbordás födémekből nyert fejlemezes
gerendák szinte sohasem túlvasaltak.
2. A határnyomaték függése a vashányadtól az 43. ábrán látható. A vashányad növelésével a nyomott zóna magas-
sága is nő (hiszen a növekvő acélerő egyensúlyozásához növekvő nyomott beton terület kell). Ha xc meghaladja a
nyomott zóna határhelyzetét (xc >xco), akkor az acélok rugalmas állapotban lesznek, ez az oka annak, hogy a nö-
vekvő vasmennyiség ellenére alig nő a határnyomaték.
Szimmetrikus, tetszőleges vasalású keresztmetszet

A legegyszerűbb (és a leggyakoribb) eset után vizsgáljunk egy egyszeresen szimmetrikus, de
egyébként általános kialakítású, tetszőleges számú és helyzetű acélbetétet tartalmazó vasbeton
keresztmetszetet, amelyet a szimmetria tengelyében terhel nyomaték (45. ábra)!
Tegyük fel, hogy a teherbírás határán a keresztmetszet nyomott szélső szálában törési össze-
nyomódás jön létre (εc=εcu). A semleges tengely helyét jelöljük x-szel, a nyomott betonzóna
magasságát pedig xc-vel! Az i-edik acélbetét helyét a nyomott szélső száltól jelölje di. Az egyes
acélbetétekre értelmezzük a ξ-t a következőképpen:
xc
ξ ci = . (4-29)
di
Az acélbetétek vagy rugalmasak, vagy húzásra folynak vagy pedig nyomásra folynak. Az első
két esetet ξci alapján ugyanúgy vizsgálhatjuk, mint korábban (4-24 és 4-21 egyenletek), újdon-
ság, hogy el kell döntenünk, milyen esetben lesz az acél nyomásra folyási állapotban. A (felső),
nyomott acélok nyúlása annál nagyobb, minél nagyobb x (42b ábra), azaz minél nagyobb x c
vagy ξ c . Van egy határ, amikor a nyomott acél a rugalmas állapot határán van. Ezt akkor érjük
el, amikor a (4-21) összefüggés pont az acél (nyomási) folyáshatárát adja vissza σs =− fyd ,
amelyből a ξ c határhelyzet meghatározható:
560 560
σs = − 700 = − f yd . → ξ co′ = . (4-30)
ξc 700 − f yd
52
ξ co′ a nyomott betonzóna relatív magasságának határhelyzete, amelynek nagysága csak az acél
(nyomási) folyáshatárától függ, B500-as acél esetében ξco′ = 560 / (700 − 435) = 2.11, más acé-
lokra lásd VS15. Úgy tudjuk eldönteni, hogy az acél folyási állapotban van-e, hogy ξ c i -t ösz-
szehasonlítjuk ξ co -lal és ξ co
′ :
 fyd , ha ξci ≤ ξc o

 d 560
σsi = 560 i − 700 = − 700, ha ξc o ≤ ξci ≤ ξc′o . (4-31)
 xc ξci
 − fyd , ha ξci ≥ ξc′o

45. ábra Szimmetrikus keresztmetszetű gerenda hajlítása. Jobb oldalon a rúdelemre az elkülö-
nített szerkezet ábrája
Az ismeretlenek és az egyenletek – hasonlóképpen, mint az egy oldalán vasalt téglalap kereszt-
metszet esetében – az alábbiak:
Ismeretlenek: xc és MRd.
Egyenletek: a vetületi és egy nyomatéki egyenlet (ΣN=0, ΣM=0).
Az is egyezik az előzőekben tárgyalttal, hogy először a vetületi egyenletet írjuk fel, amelyből a
nyomott zóna magassága egyértelműen számítható (ΣN=0 → xc)31. A számítás, ha a kereszt-
metszet szélessége változó, nemlineáris lesz. xc ismeretében MRd a nyomatéki egyenletből szá-
mítható (ΣM=0 → MRd).
Két oldalán vasalt téglalap keresztmetszetű gerenda
Példaképpen határozzuk meg egy két oldalán vasalt téglalap keresztmetszet határnyomatékát
(46. ábra)! A vetületi egyenlet felírásához először feltételezzük, hogy mind a húzott, mind pedig
a nyomott acélbetétek folyási állapotban vannak.
A 46. ábra jobb oldalán felrajzoltuk egy rúdelemre az elkülönített szerkezet ábráját, ahol a rúd-
elem egyik oldatán az igénybevételt, a másikon a belső erőket tüntettük fel. A vetületi egyenlet:
ΣN = 0 : 0 = Nc + Ns2 − Ns1 → xcbfcd + As2 f yd = As1 f yd (4-32)
amelyből:
As1 fyd − As2 f yd
xc = . (4-33)
bfcd
Abban az esetben, ha a
xc xc
ξc1 = < ξc o és ξc2 = > ξc′ o (4-34)
d1 d2
31
Adott xc-hez egyértelműen meghatározható az ε ábra, majd ehhez a σ ábra, amelyből számítható a feszültségek
N eredője. Addig változtatjuk xc-t, amíg az N≈0 nem teljesül.
53
egyenlőtlenségek fennállnak, a feltételezések helyesek voltak és a határnyomaték a nyomatéki

egyenletből számítható:
 x 
ΣM s1 = 0 : MRd = Nc z + Ns2 zs → M Rd = xcbfcd  d1 − c  + As2 f yd ( d1 − d2 ) . (4-35)
 2
Ha a (4-34) feltételek egyike nem teljesül, akkor a vetületi egyenletet (4-32) úgy kell újra felírni,
hogy az egyik (vagy mindkét) betonacélt rugalmasnak tételezzük fel és fyd helyett a (4-19) ösz-
szefüggést vesszük figyelembe.
46. ábra Két oldalán vasalt téglalap keresztmetszetű gerenda hajlítása

A 43. ábrán bemutatott vashányad-határnyomaték görbét kiegészítettük egy olyan téglalap ke-
resztmetszetével, amelyben a húzott vasalás 40%-át nyomott vasalásként is elhelyeztük (47.
ábra). Kis vashányad esetén az elhelyezett nyomott többletvasalás nem növeli meg a határnyo-
matékot. (Ennek az az oka, hogy a húzóerő nem változik, és a nyomott acélban ébredő erő
minimálisan változtatja a belső erők karját.) Nagy vashányad (túlvasalt keresztmetszet) esetén
viszont a nyomott vasalás jelentős nyomatéknövekedést okoz, mert ekkor a nyomott acél jelen-
léte csökkenti a nyomott zóna magasságát és így a húzott vasalásban ki tud alakulni fyd.
A fentiekből azt a tervezésre vonatkozó tanulságot vonhatjuk le, hogy a vasbeton keresztmet-
szetbe általában nem célszerű nyomott acélt elhelyezni (a nyomást a beton vegye fel), kivéve a
túlvasalt gerendák esete, amikor a nyomott vas hatására a húzott vas folyási állapotba tud ke-
rülni32.
47. ábra Két oldalán vasalt keresztmetszet határnyomatéka a húzott vashányad függvényében
32
Az is lehet indoka a nyomott acélbetét alkalmazásának, hogy növeljük a keresztmetszet duktilitását.
54
Ezt mutatja a 48. ábra is, amely csak abban tér el a 47. ábrától, hogy a vízszintes tengelyen a
teljes (húzott és nyomott) vashányad szerepel. Az ábrán világosan látszik, hogy adott mennyi-
ségű vasbetétet kisebb vashányadnál a húzott oldalra célszerű elhelyezni, nagyobb vashányad-
nál viszont a vasalás egy részét érdemes a nyomott oldalra tenni.
48. ábra Két oldalán vasalt keresztmetszet határnyomatéka a teljes vashányad függvényében
4-6 Kidolgozott feladat. ☺ Kétoldalon vasalt keresztmetszet határnyomatéka
h=450 mm, b=300 mm, betonfedés: c=20 mm,

kengyel: φs=8mm, fővasalás 5 φ25, (alul),
2 φ25, (felül)
VS14,15: fcd= 16.67 N/mm2,
fyd= 435 N/mm2, ξ co = 0 .49 , ξ co
′ = 2 . 11
Határozzuk meg az előző példában adott keresztmetszet határnyomatékát, ha a nyomott oldalon is alkalmazunk
2 db φ25-ös acélbetétet!
Megoldás. Hatékony magasság: d = d1 = h − c − ϕs − ϕ / 2 = 450 − 20 − 8 −12.5 = 409.5 mm .
d2 = c + φs + φ / 2 = 20 + 8 +12.5 = 40.5 mm
Keresztmetszeti területek (VS16): As1=2454 mm2 , As2=982 mm2 .
Húzott vashányad:
As
ρ = = 2.00% > ρ m in = 0.15% .
bd
Ismeretlenek: MRd és xc
Egyenletek: ΣN=0, ΣM=0
TF: σs1=|σs2|=fyd!, (húzott és nyomott acél is folyik)

As1 f yd − As2 f yd
ΣN=0: N c + N s2 − N s1 = f cd xcb + As2 σ s2 − As1σ s1 = 0 → xc = = 128.1mm ,
f cd b
Mind a húzott, mind pedig a nyomott acélbetét folyását ellenőrizzük (VS27), mind a kettőre kiszámítjuk ξ-t:
x c 128 .1
ξ c1 = = = 0.313 < ξ co = 0 .49 →OK, húzott acél folyik
d1 409 .5
x c 128 .1
ξ c2 = = ′ = 2 .11 →OK, nyomott acél folyik (lásd VS27 és VS15)
= 3 .16 > ξ co
d2 40 .5
A határnyomatékot a nyomatéki egyenletből számíthatjuk (ΣMs1=0):
55
z
 x 
M Rd = N c z + N s 2 z s = f cd xc b d1 − c  + As2 σ s 2 z s = 378.7 × 10 6 Nmm = 378.7 kNm
 2 
∆M
Mc
x
Ahol az erőkarok: z = d − c = 345.5 mm , zs = d1 − d 2 = 369 mm
2
Megjegyzések:
1. A nyomott acélbetét alkalmazása következtében (csökkent a nyomott betonzóna magassága és így) megnőtt a
húzott acélbetét nyúlása és folyási állapotba került.
2. Ha valamelyik acélbetétre azt kaptuk volna, hogy rugalmas, akkor újra fel kell írni a vetületi egyenletet, felté-
telezve, hogy egyik, vagy másik, vagy mindkét acélbetét rugalmas, és így feszültsége a σ s = 560 / ξc − 700 képletből
számítható. Lehetséges, hogy csak a negyedik próbálkozásra találjuk el, hogy acélok folynak-e vagy nem. (Vi-
gyázat: a feszültség előjeles mennyiségként adódik a megadott összefüggésből, pozitív, ha húzás.)
3. A határnyomaték függése a vashányadtól a 47. ábrán látható. Feltételeztük, hogy a nyomott vasalás mennyisége
a húzott 40%-a. Látható, hogy kicsiny vashányad esetében a nyomott vasalás elhelyezése gyakorlatilag nem vál-
toztatja meg a határnyomaték értékét, túlvasalt keresztmetszetek esetében viszont jelentősen növeli.
T keresztmetszetű gerenda
Határozzuk meg egy T keresztmetszetű gerenda határnyomatékát (49a ábra)! Meg kell külön-
böztetnünk két esetet: A) a nyomott zóna a felső övben van, illetve B) a nyomott zóna a gerincre
is kiterjed. Az A) esetben (49b ábra) a feladat egyezik egy olyan téglalap keresztmetszet vizs-
gálatával, ahol b=bf , hiszen III. feszültségállapotban teljesen mindegy, hogy egy bw vagy egy
bf szélességű gerinc reped-e be.
A B) esetben a vetületi egyenlet felírásához először feltételezzük, hogy az acélbetétek folyási
állapotban vannak. A 50c ábrán felrajzoltuk egy rúdelemre az elkülönített szerkezet ábráját,
ahol a rúdelem egyik oldatán az igénybevételt, a másikon a belső erőket tüntettük fel.
49. ábra T keresztmetszetű gerenda
50. ábra T keresztmetszetű gerenda és a rúdelem elkülönített szerkezet ábrája

A vetületi egyenlet (Ncf a két „fül”-ben, Ncw pedig a bwxc téglalapban keletkező erő):
ΣN = 0 : 0 = Ncf + Ncw − Ns → t ( bf − bw ) f cd + xcbw f cd = As f yd , (4-36)
56
amelyből:
As f yd − t ( bf − bw ) f cd
xc = . (4-37)
bw f cd
Abban az esetben, ha a ξc = xc / d < ξco egyenlőtlenség fennáll, a feltételezés helyes volt, az

acélok folyási állapotban vannak és a határnyomaték a nyomatéki egyenletből számítható:
 xc   t
ΣM s = 0 : M Rd = Ncf zf + Ncw z → M Rd = xcbw f cd  d −  + t ( bf − bw ) f cd  d −  . (4-38)
 2  2
Ha a ξc = xc / d < ξco feltétel nem teljesül, akkor a vetületi egyenletet (4-36) úgy kell újra fel-
írni, hogy a betonacélt rugalmasnak tételezzük fel.
51. ábra T keresztmetszetű gerenda – negatív nyomaték (húzott öv a fejlemezben)

Ha a nyomaték felül okoz húzást (51. ábra), akkor az öv tipikusan (51.b ábra) nem játszik sze-
repet a számításban, a feladat egyezik egy b=bw szélességű téglalap keresztmetszet vizsgálatá-
val. (Előny az, hogy a húzott acélbetéteket elhelyezhetjük a gerincen kívül is.) Az 51.c ábrán
vázolt esettel nem foglalkozunk, megoldását az olvasóra bízzuk.33
Téglalap keresztmetszet tervezése

A terhekből számítható a vasbeton keresztmetszetre működő nyomaték (MEd). Feladat, hogy
megtervezzük az ennek viselésére képes keresztmetszetet. Kiindulhatunk abból, hogy „kihasz-
nált” keresztmetszetet kívánunk létrehozni, ezért adottnak vehetjük a keresztmetszet határnyo-
matékát: MRd = MEd.
Statikai szempontból érdemes úgy tervezni, hogy az acélok folyási állapotban legyenek, azaz,
hogy ki tudjuk használni a teljes teherbíró-képességüket és a nyomást célszerű betonnal fel-
venni, amelynek ára sokkal kisebb, mint a betoné.
Használati szempontból (a magasépítésben) általában a lehető legalacsonyabb gerenda kialakí-
tására törekszünk, hisz a nagyobb gerenda vagy lemez a használható térből vehet el.
A fenti két szempont ellentétes, a kettő közt kompromisszumot kell találni, és az adott alkal-
mazás dönti el, hogy melyik szempontnak van nagyobb súlya.
Az ismeretlenek (adottnak véve az anyagjellemzőket) és az egyenletek az alábbiak:
Ismeretlenek: xc és b, d, As1, [As2] (52.b és c ábra)
Egyenletek: a vetületi és egy nyomatéki egyenlet (ΣN=0, ΣM=0).
33
Ebben az esetben jelentős hibát okozhat, hogy a beton σ(ε) diagramját a 39a ábra szerint vesszük fel. Ilyen
esetben célszerű a 39b vagy 39c szerinti diagram figyelembevétele. Ha mégis a 39a ábra szerinti diagramot alkal-
mazzuk, az EC2 szerint – amennyiben a nyomott zóna szélessége csökken a nyomott szélső száltól távolodva – a
beton szilárdságának csak a 80%-át szabad figyelembe venni.
57
52. ábra Két oldalán vasalt keresztmetszet

A keresztmetszet teljes magassága (h) és a nyomott acélok helye (d2, 52a ábra) a fenti geomet-
riai mennyiségek alapján megbecsülhetők. A nyomott acélt szögletes zárójelbe tettük, jelezve,
hogy lehetőség szerint elkerüljük. Az egyensúlyi egyenletek a 52c ábra vagy (4-32) és (4-35)
alapján:
ΣN = 0 : xcbfcd = As1 f yd  − As2 f yd  , (4-39)
 x 
ΣM s = 0 : M Rd = M Ed = xc bf cd  d − c   + As2 f yd ( d1 − d 2 )  . (4-40)
 2
A fenti 4 [vagy 5] ismeretlent 2 egyenletből nem lehet egyértelműen meghatározni.
Kötött tervezés
Tegyük fel, hogy a gerenda geometriája (b, d) és az anyagjellemzők ismertek. Feladat az acél-
betétek mennyiségének (As1, [As2]) meghatározása. Ezt a feladatot kötött tervezésnek nevezzük.
Ekkor:
Ismeretlenek: xc és As1, [As2] (52b ábra)
Kérdés, hogy meg tudjuk-e tervezni a keresztmetszetet nyomott vasalás nélkül. Ennek eldönté-
sére számítsuk ki MRdo-t (4-27). Ha MEd < MRd0 akkor a keresztmetszet bevasalható egyoldali
vasalással oly módon, hogy a húzott acélok folyási állapotban legyenek, ha nagyobb, akkor
nem.
A) MEd < MRd0
Nem alkalmazunk nyomott acélbetétet (As2= 0). A nyomatéki egyenlet csak egy ismeretlent
tartalmaz, ebből indulunk ki:
 x 
ΣM = 0 : M Ed = xcbfcd  d − c  , → xc =… (4-41)
 2
Az xc-re adódó (4-41) másodfokú egyenlet megoldható. Ennek ismeretében a vetületi egyenlet-
ből a húzott acélbetétek mennyisége számítható:34
xcbf cd
ΣN = 0 : As1 = . (4-42)
f yd
B) MEd > MRdo
34
Kézi számítás esetén érdemes nyomatéki egyenlet alapján számítani a vasmennyiséget a ΣMc=0 egyenletből:
MEd
As1 = , ekkor ugyanis az xc-ben elkövetett számítási hiba hatása a vasmennyiségre lényegesen kisebb,
( d − xc / 2) fyd
mintha a fenti, vetületi egyenletből határozzuk meg. Gépi számítás esetén ennek nincs jelentősége.
58
Ha a nyomaték meghaladja MRd0 értékét, akkor egyoldali vasalással, amely folyási állapotban
van, nem tudjuk bevasalni a keresztmetszetet (43. ábra). Két választásunk van: vagy megnövel-
jük a keresztmetszetet, vagy pedig nyomott acélbetétet is alkalmazunk. Ez utóbbi esetben:
Ismeretlenek: xc és As1, As2 (52b ábra).
Két egyenletből három ismeretlen nem határozható meg egyértelműen. Úgy fogunk eljárni,
hogy xc-t felvesszük, majd a fennmaradó két mennyiséget (As1, As2) az egyensúlyi egyenletekből
meghatározzuk. A tervezés lépései (53. ábra):
 x 
1. Mc = xcbfcd  d − c  nyomott beton által felvett nyomaték
 2
2. ∆M = M Ed − M c nyomott acél által felvett nyomaték
3. As2 f yd zs = ∆M → As2 = ∆M / f yd zs
xcbf cd
4. As1 = As2 +
f yd
azaz (53. ábra) először meghatározzuk a „nyomott beton által” felvett nyomatékot, Mc-t a fel-
vett xc függvényében; ezt követően azt a nyomatékrészt, amelyet a nyomott acél kell, hogy
felvegyen (∆M). Ennek ismeretében számítható először a nyomott acélbetét mennyisége, majd
a húzotté is.
53. ábra Két oldalán vasalt keresztmetszet tervezése

xc-t (vagy ξc= xc/d-t) felvehetjük szabadon, azzal a megkötéssel, hogy a húzott acélok folyási
állapotban legyenek, azaz xc≤ xco=ξcod (azaz ξc≤ ξco). Minimális acélbetét mennyiséget kapunk,
ha ξc= ξco, de gyakran ennél kisebb értéket választunk, ugyanis a keresztmetszet kedvezőbben
(duktilisan) viselkedik, ha a nyomott betonzóna magassága kicsi (pl. ξc =0.3).
A tervezés és ellenőrzés egyenleteit a 10. Táblázatban foglaltuk össze.
Tervezés (kötött)
Ellenőrzés
MEd ≤ MRd0 MEd > MRd0
Ismeretlen xc, MRd xc, As1 xc, As2, As1
Egyenlet ΣN = 0 , Σ M = 0 , ΣN = 0 ξc≤ ξco (adott/felvesszük),
ΣM = 0 Σ M = 0 , ΣN = 0
10. Táblázat Keresztmetszet nyomatéki ellenőrzésének és tervezésének összefoglalása

(Ellenőrzéskor a ΣN=0, tervezéskor a ΣM=0 egyenletből indulunk ki.)
Szabad tervezés
Ha a keresztmetszet mérete nincs megkötve, akkor feltételezhetjük, hogy nem alkalmazunk
nyomott acélbetétet. Ekkor
Ismeretlenek: xc és b, d, As1
59
ξc= xc/d-t felvehetjük szabadon, azzal a megkötéssel, hogy a húzott acélok folyási állapotban
legyenek, azaz ξc≤ ξco. Minimális acélbetét mennyiséget kapunk, ha ξc= ξco, de gyakran ennél
kisebb értéket választunk, mert, ahogy írtuk a keresztmetszet duktilisan viselkedik, ha a nyo-
mott betonzóna magassága kicsi.
ξc felvétele esetén is még van egy szabadon felvehető ismeretlenünk. Ez lehet pl. d, b vagy a
kettő aránya α=b/d. Bármelyiket is vesszük fel, a kiindulás a nyomatéki egyenlet, amely csak
egy ismeretlent (b-t vagy d-t) tartalmaz:
 x   ξ 
ΣM s = 0 : M Ed = xcbfcd  d − c  = bd 2 ξc fcd 1 − c  , (4-43)
 2  αd3  2
A geometria ismeretében a vasmennyiség a vetületi egyenletből számítható.
4-7 Kidolgozott feladat. ☺ ♠ Kötött tervezés (egyoldali vasalás)
(kötött tervezés, azaz adott a betongeometria és az anyagok szilárdsági osztálya)

kengyel: φs=8mm, fővasalás φ20
VS14,15: fcd= 16.67 N/mm2,
′ = 2 . 11
fyd= 435 N/mm2, ξ co = 0 .49 ξ co
Határozzuk meg a fenti ábrán látható keresztmetszet vasalását, ha a keresztmetszet mértékadó nyomatéka
MEd=184.9 kNm!
Megoldás.
Adott: a keresztmetszet méretei (b,h), anyagjellemzők, (lásd 4-4 Kidolgozott feladat), MEd=184.9 kNm
Keressük: húzott és nyomott vasalás: As1, As2
Az egyenletek felírásához előre fel kell venni (meg kell becsülni) néhány geometriai adatot. Nem tudjuk, hogy
milyen átmérőjű acélt fogunk alkalmazni, és az átmérő befolyásolja a d értékét. Tegyük fel, hogy a fővasak átmé-
rője 20 mm, a kengyel 8 mm-es, a betonfedés 20 mm, ekkor
d = h − c − φs − φ / 2 = 450 − 20 − 8 − 10 = 412 mm .
Kihasznált keresztmetszetet tervezünk, azaz MRd= MEd. (Mivel MRd ismert, ezért tervezéskor mindig a nyomatéki
egyenletet használjuk először, amely csak egy ismeretlent tartalmaz.)
A feszültségek ábrája a megszokott (lásd fenn), amelyben a nyomott betonzóna magasság ismeretlen, így:
Ismeretlenek: As1, As2 és xc
Egyenletek: ΣN=0 ΣM=0.
A nyomott vasalást lehetőség szerint kerüljük. Akkor kell alkalmazni, ha csak ennek segítségével kerülhető el,
hogy a húzott vasalás rugalmas legyen. A nyomatéki egyenlet:
 x 
ΣMs=0: M Rd = N c z + N s2 zs = f cd xc b  d1 − c  + As2 σ s2 zs
 2
∆M
Mc
60
Akkor nem kell nyomott acélbetét, ha az Mc nyomaték önmagában ki tudja egyensúlyozni az MRd= MEd nyomaté-
kot. Ennek maximális értéke (ahol az acélok a képlékenyedés határán vannak) az xc = xco = dξ co
=412×0.49=203.335 mm-hez tartozik, amelyből:
 x 
M Rdo = f cd xco b  d − co  = 315.49 ×106 Nmm = 315.49 kNm .
 2 
Mivel, MRdo > MEd , ezért nem alkalmazunk nyomott acélbetétet36, azaz
Ismeretlenek: As1=As, és xc
Egyenletek: ΣN=0, ΣM=0
A nyomatéki egyenletből meghatározzuk a nyomott zóna magasságát:
 x 
M Rd = M Ed = Nc z = fcd xcb  d − c  x2 x M Ed → 0.5ξ 2 − ξ + M Ed = 0 →
→ 0.5 c − c + =0
 2 d 2 d f cd bd 2
c c 2
fcd bd
M Ed 184.9 × 10 6
ξc = 1 − 1 − 2 = 1− 1− 2 = 0.249 , xc = ξ c d = 102.5 mm
f cd bd 2 16.67 × 300 × 413 2
(A nyomott zóna relatív magasságának meghatározása után ellenőrizzük a ξc < ξco feltételt, amely fennáll, vagyis
a tervezett húzott acélbetétek folyási állapotban vannak, σ s = f yd . Jelen esetben ez így kellett, hogy adódjon,
mivel ugyanezt biztosítottuk az MRdo > MEd feltétellel is, vagyis, ha az egyenlőtlenség fordítva adódik, akkor
számítási hibát ejtettünk.)
Az acélbetét mennyisége a vetületi egyenletből:
ΣN=0: Nc − Ns = fcd xcb − As f yd = 0 , → As, requ = f cd xc b = 1178.7 mm2
f yd
Több vasalási lehetőség közül is választhatunk VS16:
5 φ18: → As = 1272 mm2
4 φ20: → As = 1257mm2
3 φ25: → As = 1473 mm2 .
(Ha a legutolsót választjuk, akkor el kell végezni az ellenőrzést is, mert a tényleges d kisebb lesz, mint a feltéte-
lezett.) Ha az elsőt választjuk, akkor a tényleges d nagyobb lesz, mint a feltételezett, így ez biztosan megfelel. A
középső esetnél a tényleges d egyezik a feltételezettel. Alkalmazzunk 5 φ18-at, As, prov = 1272 mm 2 .
As 1272
ρ = = = 1 .03 % > ρ min = 0 .15 % .
bd 300 × 413
Az öt acélbetét elfér egy sorban, így sikerült megtervezni az 4-4 példa keresztmetszetét.
4-8 Kidolgozott feladat. ☺ Kötött tervezés (kétoldali vasalás)

VS14,15: fcd= 16.67 N/mm2,
fyd= 435 N/mm2, ξ co = 0.49 , ξ co
′ = 2.11
Határozzuk meg a fenti ábrán látható keresztmetszet vasalását, ha a keresztmetszet mértékadó nyomatéka MEd=360
kNm!
Megoldás.
35
A számításban – itt is, és később is – nem a táblázati 0.49 értékkel számolunk, hanem a „pontos” 560/(700+fyd)
értékkel, és a szilárdságot is az fyd= fyk/1.15 összefüggéssel vesszük figyelembe. Ezért van eltérés az utolsó jegyek-
ben.
36
MRdo < MEd esetén, vagy a keresztmetszet méretét növeljük, vagy nyomott acélbetétet vagy magasabb szilárdsági
osztályú betont alkalmazunk.
61
Adott: a keresztmetszet méretei (b,h), anyagjellemzők, (lásd 4-4 példa), MEd=360 kNm.
Keressük: húzott és nyomott vasalás: As1, As2
Tegyük fel, ahogy az előző példában is, hogy az acélbetétek átmérője 20 mm, azaz
d = d 1 = 450 − 20 − 8 − 10 = 4 12 mm , d 2 = 20 + 8 + 10 = 38 mm . Az egyedüli különbség az előző példá-
hoz képest, hogy a nyomaték lényegesen nagyobb. Jelen esetben MRdo < MEd, így, ha nem növelhetjük a kereszt-
metszetet, akkor nyomott acélbetétet is kell tervezni:
Ismeretlenek: As1, As2 és xc
Egyenletek: ΣN=0 ΣM=0.
A három ismeretlent nem lehet két egyenletből meghatározni. Vegyük fel xc-t (pl. xc = xco vagy xc = 0.3d 37);
majd a nyomatéki egyenletből határozzuk meg a nyomott vasalást, a vetületiből pedig a húzottat:
ΣM=0:  x 
M Rd = N c z + N s 2 z s = f cd x c b  d 1 − c  + As2 σ s 2 z s
 2 
∆M
Mc
ΣN=0: Nc − Ns1 + Ns2 = fcd xcb − Asσ s1 + As σ s2 = 0 .
1. megoldás: xc =xco = 0.49 d1 = 203.3 mm ( M c = M Rdo = 315.49kNm , lásd 4.7 feladat)

x
ξ c1 = c = 0.49 = ξ co → OK, húzott acél folyik
d1
x 203 .3
ξ c2 = c = ′ = 2 .11 →OK, nyomott acél folyik
= 5 .35 > ξ co
d2 38
A nyomott acél által felvett nyomaték:
∆ M = M Ed − M Rdo = 360 - 315.49 = 44 . 51 kNm
∆M ∆M 44.51×106
As2 = = = = 273.7 mm2 (1φ20) → (2φ20)
zs f yd ( d1 − d2 ) f yd 374 × 435
A húzott acélok szükséges keresztmetszeti területe:
M Rdo
As1 = + As2 = 2611.9 mm 2 (9φ20)
 xco 
 d1 − 2  f yd
 
A mellékelt ábrán látható vasalást alkalmazzuk,
az egy sorban elférő acélok darabszáma: 6.
As2, prov = 628 . 3 mm 2 , A s1, prov = 2827 . 4 mm 2
Nyomott acélbetétként elegendő lenne egyetlen φ20-es acélbetétet alkalmazni, de a két sarokba el kell helyezni
acélbetétet, ezért alkalmazunk kettőt.
2. megoldás: xc = 0.3d1=123.6 mm
ξc1 = 0.3 < ξco → OK, húzott acél folyik

xc 123 . 6
ξ c2 = = ′ = 2 . 11 → OK, nyomott acél folyik
= 3 . 25 > ξ co
d2 38
 x 
M c = f cd xc b  d − c  = 216.42 kNm
 2
∆M = M Ed − M Rdo = 360 − 216.42 = 143.58 kNm
37
Ha az igénybevételeket rugalmas számítással határozzuk meg, a nyomott zóna magassága elérheti xco értékét. Képlékeny
nyomatékátrendezés esetén (statikailag határozatlan tartóknál) viszont nem, ekkor javasoljuk az xc= 0.3d magasság alkalma-
zását.
62
∆M ∆M 143.58 × 106
As2 = = = = 882.96 mm 2 (3φ20)
zs f yd ( d1 − d 2 ) f yd 374 × 435
Mc
As1 = + As2 = 2304 .4 mm 2 (8φ20)
 xc 
 d1 −  f yd
 2 
A mellékelt ábrán látható vasalást alkalmazzuk.
A s2, prov = 942 ,5 mm 2 A s1, prov = 2513 mm 2
ELLENŐRZÉS (részletek nélkül)

1. megoldás. 2. megoldás.
d1=392 mm, d1=397 mm,
ξ c = 0 . 487 , ξ c = 0 . 344 ,
M Rd = 380 . 9 kNm , M Rd = 371 .6 kNm
A későbbiekben látni fogjuk, hogy a második keresztmetszetnek (bár teherbírása kicsit kisebb, mint az elsőé) elő-
nye, hogy a keresztmetszet duktilitása (képlékenyedő képessége) nagyobb, mint az első esetben.
4-9. Kidolgozott feladat. Szabad tervezés

(Lehető legalacsonyabb gerenda, amelybe nem kell nyomott acélbetét. Egyezik a 4-7 Kidolgozott feladattal, de a
keresztmetszet magassága nincs megadva.)
h=?, b=300 mm, betonfedés: c=20 mm,
VS14,15: fcd= 16.67 N/mm2,
fyd= 435 N/mm2, ξ co = 0.49 ξ co
′ = 2.11
Határozzuk meg azt a vasbeton keresztmetszetet (méret és vasalás), amelynek mértékadó nyomatéka MEd=184.9
kNm!
Megoldás.
Adott: anyagjellemzők, MEd=184.9 kNm,
Keressük: húzott és nyomott vasalás: As1, As2, a keresztmetszet méretei (b és h)
Tegyük fel, ahogy az előző példában is, hogy az acélbetétek átmérője 20 mm.
Ismeretlenek: As1, As2 , b, h és xc
Egyenletek: ΣN=0 ΣM=0
Az 5 ismeretlen közül 3-ra tehetünk megkötést. Jelen feladatban pl. legyen: As2=0, b=300 mm. A lehető legkisebb
keresztmetszetet keressük, legyen ezért xc =xco (mert az ennél kisebb keresztmetszetekben a csak húzott vasalás
alkalmazása esetében a húzott acélok rugalmasak lennének), azaz ξ c = ξ co = 0.49 .
 x  M Rd  ξ 
ΣM=0: M Rd = N c z = f cd xc b  d − c  vagy átrendezve = ξc 1 − c  , M Ed = M Rd
 2  fcd bd 2  2
M Ed
d= = 315.4 mm
 ξ 
f cd bξc 1 − c 
 2
h = d + 20 + 8 + 10 = 353.4 mm
ΣN=0: N c − N s = f cd x c b − As σ s = 0 ,
fcd xcb fcdξc db
As,requ = = = 1790 mm2 ,
f yd f yd
A tervezett keresztmetszet: h=360 mm, vasalás: 6φ20, As, prov = 1885 mm2 .
ELLENŐRZÉS (részletek nélkül)
h=360 mm, hatékony magasság: d=322, ξ c = 0.509 , M Rd = 193.8 kNm.
Ha nyomott acélbetétet is alkalmazunk, a keresztmetszet magassága tovább csökkenthető. Természetesen a hasz-
nálhatósági határállapotok teljesítése is ellenőrizendő.
Megjegyzések:
63
1. Ha nem a szélesség van megkötve, hanem pl. a tartómagasság, akkor a fenti képletet d helyett b-re rendezve:
M Ed
b=
 ξ 
f cd d 2ξ c  1 − c 
 2
Ha az α= b/d arány van megkötve, akkor pedig a fenti képletből:
M Ed M Ed
d3 = → d=
 ξ   ξ 
f cdαξ c 1 − c  f cdαξ c 1 − c 
3
 2   2
2. Gyakran nagyon fontos építészeti szempont a tartómagasság
leszorítása. Vállalható megoldás, hogy a többtámaszú tartó
negatív nyomatékánál alkalmazunk nyomott (alsó) acélbetétet,
de a mezőben nem alkalmazunk nyomott (felső) acélbetétet.
Egy irányban teherviselő lemezek

A lemezek olyan szerkezetek, amelyek egyik irányú mérete (a vastagsága) lényegesen kisebb,
mint a másik kettő, középfelületük sík és terhük a középfelületre merőleges.
A 54a ábrán felrajzoltuk egy téglalap lemez deformált alakját, amely az AB élen befogott, a
másik három mentén alá van támasztva, de szabadon elfordulhat. Ez a lemez, – egyszerűsítve
fogalmazva –, részben az x, részben az y irányban viseli a terheket. Az ilyen lemezeket
kétirányban teherviselő lemezeknek nevezzük. Ezek vizsgálatát a 19. Fejezetben fogjuk tár-
gyalni.
Abban az esetben, ha két párhuzamos él (BC és DA) szabad (54b ábra) és a teher az y irányban
nem változik (pl. egyenletesen megoszló), a lemez – jó közelítéssel – csak az x irányban fog
meggörbülni és terhét is csak az x irányban fogja viselni. Ezeket a lemezeket egy irányban
teherviselő lemezeknek nevezzük, és vizsgálatuk lényegében megegyezik az x irányban futó
(egységnyi szélességű) gerendák vizsgálatával.38
Ebben az esetben a lemez domináns igénybevétele azonos lesz az x irányban futó gerendasávok
nyomatékával (55. ábra) és nagyságát a gerendasávon a megszokott módon tudjuk meghatá-
rozni. (A lemez nyomatéka egységnyi szélességre vonatkozik, ún. fajlagos nyomaték, amelynek
dimenziója kNm/m.)
54. ábra Kétirányban (a) és egy irányban (b és c) teherviselő lemezek
38
Megjegyezzük, hogy a lemez merevsége nem pontosan egyenlő az egységnyi szélességű lemezsáv hajlító-me-
revségével, attól 1 − ν 2 szorzóval (mintegy 5-10%-kal) eltér. (ν≈0.2-0.3 a Poisson tényező.) Ennek az az oka,
hogy egy gerendában keresztirányban nem keletkeznek feszültségek (és a gerenda keresztmetszete torzul), a le-
mezben viszont kétirányú nyomaték lép fel. Így az egy irányban teherviselő lemez lehajlása kisebb, mint egy, a
lemezből kivágott – gerendaként viselkedő – sávé.
64
55. ábra Egy irányban teherviselő lemez (a) helyettesítése gerenda sávokkal (b) és a sávban
értelmezett nyomaték (c)
A gyakorlatban azokat a lemezeket, amelyek egyik irányú hossza meghaladja a másik irány
kétszeresét (54c ábra), egy irányban teherviselő lemezeknek szoktuk tekinteni39, és feltételez-
zük, hogy a lemezek a terhüket csak a rövidebb (az ábrán x) irányban hordják.
Az egy irányban teherviselő lemez vasalásának meghatározása követi az egységnyi szélességű
gerendáét, a következő eltérésekkel (56a ábra):
• a lemezben (általában) nincs kengyel,40
• mindig elhelyezünk kétirányú vasalást (azaz tipikusan a vasalás egy derékszögű hálót
alkot), a keresztirányú vasalás41 meg kell, hogy haladja a szerkesztési szabályok szerinti
minimumot (VS72),
• a vasalásnak nem a darabszámát adjuk meg, hanem a vasak egymástól mért távolságát.42
Pl. a φ12/150 jelölés azt jelenti, hogy 12 mm átmérőjű acélbetéteket helyezünk el, egy-
mástól 150 mm-re.
56. ábra Lemez vasalásának kialakítása (a) és a hajlításban kialakuló nyomott zóna (b)
Végül megjegyezzük, hogy tipikusan a hajlított lemezeknek csak egy vékony rétege kap nyo-
mást (56b ábra), általában ξc<0.1-0.2.
A keresztmetszetek hajlítási méretezését a fentiekkel kiterjesztettük egy irányban teherhordó
lemezekre is (44. ábra).
Bordás lemezek
Az alábbiakban megismételjük a [15]-ban már tárgyalt gerendákkal megtámasztott födémek
viselkedésének ismertetését.
„A födém gyakran egy lemezből és az azt alátámasztó gerendákból áll (57. ábra). Így a teherviselés úgy történik,
hogy a lemez (b ábra) a terhét a gerendákra adja át, majd ezek (c ábra) továbbítják az erőket az oszlopokra, amelyek
leviszik a terheket az alapokon keresztül a talajra. A lemez statikai váza (egyenletesen megoszló teherre) tovább
egyszerűsíthető: ha L>2b egy irányban teherviselő lemeznek tekinthető és a lemezből kivágott egységnyi széles-
ségű sávot mint egy többtámaszú gerendát számíthatunk (58. ábra). Látható, hogy az egyik irányban a lemez, a
másikban pedig az alátámasztó gerendák viselik a terhet.
39
Szigorúan véve ez az értelmezés csak akkor helyes, ha a két irányban a lemeznek azonos a megtámasztása.
40
Kivétel a pontszerű teher vagy megtámasztás környezete.
41
A későbbiekben tárgyalni fogjuk, hogy a keresztirányú vasalás el kell, hogy érje a fővasalás 20%-át, VS74.
42
Az 1 m-es sávra juthat tört számú acélbetét.
65
57. ábra Az alulbordás födém kialakítása és modellje

Változtassunk most annyit a födém kialakításán, hogy az alátámasztó gerenda egybeépül a lemezzel (59. ábra),
azaz a lemezt alátámasztó gerenda a lemez bordája. Ekkor a lemez szerepe kettős lesz, egyrészt az y irányban
viseli a függőleges terheket (b ábra), másrészt a bordával együttdolgozva egy T keresztmetszetű gerendaként
hordja a terheket az x irányban.”
58. ábra Lemez modellezése 1 m széles „gerendaként”
66
59. ábra Alulbordás födém (a) teherviselése. (b) Az y irányban a fejlemez mint egy b támasz-
közű többtámaszú gerenda viseli a terhet, a megtámasztást a bordák biztosítják. (c) Az x
irányban a bordával együttdolgozó fejlemez mint egy T keresztmetszetű kéttámaszú gerenda
viseli a terhet
A T keresztmetszetű gerenda vizsgálatát korábban megtárgyaltuk (56. oldal). Az egyedüli kér-
dés, hogy milyen szélességű fejlemezt vehetünk figyelembe. Az axiális (σ) feszültségek a fej-
lemezben vízszintes irányban – a gerendaelmélettel ellentétben – nem lesznek konstansok (ez
az ún. „shear-lag” hatás), a borda fölött nagyobb, a bordák között kisebb lesz (60. ábra). Úgy
állapítjuk meg az együttdolgozó szélességet, hogy konstansnak feltételezett (σe) feszültséggel
számolva, a feszültségek eredője ne változzon. Így a gerenda modellel (konstans feszültséget
feltételezve) számított σe feszültség, azonos lesz a tényleges feszültségek maximumával. A
konkrét számítási képlet megtalálható: VS27. Az együttdolgozó szélesség függ a nyomaték axi-
ális lefutásától, a nyomatéki zéruspontok távolságától. (Durván a nyomatéki zéruspontok – két-
támaszú tartó esetén a támaszköz – 20%-a [16].) Ennek számítását a 4-12 Kidolgozott feladat-
ban mutatjuk be.
60. ábra Alulbordás födém együttdolgozó szélessége (beff)

A T keresztmetszetű gerenda határnyomatékának számítását az 56. oldalon tárgyaltuk.
Alulbordás födémek esetében szinte biztos, hogy a nyomott zóna a fejlemezben alakul ki.
67
4.5 Vasbeton gerendák képlékeny nyomatékátrendezése

Az alábbiakban statikailag határozatlan vasbeton tartók igénybevételeinek számítását tárgyal-
juk. Tekintsünk először egy háromtámaszú, egyenletesen megoszló teherrel terhelt gerendát,
amelynek rugalmas elven számított nyomatékai (VS21) a 61a ábrán láthatók. Vizsgáljuk meg
a tartó teherbírását, ha vasbetonból készül és csak pozitív nyomatéki vasat helyezünk el benne!
Mivel a tartó negatív nyomatéki teherbírása zérus, a rugalmas alapon számított határterhe is
zérus: pRd = 0 . A valóságban azonban az történik, hogy miután a vasbeton gerenda a közbenső
el
támasz fölött megreped (61b ábra) a tartó úgy fog viselkedni, mint két kéttámaszú tartó és az
ennek megfelelőn pl2/8 nagyságú pozitív nyomaték jön létre benne. Ha ezt egyenlővé tesszük a
keresztmetszet nyomatéki teherbírásával (MRd), megkapjuk a határterhet: pRd = 8M Rd / l .
pl 2
Vagyis a méretezéshez a rugalmas nyomatékot megváltoztattuk, átrendeztük: a negatív nyoma-

tékot (zérusra) csökkentettük, a pozitív nyomatékot pedig növeltük.
61. ábra. Háromtámaszú rugalmas és vasbeton tartó nyomatékai

Vizsgáljunk most olyan eseteket, ahol a gerendának van pozitív és negatív nyomatéki teherbí-
rása is! Egy keresztmetszet (pontosabban rövid rúdszakasz) viselkedését a nyomaték görbület
összefüggéssel jellemezhetjük, amelynek vasbeton esetén jellegzetessége, hogy a határnyoma-
ték közelében jelentős deformációkat szenved, képlékenyedik, más szóval duktilisan viselkedik
(62a ábra). Ezt a viselkedést gyakran rugalmas-képlékeny (62b ábra) vagy merev képlékeny
modellel közelítjük (62c ábra). Úgy képzelhetjük el, hogy a rúd egy rövid szakaszán jelentős
görbületváltozások jönnek létre (63a ábra), amelyet egy koncentrált elfordulással modellezhe-
tünk (63b ábra). Ez utóbbit képlékeny csuklónak nevezzük.
62. ábra. Keresztmetszet nyomaték görbület összefüggése és közelítése rugalmas-képlékeny

és merev-képlékeny modellel
63. ábra. A képlékeny deformációk kialakulása és közelítése képlékeny csuklóval

68
Az 64. ábrán egy két végen befogott vasbeton tartó látható, amelynek pozitív és negatív határ-
nyomatéka egyaránt MRd. (A bal és a jobb oldali ábra között csak annyi a különbség, hogy a
jobb oldalon konkrét teherértékek, támaszköz, l=8 m és határnyomaték, MRd =128 kNm szere-
pel.) Kicsiny terhek esetében a rugalmas nyomatékábra alakul ki, és sehol sem érjük el a határ-
nyomaték értékét (64b ábra). A terhek növelésével a támaszoknál elérjük a határnyomatékot
(64c ábra). Ez a teherérték adja a szerkezet „rugalmas teherbírását”43:
p2l 2 12M Rd
MRd = → p2 = pRd
el
= . (4-44)
12 l2
Ezt követően a támaszoknál a nyomaték nem tud tovább növekedni. Kialakul a képlékeny
csukló és a további terhekre a csuklóban konstans lesz a nyomaték, a statikai viselkedést a 64a
ábra helyett az 64d fogja jellemezni. Az egyensúly miatt a „belógási nyomaték” (sagging
moment) természetesen pl2/8 lesz. A terhet addig lehet növelni, míg a középső keresztmetszet-
ben elérjük a határnyomaték értékét (64f ábra). Ez adja a képlékeny határterhet:
p4l 2 16M Rd
2MRd = → p4 = pRd
pl
= . (4-45)
8 l2
A képlékeny viselkedés figyelembevételének két lényeges következménye volt:44
• a kimutatható teherbírás a statikai határozatlanság miatt 33%-kal megnőtt és
• a nyomatékábra alakja megváltozott (64c és f ábra).
Ez utóbbit képlékeny nyomatékátrendezésnek (redistribution of moments) nevezzük.
64. ábra. Kéttámaszú, befogott tartó nyomatékainak változása a teher növelése esetén
43
A rugalmas teherbírás kifejezés alatt az igénybevételek meghatározásának módját értjük. A keresztmetszeti vi-
selkedés teherbírási határállapotban nem rugalmas, hanem III. feszültségi állapot szerinti.
44
A képlékeny deformációk miatt a gerenda lehajlása megnőhet. Bár a használhatósági határállapotban kisebb
terheket veszünk figyelembe, mint a teherbírási határállapotban, így nem biztos, hogy a szerkezet képlékenyedni
fog, jelentős képlekeny nyomatékátrendezés esetében a lehajlás megnövekedést használhatósági határállapotban
figyelembe kell venni. A 33%-os teherbírástöbblet az első képlékeny csukló kialakulásához tartozó teherszinthez
képest számítható növekmény.
69
A fentiek szerint a vasbeton tartó nyomatékábráját befolyásolja a gerenda határnyomatéka,

végső soron a gerenda vasalása. Eljárhatunk olyan módon is, hogy úgy tervezzük meg a vasalást,
hogy az kedvező módon változtassa meg a nyomatékábrát. Kiindulunk a p=pEd teherből számí-
tott rugalmas nyomatékokból (65. ábra, szaggatott vonal), majd a nyomatékábrát eltoljuk,
ügyelve arra, hogy a középső keresztmetszetben a nyomaték belógása – az egyensúly miatt –
ne változzon. Az így kapott nyomatékok (65. ábra, folytonos vonal) alapján tervezzük meg a
gerenda vasalását. Ha a gerenda megkapja a terhét, akkor a képlékeny deformációk lejátszódása
után az átrendezett nyomatékok fognak kialakulni.
Egy további példát mutat az 65b ábra.
65. ábra. A nyomatékok átrendezése statikailag határozatlan tartók esetében

Utolsó példaként vizsgáljuk meg az egyik végén csuklós, a másikon befogott tartót, amelynek
rugalmas nyomatékábráját az 66. ábrán szaggatott vonallal mutatjuk. Kedvező lehet, hogy úgy
rendezzük át a nyomatékokat, hogy a pozitív és a negatív nyomatékok megegyezzenek. A fel-
írásnál figyelembe kell venni, hogy az eltolás során a pozitív nyomatéki maximum helye is
megváltozik. A részletek mellőzésével a végeredmény folytonos vonallal az 66. ábrán látható.
66. ábra. Nyomatékok átrendezése egyik végén befogott, másikon csuklós megtámasztású
tartó esetén
Többtámaszú tartó igénybevételei (Menyhárd módszere)
A probléma megértéséhez vizsgáljunk egy végtelen soktámaszú, l támaszközű tartót (VS21)!
Az 67. ábra mutatja a tartó rugalmasan számított nyomatékait. Önsúlyteherre az összes mezőt
le kell terhelni, a támaszok fölött a gerenda keresztmetszete nem fordul el, a nyomatékábra
egyezik a kéttámaszú, befogott tartó nyomatékával (67a ábra). Hasznos teherre a maximális
pozitív nyomatékot úgy kapjuk, ha minden második mezőt terhelünk le (67b ábra), ez 100%-
kal nagyobb pozitív nyomatékot ad, mint a totális teher. Végül a maximális negatív nyomatékot
úgy kapjuk, ha a vizsgált támasz melletti két mező le van terhelve, ezt követően pedig minden
második mező (67c ábra), ez a terhelési séma 37%-kal nagyobb negatív nyomatékot ad, mint a
totális teher. Soktámaszú tartó esetén minden egyes mezőhöz és támaszhoz más-más tehersémát
kell használni, ami, főleg a kézi számítást, bonyolulttá teszi.
Képlékeny vizsgálat esetében az 67b ábrán vázolt pozitív nyomatékokat felfelé, az 67c árán
adott negatív nyomatékokat pedig lefelé tolhatjuk el. Ha a pozitív nyomatékot qdl2/24-re, a ne-
70
gatívat pedig qdl2/12-re csökkentjük, akkor elvileg, akár a totális teherből számított nyomaté-
kokra is méretezhetnénk. Ennek azonban határt szab az, hogy ismétlődő terhelés esetén a kép-
lékeny deformációk egymásra halmozódhatnak, amely a tartó tönkremenetelét okozhatja. A
komplikált tehersémázást (és a képlékeny deformációk halmozódását) elkerülendő Menyhárd
István azt javasolta, hogy a közelítően úgy számíthatjuk a többtámaszú tartó igénybevételeit,
hogy egy olyan totálisan ható helyettesítő teherrel számolunk, amelyben az esetleges terhet
50%-kal45 megnöveljük46:
pd′ = gd +1.5qd . (4-46)
Abban az esetben, ha a tartó támaszközei egyenlők, akkor szabad a 68. ábrán vázolt nyomaték-
ábra alapján méretezni a vasalást. Menyhárd módszere alkalmazhatóságának feltételei VS22-
ben adottak.
67. ábra. Végtelen soktámaszú tartó rugalmas nyomatékai
68. ábra. Többtámaszú tartó nyomatékai Menyhárd szerint ( pd′ = gd +1.5qd )

Képlékeny deformációk korlátja
A fent bemutatott képlékeny számítást csak akkor szabad végrehajtani, ha vasbeton tartó ke-
resztmetszetei valóban képesek a képlékeny deformációk elviselésére.
Vizsgáljuk meg, hogyan függ egy vasbeton keresztmetszet nyomaték-görbület összefüggése a
vashányadtól! A 69. ábra azt mutatja, hogy a vasmennyiség növelésével a duktilitás csökken, a
túlvasalt keresztmetszet (ρ4), nem mutat számottevő duktilitást, rideg.47 Általában elmondható,
45
Ez fele akkora nyomatéknövekmény, mint a rugalmas számításban a pozitív nyomaték számításánál kapott
100%.
46
Akkor nem következik be a képlékeny alakváltozások korlátlan halmozódása, ha olyan nyomatékábra alapján
méretezünk, amely a tartó maximál nyomatékábrájának eltolásával jön létre. A maximális pozitív és negatív nyo-
maték összegét egyenlővé téve a p|-ből keletkező belógási nyomatékkal (az önsúlyt elhagyva):
( 0.083+0.114) qdl2 = pd′l2 /8 =αqdl2 /8
→ α =1.57
azaz extrém esetben 57%-os tehernövekedés adódna, a figyelembe vett 50% helyett.
47
Ennek egyszerű magyarázata, hogy a keresztmetszet duktilitása döntően a betonacél folyásából származik, és a
túlvasalt keresztmetszetekben az acélbetétek nem folynak meg.
71
hogy kis vashányad, és így kis nyomott betonzóna esetén jelentős duktilitása van a keresztmet-
szeteknek, tipikusan ilyenek a lemezek. A képlékeny nyomatékátrendzéséhez szükséges
duktilitás vizsgálata a VS28-ban található.
69. ábra. Keresztmetszet nyomaték-görbület összefüggése a vashányad függvényében

(ρ4>ρ3>ρ2>ρ1)
Az EC előírásait úgy értelmezhetjük, hogy háromféle vizsgálattal ellenőrizhetjük, hogy a képlékeny nyomatékát-
rendezés megengedett-e (VS28):
(a) az átrendezés végrehajtható, ha ξc ≤ 0.2 (az átrendezés korlátja, hogy a mező és támasznyomaték aránya
a 0.5-2 intervallumban legyen);
(b) az átrendezés mértékét (Mpl/Mrug) a ξc alapján korlátozzuk;
(c) kiszámítjuk a ∆M nyomatékátrendezéshez ténylegesen szükséges csuklóelfordulást, amit összevetünk a
tartó keresztmetszete alapján kapható megengedett csuklóelfordulással.
4-10 Kidolgozott feladat. ☺ Egy irányban teherviselő födém tervezése

Tervezzük meg egy harántfalas családi ház födémének fővasalását, ha a födém egy irányban teherviselő, három-
támaszú, effektív támaszköze 6 m, önsúly- és hasznos terhe pedig g k = 7.78 kN/m 2 , q k = 3 kN/m 2 .
Megoldás.
Födémvastagság felvétele.
A mértékadó teher (VS19):
pEd = γ G gk + γ Qqk = 1.35 × 7.78 + 1.5 × 3 = 15.00 kN/m2 ,
így a a lehajlás szempontjából szükséges támaszköz – hatékony magasság arány a VS59 táblázata alapján (a több-
támaszú gerenda szélső nyílására: K=1.3):
 l / K   l /1.3   l 
1 5 kN/m 2 →  =  ≤   = 27 ,
 d   d   d eng
6000 / 1.3
innen drequ = = 171 mm , a födém vastagsága legyen h = 200 mm .
27
Nyomatéki vasalás.
A nyomatékokat határozzuk meg képlékeny számítással. A helyettesítő teher és a maximális pozitív és negatív
nyomaték (VS22)
p′Edleff
2
′ = γ G g k + 1.5γ Q qk = 17.25 kN/m 2 ,
pEd MEd = = 53.54 kNm/m .
11.6
(A fajlagos – egységnyi hosszra vonatkozó – nyomaték dimenziója „erő”.)
15 mm-es betonfedést és 12 mm-es vasátmérőt feltételezve a hatékony magasság d = 179 mm . A b=1m szélességű
sávban szükséges vasmennyiséget „kötött tervezéssel” határozhatjuk meg (fcd= 16.67 N/mm2, fyd= 435 N/mm2).
x c = x co = d ξ co =179×0.49=88.2 mm,
 x 
M Rd0 = f cd xco b  d − co  = 198.4 kNm > M Ed
 2 
azaz nem szükséges nyomott acélbetétet alkalmazni.48 A nyomatéki egyenlet alapján:
48
Egy magasépítési födém esetén ez szinte mindig fennáll. Ezért MRd0 számítását akár el is hagyhatjuk.
72
 x 
M Rd = M Ed = N c z = f cd xc b  d − c  x2 x M Ed
→ 0 .5 c − c + =0 →
 2  d 2 d f cd bd 2
MEd 53.54 ×106
ξc = 1− 1− 2 = 1 − 1 − 2 = 0.106 < ξco , x c = ξ c d = 18 . 95 mm .
fcdbd 2 16.67 ×103 ×1792
(Mivel ξc<0.2 a képlékeny nyomatékátrendezés végrehajtható.)
A vetületi egyenlet alapján:
Nc − Ns = fcd xcb − As f yd = 0 , → x × 1000 f cd mm 2 .
As, requ = c = 726 .1
f yd m
A vasak megválasztásánál nem a darabszámot, hanem a vasak távolságát kell meghatározni. A VS16 alsó táblázata
szerint a következő lehetőségek közül választhatunk:
mm2
φ10 /100 → As,prov = 785 ,
m
mm2
φ12 /150 → As,prov = 754 , > Asmin
m
mm2
φ14 / 200 → As,prov = 770 .
m
Ha pl. 12 mm átmérőjű acélbetétet alkalmazzuk, akkor a vasak távolsága egymástól 150 mm.
Megjegyzés: A negatív (támasz) nyomatéki vasalás hosszára lásd VS93 vasalási vázlatát. A szélső támasznál is
alkalmazunk felső vasalást, amely a pozitív (mező) nyomatéki vasalásnak legalább 15%-a (VS72, VS93). Szer-
kesztési szabályokat lásd VS74!
Az alsó vasak két darabból is készíthetők és a támasz felett toldhatók.
4-11 Kidolgozott feladat. ☺ Háromtámaszú téglalap keresztmetszetű gerenda

Határozzuk meg az alábbi ábrán látható háromtámaszú, statikailag határozatlan gerenda nyomatéki vasalását!
Megoldás. Az elméleti támaszköz:

leff = ln + min  + min 
h/2 h/2
= 6.5 + 0 .15 + 0.125 = 6.775 m.
1t / 2  2 /2
t
Az igénybevételek meghatározása
Biztonsági tényezők (VS19): γG= 1,35 és γQ= 1,5, a maximális teher, illetve az önsúlyteher tervezési értéke:
p d, max = 1.35 × 44 + 1.5 × 22 = 92.4 kN/m.
g d = 1.35 × 44 = 59 .4 kN/m.
(a) Rugalmas nyomatékok

A maximális támasznyomatékot úgy kapjuk, hogy mindkét mezőt a maximális teherrel terheljük le, a maximális
mezőnyomatékot pedig úgy, hogy csak az egyik mezőben működtetjük a maximális terhet (VS21).
73
VS21
A) Totális teherből a támasznyomaték:
2
pd, max leff
MB = = 530.2 kNm.
8
(a totális teherből a mezőnyomaték:
M m = 298 . 2 kNm. )
B) Féloldalas teherből a mezőnyomaték:
VS21
A bal oldali támaszreakció:

7 1
A= pd, max l eff − g d leff = 248.7 kN ,
16 16
amelyből a VS21 szerint a maximális mezőnyomaték49:
A2
Mm = = 334.8 kNm.
2 p d, max
(Féloldalas teherből a támasznyomaték: M B = 435 .5 kNm. )
(b) Képlékeny nyomatékátrendezés

A maximális támasznyomatékot csökkenthetjük, elvileg akár 435.5-re is.
Ki kell azonban zárni a képlékeny deformációk korlátlan halmozódását (Ezzel foglalkozik az ún. „beállás vizsgá-
lat”).
(c) Képlékeny méretezés – teherséma helyett megnövelt teher (VS22)
Menyhárd István javaslata szerint, ha a tartó eleget tesz a VS22 oldalán felsorolt követelményeknek, akkor a
mértékadó (parciális) leterhelés helyett egy megnövelt helyettesítő terhet ( p d′ ) alkalmazhatunk minden mezőben,
és a nyomatékokat az alábbi egyszerű összefüggésből számíthatjuk:
p d′ = 1 .35 × 44 + 1.5 × 1 .5 × 22 = 108 .9 kN/m , Beton: C25/30, Betonacél B500
p′ l 2 h=500 mm, b=360 mm, betonfedés: c=20
M B = M m = d eff = 430.9 kNm . mm, kengyel φs=8mm, fővasalás φ20,
11.6
VS14,15: fcd= 16.67 N/mm2,
Méretezés – rugalmas és képlékeny nyomatékra fyd= 435 N/mm2, ξco = 0.49
Részletek mellőzésével, a végeredmények:
49
A VS21-en szereplő összefüggés egyszerűen levezethető. A p megoszló teher és az A reakció nyomatéka
M=Ax−px2/2, ahol x a támasztól mért távolság. Ennek deriváltja a nyíróerő V=A−px. A nyomaték maximuma zérus
nyíróerőnél keletkezik, amelynek helye 0=A−px → x=A/p, amelyből a maximális nyomaték:
M=A×A/p −p(A/p)2/2=A2/2p.
74
Negatív nyomaték Pozitívnyomaték

Rugalmas Képlékeny Rugalmas Képlékeny
MEd 530.2 430.9 334.8 430.9
keresztmetszet
ρ (húzott) 2.7% 1.5% 1.3% 1.7%

ξ 0.50 0.247 0.345 0.452
MRd 556.1 450.4 365.6 431.1
Megfigyelhtjük, hogy képlékeny méretezés esetében a negatív nyomatéki vasalás csökkent, a pozitív pedig nőtt.
A lehajlás és repedétágasság vizsgálatát lásd a 9-6 Kidolgozott feladatban!
4-12 Kidolgozott feladat. Háromtámaszú alulbordás födém
A gerenda kialakítás és terhei egyeznek az előző feladatban adottal, de együttdolgozó fejlemezzel alakították ki.
A lemez vastagsága t=150 mm, a bordák belső felülete közti távolság b1= b2=2m, a teljes magasság változatlan:
h =500 mm, a gerincszélesség: bw = 360 mm . Határozzuk meg a nyomatéki vasalást!
Megoldás. A gerenda igénybevételei megegyeznek az előző feladatban megadottakkal. A keresztmetszet változik,

egy együttdolgozó lemezsávot figyelembe szabad venni.
l o = 0.85 l eff = 5 .759 m

 b1 / 2 1.0
 0.2 l 1.152
 
beff1 = min  o
= min  = 0.776 m , b eff = b w + 2 b eff1 = 1 . 912 m .
 0.1 b 1 + 0.1l o  0.776
 6t  0.9
Eltérések a téglalap keresztmetszetű gerendához képest:
75
• pozitív nyomatékra: széles nyomott öv (b=beff)

• negatív nyomatékra: acélok elférnek egy sorban (de a nyomott öv szélessége változatlan, b=bw)
Eredményeket lásd a lenti táblázatban, a megadott vasalásokra.

h=500 mm, bw=360 mm, bet-
onfedés: c=20 mm, kengyel
φs=8mm,
fővasalás φ20,
VS14,15: fcd= 16.67 N/mm2,
fyd= 435 N/mm2, ξco = 0.49
Tervezzük meg a mező vasalását a rugalmas nyomatékra!
MEd =334.8kNm
d = h − c − φ s − φ / 2 = 500 − 20 − 8 − 10 = 4 62 mm
TF: σs=fyd és xc<t ! (húzott acél folyik, nyomott zóna a felső övben)
Ismeretlenek: As, és xc
Egyenletek: ΣN=0: N c − N s = f cd x c b eff − A s σ s = 0 ,
ΣM=0: M = M = N z = f x b  d − xc 
Rd Ed c cd c eff
 2
 x  x2 x M Ed
M Rd = M Ed = N c z = f cd xc beff  d − c  → 0 .5 c − c + =0 →
2
 2 d d f cd beff d 2
M Ed 334.8 × 10 6
ξc = 1 − 1 − 2 = 1− 1− 2 = 0.0505 , x c = ξ c d = 23 .3 mm
2 2
f cd beff d 16.67 × 1912 × 462
(Fennáll a ξ c < ξ co , vagyis a tervezett húzott acélbetétek folyási állapotban vannak, és valóban xc<t .)
f xb
ΣN=0: N c − N s = f cd xc beff − As f yd = 0 , → As,requ = cd c eff = 1709.8 mm2
f yd
VS16: 6 φ20: As, prov = 1885 mm 2 .
As 1885
ρ= = = 1.13% > ρ min = 0.15% .
bw d 360 × 462
ELLENŐRZÉS: Hatékony magasság: d1=462, ξ c = 0 .056 , M Rd = 368 . 1 kNm .
Összehasonlítva az előző Kidolgozott feladattal azt láthatjuk, hogy a fejlemez jelenléte miatt a szükséges vasalás
7 acélbetét helyett 6 db. Az alábbi táblázatban megadtuk az előző feladat eredményeit is és összahsonlítottuk,
hogy hogyan változik a határnyomaték a fejlemez jelenlete miatt.
76
Negatív nyomaték Pozitívnyomaték

Rugalmas Képlékeny Rugalmas Képlékeny
MEd 530.2 430.9 334.8 430.9
kereszt-
metszet
ρ (húzott) 2.7% 1.5% 1.3% 1.13% 1.7%

ξ 0.50 0.247 0.345 0.452
MRd 556.1 450.4 365.6 431.1
fejlemezes
591.4 450.4 427.4 368.1 533.3
gerenda, MRd
Megjegyzések:
1. Tipikusan fejlemezes gerenda esetén (ha a nyomott öv a fejlemezben van) a nyomott zóna magassága nagyok
kicsi, jelen esetben kisebb, mint 2.5 cm. Nagyon valószínűtlen, hogy fejlemezes gerenda esetében a keresztmetszet
fejlemezébe nyomott vasat is kell tervezni.
2. A fejlemez csak akkor segít jelentősen, ha a nyomott zóna a fejlemezben van.
3. A támasznál, mivel a támaszerő nem koncentráltan, hanem megoszlóan adódik át, a maximális negatív nyoma-
tékot szabad csökkenteni. Ennek módja a VS19. oldalán található, jelen feladatban nem végezzük el.
A lehajlás vizsgálatát lásd a 9-7 Kidolgozott feladatban!
4-13 kidolgozott feladat. Két végén befogott gerenda képlékeny tervezése

Adott egy végein befogott, pEd = 83 kN/m intenzitású egyenletesen megoszló erővel terhelt gerenda. Tervezzük
meg a nyomatéki vasalását rugalmas elven, majd képlékeny nyomatékátrendez(őd)és alkalmazásával! A gerenda
fő adatai a következők: leff = 6 m; b = 300 mm; h = 450 mm; az alkalmazott szerkezeti anyagok: B500B, illetve
C20/25; fcd = 13.3 N/mm2; fyd = 435 N/mm2
A tartó rugalmas elven számolt befogási nyomatéka –pEd leff2/12 = –249 kNm, lásd (VS21). A mezőközépi
hajlítónyomaték merev befogás esetén50 ennek a fele, 124.5 kNm. A táblázatban látható adatok felhasználásával
könnyen meghatározható a két jellemző keresztmetszet alkalmas vasalása.
Húzott Nyomott d d2 ρl ρ l2 xc σs σ s2 M Rd
vasalás vasalás [mm] [mm] [%] [%] [mm] ξ c ξ c2 [MPa] [MPa] [kNm]
*
6+6 Ø20 - 390 - 3.06 - 231 0.592 - 245 - 254
6 Ø20 - 410 - 1.53 - 196 0.502 - 415 - 229
5 Ø20 - 410 - 1.28 - 171 0.416 - 435 - 221
4 Ø20 - 410 - 1.03 - 137 0.333 - 435 - 187
3 Ø20 - 410 - 0.77 - 102 0.250 - 435 - 147
6 Ø20 2 Ø20 410 40 1.53 0.51 137 0.333 3.415 435 435 288
4 Ø20 4 Ø20 410 40 1.02 1.02 52 0.127 1.300 435 269 205
4 Ø20 2 Ø20 410 40 1.02 0.51 74 0.181 1.853 435 398 203
6 Ø16 2 Ø16 412 38 0.98 0.33 87 0.212 2.185 435 435 194
*
két sorban
50
A gyakorlatilag tökéletesen merev tartóvégi befogás a valóságban ritka. Részleges merevségű támaszok esetén
a befogási nyomaték a fent számítotthoz képest csökken, a mezőközépi nyomaték pedig nő. A nyomatéki ábra
belógása mindvégig pl2/8 marad. A szélső eset a nulla merevségű befogás, vagyis a két végén csuklós tartó az
ismert nyomatéki ábrával (VS21).
77
Rugalmas elven számított nyomatékok és egyoldali vasalás alkalmazása esetén mezőközépen 3Ø20-as vasalás
szükséges. A befogási nyomaték egyensúlyozása egyoldali vasalással ésszerűen nem valósítható meg51. A tartó-
szerkezet több módszerrel megtervezhető.
A gerendákra vonatkozó szerkesztési szabályok értelmében a pozitív nyomatéki vasalás negyede végigvezetendő.
Gyakorlatban minimálisan a két sarokban futó vasat végig szokás vezetni. Ezek a vasak a befogási keresztmetszet-
ben a nyomott oldalon vannak. Ezeket a számításban figyelembe véve a húzott oldalon 6Ø20-as vasalás elegendő,
lásd a táblázat adatait. A nyomott zóna relatív magassága ξc = 0.333. Itt ugyan még nem vesszük figyelembe a
képlékeny nyomatékátrendeződést, de az átrendeződés következtében csökkenhet az adott teherből számított ne-
gatív nyomaték és a szükséges húzott oldali vasmennyiség (VS28).
Általában kedvező szerkezetet kapunk, ha a negatív és pozitív nyomatéki vasalás mennyisége közel van egymás-
hoz. Az átrendezést akár addig végezhetjük, amíg az oldalankénti nyomatéki maximumok azonosak lesznek52.
Ekkor a mértékadó nyomatékok értéke ±186.75 kNm. Ez 4Ø20 húzott oldali és 2Ø20 nyomott oldali vasalással
egyensúlyozható. Az átrendezés feltétele a tehermentesítendő (ezúttal a befogási) keresztmetszet megfelelő
duktilitása. A ξc = 0.181 < 0.2 érték azt jelenti, hogy az átrendezés további vizsgálat nélkül elvégezhető. Az átren-
dezés egyéb feltételei is teljesülnek.
Az átrendezés végeredménye gazdaságos és ésszerű. A sarkokban vezetett Ø20-as vasalást

2-2 db betonacéllal kell kiegészíteni a húzott oldalon53.
4-14 kidolgozott feladat. Képlékeny nyomatékátrendez(őd)és megengedett mértékének számítása

Határozzuk meg, hogy az 4-13 kidolgozott feladat keresztmetszetének különböző egyoldali vasalásai esetén mi-
lyen mértékű nyomatékátrendeződés megfelelősége igazolható egyszerűsített módszerrel!
A nyomatékátrendeződés megengedett mértéke ξc értékétől függ. Egy oldalon elhelyezett 5Ø20 alkalmazása esetén
ξc = 0.416 > 0.36, tehát keresztmetszet ilyen vasalása esetén képlékeny nyomatékátrendezés (részletes vizsgálat
nélkül) nem alkalmazható.
4Ø20 alkalmazása esetén ξc = 0.333 < 0.36, tehát nyomatékátrendezés alkalmazható. Egyszerűsített ellenőrzés
eredményeként ekkor a redukált – képlékeny elven számított – nyomaték Mpl ≥ Mrug (0.44 + 1.57ξc) = 0.963 Mrug.
Az átrendezés lehetősége tehát igen csekély, ekkora eltérésért legtöbbször nem érdemes komplikáltabb számítást
végezni54.
3Ø20 alkalmazása esetén ξc = 0.250. Ekkor Mpl ≥ Mrug (0.44+1.57ξc) = 0.833 Mrug. Az átrendezés lehetősége már
számottevő, de jelentős megtakarítást eredményező vasalás kialakításához gyakran nem elegendő.
51
A befogási nyomaték 12 db, két sorban elhelyezett Ø20-as húzott oldali betonacéllal egyensúlyozható. Ez igen
jelentős betonacél felhasználást (magas anyagköltség, vasszerelési nehézségek) és túlvasalt keresztmetszetet
(kedvezőtlen szerkezeti viselkedés) eredményez. A megoldás nem ésszerű.
52
Szimmetrikus tartó esetén a nyomatéki ábrát gyakorlatilag önmagával párhuzamosan toljuk el, ezért ugyanan-
nyival nő a pozitív nyomaték, mint csökken a negatív. Nem szimmetrikus tartók esetén ez nincs így. Szimmetrikus
geometriájú tartók esetén is van lehetőségünk a két befogásnál más teherbírásra vasalni.
53
Szeparált tartószerkezet esetén az nyomatékok átrendezése a fent bemutatott egyszerű megfontolások alapján
elvégezhető. Megjegyezzük, hogy egy összetett tartószerkezet (pl. térbeli keretszerkezet) esetén az átrendezésnek
nehezen átlátható következményei lehetnek a tartószerkezet egyéb elemeire és a szerkezet egészének viselkedé-
sére. Ezeket a kérdéseket a jegyzetben nem tárgyaljuk.
Megjegyezzük továbbá, hogy az intenzív nyomatékátrendezés tartó alakváltozásaira is hatással lehet.
54
Később látni fogjuk, hogy részletesebb számítással nagyobb mértékű átrendezés megfelelősége is igazolható.
78
A vizsgálat tanulsága, hogy hatékony képlékeny nyomatékátrendezés kifejezetten alacsony ξc esetén hajtható
végre. Az átrendezés igénye gyakorta magas igénybevétel-szinten, jelentős vasmennyiségek alkalmazása esetén
jelentkezik. Ilyen tartók esetén a kis relatív nyomott zóna magasság kétoldali vasalás alkalmazásával érhető el.
Ilyen vasalás kialakítására csak a nyomaték csökkentésével érintett tartományban – tehát a képlékeny csukló(k)
környezetében – van szükség.
4-15 kidolgozott feladat. Adott képlékenyen számított nyomatékra való tervezés

VS 28. oldalán megtalálható, hogy ξc a rugalmasan számított igénybevétel milyen mértékben redukálható. A tar-
tószerkezetek tervezésekor hasznos az adott redukció igénye esetén alkalmazandó ξc érték ismerete is. Az említett
összefüggés átrendezése után ξc elvárt értéke kapható.
M pl
ξc ≤ − 0.28
1.57 M rug
A keresztmetszet vasalása az így meghatározott ξc érték alkalmazásával megtervezhető.
Tervezzünk olyan vasalást az 4-13 kidolgozott feladat keresztmetszetéhez, amely alkalmas 20%-os nyomaték-
csökkentés után előálló Mpl = 180 kNm hajlítónyomaték felvételére! Alkalmazzunk 16 mm átmérőjű, B500B tí-
pusú betonacélt!
20%-os redukció esetén a képlékeny és a rugalmas nyomaték aránya 80%. Ebből az elvárt
0.8
ξc ≤ – 0.28 = 0.230 .
1.57
Ekkora nyomott zóna magasság és d = 412 mm esetén xc ≤ 0.23 × 412 = 94.8 mm. A nyomott oldali vasalás nélkül
felvehető nyomaték pedig
 94.8 
M c = 300 × 94.8 × 13.3 ×  412 –  = 137.9 kNm .
 2 
Ehhez az erőjátékhoz As1c = 300 × 94.8 × 13.3 / 434 = 871 mm2 húzott vasmennyiség szükséges. A fennmaradó
nyomatékot (42.1 kNm) kétoldali vasalással kell felvenni. A nyomott oldali vasalás hasznos magassága
d2 = 38 mm. A nyomott zóna magasságára vonatkozó határérték alkalmazása esetén ξc2 = 94.8 / 38 = 2.49 > ξc02,
tehát a nyomott oldali vasalás várhatóan képlékeny lesz. A szükséges vasmennyiség
42.1× 103
As2 = = 259 mm 2 .
( 412 –38) × 435
Ez nyomott oldalon 2Ø16 vasalást jelent. A húzott oldalon a két erőjáték biztosításához szükséges vasmennyiség
összege helyezendő el, As1 = 871 + 259 = 1130 mm2, vagyis 6Ø16 szükséges, ami elhelyezhető egy sorban.
A teherbírás és a szerkesztési szabályok ellenőrzésétől a példában eltekintünk. Megjegyezzük, hogy jelentős nyo-
mott oldali többletvasalás alkalmazása esetén a nyomott vasak rugalmasak maradhatnak, de ez ξc és MRd szem-
pontjából nem jelent problémát.
4-16 kidolgozott feladat. Gerenda képlékeny méretezése pontosított számítással.

Ellenőrizzük, hogy egy folytatólagos, háromtámaszú gerenda (leff = 8 m) képes-e elvárt biztonsággal viselni ter-
heit. Az állandó teher alapértéke g = 20 kN/m, illetve q = 8 kN/m (ψ2 = 0.3). A tartó keresztmetszete az 4-11 ki-
dolgozott feladattal azonos, vasalása húzott oldalon 6Ø20, nyomott oldalon 2Ø20.
A terhekből számítható tartós teherszint pqp = g + ψ2×q = 22.4 kN/m. Teherbírási határállapotban
pEd = γg × g + γq × q = 1.35 × 20 + 1.5 × 8 = 39 kN/m
vonalmenti megoszló terhet kell figyelembe venni. Ebből rugalmas elven kvázi állandó kombinációban (tartós
teherszinten) számítható negatív nyomaték
Mqp = pqp × leff2 / 8 = 22.4 × 82 / 8 = 179.2 kNm,
amit átrendezés nélkül képes viselni a tartó. Teherbírási határállapotban a negatív nyomaték
MEd = pEd × leff2 / 8 = 39 × 82 / 8 = 312 kNm (lásd a ábrarész).
79
A keresztmetszet nyomatéki ellenállásának tervezési értéke MRd = 288 kNm, a nyomott zóna relatív magassága
harmadik feszültségi állapotban ξc = 0.333. A keresztmetszet a rugalmas elven számított „befogási” nyomaték
egyensúlyozására nem képes, de a nyomott zóna relatív magassága alapján (ξc = 0.333 < 0.36) képlékeny átrende-
zés lehetséges.
A közbenső támasz felett ΔM = MRd – MEd = 24.28 kNm, vagyis 7.78% nyomatékátrendezésre van szükség. Az
egyszerűsített módszer szerint ξc = 0.333 esetén 3.7% redukcióra van lehető-
ség. A tartó megfelelősége egyszerűsített módszerrel nem igazolható. A to- Emlékeztető
vábbiakban a pontosított módszert alkalmazzuk (72. oldal c módszer). Rúd végponti nyomatékának és
A rugalmas elven számított negatív nyomaték úgy csökkenthető az elvárt elfordulásának kapcsolata:
szintre, ha a képlékeny csuklóban megfelelő nagyságú koncentrált szögelfor-
dulást engedünk meg (hozunk létre). A képlékeny csuklóba koncentrált relatív
elfordulást beiktatva oldalanként egy-egy háromszög alakú nyomatéki ábrát
kapunk eredményül55. A teljes elfordulás nagysága oldalanként a nyomatéki
ábra alatti területtel arányos,
∆M ⋅ leff .
ϕ=
2Ecm III
A közbenső támasznál ennek oldalanként a kétharmada56 realizálódik, tehát a
képlékeny csuklóban fellépő relatív elfordulás57
2 2∆M ⋅ leff
ϑ = 2 ⋅ ⋅ϕ = = 3.422mrad .
3 3Ecm I II
Eredményül az emlékeztetőben a második sorban szereplő esettel azonos eredményt kapunk oldalanként.
A képlékeny csuklóban fellépő relatív elfordulás határértékének alapértéke C50/60-as szilárdsági osztályt meg
nem haladó betonszilárdság és B500B típusú betonacél és számottevő ξc érték esetén58 VS28 szerint
Θpl,d 0 = 19 − 38.8ξc = 6.074mrad
.
Ez a nyírási karcsúság (λ) függvényében módosítandó59, ahol λ az átrendezés utáni nyomatéki maximum és a
nyomatéki nullpont távolsága osztva a hasznos magassággal. A nyomatéki nullpont helye a szélső reakcióerő is-
meretében számítható a legegyszerűbben. A közbenső támasz feletti keresztmetszet nyomatéki egyensúlyának fel-
írásából
55
Az egyik végén csuklós, másik végén befogott tartó befogott végének egységnyi elfordulása hatására M = EI / 3L
nyomaték jön létre az elfordítás helyén. Ekkor a rúd hossza mentén teher nem adódik át, tehát a teherfüggvény
zérus, a nyíróerő ábra konstans, a nyomatéki ábra pedig lineáris. A csuklós végen a nyomaték szükségszerűen
zérus.
56
Kiselmozdulások elve alapján a támaszok zérus eltolódását felírva igazolható az állítás.
57
A számítást EC a terhek tervezési értékei és az anyagjellemzők várható értékei (Ecm= 33 GPa) alapján rendeli
elvégezni. Az alkalmazott módszer azt feltételezi, hogy a képlékeny csuklón kívül a teljes tartórész második
feszültségi állapotban van (megjegyezzük, hogy ez általános esetben nem konstans inerciát jelent). Az egyszerű
közelítést az indokolja, hogy a valós viselkedés kézi számítással igen nehezen követhető. A tartó a tartós te-
herrészre rugalmasan viselkedik (Ec.eff = 10.5 GPa; illetve az ezzel számított III.eff = 26880 cm4 alkalmazandó). A
további terhek rövid idejűnek tekinthetők, a tartó viselkedése (Ec.m; illetve az ezzel számított III.= 11440 cm4 al-
kalmazandó) változatlan statikai vázon számítható a rugalmassági határig. Az anyagi szilárdságok várható értéké-
vel számolva a rugalmas viselkedés (II. fesz. áll.) határa M2 = 235.9 kNm. A teher felhordásakor ezt követően
egyre csökken a közbenső támasz feletti tartórész merevsége. Ezzel megkezdődik a spontán nyomatékátrendezés.
Ezt nem szoktuk figyelembe venni, ha a rugalmas elven számított nyomaték egyensúlyozására képes a tartó. Ebben
a fázisban a pozitív nyomatékkal terhelt tartószakasz még rugalmas - általában II. feszültségi – állapotban van. A
teherszint növelésekor, az átrendeződés folyamán (általában) a mezőközépi tartószakasz igénybevétele is
megközelíti a teherbírási értéket, tehát merevsége csökken. (Ez a képlékeny zónában az alkalmazott modellhez
képest többlet elfordulást okoz.) Ennek követése gyakorlatilag csak numerikus módszerekkel lehetséges. Numer-
ikus számításban nem a képlékeny zónában kialakuló képlékeny elfordulást ellenőrizzük, hanem azt vizsgáljuk,
hogy a tartó görbülete minden keresztmetszetben a törést okozó görbület alatt marad-e. Kézi számításban a tartót
berepedt, rugalmas állapotúnak tekintjük, a képlékeny csukló környezetében a rugalmas alakváltozásból származó
elfordulást elhanyagoljuk, a határértéket a képlékeny csukló koncentrált elfordulásához hasonlítjuk.
Valóságban nem egy koncentrált képlékeny csukló, hanem egy képlékeny alakváltozást végző zóna alakul ki.
Ennek hosszát oldalanként 0.6 h, összesen 1.2 h hosszal közelítjük.
58
EC és VS összefüggései közti különbséget az okozza, hogy EC összefüggéseiben a nyomott zóna magassága
(x), VS-ben pedig xc szerepel.
59
A nyomatéki ábra a tárgyalt zónában nem állandó. A távolabbi keresztmetszetek görbülete a törőnyomatékhoz
képest csökkenő nyomaték esetén meredeken csökken. Minél gyorsabban csökken a nyomaték (kisebb λ
80
5 Lehorgonyzás, együttdolgozás
A betont együtt kell dolgozatni a szerkezet többi anyagával, elsősorban a betonba ágyazott acél-
betétekkel, ezzel foglalkozunk a következő alfejezetben. Gyakran a betonszerkezet is külön-
böző időpontokban készül, ilyenkor a különböző korú betonszerkezeteket kell együttdolgoz-
tatni, esetleg betont és acélt, vagy betont és fagerendákat használunk együtt.
5.1 Beton és betonacél együttdolgozása

Ha egy egyenes acélbetétet egy betonelembe adott hosszon bebetonozunk és az acélbetétet a
betonból kihúzzuk, két dolog történhet: rövid bebetonozási hossz esetén az acélbetét kicsúszik
a betonból, nagy bebetonozási hossz esetében pedig az acélbetét megfolyik. A kettő határát
nevezzük a lehorgonyzási hossz alapértékének, amelyet lb-vel jelölünk. Azaz a lehorgonyzási
hossz alapértéke az a legkisebb hossz, amely hosszal az egyenes végű acélbetétet bebetonozva
az acélban a folyáshatárának megfelelő feszültség ki tud alakulni (70a ábra).
A beton és a betonacél közt egyenletes fbd (5. Táblázat) tapadófeszültséget feltételezve, a be-
tonacél egy szakaszának egyensúlyából lb számítható:
terület
φ 2π
kerület
f yd
φπ f bd lb = f yd → lb = φ = cφ . (5-1)
4 4 f bd
A c konstans az anyagjellemzőkből számítható, a VS70 táblázatában közvetlenül is megtalál-
ható.60 Körülbelüli értéke 40, azaz egy 25 mm átmérőjű betonacél lehorgonyzási hosszának
alapértéke kb. 1 m. Amennyiben az (egyenes végű) acélbetétben a folyáshatáránál kisebb fe-
szültség (pl. σsb) ébred, ennek lehorgonyzásához arányosan kisebb lehorgonyzási hosszra van
szükség (70b ábra):
σsb
lbd = lb , (5-2)
fyd
ahol lbd a lehorgonyzási hossz tervezési értéke.
A lehorgonyzás hatékonysága jelentősen növelhető, ha a betonacél végén kampót alakítunk ki
(70c ábra). Csak a leggyakoribb, derékszögű kampót tárgyaljuk, de ettől eltérő kialakítások is
léteznek. A húzásra kihasznált acélbetét lehorgonyzási hossza, és a lehorgonyzási hossz alap-
értéke közt egy 1-nél nem nagyobb módosító tényezővel teremtünk kapcsolatot:
lb,eq = αalb , (5-3)
ahol αa egyenesvégű acélbetétre 1, kampós végűre pedig (az EC szerint) 0.7.61 Ha az acélbetét-
ben a folyáshatáránál kisebb feszültség (pl. σsb) ébred, ennek lehorgonyzásához arányosan ki-
sebb lehorgonyzási hosszra van szükség:
karcsúság), annál kisebb elfordulás nyerhető a vizsgált zóna görbületfüggvényének integrálásával, ha a görbület-
függvény maximuma állandó. Ez indokolja a korrekciót. A κRd-hez képest elsőre meglepően alacsony megengedett
képlékeny elfordulás értéket is részben a nyomaték változásával meredeken csökkenő keresztmetszeti görbület
indokolja. Másik fontos ok a számottevő rugalmas alakváltozás elhanyagolása a kézi számításban.
60
300 mm magas vagy annál magasabb gerendák felső acélbetéteinél c értékét a rossz tapadási feltételek miatt az
EC szerint 0,7-tel való osztással meg kell növelni.
61
A lehorgonyzás hatékonyságát a keresztirányú nyomás növeli (VS70), ennek figyelembevétele az αa értékének
csökkentésével vehető figyelembe, lásd VS70. A lehorgonyzást javíthatja az acélbetétre keresztirányban ráhegesz-
tett betonacél is.
81
σ sb σ sb
lbd = lb,eq = α a lb , (5-4)
f yd f yd
ahol lbd ismét a lehorgonyzási hossz tervezési értéke (70d ábra).
Az előírások szerint a lehorgonyzási hossz tervezési értékének van egy minimális értéke, amely
az EC szerint (kissé egyszerűsítve, lásd VS70):
lb,min = max{ 10φ ; 100 mm}. (5-5)
Ha az acél ennél rövidebb szakaszon van lehorgonyozva, a tervezésnél egyáltalán nem vehetünk
benne feszültséget figyelembe.
70. ábra. A lehorgonyzási hossz alapértéke (a), a húzásra kihasznált betonacél lehorgonyzási
hossza (a és c), valamint a lehorgonyzási hossz tervezési értéke (b és d)
Amennyiben egy keresztmetszetben – a 4.4 Fejezet szerint – megtervezzük a nyomaték felvé-
teléhez szükséges húzott vasalást, akkor a vasakat a keresztmetszeten a lehorgonyzási hossz
tervezési érékével túl kell vezetni. (Ha pl. csak lb,eq felével vezetjük túl az acélbetéteket, akkor
a határnyomaték számításában csak fyd fele vehető figyelembe.)
*
5.2 Beton és beton együttdolgozása
Ha a betonozás különböző időpontokban történt (71. ábra), a különböző korú betonok közti
kapcsolatot is biztosítani és vizsgálni kell. A kapcsolatot három jelenség együttese biztosítja:
• a tapadás,
• a súrlódás, amely függ a nyomófeszültségtől és a
• kapcsolódási felületen átvezetett acélbetétek közvetlen erőátadása, illetve összeszorító
hatása.
82
71. ábra. Különböző időpontokban betonozott szerkezetek

A számítás elve, hogy ki kell mutatnunk a
v Edi ≤ v Rdi (5-6)
feltételt, ahol v Edi 62 a csatlakozó felületek közt fellépő csúsztatófeszültség, vRdi pedig a felü-
letek közötti fajlagos nyírási teherbírás tervezési értéke. Amennyiben nincs a felületen átmenő
acélbetét, és a biztonság javára való közelítésként feltételezzük, hogy vagy a tapadás vagy a
súrlódás jön létre63, v Rdi az alábbi módon számítható64:
 cf
vRdi = max  ctd (5-7)
 µσ n
ahol c (tapadási-) és µ (súrlódási tényező) a VS41 táblázatából vehető, f c t d a beton húzószi-

lárdságának tervezési értéke, σn pedig a felületek működő nyomófeszültség.
Amennyiben a felületen acélbetétek mennek keresztül, oly módon, hogy vagy merőlegesek a
felületre, vagy a legalább 45 fokot zárnak be a felülettel ( 45° ≤ α ≤ 90° ) úgy, hogy a nyírás
működésekor a felületet „összeszorítják” (lásd a 72. és a 73. ábrát) feltételezhetjük, hogy a
deformációk során az acélbetétek folyási állapotba kerülnek. Az acélbetétek irányába eső, fe-
lületre fajlagosított erő Asi fyd / sb
i i , ahol Asi a nyírt felületen átmenő (a nyírt felület szélessége
irányában található) acélok összesített keresztmetszeti területe, fyd az acél folyáshatárának ter-
vezési értéke, si az acélok egymástól mért távolsága a csúsztatóerő irányában, bi a nyírt felület
szélessége. Ennek az erőnek a felülettel párhuzamos komponense közvetlenül részt vesz a te-
herviselésben, a felületre merőleges komponense pedig a súrlódóerőt növeli. Az acélbetétek
jelenlétében vRdi az alábbi módon számítható:
72. ábra. A beton felületeken helyes irányban átvezetett acélbetétek ( 45° ≤ α ≤ 90° )
62
v Edi számításában általában figyelembe kell venni mind a keresztirányú nyíróerőből, mind pedig a kétféle beton
egyenlőtlen zsugorodásból keletkezű nyírófeszültségeket
63
Az Eurocode megengedi ezen mennyiségek összeadását, mi ezt nem javasoljuk.
64
Az EC szerint vRdi nem haladhatja meg ν fc d / 2 értéket, ahol ν = 0.6 (1− f ck / 250) (VS40).
83
73. ábra. A beton felületeken hibás irányban átvezetett acélbetétek, amelyek nem szorítják
össze a felületet a nyíróerő működésekor ( 90° < α )
cfctd

vRdi = max   Asi f yd  Asi f yd . (5-8)
µ  s b sinα + σ n  + s b cosα
  i i  i i
ahol α az acélok nyírt felülettel bezárt szöge. Az acélokat a felület mind a két oldalán le kell
horgonyozni.
*
5.3 Beton és acél, beton és fa együttdolgozása
A vasbetont gyakran önmagában is számottevő hajlítómerevséggel rendelkező (idom)acéllal társítják (74. ábra)
ezt hívja a magyar szakirodalom öszvér szerkezetnek, máskor fagerendákkal (75. ábra), ez a fa-beton öszvér szer-
kezet. Mindkét esetben meg kell oldani a szerkezetek együttdolgozását, amelyekhez hurkokat vagy csapokat he-
lyeznek el. Ezek tárgyalás meghaladja jelen tárgy kereteit.
74. ábra. Acél-beton(öszvér) keresztmetszet
75. ábra. Fa-beton födém (Kulcsár Béla rajza nyomán)

Ha a kellő együttdolgozás biztosítva van, akkor általában feltételezhetjük a sík keresztmetszetek elvét. Az ilyen
szerkezetek méretezésével jelen tárgyban nem foglalkozunk, de megjegyezzük, hogy szokás rugalmasan (76a ábra)
és képlékenyen is méretezni (76b ábra).
84
76. ábra Feszültségek egy hajlított öszvérkeresztmetszetben
6 Nyírás
Rudak keresztmetszetében négyféle igénybevétel keletkezhet: hajlítónyomaték, nyíróerő,
csavarónyomaték és normálerő. A 4. Fejezetben a gerendák hajítását tárgyaltuk, jelen fejezet-
ben pedig a nyírással foglalkozunk (77. ábra). Látni fogjuk, hogy a vasbeton gerendák nyírási
vasalását a kengyelek és esetleg az ún. felhajlított acélbetétek alkotják (78. ábra).
77. ábra. Vasbeton gerenda nyírása
78. ábra. Kengyelekkel valamint kengyelekkel és felhajlított acélbetétekkel kialakított gerenda
6.1 Méretezett nyírási vasalást nem tartalmazó gerendák
79. ábra. Repedésmentes keresztmetszet nyírása

Vizsgáljunk először egy olyan téglalap keresztmetszetű vasbeton tartót, amelyik repedésmentes
(79. ábra). Ha eltekintünk a hosszirányú acélbetétek hatásától a keresztmetszetben keletkező
nyírófeszültség a Zsuravszkij képletből számítható, megoszlása parabolikus lesz. A maximális
nyírófeszültség a keresztmetszet súlypontjában keletkezik. A nyírófeszültségek eredője egyenlő
a nyíróerővel:
85
2
V = bdτ max , (6-1)
3
a fenti összefüggésben nem vettük figyelembe a
húzott acélok és a keresztmetszet széle közti terü- EMLÉKEZTETŐ
A tiszta nyírás azonos egy 45 fokos irányú húzás
letet. A tiszta nyírás azonos egy 45 fokos irányú és egy -45 fokos irányú nyomás összegével, ahol
húzás és egy -45 fokos irányú nyomás összegével a nyíró-, a húzó- és a nyomófeszültségek inten-
(91a ábra). Ha feltételezzük, hogy a beton akkor zitása megegyezik.
megy tönkre, amikor elérjük a húzószilárdság ér-
tékét, a beton tönkremeneteléhez tartozó
határnyíróerőre az alábbi összefüggést kapjuk:
2
VRd,c ≈ bdfctd , (6-2)
3
A fenti egyszerű gondolatmenet csak olyan keresztmetszetekre érvényes, ahol a
hajlítónyomaték kicsiny és a tartó hajlításra nem reped meg, mégis – a konstans megfelelő
megválasztásával – általános érvénnyel alkalmazzuk, a nyírási vasalást nem tartalmazó kereszt-
metszetek nyírási teherbírásának meghatározására a következő formában:
V R d,c ≈ cbdf ctd , (6-3)
ahol a c tényező a VS33 táblázatából vehető, értéke mintegy 0.25 és 0.8 közt változik. A c
tényező függ a tartó méretétől, d-től.65 Ennek az az oka, hogy a nyírási tönkremenetel egy haj-
lítási vagy egy mikro repedés mellett indul, és a nagyobb tartókban nagyobb a valószínűsége a
mikro repedés jelenlétének, így ezekben a c értéke kisebb. Ez az ún. mérethatás jelensége. A c
tényező függ a húzott vasalás mennyiségétől is. Ennek az az oka, hogy a berepedt hajlított ke-
resztmetszetekben a nyíróerőt döntően a nyomott zóna viseli, és a nyírási teherbírás – a súrló-
dáshoz hasonlóan – a nyomóerőtől függ, amely a vasmennyiség függvénye.
6.2 Nyírási vasalás méretezése Emlékeztető [15]

A részletes tárgyalás előtt elevenítsük fel Egy rácsos tartóban az övek veszik fel a hajlítást; az osz-
lopok és a rácsrudak a nyírást.
egy egyszerű rácsos tartó teherviselését
Az I tartóban lényegében (jó közelítéssel) az övek veszik
(80a ábra). Látni fogjuk, hogy a rácsos
fel a hajlítást, a gerinc a nyírást.
tartó viselkedése és a vasbeton tartó vi-
selkedése közt közvetlen analógia van,
amely a nyírási méretezés megértését
elősegíti. Az analógia felismerése
Mörsch nevéhez fűződik.
Egyszerűség kedvéért a tartó legyen
négyzetes rácsozású, a magassága z, a teher legyen egyenletesen megoszló, amelyből csomó-
ponti terhek keletkeznek. A rácsos tartó övrúdjai viselik a terhekből keletkező hajlításokat. Hár-
mas átmetszést végezve (lásd 1-es átmetszés) kapjuk az övrúderőket, amelyek arányosak a nyo-
matékkal:
M.
Növ ≈ (6-4)
z
65
A szakirodalom több alternatív megoldást is tartalmaz, amelyek egyes esetekben pontosabban követik a vasbe-
ton viselkedését [36] [37].
86
Az oszlop húzóerőket a 2-es jelű hármas átmetszéssel kaphatjuk, az oszlopok „felkötik” a rá-
csos tartó egyik felét a másikhoz (80b ábra), a felkötő erő azonos a nyíróerővel (amelyet köze-
lítően a megoszló teherből számítunk):
Noszlop ≈ V . (6-5)
A rácsrúderő ismét az 1-es jelű hármas átmetszéssel kapható, 45 fokos rácsrúd esetében
Nrács ≈ 2V . (6-6)
A vasbeton tartó teherviselése közelíthető a fentiekhez hasonló módon: az övrudak szerepét a
húzott acélok és a nyomott beton öv veszi át, a húzott oszlopok helyett kengyeleket alkalma-
zunk és a nyomott rácsrudak szerepét a gerendában kialakuló ~45 fokos beton rácsrudak veszik
át (81. ábra).
A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy a Mörsch-féle vasbeton rácsos tartót precízebben úgy képzelhetjük el,
hogy mind a kengyelek, mind pedig a rácsrudak „végtelen sűrűn” (folytonosan) helyezkednek el (82. ábra), a
határteherbírás számításához feltételezzük, hogy a húzott oszlopok (kengyelek) folyási állapotban vannak. A nyí-
rási teherbírást képlékeny alapon számítjuk.
80. ábra. Rácsos tartó rúderői
81. ábra. Vasbeton gerendában kialakuló „rácsos tartó”
82. ábra. Gerenda „végtelen sűrű” rudazatú rácsos tartó modelljének bal oldala
87
45 fokos nyomott rácsrúd, függőleges kengyel.

Kengyelek teherbírása. Vizsgáljuk először azt az esetet, amikor a nyomott ferde rúderőt θ = 45
fokosnak tételezzük fel és a nyírási vasalás (kengyelezés) függőleges (83a ábra)! Hanyagoljuk
el a nyomott övben átadódó nyíróerőt, akkor a teljes nyíróerőt a kengyelek veszik fel (83b ábra),
a kengyelek folyásához tartozó határnyíróerő:
VRd,s ≈ nAs f yd , (6-7)
ahol n a repedésen átmenő kengyelek darabszáma, As a kengyelek (tipikusan a két szár) kereszt-
metszeti területe. Közelítően vegyük fel a repedés vízszintes vetületének hosszát z cot θ = z -re
(z a belső erők karja), ekkor
z z
n≈ , VRd,s ≈ As f yd . (6-8)
s s
n lehet törtszám is. Az EC javaslata szerint a nyírás vizsgálatához z≈0.9d-re (számítás nélkül)
felvehető.
83. ábra. Függőleges kengyel vizsgálata. Felül a berepedt tartó, alul a repedésben lévő vasak
és a nyomott öv átvágásával kapott tartó elkülönített szerkezet ábrája
Nyomott beton rácsrúd teherbírása. A teherviseléshez ki kell, hogy alakuljon egy 45 fokos
nyomott rácsrúd is. A rácsrúdban fellépő erő Nrács ≈ 2V , a rácsrúd keresztmetszeti területe (84a
ábra) bz cosθ = bz 2 / 2 . A nyomott rácsrúdban elvileg fcd nagyságú feszültség ébredhet, de
tekintettel az összetett, nem tiszta erőjátékra, engedjünk meg ennél kisebbet: νfcd -t, ahol ν egy
egynél kisebb csökkentő tényező.66 A nyomott rácsrúd maximális erejéből a hozzá tartozó ma-
ximális nyíróerő is számítható
1 1
Nrács,max ≈ b 2z ν fcd = 2VRd,max → VRd,max = bzν fcd . (6-9)
2 szilárdság 2
felület
Egy gerenda teherbírása kimerülhet, akár a kengyelek, akár a nyomott rácsrúd tönkremenetelé-
vel, a teherbírást a kettő közül a kisebbik adja:
Az EC szerint ν = 0.6 1 − ck  .

66 f
 250 
88
VRd = min {VRd,s , VRd,max } . (6-10)
84. ábra. A nyomott rácsrúd kialakulása (az egyszerűbb tárgyalás kedvéért a nyomott
rácsrudak és a kengyelek távolságát zcotθ-ra vettük fel, de a valóságban „sűrűbben” alakulnak
ki a rácsrudak (82. ábra)
θ<45 fokos nyomott rácsrúd, függőleges kengyel
Amennyiben a nyomott rácsrudat laposabbnak tételezzük fel, mint 45 fok (83c ábra), a repedés
vízszintes vetületi hossza z cot θ -ra67 nő (83d ábra) és így a repedést több kengyel fogja ke-
resztezni. Így a (6-7) összefüggésből az alábbiakat kapjuk:
z cot θ z
n≈ , VRd,s ≈ As f yd cot θ . (6-11)
s s
Ez mindenképpen kedvező, de ez a növekedés nincs ingyen, a nyomott ferde rácsrúdban ébredő
erő N rács = V /sinθ -ra nő, a keresztmetszeti terület pedig (84b ábra) bz cos θ lesz. Így (6-9) he-
lyett az alábbi összefüggéseket nyerjük:
VRd,max
Nrács,max ≈ bz cosθ ν fcd = → VRd,max = cos θ sin θ bzν f cd . (6-12)
felület szilárdság
sin θ
A kengyel hatékonysága szempontjából, minél laposabb a nyomott rácsrúd, annál jobb. Az EC
megengedi a θ felvételét a 1 ≤ cot θ ≤ 2.5 68 intervallumban, a magyar nemzeti melléklet ennél
szigorúbb előírása VS34-ben található. A maximális nyírási teherbírást úgy kapjuk, hogy a le-
hető leglaposabb rácsrudat tételezzük fel, feltéve, hogy ekkor VRd,s ≤ VRd,max . Amennyiben ez a
feltétel nem teljesül, a rácsrúd irányát a VRd,s = VRd,max feltétel alapján lehet felvenni.
θ≤45 fokos nyomott rácsrúd, tetszőleges irányú nyírási vasalás
A teljesség kedvéért az alábbiakban megadjuk a tetszőleges irányú nyírási acélbetétekre (85.
ábra) a VRd,s és VRd,max képleteit [19]:
z cot α + cot θ
VRd,s = Asw f ywd ( cot α + cot θ ) sin α , VRd,max = bw zν f cd , (6-13)
s 1 + cot 2 θ
67
A magyar és az angolszász (EC) jelölése a szögfüggvényeknek különböző, jelen jegyzetben a tanβ ≡tgβ és a
cotβ = ctgβ jelölést egyaránt használjuk.
68
Feszítetlen vasbeton gerenda esetében a megengedett leglaposabb szög (21°) irreálisan kicsi. A valóságban a
nyírási teherviselésben a nyomott betonzónában átadódó nyíróerő játszik szerepet, bár a képletek formálisan nem
ezt tartlamazzák [36].
89
85. ábra. Függőleges és tetszőleges szögű nyírási vasalás (α a nyírási vasalás tengellyel bezárt
szöge)
ahol bw a gerinc minimális szélessége. A nyírási vasalás tervezésekor követnünk kell az ún.
szerkesztési szabályokat, amelyek a VS73-on találhatók. Három dolgot emelünk ki:
− A nyírási kengyelezés minimális mennyiségét vizsgálni kell, a fajlagos nyírási vas-
mennyiség a kengyelszárak területe osztva a gerinc bw szélességével és a kengyelek
egymástól mért s távolságával.
− A kengyelek egymástól mért távolságát is korlátozni kell, s ≤ smax:
 15φcomp 
300 mm
 
smax = min  . (6-14)
 1.5b 
 0.75d 
ahol b a gerinc szélessége, d a hatékony magasság, φcomp a számításban figyelembe

vett, nyomott acélbetétek átmérője. (Azért kell korlátozni, mert a nyomott acélbetétek
két kengyel között kihajolhatnak, lásd a 86. ábrát.)69 Az utolsó feltétel biztosítja, hogy
a ferde repedésen mindenképpen átmenjen kengyel.
− Erőtani számításhoz tartozó (EC) szabály, hogy ha van a tartóban méretezett nyírási
vasalás, akkor a nyíróerőnek legalább a felét kengyellel kell felvenni.
86. ábra. Nyomott acél kihajlása két kengyel között

6-1Kidolgozott feladat. ☺ Konzol tervezése konstans nyíróerőre
Egy vasbeton konzol effektív hossza leffc=2.65 m, magassága h= 500 mm,
szélessége b=250 mm. A gerenda vasalása: a kengyel φs=8mm, a fővasalás 5φ18,
betonfedés (a kengyelen értelmezve) c=20 mm. A beton szilárdsági jele C25/30,
az acél szilárdsági jele B500. A konzol végét egy “koncentrált” erő terheli,
amelynek tervezési értéke (amely tartalmazza a biztonsági tényezőket is)
PEd= 80 kN. Az erő véges hosszon, jelen esetben a konzol végénél t=300 mm-es
szakaszon oszlik meg, így feltételezhetjük, hogy a terhek eredője a tartó végétől
150 mm távolságra működik. (A valóságban egy gerendára – az önsúly miatt – mindig hat egyenletesen megoszló
teher is. Ettől a jelen pédában, kifejezetten oktatási célból, hogy a vizsgálatokat egyszerűen tudjuk bemutatni,
eltekintünk.)
69
Amennyiben a nyomott acélbetét átmérője kisebb, mint a kengyeltáv 15-e, az acélbetétet nyomásra nem szabad
figyelembe venni és „szerelő acélebetétnek” kell tekinteni. (A lemezek nyomott oldali acélbetéteit pl. nem vesszük
számításba.)
90
Határozzuk meg a gerenda szükséges nyírási

kengyelezését!
Megoldás. A betonacélok súlypontjának távolsága
a nyomott szélső száltól, azaz a hatékony magasság:
d = h − c − φs − φ / 2 = 500 − 20 − 8 − 9 = 463 mm .
Mértékadó nyíróerő
A gerenda nyíróereje a konzol mentén állandó:70
VEd, max = VEd, red = 80 kN .
Vasalás tervezése, határnyíróerő
Ha közelítésként nem vesszük figyelembe a hosszvasak kedvező hatását ( ρ ≈ 0 ) a betonra hárítható nyíróerő szá-
mításához szükséges konstans (VS33) c = 0.313, így:
VRd, c = cbdfctd = 0.313× 250 × 463×1.2 = 43.33 ×103 N = 43.33 kN .
Negyvenöt fokos nyomott rácsrudat feltételezve a nyomott rácsrúd tönkremeneteléhez tartozó nyíróerő (VS34):
 f 
V Rd, max = 0 . 5 bz ν f cd = 468 . 8 kN , ahol ν = 0.6  1 − ck  = 0.54 , z = 0.9d = 417 mm
 250 
V Rd, max > V Ed, max → a gerenda méretei elegend ő en nagyok, nyírásra vasalható,
V Rd, c < V Ed, red → a gerendába kell tervezni nyírási vasalást.
Határozzuk meg a redukált nyíróerőhöz tartozó szükséges kengyeltávot (VS34):
z z
VRd, s = Asw f yd = VEd, red → srequ = Asw f yd = 227.7 mm ,
ss V Ed,red
ahol Asw = 101 mm 2 (2φ8, VS16). A maximális megengedett kengyeltáv (VS73)
0.75d = 345

smax = min 1.5b = 375 = 300 mm .
300

Az alkalmazott kengyeltáv a teljes tartón legyen s prov = 200 mm . Vizsgáljuk meg, hogy ez eleget tesz-e a mini-
mális fajlagos kengyelmennyiségre vonatkozó feltételnek (VS73):
Asw 101
ρw = = = 0.20% > ρ w, min = 0.1% .
bs 250 × 200
A határnyíróerő a teljes tartón: z
V Rd = V Rd, s = Asw f yd = 91 .1 kN .
s prov
6.3 A nyírási teherbírást módosító hatások

Ívhatás
Emlékeztetünk arra [15], hogy az ún. támaszvonal (nyomásvonal) alakú szerkezetek a terheiket
(hajlítás és) nyírás nélkül, pusztán nyomóerőkkel képesek viselni. Tégla és kőszerkezetekben,
ha kellő vastagságú, ki tud alakulni a kontúrok között is a támaszvonal. A vasbeton gerendában
is létrejöhet a támaszvonal, ha kellő magassága van és a vízszintes támaszerőket a megtámasz-
tás (vagy a vonórúdként működő vasalás) képes viselni. Két példát mutat a 87. ábra, az első egy
egyenletesen megoszló teherre kialakuló parabola ív, a második pedig a koncentrált erőre ki-
alakuló háromcsuklós tartó. Mindkét esetben az alsó vasalás játssza a vonórúd szerepét.
70
A következő fejezetben lesz szó a „redukált nyíróerőről. Jelen feladatban, mivel a nyíróerőábra konstans, a
maximális és a redukált nyíróerő megegyezik.
91
87. ábra. Támaszvonal lehetséges kialakulása vasbeton gerendában

A támaszvonal alakú szerkezetben nem keletkeznek
nyíróerők, így a nyírási vasalás is mellőzhető. Hasonló Emlékeztető
eredményre jutunk a rácsos tartó analógia alapján is: a A támaszvonal az a vonal, amely mentén
a terheket pusztán nyomóerőkkel („nyo-
88. ábrán vázolt rácsos tartók felső övét az adott ter- mott kötéllel”) egyensúlyozni tudjuk.
hekre támaszvonal alakúra71 vettük fel; a rácsos tartó
összes oszlopában és rácsrúdjában zérus erő alakul ki,
csak a felső övben alakul ki nyomás és az alsó övben
konstans húzás.
Ezt a jelenséget „ívhatásnak” vagy „boltozati hatás-
nak” (arch effect) nevezzük. A nyírási méretezésben
nem szokás a teljes nyírási vasalás elhagyása72, de azt
feltételezhetjük, hogy a tehernek egy részét ív hatással
veszi fel a tartó és csak a fennmaradó részt viseli a
tartó „gerendaként”, nyírási vasalással.
88. ábra. „Támaszvonal alakú” rácsos tartó erőjátéka: az összes oszlop és rácsrúd „vakrúd”
89. ábra. Az ív-hatás figyelembevétele gerendák nyírási méretezésében
71
A terhekből rajzolt nyomatéki ábrával arányos alak. ilyen esetben a nyíróerőt a „nyomott beton ív” erejének
függőleges komponense egyensúlyozza.
72
Az ívhatás magas gerendák (faltartók) esetében domináns lehet.
92
Ezt mutatja a 89. ábra, ahol a közvetlenül a támasz melletti terhet (89c ábra) a parabola-egye-
nes(-parabola) támaszvonal viseli (89e ábra), a fennmaradó – közbenső – terhet (89b ábra) pe-
dig a tartó gerendaként, a rácsos tartó modell alapján veszi fel (89d ábra).
A teher szétválasztása miatt a nyíróerő ábra is két részből áll (89g és h ábra). A gyakorlati
számításban úgy járhatunk el, hogy – az ív hatás nélkül számított – nyíróerőábra támasz melletti
csúcsát „levágjuk”, a nyíróerő ábrát „redukáljuk” (89e ábra). A levágás mértéke a kialakuló
támaszvonal geometriájától függ, az EC (dominánsan megoszló teher esetén) a támasz melletti
d távolságban engedi meg a nyíróerőábra redukálását (a = ai + d).
Fontos megjegyezni, hogy a redukálás csak a nyírási vasalás meghatározásához ( VRd,s ) alkal-
mazható, a nyomott ferde rácsrúd számításában ( VRd,max ) a teljes nyíróerőt kell vizsgálni.
Nem párhuzamos övek

Ha a vasbeton tartó nem párhuzamos övű az ívhatás közvetlenül szerephez jut. A 90a ábrán
vázolt tartó felső öve a vízszintessel β szöget zár be, így az ott kialakuló beton nyomóerőnek
lesz egy függőleges komponense, amely közvetlenül részt vesz a nyírási teherviselésben (90b
ábra). A gyakorlati számításban úgy járunk el, hogy a vasalással felveendő nyíróerőt ezzel a
komponenssel csökkentjük:
M
Vs = VEd − tan β . (6-15)
z
Ez a korrekció mind a ferde húzott, mind pedig a ferde nyomott öv esetén végrehajtható (90c
ábra):
M
Vs = VEd − ( tan α + tan β ) . (6-16)
z
Fontos azonban figyelni a ferdeség irányára: abban az esetben kedvező csak a hatása, ha a tar-
tómagasság a nyomaték növekedésével növekszik.
90. ábra. Nem párhuzamos övek hatása

Nyomóerő hatása Emlékeztető
A főfeszültségek síkbeli feszült-
Ha a gerendára nyomóerő hat (91b ábra), akkor ennek je- ségállapot esetében:
lenléte csökkenti a maximális húzófeszültségeket. Ezt σ x +σ y  σ x −σ y 
2
mutatjuk a Mohr körök rajzával a 91. ábrán. Ennek meg- σ1,2 = ±   +τ xy

2
felelően a beton által felvett nyíróerő növelhető, az EC 2  2 

szerint73: .
73
A főfeszültségek képlete alapján a maximális húzófeszültség: σ1 = −σ cp / 2 + σ cp2 / 4 + τ xy2 . Feltételezzük, hogy
a beton akkor megy tönkre, amikor elérjük a húzószilárdság értékét: σ 1 = f ctd . Innen kifejezhetjük a nyírófeszült-
ség maximális értékét τ xy = f ctd2 + f ctdσ cp . Parabolikus nyírófeszültség eloszlás esetén (c=2/3):
93
VRd,c ≈ ( cf ctd + 0.15σ cp ) bd . (6-17)
91. ábra. A maximális húzófeszültség axiális feszültség nélkül (a) és axiális nyomófeszültség-
gel (b), alul a Mohr körök
Nyomott öv segítő hatása
A gerenda nyomott övében jelentős nyíróerő tud átadódni (92a ábra), ez a Vcd erő hozzáadódik
a kengyelek teherviseléséhez. Bár ennek hatása jelentős és hatékonyságát számos kísérlet is
igazolja, jelenleg az EC ennek figyelembevételét közvetlenül nem engedi.
Szemcsehatás, csaphatás
Bár a gerenda megreped, mivel a tartóban adalék szemcsék vannak, a repedés partjai nem lesz-
nek tökéletesen simák, és így a szemcsék egymásba akadásával repedésirányú erők adódhatnak
át, amelynek függőleges komponense közvetlenül részt vehet a teherviselésben. Ezt a jelenséget
szemcsehatásnak (aggregate interlock) nevezzük (92b ábra, Vagg). A hatás kialakusához kis re-
pedéstágasság megfelelő irányú repedéspart-mozgás szükséges.
A hosszirányú acélbetétek hajlított-nyírt rúdként szintén fel tudnak venni nyíróerőt, ezt nevezik
csaphatásnak (dowel action, Vd).
Ez a két hatás kisebb terhelésnél szerepet játszik, a teherbírás kimerülése közelében azonban
hatásuk elhanyagolható [36]: a repedés partjai olyan mértékben megnyílnak, hogy nem jön létre
érdemi szemcsesúrlódás, a betonfedés pedig leválhat, így nem lesz jelentős csaphatás sem.
92. ábra. A nyomott betonzónában átadódó nyíróerő (a) valamint a szemcsehatás és csaphatás
(b)
( )
VRd,c = cτ xy bd = c fctd2 + fctdσ cp bd . Ezt az összefüggést a 0 ≤ σ cp ≤ 11 f ctd intervallumon a cfctd + 0.15σcp bd
képlet alulról közelíti.
94
*
6.4 Nyírás a gerinc és az öv között, felkötött terhek
A T keresztmetszetű gerendák (és a bordás födémek) esetén az övek (fejlemez) és a gerinc (borda) közt is nyíró-
feszültségek lépnek fel, amelyek felvételére általában nyírási acélbetéteket kell elhelyezni. A problémát két lépés-
ben tárgyaljuk: először meghatározzuk az öv és a gerinc közötti fajlagos csúsztatóerőt (qEd, 93b ábra), majd ezt
követően méretezzük a kapcsolatot.
Vizsgáljuk a gerenda ∆x hosszúságú szakaszát (93a ábra). Az öv egyik oldali túlnyuló részén a nyomóerő a ∆x
szakaszon FEd-ről FEd + ∆FEd-re változik. Az erő növekményt a csúsztató erő egyensúlyozza, azaz:
∆FEd
qEd = . (6-18)
∆x
A teljes nyomóerőt a nyomatékból kaphatjuk, amelynek Mf/M része okozza az öv nyomóerejét:
M Ed M f
FEd = , (6-19)
z M
ahol M a teljes nyomaték, Mf pedig az öv egyik oldalon túlnyúló része által felvett nyomatékrész. Figyelembe
véve, hogy a nyíróerő határátmenetben (∆x→0) VEd =∆MEd/∆x, a (6-18) és (6-19) egyenletekből:
VEd Mf
qEd = . (6-20)
z M
Abban az esetben, ha a csúsztatófeszültség ν Ed = q Ed / hf kicsi (az EC szerint ν Ed ≤ 0.4 f ctd ) nincs szükség együtt-
dolgoztató (nyírási) vasalásra.
93. ábra. Csúsztatóerő a gerinc és az öv között
94. ábra. A csúsztatóerő egyensúlyozása θ f szögű nyomott beton rácsrúddal és nyírási acél-
betéttel (a beton nyomófeszültsége ν f cd )
A teherviselés vizsgálatát a nyírt tartó vizsgálatához hasonló módon végezzük el. Feltételezzük, hogy a repedés
(nyomott rácsrúd) iránya θ f és a csúsztatóerőt nyomott beton rácsrudakkal és húzott nyírási acélbetétekkel egyen-
súlyozzuk. A 94. ábra szerint a teherbírás feltétele:
95
f ywd Asf
ctg θ f ≥ q Ed , ν f cd sin θ f cos θ f hf ≥ q Ed , (6-21)
sf
ahol sf a nyírási vasalás osztástávolsága, Asf pedig a keresztmetszeti területe, a ν tényező egyezik a nyírásnál al-
kalmazottal (66. lábjegyzet).
A nyomott rácsrúd irányát felvehetjük 45 fokra, vagy a VS40 szerint ennél laposabbra is.
6-2 Kidolgozott feladat. Fejlemez és borda közötti nyírási vasalás
Egy leff = 7.8 m elméleti támaszközű, T keresztmetszetű tartót pEd = 28 kN/m megoszló totálteher terheli. Hatá-
rozzuk meg a fejlemez és a gerinc közti vasalás szükséges mennyiségét!
Megoldás. A fejlemez nyomóerejének változását a fejlemez és a gerinc közti csúsztatóerő biztosítja. A fejlemez
és a gerinc közti csúsztatóerő ott a legnagyobb, ahol a leggyorsabban változik a fejlemez nyomóereje. Ha a belső
erők karját állandónak tekintjük, a fejlemez nyomóereje ott változik a leggyorsabban, ahol a leggyorsabban vál-
tozik a keresztmetszet nyomatéka, vagyis ott, ahol a legnagyobb a nyíróerő. Ez a támasz közelében van.

h=500 mm, b = 500 mm, bw=250 mm,
hf = 150 mm, d = 450 mm, z = 405 mm,
kengyel φs=8mm, fővasalás φ20,
A maximális nyíróerő74 VEd = pEd × leff / 2 = 109.2 kN.

Konstans belső erőkar, és a III. feszültségállapotnak megfelelő nyomott zóna feltételezése esetén a nyomott zóna
nyomóereje a szélességek arányában oszlik meg az öv és a gerinc között. Az egyik oldali övrész szélessége
125 mm, tehát a Mf / M = 125 / 500 = 0.25. A fajlagos csúszatóerő, illetve a nyírófeszültség értéke:
VEd M f 109.2 125 kN q 67.41

qEd = = = 67.41 ; ν Ed = Ed = = 0.449MPa > 0.4 × f ctd = 0.4 × 1 = 0.4MPa .
z M 0.405 500 m hf 0.15
A csúsztató (nyíró)feszültség meghaladja határértéket, ezért vízszintes vasalással kell összekötni a gerincet és a
kétoldali övrészeket. A fejlemezbe helyezett lapos kengyel vízszintes szárai erre a célra (is) alkalmasak. Ezeket a
nírási teherbírás igazolásakor nem vesszük számításba, tehát teherbírásuk rendelkezésre áll. Az alkalmazott ken-
gyelek szárai hossztengelyre merőlegesek, tehát α = 90°, ezért alkalmazhatók a 6-21 szerinti egyszerű összefüg-
gések. A rácsos tartó modell cotΘf értékének felvételét EC2 nyomott övben 1 és 2 között, húzott övben 1 és 1.25
között engedi. Számításunkat cotΘf = 1 feltételezéssel végezzük.
Asf qEd 67.41 mm 2
≥ = = 155 ~ 3 db Ø8 kengyelszár méterenként.
sf f sy × ctgθ f 435 × 1 m
Minden kengyel két kengyelszárból áll, ezért elegendő kb. 600 mm-ként elhelyezni egy kengyelt. Természetesen
teljesíteni szükséges a szerkesztési szabályokat is75.
A kis igénybevétel miatt a felső korlát ellenőrzése formalitás:
kN
ν fcd sin θf cos θf hf = 0.552 ×13.33 × 0.707 × 0.707 ×150 = 551 ≥ qEd , megfelel.
m
Végül felhívjuk a figyelmet arra [6], hogy bizonyos esetekben a gerenda nem a tetején, hanem
az alján van terhelve (95a ábra), ebben az esetben az alul ható terhet „felkötjük” a tartó nyomott
övébe, azaz többletként az alul ható tehernek megfelelő nyírási kengyelt is elhelyezzük.
Amennyiben a gerendára külső koncentrált terhet teszünk, azt is kengyelekkel (45 fokos teher-
terjedés figyelembe véve) a tartó nyomott övébe fel kell kötni (95b ábra).
74
Az EC2 megengedi, hogy a számítást ne a nyíróerő maximumával, hanem a nyomatéki nullpont és a maximális
nyomaték helye távolságának felében maximált Δx távolságon számított átlagos nyíróerővel végezzük.
75
A szerkesztési szabályok betartása 45°-os rácsrúd alkalmazása esetén irreálisan sűrű kengyelosztást követel.
Érdemes a számítást laposabb rácsrúd feltételezésével végezni.
96
95. ábra. Alsó lemez (a) és erő felkötése (b)
7 Csavarás
A hajlítás és a nyírás tárgyalása után ebben a fejezetben tömör vasbeton keresztmetszetek csa-
varási méretezését mutatjuk be (96. ábra). Egyszerűség kedvéért vizsgáljunk egy téglalap ke-
resztmetszetű gerendát (97a ábra), amelyet csak csavarónyomaték terhel! A feladat a csavarási
ellenállás tervezési értékének (TRd) meghatározása.
96. ábra. Vasbeton gerenda csavarása

A megoldás első lépése, hogy a tömör gerendát helyettesítjük egy „vékonyfalú csővel” (97b
ábra), amelynek tef vastagságú falának – kis egyszerűsítéssel – közepén találhatók a
hosszacélbetétek és a kengyelek. (tef EC szerinti meghatározása a
VS36-on található.) A „cső” kontúrja egyezik a vasbeton gerendá- Emlékeztető
A vékonyfalú zárt szelvé-
éval, így a középvonalának méretei, hk és bk a falvastagság (tef)
nyű rúd falában keletkező
alapján egyértelműen számíthatók. A csőben egy konstans nyírófo- nyírófolyamot Bredt hatá-
lyam alakul ki, amelynek nagyságát a Bredt-formulával számíthat- rozta meg, értéke:
juk (97c ábra): T
q= ,
T 2A
q= , Ak = hk bk . (7-1) ahol T a csavarónyomaték
2 Ak és A a rúd falának középvo-
nala által közrezárt terület.
Téglalap keresztmetszet esetében a nyírófolyamot a falak hosszával
szorozva kapjuk a falakban fellépő „nyíróerőket” (97d ábra):
T T
V1 = qbk = , V2 = qhk = . (7-2)
2hk 2bk
97. ábra. Keresztmetszet
97
A falakban fellépő V1, V2 erőket a vékonyfalú rúd fala nyíróerőként viseli (98a ábra), a mérete-
zéshez ugyanúgy járhatunk el, mint a 6.2 Fejezetben. A (6-11) és (6-12) képletekből (b→tef)
(vagy az 1 illetve a 2 jelű hármas átmetszésből, 98a ábra):
z h
VRdw 2 = As f yd cot θ = k As f yd cot θ , VRd 2,max = cosθ sin θ tef z ν fcd . (7-3)
s s ≈hk
A második összefüggéshez feltételeztük, hogy a beton nyomott rácsrúdban νfcd feszültség lép
fel. A (7-2) jobb oldali összefüggéséből és (7-3)-ból az alábbi összefüggéseket kapjuk:
bk hk Af
TRdw = 2 As f yd cot θ = 2 Ak s yd cot θ , TRd,max = 2cosθ sin θ tef hkbk ν fcd . (7-4)
s s Ak
Ugyanerre a két összefüggésre jutunk akkor is, ha a vízszintes fal V1 nyíróerejét vizsgáljuk.
(Mind a négy fal erőjátékát a 99. ábrán vázoltuk fel.)
98. ábra. Csavart rúd vékonyfalú rúd modellje egyik falának erőjátéka
99. ábra. Csavart rúd vékonyfalú rúd modelljének falaiban kialakuló nyomóerők (cikk-cakk
vonal) és húzóerők (folytonos vonal)
A 2-es átmetszés azt mutatja (98. ábra), hogy csak akkor lehet a keresztmetszetben egyensúly,
ha egy tengelyirányú húzóerőt is képes felvenni a rúd. (A húzó erő a nyomott rácsrúderő ten-
gelyirányú vetületével tart egyensúlyt.) A falban fellépő tengelyirányú erő (98b ábra)
Ns2 = Nc2 cos θ = V2 cot θ . A vízszintes falban hasonlóképpen Ns1 = V1 cot θ erő ébred. A négy
falban fellépő teljes erő a négy húzóerő összege (7-2):
1 1 u
Ns = 2 ( Ns1 + Ns2 ) = 2 (V1 + V2 ) cot θ = T cot θ  +  = T cot θ k , (7-5)
 hk bk  2 Ak
ahol uk a középvonal kerülete (uk=2bk+2hk). Az Ns húzóerő felvételére a kerület mentén egyen-

letesen elosztva tengelyirányú acélbetéteket kell elhelyezni. Ha a hosszanti acélbetétek össz-
mennyisége ΣAsl, a hosszacélbetétek tönkremeneteléhez tartozó csavarónyomaték (7-5) átren-
dezésével, mivel Νs =ΣAsl fyd :
98
TRdl = 2 Ak
∑A sl f yd
. (7-6)
uk cot θ
Ezek szerint a csavart rúd háromféleképpen mehet tönkre:
w
• kengyelek tönkremenetele ( TRd , 7-4),
l
• hosszanti acélbetétek tönkremenetele ( TRd , 7-6),
• ferde, nyomott beton rácsrúd tönkremenetele (TRd,max, 7-4).
Ezek legkisebbike lesz a rúd csavarási teherbírása:
TRd = min{TRdw , TRdl , TRd,max } . (7-6)
A nyomott rácsrúd irányát felvehetjük 45 fokra, vagy a nyírásnál tárgyalthoz hasonlóan ennél
laposabbra is. Egy adott gerendában a nyírás és a csavarás számításához azonos dőlésszöget
kell feltételezni.
A csavarásra elhelyezett kengyelt általában a teljes oldala mellett átfogjuk, a hosszvasakat pedig
– ahogy már írtuk – a kerület mentén egyenletesen elosztva helyezzük el (100. ábra).
100. ábra. Csavarási kengyel (a) és a csavarási hosszacélbetétek elhelyezése (b)

Megjegyezzük, hogy méretezett csavarási vasalás nélkül is van egy alacsony csavarási teherbí-
rása a rúdnak (TRd,c), amelynek összefüggése a Bredt-formula alapján, fctd nyírószilárdságot fel-
tételezve:
TRd,c =2 Ak fctd tef. (7-7)
A tartószerkezet (pontosabban a statikailag határozatlan, nem rideg tartószerkezet) kétfélekép-
pen reagálhat a benne ébredő igénybevételre, kétféléképpen tervezhetjük meg a tartószerkeze-
teinket [14]:
• az egyik lehetőség, hogy a fellépő igénybevételekre a szerkezetet méretezzük,
• a másik pedig az, hogy megengedjük a szerkezet elmozdulásait, és ily módon a szerke-
zet ki tud térni az igénybevételek elől.
Ez utóbbi csak akkor lehetséges, ha a szerkezet statikailag határozatlan és a „kitérés” után a
szerkezetnek van egy olyan működési módja, ahogy a terheket fel tudja venni. Ez utóbbi mód-
szerrel gyakran szoktunk élni a csavarás esetén.
Példaként vizsgájuk meg a 101. ábra felső részén vázolt erkélylemezt, amely két gerendára
támaszkodik. Az erkély nyilvánvalóan csavarja a gerendát. Lehetséges azonban, hogy a geren-
dát erre a csavarásra nem méretezzük, hanem engedjük elcsavarodni és a tartószerkezet a terhét
az erkélylemez hajlításával tudja felvenni. Ehhez a megtámasztási módhoz a gerendát hajlításra
kell méretezni, csavarási méretezés nem szükséges.
Abban az esetben viszont, ha az erkélylemez nem folytatódik a gerenda mögött (101. ábra, alul)
a teherviselés csak a gerenda csavarásával jöhet létre.
Azt javasoljuk, hogyha az egyensúly biztosításához a gerenda csavarási teherbírására szükség
van, akkor a csavarónyomatékot méretezett vasalással vegyük fel.
99
Ha egy vasbeton gerenda jelentős csavarónyomatékot kap (pl. íves kialakítású híd) célszerű a
keresztmetszetét zárt szekrény alakúra kialakítani.
101. ábra Konzolos erkélylemez teherviselése

7-1 Kidolgozott faldat. Tisztán csavart téglalap keresztmetszet ellenőrzése
Egy vasbeton rudat végpontján TEd = 23.79 kNm csavarónyomaték terheli. A beton szilárdsági osztálya C25/30,
kengyelezése Ø10/100 mm, B500B. Vizsgáljunk meg, hogy a rúd képes-e viselni a csavarónyomatékot.
b = 250 mm, h = 400 mm, c = 20 mm, ∅k = 10 mm, s = 100 mm, ∅ = 20 mm, d = 365 mm,
VS14/15: fcd =16,67 N/mm2, fctd = 1.2 N/mm2,
fywd = fyd = 435 N/mm2,
Megoldás. A tömör keresztmetszet középső része alig vesz részt a teherviselésben, ezért csak a keresztmetszet egy
tef falvastagságú zártszelvényt („csövet”) veszünk számításba. A falvastagság (VS36)
 2a 
tef = max  
 A / u 
ahol A = b × h = 105 mm2 a betonkeresztmetszet területe, u = 2(b + h) = 1300 mm a betonkeresztmetszet kerülete,
a = c + ∅k + ∅/2 = 40 mm a keresztmetszet kontúrja és a hosszvas tengelye közti távolság. A falvastagság alapján
számíthatjuk a „cső” középfelületének jellemzőit:
2t 2t
bk = b − ef = 170 mm , hk = h – ef = 320 mm .
2 2
A középfelület kerülete uk = 2 bk + hk = 980 mm, területe Ak =bk hk = 54400 mm2 .
A nyíráshoz hasonlóan, rácsos tartó analógiát alkalmazunk. A rácsos tartó ezúttal négy síkbeli rácsos tartó alkotta
„cső”. A fiktív nyomott és húzott rácsrudak, illetve az övrudak vizsgálatát kell elvégezni.
További vizsgálatra és számított csavarási vasalásra nincs szükség, ha a csavarónyomaték nem haladja meg TRdc
értékét, mert ekkor a repedésmentes beton képes betölteni a húzott rácsrúd szerepét (is).
TRdc = 2 Ak f ctd tef = 10.45kNm < TEd .
A feltétel nem teljesül, tehát további vizsgálatra van szükség, a húzott rácsrúd megfelelő teherbírása csak zárt
kengyelezés alkalmazásával igazolható. A további vizsgálatok mellőzéséhez általában szükséges a
TEd VEd
+ ≤1
TRdc VRdc
100
feltétel teljesülése is. Esetünkben ennek számításától eltekinthetünk, mert a csavarás nagysága önmagában szük-
ségessé teszi a további vizsgálatok elvégzését.
A kengyelezéssel a rácsrúd teherbírása kvázi tetszőlegesen növelhető. A ferde nyomott rácsrúd ellenállása viszont
vasalással nem növelhető, ezért ellenőrizni kell, hogy a beton képes-e a biztosítani a ferde nyomott rácsrúd meg-
felelő ellenállását. A nyomott rácsrúd törését okozó csavarónyomaték (VS36)
TRdmax = 2ν f cd Ak tef sin Θ cos Θ = 39.17kNm ,
ahol a nyomott rácsrúd szöge a nyíráshoz hasonlóan vehető fel, de csavarás jelenléte esetén ajánlott Θ = 45° alkal-
mazása.
 f [MPa] 
υ = 0.6  1 − ck = 0.54
 250 
A fiktív ferde nyomott rácsrudak ellenállása meghaladja az igénybevételt, ezért megfelel. További feladatunk a
megfelelő vasalás meglétének ellenőrzése.
Húzóerő keletkezik a csavarásból a kengyelekben (húzott rácsrúd) és a hosszvasalásban (övrúd). A húzott elemek
ellenállásának minimuma adja a figyelembe vehető ellenállást. Tiszta csavarás működése esetén minden kengyel,
illetve minden, a kerület mentén „egyenletesen” elosztott hosszvas számításba vehető, nem kell az igénybevéte-
leknek (csavarás, hajlítás, húzás) osztozniuk a vasak teherbírásán.
2Ak Asw f ywd
TRdw = = 37.15 kNm ,
s
ahol Asw = 78.54 mm2 – a nyírási méretezéstől eltérően – egy (!) kengyelszár keresztmetszeti területe.
A négy sarokban elhelyezett hosszvasak nyilvánvalóan figyelembe vehetők, és a példához hasonló oldalarányú
téglalap keresztmetszetek esetén nem követeljük meg, a hosszabb oldal mentén további hosszvas(ak) legyenek, de
az „egyenletes” kiosztás szubjektív fogalmába nem fér bele a rövidebb oldalfelezőkön elhelyezett vasak figyelem-
bevétele. Ezért
2 Ak AsT f yd
TRdl = = 60.66 kNm ,
u k cotθ
ahol AsT = 4Ø20=1257 mm2.
A csavarásra vasalt tartó mértékadó ellenállása tehát a nyomott rácsrúd, a húzott rácsrúd és a húzott övrúd ellen-
állásának minimuma
TRd = min ( TRdmax , TRdw , TRdl ) = 37.15kNm > TEd ,
a keresztmetszet csavarónyomatéki ellenállása megfelelő.
7-2 Kidolgozott feladat Összetett igénybevétellel terhelt téglalap keresztmetszet ellenőrzése
Vizsgáljunk meg egy lg = 3 m elméleti kinyúlású vasbeton konzol egyenes nyírással és hajlítással, valamint csava-
rással terhelt befogási keresztmetszetét! A gerenda keresztmetszete a 7-1 feladatban szereplővel azonos
gg = bh × 25 kN/m3 = 2.5 kN/m. A gerenda egy l1 =1.5 m elméleti kinyúlású76 külpontos erkélylemez terheit hordja.
Az erkélylemez állandó jellegű terhe gl = 3 kN/m2 (γg =1.35), hasznos terhének alapértéke ql = 2 kN/m2 (γq =1.5).
Megoldás. Nyilvánvalóan a teljes lemez leterhelése adja a mértékadó teherkombinációt. A lemez mértékadó meg-
oszló terhe
pEd = γg gl +γq ql =7.05 kN/m2 .
A befogási keresztmetszet mértékadó nyíróereje
VEd =pEd ll lg +γg gg lg =41.85 kN,
76
Az elméleti konzolkinyúlás és a valós geometriai méretnek az igénybevételekre gyakorolt hatását elhanyagoljuk.
101
hajlítónyomatéka pedig
MyEd = pEd ll lg 2 /2+γg gg lg 2 /2 = 62.78 kNm.
Ezekkel egy időben
TEd = pEd lg ll 2 /2 = 23.79 kNm
csavarónyomaték terheli a keresztmetszetet. A gerenda elméleti tengelye és kontúrja különbözőségéből fakadó
korrekcióktól az egyszerűség kedvéért eltekintünk.
T V
Az 7-1 feladat eredményei alapján belátható, hogy számított vasalásra van szükség, TRdc < TEd , Ed + Ed > 1 és
TRdc VRdc
TRdmax > TEd. Az ellenőrzés azonban most összetett igénybevételre történik. A kengyeleket (húzott rácsrúd) és a
fiktív nyomott beton rácsrudakat terheli a csavarás és a hajlítás, a hosszvasakat terheli a csavarás, a nyírás és a
hajlítás is. A nyírási teherbírás felső korlátja z = 0.9d = 324 mm alkalmazásával:
b zυ f cd (cotα +cotθ )
VRdmax = w = 364.5 kN ,
1+ ( cotθ )
2
VEd T
+ Ed = 0.722 < 1 ,
VRdmax TRdmax
a nyomott rácsrudak megfelelnek.
A húzott rácsrúd, vagyis a kengyel ellenőrzésekor óvatosnak kell lennünk, mert a megszokott nyírási képleteink-
ben a kétoldali kengyelszárak összege, a csavarási összefüggésekben egy szár területe szerepel. Úgy fogunk el-
járni, hogy először meghatározzuk a csavarónyomaték felvételéhez szükséges kengyelmennyiséget, majd ellen-
AswT f yd
őrizzük, hogy a fennmaradó kengyelezés elegendő-e a nyíróerő viselésére. A TRdw = 2 Ak cot θ összefüggés
sk
átrendezéséből
sk TEd
AswT,requ = = 50.3mm 2 .
2 Ak f ywd cotθ
A nyírásira rendelkezésre álló egyoldali kengyelterület
AswV = Asw – AswT, requ = 28.2 mm2 .
Ebből a megszokott képlettel számítható, a kengyelek nyírási teherbírása, de az itt szereplő érték duplája írandó
az összefüggésbe.
VRds = 2AswV zfywd cot θ = 79.57 kN > VEd ,
a tartó kengyelezése a nyíróerő redukció figyelembe vétele nélkül is megfelel.
A csavarónyomatékból lineáris összefüggéssel nyerhetjük a szükséges hosszvasmennyiséget, a hajlítási ellenállás
számítása viszont nemlineáris feladat. Ezért először a csavarónyomatékból számítjuk a szükséges
hosszvasmennyiséget, és a redukció után maradó vasalásból számítjuk a nyomatéki ellenállást. A csavarási hossz-
vas szükséges mennyisége a TRdl =TEd összefüggés átrendezésével kapható. A csavarásra szükséges hosszvasalás
mennyisége
T u cot θ
AsT = Ed k = 492.6mm 2
2 Ak f yd
Az előző példa gondolatmenetét követve a számított vasmennyiség negyedét kell levonni a sarkokban elhelyezett
hosszvasak területéből. Egyenes hajlításról lévén szó, csak az alsó és a felső vasmennyiségre van szükségünk,
tehát oldalanként AsT felét vonjuk le. A húzott, illetve a nyomott oldali hatásos hajlítási vasmennyiség tehát
Asm = 3∅ 20–492.6/2 = 696.0 mm2 . Ezzel a vasmennyiséggel a részletek mellőzésével a nyomatéki ellenállás szá-
mítható; MRdy = 100.1 kNm > MEdy , megfelel. Ezzel modellünk minden elemének ellenállását igazoltuk.
Szükséges még a szerkesztési szabályok ellenőrzése. A nyírási és a hajlítási vasalásokra vonatkozó szerkesztési
szabályok teljesítendők, ellenőrzésüket nem részletezzük. A csavarási szerkesztési szabályok a „csavarási vasa-
lásra” vonatkoznak. A fenti példa megoldása megmutatja, a csavarási hosszvas még csak-csak kijelölhető, de ál-
talában nincs külön nyírási és csavarási kengyel (vagy legalábbis nem érdemes így értelmezni). Ha minden kengyel
kialakítása megfelel a csavarási szerkesztési szabálynak, akkor minden kengyelt igénybe veszünk részben nyírásra,
részben csavarásra. A VS74. oldalán található előírásokat a vasalás teljesíti. s = 100 mm < u/8 < b, továbbá
h – 2(c + ∅k + ∅/2) < 350 mm.
Megjegyezzük, hogy általában szükséges a vizsgált keresztmetszet hajlítónyomatékának módosítása a nyíróerő
miatti nyomatéki ábra eltolással. Esetünkben ez számszerűen nem változtatja a befogási keresztmetszet nyomaté-
kát, mert az eltolt nyomatéki ábra értéke a maximális nyomaték keresztmetszetében az eredetivel azonos.
Megjegyezzük továbbá, hogy az összetett igénybevétellel terhelt rudak esetén is van lehetőség tervezésre. Ilyenkor
a felső korlátok ellenőrzése után az egyes igénybevételekből számítható szükséges vasalást határozzuk meg, és
azok összegét helyezzük el a tartóban.
102
Általános igénybevétellel terhelt vasbeton rúd ellenőrzése

Egy rúd keresztmetszetét általános esetben egyidejűleg terhelheti külpontos normálerő (N, My, Mz), kétirányú nyí-
rás (Vy, Vz) és csavarás (Tx). Méretezéskor, ellenőrzéskor ezek együttes hatását kell figyelembe vennünk. Ismere-
tes, hogy vannak olyan igénybevételpárok, amelyes esetében a nagyobb, más esetekben a kisebb egyidejű igény-
bevétel a kedvezőtlenebb. Ezért általában meglehetősen sok igénybevétel kombináció vizsgálandó. A fenti minta-
példákban bemutatott eljárás – bár az Eurocode ezt sugalltja – nehézkes lehet, hiszen minden egyes teherkombi-
nációban új redukciót kell végrehajtani a különböző csavarónyomaték miatt. Ez pedig minden teherkombinációban
más és más redukált keresztmetszet vizsgálatát eredményezi külpontos normálerőre. Egyszerűbb megoldás lehet
a szabványos előírások olyan alkalmazása, ami a normálfeszültségek szempontjából a csavarás és a nyírás hatását
helyettesítő húzóerővel veszi figyelembe. A TRdw összefüggésében látható Asfyd végső soron a csavarásra igénybe
vett hosszvasakban fellépő húzóerő (lásd térbeli rácsos tartó modell övrúdjai). Ha tehát a hosszvasalást nem redu-
káljuk, viszont a keresztmetszeten egy központos kiegészítő (helyettesítő) húzóerőt veszünk figyelembe, nem
szükséges minden teherkombinációban új teherbírási felület előállítása. Figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a
húzóerő nem minden esetben kedvezőtlen egy vasbeton keresztmetszet számára
(N > Nbal). Belátható, hogy a csavarásból keletkező helyettesítő húzóerő nem csökkenti a rúd görbületét és a külső
nyomóerő járulékos külpontosságaiból származó kedvezőtlen hatásokat (sőt, a repedezettség növekedése többlet
alakváltozásokat okozhat). Ezért azt javasoljuk, hogy a hajlítónyomatéki növekményeket az eredeti nyomóerővel
határozzuk meg, majd az ellenőrzést végezzük el az eredeti és a csavarás miatt redukált normálerő szinten egyaránt.
Az eljárás alkalmazásának következménye, hogy a külső normálerővel nem terhelt keresztmetszetek ellenőrzése
is elvégezhető az eredeti keresztmetszetre vonatkozó külpontos nyomási számítási algoritmusokkal.
A rudak viselkedésének ilyen vizsgálata rávilágít arra is, hogy az Eurocode előírásai erősen leegyszerűsítőek és
konzervatívok (a biztonság oldalán állnak). Belátható, hogy nem feltétlenül szükséges az előírás szerinti hosszva-
salás elhelyezése, ha az adott tartományban egyéb igénybevételekből nagyobb nyomerő áll rendelkezésre, mint a
csavarásból számítható hossztengely irányú húzóerő adott tartományra jutó része. Ha egy rudat tisztán csavarunk,
megfelelően kengyelezzük, de a számított hosszvasalás helyett elegendően nagy nyomóerőt működtetünk, a teher-
bírás biztosítható. Belátható az is, hogy egy gerenda hajlítónyomaték miatt nyomott zónájában nem szükséges
ugyanolyan mennyiségű kiegészítő hosszvasalás jelenléte, mint a keresztmetszet egyéb tartományaiban [25].
8 Vasbeton gerenda vizsgálata

8.1 A nyírási tervezés és ellenőrzés folyamata
Az eddigiekben egy keresztmetszet nyírási vasalásával foglalkozunk. Ennek alapján egy komp-
lett gerenda nyírási vasalásának ellenőrzése vagy tervezése is elvégezhető.
Az ellenőrzés lépései az alábbiak (102. ábra):
1. A mértékadó nyíróerőábra meghatározása (VEd)
2. A nyíróerő redukálása az ívhatás miatt a támaszoknál (VEd,red)
3. A nyomott rácsrúd ellenőrzése (VRd,max) – elegendő-e a tartóméret?
4. A beton nyírási teherbírásának ellenőrzése (VRd,c) – kell-e nyírási vasalás?
5. A nyírási vasak teherbírásának (VRd,si) meghatározása szakaszonként
6. A mértékadó (VEd) és a határnyíróerő ábra (VRd) meghatározása
7. A szerkesztési szabályok ellenőrzése
Amennyiben a 3. pontban VRd,max <VEd,max a tartó mérete kicsi, a nyírási vasalás nélkül nem
képes a terhek viselésére.
Amennyiben a 4. pontban VRd,c>VEd,red a tartó mérete olyan nagy, hogy a nyírási vasalástól füg-
getlenül képes a terhek viselésére. A tartóba ekkor is kerül nyírási vasalás: a szerkesztési sza-
bályok szerinti minimumot ekkor is el kell helyezni.
A tervezés folyamatának első négy lépése egyezik az ellenőrzésével. A továbbiak:
5. A minimális nyírási vasalás meghatározása a szerkesztési szabályok alapján
6. A legnagyobb nyíróerőhöz (VEd,red) tartozó nyírási vasalás meghatározása
103
7. A kengyeltávok (felhajlított acélok helyének) felvétele, a nyírásra vasalandó szakaszok

meghatározása
8. A mértékadó (VEd) és a határnyíróerő ábra (VRd) meghatározása
102. ábra. Gerenda nyírási vasalásának ellenőrzése
8.2 Hajlítás és nyírás

Az alábbiakban összefoglaljuk a berepedt tartó tönkremeneteli módjait. A jelenségek többsége
már előkerült, de látni fogjuk, hogy a húzott, nyomatéki vasalás tervezésében lesz egy fontos
újdonság: a nyomatékábra „eltolása”. A tartó tönkremeneteli módjai:
1. Nyírási acélbetét szakad ( VRd,s )
2. Nyomott beton rácsrúd törik ( VRd,max )
3. Kengyelek nem horgonyzódnak le (kampózás)
4. Nyomott betonöv tönkremegy ( M Rd )
5. Húzott acélbetét megfolyik, teherbírása kimerül ( M Rd )
6. Húzott acél nem horgonyzódik le.
A felsorolt tönkremeneteli módok mellett zárójelben utalunk arra a számításra (vizsgálatra),
amivel az illető tönkremenetellel szembeni kellő biztonság igazolható. A harmadik tönkreme-
netel elkerülése érdekében a kengyelek végén kampót alakítunk ki, amelyet mindig a nyomott
zónában (negatív nyomaték esetében alul!) helyezünk el. A kampó helyes kialakítása a VS71-
ben megtalálható. Az utolsó két tönkremeneteli módra lényegében a hajlítási méretezéssel ter-
vezünk. A korábbi vizsgálatokban azonban nem vettük figyelembe, hogy a tartóban ferde repe-
dések jönnek létre, gondoljuk ezért újra végig a berepedt tartó nyomatéki teherviselését!
A 103a ábrán felrajzoltuk egy tartó bal oldalának elkülönített ábráját. A repedés 45 fokos, a
nyírási vasalás függőleges. Vágjuk el a tartót a repedés bal szélén, és a bal oldalon működtessük
az igénybevételeket (M és V), a jobb oldalon pedig a beton nyomóerőt, az acél húzóerőt és a
kengyelekben működő erők eredőjét (103b ábra)! Feltételezzük, hogy a teljes nyíróerő a ken-
gyeleken adódik át. Egyszerűség kedvéért a repedés feletti szakaszon a megoszló terhet nem
vesszük figyelembe.
Írjuk fel a nyomatéki egyensúlyi egyenletet a t1 tengelyre (103b ábra), majd fejezzük ki az Ns
acél húzóerőt:
104
z M + Vz / 2
M +V − Ns z = 0 → Ns = . (8-1)
2 z
103. ábra. A ferde repedés mellett elkülönített szerkezet (a), a repedés környezetének elkülö-
nített szerkezet (b), a rúdelem elkülönített szerkezet ábrája (c) és a nyomatékábra (d)
Azaz a (8-1) összefüggés szerint acélban a húzóerő nagyobb, mint az adott keresztmetszetben
keletkező nyomatékból adódó M/z, számszerűn azt kaptuk (103d ábra), hogy egy olyan M nyo-
maték alapján kell számítani, amely a vizsgált keresztmetszettől z/2 távolságra található.
A méretezésben így is fogunk eljárni, a tényleges nyomatékábrát megnöveljük, oly módon,
hogy a nyomatékábrát al-lel (függőleges kengyelezés esetén al = z/2) eltoljuk. Erre mutatunk
két példát a 104. ábrán.
Amennyiben a nyírási vasak iránya 45 fokos (ez a tipikus irány felhajlított acélbetét esetén) az
acélokban fellépő erő eredője át fog menni a t1 tengelyen (105c ábra) és a nyomatéki egyenlet-
ből Ns =M/z adódik, azaz a nyomatékábrát nem kell eltolni. Ha nincs méretezett nyírási vasalás,
akkor a teljes nyíróerő a nyomott övben adódik át és a 105a ábra szerint a nyomatéki egyenlet:
M + Vz − N s z = 0 , azaz az eltolás mértéke z.
Tetszőleges irányú nyírási acélbetét és nyomott beton rácsrúd esetén az eltolás mértéke [19],
levezetés nélkül:
z (cot θ − cot α ) .
1
al = (8-2)
2
Az al számítását a 11. Táblázatban foglaltuk össze. A nyomatékeltolás egyszerűsített magyará-
zata az, hogy az acélbetétben keletkező erőt a ferde repedés miatt nem az acél keresztmetszeté-
ben adott nyomatékból, hanem a repedés laposságának függvényében, egy másik, megnövelt
nyomaték értékkel számítjuk.
104. ábra. A nyomatékábra eltolása két- és háromtámaszú gerendán
105
Nincs méretezett felhajlított acél- kengyel + fel-

kengyel
nyírási vasalás betét (α=45°) hajlított acélb.77
θ=45° z z/2 0 z/4
θ<45° z cotθ z (cotθ)/2 z (cotθ−1)/2 z (cotθ−0.5)/2
11. Táblázat Nyomaték eltolásának (al) összefüggései (z=0.9d)
105. ábra. A repedés környezetének elkülönített szerkezet ábrája

A korábbiakban már tárgyaltuk a beton nyomott rácsrúd irányának (θ) felvételét: a laposabb
erő növeli a kengyelek hatékonyságát, de azon az áron, hogy egyrészt növeli a rácsrúd nyomó-
erejét, másrészt, ahogy a fentiekben kimutattuk (8-2), növeli a nyomatékábra eltolását, azaz a
húzott acélbetétek szükséges mennyiségét (hosszát). (A maximális nyomaték értéke nem vál-
tozik.)
A 106. ábrán felrajzoltuk egy kéttámaszú tartó felére a mértékadó nyomatékok ábráját (MEd),
az eltolt nyomatékok ábráját (szaggatott vonal) és a határnyomatékábrát (MEd). A
határnyomatékábra kívülről kell, hogy burkolja az eltolt nyomatékok ábráját. Az acélokat leg-
alább lb,min-nel az eltolt nyomatékábrán túl kell vezetni. Feltételezhetjük, hogy közelítően a ha-
tárnyomaték a lehorgonyzási hosszon lineárisan változik. Azt is feltételezzük, hogy a felhajlított
acélbetétek a felhajlítás keresztmetszetéig képesek a nyomaték viselésére, utána pedig nem.
106. ábra. Vasbeton gerenda határnyomaték- és mértékadó nyomatékábrája (az acélok tartó-
végi lehorgonyzásának vizsgálata nélkül)
77
Feltételezzük, hogy a nyírás felét a kengyel veszi fel.
106
8-1 Kidolgozott feladat. ☺ Konzolgerenda vaselhagyásának tervezése

Határozzuk meg, hogy a 6-1 Kidolgozott feladatban vizsgált konzolgerenda 5 hosszacélbetétéből hol hagyható el
kettő, és rajzoljuk meg a tartó mértékadó- és határnyomaték-ábráját!
Megoldás. Mértékadó nyomatékok, eltolt nyomatékábra
A koncentrált erővel terhelt tartó nyomatéka lineárisan változik, a maximális nyomaték (figyelembe véve, hogy a
koncentrált erő a tartó végétől 150 mm-re működik):
B
M Ed = PEd ( 2.65 − 0.15) = 200 kNm .
A nyomatékábrát el kell „tolni”, ennek mértéke (VS34, θ=45°):
al=0.5z=0.45d = 208 mm.
A mellékelt ábrán mind az eredeti, mind pedig az eltolt nyomatékok ábráját feltüntettük.
Nyomatéki vasalás tervezése, határnyomaték-ábra
5ϕ 18
Az 5φ18-as vasalásnak megfelelő határnyomaték, a számítás bemutatása nélkül: M Rd = 219.4 kNm . Az öt acél-
betétből csak hármat vezetünk végig. Ismét a részletek mellőzésével, a három acélbetéthez tartozó határnyomaték
3 ϕ 18
értéke: M Rd = 140.5 kNm 78. Elvileg ott hagyható el a két acélbetét, ahol az M R3 φd 1 8 -mal kijelölt vízszintes egye-
nes metszi az eltolt nyomatékábrát. Ezt egy fekete pöttyel jelöltük, helye a koncentrált erőtől:
M 3ϕ18
xS = RdB ( 2650 − 150 ) − al = 1547 mm .
M Ed
Így a befogástól mért távolság xS = ( 2650 − 150 ) − xS = 2500 − 1547 = 953 mm . Tekintetbe kell azonban venni, hogy
egyrészt a méretezésben figyelembe vett keresztmetszeten a vasalást lb,min-nel túl kell vezetni, másrészt, hogy a
lehorgonyzási hosszon ( l b ) belül csak σs < fyd jön létre, és közelítően a határnyomaték M R5 ϕd 1 8 és M R3 φd 1 8 között
lineárisan változik. A lehorgonyzási hosszak (VS70, c=40, a 300 mm-nél magasabb gerendák esetében a felső
vasak lehorgonyási hosszát egy 0,7-es osztóval növelni kell):
lb,min = max(10φ ,100) = 180 mm , lb = cφ / 0, 7 = 1029 mm .
A mellékelt ábrán a pöttytől jobbra lb,min -nel
túlvezetett acélbetétek esetén felrajzoltuk a
határnyomaték-ábrát. Látható, hogy a határ-
nyomaték változása az l b hosszon olyan,
hogy a határnyomaték nem metsz bele a mér-
tékadó nyomatékábrába. Az elhagyott acé-
lok végének helye a befogási keresztmetszettől:
xS + lb,min = 953 +180 = 1133 mm .
Megjegyzések:
1. Az acélok lehorgonyzását a koncentrált
erő bevezetésénél vizsgálni kell, (hasonlóan,
mint a „tartóvég vizsgálat”-nál) ezt a jelen
feladatban nem végezzük el.
2. A feltámaszkodásnál, mivel a támaszerő nem
koncentráltan, hanem megoszlóan adódik át, a
maximális nyomatékot szabad csökkenteni. Ennek
módja a VS19. oldalán (és a 3.1 Fejezetben) található, jelen feladatban nem végezzük el.
8.3 Tartóvég vizsgálata

A nyomatéki méretezésben a fentiek szerint meg kell növelnünk a keresztmetszetben működő
nyomatékot (ez az „eltolás”), másrészt a keresztmetszeteken az acélokat olyan módon kell túl-
vezetni, hogy az acélok lehorgonyzódjanak. Ezt a vizsgálatot a gerenda minden keresztmetsze-
3φ18 3 5φ18
78
A mérnöki gyakorlat gyakran úgy jár el, hogy a M Rd ≈ M összefüggéssel határozza meg a határnyo-
5 Rd
matékot, amely a biztonság javára közelít.
107
tében el kell végezni, de kritikus a támasz környezete, ahol a hosszvasak lehorgonyzására kor-
látozott hely áll rendelkezésre. Ennek fontossága miatt a tartóvég környezetét külön is vizsgál-
juk.
A kritikus keresztmetszet az elméleti támasz helye lenne, de a valóságban a repedés mindig a
megtámaszkodó felületen kívül indul, ezért az elméleti támaszhoz legközelebbi vizsgálandó
keresztmetszet a feltámaszkodás széle (107a ábra). Az alábbiakban először meghatározzuk,
hogy mekkora húzóerő lép fel ebben a keresztmetszetben (FEd), majd, hogy mekkora erőt ké-
pesek az acélbetétek felvenni (FRd), teherbírás megfelelő, ha FRd≥ FEd.
A húzóerő az elméleti támasztól ai +al távolságra számított nyomatékból kapható (107b ábra):
M VEd ( ai + al )
FEd = ≈ . (8-3)
z z
A közelítő összefüggésben elhanyagoltuk a megoszló teher nyomatékot csökkentő hatását.
Kengyelezés alkalmazása és θ = 45° esetében al = z/2, így z = 0.9d helyettesítéssel
 a
FEd ≈ VEd  0.5 + 1.1 i  (kengyel) (8-4)
 d
107. ábra. Tartóvég vizsgálata

Végül, ha a feltámaszkodási hosszra felső becslést adunk a tartómagassággal (ai=h/2), és a
d≈0.85h közelítést is alkalmazzuk, az egyszerű
FEd ≈1.15VEd (kengyel) (8-5)
összefüggést nyerjük. A fenti három összefüggés bármelyike használható, a legpontosabb ter-
mészetesen a (8-3).
Felhajlított acélbetétekre az összefüggések a VS37-en találhatók.
Az acélbetétek lehorgonyzási hossza a támasz szélétől f, így az acélokban fellépő maximális
erő (107c ábra) (5-4):
f
FRd ≈ As fyd . (8-6)
lb,eq
A kellő teherbírás feltétele:
FRd ≥ FEd . (8-7)
A „tartóvég vizsgálat” helyett azt is megtehettük volna, hogy a határnyomaték-ábrát a feltámaszkodás környeze-
tében is megrajzoljuk a lehorgonyzás miatti feszültségcsökkenés figyelembevételével. Ez látható a 108. ábrán. A
108
tartóvég vizsgálatnál lényegében a nyomatékokat ellenőrizzük a feltámaszkodás szélénél, azaz a kritikus kereszt-
metszetben.
108. ábra. A határnyomatékábra kiterjesztése a feltámaszkodás környezetére

Ha a tartóvég nem felel meg, a következő gyakran alkalmazott lehetőségek közül választhatunk:
megnöveljük a feltámaszkodási hosszat, több acélt vezetünk be a támaszhoz, az acélok végén
kampót alakítunk ki, több, kisebb átmérőjű hosszacélbetéteteket alkalmazunk, illetve a lehor-
gonyzáshoz ún. hajtűvasakat helyezünk el.
Az utóbbit röviden tárgyaljuk az alábbiakban. Kicsiny feltámaszkodásnál megoldás lehet a tartóvég biztonságos
kialakítására, hogy vízszintes síkú hurkot (ún. hajtűvasat) alakítunk ki (109. ábra). Ennek átmérője lényegesen
kisebb, mint a főacélbetété, hurkosan lehet kialakítani, így sokkal rövidebb hosszon le tud horgonyzódni. Ebben
az esetben a hosszvasak által felvett és a hajtű által felvett erőt össze szabad adni:
FRd = FRd f ő acélbetét
+ FRdhajtű . (8-8)
A hajtűvasakat mind a két irányban kihúzódhatnak, így a lehorgonyzás nemcsak a feltámaszkodás szélétől balra,
hanem attól jobbra is meg kell, hogy legyen, és lehetséges, hogy a kritikus keresztmetszet nem a feltámaszkodás
szélén, hanem attól jobbra található.
A hajtűvasat általában l hajtű -nel túl kell vezetni azon a keresztmetszeten, amelyben a fővasak önállóan megfe-
b, min
ű
lelnek. A 109. ábrán felrajzoltuk a határnyomatékok ábráját. M Rhajt
d
a teljesen lehorgonyzott hajtűvasakból kelet-
kező többletnyomatéki ellenállás.
109. ábra. Hajtűvas alkalmazása
109
8.4 Összetett igénybevételek

Az előzőekben egymástól függetlenül vizsgáltuk a gerenda igénybevételeit és a teherbírás fel-
tételéül az XE ≤ XR egyenlőtlenséget adtuk, ahol X tetszőleges igénybevétel (M, V, T), az R index
az ellenállásra (resistance) az E pedig a teherre (effect) utal. Felmerül a kérdés, hogy ha egy-
szerre működik két igénybevétel (vagy általában két hatás), pl. X és Y, akkor ezek együttes
jelenléte esetében mi a teherbírás feltétele. Abban az esetben, ha ezek egymástól függetlenül
vizsgálhatók:
XE ≤ XR , YE ≤ YR , (8-9)
nincs interakció. Az ennek a feltételnek megfelelő ún. teherbírási vonalat a 110a ábra mutatja.
Ha az XE , YE igénybevétel pár belül van a téglalap tartományon a szerkezet megfelel. A leg-
gyakoribb interakciós formula (110b ábra):
X E YE
+ ≤ 1, (8-10)
X R YR
amelyet Dunkerley formulának vagy a rajzi megjele-
nését Dunkerley egyenesnek szokták nevezni. Az Emlékeztető
A HMH (vagy von Mises) törési feltétel
XE/XR tört az mutatja meg, hogy az igénybevétel há- zérus τxy esetében:
nyad része a teherbírásnak (pl. 30%-a), azaz mek-
 σx   σy 
2 2
kora a kihasználtság, így a (8-10) formula egyszerű σ x + σ y < σ M →   +   <1

2 2
fizikai interpretációja az, hogy a két hatásból számí-  σM   σM 

tott kihasználtság összege ne haladja meg a 100%-ot. ahol σx és σy a normálfeszültségek, σM pe-
Végül a 110c ábrán a négyzetes: dig az anyagra jellemző szilárdság.
2 2
 X E   YE 
  +   ≤1 (8-11)
 X R   YR 
interakciós összefüggés rajzát adtunk meg. Az összes esetben a teherbírás feltétele, hogy az XE,
YE igénybevétel pár belül legyen a teherbírási vonalon. (A négyzetes és a lineáris összefüggést
együtt is használhatjuk, egy ilyen interakciós formulát is mutat a 110c ábra.)
110. ábra. Két igénybevétel együttes hatásának a figyelembe vétele (interakciós összefüggé-
sek). Nincs interakció (a), lineáris interakció (b), négyzetes interakció (c)
Az interakciós formuláknak lehet elméleti háttere (pl. a HMH feltétel esetében), de alapulhat-
nak numerikus vagy kísérleti eredményeken is.
Az alábbiakban megadjuk a legfontosabb vasbeton gerendára vonatkozó interakciós formulá-
kat.
Kétirányú hajlítás (111a ábra) esetében:
M Edy M Edz
+ ≤ 1. (8-12)
M Rdy M Rdz
Kétirányú nyírás (111b ábra) esetében:
110
2 2
 VEdy   VEdz 
  +   ≤1. (8-13)
 VRdy   VRdz 
Egyidejű nyírás és csavarás (111c ábra) esetében a kengyelezést függetlenül kell számítani
nyírásra és csavarásra és a két kengyelmennyiség összegét kell elhelyezni. A ferde nyomott
rácsrúd vizsgálatára (azonos dőlésszöget feltételezve) az alábbi feltételt kell kielégíteni:
VEd T
+ Ed ≤ 1 . (8-14)
VRd,max TRd,max
Amennyiben nincs méretezett nyírási és csavarási vasalás az alábbi feltételt kell figyelembe
venni:
VEd T
+ Ed ≤ 1 . (8-15)
VRd,c TRd,c
Hajlítás és nyírás; valamint hajlítás és csavarás közt nem kell interakciót figyelembe venni, de
az utóbbi esetben a hosszvasakat függetlenül kell csavarásra és hajlításra számítani és a tartó-
ban mind az összes számítással meghatározott acélt el kell helyezni.
111. ábra. Gerenda összetett igénybevételei
8.5 Gerenda kialakítása, szerkesztési szabályok, vasalási terv

A korábbiakban már tárgyaltuk röviden a legfontosabb szerkesztési szabályokat. A vasbeton
szerkezeteket úgy kell kialakítani, hogy a beton és a betonacél képes legyen együtt dolgozni,
kivitelezhető legyen, a beton védje az acélbetétet a korróziótól és a tűztől.
Betonfedés
A betonfedés célja a betonacél védelme tűz és korrózió ellen és a betonacél tapadásának bizto-
sítása. A betonfedés (cnom) a betonfelület és az acél (kengyel vagy hosszvas) kerületének a beton
felületéhez legközelebbi pontja közti távolság (112. ábra). A szükséges betonfedés meghatáro-
zását a VS68 tartalmazza. A legkisebb betonfedés (száraz környezetben található vasbeton le-
mez esetén) 15 mm, de pl. sóval jégmentesített parkoló garázs esetén akár 50-60 mm is lehet.
112. ábra. Betonfedés értelmezése

Acélbetétek távolsága
A betonacélok közti legkisebb távolságot (113. ábra) már megadtuk korábban, itt megismétel-
jük (VS69):
111
 20 mm

amin = max φ , (8-16)
 d + 5 mm
 g
ahol φ a betonacél átmérője és dg a beton-adalék maximális szemnagysága.
113. ábra. Acélbetétek távolsága

Hajlítási sugár
A betonacél hajlítási sugarát (114a ábra) két okból is korlátozni kell: az egyik, hogy az acél
nem sérülhet a hajlítás során, az ennek megfelelő minimális görbítési átmérő, mintegy 4-7 φ ( φ
a vasátmérő), az EC előírása VS69-en található. A másik ok a betonban kialakuló nyomófe-
szültség: ha a betonacélban Fbt húzóerő lép fel, akkor az egyensúlyhoz a betonacélra radiális
erők kell, hogy hassanak (114b ábra), amelynek értéke a kazánképlet szerint p=Fbt/R=2 Fbt/D.
(D a görbítési átmérő.) Ezt az erőt a betonban kialakuló feszültség biztosítja. Az ennek megfe-
lelő görbítési átmérő, mintegy 10-30 φ. A részletes szabályozás VS69-en található, az alábbi-
akban megadjuk ennek elvi hátterét.
114. ábra. Hajlítási sugár értelmezése (a) és a betonról átadódó megtámasztó erő (b)
115. ábra. fcd átlagfeszültség (a), 4 fcd átlagfeszültség (b) és 4/3 fcd átlagfeszültség (c) az acél
átmérőjével egyező beton csíkon. Az utóbbi a sűrűn elhelyezett acélok esete
Írjuk fel először, hogy ha a betonacélról a betonra átadódó átlagfeszültséget fcd-ben korlátozzuk (115a ábra), mek-
kora a hajlítási átmérő! A nyomóerő az átlagfeszültség eredője: p=φfcd, így a kazánképlet (114b ábra) szerint:
2Fbt 2F
p = φ f cd = → D min,c = bt (8-17)
Dmin,c f cd φ
ahol Dmin,c a legkisebb megengedett görbítési átmérő, φ a betonacél átmérője. A betonban az acéltól távolodva a
feszültségek csökkennek (σc<fcd).
A (8-17) összefüggés a biztonság javára közelít, ugyanis a betonban – ahogy a pecsétnyomás ismertetésénél tár-
gyaltuk – a környező beton megtámasztó hatása miatt fcd-t meghaladó feszültséget vehetünk figyelembe. Ha az
acélbetétek nagyon távol vannak egymástól a (2-5) összefüggés szerint a betonban 3 fcd feszültséget tételezhetünk
112
fel. Kedvezőbb ugyanakkor, hogy nem a beton felszíne, hanem a belseje van terhelve, így engedjünk meg ennél
kissé nagyobbat: 4 fcd-t (115b ábra). Ekkor:
2 Fbt F
p = φ 4 f cd = → Dmin,c = bt . (8-18)
Dmin,c 2φ fcd
Ha az acélbetétek közel vannak egymáshoz, akkor ennél kisebb feszültséget engedhetünk csak meg, mert a fe-
szültségterjedési felületek egymásba metszenek (115c ábra). Az acélok legkisebb tengelytávolsága a szerkesztési
szabályok szerint 2φ. A feszültségterjedési felületek egymásba metszésénél a felület kétszer akkora, mint a terhelés
helyén, így fcd-t α = Ac1 / Ac0 = 1.4 tényezővel szorozhatjuk (lásd a (2-5) képlet). Ennél kicsit (5%-kal) kisebbet
engedünk meg: legyen a betonban megengedett feszültség 4/3 fcd. Ekkor a kazánképletből:
4 2 Fbt 3F
p = φ f cd = → Dmin,c = bt . (8-19)
3 Dmin,c 2 f cdφ
A két érték közt interpolálva nyerjük az EC képletét (VS69):
Fbt  1 1 
Dmin,c =  +  , (8-20)
fcd  ab 2φ 
ahol ab az acélbetétek tengelyei közti távolság fele. ab=∞ illetve ab= φ esetén (8-20) visszaadja a fenti (8-18) és (8-
19) összefüggéseket.
Minimális vashányad
A 29. ábra mutatja egy tipikus vasbeton gerenda M(κ) görbéjét. Ha a betonacél mennyiségét
csökkentjük, akkor a keresztmetszet nyomatéki teherbírása (MR) csökkenni fog, miközben a
repesztőnyomaték (Mcr) alig változik. Igen kicsiny vashányad esetén előállhat az a helyzet,
hogy a határnyomaték kisebb, mint a repesztőnyomaték (116. ábra) és így a tartó a berepedést
követően le fog szakadni. Ezt a jelenséget rideg törésnek nevezzük, és általában az ilyen ke-
resztmetszeteket kerülni kell. A szabályzatokban szereplő minimális vashányad (VS72) bizto-
sítja azt, hogy a ridegtörés ne jöjjön létre.
116. ábra. M(κ) görbe függése a vashányadtól (ρ), a ridegtörés

A rideg törés elkerülésének feltétele (116. ábra):
M R ≥ M cr , ha As ≥ As,min. (8-21)
A repesztőnyomaték a keresztmetszet szélső szálában a beton húzószilárdságával azonos feszültséget okoz:
f ctm = cr ( h − xI ) .
M
(8-22)
II
Kicsiny vashányad esetén: xI ≈ h / 2 , I I ≈ bh3 / 12 így:
f ctm bh 2
M cr ≈ . (8-23)
6
Kis vashányad esetén a belső erők karja 0.9d–0.95d, így az acél karakterisztikus79 szilárdságához tartozó határ-
nyomaték alsó becslése:
M R ≈ As f yk 0.9d . (8-24)
(8-21), (8-23) és (8-24) összefüggésekből:
79
A ridegtöréssel szembeni biztonságot az adja, hogy a repesztőnyomatékot a húzószilárdság átlagértékéből, a
határnyomatékot pedig az acél folyáshatárának karakterisztikus értékéből számítjuk.
113
f ctm bh 2 f ctm bh 2 f
As f yk 0.9d ≥ → As ≥ ≈ 0.26 bd ctm . (8-25)
6 f yk 5.4 d f yk
A közelítő összefüggést a h ≈ d / 0.85 helyettesítéssel kaptuk. (8-25) lényegében egyezik az EC alábbi képletével:
 f ctm
As,min  0.26
ρ min = = max  f yk (8-26)
bd  0.0015 = 1.5% o

Gerenda vasalása (VS72)
A gerenda kengyelezésének kiosztására vonatkozó szabályokat a (6-14) összefüggéssel meg-
adtuk. További részletek a VS72-en találhatók. Csak azt emeljük itt ki, hogy a gerenda minden
sarkába kell tenni acélbetétet és a pozitív nyomatéki vasalás legalább harmadát a támaszhoz be
kell vinni és ott le kell horgonyozni.
Az alsó vasakat általában műanyag távolságtartóra helyezik, amelyek a zsaluzatra támaszkod-
nak és biztosítják a kellő betonfedést. A vasakat „kötöződróttal” egymáshoz erősítik, így egy
állékony acélváz jön létre, amelyet egyben lehet mozgatni, szükség esetén pl. a zsaluzatba el-
helyezni. A vasakat gyakran hegesztéssel rögzítik egymáshoz. Így jobban automatizálható a
vasszerelés, illetve merevebb, daruzható armatúra jön létre (pl. cölöpök, résfalak vasalása).
Lemez vasalása (VS74)
Lemezeknek nem kell minden esetben mind a két oldalára (alulra és felülre is) acélbetétet tenni,
de amelyik oldalon elhelyezünk acélbetétet, ott mind a két irányban kell futtatni. A nagyobb
igénybevételhez tartozó vasalás kerül kívülre.100 mm-nél vastagabb lemezekben a fővasalás
maximális távolsága a kétszeres lemezvastagság és 300 mm közül a kisebbik; a keresztirányú
vasalás maximális távolsága háromszoros lemezvastagság és 400 mm közül a kisebbik. A po-
zitív nyomatéki vasalásnak legalább a felét a támaszhoz be kell vinni és ott le kell horgonyozni.
*
8.6 Gerendák és egy irányban teherviselő lemezek összehasonlítása
Az alábbiakban azt fogjuk megmutatni, hogy a tipikus, magasépítési, megoszló teherrel terhelt, nyomatékra he-
lyesen tervezett
• gerendák nyírásra bevasalhatók ( VRd,max ≥ VEd ), és a
• lemezekbe nem kell nyírási vasalás ( V R d,c ≥ V Ered
d
).
Egy kéttámaszú tartó maximális nyomatéka és nyíróereje (117. ábra):

pl 2 pl
M Ed = , VEd = , (8-27)
8 2
amelyből
4M Ed
VEd = . (8-28)
l
A keresztmetszet határnyomatéka:
 ξ
M Rd = bd 2 f cdξ  1 −  . (8-29)
 2
ξ tipikus értéke gerenda esetén: 0.3–0.5, lemez esetén pedig 0.1–0.15, így
beam
M Rd = [ 0.26 − 0.38] bd 2 f cd , slab
M Rd = [ 0.10 − 0.14] bd 2 f cd . (8-30)
Kengyelezett tartó esetén
VRd,max = 0.5bzν f cd ≈ 0.5b 0.9d 0.6 f cd = 0.27bdf cd
f cd (8-31)
VRd,c ≈ 0.4bdf ctd ≈ 0.4bd = 0.026bdf cd
15
Nyomatékra kihasznált tartó esetében egy gerendára a VRd,max ≥ VEd feltétel
114
beam
4 M Rd bd 2 f cd
VRd,max = 0.27bdf cd ≥ VEd = = [1.04 − 1.52] , gerenda (8-32)
l l
amelyből átrendezéssel:
l
> [3.8 − 5.6] . gerenda (8-33)
d
Gerendák tipikus karcsúsága 10-14, így az egyenletesen megoszló teherrel terhelt, nyomatékra helyesen tervezett
gerendák nyírásra vasalhatók.
Lemez esetén annak feltétele, hogy nem kell alkalmazni nyírási vasalást ( VRd,c ≥ VEdred , elhanyagolva a nyíróerő
redukálását):
slab
4 M Rd bd 2 f cd
VRd,c = 0.026bdf cd ≥ VEd = = [ 0.40 − 0.56] , lemez (8-34)
l l
amelyből átrendezéssel:
l
> [14 − 21] . lemez (8-35)
d
Lemezek tipikus karcsúsága 25-30, így az egyenletesen megoszló teherrel terhelt, nyomatékra helyesen tervezett
lemezekben nem kell nyírási vasalást alkalmazni. (A koncentrál erő környezetében, beleértve a pontszerű megtá-
masztást is, általában kell nyírási vasalás.)
117. ábra. Egyenletesen megoszló teherrel terhelt kéttámaszú tartó
8-2 Kidolgozott feladat.☺ ♠ Kéttámaszú tartó kengyelezésének tervezése (45 fokos nyomott rácsrúd)
Egy kéttraktusos családi ház födémét előregyártott szerkezettel alakítjuk ki. A ház középső főfalában egy ln=5 m
méretű nyílást készítünk, amelyet vasbeton gerendával váltunk ki. A főfalak közti távolság ly=4.5m, a főfalvastag-
ság 300 mm. A födém önsúlyterhe gs=5.2 kN/m2, a hasznos teher qs=2 kN/m2. A vasbeton fajsúlya γc=25kN/m3.
Az ln=5 m szabadnyílású vasbetongerenda magassága h= 450 mm, szélessége b=300 mm, a feltámaszkodási hossz
t=300 mm. A gerenda vasalása: a kengyel φs=8mm, a fővasalás 5φ18, betonfedés (a kengyelen értelmezve) c=20
mm. A beton szilárdsági jele C25/30, az acél szilárdsági jele B500. (Lásd a 3.1 feladatot.)
Határozzuk meg a vasbetongerenda nyírási vasalását, csak kengyeleket alkalmazva!
Megoldás. Kiindulási adatok meghatározása.
A gerenda önsúlya: gb=3.38 kN/m. (Lásd a 4-1 Kidolgozott feladatot.) A födém önsúlyterhe gs=5.2 kN/m2, a
hasznos teher qs=2 kN/m2.
115
A teherbírást a terhek tartós és átmeneti kombinációja alapján számítjuk, amelynél (VS19) a biztonsági tényezők
γG= 1,35 és γQ= 1,5. Így, figyelembe véve, hogy a terhelési mező 4.8 m:
p Ed = 1 . 35 × (4 . 8 × 5 . 2 + 3 . 38 ) + 1 . 5 × 4 . 8 × 2 = 52 . 7 kN/m
A beton szilárdságának tervezési értéke (VS14) Emlékeztető
fcd= fck/1.5 = 16.67 N/mm2. Az acél folyáshatárának A terhek számítása tartós és ideiglenes tervezési
tervezési értéke fyd= fyk/1.15 = 435 N/mm2. A beton helyzetben a teherbírási (pl. hajlítás) vizsgálatokhoz:
húzószilárdsága (pontosabban a beton húzószi- p Ed = ∑ γ G,i g k,i + γ Q, j q k, j + ∑ γ Q, i ψ 0,i q k,i
lárdságának tervezési értéke) (VS14) fctd=1.2 N/mm2. i i≠ j
A betonacél keresztmetszeti területe (VS16, 5φ18) ahol g az önsúly teher, q a hasznos teher, ψ0 a terhek
As=1272 mm2.
egyidejűségi tényezője, γ a biztonsági tényező.
VS14,15: fcd= 16.67 N/mm2, fctd=1.2 N/mm2,

fyd= 435 N/mm2, ξ co = 0 . 49
A betonacélok súlypontjának távolsága a felső (pontosabban a nyomott) szélső száltól, azaz a hatékony magasság:
d = h − c − φs − φ / 2 = 450 − 20 − 8 − 9 = 413 mm .
Az ún. elméleti támaszköz (VS19):

l eff = l n + 2 × min 
h/2
= 5 + 0.3 = 5.3 m.
t / 2
Nyírási vasalás tervezése, határnyíróerő-ábra
A gerenda maximális nyíróereje a támasznál keletkezik a
tartó totális terhéből, értéke:
p Ed leff 52 .7 × 5 .3
V Ed, max = = = 139 .5 kN .
2 2
A tartó középső keresztmetszetében a totális teherből nem keletkezik
nyíróerő. A félodalas teherből igen. A önsúlyteher nem hathat féloldalt,
csupán a hasznos teher:
pEd,parc = 1.5 × 4.8 × 2 = 14.4 kN/m .
A középső keresztmetszet maximális nyíróereje:
p Ed, parc l eff 14 . 4 × 5 . 3
V Ed, k = = = 9 . 54 kN .
8 8
A mértékadó nyíróerőábrát úgy kapjuk, hogy a teljes tartót leterheljük az önsúlyteherrel, a hasznos teher viszont
csak a keresztmetszet egyik oldalán működik. Az ennek megfelelő maximálábrát a mellékelt ábrán pontvonallal
felrajzoltuk. Jó közelítéssel e helyett a középső keresztmetszetben kiszámított nyíróerőt és a támasznál kiszámított
maximális nyíróerőt egy egyenessel köthetjük össze. Így járunk el a továbbiakban.
A nyíróerő a megtámasztási felület szélétől d távolságra (VS32), ahol a méretezést el kell végezni (A km.):
116
t  VEd, max − VEd, k

VEd, red = VEd, max −  + d  = 111.9 kN .
2  leff /2
0.563
Nyírási vasalás tervezése, határnyíróerőábra
A húzott fővasalás vashányada:
As 1272
ρ= = = 1.03% . (<2%, VS33)
bd 300 × 413
A támasznál az acélbetétek nincsenek teljes mértékben lehorgonyozva, ha közelítésként azzal élünk, hogy nem
vesszük figyelembe a hatásukat ( ρ ≈ 0 ) a betonra hárítható nyíróerő számításához szükséges konstans (VS33)80
c=0.326-(0.326-0.305)×13/100=0.323, így:
VRd,c = cbdfctd = 0.323× 300 × 413× 1.2 = 47.9 ×103 N = 47.9 kN .
A megtámasztástól távol a teljes vasalást figyelembe vehetjük, ( ρ = 1 . 03 % ), így a táblázatból c=0.501, amely-
ből:
VRd,c = cbdfctd = 0.501× 300× 413×1.2 = 74.3 ×103 N = 74.3 kN .
A továbbiakban, kizárólag az egyszerűbb kézi számítás kedvéért, a húzott betonacélok segítő hatását a teljes tartón
elhanyagoljuk!
VRd, max = 0 .5bz ν f cd = 501 .8 kN , ahol ν = 0 .6  1 − ck  = 0 .54 , z = 0.9d = 372 mm
f
 250 
V Rd, max > V Ed, max → a gerenda méretei elegendően nagyok, nyírásra vasalható,
Határozzuk meg a redukált nyíróerőhöz tartozó szükséges kengyeltávot (VS34) (A km.):
z z
VRd, s = Asw f yd = VEd, red → srequ = Asw f yd = 145.2 mm ,
ss V Ed,red
ahol Asw = 101 mm 2 (2φ8, VS16). Az alkalmazott legsűrűbb kengyeltáv s1 = 140 mm .
 0.75 d = 310
A maximális kengyeltáv (VS73) s max = min 1.5b = 450 = 300 mm , így az alkalmazott legritkább kengyeltáv
 300

s3 = 300 mm . Vizsgáljuk meg, hogy ez eleget tesz-e a minimális fajlagos kengyelmennyiségre vonatkozó felté-
telnek (VS(69)73):
A 101
ρw = sw = = 0.11% > ρw,min = 0.1% .
bs3 300× 300
A tartó hossza mentén háromféle kengyeltávot alkalmazunk:
s1 = 140 mm , s 2 = 180 mm , s3 = 300 mm
A fenti kengyeltávokhoz tartozó határnyíróerők az alábbiak (a VRd, s és VRd,c közül a nagyobbik, mindhárom
esetben egyenlő VRd,s -sel):
0 .9 d
VRd1 = Asw f yd = 116 .0 kN , VRd2 = 90 .3 kN , VRd3 = 54 .2 kN ,
s1
80
VS33 c értékei VRd,c = c bw d fctd számításához, C25/30 szilárdsági jelű beton esetén
d [mm]
l [%]
≤ 200 300 400 500 600 700 800 900 1000
C25/30 0,00 0,414 0,358 0,326 0,305 0,290 0,278 0,269 0,261 0,255
fctd = 1,2 0,25 0,414 0,358 0,326 0,305 0,291 0,283 0,277 0,272 0,267
0,50 0,465 0,423 0,397 0,380 0,367 0,357 0,349 0,342 0,337
1,00 0,586 0,532 0,500 0,479 0,462 0,450 0,440 0,431 0,424
2,00 0,739 0,671 0,630 0,603 0,583 0,567 0,554 0,543 0,535
117
Vizsgáljuk meg, hogy melyik az a pont (C km.), ahol a 300 mm-es kengyeltávolságot be kell sűríteni 180 mm-re!
Ezt úgy tudjuk meghatározni, hogy kiszámítjuk, a VRd3 konstanssal adott vízszintes egyenes hol metszi V Ed -t.
A távolságot a gerenda középső keresztmetszetétől mérve:
V Rd3 − V Ed, k l eff

l 3 , requ = = 0 . 91 m .
V Ed, max − V Ed, k 2
Mivel a kengyelek távolsága 0.3 m, egész osztást számítva a belső 2×0.9 m-es szakaszon (azaz 2×3×s3 kengyel-
távra) alkalmazhatjuk a 300 mm-es kengyelosztást. Hasonlóképpen számíthatjuk a 180 mm-es kengyelosztás al-
kalmazhatóságának a határát (B km.). Azt kapjuk, hogy ezt 4×s2 kengyeltávra lehet alkalmazni. Az ezeknek meg-
felelő határnyíróerő-ábrát felrajzoltuk. (Jelen példában a mértékadó és határnyíróerőábra nagyon közel van egy-
máshoz. Általában nem kell ilyen mértékű kihasználtságra törekedni és elfogadható az is, ha közelítően szerkesztés
alapján határozzuk meg a kengyelváltások helyét.)
i si V Rd li,requ li,prov
1 140 116.0 − −
2 180 90.3 1.646 1.62
3 300 54.2 0.910 0.90
118
8-3 Kidolgozott feladat. ♠ ☺ Kéttámaszú tartó határnyomatékábrája

Határozzuk meg az előző feladatban adott tartó nyomatéki vasalásának kialakítását és a határ- és mértékadó nyo-
matékok ábráját!
Megoldás. A kéttámaszú tartó középső keresztmetszetének nyomatéka (a „nyomaték tervezési értéke”):
2
pEd leff 52.7 × 5.32
M Ed = = = 184 .9 kNm .
8 8
5ϕ18
Az 5φ18-as vasalásnak megfelelő határnyomatékot a korábbiakban meghatároztuk: M Rd = 197.9 kNm . Ahogy
az előadáson elhangzott, a nyomatékábrát el kell „tolni”, ennek mértéke (VS34) :
al = 0.5z = 0.45d = 186 mm.
Tegyük fel, hogy az öt acélbetétből csak hármat vezetünk be a támaszig, kérdés, hogy hol hagyhatjuk el a két
3 ϕ 18
acélbetétet. A részletek mellőzésével, a három acélbetéthez tartozó határnyomaték értéke: M Rd = 126.1 kNm .
3ϕ 18
Elvileg ott hagyható el a két acélbetét, ahol az M R d -mal kijelölt vízszintes egyenes metszi az eltolt nyomaték-
ábrát. (Ezt egy fekete pöttyel jelöltük, helye a bal támasztól 954 mm-re található.) Tekintetbe kell azonban venni,
hogy egyrészt a méretezésben figyelembe vett helyen a vasalást lb,min -nel túl kell vezetni, másrészt, hogy a lehor-
5φ18 3φ18
gonyzási hosszon ( l b ) belül csak σ s < f jön létre, közelítően a határnyomaték M Rd és MRd között lineá-
yd
risan változik. A lehorgonyzási hosszok (VS70, c=40):
l b, min = max( 10 φ ,100 ) = 180 mm , l b = c φ = 720 mm .
A 8-2 Kidolgozott példa ábráján a pöttytől balra l b, min -nel túlvezetett acélbetétek esetén felrajzoltuk a határnyo-
maték-ábrát. Látható, hogy a határnyomaték változása az l b hosszon olyan, hogy a mértékadó nyomaték nem
metsz bele a határnyomaték-ábrába.
8-4 Kidolgozott feladat. ☺ ♠ Kéttámaszú tartó tartóvég ellenőrzése

Ellenőrizzük az előző feladatban adott tartó tartóvég kialakítását!
Megoldás. Ha a hosszacélok végén a betonfedés 20 mm, akkor a betonacélok f=280 mm-rel vannak túlvezetve a
feltámaszkodás szélén.
A húzóerő közelítő értéke (VS37, 81Táblázat alsó sora):
FEd = 1.15VEd = 1.15 ×139.5 = 160 kN
Ha a három acélbetétet kampó nélkül alakítjuk ki,
akkor a határer ( As = 763 mm 2 ) :
f
FRd = As f yd = 129 .9 kN , Nem felel meg.
lb
Pontosítsuk a húzóerő számítását a táblázat középső
sora szerint:
81
VS37 A lehorgonyzandó FEd húzóerő értéke

Van méretezett nyírási vasalás
Nincs méretezett
θ = 45°-os repedés
nyírási vasalás
kengyel felhajlított acél is
 a   a   a 
1.1 + 1.1 i  V Ed  0.5 + 1.1 i  VEd  0.25 + 1.1 i  VEd
 d   d   d 
Közelítésként ai ≈ h/2 ≈ (d/0,85)/2, ekkor FEd:

1 . 75 V Ed 1 .15 V Ed 0 . 9 V Ed
119
 a   150 
FEd =  0.5 + 1.1 i  VEd =  0.5 + 1.1 413  × 139.5 = 125.5 kN .
 d   
0.90
A pontosított számítás szerint FRd = 129.9 kN > FEd = 125.5 kN , a tartóvég megfelel.
Megjegyzések:
1. A lehorgonyzási hossz csökkenthető a megtámasztási felületről átadódó nyomófeszültségek miatt, amelyet nem
vettünk figyelembe, de a segédletben az összefüggés megtalálható (VS70).
2. A lehorgonyzási hossz tovább csökkenthető az αa = 0.7 tényezővel való szorzással (VS70), ha az acélok végén
kampót alakítunk ki: lb,eq = α a lb . Egy acél határereje pl. kampó nélkül, illetve kampóval ( As = 254 mm2 ) :
1,egyenes f 1,kampós f
FRd = As f yd = 42.6 kN , FRd = As f yd = 60.9 kN
lb αalb
3. Egy tartó ellenőrzése esetén érdemes lehet először a legegyszerűbb összefüggés alapján számolni, majd ha az
adódik, hogy a tartó nem felel meg, akkor a pontosabb számítási módokat használni.
4. Az egyszerűség kedvéért 45 fokos nyomott rácsrudat vettünk figyelembe, de éles tervezésnél, vagy ha pl.
sorozatban gyártunk egy terméket, érdemes lehet laposabb rácsrudakat figyelembe venni a méretezésben. A rúd
laposításával a kengyelezés mennyisége jelentősen csökkenthető, de nő a nyomott rácsrúdban ébredő erő és a
rúdvégi FEd húzóerő is. Ezért úgy kell eljárni, hogy addig tehetjük laposabbá nyomott rácsrudat, míg el nem érjük,
a VRd,max = VEd,max (vagy a VS34-en található cot θ -ra vonatkozó korlátot), és ekkor is biztosítani kell az acélok
lehorgonyzását a tartóvégen a megnövekedett F Ed erőre. Ezt röviden bemutatjuk a 8-6 Kidolgozott feladatban.
5. A probléma megoldható az összefüggések átrendezésével, a szükséges lehorgonyzási hossz számításával, eset-

leg az alkalmazott felfekvés változtatásával is.
8-5 Kidolgozott feladat. ♠ Kéttámaszú tartó vasalásának tervezése felhajlított acélbetétek alkalmazásával
Határozzuk meg a 8-2 Kidolgozott feladatban tárgyalt vasbetongerenda nyírási és nyomatéki vasalását, ha a ge-
renda mindkét támaszánál 3-3 acélbetétet felhajlítunk! A példában a legegyszerűbb felhajlítás-elrendezést vizsgál-
juk, az első felhajlított acélbetét felső vízszintes és ferde szakasza a feltámaszkodás szélén metszi egymást, és a
további acélok úgy következnek, hogy egy-egy függőleges metszetbe pontosan egy felhajlított acélbetét essék.
Megoldás. A felhajlított acélok hatástávolságának meghatározása általános esetben nem egyszerű feladat, jelen
példában azzal az egyszerűsítéssel élünk, hogy az egyenletes osztástávolságnak megfelelően a felhajlított acélok
hatástávolsága egyszerűen egyenlő a vasak távolságával
Nyírási vasalás tervezése.
A tartó igénybevételeinek számítása egyezik az előző példáéval, a határnyomaték és V Rd, c számítása is megegye-
zik.
 f 
V Rd, max = 0.75bz ν f cd = 752 .7 kN , ahol ν = 0.6 1 − ck  = 0.54 , z = 0.9d = 372 mm
 250 
Számítsuk ki a felhajlított acélbetétek nyírási teherbírását! A felhajlított acélbetét hatástávolsága
s b = h − 2 (c + φ s + φ / 2 ) = 450 − 2 (20 + 8 + 9 ) = 376 mm ,
így:
z 0 .9 d
s = 2 As f yd = 2 As f yd = 154 .7 kN ,
b
V Rd,
sb 376
ahol As = 254 mm 2 (1φ18, VS16). Ez meghaladja ugyan a VEd,red értékét (A km.), de az EC szerint a nyíróerőnek
legalább a felét kengyellel kell felvenni. Határozzuk meg a redukált nyíróerő feléhez tartozó szükséges kengyel-
távot (VS34). Mivel:
120
z VEd, red z
s = Asw f yd = requ = 2 Asw f yd = 290 .4 mm ,
s → s
VRd,
ss 2 VEd, red
ahol Asw = 101mm2 (2φ8, VS16). Vizsgáljuk meg, hogy milyen kengyelezést kell ott alkalmazni, ahol a felhajlí-
tott acéloknak már nincs hatása. Ennek helye a feltámaszkodás szélétől 3× 376 = 1128 mm-re van (B km.), itt a
nyíróerő:
t V −V
VEd = VEd,max −  + 1128  Ed,max Ed,k = 76.8 kN .
2  leff /2
Így a szükséges kengyeltáv:
z → s requ =
z
s
VRd, s = s Asw f yd = VEd
Asw f yd = 211 mm .
s 76.8
Az alkalmazott (legsűrűbb) kengyeltáv s1 = 200 mm . A maximális kengyeltáv (lásd a 8-2 Kidolgozott feladatot)
s max = 300 mm , így az alkalmazott legritkább kengyeltáv s3 = 300 mm . A tartó hossza mentén kétféle ken-
gyeltávot alkalmazunk:
s1 = s 2 = 200 mm , s3 = 300 mm .
A fenti kengyeltávokhoz tartozó határnyíróerők az alábbiak (a VRd, s és VRd,c közül a nagyobbik):
0.9d
s
VRd1 = Asw f yd = 81.2 kN , VRd3
s
= 54.2 kN .
s1
Vizsgáljuk meg, hogy melyik az a pont, ahol a 300 mm-es kengyeltávolságot be kell sűríteni 200 mm-re! Ezt úgy
tudjuk meghatározni, hogy kiszámítjuk, a VRd3 konstanssal adott vízszintes egyenes hol metszi V Ed -t (C km.).
A távolságot a gerenda középső keresztmetszetétől mérve (lásd az ábrát a 118. oldalon):
V −V l
l3,requ = Rd3 Ed,k eff = 0.91 m .
VEd,max − VEd,k 2
Mivel a kengyelek távolsága 0.3 m, egész osztást számítva a belső 2×0.9 m-es szakaszon (azaz 2×3×s3 kengyel-
távra) alkalmazhatjuk a 300 mm-es kengyelosztást. A határnyíróerő-ábrát felrajzoltuk. Elvileg az 1. szakaszon
alkalmazhatnánk ritkább kengyelosztást is (a számítás szerint legfeljebb 290.4 mm-est, de a nagyobb nyíróerő felé
haladva nem szoktuk a kengyelezést ritkítani.
s b
i si sb VRd, s VRd,s V Rd li,requ li,prov
1 200 376 81.2 154.7 162.4 − −
2 200 − 81.2 − 81.2 − −
3 300 − 54.2 − 54.2 0.910 0.90
121
Nyomatéki vasalás tervezése, határnyomaték-ábra

5φ18
Az 5φ18-as vasalásnak megfelelő határnyomatékot a korábbiakban meghatároztuk: M Rd = 197.9 kNm . A nyo-
matékábrát el kell „tolni”, ennek mértéke (VS34) :
al = 0.25z = 0.225d = 93 mm.
Az öt acélbetétből csak kettőt vezetünk be a támaszig, kérdés, hogy a megmaradó acélokból számított határnyo-
maték nem metsz-e bele a mértékadó nyomatékábrába. A részletek mellőzésével, a négy, három és két acélbetéthez
4φ18 3φ18 2φ18
tartozó határnyomaték értéke: M Rd = 163.2 kNm , M Rd = 126.1 kNm , M Rd = 86.5 kNm . Elvileg ott
i φ 18
hajtható fel egy-egy acélbetét, ahol az M Rd -vel kijelölt vízszintes egyenes metszi az eltolt nyomatékábrát. A
felrajzolt nyomatékábra szerint a tartó hajlításra megfelel.
Tartóvég ellenőrzése
Ha a hosszacélok végén a betonfedés 20 mm, akkor a betonacélok f = 280 mm-rel vannak túlvezetve a feltámasz-
kodás szélén. A húzóerő közelítő értéke (VS37, Táblázat alsó sora):
F Ed = 0 . 9V Ed = 0 . 9 × 139 . 5 = 126 kN
Ha a két acélbetétet kampó nélkül alakítjuk ki, akkor a határerő ( As = 509 mm2 ) :
f
FRd = As f yd = 85 .3 kN , Nem felel meg.
lb
Húzóerő pontosítása. Pontosítsuk a húzóerő számítását a táblázat középső sora szerint:
122
 a   150 
FEd =  0.25 + 1.1 i VEd =  0.25 + 1.1  ×139.5 = 90.6 kN .
 d   413 
0.65
Húzó határerő pontosítása. Vegyük figyelembe a megtámasztó feszültség segítő hatását a lehorgonyzási hosszra
(VS70):
1 − 0, 04 p  VEd,max 139.5 ×103 N

α a = max   = 0.94 , ahol p = = = 1.55
 0, 7  bt 300 × 300 mm 2
1, egyenes f
FRd = As f yd = 45 .5 kN
α a lb
FRd = 2FRd
1,egyenes
= 90.9 kN > FEd = 90.6 kN , a tartóvég megfelel.
Megjegyzések:
1. Ma a gyakorlatban ritkán használunk felhajlított acélbetéteteket.
2. Ha nagyobb számú hosszirányú acélbetét áll rendelkezésre, akkor célszerű lehet a támasz közelében egyszerre
két (vagy akár három) acélbetétet is felhajlítani, amivel jobban lehet követni a nyíróerőábrát.
3. Lehetséges az is, hogy nem az itt bemutatott legegyszerűbb felhajlított acélbetét-kiosztást alkalmazzuk, hanem
a támasznál sűrűbben, a támasztól távolabb ritkábban helyezzük el a felhajlított acélbetéteket, természetesen be-
tartva a szerkesztési szabályokat. Ekkor az s számítását nem lehet a fenti egyszerú módon végrehajtani, de ennek
tárgyalása meghaladja a jelen anyag kereteit.
A betonacélok tipikus alakját mutatjuk az alábbiakban.
8-6 Kidolgozott feladat.* ♠ Kéttámaszú tartó vasalásának tervezése 45 fokosnál laposabb rácsrúd esetén
Határozzuk meg a 8-2 Kidolgozott feladatban tárgyalt gerenda szükséges kengyelezését és ellenőrizzük a tartóvé-
get, ha a nyomott rácsrúd dőlésszöge 30 fok!
Megoldás. 30 fokos dőlésszög esetében: cot θ = 1.73 ,
cot α + cot θ cot θ
V Rd, max = b w z ν f cd = b w z ν f cd = 434 .6 kN > V Ed, max .
1 + cot θ 2
1 + cot 2 θ
A nyírási kengyelezés számítása, mivel a kengyelezés függőleges (VS34, sin α = 1 és cot α = 0 ):
Asw f ywd (cot α + cot θ ) sin α = Asw f ywd cot θ = VRd,red

z z
VRd,s = →
s s
z
s requ = Asw f yd cot θ = 251 .5 mm
VEd, red
Vagyis a tartó teljes hosszán a s prov = 250 mm kengyelezést alkalmazhatjuk, amely alig sűrűbb, mint a minimális.
A nyomatékábra eltolása (VS34) jelentősen megnő:
al = z(cotθ − cotα ) = zcotθ = 322 mm ,
1 1
2 2
amelyből a lehorgonyzandó erő (VS37):
a + ai 322 + 150
FEd = VEd l = VEd = 177.1 kN .
z 0.9d
123
Ha mind az öt acélbetétet kampó nélkül alakítjuk ki, és bevezetjük a támaszhoz, akkor a határerő ( As = 1272mm2 )
f
FRd = As f yd = 213 .2 kN , MF.
lb
8-7 Kidolgozott feladat.* ♠ Kéttámaszú tartó vasalásának tervezése 45 fokosnál laposabb rácsrúd esetén
Határozzuk meg a 8-6 Kidolgozott feladatban tárgyalt gerenda szükséges kengyelezését és ellenőrizzük a tartóvé-
get, ha a kengyelek mennyiségét minimalizáljuk!
Megoldás. Vegyük fel a θ dőlésszöget a lehető leglaposabbra, amelyre cot θ ≡ ctg θ a legnagyobb, ebben az
esetben a szükséges kengyelmennyiség minimális lesz.
Az EC általános szabálya szerint 1 ≤ cot θ ≤ 2.5 .
Az EC magyar nemzeti melléklete szerint, mivel nincs axiális erő (VS34, σ cp = 0 ):
σ cp
1.2 + 1.4
f cd 1.2
cotθ ≤ = = 3.00
VRd,c 47.9
1 − 1.4 1 − 1, 4
VEd 139.5
A ferde rácsrúd teherbírása alapján: A ferde rácsrúd tönkremeneteléhez tartozó erő, mivel a kengyelezés függő-
leges (VS34, cot α = 0 ):
cot α + cotθ cotθ
VRd, max = bw zνf cd = bw zνf cd
1 + cot θ 2
1 + cot 2 θ ,
amelyet egyenlővé téve V Ed, max -szal a cotθ -ra az alábbi korlátot kapjuk:
cotθ bw zν f cd
VRd,max = bw zνf cd = VEd,max → cot θ + bˆ cot θ + 1 = 0 , ahol bˆ = − = −7.19 ,
2
1 + cot 2 θ VEd,max
− bˆ + bˆ 2 − 4
→ cot θ = = 7.05 .
2
Így a három vizsgálat alapján cotθ = 2.5 .
A nyírási kengyelezés számítása, mivel a kengyelezés függőleges (VS34, sin α = 1 és cot α = 0 ):
z z
VRd,s = Asw f ywd ( cot α + cot θ ) sin α = Asw f ywd cot θ = VRd,red →
s s
z
srequ = Asw f yd cot θ = 362.9 mm
VEd, red
Vagyis a tartó teljes hosszán a minimális s prov = 300 m m kengyelezést (maximális kengyeltáv) alkalmazhatjuk.
A nyomatékábra eltolása (VS34) jelentősen megnő:
al = z(cotθ − cotα ) = zcotθ = 465 mm,
1 1
2 2
amelyből a lehorgonyzandó erő (VS37):
a + ai 465 + 150
z 0.9d
Ha mind az öt acélbetétet kampó nélkül alakítjuk ki, és bevezetjük a támaszhoz, akkor a határerő ( As = 1272 mm 2 )
f
FRd = As f yd = 213.2 kN , Nem felel meg.
lb
A lehorgonyzási hossz csökkenthető, ha az acélokat kampóval alakítjuk ki. A csökkentő szorzó: α a = 0 . 7 :
lb,eq = αalb . Egyetlen acél határereje kampó nélkül, illetve kampóval ( As = 254 mm2 ) :
1, egyenes f 1,kampós f
FRd = As f yd = 42 .6 kN , FRd = As f yd = 60.9 kN .
lb αalb
Ha a középen elhelyezett 3 acélt kampóval látjuk el, a két szélsőt nem, akkor a lehorgonyzó erő elegendő:
FRd = 2 FRd
1,egyenes
+ 3FRd
1,kampós
= 268.0 kN > FEd = 230.7 kN .
124
Tudjuk-e úgy pontosítani a számítást, hogy a tartóvég megfeleljen kampó nélkül?

IGEN: a nyomott rácsrúd ferdeségét növelhetjük, hiszen több kengyelt helyeztünk el a tartóban, mint amennyi a
cotθ = 2.5 -hez tartozott. Ha csökkentjük cotθ -t a húzóerő nagysága is csökkenni fog:
cot θ = 2.5 × 300 / 362.9 = 2.07 , amelyből a húzóerő értéke FEd = 200 .5 kN -ra adódik.
8-8 Kidolgozott feladat. Kéttámaszú konzolos gerenda tervezése

Egy alulbordás födém két t=300 mm vastagságú falra támaszkodik fel. A falak egymástól mért távolsága ln=7.5 m,
a födém az egyik oldalon lnc=2.5 m-re konzolosan kinyúlik. A borda (gerenda) teljes magassága h= 500 mm,
szélessége bw=250 mm. A fejlemez vastagsága t=120 mm, a gerendák tengelyvonalának egymástól mért távolsága
2 m, (azaz a bordák közti távolság b1=1.75 m). A gerenda vasalása: a kengyel φs=8mm, a fővasalás φ18, betonfedés
(a kengyelen értelmezve) c=20 mm. A beton szilárdsági jele C25/30, az acél szilárdsági jele B500.
A lemez önsúlya gk= 6.813 kN/m2, a hasznos teher qk= 4 kN/m2.
Határozzuk meg a tartó nyomatéki és nyírási vasalását, ellenőrizzük a tartót lehajláskorlátozásra és ellenőrizzük a
tartóvéget!
Megoldás. A tartó elméleti támaszköze és a konzol elméleti kinyúlása:
h / 2 h / 2
leff = ln + 2 × min  = 7.5 + 2 × 0.15 = 7.8 m , leffc = lnc + min  = 2.5 + 0.15 = 2.65 m.
t / 2 t / 2
Gerenda terhei.
A biztonsági tényezők (VS19): γG= 1,35 és γQ= 1,5. A borda súlyának karakterisztikus értéke:
g wk = 0 . 25 × (0 . 5 − 0 . 12 ) × 25 = 2 . 375 kN/m .
Az egy gerendára jutó födémsáv 2 m, így az önsúlyteher, illetve a maximális teher
g d = 1 . 35 (2 × 6 . 813 + 2 . 375 ) = 21 . 6 kN/m ,
pd, max = 1.35 ( 2 × 6.813 + 2.375 ) + 1.5 × 2 × 4 = 33.6 kN/m .
Nyomaték vasalás meghatározása
Alkalmazott tehersémák.
Egy mezőkeresztmetszet és a támaszkeresztmetszet alakhelyes nyomatéki hatásábráját a mellékelt ábrán felrajzol-

tuk. Akkor kapjuk a maximális pozitív mezőnyomatékokat, ha a mező a maximális teherrel, a konzol pedig csak
az önsúlyteherrel van leterhelve, és akkor kapjuk a maximális konzolnyomatékokat, ha a konzol a maximális te-
herrel van leterhelve. Elvileg a mezőben negatív nyomaték is keletkezhet, ennek maximális értékét úgy kapjuk,
hogy a konzolt a maximális teherrel, a mezőt pedig csupán az önsúlyteherrel terheljük le. Ennek megfelelően az
alábbiakban két tehersémából határozzuk meg a nyomatékokat.
125
Nyomatékok számítása.
(a) Maximális teher a mezőben, önsúlyteher a konzolon
Konzolnyomaték és bal oldali reakció: VS21
2
g d l effc
MB = = 75 .8 kNm.
2
p d, max l eff MB
A= − = 121.3 kN .
2 l eff
Maximális mezőnyomaték (VS21):
A2
Mm = = 219.0 kNm.
2 pd, max
(b) Maximális teher a konzolon, önsúly a mezőben:

2
p d, max l effc
MB =
= 118.0 kNm.
2
A két nyomatékábra fenn, a burkolóábra a mellékelt ábrán látható.
A vasalás tervezése
A mezővasalás meghatározásához először meg kell határozni a fejlemezes gerenda együttdolgozó szélességét.
Közelítssük a nyomatéki zéruspontok távolságát az alábbiak szerint (VS27):
l o = 0.85 l eff = 6 . 63 m
b1 / 2  0.875
 0.2 l 1.326
  beff = b w + 2 b eff1 = 1 .6 9 m < 2m
beff1 = min  o
= min  = 0.72 m ,
 0.1 b 1 + 0.1l o  0.838
 6t  0.72
A vasalás tervezésénél feltételezzük, hogy a nyomott zóna a fejlemezben található, így a méretezést egy olyan
téglalap keresztmetszet méretezésével helyettesítjük, amelynek szélessége b=beff. A részletek mellőzésével (fcd=
16.67 N/mm2, fyd= 435 N/mm2, ξco = 0.49):
MEd = 219 kNm, d = 463 mm,
ΣM = 0 → ξc= 0.037 < ξco = 0.49, xc = 17.11 mm,
ΣN = 0 → As,requ= 1108.5 mm2.
Alkalmazott vasalás 5 φ 18 (elfér egy sorban) As,prov= 1272 mm2.
ρ = 1.1% > ρ min = 0.15%
Mivel xc<t, ezért a feltételezés helyes volt. A határnyomaték: MRd = 250.7 kNm > MEd = 219 kNm.
A támasz feletti vasalás meghatározásához feltételezzük, hogy a nyomott zóna (amely a keresztmetszetben alul
van) teljes mértékben a gerincben található, így a méretezést egy olyan téglalap keresztmetszet méretezésével
helyettesítjük, amelynek szélessége b = bw. A részletek mellőzésével:
MEd = 118.0 kNm , d =463 mm,
126
ΣM = 0 → ξc= 0.142 < ξco = 0.49, xc = 65.8 mm,

ΣN = 0 → As,requ= 630.9 mm2.
Alkalmazott vasalás 3 φ 18 , As,prov= 763.4 mm2. ρ = 0.66% > ρ min=0.15%.
Mivel xc < (h–t), ezért a feltételezés helyes volt. A határnyomaték: MRd = 140.5 kNm > MEd =118.0 kNm.
A bal oldali támasznál feltételezzük, hogy a falazat részlegesen befoghatja a gerendát, ezért (VS72) a mezőnyo-
maték 15%-ára (MEd = 32.9 kNm) méretezzük a keresztmetszetet. φ12 acélbetétet feltételezve (bw szélességű tég-
lalap keresztmetszetet számítva)
MEd = 32.9 kNm , d = 466 mm,
ΣM = 0 → ξc= 0.037 < ξco = 0.49, xc =17.2 mm,
ΣN = 0 → As,requ= 165.2 mm2.
Alkalmazott vasalás 2 φ 12 , As,prov= 226.2 mm2. ρ = 0.19% > ρ min= 0.15%. A határnyomaték: MRd = 44.7 kNm
> MEd=32.9 kNm.
A gerenda vasalása, határnyomaték-ábra
Három keresztmetszetben meghatároztuk a hajlításhoz szükséges nyomatékokat. A gerenda teljes vasalásának ki-
alakításához a következő kérdésekre kell választ adni:
Hány acélt vezessünk be az 5 db acélbetétből a bal támaszig? Hol hagyhatjuk abba a be nem vezetett acélbetétete-
ket? A 3φ18 negatív nyomatéki acélbetétet hol válthatjuk át a 2φ12 acélbetétre? Hol hagyható el a konzolon a 3 db
felső acélbetétből egy?
A nyomatékábrát el kell „tolni”, ennek mértéke kengyelezéssel kialakított nyírási vasalás esetében (VS34):
al = 0.5z = 0.45d = 208 mm.
A mellékelt ábrán mind az eredeti, mind pedig az eltolt nyomatékok ábráját feltüntettük.
A feltámaszkodás viszonylag nagy, így elvileg két acélbetétet elég bevinni a támaszig. (Lásd a későbbi tartóvég-
vizsgálatot.) Ugyanakkor az utolsó acélbetétet a feltámaszkodás széle előtt mintegy 400 mm-re lehetne elhagyni,
ez olyan kevés megtakarítás, hogy inkább a harmadik acélbetétet is bevisszük a bal támaszhoz. A nyomatékábrát
követő vaselhagyási terv az alábbi ábrán adott. Az ábrán feltüntettük a 2 és 3 acélbetéthez tartozó nyomatékokat.
Ezek azért térnek el a pozitív és negatív nyomaték esetében, mert az előbbi esetben a fejlemez segít, az utóbbiban
pedig nem. A 18 mm átmérőjű acélbetét lehorgonyzási hossza lb= 40φ = 720 mm. A 12 mm átmérőjű acélbetét
lehorgonyzási hossza lb= 480 mm.
Lehajláskorlátozás ellenőrzése
Vizsgáljuk meg, hogy a tartó eleget tesz-e a lehajláskorlátozási feltételnek!
127
Megoldás. A lehajlást mind a mezőben, mind pedig a konzolon ellenőrizni kell. A mezőben a keresztmetszet fej-
lemezes gerenda, így a fajlagos teher, és a megengedett karcsúság
(közelítésként α=β=1):
p d, max 33.6 kN
(VS61) = = 19 .9 →  l  = 18 . 0
beff 1.69 m2  d  eng
l / K 7 800 / K l
K=1.3, = = 13.0 <   , megfelel.
d 463  d eng
A konzolt, mivel a fejlemez a húzott övben van (VS59) téglalap keresztmetszetű tartóként ellenőrizzük:
p d, max 33 .6
(VS59) = = 134 .4
kN →  l  = 14.6
bw 0.25 m2  d  eng
K = 0.4, l / K = 2 650 / K = 14.3 <  l  , megfelel.
 
d 463  d  eng
Megjegyzés. A mezőben a befogás mértéke függ a konzol hosszától. Ha a konzolhossz kisebb mint a mező 20%-
a, akkor nem szabad a befogás miatti K=1.3 tényezőt figyelembe venni.
A konzolgerenda lehajlása erősen függ attól is, hogy milyen a támaszköz és a konzolhossz aránya, a közelítést
nem szabad alkalmazni, ha konzolhossz meghaladja a támaszköz 40%-át. Jelen esetben mindkét feltétel fennáll,
közelítésként alkalmazhatjuk a fenti eljárást.
Tartóvég ellenőrzése
Vizsgáljuk meg, hogy a tartó bal támaszánál le vannak-e kellően horgonyozva az acélbetétek!
Megoldás. A hosszacélok végén a betonfedés 20 mm, így a betonacélok f=280 mm-rel vannak túlvezetve a feltá-
maszkodás szélén.
A húzóerő közelítő értéke (VS37, Táblázat alsó sora):
F Ed = 1 .15V Ed = 1 .15 × 121 .3 = 139 .5 kN .
Ha a három acélbetétet kampó nélkül alakítjuk ki, akkor a határerő ( As = 763mm2 ) :
f
FRd = As f yd = 127 .9 kN , NFM.
lb
Pontosítsuk a húzóerő számítását a táblázat középső sora szerint:
 a   150  ,
FEd =  0.5 + 1.1 i V Ed =  0.5 + 1.1  × 121 .3 = 103 .9 kN
 d   463 
0.856
vagyis a tartóvég megfelel.82
Nyírási vasalás tervezése, határnyíróerő-ábra
Határozzuk meg a vasbetongerenda nyírási vasalását!
Megoldás. Alkalmazott tehersémák.
Három keresztmetszet alakhelyes nyíróerő hatásábráját a mellékelt ábrán felrajzoltuk. Akkor kapjuk a maximális
nyíróerőt a bal támasznál, ha a mező a maximális teherrel, a konzol pedig csak az önsúlyteherrel van leterhelve,
és akkor kapjuk a maximális nyíróerőt a jobb támasz bal oldalán, ha mind a konzol, mind pedig a mező a maximális
teherrel van leterhelve. (Ez utóbbi megadja a jobb támasz jobb oldalán is a maximális nyíróerőt.) A mezőközépen
pozitív és negatív nyíróerő is keletkezhet, a hatásábrát és az ennek megfelelő két tehersémát az alábbiakban fel-
rajzoltuk.
82
A lehorgonyzott erőt is pontosíthatjuk a nyomófeszültség jelenléte miatt. A VS70 táblázatában található össze-
függés szerint azt kapjuk, hogy FRd 1/0.7-szeresére nő: FRd =182.7 kN. Azaz három helyett két acélbetét is meg-
felel.
128
Nyíróerőábra.
A fentiekben tárgyalt négy tehersémát és a hozzátartozó nyíróerőábrákat az alábbiakban megadtuk.
Azzal a közelítéssel élünk, hogy a maximális nyíróerőábra a támaszok és a mezőközép közt lineáris. A négy te-
hersémának megfelelő nyíróerők alapján így megrajzolhatjuk a maximális nyíróerőábrát. (A valóságban a
maximálábra másodfokú parabola, amelyet a mellélelt ábrán pontvonallal adtunk meg.)
Ilyen módon a nyírási méretezés három független számításra esik szét, amelyek – kengyelezés alkalmazása esetén
– pontosan követik a kéttámaszú tartón bemutatott számítást. (A mezőközép környezetében a két nyíróerő közül
az abszolútértékben nagyobbra kell méretezni a keresztmetszeteket.) Megjegyezzük, hogy a nyírást a gerenda vi-
seli, így a fejlemez jelenléte nem befolyásolja a gerenda kengyelezésének tervezését.
Amennyiben a terhek a tartón felül hatnak (pontosabban a támasszal ellentétes oldalon hatnak), a nyíróerőábra
elejét – a feltámaszkodás mellett d távolságra – le szabad „vágni”, így kapjuk a redukált nyíróerőket, ezeket is
feltüntettük az alábbi ábrán.
Mind a három szakaszra azonos a beton által felvett nyíróerő illetve a maximális (nyomott rácsrúd teherbírásához
tartozó) nyíróerő, ezek számszerűen egyeznek a 6-1 Kidolgozott feladatban meghatározottal:
V Rd, c = 43 . 33 kN , V Rd, max = 468 . 8 kN .
Mind a három szakaszon
A három redukált nyíróerőhöz a következő kengyeltávolságok tartoznak:
z z
VRd, s = Asw f yd = VEd, red → s requ = Asw f yd ,
ss V Ed, red
VEd,red srequ sprov VRd= VEd,s
102.6 177.6 170 107.1
124.7 143.0 140 130.1
68.4 266.1 250 72.9
129
Az utolsó előtti oszlopban feltüntettük az alkalmazott kengyeltávolságokat is, és az utolsóban az ezekhez tartozó
nyírási teherbírást.
A tartón két további kengyelosztást alkalmazunk, az ezekhez tartozó határnyíróerők:
sprov VRd= VEd,s
200 91.1
300 60.7> VRd,c
A 300 mm-es kengyeltáv a legritkább alkalmazható kengyelezés, ahogy ezt a 7.1 példában meghatároztuk.
A kengyelek kiosztása és a határnyíróerőábra az alábbi ábrán látható.
Megjegyzések:
1. A fejlemez és a gerinc között is fellép nyíróerő, amire a tartót méretezni kell. Általában a fejlemez keresztirányú
hajlításához tartozó acélbetétek (amelyet jelen feladatban nem határoztunk meg) elegendőek a nyírás felvételéhez.
2. Laposabb nyomott rácsrudat feltételezve a kengyelezés mennyisége csökkenthető.
8-10 Kidolgozott feladat.* Kéttámaszú tartó tartóvég kialakítása hajtű alakú vasalással
A 8.2 feladat tartójának nyírási vasalását a 8.6 feladat szerint 30°-os ferde rácsrudak feltételezésével terveztük
meg. Nem kívánjuk az összes hosszvasat elvezetni a támaszig, illetve a nagy átmérőjű hosszavsakat kampózni.
Tervezzük meg a tartóvég vasalását!
Megoldás. Ha a hosszacélok végén a betonfedés 20 mm, akkor a betonacélok f=280 mm-rel vannak túlvezetve a
feltámaszkodás szélén.
a + ai 322 + 150
z 0.9d
Ha a három acélbetétet kampó nélkül alakítjuk ki, és bevezetjük a támaszhoz, akkor a határerő (As = 763 mm2 )
f
FRd = As f yd = 127.9 kN , nem felel meg.
lb
Az FEd – FRd = 49.2 kN nagyságú húzóerőt kiegészítő vasalással kell felvenni. Több lehetőség közül a hajtű
alkalmazsát mutatjuk be. A hajtű teherviselésének lényege, hogy a tartó végén folytonos, ezért az egyenes végű
betonacélhoz hasonló kihúzódásra nem kell számítani.
130
A kengyel belmérete 244 mm, tehát a hajtű külmérete maximum 240 mm lehet83. A beton összemorzsolódását
megakadályozandó (ha nem szeretnénk a betonacél feszültségét korlátozni), C25/30-as beton esetén minimum a
hajtű 31-szeresét kell hajlítási átmérőként alkalmazni (VS69). Így a hajtű külmérete legalább 33Ø. Ez maximum
7.2 mm (tehát 6 mm) átmérőjű hajtű alkalmazésát tenné lehetővé. Ez nagyon kevés, ezért 8 mm-es hajtűt és a
szilárdság redukálását választjuk. Az ilyen hajtű 220 mm-es tüskén hajlítva elfér a kengyel belsejében. A redukció
mértéke 220 / 31 Ø = 88.7%. Egy ilyen hajtű két szárának területe Ash = 2 × 50 = 100 mm2. A redukált teherbírása
Ash × fyd × 0.887 = 38.58 kN. Tehát 2 db hajtű alkalmazása szükséges, 2 × 38.58 = 77.17 kN > 49.2 kN, megfelel.
A hajtű folytonos vége a támasznál, a tartó végén helyezendő el.
8-11. Kidolgozott feladat. Tartóvégi húzóerő felvétele hajtűvassal

Tervezzük meg egy kéttámaszú, 250 × 500 mm keresztmetszetű vasbeton gerenda (C25/30) tartóvégi kiegészítő
hajtűvasalását, ha 250 kN reakcióerő terheli. A tartóvég kialakítása a 8.8. kidolgozott feladatban szereplővel azo-
nos, a feltámaszkodás 300 × 300 mm, a tartó végéig 3 db egyenes végű Ø18-as vasat vezettünk el.
A húzóerő közelítő értéke (VS37, Táblázat alsó sora és 8.8 kidolgozott feladat):
FEd = 1.15VEd = 1.15 × 250 = 287.5 kN .
Ha a három acélbetétet kampó nélkül alakítjuk ki, akkor a határerő:
f
FRd = As f yd = 127 .9 kN
lb , NFM84.
Pontosítsuk a húzóerő számítását a táblázat középső sora szerint:
 a  
FEd =  0.5 + 1.1 i  VEd =  0.5 + 1.1
150 
 × 250 = 214 kN , továbbra is jelentős teherbíráshiány mutatkozik.
 d  463 
0.856
A teherbírás növelhető a betonacélok kampózásával (a sarkokban futó betétek esetén korlátozásokkal), a több
betonacél tartóvégig vezetésével, lehorgonyzást segítő elemek alkalmazásával vagy hajtűvasalás elhelyezésével.
A példában az utóbbi megoldást választjuk. A hajtű és a hosszvas teherbírása összegezhető. A feltámaszkodás
szélén megfelelő teherbírású kialakítás jó eséllyel más keresztmetszetekben is igazolható.
A teherbírás hiány 214 – 128 = 86 kN. Ez 198 mm2 B500-as betonacéllal felvehető. Tehát egy Ø12-es hajtű két
szára (2 × 113 mm2) elegendő teherbírású. A betonacél teherbírása akkor vehető teljes értékével figyelembe, ha a
hajlítási átmérője elegendően nagy. VS69 táblázata alapján C25/30-as beton esetén 31Ø = 372 mm biztosan ele-
gendő. Ez a tartóban nem biztosítható, mert a kengyelszárak közti szabad távolság csak 194 mm. VS69 szerinti
pontosabb eljárást alkalmazva. σs = 86000 / (2 × 113) = 380.5 MPa.
A minimális hajlítási átmérő
φ π σs 1 
( )
2
1 380.5 1 1
Dmin, c = a +  = 113 + = 183.4mm
4 f cd  b
2φ  16.66 20 + 8 + 6 2 × 12
A hajtű külmérete 183.4 + 12 = 195.4 mm > 194, nem felel meg.85
Alkalmazhatunk nagyobb átmérőjű hajtűt, ami azonos hajlítási átmérő esetén nagyobb betonrészt nyom, ezért na-
gyobb teherbírást eredményez. Egy Ø14-es hajtű (2 × 154 mm2) alkalmazásával:
σs = 86000 / (2 × 154) = 279.2 MPa, illetve a maximális hajlítási átmérő
φ π σs 1 
( )
2
1 279.2 1 1
Dmin, c = a +  = 154 = 165.9mm +
4 fcd b  2φ 20 + 8 + 7 2 × 14
16.66
A hajtű külmérete 165.9 + 14 = 180 mm < 194, megfelel.
A feladat több kis átmérőjű hajtű alkalmazásával is megoldható.
A hajtű hosszát úgy kell meghatározni, hogy a hosszvasalással együtt minden keresztmetszetben megfelelő teher-
bírást garantáljon. Ez általában biztosítható két egyszerű szabály betartásával. A hajtűt vezessük túl a támasz belső
élén legalább annak lehorgonyzási hosszával (lbdh). A hajtű érjen el legalább a hosszvas lehorgonyzási hosszának
végéig (lbd).
83
A betonacél befoglaló átmérője a bordákkal mindig nagyobb, mint a névleges átmérő, továbbá némi elhelyezési
toleranciát is figyelembe vettünk, ezért választottuk a 240 < 244 mm értéket.
84
Megjegyezzük, hogy a függőleges összenyomó erő kedvező hatásának figyelembe vételével magasabb te-
herbírás is igazolható. Kis teherbírás hiány esetén érdemes pontosabb számítással próbálkozni.
85
Az eredmény lényegesen kedvezőbb a táblázatos értéknél, ami nagy „betonfedésnek” és folyáshatártól elmaradó
feszültségnek köszönhető. A hiány igen csekély (< 1%), a hosszvasakkal együtt számított teherbírást is figyelembe
véve még kisebb a hiba. Ekkora eltérést gyakorlatilag egyezőnek lehet tekinteni.
131
8.7 Kifordulás Emlékeztető [15]

A teherbírás kimerülésének
A gerenda kifordulásának (118. ábra) részletes tárgyalása három formája van:
[16]-ben található, itt csak a jelenség fontosságára hívjuk fel • szilárdsági,
a figyelmet, és hangsúlyozzuk, hogy ez a tönkremeneteli • állékonysági és
forma elsősorban előregyártott vasbeton szerkezetek szállí- • stabilitási.
tásánál és emelésénél fontos.
Két végén (tengelye körüli) elfordulásában gátolt kéttáma-
szú gerendák kifordulását és a kifordulással járó másodrendű Emlékeztető [15]
Tartószerkezeteinknél három-
hatásokat az EC szerint nem kell figyelembe venni, ha a kö- féle stabilitásvesztés következ-
vetkező két feltétel teljesül: het be:
l0t 50 h • a kihajlás,
≤ , és ≤ 2.5 , (8-36) • a kifordulás és
b ( h / b)1/3
b
• a horpadás.
ahol l 0t az elfordulásban gátolt gerenda keresztmetszetek tá-
volsága, h a gerenda magassága l 0t középső részén, b a nyomott öv szélessége. (Átmeneti ter-
vezési helyzetben az első képletben 50 helyett 70, a második képletben pedig 2.5 helyett 3.5
írandó.)
Megjegyezzük, hogy a (8-36) képlet csak végein (tengelye körüli) elfordulásában gátolt geren-
dákra vonatkozik (emelt gerendákra nem), és a gerenda terhe nem lehet feljebb, mint a gerenda
felső síkja. Egyik végén befogott (konzolos kialakítású) tartók esetén l 0t a konzol hosszának
kétszerese.
l0t
h
tervezett tartóalak kifordult tartóalak
b
118. ábra. Gerenda kifordulása
9 Használhatósági határállapotok
Emlékeztetünk arra, hogy a használhatósági vizsgálatok célja [15]: a komfortérzet (esztétikai
megjelenés) biztosítása, rendeltetésszerű használat lehetővé tétele és a csatlakozó szerkezet
épségének megőrzése.
132
Ezek eléréshez Emlékeztető [15]

• lehajlás-, A használhatósági vizsgálatok célja:
• a rendeltetésszerű használat bizto-
• repedéstágasság-, sítása,
• rezgés-, • az emberi komfortérzet biztosítása,
• vízszintes ellendülés- (relatív szinteltolódás) és • a csatlakozó szerkezetek épségé-
• feszültségvizsgálatokat nek biztosítása.
végzünk. Ezeket a következő alfejezetekben egyenként

fogjuk tárgyalni. Emlékeztetjük az olvasót arra, hogy a Emlékeztető [15]
használhatósági határállapotban lényegesen kisebb teher- A használhatóság ellenőrzéséhez az
alábbi vizsgálatokat kell elvégezni:
szintet (kvázi állandó, karakterisztikus, stb.) veszünk fi- • a födém lehajlásának vizsgálata
gyelembe, mint a teherbírás vizsgálatához (6. Táblázat). (megköveteljük, hogy a lehajlás
A lehajlásvizsgálatok előtt, az első alfejezetben megtár- egy határértéknél kisebb legyen),
• az épület vízszintes eltolódásának
gyaljuk, hogyan számítható egy húzott, vasbeton rúd de- vizsgálata (általában két szomszé-
formációja. Az itteni megállapítások nagyon hasznosak dos szint relatív vízszintes eltoló-
lesznek mind a lehajlás, mind pedig a repedéstágasság dását korlátozzák),
meghatározásához. • az épület rezgéseinek vizsgálata
(akkor zavaró egy szerkezet rez-
9.1 *
Húzott, berepedt vasbeton rúd merevsége gése, ha a szerkezet sajátfrekvenci-
ája nem tér el eléggé az emberi te-
Az alábbi levezetés jelentős egyszerűsítéseket és közelítéseket tartal- vékenység, vagy az alkalmazott
maz, így a levezetett képletekből kapott konkrét számszerű értékeket gépek frekvenciájától),
kritkiával kell kezelni; a kvalitatív eredmények azonban igazak, és • vasbeton szerkezetek esetében a
fontosak. szerkezeteken megjelenő repedé-
Vizsgáljunk egy központosan húzott szimmetrikus vasalású vasbeton sek vizsgálata és
rudat, a beton és az acél keresztmetszeti területe legyen Ac és As. A • feszültségek vizsgálata (ez utóbbi
rúd repesztő ereje nem szerepelt [15]-ben.)
N cr = AI f ct . (9-1)
ahol AI az I feszültségállapotban számított keresztmetszeti terület, fct pedig a beton húzószilárdsága. Ennek eléré-
sekor a rúd teljes keresztmetszetében megreped (119a ábra) és a repedésnél a II. feszültségállapot szerint a beton
és az acél feszültsége:
N
σ cII = 0 , σ sII,cr = cr . (repedésnél) (9-2)
As
A repedéstől távol pedig az I. feszültségállapot szerint:
N E N
σ cI = cr = f ct , σ sI,cr = s cr . (repedéstől távol) (9-3)
AI Ec AsI
Tételezzünk fel konstans fb kapcsolati feszültséget a beton és az acél között és jelöljük azt a hosszt, amelyen a
repedés mellett a betonban a feszültség felnő zérusról fct-re lt-vel. Ekkor mind a feszültségek, mind pedig a nyúlá-
sok változása ezen a hosszon belül lineáris lesz (119b ábra). Az elkülönített betonrész egyensúlyából (119d ábra):
Ac f ct φ Ac f ct
nφπ f b lt = Ac f ct → l t = = , (9-4)
nφπ f b 4 As f b
133
119. ábra. Egy repedés (a) környezetének vizsgálata; a nyúlások alakulása a betonban és az acélban lineáris (b)
és nemlineáris (c) kapcsolati feszültség esetében; valamint a beton elem elkülönített szerkezeti ábrája (d) (fb az
acélról a betonra átadódó csúsztatófeszültség)
ahol n az acélbetétek darabszáma, As = nφ 2π / 4 az acélbetétek keresztmetszeti területe. Az első repedés megje-
lenése után a következő legalább lt távolságra jelenik meg az elsőtől, hisz ezen távolságon belül a beton feszültsége
kisebb, mint fct. Mindaddig jelennek meg véletlenszerűen repedések, amíg a két legtávolabbi repedés távolsága
nem lesz kisebb, mint 2lt. Így a repedések átlagos távolsága lt és 2 lt között lesz (120. ábra). Ha véletlenszerűen
jelennek meg a repedések, akkor meg lehet mutatni, hogy a repedések átlagos távolsága 4/3 lt =1.33 lt. Amikor az
összes repedés kialakul, a betonban fellépő maximális feszültség – egyenletes 4/3 lt repedéstávolságokat feltétezve
– 2/3 fct lesz (121c ábra). Lineáris feszültségváltozást feltételezve a beton átlagfeszültsége 1/3 fct lenne. A való-
ságban nem lesz lineáris a feszültségváltozás (119c ábra) és a beton átlagfeszültségét a
120. ábra. Kialakuló repedéskép
121. ábra. A betonfeszültségek alakulása a repedéstávolság változásával

σ c = 0.4 f ct (9-5)
összefüggéssel becsülhetjük. Ha növeljük a külső erőt (N>Ncr), a betonban lévő feszültségek nem változnak, az
acélban fellépők viszont nőnek. A berepedt keresztmetszetben:
N
σ cII = 0 , σ sII = . (repedésnél) (9-6)
As
Jelöljük az acél átlagfeszültségét az összes repedés megjelenése után σ s -sel. Az egyensúly szerint:
Ac
σ s,II As = σ s As + σ c Ac = σ s As + 0 .4 f ct Ac → σ s = σ s,II − 0.4 f ct . (9-7)
As
Innen az átlagos nyúlás

σs N A f
ε = = − c 0.4 ct . (9-8)
Es E s As As Es
A nyúlást megszorozva a rúd L hosszával kapjuk a rúd ∆L hosszváltozását, amelyet a húzóerő függvényében a
122. ábrán adtunk meg. A (9-8) képlet a függvény utolsó – egyenes – szakaszát adja. (Húzott rúd esetében II.
feszültségállapotban a teljes beton keresztmetszet bereped, így Ec AII = Ec (α e As + 0 ) = Es As .)
134
122. ábra. A húzott rúd erő elmozdulás ábrája. A fűrészfogak az egyes repedések megjelené-
sét mutatják86
Fejezzük ki a (9-8) összefüggést az alábbi formában:
N N N
ε = (1 − ζ )ε I + ζ ε II , εI = , ε II = = . (9-9)
Ec AI E c AII Es As
Átrendezve a bal oldali egyenletet:

ε − εI ε −ε
ζ = = 1 − II , (9-10)
ε II − ε I ε II − ε I
majd a (9-8) és (9-9) összefüggéseket figyelembe véve, egyértelmű algebrai átalakítások után az alábbi összefüg-
gést nyerjük:
0.4 f ct AI N
ζ = 1− = 1 − 0.4 cr . (9-11)
N N
A ζ tényezőt úgy lehet tekinteni, mint egy súlyfüggvényt, amely megmutatja, hogy a deformáció számításában
mekkora szerepet játszik a II. illetve az I. feszültségállapotnak megfelelő modell: ζ = 1 esetében a második fe-
szültségállapot dominál, ζ = 0 esetében pedig az első.
Megjegyzés. A repedések tágasságát úgy tudjuk meghatározni, hogy két repedés között az acél nyúlásából megha-
tározzuk az acél hosszváltozását és ebből levonjuk a beton nyúlásából keletkező beton hosszváltozást. Így az átla-
gos nyúlásokból és a repedések átlagos 4/3 lt távolságából a repedések átlagos tágassága:
4  σ s σ c  4 lt   Ac Es   4 lt
wk = lt  −  =  σ s,II − 0.4 f ct  +   ≈ σ s,II . (9-12)
3  Es Ec  3 Es   As Ec   3 Es
A repedések nem egyenletesen helyezkednek el, az elvi legnagyobb távolság 2 lt, ekkor a (9-12) összefüggés az
alábbiak szerint módosul ( σ c ≈ 0.5 f ct ):
σ σ  l   Ac Es   lt
wk = 2lt  s − c  = 2 t  σ s,II − 0.5 f ct  +   ≈ 2 σ s,II . (9-13)
 Es Ec  Es   As Ec   Es
Ebbe az összefüggésekben (9-4)-et helyettesítve:
σ s,IIφ Ac
wk = , (9-14)
2α b Es As
ahol α b = f b / f ct .
Megfigyelhetjük, hogy a repedéstágasság wk ~ φ / As2 hisz az acélfeszültség (σsII) fordítottan arányos az acél ke-
resztmetszeti területével.
86
A levezetésben feltételeztük, hogy a repedés egy konkrét érték (fct) szűk környezetében jön létre. A valóságban
a húzószilárdságnak jelentős szórása van, e miatt az ábrán a „fűrészfogak” lépcsősen fognak megjelenni.
135
9.2 Lehajlás
Általában azt kell kimutatnunk, hogy a szerkezet lehajlása kisebb, mint egy megengedett érték:
v ≤ veng (9-15)
Ehhez v-t a terhek kvázi állandó („quasi permanent”) kombinációjára (pqp) kell meghatározni,
amely közelítően a pEd mértékadó (tervezési) teher 50-60%-a. veng értékét a következő alfeje-
zetben adjuk meg.
A gerenda lehajlásának forrásai:
• a külső teher,
• a kúszás és
• a zsugorodás.
A kúszás számítását általában egyszerűsítve a beton rugalmassági modulusának csökkentésével
vesszük figyelembe (lásd a (2-3) egyenletet). Az alábbiakban először a teher (9.2.2 alfejezet),
majd a zsugorodás hatásának számítását (9.2.3 alfejezet) tárgyaljuk.
Ha a tervezés során egy szerkezet lehajlásra nem felel meg, a lehajlás elsősorban az alábbi
módokon csökkenthető: Gerenda esetében növelni kell a gerenda magasságát, szélességét, eset-
leg többletvasalást kell elhelyezni (elsősorban a maximális mezőnyomaték környezetében, il-
letve konzolnál a befogásnál). Lemezeknél növelhető a lemez vastagsága (az általában kis vas-
hányadú lemezeknél a többletvasalás kevésbé hatásos, mint a gerendáknál.) Ha a kivitelezésnél
megoldható, a lemezt maximum l/250 értékkel túlemelhetjük, ahol l a támaszköz.
A lehajlás határértékei
A lehajló szerkezeti elemek esztétikailag zavaró látványának elkerülése érdekében a kvázi-ál-
landó teherszinten bekövetkező v lehajlás nem lehet nagyobb a 12. Táblázatban közölt értékek-
nél, ahol l a támaszköz. (Az EC mind lemezekre, mind gerendákra az l/250 határértéket adja.)
Igényszint
A szerkezet kialakítása Még nem érzé- Még nem za- Még nem kelt ve-
kelhető varó szélyérzetet
Sima felület (pl. síklemez födém) l/250 l/200 l/150
Látható egyenes bordák, élek l/300 l/250 l/200
12. Táblázat A megengedett lehajlás értékei (veng)

Tégla, beton, gipsz-perlit stb. elemekből épített, födémhez kiékelt emeletmagas válaszfalak ese-
tében a válaszfal beépítését követő lehajlás-növekmény ne legyen nagyobb 10-12 mm-nél, il-
letve l/500-nál.
A lehajlás számítása a terhekből

„Pontos” számítás
Emlékeztettünk arra, hogy a lehajlás számításának lépései (1-1):
p → M → κ → v = −∫∫ κ + peremfeltételek (9-16)
136
123. ábra. Az M(κ) görbe közelítése I. és II. feszültségállapotban
A lehajlás meghatározásához kulcs a görbület meghatározása, amelyhez az M (κ ) összefüg-

gést kell ismernünk. A 30c ábrán megadtuk a közelítő modellezéssel kapott két egyenest, ame-
lyet a 123. ábrán megismételtünk: az I. feszültségállapot repedésmentes keresztmetszet, a II.
feszültségállapot berepedt keresztmetszet esetében közelíti jól a vasbeton viselkedését.
• Kis terhek esetén a gerenda repedésmentes és κ = κI = M / EII (124a ábra);
• nagy terhek esetén a gerenda sűrűn repedezett és κ = κII = M / EIII (124b ábra);
• közepes terhekre a tartón repedések találhatók és κI < κ < κII (124c ábra).
124. ábra. Repedésmentes, sűrűn berepedt és közepesen repedezett gerenda

Általános esetben úgy járhatunk el, hogy “interpolálunk” az I. és a II. feszültségállapot között,
minél nagyobb a teher, annál közelebb kell, hogy legyünk a II. feszültségállapothoz. Az EC
javaslata tiszta hajlítás esetében87:
2
1M 
κ = (1− ζ ) κI + ζκII , ζ = 1 −  cr  ≥ 0 , (9-17)
2 M 
ahol Mcr a repesztőnyomaték. Ez az összefüggés (szaggatott vonal a 123. ábrán) kis nyoma-
tékra az I. feszültségállapotot adja vissza (ζ=0), nagy nyomaték esetén pedig tart a II. feszült-
ségállapothoz (ζ→1).
A „pontos” számítás úgy történik, hogy (125a ábra)
87
Az összefüggés hasonló a korábban levezetett (9-11) összefüggéshez. Mellékelten megadjuk a két görbe össze-
hasonlítását:
137
• a nyomatékból meghatározzuk a görbületet I. és II. feszültségállapotban minden ke-

resztmetszetben (κI =M/EII, κII =M/EIII),
• a (9-17) összefüggésből keresztmetszetenként kiszámítjuk κ-t,
• a görbület integrálásával meghatározzuk a lehajlást.
125. ábra. Lehajlás számítása a „pontos” κ ábra (a) és a középső keresztmetszet alapján szá-
mított κ ábra (b) alapján
Lehajlás számítása a középső keresztmetszet jellemzői alapján
A kézi számítás igen leegyszerűsödik, ha ζ-át nem határozzuk meg minden keresztmetszetben,
hanem csak a legnagyobb ζ helyén (általában a legnagyobb nyomaték helyén) és a teljes tartón
ezzel a ζ értékkel számolunk. Ebben az esetben a κI, a κII és a κ ábra alakja csak egy konstans
szorzóban fog eltérni (125b ábra), és így a görbületek közti interpoláció helyettesíthető a lehaj-
lások közti interpolációval:
2
1 M 
v = (1 − ζ ) vI + ζ vII , ζ = 1 −  cr  ≥ 0 , (9-18)
2  M max 
ahol vI és vII az EII és az EIII merevségekkel számított lehajlás a tartó egy tetszőleges pontjában.
Az így elkövetett hiba csak néhány százalék és túlbecsüli a lehajlásokat, azaz a biztonság javára
közelít.88
A lehajlás számítása a zsugorodásból

Vizsgáljuk a zsugorodás hatását repedésmentes (I. feszültség-) állapotban! Képzeletben először
szüntessük meg a beton és az acél közti együttdolgozást, ekkor a beton meg fog rövidülni az
acélhoz képest (126b ábra). Az inkompatibilitást helyre kell állítani, egyrészt egy húzóerőt mű-
ködtetünk a betonra és egy nyomóerőt az acélra, másrészt ezen erőpár ellentétét, mint nyoma-
tékot is működtetjük, így a külső erők eredője zérus lesz (c és d ábra). A nyomaték a gerendát
meg fogja görbíteni (e ábra). Ugyanerre a következtetésre jutunk úgy is, hogy a zsugorodó be-
ton alakváltozását a külpontosan elhelyezett vasalás aszimmetrikusan gátolja így a vasbeton
tartó meg fog görbüli. Az előző gondolatmenetnek az az előnye, hogy az a számítás módját is
kijelöli, amelyet az alábbiakban megmutatunk.
88
Az 1. táblázat (d) oszlopa egy olyan κ ábrát mutat, amely parabola a tartó közepső felében és a két szélső
negyedében is, de a szélső negyedekben a parabola ordinátáit kettővel osztottuk. Ennek a tartónak a lehajlása
mindössze 10%-kal kisebb, mint a teljes tartón egyetlen parabolával jellemzetté (c oszlop), jóllehet a tartó 50%-
án feleztük a görbületeket.
138
126. ábra. Gerenda görbülete a zsugorodásból (az ábrán egy egységnyi hosszúságú szakaszt
mutatunk)
A húzó és nyomóerőből keletkező deformáció együttesen ki kell, hogy adja a zsugorodásból keletkező nyúláskü-
lönbséget, amelyből az erő nagysága meghatározható:
 1 1  εcs
→ H = εcs /  +  = Es As Ac
H H
ε cs = + , (9-19)
E s As E c Ac  Es As Ec Ac  AI
A z erőkar a betonacélok súlypontjának89 távolsága a beton keresztmetszet súlypontjától:
S
z= s , (9-20)
As
ahol Ss az acélok keresztmetszeti területének nyomatéka a beton keresztmeszet súlypontjára. A görbület az M/EI
összefüggésből kapható (9-19) és (9-20) helyettesítésével:
Hz S s ε cs E S A E S
κ I,cs = = Es As Ac = ε cs s s c = ε cs s s,I , (9-21)
Ec I I E c I I As AI Ec I I AI Ec I I
ahol Ss,I = Ss Ac/AI90 az acélok keresztmetszeti területének nyomatéka az I. feszültségállapotban modellezett vasbe-
ton keresztmetszet súlypontjára. A lehajlás az 1. táblázat (e) oszlopa alapján:
l2
vI,cs = κ I,cs . (9-22)
8
Bár a fenti levezetés nem vihető át közvetlenül a berepedt állapotra (III a tiszta hajlításra vonatkozik, de a zsugo-
rodás miatt a betonban van nyomóerő is) az EC megengedi, hogy a fenti (9-21), (9-22) összefüggéseket a II fe-
szültségállapotban is alkalmazzuk (az I indexet II-re cserélve), majd az I és II. feszültségállapotban számított le-
hajlások közt a (9-17, 9-18) összefüggés szerint interpoláljunk (VS61).
A lehajlás ellenőrzése karcsúság alapján

Az alábbiakban megadjuk a 3.4 Fejezetben már tárgyalt közelítő lehajlásellenőrzés elvi alapját.
A 127. ábra mutatja egy kéttámaszú tartó meggörbült alakját. A nyomatékábra (illetve a görbü-
letábra) függvényében lehet meghatározni a lehajlást, a 1. Táblázat (10. oldal) szerint értéke
≈κl2/10. A görbület a keresztmetszet ε ábrájának meredekségeként kapható, azaz (130. ábra):
127. ábra. A lehajlás becslése a keresztmetszeti deformációk alapján

εc + εs
κ = , (9-23)
d
így
1 2 εc + εs l 2
v≈ κl = . (9-24)
10 10 d
Legyen a lehajlás határértéke l/250, így a
89
Kétoldali vasalás esetén a kétoldali vasak közös súlypontja.
90
Ennek megmutatását az olvasóra bízzuk.
139
ε c + εs l 2 l
v= ≤ veng = , (9-25)
10 d 250
átrendezésével az alábbi feltételt kapjuk.
l l
≤ . (9-26)
d 25 ( ε c + ε s )
Az egyenlőtlenség jobb oldalán található mennyiséget a gerenda megengedett karcsúságának
nevezzük és (l/d)eng-gel jelöljük. Téglalap keresztmetszetű vasbeton gerendákra numerikusan
határoztuk meg91 a 8. Táblázat (VS59) értékeit különböző teherszintekre oly módon, hogy fel-
tételeztük [4]:
• a vasbeton gerendában pontosan annyi húzott vasalás van, amennyi a pEd teher viselé-
séhez szükséges,
• a lehajlás számításához pqp =0.5 pEd,
• a beton rugalmassági modulusa, zsugorodása és kúszása az 5. Táblázat szerinti.
Amennyiben az első két feltétel nem teljesül a VS60 szerint az (l/d)eng módosítani kell az α és
β tényezők alkalmazásával.
Ha a lehajlási követelményt (veng=l/250=0,004 l) enyhítjük, akkor az (l/d)eng értékét növelni
lehet, ha a követelményt szigorítjuk, akkor pedig csökkenteni kell:
(l/d)eng,mod → (l/d)eng + ∆(l/d)eng . (9-27)
Pontosabb számítás hiányában a 13. Táblázatból vett ∆(l/d)eng -gel módosíthatjuk az (l/d)eng
értékeket :
veng 0,002 l=l/500 0,004 l=l/250 0,006 l=l/167 0,008 l=l/125
∆(l/d)eng –5 0 4 8
13. Táblázat Korrekciós tag (l/d)eng értékeihez92

Amennyiben a vasbeton gerendát vagy lemezt túlemeljük, az esztétikai megjelenés miatt szük-
séges szerkezeti magasság csökkenthető, hiszen ekkor a túlemelt alakhoz képest nagyobb le-
hajlást engedhetünk meg (128. ábra). A szokásos túlemelés mértéke l/500=0,002 l, de semmi-
képpen nem haladhatja meg ennek kétszeresét.
l/500 mértékű túlemelés esetén az (l/d)eng alapértékeihez ∆(l/d)eng =4-et
l/250 mértékű túlemelés esetén pedig ∆(l/d)eng =8-at adhatunk hozzá.
A túlemelés kivitelezésénél a tervezett lemezvastagságot mindenütt biztosítani kell, amihez
szükséges, hogy a szerkezet felső felülete domború legyen, és a szerkezeti magasság a tartó
közepén se csökkenjen.
128. ábra. Lehajlás korlát l/500=0,002 l túlemelés esetén (∆(l/d)eng =4)

Bordás födémek (T keresztmetszetű gerendák) megengedett karcsúságát is meghatároztuk, az
eredmények VS61-en találhatók, durván azt mondhatjuk, hogy (l/d)eng ≈18.
91
A (9-16) és (9-17) összefüggések felhasználásával.
92
A táblázati értékek között lineárisan szabad interpolálni. Pl. 0,005 l = l/200 esetén ∆(l/d)eng = 2.
140
9-1 Kidolgozott feladat. ♠ Gerenda lehajlásának számítása.

Határozzuk meg a 4-1 Kidolgozott feladatban adott gerenda lehajlását számítással, és ellenőrizzük, hogy eleget
tesz-e az Eurocode szerinti l/250 lehajláskorlátozási követelménynek!
Megoldás. Az EC szerint a lehajlást szabad az I.- és a II. feszültségállapot alapján kapott értékek közti lineáris
interpolációval meghatározni:
v = (1 − ζ ) vI + ζ vII = 0.072 × 11.2 + 0.928 × 16.9 = 16.5 mm ,
ahol (VS61):
2
 Mcr   41.5 
2
ζ = 1 − 0.5
= −  = 0.928 > 0 .
 M 
1 0.5 
 qp   109.6 
A képletben Mcr a repesztőnyomaték, Mqp pedig a kvázi állandó teherből keletkező nyomaték (4-1 és 4-2 Kidolgo-
zott feladat). Abban az esetben, ha a görbületet pontról pontra számítjuk ki és a lehajlást a görbület numerikus
integrálja alapján számítjuk ki, akkor mindössze 1.2%-kal kisebb lehajlást kapunk.
Ez a számítás nem tartalmazza a zsugorodás hatását. Amennyiben azt is figyelembe vesszük (ε cs = 0.0004 ) , a
VS61 szerint a zsugorodásból keletkező görbület első és második feszültségállapotban az alábbi képletekből szá-
mítható93:
Es Ss,I A ( d − xI ) 1272 ( 413 − 256.7 ) 1
κ I,cs = ε cs = ε csαe s = 4 ×10−4 × 21.5 −9
= 0.555 ×10−6
Ec,eff I I II 3.082 ×10 m
Es Ss,II A ( d − xII ) 1
κ II,cs = ε cs = ε csα e s = 1.153 × 10−6 .
Ec,eff I II I II m
1
κ cs = (1 − ζ ) κ I,cs + ζκ II,cs = 1.110 × 10 −6 .
m
A konstans görbületábrához tartozó lehajlás (lásd VS62, lábjegyzet)94:
l 2 κ cs 5300 2 × 1.110 × 10 −6
vcs = eff = = 3.90 mm
8 8
Így a teljes lehajlás:
l
v t = v + v cs = 16 .5 + 3 .9 = 20 .4 mm < v eng = eff = 21 .2 mm .
250
9-2 Kidolgozott feladat. ☺ ♠ Gerenda lehajlásának ellenőrzése a karcsúság alapján.

Határozzuk meg, hogy a 4-1 Kidolgozott feladatban adott gerenda eleget tesz-e az Eurocode szerinti l/250
lehajláskorlátozási követelménynek az l/d vizsgálatával!
(Közelítésként α=β =1)
Megoldás. Egy vasbeton tartó eleget tesz az (esztétikai) lehajláskorlátozási követelménynek, ha karcsúsága nem
haladja meg a megengedett karcsúságot. A megengedett karcsúság a fajlagos teher függvénye, így VS59 szerint:
pEd 52.65 kN → l
= = 175.5   = 14
b 0.30 m2  d  eng
l / K 5300 l 
K = 1, = = 12.8 <   , megfelel.
d 413  d eng
93
A κI összefüggése „pontos”, a κΙI-é csak közelítő, mert a zsugorodás miatti a nyomott zóna magassága változik.
A berepedt állapotban a szuperpozíció is csak közelítés.
94
Összefüggés a görbületábra és a maximális lehajlás között (A d esetben feltételezzük, hogy a görbületet egy-egy
másodfokú görbe írja le, amely a támaszköz negyedében a felére esik vissza.):
2
κl κ ábra
v=
γ γ 12 9,6 10,5 8
141
Megjegyzés. A lehajlás egyszerűsített ellenőrzésében szereplő két tényező (VS60) közül β azt veszi figyelembe,
hogy a gerendába gyakran több acélt helyezünk el, mint a teherbírás szerint szükséges, ennek elhanyagolása (β =1)
mindig a biztonság javára történi. A másik tényező: α, azt veszi figyelembe, hogy kvázi állandó teher hogyan tér
el a teherbírás-vizsgálatokhoz figyelembe vett teher 50%-ától. Az EC azt javasolja, hogy pontosabb számítás hiá-
nyában az 50%-ot feltételezhetjük, de ez a magasépítésben szokásos terhek esetében inkább 55-65%, így az α=1
közelítés kis mértékben a biztonság kárára van. Ennek ellenére, kizárólag az egyszerűbb számítás érdekében (ha
nem mondjuk másként) az oktatásban mindig megengedjük az α=β =1 közelítés használatát. A jelen példában – az
összehasonlítás kedvéért – a két korrekció hatását bemutatjuk.
pqp 31 .2 M 193 .8
A két teher hányadosa = = 0.59 , és β = Rd = = 1.05 , így (VS60)
p Ed 52 .7 M Ed 184 .9
p Ed 52 .65 kN l
β = 1.05 = 184 .0 →   = 14
b 0.30 m2  d eng
1 pEd 0.5
α= β = 1.05 = 0.94 , amelyből
2 pqp 0.59
l 5300 l 
= = 12.8 < α ×   = 0.94 ×14 = 13.2 , megfelel.
d 413  d eng
9-3 Kidolgozott feladat. Konzolgerenda lehajláskorlátozásának ellenőrzése

Vizsgálja meg, hogy a 6-1 Kidolgozott feladatban adott tartó eleget tesz-e a lehajláskorlátozási követelménynek
az l/d korlátozása alapján! A tartó terhe PEd = 1.35 × 42.6 + 1.5 × 15 = 80.0 kN, befogási nyomatéka
B
M Ed = 200 kN m .
Megoldás. A kidolgozott táblázat (VS59) egyenletesen megoszló terhelésre vonatkozik. A táblázatot közelítően
úgy alkalmazhatjuk más teherre, hogy egy olyan helyettesítő megoszló terhet határozunk meg, hogy az eredeti
teherből és a megoszló teherből keletkező maximális nyomaték (jelen esetben a befogási nyomaték) megegyez-
zen95:
B
B l2 2 M Ed kN
M Ed = p Ed effc → p Ed = = 56 .96
2 2 m
l effc
A megengedett karcsúság a fajlagos teher függvénye, így VS59 szerint (közelítésként α=β=1):
p Ed 56 .96 kN l
= = 227 .8 →   = 13.4
b 0.25 m2  d  eng
K=0.4, l / K = 2650/ 0.4 = 14.3 >  l  , nem felel meg.

d 463  d eng
A tartó lehajlását célszerű ezek után pontosabb számítással is meghatározni, mert lehetséges, hogy így kimutatható
a tartó megfelelősége lehajláskorlátozásra.
9.3 Repedéstágasság korlátozása

Általában azt kell kimutatnunk, hogy a szerkezet repedéstágassága kisebb, mint egy megenge-
dett érték:
wk ≤ wk,eng. (9-28)
Ehhez wk-t a terhek kvázi állandó kombinációjára (pqp) kell meghatározni. wk,eng értékét az aláb-
biakban tárgyaljuk. Az alábbiakban idézzük a VS 7.2.1 Fejezetét:
95
Jelen esetben ez a közelítés kis mértékben a biztonság kárára van, az eredmények csak tájékoztató jellegűek,
éles tervezésben nem javasoljuk a használatát.
142
A repedések látványa a tapasztalat szerint akkor válik zavaróvá, ha megnyílásuk tartósan túllépi
a 0,4 mm-t.
Az acélbetétek korróziója nem fenyegeti a szerkezeteket az X0 és XC1 környezeti osztályban
(állandóan szárazon vagy állandóan víz alatt). A váltakozóan száraz, ill. nedves környezetben
(XC2, XC3, XC4) lévő vagy klórvegyületek hatásának (XD1, XD2, XD3) kitett szerkezetek
(pl. parkolóházak, úszómedencék, hidak) repedéseinek tágasságát a kvázi állandó teher hatására
0,3 mm-re kell korlátozni. Feszítő acélbetétek alkalmazása esetén – azok korrózióval szembeni
nagy érzékenysége miatt – ennél is szigorúbb követelményeket kell támasztani. A környezeti
osztályokat lásd a VS 8.1. szakaszában.
A vízzáróság követelménye egyes épületfajták (pl. ipari üzemek, mélygarázsok, medencék)
födémeinél vagy határoló falainál merül fel.96 Egy túlnyomórészt hajlításra igénybevett lemez
vízzárónak tekinthető, ha használati állapotban a nyomott öv magassága eléri az 50 mm-t.
Emellett a repedések tágasságát a gyakori teherszinten általában 0,1 mm-re, illetve öngyógyuló
repedések97 esetén 0,2 mm-re kell korlátozni.
Különösen veszélyesek a kinematikus hatások (zsugorodás, hőmérsékletváltozás) következté-
ben fellépő átmenő repedések. Még a 0,1 mm tágasságú átmenő repedéseken is átszivárog a
(sós) víz az acélbetétek korrózióját okozva. Itt a lehetséges védekezési mód: a kinematikus ha-
tás okozta megrövidülést gátló hatások kiküszöbölése, vízzáró – a repedéseket áthidaló –
(padló)burkolat készítése, vagy a kialakult repedések utólagos tömítése.”
Repedéstágasság számítása
Az alábbiakban külön vizsgáljuk azt az esetet, amikor a repedések messze vannak egymástól
(egyedi repedés), és amikor a rúdon kialakul a sűrű repedéskép és állandósul a repedezett álla-
pot (120. ábra).
Egyedi repedés
A repedés keresztmetszetében lényegében a II. feszültségállapot alapján számíthatjuk az acél-
betét feszültségét, a repedéstől távol pedig az I. feszültségállapot szerint (129a ábra). Az acél-
betétben keletkező erő változását a beton és a betonacél közti csúsztatóerő hozza létre. Ameny-
nyiben konstansnak tekintjük a csúsztatófeszültséget és elhanyagoljuk az első feszültségálla-
potban keletkező acélfeszültséget a másodikban keletkező mellett (szaggatott vonal a 129a áb-
rán) az acél elkülönített szerkezet ábrája alapján (129b ábra) a feszültségváltozás hossza szá-
mítható:
129. ábra. Repedéstágasság számítása egyedi repedés esetében
96
A vízzáró vasbeton szerkezetekkel az MSZ EN 1992-3 szabvány foglalkozik.
97
A repedés öngyógyulása akkor várható, ha a betonban levő, részben még nem megkötött cementet a tiszta, átszivárgó víz a
repedésbe mossa, és az ott köt meg.
143
φ 2π 1
(σ sII − σ sI )
4
= lφπ f b → l = σ sIIφ
4 fb
, (9-29)
≈σ sII
A repdéstágasság a beton és az acél nyúláskülönbségének integráljából adódik, amely (a beton

nyúlását elhanyagolva):
l l
wk = 2 ∫ ( ε s − ε c )dx ≈ 2 ∫ ε s dx . (9-30)
0 0 σ s / Es
Az integrálást közelítően a 129a ábra szaggatott vonala szerint elvégezve:

σ sIIl 1
wk = 2 = σ sII2 φ . (9-31)
Es 2 4 f b Es
Sűrű repedések
130. ábra. Repedéstágasság számítása sűrű repedések esetében

Sűrű repedések (130. ábra) esetében közelítően konstansnak tekinthetjük az acélfeszültséget, és
ismét elhanyagolva a beton deformációját a repdéstágasságra a
σ sII
lt
w k = 2 ∫ ( ε s − ε c )dx ≈ 2lt , (9-32)

0
Es
összefüggést kapjuk, ahol 2 l t a repedések maximális lehetséges távolsága. Feltételezzük, hogy

a repesztőigénybevétel hatására kialakuló repedéskép nem változik meg; ekkor lt a (9-29) ösz-
szefüggésből adódik, ha az acél feszültsége helyére a repedést okozó feszültséget írjuk (130b
ábra):98
1 1 σ sII,cr
l t = σ sII,crφ =φ . (9-33)
4 fb 4α b f ct
A fenti összefüggésben az f b = α b f ct helyettesítést végeztük, α a tapadást jellemző tényező.
Figyelembe véve, hogy σsII / σsII,cr = σcI / fct , (9-33) az alábbi formába írható:
1 1 σ sII,cr 1 σ sII
l t = σ sII,crφ =φ =φ . (9-34)
4 fb 4α b f ct 4α b σ cI
A (9-32) és (9-34) összefüggésekből99:
98
Az első repedés megjelenése után a következő legalább lt távolságra jelenik meg az elsőtől, hisz ezen távolságon
belül a beton feszültsége kisebb, mint fct. Mindaddig jelennek meg véletlenszerűen repedések, amíg a két legtávo-
labbi repedés távolsága nem lesz kisebb, mint 2lt. Így a repedések átlagos távolsága lt és 2 lt között lesz.
99
Hasonlítsuk ezt össze a húzott rúdra levezetett (9-14) összefüggéssel! Figyelembe véve, hogy σ sII As = σ cI AI (9-
φσ s,II Ac φσ s,II
2
Ac
14) az alábbi alakba írható: w k = = , amely lényegében egyezik (9-35)-gyel, az eltérés
2α b E s As 2α b σ cI E s AI
oka a (9-29) összefüggésben σsI elhanyagolása.
144
σ sII2 φ
wk = . (9-35)
2α bσ cI Es
A repedéstágasság szabályzati előírásai a fenti elvekre alapulnak, de igen sok empirikus ered-
ményt is magukba foglalnak. Az EC szerinti számítás képletei a VS-ben megtalálhatók, hasz-
nálatát a 9-5 Kidolgozott feladatban be fogjuk mutatni.
Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a (9-14), (9-31) és (9-35) összefüggés egyaránt azt mutatja, hogy
a repedéstágasság döntően a betonacél átmérőjétől és az acélban keletkező feszültségektől függ,
így a közelítő számítások ezek függvényében adnak méretezési módszert; és
φ
wk ~ , (9-36)
As2
hisz a betonacél feszültsége jó közelítéssel fordítottan arányos az acél keresztmetszeti területé-
vel.
Ellenőrzés a vasátmérő alapján

Az EC számítási eljárása alapján egyszerű méretezési táblázatokat készítettünk, amelyekben
adott repedéstágassági határértékre, a vashányad (és kétféle betonfedés) függvényében megad-
tuk, hogy milyen vasátmérő-acélfeszültség pár esetén felel meg repedéstágasságra egy szerke-
zet. A táblázatok és az alkalmazás feltételei a VS65-ben megtalálhatók.
Az alkalmazást nagy mértékben egyszerűsíti, ha az acél feszültségét nem a kvázi állandó teher-
ből a II. feszültségállapot feltételezésével számítjuk, hanem e helyett megbecsüljük, az alábbiak
szerint:
pqp pqp As,requ
σ sII ≈ f yd ≈ f yd , (9-37)
pRd pEd As,prov
≈ 0.5 − 0.6
ahol As,requ a teherbírásvizsgálat szerint szükséges acélbetétek mennyisége, As,prov pedig az al-
kalmazott keresztmetszeti terület. Magasépítési szerkezet esetén felső korlátként általában
σ sII ≤ 280 N/mm2 alkalmazható.
*
9.4 Feszültségek
Az EC háromfajta feszültségvizsgálatot ír elő:
Az acélok alakváltozásából keletkező nagy maradó repedések elkerülése érdekében előírja, hogy a
terhek ritka kombinációjára σ s < 0.8 f yk ; (9-38)
a hosszirányú repedések elkerülése érdekében előírja, hogy a
terhek ritka kombinációjára σ c < 0.6 f ck ; (9-39)
a kúszásból keletkező túlzott alakváltozások elkerülése érdekében javasolt, hogy a
terhek kvázi állandó kombinációjára σ c < 0.45 f ck . (9-40)
A beton- és acélfeszültséget I. vagy II. feszültségállapotban kell meghatározni. Amennyiben a (9-40) egyenlőtlen-
ség nem áll fenn, a kúszás számításában nemlineáris kúszásmodellt kell használni.
Lágyvasalású magasépítési szerkezetekre a fenti vizsgálatok általában nem mértékadók.
9-4 Kidolgozott feladat. ☺ ♠ Repedéstágasság ellenőrzése az átmérő alapján.

Vizsgáljuk meg, hogy a 4-1 Kidolgozott feladatban adott gerenda eleget tesz-e a 0.3 mm-es repedéstágassági kö-
vetelménynek (az átmérő vizsgálatával)!
145
Végezzük el a vizsgálatot közelítően a VS táblázata alapján100, amelyben a maximális megengedett vasátmérő

található az acélfeszültség függvényében!
As 1272
Megoldás. A vashányad: ρ = = = 1.03% ≈ 1% .
bd 300 × 413
σs=280 N/mm2 vasfeszültséget feltételezve a keresztmetszet megfelel (VS65 táblázata), ha az acélbetét átmérője
kisebb, mint φ = 21 mm. Mivel 18<21, a tartó megfelel. (A 280 N/mm2 feszültség az acél folyáshatár tervezési
értékének 65%-a. Lásd az alábbi megjegyzést.)
Megjegyzés. Pontosítsuk most a számítást a feszültség megbecslésével! A kvázi állandó teher és a teherbíráshoz
tartozó teher hányadosa (lásd a 4-1, 4-3 Kidolgozott feladatot):
p qp M Ed p qp 184 . 9 31 . 2
= = = 0 . 56 , a feszültség becsült értéke (VS66)
p Rd M Rd p Ed 193 . 8 52 . 7
p qp N , (a pontos érték a 4-3 Kidolgozott feladat szerint 248.3),
σs = f yd = 0 . 56 × 435 = 246
p Rd mm 2
innen (VS65 táblázata):
φ = 27 −
6
(27 − 21) = 26.1 mm. Mivel 18<26.1, a tartó megfelel.
40
9-5 Kidolgozott feladat. ♠ Repedéstágasság ellenőrzése számítással.

Vizsgáljuk meg, hogy a 4-1 Kidolgozott feladatban adott gerenda eleget tesz-e a 0.3 mm-es repedéstágassági kö-
vetelménynek (számítással)!
Megoldás. A repedéstágasság számítása (az EC szerint) sok egymást követő lépést igényel, amelyeket az alábbi
példában – a közelítés számítással való összehasonlítás kedvéért – bemutatunk. A lépések összetettsége miatt ezt
a számítást sem zárthelyin sem vizsgán nem kérjük számon, de a szerkezetes szakirányú hallgatóknak fontos meg-
érteni. A számításhoz szükséges az acél feszültsége és a nyomott zóna magasság a II. feszültségi állapotban a
terhek kvázi állandó kombinációjából. Ezeket a 4-3 Kidolgozott feladatban határoztuk meg, értékei: σs =248.3
N/mm2, xII =198 mm.
A VS67 szerint a repedéstágasság számításának lépései:
sr ,max (ε sm − ε cm )
wk = max 
 ,
0,6 sr,maxσ s / Es
ahol: sr,max = 3,4c + 0,425 k1 k2 φ Ac,eff / As , a repedések
maximális távolsága
c = 20 a betonfedés a húzott fővasbetéteken,
k1 = 0,8 (bordás acélbetét),
k2 = 0,5 (hajlítás)
φ =18 a húzott acélbetétek átmérője
100
Az acélbetét maximális átmérője φ max (mm) a vashányad és az acélfeszültségek függvényében

Acélfeszültség
a wk≤ wk,eng repedéskorlátozási feltétel teljesítéséhez, ha c min,dur ≤ 20 mm .

σs (N/mm2)
wk,eng = 0,4 mm wk,eng = 0,3 mm wk,eng = 0,2 mm

Vashányad (ρ=As/bd, %) Vashányad (ρ=As/bd, %) Vashányad (ρ=As/bd, %)
0,15 0,2 0,5 1,0 1,5 2,0 0,15 0,2 0,5 1,0 1,5 2,0 0,15 0,2 0,5 1,0 1,5 2,0
160 16 21 40 40 40 40 12 16 34 40 40 40 7 10 23 30 35 38
200 13 17 34 40 40 40 9 12 26 34 39 40 5 7 16 21 26 30
240 10 14 26 36 40 40 7 10 19 27 33 37 - 6 10 14 18 21
280 9 11 21 31 37 40 6 8 14 21 27 31 - 4 7 10 12 14
320 7 10 17 25 32 36 - 7 11 16 21 26 - - 4 6 8 9
360 6 8 14 21 28 32 - 6 8 13 17 20 - - - - 4 4
146
Ac,eff a mellékelt ábra szerinti keresztmetszetrész területe:
2,5(h − d ) 92.5
   
hc, ef = min (h − x) / 3  = min 84  = 84 mm, ahol
h/2  225 
   
x = xII =198 mm a nyomott öv magassága a II. feszültségi állapot szerint számítva (lásd 4-3 Kidolgozott feladatot)
Ac,eff = b ×hc,ef = 25 200 mm2
As = 1272 mm2 az alkalmazott húzott acélkeresztmetszet
σ − 0 , 4 f ctm Ac, eff / As a húzott acélbetét átlagos nyúlása a repedések között, ahol
ε sm = s
Es
σs = 248.3 az acélfeszültség, lásd a 4-3 Kidolgozott feladat.
εcm = 0.4fctm / Ecm a húzott beton átlagos nyúlása a repedések között;
fctm = 2.6 N/mm2 a beton átlagos húzószilárdsága,
Ecm = 31×103 N/mm2 a beton rugalmassági modulusa.
Es = 200×103 N/mm2.
Behelyettesítve:
ε sm = 0 . 0011 , εcm = 0.4fctm / Ecm, =0.000 0335
sr,max = 3,4c + 0,425 k1 k2 φ Ac,eff / As =156 mm,
sr,max (ε sm − ε cm )  0.172
wk = max   = max   = 0.172 mm <0.3 mm,
0,6sr,maxσ s / Es  0.116
a tartó repedéstágasság-korlátozásra megfelel.
9-6 Kidolgozott feladat. ☺ Téglalap keresztmetszetű gerenda lehajláskorlátozása és repedéstágassága

Ellenőrizzük a 4-11 Kidolgozott feladatban adott gerendát lehajlásra és repedéstágasság-korlátozásra!
Megoldás. Téglalap keresztmetszetű tartó lehajláskorlátozásának ellenőrzése
Lehajlás ellenőrzése (közelítésként α=β =1):
p d, max 92 .4 kN l 
(VS59) = = 256 .7 →   = 13
b 0.36 m2  d  eng
K=1.3, l / K = 6 775 / K = 11 .3 <  l  , megfelel.

d 462  d  eng
(d-t a pozitív nyomaték helyén határozzuk meg.)
Téglalap keresztmetszetű tartó repedéstágasságának ellenőrzése
Vizsgáljuk meg, hogy a tartó eleget tesz-e a 0.3 mm-es repedéstágassági követelménynek! A VS65 táblázata sze-
rint (σs=280 N/mm2 vasfeszültséget feltételezve) az 1.3%-os vashányadú keresztmetszet megfelel, ha az acélbetét
átmérője kisebb, mint
φ = 21+
0.3
(27 − 21) = 24.6 mm . Vagyis a tartó megfelel.
0.5
9-7 Kidolgozott feladat. ☺ Alulbordás födém lehajláskorlátozásának ellenőrzése

Vizsgáljuk meg, hogy a 4-12 feladatban adott födém eleget tesz-e a lehajláskorlatozási feltételnek!
Megoldás. (Vigyázat: másik táblázatot kell használni, mint a téglalap keresztmetszet esetében!)
Lehajlás ellenőrzése (közelítésként α = β = 1):
p d, max 92 .4 kN
(VS61) = = 48 .3 →  l  = 16 .1
beff 1 .912 2
m  d  eng
K=1.3, l / K = 6 775 / K = 11.3 <  l  , megfelel.

d 462  d  eng
(d-t a pozitív nyomaték helyén határozzuk meg.)
147
9-8 Kidolgozott feladat. Konzolgerenda repedéstágasságának ellenőrzése

Vizsgálja meg, hogy a 6-1 Kidolgozott feladatban adott tartó eleget tesz-e a 0.3 mm-es repedéstágassági követel-
ménynek! A tartó önsúly terhe Gk = 42.6 kN, hasznos terhe pedig Qk = 15 kN, az egyidejűségi tényező ψ = 0.3.
Megoldás. A vashányad ρ =As/bh = 1.02 ≈ 1%. σs = 280 N/mm2 vasfeszültséget feltételezve a keresztmetszet
megfelel (VS65), ha az acélbetét átmérője kisebb, mint φ = 21 mm. Mivel 18<21, a tartó megfelel.
Megjegyzés. Pontosítsuk most a számítást a feszültség megbecslésével! A kvázi állandó teher a repedéstágasság
számításához és a teherbíráshoz figyelembe vett teher:
Pqp=42.6+0.3 × 15 = 46.1 kN, PEd=1.35 × 42.6+1.5 × 15 = 80.0 kN.
A kvázi állandó teher és a teherbíráshoz tartozó teher hányadosa:
Pqp M Ed Pqp 200 46.1
= = = 0.53 , a feszültség becsült értéke (VS66):
PRd M Rd PEd 219.4 80
Pqp N ,
σs = f yd = 0.53 × 435 = 229
PEd mm2
innen (VS65):
φ = 34 −
29
(34 − 27) = 28.9 mm . Mivel 18<28.9, a tartó megfelel.
40
9.5 Ellendülés, relatív szinteltolódás

Vízszintes elmozdulásokra a vasbeton Eurocode nem ad korlátot101, de javasoljuk az acélszer-
kezetekre előírt ∆<H/500 korlát (131a ábra) betartását a terhek kvázi állandó kombinációjára.
A földrengést tárgyaló EC8 – amely vasbeton szerkezetekre is vonatkozik – korlátozza a szintek
közti relatív eltolódást (131b ábra), hogy a csatlakozó szerkezetek ne sérüljenek, ezeket a kor-
látokat természetesen (vasbeton szerkezetek földrengési méretezése esetén) be kell tartani.
131. ábra. Épület elferdülésének és a relatív szinteltolódásának értelmezése

*
9.6 Rezgések
Ez a fejezet [16] alapján készült. Az emberi tevékenység, lépés, Emlékeztető [16]
ugrálás frekvenciája körülbelül 1.5-2.5 Hz (azaz 1/s), tánc és gim- A magára hagyott, csillapí-
nasztika esetén 1.5-3.5 Hz. Az ennek hatására bekövetkező födém- tás nélküli k merevségű ru-
rezgés (gyorsulás, amplitúdó) kellemetlen érzést kelthet. A vizs- góra függesztett m tömeg
harmonikus rezgőmozgást
gálatok szerint a gyorsulások, amplitúdók és a komfortérzet dön- végez, amelynek sajátfrek-
tően attól függ, hogy venciája és rezgésideje:
1 k
fn =
2π m ,
101
Áttételesen a 17.3 és 18.1 Fejezetben tárgyalt feltétel, hogy a szerkezet függőleges terhe nem érheti el a kritikus
– stabilitásvesztést okozó – teher 30%-át a szerkezet eltolási merevségét, és így végső soron a vízszintes ellendülést
korlátozza.
148
• mennyire van közel a födém sajátfrekvenciája a tevékenység frekvenciájához (azaz a

gerjesztő-frekvenciához), és, hogy
• az emberek tömege, amely a gerjesztést okozza, hogyan viszonyul a födém tömegéhez.
Azonos sajátfrekvencia és gerjesztő-erő esetén a nagy tömegű födémek gyorsulásai és ampli-
túdói kisebbek, mint a kis tömegűeké, ezért más-más korlát vonatkozik rájuk. Nehéz (vasbeton)
födémek esetében, normál tevékenységre a sajátfrekvencia korlátja tipikusan 3 Hz, azaz ennél
magasabb kell, hogy legyen egy födém sajátfrekvenciája. Könnyű födémek (acél és fa), vala-
mint rendszeres tánc és sporttevékenység esetén ennél magasabb a megkövetelt határ: 5 eseten-
ként 8 Hz.
Egy tartószerkezet rezgésvizsgálata előtt vizsgáljunk egy k merevségű rugón (132a ábra) függő
m tömeget (132b ábra)! A saját-körfrekvencia (ωn), rezgésidő (Tn) és sajátfrekvencia ( f n ) ösz-
szefüggései [16]:
k 2π m 1 ωn 1 k
ωn = , Tn = = 2π , fn = = = . (9-41)
m ωn k Tn 2π 2π m
132. ábra Födém lehajlása (a), rugó elmozdulása és a rugómerevség értelmezése (b) és egy ru-
góra függesztett tömeg (c)
Jelöljük az m tömeg hatására bekövetkező lehajlást v-vel, amelyet a v = F / k = mg / k összefüg-
géssel számíthatunk. Fejezzük ki ebből a rugómerevséget: k = mg / v , és helyettesítsük a saját-
frekvencia (9-41) összefüggésébe (g = 9810 mm/s2):
1 k 1 mg / v g / 2π 15.8
fn = = = = , (9-42)
2π m 2π m v v
ahol v a tömeg hatására bekövetkező elmozdulás mm-ben, a frekvencia pedig Hz=1/s-ban adó-
dik. Azaz a sajátfrekvenciát a tömegből keletkező lehajlásból közvetlenül kiszámíthatjuk.
Egy szerkezet (pl. egy födém, 132c ábra) sajátfrekvenciájának meghatározásának becslésére is
használhatjuk a (9-42) összefüggést. Amennyiben pl. a födémet p egyenletesen megoszló teher
terheli (azaz a fajlagos rezgő tömeg p/g), akkor az összefüggésbe a p teherből keletkező maxi-
mális lehajlást (v, 132c ábra) kell helyettesíteni mm-ben.
A kéttámaszú (csuklós és befogott) gerenda sajátfrekvenciájának pontos képleteit megadtuk a
133. ábrán [16].
133. ábra L támaszközű, EI merevségű és m fajlagos tömegű gerenda sajátfrekvenciája
149
Az f nss összefüggése alapján (133a ábra) a (9-42) kifejezést pontosíthatjuk102, így az alábbi,
az irodalomban gyakran használt, összefüggést nyerjük:
18
fn = (v mm-ben helyettesítendő) . (9-43)
v
Ennek az összefüggésnek előnye, hogy nagyon egyszerű becslést ad tetszőleges megtámasztás
esetében is. (Például a két végén befogott gerenda esetén a (9-43) szerint számított frekvencia
a két végén csuklós rúdénak 5 -szöröse, a pontos érték pedig 5.1 -szeres.) A födémek lehaj-
lásában általában figyelembe kell venni az időben lejátszódó alakváltozásokat is (például a be-
ton kúszását), a rezgésszámításban nem, így a fenti képletben v a pillanatnyi, vagy kezdeti le-
hajlás, így Ecm használható.
134. ábra Födém sajátfrekvenciája v = L/250, v = L/500 és v = L/750 mértékadó pillanatnyi

(vagy kezdeti) lehajlás esetében a támaszköz függvényében.103 A vonaltól (sávtól) balra a le-
hajlás, jobbra a rezgéskorlátozás a mértékadó
A födémek lehajlását a támaszköz függvényében szokták korlátozni, pl. az EC – esztétikai
okokból – megengedett lehajlásra a támaszköz 250-ed részét javasolja. Ha feltesszük, hogy ez
pontosan egyezik is a födém lehajlásával, akkor a (9-43) képletből a sajátfrekvencia számítható.
(A lehajlásvizsgálatnál és a rezgésvizsgálatnál figyelembe veendő terhek többnyire megegyez-
nek.) Egy ilyen számítás eredményét mutatja a 134. ábra. Azt látjuk, hogy körülbelül 9 m-es
támaszköz felett válik mértékadóvá a rezgésre vonatkozó 3 Hz korlát. Ha a sajátfrekvenciát 5
Hz-ben korlátozzuk, akkor a rezgésvizsgálat már körülbelül 3.5 m-es támaszköznél mérték-
adóvá válik. Azt is láthatjuk az ábrából, hogy egy 6.5 m-es támaszközű, 5 Hz frekvenciájú
gerenda pillanatnyi lehajlása mindössze L/500.
Megjegyezzük, hogy ha a (9-43) képletbe a lehajláskorlátozási vizsgálathoz meghatározott lehajlást helyettesítjük,
akkor egy vasbeton- illetve fa-födém sajátfrekvenciája nagyobb, mint az így számított, mert a lehajlás számításánál
tekintettel kell lenni a kúszásra, a rezgés esetében pedig nem. Így a rezgés szempontjából a vasbeton és fa „mere-
vebb”, mint a lehajlás szempontjából (103. lábjegyzet).
9.7 Tartósság
A vasbeton szerkezetek fáradásvizsgálatát csak speciális esetekben (darupályatartók, hidak)
kell elvégezni, ezeket a jelen jegyzet nem tartalmazza.
C 384 EI π 2 EI π 5g
102
Az f n = =C 4 és az f n =
ss
egyenlőségéből C = = 17.75 adódik.
v 5 mgL 4 mL4 2 384
103
Az időben lejátszódó alakváltozást is tartalmazó lehajlás és a pillanatnyi lehajlás hányadosa vasbeton- és fafö-
démekre mintegy 1.4 – 2. A másfélszeres szorzó esetében, ha a födém tartós terhekre bekövetkező lehajlása L/250,
akkor a rövid idejű terhekre a lehajlás L/375. Megjegyezzük, hogy a beton dinamikus rugalmassági modulusa
nagyobb, mint a – kezdeti – statikus modulus.
150
10 Gerenda és lemez méreteinek változtatása, ha nem felel meg

Előfordulhat, hogy az előzetesen felvett méretekkel a vasbeton gerenda vagy lemez a pontos
számítás szerint nem felel meg és ezért szükséges az újratervezése. Ilyenkor el kell döntenünk,
hogy melyik méretet és milyen mértékben változtatunk, feltételezve, hogy a statikai váz és a
teher nem változik. Ezzel foglakozunk ebben a fejezetben.
Abban az esetben, ha gerenda nyírásra nem felel meg VRd,max<VEd, akkor vagy a beton szilárd-
ságát kell változtatni, vagy a gerenda méretét kell növelni. Mivel VRd,max lineárisan függ a ke-
resztmetszeti méretektől (6-9), ezért jó közelítéssel lineárisan kell a magasságot vagy a széles-
séget növelni104:
VEd V
VRd,max < VEd → húj ≈
h vagy búj ≈ Ed b . (10-1)
VRd,max VRd,max
Ha a gerenda hajlításra nem felel meg MRdo < MEd, akkor vagy nyomott vasalást kell alkalmazni,
vagy a gerenda méretét kell növelni. Mivel MRdo négyzetesen függ a keresztmetszet magassá-
gától (MRdo ~h2) és lineárisan a szélességétől (4-27), ezért jó közelítéssel105:
MEd
M Rd.max < M Ed → húj ≈
M Ed
h vagy búj ≈ b. (10-2)
M Rdo MRdo
Ha a gerenda lehajlásra nem felel meg veng < v, akkor alapvetően a gerenda vagy lemez méretét
kell növelni esetleg – gerenda esetén – a vasalás mennyiségét kell növelni. A lehajlás durván a
magasság 1.5-2.5 hatványával arányos, illetve lineárisan függ a szélességtől, ezért:
v
veng < v → húj ≈
v
h vagy búj ≈ b. (10-3)
veng veng
Ha a gerenda repedéstágasságra nem felel meg wk,eng < wk, akkor (9-36) vagy a vasátmérőt kell
csökkenteni (az acélbetét keresztmetszeti területének változatlanul hagyásával) vagy az acélbe-
tét mennyiségét kell növelni:
wk,eng
wk,eng < wk → φúj ≈ φ vagy As,új ≈
wk
As . (10-4)
wk wk,eng
(Elvileg a tartómagasság növelésével is csökkenthető a repedéstágaság.)
húj VEd
104
VEd ≈ VRd,max → húj ≈ h
h VRd,max
húj2 MEd
105
M Ed ≈ M Rd0 → húj ≈ h
h2 MRd0
151
OSZLOPOK
Amennyiben egy tökéletesen egyenes,
szimmetrikus vasalású vasbeton oszlopot Emlékeztető [15]
végpontján központos erővel terhelünk, azt Ha a kritikus erőnél kisebb erővel nyomjuk a (tökélete-
sen egyenes) rudat, akkor a rúd tengelye egyenes marad.
várjuk, hogy a középső keresztmetszetének Ha a nyomóerő elér egy bizonyos értéket, akkor a rúd
igénybevétele központos normálerő lesz hirtelen meggörbül, „kihajlik”.
(135a ábra). A valóságban nem ez a hely-
zet: egyrészt az oszlopok sosem tökélete-
sen egyenesek, az elkerülhetetlen építési
pontatlanságok (idegen szóval
„imperfekciók”) miatt görbére kivitelezik
őket, másrészt a nyomóerő hajlítja a görbe
rudakat, amely további görbületet okoz.
Így a valóságban a központos nyomott osz-
lop középső keresztmetszetét nem közpon-
tos, hanem külpontos normálerőre kell mé-
retezni (135b ábra). A két végén csuklós rúd kritikus ereje, ha h < b :
π 2 EI y bh3
N cr = 2
, Iy =
L 12
ahol Iy az inercianyomaték. A kihajlás (h < b) az x-z sík-
ban (az y tengely körül meggörbülve) jön létre (b ábra),
hisz a másik irányban az inercianyomaték (Iz=b3h/12)
nagyobb, és így a kritikus erő is nagyobb lenne.
Elméletben a rövid (zömök) rudak általában szilárdsá-
gilag, a hosszú (karcsú) rudak kihajlással mennek
tönkre. Az oszlopok tényleges viselkedése során nem
válik ennyire élesen külön a szilárdsági és a kihajlási
tönkremenetel. Ennek több oka is van, a legfontosabb,
hogy az oszlop sosem tökéletesen egyenes. A rúd tény-
leges teherbírása kisebb, mint a tisztán szilárdsági, il-
letve kihajlási teherbírás.
135. ábra. Központosan nyomott oszlop

középső keresztmetszetének igénybevé-
tele „terv szerint” (a) és a valóságban (b)
A vasbeton oszlop vizsgálatát két részre
bontjuk: először (11. Fejezet) a nyomott
vasbeton keresztmetszet méretezését tárgyaljuk, majd a 12. Fejezetben az oszlop vizsgálatát is-
mertetjük.
11 Vasbeton oszlopok nyomott keresztmetszete

Ebben a fejezetben a vasbeton rudak keresztmetszetének külpontos nyomásával foglalkozunk.
Ezzel a rudak összes – mechanikában tanult – igénybevételre való méretezését megtárgyaljuk
(136. ábra). Először a „pontos” nyomaték- görbület összefüggés a normálerő jelenléte miatti
152
megváltozását tismertetjük, majd ezt követően, a hajlításhoz hasonló módon a vasbeton oszlop
három feszültségállapot szerinti modellezését.
136. ábra. Vasbeton oszlop keresztmetszetének (külpontos) nyomása
11.1 *Nyomaték-görbület összefüggés

A 137. ábrán megismételtük a keresztmetszet nyomaték görbület összefüggését (N=0 görbe)
kiegészítve különböző, adott értékű nyomóerőhöz tartozó nyomaték-görbület vonalakkal. A
számítás alapfeltételezései és módja is egyezik a 4.1 Fejezetben tárgyalttal. (A 19. lábjegyzetet
úgy kell módosítani, hogy a normálerő nem zérus, hanem adott érték.) A görbe kapcsán a kö-
vetkező megállapításokat tehetjük:
• meg lehet különböztetni a repedésmentes, berepedt és teherbírási állapotot,
• a normálerő növekedtével a nyomatéki teherbírás (a görbe maximuma) egy ideig nö-
vekszik, majd csökken,106
• a normálerő növekedtével a keresztmetszet duktilitása jelentősen csökken.107
Ennek megfelelően a külpontosan nyomott keresztmetszet esetében is lényegében a három fe-
szültségállapot szerinti modellezést fogjuk használni
137. ábra. A nyomaték görbület összefüggés állandó normálerő esetében (Nu a keresztmetszet
központos nyomásához tartozó teherbírás.)
A három feszültségállapot (9. Táblázat) szerinti modellezés esetén a nyomaték görbület össze-
függés a 138. ábra szerint alakul. A számítást a következő három alfejezetben fogjuk tárgyalni.
Figyeljük meg, hogy
106
Ennek magyarázata hasonló, mint a kő és téglaszerkezetek esetében, a normálerő jelenléte teszi lehetővé, hogy
a keresztmetszet ne (vagy később) repedjen be. A teherbírási vonal tárgyalásánál látni fogjuk, hogy N<Nbal esetén
a normálerő növeli a nyomatéki teherbírást.
107
Ismét a teherbírási vonal vizsgálatánál fogjuk látni, hogy nagy külpontosságú nyomás (N<Nbal) esetén a tönk-
remenetelkor a húzott acélok folyási állapotban vannak (xc<xco), kis külponotsságú nyomásnál pedig rugalmasak.
153
• kicsiny nyomatékra az I. és II. feszültségállapot szerinti modellezés azonos eredményt

ad, ugyanis a nyomóerő biztosítja, hogy a teljes keresztmetszetben nyomófeszültségek
lépjenek fel, így a keresztmetszet a II. feszültségállapotban is a repedésmentessel azonos
viselkedést mutat,
• a II. feszültségállapot függvénye nem egyenes, ugyanis a nyomaték növekedtével a ke-
resztmetszet egyre nagyobb része válik húzottá.
138. ábra. Vasbeton keresztmetszet modellezése I., II. és III. feszültségállapot feltételezésével
(N = konstans)
11.2 Repedésmentes keresztmetszet (I. feszültségállapot)

Ahogy a korábbiakban már írtuk: tetszőleges keresztmetszet és külpontos nyomóerő esetén is
alkalmazhatók a szilárdságtan összefüggései az I. feszültségállapotnak megfelelő számításra
azzal a trükkel, hogy az acélokat αe súllyal vesszük figyelembe (37. ábra). Ennek bemutatását
a 11-1 Kidolgozott feladatban tesszük meg. Szabad alkalmazni a szuperpozíció elvét is.
11.3 *Berepedt keresztmetszet (II. feszültségállapot)

Ahogy írtuk, külpontos nyomóerő esetén II. feszültségállapotban a semleges tengelyt nem lehet
a vetületi egyenletből meghatározni, a vetületi és a nyomatéki egyenleteket együttesen kell al-
kalmazni, amely az egyszerű téglalap keresztmetszet esetében is harmadfokú egyenletre vezet.
Ezt az alábbiakban egy szimmetrikus, tetszőlegesen vasalt téglalap keresztmetszet példáján mu-
tatjuk be, amelyet a külpontos erő a szimmetria síkjában terhel.
A vetületi és a nyomatéki egyenlet (139 ábra):
xII
ΣN = 0: N = Nc − ∑Nsi = κII xII Ecb − ∑κII ( di − xII ) Es Asi
2
(11-1)
1 
= κII Ec  bxII2 +αe xII ∑Asi −αe ∑Asi di 
2 
h  1 x 1
ΣM = 0: M = N  − e  = Nc xII − ∑ Nsi di = κII xII Ecb II xII − ∑κII ( di − xII ) Es Asi di
2  3 2 3
. (11-2)
1 3 
= κII Ec  bxII − αe ∑ Asi ( di − xII ) di 
6 
Ebből a két (nemlineáris) egyenletből a két ismeretlen: xII és κII egyértelműen számítható108.
108
A feladat megoldható az itt bemutatott módon, amikor a keresztmetszet magasságának felébe helyezett ten-
gelyre írjuk fel a nyomatéki egyensúlyt, de a a semleges tengelyre történő felírás is helyes eredményre vezet, lásd
VS63-64.
154
139. ábra. Téglalap keresztmetszet tetszőleges vasalással, II, feszültségállapotban

11-1. Kidolgozott feladat. Külpontosan nyomott konzol alakváltozása
Vizsgáljuk meg egy leff = 3 m –es konzol alakváltozását, ha keresztmetszet a 4-1 kidolgozott feladatéval azonos
(b = 300 mm; h = 450 mm; d = 413 mm; 5Ø18), a konzol végén Mqp = 109.6 kNm kvázi állandó hajlítónyomaték
és Nqp = 600 kN nyomóerő terheli. A nyomóerő támadáspontja a téglalap geometriai középpontja109. A zsugorodás
hatását hanyagoljuk el!
I. feszültségi állapot
A tartó hossza mentén a nyomaték és a nyomóerő konstans. A keresztmetszet (tartós teherre: cI = xI = 257 mm;
AI = 162400 mm2; II = 3.082 × 109 mm4, lásd 4.1. feladat) viselkedése első feszültségi állapotban a nyomóerőtől
függetlenül lineáris. A központos nyomóerő görbületet nem okoz, de a vasalt keresztmetszet súlyponti tengelye
nem egyezik a téglalap középpontjával, ezért a görbületet okozó (súlyponti tengelyre redukált) nyomaték:
Mqp,red = 109.6 + 600 × (0.257 – 0.450/2) = 128.8 kNm. A keresztmetszet görbülete
M qp,red 1
κI = = 4.487 .
E c.eff I I km
Ellenőrizendő, hogy a nyomóerő elegendően megnövelte-e a repesztőnyomatékot ahhoz, hogy a repedés ne ala-
kuljon ki. Az adott nyomóerő szinthez tartozó repesztőnyomaték a húzott szélső szál feszültségének felírásával
kapható.
M × ( h − cI ) N
σ a = cr + = f ctm = 2.6MPa  → M cr = 100.4kNm < 128.8kNm, megreped .110
II AI
II. feszültségi állapot
A külpontosan nyomott keresztmetszet viselkedése második feszültségi állapotban nemlineáris. A görbület meg-
határozására több módszert alkalmaznak. Ezek visszavezethetők az egyensúlyi egyenletek kielégítésre. Az itt be-
mutatott módszer előnye, hogy feszültségi állapottól és anyagmodelltől függetlenül alkalmazható. A semleges
tengely helye (vagy a szélső szál nyúlása) és a görbület ismeretlen. Az ismeretlenek nyomatéki és a vetületi egyen-
letből meghatározhatók111.
109
A számítás elsőrendű elven végezzük.
110
Normálerő jelenléte esetén mindig nagyon ügyelni kell arra, hogy helyes tengelyre vett nyomaték értékkel
dolgozzunk, ti. minden tengelyre vonatkozóan más a normálerő külpontossága, tehát a nyomaték értéke. A mega-
dott nyomaték értékek a repedésmentes keresztmetszet súlyponti tengelyére vonatkoznak. Ugyanezek a nyoma-
tékok a geometriai középpontra számítva 81.36 kNm < 109.6 kNm, megreped.
111
Általános esetben a másik tengely körüli hajlítás egyensúlyi egyenlete a harmadik egyenlet.
155
Nqp = ∫ σ c dA + ∑ Asiσ si ; Mqp = ∫ σ c ydA + ∑ Asiσsi ysi .

Ac Ac i
A betonszálak feszültsége esetünkben a görbülettől és a semleges tengelytől mért távolságtól (vagyis a nyúlástól),
valamint a rugalmassági modulustól függ lineárisan. Az össze nem nyomódó szálak feszültségét zérus értékkel
kell figyelembe venni. A beton anyagmodellje tehát nem lineáris (bilineáris), így a feladat megoldása is nemline-
áris.
A számítás eredménye xII = 318 mm, κII = 5.138 1/km. További számítási részletek nélkül bemutatjuk a görbület
és a geometriai középpontra számított nyomaték összefüggését.
„Valós” viselkedés
A repedések közötti repedésmentes tartószakaszok (általában kismértékben) merevítik a tartót, ezért a valós me-
revség az első és a második feszültségi állapot feltételezésével számított értékek között lesz.
Külpontos nyomás esetén VS61 közelítő képlete helyett az eloszlási tényező EC szerinti általános összefüggését
kell alkalmazni,
2
σ 
ζ = 1− β  sr  , ahol σs, illetve σsr a húzott vas feszültsége a fellépő igénybevételekből, illetve a
 σs 
repesztőnyomatékból. Mindkettő második feszültségi állapot feltételezésével számítandó.
σ s = Es κ II ( d − xII ) = 97.75MPa .
A repesztőnyomaték működése esetén azonos módszerrel határozható meg xII,cr = 370 mm, κII,cr = 3.502 1/km,
majd σsr = 45.24 MPa. Tartós terhelés esetén β = 0.5.
2
σ 
2
 45.24 
ζ = 1 − β  sr  = 1 − 0.5   = 0.893 ,
 σs   97.75 
tehát az alakváltozás jól becsülhető felülről a második feszültségi állapot feltételezésével. Az EC szerinti görbület
1
κ = ζ ×κII + (1 − ζ ) ×κI = 5.068
km
A rúdvégi lehajlás (felhajlás) a görbület függvény kétszeri integrálásával kapható a peremfeltételek (v0 = 0 mm;
φ0 = 0 rad) figyelembe vételével. Konstans görbület esetén a számítás egyszerűen elvégezhető kiselmozdulások
elve alapján.
2
leff
v =κ = 22.8mm .
2
Az egyes fizikai mennyiségeket függvényként kezelve a probléma általános esetre is megoldható.
A berepedt, külpontosan nyomott keresztmetszetek viselkedését részletesebben tárgyaljuk a melléklet kidolgozott
feladataiban.
156
11.4 Axiális teherbírás (III. feszültségállapot)

Emlékeztetünk arra (6. Táblázat), hogy a teherbírási határállapotban az anyagjellemzőket a tervezési értékkel vesz-
szük figyelembe (fcd, fyd), a terheket pedig a tartós vagy átmeneti tervezési helyzetnek megfelelő tehercsoportosí-
tásban számítjuk.
Teherbírási állapotban – hasonlóan, mint a hajlítás vizsgálatánál – a vasbetont a III. feszültség-
állapottal modellezhetjük, amelyben feltételezzük (9. Táblázat III. oszlop, 36. oldal)
• az acél bilineárisan viselkedik,
• a beton nyomásra képlékenyen viselkedik, húzást egyáltalán nem vesz fel.
Ezek a feltételek egyeznek a keresztmetszet hajlításánál tárgyalttal (44. oldal).
Értelmeznünk kell azt is, hogy mikor tekintjük a keresztmetszetet tönkrementnek. A tiszta haj-
lításnál azt tételeztük fel, hogy a keresztmetszet egy tetszőleges pontjában (praktikusan a szé-
lén) elérjük a beton határösszenyomódását (εc=εcu), ahol εcu=3.5‰.
Ezt egy kissé módosítani fogjuk a külpontos nyomás esetén. Először megadjuk a teherbírás
kimerülésének feltételét, utána pedig ennek magyarázatát.
• A keresztmetszet a teherbírás határán van, ha vagy
A. a keresztmetszet szélén elérjük a beton határösszenyomódást (εc=εcu), vagy
B. a keresztmetszet 3/7-ében elérjük az εc2 nyúlást (εc=εc2), vagy
C. a húzott acél elszakad (εs=εsu).
Ahogy korábban már tárgyaltuk, a beton valóságos σ(ε) diagramja eső ágat is tartalmaz (38.
ábra, 140a ábra). Tiszta hajlítás esetében (a számítások szerint) a keresztmetszet szélén ki tud
alakulni az εcu határösszenyomódás (140b ábra), központos nyomás esetén azonban nem: ahogy
a keresztmetszetet összenyomjuk εc2 értékig a feszültség növekedni fog, utána csökkenni, a
teherbírást az εc2 összenyomódáshoz tartozó (maximális) feszültség alapján kell meghatározni
(140c ábra). Így a központosan nyomott vasbeton keresztmetszet teherbírása:
 f yd
N Rd = N u = bhf cd + Asσ s , σ s = min  . (11-3)
ε c2 E s = 400N/mm
2
Egy tetszőleges külpontosságú erő esetén úgy kellene eljárnunk, hogy az ε ábrát lépésről lépésre
növeljük112, mindaddig, amíg a normálerő értéke növekszik, és a maximális normálerő értéke
lesz a keresztmetszet teherbírása. A keresztmetszet szélén a nyúlás értéke ennek a számításnak
az eredménye lesz: εc2 ≤ εc ≤ εcu (140d ábra).
Ez a számítás meglehetősen bonyolult, ezt elkerülendő a fenti (A és B) feltételt (lásd a 141.
ábrát) úgy tekinthetjük, mint egy közelítést a keresztmetszet szélén kialakuló εc2 ≤ εc ≤ εcu nyú-
lás egyszerűsített számítására.
Ezzel a feltétellel kiegészítve az előzőekben adott (39. ábra) beton σ(ε) diagramokat használ-
hatjuk. Kézi számítás esetén a legegyszerűbbet, a 39a ábrán vázoltat célszerű használni, a kö-
vetkező számpéldákban ezt fogjuk alkalmazni.
A betonacél σ(ε) diagramjára akár rugalmas-képlékenyt, akár a rugalmas-felkeményedőt (40.
ábra) figyelembe vehetjük. A továbbiakban csak az egyszerűbb, rugalmas-képlékeny diagramot
112
Az ε ábra két paramétert tartalmaz, egy pontban az összenyomódás értékét és a görbületet (azaz az ε ábra
meredekségét). A számításban az összenyomódást lépésről lépésre növeljük, a κ-t pedig abból a feltételből hatá-
rozhatjuk meg, hogy a feszültségábra eredőjének külpontossága megegyezik az erő külpontosságával.
157
használjuk. (Az EC – bizonyos korlátozásokkal – megengedi, hogy a 40a ábrán vázoltnak fel-
tételezett acél σ(ε) diagram esetén az acél nyúlását – C eset – egyáltalán ne vizsgáljuk. Ameny-
nyiben az acél felkeményedését figyelembe vesszük – 40b ábra –, akkor az EC szerint a figye-
lembe veendő acél határnyúlást a szakítószilárdsághoz tartozó nyúlás alapján kell számítani.
140. ábra. A beton „pontos” σ(ε) diagramja (a) és a keresztmetszetben kialakuló nyúlás és fe-
szültség ábrák tiszta hajlításra (b), központos nyomásra (c) és külpontos nyomásra (d)
141. ábra. Egy téglalap keresztmetszet külpontos nyomása esetén vizsgálandó feltételek. (Az
(a) esetben a keresztmetszet szélén, a (b) pedig a 3/7-edben teljesül a feltétel.)
Külpontos nyomás
*”Pontos” számítás
Egy külpontosan nyomott keresztmetszet határerejének számítása a fentieknek megfelelően a
következő módon történhet:
• feltételezünk egy ε ábrát, amely a töréshez tartozik (vagy a keresztmetszet szélén, vagy a
3/7-edében a nyúlás εcu vagy εc2, az ábra egy szabad paramétert tartalmaz, a semleges ten-
gely helyét, vagy az ettől nem független nyomott zóna magasságot, xc-t;
• feltételezéseket teszünk az acélokra, hogy rugalmasak vagy folyási állapotban vannak-e;
• felírjuk a nyomatéki és a vetületi egyenletet, ezekből meghatározzuk xc-t;
• ellenőrizzük az első két pont feltételezéseseit,
o ha fennállnak: a vetületi egyenletből meghatározzuk a határerőt;
o ha nem állnak fenn: megváltoztatjuk a feltételeket és újra elvégezzük a számítást.
A feladatban – hasonlóan mint a hajlítás esetében – két ismeretlen van, amelyet két egyensúlyi
egyenletből határozhatunk meg:
Ismeretlenek: xc (vagy x) és NRd.
Egyenletek: vetületi és egy nyomatéki egyenlet (ΣN=0, ΣM=0).
Példaképpen felírjuk egy két oldalán vasalt téglalap keresztmetszet (142. ábra) egyenleteit a
nyomott (felső) szélső szálra vonatkozóan, feltételezve, hogy a nyomott szélső szálban εcu jön
létre:
ΣN = 0 : NRd = Nc − Ns1 + Ns2 → NRd = xcbfcd − As1σ s1 + As2 σ s2 (11-4)
158
h  h  x
ΣM f = 0 : NRd  − e  = … → NRd  − e  = xcbfcd c − As1σ s1d1 + As2 σ s2 d2 (11-5)
2  2  2
142. ábra. Két oldalon vasalt téglalap keresztmetszet külpontos nyomása

Az acél feszültsége a nyomott zóna magasságától függ a (4-31) egyenlet szerint. Ha mind a
nyomott, mind pedig a húzott acél folyási állapotban van ( σ s1 = σ s2 = f yd ) a két egyenletet el-
osztva egymással xc-re másodfokú egyenletet kapunk. Amennyi a ξc1 ≤ ξco , ξc2 ≥ξco′ feltételek
nem teljesülnek az acélok egyike vagy mindegyike rugalmas állapotban van, és a σs helyébe a
(4-31) középső összefüggését helyettesítjük. (Ebben az esetben az egyenlet harmadfokúvá vá-
lik.) Azt is ellenőrizni kell, hogy a keresztmetszet 3/7-ében, mekkora a beton összenyomódása,
ha meghaladj az εc2 értékét, akkor az egyenleteket újra fel kell írni, azzal a feltételezéssel, hogy
a keresztmetszet 3/7-ében az összenyomódás εc2.113
11-2 Kidolgozott feladat.* Vasbeton keresztmetszet határnormálerejének „pontos” számítása
A mellékelt ábrán látható vasbeton keresztmetszetet külpontos
normálerő terheli, amelynek értéke N Ed = 1000 kN , z irányú
külpontossága ez = 80 mm (Így a nyomaték: M y = e z N Ed = 80 kNm .)
Határozzuk meg a keresztmetszet határterhét ( NRd ), ha ez állandó, és
vizsgáljuk meg, hogy a keresztmetszet képes-e viselni az N E d külpontos
nyomóerőt!
Megoldás. A keresztmetszet geometriai jellemzői a következők:
d = d1 = 362 mm , d 2 = 38 mm , z s = 324 mm ,
az összes hosszacélbetét keresztmetszeti területe (VS16):
As = 1885 mm 2 , az alsóké: As1 = 1257 mm ,
2
a felsőké pedig: As2 = 628 mm2 .
113
Vigyázat, a (4-31) egyenleteket azzal a feltételezéssel vezettük le, hogy a keresztmetszet szélén az összenyo-
módás 3.5‰, így ezek az egyenletek nem lesznek érvényesek, a nyúlásábra hasonló háromszögei alapján módosí-
tani kell őket.
159
A keresztmetszetre ható erőket az alábbi ábra mutatja:

kengyel: φs=8mm, fővasalás 4φ20, (alul)
2φ20, (felül)
VS14,15: fcd= 16.67 N/mm2,
fyd= 435 N/mm2, ξ co = 0.49 , ξ co
′ = 2.11
Ismeretlenek: NRd és xc Emlékeztető

Síkbeli, párhuzamos erők
Egyenletek: ΣN = 0: N Rd = N c − N s1 + N s2 = f cd xc b − As1σ s1 − As2σ s2 ,
ΣMf = 0: N Rd  h − e  = f cd xcb xc − σ s1 As1d1 − σ s 2 As 2 d 2 . vetület: ΣN = 0,
2  2 nyomaték: ΣM = 0.
(A fenti felírásban feltételeztük, hogy Ns1 húzóerő, Ns2 pedig nyomóerő, ami nem mindig áll fenn.) Tegyük fel,
hogy a teherbírás kimerülése esetében a felső szélső szálban a törési összenyomódás (3.5‰) jön léte (és a kereszt-
metszet 3/7-ében nem érjük el a 2‰ összenyomódást). Tegyük fel azt is, hogy az alsó acélbetétek rugalmasan
viselkednek, a felsők pedig nyomásra folynak. Ekkor az egyensúlyi egyenletek:
 560 
NRd = fcd xcb − As1  d1 − 700  + As2 f yd
 cx 
h  x  560 
NRd  − ez  = fcd xcb c −  d1 − 700  As1d1 + f yd As2 d2
2  2  xc 
Az első egyenletet a másodikba helyettesítve az alábbi összefüggést kapjuk:
  560   h 
f x b − As1  d1 − 700  + As2 f yd   − ez  =
 cd c 
  xc   2 
x  560 
= f cd xc b c −  d1 − 700  As1d1 + f yd As 2 d 2
2  xc 
amely xc-re harmadfokú egyenlet. Ezt numerikusan megoldva az alábbi összefüggést nyerjük:
xc = 284.4 mm , amelyből x = xc / 0.8 = 1.25xc = 355.5 mm .
Ellenőrizzük, hogy a keresztmetszet 3/7-ében nem lépjük-e túl a két ezrelék összenyomódást:
3
x− h
ε = 3.5 × 10 − 3 7 = 1.81× 10 − 3 < 2 × 10 − 3 → OK.
x
Ellenőrizzük, hogy helyes volt-e az acélok folyására vonatkozó feltételezés:
x 284 .4
ξ c1 = c = = 0 .785 > ξ co = 0 .49 →OK, húzott acél rugalmas,
d1 362
xc 284.5
ξc2 = = = 7.48 > ξco′ = 2.11 →OK, nyomott acél folyik
d2 38
(Lásd VS27 és VS15.)

Az acélokban fellépő feszültségek:
560
σ s1 = d 1 − 700 = 12 . 8 N/mm 2 és
xc
σ s 2 = − 434.8 N/mm 2 , amelyből a normálerő számítható:
NRd = xcbfcd + As2 fyd − As1σs1 = 1442 kN > NEd ,
Nc
azaz a keresztmetszet megfelel.

Megjegyzések:
1. Bár a feladat mechanikai megfogalmazása nagyon egyszerű: két ismeretlen meghatározása a két egyensúlyi
egyenletből; azonban kézi számítás esetén a végrehajtás körülményes, (nem a harmadfokú egyenlet megoldása
160
miatt), hanem azért, mert több feltételt kell ellenőrizni, és nem teljesülés esetén új feltételezésekkel a feladathoz
újra neki kell kezdeni.
2. Kézi számítás esetén – a harmadfokú egyenlet megoldása miatt – gyakran nem a határerőt, hanem az ún.
határkülpontosságot határozzák meg, azaz azt keresik, hogy az adott normálerő mekkora külpontosság esetén
okozza a keresztmetszet törését. Ebben az esetben a vetületi egyenlet (amelyben N ismert) a nyomott zóna magas-
ságára legfeljebb másodfokú egyenlet lesz, és ennek ismeretében a határkülpontosság a nyomatéki egyenletből
számítható.
Számítás a teherbírási vonallal
Pontos teherbírási vonal. A fent ismertetett módon egy tetszőleges, szimmetrikus keresztmet-
szet adott külpontossághoz tartozó határterhét meg tudjuk határozni. A külpontosságot a nor-
málerővel szorozva egy nyomatékot ad, így végső soron egy összetartozó normálerő - nyomaték
párt kapunk, amelyek a teherbírási állapothoz tartoznak. Ezt tetszőlegesen sok külpontossághoz
végrehajthatjuk:
e1 → NRd1, MRd1 = NRd1e1
e2 → NRd2 , MRd2 = NRd2e2
(11-6)
⋮
ei → NRdi , MRdi = NRdiei
Ábrázoljuk ezeket a pontokat az N-M koordinátarendszerben! Amennyiben az e-t nagyon kicsi
lépésekben változtatjuk, akkor a pontok lényegében egy vonalat fognak kijelölni (143. ábra).
Ezt a vonalat teherbírási vonalnak nevezzük. (Vessük ezt össze a 110. ábrával!) A vonal egy
tartományt jelöl ki. Amennyiben egy igénybevétel-pár (N, M) belül van a tartományon, a ke-
resztmetszet megfelel, ha kívül van a keresztmetszet nem felel meg, ha pontosan a vonalon van,
akkor a teherbírás határán van. (A 143b ábrán lévő A indexű igénybevételpárra megfelel a ke-
resztmetszet, a B indexűre nem felel meg.)
Egy adott külpontossághoz tartozó igénybevételpárok (e=M/N) egy az origóból induló egyene-
sen vannak (az e1-hez és e2-hez tartozót a 143a ábrán felrajzoltuk). A függőleges egyenes az
e = 0 külpontossághoz, a vízszintes egyenes pedig a “végtelen” külpontossághoz, azaz a tiszta
hajlításhoz tartozik. (A külpontosságot a koordinátarendszer origójától mérjük, amely általában
a beton keresztmeszet súlypontja.) Szimmetrikus vasbeton keresztmetszet esetében a teherbí-
rási vonal is szimmetrimus és az Nu pont rajta van az N tengelyen (143b ábra). Az N tengely két
oldalán lévő tartomány a két ellentétes irányú külpontossághoz (+e; –e) tartozik.
Megfigyelhetjük, hogy a teherbírási vonalnak legalább négy töréspontja van. A felső a tiszta
nyomáshoz tartozik (az összenyomódás állandó ε = εc2), az alsó az acélok „tiszta” húzásához
tartozik (III. feszültségi állapotban a beton húzásra berepedt). Az oldalsó töréspontok azért jön-
nek létre, mert a húzott oldali acélbetét ebben a pontban van a képlékenyedés határán
(σs = fyd/Es), azaz ebben a pontban a nyomott zóna magassága xc= xco (144. ábra). Az ehhez
tartozó normálerőt Nbal-lal jelöljük. A teherbírási vonal világosan mutatja, amit a korábbiakban
már megállapítottunk: hogy a kicsiny normálerő (N< Nbal) növeli a keresztmetszet nyomatéki
ellenállását. Így vasbeton keresztmetszetek méretezésénél mind a nagy mind a kicsiny normál-
erő lehet mértékadó (145. ábra). (Természetesen a legnagyobb nyomaték is lehet mértékadó.)
161
143. ábra. A teherbírási vonal nem szimmetrikus (a) és szimmetrikus (b) vasbeton keresztmet-
szet esetében
144. ábra. A kis és a nagy külpontosságú nyomás, Nbal értelmezése
145. ábra. Vasbeton keresztmetszet mértékadó igénybevételei

A teherbírási vonal számítására számítógépes programok vannak, és számos segédlet található
előre kiszámított teherbírási vonalakra két egyszerű eset a VS30 oldalán is található, ebből az
egyiket a 148. ábrán is megadjuk, használatát a 11-8 Kidolgozott feladatban fogjuk bemutatni.
A teherbírási vonal praktikus számítására általában nem a fent közölt (11-6) utat követjük, ha-
nem úgy járunk el, hogy felveszünk olyan ε ábrákat, amelyek a teherbírási állapothoz tartoznak
(146. ábra), az ε ábrához egyértelműen hozzárendelhetők a σ-ák, majd számíthatjuk ezek erő
és nyomatékeredőjét:
εi → σi → NRdi , MRdi . (11-7)
Az ε ábra kis lépésekben való változásával előállíthatók a teherbírási vonal pontjai.
146. ábra. A teherbírási vonal számítása az ε ábra felvételével. Minden egyes ε ábrához más
és más igénybevételpár tartozik (az ábra csak a lehetséges pozitív görbületeket, azaza a teher-
bírási vonal felének számítását mutatja)
162
Egy harmadik módja a teherbírási vonal előállításának, hogy adott normálerőhöz előállítjuk az M(κ) görbét (137.
ábra), és ennek maximumaként adódik a normálerőhöz tartozó határnyomaték, azaz a teherbírási vonal egy-egy
igénybevétel párja. Egy ilyen számítás sémáját mutatja a 147. ábra. Ennek a számítási módnak az az előnye, hogy
nagyon általános anyagtörvény esetében is (pl. eső ágú σ(ε) diagram) használható.
147. ábra. A teherbírási vonal meghatározása az M(κ) görbe alapján
148. ábra. Paraméteres teherbírási vonalsereg (a µ=0 a vasalatlan beton keresztmetszet teher-
bírási vonala)
Az alábbiakban először két igen egyszerű példát mutatunk be a teherbírási vonal számítására:
egy vasalatlan betonkeresztmetszet és egy szimmetrikus acélkeresztmetszet vizsgálatát.
11-3 Kidolgozott feladat. ☺ Beton keresztmetszet teherbírási vonala

Határozzuk meg egy téglalap alakú beton keresztmetszet teherbírási vonalát,
amelyben egyáltalán nincs vasalás!
Megoldás. A beton σ(ε) diagramja szerint a feszültség egyenletesen oszlik meg.
Így a normálerő és a nyomaték
N = x c bf cd , h x 
M = N − c  .
2 2 
h N  h N 
Azaz: M = N −  = N 1 − 
 2 bf cd 2  2  bhf cd 
Ekkor a teherbírási vonal N függvényében egy másodfokú parabola, a maximális nyomaték ahhoz az esethez
tartozik, amikor pontosan a keresztmetszet felén ébred nyomófeszültség. Ha az N, M igénybevételpár a vonalon
belül van, a keresztmetszet megfelel, ha kívül, akkor nem, ha éppen a vonalon, akkor a keresztmetszet a teherbírás
163
határán van. A teljes vonal az N ≥ 0 tartományban van: a beton keresztmetszet egyáltalán nem tud húzást felvenni.
Nyomatékot csak akkor képes viselni, ha a keresztmetszetre nyomóerő is hat.
11-4 Kidolgozott feladat. ☺ Acél keresztmetszet teherbírási vonala

Határozzuk meg egy szimmetrikus acél keresztmetszet teherbírási vonalát!
(Ezt nem szokták számítani, de a teherbírási vonal alkalmazásának megértését segíti.)
Megoldás. Rugalmas anyagú keresztmetszet teherbírását (a képlékenyedést nem véve figyelembe) úgy ellenőriz-
hetjük, hogy a keresztmetszet két szélső szálában meghatározzuk a feszültségeket, és ezt összevetjük az anyag
szilárdságával:
N M
σ =± ± .
A K
A feszültséget az f szilárdsággal egyenlővé téve így négy egyenest kapunk, amely kijelöli a teherbírási vonalat.
Vizsgáljunk az alábbiakban egy téglalap alakú vasbeton keresztmetszetet!
11-5 Kidolgozott feladat.* Vasbeton keresztmetszet teherbírási vonala

Vizsgáljuk meg, hogy kielégítő-e a 11-2 Kidolgozott feladatban adott keresztmetszet teherbírása az adott külpon-
tos erőre a teherbírási vonal felhasználásával!
Megoldás. Meghatároztuk a 11-2 Kidolgozott feladatban adott keresztmetszet teherbírási vonalát „pontos” számí-
tással, feltételezve, hogy az erő az x-z síkban működik. A megoldás menete az, hogy felveszünk ε ábrákat oly
módon, hogy a keresztmetszet legalább egy pontja törési állapotban legyen, azaz a felső (vagy az alsó) nyomott
szálban a beton összenyomódása 3.5‰, vagy a keresztmetszet 3/7-ében 2‰. Az ε ábrához meghatároztuk a
feszültségeket, majd ezek eredőit. Az így nyert normálerő–nyomaték párok adják a teherbírási vonal pontjait. A
mellékelt diagram néhány pontja mellé felrajzoltuk az elfordulás-ábrákat is. A jellegzetes pontok számítását az
alábbiakban bemutatjuk.
1. Pont, legnagyobb nyomás. A feltételezett ε ábra konstans, értéke 2‰. Ekkor a
betonban f cd feszültség lép fel, az acélban pedig az összenyomódásnak megfelelően
σ s = ε Es = 2 ×10−3 × 200 ×103 = 400 N/mm2 .
164
Innen a normálerő és a nyomaték:

N u = hbf cd + ( As2 + As1 )σ s = 2421 kN ,
z
M u = ( As2 − As1 )σ s s = −40.7 kNm .
2
2. Pont, húzott acél a képlékenyedés határán (ebben a pontban a teherbírási vonalon töréspont van, várhatóan e
ponthoz tartozik a keresztmetszet által felvehető legnagyobb nyomaték). A nyomott zóna magassága
x c = x co = d ξ co = 178 . 6 mm . Ha a nyomott acél is folyik, akkor az acélokban keletkező erők:
Ns1 = As1 f yd = 546.4 kN ,
Ns2 = As2 f yd = 273.2.4 kN (nyomás). Innen a
normálerő és a nyomaték:
N bal = x co bf cd + N s2 − N s1 = 471 . 2 kN ,
h x  z
M Rd,max = Nbal  − c  + ( Ns2 + Ns1 ) s = 204.3 kNm .
2 2  2
3. Pont, tiszta hajlítás. Ezt a korábban tanult módon kell meghatározni (jelen esetben a nyomott acélok rugalmasak,
a húzottak folyási állapotban vannak), a határnyomaték:
M Rd = 177 . 8 kNm .
4. Pont, legnagyobb húzás. Ebben az esetben a beton nem vesz részt a teherviselésben,
az acélok folyási állapotban vannak:
Ns1 = As1 f yd = 546.4 kN , Ns2 = As2 fyd = 273.2.4 kN .
Innen a normálerő és a nyomaték:
N t = N s2 + N s1 = 819 . 6 kN , M t = ( Ns1 − Ns2 ) s = 44.2 kNm .
z
2
A teherbírási vonal bal oldalán lévő pontok hasonlóképpen számíthatók.
A teherbírási vonalon karikával feltüntettük az N Ed = 1000 kN erőhöz tartozó pontot, és a 80 mm-es külpon-
tossághoz tartozó, az előző példában meghatározott határerőt is: N Rd = 1442 kN .
165
Közelítő teherbírási vonal. A számítás egyszerűsíthető, ha nem a teljes teherbírási vonalat ha-
tározzuk meg, hanem annak kitüntetett pontjait, és kihasználva, hogy jó közelítéssel a teherbí-
rási vonal konvex114, a kitüntetett pontok összekötésével kapott tartomány belülről, azaz a biz-
tonság javára közelíti a teherbírási vonalat. Így nyerjük a közelítő teherbírási vonalat (149.
ábra).
149. ábra. A pontos és a közelítő teherbírási vonal

Kézi számítás esetén igen egyszerű közelítő összefüggések vezethetők le szimmetrikus kereszt-
metszetek közelítő teherbírási vonalának számítására. Vizsgáljuk egy szimmetrikus téglalap
keresztmetszetet (150a ábra), amelyben a két szélen és középen található vasalás. Központos
nyomás esetén a keresztmetszet képlékeny teherbírása
Nu′ = fcdbh + As f yd , As = ∑A
si . (11-8)
Ez ugyan kissé nagyobb, mint a tényleges teherbírás Nu, (11-3) és itt a teherbírási vonal a biz-
tonság kárára közelít (150c ábra), de ennek azért nincs jelentősége, mert a gyakolati esetekben
a figyelembe veendő külpontosság (135b) nagyobb nyomatékot eredményez, mint ami ehhez a
tartományhoz tartozik. A tiszta hajlításhoz tartozó pontot számíthatjuk a beton és a középső
vasalás elhanyagolásával (151a ábra):
Ms ≅ As1 fyd zs . (11-9)
A kiegyensúlyozott erőhöz (Nbal) tartozó esetben a két oldali acélokban azonos nagyságú, el-
lentétes értelmű erő keletkezik, a középső acélbetétben pedig kicsiny a feszültség, így az erőt a
betonfeszültség alapján számíthatjuk (151b ábra):
N bal ≅ f cd bxco . (11-10)
A beton nyomóerő okozta nyomatéktöbbletet kell a hajlító nyomatékhoz adni, hogy a maximá-
lis nyomatéki teherbírást megkapjuk:
h x 
MRd,max ≅ Ms + ∆M , ∆ M ≅ N bal  − co  . (11-11)
2 2 
114
Drucker [12] bizonyította, hogy a tökéletesen képlékeny anyagok teherbírási vonala konvex. A vasbeton anya-
gai korlátozottan képlékenyek és meg lehet mutatni, hogy a kis külpontosságú nyomás tartományában a teherbírási
vonal – igen kicsiny mértékben – lehet konkáv. Ennek hatása azonban elhanyagolható és a gyakorlat számára a
vonal konvexnek tekinthető.
166
150. ábra. Közelítő teherbírási vonal számítása szimmetrikus téglalap kerersztmetszetre
151. ábra. Ms és Nbal számítása
11-6 Kidolgozott feladat. *Nem szimmetrikus vasbeton keresztmetszet közelítő teherbírási vonala
Vizsgáljuk meg, hogy kielégítő-e a 11-2 Kidolgozott feladatban adott keresztmetszet teherbírása az adott külpon-
tos erőre a közelítő teherbírási vonal felhasználásával!
Megoldás. A teherbírási vonal pontjainak számítása:
1’. Pont, képlékeny nyomás. A betonban f cd feszültség lép fel, az acélban pedig f yd . Innen a normálerő és a
nyomaték:
z
N u′ = hbf cd + ( As2 + As1 ) f yd = 2486 kN , M u′ = ( As2 − As1 ) f yd s = −44.3 kNm .
2
A 2., 3., és 4. pont számítása egyezik az előző példában közölttel.
Határozzuk meg, hogy a 80 mm-es külpontosság esetén, mekkora a határerő!

Megoldás. Ehhez az ez = 80 egyenesnek és a teherbírási vonal 1-2 szakaszának metszéspontját kell meghatározni.
Az ez külpontosságú erőhöz tartozó nyomaték M = Nez. Az N erőhöz tartozó nyomaték a teherbírási vonal 1-2
′
szakaszán: M = ( N u′ − N ) M max − M u + M u′ . A kettőt egyenlővé téve kapjuk a határerőt
N u′ − N bal
167
M max − M u′
Ne z = ( N u′ − N ) + M u′ →
N u′ − N bal
 N ′ − N bal
1
N Rd =  N u′ + M u′ u
 = 1321 kN > N Ed ,
  1+ e N ′
u − N bal
M max − M u′
M max − M u′
z
azaz a keresztmetszet a közelítő teherbírási vonal szerint is megfelel. (A „pontos” számítás szerint
N Rd = 1442 kN .)
Szimmetrikus keresztmetszet közelítő teherbírási vonalának számítása a fentieknél egyszerűbb (VS31), ennek
használatát következő példában fogjuk bemutatni.
11-7 Kidolgozott feladat. ☺ Szimmetrikus keresztmetszet ellenőrzése közelítő teherbírási vonallal

Vizsgáljunk egy olyan vasbeton keresztmetszetet, amely csak abban tér el
a 11-6 Kidolgozott feladatban adottól, hogy a 3-3 betonacélt szimmetrikusan
helyezzük el. A keresztmetszetet külpontos normálerő terheli, amelynek
értéke N Ed = 274 .5 kN , z irányú külpontossága ez = 406.0 mm
(Így a nyomaték: M y = e z N Ed = 111.5 kNm .)
A teherbírási vonal felhasználásával vizsgáljuk meg, hogy a
keresztmetszet képes-e viselni az N Ed külpontos nyomóerőt!
Megoldás. A keresztmetszet geometriai jellemzői a kö-

vetkezők: d = d1 = 362 mm , d 2 = 38 mm , Beton: C25/30, Betonacél B500
z s = 324 mm , az összes hosszacélbetét kereszt- h=400 mm, b=250 mm, betonfedés: c=20 mm,
metszeti területe (VS16): As = 1885 mm2 , az kengyel: φs=8mm, fővasalás 3φ20, (alul)
alsóké és felsőké: As1 = As2 = 943 mm 2 . 3φ20, (felül)
VS14,15: fcd= 16.67 N/mm2,
A kézi számításhoz használhatjuk az ún. közelítő teherbírási fyd= 435 N/mm2, ξ co = 0.49 , ξ co
′ = 2.11
vonalat, amelynek összefüggései a segédletben (VS31)
találhatók. A beton és az acél keresztmetszet teherbírása, valamint
a teljes keresztmetszet képlékeny teherbírása:
Nc = fcd bh = 1666.7 kN , Ns′ = f yd As = 819.6 kN ,
Nu′ = Nc + Ns′ = 1666.7 + 819.6 = 2486.2 kN .
Megjegyezzük, hogy ez utóbbi nagyobb, mint a valóban központosan nyomott
keresztmetszet teherbírása, mert a 2‰-es összenyomódáshoz csak 400 N/mm2
acélfeszültség tartozik.
(Az alábbi a VS31 ábrája, jelen esetben As3=0.)
A tiszta hajlításhoz tartozó teherbírást a beton elhanyagolásával számítjuk:

M s = zs f yd As1 = 324 × 435 × 942.5 = 132.7 × 10 6 Nmm = 132.7 kNm .
A „kiegyensúlyozott” állapothoz tartozó normálerő ( x c = x co ):
N bal = f cd bx co = 744 . 3 kN ,
ahol d = 362 mm , x co = ξ co d = 0.49 × 362 = 177 .4 . Végül a nyomaték-
növekmény és a maximális nyomaték:
168
h x 
∆M = N bal  − co  = 82.5 kNm ,
2 2 
M Rd,max = M s + ∆M = 132.7 + 82.5 = 215.2 kNm .
A teherbírási vonal ennek alapján:
A teherbírási vonal szerint a keresztmetszet megfelel (karika), az NEd erőhöz tartozó, tönkremenetelt okozó nyo-
maték:
N
M Rdy (N ) = M s + Ed ∆M s = 163.2 > M y .
N bal
A teherbírási vonal alapján meghatározhatjuk az adott külpontossághoz tartozó normálerőt (NRd-t) is. A normál-
erőből keletkező nyomaték: Nez, ezt kell egyenlővé tenni a teherbírási vonal alsó szakaszának egyenletével:
N
Ne z = M s + ∆M s →
N Rd =
Ms
= 449.6 kN
.
N bal ∆M s
ez −
N bal
11-8 Kidolgozott feladat. ☺ Keresztmetszet vasalásának tervezése teherbírási vonallal

Egy keresztmetszetre ható normálerő és nyomaték:
N Ed = 1512 kN , M Ed = 44.2 kNm ,
a keresztmetszet mérete b=h=300 mm. Határozzuk meg a keresztmetszet
vasalását a VS30-ban található teherbírási diagram segítségével!
d
Feltételezzük, hogy ≈ 0.9 .
h
Megoldás. A fajlagos nyomaték és normálerő (VS30):
M N Ed
m = 2 Ed = 0.098 , n= = 1.008 .
bh fcd bhf cd
A 148. ábra diagramjában ezt egy fekete pöttyel jelöljük. Innen leolvashatjuk a hatékony vashányadot:
As fyd bhf cd
µ= → 0.3 , amelyből a szükséges vasmennyiség: As = µ = 1035 mm2 .
bhfcd f yd
Megjegyezzük, hogy a vashányadot a teljes (kétoldali) vasalásra vonatkoztatjuk. (Hajlított keresztmetszet esetében
a vashányadot általában a húzott vasakra értelmezzük.)
A lehetséges alkalmazott vasalás:
VS16: 4 φ20: As = 1257 mm2 vagy esetleg: 4 φ18: As = 1018 mm 2 (ha pontosabb módszerrel igazolható.
169
Ferde külpontos nyomás

Az eddigiekben feltételeztük, hogy a vasbeton keresztmetszetnek van egy szimmetriatengelye
és a külpontos erő a szimmetriatengelyen működik. Ennek az volt a következménye, hogy a
semleges tengely merőleges volt a szimmetriatengelyre. Ebben a fejezetben ezen feltételeket
(illetve legalább az egyiket) elvetjük, és így határozzuk meg a keresztmetszet határterhét.
Tekintsünk tehát egy tetszőleges kialakítású vasbeton keresztmeteszetet, amelyet egy kétirányú
külpontossággal rendelkező (ún. ferde külponots) erő terhel (152. ábra). A feladat a határerő
(az axiális teherbírás tervezési értékének) meghatározása.
A terhet megadhatjuk a fentiek szerint a normálerővel és a kétirányú külpontosságával (ey és
ez), de oly módon is, hogy a normálerőn kívül megadjuk a keresztmetszet tengelyeire a nyo-
matékokat (figyeljük meg, hogy a z irányú külpontosságból My nyomaték keletkezik):
NEd , MEd,z = NEdey , MEd,y = NEdez . (11-12)
152. ábra. Vasbeton keresztmetszet ferde külpontos nyomása és az ebből számítható kereszt-
metszeti nyomatékok (egy lehetséges nyomatékelőjel értelmezés – a jobb sodrású koordináta-
rendszerben – az is, hogy a pozitív My nyomaték evvel ellentétes, azaz MEd,y =−NEdez )
Az alapfeltevések, beleértve a keresztmetszet tönkremenetelét is a Emlékeztető
11.4 Fejezet elején adottak. Síkbeli, párhuzamos erők
*Pontos számítás vetület: ΣN=0,
Az első lépés, hogy fel kell tételeznünk egy olyan nyúlásábrát, nyomaték: ΣM=0.
amely a teherbírási állapothoz tartozik. Vagy a keresztmetszet szé-
lének egy pontjában a határösszenyomódás εc = εcu, vagy a keresztmetszet 3/7-ében (a belső
1/7-es tartomány kontúrjának valamely pontján) elérjük az εc2 nyúlást (εc = εc2). A 153. ábrán
pl. azt tételeztük fel, hogy az A sarokpontban εc = εcu. Ha most felveszünk egy „tetszőleges” ε
ábrát, az két szabad paramétert tartalmaz, pl. a semleges tengely helyét (x) és a semleges ten-
gelynek az y tengellyel bezárt szögét. Az ε ábra ismeretében a feszültségek egyértlműen szá-
míthatók. Így összesen 3 ismeretlenünk van, amelyet 3 egyensúlyi
egyenleteből meg lehet határozni: Emlékeztető
Ismeretlenek: x , α és NRd. Térbeli, párhuzamos erők
Egyenletek: vetületi és két nyomatéki egyenlet vetület: ΣN=0,
(ΣN=0, ΣMy=0, ΣMz=0). nyomaték: ΣMy=0.
nyomaték: ΣMz=0.
A három egyenlet megoldása általában numerikus eljárást igényel,
amelyet a 11-9 Kidolgozott feladatban mutatunk be.
A számítás végén ellenőrizni kell, hogy a keresztmetszet külső kontúrjának valamely pontján
nem léptük-e át az εcu-t, a keresztmetszet 3/7-ében pedig az εc2 értéket. Ha igen, akkor új feltételt
kell választani és a számítást meg kell ismételni.
170
153. ábra. Feltételezett ε ábra a törési állapotban

11-9 Kidolgozott feladat.* Keresztmetszet ferde külpontos nyomásának „pontos” számítása
A mellékelt ábrán látható vasbeton keresztmetszetet, amely egyezik az előző
példában vizsgálttal, külpontos normálerő terheli, amelynek értéke
N Ed = 274 . 5 kN , z irányú külpontossága ez = 406.0 mm ,
az y irányú pedig ey = 50.1 mm .
(Így a kétirányú nyomaték: My = ez NEd = 111.5 kNm és M z = ey NEd = 13.7 kNm .)
Megoldás. Határozzuk meg a keresztmetszet határterhét ( N Rd ), és vizsgáljuk meg,
hogy a keresztmetszet képes-e viselni az N Ed külpontos nyomóerőt.
A megoldás menete az, hogy feltételezünk egy olyan epszilon ábrát, amelynél a beton valamely pontjában (téglalap
keresztmetszet esetében pl. valamelyik sarokpontban) létrejön a törési összenyomódás, azaz εc = εcu = −3.5‰. (A
teherbírás az EC szerint akkor is kimerülhet, ha a keresztmetszet 3/7-ében a beton összenyomódása eléri a 2‰-
et.) Az ε ábra két szabad paramétert tartalmaz: a semleges tengely távolsága (x) a legjobban nyomott sarokponttól
és a semleges tengelynek az y tengellyel bezárt szöge (x és α). A harmadik ismeretlenünk a határerő. A három
ismeretlent három egyensúlyi egyenletből tudjuk meghatározni: amelyből az első kettőt már a korábbiakban is
használtuk:
• x irányú vetületi egyenlet (ΣN=0), Emlékeztető
• y tengely körüli nyomatéki egyenlet (ΣMz=0), Térbeli, párhuzamos erők
• z tengely körüli nyomatéki egyenlet (ΣMy=0).
vetület: ΣN=0,
Ezt a feladatot kézi számítással, pontosan megoldani nagyon körülményes, nyomaték: ΣMz=0,
számítógéppel viszont nem jelent problémát, jóllehet a megoldandó nyomaték: ΣMy=0.
egyenletek nemlineárisak. (Közelítő megoldást a következő példában fogunk
bemutatni.)
A numerikus számítás eredménye a mellékelt ábrán látható. A négy sarokpontban a nyúlásértékek: εA=−3.5‰,
εB=−1.25‰, εC=4.22‰, εD=-1.98‰. Két acél húzásra, egy pedig nyomásra folyik, a többi rugalmas állapotban
van, ez utóbbiakban a feszültségek: σ s2 = − 371.4 N/mm 2 , σ s3 = −215.1 N/mm2 , σ s6 = 359.6 N/mm 2 . A számított ha-
tárerő: N Rd = 445 .0 kN , azaz a keresztmetszet megfelel, a szabvány által megkövetelt feletti biztonság:
N Rd
γ= = 1.62 .
N Ed
171
Az olvasó az eredmények helyességét ellenőrizheti: az ε ábra alapján meghatározhatók a feszültségek, abból pedig
az eredő.
Közelítő számítás a teherbírási felülettell

A teherbírási tartományt nemcsak egy N-M igénybevételpárra, hanem egy N-My-Mz igénybevé-
tel hármasra is értelmezhetjük, ekkor nem teherbírási vonalat, hanem teherbírási felületet ka-
punk. Egy példa látható (szaggatott vonallal) a 154. ábrán. Ha egy igénybevétel hármas a felü-
leten belül van, a keresztmetszet megfelel, ha kívül, akkor nem. Példaképpen a 154 ábrán az
Mz=0, My=0, és NEd=const. síkmetszeteket is megrajzoltuk. Ilyen teherbírási felületet, illetve
ennek síkmetszeteit számos kompjuter program meg tud határozni.
Közelítő teherbírási felület. Kézi számításhoz az az út járható, hogy a teherbírási felületet egy
síkkal közelítjük (154. ábra, folytonos vonal). Feladat annak eldöntése, hogy az NEd, MEdy, MEdz
igénybevétel hármast képes-e viselni egy keresztmetszet.
154. ábra. „Pontos” (szaggatott vonal) és közelítő (folytonos vonal) teherbírási felület
A kézi számítás lépései a következők:
1. meghatározzuk a közelítő teherbírási vonalakat az NEd, MEdy és a NEd, MEdz igénybevétel
párokra, ahogy ezt az előző alfejezetben megtárgyaltuk.
2. Mindkét síkban maghatározzuk az NEd, normálerő esetén a határnyomatékot MRdy(NEd),
MEdz(NEd).
3. A teherbírás feltétele, hogy a két síkban a kihasználtságok összege kisebb, mint 100%:
M Ed,y M Ed,z
+ ≤1. (11-13)
M Rd,y ( N Ed ) M Rd,z ( N Ed )
A lépéseket a 155. ábrán illusztráljuk, és a 11-10 Kidolgozott feladatban fogjuk bemutatni.
172
155. ábra. Keresztmetszet ellenőrzése a közelítő teherbírási felülettel

Megjegyzés: Az ellenőrző számítások szerint a (11-13) összefüggés különösen nagy normálerőkre erősen a biz-
tonság javára közelít, ezért az EC javasolja ennek pontosítását a következőképpen:
a a
 M Ed,y   M Ed,z 
  +   ≤ 1 , NEd / N 'u ≤0,1 0,7 1 (11-14)
 M Rd,y ( N Ed )   M Rd,z ( N Ed )  a 1 1,5 2
ahol a-t a fenti táblázatból vehetjük, N ' u -t a (11-8) összefüggés definiálja, és az értékek közt szabad lineárisan
interpolálni (VS32). a=1 esetén az interakciós képlet egyenest ad, a=2 esetén pedig a négyzetes interakció szerint
egy elliszist (156. ábra, vö. 110c ábra).
156. ábra. Az interakciós formula pontosítása ferde külpontos nyomás esetén (a teherbírási fe-
lület N=konstans metszetei)
11-10 Kidolgozott feladat. Keresztmetszet ferde külpontos nyomásának számítása közelítő teherbírási felülettel
Az előző feladatban vizsgált keresztmetszetet az adott külpontos nyomóerő
terheli, azaz N Ed = 274 .5 kN , e z = 406 . 0 mm , e y = 50.0 mm így a
kétirányú nyomaték: M y = e z N Ed = 111.5 kNm és M z = e y N Ed = 13.7 kNm .
Vizsgáljuk meg a közelítő teherbírási vonal felhasználásával, hogy a keresztmetszet
képes-e viselni az adott terhet!
Megoldás. Egy keresztmetszet ferde külpontosságát kézi számítással úgy lehet
vizsgálni, hogy a két síkban a közelítő teherbírási vonal alapján, külön-külön
megvizsgáljuk a keresztmetszetet egyszerű (síkbeli) külpontos nyomás
(A) x-z sík vizsgálata közelítő
-ra (A és B lépés). Ezt követően, mindkét síkban meghatározzuk a
teherbírási vonallal
„kihasználtságot”, és akkor felel meg a keresztmetszet, ha a kihasz-
náltságok összege kisebb, mint 1 (C lépés): 115 (B) x-y sík vizsgálata közelítő
teherbírási vonallal
M Ed,y M Ed,z
+ <1. (C) Együttes vizsgálat
M Rd,y ( NEd ) M Rd,z ( NEd )
115
Abban az esetben, ha NEd> Nbal az EC egy pontosított képletet javasol, amelyet a VS32. oldalán közlünk.
173
Az alábbiakban a részletek mellőzésével megadjuk a két síkban a keresztmetszet teherbírási vonalát. (Az x-y sík
vizsgálatához a b és h szerepét fel kell cserélni a képletekben, ahogy ezt a lejjebbi ábrán mutatjuk.)
A) x-z sík vizsgálata

N Ed
M Rdy ( N ) = M s +
274 .5
∆ M s = 132 .8 + = 163 .2 > M y = 111 .5 .
N bal 744
(B) x-y sík vizsgálata
N Ed
M Rdz (N ) = M s + ∆M s = 47 .5 + 697 = 67 .5 > M z = 13 .7 .
N bal
(C) A két sík együttes vizsgálata
A két külpontosságot az alábbiakban egyidejűleg is figyelembe vesszük:
My Mz
+ = 0.887 < 1
M Rd, y ( N ) M Rd, z ( N )
0.683 0.204
azaz az oszlop megfelel. A (szabványban megkövetelt feletti) biztonság 1/ 0.887 = 1.13 . A 11-9 Kidolgozott feladat-
ban ugyanezt a feladatot pontosan megoldottuk, ott a biztonságra 1.62-t kaptunk. Láthatjuk, hogy a pontosított
számítás ebben az esetben jelentős megtakarítást eredményezhet.
Megjegyzés: a teherbírási felület felhasználásával meghatározhatjuk a határerő értékét is. Olyan N Ed = N Rd
értéket kell találni, amelyre a fenti számítás utolsó összefüggése éppen 1-et ad. Eredményül N Rd = 320.5 kN -t
kapunk, vagyis jelentősen alábecsüljük a teherbírást, amelyet az előző Példában számítottunk ( N Rd = 445.0 kN ).
11.5 *Spirálkengyeles oszlop keresztmetszete

A 2.1 Fejezetben tárgyaltuk, hogy a beton nyomófeszültsége növelhető, ha a betonra megtá-
masztó fajlagos erő is hat. A megtámasztó σ2 erő ismeretében a megnövelt feszültség a (2-4)
képlet alapján számítható. A megtámasztást biztosíthatja egy folytonosan vetzetett, ún. spirál
174
kengyelezés (157a ábra). Úgy képzeljük el, mintha a kengyel folytonosan támasztaná meg az
oszlopot, a kengyelek „elkent” vastagsága
t = Asw / s , (11-15)
ahol Asw a spirálkengyel keresztmetszeti területe, s a spirálkengyel menetemelkedése. Így a
kazánképletből, feltételezve, hogy a kengyelek folynak, a megtámasztó sugárirányú feszültség:
f yd t
σ2
N 2 f yd t 2 f yd Asw
p= = → σ2 = . (11-16)
R D Ds
ahol D a spirálkengyel tengelyvonala által meghatározott átmérő. A részletes szabályozásra lásd
VS47.
157. ábra. Spirálkengyeles oszlop (a), a betonmag megtámasztása (b) és a kazánképlet (c)
Ha a teherbírás számítás a megnövelt feszültségek alapján (2-4) történik, a betonkeresztmet-
szetnek csak az a része vehető figyelmebe, amelyet a kengyelek tengelyvonala körülvesz.
12 Vasbeton oszlop vizsgálata

Az alábbiakban először a rugalmas anyagú osz- Emlékeztető [15]
lopok viselkedését tárgyaljuk [20]. Az oszlopra Kis elmozdulások módszere: olyan számítás,
függőleges és vízszintes terhek is hathatnak, de ahol nem vesszük figyelembe a geometria meg-
egyszerűség kedvéért vizsgáljuk először a vég- változását az egyensúlyi egyenletekben.
pontján külpontos normálerővel terhelt rudat, a Az esetek túlnyomó többségében a számítást a
normálerő terv szerinti külpontossága legyen ee. kis elmozdulások feltételezésével hajtjuk végre,
de van néhány szerkezettípus, ahol a nagy el-
Ha nem vesszük figyelembe a rúd terhek hatására
mozdulások elhanyagolása jelentős alulmérete-
való meggörbülését (azaz a „kis elmozdulások zéshez vezethet. Ilyenek a
módszerét”, vagy „elsőrendű számítást” alkalma- • nyomott, karcsú szerkezetek, pl. az oszlopok,
zunk), akkor a keletkező nyomaték (158a ábra) • a lapos szerkezetek (pl. ívek),
• a „puha anyagú” szerkezetek, például a kötél
M oe = NEd ee . (12-1) és a ponyvaszerkezetek.
Ez a nyomaték, ahogy a 11. Fejezet előtt már ki-

fejtettük: két okból is kisebb, mint a valóságos: egyrészt az oszlopok nem tökéletesek, hanem
görbék („imperfectek”), másrészt a rúd a terhek hatására meggörbül. Az alakhiba (ei) ismereté-
ben a nyomaték (158b ábra):
M o = NEd ( ee + ei ) . (12-2)
175
Jelöljük a geometria megváltozása miatti többlet külponotsságot e2-vel, így (158c ábra)
M = N Ed ( ee + ei + e2 ) . (12-3)
e
Az Mo nyomatékot elsőrendű-, az M-t pedig másodrendű nyomatéknak nevezik, hasonlóképpen

az ee + ei az elsőrendű, az e = ee + ei + e2 pedig a másodrendű külpontosság. Meg lehet mutatni
(17.3 Fejezet), hogy rugalmas anyagú szerekzetek esetén jó közelítéssel
M =ΨMo , e = Ψ ( ee + ei ) , (12-4)
ahol
1
Ψ= (12-5)
N
1−
Ncr
az ún. elmozdulásnövelő (vagy nyomatéknövelő) tényező. A képletben:
π 2 EI
Ncr = . (12-6)
lo2
a rúd kritikus ereje, ahol lo az ún. kihajlási hossz, amelynek értékét a legfontosabb befogási
viszonyokra a 159. ábrán adtuk meg. (Két végén csuklós rúd esetében lo azonos a rúd hosszá-
val.)
A fentiek szerint a normálerő másodrendű hatása úgy vehető figyelembe, hogy a normálerő
jelenléte nélkül meghatározott elmozdulásokat (és nyomatékokat) a Ψ tényezővel való szorzás-
sal megnöveljük.
158. ábra. Az oszlopon keletkező nyomaték a terv szerinti geometrián (a), imperfekcióval (b)
és másodrendű számítással (c)
176
159. ábra. A kihajlási hossz nem kilendülő, azaz merevített (a-c) és kilendülő, azaz merevítet-
len (d, e) oszlop esetében (A felső keresztmetszet függőleges eltolódását egyik megtámasztás
sem gátolja)
Rugalmas anyagú oszlop esetén a külpontosan nyomott oszlop függőleges erő, vízszintes el-
mozdulás digramja egy a kritikus erőhöz tartó görbe lesz (160a ábra). Vasbeton rúd esetén,
mivel a beton keresztmetszet viselkedése nem lineáris egy erősebben görbülő függvény lesz,
amelynek karcsú oszlop esetén tetőpontja van (160c ábra), zömök oszlop esetén viszont a rúd
a tetőpont elérése előtt tönkremegy (160b ábra). Ezt a számítást a következő alfejezetben mu-
tatjuk be.
160. ábra. Rugalmas oszlop függőleges erő, vízszintes elmozdulás digramja a (12-4) össze-
függés szerint; valamint zömök (b) és karcsú (c) vasbeton oszlop függőleges erő, vízszintes
elmozdulás diagramja
Az oszlop méretezésére alapvetően három módszer van:
• az oszlop „pontos” számítása,
• névleges merevségen alapuló számítás,
• névleges görbületen alapuló számítás.
Az elsőt a 12.1 Fejezetben mutatjuk be. A második lényegében egyezik a rugalmas számításnál
bemutatott nyomatéknövelő tényezőn (Ψ) alapuló számítással (erre épül pl. az USA szabványa
és alternatív megoldásként az EC is tartalmazza), nem ismertetjük. A harmadikat a 12.3 Feje-
zetben ismertetjük. (Ez utóbbit a magyar szakirodalom „külpontosság-növekményen” alapuló
módszernek nevezi.)
12.1 *Vasbeton oszlop „pontos” számítása

Rugalmas oszlop
A vasbeton oszlop számításának megértéséhez először a rugalmas oszlop teherlépcsős mód-
szerrel való vizsgálatát tárgyaljuk. Adott tehát egy külpontos erővel nyomott oszlop, amelynek
kezdeti görbesége is ismert. Meg kívánjuk határozni az oszlop elmozdulásait és igénybevételeit
177
a geometria megváltozását is figyelembe véve. Egy lehetséges (bár numerikusan nem túl haté-
kony) eljárásmód, hogy a terhet kis lépcsőkben (∆N) tesszük rá a szerkezetre (161. ábra), min-
den lépésben számítjuk a deformációkat. A következő teherlépcsőben a deformált alakkal mó-
dosított geomatria alapján számoljuk az oszlop igénybevételeit és deformációit. Ha a teherlép-
csők kicsik, akkor ilyen módon eljárva figyelembe vesszük a geometria megváltozását, és lé-
nyegében a (12-4) képlettel adott elmozdulásokat és nyomatékokat kapjuk. A véges elemes
programokban ennél lényegesen hatékonyabb számítási módszerek vannak beépítve.
Vasbeton szerkezetek másodrendű viselkedését szokták rugalmasan számítani, vagy az I. fe-
szültségállapot szerinti keresztmetszettel, vagy a berepedés miatt, egyszerűen egy csökkentett
inerciájú keresztmetszettel; meg kell azonban jegyezni, hogy ez a modellezés erősen közelítő.
161. ábra. Rugalmas oszlop számítása teherlépcsős módszerrel

Vasbeton oszlop
Vizsgáljunk most egy vasbeton oszlopot! Először számítsuk ki az oszlop keresztmetszetének
nyomaték-görbület összefüggéseit különböző normálerőkhöz (137. ábra). A fenti számítást úgy
kell módosítani, hogy a nyomatékokból keletkező görbületet a vasbeton (normálerőtől függő)
nyomaték-görbület, M(κ) összefüggés alapján számítjuk (162. ábra).
A betont gyakran úgy modellezzük, hogy a beton húzószilárdságát elhanyagoljuk, a nyomófe-
szültségre pedig vagy a II. feszültségállapot diagramját (9. Táblázat II. oszlop), vagy a 38. és
39b, c ábra beton σ(ε) diagramjai közül valamelyiket vesszük figyelembe. Ezeket a 163. ábrán
újra megadtuk.
162. ábra. Vasbeton oszlop számítása teherlépcsős módszerrel
163. ábra. Beton lehetséges σ(ε) diagramjai az oszlop számítására
164. ábra. Beton σ(ε) diagramjának módosítása a kúszás miatt (a bal oldali esetben ez azonos
a rugalmassági modulus 1+ϕ-vel való osztásával)
178
A vasbeton oszlop másodrendű alakváltozása nagy mértékben függ a beton kúszásától. A leg-
egyszerűbb mód a kúszás figyelembevételére I. és II. feszültségállapot esetében, hogy a rugal-
massági modulust a kúszásnak megfelelően csökkentjük. Amennyiben a beton σ(ε) digramja
ezeknél általánosabb, akkor a rugalmassági modulus csökkentése helyett a σ(ε) diagramot tor-
zítjuk (164. ábra):
σ (ε ) → σ ( (1+ ϕ ) × ε ) , (12-7)
ahol ϕ a kúszási tényező. A teher egy része tartósan működik (pl. az önsúly), egy része pedig
rövid idejű, kúszás csak az előbbiből keletkezik. Ezt oly módon vehetjük figyelembe, hogy a
kúszást arányosan csak a tartós teherhányad szerint vesszük figyelembe116
ptartós
ϕ = ϕo . (12-8)
pösszes
Vasbeton oszlop „pontos” kúszás számítással
A kúszás fenti modellje erősek közelítő (13.1 Fejezet), a kúszás „pontos” értéke függ a terheléstörténettől. Az
előbbi számítás (162. ábra) módosítható oly módon, hogy a kúszási deformációkat, lépésről lépésre, növekményi
módon határozzuk meg. Ez esetben először
(i) meghatározzuk a tartós terhekből a az igényevételeket és az elmozdulásokat, majd
(ii) a kúszást lépcsőkben működtetjük a szetkezetre (az M(κ) összefúggést minden lépcsőben, a kúszási
deformációk figyelebevételével, minden keresztmetszetben meg kell határozni, 165. ábra). A számí-
tás végeredménye a kúszási beton deformáció. Ezt követően
(iii) a terheket a teljes teherértékig növeljük (ugyanis a teherbírás elérése általában úgy jön létre, hogy
egy tartós hatásra halmozódik egy rövid idejű hatás).
Ez az aljárás nagyon nagy számításigényű.
165. ábra. Vasbeton oszlop számítása „pontos” kúszással
12.2 Központosan nyomott oszlop

Az előző szakaszban adott
• „pontos” számítással (Dischinger-féle kúszásmodellel) és az
• EC közelítéseivel
116
Ez az összefüggés átalában erősen a biztonság javára közelít [19], ugyanis a teher-arány lényegében a normál-
erők arányával egyezik, a másodrendű görbületnövekményt pedig a nyomaték okozza. A geometriai nemlinearitás
miatt – karcsú oszlopokra – az Mtartós/Mösszes arány lényegesen kisebb, mint a normálerőre vonatkozó.
179
is elvégeztük egy elvileg központosan nyomott vasbeton pillér számítását szinuszos alakú,
lo/400 nagyságú kezdeti görbeséget figyelembe véve [19]. A végeredmény a következő egy-
szerű formában adható meg:
NRd = ϕ Nu′ , N u′ = Ac f cd + As f yd , (12-9)
ahol NRd az oszlop nyomási teherbírásának tervezési értéke, ϕ a kihajlási csökkentő tényező
(nem tévesztendő össze a kúszási tényezővel) és N u′ a keresztmetszet névleges képlékeny te-
herbírása. Ac a beton keresztmetszeti területe, As az acélbetétek keresztmetszeti területének ösz-
szege, fcd a beton nyomószilárdságának tervezési értéke és fyd a betonacél folyáshatárának ter-
vezési értéke. ϕ értékek a szilárdsági osztály és α=l0/h függvényében a VS46 vagy VS46-47
található.
A kétfajta számítás egy konkrét keresztmetszetre vonatkozó eredménye [19] a 166. ábrán lát-
ható. Az l0/h≈25 karcsúságú rúd teherbírása körülbelül a keresztmetszeti teherbírás fele. Na-
gyobb karcsúságoknál az EC közelítő összefüggése kisebb értéket ad, mint a pontos, kis kar-
csúságok esetén viszont – meglepetésünkre – nagyobb értékeket, azaz a a biztonság kárára kö-
zelít.
166. ábra. A kihajlási csökkentő tényező az oszlop karcsúság függvényében

12-1 Kidolgozott feladat. ☺ Központosan nyomott oszlop tervezése
Egy négyszintes ( ns = 4) épület födémterhe pd = 14 kN/m 2 ,
szintmagassága l = 4.2 m , az oszlopok tengelytávolsága
L y = 4 .5 m és Lz = 6 m . A beton szilárdsági jele C25/30,
az acél szilárdsági jele B500. Az épület merevített, feltétezzük,
hogy az oszlopok csuklósan csatlakoznak a födémekhez. Határozzuk
meg az oszlop keresztmetszetét!
Megoldás. Azzal a közelítéssel élünk, hogy a terhek kéttámaszú átvitellel adódnak át és így az oszlop terhét a
mellékelt ábrán látható terhelési mező alapján becsülhetjük meg:
N Ed = pd L y L z ns = 1512 kN . VS14,15: fcd= 16.67 N/mm2,
A csuklós csatlakozás miatt az oszlop kihajlási hossza fyd= 435 N/mm2, ξ co = 0 . 49
azonos a hálózati hosszal:
lo = 4.2 m
Az oszlop keresztmetszetének tervezésénél figyelembe kell vennünk az oszlop nem egyenes és azt is, hogy a nor-
málerőt részben a beton, részben az acél viseli. Első közelítésként induljunk ki abból, hogy a betonkeresztmetszet
képes viselni a normálerőt, az acélok pedig a görbeség miatti külpontosságból keletkező nyomatékot. Így a beton
keresztmetszet felvétele a normálerő alapján:
N Ed = f cd bh = f cd b 2 , amelyből négyzet alakú oszlopot feltételezve:
N Ed 1512 × 10 3 N .
b= = = 301.2 mm → b = h = 300 mm
f cd N
16.67
mm 2
180
Az oszlop l/h aránya alapján VS46 táblázatából kaphatjuk meg a kihajlási csökkentő tényezőt:
l o 4200
= = 14 → ϕ = 0 .8 .
h 300
A figyelembe vehető – az oszlop méretétől függő – maximális érték a VS46 másik táblázata szerint
h=300 → ϕ max = 0 . 77 ,
vagyis: ϕ = 0 . 77 .
Az oszlop teherbírása alapján a vasalás szükséges mennyiségét meghatározhatjuk:
( ) N  1
N Ed = N Rd = ϕ fcd bh + f yd As → As =  Ed − f cd bh  = 1066 mm 2 .
 ϕ  f yd
Az alkalmazott vasmennyiséget VS16 táblázata alapján vehetjük fel:
4φ20: As = 1257 mm 2 .
20 mm betonfedést és 8mm-es kengyelt feltételezve a keresztmetszet
a mellékelt ábrán látható.
Ellenőrizzük, hogy megtervezett oszlopkeresztmetszet eleget tesz-e
szerkesztési szabályoknak (lásd VS77)! A vasátmérők megfelelőek,
a vashányad meghaladja a minimális vashányadot:
 0 .3 % 
A 1257  
ρ= s = = 1.40% > ρ min = max 0.1 N Ed = 0.39%  = 0.39% .
bh 300 × 300  bhf yd 
12-2 Kidolgozott feladat. ☺ Központosan nyomott oszlop ellenőrzése

Ellenőrizzük, hogy az 12-1 Kidolgozott feladatban meghatározott oszlopkeresztmetszet képes-e viselni a négy
födém N Ed = 1512 kN terhét!
Megoldás. Az oszlop l/h aránya alapján VS46 táblázataiból:
lo 4200
= = 14 → (VS46) ϕ = 0.8, ϕ max = 0 . 77 ,→ ϕ = 0.77 .
h 300
Így az oszlop teherbírása:
NRd = ϕ ( f cdbh + f yd As ) = 0.77 (1500 + 546.4) = 1576 kN > NEd = 1512 kN ,
azaz megfelel. (A képletben: As = 1257 mm 2 ). A szerkesztési szabályok ellenőrzését lásd az előző feladatban.
A 12-4 Kidolgozott feladatban meghatároztuk a rúd „pontos” teherbírását is, ennek értéke NRd=1762 kN.
12-3. Kidolgozott feladat Négyszintes épület alsó, spirálkengyeles oszlopa teherbírásának ellenőrzése
A 12-1 feladatban szereplő földszinti oszlopot esztétikai okokból egy Øo = 325 mm átmérőjű kör keresztmetszetű
oszlopra cseréljük. Az oszlop 6 db Ø = 16 mm átmérőjű hosszvasat tartalmaz (As = 1206 mm2). A hosszvasakat
s = 200 mm menetemelkedésű, Øw = 8 mm-es spirálkengyellel (Asw = 50 mm2) vesszük körbe.
a., Ellenőrizzük a központosan nyomott oszlop teherbírását!
b., Határozzuk meg az oszlop teherbírását, ha a menetemelkedést s = 50 mm-re választjuk!
Megoldás.
a., A sokszög alakú kengyelekkel ellentétben a spirálkengyelek gyűrűirányú húzóerejéből körkörös sugárirányú
nyomás alakul ki a betonkeresztmetszet kengyelkontúron belüli magjában. A spirál tengelyének átmérője
D = Øo – 2c – Øw = 277 mm. A kengyelek húzóerejéből számítható sugárirányú nyomófeszültség a kazánképlet
alapján számítható. H fajlagos húzóerőből σ = H/r feszültség keletkezik, ahol r = D/2 a kör sugara. Esetünkben
Asw f yd / s
σ2 = = 0.789 MPa (VS47).
r
A nyomásnak köszönhetően a magban megnövelt függőleges nyomószilárdság vehető figyelembe (többtengelyű
feszültségállapot). σ2 < 0.05fck = 1.25 MPa, ezért a mag megnövelt nyomószilárdsága117
 5σ 2 
fcd,c = fcd 1 +  = 19.30 MPa ,
 fck 
117
Az összefüggés VS 2. kiadásában tévesen szerepel.
181
fcd = 16.67 MPa értékével szemben. A nagyobb szilárdsággal együtt járó nagyobb alakváltozás miatt a betonacél-
ban is 2‰-et meghaladó nyúlás, így magasabb feszültség vehető számításba118 [VS48].
  f cd,c 
2

σ s = min  400MPa   , f yd  = 435MPa
  f cd  
Az abroncsolt mag keresztmetszeti területe Acore = D π/4 = 60260 mm2, nyomási teherbírása N’u =Acorefcd,c + Asσs =
2
1687 kN. Az abroncsolás figyelembe vétele nélkül N’u = Akmfcd + Asfyd = 1907 kN a keresztmetszet teherbírása119,
tehát ez esetben az abroncsolás olyan csekély, hogy a külső betonrész túlzott alakváltozás miatti elvesztése (ösz-
szemorzsolódása) nagyobb hatású, mint a betonszilárdság növekedése. A két érték maximumával számolhatunk
tovább. Az oszlop kihajlási hossza l0 = 4.2 m, kihajlási csökkentő tényezője a VS46 legegyszerűbb metódusa
szerint120 φ = φmax = 0.78. A kihajlási tönkremenetellel szemben figyelembe vehető teherbírás így
0.78 × 1906 = 1486 kN < 1512 kN, nem felel meg.
b., A sűrűbb kengyelezés erőteljesebb abroncsolást jelent.
Asw f yd / s
σ2 = = 3.16 MPa > 0.05 fck , ezért
r
 σ 
fcd,c = fcd 1.125 + 2.5 2  = 24.0 MPa < 2 fcd (VS47).
 fck 
NRd = 0.78 × (60260 × 24.0 + 6 × 201 × 434) = 0.78 × 1972 = 1538 kN > 1512 kN, hiszen ezúttal az abroncsolás
figyelembe vételével számítható nagyobb teherbírás. Az oszlop számított teherbírása csak kismértékben nőtt, de
ha azt tekintjük, hogy az abroncsolt, redukált mag teherbírása 1687 kN-ról 1972 kN-ra nőtt, beláthatjuk, hogy az
erőteljes kengyelezés számottevő hatású lehet.
12.3 Külpontosan nyomott oszlop

(számítás a névleges görbület, vagy külpontosság-növekmények alapján)
Az alábbiakban a külpontosan nyomott oszlopot tárgyaljuk, de kis módosítással az itt közölt
eljárások tetszőlegesen terhelt oszlopokra is vonatkoznak. Ha egy oszlopon növeljük a külpon-
tos normálerő értékét, akkor az N növekedtével az oszlop meggörbüléséből származó e2 kül-
pontosság (167a ábra) nemlineárisan fog növekedni. Így az M = N (ee + ei + e2) nyomatékok
kisebb normálerőnél lassabban, nagyobb normálerőnél gyorsabban fognak növekedni. Ezt mu-
tatja a 167b ábra. A normálerő és a nyomaték csak addig nőhet, amíg az N(M) görbe nem metszi
a teherbírási vonalat, ez a pont adja a törőterhet, NRd-t (szilárdsági tönkremenetel). Karcsú osz-
lop esetén lehetséges, hogy az N(M) diagram eső ága metszeni fogja a teherbírási vonalat, ekkor
a teherbírást a görbe maximuma jelenti (167c ábra). Ez utóbbi esetben stabilitásvesztés követ-
kezik be.121
Az oszlopot úgy fogjuk méretezni, hogy megbecsüljük a keresztmetszet külpontosságát:
e + e + e
e = max  e i 2 . (12-10)
e0
A képletben e0 egy minimális, mindenképpen figyelembeveendő külpontosság (VS44):
20 mm
e0 = max  , (12-11)
h / 30
ee a tervszerinti geometrián számított külpontosság (VS43):
118
A betonacél feszültségének korlátozása általában fontos, de VS31 és VS45 szerinti módszerek alkalmazása
esetén nincs igazán jelentősége, mert a számítás egyszerűsítése érdekében a módszerek készítői a 0.2%-os
nyúláshoz tartozó feszültség és a folyáshatár különbözőségéből fakadó eltéréseket korrigálták.
119
Ha nem VS31 vagy VS45 módszereit alkalmazzuk, a betonacél nyúlását 0.2%-ban kell korlátozni.
120
A maximális φ érték került figyelembe vételre, ezért a VS45 pontosított módszere azonos eredményt adna.
121
Ez stabilitásvesztés „tetőpont” jellegű, a korábban tárgyalt Euler féle kihajlás egy „elágazás”-hoz tartozott.
182
M Ed
ee = , (12-13)
N Ed
167. ábra. Oszlop N(M) diagramja növekvő normálerőre zömök (b) és karcsú (c) oszlop ese-
tén (v.ö. 160. ábra). Az ábrán a keresztmetszet teherbírási vonalát is feltüntettük
ei az imperfekcióból (kezdeti görbeségből) származó külpontosság, 4 méternél rövidebb oszlop
esetében az EC szerint:
l
ei = o . (12-14)
400
4 méternél hosszabb oszlop esetén értéke csökkenthető (VS44). Egy 4 m hosszú oszlopon ezek
szerint 1 cm-es görbeséget veszünk figyelembe.
Végül e2 az oszlop meggörbüléséből származó külpontosság, amelyet a legnagyobb nyomaték
helyén számított κ görbület alapján becsüljük meg. Szinuszos meggörbült alakot feltételezve
(1. táblázat, b oszlop, 168. ábra):
lo2 lo2
e2 = κ ≈κ . (12-15)
π2 10
168. ábra. A görbület és az elmozdulás (azaz külpontosság) összefüggése szinuszos görbületre

A görbületet a törési állapot alapján számítjuk a következőképpen:
κ = Kr Kϕκo . (12-16)
κo a kezdeti görbület, amelyet a teherbírási vonal xc= xco pontjához tartozó ε ábra alapján be-
csülhetünk meg (169c ábra). Kétoldali acélbetétet feltételezve a húzott acél nyúlása fyd/Es, hi-
szen xc= xco. A nyomott zóna magassága kb. xco, tételezzük fel, hogy a semleges tengely és a
húzott acélok távolsága ~0.45 d, így
f /E
κo = yd s . (12-17)
0.45d
183
A görbület a teherbírási vonal Nbal feletti részén kisebb, nyomaték hiányában zérus (169d ábra),
ezt veszi figyelembe egyszerű lineáris interpolációval a (12-16) képletben a Kr tényező (169a
ábra):
 N ′ − N Ed 
K r = min  u ;1 . (12-18)
N
 u ′ − N bal 
A Kϕ tényező a kúszás hatását veszi figyelembe, képlete a VS44-en található. Amennyiben a
vasak nemcsak a keresztmetszet két szélén helyezkednek el, akkor a (12-17) összefüggést mó-
dosítani kell (VS44).
169. ábra. κo és Kr számítása

Gépi számítás esetén a fenti összefüggéseket kell használni. Kézi számításhoz az ei és e2 kül-
pontosságok meghatározására a VS45-n egy táblázatot közlünk, ahonnan a külpontosságok lo/d
függvényében kiolvashatók. A külpontosságok változását a 170. ábrán is megadtuk.
Amennyiben a rúdon a nyomatékábra nem állandó, az ee (12-3) számítását módosítani kell,
amelyet a VS43 tartalmaz.
170. ábra. Külpontosságok az lo/d függvényében
12-4 Kidolgozott feladat.* Központosan nyomott oszlop ellenőrzése teherbírási vonallal

Ellenőrizzük, hogy a 12-1 Kidolgozott feladatban meghatározott oszlopkeresztmetszet képes-e viselni a négy fö-
dém N Ed = 1512 kN terhét! A feladat egyezik 12-2 Kidolgozott feladattal, de jelen példában az EC általános,
(nemcsak központosan nyomott oszlopokra alkalmas) módszerét fogjuk alkalmazni.
Megoldás. A feladatnak két része van:
(a) meg kell határoznunk a keresztmetszet teherbírási vonalát, és
(b) a normálerő rúdgörbeség (és meggörbülés) miatti külpontosságait.
A kézi számításhoz használhatjuk az ún. közelítő teherbírási vonalat, amelynek összefüggései a segédletben
(VS31) találhatók.
184
A beton és acél keresztmetszet teherbírása, valamint a teljes keresztmetszet képlékeny teherbírása (

As = 1257 mm 2 ):
N c = f cd bh = 1500 kN , N s′ = f yd As = 546.4 kN ,
N u′ = N c + N s′ = 1500 + 546 . 4 = 2046 . 4 kN .
Megjegyezzük, hogy ez utóbbi nagyobb, mint a valóban központosan nyomott keresztmetszet teherbírása, mert a
2‰-es összenyomódáshoz csak 400 N/mm2 acélfeszültség tartozik.
A tiszta hajlításhoz tartozó teherbírást a beton elhanyagolásával számítjuk:

M s = zs f yd As1 = 224 × 435 × 628 = 61.2 ×106 Nmm = 61.2 kNm ,
ahol As1 = 628 mm2 , z s = 224 mm .
A kiegyensúlyozott állapothoz tartozó normálerő:
N bal = f cd bx co = 646 . 5 kN ,
ahol
d = 262 mm , x co = ξ co d = 0.49 × 262 = 129 .3 . Végül a nyomaték-
növekmény és a maximális nyomaték:
h x 
∆ M = N bal  − co  = 55 .2 kNm , M Rd, max = M s + ∆ M = 61 .2 + 55 .2 = 116 .4 kNm .
2 2 
Határozzuk meg a külpontosság-növekményeket! A tervezett állapotban nincs külpontosság ( e e = 0 ) , a kezdeti
görbeséghez tartozó külpontosság (VS44):
2 lo 2 4.2
ei = = = 0.0102 m = 10.2 mm , ( 4 ≤ l ≤ 9 )
l 400 4.2 400
a minimális külpontosság pedig :
e0 = max 
20 mm
= 20 mm .
 h / 30
A másodrendű hatás miatti külpontosság-növekmény a VS45 táblázatából:
l o 42 00 eˆ2
= = 16 .03 → = 0.1896 .
d 262 d
Vegyük figyelembe, hogy kis külpontosságú nyomás esetében
a másodrendű külpontosság csökkenthető (lásd a mellékelt ábrát)
N ′ − N Ed
Kr = u = 0 .382 ,
N u′ − N bal
így a másodrendű külpontosság:
e2 = 0.1896 × 262 × 0.382 = 19.0 mm ,
e2 Kr
a teljes külpontosság pedig:

e tot = e e + e i + e 2 = 0 + 10 . 2 + 19 . 0 = 29 . 2 mm > e 0 .
Ebből a nyomaték:
M = N Ed e tot = 1512 × 0 . 0292 = 44 . 2 kNm .
185
A teherbírási vonal szerint a keresztmetszet megfelel, az NEd erőhöz tartozó, tönkremenetelt okozó nyomaték:
N u′ − N
M Rd ( N ) = M max = 44.4 > M Ed = 44.2 kNm .
N u′ − N bal
Hasonló eredményt kaptunk, mint a 12-2 Kidolgozott feladatban, ahol a keresztmetszet szintén megfelelt, és szin-
tén nagy mértékben ki volt használva.122
12-5 Kidolgozott feladat. *Központosan nyomott oszlop határterhének „pontos” számítása

Az alábbiakban meghatároztuk a teherbírási vonal pontjait „pontos” számítással is. A megoldás menete az volt,
hogy felvettünk elfordulás-ábrákat oly módon, hogy a felső nyomott szálban a beton törési összenyomódása
(3.5‰) jön létre (vagy a keresztmetszet 3/7-ében 2‰), ehhez meghatároztuk a feszültségeket, majd ezek eredőit.
122
Határozzuk meg a másodrendű külpontosságot az EC képleteivel is! Ez pontosabb eredményeket ad, mint az
előző számítás, javasoljuk is a használatát, bár kissé körülményesebb, mint a fenti táblázat alkalmazása. A VS44
alapján :
1 f yd / E s f yd / E s 1 ,
= = = 18 . 44 × 10 − 6
ro 0.45 d ′ 0.45 d 1 m

d1 (kétoldali vasalás)


h As1
d ′ =  + zs (három síkban elhelyezett vasalás)
2 2 As
 2
 h + 1 ∑  d − h  A (általában)
i si
2 As  2

f λ N ′ − N Ed
β = 0.35 + ck − = 0.152 , K r = u = 0.382 ,
200 150 N u′ − N bal
l
λ = o 12 = 48.50 , K φ = max {1 + βφef ; 1} = 1.357 , ϕ ef = 2.35
h
2
1 1 − 6 1 , e = 1 l o = 17 .1 mm .
= K r Kϕ = 9 .547 × 10 2
r ro m r π2
A fentiekben e2 = 19 mm -t számítottunk, amely kis mértékben, a biztonság javára tér el.
186
A mellékelt diagram pontjai mellé felrajzoltuk az elfordulás-ábrákat is. Az ábrán feltüntettük a rúd „pontos” te-
herbírását (NRd=1762 kN), ennek meghatározásához iterációra volt szükség, mert a másodrendű külpontosság-
növekmény a normálerő függvénye.
Jelen esetben a pontos teherbírási vonallal történő számítás mintegy 15%-kal nagyobb értéket ad, mint a közelítő
teherbírási vonallal nyert eredmény.
Egy pont számítása. Az elfordulási tengely helye, és a nyomott zóna magassága: x = 300 mm ,
xc = 0.8 x = 240 mm ,
innen a beton által felvett erő:

N c = bx c f cd = 1200 kN .
Az acél megfolyáshoz tartozó nyúlása:
f yd 435
εy = = = 2.17 × 10 −3 .
Es 200 × 10 3
A két acél megnyúlása:
ε cu −3 ε cu
ε s1 = (x − d1 ) = 3 .5 × 10 (300 − 262 ) = 0 .443 × 10 − 3 és ε s2 = (x − d 2 ) = 3.057 ×10−3 ,
x 300 x
azaz a felső acél megfolyik, az alsó pedig rugalmas, így a feszültségek:
N , N ,
σ s1 = ε s1Es = 88.7 2
σ s2 = f yd = 435
mm mm 2
illetve az acélokban ébredő erők:
N s1 = A1σ s1 = 55.7 kN , N s2 = A2σ s1 2 = 273.2 kN .
Az erők eredője:
N Rd = N c + N s1 + N s2 = 1528 . 9 kN ,
az erők nyomatéka a felső szélső szálra:
x
f
M Rd = − N c c − N s1d1 − N s2 d 2 = −169 .0 kNm .
2
Ebből a keresztmetszet közepére számított nyomaték:
f h
M Rd = M Rd + N Rd = 60.36 kNm .
2
187
12-6 Kidolgozott feladat. Külpontosan nyomott oszlop síkbeli vizsgálata

Vizsgáljuk az ábrán látható csarnok szerkezetet, amelynek oszlopai alul befogottak, a csarnokot az egyik (y)
irányban merevítő szerkezet, a másik (z) irányban pedig az oszlopok merevítik.
C25/30, B500, c = 20 mm,
kengyel φ = 8 mm
s
Az oszlopok hossza l =5 m, a födémről az oszlopokra átadódó függőleges terhek a z irányban külpontosak:

e z = 0 .1 m = 100 mm . Az önsúlyteher és a hóteher (karakterisztikus) értéke: N G = 180 kN , N s = 42 kN
, a szélteher: H w = 11 .2 kN . Ellenőrizzük, hogy a mellékelt ábrán megadott oszlop-keresztmetszettel az oszlop
megfelel-e!
Tegyük fel, hogy a kihajlás és az imperfekcióból keletkező meggörbülés is az x-z síkban jön léte!123
Megoldás. A terhek biztonsági és egyidejűségi tényezői (VS18):

γ G, sup = 1 . 35 , γ G, inf = 1 .0 , γ Q = γ s = γ w = 1 .5 , ψ os = 0.5 , ψ ow = 0 . 6
Az oszlop felül a z irányban szabadon elmozduló, az y irányban megtámasztott, így a kihajlási hosszak (VS42):
l yo = 0 . 7 l = 3 . 5 m , l zo = 2 l = 10 m .
Mértékadó igénybevételek
A megadott terhekből nem könnyű megállapítani, hogy milyen tehercsoportosítás adja a legveszélyesebb terhelést.
Különösen fontos, hogy egy nyomott vasbeton keresztmetszet esetében a normálerő jelenléte bizonyos esetekben
növeli a teherbírást, így lehet veszélyes nemcsak a nagy, hanem a kicsiny normálerő is. Elvileg a terhek minden
lehetséges kombinációját meg kell vizsgálni, de a gyakorlatban általában elegendő az alábbi három kombinációt
figyelembe venni:
1.TCs. Maximális normálerő, egyidejű nyomaték (kiemelt teher: hó)
N 1 = γ G ,sup N G + γ s N s = 306 kN , M y1 = N 1ez + ψ ow γ w H w l = 81 kNm
A korábbiakban tanulták, hogy egyidejűleg működő több esetleges teher esetén ezek egyikét (az ún. „kiemelt ter-
het”) vesszük teljes értékével, a többit az egyidejűségi tényezővel szorozzuk. Mivel a szélteher nem okoz normál-
erőt, a kiemelt teher a hóteher.
2. TCs. Minimális normálerő, egyidejű nyomaték (kiemelt teher: szél)
N 2 = γ G,inf N G = 180 kN , M y2 = N 2 ez + γ w H w l = 102 kNm .
3. TCs. Maximális nyomaték, egyidejű normálerő (kiemelt teher: szél)
N 3 = γ G,inf N G + ψ os γ s N s = 274.5 kN , M y3 = N 3 ez + γ w H w l = 111.5 kNm .
Elvileg a kiemelt teher lehetne a hó is, de a feladatban megadott külpontosságra a hóteherből keletkező nyomaték
sokkal kisebb, mint a szélteherből keletkező: N s ez << H w l , ezért jelen esetben a szélteher a kiemelt teher.
123
Az oszlop vizsgálatában figyelembe kell venni mind a kezdeti alakhibából, mind pedig a másodrendű hatások-
ból keletkező többlet külpontosságokat. Mivel ez akár az x-z síkban, akár az x-y síkban létrejöhet, az oszlopot két
független esetre kell vizsgálnunk, ahogy ezt a mellékelt ábra mutatja. Jelen feladatban csak az első esetet vizsgál-
juk, a másodikat a következő feladatban fogjuk tárgyalni.
188
A teherbírási vonal
A 11-7 Kidolgozott feladatban meghatároztuk a keresztmetszet közelítő teherbírási vonalát. Az eredmények a
mellékelt ábrán láthatók.
z s = 324 mm , d = 362 mm , As = 1885 mm 2 , As1 = 942 mm 2 .

Ellenőrizzük, hogy a keresztmetszet eleget tesz-e a minimális vasmennyiségre vonatkozó követelménynek (VS77)
 0.003 
As 1885  
ρ= = = 1.88% > ρ min = max  N Ed  = 0.3%
bh 250 × 400 0.1 bhf 
 yd 
Külpontosság-növekmények és megnövelt igénybevételek

Határozzuk meg a három teherkombinációra a külpontosságokat és az igénybevételeket!
1. TCs. Maximális normálerő, egyidejű nyomaték (kiemelt teher: hó)
Az eredeti szerkezeten számított igénybevételek: N1 = 306 kN , M y1 = 81 kN m , így a kezdeti külpontosság:
M y1
eze = = 264.7 mm .
N1
A kezdeti görbeséghez tartozó külpontosság (VS44):
ezi =
2 lzo
=
2 10
= 0.0224 m = 22 .4 mm , ( 4≤l ≤9)
l 400 5 400
a minimális külpontosság pedig :
e0 = max
20mm
= 20 mm .
 h / 30
A másodrendű hatás miatti külpontosság-növekmény a VS45
táblázatából:
l zo 10000 eˆ
= = 27.6 → 2 = 0.427 .
d 362 d
Mivel a teher nagy külpontosságú ( N Ed < N bal ):
Kr =1, így
e 2 = 0 .427 × 362 = 154 .5 mm
(Ha az EC képleteit használjuk (VS44), akkor e2=135.2 mm.)
A teljes külpontosság:
e ztot = e ze + e zi + e z2 = 264 . 7 + 22 . 4 + 154 . 5 = 441 . 5 mm > e 0 ,
amelyből a figyelembe veendő nyomaték:
M y1∆ = eztot N1 = 135.1 kNm .
Az 1. ponttal jelölt igénybevételpár a mellékelt teherbírási vonalon belül van, a keresztmetszet megfelel. Vizsgájuk
meg, hogy a 306 kN-os normálerő esetén mekkora a keresztmetszet által felvehető maximális nyomaték:
M Rdy ( N ) = M s +
N
∆ M s = 166 .6 > M y1 ∆ .
N bal
189
N M
1 306 135.1
2 180 133.8
3 274.5 160.0
A fent bemutatott vizsgálatokat a másik két teherkombinációra is el kell végezni.

2. TCs. Minimális normálerő, egyidejű nyomaték (kiemelt teher: szél)
M y2
N2 = 180 kN , M y2 = 102 kNm , e = = 566 .7 mm ,
ze
N2
e ztot = e ze + e zi + e z2 = 566 . 7 + 22 . 4 + 154 . 5 = 743 . 5 mm > e 0 ,
M y2 ∆ = eztot N 2 = 133.8 kNm .
M Rd ( N ) = M s +
N
∆ M s = 152 .7 > M y2 ∆
N bal
N3 = 274.5 kN , M y3 = 111 .5 kNm , e = M y3 = 406 . 0 mm
ze
N3
eztot = eze + ezi + ez2 = 406.0 + 22.4 + 154.5 = 582.8 mm > e0 ,
M y3∆ = eztot N 3 = 160.0 kNm ,
M Rd (N ) = M s +
N
∆M s = 163 .2 > M y3∆ .
N bal
A mellékelt ábra szerint a keresztmetszet mind a három teherkombinációra megfelel, a teherbírási vonalat a leg-
jobban a 3. eset (maximális nyomaték) közelíti meg. Mivel az y irányú külpontosság zérus, erre a vizsgálatra az
oszlop megfelel.
A külpontosságok iránya
Egy oszlop bármelyik irányban készülhet görbére és bármelyik irányban meggörbülhet. Vála-
szolnunk kell arra a kérdésre, hogy a fenti külpontosság-növekményeket (ei és e2) melyik irány-
ban vegyük figyelembe. Az oszlopok keresztmetszetének tipikusan van egy szimmetria tenge-
lye, ez, és az erre merőleges irány kijelöl két főirányt. Erősen a biztonság javára közelít, ha a
külpontosságokat mindkét irányban, teljes értékkel figyelembe vesszük. Gondoljunk pl. arra,
hogy egy kör keresztmetszetű (csuklós végű) oszlop külpontosság-növekményei minden irány-
ban egyformák, ha a két merőleges irányban számítottat összeadnánk, akkor a ténylegesnek
2 -szörösét kapnánk. Az EC úgy intézkedik, hogy a külpontosság-növekményeket elegendő
a főirányokban, egymástól függetlenül figyelembe venni, és pl. a 45 fokos irányban nem kell a
külpontosságokat számítani. Így minden oszlopot két külpontossági esetre kell számítani: az
egyik esetben a z, másikban pedig az y irányban vesszük figyelembe a külpontosság-növekmé-
nyeket (171. ábra).
190
171. ábra. Igénybevételek meghatározása a két irányban figyelembe vett külpontosságokból

A fentiekből az következik, hogy (a terv szerint központosan nyomott oszlopot leszámítva)
minden oszlopot ferde külpontos nyomásra kell méretezni (172. ábra).
Az alábbiakban összefoglaljuk az oszlopok ellenőrzésének lépéseit, arra az esetre, ha a külpon-
tos erő a z irányban külpontos (eye=0).
1. Statikai váz, terhek felvétele
2. Igénybevételek meghatározása. Általában 3 kombimáció vizsgálata elegendő, ezek
a. Nmax & Mye
b. Nmin & Mye
c. Mymax & N
3. Teherbírási vonalak számítása az x-z és az x-y síkban
4. Külpontosság-növekmények és megnövelt igénybevételek számítása a két síkban:
4.1 x-z-sík
a. lzo kihajlási hossz számítása
b. ezi & ez2
4.2 x-y sík
a. lyo kihajlási hossz számítása
b. eyi & ey2
5. Ellenőrzés az x-z-síkú növekményekre (síkbeli vizsgálat, 3 teherkombinációra)
6. Ellenőrzés az x-y-síkú növekményekre (térbeli vizsgálat, 3 teherkombinációra)
172. ábra. Egy oszlop figyelembe veendő görbeségei, amelyet egy az x-z síkban külpontos
normálerő terhel
Keretoszlop számítása (részletesen lásd a 17.4. Fejezetben)
191
Az elmodottak érvényesek olyan oszlopokra is, amelyek egy keretnek részei (173. ábra). Ebben
az esetben az oszlop végeit rugalmasan megtámasztják a csatlakozó gerendák. Ezt a kihajlási
hossz meghatározásához figyelembe kell venni. Merevített szerkezet esetén a kihajlási hossz l
(puha gerendák) és 0.5l (merev gerendák) közt változik. Merevítetlen szekezet esetén a legrö-
videbb kihajlási hossz (merev gerenda esetében): l. A számítási összefüggseket lásd VS42.
173. ábra. Keretoszlop kihajlási hossza

12-7 Kidolgozott feladat. Külpontosan nyomott oszlop térbeli vizsgálata
Vizsgáljuk a 12-6 Kidolgozott feladatban adott oszlopot, de jelen feladatban
tegyük fel, hogy a másodrendű külpontosság és a meggörbülés az y irányban
jön létre.
Látni fogjuk, hogy ez a feladat egyezik a 11-10 Kidolgozott feladattal, azzal
a kiegészítéssel, hogy a nyomatékok számításához meghatározzuk a
külpontosságnövekményeket.
Megoldás. Egy keresztmetszet ferde külpontosságát kézi számítással úgy lehet vizsgálni, hogy a két síkban a kö-
zelítő teherbírási vonal alapján, külön-külön megvizsgáljuk a keresztmetszetet egyszerű (síkbeli) külpontos nyo-
másra (A és B lépés). (Ismét felhívjuk a figyelmet arra, hogy a z irányú külpontosságból My nyomaték keletkezik!)
(A) x-z sík vizsgálata

(a) Teherbírási vonal
Ezt követően, mindkét síkban meghatározzuk a „kihasználtságot”, (b) Külpontosságok
és akkor felel meg a keresztmetszet, ha a kihasználtságok összege
kisebb, mint egy (C lépés):
M Ed, y M Ed, z (a) Teherbírási vonal
+ < 1.
M Rd, y (N Ed ) M Rd, z (N Ed )
(b) Külpontosságok
(C) Együttes vizsgálat
Az alábbiakban a részletek mellőzésével megadjuk a két síkban a
keresztmetszet teherbírási vonalát (egyezik a 11-10 Kidolgozott feladattal):
192
Jelen példában csak azt a teherkombinációt vizsgáljuk, amelyik a síkbeli vizsgálatnál

a legveszélyesebbnek bizonyult:
N3 = 274.5 kN , M y3 = 111.5 kNm .
Vizsgáljuk tehát azt az esetet, ahol a kezdeti és másodrendű külpontosság
az y irányban jön létre. Ekkor a z irányban csak az eredeti terhekből keletkezik külpontosság.
(A) x-z sík vizsgálata

M y3
A kezdeti külpontosság: eze = = 406.0 mm , amely egyezik a
N3
teljes külpontossággal:
e ztot = e ze = 406 . 0 mm > e0 .
Így a figyelembe veendő nyomaték:
M y3 ∆ = e ztot N 3 = 111.5 kNm , egyezik a 12-5 Kidolgozott feladattal.
A keresztmetszet ebben a síkban megfelel, az adott normálerőhöz tartozó határnyomaték:
N
MRdy ( N ) = Ms + 3 ∆Ms = 163.2 > M y3∆ .
Nbal
A kezdeti külpontosság zérus:
M
eye = z3 = 0 mm .
N3
A minimális külpontosság és az alakhibához tartozó külpontosság:
 20 mm
e0 = max  ˆ = 20 mm .
 h / 30
2 lyo 2 3.5
ei = = = 0.0078 m = 7.8 mm .
l 400 5 400
A másodrendű hatás miatti külpontosság-növekmény a VS(44)45 táblázatából:
l yo 3500 eˆ
= = 16.5 → 2 = 0.199 ,
d 212 d
e2 = 0.199 × 212 = 42.2 mm .
A teljes külpontosság:
eytot = eye + ei + e2 = 0 + 7.8 + 42.5 = 50.1 mm > e0 ,
innen a figyelembe veendő nyomaték:
M z3∆ = eytot N3 = 13.7 kNm , egyezik a 11-7 példával.
A keresztmetszet ebben a síkban is megfelel, az adott normálerőhöz tartozó határnyomaték:
M Rdz ( N ) = M s +
N3
∆ M s = 67 . 5 > M z3 ∆ .
N bal
(C) A két sík együttes vizsgálata (egyezik a 11-10 Kidolgozott feladattal.)
A két külpontosságot az alábbiakban egyidejűleg is figyelembe vesszük:
193
M y3 ∆ M z3 ∆
+ = 0 .887 < 1
M Rd, y ( N ) M Rd, z ( N )
0 . 683 0 .204
azaz az oszlop megfelel. A (szabványban megkövetelt feletti) biztonság 1/ 0.887 = 1.13 . A 11-9 Kidolgozott fel-
adatban ugyanezt a feladatot pontosan megoldottuk, ott a biztonságra 1.62-t kaptunk. Láthatjuk, hogy a pontosított
számítás ebben az esetben jelentős megtakarítást eredményezhet.
12-8 Kidolgozott feladat. ☺ Központosan nyomott oszlop (megtámasztás hatása)

Vizsgáljuk meg, hogy egy csarnokszerkezet oszlopának központos, függőleges teherre, mekkora a teherbírása!
Legyen az oszlopok effektív hossza 4 m ( l = 4 m ). Az oszlop keresztmetszete a 12-6 feladattal azonos.
Megoldás.
(A) A csarnokot az egyik (y) irányban merevítő szerkezet, a másik irányban (z) pedig az oszlopok merevítik.
(Megjegyezzük, hogy a valóságban ilyen feladat nem lézezik, ebben az esetben az oszlopoknak a szélterhet viselnie
kell. A számítás mégis hasznos eredményt szolgáltat, mert megmutatja, hogy a kigörbülése miatt, hogyan csökken
az oszlop teherbírása.)
Az oszlop felül a z irányban szabadon elmozduló, az y irányban megtámasztott, így a kihajlási hosszak (VS42):
lzo = 2l = 8 m , l yo = 0.7 l = 2.8 m (az x-z illetve az x-y síkban a kihajlási hosszak)
Az oszlop l/h aránya alapján VS46 táblázataiból:
lyo 2800
= = 11.2 → ( ϕ lényegesen nagyobb, mint a z irányban)
b 250
Mindig a kihajás irány szabja meg az keresztmetszet magasságát: az y irányban b (fenn) a zirányban h (lenn)
lzo 8000
= = 20 → ϕ = 0 . 49 < ϕ max = 0 . 81 ,
h 400
azaz az oszlop teherbírása:
N Rd = φ N u′ = φ ( f cd bh + f yd As ) = 0.49 × 2484 = 1218 kN .
(B) A csarnokot merevítse mindkét irányban merevítő szerkezet. Ebben az esetben a kihajlási hosszak a két
irányban megegyeznek (VS42):
lyo = lzo = 0.7l = 2.8 m ,

Az oszlop l/h aránya alapján VS46 táblázataiból:
194
= 7 → ( ϕ lényegesen nagyobb, mint az y irányban)

l zo
h
lyo
= 11.2 → ϕ = 0.86
b
b = 250 → ϕ max = 0.725 .

Azaz az oszlop teherbírása:
NRd = ϕ Nu′ = ϕ ( fcd bh + f yd As ) = 0.725 × 2484 = 1802 kN .
Vegyük észre, hogy a csarnok merevítése jelentősen megnövelte az oszlopok teherbírását.
12.4 Oszlopok kialakítása, szerkesztési szabályok, vasalási terv

Az oszlopokra vonatkozó legfontosabb szerkesztési szabályok a VS77-n találhatók. Itt csak
ezek közül néhányat adunk meg. Az oszlop minimális keresztmetszeti mérete 200 mm, a hosz-
szabbik oldal nem haladhatja meg a rövidebb négyszeresét, a legkisebb alkalmazható vasátmérő
8 mm, a kengyelátmérő legalább a fővas átmérőjének negyede legyen. A minimális vasmeny-
nyiség:
 NEd
 0.1 f
As,min = max  yd . (12-18)
0.003A
 c
A kengyelek távolságára érvényes a nyírásnál megadott távolság (6-14), amelyből kiemeljük,

hogy a kengyelek – a nyomott vasak kihajlásának megakadályozására – nem lehetnek távolabb,
mint a 15-szörös fővasátmérő.
Általános szabály, hogy annak az elemnek a vasalását kell végigvinni, amelynek elsődleges
teherhordó szerepe van: az oszlop és gerenda esetében az előbbit, hisz az oszlop támasztja meg
a gerendát. Ennek megfelelően az oszlop és gerenda csatlakozásánál az oszlop vasalását, bele-
értve a kengyelezést is, végig kell vinni (174. ábra). Az oszlop vasalását toldhatjuk egyetlen
keresztmetszetben a gerenda fölött. Azokon a helyeken, ahol az erőjátékot egyéb hatások meg-
zavarják (pl. a gerenda alatti oszlopszakasz, erőbevezetés helye, a vasak toldásának, irányvál-
tásának a helye) a kengyelezést sűríteni kell (VS77, 174. ábra).
174. ábra. Oszlop és gerenda csatlakozása, kengyel sűrítés

Csak a kengyel sarkában és az ahhoz közel (150 mm-en belül) található nyomott hosszvasakat
tekinthetjük a kengyelek által kihajlás ellen megtámasztottnak. Így, ha ezen kívül vannak a
hosszvasak, azok megtámasztásáról külön kell gondolkodni (175. ábra).
195
175. ábra. Kihajló hosszvasak megtámasztása
196

Kollár-Völgyi Vasbeton Szerkezetek 1.rész (95062)

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Kollár-Völgyi Vasbeton Szerkezetek 1.rész (95062)

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

BME Hidak és Szerkezetek Tanszék – kizárólagos használatú, belső oktatási anyag

17.2 Méretpontatlanság (imperfekció) ......................................................................... 247

Modern zsaluzási rendszerek ........................................................................... 359

1. ábra. Téglafalas épület (a), födémszerkezet (b) és lépcső (c)

2. ábra. Előregyártott födémszerkezetek. Feszített födémpallós közbenső csarnokfödém, EU

3. ábra. Vasbeton héjszerkezet. Candela: L’ Oceanográfic, Valencia, Spanyolország, 2003.

(a) (b) (c)

4. Egy irányban teherviselő (kéttámaszú) lemezek (és a pontokon megtámasztott lemezek)

1.1 Vasbeton szerkezetek viselkedése

7. ábra. Kéttámaszú tartó teher-lehajlás (nyomaték-görbület) összefüggése rugalmas (a) illetve

p → M → κ=M , → v = − ∫∫ κ + peremfeltételek (1-1)

remt kapcsolatot: σ=Eε2.) A nyomaték görbület összefüggés . Ha a

1.2 Vasbeton alkalmazásának szempontjai

Rugalmassági Szilárd- Fajlagos Szilárdság

3. Táblázat Építésükkor legnagyobb támaszközű kupolák

8. ábra. Építésük idején a világ legnagyobb támaszközű kupolái

típus támaszköz név hely átadás

9. ábra. A legnagyobb támaszközű acél és vasbeton híd

1.3 A vasbetonépítés rövid története

szerkezetek számításában követendő modellezési lépéseket, lehetséges elhanyagolásokat és kö-

11. ábra A beton σ(ε) diagramja (a diag-

12. ábra Normál, monolit beton szilárdulása az idő függvényében

Az időben lejátszódó alakváltozások. A beton, ha megterhel-

ahol Ec,eff az ún. effektív rugalmassági modulus:

13. ábra A kúszási deformáció konstans feszültség esetén

5. Táblázat Betonok legfontosabb jellemzői (VS)

 f ck (1,125 + 2,5 σ 2 ), ha σ 2 > 0, 05 f ck

16. ábra. Részlegesen terhelt beton felület (pecsétnyomás)

17. ábra A betonacél tipikus σ(ε) diagramja

18. ábra Csavarbordás és nyílbordás betonacél

19. ábra Az ellenőrzés (tervezés) folyamata, a statikai számításban használt egyenletek

20. ábra A modellalkotás lépései

3.1 Modellalkotás, statikai váz

21. ábra Modellezés: síkbeli szerkezet, szerkezeti elem, illetve a keresztmetszet

22. ábra Kéttámaszú tartó elmélet támaszköze, leff

23. ábra A szabad nyílás (ln) és az elméleti támaszköz (leff)

24. ábra A nyomaték csökkentése a nem pontszerű megtámasztás miatt

25. ábra Részleges befogás figyelembevétele

parciális (biztonsági) tényezővel

parciális (biztonsági) tényező nélkül

3.3 Analízis, a közelítés szintjei

3.4 Gerendák és lemezek méretfelvétele

K a megtámasztási viszonyoktól függ12 a 7. Táblázat szerint.

Kéttámaszú, konzol nélküli gerenda vagy lemez K=1

ahol g az önsúly teher, q az esetleges teher,

3-2 Kidolgozott feladat. ☺ Gerenda és lemez méretfelvétele

3.5 Rugalmas és képlékeny számítás

27. ábra Vasbeton keresztmetszet központos nyomása

ahol αe a rugalmassági modulusok hányadosa (tipikusan 10 és 20 közötti érték):

4 Vasbeton gerendák keresztmetszetének hajlítása

31. ábra. Terhek a használhatósági (pqp) és a teherbírási(pEd) határállapotban

4.2 Repedésmentes keresztmetszet (I. feszültségállapot)

32. ábra. Téglalap keresztmetszet I. feszültségállapotban (xI = cI)

Az acél αe szeresen merevebb, mint a beton (lásd 3-9), így az

33. ábra. Téglalap keresztmetszet inercianyomatékának számítása I. feszültségállapotban

feszültségi állapot I. II. III.

9. Táblázat A három feszültségállapotban jó közelítést adó beton/acél σ(ε) diagramok

34. ábra. Az elkülönített szerkezetek ábrája egy rúdelemre I. és II. feszültségállapotban

4.3 Berepedt keresztmetszet (II. feszültségállapot)

35. ábra. Téglalap keresztmetszet II. feszültségállapotban

4-1 Kidolgozott feladat. ☺ ♠ Repedésmentes keresztmetszet (I. feszültségállapot).

ahol g az önsúly teher, q

A betonacélok súlypontjának távolsága a nyomott (felső) szélső száltól: