megvalósításának lehetőségeit.

Napjainkban – országos átlagban – a búza 1/3 önmaga, 1/3 kukorica és 1/3 pedig egyéb
növények után kerül. Meghatározó jelentőségű tehát az elővetemények között a búza és a kukorica, melyek rossz, legfeljebb
közepes elővetemény kategóriát képviselnek. Éppen ezért rendkívül fontos azoknak a legfontosabb agronómiai szabályoknak
a betartása búza és kukorica elővetemények után, amelyekkel jelentősen mérsékelhetjük – ha teljesen meg nem is
szüntethetjük – azok búzára gyakorolt kedvezőtlen hatásait.

Érdekes különbségek tapasztalhatók a mennyiségi és minőségi célú búzatermesztés előveteményeiben. A kettő nem teljesen
egyezik meg. Mennyiségi szempontból a hüvelyes növények kiválóak, míg minőség szempontjából a nem pillangós
növények (pl. repce), vagy a napraforgó, korai szemes, hibrid-, csemegekukorica lehetnek jó elővetemények.

Talajművelés
A búza agrotechnikai műveleteinek kialakításánál sohasem lehet sematikusan, csak egyféleképpen gondolkodni és azt a
gyakorlatban megvalósítani. Minden esetben igazodnunk szükséges az állományok fejlettségéhez, a fajta igényéhez, az
ökológiai feltételekhez, a már korábban elvégzett agrotechnikai elemek hatásaihoz. Különösen igaz ez, különösen fontos a
sematikus alkalmazás elkerülése a búza talajművelési rendszerének a kialakításában, a műveletek és a talajművelő eszközök
megválasztásában. Didaktikai szempontból azonban mégis szükségesnek látszik néhány fontosabb talajelőkészítési modell
bemutatása a búzatermesztésben.

A búza termesztéstechnológiájának egyik leggyorsabban fejlődő, változó eleme a talajművelés mind annak elméleti
megalapozása, mind annak gyakorlati, műszaki-technikai megvalósítása vonatkozásában. Az elmúlt évszázadokban a búza
talajművelési eszközrendszere korlátozott számú (eke, borona, henger) és rendkívül gyenge minőségű (pl. faeke,
seprűborona) volt. A XX. század kezdetétől napjainkig rendkívül gyorsan fejlődött a talajművelés eszközrendszere. Új
talajművelő gépek (pl. tárcsa, lazítók, magágy-készítők), ill. új gépkapcsolások (talajművelő eszközök együtt, talajművelő
eszköz + vetőgép együtt stb.) jelentek meg. Új módszerek terjedtek széleskörűen el (pl. szántás nélküli talajművelés,
minimum- és zéró tillage, környezetkímélő, víz- és humuszkímélő stb.).

A búza talaj-előkészítésének tágabb értelemben vett célja az, hogy a növény vegetációs periódusa során biztosítani tudjuk a
növény fejlődéséhez kedvező talajállapotot, más agrotechnikai ráfordítások kedvező hatását, valamint a talajvédelmet. A
talajművelés közvetlen célja pedig az, hogy a búza vetésének idejére a megfelelő magágyat biztosítsuk.

A búza talajművelési rendszerének kialakításánál számos tényezőt komplex módon szükséges figyelembe venni, melyek a
következők:

 - a növény biológiai igénye

 - a talajtulajdonságok

 - az ökológiai feltételek

 - az elővetemény

 - energia- és költségtakarékosság

 - rendszerszemlélet

 - az erő- és munkagép-ellátottság és kapacitás.

Az őszi búza talaj-előkészítése során 4 műveletcsoportot lehet megkülönböztetni, amelyeket egymással kombinálva,
összevonva is elvégezhetünk. Klasszikusan az alábbi talajműveleteket végezzük el az őszi búza esetében:

 előkészítő műveletek

 alapművelet

 alapművelet elmunkálása
 magágy-készítés.

Egészen szélsőséges esetben (pl. direktvetés) a talajművelés elmarad, ill. minimális mértékűre redukálódhat. A klasszikus
műveletcsoportok közül kitüntetett fontosságú az előkészítő műveletek (tarlóhántás + zárás, tarlóápolás + zárás) megfelelő
minőségben (mulcsréteg kialakítása) és időben történő elvégzése. Ezzel tudjuk megalapozni az alapművelés megfelelő
minőségét, ill. az azt követő talajműveleteket. Ezzel teremthetjük meg a búzatermesztés szempontjából legjobb, biológiailag
beéredett talajállapotot a vetés idejére.

Az alapművelés megválasztásánál figyelembe szükséges venni azt, hogy az őszi búza nem kívánja a mélyművelést. Sokkal
inkább igényesebb a talajművelés minőségére. Ezért – amennyiben ez lehetséges – kerülni kell a nem indokolt szántást.
Helyette célszerűbb tárcsás, lazító, ill. kombinált talajművelő eszközök használata. Bizonyos esetekben szakmailag indokolt
lehet a szántás elvégzése búza alá, akkor sem kötelező azonban (pl. önmaga utáni termesztéskor; erózióra hajlamos területen;
évelő pillangósok feltörése esetén; nagyon kötött, mély fekvésű, belvizes területen; istállótrágya vagy nagy tömegű
növénymaradvány alászántásakor stb.).

Az őszi búza talaj-előkészítési rendszereit gyakorlati szempontból korán és későn lekerülő elővetemények utáni csoportra
oszthatjuk. A korán lekerülő elővetemények esetében különbséget célszerű tenni

 kiváló elővetemények

 búza elővetemény

 évelő pillangós elővetemény

után végzett talajművelési rendszerek között. Ezek műveletszáma, a művelő eszközök megválasztása jelentősen eltér
egymástól.