Munk Aved

SZTÁV RT Szakmai Továbbképzı, Átképzı és Vállalkozástámogató Részvénytársaság
HORVÁTH JÓZSEF
MUNKAVÉDELEM
2004
SZTÁV Rt.
SZTÁV Rt. Munkav‚delem
Tartalomjegyzék
1. A MUNKAVÉDELEM FOGALMA, CÉLJA, ALAPKÉRDÉSEI .................................................................................... 3
1.1. A munkavédelem területei ....................................................................................................................... 4
1.2. A baleset és a munkahelyi baleset fogalma ............................................................................................ 5
1.3. A munkahelyi balesetek és a foglalkozási megbetegedések fajtái ........................................................... 5
1.4. A munkahelyi balesetek és a foglalkozási megbetegedések ügyvitele ..................................................... 7
1.5. Társadalombiztosítási ellátás ............................................................................................................... 10
1.6. A munkavédelem szabályozási rendszere ............................................................................................. 12
1.7. A munkavédelem hatósági felügyelete .................................................................................................. 14
1.8. A munkavédelem és a szabvány ............................................................................................................ 16
1.9. A munkáltatók és a munkavállalók kötelezettségei és jogai.................................................................. 18
1.10. Munkavédelmi érdekképviselet, érdekegyeztetés ................................................................................ 20
1.11. Magatartási szabályok a nevelési-oktatási intézményekben ............................................................... 21
2. MUNKABIZTONSÁG ....................................................................................................................................... 25
2.1. Az általános munkahely biztonságos kialakításának követelményei. Méretek, főtés, szellıztetés, klíma,
megvilágítás, biztonsági jelzések ................................................................................................................. 25
2.2. A különleges munkahely biztonságos kialakításának követelményei. Zajvédelem, rezgésvédelem és
sugárzás elleni védelem, veszélyes anyagok, létrák és állványok, nyomástartó berendezések és a hegesztés
biztonságtechnikája ..................................................................................................................................... 40
A nyomástartó berendezések biztonsági szerelvényei .................................................................................. 50
A nyomástartó edények hatósági vizsgálata ................................................................................................ 52
2.3. Gépek, berendezések, szerszámok biztonságtechnikája ........................................................................ 52
2.4. A villamos berendezések biztonságtechnikája ...................................................................................... 57
Az érintésvédelem ellenırzése ..................................................................................................................... 66
Villamos berendezések feszültségmentesítése .............................................................................................. 67
Feszültség alatti munkavégzés ..................................................................................................................... 67
Általános tudnivalók .................................................................................................................................... 67
2.5. Az anyagmozgatás és tárolás biztonságtechnikája. Kézi és gépi anyagmozgatás, veszélyes anyagok
mozgatása, tárolása ..................................................................................................................................... 69
2.6. Személyi védelem .................................................................................................................................. 76
3. MUNKAEGÉSZSÉGÜGY .................................................................................................................................. 78
3.1. A munkaegészségügy célja, feladata..................................................................................................... 78
3.2. Foglalkozás-egészségügy...................................................................................................................... 78
3.3. Munkahigiénia ...................................................................................................................................... 79
3.4. Munkalélektan ...................................................................................................................................... 80
3.5. Munkaélettan ........................................................................................................................................ 80
3.6. A munkakörülmények egészségügyi vonatkozásai ................................................................................ 83
3.7. Munkakultúra ....................................................................................................................................... 86
Öltözı .......................................................................................................................................................... 86
Illemhelyek................................................................................................................................................... 87
Egyéb helyiségek ......................................................................................................................................... 87
3.8. Alkalmassági vizsgálatok...................................................................................................................... 87
3.9. Elsısegélynyújtás ................................................................................................................................. 89
Áramütött kiszabadítása kisfeszültség esetén, kikapcsolással ..................................................................... 92
Áramütött kiszabadítása nagy feszültség esetén .......................................................................................... 92
Elsısegélynyújtás áramütés esetén. Eszméletén levı áramütött vizsgálata ................................................. 92
Eszméletlen áram ütött vizsgálata ............................................................................................................... 92
Eszméletlen áram ütött ellátása, ha légzése van, vérkeringése kielégítı ..................................................... 92
Eszméletlen áram ütött ellátása, ha a betegnek nincs légzése ..................................................................... 93
4. KOCKÁZATELEMZÉS, KOCKÁZATÉRTÉKELÉS ................................................................................................ 96
2 Mőszaki projekt
Munkav‚delem SZTÁV Rt.
1. A munkavédelem fogalma, célja, alapkérdései

Természetes igény, hogy minden munkavállaló kultúrált környezetben, egészséges és
biztonságos körülmények között végezhesse munkáját. A munkakörnyezet és a
munkafeltételek kihatnak a munkavállaló egészségére, életfeltételeire, valamint a gazdasági
eredményekre is. A munkakörnyezet emberközpontú kialakításával és folyamatos
fejlesztésével az ergonómia foglalkozik. A színdinamika, az ergonómia eredményeinek
következetes használata növeli a munkavégzı teljesítményét, és a gazdasági
mutatószámokban is növekedést eredményez.
A teljesítmény fokozása csak egészséges és biztonságos munkakörülmények meg
teremtésével érhetı cl. A munkakörnyezetben megteremtett higiénia célja elısegíteni a
munkavállalók számára egészségük megırzését és az alkotóképességük ki bontakozását. Ezt
szolgálja pl. a munkahelyi rend és tisztaság. A munkabalesetek és a foglalkozással összefüggı
megbetegedések megelızése a munkáltatók és a munkavállalók közös érdeke.
A munkavédelemmel kapcsolatos helyes magatartási szabályokat már az oktatási
intézményekben el kell sajátítani. Iskoláskorban kell megtanulni az egészséges és a
biztonságos munkavégzés szabályait, hogy ezeknek az ismereteknek birtokában felkészültnek
érezhessük magunkat a munkavállalásra.
A munkavédelem fogalma, célja

A munkavédelem a szervezett munkavégzésre vonatkozó biztonsági és egészségügyi
követelmények összessége, amelyet törvénykezési, szervezési, intézményi elıírások rendszere
támogat.
A munkavédelem célja a szervezetten munkát végzık egészségének, munkavégzı
képességének megóvása, és a munkakörülmények humanizálása.
A személyi és tárgyi feltételeket oly módon kell megteremti, hogy megelızhessük a
munkabaleseteket és a foglalkozással összefüggı megbetegedéseket. Mindezek függetlenek a
munkavégzés szervezeti vagy tulajdoni formáitól. A személyi és tárgyi feltételeknek
összhangban kell lenniük egymással.
A munkavédelem alapkérdései
A balesetek és a foglalkozási ártalmak megelızhetık, ha az ember a maga alkotta gépeket,
berendezéseket, eszközöket biztonságossá tudja tenni. A munkavállalók munkakörülményei,
biztonsága, szociális ellátottsága döntıen megszabja a munkakedvet és a munka
hatékonyságát. A munkabiztonság a veszélytelen technika, technológia alkalmazásával
valósítható meg. A tökéletes megoldást az automatizálás széleskörő elterjedése, a technológiai
folyamatok zárttá tétele biztosíthatja. Ez a „veszélytelen technika” azonban egyáltalán nem,
vagy csak nagy költségráfordításokkal lenne elérhetı, amelyre a gazdaság jelenlegi
szereplıinek nincs lehetıségük. Ennek tudatában meg kell elégednünk a munkavédelemnek
egy alacsonyabb fokozatával, a „biztonságtechnikával” amelynek kettıs feladatot kell
megoldania. Egyrészt a tárgyi és szervezeti feltételek tökéletesítését, másrészt a
munkavállalók folyamatos felvilágosítását arról, hogyan tudnak biztonságosan együtt élni a
jelen lévı veszélyekkel.
A munkahelyek ergonómiai tervezése, a zaj csökkentése, a nemdohányzók védelme stb.
egyformán fontosak a munkáltatók és a munkavállalók számára. Sıt a munkavédelem az
egész társadalom ügye, mert társadalmi érdek, hogy a munkahelyek biztonságosak legyenek.
Mőszaki projekt 3
1.1. A munkavédelem területei

A munkavédelemnek két területe van, a munkabiztonság és a munkaegészségügy.
Munkabiztonság
A munkabiztonság az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzésre vonatkozó
szabályokat határozza meg, ill. ellenırzi azok betartását.
A munkabiztonság olyan követelményeket támaszt mind a munkáltatókkal, mind a
munkavállalókkal szemben, amelyekkel a balesetmentes munkavégzés feltételei
megvalósíthatók. A szabályok betartásával csökken a veszélyforrások száma.
Veszélyforrás a munkavégzés során vagy azzal összefüggésben jelentkezı minden olyan
tényezı, amely a munkát végzı vagy a munkavégzés hatókörében tartózkodó személyekre
veszélyt vagy ártalmat jelent.
A veszélyforrásokat a következıképpen csoportosíthatjuk.
Fizikai veszélyforrások:
• munkaeszközök (pl. szerszámok), jármővek, szállító és anyagmozgató eszközök (pl.
szállítószalag, daru), ezek részei, ill. mozgásuk, a termékek és az anyagok mozgása (pl.
teheremelés),
• szerkezetek egyensúlyának megbomlása (pl. teher elhelyezése a jármőveken),
• csúszóssá váló felületek (pl. olajfolt a padlón),
• éles, sorjás, egyenetlen felületek,
• a normálistól eltérı légnyomás,
• zaj, rezgés, különféle sugárzások,
• nem megfelelı világítás,
• áramköri vagy statikus villamos feszültség.
Veszélyes anyagok:
• minden anyag vagy készítmény, amely fizikai, kémiai vagy biológiai hatása révén
károsíthatja az embert vagy környezetét. Pl. robbanó, oxidáló, gyúlékony, sugárzó,
mérgezı, maró, fertızı, rákkeltı, utódkárosító stb. anyagok.
Biológiai veszélyforrások:
• mikroorganizmusok (pl. baktériumok, gombák) és anyagcseretermékük,
• makroorganizmusok (pl. növények, állatok),
Fiziológiai, idegrendszeri és pszichés tényezık:
• színek munkahelyi kialakítása, monoton munkavégzés, mindaz, ami fokozott
igénybevételt jelent az embernek.
Munkaegészségügy
A munkaegészségügyi tevékenység célja a munkavégzés során a munkahigiénia, valamint a
foglalkozás-egészségügy révén a munkavállaló egészségének a megóvása.
A munkahigiénia feladata a munkakörnyezetbıl származó egészségkárosító veszélyek és
kockázatok elırelátása, felismerése, értékelése és kezelése.
A foglalkozás-egészségügy feladata a káros munkakörnyezet okozta és a munkavégzésbıl
származó megterhelések, ill. igénybevételek vizsgálata és befolyásolása. továbbá a munkát
végzı személyek munkaköri egészségi alkalmasságának megállapítása, ellenırzése és
elısegítése.
4 Mőszaki projekt
A munkaegészségüggyel részletesen az 3. fejezetben foglalkozunk.
1.2. A baleset és a munkahelyi baleset fogalma
Baleset az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külsı hatás, amely a sérült akaratától
függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idı alatt következik be, és sérülést, mérgezést vagy
más (testi, lelki) egészségkárosodást, ill. halált okoz.
Munkabaleset az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal
összefüggésben éri, annak helyétıl és idıpontjától, valamint a munkavállaló (sérült)
közrehatásának mértékétıl függetlenül.
A baleset bekövetkezése mindig valamilyen folyamat eredménye. A folyamatot rend- szerint
a veszélyforrás jelenléte vagy használata indítja el. A veszélyforrások csak a lehetıségét
teremtik meg a baleset bekövetkezésének, de mindig kell egy közvetlen ok, ami elıidézi azt.
A veszélyhelyzet abban a pillanatban alakul ki, amikor a munkavállaló megjelenik a
folyamatban. Ebben a szituációban megkerülhetetlen kérdés, hogy a munkavállaló miképpen
végzi a munkáját. Ha a tárgyi eszközök állapota megfelelı és mőködtetésük szakszerő, a
sérülések bekövetkezésének személyi okai is lehetnek. Ha a folyamat elindul, annak a
következménye baleset formájában jelentkezik. A folyamat (veszélyforrás – veszélyhelyzet –
baleset) leállítására csak a tárgyi és a személyi okok ismeretében van lehetıség. A tárgyi okok
elsısorban a védıeszközök hiányára (jelen van, de mégsem használják vagy állapota nem
megfelelı), a helytelen munkaszervezésre (gyakori túlmunka), a személyi okok a
munkavállaló magatartására és egyéni adottságaira (lassúság, rossz reflex), a szakképzettség
hiányára vezethetık vissza.
Ha a sérült tudatosan (valamilyen elıny érdekében) károsítja szervezetét, nem balesetet,
hanem öncsonkítást okoz, és ekkor kártalanítás helyett büntetés a következmény.
A baleset meghatározó elemei:
• külsı hatás (munkakörnyezet, szerszám, gép stb.)
• a sérült akaratától függetlenül bekövetkezı esemény,
• az esemény bekövetkeztének idıtartama, pl. hirtelen vagy rövid idı alatt következik be (az
egészségkárosodás folyamatosan alakul ki, pl. sugárzás, hı, zaj hatására).
A munkáltató köteles haladéktalanul kivizsgálni a munkaképtelenséget okozó munkabalesetet.
Munkaképtelen az, aki baleseti eredető sérülése vagy egészségkárosodással összefüggı és
gyógykezelést vagy rehabilitációt igénylı állapota miatt nem tud munkát végezni, függetlenül
attól, hogy erre az idıre táppénzben részesül-e vagy sem.
A késıbbi jogviták elkerülése érdekében kell munkabaleseti nyilvántartást vezetni, amelyben
a balesetek fogalmi meghatározása nagyon fontos.
1.3. A munkahelyi balesetek és a foglalkozási megbetegedések fajtái
Munkahelyi balesetek
A baleseteknek két nagy csoportját különböztetjük meg: a munkabalesetet és a bányászati
munkabalesetet.
A munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, ha a munkavállalót a foglalkozás
körében végzett, munkához kapcsolódó közlekedés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett
üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás és a munkáltató által nyújtott egyéb
szolgáltatás stb. igénybevétele során éri.
Mőszaki projekt 5
Nem tekinthetı munkavégzéssel összefüggésben bekövetkezı balesetnek (munkabalesetnek)

az a baleset, amely a sérültet a lakásáról (szállásáról) a munkahelyére, ill. a munkahelyérıl a
lakására (szállására) menet éri, kivéve, ha a baleset a munkáltató saját vagy bérelt jármővével
történt (társadalombiztosítási szempontból üzemi baleset).
Bányászati munkabaleset az a baleset, amely a bányászati tevékenység során bármely
munkáltatónál következett be.
A munkabalesetek (bányászati munkabalesetek) közül kiemelt jelentıségő a súlyos
munkabaleset. Súlyos az a munkabaleset, amely
• a sérült halálát, magzata vagy újszülöttjének halálát, önálló életvezetését gátló maradandó
károsodását okozta. Halálos munkabaleset az a baleset is, amelynek bekövetkezésétıl
számított 90 napon belül a sérült – orvosi szakvélemény szerint – a balesettel
összefüggésben életét vesztette,
• valamely érzékszerv (vagy érzékelıképesség) és a reprodukciós képesség elvesztését, ill.
jelentıs mértékő károsodását okozta,
• orvosi vélemény szerint életveszélyes sérülést, egészségkárosodást okozott,
• súlyos csonkulást, hüvelykujj vagy kéz, láb két vagy több ujja nagyobb részének
elvesztését (továbbá ennél súlyosabb esetek) okozta,
• a beszélıképesség elvesztését vagy feltőnı eltorzulást, bénulást, ill. elmezavart okozott.
Foglalkozási megbetegedések
A munkavégzés során az ember szervezetében elváltozások jöhetnek létre. A fizikai és a
szellemi munkavégzés környezeti hatásai egészségkárosodáshoz vezethetnek, amivel a
munkaegészségügy foglalkozik (lásd a 3. fejezetet).
Foglalkozási megbetegedés a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett
olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követıen megjelenı vagy kialakuló
idült egészségkárosodás, amely a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a
munkavégzés, a munkafolyamat során elıforduló fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális és
ergonómiai kóroki tényezıkre, ill a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb vagy kisebb
igénybevételére vezethetı vissza.
A munkavállaló szervezetét munka közben különféle hatások (expozíciók) érik. Ezek lehetnek
szokásos és fokozott mértékőek.
A fokozott expozíciók sem haladhatják meg a munkavégzés során a munkavállaló
szervezetében a megengedett mértéket, pl. zajterhelés esetén 4000 Hz-en a 30 dB-es
halláscsökkenést bármely fülön. A biológiai expozíciós mutatók azok a paraméterek,
amelyekkel a vegyi anyagok és a szervezet közötti kölcsönhatások mennyiségileg
jellemezhetık.
A foglalkozási betegségeket kóroki tényezık szerint a következı csoportokba lehet besorolni:
Fizikai kóroki tényezık többek között:
• a zaj okozta halláskárosodások,
• a helyileg ható vibráció okozta betegségek,
• az ionizáló sugárzás okozott betegségek,
• a nem ionizáló (ultraibolya, infravörös) sugárzás által okozott betegségek,
• a túlnyomás alatti munkavégzés által kiváltott betegségek.
Kémiai kóroki tényezık többek között:
• az ólom és vegyületei által okozott megbetegedések,
• a higany és vegyületei által okozott megbetegedések,
• a klór által okozott megbetegedések,
6 Mőszaki projekt
• a levegıben levı por által okozott megbetegedések (szilikózis),

• a foglalkozási asztma.
Biológiai kóroki tényezık többek között:
• a gombák okozta bórbetegségek,
• a kullancs okozta agyvelıgyulladás és Lyme-kór,
• a foglalkozással kapcsolatban keletkezett májgyulladás (hepatitis),
• a foglalkozással kapcsolatban keletkezett tuberkulózis.
Pszichoszociális, ergonómiai kóroki tényezık, mint:
• csontok, izmok stb. megbetegedése egyoldalú igénybevétel következtében,
• nyomás eredető perifériás idegkárosodás,
• fokozott megterhelés okozta megbetegedések.
A foglalkozási betegséget, a foglalkozási heveny és idült mérgezést, a zaj okozta
fokozott expozíciós eseteket az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ)
munkáltató székhelye szerinti illetékes megyei (fıvárosi) intézetéhez kell jelenteni, ki kell
vizsgálni és elfogadásuk esetén nyilvántartásba kell venni.
A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról szóló rendeletek meghatározzák a foglalkozás-
egészségügyi szolgálat mőködési formáit. A rendelet szerint foglalkozás-egészségügyi
szolgáltatás keretében orvosi tevékenységet csak a feltételrendszernek megfelelı orvos
gyakorolhat, pl. foglalkozás-orvostani szakorvos.
1.4. A munkahelyi balesetek és a foglalkozási megbetegedések ügyvitele

A munkabalesetet és a foglalkozási megbetegedést be kell jelenteni, ki kell vizsgálni és
nyilvántartásba kell venni. A cél egyértelmően az, hogy az ok-okozati összefüggéseket
felderítsük, a hasonló eseteket megelızzük. A munkavégzés során mindig jelen vannak a
veszélyforrások, amelyek a leggondosabban megválasztott személyi és tárgyi feltételek
mellett is okozhatnak veszélyhelyzeteket. Elég egy rossz mozdulat és már be is következett a
baleset. Törekvésünk az legyen, hogy az összes veszélyhelyzetet, veszélyforrást felszámoljuk!
A bejelentéssel, kivizsgálással, nyilvántartással kapcsolatos részletes elıírásokat
munkabalesetek esetén az 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemrıl (Mvt.), az 5/1993.
(XII. 26.) MÜM rendelet és a gazdasági miniszter rendelete, a foglalkozási megbetegedések
tekintetében a Mvt. és a hatáskört gyakorló mindenkori miniszter rendelete határozza meg.
A munkabalesetek bejelentése, nyilvántartása és kivizsgálása

A munkabaleset bejelentése
A sérült, ill. a balesetet észlelı személy köteles a balesetet a munkát közvetlenül irányító
személynek haladéktalanul jelenteni. A munkáltatónak minden bejelentett, ill. tudomására
jutott balesetrıl meg kell állapítania, hogy munkabalesetnek tekinti-e. Ha nem tekinti
munkabalesetnek, akkor errıl és a jogorvoslat lehetıségérıl a sérültet, halálos baleset esetén a
hozzátartozót értesíteni kell.
A súlyos munkabalesetet a munkáltatónak – telefonon, telexen, telefaxon, személyesen –
azonnal be kell jelentenie a rendelkezésre álló adatok közlésével az Országos
Munkabiztonsági és Munkaügyi Fıfelügyelet (OMMF) baleset szerint illetékes területi
szervének.
A munkabaleset nyilvántartása
A munkáltató minden munkabalesetet, ideértve a bányászati munkabalesetet is, köteles
nyilvántartásba venni. A munkabaleseti nyilvántartás a következı adatokat tartalmazza:
Mőszaki projekt 7
• a sérült személyes adatait (név, születési hely, idı, anyja neve),

• a munkabaleset számát (minden évben l-es sorszámmal kezdve),
• a sérült munkakörét,
• a sérülés idıpontját, helyszínét, jellegét,
• a sérült ellátására tett intézkedést,
• azt, hogy a sérült folytatta-e a munkáját.
A munkabaleseti nyilvántartást a munkáltató székhelyén vagy a munkáltató nyilvántartást
vezetı szervezeténél összesítve és minden területileg elkülönült szervezeti egységénél külön-
külön vezetni kell. A több telephellye1 rendelkezı munkáltatónak a munkabaleseti
nyilvántartást egyértelmően úgy kell vezetnie, hogy a központi nyilvántartás tükrözze a
munkabalesetek azonosításának lehetıségét idıpont és hely szerint. A munkabaleset
dokumentációját a munkabaleseti nyilvántartásban szereplı sorszámmal kell ellátni, s a
munkabaleseti jegyzıkönyvön is fel kell tüntetni.
A munkabaleset kivizsgálása
A munkabaleset vizsgálatakor az esemény területén és idejében fel kell tárni a veszélyes
körülményeket és veszélyes cselekedeteket, amelyeknek hatásuk lehetett a sérülést kiváltó
folyamat beindulásában. A munkabaleset kivizsgálása során helyszíni szemlét kell tartani és
eredményét a szükséges mértékben rögzíteni kell. A munkabalesetrıl információval
rendelkezı személyeket meg kell hallgatni. Ezek lehetnek a sérült, a balesetet okozó személy,
szemtanúk stb.
A munkabalesettel összefüggésben álló munkaeszközöket a Belföldi Termékosztályozás
(BTO) kódszámaival jelölik meg. A munkáltató feladata a kódszám megállapítása a gépek,
berendezések, termékek, környezeti tényezık esetén.
A baleseti sérülés, mérgezés és külsı okok következményeit lehetıség szerint a Betegségek és
az egészséggel kapcsolatos problémák Nemzetközi Statisztikai Osztályozása (BNO-10)
fogalmai szerint kell meghatározni. Pl.
• S00-S09 fejsérülések,
• S40-S49 a váll és a felkar sérülései,
• S60-S69 a csukló és a kéz sérülései,
• T00-T07 több testtájra kiterjedı sérülés,
• T20-T32 égések és maródások,
• T36-T50 kábítószerek (drogok), gyógyszerek és biológiai anyagok által okozott
mérgezések.
Az S-kódok egy testtájék sérüléseinek kódolására valók, míg a T-kódok a többszörös vagy
külön megnevezett testtájékokat jelölik.
A munkabaleset kivizsgálása során meg kell állapítani
• a létesítmények, gépek, berendezések, szerszámok biztonsági állapotát, s a vonatkozó
elıírások meglétét,
• az egyéni és a kollektív védıeszközök meglétét, a használatukra vonatkozó elıírások
érvényesülését,
• a környezeti tényezık hatását,
• a munkaszervezés, a belsı ellenırzés, irányítás rendszerét, az ergonómia érvényesülését a
munkakörnyezetben,
• a balesetet kiváltó okot, okokat minden tényezı hatásának tételes vizsgálatával,
• hogyan lehetett volna elkerülni a balesetet.
A munkabaleset vizsgálatának megállapításait olyan részletességgel kell rögzíteni, hogy az
így készült dokumentumok alkalmasak legyenek a baleset okainak megállapítására és a
megállapított összefüggések, körülmények tényszerő alátámasztására. A munkabaleset
8 Mőszaki projekt
bekövetkeztétıl számított 3 év után a munkáltató nem köteles a munkabalesetet bejelenteni,

kivizsgálni és nyilvántartásba venni. A munkáltató köteles a kivizsgálás befejezésekor, de
legkésıbb a tárgyhót követı hónap 8. napjáig megküldeni a jegyzıkönyvet
a. a sérültnek, halála esetén a közvetlen hozzátartozójának,
b. az OMMF baleset helyszíne szerint illetékes területi szervének akkor, ha a
munkabaleset halált, ill. három napot meghaladó keresıképtelenséget okoz,
c. külföldi kiküldetés, külszolgálat esetén a magyarországi székhelyő munkáltató
magyar munkavállalójának a b. pont szerinti munkabalesetrıl az OMMF területi
szervének,
d. a társadalombiztosítási kifizetıhelynek, ennek hiányában az egészségbiztosítási
pénztárnak.
A foglalkozási megbetegedések bejelentése, nyilvántartása és kivizsgálása

A foglalkozási megbetegedések bejelentése
A bejelentést a rendszeresített nyomtatványon (bejelentılapon) a következık
figyelembevételével kell megtenni:
• a foglalkozási betegség kórisméjét megállapító orvosnak a diagnózis felállítását követı 24
órán belül,
• halálos kimenetelő, ill. ugyanazon munkahelyen öt vagy több munkavállalót érintı
azonos, egy idıben kialakult heveny foglalkozási betegség esetén szóban azonnal és
írásban legkésıbb 24 órán belül,
• fokozott expozíció esetén az érintett személyt vizsgálatra beküldı foglalkozás-
egészségügyi szolgálat orvosának a lelet kézhezvételétıl számított 24 órán belül,
• a bejelentılapot zárt borítékban kell postára adni,
• a bejelentés megtörténtét és keltét a kórisme feltüntetésével a munkavállalóról vezetett
egészségügyi nyilvántartásban rögzíteni kell,
• az ÁNTSZ megyei (fıvárosi) intézete a bejelentést nyilvántartásba veszi, és errıl a
bejelentıt 3 napon belül értesíti,
• ha a bejelentés nem a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosától érkezett, az ÁNTSZ
megyei (fıvárosi) intézete a bejelentılap másolatát is megküldi az érintett foglalkozás-
egészségügyi szolgálatnak.
A bejelentést meg kell ismételni, ha a korábban keresıképesként bejelentett személy
keresıképtelenné vált. Tanulói, hallgatói jogviszonyban lévı személy esetén a gyakorlati
képzés helyén mőködı foglalkozás-egészségügyi orvos végzi a bejelentést, aki ezzel egy
idıben értesíti az oktatási intézményt.
Abban az esetben, ha az észlelı orvos a foglalkozási betegségek kórisméjét nem tudja
biztonsággal megállapítani, a bejelentést mellızi, és a munkavállalót további vizsgálatok
végzésére foglalkozás-egészségügyi szakrendelésre, vagy az Országos Munkahigiénés és
Foglalkozás-egészségügyi Intézetbe (OMFI) utalja be. A beutalóra rá kell vezetni a bejelentve
nincs! megjegyzést.
A munkáltató az észlelı orvos bejelentési kötelezettségétıl függetlenül azonnal értesíti az
ÁNTSZ igazgatóját és az OMFI -t, ha a munkahelyen halálos kimenetelő vagy tömeges
foglalkozási megbetegedés fordult elı.
A foglalkozási megbetegedések nyilvántartása
Az ÁNTSZ szerve a bejelentett foglalkozási megbetegedésekkel, fokozott expozíciós
esetekkel kapcsolatos vizsgálati lapokat, jegyzıkönyveket a következı csoportosításban tartja
nyilván:
a bejelentés dátuma,
Mőszaki projekt 9
diagnózis,
halálos vagy tömeges foglalkozási betegség,
keresıképtelenséggel járó foglalkozási betegség,
keresıképtelenséggel nem járó foglalkozási betegség,
fokozott expozíció (anyagonként),
kiváltó ok, munkakörülmény, rendelkezésre álló higiénés adat.
Az ÁNTSZ illetékességgel rendelkezı szerve az adatokat negyedévenként az OMFI
rendelkezésére bocsátja.
Az OMFI megítéli a bejelentés szakmai megalapozottságát.
Az OMFI az illetékes minisztérium által elıírt jelentési rendnek megfelelıen évenként
országos összesítı jelentést készít.
A foglalkozási megbetegedések kivizsgálása
A foglalkozási megbetegedés és fokozott expozíciós eset körülményeit az illetékességgel.
rendelkezı ÁNTSZ szervei vizsgálják ki. A vizsgálatokba az érdekképviseletek – és ha
szükséges más hatóságok is – bevonhatók. A vizsgálatokat a körülmények által lehetıvé tett
legrövidebb idın belül meg kell kezdeni, és a vizsgálati lap elıírásai alapján elvégezni, amely
a következıket tartalmazza:
• a bejelentés azonosítását,
• a munkavállaló elızı munkahelyein esetleg elıforduló kóroki tényezıket,
• a kóroki tényezık mőszeres vizsgálatának megtörténtét,
• valószínősíthetı okokat (mőszaki vagy egyéni védelem),
• elızetes orvosi alkalmassági vizsgálatokat,
• idıszakos orvosi alkalmassági vizsgálatokat,
• a munkavállaló magatartása hozzájárult-e a megbetegedés kialakulásához,
• a kivizsgálást követı intézkedéseket,
• a kivizsgálás során hozott intézkedések irányait (pl. mérések elrendelése),
• a kivizsgálás tapasztalatainak részletezését.
A vizsgálati lap egy-egy példányát megkapják az érintettek. A vizsgálati lap egy példányát az
illetékes szervezet ırzi meg, egy példányt a bejelentılappal és a jegyzıkönyvvel együtt az
OMFI-nek küldi meg.
Amennyiben a bejelentés nem a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosától érkezett, a
vizsgálat vezetıje köteles értesíteni a bejelentı orvost a vizsgálat eredményérıl.
1.5. Társadalombiztosítási ellátás

Ha összehasonlítjuk a társadalombiztosításról szóló törvényben meghatározott üzemi baleset
fogalmát a munkavédelmi törvényben meghatározott munkabaleset fogalmával, azt látjuk,
hogy a munkáltatói felelısség szempontjából szőkebb, a társadalombiztosítási viszonylatban
szélesebb az az esemény, amelyet a társadalombiztosításról szóló törvény szerint üzemi
balesetnek kell tekinteni. Az üzemi balesetté történı minısítés igen szerteágazó szakmai
ismereteket igényel. A társadalombiztosítási törvény elsı gondolata a megelızés (prevenció),
a második az anyagi ellátáshoz való jog.
A munkavállalóknak a társadalombiztosítás keretében járó ellátásokat az 1997. évi LXXX.
törvény (törvény a társadalombiztosításról) szabályozza.
A törvény szerint üzemi baleset (korábbi elnevezése: foglalkozási baleset) az a baleset, amely
a munkavállalót a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben, ill.
akkor éri, miközben munkába vagy onnan lakására megy (üzemi, úti baleset). Az üzemi
baleset kategóriába tartozik az az esemény is, amely a munkavállalót társadalmi munka, ill.
10 Mőszaki projekt
egyéb szervezett munkahelyi tevékenység, vagy egyes társadalombiztosítási ellátások

igénybevétele (pl. szükséges orvosi vizsgálat vagy kezelés) során éri.
Nem üzemi baleset az a baleset, amely bizonyíthatóan a következıkben leírt okok, ill. azok
közvetlen hatása miatt következik be:
• a sérült ittassága,
• a munkahelyi feladatokhoz nem tartozó, engedély nélkül végzett munka,
• olyan munkavégzés, tevékenység, gép- és szerszámhasználat, amelyre a munkavállaló
nem kapott utasítást (kivételt képeznek a baleseti és a mentési munkák),
• engedély nélküli jármőhasználat (targonca, emelıgép, szállítójármú stb.),
• munkahelyi rendbontás (pl. a munkaköri leírástól eltérı magatartás, tevékenység),
• a munkahelyre, ill. onnan a lakásra való utazás indokolatlan megszakítása, vagy nem a
legrövidebb útvonal választása,
• önmagán való szándékos sérülésokozás, vagy az orvosi segítség igénybevételének, ill. a
baleset bejelentésének szándékos késleltetése.
Az üzemi úti baleset nem munkabaleset, azonban ez a baleset is jogosít a baleseti ellátásra,
ezért arról (nem munkabaleseti) jegyzıkönyvet kell kiállítani, amely a következı adatokat
tartalmazza:
• a sérült nevét, személyi adatait, lakcímét (ebben az esetben is ragaszkodni kell a részletes,
pontos adatszolgáltatáshoz),
• hol, mikor és hogyan történt a sérülés,
• ki volt a sérült szerint a baleset okozója (név, lakcím), esetleges tanúk felsorolása (ebben
az esetben a tanúk meghallgatását tartalmazó jegyzıkönyvet is csatolni kell a sérült
jegyzıkönyv éhez),
• gépjármővel kapcsolatos sérülés esetén ki az üzemben tartó (tömegközlekedés esetén a
gépjármővet üzemeltetı nyilatkozata),
• volt, vagy folyamatban van-e a balesettel kapcsolatban hatósági (rendırségi, ügyészségi,
bírósági stb.) eljárás.
A jegyzıkönyv egy példányát meg kell küldeni társadalombiztosítási kifizetıhelynek (a
munkabaleseteknél elıírtak szerint).
A baleseti ellátás üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén jár. Baleseti ellátásként a
sérültet (megbetegedettet) a következı szolgáltatások és járulékok illetik meg:
• baleseti egészségügyi szolgáltatás (ingyenes gyógyszer, gyógyászati segédeszköz,
gyógyfürdı),
• baleseti táppénz (keresıképtelenség esetén teljes napi átlagkereset),
• saját jogú baleseti nyugellátás (baleseti járadék, baleseti rokkantsági nyugdíj; ez utóbbi
esetén házastársi pótlék),
• a sérült halála esetén a hozzátartozót baleseti nyugellátás (baleseti özvegyi nyugdíj,
végkielégítés, árvaellátás és szülıi nyugdíj).
A baleseti ellátáson túlmenıen a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak:
• a munkaviszonya körében elmaradt jövedelmét,
• a munkaviszonyon kívül elmaradt jövedelmét,
• dologi kárát,
• a közeli hozzátartozók kárát, indokolt költségeit,
• nem vagyoni kárát, amely azzal összefüggésben merül föl, hogy a károkozás nyomán a
munkavállaló társadalmi életben való részvétele vagy egyébként élete tartósan vagy
súlyosan megnehezül.
Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani.
Mőszaki projekt 11
A munkáltató a károkozásról való tudomásszerzéstıl számított 15 napon belül köteles a

károsultat (vagy hozzátartozóját) felhívni a kárigény elıterjesztésére.
1.6. A munkavédelem szabályozási rendszere

A társadalmi-gazdasági változások megkövetelik a munkavédelmi elıírások tartalmának és
szerkezetének folyamatos korszerősítését. Jelentıségük egyre nı, követelményeik mindinkább
integrálódnak a gazdasági folyamatokban. A munkavédelemrıl szóló törvények, valamint a
módosítások önmagukban nem oldják meg a problémákat, de jogalapot teremtenek a
követelmények érvényesítéséhez (1. ábra).
1. ábra. A munkavédelem szabályozása
A munkavédelem alapvetı szabályait az Alkotmányban foglalt elvek alapján az

Országgyőlés foglalta törvénybe. Az 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemrıl (Mvt.)
célja, hogy az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés személyi, tárgyi és
szervezeti feltételeit szabályozza. Az egyes fejezetek röviden a következıket tartalmazzák.
I. Fejezet. Általános rendelkezések
12 Mőszaki projekt
A törvény elsı gondolata, hogy a Magyar Köztársaság területén munkát végzıknek joguk van
a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez. Az általános megfogalmazás után a
következı alapelveket emelhetjük ki.
• Az állam meghatározza az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés
követelményeit, irányítási és ellenırzési intézményeit.
• Az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés követelményeinek
megvalósítása a munkáltató kötelessége (a munkavállalóknak is van felelısségük).
• A törvény biztosítja a munkavédelemmel kapcsolatos érdekegyeztetést.
• A törvény hatálya kiterjed minden szervezett munkavégzésre, függetlenül attól, hogy
milyen szervezeti és tulajdoni formában mőködik. A rendelkezéseket a munkavégzés
hatókörében is alkalmazni kell (pl. látogatók).
• Rendkívüli munkavégzés esetére, ill. a fegyveres erıknél és más rendvédelmi szerveknél
az illetékes miniszter rendeletei az irányadóak.
• A Mvt. az alapvetı szabályokat meghatározza, a részletes szabályozást az ágazati
miniszterek rendeletei és szabályzatai tartalmazzák.
II. Fejezet. Az állam munkavédelmi feladatai és a végrehajtásért felelıs szervek
Az állam munkavédelmi feladatai:
• A munkabiztonságra és a munkakörnyezetre vonatkozó országos program kialakítása.
• A munkáltatók és a munkavállalók jogainak és kötelezettségeinek meghatározása.
• A munkáltatók és a munkavállalók érdekképviselıivel való együttmőködés.
Az állami feladatok végrehajtásáért felelıs szervek az Országgyőlés, a Kormány, ill. az
ágazati miniszterek és az irányításuk, felügyeletük alatt mőködı központi államigazgatási
szervek:
• az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fıfelügyelet (OMMF),
• az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ),
• A Magyar Bányászati Hivatal (MBH).
III. Fejezet. Az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés követelményei
Ennek során kiemelten kezeli:
• a létesítés követelményeit, mint pl. a munkahelyek, munkaeszközök kialakítása,
• a munkavégzés tárgyi feltételeit, mint pl. a gépek, berendezések, technológiák biztonsága,
• a munkafolyamatra, az anyagokra vonatkozó követelményeket, különös tekintettel a
veszélyforrásokra,
• a munkavégzés személyi feltételeit, mint p1. az egészségügyi vizsgálatokat.
IV. Fejezet. A munkáltatók és a munkavállalók kötelezettségei és jogai az egészséget nem
veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításában. (lásd a 3.
fejezetet)
V. Fejezet. A munkabalesetek és a foglalkozási megbetegedések bejelentése, kivizsgálása és

nyilvántartása. (lásd az 1.4. pontot)
VI. Fejezet. A munkavédelmi érdekképviselet, érdekegyeztetés. (lásd az 1.10. pontot)
VII. Fejezet. A munkavédelem hatósági felügyelete. (lásd az 1.7. pontot)

A Mvt. részletes szabályait, felhatalmazás alapján a munkavédelem ágazati feladatait a
tevékenység szerint illetékes miniszterek által kiadott rendeletek, szabályzatok, szabványok
tartalmazzák. Az ágazatok közötti kapcsolatokban a miniszterek együttmőködése csökkenti az
Mőszaki projekt 13
átfedéseket az egyes szakterületeken, és így a szabályzatokban a részletes mőszaki

szabályozást, a munkavédelmi szabványosítás alapjait lehet megteremteni. Az irányításuk és
felügyeletük alatt mőködı központi államigazgatási szervek, az OMMF, az ÁNTSZ és az
MBH Saját jogkörükben látják el a munkavédelmi feladatokat. A nemzetgazdasági szintő
szabályozás az ágazati és felügyeleti jogkörök elhatárolásával egységes, egymásra épülı, az
egyes gazdálkodó szervezetekre egyértelmő jogszabályok kiadását teszi lehetıvé.
A Mvt. növelte a gazdálkodó szervezetek belsı munkavédelmi szabályozásának jelentıségét,
tartalmát.
A Kollektív szerzıdésben kell meghatározni a gazdálkodó szervezetnél a munka-
védelemmel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket, ezek gyakorlásának, ill. teljesítésének
módját, s az ezzel kapcsolatos eljárás rendjét.
A Szervezeti és mőködési szabályzatban kell meghatározni a munkavédelmi feladatokat
ellátó, az intézkedésre jogosult személyek hatáskörét.
A Munkavédelmi szabályzatban (MvSZ) kell meghatározni a gazdálkodó szervezetnél
munkavédelmi feladatokat ellátó személyek kötelezettségeit, a munkavédelmi ügyrendet,
valamint az ágazati jogszabályokban meghatározott témaköröket, pl. az oktatás, vizsgáztatás,
egészségügyi vizsgálatok, ellenırzések stb. rendjét. Tartalmi követelményeire vonatkozóan az
ágazati rendeletek az irányadók.
A munkaköri leírásokban (az MvSZ figyelembevételével) részletesen kell meg határozni a
munkavállaló munkavédelemmel kapcsolatos hatásköreit, feladatait.
A technológiai, gépkezelési utasításokban kell meghatározni a munkavégzés során
követendı magatartási szabályokat, pl. a biztonságos munkavégzéshez szükséges
védıeszközök használatát. Tartalmi és alaki követelményeit az ágazati szabványok határozzák
meg.
1.7. A munkavédelem hatósági felügyelete

Az állam feladata a munkavédelem irányításával, az ágazati és hatósági tevékenység
ellátásával a munkavédelem megszervezése (2. ábra).
A munkavédelem irányításának feladatai:
• a munkavédelem országos programjának kidolgozása,
• az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés alapvetı követelményeinek
meghatározása (jogok, kötelezettségek),
• a munkavédelmi elıírások végrehajtásának elısegítése,
• a nevelés és az oktatás területén a biztonságos életvitelre, a szakmai oktatás területén az
egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés szabályaira vonatkozó
ismeretanyag meghatározása,
• a nemzetgazdaság munkavédelmi helyzetének évenkénti áttekintése.
A munkavédelem ágazati tevékenysége:
• szabályzatok kiadása,
• munkavédelmi kutatás, fejlesztés.
Az Mvt. szerint az Országgyőlés, a Kormány, ill. az ágazati (gazdasági, népjóléti,
környezetvédelmi) miniszterek irányítása alatt mőködı központi államigazgatási szervek
(OMMF, ÁNTSZ, Bányafelügyelet) saját jogkörükben látják el a munkavédelem
nemzetgazdasági szintő irányítását. A külön jogszabályokban megállapított jogállással és
hatáskörrel rendelkezı megyei (fıvárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelıségek
általános jelleggel látják el a munkavédelemre vonatkozó szabályok megtartásának
elısegítését és ellenırzését. A felügyeletek tájékoz tatással és tanácsadással segítik a munka
világának szereplıit.
14 Mőszaki projekt
2. ábra. A munkavédelem irányítása, ellenırzése
A felügyeletek ellenırzése kiterjed:

• a munkáltatók és a munkavállalók egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos
munkavégzéssel kapcsolatos feladatainak és kötelezettségeinek teljesítésére,
• a munkahelyek létesítésére, a munkaeszközök üzemeltetésére, az alkalmazott
technológiákra, anyagokra és az egyéni védıeszközökre vonatkozó követelmények
érvényesülésére,
• a munkabalesetek és a foglalkozási megbetegedések kivizsgálására, bejelentésére,
nyilvántartására, valamint megelızésére tett intézkedésekre.
A felügyeletek jogosultak felelısségre vonni azokat, akik az ellenırzés során feltárt
hiányosságok okozói. Amennyiben a tervezés idején hatályban levı munkavédelmi elıírások
az üzembehelyezés idıpontjáig oly mértékben szigorodtak, hogy érvényesítésük aránytalan
gazdasági terhet jelentene, akkor az illetékes felügyelet felmentést adhat, ha az az egészséget
és a biztonságos munkavégzést nem veszélyezteti.
A felügyeletek munkavédelmi bírságot róhatnak ki a követelmények teljesítését elmulasztó
munkáltatóra. A munkavédelmi bírságot az illetékes megyei (fıvárosi) szerv vezetıje a
mulasztás személyi és tárgyi körülményeinek mérlegelésével szabja ki. A bírságot az OMMF
számlájára kell befizetni, és kizárólag az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos
munkavégzés céljainak támogatására lehet felhasználni.
Az OMMF-re vonatkozó külön szabályok

Az OMMF elsıfokú hatósági jogkörei a következık:
Mőszaki projekt 15
• Engedélyezi a vonatkozó rendeletek szerint a munkabiztonsági szakértık mőködését és az

engedélyezésrıl nyilvántartást vezet. (Szakértıi engedélyt az kaphat, aki az adott területen
meghatározott külön jogszabályi feltételeknek megfelel. Vissza kell vonni a szakértıi
engedélyt, ha utólag ismertté válik olyan körülmény, amely szerint az engedély
kiadásának feltételei nem voltak meg. A munkavédelemmel kapcsolatos hatósági jogkört
gyakorló személy az illetékessége alá tartozó munkáltatónál munkabiztonsági szakértıi
feladatokat nem végezhet.)
• Kiadja az egyéni védıeszközt minısítı bizonyítványt.
A megyei vagy fıvárosi munkabiztonsági és munkaügyi felügyelıség felügyelıje elsıfokú
hatóságként jogosult:
• a munkabaleseteket – kivéve a közúti és légi közlekedéssel kapcsolatosakat – kivizsgálni,
• a munkáltató figyelmét felhívni az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos
munkavégzés követelményeinek teljesítésére,
• a munkáltatót kötelezni a feltárt hiányosságok határidın belüli megszüntetésére,
• a biztonságos munkavégzésre vonatkozó elıírások súlyos megszegésével foglalkoztatott
munkavállalót a munkavégzéstıl eltiltani,
• a munkavállaló egészségét, testi épségét közvetlenül fenyegetı veszély esetén – annak
elhárításáig – a veszélyes tevékenység, ill. üzem, üzemrész, munkaeszköz mőködésének,
használatának felfüggesztését elrendelni,
• vizsgálatot elrendelni, ha a munkahely, az egyéni védıeszköz, a munkaeszköz vagy a
technológia a munkavállalót közvetlenül veszélyezteti, vagy munkabaleset következik be,
• a munkabaleset bejelentését vagy kivizsgálását elrendelni, ha a bejelentést vagy a
kivizsgálást elmulasztották, vagy nem a jogszabályban foglaltaknak megfelelıen végezték,
• a munkaeszköz és egyéni védıeszköz mőködését, használatát felfüggeszteni, ha az nem
rendelkezik a megfelelı tanúsítvánnyal, ill. minısítı bizonyítvánnyal,
• a szabálysértésre vonatkozó külön jogszabály szerint eljárni.
Az OMMF elnöke hatósági ügyekben felettes szervnek minısül a megyei (fıvárosi)
felügyelıség vezetıje; ill. az OMMF által hozott határozatok vonatkozásában. A felügyelı
felettes szerve hatósági ügyekben az OMMF.
Az OMMF, ill. a megyei (fıvárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelıség hatósági
jogköre nem terjed ki a külön jogszabályban meghatározott munka- és sugár-egészségügyi, az
atomenergia alkalmazásával kapcsolatos sugárvédelmi feladatok ellenırzésére, a
bányafelügyelet hatáskörébe tartozó hatósági ügyekre, továbbá a fegyveres erıkre és a
rendvédelmi szervekre, amelyekre vonatkozóan az irányítási jogkört gyakorló miniszter látja
el a munkavédelmi hatósági felügyeleti tevékenységet.
1.8. A munkavédelem és a szabvány

Ha a termékeinket nemcsak idehaza, de külföldön is jó áron akarjuk értékesíteni, akkor
kiemelt hangsúlyt kell helyezni a minıségi munkavégzésre és az ezt támogató minıségi
rendszerek kialakítására. A minıségi munka megszervezésének egyik eszköze az egységes
rendszerek alkalmazása. A termelıeszközök, technológiák országok közötti áramlása
szükségessé teszi az elıírások és nemzeti érdekek védelmét. A biztonságos munkavégzésre
vonatkozó igény minden országban megjelenik, ezért nemzetközi kooperációval olyan
egységes rendszer hozható létre, amelyet minden felhasználó egységesen értelmez.
A piacképességhez szükséges korszerő mőszaki ismereteket, elıírásokat a szabványok
tartalmazzák. Az 1995. évi XXVIII. törvény a nemzeti szabványosításról alapján a
következıképpen fogalmazhatjuk meg a szabvány fogalmát.
16 Mőszaki projekt
A szabvány elismert szervezet által készített vagy jóváhagyott olyan mőszaki dokumentum,
amely általános és ismételten alkalmazható szabályokat útmutatókat tartalmaz.
A mőszaki elıírások a termelés korszerősítését, a szolgáltatások színvonalának javítását, a
minıség védelmét helyezik elıtérbe. A munkavédelem ugyancsak az egységes alkalmazás
felé halad.
A szabványosítás célja a különféle mőszaki-gazdasági feladatok egységes megoldási
módjainak meghatározása, és így mind nemzeti, mind nemzetközi szinten elısegíteni a
mőszaki fejlesztés eredményeinek széles körő felhasználását. A szabványrendszerekben
megfogalmazott feladatok, elıírások segítik a gazdálkodó szervezeteket a piaci versenyben (3.
ábra).
3. ábra. A termék és környezete
A szabványok két alapvetı típusát különböztetjük meg: a formális és az informális

szabványokat.
• A formális szabványokat legális vagy de jure szabványoknak is nevezzük, hiszen ezek a
szabványkiadásra jogosult nemzeti vagy nemzetközi intézmények kiadványai, pl. ANSI
(American National Standards Institut), ISO (International Organization for
Standardization), BSI (British Standards Institution), DIN Deutsche Industrienonnen),
MSZ (Magyar Szabvány).
• Az informális vagy de facto szabványokat olyan intézmények fejlesztik ki, amelyek
széleskörő ipari elismertséggel rendelkeznek, de nincs akkreditáltságuk, pl. UNIX
International, AT&T UNIX.
Nemzeti szabványosítás
Nemzeti szabványnak nevezzük azt, amelyet a nemzeti szabványügyi szervezet fogadott el és
a nyilvánosság számára hozzáférhetı. A nemzeti szabványt nemzeti szabvány jellel kell
ellátni (pl. BSI, DIN, MSZ).
A Magyar Köztársaság nemzeti szabvány jele: MSZ (Magyar Szabvány). Alkalmazása
általában önkéntes, de jogszabály kötelezıen is elıírhatja. A Magyar Köztársaság nemzeti
szabványügyi szervezete a Magyar Szabványügyi Testület, amely kizárólagos jogkörrel,
törvényi felhatalmazás alapján látja el a nemzeti szabványosítással összefüggı feladatokat.
Feladatai közül a következıket emeljük ki:
Mőszaki projekt 17
• nemzeti szabványok kidolgozása, jóváhagyása, közzététele, visszavonása,

• nemzetközi szabványok nemzeti szabványként való megjelenítése,
• közremőködés a jogszabályok harmonizálásában,
• nemzeti szabvány jel használati rendjének kidolgozása,
• minıségbiztosítási rendszerek tanúsítása.
Nemzetközi szabványosítás
Nemzetközi szinten elismert szabványok kidolgozását, pl. az ISO Nemzetközi Szabványügyi
Szervezet, vagy az IEC Nemzetközi Elektronikai Bizottság végez.
A nemzetközi szabványosítási szervezetek regionális területen további szabványalkotói és
fejlesztıi munkacsoportokat alakíthatnak. Ilyen pl. az európai szabványosítás, amelyben az
EU-hoz (Európai Unió) és az EFTA-hoz (Európai Szabadkereskedelmi Társulás) tartozó
országok illetékes szervei vehetnek részt, pl. CEN Európai Szabványügyi Bizottság,
CENELEC Európai Elektronikai Szabványügyi Bizottság, ETSI Európai Távközlési
Szabványügyi Intézet.
Nézzünk egy példát a gépek munkavédelme területén az európai szabványosításban! A
szabványok csak alap- és általános követelményeket írnak elı. Számos EN szabvány van
kidolgozás alatt, amelyek konkrét és ellenırizhetı követelményeket tartalmaznak. (MSZ EN:
azonos számmal ellátott nemzetközi szabványok szöveghő fordításai.) A biztonsági
szabványok rendszere szisztematikus és hierarchikus felépítéső. A „Gépek biztonságossága”
pl. az EN szabványrendszerben lehet:
• A típusú (minden gépet egyformán érintı biztonsági alapszabványok),
• B1 típusú (több gépet hasonlóan érintı biztonsági csoportszabványok),
• B2 típusú (biztonsági csoportszabványok különféle gépeken alkalmazható biztonsági
vonatkozású eszközökhöz),
• C típusú (termékszabványok konkrét követelményekkel és biztonsági intézkedésekkel,
amelyekbıl több száz van készülıben).
1.9. A munkáltatók és a munkavállalók kötelezettségei és jogai

A munkavégzés személyi és tárgyi feltételei, valamint a környezet elemei a munkavégzés
során állandóan változnak. Az egyensúly megteremtése az alapja az egészséges és
biztonságos munkavégzésnek, amelynek megvalósítása a munkálta tó és a munkavállaló
közös feladata. Ha az elızıek nem valósulnak meg, veszély- helyzet jön létre, ami balesethez
vezethet.
A munkáltatók kötelességei és jogai

Az Mvt. szerint az egészséges és biztonságos munkavégzés módját a jogszabályok,
rendeletek, biztonsági szabályzatok, szabványok keretein belül a munkáltató határozza meg.
A munkáltató a következı általános elveket köteles figyelembe venni:
• a veszélyek elkerülése,
• a nem elkerülhetı veszélyek értékelése,
• a veszélyek keletkezési helyükön való leküzdése,
• a munkahely kialakításánál az emberi tényezı,
• a mőszaki fejlıdés eredményeinek alkalmazása,
• egységes és átfogó stratégia, amely kiterjed a munkafolyamatokra, a munka szervezésre és
a munkakörnyezeti tényezıkre,
• a kollektív mőszaki védelem elsıbbsége az egyéni védelemhez képest,
• a munkavállalók ellátása megfelelı utasításokkal.
18 Mőszaki projekt
A munkáltató köteles a következı konkrét feladatokat ellátni a biztonságos munkavégzés

érdekében.
• Minıségileg, ill. szükség esetén mennyiségileg is értékelni a munkavállalók egészségét és
biztonságát veszélyeztetı kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott
munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és készítményekre, valamint a munkavállalókat
érı terhelésekre.
• A meghatározott veszélyességi osztályokhoz és a munkavállalói létszámhoz igazodóan – a
rendeletben megjelölt idıtartamra – munkavédelmi szakképesítéssel rendelkezı személyt
alkalmazni.
• Az egészséges munkakörnyezet kialakításához és az egészségkárosodások megelızéséhez
az illetékes miniszter rendeletében megjelölt szakképesítéssel rendelkezı személyeket
(foglalkozás-egészségügyi szolgálatot) alkalmazni.
• A szükséges tájékoztatást és utasításokat kellı idıben megadni a munkavállalóknak.
• Rendszeresen meggyızıdni a munkakörülmények állapotáról, és az azzal összefüggı
veszélyek figyelembevételével a megfelelı munkaeszközöket biztosítani a munkavállalók
számára.
• Rendszeresen meggyızıdni arról, hogy a munkavállalók ismerik, ill. megtartják a rájuk
vonatkozó elıírásokat.
• Új technológiák bevezetése elıtt kellı idıben megtárgyalni és elemezni az egészségre,
valamint a biztonságra kiható tényezıket.
• Megfelelıen tájékoztatni a munkavállalót a szociális, egészségügyi lehetıségekrıl.
• Gondoskodni a megfelelı védıeszközökrıl és azok pótlásáról.
• Az egyéni védıeszközre jogosultak belsı rendjét írásban meghatározni.
• A munkabaleseteket és a foglalkozási megbetegedéseket bejelenteni, kivizsgálni,
nyilvántartani.
A munkáltató oktatás keretében köteles gondoskodni arról, hogy a munkavállaló munkába
álláskor, munkahely vagy munkakör megváltoztatásakor, munkaeszköz átalakításkor, új
munkaeszköz üzembe helyezésekor, új technológia bevezetésekor elsajátítsa az egészséget
nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés elméleti és gyakorlati ismereteit. A szükséges
szabályok, utasítások és információk megszerzéséig a munkavállaló önállóan nem
foglalkoztatható.
A munkavállalók kötelezettségei és jogai

Munkahelyen, iskolában és tanmőhelyben nagyon fontos az a magatartás, amellyel a baleset
és a foglalkozási megbetegedés megelızése. A munkáltató kötelezettsége megteremteni az
egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés feltételrendszerét, a
munkavállalókat pedig a munkabalesetek és a foglalkozási megbetegedések megelızésére
vonatkozó kötelezettségek terhelik.
A munkavállaló csak biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban végezhet munkát, az
egészséget nem veszélyeztetı szabályokat meg kell tartania. A munkavállaló önkényesen nem
kapcsolhatja ki, nem távolíthatja el és nem alakíthatja át a biztonsági berendezéseket.
A munkavállalót a következı magatartási szabályok kötelezik:
• A rendelkezésére bocsátott munkaeszköz biztonsági állapotáról meg kell gyızıdnie, azt
megfelelıen kell használnia, karbantartania.
• Az egyéni védıeszközt rendeltetésének megfelelıen kell használnia.
• A munkavégzéshez az egészséget és a testi épséget nem veszélyeztetı ruházatot kell
viselnie.
• A munkaterületen fegyelmet, rendet, tisztaságot kell tartania.
• A munkája biztonságos végzéséhez szükséges ismereteket el kell sajátítania.
Mőszaki projekt 19
• Az elıírt orvosi vizsgálaton részt kell vennie.

• A veszélyt jelentı rendellenességet, üzemzavart tıle elvárható módon meg kell szüntetnie,
vagy jelentenie kell a felettesének.
• A balesetet, sérülést, rosszullétet azonnal jelentenie kell.
A munkavállaló jogosult megkövetelni a munkáltatójától:
• az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés feltételeit, a veszélyes
tevékenységekhez a munkavédelemre vonatkozó szabályokban elıírt védıintézkedések
megvalósítását,
• az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretek
rendelkezésre bocsátását, a betanulási lehetıség biztosítását,
• a munkavégzéshez szükséges felszerelések, munka- és védıeszközök, az elıírt védıital,
valamint a tisztálkodószerek és a tisztálkodási lehetıségek biztosítását.
A munkavállalót nem érheti hátrány, ha az elızıekben felsorolt követelmények meg
valósítása érdekében fellép, ill. a vélt mulasztás miatt jóhiszemően bejelentést tesz.
A munkavállaló jogosult a munkavégzést megtagadni, ha azzal életét, egészségét vagy testi
épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Kiemelten kezelendı a magzatvédelem már a
terhesség kezdeti szakaszától.
1.10. Munkavédelmi érdekképviselet, érdekegyeztetés

A munkavállalók az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzéssel összefüggı
jogaik és érdekeik képviseletére jogosultak maguk közül képviselıt választani, ha a
munkáltatónál foglalkoztatottak létszáma a 10 fıt, ill. a döntıen nem fizikai jellegő
tevékenység esetén a 20 fıt meghaladja. A munkavédelmi képviselı jogosult meggyızıdni a
munkahelyeken az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés
követelményeinek érvényesülésérıl, különösen
• a munkahelyek, munkaeszközök és egyéni védıeszközök biztonságos állapotáról,
• a balesetek megelızésére tett intézkedésekrıl,
• a munkavállalók munkavédelmi felkészítésérıl.
A munkavédelmi képviselı megválasztásakor a Munka Törvénykönyvének rendelkezéseit
kell alkalmazni. Jogainak gyakorlását a Mvt. szabályozza. Ezeket a jogait rendeltetésszerően
kell gyakorolnia, és emiatt ıt hátrány nem érheti. A munkavédelmi képviselı munkajogi
védelmére a választott szakszervezeti tisztségviselıre vonatkozó szabályokat kell megfelelıen
alkalmazni.
Az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos országos
érdekegyeztetést a munkaadók, a munkavállalók érdekképviseleti szervezetei és a Kormány
képviselıibıl álló, saját ügyrend szerint mőködı Munkavédelmi Bizottság látja el, amely
érdekegyeztetést folytathat és jogosult:
• tárgyalni és állást foglalni a munkavédelemre vonatkozó szabályok kérdéseiben,
• részt venni a munkavédelem országos programjának kialakításában és felülvizsgálatában,
• javaslatot tenni a munkavédelmi bírság felhasználására.
A meghatározott tevékenységet folytató és veszélyességi osztályba sorolt munkáltató
munkavédelmi szakképzettséggel rendelkezı szakembert köteles foglalkoztatni.
A munkáltatók tevékenységük alapján a következı munkavédelmi szempontú veszélyességi
osztályokba tartoznak (ágazati számjelként a gazdasági tevékenységek egységes ágazati
osztályozási rendszerére vonatkozó KSH közlemény számjele szerepel).
20 Mőszaki projekt
I. veszélyességi osztály
pl. 24 vegyi alapanyagok és termékek gyártása, 2851 fémalakítás, porkohászat, 29 gépek, gépi
berendezések gyártása, javítása, 40 villamosenergia-, gáz- és hıellátás.
II. veszélyességi osztály

pl. 31 villamosipari gépek és készülékek gyártása és javítása, 8022 szakmai középiskolai
oktatás, 8023 szakmunkásképzı iskolai oktatás, 8024 szakiskolai oktatás.
III. veszélyességi osztály

pl. 633 szállítás- és utazásszervezés, 64 posta és távközlés, 70 ingatlanügyek, 853 szociális
ellátás.
A veszélyességi osztály és a munkavállalói létszám alapján a munkáltató az 1. táblázat szerint
köteles munkavédelmi szakképesítéső személyt foglalkoztatni [5/1993. (XII. 26.) MüM r. 2.
sz. melléklete, egységes ágazati osztályozás a 9017/1991. KSH közlemény alapján].
(Tanulókat, hallgatókat abban az arányban kell a munkavállalói létszámhoz számítani,
amilyen arányt a gyakorlati képzésük képvisel a teljes oktatás idıtartamához képest.)
A munkavédelmi hatósági ellenırzés során a munkáltatónak kell bizonyítani a besoro1ás
helyességét, az alapul vett adatok valódiságát.
A meghatározott veszélyességi osztályba tartozó munkáltató munkahelyi programban
fogalmazza meg az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkakörülmények
fejlesztésére vonatkozó elképzeléseit.
A munkáltató köteles a munkahelyi munkavédelmi programot valamennyi munkavállalóval
megismertetni.
Munkavédelmi szakképesítéső személy foglalkoztatására vonatkozó feltételek.
1. táblázat
1.11. Magatartási szabályok a nevelési-oktatási intézményekben

Nagyon fontos, hogy az oktatási intézményekben követendı helyes magatartási szabályokat,
elıírásokat megismerjük, mivel ezeknek az ismeretében tudjuk csak a veszélyforrásokat
felismerni, megelızni és így a baleseteket elkerülni.
Az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról, valamint az 1993. évi LXXVI. törvény a
szakképzésrıl meghatározza a tanulók jogait, ill. kötelességeit. (Tárgyalásunk során csak a
munkavédelemmel összefüggésben érintjük e területet.) A Közoktatási törvény 11.§(2)
bekezdése szerint:
Mőszaki projekt 21
„A szakközépiskola, a szakmunkásképzı iskola és a szakiskola tanulóját a gyakorlati képzés

keretében az érdekvédelem és a munkavédelem tekintetében megilletik mindazok a jogok,
amelyeket a Munka törvénykönyve biztosít a munkavállalók részére.”
A Közoktatási törvény 12.§-a szerint:
A tanuló kötelessége különösen, hogy
• megtartsa a tanulmányi rendet, a gyakorlati képzési hely rendjét, az iskola szabályzatainak
rendelkezéseit,
• óvja saját és társai testi épségét, egészségét,
• megırizze, ill. az elıírásoknak megfelelıen kezelje a rábízott vagy az oktatás során
használt eszközöket, óvja az iskola létesítményeit, felszereléseit.
Az oktatási folyamatban is bekövetkezhetnek balesetek.
Tanuló- és gyermekbaleset minden olyan baleset, amely a gyermeket, a tanulót az alatt az idı
alatt, ill. tevékenység során éri, amikor a nevelési-oktatási intézmény felügyelete alatt áll, ide
nem értve a gyakorlati képzés során bekövetkezett balesetet.
A gyakorlati képzés során bekövetkezett baleset munkabaleset.
Az általános magatartási szabályokat az Mvt., míg az oktatási intézményekben az Oktatási
Miniszter rendeletei határozzák meg az elıírásokat. A továbbiakban csak a szakmai elméleti
és gyakorlati képzés szabályait, valamint az általános érvényő szabályokat tekintjük át.
Általános szabályok
A nevelési-oktatási intézményekre vonatkozó rendeletek meghatározzák a kötelezı
(minimális) eszközöket és felszereléseket, amelyekkel rendelkezniük kell. Az eszközök
állapotára és a felszerelések kialakítására (mint pl. a helyiségek szükséges alapterülete,
belmagassága, belsı burkolata, megvilágítása, egészségügyi létesítmények) az Mvt, valamint
az alkalmazott szabványok elıírásai érvényesek.
A legáltalánosabb magatartási szabály, hogy az intézmény épületét, helyiségeit, berendezéseit
csak a rendeltetésének megfelelıen szabad használni.
Tilos az épületben szaladgálni, elcsúszást okozó anyagot eldobni, szemetelni!
Udvaron csak a kijelölt helyen szabad tartózkodni, és egymásra fokozottan kell figyelni!
Az elektromos vezetékek érintése, javítása tilos, a meghibásodást azonnal jelenteni kell!
Az étkezıhelyiségben tartózkodni csak az étkezés ideje alatt, kizárólag étkezés céljából
szabad. A kiöntött ételek feltakarításáról azonnal intézkedni kell az elcsúszás megelızése
céljából.
Elméleti oktatás
A tantermekben (szaktantermekben) a terem rendjétıl eltérı tevékenységet folytatni tilos!
Általánosságban megállapítható, hogy a balesetek nagyrészt a kísérletek végzése során
következnek be. Ekkor használnak a tanulók veszélyes anyagokat a tanár irányításával. A
kísérleteket megkezdeni csak a tanulók elızetes felkészítése után, a tanár utasításai alapján
szabad!
A tanulók csak felügyelettel tartózkodhatnak a termekben (szaktantermekben), baleset
okozására alkalmas eszközöket (pl. írásvetítıt, számítógépet) kizárólag tanári irányítással
kezelhetnek.
Az elektromos csatlakozások látható elváltozásait azonnal jelenteni kell a teremben levı
tanárnak. Szerelésük, javításuk szigorúan tilos!
Gyakorlati képzés
A szakoktatási törvény 21.§-a szerint:
22 Mőszaki projekt
1. A tanuló gyakorlati képzés keretében csak a gyakorlati képzés programjában

meghatározott feladatok ellátására kötelezhetı, és csak egészséges, biztonságos
körülmények között foglalkoztatható.
2. A tanulót a gyakorlati képzést szervezı a gyakorlati képzési feladattal összefüggı
munkavédelmi oktatásban részesíti.
3. A képzési idı alatt a gyakorlati képzést szervezınek gondoskodni kell a tanuló
rendszeres orvosi vizsgálatáról.
A tanuló kötelessége, hogy az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzéssel
összefüggı kérdéseket elsajátítsa és használja a gyakorlati oktatás során. Tilos minden olyan
magatartás, amely ezt veszélyezteti!
A tanuló csak gyakorlati oktatói irányítással és felügyelettel végezhet munkát! Köteles a
rábízott szerszámokat, eszközöket, gépeket az elıírások figyelembevételével használni. A
munkavégzés elıtt mindig meg kell vizsgálni azok állapotát. Bármilyen meghibásodást észlel,
azonnal jelentenie kell az oktatónak, aki gondoskodik a hiba elhárításáról. A tanuló nem
végezhet ilyen esetben semmilyen beavatkozást!
A tanuló rosszulléte esetén azonnal hagyja abba a munkát, és jelentkezzen az oktatójánál!
A tanuló a munkavégzés során köteles használni az elıírások szerinti védıeszközöket. A
balesetek megelızése érdekében fontos, hogy a munkahelyét és annak környezetét tisztán és
rendben tartsa.
Baleset esetén elsısegélyt csak a kiképzett személy nyújthat!
A tanuló által nem vagy csak felügyelet mellett használható eszközök, gépek
Az oktatási intézményben csak tanórai keretek között, a tantervi elıírásoknak és céloknak
megfelelıen használhatják a tanulók a gépeket, készülékeket és szerszámokat.
A tanuló által önállóan, felügyelet nélkül nem használható gépek, eszközök a következık:
• villamos körfőrészgép,
• barkácsgép, faeszterga,
• faipari szalagfőrész, körfőrész, kombinált gyalugép,
• szalagfőrészlap-hegesztı készülék,
• villamos fúrógép,
• barkácsgép a következı tartozékokkal: korongcsiszoló és vibrációs csiszoló,
dekopírfőrész, polírkorong,
• törpefeszültséggel mőködı forrasztópáka,
• 220 V feszültséggel mőködı kettısszigeteléső, ún. pillanat-forrasztópáka,
• villamos háztartási gépek (tőzhely, fızılap, kávéfızı, kávédarálógép, robotgép, vasaló,
varrógép stb.),
• segédmotoros kerékpár szerelési gyakorlathoz (az üzemanyagot és a motort nem kezelheti
a tanuló),
• kerti gépek szerelési gyakorlathoz (az üzemanyagot és a motort nem kezelheti a tanuló),
• valamint valamennyi, a jogszabályban, vagy használati utasításban veszélyesnek
minısített gép, berendezés,
Pedagógus felügyelete mellett használható a számítógép.
A krónikus beteg, valamint a testi, értelmi és érzékszervi fogyatékos tanulók az iskolaorvos
véleményezésével használhatják az elızı pontokban felsoroltakat.
A középiskolákban mindenfajta gyakorlati képzés során alkalmazni kell az Mvt. elıírásait.
A foglalkozás-egészségügyi szolgálat szakmai irányítását az ÁNTSZ látja el. A foglalkozás-
egészségügyi szolgáltatás részletes szabályait a 44/1995. (XII. 7.) NM. rendelet tartalmazza.
Mőszaki projekt 23
A tanuló- és gyermekbalesetek jelentési kötelezettsége

A tanuló- és gyermekbaleseteket az elıírt nyomtatványon kell nyilvántartani. A három napon
túl gyógyuló sérülést okozó tanuló- és gyermekbaleseteket haladéktalanul ki kell vizsgálni.
Ennek során fel kell tárni a kiváltó és a közreható személyi, tárgyi és szervezési okokat,
valamint jegyzıkönyvet kell felvenni, és a meghatározott idıben a fenntartónak meg kell
küldeni egy példányát.
Ha a sérült állapota vagy a baleset jellege miatt a vizsgálatot az adatszolgáltatás határidejére
nem lehet befejezni, akkor azt a jegyzıkönyvben meg kell indokolni.
A súlyos balesetet a nevelési-oktatási intézmény köteles azonnal jelenteni a fenntartónak a
rendelkezésre álló adatok közlésével.
Súlyos az a tanuló- és gyermekbaleset, amely
• a sérült halálát (halálos baleset az a baleset is, amelynek bekövetkezésétıl számított 90
napon belül a sérült orvosi szakvélemény szerint a balesettel összefüggésben életét
vesztette),
• valamely érzékszerv (érzékelı-képesség) elvesztését, ill. jelentıs mértékő károsodását,
• orvosi vélemény szerint életveszélyes sérülést, egészségkárosodást,
• súlyos csonkulást (hüvelykujj vagy kéz elvesztését),
• a beszélıképesség elvesztését vagy feltőnı eltorzulást okozott.
A nem önkormányzati intézményfenntartók a részükre megküldött jegyzıkönyvet nyolc
napon belül megküldik a nevelési-oktatási intézmény mőködéséhez szükséges engedélyt
kiállító jegyzı, fıjegyzı részére, aki azt a megadott határidıig megküldi az Oktatási
Minisztériumnak.
A nevelési-oktatási intézménynek lehetıvé kell tenni az iskolaszék és az iskolai
diákönkormányzat képviselıjének részvételét a tanuló- és gyermekbalesetek kivizsgálásában.
Minden ilyen balesetet követıen meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a hasonló esetek
megelızésére.
Ellenırzı kérdések, feladatok

1. Határozzuk meg a munkavédelem fogalmát!
2. Melyek a munkavédelem fı területei?
3. Milyen veszélyforrásokat ismerünk?
4. Mi a különbség a baleset és a munkabaleset között?
5. Mi a társadalombiztosítási törvény elsıdleges célja?
6. Jegyezzük fel és hasonlítsuk össze az elméleti és gyakorlati oktatás során fel lépı
veszélyforrásokat!
7. Milyen dokumentumok tartalmazzák a munkavédelmi feladatokat?
8. Hogyan ellenırizhetı a munkavédelmi tevékenység?
9. Milyen azonosságok és különbségek figyelhetık meg az oktatási intézményen belüli
és kívüli munkavédelem megvalósításában?
10. Milyen baleseti ellátási lehetıségeket ismerünk?
11. Milyen jogai és kötelezettségei vannak a munkáltatóknak a munkavédelem területén?
12. Milyen jogai és kötelezettségei vannak a munkavállalóknak a munkavédelem
területén?
13. Soroljuk fel és jellemezzük a munkavédelmi hatóságokat!
14. Milyen magatartás okozhat balesetet az oktatási intézményekben?
15. Hogyan és milyen munkaeszközöket használhatnak a tanulók?
16. Mit tartalmaz a baleseti jegyzıkönyv?
17. Miért kell a baleseteket kivizsgálni?
24 Mőszaki projekt
2. Munkabiztonság
A környezetünk hatást gyakorol ránk. Az otthonunk, munkahelyünk hangulata befolyásolja
közérzetünket. Teljesítı- és tőrıképességünk más és más határértékek között változik. A
munkakörnyezeti feltételek – megvilágítás, légszennyezés, klíma, zaj stb. – jelentısen
befolyásolják igénybevételünket. A munkahelyek kialakításánál figyelembe kell venni, hogy a
berendezések biztonságosak legyenek és az egészséget ne veszélyeztessék. Az egyes
munkafolyamatok (anyagmozgatás, hegesztés) biztonsági követelményeit külön szabályzatok
tartalmazzák. A szabályzatok (szabványok) rögzítik a különféle gépek, berendezések és
technológiák biztonságos mőködtetésének határértékeit is, amelyek betartása mind a
munkáltatók, mind a munkavállalók érdeke.
2.1. Az általános munkahely biztonságos kialakításának követelményei. Méretek, főtés,

szellıztetés, klíma, megvilágítás, biztonsági jelzések
Az ember a munkahelyén adott munkakörnyezetben, meghatározott munkaeszközzel
valamilyen munkafolyamatot végez. Ezt együttesen munkarendszernek nevezünk. A
munkavégzés idıben játszódik le, tehát folyamatrendszert alkot. Érdemes tehát a
követelmények megfogalmazásánál és felépítésénél a rendszerszemléletet elıtérbe helyezni
(4. ábra), mert ilyenkor a munkavédelemmel kapcsolatos elemeket teljes körően
áttekinthetjük.
4. ábra. A rendszer általános modellje
A munkarend szer elemei a következık:

• A munkafeladat a megtervezett munkarendszer eredménye.
• A munkaeszköz a használt szerszámok, gépek, készülékek, szállítóeszközök és egyéb
elemek.
• A munkafolyamat az ember, a munkaeszköz, az anyag, technológia kölcsönhatásának
idıbeli és térbeli sorrendje.
• A munkahely a munkafeladat elvégzésére szolgáló tér.
• A munkakörnyezet a fizikai, a kémiai, a biológiai, a szociális és esztétikai tényezık
összessége, amelyek a munkahelyen az emberre hatnak.
A termék elıállítása több munkarendszer eredménye. Ezen ismeretek birtokában a
munkarendszerek emberközpontú kialakítása és fejlesztése alapkövetelmény a hatékonyság
Mőszaki projekt 25
növelésének érdekében. Az ilyen jellegő kutatások és fejlesztések képezik az ergonómia

alapjait.
A munkarendszer elemeit vizsgálva a következı általános elvek fogalmazhatók meg:
• A munkahely és a munkaeszköz tervezésekor vegyük figyelembe az egyéni adottságokat,
pl. a testsúlyt, testmagasságot, amelyek a munka hatékonyságát is befolyásolhatják.
• A munkavállaló igénybevételét úgy tervezzük meg, hogy a fizikai, biológiai terhelések a
megengedett határértékeket ne haladják meg! Fordítsunk különös figyelmet a statikus és
dinamikus terhelésekre!
• A munkahelyeken és munkaeszközökön használt jelek és jelölések egyértelmően
azonosíthatók és könnyen felismerhetık legyenek!
• A kezelıelemek kialakítása, elrendezése feleljen meg a munkavállaló alkati adottságainak,
legyen egyszerően mőködtethetı!
• Veszélyes környezeti hatások ne terheljék a munkavállalót!
• A szellemi és fizikai terhelés egyensúlyát szem elıtt tartva kerüljük a munka vállalók
túlterhelését vagy alulterhelését!
• A pszichológiai hatások fontosságáról ne feledkezzünk meg!
A munkahelyekre vonatkozó követelményeket jogszabályok, szabványok, mőszaki elıírások
határozzák meg. Az általános követelményeket már a tervezés fázisában figyelembe kell
venni. A munkahelyek telepítésekor elsıként a földrajzi elhelyezést kell mérlegelni, amely
megszabja a környezethez való kapcsolatot. A munkahelyek, ipari területek kialakítására az
országos településrendezési és építési követelményeket tartalmazó törvények és
kormányrendeletek az irányadók. A településrendezési követelmények megadják az ipari
terület fogalmát, amely olyan gazdasági célú építmények elhelyezésére szolgál, amelyek más
beépítési területen nem helyezhetık el.
A jelentıs mértékben zavaró hatású ipari terület a különösen veszélyes (pl. tőz-, robbanás-,
fertızıveszély), bőzös vagy nagy zajjal járó gazdasági tevékenységhez szükséges építmények
elhelyezésére való.
Az egyéb ipari terület elsısorban a nem zavaró hatású ipari, az energiaszolgáltatási és a
településgazdálkodás építményeinek elhelyezésére való.
A munkakörnyezetet meghatározó tényezık közül nagyon fontosak a munkahelyek
kialakítása, méretei, a munkahelyek főtése, szellıztetése, megvilágítása, a klimatikus
viszonyok, a veszélyes anyagok felhasználása, a zaj- és rezgésvédelem, valamint a sugárzás.
Az építményeket és részeit az üzemelésük alapján kell tervezni és megépíteni. A helyszíni
adottságok figyelembevételével a következı követelményeknek kell megfelelni: mechanikai
szilárdság, tőzbiztonság, higiéné, egészség- és környezetvédelem, zaj és rezgés elleni
védelem, energiatakarékosság, a táj- és a településkép esztétikus kialakítása.
A környezetvédelmi szempontok figyelembevétele megnöveli ugyan a költségeket, de meg is
elızi a késıbbi kiadásokat, mivel súlyos összegő kártérítést kell fizetni a szabálytalan
beruházások után.
A munkahelyek kialakítása, méretei

Egy mőködı üzem számára a vízellátás alapvetı fontosságú. Kétféle vízminıséget kell
biztosítani: az ipari vizet, amely a technológiához szükséges, valamint az ivóvizet. A víz
elsısorban a közmőhálózatokból nyerhetı. A nagymennyiségő vizet felhasználó üzemeket
lehetıség szerint folyók vagy tavak, mesterséges tavak környezetében helyezik el.
A beruházás megvalósításánál a szennyvízelvezetést is meg kell oldani. A szennyvizet az
eddigi gyakorlattól eltérıen (amely során a keletkezés helyén a természetbe visszavezették) a
közmőcsatornába való visszavezetés elıtt tisztítani kell, hogy ne okozzon mérgezést,
fertızést, vagy ne károsítsa a közmővet.
26 Mőszaki projekt
A helyiségek méretének kialakítását a szükséges berendezések rendeltetésszerő használata

határozza meg. A legkisebb helyiség mérete nem lehet 0,8 m2-nél, a huzamosabb tartózkodás
céljára való helyiségek mérete nem lehet 2 m2-nél kisebb. A helyiségek belmagassága
átlagosan 3 m (pl. a nevelési-oktatási intézményekben). Fontos, hogy a munkahelyek falai hı-
és zajszigetelı anyagból készüljenek, felületük legyen sima, világos színő. A poros,
szennyezett munkahelyeken ajánlott a csempeburkolat (használható az olajfestés is).
A helyiségek belsı elrendezése olyan legyen, hogy a munkavállalónak legyen lehetısége az
ülı és az álló testhelyzetre is, a munkahely méreteit pedig fizikai adottságainak megfelelıen
kell kialakítani. Kerülni kell az olyan munkahelyek kialakítását, ahol jellemzı a statikus
terhelés. A mozgások megfelelı kivitelezését irányítani kell. Az a jó munkatér, amelynek
elrendezése az egyszerő és nem fárasztó mozdulatokat helyezi elıtérbe. Pl. ülı
munkahelyeknél (6. ábra) a két kéz könyök és váll körüli elforgatása megadja az optimális
elérhetıséget, amelynél az A pontban ülı munkavégzınek még nem kell felállnia.
6. ábra. Munkaterek
A helyiség burkolata legyen sima, csúszásmentes, könnyen tisztítható. Az erre alkalmas

anyagok (beton, linóleum, mőanyag, parketta, padlószınyeg) közül a munkafolyamat szerint
tudunk választani. Pl. irodai munka esetén lehet parketta vagy padlószınyeg, de
galvanizálóban legyen betonalap, amelyen fából készült lábrács van. Máshol is ajánlatos a
nedves és kemény burkolatra farácsot elhelyezni (pl. esztergagép mellett). A burkolat
általában legyen jó hıszigetelı, és könnyen lemosható, pl. a veszélyes anyagokkal való
munkavégzésnél. Ilyen burkolat pl. a saválló keramit vagy a mettlachilap.
A munkahelyek főtése
A tüzelı- és főtıberendezéseket többféleképp csoportosíthatjuk.
A felhasznált energiahordozók szerint vannak szilárd, olaj- és gáztüzeléső, valamint
villanyfőtéső berendezések.
Az elhelyezés alapján vannak helyi, központi és távfőtı rendszerek.
A főtıközeg szerinti megnevezéssel van lég-, víz- és gızfőtés.
A leggyakoribb szilárdszerkezető energiahordozó a fa és a szén. Felhasználásuk fıleg a helyi
főtési rendszerekben gyakori. A vaskályhák, cserépkályhák, háztartási tőzhelyek, kemencék
használatával kapcsolatosan a következıket kell betartani.
• Csak olyan tüzelıberendezésben szabad tüzet rakni, amely nem éghetı anyagból készült.
• A főtési idény elıtt és alatt a berendezések karbantartást igényelnek, és a hibákat ki kell
javítani.
• A munka befejezésekor a tüzelıberendezésben a tüzet el kell oltani.
Mőszaki projekt 27
• Tőz élesztéséhez, gyújtásához tőz- és robbanásveszélyes anyagot használni tilos!

• A füstcsövet és a kéményt rendszeresen ellenırizni kell.
• Használaton kívüli kéményeket csak fémdugóval szabad elzárni.
A tüzelıberendezés ajtajának nyitásakor a szikra a padozat vagy a közelében lévı éghetı
anyag meggyulladását okozhatja. Ennek megelızése érdekében, ha éghetı padozatú
helyiségben van a kályha, akkor az ajtaja elé hamu és parázs felfogására alkalmas edényt kell
elhelyezni. Égésterméket vagy hamut csak az arra kijelölt helyre szabad kiönteni.
Az olajtüzelés helyi szinten az olajkályha, olaj kazán használatát jelenti. A biztonságos
üzemeltetésre megfogalmazottak az olajtüzelésre is érvényesek. Tilos a kályhát üzemeltetés
közben feltölteni! Az üzemeltetés során túlfolyás keletkezhet, amit a kályha alatt levı
olajtálca fog fel. Ha a kályha égésterében összefüggı olajtükör vagy a tálcán olajfolt van, nem
szabad begyújtani! A kályha csak tisztított állapotban gyújtható be, és kezelési, használati
utasítását jól látható helyen ki kell függeszteni.
A gáztüzeléső főtıberendezések egyre szélesebb körben terjednek el, bár helytelen
üzemeltetésük robbanásveszéllyel jár. A gázzal üzemeltetett főtıberendezéseket földgázzal,
városi gázzal vagy propán-bután gázzal üzemeltetik. Rendeltetésüknek megfelelıen lehetnek
főtı- és melegítı berendezések, amelyek nincsenek helyhez kötve (hordozható kivitelőek). A
háztartási gázkészülékekre a Gáz- és Olajipari Mőszaki Szabályzat elıírásai vonatkoznak. A
készülék elhelyezésénél ügyelni kell arra, hogy olyan helyiségben legyen, amelynek
padlószintje a talaj- szintnél nem mélyebb és a szellızési lehetıség a padlószintnél biztosított.
Csak szabványos palackban forgalmazott gázt szabad használni!
A korszerő, kényelmes és tiszta villanyfőtés terjedésének gátat szab a villamos energia magas
ára.
A központi főtıberendezés több helyiség, egész épület főtésére alkalmas megoldás. A hıt
központi helyen, általában kazánokban (erımővekben) állítják elı, és csı- vagy
csatornarendszeren keresztül szállítják. A meleget a főtıtestek adják át környezetüknek, vagy
a felmelegített levegıt fúvatják a kívánt légtérbe.
A munkahelyek szellıztetése
A biztonságos munkavégzésnek megfelelı légállapot természetes vagy mesterséges
szellıztetéssel biztosítható. A légcsere szabályozásánál a következı szempontokat kell
figyelembe venni:
• A helyiségek légtérfogatát a tervezett befogadóképesség alapján lehet meghatározni:
– 15 m3/fı a szobákban, kórtermekben és az irodai munkahelyeken,
– 2 m3/fı mesterséges légcsere esetén a kabinokban (tolmács- és riporterfülkékben).
• A helyiségekben végzett munka jellege alapján, ha a levegı szennyezettsége
(elhasználódása) az emberi tartózkodásból ered, a 2. táblázatban elıírt frisslevegı-
térfogatot kell biztosítani.
• A munkavégzés (fizikai vagy szellemi) intenzitása kihat a munkavállalóra. A munka
nehézsége befolyásolja az emberi szervezet energiafelhasználását, a munkavégzı
hıegyensúlyát. Az emberi szervezet hıcseréjét befolyásolja a levegı hımérséklete és
nedvességtartama.
Az elıírt frisslevegı-térfogat személyenként. 2. táblázat
A munka jellege Minimális térfogatáram személyenként, m3/s
Szellemi munka 0,008
Könnyő fizikai munka 0,008
Közepesen nehéz fizikai munka 0,011
nehéz fizikai munka 0,014
28 Mőszaki projekt
• A technológiai folyamatok során felszabaduló szennyezı anyagok emissziója, az oxigént

fogyasztó berendezések átalakítják a helyiség levegıjének összetételét. A levegı
szennyezettségét méréssel vagy a technológiai adatok alapján lehet meghatározni a
szükséges légcseréhez.
• A levegı áramlása a szabványban megengedett értéket nem haladhatja meg (pl.
természetes szellıztetés esetén a huzathatás 2 m/s lehet).
• Ha a munkavégzés nem állandó helyen történik, akkor az emberi szervezetnek állandóan
alkalmazkodnia kell a munkahelyi klímához is. A szervezet hıteljesítményét a
klímatényezık határozzák meg.
• Szükség esetén a beáramlott levegıt tisztítani kell.
A légcsere lehet természetes vagy mesterséges.
A légszennyezıdés korlátozható, ha:
• a szennyezett levegıt felhígítjuk a munkahelyre juttatott friss levegıvel (általános
szellıztetés),
• a szennyezı anyagnak a légtérben való szétterjedését akadályozzuk meg (helyi
szellıztetés).
Természetes szellıztetés
A helyiségek légcseréje természetes úton megy végbe, ha azt a külsı és a belsı hımérséklet-
különbség, a levegı áramlása, ill. mindkettı
valósítja meg. Szellıztetni akkor érdemes, ha a
környezeti levegı nem tartalmaz
szennyezıdéseket. A helyiség kialakítása (ablakok,
ajtók méretei) nagymértékben befolyásolják a
légcserelehetıséget.
Munkavédelmi szempontból kerülni kell a
huzathatást. A légsebesség értéke nem lehet
nagyobb, mint 2 m/s. A szellıztetésnél vegyük
figyelembe a szálló porokat, amelyek allergiás
tüneteket is okozhatnak (7. ábra).
7. ábra. A természetes szellızés elvi vázlata

Mesterséges szellıztetés
A helyiségek légcseréjéhez szükséges nyomáskülönbséget légcserélı berendezés hozza létre.
A szellıztetés jellegét a technológiai követelmények, vagy a környezı helyiségek
légtechnikai, levegıtisztasági adottságai szerint kell megválasztani, a tőzvédelmi kérdések
figyelembevételével. Mesterséges szellıztetéssel általános és helyi szellıztetés is megoldható.
Általános mesterséges szellıztetés
Ha a helyiség levegıjét adott idı alatt ki akarjuk cserélni, ha a légszennyezı gázok és gızök
több helyen keletkeznek, és ha a helyi elszívásra nincs lehetıség, akkor általános mesterséges
szellıztetésre van szükség. A helyiség szellıztetése során a környezethez képest túlnyomás
vagy nyomáscsökkenés (depresszió) alakulhat ki.
Túlnyomásos szellıztetéskor a helyiségbe több levegıt juttatunk, mint amennyit eltávolítunk.
A légszennyezıdést úgy csökkentjük, hogy a helyiség légterébe pl. ventilátorral friss levegıt
juttatunk (a főtési szezonban elımelegítve). A szennyezett levegıt elszívó ventilátor távolítja
el, aminek a légszállítása kisebb, mint a befúvóventilátoré. Túlnyomásos szellıztetés esetén a
beáramló és a kiáramló levegı térfogatának aránya 2:1 lehet.
Mőszaki projekt 29
Túlnyomásos szellıztetés alkalmazható olyan környezetben, ahol a természetes légmozgás a

nagyobb nyomású hely felıl a kisebb nyomású hely felé irányul. Ebben az esetben a
környezetbıl szennyezett levegı nem tud a helyiségbe áramlani, tehát steril munkahelyeken,
ahol pl. integrált áramkörök gyártása folyik, kiválóan alkalmazható. A szennyezıdéseket
filterek fogják fel. Túlnyomásos szellıztetés nem engedhetı meg ott, ahol egészségre ártalmas
vagy robbanásveszélyes gázok, gızök szabadulnak fel.
Depressziós szellıztetés esetén a helyiségbıl több levegıt szívunk el, mint amennyit
bevezettünk. Ilyen helyen az ajtók, ablakok tömítetlensége biztosítja a levegımennyiség
egyensúlyát. Ez a megoldás akkor jó, ha a környezetet akarjuk védeni a helyiségben keletkezı
szennyezıdéstıl (pl. WC esetén). Ügyeljünk arra, hogy az elszívott levegı ne keveredjen a
többi helyiségbe beszívott levegıvel! Tüzelıberendezéssel közös légtérben az égéstér
nyomásánál kisebb nyomás kialakulását meg kell akadályozni, depressziós szellıztetést nem
szabad kialakítani!
Kiegyenlített nyomású szellıztetést alkalmazhatunk ott, ahol a dolgozók állandó
huzathatásnak vannak kitéve. A helyiségbe juttatott friss levegıt és az elszívást két,
megközelítıen azonos teljesítményő ventilátor végzi. Ennek során számottevı
nyomáskülönbség nem alakul ki, huzatmentessé válik a terület. Alkalmazási feltétele, hogy a
levegı nem tartalmazhat sem a helyiségben, sem a környezetben veszélyes szennyezıdéseket.
Helyi mesterséges szellıztetés
Helyi mesterséges szellıztetésre akkor van szükség, ha a szennyezett levegı koncentráltan
keletkezik pl. éttermek konyhájánál, galvanizálásnál, hullámforrasztásnál. Ilyenkor a
szennyezı anyagot a keletkezés helyénél távolítjuk el. Az elszívás hatékonysága
szempontjából döntı a légsebesség mértéke. Az elszívott levegı nem vezethetı a szabadba
nagyfokú szennyezıdéstartalma miatt, meg kell tisztítani, de ez a technológiai folyamatot nem
zavarhatja és a szennyezı forrást teljesen körülhatárolja. A helyi elszívásra látható néhány
példa az 8. ábrán.
8. ábra. Helyi elszívás

a) felsı elszívás elszívóernyıvel; b) oldal irányú elszívás zárt ernyıvel;
c) kétoldali peremelszívás
A szennyezı forráshoz közel elhelyezve zárt vagy nyitott elszívást alkalmazhatunk. Egyik
lehetıség a nyitott elszívásra az, amikor az oldalfelületen helyezünk el egy elszívócsövet, a
30 Mőszaki projekt
másik lehetıség, hogy a szívóernyıt a szennyezı forrás felett helyezzük el. Ez utóbbi a
hatékonyabb megoldás, mert a felfelé áramló szennyezı anyag peremezés kialakításával
gyorsan és biztonságosan eltávolítható.
A helyiségbıl elszívással távolíthatók el a gızök. A kiáramló gızöket tisztítani kell, a
tisztítóberendezést a szellızı-berendezésbe lehet beépíteni. Ha a gızök kivezetése nem
megoldható, akkor visszakeringtetı (recirkuláló) szellıztetést alkalmazhatunk. A
szellıztetésnél a szőrık (filterek) elnyelik a szagokat, a gızt és kis mértékben a füstöt is. A
filterek készülhetnek aktív szőrıelemekbıl
(pl. szénbıl), aminek következtében a
megszőrt levegı a helyiségbe
visszavezethetı (9. ábra). A szőrıelemeket
cserélni kell, pl. szénszőrı esetén évente.
Visszakeringtetı szellıztetést csak akkor
szabad alkalmazni, ha a visszakeringtetett
levegı veszélyes anyagot már nem tartalmaz,
azaz szőréssel a teljes levegıtisztítás
megvalósítható. Az A és/vagy B
tőzveszélyességi osztályba tartozó helyiségek
esetén nem alkalmazható.
9. ábra. Recirkuláció
Vész-szellıztetésre van szükség minden olyan helyiségben, ahol üzemzavar esetén jelentıs
mennyiségő veszélyes (mérgezı) anyag, ill. tőz- és robbanóképes gáz-, gız vagy
porszennyezıdés kerülhet a légtérbe. A vész-szellıztetés mőködtetése lehetıség szerint
legyen automatikus, és a veszélyes koncentráció elérésekor adjon vészjelzést (hangjelzést)!
A mesterséges szellıztetés berendezései a légtisztító berendezések különbözı elvei alapján
mőködnek. A szennyezıdés fajtája, ill. a megkívánt légtisztítás mértéke határozza meg
használatukat. A felhasználható típusok közül a leggyakoribbak a következık. A ventilátor a
levegıt a kisebb nyomású térbıl a nagyobb nyomású térbe szállítja. A p kimeneti és a p0
bemeneti nyomás viszonya kisebb, mint 1,1. A ventilátorok szerkezeti kialakítása axiális vagy
radiális (centrifugális) lehet.
A hıcserélı feladata, hogy a kis hımérséklető levegıt felmelegítve juttassa a munkatérbe.
A klímaberendezések az adott technológiához szükséges levegıállapotot teremtik meg.
Alkalmasak a külsı levegı átalakítására, így a hőtésre, a főtésre, a nedvesítésre, a
párátlanításra és a porszőrésre.
A munkahelyi klíma
A munkahelyi klímát a helyiségben dolgozók száma (a munkafolyamat során az emberi
szervezet hıt ad le), a helyiség hımérséklete, a légsebesség, a levegı nedvességtartalma és a
tisztasága határozza meg.
A helyiség hımérséklete
Egy munkahelyen az ott dolgozók közérzete nagymértékben függ a levegı hımérsékletétıl. A
hımérséklet pontos meghatározásához a következı fogalmak szükségesek:
Léghımérséklet (tsz, °C): a levegı hısugárzás ellen árnyékolt helyen, hımérıvel mért értéke.
Nedves hımérséklet (tn, °C): az egyensúlyi hımérséklet, amelyet a hı- és nedvességcsere
egyensúlyának beállása után mérhetünk.
Légsebesség (v1, m/s): A levegı áramlása zárt térben.
Effektív hımérséklet (tEH, °C): a munkahelyi környezetben a léghımérséklet, a levegı relatív
nedvességtartalma és a légsebesség figyelembevételével.
Mőszaki projekt 31
Korrigált effektív hımérséklet (tKEH, °C): az effektív hımérsékleten kívül a hısugárzást is

figyelembe veszi.
Ha a munkahelyi levegı hımérséklete kisebb, mint a szervezetünk hımérséklete, akkor hıt
adunk le, ellenkezı esetben nincs hıleadás. A párolgás útján való hıleadást a levegı
nedvességtartalma is befolyásolja.
A levegı nedvességtartalma
A levegı mindig tartalmaz több-kevesebb vízgızt. A légnedvesség (páratartalom) a
következıképp határozható meg:
Az abszolút nedvességtartalom az egységnyi (1 m3) térfogatban levı vízgız mennyisége
grammokban.
A relatív nedvességtartalom a nedves levegıben fellépı tényleges páranyomás és az
ugyanazon hımérséklethez tartozó telítési páranyomás hányadosa %-ban kifejezve.
A száraz levegıben nincs vízgız, a telített levegı nedvességtartalma 100%. A páratartalom
tehát 0...100% között változik. Ha a telített levegıt tovább melegítjük, telítetlenné válik, és
további vízgızt tud felvenni. Ha a hımérsékletet csökkentjük, a vízgız kicsapódik.
A légsebesség a levegı áramlási sebessége, ami befolyásolja a szervezet hıcseréjét. Az
egészségre ártalmas levegıáramlást (a huzatot) kerülni kell.
A levegı tisztasága
A munkahelyi levegı térfogategységében levı szennyezıanyag tömege (mg/m3) megadja a
légszennyezı anyag (porok, veszélyes anyagok) koncentrációját, amire az egyes területeken
szabványos elıírások az iránymutatóak.
A zárt térre érvényes klímatényezıket a 3. táblázat tartalmazza. Az effektív hımérséklet és a
korrigált effektív hımérséklet értékeit nomogramokból lehet meg határozni.
Klímatényezık zárt térben. 3. táblázat
A munkahelyek megvilágítása
A munkahelyek megvilágítása lehet természetes és mesterséges. Az elsıdleges természetes
fényforrás a Nap, mesterséges fényforrások a különféle világítótestek, amelyek lámpából és
lámpatestbıl állnak.
A kifogástalan munkavégzéshez optimális megvilágításra van szükség, az optimális
megvilágításhoz a lámpákat a jellegüknek megfelelı lámpatestekbe helyezik. Ezek a
megfelelı helyre a megfelelı erısségő fényt koncentrálják.
32 Mőszaki projekt
A munkahelyek helyes megvilágítása érdekében kiemelt figyelmet kell fordítani a

következıkre:
• A végzett munka jellege meghatározza a világítás mértékét. Más megvilágítást igényel a
különlegesen finom munka (pl. órás, vésnök), és mást a kevésbé finom munka (pl. lakatos,
esztergályos).
• A világítás erıssége és az egyes fényforrásokkal szemben támasztott színvisszaadási
követelmények meghatározzák a színek felismerhetıségét. Munkabiztonsági szempontból
mesterséges fényforrás esetén is törekedni kell a természetes fény színképének
kialakítására, mivel a biztonsági jelzések hibátlan felismerése nagy fontosságú, de pl. az
elektrotechnikai mőszerész szakmában a nagyszámú és különbözı színekkel jelzett
vezetékek helyes összekötése is csak pontos színfelismerés esetén várható el a dolgozótól.
Egyes mőszaki területeken (pl. a textiliparban, nyomdaiparban, kozmetikai iparban) a
termékek minısége szempontjából fontos a helyes színfelismerés. Ilyen munkahelyeken
különösen nagy gondot kell fordítani mind az általános, mind a helyi megvilágításra. Az
általános megvilágítás legyen olyan, hogy a fényforrások azonos színhımérséklető
csoportba tartozzanak és ne keletkezzenek árnyékok. A helyi megvilágítás jósága pedig a
helyesen megválasztott és beállított mesterséges fényforrásoktól függ.
• Természetes fény esetén az ablaktól távolodva csökken a megvilágítás mértéke. Mivel a
látási viszonyok hatnak a szemre (ha rosszak, akkor fáraszthatják), ezért a helyiségekben a
megvilágítást úgy kell kialakítani, hogy a látást, ill. a munkavégzést a megvilágítás térbeli
és idıbeli változásai ne zavarják.
• A térbeli egyenletesség érdekében az általános megvilágítás legkisebb és átlagos értékének
aránya 1:3 legyen! Nem munkavégzés céljára használt helyiségekben ez az arany 1:10 is
lehet. Ha helyi és általános megvilágítást is alkalmazunk, akkor legalább 40% legyen az
általános megvilágítás.
• Idıbeli egyenetlenség esetén a munkavégzésre elıírt megvilágítási érték (névleges
megvilágítás) a helyiségekben ne csökkenjen 80% alá, de a legkedvezıtlenebbül
megvilágított munkahelyen sem csökkenhet 60% alá. A fényforrásokat a váltakozó áram
periodikus fényingadozásának elkerülése érdekében eltérı fázisról kell üzemeltetni. A
világítótesteket úgy kell elhelyezni, hogy a különbözı fázisokról táplált lámpák fénye
megfelelı arányban keveredjen.
• A munkavégzés alatt a tárgyak felismerését zavaró fényhatásokat korlátozni kell. Ez a
világítótestek fénysőrősége és a kisugárzási szög változtatásával érhetı el.
• A mesterséges fényforrások okozta káprázást meg kell szüntetni. A nagy fényerısségő
fényforrásokat (izzólámpákat, nagynyomású kisülési fényforrásokat) ernyızni kell. A
helyi világítás fényforrásait mindig ernyızni kell a vonatkozó szabvány elıírása szerint.
• Látásunk az életkor elırehaladtával, a terhelés növekedésével változhat. Ennek tudatában
különösen fontos a rendszeres orvosi ellenırzés.
• A különféle mesterséges fényforrások alkalmazását befolyásolja megbízhatóságuk és a
karbantartási igényük. Mérlegelési szempont az áruk is.
A világító fényforrás az ún. elsırendő fényforrás (közvetlen energiasugárzó), a megvilágított
test pedig, ha a ráesı energiát visszaveri, az ún. másodrendő (közvetett) fényforrás. A fény az
elektromágneses hullámoknak az emberi szem által érzékelhetı tartománya. Az
elektromágneses sugárzások hullámhossz- és frekvenciatartományát az 4. táblázat tünteti fel,
míg a látható fény elektromágneses hullámok tartományában való elhelyezkedését a 10. ábra
szemlélteti.
A természetes fény és az emberi szem
Mőszaki projekt 33
Az ember számára a Napból származó természetes fény a legelınyösebb. Amint a 4.

táblázatból, ill a 10. ábrából kitőnik, az elektromágneses hullámok tartományában a látható
fény csak egy szők sávot foglal el, amelyet szemünkkel érzékelünk.
Az emberi szem felépítése és mőködése bonyolult.
A szemgolyót három burok építi fel. A külsı, fehér ínhártya rostos burok, amelyen a
szemizmok tapadnak. Elöl az ínhártyához kapcsolódik a szaruhártya, amelyen keresztül a
fény belép a szembe. A középsı burok az érhártya. Ennek egyik része a szivárványhártya
(írisz) amelynek közepén található a pupilla. A pupilla szőkülése és tágulása szabályozza a
bejutott fény mennyiségét. A szivárványhártya mögött helyezkedik el a szemlencse, amelynek
alakváltozása fókuszálja a fényt a legbelsı burokra, az ideghártyára. Az ideghártya (retina) a
fényt érzékelı idegekbıl és az ıket tápláló erekbıl áll. Az ideghártyán található az éleslátás
helye, a sárgafolt (makula), ahol mintegy százezer idegvégzıdés található. A szemgolyó
belsejét az átlátszó üvegtest tölti ki. A ideghártyából kiinduló látóideg a köztiagyon keresztül
az agykéregben, a látóközpontban végzıdik, ahol a kép értelmi és érzelmi feldolgozása is
végbemegy.
Az elektromágneses hullámok. 4. táblázat
10. ábra. A látható fény elhelyezkedése az elektromágneses hullámok tartományában
34 Mőszaki projekt
A színek kialakulása
A fehér fény összetett fény, amit az is bizonyít, hogy az optikai prizma sugárnyalábokra
bontja, és így megjelenik a fény színképe (spektruma). Az emberi szem által érzékelhetı
valamennyi szín elıállítható a három ún. alapszín, a vörös, a zöld és a kék megfelelı arányú
keverésével.
A világítás olyan legyen, hogy színvisszaadása tegye lehetıvé a biztonsági színjelzések
egyértelmő felismerését. A helyiségekben lehetıség szerint azonos színhımérsékleti
csoportba tartozó fényforrásokat kell alkalmazni. Ügyeljünk arra, hogy a munkahelyeken
eltérı színárnyékok ne keletkezzenek!
A színek tudatos alkalmazása a színdinamika. Mindennapi életük során pl. tájékoztatásra,
tiltásra használjuk a különféle színeket, és ezeket a színek által közvetített jelzéseket általában
mindenki ismeri.
A színek az emberekbıl más és más érzelmi hatásokat váltanak ki, tudatos használatuk a
munkahelyeken fontos, amit szabványban is rögzítettek. Tájékoztatásra használják p1. a fehér
vagy a sárga színt, amellyel a közlekedési utakat jelölik. A csıvezetékek színjelölése segíti a
karbantartók munkáját.
A színek a következıképp csoportosíthatók pl. az emberre gyakorolt hatásuk alapján
(természetesen másfajta csoportosítási szempont is elképzelhetı):
• hideg és a meleg színek,
• izgató vagy nyugtató színek,
• könnyő és nehéz színek,
• közelítı és távolító színek.
A meleg színeket (pl. a sárgát, narancsszínt, pirosat) gyakran alkalmazzák hővös, huzatos
munkahelyeken, mivel ekkor az emberek melegebbnek érzik ott a hımérsékletet. A hideg
színeket (pl. a kéket és árnyalatait) az elızıvel ellentétesen a túl meleg munkahelyen
alkalmazzák.
A jó munkahelyi közérzet érdekében a munkaruháknál és a munkaeszközöknél alkalmazzunk
tiszta színeket! A zöld p1. nyugalmat, biztonságot sugároz. Fontos tudni, hogy a hatást a
színek együttesen fejtik ki.
A munkahelyek természetes megvilágítása
Ahol a lehetıségek megengedik, ki kell használni a természetes fény nyújtotta elınyöket. A
természetes fény a nyílászáró szerkezeteken (ajtókon, ablakokon, tetıablakokon) keresztül
hatol be. A fény behatolási iránya szerint beszélhetünk oldal-, felsı- vagy kombinált
világításról.
A legelterjedtebb és legegyszerőbb az oldalvilágítás. Törekedni kell az ablakfelület helyes
megválasztására. A leggyakrabban használt fényáteresztı anyag az üveg, amelynek minısége
(fényáteresztı képessége) változhat. Az ablaktól a helyiség belseje felé haladva csökken a
világosság (egyoldali ablakfelületet feltételezve), ezért lehetıség szerint a párhuzamos
oldalfelületen is helyezzünk el ablakokat! A méretek megválasztásánál ne feledkezzünk meg a
tisztítás követelményeirıl sem!
A tetıablakok – az oldalvilágítással ellentétben – egyenletes fényeloszlást tesznek lehetıvé a
helyiségekben. A tetıablakok hátránya, hogy a nyári forró napsugarak ellen nem védenek.
A kombinált (oldal- és felsıvilágítás) alkalmazásával növelhetı a természetes fény a
helyiségekben. A természetes világításnak ki kell elégítenie az általános világítási
követelményeket.
A munkahelyek mesterséges megvilágítása
Mőszaki projekt 35
Természetes fény nem minden esetben bocsátható be, ill. az egyes munkafolyamatok
fényigénye meghaladhatja a természetes fény erısségét. Ezért a munkahelyeken mesterséges
fényforrásokat is alkalmaznak, amiknek az általános követelményeket is ki kell elégíteniük. A
mesterséges világítás mind beltéren, mind kültéren alkalmazható, de nagyobb a jelentısége a
helyiségek, üzemcsarnokok, fürdık, illemhelyek stb. mesterséges megvilágításának.
A belsı terek mesterséges megvilágítása több szempont szerint csoportosítható. Ezek a
következık lehetnek:
• A megvilágítás rendeltetése szerint: üzemi, tartalék-, átmeneti-, ır- és egyéb világítás.
• A megvilágítás rendszere szerint: általános, egyenletes és orientált általános, helyi
világítás.
• A világítás módja szerint: közvetlen, fıleg közvetlen, szórt fényő, közvetett és fıleg
közvetett világítás.
A világítással kapcsolatos gyakori fogalmak a következık:
Fényerısség (Iv, candela, cd, SI alapegység).
Fényáram (F, lumen, lm): a fényforrásból egy adott térszögbe kisugárzott teljesítmény.
Értékét a gyártók adják meg, pl. a 100 W-os izzó fényárama 1400 lm.
Fényhasznosítás (h*, lm/W): a fényforrásból W-onként kilépı fényáram.
Fénysőrőség (L, cd/m2): a fénysugárra merıleges, egységnyi területre esı fényerısség.
Megvilágítás (E, lux, lx, 1 lx = 1 lm/m2): egy adott felületre jutó fényáram összessége.
Átlagos megvilágítás (E): valamennyi helyiségnek vagy valamely tevékenység célját szolgáló
térrész kijelölt felületének megvilágítási értéke.
Névleges megvilágítás (En): a megvilágítás elıírt értéke, amit a helyiség és a végzett munka
jellege alapján lehet meghatározni és a következı értékekbıl kiválasztani: 20, 30, 50, 75, 100,
150, 200, 300, 500, 750, 1000, 1500, 2000 lx. Állandó tartózkodásra kijelölt helyiségekben az
En értéke legalább 100 lx legyen! Állandó munkavégzésre szolgáló helyiségekben az En
legalább 200 lx legyen!
Felfutási idı: a fényforrás bekapcsolásától az állandósult fényáram 95%-ának eléréséig eltelt
idı.
Mesterséges fényforrások
A mesterséges fényforrások mőködési elvük szerint a villamos áram hıhatása alapján és a
villamos gázkisülés elvén mőködnek.
A villamos áram hıhatása alapján mőködı fényforrás közül a legismertebb
(legelterjedtebb) az izzólámpa. Mőködése a Joule-féle hıhatáson alapul. A volfrám anyagú
izzószál mintegy 3000 °C-ra felizzik, és fényt sugároz ki. A felhasznált energia nagy része
hıvé alakul, így hatásfoka gyenge. A hatásfok javítása érdekében a burát nemesgázzal
(kriptongázzal) töltik, amelynek nyomása befolyásolja az izzószál élettartamát. Csak kis
nyomás használható, mert a felmelegedés hatására a bura szétrobbanhat. A nyomáson kívül az
izzószál a túlfeszültségre is érzékeny. Az izzólámpa törpe, mignon, normál és góliát
kialakításában készül, zsinórmenettel. Az izzólámpák fénye fehér, de színképében több piros
és kevesebb kék található, mint a természetes fény színképében. A bura általában átlátszó
vagy opálos, de színezett is lehet, ha az üvegét fémsókkal vonják be. A bevonatok: rontják a
hatásfokot.
Halogénlámpák esetén a volfrámszál részecskéi nem rakódnak le a lámpabura falára, ezért a
mőködés során állandó marad a fényáram és a színhımérséklet.
A villamos ívlámpák az ívhúzás elvén mőködnek. A lámpatestben szénrudakon keresztül zárt
áramkörbıl a szénrudak széthúzásával nagy hımérséklető, fényes ív keletkezik. Zárt terek
világítására nem alkalmas, mert a termelt szén-monoxid az egészségre káros.
Általában az izzólámpák egyszerő kivitelőek, de rövid az élettartamuk és gyenge a
fényhasznosításuk.
36 Mőszaki projekt
A villamos gázkisülés elvén mőködı fényforrások a fénycsövek (F-csövek). A

fénycsöveknek két különleges foglalatba helyezhetı, izzó elektródja (volfrám) van. A csövet
vákuumozás után nemesgázzal (kriptonnal, argonnal, xenonnal) töltik, amelyhez kis
mennyiségő higanyt is adagolnak. Az átvezetett elektromos áram hatására a két katód izzásba
jön, a töltıgázban lévı higany ionizálódik. A higanygız ultraibolya sugarakat bocsát ki, amit
a fénycsı belsı falát bevonó fényporok (cink, kadmium, egyes szilikátok stb.) alakítanak
átlátható fénnyé. A fényporok összetétele határozza meg a fénycsövek színét. A fénycsı a
gyújtószerkezettel helyezhetı üzembe, amely egy ikerfém (bimetall) kapcsolót képez. A
bekapcsoláskor az elektromos áram hatására a bimetall felmelegszik és zárja az áramkört. Az
elektródák izzanak, és az ionizáció hatására a fénycsı töltése vezetıvé válik. Az egyre
csökkenı ellenállás miatt a csıben folyó áram megnı, a gyújtószerkezet árama csökken. A
bimetall kezd lehőlni majd szétkapcsol, és így csak a fénycsövön folyik áram, amelynek
erısségét a fojtótekercs szabályozza.
A fénycsövek elınye az izzólámpákhoz képest a gazdaságosabb fényhasznosításuk, a szórt
fény, a nagy élettartam és a csekély hıtermelés. Hátrányuk, hogy a gyakori be- és kikapcsolás
csökkenti az élettartamot, valamint a bekapcsolás után néhány másodperc szükséges a teljes
fényerı eléréséhez. A fénykibocsátás a hálózati feszültség ingadozásával változhat. Jól
használhatók mind a közvilágításban, mind a munkahelyi és a háztartási világítás területén.
A higanygızlámpa és a fénycsı mőködési elve megegyezik. Az üzemi és a segédelektródák
közötti kis távolságot a bekapcsolási feszültség átüti, és kékszínő ív jön létre. Az ionizáció
hatására a fémhigany elpárolog, nyomása megnı és az ív erısebbé válik. A nagy hımérséklet
miatt a bura anyaga kvarcüveg. A kibocsátott fény kellemetlen zöldes színő, amit
színkorrigálással (a bura belsı felületének bevonása pl. magnéziummal) javítanak. Nagy
fényereje miatt fıleg közvilágításra alkalmas, de színkorrigálással munkahelyek általános
megvilágítására is használják. Nagy hátránya, hogy kikapcsolás után csak hosszabb idı
elteltével lehet újra begyújtani, mert ennek elıfeltétele a teljesen kihőlt lámpa.
A nátriumlámpa és a xenonlámpa mőködési elve a higanygızlámpához hasonló.
Fényhasznosításuk miatt közutak, terek megvilágítására használatosak.
A parázsfénylámpa (glimmlámpa) esetén neon-hélium gázkeverékben vannak az elektródák.
Kis fényereje miatt jelzıfényként használható.
Lámpatestek
A lámpatest a lámpa vagy a lámpák fényének eloszlatására, szőrésére vagy átalakítására
használt készülék. A lámpákat ugyan nem tartalmazza, de tartalmazza a lámpákat rögzítı és
védı alkatrészeket.
A világítótest a lámpából (lámpákból) és a lámpatestbıl álló készülék. A leggyakrabban
használt lámpatestek a következık:
• Szimmetrikus (aszimmetrikus) lámpatest, amelynek a fényerısség-eloszlatás a
szimmetrikus (aszimmetrikus). A szimmetria vonatkozhat tengelyre vagy síkra.
• Szélesen sugárzó lámpatest, amely a fényt viszonylag nagy térszögben osztja el. A
legnagyobb fényerıssége az optikai tengelytıl az 55...85°-ig, vagy 125...95°-ig terjedı
szögtartományba esik.
• Közönséges lámpatest a por és/vagy a nedvesség elleni külön védelem nélkül.
• Védett lámpatest a por és/vagy a nedvesség elleni különleges védelemmel.
• Állítható lámpatest, amelynek fı része megfelelı eszközökkel forgatható vagy
mozgatható.
• Függı lámpatest, amely a vezetékével, lánccal stb. függeszthetı fel a mennyezetre vagy a
falra felszerelt tartóra.
• Süllyesztett lámpatest, amely a tartószerkezetbe vagy födémbe részben vagy egészben
beépített.
Mőszaki projekt 37
• A zseblámpa kisebb mérető hordozható lámpatest, amely az energiaforrást is tartalmazza.

• A pontsugárzó (spotlámpa) olyan fényvetı, aminek átmérıje 0,2 m-nél kisebb, és olyan
fény-nyalábot bocsát ki, amelynek széttartása kisebb, mint 0,35 sr (szteradián).
• A fényfüzér közös hálózati csatlakozóvezetékre sorosan vagy párhuzamosan kapcsolt
díszvilágítási lámpák sorozata.
A fényforrás fényének térbeli eloszlását a refraktor fénytöréssel, a reflektor visszaveréssel, a
diffúzor szórással módosítja. A fényvetı a reflektorral és/vagy refraktorra! ellátott lámpatest,
amely ezáltal a fényerısséget kis térszögben megnöveli. (A gépjármővek fényvetıit
fényszórónak szokás nevezni.)
A világítási módok, amelyeket térbeli fényeloszlású lámpatestek hoznak létre és közvetlenül a
végtelennek feltételezett munkasíkra irányulnak, a következı táblázat szerint csoportosíthatók
(5. táblázat).
A lámpatestek világítási módjai. 5. táblázat
A lámpatestekkel szemben támasztott követelmények a következık:

• a fényforrások megbízható rögzítése,
• a fényerısség biztosítása és elosztása,
• a kápráztatás megszüntetése,
• ergonómiai elvek szerinti kialakítás,
• védelem a környezeti patásokkal szemben.
A lámpatestekkel szemben támasztott biztonságtechnikai követelményeket a vonatkozó
szabvány határozza meg a helyiségek és a munkahely méretei alapján.
A munkahelyeken alkalmazott biztonsági jelzések

A munkahelyeken alkalmazott biztonsági ás egészségvédelmi jelzés (biztonsági jelzés)
meghatározott mértani forma, szín, hang. fény, képjel (piktogram) ás emberi testmozgás útján
adott olyan információ, amely lehetıvé teszi a munkavégzık számára a veszélyforrások
felismerését.
A munkáltatónak gondoskodnia kell arról, hogy a munkavállalók a biztonsági jelzések
jelentését és a hozzájuk kapcsolódó kötelezettségeket elsajátítsák és a munkavégzés alatt
használják. A biztonsági jelzés felismerését biztonsági jelek segítik, amelyek rögzített
elhelyezésőek. A biztonsági jelzések fajtái a következık lehetnek:
• Állandó jelzések: tiltó, figyelmeztetı, rendelkezı, elsısegély vagy menekülési, tőzvédelmi
tájékoztató jel.
• Idıszakos jelzések: világító jel, hangjel, kézjel és szóbeli kommunikáció.
A különbözı biztonsági jelzések szükség esetén együttesen is használhatók, mint pl. a világító
jel és a hangjel, a világító jel és a szóbeli kommunikáció vagy a kézjel és a szóbeli
kommunikáció.
38 Mőszaki projekt
A biztonsági jelzésekben azonos a használt biztonsági színek jelentése, amit a 6. táblázat

tartalmaz.
A biztonsági színek jelentése. 6. táblázat
A biztonsági jelzés felismerésének érdekében kerülni kell

• a túl sok biztonsági jel egymáshoz közeli elhelyezését,
• két összetéveszthetı világító jel egyidejő alkalmazását,
• két hangjel egyidejő alkalmazását,
• zajos környezetben a hangjelzést.
A biztonsági jel és a jelzést adó eszköz rendszeres karbantartásáról, felújításáról,
mőködıképességérıl gondoskodni kell.
A biztonsági jelek egységes értelmezését a geometriai formák és az alkalmazott színek
segítik, amelyek a következık:
Tiltó jel. Alakja kör, fekete piktogram fehér alapon, szélén és a harántsávban (balról jobbra
45°os szögben a vízszinteshez) vörös. A vörös szín a jel felületének 35%-át teszi ki.
Figyelmeztetı jel. Alakja háromszög, fekete piktogram sárga alapon, fekete szegéllyel. A
sárga szín a jel felületének legalább 50%-át teszi ki.
Rendelkezı jel. Alakja kör, fehér piktogram kék alapon. A kék szín a jel felületének legalább
50%-át teszi ki.
Elsısegély- vagy menekülési jel. Alakja téglalap vagy négyzet, fehér piktogram zöld alapon.
A zöld szín a jel felületének legalább 50%-át teszi ki.
Tőzvédelmi tájékoztató jel. Alakja téglalap vagy négyzet, fehér piktogram vörös alapon. A
vörös szín a jel felületének legalább 50%-át teszi ki.
Kiegészítı jelek. Akadályba ütközés veszélye esetén használható a fekete-sárga vagy a vörös-
fehér (45°-os szögben azonos vastagságú) csíkozás a munkavállaló figyelmeztetésére. A
jelzés mértékét az akadály vagy a veszélyes hely kiterjedése határozza meg.
A közlekedési útvonalakat a helységekben a jármővek számára, folyamatos (fehér vagy
sárga) csíkozással kell jelölni. Szabad téren kiépített munkahelyek állandó közlekedési
útvonalait hasonlóan kell jelölni.
A világító jel fényének kellıen erısnek kell lennie, de megfelelıen el kell különülnie a
környezettıl. Ha a világító jel folyamatos és villogó kibocsátású, akkor a felvillanások
idıtartama utal a veszély mértékére. A gyakoribb felvillanás ok (esetleg folyamatos világítás)
a nagyobb veszélyre utalnak.
Mőszaki projekt 39
A hangjelzésnek el kell kü1önü1nie a környezet zajától. A menekülésre felszólító hangjel

folyamatos.
A szóbeli kommunikáció rövid mondatok, kifejezések és szavak formájában történjen!
Egyszerő és világos, amit beszéddel vagy mesterséges hangforrással fejezhetünk ki.
A kézjelzés legyen jól látható, érthetı, végrehajtható! Aki a jelet adja, annak figyelemmel kell
kísérnie a teljes munkafolyamatot, hogy utasításait a jelet fogadó biztonsággal végrehajthassa.
Az alkalmazható és elıre meghatározott munkavédelmi karjelzéseket, valamint a kézjelzés
helyetti szóbeli kommunikáció szavait a Melléklet tartalmazza.
2.2. A különleges munkahely biztonságos kialakításának követelményei. Zajvédelem,

rezgésvédelem és sugárzás elleni védelem, veszélyes anyagok, létrák és állványok,
nyomástartó berendezések és a hegesztés biztonságtechnikája
Zajvédelem
A fizikai hang a közvetítı közeg molekuláinak longitudinális rezgéseként terjed, és a rezgés a
közvetítı közeg nyomásváltozásai formájában jelenik meg. A hangot, mint rezgést különféle
mőszerekkel kimutathatjuk, ill. mért paramétereivel objektíven jellemezhetjük. Másrészt a
hangokat érzékeljük is, ami embertıl függı, azaz szubjektív. Ennek megfelelıen
megkülönböztetünk mőszerekkel mérhetı és a mérési eredményekkel jellemezhetı fizikai
hangot, valamint több személy meghallgatási kísérleteivel kapott eredményekkel leírható
élettani (fiziológiai) hangot.
A zaj egy nemkívánatos, információt nem hordozó hangjel.
A zajvédelem célja zaj szennyezett környezetben a szubjektív hangérzet és az ebbıl eredı
károsodások csökkentése, ami megvalósítható a fizikai hang objektív jellemzıinek
korlátozásával, vagy az emberi hallószerv közvetlen elszigetelésével a fizikai hanghatások
ellen.
Tartós zajártalom esetén a hallószervünk érzékenysége a zaj fizikai intenzitásának
növekedésével kifejezetten csökken (halláskárosodás léphet fel). A tartós, intenzív zaj olyan
zajártalomhoz is vezethet, amelynek során a szervezet komplex sérülést szenved.
A hanghullámokat a hallószervünkkel fogjuk fel. A külsı fül porcos fülkagylóból és kb. 3 cm
hosszú hallójáratból áll. Feladata a hanghullámok vezetése a dobhártyához és a középfül
védelme. A középfül a dobhártyából, a dobüregbıl és a három hallócsontból áll. A dobhártya
feszes membrán, amely a hangrezgéseket a hallócsontok (kalapács, üllı, kengyel) segítségével
a belsı fül felé továbbítja. A belsı fül tartalmazza a hallás szervét, amely a csigában
helyezkedik el és a mechanikai energiát ingerületté alakítja. A csigában keletkezett ingerületet
a hallóideg vezeti a köztiagyon keresztül a hallókéreghez.
A fizikai hang jellemzıi:
A zaj fizikai értelemben a hang magasságával (frekvenciájával), intenzitásával és színével
(spektrumával) jellemezhetı.
A hang magasságát (mértékegysége a hertz, Hz) az 1s alatti rezgések száma (frekvencia)
határozza meg. Az emberi fül a hangforrásoknak nem minden rezgését érzékeli. Ha a
rezgésszám 16 Hz alatt van (infrahang) vagy 16000 Hz felett van (ultrahang), nem hallunk
hangot. Az abszolút hangmagasság helyett sok esetben két hang rezgésszámának hányadosát
érzékeljük (hangköz).
A hang erısségét a hangteljesítménnyel jellemezhetjük. A hangteljesítmény a hangforrás
körüli gömbfelületen idıegység alatt átáramló energia mennyisége, mértékegysége a watt, W.
A hang intenzitása (I, W/m2) a hanghullám terjedési irányára merıleges, egységnyi felületen
idıegység alatt áthaladó hangenergia értéke. Az emberi fül által még éppen hallható; 1000
40 Mőszaki projekt
Hz-es hang intenzitása az ún. alapszint (hallásküszöb) Ip = 10-12 W/m2. Szokás a

hangintenzitást az Ip hallásküszöbhöz viszonyítva, relatív egységekben is megadni. Ekkor a
mértékegysége a bel (B), ill. tizedrésze a decibel (dB).
A hangszín esetében megkülönböztetünk alaphangot és felhangot. A megpendített húr hangja
a legmélyebb hangnak, az alaphangnak megfelelı rezgésen kívül még számos rezgés eredıje.
Ezek a felhangok. A hang színérzetét az alaphanghoz keveredı felhangok száma és
viszonylagos erıssége határozza meg.
A zaj hatásának vizsgálata szempontjából nagyon fontosak az emberi fül sajátosságait
figyelembe vevı fiziológiai jellemzık.
Ezek közül a hallás frekvenciafüggését és az ún. elfedés jelenségét kell kiemelni. Az emberi
fül a különbözı frekvenciájú hangokat nem egyforma érzékenységgel észleli. A jelenség az
ún. Fletcher-Munson-görbékkel írható le. Ezeket félmillió emberen végzett mérések
eredményeibıl állították elı, és az azonos erısséggel hallott hangok görbéibıl állnak (11.
ábra).
11. ábra. Fletcher-Munson görbék
A görbéken látszik, hogy a fül az 1 kHz környezetébe esı hangokra a legérzékenyebb, és az

érzékenység a kis- és nagyfrekvenciás tartományban kisebb. A zaj káros (zavaró) hatásánál a
Fletcher-Munson-görbéket figyelembe kell venni, és az így kialakított zajmérı mőszerekbe a
görbéknek megfelelı szőrıt építenek be. Ezek a mőszerek az ún. A-súlyozású zajszintet
(hangnyomásszintet) mérik.
Így megkülönböztethetı:
• nagyon halk zaj 0...20 dB pl. suttogás, karóra hangja,
• halk zaj 30...40 dB pl. csendes szoba, csendes beszélgetés,
• mérsékelt zaj 50...60 dB pl. normális beszéd,
• hangos zaj 70...80 dB pl. irodahelység, forgalmas utca,
• nagyon hangos zaj 90...100 dB pl. motoros főrész, diszkó,
• süketítı zaj 110...130 dB pl. légkalapács, repülıgép.
A munkahelyeken a szabvány szerint az egyenértékő A-hangnyomásszint ne haladja meg a 75
dB értéket, és a legnagyobb A-súlyozású zajszint (hangnyomásszint) egyetlen alkalommal se
haladja meg a 125 dB értéket!
Az elfedés jelenségének lényege, hogy zavaró hang (zaj) hatására a fül érzékenysége csökken,
tehát azonos hangerısségő érzékeléshez nagyobb intenzitású hangra van szükség (12. ábra). A
jelenséget munkavédelmi szempontból figyelembe kell venni. Egy esetleges figyelmeztetı
Mőszaki projekt 41
hangjelzés frekvenciáját és intenzitását úgy kell megválasztani, hogy az az e1fedett területen

kívülre essék.
12. ábra. A hallásküszöb változása zavaró hang hatására
Rezgésvédelem
A kéziszerszámok (légkalapács, motoros főrész) vagy a munkagépek (traktorok) nemcsak zaj
forrásként jelennek meg, hanem a használatuk során a munkavállaló egész testére rezgéseket
adnak át. A szervezet rázkódás a mind az érintkezés helyén (lokálisan), mind az egész testen
(általánosan) károsodásokat idézhet elı.
A rezgéseket a frekvencia, az amplitúdó, a sebesség és gyorsulás, valamint az energia emberi
testhez viszonyított irányával jellemezhetjük.
A rezgés lehet:
• kisfrekvenciás, amely elsısorban a tartó- és mozgató szerveket (csontokat, izületeket,
izmokat) károsítja,
• nagyfrekvenciás, amely a perifériás vérkeringésben idézhet elı zavarokat (lokális
érgörcsök, idegi tünetek).
Élettani hatás szerint megkülönböztetjük az egész testre kiterjedı, valamint a helyi (lokális)
rezgésterhelést.
Az egész testre ható mechanikai rezgés veszélyes frekvenciája 1...80 Hz közötti, a rezgés
megengedett gyorsulása a testhez viszonyított iránytól függ. Így x: háttól a mell felé,
legfeljebb 0,9 m/s2; y: jobb oldalról baloldal felé, legfeljebb 0,9 m/s2; z: lábtól a fej felé,
legfeljebb 1,26 m/s2 lehet.
A max. rezgésgyorsulás a 8 órára vonatkoztatott egyenértéket, ill. a 10m/s2 pillanatnyi
rezgésgyorsulási értékét nem haladhatja meg.
A helyileg ható (lokális) rezgés leginkább a kéz-kar terhelését jelenti. A veszélyes
frekvenciatartomány 8...1000 Hz között van, a rezgésgyorsulás x, y irányban nem haladhatja
meg a 2 m/s2 értéket, ill. a hideg és nedves munkakörnyezetben az 1,4 m/s2 értéket.
Sugárzás elleni védelem

A sugárzás természetes vagy mesterséges forrásból származó hullámok vagy nagy energiájú
részecskék árama. A rövid ideig tartó, de nagyenergiájú sugárzás éppúgy képes szöveti
károsodást okozni, mint az elhúzódó, kis energiájú. Régebben csak a röntgen és a természetes
radioaktív anyagok tartoztak, manapság az orvosi kezelések során a laboratóriumokban, az
iparban és az atomerımővekben használt mesterséges radioaktív anyagok is az ártalmas
42 Mőszaki projekt
sugárforrások közé tartoznak. A sugárzás hatása azonnal jelentkezhet (tartós napozás utáni
leégés formájában), vagy késıbb – évek múlva – érzékelhetı (pl. daganatok kialakulásával).
A sugárzás mérésére több mértékegységet használnak:
• Röntgen (R): a levegıben mérhetı sugárzás mértéke.
• Gray (Gy): a szövetekben vagy az anyagokban elnyelt sugárzás mértéke.
• Sievert (Sv): az emberi testre gyakorolt sugárzás hatása mekkora elnyelt
energiamennyiségnek felel meg.
A sugárzás károsító hatása a sugáradagtól (dózistól), a behatás idıtartamától és intenzitásától
függ. A sugárzás hatása attól is függ, hogy a test mekkora részét érte a behatás. A látható fény
hullámhosszától eltérı elektromágneses sugárzások a következık.
Az infravörös sugárzás (IR) szemmel nem látható, erısen melegítı hatású. A
munkafolyamatok során kb. 700°C-on fémtestek, kemencék is bocsátanak ki infravörös
sugárzást, amely bırbetegséget okozhat. Az infravörös sugárzás káros hatásának kitett
munkahelyen a munkavállalót biztonságos távolságban kell tartani a sugárforrástól, vagy
védıeszköz használatát kell elıírni számára.
Az ultraibolya sugárzás (UV) szabad szemmel nem látható, de a szemre gyakorolt hatása az
idıtartamától függıen kötıhártya-gyulladást vagy szemfenék-gyulladást okozhat. A légkör a
kb. 180 nm alatti UV sugarakat elnyeli. Az UV-A (320...400 nm hullámhosszú) a
pigmentképzés, az UV-B (280...320 nm hullámhosszú) a D-vitaminképzés, az UV-C (280 nm
alatti hullámhosszú) baktériumölı és a légköri ózont létrehozó hatása miatt jelentıs. A túlzott
napozás bırgyulladást, súlyosabb esetekben bırrákot okozhat. Az ipari gyakorlatban az
ultraibolya sugárzás szemre gyakorolt káros hatása miatt kötelezı a védıszemüveg (pl.
hegesztés esetén a védıpajzs) használata.
A lézersugárzás a látható fény tartományába esik. Alkalmazása széleskörő, pl.
híradástechnika, gyógyászat. A lézersugarak hatásától a szemet és a bırfelületet védeni kell.
A röntgensugárzást mind ipari, mind gyógyászati területen használják. Fı ipari felhasználása
a roncsolásmentes anyagvizsgálatok (csövek, hegesztett szerkezetek) terén van. Az egészségre
káros sugárzás ellen egyéni védıeszköz (ólomköpeny) használatával kell védekezni, ami
elnyeli a röntgensugarakat.
A radioaktív sugárzás veszélyezteti az egészséget, rákkeltı hatása közismert. A radioaktív
sugárzás elleni védekezést külön törvény szabályozza.
Veszélyes anyagok
Napjainkban megnövekedett a veszélyes anyagok, termékek és a felhasználók száma. A
veszélyes anyagok környezetkárosító hatása beláthatatlan következményekkel járhat, ezért
felhasználásukat, alkalmazásukat lehetıleg csökkenteni kell, ill. használatuk során szigorú
elıírásokat kell betartani.
A veszélyes anyagok osztályozására több lehetıség nyílik.
Fizikai-kémiai jellemzıik alapján a veszélyes anyagok robbanásveszélyesek, égést elısegítı,
oxidáló hatásúak, rendkívül gyúlékonyak, könnyen gyulladóak, gyúlékonyak és egyéb
tulajdonságúak lehetnek.
Toxikológiai sajátosságok alapján a veszélyes anyagok nagyon mérgezıek, ártalmasak, maró,
irritáló vagy izgató hatásúak, túlérzékenységet okozók, specifikus egészségkárosítók,
rákkeltık, mutagének, szaporodást károsítók és egyéb tulajdonságúak lehetnek.
Környezetkárosító, környezetet szennyezı tulajdonságok

A veszélyes anyagokat méregerısség szerint nagyon mérgezı, mérgezı és ártalmas csoportba
osztják patkányokon végzett kísérletek alapján. Ezek a mérgek hatásukat szájon át beszedve,
bırrel érintkezve vagy belélegezve fejtik ki.
Mőszaki projekt 43
A veszélyes anyagokat és a veszélyes készítményeket méregerısség és veszélyesség szerinti

besorolásukat követıen veszélyszimbólumokkal és jelekkel látják el. Valamennyi szimbólum
sárga alapon fekete rajz. Az N, O, F, Xn, F+, T, C, Xi, T+, E betők a veszély jelek (13. ábra).
13. ábra. A leggyakrabban elıforduló veszélyt jelzı táblák
A veszélyes anyagok a veszélyekre (kockázatokra) utaló R mondatokat és számokat, valamint

a biztonságos használatra utaló S. mondatokat és számokat kapnak. Pl. R1: száraz állapotban
robbanásveszélyes; R20: belélegezve ártalmas; R59: veszélyes az ózonrétegre; S1: elzárva
tartandó; S20: használat közben enni, inni nem szabad; S51: csak jól szellıztetett helyen
használható.
A mondatok (R, S) összetett formában is használhatók Pl. R40/22: lenyelve ártalmas,
maradandó egészségkárosodást okozhat; S1/2: elzárva és gyermekek számára
hozzáférhetetlen helyen tartandó.
A veszélyes anyagok osztályba sorolásának szükséges adatai a következık:
1. a veszélyesség szempontjának meghatározása,
2. a méregerısség meghatározása,
3. a szimbólum, veszély jel meghatározása,
4. a jellemzı kockázatok (R mondatok) meghatározása,
5. biztonsági tanácsok a sajátos kockázatok csökkentésére.
A veszélyes készítmények osztályozása
Aszerint, hogy valamely anyag használata az egészségre nézve milyen károsodást jelent,
vannak heveny halálos hatások, nem halálos, maradandó hatások egyetlen expozíció után,
súlyos hatások ismételt vagy hosszabb expozíció után, maró hatások, irritatív hatások,
túlérzékenységet okozó hatások, rákkeltı hatások, mutagén hatások, reprodukciót károsító
hatások.
Az összes egészségre veszélyes hatást a koncentrációkkal kell kifejezni, ami a veszélyes
készítmények osztályba sorolásának alapja. Ezután kell a kockázatra és a biztonságra utaló
intézkedéseket meghozni, ill. a veszély szimbólumot, veszélyjelet használni.
A veszélyes anyagok és a veszélyes készítmények tartalmi és formai követelményeknek
megfelelı, közvetlenül az anyaggal, ill. a készítménnyel érintkezı csomagolóeszközrıl
nehezen eltávolítható címkével hozhatók csak forgalomba. A formai követelményeket
szabványok írják elı. A címkének tartalmaznia kell:
• az anyag vagy készítmény kereskedelmi vagy fantázianevét,
• a gyártó és a forgalmazó nevét, címét, telefonszámát,
44 Mőszaki projekt
• a felületen a szimbólumot és a jelét (min. a felület 10%-a),

• az R és az S mondatokat és számokat,
• a magyar azonosítási számot és jelet, ha van, az EU-számot is.
Létrák, állványok biztonságtechnikája

A létrák 3 m-nél kisebb magasságú polcok, ablakok, ideiglenes
szintek eléréséhez, áthidalásához nélkülözhetetlen eszközök.
Készülhetnek fából, fémbıl stb. Lehetnek hordozható,
teleszkópos, fixen rögzített stb. kialakításúak, ami mindig a
munkafeladat függvénye. Leggyakrabban a kétágú és a
támasztólétrát alkalmazzák.
A létrafokok és a létraszárak méretei szabványosak. A
hordozható létrát vízszintes talajon kell elhelyezni, így
védekezhetünk az eldılés ellen, elcsúszás ellen pedig rögzíteni
kell. Munkavégzés során a létrán csak egy fı tartózkodhat (14.
ábra).
14. ábra. Hordozható létra
Létrán való munkavégzéskor mindig ügyeljünk a következıkre!

• Használjunk biztonsági övet, ha 3 m-nél magasabban dolgozunk!
• Mászáskor fogjuk a létra fokát, mert Így, ha a lábunk meg is csúszik, megtarthatjuk
magunkat!
• Mindig két lábbal álljunk a létrán!
• Falhoz támasztott létra legfelsı fokára sose álljunk! A legfelsı helyzetünkhöz képest
elıírás szerint 1 méterrel legyen magasabb a létra!
• Helyezzük el szerszámainkat úgy, hogy nehogy leessenek a létráról!
• Olyan szerszámmal dolgozzunk a létrán, amellyel egy kézzel is könnyen bánunk!
• Tilos a létrát toldani!
• Ne tegyük a létrát olyan helyre, ahol mások közlekednek!
• Ne támasszuk meg a létrát a fokánál, csak az oldalgerendánál!
• Ne dolgozzunk lovagló helyzetben a kétágú létra tetején!
Ha a munkavégzés tartósan magasan történik, akkor állványt kell építeni. Az állványépítésre
vonatkozó szigorú elıírások ismeretében a munkavégzés megkezdése elıtt ellenırizni kell az
állványt. Kizárólag a szabványos elemekbıl felépített állványok tekinthetık biztonságosnak.
Az építkezéseken az állványok munkahelyek, ezért közlekedni is kell rajtuk. Ennek alapján a
következıket kell betartani:
• Bizonytalan szilárdságú vagy labilis alapra állványt felállítani tilos!
• Az állványokat az igénybevételnek megfelelıen merevíteni kell!
• Személyközlekedés esetén a vonatkozó szabványokat be kell tartani!
• A teherbíró-képességet fel kell tüntetni!
• A magasban munkát végzıknél védıkorlátot, az anyagfelhúzóknak biztonsági övet kell
használni!
• Az elkészült állványokat használat elıtt át kell vizsgálni.
Mőszaki projekt 45
A hegesztés biztonságtechnikája
A hegesztéssel nem oldható fémes (kohéziós) kötés hozható létre, Minden hegesztési
eljárásnál hıhatást, egyes hegesztési eljárásoknál a hıhatáson kívül erıhatást is alkalmazunk.
Ennek ismeretében a hegesztési eljárásokat a következık szerint csoportosíthatjuk:
• Ömlesztıhegesztés (lánghegesztés, villamos ívhegesztés),
• Sajtolóhegesztés (kovácshegesztés, villamos ellenállás-hegesztés)
A hegesztés biztonságtechnikájának általános követelményei
• Csak a biztonsági, környezetvédelmi, egészségügyi és tőzvédelmi követelményeket
betartva szabad hegesztési tevékenységet végezni!
• A munkáltatónak kiemelten kell kezelnie
– a hegesztımunkahely biztonságos üzemeltetését,
– a munkavállalók egészségvédelmét (védıpajzs, védıköpeny),
– a kollektív védıeszközök állapotát,
– a hegesztı-berendezések biztonsági állapotát,
– a hegesztık munkavédelmi ellenırzését.
• A hegesztımunkahelyen vagy annak közelében elsısegélynyújtó felszerelést kell
elhelyezni.
• A munkát úgy kell megszervezni, hogy az sem a dolgozókat, sem a környezetet ne
veszélyeztesse.
Hegesztést önállóan csak megfelelı szakvizsgával rendelkezı, egészségügyileg alkalmas
személy végezhet. Hegesztıipari tanulót csak az eljárásnak megfelelı gyakorlati képesítéssel
rendelkezı személy felügyelete mellett szabad foglalkoztatni. Hegesztımunkák felügyeletére
csak hegesztımester, hegesztı mőszaki szakember, hegesztési felelıs jogosuk.
A lánghegesztés biztonsági kérdései
Az olvasztóhegesztés legismertebb fajtája a lánghegesztés, amelynek során a hegesztendı
részeket az oxidrétegtıl és egyéb szennyezıdéstıl megtisztítva összeillesztik. Ezt követıen a
hegesztıpisztolyból kiáramló égı gáz és oxigén elegyének hatására helyileg megömlesztik és
a hegesztıpálcával összeolvasztják az anyagot.
A lánghegesztés legfıbb veszélyforrása a felhasznált égı gáz. Ez leggyakrabban acetilén
(C2H2), amely levegıvel keveredve lángot ad. Az acetiléngázt gyárilag vagy a helyszínen
állítják elı gázfejlesztı berendezésekben. A gyárilag elıállított gázt palackozva forgalmazzák,
disszugáz néven. A disszugáz elınye, hogy üzembiztos és könnyen szállítható. Hátránya,
hogy drágább, mint a helyileg elıállított acetiléngáz. Az égést tápláló oxigént a levegı
cseppfolyósításával állítják elı.
A gázhegesztéshez használt gázpalack acél- vagy kompozitszerkezettel készült nyomástartó
berendezés, őrtartalma legfeljebb 150 liter. A palackok hengeres felsı részét a bennük
tárolható gáz megjelölésére használják, a gázra jellemzı színnel:
az acetiléné sárga (RAL 1021),
minden egyéb éghetı gázé vörös (RAL 3000),
az oxigéné kék (RAL 5015),
a nitrogéné zöld (RAL 6001),
minden egyéb nem éghetı gázé szürke (RAL 7038),
a sőrített levegıé lila (RAL 4005),
a maró vagy mérgezı gázé barna (RAL 8007).
Az oxigénpalackhoz jobbmenettel, az égı gázokat tartalmazó palackokhoz balmenettel, a
disszugázpalackhoz kengyeles szorítóval lehet csatlakozni.
46 Mőszaki projekt
Gondoskodni kell arról, hogy a tárolt palackok maguktól ne mozdulhassanak el, ezért
általában bilinccsel rögzítik ıket. A mechanikai hatásoktól és a szélsıséges idıjárástól is óvni
kell a palackokat. A munkahelyeken csak az a palack tárolható, amelybıl a gázelvétel éppen
folyamatban van. A palack szelepének védelmében – használaton kívül – mindig rajta kell
lennie a vakanyának és a szelepvédı sapkának. A szelepeket csak kézzel, erıltetés nélkül
szabad mőködtetni (15. ábra).
15. ábra. Egyfokozatú nyomáscsökkentı

1 palackcsatlakozás; 2 bemenetinyomás-mérı; 3 zárószelep; 4 zárórugó; 5 biztosítószelep;
6 kimenetinyomás-mérı; 7 pillanatszelep; 8 tömlıcsatlakozó; 9 szelepemelı rúd;
10 membrán; 11 beállító rugó; 12 rugóház; 13 légtelenítı furat; 14 szabályozócsavar;
15 ház; 16 védıszőrı
A hegesztıpisztoly feladata a disszugáz és az oxigén összekeverése, a szúróláng elıállítása. A
pisztolyon levı szelepeken jól láthatóan fel kell tüntetni a gáz betőjelét és színjelét.
A lánghegesztı felszereléshez tartozik még a védıszemüveg, a védıruha (bırkötény,
védıkesztyő), fogók, kalapácsok és a kaparószerszámok.
A hegesztés során keletkezı fény a látható, valamint az ibolyántúli és az infravörös
tartományba esik. A gázhegesztés során az ibolyántúli sugarak ellen kell védeni a szemet. Ezt
a védıszemüveg megfelelı védı-szőrı üvegének kialakításával tudjuk megvalósítani.
A munkavégzés alatt az olvadt fém szétfröcskölıdik, amely sérüléseket okozhat. Védelmet a
védıruházat nyújt.
Az acél hegesztéséhez az alapanyaggal azonos összetételő, bevonat nélküli acélhuzalt
használnak. Öntvényeket is bevonat nélküli, megfelelıen. ötvözött pálcával hegeszthetünk. A
hegesztıpálca vastagsága a hegesztendı tárgy vastagságától függ.
Az ívhegesztés biztonsági kérdései
Két, feszültség alatti vezetıt széthúzva, köztük nagy hımérséklető villamos ív keletkezik.
Villamos ívhegesztés során a villamos áramnak ezt a hatását használjuk fel, ugyanis a nagy
hıhatás következtében mindkét vezetı (a hegesztendı tárgy és az elektróda) megolvad az ív
közelében. Az ív létrehozásához szükséges áramforrás egyen- vagy váltakozó áram lehet.
A kézi ívhegesztéshez hegesztıdinamó vagy hegesztı transzformátor szükséges.
Hegesztıdinamó alkalmazásakor az üresjárati feszültség nem okoz érintésvédelmi
Mőszaki projekt 47
problémákat (kivételt a hajók belsejében végzett munka jelent). Ilyen esetekben az ív

egyenletes, stabil.
Hegesztıtranszformátor alkalmazásakor a váltakozó áramú ív nehezen tartható fenn.
Számolni kell az érintésvédelmi veszéllyel, amelyet a biztonsági elektródafogóval lehet
mérsékelni. Az elektródafogót a hegesztıgéppel csak teljesen ép szigeteléső hegesztıkábel
kötheti össze. A hegesztıgépet olvadó biztosíték nélkül használni tilos!
A munkavállaló az ív fény- és hıhatásától egyéni védıeszközök használatával óvható meg.
Ilyen egyéni védıeszköz a védıruházat, a védıszemüveg, ill. a védıpajzs. A védıruházat
bırkesztyő, bırkötény, teljesen zárt és sima védıruha, bırtalpú bakancs, valamint kar- és
lábszárvédı (7. táblázat).
Védıszőrık ívhegesztéshez. 7. táblázat
Lánghegesztéskor a fém szétfröccsenése nem olyan jelentıs, itt viszont különösen fontos,
hogy a hegesztı ruházata ne legyen olajjal szennyezett, mert az égıbıl kiáramló oxigén
hatására ez robbanást okozhat.
A hegesztési folyamat alatt ív látható, a fény- és hıhatás a környezetet közvetlenül éri (nyílt
ív). Ha az ív a porréteg alatt ég, nem látható, fényhatás a környezetet nem terheli.
Ívhegesztéskor nagyarányú ultraibolya sugárzás lép fel. Ezért ilyenkor védıpajzsot kell
használni, amelynek sötét színő, fényvisszaverı réteggel bevont üvege van. A védıpajzs
kézben fogva vagy fejre erısítve használható. A villamos ív ultraibolya sugárzása nagyobb
távolságból is veszélyt jelent, ezért a környezetet ilyen esetekben is védeni kell.
A kézi ívhegesztésen kívül jelentısek még a fél automatikus és automatikus ívhegesztési
eljárások is.
A félautomatikus ívhegesztési eljárások (MAG-hegesztés, MIG-hegesztés) közül az argont és
a CO2 védıgázt használó fogyóelektródás módszerek a legelterjedtebbek. A védıgáz
használatakor mindig fokozott figyelmet kell fordítani a helyi elszívásra a mérgezı szén-
monoxid jelenléte miatt.
Az automatikus ívhegesztéskor a fedıpor használatának következtében az ív teljesen fedett,
így káros fény vagy hısugárzás nem áll elı. A fedıpor SiO-tartalma miatt a szilikózis
megbetegedés megelızésére a hegesztés során visszamaradt fedıport elszívóberendezéssel el
kell távolítani.
A villamos ívhegesztéshez bevonat nélküli vagy bevonatos pálcákat használunk. Fontos, hogy
a pálca anyaga egyszerre olvadjon meg a hegesztendı tárgy anyagával.
48 Mőszaki projekt
Ömlesztıhegesztés során a kötés a hegesztendı anyagok és a hozaganyagok ömlesztése, majd

megdermedése következtében alakul ki. A villamos ellenállás-hegesztéshez szükséges hıt az
érintkezési helyeken a villamos áram hıhatása biztosítja.
A munkahelyek kialakítása
A munkahelyek kialakításakor a villamos hegesztı-berendezéseket fıkapcsolóval,
túláramvédelemmel és érintésvédelemmel ellátott csatlakozóhelyre kell bekötni. Központi
gázellátást (gázpalacktelep, gáztartály stb.) kell alkalmazni, ha a gázellátási igény acetilén
esetén a 800 l/h, oxigén esetén az 1000 l/h mennyiséget meghaladja.
A hegesztımunkahely alapterülete legalább 4 m2, padozata csúszásmentes és nem éghetı
anyagú, felülete egyenletes legyen.
A lánghegesztés során keletkezı olvadt fém égési sérüléseket és sugárzást okozhat. Az
infravörös sugarak ellen védekezni kell. A szétfröcskölı fém és salakrészecskék a környezetet
is szennyezik.
Figyelembe kell venni a keletkezı légszennyezıdést is. Az éghetı gázok a levegıvel
robbanókeveréket alkotnak, amelyek elégetéskor a levegı oxigéntartamát elhasználva
okozzák a légszennyezést. Ha természetes szellıztetéssel nem megoldható, akkor mesterséges
szellıztetéssel (helyi elszívással) kell a levegıtisztasági értéket beállítani. Az
elszívóberendezést úgy kell elhelyezni, hogy a hegesztımunkás ne kerüljön az elszívás útjába.
Nyitott rendszerő vagy visszatápláló elszívóberendezés csak akkor használható, ha a
berendezés alkalmas a levegı szükséges mértékő megtisztítására. Ha a körülmények
indokolják, akkor gondoskodni kell a friss levegı folyamatos pótlásáról. A szellıztetés
huzatmentes legyen, a légáramlás ne befolyásolja a hegesztıívet, a védıgázt, a munkadarab
hőlési sebességét, a hegesztı közérzetét. Az elragadási sebesség 0,5...2 m/s legyen.
A hegesztımunkahelyek mesterséges megvilágítása igazodjon a munka minıségéhez, de
legalább 300 lux legyen.
A hegesztıkészülékek gázellátásához szükséges csıvezetéken üzembehelyezés elıtt
szerkezeti vizsgálatot és nyomáspróbát kell végezni. A hegesztı-berendezéseket idıszakos
biztonságtechnikai vizsgálatnak is alá kell vetni.
A munkavégzésre vonatkozó szabályok
A hegesztı köteles az általános és helyi munkavégzésre vonatkozó mőszaki, munkavédelmi
és tőzvédelmi elıírásokat betartani. Sugárveszélyes munkahelyen a sugárvédelmi elıírások
betartása is kötelezı. A munka- és védıeszközök vizsgálatakor ellenırizni kell a salakverı
kalapács, a fogók és egyéb szerszámok állapotát, a hegesztıszerszám lehelyezésére alkalmas
alátét meglétét. Ha az ellenırzés során bármilyen hibát észlelünk, a munkát nem szabad
megkezdeni! A munkát azonnal abba kell hagyni, ha a berendezések mőködésében bármilyen
változást észlelünk. Ha a hibát nem tudjuk kijavítani, akkor értesíteni kell a munkavezetıt.
A hegesztési munkák befejezése után a hegesztı köteles megtenni a következıket:
• Ellenırizze a munkahelyet és környezetét többször is, hogy nincs-e ott izzó anyag, esetleg
nem keletkezett-e tőz. Szükség esetén permetezzen vízzel!
• Ellenırizze a munkatérben maradt gyúlékony anyag állapotát!
• Állítsa vissza az elmozdított anyagokat eredeti állapotukba a munkahely teljes kihőlése
után!
• Szükség esetén riassza a tőzoltókat!
Ha a gázkeverék a pisztolyban ég, akkor:
• a pisztoly szeleppel azonnal el kell zárni a gázt és nyitott oxigén szeleppel a pisztolyt
vízbe mártva az égıfejet le kell hőteni,
Mőszaki projekt 49
• az égıfejet ezután a rátapadt fém- vagy salakrészektıl meg kell tisztítani, a

keverıhüvelyrıl a kormot el kell távolítani.
Ha a tömlı meggyulladt és égni kezd, akkor
• a reduktoron levı gyors elzáró szeleppel elıször az éghetı gázt, azután az oxigént el kell
zárni,
• a tüzet vizes rongy, víz vagy kézi tőzoltó készülékkel. el kell oltani,
• az eseményt jelenteni kell a hegesztésért felelıs vezetınek.
Az egyéni védıeszközök használata kötelezı! Ezeket úgy kell megválasztani, hogy a
munkavállalót a munkavégzésben ne akadályozzák. A munkaruha teljesen zárt kivitelő
legyen. Ha szükséges, légzésvédı készüléket kell biztosítani. Az ipari gázok ellen
szőrıbetétet kell használni.
A nyomástartó berendezések biztonságtechnikája

Folyadékok, gızök, gázok szállítása és felhasználása során a légkörinél nagyobb vagy kisebb
nyomás keletkezhet, és tartósan fennmaradhat. A nyomástartó berendezésekre kiemelt
figyelmet kell fordítanunk, mert felrobbanásuk rendkívüli romboló hatással jár. A
leggyakoribb nyomástartó berendezések a gızkazánok, a gıztárolók, a nyomástartó edények,
a légtartály ok és a gázpalackok. A nyomástartó berendezések jellegzetes terhelése a belsı
nyomás, a hımérsékleti és korróziós hatás.
A nyomástartó berendezések biztonsági szerelvényei
A veszélytelen üzemeltetéshez szükséges biztonsági szerelvények fı csoportjai a következık.
Nyomáshatároló szerelvény pl. a biztonsági szelep, a biztonsági állványcsı, a hasadótárcsa
és a nyomáscsökkentı szelep.
A biztonsági szelep olyan nyomáshatároló biztonsági szerelvény, amely egy elıre
meghatározott p nyomáson önmőködıen nyit, meghatározott mennyiségő közeget átenged,
majd a nyomáscsökkenés után a G súly hatására önmőködıen zár (16. ábra).
16. ábra. Karáttételes, súlyterheléső szelep

1 szelepház; 2 szelepülék; 3 szeleptányér; 4 csuklópont; 5 szelepzár; 6 szelepkar; 7 súly
50 Mőszaki projekt
A szelep záróelemének terhelési módja szerint mechanikus (súly- és rugóterheléső) és vegyes

(pót) terheléső lehet. Mindkét esetben a szelepkeresztmetszetet kell méretezni úgy, hogy a
megengedett túlnyomás túllépésekor képes legyen a berendezés közegének kibocsátására. A
veszélyesnek minısülı berendezéseken két biztonsági szelepet kell elhelyezni. Fontos
követelmény, hogy a biztonsági szerelvény könnyen megközelíthetı legyen, és a beállításon
senki. ne változtasson.
A gızkazánok és a 115ºC (388 K) feletti vízhımérséklető forróvízkazánok biztonsági
szelepeit úgy kell méretezni és beállítani, hogy a kazánban legfeljebb az engedélyezett
nyomást 10%-kal meghaladó nyomás alakulhasson ki.
A biztonsági szelep alkatrészeinek anyagát [fémek (pl. acélok, könnyőfémek) és nemfémes
anyagok] a közeg üzemi jellemzıinek függvényében kell megválasztani. Adott hımérsékletre
megfelelınek minısített öntöttvas szelepházat legfeljebb 1,3 MPa méretezési nyomásig lehet
alkalmazni. Súlyterheléső biztonsági szelep mobil kazánon nem helyezhetı el. A biztonsági
szelep csıvezetékei a hıtágulás kiegyenlítésére, a szelepház és a csıvezetékek rögzítése a
statikus terhelésre és a mőködéskor fellépı dinamikus erıkre legyenek méretezve!
A szelepek zárónyomása gızre és gázra a nyitónyomásnak legalább 85%-a, ill. folyadékra
75%-a legyen! 0,2 MPa nyitónyomásig a nyitónyomás és a zárónyomás különbsége legfeljebb
0,045 MPa gızre és gázra, ill. 0,075 MPa folyadékokra. Minden nyomástartó berendezést el
kell látni nyomáshatároló berendezéssel!
A biztonsági állványcsı megakadályozza, hogy a berendezésben az állványcsı víztöltetével
meghatározott nyomásnál nagyobb nyomás keletkezzen. Ha a nyomás az engedélyezett érték
fölé emelkedik, akkor a vízoszlop a esıbıl kilökıdik és a gız szabadon eltávozhat. (A
kinyomott vizet mindig felfogják és visszavezetik.) A vízleeresztı csak a fagyás elleni
védelmet biztosítja. Az állványcsı ejtı és felszálló csövének névleges átmérıjét szabvány
határozza meg. Ennek ismeretében használható névleges átmérık: 50, 80, 100, 150, 200, 250
mm. Az állványcsı varrat nélküli acélcsı legyen!
A hasadótárcsa erısen szennyezett közegben, fıleg a vegyiparban fordul elı. A biztonsági
szelepek beragadhatnak és a nyomáshatárolás veszélybe kerül. Ilyen esetekben hasadótárcsát
alkalmaznak, amely elıre meghatározott nyomáson felszakad és szabaddá teszi a lefúvó
keresztmetszetét. A lefúvás után nem zár, mert a roncsolódó elem már tönkrement.
A nyomáscsökkentı szelep a gázpalackok tipikus tartozéka. Ha a szelepre csak a gáz nyomása
hat, akkor zárva van. Az állítócsavart beljebb csavarva a membránra (és a szeleptányérra is)
rugóerıt fejtünk ki, ennek hatására a szelep a gáznyomás ellenében megnyílik és a gáz az égı
felé áramlik. A reduktor igen kényes szerkezet, nagyon kell rá vigyázni. Különösen az
oxigénpalack nyomáscsökkentıjét kell tisztán tartani, mert szerves szennyezıdés (pl. olaj)
hatására robbanás következhet be. A szelepeket erıltetés nélkül szabad csak mőködtetni.
A biztonsági szerkezet anyagának kiválasztásakor figyelembe kell venni az áramló közeg
kémiai jellemzıit, hımersékletét, nyomását és az üzemi viszonyokat. A biztonsági szerkezet
csak a hozzá elıírt befogószerkezetbe építhetı be. (Tőzterek védelmét a robbanóajtó
biztosítja.)
A hımérséklet-határoló szerelvények részben meggátolják az engedélyezett nyomás
túllépését, részben pedig a túlságos felhevülés káros hatásaitól védik a szerkezeti elemeket.
A nyomás határolására pl. melegvíz-szolgáltató kazánok esetén lehet szükség. Mivel a telített
gız nyomása és hımérséklete összetartozó értékpárt képez, 100ºC hımérsékletnek 105 Pa
felel meg. Ilyen célra használják az olvadótárcsát, amely ólom, ón és bizmut ötvözete, és az
anyagok összetételének megváltoztatásával szabályozható az olvadáspont. Az olvadótárcsa
akkor lép mőködésbe, ha a kazán vízszintje a megengedettnél alacsonyabbra kerül. A víz nem
hőti a dugót, ami a forró gız hatására kiolvad.
A biztonsági szerelvények közül a legfontosabb a nyomásmérı (manométer), ami nélkül a
nyomástartó edények nem üzemeltethetık. A legelterjedtebb a lemezrugós és a csırugós
Mőszaki projekt 51
manométer. A nyomásmérıket naponta kell ellenırizni, és ha meghibásodtak, azonnal ki kell

cserélni ıket.
A kazánok biztonságos mőködésének alapfeltétele, hogy a vízszint meghatározott határok
között legyen. A vízszintjelzıknek megfelelı szilárdságúnak kell lenniük. Kisebb nyomásnál
(1,6 MPa alatt) megengedett az üvegcsöves vízállásmutató használata.
A nyomástartó edények hatósági vizsgálata
Elızetes engedélyezés során a felügyeleti szervek a teljes dokumentáció alapján ellenırzik,
hogy a tervezık betartották-e a szabványok és egyéb rendelkezések elıírásait. Az idıszakos
biztonságtechnikai ellenırzés során a felügyeleti szervek megvizsgálják a szerkezeti
elemeket. Próbanyomással az alakváltozás mértéke ellenırizhetı. Az eredményeket mindig
dokumentálni kell. Rendkívüli ellenırzést végez a felügyeleti szerv, ha a meghibásodásból
káresemény következett be.
A használatbavételi és üzemközi ellenırzések terjedelmét a nyomástartó edények
veszélyességi osztályai határozzák meg.
2.3. Gépek, berendezések, szerszámok biztonságtechnikája
A munkaeszközök általános biztonságtechnikája

A termelési folyamatban a következı biztonsági és egészségügyi követelményeket kell
kielégíteni.
• Munkaeszközt csak a rendeltetésének megfelelı célra és körülmények között szabad
használni.
• A munkáltatónak gondoskodni kell arról, hogy a veszélyes munkaeszközt csak a kezelıje
használja.
• A munkaeszközöket úgy kell elhelyezni, használni, hogy a mozgó elemek között elegendı
hely álljon rendelkezésre.
• A munkaeszközt jól látható azonosító és megfelelı jelzéső kezelıelemmel kell ellátni. A
kezelıelemmel valósítható meg a biztonságos mőködtetés, valamint a leállítás.
• Leesı vagy kirepülı tárgyak veszélyével járó munkaeszközt megfelelı védıfelszereléssel
kell ellátni. Ha szükséges, rögzíteni és stabilizálni kell a tárgyakat.
• A munkaeszközök körüli veszélyes teret el kell határolni. A munkavállalók érdekében
egyértelmő és könnyen felismerhetı figyelmeztetéseket és jelzéseket kell alkalmazni.
• Karbantartást csak a munkaeszköz leállított állapotában szabad végezni.
• A mobil munkaeszközöket úgy kell kialakítani, hogy a rajtuk elhelyezkedı dolgozókat
fenyegetı kockázat a legkisebb legyen.
• Szállítóeszközt csak a borulás kockázatát csökkentı megoldással lehet üzemeltetni.
• Világosan és jól láthatóan kell jelölni a teheremelı munkaeszköz teherbíró képességét.
Terhek emelésére használt munkaeszközök biztonsági követelményeit az Emelıgépek
Biztonsági Szabályzata tartalmazza.
A gépekkel, berendezésekkel szemben támasztott általános követelmények

Gép vagy berendezés akkor hozható forgalomba, ha rendeltetésszerő használata nem
veszélyezteti személyek testi épségét, egészségét. Bármely gépet, berendezést úgy kell
tervezni, gyártani és forgalomba hozni, hogy megfeleljen az alapvetı biztonsági és
egészségvédelmi követelményeknek.
• Minden olyan gépen belüli, ill. gépen kívüli tér (pl. a robotok munkatere) veszélyes,
amelyben a dolgozó biztonsága kockázatnak van kitéve.
52 Mőszaki projekt
• A gépeket úgy kell kialakítani, hogy üzemeltetésük, karbantartásuk ne kockáztassa a

kezelı személyek biztonságát. Pl. az NC gépek mőködése csak a munkatér zárása után
indul.
• Már a tervezési fázisban el kell kerülni a veszélyek kialakulásának lehetıségét, és szükség
esetén a dolgozóknak egyéni védıeszközöket kell adni.
• A gép felépítése során használt anyagok, alkatrészek feleljenek meg az alapvetı
biztonsági és egészségvédelmi követelményeknek (pl. nyomás alatti munkavégzés esetén a
leeresztés és a kiemelés biztonságos legyen)!
• A környezet általános megvilágításán kívül – szükség esetén – a gépet fel kell szerelni a
munkafolyamatnak megfelelı világítóberendezéssel. A világítás nem idézhet elı zavaró
árnyékokat, kápráztatást, nem okozhat veszélyes stroboszkópos hatást.
• A kézzel mozgatott gépeknek könnyőnek és biztonságosan szállíthatónak kell lenni.
• Vészhelyzetben a gépek vezérlırendszerei legyenek képesek a biztonságos elhárításra!
Ezért a kezelıelemeknek jól láthatónak, felismerhetınek kell lenni (pl. a bekapcsolás
gombja zöld, a kikapcsolásé piros) és a vészkikapcsoló kivételével a veszélyes téren kívül
kell felszerelni ıket. A várható behatásoknak ellen kell állniuk (a nyomógombok a
mőködés során ne menjenek tönkre).
• A gép csak az erre a célra kiépített, általánosan a gép felületével egy síkban elhelyezett
kezelıelem szándékos mőködtetésével legyen indítható!
• Ha több indításvezérlı létezik, akkor meg kell oldani a kezelıelemek elválasztását vagy
egyeztetését.
• A gépet fel kell szerelni olyan kapcsolóval, amely lehetıvé teszi a gép biztonságos
leállítását.
• Valamennyi gépet fel kell szerelni egy ún. vészkikapcsoló berendezéssel. Ez jól
felismerhetı, könnyen és gyorsan hozzáférhetı legyen, és lehetıleg emelkedjen ki a gép
felületének síkjából (17. ábra)!
17. ábra. A vészkikapcsoló egy lehetséges elhelyezése
• Az üzemmódválasztó kapcsoló a választott vezérlési m6dnak elsıbbséget ad, kivéve a

vészkikapcsolási funkciót.
Mőszaki projekt 53
• Az energiarendszerben bekövetkezı változások nem idézhetnek elı veszélyhelyzetet.

Ilyen pl. az akaratlan elindítás, kézi leállítás akadályozása.
• A gépeknek, berendezéseknek a várható behatásokkal (mechanikai, klimatikus) szemben
elegendıen stabilnak kell lenniük.
• A merev és rugalmas csıvezetékeket úgy kell kialakítani, hogy a környezeti nyomásnak
ellenálljanak.
• A helytelen befogás következtében vagy a mőködés során a munkadarab, a szerszám, a
keletkezett hulladék kirepülhet, és így balesetet okozhat.
• A munkavégzés alatt a hozzáférhetı gépalkatrészeknek nem lehetnek éles sarkai, durva
oldalfelülete, ami sérüléseket okozhat.
• A gép mozgó szerkezeti elemeit úgy kell tervezni, gyártani, hogy a felhasználás során ne
okozzanak veszélyhelyzetet. A mozgó részegységeket védıburkolattal kell ellátni. Ezek
nyithatóak vagy rögzítettek lehetnek. A védıburkolat legyen szilárd, nehezen
hatástalanítható és a veszélyes tértıl kellı távolságot biztosítson.
• A villamos energia felhasználásával kapcsolatos valamennyi veszélyhelyzetet ki kell
zárni.
• A gépek tervezésekor és gyártásakor a tőz- és robbanás veszély kialakulását el kell
kerülni, zaj- és rezgésvédelmet ki kell alakítani.
• Minden gépen, berendezésen maradandóan és jól olvashatóan fel kell tüntetni a gyártó
nevét és címét, a sorozat vagy típus megnevezését, az azonosítási számot, a megfelelıségi
jelölést.
• A gépekhez mellékelni kell a használati utasítást, amely a beüzemelésre, mőködtetésre,
karbantartásra vonatkozó elıírásokat, a kezelı személyekkel szemben támasztott
követelményeket stb. tartalmazza.
Vezérlırendszerek
A vezérlırendszerek feladata, hogy biztonságosan és megbízhatóan elhárítsák a
veszélyhelyzetek kialakulását. Ennek során elvárható, hogy az üzemi igénybevételeknek és
idegen behatásoknak ellenálljanak, valamint logikai hibájuk ne idézzen elı veszélyhelyzetet.
A vezérlırendszereket mőködtetı kezelıelemekkel szemben támasztott fı követelmények a
következık.
• Jól láthatók és felismerhetık legyenek!
• Felszerelésük biztosítsa a gyors és egyértelmő mőködtetést!
• Lehetıség szerint a veszélyes téren kívül legyenek felszerelve (kivétel a vész-
kikapcsoló)!
• Elhelyezésük a mőködtetés során pótlólagos veszélyhelyzetet ne teremtsen!
• Tervezésük, gyártásuk során figyelembe kell venni a várható behatásokat.
A gép indítása csak az erre a célra való kezelıelem szándékos mőködtetésével, de leállítása
normál kapcsolóval, ill. vészkikapcsolással is legyen megoldható! A vészkikapcsoló
berendezéssel meg kell szüntetni a lehetséges vagy bekövetkezı veszélyt. A
vezérlırendszerek zavarai (logikai hibái) nem lehetnek veszélyhelyzetek forrásai. Ennek
során ki kell zárni az akaratlan indítás, a munkadarab kirepülése stb. okozta
veszélyhelyzeteket.
A vezérlırendszerek mőködtetéséhez felhasználóbarát szoftvereket kell biztosítani.
A mechanikai veszélyekkel szembeni védelem

A gépeket és tartozékaikat úgy kell tervezni és gyártani, hogy ne álljon fenn az akaratlan
borulás, leesés vagy elmozdulás veszélye. Kiemelt figyelmet kell fordítani a felhasznált
anyagokra, amelyeknek a várható terhelésekkel szemben ellenállóknak kell lenniük. A merev
54 Mőszaki projekt
és rugalmas csıvezetékek elhelyezésénél ügyelni kell a biztonságra. A veszélyes tárgyak

(munkadarabok, szerszámok, forgácsok) kirepülését meg kell akadályozni! A
gépalkatrészeknek nem lehetnek éles sarkai, élei, amelyek balesetet okoznak.
A mozgó szerkezeti elemek elrendezésénél el kell kerülni a várható veszélyeket, vagy
védıberendezéseket kell alkalmazni. A technikai védelmet (védıburkolatot vagy biztonsági
berendezést) a mindenkori veszélyhelyzet jellegének megfelelıen kell az erıátvitel mozgó
elemeinél és a munkafolyamatban résztvevı mozgó szerkezeti elemeknél megválasztani.
A védıburkolatokkal és a biztonsági berendezésekkel szembeni általános követelmények a
következık.
• Legyenek szilárdak és ne idézzenek elı újabb veszélyeket!
• Ne legyenek egyszerő módon megközelíthetıek!
• Biztosítsanak kellı távolságot a veszélyes tértıl!
• Ne korlátozzák a munkafolyamatot!
• Tegyék lehetıvé a munkavégzéshez szükséges terület hozzáférhetıségét!
A védıburkolatok feladata a keze1ıszemélyek védelme a mozgó szerkezeti elemekkel
szemben.
A rögzített védıburkolatoknak nincsenek a védett géppel kapcsolatban mozgó részei, és az
adott helyzetben megakadályozzák a veszélyes hely megközelítését. Szilárdan a helyükön kell
maradniuk, és úgy kell rögzíteni ıket, hogy csak valamilyen szerszám használatával legyenek
kioldhatók.
A nyitható védıburkolat mozgó része valamilyen kapcsolatban van a gép vezérlésével; a vele
szemben támasztott fı követelmények a következık.
• Amennyiben lehetséges, maradjon a géppel kapcsolatban, ha felnyitják!
• Legyen reteszeléssel ellátva úgy, hogy az elmozduló szerkezeti elemet ne lehessen
mozgásba hozni mindaddig, amíg bárki hozzáférhet!
• Ne lehessen mozgásba hozni a mozgó szerkezeti elemet mindaddig, amíg az
megközelíthetı!
• Munkavégzés közben ne lehessen megközelíteni a mozgó szerkezeti elemet, beállítása
csak szándékos beavatkozás révén (pl. kulccsal) történhessen!
• Üzemzavar vagy alkatrészhiány akadályozza meg a mozgó részek indítását!
• Fogószerkezettel nyújtson védelmet a kirepü1ı tárgyakkal szemben!
A hozzáférést korlátozó, állítható védıburkolat a mozgó szerkezeti elem munkavégzése alatt
– a beállítás után – az adott helyzetben marad a munkafolyamat befejezéséig. Az elvégzendı
munka jellegétıl függıen kézzel vagy automatikusan állítható.
A biztonsági berendezések megszüntetik vagy csökkentik a veszélyt, még mielıtt a veszély
helye hozzáférhetı lenne. Leggyakoribb megoldásaik a következık.
• A megakasztó berendezés a mőködésben lévı gép biztonsági határának átlépésekor
megállítja vagy ellenkezı irányba mozgatja a gépet, és így megszünteti vagy csökkenti a
veszély lehetıségét.
• A túlfutásgátló berendezés kikapcsolás után a gép tehetetlenségük miatt továbbmozgó
részeinek hozzáférését akadályozza meg.
• A mechanikus berendezések a gép veszélyes részeinek a vezérlı meghibásodása miatti
mozgását gátolják.
• A kétkezes berendezések a gép vezérlését csak a kezelı személy mindkét kezének
egyidejő használatával teszik lehetıvé.
A mozgásból származó veszély mindig fennáll olyan gép esetén, amelyik önjáró, vagy
mőködése a munkaterületen mozgással jár. A megfelelı ismeretekkel rendelkezı kezelı
személy felelıs a gép mozgatásáért. A mőködés során a gépnek stabilnak kell lennie.
Vezetıhellyel ellátott gépen a kezelı személynek stabil helyzetben kell ülnie, az illetéktelen
Mőszaki projekt 55
indítás lehetıségét meg kell akadályozni. A munkaeszközön biztosítani kell a megfelelı

látóteret. A gépen meg kell adni a névleges teljesítményt kilowattban, a max. tömeget
kilogrammban, a megengedett legnagyobb vonóerıt newtonban. Az emelıgépeknek
teljesíteni kell az Emelıgépek Biztonsági Szabályzata elıírásait.
A gépek mőködésekor fellépı egyéb veszélyforrások (villamos energia, sztatikus
elektromosság, hibás szerelés okozta veszélyek, tőzveszély, robbanásveszély) részletes
elemzését a jegyzet egyes fejezeteiben találhatjuk meg.
A kéziszerszámok biztonságtechnikája
A különféle munkafolyamatokban gyakran van szükség kéziszerszámok használatára. A
biztonságos munkavégzésre vonatkozó következı, általános szabályok betartásával
elkerülhetık a balesetek.
A kalapácsok nyele legyen arányos a szárukkal. A kifejthetı erı nagysága a kalapácsfej
tömegétıl és a szár hosszától függ. Mindig a mőveletnek megfelelı mérető és alakú
kalapácsot (lakatos-, kımőveskalapács stb.) válasszunk! Mivel a baleseteket a nyelérıl
lerepülı kalapácsfej vagy a repedt nyél okozhatja, ezért használat elıtt mindig gyızıdjünk
meg az ékelés állapotáról! A repedezett nyél felsértheti a tenyerünket, ezért a fogás biztonsága
érdekében ilyen esetekben mindig csiszoljuk le a fát!
A reszelık vékony anyagréteg leválasztására alkalmas kéziszerszámok. Nyél nélkül tilos a
reszelıt használni, mivel a nyél nélküli, hegyes fogakkal kialakított reszelıtest balesetet
okozhat. Kivételt képeznek a kismérető tő- és alakreszelık. Reszeléskor a munkadarabot
satuba kell fogni, és a reszelés alatt ügyelni kell arra, hogy a reszelı ne ütközzön a satunak.
Ha szükséges használjunk védıkesztyőt!
A fogók használata igen széleskörő, a nyomatékkifejtést könnyítik meg. Ismeretes harapó-,
csípı-, svéd-, csıfogó stb. Jellemzıjük a fogazott vagy éles pofa és a késszárak, amelyek
rögzített vagy állítható forgáspontban találkoznak. A fogók szárát meghosszabbítani nem
szabad! Használatukkor védıkesztyő ajánlatos. Elektromos munkavégzéskor csak szigetelt
nyelő fogókat használjunk!
A csavarhúzók feje ék alakú. Mindig a csavarfejnek megfelelı csavarhúzót kell választani,
ami kellı mélységig nyúlik be a csavarfej hornyába. Szélessége a csavarfej szélességével
legyen megegyezı! A nyél anyaga lehet fa, gumi vagy mőanyag. Elektromos munkák esetén
figyelni kell a szigetelésre.
A villáskulcsok a hatlapfejő csavarkötésekhez használt leggyakoribb szerszámok. Használatuk
során ügyelni kell arra, hogy a kulcs mérete, a csavarfej és az anya mérete megegyezzen. A
kulcs szárát meghosszabbítani nem szabad, mivel ekkor a menet megsérülhet.
A kézi fúrógépek használata elıtt meg kell gyızıdni a szerszám általános állapotáról, a
villamos csatlakozások kifogástalan voltáról. Hiányos kéziszerszámot üzemeltetni nem
szabad! A szerszámot a tokmányban rögzítjük. A kinyúló fúrószár eltörhet, ha túl kemény az
anyag, amibe furatot kell készíteni, vagy nem tartjuk merılegesen a fúrót. Munkavédelmi
szempontból nagy jelentıségő a központosított befogás; hiánya ütést, késıbb a szerszám
kirepülését okozhatja. A munkadarabot rögzítsük megfelelıen!
A gépek, berendezések hatósági ellenırzése

Munkaeszköz Magyarországon kizárólag akkor hozható forgalomba, ha azt a gyártó úgy
állította elı, hogy szabályos üzembe helyezés és karbantartás, valamint rendeltetésszerő
használat esetén nem veszélyezteti az emberek biztonságát. A gyártónak – a gép vagy
berendezés megfelelıségének tanúsítása érdekében – meghatározott mőszaki dokumentáció
alapján megfelelıségi nyilatkozatot kell tennie.
A megfelelıségi nyilatkozat tartalma a következı:
• a gyártó neve és címe (a cég teljes címe),
56 Mőszaki projekt
• a gép vagy géprész leírása,

• a vonatkozó elıírások, amelynek a gép megfelel,
• a típusvizsgálati tanúsítvány sorszáma (indokolt esetben),
• hivatkozás a honosított harmonizált szabványra,
• az aláírásra jogosult személy adatai és aláírása.
A külön forgalmazott berendezésekre a megfelelıségi elıírásokat törvény határozza meg.
A megfelelıségi nyilatkozat kiállításához szükséges mőszaki dokumentáció tartalma a
következı:
• a gép teljes tervrajza a vezérlési tervekkel együtt,
• valamennyi részletterv, amely annak megállapításához szükséges, hogy a gép megfelel az
alapvetı biztonsági és egészségvédelmi követelményeknek,
• jegyzék a szabványokról, egyéb mőszaki leírásokról, egy
példány a gép használati utasításából stb.
A megfelelıségi jelölés a Communauté Européen, CE
szimbólumokból (18. ábra) és a tanúsítás évszámának két utolsó
számjegyébıl, valamint a tanúsító szervezet jelébıl (H) áll.
18. ábra. A megfelelıség jele
2.4. A villamos berendezések biztonságtechnikája

A villamos energia felhasználása során számolni kell az emberi szervezetet károsító hatásával
is. A villamosság biztonságtechnikájának célja a villamos energia felhasználásából származó
balesetek megelızése. A biztonságos munkavégzést a villamos berendezések és a munkát
végzık kapcsolata határozza meg. Ennek ismeretében meghatározhatjuk a villamosság
biztonságtechnikájának területeit, amelyek a következık:
• villamos berendezések létesítése, kezelése,
• érintésvédelem,
• villamos berendezések üzemeltetése, szerelése,
• villámvédelem.
A továbbiakban azokat a legfontosabb fogalmakat emeljük ki, amelyek a villamosság
biztonságtechnikájával kapcsolatosak. (A teljes körő villamossági fogalmakat az MSZ 1600/1
szabvány, az érintés védelemmel kapcsolatos meghatározásokat az MSZ 172/1 szabvány
tartalmazza.)
Villamos berendezés a különbözı gyártmányok (villamos gépek, vezetékek stb.) egymással
és a tápláló áramforrással áramkörileg összeszerelt együttese. Tehát egy gép, készülék,
vezeték önmagában még nem villamos berendezés.
Erısáramú az a villamos berendezés, amely a villamos áram munkavégzı képességének
felhasználására alkalmas, és a villamos energiát e berendezés céljára elıállítja, szállítja, ill.
elosztja (pl. erımővek, transzformátorok). Az erısáramú berendezések célja magának az
energiának a szállítása, ill. más energiafajtává való átalakítása (pl. díszvilágítás).
A gyengeáramú villamos berendezés a villamos áramot nem munkavégzésre, hanem
jelátvitelre használja (pl. hírközlı berendezések, számítógép). Az információátvitelnél
alapfeltételként jelentkezik a torzításmentesség.
A komplex villamos berendezés az erıs- és a gyengeáramú feltételeket is megvalósítja, ezért
a létesítéskor kell eldönteni, hogy melyik kategóriába soroljuk.
Az irányítástechnikai berendezések a villamos berendezések automatikus mőködtetésére
valók.
Nagyfeszültségő a berendezés, ha vezetıi között a névleges feszültség (váltóáram esetén a
feszültség effektív értéke) 1000 V-nál nagyobb, vagy közvetlenül földelt berendezés esetén a
névleges feszültség a földhöz képest 600 V-nál nagyobb.
Mőszaki projekt 57
Kisfeszültségő a berendezés, ha vannak olyan vezetıi, amelyek között a névleges feszültség

50 V-nál nagyobb és 1000 V-nál kisebb.
Törpefeszültségő a berendezés, ha nincsenek olyan vezetıi, amelyek névleges feszültsége
egymás közt, vagy a földhöz képest 50 V-nál nagyobb.
Villamos áram a vezetı anyagban feszültségkülönbség hatására kialakuló elektron- és
ionvándorlás.
Túláram az az áram, amely vezetékek esetén a vezetékek terhelhetıségére elıírt
áramerısségnél, gépek és készülékek esetén a névleges áramerısségnél nagyobb.
Vezetı az az anyag, amelyben az áram folyik. Elsırendő vezetık általában a fémek (réz,
alumínium), másodrendő vezetık az elektrolitok.
Az áramerısség (I, A) a vezetı anyagban idıegység alatt áramló elektromos
töltésmennyiség.
Az áramkör a villamos szerkezetek és vezetékek közös táppontról, közös (azonos)
túláramvédelmen keresztül táplált együttese. Az áramkör magába foglalja a vezetékeket és a
hozzájuk tartozó egyéb villamos szerkezeteket (kapcsolókat, csatlakozókat, védelmeiket,
vezérlıket, jelzıket stb.), de a rájuk csatlakoztatott fogyasztókészülékeket nem.
Az érzetküszöb az a legkisebb áramerısség, amelyet az emberi szervezet áramhatásként
érzékel.
Az elengedési áramerısség az a legnagyobb áramerısség, amelynek okozóját az ember még
akaratlagosan el tudja engedni, ha az a kezére hat.
A leválasztás biztonsági okokból a teljes berendezésnek vagy meghatározott részének a
feszültségmentesítése azáltal, hogy a kapcsolatát megszüntetjük a villamos energiaforrással.
A villamos áram élettani hatásai

Villamos áramütés akkor okoz balesetet, ha az emberi test a villamos áramkörbe kapcsolódik.
A leggyakrabban olyankor fordul elı, ha azonos áramkör két vezetékét vagy a földpotenciál
és egy feszültség alatt álló pontot megérintünk. A villamos áram vegyi, hı, mágneses és
élettani hatása révén fejti ki káros hatását.
• A villamos áram vegyi hatása (a testnedvek elektrolitikus bomlása) nyomán az emberi
szervezetben gázképzıdés jön létre, amely embóliához vezethet.
• A villamos áram égési sérüléseket okoz, amelyet elıidézhet a testen átfolyó áram által
kifejtett és az ellenállás mértékétıl függı hıhatás (Joule-hı), valamint a villamos ívet
kísérı hımérséklet.
• A villamos áram élettani hatása a váratlan áramütés eredménye, és ez nagymértékben
függ az egyén egészségétıl.
A villamos áramütés súlyosságát (veszélyességét) az áramerısség (az emberi testen átfolyó), a
behatás idıtartama, az áram útja, az áram neme, az áram frekvenciája, az emberi test
ellenállása és az áthidalt feszültség nagysága befolyásolja. Az áramütéskor további tényezık
is számottevıek: az egyén testi, lelki állapota, vagy az, hogy számít-e az áramütésre.
A veszélyesség szempontjából az érzékelhetı áramerısség átlagosan 0,5...1 mA, amelyet
érzetküszöbnek nevezünk. Veszélyes az a határ, amely a végtagizmok görcseit kiváltja. Ez az
elengedési áramerısség kb. 10...20 mA. A 80 mA körüli áramerısség már a szívkamra és a
pitvar egyidejő összehúzódását okozza, aminek következtében a normális szívmőködés az
áram megszőnése után is szünetelhet. Klinikai, majd biológiai halált okozhat a 100 mA-es
vagy nagyobb áramerısség.
Az áramütés az idegközpontok zavarát, az izmok görcsös összehúzódását okozza, aminek
következménye eszméletvesztés is lehet. Az áram az emberi testen belül a testrészek
ellenállása függvényében halad. Így pl. a legkedvezıbb eset, amikor a két láb hidalja át a
feszültséget. Az egyenárammal szemben az emberi szervezet nem annyira érzékeny, mint a
váltakozó árammal szemben. Az egyenáram a hı- és vegyi hatása miatt káros, a váltakozó
58 Mőszaki projekt
áram az idegrendszert sokkolja. Az áramütésre sokkal érzékenyebbek a szívbetegek, az

alkoholisták, a magas vérnyomásban szenvedık stb.
A villamos áram káros hatásait a villamos berendezések megfelelı létesítésével,
érintésvédelemmel és a munkavégzés szabályainak betartásával tudjuk megakadályozni.
Villamos berendezések biztonságos létesítése

A villamos berendezések létesítıi és üzemeltetıi számára alapvetı feladatot jelent, hogy a
villamos berendezés megfeleljen mindazon igénybevételeknek, amelyek az üzemeltetés
helyén fennállnak. Az erre vonatkozó követelményeket az MSZ 1600 szabványsorozat
„Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségő erısáramú villamos
berendezések számára” c. része tartalmazza. A sorozat a létesítési elıírásokat foglalja
magában, amelyek megszabják, hogy a környezeti feltételeknek megfelelı villamos
berendezés hogyan építhetı ki.
Erısáramú villamos berendezések létesítéséhez csak olyan anyagot, készüléket, gépet stb.
szabad felhasználni, amely az alkalmazás és az igénybevétel során a biztonsági
követelményeket kielégíti. A biztonsági követelményeknek való megfelelést, a hatósági
vizsgálatot végzı (hazánkban a Magyar Elektronikai Ellenırzı Intézet) engedélye biztosítja.
Az egyes helyiségekben a villamos berendezések létesítési módját a helyiség jellege határozza
meg, amelyeket a következıképpen csoportosíthatunk:
• Száraz helyiségben a levegı relatív nedvességtartalma 75%-nál nem nagyobb, pára- és
nedvesség-lecsapódás nincs. Ilyen helyiségek pl. a lakószobák, irodák, gépmőhelyek.
• Poros helyiségben a levegıben lebegı por vagy egyéb szennyezıdés a villamos
berendezések mőszaki állapotát (pl. a hőtést, szigetelést, mőködést) rontja. Ilyen
helyiségek pl. a présporokat gyártó vegyi üzemek, cementgyárak, malmok stb.
• Nedves helyiségben a levegı relatív nedvességtartalma tartósan meghaladja a 75%-ot, ill.
tartósan jelentkezik a pára-, gız- vagy nedvesség-lecsapódás. Ilyen helyiségek pl. a
fürdık, zuhanyzók, a rosszul szellızött pincék, tejüzemek stb.
• Marópárás helyiségben állandóan vagy huzamosabb idın keresztül agresszív gızök,
gázok, folyadékok vannak, így veszélyeztetik a villamos berendezés szigetelı vagy
áramvezetı részeit. Ilyen helyiségek pl. ahol savas akkumulátorok vannak, a vegyi
üzemek egyes részei, galvanizáló mőhelyek stb.
• Meleg helyiségben a hımérséklet az évszaktól függetlenül meghaladja a 35°C-ot. Ilyen
helyiségek pl. a kazánházak, pékségek, kovácsmőhelyek stb.
• A szabadtéren elhelyezett villamos berendezések klimatikus hatásnak vannak kitéve. Ilyen
pl. az egyik oldalon nyitott tároló vagy az üvegház.
A helyiségek jellege határozza meg az alkalmazható villamos berendezéseket, vezetékeket,
kapcsolókat, a szükséges világítást és lámpatesteket. Gyakran elıfordul, hogy nedves
helyiségben kell elhelyezni különféle villamos berendezéseket. Ez érintésvédelmi
problémákat vet fel, amelyek megoldásáról gondoskodni kell.
A villamos gépeket és a fogyasztó berendezéseket úgy kell elhelyezni, hogy adattáblájuk,
valamint ellenırzı berendezéseik mőködés közben is biztonságosan megfigyelhetıek
legyenek. A balesetek megelızése érdekében figyelmeztetı hangjelzést kell adni, ha a
villamos gép által hajtott berendezés az indítás helyérıl nem tekinthetı át. Gondoskodni kell a
vészleállítás lehetıségérıl a gépek esetleges üzemzavara esetén. A létesítményekben ki kell
alakítani a teljes körő (központi), a szakaszos és a lokális (helyi) feszültségmentesítés
lehetıségeit.
A villamos gyártmányokban alkalmazott szigetelések a következık:
• Alapszigetelés (üzemi szigetelés): az üzemszerően vezetı részeken az áramütés elleni
alapvédelem része.
Mőszaki projekt 59
• Kiegészítı szigetelés (védıszigetelés): az alapszigetelés kiegészítése. Különálló szigetelés

annak érdekében, hogy megakadályozza az áramütést az alapszigetelés meghibásodása
esetén.
• Kettıs szigetelés: együttesen tartalmazza az alap- és a kiegészítı szigetelést.
• Megerısített szigetelés: az üzemszerően vezetı részeken alkalmazott, egyetlen
szigetelırendszer. Több olyan réteget is magában foglalhat, amelyet nem lehet egyenként
alap- vagy kiegészítı szigetelésként vizsgálni.
A villamos berendezéseket és készülékeket a külsı behatásokkal szemben védeni kell. A
gyártmányokon e védelmet a védettségi fokozatokkal adhatjuk meg (8. táblázat).
Az IP fokozatok. 8. táblázat
A védettségi fokozat az IP jelölésbıl és az azt követı két számjegybıl áll.

Az elsı számjegy (l-tıl 6-ig) a mechanikai behatás elleni védelmet jelenti (pl. 0, ha nincs
védettség; 6, ha finom por sem hatolhat a gyártmányba).
A második számjegy (l-tıl 8-ig) a víz behatása elleni védelmet jelenti (pl. 0, ha nincs
védettség; 8, ha víz behatolhat, de az üzemi mőködést nem befolyásolja).
A gyártmányokon mindkét számjegyet fel kell tüntetni, azonban azt a számjegyet, amelyhez
tartozó védettségre nincs szükségünk X-szel helyettesíthetjük (pl. IP2X, IPX4).A szerelési
anyagok és a háztartási készülékek védettségi elıírásait az 9. táblázat tartalmazza.
A háztartási készülékek biztonsági fokozatai. 9. táblázat
60 Mőszaki projekt
A kapcsolókat úgy kell elhelyezni, hogy mindig hozzáférhetıek legyenek. A kisfeszültségő

kapcsolók kizárólag közvetlenül kézzel mőködtethetık. Fogantyús és billenı kapcsolók
bekapcsolt helyzetét a fogantyú felfelé állása mutatja. A kapcsolókészülékek ki önmőködıen
vagy villamos közvetítı szerven keresztül mőködtethetık. A különbözı kapcsolók esetén a be
és ki nyomógombok felirattal jelölhetık (ON vagy OFF). A kapcsolóknál elhelyezett
jelzılámpák színjelölése a szabványnak megfelelı legyen! Pl. a gép üzemkész állapotát zöld,
az azonnali beavatkozás szükségességét vörös szín jelöli.
A villamos berendezésekben az áram vezetésére vezetéket (szigetelt vezeték, szabadvezeték,
kábel) kell használni. A vezetékeket méretezni kell a zárlati áram termikus és dinamikus
hatására. A villamos vezetékeket falban (vakolat alatt) és a falon kívül lehet elhelyezni, a
falon kívül csak kábe1csatornában vagy szilárdan rögzített védıcsıben szabad elhelyezni. A
vezetékvédık csak vízszintesen és függılegesen helyezhetık el. A csatornákat, védıcsöveket
úgy kell rögzíteni, hogy azok közvetlenül a falfelületen vagy attól bilincstávolságra legyenek.
A felhasználható vezetékfajtákat és a velük szemben támasztott követelményeket a már
említett MSZ 1600 szabvány tartalmazza.
A villamos gépeket, berendezéseket, készülékeket falra, állványra stb. úgy kell rögzíteni,
hogy ne mozdulhassanak el.
A tárgyi feltételeken kívül a munkavállalók szerepét is elemezni kell a villamos környezetben.
Mindenkinek kötelessége a szakképzettségének és a munkavédelmi elıírásoknak megfelelıen
végeznie a munkáját. A munkavégzıket (a villamos szempontokat figyelembe véve) a
következı csoportokba sorolhatjuk:
I. csoport: A mindenki által használható háztartási és hasonló villamos berendezések,
készülékek, amelyekhez villamos szakképesítés és kioktatás nem szükséges.
II. csoport: Az üzemi villamos berendezések és készülékek kezelésével és használatával
megbízott személyek. Villamos szakképesítésük általában nincs, de a feladat ellátására
betanított és a készülék kezelésével kapcsolatos veszélyekre kioktatott személyek (pl.
esztergályos).
III. csoport: Kijelölt villamos berendezésrészben meghatározott villamos tevékenységet
ellátó személyek. Villamos szakképesítésük általában nincs, de a munkavégzés ellátására
betanított és a villamos munkával kapcsolatos veszélyekre kioktatott személyek (pl.
házfelügyelık).
IV. csoport: Villamos munkákat végzı személyek. Villamos szakképzettséggel rendelkeznek
és az adott munkavégzésre vonatkozó oktatásban részesültek (pl. villanyszerelık).
V. csoport: Villamos munkát vezetı, irányító személyek. Legalább a IV. csoportra elıírt
végzettséggel rendelkeznek (pl. önálló villanyszerelı, villamos osztályvezetı).
Mőszaki projekt 61
Az épületvillamossági berendezések és készülékek kezelési útmutatásban rögzített használata

nincs személyi követelményhez kötve. A villamos berendezéseken végzett munkákhoz
megfelelı munka- és védıeszközöket (pl. szigetelt szerszámot) kell használni.
Érintésvédelem
Az érintésvédelem a testzárlatok következtében felléphetı érintési és/vagy lépésfeszültségek
által okozott élettani veszélyek megelızésére, ill. csökkentésére való mőszaki intézkedések
összessége.
Az üzemszerően feszültség alatt álló részek megérintésébıl származó balesetek
megakadályozását célzó intézkedések összessége az érintés elleni védelem. A berendezések
szükséges védelmét az MSZ 1600 szabvány, a gyártmányokét a termékszabványok elıírásai
határozzák meg.
Az érintésvédelem célja, hogy intézkedésekkel megelızze a villamos berendezések aktív
részével való érintkezést (közvetlen érintésvédelem), valamint elhárítsa a villamos
berendezések üzemszerően feszültség alatt nem álló, de meghibásodás folytán feszültség
(testzárlat) alá kerülı részének érintésébıl származó veszélyeket (közvetett érintés védelem).
Egyenpotenciálra hozás (EPH) a testek és más vezetı anyagú szerkezetek vezetıinek
összekötése, azok azonos vagy közel azonos potenciálra hozása. Lehetséges megoldási módjai
a következık.
• Egyenpotenciálra hozó hálózattal, egy épület vagy más nagyobb, körülhatárolt terület
általános egyenpotenciálra hozására.
• Helyi egyenpotenciálú összekötéssel azokban az esetekben, amikor a kikapcsolási idı
megfelelı csökkentése nehézségekbe ütközik.
• Földeletlen egyenpotenciálra hozással, amely önálló érintésvédelmi mód.
Ha a veszélyesség fokát vagy a berendezés jellege, vagy a környezet jellege egymagában
határozza meg, akkor fokozott érintésvédelemrıl beszélünk. Nem kötelezı érintésvédelmet
alkalmazni a következı esetekben:
• A villamos szerkezetek azon fémrészeinél, amelyeknek érinthetı felülete kicsi (50x50
mm-nél nem nagyobb). Ilyenek pl. a csavarok, szegecsek, kábelbilincsek.
• A vezetékek védıcsöveinél és -csatornáinál, ha azok falba, vakolatba vannak süllyesztve,
ill. nem tartalmaznak érinthetı fémrészt. Ilyen pl. a kábel, MM-fal.
• A vezetékek önmagukban nem nagy kiterjedéső fém tartószerkezeteinél, ha azokon
legalább kétrétegő szigetelés van.
• Az erısáramú szabadvezetékek oszlopainál.
• A földhöz képest legfeljebb 250 V-os névleges feszültségő villamos berendezés olyan
szerelési anyagainál, amelynek nincs fémrésze.
Érintésvédelem szempontjából a talajt és a talajjal érintkezı minden, nem szigetelı anyagú
tárgyat földnek nevezzük.
Érintésvédelem szempontjából a villamos berendezés, gép, készülék fémbıl vagy más,
villamos vezetı anyagból készült részét, amely nem áll feszültség alatt, de meghibásodás
folytán feszültség alá kerülhet, testnek nevezzük.
Érintésvédelmi osztályok
A villamos gyártmányokat érintésvédelmi osztályokba soroljuk, amelyek meghatározzák,
hogy a gyártmány milyen érintésvédelmi móddal, ill. milyen érintésvédelmi módhoz való
csatlakozásra készült. Az érintésvédelmi osztály nem rangsorolja a gyártmányok biztonsági
szintjét és minıségi mutatót sem jelent. A gyártmányok érintésvédelmi osztályai a
következık.
• Érintésvédelmi osztályú gyártmány. Az áramütés elleni védelem az üzemi szigetelésen
alapul. A gyártmány testén védıvezetı csatlakoztatására nincs lehetıség, az üzemi
62 Mőszaki projekt
szigetelés meghibásodása esetén a védelem a környezetre hárul (pl. a környezet

elszigetelése).
• Érintésvédelmi osztályú gyártmány. Az üzemi szigetelésen kívül járulékos
óvintézkedéseket is alkalmaznak. A gyártmány testéhez csatlakoztatható a villamos
hálózat vezetıje úgy, hogy a megérinthetı villamos vezetı részek még az üzemi szigetelés
meghibásodás a esetén sem kerülhetnek veszélyes feszültség alá (pl. nullázás,
védıföldelés).
• II. Érintésvédelmi osztályú gyártmány. Az üzemi szigetelésen kívül járulékos
óvintézkedésként a gyártmányt kettıs szigeteléssel vagy megerısített szigeteléssel látják
el. A védelem független a villamos hálózattól. A felhasználó az adattáblán látható kettıs
négyzet jelrıl ismeri fel.
• III. Érintésvédelmi osztályú gyártmány. Az áramütés elleni védelem megoldása az
érintésvédelmi törpefeszültségő tápláláson alapul.
Érintésvédelmi módok
Az érintésvédelmet védıvezetıvel vagy védı vezetı nélkül valósíthatják meg.
A védıvezetıs érintésvédelmi módok mőködéséhez az érintésvédelemmel ellátott villamos
szerkezetek testét védıvezetıvel kell összekötni. Ilyen megoldás a nullázás és a védıföldelés.
A nullázás (TN-rendszer, ahol T a latin terro = föld szóból ered) olyan érintésvédelmi mód,
amelynél a tápláló rendszernek közvetlenül földelt üzemi vezetıje van, és ezt kötik az
érintésvédelemmel ellátott villamos szerkezetek testére védıvezetıként. A nemzetközi
szabvány (IEC) három fajtáját különbözteti meg.
A TN-C rendszerben az üzemi nullavezetı közös a védıvezetıvel (19.a) ábra). (A 19. és 20.
ábrákon az IA jelölés az áram-védıkapcsolást szemlélteti.)
A TN-S rendszerben, az üzemi nullavezetıt a hálózat teljes hosszában szétválasztják a
védıvezetıtıl (19.b) ábra).
A TN-C-S rendszerben, a védıvezetı a hálózat egy részén közös, más részén el van választva
az üzemi nullavezetıtıl (19.c) ábra).
19. ábra. Nullázás
Mőszaki projekt 63
a)
A védıföldelésnek két módja van.
• Védıföldelés közvetlenül földelt rendszerben (IT-rendszer). A táplálórendszernek

közvetlenül földelt pontja van, és az érintésvédelemmel ellátott villamosszerkezetek teste
a táplálórendszerrel össze nem kötött földeléshez van kötve (20.a) ábra).
Védıföldelés földeletlen és közvetve földelt rendszerben (IT-rendszer). A táplálórendszernek
nincs közvetlenül földelt pontja, és az érintésvédelemmel ellátott villamos szerkezetek teste
védıföldeléshez van kötve (20.b) ábra).
20. ábra. Védıföldelés
Az érintési feszültség tartósan megengedett UL határértéke 100 Hz-nél nem nagyobb

frekvenciájú, szinuszosan váltakozó áram esetén 50 V, állandó értékő egyenáram esetén 120
V. Egyes különlegesen veszélyes helyekre vagy berendezésekre (pl. gyermekjátékok) az
elıírások ezeknél az értékeknél kisebb értékeket is meghatározhatnak (általában 25 V vagy 12
V váltakozó, ill. 60 V vagy 30 V egyenfeszültség a szokásos határ).
A hordozható vagy üzem közben áthelyezhetı fogyasztókészülékek érintésvédelmi
kikapcsolásának késleltetés nélkül (általában 0,2 másodperc alatt) kell mőködnie. Minden
egyéb kikapcsoló mőködését legfeljebb 5 másodperc idıtartamra szabad késleltetni.
Ha az érintésvédelmi kikapcsolást olvadóbiztosító vagy megszakító végzi, akkor a kioldást
elıidézı áramot kell meghatározni:
Ia = In · a,
ahol Ia az elıírt gyorsaságú kikapcsolást elıidézı áram, A; In az olvadóbiztosító, ill. a
kismegszakító névleges árama, A; a a kioldási tényezı (értékét a szabvány határozza meg).
A földben fekvı vagy a falon kívül, levegıben szerelt földelıvezetı keresztmetszete:
• korrózió ellen védett réz- vagy acélvezetı esetén legalább 16 mm2,
• korrózió ellen nem védett rézvezetı esetén 25 mm2, acél vezetı esetén 50 mm2 legyen!
Védıvezetı céljára csak villamos vezetéket vagy megbízható villamos vezetıképességő fém
szerkezetet szabad alkalmazni. A védıvezetı keresztmetszete olyan legyen, hogy a
kikapcsolási idıtartamig viselje el a rajta áthaladó legnagyobb zárlati áramot. A
védıvezetıket a mechanikai és vegyi hatásoktól védeni kell.
64 Mőszaki projekt
Az áram-védıkapcsolás a védıvezetıs érintésvédelmi módok olyan kikapcsoló szerve, amely

az áramkör valamennyi üzemi vezetıjén folyó pillanatnyi váltakozó áram elıjeles összegének
a nagyságára mőködik. A védett fogyasztót rövid (0,2 s) idın belül le kell kapcsolnia a tápláló
hálózatról. Az áram-védıkapcsolás alapvetı követelménye, hogy a védendı test földelve
legyen (21. ábra). Az áram-védıkapcsolás alkalmazásának néhány feltétele a következı:
• Az üzemi áramot vezetı nullavezetıt mindig át kell vezetni a kapcsolón.
• A védıvezetıt soha nem szabad a kapcsolón átvezetni.
• Háromfázisú áramkörben csak háromfázisú kapcsoló
alkalmazható.
• Lehetıleg a legérzékenyebb, 30 mA-es kapcsolót
használjuk.
• A kapcsoló villám esetén kikapcsol.
21. ábra. Testzárlati árammal mőködtetett áram-védıkapcsolás
Az áram-védıkapcsolás jól alkalmazható földeletlen vagy

közvetve földelt rendszerekben kettıs földzárlat elleni
védelemként. Közvetlenül földelt rendszerben való
alkalmazása esetén, ha a kialakuló zárlati áram valamilyen ok
(pl. a hibahely ellenállása) miatt alatta marad a kioldó áram értékének, akkor helyesen
méretezett védı földelés esetén az érintési feszültség is alatta marad a megengedhetı
értéknek, tehát érintési veszély gyakorlatilag nincs.
A védıvezetı nélküli érintésvédelmi módok az emberi szervezeten keresztülfolyó áramot a
veszélytelen érték alá korlátozzák. Az ilyen érintésvédelemmel ellátott villamos szerkezetek
testét nem kell védıvezetıvel összekötni.
Érintésvédelmi törpefeszültség alkalmazásakor a villamos szerkezeteket törpefeszültségő
rendszerrel tápláljuk. Törpefeszültségő az a berendezés, amelynek névleges feszültsége 50 V-
nál nem nagyobb (pl. biztonsági transzformátor). Egyenfeszültség esetén a feszültségérték
120 V. Ha a berendezésnek nincs biztonságos üzemi szigetelése (pl. gyermekjátékok), akkor e
feszültségeknek csak a fele megengedett. A berendezések táplálását biztonsági
transzformátorral oldhatjuk meg.
Villamos szerkezetek elszigetelésekor a szerkezeteknek azokat a villamosan vezetı részeit
szigetelik el az ember által érinthetı részeitıl (pl. faanyagú lábrács használatával (22.a. ábra),
amelyek a testzárlat következtében feszültség alá kerülhetnek. A környezet elszigetelésekor
azokat a személyeket szigetelik el a környezetben levı földpotenciálú, nem szigetelı
részektıl, akik a villamos szerkezet testét érinthetik (22.b. ábra).
22. ábra. Érintésvédelmi módok
Földeletlen egyenpoteciálra hozás esetén az egyidejőleg érinthetı villamos szerkezetek teste

villamosan vezetı összekötés révén egyenpotenciálra kerül. Az érintkezı személyek nem
kerülhetnek földpotenciálra.
Védıelválasztás alkalmazásakor a védendı villamos szerkezetet nem közvetlenül a
hálózathoz, hanem biztonsági transzformátorhoz csatlakoztatjuk.
(Megjegyezzük, hogy 1988. július l-tıl nem szabványos érintésvédelmi módok a feszültség-
védıkapcsolás, a burkolás és az elkerítés. Az ezt megelızıen üzembe helyezett berendezések
korlátlan ideig mőködtethetık.)
Mőszaki projekt 65
Az érintésvédelem ellenırzése
A villamos berendezések érintésvédelmének ellenırzését szerelıi ellenırzéssel és
szabványossági felülvizsgálattal kell végrehajtani.
A szerelıi ellenırzés végrehajtása során a védıvezetıs érintési módokon a következı
vizsgálatokat kell elvégezni.
Megtekintéssel, ill. mőködési próbával kell ellenırizni:
• a védıvezetınek és kötéseinek, valamint a csatlakozások sértetlen állapotát,
• a biztosítóbetétek, kikapcsolók sértetlen állapotát,
• az állandó szigetelı-ellenırzı berendezések mőködését korlátozott áramú mesterséges
földzárlattal.
Villamos mőködéső próba alkalmazásával ellenálláson át testzárlatot vagy földzárlatot kell
elıidézni. Az érintésvédelmi kikapcsolás idejét kell figyelni. Mechanikus mőködéső próba
alkalmazásával az érintésvédelmi kikapcsolást indító relé mechanikus mozgatásával a
kikapcsolást indító állásba hozni, s figyelni a kikapcsolás idejét.
A védıvezetık rögzítetlen szakaszain ellenırizni kell a védı vezetı folytonosságát.
Ellenırizni kell, nem történt-e fázisvezetı-védıvezetı, ill. nullázás esetén fázisvezetı-
nullázóvezetı csere.
Egyenpotenciálra hozás során:
• ellenırizni kell a központi csomópont állapotát,
• elem lámpás folytonosság-ellenırzéssel ellenırizni kell, hogy fennáll-e a fémes kötés,
• a földeletlen egyenpotenciálra hozás alkalmazása esetén villamos ellenırzı próbákkal
ellenırizni kell az egyenpotenciálra hozó vezetı földeletlenségét és folytonosságát.
Az érintésvédelmi törpefeszültség alkalmazásakor ellenırizni kell az áramforrás biztonsági
kivitelét és állapotát.
A villamos szerkezet elszigetelése esetén megtekintéssel kell ellenırizni a szigetelések ép
állapotát. A környezet elszigetelésekor ellenırizni kell, hogy a testtıl nincs-e más test az
egyidejő érinthetıség határán belül, s a szigetelések ép állapotát.
A védıelválasztás ellenırzésekor megtekintéssel kell ellenırizni az áramforrás biztonsági
kivitelét.
Az érintésvédelmi szerelıi ellenırzés befejezésekor írásban kell rögzíteni az ellenırzés
eredményét.
A szabványossági felülvizsgálatkor meg kell vizsgálni, hogy
• az érintésvédelemre kötelezett villamos szerkezetek el vannak-e látva érintésvédelemmel,
• az alkalmazott érintésvédelmi módok megfelelnek-e az elıírásoknak,
• ki van-e építve az egyenpotenciálra hozó hálózat az elıírt helyeken.
A védıvezetıs érintési módok során megtekintéssel kell ellenırizni
• a vezetı keresztmetszetét és színjelölését minden helyen,
• az érintésvédelmi kikapcsolást végzı elemek állapotát,
• az állandó szigetelés-ellenırzı berendezés beállítási értékeit,
• a nullázásra használt nullavezetıben nincs-e olvadóbiztosító,
• hurokellenállás-méréssel megvizsgálni, hogy testzárlatkor is fellép-e a szükséges
áramerısség.
A földeletlen egyenpotenciálra hozás során ellenırizni kell, hogy a földeletlen
egyenpotenciálra hozó vezeték és a föld közötti szigetelés legalább 0,5 MΩ.
Az érintésvédelmi törpefeszültség alkalmazásakor ellenırizni kell, hogy az egyes vezetık és a
föld között nincs a törpefeszültség határértékénél nagyobb feszültség. A villamos szerkezet
elszigetelése esetén szigetelés méréssel kell ellenırizni az érintkezı fémrészek és az
66 Mőszaki projekt
üzemszerően feszültség alatt álló részek közötti szigetelés jóságát. A környezet

elszigetelésekor ellenırizni kell, hogy a szigetelések megfelelıek-e.
A védıelválasztás ellenırzésekor arról kell meggyızıdni, hogy 1 s vagy hosszabb idıre nem
lép-e fel a vizsgált vezetı és föld között a törpefeszültség határértékénél nagyobb feszültség.
Az érintésvédelmi szabványossági felülvizsgálat befejezésekor Érintésvédelmi minısítı iratot
kell kiállítani. A minısítı irat tartalmi követelményeit szabvány határozza meg, amelyhez
mellékelni kell a mérési eredmények számszerő értékeit tartalmazó rövidített jegyzıkönyvet.
Villamos berendezések üzemeltetése

Az erısáramú berendezések útvonalait, kezelıhelyeit mindig szabadon kell hagyni. Nem
szabad a burkolatokat feszültség alatt kinyitni. Meghibásodott berendezések bekapcsolását,
használatát meg kell akadályozni, és az üzemképtelenséget figyelmeztetı felirattal jelezni
kell. Szerelési munkálatokat csak feszültségmentes berendezéseken szabad végezni!
Villamos berendezések feszültségmentesítése
Minden berendezést feszültség alatt állónak kell tekinteni mindaddig, amíg a
feszültségmentesítést a következı mőveletsorban el nem végezték:
1. a feszü1tségmentesítendı rész kikapcsolása, leválasztása,
2. letiltás, a visszakapcsolás megakadályozása,
3. a feszültségmentesség ellenırzése,
4. a fennmaradó töltések kisütése, földelés-rövidrezárás,
5. a feszü1tségmentesített rész körülhatárolása.
Kikapcsolással meg kell szakítani a feszültségmentesítendı berendezés üzemi áramát. Ha a
kikapcsolás önmagában teljesíti a leválasztás követelményeit is, akkor ez leválasztásnak is
tekinthetı. A leválasztás megakadályozza, hogy n a berendezésre máshonnan emberre
veszélyes feszültség kerülhessen. Letiltást kell alkalmazni minden olyan esetben, amikor a
feszültségmentesítést a berendezésen végzendı munka szükségessé teszi. A feszültségmentes
állapotot ellenırizni kell. A töltések kisütésére általában elegendı a földelés és rövidzárás. A
feszültségmentesített rész körülhatárolható tényleges körülzárással, jelképes körülkerítéssel
stb. A feszültségmentesített berendezésen a végzett munka befejeztével a munka vezetıjének
gondoskodnia kell a földelések, rövidre zárások és a letiltások eltávolításáról. A munkálat
vezetıje a teljes munkavégzést koordináló villamos szakember.
Feszültség alatti munkavégzés
A villamos berendezések használata során mindig jelentkeznek meghibásodások (pl. kiég az
izzó), amelyeket feszültség alatt álló berendezéseken is ki lehet cserélni. Minden
szakképzettség és kioktatás nélkül végezhetı egyszerőbb tevékenységek a következık:
• épületvillamossági és világító berendezések kapcsolása, ha azok nincsenek el- zárva,
• izzólámpák, fénycsövek és kisfeszültségő foglalatba csavarható fémhalogén-, vagy
higanylámpák cseréje,
• kismegszakítók önmőködı kikapcsolása utáni visszakapcsolás,
• legfeljebb 63 A névleges áramerısségő D-biztosítók cseréje.
A fel nem sorolt munkákat csak villamos szakképzettséggel rendelkezı személy (IV. és V.
csoport) végezheti a munkavédelmi szabályzatnak megfelelıen.
Általános tudnivalók
• A feszültség alatti munkát legalább két személybıl álló csoport végezze, amelynek egyik
tagja a vezetı! A munka jellege határozza meg, hogy a szerelı pár melyik tagja végzi a
munkát, és melyik vigyáz a munkát végzı mozdulataira.
Mőszaki projekt 67
• A feszültség alatti munkavégzés veszélyessége minimálisra csökkenthetı a ruházat, a

szerszámok és az eszközök megfelelı használatával. A munkát tilos rövid ujjú ingben,
rövidnadrágban, szoknyában végezni! A munkavégzés során keletkezı ív meggyújthatja a
dolgozó ruháját, és ilyenkor a textíliában lévı legkisebb mőanyagtartalom tovább
súlyosbíthatja az égési sérüléseket.
• A munkavégzéshez megfelelıen szigetelt szerszámot kell használni. Feszültség alatt lehet
elvégezni pl. a feszültségmérést, szigetelıvizsgálatot.
• A szabadvezetékek veszélyes közelségét, egymástól való távolságukat szabvány határozza
meg. Ágak, gallyak eltávolításakor ügyelni kell, hogy a feszültség alatt levı vezetıt ne
közelítsük meg.
• Feszültség alatti munkát csak elızetes és idıszakos orvosi alkalmassági vizsgálaton
megfelelı, kifogástalan egészségi állapotban lévı, pihent munkaerınek szabad végeznie.
Villámvédelem
A villámcsapás (villám) a felhı és a föld, vagy a felhı és egy földi tárgy között létrejövı,
impulzus jellegő kisülés. A felhıkön belül felhalmozódott, különbözı polaritású töltések a
felhın belül, valamint a felhı és a föld között nagy térerısségő villamos tereket hoznak létre.
Ha a villamos térerısség értéke (bármely pontban) meghaladja a levegı villamos
szilárdságának értékét, akkor kisülés indul meg, amely helyileg vezetıvé teszi a levegıt. A
nagy töltésmennyiség rövid idı alatti kisülését, ha a felhın belül történik, villámlásnak, ha a
felhı és a Föld között jön létre, akkor villámcsapásnak nevezzük. A villámvédelem célja,
hogy a védendı tárgyat megóvja a villámcsapás káros hatásaitól.
A villámcsapás káros hatásai a következı formákban jelennek meg

• Romboló hatás: a villámáram által elıidézett nagy nyomás vagy a nedvesség elpárolgása
miatt fellépı gızfejlıdés következtében jön létre.
• Dinamikus hatás: a villamosan jól vezetı testekben folyó villámáram impulzusszerő
elektromágneses erejének mechanikai hatása.
• Gyújtó hatás: tüzet okoz, az éghetı anyagokat közvetlenül, a nem éghetı anyagokat pedig
hısugárzás útján közvetve károsítja.
• Olvasztó hatás: a fémeket a becsapódási pontban vagy abban a vezetıben, amelyen
átfolyik, megolvasztja.
A villámot az e célra épített vagy felhasznált alkatrészek és épületelemek fogják fel. A
villámhárító feladata a villám káros hatásaitól való védelem.
A villámhárító részei a felfogó, levezetı és a villámhárító földelés (23. ábra).
23. ábra. A villámhárító felépítése

1 felfogó; 2 levezetı; 3 oldható kötés; 4 földelés; 5 az esıcsatorna rákötése a levezetıre
68 Mőszaki projekt
A felfogó feladata, hogy a védendı tárgy helyett becsapódási pontot képezzen a villám
számára. Természetes felfogó pl. a központi rádió- és televízió-antenna, a hórács, a fémbıl
készült kémény.
A levezetı a felfogót összeköti a villámhárító földeléssel. Természetes levezetı a fémbıl
készült épületelem vagy alkatrész.
A villámhárító földelés feladata, hogy a villám áramát a földbe vezesse. A villámhárító
földelı a talajba fektetett és azzal vezetı érintkezésben lévı, fémbıl készült vezetıtest, amely
nagy felületen érintkezik a talajjal. A földelıvezetı a villámhárító levezetıjét a földelıvel
összekötı vezetı.
Az elkészült villámhárítót ellenırizni kell, hogy megfelel-e a szabványossági elıírásoknak. A
meglevı villámhárítókat felül kell vizsgálni, ha az épületeket átalakították vagy az elıírások
megváltoztak. Ügyelni kell minden olyan jelenségre (pl. sérülés, korrózió), amely
befolyásolhatja a villámvédelem hatékonyságát. A vizsgálatok és ellenırzések adatait a
felülvizsgálati naplóban kell dokumentálni.
2.5. Az anyagmozgatás és tárolás biztonságtechnikája. Kézi és gépi anyagmozgatás,

veszélyes anyagok mozgatása, tárolása
Az anyagmozgatás – amit a munkavállaló hajt végre – egy tervszerően elıirányzott

helyváltoztatás, amelynek során nyersanyagokat, félkész vagy késztermékeket, munka- és
segédeszközöket stb. viszünk a technológiailag szükséges helyre. Ha az anyagmozgatás
nagyobb távolságok között valósul meg, akkor szállításról beszélünk.
A munkavédelem területén az anyagok mozgatását a megvalósítás szerint csoportosíthatjuk, s
így beszélhetünk kézi és gépi anyagmozgatásról. Külön ki kell emelnünk a veszélyes anyagok
mozgatását.
Kézi anyagmozgatás
A foglalkozási ártalmak közé tartozik a nagy súlyú terhek emelése miatt bekövetkezı
egészségkárosodás, ezért a 10. és a 11. táblázatban látható elıírásokat be kell tartani.
A normákat meghaladó súlyú tárgyak kézi segédeszköz nélkül csak csoportosan szállíthatók.
Több személy esetén a szállítást irányítani kell.
Az anyagmozgatásból eredı balesetek a helytelen testtartásra és a tehernormák be nem
tartására vezethetık vissza. A leggyakoribbak a kezek és a lábak sérülései, de a gerincoszlop
káros terhelése is elıfordul.
A kézi anyagmozgatási mővelet részei: a teher megfogása, felemelése, elszállítása, lerakása.
A teher megfogását biztos fogás vétellel valósítjuk meg. Ez függ a teher alakjától, méretétıl.
A teher emelését guggolva kezdjük, majd kiegyenesedve szállítjuk a megjelölt helyre, ahol
körültekintıen rakjuk le! Ügyeljünk a helyes testtartásra!
A kézi anyagmozgatáshoz használt segédeszközöket az 12. táblázat tartalmazza.
A kézi mőködtetéső emelıszerkezetek a függıleges teheremelésben alkalmazhatók. A
leggyakoribbak a kézi csörlı, a kötélcsigasor, a csavarorsós emelı, a csavarkerekes
lánccsigasor. A teher emelésekor mindig fel kell tüntetni a teherbírást.
A mőszaki-technikai szempontokon kívül a szállítandó tárgyak anyaga, halmazállapota,
mennyisége, a szállítási út milyensége, a szállítómunkások száma stb. befolyásolja a
szállítóeszközök kiválasztását. Ugyanakkor rendkívül fontos a biztonságtechnikai szempontok
mérlegelése is, amire vonatkozóan a 13. táblázat tartalmaz információkat.
Mőszaki projekt 69
A segédeszköz nélküli kézi anyagmozgatásra vonatkozó normaelıírások

(a mozgatható teher nagysága, kg). 10. táblázat
A kézitargoncákkal és kézikocsikkal végzett anyagmozgatásra vonatkozó normaelıírások

(a mozgatható teher nagysága, kg). 11. táblázat
70 Mőszaki projekt
A kézi anyagmozgatás egyszerő segédeszközei. 12. táblázat
Gépi anyagmozgatás
Az anyagmozgatás gépesítésével kiváltható a dolgozók fizikai
terhelése. Az anyagmozgatást különbözı gépekkel
végezhetjük, ilyenek a targoncák, a daruk, a szállítószalag, a
teherkocsik, a csillék stb.
A targoncák csoportosíthatók a hajtásuk szerint. Így lehetnek
belsı égéső motorral vagy villamos motorral hajtott targoncák.
Zárt munkahelyeken a levegı szennyezésének
megakadályozására csak villamos targoncák használatosak.
Egyes típusai szállításra, vontatásra, emelésre alkalmasak (24.
ábra).
Az emelıvillás targoncák raklapon elhelyezett kismérető
tárgyak szállítására is alkalmazhatók. A targoncák kezelıinek
vizsgát kell tenni. Csak megengedett tömeg szállítható, ill.
emelhetı. A mőszaki paramétereket be kell tartani. A
targoncákon az anyagokat úgy kell elrendezni, hogy súlypont
lehetıség szerint a gép súlypontjához közel legyen, mert így
24. ábra. Emelıvillás targonca
Mőszaki projekt 71
elkerülhetjük a borulásveszélyt. A targonca vezetıje a megengedett sebességi értékeket nem

lépheti túl! A munkahelyi közlekedési szabályokat be kell tartani. Illetéktelen a targoncát nem
vezetheti!
A kézi szállítóeszközök jellemzése biztonságtechnikai szempontból.

13. táblázat
A daruk az anyagokat, árukat térben mozgatják. Legelterjedtebb típusaik: toronydaru,

bakdaru, futódaru (25. ábra).
25. ábra. Darutípusok
A bonyolult szerkezeti kialakítás megköveteli, hogy az üzemeltetı szakismerettel

(szakvizsgával) rendelkezzen. A darukon megtalálható szerkezeti elemek: az emelımő, az
emelıszerkezet [emelıdob, emelıkötél (26. ábra)], a hajtómotor és a tartószerkezet.
72 Mőszaki projekt
6. ábra. Emelıdob lánccal
A biztonságos üzemeltetés érdekében a darut a megengedett terhelésre lehet igénybe venni. A

túlterhelés megakadályozására végálláskapcsolót vagy túlterhelésgátlót kell felszerelni.
A jellegzetes veszélyforrások a következık:
• A teher megfogás át (felkötését) csak hibátlan, kipróbált és ellenırzött
függesztıelemekkel (lánccal, drótkötéllel) szabad végezni.
• Kicsúszás és kibillenés ellen védekezni kell.
• A horognak mindig a teher súlyvonalában kell elhelyezkednie. Nagyobb teher emelésekor
a horogkilincses horoggal szabad a terhet megfogni.
• A teher lezuhanását okozhatja az elhasználódott emelıkötél.
• A lengı teher alatt tartózkodni tilos!
• A daruk mőszaki állapotáért a munkáltató a felelıs.
A karbantartást, az idıszakos felújítást a munkáltató rendeli meg, az ezekrıl szóló szükséges
nyilvántartásokat is ı ırzi.
A szállítószalagok folyamatosan mőködı anyagmozgató berendezések, meghatározott
sebességgel és útvonalon szállítják az anyagokat, elsısorban ömlesztett anyagokat. A
folyamatos mőködés megköveteli a fokozott karbantartási igényt. A biztonságos mőködés
érdekében meghatározott távolságoknál vészleállítókat helyeznek el. A veszélyes helyeken a
védıburkolatot reteszelni kell. Az anyagfelrakás kialakításánál törekedni kell a zárt kivitel
megvalósítására.
Veszélyes anyagok mozgatása

A veszélyes anyagok szállítására mindig különösen nagy gondot kell fordítani, akár
telephelyen belül, akár közúton szállítjuk azokat. Biztonsági elıírások, szabályok rögzítik a
helyes eljárást a balesetek elkerülése érdekében.
Nagyon mérgezı és mérgezı hatású veszélyes anyagokat csak olyan csomagolóanyagban
szabad szállítani, amelybıl szállítás közben szét nem szóródhatnak, ki nem ömölhetnek és el
nem párologhatnak. Figyelemmel kell lennünk az anyag vegyi összetételére és
halmazállapotára. A légnemő halmazállapotú vagy gáztartalmú és a folyékony halmazállapotú
anyagokat tartalmazó törékeny tartályokat fém- vagy fafonattal kell körülvenni. A folyékony
Mőszaki projekt 73
anyaggal töltött törékeny tartályokat erıs, kitömött burkolatba kell csomagolni, ami kiömlés
esetén a folyadékot felszívja.
A szállítmányt kísérı személy köteles gondoskodni arról, hogy szállítás közben az anyag ne
párologjon, ki ne szóródjon, szét ne folyjék és illetéktelenek kezébe ne jusson. Ha a szállítás
során mégis bekövetkezne rongálódás (kiömlés), akkor a szállítónak kötelessége azt
megszüntetni (közömbösíteni). A szállítás során használt csomagolóanyagot másra nem
szabad felhasználni!
A szállítóeszközön és/vagy a csomagolóburkolaton el nem távolítható módon szimbólummal
és/vagy felirattal jelezni kell a mérgezı hatást és a veszélyességet.
Ártalmas hatású, veszélyes anyagok. Ezen anyagok mozgatásakor meg kell akadályozni a
kigızölgésüket, porzásukat, elcsepegésüket. Így a lakosság expozíciója csökkenthetı és a
környezetszennyezés biztonsággal megelızhetı. A szállításra vonatkozó jelölések használata
ilyen esetben is kötelezı.
A veszélyes anyagok szállítása során a következı biztonsági intézkedéseket tehetjük:
• A szállítás megkezdése elıtt ellenırizzük a veszélyes anyag csomagolását!
• Gondoskodjunk a személyi védıfelszerelésekrıl, mivel szállítás közben elıfordulhat
sérülés (közúti, vasúti szállítás esetén a szállítóeszközön is elhelyezünk
védıfelszereléseket)!
• A munkavállalókat ki kell képezni.
• A szállítóeszközön az elmozdulás ellen biztosítani kell veszélyes csomagokat.
• A szállítóeszközön tőzoltó-berendezést kell elhelyezni.
A veszélyes anyagok közúti szállítására vonatkozó elıírásokat az ADR rögzíti. Ez tartalmazza
azt is, hogy mely anyagok szállíthatók együtt. Az ENSZ a veszélyes árukat, beleértve
hulladékait is, szállítás szempontjából 9 osztályba (UN osztály) és ezen belül alosztályba
sorolta be. Az elsı szám az osztályt, a második az alosztályt jelenti. Pl. UN1 H1 a
robbanóanyagok, az UN9 H12 az ökotoxikus anyagok jele. A veszélyes anyagokat szállító
eszközöket mindig tisztán kell tartani, így a szállítás után gondoskodni kell a
megtisztításukról.
A veszélyes anyagok okozta veszélyekre figyelmeztetı táblákat mindig használni kell.
Az anyagtárolás módjai
A nyersanyagokat, félkész és késztermékeket a munkafolyamat során és azt követıen is el

kell helyezni, tárolni kell.
Az anyagtárolás a munkafolyamatot megelızı beszállítás utáni, valamint a felhasználás
közbeni és a kiszállítás elıtti anyagok megfelelı elhelyezése.
Az anyagtárolás módját az anyagok alaki, fizikai és vegyi tulajdonságai határozzák meg,
amely lehet:
• szabadtéri tárolás (pl. építıanyagok),
• részben fedett tárolás (pl. betonelemek),
• zártterő tárolás (pl. elektronikai alkatrészek).
A szabadtéri tárolás legegyszerőbb kivitele a megfelelıen elıkészített hordképes talaj,
lehetıleg közmővesített területen. A víz elvezetésérıl gondoskodni kell. A tárolási módok
között a legkisebb védelmet ez nyújtja. Az anyagok (áruk) sérülésének kockázata mellett az is
a hátránya, hogy a dolgozók ki vannak szolgáltatva az idıjárásnak (esıben, hóban,
napsütésben is folytatni kell a munkát).
A részben fedett tárolás során általában acélvázas tetıszerkezetet használnak. Ez nagyobb
védelmet nyújt, mint a szabadtéri tárolás. A tetıszerkezet alatt állványok is elhelyezhetık,
74 Mőszaki projekt
ahol rúdanyagok és lemezek is tárolhatóak. Hátránya, hogy szeles idıjárás esetén nincs
teljesen védve a tároló.
A zártterő tárolás leggyakoribb formája az anyagok raktárhelyiségben való elhelyezése. A
költségérzékeny gazdálkodás hatására napjainkban elıtérbe került a munkafolyamatok melletti
tárolás. Ez megoldható lehet egy üzemcsarnokon belüli helyiségben, de elegendı lehet a
munkahelyek melletti polcrendszer is, ahol átmenetileg elhelyezhetı a félkész termék. Ahhoz,
hogy ezt meg tudjuk valósítani, széleskörő logisztikai ismeretekkel kell rendelkezni.
Az anyagokat halmazállapotukhoz igazodva kell tárolni. A darabáruk állványokon, polcokon
helyezhetık el. A kismérető elektronikai alkatrészek esetén a dobozos vagy fiókos rendszer a
legjobb. A darabáruk mozgatásának és raktározásának költségcsökkentését a zárt kivitelő
konténerek használatával érhetjük el. Az ömlesztett anyagokat szabadtéren prizmákban vagy
támfalas megtámasztással, valamint tároló berendezésekben, ún. silókban helyezhetık el. Ha
az ömlesztett anyagokat zsákolják vagy konténerbe rakják, akkor darabáruként kezelhetık. A
folyadékokat hordókban, ballonokban, tartályokban, a gázokat acélpalackban, tartályokban
tárolják. Ügyelni kell a veszélyes anyag és a tárolás kapcsolatára (pl. a hordó korrodálódik, és
így a veszélyes anyag egy idı után a környezetbe kerülhet). A tárolás során gondoskodni kell
a tárolt anyagok védelmérıl. Kiemelt figyelmet kell fordítani a tőzveszélyes és a
robbanásveszélyes anyagokra (pl. benzinre). A tárolás során ügyelni kell a csomagoláson
feltüntetett árukezelési jelekre is.
Veszélyes anyagok tárolása

A veszélyes anyagok tárolását fizikai, kémiai tulajdonságaik alapján kell megszervezni. A
tárolás módját a méregerısségi osztályozás szabja meg.
A nagyon mérgezı hatású veszélyes anyagokat erısfalú és biztonsági zárral ellátott
méregszekrényben, az erre a célra szolgáló helyiségben vagy elzárhatóan körülkerített
rakterületen (pl. föld alatti tárolókban, tartálykocsiban) anyagonként elkülönítve és jelölve
kell tárolni. A helyiséget minden oldalról fallal kell körülzárni és a megfelelı szellıztetés és
megvilágítás mellett biztonsági zárral kell ellátni.
A méregtároló ajtajának külsı falát szembetőnı módon, szabványos méreg felirattal és
halálfej jelzéssel kell ellátni. Ha a tárolt anyagok között maró vagy rákkeltı anyag van, a
méregtárolón a maró és a rákkeltı feliratot, ill. jelzést is el kell helyezni. A méregtárolót
mindig zárva kell tartani! A biztonsági kulcsot a munkahelyi vezetı vagy megbízottja ırzi. A
jellegénél fogva nem zárható méregtárolót ırizni kell.
A mérgezı hatású veszélyes anyagokon kívül a méregtárolóban más árut elhelyezni, ill.
tárolni tilos! A méregtároló közvetlen közelében élelmiszert, italt, takarmányt, gyógyszert stb.
elhelyezni nem szabad! A veszélyes anyagot csak olyan csomagolóanyagban szabad tárolni,
amely véd a szétszóródástól. A méregtárolóba csak az üzem felelıs vezetıje vagy a veszélyes
anyagok kezelésével megbízott szakképzett személy léphet be, és a takarítást is csak a
kioktatott személy végezheti. A méregtárolóban étkezni és dohányozni tilos, és azt állandóan
tisztán kell tartani!
A nagykereskedelmi vállalatok a csomagolt és bontatlanul továbbszállításra szánt veszélyes
anyagot a nem veszélyes anyagokkal közös helyiségben is tárolhatják, ha megoldható az
elkülönítés és a jelölés. Mindig ügyelni kell, hogy a veszélyes anyagok más anyagokkal ne
keveredhessenek össze! Ártalmas veszélyes anyagok tárolását az elıállítási, gyártási helyen
úgy kell megszervezni, hogy kigızölgésük, porzásuk vagy az elsodrásuk ne következhessen
be! A károsító és veszélyes hatásukat jelezni kell. A munkafolyamatban biztosítani kell a
biztonságos munkavégzést a megfelelı egyéni védıfelszerelés használatával. Meg kell
akadályozni, hogy környezetszennyezés következhessen be!
A veszélyes anyagok árusítására csak olyan üzlet jelölhetı ki, amely rendelkezik a tároláshoz
és árusításhoz szükséges helyiségekkel és felszerelésekkel. Az árusítást csak szakképzett
Mőszaki projekt 75
személy végezheti. Élelmiszerek árusításával foglalkozó üzletben a veszélyes anyagokat csak

az egyéb áruféleségektıl elkülönítetten szabad elhelyezni.
2.6. Személyi védelem

Az egészséges és biztonságos munkavégzés körülményeit
elsısorban a mőszaki szervezési intézkedésekkel kell
megteremteni. A munkaeszközöket, a technológiát úgy kell
megválasztani és használni, hogy a dolgozó számára
balesetveszélyt ne jelentsenek, egészségi ártalmakat ne
okozzanak. A gépek, berendezések biztonságtechnikájánál
meghatároztuk azokat a mőszaki követelményeket, amelyek a
biztonságos üzemeltetéshez szükségesek. Ha a teljes körő
biztonságot nem tudjuk mőszaki védelemmel megoldani, akkor
a munkavégzés során személyi védıeszközöket,
védıfelszereléseket kell alkalmaznunk (27. ábra).
27. ábra. Személyi védıeszközök
A személyi védıfelszerelések (pl. hegesztıpajzs, fülvédı sisak) megfelelı védelmet nyújtanak

a munkavégzés során a veszélyforrásokkal szemben és a következı általános
követelményeket kell kielégíteniük.
• Biztosítsák a veszélytelen vagy ártalmatlan munkavégzés feltételeit!
• Feleljenek meg a mőszaki, esztétikai és ergonómiai követelményeknek!
• Használatuk a magas védelmi hatásfokon kívül kényelmes is legyen!
• A védıfelszereléseket fiziológiai és higiénés tulajdonságaik, valamint használatuk alapján
minısíteni kell. A használati utasításuk mindig tartalmazza a védıfelszerelés rendeltetését
és élettartamát.
A fellépı ártalmak és veszélyek alapján a személyi védıfelszerelésekrıl való gondoskodás a
munkáltató feladata. Az egyes munkaköröket és a szükséges védıeszközöket a Munkavédelmi
Szabályzatban rögzítik. Ahol szükséges (a munkavégzés feltétele), ott a munkavégzés csak
akkor kezdhetı meg, ha a védıeszköz a dolgozó rendelkezésére áll.
A védıfelszereléseknek kihordási idejük nincs. Használatukat a védıképességük határozza
meg. Karbantartásukról, ami a dolgozó feladata is lehet, valamint a rendszeres idıközönkénti
ellenırzésükrıl gondoskodni kell.
A védıfelszereléseknek szigorú minıségi követelményeket kell kielégíteniük. A hatóságok
által kijelölt intézetek végzik ezek minıségvizsgálatát. Az OMMF által kiadott munkavédelmi
minısítés biztosítja a felhasználót arról, hogy a védıfelszerelés az elıírt biztonsági
követelményeknek megfelel, és így biztonságosan használható.
A személyi védıfelszereléseket rendeltetésük szerint csoportosíthatjuk (a csoportosítás alapja
általában a védendı testrész):
• Fejvédı eszközök. A fejet leggyakrabban a leesı tárgyak ellen kell védeni, pl. a
bányászatban, az építıiparban, az anyagmozgatás során a borulás ellen, A kisebb
szennyezıdésekkel szemben a fej védelmét a sapka oldja meg. Kötelezı sapka, kendı
viselése, ha forgó gépeken történik a munkavégzés. A mechanikai sérülések ellen
használható a munkavédelmi sisak.
• Arcvédı eszközök. A hı-és egyéb sugárzások, ill. a mechanikai és a vegyi hatások ellen
nyújtanak védelmet és használatuk során a munkavállalót a látásban nem korlátozhatják. A
szemet és az arcot együttesen védi az ívhegesztı-védıpajzs, amely lehet fejre erısíthetı
vagy kézben tartható. A védıpajzs fényszőrı üvegrésze cserélhetı.
76 Mőszaki projekt
• Szemvédı eszközök. Az apró szemcsék, porok, forgácsok által okozott szemsérüléseket

akadályozzák meg, keretük fém vagy mőanyag, a látómezejük üveg vagy mőanyag. A
savak, lúgok fröccsenése ellen mindig kell védıszemüveget használni. Tanulmányaink
során leggyakrabban a köszörülésnél használt védıszemüveggel találkozhatunk.
• Hallásvédı készülékek. Az egyéni védıeszközök használatával a zaj halláscsökkentı
hatása megelızhetı. A megfelelı eszköz kiválasztását mindig az adott munkahelyen
mérhetı legnagyobb zaj értéke határozza meg. Zajvédı eszközök: a zajvédı vatta,
hallásvédı füldugó, zajvédı fültok, védısisakra szerelt zajvédı fültok, zajvédı sisak stb.
• Légzésvédı készülékek. Az ártalmas anyagok szervezetbe való jutását akadályozzák meg,
ill. szennyezett térben oxigént biztosítanak. Friss levegıs és sőrített levegıs változatuk
ismert. A legegyszerőbb légzésvédı készülék a félálarc, de a leghatékonyabb védelmet a
teljes álarc nyújtja. Ezen készülékek felhasználhatósága korlátozott.
• A felsı végtag védelme. A munkavégzés során szinte mindig használjuk kezünket, ezért a
foglalkozási balesetek jelentıs része kézsérülés. A védıeszköz általában bırbıl vagy
textíliából készül, de az ártalmak jellege (mechanikai, hı stb.) eldönti, hogy milyen típusú
védıkesztyőre (hıálló, szegecselt tenyerő, gumi) van szükség.
• A test védelme. A védıruha az egész testet védi a munkavégzéskor. (Nem munkaruha!) A
különbözı hatásokkal szemben helyesen megválasztott védıruha fokozza a biztonságot.
Mechanikai hatások ellen pl. a kétrészes védıruha, szabadtéren az esıkabát a megfelelı.
• A láb védelme. A lábbeli a leesett tárgyak, forgácsok stb. ellen nyújt védelmet és mindig
az igénybevételhez igazodik; és így lehet: szandál (saru), félcipı, száras cipı és csizma. A
villanyszerelık védılábbelije a szigetelıtalpú, fémszegmentes száraz cipı és
villanyszerelı-védıcsizma.
Az egyéni védıfelszerelések csoportosítása munkaköri (munkahelyi) ártalmak szerint a
Mellékletben látható.
Ellenırzı kérdések
1. Ismertessük a munkahelyek létesítésének általános követelményeit!
2. Milyen főtési és szellızési módokat ismerünk?
3. Határozzuk meg a relatív és abszolút nedvességtartalom fogalmát!
4. Mutassuk be a munkahelyek megvilágításának lehetıségeit!
5. Milyen sugárterhelésnek vannak kitéve a munkavállalók?
6. Mi a zaj- és rezgésvédelem szerepe?
7. Határozzuk meg a gépek, berendezések fogalmát!
8. Mit jelent a technikai védelem?
9. Jellemezzük a gépek, berendezések biztonságtechnikáját!
10. Hasonlítsuk össze a gyakorlati oktatáson és a háztartásokban használt kézi-
szerszámokat!
11. Mutassuk be példákkal a kéziszerszámok biztonságos használatát!
12. Mi a jelentısége a hatósági ellenırzéseknek?
13. Jellemezzük a hegesztés biztonságtechnikáját!
14. Mi a feltétele a biztonságos kézi anyagmozgatásnak?
15. Mi a feltétele a biztonságos gépi anyagmozgatásnak?
16. Milyen feltételek mellett tárolhatók az anyagok?
17. Mi a szállítás feladata és hogyan valósítható meg?
18. Jellemezzük a veszélyes anyagok szállítását és tárolását!
19. Határozzuk meg a személyi védıeszközök fogalmát!
20. Jellemezzük a személyi védıeszközöket!
21. Melyek a villamos berendezések létesítésének, üzemeltetésének biztonságtechnikai
követelményei?
Mőszaki projekt 77
22. Mi az érintésvédelem feladata?

23. Milyen érintésvédelmi módokat ismerünk?
24. Hogyan végezhetı munka feszültség alatt?
25. Mit kell tudni a villamos berendezések technikai védelmérıl?
3. Munkaegészségügy
3.1. A munkaegészségügy célja, feladata

A technikai fejlıdés mindenhol megköveteli a széleskörő tudományos ismeretek
felhasználását. A korszerő, egészséget nem veszélyeztetı biztonságos munkavégzés
feltételeinek megteremtésével a munkavállaló élet- és munkakörülményei javulnak, és
megóvható a balesetek bekövetkezésétıl.
A munkaegészségügy célja a munkahigénia és a foglalkozás-egészségügy révén a dolgozó
egészségének megóvása a munkavégzés során bekövetkezı esetleges ártalmaktól.
A célok elérése érdekében a munkaegészségügy területein (a munkahigiénia és a foglalkozás-
egészségügy között) szoros együttmőködésre van szükség.
A munkaegészségügy feladata, hogy a munkakörnyezet tervezése, kialakítása során az
egészséget nem veszélyeztetı, biztonságos munkaképzés feltételeit teremtse meg.
A munkaegészségügy feladatai közül kiemelhetık:
• a munkakörnyezeti hatások (légcsere, világítás, zaj stb.) befolyásolása,
• a munkateljesítmény növelése,
• a munkaeszközök állapotának javítása,
• a foglalkozási ártalmak megelızése, megszüntetése,
• a dolgozók egészségi állapotának rendszeres vizsgálata.
3.2. Foglalkozás-egészségügy
A munkavégzés során a dolgozó szervezete többé-kevésbé alkalmazkodik a
munkakörnyezethez, ahol egészségre ártalmas munkafolyamatok is adódhatnak. Ezen
ismeretek birtokában a foglalkozás-egészségügy feladatai a következık:
• a munkakörnyezet emberekre gyakorolt hatásának elemzése,
• a foglalkozási megbetegedések felismerése,
• a munkavállaló összes terhelésének meghatározása,
• a foglalkoztathatóság feltételeinek meghatározása,
• orvosi alkalmassági vizsgálatok elıírása,
• a fiatalkorú és a megváltozott munkaképességő személyekre való fokozott odafigyelés.
A foglalkozás-egészségügy a munkahigiénia által feltárt adatok alapján tud a folyamatokba
beavatkozni, javaslatokat kidolgozni. A foglalkozás-egészségügy a munkakörnyezeti
tényezık okozta és a munkavégzésbıl származó megterheléseket, valamint a munkát végzı
egészségi alkalmasságát állapítja meg és ellenırzi.
A dolgozó és munkakörnyezetének kapcsolata alapján a foglalkozás-egészségügy
munkalélektani, munkaélettani kérdésekkel, valamint a munkakörülményekkel, a
munkakultúrával és a munkaalkalmassággal foglalkozik.
78 Mőszaki projekt
Foglalkozás-egészségügyi szolgálat
A Munkavédelmi törvény hatálya alá tartozó munkáltatónak a munkahelyeken foglalkozás-
egészségügyi szolgáltatást kell biztosítania, amit a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok
látnak el.
A szolgálat foglalkozás-egészségügyi központ, valamint foglalkozás-egészségügyi
szakellátási szolgáltatást nyújtó szolgálat formájában mőködhet.
A munkahelyen a tevékenységeket foglalkozás-egészségügyi osztályokba kell sorolni.
A. foglalkozás-egészségügyi osztály: pl. bányászat, kohászat, sugárzó és ismeretlen
anyaggal dolgozók;
B. foglalkozás-egészségügyi osztály: pl. építıipar, élelmiszerek gyártása, bırkészítés,
gumi és mőanyag termékek gyártása;
C. foglalkozás-egészségügyi osztály: pl. ipari, szolgáltató, kutató, számítástechnikai
tevékenységgel kapcsolatos fizikai munkakörök;
D. foglalkozás-egészségügyi osztály: pl. kutatás-szervezés, kulturális, oktatási, egyéb
adminisztratív tevékenységet végzı dolgozók.
A munkáltatók a létszámadatokat és a tevékenységeket, valamint a szolgáltatás módját az
illetékes ÁNTSZ helyi szervének kötelesek bejelenteni. Ha a munkáltató nem tart fenn
foglalkozás-egészségügyi szolgálatot, akkor a foglalkozás-egészségügyi osztály szerint
meghatározott térítési díjat fizeti a szolgálatot nyújtónak.
A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás keretében orvosi tevékenységet csak az végezhet, aki
a miniszteri rendeletben meghatározott feltételeknek megfelel.
3.3. Munkahigiénia
Az orvostudomány eredményeinek felhasználása mind a munkáltató, mind a munkavállaló
érdeke. Ennek során a munka világát különösen érinti az egészség védelme, a károsodások
megelızésére tett intézkedések, ill. a munkavégzés egészségesebb feltételeinek megteremtése.
A munkahigiénia az egészséges munkakörülmények megteremtését, a foglalkozási ártalmak
tanulmányozását és elhárítását önmagában nem, csak a foglalkozás-egészségüggyel
következetesen együttmőködve képes megvalósítani, ill. a felmerülı problémát kezelni. A
munkahigiénia feladatai a következık:
• az egészséget nem károsító határértékek kidolgozása,
• a munkakörnyezeti kóroki tényezıket kimutató módszerek kidolgozása,
• a létesítések tervezési szakaszában a várható egészségkárosító kockázatok felmérése,
• a munkakörnyezeti változások minıségi és mennyiségi jellemzése,
• megelızési stratégia kidolgozása,
• hatósági felügyelet ellátása a munkahigiénia céljainak megvalósulása érdekében.
Munkakörnyezeti tényezık
A munkakörnyezetben a dolgozót különbözı hatások érik, amelyek befolyásolják
munkaképességét. Ezek a munkavégzéshez rendelkezésére álló hely, a klimatikus feltételek, a
munkahelyek megvilágítása, a légtér nagysága, a zajhatások, a rezgések, veszélyes anyagok
jelenléte.
A munkahigiénia monitorozási rendszer (pl. levegıszennyezés, vegyi folyamatok mérése)
segítségével tudja az alapadatokat meghatározni a foglalkozás-egészségügy számára.
Mőszaki projekt 79
3.4. Munkalélektan
A munkalélektan az embereknek a munkához való viszonyából fakadó lélektani
törvényszerőségeket kutatja a kedvezıbb munkahelyi légkör kialakítása érdekében.
Az ember lelki jelenségei közül elsı helyen az érzékelés áll, ami a valóságnak az
érzékszervekkel való felfogása. Az érzékelés alapkövetelménye az érzékszervek épsége. Az
érzékszervek nem függetlenek egymástól, az összehangolt mőködésük során az ingerületek
szintézise útján alkotnak egységes képet, amelyet érzékelésnek nevezünk. Az egyes
foglalkozási területek különbözı igényeket támasztanak az érzékelést illetıen. Pl. a
gépjármővezetınek egy váratlan esemény bekövetkezésekor azonnal reagálnia kell. A
munkavégzés szempontjából kiemelkedı a gondolkodás gyorsasága is, mert pl.
veszélyhelyzet esetén azonnal és lehetıség szerint helyesen kell cselekedni.
Az észlelés az érzékszerveinkre ható dolgoknak a tudatunkban való visszatükrözıdése. Ha az
észlelés meghatározott cél érdekében valamilyen tárgyra, jelenségre irányul, már
megfigyelésnek tekintjük.
A munkavégzés során a zavaró környezet kiiktatása növeli a biztonságot. A
munkaszervezésnél figyelembe kell venni, hogy az ember csak néhány tárgyra tud figyelni,
koncentrálni. Az idı múlásával ez a figyelem és koncentrálás csökken, és így a balesetek
bekövetkezésének a valószínősége növekszik. A zavaró hatások (hangos beszéd) csökkentik a
biztonságot. Az is megállapítható, hogy a rövid ideje foglalkoztatottak baleseteinek száma
nagyobb, ezért törekedni kell a tanulás és a gyakorlás idejének növelésére.
A hatékonyság szempontjából fontos, hogy az ember szereti-e a munkáját. A munkakedv nem
független sem a munkakörtıl, sem a beosztástól. Pl. a pedagógusok jelentıs része örömét leli
a tanításban, de nem szívesen végez adminisztrációs feladatokat. A szakmai tudáson kívül az
akaraterı, az önbizalom, az önuralom, az együttmőködı-képesség is feltétele a jó eredmények
elérésének, amit tovább erısít a jó munkahelyi légkör. Munkabiztonság csak pozitív
gondolkodásmóddal, érzelmekkel valósítható meg.
A munkavégzésre való alkalmasságot munkalélektani szempontból pszichológusok
laboratóriumi körülmények között vizsgálják. A speciális tesztek alapján megállapítható, hogy
a munkavállaló milyen adottságokkal rendelkezik az adott feladatok elvégzésére és képes-e a
pszichés terhek elviselésére.
3.5. Munkaélettan
Az ember szervezetének állandóan alkalmazkodnia kell a munkavégzéshez. Századunk elsı
évtizedében már végeztek ilyen jellegő kutatásokat (szalagmunka elemzése a Ford-gyárban),
aminek eredményeként alakult ki e terület tudományága.
A munkaélettan a munkát végzı ember szervezetének vizsgálatával foglalkozó tudomány, ami
azt kutatja, hogy milyen mértékben veszi igénybe a különbözı fizikai és szellemi terhelés az
ember szervezetét.
A munkaélettan célkitőzései között a legfontosabb az új munkaelemek, folyamatok élettani
hatásának vizsgálata, vagyis annak eldöntése, hogy milyen mértékig terhelhetı a
munkavállaló szervezete. A munka jellege szerint végezhetı fizikai, ill. szellemi munka.
Fizikai munka
A fizikai munka általában mozgással, hely-, ill. helyzetváltoztatással jár. Ennek során a
mozgás passzív elemeire (csontokra, izületekre) és a mozgás aktív elemeire (vázizomzatra)
hárul a terhelés. A vázizmok inakkal tapadnak a csontokhoz. Az izmok ingerületek hatására
80 Mőszaki projekt
összehúzódnak, ill. elernyednek. Az izommőködés lehet folyamatosan ismétlıdı összehúzódó

és elernyedı, azaz dinamikus jellegő (dinamikus terhelés), de lehet tartósan megfeszülı, azaz
statikus jellegő (statikus terhelés). A fizikai munkavégzés során az izmok vérellátási igénye
megnı. Az izmok csak akkor mőködnek, ha a szükséges energia rendelkezésükre áll. Az
izomzat a munkavégzéshez szükséges energiát a tápanyagok (szénhidrátok, zsírok, fehérjék)
elégetésébıl nyeri. A tápanyagokat és az égetéshez szükséges oxigént a vér szállítja. A vér
állandó áramoltatását a szív és az érrendszer végzi.
A dinamikus munka kedvezı hatással van vérkeringésre. Ugyanis az izommőködés
(összehúzódás) során az elhasznált vért kipréseli a győjtıerekbe, elernyedéskor pedig a
szívóhatás következtében a verıerek felöl friss vérrel telítıdik.
Statikus terheléskor, pl. hosszan tartó egyhelyben álláskor az izmok folyamatosan
megfeszülnek, vérellátásuk is kedvezıtlen. Állás közben a véroszlop nyomása az alsó végtag
győjtıereit kitágítja, ezeken a helyeken vérpangás jön létre. A vér egy része ily módon a
keringésbıl kimarad, és a test felsı része egyre kevesebb vért kap, ezért elfárad. Az agy
vérellátásának elégtelensége általános fáradtságérzethez, végsı esetben ájuláshoz vezethet.
Az izommunkát a hasznos teher nagyságával, valamint a mozdulatok sebességével lehet
befolyásolni. A lassú mozdulatok nem gazdaságosak, mert a végzett munkához képest túl
hosszú ideig kell fenntartani az izom feszítettségét. Tehát minél rövidebb az izomfeszítettség
idıtartama, annál jobb az energiahasznosítás hatásfoka. Az elfáradás mértéke attól függ, hogy
az izom teljes erejének hány százalékában van igénybe véve. Az 50%-osan terhelt izom
erıkifejtésének elviselhetı idıtartama 1 perc. Ha hosszú ideig van szükség statikus
erıkifejtésre, az nem szüntethetı meg és nem is mérsékelhetı, akkor az izmokat pihentetni
kell. Az aktív pihenést (üzemi torna; sport) részesítsük elınyben!
Energiaforgalom
Energiatermelés az izmokban is folyik, ahol az izom mőködéséhez szükséges energia a
tápanyagok oxidációja során szabadul fel. Tehát az oxigénfogyasztás alapján meghatározható
a szervezet energiaszükséglete. Minden liter felhasznált oxigén kb. 20 kJ energiát szabadít fel.
Az energia részben a szervezet alapmőködéseit (alap-energiaforgalom), részben a munka
többletigényét (munka-energiaforgalom), részben a szabadidı energiaforgalmát elégíti ki.
Alap-energiaforgalom az a minimális energiaforgalom, amellyel az alapvetıen fontos
életfolyamatok (légzés, keringés stb.) és a testhımérséklet fenntartása biztosítható (4,2 kJ
óránként).
Munka-energiaforgalom az az energiamennyiség, amelyre az izmoknak az erıkifejtéskor, ill.
munkavégzéskor van szükségük.
Szabadidı energiaforgalom az az energiamennyiség, amelyre a szervezetnek a regenerálódás
során van szüksége.
A napi energiafogyasztást a táplálék energiatartalma fedezi. Pl. a nyugodtan ülı felnıtt ember
energiaforgalma percenként kb. 5,9 kJ. A munka nehézsége és a legnagyobb energiaforgalom
közötti összefüggést az 14. táblázat tartalmazza.
A munka nehézsége és az energiaforgalom összefüggései. 14. táblázat
Mőszaki projekt 81
Hıháztartás
Fizikai munka végzésekor az ember kipirul, kimelegszik, az izmokban hıtermelés folyik.
Mivel a munka közben termelıdı hı nem elınyös a szervezet számára, ezért az hıleadással
védekezik.
A hıleadás fizikai folyamat, ami végbemehet párologtatással, hısugárzással, hıáramlással
vagy hıvezetéssel.
A párologtatás a bırfelületen keresztül (verejtékezéssel), ill. a kilégzés által megy végbe. A
verejtékezés a bırben elhelyezkedı verejtékmirigyek fokozott mőködésének következménye.
Mértéke a levegı páratartalmától és mozgásától függ.
A hısugárzás is jelentıs a hıleadásban. Mértéke a testfelület és a környezı felületek közötti
hımérsékletkülönbségtıl, a felületek távolságától és a nagyságától függ. Ha a környezı
felületek melegebbek, mint a testfelszín, akkor az hısugárzás útján hıt vesz fel.
A hıáramlás elsısorban hideg szélben, ill. vízben jelentıs. A hıátadás a testfelület és a vele
érintkezı közeg (levegı vagy tárgy) között megy végbe.
A hıvezetés akkor válik jelentıssé, ha hosszabb ideig hideg tárggyal kerül kapcsolatba az
ember.
Munkavédelmi szempontból hidegben a kezek és a lábak védelmére kell nagyobb gondot
fordítani.
Só és vízháztartás
A hıleadás, verejtékezés során a szervezet vizet és sót veszít, amit pótolni kell.
A só- és vízháztartás egyensúlya nagyon fontos az emberi szervezet mőködése szempontjából.
Átlagos, vegyes táplálkozás során napi 2,5 gramm só (NaCl) jut a szervezetbe. Ugyanakkor az
ember napi folyadékigénye 2...2,5 liter. A felvett só a sejtek ozmotikus és ionháztartásához
szükséges. A só a veséken (ahol a Na-ionok egy része visszaszívódik) keresztül a vizelettel, a
bélcsatornán át a széklettel és a már említett párologtatás során távozik a szervezetbıl. A só-
és vízháztartás hormonális szabályozás alatt áll.
A távozott só- és vízmennyiséget folyamatosan pótolni kell, különösen azokon a
munkahelyeken, ahol a nagy hımérséklet miatt fokozott a vízvesztés. Az ilyen munkahelyen
védıital (0,1 %-os NaCl-ot tartalmazó szénsavas víz) fogyasztására van szükség. A védıital
mértékét a fizikai munka jellege és az egyéni adottságok határozzák meg.
Szellemi munka
A munka megtervezése, megszervezése és ellenırzése felelısségteljes szellemi tevékenység.
A szellemi munka elsısorban a központi idegrendszer nagyagyi kéregállományának
mőködése során valósul meg. Energiaigényes tevékenység, amelynek napi energiaszükséglete
9000...11 000 kJ. A szellemi munka – függetlenül attól, hogy az izomzat nincs olyan
mértékben igénybe véve, mint a fizikai munka esetén – csak korlátozott ideig végezhetı
megfelelı szinten. Vizsgálatok szerint a szellemi munka legfeljebb 3...4 órán át végezhetı
egyfolytában, utána a koncentrálóképesség erıteljes csökkenése miatt a hatásfok is erıteljesen
csökken. Ekkor az izmok megmozgatásával és légzı gyakorlatokkal néhány perces pihenı
után folytatható a munka.
Hosszabb pihenés – az ember fizikai és szellemi teherbíró-képességétıl függıen – mind a
fizikai, mind a szellemi munka után szükséges. A pihenés a regenerálódást, a további
munkára való fizikai és szellemi feltöltıdést szolgálja. Fontos, hogy a pihenés alatt a napi
munkával kapcsolatos kérdésekkel ne foglalkozzunk! A pihenést elısegíti az olvasás, a
zenehallgatás, az aktív mozgás.
82 Mőszaki projekt
3.6. A munkakörülmények egészségügyi vonatkozásai

A munka hatásfokát a környezeti tényezık is befolyásolják. A munkavégzés során a dolgozó
gépek, berendezések, eszközök felhasználásával, a munkatársakkal együtt végzi
tevékenységét. A munkakörülmények tehát tárgyi és személyi tényezıktıl függnek. Mivel a
munka a természetes környezettıl eltérı körülmények között folyik, ezért ezekhez a
megváltozott feltételekhez kell a szervezetnek alkalmazkodnia. A szervezet
alkalmazkodóképessége függ a dolgozó tulajdonságaitól, egészségi, pszichikai állapotától. Az
egészséges szervezet az alkalmazkodásra széles határok között képes.
A foglalkozási ártalom a munkavégzés során a munka környezetében fellépı, a munkavállalót
terhelı kóros hatás, amely maradandó károsodást nem okoz.
A foglalkozási megbetegedés a munkavégzés során bekövetkezı olyan heveny és idült
egészségkárosodás, amely a foglalkozással kapcsolatos kóroki tényezıkre vezethetı vissza.
A foglalkozási ártalmakat a fellépı kóros hatások szerint csoportosíthatjuk: a fizikai terhelés
hatásai, a munkafolyamatok ártalmai, a szervezet egyoldalú igénybevétele, munkahelyi klíma,
fizikai ártalmak (zaj, rezgés, sugárzás, légnyomás), porártalmak, vegyi ártalmak, foglalkozási
fertızések.
A fizikai terhelés hatásai

A tartós és egyoldalú, nehéz fizikai munka jobban terheli a csont- és izomrendszert a
változatosnál. A fizikai terhelés hatásai a munka jellegétıl, a munkavégzı fizikai
adottságaitól, egészségi állapotától függnek. A fizikai terhelés veszélyei elsısorban a kézzel
végzett munka, anyagmozgatás során jelentkeznek. Pl. a súlyos tárgyak szakszerőtlen emelése
elsısorban a gerincoszlop porcait, csigolyáit veszélyezteti. Súlyos tárgyak emelésekor ne
merev lábakkal derékban dıljünk elıre, hanem térdben rugózva, behajlított lábbakkal
hajoljunk le a teherért! Ebben az esetben nem alakul ki egyenlıtlen terhelés a gerincoszlopon,
az ágyéki csigolyák porcai nem sérülhetnek meg, azaz nem roppanhat meg a derekunk.
A gerincoszlop egyenletes terhelése érdekében törekedjünk az egyenes tartásra!
A munkafolyamatok ártalmai
A munkafolyamatok vizsgálatai munkalélektani kérdéseket is felvetnek. A
munkakövetelmények növelése a dolgozók fizikai-pszichikai terhelésének növekedésével jár.
A munkavégzés során a tartós koncentráció csak behatárolt ideig tarható fenn. A tartós
figyelem az idegrendszert terheli. A tartós figyelmet igénylı munkakör betöltése elıtt
mindenképpen ajánlatos a dolgozót munkaalkalmassági vizsgálatnak alávetni.
A szellemi munka fı ártalmai az idegi túlterhelés, a stressz, amelynek szervi elváltozások,
keringési rendellenességek (pl. magas vérnyomás) lehetnek a következményei.
A munkafolyamatoknak vannak olyan területei, ahol a mőveletek állandóak, meghatározott a
sorrendiség. A huzamosabb ideig (több hónapig) terhelt dolgozó számára már szinte
automatikussá válnak ezek a mőveletek, de a monoton munkától hamar elfárad, megnı a
balesetveszély lehetısége. Ezért jó hatású a mőveletek felcserélése a dolgozók között,
valamint ugyancsak hasznosak a munkaközi szünetek, amit aktív mozgással lehet eltölteni.
A szervezet egyoldalú fizikai igénybevétele

A szervezett egyoldalú fizikai igénybevételétıl akkor beszélünk, ha a munka statikus jellegő,
ami vonatkozik a túlnyomórészt állva, ill. ülve végzett munkára egyaránt.
Mőszaki projekt 83
Az álló testhelyzetben végzett munka a lábakat terheli meg. Évek, évtizedek alatt a
leggyakrabban kialakuló egészségi probléma a lúdtalp, a deréktáji fájdalom és a visszeres
elváltozások. A tartós ülımunka is vezethet gerincbántalmakhoz.
Munkahelyi klíma
A környezeti klíma hatását a munkahely jellege szerint vizsgálhatjuk. A hideg és meleg,
valamint a zárttéri és a nyílttéri munkahelyeket kell elemezni, amit együttes vizsgálatokkal
végezhetünk.
Hidegnek minısül a munkahely, ha a szabadtéri munkahelyen a napi középhımérséklet a +4
ºC, ill. a zárttéri munkahelyen a +10 ºC értéket nem éri el. Ilyenkor gondoskodni kell a
dolgozók részére meleg védıruháról és forró teáról. Ridegnek minısülı környezetben végzett
tartós munka esetén óránként 5...10 perc (kedvezı klímafeltételekkel) munkaközi szünetet
kell elrendelni.
Melegnek minısül a munkahely, ha az effektív, ill. korrigált effektív hımérséklet közepesen
nehéz fizikai munka esetén a 29 ºC-os, nehéz fizikai munka esetén a 27 ºC-os megengedett
érték nem tartható be. Ha a munkahelyi klíma zárttéri és szabadtéri munkahelyen a 24 ºC
értéket meghaladja, akkor a munkavállaló kapjon védıitalt! A folyadékveszteséget általában
14...16 ºC hımérséklető ivóvízzel kell pótolni. Ha a szervezet só és vízháztartásának
egyensúlya felbomolhat, akkor sótartalmú védıitalra van szüksége. A meleg
munkakörnyezetben dolgozók testhımérséklete nem haladhatja meg a 38 ºC-ot, ha ez
bekövetkezik, akkor hıvédı öltözetet kell biztosítani.
Fizikai ártalmak
A zajos munkahelyen végzett munka a fül kifáradásával jár, tartós terhelés esetén
halláskárosodás léphet fel. A hallás gyengülését halláskárosodásnak nevezzük, a siketség a
hallóképesség teljes elvesztése. A halláscsökkenés idegi és vezetéses típusú lehet.
Idegi típusú a halláscsökkenés, ha a belsı fül, a hallóideg vagy az agyon belüli hallópályák
károsodnak. Ez mágneses rezonanciavizsgálattal (MR) mutatható ki. A vezetéses
halláscsökkenés megállapítására hangvillát használnak, a pontos mérést audiométerrel
állapítják meg. A felnıtteknél a csontvezetéses hallásvizsgálatot egy megrezegtetett hangvilla
talpának a fejhez szorításával végzik.
A rezgések is káros hatással vannak az emberi szervezetre. A rezgésterhelés elleni védekezés
mőszaki megoldásai a forgó gépalkatrészek kiegyensúlyozása, a rezgésszigetelı gépalapozás,
a rezgéscsillapított ülés és a rezgéscsillapított fogantyú.
A kisfrekvenciás rezgésszám hatására fıleg csont és izületi elváltozások léphetnek fel. A
nagyfrekvenciás rezgés érrendszeri és idegrendszeri elváltozást okozhat. Ezek ismeretében a
dolgozóknak rendszeres orvosi ellenırzésen kell részt venniük. A szükséges vizsgálatokat és a
gyakoriságot a foglalkozás-egészségügyi szolgálat területileg illetékes szerve határozza meg a
munkakörülmények figyelembevételével.
A fokozott légnyomásváltozás melletti munkavégzés – földalatti vasút, alagút építése – során
egészségügyi problémák keletkezhetnek. A mélyépítésnél, víz alatti munkánál ún. keszont
(sőrített levegıs munkahely) használnak. A munkavállalók a keszonba légzsilipen keresztül
mennek be. A bezsilipeléskor a nyomásváltozás hatására a fül bedugul. (Ilyen hatás
érzékelhetı a repülıgép emelkedése során is.) Veszélyesebb a légkörinél nagyobb nyomású
környezetben dolgozók (búvárok) hirtelen nyomáscsökkenéskor fellépı megbetegedése.
Ekkor a vérben a szokásosnál jóval több gáz oldódik, ami a nyomás csökkenésekor
felszabadulva a szövetek roncsolódását, oxigénhiányt okoz. Ezt hívják keszonbetegségnek. A
nyomás fokozását és csökkentését szigorú szabályok állapítják meg. A betegség gyógyítására
a beteget ismét nyomás alá helyezik (gyógyzsilipelés), majd újra fokozatosan kiemelik.
84 Mőszaki projekt
Porártalmak
• Az ipari tevékenység velejárója a por, amely káros az emberi szervezetre. A por növényi,
állati, ásványi vagy fém eredető szilárd anyag finom eloszlású részecskéibıl áll.
Egészségügyi szempontból a szálló porokat a következık szerint csoportosíthatjuk:
Totál por: a belélegzett szálló pornak az a része, amelyet a légzırendszer – orr, garat,
légcsı, hörgı és a léghólyag – visszatart.
• Durva por: a totál pornak az orr, a melléküregek, a garat, a légcsı és a hörgık által
visszatartott része.
• Fibrogén por: a tüdı kötıszövet képzıdésével járó megbetegedéseit (szilikózis,
azbesztózis) elıidézı porok.
• Respirábilis por: a szálló pornak a léghólyagokban maradó része.
A porszemcsék a légutakban – anyaguktól, nagyságuktól, alakjuktól függı mértékben –
izgalmi állapotot, köhögést idéznek elı. A porszemcsék egy csoportja a léghólyagokban
visszamarad, rostos csomók képzıdését idézi elı. Ennek kialakulását a por kvarc (SiO2)
tartalma befolyásolja. A kvarcpor okozta megbetegedés a szilikózis. Fıleg a szén-, érc-,
ásványbányászat, üveggyártás stb. dolgozói veszélyeztetettek tıle. A kvarcon kívül a kovasav
két sója, a talkum és az azbeszt okoz tüdı-megbetegedést. Az azbeszt rostos ásványi anyag,
belélegezve azbesztózis keletkezik, amely évek múlva rákos megbetegedéssé alakulhat.
A porokra megengedett koncentrációt szabványok tartalmazzák. A porártalmak ellen mőszaki
elıírásokkal (zárt technológia, elszívás), egyéni védıeszközök használatával és rendszeres
megelızı orvosi vizsgálatokkal lehet védekezni.
Vegyi ártalmak, veszélyes anyagok elleni védekezés

A technika, a technológia fejlıdésével megnıtt a veszélyes anyagok felhasználása az iparban
és a mezıgazdaságban, és ezek veszélyeztetik az ott dolgozók egészségét. A veszélyes
anyagok figyelmeztetési és riasztási értékeit a 15. táblázat tartalmazza. Szennyezés esetén a
következı fokozatok határozhatók meg.
Anyagok veszélyességi határértékei, mg/m3. 15. táblázat
Készenléti fokozat. A koncentráció figyelése mellett az egyéni védıeszköz hasz- nálata még
nem kötelezı, de üzemképesen kéznél kell tartani. A koncentráció csökkenése nélkül, 30 perc
múlva automatikusan a védelmi fokozat váltja fel.
Védelmi fokozat. A hang- és fényjelzés figyelmeztetésekor az elıírt koncentráció elérése
esetén az egyéni védıeszközöket használni kell, a veszélyeztetett területet el kell hagyni.
Riasztási vagy evakuálási fokozat. A hang- és fényjelzés figyelmeztetésekor az elıírt
koncentráció elérése esetén a légzésvédelem kötelezı, a szennyezett munkahelyet azonnal el
kell hagyni.
Mőszaki projekt 85
A veszélyes anyagok a munkahelyeken elsısorban a légutakon és a bırön át kerülnek a

szervezetbe. Mérgezés csak akkor következik be, ha a veszélyes anyag mennyisége a
megengedett értékeket meghaladja. A veszélyes anyagok és készítmények okozta ártalmak
megelızésének egyik módja a technológiák zárt rendszeren belüli alkalmazása.
Alapkövetelmény a karbantartás technológiai elıírásainak betartása. Ahol teljesen zárt
technológia nem valósítható meg, ott helyi elszívást kell alkalmazni. Ha lehet, akkor
helyettesítsük vagy kerüljük a veszélyes anyag vagy készítmény használatát!
Foglalkozási fertızések
A munkavégzés során a légutakban és a testfelületen át kórokozók juthatnak a szervezetbe, és
ott elszaporodva fertızést okoznak. Ilyen jellegő fertızést a baktériumok, a gombák,
idézhetnek elı. A bır felületén apró sérülések keletkezhetnek, amelyek a különbözı
anyagokkal érintkezve elfertızıdnek.
Nem foglalkozási eredetőek, de nagyon elterjedtek a munkahelyi fürdés, tisztálkodás során
összeszedett gombás fertızések, amelyek közül a leggyakoribb a lábgombásodás. (Fürdéskor
használjunk fürdıpapucsot!)
Napjaink súlyos egészségügyi problémája az allergia. Az iparban, a mezıgazdaságban és az
egészségügyben használt anyagok elısegíthetik kialakulását. Ha ilyen anyaggal (fémek,
porok) dolgozunk, akkor fokozottan tartsuk be a biztonsági elıírásokat, és az esetlegesen
elıforduló szokatlan panaszokkal, mint pl. bırelváltozás, légúti megbetegedés, szempanaszok
azonnal forduljunk orvoshoz!
3.7. Munkakultúra
A munkakultúra a megfelelı munkakörülmények között és a megfelelı módon, az egészséget
nem veszélyeztetı, valamint az ergonómiai elveket is megvalósító munkavégzés.
A munkakörnyezet kialakítása során a szociális tényezık emberre gyakorolt hatását
figyelembe kell venni. Ennek ismeretében kell meghatározni a szükséges helyiségek számát,
felépítését, az illemhelyeket és az egyéb jellegő helyiségeket.
Munkahelyi, nem munkavégzési célú helyiségek

Öltözı
A munkavégzés megkezdése elıtt és a munkavégzés befejezése után a munkaruházatot fel, ill.
le kell venni. A munkahelyeken kialakítandó öltözık számát, jellegét a dolgozók száma és a
munka jellege határozza meg.
Az öltözı legfeljebb tíz fı összlétszám esetén változó (férfi-nıi) használatra tervezhetı, ill.
egy mőszak esetén legfeljebb 150 fıs, két mőszak esetén legfeljebb 200 fıs, három mőszak
esetén legfeljebb 250 fıs, bányászatnál 600 fıs egységgel tervezhetı.
Az öltözık a végzett munka jellege alapján a következı tisztasági fokozatokba sorolhatók.
• A: különösen tiszta, pl. élelmiszergyártás, -kezelés, gyógyszergyártás, steril üzemek és
raktáraik.
• B: tiszta, pl. finommechanika, ruházat, optika, óra, transzformátorház, kapcsolóház,
nagykereskedelmi raktárak.
• C: közepesen szennyezett, pl. gép-, fa-, fémmegmunkálás, kompresszorház, kıbánya,
téglagyár, javító- és szervizüzemek.
• D: erısen szennyezett, pl. üveggyártás, bányászat, kohászat, kovácsüzem, olajos, lúgos,
savas munkahelyek, gyógykeze1ı épületek fekvıbeteg osztályai.
86 Mőszaki projekt
• E: fertızı, mérgezı, pl. földalatti bányászat, fertızıosztályok, szennyvíztisztító telep,

akkumulátormőhelyek, galvanizálók.
Az osztályozás alapja a legjellemzıbb tevékenység, és ha szükséges, az üzemrészekre is
alkalmazzuk.
Az öltözı helyiségének léghımérsékletét +22 ºC-ra kell tervezni. A berendezések közötti fı
közlekedési út szélessége legalább 1,2 m legyen! Az öltözı elıtt betekintést akadályozó
elıteret kell létesíteni.
Illemhelyek
Az illemhelyek számát a tervezett legnagyobb létszám szerint és nemek szerint kell
meghatározni. Az illemhelyekhez biztosítani kell a kézmosás lehetıségét. Az illemhely, ill. a
vécé helyisége könnyen tisztítható, fertıtleníthetı és önálló szellızéső legyen!
A munkahelyeken, építményekben az illemhelyek számát a következıképpen kell
meghatározni. 10 fı összlétszámig legalább egy közös vécéfülkét, 10 fı összlétszám felett
nemek szerint külön illemhelyet kell létesíteni. Az illemhelyek kialakításánál a
mozgáskorlátozottakra kiemelt figyelmet kell fordítani.
Az öltözı és a csoportos illemhely a munkavállalók többségének munkahelyétıl épületen
belül legfeljebb 125 m, különálló épület esetén legfeljebb 200 m távolságra lehet.
Egyéb helyiségek
Az épületekben, a munkahelyeken étkezésre alkalmas helyiséget kell kialakítani. A
helyiségnek alkalmasnak kell lennie az ételek melegítésére, tárolására. Az egészségre
ártalmas munkahelyeken fokozott figyelemmel kell az elıírásokat betartani, és az étkezésre.
alkalmas helyiséget mindig el kell különíteni a munkahelytıl.
A nemdohányzók egészségvédelme érdekében (törvényi elıírás alapján) a munkahelyen
dohányzásra alkalmas helyet kell kijelölni elkülönített légtérrel és a munkavédelmi jelképpel
ellátva. Figyeljünk a tőz- és robbanásveszélyre!
3.8. Alkalmassági vizsgálatok

A szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatottakra vonatkozó orvosi vizsgálatok a
következı csoportokba sorolhatók (nem terjednek ki a vizsgálatok a segítı családtagokra):
munkaköri alkalmasság orvosi vizsgálata, szakmai alkalmasság orvosi vizsgálata, személyi
higiénés alkalmasság orvosi vizsgálata.
Külön jogszabályban meghatározott feltételek vonatkoznak a gépjármővezetıkre, a hajózásra,
a rendvédelmi szerveknél foglalkoztatottakra, a lıfegyvertartási engedéllyel rendelkezıkre
stb.
A munkaköri alkalmassági vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a dolgozó a
munkavégzés és a munkakörnyezet által okozott megterhelésnek, igénybevételnek milyen
mértékben képes megfelelni.
A szakmai alkalmassági vizsgálat a szakma elsajátításának megkezdését megelızı, ill. a
képzés, átképzés idıszakában az alkalmasság véleményezése érdekében végzett orvosi
vizsgálat.
A személyi higiénés vizsgálat célja annak megállapítása, hogy járványügyi szempontból a
kiemelt munkaterületen a munkavállaló fertızı megbetegedése, ill. meghatározott esetekben
kórokozók hordása mások egészségét nem veszélyezteti.
Az alkalmassági vizsgálatok nem alkalmazhatók a munkaképességi fok, a rokkantsági fok és
az elmeállapot véleményezésére. Ezekre külön jogszabály vonatkozik.
Mőszaki projekt 87
A vizsgálat munkaköri és szakmai alkalmasság esetén elızetes, idıszakos, soron kívüli,

valamint a munkaköri alkalmasság és véleményezés esetén záróvizsgálat lehet. A vizsgálat
személyi higiénés alkalmasság esetén elızetes és soron kívüli is lehet.
Elızetes orvosi vizsgálatok

Elızetes munkaköri alkalmassági vizsgálatot kell végezni a munkavállalónak
• a munkavégzés megkezdését megelızıen,
• a munkakör megváltoztatása elıtt, ha fizikai munkát végez vagy fiatalkorú, és ha a
korábbinál nagyobb vagy eltérı jellegő a megterhelése,
• kéthetes külföldi munkavégzés esetén a kiutazást megelızıen.
Elızetes szakmai alkalmassági vizsgálatot kell végezni a szakképzı intézménybe jelentkezı
tanulónak a beiskolázás elıtt. A vizsgálat végezhetı pályaválasztási tanácsadás céljából is. A
munkanélküliek esetén a munkaügyi központ kezdeményezi a vizsgálatot.
Elızetes személyi higiénés alkalmassági vizsgálatot kell végezni, ha a dolgozót járványügyi
szempontból kiemelt területen foglalkoztatják. A járványügyi érdekbıl kiemelt
munkaköröket, tevékenységeket (pl. bölcsıde, óvoda stb.) rendelet szabályozza.
Az elızetes munkaköri alkalmassági vizsgálat során a dolgozónak nyilatkozatot kell
kitöltenie. Tanulóknak ezt a szakmai gyakorlat megkezdése elıtt egy héttel kell kitölteniük.
Az elızetes munkaköri alkalmassági vélemény a munkaviszony megszőnését követı 6
hónapig érvényes, ha a dolgozó egészségében ez alatt változás nem következett be, és
ismételten azonos munkakörben foglalkoztatják.
Idıszakos munkaköri és szakmai alkalmassági vizsgálatok

A szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatottak idıszakos munkaköri, ill. szakmai
alkalmassági vizsgálaton kötelesek részt venni. A vizsgálatok gyakoriságát rendeletben
határozzák meg, pl. a 18. életévét be nem töltött munkavállaló esetében évente kell elvégezni.
Ezek az idıszakos vizsgálatok a szakoktatásra is vonatkoznak. Eszerint évente részt kell venni
a vizsgálaton a szakképzı intézmény valamennyi tanulójának, ill. értelemszerően, ha a tanulót
olyan munkakörben foglalkoztatják, amelyben egy évnél gyakrabban kell idıszakos
alkalmassági vizsgálaton részt venni.
Soron kívüli munkaköri, szakmai, ill. személyi higiénés alkalmassági vizsgálat

A soron kívüli munkaköri vagy szakmai alkalmassági vizsgálatot a következı esetekben kell
elvégezni:
• ha a dolgozó, a tanuló vagy a munkanélküli egészségi állapotában olyan változás
következett be, amely feltehetıen alkalmatlanná teszi az adott munkakör biztonságos
ellátására, a szakma elsajátítására;
• ha az Egészségügyi Nyilatkozatban felsorolt tüneteket észleli magán;
• fokozott expozíció, heveny foglalkozási megbetegedés, eszméletvesztéssel járó, vagy
ismétlıdı munkabalesetet követıen;
• ha a dolgozó elıre nem várt expozíciót szenved;
• ha a dolgozó munkavégzése 6 hónapot szünetel.
A soron kívüli személyi higiénés alkalmassági vizsgálatot akkor is el kell végezni, ha valaki
fertızési tüneteket észlel magán. Az alkalmassági vizsgálatokat az kezdeményezi, aki a
tüneteket észleli. Így pl. a foglakozás-egészségügyi orvos, az iskolaorvos, az ÁNTSZ
tisztiorvosa, az intézmény vezetıje, a dolgozó, a tanuló.
88 Mőszaki projekt
Záróvizsgálat
A záró vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a dolgozó a munkavégzése alatt a különbözı
rákkeltı hatású anyagokkal, vagy ionizáló sugárzással, vagy a tartós külföldi munkavégzés
során, vagy az idült foglalkozási betegség veszélyével járó munkakörben szenvedett-e
egészségkárosodást.
A munkaköri, szakmai, ill. személyi higiénés alkalmassági véleményben kell meg- határozni,
hogy a vizsgált személy az adott munkakörre, tanuló esetén az adott szakmára alkalmas-e
vagy nem alkalmas. Az orvos a foglalkoztatással, a képzéssel kapcsolatban korlátozásokat
írhat elı. Az orvosi véleményt a dolgozóval vagy a tanulóval ismertetni kell. Alkalmatlanság
esetén az orvos a vizsgált személyt tájékoztatja az okról, de azt a munkáltatóval csak a
vizsgált személy hozzájárulásával közölheti. Az orvos a vizsgált személyt betegség esetén
szakrendelésre, gyógykezelésre utalja.
A munkáltatónak írásban meg kell határoznia a munkaköri alkalmassági vizsgálatok rendjét, a
vizsgálatokkal kapcsolatos feladatokat és munkaköröket. A munkáltatónak a munkaköri, a
szakképzı intézménynek a szakmai alkalmasságot vizsgáló és véleményezı szervvel közölni
kell mindazon munkahelyi és munkaköri adatokat, amelyek a véleményezéshez szükségesek.
Lehetıvé kell tenni az egészségügyi szerv helyszíni tájékozódását. Az egészségügyi
dokumentációt a munkáltató, ill. a szakképzı intézmény ırzi meg.
Az a dolgozó, aki nem vesz részt az alkalmassági vizsgálaton vagy alkalmatlan minısítést
kapott, az adott munkakörben nem foglalkoztatható, szakmai képzésben nem részesíthetı.
3.9. Elsısegélynyújtás
A munkavégzés során mindenkit érhet sérülés, még a szabályok betartása mellett is, pl.
köszörőkorong robbanásakor, ami elıre nem érzékelhetı folyamat, és így a sérülés szinte
elkerülhetetlen. A legtöbb balesetbıl származó sérülés nem súlyos és egyszerően kezelhetı.
Ennek ellenére fel kell készülni a komolyabb balesetek ellátására is, amikor az emberi élet is
veszélybe kerülhet. Szükség esetén mindenki köteles elsısegélyt nyújtani, ezért meg kell
szerezni az ehhez szükséges ismereteket. Ha sikerül tudatosítanunk, hogy saját életünk is más
emberek hozzáállásától függhet, akkor nagyobb felelısséggel sajátítjuk el az elsısegély-
nyújtási ismereteket. A szakszerőtlen beavatkozás ugyanis súlyos károkat okozhat.
Az elsısegélynyújtás általános szabályai a következık:
• İrizzük meg nyugalmunkat, fellépésünk legyen határozott, de sietség nélkül nyújtsunk
segítséget!
• Intézkedjünk a segélykérésrıl (hívjunk orvost vagy a mentıket)!
• Tudjuk meg mi történt, anélkül, hogy önmagunkat veszélyeztetnénk!
• Cselekedjünk gyorsan, a sérültet óvjuk a további veszélyektıl!
• Biztosítsuk a sérült számára a megfelelı testhelyzetet (fektessük vagy ültessük le), a friss
levegıt (eszméletlen beteget oldalfekvésbe kell helyezni)!
• Csak a legszükségesebb beavatkozást nyújtsuk (az erıs vérzést, amilyen gyorsan csak
lehet, csillapítani kell, az égési sérültet azonnal kezelni kell)!
• Lehetıleg a mentıláda tartalmát használjuk!
• Ügyeljünk a sokk minden jelére!
• Bánjunk emberségesen a sérülttel!
• A baleset hely színét ne változtassuk meg!
• Mindig készítsünk feljegyzést az elsısegélynyújtásról!
• Az elsısegélynyújtást követıen juttassuk a sérültet orvoshoz!
Mőszaki projekt 89
A munkavégzés során a leggyakoribb sérülések a bırfelületen keletkezett sebek, a törések, az

égés, az áramütés, a mérgezés, a veszélyes anyagok érintése vagy belégzése. Rosszullét esetén
is lehet szükség elsısegélynyújtásra. A gyakorlati elıírásokat kézikönyvek tartalmazzák. A
következıkben a munkahelyeken elıforduló leggyakoribb elsısegély-nyújtási ismereteket
foglaljuk össze.
Elsısegélynyújtás vérzések esetén

A vér látványától van, aki rosszul lesz, és van, akit nem zavar és tud segíteni. A vérzés
súlyossága attól függ, hogy milyen nagyságú, fajtájú ér sérült meg. A következı
vérzéstípusokat különböztetjük meg (28. ábra).
28. ábra. Vérzéstípusok

a) hajszáleres; b) vénás; c) artériás
• Hajszáleres vérzés a bırfelületek horzsolásánál keletkezhet, és ilyenkor a hajszálerekbıl

gyöngyözik a vér.
• Vénás vérzés esetén a vér lassan folyik a sebbıl. Minél nagyobb átmérıjő véna sérült
meg, annál bıségesebb a vérzés.
• Artériás vérzéskor a sebbıl ütemesen, fecskendezve tör elı a vér.
A sebek ellátása során arra törekedjünk, hogy a vérzést megszüntessük és a fertızést
elkerüljük. Ezt a következık szerint tehetjük:
A seb környékét vizes vattával vagy vizes vászonnal tisztítsuk meg. A sebet nem szabad
mosogatni, vattát soha ne tegyünk a sebbe, csak steril gézlapot! A seb jódozása alól kivétel
a harapott seb. Kisebb sebek sérülése esetén gyorstapasz használható (csak tiszta felületen
tapad meg).
A jelentısebb vérzések esetén a vérzéscsillapítás érdekében a következıket kell tenni:
• a sérültet, ill. a sérült testrészt helyezzük nyugalomba (a sérült végtagot emeljük fel),
• a sérülés alatt és felett minden szorítást szüntessünk meg,
• helyezzünk nyomókötést a sebre!
A nyomókötés feladata a seb olyan mérvő összenyomása, hogy a sérült ér szájadéka is
összenyomódjon. A nyomókötés felhelyezése elıtt a vérzés csillapítására törekszünk úgy,
hogy megfelelı helyen (a verıeres nyomópontoknál) az ujjainkkal leszorítjuk az eret. A sebre
steril kötszert helyezünk, amelyet szorosra hajtogatott zsebkendıvel, kettéhajtott
kötözıpólyából készítünk, és ezt követıen pólyamenetekkel feszesen rögzítünk. Ha a
nyomókötés átvérzik, akkor újabb nyomókötést helyezünk az átvérzett kötés fölé. Az elızı
nyomókötést lebontani nem szabad!
Elsısegélynyújtás törések esetén

Mozgás során külsı erıhatás következtében az izületekben és a csontokon sérülések
keletkezhetnek. Az izületekben rándulás, a csontokon nyílt vagy zárt törés jöhet létre.
A húzódás, a rándulás, a ficam az izületek és a velük összeköttetésben álló izmok, inak,
szalagok sérülése. Ha az izmok, szalagok az erıhatásra megnyúlnak húzódásról, ha az izületi
90 Mőszaki projekt
tok és szalag megnyúlik vagy elszakad, de eredeti helyzetbe visszatér, rándulásról, ha más
helyzetben rögzül, ficamról beszélünk. Fájdalom, duzzanat és mozgás korlátozottság alapján
ismerhetjük fel.
A sérült izületet ne terheljük és ne mozgassuk, helyezzük nyugalomba, rögzítsük! A rögzítés
(„felpócolás”, sín) után a hideg borogatás csökkenti a duzzanatot és a fájdalmat. Az izület a
keletkezett vérömleny miatt elszínezıdhet. A sérült ellátása után orvosi ellenırzésre van
szükség.
Törések esetén az elsısegélynyújtó feladata a törés keletkezési helyének (pl. végtagok,
koponya, gerinc vagy medence) megállapítása. Zárt törés esetén a bırfelület ép a törés
környékén. Nyílt törés esetén seb keletkezik (vérzés), ezért ennek ellátása elsıdleges.
A végtagok törése laikus-számára nem mindig ismerhetı fel, ugyanis a beteg gyakran még
tudja mozgatni törött végtagjait. De fennáll a törés gyanúja, ha a beteg fájdalomra
panaszkodik, a testrészen deformáció lép fel, és a sérült végtagot nehezen, vagy egyáltalán
nem tudja mozgatni.
Az elsısegélynyújtó legfontosabb feladata a sérült nyugalomba helyezése és a törött testrészt
rögzítése. A törött felsı végtagot sínbe kell tenni, és kendıvel átkötve rögzíteni. A törött alsó
végtagot is sínbe tesszük és nyugalmi helyzete végett az ép végtaghoz rögzítjük. A sínt
lehetıség szerint alakítsuk a végtaghoz, gondosan párnázzuk ki hogy ne tudjon elmozdulni.
Figyeljünk arra, hogy a vérkeringést ne szorítsuk el! Minden esetben orvosi ellátásra van
szükség.
A munkavégzés során a következı egyéb törések fordulhatnak elı.
Bordatörés. Jellemzıje, hogy a beteg belégzéskor szúró fájdalmat érez (kapkodva veszi a
levegıt). A beteget fél ülı helyzetbe hozzuk, ruházatát oldjuk. A légzését állandóan
ellenırizzük, és figyelni kell a sokk kialakulására.
Gerincsérülés. Felismerése nehéz, csak a baleset körülményei és a beteg gerinc körüli
fájdalmai alapján lehetséges. Ha a beteg a karját vagy a kezét nem tudja mozgatni, valószínő a
nyakcsigolya-sérülés, ha a karok és a lábujjak nem mozognak, valószínő az ágyékcsigolya-
sérülés. Azonnal értesítsünk orvost! A beteget mozgatni nem szabad, mert az gerincvelı-
sérüléssel járhat. Az elsısegélynyújtó feladata a beteg megnyugtatása, a légzés figyelése.
Medencesérülés. Csak következtetni tudunk rá, ha az alsó végtag mozgatása fájdalommal jár a
medence területén. A térdeket felhúzott helyzetben kell tartani és a medencét mindkét oldalról
meg kell támasztani a szakember érkezéséig.
Villamos áram okozta sérülések

A háztartásban és a munkahelyeken használt villamos berendezés használata következtében
elıfordulhatnak meghibásodások, amelyek balesetet okozhatnak, A szervezeten átfolyó áram
az izmok görcsös összehúzódását, az idegközpontok sérülését (bénulását) okozhatja,
A villamos berendezéseken történı munkavégzés mindenkitıl megköveteli az ilyen jellegő
mentési és elsısegély-nyújtási ismeretek elsajátítását, szakszerő és gyors alkalmazását.
Az elektromos áram gyakran okoz szívmegállást, ezért a mentést, és ha szükséges, az
újraélesztést azonnal meg kell kezdeni. Az elsısegélynyújtó feladatai:
• ha egyedül van, segélynyújtás közben hívjon segítséget (kiabálással),
• szabadítsa ki az áramkörbıl az áramütött személyt (vigyázat! ne kerüljön az áramkörbe a
segítségnyújtó is),
• részesítse elsısegélyben a sérültet, ha szükséges kezdje el az újraélesztést,
• hivasson orvost vagy értesítse a mentıket,
• ha szükséges, egyéb szerveket (tőzoltókat) is értesítsen!
Általában a vérkeringés teljes leállása után az elsı 4 percben indított újraélesztés a leginkább
eredményes. Ezért a gyorsaság és a szakszerőség nagyon fontos.
Mőszaki projekt 91
Áramütött kiszabadítása kisfeszültség esetén, kikapcsolással

Kapcsoljuk ki a berendezést, ha az egyértelmően elvégezhetı (fıkapcsoló lekapcsolása,
biztosíték kicsavarása)! Ha a berendezés dugós csatlakozású, akkor elegendı annak kihúzása.
A vezeték elvágás a kifejezetten veszélyes, csak szakember végezheti. Ha az áramütött
magasan helyezkedik el, a kikapcsoláskor keletkezı izomgörcs miatt leeshet, ami ellen
megtámasztással tudjuk ıt védeni. Vigyázzunk, nehogy az áramkörbe kerüljünk!
Áramütött kiszabadítása kisfeszültség esetén, kikapcsolás nélkül
Ha nem lehet kikapcsolni a berendezést, akkor a feszültség alatt levı berendezésbıl
haladéktalanul szabadítsuk ki az áramütöttet! Húzzuk vagy toljuk el a feszültség alatt álló
berendezéstıl, de vigyázzunk, hogy ne érintsük vagy fogjuk meg! Szigetelt eszközt (pl.
fanyelő lapátot) használhatunk. Ha ilyen eszköz nem áll rendelkezésre, akkor álljunk száraz
fapadlóra, s egyik kezünket csavarjuk be vastagon száraz ruhanemővel (pl. törölközıvel) és az
áramütöttet ruházatánál fogva húzzuk el, vigyázva arra, hogy másik kezünkkel ne érintsünk
semmit (a falat sem)! Ha a padló nem szigetelt, akkor tegyünk a lábunk alá többszörösen
összehajtott ruhanemőt! Vizes földre ne tegyünk ruhanemőt, mert átnedvesedhet! Az
áramütöttet a leesés ellen védeni kell.
Áramütött kiszabadítása nagy feszültség esetén
Az áramütötthöz közeledni veszélyes! A kikapcsolást csak a helyi villamos mővek
szakembere végezheti, aki ismeri a helyi viszonyokat. Kapcsolórúddal való kiszabadítást csak
az állomáson, az erre kioktatott szakember végezhet. Ha leszakadt a vezeték, lelóg, vagy
veszélyes közelségbe kerül, a vezetékhez ne közeledjünk és állítsunk figyelmeztetı ırt, amíg
a villamos mővek szakemberei megérkeznek!
Elsısegélynyújtás áramütés esetén. Eszméletén levı áramütött vizsgálata
Ha az áramütött nem vesztette el az eszméletét, egyéb sérülést (égést, ütésbıl eredıt) nem
szenvedett, akkor orvost kell hívni, vagy az orvoshoz kísérni. Ha egy pillanatra is elvesztette
az eszméletét, de magához tért, akkor le kell fektetni és orvost vagy mentıt kell hívni. Az
égési sérüléseket el kell látni. Ne engedjük a sérültet mozogni, és ne is mozgassuk
feleslegesen!
Orvosi engedély nélkül az áramütöttnek sem ételt, sem italt, sem gyógyszert nem szabad adni.
Nagykiterjedéső égés esetén szódabikarbonátos oldatot itatunk, ha az áramütött eszméleténél
van.
Eszméletlen áram ütött vizsgálata
Elsıdlegesen az életfunkciókat ellenırizzük! Lélegzik-e, van-e vérkeringése? A sérültet
hanyatt fektetjük, a légutakat szabaddá tesszük. A mellkas elülsı felületén és a nyakon oldjuk
a ruházatot. A légzést akkor tekintjük kielégítınek, ha ütemesen emelkedik és süllyed a
mellkas, ill. a hasfal. Ha a mozgás jól látható, a légzés ki- elégítı.
A légzés vizsgálata közben a vérkeringést a nyaki verıér tapintásával ellenırizzük. Ha
lüktetést érzünk, akkor van vérkeringés.
Eszméletlen áram ütött ellátása, ha légzése van, vérkeringése kielégítı
Az elsısegélynyújtó feladata a beteg légútjai átjárhatóságának biztosítása. Nem szabad a
beteget felügyelet nélkül hagyni, feleslegesen mozgatni, felültetni, etetni, itatni, és eszméletre
térítéssel kísérletezni! Ha az eszméletlen betegnek nincsenek látható csonttörései, akkor a
feladatunk, hogy stabil oldalfekvésbe helyezzük ıt. Ez a következıképp végezhetı (29. ábra)!
92 Mőszaki projekt
29. ábra. A stabil oldalfekvı helyzet létrehozása
• A sérült oldalához térdelünk a dereka magasságában (29.a), b) ábra),

• térdei alá nyúlunk és lábait térdben felhúzzuk (29.b) ábra),
• a térdeket erısen magunk felé húzzuk, ezáltal megdöntjük a medencéjét és a törzsének
középsı részét (29.c) ábra),
• a sérült túlsó karját nyújtott helyzetben becsúsztatjuk a kissé megemelkedett medence alá
(29.d) ábra),
• a hozzánk közel esı felkarját vállmagasságban megfogjuk és a térdeinél fogva egy
erıteljes mozdulattal átbillentjük a sérült törzsét (29.e) ábra),
• elrendezzük a sérült fejét és végtagjait (1.29.f) ábra).
Folyamatosan ellenırizzük, figyeljük a sérült légzését!
Eszméletlen áram ütött ellátása, ha a betegnek nincs légzése
A légzés megszőnésének az elején van egy rövid szakasz, amikor még van esélyünk a
folyamat megállítására és megfordítására. (Ez a klinikai halál szakasza.) Ha a folyamatot nem
tudjuk megállítani, oxigén hiányában a sejtek véglegesen el- pusztulnak. (Ez a biológiai
halál.)
Mőszaki projekt 93
Befúvásos lélegeztetéssel (30. ábra) az elsısegélynyújtó azonnal kezdje meg a sérült

újraélesztését!
• A légutakat az elızıkben ismertetett módon megtisztítjuk,
• vászonzsebkendıt vagy gézdarabot teszünk a sérült arcára,
• a beteg baloldala mellé térdelünk,
• bal tenyerünkkel átfogjuk a beteg állát, jobb tenyerünket a fejére helyezzük a homlok
területén,
• mély lélegzetvétel után a sérült orrán keresztül befúvást végzünk,
• a befúvást követıen szánkat elemeljük a sérülttıl és figyeljük a mellkasát,
• ha mozgást nem észlelünk, a folyamatot megismételjük.
A lélegeztetést addig kell folytatni, amíg a beteg légzése visszatér és megfelelıen mőködik,
vagy szakember (orvos, mentı) érkezett a helyszínre.
A leállt szívmőködés visszafordítására alkalmazott eljárás a mellkaspresszió (szívmasszás),
amelyet az elsısegélynyújtók csak tanfolyam keretében tudnak elsajátítani és ezt követıen
alkalmazni.
30. ábra. Újraélesztés
94 Mőszaki projekt
Veszélyes anyagok okozta sérülések

A veszélyes anyagokkal való érintkezés hatására a szervezetben elváltozások következnek be.
A veszélyes anyagok szándékosan (öngyilkosság) és nem szándékosan, valamilyen baleset
vagy gondatlanság során jutnak a szervezetbe. A veszélyes anyag bejuthat a szájon át, a
légutakon keresztül és a bırfelületen felszívódva. Ezek ismeretében az elsısegélynyújtó
feladata a következı.
• A veszélyes anyag bejutásának megakadályozása, a ruházat eltávolítása, ill. a sérült
eltávolítása a veszélyes környezetbıl.
• A felszívódás megakadályozása
− bırön át felszívódó veszélyes anyag esetén a bór bıséges szappanos vizes
lemosásával,
− szájon át bekerült veszélyes anyag esetén az eszméleténél lévı beteg hány tatásával.
(Eszméletlen beteget nem szabad hánytatni!) Azonnali hánytatni kell a beteget úgy,
hogy a garatját ujjal ingereljük vagy sós vizet itatunk vele. Légutakon felszívódó
gázmérgezéskor (CO) vigyük friss levegıre a beteget!
• A keringés és légzés helyreállítása. Ha a beteg eszméletlen, légútjait megtisztítjuk, és
stabil oldalfekvésbe helyezzük. Amennyiben a légzés leállt, befúvásos lélegeztetést
alkalmazhatunk.
FIGYELEM! Fokozottan ügyeljünk arra, hogy az elsısegélynyújtás során a veszélyes
anyaggal (gázzal) ne érintkezzünk!
Idegen test a légutakban, szemben

Az orr a légutak elsı állomása, amelyen keresztül a belélegzett levegı a tüdıhólyagocskákig
eljut, a belélegzett levegı szennyezıdéseit az orrbemeneten található szırszálakkal kiszőri. A
légutakba kerülı szennyezıdések bejutását alakjuk és méretük határozza meg.
A garatba jutó idegen test a légutakat elzárhatja, a légzés nehezebbé válik és végsı esetben
meg is szőnhet. (Kialakulhat a klinikai halál állapota.) Az elsısegélynyújtó feladata:
• a helyzet felismerése után az idegen test eltávolítása az orr- és szájüregbıl,
• ha ez nem sikerül, erıtejes ütést kell mérni a hátra, a lapockacsontok közötti területre,
• ha ez is eredménytelen, akkor a beteget hátulról át kell karolni és kissé felfele ható erıvel
magunk felé rántani (Heimlich-féle mőfogás). Ilyenkor a tüdıbıl gyorsan kiáramló levegı
kilökheti az idegen testet.
A szembe került idegen testet – ha az por, fém, fa – a könny ki tudja mosni és vízzel is lehet
segíteni. Ha az idegen test látható, tiszta zsebkendıvel meg lehet próbálni kitörölni, ha nem
sikerül, orvoshoz kell fordulni. A csiszolás, marás, esztergálás során apró szilánkok
csapódhatnak a szembe. A szaruhártya azonnal záródik és a sérült maga talán nem is észleli a
sérülést. Ha a szem kivörösödik, kössük be mindkét szemet és haladéktalanul vigyük
orvoshoz a sérültet! A veszélyes anyagok esetén gyorsan kell cselekedni. A szemhéj ilyenkor
görcsösen összezáródik, amit fel kell tárni és bıséges vízzel ki kell mosni. Steril kötés után
azonnal orvoshoz kell fordulni.
1. Mi a munkaegészségügy fogalma, feladata?
2. Ismertessük a foglalkoztatási osztályokat!
3. Mi a munkahigiénia?
4. Milyen környezeti tényezık befolyásolják a munkahigiéniát?
5. Határozzuk meg a foglalkozás-egészségügy fogalmát!
6. Jellemezzük a munkalélektant és a munkaélettant!
Mőszaki projekt 95
7. Mutassuk be a fizikai munka jellemzıit!

8. Mutassuk be a szellemi munka jellemzıit!
9. Milyen jellemzıi ismertek a fizikai terhelésnek?
10. Milyen szempontok alapján alakítható ki a munkafolyamat?
11. Jellemezzük a munkakultúrát!
12. Milyen foglalkozási ártalmakat ismerünk és hogyan védekezhetünk az egyes
ártalmakkal szemben?
13. Soroljuk fel és jellemezzük az egészséges és biztonságos munkafeltételeket!
14. Mi a jelentısége az orvosi alkalmassági vizsgálatoknak? Jellemezzük az egyes
területeit!
15. Melyek az elsısegélynyújtás általános szabályai?
16. Soroljuk fel a vérzések típusait, jellemezzük csillapításuk lehetıségeit!
17. Milyen sebkötözési megoldásokat ismerünk?
18. Jellemezzük a veszélyes anyagok okozta sérüléseket!
19. Jellemezzük a villamos balesetek ellátásának lehetıségeit!
4. Kockázatelemzés, kockázatértékelés
A kockázatelemzés lényege a munkavégzés körülményeinek és a munkakörnyezet
kialakításának elemzı áttekintése.
Ha a munkáltató idejekorán felismeri, hogy melyek azok a lehetséges kedvezıtlen események,
amelyek munkabalesetet vagy foglalkozási megbetegedést okozhatnak, akkor van lehetısége
az adott területen megelızı intézkedést tenni, függetlenül attól, hogy van-e arra jogszabályi
kötelezettsége vagy nincs.
A kockázatelemzés folyamán használt legfontosabb fogalmak a következık:
• Veszély: valaminek (nyersanyagnak, munkafolyamatnak, módszernek) a tulajdonságából
adódó azon képessége, hogy valamilyen károsodást okozzon.
• Kockázat: a veszély megvalósulásának, azaz a káros hatás bekövetkezésének a
valószínősége.
• Kockázatértékelés: annak a kockázatnak az értékelési folyamata, amely a munkavállalók
munkahelyi, egészségvédelmi és biztonsági körülményei és a munkahelyi veszélyek
elıfordulása között fennáll.
A munkáltatók alapvetı feladata, hogy a veszélyek megelızése, ill. károsító hatásuk
csökkentése érdekében:
• felderítsék az egyes munkahelyeken jelentkezı veszélyforrásokat,
• biztosítsák az ellenük való védekezés módját, az egészséges és biztonságos munkavégzés
feltételeit,
• mindezt ismertessék az érintett munkavállalókkal, mind a munkahely egésze, mind az
egyes munkafolyamatok tekintetében, beleértve a fellépı kockázatokat is.
A kockázat csökkentésének lehetıségei:
• a sérülés vagy egészségkárosodás várható súlyosságának csökkentése,
• a sérülés vagy egészségkárosodás bekövetkezési gyakoriságának csökkentése,
• a már bekövetkezett baleset vagy egészségkárosodás következményeinek csökkentése
megfelelı egészségügyi ellátással.
A gépek biztonságosságával, a baleseti kockázattal alapvetıen az MSZ EN 292:93., a
kockázatértékelés elveivel az MSZ EN 1050:99. foglalkozik.
Az MSZ EN 1050:99. szabvány útmutatást ad a gépfejlesztés fázisában a döntéshozatalhoz,
általános elveket rögzít a kockázatértékelés néven ismert eljáráshoz. Összefoglalja a gép
96 Mőszaki projekt
kialakítására, a használatára, az üzemzavarra és baleseti eseményekre, valamint a géppel

összefüggésben lévı károkra vonatkozó ismereteket és elvárásokat azért, hogy a gép
valamennyi életszakaszában megítélhetı legyen a vele kapcsolatos kockázatok nagysága. Az
MSZ EN 292:93. szabvány fı célja, hogy a tervezıknek és a gyártóknak stratégiát, keretet
adjon annak érdekében, hogy a legcélszerőbb módon összhangba kerüljenek az európai
törvényhozással.
A biztonsági szabványok rangsor szerinti szerkezeti felosztása a következı:
Az „A” típusú szabványok (biztonsági alapszabványok) azokat az alapfogalmakat, kialakítási
alapelveket és általános szempontokat tartalmazzák, amelyek minden gépre, készülékre és
berendezésre érvényesek.
A „B” típusú szabványok (biztonsági csoportszabványok) a biztonság szempontjait vagy a
biztonság érdekében szükséges olyan berendezések fajtáit tárgyalják, amelyek a gépek,
készülékek és berendezések egész sorához felhasználhatók.
A „C” típusú szabványok (gépek biztonsági szabványai) részletes biztonsági követelményeket
tartalmaznak egy meghatározott gépre vagy a gépek meghatározott csoportjára.
A kockázatértékelés mérlegelt döntéseken alapul. Ezeknek a döntéseknek minıségi
eljárásokra kell támaszkodniuk, amelyek kiegészíthetık mennyiségi eljárásokkal. A
mennyiségi eljárásokat akkor alkalmazzák, ha a kár elıre látható mértéke és kiterjedése nagy.
Egy gép biztonságos használatának eléréséhez a következı folyamatot kell megvizsgálni:
A gép mőködési határainak rögzítése a következıkbıl áll:

• a gép életszakaszainak meghatározása,
• az összes elıre látható alkalmazási terület (ipari, kisüzemi, háztartási stb.) meghatározása,
a különbözı nemő és életkorú, bal- vagy jobbkezes, esetleg korlátozott fizikai képességő
(látás-, vagy halláskárosultak, szélsıséges testnagyságúak stb.) kezelıszemélyzet
figyelembe vételével,
• a lehetséges használók képzettségi szintjének (hozzáértésének) ismerete.
A veszélyek azonosítása
Számba kell venni minden olyan személyt, veszélyhelyzetet és veszélyeztetési eseményt,
amely a gép használatával összefüggésben felléphet.
Kockázatbecslés
A veszélyek azonosítása után az összes veszélyfajtára el kell végezni a kockázatbecslést,
amelyben meg kell határozni a kockázati elemeket.
Mőszaki projekt 97
Kockázatkiértékelés
A kockázatbecslés után el kell végezni a kockázatkiértékelést, annak eldöntésére, hogy
szükséges-e a kockázatcsökkentés, vagy már elérték a megfelelı biztonságot. Ha tovább kell
csökkenteni a kockázatot, akkor ki kell választani a megfelelı biztonsági intézkedéseket,
végre kell hajtani azokat és meg kell ismételni a kockázatelemzést (31., 32. ábra).
31. ábra. A beépített biztonsági intézkedések kiválasztására vonatkozó stratégia vázlatos

ábrázolása az MSZ EN 292-1:93. alapján
Nincsenek szabályok arra vonatkozóan, hogy miképp kell végrehajtani egy

kockázatértékelést. Létezik azonban két alapelv, amelyet mindig szem elıtt kell tartani a
kockázatértékelés megközelítésekor. Ezek a következık:
• A kockázatértékelést mindig úgy kell felépíteni, hogy az összes lényeges veszélyt és
kockázatot rögzítjük.
• Ha egy kockázatot meghatároztunk, az értékelést az elsı alapelvvel kell kezdeni, azaz
megvizsgáljuk, van-e lehetıség a kockázat megszüntetésére anélkül, hogy az újabb
problémákat ne generáljon.
98 Mőszaki projekt
32. ábra. Egy gép felépítésének általános, vázlatos ábrázolása az MSZ EN 292-1:93. alapján
1. Ismertessük a kockázatelemzés lényegét!
2. Miért fontos a kockázat kiértékelése? Válaszunkat indokoljuk szakterületünkre
jellemzı példákkal!
3. Melyek a fontosabb baleset-megelızési alapelvek?
Mőszaki projekt 99

Munk Aved

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Munk Aved

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

SZTÁV RT Szakmai Továbbképzı, Átképzı és Vállalkozástámogató Részvénytársaság

1. A munkavédelem fogalma, célja, alapkérdései

A munkavédelem fogalma, célja

1.1. A munkavédelem területei

A munkaegészségüggyel részletesen az 3. fejezetben foglalkozunk.

1.2. A baleset és a munkahelyi baleset fogalma

1.3. A munkahelyi balesetek és a foglalkozási megbetegedések fajtái

Nem tekinthetı munkavégzéssel összefüggésben bekövetkezı balesetnek (munkabalesetnek)

• a levegıben levı por által okozott megbetegedések (szilikózis),

1.4. A munkahelyi balesetek és a foglalkozási megbetegedések ügyvitele

A munkabalesetek bejelentése, nyilvántartása és kivizsgálása

• a sérült személyes adatait (név, születési hely, idı, anyja neve),

bekövetkeztétıl számított 3 év után a munkáltató nem köteles a munkabalesetet bejelenteni,

A foglalkozási megbetegedések bejelentése, nyilvántartása és kivizsgálása

1.5. Társadalombiztosítási ellátás

egyéb szervezett munkahelyi tevékenység, vagy egyes társadalombiztosítási ellátások

A munkáltató a károkozásról való tudomásszerzéstıl számított 15 napon belül köteles a

1.6. A munkavédelem szabályozási rendszere

1. ábra. A munkavédelem szabályozása

A munkavédelem alapvetı szabályait az Alkotmányban foglalt elvek alapján az

V. Fejezet. A munkabalesetek és a foglalkozási megbetegedések bejelentése, kivizsgálása és

VI. Fejezet. A munkavédelmi érdekképviselet, érdekegyeztetés. (lásd az 1.10. pontot)

VII. Fejezet. A munkavédelem hatósági felügyelete. (lásd az 1.7. pontot)

átfedéseket az egyes szakterületeken, és így a szabályzatokban a részletes mőszaki

1.7. A munkavédelem hatósági felügyelete

2. ábra. A munkavédelem irányítása, ellenırzése

A felügyeletek ellenırzése kiterjed:

Az OMMF-re vonatkozó külön szabályok

• Engedélyezi a vonatkozó rendeletek szerint a munkabiztonsági szakértık mőködését és az

1.8. A munkavédelem és a szabvány

3. ábra. A termék és környezete

A szabványok két alapvetı típusát különböztetjük meg: a formális és az informális

• nemzeti szabványok kidolgozása, jóváhagyása, közzététele, visszavonása,

1.9. A munkáltatók és a munkavállalók kötelezettségei és jogai

A munkáltatók kötelességei és jogai

A munkáltató köteles a következı konkrét feladatokat ellátni a biztonságos munkavégzés

A munkavállalók kötelezettségei és jogai

• Az elıírt orvosi vizsgálaton részt kell vennie.

1.10. Munkavédelmi érdekképviselet, érdekegyeztetés

II. veszélyességi osztály

III. veszélyességi osztály

1.11. Magatartási szabályok a nevelési-oktatási intézményekben

„A szakközépiskola, a szakmunkásképzı iskola és a szakiskola tanulóját a gyakorlati képzés

1. A tanuló gyakorlati képzés keretében csak a gyakorlati képzés programjában

A tanuló- és gyermekbalesetek jelentési kötelezettsége

Ellenırzı kérdések, feladatok

2.1. Az általános munkahely biztonságos kialakításának követelményei. Méretek, főtés,

4. ábra. A rendszer általános modellje

A munkarend szer elemei a következık:

növelésének érdekében. Az ilyen jellegő kutatások és fejlesztések képezik az ergonómia

A munkahelyek kialakítása, méretei

A helyiségek méretének kialakítását a szükséges berendezések rendeltetésszerő használata

A helyiség burkolata legyen sima, csúszásmentes, könnyen tisztítható. Az erre alkalmas

• Tőz élesztéséhez, gyújtásához tőz- és robbanásveszélyes anyagot használni tilos!

• A technológiai folyamatok során felszabaduló szennyezı anyagok emissziója, az oxigént

7. ábra. A természetes szellızés elvi vázlata

Túlnyomásos szellıztetés alkalmazható olyan környezetben, ahol a természetes légmozgás a

8. ábra. Helyi elszívás

Korrigált effektív hımérséklet (tKEH, °C): az effektív hımérsékleten kívül a hısugárzást is

Klímatényezık zárt térben. 3. táblázat

A munkahelyek helyes megvilágítása érdekében kiemelt figyelmet kell fordítani a

Az ember számára a Napból származó természetes fény a legelınyösebb. Amint a 4.

10. ábra. A látható fény elhelyezkedése az elektromágneses hullámok tartományában

A villamos gázkisülés elvén mőködı fényforrások a fénycsövek (F-csövek). A