2. tétel: Az óvodai nevelés történetének főbb szakaszai a kezdetektől napjainkig.

A hazai óvodapedagógia
kiemelkedő egyéniségeinek hatása a kisgyermeknevelésre. A társadalmi változások szerepe az óvodai
nevelés alakulásában. Az óvoda helye, szerepe és funkciói a változó közoktatási rendszerben a szabályozó
dokumentumok alapján.

1. Az intézményes kisgyermeknevelés kezdetei:

„Dame school”:
17. században Angliában egyre több olyan magánvállalkozás jelent meg, amelyekben egy idősebb nő,
általában saját lakásában alapkészségeket (olvasást, írást, számolást) tanított tíz-húsz, esetenként akár harminc
kisgyermeknek.
Az intézmény célja a gyermekmegőrzés volt, annak érdekében, hogy az édesanyák is dolgozhassanak.
Nem vártak el sem jellemformáló nevelést, sem pedig magas színvonalú oktatást a gyermekfelügyelő asszonyoktól.
Az ilyen „intézménybe” járó gyermekek tanításának színvonala a felügyelőnő képzettségétől, képességeitől és
ambícióitól függött.
„Infant school”:
Az intézménnyé szerveződés magasabb szintjeként jelent meg Nagy-Britanniában a 19. század elején.
Robert Owen gyártulajdonos hozta létre a kisgyermekiskoláknak ezen archetípusát, a textilgyárában dolgozó
munkások gyermekeinek. Az intézményeibe 2–6 éves korú gyerekek gyermekek jártak.
Új nevelési módszereket alkalmazott, melynek alapjául Rousseau tanai szolgáltak. Úgy gondolta, hogy a
gyermekek ártatlannak születnek, de a környezet tönkreteheti erkölcseiket. Ezért a jellemnevelésre különös gondot
fordított, mivel úgy gondolta, hogy célszerű nevelés révén a társadalmi bajok megszüntethetők.
Az általa megalkotott intézmény legfontosabb célja a nevelés volt. A gyermekeknek alapkészségeket tanítottak,
emelett lehetőséget biztosítottak számukra a tárgyi környezetük dolgainak és jelenségeinek megismerésére. Nagy
hangsúlyt fektettek a tanítók a barátságos légkör kialakítására. A játék, a torna, a zene és a tánc szerves része volt
az iskolai élet hétköznapjainak. A büntetést csak mértékkel alkalmazták, testi fenyítésre nem kerülhetett sor.
„Monitor” rendszer(mutual system, monitorial system):
Másnéven a „kölcsönös oktatás” módszere, melyet Joseph Lancester és Andrew Bell, anglikán papok
dolgoztak ki az 1790-es években.
A módszer lényege, hogy nagy tömegekben (több száz fős csoportokban) oktassanak szegény sorból
származó gyermekeket. A tömeget kisebb csoportokra (kb. 10 fő) bontották. Minden csoport élére egy
tehetségesebb tanulót (monitort) állítottak, akik segédtanítói szerepet töltöttek be. A vezető pedagógus utasításait
követve foglalkozott a kisgyermekekkel. A monitormódszer alkalmazásának célja az volt, hogy minél több
kisgyermeknek tanítsanak egy időben alapkészségeket (a „három R”-Reading, wRiting, aRithmetic – olvasás, írás,
számolás)
Látszólag a módszer rendkívül gazdaságos volt, ezért a 19. század elején sok híve volt. Hátránya volt
azonban a túlszabályozottság, valamint hogy a tömegképzés nem vette figyelembe a gyermekek egyéni
képességeit, tempóját.
A módszer a kialakuló gyáripar terméke, célja a jól szervezett, gördülékeny tudásátadás. A rendszer
ideális gyermeke jól viselkedik, készségesen együttműködik tanítóival, híven követi az utasításokat, zokszó nélkül
engedelmeskedik.
Emberkép:
19. század nagy része elsősorban a vagyonát gyarapító „evilági aszkéta” embertípusé volt. Ehhez a
mentalitáshoz szervesen kapcsolódtak az ilyen és ehhez hasonló pedagógiai elképzelések és gyakorlati
oktatásszervezési eljárások. Az ilyen elvekre épülő iskola (a kisgyermekiskola is) képletesen szólva felkínálja a
tanulónak a társadalmi felemelkedést segítő tudásban való részesedést, cserébe viszont tökéletes azonosulást kíván
az intézmény szellemiségével és feltétlen engedelmességet az iskolai élet hétköznapjaiban.
Samel Wilderspin koncepciója:
Az óvodapedagógia első jeles skót képviselőjének. Tanítói munkáját Londonban kezdte el 1820- ban
alapított kisgyermekiskola élén. Felismerte azokat a veszélyeket, amelyeknek a szegény munkáscsaládok
naphosszat az utcákon kóborló gyermekei ki voltak téve.
Pedagógiájának középpontja a gyermekek foglalkoztatása. Személyes tapasztalatai vezették arra a felismerésre,
hogy nagyobb létszámú gyermekcsoportok esetén a tanítónak folyamatosan le kell kötnie a tanítványai figyelmét
valamilyen jó szervezett tevékenységgel.
Koncepciójának központi eleme: a gyerekek céltudatos foglalkoztatása. Központi szerepet kapott az
oktatás, de volt idő a játékra is. Wilderspin fenntartás nélkül elfogadta a monitor módszert, tovább is fejlesztette
annak egyes elemeit.
Az ideális tanító az ő felfogása szerint tanítványaival szemben szigorúan következetes elvárásokat
fogalmaz meg, de önmagával szemben is igényes. Wilderspin kisgyermekképe: A vétkekre fogékony lelket csak
szigorú fegyelemmel lehet megóvni a bűnök csábításától.
Az ideális tanuló pontos, szorgalmas, megbízható, alantas vágyait leküzdi, tanítójának mindenkor, mindenben
engedelmeskedik. Az ilyen karakterű gyermek felnőttkorában zökkenőmentesen illeszkedik be a társadalom
szövetébe.

2. A magyar óvodák kialakulásának kezdetei, jeles képviselői

A magyar óvodatörténet kezdetei:
1826-ban Joseph Wertheimer német nyelvre fordította, valamint átdolgozta Samuel Wilderspin: „Infant
education című munkáját. Brunszvik Teréz grófnő hamar szerzett egy példányt. A mű rendkívül nagy hatással volt
rá.
Közép-Európa első kisdedóvó intézetét Brunszvik Teréz Budán, a krisztinavárosi Mikó utcában, édesanyja
bérházában 1828. május 27-én nyitotta meg. A nevelés nyelve: magyar és német volt. A gyermekek száma: 125 fő.
Az első óvó: Weldy József.
Az alapító karizmatikus egyéniségének és fáradhatatlan szervezőmunkájának köszönhetően hamarosan
újabb óvodák alapítása következett Budán, Pesten, Besztercebányán, Pozsonyban, Kolozsvárott, Sopronban,
Szabadkán, Kassán, Gyomán és Szombathelyen. Egyre terebélyesedő óvodaalapító mozgalom jött létre, gyakran
rendeztek gyűjtéseket az új, magánkézben levő intézetek fenntartásának támogatására.
Az intézményfenntartás gyakorlata angol mintát követett , az első kisdedóvók adományok révén működhettek.
Magyarországon Mária Terézia 1770-ben közzétett dekrétumot, arról, hogy az iskolaügy, az iskolák életének
szabályozása és ellenőrzése az uralkodó felségjogába tartozik. Ez különös kettősséget eredményezett
Magyarországon: míg a népiskolák a tankerületek felügyelőinek szakmai ellenőrzése alatt álltak, addig az óvodák
önálló intézményként működtek.
Gyermekkép:
Brunszvik Teréz naplójában a „kisdedóvó” valamint a Kleinkinder-Asyle („gyermek-azilum”, „gyermekmenhely”)
elnevezést használja az intézményre. A korabeli írásokból Rousseau-i kép rajzolódik ki: a romlott társadalmi
viszonyok közepette védelemre, óvásra szoruló gyermek.
A magyar óvodák terjedésének okai
− Brunszvik óvodaalapító tevékenysége
− iparosodás → anyák munkába állása
− nemzetnevelés, nemzeti nyelv terjesztése politikai kérdés
− második egyesület támogató fellépése
Az intézmények célja:
− 2-7 éves korú szegény gyermekek nevelése
− elemi ismeretek elsajátítása
− alapoktatás befejezése a 7. életévre
− 1845-től: 6-12 éves korig tankötelezettség
− higiénés viszonyok megfelelő színvonalának fenntartása
A magyar óvóképzés szintjei:
1. Az önképzés– autodidaxis (1828-1837)
- az óvók szervezett képzésben nem részesültek, más pályáról kerültek át
- önképzés: német nyelvű szakirodalom
- Brunszvik Teréz irányítása- írásbeli beszámoltatás, látogatás, tanácsok
- dolgozó óvók melletti felkészülés
Az első hivatásos óvók:
- Weldi József- Krisztinaváros, Buda
- Horváth Ferenc- Buda
- Maschek József- Pozsony
- Koholzer János- Pécs
Pályamotiváció:
- hivatásos nevelő
- átmenetimegoldás (alkalmas/ nem alkalmas)

Az óvóképző alapításának indokai:

(1837- 14 működő óvoda 2000 gyermekkel)
- A német nyelvű óvodákkal szemben a magyar nyelvű óvodák támogatása magyar óvók alkalmazása-
- Magán kezdeményezésű, alapítványi óvodák, ezért nem tartoznak a hatályos oktatási törvény alá 
világi nevelés, nemzeti érzés erősítése
- A polgári fejlődés ügyének szolgálata.
2. Óvóképző intézet megalapítása (1837-1891)
- Tolna 1837. október 7.: óvóképző és példányóvoda
- Igazgató: Wargha István
- Óvók: férfiak más pályákról
- Tanulmányi idő: 12 hónap (kevesen járnak ennyi ideig)
 - Felvételi követelmények: magyar és német nyelv ismerete, írás- olvasás
- Vizsga nincs
- 1843októberében Pestre költözött
- 1844-től Ney Ferenc veszi át az intézmény vezetését
- 1845-ben a Kisdednevelő Intézeteket Magyarországon terjesztő Egyesület szabályozza az óvóképzést
 vizsgázni kell elméleti és gyakorlati bizottság előtt
- 1862- ben az első női tanuló, Deréky Hermin megkezdi tanulmányait
- 1862-1864 között a nők aránya a képzőben már közel 30%

1874/75. tanév: Országos Kisdedóvó Egyesület megalakítása felügyelték az óvóképzőt

- óvók már férfiak és nők egyaránt lehetnek
Felvétel feltételei:
- polgári iskola, vagy középiskola 4. osztály elvégzése
- felvételi vizsgálat: orvosi, zenei, hallás, ének, elmélet
- betölteni a 16. életévet
Kimenet:
- elméleti és gyakorlati vizsga

Fröbel 1869. Ronge János szervezésében gyermekkertésznők képzése tanfolyam indul

- 1873-ban 1 évesre emelik a képzést.
- 1874-ben két évesre emelik a képzést, valamint Kolozsváron, Kassán és Sopronban is nyílik képző.
- A képzők szervezésében Szabó Endre működik közre.
- A képzés rendje szinte teljesen megegyezik az országos kisdedóvótanrendjével.
3. 1891. XV. tc. : az óvóképzés törvényi szabályozása (1891- 1926)
- a képzés egységesítése, óvodahálózat kialakulása
- a képzők mellett kötelezővé tették a mintaóvodák felállítását
- 1892-től csak leány növendékeket vesznek fel
- A tanulmányi idő két év, ezalatt elméleti és gyakorlati képzést is kapnak. A gyakorlatot az oktató és a
mintaóvó irányítja.
- Felvétel feltételei: az egészséges, épp testalkat, zenei hallás, betöltött 14. életév, közép/ polgári
leányiskola 4. osztályának elvégzése, vagy tantárgyi felvételi vizsga
- Kimenet: év végi nyilvános vizsgák, képesítő vizsga (elmélet és gyakorlat)
4. Középfokú szakképzés (1926-1959)
- Klebersberg Kunó 1926- tól bevezeti a 4 éves képzést
- 3 év elméleti képzés
- 4. év gyakorlati képzés egy egészségügyi intézményben
- 1937. miniszteri rendelet:
 megszüntették az egészségügyi gyakorlatot és áthelyezték az óvóképzőbe
 mintaóvónői képesítés
 líceumokban is képeznek óvónőket
1945- től 1949-ig
- tanfolyamok (1 éves képzés, esti képzés)
 felvételi feltétele: 6 elemi ( vagy az sem)
 1949- ben az óvóképző intézetek – pedagógiai gimnáziummá váltak, háttérbe szorult a
szakképzés
1950. 3 éves képzés+ 4. év munkahelyi gyakorlat
- zsúfolt a tanterv, pedagógiai szaktudás hiányos

5. 1959. szeptember 8. Felsőfokú óvóképzés elindulása (1959- 1987)

- tanulmányi idő 2 év
- felvétel feltétele: középiskolai érettségi, gyakorlati képességek, elméleti ismeretek
- kimenet: államvizsga (elmélet- gyakorlat)
- 1972-1991. óvónői szakközépiskolai képzés

6. 1987- től főiskolai szintű óvóképzés

- 1985. 1. törvény 98. paragrafus: az óvóképzés főiskola szintre emelése
- óvók: nők és férfiak
- tanulmányi idő: 3 év
- Felvétel feltétele: érettségi, gyakorlati képességek, elméleti ismeretek
- kimenet: államvizsga (elmélet- gyakorlat)

3. A társadalmi változások szerepe az óvodai nevelés alakulásában

A társadalom szerkezete, tulajdonságai, lényege, szerepe és funkciója szinte napról napra változik. Ez erősen kihat
az óvodai nevelésre, annak folyamatára. A szülők sokat dolgoznak és fáradtak, így nincs idejük a gyermekkel
foglalkozni. Ez a gyermek személyiségét nagymértékben befolyásolja: érzelmileg szegény, ingerült és agresszív.
Az óvodában éppen ezért nehezebb feladat hárul az óvónőkre. Egyre növekvő számban kell szembenézniük
magatartás- és viselkedészavaros gyerekekkel.

4. Az óvoda helye, szerepe és funkciói a változó közoktatási rendszerben a szabályozó dokumentumok alapján
A közoktatási törvény óvodai nevelésre vonatkozó pontjai (1993. évi LXXIX. tv. a Közoktatásról)
A törvény mérföldkő a magyar közoktatás történetében, s jelentős változást hozott. Paragrafusokba foglalta:
− centrális oktatásirányítás megszűnését
− az intézmény fenntartók körének kiszélesítését (állami, egyházi, alapítványi, magán)
− Rendelkezett a helyi tervezésekről: az alaptörvény 44. paragrafusa kimondja, hogy az óvodáknak és iskoláknak
helyi programot kell készíteni, ennek előfeltétele a kerettanterv megléte
− Kidolgozása, amely 1996 nyarán jelent meg az év szeptemberétől érvényes volt az óvodákban.
− Választási lehetőséget biztosít a tervezéshez, egyik ilyen a más pedagógia adaptálása. Más pedagógiát vesz át és
hozzáigazít a helyi sajátosságokhoz, vagy eredeti, helyi programot dolgoz ki. A választás előfeltétele: a törvény
ismerete, az új alapfogalmakban való tájékozódás, a reformpedagógiákban és az alternatívákban való tájékozódás.
Alapelvek:
− a közoktatás magába foglalja az óvodai nevelést
− az óvoda az e törvényben meghatározott feladatai ellátásának keretei között felelős a gyermekek testi, értelmi,
erkölcsi fejlődését, a gyermeki közösségi kialakulásáért és fejlődéséért.
− e törvény szerint az óvodai nevelés ingyenes és az ezt kiegészítő pedagógiai szakszolgálatok igénybevétele, és
feladatainak gyakorlása során köteles tiszteletben tartani a szülők vagy gyámok vallási és világnézeti
meggyőződésüknek jogát
− egyenlő bánásmód követelménye: a közoktatásban minden gyereknek joga van, hogy vele összehasonlítható
helyzetben lévő más személyekkel azonos feltételek szerint részesüljön velük azonos színvonalú ellátásban.
− Az óvodai nevelőmunka az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjára épülő óvodai nevelési program alapján
folyik
− Ha az óvodai nevelés nyelve a nemzeti- etnikai kisebbség nyelve, ill. nem magyar nyelv, az adott nyelven folyó
nevelőmunkához pedagógus munkakörben, a nevelési intézmény típusához igazodva az alkalmazható, aki
nemzetségi pedagógus oklevéllel rendelkezik
− A közoktatás szervezésében, irányításában, feladatainak végrehajtásában közreműködők döntéseik, intézkedéseik
meghozatalakor a gyermek mindenekfelett álló érdekét veszik figyelembe.

A közoktatásban, a gyermek, mindenekfelett álló érdeke, hogy:

− az e törvényben meghatározott szolgáltatásokat megfelelő színvonalon biztosítsák részére oly módon, hogy
annak igénybe vétele ne jelentsen számára aránytalan terhet
− minden segítséget megkapjon képessége, tehetsége kibontakozáshoz, személyisége fejlesztéséhez, ismeretei
folyamatos korszerűsítéséhez − ügyeiben méltányosan, humánusan, valamennyi tényező figyelembevételével, a
többi gyermek érdekeinek mérlegelésével, a rendelkezésre álló lehetőségek közül számára legkedvezőbbet
választva döntsenek.

ONAP:
Az óvoda a közoktatási rendszer szakmailag önálló nevelési intézménye, a családi nevelés kiegészítője, a gyermek
harmadik életévétől az iskolába lépésig. Biztosítja az óvodáskorú gyermek fejlődésének és nevelésének optimális
feltételeit.
oldal 8
Az óvoda funkciói: óvó-védő, szociális, nevelő-személyiségfejlesztő funkció. Az óvoda közvetetten segíti az
iskolai közösségbe történő beilleszkedéshez szükséges gyermeki személyiségvonások fejlődését. Az óvoda
pedagógiai tevékenységrendszere és tárgyi környezete segíti a gyermek környezettudatos magatartásának
kialakulását.