7/ a. A testi képességek rendszere, fejlesztésük alapelvei.

A mozgás szerepe a gyermeki személyiség

fejlődésében és fejlesztésében. A mozgásos játékok, feladatok, tevékenységek alkalmazása az
óvodában. A motoros képességek értelmezése, fejlesztésük feladatai és lehetősége kora
gyermekkorban. A testi deformitások és a balesetek megelőzése.

7/ b. Érveljen szakmailag a mindennapos testnevelés létjogosultsága mellett és mutasson be egy ön

által megfelelőnek tartott mindennapos testnevelés foglalkozás-tervet!

Motoros képességek:
Valamely meghatározott mozgásos cselekvés ( teljesítmény) végrehajtásának feltételeiként fogható
fel, melyek visszavezethetők veleszületett, illetve tanult összetevőkre. A motoros képességek a
sportmozgások, cselekvések tanulásának, végrehajtásának feltételeit alkotják.
Csoportjai:
A.)Kondícionális képességek: A motoros képességek azon csoportjai, melyeket főként energetikai
tényezők határoznak meg. A motoros képességek között funkcionális kapcsolat mutatható ki, az
izomtevékenységekre hatással van:
 izom összehúzódó képessége
 izom anyagcseréje
 idegimpulzus jellege
Csoportosítása:
• Erő
• Gyorsaság
• Állóképesség

1. Erő:
Az a kondícionális képesség, mely külső és belső ellenállások leküzdését teszi lehetővé.
Legalapvetőbb képesség, nélküle a mozgás nem képzelhető el.
Az erőkifejtés nagysága függ:
 akaraterőtől,
 gerincvelő mellső szarvaiból érkező ingerület jellegétől (gerincvelői idegingerület jellegétől),
 az izom tömegétől és összehúzódó képességétől.
Fajtái:
a, maximális erő: az a legnagyobb erő kifejtés, amire az egyén képes (óvodában nem képezhető)
b, állóképességi erő: az izomzat fáradással szembeni ellenálló képessége hosszan tartó, nagy
ellenállású erőkifejtésnél.
c, gyorsasági erő: az ideg-izomrendszer olyan képessége, mely viszonylag nagy ellenállást, nagy
gyorsaságú izom-összehúzódással győz le.
Fejlesztése:
 a terhelések nagyságának változásával,
 a mozgásvégrehajtás gyorsaságának fokozásával
 az ismétlések számának emelésével
Az erő óvodáskorban nagyon gyorsan fejlődik, ha fokozatosan, óvatosan emeljük az ellenállást.
(Végrehajtása legyen rövid, aktív és passzív pihenőkkel.)
Erőfejlesztésre alkalmas gyakorlatok: kézi szerekkel végzett gimnasztikai gyakorlatok, páros
gyakorlatok, küzdő játékok, ugrások, hajítások.
Ezek után aktív ill. passzív pihenőt kell tartani, majd a gyakorlatot meg kell ismételtetni a
gyerekekkel.
Az életkorral együtt növekszik, intenzitása egyre nagyobb, különbség van az egyes izomcsoportok
között a fiuknál és a lányoknál.
 2. Állóképesség: Az a kondícionális képesség, mely lehetővé teszi külső és belső ellenállások
sorozatos, hosszan tartó leküzdését anélkül, hogy a teljesítmény szintje a szükséges idő előtt
csökkenne.
Függ:
 a keringés és légzésműködés szintjétől,
 anyagcserefolyamatok szintjétől,
 pszichés tényezőktől,
 a mozgatórendszer minőségétől.
Fajtái:
a, alapállóképesség: a szervezet ellenállása hosszan tartó terheléssel szemben.
b, erőállóképesség: az izomzat fáradással szembeni ellenálló képessége hosszan tartó , viszonylag
nagy ellenállású erőkifejtésnél.
c, gyorsasági állóképesség: az egyén olyan tulajdonsága, mellyel képes maximális, vagy ahhoz
közeli gyorsasággal viszonylag hosszan tartó illetve ismételt izomtevékenységre.
Fejlesztése:
Az óvodáskorú gyermek kondicionálási képességei közül az állóképesség a legmagasabb szintű.
Fejlesztési gyakorlatok: lassú és közepes tempójú futás, huzamosabb kúszás, csúszás, mászás,nyuszi
ugrás, testnevelési játékok, séta, melyeket változatos formában, különböző eszközökkel
gyakoroltassuk. Aktív pihenés kövesse.
Mindkét nemnél fokozatosan javul, de csökkenő intenzitásban. A fiuk és lányok között lényeges
különbség.
Ruganyosság: az életkor előrehaladtával nő.

3. Gyorsaság: Az a kondícionális képesség, mely lehetővé teszi, hogy különböző cselekvéseket

célszerűen, a lehető legrövidebb idő alatt elvégezzünk.
Függ:
 a gondolkodás gyorsaságától,
 az idegpályák ingerületvezető képességétől,
 akaraterőtől.
 Az izmok ingerlékenységétől és összehúzódó képességtől
 célszerű technikai beidegződéstől
Fajtái:
a, mozgásgyorsaság: időegységre eső mozgásgyakoriság a ciklikus mozgásokban.
b, mozdulatgyorsaság: meghatározott mozdulat sebessége.
c, reagálás gyorsaság: az inger megjelenésétől a cselekvés elkezdéséig terjedő idő.
Fejlesztése:
Csak alapos bemelegítés után, pihent állapotban.
Állórajtból történő gyors futások, futóversenyek.
Az ismétlések száma között pihenőt kell tartani.
Gondolni kell arra, hogy a gyerek csont és izomrendszere gyenge, csak fokozatosan lehet terhelni.
Fokozatosság!!!
A gyorsaság az életkorral nő, intenzitása fordított: az életkor előrehaladtával csökken.
Fiúk: futógyorsaság a jobb
Lányok: kézgyorsaság

B.) Koordinációs képességek

A koordinációs képességek olyan sajátos feltétel rendszert alkotnak, melynek segítségével a
mozgásszabályozás megvalósul.
Bennük a jellegzetes elemet a szabályozási folyamatok képviselik.
E képességek fogalmi meghatározása a jelenségek természetéből adódóan erősen általánosított,
elvont karakterű.
 Főbb meghatározói:
 az érzékszervek funkcionális tulajdonságai
 a mozgásokat irányító agykérgi centrumok fejlettsége
 a mozgások technikájának automatizáltsága,
 a mozgásműveltség színvonala

Fajtái:
 a téri tájékozódási képesség
 kinesztetikus differenciáló képesség (mozgásérzékelés)
 reakcióképesség
 ritmusképesség
 egyensúlyozás képessége (egyensúlyérzék)
 gyors koordináció
 állóképességi koordináció

Fejlesztése:
Elsősorban olyan testgyakorlatokkal valósítható meg amely:
 amely váratlan előre nem kiszámítható körülményeket tartalmaznak ( fogó és futójáték)
 több megoldási módot tesznek lehetővé ( átbújás valami alatt)
 összetettségük miatt nagy figyelmet igényelnek ( kiegészítő feladatsor)
 Különböző sebességgel, különböző irányban haladó tárgy követését igénylik ( labdával végzett
gyakorlatok)
 Kis alátámasztási felületen végzett gyakorlatok( természetes támaszgyakorlatok,
egyensúlygyakorlatok)
 Gyors irányváltoztatást igényelnek (játékok, eszközök kikerülése)
A koordinációs képességek fejlesztését is változatos gyakorlatokkal, közbeiktatott pihenőkkel
oldhatjuk meg.

C.) Mozgékonyság, hajlékonyság (Mozgáskészség)

Az ízületi mozgékonyság az a motoros képesség, amelynek segítségével a különböző mozgásokat – az

anatómiai korlátok határain belül – erőkifejtés révén nagy mozgásterjedelemmel lehet végrehajtani. Szinonim
értelmezése a hajlékonyság, amely lehetővé teszi az ízületek nagy határok közötti mozgásait, a kötőszövetek és
izmok nyúlékonyságát, rugalmasságát.

Az ízületi mozgékonyság fajtái: Aktív, passzív hajlékonyság

Amikor az egyén saját izomerejét használja fel az ízületben létrejövő elmozdulásra (például láb- vagy
karlendítés), akkor aktív hajlékonyságról beszélünk. Abban az esetben, ha saját testtömegét használja például a
lábterpesztés kiterjedésének növelésére (lásd spárga), vagy ehhez külső segítséget (a tanító, vagy a társ tolja
lefelé) vesz igénybe, passzív hajlékonyságról beszélünk.

Az aktív és passzív ízületi mozgékonyság is függ az ízületi szalagok elasztikusságától, rugalmasságától. Ez

azonban önmagában nem elegendő, szükséges az ellazulási készség kialakítása is, amely az izmok elernyesztési
képességében, lazán tartásában nyilvánul meg. 

A motoros tanulás folyamata

A motorika fejlődése a 3-6 éves korig terjedő időszakban gyors ütemű és változatos, sokféle
mozgásformában jelentkezik.
A fejlődés előfeltétele, hogy a gyerekek olyan környezetben növekedjenek, melyben megfelelő mértékű
mozgásösztönzés és bőséges alkalmazkodási lehetőség kínálkozik és ahol a nevelők a gyerekek egészséges
mozgás-, és cselekvési ösztönét helyes irányba terelik.
 A gyerek az őt körülvevő emberi és tárgyi környezetben elmélyülten foglalatoskodik. Ez a tevékenység
mozgására visszahat, mozgáskészségei fejlődnek, s ezeken keresztül reakcióképessége is.
Így éri el a 6. évre azt a motoros fejlettségi állapotot, ami már sokban hasonlít a felnőttéhez.
Rendelkezik a motorika alapformáival: tud járni, mászni, futni, ugrani, dobni.
Ezeket a mozgásokat összerendezetten, koordináltan hajtja végre, mindamellett ezek a mozgások a
későbbiek során még finomításra szorulnak.
A megfigyelések szerint a mozgás alapformáit a fenti sorrendben sajátítják el. Ezen nem azt értjük, hogy a
gyerek mozgásában egy új fejlődési sor csak akkor veheti kezdetét, mikor az előzőt már tökéletesen uralja. Az
ovis korú gyerek motoros fejlődésére éppen az a jellemző, hogy az egyes mozgáskészségek egymás mellett és
együttesen fejlődnek.
Így sajátítja el a gyerek a járás mellett a mászást, a járással a hordást, húzást, majd kíséreli meg az
alapformák első összetételét, kombinációját, a futást és ugrást, vagy a dobást és a fogást.
Az ovis gyerekre jellemző erős mozgás és tevékenységösztön képezi a motoros tanulás alapját.
Az egyes alapmozgások fejlődésének tempója messzemenően a gyakorlás függvénye; illetve azoktól a
körülményektől függ, melyek a gyerek mozgásösztönét fékezik, tiltják. Így azok az alapmozgások, melyekhez
kedvező gyakorlási feltételeket biztosítottunk, gyorsan készséggé fejlődnek.
A gyerek számos próbálkozásából a sikerrel járó mozgásokat a siker öröme miatt megismételi, s ezzel
megerősíti, rögzíti. (A sikertelen mozgásokat nem ismételi meg, s ezeket el is felejti.)
A sikeres mozgástapasztalat alapján a keze ügyébe kerülő, vagy kezébe adott tárgyakkal, így a kézi szerekkel
is kísérletet tesz. Mozgásai fokozatosan célszerűvé válnak, összerendeződnek, s közben fejlődnek testi
képességei is.
A mozgástapasztalatokat gyűjti.
Eleinte főleg a tapintás és izomérzékelés segítségével, később a látáson és a halláson keresztül.
Az érzékileg észlelt mozgások utánzásra ingerlik. Folyamatosan kialakul a mozgás emlékezete. Fokozza az
ingerhatást, ha utasítással, magyarázattal, buzdítással kapcsolódnak.
A beszéd és a vele kapcsolatos gondolkodási képesség irányítóvá válnak a gyerek mozgás-tevékenységében.

Folyamata
 Irányított folyamatként zajlik le
 Cél, a legmegfelelőbb módszer kiválasztása, minél rövidebb idő alatt a legjobb eredmény
elérése
 Fontos a gyerek és a pedagógus interakciója
 Cselekvés megfigyelése
 Bemutatás, bemutattatás
 Megfigyelés a látás révén  perceptuális folyamat
 Óvónő felszólít a feladat elvégzésére
 A gyerek központi idegrendszere, szenzoros /érzékelő/ területéről a motoros /mozgató/
területekre kapcsol át. „CSINÁLJA”
 Az óvónő közben figyel = szenzoros egység
 A folyamat során állandó szerepcsere történik:
 új bemutatás,
 új utasítás,
 javítás

 Izomérzékelés
A kinesztézis minden mozgásfeladat végrehajtásakor működő perceptuális információ
 Kinesztetikus információ
 visszacsatolás belső formája
 a gyakorlás teszi lehetővé az egyre pontosabb mozgásérzékelést

 Képesség
 genetikailag kódolt tulajdonság
 viszonylag stabil
  az egyén jellemző vonása
 alig lehet változtatni

 Mozgáskészség
 Amennyiben a motoros tanulás eredményeként az adott mozgásfeladatról létrejön a valódi
„belső” kép, akkor a gyerek készségszintű tudás birtokában van.
 tanult viselkedésforma
 a legmagasabb szintű tudás
 Gyakorolni kell!

Személyiségfejlesztő hatás

A gyermek fejlődésének folyamatában a mozgásfejlődés csak az egyik olyan terület, mely a személyiség
kialakulását befolyásolja. E folyamat már a születés előtt elkezdődik, különösen intenzív szakasza a születéstől
10–12 éves korig tart. Ebben az időszakban a mozgás a külvilággal történő kapcsolattartásnak az eszköze, általa
fejlődnek a szervek, szervrendszerek (pl. az idegrendszer, az ízületi, a csont- és izomrendszer). A kifejtett hatás
kétirányú, mert a mozgások végzése közben fejlődő ideg- és mozgatórendszer újabb és bonyolultabb mozgások
elsajátítását teszi lehetővé. Lényegében a mozgatórendszert célzó fejlesztés/fejlődés olyan pszichés
funkciójavulásban is szerepet játszik, melynek a későbbi optimális gondolkodási képesség kialakulásában
pótolhatatlan szerepe van.

Minden gyermek más és más, minden gyermek egy önálló személyiség. A mozgásos játékok során a
gyermekek átélhetik, hogy bárki lehet eredményes és a közösség hasznos tagja. Ennek érzése pozitívan
hat a gyermek egész személyiségére, erősíti az elfogadást. A személyiségfejlesztés fontos lépcsője,
hogy a gyermekek tisztában legyenek saját magukkal, tulajdonságaikkal, lehetőségeikkel és elfogadják
azt. Az óvónő értékelő magatartása, az elért eredmények megerősítése, az esetleges hibák korrigálása
segíti ezt a feladatot, mintát nyújt a gyermekek számára. Az integrált nevelés, oktatás
személyiségfejlesztő hatása nagyon nagy. Amikor különleges bánásmódot igénylő gyermek együtt
nevelődik egészséges társaival, akkor számukra egyértelmű a sérült emberek elfogadása, tisztelete.
Megtanulják, hogy mindenki felelős a másikért, mindenki tud segíteni és szorulhat segítségre. A
mozgásfejlesztés a fizikai aktivitáson keresztül a szellemi és a lelki aktivitásra is ihat. A mozgás
örömforrás, amely pozitív érzésekhez juttatja és újabb mozgásforma elvégzésére ösztöni a gyermeket.
Az együtt szerzett közös élmények testi-lelki jó élményként raktározódnak el a gyermekben, mely
egyben követendő mintaként is szolgál. Arra törekszünk, hogy a gyermeken keresztül a szülőket is
bevonjuk a rendszeres mozgásba. Amikor a szülők, testvérek, barátok a televízió, mozi számítógépes
játékok helyett a szabadban együtt labdáznak, kerékpároznak, olyan pótolhatatlan mozgásos
tapasztalatforráshoz jutnak, mely egész életükre kihat.

Balesetlehárítás
 Tervezéskor döntő szempont a sérülések elkerülése
 Tanár: pontos tervezés, körültekintés
 Az óra szervezett keretek között kezdődjön
 Helyes technika tanítása, megkövetelése
 Jó bemelegítés
 Gondoskodás a segítségadásról
 Ellenható gyakorlatok legyenek
 Pihenőidő nagy terhelés után
 Játékszabályok pontos ismerete
 Tornaszerek, eszközök állapotának az ellenőrzése
 Az oktatás és az edzés egészségügyi követelményeinek megteremtésére és fenntartására
irányul. Ezért a testnevelés foglalkozáshoz a legkedvezőbb egészségügyi feltételeket kell
megteremteni.
 Gondoskodnunk kell a szabadtéri gyakorlóhely portalanításáról / locsolás, söprés, az udvar egy
részének füvesítése/.
  A csoportszoba padlóját foglalkozás előtt jól kicsavart, nedves ruhával töröltessük fel, hagyjuk
megszáradni, mert különben elcsúszhatnak.
 Ügyeljünk arra is – amennyire csak lehet – minél nagyobb szabad helyet teremtsünk a
csoportszobában. Ezért a különböző tárgyakat, bútorokat rakjuk a falak mellé, de – amit lehet –
ki is vihetünk a szobából. Ez azért is fontos, mert az útban levő bútorok, tárgyak sérülést
okozhatnak.
 A tiszta levegő biztosítása elsőrendű feladat.
 Mozgás közben, a nagyobb levegőszükséglet folytán szaporább a be- és kilégzések száma. A
tisztátlan levegővel együtt több por és baktérium kerül a szervezetbe és nagyobb a
megbetegedés lehetősége.
 Az óvónő törekedjen arra, hogy a szülők szerezzék be a tornaruhát. Ez nem csak azért fontos,
mert így eredményesebben tudnak gyakorolni, hanem mert egészségtelen a beizzadt ruhában
tartózkodni foglalkozás után, ez is megfázással járhat.
 Ne engedjük a túlöltözést = megfázás.
 Vezessük be a tornacipő használatát is. Nem csúszik és könnyebben, sérülésmentesebben
dolgozhat a gyermek.
 A harisnyában, mamuszban való mozgás, illetve gyakorlás bizonytalan, nem tud a gyermek
természetesen, szabadon mozogni, sőt balesetet is előidézhet.
 Melegben és füves talajon mezítláb is lehetnek a gyerekek, de sima talajon vagy teremben ne
engedjük ezt, mert a talaj hidegebb, mint a levegő hőmérséklete és könnyen megfázhatnak.
 Nem szabad a gyereket huzamosabb ideig a földön ültetni, fektetni.
 Télen különösen ügyeljünk erre!
 A foglalkozások alkalmával használt szereket, tárgyakat állandóan ellenőrizzük és tartsuk
tisztán őket. A hibás eszközök balesetet okozhatnak, pl.: szálkás pad, gondozatlan
homokgödör.
 A sérülésért, balesetért az óvónő felel!
 Foglalkozás után mossanak kezet a gyerekek.
 A sérülések lehetőségét gondos szervezéssel és gyakorlatvezetéssel küszöbölhetjük ki.
Különösen ügyeljünk pl. a guruló átfordulásnál, ugrásoknál...

Óvodás korban a mozgásfejlesztés feladata a gyermekek természetes mozgáskedvének megőrzése és a mozgás

megszerettetése. Ezen kívül a rendszeres mozgással az egészséges életvitel kialakításhoz fontos alapokat lehet
adni, valamint a mozgástapasztalatok bővítése is hangsúlyos szerepet kap ebben a korban. A megfelelő
mozgáskészség kialakulásához csak sok gyakorlással lehet hozzájárulni. Óvodás korban a testi képességek, a
fizikai erőnlét fejlesztése (kondicionális, koordinációs), valamint mozgáson keresztül az értelmi struktúrák és a
szociális képességek fejlesztése is elengedhetetlen szerepet töltenek be a gyermekek életében.

A mozgás sokoldalú tevékenység, amelynek feladatrendszere az egész óvodai életet átszövi. A testnevelési
foglalkozásokon túl jelen van a szabad játékban, a környezeti és esztétikai nevelés, valamint a gondozási és
önkiszolgáló tevékenységekben is.

Kiemelt mozgásfejlesztés két területen valósul meg. Az egyik ilyen a szabad játék, amely a gyermekek
spontán, természetes mozgása közben valósul meg, a másik pedig a kötelező testnevelési foglalkozás.

A tevékenység/foglalkozás kidolgozása

A fejlesztő tevékenység felépítése, A fejlesztés módszerei,

a foglalkozás menete munkaformák, eszközök,
 megjegyzések
1. Szervezési feladatok:

Eszközök előkészítése

2. Motiváció:

A gyerekeket a terem közepén leültetetem.

Ha leültetem őket akkor kevésbé
Elmondom az első feladatot.
fognak mozogni, jobban tudnak
figyelni.
3. Bemelegítés: tűz, víz, repülő játék

ráhangolódás a mozgásra,
vérkeringés serkentése
4. Mozgásos feladatok babzsákkal:
Mindenki sorban áll egy babzsákért a játék után.
Izmok bemelegítése, figyelem,
Megkérem őket, hogy úgy helyezkedjenek el a
koncentráló képesség, téri
teremben, mint ahogy a tűzijáték fényei
tájékozódás, reagálás gyorsasága,
szétszóródnak, legyen elég helyük a mozgáshoz.
egyensúlyérzék, hallásfejlesztés
 kezükben a babzsákkal, kar magas tartásban,
lábujjhegyen nyújtózkodva sétáljunk
 kezükben a babzsákkal törpe járás
 térd közé rakva a babzsákot, szökdeljünk,
mint a szöcskék A feladatok közben folyamatosan
 jobb kézben a babzsák, fej felett átadják a értékelek, dicsérek, jutalmazok.
másik kézbe, közben kar oldaltartásban
marad, oda-vissza Módszerek: bemutatás,
 hasukra helyezve a babzsákot, pókjárás bemutattatás, magyarázat,
 letesszük a földre a babzsákot, négykézláb cselekedtetés
toljuk úgy, hogy a térd nem érinti a földet
 fejünkre tesszük a babzsákot, kar csípőre
tartásban, úgy sétálunk, hogy ne essen le Testséma fejlesztés. Egymásra
 tyúklépésben sétálunk figyelés.
 rollerezünk a babzsákkal, a földre helyezzük,
jobb lábbal rálépünk és toljuk a földön, ezt
megismételjük ellenkező lábbal is
 Különböző színű karikákat helyezek a terem
közepére, amihez különböző színű babzsákok
tartoznak. Szaladnak a karikák körül, majd
sípszóra a megfelelő színű karikába helyezik
a babzsákjukat, majd futnak tovább.
Következő sípszóra felveszik. Ezt ismételjük
5-6x
 hátrafele sétálunk a babzsákkal, fokozott
figyelemmel a társainkra
 földön fekve, babzsákot a mellkasra helyezve
állal megérintjük
 babzsákot a földön hagyjuk, álló helyzetben
 karkörzés váltott kézzel előre, közben
mondókát mondunk a tempónak megfelelően
váltakozva: "Lassan forog a kerék, mert a
vize nem elég, gyorsan forog a kerék, mert a
vize már elég."
 álló helyzetben a törzsünk körül körbe adjuk a
babzsákot egyik kézből másik kézbe
 ugyan ezt a lábunk között
 fejünkre tesszük, közben csuklókörzést
végzünk úgy, hogy ne essen le
 letesszük a földre, páros lábbal átugorjuk,
oda-vissza lassan
 hanyattfekvésben a hasunkra helyezzük a
babzsákot, lábunkkal biciklizünk a levegőben
 terpesz ülésben a babzsákkal megérintjük
egyik lábunkat, másikat, majd középen is
 felállunk, térdünk közé helyezzük a babzsákot
és ugrálunk, mint a szöcskék

4. Akadálypálya
Leültetem a gyerekeket a fehér vonalra, ismertetem
az akadálypályát és a szabályokat.
 először a padon négykézláb végig toljuk a
babzsákot
 majd páros lábbal átugorjuk az akadályokat (3
kötél leterítve a földre)
 a szőnyegen végig gurulunk, mint a
Tolerancia, egymásra odafigyelés
palacsinta, kezünkben a babzsákkal, karok
fejlesztése. Vérkeringés további
magas tartásban
fokozása, figyelem, gyors reagálás
 kötél létrán (földre leterítve) minden lyukba fejlesztése, távolugráshoz
bele lépve, lábujjhegyen végig sétálunk rávezető gyakorlatok. Téri
 felfordított zsámolyba a bolyától (körülbelül 2 tájékozódás, egyensúlyérzék
méterről) célba dobás a babzsákkal fejlesztése.
Az akadályokon mindig csak egy gyerek
tartózkodhat, a többiek várakoznak az akadály előtt. Értékelés, dicséret, javítás,
3 pontról indítom őket, hogy kevésbé legyen magyarázat, bemutatás,
fennakadás. A pályán 4-5 kört mennek. Majd bemutattatás, cselekedtetés
változtatok az akadály pályán:
 padot felfordítom, végig kell sétálni rajta
 bójákat helyezek ki, amiket szlalomban kell
megkerülni
 szőnyegen bukfenc (óvodapedagógus
társamat kérem meg, hogy segítsen a
bukfencben)
 a kötél létrán páros lábbal szökdelve haladunk
át
  a zsámolyra fel, majd le ugrunk
A nehezebb feladatokban, bátortalanabb gyerekeknek
igény szerint segítünk a pedagógus társammal.
A feladat végén együtt össze pakolunk, majd
leültetem a gyerekeket a fehér vonalra. Az utolsó
feladat a terpesz fogó, két fogót választok ki akik
mellényt kapnak, akit elkapnak, az terpesz állásban
szoborrá változik, társa felszabadíthatja, hogy átbújik
a lába között. 5-7 percig játsszuk, kétszer választunk
új fogókat.

5. Befejezés
Közösen rendet rakunk a teremben majd
felsorakozunk a fehér vonalon, "Egészségetekre!" a
gyerekek megköszönik, és mennek átöltözni.