Janus Pannonius

(1434-1472)

Életrajz
Családi neve bizonytalan, költői nevét a
humanisták szokásának megfelelően latin
névként vette fel.

Édesanyja Vitéz Borbála, nagybátyja a

nagyváradi püspök, Vitéz János. Ő
neveltette Itáliában Janust 13 éves korától.
Először Guarino mester híres ferrarai
humanista iskolájában tanult nyolc éven
keresztül. Itt ismerkedett meg későbbi
barátjával, Galeotto Marzióval. Majd
Padovában és Velencében végezte el az
egyházjogot, és megszerezte a doktori
címet.
1451-ben hazament Nagyváradra
nagybátyjához, de hamarosan visszatért
Ferrarába. Ez a búcsúzkodás adott ihletet
Janusnak a „Búcsú Váradtól” című vers
megírásához.
Janus Pannonius Magyarországon írt
elégiái megtelnek személyes líraisággal: az
egyre súlyosbodó tüdőbetegség miatti
fájdalmas panasszal, halálfélelemmel,
ragyogó szellemének és roncsolt testének
ellentétéből fakadó keserű mondanivalóval.
Janusnak mindemellett nagy szívfájdalmat
okozott az a tény is, hogy a barbár magyar
nép nem értékeli gyönyörű költészetét.
Ezektől elválaszthatatlanul azonban ott
zeng verseiben az élet és a természet
szépségének dicsérete is.

1458-ban ismét visszatért Magyarországra

annak biztos tudatában, hogy nagy jövő vár
rá, hiszen nagybátyja az ifjú Mátyás király
kancellárja lett, ő maga pedig Pécsen
megkapta a püspöki címet. Ám itthon
mégsem érezte jól magát, és vissza-
visszavágyott a műveltebb Itáliába. 31 éves
korában még egyszer eljuthatott szellemi
hazájába a király követeként.

Mátyás király nemsokára magas

adóterhekkel sújtotta a nemességet, ezért
Janus Pannonius nagybátyjával együtt
ellene fordult, és egy összesküvés
szervezőjének menekülnie kellet
Magyarországról. Itáliába kívánt eljutni, de
útközben Medvevárban a súlyos
tüdővérzéseibe belehalt.