Ebben az esszében Puskin: Mese a halászról meg a kis halról és Lázár
Ervin: A nagyravágyó feketerigó című novellák összehasonlító elemzése szerepel.
Mindkét történet körkörösnek nevezhető. Puskin novellájában a halász
kifog egy aranyhalat, ami arra kéri őt, hogy eressze vissza a tengerbe, és jutalmul teljesíti, bármit kíván, de a halász semmit sem kér díjul a szabadon engedésért. Az öregember hazamegy, a kunyhójába ahol felesége várja, kinek elkezdi mesélni az aznap történteket az aranyhalról. A felesége jól lehordja, hogy miért nem kért díjat az aranyhaltól, majd visszaküldi a partra, hogy kívánjon az aranyhaltól, mégpedig egy új teknőt, mert a mostani már teljesen elrepedt. Az öreg elmegy a partra, szólongatja az aranyhalat. Az aranyhal megjelenik és megkérdi az öreget, mivel szolgálhat. Az öreg elmeséli, hogy kikapott az asszonytól, mert nem kért semmit jutalmul. Így most egy teknőt kér az aranyhaltól. Az aranyhal teljesíti a kívánságát. Hazamegy az öreg és odaadja az asszonynak a teknőt, aki ismét szidalmazni kezdi, hiszen ez csak egy teknő. Újból visszaküldi a partra az öreget, most egy parasztházat kér. Majd egy parasztházad, aztán hogy ne parasztasszony legyen, hanem ősnemes nagyasszony, aztán cárasszony, majd végül már királynő akar lenni. Az utolsó kívánsága az, hogy a tengerben akar élni, s, hogy az aranyhal legyen az ő szolgája. Az öregember elpanaszolja ezt az aranyhalnak, az aranyhal megelégeli, csap egyet farok úszójával, s, megjelenik a kunyhó, előtte a parasztasszonnyal és a törött teknővel. Tehát visszaérkezünk a történet kezdetéhez. Ugyanez történik a feketerigóval. Nincs megelégedve külsejével, azt hiszi ő a legrusnyább madár a ligetben. Minap arra jár egy kisfiú, aki madárbarátot keres, a rigó is barátot keres, de nem mer megmutatkozni, mert fél, hogy külleme miatt kicsúfolják. A kisfiú visszajár a ligetbe barátokat keresvén, a feketerigó pedig egyszer zöldküllőnek, másszor gólyának, végül pedig sárgarigónak festette ki magát. Ott botlott meg a dolog, hogy a kisfiú nem ilyesfajta madarak után érdeklődött, ő Körkörös életutak éppen egy feketerigót keresett volna, akit aznap látott, mikor először járt a ligetben. A félénk madár végül felfedte magát, visszanyerte eredeti színét, majd mind két jó barát, a kisfiúval elhagyták a ligetet. Tehát a feketerigó, sok átváltozáson keresztül, de sikeresen elfogadta önmagát. Lázár Ervin történetében fontos szerepe volt az elbeszélőnek is. Ő ismertette meg az olvasóval a ligetet, a ligetben élő öreg festőt, és a sokféle madárfajt, és azok jellemzőit. Puskin művében a parasztasszony galádul, kegyetlenül, és becsmérlően csak magára gondolva cselekszik, és nem azért teszi ezt, mert nem tudja elfogadni magát. A feketerigó viszont csak a visszautasítástól, csúfolkodástól fél, nem pedig pénzéhes, dicsőségre és hatalomra vágyik.
A történet felveti az emberi kapcsolatok fontosságát, megértését is. A
legfőbb tanulság mindkét történetből az, hogy semmiképpen sem csak a saját gondolataink, megérzéseink, magunkról alkotott kép alapján kell cselekednünk. Figyelembe kell venni partnerünket, az ő elvárásait, meglátásait, és érzéseit egyaránt.