C. H.

Spurgeon
A te szavadra – áhítatos könyv
Ford. dr. Pótor Imre

Január 17.

„Isten hozta ki őket Egyiptomból.” 4Móz 23,22

Ha Isten népe között van, úgy vezet, hogy örömmel énekelhetjük: „Vezet minket az
Úr!” Nincs szükségünk más vezérre a gyülekezetben, ha velünk van Isten. Szeme és karja
vezeti népét.
Nekem mindig aggasztó, ha emberi szabályok vannak a gyülekezetben. Félek, ha
akár egy, kettő vagy akár húsz embernek hatalmat adnak; maradjon a hatalom az Úrnál. A
gyülekezetet, amelyben Jézus áll a középpontban, Isten Lelke munkálkodása irányítja. Az
ilyen gyülekezet összetart anélkül is, hogy egyformaságra törekednének, és perpatvar nélkül
jutnak győzelemre.
Az a mozgalom helyes, amelyet Isten vezet, és egészen biztosan tévútra jut az,
amelyiket a lehető legjobb módon vezetnek ugyan, de anélkül, hogy ennek során jelen lenne
Isten. A szervezet igen jó dolog, olykor hajlamosnak érzem magam arra, hogy Zwinglivel
együtt kiáltsam a csatában: „A Szentháromság nevében előre!” Mert ha mindenki szabad ‒
az is lesz, ha Isten jelen van ‒, mindenki helyesen cselekszik.
Ha Isten kormányoz, rend uralkodik. Ugyanúgy, ahogy az anyag atomjai
engedelmeskednek Isten hatalmának, az egyes hívők is engedelmeskednek Isten Lelke
munkájának.
Ó, bárcsak jelen lenne Isten a gyülekezetben és vezetné! Ne szeress bele egy különös
rendbe, és ne érvényesítsd ezt vagy az a munkamódszert! Hagyjad munkálkodni Isten
Szentlelkét. Akkor majdnem minden személyiség, aki a lelki életet elfogadja, olyan formát
ölt majd, ami megfelel a rendelkezésre álló igénynek.
 Isten soha nem vezeti rosszul népét. Az ő dolguk, hogy kövessék a felhő- és
tűzoszlopot. Ha pusztán vezet át minket, élelemmel lát el. Ha kiszáradt földre visz,
kőszilából való vízzel itat. Tartsunk az Úrral, aki bevezet a megígért földre.