C. H.

Spurgeon
A te szavadra – áhítatos könyv
Ford. dr. Pótor Imre

Január 20.

„Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.” Zsid
2,18

Egy régi közmondás így hangzik: „A világ egyik fele nem tudja, hogy él a világ
másik fele.” És ez nagyon igaz. Azt hiszem, néhány gazdag embernek fogalma sincs a
szegények ínségéről. Nem is tudják elképzelni, milyen az, ha valakinek keményen meg kell
dolgoznia a mindennapi kenyeréért.
Jézus Krisztus azonban ismeri szükségleteinket. Kísértést és fájdalmat szenvedett
előttünk. Fájdalmakat viselt, amint a kereszten függött.
Megérti, ha fáradtak vagyunk, mert ő is ült fáradtan Sikár kútjánál. Ismeri a
szegénységet is, mivel időnként egy falat kenyér sem állt rendelkezésükre, csupán az a
kenyér, amit a világ nem ismer. Ismerte a hajléktalanságot is, mert „a rókáknak van
barlangjuk és az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét
lehajtania.” (Mt 8,20)
Kedves keresztyén! Sehová nem mehetsz, ahol nem járt előtted az Üdvözítő ‒ a bűn
helyeit kivéve. A halál árnyékának völgyében láthatod véres lábnyomait. Igen, még ha a
Jordán mély vízében leszel is, ha közelébe kerülsz, elmondhatod: „Itt vannak egy ember
lábnyomai. Ki járt itt?” Aztán ha lehajolsz, felfedezed a szegek okozta sebhelyeket és azt
mondod: „Itt vannak Üdvözítőm lábnyomai!”
Itt járt előtted. Egyengette az utat. Engedte, hogy sírba helyezzék, hogy a
megváltottak a mennybe jussanak, ahol aztán levetik hétköznapi ruháikat, hogy magukra
öltsék az örök nyugalom ruháit.
Akármilyen út várhat ránk, az Úr már előfutárunk volt.
 Hozzátok szólok, akik nagy szomorúságban vagytok: Kedves zarándok társak,
szedjétek össze bátorságotokat! Krisztus egyengeti az utat, és „a keskeny ösvényt” átalakítja
az élet királyi stratégiai útjává.