C. H.

Spurgeon
A te szavadra – áhítatos könyv
Ford. dr. Pótor Imre

Január 22.

„Vigyél engem magaddal, fussunk.” Énekek 1,4

Uram, szívesen mennék hozzád, azonban Mesibófethez hasonlóan mindkét lábamra

béna vagyok. Bárcsak odarepülhetnék hozzád; de ha voltak is valaha szárnyaim,
összetörtek. Képtelen vagyok hozzád menni. Úgy fekszem itt, mint egy halott, teljesen
erőtlen vagyok.
Az isteni erő szelíd, kegyes, amelynek hatalmas bizonyságára van szükségem, és
ezért könyörgöm. Nem azt mondom: „Hajszolj engem!”, hanem „Uram, vigyél engem!”.
Nem azt mondom: „Erre felé hajlíts engem, és kényszeríts, hogy oda menjek!”, hanem:
„Uram jöjj, és vigyél engem!” Miközben viszel, megmarad a szabadságom, hogy fussak;
vigyél, akkor követünk téged.
Nincs arra van szükségünk, hogy újjászülessünk; mivel bennünk, akik hiszünk
Krisztusban, már megtörtént ez a csoda. Nem bűnbocsánatért és megigazulásért
imádkozunk; mint hívők, már megkaptuk ezeket a felbecsülhetetlen ajándékokat.
Amire szükségünk van, a Szentlélek munkálkodása, hogy közelebb vigyen minket
Krisztushoz, ezért kéri mindenki az Urat: „Vigyél engem!”
Nem vagyunk holtak; Isten feltámasztott a lelki halottak közül, életre keltett
bennünket; az afeletti szomorúságunk, hogy nem jutunk olyan közel Krisztushoz, amennyire
szeretnénk – bizonyítja, hogy élő keresztyének vagyunk.
Figyeljétek meg, mit fejez ki ez a vers: „Vigyél engem magaddal, fussunk.” Nekem
tetszik a névmás változása. Olyan ez, mintha így kellene imádkoznom: „Uram, vigyél
engem! Gyermekeid között ebben a gyülekezeti közösségben én vagyok a legnehézkesebb;
de vigyél engem. Téged akarunk követni. Minden testvérem és nővérem azonnal követni
fog, ha magaddal viszel engem.”
 Mennyei dolgokban legyél gyors, lelkem! Lassú előrehaladás csak a világ dolgaiban
megengedett. Urad dolgában azonban futnod kell!”