C. H.

Spurgeon
A te szavadra – áhítatos könyv
Ford. dr. Pótor Imre

Január 24.

„Kívántok valamit, és nem kapjátok meg.” Jak 4,2

Nem szívesen hibáztatok senkit, de égbekiáltó baj nyilvános feddést igényel. Nem
gondoljátok-e ti is, hogy ez a textus sok gyülekezetünket jellemez? Nem fejlődnek, a
gyülekezeti összejövetelek létszáma csekély, és ‒ minden rossz fő oka ‒ nincsenek ima-
összejövetelek. Sok helyen ezt egyáltalán nem hiányolják, az ima-összejöveteleket nem
becsülik, hanem mellékes dolognak tartják. Lehet-e ezen Isten áldása?
Néhány helyen kevesen járnak ima-összejövetelekre, mivel a testvérek terjengős
imádsága miatt ‒ amikben hosszú beszédet tartanak, közlik tapasztalataikat és bibliai
tanulmányaikat adják elő ‒ az imádság frissessége elenyészett.
Valaki elmondta, hogy barátaink az Üdvhadseregben rázendítenek egy énekre, ha
valaki unalmasan vagy terjengősen imádkozik; nagy rokonszenvet érzek e gyakorlat iránt.
Ha az ima-összejövetel fecsegéssé fajul, nem csodálkozhatunk, ha elmarad az áldás. Ilyen
esetekben igaz az ige: „Kívántok valamit, és nem kapjátok meg.”
Ha valamely hívő olyan helyen lakik, ahol elhanyagolják az ima-összejöveteleket,
határozza el magát, hogy feléleszti azt. Amikor az egyik helyen elhatározták, hogy
megszüntetik az ima-összejöveteleket, egy asszony kijelentette, hogy ez nem történhet meg;
mert ha senki más nem jönne is az alkalomra: ő akkor is a helyén lesz. Hűséges maradt a
szavához, és mikor másnap reggel tréfálkozva megkérdezték tőle: „Voltak-e a tegnap este
ima-összejövetelen?”, akkor azt válaszolta: „Bizony voltunk!”
„De én úgy hallottam, hogy ön teljesen egyedül volt?”
„Nem”, válaszolta. „Én voltam az egyetlen látható személy, de ott volt az Atya, a Fiú
és a Szentlélek is, és összhangban voltunk az imádságban.”
 Ez nem tartott sokáig, mivel szégyenkeztek a többiek ennek a szegény, idős
asszonynak az állhatossága miatt; és hamarosan ismét megélénkült az ima-összejövetel és
kiteljesedett a gyülekezet.