C. H.

Spurgeon
A te szavadra – áhítatos könyv
Ford. dr. Pótor Imre

Január 26.

„Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk.” Zsolt 34,6

Egy barátom jött hozzánk látogatóba. Hirtelen elsápadt. Kérdésünkre, hogy mi baja
van, azt válaszolta: „Elvesztettem a levéltárcámat, és benne volt az összes pénzem.”
Miközben leírta egy papírra a csekkek, váltók, bankjegyek és érmék értékét, kiszámította az
összeget az utolsó fillérig.
Mondtuk neki, mégis nagy vigasztalás számára, hogy pontosan ismeri vesztesége
nagyságát. Úgy tűnt, nem értékelte, nem látta be vigasztaló próbálkozásunkat. Biztosítottuk
arról, hálásnak kellene lennie vesztesége világos érzékelése miatt. Mert sokan veszíthetik el
levéltárcájukat anélkül, hogy képesek lennének veszteségüket kiszámítani.
Barátunkat ez a legcsekélyebb mértékben sem vidította fel. „Nem”, mondta, „hogy
pontosan tudom, mit vesztettem, egyáltalán nem segít abban, hogy ezeket megtaláljam.
Mond meg, hol találhatom meg tulajdonomat; akkor teszel nekem valóban jó szolgálatot. De
veszteségem puszta tudata még semmiképpen nem jelent vigaszt számomra.”
Ugyanígy egészen helyes azt hinni, hogy mivel bűnöket követtél el, nem állhatsz meg
az igaz Isten előtt. Egyedül az ismeret nem fog megmenteni. A szabadulás nem az által
történik, hogy felismerjük pusztulásunkat, hanem aközben, hogy teljesen megragadjuk a
Jézus által véghezvitt megváltást.
Aki nem akar Jézusra tekinteni, hanem állhatatosan csak bűneire és pusztulására, arra
a fiúra emlékeztet, aki leejtett egy ötforintost egy lefolyócsatorna nyílásába, aztán órákig
előtte állt és abban lelt vigasztalást, hogy mondogatta: „Éppen itt gurult be; pontosan
láttam, ahogy beesett a két vasrúd közé.”
Ne maradj állva annál, hogy bűnöd nagyságát szemléled, hanem tekints fel arra, aki a
Golgotán minden bűnödre engesztelést szerzett.