C. H.

Spurgeon
A te szavadra – áhítatos könyv
Ford. dr. Pótor Imre

Január 29.

Zsid 11,24: „Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának
mondják.”

Gondolkozzatok el azon, mi mindent adott fel Mózes, mikor Isten népét választotta.
Feladta a megtiszteltetést ‒ „hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya
fiának mondják.” (Zsid 11,24) Feladta a szórakozást ‒ nem akarta „a bűn ideig-óráig való
gyönyörűségét” (25.v.). Mindenekelőtt feladott minden gazdagságot is, miközben vállalta
Krisztus szégyenét, és lemondott Egyiptom kincseiről.
Ha igaz hit van az ember szívében, nem sokáig mérlegeli, mit válasszon:
szegénységet vagy a tévedéssel való megalkuvást. Nagyobb gazdagságnak tartja Krisztus
szégyenét, mint Egyiptom kincseit.
Ó, Mózes, ha teljesen szövetkeztél Isten népével, semmit sem nyertél, hanem
mindent elveszítettél. Mert ezt csak Isten iránti szeretetből és az igazság iránti teljes
meggyőződés alapján tehetted. Szomorúságban lesz részed. Bolondnak neveznek majd, és
azt gondolják az emberek, jó okuk van erre.
Egy buzgó, frissen megtért ember mondta Urunknak: „Mester, követlek, akárhová
mégy” (Mt 8,19), mire Jézus így válaszolt: „A rókáknak van barlangjuk és az égi
madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” (20.v.) Az igazság
önmagán kívül nem garantál semmiféle hozományt.
Gyalázat, megvetés, kigúnyolás, félreismerés ‒ ez a hűség jutalma. Ha valakinek
nemes gondolkodása van, az igazságot az igazságért szereti, Istent Istenért és Krisztust
Krisztusért, azokhoz szeretne csatlakozni, akiknek hozzá hasonló a gondolkodása. Ha nem
elég az a jutalom ezeknek, hogy az Úrnak szolgálnak, akkor szeretnének még többet
szerezni önző útjukon járva.
 Mózes határozottan és egyszer s mindenkorra cselekedett, amikor csatlakozott Isten
népéhez. Az Úrért lemondott mindenről, megelégedve, hogy Isten megvetett népéhez
tartozzon.